//Kései turné.//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hősünk fejében már korábban megfogant a gondolat, ennek ellenére csupán jelenleg meri biztosan levonni a következtetést, miszerint bizony méltó ellenfelére akadt Lola személyében, legalábbis ami a szájharcot illeti. Egy a lány felettébb szellemes kérdését honoráló kuncogást követően az általa ismert lehető legteátrálisabb módon vonja meg vállát s egy sejtelmes mosollyal az arcán csupán ennyit fűz a témához:*
- Döntsd el te!
*Ezzel akarva bár sokkal inkább akaratlanul vissza is szolgáltatja a lánynak az ítélkezés jogát, vagy legalábbis biztosít számára egy újabb lecsapásra váró magas labdát, amely helyzet messze kedvezőbb a zsoldos számára, mintsem felelni egy olyan kérdésre melyre elsősorban nem óhajt, másodsorban pedig nem is tud.
Az újabb szarkazmussal bőségesen átitatott megjegyzés szinte elsuhan Norhelt füle mellett, vagy legalábbis meglehetőst meggyőzően adja mindezt elő, így egy hasonlóan frappáns visszaszólás megkomponálása helyett, teljes figyelmet fordíthat arra, hogy tovább sajnálkozzon a pusztán egy hétig tartó bőség miatt. Természetesen jó baráthoz híven gondolatban elmormol egy imát megcsonkított cimborájáért, még annak ellenére is, hogy a kurafi tekintélyes összeggel tartozik neki.
Az első kupica pálinkát lehajtva hősünket kellemes melegséggel párosuló borzongás járja át, ami szinte teljes mértékben elfeledteti vele, hogy a lőre úgy égeti a torkát, mintha szajhához méltó szolgáltatásban részesített volna egy fáklyát. Torkát köszörülve, egy elismerő biccentést intéz nagylelkű asztaltársa irányába.*
- Ha kizárólag ezen céllal érkeztem volna, akkor nem egy olyan várost választok amely híján van a bordélyházaknak.
*Fejét felháborodottan csóválja, kifejezve nemtetszését a Arthenior ezen súlyos hiányosságát illetően.*
- Mellesleg a fél tucat nimfomán elf leányzó volt a szabadulásom a kulcsa a közös esténket követően. Megérdemlik, hogy igyak rájuk, még akkor is, ha csupán határtalan képzelőerőm termékei.
*A férfi látványosan gondolataiba réved, mit egy elégedett sóhajjal támogat meg, azonban még mielőtt ismét az egekig hergelné az épp nyugodni látszó kedélyeket, valamint egyúttal az értetlenkedést is elkerülve, újból megköszörüli torkát s hatlamas lelkesedéssel kezd bele rövid történetébe.*
- Tudod aznap éjjel mikor rútul ott hagytál az ágyhoz kötözve, hiába kiáltottam segítség után, senki sem jött, hogy kimentsen abból a méltatlan szituációból. Mi több! Esküdni mernék rá, hogy néhányan a hangomat felismerve, még jókat is kacagtak szenvedésemen. Gyalázatos! Teysus punnyadt pöcsére, hát hová lett az embertársi szeretet?! Hol is tartottam? Óh, persze. Na szóval, senki sem sietett a megmentésemre így ekkor támadt bennem a kósza gondolat, hogy ideje stratégiát váltani. Ekkor azt kiáltottam, hogy: „Segítség! Fél tucat nimfomán elf lány akar megrontani!” Máig nem értem hogyan, de végül hárman törték rám az ajtót. Látnod kellett volna a bárgyú képüket mikor néhány dolgos hölgy helyett engem találtak egy ágyhoz kötözve. Szerencsére nem vették zokon a kis füllentésemet, így eloldoztak, aztán a továbbiakat már egy hideg sör mellett tárgyalhattuk meg. Minden jó, ha a vége jó.
*A történet befejeztével, a zsoldos kacag egy jóízűt, majd ruhája alól előhúz egy kopott pipát, s hamarost hozzá is lát, hogy dohánnyal tömje tele.*