Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:51:05
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:51:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
*A férfi csak cicceg egyet a bajsza alatt.*
- A művészetnek sokkal kifinomultabbnak kell lennie.*-jegyzi meg a férfi.*
- A költészet pontosan úgy mondd el mindent, hogy közbe a nyilvánvaló dolgok rejtve maradnak.*-szól és feláll, és a lány szemébe néz.*
- Két csillag ragyog rám.
Fénylenek azok biz ám.
Barna kendőbe takart csillagok.
Én bizony a ti foglyaitik vagyok.*-mondja a férfi.*
- Az egyszerű ember csak annyit mondana: "Tetszenek a ragyogó barna szemeid."*-mondja mosolyogva a férfi.*
- Érted mire gondolok?*-kérdezi kedvesen Xaras.*
*A férfi csak cicceg egyet a bajsza alatt.*
- A művészetnek sokkal kifinomultabbnak kell lennie.*-jegyzi meg a férfi.*
- A költészet pontosan úgy mondd el mindent, hogy közbe a nyilvánvaló dolgok rejtve maradnak.*-szól és feláll, és a lány szemébe néz.*
- Két csillag ragyog rám.
Fénylenek azok biz ám.
Barna kendőbe takart csillagok.
Én bizony a ti foglyaitik vagyok.*-mondja a férfi.*
- Az egyszerű ember csak annyit mondana: "Tetszenek a ragyogó barna szemeid."*-mondja mosolyogva a férfi.*
- Érted mire gondolok?*-kérdezi kedvesen Xaras.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:28:55
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:28:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
- Azt mondod? Én nekem tetszik. Egyszerű és ritmusos. Pont arra való, amire íródott. Szórakoztatni lehet vele a betérő férfiakat. Felébreszti bennük a vágyat.* Gondolkodik a lány, hogy mit énekelhetne, de nem jut eszébe semmi olyasmi ami szerinte a másik megelégedésére szolgálna.*
- Mit énekelhetnék neked? Ugyanilyen közönséges bordélyházi dalokat ismerek csak. Hiszen ott erre van igény.
- Azt mondod? Én nekem tetszik. Egyszerű és ritmusos. Pont arra való, amire íródott. Szórakoztatni lehet vele a betérő férfiakat. Felébreszti bennük a vágyat.* Gondolkodik a lány, hogy mit énekelhetne, de nem jut eszébe semmi olyasmi ami szerinte a másik megelégedésére szolgálna.*
- Mit énekelhetnék neked? Ugyanilyen közönséges bordélyházi dalokat ismerek csak. Hiszen ott erre van igény.
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:09:55
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:09:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
*Xaras ásít egyet és legyint.*
- Ez nagyon közönséges. Távol áll az igazi művészetről. Egyszerű bordélyházi ének, semmi nemesség, semmi kellem. *-mondja a férfi.*
- Halljunk most valami dalt! Lássuk, hogy milyeneket ismersz. *-mondja a férfi. És figyelmesen hallgatja az óriást. Zirnandának látszik, hogy jól kikupálták, de akkor is egy bordélyházban tették ezt, közel sem olyan nagy művészek az ottaniak, mint ahogy magukról állítják. Legalábbis nem a versek és dalok terén. Másban viszont mindenképpen kiemelkedően.*
*Xaras ásít egyet és legyint.*
- Ez nagyon közönséges. Távol áll az igazi művészetről. Egyszerű bordélyházi ének, semmi nemesség, semmi kellem. *-mondja a férfi.*
- Halljunk most valami dalt! Lássuk, hogy milyeneket ismersz. *-mondja a férfi. És figyelmesen hallgatja az óriást. Zirnandának látszik, hogy jól kikupálták, de akkor is egy bordélyházban tették ezt, közel sem olyan nagy művészek az ottaniak, mint ahogy magukról állítják. Legalábbis nem a versek és dalok terén. Másban viszont mindenképpen kiemelkedően.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:26:51
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:26:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az igazság ára//
//Nimral, Rlilla//
*Nem kérdés, hogy újdonsült barátjuk dekoratívnak tartja Rlillát, hiszen sokat mutat abból, amije van, emellett a férfi sem tud elmenni. Azt azonban nem lehet mondani, hogy különösen felkorbácsolná a dolog, mogorva ábrázata inkább megtört hozzáállásról árulkodik. Az egyetlen érzés, amelyet egyértelműen benne ébresztett a találkozásuk, az, hogy mégsem ők a két madárnevű. Egy kicsit ez mintha összezavarná ennyi bor után, bágyadtan fürkészi őket, próbálja felfogni az elhangzottakat.*
- Vigyétek a palackot, ahova akarjátok. *Legyint először. Körülöttük, történetesen Nimraléknak háttal az ivóban emberek jönnek-mennek, a szokásos élet zajlik, minden azt sugallja, mintha a helyzet rendben lenne.* Csak kerüljetek minél távolabb Lhoristól. *Majd halkabbra fogja a hangját.* Senki nincs biztonságban, még a tanács sem. Az öreg törpe… Nem tudom, mire… Készülődik… *Szavai töredezettek, mintha az őrület környékezné, mintha ő maga sem tudná, hogy mondhatja-e vagy sem. Egy pillanatra megmakacsolja magát, és szinte húzóra felhajtja a borát. Arcát a tenyerébe temeti, és keservesen felnyög.* Nem…!
*Elég azonban csak egy pillanatra behunynia a szemét és óvatlannak lennie. Nincsenek egyedül. Nimral és Rlilla a velük szemben lévő ablak tükröződésében ismerős alakot fedeznek fel: Rigó komoly, gyűlölettől parázsló, semmi jót nem sugalló tekintete egyenesen a társaságra szegeződik, s csak néhány lépés választja el a két lány hátától. Jobb keze a kabátja alatt pihen, mintha keresne valamit. Egyelőre nem moccan, de nem gátolja benne semmi, hogyha esetleg így döntene.*
//Nimral, Rlilla//
*Nem kérdés, hogy újdonsült barátjuk dekoratívnak tartja Rlillát, hiszen sokat mutat abból, amije van, emellett a férfi sem tud elmenni. Azt azonban nem lehet mondani, hogy különösen felkorbácsolná a dolog, mogorva ábrázata inkább megtört hozzáállásról árulkodik. Az egyetlen érzés, amelyet egyértelműen benne ébresztett a találkozásuk, az, hogy mégsem ők a két madárnevű. Egy kicsit ez mintha összezavarná ennyi bor után, bágyadtan fürkészi őket, próbálja felfogni az elhangzottakat.*
- Vigyétek a palackot, ahova akarjátok. *Legyint először. Körülöttük, történetesen Nimraléknak háttal az ivóban emberek jönnek-mennek, a szokásos élet zajlik, minden azt sugallja, mintha a helyzet rendben lenne.* Csak kerüljetek minél távolabb Lhoristól. *Majd halkabbra fogja a hangját.* Senki nincs biztonságban, még a tanács sem. Az öreg törpe… Nem tudom, mire… Készülődik… *Szavai töredezettek, mintha az őrület környékezné, mintha ő maga sem tudná, hogy mondhatja-e vagy sem. Egy pillanatra megmakacsolja magát, és szinte húzóra felhajtja a borát. Arcát a tenyerébe temeti, és keservesen felnyög.* Nem…!
*Elég azonban csak egy pillanatra behunynia a szemét és óvatlannak lennie. Nincsenek egyedül. Nimral és Rlilla a velük szemben lévő ablak tükröződésében ismerős alakot fedeznek fel: Rigó komoly, gyűlölettől parázsló, semmi jót nem sugalló tekintete egyenesen a társaságra szegeződik, s csak néhány lépés választja el a két lány hátától. Jobb keze a kabátja alatt pihen, mintha keresne valamit. Egyelőre nem moccan, de nem gátolja benne semmi, hogyha esetleg így döntene.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 18:40:48
Üzenet elküldve: 2020-02-28 18:40:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis kitérő//
*Bár figyel a lányra, aki leült mellé, szemmel láthatóan először sokkal fontosabbnak tartja az ő személyénél azt, hogy megtudja milyen sört választott a pénzéért. Hogy első benyomásokat szerezzen, beleszagol egy jó mélyet a már megkapott korsóba, majd aztán egy húzásra, kissé mohón ki is issza az italnak majdnem a felét.
Nem az a beosztogatós fajta és amúgy is nehezen képes levetkőzni azt a szokást, hogy gyorsan kell enni és inni akkor, hogyha igazán csillapítani akarja éhségét és szomjúságát.*
- Nem is rossz! *jegyzi meg inkább csak magának, majd a lány felé fordul, még egyszer alaposan megnézve őt. Az, hogy helyi jelentősen leegyszerűsíti a dolgokat. Így beszélhet úgy, hogy nem kell megválogatnia a szavait. Ehhez már hozzászokott Zeekx mellett, és hát egyszerűbb is úgy jártatni a száját, hogy nem kell feltétlenül azon gondolkodnia közben, hogy éppen mit mond, vagy mi az, amit jobb, ha nem mond.*
- Vivrithari. *válaszol ezek után a lány kérdésére.* De a Rita egyszerűbb. Vivrinek otthon hívtak, az Arit pedig már elhasználta más. A teljes név meg hosszú. Jó, annyira nem, de a Ritánál hosszabb.
*Ezen aztán el is gondolkodik kicsit. Nem arról van szó, hogy az Ari becézés Zeekx előjoga lenne, csupán tőle szokta meg, és egy darabig biztos nagyon furcsa lenne más szájából hallani. Persze, az élet maga is furcsa.
Példának okáért itt van rögtön ez a lány, aki pont mellé ült, és sör, vagy bor helyett rögtön pálinkával kezdi az estét.
~ Meglehet, hogy ezt egyszer nekem is ki kellene próbálnom. ~
Ráadásul, amennyire meg tudja ítélni embernek elég szép is lehet, szóval akár jobb társaságot is találhatna nála. Mindegy is. Ez legyen csak a a másik lány gondja, ő a maga részéről nem bánja, ha sörözgetés közben válthat valakivel pár szót.*
- Hát a te neved? *kérdi ő is. Választhatja el népeiket oly sok minden, hasonló minden bizonnyal odahaza, sajátjai között is az egyik első kérdés lenne.*
- Most már amúgy én is itt élek egy ideje. Meg egy darabig még fogok is szerintem.*teszi hozzá. Való igaz, nem azért jött el egészen idáig, szerzett házat, tyúkokat, számára szokatlan kényelmet, hogy unalmában visszamenjen a vadonba. Talán majd eljön ez az idő is egy napon, de abban biztos, hogy az nem a közeljövőben lesz.*
*Bár figyel a lányra, aki leült mellé, szemmel láthatóan először sokkal fontosabbnak tartja az ő személyénél azt, hogy megtudja milyen sört választott a pénzéért. Hogy első benyomásokat szerezzen, beleszagol egy jó mélyet a már megkapott korsóba, majd aztán egy húzásra, kissé mohón ki is issza az italnak majdnem a felét.
Nem az a beosztogatós fajta és amúgy is nehezen képes levetkőzni azt a szokást, hogy gyorsan kell enni és inni akkor, hogyha igazán csillapítani akarja éhségét és szomjúságát.*
- Nem is rossz! *jegyzi meg inkább csak magának, majd a lány felé fordul, még egyszer alaposan megnézve őt. Az, hogy helyi jelentősen leegyszerűsíti a dolgokat. Így beszélhet úgy, hogy nem kell megválogatnia a szavait. Ehhez már hozzászokott Zeekx mellett, és hát egyszerűbb is úgy jártatni a száját, hogy nem kell feltétlenül azon gondolkodnia közben, hogy éppen mit mond, vagy mi az, amit jobb, ha nem mond.*
- Vivrithari. *válaszol ezek után a lány kérdésére.* De a Rita egyszerűbb. Vivrinek otthon hívtak, az Arit pedig már elhasználta más. A teljes név meg hosszú. Jó, annyira nem, de a Ritánál hosszabb.
*Ezen aztán el is gondolkodik kicsit. Nem arról van szó, hogy az Ari becézés Zeekx előjoga lenne, csupán tőle szokta meg, és egy darabig biztos nagyon furcsa lenne más szájából hallani. Persze, az élet maga is furcsa.
Példának okáért itt van rögtön ez a lány, aki pont mellé ült, és sör, vagy bor helyett rögtön pálinkával kezdi az estét.
~ Meglehet, hogy ezt egyszer nekem is ki kellene próbálnom. ~
Ráadásul, amennyire meg tudja ítélni embernek elég szép is lehet, szóval akár jobb társaságot is találhatna nála. Mindegy is. Ez legyen csak a a másik lány gondja, ő a maga részéről nem bánja, ha sörözgetés közben válthat valakivel pár szót.*
- Hát a te neved? *kérdi ő is. Választhatja el népeiket oly sok minden, hasonló minden bizonnyal odahaza, sajátjai között is az egyik első kérdés lenne.*
- Most már amúgy én is itt élek egy ideje. Meg egy darabig még fogok is szerintem.*teszi hozzá. Való igaz, nem azért jött el egészen idáig, szerzett házat, tyúkokat, számára szokatlan kényelmet, hogy unalmában visszamenjen a vadonba. Talán majd eljön ez az idő is egy napon, de abban biztos, hogy az nem a közeljövőben lesz.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 16:04:36
Üzenet elküldve: 2020-02-28 16:04:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
// Szoba //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A lány örül, hogy a szókinccsel talán nem lesz gond. Sőt még azt is megígérik neki, hogy segítenek neki előcsalogatni a kreativitását.*
- Hmm. Gondolom csak akkor tudom megmondani, hogy hogyan tetszik ha már tudok játszani a hangszeren. Ha már menni fog a dolog, akkor lehet csináltatok egy egyedi hangszert.* Mondja miközben halad a szoba felé. Fent leül az ágyra, hogy eleget tegyen a férfi követelésének.*
- Egy költeményt, amit ismerek? Hmmm.* Gondolkodik el egy pillanatra.*
- Nem hagy békén az alkalom
a szép lányokat akarom.
Bokrok közzé csallak
ott aztán megraklak.
Ravasz vagy te édesem
majd nyögsz alattam kéjesen.
Hajnalban majd elfutok
csak szép emlékeket hagyok.
Most hirtelen csak ez a kis pajzán költemény jutott eszembe. Na mit szólsz?
// Szoba //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A lány örül, hogy a szókinccsel talán nem lesz gond. Sőt még azt is megígérik neki, hogy segítenek neki előcsalogatni a kreativitását.*
- Hmm. Gondolom csak akkor tudom megmondani, hogy hogyan tetszik ha már tudok játszani a hangszeren. Ha már menni fog a dolog, akkor lehet csináltatok egy egyedi hangszert.* Mondja miközben halad a szoba felé. Fent leül az ágyra, hogy eleget tegyen a férfi követelésének.*
- Egy költeményt, amit ismerek? Hmmm.* Gondolkodik el egy pillanatra.*
- Nem hagy békén az alkalom
a szép lányokat akarom.
Bokrok közzé csallak
ott aztán megraklak.
Ravasz vagy te édesem
majd nyögsz alattam kéjesen.
Hajnalban majd elfutok
csak szép emlékeket hagyok.
Most hirtelen csak ez a kis pajzán költemény jutott eszembe. Na mit szólsz?
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 09:26:47
Üzenet elküldve: 2020-02-28 09:26:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
*A férfi bólint.*
- A szókinccsel nem lesz baj, hiszen aki ismer énekeket, annak fejlődik, illetve aki olvas az is szert tehet rá.*-és iszik egy kis teát. A kacsintásra elmosolyodik.*
- Majd segítek előcsalogatni.*-szól a bárd vigyorogva, majd követi a nőt fel a szobába, és ott leül egy székre.*
- Egy jó mester el tudja készíteni úgy a hangszered, ahogy neked tetszik, hidd el, én sem értek a faragáshoz. Igen, megvan az áruk, de megéri. Na de most hadd halljak egy költeményt amit ismersz!*-mondja Xaras. Arca most talán szigorúnak hat, de a gyakorlásban nem ismer tréfát.*
*A férfi bólint.*
- A szókinccsel nem lesz baj, hiszen aki ismer énekeket, annak fejlődik, illetve aki olvas az is szert tehet rá.*-és iszik egy kis teát. A kacsintásra elmosolyodik.*
- Majd segítek előcsalogatni.*-szól a bárd vigyorogva, majd követi a nőt fel a szobába, és ott leül egy székre.*
- Egy jó mester el tudja készíteni úgy a hangszered, ahogy neked tetszik, hidd el, én sem értek a faragáshoz. Igen, megvan az áruk, de megéri. Na de most hadd halljak egy költeményt amit ismersz!*-mondja Xaras. Arca most talán szigorúnak hat, de a gyakorlásban nem ismer tréfát.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 07:05:06
Üzenet elküldve: 2020-02-28 07:05:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Szélkakas, ezt értem, folytasd öregapám. *Bólogat nagy bőszen, mint a pap a templomban, amikor a bűnbánattól terhes lélek külső feloldozást kíván egy nálánál magasztosabbnak titulált személytől. Viszont az alkohollal kapcsolatos állítására azért gyanakodva néz, nem igazán tartja hihetőnek, de ez most nem is lényegese igazán. ~A pálinkás kenyér is nagy divat, aztán azt inkább eszik, mint isszák, az igaz. ~ Tudja le magában a dolgot.*
-Milyen szeszélyes egy állat, hát nem mindegy milyen színűen villódzik, ha így is, úgy is kibassza az ember szemét. *Morogja az orra alá. ~Ork! Persze ork, azok a semmirekellők, mindet befőzném kompótnak! ~ Fanyalodik össze a szája, hullámot formázva. ~Ostobák, de erősek és magasak! Ezt az igazságtalanságot…~ Majd Umon ezt hallva hozzá fordul és elindul keresni egy olyan zöldbőrű példányt.*
-Hát, ha muszáj hozzá ork, akkor szerintem a kisujját hozd, az kevésbé fáj! *Kiált utána.*
-Bár lehet nem elég egy része… *Ütögeti az ujjával az alsó ajkát, miközben a falon lévő állatra meredve gondolkodik bőszen.*
-Akkor el kell osztanunk az állatot, én majd fogom a farkát, az ork mondjuk legyen a fejénél, mert azzal tud harapni, Umon meg állhatna mellette. *Közben várja, hogy visszatérjen, másodmagával a férfi.*
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Szélkakas, ezt értem, folytasd öregapám. *Bólogat nagy bőszen, mint a pap a templomban, amikor a bűnbánattól terhes lélek külső feloldozást kíván egy nálánál magasztosabbnak titulált személytől. Viszont az alkohollal kapcsolatos állítására azért gyanakodva néz, nem igazán tartja hihetőnek, de ez most nem is lényegese igazán. ~A pálinkás kenyér is nagy divat, aztán azt inkább eszik, mint isszák, az igaz. ~ Tudja le magában a dolgot.*
-Milyen szeszélyes egy állat, hát nem mindegy milyen színűen villódzik, ha így is, úgy is kibassza az ember szemét. *Morogja az orra alá. ~Ork! Persze ork, azok a semmirekellők, mindet befőzném kompótnak! ~ Fanyalodik össze a szája, hullámot formázva. ~Ostobák, de erősek és magasak! Ezt az igazságtalanságot…~ Majd Umon ezt hallva hozzá fordul és elindul keresni egy olyan zöldbőrű példányt.*
-Hát, ha muszáj hozzá ork, akkor szerintem a kisujját hozd, az kevésbé fáj! *Kiált utána.*
-Bár lehet nem elég egy része… *Ütögeti az ujjával az alsó ajkát, miközben a falon lévő állatra meredve gondolkodik bőszen.*
-Akkor el kell osztanunk az állatot, én majd fogom a farkát, az ork mondjuk legyen a fejénél, mert azzal tud harapni, Umon meg állhatna mellette. *Közben várja, hogy visszatérjen, másodmagával a férfi.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 06:25:14
Üzenet elküldve: 2020-02-28 06:25:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
*Egész jól haladnak, azonban mégsem sikerül, mindenesetre az apóka szavaira fél füllel közben figyel, így kénytelen kelletlen belátni, hogy ehhez bizony ők kevesek lesznek.*
- Köszönjük apóka... *Emeli fel kezét, mikor az öreg végül elmegy, de előtte néhány mondatot még odasúg.*
- Szóval orkok... *Néz maga elé, aztán Xavyra.* Kerítenünk kell egyet. *Sóhajt fel, aztán hirtelen felpillant.*
- A fogadó... csak találok már... *Kését elrakva, visszasiet a fogadóba, majd a hátsó ajtóban elkiáltja magát.*
- 200 aranyat fizetek annak az orknak, aki most rögtön velem jön és segédkezik egy feladvány megfejtésében! *Hangja végigsüvít a helyiségen, csak remélni tudja, hogy abban a tömegben, mint, ami akkor volt, mikor érkeztek, csak akad legalább egy zöldbőrű gyerek. Hiszi, hogy ár csak ez hiányzik a megfejtéshez és olyan sokat küzdöttek már. Ha az ork jelentkezik, hát azonnal visszasiet vele a kertbe Xavyhoz és megismétli, mint az előbb, csak ezúttal az orkot kéri meg.*
- Add a véred a falra újabb 100 aranyért! *Mondaná az orknak.* Most kiálts rá, hogy gazdája vagy és nyugodjon!
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 06:29:30
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
*Egész jól haladnak, azonban mégsem sikerül, mindenesetre az apóka szavaira fél füllel közben figyel, így kénytelen kelletlen belátni, hogy ehhez bizony ők kevesek lesznek.*
- Köszönjük apóka... *Emeli fel kezét, mikor az öreg végül elmegy, de előtte néhány mondatot még odasúg.*
- Szóval orkok... *Néz maga elé, aztán Xavyra.* Kerítenünk kell egyet. *Sóhajt fel, aztán hirtelen felpillant.*
- A fogadó... csak találok már... *Kését elrakva, visszasiet a fogadóba, majd a hátsó ajtóban elkiáltja magát.*
- 200 aranyat fizetek annak az orknak, aki most rögtön velem jön és segédkezik egy feladvány megfejtésében! *Hangja végigsüvít a helyiségen, csak remélni tudja, hogy abban a tömegben, mint, ami akkor volt, mikor érkeztek, csak akad legalább egy zöldbőrű gyerek. Hiszi, hogy ár csak ez hiányzik a megfejtéshez és olyan sokat küzdöttek már. Ha az ork jelentkezik, hát azonnal visszasiet vele a kertbe Xavyhoz és megismétli, mint az előbb, csak ezúttal az orkot kéri meg.*
- Add a véred a falra újabb 100 aranyért! *Mondaná az orknak.* Most kiálts rá, hogy gazdája vagy és nyugodjon!
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 06:29:30
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-28 00:10:22
Üzenet elküldve: 2020-02-28 00:10:22
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
*Az apóka egyre zavartabb tekintettel bámul a legfurább szerzetekre akit valaha látott. Ugyan mind a kettő illedelmesen köszön, de utána elmegy az eszük megint. Hadoválnak neki mindenről. Lebegő sziklán ülő kőgólemről, meg hogy minden ital vízzé lesz. Próbál nem teljesen hitetlen, és kissé ijedt arcot vágni az öreg, ami nem teljesen megy neki, pláne amikor meglátja, hogy a tenyeréből szivárgó vérrel akarja Umon megfesteni az ismét lassú, zöld villódzással felelő pegazust.*
-Na! Vegyük sorjába! Esőnek a legfontosabb: A Valastrah a szélkakas, és ha fújja a szél körbe-körbe, pont így veri vissza a fényet.
*Mondja nagyon okosnak érezve magát amire büszke is. A többi számára teljesen hihetetlen, és felesleges problémát megpróbálja figyelmen kívül hagyni.*
-Na az vóna, hogy én soha nem ittam alkoholt életembe, de hát mégse vesszen kárba az a sok gyümölcs...
*Gondolkodik hangosan, és közben piszkos kezét beletörli a ruhájába.*
-A csirkelóról meg csak azt tudom mondani, hogy én itten ötven éve vagyok kertész. Ez még soha nem villódzott fehéren.
*Mondja, és éppen ekkor végez Umon a rajzolgatással, és vált a fehér hisztérikus villanások sorozata, a lágyabb zöldesre.*
-Jah! De! Így már volt hogy fénylett! Ilyen ződen. De akkor orkok jöttek ki ide hátra vedelni, no de én megyek, még össze kell gerebléznem a kukoricát a búzába.
*Mondja, és valahol igaza van. No nem az utolsó mondatában, mert egyértelműen hülyeség, csak keresett valami kifogást amivel itt hagyhatja a bolondokat. De a próbában mégis adott egy kis segítséget, tekintve, hogy csak ősi gazdáinak fogadhat szót, a legenda, és a próbatétel szerint. Ennek ellenére, már az is hatalmas teljesítmény, hogy eddig eljutottak. Dacára annak, hogy nem orkok úgy látszik a festés beválik, de a zöld szín, és az apó zavaros beszéde, és minden más arra utal, hogy legalább valahogyan, de kell hozzá hogy ork kerüljön a képletbe.*
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
*Az apóka egyre zavartabb tekintettel bámul a legfurább szerzetekre akit valaha látott. Ugyan mind a kettő illedelmesen köszön, de utána elmegy az eszük megint. Hadoválnak neki mindenről. Lebegő sziklán ülő kőgólemről, meg hogy minden ital vízzé lesz. Próbál nem teljesen hitetlen, és kissé ijedt arcot vágni az öreg, ami nem teljesen megy neki, pláne amikor meglátja, hogy a tenyeréből szivárgó vérrel akarja Umon megfesteni az ismét lassú, zöld villódzással felelő pegazust.*
-Na! Vegyük sorjába! Esőnek a legfontosabb: A Valastrah a szélkakas, és ha fújja a szél körbe-körbe, pont így veri vissza a fényet.
*Mondja nagyon okosnak érezve magát amire büszke is. A többi számára teljesen hihetetlen, és felesleges problémát megpróbálja figyelmen kívül hagyni.*
-Na az vóna, hogy én soha nem ittam alkoholt életembe, de hát mégse vesszen kárba az a sok gyümölcs...
*Gondolkodik hangosan, és közben piszkos kezét beletörli a ruhájába.*
-A csirkelóról meg csak azt tudom mondani, hogy én itten ötven éve vagyok kertész. Ez még soha nem villódzott fehéren.
*Mondja, és éppen ekkor végez Umon a rajzolgatással, és vált a fehér hisztérikus villanások sorozata, a lágyabb zöldesre.*
-Jah! De! Így már volt hogy fénylett! Ilyen ződen. De akkor orkok jöttek ki ide hátra vedelni, no de én megyek, még össze kell gerebléznem a kukoricát a búzába.
*Mondja, és valahol igaza van. No nem az utolsó mondatában, mert egyértelműen hülyeség, csak keresett valami kifogást amivel itt hagyhatja a bolondokat. De a próbában mégis adott egy kis segítséget, tekintve, hogy csak ősi gazdáinak fogadhat szót, a legenda, és a próbatétel szerint. Ennek ellenére, már az is hatalmas teljesítmény, hogy eddig eljutottak. Dacára annak, hogy nem orkok úgy látszik a festés beválik, de a zöld szín, és az apó zavaros beszéde, és minden más arra utal, hogy legalább valahogyan, de kell hozzá hogy ork kerüljön a képletbe.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-27 19:43:33
Üzenet elküldve: 2020-02-27 19:43:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
* Érdeklődve hallgatja a másikat, miközben falatozik.*
- Azt hiszem a szókincsem az talán megvan hozzá, mivel kaptam rendes oktatást. A többit meg majd meglátjuk.* A múzsák fejtegetése el is gondolkodtatja a lányt.*
- Értem. Talán nekem is szükségem lesz egyre majd* Kacsint a férfira és belapátolja a maradék ételt is.*
- Jól van, akkor menjünk fel a szobába gyakorolni. Viszont a hangszer készítés az nem az erősségem. Erősnek erős vagyok, de a kézügyességem az nem a legjobb. Ez jellemző a népemre is. Ezért is használunk sok dobot. Egyszerű elkészíteni őket, ahogyan használni is.* Meséli el a nyilvánvaló tényeket. Ha minden rendben van, akkor elindul vissza a szobába.*
* Érdeklődve hallgatja a másikat, miközben falatozik.*
- Azt hiszem a szókincsem az talán megvan hozzá, mivel kaptam rendes oktatást. A többit meg majd meglátjuk.* A múzsák fejtegetése el is gondolkodtatja a lányt.*
- Értem. Talán nekem is szükségem lesz egyre majd* Kacsint a férfira és belapátolja a maradék ételt is.*
- Jól van, akkor menjünk fel a szobába gyakorolni. Viszont a hangszer készítés az nem az erősségem. Erősnek erős vagyok, de a kézügyességem az nem a legjobb. Ez jellemző a népemre is. Ezért is használunk sok dobot. Egyszerű elkészíteni őket, ahogyan használni is.* Meséli el a nyilvánvaló tényeket. Ha minden rendben van, akkor elindul vissza a szobába.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-27 19:18:32
Üzenet elküldve: 2020-02-27 19:18:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vér a sebben//
*Ysanee ezzel alaposan melléfogott, Frädricust ugyanis a legkevésbé sem hozzák zavarba jelenlegi kutatásai, vagy akár azok, amiket megállapított eddig belőlük. Tudja, hogy mit kell tennie, de egyelőre még nem szeretné, ha azt hinné a másik, hogy könnyű dolga volt, vagy ezzel nem hozta volna zavarba a wegtorenit. Eleinte meglepődést színlel, így is marad egy darabig. Nem sokáig, a legkevésbé sem, csak amennyire szükséges ahhoz, hogy társa bizonyosságát elhomályosítsa. Aztán ravasz rókavigyor jelenik meg arcán, kotorászni kezd a kabátja mögött, s jól kihallható fémek kopogása, anyagdarabog selymes érintése, meg talán valami nehezebb, hegyes holmi kikerülése mellett, előhúz egy pergament.*
-Áh, meg is van. Tessék! *Rakja le a hölgy elé, miközben megjegyzi, halkan, természetesen.*
-Ez az. Kutatások az elfek teremtéstörténetéről, valamint Lanawin természeti szellemeiről. Meg egy kicsi a hosszúéletűek ünnepeiről, tényleg nem sok. A lényege ennek gondolom nem érdekli, de azért elolvashatja. Foglalkoztat, hogy vajon az ősibb, de kisebb, területi hatalommal bíró szellemek, vagy az új, modernebb, de a hívőktől függő istenek nézhetőek domináns természetfelettinek világunkban. *Valójában pedig abból indult ki az egész, hogy rájöhessen, miért ilyen gőgösek a hegyesfülű erdei fehérkék, de erre még nem kapott magyarázatot. Még közelebb hajol, arcán kaján vigyorral, mintha meg se illetné a téma.*
-Ó, a nadrágom miatt ne aggódjon, nem akarok én senkit sem rávenni, hogy nyúlkáljék bele. Csak ez is egy lehetőség, tudja, mint megannyi más is. Na de most én jövök... *Szeme szűkül, jól láthatóan gondolkozik, aztán döntésre jut.*
-Cselekedett valaha a törvénnyel, vagy valamelyik felmenőjével szemben?
//Vér a sebben//
*Ysanee ezzel alaposan melléfogott, Frädricust ugyanis a legkevésbé sem hozzák zavarba jelenlegi kutatásai, vagy akár azok, amiket megállapított eddig belőlük. Tudja, hogy mit kell tennie, de egyelőre még nem szeretné, ha azt hinné a másik, hogy könnyű dolga volt, vagy ezzel nem hozta volna zavarba a wegtorenit. Eleinte meglepődést színlel, így is marad egy darabig. Nem sokáig, a legkevésbé sem, csak amennyire szükséges ahhoz, hogy társa bizonyosságát elhomályosítsa. Aztán ravasz rókavigyor jelenik meg arcán, kotorászni kezd a kabátja mögött, s jól kihallható fémek kopogása, anyagdarabog selymes érintése, meg talán valami nehezebb, hegyes holmi kikerülése mellett, előhúz egy pergament.*
-Áh, meg is van. Tessék! *Rakja le a hölgy elé, miközben megjegyzi, halkan, természetesen.*
-Ez az. Kutatások az elfek teremtéstörténetéről, valamint Lanawin természeti szellemeiről. Meg egy kicsi a hosszúéletűek ünnepeiről, tényleg nem sok. A lényege ennek gondolom nem érdekli, de azért elolvashatja. Foglalkoztat, hogy vajon az ősibb, de kisebb, területi hatalommal bíró szellemek, vagy az új, modernebb, de a hívőktől függő istenek nézhetőek domináns természetfelettinek világunkban. *Valójában pedig abból indult ki az egész, hogy rájöhessen, miért ilyen gőgösek a hegyesfülű erdei fehérkék, de erre még nem kapott magyarázatot. Még közelebb hajol, arcán kaján vigyorral, mintha meg se illetné a téma.*
-Ó, a nadrágom miatt ne aggódjon, nem akarok én senkit sem rávenni, hogy nyúlkáljék bele. Csak ez is egy lehetőség, tudja, mint megannyi más is. Na de most én jövök... *Szeme szűkül, jól láthatóan gondolkozik, aztán döntésre jut.*
-Cselekedett valaha a törvénnyel, vagy valamelyik felmenőjével szemben?
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:20:47
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:20:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vér a sebben//
*Frädricus minden bizonnyal meglepődne, ha tudná, Ysanee talán nem sokkal jobb egy általa kikötői söpredéknek titulált valakinél. Elvégre a cicoma és a bájos arc mögött egy tolvaj rejtőzik, egy szemérmetlen szélhámos, aki még a Krenkataur bányáit is megjárta, s ha tervei nem hiúsulnak meg, most egy alvilági szervezet tagjaként kurtítaná meg a gazdagokat és ördögvigyorozna gondtalanul a Romváros egyik elhagyott szegletén. Ezekről vélhetőleg sejtései sincsenek a másiknak, noha szavaiból lassan már biztosan sikerült kibogoznia, hogy nem egy ártatlan nemes kisasszonnyal ül szemben. Figyelnie kell hát, hogy a játék közben ezen mocskos titkok jó részére ne derüljön fény, noha nem különösebben tart attól, hogy bármelyiket is kikotyogja. Még spiccesen is remekül tud hazudni, ha a helyzet úgy kívánja.
A tudós úgy tűnik vevő egy kis szórakozásra, első kérdése pedig nem durva vagy zavarba ejtő. Ysa úgy tesz, mint aki kénytelen elgondolkodni azon, mit is feleljen, pár pillanatnyi csönd után azonban érkezik is a válasz.*
-Hajadon vagyok.
*Villant is egy sejtelmes mosolyt majd máris morfondírozni kezd a saját kérdésén. Szeretné, ha a másik legalább annyira bekarmolna, mint ő, így olyan témát próbál keresni, ami kellemetlen lehet a számára. Egyelőre még nem tudja, merre is tapogatózzon, így hát azzal kezdi, ami legelőször eszébe jut.*
-Azt állítja tudós. Most épp pontosan min dolgozik?
*Közben gonosz vigyorral arcán hozzáteszi*
-Már azon kívül, hogy rá akar venni, hogy a nadrágjába nyúljak.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 22:27:22
//Vér a sebben//
*Frädricus minden bizonnyal meglepődne, ha tudná, Ysanee talán nem sokkal jobb egy általa kikötői söpredéknek titulált valakinél. Elvégre a cicoma és a bájos arc mögött egy tolvaj rejtőzik, egy szemérmetlen szélhámos, aki még a Krenkataur bányáit is megjárta, s ha tervei nem hiúsulnak meg, most egy alvilági szervezet tagjaként kurtítaná meg a gazdagokat és ördögvigyorozna gondtalanul a Romváros egyik elhagyott szegletén. Ezekről vélhetőleg sejtései sincsenek a másiknak, noha szavaiból lassan már biztosan sikerült kibogoznia, hogy nem egy ártatlan nemes kisasszonnyal ül szemben. Figyelnie kell hát, hogy a játék közben ezen mocskos titkok jó részére ne derüljön fény, noha nem különösebben tart attól, hogy bármelyiket is kikotyogja. Még spiccesen is remekül tud hazudni, ha a helyzet úgy kívánja.
A tudós úgy tűnik vevő egy kis szórakozásra, első kérdése pedig nem durva vagy zavarba ejtő. Ysa úgy tesz, mint aki kénytelen elgondolkodni azon, mit is feleljen, pár pillanatnyi csönd után azonban érkezik is a válasz.*
-Hajadon vagyok.
*Villant is egy sejtelmes mosolyt majd máris morfondírozni kezd a saját kérdésén. Szeretné, ha a másik legalább annyira bekarmolna, mint ő, így olyan témát próbál keresni, ami kellemetlen lehet a számára. Egyelőre még nem tudja, merre is tapogatózzon, így hát azzal kezdi, ami legelőször eszébe jut.*
-Azt állítja tudós. Most épp pontosan min dolgozik?
*Közben gonosz vigyorral arcán hozzáteszi*
-Már azon kívül, hogy rá akar venni, hogy a nadrágjába nyúljak.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 22:27:22
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:06:40
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:06:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A fekete nefelejcs//
*A szeme sarkából figyeli a lányt. Egyelőre nem úgy néz ki, mintha felismerte volna, ami nem csoda, elég régen találkoztak utoljára, de nem hagyja nyugodni a férfit Greyka pásztázó tekintete. Kissé jobban az arcába húzza a köpenyét, már amennyire az még lehetséges, majd arcát elfordítja, mintha valami érdekeset nézne. Közben a második pálinka után nyúl, amit gyorsan le is hajt. Lehet, hogy egy kicsit talán túl gyorsan is, mert a lendülettől a csuklyája hátracsúszott felfedve ezzel arcát. Egy pillanatra ledermed, szájában az itallal, nem tudva mit is tegyen. Gyorsan rántsa vissza? Nem annál nem is tehetne feltűnőbb dolgot. Talán csak ha nekiállna zsonglőrködni. Hagyja így? Persze, hagyja csak, hogy lelepleződjön. Végül úgy dönt inkább lenyeli a szájában tartott pálinkát, ami már így is égeti a száját. *
~Egyébként meg miért én érzem feszélyezve magam? Hisz az egész történetben én vagyok az áldozat. ~
*Gondolja bátran. Úgy látszik a második pálinka kezdi kifejteni az áldásos hatását. Aly soha nem volt az a nagy alkohol barát, így igen kevés alkoholtól is, igen rövid időn belül le tud részegedni, így nem csoda, ha két pálinka, már ilyen szintű bátorságot önt belé. El is fordul a faltól, majd tekintetével megkeresi a lányt, hogy a szemébe nézhessen. Látni akarja a reakcióját Greykának, amikor felismeri. *
*A szeme sarkából figyeli a lányt. Egyelőre nem úgy néz ki, mintha felismerte volna, ami nem csoda, elég régen találkoztak utoljára, de nem hagyja nyugodni a férfit Greyka pásztázó tekintete. Kissé jobban az arcába húzza a köpenyét, már amennyire az még lehetséges, majd arcát elfordítja, mintha valami érdekeset nézne. Közben a második pálinka után nyúl, amit gyorsan le is hajt. Lehet, hogy egy kicsit talán túl gyorsan is, mert a lendülettől a csuklyája hátracsúszott felfedve ezzel arcát. Egy pillanatra ledermed, szájában az itallal, nem tudva mit is tegyen. Gyorsan rántsa vissza? Nem annál nem is tehetne feltűnőbb dolgot. Talán csak ha nekiállna zsonglőrködni. Hagyja így? Persze, hagyja csak, hogy lelepleződjön. Végül úgy dönt inkább lenyeli a szájában tartott pálinkát, ami már így is égeti a száját. *
~Egyébként meg miért én érzem feszélyezve magam? Hisz az egész történetben én vagyok az áldozat. ~
*Gondolja bátran. Úgy látszik a második pálinka kezdi kifejteni az áldásos hatását. Aly soha nem volt az a nagy alkohol barát, így igen kevés alkoholtól is, igen rövid időn belül le tud részegedni, így nem csoda, ha két pálinka, már ilyen szintű bátorságot önt belé. El is fordul a faltól, majd tekintetével megkeresi a lányt, hogy a szemébe nézhessen. Látni akarja a reakcióját Greykának, amikor felismeri. *
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-26 17:58:25
Üzenet elküldve: 2020-02-26 17:58:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A sör a legjobb étek//
*Amikor kell, akkor tölt, amikor szabad a szája, hát fogyaszt és nem bánja, ha Naesala is így tesz, elvégre pontosan ezért vannak itt mindketten. Bár Umon nem ezért érkezett, nem bánja, hogy így alakult, sőt... ami azt illeti már nem bánja, hogy nagy idegességében végeredményben ivászatra adta a fejét. Néha a lassan langyosodó sörbe kortyol, mikor egy kicsit más ízre vágyik, közben megpróbálja kiismerni a lányt, igaz, nem feltűnően és nem bunkó módon. A Fattyakról már nem érdemes tovább faggatóznia.*
- Értem. *Mosolyodik el, s tovább hallgat, most nem az ő ideje van, igaz, számos kérdés feltolul, de visszafogja magát. Az AMont illető megjegyzésre felnevet:*
- Nem, nem bántam. *Rázza meg a fejét, valójában pont nem érdekelte, hogy eltiltották onnan, hisz akkoriban szinte mindenhol kitaszítottnak érezte magát, olykor még most is.*
- Ott nem csak elfek vannak, Nae, elsősorban minden fajból, vendégek, akár csak itt, hisz itt is megfordulhatnak. *Mondja csendesen mosolyogva.* A tábor máshol helyezkedik el. *Legyint.* Az elfek ott vannak, de nem velük lakom, én a kocsmámban élek, saját szobában. *Meséli kedélyesen, s a vigyor kiül a képére a szekta hallatán, aztán fejét csóválja.*
- Nem. Nem vagyok, soha nem is voltam. Befogadtak, amikor kellett, gyerekkoromban, ott nőttem fel, aztán utamra engedtek. Most itt vagyok. *Tárja szét kezét, erről meg ő nem akar nagyon beszélni, elmesélni, hogyan ölte meg apját és anyját egy késsel, hogyan kísértette meg a gonosz, s hasította ketté elméjét, mit még a kolostorban sem tudtak kinevelni belőle.*
- Hosszú... *hikk* történet lenne. *Szusszan fel kuncogva, már egy kissé spiccesen forgó nyelvvel.*
- Áááá... városőr! *Nem lepődik meg túlságosan, igaz, a lányból több meglepetést néz ki, mint, amennyi kívülről látszik. Ami azt illeti úgy néz ki rossz lóra tett. A nyakában lihegő gyilkosság vádja, azért olykor mindig kísérti, Valea emlékét nem fogja kitörölni sohasem. Van egy olyan érzése, hogy erre nem magyarázat megszállt, eltorzult lelke. A tószt tekintetek váltását követeli meg, így a pillanatnyi elkomorulás tán feltűnhet neki Naesala arcán. Nem kérdez, ami fáj, azt nem kell feszegetni.*
- Ezek szerint eltávon vagy. *Mondja teljesen feleslegesen, elnyomva egy büffentést.*
- Azt hiszem kezdek benyomni. *Pillant fel mosolyogva.* Család, gyerek? *Kérdezi, bár van egy olyan érzése, hogy nevetés lesz a válasz.*
- Én világéletemben egyedül voltam... *Az alkohol egy bizonyos mennyiség felett búbánatot okoz, ez bizonyított tény, bár bőgni azért nem fog.*
- Valahogy nem illek sehova... de az jó, hogyha te megtaláltad a helyed. *Biccent, ismét poharát emelve, ezúttal komorabb képpel, majd még egy rövidet beönt a szájába, s fintorral nyeli le, hogy utána krákogjon egyet.*
- Kiismerhetetlen vagy... titokzatos... mondj egy titkot! Amit más nem tud. *Jelenti ki hirtelen.* Utána én is mondok egyet, de úgy kell tenned, mintha nem is hallottad volna soha. *Máris érzi, hogy marhaságot csinál, de muszáj... muszáj valakinek elmondania.*
- És igyál... ne a szádat tátsd! *Morran fel, majd legurít még egyet.*
//A sör a legjobb étek//
*Amikor kell, akkor tölt, amikor szabad a szája, hát fogyaszt és nem bánja, ha Naesala is így tesz, elvégre pontosan ezért vannak itt mindketten. Bár Umon nem ezért érkezett, nem bánja, hogy így alakult, sőt... ami azt illeti már nem bánja, hogy nagy idegességében végeredményben ivászatra adta a fejét. Néha a lassan langyosodó sörbe kortyol, mikor egy kicsit más ízre vágyik, közben megpróbálja kiismerni a lányt, igaz, nem feltűnően és nem bunkó módon. A Fattyakról már nem érdemes tovább faggatóznia.*
- Értem. *Mosolyodik el, s tovább hallgat, most nem az ő ideje van, igaz, számos kérdés feltolul, de visszafogja magát. Az AMont illető megjegyzésre felnevet:*
- Nem, nem bántam. *Rázza meg a fejét, valójában pont nem érdekelte, hogy eltiltották onnan, hisz akkoriban szinte mindenhol kitaszítottnak érezte magát, olykor még most is.*
- Ott nem csak elfek vannak, Nae, elsősorban minden fajból, vendégek, akár csak itt, hisz itt is megfordulhatnak. *Mondja csendesen mosolyogva.* A tábor máshol helyezkedik el. *Legyint.* Az elfek ott vannak, de nem velük lakom, én a kocsmámban élek, saját szobában. *Meséli kedélyesen, s a vigyor kiül a képére a szekta hallatán, aztán fejét csóválja.*
- Nem. Nem vagyok, soha nem is voltam. Befogadtak, amikor kellett, gyerekkoromban, ott nőttem fel, aztán utamra engedtek. Most itt vagyok. *Tárja szét kezét, erről meg ő nem akar nagyon beszélni, elmesélni, hogyan ölte meg apját és anyját egy késsel, hogyan kísértette meg a gonosz, s hasította ketté elméjét, mit még a kolostorban sem tudtak kinevelni belőle.*
- Hosszú... *hikk* történet lenne. *Szusszan fel kuncogva, már egy kissé spiccesen forgó nyelvvel.*
- Áááá... városőr! *Nem lepődik meg túlságosan, igaz, a lányból több meglepetést néz ki, mint, amennyi kívülről látszik. Ami azt illeti úgy néz ki rossz lóra tett. A nyakában lihegő gyilkosság vádja, azért olykor mindig kísérti, Valea emlékét nem fogja kitörölni sohasem. Van egy olyan érzése, hogy erre nem magyarázat megszállt, eltorzult lelke. A tószt tekintetek váltását követeli meg, így a pillanatnyi elkomorulás tán feltűnhet neki Naesala arcán. Nem kérdez, ami fáj, azt nem kell feszegetni.*
- Ezek szerint eltávon vagy. *Mondja teljesen feleslegesen, elnyomva egy büffentést.*
- Azt hiszem kezdek benyomni. *Pillant fel mosolyogva.* Család, gyerek? *Kérdezi, bár van egy olyan érzése, hogy nevetés lesz a válasz.*
- Én világéletemben egyedül voltam... *Az alkohol egy bizonyos mennyiség felett búbánatot okoz, ez bizonyított tény, bár bőgni azért nem fog.*
- Valahogy nem illek sehova... de az jó, hogyha te megtaláltad a helyed. *Biccent, ismét poharát emelve, ezúttal komorabb képpel, majd még egy rövidet beönt a szájába, s fintorral nyeli le, hogy utána krákogjon egyet.*
- Kiismerhetetlen vagy... titokzatos... mondj egy titkot! Amit más nem tud. *Jelenti ki hirtelen.* Utána én is mondok egyet, de úgy kell tenned, mintha nem is hallottad volna soha. *Máris érzi, hogy marhaságot csinál, de muszáj... muszáj valakinek elmondania.*
- És igyál... ne a szádat tátsd! *Morran fel, majd legurít még egyet.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-26 17:13:41
Üzenet elküldve: 2020-02-26 17:13:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
*Az ismételt próbálkozás megint fájdalmas vég kifejlettet hoz, már lassan apró fehér foltokat is lát a falon, amik ugrálnak ide és oda, mikor pislog. De azt azért észreveszi, hogy a véres mázolmány egészen más reakciót vált ki, azonban a víz, amit löttyint lemossa, így a hatás is eltűnik. A férfi nagy lelkesedését nem igazán érti, mert neki ott van a szendvics, de ő mit nyerhet ezzel?*
-Hoppá. *Rejti a háta mögé az üres poharat, mint a rossz gyerek, aki tart a fenyítéstől. Miközben a szemét félrekapja, észreveszi, hogy nincsenek egyedül, sőt az öregnek felkeltették az érdeklődését, egy ideig ő is bámulja azt, majd végül meg is szólal.*
-Napot öregapám! *Köszönöm vissza hangosan. Majd a kérdés hallatán újabb megbízást kap Umontól, márpedig hogy a frissen érkezettet is tájékoztassa a helyzet jelenlegi állásáról.*
-Meg lesz! *Csapja öklét a másik tenyerébe.*
-Figyeljen csak! *Emeli az ujját a magasba.*
-Szívem szerint ezt a lovat elvinném egy kőrre, de ottan a főtéren egy nagy kőgólem mereszti a valagát egy lebegő sziklán… *Kezd bele a legelejétől.*
-Azt mondotta, hogy meg kell zabolázzuk a pegazust vagy minden alkohol vízzé változik. *Még alig ismeri az öreget, de magában már elkönyvelte, hogy bizonyára nem egy pohárkával iszik meg egy nap a keserű nedűből.*
-Csirke? Félig ló? Jah! Hát látjuk, hogy nem igazán egy telivér, de azért tetszik nekem. De mi az a Valastrah? *Néz féloldalasan az öregre.*
-Festve? *Néz nagyokat pislogva, mintha most hallaná először a dolgot.*
-Mivel festették és ki? Mert hát a normál festék nem villódzik. Szóval mindig ilyen. Rossz természetű jószág, nem is tudom mivel lehetne egy ilyet lenyugtatni. Próbáltunk neki vizet adni, nem kellett neki, talán éhes? *Néz az öregre, hátha több információ van a birtokában, mint ő nekik.*
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
*Az ismételt próbálkozás megint fájdalmas vég kifejlettet hoz, már lassan apró fehér foltokat is lát a falon, amik ugrálnak ide és oda, mikor pislog. De azt azért észreveszi, hogy a véres mázolmány egészen más reakciót vált ki, azonban a víz, amit löttyint lemossa, így a hatás is eltűnik. A férfi nagy lelkesedését nem igazán érti, mert neki ott van a szendvics, de ő mit nyerhet ezzel?*
-Hoppá. *Rejti a háta mögé az üres poharat, mint a rossz gyerek, aki tart a fenyítéstől. Miközben a szemét félrekapja, észreveszi, hogy nincsenek egyedül, sőt az öregnek felkeltették az érdeklődését, egy ideig ő is bámulja azt, majd végül meg is szólal.*
-Napot öregapám! *Köszönöm vissza hangosan. Majd a kérdés hallatán újabb megbízást kap Umontól, márpedig hogy a frissen érkezettet is tájékoztassa a helyzet jelenlegi állásáról.*
-Meg lesz! *Csapja öklét a másik tenyerébe.*
-Figyeljen csak! *Emeli az ujját a magasba.*
-Szívem szerint ezt a lovat elvinném egy kőrre, de ottan a főtéren egy nagy kőgólem mereszti a valagát egy lebegő sziklán… *Kezd bele a legelejétől.*
-Azt mondotta, hogy meg kell zabolázzuk a pegazust vagy minden alkohol vízzé változik. *Még alig ismeri az öreget, de magában már elkönyvelte, hogy bizonyára nem egy pohárkával iszik meg egy nap a keserű nedűből.*
-Csirke? Félig ló? Jah! Hát látjuk, hogy nem igazán egy telivér, de azért tetszik nekem. De mi az a Valastrah? *Néz féloldalasan az öregre.*
-Festve? *Néz nagyokat pislogva, mintha most hallaná először a dolgot.*
-Mivel festették és ki? Mert hát a normál festék nem villódzik. Szóval mindig ilyen. Rossz természetű jószág, nem is tudom mivel lehetne egy ilyet lenyugtatni. Próbáltunk neki vizet adni, nem kellett neki, talán éhes? *Néz az öregre, hátha több információ van a birtokában, mint ő nekik.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-26 15:42:54
Üzenet elküldve: 2020-02-26 15:42:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
*Most már aztán mindent bevetnek, mi eddig tarsolyukban előfordult, sőt, még meg is fejelik egy adaggal. Szerencsére kiváló partnere akad ebben, mert Xavy vele üvölt, vele fröcsköl és még a vér látványa sem borzasztja, sőt, még Umon nagy koncentrációja sem. Bár érzi, hogy a varázs nem sikerült, valójában, mikor már belekezd, akkor látja, hogy ennek semmi értelme, máshol kell keresniük a megfejtést.*
- Muszáj, hogy sikerüljön... muszáj! *Sóhajt fel, s lassan már kezét törtdeli, mikor látja, hogy megint csak apró eredményt sikerült elérni.*
- Akkor sem adjuk fel... tudod, van az a hülye szokásom, ha nekikezdek valaminek, akkor szeretem befejezni. *Mondja csendesen a lányra nézve, aztán elmosolyodik.* Még jó, hogy mellém szegődtél, azért ketten mégis csak viccesebb. *Vonja meg a vállát, miközben a feladvány felé fordul. Mert valójában... még mindig kiválóan érzi magát. Bár az a nyalás... azt be kell vallania furcsa volt.*
- Egyébként milyen volt az ize? *Érdeklődik udvariasságból, igaz, marhára nem kíváncsi rá. Az apókát nem veszi észre, így sokkal inkább megint csak a feladvánnyal van elfoglalva.*
- Na most... akkor értük el a legjobb eredményt, mikor festegettünk... amikor leborítottad, olyan, mintha elrontottuk volna, úgyhogy azt hagyjuk. *Legyint, majd a hangra összerezzen mögötte, bár lehet előtte már Xavy is jelzett.*
- Fogadjon az erdő, apóka! *Köszön vissza zavartan, felhúzott szemöldökkel.* Khm... úgy van. *Válaszol még mindig zavartan, majd Xavyra tekint értetlenséggel szemében. ~ Ez meg, hogy került ide?! ~Kérdezik szemei.* Eggen... öhm... Xavy... én megpróbálnám a véreset, ha esetleg elmondanád neki közben a részleteket... hátha tudna nekünk segíteni apóka! *Fordul a bácsika felé, barátságos mosollyal, közben már markát ökölbe szorítja, hogy újabb vért sajtoljon, s ismét suttogva közeledik a festményhez.*
- A gazdád vagyunk... engedelmeskedj! A gazdád vagyunk, engedelmeskedj! *Továbbra sem felejt el t9öbbesszámban beszélni, hisz igazságtalannak érezné, hogy ketten küzdenek, de csak ő részesül bármiben is. Vagy, ha mégis, hát úgyis megsoztja, Xavy megérdemli. Az elején is suttogott, szóval a hangerő vélhetően nem számít, csak a folytonosság, azonban most kiegészítve a hangot, ismét vérrel rajzol zablát, kantárt, nyerget és kengyelt neki, miközben folyamatosan suttog. Ha közben esetleg az apóka a hang kapcsán, vagy bármiben tanáccsal szolgál, reméli, hogy Xavy közbelép és segít neki, vagy akár ő módosít a végrehajtáson.*
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
*Most már aztán mindent bevetnek, mi eddig tarsolyukban előfordult, sőt, még meg is fejelik egy adaggal. Szerencsére kiváló partnere akad ebben, mert Xavy vele üvölt, vele fröcsköl és még a vér látványa sem borzasztja, sőt, még Umon nagy koncentrációja sem. Bár érzi, hogy a varázs nem sikerült, valójában, mikor már belekezd, akkor látja, hogy ennek semmi értelme, máshol kell keresniük a megfejtést.*
- Muszáj, hogy sikerüljön... muszáj! *Sóhajt fel, s lassan már kezét törtdeli, mikor látja, hogy megint csak apró eredményt sikerült elérni.*
- Akkor sem adjuk fel... tudod, van az a hülye szokásom, ha nekikezdek valaminek, akkor szeretem befejezni. *Mondja csendesen a lányra nézve, aztán elmosolyodik.* Még jó, hogy mellém szegődtél, azért ketten mégis csak viccesebb. *Vonja meg a vállát, miközben a feladvány felé fordul. Mert valójában... még mindig kiválóan érzi magát. Bár az a nyalás... azt be kell vallania furcsa volt.*
- Egyébként milyen volt az ize? *Érdeklődik udvariasságból, igaz, marhára nem kíváncsi rá. Az apókát nem veszi észre, így sokkal inkább megint csak a feladvánnyal van elfoglalva.*
- Na most... akkor értük el a legjobb eredményt, mikor festegettünk... amikor leborítottad, olyan, mintha elrontottuk volna, úgyhogy azt hagyjuk. *Legyint, majd a hangra összerezzen mögötte, bár lehet előtte már Xavy is jelzett.*
- Fogadjon az erdő, apóka! *Köszön vissza zavartan, felhúzott szemöldökkel.* Khm... úgy van. *Válaszol még mindig zavartan, majd Xavyra tekint értetlenséggel szemében. ~ Ez meg, hogy került ide?! ~Kérdezik szemei.* Eggen... öhm... Xavy... én megpróbálnám a véreset, ha esetleg elmondanád neki közben a részleteket... hátha tudna nekünk segíteni apóka! *Fordul a bácsika felé, barátságos mosollyal, közben már markát ökölbe szorítja, hogy újabb vért sajtoljon, s ismét suttogva közeledik a festményhez.*
- A gazdád vagyunk... engedelmeskedj! A gazdád vagyunk, engedelmeskedj! *Továbbra sem felejt el t9öbbesszámban beszélni, hisz igazságtalannak érezné, hogy ketten küzdenek, de csak ő részesül bármiben is. Vagy, ha mégis, hát úgyis megsoztja, Xavy megérdemli. Az elején is suttogott, szóval a hangerő vélhetően nem számít, csak a folytonosság, azonban most kiegészítve a hangot, ismét vérrel rajzol zablát, kantárt, nyerget és kengyelt neki, miközben folyamatosan suttog. Ha közben esetleg az apóka a hang kapcsán, vagy bármiben tanáccsal szolgál, reméli, hogy Xavy közbelép és segít neki, vagy akár ő módosít a végrehajtáson.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-26 13:04:08
Üzenet elküldve: 2020-02-26 13:04:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A fekete nefelejcs//
*Néha az utcát fürkészi, néha a vendégeket, de a mai nap valóban lagymatagnak indul. Na nem mintha minden napra kéne a sürgés-forgás, az izgalom, de a változatosabb életvitelnél nehezebb hozzászokni a néha-néha beköszönő vontatottsághoz.
Az ital és a gyümölcs lassan fogy, az idő ugyan olyan ütemben múlik. Ha semmi nem kelti fel az érdeklődését, akkor talán még egy ebédidőt megvár, azután tovább is ballag. A kellemes meleg bent lét, a semmittevés kissé egykedvűvé változtatja, s még inkább nem lesz kedve semmit sem kezdeni magával. Azt pedig nem szereti.
Félig ürült poharát maga elé teszi, majd kezeit ölébe pakolva pihenteti meg azokat.
Mindahányszor, amint nyílik a fogadó ajtaja kissé reménykedve pillant az új arcokra, de senkiben sem lát elég fantáziát, hogy hosszabban szentelje neki a figyelmét.
Még egy utolsó próbát tesz, ahogy ismét nyikordul a tömör faajtó. A pillantása végig követi a köpenybe burkolózott alakot, minden mozdulatát, a rendeléstől kezdve egészen a kézhez kapásig, de semmit nem mozdít meg a nőben. Csalódott sóhajjal konstatálja, hogy a mai napja is elfuseráltnak ígérkezik, de azután...
Csak egy röpke pillanat, egy másodperc töredéke, ahogy tekintete találkozik az idegenével. Talán meg sem történt, mégis valami különleges érzés kerítette hatalmába. Megnevezni nem tudja, de a gyomra apró rándulása, egy erősebb szívdobbanás kizökkenti fásultságából.*
- Érdekes.
*Hümmenti orra alatt, de maga sem tudja mégis mit talál most ennyire megragadónak. Mire észbe kap az idegen már maga mögött is hagyja a pultot, meg sem állva a fogadó másik feléig.
De nem. Mégis mit gondolt, ha már egy pillanatnyi idő alatt fel tudta kelteni az érdeklődését, hagyja, hogy csak így elbújjon a szemei elől? A válasz egy határozott azt már nem.
A boros poharat felkapva üríti is ki a maradékot, majd a gyümölcsökkel is végezve kel is fel ültéből.
Illedelmes, jól nevelt nőként megfogja az edényeket, s ismét a pulthoz lejt. Léptei kecsesek, halkak, akár egy macskáé, mégis figyelemfelkeltőbbnek szánja, hátha ismét elkaphatja az idegen pillantását. S mi is lehetne annál jobb módszer, minthogy kicsit elkezdi játszani magát.
De most hátrébb szorítja az idegent, míg dolgát elvégzi a fogadósnál. Lepakolja a megüresedett dolgait, majd egy bájmosoly villantásával pillant fel rá.*
- Mennyei volt meg kell hagyni. Valami lassabban fogyó ital kéne. Kérnék egy jó pohár Mézsört. *S már teszi is le a pultlapra a 14 aranyat.*
*Ahogy kézhez is kapja az italt már hátat is fordít a fogadósnak, s ismét a csuklyást keresi fel. Apró mosolyba húzza ajkait, s kíváncsi tekintetével próbál belesni az anyag alá, hátha valami konkrétabbat is ki tud venni. Az a félpillanatnyi idő számára kevés volt és ez elégedetlenséggel tölti el. Ha már ez az alak így felkeltette a figyelmét, nem adja fel ilyen könnyen. Türelmes típus. Vár, mint macska az áldozatul kiszemelt egérre. előbb utóbb az egérke úgy is előbújik, akkor pedig a cicus lecsap.
Amíg vár addig csak a fura érzéstől kéne megszabadulnia, ami a gyomrát és mellkasát tölti el. Mintha valami a régmúltból akarna feltörni, valami emlék, valami, amit már rég elfelejtett. De egyelőre fogalma sincs mi lehet az. Talán épp az idegen fogja megadni rá a választ.*
*Néha az utcát fürkészi, néha a vendégeket, de a mai nap valóban lagymatagnak indul. Na nem mintha minden napra kéne a sürgés-forgás, az izgalom, de a változatosabb életvitelnél nehezebb hozzászokni a néha-néha beköszönő vontatottsághoz.
Az ital és a gyümölcs lassan fogy, az idő ugyan olyan ütemben múlik. Ha semmi nem kelti fel az érdeklődését, akkor talán még egy ebédidőt megvár, azután tovább is ballag. A kellemes meleg bent lét, a semmittevés kissé egykedvűvé változtatja, s még inkább nem lesz kedve semmit sem kezdeni magával. Azt pedig nem szereti.
Félig ürült poharát maga elé teszi, majd kezeit ölébe pakolva pihenteti meg azokat.
Mindahányszor, amint nyílik a fogadó ajtaja kissé reménykedve pillant az új arcokra, de senkiben sem lát elég fantáziát, hogy hosszabban szentelje neki a figyelmét.
Még egy utolsó próbát tesz, ahogy ismét nyikordul a tömör faajtó. A pillantása végig követi a köpenybe burkolózott alakot, minden mozdulatát, a rendeléstől kezdve egészen a kézhez kapásig, de semmit nem mozdít meg a nőben. Csalódott sóhajjal konstatálja, hogy a mai napja is elfuseráltnak ígérkezik, de azután...
Csak egy röpke pillanat, egy másodperc töredéke, ahogy tekintete találkozik az idegenével. Talán meg sem történt, mégis valami különleges érzés kerítette hatalmába. Megnevezni nem tudja, de a gyomra apró rándulása, egy erősebb szívdobbanás kizökkenti fásultságából.*
- Érdekes.
*Hümmenti orra alatt, de maga sem tudja mégis mit talál most ennyire megragadónak. Mire észbe kap az idegen már maga mögött is hagyja a pultot, meg sem állva a fogadó másik feléig.
De nem. Mégis mit gondolt, ha már egy pillanatnyi idő alatt fel tudta kelteni az érdeklődését, hagyja, hogy csak így elbújjon a szemei elől? A válasz egy határozott azt már nem.
A boros poharat felkapva üríti is ki a maradékot, majd a gyümölcsökkel is végezve kel is fel ültéből.
Illedelmes, jól nevelt nőként megfogja az edényeket, s ismét a pulthoz lejt. Léptei kecsesek, halkak, akár egy macskáé, mégis figyelemfelkeltőbbnek szánja, hátha ismét elkaphatja az idegen pillantását. S mi is lehetne annál jobb módszer, minthogy kicsit elkezdi játszani magát.
De most hátrébb szorítja az idegent, míg dolgát elvégzi a fogadósnál. Lepakolja a megüresedett dolgait, majd egy bájmosoly villantásával pillant fel rá.*
- Mennyei volt meg kell hagyni. Valami lassabban fogyó ital kéne. Kérnék egy jó pohár Mézsört. *S már teszi is le a pultlapra a 14 aranyat.*
*Ahogy kézhez is kapja az italt már hátat is fordít a fogadósnak, s ismét a csuklyást keresi fel. Apró mosolyba húzza ajkait, s kíváncsi tekintetével próbál belesni az anyag alá, hátha valami konkrétabbat is ki tud venni. Az a félpillanatnyi idő számára kevés volt és ez elégedetlenséggel tölti el. Ha már ez az alak így felkeltette a figyelmét, nem adja fel ilyen könnyen. Türelmes típus. Vár, mint macska az áldozatul kiszemelt egérre. előbb utóbb az egérke úgy is előbújik, akkor pedig a cicus lecsap.
Amíg vár addig csak a fura érzéstől kéne megszabadulnia, ami a gyomrát és mellkasát tölti el. Mintha valami a régmúltból akarna feltörni, valami emlék, valami, amit már rég elfelejtett. De egyelőre fogalma sincs mi lehet az. Talán épp az idegen fogja megadni rá a választ.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-26 11:42:47
Üzenet elküldve: 2020-02-26 11:42:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A fekete nefelejcs//
*Jólesően konstatálja, hogy a kezei kezdenek átmelegedni és az ujjai is végre rendeltetés szerűen mozognak. A hideg, csípős szélben hamar elgémberedtek, de pár perc a melegben új életet lehelt beléjük. Így pedig itt az ideje, hogy az alkohol pedig Alyba leheljen új életet. Az elmúlt néhány nap megpróbáltatásai után, jól esik, hogy egy kicsit elengedheti magát. Ébersége is alább hagy picit, hisz nincs is annál fárasztóbb dolog, ha az ember, mindig ugrásra kész.
Megáll a pult előtt, majd, miközben a pultost várja, a mellet lévő két férfi beszélgetését figyeli, de semmi olyan nem hangzik el, ami érdekelné. Csak a szokásos kocsmai csevej, a szokásos kocsmai témákról, két szokásos kocsmai alaktól.
Mikor végre sorra kerül, rendel egy Pálinkát, majd miután kifizeti érte a 14 aranyat, tekintete ismét elkalandozik.
Átlagos napnak mondható a mai, már amennyire Aly ezt le tudja szűrni. Nem sűrűn járt a Pegazusban, részint azért, mert nem is engedhette meg magának, részint pedig, mert túl sokan felismerhették. De ez régen volt, azóta eltelt öt év és a férfi mind arcra, mind szellemiségében megváltozott. Ha meg találkozna azokkal a régi ismerősökkel, valószínűleg meg sem ismernék. Tekintete egyszer csak megakad a terem egyik ablaka melletti asztalon. Jobban mondva az asztalnál ülő személyen. Valahogy rossz érzése támad tőle, mintha valahonnan ismerné az ott pihenő személyt, mintha találkozott volna már vele, mintha a sors fonalaik egyszer már csomóba fonódtak volna...
A felismerés, mint villámcsapás hasít a fejébe, szemei kissé elkerekednek, szája kiszárad. Kissé remegve fordul vissza a csapszék felé, ahol épp megkapja az italát, majd kiszáradt szája miatt, kissé nehézkesen rendel magának még két Pálinkát. Gyorsan előkeresi az erszényéből a 28 aranyat. Miután kézhez kapja az italát, az elsőt gyorsan le is küldi bátorító gyanánt, majd a csuklyáját szorosan az arcába húzva elindul a terem másik vége felé. *
~Mit vétettem istenem? Miért büntetsz még mindig? ~
*Siránkozik magában, miközben helyet foglal és elméje segítségével, próbálja láthatatlanná tenni magát. *
A hozzászólás írója (Alytrois Dergaux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 11:47:02
*Jólesően konstatálja, hogy a kezei kezdenek átmelegedni és az ujjai is végre rendeltetés szerűen mozognak. A hideg, csípős szélben hamar elgémberedtek, de pár perc a melegben új életet lehelt beléjük. Így pedig itt az ideje, hogy az alkohol pedig Alyba leheljen új életet. Az elmúlt néhány nap megpróbáltatásai után, jól esik, hogy egy kicsit elengedheti magát. Ébersége is alább hagy picit, hisz nincs is annál fárasztóbb dolog, ha az ember, mindig ugrásra kész.
Megáll a pult előtt, majd, miközben a pultost várja, a mellet lévő két férfi beszélgetését figyeli, de semmi olyan nem hangzik el, ami érdekelné. Csak a szokásos kocsmai csevej, a szokásos kocsmai témákról, két szokásos kocsmai alaktól.
Mikor végre sorra kerül, rendel egy Pálinkát, majd miután kifizeti érte a 14 aranyat, tekintete ismét elkalandozik.
Átlagos napnak mondható a mai, már amennyire Aly ezt le tudja szűrni. Nem sűrűn járt a Pegazusban, részint azért, mert nem is engedhette meg magának, részint pedig, mert túl sokan felismerhették. De ez régen volt, azóta eltelt öt év és a férfi mind arcra, mind szellemiségében megváltozott. Ha meg találkozna azokkal a régi ismerősökkel, valószínűleg meg sem ismernék. Tekintete egyszer csak megakad a terem egyik ablaka melletti asztalon. Jobban mondva az asztalnál ülő személyen. Valahogy rossz érzése támad tőle, mintha valahonnan ismerné az ott pihenő személyt, mintha találkozott volna már vele, mintha a sors fonalaik egyszer már csomóba fonódtak volna...
A felismerés, mint villámcsapás hasít a fejébe, szemei kissé elkerekednek, szája kiszárad. Kissé remegve fordul vissza a csapszék felé, ahol épp megkapja az italát, majd kiszáradt szája miatt, kissé nehézkesen rendel magának még két Pálinkát. Gyorsan előkeresi az erszényéből a 28 aranyat.
Miután kézhez kapja az italát, az elsőt gyorsan le is küldi bátorító gyanánt, majd a csuklyáját szorosan az arcába húzva elindul a terem másik vége felé. *~Mit vétettem istenem? Miért büntetsz még mindig? ~
*Siránkozik magában, miközben helyet foglal és elméje segítségével, próbálja láthatatlanná tenni magát. *
A hozzászólás írója (Alytrois Dergaux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 11:47:02
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2020-02-26 07:34:47
Üzenet elküldve: 2020-02-26 07:34:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vér a sebben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azt meg kell hagyni, Ysaneee mindenféleképpen érdekes, különleges nőnek számít. Ritkaság ebben a túlzottan egyforma és unalmas világban. A Kikötőben csak söpredékek élnek, Artheniorban nyakas szegények, a várost körülölelő területeken pedig pajzán nemesszerűségek laknak. Ezekben biztos, de állítólag vannak valami tharg nevezetű népek is errefelé, akikkel Fräd még nem futott össze, bár az általa elképzelt attidű fedi a valóságot, akkor talán ez inkább szerencséjének, mint balszerencséjének nevezhető. Nem szeretne majd' harminc évesen felkoncolódni.
Elmosolyodik a válaszra, hiszen most erősítették meg a gondolatait. Akármilyen gonosz is legyen bárki, az önirónia mindig kellemessé, édesebbé teszi a beszélgetést. Nem is szól semmit, egészen addig, míg fel nem vázolják egy játék lehetőségét előtte. Ez már sokkal jobban tetszik a tudósnak, hiszen Wegtorenben elmetannal foglalkozott, ha csak egy nagyon rövid ideig is a polihisztorunk, így valamennyire esélyesnek látja magát ebben.*
-Rendben, nekem tetszik. Ha megengedi nekem, akkor kezdeném is. *Nagyot sóhajt, amint kiötleteli a kérdést, majd közelebb is hajol a kiválasztotthoz. A matató láb egyáltalán nincsen ellenére, ez csak azt mutatja szerinte, hogy viszont érdeklődnek iránta.*
-Férjezett-e a kisasszony? *Mosolyodik el, mint valami álnok kutya. Nem, mintha egy igen aggasztaná, sőt, itt a legkevésbé sem a válasz mivoltán van a hangsúly, hanem, hogy egyáltalán képes e a másik visszavágni. Emiatt fél attól, hogy tőle mit szeretne majd a tolvaj.*
//Vér a sebben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azt meg kell hagyni, Ysaneee mindenféleképpen érdekes, különleges nőnek számít. Ritkaság ebben a túlzottan egyforma és unalmas világban. A Kikötőben csak söpredékek élnek, Artheniorban nyakas szegények, a várost körülölelő területeken pedig pajzán nemesszerűségek laknak. Ezekben biztos, de állítólag vannak valami tharg nevezetű népek is errefelé, akikkel Fräd még nem futott össze, bár az általa elképzelt attidű fedi a valóságot, akkor talán ez inkább szerencséjének, mint balszerencséjének nevezhető. Nem szeretne majd' harminc évesen felkoncolódni.
Elmosolyodik a válaszra, hiszen most erősítették meg a gondolatait. Akármilyen gonosz is legyen bárki, az önirónia mindig kellemessé, édesebbé teszi a beszélgetést. Nem is szól semmit, egészen addig, míg fel nem vázolják egy játék lehetőségét előtte. Ez már sokkal jobban tetszik a tudósnak, hiszen Wegtorenben elmetannal foglalkozott, ha csak egy nagyon rövid ideig is a polihisztorunk, így valamennyire esélyesnek látja magát ebben.*
-Rendben, nekem tetszik. Ha megengedi nekem, akkor kezdeném is. *Nagyot sóhajt, amint kiötleteli a kérdést, majd közelebb is hajol a kiválasztotthoz. A matató láb egyáltalán nincsen ellenére, ez csak azt mutatja szerinte, hogy viszont érdeklődnek iránta.*
-Férjezett-e a kisasszony? *Mosolyodik el, mint valami álnok kutya. Nem, mintha egy igen aggasztaná, sőt, itt a legkevésbé sem a válasz mivoltán van a hangsúly, hanem, hogy egyáltalán képes e a másik visszavágni. Emiatt fél attól, hogy tőle mit szeretne majd a tolvaj.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436