Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 308 (6141. - 6160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
6160. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-03-17 19:38:43
Üzenet elküldve: 2023-03-17 19:38:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Kezdeti lépések //
*Miután a lány, elfogadva a felkínált pokrócot, végül nyugovóra tér, ő is hasonló módon cselekszik. Észre sem vette mennyire fáradt, bár ilyen sok gyaloglás után már fel sem tűnik neki. A röviden csak Leia nevű lány dallamai járnak a fejében, miközben szépen elszenderedik.
Érzi jó sokat aludt, bár az is igaz, hogy régen nem tudott fedett és zárt helyen aludni. Még a szalmabálák is kényelmesnek mondhatóak az elmúlt hetek földre vetett pokrócaihoz képest. Valamint nem kellett aggódnia sem vadállatok, sem pedig rablók támadásaitól sem.*
~Mégis mi ez a nagy hangoskodás odakint? Máris reggel lenne? Remélem a reggeli bőségesebb lesz, mint amit vacsorára adtak. Mondjuk az is igaz, hogy eléggé későn érkeztem. Na jó, tényleg ideje felkelni.~
*Mire felül és kezd magához térni, látja, hogy a lány már éberen fülel, a kinti eseményekre. Kicsit átmozgatja magát, és kezdi elpakolni a holmijait, persze eközben ő is igyekszik kivenni mégis mi történhetett odakint. Furdalja oldalát a kinti nyüzsgés, bár tudja, hogy a helyet rájuk zárta az a törpe.*
-Jó reggelt! Még hogy semmi hangoskodás. Legalábbis az a Bourg... Ja igen az öreg Boldizsárnak hívta azt a törpét, szóval nekem ezt mondta. Azt vissza kérhetem? *Nyújtja kezét az óriás és kérlelve nyúl a pokróc felé.* -Mitől olyan riadt? Kegyednek biztos nincs semmi félnivalója! Főleg amíg itt vagyok. Remélem a reggelit hamar hozza az a törpe, már kezdek nagyon éhes lenni. *Mosolyog erőltetve, miközben ugrásra készen várja, hogy mégis mi fog történni. Végül megnyugszik, ha ki akarnák rabolni, sok mindenre nem jutnának, cserébe a rizikó is elég nagy, hiszen, ha teljes erejéből képen töröl valakit, az biztos nem fog örülni neki, hisz karnyi vastag fákat tört ketté edzései során két-három ütéssel.*
~Lehet Leia-ért jöttek? Mégis mit tehetett? ÁÁÁ... biztos valami tyúktolvajt keresnek, vagy ilyesmi.~
// Kezdeti lépések //
*Miután a lány, elfogadva a felkínált pokrócot, végül nyugovóra tér, ő is hasonló módon cselekszik. Észre sem vette mennyire fáradt, bár ilyen sok gyaloglás után már fel sem tűnik neki. A röviden csak Leia nevű lány dallamai járnak a fejében, miközben szépen elszenderedik.
Érzi jó sokat aludt, bár az is igaz, hogy régen nem tudott fedett és zárt helyen aludni. Még a szalmabálák is kényelmesnek mondhatóak az elmúlt hetek földre vetett pokrócaihoz képest. Valamint nem kellett aggódnia sem vadállatok, sem pedig rablók támadásaitól sem.*
~Mégis mi ez a nagy hangoskodás odakint? Máris reggel lenne? Remélem a reggeli bőségesebb lesz, mint amit vacsorára adtak. Mondjuk az is igaz, hogy eléggé későn érkeztem. Na jó, tényleg ideje felkelni.~
*Mire felül és kezd magához térni, látja, hogy a lány már éberen fülel, a kinti eseményekre. Kicsit átmozgatja magát, és kezdi elpakolni a holmijait, persze eközben ő is igyekszik kivenni mégis mi történhetett odakint. Furdalja oldalát a kinti nyüzsgés, bár tudja, hogy a helyet rájuk zárta az a törpe.*
-Jó reggelt! Még hogy semmi hangoskodás. Legalábbis az a Bourg... Ja igen az öreg Boldizsárnak hívta azt a törpét, szóval nekem ezt mondta. Azt vissza kérhetem? *Nyújtja kezét az óriás és kérlelve nyúl a pokróc felé.* -Mitől olyan riadt? Kegyednek biztos nincs semmi félnivalója! Főleg amíg itt vagyok. Remélem a reggelit hamar hozza az a törpe, már kezdek nagyon éhes lenni. *Mosolyog erőltetve, miközben ugrásra készen várja, hogy mégis mi fog történni. Végül megnyugszik, ha ki akarnák rabolni, sok mindenre nem jutnának, cserébe a rizikó is elég nagy, hiszen, ha teljes erejéből képen töröl valakit, az biztos nem fog örülni neki, hisz karnyi vastag fákat tört ketté edzései során két-három ütéssel.*
~Lehet Leia-ért jöttek? Mégis mit tehetett? ÁÁÁ... biztos valami tyúktolvajt keresnek, vagy ilyesmi.~
6159. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-03-11 21:32:38
Üzenet elküldve: 2023-03-11 21:32:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kezdeti lépések //
* Nagyon régen nem hallott már embert ilyen kellemes hangnemben beszélni. Szokva volt az otromba férfihangokkal, akik mindenféle körülményeskedés nélkül, a maguk paraszt módján fogalmaznak. Most nagyon örül, hogy egy ilyen személlyel hozta össze a sors. Valamilyen okból meg tud bízni ebben az óriásban, pedig soha senkiben nem szokott bízni. Normál esetben nem merne csak úgy elaludni egy vadidegen mellett, de most nem ez a helyzet: elteszi hangszerét, majd az óriás által odanyújtott takaróba kukac módjára beburkolózik, és mély álomba szenderül. Már azt sem tudja, mióta nem aludt ilyen mélyen, mivel mindig tartott attól, hogy nem kívánatos személyek nem kívánatos dolgokat cselekszenek a tárgyaival, vagy éppen vele.
Álmaiban egy csodaszép erdőségben jár. A szellő lágyan simogatja a fák lombjait fel-fellibbentve pár levelet, melyek rövid légi manőverek után a földön landol. Az ágak közti réseken meleg napsugarak világítanak meg egy-egy csapást. Leia feltekint, egyenesen bele egy ilyen kis reflektorba, és...
Kinyitja szemeit, majd egyiket rögtön vissza is csukja. z istálló deszkáin át landoló napsugár majd' kisütötte álomtól lomha szemeit. Megdörzsöli szemeit, és körülnéz. Habár nem látja, hogy az óriás még alszik-e, de nem mozog, így ebből erre következtet, ám kintről erőteljes lépteket hall. Legalább négy-öt ember járkálhat fel-alá a környéken, ugyanakkor a súlyukból és ítélve férfiléptek lehetnek, méghozzá katonák.*
~ Vajon mi történik odakint? ~
// Kezdeti lépések //
* Nagyon régen nem hallott már embert ilyen kellemes hangnemben beszélni. Szokva volt az otromba férfihangokkal, akik mindenféle körülményeskedés nélkül, a maguk paraszt módján fogalmaznak. Most nagyon örül, hogy egy ilyen személlyel hozta össze a sors. Valamilyen okból meg tud bízni ebben az óriásban, pedig soha senkiben nem szokott bízni. Normál esetben nem merne csak úgy elaludni egy vadidegen mellett, de most nem ez a helyzet: elteszi hangszerét, majd az óriás által odanyújtott takaróba kukac módjára beburkolózik, és mély álomba szenderül. Már azt sem tudja, mióta nem aludt ilyen mélyen, mivel mindig tartott attól, hogy nem kívánatos személyek nem kívánatos dolgokat cselekszenek a tárgyaival, vagy éppen vele.
Álmaiban egy csodaszép erdőségben jár. A szellő lágyan simogatja a fák lombjait fel-fellibbentve pár levelet, melyek rövid légi manőverek után a földön landol. Az ágak közti réseken meleg napsugarak világítanak meg egy-egy csapást. Leia feltekint, egyenesen bele egy ilyen kis reflektorba, és...
Kinyitja szemeit, majd egyiket rögtön vissza is csukja. z istálló deszkáin át landoló napsugár majd' kisütötte álomtól lomha szemeit. Megdörzsöli szemeit, és körülnéz. Habár nem látja, hogy az óriás még alszik-e, de nem mozog, így ebből erre következtet, ám kintről erőteljes lépteket hall. Legalább négy-öt ember járkálhat fel-alá a környéken, ugyanakkor a súlyukból és ítélve férfiléptek lehetnek, méghozzá katonák.*
~ Vajon mi történik odakint? ~
6158. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-03-01 12:36:15
Üzenet elküldve: 2023-03-01 12:36:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Kezdeti lépések //
*Észre veszi, ahogy a lány szúrós szemmel méregeti. Olyan, mintha valami hátsó szándékot sejtene.*
~Milyen szomorú ez. Tényleg ilyen a kolostoron kívüli világ? Vagy csak ennek a párának volt sok negatív tapasztalata? De látom kicsit oldódik. Sőt, mintha valami fény csillant volna parányi zöld szemeiben.~
-Köszönöm, hogy útitársam lesz. Utána én is szívesen elkísérem ahova tart.
*Lassan be is fejezi vacsoráját. Eközben a lány ismét hangszerén játszik és, bár más dallamot játszik, szívét melegséggel tölti el.*
~Ez kellemes, erre érdemes elaludni. Boldog a szívem, hogy ilyen kellemes kompániát találtam magamnak.~
// Kezdeti lépések //
*Észre veszi, ahogy a lány szúrós szemmel méregeti. Olyan, mintha valami hátsó szándékot sejtene.*
~Milyen szomorú ez. Tényleg ilyen a kolostoron kívüli világ? Vagy csak ennek a párának volt sok negatív tapasztalata? De látom kicsit oldódik. Sőt, mintha valami fény csillant volna parányi zöld szemeiben.~
-Köszönöm, hogy útitársam lesz. Utána én is szívesen elkísérem ahova tart.
*Lassan be is fejezi vacsoráját. Eközben a lány ismét hangszerén játszik és, bár más dallamot játszik, szívét melegséggel tölti el.*
~Ez kellemes, erre érdemes elaludni. Boldog a szívem, hogy ilyen kellemes kompániát találtam magamnak.~
6157. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-28 22:19:00
Üzenet elküldve: 2023-02-28 22:19:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Miután minden egy kicsit másképpen alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt//
*Nem is igazán tudja saját örömét és megkönnyebbülését szavakba önteni, amikor végül annyira elmarad már mögötte a város, hogy visszanézve sem látja nem csak az épületek távoli sziluettjét, hanem az apróbb műhelyek kéményeiből felszálló füstöt sem.
Új, szinte teljesen hófehér kismacskája békésen alszik a neki nagy gondossággal előkészített és berendezett kosárban, plüssnyulai a helyükön, ahogyan eddig, Szarvasliget közös lova még mindig követi a mögé kötött kordéval együtt, de úgy tűnik, hogy eddig az a fiatal szamár sem unta még el a vele való sétát, akit a piacon csak úgy megérzés alapján választott magának.
Azért, amint elérik az első kisebb patakot, amit útjuk keresztez az alvó cica kivételével az állatokat megeteti és itatja, igaz utóbbit csinálják ők vígan maguktól is, neki nem kell benne semmit sem segítenie.
Főleg új, saját szamarát simogatja sokat ezek után, akinek a kiscicával ellentétben, még mindig nem sikerült nevet találnia, de hát nem is nagyon akar sietni ezzel. Annak viszont örül, hogy, nem is annyira kicsi kedvence, éppen csak saját méretére szabott "lova" vidáman és hálásan eszik a kezéből, nem fél tőle, nem áll ellen, amikor simogatja, ráadásul, - már amennyire azt ő meg tudja ítélni, - éppen eleget iszik ahhoz, hogy kibírja a legközelebbi patakig, vagy akár Szarvasligetig, ahol ott van az a szép tó, aminek ő maga a partjára visszavágyik.
Amikor ezek után ismét indulásra készek, jó ideje először annyira vidám, hogy dalolni lenne kedve, eszébe is jut egy dalocska gyerekkorából, egy katicáról, aki faágról faágra, meg fűszálról fűszálra száll, meg egy picike macskáról, aki eközben álmosan mosakszik, de aztán úgy dönt, hogy nem kockáztatja meg azt, hogy felébreszti Holdpihét, ezért nem is fog neki énekelni, csak magában, alig a hallható hangtartomány felett suttogja és dúdolja a dallamot.
Majd később énekel inkább, valami szép altatódalt neki, ha újra aludni akar, egyelőre azonban ő így is teljesen jól érzi magát.
Egy dologtól tart csak továbbra is, hogy eddig engedelmes és kedves kis szamara megvadul, miközben megpróbálja felszerszámozni, és megülni, viszont az etetés és itatás után ez sem történik meg.*
- El sem tudom mondani neked, hogy már most mennyire szeretlek! *suttogja neki a fülébe hálásan mosolyogva, aztán fel is mászik a nyeregbe, és bár alvó kismacskára vigyázó kosárral nem olyan könnyű megülni egy szamarat, mint nélküle lenne, azért szerencséjére elboldogul vele. A lovaktól változatlanul fél, annyira persze nem, hogy ne merjen a közelükbe menni, gondoskodni róluk, vagy akár liget közös lovát húzni maga után, de azért a hátukra nem szívesen mászna. A szamarakhoz ellenben teljesen máshoz viszonyul, szerinte sokkal aranyosabbak, ráadásul az ő hátukról sokkal kisebbet lehet esni, ami saját testének méreteit figyelembe véve nem éppen egy utolsó és elhanyagolható szempont. Nem mellesleg szamár még nem nézett rá olyan csúnyán, hogy megijedjen tőle, ló ellenben már igen.
Most már első méterek megtétele után egész otthonosan érzi magát a nyeregben, annak pedig továbbra is örül, hogy közös lovuk követi a kordéval együtt, engedelmesen poroszkál mellettük. Az út már többszörösen ismerős lehet számára, így arra tippel, hogy ő is örül, hogy hamarosan a számára megszokott istállóban lehet, a szintén megszokott tó partján.
Persze saját ágyára és szobájára ő maga is vágyik már, viszont, ha ilyen ütemben haladnak tovább, annyira már nem is kell rájuk túl sokat várnia.
Amióta száműzték szülőfalujából szinte először érzi igazán teljesnek az életét. Bebizonyította, hogy nem hiába tanult mágiát, használni is tudja, amikor szüksége van rá. Képes volt olyan munkát találni a városban, amiért bárhol hasznosítható pénzt is kaphat, van új otthona, ahol várják, és ahová neki is van visszavárnia több mindenkit is, nem csak saját édesanyját. És most már szamara és macskája is van.
Már csak tényleg az hiányzik, hogy minél hamarabb otthon legyen, mivel azonban még elég korán is van, és sem lovukat, sem szamarát nem szándékozik túlterhelni, viszonylag kényelmes tempóban mennek tovább Szarvasliget felé.*
*Nem is igazán tudja saját örömét és megkönnyebbülését szavakba önteni, amikor végül annyira elmarad már mögötte a város, hogy visszanézve sem látja nem csak az épületek távoli sziluettjét, hanem az apróbb műhelyek kéményeiből felszálló füstöt sem.
Új, szinte teljesen hófehér kismacskája békésen alszik a neki nagy gondossággal előkészített és berendezett kosárban, plüssnyulai a helyükön, ahogyan eddig, Szarvasliget közös lova még mindig követi a mögé kötött kordéval együtt, de úgy tűnik, hogy eddig az a fiatal szamár sem unta még el a vele való sétát, akit a piacon csak úgy megérzés alapján választott magának.
Azért, amint elérik az első kisebb patakot, amit útjuk keresztez az alvó cica kivételével az állatokat megeteti és itatja, igaz utóbbit csinálják ők vígan maguktól is, neki nem kell benne semmit sem segítenie.
Főleg új, saját szamarát simogatja sokat ezek után, akinek a kiscicával ellentétben, még mindig nem sikerült nevet találnia, de hát nem is nagyon akar sietni ezzel. Annak viszont örül, hogy, nem is annyira kicsi kedvence, éppen csak saját méretére szabott "lova" vidáman és hálásan eszik a kezéből, nem fél tőle, nem áll ellen, amikor simogatja, ráadásul, - már amennyire azt ő meg tudja ítélni, - éppen eleget iszik ahhoz, hogy kibírja a legközelebbi patakig, vagy akár Szarvasligetig, ahol ott van az a szép tó, aminek ő maga a partjára visszavágyik.
Amikor ezek után ismét indulásra készek, jó ideje először annyira vidám, hogy dalolni lenne kedve, eszébe is jut egy dalocska gyerekkorából, egy katicáról, aki faágról faágra, meg fűszálról fűszálra száll, meg egy picike macskáról, aki eközben álmosan mosakszik, de aztán úgy dönt, hogy nem kockáztatja meg azt, hogy felébreszti Holdpihét, ezért nem is fog neki énekelni, csak magában, alig a hallható hangtartomány felett suttogja és dúdolja a dallamot.
Majd később énekel inkább, valami szép altatódalt neki, ha újra aludni akar, egyelőre azonban ő így is teljesen jól érzi magát.
Egy dologtól tart csak továbbra is, hogy eddig engedelmes és kedves kis szamara megvadul, miközben megpróbálja felszerszámozni, és megülni, viszont az etetés és itatás után ez sem történik meg.*
- El sem tudom mondani neked, hogy már most mennyire szeretlek! *suttogja neki a fülébe hálásan mosolyogva, aztán fel is mászik a nyeregbe, és bár alvó kismacskára vigyázó kosárral nem olyan könnyű megülni egy szamarat, mint nélküle lenne, azért szerencséjére elboldogul vele. A lovaktól változatlanul fél, annyira persze nem, hogy ne merjen a közelükbe menni, gondoskodni róluk, vagy akár liget közös lovát húzni maga után, de azért a hátukra nem szívesen mászna. A szamarakhoz ellenben teljesen máshoz viszonyul, szerinte sokkal aranyosabbak, ráadásul az ő hátukról sokkal kisebbet lehet esni, ami saját testének méreteit figyelembe véve nem éppen egy utolsó és elhanyagolható szempont. Nem mellesleg szamár még nem nézett rá olyan csúnyán, hogy megijedjen tőle, ló ellenben már igen.
Most már első méterek megtétele után egész otthonosan érzi magát a nyeregben, annak pedig továbbra is örül, hogy közös lovuk követi a kordéval együtt, engedelmesen poroszkál mellettük. Az út már többszörösen ismerős lehet számára, így arra tippel, hogy ő is örül, hogy hamarosan a számára megszokott istállóban lehet, a szintén megszokott tó partján.
Persze saját ágyára és szobájára ő maga is vágyik már, viszont, ha ilyen ütemben haladnak tovább, annyira már nem is kell rájuk túl sokat várnia.
Amióta száműzték szülőfalujából szinte először érzi igazán teljesnek az életét. Bebizonyította, hogy nem hiába tanult mágiát, használni is tudja, amikor szüksége van rá. Képes volt olyan munkát találni a városban, amiért bárhol hasznosítható pénzt is kaphat, van új otthona, ahol várják, és ahová neki is van visszavárnia több mindenkit is, nem csak saját édesanyját. És most már szamara és macskája is van.
Már csak tényleg az hiányzik, hogy minél hamarabb otthon legyen, mivel azonban még elég korán is van, és sem lovukat, sem szamarát nem szándékozik túlterhelni, viszonylag kényelmes tempóban mennek tovább Szarvasliget felé.*
6156. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-25 22:24:10
Üzenet elküldve: 2023-02-25 22:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kezdeti lépések //
* Leiát folyamatosan, minden egyes megszólalásánál meglepi az óriás férfi kedves hanghordozása. Mély hangja akár ijesztő is lehetne, de a lány már túl sok férfit ismert ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki, mennyire egyenes ez az alak. Nem vél felfedezni a hangjában semmilyen hátsó szándékot, mint a legtöbb férfiéban, ugyanakkor nem is úgy tűnik, mintha félre akarná vezetni. Életének elmúlt tíz éve arról szólt, hogyan vezesse meg az embereket, és hogyan ne hagyja, hogy őt ejtsék át, így biztos utóbbi következtetésében. Emellett: normális esetben egy ilyen kérésre azt felelné, hogy "Igen, persze, elvezetem oda.", majd a helyzetet kijátszva lopna valami értékesnek tűnő csecsebecsét vagy némi pénzt. Most viszont úgy érzi, egyenes kérésre egyenes választ kell adnia. *
- Sajnálom, de soha nem jártam még a Mágustoronyban.
~ Ennek ellenére lehet, hogy nem lesz rossz dolog, ha egy óriással utazok, szóval... ~
- De nagyon szívesen elkísérem arrafelé. Igazából mindig is ilyen felfedező-típus voltam, vonzanak a kalandok.
~ Lehet, hogy erre magától is rájött. Például úgy, hogy szóba állt az itteniekkel, és azok elmesélték, milyen jó mulatságot csaptunk itt az este. ~
* Kicsit bambán elveszi a pokrócot, köszönetet mond érte, majd betekeri vele a testét. Végül is hűvösek az éjszakák, és a deszkák résein keresztül beáramló huzat elég hamar ki fogja hűteni a helyiséget éjjel. Leiának sem ártott volna hamarabb számolnia azzal, hogy ha nem fogadóban vagy valaki által üresen hagyott házban rejtőzködik, nem árt valamit bepakolni a motyójába, ha éjjelenként nem akar megfagyni. *
- Örömmel. Bár nem pontosan emlékszek rá, hogy hogy is volt. Ritkán tudom újra eljátszani a dalaimat.
* Újra szájához emeli hangszerét, és fújni kezdi. Ez a példa alátámasztja, amit az imént állított: szinte teljesen más melódia bújik elő a hangszerből, mint az imént, ugyanakkor nyugalmat áraszt. A kis dalocska meleg szellővel tölti be a helyet, és egyre inkább elálmosít mindent: a lányt, az óriást, a szénát, az épületet, magát az éjszakát is, mely a két istállólakóhoz hasonlóan lassan nyugovóra tér. *
// Kezdeti lépések //
* Leiát folyamatosan, minden egyes megszólalásánál meglepi az óriás férfi kedves hanghordozása. Mély hangja akár ijesztő is lehetne, de a lány már túl sok férfit ismert ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki, mennyire egyenes ez az alak. Nem vél felfedezni a hangjában semmilyen hátsó szándékot, mint a legtöbb férfiéban, ugyanakkor nem is úgy tűnik, mintha félre akarná vezetni. Életének elmúlt tíz éve arról szólt, hogyan vezesse meg az embereket, és hogyan ne hagyja, hogy őt ejtsék át, így biztos utóbbi következtetésében. Emellett: normális esetben egy ilyen kérésre azt felelné, hogy "Igen, persze, elvezetem oda.", majd a helyzetet kijátszva lopna valami értékesnek tűnő csecsebecsét vagy némi pénzt. Most viszont úgy érzi, egyenes kérésre egyenes választ kell adnia. *
- Sajnálom, de soha nem jártam még a Mágustoronyban.
~ Ennek ellenére lehet, hogy nem lesz rossz dolog, ha egy óriással utazok, szóval... ~
- De nagyon szívesen elkísérem arrafelé. Igazából mindig is ilyen felfedező-típus voltam, vonzanak a kalandok.
~ Lehet, hogy erre magától is rájött. Például úgy, hogy szóba állt az itteniekkel, és azok elmesélték, milyen jó mulatságot csaptunk itt az este. ~
* Kicsit bambán elveszi a pokrócot, köszönetet mond érte, majd betekeri vele a testét. Végül is hűvösek az éjszakák, és a deszkák résein keresztül beáramló huzat elég hamar ki fogja hűteni a helyiséget éjjel. Leiának sem ártott volna hamarabb számolnia azzal, hogy ha nem fogadóban vagy valaki által üresen hagyott házban rejtőzködik, nem árt valamit bepakolni a motyójába, ha éjjelenként nem akar megfagyni. *
- Örömmel. Bár nem pontosan emlékszek rá, hogy hogy is volt. Ritkán tudom újra eljátszani a dalaimat.
* Újra szájához emeli hangszerét, és fújni kezdi. Ez a példa alátámasztja, amit az imént állított: szinte teljesen más melódia bújik elő a hangszerből, mint az imént, ugyanakkor nyugalmat áraszt. A kis dalocska meleg szellővel tölti be a helyet, és egyre inkább elálmosít mindent: a lányt, az óriást, a szénát, az épületet, magát az éjszakát is, mely a két istállólakóhoz hasonlóan lassan nyugovóra tér. *
6155. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-12 16:25:51
Üzenet elküldve: 2023-02-12 16:25:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ráérősen lépeget a fák között. Sokkal fehérebb a bőre a megszokottnál, mintha valamitől megijedt volna. Ugyanide tért vissza, ahonnan bár vannak homályos emlékei, maga sem tudja mi történt errefelé annak idején. Amikor nagyon ideges halkan dúdolgat egy dalt, most is ez történik, így tud lelassulni a lélegzete. Meg-megáll, pislog körbe-körbe... hangokat is hall, már azt sem tudja képzeli vagy tényleg mocorog valami a fák mögött.*
6154. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-11 23:13:03
Üzenet elküldve: 2023-02-11 23:13:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 448
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 448
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Érzékeli, hogy a kirajzolt "ábra" látványa csupán őt hozza igazán lázba, de ez nem kifejezetten zavarja. Főleg azért sem, mert bár lehet Learon nem ért vele egyet, mégis ezt finoman fogalmazza meg vele szemben, így Karheiát nem bántja, ha esetleg kissé habókosnak találja emiatt.*
- Nem?
*Megnézi megint több oldalról, számára annyira egyértelmű, de nem erőlteti saját igazát a férfira.*
- Igen, ezt az én nagymamám is mondta, biztos van ebben valami. De az is lehet, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok valaminek.
*Megvonja vállát, s bár ez a felvetés is elhangzik tőle, valójában nem hisz ebben. Mindenesetre most, hogy az Ősök szóltak hozzá vissza is görnyed, hogy serényen elkezdje visszapakolni holmijait a táskájába.*
- Akkor, menjünk most rögtön Troddhoz?
*Nem látja okát, hogy miért várnának, ezért amint felegyenesedik, már tesz is egy türelmetlen lépést előre.*
- Ő hol is lakik pontosan?
*Mivel Learon tudja az utat pontosan, ezért átengedi neki a vezetést, már amennyiben nem hezitál túlságosan, elvégre Thargföldig még ő is elnavigál valahogy, csak azon belül ütközne gondokba.*
//Szív sötétje//
*Érzékeli, hogy a kirajzolt "ábra" látványa csupán őt hozza igazán lázba, de ez nem kifejezetten zavarja. Főleg azért sem, mert bár lehet Learon nem ért vele egyet, mégis ezt finoman fogalmazza meg vele szemben, így Karheiát nem bántja, ha esetleg kissé habókosnak találja emiatt.*
- Nem?
*Megnézi megint több oldalról, számára annyira egyértelmű, de nem erőlteti saját igazát a férfira.*
- Igen, ezt az én nagymamám is mondta, biztos van ebben valami. De az is lehet, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok valaminek.
*Megvonja vállát, s bár ez a felvetés is elhangzik tőle, valójában nem hisz ebben. Mindenesetre most, hogy az Ősök szóltak hozzá vissza is görnyed, hogy serényen elkezdje visszapakolni holmijait a táskájába.*
- Akkor, menjünk most rögtön Troddhoz?
*Nem látja okát, hogy miért várnának, ezért amint felegyenesedik, már tesz is egy türelmetlen lépést előre.*
- Ő hol is lakik pontosan?
*Mivel Learon tudja az utat pontosan, ezért átengedi neki a vezetést, már amennyiben nem hezitál túlságosan, elvégre Thargföldig még ő is elnavigál valahogy, csak azon belül ütközne gondokba.*
6153. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-11 16:32:58
Üzenet elküldve: 2023-02-11 16:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az indulás napján//
*Figyelem, tulajdonság alapelv bármilyen varázslat sikeres végrehajtásához, a tűzmágia pedig ebben semmilyen módon nem különbözik a többitől. Mindössze a kockázat, hogy mégis mi történik, ha félresikerül egy említett varázslat, ez a nagy eltérés. És a nagyobb kockázat nagyobb stresszet is jelent, ami a varázsló figyelmét is képes megpróbáltatni. Amit még több mentális erőbe kerül megfékezni. És itt is vannak.*
- Igen. *Köpi ki nyersen, saját magának a választ, Gaerralos rejtélyes, talán oktató jellegű ítéletét hallva. Kissé megkönnyebbülten érzi magát, hogy ezen is túl van, de jókedve és energiája úgyszintén elszáll. Sikeresen emlékeztette magát, hogy még mindig van mit fejlődnie, nemcsak tudásszinten. Van még mit rágódnia ezen.
Mindenesetre mikor megkapja a továbbindulásra a tippet, nem süllyed letargiába sem: ha nem is fénysebességgel, de feláll és felszerelkezik, nem tervezve a parancsnok idejét pazarolni. Szemében a beletörődés és eltökéltség keveréke gyullad meg ezek után.*
- Köszönöm. Nem vagyunk már messze a várostól ha jól emlékszem, úgyhogy felgyorsíthatunk, ha szeretné. *Azt nem ígéri hangos szavakkal, hogy biztos bírni fogja az iramot, de ezután nem fog annyira látványosan haldoklani sem tőle, annyi biztos.*
*Figyelem, tulajdonság alapelv bármilyen varázslat sikeres végrehajtásához, a tűzmágia pedig ebben semmilyen módon nem különbözik a többitől. Mindössze a kockázat, hogy mégis mi történik, ha félresikerül egy említett varázslat, ez a nagy eltérés. És a nagyobb kockázat nagyobb stresszet is jelent, ami a varázsló figyelmét is képes megpróbáltatni. Amit még több mentális erőbe kerül megfékezni. És itt is vannak.*
- Igen. *Köpi ki nyersen, saját magának a választ, Gaerralos rejtélyes, talán oktató jellegű ítéletét hallva. Kissé megkönnyebbülten érzi magát, hogy ezen is túl van, de jókedve és energiája úgyszintén elszáll. Sikeresen emlékeztette magát, hogy még mindig van mit fejlődnie, nemcsak tudásszinten. Van még mit rágódnia ezen.
Mindenesetre mikor megkapja a továbbindulásra a tippet, nem süllyed letargiába sem: ha nem is fénysebességgel, de feláll és felszerelkezik, nem tervezve a parancsnok idejét pazarolni. Szemében a beletörődés és eltökéltség keveréke gyullad meg ezek után.*
- Köszönöm. Nem vagyunk már messze a várostól ha jól emlékszem, úgyhogy felgyorsíthatunk, ha szeretné. *Azt nem ígéri hangos szavakkal, hogy biztos bírni fogja az iramot, de ezután nem fog annyira látványosan haldoklani sem tőle, annyi biztos.*
6152. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-10 12:04:26
Üzenet elküldve: 2023-02-10 12:04:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1631
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1631
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szív sötétje//
*Nagyon koncentrál a tárgyakra a mik a földön vannak és ahogy hallgatja a lányt, teljesen egyértelművé válik neki, hogy amaz csak belemagyarázza a dolgokat a tárgyakba, hiszen Learon semmi ilyesmit nem vélt felfedezni elsőre és másodszorra is csak nehezen, még úgyis, hogy közben Karheia magyaráz neki.*
-Hmm! *Ez a válaszreakciója a kardra.*
-Ühümm. *Ez pedig a mérlegszerű jelzésre, amit még szeme meresztésével sem tud felfogni.* ~Annyi jelet adnak az Ősök! Ez pedig csak egy halom kacat!~ *Mosolyog Karheiára. Most pont olyannak tűnik fel neki a dolog, mint amikor bolond kis szerelme, Akheel kiszórta a játékait a földre és babrált bennük valami csillogó dologért. Persze ezt még véletlenül sem adja tudtára barátnőjének, sőt! Direkt figyel, hogy nehogy kibukjon valami a száján ebben a nehéz helyzetben.*
-Értem. *Nyugtázza az elhangzott választ és még meg is kerüli a kis halmot a képzeletbeli vonallal, amit ugyan teljesen felfogott, de semmit nem ért belőle mégsem.*
-Hát! *Végül úgy dönt, hogy egy ilyen helyzetben nem fog hazudni, hanem próbálja kivágni magát egy féligazságga.*
-Nos, én nem látom. *Néz fel Rheiára.*
-De én nem vagyok se javasasszony, se boszorkány. *Hüvelykujja körmének végét kezdi kicsit rágcsálni.*
-Nagyanyám szerint ilyesmit férfiak nem láthatnak. A nőknek nagyobb érzékük van a szellemvilághoz. *Mondja ki végül. Tényleg elhangzottak ezek a szavak a bölcs öregasszony szájából, szóval a Sajtmester nem hazudik, inkább csak örül, hogy a nő meglátott valami jelet, ami kicsit visszaadhatja az önbizalmát. Ha másra nem is, de erre biztos jó volt ez a kis közjáték.*
//Szív sötétje//
*Nagyon koncentrál a tárgyakra a mik a földön vannak és ahogy hallgatja a lányt, teljesen egyértelművé válik neki, hogy amaz csak belemagyarázza a dolgokat a tárgyakba, hiszen Learon semmi ilyesmit nem vélt felfedezni elsőre és másodszorra is csak nehezen, még úgyis, hogy közben Karheia magyaráz neki.*
-Hmm! *Ez a válaszreakciója a kardra.*
-Ühümm. *Ez pedig a mérlegszerű jelzésre, amit még szeme meresztésével sem tud felfogni.* ~Annyi jelet adnak az Ősök! Ez pedig csak egy halom kacat!~ *Mosolyog Karheiára. Most pont olyannak tűnik fel neki a dolog, mint amikor bolond kis szerelme, Akheel kiszórta a játékait a földre és babrált bennük valami csillogó dologért. Persze ezt még véletlenül sem adja tudtára barátnőjének, sőt! Direkt figyel, hogy nehogy kibukjon valami a száján ebben a nehéz helyzetben.*
-Értem. *Nyugtázza az elhangzott választ és még meg is kerüli a kis halmot a képzeletbeli vonallal, amit ugyan teljesen felfogott, de semmit nem ért belőle mégsem.*
-Hát! *Végül úgy dönt, hogy egy ilyen helyzetben nem fog hazudni, hanem próbálja kivágni magát egy féligazságga.*
-Nos, én nem látom. *Néz fel Rheiára.*
-De én nem vagyok se javasasszony, se boszorkány. *Hüvelykujja körmének végét kezdi kicsit rágcsálni.*
-Nagyanyám szerint ilyesmit férfiak nem láthatnak. A nőknek nagyobb érzékük van a szellemvilághoz. *Mondja ki végül. Tényleg elhangzottak ezek a szavak a bölcs öregasszony szájából, szóval a Sajtmester nem hazudik, inkább csak örül, hogy a nő meglátott valami jelet, ami kicsit visszaadhatja az önbizalmát. Ha másra nem is, de erre biztos jó volt ez a kis közjáték.*
6151. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-10 11:49:41
Üzenet elküldve: 2023-02-10 11:49:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 448
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 448
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szív sötétje//
*A kiszórt tárgyakat hosszasan szemléli, kicsit több szögből is, mire bólogatása jelezni véli Learon felé, hogy valamit látni vél, valami gondolatfoszlány születik meg benne éppen.*
- Látod ezt?
*Kezével a kiszórt tárgyakat láthatatlan vonallal köti össze, mintha csak csillagképek lennének. Egy egyszerű formát rajzol fel éppen, egymást keresztező vonalakat.*
- Ez egy kardot ábrázol, a két oldalán pedig.
*A tollra mutat majd egy kristályra.*
- Mérlegszerű jelzés. Érdekes az is, hogy az egyik tárgy sokkal súlyosabb, mint a másik, ez arra utal, hogy valami igazságtalanság történt, hiszen egyértelműen elbillen a mérleg. A kard pedig arra utal, hogy az igazságtalanság következményekkel jár.
*Kicsit elhallgat, gondolkodik még.*
- Tehát, ha ezt látja valaki, akkor ez két dolgot jelenthet. Sérelem esetén azt jelenti, hogy megkönnyebbülhetek, ha viszont én ártottam másoknak, akkor számolni fogok a következményekkel.
*Karheia viszont nyugodt, mert a fenyegető kard szimbólum számára egyértelmű, s nem saját vesztét sugallja, hanem a részben őt ért igazságtalanságot támasztja alá.*
- Te is látod?
*Szívesen megmutatja közelebbről Learonnak, akár át is engedi helyét neki. Feláll, majd csípőre tett kézzel néz le a tárgyakra, valójában már nem is azokon elmélkedik, hanem a pásztor szavain.*
- Igen, ez jó ötlet. A tiszta szívű emberek szava utat mutathat nekünk.
//Szív sötétje//
*A kiszórt tárgyakat hosszasan szemléli, kicsit több szögből is, mire bólogatása jelezni véli Learon felé, hogy valamit látni vél, valami gondolatfoszlány születik meg benne éppen.*
- Látod ezt?
*Kezével a kiszórt tárgyakat láthatatlan vonallal köti össze, mintha csak csillagképek lennének. Egy egyszerű formát rajzol fel éppen, egymást keresztező vonalakat.*
- Ez egy kardot ábrázol, a két oldalán pedig.
*A tollra mutat majd egy kristályra.*
- Mérlegszerű jelzés. Érdekes az is, hogy az egyik tárgy sokkal súlyosabb, mint a másik, ez arra utal, hogy valami igazságtalanság történt, hiszen egyértelműen elbillen a mérleg. A kard pedig arra utal, hogy az igazságtalanság következményekkel jár.
*Kicsit elhallgat, gondolkodik még.*
- Tehát, ha ezt látja valaki, akkor ez két dolgot jelenthet. Sérelem esetén azt jelenti, hogy megkönnyebbülhetek, ha viszont én ártottam másoknak, akkor számolni fogok a következményekkel.
*Karheia viszont nyugodt, mert a fenyegető kard szimbólum számára egyértelmű, s nem saját vesztét sugallja, hanem a részben őt ért igazságtalanságot támasztja alá.*
- Te is látod?
*Szívesen megmutatja közelebbről Learonnak, akár át is engedi helyét neki. Feláll, majd csípőre tett kézzel néz le a tárgyakra, valójában már nem is azokon elmélkedik, hanem a pásztor szavain.*
- Igen, ez jó ötlet. A tiszta szívű emberek szava utat mutathat nekünk.
6150. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-09 21:17:46
Üzenet elküldve: 2023-02-09 21:17:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Kezdeti lépések //
-Kedvesem. *Szól dörmögő hangján, amitől vélhetően a hideg kiráz bárkit.* -Hallottam egy helyről, a Mágustoronynak hívják. Azt mondták, hogy a mágikus, vagy annak vélt tárgyakat ott érdemes keresni. *Vacsoráját fojtatva kis szünetet tart.* -Tudna nekem ebben segíteni? Lenne az iránymutatóm? Nem ismerem ki magam errefelé.
*Miközben a válaszra vár, a szénabálákból igyekszik magának kellemes fekhelyet kialakítani.
Zsákjából még előkerül három lópokróc. Egyet deréktól lefele terít magára, a másikkal felsőtestét fedi be, már amennyire lehet.*
~Lehet össze kéne varratnom kettőt, hogy ne szerencsétlenkedjek ennyit a betakaródzással.~
*A harmadikat a hegyes-fülű lány felé tartja.*
-Tessék, kérlek fogadd el éjszakára. Megkérhetlek, hogy ismét játszd, azt a dallamot, amit korábban? Kellemes volt hallgatni. A többit holnap reggel megbeszéljük.
*Majd miután elhelyezkedett, arccal a lány felé, lehunyt szemmel az álmot várva elkezd szuszogni.*
// Kezdeti lépések //
-Kedvesem. *Szól dörmögő hangján, amitől vélhetően a hideg kiráz bárkit.* -Hallottam egy helyről, a Mágustoronynak hívják. Azt mondták, hogy a mágikus, vagy annak vélt tárgyakat ott érdemes keresni. *Vacsoráját fojtatva kis szünetet tart.* -Tudna nekem ebben segíteni? Lenne az iránymutatóm? Nem ismerem ki magam errefelé.
*Miközben a válaszra vár, a szénabálákból igyekszik magának kellemes fekhelyet kialakítani.
Zsákjából még előkerül három lópokróc. Egyet deréktól lefele terít magára, a másikkal felsőtestét fedi be, már amennyire lehet.*
~Lehet össze kéne varratnom kettőt, hogy ne szerencsétlenkedjek ennyit a betakaródzással.~
*A harmadikat a hegyes-fülű lány felé tartja.*
-Tessék, kérlek fogadd el éjszakára. Megkérhetlek, hogy ismét játszd, azt a dallamot, amit korábban? Kellemes volt hallgatni. A többit holnap reggel megbeszéljük.
*Majd miután elhelyezkedett, arccal a lány felé, lehunyt szemmel az álmot várva elkezd szuszogni.*
6149. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-09 15:15:49
Üzenet elküldve: 2023-02-09 15:15:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az indulás napján//
~Entomológia...~
*Kevés olyan szakterület van, melyhez Gaerralos még csak hozzá sem tud szagolni, ám a különféle ízeltlábúak ismerete bizony ezek közé tartozik. Úgy általában sosem volt oka érdeklődni a zoológia iránt, és bár megvan egy bizonyos szintű alapműveltsége, a mágustanonc egykori szakterülete aligha tartozik ezek közé.
Nem mutat csalódást, egyszerűen csak biccent. Ilyen úton aligha lesz hasznára a fiúval való ismeretsége. A csillagnézéssel kapcsolatos tudást viszont elraktározza magában, hiszen mind Abogr, mind a Kurátor úgy tűnt, hogy az égbolt vizsgálatán keresztül is tájékozódtak a sárkánnyal kapcsolatban. Aligha árthat az ismeretség valakivel, aki potenciálisan hasonló tudásra tehetne szert.
Gyanította, hogy érzékeny témára tapint kérdésével, ám ahogy beszélgetőpartnere arca szinte megrándul, rájön, hogy a seb, amit feltépett, mélyebb lehet, mint gondolta.
Ha kedvesebb, empatikusabb ember lenne, akkor ahelyett, hogy kivárná a választ, hagyna valami kiutat Adoavernek, és jelezné, hogy nem muszáj válaszolnia. Az évek során viszont megtanulta, hogy ha eredményeket akar, akkor az ilyesféle tapintatosságot csak indokolt helyzetekben engedheti meg magának.
Így hát sajnálkozás nélkül hallgatja végig a tűzmágus történetét. Arcáról nem olvasható le azonnali ítélet, habár belül azért merül fel pár. A fiú felé is, persze, mert az általa leírt tett kétségkívül felelőtlen... de kijár egy kevés a környezetének is, hiszen a mágia nem játék. Ha egy felkészítetlen elme keze ügyébe helyezik, annak csak egy következménye lehet.*
~A tűzmágia pedig nem bocsájtja meg az ilyen hibákat.~
*Megvan az érzéke ahhoz, hogy a szünet, amit a megszólalás előtt tart, ne húzódjon el kényelmetlenül... Maga is a kiégett pásztortűz felé nézve szólal meg végül.*
-A tűzmágia használtatja magát. Jobban, mint a többi ág... És az elme épségét is jobban megpróbálja.
*Ha a szén és hamu között még táncolnának a lángok, úgy esélyesen most egy régi emlékképet vehetné ki belőlük. Egy kopasz, verejtékező, wegtoreni tetoválásokkal tarkított arc, mely vad szemei mögött tűzvihar tombol... Külön ügyelnie kell, hogy kezével ne tapogassa ki buzogányát.*
-Meg kell tudni fékezni, és kell egy közeg, melyben biztonságosan lehet használni. Részben ezért is fontos a megfelelő mentális kapocs kialakítása és fenntartása.
*Kétli, hogy Adoaver számára ne lenne ismerős az, amit mond. Nem lehetne azt mondani, hogy jóindulatból, vagy kedvességből mondaná azt, amint mond; a hibáztatás és felelősségre vonás aligha tenne jót a tűzmágussal való kapcsolatával, szavaival pedig egy másik magot is megpróbál elültetni.
Nem lehetne viszont azt mondani, hogy teljesen távol állna tőle az együttérzés, hiszen tud épp eleget arról, hogy a tűzmágia iránt birtokolt affinitás milyen gyakran lehet átok, és a nemesi család hátrahagyásában sincs egyedül itt Adoaver.*
-Ha eleget pihentél, indulhatunk tovább.
~Entomológia...~
*Kevés olyan szakterület van, melyhez Gaerralos még csak hozzá sem tud szagolni, ám a különféle ízeltlábúak ismerete bizony ezek közé tartozik. Úgy általában sosem volt oka érdeklődni a zoológia iránt, és bár megvan egy bizonyos szintű alapműveltsége, a mágustanonc egykori szakterülete aligha tartozik ezek közé.
Nem mutat csalódást, egyszerűen csak biccent. Ilyen úton aligha lesz hasznára a fiúval való ismeretsége. A csillagnézéssel kapcsolatos tudást viszont elraktározza magában, hiszen mind Abogr, mind a Kurátor úgy tűnt, hogy az égbolt vizsgálatán keresztül is tájékozódtak a sárkánnyal kapcsolatban. Aligha árthat az ismeretség valakivel, aki potenciálisan hasonló tudásra tehetne szert.
Gyanította, hogy érzékeny témára tapint kérdésével, ám ahogy beszélgetőpartnere arca szinte megrándul, rájön, hogy a seb, amit feltépett, mélyebb lehet, mint gondolta.
Ha kedvesebb, empatikusabb ember lenne, akkor ahelyett, hogy kivárná a választ, hagyna valami kiutat Adoavernek, és jelezné, hogy nem muszáj válaszolnia. Az évek során viszont megtanulta, hogy ha eredményeket akar, akkor az ilyesféle tapintatosságot csak indokolt helyzetekben engedheti meg magának.
Így hát sajnálkozás nélkül hallgatja végig a tűzmágus történetét. Arcáról nem olvasható le azonnali ítélet, habár belül azért merül fel pár. A fiú felé is, persze, mert az általa leírt tett kétségkívül felelőtlen... de kijár egy kevés a környezetének is, hiszen a mágia nem játék. Ha egy felkészítetlen elme keze ügyébe helyezik, annak csak egy következménye lehet.*
~A tűzmágia pedig nem bocsájtja meg az ilyen hibákat.~
*Megvan az érzéke ahhoz, hogy a szünet, amit a megszólalás előtt tart, ne húzódjon el kényelmetlenül... Maga is a kiégett pásztortűz felé nézve szólal meg végül.*
-A tűzmágia használtatja magát. Jobban, mint a többi ág... És az elme épségét is jobban megpróbálja.
*Ha a szén és hamu között még táncolnának a lángok, úgy esélyesen most egy régi emlékképet vehetné ki belőlük. Egy kopasz, verejtékező, wegtoreni tetoválásokkal tarkított arc, mely vad szemei mögött tűzvihar tombol... Külön ügyelnie kell, hogy kezével ne tapogassa ki buzogányát.*
-Meg kell tudni fékezni, és kell egy közeg, melyben biztonságosan lehet használni. Részben ezért is fontos a megfelelő mentális kapocs kialakítása és fenntartása.
*Kétli, hogy Adoaver számára ne lenne ismerős az, amit mond. Nem lehetne azt mondani, hogy jóindulatból, vagy kedvességből mondaná azt, amint mond; a hibáztatás és felelősségre vonás aligha tenne jót a tűzmágussal való kapcsolatával, szavaival pedig egy másik magot is megpróbál elültetni.
Nem lehetne viszont azt mondani, hogy teljesen távol állna tőle az együttérzés, hiszen tud épp eleget arról, hogy a tűzmágia iránt birtokolt affinitás milyen gyakran lehet átok, és a nemesi család hátrahagyásában sincs egyedül itt Adoaver.*
-Ha eleget pihentél, indulhatunk tovább.
6148. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-09 13:36:02
Üzenet elküldve: 2023-02-09 13:36:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az indulás napján//
*Nem tartott sokáig sem elkezdeni, sem befejezni a szerény, de agyonzsírozott cipót sonkával, miközben egyre feszültebben várja a parancsnok ítéletét, esetleg utána az ítéletidőt. Óvatosan eszik, hogy nehogy túlzottan lemorzsázza köpenyét, mindeközben az útnak azon részére bámul, amit már megtettek; csend van, olyasfajta csend, amit egy pár másodperc múlva jövő karaván szakítana meg, olyasmi, amivel ő jött először Artheniorba.
Kevesebbet mondott Gaerralosnak a szokásosnál, és sejti, hogy ezzel számára nem fog kellemesen végezni a diskurázás, így csak annyit tud csinálni, hogy lélekben felkészül az újabb hullámra.*
- Én inkább az entomológiai térben foglalkoztam... *Felel, kerülve a parancsnok tekintetét. Igen, bogarak. Amit nem mond meg, hogy inkább hobbiként kezdte el űzni ezt, nem olyan komolyan, mint ahogyan mások elvárták volna. Cseppet sem olyan komolyan, mint a csillagnézést, ami meg egy másik történet.
És a katona következő érdeklődése pedig nem ráteszi a szöget a koporsóra, hanem kirántja belőle a hullát. Nyel egyet, majd sóhajt. Végül is, már Garsinnak is őszintén elmesélte ezt, mit veszít azzal, ha még egy másik személynek is vall? Tiszteletet és bizalmat egy mindkettőt tartalmazó és másoktól elváró embertől, az garantált. De ha most köntörfalazni próbál, jobban megjárhatja, mint barátjánál.*
- Nem nagyon láttak szívesen a Stúdiumnál ekkorra, ahogy én sem akartam betenni a lábam még egyszer. *Vallja be.* - Akkor derült ki, hogy varázsérzékem van, amikor egy elementalista könyvből kíváncsiságból próbálkozva felgyújtottam egy helyi könyvtárat. *Emésztési szünet.* - Utána a nevelőim nem akarták, hogy bármi közöm legyen a mágiához. Ahogy az egyetemek sem. Nem hitték el, hogy irányítani tudnám, a bizonyíték éppen elöttük füstölgött azon a napon. Szóval... elmentem. *Nem mondhatja, hogy könnyebb volt most ezt elmondania mint az első, vagy a második alkalommal. Fejét a volt tűzrakás felé lógatja ültében, kifejezéstelen arccal, mintha még ott lenne az éltető láng.*
*Nem tartott sokáig sem elkezdeni, sem befejezni a szerény, de agyonzsírozott cipót sonkával, miközben egyre feszültebben várja a parancsnok ítéletét, esetleg utána az ítéletidőt. Óvatosan eszik, hogy nehogy túlzottan lemorzsázza köpenyét, mindeközben az útnak azon részére bámul, amit már megtettek; csend van, olyasfajta csend, amit egy pár másodperc múlva jövő karaván szakítana meg, olyasmi, amivel ő jött először Artheniorba.
Kevesebbet mondott Gaerralosnak a szokásosnál, és sejti, hogy ezzel számára nem fog kellemesen végezni a diskurázás, így csak annyit tud csinálni, hogy lélekben felkészül az újabb hullámra.*
- Én inkább az entomológiai térben foglalkoztam... *Felel, kerülve a parancsnok tekintetét. Igen, bogarak. Amit nem mond meg, hogy inkább hobbiként kezdte el űzni ezt, nem olyan komolyan, mint ahogyan mások elvárták volna. Cseppet sem olyan komolyan, mint a csillagnézést, ami meg egy másik történet.
És a katona következő érdeklődése pedig nem ráteszi a szöget a koporsóra, hanem kirántja belőle a hullát. Nyel egyet, majd sóhajt. Végül is, már Garsinnak is őszintén elmesélte ezt, mit veszít azzal, ha még egy másik személynek is vall? Tiszteletet és bizalmat egy mindkettőt tartalmazó és másoktól elváró embertől, az garantált. De ha most köntörfalazni próbál, jobban megjárhatja, mint barátjánál.*
- Nem nagyon láttak szívesen a Stúdiumnál ekkorra, ahogy én sem akartam betenni a lábam még egyszer. *Vallja be.* - Akkor derült ki, hogy varázsérzékem van, amikor egy elementalista könyvből kíváncsiságból próbálkozva felgyújtottam egy helyi könyvtárat. *Emésztési szünet.* - Utána a nevelőim nem akarták, hogy bármi közöm legyen a mágiához. Ahogy az egyetemek sem. Nem hitték el, hogy irányítani tudnám, a bizonyíték éppen elöttük füstölgött azon a napon. Szóval... elmentem. *Nem mondhatja, hogy könnyebb volt most ezt elmondania mint az első, vagy a második alkalommal. Fejét a volt tűzrakás felé lógatja ültében, kifejezéstelen arccal, mintha még ott lenne az éltető láng.*
6147. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-08 13:23:54
Üzenet elküldve: 2023-02-08 13:23:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az indulás napján//
*Gaerralos kiképzése és taníttatása bizony a legkevésbé sem hiányos a világi tudás terén sem. Fiatalkori műveltsége, pirtianesi évei, és persze a szabadidejében végzett öninformálás együttesen egy szolid tudásbázissal látták el. A tény pedig, hogy visszatérve Artheniorba nem szűkölködik az intellektuális ingerben, mindezt még igazabbá teszi.
Az Abogr mestert érintő megjegyzést csak egy biccentéssel nyugtázza. Maga is tisztában van vele, hogy a mágiatudással kapcsolatos erődinamikákat milyen módokon alakították át az utóbbi évek; a Szélmágia Temploma Eeyrnek szentelése és a lázadás erősen megrengette ilyen szempontból a talajt.
Mikor már letáboroztak, és mind Adoaver, mind Gaerralos hozzálátnak az ebédjükhöz, Adoaver válasza újra érdekes információval látja el. A nemesség feltételezésére - mert akármit is állít nyilvánosan a Víz Városa, egyértelműen létezik egy informális nemesi rétege - nem tapasztal ellenkezést a fiútól, és tanulmányai terén egyértelmű a tudományos irány.*
~Ám megszakadt. Érdeklődés hiánya, vagy valami más?~
*Bizony jól viselt történet lenne a máguspalántáé, ha a köré összpontosulna, hogy egyszerűen nem kötötték le eléggé a világi tudományok a mágiához képest.*
~Ám ha így van... miért Arthenior?~
*Nehezen tudja elképzelni, hogy egy nemesi család sarja pont a lázadás sújtotta Artheniort célozná meg mágikus tanulmányai céljából, ott hagyva a családi támogatást és finanszírozást. Más lehet e mögött.*
-Biológia? Szert tettél enberi anatómiai ismeretekre is tanulmányiad során?
*Kérdezi - nem pusztán kíváncsiságból, hanem azért is, mert a tudományos anatómai ismeretek olyan dolgot képviselnek, mely kifejezetten hasznára válhatnának. Viszont látni, hogy van még valami más, ami piszkálja az érdeklődését, és nem is kell sokáig várni, hogy felfedje, mi az.*
-Furcsállom csupán, hogy Lihanechből - ahol mind a mágia, mind a tudomány könnyebben hozzáférhető, és a kutatást tisztelet övezi - Artheniorba jöttél mágiát tanulni.
*Frusztrálja, mikor hosszabb idő után sem tudja megállapítani valaki más motivációját. Ám lassan kezdi gyanítani, hogy Adoaver mágiával kapcsolatos céltalanságát nem most fogja megfejteni, akármennyire is szeretné. Azt pedig már a fiú eléggé egyértelművé tette, hogy az egyenes kérdezősködésre nem reagál jól.*
*Gaerralos kiképzése és taníttatása bizony a legkevésbé sem hiányos a világi tudás terén sem. Fiatalkori műveltsége, pirtianesi évei, és persze a szabadidejében végzett öninformálás együttesen egy szolid tudásbázissal látták el. A tény pedig, hogy visszatérve Artheniorba nem szűkölködik az intellektuális ingerben, mindezt még igazabbá teszi.
Az Abogr mestert érintő megjegyzést csak egy biccentéssel nyugtázza. Maga is tisztában van vele, hogy a mágiatudással kapcsolatos erődinamikákat milyen módokon alakították át az utóbbi évek; a Szélmágia Temploma Eeyrnek szentelése és a lázadás erősen megrengette ilyen szempontból a talajt.
Mikor már letáboroztak, és mind Adoaver, mind Gaerralos hozzálátnak az ebédjükhöz, Adoaver válasza újra érdekes információval látja el. A nemesség feltételezésére - mert akármit is állít nyilvánosan a Víz Városa, egyértelműen létezik egy informális nemesi rétege - nem tapasztal ellenkezést a fiútól, és tanulmányai terén egyértelmű a tudományos irány.*
~Ám megszakadt. Érdeklődés hiánya, vagy valami más?~
*Bizony jól viselt történet lenne a máguspalántáé, ha a köré összpontosulna, hogy egyszerűen nem kötötték le eléggé a világi tudományok a mágiához képest.*
~Ám ha így van... miért Arthenior?~
*Nehezen tudja elképzelni, hogy egy nemesi család sarja pont a lázadás sújtotta Artheniort célozná meg mágikus tanulmányai céljából, ott hagyva a családi támogatást és finanszírozást. Más lehet e mögött.*
-Biológia? Szert tettél enberi anatómiai ismeretekre is tanulmányiad során?
*Kérdezi - nem pusztán kíváncsiságból, hanem azért is, mert a tudományos anatómai ismeretek olyan dolgot képviselnek, mely kifejezetten hasznára válhatnának. Viszont látni, hogy van még valami más, ami piszkálja az érdeklődését, és nem is kell sokáig várni, hogy felfedje, mi az.*
-Furcsállom csupán, hogy Lihanechből - ahol mind a mágia, mind a tudomány könnyebben hozzáférhető, és a kutatást tisztelet övezi - Artheniorba jöttél mágiát tanulni.
*Frusztrálja, mikor hosszabb idő után sem tudja megállapítani valaki más motivációját. Ám lassan kezdi gyanítani, hogy Adoaver mágiával kapcsolatos céltalanságát nem most fogja megfejteni, akármennyire is szeretné. Azt pedig már a fiú eléggé egyértelművé tette, hogy az egyenes kérdezősködésre nem reagál jól.*
6146. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-07 20:44:25
Üzenet elküldve: 2023-02-07 20:44:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kezdeti lépések //
*Röviden elgondolkozik azon, amit az óriás mond neki, miközben végignéz magán. Egyetért azzal, hogy tényleg nem úgy néz ki, mint aki hosszú útra készül, viszont azzal nem, hogy ennyi nem lesz elégséges. Többször bizonyította, hogy képes megélni a jég hátán is, így pont attól nem tart, hogy esetleg a felszerelés vagy az elemózsia nem tart ki a Kikötőig. Ám nem ellenkezik az óriással. *
- Van egy-két kapcsolatom Artheniorban, akik tudnának segíteni bizonyos tárgyak felkutatásában...
* Miközben ezt mondja, arcok tűnnek fel képzeletében: Arthenior legjobb tolvajai és rablói, akik pénzért bármit megtesznek: lopnak, csalnak, rabolnak - ha kell, bármit elő tudnak keríteni, még ha a világ végén van, akkor is. Természetesen az ilyesfajta különlegességekért meg is kérik a jussot rendesen. Jól tudja, hisz nem is olyan régen, ő is ezt csinálta. *
- De én nem igazán mehetek vissza Artheniorban.
// Kezdeti lépések //
*Röviden elgondolkozik azon, amit az óriás mond neki, miközben végignéz magán. Egyetért azzal, hogy tényleg nem úgy néz ki, mint aki hosszú útra készül, viszont azzal nem, hogy ennyi nem lesz elégséges. Többször bizonyította, hogy képes megélni a jég hátán is, így pont attól nem tart, hogy esetleg a felszerelés vagy az elemózsia nem tart ki a Kikötőig. Ám nem ellenkezik az óriással. *
- Van egy-két kapcsolatom Artheniorban, akik tudnának segíteni bizonyos tárgyak felkutatásában...
* Miközben ezt mondja, arcok tűnnek fel képzeletében: Arthenior legjobb tolvajai és rablói, akik pénzért bármit megtesznek: lopnak, csalnak, rabolnak - ha kell, bármit elő tudnak keríteni, még ha a világ végén van, akkor is. Természetesen az ilyesfajta különlegességekért meg is kérik a jussot rendesen. Jól tudja, hisz nem is olyan régen, ő is ezt csinálta. *
- De én nem igazán mehetek vissza Artheniorban.
6145. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-07 16:21:23
Üzenet elküldve: 2023-02-07 16:21:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az indulás napján//
*A szokásosnál ellentétben kissé idegesebben várja belül a parancsnok reakcióit; egyáltalán nem kérdezik ki keményen, de valamiért úgy érzi, mintha bíróságon lenne. Eddig valahogy Artheniorban kevesebb rideg, idősebb férfival hozta össze útja, mint ahogy közel egy év után várható lenne, és nem szokott rá a... stílusra, vagyis inkább annak teljes hiányára. Ugyan Intath gyakorlatilag ennek lenne kategorizálva, de a vele való hidegsége és a lányokkal szembeni szégyenletesen nyilvánvaló nyáladzása elég sokat leront fenyegető egyéniségégből.
Annak örvend viszont, hogy merész kérdését megválaszolták, még ha maga a válasz lényegtartalma sajnálatos módon egyezik az általa elképzelt és tapasztalt szituációval.* ~ Illékony... kevés. ~ *Pontosan így fogalmazná magát, ha kielégítő, de nem tartalmas választ kellene adnia. Illékony. Nem is tudja, hol olvasta azt a szót utoljára, merthogy mindennapi beszélgetésekben ilyen szavakat nem használnak, annyi biztos. Ha következtetnie kéne ebből, akkor mondhatná, hogy az előtte lévő tiszt nem csak egy világvégi tehéntanya eligazgatására kapott megfelelő kiképzést. Arthenior mágusaszálya nem éri meglepetéssel; elvégre ezért is él most a Szarvasligeten, Garsinon kívül az egyik egyetlen, állandó helyen lévő mágus társaságában. Nem egy napot elpazarolt azzal, hogy varázslók után kérdezősködött egyik vendéglőből és templomból a másikba kódorálva. Egy olyan városhoz képest, ahol az összes színben és méretben lehet találni a négy sarok összes népségét, felháborítóan csekély mennyiségben vannak, ha egyáltalán még vannak.*
- Valahogy kétlem, hogy Abogr mester örülne annak. *Adja meg a véleményét. Ha jól olvasta, a torony régen még a városban helyezkedett el, de az akkor volt, mikor az egyik leghatalmasabb mágus még egész jól kijött a... befolyásos személyekkel. Saját maga mozdította el azt az egész kőrakást, hogy mekkora éteri erő kellett hozzá, abba ő bele se gondol. Senki se lenne egy ilyen embernek az ellensége.
És mintha az egekből küldtek volna neki áldást, valakik már elöttük úgy döntöttek, megpihennek, és még be is rendezkedtek hozzá. Nem egészen mondható kényelmesnek a farönk és a kőszikla, de jelenleg a mocsárba is beleülne pihenni. Bólint a kérdésre, és jobbját fájó szívére téve foglal helyet az egyik pont neki formált sziklán. A tippet kihasználva bele is nyúl erszényébe és ki is kezdi csomagolni ebédjét.
Gaerralos következő kérdése furcsállja őt.*
- Nos, a kötelező tanulmányok után a biológiai, majd asztrológiai pályát kezdtem el saját döntésemből, de, hogy őszinte legyek, egyiket sem fejeztem be.* Felel, kissé meplepetten, hogy tanulmányira kíváncsiak. Egy másik város különleges alakulatának magasrangú tisztjétől nem ezt várta. Olyan, mintha ki akarná deríteni, hogyan tudná hasznossá tenni náluk az ifjút.*
*A szokásosnál ellentétben kissé idegesebben várja belül a parancsnok reakcióit; egyáltalán nem kérdezik ki keményen, de valamiért úgy érzi, mintha bíróságon lenne. Eddig valahogy Artheniorban kevesebb rideg, idősebb férfival hozta össze útja, mint ahogy közel egy év után várható lenne, és nem szokott rá a... stílusra, vagyis inkább annak teljes hiányára. Ugyan Intath gyakorlatilag ennek lenne kategorizálva, de a vele való hidegsége és a lányokkal szembeni szégyenletesen nyilvánvaló nyáladzása elég sokat leront fenyegető egyéniségégből.
Annak örvend viszont, hogy merész kérdését megválaszolták, még ha maga a válasz lényegtartalma sajnálatos módon egyezik az általa elképzelt és tapasztalt szituációval.* ~ Illékony... kevés. ~ *Pontosan így fogalmazná magát, ha kielégítő, de nem tartalmas választ kellene adnia. Illékony. Nem is tudja, hol olvasta azt a szót utoljára, merthogy mindennapi beszélgetésekben ilyen szavakat nem használnak, annyi biztos. Ha következtetnie kéne ebből, akkor mondhatná, hogy az előtte lévő tiszt nem csak egy világvégi tehéntanya eligazgatására kapott megfelelő kiképzést. Arthenior mágusaszálya nem éri meglepetéssel; elvégre ezért is él most a Szarvasligeten, Garsinon kívül az egyik egyetlen, állandó helyen lévő mágus társaságában. Nem egy napot elpazarolt azzal, hogy varázslók után kérdezősködött egyik vendéglőből és templomból a másikba kódorálva. Egy olyan városhoz képest, ahol az összes színben és méretben lehet találni a négy sarok összes népségét, felháborítóan csekély mennyiségben vannak, ha egyáltalán még vannak.*
- Valahogy kétlem, hogy Abogr mester örülne annak. *Adja meg a véleményét. Ha jól olvasta, a torony régen még a városban helyezkedett el, de az akkor volt, mikor az egyik leghatalmasabb mágus még egész jól kijött a... befolyásos személyekkel. Saját maga mozdította el azt az egész kőrakást, hogy mekkora éteri erő kellett hozzá, abba ő bele se gondol. Senki se lenne egy ilyen embernek az ellensége.
És mintha az egekből küldtek volna neki áldást, valakik már elöttük úgy döntöttek, megpihennek, és még be is rendezkedtek hozzá. Nem egészen mondható kényelmesnek a farönk és a kőszikla, de jelenleg a mocsárba is beleülne pihenni. Bólint a kérdésre, és jobbját fájó szívére téve foglal helyet az egyik pont neki formált sziklán. A tippet kihasználva bele is nyúl erszényébe és ki is kezdi csomagolni ebédjét.
Gaerralos következő kérdése furcsállja őt.*
- Nos, a kötelező tanulmányok után a biológiai, majd asztrológiai pályát kezdtem el saját döntésemből, de, hogy őszinte legyek, egyiket sem fejeztem be.* Felel, kissé meplepetten, hogy tanulmányira kíváncsiak. Egy másik város különleges alakulatának magasrangú tisztjétől nem ezt várta. Olyan, mintha ki akarná deríteni, hogyan tudná hasznossá tenni náluk az ifjút.*
6144. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-07 13:47:24
Üzenet elküldve: 2023-02-07 13:47:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az indulás napján//
*Gaerralos számára a csönd nem különösebben kínos, vagy feszült; nem az a fajta ember, aki nagyon érezné a szükségét annak, hogy kitöltse a csöndet saját hangjával. Képes viszont olvasni mások testbeszédében, és Adoaveren látszik, hogy ilyesféle irányultságát nem igazán osztja. A fiú a faáradtságát sem rejti különösebben, így a veterán lehet, hogy korábbi terveivel ellentétben a dél helyett inkább majd az első alkalmasabbnak tűnő helyen állítja meg őket.
Tekintve viszont, hogy egyelőre még nem jutottak el egy ilyen helyre, legalább a fiú számára kellemetlen csöndön enyhít egy keveset kérdésével. Úgy tűnik viszont, hogy eredeti feltételezése helytelen volt; míg a fiúnak egyértleműen van kötődése a mágiához, saját elmondása alapján nem ez volt fiatalkori taníttatásának fókusza.
Az, hogy amaz visszakérdez, valójában jelen helyzetben ideális is, adva a katonának egy kevés gondolkozási időt, hogy megfogalmazza következő kérdését. A kérdés tartalma már más téma, és el is raktározza magában, hogy a továbbiakban mindenképpen el kell majd beszélgetnie Garsinnal arról, hogy milyen információt oszt meg másokkal, és milyet tart meg magának.*
~Például az Alakulat haderejének pontos összetétele eléggé érzékeny információ.~
*Borússágát kifelé nem mutatja, ehelyett látszólag készségesen válaszol.*
-Erősen változékony eszköztárral rendelkezünk, hiszen növekvő, viszonylag új alakulatról van szó. A varázstudók jelenléte, illetve mértéke is ehhez mérten illékony.
*Magához mérten nem annyira finoman kerüli azt, hogy egyenes választ adjon, és ha Adoaver taníttatása kitért a diplomatikus beszélgetések navigálására is, úgy könnyen lehet, hogy felismerheti ezt a férfi szavaiban.*
-Ami pedig Arthenior mágusait illeti... Meglepő helyeken is lehet velük találkozni, ám semmiképp sem hemzseg tőlük a város. Nehéz felmérni a jelenlétüket, főképp, ha nem terjesztjük ki a város fennhatóságát a Mágustoronyra is.
*Talán mondania sem kell, hogy ő nem terjeszti ki, akármennyire is örülne, ha így tehetne.*
-A szervezett mágusrendek terén tehát meglehetősen hiányos a régió, ám a Torony közelségének köszönhetően vándormágusokból nem szenvedünk hiányt.
*Ahogy a mondat végéhez ér, meg is áll; ha Adoaver körülnéz, észrevehet egy táborhely-szerűséget az utat szegélyező erdő mentén. Közepén egy rég kiégett pásztortűz, mely mellett egy öreg farönk, és pár nagyobb szikla fekszik.*
-Ha nincs ellenvetésed, itt megállhatunk, és megebédelhetünk.
*Mivel a másik aligha fog panaszkodni, nem is nagyon várja ki a választ, hanem megindul a farönk felé, hogy aztán letelepedjen rá.*
-És ha szabad kérdeznem, milyen irányultságú taníttatást kaptál? Általános nemesi, vagy valami specifikusabb?
*Tér vissza a korábbi témához. Kérdezősködése nem egyenes; akár csevegésnek is lehetne értelmezni, ha Gaerralos hajlamos lenne az ilyenre. A valódi célja inkább az, hogy megpróbálja kitapogatni beszélgetőpartnere motivációit, hiszen valamiért ott hagyta a várost, és akár hajlandó - vagy képes - felfedni azt, akár nem, a mágiatanulással is kell lennie valamiféle céljának.*
~Vagy ha nem, akkor is van előzménye a dolognak.~
*Gaerralos számára a csönd nem különösebben kínos, vagy feszült; nem az a fajta ember, aki nagyon érezné a szükségét annak, hogy kitöltse a csöndet saját hangjával. Képes viszont olvasni mások testbeszédében, és Adoaveren látszik, hogy ilyesféle irányultságát nem igazán osztja. A fiú a faáradtságát sem rejti különösebben, így a veterán lehet, hogy korábbi terveivel ellentétben a dél helyett inkább majd az első alkalmasabbnak tűnő helyen állítja meg őket.
Tekintve viszont, hogy egyelőre még nem jutottak el egy ilyen helyre, legalább a fiú számára kellemetlen csöndön enyhít egy keveset kérdésével. Úgy tűnik viszont, hogy eredeti feltételezése helytelen volt; míg a fiúnak egyértleműen van kötődése a mágiához, saját elmondása alapján nem ez volt fiatalkori taníttatásának fókusza.
Az, hogy amaz visszakérdez, valójában jelen helyzetben ideális is, adva a katonának egy kevés gondolkozási időt, hogy megfogalmazza következő kérdését. A kérdés tartalma már más téma, és el is raktározza magában, hogy a továbbiakban mindenképpen el kell majd beszélgetnie Garsinnal arról, hogy milyen információt oszt meg másokkal, és milyet tart meg magának.*
~Például az Alakulat haderejének pontos összetétele eléggé érzékeny információ.~
*Borússágát kifelé nem mutatja, ehelyett látszólag készségesen válaszol.*
-Erősen változékony eszköztárral rendelkezünk, hiszen növekvő, viszonylag új alakulatról van szó. A varázstudók jelenléte, illetve mértéke is ehhez mérten illékony.
*Magához mérten nem annyira finoman kerüli azt, hogy egyenes választ adjon, és ha Adoaver taníttatása kitért a diplomatikus beszélgetések navigálására is, úgy könnyen lehet, hogy felismerheti ezt a férfi szavaiban.*
-Ami pedig Arthenior mágusait illeti... Meglepő helyeken is lehet velük találkozni, ám semmiképp sem hemzseg tőlük a város. Nehéz felmérni a jelenlétüket, főképp, ha nem terjesztjük ki a város fennhatóságát a Mágustoronyra is.
*Talán mondania sem kell, hogy ő nem terjeszti ki, akármennyire is örülne, ha így tehetne.*
-A szervezett mágusrendek terén tehát meglehetősen hiányos a régió, ám a Torony közelségének köszönhetően vándormágusokból nem szenvedünk hiányt.
*Ahogy a mondat végéhez ér, meg is áll; ha Adoaver körülnéz, észrevehet egy táborhely-szerűséget az utat szegélyező erdő mentén. Közepén egy rég kiégett pásztortűz, mely mellett egy öreg farönk, és pár nagyobb szikla fekszik.*
-Ha nincs ellenvetésed, itt megállhatunk, és megebédelhetünk.
*Mivel a másik aligha fog panaszkodni, nem is nagyon várja ki a választ, hanem megindul a farönk felé, hogy aztán letelepedjen rá.*
-És ha szabad kérdeznem, milyen irányultságú taníttatást kaptál? Általános nemesi, vagy valami specifikusabb?
*Tér vissza a korábbi témához. Kérdezősködése nem egyenes; akár csevegésnek is lehetne értelmezni, ha Gaerralos hajlamos lenne az ilyenre. A valódi célja inkább az, hogy megpróbálja kitapogatni beszélgetőpartnere motivációit, hiszen valamiért ott hagyta a várost, és akár hajlandó - vagy képes - felfedni azt, akár nem, a mágiatanulással is kell lennie valamiféle céljának.*
~Vagy ha nem, akkor is van előzménye a dolognak.~
6143. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-07 10:19:51
Üzenet elküldve: 2023-02-07 10:19:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az indulás napján//
*Mélyen fellélegzik, mikor ismét kezdi érezni a lába alatti talaj lassú, de biztos megkeményedését; akármennyire is örül ő annak, hogy a sosem veszélytelen láposból egy darabban kijutottak, a közöttük letelepő, először kínos, majd feszült csönd, és a sietség azon az ingatag talajon, amin mentek, egy picivel sem tette kellemessé számára az utat. Gyakrabban és hangosabban hallatszódó lélegzetvételeiből könnyen ki lehet venni, hogy számára megerőltetőbb ez a mocsári séta, mint az edzett katonának, még a sokadik (vagy csak harmadik? összefolytak már az idők) útjaként is. Kétségtelenül hálás is annak, hogy a megművelt telepek észrevételére Gaerralos lassítani kezd, bár jobban örülne, ha teljesen megállnának.*
- Igen és nem. *Nem azért nem válaszol azonnal, mert gondolkodnia kellett a kérdésen, hanem mert össze kellett szednie hozzá azt a levegőt, amit nem a mozgásra használna.* - Valóban Lihanechben tanítottak mindenre, amit a világról tudnom kell, de mágiát nem; azt magam kezdtem elsajátítani, miután a várost elhagytam. *Van egy olyan érzése, hogy ez a kettő kérdés csak egy kezdet egy igen kemény előtt, ha a Garsinnal való beszélgetéseiből tanult valamit. De hogy ne csak egyirányú legyen az információ áramlása, és mert valóban elfogja a kíváncsiság, ő is előáll valamivel:*
- Garsin mondta, hogy rajta kívül csak egy másik varázstudó van az alakulatukban. Ez igaz? Artheniorban mennyi mágus van?
*Mélyen fellélegzik, mikor ismét kezdi érezni a lába alatti talaj lassú, de biztos megkeményedését; akármennyire is örül ő annak, hogy a sosem veszélytelen láposból egy darabban kijutottak, a közöttük letelepő, először kínos, majd feszült csönd, és a sietség azon az ingatag talajon, amin mentek, egy picivel sem tette kellemessé számára az utat. Gyakrabban és hangosabban hallatszódó lélegzetvételeiből könnyen ki lehet venni, hogy számára megerőltetőbb ez a mocsári séta, mint az edzett katonának, még a sokadik (vagy csak harmadik? összefolytak már az idők) útjaként is. Kétségtelenül hálás is annak, hogy a megművelt telepek észrevételére Gaerralos lassítani kezd, bár jobban örülne, ha teljesen megállnának.*
- Igen és nem. *Nem azért nem válaszol azonnal, mert gondolkodnia kellett a kérdésen, hanem mert össze kellett szednie hozzá azt a levegőt, amit nem a mozgásra használna.* - Valóban Lihanechben tanítottak mindenre, amit a világról tudnom kell, de mágiát nem; azt magam kezdtem elsajátítani, miután a várost elhagytam. *Van egy olyan érzése, hogy ez a kettő kérdés csak egy kezdet egy igen kemény előtt, ha a Garsinnal való beszélgetéseiből tanult valamit. De hogy ne csak egyirányú legyen az információ áramlása, és mert valóban elfogja a kíváncsiság, ő is előáll valamivel:*
- Garsin mondta, hogy rajta kívül csak egy másik varázstudó van az alakulatukban. Ez igaz? Artheniorban mennyi mágus van?
6142. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-06 15:29:58
Üzenet elküldve: 2023-02-06 15:29:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az indulás napján//
*Elégedettséggel veszi tudomásul, hogy Adoaver különösebb alkalmatlankodás nélkül engedelmeskedik az utasításának. Persze ebben részben annak is szerepe lehet, hogy Gaerralos maga milyen benyomást tett a fiún; annak eredeti feszültségéből még most is maradt valamennyi, még ha az őrmester következetessége enyhít is ezen valamelyest.
Nem éppen erőltetett menetben viszi őket előre - ez teljes vértben számára is fárasztó feladat lenne, és bánja is kicsit, hogy legalább lábszárvédőjét nem a zsákjában hordozza. Adoaveren viszont még így is látszik, hogy nehéz számára a mocsári terep, és Gaerralos érdeklődéssel nézi, mikor csappanó türelmét azzal fejezi ki, hogy mágiával könnyíti meg útjukat.
Végül viszont kiérnek a mocsaras területekről, és a távolban már látni az első pár tanyát és szőlőst, míg tőlük jobbra a kereskedőút mentén az artheniori erdőség húzódik. Fellélegezhetnek mind szó szerinti, mint átvett értelemben is, hiszen a kereskedőút mentén haladva maguk mögött hagyhatják mind az Ingovány bűzét, mind a lápos vidéken meghúzódó esetleges veszélyeket is.
A nap még nem érte el a zenitjét, és Gaerralos habár lassított a tempón valamennyit, szünetet délig nem tervez tartani. Viszont gyalogolás közben is van ideje gondolkozni, és hacsak amaz nem előzi meg a beszélgetéssel, úgy feltesz egy kérdést, amin már egy kis ideje gondolkozik.*
-A korábbi beszélgetésünk alapján jól gondolom, hogy lihanechi taníttatásban részesültél? A mágiatudásodat is ott alapoztad meg?
*Valójában ez csak felvezetés, hiszen ha nem alapozza meg ezt a tudást, akkor minden további kérdéshez feltételezgetnie kéne. Nem is fedi fel egyelőre, hogy miért érdekli a dolog, a további kérdéseit ahhoz akarja majd igazítani, amit ideiglenes útitársától most hall.*
*Elégedettséggel veszi tudomásul, hogy Adoaver különösebb alkalmatlankodás nélkül engedelmeskedik az utasításának. Persze ebben részben annak is szerepe lehet, hogy Gaerralos maga milyen benyomást tett a fiún; annak eredeti feszültségéből még most is maradt valamennyi, még ha az őrmester következetessége enyhít is ezen valamelyest.
Nem éppen erőltetett menetben viszi őket előre - ez teljes vértben számára is fárasztó feladat lenne, és bánja is kicsit, hogy legalább lábszárvédőjét nem a zsákjában hordozza. Adoaveren viszont még így is látszik, hogy nehéz számára a mocsári terep, és Gaerralos érdeklődéssel nézi, mikor csappanó türelmét azzal fejezi ki, hogy mágiával könnyíti meg útjukat.
Végül viszont kiérnek a mocsaras területekről, és a távolban már látni az első pár tanyát és szőlőst, míg tőlük jobbra a kereskedőút mentén az artheniori erdőség húzódik. Fellélegezhetnek mind szó szerinti, mint átvett értelemben is, hiszen a kereskedőút mentén haladva maguk mögött hagyhatják mind az Ingovány bűzét, mind a lápos vidéken meghúzódó esetleges veszélyeket is.
A nap még nem érte el a zenitjét, és Gaerralos habár lassított a tempón valamennyit, szünetet délig nem tervez tartani. Viszont gyalogolás közben is van ideje gondolkozni, és hacsak amaz nem előzi meg a beszélgetéssel, úgy feltesz egy kérdést, amin már egy kis ideje gondolkozik.*
-A korábbi beszélgetésünk alapján jól gondolom, hogy lihanechi taníttatásban részesültél? A mágiatudásodat is ott alapoztad meg?
*Valójában ez csak felvezetés, hiszen ha nem alapozza meg ezt a tudást, akkor minden további kérdéshez feltételezgetnie kéne. Nem is fedi fel egyelőre, hogy miért érdekli a dolog, a további kérdéseit ahhoz akarja majd igazítani, amit ideiglenes útitársától most hall.*
6141. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-02-02 18:17:48
Üzenet elküldve: 2023-02-02 18:17:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Kezdeti lépések //
*Miközben Leia válaszol, befejezi vacsoráját, és igyekszik azon ételeket elfogyasztani, amik gyorsan romlanak. A friss fél kenyér és a sózott hús vissza is kerül a zsákjába.*
-Kedvesem, nem úgy tűnik, hogy olyan, mint aki hosszú útra készült volna. *Válaszolja, miközben azt mutatja, mennyire kevés holmi is van a kis leányzónál.
Viszont kérdése fájdalmas emlékeket idéz fel benne.*
-Hosszú történet lenne végigmondani. Eléggé személyes, de nem akármit keresek, hanem bizonyos tárgyakat. Vissza kell vinnem azokat, hogy bűnöm jóvá tegyem. Viszont úgy halottam, vannak mágikus helyek erre felé, szerintem, ott érdemes először érdeklődnöm. A kikötő most túl messze van, de később szeretné, szívesen elkísérem oda. *Válaszolja, miközben a vacsorája maradékát majszolja.*
// Kezdeti lépések //
*Miközben Leia válaszol, befejezi vacsoráját, és igyekszik azon ételeket elfogyasztani, amik gyorsan romlanak. A friss fél kenyér és a sózott hús vissza is kerül a zsákjába.*
-Kedvesem, nem úgy tűnik, hogy olyan, mint aki hosszú útra készült volna. *Válaszolja, miközben azt mutatja, mennyire kevés holmi is van a kis leányzónál.
Viszont kérdése fájdalmas emlékeket idéz fel benne.*
-Hosszú történet lenne végigmondani. Eléggé személyes, de nem akármit keresek, hanem bizonyos tárgyakat. Vissza kell vinnem azokat, hogy bűnöm jóvá tegyem. Viszont úgy halottam, vannak mágikus helyek erre felé, szerintem, ott érdemes először érdeklődnöm. A kikötő most túl messze van, de később szeretné, szívesen elkísérem oda. *Válaszolja, miközben a vacsorája maradékát majszolja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160