Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 738 (14741. - 14760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
14760. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 14:58:30
Üzenet elküldve: 2020-04-14 14:58:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Sikeresen kibotorkálnak az udvarba, s Aldo azért valamennyire hálás, hogy Rocha nem teljes súlyával nehezedik rá. Nem azért, mert nem bírná el a nőt, valószínű könnyűszerrel fel is emelné, de egy józanabb állapotban. Most viszont koordinációs képességei, mondhatni, nem igazán remekelnek, de nyugtatja a gondolat, hogy nem ő itt az egyetlen részeg.*
- Sokat gyakoroltam.
*Azért látszik, hogy a régi Aldo sem veszett el teljesen, s fel is bukkan arcán az a bizonyos mosoly, amit Rocha joggal gyűlölhetne. De van egy olyan érzése, hogy a mai este mindenről fog szólni, de kivételesen nem a gyűlöletről vagy utálatról.
Nem tudja nem észrevenni a nő szemében csillogó pajkosságot, s nem tudja palástolni sem az érzelmeket, amit ez az apró gesztus kivált belőle. Szoborszerű arca, színészi mimikája egyre inkább halványulni látszik, s átveszi a helyét valami sokkal őszintébb.
A holdudvarra ő is kellően rácsodálkozik, s át is fut az agyán, milyen históriába illően tökéletesnek tűnhet ez a pillanat, hogy két, egymás iránt nyilván nem közömbös érzésekkel rendelkező személy az éj leple alatt egy ilyen csodálatos helyre vetődik. Leszámítva persze történetük ama apró szépséghibáját, hogy mindketten mattrészegek. Aldo nem szereti a nyálas romantikát, túlzásnak tartja a csokrokat, verseket, szerenádokat, s főleg az ilyen szituációkat. Erre most pont belecsöppen ebbe a giccsbe, s ez a gondolat hitetlenkedő mosolyt csal arcára.*
- Őszintén, nem gondoltam, hogy itt kötünk ki. Mintha egy romantikus színdarabba cseppentünk volna.
*Játékos fintor ül arcára, ahogy körbefordul a kis ösvényen, felmérve a terepet.
Majd, mikor Rocha kényelembe és biztonságba helyezi magát a fa törzsénél, megáll vele szemben, többé-kevésbé stabilan és egyenesen. Nézi, ahogy a nő lehunyja a szemeit, s tekintete elidőzik a telt, formás ajkakon, s a sóhajtástól domborodó mellkason. Mikor az ismét felnéz, gyorsan elkapja tekintetét, s inkább az arany szemekbe fúrja. Az ezt követő mondatra, és vizslató íriszekre pedig kénytelen ismét közelebb lépni, s fél kezével megtámaszkodni a törzsön, a nő vállai felett. Most már egészen közel került Rochához, közelebb, mint az este folyamán bármikor. Ajkaikat csupán egy lélegzetnyi levegő választja el, amit Aldo hirtelen rendkívül frusztrálónak és nem odaillőnek talál. Így hát nem lehet mást tenni, mint megszüntetni ezt a felesleges teret, s az elf a következő pillanatban már intézkedik is ez ügyben. Érezni akarja a nő ajkainak lágy érintését, s úgy érzi, semmi másra nem vágyik az előtte álló félvéren kívül.
Valahol mélyen, tompa tudatában megszólal egy vészjelző. De szapora szívdobogása, lüktető vágyai elnyomják. Elvesztette a maradék józanságát is.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Sikeresen kibotorkálnak az udvarba, s Aldo azért valamennyire hálás, hogy Rocha nem teljes súlyával nehezedik rá. Nem azért, mert nem bírná el a nőt, valószínű könnyűszerrel fel is emelné, de egy józanabb állapotban. Most viszont koordinációs képességei, mondhatni, nem igazán remekelnek, de nyugtatja a gondolat, hogy nem ő itt az egyetlen részeg.*
- Sokat gyakoroltam.
*Azért látszik, hogy a régi Aldo sem veszett el teljesen, s fel is bukkan arcán az a bizonyos mosoly, amit Rocha joggal gyűlölhetne. De van egy olyan érzése, hogy a mai este mindenről fog szólni, de kivételesen nem a gyűlöletről vagy utálatról.
Nem tudja nem észrevenni a nő szemében csillogó pajkosságot, s nem tudja palástolni sem az érzelmeket, amit ez az apró gesztus kivált belőle. Szoborszerű arca, színészi mimikája egyre inkább halványulni látszik, s átveszi a helyét valami sokkal őszintébb.
A holdudvarra ő is kellően rácsodálkozik, s át is fut az agyán, milyen históriába illően tökéletesnek tűnhet ez a pillanat, hogy két, egymás iránt nyilván nem közömbös érzésekkel rendelkező személy az éj leple alatt egy ilyen csodálatos helyre vetődik. Leszámítva persze történetük ama apró szépséghibáját, hogy mindketten mattrészegek. Aldo nem szereti a nyálas romantikát, túlzásnak tartja a csokrokat, verseket, szerenádokat, s főleg az ilyen szituációkat. Erre most pont belecsöppen ebbe a giccsbe, s ez a gondolat hitetlenkedő mosolyt csal arcára.*
- Őszintén, nem gondoltam, hogy itt kötünk ki. Mintha egy romantikus színdarabba cseppentünk volna.
*Játékos fintor ül arcára, ahogy körbefordul a kis ösvényen, felmérve a terepet.
Majd, mikor Rocha kényelembe és biztonságba helyezi magát a fa törzsénél, megáll vele szemben, többé-kevésbé stabilan és egyenesen. Nézi, ahogy a nő lehunyja a szemeit, s tekintete elidőzik a telt, formás ajkakon, s a sóhajtástól domborodó mellkason. Mikor az ismét felnéz, gyorsan elkapja tekintetét, s inkább az arany szemekbe fúrja. Az ezt követő mondatra, és vizslató íriszekre pedig kénytelen ismét közelebb lépni, s fél kezével megtámaszkodni a törzsön, a nő vállai felett. Most már egészen közel került Rochához, közelebb, mint az este folyamán bármikor. Ajkaikat csupán egy lélegzetnyi levegő választja el, amit Aldo hirtelen rendkívül frusztrálónak és nem odaillőnek talál. Így hát nem lehet mást tenni, mint megszüntetni ezt a felesleges teret, s az elf a következő pillanatban már intézkedik is ez ügyben. Érezni akarja a nő ajkainak lágy érintését, s úgy érzi, semmi másra nem vágyik az előtte álló félvéren kívül.
Valahol mélyen, tompa tudatában megszólal egy vészjelző. De szapora szívdobogása, lüktető vágyai elnyomják. Elvesztette a maradék józanságát is.*
14759. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 14:52:40
Üzenet elküldve: 2020-04-14 14:52:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
*A fogadóba érve a férfi nem szól semmit, hanem azonnal a pulthoz lép. Rögtön ki is fizeti a 15 aranyat a Szoba árát.
Miután megkapta a kulcsot felmegy, hogy kinyissa az ajtót. Zirnanda már le is ül, hogy a próba előtt még pihenjen egy keveset.*
- Igen, nagyon jó meglepetés lesz, de előbb gyakorlás, aztán irány a fürdő, és végül a meglepetés. Mit szólsz?*-kérdezi a férfi, majd előveszi a saját hangszerét, és pendít párat.*
- Akkor gyakorlásra fel!*-buzdítja az óriás lányt.*
- A te hangszered különleges. Ülő helyzetben két kézzel is lehet pengetni, de álló helyzetben csak egyel. Mivel sok húr van rajta, így könnyedén ki lehet akár egy kézzel is csalogatni a hangokat.*-mondja Xaras, és mutat egy egyszerű vidám dallamot.*
- Próbáld meg lejátszani csak az egyik kezed használatával!*-szól kedvesen a bárd.*
*A fogadóba érve a férfi nem szól semmit, hanem azonnal a pulthoz lép. Rögtön ki is fizeti a 15 aranyat a Szoba árát.
Miután megkapta a kulcsot felmegy, hogy kinyissa az ajtót. Zirnanda már le is ül, hogy a próba előtt még pihenjen egy keveset.*- Igen, nagyon jó meglepetés lesz, de előbb gyakorlás, aztán irány a fürdő, és végül a meglepetés. Mit szólsz?*-kérdezi a férfi, majd előveszi a saját hangszerét, és pendít párat.*
- Akkor gyakorlásra fel!*-buzdítja az óriás lányt.*
- A te hangszered különleges. Ülő helyzetben két kézzel is lehet pengetni, de álló helyzetben csak egyel. Mivel sok húr van rajta, így könnyedén ki lehet akár egy kézzel is csalogatni a hangokat.*-mondja Xaras, és mutat egy egyszerű vidám dallamot.*
- Próbáld meg lejátszani csak az egyik kezed használatával!*-szól kedvesen a bárd.*
14758. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 10:23:05
Üzenet elküldve: 2020-04-14 10:23:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Az estéjük ezen fordulatát teljes egészében a pálinka bűnének írja fel. Annak a számlájára írja az olyan érzelmek felszínre kúszását, melyeket nem gondolta volna, hogy még valaha képes lesz produkálni. Oly sokáig volt csendes a szíve. Hangja már régóta eltörpült agyától vezérelt racionalitása mellett. De most minden porcikájában érezte, hogy valami végre a felszínre akar törni szíve legmélyéről, s ehhez csak hozzásegítette a pálinka. Pedig olyan profizmussal fedte el érzelmeit, olyan büszke volt magára. Most meg, ha józan énje egy pillanatig kiszakadna testéből minden bizonnyal egy "Normális vagy te nő?" kérdéssel körbe is röhögné. Ennek ellenére, még e tudat mellett is most olyan jó érezni az érzelem szabadságát, azt hogy egy futó arcsimítás mennyire jól esik neki, még akkor is, ha ő az ki rácirógat. Érezni a férfi bőrének melegét és puhaságát. Tisztában van vele, hogy a másnap sok kellemetlen érzést fog magával hozni, de ez egyelőre legyen a holnap problémája.*
- Akkor ezek szerint most jól vagyunk.
*Mosolyodik el kissé kedélyesen, miközben a következő szavak egyszerre késztetik ismételt pironkodásra, s egy halk kacajra.*
- Nagyon mesterien udvarolsz.
*Kacsint rá pajkosan. Majd miközben az ügyetlen próbálkozást a felállásra közösen orvosolják erősebben a férfiba kapaszkodik. Teljes súlyával nem nehezedik rá. Amennyire tudja magát is tartja nem veszi teljes támasztéknak Aldo segítségét. Így is komikus lehet ez a kis szerencsétlenkedésük, egy esetleges asztalborítással fűszerezett felborulást nem akar megkockáztatni. Mielőtt követné a férfit a levegőre még mélyebben magába szívja annak illatát, s amiatt sem zavartatja magát, hogy azzal egyszerre kúszik orrába mindkettejük pálinkaszaga. Számára most ez az egész túl idillinek hat ahhoz, hogy ilyen mellékes apróságok gondot jelentsenek. Egy újabb erős dobbanás a mellkasában viszont jelzi, hogy tényleg ideje, ha kicsit kiszellőzteti a fejét, így tétova léptekkel követi kifelé.
Megérkezve szinte elámul az udvar szépségétől. Érdekes, de még sosem volt idekint. Alkalom biztos lett volna, de társ nem volt mellé. Amiket meséltek neki erről a helyről, az pont egy ilyen idilli hangulathoz illik neki, amihez eddig nem akadt párja.*
- Gyönyörű.
*Szusszan fel, ahogy végigpillant a holdfénnyel átszőtt udvaron. Óvatos léptekkel közben egy fa alá húzódik, majd neki vetve a hátát hunyja le a szemeit, s mély levegőt véve telíti meg tüdejét a hűs, tiszta levegővel. Fejét még mindig nem érzi tisztultnak, de már egy fokkal jobban érzi magát, mint a fogadó alkoholgőzös levegőjén.
Legalább szédülése mérséklődik, így már bátrabban nyitja fel újra szemeit, s arany íriszeivel újfent a kékeket kutatja fel.*
- Jól áll neked a holdfény.
*Kuncog halkan, majd alsó ajkát beharapva méri is végig a férfit. Valóban tetszetős látványt nyújt ahogy a fénysugarak körbeölelik az egész alakját. Akármit is hoz a holnapi kijózanodás ezt az estét, s a feltörő érzéseket biztos, hogy a szívének egy különleges részében fogja eltárolni. Még akkor is, ha az érzéseivel együtt esetleg ezt is kissé mélyebbre száműzi.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Az estéjük ezen fordulatát teljes egészében a pálinka bűnének írja fel. Annak a számlájára írja az olyan érzelmek felszínre kúszását, melyeket nem gondolta volna, hogy még valaha képes lesz produkálni. Oly sokáig volt csendes a szíve. Hangja már régóta eltörpült agyától vezérelt racionalitása mellett. De most minden porcikájában érezte, hogy valami végre a felszínre akar törni szíve legmélyéről, s ehhez csak hozzásegítette a pálinka. Pedig olyan profizmussal fedte el érzelmeit, olyan büszke volt magára. Most meg, ha józan énje egy pillanatig kiszakadna testéből minden bizonnyal egy "Normális vagy te nő?" kérdéssel körbe is röhögné. Ennek ellenére, még e tudat mellett is most olyan jó érezni az érzelem szabadságát, azt hogy egy futó arcsimítás mennyire jól esik neki, még akkor is, ha ő az ki rácirógat. Érezni a férfi bőrének melegét és puhaságát. Tisztában van vele, hogy a másnap sok kellemetlen érzést fog magával hozni, de ez egyelőre legyen a holnap problémája.*
- Akkor ezek szerint most jól vagyunk.
*Mosolyodik el kissé kedélyesen, miközben a következő szavak egyszerre késztetik ismételt pironkodásra, s egy halk kacajra.*
- Nagyon mesterien udvarolsz.
*Kacsint rá pajkosan. Majd miközben az ügyetlen próbálkozást a felállásra közösen orvosolják erősebben a férfiba kapaszkodik. Teljes súlyával nem nehezedik rá. Amennyire tudja magát is tartja nem veszi teljes támasztéknak Aldo segítségét. Így is komikus lehet ez a kis szerencsétlenkedésük, egy esetleges asztalborítással fűszerezett felborulást nem akar megkockáztatni. Mielőtt követné a férfit a levegőre még mélyebben magába szívja annak illatát, s amiatt sem zavartatja magát, hogy azzal egyszerre kúszik orrába mindkettejük pálinkaszaga. Számára most ez az egész túl idillinek hat ahhoz, hogy ilyen mellékes apróságok gondot jelentsenek. Egy újabb erős dobbanás a mellkasában viszont jelzi, hogy tényleg ideje, ha kicsit kiszellőzteti a fejét, így tétova léptekkel követi kifelé.
Megérkezve szinte elámul az udvar szépségétől. Érdekes, de még sosem volt idekint. Alkalom biztos lett volna, de társ nem volt mellé. Amiket meséltek neki erről a helyről, az pont egy ilyen idilli hangulathoz illik neki, amihez eddig nem akadt párja.*
- Gyönyörű.
*Szusszan fel, ahogy végigpillant a holdfénnyel átszőtt udvaron. Óvatos léptekkel közben egy fa alá húzódik, majd neki vetve a hátát hunyja le a szemeit, s mély levegőt véve telíti meg tüdejét a hűs, tiszta levegővel. Fejét még mindig nem érzi tisztultnak, de már egy fokkal jobban érzi magát, mint a fogadó alkoholgőzös levegőjén.
Legalább szédülése mérséklődik, így már bátrabban nyitja fel újra szemeit, s arany íriszeivel újfent a kékeket kutatja fel.*
- Jól áll neked a holdfény.
*Kuncog halkan, majd alsó ajkát beharapva méri is végig a férfit. Valóban tetszetős látványt nyújt ahogy a fénysugarak körbeölelik az egész alakját. Akármit is hoz a holnapi kijózanodás ezt az estét, s a feltörő érzéseket biztos, hogy a szívének egy különleges részében fogja eltárolni. Még akkor is, ha az érzéseivel együtt esetleg ezt is kissé mélyebbre száműzi.*
14757. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 09:18:28
Üzenet elküldve: 2020-04-14 09:18:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Társaság nélkül//
* Aly korgó gyomorral tér be a Pegazusba. Éhségét Csirkesülttel csillapítja, s 20 aranyat fizet érte. Helyet is foglal az egyik hátsó asztalnál, no nem mintha el akarna rejtőzni bárki elöl is. Egyszerűen csak most ott pillantott meg először egy üres asztalt. Minden sietség nélkül fog bele a csirke elfogyasztásába. Hová is siessen? Hiszen nincsen senkihez hozzákötve. Bár való igaz, hogy egy kis társaságnak örülne, de magányosan is jól érzi magát. Jó fél óra telik el, mire végez az étkezéssel, s indulásra készül. Először Wollyt nézi meg az istállóban, aztán valószínűleg kimegy a kúthoz. *
* Aly korgó gyomorral tér be a Pegazusba. Éhségét Csirkesülttel csillapítja, s 20 aranyat fizet érte.
Helyet is foglal az egyik hátsó asztalnál, no nem mintha el akarna rejtőzni bárki elöl is. Egyszerűen csak most ott pillantott meg először egy üres asztalt. Minden sietség nélkül fog bele a csirke elfogyasztásába. Hová is siessen? Hiszen nincsen senkihez hozzákötve. Bár való igaz, hogy egy kis társaságnak örülne, de magányosan is jól érzi magát. Jó fél óra telik el, mire végez az étkezéssel, s indulásra készül. Először Wollyt nézi meg az istállóban, aztán valószínűleg kimegy a kúthoz. *
14756. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 03:26:11
Üzenet elküldve: 2020-04-14 03:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Bár talán már kezdené már elfelejteni, mi mindent hordott össze részegen, de Rocha igéző pillantása, és a hirtelen torkán akadt szó mintha visszarántaná egy rövid pillanatra a valóságba. Már éppen összeszedné maradék józanságát, hogy egy épkézláb magyarázattal álljon elő, de a nő szájából elhangzó mondat, és az a végtelenül gyengéd érintés végleg belefojtja azt a hideg és minden érzés elől menekülő énjét, akinek mindig mutatta magát. Nem akar ellenkezni az ital okozta hirtelen , hullámszerűen előtörő érzések ellen, amit oly régóta nem érzett. Nem is tudja, érzett-e valaha egyáltalán ilyeneket, könnyen lehet, hogy kiskorától fogva neveltetése, és folyton változó környezete miatt nem engedte felszínre törni őket. Nem hitte volna, hogy a kelleténél több pálinka, s egy különleges, számára megfejthetetlen nő kiválthatja ezt belőle valaha ezt. De jelenleg semmi kedve ellenkezni, ahhoz túlságosan bódult, s túl jólesik néhány órára normális, érző lénynek lennie. Mennyivel más így azokba az arany szemekbe nézni. S mennyivel más így az arcához érő, finom női kezet megfogni, és tartani egy kis ideig, mintha valami törékeny virág lenne. Igyekszik elnyújtani a pillanatot, mintha azt akarná, örökké tartson.*
- Lehetséges. De talán én sem voltam megfelelő passzban.
*Ismétli félig Rocha szavait, elidőzve az aranybarna szemek nyugodt tengerében. Immár nem nagyon maradt józan gondolata, s talán megtörtént, amitől annyira tartott még az ivászat megkezdése előtt. Egy gyengébb oldalát mutatja, amit sohasem akart, hogy bárki megpillantson, mert már rég elásta.*
- Te is szép vagy. Vagyis... Szépek a szemeid.
*Bókol ő is, ügyetlenebbül és őszintébben a szokásosnál.
Viszont amikor a nő ingatagul lábra áll, Aldo is mozdul, mintha megérezné a közelgő esést. S kissé határozottabban, bár ő maga sem a legnagyobb szilárdsággal, de feláll, így pont időben el tudja kapni Rochát, megelőzve, hogy a nő a kemény padlón landoljon. Amennyire csak tőle telik, a lehető legstabilabban igyekszik átkarolni a derekát, s biztos támaszt nyújtani, de mindenesetre mókás látvány lehet a részeg páros a külső, józanabb szemlélőknek. Hagyja, hogy Rocha, ha akar, szinte teljesen rá támaszkodjon, s még élvezi is testének közelségét, bőre érintését. Eszében sincs egyedül hagyni a nőt, s az utcára sem szívesen engedné ki, így ha a másik nem ellenkezik, inkább bizonytalan léptekkel a hátsó ajtó felé indul.*
- Rendben, akkor levegőzzünk egy kicsit.
*Hallott már a holdudvar misztikus szépségéről, de ő maga még egyszer sem lépett ki oda, nem hogy egy nő társaságában. Csak reméli, hogy ilyen kései időpontban nem akad ott más, aki megzavarná ezt a számára oly nagyszerűnek ható pillanatot.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Bár talán már kezdené már elfelejteni, mi mindent hordott össze részegen, de Rocha igéző pillantása, és a hirtelen torkán akadt szó mintha visszarántaná egy rövid pillanatra a valóságba. Már éppen összeszedné maradék józanságát, hogy egy épkézláb magyarázattal álljon elő, de a nő szájából elhangzó mondat, és az a végtelenül gyengéd érintés végleg belefojtja azt a hideg és minden érzés elől menekülő énjét, akinek mindig mutatta magát. Nem akar ellenkezni az ital okozta hirtelen , hullámszerűen előtörő érzések ellen, amit oly régóta nem érzett. Nem is tudja, érzett-e valaha egyáltalán ilyeneket, könnyen lehet, hogy kiskorától fogva neveltetése, és folyton változó környezete miatt nem engedte felszínre törni őket. Nem hitte volna, hogy a kelleténél több pálinka, s egy különleges, számára megfejthetetlen nő kiválthatja ezt belőle valaha ezt. De jelenleg semmi kedve ellenkezni, ahhoz túlságosan bódult, s túl jólesik néhány órára normális, érző lénynek lennie. Mennyivel más így azokba az arany szemekbe nézni. S mennyivel más így az arcához érő, finom női kezet megfogni, és tartani egy kis ideig, mintha valami törékeny virág lenne. Igyekszik elnyújtani a pillanatot, mintha azt akarná, örökké tartson.*
- Lehetséges. De talán én sem voltam megfelelő passzban.
*Ismétli félig Rocha szavait, elidőzve az aranybarna szemek nyugodt tengerében. Immár nem nagyon maradt józan gondolata, s talán megtörtént, amitől annyira tartott még az ivászat megkezdése előtt. Egy gyengébb oldalát mutatja, amit sohasem akart, hogy bárki megpillantson, mert már rég elásta.*
- Te is szép vagy. Vagyis... Szépek a szemeid.
*Bókol ő is, ügyetlenebbül és őszintébben a szokásosnál.
Viszont amikor a nő ingatagul lábra áll, Aldo is mozdul, mintha megérezné a közelgő esést. S kissé határozottabban, bár ő maga sem a legnagyobb szilárdsággal, de feláll, így pont időben el tudja kapni Rochát, megelőzve, hogy a nő a kemény padlón landoljon. Amennyire csak tőle telik, a lehető legstabilabban igyekszik átkarolni a derekát, s biztos támaszt nyújtani, de mindenesetre mókás látvány lehet a részeg páros a külső, józanabb szemlélőknek. Hagyja, hogy Rocha, ha akar, szinte teljesen rá támaszkodjon, s még élvezi is testének közelségét, bőre érintését. Eszében sincs egyedül hagyni a nőt, s az utcára sem szívesen engedné ki, így ha a másik nem ellenkezik, inkább bizonytalan léptekkel a hátsó ajtó felé indul.*
- Rendben, akkor levegőzzünk egy kicsit.
*Hallott már a holdudvar misztikus szépségéről, de ő maga még egyszer sem lépett ki oda, nem hogy egy nő társaságában. Csak reméli, hogy ilyen kései időpontban nem akad ott más, aki megzavarná ezt a számára oly nagyszerűnek ható pillanatot.*
14755. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 02:22:05
Üzenet elküldve: 2020-04-14 02:22:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Nem gondolta volna, hogy a férfi neki is áll a mesének erről a bizonyos nőről. A szemeit kissé megforgatva sóhajt fel, ahogy hallgatni kezdi Aldo szavait. Viszont ahogy egyre ismerősebbnek tűnik ez a bizonyos fehérnép a szemöldökei fel is szaladnak homlokára.
Aprót nyelve fürkészi az arcát, s az este alatt talán először ragadt is benne a szó. Ritka esetek egyike, főleg, ha iszik, hogy hang sem jön ki a torkán, de ez az elf olyan dolgokat képes belőle kihozni, ami eddig nem sok más egyednek sikerült.*
- Lehet, hogy csak félreismertétek egymást az elején.
*Szusszan fel halkan, ahogy az utolsó pohárért tapogat, majd a szemeit lesütve kapja kézbe, azonnal le is hajtva. A pálinka mellett már a férfinak is sikerül azt a pírt az arcára idézni. Eljött az idő, hogy a pálinka szabad utat adjon az érzelmeknek, s ne kelljen erősen döngetni az ajtót, amit Rocha bezárt maga mögött. Az ajtó lassan kitárul, s ezzel a lányt is sikeresen levették a lábáról.
Holnap biztos a fejfájáson kívül nagyobb baja is lesz, de jelen esetben ez egyáltalán nem érdekli. Most csak egyetlen dolog kering az agyában, hogy végre, ha csak egy pillanatnyi időre is, de megérinthesse a férfit. Tétován, mint egy esetlen kislány nyúl át az asztal fölött, hogy finoman rásimítson a férfi arcára, miközben jég kék szemeibe fúrja a sajátját.*
- Talán pont nem volt jó passzban.
*Mosolyodik el gyengéden, ahogy finoman cirógat arcára hüvelykjével. Abban az apró szegletben, amely elméjében még nagyjából józan maradt tudja, hogy ez holnap nagyon kellemetlen érzések hadát fogja megidézni, de elméje többi része már rég kikapcsolt, hogy ezzel most foglalkozni akarjon. Most ki akarja élvezni a puha bőr tapintását és az igéző szemek pillantását.*
- Ahj, olyan szépek a szemeid.
*Sóhajtja, majd mint kit álmából riasztottak fel, a kezét elkapva nyög is fel zavartan.*
~A maradék eszem is elittam.~
*Szorítja össze a szemeit, hátha egy kis józanságot magára tud erőltetni. Szívének heves kalapálását is igyekszik lassítani, ahogy mély levegőt vesz.*
~Levegő. Ez az!~
*Kapja is vissza a tekintetét a férfira, majd kissé elvigyorodva támaszkodik két kézzel az asztalra, ahogy nem túl határozott magabiztossággal kezdje magát feltornázni a székről. Amint sikerrel jár a mutatvánnyal óvatos gondossággal kerüli meg az asztalt, de minden lépésnél imbolyogva halad. Nem is kell sokáig várni, hogy az egyensúlya elhagyja. Egy kétségbeesett nyögés és már csuklanak is össze a lábai. Ha szerencsés, akkor oldalvást a férfi ölébe landol, ha amaz nem hagyott neki időben szabad helyet, akkor feneke a fogadó padlóján koppan, de mindkét végkimenetelnél bárgyú vigyorral pillog fel a férfira.*
- Ki kell mennem a levegőre.
*Szusszantja végül, s most hosszú ideje először igyekszik kerülni a megbabonázó kék pillantásokat.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Nem gondolta volna, hogy a férfi neki is áll a mesének erről a bizonyos nőről. A szemeit kissé megforgatva sóhajt fel, ahogy hallgatni kezdi Aldo szavait. Viszont ahogy egyre ismerősebbnek tűnik ez a bizonyos fehérnép a szemöldökei fel is szaladnak homlokára.
Aprót nyelve fürkészi az arcát, s az este alatt talán először ragadt is benne a szó. Ritka esetek egyike, főleg, ha iszik, hogy hang sem jön ki a torkán, de ez az elf olyan dolgokat képes belőle kihozni, ami eddig nem sok más egyednek sikerült.*
- Lehet, hogy csak félreismertétek egymást az elején.
*Szusszan fel halkan, ahogy az utolsó pohárért tapogat, majd a szemeit lesütve kapja kézbe, azonnal le is hajtva. A pálinka mellett már a férfinak is sikerül azt a pírt az arcára idézni. Eljött az idő, hogy a pálinka szabad utat adjon az érzelmeknek, s ne kelljen erősen döngetni az ajtót, amit Rocha bezárt maga mögött. Az ajtó lassan kitárul, s ezzel a lányt is sikeresen levették a lábáról.
Holnap biztos a fejfájáson kívül nagyobb baja is lesz, de jelen esetben ez egyáltalán nem érdekli. Most csak egyetlen dolog kering az agyában, hogy végre, ha csak egy pillanatnyi időre is, de megérinthesse a férfit. Tétován, mint egy esetlen kislány nyúl át az asztal fölött, hogy finoman rásimítson a férfi arcára, miközben jég kék szemeibe fúrja a sajátját.*
- Talán pont nem volt jó passzban.
*Mosolyodik el gyengéden, ahogy finoman cirógat arcára hüvelykjével. Abban az apró szegletben, amely elméjében még nagyjából józan maradt tudja, hogy ez holnap nagyon kellemetlen érzések hadát fogja megidézni, de elméje többi része már rég kikapcsolt, hogy ezzel most foglalkozni akarjon. Most ki akarja élvezni a puha bőr tapintását és az igéző szemek pillantását.*
- Ahj, olyan szépek a szemeid.
*Sóhajtja, majd mint kit álmából riasztottak fel, a kezét elkapva nyög is fel zavartan.*
~A maradék eszem is elittam.~
*Szorítja össze a szemeit, hátha egy kis józanságot magára tud erőltetni. Szívének heves kalapálását is igyekszik lassítani, ahogy mély levegőt vesz.*
~Levegő. Ez az!~
*Kapja is vissza a tekintetét a férfira, majd kissé elvigyorodva támaszkodik két kézzel az asztalra, ahogy nem túl határozott magabiztossággal kezdje magát feltornázni a székről. Amint sikerrel jár a mutatvánnyal óvatos gondossággal kerüli meg az asztalt, de minden lépésnél imbolyogva halad. Nem is kell sokáig várni, hogy az egyensúlya elhagyja. Egy kétségbeesett nyögés és már csuklanak is össze a lábai. Ha szerencsés, akkor oldalvást a férfi ölébe landol, ha amaz nem hagyott neki időben szabad helyet, akkor feneke a fogadó padlóján koppan, de mindkét végkimenetelnél bárgyú vigyorral pillog fel a férfira.*
- Ki kell mennem a levegőre.
*Szusszantja végül, s most hosszú ideje először igyekszik kerülni a megbabonázó kék pillantásokat.*
14754. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 02:03:52
Üzenet elküldve: 2020-04-14 02:03:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jóleső elégedettséggel tölti el, hogy láthatóan kellemetlen helyzetbe hozta Dorast figyelmetlensége szemrehányásával. De ez a pillanatnyi diadalmámor hamar el is úszik, mikor a másik, bár csak játékosan, de megfeddi nem túl udvarias jelzője miatt, ami csak úgy kiszaladt a nő száján. Pedig aztán tényleg nem gondolja a férfit tuskónak, s bár alapból van a barbár nőnek egy nyers modora, azért az ital is jócskán hozzátett ahhoz, hogy a meggondolatlan szavak kiszaladjanak száján. Így hát arca bűnbánó mosolygásba fordul, s mivel sosem próbálta elpalástolni feltörő érzelmeit, ez a bűntudat jól meg is látszik rajta, már-már aranyos ábrázatot kölcsönözve Rennának.*
- Ne haragudj, nem úgy értettem, csak kiszaladt a számon. Tudod, nem sűrűn találkozom hozzád hasonló férfival. A legtöbben mindenféle nyálas mondatokkal jönnek, amit ki nem állhatok, meg sokszor nem is értem, mit akarnak.
*Magyarázkodik az alkohol hevében.*
- Egyszerű embernek tartom magam, szeretem az egyenes beszédet, s nem bírom a mellébeszélést. A tuskó jelzőt sem bántásból használom, jól tudom, én magam is az vagyok.
*Szemével közben követi a Doras kezében tartott pálinkát, s amint az közelebb ér, megpróbálja egy hirtelen mozdulattal elragadni. Amennyiben sikerül, úgy lehúzza, s megadóan ki is mondja hálája jeléül a szép szavakat.*
-Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen.
*Majd jóleső kacagással zárja le, bár komolyan veszi fogadalmát, hiszen nem szokás hamisan esküdözni, még megharagudnának rá az istenek.*
- Tessék aranyom, kimondtam, remélem elégedett vagy.
*Vigyorog rá, közelebb hajolva az asztal felett, már-már szinte elérve a másik csábítóan szőrös arcát.
Ha viszont nem sikerül elérnie a poharat, s meginnia a benne rejlő tüzes italt, akkor mindez a jelenet elmarad, s nem esküszik ő semmire, csak durcásan összeszorítja sötét ajkait.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jóleső elégedettséggel tölti el, hogy láthatóan kellemetlen helyzetbe hozta Dorast figyelmetlensége szemrehányásával. De ez a pillanatnyi diadalmámor hamar el is úszik, mikor a másik, bár csak játékosan, de megfeddi nem túl udvarias jelzője miatt, ami csak úgy kiszaladt a nő száján. Pedig aztán tényleg nem gondolja a férfit tuskónak, s bár alapból van a barbár nőnek egy nyers modora, azért az ital is jócskán hozzátett ahhoz, hogy a meggondolatlan szavak kiszaladjanak száján. Így hát arca bűnbánó mosolygásba fordul, s mivel sosem próbálta elpalástolni feltörő érzelmeit, ez a bűntudat jól meg is látszik rajta, már-már aranyos ábrázatot kölcsönözve Rennának.*
- Ne haragudj, nem úgy értettem, csak kiszaladt a számon. Tudod, nem sűrűn találkozom hozzád hasonló férfival. A legtöbben mindenféle nyálas mondatokkal jönnek, amit ki nem állhatok, meg sokszor nem is értem, mit akarnak.
*Magyarázkodik az alkohol hevében.*
- Egyszerű embernek tartom magam, szeretem az egyenes beszédet, s nem bírom a mellébeszélést. A tuskó jelzőt sem bántásból használom, jól tudom, én magam is az vagyok.
*Szemével közben követi a Doras kezében tartott pálinkát, s amint az közelebb ér, megpróbálja egy hirtelen mozdulattal elragadni. Amennyiben sikerül, úgy lehúzza, s megadóan ki is mondja hálája jeléül a szép szavakat.*
-Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen.
*Majd jóleső kacagással zárja le, bár komolyan veszi fogadalmát, hiszen nem szokás hamisan esküdözni, még megharagudnának rá az istenek.*
- Tessék aranyom, kimondtam, remélem elégedett vagy.
*Vigyorog rá, közelebb hajolva az asztal felett, már-már szinte elérve a másik csábítóan szőrös arcát.
Ha viszont nem sikerül elérnie a poharat, s meginnia a benne rejlő tüzes italt, akkor mindez a jelenet elmarad, s nem esküszik ő semmire, csak durcásan összeszorítja sötét ajkait.*
14753. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-14 01:35:48
Üzenet elküldve: 2020-04-14 01:35:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Kis szégyenérzettel tölti el, hogy nyilvánosan felböfögte a pálinka gőzét, de Rocha kuncogása hamar eloszlatja ezt a negatív érzelmet, s önkéntelenül is a nő barna íriszeire figyel, elidőzve mosolyra húzódó, kellemesen csábító ajkain.*
. Nem tudom, pontosan merre laksz, de én egy piactérhez közeli kis utcában.
*Feleli némileg hívogató hangnemben, bár úgy érzi, egy darabig inkább nem állna fel az asztaltól. Könnyen lehet, hogy amennyiben megpróbálná, azzal a lendülettel vissza is esne.*
- Néha érdekes, néha unalmas, attól függ, éppen mit kérnek tőlem.
*A bájitalkeverés mindig új izgalmakat és titkokat fed fel, de a megrendelői egy-két egyszerűbb varázsitalon kívül nem igen szoktak mást kérni. Inkább a gyógyszereknek van nagyobb forgalma, amelyeket még a szegényebbek is megengedhetnek maguknak, egy-két aranyért, általánosabb betegségekre gyógyírül.*
- Hát, a szóban forgó nő nem biztos, hogy mázlistának gondolja magát.
*Gondolkodik hangosan, bár valahol a tudata riadót fúj, hogy nem kéne tovább járatnia a száját. De nincs olyan állapotban, hogy megálljt parancsoljon felszakadó gondolatainak, így kimond bármit, ami szívén.*
- Legutóbb rendesen kitette s szűröm, lehet, nem kér belőlem többet. Még jó, hogy nem az a fajta férfi vagyok, aki egykönnyen feladja.
*Fecseg alkoholtól mámoros állapotban, s hogy tompítsa tudatának épen maradt részeit is, megissza az utolsó adag italt. Ezek után már árad miden a szájából, s ha akarna, se tudna ellenállni a feltörekvő őszinte szavak tengerének.*
- Még sosem találkoztam hozzá hasonlóval. Tudod, megszoktam, hogy néhány jól megválogatott, szép szóval bármit és bárkit elérhetek, erre ő becsapta előttem az ajtót, mikor leginkább elemembe éreztem magam.
*Egyenesen Rocha gyönyörű szemeibe néz, s kiül arcára egy szelíd mosoly. Most akár egy kezes elfnek is tűnhet, aki nem akar mást, csak egy szelíd érintést, vagy kedves mosolyt. Ha józan lenne, minden bizonnyal elásná magát, lehetőleg jó mélyre.*
- Mondhatsz akármit, érdeklődve hallgatom.
*Hajol az asztal fölé, igyekezve összeszedni legjózanabb pillantását, de nem igazán sikerül.*
-Szeretem hallani a hangod.
~Magasságos ég, miket beszélek itt összevissza.~
*Csak egy röpke gondolat, mi átsuhan a fején, de a következő pillanatban talán el is felejti, mi volt az. Egy biztos, fájdalmas lesz a másnap reggel.*
A hozzászólás írója (Aldomeus, a Megvetett) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.14 01:36:16
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Kis szégyenérzettel tölti el, hogy nyilvánosan felböfögte a pálinka gőzét, de Rocha kuncogása hamar eloszlatja ezt a negatív érzelmet, s önkéntelenül is a nő barna íriszeire figyel, elidőzve mosolyra húzódó, kellemesen csábító ajkain.*
. Nem tudom, pontosan merre laksz, de én egy piactérhez közeli kis utcában.
*Feleli némileg hívogató hangnemben, bár úgy érzi, egy darabig inkább nem állna fel az asztaltól. Könnyen lehet, hogy amennyiben megpróbálná, azzal a lendülettel vissza is esne.*
- Néha érdekes, néha unalmas, attól függ, éppen mit kérnek tőlem.
*A bájitalkeverés mindig új izgalmakat és titkokat fed fel, de a megrendelői egy-két egyszerűbb varázsitalon kívül nem igen szoktak mást kérni. Inkább a gyógyszereknek van nagyobb forgalma, amelyeket még a szegényebbek is megengedhetnek maguknak, egy-két aranyért, általánosabb betegségekre gyógyírül.*
- Hát, a szóban forgó nő nem biztos, hogy mázlistának gondolja magát.
*Gondolkodik hangosan, bár valahol a tudata riadót fúj, hogy nem kéne tovább járatnia a száját. De nincs olyan állapotban, hogy megálljt parancsoljon felszakadó gondolatainak, így kimond bármit, ami szívén.*
- Legutóbb rendesen kitette s szűröm, lehet, nem kér belőlem többet. Még jó, hogy nem az a fajta férfi vagyok, aki egykönnyen feladja.
*Fecseg alkoholtól mámoros állapotban, s hogy tompítsa tudatának épen maradt részeit is, megissza az utolsó adag italt. Ezek után már árad miden a szájából, s ha akarna, se tudna ellenállni a feltörekvő őszinte szavak tengerének.*
- Még sosem találkoztam hozzá hasonlóval. Tudod, megszoktam, hogy néhány jól megválogatott, szép szóval bármit és bárkit elérhetek, erre ő becsapta előttem az ajtót, mikor leginkább elemembe éreztem magam.
*Egyenesen Rocha gyönyörű szemeibe néz, s kiül arcára egy szelíd mosoly. Most akár egy kezes elfnek is tűnhet, aki nem akar mást, csak egy szelíd érintést, vagy kedves mosolyt. Ha józan lenne, minden bizonnyal elásná magát, lehetőleg jó mélyre.*
- Mondhatsz akármit, érdeklődve hallgatom.
*Hajol az asztal fölé, igyekezve összeszedni legjózanabb pillantását, de nem igazán sikerül.*
-Szeretem hallani a hangod.
~Magasságos ég, miket beszélek itt összevissza.~
*Csak egy röpke gondolat, mi átsuhan a fején, de a következő pillanatban talán el is felejti, mi volt az. Egy biztos, fájdalmas lesz a másnap reggel.*
A hozzászólás írója (Aldomeus, a Megvetett) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.14 01:36:16
14752. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 21:05:24
Üzenet elküldve: 2020-04-13 21:05:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
- Szóval meglepetés, amit élvezni fogunk? Érdekes. Már alig várom.* Mondja kitörő örömmel. Aztán a férfi belé karol és elindulnak a fogadóba.*
- Természetesen a gyakorlást ki nem hagynám.* Mosolyog le rá. Aztán szépen csöndben haladnak. Út közben Zrinanda dúdolásik egy kicsit, csak úgy, mivel jó kedve van. Szinte észre se veszi és máris a fogadóban vannak. A szoba felelős eddig is a férfi volt, így hát nem venné el tőle ezt a jogot. Megvárja, amíg lerendezi a szobát és aztán felmegy vele az emeletre. Ha végre nyitva az ajtó, akkor helyet foglal az ágyon. Kicsit megpihenne a gyakorlás előtt.*
- Szóval meglepetés, amit élvezni fogunk? Érdekes. Már alig várom.* Mondja kitörő örömmel. Aztán a férfi belé karol és elindulnak a fogadóba.*
- Természetesen a gyakorlást ki nem hagynám.* Mosolyog le rá. Aztán szépen csöndben haladnak. Út közben Zrinanda dúdolásik egy kicsit, csak úgy, mivel jó kedve van. Szinte észre se veszi és máris a fogadóban vannak. A szoba felelős eddig is a férfi volt, így hát nem venné el tőle ezt a jogot. Megvárja, amíg lerendezi a szobát és aztán felmegy vele az emeletre. Ha végre nyitva az ajtó, akkor helyet foglal az ágyon. Kicsit megpihenne a gyakorlás előtt.*
14751. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:58:34
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:58:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Az apró, ennyi alkohol után szinte észrevétlennek tűnő simítás talán jobban megborzongatja, mint az eddigi bevitt pálinkamennyiség összességében. Persze ez az afféle jóleső -talán túlzottan is- borzongás, nem pedig az, ami után tudja, hogy kezdi túlzásba vinni az alkohol pusztítását.
A böffentés viszont akarva akaratlanul is újabb kacajt szakajt fel belőle.*
- Jobb kint, mint bent.
*Kuncogja, majd a hazakíséretre eltűnődve vakarja meg állát.*
- Csak addig el ne felejtsem, hogy az merre is van.
*Színpadias tökéletességgel gondolkodik is el rajta, majd kuncogva bólint egy aprót.*
- De csak akkor, ha neked nem kerülő.
*Valamiért remélte, hogy a férfinak nem fog feltűnni az ügyeskedés, amivel az utolsó poharat magához akarta édesgetni. Bár elég látványos volt a mozdulat, főleg, hogy Aldo orra előtt történt az egész.
A fejét kicsit félrebillentve hallgatja figyelmesen az újabb mesét, majd az alkohol okozta lapos pislogásokat fel is váltja az őszinte kíváncsiság. No nem konyít egyáltalán az alkímiához, de amiket hallott róla az mindig is lenyűgözte. Bár ez igaz a varázslókra és a profi kardforgatókra is. Minden olyan ügyesség lenyűgözi, amihez ő maga nem ért.*
- Nagyon érdekes munkád van.
*Bólogat is aprókat, majd kezeit leengedve helyezkedik ismét a széken. A szoknyakergetés egy újabb szájhúzásra készteti a nőt.*
- A mázlista.
*Jegyzi meg félhangosan, ahogy pár másodperc erejéig el is pillant. Nem mondana olyan badarságot, hogy féltékeny érzések támadtak volna rá, de valami furcsát, egyelőre még megnevezhetetlent akkor is érez a téma miatt. De magában, még józan elméjének utolsó csírájával betudja a pálinka megbolondító hatásának. De egy biztos, hogy tényleg szerencsésnek gondolja azt a nőt, akit ez a megbabonázóan kék szemű hegyes fülű fickó jobban kitüntet a figyelmével.*
- Nos akkor a munka pipa. Miről beszélgetnél most szívesen?
*Végül, mintha mi sem történt volna ismét Aldora pillant, ismét nyugodt és kedves mosolyával.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Az apró, ennyi alkohol után szinte észrevétlennek tűnő simítás talán jobban megborzongatja, mint az eddigi bevitt pálinkamennyiség összességében. Persze ez az afféle jóleső -talán túlzottan is- borzongás, nem pedig az, ami után tudja, hogy kezdi túlzásba vinni az alkohol pusztítását.
A böffentés viszont akarva akaratlanul is újabb kacajt szakajt fel belőle.*
- Jobb kint, mint bent.
*Kuncogja, majd a hazakíséretre eltűnődve vakarja meg állát.*
- Csak addig el ne felejtsem, hogy az merre is van.
*Színpadias tökéletességgel gondolkodik is el rajta, majd kuncogva bólint egy aprót.*
- De csak akkor, ha neked nem kerülő.
*Valamiért remélte, hogy a férfinak nem fog feltűnni az ügyeskedés, amivel az utolsó poharat magához akarta édesgetni. Bár elég látványos volt a mozdulat, főleg, hogy Aldo orra előtt történt az egész.
A fejét kicsit félrebillentve hallgatja figyelmesen az újabb mesét, majd az alkohol okozta lapos pislogásokat fel is váltja az őszinte kíváncsiság. No nem konyít egyáltalán az alkímiához, de amiket hallott róla az mindig is lenyűgözte. Bár ez igaz a varázslókra és a profi kardforgatókra is. Minden olyan ügyesség lenyűgözi, amihez ő maga nem ért.*
- Nagyon érdekes munkád van.
*Bólogat is aprókat, majd kezeit leengedve helyezkedik ismét a széken. A szoknyakergetés egy újabb szájhúzásra készteti a nőt.*
- A mázlista.
*Jegyzi meg félhangosan, ahogy pár másodperc erejéig el is pillant. Nem mondana olyan badarságot, hogy féltékeny érzések támadtak volna rá, de valami furcsát, egyelőre még megnevezhetetlent akkor is érez a téma miatt. De magában, még józan elméjének utolsó csírájával betudja a pálinka megbolondító hatásának. De egy biztos, hogy tényleg szerencsésnek gondolja azt a nőt, akit ez a megbabonázóan kék szemű hegyes fülű fickó jobban kitüntet a figyelmével.*
- Nos akkor a munka pipa. Miről beszélgetnél most szívesen?
*Végül, mintha mi sem történt volna ismét Aldora pillant, ismét nyugodt és kedves mosolyával.*
14750. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:29:05
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:29:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Elképzeli magát, ahogy a piacon virágot vesz egy nőnek, s a gondolatra önkéntelenül is elmosolyodik. Szürreális jelenet lenne, hát még az, amikor bekopog vele Rocha ajtaján.
Amikor viszont megérzi a nő érintését a homlokán, ismét valami olyan keríti hatalmába, amire nem talál ésszerű magyarázatot. Egy pillanatra bele is veszik az aranybarna szempárba, így el sem jut a tudatáig, hogy keze közben mozdul, s megsimítja Rocha alkarját. Persze ebben az elfogyasztott alkoholnak is lehet szerepe, nem is kicsi. Viszont amikor pár pillanat múlva észbe kap, s felfogja, mi is történik, gyorsan visszahúzza elkóborolt végtagját, s némi zavartsággal fűszerezve matatni kezd az asztalon, mintha mi sem történt volna.
Megérti a félvért, el tudja képzelni, milyen lehet a nulláról indulni, s minden egyes aranyért keményen megdolgozni. Sokszor pedig, legyen akármilyen kemény is a munka, alig marad a zsebben valami, mert az a kevés megkeresett pénz is hamar elszáll élelemre és fedélre.*
- Egészségedre.
*Mondja ő is, megszokott stílusánál kissé vidámabb hangnemben, s a nő példájára lehúz egy újabb kupicát. Ezt bizony már megérzi, ő is, meg gyomra is, de ott még szerencsére nem tart, hogy visszaköszönjön az ital. Csak egy hozzá nem méltó, félhangos böffenés szakad fel torkából.*
- El... Elnézést.
*Mentegetőzik, hiszen nem szokott ilyen helyzetekbe keveredni.*
- Bár nem tudom, te merre laksz, de ezer örömmel hazakísérlek.
*Vigyorog a lányra, s észre sem veszi, hogy közelebb hajolt, könyökével az asztalon támaszkodva.
Valamennyire viszont megnyugtatja, hogy láthatóan Rocha is kezdi érezni a piát, legalábbis erről tanúskodik az ő mesteri mozdulata is, ahogy az utolsó pohár után nyúl.*
- Jó lesz az kicsit későbbre is.
*Mikor viszont a foglalkozására terelődik a szó, viszonozza a nő mosolyát, bár Aldo nem mondaná bárgyúnak. Tetszik neki a másik mosolya, s egy hajszál választja el attól, hogy ezt hangosan ki is mondja, de szerencséjére az utolsó pillanatban észbe kap, így inkább mesélni kezd.*
- Alkimista vagyok, bájitalok, gyógyszerek, esetleg mérgek keverésével foglalkozom, s eladom őket néhány rendszeres megrendelőnek. Wegtorenben tanultam az alapokat egy mestertől, majd önállóan képeztem magam tovább, sok megfigyeléssel, olvasással és kísérlettel.
*Bővebben válaszol, mint amit a kérdés megkövetelne, s ez is egy árulkodó jel a sok közül, hogy illuminált állapotba kerülni.*
- Mostanában nem kergettem szoknyákat, csak egyet. Túlságosan lekötötte a figyelmem.
*Csúszik ki a száján egy újabb meggondolatlan mondat.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Elképzeli magát, ahogy a piacon virágot vesz egy nőnek, s a gondolatra önkéntelenül is elmosolyodik. Szürreális jelenet lenne, hát még az, amikor bekopog vele Rocha ajtaján.
Amikor viszont megérzi a nő érintését a homlokán, ismét valami olyan keríti hatalmába, amire nem talál ésszerű magyarázatot. Egy pillanatra bele is veszik az aranybarna szempárba, így el sem jut a tudatáig, hogy keze közben mozdul, s megsimítja Rocha alkarját. Persze ebben az elfogyasztott alkoholnak is lehet szerepe, nem is kicsi. Viszont amikor pár pillanat múlva észbe kap, s felfogja, mi is történik, gyorsan visszahúzza elkóborolt végtagját, s némi zavartsággal fűszerezve matatni kezd az asztalon, mintha mi sem történt volna.
Megérti a félvért, el tudja képzelni, milyen lehet a nulláról indulni, s minden egyes aranyért keményen megdolgozni. Sokszor pedig, legyen akármilyen kemény is a munka, alig marad a zsebben valami, mert az a kevés megkeresett pénz is hamar elszáll élelemre és fedélre.*
- Egészségedre.
*Mondja ő is, megszokott stílusánál kissé vidámabb hangnemben, s a nő példájára lehúz egy újabb kupicát. Ezt bizony már megérzi, ő is, meg gyomra is, de ott még szerencsére nem tart, hogy visszaköszönjön az ital. Csak egy hozzá nem méltó, félhangos böffenés szakad fel torkából.*
- El... Elnézést.
*Mentegetőzik, hiszen nem szokott ilyen helyzetekbe keveredni.*
- Bár nem tudom, te merre laksz, de ezer örömmel hazakísérlek.
*Vigyorog a lányra, s észre sem veszi, hogy közelebb hajolt, könyökével az asztalon támaszkodva.
Valamennyire viszont megnyugtatja, hogy láthatóan Rocha is kezdi érezni a piát, legalábbis erről tanúskodik az ő mesteri mozdulata is, ahogy az utolsó pohár után nyúl.*
- Jó lesz az kicsit későbbre is.
*Mikor viszont a foglalkozására terelődik a szó, viszonozza a nő mosolyát, bár Aldo nem mondaná bárgyúnak. Tetszik neki a másik mosolya, s egy hajszál választja el attól, hogy ezt hangosan ki is mondja, de szerencséjére az utolsó pillanatban észbe kap, így inkább mesélni kezd.*
- Alkimista vagyok, bájitalok, gyógyszerek, esetleg mérgek keverésével foglalkozom, s eladom őket néhány rendszeres megrendelőnek. Wegtorenben tanultam az alapokat egy mestertől, majd önállóan képeztem magam tovább, sok megfigyeléssel, olvasással és kísérlettel.
*Bővebben válaszol, mint amit a kérdés megkövetelne, s ez is egy árulkodó jel a sok közül, hogy illuminált állapotba kerülni.*
- Mostanában nem kergettem szoknyákat, csak egyet. Túlságosan lekötötte a figyelmem.
*Csúszik ki a száján egy újabb meggondolatlan mondat.*
14749. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 18:13:56
Üzenet elküldve: 2020-04-13 18:13:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Óh, hogy a rohadás álljon bele *forgatja a szemét dühösen, mikor rájön, mekkora címeres barom. Hát igen, Doras nem a legélesebb kés a fiókban. Sosem volt az. Ha ital és fehérnép is játszik a dologban, akkor meg hatványozottan igaz. Így, miután rendkívüli zsenialitással sikeresen bemutatta magát a titokzatosság főhercege, le is gurítja a kezében tartott pálinkát. Igaz, hogy eredetileg a nőnek szánta, de van az a körülmény, ami az ilyesmit felülírja. Továbbá, mivel magához képest egy igazi úr (amiben, lássuk be, ha Doras a mérce, nem kell túl nagy kihívást megugrani), már nyúl is egy másik kupicáért, amit átadhat.
Átadhatna! Na de így?*
- Ejj, ez nem volt szép, bogaram *ráncolja a homlokát.* - Tuskó? Én? *Megrökönyödve tárja szét a karjait. Italt vesz neki, minden szavát mézbe mártja és még a mellét se fogta meg. Pedig ha nem egészen száraz a feje, a tenyere hajlamos megindulni a kellemes domborulatok felé, méghozzá minden, a parancsnoksággal történő egyeztetés nélkül. Aztán tessék. Ez a hála!
Doras nem szereti, ha visszaélnek a... az akármijével is. Most sem szándékozik annyiban hagyni. Mélyen az acélszín szemekbe néz.*
- Halljam *emeli a nő elé a kupicát.* - Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen. *Bár a tökeit illetőleg kapott biztosíték se árt, de jobb szeretné akkor már kompletten bebiztosítani a koronaékszereket. Nem mellesleg határozott elégedettséggel töltené el, ha ezeket a szavakat hallhatná azokról a buján telt ajkakról.* - Mondd csak ki, szépségem.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Óh, hogy a rohadás álljon bele *forgatja a szemét dühösen, mikor rájön, mekkora címeres barom. Hát igen, Doras nem a legélesebb kés a fiókban. Sosem volt az. Ha ital és fehérnép is játszik a dologban, akkor meg hatványozottan igaz. Így, miután rendkívüli zsenialitással sikeresen bemutatta magát a titokzatosság főhercege, le is gurítja a kezében tartott pálinkát. Igaz, hogy eredetileg a nőnek szánta, de van az a körülmény, ami az ilyesmit felülírja. Továbbá, mivel magához képest egy igazi úr (amiben, lássuk be, ha Doras a mérce, nem kell túl nagy kihívást megugrani), már nyúl is egy másik kupicáért, amit átadhat.
Átadhatna! Na de így?*
- Ejj, ez nem volt szép, bogaram *ráncolja a homlokát.* - Tuskó? Én? *Megrökönyödve tárja szét a karjait. Italt vesz neki, minden szavát mézbe mártja és még a mellét se fogta meg. Pedig ha nem egészen száraz a feje, a tenyere hajlamos megindulni a kellemes domborulatok felé, méghozzá minden, a parancsnoksággal történő egyeztetés nélkül. Aztán tessék. Ez a hála!
Doras nem szereti, ha visszaélnek a... az akármijével is. Most sem szándékozik annyiban hagyni. Mélyen az acélszín szemekbe néz.*
- Halljam *emeli a nő elé a kupicát.* - Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen. *Bár a tökeit illetőleg kapott biztosíték se árt, de jobb szeretné akkor már kompletten bebiztosítani a koronaékszereket. Nem mellesleg határozott elégedettséggel töltené el, ha ezeket a szavakat hallhatná azokról a buján telt ajkakról.* - Mondd csak ki, szépségem.
14748. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 14:17:36
Üzenet elküldve: 2020-04-13 14:17:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Úgy jó a férfi, ha érzed a súlyát, máskülönben nő lenne, vagy kisgyerek.
*Kuncog fel halkan. Az már számára is feltűnt, hogy Aldo alkata nem úgy néz ki, mint egy marcona hímállatnak. De ugye a ruha sok mindent elfedhet az ő aranyszín szemei elől.*
- Jobb is, amíg csak elhiszed nem pedig megtapasztalod.
*Bólogat is teljes egyetértéssel, de közben az ő arcára is felszökik egy kaján kis mosoly. Pont, hogy nem egy erő félvér, de Aldo cipelését valahogy csak megoldaná.*
- Szavadon foglak.
*Hajol is át kissé az asztalon, hogy finoman megbökje a férfi homlokát. Egy misét megérne az arc, amit kiváltana a nőből, ha kapna egy illatos virágcsokrot. Biztos örülne, vagy valami, de nem szokta meg, hogy bárki ajándékkal lepje meg. Persze leszámítva az olyan eseteket, mint a meghívás egy-egy pohár pálinkára.*
- A szükség sok mindenre rákényszeríti a fél-elfet is. De tényleg nem remekeltem ebben a tudományban, így ha tetőt akartam a fejem főlé vagy nem akartam éhen veszni, akkor valódi munkát kellett keresnem. Szóval segítek, ahol kellek.
*Vonja meg a vállait, majd elcsendesedve már Aldonak szenteli a figyelmét. Az örökség eltékozolására felvonja a szemöldökeit, miközben apró, alig észrevehető fintorba húzza száját. Azért van vajmi fogalma arról, hogy mire is mehetett el az az örökség. Bár lehet, hogy téved, de amit eddig megtudott a hegyes fülűről a nőkre való aranyszórásnál és a szórakozásnál többet nem nagyon tud elképzelni. De szóvá nem teszi. Nem az ő dolga a szemrehányás.
A történet további részében viszont már a sajnálat ül ki az arcára. Az biztos, hogy ez kemény lecke lehetett egy fiatal elfnek. Igazán elismerésre méltó, hogy ekkora fordulatot vett emiatt. Abban igaza van Aldonak, hogy a tolvaj élethez fel kell kötni a nadrágot és kétszer is meg kell gondolni. Addig szép és jó, míg sikerrel jár az illető, de ha egyszer elkapják a büntetés nem lesz leányálom.
Közben újabb adag pálinka érkezik, mire ismét csak szemöldökeit szalasztja fel homlokára. A kellemes bizsergés az előző köröktől kezdi átvenni a hatalmat, ami jelzi, hogy a határait igen gyors léptekben közelíti meg.*
- A végén egymást kell, hogy támogassuk. Élet-halál kérdése lesz, hogy melyikőnk lakik közelebb.
*Vigyorodik el szélesen, de nem lesz a jó elrontója, így készségesen veszi is kézbe a következő pohárkát. Kicsit olyanok, mintha versenyt innának, de azért már Rocha sincs e téren olyan formában, mint évekkel ezelőtt.*
- Köszönöm kedves. Egészségedre!
*Emeli meg a poharat a férfi felé, majd nagy levegőt véve issza is ki a pohárka tartalmát. A lendülettől hangos koppanással érkezik vissza a kis ibrik alja az asztalra. Halk nyögéssel ad hangot ahogy a pálinka kissé égetve csúszik le torkán, majd ahogy az égetés felerősödő bizsergetésre vált, mi szétárad teljes testében már jóleső sóhajt csal ki belőle.*
- Szóval, az előzményt igazán sajnálom, de örülök, hogy rendes életet tudtál kezdeni.
*Jegyzi meg még utószónak, majd az árválkodó pohárra pillant. Kissé eltűnődve húzza el ajkát, hogy végezze e ki most azonnal, vagy menekítse meg pár perccel későbbre a pálinkát. A pohár felé nyúl kissé imbolyogva, s mikor amazt elkerülve csak mellette markolja meg a levegőt morcosan horkant egy aprót.*
- Na fene!
*Nyammog párat, majd kezét vissza is húzva könyököl az asztalra, állát a tenyerére támasztva.*
- Akkor veled később foglalkozom!
*Dünnyögi szinte sértetten, majd arany íriszeit újfent a jég szemekbe fúrja. Aprót szusszan, ahogy szédülés kapja el, így egy pillanatra lehunyja szemeit, míg az csillapodni látszik. Mikor pedig halovány reményt mutat arra, hogy kissé észhez tér ismét a férfit tiszteli meg pillantásaival.*
- És akkor most mivel foglalkozol? Azon kívül, hogy kergeted a szoknyákat.
*Vigyorodik el bárgyún, s tudja jól, hogy ez megint kissé övön aluli gonosz megjegyzés volt, annak ellenére, hogy tűzszünetet tartanak, de a pálinka rákényszerítette, hogy kiadja magából. A legnagyobb probléma csak az, hogy ha az ital jobban megnyitja a száját. Van pár számára rossz tulajdonsága, amit józanul képes palástolni, de ha részeg igen gyakorta szeretnek feltörni a felszínre.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Úgy jó a férfi, ha érzed a súlyát, máskülönben nő lenne, vagy kisgyerek.
*Kuncog fel halkan. Az már számára is feltűnt, hogy Aldo alkata nem úgy néz ki, mint egy marcona hímállatnak. De ugye a ruha sok mindent elfedhet az ő aranyszín szemei elől.*
- Jobb is, amíg csak elhiszed nem pedig megtapasztalod.
*Bólogat is teljes egyetértéssel, de közben az ő arcára is felszökik egy kaján kis mosoly. Pont, hogy nem egy erő félvér, de Aldo cipelését valahogy csak megoldaná.*
- Szavadon foglak.
*Hajol is át kissé az asztalon, hogy finoman megbökje a férfi homlokát. Egy misét megérne az arc, amit kiváltana a nőből, ha kapna egy illatos virágcsokrot. Biztos örülne, vagy valami, de nem szokta meg, hogy bárki ajándékkal lepje meg. Persze leszámítva az olyan eseteket, mint a meghívás egy-egy pohár pálinkára.*
- A szükség sok mindenre rákényszeríti a fél-elfet is. De tényleg nem remekeltem ebben a tudományban, így ha tetőt akartam a fejem főlé vagy nem akartam éhen veszni, akkor valódi munkát kellett keresnem. Szóval segítek, ahol kellek.
*Vonja meg a vállait, majd elcsendesedve már Aldonak szenteli a figyelmét. Az örökség eltékozolására felvonja a szemöldökeit, miközben apró, alig észrevehető fintorba húzza száját. Azért van vajmi fogalma arról, hogy mire is mehetett el az az örökség. Bár lehet, hogy téved, de amit eddig megtudott a hegyes fülűről a nőkre való aranyszórásnál és a szórakozásnál többet nem nagyon tud elképzelni. De szóvá nem teszi. Nem az ő dolga a szemrehányás.
A történet további részében viszont már a sajnálat ül ki az arcára. Az biztos, hogy ez kemény lecke lehetett egy fiatal elfnek. Igazán elismerésre méltó, hogy ekkora fordulatot vett emiatt. Abban igaza van Aldonak, hogy a tolvaj élethez fel kell kötni a nadrágot és kétszer is meg kell gondolni. Addig szép és jó, míg sikerrel jár az illető, de ha egyszer elkapják a büntetés nem lesz leányálom.
Közben újabb adag pálinka érkezik, mire ismét csak szemöldökeit szalasztja fel homlokára. A kellemes bizsergés az előző köröktől kezdi átvenni a hatalmat, ami jelzi, hogy a határait igen gyors léptekben közelíti meg.*
- A végén egymást kell, hogy támogassuk. Élet-halál kérdése lesz, hogy melyikőnk lakik közelebb.
*Vigyorodik el szélesen, de nem lesz a jó elrontója, így készségesen veszi is kézbe a következő pohárkát. Kicsit olyanok, mintha versenyt innának, de azért már Rocha sincs e téren olyan formában, mint évekkel ezelőtt.*
- Köszönöm kedves. Egészségedre!
*Emeli meg a poharat a férfi felé, majd nagy levegőt véve issza is ki a pohárka tartalmát. A lendülettől hangos koppanással érkezik vissza a kis ibrik alja az asztalra. Halk nyögéssel ad hangot ahogy a pálinka kissé égetve csúszik le torkán, majd ahogy az égetés felerősödő bizsergetésre vált, mi szétárad teljes testében már jóleső sóhajt csal ki belőle.*
- Szóval, az előzményt igazán sajnálom, de örülök, hogy rendes életet tudtál kezdeni.
*Jegyzi meg még utószónak, majd az árválkodó pohárra pillant. Kissé eltűnődve húzza el ajkát, hogy végezze e ki most azonnal, vagy menekítse meg pár perccel későbbre a pálinkát. A pohár felé nyúl kissé imbolyogva, s mikor amazt elkerülve csak mellette markolja meg a levegőt morcosan horkant egy aprót.*
- Na fene!
*Nyammog párat, majd kezét vissza is húzva könyököl az asztalra, állát a tenyerére támasztva.*
- Akkor veled később foglalkozom!
*Dünnyögi szinte sértetten, majd arany íriszeit újfent a jég szemekbe fúrja. Aprót szusszan, ahogy szédülés kapja el, így egy pillanatra lehunyja szemeit, míg az csillapodni látszik. Mikor pedig halovány reményt mutat arra, hogy kissé észhez tér ismét a férfit tiszteli meg pillantásaival.*
- És akkor most mivel foglalkozol? Azon kívül, hogy kergeted a szoknyákat.
*Vigyorodik el bárgyún, s tudja jól, hogy ez megint kissé övön aluli gonosz megjegyzés volt, annak ellenére, hogy tűzszünetet tartanak, de a pálinka rákényszerítette, hogy kiadja magából. A legnagyobb probléma csak az, hogy ha az ital jobban megnyitja a száját. Van pár számára rossz tulajdonsága, amit józanul képes palástolni, de ha részeg igen gyakorta szeretnek feltörni a felszínre.*
14747. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:40:10
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:40:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyért életet//
*Nem tévedett, a gnóm csakugyan megérteni látszik a pénz mindent elsöprő és irányító hatását. Ezek szerint valóban vérbeli Laenrick, még az is lehet, hogy szorosan apja nyomdokaiban lépdel.
A hízelgésre, vagy bókra, vagy legyen akármi is a célja vele Utrhinnak, Rey nem úgy reagál, ahogy a legtöbb nő tenné, sőt, leginkább figyelemre sem méltatja, hogy elhangzott valami őt dicsérő szó. Távol áll tőle a szende mosolygás, vagy netán elpirulás, mint földtől az ég. Talán meg sem érti igazán a szaval burkolt jelentését.*
- Igen apád tudta, kire bízhat nyugodt lélekkel hasonló munkákat.
*Feleli gyakorlatiasan, hiszen tisztában van saját képességeivel, s azzal, hogy általában jól elvégzi a rá bízott feladatokat. Legyen szó akármiről.*
- Az egész város valahogy mocskosabb.
*Jegyzi meg, mintegy válaszképpen a fogadót illető kritikára. Talán a felkelés, vagy a járvány keze van a dologban. Vagy mindkettő. De Arthenioron érezhető valami furcsa bűz, mintha csak árnyéka lenne egykori önmagának a levegő híres városa.*
- Apádat elég különös módon ismertem meg, nagyjából 10 éve. Bár már mint látod, nem tarjuk a kapcsolatot, azért pár év közös munka van mögöttünk.
Úgy kezdődött, hogy egy rosszakarója felbérelt ellene.
*Bizonyára sok rosszakarója akad az öregnek, s Reynek van egy olyan sejtése, hogy a fiúval sem lehet másképp.*
- De apádnak volt esze, talán több, mint a legtöbb megbízómnak. Egyszerűen csak felkeresett, és többet ígért. Többet, mint amit az a bosszúra szomjas törpe bármikor adni tudott volna. Így megfordultak az esélyek, a folytatást már sejtheted.
//Aranyért életet//
*Nem tévedett, a gnóm csakugyan megérteni látszik a pénz mindent elsöprő és irányító hatását. Ezek szerint valóban vérbeli Laenrick, még az is lehet, hogy szorosan apja nyomdokaiban lépdel.
A hízelgésre, vagy bókra, vagy legyen akármi is a célja vele Utrhinnak, Rey nem úgy reagál, ahogy a legtöbb nő tenné, sőt, leginkább figyelemre sem méltatja, hogy elhangzott valami őt dicsérő szó. Távol áll tőle a szende mosolygás, vagy netán elpirulás, mint földtől az ég. Talán meg sem érti igazán a szaval burkolt jelentését.*
- Igen apád tudta, kire bízhat nyugodt lélekkel hasonló munkákat.
*Feleli gyakorlatiasan, hiszen tisztában van saját képességeivel, s azzal, hogy általában jól elvégzi a rá bízott feladatokat. Legyen szó akármiről.*
- Az egész város valahogy mocskosabb.
*Jegyzi meg, mintegy válaszképpen a fogadót illető kritikára. Talán a felkelés, vagy a járvány keze van a dologban. Vagy mindkettő. De Arthenioron érezhető valami furcsa bűz, mintha csak árnyéka lenne egykori önmagának a levegő híres városa.*
- Apádat elég különös módon ismertem meg, nagyjából 10 éve. Bár már mint látod, nem tarjuk a kapcsolatot, azért pár év közös munka van mögöttünk.
Úgy kezdődött, hogy egy rosszakarója felbérelt ellene.
*Bizonyára sok rosszakarója akad az öregnek, s Reynek van egy olyan sejtése, hogy a fiúval sem lehet másképp.*
- De apádnak volt esze, talán több, mint a legtöbb megbízómnak. Egyszerűen csak felkeresett, és többet ígért. Többet, mint amit az a bosszúra szomjas törpe bármikor adni tudott volna. Így megfordultak az esélyek, a folytatást már sejtheted.
14746. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:15:58
Üzenet elküldve: 2020-04-13 11:15:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Hidd el, nehezebb vagyok, mint gondolnád.
*Ereszt meg egy félmosolyt. Bár tény és való, hogy nem az a nagydarab, marcona férfiállat, azért nem spórolták ki belőle a húst, ha csak azt is nézzük, hogy nem kevesebb, mint hat láb magas. Ami elfek közt is a megtermettebbek közé sorolja. S emellett, bár nincsenek méteres, széles vállai, de nem mondható egy cingár, csont és bőr alaknak. Egyenletesen borítja tagjait szálkás, edzett izom, de vékony alakja mégis megmaradt. Így nem csoda, ha ingben és kabátban hajlamosak azt hinni róla, hogy egy kis gyenge, elf szépfiúval állnak szemben. Aztán ha nagy ritkán pofán ver valakit, az igencsak meglepődhet az ütése erején.*
- Az erődben nem kételkedem.
*Kacsint a másikra, kissé pimaszul, kissé játékosan. De azért elkönyveli magában, hogy ha nő lenne, nem szívesen hergelné fel Rochát, kinézi belőle, hogy jól megtépné.*
- Remek, akkor legközelebb hozok csokrot is.
*Vigyorog a nőre, mert kellemes csalódástokozott neki, hogy a másik a tőle telhető legkomolyabban válaszolt poénnak szánt kérdésére.
Közben persze figyelmesen végighallgatja a másik kis történetét, miszerint anno régen tolvajnak készült, de aztán fuccsba ment ez a terve. Nem palástolja meglepettségét, hiszen aligha tudja elképzelni Rochát forgalmas tereken kószáló, emberek zsebét kimetsző alaknak, aki aztán nyakába szedve lábait, menekül az őrök elől, falakon átugrálva, sikátorokon keresztül. Nem egy hálás munkakör, és hamar elkapják az ember nyakát, ha kicsit is lankad a figyelme.*
- Őszintén megleptél.
*Csak ennyit reagál röviden és tömören, mert agya még emészti a kapott információkat. Egész sokat megtudott ebben a pár mondatban a nőről, talán egy lépéssel közelebb került személyiségének megfejtéséhez. De viszont most rajta lesz a sor, hogy meséljen, s neki azért van miből válogatni.*
- Nos, hát az én életem már-már túlságosan tömve volt eseményekkel, szívesen lemondanék a feléről a javadra.
*Jegyzi meg szórakozott mosollyal.*
- Amúgy ember legyen a talpán, aki a tolvajéletet egyszerűnek tartja. Nem lehet könnyű folyton menekülni és futni.
*Mielőtt azonban komolyabb mesélésbe fogna, a második kupicát is lehúzza, s erre már vicces fintorba rándul az arca. Talán ez jelzi a határt, hogy ideje leállni, mert ezután akár gond is lehet.*
- Nos, képzeld, én is vetemedtem lopásra, s rá is fáztam rendesen. Mikor Pirtianesbe mentem, egy-két hónap alatt eltékozoltam az egész örökségem, nem akarod tudni, milyen értelmetlen dolgokra. Aztán néhány mélységi barátom heccelésére belementem, hogy egy környékbeli, közösség által megbecsült asszonyságnak lemetszem az erszényét. Csak a "drága barátaim" elfelejtették említeni, hogy ez a jómódú mélységi asszony egy kiképzőtiszt a kaszárnyában. Gondolhatod, mennyire örült, amikor észrevette, hogy egy elf kölyök megpróbálja kirabolni. Olyat kaptam, hogy reccsent az állkapcsom, s szerintem még az orrom is eltört akkor, pedig puszta kézzel ütött. Aztán megfogott, s közölte, hogy most vagy vele megyek, vagy feldob a legközelebbi őröknek. Gondolhatod, hogy nem lett volna túl kellemes egy pirtianesi börtönben kikötni, így nem tehetettem mást, leszegett fejjel követtem. A kaszárnyába vitt, ahol éppen egy tucat fiatal katonát edzett. Odaállított eléjük, kezembe adott egy gyakorló botot, s egyenként rám engedte őket, hogy ne csak bábun gyakorolhassák a mozdulatokat. Egészen addig szórakozott, míg már csak a földön feküdtem, fejemet védve, aztán kidobott az épület elé. Talán kegyetlen történet, de ez egy teljesen új utat nyitott meg éltemben. Rájöttem, hogy nem akarok koszos utcakölyök lenni, és lopásból élni.
*Fejezi be talán kissé hosszúra nyúlt beszámolóját, derűsen, mintha csak egy szép emléket mesélt volna el. Aztán, mielőtt Rocha ismét szóhoz jutna, gyorsan rendel még négy Pálinkát, 68 aranyért. *
- Parancsolj, drágám.
*Tolja elé a következő adagot, bár ösztönei hevesen tiltakoznak az újabb kupicák ellen. Nem lesz ennek jó vége.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
- Hidd el, nehezebb vagyok, mint gondolnád.
*Ereszt meg egy félmosolyt. Bár tény és való, hogy nem az a nagydarab, marcona férfiállat, azért nem spórolták ki belőle a húst, ha csak azt is nézzük, hogy nem kevesebb, mint hat láb magas. Ami elfek közt is a megtermettebbek közé sorolja. S emellett, bár nincsenek méteres, széles vállai, de nem mondható egy cingár, csont és bőr alaknak. Egyenletesen borítja tagjait szálkás, edzett izom, de vékony alakja mégis megmaradt. Így nem csoda, ha ingben és kabátban hajlamosak azt hinni róla, hogy egy kis gyenge, elf szépfiúval állnak szemben. Aztán ha nagy ritkán pofán ver valakit, az igencsak meglepődhet az ütése erején.*
- Az erődben nem kételkedem.
*Kacsint a másikra, kissé pimaszul, kissé játékosan. De azért elkönyveli magában, hogy ha nő lenne, nem szívesen hergelné fel Rochát, kinézi belőle, hogy jól megtépné.*
- Remek, akkor legközelebb hozok csokrot is.
*Vigyorog a nőre, mert kellemes csalódástokozott neki, hogy a másik a tőle telhető legkomolyabban válaszolt poénnak szánt kérdésére.
Közben persze figyelmesen végighallgatja a másik kis történetét, miszerint anno régen tolvajnak készült, de aztán fuccsba ment ez a terve. Nem palástolja meglepettségét, hiszen aligha tudja elképzelni Rochát forgalmas tereken kószáló, emberek zsebét kimetsző alaknak, aki aztán nyakába szedve lábait, menekül az őrök elől, falakon átugrálva, sikátorokon keresztül. Nem egy hálás munkakör, és hamar elkapják az ember nyakát, ha kicsit is lankad a figyelme.*
- Őszintén megleptél.
*Csak ennyit reagál röviden és tömören, mert agya még emészti a kapott információkat. Egész sokat megtudott ebben a pár mondatban a nőről, talán egy lépéssel közelebb került személyiségének megfejtéséhez. De viszont most rajta lesz a sor, hogy meséljen, s neki azért van miből válogatni.*
- Nos, hát az én életem már-már túlságosan tömve volt eseményekkel, szívesen lemondanék a feléről a javadra.
*Jegyzi meg szórakozott mosollyal.*
- Amúgy ember legyen a talpán, aki a tolvajéletet egyszerűnek tartja. Nem lehet könnyű folyton menekülni és futni.
*Mielőtt azonban komolyabb mesélésbe fogna, a második kupicát is lehúzza, s erre már vicces fintorba rándul az arca. Talán ez jelzi a határt, hogy ideje leállni, mert ezután akár gond is lehet.*
- Nos, képzeld, én is vetemedtem lopásra, s rá is fáztam rendesen. Mikor Pirtianesbe mentem, egy-két hónap alatt eltékozoltam az egész örökségem, nem akarod tudni, milyen értelmetlen dolgokra. Aztán néhány mélységi barátom heccelésére belementem, hogy egy környékbeli, közösség által megbecsült asszonyságnak lemetszem az erszényét. Csak a "drága barátaim" elfelejtették említeni, hogy ez a jómódú mélységi asszony egy kiképzőtiszt a kaszárnyában. Gondolhatod, mennyire örült, amikor észrevette, hogy egy elf kölyök megpróbálja kirabolni. Olyat kaptam, hogy reccsent az állkapcsom, s szerintem még az orrom is eltört akkor, pedig puszta kézzel ütött. Aztán megfogott, s közölte, hogy most vagy vele megyek, vagy feldob a legközelebbi őröknek. Gondolhatod, hogy nem lett volna túl kellemes egy pirtianesi börtönben kikötni, így nem tehetettem mást, leszegett fejjel követtem. A kaszárnyába vitt, ahol éppen egy tucat fiatal katonát edzett. Odaállított eléjük, kezembe adott egy gyakorló botot, s egyenként rám engedte őket, hogy ne csak bábun gyakorolhassák a mozdulatokat. Egészen addig szórakozott, míg már csak a földön feküdtem, fejemet védve, aztán kidobott az épület elé. Talán kegyetlen történet, de ez egy teljesen új utat nyitott meg éltemben. Rájöttem, hogy nem akarok koszos utcakölyök lenni, és lopásból élni.
*Fejezi be talán kissé hosszúra nyúlt beszámolóját, derűsen, mintha csak egy szép emléket mesélt volna el. Aztán, mielőtt Rocha ismét szóhoz jutna, gyorsan rendel még négy Pálinkát, 68 aranyért.
*- Parancsolj, drágám.
*Tolja elé a következő adagot, bár ösztönei hevesen tiltakoznak az újabb kupicák ellen. Nem lesz ennek jó vége.*
14745. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 01:44:26
Üzenet elküldve: 2020-04-13 01:44:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Szerencsére Rochanak már volt dolga elégszer a pálinkával, hogy azon nyomban ne teperje le a földre. Persze ő sem bírja úgy az alkoholt, mint ahogy azt reméli, de már kell egy pár pohár ahhoz, hogy különösebben gondot jelentsen. Amivel neki is baja szokott lenni a másnaposságon kívül az az, hogy az alkohol igencsak meg tudja nyitni az ő szívét is. *
- Majd valahogy megbirkózom a feladattal. Annyira nem tűnsz súlyos egyénnek. Meg hidd el nekem van itt erő.
*Hajlítja is be a karját, s kissé megnyomkodja ott, ahol valami izomfélének kéne lennie. De hát nincs és ezt egy halk nevetéssel nyugtázza is.*
- Most ezt próbáld meg leküzdeni. Mondtam, nem meghívás, hanem békeajándék. Az más.
*Bólogat is ellentmondást nem tűrően, de közben már fel is vidul a következő kör említésére.*
- Ha még bírni fogjuk hát legyen.
*A következő megjegyzésre kissé felvonja a szemöldökeit. Azt már tudja, hogy két őszinte lény létezik a világon: a részeg és a gyerek. Azért furdalni kezdi a kíváncsiság az oldalát, hogy mégis mi lehet az, amiről józanul inkább hallgat a férfi. De nem veti be ezt az egyszerű és sunyi módszert, hogy a titkait kihúzza. Persze, ha mesél akkor meghallgatja, másnap úgy sem biztos, hogy emlékezni fog akár egy kicsire is belőle.*
- Szerintem ezzel sokan így vannak, de megígérem, majd figyelek, hogy tartsd a szád.
*Mosolyodik el, ahogy az egyik poharat ő is kézbe veszi, s le is dönti annak tartalmát. Az ital hamar célt ér, közben pedig egész testében ki libabőrösödik. A kellemes szédülés is kezd jelentkezni, s arca is pirospozsgás színt ölt magára.
A kérdésre először bambán pislog, de mikor Aldo felnevet ő sem rest elnevetni magát.*
- Akkor is válaszolok. A nárcisz az.
*Húzza is ki magát egy határozott mosollyal, ami hamar komoly ábrázatra is vált. Magáról mesélni? Főleg valami érdekeset. Na ez lesz a nagy falat.*
- Nos feladtad a leckét, de legyen. Régen tolvaj akartam lenni.
*Könyököl is az asztalra, ahogy visszaemlékszik a gyermekkorára. Nem valami vidám emlék az a sok kép, ami hirtelen megelevenedik előtte, ahogy felúszik a múlt mélységeiből. Elgondolkodva bökdösi meg a kiürült pohárkát, majd mielőtt folytatná fel is kapja az utolsó telit és ismét egy húzásra dönti is le. A pálinka jótékony, ámbár ilyenkor talán kissé kártékony hatásaként az ő szíve kezd is kicsit megnyílni. De a múlt felemlegetése még nem tűnik olyan nagy problémának.*
- Tudod a szüleimet korán elveszítettem és nem értettem semmihez. *Vonja meg kissé a vállait.* Ez tűnt a legegyszerűbbnek. De ehhez is béna voltam. Igazából ez a legnagyobb kaland az életemben. Azóta meg azt hiszem olyan életunt szerű lettem. Nem találkoztam eddig olyannal, aki ebből kizökkentene, így kalandokkal sem bővelkedhetem.
*Nevet fel zavartan. Kicsit most kellemetlennek érzi, hogy ennél jobbal nem szolgálhatott, de az ő élete ilyen.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Szerencsére Rochanak már volt dolga elégszer a pálinkával, hogy azon nyomban ne teperje le a földre. Persze ő sem bírja úgy az alkoholt, mint ahogy azt reméli, de már kell egy pár pohár ahhoz, hogy különösebben gondot jelentsen. Amivel neki is baja szokott lenni a másnaposságon kívül az az, hogy az alkohol igencsak meg tudja nyitni az ő szívét is. *
- Majd valahogy megbirkózom a feladattal. Annyira nem tűnsz súlyos egyénnek. Meg hidd el nekem van itt erő.
*Hajlítja is be a karját, s kissé megnyomkodja ott, ahol valami izomfélének kéne lennie. De hát nincs és ezt egy halk nevetéssel nyugtázza is.*
- Most ezt próbáld meg leküzdeni. Mondtam, nem meghívás, hanem békeajándék. Az más.
*Bólogat is ellentmondást nem tűrően, de közben már fel is vidul a következő kör említésére.*
- Ha még bírni fogjuk hát legyen.
*A következő megjegyzésre kissé felvonja a szemöldökeit. Azt már tudja, hogy két őszinte lény létezik a világon: a részeg és a gyerek. Azért furdalni kezdi a kíváncsiság az oldalát, hogy mégis mi lehet az, amiről józanul inkább hallgat a férfi. De nem veti be ezt az egyszerű és sunyi módszert, hogy a titkait kihúzza. Persze, ha mesél akkor meghallgatja, másnap úgy sem biztos, hogy emlékezni fog akár egy kicsire is belőle.*
- Szerintem ezzel sokan így vannak, de megígérem, majd figyelek, hogy tartsd a szád.
*Mosolyodik el, ahogy az egyik poharat ő is kézbe veszi, s le is dönti annak tartalmát. Az ital hamar célt ér, közben pedig egész testében ki libabőrösödik. A kellemes szédülés is kezd jelentkezni, s arca is pirospozsgás színt ölt magára.
A kérdésre először bambán pislog, de mikor Aldo felnevet ő sem rest elnevetni magát.*
- Akkor is válaszolok. A nárcisz az.
*Húzza is ki magát egy határozott mosollyal, ami hamar komoly ábrázatra is vált. Magáról mesélni? Főleg valami érdekeset. Na ez lesz a nagy falat.*
- Nos feladtad a leckét, de legyen. Régen tolvaj akartam lenni.
*Könyököl is az asztalra, ahogy visszaemlékszik a gyermekkorára. Nem valami vidám emlék az a sok kép, ami hirtelen megelevenedik előtte, ahogy felúszik a múlt mélységeiből. Elgondolkodva bökdösi meg a kiürült pohárkát, majd mielőtt folytatná fel is kapja az utolsó telit és ismét egy húzásra dönti is le. A pálinka jótékony, ámbár ilyenkor talán kissé kártékony hatásaként az ő szíve kezd is kicsit megnyílni. De a múlt felemlegetése még nem tűnik olyan nagy problémának.*
- Tudod a szüleimet korán elveszítettem és nem értettem semmihez. *Vonja meg kissé a vállait.* Ez tűnt a legegyszerűbbnek. De ehhez is béna voltam. Igazából ez a legnagyobb kaland az életemben. Azóta meg azt hiszem olyan életunt szerű lettem. Nem találkoztam eddig olyannal, aki ebből kizökkentene, így kalandokkal sem bővelkedhetem.
*Nevet fel zavartan. Kicsit most kellemetlennek érzi, hogy ennél jobbal nem szolgálhatott, de az ő élete ilyen.*
14744. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 00:49:32
Üzenet elküldve: 2020-04-13 00:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Aligha lenne oka tartania a férfinak Renna bármely családtagjától, hiszen messze maga mögött hagyta az egész törzset, s egyelőre nem áll szándékában visszatérni. Meg is köveznék, vagy legalábbis rendesen kapna a fejére, ha csak úgy visszatérne, beköszönne a családnak. Hátat fordított nekik, szánt szándékkal, ez pedig megbocsáthatatlan bűn.
Doras válaszát elfogadottnak nyilvánítja, nem fűz hozzá semmit, tökéletesen megérti, ha valakinek eljár a keze, ha nagyon felidegesítik, vagy netán sértegetik. Tépte már meg ő is sok gyerekkori barátját, ha túlságosan elszaladt velük a ló.*
- Áhá, szóval Doras úr a te nagy becses neved.
*Ragyognak fel hirtelen kékes szemei, s elégedett mosolyra húzódik szája.*
- De az én nevem akkor is titok marad, te magad mondtad, hogy hagyjuk a végére.
*Vigyorog, hiszen előnyben érzi magát a plusz információ miatt. Ő meg továbbra is a névtelenség láthatatlan védelmébe burkolózik, Doras számára egyelőre csak egy vadmacska, vagy netán "vérmes perszóna". Rennának pedig tetszenek ezek a jelzők, s többet akar hallani, kíváncsi, mennyire futja a férfi fantáziájából.*
- Jól van, jól van. Pálinkáért mindent.
*Sóhajt beleegyezően.*
- Esküszöm, te tuskó Doras, hogy a tököd nem fogom leharapni.
*Talán némileg megmásította a szöveget. De csak egy egészen picit. Azért várja azt az italt, széles mosollyal.*
A hozzászólás írója (Sharen'na Wylfgart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.13 00:49:58
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Aligha lenne oka tartania a férfinak Renna bármely családtagjától, hiszen messze maga mögött hagyta az egész törzset, s egyelőre nem áll szándékában visszatérni. Meg is köveznék, vagy legalábbis rendesen kapna a fejére, ha csak úgy visszatérne, beköszönne a családnak. Hátat fordított nekik, szánt szándékkal, ez pedig megbocsáthatatlan bűn.
Doras válaszát elfogadottnak nyilvánítja, nem fűz hozzá semmit, tökéletesen megérti, ha valakinek eljár a keze, ha nagyon felidegesítik, vagy netán sértegetik. Tépte már meg ő is sok gyerekkori barátját, ha túlságosan elszaladt velük a ló.*
- Áhá, szóval Doras úr a te nagy becses neved.
*Ragyognak fel hirtelen kékes szemei, s elégedett mosolyra húzódik szája.*
- De az én nevem akkor is titok marad, te magad mondtad, hogy hagyjuk a végére.
*Vigyorog, hiszen előnyben érzi magát a plusz információ miatt. Ő meg továbbra is a névtelenség láthatatlan védelmébe burkolózik, Doras számára egyelőre csak egy vadmacska, vagy netán "vérmes perszóna". Rennának pedig tetszenek ezek a jelzők, s többet akar hallani, kíváncsi, mennyire futja a férfi fantáziájából.*
- Jól van, jól van. Pálinkáért mindent.
*Sóhajt beleegyezően.*
- Esküszöm, te tuskó Doras, hogy a tököd nem fogom leharapni.
*Talán némileg megmásította a szöveget. De csak egy egészen picit. Azért várja azt az italt, széles mosollyal.*
A hozzászólás írója (Sharen'na Wylfgart) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.13 00:49:58
14743. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-13 00:33:24
Üzenet elküldve: 2020-04-13 00:33:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Szerencsére Rocha is hasonlóan gondolkodik a folytonos vérszívásról, mint ő maga, így minden különösebb közjáték nélkül sikerül mindkettőjüknek meglengetni a fehér zászlót, legalábbis ideiglenesen. S máris komolyabb dolgokra terelődik a szó, mint például a masszív italozás, nem kevesebb, mint fejenként két-két kupicával. Bár Aldo némiképp bírja az alkoholt, azért nem egy olyan megszokott kocsmatöltelék, aki képes mindenkit asztal alá inni. S ha tömény pálinkáról van szó, nem pedig édes és finom borról, könnyen lehet, hogy a nő fölé kerekedik ebben a művészetben. Nem szokott hozzá az elf gyomra az ilyen tüzes italokhoz, bár borból talán bármennyit meg tud inni különösebb gond nélkül.*
- Könnyen lehet, hogy így neked kell engem szobára kísérned.
*Jegyzi meg egy kacsintással megfűszerezve, s bár flörtnek is vehetőek szavai, első sorban ezt most tényleg nem annak szánta. Inkább figyelmeztetés, jobb, ha felkészül a félvér.*
- Kényelmetlenül érzem ám magam, ha nő hív meg engem, de ám legyen, elfogadom engesztelésül. De akkor a következő négyet majd én állom.
*Akárhogy is számolgat, az úgy már fejenként öt pálinka lesz, nem beszélve az alapozásnak elfogyasztott borokról. Egyre érdekesebbé kezd válni ez az este, pedig mindketten unalomból jöttek ide.*
- Csak hogy tudd, képes vagyok túl őszintére inni magam. És annak nem mindig van jó vége.
*Vigyorog Rochára, mintha csak őt akarná ezzel burkoltan fenyegetni. Pedig nagyon is lehet, hogy inkább magát félti ettől az eshetőségtől, mert részegen aztán tényleg nem tud megálljt parancsolni sem nyelvének, sem az oly gondosan elrejtett érzelmeinek.
Fel is kapja az egyik poharat, s üdvözlőn megemeli, mielőtt lehúzza annak tartalmát. A másikat egyelőre hagyja, nem kell olyan gyorsan eltüntetni, hosszú még az este.*
- Mi a kedvenc virágod?
*Kérdezi meg látszólag teljesen komoly arccal, de hamar elárulja magát egy felszakadó nevetéssel. De azét megnézné Rocha arcát, ha beállítana hozzá egy nagy csokor illatos, színes virággal.*
- Mondjuk mesélj valami érdekeset. Magadról, az életedről, vagy valami kalandról, amiben részed volt. Ha elég érdekesnek ítélem meg, majd én is mesélek.
*Veti fel a következő ötletet, s reméli, hogy belemegy a másik. Élvezné a szerepét, legalábbis amíg az ő kezében van a döntés joga. Ha cserélődik a szerep, az már annyira nem szórakoztatná, de megéri, ráadásul ott van még a pálinka, segít megoldani a nyelvét.*
//A nem olyan régmúlt hajnala//
*Szerencsére Rocha is hasonlóan gondolkodik a folytonos vérszívásról, mint ő maga, így minden különösebb közjáték nélkül sikerül mindkettőjüknek meglengetni a fehér zászlót, legalábbis ideiglenesen. S máris komolyabb dolgokra terelődik a szó, mint például a masszív italozás, nem kevesebb, mint fejenként két-két kupicával. Bár Aldo némiképp bírja az alkoholt, azért nem egy olyan megszokott kocsmatöltelék, aki képes mindenkit asztal alá inni. S ha tömény pálinkáról van szó, nem pedig édes és finom borról, könnyen lehet, hogy a nő fölé kerekedik ebben a művészetben. Nem szokott hozzá az elf gyomra az ilyen tüzes italokhoz, bár borból talán bármennyit meg tud inni különösebb gond nélkül.*
- Könnyen lehet, hogy így neked kell engem szobára kísérned.
*Jegyzi meg egy kacsintással megfűszerezve, s bár flörtnek is vehetőek szavai, első sorban ezt most tényleg nem annak szánta. Inkább figyelmeztetés, jobb, ha felkészül a félvér.*
- Kényelmetlenül érzem ám magam, ha nő hív meg engem, de ám legyen, elfogadom engesztelésül. De akkor a következő négyet majd én állom.
*Akárhogy is számolgat, az úgy már fejenként öt pálinka lesz, nem beszélve az alapozásnak elfogyasztott borokról. Egyre érdekesebbé kezd válni ez az este, pedig mindketten unalomból jöttek ide.*
- Csak hogy tudd, képes vagyok túl őszintére inni magam. És annak nem mindig van jó vége.
*Vigyorog Rochára, mintha csak őt akarná ezzel burkoltan fenyegetni. Pedig nagyon is lehet, hogy inkább magát félti ettől az eshetőségtől, mert részegen aztán tényleg nem tud megálljt parancsolni sem nyelvének, sem az oly gondosan elrejtett érzelmeinek.
Fel is kapja az egyik poharat, s üdvözlőn megemeli, mielőtt lehúzza annak tartalmát. A másikat egyelőre hagyja, nem kell olyan gyorsan eltüntetni, hosszú még az este.*
- Mi a kedvenc virágod?
*Kérdezi meg látszólag teljesen komoly arccal, de hamar elárulja magát egy felszakadó nevetéssel. De azét megnézné Rocha arcát, ha beállítana hozzá egy nagy csokor illatos, színes virággal.*
- Mondjuk mesélj valami érdekeset. Magadról, az életedről, vagy valami kalandról, amiben részed volt. Ha elég érdekesnek ítélem meg, majd én is mesélek.
*Veti fel a következő ötletet, s reméli, hogy belemegy a másik. Élvezné a szerepét, legalábbis amíg az ő kezében van a döntés joga. Ha cserélődik a szerep, az már annyira nem szórakoztatná, de megéri, ráadásul ott van még a pálinka, segít megoldani a nyelvét.*
14742. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 16:57:22
Üzenet elküldve: 2020-04-12 16:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Sharen'na és Doras //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ebben a témában a zsoldos határozottan nem jeleskedik az együttérzésben. Mikor a nő szomorkás kicsengéssel közli, hogy egyke gyermek, Doras pofátlanul nagyot sóhajt, amiből csak úgy süt a megkönnyebbülés. Abból meg pláne, hogy közben a bajsza alatt ugyan némán, de egészen jól kivehetően azt zsolozsmázza: Hála a magasságos égnek! Az otthoni családi bonyodalmak útvesztőjébe nem nagyon van kedve besétálni, úgyhogy a dologhoz fűzött megjegyzést nemes egyszerűséggel elengedi a füle mellett.
Nem tetszik neki az a sundám-bundám válasz, akkor se, ha voltaképp az este nagyon kecsegtető alakulását ígéri fű alatt, de máris érkezik a következő kérdés.*
- Olyat nem, aki ne érdemelte volna ki *von vállat. Doras nem valami fényes páncélos lovag, úgyhogy ha fennforgás van, nem nézi, hogy kinek mi van a lába között.* - Nem fogok hazudni, megesett már, hogy eljárt a kezem, de nem vagyok az a típus, aki attól érzi magát jól, ha egy védtelent rugdos a földön. Kivéve, ha az a védtelen egy nyomorult féreg, aki rohadtul megérdemli *vág a saját szavába.* - Ha valaki sügér felmérni, hol van a megállj, az majd elszenvedve megtanulja. Mindenki türelmének megvan a határa *mondja. A nagy filozofálgatás csaknem elfeledteti vele a reflektálást az iméntire. Már nyújtja az italt a nőnek, amikor eszébe ötlik a dolog.*
- Hé, hé, há, hé! *emeli meg a kupicát tartó jobbja mutatóujját.* - Ha már határok: azt a harapás dolgot azért nem mismásoljuk el! Esküdj, vérmes perszóna, vagy nem itatlak tovább! Mondd csak szépen utánam! Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ebben a témában a zsoldos határozottan nem jeleskedik az együttérzésben. Mikor a nő szomorkás kicsengéssel közli, hogy egyke gyermek, Doras pofátlanul nagyot sóhajt, amiből csak úgy süt a megkönnyebbülés. Abból meg pláne, hogy közben a bajsza alatt ugyan némán, de egészen jól kivehetően azt zsolozsmázza: Hála a magasságos égnek! Az otthoni családi bonyodalmak útvesztőjébe nem nagyon van kedve besétálni, úgyhogy a dologhoz fűzött megjegyzést nemes egyszerűséggel elengedi a füle mellett.
Nem tetszik neki az a sundám-bundám válasz, akkor se, ha voltaképp az este nagyon kecsegtető alakulását ígéri fű alatt, de máris érkezik a következő kérdés.*
- Olyat nem, aki ne érdemelte volna ki *von vállat. Doras nem valami fényes páncélos lovag, úgyhogy ha fennforgás van, nem nézi, hogy kinek mi van a lába között.* - Nem fogok hazudni, megesett már, hogy eljárt a kezem, de nem vagyok az a típus, aki attól érzi magát jól, ha egy védtelent rugdos a földön. Kivéve, ha az a védtelen egy nyomorult féreg, aki rohadtul megérdemli *vág a saját szavába.* - Ha valaki sügér felmérni, hol van a megállj, az majd elszenvedve megtanulja. Mindenki türelmének megvan a határa *mondja. A nagy filozofálgatás csaknem elfeledteti vele a reflektálást az iméntire. Már nyújtja az italt a nőnek, amikor eszébe ötlik a dolog.*
- Hé, hé, há, hé! *emeli meg a kupicát tartó jobbja mutatóujját.* - Ha már határok: azt a harapás dolgot azért nem mismásoljuk el! Esküdj, vérmes perszóna, vagy nem itatlak tovább! Mondd csak szépen utánam! Esküszöm, Doras úr, hogy a lőcse szent és sérthetetlen!
14741. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:51:55
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:51:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A sör a legjobb étek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Követi a nő arckifejezéseit, amikor vigyorog, akkor maga is úgy tesz, némi cinizmussal fűszerezve. ~ De kibaszott vicces vagy. ~ Megnyalja ajkát gondolatban, ámbár bizonyos fokú szimpátiát azért érez, még akkor is, ha egy nagyképű, dölyfös városőrrel áll szemben, aki azt hiszi övé a világ. Legalábbis ezt gondolja, hogy így lehet, máskülönben egészen más jellegű társalgás medrébe sodródtak volna. A kapott válaszok hasonlatosak az előzőekhez. Azonban tökéletesen előkészítik a folytatáshoz a terepet.*
- Értem. *legyint a városleírásokra, bár igazából annyira nem érdekelte egyik sem, csupán terelésnek szánta, egy kis időre, míg összeszedi mákonyos gondolatait. A felhorkanásra már kitör belőle egy rövidebb nevetés, ami gyorsan abbamarad.*
- És, ha mégsem hazudtam? Akkor is bitófán végeznéd? *Máris könnyebb egy kicsit a teher.*
- Valea lae'Natar. *Vagy ezer éjszaka óta nem mondta ki ezt a nevet hangosan.*
- Ismerted? *Kérdezi, míg egy laposat pillant az ezüsthajúra.* Én igen. *Hajtja le az italt, majd tölt még egyet az erősebből, s így tesz Naesalának is.*
- Valaha normális életem volt. Aztán minden elbaszódott, mert megjelent a kis kurva. *Nevet fel, csak tekintete marad hideg.*
- Ezt a kibaszott menősködést meg tartsd meg magadnak, meg a kinti pincsiknek, én nem vagyok vevő rá. *Szorítja össze állkapcsát, majd hirtelen felröhög, s, ha teheti villámgyorsan átnyúl és a nő vállára csap, csak úgy puffan. Feltéve persze, ha elég meglepő és váratlan a mozdulat ahhoz, hogy ne tudjanak rá reagálni.*
- Csak szívatlak, ne rinyálj. *Hátradől, s úgy röhög, meglehetősen unszimpatikusan és gátlástalanul.*
- Kissé bebasztam már, az az igazság, kedvem lelem benned, hosszú idők óta az első őszinte társaságom vagy, akit megismerhettem. *Emeli meg poharát majd körbenéz a kocsmában.*
- Jahm... ez bók volt, cicalány... *Villan vissza tekintete a lányra mélyen, s ismét elvigyorodik.*
//A sör a legjobb étek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Követi a nő arckifejezéseit, amikor vigyorog, akkor maga is úgy tesz, némi cinizmussal fűszerezve. ~ De kibaszott vicces vagy. ~ Megnyalja ajkát gondolatban, ámbár bizonyos fokú szimpátiát azért érez, még akkor is, ha egy nagyképű, dölyfös városőrrel áll szemben, aki azt hiszi övé a világ. Legalábbis ezt gondolja, hogy így lehet, máskülönben egészen más jellegű társalgás medrébe sodródtak volna. A kapott válaszok hasonlatosak az előzőekhez. Azonban tökéletesen előkészítik a folytatáshoz a terepet.*
- Értem. *legyint a városleírásokra, bár igazából annyira nem érdekelte egyik sem, csupán terelésnek szánta, egy kis időre, míg összeszedi mákonyos gondolatait. A felhorkanásra már kitör belőle egy rövidebb nevetés, ami gyorsan abbamarad.*
- És, ha mégsem hazudtam? Akkor is bitófán végeznéd? *Máris könnyebb egy kicsit a teher.*
- Valea lae'Natar. *Vagy ezer éjszaka óta nem mondta ki ezt a nevet hangosan.*
- Ismerted? *Kérdezi, míg egy laposat pillant az ezüsthajúra.* Én igen. *Hajtja le az italt, majd tölt még egyet az erősebből, s így tesz Naesalának is.*
- Valaha normális életem volt. Aztán minden elbaszódott, mert megjelent a kis kurva. *Nevet fel, csak tekintete marad hideg.*
- Ezt a kibaszott menősködést meg tartsd meg magadnak, meg a kinti pincsiknek, én nem vagyok vevő rá. *Szorítja össze állkapcsát, majd hirtelen felröhög, s, ha teheti villámgyorsan átnyúl és a nő vállára csap, csak úgy puffan. Feltéve persze, ha elég meglepő és váratlan a mozdulat ahhoz, hogy ne tudjanak rá reagálni.*
- Csak szívatlak, ne rinyálj. *Hátradől, s úgy röhög, meglehetősen unszimpatikusan és gátlástalanul.*
- Kissé bebasztam már, az az igazság, kedvem lelem benned, hosszú idők óta az első őszinte társaságom vagy, akit megismerhettem. *Emeli meg poharát majd körbenéz a kocsmában.*
- Jahm... ez bók volt, cicalány... *Villan vissza tekintete a lányra mélyen, s ismét elvigyorodik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18873-18892