// Riku, Riniya, ( Quantall) //
- Hát nem azt mondtam? * Kérdez vissza szórakozottan, megrándítva vállát, melyen méretes vállpáncél leledzik. Igen kényelmetlennek tűnhet ez a felszerelés, de mire minden kis vackot lecsatolna magáról már bezárna a fogadó. Mindazonáltal fűti rendesen a sok cókmók a helyiségben pedig elég meleg van.*
- Az már majdnem olyan, mint a róka. No de komolyra fordítva a szót, fogadd csak el egy exl... egy vándor tanácsát, hidd el az sosem akar rosszat.
* Vagy talán csak Yarrod túl jóhiszemű.*
- Akkor hát egészségedre!
* Emeli meg kissé a poharát, hogy újból kiürítse annak tartalmát. Miután végzett keze fejével megtörli a száját. Quantall lehet, hogy nagyon a szívére vette az előbbi kis affért, mert nem felel, vagy tán meg sem hallotta a felé intézett kérdést. A nép amúgy is túl hangos, hogy elnyomja a férfi szavait, mindenesetre Riku-nak erre is van egy megjegyzése, mire Yarrod éles pillantást vet felé, jelezvén, hogy épp az előbb tett ígéretét szegi meg. Egy rövid pillanat és elneveti magát, vagy éppen a tetszés nyers horkantása tör ki belőle, nem tudni.*
- Az jó! * Mosolya még szélesebb, lesz mikor Riku megemlíti, hogy ismeri a várost. Szóra nyílnak ajkai, hogy kérdezzen valamit, de hallva a kérdést a mosoly hamar elillan és vonásai megkeményednek. Kissé habozik is a válasszal, de végül megered a nyelve.*
- Találkozóm van a templomban egy régi jó baráttal. A templomhoz pedig ha jól láttam a térképen közel az erdő. Megnézem én mi ez a bestia, amitől úgy behugyoznak a parasztok. Talán egy tretil... esetleg egy szhylla kimászott a vizéből és eltévedt. Buta egy lény az, már ha létezik egyál, mert hogy még senki nem látott olyat, csak a részeg hajósok. Vétek adni azok szavaira.
* Mondja miközben a poharat forgatja a kezében, s utolsó mondata közben végig az újonnan érkezett, pulthoz dőlt alakot figyeli. Kérdéses, hogy utóbbit a tengerészekre, vagy a kuruzslókra értette. Ő nem hisz az ilyen szemfényvesztésben. Meglehetősen szkeptikus, de talán tudnak olyat mondani neki amitől leesik majd az álla. Riku szavaira újból a tündér felé fordítja fejét.*
- Bölcs szavak. De nem kell félni a jövőtől, hisz az már úgy is meg van írva, változtatni meg amúgy sem tudsz rajta, de ha tudod legalább tudsz előre tervezni, nem igaz? * Mondja, miután már az asztalukhoz invitálta a lányt. Elég hihetően játssza a szerepét s szavai most már elég magasztosak ahhoz, hogy a férfi kezdje elhinni, hogy komolyan is gondolja őket. Sunyi csillogást ő nem lát azokban a szemekben, ahhoz ő túl őszinte egy fickó, hogy ilyesmit keressen.*
- Yarrod Rhyxos, igyekvő és nem hívő, de talán majd maga meggyőz arról, hogy érdemes hinnem. Nos hogy szokták ezt csinálni? Adjam oda a tenyerem? Esetleg szúrjam meg az ujjam, mert vér szükségeltetik?
* Kérdi, s tulajdonképpen kedvére való ez a kis színjáték, mely talán a sok legurított korsó számlájára írandó. El is kezdi lecsatolni felkarjáról a fémkapcsos kesztyűt, jelezvén, hogy ő óhajtja alávetni magát a művészet rejtelmeinek.*
- No és mibe kerül majd nekem, hogy megtudjam a jövőm?
* A griff madaras pecsétgyűrűből a lány láthatja, hogy pénze az van a férfinek, viszont a hangjából hallatszó enyhe kétkedés arra a következtetésre juttathatja, hogy magas összegért nem biztos, hogy bevállalja.*