Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 328 (6541. - 6560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6560. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-21 16:50:17
Üzenet elküldve: 2025-08-21 16:50:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Norren mozdulatlanul áll az udvaron, karját lazán leengedi, miközben az elf szavait hallgatja. Amikor az kijelenti, hogy Eeyr szolgája, szája sarkában rándulás fut át, pillanatra összehúzza a szemét, majd elhúzza a száját. Nem szól semmit, a gúnyos megjegyzést, ami nyelve hegyén motoszkál, inkább lenyeli. Egy pillantást vet a vérző kölyökre, majd halkan szusszan, és elindul befelé a fogadóba.
Léptei gyorsak, ám feszült tartásán látszik, hogy minél előbb le akarja tudni a dolgot. Belépve a terembe a fogadós után kutat a szemével, és amikor meglátja, odasiet hozzá. Röviden, nyersen kéri a Pálinkát amiért cserébe 19
aranyat túr elő erszényéből, mellé pedig odaveti, hogy talán nem ártana hívni a városi őrséget is, mert valaki épphogy túlélte, hogy megöljék az udvaron. Nem vár választ, nem is figyeli, hogy a férfi mozdul-e, azonnal a pultra csapja az aranyakat. Tizenkilenc, fényes, tompa csörrenéssel szétguruló pénzdarab. Felkapja a kitöltött poharat, majd úgy suhan ki újra, mintha égne alatta a padló.
A hűvösebb levegő megcsapja, ahogy visszaér az udvarra. Léptei lassabbá válnak, miközben figyelmesen hallgatja végig a fehérhajú szavait. Ahogy egyre több részletet hall, megáll, mintha földbe gyökerezne. Homlokán apró verejtékcseppek jelennek meg, torka kiszárad, és nagyot kell nyelnie. A történet darabkái lassan összeállnak, és az érzés, ami a gyomrát markolja, nem engedi el.*
- Norgen... *Morogja halkan maga elé, szinte csak a bajusza alá. Majd kicsit hangosabban, már a többiek felé fordulva ismétli meg.* - Így hívják a nőt, aki ezt tette. Norgen.
*Tekintete visszasiklik a földön fekvő kölyökre. Az arc, amely korábban nyers sebként tátongott, most már félig gyógyultnak tűnik. Soha nem lesz többé ép, de már nem egy emberi roncs fekszik előtte, inkább valaki, aki túlélte az elképzelhetetlent. A látvány azonban nem könnyíti meg Norren lelkét.
Szemei lassan Valuryenre emelkednek. A poharat kicsit megemeli, és kérdőn fordul az elf felé.*
- Kell még neki ez a pálinka? Mert ha nem, akkor úgy érzem, nekem nagyobb szükségem lesz rá...
*Hangja száraz, rezzenéstelen, de a sóhaj, amit aztán kienged, mélyről szakad fel. Ha azt mondják, kell az ital a sebnek, gondolkodás nélkül az elf kezébe nyomja a poharat, mintha csak egy eszköz volna a sok közül. Ha viszont nincs rá szükség, akkor felemeli, és egy mozdulattal lehúzza. A torkát égeti, de az érzés legalább elvonja figyelmét egy pillanatra a gyomrát szorító feszültségről.*
- Az a fránya némber csúnyán átvágott a palánkon...
*Jegyzi meg végül, inkább magának, mint a többieknek, miközben tekintete újra a sérült fiúra téved.*
*Norren mozdulatlanul áll az udvaron, karját lazán leengedi, miközben az elf szavait hallgatja. Amikor az kijelenti, hogy Eeyr szolgája, szája sarkában rándulás fut át, pillanatra összehúzza a szemét, majd elhúzza a száját. Nem szól semmit, a gúnyos megjegyzést, ami nyelve hegyén motoszkál, inkább lenyeli. Egy pillantást vet a vérző kölyökre, majd halkan szusszan, és elindul befelé a fogadóba.
Léptei gyorsak, ám feszült tartásán látszik, hogy minél előbb le akarja tudni a dolgot. Belépve a terembe a fogadós után kutat a szemével, és amikor meglátja, odasiet hozzá. Röviden, nyersen kéri a Pálinkát amiért cserébe 19
aranyat túr elő erszényéből, mellé pedig odaveti, hogy talán nem ártana hívni a városi őrséget is, mert valaki épphogy túlélte, hogy megöljék az udvaron. Nem vár választ, nem is figyeli, hogy a férfi mozdul-e, azonnal a pultra csapja az aranyakat. Tizenkilenc, fényes, tompa csörrenéssel szétguruló pénzdarab. Felkapja a kitöltött poharat, majd úgy suhan ki újra, mintha égne alatta a padló.A hűvösebb levegő megcsapja, ahogy visszaér az udvarra. Léptei lassabbá válnak, miközben figyelmesen hallgatja végig a fehérhajú szavait. Ahogy egyre több részletet hall, megáll, mintha földbe gyökerezne. Homlokán apró verejtékcseppek jelennek meg, torka kiszárad, és nagyot kell nyelnie. A történet darabkái lassan összeállnak, és az érzés, ami a gyomrát markolja, nem engedi el.*
- Norgen... *Morogja halkan maga elé, szinte csak a bajusza alá. Majd kicsit hangosabban, már a többiek felé fordulva ismétli meg.* - Így hívják a nőt, aki ezt tette. Norgen.
*Tekintete visszasiklik a földön fekvő kölyökre. Az arc, amely korábban nyers sebként tátongott, most már félig gyógyultnak tűnik. Soha nem lesz többé ép, de már nem egy emberi roncs fekszik előtte, inkább valaki, aki túlélte az elképzelhetetlent. A látvány azonban nem könnyíti meg Norren lelkét.
Szemei lassan Valuryenre emelkednek. A poharat kicsit megemeli, és kérdőn fordul az elf felé.*
- Kell még neki ez a pálinka? Mert ha nem, akkor úgy érzem, nekem nagyobb szükségem lesz rá...
*Hangja száraz, rezzenéstelen, de a sóhaj, amit aztán kienged, mélyről szakad fel. Ha azt mondják, kell az ital a sebnek, gondolkodás nélkül az elf kezébe nyomja a poharat, mintha csak egy eszköz volna a sok közül. Ha viszont nincs rá szükség, akkor felemeli, és egy mozdulattal lehúzza. A torkát égeti, de az érzés legalább elvonja figyelmét egy pillanatra a gyomrát szorító feszültségről.*
- Az a fránya némber csúnyán átvágott a palánkon...
*Jegyzi meg végül, inkább magának, mint a többieknek, miközben tekintete újra a sérült fiúra téved.*
6559. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-21 14:34:06
Üzenet elküldve: 2025-08-21 14:34:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
*Naesala lassan emeli tekintetét a férfira, villája megáll a levegőben, a falatnyi tojás szinte billeg a hegyén. Szemeit összehúzza, meg se kell szólalnia, kékjeiből kiolvasható egy tiszta "rohadj meg", de rögvest erőtlen mosoly követi.
A rántotta zsíros illata még egy kicsit mindig émelyítő, de a meleg falatok fokozatosan megregulázzák háborgó gyomrát, és a lüktetést is elnyomják a halántékában.*
- Nem lehet mindenkinek jó ízlése, Bredoc *csipkelődik komoly fejjel, de kékjeiben ott villan az árulkodó pimaszság. A rántotta utolsó falatjai eltűnnek a szájában, minden rágás lassú, megfontolt, mintha szántszándékkal húzná az időt. Rohadtul nincs ám kedves nekiindulni. Ahogy végez, a kenyérhéjjal letörli a szaft utolsó nyomát is. A tányért félretolja, és hátát a széknek veti. A megviselt fabútor nyekken egyet ahogy feláll, árnyéka hosszan vetül az asztalra. Kékesszürke tekintete egy pillanatra Bredocon időzik, pillantásaiban dereng valami tompa melegség.*
- Nos akkor úgy tűnik kénytelen leszek egyedül nekivágni.*bizonytalanul megteszi az első lépést, de még megtorpan az asztal mellett. Karját a férfi felé nyújtja, s ha elfogadja ujjai erősen, de nem durván szorítják meg a veterán kezét. A mozdulat feszes, szinte katonás, mégis baráti.*
- Jó volt látni. *elereszt egy tőle szokatlanul kedves mosolyt is* - Egy darabig még úgy tűnik a városban rostokolok. Ha keresnél itt, vagy Nestar Erefiz kúriájában megtalálsz. *kurtán biccent még búcsúzóul majd elindul az ajtó felé.
A Pegazus ajtaját kitárja, és a nyári reggel aranyló fénye rögtön arcába zuhan. Odakint a kövezett tér párás, az utcák még félig álmosak. A levegőben friss kenyér és istállószag keveredik, a város ébredező zaja lassan, mély, tompa morajként kúszik végig a házsorok között.*
*Naesala lassan emeli tekintetét a férfira, villája megáll a levegőben, a falatnyi tojás szinte billeg a hegyén. Szemeit összehúzza, meg se kell szólalnia, kékjeiből kiolvasható egy tiszta "rohadj meg", de rögvest erőtlen mosoly követi.
A rántotta zsíros illata még egy kicsit mindig émelyítő, de a meleg falatok fokozatosan megregulázzák háborgó gyomrát, és a lüktetést is elnyomják a halántékában.*
- Nem lehet mindenkinek jó ízlése, Bredoc *csipkelődik komoly fejjel, de kékjeiben ott villan az árulkodó pimaszság. A rántotta utolsó falatjai eltűnnek a szájában, minden rágás lassú, megfontolt, mintha szántszándékkal húzná az időt. Rohadtul nincs ám kedves nekiindulni. Ahogy végez, a kenyérhéjjal letörli a szaft utolsó nyomát is. A tányért félretolja, és hátát a széknek veti. A megviselt fabútor nyekken egyet ahogy feláll, árnyéka hosszan vetül az asztalra. Kékesszürke tekintete egy pillanatra Bredocon időzik, pillantásaiban dereng valami tompa melegség.*
- Nos akkor úgy tűnik kénytelen leszek egyedül nekivágni.*bizonytalanul megteszi az első lépést, de még megtorpan az asztal mellett. Karját a férfi felé nyújtja, s ha elfogadja ujjai erősen, de nem durván szorítják meg a veterán kezét. A mozdulat feszes, szinte katonás, mégis baráti.*
- Jó volt látni. *elereszt egy tőle szokatlanul kedves mosolyt is* - Egy darabig még úgy tűnik a városban rostokolok. Ha keresnél itt, vagy Nestar Erefiz kúriájában megtalálsz. *kurtán biccent még búcsúzóul majd elindul az ajtó felé.
A Pegazus ajtaját kitárja, és a nyári reggel aranyló fénye rögtön arcába zuhan. Odakint a kövezett tér párás, az utcák még félig álmosak. A levegőben friss kenyér és istállószag keveredik, a város ébredező zaja lassan, mély, tompa morajként kúszik végig a házsorok között.*
6558. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-21 12:14:33
Üzenet elküldve: 2025-08-21 12:14:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*Még mindig ájultan hever a földön, a sokk túl sok volt testének. A mágus varázslata bár kifejti hatását, és sebei összeforrnak, a fájdalmat is enyhíti. Még eszméletlen viszont, és egy jó darabig eszméletlen is marad, talán csak a hajnal első sugaraival fog felkelni. Remélhetőleg nem a Holdudvar hideg kövén.
Ahogy a sebek forrnak, a vérzés eláll, a kocsonyás szemfolyadék forrása is elapad, ahogy kettészakadt szemhártyája is összeforr, nem hagyva mást, mint egy vöröses-rózsaszínes ürességet, mintha valaki csak hunyorogna, viszont szemhéja lapos, fittyedt, mint egy egyszerű bőrdarab ami egy csúnya emléket próbál fedni.*
*Még mindig ájultan hever a földön, a sokk túl sok volt testének. A mágus varázslata bár kifejti hatását, és sebei összeforrnak, a fájdalmat is enyhíti. Még eszméletlen viszont, és egy jó darabig eszméletlen is marad, talán csak a hajnal első sugaraival fog felkelni. Remélhetőleg nem a Holdudvar hideg kövén.
Ahogy a sebek forrnak, a vérzés eláll, a kocsonyás szemfolyadék forrása is elapad, ahogy kettészakadt szemhártyája is összeforr, nem hagyva mást, mint egy vöröses-rózsaszínes ürességet, mintha valaki csak hunyorogna, viszont szemhéja lapos, fittyedt, mint egy egyszerű bőrdarab ami egy csúnya emléket próbál fedni.*
6557. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-21 11:05:22
Üzenet elküldve: 2025-08-21 11:05:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
* Neve hallatán csak bólint a férfi irányába. Bár nem nevezhető Venthel védőangyalának, mégis itt van. Bár késve, de itt van. A félvéren látszik, hogy amatőr és nem jártas az elsősegély művészetében, mondjuk ő a tört karokhoz ért, nem pedig a kikarmolt archoz és szemekhez. Talán jogosabb lenne a feltételezés, hogy ő szokta így hagyni áldozatait. *
- Amint jobban van elmondom amit tudok, de ő sokkal jobban körbe tudná írni.
* Mondja, majd abbahagyja a kötést az arcán az alkoholt hallva. Hirtelen nem is gondolt az elfertőzésre. Csak bólintani tud a férfi irányába. *
- Téged aztán nagyon nem szerethetnek az istenek cimbora.
* Mondja az ájult férfinak, utána csak figyelni tudja, ahogyan az idegen letaperolja. Eleinte csak kérdően néz, de hamar rájön a lényegre. Az újdonsült idegen olyan dolgokban jártas, aminek az erejét csupán messziről sikerült látnia. A kérdése jogos. Elvégre nincs az az ember fia, aki ilyenre képes. Mondjuk az égés legalább nem ennek a fantomnak köszönhető, bár kívülállóknak talán nem egyértelmű. Ha visszatér a férfi, beavatja őket, ám ha sokat időzik, úgy lemarad erről a meséről. *
- Mikor találkoztam vele a minap, valami nőről hadovált. Fura volt. Említette, hogy a nő átalakult a szeme előtt, bár nem várta meg, hogy mit szeretne. Azt mondta elcsábította a hangjával de még épp időben menekült meg előle. Nos, én nem hittem neki, ezért mondtam neki, hogy mutassa meg nekem ezt a helyet, de mire odaértünk nem találtunk semmit, de minden pont úgy nézett ki, ahogyan azt leírta. Onnan a kaszárnyába vittem, hogy legalább papír legyen róla, hogy ez megtörtént. Ha másodjára felbukkant, akkor harmadjára is felfog.
* Csak a gondolataival tud játszani, míg a férfi a gyógyítással foglalkozik. Már nem vonhatja kétségbe a történteket. Ha nem is teljesen igaz, valaki Venthel életét szeretné elvenni. *
- Bármi is legyen az igaz történet, ez gyilkossági kísérlet. Megkarmolta, majd kihajította az ablakon.
* Neve hallatán csak bólint a férfi irányába. Bár nem nevezhető Venthel védőangyalának, mégis itt van. Bár késve, de itt van. A félvéren látszik, hogy amatőr és nem jártas az elsősegély művészetében, mondjuk ő a tört karokhoz ért, nem pedig a kikarmolt archoz és szemekhez. Talán jogosabb lenne a feltételezés, hogy ő szokta így hagyni áldozatait. *
- Amint jobban van elmondom amit tudok, de ő sokkal jobban körbe tudná írni.
* Mondja, majd abbahagyja a kötést az arcán az alkoholt hallva. Hirtelen nem is gondolt az elfertőzésre. Csak bólintani tud a férfi irányába. *
- Téged aztán nagyon nem szerethetnek az istenek cimbora.
* Mondja az ájult férfinak, utána csak figyelni tudja, ahogyan az idegen letaperolja. Eleinte csak kérdően néz, de hamar rájön a lényegre. Az újdonsült idegen olyan dolgokban jártas, aminek az erejét csupán messziről sikerült látnia. A kérdése jogos. Elvégre nincs az az ember fia, aki ilyenre képes. Mondjuk az égés legalább nem ennek a fantomnak köszönhető, bár kívülállóknak talán nem egyértelmű. Ha visszatér a férfi, beavatja őket, ám ha sokat időzik, úgy lemarad erről a meséről. *
- Mikor találkoztam vele a minap, valami nőről hadovált. Fura volt. Említette, hogy a nő átalakult a szeme előtt, bár nem várta meg, hogy mit szeretne. Azt mondta elcsábította a hangjával de még épp időben menekült meg előle. Nos, én nem hittem neki, ezért mondtam neki, hogy mutassa meg nekem ezt a helyet, de mire odaértünk nem találtunk semmit, de minden pont úgy nézett ki, ahogyan azt leírta. Onnan a kaszárnyába vittem, hogy legalább papír legyen róla, hogy ez megtörtént. Ha másodjára felbukkant, akkor harmadjára is felfog.
* Csak a gondolataival tud játszani, míg a férfi a gyógyítással foglalkozik. Már nem vonhatja kétségbe a történteket. Ha nem is teljesen igaz, valaki Venthel életét szeretné elvenni. *
- Bármi is legyen az igaz történet, ez gyilkossági kísérlet. Megkarmolta, majd kihajította az ablakon.
6556. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-21 10:16:39
Üzenet elküldve: 2025-08-21 10:16:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
- Miért, talán hiányoznék?
*Kérdése mellé egy széles, önelégült mosoly párosul. Szívesen töltené napjának minden percét Denjaarral, aki olyan neki, mint a futóhomok. Szerencsére még rendelkezik elég akaraterőve ahhoz, hogy képes legyen időnként leszakadni a férfiról.
Alissäna jelenléte némi reményt hoz magával számára, de igyekszik nem túlzottan lelkesedni. Ezúttal minden figyelmét a kurtizánnak szenteli, mely nem könnyű feladat Denjaar és Nelira társaságában.
A kis pillangó meglehetősen jól hazudik, legalábbis eddigi tapasztalatai szerint, ennek ellenére Relael aprócska jeleit látja a lány feszültségének, mely nem sejtet semmi jót. Ahogy egyre több információt oszt meg vele Alissäna nyilvánvalóvá válik számára az, melyet végül Denjaar is nyersen kimond.*
- Értem.
*Feleli higgadtan, enyhe bizonytalansággal hangjában, mely Relaeltől igen szokatlan. Láthatóan lehetőségek után kutat elméjében, de hiába ás ötletek halmainak mélyére, nem lel semmi használhatót ott.*
- Rendben.
*Sóhajtja lemondóan. Az legalább megnyugtatja, hogy Agin nem beszélt róla. Bármilyen meggondolatlan is volt a fiú, de hozzá mindig lojális volt, így ha másért nem is, de ezért elnyerte Relael tiszteletét.*
- Ez igen sajnálatos, de úgy tűnik nincs mit tenni. Köszönöm Alissäna, most elmehetsz.
*Kicsit még emésztgetnie kell a hallottakat, így rögvest magába is zárkózik. Bár próbálja elméjét lecsendesíteni, de az minduntalan próbál megoldást találni a problémára, hiszen Relael nehezen képes elfogadni a tehetetlenséget.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.21 10:17:04
- Miért, talán hiányoznék?
*Kérdése mellé egy széles, önelégült mosoly párosul. Szívesen töltené napjának minden percét Denjaarral, aki olyan neki, mint a futóhomok. Szerencsére még rendelkezik elég akaraterőve ahhoz, hogy képes legyen időnként leszakadni a férfiról.
Alissäna jelenléte némi reményt hoz magával számára, de igyekszik nem túlzottan lelkesedni. Ezúttal minden figyelmét a kurtizánnak szenteli, mely nem könnyű feladat Denjaar és Nelira társaságában.
A kis pillangó meglehetősen jól hazudik, legalábbis eddigi tapasztalatai szerint, ennek ellenére Relael aprócska jeleit látja a lány feszültségének, mely nem sejtet semmi jót. Ahogy egyre több információt oszt meg vele Alissäna nyilvánvalóvá válik számára az, melyet végül Denjaar is nyersen kimond.*
- Értem.
*Feleli higgadtan, enyhe bizonytalansággal hangjában, mely Relaeltől igen szokatlan. Láthatóan lehetőségek után kutat elméjében, de hiába ás ötletek halmainak mélyére, nem lel semmi használhatót ott.*
- Rendben.
*Sóhajtja lemondóan. Az legalább megnyugtatja, hogy Agin nem beszélt róla. Bármilyen meggondolatlan is volt a fiú, de hozzá mindig lojális volt, így ha másért nem is, de ezért elnyerte Relael tiszteletét.*
- Ez igen sajnálatos, de úgy tűnik nincs mit tenni. Köszönöm Alissäna, most elmehetsz.
*Kicsit még emésztgetnie kell a hallottakat, így rögvest magába is zárkózik. Bár próbálja elméjét lecsendesíteni, de az minduntalan próbál megoldást találni a problémára, hiszen Relael nehezen képes elfogadni a tehetetlenséget.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.21 10:17:04
6555. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:14:09
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:14:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Valuyren első pillantásra nem túl sokat lát a pórul járt szerencsétlenből, csak annyit, hogy ömlik a vér a fejéből, és olyan testhelyzetben lehet, ami nem feltétlenül normális. Ebből következtet arra, hogy komoly sérülései lehetnek. Az idegen fickó valaki másnak hiszi, amire ő csak kurtán megrázza a fejét, a felé szegezett kardtól pedig nem igazán retten meg, hisz van köztük távolság bőven. A cinikus megjegyzést sem veszi magára, sokkal öregebb és bölcsebb annál, hogy ilyesmin megsértődjön, úgy ítéli meg, hogy a férfi is zavarodott lehet. Hogy mitől, az egyelőre kérdéses, de most a sérült alak fontosabb. Éppen megszólalna, hogy valamerre tovább billentse ezt a feszült, ám álló helyzetet, mikor egy újabb alak érkezik sietve, egy fehéres hajú fél-elf. Ő is roppant idegesnek tűnik, azonban Valuryen kezdi összerakni a kirakós egyik igen fontos darabkáját, miszerint egyikük sem felelős a sérülés okozásáért, legalábbis nem közvetlenül. Kár is volna tovább gondolkodnia, kardoktól függetlenül siet a földön fekvő eszméletlenhez.*
-A kérdések ráérnek később is!
*Mondja erélyesen.*
-Fogalmam sincs mi történt vele, csak hallottam a kiabálást.
*Magyarázza.*
-Igen, az jó ötlet! Hozz egy kis pálinkát, én meg elkezdem a gyógyítását. Eeyr szolga vagyok.
*Teszi hozzá az utolsó részt, mielőtt azt hinnék valami kuruzsló.*
-Tarts ki, gyermek.
*Mondja halkan, majd kezét az arca felé irányítja, s a jobb kezén lévő gyűrű vibrálni kezd, majd a mágikus energiák felszabadulnak, s tenyeréből gyenge víz tör elő. A víz szinte azonnal elkezdi begyógyítani Venthel kevésbé súlyos sebeit, a karmolások egy részét, a zúzódásokat, horzsolásokat, s bizonyosan a fájdalmon is jócskán enyhítenek. Sajnos a szeme világát még a mágia sem hozhatja helyre, legalábbis nem itt, nem most. Másik kezét pedig a testére helyezi, hogy egy másik varázslattal ráerősítsen a hatásra. Most hogy közelebb ér, jobban meg tudja nézni magának a sérüléseket.*
-Mi a fene művelte ezt vele?
// Használva : Sebforrasztó gyűrű//
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
*Valuyren első pillantásra nem túl sokat lát a pórul járt szerencsétlenből, csak annyit, hogy ömlik a vér a fejéből, és olyan testhelyzetben lehet, ami nem feltétlenül normális. Ebből következtet arra, hogy komoly sérülései lehetnek. Az idegen fickó valaki másnak hiszi, amire ő csak kurtán megrázza a fejét, a felé szegezett kardtól pedig nem igazán retten meg, hisz van köztük távolság bőven. A cinikus megjegyzést sem veszi magára, sokkal öregebb és bölcsebb annál, hogy ilyesmin megsértődjön, úgy ítéli meg, hogy a férfi is zavarodott lehet. Hogy mitől, az egyelőre kérdéses, de most a sérült alak fontosabb. Éppen megszólalna, hogy valamerre tovább billentse ezt a feszült, ám álló helyzetet, mikor egy újabb alak érkezik sietve, egy fehéres hajú fél-elf. Ő is roppant idegesnek tűnik, azonban Valuryen kezdi összerakni a kirakós egyik igen fontos darabkáját, miszerint egyikük sem felelős a sérülés okozásáért, legalábbis nem közvetlenül. Kár is volna tovább gondolkodnia, kardoktól függetlenül siet a földön fekvő eszméletlenhez.*
-A kérdések ráérnek később is!
*Mondja erélyesen.*
-Fogalmam sincs mi történt vele, csak hallottam a kiabálást.
*Magyarázza.*
-Igen, az jó ötlet! Hozz egy kis pálinkát, én meg elkezdem a gyógyítását. Eeyr szolga vagyok.
*Teszi hozzá az utolsó részt, mielőtt azt hinnék valami kuruzsló.*
-Tarts ki, gyermek.
*Mondja halkan, majd kezét az arca felé irányítja, s a jobb kezén lévő gyűrű vibrálni kezd, majd a mágikus energiák felszabadulnak, s tenyeréből gyenge víz tör elő. A víz szinte azonnal elkezdi begyógyítani Venthel kevésbé súlyos sebeit, a karmolások egy részét, a zúzódásokat, horzsolásokat, s bizonyosan a fájdalmon is jócskán enyhítenek. Sajnos a szeme világát még a mágia sem hozhatja helyre, legalábbis nem itt, nem most. Másik kezét pedig a testére helyezi, hogy egy másik varázslattal ráerősítsen a hatásra. Most hogy közelebb ér, jobban meg tudja nézni magának a sérüléseket.*
-Mi a fene művelte ezt vele?
// Használva : Sebforrasztó gyűrű//
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
6554. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:37:10
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:37:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
- Mi lenne, ha ezúttal megpróbálnánk nem eltűnni? * Teszi fel a kérdést, természetesen nem mond olyan nagyzolós dolgokat, hogy biztosan nem fognak így tenni, hogy megígérik, együtt maradnak, felesleges lenne. Az, hogy próbálkoznak, már önmagában is elég kell legyen. Ez a legtöbb, amit megtehetnek egymásért. És már ez is nagy szó. *
- Négy kupa bort! * Adja le egyből a rendelést, és kifizet 40 aranyat a Borra. * Csak hogy lásd, komolyan gondolom. Az első ingyen van, de a második ára van. * Teszi hozzá, ravaszul csillogó szemekkel, nem árulva el, hogy mire gondol ár alatt. Direkt tesz így, tudja, hogy a fürge partnere gyorsan le fog rá csapni, és valami olyat talál ki, ami számára előnyös, de hagyni akarja, hogy szórakozzon vele kicsit. Megérdemli mindazok után, amit vele tett. Még akkor is, ha fájdalmasan bántja a közelsége, az, hogy nem vetheti rá magát, nem csókolhatja, nem ölelhet, nem húzhatja közel. Ha tehetné, már rég odafent tépné le róla a ruhát, de ilyesmit egyelőre remélni sem mer, tudja, hogy pedáloznia kell még sokat ahhoz, hogy újra a kegyeibe fogadja a tolvaj. *
- Aztán, ha gondolod, kimehetnénk a tisztásra. Ahol ketten vagyunk, és nem kell azzal foglalkozzunk, hogy mások mit gondolnak. Ott aztán felpofozhatsz, leszúrhatsz, megbüntethetsz ahogy csak akarsz. Vagy akár játszhatok is neked, csak neked, őszintén, olyat, amit úgy akarom, hogy csak te halj. Ahol nem zavarnak minket, és önmagunk lehetünk. * Tudja persze, hogy Ysa érteni fogja, miért pont a tisztásra hívja, egész szép emlékei fűződnek a csillagos éghez, a hátát kényelmesen ölelő pázsithoz, és a sötétben elhaló női sóhajokhoz. Nem vár egyből beleegyezést, egyelőre csak a vizet próbálgatja, mennyire merjen benne fejest ugrani. *
- Mi lenne, ha ezúttal megpróbálnánk nem eltűnni? * Teszi fel a kérdést, természetesen nem mond olyan nagyzolós dolgokat, hogy biztosan nem fognak így tenni, hogy megígérik, együtt maradnak, felesleges lenne. Az, hogy próbálkoznak, már önmagában is elég kell legyen. Ez a legtöbb, amit megtehetnek egymásért. És már ez is nagy szó. *
- Négy kupa bort! * Adja le egyből a rendelést, és kifizet 40 aranyat a Borra.
* Csak hogy lásd, komolyan gondolom. Az első ingyen van, de a második ára van. * Teszi hozzá, ravaszul csillogó szemekkel, nem árulva el, hogy mire gondol ár alatt. Direkt tesz így, tudja, hogy a fürge partnere gyorsan le fog rá csapni, és valami olyat talál ki, ami számára előnyös, de hagyni akarja, hogy szórakozzon vele kicsit. Megérdemli mindazok után, amit vele tett. Még akkor is, ha fájdalmasan bántja a közelsége, az, hogy nem vetheti rá magát, nem csókolhatja, nem ölelhet, nem húzhatja közel. Ha tehetné, már rég odafent tépné le róla a ruhát, de ilyesmit egyelőre remélni sem mer, tudja, hogy pedáloznia kell még sokat ahhoz, hogy újra a kegyeibe fogadja a tolvaj. *- Aztán, ha gondolod, kimehetnénk a tisztásra. Ahol ketten vagyunk, és nem kell azzal foglalkozzunk, hogy mások mit gondolnak. Ott aztán felpofozhatsz, leszúrhatsz, megbüntethetsz ahogy csak akarsz. Vagy akár játszhatok is neked, csak neked, őszintén, olyat, amit úgy akarom, hogy csak te halj. Ahol nem zavarnak minket, és önmagunk lehetünk. * Tudja persze, hogy Ysa érteni fogja, miért pont a tisztásra hívja, egész szép emlékei fűződnek a csillagos éghez, a hátát kényelmesen ölelő pázsithoz, és a sötétben elhaló női sóhajokhoz. Nem vár egyből beleegyezést, egyelőre csak a vizet próbálgatja, mennyire merjen benne fejest ugrani. *
6553. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:10:21
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:10:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Az ajtó nyikordulva tárul ki, és Norren ösztönösen megfeszül. De női démon helyett csupán egy elf hím lép elő mögüle. Semmi rendkívüli nincs rajta: magas, soványabb test, az arcán semmi, ami bármiféle pokoli eredetre vallana. Norren szeme mégis megvillan, tekintete rögtön az alakra szegeződik. Feljebb emeli a kardját, s a hegy egyenesen a mellkas felé mutat. Nem akarja elhinni, hogy ekkora felhajtás után csak egy hétköznapi elf kerül elő, mégis jobbnak látja biztosra menni.*
- Ettvallder?
*Teszi fel a kérdést hősünk bizonytalanul. Fejét enyhén oldalra biccenti, hogy a kard pengéje ne takarja ki az elf arcát. Cserébe az elf azonnal gyanúsítja őt: mintha Norren lenne az, aki a földön fetrengő kölyköt így elintézte volna. Norrenből azonnal kitör egy hangos felhorkanás, és egy lépést tesz előre. Kardját fél kézbe kapja, a pengét kissé lejjebb engedi, másik kezét pedig kinyújtja, hogy a fiú arcára mutasson.*
- Hogyne. Én karmoltam végig az arcát, mintha egy Eeyr-verte medve tépte volna meg.
*Vág vissza Norren keserű éllel. Szavai mellé jelet is ad: felmutatja szabad kezét. A kivágott kesztyű alól kilátszó ujjai nem hagynak kétséget. Körmei rövidek, tompára rágottak, semmi él nincs rajtuk, amivel efféle sebet lehetne okozni. Aztán lassan megrázza a kezét a levegőben, mintha ezzel is jelezné, mennyire abszurd az egész feltételezés.*
- Látod? Minden eszközöm megvan rá, észlény.
*Toldja meg a cinikus szúrást, miközben a kardját tartó kezét is lejjebb engedi, a penge hegye már nem szegeződik senkire.
Alighogy elhangzanak a szavai, az ajtó mögül újabb alak lép elő. Fehér haj, komor tekintet, és egy mozdulat, ami Norren figyelmét azonnal leköti. A férfi keze a kard markolatán pihen, hüvelykujjával feszegeti a keresztvasat, mintha csak egy pillanat választaná el attól, hogy előrántsa. Norren lélegzete elmélyül, szeme idegesen méri végig a jövevényt. Lábai kissé szélesebbre csúsznak, tartása védekezőbbé válik, de végül a kérdés ugyanúgy előtör belőle, mint az imént.*
- Ettvallder?
*Ismétli meg a korábbi kérdést, hangja már egy fokkal határozottabb, de még mindig nem biztos a válaszban.
Egy hosszú másodpercig nem mozdul, csak a fehér hajút figyeli. Aztán, amikor látja, hogy a kard végül a hüvelyben marad, és nem villan ki belőle acél, lassan enged a saját feszességéből. Pengéjét visszacsúsztatja a hátára, a markolatnál biztosan rögzíti. A mozdulat kimért, óvatos, de határozott.
Ezután újra a kölyökre pillant, majd a két jövevényre. A feszültségből marad még a hangjában, ahogy megszólal.*
- Valaki lenne szíves beszámolni arról, hogy mi a fészkes fene folyik itt?
*érdi, most már egyértelműen követelve a választ.
A fehér hajú azonban nem áll le magyarázkodni, inkább a sebesülthöz térdel. Ruhájából anyagot tép, s már köti is a fiú fejét. Szavai világosak, gyógyitalt vagy varázslatot kér. Norren szeme megvillan, szemöldöke lassan felszalad. Tekintete a másik kettőn jár végig, majd végül szélesen széttárja karjait, jelezve: belőle aztán semmi efféle nem telik.*
- Szerintem kihúzza az első ispotályig. Inkább a sokk bánt el vele, mint a vérveszteség.
*Mondja, szavainak száraz élét nem csökkenti semmi. Egy hosszú, nehéz sóhaj szakad fel belőle. Fejét hátrabiccenti, tekintete végigfut a Holdudvar falain, mintha a helytől várna választ. A levegő sűrű, a földön a vér fémes szaga már keveredik a porral.*
- Hozok egy kis pálinkát. Azzal kifertőtlenítjük. Már ha nektek is megfelel.
*Teszi hozzá végül, miközben lassan kiegyenesedik. Egy utolsó pillantást vet a fiúra, majd a két idegenre, mielőtt mozdulna a fogadó belseje felé, hogy ital után kutasson.*
*Az ajtó nyikordulva tárul ki, és Norren ösztönösen megfeszül. De női démon helyett csupán egy elf hím lép elő mögüle. Semmi rendkívüli nincs rajta: magas, soványabb test, az arcán semmi, ami bármiféle pokoli eredetre vallana. Norren szeme mégis megvillan, tekintete rögtön az alakra szegeződik. Feljebb emeli a kardját, s a hegy egyenesen a mellkas felé mutat. Nem akarja elhinni, hogy ekkora felhajtás után csak egy hétköznapi elf kerül elő, mégis jobbnak látja biztosra menni.*
- Ettvallder?
*Teszi fel a kérdést hősünk bizonytalanul. Fejét enyhén oldalra biccenti, hogy a kard pengéje ne takarja ki az elf arcát. Cserébe az elf azonnal gyanúsítja őt: mintha Norren lenne az, aki a földön fetrengő kölyköt így elintézte volna. Norrenből azonnal kitör egy hangos felhorkanás, és egy lépést tesz előre. Kardját fél kézbe kapja, a pengét kissé lejjebb engedi, másik kezét pedig kinyújtja, hogy a fiú arcára mutasson.*
- Hogyne. Én karmoltam végig az arcát, mintha egy Eeyr-verte medve tépte volna meg.
*Vág vissza Norren keserű éllel. Szavai mellé jelet is ad: felmutatja szabad kezét. A kivágott kesztyű alól kilátszó ujjai nem hagynak kétséget. Körmei rövidek, tompára rágottak, semmi él nincs rajtuk, amivel efféle sebet lehetne okozni. Aztán lassan megrázza a kezét a levegőben, mintha ezzel is jelezné, mennyire abszurd az egész feltételezés.*
- Látod? Minden eszközöm megvan rá, észlény.
*Toldja meg a cinikus szúrást, miközben a kardját tartó kezét is lejjebb engedi, a penge hegye már nem szegeződik senkire.
Alighogy elhangzanak a szavai, az ajtó mögül újabb alak lép elő. Fehér haj, komor tekintet, és egy mozdulat, ami Norren figyelmét azonnal leköti. A férfi keze a kard markolatán pihen, hüvelykujjával feszegeti a keresztvasat, mintha csak egy pillanat választaná el attól, hogy előrántsa. Norren lélegzete elmélyül, szeme idegesen méri végig a jövevényt. Lábai kissé szélesebbre csúsznak, tartása védekezőbbé válik, de végül a kérdés ugyanúgy előtör belőle, mint az imént.*
- Ettvallder?
*Ismétli meg a korábbi kérdést, hangja már egy fokkal határozottabb, de még mindig nem biztos a válaszban.
Egy hosszú másodpercig nem mozdul, csak a fehér hajút figyeli. Aztán, amikor látja, hogy a kard végül a hüvelyben marad, és nem villan ki belőle acél, lassan enged a saját feszességéből. Pengéjét visszacsúsztatja a hátára, a markolatnál biztosan rögzíti. A mozdulat kimért, óvatos, de határozott.
Ezután újra a kölyökre pillant, majd a két jövevényre. A feszültségből marad még a hangjában, ahogy megszólal.*
- Valaki lenne szíves beszámolni arról, hogy mi a fészkes fene folyik itt?
*érdi, most már egyértelműen követelve a választ.
A fehér hajú azonban nem áll le magyarázkodni, inkább a sebesülthöz térdel. Ruhájából anyagot tép, s már köti is a fiú fejét. Szavai világosak, gyógyitalt vagy varázslatot kér. Norren szeme megvillan, szemöldöke lassan felszalad. Tekintete a másik kettőn jár végig, majd végül szélesen széttárja karjait, jelezve: belőle aztán semmi efféle nem telik.*
- Szerintem kihúzza az első ispotályig. Inkább a sokk bánt el vele, mint a vérveszteség.
*Mondja, szavainak száraz élét nem csökkenti semmi. Egy hosszú, nehéz sóhaj szakad fel belőle. Fejét hátrabiccenti, tekintete végigfut a Holdudvar falain, mintha a helytől várna választ. A levegő sűrű, a földön a vér fémes szaga már keveredik a porral.*
- Hozok egy kis pálinkát. Azzal kifertőtlenítjük. Már ha nektek is megfelel.
*Teszi hozzá végül, miközben lassan kiegyenesedik. Egy utolsó pillantást vet a fiúra, majd a két idegenre, mielőtt mozdulna a fogadó belseje felé, hogy ital után kutasson.*
6552. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:07:48
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:07:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Különös este//
*Épp csak egy hajszálon múlik, hogy nem tör ki belőle a nevetés, mikor meggondolatlanul megbízhatóságot feltételeznek róla. A gerincesség és a kereskedés egyébként köszönőviszonyban sem állnak egymással, de a Dayaneerhez hasonló kufárok képe szerepelhetne a díszes lichanechi lexikonokban a megbízhatóság ellentéteként. Persze Rundengart csúszómászó stílusából is tisztán látszik, hogy bizonyosan címeres gazember, de csak a maga nagypolgári kisstílű módján. Egy kis uzsoráskodás, vesztegetések, fenyegetések - ezek még a legnívósabb jó hírű kalmároknál is előfordulnak, a nyugaton és a szabad vizeken ezeknek a morális megkérdőjelezése legfeljebb csak nevetség tárgya. Ó, ha a másik tudná miféle mocskos ügyletekben vett részt, hány ember vágott át, vagy hány haláláért felel, bizonyosan ő is rettentően jót mulatna bájolgó feltételezésén. Persze ezek nincsenek ráírva, s talán a női idomok könnyen elvonják a figyelmet a nyilvánvalóról: bár nem tűnik vérmes kalóznak, zöld irbiszpillantásaiban ott dereng a baljóslat.
A hahota elmarad, sikerül széles, sejtelmes mosollyá csillapítani.*
- Az oroszlán is megnyerő állat Rundengart, az ember mégsem bízhat feltétlenül abban, hogy nem harap a húsába. *szavaiba csempészik valami művi anyai dorgálást, mintha éppen kedvesen magyarázná egy gyermeknek, idegenekkel márpedig nem állunk szóba. Hogy magára érti-e vagy általánosságban beszél, azt viszont nehéz volna kihámozni.
Némi undor kavarog a gyomrában, ahogy a kövér ujjakat látja a gyümölcstálba markolni, a szaftos almadarabokat csámcsogva forgatni a szájában. Tokája minden mozdulatnál megremeg, mintha külön életet élne.*
- Nos a kedves neje igencsak szerencsés lehet. Nem könnyű ám manapság olyan férfit találni, aki ilyen jól kiismeri a női lelket. *a bók lágyan, bársonyos hangon siklik az ajkain, a mögötte meghúzódó maró gúnyról csak neki van tudomása.
A wegtoreni lassan hátradől a székében, ráncolódó fehér ingét rutinosan megigazítja majd egyik lábát átdobja a másikon. A csizma sarka tompán koppan az asztal lábán. Arany karperecei csendülnek, amikor újabb korty sört emel ajkához, ajkai szélén ott marad a hab fehér íve a mélyvörös festék fölött. Egy gyors mozdulattal azért megszabadul tőle mielőtt ismét szóra nyitná száját.*
- Mostanság sajnos nem valószínű, hogy hazalátogatok, de ha mégis úgy alakulna, mindenképpen értesítem! *kedélyesen pipájába szív és fúj pár karikát szórakozottan a levegőbe. Mielőtt a kérdésre felelne próbálja követni a férfi pillantását diszkréten, hogy kit is pillanthatott meg, de sajnos nem sikerül megfejtenie.*
- Ó, hát egyértelműen a nívós társaság vonzott ide *Magában csak viccel ugyan, de valóban, még a taszító Ipsioni úr társasága is üdítő most a Rumos Rókalyukban esténként ülésező professzorok színvonalas tudományos értekezéseihez képest. Még egy napig hallgatnia kellett volna Dulodorte kapitány szeszgőzös nótáit valószínűleg puszta kézzel tépte volna ki a nyelvét. Sokat nem rontana mondjuk a beszédkészségén, az állandó szipákolás már megtette helyette.*
- Ezeknél sajnos kényesebb portéka érdekelne *kicsit közelebb inti bizalmasan, de tart egy tisztes távolságot maguk között* - Egy kis gyógynövény. *zöld pillantásai célozgatva villannak, kíváncsian fürkészi a hájas vonásokat, vajon érti-e mire gondol, s ha igen, vajon felháborodik-e. Szerencsére kétes megfogalmazásának köszönhetően még könnyedén visszatáncolhat.*
*Épp csak egy hajszálon múlik, hogy nem tör ki belőle a nevetés, mikor meggondolatlanul megbízhatóságot feltételeznek róla. A gerincesség és a kereskedés egyébként köszönőviszonyban sem állnak egymással, de a Dayaneerhez hasonló kufárok képe szerepelhetne a díszes lichanechi lexikonokban a megbízhatóság ellentéteként. Persze Rundengart csúszómászó stílusából is tisztán látszik, hogy bizonyosan címeres gazember, de csak a maga nagypolgári kisstílű módján. Egy kis uzsoráskodás, vesztegetések, fenyegetések - ezek még a legnívósabb jó hírű kalmároknál is előfordulnak, a nyugaton és a szabad vizeken ezeknek a morális megkérdőjelezése legfeljebb csak nevetség tárgya. Ó, ha a másik tudná miféle mocskos ügyletekben vett részt, hány ember vágott át, vagy hány haláláért felel, bizonyosan ő is rettentően jót mulatna bájolgó feltételezésén. Persze ezek nincsenek ráírva, s talán a női idomok könnyen elvonják a figyelmet a nyilvánvalóról: bár nem tűnik vérmes kalóznak, zöld irbiszpillantásaiban ott dereng a baljóslat.
A hahota elmarad, sikerül széles, sejtelmes mosollyá csillapítani.*
- Az oroszlán is megnyerő állat Rundengart, az ember mégsem bízhat feltétlenül abban, hogy nem harap a húsába. *szavaiba csempészik valami művi anyai dorgálást, mintha éppen kedvesen magyarázná egy gyermeknek, idegenekkel márpedig nem állunk szóba. Hogy magára érti-e vagy általánosságban beszél, azt viszont nehéz volna kihámozni.
Némi undor kavarog a gyomrában, ahogy a kövér ujjakat látja a gyümölcstálba markolni, a szaftos almadarabokat csámcsogva forgatni a szájában. Tokája minden mozdulatnál megremeg, mintha külön életet élne.*
- Nos a kedves neje igencsak szerencsés lehet. Nem könnyű ám manapság olyan férfit találni, aki ilyen jól kiismeri a női lelket. *a bók lágyan, bársonyos hangon siklik az ajkain, a mögötte meghúzódó maró gúnyról csak neki van tudomása.
A wegtoreni lassan hátradől a székében, ráncolódó fehér ingét rutinosan megigazítja majd egyik lábát átdobja a másikon. A csizma sarka tompán koppan az asztal lábán. Arany karperecei csendülnek, amikor újabb korty sört emel ajkához, ajkai szélén ott marad a hab fehér íve a mélyvörös festék fölött. Egy gyors mozdulattal azért megszabadul tőle mielőtt ismét szóra nyitná száját.*
- Mostanság sajnos nem valószínű, hogy hazalátogatok, de ha mégis úgy alakulna, mindenképpen értesítem! *kedélyesen pipájába szív és fúj pár karikát szórakozottan a levegőbe. Mielőtt a kérdésre felelne próbálja követni a férfi pillantását diszkréten, hogy kit is pillanthatott meg, de sajnos nem sikerül megfejtenie.*
- Ó, hát egyértelműen a nívós társaság vonzott ide *Magában csak viccel ugyan, de valóban, még a taszító Ipsioni úr társasága is üdítő most a Rumos Rókalyukban esténként ülésező professzorok színvonalas tudományos értekezéseihez képest. Még egy napig hallgatnia kellett volna Dulodorte kapitány szeszgőzös nótáit valószínűleg puszta kézzel tépte volna ki a nyelvét. Sokat nem rontana mondjuk a beszédkészségén, az állandó szipákolás már megtette helyette.*
- Ezeknél sajnos kényesebb portéka érdekelne *kicsit közelebb inti bizalmasan, de tart egy tisztes távolságot maguk között* - Egy kis gyógynövény. *zöld pillantásai célozgatva villannak, kíváncsian fürkészi a hájas vonásokat, vajon érti-e mire gondol, s ha igen, vajon felháborodik-e. Szerencsére kétes megfogalmazásának köszönhetően még könnyedén visszatáncolhat.*
6551. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 17:32:10
Üzenet elküldve: 2025-08-20 17:32:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
*A karom alapvetően az arca felszínét sértette meg, így a szemben sem hatolt elég mélyre, hogy az csúnyán vérezzen; Venthel egyelőre nincs életveszélyben, a vér valószínűleg az arcán keresztülhasító karomnyomból folyik. Az egyetlen egy, ami a szemkörnyékéről származik, az a kocsonyás, átlátszó kis patak arcán, ami egykoron szeme volt. A karom a szemhártyát sértette, ami roppant fájdalmas, ezért is került sokkba, majd ájult el.
Ha a seb nincs időben kifertőtlenítve, veszélyesen, méghozzá életveszélyesen el is fertőződhet, így ha Venthel ébren lenne és konyítana is ehhez bármelyest, mindenképpen a fertőtlenítéssel kezdené.
Azonban Venthel most álmodik. Hat idegen, sötét alakról, akik hirtelen karmokat növesztenek, kígyónyelvüket öltik rá, majd egyszerre karmolnak felé. Ő harcol ellenük, de nincs mivel, és egy véget nem érő macska-egér játéknak tűnik számára ez az álom, ahol szélmalomharcot vív Norgen és szülei gyilkosának kiméráival.*
*A karom alapvetően az arca felszínét sértette meg, így a szemben sem hatolt elég mélyre, hogy az csúnyán vérezzen; Venthel egyelőre nincs életveszélyben, a vér valószínűleg az arcán keresztülhasító karomnyomból folyik. Az egyetlen egy, ami a szemkörnyékéről származik, az a kocsonyás, átlátszó kis patak arcán, ami egykoron szeme volt. A karom a szemhártyát sértette, ami roppant fájdalmas, ezért is került sokkba, majd ájult el.
Ha a seb nincs időben kifertőtlenítve, veszélyesen, méghozzá életveszélyesen el is fertőződhet, így ha Venthel ébren lenne és konyítana is ehhez bármelyest, mindenképpen a fertőtlenítéssel kezdené.
Azonban Venthel most álmodik. Hat idegen, sötét alakról, akik hirtelen karmokat növesztenek, kígyónyelvüket öltik rá, majd egyszerre karmolnak felé. Ő harcol ellenük, de nincs mivel, és egy véget nem érő macska-egér játéknak tűnik számára ez az álom, ahol szélmalomharcot vív Norgen és szülei gyilkosának kiméráival.*
6550. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 17:06:26
Üzenet elküldve: 2025-08-20 17:06:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
* A földön kiabáló férfit nehéz nem észrevenni. A vér valószínűleg tőle származik, ráadásul még ki is dobta valaki az ablakon. Nem lehet túl kellemes érzés. Ami viszont különösebben meglepi azok a felé intézett szavak. *
- A démon?
* Ismétli a lényeget, majd kirohan a szobából. Hát mellettük ment el, hogy nem vette észre? Nem csukja be maga mögött az ajtót, hagy lássák csak, hogy mi történt odabenn. A folyosón átszalad, majd a lépcsőn szinte leugrik a földszintre. Néhányan biztos zavarodva tekintenek feléje. Nem szükséges rájuk nézni, hogy tudja mire gondolnak. “Ezt meg mi lelete?” Ő is hasonlóan véleményen lenne. Hamarosan ő is csatlakozik a díszes csapathoz a holdudvarban. Kezében ott pihen a kardja, előhúzva ugyan még nincsen, de hüvelykujjával már elkezdte a folyamatot. A jelenlévők között körbenéz, mielőtt a földön fekvőhöz menne. Pont időben jött, hogy fültanúja legyen az elf kérdésének. Itt bizony egy nő, sem démont nem lát. Hacsak nem alakváltó, úgy kétli, hogy ezek lennének. Hamarosan el is engedi a kardját, majd oda is lép a földön fekvő Venthelhez. *
- Elég!
* Szól oda mielőtt csak rontanának a helyzeten, majd letérdel a férfi mellé. *
- Bassza meg. Elájult. Ha nem teszünk valamit a vérveszteség lesz a legkisebb baja.
* Azzal letép egy darabot a csuklyájából és körbetekeri vele a fejének azon részét, ahonnét csakúgy ömlik a vér. *
- Ha tudtok varázsolni, vagy van gyógyitalotok, azt ne most titkoljátok el.
* Szól a párosnak, de ha azok nem cselekednek, úgy más módszerhez kell folyamodnia. Jobb helyet nem tud, a kaszárnyába kell, hogy vigye. Bár ilyen állapotban nem biztos, hogy túléli az utat. *
* A földön kiabáló férfit nehéz nem észrevenni. A vér valószínűleg tőle származik, ráadásul még ki is dobta valaki az ablakon. Nem lehet túl kellemes érzés. Ami viszont különösebben meglepi azok a felé intézett szavak. *
- A démon?
* Ismétli a lényeget, majd kirohan a szobából. Hát mellettük ment el, hogy nem vette észre? Nem csukja be maga mögött az ajtót, hagy lássák csak, hogy mi történt odabenn. A folyosón átszalad, majd a lépcsőn szinte leugrik a földszintre. Néhányan biztos zavarodva tekintenek feléje. Nem szükséges rájuk nézni, hogy tudja mire gondolnak. “Ezt meg mi lelete?” Ő is hasonlóan véleményen lenne. Hamarosan ő is csatlakozik a díszes csapathoz a holdudvarban. Kezében ott pihen a kardja, előhúzva ugyan még nincsen, de hüvelykujjával már elkezdte a folyamatot. A jelenlévők között körbenéz, mielőtt a földön fekvőhöz menne. Pont időben jött, hogy fültanúja legyen az elf kérdésének. Itt bizony egy nő, sem démont nem lát. Hacsak nem alakváltó, úgy kétli, hogy ezek lennének. Hamarosan el is engedi a kardját, majd oda is lép a földön fekvő Venthelhez. *
- Elég!
* Szól oda mielőtt csak rontanának a helyzeten, majd letérdel a férfi mellé. *
- Bassza meg. Elájult. Ha nem teszünk valamit a vérveszteség lesz a legkisebb baja.
* Azzal letép egy darabot a csuklyájából és körbetekeri vele a fejének azon részét, ahonnét csakúgy ömlik a vér. *
- Ha tudtok varázsolni, vagy van gyógyitalotok, azt ne most titkoljátok el.
* Szól a párosnak, de ha azok nem cselekednek, úgy más módszerhez kell folyamodnia. Jobb helyet nem tud, a kaszárnyába kell, hogy vigye. Bár ilyen állapotban nem biztos, hogy túléli az utat. *
6549. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 16:34:36
Üzenet elküldve: 2025-08-20 16:34:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
*Lesütött szemmel áll. Tudja jól, hogy nem jó hírekkel tért vissza, nem kifejezetten jókkal. Vhorossi Úrnő nevetését sem érzi kimondottan vidámnak. Olyan érzése lesz tőle, mintha egy jéghideg kéz kaparná végig csigolyáit. Fejét lehajtja ahogy a nőstény megszólal, és csak bólint ha úgy érzi hogy arra van szükség.
Akkor sem mer felnézni, amikor érzékeli Úrnője közelítését. Nem lepi meg. Arra számít -teljes joggal- hogy a rossz hírek miatt ismét büntetést kap. Néha nem számít, ha valaki csak a hírt viszi. Ennek ellenére összerezzen az érintéstől, és csak egy hosszúra nyúlt szívdobbanásnyi idő múlva tudatosul benne, hogy az a kéz, hogy azok az ujjak nem fájdalmat okoznak. Meglepett sóhaj-szerűség szakad fel mellkasáról. Az érintés gyengédsége szinte teljesen feledteti vele a reggeli verés összes fájdalmát. A pillanat viszont hamar elmúlik, fejbőrébe fájdalom nyilall, és ettől azonnal újra felfogja, hogy hol a helye. Engedelmeskedik a kéz utasításának és az ajtó felé igyekszik. Nem szólal meg, csupán buzgón bólogat az utasítást hallva, és gyors mozdulatokkal apró kitérőt tesz, hogy magához vegye az Úrnője összepakolt holmiját. Útja az ajtón kilépve a szomszédos szoba felé kanyarodik, hogy Elireya Úrnő ruháit és apróságait is összepakolja. Talán nem most mutatja be élete legszebb hajtogatását és pakkolását, de most sietni akar. Később majd módot kerít a csomag szép elrendezésére.
A két Úrnő holmijával felpakolva próbál minél hamarabb leérni az istállóba, hogy Vhorossi Úrnő utasításának megfelelően előkészítse a lovakat. Tudja, hogy késésben van a kérés teljesítésével, és bízik benne hogy Úrnője ezúttal elnézi ezt neki. Reméli hogy Elireya Úrnő sem most akarja megleckéztetni őt, hiszen ezúttal azért van késésben, mert az ő széthagyott ruháját, csizmáit és levetett fehérneműjét pakolta ennyi ideig.
A lovakkal sem próbál sokat piszmogni, persze mind a hármat nem lehet egy pillanat alatt előkészíteni. Nem szeretné, ha bármelyik Úrnő alatt elfordulna a nyereg. Sokadjára jut eszébe, hogy mennyire jó lenne mindezt nem egyedül intézni.
Mikor végre minden kész, izzadtságtól csillogó arccal áll meg az Úrnők előtt.*
- Minden kész, ahogy utasítani kegyeskedett, Úrnőm. *-jelenti. Tekintete megrebben az Úrnő csizmáján.-* Bátorkodhatom megkérdezni hogy Úrnőm kívánja-e, hogy elvezessem az Úrnőket a Kúriához..?
*Lesütött szemmel áll. Tudja jól, hogy nem jó hírekkel tért vissza, nem kifejezetten jókkal. Vhorossi Úrnő nevetését sem érzi kimondottan vidámnak. Olyan érzése lesz tőle, mintha egy jéghideg kéz kaparná végig csigolyáit. Fejét lehajtja ahogy a nőstény megszólal, és csak bólint ha úgy érzi hogy arra van szükség.
Akkor sem mer felnézni, amikor érzékeli Úrnője közelítését. Nem lepi meg. Arra számít -teljes joggal- hogy a rossz hírek miatt ismét büntetést kap. Néha nem számít, ha valaki csak a hírt viszi. Ennek ellenére összerezzen az érintéstől, és csak egy hosszúra nyúlt szívdobbanásnyi idő múlva tudatosul benne, hogy az a kéz, hogy azok az ujjak nem fájdalmat okoznak. Meglepett sóhaj-szerűség szakad fel mellkasáról. Az érintés gyengédsége szinte teljesen feledteti vele a reggeli verés összes fájdalmát. A pillanat viszont hamar elmúlik, fejbőrébe fájdalom nyilall, és ettől azonnal újra felfogja, hogy hol a helye. Engedelmeskedik a kéz utasításának és az ajtó felé igyekszik. Nem szólal meg, csupán buzgón bólogat az utasítást hallva, és gyors mozdulatokkal apró kitérőt tesz, hogy magához vegye az Úrnője összepakolt holmiját. Útja az ajtón kilépve a szomszédos szoba felé kanyarodik, hogy Elireya Úrnő ruháit és apróságait is összepakolja. Talán nem most mutatja be élete legszebb hajtogatását és pakkolását, de most sietni akar. Később majd módot kerít a csomag szép elrendezésére.
A két Úrnő holmijával felpakolva próbál minél hamarabb leérni az istállóba, hogy Vhorossi Úrnő utasításának megfelelően előkészítse a lovakat. Tudja, hogy késésben van a kérés teljesítésével, és bízik benne hogy Úrnője ezúttal elnézi ezt neki. Reméli hogy Elireya Úrnő sem most akarja megleckéztetni őt, hiszen ezúttal azért van késésben, mert az ő széthagyott ruháját, csizmáit és levetett fehérneműjét pakolta ennyi ideig.
A lovakkal sem próbál sokat piszmogni, persze mind a hármat nem lehet egy pillanat alatt előkészíteni. Nem szeretné, ha bármelyik Úrnő alatt elfordulna a nyereg. Sokadjára jut eszébe, hogy mennyire jó lenne mindezt nem egyedül intézni.
Mikor végre minden kész, izzadtságtól csillogó arccal áll meg az Úrnők előtt.*
- Minden kész, ahogy utasítani kegyeskedett, Úrnőm. *-jelenti. Tekintete megrebben az Úrnő csizmáján.-* Bátorkodhatom megkérdezni hogy Úrnőm kívánja-e, hogy elvezessem az Úrnőket a Kúriához..?
6548. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 15:52:10
Üzenet elküldve: 2025-08-20 15:52:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keimuthya//
*Míg a lánynak az a fura, hogy megnyílik valaki előtt, számára az a fura, hogy megnyílnak neki, még ha csak egy kicsit is. Sosem gondolt magára különösebben bizalomgerjesztő fickóként, és ami talán fontosabb, mások sem tették ezt vele kapcsolatban. És soha nem is igyekezett rájátszani erre. Elég, ha csak a lányhoz intézett legelső szavaira emlékszik vissza – minden volt, csak kedves nem. De aztán..? Nos, utána is inkább csak amolyan bajtársias együttérzés vezérelte. És még később a kíváncsiság. És most, tessék, már ott tartanak, hogy befejezték az első közösen elköltött ebédjüket.*
- Jó, *-önkéntelenül is visszhangozza Keimuthya szavát-* az hasznos lesz. Mikor és honnan indultak, ha tudod, hogy ki volt a karaván vezetője, esetleg kik tartottak még vele..
*Aprót legyint. A lánynak valószínűleg nincs is szüksége erre a fajta emlékeztetőre. Egy pillanatra meglepetten néz Keimuthyára ahogy az újra megszólal, tekintete a lány szeméről a mosolyára ugrik. Mire válaszul megrázza a fejét, szája sarkában apró mosolyránc kezd elmélyülni.*
- Ugyan, hagyd ezt. Nem kell hálálkodnod! *-és komolyan is gondolja a szavait. Segít, mert így érzi.. nos, mert így érzi helyesnek, bármennyire is meglepi belül ez a felismerés. És egyébként is, mit várhatna el az íjászlánytól?
Tekintete követi a lány mozdulatait ahogy az magától értetődő természetességgel fogja össze a tányérjaikat, és ez emlékezteti arra, hogy Keimuthya tényleg nem sok fogadóban járhatott még. Nem különösebben szokott ilyet csinálni senki, akit ismer. Feláll, karjára veszi bélelt kabátját és a pulthoz lép. A kedvesség vagy figyelmesség jeléül szolgáló vizeskorsót elfogadja és átveszi, ez is csak tovább árnyalja a benne kialakuló képet a lányról.*
- Köszönöm! *-mondja, még mindig azzal a halvány félmosollyal-* A tiédre is!
*És jólesőn kiissza maga is a hűvös italt. Csak pár lépéssel marad le a lány után ahogy az a fegyvereihez lép és felszerelkezik, addig maga is felhúzza kabátját. Nincs rá szüksége. De nála van. Kézben cipelni meg nem akarja, a fene vigye el..! Csöndben, apró bólintással nyugtázza Keimuthya ki nem mondott jelzését. Az ajtóhoz lép, kitárja, szinte ösztönös mozdulattal körbepislant ahogy kilép. Régi rutin.*
- Gyere, *-fordul hátra, a lány felé-* szerencsére nem kell nagyon messzire mennünk.
*Míg a lánynak az a fura, hogy megnyílik valaki előtt, számára az a fura, hogy megnyílnak neki, még ha csak egy kicsit is. Sosem gondolt magára különösebben bizalomgerjesztő fickóként, és ami talán fontosabb, mások sem tették ezt vele kapcsolatban. És soha nem is igyekezett rájátszani erre. Elég, ha csak a lányhoz intézett legelső szavaira emlékszik vissza – minden volt, csak kedves nem. De aztán..? Nos, utána is inkább csak amolyan bajtársias együttérzés vezérelte. És még később a kíváncsiság. És most, tessék, már ott tartanak, hogy befejezték az első közösen elköltött ebédjüket.*
- Jó, *-önkéntelenül is visszhangozza Keimuthya szavát-* az hasznos lesz. Mikor és honnan indultak, ha tudod, hogy ki volt a karaván vezetője, esetleg kik tartottak még vele..
*Aprót legyint. A lánynak valószínűleg nincs is szüksége erre a fajta emlékeztetőre. Egy pillanatra meglepetten néz Keimuthyára ahogy az újra megszólal, tekintete a lány szeméről a mosolyára ugrik. Mire válaszul megrázza a fejét, szája sarkában apró mosolyránc kezd elmélyülni.*
- Ugyan, hagyd ezt. Nem kell hálálkodnod! *-és komolyan is gondolja a szavait. Segít, mert így érzi.. nos, mert így érzi helyesnek, bármennyire is meglepi belül ez a felismerés. És egyébként is, mit várhatna el az íjászlánytól?
Tekintete követi a lány mozdulatait ahogy az magától értetődő természetességgel fogja össze a tányérjaikat, és ez emlékezteti arra, hogy Keimuthya tényleg nem sok fogadóban járhatott még. Nem különösebben szokott ilyet csinálni senki, akit ismer. Feláll, karjára veszi bélelt kabátját és a pulthoz lép. A kedvesség vagy figyelmesség jeléül szolgáló vizeskorsót elfogadja és átveszi, ez is csak tovább árnyalja a benne kialakuló képet a lányról.*
- Köszönöm! *-mondja, még mindig azzal a halvány félmosollyal-* A tiédre is!
*És jólesőn kiissza maga is a hűvös italt. Csak pár lépéssel marad le a lány után ahogy az a fegyvereihez lép és felszerelkezik, addig maga is felhúzza kabátját. Nincs rá szüksége. De nála van. Kézben cipelni meg nem akarja, a fene vigye el..! Csöndben, apró bólintással nyugtázza Keimuthya ki nem mondott jelzését. Az ajtóhoz lép, kitárja, szinte ösztönös mozdulattal körbepislant ahogy kilép. Régi rutin.*
- Gyere, *-fordul hátra, a lány felé-* szerencsére nem kell nagyon messzire mennünk.
6547. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 14:46:42
Üzenet elküldve: 2025-08-20 14:46:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Miközben a férfi bocsánatkérését hallgatja, nagyot kortyol borából, valahogy a fókuszált mozdulat segít neki kicsit lehiggadni. A mellkasa kellemetlenül feszít, ahogy próbálja a mélybe taposni a néha-néha feltörni kívánó haragot és szomorúságot. Érzi, szorul a torka, ahogy megkísérti a sírás, mennyire egyszerű volna most kipityeregnie magát és egy időre könnyen megszabadulni ettől a feszültségtől. Ysanee azonban remekül tudja palástolni az érzéseit, tökéletesen kontroll alatt tartja őket, nem is igen jellemző rá, hogy bármire heves érzelemmel reagálna. Néha-néha óvatlan pillanatokban előfordul, hogy nem tudja maradéktalanul fékezni magát, ennek lehetett szemtanúja egyszer a mélységi is, de most nem áll szándékában gyengének mutatkozni.
Most ő szakítja el pillantásait a bárdtól. Elgondolkodva, némán figyeli a falon táncoló fáklyafényeket, azon tűnődik mennyivel könnyebb lenne minden, ha nem botlana újra és újra Calebe. Milyen egyszerű volt előtte az élete: nem volt szüksége arra, hogy bárkiben megbízzon, nem aggódott senkiért, nem égette senki hiánya. Azonban el sem tudná már képzelni ezek nélkül a napjait.
Bosszúsan sóhajt fel saját felismerésére.*
- Ha nem te tűnsz el, valószínűleg én tettem volna meg előbb-utóbb. *Valójában erről nincs teljesen meggyőződve, de valahogy ki akarja ráncigálni magát ebből a kiszolgáltatott szerepből.* - Azt hiszem egyszerűen ilyenek vagyunk. *teszi hozzá, ajka szomorkás mosolyra húzódik. Úgy tervezte pedig, hogy ha egyszer még valaha összefut egykori szeretőjével, az istenek legyenek rá a tanúi, rettenetesen felpofozza. Vagy képzetei némelyikében itallal öntötte képen, néha kegyetlenül ágyékon rúgta. Valahogy azonban nem érez már késztetést egyikre sem. Bármennyire is bosszantja őt az érzés, minden fájdalma és dühe ellenére örül, hogy újra látja.
Vesz egy mély, józanító, nyugtató lélegzetet, s a következő pillanatban máris pimaszul fúrja szemeit a szürkékbe.*
- Megpróbálhatom *felel a bocsánatkérés dolgára, de tekintete máris baljósa szemtelenséggel villan, sejthető, hogy nem adja magát egykönnyen.*
– De tudod, Cale… *sóhajt fel színpadiasan* - A bocsánat nem olyasmi, amit egy szép vallomásért vagy egy elsuttogott ígéretért csak úgy osztogat az ember. *rosszallón csóválja a fejét, ábrázata olyan ártatlan, mintha egy olyan szabályról lenne szó, amit sajnos nem ő hozott, de kénytelen betartani. Törvényi kötelességnek kelletlenül eleget tevő címeres polgár.
Közelebb inti, s ha a férfi hozzá hajol, egy határozott mozdulattal markol a felsőjébe, hogy fenyegetően közel húzza. Szíve nagyokat dobban a közelségtől, de egy pillanatig sem látszik rajta, hogy feszélyezi. Hangja suttogóra vált, édesen duruzsol* - Meg kell dolgozni érte.
*A szürke ajkakra sandít, mintha csak egy hosszúra tervezett csókot készítene elő, de végül csak elereszti a bárdot, s játékosan távolabb taszítja magától majd felhajtja itala maradékát.*
- Kezdetnek megteszi egy kupa bor.
*Miközben a férfi bocsánatkérését hallgatja, nagyot kortyol borából, valahogy a fókuszált mozdulat segít neki kicsit lehiggadni. A mellkasa kellemetlenül feszít, ahogy próbálja a mélybe taposni a néha-néha feltörni kívánó haragot és szomorúságot. Érzi, szorul a torka, ahogy megkísérti a sírás, mennyire egyszerű volna most kipityeregnie magát és egy időre könnyen megszabadulni ettől a feszültségtől. Ysanee azonban remekül tudja palástolni az érzéseit, tökéletesen kontroll alatt tartja őket, nem is igen jellemző rá, hogy bármire heves érzelemmel reagálna. Néha-néha óvatlan pillanatokban előfordul, hogy nem tudja maradéktalanul fékezni magát, ennek lehetett szemtanúja egyszer a mélységi is, de most nem áll szándékában gyengének mutatkozni.
Most ő szakítja el pillantásait a bárdtól. Elgondolkodva, némán figyeli a falon táncoló fáklyafényeket, azon tűnődik mennyivel könnyebb lenne minden, ha nem botlana újra és újra Calebe. Milyen egyszerű volt előtte az élete: nem volt szüksége arra, hogy bárkiben megbízzon, nem aggódott senkiért, nem égette senki hiánya. Azonban el sem tudná már képzelni ezek nélkül a napjait.
Bosszúsan sóhajt fel saját felismerésére.*
- Ha nem te tűnsz el, valószínűleg én tettem volna meg előbb-utóbb. *Valójában erről nincs teljesen meggyőződve, de valahogy ki akarja ráncigálni magát ebből a kiszolgáltatott szerepből.* - Azt hiszem egyszerűen ilyenek vagyunk. *teszi hozzá, ajka szomorkás mosolyra húzódik. Úgy tervezte pedig, hogy ha egyszer még valaha összefut egykori szeretőjével, az istenek legyenek rá a tanúi, rettenetesen felpofozza. Vagy képzetei némelyikében itallal öntötte képen, néha kegyetlenül ágyékon rúgta. Valahogy azonban nem érez már késztetést egyikre sem. Bármennyire is bosszantja őt az érzés, minden fájdalma és dühe ellenére örül, hogy újra látja.
Vesz egy mély, józanító, nyugtató lélegzetet, s a következő pillanatban máris pimaszul fúrja szemeit a szürkékbe.*
- Megpróbálhatom *felel a bocsánatkérés dolgára, de tekintete máris baljósa szemtelenséggel villan, sejthető, hogy nem adja magát egykönnyen.*
– De tudod, Cale… *sóhajt fel színpadiasan* - A bocsánat nem olyasmi, amit egy szép vallomásért vagy egy elsuttogott ígéretért csak úgy osztogat az ember. *rosszallón csóválja a fejét, ábrázata olyan ártatlan, mintha egy olyan szabályról lenne szó, amit sajnos nem ő hozott, de kénytelen betartani. Törvényi kötelességnek kelletlenül eleget tevő címeres polgár.
Közelebb inti, s ha a férfi hozzá hajol, egy határozott mozdulattal markol a felsőjébe, hogy fenyegetően közel húzza. Szíve nagyokat dobban a közelségtől, de egy pillanatig sem látszik rajta, hogy feszélyezi. Hangja suttogóra vált, édesen duruzsol* - Meg kell dolgozni érte.
*A szürke ajkakra sandít, mintha csak egy hosszúra tervezett csókot készítene elő, de végül csak elereszti a bárdot, s játékosan távolabb taszítja magától majd felhajtja itala maradékát.*
- Kezdetnek megteszi egy kupa bor.
6546. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 13:41:40
Üzenet elküldve: 2025-08-20 13:41:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ettvallder//
*Ő maga nem gondolja, hogy bárkivel is el kell tölteni egy éjjelt, hogy eldönthesse, ínyére van-e vagy sem. Nagyon furcsa világot élnének, ha így működne. Ugyanakkor nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy Ettvallder másképp gondolja e dolgot.
Végül a férfiember megemlíti az egykoron ellopott árut. Nagyon jól tudja, miről van szó. Meg sem fordult a fejében, hogy Ettvallder esetleg nem tudja, hogy egyébként ott virít a neve a körözvényen.*
-Nem tudom, miről beszélsz. *Hazudja szemrebbenés nélkül. Bármennyire is a Hét Varjút szolgálja a fehérhajú, nem volt annyi dolga vele, hogy megbízzon benne.
Szerencséjére a beszélgetés hamar véget ér; ajtócsapódás, ordítások, Ettvallder neve... A legjobbnak látja, ha ő ebből kimarad. Egyrészt Alissänát várja, másrészt a világért sem menne bele semmi ostobaságba itt, Artheniorban. Úgyhogy csak biccent a harcos felé, mielőtt visszaseggelne az ajtó mögé, hogy aztán gondosan becsukja azt maga után.*
*Ő maga nem gondolja, hogy bárkivel is el kell tölteni egy éjjelt, hogy eldönthesse, ínyére van-e vagy sem. Nagyon furcsa világot élnének, ha így működne. Ugyanakkor nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy Ettvallder másképp gondolja e dolgot.
Végül a férfiember megemlíti az egykoron ellopott árut. Nagyon jól tudja, miről van szó. Meg sem fordult a fejében, hogy Ettvallder esetleg nem tudja, hogy egyébként ott virít a neve a körözvényen.*
-Nem tudom, miről beszélsz. *Hazudja szemrebbenés nélkül. Bármennyire is a Hét Varjút szolgálja a fehérhajú, nem volt annyi dolga vele, hogy megbízzon benne.
Szerencséjére a beszélgetés hamar véget ér; ajtócsapódás, ordítások, Ettvallder neve... A legjobbnak látja, ha ő ebből kimarad. Egyrészt Alissänát várja, másrészt a világért sem menne bele semmi ostobaságba itt, Artheniorban. Úgyhogy csak biccent a harcos felé, mielőtt visszaseggelne az ajtó mögé, hogy aztán gondosan becsukja azt maga után.*
6545. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 09:50:51
Üzenet elküldve: 2025-08-20 09:50:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tullus//
*Furcsa érzés a számára kitárulkozni bárki előtt is. Hogy is na? Hát Keimynek soha nem volt barátnője, akivel pusmoghatott a sarokban, akivel megoszthatta volna gondolatait. Testvérekkel sem büszkélkedhet, hiszen ha volnának fivérei, akkor nem ő indult volna útnak apját megkeresni. Valami van Tullusban, ami miatt a lány mégis megnyílt a férfi előtt.*
-Jó. *Sóhajt egy rövidet.* Menjünk most. Az ebédet úgy is elfogyasztottuk. Én közben összeszedem a gondolataimat, amit a karavánról tudok.
*Mert minden apró információmorzsa fontos lehet.*
-Nem is tudom, hogyan fogom meghálálni a segítségedet.
*Mosolyodik el, mert tényleg nagyon hálás a férfinek, hiszen ismeretlenül is felajánlotta a segítségét. Hirtelen eszébe villan az első néhány perc, amikor megismerkedtek. Milyen rendreutasító volt Tullus, ő pedig megszeppenve engedelmeskedett. De, ha nem csal a megérzése kellemes ismeretség lesz ebből.
Feláll, megofgja mind a kettőjük tányérját, a mozdulat megszokott, és elindul a pultfelé, hogy a készségeket visszavigye. A pultnál még rendel 4aranyért két korsó friss, hűvös Vizet, melyből az egyiket Tullus felé nyújtja. Úgy véli a férfi is szomjas lehet az ételre.*
-Egészségedre.
*Emeli a korsót ajkaihoz, és hosszasan iszik. Amikor kiürül a korsó, a fegyvertartóhoz lép, és újfent a vállára akasztja az íjat és a nyílvesszős tegezt, ezzel jelezve, hogy útra kész. A továbbiakban a férfi kell hagyatkoznia, mert nemt udja merre van a piac.*
*Furcsa érzés a számára kitárulkozni bárki előtt is. Hogy is na? Hát Keimynek soha nem volt barátnője, akivel pusmoghatott a sarokban, akivel megoszthatta volna gondolatait. Testvérekkel sem büszkélkedhet, hiszen ha volnának fivérei, akkor nem ő indult volna útnak apját megkeresni. Valami van Tullusban, ami miatt a lány mégis megnyílt a férfi előtt.*
-Jó. *Sóhajt egy rövidet.* Menjünk most. Az ebédet úgy is elfogyasztottuk. Én közben összeszedem a gondolataimat, amit a karavánról tudok.
*Mert minden apró információmorzsa fontos lehet.*
-Nem is tudom, hogyan fogom meghálálni a segítségedet.
*Mosolyodik el, mert tényleg nagyon hálás a férfinek, hiszen ismeretlenül is felajánlotta a segítségét. Hirtelen eszébe villan az első néhány perc, amikor megismerkedtek. Milyen rendreutasító volt Tullus, ő pedig megszeppenve engedelmeskedett. De, ha nem csal a megérzése kellemes ismeretség lesz ebből.
Feláll, megofgja mind a kettőjük tányérját, a mozdulat megszokott, és elindul a pultfelé, hogy a készségeket visszavigye. A pultnál még rendel 4aranyért két korsó friss, hűvös Vizet, melyből az egyiket Tullus felé nyújtja.
Úgy véli a férfi is szomjas lehet az ételre.*-Egészségedre.
*Emeli a korsót ajkaihoz, és hosszasan iszik. Amikor kiürül a korsó, a fegyvertartóhoz lép, és újfent a vállára akasztja az íjat és a nyílvesszős tegezt, ezzel jelezve, hogy útra kész. A továbbiakban a férfi kell hagyatkoznia, mert nemt udja merre van a piac.*
6544. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 00:29:39
Üzenet elküldve: 2025-08-20 00:29:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Valuryennek fogalma sincs, hogy meddig ütötte ki a cyrolddal kevert dohányos pipafüst, és az elmúlt napok megterhelő összessége. A vérkertben történtek után kész csodának véli, hogy életben maradt, és megtisztelve érzi magát, hogy Eeyr valóban törődött vele annyira, hogy kimenekítse ostoba döntése következményei elől. Úgyhogy nem csoda, hogy keményen ágynak dőlt, és azt sem tudja melyik nap van, vagy hogy milyen napszak. Kettő fontos dolgot viszont biztosan tud. Az egyik, hogy ahogy kipattan a szeme, egészen kipihentnek, és újra ereje teljében érzi magát. Cilia sokat segített neki, ezért muszáj lesz még meghálálnia valamivel, illetve nyilván az istennőnek is le kell rónia tiszteletét. A másik dolog, hogy kiáltozást hall. Igaz csak halkan, de nem kerüli el a figyelmét, s mivel úgy tűnik, hogy valaki igencsak bajban lehet, nem beszélve a démonokról amit elcsíp, úgy érzi jobb, ha összekapja magát és utánanéz, hátha hasznossá tudja tenni magát és segíteni valakin. Azt ugyan kétli, hogy tényleg démonok járnának a Pegazusban, de ettől függetlenül ezer és egy magyarázata lehet ennek, amiből egyet sem fog megtudni, ha nem néz utána. Úgyhogy kikászálódik az ágyból, és el is indul a hang után kutakodni. Először a szobáknál hallgatózik kicsit, de ott nem hall és nem is lát semmi különöset, úgyhogy elindul a fogadótér felé. Nyurga lábai csak úgy szelik a lépcsőket, jól esik neki, hogy végre rendesen tud lépni, nem csak úgy, mint korábban. Azonban a fogadótér is nyugodtnak látszik, legalábbis egy fogadótérhez képest. Következőnek a fürdőt veszi célba, majd végül a holdudvarra vezeti kíváncsisága. Ahogy pedig kinyitja az ajtót és lép egy párat, rögtön látja, hogy nem csak hallucinált.*
-Eeyr nevére! Itt meg mi folyik?!
*Fintorogva nézi végig a fiatal férfit, akitől a kiáltás hallatszódott, legalábbis így tűnik logikusnak, aztán tekintete a másikra vándorol, aki egy karddal a kezében tétován áll.*
-Te tetted ezt vele, s most bevégeznéd amit elkezdtél?
*Hangja finom vonásaihoz egyáltalán nem passzol, látszik rajta, hogy feldúlt és értetlenül áll a helyzet előtt, s a legegyszerűbb, számára hirtelen legkézenfekvőbb következtetést vonja le.*
*Valuryennek fogalma sincs, hogy meddig ütötte ki a cyrolddal kevert dohányos pipafüst, és az elmúlt napok megterhelő összessége. A vérkertben történtek után kész csodának véli, hogy életben maradt, és megtisztelve érzi magát, hogy Eeyr valóban törődött vele annyira, hogy kimenekítse ostoba döntése következményei elől. Úgyhogy nem csoda, hogy keményen ágynak dőlt, és azt sem tudja melyik nap van, vagy hogy milyen napszak. Kettő fontos dolgot viszont biztosan tud. Az egyik, hogy ahogy kipattan a szeme, egészen kipihentnek, és újra ereje teljében érzi magát. Cilia sokat segített neki, ezért muszáj lesz még meghálálnia valamivel, illetve nyilván az istennőnek is le kell rónia tiszteletét. A másik dolog, hogy kiáltozást hall. Igaz csak halkan, de nem kerüli el a figyelmét, s mivel úgy tűnik, hogy valaki igencsak bajban lehet, nem beszélve a démonokról amit elcsíp, úgy érzi jobb, ha összekapja magát és utánanéz, hátha hasznossá tudja tenni magát és segíteni valakin. Azt ugyan kétli, hogy tényleg démonok járnának a Pegazusban, de ettől függetlenül ezer és egy magyarázata lehet ennek, amiből egyet sem fog megtudni, ha nem néz utána. Úgyhogy kikászálódik az ágyból, és el is indul a hang után kutakodni. Először a szobáknál hallgatózik kicsit, de ott nem hall és nem is lát semmi különöset, úgyhogy elindul a fogadótér felé. Nyurga lábai csak úgy szelik a lépcsőket, jól esik neki, hogy végre rendesen tud lépni, nem csak úgy, mint korábban. Azonban a fogadótér is nyugodtnak látszik, legalábbis egy fogadótérhez képest. Következőnek a fürdőt veszi célba, majd végül a holdudvarra vezeti kíváncsisága. Ahogy pedig kinyitja az ajtót és lép egy párat, rögtön látja, hogy nem csak hallucinált.*
-Eeyr nevére! Itt meg mi folyik?!
*Fintorogva nézi végig a fiatal férfit, akitől a kiáltás hallatszódott, legalábbis így tűnik logikusnak, aztán tekintete a másikra vándorol, aki egy karddal a kezében tétován áll.*
-Te tetted ezt vele, s most bevégeznéd amit elkezdtél?
*Hangja finom vonásaihoz egyáltalán nem passzol, látszik rajta, hogy feldúlt és értetlenül áll a helyzet előtt, s a legegyszerűbb, számára hirtelen legkézenfekvőbb következtetést vonja le.*
6543. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-20 00:24:55
Üzenet elküldve: 2025-08-20 00:24:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kaptat befelé a fogadóba. Még sosem járt ilyen forgalmas helyen. Tele van a feje a város zajával. Máris elege van az itteni népekből. Ekkora fogadóban sem járt még, de a pultost azért felismeri.*
- Zabálék!
*Vág rá a pultra. Türelmetlenül várja, hogy hozzák, amit kért.*
- Babfőzelék 10 arany. Jó?
*Próbálkozik a fogadós megértetni magát Sahhrkával. Nehéz dolga van. A lány végül egyesével szedegeti ki az aranyakat, míg a pultos rá nem bólint. Amint megkapja a főzeléket, kétpofára zabálni kezd. Szemei vadul forognak körbe-körbe, ahogy nézelődik, mit lehet itt még csinálni.*
- Zabálék!
*Vág rá a pultra. Türelmetlenül várja, hogy hozzák, amit kért.*
- Babfőzelék 10
arany. Jó?*Próbálkozik a fogadós megértetni magát Sahhrkával. Nehéz dolga van. A lány végül egyesével szedegeti ki az aranyakat, míg a pultos rá nem bólint. Amint megkapja a főzeléket, kétpofára zabálni kezd. Szemei vadul forognak körbe-körbe, ahogy nézelődik, mit lehet itt még csinálni.*
6542. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-19 23:56:17
Üzenet elküldve: 2025-08-19 23:56:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg barát nem vén barát//
-Ugyan, ne legyél ilyen kishitű! Ne becsüld alá magad. Aminek kint a helye úgyis kijön.
*Élcelődik egy kicsit a hosszúéletűvel, de természetesen nem akar neki rosszat. Az ivásnak meg a rosszalkodásnak is megvan a maga helye és ideje, s ez minden bizonnyal nem az a hely és idő.*
-Mindjárt kitalálom, te egyél csak addig. De azért köszönöm.
*Hagyja, hogy Naesala rendezze a dolgait, azért nem akar minden lépésébe belepofátlankodni. Talán valami harapnivaló neki is jól esne, mondjuk itt a Pegazusban annyira nem szeret enni. Jobb szereti a friss cipókat, amiket a piacon lehet kapni, meg a sok ropogós zöldséget mellé, egy kis szalonnával vagy füstölt kolbásszal. Az a neki való reggeli, a gyomrának már úgyis mindegy, egy kicsit még kibírja. Csak egy nagy korsó vizet iszik, hogy lemossa a pipa füstjét a torkán.*
-Ugyan.
*Legyint egyet.*
-Engem is vinni akartak, akkor képzelheted micsoda hangulatban voltak. Szerintem a háromlándzsás is jó lett volna csak legyen ott.
*Nem mintha gondja lenne az önbizalmával, de nem éppen az a tipikus lányok kedvence fajta férfi Bredoc, és nincs is ezzel probléma, hisz fiatalkorát már maga mögött hagyta, kiélte bőven duhajkodási vágyait. Már sokkal inkább valami asszonynak valót keresne, ha lenne ilyesmire ideje vagy energiája.*
-Mondjuk azon én se csodálkoznék. De legalább lenne valami körözött személy az emeleten, vagy valami. Az lenne csak az igazán mókás.
*Vágyálmok, semmi több.*
-Nem mondhatnám, egyiket se igazán ismerem. Egyszer hallottam, hogy egy küldönc kereste ezt az Orthus Morthimert, de ennyi.
*Megvonja vállát, majd keserű mosollyal a száján folytatja.*
-Jó lenne, de elígértem magam, és nem szeretnék segget csinálni a számból. De te menj csak nyugodtan, és intézd a dolgod. Ha ez a Nestar nem visz el randevúzni Wegtorenbe maholnap, úgy biztosan összefutunk még.
-Ugyan, ne legyél ilyen kishitű! Ne becsüld alá magad. Aminek kint a helye úgyis kijön.
*Élcelődik egy kicsit a hosszúéletűvel, de természetesen nem akar neki rosszat. Az ivásnak meg a rosszalkodásnak is megvan a maga helye és ideje, s ez minden bizonnyal nem az a hely és idő.*
-Mindjárt kitalálom, te egyél csak addig. De azért köszönöm.
*Hagyja, hogy Naesala rendezze a dolgait, azért nem akar minden lépésébe belepofátlankodni. Talán valami harapnivaló neki is jól esne, mondjuk itt a Pegazusban annyira nem szeret enni. Jobb szereti a friss cipókat, amiket a piacon lehet kapni, meg a sok ropogós zöldséget mellé, egy kis szalonnával vagy füstölt kolbásszal. Az a neki való reggeli, a gyomrának már úgyis mindegy, egy kicsit még kibírja. Csak egy nagy korsó vizet iszik, hogy lemossa a pipa füstjét a torkán.*
-Ugyan.
*Legyint egyet.*
-Engem is vinni akartak, akkor képzelheted micsoda hangulatban voltak. Szerintem a háromlándzsás is jó lett volna csak legyen ott.
*Nem mintha gondja lenne az önbizalmával, de nem éppen az a tipikus lányok kedvence fajta férfi Bredoc, és nincs is ezzel probléma, hisz fiatalkorát már maga mögött hagyta, kiélte bőven duhajkodási vágyait. Már sokkal inkább valami asszonynak valót keresne, ha lenne ilyesmire ideje vagy energiája.*
-Mondjuk azon én se csodálkoznék. De legalább lenne valami körözött személy az emeleten, vagy valami. Az lenne csak az igazán mókás.
*Vágyálmok, semmi több.*
-Nem mondhatnám, egyiket se igazán ismerem. Egyszer hallottam, hogy egy küldönc kereste ezt az Orthus Morthimert, de ennyi.
*Megvonja vállát, majd keserű mosollyal a száján folytatja.*
-Jó lenne, de elígértem magam, és nem szeretnék segget csinálni a számból. De te menj csak nyugodtan, és intézd a dolgod. Ha ez a Nestar nem visz el randevúzni Wegtorenbe maholnap, úgy biztosan összefutunk még.
6541. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-08-19 16:49:59
Üzenet elküldve: 2025-08-19 16:49:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
*Norren mozdulatlanul áll a félhomályos udvar kövén, sör és étel már rég feledve. Tekintete a vonagló, sérült kölyökre tapad, aki görcsösen kapkodja a levegőt. A fiú szavai élesen szűrődnek át a zihálásból: el kell menekülnie, mert szörny talált rá. Norren felvonja a szemöldökét. Egy medvét még csak-csak elhajthatnának Arthenior utcáin, de szörnynek több realitása van ebben a városban, mint a vadonnak. Hangja halkan mordul fel, miközben közelebb hajol:*
- Szörny? Milyen szörny?
*A kérdésére azonban nincs válasz. A fiú torka újra megtelik üvöltéssel, Ettvalldert emlegetve, és egy démont, aki itt van, aki megtalálta. Norren homlokán ránc fut végig, pillantása ösztönösen a fogadó emeletére emelkedik. Az ablakok közül néhány tárva, mások becsukva, de semmi mozgás. Fogai összekoccannak a gondolattól.*
- Ki a tököm az az Ettvallder?
*A levegőből kivágja a saját morgása, ahogy szitkozódva fordítja el a fejét. A helyzet kezd túlnőni rajta. Norren nagyot sóhajt, majd leguggol a kölyök mellé, karját nyújtva, hogy felnyalábolja. Ujjai már a ruháját markolnák, amikor az újabb ordítás felrázza.
A fiú sikolya betölti az udvart: megvakították, kivájták a szemét, démonkurva, hatalmas karmok. Norren hátrál egy lépést, sarkával koppan a kő. Tekintete a fiú arcára vándorol, és most először figyeli meg rendesen a sebeket. A vörös csíkok mélyek, nyers hús húzódik a bőr alatt, és a szem helyén valóban valami sötét, nedves üreg ásít. A gyomra összerándul. Akármi is volt, nem emberi kéz tette.*
- A büdös francba…
*Sziszegi maga elé, miközben lassan kardot ránt. A penge surrogva csúszik ki a hüvelyből, fémes csengése visszaverődik a falakról. Norren az ajtó felé sandít, amely a fogadó belsejébe vezet. A sötét nyílás mögött bármikor feltűnhet az a bizonyos szőke nő, démon vagy akármi, hogy bevégezze, amit elkezdett.
Lába idegesen dobol a kövön, ujjai szorosabban fonódnak a markolat köré. Nem tudja, mit tegyen. Az egyik oldalon ott a félájult, vérezve vergődő kölyök, a másikon a lehetőség, hogy rövidesen szemtől szembe kerül egy valódi szörnnyel. Túl sok minden történik túl gyorsan, és ő mindössze annyit tehet, hogy éberen áll, készen arra, hogy aki kilép azon az ajtón, az ne érje meglepetésként.
Tanácstalanul pillant le a fiúra, majd vissza az ajtóra. Mellkasában a levegő megfagy, mintha a következő pillanat döntene mindenről.*
*Norren mozdulatlanul áll a félhomályos udvar kövén, sör és étel már rég feledve. Tekintete a vonagló, sérült kölyökre tapad, aki görcsösen kapkodja a levegőt. A fiú szavai élesen szűrődnek át a zihálásból: el kell menekülnie, mert szörny talált rá. Norren felvonja a szemöldökét. Egy medvét még csak-csak elhajthatnának Arthenior utcáin, de szörnynek több realitása van ebben a városban, mint a vadonnak. Hangja halkan mordul fel, miközben közelebb hajol:*
- Szörny? Milyen szörny?
*A kérdésére azonban nincs válasz. A fiú torka újra megtelik üvöltéssel, Ettvalldert emlegetve, és egy démont, aki itt van, aki megtalálta. Norren homlokán ránc fut végig, pillantása ösztönösen a fogadó emeletére emelkedik. Az ablakok közül néhány tárva, mások becsukva, de semmi mozgás. Fogai összekoccannak a gondolattól.*
- Ki a tököm az az Ettvallder?
*A levegőből kivágja a saját morgása, ahogy szitkozódva fordítja el a fejét. A helyzet kezd túlnőni rajta. Norren nagyot sóhajt, majd leguggol a kölyök mellé, karját nyújtva, hogy felnyalábolja. Ujjai már a ruháját markolnák, amikor az újabb ordítás felrázza.
A fiú sikolya betölti az udvart: megvakították, kivájták a szemét, démonkurva, hatalmas karmok. Norren hátrál egy lépést, sarkával koppan a kő. Tekintete a fiú arcára vándorol, és most először figyeli meg rendesen a sebeket. A vörös csíkok mélyek, nyers hús húzódik a bőr alatt, és a szem helyén valóban valami sötét, nedves üreg ásít. A gyomra összerándul. Akármi is volt, nem emberi kéz tette.*
- A büdös francba…
*Sziszegi maga elé, miközben lassan kardot ránt. A penge surrogva csúszik ki a hüvelyből, fémes csengése visszaverődik a falakról. Norren az ajtó felé sandít, amely a fogadó belsejébe vezet. A sötét nyílás mögött bármikor feltűnhet az a bizonyos szőke nő, démon vagy akármi, hogy bevégezze, amit elkezdett.
Lába idegesen dobol a kövön, ujjai szorosabban fonódnak a markolat köré. Nem tudja, mit tegyen. Az egyik oldalon ott a félájult, vérezve vergődő kölyök, a másikon a lehetőség, hogy rövidesen szemtől szembe kerül egy valódi szörnnyel. Túl sok minden történik túl gyorsan, és ő mindössze annyit tehet, hogy éberen áll, készen arra, hogy aki kilép azon az ajtón, az ne érje meglepetésként.
Tanácstalanul pillant le a fiúra, majd vissza az ajtóra. Mellkasában a levegő megfagy, mintha a következő pillanat döntene mindenről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436