//Hat nap, hat éjszaka//
//Újabb váratlan vendég//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
//osonás: összeg 11//
*Ha tudná, hogy a hím már ennyitől hárpiának tartja, bizonyára jót derülne rajta. No de erre nem kerül sor, hiszen nem gondolatolvasó, és éppen megkapja a reggelijét, hiszen csak a teát várta meg a pultnál. Komótosan kezd enni, apró falatokkal, hiszen az étkezés zaján túl még mindig próbál fülelni, elvégre információkat akar szerezni, de legalábbis leszűrni a pletykákból valamit.
Az élet azonban úgy dönt, egy újabb váratlan csodával lepi meg őt. Mintha nem lett volna eddig is teli az élete elmúlt néhány hónapja ilyenekkel. Lovasakrobata úri kisasszonyok, súlyos sebekből hihetetlen módon feltámadó emberek, szerzetesmesterek pontosságát megszégyenítő pontosságú érintések... valahogy a közelében hirtelen mindenkinek a teljesítménye megtáltosodik, istenivé emelkedik. Elgondolkozhatna rajta, hogy ezért pénzt kérjen, mondjuk elkísér valakit egy párbajra busás fizetségért cserébe, amiért cserébe ő majd ott áll a hős közelében, aki hirtelen hátrakötött kézzel arat diadalt mindenki felett...
No de vissza a jelenbe. Nagybátyja révén elég szépen megismerkedett az alvilág szépségeivel és hibáival, ám arra valóban nem gondolt, hogy akadnak olyan arrogáns tolvajok, akik reggel, egy ilyenkor megszokottan lagymatag forgalmú fogadóban szemel ki magának egy mélységit. Akivel szemben éppen ül egy másik is. No de vannak még bátor, vagy botor emberek, illetve jelen esetben félvérek.
A lány tervét nem akasztja meg semmi, gond nélkül eljut asztaluk közelébe, és Iluse megint olyan esemény szemtanúja lehet, amit ha nem ő élne át, el sem hinne. Kivételesen békésen fogyasztaná reggelijét, mire is valami isteni bravúr kíséretében hátulról esik valaki az ölébe. Eme jelentősnek mondható bravúr bizony meglepné, ám két ösztönös reakció is beindul. Az első, hogy nagyon nem szereti, ha idegen, hívatlan felszíni nőstények fetrengenek az ölében. Másrészt, a folyadékok természeténél fogva a Kharasshinak szánt forró kakaóból neki is jut. Teste nagyját bőrvért fedi, ám a reggeli itóka csak megtalálja azt a részt, ahova a páncélzat már nem ér el, s szép kis foltot hagy a nadrágon. Ez még csak kicsit lenne bosszantó, ami viszont roppantul ingerli a cseppet sem békés természetű nőstényt, az az, hogy bizony piszok mód forró az a friss kakaó.
Ennek eredménye, hogy azonnal felpattan ültéből egy vicsor kíséretében. Mivel a drágalátos hölgyike, aki mindezt eredményezte, még mindig az ölében volt, nos, a feje jó eséllyel a mélységi démon mozdulata irányának és lendületének hála buksiját az asztalba veri. Ha továbbra is piszok nagy szerencséje van, akkor éppen elkerüli ezt, ám Foruna kegye sem tart örökké.
Az első ösztönös reakció tehát megvolt a felpattanás formájában, a második azonban a harag, a bosszú, az elégtétel dühöngő vadjainak kielégítése. A nőstény ismét tanúbizonyságát teszi gyorsaságának, mert karja egy lecsapó vipera sebességével nyúl a fattyú felé, hogy torkon ragadja. Mondjuk az sem zavartatja, ha karon, hajon, egyéb testrészénél tudja elkapni a kora reggeli bosszússágának okát, de hogy eme kis kakaós malőr nem fogja megtorolatlanul hagyni, az biztos. Ezen sors elkerülésére pedig piszok gyors reflexek kellenek, aminek esélyein csak ront az ölből kipottyanás hátrányos helyzete.*
- Mégis mit képzelsz magadról, te mocskos felszíni szuka! *Vicsorog a másik képébe egy sikeres megragadás után, mit sem sejtve, mire is készült igazán a lány. Ha mégsem sikerült megragadni, nos, roppant komikus jelenet kezd kibontakozni, mert a nőstény vérszemet kapva hajszolja a kellemetlenség forrását.*