Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior főtere (új)
MilOchass (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
Arthenior közelébenSzarvasliget (új)
Ingoványos vidék (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 270 (5381. - 5387. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

5387. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-23 20:03:36
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//

* Mese mesét követ, de egyszer minden véget ér. Az este is így jár. Megkezdődik az elköszönésnek az ideje. Nimeril is feláll és köszönti a távozókat. Aztán segít vissza cuccolni a házba. Mert ugye ilyenkor ez következik. Menet közben még csipeget az ételekből egy keveset. Mire minden visszakerül a helyére már ő maga is rendesen elfáradt. Úgyhogy szépen elvonul a szobájába, hogy végre nyugóvóra térjen majd.*


5386. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-23 09:27:09
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//

*Azt a kutya mindenit. Addig történeteztek meg mesélgettek, hogy rájuk telepedett az éjszaka. Szép meséket hallott az már döfi. A farkasos nagyon bejött az öregnek meg a vicces cselédes rohangálás. A bemutatkozatlan alak is jópofa volt, kár hogy még most se tudja a nevét a jóembernek. Lassan oszlik a tömeg is. A népek nyugovóra térnek. Még jó, hogy vendég és nem neki kell összepakolni ezt a sok vendégséges cuccot. Előre sajnálja aki mosogatni fog. De ez már nem az öreg dolga. Jó szájízzel a botjára támaszkodva feláll a tűz körüli fészkéből.*
- Drága szomszídaink. Jó vót megösmerni tikteket. Igazán jól íreztem magam. Remílem még sok ilyet terveztek mer jövök.
*Nyájasan elkaccintja magát.*
- Köszönjük szípen a sok ítket italt. Minden nagyon finom fót.
*Ez Lau asszonyságnak és mindegyik szomszédnak szól akik derekasan odatették magukat az este.*
- Nyugódalmas jó íjszakát néktek! Eír meg a Fákban Lakozók vigyázzák ámotok!
*Arra papa a maga részéről elbúcsúzott. Buszit és pát nem ad. Esetleg integet aki így búcsúzna el az öreg tündértől. Ha valamelyik leányka adna puszit az apónak elköszöntéskor hát azt nem utasíthatja vissza. Ha mindezzel a formaságokkal és rituális elköszönésekkel megvannak akkor felmászik a kordélyra amivel jött és a többi társával lassan elindulnak hazafelé a sötét éjszakában a nem is olyan távoli hazájukba.*


5385. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-22 08:32:47
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//

*Miközben eszi a már megsült cupákjait meg a zöldségeket, nézelődik, meg hallgatja a körülötte zajló történéseket. Laurentitia megjegyzésére, minthogy együtt többre lennének képesek, csak forgatja a szemét, persze a gondolattal egyetért, de ez most annyira nyálasnak tűnik. Úgy veszi észre a vörös meg Luni is egészen szépen megvannak, irigykedik is rendesen, nem úgy, mint a cuppanósra, amit az öreg osztogat. Ahogy azt várni lehetett a nemes nem igazán társ az ilyenfajta szurkálásban, bár az, hogy nem kapott a nyakába valami forrót, betudható inkább annak, hogy társaságban vannak. Ekkor Ale megszólal, és ebből is egy igazán furcsa történet kerekedik ki. Nem igazán tudja elképzelni, hogy amaz valaha is jelentős mértékben áthágott volna bármilyen szabályt is, azt meg, hogy a csokoládé nevű valami mit is takar, arról meg ennél is haloványabb elképzelései vannak. ~Minden huncutságot. ~ Még a kifejezés is megmosolyogtatja, viszont, amint a történet véget ér, feláll, hogy az asztalhoz sétáljon az üres tányérjával. Mikor Luni rákérdez ennek a felettébb szemérmetlen csínynek a következményére, majdnem kiszökik a száján egy nevetés. ~Remélem mind a kettő seggét vörösre vesszőzték, azért jár ilyen karót nyelten azóta is. ~ Egy kis torok köszörülés után elnézi még a maradékot az asztalon és rádöbben, hogy talán neki mára ennyi elég is volt. ~Lehet, hogy a túl kevés pia miatt vagyok ilyen fáradt.~ Nem igazán tudja miért csak sejti mi hozott rá ilyen álmatag takarót, pedig ma még csak nem is igazán tevékenykedett.*
- Majd holnap elpakoljuk a padokat, csak a maradék ételt ne hagyjuk itt, mert annak csúnya vége lenne. *Az egyik kosárba szépen minden ételneműt bepakol ami maradt, az est sikerét hivatott hirdetni, hogy bizony az nem sok. Még a megmaradt töménnyel teli üveget is a hóna alá csapja, aztán megforudl.*
-Ez az este igazán jó ötlet volt. Örvendek a találkozásnak. *Majd színpadiasan meghajol a kezében a holmikkal.*
-De elfáradtam, mint sassal a hátán repülő nyúl. A további jóéjtszakákat! *Köszön el, int is, aztán visszasétál a házhoz, a pakolást meg holnapra hagyja, ha még akkor lesz ott valami.*



5384. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:27:56
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//
//Zárás//

*Amikor Aleimord ragadja magához a szót, érdeklődve figyel rá, hiszen reméli, most talán többet is megtudhat róla, ám a történet nem várt csattanóval zárul. Nem igazán ilyesmire számított, mégsem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé. Furcsa dolog fiatalon elképzelnie a férfit, pláne ilyen rakoncátlan kisfiúként, mégis jó tudni, hogy valamikor ez a komoly, olykor már-már komor elf is volt gyerek, méghozzá igencsak eleven fajta. A történet végeztével hálás mosolyt küld Aleimord felé, amiért becsatlakozott a társalgásba és megosztotta velük ezt a kis emléket a múltjából. Az étel és az ital hatására ezután is töretlen a jókedv és a csevej a tűz körül, amit ő a maga részéről határozottan élvez. Örül, hogy lehetőségük volt együtt tölteni ezt a kellemes éjszakát a szomszédaikkal, és őszintén elszomorodik, mikor a búcsúra kerül sor. Előbb-utóbb azonban Mil'Ochass lakói kénytelenek távozni, számukra pedig nem marad más hátra, mint a rendrakás és az alvás, nem feltétlen ebben a sorrendben*
- Ez egy nagyszerű éjszaka volt! *motyogja magában, ahogy egy korsó vizet önt a tűzrakóhelyre és körülötte a földre is, csak hogy megbizonyosodjon róla, már nem parázslik semmi a fahasábok maradékai közt.*


5383. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-20 16:54:59
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

//YIlanda//

* YIla rögtön az indulásra tér, amit Nimeril nem is bán. A mentegetőzésre a nevével kapcsolatban nem reagál túlzottan. Megesik az ilyen.*
- Igen összepakolok majd szép lassan. Úgy nagyjából egy hat múlva szeretném elhagyni a házat.* A cipelésben való segítségnek kifejezetten örül. Mivel nem olyan könnyű a kis táskája.*
- Van benne egy csomó fajta fű. Meg eszközök is. Ez egy komplett orvosi táska. Mellesleg elég súlyos is. Szóval örömmel veszem a segítséged.* Azzal az egyik pántját felé nyújtja a másikat meg ő fogja továbbra is. Mikor már elég messze vannak a várostól a lány felfedi aranyos mivoltát.*
- Az igen! Mozgalmas napod lehetett.* Jegyzi meg és aztán csatlakozik a tündér szidalmazáshoz.*
- Ahogy mondod. A fenne enné meg őket ott ahol vannak. Nekem is folyton csak balszerencsét hoznak.* A gyümölcsre vonatkozó kijelentést nem tudja hova tenni. Bár valami azért az eszébe jut.*
- Egész este egy gyümölccsel szenvedtél? Akkor támadt rád az a farkas is?* Nem gondolt semmire, csak ugye sérülten jött haza és most, hogy az estét említette csak ez jutott az eszébe. Bár most hirtelen erdei gyümölcsök nem jutnak az eszébe, amiért szenvedni kéne.*



5382. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-20 16:03:25
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//

*Kénytelen az orra alatt nevetni. Nem azért, mert vicces volna Luni a sörrel és a fogadalommal, sokkal inkább azért mert bájos. Egy viszonylag apró leány nagy korsó sörrel és egy jókedvű fogadalommal, miszerint nem lesz részeg. Thim úgy érzi, ez akkor is így lenne, ha Luni nem fogadná meg nyíltan. Élmény a fél-elf lányt ilyen jókedvűnek látni. Az, hogy Thim Laurenre emiatt kevésbé figyel, szinte szégyellni való számára, de nem tud mit tenni. Holott mindenki gyönyörű házigazdája nagyon szépen beszél. Thim csak pillanatokkal később észleli, hogy Lauren szavai éppen az ő történetét koronázták meg. Ugyan apró késéssel válaszol, felfogott minden szót.*
- Valóban jó volna, ha így emlékeznének ránk. Álomnak tűnik, remélem valóra váltható.
*Thim mindig is rokonszenvezett saját fajtájának tagjaival. Nem mintha másokat kevesebbre tartana, mégis kellemes, amikor a csendesebb elf férfi ragad szót és így róla is többet megtudhat. A két, komoly és varázslatos történet után nem egy kabaréra számított, azonban kellett már ez nagyon. Túl sok volt már a merengés. Ezek után igazi megváltás a nevettető történet. Nevetnek mások is, úgy látja, ahogy ő maga. Akárcsak az idős tündér, Thim is érdeklődve várja, hogy a vicces mesélő bemutatkozzék.*


5381. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-20 13:02:56
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Nimeril//

-Akkor hát! *Kap is az alkalmon, minthogy az is már nagyon indulna és neki se nagyon van kedve itt ácsorogni, a végén még megint felcsillan valakinek a szeme arany fényében ragyogó fürtjeit látva.*
-Én vagyok az persze. *Dobálja gyorsan egymás után a szavakat, miközben egyik kezével már terelgeti is Nimerilt a városból kivezető útra.*
-Tényleg Nimeril. Ettől a naptól már minden kiszállt a fejemből. *Fűzi hozzá.*
-Akkor már összepatkolni jössz a házba igaz? Biztos tele van a holmid gyógyfüvekkel, esetleg segítenék cipekedni is. * Ajánlja fel kedvesen, bár nem minden hátsó szándék nélkül persze. A bebugyolálós kérdés felett úgy fest elsiklott, de mire kiérnek az útra és a városból, már egy kanyar után nem látni rájuk, minden felesleges anyagot elrak a táskájába, egyértelműen felfedve a haját és a kezét is. Szerencséjére a keze már nem ragyog, így inkább a tincsei azok amelyeknek elütő színe, mert hogy maradt még azért pár eredeti színű is közötte, felkelti a figyelmet, még ha előtte nem is látták soha.*
-Üldöz a balszerencse ma, de talán most már nem lesz nagyobb baj.*Mondja, de léptei még mindig szaporák, lehet, hogy csak így szokta meg, de talán rátesz, hogy minél hamarabb zárt térben akar lenni.*
-Azokat a tündéreket vinné el a fene. Igazán figyelmeztethettek volna a gazemberek, mielőtt szélnek eresztettek. Nem szólva arról a szerencsétlenről a városban, egy gyümölcsöt nem képes megtartani, mikor egész este azzal szenvedtem. *Bár még nem biztos benne, hogy a félvért be akarja-e avatni a lopás részleteibe, csak úgy kicsúszik a száján felháborodásában az egész.*



5380. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-19 16:47:23
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Fagyöngyök//
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
//Szökik az elf//

*Gwaandrilt látszólag jelenleg nem igazán érdekli az, amit a lány mond neki és ott is hagyja őt. Mivel nincs más választása, ő is útnak indul összeszedni a kért hozzávalókat. Nem kerül sok idejébe keresni egy magyal fát. Előhúzza a kapunál felvett fegyvereiből az egyik tőrt és kisebb erőfeszítéssel ugyan, de sikerül levágnia három hibátlan ágat. Felpillant az egyik közeli fára és aprót bólint a bagolynak, nyugtázva, hogy az követi őt. Elindul találomra egy másik irányba, amerre azt reméli, hogy fagyal bokorra talál. Szerencséjére talál is egy nagyobb növényt, amelynek hajtás végeiről le is szedi a kellő öt maroknyit, amit berak a táskájába. Amikor végzett, akkor tudatosul benne, hogy tulajdonképpen az elffel nem beszélték meg, hogy hol fognak találkozni. Hangosan szitkozódik, majd keresni kezdi a hosszú életűt.*
~Hát ez remek! Ha megtalálom, esküszöm, hogy megfojtom!~
*Gondolatok cikáznak a fejében, amikor megpillant pár lehullott fa ágat és levelet egy nyárfa alatt. Felpillantva észrevesz pár fagyöngyöt is, így ha sejtései nem csalnak a férfi erre járt. Kicsit jobban megvizsgálva a helyszínt, észreveszi, hogy a faágak letörtek, így Gwaandril vélhetően leesett. Egy kicsit megijed, de mivel a férfi nincs a közelben, így nem eshetett nagyon nagy baja. Fütyül egyet Eiának, aki a vállán landol, majd halkan a bagolyhoz szól.*
-Segíts nekem. Keresd meg őt és vezess hozzá.
*Amint befejezte, elengedi a madarat és elindul abba az irányban, ahol utat gondol. Tekintve, hogy Mil'Ochasstól már eléggé eltávolodtak, legközelebb Arthenior lehet. Egyre biztosabb benne az érzés, hogyha találkozik a hosszú életűvel, akkor megfojtja, azonban nagyon félti is az elfet.*


5379. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-19 15:47:27
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Fagyöngyök//
//Gwaandril//
//Kapun kívül//
//Szökik az elf//

*Meghallgatja Dronrint, de most ennyiben merül ki az, amit nyújt. A faarc szükséges, nincs mit tenni, elindul az erdő legmélyére, fagyöngyöt keresni. A szél egy kissé felborzolja az ágakat, de jelenleg nem tudja be jelnek, pedig ez a szokása, szerinte így jeleznek a szellemek. Komor, érzelmei miatt elhomályosult, ráadásul nem igazán bízik most senkiben. Talán igaza van Dronrinnak, talán nem. Ezt még mérlegelnie kell magában. A mai igencsak tartalmasnak nevezhető nap, az már biztos.
Talál is egy szép nyárfát, annak egy ágán fagyönggyel. Gwaandril elindul felfelé, hátha sikerrel jár, eddig úgy néz ki, ám a természet megint közbeszól, s a Viltheriel megcsúszik, elesik, majd lezúg a fáról, hátára érkezve, de útközben bal combját és vádliját sikeresen végig horzsolva. Ahhoz sajnos már távol van, hogy Dronrin is meghallhassa, szóval csak felszisszen, ennyi az, amit tehet. Aztán hall valamit. Az egyik bokor zúg.
Gwaandril megijed, tekintetét arrafelé fordítja. ~ Ragadozó lenne? Esetleg irbisz? Farkas? Medve? Jaj, csak most ne! ~ Szárnycsapásokat hall, így közelebb lép, de még mindig nem lát semmit a páfrányok takarásából. Aztán meghallja az ismerős, kattogó hangot. ~ Ez egy holló lesz! ~ Keresni kezdi az állatot az avarban, rá is akad, egy gally alatt, amit feltehetően ő vert le. A madár nem tűnik ellenségesnek, azonban annál különlegesebbnek már mondható, hiszen fehér színű. A jobb lába megsérülhetett, a szárnyával semmi baja nincsen. Ősz eleje van, feltehetően egy frissen kirepült fióka lehet. Megengedi neki, hogy finoman az ölébe vegye, így ezt meg is teszi.*
-Szervusz, barátom! Alaposan kikaptál te, nagyon sajnálom. *A madár valamiért hozzá bújik, feltehetően éhes. A hosszúéletű fejében kezd megfogalmazódni egy gondolat.*
-Gyere, elmegyünk Artheniorba, ott szerzünk varázsitalt! Ki hitte volna, hogy még a rendelő megépítése előtt gyógyítanom kell. *Nem igazán ellenkezik a másik, így remélhetőleg együtt is maradnak majd. Addig elfünk feltápászkodik, s elindul a város irányába.*
-Mit szólnál hozzá, ha ezentúl együtt folytatnánk az utunkat, közösen? Élhetnél nálam, én nagyon örülnék neki. *Mosolyodik el, majd ha Dronrin a véletlen folytán nem botlott belé, amire kevés a lehetőség, hiszen nagyon távol jár már tőle, kikecmereg az erdőből. Sajnos fontosabb dolga is akadt most, s akármennyire szereti Juhart, az élet még mindig fontosabb a halálnál.*
-Nos, ha együtt maradunk, akkor nevet kell neked találni. Hááát, fiúnak nézel ki, szóval mit gondolsz a Jégcsapról? *A madár beleveri csőrét Gwaandril mutatóujjába, aki emiatt megint csak felszisszen, majd beszél.*
-Áu! Jól van na, finomabban is megértem. Akkooor... Tölgy? Az is jó férfias név. *Megint ugyanazt kapja, csak most csőrbe veszik az ujját.*
-Na, mi a baj vele? *Ekkor rádöbben arra, hogy mi is lehet, mintha a madár "tényleg értené", mit mond, ami persze totális képtelenség, főként egy tíz perces ismeretség után, azonban a tény, amit megállapít, igaz.*
-Kislány vagy, mi? Akkor szép, nőies név kell neked. Mit szólnál a Fenyőhöz? Tetszik? *A holló most nem reagál, bár az előző próbálkozások is feltehetően éhség miatt voltak.*
-Rendben, akkor Fenyő a neved! *Azzal már lassan Artheniorba is ér, talán egy óra alatt, ami idő feltűnhet még szegény társának, Dronrinnak is. A Viltheriel most bele sem gondolt abba, hogy ő bizony itt megszökött.*


5378. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-19 15:10:00
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Fagyöngyök//
//Gwaandril//
//Kapun kívül//

*Meglepik az események, amikor a férfi lerogy, kezeit annak vállára helyezi és csöndben hallgatja az ordítását, majd amit mond neki. Úgy érzi beszélnie kell Lyzendrával, nem akarja, hogy Gwaandril elmenjen, mert azzal őt is elhagyná, sajnálja Juhart és átérzi a helyzet komolyságát, egyszóval kavarognak az érzései. Óvatosan, lágy, nyugodt hangon szólal meg és a hosszú életű elé térdelve, kezei közé veszi annak arcát és letörli könnyeit.*
-Hatalmas fájdalmat érzel, ami természetes. Juhar a társad volt nem úgy, mint egy testvér, vagy szerelem, hanem valami felsőbbrendű kapocs kötött össze vele, mint engem és Eiát. Függtél tőle, ő pedig tőled. Lyzendra lehet még nem élt ilyet át és nem érzi át a helyzetedet, vagy csupán úgy gondolja, hogy nem mutathatja ki mert akkor gyengének tűnik. Nem ismernek téged, de erre még nem is nagyon volt lehetőségük. A temetés után el kell telnie majd egy kis időnek, hogy józan, átgondolt döntést tudj hozni, addig pedig nem teheted meg, hogy feladod, nem adhatod fel az érzéseidet. Szerintem nem véletlen, hogy Mil'Ochassba tévedtetek, hogy Juhar itt lépett át egy másik világba.
*Egy kis ideig csöndben marad, Gwaandril arc vonásait fürkészi.*
-Arra kérlek, hogy adj időt. Adj időt Mil'Ochassnak, Lyzendrának, az Őrzőknek, magadnak, Juhar emlékének, a gyásznak és nekem is.
*Hagyja felállni az elfet és követi az ő példáját. A gyors változás a férfi arcán össze szorítja a szívét.*
-Ne sajnáld. Előttem nem kell maszkot viselned.
*Habár tudja, hogy faágat kellene gyüjtenie, úgy érzi muszáj ezeket kimondania, nem csak gondolnia.*


5377. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-19 14:24:42
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Fagyöngyök//
//Gwaandril//
//Kapun kívül//

*Gwaandril nem szólal meg, amíg elég távol nem értek a falutól. Igazából, még akkor sem. Nem bízik eléggé magában, de lassan minden kezdi szétszakíztani. Pycta szavai járnak a fejében, kavarognak elvegyülve saját gondolatai között, majd mikor úgy véli, hogy a hallótávolság is eléggé nagy, lerogy a földre, kezeivel a levelekbe markol, majd ordít. Ordít, de akkorát, amekkorát csak bír, s a könnyek is elindulnak az arcán, lefelé. Végre úgy érzi, felszabadulhatott, s minden elvész, ami eddig korlátozta. Dronrint nem utasítja vissza, de sajnos most egy mosoly erejéig sem tudja összeszedni magát, túl gyenge ő ahhoz.*
-Ő volt a mindenem, érted? Megmentette az életemet, nem egyszer, nem kétszer, és az fáj a legjobban, hogy még az otthoni hagyományok alapján sem tudom eltemetni. Lyzendrát nem érintette meg a halála, pedig mindig arról beszél, milyen fontosak a kapcsolatok, satöbbi. Tudod mit mondott? Menjek el, hátha megtudom, miben vagyok jó! Lehetne annyi esze, hamár az anyja druida volt, hogy felfogja, nem magunkban, hanem a társainkban lakozik az erőnk! Aki nekem most meghalt, s semmit sem érek, ebben pedig ő is megerősít. Nem tudom azt biztosítani Juharnak, amit megérdemelne. El kell mennem. *Szavai őszinték, mélyről feltörő hangzatok, ez kétségtelen. Mohatetőt nem vetette el, de az már meginog benne, hogy jó helyre akarja e felépíteni. Az égre néz, a csupasz fák fölé.*
-Ha még hisztek bennem, Őrzők, kérlek, majd adjatok egy jelet, mit tegyek. *Azzal végre feláll, összeszedi magát, újra a Mil'Ochassban, tőle elvártak alapján, pillanatok alatt átváltozott, porcelánszerű arcát húzza magára.*
-Bocsáss meg, mehetünk. *És ő el is indul, kivonva rövidkardját.*


5376. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-15 00:17:58
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//

*Egy darabig hallgatja a többiek beszélgetését és közben azzal a szent meggyőződéssel kóstolgatja, amit eddig sütött, hogy Launak teljesen igaza van mindenben, amit mond, erre pedig fura büszkeség járja át, hiszem mégiscsak az ő barátnője, élete első barátnője, akivel már volt alkalma álmaikról és terveikről beszélgetni többször is.*
- A szebb jövőre! *visszhangozza, és emeli meg a poharát mosolyogva mindenkire, de csillogó kék szemei leginkább Lau tekintetét keresik, akinek szavai őszinte és vidám lelkesedéssel töltik el.
Ugyanakkor bármennyire is vidámságra hangolja az este, az újabb korty sör és a társaság, most úgy érzi, hogy illik hozzákomolyodnia a témához, igaz akkor is megtenné ugyanezt, hogyha más hangulatot érezne illendőnek az általa kimondani akart, egyszerű szavakhoz.
~ De furcsa. Életemben először érzem, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kell. ~ gondolkodik magában. Lehet, hogy más társaságban, vagy messze innen, hangosan kimondva közhelynek hangzik, de ugyan mi más lehetne szebb és nemesebb cél az életben, mit amiről Lau beszélt az imént, hogy olyan világot hagyjanak maguk mögött, ami majd jó szívvel emlékszik vissza rájuk, mert nem a tönkretételén fáradoztak, hanem azon, hogy szebb hellyé változtassák? Tudja, hogy kimondani is felesleges mindezt így ebben a formájában, mert Lau pontosan tudja, hogy ebben teljesen közösek a nézeteik és a szándékaik.*
- Együtt biztosan sikerülni fog. *jelenti ki inkább rá eddig nem nagyon jellemző magabiztossággal és határozottsággal, majd megint inkább a többiekre figyel, amit nem is bán meg, mert hamarosan olyan oldaláról ismerheti meg Aleimordot, ami legalább annyira meglepi, mintha Thim mesélt volna neki hasonló történetet saját gyerekkorából.
A képzelőerejét ugyan kicsit meg kell erőltetnie ahhoz, hogy ifjú, rosszcsont gyermekként képzelje el Aleimordot, ugyanakkor tudja, hogy mindez nagy butaság a részéről, hiszen nyilvánvaló, hogy mindenki volt valaha gyerek. Ő mégis ahányszor csak rá gondol szinte mindig olyannak látja maga előtt, ahogyan először pillantotta meg, amikor annak a hatalmas háznak az előcsarnokában fogadta Aleniát, Wilhorpot és őt, széles mosollyal és kedves szavakkal.
~ Nem is volt olyan nagyon régen, és mégis, mintha... ~
Persze sok más emléke is van róla, de ezeket az emlékeket rendszerint elfojtja magában. Hiába tudja, hogy saját emlékei ellen vívott harca önáltatás és eleve kudarca ítélt, mégis vannak olyan leginkább Artheniorhoz köthető napok, amikre soha, de tényleg soha nem akar emlékezni többé az életben.
Ebben jelenleg nagy segítség a társaság, és maga a gyerekkori kaland, amit az elf, ha talán nem is túl nagy jókedvről tanúskodó hangon, de elmesél.
A történet tulajdonképpen nem vidám, akkor legalábbis semmiképpen nem, ha a házvezetőnő és a komornyik szemszögéből nézi, de a mellette ülő tündér szívből jövő, térdcsapkodós nevetése valahogy mégis azzá teszi számára, átragaszt rá hangulatából valamennyit, így ő is nevet egy kicsit, ahogyan elképzeli a kastélyban meztelenül rohangáló és éppen a ház urába belefutó szerencsétlen szolgálókat.*
- Szegények. *csúszik ki aztán a száján.*
- És mi történt velük ezek után? Remélem azért nem szidták meg őket nagyon. *kérdi, és teszi hozzá tényleg reménykedve, miközben azért szinte biztos benne, hogy dehogynem. Ahonnan ő jön ott sokkal kisebb vétségekből is hatalmas botrány kerekedett volna ki, de hát Arthenior csak más, mégiscsak város, nem egy világvégi, begyöpösödött és hagyományaihoz betegesen ragaszkodó kis falu, amit végül még az anyja is elhagyott. Lehet, hogy Aleimord apja is csak jót nevetett az egészen végül, látott már ez a világ ennél nagyobb csodákat is.*




5375. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-11 10:32:14
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Kerti parti//
//Mindenki a tűznél//

*A legfőbb Lau asszonyság megerősíti Arra papa megjegyzéseit. Látszik, hogy a tapasztalat beszél mindkettejükből. Az asszonyság kimagasztalja a történetből az öregasszony támogatását.*
- Így igaz.
*Lau asszonyságot most ő erősíti meg mert jómaga is amolyan támogató lélek fajta mint a történetben az öreganyó. A szebb jövő kívánságra jómaga is beböfög egy kis megerősítést bár az öreg kezébe nincsen kupa.*
- Szebb jövőt elftársak és többiek!
*Mostanság rájár a rúd a városra meg a környékre. Ráférne egy kis szebb jövő. Egy jó magas elf nyurga emelkedik szóra aki eddig ült mint a kuka. Nem mutatkozott be így aztán csak figyelni tudja papus a történetét. Komoran kezdi a történetet hallgatni. Ahogy bontakozik ki egyre szélesebb mosolyra fordul ki nyájas, kalács képe. Ez egészen addig történik amíg a történet végén hangosan felkacag és a térdét verdesi a nevetéstől.*
- Jaj Eír szakállára elképzeltem.
*Már fáj a hasa és pár könnycsepp is legördül ráncos pofáján a szórakozástól.*
- Jaj fijjam hát e megkoronázta az esti mesílíst. Osztán mutatkozzál mán be mer ín nem különösebben ösmerlek.
*Jó volna megtudni ki mesélte ezt az irgalmatlanul jókedvű történetet. Nem árt ha megismeri az ilyen humorzsák figurákat.*


5374. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-09 23:33:26
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

*Elpuffog még egy darabig, mire ki|r a sűrűjéből, de már egy jóval barátságosabb környezet veszi körül, s lám a kedve is sokkal jobb. M@r látni véli a várost is. ~ Azért egy meleg ágy meg egy kis bor nem esne rosszul, mit ne mondjak. Sok volt mostanában az izgalom. Kell egy kis nyugalom, különben az elme nem tus regenerálódni. Öreg vagyok, de nem annyira, hogy elveszítsem az eszem. Abba biztosan bele is halnék. Aztán ki adná tovább a fák titkát?~ Ehhez hasonló gondolatokkal köti le magát, míg a lába viszi előre.*


5373. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-09 20:38:44
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Kerti parti//
//A tűzrakónál//

* Nem csak YIla szeretne még egy kis sört. A fiatal gerle pár is. Így hát már nyomja is a kezükbe korsókat és tölti meg a folyékony kenyérrel. Aztán szépen visszacsüccsen a helyére és figyel, mert közben a csillagokról is folyik némi beszéd. Aztán újabb mese érkezik. Ez amolyan tanmese lenne. Most ez következik, hogy átbeszéljék. Nimeril bölcsen hallgat, mivel jelenleg nem látja értelmét, hogy beleszóljon a beszélgetésbe. Ha már nála van a sör tölt magának is egy kicsit és elkezdi iszogatni a kesernyés italt. Nem egy nagy piás, de ez most jól fog esni neki.*


5372. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-09 11:25:42
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Hazafelé//

*Ea egy tündér. Valójában elf, de most akkor is egy jó tündér. Tudja, mikor éhes az ifjúság és megeteti őket, hiába nem panaszkodtak.*
- Őszintén nagyon köszönöm! *Szó hálásan, mielőtt hozzálát. Thim valahányszor "utazó ételt" evett, az mindig kellemes emléket hagyott számára. Elgondolkozik, miért lehet ez. ~ Talán azért, mert éhesebbek vagyunk a hosszú úton? Jobban érezzük az ízeket, ha éhesebbek vagyunk? Lehet ebben valami. ~ Ez kicsit hosszú gondolatmenet és közben elfelejtette, hogy társaságban van. Ráadásul Luni mellett ül, akit igazán szeret. Arra is rájön, hogy most már sokkal jobban tiszteli, mint amikor még csak alig ismerték egymást. Ahogy Luni a mágiához áll, Thim szerint ritka bölcsesség. Más kezébe nem is adna ilyen tudást, ha rajta múlna. A lány arcára pillant, aki jóízűen falatozik, akárcsak ő maga. Ha az előzőeket így egyszerre kimondaná hangosan, biztosan zavarba jönne a lány. Az elf tekintete egy ideig Luni haján pihen meg, hogy ne legyen feltűnő a lopott bámulás. Emellett van valami megnyugtató az igazán fekete és egészséges hajban, amiért kellemes a szemnek. Jó ez, viszont Thim mégiscsak szeretné valahogy elmondani Luninak, mennyire nagy mágusnak tartja már most. Úgy véli, a magasztos szavak csak zavart keltenek és éket vernek közéjük, ezért megpróbálja gyakorlatiasabb oldalról megfogni a kérdést.*
- Eszembe jutott valami. Tudom, hogy szeretnél még nagyon sokat tanulni és neked igazán megy is. Szerintem még jobban menne, ha ehhez nem kéne távol lenned a többiektől. Azt gondolom, fel kéne bérelnünk egy mágust házi tanítónak. Tudom, hogy ez nem olcsó, de te tehetséges vagy, amit látni fognak Laurenék is. Egy jó mágus a háznál jó befektetés. Persze lehet, hogy vannak fontosabb tervei is rövid távon a közösségnek, de én mindenképpen javasolnám ezt Laurennek. És persze magam is hozzájárulnék.


5371. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-07 00:00:07
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A mocsáról ki//
//Hazafelé//

- Ó, szerintem is. A tehetsége megvan hozzá, az esze és a kitartása is, szóval bármiben le merném fogadni, hogy így lesz. *jegyzi meg Ea nevetve Thim szavaira, aminek köszönhetően Luninari kissé zavarba jön, de persze igyekszik úrrá lenni minél hamarabb rajta. Ugyan édesanyja szavai természetszerűen büszkék és elfogultak az irányában, mégis boldoggá teszik őt, mert pontosan tudja, hogy az ő érdekében nem támogatná álmai megvalósulásában, ha attól tartana, hogy nem lesz képes valóra váltani őket.*
- Azért csak várjuk ki a végét! Szerintem is nagyon jó esély van rá, de nagyon hosszú még addig az út. Sokkal jobban látom ezt most, hogy ennyi időt eltöltöttem a toronyban. *mondja. Ugyan utóbbi természetes, mégis szégyelli magát kicsit korábbi naivitásáért újra, amiért Artheniorba megérkezve azt hitte, hogy puszta tehetség és lelkesedés elég lesz ahhoz, hogy legalább a holdhoz tartozó összes varázslatot megtanulja néhány nap alatt. Igazi célja ráadásul továbbra is az összes mágiaág összes varázslatának megtanulása, de még, ha a világ valamennyi pénze az övé lenne, akkor is rengeteg időt kellene Szarvasligettől messze töltenie, akár csak a holdmágiához is. Annyit amennyit egyszerre biztosan nem szeretne Lautól és új otthonától távol lenni. Talán jobb is így, hogy a pénzt és az időt szépen, apránként költi és tölti majd el, nem pedig egyszerre, ahogyan túlságosan is sok lenne mind a kettőből.*
- Végre! *szalad ki aztán a száján abban a pillanatban, amint hosszúnak tűnő idő után maguk mögött hagyják az ingovány számára egyszerre nyomasztó és ijesztő vidékét. Ugyan a mocsár nem egyik pillanatról a másikra ér véget, hanem szépen fokozatosan alakul át körülöttük a táj az Arthenior közelében fekvő kellemes és barátságos vidékre, amelyen nem egyszer átvágott már, hamarosan elérkezik az a pillanat, amikor elmondhatják magukról, hogy immár biztosan és biztonságban sikerült átkelniük az ingoványon.
Noha szitakötőnél veszélyesebb élőlénnyel nem találkoztak, azért édesanyja is láthatóan megkönnyebbült, és sokkal vidámabbnak is tűnik, amint a környező vidék már régi ismerősökként köszönti őket.
Ő maga is mélyeket szippant a levegőből, amit simogatóan tisztának és kellemes illatúnak érez az ingovány után, ha pedig csak édesanyjával utazna, minden bizonnyal táncra is perdülne örömében hátizsákjával együtt, és párszor megfordulna önmaga körül. Thim előtt azonban zavarba jönne, hogyha a már megszeretett, kedves tájnak köszönhetően feltámadt vidámságát ilyen gyerekes módon élni ki, ezért egyelőre megmarad neki a mosolygás, és az öntudatlanul is megszaporázott léptek, amelyek hazafelé vezetik.*
- Tudom. *mondja is lelkesen az elfnek, amikor Thim felhívja rá a figyelmét, hogy már nincsenek messze. Az utazáshoz és gyalogláshoz már jóval fiatalabban elég jól hozzászokott, ami pedig az utóbbi időszakot illeti, szintén nem egy hosszú út áll mögötte. Ettől még érzi a lábaiban a már kora reggel óta tartó utat, és a világért sem állna meg pihenni, ha csak társai nem kérik erre.*
- Azért szóljatok, ha esetleg szeretnétek pihenni! *mondja is nem sokkal az után, hogy felmerült benne a gondolat.* Én ugyan csak egy kicsit vagyok fáradt, de sötétedés előtt már úgy sem tudunk hazaérni szerintem, szóval nem azon a kis időn fog múlni amíg megállunk.
- Felőlem is mehetünk tovább. *mondja Ea.* Pár falatot viszont ehetnénk, csak, hogy ne teljesen üres gyomorral érkezzetek meg.
*Ezek után saját maga elé vett táskájában kotorászik menet közben kicsit, nem is kérdezve meg, hogy Luninak és Thimnek szüksége van-e ennivalóra, hiszen biztosra veszi, hogy már legalább kicsit biztosan éhesek.*
- Előre elkészítettem őket. *fűzi hozzá, és egy-egy vékony papírba gondosan becsomagolt két tenyérnyi ételt vesz elő.
Luni már előre mosolyog, mivel pontosan tudja, hogy két kenyérszelet közé szorított szalonnaszeletek, kecskesajt és egy kis hagyma várja, hogyha kibontja a csomagot. Így is tesz, és vidáman harap bele az ételbe.
Igaz ugyan, hogy a tűzrakó mellett, csillagok és hold alatt megsütött és elfogyasztott ételnek nincsen párja a világon, mégis meg van a maga varázsa és bája a menet közben való faaltozásnak is. Főleg akkor, hogyha a kívánt úti cél sokkal közelebb van hozzájuk, mint amekkora utat együtt megtettek eddig.*


5370. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-06 12:56:28
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Fellélegzik, amikor a karavánút ösvényére lép. Nyeregbe száll, bár tudja, hogy meg kellene szállnia éjszakára valahol. Szeretne minél távolabb kerülni az ingoványtól, így nem is törődik megérzésével, hogy túlhajtja magát, vagy a lovat, akinek még nevet sem adott.
A város volna a cél, bár akadnak ösvények, ahol majdnem elvéti a járást. Úgy hiszi egyenesen oda tart, bár Quantall nélkül sokkal nehezebb a dolga abban, hogy eligazodjon. Egyedül sokkal sötétebb a sötét, és sokkal kuszábbak a növények is, melyek az utat szegélyezik. Késő már, mikor ráébred, valahol tényleg elvétette.
Addigra egy birtok határa körvonalazódik előtte.*


5369. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:29:11
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 691
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Kerti parti//
//A tűzrakónál//

*Látja, hogy Lauren aggodalmas pillantást vet felé, ám az Aleimordnak csak még rosszabbá teszi a helyzetet. Ennek ellenére ugyan úgy kihúzza magát - bár testtartása ennél merevebb talán már nem is lehetne -, és próbál úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj, de aki jól ismeri a nemest, az pontosan tudja, hogy ez nincs így. Lauren is ezen személyek közé tartozik, ő könnyen átlát Aleimordon, a férfi egyszerű, nyitott könyv lehet a számára.
Hallgatja a szilánkokról szóló beszámolót és véleményeket, közben Nimeril sört hoz: Aleimord csak megrázza a fejét válaszul. Most nem kell. Még YIl csipkelődésére is csak egy kósza pillantással reagál, és nyársat sem vesz el. Nincs kedve hozzá. Tulajdonképpen magához a létezéshez nincs kedve, ugyan úgy, ahogyan eddig sem, de most kitart. Kitart, ki akar, mert van kiért.
Érkeznek a történetek, tekintete mindig a mesélőn van, de ő most nem mesél. Nem tudna jót, szépet és boldogat, és a többieknek pont elég, hogy a jelenlétével lehúzza a körülötte lévők kedvét is, bár szerencsére sokan nagyon okosan nem engedik ezt.
Kezdi kínosan érezni magát, ahogyan ott ül, kukán, magába fordulva, nézi, ahogyan másik beszélgetnek, szórakoznak, csak ő nem beszél és nem szórakozik.*
- Volt egy... Volt egy gyerekkori barátom *szólal meg hirtelen, még saját maga is meglepődik. A hangja nem vidám, tükrözi a lelki állapotát, ami valószínűleg nagyban rontja a mesélés élményét.*
- Raciv volt a neve. Gyerekként tipikus felnőttek réválma voltunk, közösen minden huncutságot elkövettünk, amit csak el lehet. A családunk csokoládéval kerekesedett a bérbe adott földeken kívül, mi pedig meg akartuk dézsmálni a készletet. Leszöktünk a raktárba, hogy felpakoljunk édességgel, de ott különös dolgokat hallottunk. Közelebb settenkedtünk, és az egyik polc takarásából vettük észre, hogy a szomszéd ház komornyikja és az akkori házvezetőzőnk...
*A házvezetőnő résznél tudat alatt, automatikusan Laurenre pillant.*
- Raciv odaosont hozzájuk, és felkapta mindkettőnek a ruháját. Ezt már észrevették. A komornyik elkezdett ordítani, mi pedig elrohantunk. Ő éppen úgy, ahogyan volt, meztelenül utánunk, libeg a libeghetnék. Végigszaladtunk a folyosón, ki a hallba, ő pedig üvöltözik... Felverte az egész kastélyt. Atyám rohan le a lépcsőn, mi már láttuk, ahogyan fordul le a lépcsőfordulóban, így eldobtuk a ruhákat, és az egyik ruhásszekrény mögé bújtunk. Atyám azt látta, amint a férfi meztelenül, tudjuk hogyan ordibál, a házvezetőnő mögötte, szintén ruhátlanul visít, miszerint álljon meg, hagyja abba, a ruháik pedig a hallban szanaszét a földön.


5368. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2020-01-05 19:34:40
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Kerti parti//
//Lyz és Nievesha, majd mindenki a tűznél//

*Mosolyogva nézi a megkapó jelenetet anya és lánya közt, újra kis szomorúságot érezve, hogy neki egyhamar nemigen lesz része ilyesmiben. Nem akar azonban túl sokáig ezen merengeni, így igyekszik inkább mással lefoglalni a gondolatait*
- Lihanech? Nem is tudtam, hogy jártál arra... *figyel fel meglepetten Lyz egy elejtett megjegyzésére, hisz bár nem is tudja, szóba került-e ez egyáltalán köztük, valamiért az volt a benyomása, a lány is a környékről származik és itt is nőtt fel. ~Úgy tűnik, csak én nem jártam még semerre se... ~sóhajt fel magában csalódottan, amiért eddig nem nagyon sikerült mást megismerni a világból, mint kis szülőfaluját és a Szarvasliget környékén, de ahogy pillantása a tűz körül ülőkre vándorol, kissé könnyedebbé válik a szíve. ~De legalább őket ismerhetem~ mosolyodik el, ahogy leül ő is a tűz mellé, hogy hozzálásson a szalonnasütéshez. Míg ehhez készít elő mindent, nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé YIla Aleimordnak címzett megjegyzését hallva. Tudja jól, hogy kettejük viszonya nem mondható épp felhőtlennek, de örül, hogy a lány ilyen könnyedén tudja kezelni a dolgokat. Reméli, Aleimord se veszi túlságosan szívére a megjegyzést és azért még csatlakozik hozzájuk*
- Ó, azt én is láttam! *szólal meg lelkesen Luni története után, amikor Lyz az égből hulló szilánkokat említi* Talán valahol még mindig megvan, amit akkor találtam... Szerintetek azok csillagok voltak? *kérdezi izgatottan a lánytól, valamint a többi jelenlévőtől, akik szintén látták a különös jelenséget. Ha őszinte akar lenni magához, sose gondolt bele alaposabban, mi is volt az, ami azon az éjjelen történt, de ha tényleg egy csillagdarab az, ami ott a kezébe akadt, akkor csak még nagyobb becsben fogja tartani a különös tárgyat. Míg a többiek véleményére vár, igyekszik elkapni Luni pillantását, hiszen tudja, a lánynak milyen fontosak az előjelek és a maga részéről ő is úgy gondolja, egy ilyen esemény csak azt jelezheti előre, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a házzal és a házban*
- Érdekes lehetett, milyen volt a világ régen, és érdekes lehet jó pár száz év múlva is, sajnálom, hogy egyiket sem lesz lehetőségünk személyesen is átélni. Bár a krónikákban talán fennmaradt ez meg az a világ kezdetéről, az az érzésem, eléggé pontatlanok azok a leírások, azt pedig sose tudhatjuk, mit hoz a jövő... De bízom benne, hogy igazad van és csak egyre szebb lesz! *jegyzi meg csendesen a lány reményeivel kapcsolatban, egy pillanatra az égre tekintve. ~Bezzeg a csillagok ott vannak már az idők kezdete óta és még ott is lesznek egy darabig. Bárcsak mesélni tudnának!~ gondolja magában vágyakozva*
- Én nem kérek, köszönöm. *válaszol közben Nimeril kérdésére, amit csak fél füllel hall, hisz gondolatai továbbra is a csillagok és a sárgás szilánk körül, na meg persze a szépen sülő szalonna körül forognak. Nemsokára az első szelet kenyeret késznek is nyilvánítja, és egy másodikra kezdi csepegtetni a zsírt, miközben óvatosan megkóstolja, amit készített. Ha a közelben van, és kér belőle, akkor természetesen Nieveshának is ad belőle, ügyelve rá, hogy a kislány a lehető legkevésbé maszatolja össze magát vele. Amikor azonban Thim belekezd a mesélésbe, abbahagyja a falatozást, hogy a férfi elbeszélésére figyelhessen*
- Igazán szomorú, de tanulságos történet. *szólal meg ő is, bólogatva Arra papa szavaira, hisz igaz, ami igaz, ha már a szövésből elég pénzt gyűjtött a férfi, utána hozzáláthat származása kiderítéséhez* De azt hiszem, a legfontosabb tanulság talán az, amit az öreg hölgy tett. Ha lehetőségünk van rá, szerintem mindenképp segítenünk kell azokon, akik rászorulnak. Pénzzel, munkával, taníttatással, hiszen együtt sokkal többre vagyunk képesek, mintha pusztán megelégednénk a saját sikerünkkel és gazdagságunkkal. *foglalja össze röviden a gondolatait, hisz mindig igazán meghatónak találta az önzetlen segítséget és az arra képes embereket. ~Az öregasszonyt sem kényszerítette senki vagy semmi arra, hogy segítsen egy koldusnak, mégis, megadta neki a lehetőséget, hogy azzá lehessen, aki lenni szeretne~ töpreng magában, úgy gondolva, sokkal több ilyen emberre lenne szükség*
- Azt hiszem, néha azért pár jóbarát igencsak meg tudja könnyíteni, hogy szebb legyen a jövő... már csak azzal, hogy ott vannak mellettünk. *feleli mintegy válaszul Luni szavaira, elégedett mosollyal pillantva végig a jelenlévőkön, miközben saját kupája után nyúl*
- A szebb jövőre! *emeli meg kissé, mielőtt belekortyolna, hiszen bár ahhoz túl sokan és túl messze vannak, hogy újból koccintsanak, úgy véli, ez határozottan olyan eszme, ami megérdemli, hogy igyanak rá* Remélem, úgy fognak emlékezni ránk, mint akik ezen dolgoztak! *kacsint Thimre, osztozva a férfi nézetében, hogy csodás lenne, ha még számtalan generáció élne utánuk ugyanilyen, ha nem még nagyobb békességben és boldogságban, mint ami nekik itt most kijut.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5368-5387