Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-09 01:05:47
Üzenet elküldve: 2020-05-09 01:05:47
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér Róka//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az épülethez érve, fellépcsőzik, feje felett az impozáns szárnyas paripás fogadó cégére, melyet a körtéren kavargó szél lenget. Benyitva és belépve az ajtón a helyiség elcsendesedik, és a vendégek megbámulják, van, aki jobban, mások meredten, van, aki csak egy pillantás erejéig.*
- Üdv Mindenki!
*Köszön oda Nila az ivóban fogyasztóknak, majd beljebb slattyog, azonban bárszékek nem állnak a söntés előtt, szóval csak odalép a pulthoz és annak támaszkodva rendel.
- Máyész'tró! *Ami annyit tesz aulensi tájszólással, hogy 'karmester'.* Na, fogadós uram, mi a ház ajánlata?
- Mézsör!
- Értem, ez a ház specialitása is?
- Nem, ez a napi ajánlat. Szolgálhatok egy korsóval?
- Persze, megkóstolom. Csapoljon egyet!
*A máyész'tró csak biccent, majd Nila elé kerül a korsó Mézsör, a pultra pedig a nő ujjai közül a 15 arany.
Belekortyol a sörbe, melynek könnyeden keserédes zamata van, kevés alkoholtartalma és a buborékos volta miatt is. Így iszogat Nila, amikor a söntésnél mellé lép egy fickó és leszólítja.*
- Szevasz kisanyám! Meghívjalak én is egy italra? Jó a segged, köll valami?
*Olyan köpcös emberke, alighanem még törpe is lehetne vagy egy maszkulinabb tündér, de inkább úgy fest, mint valami árokásó dokkmunkás. Nila az elhangzottak szerint és a viselkedéséhez hasonló stílusban válaszol.*
- Figyelj húsom, nem vagyunk egy súlykategóriában. Ágyő! *Ami aulensi szlenggel élve annyit tesz, hogy 'csumi'.
*Ezt a fickó is valahol dekódolja, mert se szó, se beszéd le is lép és otthagyja Nilát. Azonban, mint ismeretlen idegen nagyobb feltűnést kelt, mint gondolná, mert nem sokra rá egy másik pasas is megkörnyékezi.
Persze Nila a lerázás széles repertoárjával rendelkezik, hiszen ha férfiakkal dolgozik, főleg katonai pályán, egy nőnek ismernie kell az ilyen praktikákat is, hogy az efféle kéretlen hódolókat leszerelje. Aztán valamikor ez simán megy, valamikor meg egyáltalán nem.*
- Hali napsugaram! Mi újság? Látom, csak itt állsz. Van kedved dumálni és iszogatni velem, ha egymásba gabalyodunk az se baj.
*Rápillant. Egy elf pali könyököl mellette a pultnál és löki neki a szószátyár rizsát. Nila finom türelemmel kezeli, mivel értékeli az őszinteséget, és nem akarja a földbe döngölni se a férfiúi hiúságát.*
- Figyelj, ferde hajlamú vagyok. A csajom kint van a mosdóban.
*Hazudja csípőből, gondolván, hogy ezzel el is intézte a dolgot, de ekkor értetlenkedésből fakadóan újabb ajánlatot kap.*
- Jaj, ne már, nyomhatjuk hármasban is a barátnőddel, nekem nincs ellenemre, sőt.
*Nila csalódottan pillant oldalra. Élesebbre veszi a hangját és közönségesebben szól vissza, hogy érthetőbb legyen.*
- Most te szívatsz? Vagy a homlokomra van írva, hogy dugjál meg? Netán a hátamra van akasztva valami ribancrendszám?
*Veti oda a kérdéseket sorban, mire a pasas nem is tud mit válaszolni, csak fogja az italát és elkotródik. Nila nagyot húz a sörből, hogy ezt leöblítse, de magában még gondolatban hozzáfűzi.*
~ Maximum, ha te hoznád valamelyik pasi barátodat, úgy hármasban. ~
*A pultnak háttal dőlve végignéz a fogadóban lévőkön, ahogy kortyolgatja a mézsört. Valamivel később egy páncélos férfi toppan elibe, olyan tipikus lovagféle, akinek minden bizonnyal nemesi ragja és hűbérbirtoka is van.*
- Szép napot a nemes hölgynek!
*Szólítja meg Nilát, aki csak körbenéz, hogy vajon hozzá beszél-e vagy valami átverésről van-e szó, mert, nem nemes, legfeljebb odaadó természetében és életvitelében, de hogy ő nem hölgy, abban bizonyos, maximum a 'jó nő' jelzővel lehet illetni, ami még illik rá.*
- Üdvözöllek dicső lovag!
- Elköltene velem egy estebédet? Aztán andalogva sétálgathatnánk a folyóparton a nádbugák dallamos lengedezését hallgatva a lágy szellőben.
*Nila erre hörpint a mézsörből, csak utána válaszol. Ez már nehezebb dió, hogy finoman, hogyan utasítson el egy ilyen kedves fellépésű érdeklődő fiatalembert.*
- Öhm, bocs, de a férjem elhagyta az erényövem kulcsát egy háborúban. Szóval, inkább nem.
*Persze, nem sikerül valami jól, és inkább hangzik leleményes gúnyolódásnak, mint finom elutasításnak, mire a lovag fel is csattan.*
- Mi, szórakozol velem, hogy nézel ki?! Néz már magadra, mint valami női kidobóember, nem vagyok hülye, kivenne el?! Inkább örülj neki, hogy szívességből úgy megraknálak, mint béreslegény a szekeret!
*Erre már Nila is dühödt vehemenciával válaszol, ismét csípőből hazudva.*
- Hé, a férjem egy ork volt, látod ezt, *Mutat az arcán lévő hegekre.* Ezt a pofont tőle kaptam, mert félrekúrtam egy óriással.
*Erre a nemes lovag képén, a lohasztó fajtalankodást elképzelve, megvető fintor jelenik meg s faképnél hagyja. Nila visszafordul a csapszék felé a korsót letéve.
Némi idő elteltével, egy nőcsábász gavallér tűnik fel a színen és lép hozzá. Végigméri Nilát. Megérzi magán a férfi tekintetét, kinek kisugárzásából érezhetően úgy el van telve önnön szexuális képességeitől, hogy fel sem fogja, hogy egy felfegyverzett kalandor nőt mustrálgat. Nila látja, hogy lazának szánt, csábító lehengerléssel közelebb csúszik a pulton támaszkodva s egyfajta száraz mámoros tárgyilagossággal vezeti be a témát, némi szórakozott, de még mindig pajzán szöveggel fűszerezve.*
- Szia cicacsaj! Játszanál az ajkaiddal a férfiasságomon, persze lehetek romantikusabb, hozhatok virágot is, ha úgy jobban tetszik a felkéréskeringőre.
*Nila nem akar hinni a füleinek a fellépés hallatán és már kezd torkig lenni az ilyenekkel. Először csak levegőnek nézi a férfit, hiszen tudja, hogy a legtöbb esetben a passzív ellenállás a leghatásosabb módszer az elutasításoz.*
- Mi az, nem mondasz semmit se? Zavarba hoztalak netalán? Nem hiszem én azt el, bevállalósabb csajnak tűnsz annál.
*Persze, ha a férfi kitartóbb és nem ért a közömbös jelekből, akkor nehezebb a dolog.
Ezért Nila úgy dönt, hogy a trampli lerohanás és valamennyire a perverz rámászás elriasztó hatását veti be.*
- Persze! Semmi másra nem is vágyom! Gyere, menjünk nagyfiú, döngess meg ott ahova a király is gyalog jár!
*Hajol oda a mellette álló gavallérhoz és nyilatkozza az előbbieket egyenesen az arcába, gondolván, hogy ezzel el is sikálta az ügyet és sikeresen lerázta a férfit. Azonban, Nilának be kell látnia, hogy téved, mert a nőcsábász reakciójából ítélve ez inkább csak olaj volt a tűzre, a férfi egyszer csak ölbe kapja.*
~ Picsába, ez nem úgy sült el, ahogy szántam. Francba, pedig ez általában beszokott jönni, lehet még perverzebbet kellett volna mondanom. ~
*Nila úgy van vele, hogy most már mindegy és nem marad más, mint a lelkére beszélni a másiknak.*
- Hé, don'huán! *Ami annyit tesz aulensi köznyelven, hogy 'bajvívó sármőr'.* Figyelj, nem eszik a kását olyan forrón. Meg aztán abból a fallikus játékból, hát magas 'C' hang lenne.
*Közben Nila kimászik a karjaiból és visszaáll a pulthoz felhajtani a mézsör maradékát is.*
- Ugyan rajongok a magas hangokért, különösen, ha egy nőtől származnak.
*Csak mondja tovább a magáét az ürge.*
- Nem erre gondoltam, lényeg, szerintem neked se és nekem se lenne jó.
- Ne kéresd magad, én is elfújom a nótámat a lábaid között.
*Nila tehetetlenségében félrelöki az üres korsót, miközben a következőt gondolja.*
~ Nem érti. Megőrülök, de csak finoman és szelíden. ~
*Buzdítja magát Nila, hogyan folytassa a férfi lelkére való beszélését, és ne tegyen ingerült, sértő megjegyzéseket.*
- Figyelj remek, hogy te három lábon is elélsz és a kardod helyett is inkább a harmadik lábad használod…
- Ez mit jelentsen, sértegetsz?
- Mindegy, majd mindjárt érteni fogod, de nekem, lételemem a harc és a kardforgatás, ezt a dolgot nem tudom letenni és tagadni sem akarom. Persze, ettől még én is vágyom a gyengédségre, bizalomra, törődésre.
*A korábbi életében és a börtönben nem sok ilyesmiben volt része.*
- Mert csak nőből vagyok, de nem vagyok az a tedd ide, tedd oda cicababa. Persze, ha te el tudod fogadni a katonai, harci életvitelemet, akkor rendben, de én biztos, hogy csak úgy nem fogom rád erőszakolni magamat.
- Máyész'tró! Édes vörösbort kérnék, de édes legyen, ne száraz.
*Szól Nila a fogadóshoz és rendel még egy pohár Bort 11 aranyért. Mialatt a nőcsábász gavallér, alighanem kiakad, mert felhördül Nila által mondottakon.*
- De fennhordja valaki az orrát, azt a trampli vadmacskáját, ezzel nem tudok most, mit kezdeni.
*A férfi feláll és elhagyja a fogadót, mint ha csak azt mondta volna, hogy időre van szüksége. Nila azért utána szól még, majd iszik egy kortyot a borból.*
- Inkább csókolj meg ott, ahol még senki se!
A hozzászólás írója (Aed'Nila Mc'lod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.09 01:14:01
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az épülethez érve, fellépcsőzik, feje felett az impozáns szárnyas paripás fogadó cégére, melyet a körtéren kavargó szél lenget. Benyitva és belépve az ajtón a helyiség elcsendesedik, és a vendégek megbámulják, van, aki jobban, mások meredten, van, aki csak egy pillantás erejéig.*
- Üdv Mindenki!
*Köszön oda Nila az ivóban fogyasztóknak, majd beljebb slattyog, azonban bárszékek nem állnak a söntés előtt, szóval csak odalép a pulthoz és annak támaszkodva rendel.
- Máyész'tró! *Ami annyit tesz aulensi tájszólással, hogy 'karmester'.* Na, fogadós uram, mi a ház ajánlata?
- Mézsör!
- Értem, ez a ház specialitása is?
- Nem, ez a napi ajánlat. Szolgálhatok egy korsóval?
- Persze, megkóstolom. Csapoljon egyet!
*A máyész'tró csak biccent, majd Nila elé kerül a korsó Mézsör, a pultra pedig a nő ujjai közül a 15 arany.
Belekortyol a sörbe, melynek könnyeden keserédes zamata van, kevés alkoholtartalma és a buborékos volta miatt is. Így iszogat Nila, amikor a söntésnél mellé lép egy fickó és leszólítja.*- Szevasz kisanyám! Meghívjalak én is egy italra? Jó a segged, köll valami?
*Olyan köpcös emberke, alighanem még törpe is lehetne vagy egy maszkulinabb tündér, de inkább úgy fest, mint valami árokásó dokkmunkás. Nila az elhangzottak szerint és a viselkedéséhez hasonló stílusban válaszol.*
- Figyelj húsom, nem vagyunk egy súlykategóriában. Ágyő! *Ami aulensi szlenggel élve annyit tesz, hogy 'csumi'.
*Ezt a fickó is valahol dekódolja, mert se szó, se beszéd le is lép és otthagyja Nilát. Azonban, mint ismeretlen idegen nagyobb feltűnést kelt, mint gondolná, mert nem sokra rá egy másik pasas is megkörnyékezi.
Persze Nila a lerázás széles repertoárjával rendelkezik, hiszen ha férfiakkal dolgozik, főleg katonai pályán, egy nőnek ismernie kell az ilyen praktikákat is, hogy az efféle kéretlen hódolókat leszerelje. Aztán valamikor ez simán megy, valamikor meg egyáltalán nem.*
- Hali napsugaram! Mi újság? Látom, csak itt állsz. Van kedved dumálni és iszogatni velem, ha egymásba gabalyodunk az se baj.
*Rápillant. Egy elf pali könyököl mellette a pultnál és löki neki a szószátyár rizsát. Nila finom türelemmel kezeli, mivel értékeli az őszinteséget, és nem akarja a földbe döngölni se a férfiúi hiúságát.*
- Figyelj, ferde hajlamú vagyok. A csajom kint van a mosdóban.
*Hazudja csípőből, gondolván, hogy ezzel el is intézte a dolgot, de ekkor értetlenkedésből fakadóan újabb ajánlatot kap.*
- Jaj, ne már, nyomhatjuk hármasban is a barátnőddel, nekem nincs ellenemre, sőt.
*Nila csalódottan pillant oldalra. Élesebbre veszi a hangját és közönségesebben szól vissza, hogy érthetőbb legyen.*
- Most te szívatsz? Vagy a homlokomra van írva, hogy dugjál meg? Netán a hátamra van akasztva valami ribancrendszám?
*Veti oda a kérdéseket sorban, mire a pasas nem is tud mit válaszolni, csak fogja az italát és elkotródik. Nila nagyot húz a sörből, hogy ezt leöblítse, de magában még gondolatban hozzáfűzi.*
~ Maximum, ha te hoznád valamelyik pasi barátodat, úgy hármasban. ~
*A pultnak háttal dőlve végignéz a fogadóban lévőkön, ahogy kortyolgatja a mézsört. Valamivel később egy páncélos férfi toppan elibe, olyan tipikus lovagféle, akinek minden bizonnyal nemesi ragja és hűbérbirtoka is van.*
- Szép napot a nemes hölgynek!
*Szólítja meg Nilát, aki csak körbenéz, hogy vajon hozzá beszél-e vagy valami átverésről van-e szó, mert, nem nemes, legfeljebb odaadó természetében és életvitelében, de hogy ő nem hölgy, abban bizonyos, maximum a 'jó nő' jelzővel lehet illetni, ami még illik rá.*
- Üdvözöllek dicső lovag!
- Elköltene velem egy estebédet? Aztán andalogva sétálgathatnánk a folyóparton a nádbugák dallamos lengedezését hallgatva a lágy szellőben.
*Nila erre hörpint a mézsörből, csak utána válaszol. Ez már nehezebb dió, hogy finoman, hogyan utasítson el egy ilyen kedves fellépésű érdeklődő fiatalembert.*
- Öhm, bocs, de a férjem elhagyta az erényövem kulcsát egy háborúban. Szóval, inkább nem.
*Persze, nem sikerül valami jól, és inkább hangzik leleményes gúnyolódásnak, mint finom elutasításnak, mire a lovag fel is csattan.*
- Mi, szórakozol velem, hogy nézel ki?! Néz már magadra, mint valami női kidobóember, nem vagyok hülye, kivenne el?! Inkább örülj neki, hogy szívességből úgy megraknálak, mint béreslegény a szekeret!
*Erre már Nila is dühödt vehemenciával válaszol, ismét csípőből hazudva.*
- Hé, a férjem egy ork volt, látod ezt, *Mutat az arcán lévő hegekre.* Ezt a pofont tőle kaptam, mert félrekúrtam egy óriással.
*Erre a nemes lovag képén, a lohasztó fajtalankodást elképzelve, megvető fintor jelenik meg s faképnél hagyja. Nila visszafordul a csapszék felé a korsót letéve.
Némi idő elteltével, egy nőcsábász gavallér tűnik fel a színen és lép hozzá. Végigméri Nilát. Megérzi magán a férfi tekintetét, kinek kisugárzásából érezhetően úgy el van telve önnön szexuális képességeitől, hogy fel sem fogja, hogy egy felfegyverzett kalandor nőt mustrálgat. Nila látja, hogy lazának szánt, csábító lehengerléssel közelebb csúszik a pulton támaszkodva s egyfajta száraz mámoros tárgyilagossággal vezeti be a témát, némi szórakozott, de még mindig pajzán szöveggel fűszerezve.*
- Szia cicacsaj! Játszanál az ajkaiddal a férfiasságomon, persze lehetek romantikusabb, hozhatok virágot is, ha úgy jobban tetszik a felkéréskeringőre.
*Nila nem akar hinni a füleinek a fellépés hallatán és már kezd torkig lenni az ilyenekkel. Először csak levegőnek nézi a férfit, hiszen tudja, hogy a legtöbb esetben a passzív ellenállás a leghatásosabb módszer az elutasításoz.*
- Mi az, nem mondasz semmit se? Zavarba hoztalak netalán? Nem hiszem én azt el, bevállalósabb csajnak tűnsz annál.
*Persze, ha a férfi kitartóbb és nem ért a közömbös jelekből, akkor nehezebb a dolog.
Ezért Nila úgy dönt, hogy a trampli lerohanás és valamennyire a perverz rámászás elriasztó hatását veti be.*
- Persze! Semmi másra nem is vágyom! Gyere, menjünk nagyfiú, döngess meg ott ahova a király is gyalog jár!
*Hajol oda a mellette álló gavallérhoz és nyilatkozza az előbbieket egyenesen az arcába, gondolván, hogy ezzel el is sikálta az ügyet és sikeresen lerázta a férfit. Azonban, Nilának be kell látnia, hogy téved, mert a nőcsábász reakciójából ítélve ez inkább csak olaj volt a tűzre, a férfi egyszer csak ölbe kapja.*
~ Picsába, ez nem úgy sült el, ahogy szántam. Francba, pedig ez általában beszokott jönni, lehet még perverzebbet kellett volna mondanom. ~
*Nila úgy van vele, hogy most már mindegy és nem marad más, mint a lelkére beszélni a másiknak.*
- Hé, don'huán! *Ami annyit tesz aulensi köznyelven, hogy 'bajvívó sármőr'.* Figyelj, nem eszik a kását olyan forrón. Meg aztán abból a fallikus játékból, hát magas 'C' hang lenne.
*Közben Nila kimászik a karjaiból és visszaáll a pulthoz felhajtani a mézsör maradékát is.*
- Ugyan rajongok a magas hangokért, különösen, ha egy nőtől származnak.
*Csak mondja tovább a magáét az ürge.*
- Nem erre gondoltam, lényeg, szerintem neked se és nekem se lenne jó.
- Ne kéresd magad, én is elfújom a nótámat a lábaid között.
*Nila tehetetlenségében félrelöki az üres korsót, miközben a következőt gondolja.*
~ Nem érti. Megőrülök, de csak finoman és szelíden. ~
*Buzdítja magát Nila, hogyan folytassa a férfi lelkére való beszélését, és ne tegyen ingerült, sértő megjegyzéseket.*
- Figyelj remek, hogy te három lábon is elélsz és a kardod helyett is inkább a harmadik lábad használod…
- Ez mit jelentsen, sértegetsz?
- Mindegy, majd mindjárt érteni fogod, de nekem, lételemem a harc és a kardforgatás, ezt a dolgot nem tudom letenni és tagadni sem akarom. Persze, ettől még én is vágyom a gyengédségre, bizalomra, törődésre.
*A korábbi életében és a börtönben nem sok ilyesmiben volt része.*
- Mert csak nőből vagyok, de nem vagyok az a tedd ide, tedd oda cicababa. Persze, ha te el tudod fogadni a katonai, harci életvitelemet, akkor rendben, de én biztos, hogy csak úgy nem fogom rád erőszakolni magamat.
- Máyész'tró! Édes vörösbort kérnék, de édes legyen, ne száraz.
*Szól Nila a fogadóshoz és rendel még egy pohár Bort 11 aranyért.
Mialatt a nőcsábász gavallér, alighanem kiakad, mert felhördül Nila által mondottakon.*- De fennhordja valaki az orrát, azt a trampli vadmacskáját, ezzel nem tudok most, mit kezdeni.
*A férfi feláll és elhagyja a fogadót, mint ha csak azt mondta volna, hogy időre van szüksége. Nila azért utána szól még, majd iszik egy kortyot a borból.*
- Inkább csókolj meg ott, ahol még senki se!
A hozzászólás írója (Aed'Nila Mc'lod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.09 01:14:01
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:46:08
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:46:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton az otthon felé//
*Hogy milyen látványt nyújthat a kis papocska ahogy megérkezik a zsúfolt fogadóba. Attól függ. Alacsony termete és kicsit csenevész alkatával könnyen eltűnhet a tömegben, de testéhez simuló bőrnadrágja és fehér inge, feltűnően csúcsos fekete cipője, esetleg a szőke haja talán vonzhatja a tekinteteket. Vagy az ahogy inge pár felső gombja most kijjebb van gombolva, hogy annak egyik lyukába egy szép sárga virág pihenhessen a faragott háromszög fölött melyet egy sima madzagon szintén ott hord. Útja a pulthoz vezeti és vidám mosollyal köszönti az egykedvűen törölgető pultost.*
-Szép napot uram! Kérnék... Mondjuk egy... pohár Borocskát(10 arany) és hozzá egy Gyümölcstálat(5 arany).
*Felcsüccsen az egyik székre és láblóbálva megvárja ott a pultnál a rendelését majd át is adja érte a kért pénzt. Ezek után szétnéz a fogadóban, hogy hol volna neki egy megfelelő asztal. Hátul lát meg egy érdekes lányt. Elég feltűnően öltözik, de mintha nem kívánna társaságot. A kis papocska kíváncsi lesz és ahogy egyháza tanítja a vágyainak kielégítése céljából oda is lép sétál ahhoz az asztalhoz. Már messziről igyekszik barátságosan rámosolyogni a feltűnően sötételf lányra.*
-Szép napot! Szabad leülnöm? Zeekx vagyok.
*Ha kap engedélyt akkor le is pakolja a kezében lévő dolgokat. A tál kicsit ügyetlenül esik, majdnem leesve róla a szépen felvágott gyümölcsök. Miután helyet foglal még egy kicsit kíváncsian nézi az asztaltársaságát majd a sárga virágot kihúzva a gomblyukából felé nyújtja.*
-Elfogadod tőlem? Szerintem illik hozzád.
*Hogy milyen látványt nyújthat a kis papocska ahogy megérkezik a zsúfolt fogadóba. Attól függ. Alacsony termete és kicsit csenevész alkatával könnyen eltűnhet a tömegben, de testéhez simuló bőrnadrágja és fehér inge, feltűnően csúcsos fekete cipője, esetleg a szőke haja talán vonzhatja a tekinteteket. Vagy az ahogy inge pár felső gombja most kijjebb van gombolva, hogy annak egyik lyukába egy szép sárga virág pihenhessen a faragott háromszög fölött melyet egy sima madzagon szintén ott hord. Útja a pulthoz vezeti és vidám mosollyal köszönti az egykedvűen törölgető pultost.*
-Szép napot uram! Kérnék... Mondjuk egy... pohár Borocskát(10 arany)
és hozzá egy Gyümölcstálat(5 arany). *Felcsüccsen az egyik székre és láblóbálva megvárja ott a pultnál a rendelését majd át is adja érte a kért pénzt. Ezek után szétnéz a fogadóban, hogy hol volna neki egy megfelelő asztal. Hátul lát meg egy érdekes lányt. Elég feltűnően öltözik, de mintha nem kívánna társaságot. A kis papocska kíváncsi lesz és ahogy egyháza tanítja a vágyainak kielégítése céljából oda is lép sétál ahhoz az asztalhoz. Már messziről igyekszik barátságosan rámosolyogni a feltűnően sötételf lányra.*
-Szép napot! Szabad leülnöm? Zeekx vagyok.
*Ha kap engedélyt akkor le is pakolja a kezében lévő dolgokat. A tál kicsit ügyetlenül esik, majdnem leesve róla a szépen felvágott gyümölcsök. Miután helyet foglal még egy kicsit kíváncsian nézi az asztaltársaságát majd a sárga virágot kihúzva a gomblyukából felé nyújtja.*
-Elfogadod tőlem? Szerintem illik hozzád.
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:14:37
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:14:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
*Val régi szenvedélye a pipa, talán kellene is egy különlegesebb, mint amilyen a mesterének volt. Talán majd szétnéz a piacon nem-e lelni olyat, vagy valakit, aki tudna készíteni egy hasonlót. Ezen agyal, ahogy halkan nyitja az ajtót, s szeme elé valami csodálatos tárul. Tényleg mintha egy mesekönyvből lépett volna elő a hercegnő, úgy ragyog ott kedvese, immár több ruhában, mint az éjjel, azonban mégis teljesen más, mint mikor először találkozott vele. Sokkal kecsesebb, sokkal elragadóbb és nőiesebb. Az alakjára simuló finom anyag és a káprázatos korona, mely oly különleges színű. Nem tudja, hogy észre veszi-e őt a lány, vagy sem, azonban igyekszik odalépni hozzá hátulról, s kezét ha egy módja van rá a másik csípőjére tenni.*
-Eláll tőled a lélegzetem, Seawil Reandol... Gyönyörű vagy.
*Szeme sem ragyog kevésbé, mint a szavai, talán az éjszaka mámora járja át még mindig, talán csak most ért odáig, hogy így elmondhassa. Talán most célt is érhetnek szavai, nem úgy, mint korábban. A ruha színe Val szerint egyáltalán nem csúnya, vagy túl sötét, sőt. Pont így emeli ki a szépségét viselőjének.*
-Köszönöm.
*Búgja neki, de nem fejti ki, hogy pontosan mit is, talán ha eljön a megfelelő ideje, majd kitér arra is.*
-Tudod amiről este próbáltam beszélni...
*Kezd bele, de nem akarja, hogy rosszul érintse a másikat, így megvárja, hogy hogy reagál rá, esetleg érdekli-e egyáltalán, vagy egész másfelé járnak a gondolatai. Sajnos annyira nem ismeri még a másikat, hogy tudja, mihez hogyan viszonyul, bár reméli, hogy nem fog rá megharagudni, ha elmondja majd, hogy el kell mennie egy kis időre.*
*Val régi szenvedélye a pipa, talán kellene is egy különlegesebb, mint amilyen a mesterének volt. Talán majd szétnéz a piacon nem-e lelni olyat, vagy valakit, aki tudna készíteni egy hasonlót. Ezen agyal, ahogy halkan nyitja az ajtót, s szeme elé valami csodálatos tárul. Tényleg mintha egy mesekönyvből lépett volna elő a hercegnő, úgy ragyog ott kedvese, immár több ruhában, mint az éjjel, azonban mégis teljesen más, mint mikor először találkozott vele. Sokkal kecsesebb, sokkal elragadóbb és nőiesebb. Az alakjára simuló finom anyag és a káprázatos korona, mely oly különleges színű. Nem tudja, hogy észre veszi-e őt a lány, vagy sem, azonban igyekszik odalépni hozzá hátulról, s kezét ha egy módja van rá a másik csípőjére tenni.*
-Eláll tőled a lélegzetem, Seawil Reandol... Gyönyörű vagy.
*Szeme sem ragyog kevésbé, mint a szavai, talán az éjszaka mámora járja át még mindig, talán csak most ért odáig, hogy így elmondhassa. Talán most célt is érhetnek szavai, nem úgy, mint korábban. A ruha színe Val szerint egyáltalán nem csúnya, vagy túl sötét, sőt. Pont így emeli ki a szépségét viselőjének.*
-Köszönöm.
*Búgja neki, de nem fejti ki, hogy pontosan mit is, talán ha eljön a megfelelő ideje, majd kitér arra is.*
-Tudod amiről este próbáltam beszélni...
*Kezd bele, de nem akarja, hogy rosszul érintse a másikat, így megvárja, hogy hogy reagál rá, esetleg érdekli-e egyáltalán, vagy egész másfelé járnak a gondolatai. Sajnos annyira nem ismeri még a másikat, hogy tudja, mihez hogyan viszonyul, bár reméli, hogy nem fog rá megharagudni, ha elmondja majd, hogy el kell mennie egy kis időre.*
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:15:35
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:15:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
//Reggeli ébredés//
*Nyilván álmodja, hogy Valuryent tapogatja, vagy éjjel is történt ilyen, amikor még mellette feküdt. De végül is a takarót megtalálja, és magára rántja. Ez túl könnyen sikerült, így gyanússá válik az egész. Mintha nem is lenne egyedül. Nagyot sóhajt, és majd ha kipihente magát foglalkozik ezzel is. Azonban egy papír darabka lebben a szemei elé, amit egész véletlen kinyitott. A papírért nyúl, megnézi, elolvassa, de még ekkor se tudatosul benne, hogy Valuryen nincsen mögötte. Hátra pillant a válla felett. ~Tényleg nincsen itt.~ nagy sóhajjal ül fel, és az egész szobában egyedül van. Megint megnézi a papírt. ~Pipázni, mi?~ Hanyatt dobja magát, és nem tudja erre mit reagáljon, a dohány mindig úgy van az emlékeiben hogy az büdös. De Valuryent nem tudja elképzelni büdösen. Sőt soha nem érezte annak.
Lerázza magáról ezt és inkább felkel. Megmosakszik, felöltözik és eszik pár szem gyümölcsöt. A borhoz azonban nem nyúl, ahhoz most egyáltalán nincsen kedve. Aztán eszébe jut, hogy tegnap nem csak kabátot vett, hanem egy nadrágot és egy inget is. Inkább gyorsan ezt próbálja fel. Az ing nőies szűkszabású sötétkék. Semmi díszítés nincsen rajta, egyszerű és sima, de igen kiemeli Sea vékony derekát. A selyem nadrág az legalább két árnyalattal sötétebb az ingtől, és imádja, ahogy rásimul a lábaira. Csizmával nem fárasztja magát, így most pucér talppal jár kel a szobában, nézegeti magát, hogy jól áll-e az újonnan szedett holmi. Azt pedig nem hallja meg véletlen vagy direkt, hogy az ajtó nyílik. Haja szabadon engedve csípőjéig leér, és éppen az ajtónak háttal állva oldalt pillant le, hogy milyen is lehet így az öltözéke. Talán egy kicsit komor, de végül is tetszik neki. A haja színe mellett nem igazán tud amúgy se sötétbe öltözni.*
//Reggeli ébredés//
*Nyilván álmodja, hogy Valuryent tapogatja, vagy éjjel is történt ilyen, amikor még mellette feküdt. De végül is a takarót megtalálja, és magára rántja. Ez túl könnyen sikerült, így gyanússá válik az egész. Mintha nem is lenne egyedül. Nagyot sóhajt, és majd ha kipihente magát foglalkozik ezzel is. Azonban egy papír darabka lebben a szemei elé, amit egész véletlen kinyitott. A papírért nyúl, megnézi, elolvassa, de még ekkor se tudatosul benne, hogy Valuryen nincsen mögötte. Hátra pillant a válla felett. ~Tényleg nincsen itt.~ nagy sóhajjal ül fel, és az egész szobában egyedül van. Megint megnézi a papírt. ~Pipázni, mi?~ Hanyatt dobja magát, és nem tudja erre mit reagáljon, a dohány mindig úgy van az emlékeiben hogy az büdös. De Valuryent nem tudja elképzelni büdösen. Sőt soha nem érezte annak.
Lerázza magáról ezt és inkább felkel. Megmosakszik, felöltözik és eszik pár szem gyümölcsöt. A borhoz azonban nem nyúl, ahhoz most egyáltalán nincsen kedve. Aztán eszébe jut, hogy tegnap nem csak kabátot vett, hanem egy nadrágot és egy inget is. Inkább gyorsan ezt próbálja fel. Az ing nőies szűkszabású sötétkék. Semmi díszítés nincsen rajta, egyszerű és sima, de igen kiemeli Sea vékony derekát. A selyem nadrág az legalább két árnyalattal sötétebb az ingtől, és imádja, ahogy rásimul a lábaira. Csizmával nem fárasztja magát, így most pucér talppal jár kel a szobában, nézegeti magát, hogy jól áll-e az újonnan szedett holmi. Azt pedig nem hallja meg véletlen vagy direkt, hogy az ajtó nyílik. Haja szabadon engedve csípőjéig leér, és éppen az ajtónak háttal állva oldalt pillant le, hogy milyen is lehet így az öltözéke. Talán egy kicsit komor, de végül is tetszik neki. A haja színe mellett nem igazán tud amúgy se sötétbe öltözni.*
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:09:01
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:09:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1664
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Svir, Yoë, HH//
*Egy biccentéssel fogadja el Harkron válaszát, a csak beugrás a Pegazus fogadó asztalainál kifejezetten engedélyezett, ő is sokszor élt már vele. A következő kérdés után viszont kétkedve, furcsállóan méri végig az elfet, majd megrázza a fejét.*
– Az kizárt dolog, hacsak nem valahol megbúva. *Minden magyarázó szó a történet elmondását késlelteti, de egyelőre még kész meghozni ezt a sok kis áldozatot, hogy mindenki kíváncsiságát kielégítse. Újfent bólint, hogy ő elfogadja a sört előre is, majd Rändoer úrhoz fordul.*
– Így értelmezzük. Megkapta vagy sem, az majd kiderül, de az igaz, hogy én ép bőrrel megúsztam az esetet. *A sör közben megérkezik, cserébe visszadja a nála éppen az előbb kiürült másik korsót a háznak. Az ivásra már nem marad ideje, mert helyette mérsékelt meglepettséggel nézi végig az állítólagos vesztegetés visszautasítását. Úgy dönt, hogy nem kommentálja a közlés módját, inkább végre ismét a lényegre tér. Minden mást majd lerendeznek egymás között a többiek.*
– Hol akadály, hol segítség. *A saját korsója után nyúl, hogy igyon belőle, közben az elf felé biccent. Befejezi az ivást és leteszi a korsót az asztalra.*
– Szóval. Szóval ott tartottam, hogy mi harcra készen álltunk, az orkok pedig mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a segítségnyújtást a tündéreknek. Néhány pillanatig valóban úgy festett a helyzet, hogy itt vérfürdő lesz. Én lelövöm az egyik dagadék orkot, az ork íjász pedig engem, a társam pedig ki tudja mennyira kaszabolja össze a maradék orkokat. Aztán, pont a végszóra, megjelent a színen a derék városőrség vagy egy tucat legénnyel. Ez rögtön jobb belátásra bírta a zöldeket, mi pedig büszkék lehettünk magunkra, hogy az orkok késleltetésével megmentettük a tündéreket. Az egyikük később még egy háladalt is költött az esetről. Az orkok meg természetesen mentek a dutyiba. *Fejezi be a történetét. Újra magához veszi a korsót, iszik, aztán elterpeszkedik a székén. Ő elmondta a magáét.*
//Svir, Yoë, HH//
*Egy biccentéssel fogadja el Harkron válaszát, a csak beugrás a Pegazus fogadó asztalainál kifejezetten engedélyezett, ő is sokszor élt már vele. A következő kérdés után viszont kétkedve, furcsállóan méri végig az elfet, majd megrázza a fejét.*
– Az kizárt dolog, hacsak nem valahol megbúva. *Minden magyarázó szó a történet elmondását késlelteti, de egyelőre még kész meghozni ezt a sok kis áldozatot, hogy mindenki kíváncsiságát kielégítse. Újfent bólint, hogy ő elfogadja a sört előre is, majd Rändoer úrhoz fordul.*
– Így értelmezzük. Megkapta vagy sem, az majd kiderül, de az igaz, hogy én ép bőrrel megúsztam az esetet. *A sör közben megérkezik, cserébe visszadja a nála éppen az előbb kiürült másik korsót a háznak. Az ivásra már nem marad ideje, mert helyette mérsékelt meglepettséggel nézi végig az állítólagos vesztegetés visszautasítását. Úgy dönt, hogy nem kommentálja a közlés módját, inkább végre ismét a lényegre tér. Minden mást majd lerendeznek egymás között a többiek.*
– Hol akadály, hol segítség. *A saját korsója után nyúl, hogy igyon belőle, közben az elf felé biccent. Befejezi az ivást és leteszi a korsót az asztalra.*
– Szóval. Szóval ott tartottam, hogy mi harcra készen álltunk, az orkok pedig mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a segítségnyújtást a tündéreknek. Néhány pillanatig valóban úgy festett a helyzet, hogy itt vérfürdő lesz. Én lelövöm az egyik dagadék orkot, az ork íjász pedig engem, a társam pedig ki tudja mennyira kaszabolja össze a maradék orkokat. Aztán, pont a végszóra, megjelent a színen a derék városőrség vagy egy tucat legénnyel. Ez rögtön jobb belátásra bírta a zöldeket, mi pedig büszkék lehettünk magunkra, hogy az orkok késleltetésével megmentettük a tündéreket. Az egyikük később még egy háladalt is költött az esetről. Az orkok meg természetesen mentek a dutyiba. *Fejezi be a történetét. Újra magához veszi a korsót, iszik, aztán elterpeszkedik a székén. Ő elmondta a magáét.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 17:19:58
Üzenet elküldve: 2020-05-08 17:19:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Myr//
*Myr állja Learon tekintetét, s valahogyan érzi belül, hogy talán csak még jobban zavarba akarja hozni. Talán egy kicsit sikerül is. Hogy némileg elfedje zavartól piros arcát, meghúzza saját italát. Egy pillanatra elgondolkozik Learon érthető kérdésén, s aztán egyszerűen rávágja:*
- Nem tudom, csak úgy. Az egészségére igyunk.
*Még el is mosolyodik, de ez elég hamar lehervad ajkáról, amikor Learon egy fiút akar neki keríteni. ~Most biztosan viccel. Ha így van, elég furcsa humora van.~ De nem nagyon tűnik viccelődésnek. Igaz, hogy tényleg szeretne egy helyes fiút, de azért azt nem gondolta még néhány pillanattal ezelőtt, hogy ilyen gyorsan történhet is valami. Körbenéz hát ő is a Pega vendégseregén - persze csak a férfiakat vizslatja, de nem igazán talál senkit, akire azt mondhatná, hogy szimpatikus.*
- Nincs senki.* Válasza kurtának hathat, de őszintén beszél.*
//Learon és Myr//
*Myr állja Learon tekintetét, s valahogyan érzi belül, hogy talán csak még jobban zavarba akarja hozni. Talán egy kicsit sikerül is. Hogy némileg elfedje zavartól piros arcát, meghúzza saját italát. Egy pillanatra elgondolkozik Learon érthető kérdésén, s aztán egyszerűen rávágja:*
- Nem tudom, csak úgy. Az egészségére igyunk.
*Még el is mosolyodik, de ez elég hamar lehervad ajkáról, amikor Learon egy fiút akar neki keríteni. ~Most biztosan viccel. Ha így van, elég furcsa humora van.~ De nem nagyon tűnik viccelődésnek. Igaz, hogy tényleg szeretne egy helyes fiút, de azért azt nem gondolta még néhány pillanattal ezelőtt, hogy ilyen gyorsan történhet is valami. Körbenéz hát ő is a Pega vendégseregén - persze csak a férfiakat vizslatja, de nem igazán talál senkit, akire azt mondhatná, hogy szimpatikus.*
- Nincs senki.* Válasza kurtának hathat, de őszintén beszél.*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:58:29
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:58:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
//Reggeli ébredés//
*Persze eszében sincs meghalni, sőt, most él csak igazán, és igaz, hogy jó két emberöltő már mögötte van, de bízik benne, hogy sokat megtapasztalhat és tanulhat még. Hamar álomba szenderül, s csakugyan, szinte nem is kell álmodnia, elég, ha csak emlékszik az estére, és a szép emlékekben fürdőznie. Hajnalban riad meg, szinte kidobja magából az ágy, Sea talán még alhat ekkor, mindig is korán kelő típus volt, talán ez is a hóbortjai egyike, sajnálja az időt az alvásra pazarolni, mikor annyi izgalmas dolgot is lehet helyette csinálni! Persze, azért nem siet, szorosan öleli a lányt, hozzábújik és csókot lehel a homlokára, mielőtt még az ébredezhetne. Akár úgy is mondhatjuk, hogy Val őrzi az álmát. Szép csendben felöltözik, nehogy zajt csapjon és felébressze a másikat. Egy gyümölcsöt azért lop, mert kissé éhes már, de fontosabb dolgai is akadnak most. A kis batyuját veszi elő, leül az asztalhoz, az ablakon talán már szűrődhet be annyi fény, hogy láthasson írni. A tollat a kezébe veszi, tintába mártja, és írni kezd. Majd mikor befejezte, az ágyba teszi oda, ahol korábban feküdt, és lassan kisétál az ajtón. Sea, ahogy kezével nyúlkál a takaró után megtalálhatja a papirost, melyen ez a szöveg áll.*
-Kedvesem, ne félj, csak pipázni hagytalak itt, nem sokára jövök, nem szerettem volna odafüstölni.
*Amíg ott eregeti egy félreesőbb helyen a füstöt a hajnali fényben, eltelhet némi idő, így dolga végeztével visszasétál a szobába, nem tudja, hogy közben mi történt a lánnyal, felkelt-e, otthagyta-e vajon egyedül, vagy még mindig az igazak álmát alussza, így csönden nyitja az ajtót.*
//Reggeli ébredés//
*Persze eszében sincs meghalni, sőt, most él csak igazán, és igaz, hogy jó két emberöltő már mögötte van, de bízik benne, hogy sokat megtapasztalhat és tanulhat még. Hamar álomba szenderül, s csakugyan, szinte nem is kell álmodnia, elég, ha csak emlékszik az estére, és a szép emlékekben fürdőznie. Hajnalban riad meg, szinte kidobja magából az ágy, Sea talán még alhat ekkor, mindig is korán kelő típus volt, talán ez is a hóbortjai egyike, sajnálja az időt az alvásra pazarolni, mikor annyi izgalmas dolgot is lehet helyette csinálni! Persze, azért nem siet, szorosan öleli a lányt, hozzábújik és csókot lehel a homlokára, mielőtt még az ébredezhetne. Akár úgy is mondhatjuk, hogy Val őrzi az álmát. Szép csendben felöltözik, nehogy zajt csapjon és felébressze a másikat. Egy gyümölcsöt azért lop, mert kissé éhes már, de fontosabb dolgai is akadnak most. A kis batyuját veszi elő, leül az asztalhoz, az ablakon talán már szűrődhet be annyi fény, hogy láthasson írni. A tollat a kezébe veszi, tintába mártja, és írni kezd. Majd mikor befejezte, az ágyba teszi oda, ahol korábban feküdt, és lassan kisétál az ajtón. Sea, ahogy kezével nyúlkál a takaró után megtalálhatja a papirost, melyen ez a szöveg áll.*
-Kedvesem, ne félj, csak pipázni hagytalak itt, nem sokára jövök, nem szerettem volna odafüstölni.
*Amíg ott eregeti egy félreesőbb helyen a füstöt a hajnali fényben, eltelhet némi idő, így dolga végeztével visszasétál a szobába, nem tudja, hogy közben mi történt a lánnyal, felkelt-e, otthagyta-e vajon egyedül, vagy még mindig az igazak álmát alussza, így csönden nyitja az ajtót.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:01:04
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:01:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Romkutatás – már a Pegazusban //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy gondolta, hogy amikor egyszer még a Pegazusban találkoznak, akkor előre fogja kilátásba helyezni, hogy lassan költözni fog. Azt is elfogja akkor mondani, hogy merre keresse fel legközelebb. Persze nem igazán kap esélyt, hogy ezt kifejtse, Dram úgy fest, nem bír magával.
Háta mögött, nyúl a férfi melléhez és le a lába közé. Most sem finomkodik, aminél elsőre az ajkába harap, az eddigiek után kissé érzékeny ott. Azonban a kérlelő halk hangjára a férfi mintha meg se hallaná. Lissének már ez is sok, nemhogy ennél több. És nagyon reméli, egészen addig nem akar elmenni, mert akkor kénytelen lesz határozottan fellépni és ellentmondani. Pedig nem akar elutasító lennie vele. Sőt pont hogy mindent meg akar neki engedni, csak ne a fürdőben.
Arcát továbbra is Dram nyakához nyomja, és egyik kezével a víz alatt férfi combján támaszkodva néha erősebben szorítja ott meg. A másik keze azonban hátranyúlva Dram tarkójánál csúszik feljebb, hogy a sötét hajszálai közé túrjon. Ajkát harapva próbálja elnyomni a hangját, azt az egyet reméli, hogy rövid ideg tart, míg teste szakaszos rándulásokkal jelzi ma már a sokadik gyönyör okozta jellegzetes reakcióit. A teste azonban egy mocskos áruló, mert nem történik semmi, jó ideig. Szemét lehunyja, és még mielőtt véresre marcangolná saját száját, inkább halkan nyögni kezd, próbálja kontroll alatt tartani, és a sikkantásokat elfojtani, ám a néha egy-egy becsúszik, amit rögtön mély sóhajokkal próbál tompítani. Ujjai pedig erősebben kapaszkodnak az elf férfibe, talán azt üzenve, hogy most már abba ne merje hagyni ezt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy gondolta, hogy amikor egyszer még a Pegazusban találkoznak, akkor előre fogja kilátásba helyezni, hogy lassan költözni fog. Azt is elfogja akkor mondani, hogy merre keresse fel legközelebb. Persze nem igazán kap esélyt, hogy ezt kifejtse, Dram úgy fest, nem bír magával.
Háta mögött, nyúl a férfi melléhez és le a lába közé. Most sem finomkodik, aminél elsőre az ajkába harap, az eddigiek után kissé érzékeny ott. Azonban a kérlelő halk hangjára a férfi mintha meg se hallaná. Lissének már ez is sok, nemhogy ennél több. És nagyon reméli, egészen addig nem akar elmenni, mert akkor kénytelen lesz határozottan fellépni és ellentmondani. Pedig nem akar elutasító lennie vele. Sőt pont hogy mindent meg akar neki engedni, csak ne a fürdőben.
Arcát továbbra is Dram nyakához nyomja, és egyik kezével a víz alatt férfi combján támaszkodva néha erősebben szorítja ott meg. A másik keze azonban hátranyúlva Dram tarkójánál csúszik feljebb, hogy a sötét hajszálai közé túrjon. Ajkát harapva próbálja elnyomni a hangját, azt az egyet reméli, hogy rövid ideg tart, míg teste szakaszos rándulásokkal jelzi ma már a sokadik gyönyör okozta jellegzetes reakcióit. A teste azonban egy mocskos áruló, mert nem történik semmi, jó ideig. Szemét lehunyja, és még mielőtt véresre marcangolná saját száját, inkább halkan nyögni kezd, próbálja kontroll alatt tartani, és a sikkantásokat elfojtani, ám a néha egy-egy becsúszik, amit rögtön mély sóhajokkal próbál tompítani. Ujjai pedig erősebben kapaszkodnak az elf férfibe, talán azt üzenve, hogy most már abba ne merje hagyni ezt.*
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 12:32:16
Üzenet elküldve: 2020-05-08 12:32:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
//Reggeli ébredés//
*Egyetért Valuryennel, mert végül is ittak is. Csúnyán néz utána a mellette fekvő kedvesére.*
- Lehetőleg azt inkább ne jó? *kérdésében inkább erősen ajánlás szerepel, mintsem kérdés. Nagyon hosszan hiányozna akkor számára Valuryen, így nem igazán szeretné, ha meghalna. Nagyobb levegőt vesz, és a csókban fáradtan összeforrva suttogja el azt a pár szót.*
- Különös? Nem szerintem pont így van jól. *súgja vissza. Aztán az elé kerülő tányérról, vesz pár gyümölcsöt. Közben elpilled és jó lenne aludni is. Halk szuszogást hallva viszont ráébred, hogy Kedvese már alszik is. Elmosolyodik, és még egy szem szőlőt lop a tálról, majd a pohár bor mellé teszi, hogy ne verjék le míg alszanak. Aztán előrángatja a takarót, betakarja magukat és Kedvese karjai között elalszik.*
*Nagyon pihentetően alszik végig, szinte nem is álmodik, és hogy Valuryen végig mellette van, érzi ahogy pucéran egymáshoz érnek, úgy érzi tökéletes minden. Talán félálomban van, ahogy a nap első sugarai besütnek az ablakon, nem tudatosan mozdul, és habár olyan álomszerűnek tűnt a tegnap este, érzi hogy nem az. Bár elmozdult este alvás közben, hiszen a háta, és a feneke ér Valuryenhez. Az oldalán fekszik és lábait felhúzva jobb keze a feje alatt, baljával pedig háta mögé nyúlkálva a takarót keresi. Valuryen combját tapogatja számításai szerint, bár félálomban ennek tudatában nincsen. És attól is függ, a férfi mögötte hogyan fekszik. Könnyen meglehet, hogy nem is a takarót, és nem Valuryen combjára tévednek ujjai.*
//Reggeli ébredés//
*Egyetért Valuryennel, mert végül is ittak is. Csúnyán néz utána a mellette fekvő kedvesére.*
- Lehetőleg azt inkább ne jó? *kérdésében inkább erősen ajánlás szerepel, mintsem kérdés. Nagyon hosszan hiányozna akkor számára Valuryen, így nem igazán szeretné, ha meghalna. Nagyobb levegőt vesz, és a csókban fáradtan összeforrva suttogja el azt a pár szót.*
- Különös? Nem szerintem pont így van jól. *súgja vissza. Aztán az elé kerülő tányérról, vesz pár gyümölcsöt. Közben elpilled és jó lenne aludni is. Halk szuszogást hallva viszont ráébred, hogy Kedvese már alszik is. Elmosolyodik, és még egy szem szőlőt lop a tálról, majd a pohár bor mellé teszi, hogy ne verjék le míg alszanak. Aztán előrángatja a takarót, betakarja magukat és Kedvese karjai között elalszik.*
*Nagyon pihentetően alszik végig, szinte nem is álmodik, és hogy Valuryen végig mellette van, érzi ahogy pucéran egymáshoz érnek, úgy érzi tökéletes minden. Talán félálomban van, ahogy a nap első sugarai besütnek az ablakon, nem tudatosan mozdul, és habár olyan álomszerűnek tűnt a tegnap este, érzi hogy nem az. Bár elmozdult este alvás közben, hiszen a háta, és a feneke ér Valuryenhez. Az oldalán fekszik és lábait felhúzva jobb keze a feje alatt, baljával pedig háta mögé nyúlkálva a takarót keresi. Valuryen combját tapogatja számításai szerint, bár félálomban ennek tudatában nincsen. És attól is függ, a férfi mögötte hogyan fekszik. Könnyen meglehet, hogy nem is a takarót, és nem Valuryen combjára tévednek ujjai.*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:26:45
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:26:45
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
\\\Morw\\\
*Aleon csodálattal figyeli az óriást. Közvetlen természete szöges ellentétben áll közvetetten is hatalmas termetével. Amikor a rendelésre kerül a sor, ajkai már-már mosolyra görbülnének, ám a végén ajkának görbülete lefele konyul, ahogy kiderül, ezt a sok ételt és italt az óriás mind magának rendelte. Ám a végén, felteszi az életmentő kérdést, és Aleon hálásan bólintva rendel magának is némi itókát meg abrakot. Ha az óriás esetleg mégis visszavonná meghívását, úgy természetesen Aleon fog fizetni a rendeléséért.*
- A szellemek legyenek kegyesek hozzád. *Ahogy hallgatja az óriást, már tudja, hogy a lehető legjobb emberrel... vagy éppen óriással hozta összea a sors. *
- Hadd mondjak el neked egy történetet barátom... * szólal meg miután az abrakot leöblítette némi sörrel, és a pipa is már a keze ügyében, ujjai már-már maguktól sodorják a pipadohányt.*
- Ismertem egyszer én is egy felcsert, keze mint a péklapát, de azok az ujjak... barátom, azok az ujjak maguk voltak a varázslat. Ahogy sebedhez értek, miközben forró lélegzete felperzseli érzékeid szolíd lankáit, nos önmagában ezért az érzésért már érdemes lett volna egy kést a hátadba engedni. *Mereng el egy pillanatra a bárd, mert bár a történet nem a sajátja, valójában akárhányszor mesél egy történetet, az mindig egy kicsit a részévé válik, ugyanúgy ahogyan ő is a történet részese lesz.*
- Szóval ez a felcser egy nemes úr felesége volt, ámde az úrnak csak az erszénye volt nagy, már ha érted mire gondolok. *Kacsint ki Marwra, miközben meséli a történetet, majd folytatja ott ahol abbahagyta.* - Akkoriban épp nem volt kitömve az erszényem, és így jó pénzért vállaltam, hogy fellépek bárhol, ahova felfogadnak, csak étel és ital legyen az asztalon. Szóval épp a kocsmában meséltem, mikor kitört a szokásos holdtöltei kocsmatánc, aminek a végén sajnálatosan a rosszabbik végére keveredtem egy tőrnek. A felcsert már a városőrök hívták, aki engem látott el utoljára. És hogy visszatérjek történetem kezdetére, ahogy ujjai sebemhez értek, és lélegzete végigsöpört rajtam, nem szégyellem kimondani, akkora merevedésem lett, mintha kinőtt volna a harmadik lábam. Erre ez a felcser, aki felesküdött a gyógyításra, selymes szavaival így gázolt keresztül rajtam, amiket ráadásul álnok módon suttogott mézédesen a füleimbe.
- Jó uram, sebesülésed nem súlyos, ám attól félek, nem várt mellékhatásként egy extra lábad nőtt... egészéged érdekében attól félek, az egyiket le kell vágnom...
- És miközben ezt suttogta előhúzott egy akkora kést a szoknyája mélyéről, amitől azonnal lelohadtam. *Nevet fel kínosan hősünk, majd feláll. - Attól félek, nekem most muszáj ledőlnöm, ez a sör elálmosított, de barátom, ha rám hallgatsz, akkor azt megnézeted. * Mutat Morw karjára. - A szellemek kísérjenek utadon, köszönöm a meghívásodat, remélem hamarosan alkalmam nyílik viszonozni szívélyességedet. És ha valaha mesemondóra lenne szükséged, egy ideig még a városban leszek, csak keresd Aleont.*Búcsúzik el, majd elhagyja a fogadót.*
*Aleon csodálattal figyeli az óriást. Közvetlen természete szöges ellentétben áll közvetetten is hatalmas termetével. Amikor a rendelésre kerül a sor, ajkai már-már mosolyra görbülnének, ám a végén ajkának görbülete lefele konyul, ahogy kiderül, ezt a sok ételt és italt az óriás mind magának rendelte. Ám a végén, felteszi az életmentő kérdést, és Aleon hálásan bólintva rendel magának is némi itókát meg abrakot. Ha az óriás esetleg mégis visszavonná meghívását, úgy természetesen Aleon fog fizetni a rendeléséért.*
- A szellemek legyenek kegyesek hozzád. *Ahogy hallgatja az óriást, már tudja, hogy a lehető legjobb emberrel... vagy éppen óriással hozta összea a sors. *
- Hadd mondjak el neked egy történetet barátom... * szólal meg miután az abrakot leöblítette némi sörrel, és a pipa is már a keze ügyében, ujjai már-már maguktól sodorják a pipadohányt.*
- Ismertem egyszer én is egy felcsert, keze mint a péklapát, de azok az ujjak... barátom, azok az ujjak maguk voltak a varázslat. Ahogy sebedhez értek, miközben forró lélegzete felperzseli érzékeid szolíd lankáit, nos önmagában ezért az érzésért már érdemes lett volna egy kést a hátadba engedni. *Mereng el egy pillanatra a bárd, mert bár a történet nem a sajátja, valójában akárhányszor mesél egy történetet, az mindig egy kicsit a részévé válik, ugyanúgy ahogyan ő is a történet részese lesz.*
- Szóval ez a felcser egy nemes úr felesége volt, ámde az úrnak csak az erszénye volt nagy, már ha érted mire gondolok. *Kacsint ki Marwra, miközben meséli a történetet, majd folytatja ott ahol abbahagyta.* - Akkoriban épp nem volt kitömve az erszényem, és így jó pénzért vállaltam, hogy fellépek bárhol, ahova felfogadnak, csak étel és ital legyen az asztalon. Szóval épp a kocsmában meséltem, mikor kitört a szokásos holdtöltei kocsmatánc, aminek a végén sajnálatosan a rosszabbik végére keveredtem egy tőrnek. A felcsert már a városőrök hívták, aki engem látott el utoljára. És hogy visszatérjek történetem kezdetére, ahogy ujjai sebemhez értek, és lélegzete végigsöpört rajtam, nem szégyellem kimondani, akkora merevedésem lett, mintha kinőtt volna a harmadik lábam. Erre ez a felcser, aki felesküdött a gyógyításra, selymes szavaival így gázolt keresztül rajtam, amiket ráadásul álnok módon suttogott mézédesen a füleimbe.
- Jó uram, sebesülésed nem súlyos, ám attól félek, nem várt mellékhatásként egy extra lábad nőtt... egészéged érdekében attól félek, az egyiket le kell vágnom...
- És miközben ezt suttogta előhúzott egy akkora kést a szoknyája mélyéről, amitől azonnal lelohadtam. *Nevet fel kínosan hősünk, majd feláll. - Attól félek, nekem most muszáj ledőlnöm, ez a sör elálmosított, de barátom, ha rám hallgatsz, akkor azt megnézeted. * Mutat Morw karjára. - A szellemek kísérjenek utadon, köszönöm a meghívásodat, remélem hamarosan alkalmam nyílik viszonozni szívélyességedet. És ha valaha mesemondóra lenne szükséged, egy ideig még a városban leszek, csak keresd Aleont.*Búcsúzik el, majd elhagyja a fogadót.*
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:31:32
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:31:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Myr//
*Látja, hogy mennyire tetszik a lánynak, hogy ilyen kedvesen beszél róla, de nincs ezzel mit tenni. Learon mindig is szeretett bókolni a csinos lányoknak, legyen az gnóm, tündér vagy akár óriás is. Bár utóbbiakkal nem igazán tudna mit kezdeni semmilyen értelemben, ami nem barátság…*
-Akkor még senki nem nézte meg igazán! *Válaszol és csak, hogy kissé még jobban zavarba hozza a lányt, hosszan a szemébe bámul és a végén még játékosan kacsint is egyet.*
-Igazán nincs mit! *Amon Ruadh egyik legnagyobb birtokosának meg sem kottyan egy italmeghívás, de azért nem szeretné túlzásba vinni a dorbézolást, mégis a Pegazusban vannak, ami a környék legdrágább helye és sajnos ezzel együtt nem a legjobb.* ~Azért a Vaskorsóval nem is vetekedhet!~ *Gondolja át a dolgot ahogy lakhelyének szeretett fogadójára gondol. Most már eszébe sem jut a régen volt súlyos alkoholizmusa, hiszen keményebb ember, mint valahova volt, nem fog megártani egy pohár bor és kibírja, hogy ne rendeljen mellé egy félüveg pálinkát is.*
-Hogy rám? *Kicsit meglögyböli szájában a szőlőbort és miután lenyelte, el is neveti magát.*
-Rám mégis miért? *Az alkohol iránti rajongása miatt hirtelen össze sem tudja rakni, hogy előbb a szerelmes férfiakról beszélt a pohárköszöntőn, most pedig rá isznak. ha tudná is, arra gondolna, hogy a lány bizonyára nem is gondolta át.*
-Akkor kedves Myr! Mi lenne, ha ma estére kerítenénk magának egy ilyen lovagias férfit? *Kicsit közelebb hajol a lányhoz, körbenéz és mintegy suttogva megkérdi tőle.*
-Van itt a Pegazusban olyan férfi, aki esetleg tetszik? Nem is feltétlen gnóm, hiszen azokból kevesebb van és kezdjünk mindent szépen lassacskán! *Vigyorodik el, miközben jobbjával tartja az asztalon a boroskupát, nehogy kilögybölődjön.*
-Nos? *Hajol egy kissé még közelebb és úgy fordítja az arcát, hogy a lány, ha akar suttoghasson, nehogy a kiszemelt férfi meghallja miről is van szó.*
//Learon és Myr//
*Látja, hogy mennyire tetszik a lánynak, hogy ilyen kedvesen beszél róla, de nincs ezzel mit tenni. Learon mindig is szeretett bókolni a csinos lányoknak, legyen az gnóm, tündér vagy akár óriás is. Bár utóbbiakkal nem igazán tudna mit kezdeni semmilyen értelemben, ami nem barátság…*
-Akkor még senki nem nézte meg igazán! *Válaszol és csak, hogy kissé még jobban zavarba hozza a lányt, hosszan a szemébe bámul és a végén még játékosan kacsint is egyet.*
-Igazán nincs mit! *Amon Ruadh egyik legnagyobb birtokosának meg sem kottyan egy italmeghívás, de azért nem szeretné túlzásba vinni a dorbézolást, mégis a Pegazusban vannak, ami a környék legdrágább helye és sajnos ezzel együtt nem a legjobb.* ~Azért a Vaskorsóval nem is vetekedhet!~ *Gondolja át a dolgot ahogy lakhelyének szeretett fogadójára gondol. Most már eszébe sem jut a régen volt súlyos alkoholizmusa, hiszen keményebb ember, mint valahova volt, nem fog megártani egy pohár bor és kibírja, hogy ne rendeljen mellé egy félüveg pálinkát is.*
-Hogy rám? *Kicsit meglögyböli szájában a szőlőbort és miután lenyelte, el is neveti magát.*
-Rám mégis miért? *Az alkohol iránti rajongása miatt hirtelen össze sem tudja rakni, hogy előbb a szerelmes férfiakról beszélt a pohárköszöntőn, most pedig rá isznak. ha tudná is, arra gondolna, hogy a lány bizonyára nem is gondolta át.*
-Akkor kedves Myr! Mi lenne, ha ma estére kerítenénk magának egy ilyen lovagias férfit? *Kicsit közelebb hajol a lányhoz, körbenéz és mintegy suttogva megkérdi tőle.*
-Van itt a Pegazusban olyan férfi, aki esetleg tetszik? Nem is feltétlen gnóm, hiszen azokból kevesebb van és kezdjünk mindent szépen lassacskán! *Vigyorodik el, miközben jobbjával tartja az asztalon a boroskupát, nehogy kilögybölődjön.*
-Nos? *Hajol egy kissé még közelebb és úgy fordítja az arcát, hogy a lány, ha akar suttoghasson, nehogy a kiszemelt férfi meghallja miről is van szó.*
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 08:12:57
Üzenet elküldve: 2020-05-08 08:12:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Romkutatás – már a Pegazusban //
* A válaszra bólint, jobbat úgyse tud tenni. Bár nem tudja, hogy hogyan szól neki Lisse, ha hirtelen talál egy lakást, de nem aggódik a dolog miatt. A Sayqueves név elég ismert, biztos benne, hogy ha valaki fel akarja venni vele a kapcsolatot, akkor sikerülni fog neki. Legrosszabb esetben hagy neki egy üzenetet a csaposnál, az alapján biztos, hogy megtalálja. Inkább Lisse mögé bújik, ahol a várt fogadtatásban részesül hirtelen tette. Elmosolyodik a kérésre, és keze továbbra is a mellett markolja, miközben a másik kíméletlenül siklik le a nő testén, be a víz alá, hogy lábai között kezdjen el játszadozni. Dram nem tervez semmi rosszat csinálni, csak egy kicsit felkorbácsolni a nőt, annak vágyait. Játszadozni szeretne vele kicsit, egy fokkal kíméletlenebbül, mint ahogy a vörös játszadozott előző este. Nem mozdul, hogy bármivel is előrébb vigye a dolgot, egyelőre tökéletesen megfelel neki, hogy a nő teste egy olyan játékszer, amivel elütheti az időt, miközben ázik a teste. Ha Lisse nem kezdeményez, akkor nem lesz ebből semmi több, de ez viszont jó sokáig is eltarthat, hiszen a nemes elf türelmes, és kitartó. Nem zavarja az se, ha a másik hangoskodásba kezd, talán attól csak még kíméletlenebbül ostromolja odalent gyorsan járó ujjaival. *
* A válaszra bólint, jobbat úgyse tud tenni. Bár nem tudja, hogy hogyan szól neki Lisse, ha hirtelen talál egy lakást, de nem aggódik a dolog miatt. A Sayqueves név elég ismert, biztos benne, hogy ha valaki fel akarja venni vele a kapcsolatot, akkor sikerülni fog neki. Legrosszabb esetben hagy neki egy üzenetet a csaposnál, az alapján biztos, hogy megtalálja. Inkább Lisse mögé bújik, ahol a várt fogadtatásban részesül hirtelen tette. Elmosolyodik a kérésre, és keze továbbra is a mellett markolja, miközben a másik kíméletlenül siklik le a nő testén, be a víz alá, hogy lábai között kezdjen el játszadozni. Dram nem tervez semmi rosszat csinálni, csak egy kicsit felkorbácsolni a nőt, annak vágyait. Játszadozni szeretne vele kicsit, egy fokkal kíméletlenebbül, mint ahogy a vörös játszadozott előző este. Nem mozdul, hogy bármivel is előrébb vigye a dolgot, egyelőre tökéletesen megfelel neki, hogy a nő teste egy olyan játékszer, amivel elütheti az időt, miközben ázik a teste. Ha Lisse nem kezdeményez, akkor nem lesz ebből semmi több, de ez viszont jó sokáig is eltarthat, hiszen a nemes elf türelmes, és kitartó. Nem zavarja az se, ha a másik hangoskodásba kezd, talán attól csak még kíméletlenebbül ostromolja odalent gyorsan járó ujjaival. *
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-08 07:56:53
Üzenet elküldve: 2020-05-08 07:56:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A fiú úgy érzi, hogy elbeszélnek egymás mellett, de most nem kezd belemenni mélyebben a dologra. Nem kezdi el védeni az igazát minden áron, meggyőzni a másikat arról, hogy téved, inkább csak felnevet a vicces fenyegetésen. *
- Ilyen lányos arccal, ami nekem van, nem tudhatod. Amúgy is, túl szép vagyok ahhoz, hogy csak úgy magamra hagyjanak a sötétben. * Csóválja a fejét kuncogva, rájátszva a nagyképűségre, de egyre jobban viszket elméjében az a gondolat, hogy nem teljesen őszinte a kalózlánnyal. Eddig nem volt vele problémája, de most már igazán zavarni kezdi, szívesen elmondaná, hogy városőr, de mindezek után már olyan furcsa lenne ezzel előállni. Fél, hogy elront vele mindent, ezért bármennyire is kellemetlen érzés, megtartja magának ezt az információt. Egyelőre.
Ezt a kis kellemetlenséget is elűzi belőle Daesys furakodása, és a nyakára érkező csókjai. *
- Nekem nagyon tetszik a tested. * Biztosítja a másikat efelől, sőt, ahogy a tolvajlány a hátára fordul, Pash gyorsan kinyúl, és nem durván, csak játékosan megcsípi annak bimbóját. Nem akar fájdalmat okozni, ugyan olyan élcelődés ez, amiben neki volt korábban osztályrésze. *
- Ott van az még! * Kiált fel a tevékenység közben vidáman, a mondatot a csípés nyomatékosítja, de aztán gyorsan meg is cirógatja a lányt, hogy enyhítse várható felháborodását. * Ezzel még az adósod voltam.
* Teszi hozzá egy homlokpuszi kíséretében, és aztán folytatja a neki nagyon is tetsző test simogatását. Ismét előjön a viszketés, mert már megint témánál vannak, de ezúttal két kézzel kell lenyomja az érzést, mintha csak egy ereje teljében lévő férfit próbálna a víz alatt tartani. Nagyot nyel, és ezzel a nyeléssel az igazságot is visszanyeli. *
- Ugyan már, én se vagyok szent, vagy tökéletes. * Legyint az őt dicsérő szavakra, amiket nem érez úgy, hogy megérdemel, a kis titka miatt. ÉS Daesys ismét erőt ad a harcos képzeletbeli ellenfelének, aki legyűri a hóhajút. *
- Amikor találkoztunk... nagyon emlékeztettél valakire. Valakire, akit el akartam felejteni. Azt hittem ezért nem vittelek a Kaszárnyába egyből. Mert már biztos rájöttél magadtól is, hogy városőr vagyok. Szóval, úgy döntöttem, hogy inkább hagylak elmenni, de nem tudtalak csak úgy elengedni. Aki lop, annak néha jó oka van rá, nagyon jól tudom, hogy milyen az, amikor valakinek nincs pénze, és kétséges, hogy megéli-e a holnapot. Én is éltem így sokáig, tudom, hogy meddig hajlandó elmenni ilyenkor az ember. * Nagyot sóhajt, ha már belement az őszinteségbe, akkor végig futja az egész távolságot. *
- Gyerekként apám kirakott otthonról. Azt mondta menjek, amerre csak akarok, őt nem érdekli. Ha tényleg a fia vagyok, akkor túl fogom élni, ha más kölyke, akkor pedig nem érinti őt a jövőm. Szóval ott álltam, közepes harctudással, egy karddal, úgy, hogy nem értettem soha semmihez. Megpróbáltam koldulni, de nem sokan szántak meg. Eladtam volna a kardom, de valamiért nem ment. Aztán egy napon láttam egy hirdetést. Egy öntelt férfi ajánlott néhány aranyat bárkinek, aki képes őt megverni gyakorlóharcban. Az a pár arany az nekem több napnyi ételt jelenthetett, úgyhogy jelentkeztem, de ekkor már nagyon elkeseredett voltam. Azt mondtam, hogy legyen éles küzdelem, és az a szerencsém, hogy önérzetes volt, aki sértésnek vette a gyerektől érkező kihívás elutasítását. Sokkal nagyobb lett a tét, és megnyertem. Onnantól évekig így éltem, pénzben és életben játszottam, ebből tartottam el magam. Igazából kicsit azt reméltem, hogy jön majd valaki, aki megöl... hogy ne kelljen így élnem. De végül egy férfi jött, aki zsoldosokat keresett. Hallott rólam, és három ember fizetését ajánlotta fel, hogy kimentsen ebből az életből. Csak egy kis kedvesség kellett, hogy teljesen más irányt vegyen az életem, és többé ne kelljen attól félnem, hogy megélem-e a holnapot. Valahol ezt akartam viszonozni azzal, hogy meghívlak vacsorára. Szerettem volna egy kis biztonságot nyújtani, egy kapaszkodót. De most, hogy megismertelek, már nem akarlak megváltoztatni. Te így vagy tökéletes. * Zárja a beszédet, ami közben gyakran elszorul a torka egy gyors csókkal, amennyiben erre lehetősége van. Nem szereti elmesélni a múltját, csak kiszakadt belőle. Nem igazán szomorú ez miatt, azt nem mondaná, csak kellemetlen az emlék számára. És személyes, kicsit úgy érzi, mintha még meztelenebb lenne a lány előtt, ami nem zavarná, ha csak egy éjszakáról lenne szó, ha többet nem találkoznának. De Pash szeretne még sokat találkozni a vörössel, ebben már elég biztos. Csak elmondani nem meri. *
- Haló, meghoztam az ételt! * Hallatszik az ajtó túloldalán, két kopogás keretében. *
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A fiú úgy érzi, hogy elbeszélnek egymás mellett, de most nem kezd belemenni mélyebben a dologra. Nem kezdi el védeni az igazát minden áron, meggyőzni a másikat arról, hogy téved, inkább csak felnevet a vicces fenyegetésen. *
- Ilyen lányos arccal, ami nekem van, nem tudhatod. Amúgy is, túl szép vagyok ahhoz, hogy csak úgy magamra hagyjanak a sötétben. * Csóválja a fejét kuncogva, rájátszva a nagyképűségre, de egyre jobban viszket elméjében az a gondolat, hogy nem teljesen őszinte a kalózlánnyal. Eddig nem volt vele problémája, de most már igazán zavarni kezdi, szívesen elmondaná, hogy városőr, de mindezek után már olyan furcsa lenne ezzel előállni. Fél, hogy elront vele mindent, ezért bármennyire is kellemetlen érzés, megtartja magának ezt az információt. Egyelőre.
Ezt a kis kellemetlenséget is elűzi belőle Daesys furakodása, és a nyakára érkező csókjai. *
- Nekem nagyon tetszik a tested. * Biztosítja a másikat efelől, sőt, ahogy a tolvajlány a hátára fordul, Pash gyorsan kinyúl, és nem durván, csak játékosan megcsípi annak bimbóját. Nem akar fájdalmat okozni, ugyan olyan élcelődés ez, amiben neki volt korábban osztályrésze. *
- Ott van az még! * Kiált fel a tevékenység közben vidáman, a mondatot a csípés nyomatékosítja, de aztán gyorsan meg is cirógatja a lányt, hogy enyhítse várható felháborodását. * Ezzel még az adósod voltam.
* Teszi hozzá egy homlokpuszi kíséretében, és aztán folytatja a neki nagyon is tetsző test simogatását. Ismét előjön a viszketés, mert már megint témánál vannak, de ezúttal két kézzel kell lenyomja az érzést, mintha csak egy ereje teljében lévő férfit próbálna a víz alatt tartani. Nagyot nyel, és ezzel a nyeléssel az igazságot is visszanyeli. *
- Ugyan már, én se vagyok szent, vagy tökéletes. * Legyint az őt dicsérő szavakra, amiket nem érez úgy, hogy megérdemel, a kis titka miatt. ÉS Daesys ismét erőt ad a harcos képzeletbeli ellenfelének, aki legyűri a hóhajút. *
- Amikor találkoztunk... nagyon emlékeztettél valakire. Valakire, akit el akartam felejteni. Azt hittem ezért nem vittelek a Kaszárnyába egyből. Mert már biztos rájöttél magadtól is, hogy városőr vagyok. Szóval, úgy döntöttem, hogy inkább hagylak elmenni, de nem tudtalak csak úgy elengedni. Aki lop, annak néha jó oka van rá, nagyon jól tudom, hogy milyen az, amikor valakinek nincs pénze, és kétséges, hogy megéli-e a holnapot. Én is éltem így sokáig, tudom, hogy meddig hajlandó elmenni ilyenkor az ember. * Nagyot sóhajt, ha már belement az őszinteségbe, akkor végig futja az egész távolságot. *
- Gyerekként apám kirakott otthonról. Azt mondta menjek, amerre csak akarok, őt nem érdekli. Ha tényleg a fia vagyok, akkor túl fogom élni, ha más kölyke, akkor pedig nem érinti őt a jövőm. Szóval ott álltam, közepes harctudással, egy karddal, úgy, hogy nem értettem soha semmihez. Megpróbáltam koldulni, de nem sokan szántak meg. Eladtam volna a kardom, de valamiért nem ment. Aztán egy napon láttam egy hirdetést. Egy öntelt férfi ajánlott néhány aranyat bárkinek, aki képes őt megverni gyakorlóharcban. Az a pár arany az nekem több napnyi ételt jelenthetett, úgyhogy jelentkeztem, de ekkor már nagyon elkeseredett voltam. Azt mondtam, hogy legyen éles küzdelem, és az a szerencsém, hogy önérzetes volt, aki sértésnek vette a gyerektől érkező kihívás elutasítását. Sokkal nagyobb lett a tét, és megnyertem. Onnantól évekig így éltem, pénzben és életben játszottam, ebből tartottam el magam. Igazából kicsit azt reméltem, hogy jön majd valaki, aki megöl... hogy ne kelljen így élnem. De végül egy férfi jött, aki zsoldosokat keresett. Hallott rólam, és három ember fizetését ajánlotta fel, hogy kimentsen ebből az életből. Csak egy kis kedvesség kellett, hogy teljesen más irányt vegyen az életem, és többé ne kelljen attól félnem, hogy megélem-e a holnapot. Valahol ezt akartam viszonozni azzal, hogy meghívlak vacsorára. Szerettem volna egy kis biztonságot nyújtani, egy kapaszkodót. De most, hogy megismertelek, már nem akarlak megváltoztatni. Te így vagy tökéletes. * Zárja a beszédet, ami közben gyakran elszorul a torka egy gyors csókkal, amennyiben erre lehetősége van. Nem szereti elmesélni a múltját, csak kiszakadt belőle. Nem igazán szomorú ez miatt, azt nem mondaná, csak kellemetlen az emlék számára. És személyes, kicsit úgy érzi, mintha még meztelenebb lenne a lány előtt, ami nem zavarná, ha csak egy éjszakáról lenne szó, ha többet nem találkoznának. De Pash szeretne még sokat találkozni a vörössel, ebben már elég biztos. Csak elmondani nem meri. *
- Haló, meghoztam az ételt! * Hallatszik az ajtó túloldalán, két kopogás keretében. *
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-07 23:39:10
Üzenet elküldve: 2020-05-07 23:39:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De milyen az a céltalan önzés? Mi számít annak?
*Teszi fel a mélyenszántó kérdését, de láthatóan folytatni kívánja, ezért rövidesen így is tesz.*
- Hiszen az önzésnek az a célja, hogy magadnak tegyél jót, ha pedig neked jó, akkor már nem céltalan, nem?
*De Pashthra folytatja mondani valóját, ami némileg gondolkodóba is ejti Daesyst, egészen addig amíg el nem takarja a hasát. Ekkor a lány felháborodott arcot vág, ajkai o-t formálva jelzik is döbbenetét.*
- Ne is tegyél ilyet, különben kénytelen leszek ezt a bűncselekményt bejelenti a Város Őrségnek, aztán jól nézhetsz ki. Lehet a te győzködésed nem is hatná meg a szigorú őrt.
*Nyilván csak incselkedik, és nem szeretne valójában ilyen élethelyzetet elképzelni Pashthrának, főleg mert határozottan jobban szereti amíg őt győzködi, és nem mást.*
- Ohh, teljesen elkapatsz.
*Elégedetten furakszik a másik nyakához, hogy oda pusziljon párat elégedetten. Nagyon jól érzi magát, ez egyértelműen látható. Még akár azt is mondhatná, hogy boldog, de ilyen mélységekig nem hatol érzelmeiben, csak lubickolva ringatózik azok tengerén.*
- Nem mintha bármi bajom lenne egyébként a testemmel. Jó szolgálatot tett, és fog is még, de alapvetően nem ez az, ami egy vonzó nőtől „elvárható”. Formátlan és csontos, nem sok fognivaló van rajta. Na meg ha így fekszem, akkor a melleim teljesen eltűnnek.
*Reprezentálja, hogy hátára fordulva miként oszlanak szét aprócska domborulatai.*
- Nem, azt a világért sem szeretném.
*Búgja, szemhéjait lezárva, miközben egy halvány mosoly terül el arcán, de csak pár pillanatra pihen meg, mielőtt tovább incselkedne.*
- Elég az, hogy te szorgalmasan vigasztalsz engem a sötétben.
*Feszülten figyeli a másik arca miként változik meg, majd szemérmetlenül lepillant, hogy vajon most is tapasztal bármi altesti mozgást, mint az előbb. Tagadhatatlanul hízelgő volt ránézve, és tetszett is neki. Még sosem érezte ennyire vonzónak magát, mint amennyire Pashthra miatt.*
- Olyan figyelmes vagy.
*Döbben meg ezen minduntalanul, pedig ez idő alatt már igazán megszokhatta volna.*
- Nem értem miért. Mármint nem az, hogy nem _kell_ semmit viszonoznod, elvégre nem is azért tettem, de egyenesen elvárható lenne tőled, hogy önző legyél. Elvégre megpróbáltalak meglopni. Ezután pedig mindent helyettem fizettél. Valójában én vagyok az, aki nem tud semmit viszonozni.
*Arca ugyan elkomolyodik, de nem szomorodik el ténylegesen.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 23:44:21
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De milyen az a céltalan önzés? Mi számít annak?
*Teszi fel a mélyenszántó kérdését, de láthatóan folytatni kívánja, ezért rövidesen így is tesz.*
- Hiszen az önzésnek az a célja, hogy magadnak tegyél jót, ha pedig neked jó, akkor már nem céltalan, nem?
*De Pashthra folytatja mondani valóját, ami némileg gondolkodóba is ejti Daesyst, egészen addig amíg el nem takarja a hasát. Ekkor a lány felháborodott arcot vág, ajkai o-t formálva jelzik is döbbenetét.*
- Ne is tegyél ilyet, különben kénytelen leszek ezt a bűncselekményt bejelenti a Város Őrségnek, aztán jól nézhetsz ki. Lehet a te győzködésed nem is hatná meg a szigorú őrt.
*Nyilván csak incselkedik, és nem szeretne valójában ilyen élethelyzetet elképzelni Pashthrának, főleg mert határozottan jobban szereti amíg őt győzködi, és nem mást.*
- Ohh, teljesen elkapatsz.
*Elégedetten furakszik a másik nyakához, hogy oda pusziljon párat elégedetten. Nagyon jól érzi magát, ez egyértelműen látható. Még akár azt is mondhatná, hogy boldog, de ilyen mélységekig nem hatol érzelmeiben, csak lubickolva ringatózik azok tengerén.*
- Nem mintha bármi bajom lenne egyébként a testemmel. Jó szolgálatot tett, és fog is még, de alapvetően nem ez az, ami egy vonzó nőtől „elvárható”. Formátlan és csontos, nem sok fognivaló van rajta. Na meg ha így fekszem, akkor a melleim teljesen eltűnnek.
*Reprezentálja, hogy hátára fordulva miként oszlanak szét aprócska domborulatai.*
- Nem, azt a világért sem szeretném.
*Búgja, szemhéjait lezárva, miközben egy halvány mosoly terül el arcán, de csak pár pillanatra pihen meg, mielőtt tovább incselkedne.*
- Elég az, hogy te szorgalmasan vigasztalsz engem a sötétben.
*Feszülten figyeli a másik arca miként változik meg, majd szemérmetlenül lepillant, hogy vajon most is tapasztal bármi altesti mozgást, mint az előbb. Tagadhatatlanul hízelgő volt ránézve, és tetszett is neki. Még sosem érezte ennyire vonzónak magát, mint amennyire Pashthra miatt.*
- Olyan figyelmes vagy.
*Döbben meg ezen minduntalanul, pedig ez idő alatt már igazán megszokhatta volna.*
- Nem értem miért. Mármint nem az, hogy nem _kell_ semmit viszonoznod, elvégre nem is azért tettem, de egyenesen elvárható lenne tőled, hogy önző legyél. Elvégre megpróbáltalak meglopni. Ezután pedig mindent helyettem fizettél. Valójában én vagyok az, aki nem tud semmit viszonozni.
*Arca ugyan elkomolyodik, de nem szomorodik el ténylegesen.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 23:44:21
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-07 23:27:19
Üzenet elküldve: 2020-05-07 23:27:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Romkutatás – már a Pegazusban //
*Lissenek nem ment el az esze, hogy most kezdjen bele ebbe a kis játékba. A folyosón nem akarta akkor most itt miért akarná? Nem térnek ki rá, hogy ki miért öltözködik olyan sokat, de türelmesen vár Dramra, míg eljutnak az egyik nagyobb dézsáig, és ott beleereszkedve válaszol szép sorban mindenre. A víz alatti piszkálódás nem okoz semmit az elfben így folytatja. Közben figyeli a nyújtózkodó férfit. A fröcskölésre sincsen semmi olyan, amiért megismételné azt.*
- Egyelőre keress a Pegazusban, és ha változik valami, úgy is szólni fogok. *mondja magától értetődően. A férfi szavai, mint biztosíték, hogy keresni fogja, ez most pont úgy hangzik, hogy vegye ténynek. ~Remélem is.~ kontráz rá erre a gondolatai között. A következőn viszont most így rövid idő alatt, de egyéb lehetőségek is eszébe jutottak. Például, hogy nem a városban keres lakást magának. De ezt most elnapolja, el is kell, mert Dram közelebb csúszik, és inkább erre figyel. Helyezkednie kell, mert a férfi mögé akar kerülni. Engedve ezt neki mozdul is. A kijelentésre nem tudja kell-e egyáltalán felelni, de akarna erre valami kétértelműt mondani. Ám ahogyan a mellébe mar Dram, nyögés helyett elakad a szava, és a levegő is. Így képtelen mást mondani erre, mint.*
- Igen, benne. * Ajkára mosoly ül ki, ahogy kiejti a szavakat. Érzi mi lehetne ebből, amit nagyon szeretne megakadályozni, és ezt kimutatván nem is mozdul úgy hogy jobban felizgathassa Dramot.*
- Kérlek neh… itt * zihálja halkan. A fejét hátra hajtja a férfi vállára, és közben tudja. Dram ha erre most nagyon határozottan ráfeszül, akkor úgy sem fog tudni nemet mondani. Pedig azt kellene mondania, sőt el kéne tolnia magától. A fürdő nyilvános, és bárki járhat erre főleg reggel, és… és nem akarja, hogy ilyenen kapja akárki is. Bár ahogy Drameiloten előző kettő aktusuk alatt, amit művelt amiatt követve hiszi, hogy azért aggódna, hogy rajta kapják. Valószínű a hangjára az egész ivó idecsődülne. Arcát, száját közben Dram nyakához nyomja.*
*Lissenek nem ment el az esze, hogy most kezdjen bele ebbe a kis játékba. A folyosón nem akarta akkor most itt miért akarná? Nem térnek ki rá, hogy ki miért öltözködik olyan sokat, de türelmesen vár Dramra, míg eljutnak az egyik nagyobb dézsáig, és ott beleereszkedve válaszol szép sorban mindenre. A víz alatti piszkálódás nem okoz semmit az elfben így folytatja. Közben figyeli a nyújtózkodó férfit. A fröcskölésre sincsen semmi olyan, amiért megismételné azt.*
- Egyelőre keress a Pegazusban, és ha változik valami, úgy is szólni fogok. *mondja magától értetődően. A férfi szavai, mint biztosíték, hogy keresni fogja, ez most pont úgy hangzik, hogy vegye ténynek. ~Remélem is.~ kontráz rá erre a gondolatai között. A következőn viszont most így rövid idő alatt, de egyéb lehetőségek is eszébe jutottak. Például, hogy nem a városban keres lakást magának. De ezt most elnapolja, el is kell, mert Dram közelebb csúszik, és inkább erre figyel. Helyezkednie kell, mert a férfi mögé akar kerülni. Engedve ezt neki mozdul is. A kijelentésre nem tudja kell-e egyáltalán felelni, de akarna erre valami kétértelműt mondani. Ám ahogyan a mellébe mar Dram, nyögés helyett elakad a szava, és a levegő is. Így képtelen mást mondani erre, mint.*
- Igen, benne. * Ajkára mosoly ül ki, ahogy kiejti a szavakat. Érzi mi lehetne ebből, amit nagyon szeretne megakadályozni, és ezt kimutatván nem is mozdul úgy hogy jobban felizgathassa Dramot.*
- Kérlek neh… itt * zihálja halkan. A fejét hátra hajtja a férfi vállára, és közben tudja. Dram ha erre most nagyon határozottan ráfeszül, akkor úgy sem fog tudni nemet mondani. Pedig azt kellene mondania, sőt el kéne tolnia magától. A fürdő nyilvános, és bárki járhat erre főleg reggel, és… és nem akarja, hogy ilyenen kapja akárki is. Bár ahogy Drameiloten előző kettő aktusuk alatt, amit művelt amiatt követve hiszi, hogy azért aggódna, hogy rajta kapják. Valószínű a hangjára az egész ivó idecsődülne. Arcát, száját közben Dram nyakához nyomja.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-07 21:41:31
Üzenet elküldve: 2020-05-07 21:41:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
-Ittunk is...Vagy mi.
*Mondja zavarában, bár ez azért erős túlzás, egyáltalán nincs zavarban, sőt, talán ilyen nyitott sem mostanában volt utoljára. Ahogy a ruhái valahol a szobában hevernek, ő pedig teljesen kiszolgáltatva, elégedetten pihen az ágyban fekve kedvesével.*
-Így akár meg is halnék.
*Mondja halkan, ahogy szívesen fogadja a másik csókját, s viszonozza is azt természetesen.*
-Azt hiszem az ráér reggelig, kedvesem.
*Mosolyog vidáman a lányra, de látszik, hogy kimerült, inkább a kellemes érzések áradatától, mint a fáradságtól, de talán már jó éjszaka is lehet rájuk, csak Eeyr a tudója.*
-Ahogy én is a te hajkoronád, különös, nem igaz?
*A gyümölcs kérdésére természetesen készséggel válaszol, és az egész tálat magához emeli, hogy kedvére válogathasson magának a másik. Aztán, ha sikerül választania, úgy visszateszi egy olyan helyre, hogy Sea is elérhesse, ő maga pedig egy kis bort kortyol, amit szerencsére nem feljtettek el, így most a teljesség érzése tölti el, amit bárhogy is szeretne tetézni, őszintén úgy érzi, hogy nem tudna. Hiába minden tudása, hiába minden igyekezet, ez így tökéletes, ahogy van. És a kellemes illat, amit a lány áraszt, a ködös, fullasztó érzések, amik kavarognak benne, és a dübögő szívének ritmusa az, ami olyan varázslatossá teszi ezt az estét, hogy Val, ha Sea nem különösebben tartja fel, álomba is szenderül a szerető karok ölelése között. Szeme lassan ragad le, de hamar merül az álom tengerének sötét és mély vizébe, egyre lejjebb és lejjebb, míg nem már csak nagyon nehezen lehetne onnan visszarántani. Keze azért szorítja magához kedvesét, és nem is óhajtja elengedni, persze nem görcsösen, vagy hogy fájdalmat okozzon, egyszerűen csak vágyik rá, hogy érezze a közelségét.*
-Ittunk is...Vagy mi.
*Mondja zavarában, bár ez azért erős túlzás, egyáltalán nincs zavarban, sőt, talán ilyen nyitott sem mostanában volt utoljára. Ahogy a ruhái valahol a szobában hevernek, ő pedig teljesen kiszolgáltatva, elégedetten pihen az ágyban fekve kedvesével.*
-Így akár meg is halnék.
*Mondja halkan, ahogy szívesen fogadja a másik csókját, s viszonozza is azt természetesen.*
-Azt hiszem az ráér reggelig, kedvesem.
*Mosolyog vidáman a lányra, de látszik, hogy kimerült, inkább a kellemes érzések áradatától, mint a fáradságtól, de talán már jó éjszaka is lehet rájuk, csak Eeyr a tudója.*
-Ahogy én is a te hajkoronád, különös, nem igaz?
*A gyümölcs kérdésére természetesen készséggel válaszol, és az egész tálat magához emeli, hogy kedvére válogathasson magának a másik. Aztán, ha sikerül választania, úgy visszateszi egy olyan helyre, hogy Sea is elérhesse, ő maga pedig egy kis bort kortyol, amit szerencsére nem feljtettek el, így most a teljesség érzése tölti el, amit bárhogy is szeretne tetézni, őszintén úgy érzi, hogy nem tudna. Hiába minden tudása, hiába minden igyekezet, ez így tökéletes, ahogy van. És a kellemes illat, amit a lány áraszt, a ködös, fullasztó érzések, amik kavarognak benne, és a dübögő szívének ritmusa az, ami olyan varázslatossá teszi ezt az estét, hogy Val, ha Sea nem különösebben tartja fel, álomba is szenderül a szerető karok ölelése között. Szeme lassan ragad le, de hamar merül az álom tengerének sötét és mély vizébe, egyre lejjebb és lejjebb, míg nem már csak nagyon nehezen lehetne onnan visszarántani. Keze azért szorítja magához kedvesét, és nem is óhajtja elengedni, persze nem görcsösen, vagy hogy fájdalmat okozzon, egyszerűen csak vágyik rá, hogy érezze a közelségét.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-07 20:22:13
Üzenet elküldve: 2020-05-07 20:22:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ezüsthajú Tolvaj és a Hősnő//
*Megelégedést érez, ahogy együtt érik el ennek az egésznek a csúcsát. Valuryen elengedi, így a homlokát az asztalon nyugvó alkarjának nyomja, de inkább szeretné kedvesének a vállához. Így amikor mögötte az elf mozdul, úgy rögtön vele teszi ezt. Míg kedvese a gyümölcsöstálat fogja meg, addig a lány még teletölti az egyik poharat borral, és azzal megy az elfje után. Elsőre Val mellé térdel, és kortyol a borból.*
- Hm, ahhoz képest, hogy inni keltünk fel. *neveti el magát, és ha Valuryen is inni akar, akkor csak utána teszi az éjjeli szekrényre a poharat. Majd utána hozzábújik, fejét a mellkasára hajtja.*
- Kiment a fejemből, hogy mire is szerettél volna az előbb, tőlem választ kapni. *neveti el magát megint. Közben feljebb tolja magát, és lágyan megcsókolja Valuryent, most inkább csak úgy törődőn. Közben ezüstös hajába túrva.*
- Még mindig imádom az ezüstös hajadat. *sóhajtja halkan a csókba bele. Majd még feljebb csúszik, és egészen Valuryen nyakához fúrja inkább az arcát. Egy gyors puszit ad az elfje nyakára, majd a szemébe nézve.*
- Akarok egy kis gyümölcsöt, de így nem érem el. *jelenti ki panaszosan. Reméli Valuryen hozzásegíti ebben, hogy valamilyen gyümölcsöt választva enyhíthesse éhség érzetét egy szem gyümölccsel.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 21:47:29
*Megelégedést érez, ahogy együtt érik el ennek az egésznek a csúcsát. Valuryen elengedi, így a homlokát az asztalon nyugvó alkarjának nyomja, de inkább szeretné kedvesének a vállához. Így amikor mögötte az elf mozdul, úgy rögtön vele teszi ezt. Míg kedvese a gyümölcsöstálat fogja meg, addig a lány még teletölti az egyik poharat borral, és azzal megy az elfje után. Elsőre Val mellé térdel, és kortyol a borból.*
- Hm, ahhoz képest, hogy inni keltünk fel. *neveti el magát, és ha Valuryen is inni akar, akkor csak utána teszi az éjjeli szekrényre a poharat. Majd utána hozzábújik, fejét a mellkasára hajtja.*
- Kiment a fejemből, hogy mire is szerettél volna az előbb, tőlem választ kapni. *neveti el magát megint. Közben feljebb tolja magát, és lágyan megcsókolja Valuryent, most inkább csak úgy törődőn. Közben ezüstös hajába túrva.*
- Még mindig imádom az ezüstös hajadat. *sóhajtja halkan a csókba bele. Majd még feljebb csúszik, és egészen Valuryen nyakához fúrja inkább az arcát. Egy gyors puszit ad az elfje nyakára, majd a szemébe nézve.*
- Akarok egy kis gyümölcsöt, de így nem érem el. *jelenti ki panaszosan. Reméli Valuryen hozzásegíti ebben, hogy valamilyen gyümölcsöt választva enyhíthesse éhség érzetét egy szem gyümölccsel.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 21:47:29
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:06:32
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:06:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Harkron Harkrosson, Svir Gia, és aki akarja//
- Milyen éles esze van magának. Valóban, ha így értelmezzük a törvényt, akkor bizony törvényt szegett. Na de ne akadjunk itt le, mert úgy érzem, hogy a zöld megkapta amit érdemelt, különben most nem beszélgetnénk. * Megfigyeli, mert jó megfigyelő, hogy nem csak neki van ellenére a tisztátalan fajú csatlakozása. Látható undorral figyeli a parolázást, de nem mond semmit. *
- Na. Nem vagyok megvesztegethető, és remélem, hogy ezt nem is annak szánta. * Jegyzi meg, és kiönti a földre a sört, majd szájjal lefelé az asztalra teszi a poharat. * Még egy ilyen próbálkozás, és bevitetem. Ajánlom, hogy ne akadályozza tovább a vallatást. Szerencséje, hogy ez a remek fickó * bök a fejével Svir felé * egy igen érdekes, és fontos történetet mesél el, úgyhogy nincs időm a fajtájával foglalkozni. Pedig jobb lenne, Eeyrt a tanúm rá, jobb lenne... * Sóhajt mérgesen, aztán türelmesen várja a történet folytatását. Keze azért fegyvere markolatára siklik az asztal alatt, hogy bármikor elő tudja rántani, ha szükséges. *
//Harkron Harkrosson, Svir Gia, és aki akarja//
- Milyen éles esze van magának. Valóban, ha így értelmezzük a törvényt, akkor bizony törvényt szegett. Na de ne akadjunk itt le, mert úgy érzem, hogy a zöld megkapta amit érdemelt, különben most nem beszélgetnénk. * Megfigyeli, mert jó megfigyelő, hogy nem csak neki van ellenére a tisztátalan fajú csatlakozása. Látható undorral figyeli a parolázást, de nem mond semmit. *
- Na. Nem vagyok megvesztegethető, és remélem, hogy ezt nem is annak szánta. * Jegyzi meg, és kiönti a földre a sört, majd szájjal lefelé az asztalra teszi a poharat. * Még egy ilyen próbálkozás, és bevitetem. Ajánlom, hogy ne akadályozza tovább a vallatást. Szerencséje, hogy ez a remek fickó * bök a fejével Svir felé * egy igen érdekes, és fontos történetet mesél el, úgyhogy nincs időm a fajtájával foglalkozni. Pedig jobb lenne, Eeyrt a tanúm rá, jobb lenne... * Sóhajt mérgesen, aztán türelmesen várja a történet folytatását. Keze azért fegyvere markolatára siklik az asztal alatt, hogy bármikor elő tudja rántani, ha szükséges. *
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-07 17:56:24
Üzenet elküldve: 2020-05-07 17:56:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
// Romkutatás – már a Pegazusban //
* Drameiloten nem az a típusú elf, aki ne öltözne teljes pompájába még akkor se, ha csak a fürdőbe indul. Elképzelhetetlennek tartja a gondolatot is, hogy valaki tökéletes öltözéke nélkül lássa meg. Viszont azt értékeli, hogy most egyedül vetkőzhet le, és Lisse nem kezdeményez játszadozásba, mert a kimerítő éjszaka, és reggel után nem biztos, hogy őszintén viszonozná. Ahogy a vízbe ereszkedik, meghallgatja a nő válaszát, nem csodálkozva azon, hogy nincsenek konkrét tervei a jövőjét illetően. A lábfejes piszkálódásra nem reagál, bár nem mutatja jelét annak, hogy zavarná a dolog. A víz fröcskölésre elkapja a fejét, nem szeretné, ha a haja olyan lenne. *
- Hogy tudjam hol keresselek, ha a városban járok. * Mosolyog Lissére kedvesen, és jóleső érzéssel nyújtózkodik a meleg vízben. *
- Mert biztos, hogy keresni foglak. Bár eddig nem jártam sokat a városban, de ezek után azt hiszem, hogy kénytelen leszek. * Ezt kimondva közelebb is húzódik Lisséhez, de nem öleli át, csak bebúj mögé, hogy hátulról nekisimulhasson, és ujjaival lépegetni kezd a lány nyakán lefelé. * Persze csak ha te is benne vagy.
* Szavát nyomatékosítandó megmarkolja a vörös hajú mellét, nem túl kíméletesen, és meglepve veszi észre, hogy ismét éledezni kezd benne a vágy, amit nem gondolt, hogy reggeli előtt fel tudna kelteni benne a másik. Persze még könnyen el tudja fojtani, talán jobb is lenne, ha így tenne. Ha Lisse ki akar bújni a kezei közül, akkor nem fogja hátráltatni benne. Amúgy is, a víztől csak kevésné csúszna, és fájdalmasabb lenne mindkettőjüknek. *
* Drameiloten nem az a típusú elf, aki ne öltözne teljes pompájába még akkor se, ha csak a fürdőbe indul. Elképzelhetetlennek tartja a gondolatot is, hogy valaki tökéletes öltözéke nélkül lássa meg. Viszont azt értékeli, hogy most egyedül vetkőzhet le, és Lisse nem kezdeményez játszadozásba, mert a kimerítő éjszaka, és reggel után nem biztos, hogy őszintén viszonozná. Ahogy a vízbe ereszkedik, meghallgatja a nő válaszát, nem csodálkozva azon, hogy nincsenek konkrét tervei a jövőjét illetően. A lábfejes piszkálódásra nem reagál, bár nem mutatja jelét annak, hogy zavarná a dolog. A víz fröcskölésre elkapja a fejét, nem szeretné, ha a haja olyan lenne. *
- Hogy tudjam hol keresselek, ha a városban járok. * Mosolyog Lissére kedvesen, és jóleső érzéssel nyújtózkodik a meleg vízben. *
- Mert biztos, hogy keresni foglak. Bár eddig nem jártam sokat a városban, de ezek után azt hiszem, hogy kénytelen leszek. * Ezt kimondva közelebb is húzódik Lisséhez, de nem öleli át, csak bebúj mögé, hogy hátulról nekisimulhasson, és ujjaival lépegetni kezd a lány nyakán lefelé. * Persze csak ha te is benne vagy.
* Szavát nyomatékosítandó megmarkolja a vörös hajú mellét, nem túl kíméletesen, és meglepve veszi észre, hogy ismét éledezni kezd benne a vágy, amit nem gondolt, hogy reggeli előtt fel tudna kelteni benne a másik. Persze még könnyen el tudja fojtani, talán jobb is lenne, ha így tenne. Ha Lisse ki akar bújni a kezei közül, akkor nem fogja hátráltatni benne. Amúgy is, a víztől csak kevésné csúszna, és fájdalmasabb lenne mindkettőjüknek. *
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-07 14:30:39
Üzenet elküldve: 2020-05-07 14:30:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Svir, Yoë, HH//
*Mint minden tisztességes úriember kétkedve fogadja a pofátlankodó elf fajtáját. A páncélos úriember még a feléje nyújtott mancsot se fogadja el. Annyi baj legyen. A kalapos legalább elfogadja és úgy tűnik befogadja a mesélő körbe. A jó ég tudja, hogy az állig páncélos alaknak mi köze van a cifra kalapos kalandorra. Ez majdan csak ki kell derüljön. HH nem szívbajos ezért megsérteni se nagyon lehet.*
- Éppen csak beugrottam.
*Ha már bokorugró miért ne takarózna ezzel a magyarázattal. Ugye?*
- Pont jókor jöttem. Lehet, hogy én is jelen voltam az esetnél. Ki tudja?!
*Orkok meg elfek kaszabolása a legjobb esti mese egy korsó sör mellett. A kalapos Svir szimpatikus figurának tűnik. Szájtátva hallgatja a történetet.*
- Ha már beugrottam a történetbe, akkor egy korsó sörre meghívnálak titeket.
*Esze ágába sincs a komoly munkát meg a történetet félbeszakítani. Épp csak megjegyezte, hogy egy kis sört berendel. Az izgalmas részeknél muszáj inni valamit. Kikér három Ullamar sört aminek az árát is megfizeti 39 aranyban. .*
- Nehogy kiszáradjon a kalandorunk és félbeszakadjon a történet.
*Senkinek se tenne jót egy elfulladt történet a szárazságtól.*
A hozzászólás írója (Harkron Harkrosson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 14:32:03
//Svir, Yoë, HH//
*Mint minden tisztességes úriember kétkedve fogadja a pofátlankodó elf fajtáját. A páncélos úriember még a feléje nyújtott mancsot se fogadja el. Annyi baj legyen. A kalapos legalább elfogadja és úgy tűnik befogadja a mesélő körbe. A jó ég tudja, hogy az állig páncélos alaknak mi köze van a cifra kalapos kalandorra. Ez majdan csak ki kell derüljön. HH nem szívbajos ezért megsérteni se nagyon lehet.*
- Éppen csak beugrottam.
*Ha már bokorugró miért ne takarózna ezzel a magyarázattal. Ugye?*
- Pont jókor jöttem. Lehet, hogy én is jelen voltam az esetnél. Ki tudja?!
*Orkok meg elfek kaszabolása a legjobb esti mese egy korsó sör mellett. A kalapos Svir szimpatikus figurának tűnik. Szájtátva hallgatja a történetet.*
- Ha már beugrottam a történetbe, akkor egy korsó sörre meghívnálak titeket.
*Esze ágába sincs a komoly munkát meg a történetet félbeszakítani. Épp csak megjegyezte, hogy egy kis sört berendel. Az izgalmas részeknél muszáj inni valamit. Kikér három Ullamar sört aminek az árát is megfizeti 39 aranyban.
.*- Nehogy kiszáradjon a kalandorunk és félbeszakadjon a történet.
*Senkinek se tenne jót egy elfulladt történet a szárazságtól.*
A hozzászólás írója (Harkron Harkrosson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 14:32:03
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436