Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 320 (6381. - 6386. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
6386. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-12-02 15:30:50
Üzenet elküldve: 2024-12-02 15:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*A lefolyó órák és a látóhatár felé közelítő nap a még Ukrom számára is hűvös este közeledtét hirdeti, ahogy minden lépéssel egyre közelebb kerül a levegő városa felé. A földút egyre megviseltebb és népesebb, a szántóföldek egyre kevesebb térrel de legalább több dolgozóval és modernebb építményekkel rendelkeznek, egy metropolisz közelségének az előnyei és hátránya. Itt már nincs sokat nézelődnie, előre viszont annál inkább, ahogy az út közepe helyett már a szélére kell hogy száműzze magát, mivel egyre gyakrabbá válnak a vagonok és karavánok, és oda-vissza kígyózni nincs kedve. Lát is már épületeket a horizonton, egy-kettőt még fel is ismer árnyékából. Mindjárt ott van.*
6385. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-24 18:15:00
Üzenet elküldve: 2024-11-24 18:15:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 334
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 334
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
*Újabb artheniori tartózkodása eléggé felemásra sikeredett.
Egy küldetésből hazatérve némi pénzben, pihenésben, újabb kalandokban bizakodott, hogy aztán eléggé cudar véget érjen a Wegtoreni kalmárban való tartózkodása. Ő maga meg a tömlőcben éjszakázhatott. Alaposan elvette ez a kedvét a várostól, de sokat javított a helyzeten a kis afférja a Pegazusban, nem beszélve a Kovácsműhelyből beszerzett páncélzatról.
Bár valamivel több arannyal hagyja most maga mögött a várost, mint amennyivel érkezett, de elveszítette a tetováló felszerelését és a hegedűjét is. Mind a kettő elég nagy értéket képviselt, sokkal többet, mint ami pénzt a tretilvadászatért kapott. Ráadásul a tretilkarmokat se tarthatta meg, leadta a Kalmárban, ígérete szerint. Annál bosszantóbb, hogy ők viszont nem adták ki neki az ingóságait. Többször felmerült benne, hogy egyik este égő fáklyát vet az épületre bosszúból. Vagy kifigyeli, mikor merészkedik elő az a vörös üstökű némber, és kitekeri a nyakát. Talán pont az efféle sötét gondolatok miatt döntött úgy, hogy ideje visszatérni a Kikötőbe. Várja ott egy készséges örömlány (jó, nem várja, de hát pénzért biztosan fogadja majd), és egy tetoválómester. Nehéz lesz Borust mester szeme elé kerülni azzal, hogy elhagyta a tetováló felszerelését, és most újabb kellene. De nincs mit tenni. És magára akarja varratni a tretilt is. Legalább ennyi haszna legyen, ha már vásárra vitte érte a bőrét.*
Egy küldetésből hazatérve némi pénzben, pihenésben, újabb kalandokban bizakodott, hogy aztán eléggé cudar véget érjen a Wegtoreni kalmárban való tartózkodása. Ő maga meg a tömlőcben éjszakázhatott. Alaposan elvette ez a kedvét a várostól, de sokat javított a helyzeten a kis afférja a Pegazusban, nem beszélve a Kovácsműhelyből beszerzett páncélzatról.
Bár valamivel több arannyal hagyja most maga mögött a várost, mint amennyivel érkezett, de elveszítette a tetováló felszerelését és a hegedűjét is. Mind a kettő elég nagy értéket képviselt, sokkal többet, mint ami pénzt a tretilvadászatért kapott. Ráadásul a tretilkarmokat se tarthatta meg, leadta a Kalmárban, ígérete szerint. Annál bosszantóbb, hogy ők viszont nem adták ki neki az ingóságait. Többször felmerült benne, hogy egyik este égő fáklyát vet az épületre bosszúból. Vagy kifigyeli, mikor merészkedik elő az a vörös üstökű némber, és kitekeri a nyakát. Talán pont az efféle sötét gondolatok miatt döntött úgy, hogy ideje visszatérni a Kikötőbe. Várja ott egy készséges örömlány (jó, nem várja, de hát pénzért biztosan fogadja majd), és egy tetoválómester. Nehéz lesz Borust mester szeme elé kerülni azzal, hogy elhagyta a tetováló felszerelését, és most újabb kellene. De nincs mit tenni. És magára akarja varratni a tretilt is. Legalább ennyi haszna legyen, ha már vásárra vitte érte a bőrét.*
6384. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-22 05:45:56
Üzenet elküldve: 2024-11-22 05:45:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Bizalom. Az egyetlen olyan dolog, ami úgy tud összekötni két fiatalt, mint semmi más ezen a világon. Megbízni a másikban, hinni a szavának, elhinni a mosolyai őszinteségét – értékesebb dolgok, mint az arany. Megbízni a másikban, letérdelni előtte és egészen odatartani a testét, mint a szarvaslány – nem tűnik nagy dolognak, mégis, nem tenné ezt meg egymással csak úgy két, az utcán éppen találkozott ember, igaz-e? Megbízni a másikban, egészen szorosan odasimulni hozzá, sőt, belesimulni a másik testébe, úgy és azt csinálni amire a természet talán teremtette őket – az egyik legcsodálatosabb dolog, amit csak megtapasztalhatnak.
És ő most tapasztal, és érez, és átél. Ahogy a széphajú előre dől és csípője még följebb fordul, úgy változik az a különös-jó ingerlés is, amit odabent érez abban a szűk és nedves és forró és lüktető résben, ami köré jelenleg az egész Világa beszűkült. Érzi Marisa ujjait a saját kezén, bele se gondol, mégis felfogja, hogy a mozdulata nem arra kéri hogy álljon meg, hanem hogy folytassa.
De már nem hiszi, hogy sokáig tudná folytatni. Egyre közelebbinek érzi azt az érzést amit már egyedül, a kunyhó esti magányában megannyiszor megtapasztalt, és mégis tudja, hogy ez most más, ez nagyobb. Mint amikor nyáron késő délután valaki felnéz az égre, és annak a színéből meg tudja mondani, hogy nem csak egy kis eső fog az erdő fölé érkezni, hanem olyan vihar, amiről a fák derekai is megreccsennek.
És ez az érzés hullámként gördül felé, kettejük mozgásának ritmusára, a leány légvételeinek ritmusára, az ő szívdobbanásainak ritmusára. Mikor már egészen úgy érzi, hogy nem fogja tovább bírni ezt, ezt, amit a szarvasok minden tavasszal és olykor késő ősszel is eljátszanak egymással, halk nyögés hagyja el a torkát. Egyetlen határozott, bár igazából át sem gondolt és nem is tudatos mozdulattal húzza el magát a széphajú testétől, hogy szabad kezével oda nyúljon magához ahogy akkor is szokott mikor este egyedül van és unatkozik, és ugyanazt a mozdulatot és ugyanúgy teszi meg párszor, ahogy akkor is szokta.
Mikor végül az ösztönös öröm és gyönyör hullámai átcsapnak felette, teste egy pillanatra megfeszül, és fojtott hangon nyög fel, összeszorított szemekkel. Hát ez az? Ez az, amit a szarvasok is átélnek?
Zihálva fújja ki a levegőt, a sarkaira ereszkedik, szinte lerogyva. Ekkor néz csak fel, ekkor látja csak meg, hogy örömének bizonyítékával mennyire összekente Marisa fenekét és combját, és hirtelen szinte elszégyelli magát.*
- Bocsánat.. *-sóhajtja, még mindig kissé remegős hangon-* Nem akartalak összekenni ott.. bent.. hogy ne haragudj érte. De mégis sikerült összekenjelek, csak épp..
*Bizalom. Az egyetlen olyan dolog, ami úgy tud összekötni két fiatalt, mint semmi más ezen a világon. Megbízni a másikban, hinni a szavának, elhinni a mosolyai őszinteségét – értékesebb dolgok, mint az arany. Megbízni a másikban, letérdelni előtte és egészen odatartani a testét, mint a szarvaslány – nem tűnik nagy dolognak, mégis, nem tenné ezt meg egymással csak úgy két, az utcán éppen találkozott ember, igaz-e? Megbízni a másikban, egészen szorosan odasimulni hozzá, sőt, belesimulni a másik testébe, úgy és azt csinálni amire a természet talán teremtette őket – az egyik legcsodálatosabb dolog, amit csak megtapasztalhatnak.
És ő most tapasztal, és érez, és átél. Ahogy a széphajú előre dől és csípője még följebb fordul, úgy változik az a különös-jó ingerlés is, amit odabent érez abban a szűk és nedves és forró és lüktető résben, ami köré jelenleg az egész Világa beszűkült. Érzi Marisa ujjait a saját kezén, bele se gondol, mégis felfogja, hogy a mozdulata nem arra kéri hogy álljon meg, hanem hogy folytassa.
De már nem hiszi, hogy sokáig tudná folytatni. Egyre közelebbinek érzi azt az érzést amit már egyedül, a kunyhó esti magányában megannyiszor megtapasztalt, és mégis tudja, hogy ez most más, ez nagyobb. Mint amikor nyáron késő délután valaki felnéz az égre, és annak a színéből meg tudja mondani, hogy nem csak egy kis eső fog az erdő fölé érkezni, hanem olyan vihar, amiről a fák derekai is megreccsennek.
És ez az érzés hullámként gördül felé, kettejük mozgásának ritmusára, a leány légvételeinek ritmusára, az ő szívdobbanásainak ritmusára. Mikor már egészen úgy érzi, hogy nem fogja tovább bírni ezt, ezt, amit a szarvasok minden tavasszal és olykor késő ősszel is eljátszanak egymással, halk nyögés hagyja el a torkát. Egyetlen határozott, bár igazából át sem gondolt és nem is tudatos mozdulattal húzza el magát a széphajú testétől, hogy szabad kezével oda nyúljon magához ahogy akkor is szokott mikor este egyedül van és unatkozik, és ugyanazt a mozdulatot és ugyanúgy teszi meg párszor, ahogy akkor is szokta.
Mikor végül az ösztönös öröm és gyönyör hullámai átcsapnak felette, teste egy pillanatra megfeszül, és fojtott hangon nyög fel, összeszorított szemekkel. Hát ez az? Ez az, amit a szarvasok is átélnek?
Zihálva fújja ki a levegőt, a sarkaira ereszkedik, szinte lerogyva. Ekkor néz csak fel, ekkor látja csak meg, hogy örömének bizonyítékával mennyire összekente Marisa fenekét és combját, és hirtelen szinte elszégyelli magát.*
- Bocsánat.. *-sóhajtja, még mindig kissé remegős hangon-* Nem akartalak összekenni ott.. bent.. hogy ne haragudj érte. De mégis sikerült összekenjelek, csak épp..
6383. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-21 16:20:33
Üzenet elküldve: 2024-11-21 16:20:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Tudta, hogy megfogja ijeszteni a fiút. De nem akart neki hazudni. Őszinte akar lenni a fiúval, mert olyan kedves vele. Mert olyan jó dolgokat csinál vele. Mert érzi, hogy ez is jó lesz, mert enyhül a fájdalom. Az elején éles volt, de most már jobb. Szinte bűntudattal pillant a fiúra, ahogy megáll a mozgásban. Pedig ő maga is érzi, hogy öle lüktet az ágaskodás körül.*
- Nem nagyon.
*Ráz aprót a fején, ahogy igyekszik visszaönteni a bátorságot a fiúba. Mert szeretné folytatni. Tényleg. Nem tudja, hogy mikor és hogy lesz vége, de végig szeretné csinálni. Ebben a helyzetben nehezen tudná máshogy ösztökélni Eliant, így még egy mosolyt is lassan felölt magára, hogy a fiú biztos lehessen abban, hogy nem hazudik. Hogy tényleg szeretné folytatni. Most, hogy kicsit megálltak, ahogy várnak a fájdalom még inkább távozóra fogja. Óvatosan, aprót mozdít a csípőjén és érzi, hogy ez jó. Egy ponton borzalmasan jó. Halkan fel is nyög és érezhető, hogy ebben a hangban nincs kellemetlenség vagy fájdalom. A fiú pedig hisz neki. Tényleg bízik benne és ezért hálás és örül neki. Újra megérzi magában a lassú mozgást, az óvatosságot, valami őrjítően új és kellemes érzést. Az ujjai ismét a lepedőbe markolnak, ahogy szaporán szuszogva szedi a levegőt is. Tetszik a fiú gyengédsége, a simító kezek, az ahogy rátalál az apró mellekre. A teste megfeszül, így még inkább érzi a fiú kemény tagját. A hangjára felkapja a fejét, de az egyre gyorsabb mozgás és az általa okozott érzés nem ereszti a bűvköréből.*
- T-te?
*Nyögi hangosabban, ahogy ismét az ágyra hasal, jobban kitolva a csípőjét. Neki idegen az érzés. Fogalma sincs, hogy mi után mi következik. Azt tudja csupán, hogy nagyon jó, hogy a teste egyre sűrűbben feszül meg, hogy az a kis rés szinte izzik a vágytól. Hogy még akar, kíván, követel. Szinte már alig fáj, de most még az is fokozza a testét uraló érzést.*
- Elian.
*Nyögdécseli a fiú nevét, miközben a hasán simító kéz után kapva markol rá. Boldog, hogy ezt vele élheti át. Olyan okos, helyes és kedves és ezt is olyan jól csinálja.*
*Tudta, hogy megfogja ijeszteni a fiút. De nem akart neki hazudni. Őszinte akar lenni a fiúval, mert olyan kedves vele. Mert olyan jó dolgokat csinál vele. Mert érzi, hogy ez is jó lesz, mert enyhül a fájdalom. Az elején éles volt, de most már jobb. Szinte bűntudattal pillant a fiúra, ahogy megáll a mozgásban. Pedig ő maga is érzi, hogy öle lüktet az ágaskodás körül.*
- Nem nagyon.
*Ráz aprót a fején, ahogy igyekszik visszaönteni a bátorságot a fiúba. Mert szeretné folytatni. Tényleg. Nem tudja, hogy mikor és hogy lesz vége, de végig szeretné csinálni. Ebben a helyzetben nehezen tudná máshogy ösztökélni Eliant, így még egy mosolyt is lassan felölt magára, hogy a fiú biztos lehessen abban, hogy nem hazudik. Hogy tényleg szeretné folytatni. Most, hogy kicsit megálltak, ahogy várnak a fájdalom még inkább távozóra fogja. Óvatosan, aprót mozdít a csípőjén és érzi, hogy ez jó. Egy ponton borzalmasan jó. Halkan fel is nyög és érezhető, hogy ebben a hangban nincs kellemetlenség vagy fájdalom. A fiú pedig hisz neki. Tényleg bízik benne és ezért hálás és örül neki. Újra megérzi magában a lassú mozgást, az óvatosságot, valami őrjítően új és kellemes érzést. Az ujjai ismét a lepedőbe markolnak, ahogy szaporán szuszogva szedi a levegőt is. Tetszik a fiú gyengédsége, a simító kezek, az ahogy rátalál az apró mellekre. A teste megfeszül, így még inkább érzi a fiú kemény tagját. A hangjára felkapja a fejét, de az egyre gyorsabb mozgás és az általa okozott érzés nem ereszti a bűvköréből.*
- T-te?
*Nyögi hangosabban, ahogy ismét az ágyra hasal, jobban kitolva a csípőjét. Neki idegen az érzés. Fogalma sincs, hogy mi után mi következik. Azt tudja csupán, hogy nagyon jó, hogy a teste egyre sűrűbben feszül meg, hogy az a kis rés szinte izzik a vágytól. Hogy még akar, kíván, követel. Szinte már alig fáj, de most még az is fokozza a testét uraló érzést.*
- Elian.
*Nyögdécseli a fiú nevét, miközben a hasán simító kéz után kapva markol rá. Boldog, hogy ezt vele élheti át. Olyan okos, helyes és kedves és ezt is olyan jól csinálja.*
6382. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-18 05:50:29
Üzenet elküldve: 2024-11-18 05:50:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Akarni és vágyni valamit egy dolog, megtenni és megtapasztalni egy másik dolog, és találkozni a következményekkel egy harmadik dolog. De ez a három általában kéz-a-kézben jár, ennyit már ő is tud, mert nem buta. Nem buta, most mégis a kunyhó melegében, Marisa játékos-kíváncsi bűvkörében elfeledkezett erről. Nem gondolt bele, hogy bár neki izgalmas és új és jó érzés az, hogy ágaskodását ilyen egészen mélyen a széphajú meleg és nedves résébe csúsztatja, az a lánynak talán mégsem annyira jó. Hiszen még hangot is adott a félszének, hogy mi van, ha az ujjainál vastagabb és hosszabb, ágaskodó fütykös be sem fér az ujja helyére! Ő pedig egészen elfeledkezett erről.
Zavartan pislant le az ágyra kushadó Marisa hátára, majdnem pattanásig feszített saját vágya úgy húzódik vissza arra az egyetlen szóra, mint a kiöntő patak vize a fövenyről a tavaszi esőzések után.*
- Fáj? *-ismétli halkan, szinte megszeppenve, mozdulni se merve. De hát akkor mi végre van ez az egész? Miért alkot a természet valamit, ami nincs egyensúlyban? Mi a célja annak, hogy egy ilyen dolgot nem együtt és közösen találnak jónak és örömtelinek, hanem csak az egyikük? Miért kell úgy lennie, hogy az egyik boldogsága a másik fájdalmában gyökeredzik? Ez így nem jó. Ez így nem korrekt játék. Ő így, ilyet nem akar játszani! Nem akarja, hogy fájjon a lánynak.
Már épp hátramozdítaná magát, hogy elhúzódjon Marisa testétől, amikor az rászól, és szinte megtiltja neki ezt. Összezavarodik. ~De ha fáj neki, miért mondja, hogy ne vegyem el onnan magam?~, fut át az agyán. ~Az jó neki, ha fáj? Vagy nem is fájdalom amit érez, csak nem tudja, hogy mi az? Vagy tényleg fáj neki, de nem akarja, hogy nekem ne legyen ilyen jó?~ Fogalma sincs, hogy mit higgyen. De bízik Marisában, bízik a helyre kismókus érzéseiben és akaratában és kívánságában. Miért is ne bízna? Hiszen nem adott rá okot, hogy ne tegye. És Marisának nem csak nagyon szép haja van, és nem csak nagyon puha bőre van, és nem csak pont tenyerébe illő cicije van; hanem Marisa okos lány is. Szóval ha arra kéri, hogy maradjon így ahogy eddig is volt, akkor így marad.*
- Jó! *-bólint, és megpróbál mosolyogni is, de nem tudja, hogy forrónak érzett arcán ez a mosoly zavarnak vagy őszintének vagy bátorítónak vagy kedvesnek látszódik-e. Belenéz azokba a szép, zöld szemekbe, és látja benne, hogy a szép zöld szemek bátorítják és őszinték. Ez megnyugtatja.-* Jó.
*Újra megmozdul, próbál óvatos lenni hogy azért ne fájjon a lánynak amit csinál. Csípője ismét előre-hátra ring, lassú és lágy mozdulattal, mint a fák ágai a későnyári lanyha szélben. Jobbja elmozdul Marisa csípőjéről. Azért indul el, hogy simogasson, szeretgessen és becézzen; hogy a lány jobban érezze magát, hogy kedveskedjen neki. Ujjai végigsiklanak a derékon, fel, egészen a vállig, ott a hajtincsek alá siklanak. Előrébb dől, hogy kényelmesebben elérje a lány testét és jobban tudjon simítani. Tenyere a vállról is tovább mozdul, érzi Marisa testének simaságát és feszességét ahogy előrenyúl, és rátalál arra a tenyérbe illő cicire, ujjhegyével cirógatja körbe a kemény kis bimbót. Majd továbbindul, nem időzik sokáig, most a has puha bőrére simít; egyszerre simogató és becéző és felfedező a mozdulat. Közben ölében újra érzi azt a sajgást, azt az akaratos, halasztást nem tűrő érzést, ami nem sokkal azelőtt telepszik rá, hogy a testében lakozó öröm utat találna, akkor is mikor csak úgy a saját kezével játszik. Ismeri ezt az érzést, tudja hogy mit jelent, és most mégis az aggódás hasít belé: mi van, ha Marisa megharagszik majd rá, amiért ő ilyet tapasztal; mert mi van, ha ez csak a fiúszarvasok sajátja? De az aggódás csupán belül van a fejében, lent, kettejük összesimuló testében ez nem jelenik meg. Sőt, csípője mintha még talán gyorsabb is lenne és akaratosabban feszülne bele abba a meleg, szoros kis résbe.*
- Én.. én.. *-nyögi-zihálja, érzi, hogy egyre vörösebb az arca, de most nem ezzel foglalkozik, csak azzal az érzéssel, ami egyre jobban közeledik felé.*
*Akarni és vágyni valamit egy dolog, megtenni és megtapasztalni egy másik dolog, és találkozni a következményekkel egy harmadik dolog. De ez a három általában kéz-a-kézben jár, ennyit már ő is tud, mert nem buta. Nem buta, most mégis a kunyhó melegében, Marisa játékos-kíváncsi bűvkörében elfeledkezett erről. Nem gondolt bele, hogy bár neki izgalmas és új és jó érzés az, hogy ágaskodását ilyen egészen mélyen a széphajú meleg és nedves résébe csúsztatja, az a lánynak talán mégsem annyira jó. Hiszen még hangot is adott a félszének, hogy mi van, ha az ujjainál vastagabb és hosszabb, ágaskodó fütykös be sem fér az ujja helyére! Ő pedig egészen elfeledkezett erről.
Zavartan pislant le az ágyra kushadó Marisa hátára, majdnem pattanásig feszített saját vágya úgy húzódik vissza arra az egyetlen szóra, mint a kiöntő patak vize a fövenyről a tavaszi esőzések után.*
- Fáj? *-ismétli halkan, szinte megszeppenve, mozdulni se merve. De hát akkor mi végre van ez az egész? Miért alkot a természet valamit, ami nincs egyensúlyban? Mi a célja annak, hogy egy ilyen dolgot nem együtt és közösen találnak jónak és örömtelinek, hanem csak az egyikük? Miért kell úgy lennie, hogy az egyik boldogsága a másik fájdalmában gyökeredzik? Ez így nem jó. Ez így nem korrekt játék. Ő így, ilyet nem akar játszani! Nem akarja, hogy fájjon a lánynak.
Már épp hátramozdítaná magát, hogy elhúzódjon Marisa testétől, amikor az rászól, és szinte megtiltja neki ezt. Összezavarodik. ~De ha fáj neki, miért mondja, hogy ne vegyem el onnan magam?~, fut át az agyán. ~Az jó neki, ha fáj? Vagy nem is fájdalom amit érez, csak nem tudja, hogy mi az? Vagy tényleg fáj neki, de nem akarja, hogy nekem ne legyen ilyen jó?~ Fogalma sincs, hogy mit higgyen. De bízik Marisában, bízik a helyre kismókus érzéseiben és akaratában és kívánságában. Miért is ne bízna? Hiszen nem adott rá okot, hogy ne tegye. És Marisának nem csak nagyon szép haja van, és nem csak nagyon puha bőre van, és nem csak pont tenyerébe illő cicije van; hanem Marisa okos lány is. Szóval ha arra kéri, hogy maradjon így ahogy eddig is volt, akkor így marad.*
- Jó! *-bólint, és megpróbál mosolyogni is, de nem tudja, hogy forrónak érzett arcán ez a mosoly zavarnak vagy őszintének vagy bátorítónak vagy kedvesnek látszódik-e. Belenéz azokba a szép, zöld szemekbe, és látja benne, hogy a szép zöld szemek bátorítják és őszinték. Ez megnyugtatja.-* Jó.
*Újra megmozdul, próbál óvatos lenni hogy azért ne fájjon a lánynak amit csinál. Csípője ismét előre-hátra ring, lassú és lágy mozdulattal, mint a fák ágai a későnyári lanyha szélben. Jobbja elmozdul Marisa csípőjéről. Azért indul el, hogy simogasson, szeretgessen és becézzen; hogy a lány jobban érezze magát, hogy kedveskedjen neki. Ujjai végigsiklanak a derékon, fel, egészen a vállig, ott a hajtincsek alá siklanak. Előrébb dől, hogy kényelmesebben elérje a lány testét és jobban tudjon simítani. Tenyere a vállról is tovább mozdul, érzi Marisa testének simaságát és feszességét ahogy előrenyúl, és rátalál arra a tenyérbe illő cicire, ujjhegyével cirógatja körbe a kemény kis bimbót. Majd továbbindul, nem időzik sokáig, most a has puha bőrére simít; egyszerre simogató és becéző és felfedező a mozdulat. Közben ölében újra érzi azt a sajgást, azt az akaratos, halasztást nem tűrő érzést, ami nem sokkal azelőtt telepszik rá, hogy a testében lakozó öröm utat találna, akkor is mikor csak úgy a saját kezével játszik. Ismeri ezt az érzést, tudja hogy mit jelent, és most mégis az aggódás hasít belé: mi van, ha Marisa megharagszik majd rá, amiért ő ilyet tapasztal; mert mi van, ha ez csak a fiúszarvasok sajátja? De az aggódás csupán belül van a fejében, lent, kettejük összesimuló testében ez nem jelenik meg. Sőt, csípője mintha még talán gyorsabb is lenne és akaratosabban feszülne bele abba a meleg, szoros kis résbe.*
- Én.. én.. *-nyögi-zihálja, érzi, hogy egyre vörösebb az arca, de most nem ezzel foglalkozik, csak azzal az érzéssel, ami egyre jobban közeledik felé.*
6381. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:38:06
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:38:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Megnyugszik, hogy a fiúnak is van kedve hozzá. Valahogy úgy érzi, hogy ha most nem járnának a dolog végére, talán rosszabbul érezné magát, mint az elején. Pedig akkor is eléggé szenvedett. De amit az ujjakkal megtapasztalt, azt az elején kellemetlen, de később jóleső feszítést, szinte biztos abban, hogy a fiú fura részével csak még jobbá lehet tenni. Mert, ha tényleg olyasmit csinálnak, mint a szarvasok, akkor biztos nagyon jó lehet, mert szerinte a szarvaslánynak is tetszett, amit a szarvasfiú csinált vele.
Eddig pedig úgy érzi, hogy nem tévedett. Combjai között, abban az érzékeny pontban az ujjak helyett most valami egészen más érzést tapasztal. Valamit, ami hirtelen ismét kellemetlen először, de ajkait összepréselve igyekszik nem hangot adni neki. Elian az előbb is elkezdett aggódni, ezért nem akarja, hogy megijedjen a fiú. Az ujjainál is jobb lett egy idő után. A végén pedig már nagyon jó és nem is kellett rá sokat várni. Talán majd ez is jobb lesz hamarosan. Elian amúgy is óvatos. Érzi, ahogy vigyáz rá, tudja, hogy nem lesz semmi baja, mert a fiú nagyon okos és ügyes. Ezt pedig szeretné ezért ő is ügyesen csinálni, mert érzi, hogy tényleg tetszik Eliannak is.
De a teste lassan teljesen átveszi elméje fölött az irányítást. Ahogy egyre mélyebben és egyre intenzívebben érzi magában a forró, lüktető részét, a fájdalom is erősebbé válik. Egy végső, mélyebb mozdulatnál pedig olyan, mintha valamit mélyen szúrtak volna bele abba az érzékeny pontba. Ajkai nem tudják visszatartani a fájdalmas nyögést, mellkasával az ágyra dől, miközben a homlokát a karján támasztja meg. Az egész teste önkénytelenül feszül meg.*
- Fáj...
*Nyökögi elfojtottan, de mégsem húzódik el. Ekkor pedig észbe kap, hogy most biztos megijeszti a fiút. Pedig nem akarja. Most tényleg rossz egy kicsit, de érzi, hogy lanyhul a fájdalom. Nem akarja, hogy ezzel legyen vége.*
- De ne vedd el!
*Szól is rá határozottan, majd lassan ismét visszatámaszkodik kezeire, ahogy a fiúra hátrapillant.*
- Ne hagyd abba, kérlek! Mozogj még így.
*Motyogja szégyenlősen. A szíve majd kiugrik a mellkasából, ölében pedig ugyan úgy tart még az a követelőző lüktetés. Biztos benne, hogy jó lesz így, ha tovább csinálják. Elian azt mondta, hogy így csinálják a szarvasok is. Nekik pedig tetszett. Látta. Biztos benne, hogy neki is fog, csak próbálniuk kell, folytatni.*
*Megnyugszik, hogy a fiúnak is van kedve hozzá. Valahogy úgy érzi, hogy ha most nem járnának a dolog végére, talán rosszabbul érezné magát, mint az elején. Pedig akkor is eléggé szenvedett. De amit az ujjakkal megtapasztalt, azt az elején kellemetlen, de később jóleső feszítést, szinte biztos abban, hogy a fiú fura részével csak még jobbá lehet tenni. Mert, ha tényleg olyasmit csinálnak, mint a szarvasok, akkor biztos nagyon jó lehet, mert szerinte a szarvaslánynak is tetszett, amit a szarvasfiú csinált vele.
Eddig pedig úgy érzi, hogy nem tévedett. Combjai között, abban az érzékeny pontban az ujjak helyett most valami egészen más érzést tapasztal. Valamit, ami hirtelen ismét kellemetlen először, de ajkait összepréselve igyekszik nem hangot adni neki. Elian az előbb is elkezdett aggódni, ezért nem akarja, hogy megijedjen a fiú. Az ujjainál is jobb lett egy idő után. A végén pedig már nagyon jó és nem is kellett rá sokat várni. Talán majd ez is jobb lesz hamarosan. Elian amúgy is óvatos. Érzi, ahogy vigyáz rá, tudja, hogy nem lesz semmi baja, mert a fiú nagyon okos és ügyes. Ezt pedig szeretné ezért ő is ügyesen csinálni, mert érzi, hogy tényleg tetszik Eliannak is.
De a teste lassan teljesen átveszi elméje fölött az irányítást. Ahogy egyre mélyebben és egyre intenzívebben érzi magában a forró, lüktető részét, a fájdalom is erősebbé válik. Egy végső, mélyebb mozdulatnál pedig olyan, mintha valamit mélyen szúrtak volna bele abba az érzékeny pontba. Ajkai nem tudják visszatartani a fájdalmas nyögést, mellkasával az ágyra dől, miközben a homlokát a karján támasztja meg. Az egész teste önkénytelenül feszül meg.*
- Fáj...
*Nyökögi elfojtottan, de mégsem húzódik el. Ekkor pedig észbe kap, hogy most biztos megijeszti a fiút. Pedig nem akarja. Most tényleg rossz egy kicsit, de érzi, hogy lanyhul a fájdalom. Nem akarja, hogy ezzel legyen vége.*
- De ne vedd el!
*Szól is rá határozottan, majd lassan ismét visszatámaszkodik kezeire, ahogy a fiúra hátrapillant.*
- Ne hagyd abba, kérlek! Mozogj még így.
*Motyogja szégyenlősen. A szíve majd kiugrik a mellkasából, ölében pedig ugyan úgy tart még az a követelőző lüktetés. Biztos benne, hogy jó lesz így, ha tovább csinálják. Elian azt mondta, hogy így csinálják a szarvasok is. Nekik pedig tetszett. Látta. Biztos benne, hogy neki is fog, csak próbálniuk kell, folytatni.*
6380. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-17 06:47:33
Üzenet elküldve: 2024-11-17 06:47:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Marisa megint megerősíti abban, hogy amit épp csinál, vagy csinálni terveznek, az jó, és hogy ő is akarja. Ezért nagyon hálás. Úgy érzi, hogy a lány szavai nélkül elveszett lenne, mint a sün a viharban, amely csak keresi az odúját a szakadó esőben, de a víz már rég elmosott minden szagot, ami segíthetne neki hazatalálni. De neki most Marisa a kis odúja, a meleg kis lyuk, ahol jól érzi magát és biztonságban, és nem számít az sem, hogy nem tudja hogy mit csinál. Pedig egy igazi szarvasfiú biztos nem sokat teketóriázik, ha egy szarvaslány mögött van.
Bár tudja hogy a széphajú nem láthatja, azért hálásan rábólint a tanácsára, még akkor is, ha a kérdés nem is neki szólt. Ki tudja, gondolja, hogy a helyre kismókusok milyen belülről fakadó bölcsességgel és megérzésekkel rendelkeznek? Kicsit még közelebb ficereg, így már nem is egészen kényelmes úgy, hogy ágaskodása Marisához nyomódik, és kettejük között ott a keze is.*
- Én is szeretném. *-ismét bólint, ezúttal határozottan, pedig belül minden, csak nem határozott. Belül remeg és izgul és kíván és akar és fél és kíváncsi és szégyellős és bátor és…
Szabad tenyere visszasiklik Marisa derekára, ujjai gyengéden markolnak oda, hogy legalább ennyi stabilitása legyen ebben az egész helyzetben. Másik kezével még kicsit igazít magán, és jó irányba: hirtelen érzi, hogy ágaskodásának hegye, testének jelenleg talán legérzékenyebb pontja már pontosan ott van, ott belül, ahol eddig csak az ujjai jártak. Halkan, sóhajtásszerűn felnyög az érintéstől, mert az sokkal másabb mint amit valaha magának csinált, és másabb, mint amit a széphajú csinált neki a kezével. Másabb: meleg, nedves, lüktető és.. annyira.. jó. Nagyon jó. Finoman mozdít csípőjén előre, érzi ahogy az a puha bőr, amit odabent az ujjaival érzett, most ágaskodása köré szorul, és oly módon ingerli, hogy teste lüktetéssel és szinte újszerű, lüktetőn rátörő örömmel válaszol. Elveszi onnan kezét, mert már nincs rá szüksége, és azzal is Marisa derekára simít. Bevillan előtte a kép, hogy a szarvasfiú is hasonlóképp tartja magát a szarvaslány hátán. Hát akkor mégiscsak olyan, mint egy szarvasfiú! Finoman újra előre mozdítja a csípőjét, szorosnak és feszesnek érzi ágaskodása körül Marisa testét, de nem olyan szorosnak, hogy ne tudna még előrébb mozdulni, mígnem egészen ölén érzi a széphajú forró ölének érintését. Megint felsóhajt-nyög, ujjai kissé erősebben feszülnek a lány derekára, ahogy még ismerkedik ezzel az új érzéssel, ami minden idegensége ellenére: tetszik neki.*
- Most.. *-bukik ki a száján ziháló-reszelős hangon-* Most csináljuk azt, amit.. amit a szarvasok is.
*Ebben egészen biztos. Ez lehet a célja annak a játéknak, annak az üzekedésnek amit a szarvasok csinálnak. És nem csak a szarvasok, de a rókák és a vaddisznók és a mókusok, de még a pintyek és a cinegék is. Ez. Ez a forró, nedves, lüktető egyesülés, ez az ágyékban felhorgadó érzés, ami minden egyes apró, közös mozdulatukkal csak tovább ingerli őt a maga gyengéd-vad módján, egyre közelebb hozva őt ahhoz a beteljesüléshez, vagy annak valami sokkal tökéletesebb módjához, amit egyedül, éjszaka a sötétben halkan csattogva már megtapasztalt korábban.*
- Neked milyen? *-kérdezi azon a fura hangon-* Mert nekem.. nekem jó!
*Marisa megint megerősíti abban, hogy amit épp csinál, vagy csinálni terveznek, az jó, és hogy ő is akarja. Ezért nagyon hálás. Úgy érzi, hogy a lány szavai nélkül elveszett lenne, mint a sün a viharban, amely csak keresi az odúját a szakadó esőben, de a víz már rég elmosott minden szagot, ami segíthetne neki hazatalálni. De neki most Marisa a kis odúja, a meleg kis lyuk, ahol jól érzi magát és biztonságban, és nem számít az sem, hogy nem tudja hogy mit csinál. Pedig egy igazi szarvasfiú biztos nem sokat teketóriázik, ha egy szarvaslány mögött van.
Bár tudja hogy a széphajú nem láthatja, azért hálásan rábólint a tanácsára, még akkor is, ha a kérdés nem is neki szólt. Ki tudja, gondolja, hogy a helyre kismókusok milyen belülről fakadó bölcsességgel és megérzésekkel rendelkeznek? Kicsit még közelebb ficereg, így már nem is egészen kényelmes úgy, hogy ágaskodása Marisához nyomódik, és kettejük között ott a keze is.*
- Én is szeretném. *-ismét bólint, ezúttal határozottan, pedig belül minden, csak nem határozott. Belül remeg és izgul és kíván és akar és fél és kíváncsi és szégyellős és bátor és…
Szabad tenyere visszasiklik Marisa derekára, ujjai gyengéden markolnak oda, hogy legalább ennyi stabilitása legyen ebben az egész helyzetben. Másik kezével még kicsit igazít magán, és jó irányba: hirtelen érzi, hogy ágaskodásának hegye, testének jelenleg talán legérzékenyebb pontja már pontosan ott van, ott belül, ahol eddig csak az ujjai jártak. Halkan, sóhajtásszerűn felnyög az érintéstől, mert az sokkal másabb mint amit valaha magának csinált, és másabb, mint amit a széphajú csinált neki a kezével. Másabb: meleg, nedves, lüktető és.. annyira.. jó. Nagyon jó. Finoman mozdít csípőjén előre, érzi ahogy az a puha bőr, amit odabent az ujjaival érzett, most ágaskodása köré szorul, és oly módon ingerli, hogy teste lüktetéssel és szinte újszerű, lüktetőn rátörő örömmel válaszol. Elveszi onnan kezét, mert már nincs rá szüksége, és azzal is Marisa derekára simít. Bevillan előtte a kép, hogy a szarvasfiú is hasonlóképp tartja magát a szarvaslány hátán. Hát akkor mégiscsak olyan, mint egy szarvasfiú! Finoman újra előre mozdítja a csípőjét, szorosnak és feszesnek érzi ágaskodása körül Marisa testét, de nem olyan szorosnak, hogy ne tudna még előrébb mozdulni, mígnem egészen ölén érzi a széphajú forró ölének érintését. Megint felsóhajt-nyög, ujjai kissé erősebben feszülnek a lány derekára, ahogy még ismerkedik ezzel az új érzéssel, ami minden idegensége ellenére: tetszik neki.*
- Most.. *-bukik ki a száján ziháló-reszelős hangon-* Most csináljuk azt, amit.. amit a szarvasok is.
*Ebben egészen biztos. Ez lehet a célja annak a játéknak, annak az üzekedésnek amit a szarvasok csinálnak. És nem csak a szarvasok, de a rókák és a vaddisznók és a mókusok, de még a pintyek és a cinegék is. Ez. Ez a forró, nedves, lüktető egyesülés, ez az ágyékban felhorgadó érzés, ami minden egyes apró, közös mozdulatukkal csak tovább ingerli őt a maga gyengéd-vad módján, egyre közelebb hozva őt ahhoz a beteljesüléshez, vagy annak valami sokkal tökéletesebb módjához, amit egyedül, éjszaka a sötétben halkan csattogva már megtapasztalt korábban.*
- Neked milyen? *-kérdezi azon a fura hangon-* Mert nekem.. nekem jó!
6379. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-15 16:20:28
Üzenet elküldve: 2024-11-15 16:20:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Elian is ugyan úgy kíváncsi, mint ahogyan ő maga. Arra a másra. Pedig a kezük olyan, amit a szarvasok nem csinálnak. Nem tudnak csinálni. Innen látszik, hogy ők ügyesebbek. Hogy jobban ki tudják használni az adottságaikat. A kezüket, az ujjakat. És ki tudja, hogy ez az ismeretlen terep még mennyi minden mást tartogathat a számukra. Hisz pillanatról pillanatra kerül elő valami újabb rejtély, valami újabb tapasztalni való. És nagyon boldog attól, hogy ezt a sok újdonságot a fiúval fedezheti fel. Mert tetszik neki Elian. Kedves és nagyon okos. A haja is nagyon szép. Meg a szemei. Az is nagyon tetszett neki, amikor megláthatta ruha nélkül. Pedig azt nem tudná megmondani, hogy mi tetszik benne neki ennyire. Tetszik neki, amit vele csinál. Ahogy simogatja, ahogy hozzá simul, forrongó ölében eltűnt ujjai is nagyon tetszenek neki. Ezért is jött az ötlet, hogy milyen lehet, ha azt a másféle részét tenné oda. Bár kicsit tart attól, hogy az már fájna. Mert megint azon jár az esze, hogy az nagyobb, mint a fiú ujjai.*
- Biztos vagyok benne. Érzem az ujjad és... és láttam... azt is. Az nagyobb.
*Motyogja megilletődve, szégyenlősen. A szíve hevesebben kalapál, ahogy a fiú elhúzza a kezét. Érzi a hátsójához feszülő keménységet. Szinte heves szívének dobogásával együtt szedi a levegőt.*
- Meg... megpróbálhatjuk.
*Válaszolja. De hiába hangjának remegése, abban mégis cseng némi határozottság. Amit csak erősebbé tesz a belül feszítő sóvárgása. Mint mikor várja, hogy kész legyen a fánk, megcsorgassák mézzel és végre befalhasson párat. Csak ezt most sokkal erősebbnek érzi és sokkal sürgetőbbnek. Mintha tudná, hogy a fiú így meggyógyíthatja testének ismeretlen lángolását.*
- Talán csak ugyan úgy dugd be, mint az ujjad.
*Adja a tanácsot, bár érzi, hogy igazából nem kérdezték. De ennél jobb ötlete nincs. Valószínűleg Eliannak sem, mert hamarosan érzi ahogy oda, ahhoz a ponthoz, ahol előbb még ujjak vesztek el, most az a nagyobb dolog feszül. Az ölét kínzó lüktetés azonnal erősebbé válik, pedig úgy érezte, hogy ez már lehetetlen.*
- Próbáljuk. Én szeretném... ha te is.
*Suttogja szégyenlősen, de csípőjét jobban a fiú ágaskodásához tartja. Nem biztos abban, hogy Elian is szeretné, de arról be akarja biztosítani, hogy ő igen. Még nem érti a testük jeleit. Hogy mely része mire reagál, hogyan és miért. Hiába, hogy kamasz éveit lassan kinövi, a féltő nevelés rengeteg titokkal jár. De szerencsés, hogy egy ilyen fiút talált, akivel együtt elégíthetik ki a megannyi kérdést, ami megválaszolásra vár.*
*Elian is ugyan úgy kíváncsi, mint ahogyan ő maga. Arra a másra. Pedig a kezük olyan, amit a szarvasok nem csinálnak. Nem tudnak csinálni. Innen látszik, hogy ők ügyesebbek. Hogy jobban ki tudják használni az adottságaikat. A kezüket, az ujjakat. És ki tudja, hogy ez az ismeretlen terep még mennyi minden mást tartogathat a számukra. Hisz pillanatról pillanatra kerül elő valami újabb rejtély, valami újabb tapasztalni való. És nagyon boldog attól, hogy ezt a sok újdonságot a fiúval fedezheti fel. Mert tetszik neki Elian. Kedves és nagyon okos. A haja is nagyon szép. Meg a szemei. Az is nagyon tetszett neki, amikor megláthatta ruha nélkül. Pedig azt nem tudná megmondani, hogy mi tetszik benne neki ennyire. Tetszik neki, amit vele csinál. Ahogy simogatja, ahogy hozzá simul, forrongó ölében eltűnt ujjai is nagyon tetszenek neki. Ezért is jött az ötlet, hogy milyen lehet, ha azt a másféle részét tenné oda. Bár kicsit tart attól, hogy az már fájna. Mert megint azon jár az esze, hogy az nagyobb, mint a fiú ujjai.*
- Biztos vagyok benne. Érzem az ujjad és... és láttam... azt is. Az nagyobb.
*Motyogja megilletődve, szégyenlősen. A szíve hevesebben kalapál, ahogy a fiú elhúzza a kezét. Érzi a hátsójához feszülő keménységet. Szinte heves szívének dobogásával együtt szedi a levegőt.*
- Meg... megpróbálhatjuk.
*Válaszolja. De hiába hangjának remegése, abban mégis cseng némi határozottság. Amit csak erősebbé tesz a belül feszítő sóvárgása. Mint mikor várja, hogy kész legyen a fánk, megcsorgassák mézzel és végre befalhasson párat. Csak ezt most sokkal erősebbnek érzi és sokkal sürgetőbbnek. Mintha tudná, hogy a fiú így meggyógyíthatja testének ismeretlen lángolását.*
- Talán csak ugyan úgy dugd be, mint az ujjad.
*Adja a tanácsot, bár érzi, hogy igazából nem kérdezték. De ennél jobb ötlete nincs. Valószínűleg Eliannak sem, mert hamarosan érzi ahogy oda, ahhoz a ponthoz, ahol előbb még ujjak vesztek el, most az a nagyobb dolog feszül. Az ölét kínzó lüktetés azonnal erősebbé válik, pedig úgy érezte, hogy ez már lehetetlen.*
- Próbáljuk. Én szeretném... ha te is.
*Suttogja szégyenlősen, de csípőjét jobban a fiú ágaskodásához tartja. Nem biztos abban, hogy Elian is szeretné, de arról be akarja biztosítani, hogy ő igen. Még nem érti a testük jeleit. Hogy mely része mire reagál, hogyan és miért. Hiába, hogy kamasz éveit lassan kinövi, a féltő nevelés rengeteg titokkal jár. De szerencsés, hogy egy ilyen fiút talált, akivel együtt elégíthetik ki a megannyi kérdést, ami megválaszolásra vár.*
6378. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-15 09:41:27
Üzenet elküldve: 2024-11-15 09:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Elhiszi Marisának, amit mond. Elhiszi neki, hogy nem rossz, amit csinál. Hiába látja ahogy az ujjai a lepedőre markolnak mintha a fájdalmat próbálná kordában tartani, hiába hallja a ziháló légvételeket, mintha az épp hosszan futott volna valami elől, elhiszi neki amit mond. Mert ha nem így lenne, és mindez annak a jele lenne, hogy valami rossz, hogy nem kívánja a közelséget ezen a módon, akkor egészen biztos benne hogy elhúzódna, hogy szólna neki. Megbízik a lányban és az őszinteségében. Elmosolyodik.*
- Ha már nem rossz, akkor jól van. *-neki sem kellemetlen vagy fárasztó ott tartania a kezét, sőt, tulajdonképpen zsigereiben érzi, hogy ez valami izgalmas dolog. Még ha nem is érti teljesen, hogy miért érez így. Újra végigsimít Marisa derekán szabad kezével, ujjai most végigcirógatják a fenekét és a combját is, amíg csak elér így. Mozdulata kedveskedő, és annak is szánja: olyan érintésnek, amivel a benne dobogó örömöt és izgalmat fejezi ki a másik számára.*
- Tessék? *-pislant fel Marisa popójáról a kérdésre, amit hirtelen nem tud hova tenni.-* Ó! Nem is tudom. Most már kíváncsi vagyok arra én is, amit mondtál. Hogy a fiú szarvas elrejtette magát, és hogy neked itt..
*Elhallgat, nem ismeri a pontos szavakat amikkel ki tudná magát fejezni. De talán nincs is erre szükség, mert mindketten itt vannak, mindketten átélik ezt, úgyhogy mindketten megértik most ezt.*
- Gondolod? *-billenti oldalra a fejét Marisa felvetésére, és megint lepislant. Sokszor látta és érezte már a kezében hogy mekkora tud lenni odalent ha feszíti az a sajgás az ölében. Nem tudja, hogy beférne-e, vagy sem. De hát ha neki ilyen, akkor a szarvasnak is, nem? És ha a fiúszarvas el tudja rejteni, akkor..-* Meg.. megpróbáljuk?
*Nyel egyet, ahogy hirtelen megint ugrik egyet a szíve a gondolatra. Lassan, hogy azért csak ne legyen kellemetlen, elhúzza a kezét Marisa ölétől, és ismét kicsit közelebb fészkelődik.*
- Nem is tudom, hogy hogy kéne csinálnom. *-szinte csak magának beszél. Kezével ráfog ágaskodására, és azzal igazítja oda, ahol imént még ujjai voltak. Érzi a hegyén a lány testének érintését, kicsit a nedvességet is. Milyen fura! Ezek új dolgok. De megáll, mielőtt még megpróbálná elrejteni magát oda, ahol az ujjai voltak az előbb, és kissé aggodalmasan pislant előre.*
- Marisa? Akkor megpróbáljuk?
*Elhiszi Marisának, amit mond. Elhiszi neki, hogy nem rossz, amit csinál. Hiába látja ahogy az ujjai a lepedőre markolnak mintha a fájdalmat próbálná kordában tartani, hiába hallja a ziháló légvételeket, mintha az épp hosszan futott volna valami elől, elhiszi neki amit mond. Mert ha nem így lenne, és mindez annak a jele lenne, hogy valami rossz, hogy nem kívánja a közelséget ezen a módon, akkor egészen biztos benne hogy elhúzódna, hogy szólna neki. Megbízik a lányban és az őszinteségében. Elmosolyodik.*
- Ha már nem rossz, akkor jól van. *-neki sem kellemetlen vagy fárasztó ott tartania a kezét, sőt, tulajdonképpen zsigereiben érzi, hogy ez valami izgalmas dolog. Még ha nem is érti teljesen, hogy miért érez így. Újra végigsimít Marisa derekán szabad kezével, ujjai most végigcirógatják a fenekét és a combját is, amíg csak elér így. Mozdulata kedveskedő, és annak is szánja: olyan érintésnek, amivel a benne dobogó örömöt és izgalmat fejezi ki a másik számára.*
- Tessék? *-pislant fel Marisa popójáról a kérdésre, amit hirtelen nem tud hova tenni.-* Ó! Nem is tudom. Most már kíváncsi vagyok arra én is, amit mondtál. Hogy a fiú szarvas elrejtette magát, és hogy neked itt..
*Elhallgat, nem ismeri a pontos szavakat amikkel ki tudná magát fejezni. De talán nincs is erre szükség, mert mindketten itt vannak, mindketten átélik ezt, úgyhogy mindketten megértik most ezt.*
- Gondolod? *-billenti oldalra a fejét Marisa felvetésére, és megint lepislant. Sokszor látta és érezte már a kezében hogy mekkora tud lenni odalent ha feszíti az a sajgás az ölében. Nem tudja, hogy beférne-e, vagy sem. De hát ha neki ilyen, akkor a szarvasnak is, nem? És ha a fiúszarvas el tudja rejteni, akkor..-* Meg.. megpróbáljuk?
*Nyel egyet, ahogy hirtelen megint ugrik egyet a szíve a gondolatra. Lassan, hogy azért csak ne legyen kellemetlen, elhúzza a kezét Marisa ölétől, és ismét kicsit közelebb fészkelődik.*
- Nem is tudom, hogy hogy kéne csinálnom. *-szinte csak magának beszél. Kezével ráfog ágaskodására, és azzal igazítja oda, ahol imént még ujjai voltak. Érzi a hegyén a lány testének érintését, kicsit a nedvességet is. Milyen fura! Ezek új dolgok. De megáll, mielőtt még megpróbálná elrejteni magát oda, ahol az ujjai voltak az előbb, és kissé aggodalmasan pislant előre.*
- Marisa? Akkor megpróbáljuk?
6377. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-15 08:28:54
Üzenet elküldve: 2024-11-15 08:28:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*A levegőt szaporán nyeldekli. semmihez sem tudja hasonlítani ezt az érzést. Szinte az egész teste lángol tőle, de most az egy cseppet sem zavaró. Nem úgy, mint az ölét kínzó lüktetés és követelőző sajgás. Érzi, hogy a teste csak még többet akarna. De a fejének fogalma sincs arról, hogy mégis mi lehet az a több.*
- Ott.
*Pihegi, ahogy az ujjai a lepedőt gyűrkészik. Elian keze, a benne mozgó ujjai egy részén fájnak, feszítenek, de időnként mikor egy-egy pontot meglelnek az sem zavarja, hogy néha kellemetlen. Eddig azt hitte, hogy az a része csak arra való, hogy a sok ivás után könnyítsen magán. De most mintha inkább lenne ilyenre kitalálva. Ez amúgy is sokkal jobban tetszik neki. Sokkal izgalmasabb és élvezetesebb, mint megszabadulni a hólyagját feszítő folyadéktól.
Arról fogalma sincs, hogy ez valóban így van-e. Hogy ennek így kell működnie. Hogy ezt tudja-e más is.*
- Már nem. Az elején egy kicsit az volt. De tényleg csak picit.
*Jóleső borzongás lesz úrrá a testén, ahogy ismét olyan közel érzi magához a fiút. De most nem mer ránézni. Jól esik a hátát érő simítás, a derekán a cirógatás, de az elméjét most szinte teljesen az tölti ki, ami a combjai között történik.*
- Én is... neked?
*Szuszogja halkan, majd az ajkába harap, hogy ne szökjön ki közüle egy zavaró nyögés. Emlékszik Elian szuszogására mikor a keze a nadrágjában volt. Neki is jólesett. Meg azt mondta, hogy majd a fiú neki és akkor a lány is csinálhatja neki. Most egy kicsit bűntudata van, hogy csak ő érzi, hogy ennyire jó lehet valami ennyire ismeretlen dolog.*
- Lehet, hogy be sem férne oda.
*Jön az újabb elmés gondolat. Mert csak futólag látta azt, ami a fiúnak van. És az nagyobbnak tűnt, mint ahogy azt a helyet gondolja, ahol éppen a fiú ujja jár. De most megint kíváncsi. Túl sok mindenre egyszerre.*
*A levegőt szaporán nyeldekli. semmihez sem tudja hasonlítani ezt az érzést. Szinte az egész teste lángol tőle, de most az egy cseppet sem zavaró. Nem úgy, mint az ölét kínzó lüktetés és követelőző sajgás. Érzi, hogy a teste csak még többet akarna. De a fejének fogalma sincs arról, hogy mégis mi lehet az a több.*
- Ott.
*Pihegi, ahogy az ujjai a lepedőt gyűrkészik. Elian keze, a benne mozgó ujjai egy részén fájnak, feszítenek, de időnként mikor egy-egy pontot meglelnek az sem zavarja, hogy néha kellemetlen. Eddig azt hitte, hogy az a része csak arra való, hogy a sok ivás után könnyítsen magán. De most mintha inkább lenne ilyenre kitalálva. Ez amúgy is sokkal jobban tetszik neki. Sokkal izgalmasabb és élvezetesebb, mint megszabadulni a hólyagját feszítő folyadéktól.
Arról fogalma sincs, hogy ez valóban így van-e. Hogy ennek így kell működnie. Hogy ezt tudja-e más is.*
- Már nem. Az elején egy kicsit az volt. De tényleg csak picit.
*Jóleső borzongás lesz úrrá a testén, ahogy ismét olyan közel érzi magához a fiút. De most nem mer ránézni. Jól esik a hátát érő simítás, a derekán a cirógatás, de az elméjét most szinte teljesen az tölti ki, ami a combjai között történik.*
- Én is... neked?
*Szuszogja halkan, majd az ajkába harap, hogy ne szökjön ki közüle egy zavaró nyögés. Emlékszik Elian szuszogására mikor a keze a nadrágjában volt. Neki is jólesett. Meg azt mondta, hogy majd a fiú neki és akkor a lány is csinálhatja neki. Most egy kicsit bűntudata van, hogy csak ő érzi, hogy ennyire jó lehet valami ennyire ismeretlen dolog.*
- Lehet, hogy be sem férne oda.
*Jön az újabb elmés gondolat. Mert csak futólag látta azt, ami a fiúnak van. És az nagyobbnak tűnt, mint ahogy azt a helyet gondolja, ahol éppen a fiú ujja jár. De most megint kíváncsi. Túl sok mindenre egyszerre.*
6376. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-14 08:55:53
Üzenet elküldve: 2024-11-14 08:55:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két fél//
- Elutasító?
* Lenéz a földre és hümmögni kezd. *
- Talán. Viszont ez nem haragból van. Legalábbis nem hiszem. Én csak szeretek tisztán látni messziről. Anélkül, hogy bármilyen istenség befolyásoljon. Én szeretnék segíteni, de nem azért mert az istenem akarja, vagy, hogy én közelebb kerüljek. Nincs szükségem a közelségére ahhoz, hogy úgy érezzem, hogy segítenem kell. Segítek mert akarok.
* Valahogy nincsenek egy hullámhosszon. Bár mintha ugyanarról beszélnének, mégis elmenne egymás mellet a mondandójuk. Bár kitudja, hogy mit hoz a jövő? Az is lehet, hogy ide egy évre, már ugyan azzal a hittel járul Muzomgo elé. Az is előfordulhat, hogy pont az ellentettje, és a sötétség rabja lesz. Bár egyelőre ezekre nem lát sok sikert. Egyelőre éli az életét magának. Teszi, amit szeretne, anélkül, hogy attól félne, hogy istene mit szól hozzá. *
- Elképzelhető. Mindenhol ott vannak. Én nem tenném félre az elképzelést, hogy többen vannak, mint gondolnánk. Csak remélni tudom, hogy nincs igazam. Rossz lenne, ha egyik pillanatról a másikra felbukkanna egy csomó.
//A két fél//
- Elutasító?
* Lenéz a földre és hümmögni kezd. *
- Talán. Viszont ez nem haragból van. Legalábbis nem hiszem. Én csak szeretek tisztán látni messziről. Anélkül, hogy bármilyen istenség befolyásoljon. Én szeretnék segíteni, de nem azért mert az istenem akarja, vagy, hogy én közelebb kerüljek. Nincs szükségem a közelségére ahhoz, hogy úgy érezzem, hogy segítenem kell. Segítek mert akarok.
* Valahogy nincsenek egy hullámhosszon. Bár mintha ugyanarról beszélnének, mégis elmenne egymás mellet a mondandójuk. Bár kitudja, hogy mit hoz a jövő? Az is lehet, hogy ide egy évre, már ugyan azzal a hittel járul Muzomgo elé. Az is előfordulhat, hogy pont az ellentettje, és a sötétség rabja lesz. Bár egyelőre ezekre nem lát sok sikert. Egyelőre éli az életét magának. Teszi, amit szeretne, anélkül, hogy attól félne, hogy istene mit szól hozzá. *
- Elképzelhető. Mindenhol ott vannak. Én nem tenném félre az elképzelést, hogy többen vannak, mint gondolnánk. Csak remélni tudom, hogy nincs igazam. Rossz lenne, ha egyik pillanatról a másikra felbukkanna egy csomó.
6375. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:39:23
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:39:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két fél//
– Nem értem, miért vagy ilyen elutasító Eeyr tanaival szemben, barátom. Nekem ahogy a szívemben, úgy a számon. Ha bánt valami, elmondhatod. Ám az istennőt hibáztatni a világ bajaiért vagy a saját bajaidért felesleges. Nem hoz megoldást. Megoldást csupán az őtőle kapott útmutató hozhat, aminek a lényege a szeretet és egymás segítése. Őt hibáztatni olyan, mintha az esőtől elázott hangyaboly hangyái az embereket okolnák, mert nem építettek tetőt a bolyuk fölé. Úgyhogy még egyszer megkérdezem: mi bánt téged?
* Szünetet tart, hogy a másiknak legyen lehetősége válaszolni. A másik dologra rosszallóan megcsóválja a fejét. *
– Én inkább gonosznak mondanám őket. Sa'Tereth híveinek nincs helyük a társadalomban. Gondolod, hogy a városban is sokan vannak? Úgy tudom, Artheniorban szerencsére az istennő hívei vannak többségben… De én is tévedhetek.
//A két fél//
– Nem értem, miért vagy ilyen elutasító Eeyr tanaival szemben, barátom. Nekem ahogy a szívemben, úgy a számon. Ha bánt valami, elmondhatod. Ám az istennőt hibáztatni a világ bajaiért vagy a saját bajaidért felesleges. Nem hoz megoldást. Megoldást csupán az őtőle kapott útmutató hozhat, aminek a lényege a szeretet és egymás segítése. Őt hibáztatni olyan, mintha az esőtől elázott hangyaboly hangyái az embereket okolnák, mert nem építettek tetőt a bolyuk fölé. Úgyhogy még egyszer megkérdezem: mi bánt téged?
* Szünetet tart, hogy a másiknak legyen lehetősége válaszolni. A másik dologra rosszallóan megcsóválja a fejét. *
– Én inkább gonosznak mondanám őket. Sa'Tereth híveinek nincs helyük a társadalomban. Gondolod, hogy a városban is sokan vannak? Úgy tudom, Artheniorban szerencsére az istennő hívei vannak többségben… De én is tévedhetek.
6374. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-13 18:53:47
Üzenet elküldve: 2024-11-13 18:53:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Nyugodtra fogja a tempót. Felesleges kapkodnia, s itt, a szekerek között amúgy sem érdemes túlontúl vágtatni. Túlzás lenne azt állítani, hogy lenne terve; egyszerűen csak szórakozásra vágyik az Erdőmélyén töltött idő után. Embert próbáló feladat volt becserkészni és levadászni azt a bestiát, s bármennyire is az efféle elfoglaltságok pezsdítik igazán vérét, ráfér, hogy leengedjen valahol. Ehhez pedig Relael ígéretes társasága, na meg a Sellőházbéli dolga dukál.
Meg is mosolyogja a dolgot frissen nyírt szakálla alatt. Ritka dolog az, mikor megengedheti magának, hogy elengedje magát. Hajlamos rá, hogy engedjen az élvezeteknek, de túlságosan tevékeny hozzá, hogy ezt gyakorta megtegye.*
Meg is mosolyogja a dolgot frissen nyírt szakálla alatt. Ritka dolog az, mikor megengedheti magának, hogy elengedje magát. Hajlamos rá, hogy engedjen az élvezeteknek, de túlságosan tevékeny hozzá, hogy ezt gyakorta megtegye.*
6373. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-13 11:07:20
Üzenet elküldve: 2024-11-13 11:07:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Marisa szavai ugyan bátorítóak, de azért csak megszeppen, amikor a lány felnyög és megfeszül. Érdekes, most nem csupán a lepedőre maró ujjakat látja megfeszülni, és nem is csak a csípőt, hanem a saját ujján is érzi, egészen odabent. Sosem gondolta volna hogy a széphajú ilyet is tud, és egy pillanatig azért benneragad a bizonytalanságban, hogy biztos nincs-e baj. De Marisa újabb szavai feloldják ezt.*
- Itt..? *-kérdez vissza elgondolkodva. Tekintete találkozik a lányéval, lát valamit azokban a zöld szemekben, amit eddig még nem. Kicsit olyan, mint az éhség. De ha valaki éhes, akkor nincs így kipirulva, és nem is veszi így a levegőt.-* Nem, szerintem sem tudnak ilyet.
*Még mindig tűnődve megrázza a fejét, de végül csak elmosolyodik. Akkor ők most még mindig ugyanazt csinálják amit a szarvasok, vagy ez már valami egészen más?
Közelebb csusszan a térdén, kezét-ujját ugyanott tartva, ahová az a lágy belső szorítás kéri. Combjai ismét a lányéhoz simulnak, de most nem annyira szorosan, ahogy keze kettejük között marad.*
- Így lenne akkor? *-tűnődik. Most már ő is nagyon kíváncsi a válaszra Marisa kérdését illetően. Hirtelen annyira izgatottnak érzi magát, mintha valami igen nagy titkot fejtegetnének, pedig valahol tudja, hogy nincs itt semmi titok, hiszen a Természet nem buta: a Természet úgy rendezi a dolgokat, ahogy azoknak lenniük kell.
Most nem a csípőjét mozdítja meg, csak a kezét – óvatosan előre-hátra simítva tenyerével, miközben ujja is mozog abban a fura, lágy, szoros, langyos nedvességben. Megállapítja magában, hogy a lány elképzelése tulajdonképpen helytálló lehet és talán tényleg működhet is. Ha a keze így itt tud lenni, akkor más részét is ugyanúgy el tudná rejteni itt.*
- És ez így nem rossz neked? *-kérdezi. Odafigyel azért arra amit Marisa mond neki, mert Marisa tudja csak ezt megmondani kettejük közül. Szabad kezével rásimít a lány hátára és derekára, szeretgető cirógatással, mintha csak egy macska hátán húzná végig a tenyerét.*
*Marisa szavai ugyan bátorítóak, de azért csak megszeppen, amikor a lány felnyög és megfeszül. Érdekes, most nem csupán a lepedőre maró ujjakat látja megfeszülni, és nem is csak a csípőt, hanem a saját ujján is érzi, egészen odabent. Sosem gondolta volna hogy a széphajú ilyet is tud, és egy pillanatig azért benneragad a bizonytalanságban, hogy biztos nincs-e baj. De Marisa újabb szavai feloldják ezt.*
- Itt..? *-kérdez vissza elgondolkodva. Tekintete találkozik a lányéval, lát valamit azokban a zöld szemekben, amit eddig még nem. Kicsit olyan, mint az éhség. De ha valaki éhes, akkor nincs így kipirulva, és nem is veszi így a levegőt.-* Nem, szerintem sem tudnak ilyet.
*Még mindig tűnődve megrázza a fejét, de végül csak elmosolyodik. Akkor ők most még mindig ugyanazt csinálják amit a szarvasok, vagy ez már valami egészen más?
Közelebb csusszan a térdén, kezét-ujját ugyanott tartva, ahová az a lágy belső szorítás kéri. Combjai ismét a lányéhoz simulnak, de most nem annyira szorosan, ahogy keze kettejük között marad.*
- Így lenne akkor? *-tűnődik. Most már ő is nagyon kíváncsi a válaszra Marisa kérdését illetően. Hirtelen annyira izgatottnak érzi magát, mintha valami igen nagy titkot fejtegetnének, pedig valahol tudja, hogy nincs itt semmi titok, hiszen a Természet nem buta: a Természet úgy rendezi a dolgokat, ahogy azoknak lenniük kell.
Most nem a csípőjét mozdítja meg, csak a kezét – óvatosan előre-hátra simítva tenyerével, miközben ujja is mozog abban a fura, lágy, szoros, langyos nedvességben. Megállapítja magában, hogy a lány elképzelése tulajdonképpen helytálló lehet és talán tényleg működhet is. Ha a keze így itt tud lenni, akkor más részét is ugyanúgy el tudná rejteni itt.*
- És ez így nem rossz neked? *-kérdezi. Odafigyel azért arra amit Marisa mond neki, mert Marisa tudja csak ezt megmondani kettejük közül. Szabad kezével rásimít a lány hátára és derekára, szeretgető cirógatással, mintha csak egy macska hátán húzná végig a tenyerét.*
6372. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:00:54
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:00:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Ő is szereti a természetet. Eddig is tudta, hogy mókás és szórakoztató, de azt nem hitte volna, hogy mutathat olyat is, ami ennyire jól eső és izgalmas. Milyen szerencse, hogy egy ilyen okos és ügyes fiúval találkozott, aki ilyen jól meg tudja mutatni neki a dolgokat. Aki mellett az sem zavarja, hogy ő nem ért még ilyen sok mindenhez. És azért sem haragos, hogy éppen ezért annyit kérdez. Az anyját gyakran fárassza, hogy sokat kérdez. A legtöbbet pedig meg sem hajlandó válaszolni. Mint a szarvasokat. Pedig milyen jó, hogy már nem csak futólag látta, hanem ki is próbálhatja a fiúval. Megismerhet egy új és kellemes érzést. Sőt, több, mint kellemeset. A combjai között a fiú érintésétől egyre intenzívebb a lüktetés, s szinte sajgó fájdalomként éli meg, mikor a kérdése után Elian abbahagyja a dörgölőzést.*
- Eldugta.
*Ismétli meg bólintva, mikor pedig a fiú a fenekére simít tanácstalanul vonja meg a vállait.*
- Azt nem tudom.
*Próbálja felmérni, hogy az előző érzéshez mérten milyen most, hogy oda simít a fiú. De valahogy úgy érzi, hogy az nem lehet, mert ott nem érez ilyen izgalmat. De mikor oda simít, ahol már egyszer jártak az ujjai az már teljesen más. Ismét halkan felnyög és akaratlanul is mozdít egyet csípőjén.*
- Ezt sem tudom, de ez más. Ez jó. A másik olyan semmilyen volt.
*Válaszolja őszintén, de a mondat vége ismét egy nyögésben hal el, ami most sokkal hangosabbra sikerül, ahogy a fiú ujját most teljesen máshogy és máshol érzi. Elégedettség? Mintha maga azt hallaná vissza belőle, amitől most hirtelen nagyon zavarba jön. De a teste mintha saját, önálló életre kelt volna. Öle azonnal válaszol az érzésre és a fiú ujja köré feszül, mintha csak marasztalni akarná. Az ujjai a lepedőbe marnak, miközben szaporán szuszogva szedi a levegőt. Ez is olyan jó érzés, bár ezt biztos nem csinálják a szarvasok, mert nekik nincsenek ujjai.*
- Ha eltűnt neki, akkor szerintem ott.
*Motyogja kissé rekedtesen. Talán a szarvasok módszere helyett most maguknak találtak valami kellemeset?*
- De ilyet ők nem tudnak, mint amit most te csinálsz.
*Harapja be az ajkát ahogy nehezen, de ráveszi magát, hogy ismét hátra pillantson a fiúra.*
*Ő is szereti a természetet. Eddig is tudta, hogy mókás és szórakoztató, de azt nem hitte volna, hogy mutathat olyat is, ami ennyire jól eső és izgalmas. Milyen szerencse, hogy egy ilyen okos és ügyes fiúval találkozott, aki ilyen jól meg tudja mutatni neki a dolgokat. Aki mellett az sem zavarja, hogy ő nem ért még ilyen sok mindenhez. És azért sem haragos, hogy éppen ezért annyit kérdez. Az anyját gyakran fárassza, hogy sokat kérdez. A legtöbbet pedig meg sem hajlandó válaszolni. Mint a szarvasokat. Pedig milyen jó, hogy már nem csak futólag látta, hanem ki is próbálhatja a fiúval. Megismerhet egy új és kellemes érzést. Sőt, több, mint kellemeset. A combjai között a fiú érintésétől egyre intenzívebb a lüktetés, s szinte sajgó fájdalomként éli meg, mikor a kérdése után Elian abbahagyja a dörgölőzést.*
- Eldugta.
*Ismétli meg bólintva, mikor pedig a fiú a fenekére simít tanácstalanul vonja meg a vállait.*
- Azt nem tudom.
*Próbálja felmérni, hogy az előző érzéshez mérten milyen most, hogy oda simít a fiú. De valahogy úgy érzi, hogy az nem lehet, mert ott nem érez ilyen izgalmat. De mikor oda simít, ahol már egyszer jártak az ujjai az már teljesen más. Ismét halkan felnyög és akaratlanul is mozdít egyet csípőjén.*
- Ezt sem tudom, de ez más. Ez jó. A másik olyan semmilyen volt.
*Válaszolja őszintén, de a mondat vége ismét egy nyögésben hal el, ami most sokkal hangosabbra sikerül, ahogy a fiú ujját most teljesen máshogy és máshol érzi. Elégedettség? Mintha maga azt hallaná vissza belőle, amitől most hirtelen nagyon zavarba jön. De a teste mintha saját, önálló életre kelt volna. Öle azonnal válaszol az érzésre és a fiú ujja köré feszül, mintha csak marasztalni akarná. Az ujjai a lepedőbe marnak, miközben szaporán szuszogva szedi a levegőt. Ez is olyan jó érzés, bár ezt biztos nem csinálják a szarvasok, mert nekik nincsenek ujjai.*
- Ha eltűnt neki, akkor szerintem ott.
*Motyogja kissé rekedtesen. Talán a szarvasok módszere helyett most maguknak találtak valami kellemeset?*
- De ilyet ők nem tudnak, mint amit most te csinálsz.
*Harapja be az ajkát ahogy nehezen, de ráveszi magát, hogy ismét hátra pillantson a fiúra.*
6371. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-12 19:07:59
Üzenet elküldve: 2024-11-12 19:07:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*A természet csodálatos dolog. A legtöbbször sikeresen megtalálja a módját, hogy hogyan tud valamit hasznossá, hatékonnyá és széppé tenni. Az állatok pedig sokkal jobban, magától értetődőn találnak rá a természet apró örömeire is. Ilyen ez is: hiszen ha nem lennének szarvasok, most ők sem lennének így, mert eszükbe sem jutott volna. De most szarvast játszanak, és ezen keresztül most ők is magukévá tehetik a szarvasok bölcsességét. Szinte szétfeszíti belülről a büszkeség, hogy milyen okosak is ők ketten, hogy végül csak kipróbálták azt, hogy milyen szarvasnak lenni.
Egészen hozzásimul Marisa hátához, érzi a lány testének melegét és simaságát. Ez tetszik neki. Nem tudja, hogy a szarvasok is éreznek-e ilyet, de ő igen. Továbbra is finoman ringatja a csípőjét, és most meg sem kell kérdeznie hogy a széphajúnak jó-e, hiszen ő is ugyanúgy szuszog és sóhajt mint ő. Ennek is nagyon örül: hogy mindketten ugyanúgy élik meg most ezt. Arra kíváncsi lenne, hogy Marisa is ugyanúgy érzi-e az ölében az akaratos feszülést mint ő. Mert ő érzi ezt, és tudja jól, hogy nemsokára ez a feszülés addig fokozódik, hogy szinte görcsbe rántva a testét egy pillanat alatt szabad utat talál majd magának.
De végül nem jut el eddig, mert a széphajúnak új kérdése van, ami kizökkenni a ringatózásból. Megáll, halkan zihál szinte, úgy gondolkodik. Állát egy pillanatra megtámasztja a lány hátán, és halkan hümment.*
- Eldugta? *-kérdez vissza tűnődőn. Elhúzódik Marisától, kicsit hátrébb fészkelődik. Lepislog saját ágaskodására, majd a lány fenekére néz. Tétován felemeli a kezét és odasimít a széphajú fenekére.-* Ide dugta volna el?
*Ujjai gyengéden, de kíváncsian simítanak végig Marisa testén, előbb a fenekénél, majd tovább haladva megint rátalál a nedves-meleg résre, ahová a lány is odahúzta a kezét. Mennyire fura most így látni is!*
- Talán ide? *-hümmög, és ujjaival folytatja a felfedezést, vigyázva hogy ne bántsa a lányt, és odafigyelve arra, hogy az esetleg rászól-e. Mert ha nem szól rá, akkor egészen odanyúl, hogy szinte az ujja is eltűnik.*
*A természet csodálatos dolog. A legtöbbször sikeresen megtalálja a módját, hogy hogyan tud valamit hasznossá, hatékonnyá és széppé tenni. Az állatok pedig sokkal jobban, magától értetődőn találnak rá a természet apró örömeire is. Ilyen ez is: hiszen ha nem lennének szarvasok, most ők sem lennének így, mert eszükbe sem jutott volna. De most szarvast játszanak, és ezen keresztül most ők is magukévá tehetik a szarvasok bölcsességét. Szinte szétfeszíti belülről a büszkeség, hogy milyen okosak is ők ketten, hogy végül csak kipróbálták azt, hogy milyen szarvasnak lenni.
Egészen hozzásimul Marisa hátához, érzi a lány testének melegét és simaságát. Ez tetszik neki. Nem tudja, hogy a szarvasok is éreznek-e ilyet, de ő igen. Továbbra is finoman ringatja a csípőjét, és most meg sem kell kérdeznie hogy a széphajúnak jó-e, hiszen ő is ugyanúgy szuszog és sóhajt mint ő. Ennek is nagyon örül: hogy mindketten ugyanúgy élik meg most ezt. Arra kíváncsi lenne, hogy Marisa is ugyanúgy érzi-e az ölében az akaratos feszülést mint ő. Mert ő érzi ezt, és tudja jól, hogy nemsokára ez a feszülés addig fokozódik, hogy szinte görcsbe rántva a testét egy pillanat alatt szabad utat talál majd magának.
De végül nem jut el eddig, mert a széphajúnak új kérdése van, ami kizökkenni a ringatózásból. Megáll, halkan zihál szinte, úgy gondolkodik. Állát egy pillanatra megtámasztja a lány hátán, és halkan hümment.*
- Eldugta? *-kérdez vissza tűnődőn. Elhúzódik Marisától, kicsit hátrébb fészkelődik. Lepislog saját ágaskodására, majd a lány fenekére néz. Tétován felemeli a kezét és odasimít a széphajú fenekére.-* Ide dugta volna el?
*Ujjai gyengéden, de kíváncsian simítanak végig Marisa testén, előbb a fenekénél, majd tovább haladva megint rátalál a nedves-meleg résre, ahová a lány is odahúzta a kezét. Mennyire fura most így látni is!*
- Talán ide? *-hümmög, és ujjaival folytatja a felfedezést, vigyázva hogy ne bántsa a lányt, és odafigyelve arra, hogy az esetleg rászól-e. Mert ha nem szól rá, akkor egészen odanyúl, hogy szinte az ujja is eltűnik.*
6370. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-12 14:13:58
Üzenet elküldve: 2024-11-12 14:13:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Elian nem utasítja, hogy valamit rosszul csinálna. Így majdnem biztos abban, hogy egész ügyes. Pedig alig látta a szarvasokat. De valahogy mindig az után mozdul, hogy jó érzés legyen. Mert biztos a szarvasok is azért állnak úgy, azért mozognak úgy, mert jól esik nekik. Meg, hát az is bebiztosítja a hozzáértése felől, hogy Elian azt mondta neki így tetszik. Ettől még elégedettséget is érez. Mert az úgy nem lenne mókás, ha csak egyikőjüknek tetszene. Legalábbis ő így gondolja. Meg a szarvasokon is ilyesmit látott. Hogy ketten együtt szórakoztak jól.*
- Szerintem a lányszarvasnak is jó lehet. Mert nekem tetszik.
*Szuszogja, ahogy a fiú dörgölőzésétől erősebben, szorítóbban érzi ölében a lüktetést, ami most furcsa mód már inkább sajgás. De nem olyan, mint mikor a foga fájni kezdett és előtte még csak sajgott. Az nem volt ilyen jó. Sőt! Ez a sajgás inkább olyan, mintha még nem lenne elég. Mintha ágyéka még többet követelne.
Igyekszik odafigyelni az újabb okításra, mert kíváncsi. Ő nem láthatta végig a szarvasokat. Az anyja nem engedte. De mikor kíváncsian pillantana ismét a fiú arcára, közben ő el kezd mozogni nyögve kapja vissza előre a tekintetét. Ujjai a lepedőbe markolnak és most sokkal jobb. Eddig azt hitte, hogy a fáról lelógni a legjobb móka, de az fele ennyire sem volt ilyen kellemes. Ott csak a fordított világ volt szép, de most itt úgy érzi, mintha kellemes lángba borulna a teste. Viszont eszébe jut valami. Valami, ami vagy fontos lehet vagy csak ő nem látta abból a szögből, ahol állt, mikor a szarvasokat nézte. Nehezére esik most másfelé koncentrálni, de kénytelen megkérdezni a fiút. Mert ezt most próbálják ki. Ha végeznek, akkor lehet, hogy bánni fogja, ha nem kérdezi meg, mert a fiúnak nem lesz kedve újra megmutatni.*
- De a fiú szarvasnak nem volt ilyen a lábai között. Vagy eldugta valahová, mert én nem láttam.
*Szuszogja, miközben az ujjai a lepedőt gyűrögetik. A kis teste megfeszülget, néha elégedetten nyög fel. Lehet, hogy nem is lényeges a fiú szarvas micsodája, mert ez így is nagyon jó. A szemeit is lehunyja, hogy sokkal jobban az érzésre tudjon koncentrálni. Így semmi nem vonja el róla a figyelmét.*
*Elian nem utasítja, hogy valamit rosszul csinálna. Így majdnem biztos abban, hogy egész ügyes. Pedig alig látta a szarvasokat. De valahogy mindig az után mozdul, hogy jó érzés legyen. Mert biztos a szarvasok is azért állnak úgy, azért mozognak úgy, mert jól esik nekik. Meg, hát az is bebiztosítja a hozzáértése felől, hogy Elian azt mondta neki így tetszik. Ettől még elégedettséget is érez. Mert az úgy nem lenne mókás, ha csak egyikőjüknek tetszene. Legalábbis ő így gondolja. Meg a szarvasokon is ilyesmit látott. Hogy ketten együtt szórakoztak jól.*
- Szerintem a lányszarvasnak is jó lehet. Mert nekem tetszik.
*Szuszogja, ahogy a fiú dörgölőzésétől erősebben, szorítóbban érzi ölében a lüktetést, ami most furcsa mód már inkább sajgás. De nem olyan, mint mikor a foga fájni kezdett és előtte még csak sajgott. Az nem volt ilyen jó. Sőt! Ez a sajgás inkább olyan, mintha még nem lenne elég. Mintha ágyéka még többet követelne.
Igyekszik odafigyelni az újabb okításra, mert kíváncsi. Ő nem láthatta végig a szarvasokat. Az anyja nem engedte. De mikor kíváncsian pillantana ismét a fiú arcára, közben ő el kezd mozogni nyögve kapja vissza előre a tekintetét. Ujjai a lepedőbe markolnak és most sokkal jobb. Eddig azt hitte, hogy a fáról lelógni a legjobb móka, de az fele ennyire sem volt ilyen kellemes. Ott csak a fordított világ volt szép, de most itt úgy érzi, mintha kellemes lángba borulna a teste. Viszont eszébe jut valami. Valami, ami vagy fontos lehet vagy csak ő nem látta abból a szögből, ahol állt, mikor a szarvasokat nézte. Nehezére esik most másfelé koncentrálni, de kénytelen megkérdezni a fiút. Mert ezt most próbálják ki. Ha végeznek, akkor lehet, hogy bánni fogja, ha nem kérdezi meg, mert a fiúnak nem lesz kedve újra megmutatni.*
- De a fiú szarvasnak nem volt ilyen a lábai között. Vagy eldugta valahová, mert én nem láttam.
*Szuszogja, miközben az ujjai a lepedőt gyűrögetik. A kis teste megfeszülget, néha elégedetten nyög fel. Lehet, hogy nem is lényeges a fiú szarvas micsodája, mert ez így is nagyon jó. A szemeit is lehunyja, hogy sokkal jobban az érzésre tudjon koncentrálni. Így semmi nem vonja el róla a figyelmét.*
6369. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-12 13:49:42
Üzenet elküldve: 2024-11-12 13:49:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Az lehet, hogy Marisa még sosem látta a szarvasokat, de nagyon ügyesen játssza a szarvaslányt. Magában büszkeséget érez, hogy ilyen jó új barátot talált. Kevesen tudják szerinte eljátszani jól a szarvasokat. A széphajú pont igen. Hiszen épp úgy mozdítja a csípőjét, hogy ne böködje feleslegesen, hanem épp jól érjenek össze. Halkan felsóhajt.*
- Igen, ilyen. *-mondja lágy, mégis kissé remegős hangon.
Most egészen más érzés neki is, olyan, amilyennel még nem találkozott. Az egy dolog, hogy magának megfogja és játszik vele, és egy egészen másik dolog volt, amikor Marisa fogta meg neki. De ez most nem hasonlít azokhoz. Megint érzi azt a nedvességet, csak most nem a kezével. Csak remélni tudja, hogy Marisának sem rossz vagy fáj így, bár akkor biztos szólna. Most is csak kérdez.*
- Tetszik. *-ismeri el, és bólint is egy aprót.-* És neked? Neked tetszik? Nem tudom, hogy egy lány szarvasnak milyen lehet. A fiú szarvasnak szerintem jó lehet.
*És neki is jó. A dörzsölés, amivel a lány nedves és forró öle ér érzékeny pontjához, újra előidézi azt a sajgó-lüktető érzést. Valami hirtelen az eszébe jut, valami fontos, amit ő már látott, Marisa viszont ezek szerint még nem.*
- De a fiú szarvas nem csak így van ám. *-mosolyodik el-* Hanem így is csinál, láttam!
*És most ő is megmozgatja a saját csípőjét, előre-hátra. Érzi hogy most még jobban nekidörgölődzik a széphajúnak odalent, magában elismeri, hogy a szarvasok nem buták hogy ilyet csinálnak.*
- Így.. tetszik? *-kérdezi, szinte úgy érzi, hogy összeszorul a mellkasa. Ölében ismerős érzés kezd nőni, hasonló ahhoz, ami akkor szokta érni, mikor az esti sötét magányában szórakoztatja magát.*
*Az lehet, hogy Marisa még sosem látta a szarvasokat, de nagyon ügyesen játssza a szarvaslányt. Magában büszkeséget érez, hogy ilyen jó új barátot talált. Kevesen tudják szerinte eljátszani jól a szarvasokat. A széphajú pont igen. Hiszen épp úgy mozdítja a csípőjét, hogy ne böködje feleslegesen, hanem épp jól érjenek össze. Halkan felsóhajt.*
- Igen, ilyen. *-mondja lágy, mégis kissé remegős hangon.
Most egészen más érzés neki is, olyan, amilyennel még nem találkozott. Az egy dolog, hogy magának megfogja és játszik vele, és egy egészen másik dolog volt, amikor Marisa fogta meg neki. De ez most nem hasonlít azokhoz. Megint érzi azt a nedvességet, csak most nem a kezével. Csak remélni tudja, hogy Marisának sem rossz vagy fáj így, bár akkor biztos szólna. Most is csak kérdez.*
- Tetszik. *-ismeri el, és bólint is egy aprót.-* És neked? Neked tetszik? Nem tudom, hogy egy lány szarvasnak milyen lehet. A fiú szarvasnak szerintem jó lehet.
*És neki is jó. A dörzsölés, amivel a lány nedves és forró öle ér érzékeny pontjához, újra előidézi azt a sajgó-lüktető érzést. Valami hirtelen az eszébe jut, valami fontos, amit ő már látott, Marisa viszont ezek szerint még nem.*
- De a fiú szarvas nem csak így van ám. *-mosolyodik el-* Hanem így is csinál, láttam!
*És most ő is megmozgatja a saját csípőjét, előre-hátra. Érzi hogy most még jobban nekidörgölődzik a széphajúnak odalent, magában elismeri, hogy a szarvasok nem buták hogy ilyet csinálnak.*
- Így.. tetszik? *-kérdezi, szinte úgy érzi, hogy összeszorul a mellkasa. Ölében ismerős érzés kezd nőni, hasonló ahhoz, ami akkor szokta érni, mikor az esti sötét magányában szórakoztatja magát.*
6368. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-12 12:41:48
Üzenet elküldve: 2024-11-12 12:41:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Miután elhelyezkedik a figyelme ismét a fiúra irányul. Először leginkább arra, amit mond. Hisz, ha meg akarja érteni rendesen, akkor muszáj lesz arra is odafigyelnie. Szóval ő a lány szarvas, Elian a fiú. Eddig lényegében ez az egy dolog teljesen tiszta volt neki. A szarvasok között azért azt meg tudja különböztetni, hogy melyik a lány és melyik a fiú.*
- Ühüm. Ezt.
*Bólint, miközben a figyelme egy cseppnyit alábbhagy, ahogy még egyszer végig méri a fiút, mikor az ágyhoz lép. Ő még nem látta a másikat pucéran. Igazából még fiút sose nem is látott pucéran. Azt nem tudja, hogy a ruha alatt mennyire hasonlítanak egymásra. Valószínűleg semennyire, ahogy a lányok sem. Mert például az anyjának sokkal nagyobb a cicije. Lehet, hogy a fiúknál is van, akinek az ott a lába között kisebb. Vagy éppen nagyobb.
De a nézelődésnek vége szakad mikor a fiú megérkezik mögé. Noha még mindig kíváncsi, de valahogy a szíve hevesebbre vált, mikor megérzi a fiú combjának puhaságát a sajátján, a mellkasát pedig lassan a háta vonalán. Aprót nyelve kapja előre a fejét és inkább a kezei mellé érkező ujjakat figyeli. Persze a füle továbbra is nyitva és figyel, de attól az érzéstől akaratlanul is felszusszan, mikor Elian keményebbik része a hátsójához feszül.
A fiú fészkelődése megint új érzést szül. Furcsát, de valahogy kellemeset. Ő is helyezkedni kezd, kissé feljebb tartja a csípőjét, hogy a keménység a popója helyett ahhoz a helyhez feszüljön, ahol nem olyan rég még Elien keze volt. Halk sóhaj szalad ki az ajkain, de magát is meglepi, hogy az mennyire kellemes és talán kissé elégedett is. Nem csodálja, hogy a szarvasoknak ez tetszik. Mert, hát ez most neki is tetszik.*
- Szóval ilyen?
*Szusszan, ahogy az ajkába harapva ölét kissé a fiú részéhez nyomja, majd aprót mozdít a csípőjén. Tényleg jó. Talán még jobb is egy kicsivel, mint a fiú ujjai.*
- A fiú szarvasnak is szokott tetszeni? Neked tetszik?
*Fordítja oldalra a fejét Elian arcát kutatva. Ő maga le sem moshatná, hogy jól esik neki. A szemeiben a kíváncsiság mellett most valami egészen új is csillan. Olyasmi, mint mikor a fiú keze a combjai között volt. Az arca is egész kipirult. A teste libabőrbe borul, a szíve pedig olyan hevesen kalapál, hogy majd kiugrik a helyéről.*
*Miután elhelyezkedik a figyelme ismét a fiúra irányul. Először leginkább arra, amit mond. Hisz, ha meg akarja érteni rendesen, akkor muszáj lesz arra is odafigyelnie. Szóval ő a lány szarvas, Elian a fiú. Eddig lényegében ez az egy dolog teljesen tiszta volt neki. A szarvasok között azért azt meg tudja különböztetni, hogy melyik a lány és melyik a fiú.*
- Ühüm. Ezt.
*Bólint, miközben a figyelme egy cseppnyit alábbhagy, ahogy még egyszer végig méri a fiút, mikor az ágyhoz lép. Ő még nem látta a másikat pucéran. Igazából még fiút sose nem is látott pucéran. Azt nem tudja, hogy a ruha alatt mennyire hasonlítanak egymásra. Valószínűleg semennyire, ahogy a lányok sem. Mert például az anyjának sokkal nagyobb a cicije. Lehet, hogy a fiúknál is van, akinek az ott a lába között kisebb. Vagy éppen nagyobb.
De a nézelődésnek vége szakad mikor a fiú megérkezik mögé. Noha még mindig kíváncsi, de valahogy a szíve hevesebbre vált, mikor megérzi a fiú combjának puhaságát a sajátján, a mellkasát pedig lassan a háta vonalán. Aprót nyelve kapja előre a fejét és inkább a kezei mellé érkező ujjakat figyeli. Persze a füle továbbra is nyitva és figyel, de attól az érzéstől akaratlanul is felszusszan, mikor Elian keményebbik része a hátsójához feszül.
A fiú fészkelődése megint új érzést szül. Furcsát, de valahogy kellemeset. Ő is helyezkedni kezd, kissé feljebb tartja a csípőjét, hogy a keménység a popója helyett ahhoz a helyhez feszüljön, ahol nem olyan rég még Elien keze volt. Halk sóhaj szalad ki az ajkain, de magát is meglepi, hogy az mennyire kellemes és talán kissé elégedett is. Nem csodálja, hogy a szarvasoknak ez tetszik. Mert, hát ez most neki is tetszik.*
- Szóval ilyen?
*Szusszan, ahogy az ajkába harapva ölét kissé a fiú részéhez nyomja, majd aprót mozdít a csípőjén. Tényleg jó. Talán még jobb is egy kicsivel, mint a fiú ujjai.*
- A fiú szarvasnak is szokott tetszeni? Neked tetszik?
*Fordítja oldalra a fejét Elian arcát kutatva. Ő maga le sem moshatná, hogy jól esik neki. A szemeiben a kíváncsiság mellett most valami egészen új is csillan. Olyasmi, mint mikor a fiú keze a combjai között volt. Az arca is egész kipirult. A teste libabőrbe borul, a szíve pedig olyan hevesen kalapál, hogy majd kiugrik a helyéről.*
6367. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-11-12 08:58:03
Üzenet elküldve: 2024-11-12 08:58:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Figyeli ahogy Marisa leküzdi magáról azt a kis nadrágját is. Bár már a pataknál is látta pucéran a széphajút, most valahogy mégiscsak másabb. Talán mert most nem fürdik, hanem felé fordítja a pucér fenekét, vagy talán mert most ő maga is ruha nélkül van.*
- Igen. *-mosolyog a lányra kedvesen. Látja rajta a pírt, de nem hiszi, hogy a meleg miatt lenne. Így, hogy nincs rajta semmi, neki már nincs úgy melege. Persze azért érzi, hogy az ő arca is vörös.-* Így már jó lesz.
*Tekintete végigsiklik Marisa hátának ívén, egészen a fenekéig. Kissé félrebiccenti a fejét ahogy egy kicsit elidőzik a felé tárt látványon, majd nyel egy nagyot.*
- Tehát te vagy a lány szarvas, én meg a fiú szarvas. *-mondja, és az ágyhoz lép. Rátérdel, egészen közel a széphajúhoz; térde hozzásimul a lány vádlijához.-* A fiú szarvas mindig így jön oda a lány szarvashoz. Ezt láttad te is, ugye?
*Kicsit még közelebb csusszan, combján megérzi a széphajú combjának érintését. Melegnek és simának érzi így is a bőrt. Előre dől, rá a lány hátára, ujjaival támaszkodik meg az ágyon Marisa kezei mellett. Fura egy kicsit így, egész testén érezni a széphajú érintését: mellkasa és hasa a lány hátához simul, combjain érzi az ő combjait, akaratosan kemény fütyköse egészen odanyomódik Marisa popójához.*
- Így, *-mondja, de torkában mintha gombóc lenne-* a fiúszarvas egészen közel szokott lenni a lányszarvashoz.
*Kicsit fészkelődik, hogy ne nyomja annyira Marisa popóját, de közben érzi, hogy csak egyre jobban dörzsölődik a lányhoz. Ilyet még sosem csinált ő sem, de megérti a fiú szarvasokat, hogy ők miért csinálják ezt. Mert ez tulajdonképpen nem rossz neki.*
*Figyeli ahogy Marisa leküzdi magáról azt a kis nadrágját is. Bár már a pataknál is látta pucéran a széphajút, most valahogy mégiscsak másabb. Talán mert most nem fürdik, hanem felé fordítja a pucér fenekét, vagy talán mert most ő maga is ruha nélkül van.*
- Igen. *-mosolyog a lányra kedvesen. Látja rajta a pírt, de nem hiszi, hogy a meleg miatt lenne. Így, hogy nincs rajta semmi, neki már nincs úgy melege. Persze azért érzi, hogy az ő arca is vörös.-* Így már jó lesz.
*Tekintete végigsiklik Marisa hátának ívén, egészen a fenekéig. Kissé félrebiccenti a fejét ahogy egy kicsit elidőzik a felé tárt látványon, majd nyel egy nagyot.*
- Tehát te vagy a lány szarvas, én meg a fiú szarvas. *-mondja, és az ágyhoz lép. Rátérdel, egészen közel a széphajúhoz; térde hozzásimul a lány vádlijához.-* A fiú szarvas mindig így jön oda a lány szarvashoz. Ezt láttad te is, ugye?
*Kicsit még közelebb csusszan, combján megérzi a széphajú combjának érintését. Melegnek és simának érzi így is a bőrt. Előre dől, rá a lány hátára, ujjaival támaszkodik meg az ágyon Marisa kezei mellett. Fura egy kicsit így, egész testén érezni a széphajú érintését: mellkasa és hasa a lány hátához simul, combjain érzi az ő combjait, akaratosan kemény fütyköse egészen odanyomódik Marisa popójához.*
- Így, *-mondja, de torkában mintha gombóc lenne-* a fiúszarvas egészen közel szokott lenni a lányszarvashoz.
*Kicsit fészkelődik, hogy ne nyomja annyira Marisa popóját, de közben érzi, hogy csak egyre jobban dörzsölődik a lányhoz. Ilyet még sosem csinált ő sem, de megérti a fiú szarvasokat, hogy ők miért csinálják ezt. Mert ez tulajdonképpen nem rossz neki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6367-6386