Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 304 (6061. - 6080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6080. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:42:02
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:42:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Nagy kedvel szemléli, mennyire elégedettnek látszik Merlana. Ő is elégedett: most egy kevéske ideig minden olyan könnyűnek tűnik.*
-Különleges, hmm? *Szórakozottan vakarja meg a hirtelen feladat után szép lassan pihenőre térő férfiasságát. Ahhoz kitűnően ért a lány, hogyan mártogassa mézbe és tejbe önbecsülését. Vigyorogva dől hátra az ágyon és támasztja meg tarkóját tenyereivel. Lám, a csodához elég néhány perc is.*
-Te is elég jó voltál. És akkor... *Fordul oldalára, hogy kedvtelve szemügyre vehesse a lányt.*
-Nem kell fizetnem se?
*Odakinn a folyosóról léptek hangjai hallatszanak, de ez most nem foglalkoztatja.*
-Fogadni mernék, hogy sokkal jobb volt, mint azokkal a puhány urakkal. *Megvan róla győződve. Nem, mintha nem irigyelné őket azért. Szívesen képzeli el magát nemesi göncökben és tömött zsebekkel.
Természetesen nem nyúl még ruháiért. Jó érzés mezítelen feküdni a puha ágyon a lány mellett. Kicsit bánja, hogy ennyire elvitte a hév és nem élvezte ki jobban az adódó alkalmat, de azért nem fog könnycseppet elmorzsolni felette.*
-Mit tudsz erről a Selyemrévről? *Kérdi hirtelen. Oly sokat hallott már róla - na meg persze azt, hogy jobb, ha távol tartja magát tőle - hogy muszáj megérdeklődnie. Ki tudhatna többet erről, mint Merlana?*
*Nagy kedvel szemléli, mennyire elégedettnek látszik Merlana. Ő is elégedett: most egy kevéske ideig minden olyan könnyűnek tűnik.*
-Különleges, hmm? *Szórakozottan vakarja meg a hirtelen feladat után szép lassan pihenőre térő férfiasságát. Ahhoz kitűnően ért a lány, hogyan mártogassa mézbe és tejbe önbecsülését. Vigyorogva dől hátra az ágyon és támasztja meg tarkóját tenyereivel. Lám, a csodához elég néhány perc is.*
-Te is elég jó voltál. És akkor... *Fordul oldalára, hogy kedvtelve szemügyre vehesse a lányt.*
-Nem kell fizetnem se?
*Odakinn a folyosóról léptek hangjai hallatszanak, de ez most nem foglalkoztatja.*
-Fogadni mernék, hogy sokkal jobb volt, mint azokkal a puhány urakkal. *Megvan róla győződve. Nem, mintha nem irigyelné őket azért. Szívesen képzeli el magát nemesi göncökben és tömött zsebekkel.
Természetesen nem nyúl még ruháiért. Jó érzés mezítelen feküdni a puha ágyon a lány mellett. Kicsit bánja, hogy ennyire elvitte a hév és nem élvezte ki jobban az adódó alkalmat, de azért nem fog könnycseppet elmorzsolni felette.*
-Mit tudsz erről a Selyemrévről? *Kérdi hirtelen. Oly sokat hallott már róla - na meg persze azt, hogy jobb, ha távol tartja magát tőle - hogy muszáj megérdeklődnie. Ki tudhatna többet erről, mint Merlana?*
6079. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-02 23:37:38
Üzenet elküldve: 2025-07-02 23:37:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Nelira egy aprócska trükkel örvendezteti meg őket, ami az önfeledt elfet gyermeteg ámulattal tölti el.*
- Ejha, tele vagy meglepetésekkel, Nelira! Remélem még más titkokat is tartogatsz számomra.
*Nem mellesleg nem kedveli túlzottan a mágiát, de ez még az ő ízlésének szórakoztató kategória, így hát nem is rest elismerni az aprócska mutatványt.
Visszafogott csalódottsággal nyugtázza Bredoc döntését, de nem kezdi el győzködni a férfit. Nem is annyira a harcos jelenlétét hiányolná, inkább azt, hogy korábbi ötletét és fantáziáját újra fiókjába kell elzárnia. Nem mellesleg örömmel hasonlította volna össze a két parancsnokot, függetlenül attól, hogy Relael is jól tudja Denjaar mellett senki sem rúghat labdába számára.
Felhevült állapotában is feltűnik számára, hogy Bredoc "parancsnokomként" hivatkozik Denjaarra, s ebből magában levonja azon következtetést, hogy Droyn vélhetően nem tekinti teljesen egyenrangú feleknek egymást Krultosszal. Szívesen merengene ezen hosszabban is akár, de a szükség egészen más felé terelgeti gondolatait, ahogy Denjaar sem rest őt finom határozottsággal a szobák felé kormányozni Relaelt.
Majdnem biztos benne, hogyha kettesben lennének, akkor a férfi mohósága talán a szobáig sem tartana ki, de a wegtoreni igazán megerőlteti magát. Elsőként Relael lép be a hálóba, majd vissza, hogy Nelira csuklóját finoman megfogva húzza magával. Nem azért teszi, mert az idegen leányt ösztökélni szükséges, ez sokkal inkább ürügy számára, hogy érinthesse annak finom bőrét.*
- Mindig akad mit csinálni.
*Feleli álmatagon. Ameddig Denjaar az italokkal foglalatoskodik, addig Relael is sietve kibújik cipőjéből. Már éppen indulna is, hogy magához vegye borospoharukat a benne fortyogó vágy csillapításának érdekében, ám kezdeményezését gyorsan félbeszakítja jól ismert szeretője. A csók kivételesen gyengéd, meglepettségének és a viszonlátás örömének hála, de munkál benne a csillapíthatatlannak érződő éhség, így azt is jól tudja, hogy hamarosan változni fog a történések ritmusa.
Denjaar kérdést intéz Nelirához, Relael pedig kapva kap a lehetőségen és a szőkeség mögé lép. Ujjbegyével óvatosan cirógatva végig a leány bőrén söpri ki oldalra a hosszú, világos tincseket, s miközben forró leheletével simogatja a lány nyakát annak ruháját kezdi el meglazítani. Nem akarja egyből pőrén látni Nelirát, szívesen játszadozna vele, ugyanakkor egyre erősödik benne a késztetés, amit eddig igyekezett elnyomni magában.*
- Ejnye!
*Szól közbe jól érezhetően megjátszott haraggal hangjában.*
- A mai napra igazán kijutott nekem méltatlan rágalmazásból, drága Parancsnok. Kérem legyen velem kicsit elnézőbb és kedvesebb.
*Halk, sejtelmes nevetéssel hajol közelebb Nelira nyakszirtjéhez, hogy kedvtelve megízlelje nyelve hegyével a lány bőrét.
Viszonozza a pillantást, de csupán futólag. Nem csak a két szép szerető lehetősége hozza lázba, de az foglalkoztatja tekervényes elméjét, hogy bizonyos mozzanatok milyen reakciót váltanak ki belőlük.
Nehezére esik visszafognia magát, ezért nem is próbálkozik tovább, kezével pedig komótosan felfedezőútra indul Nelira oldalán lefelé a csípője és combja irányába.*
*Nelira egy aprócska trükkel örvendezteti meg őket, ami az önfeledt elfet gyermeteg ámulattal tölti el.*
- Ejha, tele vagy meglepetésekkel, Nelira! Remélem még más titkokat is tartogatsz számomra.
*Nem mellesleg nem kedveli túlzottan a mágiát, de ez még az ő ízlésének szórakoztató kategória, így hát nem is rest elismerni az aprócska mutatványt.
Visszafogott csalódottsággal nyugtázza Bredoc döntését, de nem kezdi el győzködni a férfit. Nem is annyira a harcos jelenlétét hiányolná, inkább azt, hogy korábbi ötletét és fantáziáját újra fiókjába kell elzárnia. Nem mellesleg örömmel hasonlította volna össze a két parancsnokot, függetlenül attól, hogy Relael is jól tudja Denjaar mellett senki sem rúghat labdába számára.
Felhevült állapotában is feltűnik számára, hogy Bredoc "parancsnokomként" hivatkozik Denjaarra, s ebből magában levonja azon következtetést, hogy Droyn vélhetően nem tekinti teljesen egyenrangú feleknek egymást Krultosszal. Szívesen merengene ezen hosszabban is akár, de a szükség egészen más felé terelgeti gondolatait, ahogy Denjaar sem rest őt finom határozottsággal a szobák felé kormányozni Relaelt.
Majdnem biztos benne, hogyha kettesben lennének, akkor a férfi mohósága talán a szobáig sem tartana ki, de a wegtoreni igazán megerőlteti magát. Elsőként Relael lép be a hálóba, majd vissza, hogy Nelira csuklóját finoman megfogva húzza magával. Nem azért teszi, mert az idegen leányt ösztökélni szükséges, ez sokkal inkább ürügy számára, hogy érinthesse annak finom bőrét.*
- Mindig akad mit csinálni.
*Feleli álmatagon. Ameddig Denjaar az italokkal foglalatoskodik, addig Relael is sietve kibújik cipőjéből. Már éppen indulna is, hogy magához vegye borospoharukat a benne fortyogó vágy csillapításának érdekében, ám kezdeményezését gyorsan félbeszakítja jól ismert szeretője. A csók kivételesen gyengéd, meglepettségének és a viszonlátás örömének hála, de munkál benne a csillapíthatatlannak érződő éhség, így azt is jól tudja, hogy hamarosan változni fog a történések ritmusa.
Denjaar kérdést intéz Nelirához, Relael pedig kapva kap a lehetőségen és a szőkeség mögé lép. Ujjbegyével óvatosan cirógatva végig a leány bőrén söpri ki oldalra a hosszú, világos tincseket, s miközben forró leheletével simogatja a lány nyakát annak ruháját kezdi el meglazítani. Nem akarja egyből pőrén látni Nelirát, szívesen játszadozna vele, ugyanakkor egyre erősödik benne a késztetés, amit eddig igyekezett elnyomni magában.*
- Ejnye!
*Szól közbe jól érezhetően megjátszott haraggal hangjában.*
- A mai napra igazán kijutott nekem méltatlan rágalmazásból, drága Parancsnok. Kérem legyen velem kicsit elnézőbb és kedvesebb.
*Halk, sejtelmes nevetéssel hajol közelebb Nelira nyakszirtjéhez, hogy kedvtelve megízlelje nyelve hegyével a lány bőrét.
Viszonozza a pillantást, de csupán futólag. Nem csak a két szép szerető lehetősége hozza lázba, de az foglalkoztatja tekervényes elméjét, hogy bizonyos mozzanatok milyen reakciót váltanak ki belőlük.
Nehezére esik visszafognia magát, ezért nem is próbálkozik tovább, kezével pedig komótosan felfedezőútra indul Nelira oldalán lefelé a csípője és combja irányába.*
6078. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-02 22:08:59
Üzenet elküldve: 2025-07-02 22:08:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Nelira. Noha hajlamos elfelejteni a neveket, ez nem olyan kacifántos, hogy ne tudja megjegyezni. Ő nem töri magát azzal, hogy bemutatkozzon; egyrészt leköti Relael közelsége, másrészt amennyiben a szőkeség velük tart, valószínűleg hamar kiderül a neve.
Bredoc azonban kihagyja a mulatságot. Keleten a módi másmilyen, így a miértjét nehezen értené, de nem kárhoztatja az egykori parancsnokot.*
-Több marad nekem. *Megenged szakálla alatt egy félmosolyt. Persze látja a szőkeségen, ki után is epekedik, de ez a legkevésbé sem lombozza le. A Wegtoreni Nagy Éjszakákon a nemesemberek és a bárók hatalmas lakomákkal egybekötött orgiákat tartottak megannyi rabszolgával, na meg a legjobb harcosaikkal. Mindenki megtalálta a neki valót; olyat is akár, ami nehezen illeszkedne a nyugati világ és Arthenior erkölcsrendjével.
A szikramutatványra kedélyesen felhümment.*
-Egyszer láttam egy mutatványost lenyelni egy lángoló kardot. Tűzmágus volt, legalábbis azt állította. Te is utazol ilyen trükkökben?
*Felterelgeti Relael vékony derekát a lépcsőfordulón, remélhetőleg a szőkeséggel szorosan nyomukban. Nagy svunggal löki be az ajtót, s engedi be a két lányt. Kellemes kontrasztot képvisel újdonsült kompániájuk Relaellel, már ami a színeket illeti. A ruha alá nem lát be, így az abbéli különbségeket nem tudja megítélni, de nem rest alaposabban is megmérni magának Nelirát.*
-Nem unatkoztál az elmúlt időben, úgy látom. *Szavait természetesen Relael felé intézi, miközben komótosan elhelyezi a két üveg bort az asztalon. Pohárból csak kettő akad, így vélhetően osztozniuk kell majd rajta. Úgy hiszi, ebből a lányok nem csinálnak problémát. Csordultig tölti mindkét poharat, az egyiket pedig magához veszi.
Amennyiben ketten lennének csupán a nemessel, bizonyosan egészen másképp folytatódna az este. Már Relaelen munkálkodna, talán épp nadrágszíjával a szeretője nyakában, amit nem rest most épp meglazítani. Vendégük van azonban, így megadja a módját, hogy kibontakozhasson a szőkeség. Benne is motoz némi kíváncsiság, annak ellenére, hogy egyértelműen az elf nemest szúrta ki a fogadótérben. Azért most, hogy a lenti sokaságot és a botrányos eseményeket hátuk mögött tudják, nem átall Relaelhez lépve határozottan felszegni a lány állát, hogy egy köszöntő csókot követeljen a puha ajkak gazdájától.*
-Nelira. *Fordul a lány felé, miután kibontakoztak a pillanatból.*
-Honnét jössz? És hogy szúrtad ki éppen őt? *Természetesen Relaelre céloz. Az egy szem árválkodó széket célozza meg a helyiségben, hogy ledobja magát rá és módszeresen lefejtse lábáról utazócsizmáját.*
-Figyelmeztetlek, hogy mérgezőbb a közelsége, mint a legádázabb királykobra harapása. Jól meggondoltad? Hmm? *Csupán beszéltetni óhajtja a leányt. Közben nem rest egy kaján pillantást vetni szeretője jádeszín tekintetére.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.02 22:12:00
*Nelira. Noha hajlamos elfelejteni a neveket, ez nem olyan kacifántos, hogy ne tudja megjegyezni. Ő nem töri magát azzal, hogy bemutatkozzon; egyrészt leköti Relael közelsége, másrészt amennyiben a szőkeség velük tart, valószínűleg hamar kiderül a neve.
Bredoc azonban kihagyja a mulatságot. Keleten a módi másmilyen, így a miértjét nehezen értené, de nem kárhoztatja az egykori parancsnokot.*
-Több marad nekem. *Megenged szakálla alatt egy félmosolyt. Persze látja a szőkeségen, ki után is epekedik, de ez a legkevésbé sem lombozza le. A Wegtoreni Nagy Éjszakákon a nemesemberek és a bárók hatalmas lakomákkal egybekötött orgiákat tartottak megannyi rabszolgával, na meg a legjobb harcosaikkal. Mindenki megtalálta a neki valót; olyat is akár, ami nehezen illeszkedne a nyugati világ és Arthenior erkölcsrendjével.
A szikramutatványra kedélyesen felhümment.*
-Egyszer láttam egy mutatványost lenyelni egy lángoló kardot. Tűzmágus volt, legalábbis azt állította. Te is utazol ilyen trükkökben?
*Felterelgeti Relael vékony derekát a lépcsőfordulón, remélhetőleg a szőkeséggel szorosan nyomukban. Nagy svunggal löki be az ajtót, s engedi be a két lányt. Kellemes kontrasztot képvisel újdonsült kompániájuk Relaellel, már ami a színeket illeti. A ruha alá nem lát be, így az abbéli különbségeket nem tudja megítélni, de nem rest alaposabban is megmérni magának Nelirát.*
-Nem unatkoztál az elmúlt időben, úgy látom. *Szavait természetesen Relael felé intézi, miközben komótosan elhelyezi a két üveg bort az asztalon. Pohárból csak kettő akad, így vélhetően osztozniuk kell majd rajta. Úgy hiszi, ebből a lányok nem csinálnak problémát. Csordultig tölti mindkét poharat, az egyiket pedig magához veszi.
Amennyiben ketten lennének csupán a nemessel, bizonyosan egészen másképp folytatódna az este. Már Relaelen munkálkodna, talán épp nadrágszíjával a szeretője nyakában, amit nem rest most épp meglazítani. Vendégük van azonban, így megadja a módját, hogy kibontakozhasson a szőkeség. Benne is motoz némi kíváncsiság, annak ellenére, hogy egyértelműen az elf nemest szúrta ki a fogadótérben. Azért most, hogy a lenti sokaságot és a botrányos eseményeket hátuk mögött tudják, nem átall Relaelhez lépve határozottan felszegni a lány állát, hogy egy köszöntő csókot követeljen a puha ajkak gazdájától.*
-Nelira. *Fordul a lány felé, miután kibontakoztak a pillanatból.*
-Honnét jössz? És hogy szúrtad ki éppen őt? *Természetesen Relaelre céloz. Az egy szem árválkodó széket célozza meg a helyiségben, hogy ledobja magát rá és módszeresen lefejtse lábáról utazócsizmáját.*
-Figyelmeztetlek, hogy mérgezőbb a közelsége, mint a legádázabb királykobra harapása. Jól meggondoltad? Hmm? *Csupán beszéltetni óhajtja a leányt. Közben nem rest egy kaján pillantást vetni szeretője jádeszín tekintetére.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.02 22:12:00
6077. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-02 20:41:11
Üzenet elküldve: 2025-07-02 20:41:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Na mondjuk azt megértem.
*Feleli Denjaar szavaira, közben pedig maga is lehajtja a pálinkáját, a söröcskét pedig vaskos tenyerébe zárja és azzal kíséri le az italt, majd elégedetten sóhajt. Közben pedig amíg egyre erősebben dolgozik vérében az alkohol igyekszik felvenni a fonalat. Ez most nem is tűnik olyan könnyű feladatnak, mert az események úgy száguldanak akár a vadlovak. Kicsit ő is úgy érzi magát.*
-Persze.
*Mondja Nelira kérdésére, s azt várta hogy valamiféle tűzalkalmatosságot fog neki adni.*
-Vó! Mi a ..?
*Meglepettségében majdcsak elejti a pipát, de így is kénytelen messzire eltartani magától, amíg fel nem fogja, hogy mit is látott. Persze azért beszipkázza a pipa tövét és jó nagyot szív a füstből. Szüksége is van rá, ugyanis az események olyan mederbe folynak, amire egyáltalán nem volt felkészülve. Nem mintha félne a nőktől, de azert ez így nagyon furcsa neki. Roppant furcsa. Főleg, hogy egykori parancsnoka is a része ennek az egésznek, azért mégsem valami részeg idegen. Aztán ahogy borral a hóna alatt elindul, először Relaelen időzik el tekintete sokkal hosszabban, mint ahogy azt illene. Igazán csinos, azt kár volna tagadnia, azt meg még inkább, hogy fiatalabb, zsoldos korában még fizetett volna is egy ilyen lehetőségért. De akármilyen ragacsos is a méz, tudja hogy könnyen beleragadna akár egy éhes légy. Van valami sötét ebben a nőben ami kifejezetten nem tetszik Bredocnak. Valahogy nem az ő világa. A másik, hófehér hölgy is egészen különleges teremtésnek tűnik, bizonyosan legendás éjszaka kerekedne belőle. Ahogy fejében elképzeli a képeket egészen felpezsdül a vére. ~Bassza meg..~ *
-Minden férfi álma, hogy meghajtson egy trigát, parancsnokom. De ezt most meghagyom neked.
*Mondja némi lemondással a hangjában, majd óvatosan kibújik az elf bizsergető érintéséből. A sörét fogja helyette kezébe ismét, és nagyot kortyol belőle. A valószínűleg távolodó hármasra néz ahogy megcsóválja fejét, keserédes vigyorral az arcán. Talán a neveltetése, talán a személyisége, talán a korral járó bölcsesség, talán mindhárom egyszerre lehet az oka. Semmi kedve másnap reggel fájó fejjel és farokkal ébredni, hogy aztán kínos pillantások közepette térjenek be Denjaarral a kaszárnyába. Még megússza a sörét és komótosan elfüstöl egy darabig a pultnál. A pipájára néz, és mosolya rögtön lekonyul arcáról, az orra alatt pedig csak egyetlen, igazán fontos dolgot mormog, szinte alig hallhatóan.*
-Kibaszott mágusok!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Na mondjuk azt megértem.
*Feleli Denjaar szavaira, közben pedig maga is lehajtja a pálinkáját, a söröcskét pedig vaskos tenyerébe zárja és azzal kíséri le az italt, majd elégedetten sóhajt. Közben pedig amíg egyre erősebben dolgozik vérében az alkohol igyekszik felvenni a fonalat. Ez most nem is tűnik olyan könnyű feladatnak, mert az események úgy száguldanak akár a vadlovak. Kicsit ő is úgy érzi magát.*
-Persze.
*Mondja Nelira kérdésére, s azt várta hogy valamiféle tűzalkalmatosságot fog neki adni.*
-Vó! Mi a ..?
*Meglepettségében majdcsak elejti a pipát, de így is kénytelen messzire eltartani magától, amíg fel nem fogja, hogy mit is látott. Persze azért beszipkázza a pipa tövét és jó nagyot szív a füstből. Szüksége is van rá, ugyanis az események olyan mederbe folynak, amire egyáltalán nem volt felkészülve. Nem mintha félne a nőktől, de azert ez így nagyon furcsa neki. Roppant furcsa. Főleg, hogy egykori parancsnoka is a része ennek az egésznek, azért mégsem valami részeg idegen. Aztán ahogy borral a hóna alatt elindul, először Relaelen időzik el tekintete sokkal hosszabban, mint ahogy azt illene. Igazán csinos, azt kár volna tagadnia, azt meg még inkább, hogy fiatalabb, zsoldos korában még fizetett volna is egy ilyen lehetőségért. De akármilyen ragacsos is a méz, tudja hogy könnyen beleragadna akár egy éhes légy. Van valami sötét ebben a nőben ami kifejezetten nem tetszik Bredocnak. Valahogy nem az ő világa. A másik, hófehér hölgy is egészen különleges teremtésnek tűnik, bizonyosan legendás éjszaka kerekedne belőle. Ahogy fejében elképzeli a képeket egészen felpezsdül a vére. ~Bassza meg..~ *
-Minden férfi álma, hogy meghajtson egy trigát, parancsnokom. De ezt most meghagyom neked.
*Mondja némi lemondással a hangjában, majd óvatosan kibújik az elf bizsergető érintéséből. A sörét fogja helyette kezébe ismét, és nagyot kortyol belőle. A valószínűleg távolodó hármasra néz ahogy megcsóválja fejét, keserédes vigyorral az arcán. Talán a neveltetése, talán a személyisége, talán a korral járó bölcsesség, talán mindhárom egyszerre lehet az oka. Semmi kedve másnap reggel fájó fejjel és farokkal ébredni, hogy aztán kínos pillantások közepette térjenek be Denjaarral a kaszárnyába. Még megússza a sörét és komótosan elfüstöl egy darabig a pultnál. A pipájára néz, és mosolya rögtön lekonyul arcáról, az orra alatt pedig csak egyetlen, igazán fontos dolgot mormog, szinte alig hallhatóan.*
-Kibaszott mágusok!
6076. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:58:35
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:58:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Ezt már szereti, amikor valaki csak lehunyja a szemeit, és hagyja neki, hogy kezelésbe vegye. A híres Hamrein érezheti, hogy bizony jó kezekben van, és Merlana nagyon is jól tudja, mit csinál. Huncut játékossággal irányítja magukat az ágyba, ahol a férfi őt is elkezdi megszabadítani kihívóan vöröslő öltözékétől.*
- Ezt bóknak veszem, de csak tőled, ő híressége. *Suttogja halkan válaszul, de egyébként a félvér emberismerete nem hagyja cserben. A lány számára ez nem csupán egy munka. Persze, ha kuncsaftja azt akarja, ő is el tudja játszani a rongyot, amit csak használni kell, majd félredobni, ha már nincs rá szükség, de azt egyáltalán nem élvezi. Valóban jobban szereti, ha valamit kap is partnerétől, cserébe viszont ő is még többet tud adni. Aztán rá kell jönnie, hogy Hamrein már rég túl van azon a ponton, amikor hancúrozni szeretne, ő inkább kíméletlenül el akarja venni azt, ami viszont teljes joggal jár neki. Szerencséje van, ugyanis Merlana készült már erre, igaz, hogy nem vele, de attól, akitől várta, nem kapta meg a törődést. Hamreiné a megtiszteltetés, hogy kiengesztelje a lányt a csalódás után.
Semmilyen akadályba nem ütközik már, a szobát pedig az ágy nyikorgása és Hamrein hangja mellett az ő éneke is betölti. A testén végigfutó érintésektől egy pillanatig még a hideg is kirázza, de azzal a jóleső érzéssel, amire valójában ő is vágyott már egy ideje és őszintén szólva, egyáltalán nem bánja, hogy mástól kapja ezt meg, mint akire számított. Sőt, még némi elégedettséget is érez, hisz igaza lett abban, amit Lazziarral kapcsolatban gondolt. Jön majd valaki más helyette, és ez egészen hamar meg is történt.
A kéj és gyönyör érzete közben elveszik ő is, a körülötte lévő világ megszűnik létezni, melybe csak Hamrein kifejezetten komikus szavai rántják vissza, melyeket azután mond, hogy a csúcsra érve szabadon engedte őt. Még levegőért kapkodva fekszik hanyatt, kipirulva, de muszáj nevetnie.*
- Hát persze Hamrein, hát persze… *Jelen pillanatban nem jut eszébe semmi, amivel frappáns módon vághatna vissza, csak ezt a két szót tudja kuncogva ismételgetni.*
- Meg kell hagyni, tényleg különleges vagy… *pillant felé mosolyogva. Azt nem árulja el, hogy mi miatt tartja annak, de talán nem is kell.*
*Ezt már szereti, amikor valaki csak lehunyja a szemeit, és hagyja neki, hogy kezelésbe vegye. A híres Hamrein érezheti, hogy bizony jó kezekben van, és Merlana nagyon is jól tudja, mit csinál. Huncut játékossággal irányítja magukat az ágyba, ahol a férfi őt is elkezdi megszabadítani kihívóan vöröslő öltözékétől.*
- Ezt bóknak veszem, de csak tőled, ő híressége. *Suttogja halkan válaszul, de egyébként a félvér emberismerete nem hagyja cserben. A lány számára ez nem csupán egy munka. Persze, ha kuncsaftja azt akarja, ő is el tudja játszani a rongyot, amit csak használni kell, majd félredobni, ha már nincs rá szükség, de azt egyáltalán nem élvezi. Valóban jobban szereti, ha valamit kap is partnerétől, cserébe viszont ő is még többet tud adni. Aztán rá kell jönnie, hogy Hamrein már rég túl van azon a ponton, amikor hancúrozni szeretne, ő inkább kíméletlenül el akarja venni azt, ami viszont teljes joggal jár neki. Szerencséje van, ugyanis Merlana készült már erre, igaz, hogy nem vele, de attól, akitől várta, nem kapta meg a törődést. Hamreiné a megtiszteltetés, hogy kiengesztelje a lányt a csalódás után.
Semmilyen akadályba nem ütközik már, a szobát pedig az ágy nyikorgása és Hamrein hangja mellett az ő éneke is betölti. A testén végigfutó érintésektől egy pillanatig még a hideg is kirázza, de azzal a jóleső érzéssel, amire valójában ő is vágyott már egy ideje és őszintén szólva, egyáltalán nem bánja, hogy mástól kapja ezt meg, mint akire számított. Sőt, még némi elégedettséget is érez, hisz igaza lett abban, amit Lazziarral kapcsolatban gondolt. Jön majd valaki más helyette, és ez egészen hamar meg is történt.
A kéj és gyönyör érzete közben elveszik ő is, a körülötte lévő világ megszűnik létezni, melybe csak Hamrein kifejezetten komikus szavai rántják vissza, melyeket azután mond, hogy a csúcsra érve szabadon engedte őt. Még levegőért kapkodva fekszik hanyatt, kipirulva, de muszáj nevetnie.*
- Hát persze Hamrein, hát persze… *Jelen pillanatban nem jut eszébe semmi, amivel frappáns módon vághatna vissza, csak ezt a két szót tudja kuncogva ismételgetni.*
- Meg kell hagyni, tényleg különleges vagy… *pillant felé mosolyogva. Azt nem árulja el, hogy mi miatt tartja annak, de talán nem is kell.*
6075. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-02 08:02:55
Üzenet elküldve: 2025-07-02 08:02:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Egészen addig nem sokat kíván észlelni a külvilágból, míg oda nem ér a nőhöz. Egy pontra mered a felcsillanó smaragdjaival és az Relael maga. Nem is rest megérinteni a bőrét, majd lassan végigmérni az ujjbegyei nyomán létrejött apró kis jelzéseket. Ajka elégedett mosolyra húzódik, majd fürkésző tekintete a másik zöldjeit keresik.*
- Talán nekem is határozottabbnak kellett volna lennem. *Szélesedik a mosolya, majd végre meghallja a nevét is jelenlegi bálványának. Igazán szépen cseng, főleg annak szájából. Gondolatai szerint az ö nyelvéről is igen hatásosan csilingelve gördülne le, vagy épp egy sóhajba keveredetten, elnyújtva… Nehéz nem erre gondolni, pedig a sajátját is ildomos lenne elárulni, ha már ilyen szépen kérdik. Bár sokan vannak rá hatással, ha épp kéjkedve fellobban, de most jószerivel meg van babonázva.*
- Nelira vagyok. *Végre elszakítja a lélektükröket egy kevés ideig, addig is tud némi levegőhöz jutni, na meg felmérni a többi hang tulajdonosát. Hogy egykori parancsnokokról van szó, mindjárt más színben tünteti fel az erős férfiakat. Ugyan meg nem kívánta őket egy titulustól, de komolyabban vehetőbbek, mint a fogadóban összegyűltek többi tagja. Először Denjaar felé pillant, aprót biccetnve, hogy a bemutatkozás neki is szólt természetesen, majd megjelenik Bredoc is, aki szintén hallhatta, bár józansága megkérdőjelezhető, ami azért szórakoztatja a lányt. *
- Tüzet? *Kérdi, miközben végigfuttatja a szemeit rajta. Ugyan eszköze nincs hozzá, csupán az ujjai, amiből, ha szeretné és nem szól közbe a szerencsétlenség, akkor a megfelelő helyre apró szikrákat pattint. Nem esik kétségbe, ha nem sikerül, majd csettint még egyet, vagy elüti egy bókkal Relael felé, hogy megkísértette az elméjét a szépsége. Nem tűnik hivalkodásnak a mozdulat, bár a mágiát nagyra tartja, az ő tudása nem mutat túl néhány trükkön, ami talán mindenkinek így a legjobb. A poharat ő maga is elveszi, majd felhörpinti, de figyelme újra az elf nőé. Bár osztatlan lehetne, de úgy tűnik, ma nem ez vár rá. Nem bánja persze, ezért az apró érintésre ő maga is mozdul, miután már eleget fürdőztek egymás kéjsóvár pillantásaiban, aztán vidáman hozzáteszi:*
- Ki nem hagynám. *Mondja, majd Bredoc felé tekint, amolyan motiváló jelleggel, már ha szükséges az ilyen egy efféle invitálás után.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
*Egészen addig nem sokat kíván észlelni a külvilágból, míg oda nem ér a nőhöz. Egy pontra mered a felcsillanó smaragdjaival és az Relael maga. Nem is rest megérinteni a bőrét, majd lassan végigmérni az ujjbegyei nyomán létrejött apró kis jelzéseket. Ajka elégedett mosolyra húzódik, majd fürkésző tekintete a másik zöldjeit keresik.*
- Talán nekem is határozottabbnak kellett volna lennem. *Szélesedik a mosolya, majd végre meghallja a nevét is jelenlegi bálványának. Igazán szépen cseng, főleg annak szájából. Gondolatai szerint az ö nyelvéről is igen hatásosan csilingelve gördülne le, vagy épp egy sóhajba keveredetten, elnyújtva… Nehéz nem erre gondolni, pedig a sajátját is ildomos lenne elárulni, ha már ilyen szépen kérdik. Bár sokan vannak rá hatással, ha épp kéjkedve fellobban, de most jószerivel meg van babonázva.*
- Nelira vagyok. *Végre elszakítja a lélektükröket egy kevés ideig, addig is tud némi levegőhöz jutni, na meg felmérni a többi hang tulajdonosát. Hogy egykori parancsnokokról van szó, mindjárt más színben tünteti fel az erős férfiakat. Ugyan meg nem kívánta őket egy titulustól, de komolyabban vehetőbbek, mint a fogadóban összegyűltek többi tagja. Először Denjaar felé pillant, aprót biccetnve, hogy a bemutatkozás neki is szólt természetesen, majd megjelenik Bredoc is, aki szintén hallhatta, bár józansága megkérdőjelezhető, ami azért szórakoztatja a lányt. *
- Tüzet? *Kérdi, miközben végigfuttatja a szemeit rajta. Ugyan eszköze nincs hozzá, csupán az ujjai, amiből, ha szeretné és nem szól közbe a szerencsétlenség, akkor a megfelelő helyre apró szikrákat pattint. Nem esik kétségbe, ha nem sikerül, majd csettint még egyet, vagy elüti egy bókkal Relael felé, hogy megkísértette az elméjét a szépsége. Nem tűnik hivalkodásnak a mozdulat, bár a mágiát nagyra tartja, az ő tudása nem mutat túl néhány trükkön, ami talán mindenkinek így a legjobb. A poharat ő maga is elveszi, majd felhörpinti, de figyelme újra az elf nőé. Bár osztatlan lehetne, de úgy tűnik, ma nem ez vár rá. Nem bánja persze, ezért az apró érintésre ő maga is mozdul, miután már eleget fürdőztek egymás kéjsóvár pillantásaiban, aztán vidáman hozzáteszi:*
- Ki nem hagynám. *Mondja, majd Bredoc felé tekint, amolyan motiváló jelleggel, már ha szükséges az ilyen egy efféle invitálás után.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
6074. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-01 23:59:42
Üzenet elküldve: 2025-07-01 23:59:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Lehunyja szemeit és élvezi, ahogy Merlana munkálkodik. Nem is akarja megtörni a varázst; rég volt már szerencséje idegen kezekhez, így a vörös posztó is egyelőre a lányon marad.*
-Nem is akármilyen hírem van. *Visszhangozza álmatagon. Hagyja, hogy a lány magával húzza az ágyra. Itt aztán mohón igyekszik utánakapni, hogy kebleit kiszabadítva lejjebb rángassa rajta a ruhácskát.*
-Furcsa pillangó vagy Te. *Dohogja. Nagyon úgy fest, hogy Merlana bizony elvár valamit klienseitől. Őt azonban már annyira hatalmába kerítette a kéjvágy, hogy meg sem kísérel játszani vagy más módokon a lány kedvére tenni. Hátrasimítja az arcába lógó, sötét tincseket, majd kapkodva tűri fel a szoknya alját, hogy kéjtől duzzadt férfiasságát a megfelelő helyre igyekezzen helyezni.
Amennyiben ezen akadályt maga mögött tudja, egy rövid ideig még helyezkedik, mielőtt az ágy ütemes nyikorgása és az ő kéjes nyögései töltenék meg a szobát. Kedvtelve fut végig keze az emberleány testén és állapodik meg a keblein. Kell néhány perc, hogy hatok óta fűtött kéjvágya utolérje.*
-Fuhh... *Elódázva lassít a tempón és megkapaszkodik a lány combjaiban. A finoman ringó keblek, a lány szemei és karcsú vonalai megbabonázzák. Ha csak Merlana meg nem állítja, úgy izmai megfeszülnek, s velük együtt hímtagja is.
Amennyiben nem történik másképp, úgy hevesen emelkedő és süllyedő mellkassal fordul le a lányról és nyúlik ki az ágyon pihegve.*
-Uh. *Fordul a lány felé halovány vigyorral ábrázatán.*
-Ha akartam volna, csináltam volna még, de úgy hiszem, ez a kóstoló is elég volt neked. *Természetes, hogy kísérletet tesz rá, hogy fenntartsa alaposan kidolgozott önképét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.02 00:27:10
*Lehunyja szemeit és élvezi, ahogy Merlana munkálkodik. Nem is akarja megtörni a varázst; rég volt már szerencséje idegen kezekhez, így a vörös posztó is egyelőre a lányon marad.*
-Nem is akármilyen hírem van. *Visszhangozza álmatagon. Hagyja, hogy a lány magával húzza az ágyra. Itt aztán mohón igyekszik utánakapni, hogy kebleit kiszabadítva lejjebb rángassa rajta a ruhácskát.*
-Furcsa pillangó vagy Te. *Dohogja. Nagyon úgy fest, hogy Merlana bizony elvár valamit klienseitől. Őt azonban már annyira hatalmába kerítette a kéjvágy, hogy meg sem kísérel játszani vagy más módokon a lány kedvére tenni. Hátrasimítja az arcába lógó, sötét tincseket, majd kapkodva tűri fel a szoknya alját, hogy kéjtől duzzadt férfiasságát a megfelelő helyre igyekezzen helyezni.
Amennyiben ezen akadályt maga mögött tudja, egy rövid ideig még helyezkedik, mielőtt az ágy ütemes nyikorgása és az ő kéjes nyögései töltenék meg a szobát. Kedvtelve fut végig keze az emberleány testén és állapodik meg a keblein. Kell néhány perc, hogy hatok óta fűtött kéjvágya utolérje.*
-Fuhh... *Elódázva lassít a tempón és megkapaszkodik a lány combjaiban. A finoman ringó keblek, a lány szemei és karcsú vonalai megbabonázzák. Ha csak Merlana meg nem állítja, úgy izmai megfeszülnek, s velük együtt hímtagja is.
Amennyiben nem történik másképp, úgy hevesen emelkedő és süllyedő mellkassal fordul le a lányról és nyúlik ki az ágyon pihegve.*
-Uh. *Fordul a lány felé halovány vigyorral ábrázatán.*
-Ha akartam volna, csináltam volna még, de úgy hiszem, ez a kóstoló is elég volt neked. *Természetes, hogy kísérletet tesz rá, hogy fenntartsa alaposan kidolgozott önképét.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.02 00:27:10
6073. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-01 22:09:38
Üzenet elküldve: 2025-07-01 22:09:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Nem túlzottan lepi meg, hogy a férfiak megbeszélik egymás között tapasztalataikat. Valójában a hölgyekkel is ezt csinálták egykoron teázgatás közben, csupán valamivel diszkrétebben. Természetesen nem zavarja, ugyan egy csípős replikája akadna Denjaar elhangzott mondatának margójára.
~ Akkor innentől én is regélek majd a farkadról másoknak. Talán valami jót is mondanék róla. ~
Ajkát beharapva kontrollálja magát, de egy picike kuncogás utat tör belőle. Ha kettesben lennének egy bátrabb pillanatában talán megjegyezné mindezt Krultosnak, ám jól tudja, hogy egy pofont kapna jutalmul, mely nem mellesleg nincs ellenére, ha éppen nem ilyen népes embertábor tanúskodna róla.
Alávaló gondolatának hangot is ad, amitől saját teste is libabőrössé válik, különösképpen akkor, amikor az erős férfi marok gyöngéden nyakára simul. Annyira izgatottá válik, hogy meg is kell kapaszkodnia, hogy remegő lábai ne hagyják cserben.*
- Ezt egy ígéretnek veszem.
*Sötét kacaja visszafogott, nem jut messzire, csupán közvetlen környezetét örvendezteti meg szép hangjával.
Örömmel nyugtázza, hogy Nelira elfogadja invitálását, s rövidesen egy finom érintéssel is megörvendezteti az elfet. Relael forró bőre rögvest reagál, és apró, világos pettyeket varázsol rá a libabőr.*
- Oh ez az előnye annak, ha egykori parancsnokok társaságában telik az idő.
*A korábban riadt pultos nem is rest eleget tenni a két termetes férfi kérésének, így soron kívül kapják meg italaikat, melyet az elf nemes elégedett mosollyal konstatál.*
- Relael.
*Veti oda hanyagul nevét, de ami jobban foglalkoztatja, az az új jövevényük megnevezése, ezért sietve folytatja.*
- Elárulod a kedves nevedet, szépségem?
*Újabb illetlen megjegyzés jut eszébe, melyet szintén megtart magának, mielőtt elijesztené lehetséges múzsáját. Nelira persze határozottan kalandvágyónak tűnik a számára, de szeret finomabban bánni partnereivel ismeretségük elején.
Az egyik picike pálinkás kupicájáért nyúl, s amíg mindenki hasonlóképpen tesz, addig is kedvtelve mustrálja Nelirát, ha amaz sem zavartatja magát. Nincs is miért, Relael fürdőzik a mutatós nő az elismerő pillantásaiban.
A pálinkát hamar felhörpinti, Denjaart pedig sürgeti a szükség, hogy ígéretét megkísérelje megvalósítani. Krultosnak természetesen sosem mondana nemet, különösen nem ezen állapotában, de elszalasztani sem óhajtja eme alkalmat, így finom kacsójával gyöngéden kísérli meg magával csalogatni Bredocot és Nelirát. Nem több ez egy cirogató fuvallatnál, melyből bármikor kibújtathatják tenyerüket, melyet az feltűnően jókedélyű elf nem fog zokon venni.*
- Aki lemarad, kimarad!
*Kacagja önfeledten, tekintetével pedig tudatosan kerüli a fogadótér véres látványát és Agin feldúlt állapotát, miközben engedi, hogy parancsnoka magával vigye.*
*Nem túlzottan lepi meg, hogy a férfiak megbeszélik egymás között tapasztalataikat. Valójában a hölgyekkel is ezt csinálták egykoron teázgatás közben, csupán valamivel diszkrétebben. Természetesen nem zavarja, ugyan egy csípős replikája akadna Denjaar elhangzott mondatának margójára.
~ Akkor innentől én is regélek majd a farkadról másoknak. Talán valami jót is mondanék róla. ~
Ajkát beharapva kontrollálja magát, de egy picike kuncogás utat tör belőle. Ha kettesben lennének egy bátrabb pillanatában talán megjegyezné mindezt Krultosnak, ám jól tudja, hogy egy pofont kapna jutalmul, mely nem mellesleg nincs ellenére, ha éppen nem ilyen népes embertábor tanúskodna róla.
Alávaló gondolatának hangot is ad, amitől saját teste is libabőrössé válik, különösképpen akkor, amikor az erős férfi marok gyöngéden nyakára simul. Annyira izgatottá válik, hogy meg is kell kapaszkodnia, hogy remegő lábai ne hagyják cserben.*
- Ezt egy ígéretnek veszem.
*Sötét kacaja visszafogott, nem jut messzire, csupán közvetlen környezetét örvendezteti meg szép hangjával.
Örömmel nyugtázza, hogy Nelira elfogadja invitálását, s rövidesen egy finom érintéssel is megörvendezteti az elfet. Relael forró bőre rögvest reagál, és apró, világos pettyeket varázsol rá a libabőr.*
- Oh ez az előnye annak, ha egykori parancsnokok társaságában telik az idő.
*A korábban riadt pultos nem is rest eleget tenni a két termetes férfi kérésének, így soron kívül kapják meg italaikat, melyet az elf nemes elégedett mosollyal konstatál.*
- Relael.
*Veti oda hanyagul nevét, de ami jobban foglalkoztatja, az az új jövevényük megnevezése, ezért sietve folytatja.*
- Elárulod a kedves nevedet, szépségem?
*Újabb illetlen megjegyzés jut eszébe, melyet szintén megtart magának, mielőtt elijesztené lehetséges múzsáját. Nelira persze határozottan kalandvágyónak tűnik a számára, de szeret finomabban bánni partnereivel ismeretségük elején.
Az egyik picike pálinkás kupicájáért nyúl, s amíg mindenki hasonlóképpen tesz, addig is kedvtelve mustrálja Nelirát, ha amaz sem zavartatja magát. Nincs is miért, Relael fürdőzik a mutatós nő az elismerő pillantásaiban.
A pálinkát hamar felhörpinti, Denjaart pedig sürgeti a szükség, hogy ígéretét megkísérelje megvalósítani. Krultosnak természetesen sosem mondana nemet, különösen nem ezen állapotában, de elszalasztani sem óhajtja eme alkalmat, így finom kacsójával gyöngéden kísérli meg magával csalogatni Bredocot és Nelirát. Nem több ez egy cirogató fuvallatnál, melyből bármikor kibújtathatják tenyerüket, melyet az feltűnően jókedélyű elf nem fog zokon venni.*
- Aki lemarad, kimarad!
*Kacagja önfeledten, tekintetével pedig tudatosan kerüli a fogadótér véres látványát és Agin feldúlt állapotát, miközben engedi, hogy parancsnoka magával vigye.*
6072. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-01 20:20:23
Üzenet elküldve: 2025-07-01 20:20:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Ismeri már egy ideje Relaelt, ismeri az étvágyát is. Ugyanakkor most még önmagát is felülmúlja, annak ellenére, hogy épp az imént gyilkoltak meg valakit a fogadótérben.
Nem tudná megmondani, mi lelte a lányt, de szórakoztatja. Nem különösebben érinti meg, ha a lány másokban is kedvét leli; egyrészt Wegtorenben nőtt fel, ahol jóval szabadosabbak a népek. Másrészt tökéletesen tisztában van kitüntetett pozíciójával, ekképp pedig azzal próbáltatja fel magát az elf, akihez kedve van. Ő kifejezetten kedveli a társaságot, ehhez szokott hozzá a Nagy Aréna záróestéin.*
-Csupán pont elejtettem a volt parancsnoknak, milyen megkapó bájakkal is bírsz. Szóba került. *Feleli kedélyesen Relael kíváncsiskodására. Lepillant a zöldekre; kíváncsi, vajon mit olvas ki belőlük. Sértődöttséget? Dacot? Vagy továbbra is azt a bujaságot, ami a megkapó íriszek mögött ül?
Derűsen szemléli, miként távolítják el Agint. Fogalma sincs, mi lesz a fiú sorsa, de ahogy ismeri a városőrséget, nem fogják megkönnyíteni a dolgát.
Míg ő a jelenetet és az abba bekapcsolódó Bredoc ténykedését figyeli, Relael nem átall züllötten aljas dolgokat a fülébe suttogni. Elszakítja tekintetét a fogadótérről, hogy végigmérje a lány arcát, végül megállapodjon a finoman telt ajkakon.*
-Úgy. A nevedet is. *Hazudna magának, ha azt állítaná, Relael nem pendíti meg nála a megfelelő húrokat. Érdes kezét leveszi a lányról, de csak hogy finoman feljebb vándoroljon nyakára. Nem szorítja meg, csak jelzésértékűen érinti.*
-Úgy hiszem, menni fog. De még problémáid lesznek belőle. Kisasszony. *Duruzsolja negédes sötétséggel hangjában.
Nem folytatja, ugyanis vendégük akad. A szőkeség ugyanis nem habozik társulni. Szívesen meginvitálná társaságukba persze a csinos kis fruskát, de a vak is láthatja, hogy mi érdekli a lányt. Nincs szerencséje. Ha ki akarja sajátítani szeretőjét, akkor bizony ki kell várnia a sorát. Ahogy ismeri a hosszúfülűt s azt, hogyan csavarja ujjai köré s vele együtt "társulatába" a legromlottabb egyéneket, valószínűleg nem is kell soká várnia.
Ahogy Bredocnak sem, aki térül-fordul, s italt rendel. Kapiskálja, mi Relael zsánere, ezért nem csodálkozik rajta, ha megakadt a szeme az egykori városőrön. Agya hátuljában dolgozik csak a halovány gyanú az elf sajátos kisugárzását illetően, de túl sok gondolatot nem szentel ennek. Ha tudná, hogy valaki kéjszert itatott szeretőjével, talán még egy italra is meghívná.
Felhörpinti az elé gurított pálinkáspohár tartalmát, majd sokat sejtetően megállapodik tekintete Relaelen.*
-Nincs kedvem végignézni, ahogy feltakarítják a fickót. És a kérdéseik is untatnának. *Gondol itt persze az alighanem rövidesen betoppanó városőrökre.
Hamar az egyébként igen csak sokkos állapotban, a söntés mögött ácsorgó leány elé csap csap 200 aranyat
. Még el is tehet majd belőle.*
-Két üveg vörösbort. Hmm? *A hóna alá csapja az üvegeket, s amennyiben nincs ellenvetés, a lépcső, na meg a szoba felé terelgeti az igen csak vidor elfet. Biccent harcostársa felé is; tartson velük, ha úgy tetszik.*
-Csak meg kell ünnepelni a visszatértünket. *Int az egyik borosüveggel az irányába.*
*Ismeri már egy ideje Relaelt, ismeri az étvágyát is. Ugyanakkor most még önmagát is felülmúlja, annak ellenére, hogy épp az imént gyilkoltak meg valakit a fogadótérben.
Nem tudná megmondani, mi lelte a lányt, de szórakoztatja. Nem különösebben érinti meg, ha a lány másokban is kedvét leli; egyrészt Wegtorenben nőtt fel, ahol jóval szabadosabbak a népek. Másrészt tökéletesen tisztában van kitüntetett pozíciójával, ekképp pedig azzal próbáltatja fel magát az elf, akihez kedve van. Ő kifejezetten kedveli a társaságot, ehhez szokott hozzá a Nagy Aréna záróestéin.*
-Csupán pont elejtettem a volt parancsnoknak, milyen megkapó bájakkal is bírsz. Szóba került. *Feleli kedélyesen Relael kíváncsiskodására. Lepillant a zöldekre; kíváncsi, vajon mit olvas ki belőlük. Sértődöttséget? Dacot? Vagy továbbra is azt a bujaságot, ami a megkapó íriszek mögött ül?
Derűsen szemléli, miként távolítják el Agint. Fogalma sincs, mi lesz a fiú sorsa, de ahogy ismeri a városőrséget, nem fogják megkönnyíteni a dolgát.
Míg ő a jelenetet és az abba bekapcsolódó Bredoc ténykedését figyeli, Relael nem átall züllötten aljas dolgokat a fülébe suttogni. Elszakítja tekintetét a fogadótérről, hogy végigmérje a lány arcát, végül megállapodjon a finoman telt ajkakon.*
-Úgy. A nevedet is. *Hazudna magának, ha azt állítaná, Relael nem pendíti meg nála a megfelelő húrokat. Érdes kezét leveszi a lányról, de csak hogy finoman feljebb vándoroljon nyakára. Nem szorítja meg, csak jelzésértékűen érinti.*
-Úgy hiszem, menni fog. De még problémáid lesznek belőle. Kisasszony. *Duruzsolja negédes sötétséggel hangjában.
Nem folytatja, ugyanis vendégük akad. A szőkeség ugyanis nem habozik társulni. Szívesen meginvitálná társaságukba persze a csinos kis fruskát, de a vak is láthatja, hogy mi érdekli a lányt. Nincs szerencséje. Ha ki akarja sajátítani szeretőjét, akkor bizony ki kell várnia a sorát. Ahogy ismeri a hosszúfülűt s azt, hogyan csavarja ujjai köré s vele együtt "társulatába" a legromlottabb egyéneket, valószínűleg nem is kell soká várnia.
Ahogy Bredocnak sem, aki térül-fordul, s italt rendel. Kapiskálja, mi Relael zsánere, ezért nem csodálkozik rajta, ha megakadt a szeme az egykori városőrön. Agya hátuljában dolgozik csak a halovány gyanú az elf sajátos kisugárzását illetően, de túl sok gondolatot nem szentel ennek. Ha tudná, hogy valaki kéjszert itatott szeretőjével, talán még egy italra is meghívná.
Felhörpinti az elé gurított pálinkáspohár tartalmát, majd sokat sejtetően megállapodik tekintete Relaelen.*
-Nincs kedvem végignézni, ahogy feltakarítják a fickót. És a kérdéseik is untatnának. *Gondol itt persze az alighanem rövidesen betoppanó városőrökre.
Hamar az egyébként igen csak sokkos állapotban, a söntés mögött ácsorgó leány elé csap csap 200 aranyat
. Még el is tehet majd belőle.*-Két üveg vörösbort. Hmm? *A hóna alá csapja az üvegeket, s amennyiben nincs ellenvetés, a lépcső, na meg a szoba felé terelgeti az igen csak vidor elfet. Biccent harcostársa felé is; tartson velük, ha úgy tetszik.*
-Csak meg kell ünnepelni a visszatértünket. *Int az egyik borosüveggel az irányába.*
6071. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-01 19:17:18
Üzenet elküldve: 2025-07-01 19:17:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Új utakon//
-Igazán nagylelkű!
*Aprócska mosollyal fogadja a hosszúéletű szavait. Denjaar szavaira pedig csak kótyagosan legyint. Ugyan fogalma sincs mennyire gondolta komolyan amit mondott, vagy csak tréfálkozott Bredoccal, talán jobb is ha nem kalandozik el a fantáziája túlságosan. Hanem a bajkeverő vörös úgy látszik hogy nem ellenkezik a marcona legénynek, egyébként sem tűnik úgy, hogy nagyon jó bőrben lenne. Lehet nem is akarta megölni azt a szerencsétlent, fene tudja.*
-A francba, azt hiszem igazad van. Amonnan nem láttam jól.
*Rosszallóan csóválja a fejét, de legalább annak örül, hogy a másik nem kezdett el akadékoskodni vele, hogy egyébként is minek lábatlankodik itt az intézkedés közben?*
-Az már a múlt, barátom!
*Feleli aligha észrevehető vigyorral a szakálla alatt, majd kedvesen megveregeti a másik vállát.*
-Derék legény lettél, látom jó kezekben lesz ez a flótás. Nem tartóztatlak, tedd csak a dolgod.
*Csak egy pillantást vet a földön fekvőre, a gyilkost is megvizsgálja ha már odapofátlankodott okoskodni, de nem szól semmit, csak saját magának tárol el ezt-azt.*
-Még találkozunk! ~Talán hamarabb is, mint hinnéd.~
*Szól még oda a Graelnak, aztán nem is tartóztatja. Aztán meg, hát, igazán nem sok mindent tehet. A baj elül, a hullával meg biztos nem ő fog foglalkozni, van arra is valakinek egy embere akit nem Bredocnak hívnak. Úgyhogy visszaindul a párocskához, vagy inkább trióhoz ha lehet így mondani. Persze fogalma sincs mit beszéltek amazok amíg ő a pálinkától fűtött ködös ítélőképességével úgy gondolta, hogy szükség van rá, de azt látja hogy Denjaar szorosan magához öleli a kisasszonyát, s úgy sutyorognak egymás fülébe, hogy azt a Sellőházban is megirigyelné az ember. Aztán persze a hószín hölgy sem kerüli el a figyelmét, egész csinos, meg olyan értelmes tekintete is van. Átfut a fején néhány ocsmány gondolat de ezért aztán igazán kár lenne hibáztatni.*
-Na ez is megoldva, azt hiszem.
*Motyogja, miközben a pipáját igyekszik megtömni és meggyújtani.*
-Csak nem italról volt szó?
*Igazából fogalma sincs, csak úgy bedobja a közösbe. Meg sem várja a választ.*
-Helyes! 4 Pálinkát! *Le is számol 72-őt hamar.* Meg még egy Mézsört is kér magának, csak úgy elszopogatni 14ért.*
//Új utakon//
-Igazán nagylelkű!
*Aprócska mosollyal fogadja a hosszúéletű szavait. Denjaar szavaira pedig csak kótyagosan legyint. Ugyan fogalma sincs mennyire gondolta komolyan amit mondott, vagy csak tréfálkozott Bredoccal, talán jobb is ha nem kalandozik el a fantáziája túlságosan. Hanem a bajkeverő vörös úgy látszik hogy nem ellenkezik a marcona legénynek, egyébként sem tűnik úgy, hogy nagyon jó bőrben lenne. Lehet nem is akarta megölni azt a szerencsétlent, fene tudja.*
-A francba, azt hiszem igazad van. Amonnan nem láttam jól.
*Rosszallóan csóválja a fejét, de legalább annak örül, hogy a másik nem kezdett el akadékoskodni vele, hogy egyébként is minek lábatlankodik itt az intézkedés közben?*
-Az már a múlt, barátom!
*Feleli aligha észrevehető vigyorral a szakálla alatt, majd kedvesen megveregeti a másik vállát.*
-Derék legény lettél, látom jó kezekben lesz ez a flótás. Nem tartóztatlak, tedd csak a dolgod.
*Csak egy pillantást vet a földön fekvőre, a gyilkost is megvizsgálja ha már odapofátlankodott okoskodni, de nem szól semmit, csak saját magának tárol el ezt-azt.*
-Még találkozunk! ~Talán hamarabb is, mint hinnéd.~
*Szól még oda a Graelnak, aztán nem is tartóztatja. Aztán meg, hát, igazán nem sok mindent tehet. A baj elül, a hullával meg biztos nem ő fog foglalkozni, van arra is valakinek egy embere akit nem Bredocnak hívnak. Úgyhogy visszaindul a párocskához, vagy inkább trióhoz ha lehet így mondani. Persze fogalma sincs mit beszéltek amazok amíg ő a pálinkától fűtött ködös ítélőképességével úgy gondolta, hogy szükség van rá, de azt látja hogy Denjaar szorosan magához öleli a kisasszonyát, s úgy sutyorognak egymás fülébe, hogy azt a Sellőházban is megirigyelné az ember. Aztán persze a hószín hölgy sem kerüli el a figyelmét, egész csinos, meg olyan értelmes tekintete is van. Átfut a fején néhány ocsmány gondolat de ezért aztán igazán kár lenne hibáztatni.*
-Na ez is megoldva, azt hiszem.
*Motyogja, miközben a pipáját igyekszik megtömni és meggyújtani.*
-Csak nem italról volt szó?
*Igazából fogalma sincs, csak úgy bedobja a közösbe. Meg sem várja a választ.*
-Helyes! 4 Pálinkát! *Le is számol 72-őt hamar.*
Meg még egy Mézsört is kér magának, csak úgy elszopogatni 14ért.*
6070. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-01 18:16:11
Üzenet elküldve: 2025-07-01 18:16:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Mindig is szerette azzal feszíteni a húrt, hogy eleinte játssza az engedelmes, jó kislányt, majd az utolsó pillanatban tesz róla, hogy partnerének még egy kicsit várnia kelljen. Bár, azok a nagyurak, akikről Hamrein beszél, már volt, hogy megdorgálták érte, mert szerintük a gyönyör csak annak jár, aki fizet érte, de akkor is sokkalta élvezetesebb úgy játszani, hogy ő nem csak egy eszköz a férfiak vágyainak kielégítésére, hanem egy valódi társ az ágyban, akinek nem tilos ugyanúgy jól éreznie magát.*
- Híred van, hm? Milyen édes. *Búgja, s közben már ott áll a másikkal szemben, de unatkozni egyáltalán nem hagyja. Kezei őszinte kíváncsisággal járják körbe Hamrein testét, míg meg nem találja odalent a büszkeségét. Megjegyzést nem tesz rá, legfeljebb magában, de egyelőre nem hinné, hogy csalódni fog.
Míg a lány egyelőre kezeivel és finom csókokkal kényezteti vendégét, addig ő, ha akarja, egészen könnyedén megszabadíthatja Merlanát a vörös ruhácskájától, még segít is neki benne, mert a szoknya bár lágyan lengedezik rajta, most mégis túl szűknek érzi.*
- Nem fontos, hogy mire gondolok, csak az, hogy te mit mutatsz magadból. Ha még híred is van, biztos vagyok benne, hogy igenis különleges vagy. Kíváncsi vagyok rá. *Kuncogja, majd akár meztelen már, akár nem, dől is az ágyba, és játékosan húzza magával Hamreint is. Tovább kényezteti őt, de ha Hamrein úgy akarja, most már visszakaphatja az irányítást. Ha ez a vágya, akkor Merlana készségesen adja át magát neki és az élvezeteknek, miközben ő is mindent megtesz azért, hogy a férfi egyetlen porcikája se maradjon ki a jóból. Minden mozdulata egy kihívással ér fel, tudni akarja, hogy van-e valóban oka a hencegésre a nagyszájú félvérnek.*
*Mindig is szerette azzal feszíteni a húrt, hogy eleinte játssza az engedelmes, jó kislányt, majd az utolsó pillanatban tesz róla, hogy partnerének még egy kicsit várnia kelljen. Bár, azok a nagyurak, akikről Hamrein beszél, már volt, hogy megdorgálták érte, mert szerintük a gyönyör csak annak jár, aki fizet érte, de akkor is sokkalta élvezetesebb úgy játszani, hogy ő nem csak egy eszköz a férfiak vágyainak kielégítésére, hanem egy valódi társ az ágyban, akinek nem tilos ugyanúgy jól éreznie magát.*
- Híred van, hm? Milyen édes. *Búgja, s közben már ott áll a másikkal szemben, de unatkozni egyáltalán nem hagyja. Kezei őszinte kíváncsisággal járják körbe Hamrein testét, míg meg nem találja odalent a büszkeségét. Megjegyzést nem tesz rá, legfeljebb magában, de egyelőre nem hinné, hogy csalódni fog.
Míg a lány egyelőre kezeivel és finom csókokkal kényezteti vendégét, addig ő, ha akarja, egészen könnyedén megszabadíthatja Merlanát a vörös ruhácskájától, még segít is neki benne, mert a szoknya bár lágyan lengedezik rajta, most mégis túl szűknek érzi.*
- Nem fontos, hogy mire gondolok, csak az, hogy te mit mutatsz magadból. Ha még híred is van, biztos vagyok benne, hogy igenis különleges vagy. Kíváncsi vagyok rá. *Kuncogja, majd akár meztelen már, akár nem, dől is az ágyba, és játékosan húzza magával Hamreint is. Tovább kényezteti őt, de ha Hamrein úgy akarja, most már visszakaphatja az irányítást. Ha ez a vágya, akkor Merlana készségesen adja át magát neki és az élvezeteknek, miközben ő is mindent megtesz azért, hogy a férfi egyetlen porcikája se maradjon ki a jóból. Minden mozdulata egy kihívással ér fel, tudni akarja, hogy van-e valóban oka a hencegésre a nagyszájú félvérnek.*
6069. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-01 09:44:54
Üzenet elküldve: 2025-07-01 09:44:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Lám a vöröst lassacskán elviszik szépen nyugodtan, de ki fog foglalkozni a torkából vért eregető kalózzal? Jó lenne, ha feltakarítanák végre, s remélhetőleg nem hagyják itt, hogy kerülgetni kelljen. Bár az is jó volna, ha kiszolgálnák, mert kezdi frusztrálni, hogy nem jut italhoz. Gondolatai talán utat törnek, s megindul az egyik férfi az asztaltól, ahová egészen sűrűn pislatgat. Szerencsére nem hozzá, fel is sóhajt, hogy a gondolatának nincsen teremtő ereje. Pedig, mintha Tian azt mondta volna. Nem hisz ebben, de azért az igen kellemes meglepetés volna, ha a nő észrevenné, hogy érte eped. Az tényleg nem volna ellenére. Újra felé tekint, de amaz már igen közel került az ottmaradt nagyemberhez. Benne nem sejlik fel, hogy milyen jó lenne élvezni azt az erős markot a saját hátsóján. Sokkal inkább a lágy kezeket szeretné rajta. Ábrándozásából hirtelen felébreszti a mélyebb bariton, teste finoman mozdul, hogy büszkén kihúzza magát. Mintha a szeme is egy nagyobbat csillanna. Tudja, hogy róla beszél, Relael válasza előtt pedig hevesebben kezd verni a szíve. Hátra sepri szőke tincseit, egy sokatmondó mosollyal az ajkán. De azok újra egymásnak sustorognak, remélhetőleg azt beszélik meg, hogy most akkor az elf távozik mert, Nelirához húz a szíve. Vagy a vágya. Neki mindegy, csak jöjjön. De ehelyett egy félhangos meghívót kap, amire nem tud nemet mondani. Mosolya szélesedik, s éhséggel a szemében indul meg a páros felé, hátra hagyva a söntést, ahol amúgysem szolgálják még ki.*
- Hogyan tudnék erre nemet mondani?
*Azt nem bánja, hogy az imént látta, hogy egymásban is örömüket lelnék, hiszen teljesült az akarata. Egy mellékszereplő pedig aligha akadályozza abban, hogy letegyen képzetei megvalósításáról. Egy kóbor sötét tincset simít el a hosszúéletű válláról, mintha csak rossz helyen volna, mert érezni akarja azt a forró bőrfelületet, amit úgy próbál hűteni. Nem szokása zavartatni magát, viszont hamar elveszi ujjbegyét, majd újra szóra nyílik ajka.*
- Pont egy italra vágytam. Kezdtem azt hinni, hogy ma nem lesz szerencsém. *Persze nem feltétlen az italra gondol, látható ez a pillantásából is.*
*Lám a vöröst lassacskán elviszik szépen nyugodtan, de ki fog foglalkozni a torkából vért eregető kalózzal? Jó lenne, ha feltakarítanák végre, s remélhetőleg nem hagyják itt, hogy kerülgetni kelljen. Bár az is jó volna, ha kiszolgálnák, mert kezdi frusztrálni, hogy nem jut italhoz. Gondolatai talán utat törnek, s megindul az egyik férfi az asztaltól, ahová egészen sűrűn pislatgat. Szerencsére nem hozzá, fel is sóhajt, hogy a gondolatának nincsen teremtő ereje. Pedig, mintha Tian azt mondta volna. Nem hisz ebben, de azért az igen kellemes meglepetés volna, ha a nő észrevenné, hogy érte eped. Az tényleg nem volna ellenére. Újra felé tekint, de amaz már igen közel került az ottmaradt nagyemberhez. Benne nem sejlik fel, hogy milyen jó lenne élvezni azt az erős markot a saját hátsóján. Sokkal inkább a lágy kezeket szeretné rajta. Ábrándozásából hirtelen felébreszti a mélyebb bariton, teste finoman mozdul, hogy büszkén kihúzza magát. Mintha a szeme is egy nagyobbat csillanna. Tudja, hogy róla beszél, Relael válasza előtt pedig hevesebben kezd verni a szíve. Hátra sepri szőke tincseit, egy sokatmondó mosollyal az ajkán. De azok újra egymásnak sustorognak, remélhetőleg azt beszélik meg, hogy most akkor az elf távozik mert, Nelirához húz a szíve. Vagy a vágya. Neki mindegy, csak jöjjön. De ehelyett egy félhangos meghívót kap, amire nem tud nemet mondani. Mosolya szélesedik, s éhséggel a szemében indul meg a páros felé, hátra hagyva a söntést, ahol amúgysem szolgálják még ki.*
- Hogyan tudnék erre nemet mondani?
*Azt nem bánja, hogy az imént látta, hogy egymásban is örömüket lelnék, hiszen teljesült az akarata. Egy mellékszereplő pedig aligha akadályozza abban, hogy letegyen képzetei megvalósításáról. Egy kóbor sötét tincset simít el a hosszúéletű válláról, mintha csak rossz helyen volna, mert érezni akarja azt a forró bőrfelületet, amit úgy próbál hűteni. Nem szokása zavartatni magát, viszont hamar elveszi ujjbegyét, majd újra szóra nyílik ajka.*
- Pont egy italra vágytam. Kezdtem azt hinni, hogy ma nem lesz szerencsém. *Persze nem feltétlen az italra gondol, látható ez a pillantásából is.*
6068. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-07-01 07:01:43
Üzenet elküldve: 2025-07-01 07:01:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Nyílt//
*Tény, hogy Grael soha nem a hidegvéréről volt híres, és ez most is megmutatkozik. Sűrű káromkodások közepette taszítja a falhoz a veszélyes férfit, hogy ártalmatlanítsa, még mielőtt újabb meggondolatlanságot művelne, majd még halálbüntetéssel is megfenyegeti. Nem a másik halála idegesíti így fel. Nem ismeri a háttértörténetet, de a Pegazus közepén megölni valakit olyan, mintha az elkövetőből hiányozna mindenfajta józan ész. Előre kitervelt szándékossággal ekkora baromságot nem csinál senki, pont ezért nevezi marhának a másikat, és szembesíti azonnal tettének lehetséges következményeiről, de, hogy valójában mi lesz szerencsétlen sorsa, arról úgysem ő, hanem Arthenior bírái döntenek majd.
Néhány szót áldoz még a földön fekvőre is, bár sok jót nem remél. Felhívására egy hozzá hasonló, megtermett férfi lép oda hozzá, akit a pillanat hevében elsőre fel sem ismer.*
- Ezt a szart már nehéz bármivel tetézni *reagál csupán ennyit az intézkedését érő kritikára, majd még egyszer az áldozatra pillant, de ahogy elnézi, egy bájital ehhez már kevés lesz.*
- Azt hiszem, hogy rajta már csak Eeyr papja segíthetne, de lehet, hogy már az is túl késő. *Ez sajnos a fegyvereit közben készségesen átnyújtó Aginnak is rossz hír, mert ha lenne itt valaki, aki meg tudná vagy tudta volna menteni a kampókezű életét, az minden bizonnyal az ő büntetésén is enyhíthetett volna, és örök hálával tartozhatna a megmentőnek, de nem úgy néz ki, hogy ez meg fog történni.
Nem áll a férfi útjába, ha mégis meg akarja próbálni felhasználni azt a löttyöt, és így második pillantásra már meg is ismeri őt. Hát hogy ne ismerné?*
- Bredoc Droyn parancsnok, micsoda meglepetés! *Egy alig látható vigyor húzódik az arcára. Tudja, hogy már csak volt parancsnok, de a megszokás vezérli a megszólítás közben.*
- Úgy látom, mindketten elkéstünk, ez ma egy ilyen nap, de jó látni, hogy még most is ott vagy, ahol felüti a fejét a baj. *Az asztal felé már nem is néz, ahonnan Bredoc érkezett, pedig akkor az egyik után a másik volt parancsnokot is felfedezhetné, ölében már a helyzettől korábban drámaian megijedő nőszeméllyel. Pedig érdekes látvány volna.*
- Ha most megbocsájtasz, meg kell neki mutatnom az új lakhelyét *szól még Bredochoz, majd fordul ismét Aginhoz, akit továbbra is szorosan tart.* Indulás! *parancsolja, majd, ha senki nem áll az útjába, és foglya sem ellenkezik, akkor a karját megragadva elkezdi kivezetni őt a fogadóból. A szar eltüntetése szintén nem az ő dolga, legfeljebb majd jelenti azt is, hogy a Pegazus egy kis takarításra szorul.*
//Nyílt//
*Tény, hogy Grael soha nem a hidegvéréről volt híres, és ez most is megmutatkozik. Sűrű káromkodások közepette taszítja a falhoz a veszélyes férfit, hogy ártalmatlanítsa, még mielőtt újabb meggondolatlanságot művelne, majd még halálbüntetéssel is megfenyegeti. Nem a másik halála idegesíti így fel. Nem ismeri a háttértörténetet, de a Pegazus közepén megölni valakit olyan, mintha az elkövetőből hiányozna mindenfajta józan ész. Előre kitervelt szándékossággal ekkora baromságot nem csinál senki, pont ezért nevezi marhának a másikat, és szembesíti azonnal tettének lehetséges következményeiről, de, hogy valójában mi lesz szerencsétlen sorsa, arról úgysem ő, hanem Arthenior bírái döntenek majd.
Néhány szót áldoz még a földön fekvőre is, bár sok jót nem remél. Felhívására egy hozzá hasonló, megtermett férfi lép oda hozzá, akit a pillanat hevében elsőre fel sem ismer.*
- Ezt a szart már nehéz bármivel tetézni *reagál csupán ennyit az intézkedését érő kritikára, majd még egyszer az áldozatra pillant, de ahogy elnézi, egy bájital ehhez már kevés lesz.*
- Azt hiszem, hogy rajta már csak Eeyr papja segíthetne, de lehet, hogy már az is túl késő. *Ez sajnos a fegyvereit közben készségesen átnyújtó Aginnak is rossz hír, mert ha lenne itt valaki, aki meg tudná vagy tudta volna menteni a kampókezű életét, az minden bizonnyal az ő büntetésén is enyhíthetett volna, és örök hálával tartozhatna a megmentőnek, de nem úgy néz ki, hogy ez meg fog történni.
Nem áll a férfi útjába, ha mégis meg akarja próbálni felhasználni azt a löttyöt, és így második pillantásra már meg is ismeri őt. Hát hogy ne ismerné?*
- Bredoc Droyn parancsnok, micsoda meglepetés! *Egy alig látható vigyor húzódik az arcára. Tudja, hogy már csak volt parancsnok, de a megszokás vezérli a megszólítás közben.*
- Úgy látom, mindketten elkéstünk, ez ma egy ilyen nap, de jó látni, hogy még most is ott vagy, ahol felüti a fejét a baj. *Az asztal felé már nem is néz, ahonnan Bredoc érkezett, pedig akkor az egyik után a másik volt parancsnokot is felfedezhetné, ölében már a helyzettől korábban drámaian megijedő nőszeméllyel. Pedig érdekes látvány volna.*
- Ha most megbocsájtasz, meg kell neki mutatnom az új lakhelyét *szól még Bredochoz, majd fordul ismét Aginhoz, akit továbbra is szorosan tart.* Indulás! *parancsolja, majd, ha senki nem áll az útjába, és foglya sem ellenkezik, akkor a karját megragadva elkezdi kivezetni őt a fogadóból. A szar eltüntetése szintén nem az ő dolga, legfeljebb majd jelenti azt is, hogy a Pegazus egy kis takarításra szorul.*
6067. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 23:46:37
Üzenet elküldve: 2025-06-30 23:46:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
//Kicsit szemtől szemben… vagy majdnem//
*Relael igyekszik kerülni tekintetével a véres jelenetet és Agin megadását. Egyfelől nem kedves látvány számára, akkor sem ha utóbbi időben egyre több ilyenben van része, másfelől egy valamit nagyon jól tud. Itt nincs hatalma. Jelenleg Aginon egy valaki tud segíteni, az pedig Agin maga. Ha elég együttműködő és meggyőző, akkor életben hagyhatják, azzal pedig már az elf is tud dolgozni. Hegyes füleivel azért figyelemmel kíséri a történteket, s örömmel nyugtázza, hogy további erőszaknak nem tapasztalja semmi jelét, mely az első bölcs döntés a vöröske részéről.
Örömmel áll Bredoc és Denjaar közé, közben nem állhatja meg, hogy szemügyre vegye magának a két férfit. Hatással vannak rá, így ketten együtt egészen másféle ötleteket ébresztenek fel benne.*
- Droyn úr, kérem!
*Tetetett sértettséggel kap szívéhez. Kiszáradt ajkait benedvesíti, s igyekszik a szavakra összpontosítani, nem pedig az előtte felsejlő jeleneten, amiben mind a két férfi fölötte támaszkodik verejtékező testtel.*
- Kegyesen elnézem eme pimasz megjegyzéstt a jóképűségére való tekintettel.
*Egy leheletnyit bánja csupán Bredoc távozását, hiszen örömmel képzelgett volna még. Eddig fel sem tűnt különösebben számára Bredoc megkapósága, s felidézi magában az alkalmat, amikor volt szerencséje a férfit öltözet nélkül látni.
Persze Denjaarnál gyönyörűbb férfit aligha tudna elképzelni, emellett másként is különleges számára, bár ezt szavakkal aligha tudná megfogalmazni. Azt mindenesetre érzi, hogy Krultos az ő naprendszerének csillaga, ami felé menthetetlenül gravitál.*
- Mit jelentsen mégis ez, drága Parancsnokom?
*Kérdezi szórakozottan, és a reakciókból ítélve úgy érzi esett róla szó korábban. Ezt a feltételezését nem firtatja egyelőre, jobban leköti a meglepettség, hogy Denjaar magához vonja. Mindezidáig megtartották az egy lépés távolságot nyilvános helyeken, annak ellenére is, hogy nyilvánvaló volt mindenki számára viszonyuk. Egyáltalán nincs ellenére az új felállás, különösen tekintettel furcsa állapotára. Pillanatokon belül fel is hevül egyébként is forró vére, melyet kipirult orcája is elárul. Mielőtt jó alaposan szemügyre vennék Nelirát, Relael lábujjhegyen bibiskedve hajol közelebb Denjaar füléhez, egyik kezével állkapcsánál megtartva arcát, hogy zavartalanul kézbesíthesse üzenetét. Forró suttogással a következő hangzik el.*
- Azt akarom, hogy úgy megbassz, hogy a nevemet is elfelejtsem.
*Rövid kuncogást követően némileg eltávolodik, és kíváncsi zöldjeivel hasonló alapossággal veszi szemügyre Nelirát, ahogy amaz vele is tette. Korábbi aggasztó ötletei elpárolognak, s bizonyossá válik számára, hogy a vonzó idegen kedvtelve legelteti rajta tekintetét, mely egyáltalán nincs ellenére. Éhes pillantása közben nyelvével benedvesíti mosolyra hajló ajkait.*
- Ó, hogyne!
*Feleli emelkedett hangon, hogy válasza eljuthasson Nelirához.*
- Az.
*Feleli komolyabban, s ezúttal fojtott hangon, hogy eme információ közöttük maradhasson.*
- Az istenek legyenek kegyesek vele!
*Motyogja még orra alatt, s ezzel elhessenti a komoly témát, mert egészen más erős késztetés uralkodik el elméjén.*
- Szívesen meghívnám egy italra a gyönyörű idegent, amennyiben kedve van csatlakozni hozzánk.
*Kérdését egyértelműen Nelirához intézi, miközben kézfejével igyekszik csillapítani hőérzetét. Szíve is veszettül hevesen ver, de ennyi szépséges ember társaságában nem is csodálkozik ezen.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 23:48:02
//Kicsit szemtől szemben… vagy majdnem//
*Relael igyekszik kerülni tekintetével a véres jelenetet és Agin megadását. Egyfelől nem kedves látvány számára, akkor sem ha utóbbi időben egyre több ilyenben van része, másfelől egy valamit nagyon jól tud. Itt nincs hatalma. Jelenleg Aginon egy valaki tud segíteni, az pedig Agin maga. Ha elég együttműködő és meggyőző, akkor életben hagyhatják, azzal pedig már az elf is tud dolgozni. Hegyes füleivel azért figyelemmel kíséri a történteket, s örömmel nyugtázza, hogy további erőszaknak nem tapasztalja semmi jelét, mely az első bölcs döntés a vöröske részéről.
Örömmel áll Bredoc és Denjaar közé, közben nem állhatja meg, hogy szemügyre vegye magának a két férfit. Hatással vannak rá, így ketten együtt egészen másféle ötleteket ébresztenek fel benne.*
- Droyn úr, kérem!
*Tetetett sértettséggel kap szívéhez. Kiszáradt ajkait benedvesíti, s igyekszik a szavakra összpontosítani, nem pedig az előtte felsejlő jeleneten, amiben mind a két férfi fölötte támaszkodik verejtékező testtel.*
- Kegyesen elnézem eme pimasz megjegyzéstt a jóképűségére való tekintettel.
*Egy leheletnyit bánja csupán Bredoc távozását, hiszen örömmel képzelgett volna még. Eddig fel sem tűnt különösebben számára Bredoc megkapósága, s felidézi magában az alkalmat, amikor volt szerencséje a férfit öltözet nélkül látni.
Persze Denjaarnál gyönyörűbb férfit aligha tudna elképzelni, emellett másként is különleges számára, bár ezt szavakkal aligha tudná megfogalmazni. Azt mindenesetre érzi, hogy Krultos az ő naprendszerének csillaga, ami felé menthetetlenül gravitál.*
- Mit jelentsen mégis ez, drága Parancsnokom?
*Kérdezi szórakozottan, és a reakciókból ítélve úgy érzi esett róla szó korábban. Ezt a feltételezését nem firtatja egyelőre, jobban leköti a meglepettség, hogy Denjaar magához vonja. Mindezidáig megtartották az egy lépés távolságot nyilvános helyeken, annak ellenére is, hogy nyilvánvaló volt mindenki számára viszonyuk. Egyáltalán nincs ellenére az új felállás, különösen tekintettel furcsa állapotára. Pillanatokon belül fel is hevül egyébként is forró vére, melyet kipirult orcája is elárul. Mielőtt jó alaposan szemügyre vennék Nelirát, Relael lábujjhegyen bibiskedve hajol közelebb Denjaar füléhez, egyik kezével állkapcsánál megtartva arcát, hogy zavartalanul kézbesíthesse üzenetét. Forró suttogással a következő hangzik el.*
- Azt akarom, hogy úgy megbassz, hogy a nevemet is elfelejtsem.
*Rövid kuncogást követően némileg eltávolodik, és kíváncsi zöldjeivel hasonló alapossággal veszi szemügyre Nelirát, ahogy amaz vele is tette. Korábbi aggasztó ötletei elpárolognak, s bizonyossá válik számára, hogy a vonzó idegen kedvtelve legelteti rajta tekintetét, mely egyáltalán nincs ellenére. Éhes pillantása közben nyelvével benedvesíti mosolyra hajló ajkait.*
- Ó, hogyne!
*Feleli emelkedett hangon, hogy válasza eljuthasson Nelirához.*
- Az.
*Feleli komolyabban, s ezúttal fojtott hangon, hogy eme információ közöttük maradhasson.*
- Az istenek legyenek kegyesek vele!
*Motyogja még orra alatt, s ezzel elhessenti a komoly témát, mert egészen más erős késztetés uralkodik el elméjén.*
- Szívesen meghívnám egy italra a gyönyörű idegent, amennyiben kedve van csatlakozni hozzánk.
*Kérdését egyértelműen Nelirához intézi, miközben kézfejével igyekszik csillapítani hőérzetét. Szíve is veszettül hevesen ver, de ennyi szépséges ember társaságában nem is csodálkozik ezen.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 23:48:02
6066. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 23:04:11
Üzenet elküldve: 2025-06-30 23:04:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Meglepődik a látottakon. Nem gondolta, hogy előkerülnek a pengék, azt pedig végképp nem, hogy a tengerészkülsejű férfiember pillanatokkal később holtan rogy össze.*
-Azt hiszem, jövök ötven arannyal. Egen. *Biccent lassan. Komoran nézi a jelenetbe betoppanó városőrt, aki mindjárt intézkedésbe kezd. Bredoc egyértelmű jelzésére követi az egykori parancsnok tekintetét; az ismerős női alak felbukkanására pedig már elgondolkodik, nem-e kevertek valamit valamelyik italába.*
-Csőstül jön a baj. *Jegyzi még meg Bredocnak, de persze tréfál. Szigorú ábrázatára ugyan nem ül ki, de megnyugtató látnia Relaelt. Az már nyugtalanítóbb, hogy a nemeslány felbukkanásának okán jut eszébe, honnan is ismerős a vörös kobakú ifjonc. Hisz Relael embere!
Az elf bölcsen ellép a tett helyszínéről. Ha nem ismerné, bizonyosan azt gondolná, hogy a lány a két megtermett, marcona férfi között keres csupán menedéket a fogadótérben történt borzalmak okán. Talán egy külső szemlélőnek úgy is tűnhet. Ő egészen másképp ismeri viszont a hosszúéletűt.
Relael a viszontlátás örömét sajátosan fejezi ki, ő is csak felhümment először válasz gyanánt.*
-Túl sok véletlen egybeesés ez túl rövid időn belül. *Szólal meg morózusan. Reflexszerűen karolja át az elf karcsú derekát és húzza magához közelebb. Nem holmi birtoklási vágy vezérli; egyrészt megfelelő alkohol munkálkodik már vérében, másrészt valóban jólesik neki a viszontlátás, még ha természetesen ezt nem is teszi szóvá.
Bredoc közben munkálkodásba kezd. Talán a parancsnoki reflexek, talán valóban segédkezni akar a városőr legénynek. Végtére is, mindegy.*
-Ha soká elmaradsz, kimaradsz a jóból. *Szól még Bredoc után, s még egy kaján-cinkos félmosoly is kibukkan a sűrű szakáll alól. Megtanulta már, hogy a keleti népek nem feltétlen szeretnek osztozkodni, de ő már csak ilyen szívélyes.
Ami a fogadótérben kibontakozó jelenetet illeti: nem gondolja, hogy neki itt bármit is tennie kellene. Azt a megállapítását sem teszi szóvá cimborájának, hogy véleménye szerint annak is több haszna lenne, ha a hátsó udvarban termő virágokat locsolná meg a felkínált bájitallal.
Nem rest végigpillantani helyette Relaelen, s ezúttal a lány tekintetét követi. Egy mutatós, szőke emberleány méricskéli szeretőjét, a hegyesfülű pedig viszonozza a pillantást. Itt már nem tudja megállni, hogy halkan fel ne göcögjön.*
-Tetszik? *kérdi az elf nemestől. Nem tompít hangján, amit minden bizonnyal a néhány lépésre álló szőkeség is jól hall. Magának sem tudná azt hazudni, hogy nem csiklandozza fantáziáját az aprócska közjáték, de tudja, hogy talán égetőbb tényezők is akadnak ennél.*
-Az embered, igaz? Ti aztán nem unatkoztok. *Természetesen az elf hegyes fülébe suttog. Hangjában nincs ítélkezés sem megvetés, egyszerűen csak érdeklődik. Érdes keze közben merő kedvtelésből vándorol lejjebb Relael derekáról. Majdnem biztos benne, hogy a nemesnek valami terve van itt és a tengerész torka sem a véletlenek folytán vágatott el.*
*Meglepődik a látottakon. Nem gondolta, hogy előkerülnek a pengék, azt pedig végképp nem, hogy a tengerészkülsejű férfiember pillanatokkal később holtan rogy össze.*
-Azt hiszem, jövök ötven arannyal. Egen. *Biccent lassan. Komoran nézi a jelenetbe betoppanó városőrt, aki mindjárt intézkedésbe kezd. Bredoc egyértelmű jelzésére követi az egykori parancsnok tekintetét; az ismerős női alak felbukkanására pedig már elgondolkodik, nem-e kevertek valamit valamelyik italába.*
-Csőstül jön a baj. *Jegyzi még meg Bredocnak, de persze tréfál. Szigorú ábrázatára ugyan nem ül ki, de megnyugtató látnia Relaelt. Az már nyugtalanítóbb, hogy a nemeslány felbukkanásának okán jut eszébe, honnan is ismerős a vörös kobakú ifjonc. Hisz Relael embere!
Az elf bölcsen ellép a tett helyszínéről. Ha nem ismerné, bizonyosan azt gondolná, hogy a lány a két megtermett, marcona férfi között keres csupán menedéket a fogadótérben történt borzalmak okán. Talán egy külső szemlélőnek úgy is tűnhet. Ő egészen másképp ismeri viszont a hosszúéletűt.
Relael a viszontlátás örömét sajátosan fejezi ki, ő is csak felhümment először válasz gyanánt.*
-Túl sok véletlen egybeesés ez túl rövid időn belül. *Szólal meg morózusan. Reflexszerűen karolja át az elf karcsú derekát és húzza magához közelebb. Nem holmi birtoklási vágy vezérli; egyrészt megfelelő alkohol munkálkodik már vérében, másrészt valóban jólesik neki a viszontlátás, még ha természetesen ezt nem is teszi szóvá.
Bredoc közben munkálkodásba kezd. Talán a parancsnoki reflexek, talán valóban segédkezni akar a városőr legénynek. Végtére is, mindegy.*
-Ha soká elmaradsz, kimaradsz a jóból. *Szól még Bredoc után, s még egy kaján-cinkos félmosoly is kibukkan a sűrű szakáll alól. Megtanulta már, hogy a keleti népek nem feltétlen szeretnek osztozkodni, de ő már csak ilyen szívélyes.
Ami a fogadótérben kibontakozó jelenetet illeti: nem gondolja, hogy neki itt bármit is tennie kellene. Azt a megállapítását sem teszi szóvá cimborájának, hogy véleménye szerint annak is több haszna lenne, ha a hátsó udvarban termő virágokat locsolná meg a felkínált bájitallal.
Nem rest végigpillantani helyette Relaelen, s ezúttal a lány tekintetét követi. Egy mutatós, szőke emberleány méricskéli szeretőjét, a hegyesfülű pedig viszonozza a pillantást. Itt már nem tudja megállni, hogy halkan fel ne göcögjön.*
-Tetszik? *kérdi az elf nemestől. Nem tompít hangján, amit minden bizonnyal a néhány lépésre álló szőkeség is jól hall. Magának sem tudná azt hazudni, hogy nem csiklandozza fantáziáját az aprócska közjáték, de tudja, hogy talán égetőbb tényezők is akadnak ennél.*
-Az embered, igaz? Ti aztán nem unatkoztok. *Természetesen az elf hegyes fülébe suttog. Hangjában nincs ítélkezés sem megvetés, egyszerűen csak érdeklődik. Érdes keze közben merő kedvtelésből vándorol lejjebb Relael derekáról. Majdnem biztos benne, hogy a nemesnek valami terve van itt és a tengerész torka sem a véletlenek folytán vágatott el.*
6065. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:49:14
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:49:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Nyílt//
* Gondolkozni sincs ideje, a városőr máris a falhoz taszítja. Nem ellenkezik. Egyáltalán nem tervez több életet kioltani. Az ő célpontja egyedül a félszemű volt. És ő most halott. A városőr szidására semmit sem válaszol. Hiába beszélne. Tudja, hogy néz ki a helyzet. Most ölt meg mindenki szeme láttára egy embert. Nem meglepő, hogy mindenki fel van háborodva. Hiába, ez nem a kikötő. Ott nem csapnak ekkora hűhót egy gyilkosság miatt.
Relael felé néz. Az elf máris férfiak társaságában van. Egyáltalán nem aggódik miatta. Biztos benne, hogy a nő mindent meg fog tenni, hogy kihúzza őt a slamasztikából. Itt egyelőre nem sok mindent tehet, ezt megérti. De lehet, hogy titokban máris az ő megmentését szervezi. Elvégre hozzá tartozik. Teljesen megbízik Relaelben. *
- Rendben. * Válaszolja a városőrnek. *
* Nem tervez rontani az amúgy sem fényes helyzetén. Engedelmeskedik, és lassú mozdulatokkal leakassza az oldaláról a két rövidkardját. Átnyújtja azokat a férfinak. Korábbi asztalánál megpillantja a levesét, benne az aranykanalával. Nem hiszi, hogy megengednék neki, hogy befejezze azt. *
//Nyílt//
* Gondolkozni sincs ideje, a városőr máris a falhoz taszítja. Nem ellenkezik. Egyáltalán nem tervez több életet kioltani. Az ő célpontja egyedül a félszemű volt. És ő most halott. A városőr szidására semmit sem válaszol. Hiába beszélne. Tudja, hogy néz ki a helyzet. Most ölt meg mindenki szeme láttára egy embert. Nem meglepő, hogy mindenki fel van háborodva. Hiába, ez nem a kikötő. Ott nem csapnak ekkora hűhót egy gyilkosság miatt.
Relael felé néz. Az elf máris férfiak társaságában van. Egyáltalán nem aggódik miatta. Biztos benne, hogy a nő mindent meg fog tenni, hogy kihúzza őt a slamasztikából. Itt egyelőre nem sok mindent tehet, ezt megérti. De lehet, hogy titokban máris az ő megmentését szervezi. Elvégre hozzá tartozik. Teljesen megbízik Relaelben. *
- Rendben. * Válaszolja a városőrnek. *
* Nem tervez rontani az amúgy sem fényes helyzetén. Engedelmeskedik, és lassú mozdulatokkal leakassza az oldaláról a két rövidkardját. Átnyújtja azokat a férfinak. Korábbi asztalánál megpillantja a levesét, benne az aranykanalával. Nem hiszi, hogy megengednék neki, hogy befejezze azt. *
6064. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:08:57
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:08:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A káosz, szeme láttára kezd el elfajulni. Mint egy rossz, beltenyészetes, vidéki, ork falucska. Amivel a gyerekeket szoktak riogatni a tábortűz mellett. A nők sikongatnak, már amelyik. A hősnek magukat vélő városőrök meg jócskán elkésve érkeznek. Legalább is ahhoz, hogy a torok vágást megelőzzék. Ez számára kifejezetten nem jó hír, főleg terveit nézve. Ha ilyen gyorsan ér ki minden egyes nagyobb balhéhoz az őrség. Akkor bizony át kell gondolnia tevékenységét a városban de kurva sürgősen.
Az hagyján, de még nyugodtan végig se nézheti az egészet, mert egy félvér korcs ütközik belé. Gyorsan végig tapogatva magát, nem e tűnt el bármije csak szúrós szemmel követi amazt. Megtanulta nem rég, hogy ha valaki után nyúl, bizony pofon vághatják hamar és váratlanul. Úgy szalad felfelé a félvér, mintha egy angyalt látott volna. Mit is érdekli őt.
A vöröske, aki olyan nagy szájjal állította, hogy kidobó, csak részben mondott igazat. Mert az általa kidobott alakokat ezek szerint koporsóval együtt kell majd az ablakon kihajítani. Sebaj, a fél igazság is legalább félig igaz. Enyhén gúnyos elgrimaszolt fejjel nézi csupán az akciót. Száján röviden fel is sziszeg, amint a penge torkot ér.*
~ Na ennek is csak a pofája volt a nagy. Vágott torokkal nehéz baszni koma. ~
*Gondolja magában. Mert hát a szakállas "úriember". Oly nagy hanggal kérte őt, csupán néhány perccel ezelőtt arra, hogy ne hagyjon tátongó lyukat Merlana lába között. Na nem mintha már nem lenne amúgy is az.
Agin összeomlását már végig se nézi. A dráma egyáltalán nem izgatja. Jobbnak látja, társához hűen lelécelni a tetthelyről mihamarabb. Mert biza a törpét látta távozni az ajtón. Szegény, a fináléról bizony lemaradt.
Megrázza rosszallóan a fejét, legszívesebben felemelt kézzel tapsolna a műsoros vacsorához. De kétli sok embernek megmaradt a gusztusa. Bár elnézve a tömeget. Nagyon sokan ámulattal nézték a kivégzést. Ez is csak jobban szítja benne az emberek utáni megvetését. Ezekben biza, a barbárságon kívül mást nem igazán lát. Na nem mintha, ő egy igazi nemes elf lenne. De a különbséget ő tisztán érzi.
Megindul hát kifele, ám egy pillanatra hőköl meg csupán, mert azt hiszi szeme káprázik mikor megpillantja a fehér hajtincseket. Már majdnem kezdte azt hinni Rine jött be a fogadóba. Az hiányzik még, hogy szegény ezt a vérfürdőt nézze végig. Felocsúdva a meglepettségből. Csak jól megnézi magának a nőt. Igazán szemrevaló lányka, meg kell hagynia. Csak ennek is az a baja, hogy nem hegyes a füle.
Viszont az a másik, aki úgy vonaglik ahhoz a két vén kecskéhez a másik asztalhoz. Na azt képtelen nem megbámulni. Mintha csak a sellő egyik ajtajából lépett volna ki a nő. Annyi látszik szegényen csupán, hogy úgy néz ki mint aki kikötőig ment el volna meg vissza.
Végül csak egy mély levegőt vesz, kirázza fejéből a csalfa gondolatokat, amik most benne felébredtek.*
~ Jobb ha inkább visszamegyek Rinéhez. ~
*Szépen elhaladva a tömeg között, végül ő maga is távozóra fogja. Ezt a mocskot meg takarítsa fel azt akinek hat anyja van.*
*A káosz, szeme láttára kezd el elfajulni. Mint egy rossz, beltenyészetes, vidéki, ork falucska. Amivel a gyerekeket szoktak riogatni a tábortűz mellett. A nők sikongatnak, már amelyik. A hősnek magukat vélő városőrök meg jócskán elkésve érkeznek. Legalább is ahhoz, hogy a torok vágást megelőzzék. Ez számára kifejezetten nem jó hír, főleg terveit nézve. Ha ilyen gyorsan ér ki minden egyes nagyobb balhéhoz az őrség. Akkor bizony át kell gondolnia tevékenységét a városban de kurva sürgősen.
Az hagyján, de még nyugodtan végig se nézheti az egészet, mert egy félvér korcs ütközik belé. Gyorsan végig tapogatva magát, nem e tűnt el bármije csak szúrós szemmel követi amazt. Megtanulta nem rég, hogy ha valaki után nyúl, bizony pofon vághatják hamar és váratlanul. Úgy szalad felfelé a félvér, mintha egy angyalt látott volna. Mit is érdekli őt.
A vöröske, aki olyan nagy szájjal állította, hogy kidobó, csak részben mondott igazat. Mert az általa kidobott alakokat ezek szerint koporsóval együtt kell majd az ablakon kihajítani. Sebaj, a fél igazság is legalább félig igaz. Enyhén gúnyos elgrimaszolt fejjel nézi csupán az akciót. Száján röviden fel is sziszeg, amint a penge torkot ér.*
~ Na ennek is csak a pofája volt a nagy. Vágott torokkal nehéz baszni koma. ~
*Gondolja magában. Mert hát a szakállas "úriember". Oly nagy hanggal kérte őt, csupán néhány perccel ezelőtt arra, hogy ne hagyjon tátongó lyukat Merlana lába között. Na nem mintha már nem lenne amúgy is az.
Agin összeomlását már végig se nézi. A dráma egyáltalán nem izgatja. Jobbnak látja, társához hűen lelécelni a tetthelyről mihamarabb. Mert biza a törpét látta távozni az ajtón. Szegény, a fináléról bizony lemaradt.
Megrázza rosszallóan a fejét, legszívesebben felemelt kézzel tapsolna a műsoros vacsorához. De kétli sok embernek megmaradt a gusztusa. Bár elnézve a tömeget. Nagyon sokan ámulattal nézték a kivégzést. Ez is csak jobban szítja benne az emberek utáni megvetését. Ezekben biza, a barbárságon kívül mást nem igazán lát. Na nem mintha, ő egy igazi nemes elf lenne. De a különbséget ő tisztán érzi.
Megindul hát kifele, ám egy pillanatra hőköl meg csupán, mert azt hiszi szeme káprázik mikor megpillantja a fehér hajtincseket. Már majdnem kezdte azt hinni Rine jött be a fogadóba. Az hiányzik még, hogy szegény ezt a vérfürdőt nézze végig. Felocsúdva a meglepettségből. Csak jól megnézi magának a nőt. Igazán szemrevaló lányka, meg kell hagynia. Csak ennek is az a baja, hogy nem hegyes a füle.
Viszont az a másik, aki úgy vonaglik ahhoz a két vén kecskéhez a másik asztalhoz. Na azt képtelen nem megbámulni. Mintha csak a sellő egyik ajtajából lépett volna ki a nő. Annyi látszik szegényen csupán, hogy úgy néz ki mint aki kikötőig ment el volna meg vissza.
Végül csak egy mély levegőt vesz, kirázza fejéből a csalfa gondolatokat, amik most benne felébredtek.*
~ Jobb ha inkább visszamegyek Rinéhez. ~
*Szépen elhaladva a tömeg között, végül ő maga is távozóra fogja. Ezt a mocskot meg takarítsa fel azt akinek hat anyja van.*
6063. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 21:39:10
Üzenet elküldve: 2025-06-30 21:39:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Új utakon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Na ja. Mindenképp.
*Feleli Denjaarnak a nők dolgára, azért valahol örül hogy végre van kivel beszélnie, aki nem valami disznópásztor, és egész életében a csűrön túl sosem járt.*
-Tartom. Jó belépő lehetne.
*Figyelmét persze nem kerüli el a kialakuló csetepaté. Ahogy azok történni szoktak, az események piszok gyorsan követik egymást, s az a szakállas pofa hamar megdől. Hogy meghalt-e vagy sem, azt Bredoc onnan nem tudhatja ahol van, meg nem is igazán orvos. Nos meg végtére is nem is igazán érdekli. Látott már elég halált, egy ilyen szép fogadóban lelni közel sem a legrosszabb ami történhet valakivel. Közben pedig valaki már kiált is az őrségért. És, megint csak, a dolgok nagyon gyorsan történnek.*
-Azt hiszem jössz ötvennel, cimbora.
*Félszeg mosolyra húzza az arcát, megissza maradék pálinkáját majd indulásra késszé varázsolja magát. Azért mégsem szereti látni, ha össze-vissza gyilkolják egymást itt a város szívében.*
-Hoppá..
*Feleli, és megböki Denjaart, bár nem hiszi hogy ne venné észre a feléjük közeledő hosszúéletűt. Bredoc emlékszik a nőre, éppen csak percekkel ezelőtt beszéltek róla. ~Hogy is van az a mondás a boszorkányokkal meg arról, hogyha beszélsz róluk megjelennek?~ Ez fut végig a fején, aztán meg az amit egykori parancsnoka mesélt.*
-Kisasszony.
*Félreérthetetlen, cinkos pillantást vált Denjaarral.*
-Magácska mindig belekeveredik valamibe, ugye? Megyek, megnéznem ezt a legényt, nagyon feszültnek tűnik.
*Bök a fejével az érkező városőr bakára. Jó kiállású legény azt meg kell hagyni, de nem úgy tűnik mintha sok hasonló helyzetet kellett volna már megoldania. Aztán lehet hogy ez csak a látszat.*
-Nem kell ám a bajt tetézni városőr uram, az akasztással meg a kiborulással. Van egy fűzöld italom, ha gondolod hogy segíthet.
*Hangja megdörren, ahogy egy egykori parancsnoktól elvárható.*
~Úgyis az az ork főzte, legalább nem én döglök bele ha szar.~
*Ha nem tartják el is indul felé. Bredoc két utat lát maga előtt, és egyikkel sincs igazán baja. Egyik gondolata szerint a férfi jónévvel veszi a segítséget, netalán tán még fel is ismeri őt, vagy a tabardját, másrészt könnyen lehet hogy halvány gőze sincs róla kicsoda - vagy kicsoda volt - ő, és még rá is rá akar parancsolni majd. ~Áh, de mókás lenne!~*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 21:40:04
//Új utakon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Na ja. Mindenképp.
*Feleli Denjaarnak a nők dolgára, azért valahol örül hogy végre van kivel beszélnie, aki nem valami disznópásztor, és egész életében a csűrön túl sosem járt.*
-Tartom. Jó belépő lehetne.
*Figyelmét persze nem kerüli el a kialakuló csetepaté. Ahogy azok történni szoktak, az események piszok gyorsan követik egymást, s az a szakállas pofa hamar megdől. Hogy meghalt-e vagy sem, azt Bredoc onnan nem tudhatja ahol van, meg nem is igazán orvos. Nos meg végtére is nem is igazán érdekli. Látott már elég halált, egy ilyen szép fogadóban lelni közel sem a legrosszabb ami történhet valakivel. Közben pedig valaki már kiált is az őrségért. És, megint csak, a dolgok nagyon gyorsan történnek.*
-Azt hiszem jössz ötvennel, cimbora.
*Félszeg mosolyra húzza az arcát, megissza maradék pálinkáját majd indulásra késszé varázsolja magát. Azért mégsem szereti látni, ha össze-vissza gyilkolják egymást itt a város szívében.*
-Hoppá..
*Feleli, és megböki Denjaart, bár nem hiszi hogy ne venné észre a feléjük közeledő hosszúéletűt. Bredoc emlékszik a nőre, éppen csak percekkel ezelőtt beszéltek róla. ~Hogy is van az a mondás a boszorkányokkal meg arról, hogyha beszélsz róluk megjelennek?~ Ez fut végig a fején, aztán meg az amit egykori parancsnoka mesélt.*
-Kisasszony.
*Félreérthetetlen, cinkos pillantást vált Denjaarral.*
-Magácska mindig belekeveredik valamibe, ugye? Megyek, megnéznem ezt a legényt, nagyon feszültnek tűnik.
*Bök a fejével az érkező városőr bakára. Jó kiállású legény azt meg kell hagyni, de nem úgy tűnik mintha sok hasonló helyzetet kellett volna már megoldania. Aztán lehet hogy ez csak a látszat.*
-Nem kell ám a bajt tetézni városőr uram, az akasztással meg a kiborulással. Van egy fűzöld italom, ha gondolod hogy segíthet.
*Hangja megdörren, ahogy egy egykori parancsnoktól elvárható.*
~Úgyis az az ork főzte, legalább nem én döglök bele ha szar.~
*Ha nem tartják el is indul felé. Bredoc két utat lát maga előtt, és egyikkel sincs igazán baja. Egyik gondolata szerint a férfi jónévvel veszi a segítséget, netalán tán még fel is ismeri őt, vagy a tabardját, másrészt könnyen lehet hogy halvány gőze sincs róla kicsoda - vagy kicsoda volt - ő, és még rá is rá akar parancsolni majd. ~Áh, de mókás lenne!~*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.30 21:40:04
6062. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 21:36:01
Üzenet elküldve: 2025-06-30 21:36:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fent nyugalom, lent káosz//
*Természetesen nem veszi észre a hangszereket, olyannyira lefoglalja a pillangó. Még ha látóterébe is kerülnek a művészkellékek, akkor sem jut el tudatáig a dolog.
Hevessége kifizetődni látszik, legalábbis elsőre. Beleborsódzik bőre a látványba és vele együtt a lehetőségbe, ami elé tárul.*
-Aha. Van ám hírem is a kikötői fehérnépek körében. *Merlana ismét csak simogatja hiúságát a nagyfiú jelzővel ő pedig szívesen tetszeleg a felkínált szerepkörben. Természetesen nagyzol, ahogy szokott, de ebből aligha csinál problémát most újdonsült kompániája. Utóbbi pont ott van, ahol kívánja, hogy legyen, neki pedig nincs más dolga, mint akcióba lendülni.
Ajkába harap, ahogy megpillantja a mezítelen, hófehér bőrt a ruhaneműből kibújni. Halkan, vágyakozva felsóhajt, majd ellentmondást nem tűrően venné célba a kívánt testnyílást, ám a szoknya visszagördül, Merlana pedig eltávolodik tőle. Nem hagyja azonban sokáig unatkozni a lány, ő pedig úgy érzi, menten felrobban ágyéktájt.*
-Különlegeset? Mire gondolsz? *Kérdi halkan, miközben jobbja a lány combjába markol a szoknya anyagán keresztül. Szívesen megtartaná azt a csekélyke aranyat, amit Relaeltől kapott, de ez persze függ attól is, mit ért "különleges" alatt Merlana. Az első opciót sem bánja, jobb helyen nem is lehetne az a pénz, mint egy pillangónál. Már ha van elég aranya rá. Fogalma sincs, a városban miféle tarifákon mozognak az efféle szolgáltatások.*
*Természetesen nem veszi észre a hangszereket, olyannyira lefoglalja a pillangó. Még ha látóterébe is kerülnek a művészkellékek, akkor sem jut el tudatáig a dolog.
Hevessége kifizetődni látszik, legalábbis elsőre. Beleborsódzik bőre a látványba és vele együtt a lehetőségbe, ami elé tárul.*
-Aha. Van ám hírem is a kikötői fehérnépek körében. *Merlana ismét csak simogatja hiúságát a nagyfiú jelzővel ő pedig szívesen tetszeleg a felkínált szerepkörben. Természetesen nagyzol, ahogy szokott, de ebből aligha csinál problémát most újdonsült kompániája. Utóbbi pont ott van, ahol kívánja, hogy legyen, neki pedig nincs más dolga, mint akcióba lendülni.
Ajkába harap, ahogy megpillantja a mezítelen, hófehér bőrt a ruhaneműből kibújni. Halkan, vágyakozva felsóhajt, majd ellentmondást nem tűrően venné célba a kívánt testnyílást, ám a szoknya visszagördül, Merlana pedig eltávolodik tőle. Nem hagyja azonban sokáig unatkozni a lány, ő pedig úgy érzi, menten felrobban ágyéktájt.*
-Különlegeset? Mire gondolsz? *Kérdi halkan, miközben jobbja a lány combjába markol a szoknya anyagán keresztül. Szívesen megtartaná azt a csekélyke aranyat, amit Relaeltől kapott, de ez persze függ attól is, mit ért "különleges" alatt Merlana. Az első opciót sem bánja, jobb helyen nem is lehetne az a pénz, mint egy pillangónál. Már ha van elég aranya rá. Fogalma sincs, a városban miféle tarifákon mozognak az efféle szolgáltatások.*
6061. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-06-30 21:02:45
Üzenet elküldve: 2025-06-30 21:02:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kicsit - Szemtől szemben… vagy majdnem//
//Kicsit - Új utakon//
//Nyílt//
*Muszáj levennie a lélektükreit a meglehetőst szemet gyönyörködtető nőről, amikor meglátja, hogy a kampókezű torkát elmetszik. Fogalma sincs róla, hogy épp azt a hajót vezette volna, amivel ő is útra készült indulni a súlyos arannyal teli erszények reményében. A városőr igen morcosnak tűnik, de hát ez a munkája, nem érti mit kell úgy kiakadni. Jött volna időben, védte volna a várost, aztán nem lenne minden csupa vér. Adna ő fűzöld varázsitalt, hátha használ, de... nem ad. Szórakozottan dobol ujjaival a pulton, mintha őt cseppet sem aggasztaná a kialakult helyzet. Merthogy cseppet sem aggasztja. Unott sóhajjal fordul a söntés irányába, hogy akad-e valaki, aki végre hajlandó kiszolgálni őt, hiszen porzik a torka. Jobb lenne, ha gyorsan elvinnék innen azt a vöröst, mert csak akadályozza abban, hogy a pohár fenekére nézhessen. Még a végén nem tesz eleget a nagyfontosságú kardos kérésének, aztán itt toporoghat hajnalig.
~Kit kell itt leszopnom, hogy kapjak egy pohár bort?~
Kérdi magában, persze nem hangosan, mert a végén valaki felajánlkozik. Itt pedig még mindig nem olyan a felhozatal, hogy bármelyik közül szívesen válasszon. A tekintete csak cikázik ide-oda, de nem tud nem megállapodni az elf nőn. Nem is tesz ellene, hogy amannak ne tűnjön fel, hogy mustrálja. Hogy van ott még két férfi, nem nagyon izgatja. Vele nem kell kéjfokozót itatni, hogy szép vonalak láttán máris fejben a szobában legyen az áhított hosszúfülűvel. Kissé résnyire is nyílik a szája, majd később önkéntelenül harap az alsóajkába. Kenterbe ver itt mindenkit a hölgy, de nem szól bele mások diskurzusába. Legalábbis még. *
//Kicsit - Új utakon//
//Nyílt//
*Muszáj levennie a lélektükreit a meglehetőst szemet gyönyörködtető nőről, amikor meglátja, hogy a kampókezű torkát elmetszik. Fogalma sincs róla, hogy épp azt a hajót vezette volna, amivel ő is útra készült indulni a súlyos arannyal teli erszények reményében. A városőr igen morcosnak tűnik, de hát ez a munkája, nem érti mit kell úgy kiakadni. Jött volna időben, védte volna a várost, aztán nem lenne minden csupa vér. Adna ő fűzöld varázsitalt, hátha használ, de... nem ad. Szórakozottan dobol ujjaival a pulton, mintha őt cseppet sem aggasztaná a kialakult helyzet. Merthogy cseppet sem aggasztja. Unott sóhajjal fordul a söntés irányába, hogy akad-e valaki, aki végre hajlandó kiszolgálni őt, hiszen porzik a torka. Jobb lenne, ha gyorsan elvinnék innen azt a vöröst, mert csak akadályozza abban, hogy a pohár fenekére nézhessen. Még a végén nem tesz eleget a nagyfontosságú kardos kérésének, aztán itt toporoghat hajnalig.
~Kit kell itt leszopnom, hogy kapjak egy pohár bort?~
Kérdi magában, persze nem hangosan, mert a végén valaki felajánlkozik. Itt pedig még mindig nem olyan a felhozatal, hogy bármelyik közül szívesen válasszon. A tekintete csak cikázik ide-oda, de nem tud nem megállapodni az elf nőn. Nem is tesz ellene, hogy amannak ne tűnjön fel, hogy mustrálja. Hogy van ott még két férfi, nem nagyon izgatja. Vele nem kell kéjfokozót itatni, hogy szép vonalak láttán máris fejben a szobában legyen az áhított hosszúfülűvel. Kissé résnyire is nyílik a szája, majd később önkéntelenül harap az alsóajkába. Kenterbe ver itt mindenkit a hölgy, de nem szól bele mások diskurzusába. Legalábbis még. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436