//Második szál//
//Rilai és Silamon//
*Nem leplezett elégtétellel látja, hogy a fickó legalább volt annyira tisztességes, és zavarba jött, miután kellő ideig pihentette rajta a külön ezekre a szituációkra kifejlesztett, megsemmisítőn lesújtó tekintetét. Helyes. Mikor úgy döntött, Silamon eleget vezekelt, kioldja összecsomózott testtartását, és visszaveszi magára mindenkor megszokott, barátságos, de félszeg modorát.*
- Hosszú volt a tegnap este, hmm? - *Tudakolja, miközben érdeklődve figyeli, ahogy a pasas módszeresen bevonja önmagát és közvetlen környezetét a fanyar szagú, illékony pipafüsttel. A majmócának alighanem csípi az orrát és szemét, ugyanis nem moccan helyéről, a gyümölcsét sem ereszti, de rávicsorgatja az idegenre gyöngyfehérségű, apró kis fogait. A lány kajánul elvigyorodik, és ellegyezi képe elől az illatos füstöt. Őt ugyan nem zavarja különösebben, sőt, kimondottan szereti azt a fülledt illategyveleget, ami a télidőn is tömött, zajos kocsmák sajátja, de ez már csak amolyan szakmai ártalom lehet nála. Úgy dönt, nincs igazán értelme előadni a kereskedőnagyasszonyt, egyrészt, mert most épp elegett pörgött a hátán a városban, hogy elfáradjon abban, hogy folyton más és más bőrt öltsön magára a sajátja helyett, másrészt, mert az iménti döglött béka módra elnyúlt pózból hiába ugrasztotta ki magát kisasszonyos illemülésbe, valószínűleg nehéz lenne eladnia magáról, hogy épp nem azt csinálja, ami kívülről látszik: züllik. Hangneme tehát, mikor megszólal, abszolút komolyanvehető, már-már tárgyilagos. Muttóujja hegyének körmével megkocogtatja maga előtt az asztallapot.* - Nos, pont e járatban vagyok itt én is, ha már kérded. Szeretném minél hamarabb, minél hatékonyabban szégyentelenül tajtrészegre inni magam egy csúnya csalódás okán. Már meg ne sértődj, de szaktekintélynek tűnsz a témában.