Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-06-04 12:02:26
Üzenet elküldve: 2021-06-04 12:02:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A következő néhány pillanat szúrós és magabiztosan mosolygó tekintetek közepette telik. Némán. Ezt a farkasszemezést a fogadós hangja szakítja meg.*
-Az almabor az úrnak, és a kishölgy szobája a nyolcas. Kit írhatok a vendégkönyvbe? *Teszi a kulcsot az asztalra és kérdőn tekint Lilyre. Persze az előkerült fegyverre is futja egy sanda pillantás tőle.*
-Linda Toruvient. *Feleli a lány biccentve, némi gondolkodás után. Kellett néhány pillanat, míg eldöntöte, hogy a valódi nevét mondja-e, ezzel lebuktatva önmagát a szakállas előtt. Vagy a következő két napban hozzászokjon egy új névhez. Választása az utóbbira esett, mivel azt egyszerűbb kimagyarázni. Csak a férfi távozása után fordítja vissza a tekintetét Xidrosra. Ami azonnal el is komorodik.*
-Csak azt hiszem, amit látok. A helyedben azonban inkább megijednék, mielőtt egy újabb ocsmány heg ül a képem másik felére. Apa! *Puffogja a végén emelt hangon. Jelezve, hogy még mindig fogalma sincs, miként is szólíthatná a férfit. A magabizosság két élű penge. A félvérnek pedig nincs oka ezt sugározni, ám veszíteni sem tud vele. Esetleg a szakállas türelmét. Így inkább megkockáztatja. Szebben mutat, mintha meghunyászkodva kegyelemért könyörögne. Elvégre ha vagyona nincs is, gerince még van. Ha hiba is volt meglopni a férfit, akkor sem áll szándékában az erényével megfizetni érte.*
-Nálad viszont egy ragyás ork is jobban fest. *Veti oda a bók után egy apró félmosoly kíséretében. Ami annak köszönhető, hogy fogadalmat tesz magában. Amennyiben szakállas ismét megüti, az asztal alatt, ott szúrja meg a tőrével, ahol épp éri. Mikor pedig a tolvajlás kerül szóba, a mosoly teljessé válik arcán.*
-Igaz amit mondasz. De tedd fel magadnak a kérdést! Hallottál már Linda Toruvienről, a mestertolvajról? *Persze, hogy nem hallhatott. Hisz nem is létezik ilyen. Ettől pedig Lily ismét nyeregben érzi magát.*
-Előtted pedig feleslegesen titkolóznék. Mindketten jól tudjuk, mi is történt a piactéren. Mindenki hibázhat. A kérdés csak az, hogy mi lesz ezután. *Lily arca komollyá válik a levágott kezek hallatán. Rá is pillant a tenyerére. Neki erre bizony szüksége van. Nem beszélve a csonkítással járó kínról, amit jobb szeretne elkerülni. Talán több esélye lenne épen kikeveredni a helyzetből, ha barátságosan állna a férfihoz. Persze nem szándékozik meghunyászkodni, de ez a villámszórás nem vezethet jóra. Előbb viszont leellenőrzi, hogy a másik hajlandó-e elásni a csatabárdot.*
-Elmondom, hogy miért loptalak meg és mi okból léptem erre az útra, ha előtte elárulod a neved. *Vált barátságosabb hangnemre és arckifejezésre. Még azt is megengedi magának, hogy levegye a kezét a fegyveréről.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A következő néhány pillanat szúrós és magabiztosan mosolygó tekintetek közepette telik. Némán. Ezt a farkasszemezést a fogadós hangja szakítja meg.*
-Az almabor az úrnak, és a kishölgy szobája a nyolcas. Kit írhatok a vendégkönyvbe? *Teszi a kulcsot az asztalra és kérdőn tekint Lilyre. Persze az előkerült fegyverre is futja egy sanda pillantás tőle.*
-Linda Toruvient. *Feleli a lány biccentve, némi gondolkodás után. Kellett néhány pillanat, míg eldöntöte, hogy a valódi nevét mondja-e, ezzel lebuktatva önmagát a szakállas előtt. Vagy a következő két napban hozzászokjon egy új névhez. Választása az utóbbira esett, mivel azt egyszerűbb kimagyarázni. Csak a férfi távozása után fordítja vissza a tekintetét Xidrosra. Ami azonnal el is komorodik.*
-Csak azt hiszem, amit látok. A helyedben azonban inkább megijednék, mielőtt egy újabb ocsmány heg ül a képem másik felére. Apa! *Puffogja a végén emelt hangon. Jelezve, hogy még mindig fogalma sincs, miként is szólíthatná a férfit. A magabizosság két élű penge. A félvérnek pedig nincs oka ezt sugározni, ám veszíteni sem tud vele. Esetleg a szakállas türelmét. Így inkább megkockáztatja. Szebben mutat, mintha meghunyászkodva kegyelemért könyörögne. Elvégre ha vagyona nincs is, gerince még van. Ha hiba is volt meglopni a férfit, akkor sem áll szándékában az erényével megfizetni érte.*
-Nálad viszont egy ragyás ork is jobban fest. *Veti oda a bók után egy apró félmosoly kíséretében. Ami annak köszönhető, hogy fogadalmat tesz magában. Amennyiben szakállas ismét megüti, az asztal alatt, ott szúrja meg a tőrével, ahol épp éri. Mikor pedig a tolvajlás kerül szóba, a mosoly teljessé válik arcán.*
-Igaz amit mondasz. De tedd fel magadnak a kérdést! Hallottál már Linda Toruvienről, a mestertolvajról? *Persze, hogy nem hallhatott. Hisz nem is létezik ilyen. Ettől pedig Lily ismét nyeregben érzi magát.*
-Előtted pedig feleslegesen titkolóznék. Mindketten jól tudjuk, mi is történt a piactéren. Mindenki hibázhat. A kérdés csak az, hogy mi lesz ezután. *Lily arca komollyá válik a levágott kezek hallatán. Rá is pillant a tenyerére. Neki erre bizony szüksége van. Nem beszélve a csonkítással járó kínról, amit jobb szeretne elkerülni. Talán több esélye lenne épen kikeveredni a helyzetből, ha barátságosan állna a férfihoz. Persze nem szándékozik meghunyászkodni, de ez a villámszórás nem vezethet jóra. Előbb viszont leellenőrzi, hogy a másik hajlandó-e elásni a csatabárdot.*
-Elmondom, hogy miért loptalak meg és mi okból léptem erre az útra, ha előtte elárulod a neved. *Vált barátságosabb hangnemre és arckifejezésre. Még azt is megengedi magának, hogy levegye a kezét a fegyveréről.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-06-04 06:52:07
Üzenet elküldve: 2021-06-04 06:52:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Összekormolt Pegazus//
*A nő éppen kezdi megszokni a háttérzajt és élvezni a mézsöre ízét, mikor egy másik mélységi lép a fogadóba. Nem úgy néz ki a férfi, mint aki a törpékhez akarna verődni. Sőt a kétségbeesett fürkészése arra enged következtetni, hogy még ő maga sem tudja, hová és kikhez csatlakozzon. Reya semmiképpen sem szeretné, ha bárki, még ez a fajtársa sem, megtörné a mára már jól kiérdemelt nyugalmát. Alapvetően sem nevezhető társasági lénynek, ehhez pedig csatlakozik a nem megszokott aroma, amit Sárváros óta hurcol magával.* ~Válaszd a törpéket! Látod? Határozottan ünnepelnek valamit. Biztosan leesik néhány ingyen kör, ha leülsz közéjük.~ *Enged meg egy gyenge próbálkozást a szuggessziónak. Láthatóan kevesebb, mintsem több sikerrel. Ugyanis a másik pont vele szemben foglal helyet. Beszélik, hogy a rosszul használt átkok a visszájukra fordulnak. Most is ez történhetett. Nem mintha Reyának bármi köze lenne a mágiához, de szeretné ezt hinni.*
-Hmm! *A másik köszönésére és magyarázkodására egy épp olyan hangos morgás a válasz, amit meghallhat az alapzaj ellenére is. Ezt fűszerezi egy vérvörös szúrós tekintet. A nő fárdatságát tekintve nem kíván szembeszállni az érvekkel, ám szóbaelegyedni sem. Egyelőre. Csupán hátradől a székén és újabbat kortyol a sörébe.* ~Úgy hiányoztál, mint egy tűzvész az istállóba!~ *Átkozódik, persze csak magában. Reméli, ha nem szólal meg, a másik is felhagy a próbálkozással. Először egy kecsketejes ember, aki semmitmondó edzést tart. Majd egy darabokból összetákolt óriás, egy önjelölt igazságosztó és egy gombaszakértő. Most pedig egy szószátyár asztaltárs. Hozhat még meglepetést a mai nap? A gondolkodást a fogadós hirtelen megjelenése szakítja félbe. Meglepően hamar jött. Bezzeg a nő sörével nem sietett ennyire. Ez a férfi helyi lehet. Minden bizonnyal törzsvendég. Ebből még haszna is származhat, ami gyors rendeléseket illeti. Reya akkor szólal meg először, mikor a két pálinka az asztalra kerül.*
-Üdv neked is! *Nyúl a sajátjáért, meg sem bizonyosodva róla, hogy valóban erről van szó. Bár a férfi szavai és a kacsintás erős támpontot adnak. Azonnal fel is hajtja, majd egy torokköszörülés után folytatja.* -Nem. A hely nem foglalt. Ám nem is vártam oda senkit. Idetolakodtál és még a neved sem árultad el. Kapsz egy második lehetőséget. Aztán, ha nem élsz vele, a röhögő törpékhez száműzlek. *Mutat a válla fölött, egy másik asztal körül ülő népes társaság felé. Miközben viszonozza a kacsintást. A bemutatkozás közben, amennyiben ez megtörténik, a fogadósnak is jelez. Aki, mily meglepő, azonnal ott terem.*
-Még egy Mézsör lesz. *Le is teszi a 15 aranyat.*
-És újabb két Pálinka. Ha lesz szíves. Ami, ha jól láttam, még 40 aranyat kóstál. *Fekteti a bizalmát a kialakuló beszélgetésbe. Ami, talán az ital hatására, egyre kevésbé zavaró a számára.*
-És mondd csak! Te itt laksz a városban?
//Összekormolt Pegazus//
*A nő éppen kezdi megszokni a háttérzajt és élvezni a mézsöre ízét, mikor egy másik mélységi lép a fogadóba. Nem úgy néz ki a férfi, mint aki a törpékhez akarna verődni. Sőt a kétségbeesett fürkészése arra enged következtetni, hogy még ő maga sem tudja, hová és kikhez csatlakozzon. Reya semmiképpen sem szeretné, ha bárki, még ez a fajtársa sem, megtörné a mára már jól kiérdemelt nyugalmát. Alapvetően sem nevezhető társasági lénynek, ehhez pedig csatlakozik a nem megszokott aroma, amit Sárváros óta hurcol magával.* ~Válaszd a törpéket! Látod? Határozottan ünnepelnek valamit. Biztosan leesik néhány ingyen kör, ha leülsz közéjük.~ *Enged meg egy gyenge próbálkozást a szuggessziónak. Láthatóan kevesebb, mintsem több sikerrel. Ugyanis a másik pont vele szemben foglal helyet. Beszélik, hogy a rosszul használt átkok a visszájukra fordulnak. Most is ez történhetett. Nem mintha Reyának bármi köze lenne a mágiához, de szeretné ezt hinni.*
-Hmm! *A másik köszönésére és magyarázkodására egy épp olyan hangos morgás a válasz, amit meghallhat az alapzaj ellenére is. Ezt fűszerezi egy vérvörös szúrós tekintet. A nő fárdatságát tekintve nem kíván szembeszállni az érvekkel, ám szóbaelegyedni sem. Egyelőre. Csupán hátradől a székén és újabbat kortyol a sörébe.* ~Úgy hiányoztál, mint egy tűzvész az istállóba!~ *Átkozódik, persze csak magában. Reméli, ha nem szólal meg, a másik is felhagy a próbálkozással. Először egy kecsketejes ember, aki semmitmondó edzést tart. Majd egy darabokból összetákolt óriás, egy önjelölt igazságosztó és egy gombaszakértő. Most pedig egy szószátyár asztaltárs. Hozhat még meglepetést a mai nap? A gondolkodást a fogadós hirtelen megjelenése szakítja félbe. Meglepően hamar jött. Bezzeg a nő sörével nem sietett ennyire. Ez a férfi helyi lehet. Minden bizonnyal törzsvendég. Ebből még haszna is származhat, ami gyors rendeléseket illeti. Reya akkor szólal meg először, mikor a két pálinka az asztalra kerül.*
-Üdv neked is! *Nyúl a sajátjáért, meg sem bizonyosodva róla, hogy valóban erről van szó. Bár a férfi szavai és a kacsintás erős támpontot adnak. Azonnal fel is hajtja, majd egy torokköszörülés után folytatja.* -Nem. A hely nem foglalt. Ám nem is vártam oda senkit. Idetolakodtál és még a neved sem árultad el. Kapsz egy második lehetőséget. Aztán, ha nem élsz vele, a röhögő törpékhez száműzlek. *Mutat a válla fölött, egy másik asztal körül ülő népes társaság felé. Miközben viszonozza a kacsintást. A bemutatkozás közben, amennyiben ez megtörténik, a fogadósnak is jelez. Aki, mily meglepő, azonnal ott terem.*
-Még egy Mézsör lesz. *Le is teszi a 15 aranyat.*
-És újabb két Pálinka. Ha lesz szíves. Ami, ha jól láttam, még 40 aranyat kóstál.
*Fekteti a bizalmát a kialakuló beszélgetésbe. Ami, talán az ital hatására, egyre kevésbé zavaró a számára.*-És mondd csak! Te itt laksz a városban?
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-06-04 01:08:44
Üzenet elküldve: 2021-06-04 01:08:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Pofonja kissé meglepi, hogy célba ér, de cseppet sem bánja. Nagyot csattant, ahogy szánta, és nyomán pirossá vált Lilyenn bájos arca. Xidros természetesen nem szeret nőket ütni, mert szereti a nőket, de sajnos időnként elengedhetetlen ezt is, mint most is, hiszen láthatóan elkényelmesednek az asszonyok.*
- Ó jaj!
*Mondja színtelen hangon, láthatóan a fenyegetés a legkevésbé sem indította meg, úgy tűnhet még egy ásítással is tetézni kívánja ezt, de ennyire nem válik faragatlanná. Természetesen csak azért nem mutatja félelemnek jelét, mert jól tudja, hogy ebben a játszmában egyelőre ő áll nyerésre.
Lilyenn természetesen nem elégszik meg ilyen könnyen a vereséggel, ezért amint visszaemeli tekintetét már fegyver is szerepet játszik szórakozásukban.
~ Ilyen hamar? Kár. ~
De persze érthető. Ennek okán Xidros is némileg óvatosabbá válik. Latolgatja esélyeit, elvégre a veszélyt sosem szabad alá becsülni, akkor sem ha egy látszólag gyengécske nőtől várható. Végül úgy dönt, hogy továbbra is a magabiztosságot választja, legfeljebb ha nem válik be idő közben változtat stratégiáján.*
- Hűha, a cica karmol is?
*Egy könnyed, gunyoros mosollyal igyekszik aláásni a leány önbizalmát, hogy lássa miként reagál erre.*
- Úgy hiszed ez megrémíti azt, akinek olyan ronda vágás van az arcán?
*Fejét oldalra billenti, így pillant a másikra, mint ahogy a felnőttek a játszó gyermekeket felügyelik. Szavaival a piactéri beszélgetésből idéz, és ismételten arra kíváncsi, hogy mit vált ki ezzel a lányból. Nevére irányuló kérdést módszeresen ignorálja, hogy továbbra is azt éreztesse, hogy hisz jelenleg nyerő helyzetében. Közben leadja rendelését egy Almaborra és ki is fizeti az érte járó 10 aranyat.*
- Nem?
*Kapja a lányra tekintetét látszólag meglepetten, majd közvetlen utána alsó ajkát csalódottan lebiggyesztve.*
- Milyen kár, pedig mutató leány vagy te, Linda
*Továbbra is bosszantóan magabiztos, sőt, poharába kortyolva, amögül kilesve ravasz pillantását megpihenteti Lilyennen. Látszólag ő meg van győződve ennek a kijelentésnek az ellenkezőjéről.*
- Kiváló?
*Viszketnie kell ettől a kijelentéstől, és nem is rest rögvest letörni Lilyenn szarvát.*
- Tudod, hogy a kiváló tolvaj honnan ismertetik meg? Onnan, hogy senki nem is tudja, hogy kiváló tolvaj. Főleg nem kérkedik úgy, mint te, Linda.
*Hagyja beszélni a másikat, addig lassacskán kortyolja italát, és kiélvezi annak édes ízét.*
- Kétlem, de bájos ez az elképzelés, csak igazán szomorú lenne ha levágnák a kis kezedet. Márpedig minden hozzád hasonló felelőtlen kölyöknek ugyanaz a sorsa.
*Kíváncsi, ez látható Xidroson, de nagyon igyekszik elhinteni, hogy Lilyenn nincs alkupózícióban az ő szemében.*
- Egyébként is, komolyan erre akarod vesztegetni szánalmas kis életedet? Miért pont ez a számtalan lehetőség közül?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Pofonja kissé meglepi, hogy célba ér, de cseppet sem bánja. Nagyot csattant, ahogy szánta, és nyomán pirossá vált Lilyenn bájos arca. Xidros természetesen nem szeret nőket ütni, mert szereti a nőket, de sajnos időnként elengedhetetlen ezt is, mint most is, hiszen láthatóan elkényelmesednek az asszonyok.*
- Ó jaj!
*Mondja színtelen hangon, láthatóan a fenyegetés a legkevésbé sem indította meg, úgy tűnhet még egy ásítással is tetézni kívánja ezt, de ennyire nem válik faragatlanná. Természetesen csak azért nem mutatja félelemnek jelét, mert jól tudja, hogy ebben a játszmában egyelőre ő áll nyerésre.
Lilyenn természetesen nem elégszik meg ilyen könnyen a vereséggel, ezért amint visszaemeli tekintetét már fegyver is szerepet játszik szórakozásukban.
~ Ilyen hamar? Kár. ~
De persze érthető. Ennek okán Xidros is némileg óvatosabbá válik. Latolgatja esélyeit, elvégre a veszélyt sosem szabad alá becsülni, akkor sem ha egy látszólag gyengécske nőtől várható. Végül úgy dönt, hogy továbbra is a magabiztosságot választja, legfeljebb ha nem válik be idő közben változtat stratégiáján.*
- Hűha, a cica karmol is?
*Egy könnyed, gunyoros mosollyal igyekszik aláásni a leány önbizalmát, hogy lássa miként reagál erre.*
- Úgy hiszed ez megrémíti azt, akinek olyan ronda vágás van az arcán?
*Fejét oldalra billenti, így pillant a másikra, mint ahogy a felnőttek a játszó gyermekeket felügyelik. Szavaival a piactéri beszélgetésből idéz, és ismételten arra kíváncsi, hogy mit vált ki ezzel a lányból. Nevére irányuló kérdést módszeresen ignorálja, hogy továbbra is azt éreztesse, hogy hisz jelenleg nyerő helyzetében. Közben leadja rendelését egy Almaborra és ki is fizeti az érte járó 10 aranyat.
*- Nem?
*Kapja a lányra tekintetét látszólag meglepetten, majd közvetlen utána alsó ajkát csalódottan lebiggyesztve.*
- Milyen kár, pedig mutató leány vagy te, Linda
*Továbbra is bosszantóan magabiztos, sőt, poharába kortyolva, amögül kilesve ravasz pillantását megpihenteti Lilyennen. Látszólag ő meg van győződve ennek a kijelentésnek az ellenkezőjéről.*
- Kiváló?
*Viszketnie kell ettől a kijelentéstől, és nem is rest rögvest letörni Lilyenn szarvát.*
- Tudod, hogy a kiváló tolvaj honnan ismertetik meg? Onnan, hogy senki nem is tudja, hogy kiváló tolvaj. Főleg nem kérkedik úgy, mint te, Linda.
*Hagyja beszélni a másikat, addig lassacskán kortyolja italát, és kiélvezi annak édes ízét.*
- Kétlem, de bájos ez az elképzelés, csak igazán szomorú lenne ha levágnák a kis kezedet. Márpedig minden hozzád hasonló felelőtlen kölyöknek ugyanaz a sorsa.
*Kíváncsi, ez látható Xidroson, de nagyon igyekszik elhinteni, hogy Lilyenn nincs alkupózícióban az ő szemében.*
- Egyébként is, komolyan erre akarod vesztegetni szánalmas kis életedet? Miért pont ez a számtalan lehetőség közül?
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-06-03 19:08:44
Üzenet elküldve: 2021-06-03 19:08:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Harcosok egymás közt//
*Tisztában van azzal, hogy nem előnyös túl hamar véleményt alkotni beszélgetőpartnereiről, vagy ha igen, úgy készen kell álnia felülvizsgálni azt. Hiszen különböző helyzetekben legtöbben különböző módokon viselkednek. Ám ebből is le lehet vonni következtetéseket, és amennyiben az ember figyelmes, azt is észreveheti, hogy melyik viselkedésjegyek tűnnek fel helyzettől függetlenül.
A másik kijelentésére megjelenik egy halvány mosoly az arcán, mintha szórakoztatná az ötlet.*
-Fárasztó, de szükséges.
*Válaszol végül, majd, mielőtt folytatná, újra belekortyol a sörébe.*
-Vannak, akik szeretik napjaikat egy félhomályos szobában tölteni öreg tekercsek és könyvek között... én viszont nem tartozom közéjük.
*Nem, ő sokkal gyakorlatiasabb célokkal rendelkezik. Bár a kor és a tapasztalat ezen sokat finomított, Gaerralos belül mégis egy harcos, és katonáskodásból élt meg eddigi életében is. Az pedig, hogy sérülései miatt a mágia vált a legélhetőbb módjává annak, hogy ne kelljen maga mögött hagyni ezt az életet, jár pár apróbb áldozattal, melyet kész meghozni.
Persze kissé megkönnyíti a dolgát, hogy fiatalkora óta érdeklődött valamennyire a mágia iránt, és elég időt fektetett a témába az évek során, hogy rendelkezzen valamekkora alaptudással.
Csak bólint a másik arra vonatkozó megjegyzésére, hogy mit tesz a tétlenség az ember időérzékelésével. Mikor aztán a fiatalabb harcos a mágiatanulással kapcsolatos kérdést tesz fel, egy rövid ideig nem válaszol, igyekszik összegyűjteni kissé a gondolatait.*
-Nem, csak könyvekből, egyedül mágiát tanulni nem járható út... Legtöbbek számára legalábbis.
*A mestermágusok, akik saját munkájukkal bővítik a mágia határait, kivételt képeznek ez alól, de úgy érzi, ennek a beszélgetésnek a szempontjából ez nem releváns.*
-Útmutatás nélkül csak a mágia elméletét lehet elsajátítani. Persze fontos, a mágiatanuláshoz szinte elengedhetetlen, de önmagában semmit sem ér.
*Ismét rövid szünetet tart, a másik arckifejezését figyelve próbálja megállapítani, hogy az mennyire tűnik fogékonynak a témára. Egy kevés tűnődés után aztán folytatja.*
-Tudtommal a mágiatanulás maga még nehezebb, és drágább is, mint az elmélet elsajátítása... de azt a tudást utána már lehet kamatoztatni.
*Persze személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban meglehetősen korlátolt, hiszen előle mindig is el volt zárva a valódi mágiatanulás lehetősége.*
//Harcosok egymás közt//
*Tisztában van azzal, hogy nem előnyös túl hamar véleményt alkotni beszélgetőpartnereiről, vagy ha igen, úgy készen kell álnia felülvizsgálni azt. Hiszen különböző helyzetekben legtöbben különböző módokon viselkednek. Ám ebből is le lehet vonni következtetéseket, és amennyiben az ember figyelmes, azt is észreveheti, hogy melyik viselkedésjegyek tűnnek fel helyzettől függetlenül.
A másik kijelentésére megjelenik egy halvány mosoly az arcán, mintha szórakoztatná az ötlet.*
-Fárasztó, de szükséges.
*Válaszol végül, majd, mielőtt folytatná, újra belekortyol a sörébe.*
-Vannak, akik szeretik napjaikat egy félhomályos szobában tölteni öreg tekercsek és könyvek között... én viszont nem tartozom közéjük.
*Nem, ő sokkal gyakorlatiasabb célokkal rendelkezik. Bár a kor és a tapasztalat ezen sokat finomított, Gaerralos belül mégis egy harcos, és katonáskodásból élt meg eddigi életében is. Az pedig, hogy sérülései miatt a mágia vált a legélhetőbb módjává annak, hogy ne kelljen maga mögött hagyni ezt az életet, jár pár apróbb áldozattal, melyet kész meghozni.
Persze kissé megkönnyíti a dolgát, hogy fiatalkora óta érdeklődött valamennyire a mágia iránt, és elég időt fektetett a témába az évek során, hogy rendelkezzen valamekkora alaptudással.
Csak bólint a másik arra vonatkozó megjegyzésére, hogy mit tesz a tétlenség az ember időérzékelésével. Mikor aztán a fiatalabb harcos a mágiatanulással kapcsolatos kérdést tesz fel, egy rövid ideig nem válaszol, igyekszik összegyűjteni kissé a gondolatait.*
-Nem, csak könyvekből, egyedül mágiát tanulni nem járható út... Legtöbbek számára legalábbis.
*A mestermágusok, akik saját munkájukkal bővítik a mágia határait, kivételt képeznek ez alól, de úgy érzi, ennek a beszélgetésnek a szempontjából ez nem releváns.*
-Útmutatás nélkül csak a mágia elméletét lehet elsajátítani. Persze fontos, a mágiatanuláshoz szinte elengedhetetlen, de önmagában semmit sem ér.
*Ismét rövid szünetet tart, a másik arckifejezését figyelve próbálja megállapítani, hogy az mennyire tűnik fogékonynak a témára. Egy kevés tűnődés után aztán folytatja.*
-Tudtommal a mágiatanulás maga még nehezebb, és drágább is, mint az elmélet elsajátítása... de azt a tudást utána már lehet kamatoztatni.
*Persze személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban meglehetősen korlátolt, hiszen előle mindig is el volt zárva a valódi mágiatanulás lehetősége.*
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-06-03 17:36:41
Üzenet elküldve: 2021-06-03 17:36:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Harcosok egymás közt//
* Ha Gaer csak ezen beszélgetés alapján alkot véleményt a harcosról, még alaposan félre is ismerheti őt. Bár úgy tűnik, hogy hamar beszél, és sokat, de ez csak a feldúlt állapotának a következménye. Persze ezt a másik nem tudhatja, Pashnak pedig nem tűnik fel, hogy a megszokottól mennyire eltérően viselkedik, de ha észre venné, akkor se igazán érdekelné. *
- Dehát korábban úgy tűnt, hogy ez minden vágyad, öreg. * Húzza fel a szemöldökét, és néz furcsán a másikra. * Most mégse szeretnéd csinálni? Vagy ez csak egy szükséges rossz, ami nélkül nem lehet tovább lépni?
* Teszi fel a kérdést kicsit kibontva az előző megjegyzését, mert nem célja megbántani a másikat. Persze nem beszéltek sokat, és az alatt lehet, hogy a fiatal, ősz hajú fiú alaposan félreismerte, másnak gondolta a korban idősebb városőrt, mint amilyen. *
- Pár nap. Pár évnek érződik. * Sóhajt ismét, és újabb kortyot iszik a sörből. Attól nem fél, hogy az alkoholban, és az üvegek alján keresné a megoldást a problémáira, és ezekkel ütné el az időt, bár néha rájön a szomorúság, amikor meglát a tömegben egy vörös hajtincset, vagy reggel arra ébred, hogy álmaiban meglátogatta őt egy rég tapasztalt emlék. Ilyenkor kedve lenne leinni magát, hogy könnyebben felejtsen, addig se gondolkozzon ilyesmin, vagy este, amikor pont attól fél, hogy álmaiban egy olyan helyen jár, ahonnan nem akar felébredni, akkor is csábítja őt a palack, és az ígéret, hogy ennek hála elkerülik őt az álmok, és egyszerű, jótékony sötétség öleli magához reggelig. Ilyenkor nehéz ezekkel megbirkózzon, de egyelőre erős maradt, és tartja magát. Csak azt nem érti, hogy mikor gyógyul már be ez a seb, és hagy maga mögött csak egy csúf heget. *
- Hogy tanuljátok ezeket a dolgokat? Csupán könyvek, és leírt emlékek? Nincsen személyes kontakt, és gyakorlat? * Érdeklődik a fiú, aki maga is képes alapvető varázslatra, de azt nem könyvekből tanulta, vagy mástól leste el, hanem összeérintett egy csillagszilánkot egy másikkal, és onnantól ösztönösen jött, és tudta, hogy hogyan csinálja. *
//Harcosok egymás közt//
* Ha Gaer csak ezen beszélgetés alapján alkot véleményt a harcosról, még alaposan félre is ismerheti őt. Bár úgy tűnik, hogy hamar beszél, és sokat, de ez csak a feldúlt állapotának a következménye. Persze ezt a másik nem tudhatja, Pashnak pedig nem tűnik fel, hogy a megszokottól mennyire eltérően viselkedik, de ha észre venné, akkor se igazán érdekelné. *
- Dehát korábban úgy tűnt, hogy ez minden vágyad, öreg. * Húzza fel a szemöldökét, és néz furcsán a másikra. * Most mégse szeretnéd csinálni? Vagy ez csak egy szükséges rossz, ami nélkül nem lehet tovább lépni?
* Teszi fel a kérdést kicsit kibontva az előző megjegyzését, mert nem célja megbántani a másikat. Persze nem beszéltek sokat, és az alatt lehet, hogy a fiatal, ősz hajú fiú alaposan félreismerte, másnak gondolta a korban idősebb városőrt, mint amilyen. *
- Pár nap. Pár évnek érződik. * Sóhajt ismét, és újabb kortyot iszik a sörből. Attól nem fél, hogy az alkoholban, és az üvegek alján keresné a megoldást a problémáira, és ezekkel ütné el az időt, bár néha rájön a szomorúság, amikor meglát a tömegben egy vörös hajtincset, vagy reggel arra ébred, hogy álmaiban meglátogatta őt egy rég tapasztalt emlék. Ilyenkor kedve lenne leinni magát, hogy könnyebben felejtsen, addig se gondolkozzon ilyesmin, vagy este, amikor pont attól fél, hogy álmaiban egy olyan helyen jár, ahonnan nem akar felébredni, akkor is csábítja őt a palack, és az ígéret, hogy ennek hála elkerülik őt az álmok, és egyszerű, jótékony sötétség öleli magához reggelig. Ilyenkor nehéz ezekkel megbirkózzon, de egyelőre erős maradt, és tartja magát. Csak azt nem érti, hogy mikor gyógyul már be ez a seb, és hagy maga mögött csak egy csúf heget. *
- Hogy tanuljátok ezeket a dolgokat? Csupán könyvek, és leírt emlékek? Nincsen személyes kontakt, és gyakorlat? * Érdeklődik a fiú, aki maga is képes alapvető varázslatra, de azt nem könyvekből tanulta, vagy mástól leste el, hanem összeérintett egy csillagszilánkot egy másikkal, és onnantól ösztönösen jött, és tudta, hogy hogyan csinálja. *
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-06-03 17:00:27
Üzenet elküldve: 2021-06-03 17:00:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Összekormolt Pegazus//
* A férfi fáradtan lép be a fogadóba, és a kedve is borús, de persze ezt nem mutatja. Int a fogadósnak, aki már jól ismeri, és azt is, hogy jellemzően nem akar bajt, ha mégis, azt pedig diszkréten intézi. Ahogy végig pillant a fogadón, meglepve tapasztalja, hogy még az általában jellemző, egyedüli, üresen álló asztal sem áll üresen. Nagyot sóhajt, de ahogy látja, még ismerős arcok sincsenek az ivóban, akikhez odacsapódhatna. Ezért keresni kezd egy szimpatikus társaságot, de mivel ilyet sem talál, ezért választása végül az egyedül ücsörgő fajtájabelire esik. Kicsit ódzkodik attól, hogy egy asztalnál üljön két mélységi, egy is épp elég rossz előjel, de ha már szaporodnak is, azt aligha nézik jó szemmel a helyiek. De végül úgy dönt, hogy már csak azért is le fog ülni oda, ahova akar, akinek pedig ez nem tetszik, az tehet neki egy szívességet. *
- Üdv. * Dobja le magát a lánnyal szemközti székbe, és szemügyre veszi a másik mélységit. Nem vált ki belőle különösebb érzelmeket, mint Vier tette régebben. Azóta nem is igazán találkozott a bárdra is jellemzően sötét bőrű elfekkel. * Remélem nem foglalt ez a hely, mert az igen kellemetlen helyzetbe hozna, tekintve, hogy nem nagyon van másik a fogadóban, ahol helyet foglalhatna a megfáradt férfi, főleg nem úgy, hogy ne hozzon baráti társaságokat kellemetlen helyzetbe. Rég láttam már, hogy ennyire tele lenne az ivó. * Ered meg a nyelve, és a fogadós már érkezik is, szinte helyet se foglalt, de már itt van, hogy felvegye a rendelését. *
- Egy korsó Mézsört kérnék * nyújt át 14 aranyat a fogadósnak. * És jöhet hozzá két Pálinka is, ha már így idefurakodtam hívatlanul. * Kacsint a sötételfre, és leszámol újabb 36 aranyat. *
//Összekormolt Pegazus//
* A férfi fáradtan lép be a fogadóba, és a kedve is borús, de persze ezt nem mutatja. Int a fogadósnak, aki már jól ismeri, és azt is, hogy jellemzően nem akar bajt, ha mégis, azt pedig diszkréten intézi. Ahogy végig pillant a fogadón, meglepve tapasztalja, hogy még az általában jellemző, egyedüli, üresen álló asztal sem áll üresen. Nagyot sóhajt, de ahogy látja, még ismerős arcok sincsenek az ivóban, akikhez odacsapódhatna. Ezért keresni kezd egy szimpatikus társaságot, de mivel ilyet sem talál, ezért választása végül az egyedül ücsörgő fajtájabelire esik. Kicsit ódzkodik attól, hogy egy asztalnál üljön két mélységi, egy is épp elég rossz előjel, de ha már szaporodnak is, azt aligha nézik jó szemmel a helyiek. De végül úgy dönt, hogy már csak azért is le fog ülni oda, ahova akar, akinek pedig ez nem tetszik, az tehet neki egy szívességet. *
- Üdv. * Dobja le magát a lánnyal szemközti székbe, és szemügyre veszi a másik mélységit. Nem vált ki belőle különösebb érzelmeket, mint Vier tette régebben. Azóta nem is igazán találkozott a bárdra is jellemzően sötét bőrű elfekkel. * Remélem nem foglalt ez a hely, mert az igen kellemetlen helyzetbe hozna, tekintve, hogy nem nagyon van másik a fogadóban, ahol helyet foglalhatna a megfáradt férfi, főleg nem úgy, hogy ne hozzon baráti társaságokat kellemetlen helyzetbe. Rég láttam már, hogy ennyire tele lenne az ivó. * Ered meg a nyelve, és a fogadós már érkezik is, szinte helyet se foglalt, de már itt van, hogy felvegye a rendelését. *
- Egy korsó Mézsört kérnék * nyújt át 14 aranyat a fogadósnak. *
És jöhet hozzá két Pálinka is, ha már így idefurakodtam hívatlanul. * Kacsint a sötételfre, és leszámol újabb 36 aranyat. *
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-06-02 16:46:46
Üzenet elküldve: 2021-06-02 16:46:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Harcosok egymás közt//
*Ahogy Pashthra nem kezd heves ellenkezésbe Gaer társasága miatt, az idősebb férfi helyet foglal az asztalnál, élvezve, ahogy lekerül a teher a sérült lábáról. Baljával a kupáért nyúl, belekortyol, és figyelmesen hallgatja a másik kifakadását.*
~A szűkszavúság nem erénye.~
*Jegyzi meg magában. Persze ez nem elítélendő dolog, sőt, Gaerralos számára kifejezetten hasznos. A fiatal harcos látható módon nem nagyon igyekszik megválogatni szavait, így pedig a veterán maga is könnyebben jut információhoz.
Ezen kívül persze egy ilyen beszélgetésnél hasznos, ha legalább az egyik fél igyekszik kitölteni a csöndet egy kevés hanggal.
Nem szól közbe, hagyja, hogy a másik kibeszélje magát. Tisztában van vele, hogy milyen hatással van a semmittevés az emberekre, és ez alól ő maga sem kivétel. Többek között ezért is fektet ennyi erőfeszítést a gyakorlatozásba, mely bár nem sokkal, de mégis produktívabbnak hat az alternatívánál.
Mikor végül Pashthra rátereli a témát, nagyot kortyol a söréből, mielőtt válaszolna.*
-Az élvezet erős túlzás. A mágiaelméletnél kevés szárazabb téma létezik, és nem kedvelt elfoglaltságom öreg könyvek fölé görnyedni.
*Sóhajt. Ebben persze része lehet annak is, hogy rendszerint estéit tölti könyvei tanulmányozásával, és ekkorra már többnyire ki van merülve a napközbeni gyakorlatozás miatt, koncentrációja pedig megoszlik a betűk és az ízületeiből jövő lüktető fájdalom között.*
-Pár nap, és elválik, hogy volt-e értelme.
*Hiszen ha a Tanács által elképzelt Városőrségben nincs számára hely, aligha tud majd összekaparni elég pénzt valódi mágiatanulásra.*
//Harcosok egymás közt//
*Ahogy Pashthra nem kezd heves ellenkezésbe Gaer társasága miatt, az idősebb férfi helyet foglal az asztalnál, élvezve, ahogy lekerül a teher a sérült lábáról. Baljával a kupáért nyúl, belekortyol, és figyelmesen hallgatja a másik kifakadását.*
~A szűkszavúság nem erénye.~
*Jegyzi meg magában. Persze ez nem elítélendő dolog, sőt, Gaerralos számára kifejezetten hasznos. A fiatal harcos látható módon nem nagyon igyekszik megválogatni szavait, így pedig a veterán maga is könnyebben jut információhoz.
Ezen kívül persze egy ilyen beszélgetésnél hasznos, ha legalább az egyik fél igyekszik kitölteni a csöndet egy kevés hanggal.
Nem szól közbe, hagyja, hogy a másik kibeszélje magát. Tisztában van vele, hogy milyen hatással van a semmittevés az emberekre, és ez alól ő maga sem kivétel. Többek között ezért is fektet ennyi erőfeszítést a gyakorlatozásba, mely bár nem sokkal, de mégis produktívabbnak hat az alternatívánál.
Mikor végül Pashthra rátereli a témát, nagyot kortyol a söréből, mielőtt válaszolna.*
-Az élvezet erős túlzás. A mágiaelméletnél kevés szárazabb téma létezik, és nem kedvelt elfoglaltságom öreg könyvek fölé görnyedni.
*Sóhajt. Ebben persze része lehet annak is, hogy rendszerint estéit tölti könyvei tanulmányozásával, és ekkorra már többnyire ki van merülve a napközbeni gyakorlatozás miatt, koncentrációja pedig megoszlik a betűk és az ízületeiből jövő lüktető fájdalom között.*
-Pár nap, és elválik, hogy volt-e értelme.
*Hiszen ha a Tanács által elképzelt Városőrségben nincs számára hely, aligha tud majd összekaparni elég pénzt valódi mágiatanulásra.*
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-06-02 08:28:34
Üzenet elküldve: 2021-06-02 08:28:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A sárvárosi kalandocska sokat kivett a mélységiből. Leginkább az erszényét tekintve, de fáradtság terén is nagy sikereket aratott. Erre játszik rá a csalódás, ami önmagát illeti. El akarta hagyni a várost, ellenben eltévedt. Méghozzá egy ilyen alja környéken. Bezzeg, ha valaki rákérdezne, biztosan nem vallaná be. Ő bizony oda akart menni, hogy néhány bandita napja kellemesen teljen és pár garassal gazdagítsa őket. Hangozna a válasz. De ez a város újra és újra magábaszippantja a nőt. Mint a tüdő a levegőt légzéskor. Talán ezért a levegő városa. Maga a város a tüdő. Az erre járók pedig a levegő, akiket be-be szippant, majd átformálva enged ki. Reya esetében legalábbis ez a helyzet. Ha valahára maga mögött hagyhatja, ezt az istenek verte helyet, már nem lesz ugyanaz a személy. Ám ez nem ma este fog megtörténni. Fáradtan és a Sárvárosnak nevezett pöcegödör szagától átitatva lép be a fogadóba. A tömegen végigtekintve, egy mély és hangos sóhajjal mond le a magány nyugalmáról. Kora este van. Ennek ellenére zsúfolt és hangos a terem. Mintha csak valamit ünnepelnének. Mindenki, hangosan röhög. Aki nem, az próbálja túlóbégatni a másikat, vagy az alapból hangos terem zaját. A levegő fülledt. Sültek illata és sör szaga keveredik benne. Talán ebben elvegyülhet a bűz, amit a mélységi hozott magával. Legnagyobb örömére, talál egy teljesen üres asztalt. Jobban mondva, az egyetlen üres asztalt a teremben. Fürge léptekkel azonnal le is csap rá. Odaérve leakasztja a kardját a hátáról és a falnak támasztja. Hátrébb tolja az oldalán lógó fegyvert, hogy az ne zavarja az ülésben, végül ő maga is letelepszik. Néhány pihentető, mély lélegzettel nyugtázza, hogy célba ért. Hogy egy ideig már nem kell többet lépnie, majd invitáló mozdulattal a fogadós felé int. Aki nem sieti el ugyan, de hamar oda is lép hozzá.*
-Üdvözlöm a Pegazusban! Mivel szolgálhatok? *Szól a mély, öblös hang.*
-Sört szeretnék. Sokat és hamar. *Érkezik a rövid, de célratörő válasz.*
-Értem. Sör. Esetleg, ha enne is valamit a hölgy...
-Egyelőre nem ennék! *Szakítja félbe, még számára is meglepően éles hangon.* -Nézze! Nehéz napom volt. Társaságra sem vágyom. Csupán lazítanék. Csak hozza, amit kértem!
-De még azt sem árulta el, hogy milyen sört szeretne. Tartunk mézsört, vajsört...
-Ne sorolja tovább! *Vág ismét a szavába, a homlokát dörzsölve.* -A mézsör teljesen megfelel.
-Ami pedig az árát illeti. *Mormolja egy sanda pillantással fűszerezve. Talán megérezte a szagot, amit Reya ruhái árasztanak.*
-Igen, igen. A Mézsöraz annyi, mint 15arany. *Azzal át is nyújtja a nagydarab férfinak.*
-Ennyi hűhót egy sörért! *Sziszegi a fogai közt, az elhaladó fogadóst bámulva. Mélyen belül reméli, hogy az este további része zökkenőmentesen telik. Holnap pedig betér abba a kovácsműhelybe, amiről, Frek, a kecsketejes ember beszélt.*
*A sárvárosi kalandocska sokat kivett a mélységiből. Leginkább az erszényét tekintve, de fáradtság terén is nagy sikereket aratott. Erre játszik rá a csalódás, ami önmagát illeti. El akarta hagyni a várost, ellenben eltévedt. Méghozzá egy ilyen alja környéken. Bezzeg, ha valaki rákérdezne, biztosan nem vallaná be. Ő bizony oda akart menni, hogy néhány bandita napja kellemesen teljen és pár garassal gazdagítsa őket. Hangozna a válasz. De ez a város újra és újra magábaszippantja a nőt. Mint a tüdő a levegőt légzéskor. Talán ezért a levegő városa. Maga a város a tüdő. Az erre járók pedig a levegő, akiket be-be szippant, majd átformálva enged ki. Reya esetében legalábbis ez a helyzet. Ha valahára maga mögött hagyhatja, ezt az istenek verte helyet, már nem lesz ugyanaz a személy. Ám ez nem ma este fog megtörténni. Fáradtan és a Sárvárosnak nevezett pöcegödör szagától átitatva lép be a fogadóba. A tömegen végigtekintve, egy mély és hangos sóhajjal mond le a magány nyugalmáról. Kora este van. Ennek ellenére zsúfolt és hangos a terem. Mintha csak valamit ünnepelnének. Mindenki, hangosan röhög. Aki nem, az próbálja túlóbégatni a másikat, vagy az alapból hangos terem zaját. A levegő fülledt. Sültek illata és sör szaga keveredik benne. Talán ebben elvegyülhet a bűz, amit a mélységi hozott magával. Legnagyobb örömére, talál egy teljesen üres asztalt. Jobban mondva, az egyetlen üres asztalt a teremben. Fürge léptekkel azonnal le is csap rá. Odaérve leakasztja a kardját a hátáról és a falnak támasztja. Hátrébb tolja az oldalán lógó fegyvert, hogy az ne zavarja az ülésben, végül ő maga is letelepszik. Néhány pihentető, mély lélegzettel nyugtázza, hogy célba ért. Hogy egy ideig már nem kell többet lépnie, majd invitáló mozdulattal a fogadós felé int. Aki nem sieti el ugyan, de hamar oda is lép hozzá.*
-Üdvözlöm a Pegazusban! Mivel szolgálhatok? *Szól a mély, öblös hang.*
-Sört szeretnék. Sokat és hamar. *Érkezik a rövid, de célratörő válasz.*
-Értem. Sör. Esetleg, ha enne is valamit a hölgy...
-Egyelőre nem ennék! *Szakítja félbe, még számára is meglepően éles hangon.* -Nézze! Nehéz napom volt. Társaságra sem vágyom. Csupán lazítanék. Csak hozza, amit kértem!
-De még azt sem árulta el, hogy milyen sört szeretne. Tartunk mézsört, vajsört...
-Ne sorolja tovább! *Vág ismét a szavába, a homlokát dörzsölve.* -A mézsör teljesen megfelel.
-Ami pedig az árát illeti. *Mormolja egy sanda pillantással fűszerezve. Talán megérezte a szagot, amit Reya ruhái árasztanak.*
-Igen, igen. A Mézsöraz annyi, mint 15arany. *Azzal át is nyújtja a nagydarab férfinak.*
-Ennyi hűhót egy sörért! *Sziszegi a fogai közt, az elhaladó fogadóst bámulva. Mélyen belül reméli, hogy az este további része zökkenőmentesen telik. Holnap pedig betér abba a kovácsműhelybe, amiről, Frek, a kecsketejes ember beszélt.*
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-31 22:42:39
Üzenet elküldve: 2021-05-31 22:42:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kései turné.//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az újabb megjegyzések látszólag izzó tőrként hatolnak a férfi egójába, legalábbis arckifejezése határozottan erről árulkodik. A visszafojtott haragtól még tán a feje is vörösebbé válik egy árnyalattal, bár ezt az elfogyasztott alkoholmennyiség függvényében kifejezetten nehéz megállapítani. Persze ahogy azt már Lola is megszokhatta, ez csak a gondosan felépített látszat. A lepel lehull s alóla előtűnik az önelégült s egyben kaján vigyor. Végül elismerése jeleként egy szerény, de legalább őszinte tapssal jutalmazza meg a lány alakítását is, s bár ezzel a fából ácsolt játékcsatabárd a föld alá is süpped, hősünk mégsem bír a vérével s úgy dönt élni szándékozik az utolsó szó jogával.*
- Ha már mindenáron rajtam óhajtod köszörülni a nyelved, akkor biza lenne egy ennél érdekesebb módszerem is.
*Szúrja oda társának sejtelmesen, némi jóleső kuncogással kiegészítve kissé ambivalensre sikeredett ajánlatát.*
- Lehet ebben valami.
*Fűzi hozzá a hivatásához tartozó durva beskatulyázáshoz. Bár szent meggyőződése az, hogy bizony nem minden zsoldos egy primitív állat, sajna kollegái közt meglehetősen bőszámú szabályt erősítő kivételt sikerült felfedeznie az évek során. Arról nem is beszélve, hogy van az az alkoholmennyiség melytől ő is hajlamos átesni annak a bizonyos lónak a rosszabbik felére.*
- Még szép, hogy megszoktam! Mocskos szakma az enyém, cserébe nem is fizet túl jól. Szóval…
*Egy pillanatra megáll, s körbe pillant.*
- Hmm…
*Vakarja meg állát, szemmel láthatóan eltűnődve valamin.*
- Talán hozhattunk volna egy kupa bort…
*Morogja maga elé halkan, majd egy fájdalmas sóhaj kíséretében nagyot legyint.*
- Hol is tartottam? Ja igen… Szóval, ha a magamfajta szeretné lemosni magáról a testnedveket, valóban kénytelen megbarátkozni a hideg víz gondolatával.
*Ezen a ponton hősünk hálát is ad az isteneknek amiért a témával járó téli fürdőzések emlékei ezúttal nem váltják ki belőle a jól megszokott s egyben átkozottul kellemetlen hidegrázást, bár nem kell sokáig agyalnia ahhoz, hogy rájöjjön, ez sokkal inkább a meleg víz s nem a korábban említett entitások érdeme.
Bár Lola meglehetőst alternatív elképzelése a fürdő kialakításáról, elég erősen egy megfelelő megkérdőjelezés után kiált, Norhelt kellően édesnek találja a leányzó naivitását ahhoz, hogy ezt szó nélkül tudja elengedni. Ellenben a szeme sarkában felbukkanó halovány vigyorral, melyet látván hősünket elönti az elégedettség, s azt követő megjegyzésre a lánnyal együtt kezd el kuncogni.*
- Dehogynem.
*Feleli vigyorogva.*
- Még népszerűbb is lennél tőle. Sőt! Mindenki a csodájára já…
*Mondandójának közlésében az orvul arcába, s ezáltal ismételten tárva nyitott szájába fröccsenő víz szab gátat, mely bár nem különösebben zavaró, határozottan megnehezíti kiváló beszédkészsége kibontakoztatását. Éppen ezért míg Lola a víz alatt bujkál addig ő vízköpőt játszva gondosan megszabadul a szájába került feleslegessé vált folyadéktól.*
- Lehetséges.
*Büszkén húzza ki magát a kérdés hallatán, s még arra is ügyel, hogy bár csupán diszkréten, de azért megfeszítse aktuális karját ezzel még inkább kiemelve annak nem épp díjnyertes, de kétség kívül szemrevaló izomzatát.*
- Remélem legalább előnyömre vált.
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az újabb megjegyzések látszólag izzó tőrként hatolnak a férfi egójába, legalábbis arckifejezése határozottan erről árulkodik. A visszafojtott haragtól még tán a feje is vörösebbé válik egy árnyalattal, bár ezt az elfogyasztott alkoholmennyiség függvényében kifejezetten nehéz megállapítani. Persze ahogy azt már Lola is megszokhatta, ez csak a gondosan felépített látszat. A lepel lehull s alóla előtűnik az önelégült s egyben kaján vigyor. Végül elismerése jeleként egy szerény, de legalább őszinte tapssal jutalmazza meg a lány alakítását is, s bár ezzel a fából ácsolt játékcsatabárd a föld alá is süpped, hősünk mégsem bír a vérével s úgy dönt élni szándékozik az utolsó szó jogával.*
- Ha már mindenáron rajtam óhajtod köszörülni a nyelved, akkor biza lenne egy ennél érdekesebb módszerem is.
*Szúrja oda társának sejtelmesen, némi jóleső kuncogással kiegészítve kissé ambivalensre sikeredett ajánlatát.*
- Lehet ebben valami.
*Fűzi hozzá a hivatásához tartozó durva beskatulyázáshoz. Bár szent meggyőződése az, hogy bizony nem minden zsoldos egy primitív állat, sajna kollegái közt meglehetősen bőszámú szabályt erősítő kivételt sikerült felfedeznie az évek során. Arról nem is beszélve, hogy van az az alkoholmennyiség melytől ő is hajlamos átesni annak a bizonyos lónak a rosszabbik felére.*
- Még szép, hogy megszoktam! Mocskos szakma az enyém, cserébe nem is fizet túl jól. Szóval…
*Egy pillanatra megáll, s körbe pillant.*
- Hmm…
*Vakarja meg állát, szemmel láthatóan eltűnődve valamin.*
- Talán hozhattunk volna egy kupa bort…
*Morogja maga elé halkan, majd egy fájdalmas sóhaj kíséretében nagyot legyint.*
- Hol is tartottam? Ja igen… Szóval, ha a magamfajta szeretné lemosni magáról a testnedveket, valóban kénytelen megbarátkozni a hideg víz gondolatával.
*Ezen a ponton hősünk hálát is ad az isteneknek amiért a témával járó téli fürdőzések emlékei ezúttal nem váltják ki belőle a jól megszokott s egyben átkozottul kellemetlen hidegrázást, bár nem kell sokáig agyalnia ahhoz, hogy rájöjjön, ez sokkal inkább a meleg víz s nem a korábban említett entitások érdeme.
Bár Lola meglehetőst alternatív elképzelése a fürdő kialakításáról, elég erősen egy megfelelő megkérdőjelezés után kiált, Norhelt kellően édesnek találja a leányzó naivitását ahhoz, hogy ezt szó nélkül tudja elengedni. Ellenben a szeme sarkában felbukkanó halovány vigyorral, melyet látván hősünket elönti az elégedettség, s azt követő megjegyzésre a lánnyal együtt kezd el kuncogni.*
- Dehogynem.
*Feleli vigyorogva.*
- Még népszerűbb is lennél tőle. Sőt! Mindenki a csodájára já…
*Mondandójának közlésében az orvul arcába, s ezáltal ismételten tárva nyitott szájába fröccsenő víz szab gátat, mely bár nem különösebben zavaró, határozottan megnehezíti kiváló beszédkészsége kibontakoztatását. Éppen ezért míg Lola a víz alatt bujkál addig ő vízköpőt játszva gondosan megszabadul a szájába került feleslegessé vált folyadéktól.*
- Lehetséges.
*Büszkén húzza ki magát a kérdés hallatán, s még arra is ügyel, hogy bár csupán diszkréten, de azért megfeszítse aktuális karját ezzel még inkább kiemelve annak nem épp díjnyertes, de kétség kívül szemrevaló izomzatát.*
- Remélem legalább előnyömre vált.
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-31 22:09:38
Üzenet elküldve: 2021-05-31 22:09:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Harcosok egymás közt//
* Ahogy a férfi az asztalhoz ér, a fiatal harcos felpillant, majd a felismerés szikrája csillan meg a tekintetében. Pash nem csak, hogy nem adja jelét annak, hogy mást várna, még előzékenyen int is a szék felé, hogy Gaer helyet foglalhasson. *
- Fárasztóbb, mint bármi, amit korábban csináltam. * Sóhajt, és hanghordozása, illetve a hosszú kilégzés csak még több nyomatékot ad szavainak. Valóban úgy tűnik, mint akiből minden erő kiszállt, szeme alatt apró szarkalábak, a sápadt archoz nem illő sötét karikák jelzik, hogy nem csak beképzeli a dolgot, a szervezete valóban nehezen viseli ezt az időszakot. *
- Remélem, hogy hamarosan változik a helyzet, mert nehezen viselem el. Érzem magamon, hogy egyre kevesebb az életkedvem. Az egyik reggel már csak a megszokás szedett ki az ágyból reggel, amúgy elfetrengtem volna benne egész nap. * Sóhajt ismét, és a sörhöz nyúl, fiatalos lendülete hiányzik, megfontolt, és lassú a mozgása. A szájához emeli, nagyot kortyol, és ismét lassan, elnyújtva engedi ki a levegőt a tüdejéből. *
- Na és te hogy viseled, öreg? Neked biztos könnyebb, mert a sok könyv, a papírra vetett tinta fölött gubbasztva csak úgy repül az idő. * Mosolyodik el haloványan, nem akarja megbántani a másikat, csak próbálja valami másra terelni a szót. * Te biztos élvezed a sok szabadidőt, és hasznosan is tudod eltölteni, velem ellentétben.
//Harcosok egymás közt//
* Ahogy a férfi az asztalhoz ér, a fiatal harcos felpillant, majd a felismerés szikrája csillan meg a tekintetében. Pash nem csak, hogy nem adja jelét annak, hogy mást várna, még előzékenyen int is a szék felé, hogy Gaer helyet foglalhasson. *
- Fárasztóbb, mint bármi, amit korábban csináltam. * Sóhajt, és hanghordozása, illetve a hosszú kilégzés csak még több nyomatékot ad szavainak. Valóban úgy tűnik, mint akiből minden erő kiszállt, szeme alatt apró szarkalábak, a sápadt archoz nem illő sötét karikák jelzik, hogy nem csak beképzeli a dolgot, a szervezete valóban nehezen viseli ezt az időszakot. *
- Remélem, hogy hamarosan változik a helyzet, mert nehezen viselem el. Érzem magamon, hogy egyre kevesebb az életkedvem. Az egyik reggel már csak a megszokás szedett ki az ágyból reggel, amúgy elfetrengtem volna benne egész nap. * Sóhajt ismét, és a sörhöz nyúl, fiatalos lendülete hiányzik, megfontolt, és lassú a mozgása. A szájához emeli, nagyot kortyol, és ismét lassan, elnyújtva engedi ki a levegőt a tüdejéből. *
- Na és te hogy viseled, öreg? Neked biztos könnyebb, mert a sok könyv, a papírra vetett tinta fölött gubbasztva csak úgy repül az idő. * Mosolyodik el haloványan, nem akarja megbántani a másikat, csak próbálja valami másra terelni a szót. * Te biztos élvezed a sok szabadidőt, és hasznosan is tudod eltölteni, velem ellentétben.
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-30 12:20:37
Üzenet elküldve: 2021-05-30 12:20:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tűz volna?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Yeza belesimul a gyengéd érintésbe. Barna tekintete előtt ártatlanul rebbennek a pillái. Egy idegen nehezen mondhatná meg róla, hogy nem csupán egy ártatlan leány, aki az élet sodrában evickél nála sokkal hatalmasabb férfiak árnyékában. S mint ilyen, kellő lenyűgözöttség is tükröződik azokban a barnákban az egykori bajnok szavai és kiállása nyomán. Persze egy wegtoreni büszkesége minden helyzetben dacos patinát von még a legmélyebb áhítatra is. A kikötőben úgy mondanák, az árbocrúdhoz kötözi magát, csak épp szélcsendben ugyanúgy, mint a legnagyobb viharok közepén.
Szeppenve mélyül el a vörös lélegzete, amikor a férfi az állára fog. Mindig ez volt a legnehezebb: a szerepében maradni a végsőkig. Védtelen csaliként, egy tűhegynyire a túl későtől. Érzi a becsvágy, a mámor és az ösztön tökéletes elegyét munkálni. A niyss húgocskáinak ennél jobb terep nem is kell. Hálás közeg, de attól még veszélyesen ingatag. Egyetlen rossz szó is kiránthatja alóla a talajt. Ez művészet. Yeza bár ügyes, de hajlamos olyan fiaskókra, melyek vödörnyi festékkel terítik be a precízen megkezdett művet. A megérzései viszik leginkább. A bajnok nyelve egyre jobban megered, ahogy az ágyéka egyre inkább követeli jussát.
A terv hallatán feljebb szaladnak a szép ívű szemöldökök. Bár a kapatos férfiak szokása a túlzás, ha ebből az egészből akár egy kis részlet is távoli rokonságban van az igazsággal, az már magában is elég nagy horderejű.*
- Egyedül? *kérdez vissza, de ügyel rá, hogy a hitetlenkedés és a csodálat mérlegén kellő mértékben az utóbbi felé lejtsen a hangsúlya, de azért ne teljesen.* - Úgy hangzik, mintha biztos terved lenne mindenre, Bajnokom. Bárki mástól nagyzoló hencegésnek venném, de *hozzáértő ujjacsái a tettre készen domborodó ágyékra simítanak* - ha valaki képes lehet erre, az egy ilyen férfi mint Te. *Denjaar ajkára duruzsolja a szavakat, s utánuk finom kis nyelve kéri táncra a férfiét egy hevült csókban. Nem tagadhatja, hogy kedvére van ez a hamisítatlan wegtoreni csemege, de most időt is nyer magának vele. Bár hasznos közeg a vágy, de egy ponton túl ellenségévé lesz. A férfiak egyszerű teremtmények. A vér vagy fent vagy lent van náluk. Nagyon nehéz néminemű egyensúlyi helyzetet találni a leghatékonyabb ráhatásokhoz. Ha most felmegy Denjaarral, valószínűleg pillanatok alatt átveszik az irányítást az ösztönök, és mire ziháló szófoszlányokon túlmutatva ismét értelmes szavak hangoznak el, talán a férfi már egyáltalán nem is figyelne rá, de talán nem is kérne belőle tovább. Igaz, kevés olyan szeretővel büszkélkedhet, aki ne szeretne repetát. Annak a kevésnek a java része pedig olyan komoly érvek miatt van ezzel így, mint hogy halott.
Szó mi szó, Yeza most kicsit bajban van. Nagyon jó irányban van az óvatlan fecsegés, de a kérdés sarokba szorítja. Bár kevésbé fontos személy volna ez a férfi! Önzés volna mégis csak felmenni vele csupán a maga kedvéért? Olyan rég volt már igazi szenvedélyben része, amúgy wegtoreni módra. Penge élén egyensúlyoz a józan akarata, de végül a kötelesség térfelén kapaszkodik meg. Hirtelen nyílik a Pegazus ajtaja, Yeza pedig kihasználja a kínálkozó lehetőséget. Felpattan Denjaar öléből és arcán riadt kifejezéssel kapja pillantását a bejárat felé.*
- Én nem... *bukik ki a száján az önkéntelennek ható védekezés a vélt számonkérésre, de a betoppanók csupán szomjas artheniori polgárok. A riadalom java bár hamar elillan a vörösből, de a nyomában is hideg fut végig a bőrén. Fázósan fonja maga köré a karjait, majd inkább a széktámlán hagyott vékony kabátkáért nyúl és bele is bújik.*
- Jó lenne *hajol vissza a férfihoz. Homlokát a homlokának dönti. Sóhaja forró párája Denjaar ajkát cirógatja.* - De a Báró megnyúzna, ha rájönne.
*Sajnálkozva fogná távozóra, mint aki már így is túl messzire ment a tilosban, de egy pillanat múlva vissza is fordul az egykori bajnokhoz.*
- Ha holdkeltekor esetleg épp fürödni támadna kedved *súgja a férfi fülébe* - mondjuk pont a piacra vezető ajtóhoz legközelebb eső dézsa paravánja mögött... Talán megmoshatnám a hátadat és... *gyors csókocskába sűríti az összes felmerülő gondolatot és ezúttal már tényleg távozóra fogja. Persze csak ha a másik engedi.*
//Tűz volna?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Yeza belesimul a gyengéd érintésbe. Barna tekintete előtt ártatlanul rebbennek a pillái. Egy idegen nehezen mondhatná meg róla, hogy nem csupán egy ártatlan leány, aki az élet sodrában evickél nála sokkal hatalmasabb férfiak árnyékában. S mint ilyen, kellő lenyűgözöttség is tükröződik azokban a barnákban az egykori bajnok szavai és kiállása nyomán. Persze egy wegtoreni büszkesége minden helyzetben dacos patinát von még a legmélyebb áhítatra is. A kikötőben úgy mondanák, az árbocrúdhoz kötözi magát, csak épp szélcsendben ugyanúgy, mint a legnagyobb viharok közepén.
Szeppenve mélyül el a vörös lélegzete, amikor a férfi az állára fog. Mindig ez volt a legnehezebb: a szerepében maradni a végsőkig. Védtelen csaliként, egy tűhegynyire a túl későtől. Érzi a becsvágy, a mámor és az ösztön tökéletes elegyét munkálni. A niyss húgocskáinak ennél jobb terep nem is kell. Hálás közeg, de attól még veszélyesen ingatag. Egyetlen rossz szó is kiránthatja alóla a talajt. Ez művészet. Yeza bár ügyes, de hajlamos olyan fiaskókra, melyek vödörnyi festékkel terítik be a precízen megkezdett művet. A megérzései viszik leginkább. A bajnok nyelve egyre jobban megered, ahogy az ágyéka egyre inkább követeli jussát.
A terv hallatán feljebb szaladnak a szép ívű szemöldökök. Bár a kapatos férfiak szokása a túlzás, ha ebből az egészből akár egy kis részlet is távoli rokonságban van az igazsággal, az már magában is elég nagy horderejű.*
- Egyedül? *kérdez vissza, de ügyel rá, hogy a hitetlenkedés és a csodálat mérlegén kellő mértékben az utóbbi felé lejtsen a hangsúlya, de azért ne teljesen.* - Úgy hangzik, mintha biztos terved lenne mindenre, Bajnokom. Bárki mástól nagyzoló hencegésnek venném, de *hozzáértő ujjacsái a tettre készen domborodó ágyékra simítanak* - ha valaki képes lehet erre, az egy ilyen férfi mint Te. *Denjaar ajkára duruzsolja a szavakat, s utánuk finom kis nyelve kéri táncra a férfiét egy hevült csókban. Nem tagadhatja, hogy kedvére van ez a hamisítatlan wegtoreni csemege, de most időt is nyer magának vele. Bár hasznos közeg a vágy, de egy ponton túl ellenségévé lesz. A férfiak egyszerű teremtmények. A vér vagy fent vagy lent van náluk. Nagyon nehéz néminemű egyensúlyi helyzetet találni a leghatékonyabb ráhatásokhoz. Ha most felmegy Denjaarral, valószínűleg pillanatok alatt átveszik az irányítást az ösztönök, és mire ziháló szófoszlányokon túlmutatva ismét értelmes szavak hangoznak el, talán a férfi már egyáltalán nem is figyelne rá, de talán nem is kérne belőle tovább. Igaz, kevés olyan szeretővel büszkélkedhet, aki ne szeretne repetát. Annak a kevésnek a java része pedig olyan komoly érvek miatt van ezzel így, mint hogy halott.
Szó mi szó, Yeza most kicsit bajban van. Nagyon jó irányban van az óvatlan fecsegés, de a kérdés sarokba szorítja. Bár kevésbé fontos személy volna ez a férfi! Önzés volna mégis csak felmenni vele csupán a maga kedvéért? Olyan rég volt már igazi szenvedélyben része, amúgy wegtoreni módra. Penge élén egyensúlyoz a józan akarata, de végül a kötelesség térfelén kapaszkodik meg. Hirtelen nyílik a Pegazus ajtaja, Yeza pedig kihasználja a kínálkozó lehetőséget. Felpattan Denjaar öléből és arcán riadt kifejezéssel kapja pillantását a bejárat felé.*
- Én nem... *bukik ki a száján az önkéntelennek ható védekezés a vélt számonkérésre, de a betoppanók csupán szomjas artheniori polgárok. A riadalom java bár hamar elillan a vörösből, de a nyomában is hideg fut végig a bőrén. Fázósan fonja maga köré a karjait, majd inkább a széktámlán hagyott vékony kabátkáért nyúl és bele is bújik.*
- Jó lenne *hajol vissza a férfihoz. Homlokát a homlokának dönti. Sóhaja forró párája Denjaar ajkát cirógatja.* - De a Báró megnyúzna, ha rájönne.
*Sajnálkozva fogná távozóra, mint aki már így is túl messzire ment a tilosban, de egy pillanat múlva vissza is fordul az egykori bajnokhoz.*
- Ha holdkeltekor esetleg épp fürödni támadna kedved *súgja a férfi fülébe* - mondjuk pont a piacra vezető ajtóhoz legközelebb eső dézsa paravánja mögött... Talán megmoshatnám a hátadat és... *gyors csókocskába sűríti az összes felmerülő gondolatot és ezúttal már tényleg távozóra fogja. Persze csak ha a másik engedi.*
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-28 16:08:26
Üzenet elküldve: 2021-05-28 16:08:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kései turné.//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Minden különösebb arckifejezés nélkül figyeli a férfi reakcióját. A replika célt ért, a mája pedig titkon hízik is, hogy ismét valami frappáns odaszúrással taposhatott a férfi lelkivilágába. Amikor pedig amaz hangot is ad a mély fájdalomnak a szemöldökei a magasba emelkednek kifejezvén őszinte kíváncsiságát.*
- Óriásokkal? Nem. Férfiakkal.
*Pillázik is teljes ártatlanságában, még orrát is kicsit felhúzza jelezvén, hogy ez akár még sértő is lehetett volna a számára. Ha egy kicsit másabb családba születik még akár színésznő is lehetett volna, vagy legalább vándor komédiás.*
- Biztos, hogy nem keverted össze egy ork gyerekkel?
*Húzza össze a szemeit, még egy kicsit a színjátékot meg is toldja azzal, hogy közelebb hajolva veszi szemügyre a vizsgálandó testrészt. Azután csak vállat vonva egyenesedik ki. Nem nagyon akar több szót fecsérelni a férfi családi ékszereire. Igazából így is nehezére esett nem komolyabban zavarba jönni. A szája nagy, de a bátorsága nem annyira. A férfiak terén sem rendelkezik akkora tapasztalattal, mint amit mutat. De arra tökéletes volt ez a kis kitérő, hogy csipkelődhessen.*
- Te zsoldos vagy. Nem értheted.
*Legyinti le a férfit, mikor tisztába jön a ténnyel, hogy nem fogja tudni meggyőzni arról mennyire is hasznos egy darab törölköző. Ápol és eltakar többek között. Lola számára a zsoldosok nagy része ugyan azon a szinten vannak akár csak a barbárok. Az csoda, ha a szappant ismeri némelyikük. Bár igaz, hogy Norhelt azért a szabályt erősítő kivétel, máskülönben annak idején sem állt volna vele szóba, nemhogy most.*
- Te könnyen vagy. Gondolom már a jeges tó vizét is megszoktad. De az én finom bőrömnek nem mindegy a hőfok.
*Mormogja oda váresértetten, tettetett kényeskedéssel. Mondjuk az igaz a dologban, hogy elég érzékeny a bőre, a hideg vizet egyenesen rühelli is. De a langyostól felfelé már bármilyen állapotában szívesen fürdőzget. Így mikor elégedett az eredménnyel be is huppan a férfi mellé.*
- De csak a fürdő miatt. Azt sok munkával, de pénz nélkül is meg lehet csinálni, ha az ember nagyon akarja.
*Motyogja lehunyt szemmel, ahogy kényelmesen elhelyezkedik a vízben.*
- Hm?
*Sandít is oda az esetlennek ható bókra, majd miután feldolgozta halovány vigyor jelenik is meg az ajkain.*
- Ez a kedvenc viseletem, csak sajnos nem minden eseményre lehet felvenni.
*Kuncog fel halkan, ahogy egy apró lendülettel fröcsköl is a férfi arcába, majd ő is kihasználja a helyzet kellemességét, s haját nem féltve bukik is a víz alá. Majd miután előbújt a szemeiből kitörli a vizet, s csapzott tincseit is a füle mögé tűri.*
- Izmosodtál mióta utoljára láttalak, nem?
*Felé fordulva nyomkod is eltűnődve a vállaira.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Minden különösebb arckifejezés nélkül figyeli a férfi reakcióját. A replika célt ért, a mája pedig titkon hízik is, hogy ismét valami frappáns odaszúrással taposhatott a férfi lelkivilágába. Amikor pedig amaz hangot is ad a mély fájdalomnak a szemöldökei a magasba emelkednek kifejezvén őszinte kíváncsiságát.*
- Óriásokkal? Nem. Férfiakkal.
*Pillázik is teljes ártatlanságában, még orrát is kicsit felhúzza jelezvén, hogy ez akár még sértő is lehetett volna a számára. Ha egy kicsit másabb családba születik még akár színésznő is lehetett volna, vagy legalább vándor komédiás.*
- Biztos, hogy nem keverted össze egy ork gyerekkel?
*Húzza össze a szemeit, még egy kicsit a színjátékot meg is toldja azzal, hogy közelebb hajolva veszi szemügyre a vizsgálandó testrészt. Azután csak vállat vonva egyenesedik ki. Nem nagyon akar több szót fecsérelni a férfi családi ékszereire. Igazából így is nehezére esett nem komolyabban zavarba jönni. A szája nagy, de a bátorsága nem annyira. A férfiak terén sem rendelkezik akkora tapasztalattal, mint amit mutat. De arra tökéletes volt ez a kis kitérő, hogy csipkelődhessen.*
- Te zsoldos vagy. Nem értheted.
*Legyinti le a férfit, mikor tisztába jön a ténnyel, hogy nem fogja tudni meggyőzni arról mennyire is hasznos egy darab törölköző. Ápol és eltakar többek között. Lola számára a zsoldosok nagy része ugyan azon a szinten vannak akár csak a barbárok. Az csoda, ha a szappant ismeri némelyikük. Bár igaz, hogy Norhelt azért a szabályt erősítő kivétel, máskülönben annak idején sem állt volna vele szóba, nemhogy most.*
- Te könnyen vagy. Gondolom már a jeges tó vizét is megszoktad. De az én finom bőrömnek nem mindegy a hőfok.
*Mormogja oda váresértetten, tettetett kényeskedéssel. Mondjuk az igaz a dologban, hogy elég érzékeny a bőre, a hideg vizet egyenesen rühelli is. De a langyostól felfelé már bármilyen állapotában szívesen fürdőzget. Így mikor elégedett az eredménnyel be is huppan a férfi mellé.*
- De csak a fürdő miatt. Azt sok munkával, de pénz nélkül is meg lehet csinálni, ha az ember nagyon akarja.
*Motyogja lehunyt szemmel, ahogy kényelmesen elhelyezkedik a vízben.*
- Hm?
*Sandít is oda az esetlennek ható bókra, majd miután feldolgozta halovány vigyor jelenik is meg az ajkain.*
- Ez a kedvenc viseletem, csak sajnos nem minden eseményre lehet felvenni.
*Kuncog fel halkan, ahogy egy apró lendülettel fröcsköl is a férfi arcába, majd ő is kihasználja a helyzet kellemességét, s haját nem féltve bukik is a víz alá. Majd miután előbújt a szemeiből kitörli a vizet, s csapzott tincseit is a füle mögé tűri.*
- Izmosodtál mióta utoljára láttalak, nem?
*Felé fordulva nyomkod is eltűnődve a vállaira.*
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-28 12:37:38
Üzenet elküldve: 2021-05-28 12:37:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Harcosok egymás közt//
*Rövidesen Pashthra betértét követően újra nyílik a Pegazus ajtaja, hogy aztán egy egyszerű öltözetet viselő, utazóbotra támaszkodó, félkarú férfi mögött csukódjön be újra.
Egy pillanatra megáll, körülnéz, felméri a fogadót. Sokat nem változott a hely Gaerralos fiatalkora óta, habár akkoriban sem töltött itt elég időt, hogy különösebben az emlékezetébe vésődjön a hely. Végül kiszúrja a fogadó vendégei között, akit keres.
Még pár perccel korábban szúrta ki a fiatal harcost, ahogy az betért a fogadóba. Rövid gondolkozás után aztán úgy döntött, nem árthat meg, ha egy estét a mágiaelméleti könyvei tanulmányozása helyett pihenéssel tölt, így felettébb sem sietős módon követte Pashthrát a Pegazusba.
Most pedig, látván az üres helyet, valamint a már előre odakészített korsó sört, odasétál, és leül a másikkal szembeni székre. Az italra pillant, majd Pashtrára, és felvonja a szemöldökét, és ha az nem adja jelét, hogy másnak van előkészítve a korsó, akkor belekortyol.*
-Fárasztó az unalom?
*Szólal meg végül. Rajta is lehet látni a fáradtság jeleit, ám esetében egyértelmű, hogy ezt nagyrészt az egész napos, kimerítő fizikai gyakorlatozás okozza.*
~Pár nap, és megtudjuk, hogy hozzá kell-e szokni ehhez az unalomhoz.~
//Harcosok egymás közt//
*Rövidesen Pashthra betértét követően újra nyílik a Pegazus ajtaja, hogy aztán egy egyszerű öltözetet viselő, utazóbotra támaszkodó, félkarú férfi mögött csukódjön be újra.
Egy pillanatra megáll, körülnéz, felméri a fogadót. Sokat nem változott a hely Gaerralos fiatalkora óta, habár akkoriban sem töltött itt elég időt, hogy különösebben az emlékezetébe vésődjön a hely. Végül kiszúrja a fogadó vendégei között, akit keres.
Még pár perccel korábban szúrta ki a fiatal harcost, ahogy az betért a fogadóba. Rövid gondolkozás után aztán úgy döntött, nem árthat meg, ha egy estét a mágiaelméleti könyvei tanulmányozása helyett pihenéssel tölt, így felettébb sem sietős módon követte Pashthrát a Pegazusba.
Most pedig, látván az üres helyet, valamint a már előre odakészített korsó sört, odasétál, és leül a másikkal szembeni székre. Az italra pillant, majd Pashtrára, és felvonja a szemöldökét, és ha az nem adja jelét, hogy másnak van előkészítve a korsó, akkor belekortyol.*
-Fárasztó az unalom?
*Szólal meg végül. Rajta is lehet látni a fáradtság jeleit, ám esetében egyértelmű, hogy ezt nagyrészt az egész napos, kimerítő fizikai gyakorlatozás okozza.*
~Pár nap, és megtudjuk, hogy hozzá kell-e szokni ehhez az unalomhoz.~
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-27 17:14:03
Üzenet elküldve: 2021-05-27 17:14:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Harcosok egymás közt//
* Pash a Pegazusba érve nagyot sóhajt, mert ezek az egész napos semmittevések igazán elfárasztják. Az egyik asztalhoz sétál, és kihúzza az egyik ott lévő széket. Ledobja magát, és türelmesen vár, amíg egy felszolgáló arra nem sétál. Rendel magának két Ullamar sört rendel, ki is fizeti értük a 26 aranyat , és türelmesen vár, amíg kihozzák azt. Addig is hatra dőlve kémleli az összeverődött tömeget. Ahogy megérkezik az ital, és leteszik elé, egy bólintással, illetve egy nagyon halovány mosollyal köszöni meg az italt, majd az egyiket lazán az asztal egyik üres széke felé löki, elég erővel, hogy odaszánkázzon, de azért az asztalról ne csússzon le. Nem zavarja, hogy a mozdulatsor eredménye a hamarosan ragadós asztal, hiszen valamennyi kifolyik a lőréből. Az se érdekli, hogy magányos, és a levegőt kínálta meg itallal. Ha valaki inni akar vele, akkor majd helyet foglal, őt egyelőre ez nem érdekli, ahogy az se zavarja, ha megmelegszik az alkohol. Még úgy is jobb lesz, mint amit a Kaszárnyában kapni, a fiatal harcos pedig nem szeret pocsékolni, úgyhogy így is, úgy is el fogja fogyasztani. A sajátjába viszont belekortyol, és jóleső sóhajtással teszi vissza az asztalra a korsót. Egyelőre senki nem akar az asztaltársasága lenni, de ez nem zavarja túlságosan. Csak az idő telne gyorsabban, ha lenne kivel beszélni, de már egészen megszokta, hogy a vemhes csiga sebességével vánszorog az égbolton a világító égitest az utóbbi időben, nem csak nappal, de este is. Látszik a fáradtság az arcán, a tartásán is, pedig különösebb oka nincsen rá, se a testét, se az elméjét nem terheli a szokásosnál jobban. Talán pont emiatt viseli olyan nehezen ezeket a hatokat. *
//Harcosok egymás közt//
* Pash a Pegazusba érve nagyot sóhajt, mert ezek az egész napos semmittevések igazán elfárasztják. Az egyik asztalhoz sétál, és kihúzza az egyik ott lévő széket. Ledobja magát, és türelmesen vár, amíg egy felszolgáló arra nem sétál. Rendel magának két Ullamar sört rendel, ki is fizeti értük a 26 aranyat , és türelmesen vár, amíg kihozzák azt. Addig is hatra dőlve kémleli az összeverődött tömeget. Ahogy megérkezik az ital, és leteszik elé, egy bólintással, illetve egy nagyon halovány mosollyal köszöni meg az italt, majd az egyiket lazán az asztal egyik üres széke felé löki, elég erővel, hogy odaszánkázzon, de azért az asztalról ne csússzon le. Nem zavarja, hogy a mozdulatsor eredménye a hamarosan ragadós asztal, hiszen valamennyi kifolyik a lőréből. Az se érdekli, hogy magányos, és a levegőt kínálta meg itallal. Ha valaki inni akar vele, akkor majd helyet foglal, őt egyelőre ez nem érdekli, ahogy az se zavarja, ha megmelegszik az alkohol. Még úgy is jobb lesz, mint amit a Kaszárnyában kapni, a fiatal harcos pedig nem szeret pocsékolni, úgyhogy így is, úgy is el fogja fogyasztani. A sajátjába viszont belekortyol, és jóleső sóhajtással teszi vissza az asztalra a korsót. Egyelőre senki nem akar az asztaltársasága lenni, de ez nem zavarja túlságosan. Csak az idő telne gyorsabban, ha lenne kivel beszélni, de már egészen megszokta, hogy a vemhes csiga sebességével vánszorog az égbolton a világító égitest az utóbbi időben, nem csak nappal, de este is. Látszik a fáradtság az arcán, a tartásán is, pedig különösebb oka nincsen rá, se a testét, se az elméjét nem terheli a szokásosnál jobban. Talán pont emiatt viseli olyan nehezen ezeket a hatokat. *
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-26 17:09:11
Üzenet elküldve: 2021-05-26 17:09:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
* Ha nehezen is, de végül kénytelenek elhagyni meleg vizes kis medencéjüket, ahol oly sok szép pillanatot megéltek. Összeszedelőzködnek és lassan megindulnak vissza az öltözőbe. Mindezt kézen fogva teszik, mintha egy igazi párt alkotnának, pedig még nincs egy napja, hogy ismerik egymást. Zran talán kicsit jobban elmélázik öltözés közben, ami nem véletlen, hiszen a szépséges Pihalves látványával nem lehet egykönnyen betelni. Talán csak azért nem kell rá olyan sokat várni, mert a nagy hajjal biztosan akad egy kicsit több tennivaló. Itt gyorsan be is hozza a férfi a lemaradását.*
- Nem lehet egyszerű egy ilyen hajkorona szárítása.* Jegyzi meg, de aztán el is indulnak vissza. Most is kézen fogva mennek, ahogy eddig. Így most megtisztálkodva vacsora után egészen kellemes még az a rövid séta is, ami a fogadóig tart.*
- Ha jól emlékszem a nyolcas szoba az. Jut hely benne mind a kettőnknek.* Kacsint rá cinkosan. Az idő lassacskán éjszakába fordul, hiszen már akkor is délutánra hajlott, amikor megérkeztek a fogadóba. A fürdőzésük, meg határozottan elhúzódott, de ezt nem bánja.*
- Jut eszembe, hogy akad itt valami látványosság. Pont sötétedés után látható, amikor már felkeltek a holdak. Ráadásul itt van fogadó területén. Van kedved egy apró kitérőt tenni? Csak néhány perc az egész.* Kérdezi mielőtt belépnének az épületbe. Bent persze a leges legelső dolga, hogy körbe pillantson, mert nem szeretne azzal a szélhámossal összefutni megint. Egyelőre nem látja és ez megnyugvással tölti el. A fogadós a pulton támasztja a fejét. Már nem sokan vannak bent. Hamarosan az utolsó vendégek is haza indulnak, ezért Zran Pihalves döntésétől függetlenül elsőnek a fogadós felé indulna, hogy felvegye a kulcsukat.*
- Jó estét! A nyolcas szoba kulcsát szeretném!* Szerencsére nem régen járt itt, így aztán még megismeri a fogadós, ezért nem kell a nevekkel bajlódnia. Ha megvan a kulcs a zsebébe süllyeszti, hogy induljanak tovább. Ha elfogadják az ajánlatát, akkor a közeli Holdudvarba, ha viszont már fáradt a szépséges elf leány, akkor a szoba irányába.*
* Ha nehezen is, de végül kénytelenek elhagyni meleg vizes kis medencéjüket, ahol oly sok szép pillanatot megéltek. Összeszedelőzködnek és lassan megindulnak vissza az öltözőbe. Mindezt kézen fogva teszik, mintha egy igazi párt alkotnának, pedig még nincs egy napja, hogy ismerik egymást. Zran talán kicsit jobban elmélázik öltözés közben, ami nem véletlen, hiszen a szépséges Pihalves látványával nem lehet egykönnyen betelni. Talán csak azért nem kell rá olyan sokat várni, mert a nagy hajjal biztosan akad egy kicsit több tennivaló. Itt gyorsan be is hozza a férfi a lemaradását.*
- Nem lehet egyszerű egy ilyen hajkorona szárítása.* Jegyzi meg, de aztán el is indulnak vissza. Most is kézen fogva mennek, ahogy eddig. Így most megtisztálkodva vacsora után egészen kellemes még az a rövid séta is, ami a fogadóig tart.*
- Ha jól emlékszem a nyolcas szoba az. Jut hely benne mind a kettőnknek.* Kacsint rá cinkosan. Az idő lassacskán éjszakába fordul, hiszen már akkor is délutánra hajlott, amikor megérkeztek a fogadóba. A fürdőzésük, meg határozottan elhúzódott, de ezt nem bánja.*
- Jut eszembe, hogy akad itt valami látványosság. Pont sötétedés után látható, amikor már felkeltek a holdak. Ráadásul itt van fogadó területén. Van kedved egy apró kitérőt tenni? Csak néhány perc az egész.* Kérdezi mielőtt belépnének az épületbe. Bent persze a leges legelső dolga, hogy körbe pillantson, mert nem szeretne azzal a szélhámossal összefutni megint. Egyelőre nem látja és ez megnyugvással tölti el. A fogadós a pulton támasztja a fejét. Már nem sokan vannak bent. Hamarosan az utolsó vendégek is haza indulnak, ezért Zran Pihalves döntésétől függetlenül elsőnek a fogadós felé indulna, hogy felvegye a kulcsukat.*
- Jó estét! A nyolcas szoba kulcsát szeretném!* Szerencsére nem régen járt itt, így aztán még megismeri a fogadós, ezért nem kell a nevekkel bajlódnia. Ha megvan a kulcs a zsebébe süllyeszti, hogy induljanak tovább. Ha elfogadják az ajánlatát, akkor a közeli Holdudvarba, ha viszont már fáradt a szépséges elf leány, akkor a szoba irányába.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-25 23:22:10
Üzenet elküldve: 2021-05-25 23:22:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen egybeesés //
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A bókok közepette mindegyikük jó alaposan megtisztul a nap közben felhalmozódott kosztól a szivacs és egymás segítségével. Fáradhatatlanul vizslatják egymást mohó tekintettel, ez pedig egy újabb olaj adag egyébként is lángoló érzelmeinek katlanában.
Az idő rohamosan halad, ahogy egymást testének felfedezése közben a medencében lazítanak. A hab is lassan kezd eltűnni körüllük, ami pedig a fürdésük végét sejteti.
Az elf kezdi érezni, hogy teste nem sokáig áll már ellen a víznek, így felveti a távozás ötletét, amibe Zran bele is egyezik.*
- Kár lenne érte. *Nevet maga is a férfi kis viccén, de aztán követi a kimászásba, ám még előtte alaposan megnézi újból magának a félelfet, és annak minden egyes porcikáját, mint ahogy az este folyamán már eddig sokszor tette. Elfogadja a felé nyújtott törölközőt és betakarja vele nedves testét. Haján végigsimít, és közben egy kicsit kinyomkodja belőle a vizet. Szanaszét hagyott pár ruhadarabját, pedig Zran szedi össze, így a lánynak azzal már nincsen dolga.*
- Mehetünk. *Villant egy kedves mosolyt és Zran keze után nyúl, aki úgy néz ki ugyan ezt tervezte. Eszerint a két kéz egymásra talál és így jutnak el az öltözőig kéz a kézben, ahol aztán hamar megszárítkozik és felöltözik. Ha partnere nem végzett volna akkor türelmesen megvárja míg ő is végez, hogy aztán újból megfoghassa a kezét és elindulhassanak a szoba felé. *
- Melyik szoba a tiéd? *Érdeklődik csendesen, de pont elég hangosan ahhoz hogy Zran hallja a kérdést.*
// Fürdőház //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A bókok közepette mindegyikük jó alaposan megtisztul a nap közben felhalmozódott kosztól a szivacs és egymás segítségével. Fáradhatatlanul vizslatják egymást mohó tekintettel, ez pedig egy újabb olaj adag egyébként is lángoló érzelmeinek katlanában.
Az idő rohamosan halad, ahogy egymást testének felfedezése közben a medencében lazítanak. A hab is lassan kezd eltűnni körüllük, ami pedig a fürdésük végét sejteti.
Az elf kezdi érezni, hogy teste nem sokáig áll már ellen a víznek, így felveti a távozás ötletét, amibe Zran bele is egyezik.*
- Kár lenne érte. *Nevet maga is a férfi kis viccén, de aztán követi a kimászásba, ám még előtte alaposan megnézi újból magának a félelfet, és annak minden egyes porcikáját, mint ahogy az este folyamán már eddig sokszor tette. Elfogadja a felé nyújtott törölközőt és betakarja vele nedves testét. Haján végigsimít, és közben egy kicsit kinyomkodja belőle a vizet. Szanaszét hagyott pár ruhadarabját, pedig Zran szedi össze, így a lánynak azzal már nincsen dolga.*
- Mehetünk. *Villant egy kedves mosolyt és Zran keze után nyúl, aki úgy néz ki ugyan ezt tervezte. Eszerint a két kéz egymásra talál és így jutnak el az öltözőig kéz a kézben, ahol aztán hamar megszárítkozik és felöltözik. Ha partnere nem végzett volna akkor türelmesen megvárja míg ő is végez, hogy aztán újból megfoghassa a kezét és elindulhassanak a szoba felé. *
- Melyik szoba a tiéd? *Érdeklődik csendesen, de pont elég hangosan ahhoz hogy Zran hallja a kérdést.*
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-24 19:18:52
Üzenet elküldve: 2021-05-24 19:18:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szakállas jelenléte határozottan félelemre sarkallja a félvért. Meg kell szabadulnia tőle. De nem távozhatnak együtt. A férfi pedig nyilván nem fogja egyedül hagyni kárpótlás nélkül. Még az sem kizárható, hogy nem elégszik meg ezzel és az őrök kezére kívánja adni. Bármelyik lehetőséget tervezi, Lily csak rosszul járhat. Ha Xidros meg is kegyelmez neki, és az őrség nem játszik szerepet, a pénzét már nem tudja visszakapni. Legalábbis nem teljes mértékében. A pác, amibe merült, ezúttal nem csak a nyakáig ér. Úszásra pedig teljességgel alkalmatlan. Mégis ki kell másznia belőle, ha élni akar. Rettegése eltompítja annyira, hogy a fricska után lendített pofon, egyenesen az arcán éri. Ahová szánták
szánták. Csak annak köszönhetően nem borul fel a székvel együtt, hogy a kezei az asztal alatt pihennek. Tompa puffanással fékezi, hirtelen kapott lendületét, az asztallap alsó felére tapasztott tenyereivel. Miután visszaszerezte az egyensúlyát az arcához kap. Ez a mozdulat egyértelművé is tette, többé nincs helye játszadozásnak. Lebukott. Fel lett ismerve és nem menekülhet. Ezek tények. Ahogy az is, hogy a félvér nem fogja megkönnyíteni emberünk dolgát.*
-Ne merészelj még egyszer hozzámérni! Aki legutóbb megütött, mutatóujj nélkül végezte. Ugyanis leharaptam. *Hazudja sziszegve, egyszúrós pillantás keretein belül. Mikor az őrök kerülnek szóba, a szíve feltolakszik a torkába és ott pumpál tovább. Futó pillantást vet a mellette lévő székén fekvő kardjára. Ami így rejtve, még azt az egy funkcióját is elvesztette. Mivelhogy Lily mit sem ért a forgatásához, azon egy okból hordja magával, hogy ennek legalább a látszatát keltse. Egy lánynak meg kell védenie magát. Szerencséjére szakállas reggelizőtársa körbefürkészi a fogadót. Ezt kihasználva a lány felkapja a fegyvert és hirtelen az asztalra helyezi. Markolattal magafelé fordítva. Mire Xidros tekintete visszatér közéjük, azt láthatja, hogy Lily egyik keze a kard hüvelyén pihen, a másikkal pedig egy újabb kolbászt töm a szájába.*
-Nem csak a szám nagy vénember! *Folytatja a pimaszkodást. Tudatában van, hogy egy fegyver látványa nem jelent biztonságot számára. Magabizosságot kell társítani hozzá, ha valamiféle hatást el akar érni.*
-A nevem? Li... Linda. Hát a tiéd? Vagy szólítsalak apának? *Hazudik töretlenül. A hatásszünetet pedig egy falat lenyelésével próbálja palástolni. Ellenben a férfi nevére nem derül fény. Arra viszont igen, hogy a bőre alatt is pénz van. A fogadóst egy intéssel invitálja az asztalhoz. Valószínűleg ő is rendelni vágyik valamit. Most lovasították meg az egész erszényét, egy jelentős összeggel. Ám ez még ki tud fizetni egy, bármi is legyen a szíve, vagy gyomra vágya. Gyűlöletes viselkedés az ilyen Lily szemében. A szakállasnak jelenleg vért izzadva kéne kutatnia az erszénye után. Az egész várost bejárva. Ennek ellenére az első útja egy fogadóba vezetett. De Xidros nem sokáig hagyja forrongani a lányt. Érkezik is az újabb kérdés.*
-Milyen módon? Őszinte leszek veled. Talán először mióta csak beszélgetünk. Nem tudom. Csupán az a biztos, hogy bármit is forgatsz a fejedben, nem töltjük együtt az éjszakát. *Jelenti ki kissé rémülten. Nem tudhatja, a szárazon leszögezett tények, milyen reakciót váltanak ki a sértett férfiból. De néhány, gondolkodással töltött pillanat után, hozzáteszi.*
-De bármilyen más módon ledolgozhatom. Ennek feltétele, hogy semmilyen következménnyel nem kell szembesülnöm. *Veszi fel az alkupozíciót. Persze annak a lehetőségét, hogy visszaadja a pénzt, illetve annak megmardt részét, tolvajunk nem is említi. Az már őt illeti, hisz megdolgozott érte.*
-Láthatod, kiváló tolvaj vagyok. Még téged is megrövidítettelek pár garassal. Bármit ellophatok neked. Kell lennie valaminek, amire fáj a szíved, de a vagyonod ellenére sem tudhatod a magadénak. Abban az esetben, ha nem adsz az őrök kezére, én megszerezhetem neked. *Veti fel a lehetőséget, nyájas hangnemre váltva. Természetesen az sem zárható ki, hogy amint alkalma lesz rá, kereket old és vissza sem néz soha. Ahogy nem is olyan kiváló tolvaj ő, mint állítja. De ez csupán abban az esetben derül ki, ha belevágnak.*
-Mit gondolsz öregember? Reggelizzünk meg nyugodtan, és beszéljük át a részleteket! Senkinek sem kell megsérülnie. Sőt mindketten jól járhatunk. Én az arannyal, amit már megszereztem. Te pedig azzal, amit neked fogok megszerezni. *Kérdőn bámulva vár a válaszra. A félvér reméli, hogy minden végtagját megtartva keveredhet ki a szorult helyzetéből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szakállas jelenléte határozottan félelemre sarkallja a félvért. Meg kell szabadulnia tőle. De nem távozhatnak együtt. A férfi pedig nyilván nem fogja egyedül hagyni kárpótlás nélkül. Még az sem kizárható, hogy nem elégszik meg ezzel és az őrök kezére kívánja adni. Bármelyik lehetőséget tervezi, Lily csak rosszul járhat. Ha Xidros meg is kegyelmez neki, és az őrség nem játszik szerepet, a pénzét már nem tudja visszakapni. Legalábbis nem teljes mértékében. A pác, amibe merült, ezúttal nem csak a nyakáig ér. Úszásra pedig teljességgel alkalmatlan. Mégis ki kell másznia belőle, ha élni akar. Rettegése eltompítja annyira, hogy a fricska után lendített pofon, egyenesen az arcán éri. Ahová szánták
szánták. Csak annak köszönhetően nem borul fel a székvel együtt, hogy a kezei az asztal alatt pihennek. Tompa puffanással fékezi, hirtelen kapott lendületét, az asztallap alsó felére tapasztott tenyereivel. Miután visszaszerezte az egyensúlyát az arcához kap. Ez a mozdulat egyértelművé is tette, többé nincs helye játszadozásnak. Lebukott. Fel lett ismerve és nem menekülhet. Ezek tények. Ahogy az is, hogy a félvér nem fogja megkönnyíteni emberünk dolgát.*
-Ne merészelj még egyszer hozzámérni! Aki legutóbb megütött, mutatóujj nélkül végezte. Ugyanis leharaptam. *Hazudja sziszegve, egyszúrós pillantás keretein belül. Mikor az őrök kerülnek szóba, a szíve feltolakszik a torkába és ott pumpál tovább. Futó pillantást vet a mellette lévő székén fekvő kardjára. Ami így rejtve, még azt az egy funkcióját is elvesztette. Mivelhogy Lily mit sem ért a forgatásához, azon egy okból hordja magával, hogy ennek legalább a látszatát keltse. Egy lánynak meg kell védenie magát. Szerencséjére szakállas reggelizőtársa körbefürkészi a fogadót. Ezt kihasználva a lány felkapja a fegyvert és hirtelen az asztalra helyezi. Markolattal magafelé fordítva. Mire Xidros tekintete visszatér közéjük, azt láthatja, hogy Lily egyik keze a kard hüvelyén pihen, a másikkal pedig egy újabb kolbászt töm a szájába.*
-Nem csak a szám nagy vénember! *Folytatja a pimaszkodást. Tudatában van, hogy egy fegyver látványa nem jelent biztonságot számára. Magabizosságot kell társítani hozzá, ha valamiféle hatást el akar érni.*
-A nevem? Li... Linda. Hát a tiéd? Vagy szólítsalak apának? *Hazudik töretlenül. A hatásszünetet pedig egy falat lenyelésével próbálja palástolni. Ellenben a férfi nevére nem derül fény. Arra viszont igen, hogy a bőre alatt is pénz van. A fogadóst egy intéssel invitálja az asztalhoz. Valószínűleg ő is rendelni vágyik valamit. Most lovasították meg az egész erszényét, egy jelentős összeggel. Ám ez még ki tud fizetni egy, bármi is legyen a szíve, vagy gyomra vágya. Gyűlöletes viselkedés az ilyen Lily szemében. A szakállasnak jelenleg vért izzadva kéne kutatnia az erszénye után. Az egész várost bejárva. Ennek ellenére az első útja egy fogadóba vezetett. De Xidros nem sokáig hagyja forrongani a lányt. Érkezik is az újabb kérdés.*
-Milyen módon? Őszinte leszek veled. Talán először mióta csak beszélgetünk. Nem tudom. Csupán az a biztos, hogy bármit is forgatsz a fejedben, nem töltjük együtt az éjszakát. *Jelenti ki kissé rémülten. Nem tudhatja, a szárazon leszögezett tények, milyen reakciót váltanak ki a sértett férfiból. De néhány, gondolkodással töltött pillanat után, hozzáteszi.*
-De bármilyen más módon ledolgozhatom. Ennek feltétele, hogy semmilyen következménnyel nem kell szembesülnöm. *Veszi fel az alkupozíciót. Persze annak a lehetőségét, hogy visszaadja a pénzt, illetve annak megmardt részét, tolvajunk nem is említi. Az már őt illeti, hisz megdolgozott érte.*
-Láthatod, kiváló tolvaj vagyok. Még téged is megrövidítettelek pár garassal. Bármit ellophatok neked. Kell lennie valaminek, amire fáj a szíved, de a vagyonod ellenére sem tudhatod a magadénak. Abban az esetben, ha nem adsz az őrök kezére, én megszerezhetem neked. *Veti fel a lehetőséget, nyájas hangnemre váltva. Természetesen az sem zárható ki, hogy amint alkalma lesz rá, kereket old és vissza sem néz soha. Ahogy nem is olyan kiváló tolvaj ő, mint állítja. De ez csupán abban az esetben derül ki, ha belevágnak.*
-Mit gondolsz öregember? Reggelizzünk meg nyugodtan, és beszéljük át a részleteket! Senkinek sem kell megsérülnie. Sőt mindketten jól járhatunk. Én az arannyal, amit már megszereztem. Te pedig azzal, amit neked fogok megszerezni. *Kérdőn bámulva vár a válaszra. A félvér reméli, hogy minden végtagját megtartva keveredhet ki a szorult helyzetéből.*
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-24 17:02:35
Üzenet elküldve: 2021-05-24 17:02:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Minden kezdet nehéz?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A meglepett lány látványa a félig megrágott falat ellenére is elégedettséggel tölti el Xidrost.
~ Nem is volt nehéz megtalálni téged, te kis cafat. ~
Elégedettséggel kevert haraggal néz a lányra, aki ilyen szemérmetlen bűncselekményt követett el ellene. Talán érezne is iránta szimpátiát, hiszen láthatóan éhes volt, ami vele is igen gyakran megesett, amikor még fiatal fiú volt.
~ Nem mintha engem bármikor is megsajnált volna valaki. ~
Főleg az óriások lakta szabadelvű Wegtoren a maga varázslatos módján meglehetősen rideg és kegyetlen is tud lenni, főleg ha nincs egyetlen jóakaród sem. Xidros is néha meglepődik, hogy miként érte meg idősebb korát, mert bizony voltak meglehetősen rizikós hatok is az életében.
Ennek ellenére sem tud sajnálatot érezni a másik iránt, akkor is ha múltjuk - ami Lilynek valójában a jelene - annyira hasonlatos. Részben azért, mert a világ amiből Xidros jött megkérgesítette a férfi szívét, és el sem tudná képzelni magát másképp. Másfelől erre jócskán rátesz a lány illetlen viselkedése. A férfi arcán hirtelen haragjában meg is rándulnak az izmok, különösen szája és orra körül egy enyhe undort kifejező grimaszban állapodván meg.
A pimaszság annyira váratlanul hozza ki a sodrából, hogy ő is meglepődik, amikor ösztönösen feláll a székből és kezét lendíti, hogy képen vágja a tolvajt. Ha nem is találja el sem bánja, mert úgy véli ezzel elég világossá tette a párbeszéd tárgyát.*
- Meglehetősen nagy a szád ahhoz képest, hogy egy szavamba kerülne levágatni a kezedet az Őrséggel.
*Arcára visszaül korábbi mosolya, és fürkésző pillantását egy rövid időre leemeli a lányról, hogy a fogadó reakcióját vizslassa. Ő maga sem szeretne komolyabb testi ütközetbe bonyolódni, ahhoz kissé berozsdásodott. Bízik benne, hogy a fogadó népe is szemet huny esetleg a pofonra való kísérlete felett beleavatkozás nélkül, hiszen férfi és láthatóan jómódú.*
- Mi is a neved kölyök?
*A nagy indulatok közepette megszomjazott valamelyest, így int is a pultosnak, hogy legyen szíves oda fáradni, mert ő is rendelne, ha már a leány olyan lelkesen elköltötte ellopott vagyon jelentős részét.*
- Milyen módon szeretnél kárpótolni az ellopott összegért?
*Kérdezi közben Xidrost színtelen hangos, és távolságtartó arckifejezéssel, mintha éppen csak üzletelne. Valójában azt is teszi, csak sokkal kisebb mértékben, mint amikből meggazdagodott.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A meglepett lány látványa a félig megrágott falat ellenére is elégedettséggel tölti el Xidrost.
~ Nem is volt nehéz megtalálni téged, te kis cafat. ~
Elégedettséggel kevert haraggal néz a lányra, aki ilyen szemérmetlen bűncselekményt követett el ellene. Talán érezne is iránta szimpátiát, hiszen láthatóan éhes volt, ami vele is igen gyakran megesett, amikor még fiatal fiú volt.
~ Nem mintha engem bármikor is megsajnált volna valaki. ~
Főleg az óriások lakta szabadelvű Wegtoren a maga varázslatos módján meglehetősen rideg és kegyetlen is tud lenni, főleg ha nincs egyetlen jóakaród sem. Xidros is néha meglepődik, hogy miként érte meg idősebb korát, mert bizony voltak meglehetősen rizikós hatok is az életében.
Ennek ellenére sem tud sajnálatot érezni a másik iránt, akkor is ha múltjuk - ami Lilynek valójában a jelene - annyira hasonlatos. Részben azért, mert a világ amiből Xidros jött megkérgesítette a férfi szívét, és el sem tudná képzelni magát másképp. Másfelől erre jócskán rátesz a lány illetlen viselkedése. A férfi arcán hirtelen haragjában meg is rándulnak az izmok, különösen szája és orra körül egy enyhe undort kifejező grimaszban állapodván meg.
A pimaszság annyira váratlanul hozza ki a sodrából, hogy ő is meglepődik, amikor ösztönösen feláll a székből és kezét lendíti, hogy képen vágja a tolvajt. Ha nem is találja el sem bánja, mert úgy véli ezzel elég világossá tette a párbeszéd tárgyát.*
- Meglehetősen nagy a szád ahhoz képest, hogy egy szavamba kerülne levágatni a kezedet az Őrséggel.
*Arcára visszaül korábbi mosolya, és fürkésző pillantását egy rövid időre leemeli a lányról, hogy a fogadó reakcióját vizslassa. Ő maga sem szeretne komolyabb testi ütközetbe bonyolódni, ahhoz kissé berozsdásodott. Bízik benne, hogy a fogadó népe is szemet huny esetleg a pofonra való kísérlete felett beleavatkozás nélkül, hiszen férfi és láthatóan jómódú.*
- Mi is a neved kölyök?
*A nagy indulatok közepette megszomjazott valamelyest, így int is a pultosnak, hogy legyen szíves oda fáradni, mert ő is rendelne, ha már a leány olyan lelkesen elköltötte ellopott vagyon jelentős részét.*
- Milyen módon szeretnél kárpótolni az ellopott összegért?
*Kérdezi közben Xidrost színtelen hangos, és távolságtartó arckifejezéssel, mintha éppen csak üzletelne. Valójában azt is teszi, csak sokkal kisebb mértékben, mint amikből meggazdagodott.*
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-22 23:14:46
Üzenet elküldve: 2021-05-22 23:14:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kései turné.//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A mélyen becsületébe tipró megjegyzés hallatán, hősünk szemöldökei meglepődöttségéhez tökéletesen illő magasságokba törnek, ez után pedig alig pár pillanattal később, vonásai is átrendeződnek, hogy kellőképp adhassák át felháborodottságát.*
- Óriásokkal háltál netán asszony?!
*Tör ki belőle a kérdés olyannyira harsányan, hogy következő mondandójánál, bármiféle figyelmeztetés nélkül, önszántából veszi lejjebb csaját hangerejét.*
- Még hogy nem ért nagy veszteség. Hát tudatom veled, hogy ez itt…
*Mutat le szabadon lógó férfiasságára.*
- Nagyobb mint egy orkké. Biztos forrásból tudom, ugyanis a múltkor összemértem egyel.
*Magyarázza mindezt, mutatóujját a magasba emelve, ezt követően pedig karjait durcásan fonja össze maga előtt. Bár hatalmas foltot ejtettek amúgysem patyolat tiszta becsületén, mégis büszkén, s dacosan húzza ki magát, s rövid ideig még képes is fenntartani a sértettség látszatát, csakhogy végül a lepel lehull, s ismét csak előkerül a férfi kaján vigyora, na meg az örömtől csillogó tekintete.*
- Ahány ház annyi szokás.
*Szúrja oda, a törölközőviselés kényelmességére tett megjegyzésre, mindezt egy újabb vállrándítással megtámogatva a dolgot.*
- Még mindig felszabadítóbb érzés ahogy ez az állott párás levegő lágyan csiklandozza családi csecsebecséim.
*Ennek örömére el is ereszt egy elégedett sóhajt, majd még úgy szőr mentén, kizárólag az orra alatt morogva fűzi hozzá, miszerint:*
- Mily csodás alliteráció!
*Önmaga verbális vállon veregetését követően hamar az egyik vízzel teli medencében találja magát. Az utazástól elnehezült tagjai szinte egy szempillantás alatt vállnak habkönnyűvé, a hasonló okokból kifolyólag sajgó részek elcsitulnak, s a világ összes baja egyszer csak semmivé válik. Még arról is megfeledkezik, hogy vajon megfelelően gondoskodott-e égő pipájáról, vagy sem, bár ezen a ponton már nem is különösebben érdekelt ez ügyben. Ekkor tűnik fel neki a medence szélén ácsorgó Lola, s a férfi akár a lesben álló farkas, egy pillanat alatt kiszúrja a lány feszengését.*
- Netán attól félsz, hogy elolvadsz?
*Kiált oda neki, egy hangos kacajjal, aztán orrát s száját befogva teljesen elmerül a vízfelszín alatt, hogy aztán pillanatokkal később fel is bukjon. Az elszabadult, arcára ragadó hollófekete tincseket hátra simítva néz vissza a lányra, s bár nyelve hegyén már rajtra készek az újabb csípős megjegyzések, egy árva hang, annyi sem hagyja el a torkát. Nem azért, mert ennyire lenyűgözné egy formás női test látványa, csupán biztosra szeretne menni azzal kapcsolatban, hogy tudata teljes kapacitással gravírozza agyába a látványt, nehogy még a végén el találja felejteni. Tekintetével végig kíséri a lány útját, majd mikor leül mellé szemeit behunyva lazul el ismét.*
- Én megmondtam.
*Morogja vissza válasz gyanánt, egy halovány félmosollyal.*
- Olyan mély zsebbel könnyű feladat a hódítás. Ó, és ha már hódítás. Ez a nagy büdös semmi egészen jól kiemeli az alakod.
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A mélyen becsületébe tipró megjegyzés hallatán, hősünk szemöldökei meglepődöttségéhez tökéletesen illő magasságokba törnek, ez után pedig alig pár pillanattal később, vonásai is átrendeződnek, hogy kellőképp adhassák át felháborodottságát.*
- Óriásokkal háltál netán asszony?!
*Tör ki belőle a kérdés olyannyira harsányan, hogy következő mondandójánál, bármiféle figyelmeztetés nélkül, önszántából veszi lejjebb csaját hangerejét.*
- Még hogy nem ért nagy veszteség. Hát tudatom veled, hogy ez itt…
*Mutat le szabadon lógó férfiasságára.*
- Nagyobb mint egy orkké. Biztos forrásból tudom, ugyanis a múltkor összemértem egyel.
*Magyarázza mindezt, mutatóujját a magasba emelve, ezt követően pedig karjait durcásan fonja össze maga előtt. Bár hatalmas foltot ejtettek amúgysem patyolat tiszta becsületén, mégis büszkén, s dacosan húzza ki magát, s rövid ideig még képes is fenntartani a sértettség látszatát, csakhogy végül a lepel lehull, s ismét csak előkerül a férfi kaján vigyora, na meg az örömtől csillogó tekintete.*
- Ahány ház annyi szokás.
*Szúrja oda, a törölközőviselés kényelmességére tett megjegyzésre, mindezt egy újabb vállrándítással megtámogatva a dolgot.*
- Még mindig felszabadítóbb érzés ahogy ez az állott párás levegő lágyan csiklandozza családi csecsebecséim.
*Ennek örömére el is ereszt egy elégedett sóhajt, majd még úgy szőr mentén, kizárólag az orra alatt morogva fűzi hozzá, miszerint:*
- Mily csodás alliteráció!
*Önmaga verbális vállon veregetését követően hamar az egyik vízzel teli medencében találja magát. Az utazástól elnehezült tagjai szinte egy szempillantás alatt vállnak habkönnyűvé, a hasonló okokból kifolyólag sajgó részek elcsitulnak, s a világ összes baja egyszer csak semmivé válik. Még arról is megfeledkezik, hogy vajon megfelelően gondoskodott-e égő pipájáról, vagy sem, bár ezen a ponton már nem is különösebben érdekelt ez ügyben. Ekkor tűnik fel neki a medence szélén ácsorgó Lola, s a férfi akár a lesben álló farkas, egy pillanat alatt kiszúrja a lány feszengését.*
- Netán attól félsz, hogy elolvadsz?
*Kiált oda neki, egy hangos kacajjal, aztán orrát s száját befogva teljesen elmerül a vízfelszín alatt, hogy aztán pillanatokkal később fel is bukjon. Az elszabadult, arcára ragadó hollófekete tincseket hátra simítva néz vissza a lányra, s bár nyelve hegyén már rajtra készek az újabb csípős megjegyzések, egy árva hang, annyi sem hagyja el a torkát. Nem azért, mert ennyire lenyűgözné egy formás női test látványa, csupán biztosra szeretne menni azzal kapcsolatban, hogy tudata teljes kapacitással gravírozza agyába a látványt, nehogy még a végén el találja felejteni. Tekintetével végig kíséri a lány útját, majd mikor leül mellé szemeit behunyva lazul el ismét.*
- Én megmondtam.
*Morogja vissza válasz gyanánt, egy halovány félmosollyal.*
- Olyan mély zsebbel könnyű feladat a hódítás. Ó, és ha már hódítás. Ez a nagy büdös semmi egészen jól kiemeli az alakod.
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2021-05-20 10:58:31
Üzenet elküldve: 2021-05-20 10:58:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Minden kezdet nehéz?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A gyakorlat híján, kissé bénácskára sikerült áldást követően, ismét az erszényért nyúl. Annak tartalmát csörömpölve az asztalra önti és vad számolásba kezd. Ha nem akar feltűnést kelteni, nem is kelt. Ám mikor ebben nem szerepel a szándékosság, már nehezére esik. Nyolcvanöt arany. Három kolbász után ennyi maradt a zsákmányból. Talán jobban át kéne gondolnia, hogy ezt mire szórja el. Hisz ma már rizikós lenne egy újabb akciót véghezvinni. A szoba biztos. Minimum két éjszakára. Talán még a tisztálkodás sem utolsó szempont. Fogalma sem lehet, hogy egy ilyen szoba mivel van felszerelve, de ha a lehetőség adott, a ruháit is kimosná. Csak most realizálódik benne, hogy egy tolvajnak is tisztességesen kell dolgoznia, ha fenn szeretne tartani egy életstílust. De ennyi baja legyen! Ma jóllakik és megpihen. Holnap pedig új nap, új lehetőségek. Vajon meddig lehet ezt így folytatni? Akár híre is mehet, hogy egy szakadt kis félvér meglovasítja a nép pénzét. Valami nagytudású a végén még csapdát állít neki és átadja az őrönek. Ha ebből szeretne megélni, változatosabb ruhatárra lesz szüksége. A kezdeti siker annyira elhomályosítja az elméjét, hogy eszébe sem jut, akár ő is hibázhat. Hogy bármi elsülhet balul egy ilyen akció közben, aminek ugyanaz a kimenetele. Ha nem a helyszínen szorítják ki belőle a szuszt, vagy kerül tőr bármelyik testrészébe.* ~Brr!~ *Bele is borzong a gondolatba. Ezt a mutatványt egyfajta vészmegoldásnak gondolta, az éhhalál elkerülésére. Most pedig arról ábrándozik, hogy megélhetési tolvajnak áll. Hát a jót könnyen megszokja az ember lánya. De még az elfé is. Mindig lesz valahogy. Holnap kiderül. Zárja le magában a témát. Az aranyakat egy mozdulattal visszasöpri a zsákocskába és ekkor veszi észre, hogy a fogadós az asztal mellett áll.*
-Parancsolj kisasszony! Fogyaszd egészséggel! *Udvariaskodva teszi a lány elé a tányért.*
-Ha bármi egyébre lenne szükséged, a pultnál megtalálsz. *Azzal sarkon is fordulna, de Lily egy torokköszörüléssel visszatartja. Alig várja, hogy a fogait a kolbászba mélyessze, viszont ha már itt van az ürge, jobb ezen is túl lenni.* -Ami azt illeti, lenne itt valami. Szobát szeretnék. 2 napra és 2 éjszakára. *Azzal a fogadós felé nyújtja a 34 aranyat.*
-Ahogy kívánod. Kisvártatva visszatérek a kulccsal. *Mondja nyájasan, aztán tényleg sarkon fordul. Végül az erszény visszakerül a vért rejtekébe. Ha a félvér tudta volna, hogy egy adag kolbász mekkora porciót jelent, talán csak kettőt rendel. Ám az elé tálalt, hatalmas rakás sem veszi el a kedvét. Erre vágyott... Mióta is? Nem is emlékszik, mióta. Próbál nem mohón habzsolni, ami néhány pillanat erejéig sikerül is. Viszont mikor az íz elönti a száját, nem képes uralkodni magán. Kétkézzel tolja magába az első hatalmas kolbászt. Meg is lepődik, hogy milyen hamar eltűnt. Az illem minden formáját ledobva, egyik kezével a másodikért nyúl, míg a másik keze ujjait nyalogatja. Az evőeszközök létezésével sem törődve. Ő most lakomát tart. Ha böki bárki csőrét, ha nem. Úgy tömi magába az ételt, ahogy neki tetszik. Olyannyira lefoglalja a kolbászok eltűntetése, hogy észre sem veszi, amikor a kifosztott szakállas az épületbe lép. Csak akkor vesz tudomást róla, mikor az az asztalhoz telepedik vele szemben. A felismerés hideg zuhanyként éri. Rátalált. A szerencse, ahogy jött, úgy el is pártolt a lánytól. Kék szemei elkerekednek, a rágást félbeszakítva, akkorára tátja a száját, hogy az idegen könnyen láthatja a benne lévő falatot. A rémület tisztán kiül az arcára.* ~Hogy tedd azt a szülőanyáddal, amire gondolok! Te hüllőképű istenek átka!~ *Lily már megtanulta az utcán, hogy nem egészséges kinyilvánítani minden gondolatát. Így csak magában káromolja a férfit. A tányérra teszi, a kezében lévő kolbászt és összeszűkült tekintetet vet az előtte ülőre.*
-Mit nocsak?! *Förmed rá, a férfinak még ismeretlen, de számára természetes hangon.*
-Tehetek érted valamit, vagy csak furcsa perverziód, kolbászt evő lányokat bámulni?! *Tesz egy kétségbe esett kísérletet arra, hogy emberünk azt higgye, öszetévesztette valakivel. Bár a piactéren történt incidens után, erre nem sok esély van. A félelem dolgozik benne. Nem tud mindenre figyelni. Arra sem, hogy a kora ellenére pimaszul letegezte a férfit.*
-Ha az utóbbi, akkor nem teheted ingyen. *Távol áll a félvértől, hogy szajha legyen. Sosem vonzotta a legősibb mesterség. Ám ha azért fizetnek, hogy a szó szoros értelmében egyen kolbászt, ő örömmel teljesíti. A rekcióra várva hátradől a székén, kezeit pedig az asztal alat az ölébe rejti. Így balhé esetén könnyen előránthatja a tőrét. Persze ezt jobb volna elkerülni. De valahogy ki kell keverednie ebből a helyzetből. A férfi mosolyát látva pedig nem olyannak tűnik, mint aki lelépne néhány sértés hatására.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A gyakorlat híján, kissé bénácskára sikerült áldást követően, ismét az erszényért nyúl. Annak tartalmát csörömpölve az asztalra önti és vad számolásba kezd. Ha nem akar feltűnést kelteni, nem is kelt. Ám mikor ebben nem szerepel a szándékosság, már nehezére esik. Nyolcvanöt arany. Három kolbász után ennyi maradt a zsákmányból. Talán jobban át kéne gondolnia, hogy ezt mire szórja el. Hisz ma már rizikós lenne egy újabb akciót véghezvinni. A szoba biztos. Minimum két éjszakára. Talán még a tisztálkodás sem utolsó szempont. Fogalma sem lehet, hogy egy ilyen szoba mivel van felszerelve, de ha a lehetőség adott, a ruháit is kimosná. Csak most realizálódik benne, hogy egy tolvajnak is tisztességesen kell dolgoznia, ha fenn szeretne tartani egy életstílust. De ennyi baja legyen! Ma jóllakik és megpihen. Holnap pedig új nap, új lehetőségek. Vajon meddig lehet ezt így folytatni? Akár híre is mehet, hogy egy szakadt kis félvér meglovasítja a nép pénzét. Valami nagytudású a végén még csapdát állít neki és átadja az őrönek. Ha ebből szeretne megélni, változatosabb ruhatárra lesz szüksége. A kezdeti siker annyira elhomályosítja az elméjét, hogy eszébe sem jut, akár ő is hibázhat. Hogy bármi elsülhet balul egy ilyen akció közben, aminek ugyanaz a kimenetele. Ha nem a helyszínen szorítják ki belőle a szuszt, vagy kerül tőr bármelyik testrészébe.* ~Brr!~ *Bele is borzong a gondolatba. Ezt a mutatványt egyfajta vészmegoldásnak gondolta, az éhhalál elkerülésére. Most pedig arról ábrándozik, hogy megélhetési tolvajnak áll. Hát a jót könnyen megszokja az ember lánya. De még az elfé is. Mindig lesz valahogy. Holnap kiderül. Zárja le magában a témát. Az aranyakat egy mozdulattal visszasöpri a zsákocskába és ekkor veszi észre, hogy a fogadós az asztal mellett áll.*
-Parancsolj kisasszony! Fogyaszd egészséggel! *Udvariaskodva teszi a lány elé a tányért.*
-Ha bármi egyébre lenne szükséged, a pultnál megtalálsz. *Azzal sarkon is fordulna, de Lily egy torokköszörüléssel visszatartja. Alig várja, hogy a fogait a kolbászba mélyessze, viszont ha már itt van az ürge, jobb ezen is túl lenni.* -Ami azt illeti, lenne itt valami. Szobát szeretnék. 2 napra és 2 éjszakára. *Azzal a fogadós felé nyújtja a 34 aranyat.*
-Ahogy kívánod. Kisvártatva visszatérek a kulccsal. *Mondja nyájasan, aztán tényleg sarkon fordul. Végül az erszény visszakerül a vért rejtekébe. Ha a félvér tudta volna, hogy egy adag kolbász mekkora porciót jelent, talán csak kettőt rendel. Ám az elé tálalt, hatalmas rakás sem veszi el a kedvét. Erre vágyott... Mióta is? Nem is emlékszik, mióta. Próbál nem mohón habzsolni, ami néhány pillanat erejéig sikerül is. Viszont mikor az íz elönti a száját, nem képes uralkodni magán. Kétkézzel tolja magába az első hatalmas kolbászt. Meg is lepődik, hogy milyen hamar eltűnt. Az illem minden formáját ledobva, egyik kezével a másodikért nyúl, míg a másik keze ujjait nyalogatja. Az evőeszközök létezésével sem törődve. Ő most lakomát tart. Ha böki bárki csőrét, ha nem. Úgy tömi magába az ételt, ahogy neki tetszik. Olyannyira lefoglalja a kolbászok eltűntetése, hogy észre sem veszi, amikor a kifosztott szakállas az épületbe lép. Csak akkor vesz tudomást róla, mikor az az asztalhoz telepedik vele szemben. A felismerés hideg zuhanyként éri. Rátalált. A szerencse, ahogy jött, úgy el is pártolt a lánytól. Kék szemei elkerekednek, a rágást félbeszakítva, akkorára tátja a száját, hogy az idegen könnyen láthatja a benne lévő falatot. A rémület tisztán kiül az arcára.* ~Hogy tedd azt a szülőanyáddal, amire gondolok! Te hüllőképű istenek átka!~ *Lily már megtanulta az utcán, hogy nem egészséges kinyilvánítani minden gondolatát. Így csak magában káromolja a férfit. A tányérra teszi, a kezében lévő kolbászt és összeszűkült tekintetet vet az előtte ülőre.*
-Mit nocsak?! *Förmed rá, a férfinak még ismeretlen, de számára természetes hangon.*
-Tehetek érted valamit, vagy csak furcsa perverziód, kolbászt evő lányokat bámulni?! *Tesz egy kétségbe esett kísérletet arra, hogy emberünk azt higgye, öszetévesztette valakivel. Bár a piactéren történt incidens után, erre nem sok esély van. A félelem dolgozik benne. Nem tud mindenre figyelni. Arra sem, hogy a kora ellenére pimaszul letegezte a férfit.*
-Ha az utóbbi, akkor nem teheted ingyen. *Távol áll a félvértől, hogy szajha legyen. Sosem vonzotta a legősibb mesterség. Ám ha azért fizetnek, hogy a szó szoros értelmében egyen kolbászt, ő örömmel teljesíti. A rekcióra várva hátradől a székén, kezeit pedig az asztal alat az ölébe rejti. Így balhé esetén könnyen előránthatja a tőrét. Persze ezt jobb volna elkerülni. De valahogy ki kell keverednie ebből a helyzetből. A férfi mosolyát látva pedig nem olyannak tűnik, mint aki lelépne néhány sértés hatására.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436