Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-11-10 16:50:56
Üzenet elküldve: 2025-11-10 16:50:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
*Majd' a semmivel egyenlő a tudása Artheniorról, az azt övező vidékekről még kevesebb. Volt már persze erre dolga, de azok az emlékek is olyanok, amiket szívesen feledne. Csupán egyszer koptatta bakancsa talpát a város macskakövein, s ha lehetne, többet nem is tenné, de már jól tudja, hogy nem menekül a várostól, ha annak közelében fog letelepülni. Oldalvást pislant a fiúra. Bízott abban, hogy a helyismerete kellő, abban viszont kevésbé, hogy ő maga ki tudja nyögni a borászat nevét, amit meg sem kellett volna jegyeznie. Nem szerepelt a tervei között, most mégis egyfajta megnyugvás, hogy nem céltalan kell felkutatnia a Szántóföldek beköltözhető lakjait.*
- Mhm. *Mormog csak ennyit, felesleges többet hozzátennie a tényhez, hogy Samyrn tudja, merre ildomos kérdezősködniük.
Útjuk közben a neve úgy hagyja el a kölyök ajkát, mintha valami gond lenne. Enyhén felhúzott szemöldökkel fordul ismét az irányába, várva, hogy elmondja mi is jutott eszébe egy ilyen csendes őszi napon, amikor éppen elkezdte volna újra élvezni a természet szépségét, s az utolsó délutánok egyikét, mikor még a nap gyenge sugara képes melegíteni arcbőrét. A kezekre tekint, nem tetszik neki, hogy ennyire feszélyezettnek tűnik a fél-elf. Tán most jött el az idő, hogy kitalálta: jobb dolga is van, mint vele menni.*
- Hmm? *Csupán egy hang, amivel jelzi, hogy várja a továbbiakat.
Mikor kiderül, hogy mi is az az eget rengető probléma, behunyja a szemeit. Mintha megkönnyebbült volna, hogy nem az hangzott el, amit nem kívánt hallani. Hogy a gyilkosságnak mások szemében nagyobb súlya van meglehet, de ha be sem vallja, tartott attól, ami először átfutott az agyán. Ördögvigyortól ködös emlékei között keresgél. Ezt már hallotta tőle, csakhogy az indok tolvajlás volt, nem pedig egy másik élet kioltása. Feltűnik, ahogy egyre kisebbé húzza magát össze a fiú. Az nem így viselkedik, aki örömét lelte e tettben.*
- Hányan tudják? *Teszi fel kérdését, hiszen már rögtön azon gondolkodik, hogy miként oldja meg a helyzetét. Teljes történetet nem vár, bár úgy számára is egyszerűbb lenne.*
*Majd' a semmivel egyenlő a tudása Artheniorról, az azt övező vidékekről még kevesebb. Volt már persze erre dolga, de azok az emlékek is olyanok, amiket szívesen feledne. Csupán egyszer koptatta bakancsa talpát a város macskakövein, s ha lehetne, többet nem is tenné, de már jól tudja, hogy nem menekül a várostól, ha annak közelében fog letelepülni. Oldalvást pislant a fiúra. Bízott abban, hogy a helyismerete kellő, abban viszont kevésbé, hogy ő maga ki tudja nyögni a borászat nevét, amit meg sem kellett volna jegyeznie. Nem szerepelt a tervei között, most mégis egyfajta megnyugvás, hogy nem céltalan kell felkutatnia a Szántóföldek beköltözhető lakjait.*
- Mhm. *Mormog csak ennyit, felesleges többet hozzátennie a tényhez, hogy Samyrn tudja, merre ildomos kérdezősködniük.
Útjuk közben a neve úgy hagyja el a kölyök ajkát, mintha valami gond lenne. Enyhén felhúzott szemöldökkel fordul ismét az irányába, várva, hogy elmondja mi is jutott eszébe egy ilyen csendes őszi napon, amikor éppen elkezdte volna újra élvezni a természet szépségét, s az utolsó délutánok egyikét, mikor még a nap gyenge sugara képes melegíteni arcbőrét. A kezekre tekint, nem tetszik neki, hogy ennyire feszélyezettnek tűnik a fél-elf. Tán most jött el az idő, hogy kitalálta: jobb dolga is van, mint vele menni.*
- Hmm? *Csupán egy hang, amivel jelzi, hogy várja a továbbiakat.
Mikor kiderül, hogy mi is az az eget rengető probléma, behunyja a szemeit. Mintha megkönnyebbült volna, hogy nem az hangzott el, amit nem kívánt hallani. Hogy a gyilkosságnak mások szemében nagyobb súlya van meglehet, de ha be sem vallja, tartott attól, ami először átfutott az agyán. Ördögvigyortól ködös emlékei között keresgél. Ezt már hallotta tőle, csakhogy az indok tolvajlás volt, nem pedig egy másik élet kioltása. Feltűnik, ahogy egyre kisebbé húzza magát össze a fiú. Az nem így viselkedik, aki örömét lelte e tettben.*
- Hányan tudják? *Teszi fel kérdését, hiszen már rögtön azon gondolkodik, hogy miként oldja meg a helyzetét. Teljes történetet nem vár, bár úgy számára is egyszerűbb lenne.*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-11-09 23:04:38
Üzenet elküldve: 2025-11-09 23:04:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
* Érdeklődve hallgatja a másikat, ahogy próbálják kitalálni, hogy merre kell menniük. A borászat neve ismeretlenül cseng számára, de ez ad némi reményt. *
- Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet, de a Harsogó borászat is arrafelé van, azt mindenki tudja, hogy merre keresse. És ahol egy borászat van, ott biztos van több is. Ha pedig mégse, talán tudják, hogy merre keresgéljünk. * Veti fel az ötletet, mint útiterv. Még nagyjából tudja is, hogy merre kell odatalálni, mert volt már alkalma harsogó bort lopni, amikor igazán kellett a pénz. Nem volt egyszerű, és az egyik barátját el is kapták az őrök, ami elvette a kedvét attól, hogy újra próbálkozzon vele. Megannyi emlék zúdul rá, ahogy ebbe belegondol, és meg is áll a séta közben. *
- Ril! * Szólal meg egy rövid hallgatás után, és idegességében a kezét tördeli. Hangosan ropognak az ujjak, de hamar befejezi ezt a melléktevékenységet. *
- Ha a város közelébe megyünk, van valami, amit tudnod kell rólam. * Sóhajt nagyot, és kerüli a nő tekintetét, mert nem akar neki gondot, vagy kellemetlenséget okozni, pedig amit mondani készül, az bizony azzal jár. *
- Engem Artheniorban köröznek. Gyilkosságért. * Mondja ki végül a csúf igazságot, felkészülve rá, hogy így mégse lesz annyira szívesen látott vendég, és a társaságát is inkább mellőzni fogják. Nem fog meglepődni, ha így alakul, megszokta már az ilyesmit. Most mégis ott áll, szánalmasan beesett vállakkal, fejét lehajtva, nyomorúságos benyomást keltve mindenkiben, aki csak ránéz. *
- Szóval, ha nem akarod, hogy bajt hozzak rád, akkor lehet jobb, ha én itt maradok. * Teszi még hozzá, ha hosszúra húzódna kettejük között a csend. Egyszerűbb úgy, ha ő ajánlja fel, akkor nem kell félredobják, magától áll félre. *
* Érdeklődve hallgatja a másikat, ahogy próbálják kitalálni, hogy merre kell menniük. A borászat neve ismeretlenül cseng számára, de ez ad némi reményt. *
- Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet, de a Harsogó borászat is arrafelé van, azt mindenki tudja, hogy merre keresse. És ahol egy borászat van, ott biztos van több is. Ha pedig mégse, talán tudják, hogy merre keresgéljünk. * Veti fel az ötletet, mint útiterv. Még nagyjából tudja is, hogy merre kell odatalálni, mert volt már alkalma harsogó bort lopni, amikor igazán kellett a pénz. Nem volt egyszerű, és az egyik barátját el is kapták az őrök, ami elvette a kedvét attól, hogy újra próbálkozzon vele. Megannyi emlék zúdul rá, ahogy ebbe belegondol, és meg is áll a séta közben. *
- Ril! * Szólal meg egy rövid hallgatás után, és idegességében a kezét tördeli. Hangosan ropognak az ujjak, de hamar befejezi ezt a melléktevékenységet. *
- Ha a város közelébe megyünk, van valami, amit tudnod kell rólam. * Sóhajt nagyot, és kerüli a nő tekintetét, mert nem akar neki gondot, vagy kellemetlenséget okozni, pedig amit mondani készül, az bizony azzal jár. *
- Engem Artheniorban köröznek. Gyilkosságért. * Mondja ki végül a csúf igazságot, felkészülve rá, hogy így mégse lesz annyira szívesen látott vendég, és a társaságát is inkább mellőzni fogják. Nem fog meglepődni, ha így alakul, megszokta már az ilyesmit. Most mégis ott áll, szánalmasan beesett vállakkal, fejét lehajtva, nyomorúságos benyomást keltve mindenkiben, aki csak ránéz. *
- Szóval, ha nem akarod, hogy bajt hozzak rád, akkor lehet jobb, ha én itt maradok. * Teszi még hozzá, ha hosszúra húzódna kettejük között a csend. Egyszerűbb úgy, ha ő ajánlja fel, akkor nem kell félredobják, magától áll félre. *
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-11-09 09:42:20
Üzenet elküldve: 2025-11-09 09:42:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Új utak//
*Igyekszik csak alig néhány pillantást vetni a fiú felé, aki örömködve viseli az új szerzeményét. Nem kedveli az efféle mellkasát melengető pillanatokat, ritkán jut ki belőle, így ijesztőbb, mint a közöny. Persze illendő lenne már megszoknia, hogy hosszabbtávú ismeretségeket is szerzett az elmúlt esztendőben, olyanokat, akik számítanak. Akiket nem hagy hátra egy közelgő munka miatt, vagy nem csupán a jussáért tér vissza hozzájuk. Definiálni nem tudná e kapcsolatokat, de még mindig sokszor feszül meg állkapcsa a tudattól, hogy ad, nem pedig elvesz. És olykor bizony kellemes érzés, hogy van, akihez fordulhat, még akkor is, ha a legvégső esetben teszi csak meg.
Az Arthenior felé vezető utat is épp egyikkel közülük tette meg. Keserű a nyelve, ahogy eszébe jut ismét, hogy nem tudja időben befejezni a bőrébe vésett művet, de most másra helyezi a fókuszt. Halovány mosoly dereng fel arcán, ahogy hallgatja Samyrnt. Hogy merre a város, pontosan tudja, de hogy mi számít annak közelének, aligha. Közel van hozzá a Szántók is. *
- Igen, arra. *Mondja, nem elvéve a másiktól a jól tájékozódás örömét, s amikor már elhelyezi magát a fejben lévő térképen, hát meg is indulna. Közben meg lehet beszélni a továbbiakat, ami igencsak megerőlteti, hiszen ha mindig is odafigyel másokra, azok inkább a gesztusok, vagy, hogy hogyan lendül a kard, semmint érdektelen információk. Mert egészen idáig érdektelen volt.*
- Közelebb a Szántókhoz, mint a nagy tóhoz. *S ebből kiderül, hogy a Lihanechi tó nevére sem emlékszik. * - Talán. Ha arról beszélt. Sokat beszélt. *Enyhén biggyeszti lefelé az ajkát, ahogy gondolkodik, de meg nem áll, szeretne mialőbb túlesni az egészen. Hosszú az út már mögöttük, mire végre eszébe jut az egyetlen szó, ami közelebb viheti őket a tényleges helyszínhez.* - Vadmag. Vadmag volt a borászat neve, majd kérdezősködünk.
*Ez a feladat is oylan, amit szívesen bízna a kölyökre, de még reakciót vár, hogy emnnyire tetshezálló számára az új homijaiban díszelegve felderíteősdit játszani.*
*Igyekszik csak alig néhány pillantást vetni a fiú felé, aki örömködve viseli az új szerzeményét. Nem kedveli az efféle mellkasát melengető pillanatokat, ritkán jut ki belőle, így ijesztőbb, mint a közöny. Persze illendő lenne már megszoknia, hogy hosszabbtávú ismeretségeket is szerzett az elmúlt esztendőben, olyanokat, akik számítanak. Akiket nem hagy hátra egy közelgő munka miatt, vagy nem csupán a jussáért tér vissza hozzájuk. Definiálni nem tudná e kapcsolatokat, de még mindig sokszor feszül meg állkapcsa a tudattól, hogy ad, nem pedig elvesz. És olykor bizony kellemes érzés, hogy van, akihez fordulhat, még akkor is, ha a legvégső esetben teszi csak meg.
Az Arthenior felé vezető utat is épp egyikkel közülük tette meg. Keserű a nyelve, ahogy eszébe jut ismét, hogy nem tudja időben befejezni a bőrébe vésett művet, de most másra helyezi a fókuszt. Halovány mosoly dereng fel arcán, ahogy hallgatja Samyrnt. Hogy merre a város, pontosan tudja, de hogy mi számít annak közelének, aligha. Közel van hozzá a Szántók is. *
- Igen, arra. *Mondja, nem elvéve a másiktól a jól tájékozódás örömét, s amikor már elhelyezi magát a fejben lévő térképen, hát meg is indulna. Közben meg lehet beszélni a továbbiakat, ami igencsak megerőlteti, hiszen ha mindig is odafigyel másokra, azok inkább a gesztusok, vagy, hogy hogyan lendül a kard, semmint érdektelen információk. Mert egészen idáig érdektelen volt.*
- Közelebb a Szántókhoz, mint a nagy tóhoz. *S ebből kiderül, hogy a Lihanechi tó nevére sem emlékszik. * - Talán. Ha arról beszélt. Sokat beszélt. *Enyhén biggyeszti lefelé az ajkát, ahogy gondolkodik, de meg nem áll, szeretne mialőbb túlesni az egészen. Hosszú az út már mögöttük, mire végre eszébe jut az egyetlen szó, ami közelebb viheti őket a tényleges helyszínhez.* - Vadmag. Vadmag volt a borászat neve, majd kérdezősködünk.
*Ez a feladat is oylan, amit szívesen bízna a kölyökre, de még reakciót vár, hogy emnnyire tetshezálló számára az új homijaiban díszelegve felderíteősdit játszani.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-10-31 15:52:52
Üzenet elküldve: 2025-10-31 15:52:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Letudta a mocsarat végre. Itt tart egy nagyobb pihenőt. Igazából várja azt is, hogy egy szekér erre járjon és felkérezkedhessen rá. Leporolja hát magát, hogy jól nézzen ki, ha erre járna valaki, de jó ideig senkivel nem fut össze. Kezd fáradni, mire az első szekér elhalad mellette. Előveszi a legjobb mosolyát és felkérezkedik rá a mosómedvével együtt. Végre innentől viszonylagos kényelemben fog telni az útja. Alig várja, hogy a városba érve rendes fürdő és étel legyen a jussa. Nem mondja, hogy felesleges lett volna az útja, mert nem volt az, de reméli, hogy nem nagyon kell használnia semmit majd, abból amit tanult.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-10-31 10:20:46
Üzenet elküldve: 2025-10-31 10:20:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* A szekerek lassan összegyűlnek és útra is kelnek. Alesian csak a szokásosat teszi: csapja a szelet a lányoknak, meg a pletykákat gyűjti össze. Teysusról is el tud beszélgetni egy férfival, így szinte már ideálisnak is mondható az utazás. A szekerek zötykölődve haladnak a mocsár felé. Még egy kis ebédre is meghívják a tündért, amiért cserébe eljátszik pár ismert dalt. A zene sokak számára kedves dolognak számít, mindig szívesen fogadják. Zápor is megtalálja a számítását, mert a gyerekek és a fiatal lányok szeretik simogatni, kényeztetni.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:26:05
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A megszokott, megronthatatlan vidéki tájkép még sokadszorra sem veszti el varázsát számára, aki önmaga sem idegen a mágiában, akár lábbal kell neki az útnak, akár szekérrel. Mindenesetre meg kell hagyni, hogy az utóbbi móddal kevesebb energiával több ideje van nézelődni annak a veszélye nélkül, hogy arccal szembe megy neki egy igásállat hátfelének. De időnként nemcsak tájékozódási céllal veti szemét maga elé, és le a földre, hanem önfeledten elgondolkodva arról, hogy az előtte kiterülő mélyedések, lábnyomok és elszíneződések milyen jelentést tartalmazhatnak. Kik és hányan járták meg előtte ugyanazt a földutat, hányan tették ugyanarra a pontra a lábukat, ahova most ő, és milyen céllal? Tudták hogy mikor, hogyan fogják a visszautat megtenni, és mennyi lehetett közöttük az, akikről ma a történelemkönyvekben is lehet olvasni?
Efféle súlyosan súlytalan ömlengésekkel szórakoztatja magát, miközben megteszi a hazautat a Szarvasligetre.*
Efféle súlyosan súlytalan ömlengésekkel szórakoztatja magát, miközben megteszi a hazautat a Szarvasligetre.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-10-24 00:33:48
Üzenet elküldve: 2025-10-24 00:33:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Nem Eeyr küldte. Valószínűleg csak képzelődött. Mindegy is, Atkira végül csak kikecmereg az ingoványból és rálel az Arthenior felé vezető útra. Már nem is tudja, mióta van úton, de szeretne végre megérkezni Artheniorba. Hogy miért pont oda? Azért, mert jobb nem jut most eszébe. Fogalma sincs, hogy mit kezdjen az életével, most hogy nem vesztette el. Éhes és fáradt, de még élni akar. *
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-10-21 15:02:52
Üzenet elküldve: 2025-10-21 15:02:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Jó volt itt is, de a legjobb otthon//
*Nem szeret búcsúzkodni, Aleniától legalábbis semmiképpen nem. Túl sok rossz emléket idéz fel benne, ugyanakkor értékeli azt, hogy ezúttal van alkalmuk egyáltalán elbúcsúzni egymástól, mostani elválásuk pedig nem teljesen bizonytalan időre szól. Még ha hatokat töltene is el a toronyban, akkor is sokkal hamarabb látnák egymást viszont, mint amikor a legtöbb időt kellett eddig egymástól távol töltetniük, úgy, hogy a másikról semmit sem tudtak, de természetesen nem tervez hatokat maradni.
Mégis ahogyan közelednek Arthenior felé egyre inkább elszomorodik, bár igyekszik nem mutatni, miközben egy kicsit saját magát korholja mindezért. Végtére is nem ez lesz sem az első, sem az utolsó elválásuk egymástól, attól pedig, hogy barátnők és segítenek a másiknak, ha tudnak, külön életük is van, és vannak bizonyos feladatok, amelyeket egyszerűen nem végezhetnek el a másik helyett, most pedig éppen ezek a feladatok szólítják ismét külön utakra őket.
A város határában, amikor Nia lassít, majdnem meg is áll, maga is lefékezi a holdnyulat, és felveszi barátnője hatásának lassú tempóját.*
- Persze, megértem teljesen, és nincs mit tényleg! Örülök, hogy tudtam segíteni. *mond ezek után először csak ennyit.* De nyugodj meg, egy percig sem jutott eszembe kételkedni abban, hogy minden megvalósul abból, amit ligettel kapcsolatban megbeszéltünk. Különben pedig én is kicsit elfoglalt leszek mostanság. Elég ideje húzom már a toronyba való visszatérést, már nem akarom tovább. Jó lenne, ha legalább a holdmágiát sikerülnöm teljesen megtanulnom, valamennyi varázslatával együtt. Azért persze majd igyekszem, hogy minél hamarabb újra Artheniorban lehessek. Mindenképpen írok majd, ha tudok.
*Csak ezek után az ígéretek után mérlegeli Alenia további szavait. Igaz, hogy úgy volt vele, hogy mindenképpen hazáig kíséri őt, de elismeri, hogy Arthenior határa is tekinthető úgy, mintha megtette volna, ráadásul be kell látnia, hogy nem kevés időt nyer ezzel, hiszen innen talán éppen Selyemrév van a legmesszebb, városon belül pedig a tömegben már nem tudnak olyan gyorsan haladni, mint idekint az úton.
Még, ha nem is annyira türelmetlen, hogy még ma este előtt el akarjon indulni a Mágustoronyba akkor se mindegy, hogy ma milyen korán ér haza ligetbe, mennyi ideje lesz készülődni az útra, így pedig mennyit tud majd pihenni és holnap mennyire korán kelni reggel.
De, ami ennél is fontosabb, a városon belül Alenia is teljesen biztonságban lesz, ha nem így gondolná, akkor természetesen nem tágítana mellőle egy percre sem.*
- Szívesen házig kísérnélek de köszönöm, azt hiszem igazad van! Most az egyszer talán tényleg felesleges kerülő lenne. Az árvaházba amúgy sincs értelme csak úgy beköszönni Krizáékhoz, hogy rögtön jövök is el, és bár a selyemrévi házra is kíváncsi vagyok, azt is jobb lenne úgy megnézni, ha rendesen van rá idő, és nem kell semmivel sem sietni azért, hogy biztosan hazaérjek sötétedés előtt.
*Reméli, hogy Nia nem veszi tőle zokon, ha a város határából visszafordul és meg sem áll Szarvasligetig, de nem hinné, hogy csak udvariasságból ajánlotta volna fel neki az út befejezésének az egyszerűbb lehetőségét.*
- Azért bármennyi dolgod is lesz, ne hajtsd túl magad feleslegesen! *kér még végezetül ennyit.*
- Tudom, hogy nem válunk el sokáig, de akkor is hiányozni fogsz. *ismeri el ezek után kicsit szégyellős mosollyal. Egyik és másik hátason ülve kicsit körülményes lenne ölelkezni, azért gyengéden megszorítja Alenia kezét most is mielőtt még elválnának egymástól. Szíve szerint megkérné, hogy vigyázzon magára, de az egészen olyan lenne, mintha nem bízna abban, hogy képes erre, márpedig ő tudja, hogy nagyon is az.*
- Legyenek szép napjaid! *köszön el inkább így, bár talán furcsán hangzik és nem annyira belsőséges elköszönés, mint amennyire az lehetne, de hirtelen nem jut jobb az eszébe. Ha Alenia még bármit mondana neki természetesen megvárja, aztán miután a lány eltávolodik tőle és kilovagol a látóteréből, megfordítja holdnyulát és annak legnagyobb sebességével el is indul vissza Szarvasliget felé.*
*Nem szeret búcsúzkodni, Aleniától legalábbis semmiképpen nem. Túl sok rossz emléket idéz fel benne, ugyanakkor értékeli azt, hogy ezúttal van alkalmuk egyáltalán elbúcsúzni egymástól, mostani elválásuk pedig nem teljesen bizonytalan időre szól. Még ha hatokat töltene is el a toronyban, akkor is sokkal hamarabb látnák egymást viszont, mint amikor a legtöbb időt kellett eddig egymástól távol töltetniük, úgy, hogy a másikról semmit sem tudtak, de természetesen nem tervez hatokat maradni.
Mégis ahogyan közelednek Arthenior felé egyre inkább elszomorodik, bár igyekszik nem mutatni, miközben egy kicsit saját magát korholja mindezért. Végtére is nem ez lesz sem az első, sem az utolsó elválásuk egymástól, attól pedig, hogy barátnők és segítenek a másiknak, ha tudnak, külön életük is van, és vannak bizonyos feladatok, amelyeket egyszerűen nem végezhetnek el a másik helyett, most pedig éppen ezek a feladatok szólítják ismét külön utakra őket.
A város határában, amikor Nia lassít, majdnem meg is áll, maga is lefékezi a holdnyulat, és felveszi barátnője hatásának lassú tempóját.*
- Persze, megértem teljesen, és nincs mit tényleg! Örülök, hogy tudtam segíteni. *mond ezek után először csak ennyit.* De nyugodj meg, egy percig sem jutott eszembe kételkedni abban, hogy minden megvalósul abból, amit ligettel kapcsolatban megbeszéltünk. Különben pedig én is kicsit elfoglalt leszek mostanság. Elég ideje húzom már a toronyba való visszatérést, már nem akarom tovább. Jó lenne, ha legalább a holdmágiát sikerülnöm teljesen megtanulnom, valamennyi varázslatával együtt. Azért persze majd igyekszem, hogy minél hamarabb újra Artheniorban lehessek. Mindenképpen írok majd, ha tudok.
*Csak ezek után az ígéretek után mérlegeli Alenia további szavait. Igaz, hogy úgy volt vele, hogy mindenképpen hazáig kíséri őt, de elismeri, hogy Arthenior határa is tekinthető úgy, mintha megtette volna, ráadásul be kell látnia, hogy nem kevés időt nyer ezzel, hiszen innen talán éppen Selyemrév van a legmesszebb, városon belül pedig a tömegben már nem tudnak olyan gyorsan haladni, mint idekint az úton.
Még, ha nem is annyira türelmetlen, hogy még ma este előtt el akarjon indulni a Mágustoronyba akkor se mindegy, hogy ma milyen korán ér haza ligetbe, mennyi ideje lesz készülődni az útra, így pedig mennyit tud majd pihenni és holnap mennyire korán kelni reggel.
De, ami ennél is fontosabb, a városon belül Alenia is teljesen biztonságban lesz, ha nem így gondolná, akkor természetesen nem tágítana mellőle egy percre sem.*
- Szívesen házig kísérnélek de köszönöm, azt hiszem igazad van! Most az egyszer talán tényleg felesleges kerülő lenne. Az árvaházba amúgy sincs értelme csak úgy beköszönni Krizáékhoz, hogy rögtön jövök is el, és bár a selyemrévi házra is kíváncsi vagyok, azt is jobb lenne úgy megnézni, ha rendesen van rá idő, és nem kell semmivel sem sietni azért, hogy biztosan hazaérjek sötétedés előtt.
*Reméli, hogy Nia nem veszi tőle zokon, ha a város határából visszafordul és meg sem áll Szarvasligetig, de nem hinné, hogy csak udvariasságból ajánlotta volna fel neki az út befejezésének az egyszerűbb lehetőségét.*
- Azért bármennyi dolgod is lesz, ne hajtsd túl magad feleslegesen! *kér még végezetül ennyit.*
- Tudom, hogy nem válunk el sokáig, de akkor is hiányozni fogsz. *ismeri el ezek után kicsit szégyellős mosollyal. Egyik és másik hátason ülve kicsit körülményes lenne ölelkezni, azért gyengéden megszorítja Alenia kezét most is mielőtt még elválnának egymástól. Szíve szerint megkérné, hogy vigyázzon magára, de az egészen olyan lenne, mintha nem bízna abban, hogy képes erre, márpedig ő tudja, hogy nagyon is az.*
- Legyenek szép napjaid! *köszön el inkább így, bár talán furcsán hangzik és nem annyira belsőséges elköszönés, mint amennyire az lehetne, de hirtelen nem jut jobb az eszébe. Ha Alenia még bármit mondana neki természetesen megvárja, aztán miután a lány eltávolodik tőle és kilovagol a látóteréből, megfordítja holdnyulát és annak legnagyobb sebességével el is indul vissza Szarvasliget felé.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-10-19 23:10:35
Üzenet elküldve: 2025-10-19 23:10:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jó volt itt is, de a legjobb otthon//
- Köszönöm, még nem vagyok éhes. *Válaszolja, mikor Luninari felajánlja neki a reggeli lehetőségét. Igazából, utazás előtt sosincs étvágya, és amúgy sem szeretné még azzal is tölteni az időt, hogy az evéssel foglalatoskodik, ugyanis bármennyire jól is érezte magát itt, Szarvasligetben, már várja, hogy otthon lehessen, még ha tudja is, hogy odahaza rengeteg feladat és megoldandó ügy vár majd rá. Úgyhogy az elcsomagolt étellel együtt indulhatnak ki az istállóba a lováért, akit Aleina boldogan simogat meg, még beszél hozzá is néhány szót, de aztán hagyja, hogy az istállóból Luninari vezesse ki őt.*
- Köszönöm, tényleg jó volt itt. Édesanyád nagyon kedves nő, megkedveltem, és szerintem ő is engem. Ami pedig Intathot illeti, ő sem olyan borzalmas, mint amilyennek tűnik, csak… annak próbálja mutatni magát. *Elmosolyodik, és ezzel a zárszóval ül fel Harmat nevű, hófehér paripájára, majd miután Luninari is már a varázsnyúl hátán ül, maguk mögött hagyhatják Szarvasligetet.
Ezek után meg sem állnak Arthenior határáig, ahol lassít egy kicsit a lován, szinte meg is áll, hogy könnyedén válthasson néhány szót Luninarival.*
- Te most a Mágustoronyba készülsz, igaz? Nem baj, mert rengeteg dolgom lesz mostanában. Egészen biztosan nem tudnék annyi időt szánni rád, amennyit szeretnék. Remélem, hogy megérted. Mindenesetre köszönöm, hogy ekísértél Intathhoz! Nélküled nem hiszem, hogy ilyen jól alakult volna minden. Intézkedni fogok Ligettel kapcsolatban, hogy megkaphassátok, amit szeretnétek, csak kérek hozzá még egy kis időt. Az árvaházba is el szeretnék látogatni, és a saját házammal is foglalkoznom kell, de természetesen tartom a szavam. *Nem is tudja, miért beszél ennyit, illetve miért akarja mindenképp bebizonyítani, hogy amit elmondott, az igaz, és pont úgy igaz, ahogy elhangzott, de valamiért így érzi helyesnek. Az biztos, hogy a régi, vérbeli nemeskisasszony Alenia nem tette volna meg ezt a gesztust.*
- Nem muszáj bekísérned a városba, ha nem szeretnél, innentől már egyedül is rendben leszek, és akkor neked sem kell feleslegesen kétszer megtenned az utat Selyemrévig meg vissza. *Ajánlja fel, mert tényleg nem szeretne további terhet róni barátnőjére, így is ebben az elmúlt pár napban rengeteg gondoskodást kapott tőle, s mindezt még csak nem is kérte. Hálával tartozik a fél-elf lánynak, most már nem csak a múltért, hanem a jelenért is. Barátnők voltak régen, és ami biztos, hogy azok maradnak az új életükben is.*
- Köszönöm, még nem vagyok éhes. *Válaszolja, mikor Luninari felajánlja neki a reggeli lehetőségét. Igazából, utazás előtt sosincs étvágya, és amúgy sem szeretné még azzal is tölteni az időt, hogy az evéssel foglalatoskodik, ugyanis bármennyire jól is érezte magát itt, Szarvasligetben, már várja, hogy otthon lehessen, még ha tudja is, hogy odahaza rengeteg feladat és megoldandó ügy vár majd rá. Úgyhogy az elcsomagolt étellel együtt indulhatnak ki az istállóba a lováért, akit Aleina boldogan simogat meg, még beszél hozzá is néhány szót, de aztán hagyja, hogy az istállóból Luninari vezesse ki őt.*
- Köszönöm, tényleg jó volt itt. Édesanyád nagyon kedves nő, megkedveltem, és szerintem ő is engem. Ami pedig Intathot illeti, ő sem olyan borzalmas, mint amilyennek tűnik, csak… annak próbálja mutatni magát. *Elmosolyodik, és ezzel a zárszóval ül fel Harmat nevű, hófehér paripájára, majd miután Luninari is már a varázsnyúl hátán ül, maguk mögött hagyhatják Szarvasligetet.
Ezek után meg sem állnak Arthenior határáig, ahol lassít egy kicsit a lován, szinte meg is áll, hogy könnyedén válthasson néhány szót Luninarival.*
- Te most a Mágustoronyba készülsz, igaz? Nem baj, mert rengeteg dolgom lesz mostanában. Egészen biztosan nem tudnék annyi időt szánni rád, amennyit szeretnék. Remélem, hogy megérted. Mindenesetre köszönöm, hogy ekísértél Intathhoz! Nélküled nem hiszem, hogy ilyen jól alakult volna minden. Intézkedni fogok Ligettel kapcsolatban, hogy megkaphassátok, amit szeretnétek, csak kérek hozzá még egy kis időt. Az árvaházba is el szeretnék látogatni, és a saját házammal is foglalkoznom kell, de természetesen tartom a szavam. *Nem is tudja, miért beszél ennyit, illetve miért akarja mindenképp bebizonyítani, hogy amit elmondott, az igaz, és pont úgy igaz, ahogy elhangzott, de valamiért így érzi helyesnek. Az biztos, hogy a régi, vérbeli nemeskisasszony Alenia nem tette volna meg ezt a gesztust.*
- Nem muszáj bekísérned a városba, ha nem szeretnél, innentől már egyedül is rendben leszek, és akkor neked sem kell feleslegesen kétszer megtenned az utat Selyemrévig meg vissza. *Ajánlja fel, mert tényleg nem szeretne további terhet róni barátnőjére, így is ebben az elmúlt pár napban rengeteg gondoskodást kapott tőle, s mindezt még csak nem is kérte. Hálával tartozik a fél-elf lánynak, most már nem csak a múltért, hanem a jelenért is. Barátnők voltak régen, és ami biztos, hogy azok maradnak az új életükben is.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:19:39
Üzenet elküldve: 2025-09-25 18:19:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kereskedelmi út porából egy vaskos törpe alakja bontakozik ki. Népe körében igen nagydarabnak számít. Széles válla fölött kerek acélpajzs nyugszik. A pajzsán családja története nyugszik, apró vésetekkel és rúnaábrázolásokkal. Több generációra visszamenően. Igaz ezek a jelek, rajzok távolról nem látszanak, csak közelről, mert egészen kicsi motívumokkal vannak a pajzsra vésve. Testét sodronying takarja, mely nemrég lett kovácstól átvéve, így egészen jó állapotban van. Kezében egy kétkezes acélfejű kalapács, melynek kemény tölgyfanyele acélkapcsokkal van megerősítve. A kalapács különlegessége, hogy rúnákkal van rávésve minden legyőzött ellensége. Övén egy harci fokos lóg, aminek egyik vége hegyes, szúrásra is alkalmas. Oldalán van még egy dobótőr. Nyakában egy tűzköves függő van, mely a parázs lángot idézi és az otthon melegére emlékezteti. Út közben tekintete végigjárja az őszbe hajló mezőket és gyümölcsösöket. A földek békéje idegen neki, mégis tiszteletet ébreszt benne. A munkák java már véget ért. Talán csak szőlő vagy a kései gyümölcsök maradtak betakarításra várva. Az egyszerű emberek munkája mely élelmet tesz az asztalra. Hasonló, mint otthonában a bányászok. Alapvető kőfejtő munka, de nélküle nincsen se vas, se szén, se drágakő. A hegyek mélye fontos éppúgy, mint a szántó. A szél préselt bor illatát sodorja az orra felé, s bizony egy kupával szívesen kóstolna belőle. Békésebb időkben bizonyára meglátogatná a helyi borospincéket, de most sajnos erre nem lesz lehetősége. Arthenior nagyobb épülete kezdenek kibontakoznak a távolban, de még egészen halvány kis pontocskák. Jól tudja, hogy a városnak nincsenek falai, mégis megvan a maga védelme, legalább is a helyiek így gondolják. Tűzdereng már egészen másképp látja. Szilánkos ostobaságnak tartja, hogy egy városnak nincs rendes fala. De ez nem az ő vállának terhét nyomja. Furcsa mód vándorlásai között még nem jutott el ide, így minden egy kicsit újdonság lesz neki. Lehetőség újabb kalandokra. Amint halad a nap fénye lassan alászáll, vörösbe vonva a várost és a földeket. A törpe tovább indul, fajsúlyos léptekkel. Gondolatban elképzeli milyen kalandok érhetik itt, s mint mindig jó kedéllyel metszi lassan a város küszöbét. Most kifejezetten nyugodt hangulatban van, s célja is rendíthetetlen, mint ahogy az illik a hegyek gyermekének, aki természeténél fogva cselekedeteiből kíván örökséget kovácsolni.*
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-09-14 21:31:52
Üzenet elküldve: 2025-09-14 21:31:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Pashthra számára nem idegen az, hogy hosszú órákat utazzon olyanok társaságában, akikkel semmi közös nincs bennük. Nem bánja, hogy csendben lehet, hogy nem kell felesleges dolgokról beszéljen, hogy egyedül lehet gondolataival. Kellemes így utazni, lovagi páncél nélkül, amikor nem a verejtéktől félvakon próbálja kivenni maga előtt a tájat, és azt, hogy jó irányba tart, vagy sem. Bár jelenleg ha bottal ütnék se tudná megmondani, hogy milyen irányba tartanak, de ez sem újdonság számára. Évekig dolgozott karavánőrként, amikor semmi dolga nem volt, csak az, hogy lovagoljon arra, amerre mások. Valahol most tulajdonképpen pont ezt várják el tőle. Meg kell védeni a karavánt, és némán menni velük, amíg el nem érnek oda, ahova elérnek egyszer majd. Teste rutinból mozog együtt a lóval, megkönnyítve az állat számára az utazást, viszont megdolgozva a fiatal harcos combizmait. Valamiért mégis keserű érzés még mindig maga mögött hagyni Merlanát. Bár nem vallja be magának, kicsit mérges Norra, amiért kiszakította abból, ami még csak most kezdődött el kettejük között. Tervei között nem szerepelt, hogy messzire kerülnének a mai nap egymástól, sőt, ha tehette volna, akkor a szobájába zárkózva tölti az egész napot, kettesben a bárddal. Főzött volna valami finomat is, de erre se volt alkalma. Út közben egy karéj kenyeret majszol, ami az első dolog, amit a nap folyamán eszik. Nem tudja, hogy mióta volt a nyeregtáskában, de penész még nem kezdte ki, viszont olyan száraz, hogy érzi, vájatokat hagy az ínyében, miközben rágja. Azért a foga nem törik bele, de pár napig kellemetlen lesz nyelvével a foga alatti részekhez érjen. Nem bánja, megszokta már. A vízzel óvatosan bán, éppen csak akkora kortyokat iszik, és olyan gyakran, amennyit muszáj. A kiszáradást épphogy elkerüli, de egészségesnek semmiképp sem mondható. És megy tovább, a lovon ülve, némán a társasággal, akik közül csak egy férfit ismer. *
* Pashthra számára nem idegen az, hogy hosszú órákat utazzon olyanok társaságában, akikkel semmi közös nincs bennük. Nem bánja, hogy csendben lehet, hogy nem kell felesleges dolgokról beszéljen, hogy egyedül lehet gondolataival. Kellemes így utazni, lovagi páncél nélkül, amikor nem a verejtéktől félvakon próbálja kivenni maga előtt a tájat, és azt, hogy jó irányba tart, vagy sem. Bár jelenleg ha bottal ütnék se tudná megmondani, hogy milyen irányba tartanak, de ez sem újdonság számára. Évekig dolgozott karavánőrként, amikor semmi dolga nem volt, csak az, hogy lovagoljon arra, amerre mások. Valahol most tulajdonképpen pont ezt várják el tőle. Meg kell védeni a karavánt, és némán menni velük, amíg el nem érnek oda, ahova elérnek egyszer majd. Teste rutinból mozog együtt a lóval, megkönnyítve az állat számára az utazást, viszont megdolgozva a fiatal harcos combizmait. Valamiért mégis keserű érzés még mindig maga mögött hagyni Merlanát. Bár nem vallja be magának, kicsit mérges Norra, amiért kiszakította abból, ami még csak most kezdődött el kettejük között. Tervei között nem szerepelt, hogy messzire kerülnének a mai nap egymástól, sőt, ha tehette volna, akkor a szobájába zárkózva tölti az egész napot, kettesben a bárddal. Főzött volna valami finomat is, de erre se volt alkalma. Út közben egy karéj kenyeret majszol, ami az első dolog, amit a nap folyamán eszik. Nem tudja, hogy mióta volt a nyeregtáskában, de penész még nem kezdte ki, viszont olyan száraz, hogy érzi, vájatokat hagy az ínyében, miközben rágja. Azért a foga nem törik bele, de pár napig kellemetlen lesz nyelvével a foga alatti részekhez érjen. Nem bánja, megszokta már. A vízzel óvatosan bán, éppen csak akkora kortyokat iszik, és olyan gyakran, amennyit muszáj. A kiszáradást épphogy elkerüli, de egészségesnek semmiképp sem mondható. És megy tovább, a lovon ülve, némán a társasággal, akik közül csak egy férfit ismer. *
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-09-14 20:55:06
Üzenet elküldve: 2025-09-14 20:55:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*A kövezet lassan poros, döngölt földbe vált át ahogy elhagyják a város főterét. A paták üteme tompábbá lesz. Jobbra mezők húzódnak, frissen kaszált sávokkal, balra gyümölcsösök sora, a fák alatt ládák, ponyvák, messzebb sajtárokba csorog a must. A levegő édeskés, erjedő illatot hoz, valahonnan kalapács csattogása üti meg a fület, aztán elhal. Hátuk mögött Arthenior zajai szétfoszlanak.
A csapat tempója nyugodt, baktató. Norennar hagyja, hogy Hamu a saját, kényelmes ütemét vegye fel. Kantárja laza, a ló fülével figyel, időnként a farával kissé oldalra ring, ahogy a földút keréknyomába lép.
Az út mentén tanyák bukkannak fel, kutak gémje lustán mozdul. A nap lejjebb csúszik, de még melegít. Norennar a kulacsért nyúl. Leoldja a csatot, kicsavarja a dugót, aztán meghúzza. Nem siet, két korty víz, majd visszacsavarja a dugót. A hűvös víz, lemos egy réteg port és pipafű keserű ízét, a torkáról.
A nyugati erdősáv sötétebbre vált, de messze van, innen csak a széle látszik, a kivágások szabálytalan réseivel. A szél a fák felől hűvösebben jön, egy pillanatra végigsimít a köpenyek szélén, aztán elül. Norennar a vállát lejjebb engedi, a hátát röviden megnyújtja a nyeregben, hogy ne zsibbadjon el. Az arca nyugodt, a figyelme folyamatos. A ritmus, a zajok, a levegő változásai, mindet figyelemmel kíséri.
A délután lassan áthajlik kora estébe. Az út pora finoman megül a csizmák szárán, a köpeny alján. Norennar időnként megemeli a tekintetét. A horizont tiszta és reméli így is marad.*
*A kövezet lassan poros, döngölt földbe vált át ahogy elhagyják a város főterét. A paták üteme tompábbá lesz. Jobbra mezők húzódnak, frissen kaszált sávokkal, balra gyümölcsösök sora, a fák alatt ládák, ponyvák, messzebb sajtárokba csorog a must. A levegő édeskés, erjedő illatot hoz, valahonnan kalapács csattogása üti meg a fület, aztán elhal. Hátuk mögött Arthenior zajai szétfoszlanak.
A csapat tempója nyugodt, baktató. Norennar hagyja, hogy Hamu a saját, kényelmes ütemét vegye fel. Kantárja laza, a ló fülével figyel, időnként a farával kissé oldalra ring, ahogy a földút keréknyomába lép.
Az út mentén tanyák bukkannak fel, kutak gémje lustán mozdul. A nap lejjebb csúszik, de még melegít. Norennar a kulacsért nyúl. Leoldja a csatot, kicsavarja a dugót, aztán meghúzza. Nem siet, két korty víz, majd visszacsavarja a dugót. A hűvös víz, lemos egy réteg port és pipafű keserű ízét, a torkáról.
A nyugati erdősáv sötétebbre vált, de messze van, innen csak a széle látszik, a kivágások szabálytalan réseivel. A szél a fák felől hűvösebben jön, egy pillanatra végigsimít a köpenyek szélén, aztán elül. Norennar a vállát lejjebb engedi, a hátát röviden megnyújtja a nyeregben, hogy ne zsibbadjon el. Az arca nyugodt, a figyelme folyamatos. A ritmus, a zajok, a levegő változásai, mindet figyelemmel kíséri.
A délután lassan áthajlik kora estébe. Az út pora finoman megül a csizmák szárán, a köpeny alján. Norennar időnként megemeli a tekintetét. A horizont tiszta és reméli így is marad.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-09-14 18:02:13
Üzenet elküldve: 2025-09-14 18:02:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Ahogy szürke tekintete a pillanatra láthatóvá váló, hosszú, fehér combokra esik, úgy ugrik egyet ágyéktájt is derekas pihenőjét töltő játékszere. Élénk fantáziája most sem hagyja cserben: lelki szemei előtt van, hogyan döntené előre a lányt és tűrné fel nemes egyszerűséggel a szoknyát. Hamar el is feledi ígéretét a diktált tempóról, így Nelirának nem esik nehezére felzárkózni.*
-És amúgy mi dolgod van neked ott? Felfogadott a kisasszony? Mire? *Kíváncsiskodik. Arról jobbnak látja nem faggatózni, mi történt a szobában. Noha kíváncsi lenne a részletekre, ennyire még nem ismerik egymást. Hátuk mögött hagyják közben a Artheniort, s már a városközeli, kövezett utakat tapodják. Osztja a szőkeség tervét, miszerint egyszerűbb, ha fognak egy szekeret. Noha a Kikötőbe nem sok megy, a Szántóföldekig megrövidíthetik útjuk. Talán szerencséjük lesz és tényleg a dokkokat célozza majd. Ha pedig így tesz, mire beáll a sötét, kis eséllyel már a Tavernába is érhetnek. Mindamellett nem kellene hordoznia cókmókját egészen céljukig, mert az már most nyomja már vállát. *
-Jó helyed lesz ott, majd meglátod. Majd én körbevezetlek. Amolyan második ember vagyok. Az Úrnő jobbkeze. *Csacsog tovább, természetesen alaposan eltúlozva szerepét a fogadóban. Míg egy átlagosnál marconább harcos mellett jobbnak látja nem szájalni és minél észrevétlenebbnek mutatni magát, az olyan fehérnépek mellett, mint Nelira, igazán elemében van. A szőkeség legalább eszébe vési, kinél kell hízelegni. Füllentésének babérjait pedig feltett szándéka learatni, mihelyst megérkeznek.
Meghagyja a lehetőséget a lánynak, ha valóban le akar inteni egy kordét. Amennyiben így tesz, természetesen felkapaszkodik hátra.*
*Ahogy szürke tekintete a pillanatra láthatóvá váló, hosszú, fehér combokra esik, úgy ugrik egyet ágyéktájt is derekas pihenőjét töltő játékszere. Élénk fantáziája most sem hagyja cserben: lelki szemei előtt van, hogyan döntené előre a lányt és tűrné fel nemes egyszerűséggel a szoknyát. Hamar el is feledi ígéretét a diktált tempóról, így Nelirának nem esik nehezére felzárkózni.*
-És amúgy mi dolgod van neked ott? Felfogadott a kisasszony? Mire? *Kíváncsiskodik. Arról jobbnak látja nem faggatózni, mi történt a szobában. Noha kíváncsi lenne a részletekre, ennyire még nem ismerik egymást. Hátuk mögött hagyják közben a Artheniort, s már a városközeli, kövezett utakat tapodják. Osztja a szőkeség tervét, miszerint egyszerűbb, ha fognak egy szekeret. Noha a Kikötőbe nem sok megy, a Szántóföldekig megrövidíthetik útjuk. Talán szerencséjük lesz és tényleg a dokkokat célozza majd. Ha pedig így tesz, mire beáll a sötét, kis eséllyel már a Tavernába is érhetnek. Mindamellett nem kellene hordoznia cókmókját egészen céljukig, mert az már most nyomja már vállát. *
-Jó helyed lesz ott, majd meglátod. Majd én körbevezetlek. Amolyan második ember vagyok. Az Úrnő jobbkeze. *Csacsog tovább, természetesen alaposan eltúlozva szerepét a fogadóban. Míg egy átlagosnál marconább harcos mellett jobbnak látja nem szájalni és minél észrevétlenebbnek mutatni magát, az olyan fehérnépek mellett, mint Nelira, igazán elemében van. A szőkeség legalább eszébe vési, kinél kell hízelegni. Füllentésének babérjait pedig feltett szándéka learatni, mihelyst megérkeznek.
Meghagyja a lehetőséget a lánynak, ha valóban le akar inteni egy kordét. Amennyiben így tesz, természetesen felkapaszkodik hátra.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-09-14 17:08:35
Üzenet elküldve: 2025-09-14 17:08:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Talán az indulással együtt visszatért a szerencséje. Igen hamar rátalált ugyanis arra, akit keresett, így nem kell egy kötelező bájcsevej után eloldalognia és tovább kutatnia. Neki nem ismerős Haldrian, csupán a hangját hallotta, de arra sem emlékszik, hiszen a neki hátat fordító Relaelen legeltette a szemeit. Az emlékképre felsóhajt, most még távolabb kerül tőle a lehetőség, hogy újra birtokba vegye azokat a vonalakat.*
- Igen, határozottan elkél.
*Újabb mosolyt villant, még fogait is megmutatja ezzel, és nagyon örül neki, hogy útitársának is vannak, hiszen elég ocsmányságot látott már errefelé. Hogy a Kikötő sem egy hímzés, abban is biztos, de legalább más.
Szavai után egy lassú mozdulattal húzza arrébb hosszú szoknyájának anyagát, aminek a hosszú felvágása alól ki is kandikál a tőre, mely a combjához van erősítve. Nem gondolja egyébként, hogy ez rejtve van, hiszen csak nagyobbat kell lépnie és máris láthatóvá válik. Így már nem is ütközik törvénybe. Szerinte. De csupán azt hivatott mutatni a mozdulat, hogy meg tudja ő védeni magát, persze nem gond, ha nem neki kell előrántania fegyvert, ha útonállókba botlanának. Nem néz ki ugyan sokat a fiúból, de ettől jobban nem venné el tőle a bizonyítás lehetőségét. Módfelett szereti, ha valaki próbálja magát előadni. És ki tudja, talán többet rejt, mint amit hisz róla.*
- Fontos feladatod? *Kérdi, miközben végigpásztázza útitárság a smaragdzöld szemeivel. Neki is ered az útnak, ő is szíves örömest hátrahagyná a várost, de azért még pillant egyet jobbra és balra, hogy nem-e szegeződnek rá valahonnan kíváncsi szemek.*
- Én vagyok a fontos feladatod. Tudtommal. *Felkacag, s szedi is a lábát. Igyekszik közel maradni Haldrianhoz, véletlenül sem szeretné, ha elhagyná és egymaga kellene bandukolnia.*
- Szóval, el kellene juttass a Hét Varjú Tavernába. Mielőbb szeretném megismerni azt a helyet.
*Nem boldog a tudattól, hogy sokat kell sétálnia, nem is ahhoz öltözött. Persze felvehette volna a Merlanától bitorolt nadrágját, de az olyan… zárt. *
- Az első szekeret leintjük, hogy gyorsabban odaérjünk. *Oldalvást tekint a fiúra.* - De szerintem nekem előbb megáll, bízd csak rám. *Háta sepri világosszőke tincseit, amire semmi szükség, hiszen olyan sebbel-lobbal lépked, hogy a menetszél is eltüntetné az arcából.*
- De azért mesélhetnél egy kicsit, mi vár ott rám. *Tud, amit tud, de más szájából talán az eddigi információi is színesednek.*
*Talán az indulással együtt visszatért a szerencséje. Igen hamar rátalált ugyanis arra, akit keresett, így nem kell egy kötelező bájcsevej után eloldalognia és tovább kutatnia. Neki nem ismerős Haldrian, csupán a hangját hallotta, de arra sem emlékszik, hiszen a neki hátat fordító Relaelen legeltette a szemeit. Az emlékképre felsóhajt, most még távolabb kerül tőle a lehetőség, hogy újra birtokba vegye azokat a vonalakat.*
- Igen, határozottan elkél.
*Újabb mosolyt villant, még fogait is megmutatja ezzel, és nagyon örül neki, hogy útitársának is vannak, hiszen elég ocsmányságot látott már errefelé. Hogy a Kikötő sem egy hímzés, abban is biztos, de legalább más.
Szavai után egy lassú mozdulattal húzza arrébb hosszú szoknyájának anyagát, aminek a hosszú felvágása alól ki is kandikál a tőre, mely a combjához van erősítve. Nem gondolja egyébként, hogy ez rejtve van, hiszen csak nagyobbat kell lépnie és máris láthatóvá válik. Így már nem is ütközik törvénybe. Szerinte. De csupán azt hivatott mutatni a mozdulat, hogy meg tudja ő védeni magát, persze nem gond, ha nem neki kell előrántania fegyvert, ha útonállókba botlanának. Nem néz ki ugyan sokat a fiúból, de ettől jobban nem venné el tőle a bizonyítás lehetőségét. Módfelett szereti, ha valaki próbálja magát előadni. És ki tudja, talán többet rejt, mint amit hisz róla.*
- Fontos feladatod? *Kérdi, miközben végigpásztázza útitárság a smaragdzöld szemeivel. Neki is ered az útnak, ő is szíves örömest hátrahagyná a várost, de azért még pillant egyet jobbra és balra, hogy nem-e szegeződnek rá valahonnan kíváncsi szemek.*
- Én vagyok a fontos feladatod. Tudtommal. *Felkacag, s szedi is a lábát. Igyekszik közel maradni Haldrianhoz, véletlenül sem szeretné, ha elhagyná és egymaga kellene bandukolnia.*
- Szóval, el kellene juttass a Hét Varjú Tavernába. Mielőbb szeretném megismerni azt a helyet.
*Nem boldog a tudattól, hogy sokat kell sétálnia, nem is ahhoz öltözött. Persze felvehette volna a Merlanától bitorolt nadrágját, de az olyan… zárt. *
- Az első szekeret leintjük, hogy gyorsabban odaérjünk. *Oldalvást tekint a fiúra.* - De szerintem nekem előbb megáll, bízd csak rám. *Háta sepri világosszőke tincseit, amire semmi szükség, hiszen olyan sebbel-lobbal lépked, hogy a menetszél is eltüntetné az arcából.*
- De azért mesélhetnél egy kicsit, mi vár ott rám. *Tud, amit tud, de más szájából talán az eddigi információi is színesednek.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-09-14 11:11:34
Üzenet elküldve: 2025-09-14 11:11:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Maival akár versenyre is kelhetnének, hogy melyiküknek vannak furcsább barátai. Ami Norennart illeti, benne mostanra már teljes mértékben megbízik, hisz az átok nem csak a mélységire, hanem rá is ugyanúgy kifejtette a hatását. A sötét mágia, mint mindig, most is egy üzlet, de ezúttal biztos benne, hogy jó alkut kötött. A fehérhajú, akit magával hozott, bármennyire is tűnt ellenszenvesnek elsőre az okoskodása miatt, a nála lévő mesterkard és a többi fegyver meggyőzi őt arról, hogy rá is szükségük van. Az biztos, hogy ennyire biztonságban még soha nem érezte magát egyetlen út előtt sem.
Mikor Mai megsimogatja Árnyékot, boldog mosolyra húzódnak feketére festett ajkai.*
- Vigyázok rá, mert hálás vagyok neked, amiért visszakaptam őt. *Egyébként szerinte mind a négyük hátasa egészen különleges. Az övé füstöt fújtat, Bors kicsi, kócos és igazán aranyos, Norennar paripájának nagyon szép színe van, új útitársuk lovára pedig annyi páncélt aggattak, hogy ha az egész csapatukat lemészárolják, ő akkor is túl fogja élni.
Hamarosan már mind a négyen lovon ülnek, és talán fogalmuk sincs, hogy melyikük vezetésével, de maguk mögött hagyhatják a várost. Ami azt illeti, a feketeség egészen élvezi, ahogy az állatok patáinak dobogását hallgathatja, és előtte, mögötte, mellette, bármerre néz, szinte mindig van valaki. Olyan ez, mint egy család, melynek ő is a része lehet. Jó érzés. Még néhány pillanatra azon is elgondolkozik, hogy a gyémántba zárt szív szerepe akár az is lehet, hogy akinek a birtokában van, az sosem lesz egyedül. Végül is… szív.*
~Felejtsd el…~ *Szólal meg hidegen a szokásos hang a fejében, tönkre is téve a lány pozitivitását. Sóhajt egyet, majd inkább előre néz, és csak az útra koncentrál.*
*Maival akár versenyre is kelhetnének, hogy melyiküknek vannak furcsább barátai. Ami Norennart illeti, benne mostanra már teljes mértékben megbízik, hisz az átok nem csak a mélységire, hanem rá is ugyanúgy kifejtette a hatását. A sötét mágia, mint mindig, most is egy üzlet, de ezúttal biztos benne, hogy jó alkut kötött. A fehérhajú, akit magával hozott, bármennyire is tűnt ellenszenvesnek elsőre az okoskodása miatt, a nála lévő mesterkard és a többi fegyver meggyőzi őt arról, hogy rá is szükségük van. Az biztos, hogy ennyire biztonságban még soha nem érezte magát egyetlen út előtt sem.
Mikor Mai megsimogatja Árnyékot, boldog mosolyra húzódnak feketére festett ajkai.*
- Vigyázok rá, mert hálás vagyok neked, amiért visszakaptam őt. *Egyébként szerinte mind a négyük hátasa egészen különleges. Az övé füstöt fújtat, Bors kicsi, kócos és igazán aranyos, Norennar paripájának nagyon szép színe van, új útitársuk lovára pedig annyi páncélt aggattak, hogy ha az egész csapatukat lemészárolják, ő akkor is túl fogja élni.
Hamarosan már mind a négyen lovon ülnek, és talán fogalmuk sincs, hogy melyikük vezetésével, de maguk mögött hagyhatják a várost. Ami azt illeti, a feketeség egészen élvezi, ahogy az állatok patáinak dobogását hallgathatja, és előtte, mögötte, mellette, bármerre néz, szinte mindig van valaki. Olyan ez, mint egy család, melynek ő is a része lehet. Jó érzés. Még néhány pillanatra azon is elgondolkozik, hogy a gyémántba zárt szív szerepe akár az is lehet, hogy akinek a birtokában van, az sosem lesz egyedül. Végül is… szív.*
~Felejtsd el…~ *Szólal meg hidegen a szokásos hang a fejében, tönkre is téve a lány pozitivitását. Sóhajt egyet, majd inkább előre néz, és csak az útra koncentrál.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-09-13 15:12:31
Üzenet elküldve: 2025-09-13 15:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*A mélységi válasza valahol szórakoztatja. Persze ma nincs kedve szórakozni és megbízni idegenek ismerőseiben, de nincs túl sok lehetősége, ha már ilyen remek időzítést választott ahhoz, hogy a Toronyba menjen. Talán, ha csak egy órával később keresi meg Norit, akkor minden másként alakul. Most ebből kell kihoznia a legjobbat. *
- Nori barátai az én barátaim is.
*Ismétli el újra, amit már egyszer elmondott, bár kissé kelletlenül, az orra alá mormogva, tán nem is hallani.
Mikor visszatér a feketeség, ő ismerősként üdvözli Árnyékot. Közel lép hozzá, most először valamiféle kedvesség is megcsillan a szemeiben, persze alapvetően is bővelkedik benne, de most nincs a legjobb kedvében. Ebben az állatok mindig segítenek, így hát végigsimítja a hátas pofáját, s figyeli az orrán át távozó füstöt.*
- Nem voltam egészen biztos benne, hogy lehet így élni. *Fordul Nori felé.* - De jól gondját viseled, s még egy istállótűzről sem hallottam.
*Azzal ő maga is felszáll Borsra, így, hogy mindenki beleegyezett szavakkal, vagy anélkül az indulásba. Ahogy útra kel, nagyot sóhajt. Mennyivel egyszerűbb lenne egyszerűen csak odateleportálnia a mágiája segítségével. De most ez nem szabad választás, úgyhogy beletörődik a hosszú út fáradalmaiba már előre. Lassan maguk mögött hagyják a várost, de továbbra sem beszél túl sokat. Nem tudja, hogy kell-e bármiféle terv lehetséges történésekre. A harcosok harcoljanak, Mai majd beszél, Nori pedig… cipelje a gyémánttömböt. Csak érjenek oda.*
*A mélységi válasza valahol szórakoztatja. Persze ma nincs kedve szórakozni és megbízni idegenek ismerőseiben, de nincs túl sok lehetősége, ha már ilyen remek időzítést választott ahhoz, hogy a Toronyba menjen. Talán, ha csak egy órával később keresi meg Norit, akkor minden másként alakul. Most ebből kell kihoznia a legjobbat. *
- Nori barátai az én barátaim is.
*Ismétli el újra, amit már egyszer elmondott, bár kissé kelletlenül, az orra alá mormogva, tán nem is hallani.
Mikor visszatér a feketeség, ő ismerősként üdvözli Árnyékot. Közel lép hozzá, most először valamiféle kedvesség is megcsillan a szemeiben, persze alapvetően is bővelkedik benne, de most nincs a legjobb kedvében. Ebben az állatok mindig segítenek, így hát végigsimítja a hátas pofáját, s figyeli az orrán át távozó füstöt.*
- Nem voltam egészen biztos benne, hogy lehet így élni. *Fordul Nori felé.* - De jól gondját viseled, s még egy istállótűzről sem hallottam.
*Azzal ő maga is felszáll Borsra, így, hogy mindenki beleegyezett szavakkal, vagy anélkül az indulásba. Ahogy útra kel, nagyot sóhajt. Mennyivel egyszerűbb lenne egyszerűen csak odateleportálnia a mágiája segítségével. De most ez nem szabad választás, úgyhogy beletörődik a hosszú út fáradalmaiba már előre. Lassan maguk mögött hagyják a várost, de továbbra sem beszél túl sokat. Nem tudja, hogy kell-e bármiféle terv lehetséges történésekre. A harcosok harcoljanak, Mai majd beszél, Nori pedig… cipelje a gyémánttömböt. Csak érjenek oda.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:26:55
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:26:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
* Nagyon dühös a világra. Sehogy se akar összejönni ez a varázslat. Talán Sa'Tereth nem akarja, hogy megölje magát? Lehetetlen. Az Arctalan isten minden áldozatot szívesen fogad. Erről Hornor meg van győződve. Elhagyja a főteret és úgy dönt, szív egy kis friss levegőt a városon kívül még utoljára. Nem akarja feladni. Nem adhatja fel. Le is vethetné magát egy magas épület tetejéről – vagy ami még egyszerűbb, elvághatná a torkát. De az nem lenne az igazi. Úgy túl egyszerűen meghalna. Szeretné, ha halálával legalább tehetne valami jót. Az Arctalan isten hatalmát nem tagadhatja le senki a továbbiakban, ha látták az öreg gnómot, ahogy végez magával a varázslata segítségével. Úgyhogy sétálgat egy kicsit, hallgatja a madarak csicsergését, aztán visszaindul a főtérre. *
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-08-31 17:25:24
Üzenet elküldve: 2025-08-31 17:25:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút//
//Második felvonás//
*Sikeresen begyűjtenek mindenből egy keveset az ingoványban, úgyhogy gyorsan távoznak is arrafelé, amerről jöttek.*
-És most, uram? Irány haza?
-Nem. Még a kikötői erdőségbe is el akarok menni, ott is van egy-két növény amiből gyűjtenék. Ugyan túl sok már nem fér el, de azért csak nézzük meg, legalább legközelebb tudni fogjuk, hogy merrefelé keressük őket.
-Rendben. Akkor irány a szántóföldek, onnan pedig tovább haladunk majd az erdőség felé. Ha önnek is megfelel.
-Természetesen. Csak ne sajnáld a lovakat.
//Második felvonás//
*Sikeresen begyűjtenek mindenből egy keveset az ingoványban, úgyhogy gyorsan távoznak is arrafelé, amerről jöttek.*
-És most, uram? Irány haza?
-Nem. Még a kikötői erdőségbe is el akarok menni, ott is van egy-két növény amiből gyűjtenék. Ugyan túl sok már nem fér el, de azért csak nézzük meg, legalább legközelebb tudni fogjuk, hogy merrefelé keressük őket.
-Rendben. Akkor irány a szántóföldek, onnan pedig tovább haladunk majd az erdőség felé. Ha önnek is megfelel.
-Természetesen. Csak ne sajnáld a lovakat.
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-08-31 15:03:32
Üzenet elküldve: 2025-08-31 15:03:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Az istenek elfordultak tőle. Ő is elfordult az istenektől. Manasii meglógott, sosem találja már meg. A világ cserben hagyta. Eeyr szemében áruló, Sa'Tereth szemében hitvány kutya. A saját szemében gyilkos. A Karavánpihenőnél lezajlott harcok óta közel tíz év telt el. A bűntudat teljesen felemésztette. Nincs maradása ezen a világon. Nincs otthona, nincs jelene, nincs jövője, csak múltja van. Mind testileg, mind lelkileg fáradtan ül le egy kőre és előveszi tőrét. Szívesebben ülne most otthon a tűz körül. Hát tesz egy próbát, hátha egyszer még utoljára viszontlátja szeretteit. Nem szól egy szót sem, hiszen nincs kihez. A fák és a madarak amúgy sem értenék meg. Tőrét szívéhez emeli, majd egy jól irányzott, határozott mozdulattal véget vet életének. Nyomban holtan dől össze az elf. *
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2025-08-31 14:47:00
Üzenet elküldve: 2025-08-31 14:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút//
-Nem aggódnék a helyedben, hamar meg lehet szokni a jót is, éppen úgy, mint a rosszat. A finom borok, a kényelmes ágy, a szép nők. Annyi a titok, hogy nem szabad elfelejteni, hogy honnan jött az ember, meg hogy milyen is lehetne helyette.
-Bölcs szavak egy aprócska tündértől, uram.
*Aztán egy darabig nem is szólnak egymáshoz, ugyan Merchen kicsit visszaemlékszik a nehezebb időkre, de szerencsére egy ideje már nem kell aggódnia azon, hogy mit fog másnap vacsorázni. Teysus neve legyen áldott érte. Meg a sajátja is.*
-Nem aggódnék a helyedben, hamar meg lehet szokni a jót is, éppen úgy, mint a rosszat. A finom borok, a kényelmes ágy, a szép nők. Annyi a titok, hogy nem szabad elfelejteni, hogy honnan jött az ember, meg hogy milyen is lehetne helyette.
-Bölcs szavak egy aprócska tündértől, uram.
*Aztán egy darabig nem is szólnak egymáshoz, ugyan Merchen kicsit visszaemlékszik a nehezebb időkre, de szerencsére egy ideje már nem kell aggódnia azon, hogy mit fog másnap vacsorázni. Teysus neve legyen áldott érte. Meg a sajátja is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220