Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 349 (6961. - 6980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6980. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-27 19:39:06
Üzenet elküldve: 2025-10-27 19:39:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esti iszogatás//
- Ha azt mondja jó, meg fogom nézni. *Nem veti el, hogy egyszer elmenjen Lihanechbe. Egyedül nem menne, de így társaságban igen. Lehet, hogy jót fog tenni a kedvének is. A kimozdulás segíthet a hangulatban is.* - Köszönöm, elfogadom. *A törpe segítséget ajánl, amit elfogad. A banditák miatt egyedül nem merne elindulni. A harc nem az erőssége.* - Fegyvert nem. *A kaszát, kapát nem számítja fegyvernek. Sajnos nem tanult harcot. Nem is lett volna kitől. Az apja és nagyapja is földművesek voltak.* - Fal az jó lenne. *Igazat mond Tűzdereng. Fal nélkül kevesebb az esélyük.* - Van egy kicsi pince, de ott csak épp elrejtőzni lehet. *Egész kicsike pince. Éppen csak élelmiszernek, hogy ne romoljon meg. Talán egy vagy két embernek elég lehet.* - Ezt miért kérdezi? *Kíváncsi ezért megkérdezi. Jó, hogy a törpe segíteni akar a városnak. Ez szép dolog tőle. Eddig nem gondolt bele mi lehet legrosszabb. De Tűzdereng már segít neki látni, hogy ez komoly lehet.*
- Ha azt mondja jó, meg fogom nézni. *Nem veti el, hogy egyszer elmenjen Lihanechbe. Egyedül nem menne, de így társaságban igen. Lehet, hogy jót fog tenni a kedvének is. A kimozdulás segíthet a hangulatban is.* - Köszönöm, elfogadom. *A törpe segítséget ajánl, amit elfogad. A banditák miatt egyedül nem merne elindulni. A harc nem az erőssége.* - Fegyvert nem. *A kaszát, kapát nem számítja fegyvernek. Sajnos nem tanult harcot. Nem is lett volna kitől. Az apja és nagyapja is földművesek voltak.* - Fal az jó lenne. *Igazat mond Tűzdereng. Fal nélkül kevesebb az esélyük.* - Van egy kicsi pince, de ott csak épp elrejtőzni lehet. *Egész kicsike pince. Éppen csak élelmiszernek, hogy ne romoljon meg. Talán egy vagy két embernek elég lehet.* - Ezt miért kérdezi? *Kíváncsi ezért megkérdezi. Jó, hogy a törpe segíteni akar a városnak. Ez szép dolog tőle. Eddig nem gondolt bele mi lehet legrosszabb. De Tűzdereng már segít neki látni, hogy ez komoly lehet.*
6979. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-27 19:29:14
Üzenet elküldve: 2025-10-27 19:29:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Annyira szétesnek a gondolatai a váratlan helyzet okán, hogy hirtelen még azt sem fogja fel, hogy mégis mire céloz Salwar a következő szavaival, csupán értetlen, kérdő tekintettel néz rá.*
- Hogy jön ez most ide? *Szemei követik a mélységit, ahogy ugrándozás közben fel-alá mozog a teste, majd a megjegyzésre a szemeit forgatja. Felsóhajt, szinte egyszerre a másikkal, de legalább úgy tűnik, hogy Salwarnak sikerült felfognia, hogy neki semmi kedve ehhez az őrültséghez. Készségesen félreáll az ajtóból, és hagyja, hogy a férfi kilessen a folyosóra. Türelmetlenül várakozik, még akkor is, mikor az ajtó már újra csukva van, de még a válasz nem hangzott el. A fejcsóválásra már sejti, hogy valami nincs rendben, az azt követő, tényszerű kijelentés pedig el is árulja az okát. Kapcsolnia kellene, hogy talán a fele sem igaz annak, amit lát vagy hall, de egyelőre még képtelen visszanyerni a hidegvérét, így továbbra is Salwar az, aki kedvére mozgathatja a szálakat.*
- Remek, gratulálok! *Sziszegi dühösen, és fel-alá kezd lépkedni ajtótól-ablakig, aztán ablaktól-ajtóig. Cipője halkan kopog közben, de szinte kizárt dolog, hogy azt bárki meghallaná odakintről. A mérgét, melytől majd szétrobban, mozgással vezeti le, de a sötételf csak rátesz egy lapáttal azzal, hogy ő meg nyugodtan kezd el iszogatni, mintha mi sem történt volna. A következő kérdésre aztán a megszokottnál hangosabban koppan a cipője sarka, ahogy a szoba közepén megáll, és gyilkos tekintettel méri végig a férfit.*
- Minden vágyam, gondolhatod. *Sértődötten fordul el, de ahogy a kezdeti ijedtsége kezd elmúlni, úgy jön rá lassan ő maga is arra, hogy a hisztizés helyett gondolkodnia kell. Kik tudhatják, hogy ez nem az ő szobájuk? Mi történhet, ha valaki észreveszi, hogy itt vannak? Kit vesznek majd elő felelősnek, ha kiderül, hogy számukra tilos helyen járnak, de azt hazudják, hogy az ajtót nyitva találták? Emlékszik-e a csapos odalent minden vendégre, vagy működhet-e egy blöff, mi szerint ezt a szobát tervezik kivenni, csak még nem fizettek érte? Megoldások kellenek, a pánik helyett megoldások!*
- Direkt csináltad ezt velem, hogy kizökkents. Mire volt ez jó? *Vádlón szól ismét társaságához, de immáron valamivel nyugodtabb hangnemben.*
//Egy húron pendülve//
*Annyira szétesnek a gondolatai a váratlan helyzet okán, hogy hirtelen még azt sem fogja fel, hogy mégis mire céloz Salwar a következő szavaival, csupán értetlen, kérdő tekintettel néz rá.*
- Hogy jön ez most ide? *Szemei követik a mélységit, ahogy ugrándozás közben fel-alá mozog a teste, majd a megjegyzésre a szemeit forgatja. Felsóhajt, szinte egyszerre a másikkal, de legalább úgy tűnik, hogy Salwarnak sikerült felfognia, hogy neki semmi kedve ehhez az őrültséghez. Készségesen félreáll az ajtóból, és hagyja, hogy a férfi kilessen a folyosóra. Türelmetlenül várakozik, még akkor is, mikor az ajtó már újra csukva van, de még a válasz nem hangzott el. A fejcsóválásra már sejti, hogy valami nincs rendben, az azt követő, tényszerű kijelentés pedig el is árulja az okát. Kapcsolnia kellene, hogy talán a fele sem igaz annak, amit lát vagy hall, de egyelőre még képtelen visszanyerni a hidegvérét, így továbbra is Salwar az, aki kedvére mozgathatja a szálakat.*
- Remek, gratulálok! *Sziszegi dühösen, és fel-alá kezd lépkedni ajtótól-ablakig, aztán ablaktól-ajtóig. Cipője halkan kopog közben, de szinte kizárt dolog, hogy azt bárki meghallaná odakintről. A mérgét, melytől majd szétrobban, mozgással vezeti le, de a sötételf csak rátesz egy lapáttal azzal, hogy ő meg nyugodtan kezd el iszogatni, mintha mi sem történt volna. A következő kérdésre aztán a megszokottnál hangosabban koppan a cipője sarka, ahogy a szoba közepén megáll, és gyilkos tekintettel méri végig a férfit.*
- Minden vágyam, gondolhatod. *Sértődötten fordul el, de ahogy a kezdeti ijedtsége kezd elmúlni, úgy jön rá lassan ő maga is arra, hogy a hisztizés helyett gondolkodnia kell. Kik tudhatják, hogy ez nem az ő szobájuk? Mi történhet, ha valaki észreveszi, hogy itt vannak? Kit vesznek majd elő felelősnek, ha kiderül, hogy számukra tilos helyen járnak, de azt hazudják, hogy az ajtót nyitva találták? Emlékszik-e a csapos odalent minden vendégre, vagy működhet-e egy blöff, mi szerint ezt a szobát tervezik kivenni, csak még nem fizettek érte? Megoldások kellenek, a pánik helyett megoldások!*
- Direkt csináltad ezt velem, hogy kizökkents. Mire volt ez jó? *Vádlón szól ismét társaságához, de immáron valamivel nyugodtabb hangnemben.*
6978. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-27 10:26:59
Üzenet elküldve: 2025-10-27 10:26:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az őrség és a kürtszó//
- Na ja.
* Csak ennyit felel, mielőtt ő is belekortyolna saját sörébe két pöffentés között. Kár is tagadnia a törpnek az erejét, na, nem mintha letagadná a dicsőítő szavakat. Kezén biztos látszik, hogy nem a sok tojástöréstől vált olyanná amilyen. Bár a szavak megcirógatják az egóját, ennek jelét nem adja. Elvégre nem mások miatt vált erőssé, pusztán önös érdekekből. Ha meg pusztán az erőt nézik, akkor a másik sem tűnik piskótának. Persze csak az emberek körében. Elvégre a legtökösebb törpök mellett a legtöbb faj eltörpül, ha erőről van szó. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs olyan ember, aki ne kerekedne a törpök felé néhány óvatlan pillanatukban. *
- Keményet ütnek, az nem vitás. A lényeg, hogy nekem keményebbet kell, üssek.
* Mondja a rövid szakvéleményét, amit az orkok veréséről tud. *
- Remélem fájt neki. Bár kitudja, hogy éreznek e fájdalmat ezek.
* Ott nevetné el magát, ha magát, ha rájönne, hogy van alkimista ork. Pletykákat hall rendesen, de látni nem látja. Ott dőlne össze benne valami az előre felépített sztereotípiákról, ha ez kiderülne. Na, nem mintha visszatérő vendége lenne. Egyik szeme megemelkedik a gondolatra, miszerint az ilyen pengéket ajándékoznak. Bizonyára egy nemessel van dolga. Nem éppen egy olyan dologról beszélnek, amit a köznép, csakúgy a másik elé dob. *
- Ajándék? Bárcsak nekem is ilyen barátaim lennének, akik ilyenekkel látnak el.
* Nevet fel a gondolatra, közben legbelül már le is vezette, hogy hogyan is menne ez. Megkapná az „ajándékot”, majd a „barátai” abban az óvatlan pillanatában szúrnák hátba. Ki is röhögné magát, ha egy ilyen szituációt hagyna is bekövetkezni. Ellenben a másik története jobban érdekelné, de nem fogja fogóval kiszedni belőle, annyira azért mégse érdekli. Ám egy igencsak érdekes témát hoz fel így az elejére. Aprón felmordul a kijelentésre, majd sörébe bambul. *
- Az az ork is valami hasonlóról hadovált. Valami közeledő katasztrófáról. Gondoltam csak a fájdalom elhomályosította az elméjét, ám napról napra biztosabb vagyok abban, hogy komolyan beszélt. Talán tényleg készül valami.
* Jegyzi meg, majd bele is kortyol az italába. *
//Az őrség és a kürtszó//
- Na ja.
* Csak ennyit felel, mielőtt ő is belekortyolna saját sörébe két pöffentés között. Kár is tagadnia a törpnek az erejét, na, nem mintha letagadná a dicsőítő szavakat. Kezén biztos látszik, hogy nem a sok tojástöréstől vált olyanná amilyen. Bár a szavak megcirógatják az egóját, ennek jelét nem adja. Elvégre nem mások miatt vált erőssé, pusztán önös érdekekből. Ha meg pusztán az erőt nézik, akkor a másik sem tűnik piskótának. Persze csak az emberek körében. Elvégre a legtökösebb törpök mellett a legtöbb faj eltörpül, ha erőről van szó. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs olyan ember, aki ne kerekedne a törpök felé néhány óvatlan pillanatukban. *
- Keményet ütnek, az nem vitás. A lényeg, hogy nekem keményebbet kell, üssek.
* Mondja a rövid szakvéleményét, amit az orkok veréséről tud. *
- Remélem fájt neki. Bár kitudja, hogy éreznek e fájdalmat ezek.
* Ott nevetné el magát, ha magát, ha rájönne, hogy van alkimista ork. Pletykákat hall rendesen, de látni nem látja. Ott dőlne össze benne valami az előre felépített sztereotípiákról, ha ez kiderülne. Na, nem mintha visszatérő vendége lenne. Egyik szeme megemelkedik a gondolatra, miszerint az ilyen pengéket ajándékoznak. Bizonyára egy nemessel van dolga. Nem éppen egy olyan dologról beszélnek, amit a köznép, csakúgy a másik elé dob. *
- Ajándék? Bárcsak nekem is ilyen barátaim lennének, akik ilyenekkel látnak el.
* Nevet fel a gondolatra, közben legbelül már le is vezette, hogy hogyan is menne ez. Megkapná az „ajándékot”, majd a „barátai” abban az óvatlan pillanatában szúrnák hátba. Ki is röhögné magát, ha egy ilyen szituációt hagyna is bekövetkezni. Ellenben a másik története jobban érdekelné, de nem fogja fogóval kiszedni belőle, annyira azért mégse érdekli. Ám egy igencsak érdekes témát hoz fel így az elejére. Aprón felmordul a kijelentésre, majd sörébe bambul. *
- Az az ork is valami hasonlóról hadovált. Valami közeledő katasztrófáról. Gondoltam csak a fájdalom elhomályosította az elméjét, ám napról napra biztosabb vagyok abban, hogy komolyan beszélt. Talán tényleg készül valami.
* Jegyzi meg, majd bele is kortyol az italába. *
6977. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-27 09:25:41
Üzenet elküldve: 2025-10-27 09:25:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
* Érdekesnek gondolja a kapcsolatot a két fél között, ám nem ez lenne az első furcsa dolog, amivel a városban találkozik. Nagyon meglepi a tény, hogy Alesian beajánlja a nőt, elvégre nem éppen egy piknikre igyekeznek, hanem talán a halálba. Mondjuk vannak olyan képzettek, hogy egy kisebb csapat orkkal elbánjanak, de ha az egész gyülekezet ellen kéne cselekedni, úgy csupán felesleges súlyt jelentenének azok, akik képtelenek legalább feltartani az ellenséget. Arcára kiül, egy amolyan „biztos vagy te ebben?” nézés, amit egyenesen a tündér felé intéz, de lassan át is fordul az elfre, s kérdő tekintést továbbpasszolja neki. *
- Vagy úgy. Biztosak vagytok ti ebben?
* Teszi fel immáron hangosan a kérdést. Még egy mágiahasználó nem hátrány, a kérdés csupán, hogy mennyire tudja használni azt. A háttérbeli támogatásokra nem mond nemet. *
- Nem foglak lebeszélni erről, ha valóban ezt akarod, ám tudd, hogy nem virágot szedni megyünk, hanem információt gyűjteni. Ezt az információt pedig nem ingyen adják, vérrel kell érte fizetni és bár nem tervezek a sajátunkkal fizetni, mégis csak veszedelmes orkokról van szó.
* Fejezi be a mondatát, majd hagyja is ennyiben. Ha ezek után is úgy dönt, hogy jönni akar, jöjjön. Nem beszéli le, nem győzködi. Helyette folytatja azzal, amivel az elején kezdte, de immáron mindkettejüknek. Mivel Nestar elmondta a lényeget, így nem fogja megismételni a hallottakat. *
- Ha szükségetek van még valami itt a lehetőség.
* Fejét Nestar felé biccenti. *
* Érdekesnek gondolja a kapcsolatot a két fél között, ám nem ez lenne az első furcsa dolog, amivel a városban találkozik. Nagyon meglepi a tény, hogy Alesian beajánlja a nőt, elvégre nem éppen egy piknikre igyekeznek, hanem talán a halálba. Mondjuk vannak olyan képzettek, hogy egy kisebb csapat orkkal elbánjanak, de ha az egész gyülekezet ellen kéne cselekedni, úgy csupán felesleges súlyt jelentenének azok, akik képtelenek legalább feltartani az ellenséget. Arcára kiül, egy amolyan „biztos vagy te ebben?” nézés, amit egyenesen a tündér felé intéz, de lassan át is fordul az elfre, s kérdő tekintést továbbpasszolja neki. *
- Vagy úgy. Biztosak vagytok ti ebben?
* Teszi fel immáron hangosan a kérdést. Még egy mágiahasználó nem hátrány, a kérdés csupán, hogy mennyire tudja használni azt. A háttérbeli támogatásokra nem mond nemet. *
- Nem foglak lebeszélni erről, ha valóban ezt akarod, ám tudd, hogy nem virágot szedni megyünk, hanem információt gyűjteni. Ezt az információt pedig nem ingyen adják, vérrel kell érte fizetni és bár nem tervezek a sajátunkkal fizetni, mégis csak veszedelmes orkokról van szó.
* Fejezi be a mondatát, majd hagyja is ennyiben. Ha ezek után is úgy dönt, hogy jönni akar, jöjjön. Nem beszéli le, nem győzködi. Helyette folytatja azzal, amivel az elején kezdte, de immáron mindkettejüknek. Mivel Nestar elmondta a lényeget, így nem fogja megismételni a hallottakat. *
- Ha szükségetek van még valami itt a lehetőség.
* Fejét Nestar felé biccenti. *
6976. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-26 20:16:57
Üzenet elküldve: 2025-10-26 20:16:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Az oly sokáig nyújtott, sértettségből ellenálló makacsságot ilyen közelségben a vágy egy pillanat alatt veri le. Ajka mohón forr a sokat ízlelt szürke ajkakra feleletképp a talányos kérdésre, egy kósza pillanatra sem fordul meg kiüresedett elméjében, hogy a másik lehetőséget válassza.
Mintha hosszú idő után végre visszakapna valamit, ami mindig is őt illette, valamit, amit a bárd minden menekülésével alattomosan elragad tőle, egy rég elveszett darabot saját magából. Készségesen adja meg magát az élvezeteknek a fürdőházban, s nem sokkal később a Pegazus egyik emeleti szobájában is. Minden elvesztegetett időt lelkesen igyekszik bepótolni, szorgosan tesz kedves kedvére, még csak rá sem tör a rátarti gondolat, hogy nem érdemli.
Megannyi nevetés, kéjes sóhaj, elsuttogott félvallomás és szerenád után jól megérdemelt, zsibongó fáradtság járja át tagjait. Fejét a férfi mellkasán pihenteti, ujjai szórakozott köröket írnak le a kidolgozott hasfalon, régóta nem tapasztalt nyugalmat érez. Fogalma sincs mennyi idő telt el: percek, órák, napok? Bármennyi is, abban egészen biztos, hogy átkozottul kevésnek érződik. A fejük felett lebegő teendők gondolata undokul kísérti, igyekszik még egy kis időre száműzni, több-kevesebb sikerrel.*
- Mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha ügyetlen lennél. *sóhajt fel műcsalódottsággal, bár csendül benne némi igazság.
Szíve szerint húzná még az időt, de örökké úgysem tudja halogatni az elintéznivalókat. Ha így tenne a végén még lemaradna arról a bizonyos munkáról, márpedig most minden csillogó aranytallér számít céljai eléréséhez.*
- Mondd csak, ezt a Talwakrt *idézi fel a korábban elhangzott nevet némi kelletlenséggel* - Hol fogom megtalálni? Besétálok valami selyemrévi kúriába fényes nappal, vagy az a fajta, aki csuklyát húzva üzletel egy sötét sikátorban a kíváncsi szemek elől bujkálva?
*Az oly sokáig nyújtott, sértettségből ellenálló makacsságot ilyen közelségben a vágy egy pillanat alatt veri le. Ajka mohón forr a sokat ízlelt szürke ajkakra feleletképp a talányos kérdésre, egy kósza pillanatra sem fordul meg kiüresedett elméjében, hogy a másik lehetőséget válassza.
Mintha hosszú idő után végre visszakapna valamit, ami mindig is őt illette, valamit, amit a bárd minden menekülésével alattomosan elragad tőle, egy rég elveszett darabot saját magából. Készségesen adja meg magát az élvezeteknek a fürdőházban, s nem sokkal később a Pegazus egyik emeleti szobájában is. Minden elvesztegetett időt lelkesen igyekszik bepótolni, szorgosan tesz kedves kedvére, még csak rá sem tör a rátarti gondolat, hogy nem érdemli.
Megannyi nevetés, kéjes sóhaj, elsuttogott félvallomás és szerenád után jól megérdemelt, zsibongó fáradtság járja át tagjait. Fejét a férfi mellkasán pihenteti, ujjai szórakozott köröket írnak le a kidolgozott hasfalon, régóta nem tapasztalt nyugalmat érez. Fogalma sincs mennyi idő telt el: percek, órák, napok? Bármennyi is, abban egészen biztos, hogy átkozottul kevésnek érződik. A fejük felett lebegő teendők gondolata undokul kísérti, igyekszik még egy kis időre száműzni, több-kevesebb sikerrel.*
- Mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha ügyetlen lennél. *sóhajt fel műcsalódottsággal, bár csendül benne némi igazság.
Szíve szerint húzná még az időt, de örökké úgysem tudja halogatni az elintéznivalókat. Ha így tenne a végén még lemaradna arról a bizonyos munkáról, márpedig most minden csillogó aranytallér számít céljai eléréséhez.*
- Mondd csak, ezt a Talwakrt *idézi fel a korábban elhangzott nevet némi kelletlenséggel* - Hol fogom megtalálni? Besétálok valami selyemrévi kúriába fényes nappal, vagy az a fajta, aki csuklyát húzva üzletel egy sötét sikátorban a kíváncsi szemek elől bujkálva?
6975. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-26 19:03:36
Üzenet elküldve: 2025-10-26 19:03:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 565
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*A kaszárnyában a hírek legalább olyan gyorsan terjednek, mint a pletykás nyelvű vénasszonyok között a fonókban, alig van olyan megbízás, kiküldetés, nyomozás, amiről szegről végről ne hallott volna az ember. Így van ez ebben az esetben is, Naesala tudott arról, hogy Soreyl hadnagy Vadászlakra indult többedmagával, de ismeretei nagyjából eddig is terjedtek. Hogy pontosan mi miatt, vagy hogy mi lett az ügy kimenetele, azt nem tudja, Bredoc azonban gyorsan felvilágosítja.
Az elmúlt években különösebbnél különösebb dolgok fordultak elő a környéken, így elsőre arra gondol, egy titokzatos bestia jelenléte valójában meg sem lepi. Tart ez a megállapítás mindaddig, míg a papíros elő nem kerül, melyet rögvest elvesz a pultról, hogy jobban szemügyre vehesse. Ahogy pillantásai sietve haladnak a sorok között, a sárkány szó láttán megemeli a szemöldökét. Erre azért nem számított.*
- A mocskos rohadékok *suttogja nyugodtnak tűnő hangon, de a látszat egy pillanatig sincs összhangban a benne kerekedő haraggal. Szíve szerint az asztalra csapna, de túlságosan magukra vonnák a vendégek figyelmét, ilyen kényes témák közepette pedig arra van a legkevesebb szükségük.*
- Az ember naívan feltételezné, hogy az új vezetés igyekszik elkerülni az előző hibáit *Elvégre a tanács tagjainak csaknem fele tartozik ahhoz a párthoz, mely a forradalom eszméjére húzta fel politikáját, s elvileg épp azt a polgári réteget képviselik, kik elől most ezeket a kardinális információkat rejtegetik.
A zsarolás egy olyan módszer, mely igazság szerint egészen távol áll tőle, de vannak helyzetek, amikor az ember kénytelen bemocskolni a kezét. Ez épp az a pillanat. Ettől függetlenül persze látszik, hogy habozik, egy ideig némán a pultot figyelve mérlegeli a lehetőségeket, végül kétségeit félresöpörve, lemondóan sóhajt fel.*
- Azt javaslom, hogy ne csak egy levelet küldjünk *ezzel pedig nagyjából bele is egyezett Bredoc felvetésébe* - Feltételezzük jóhiszeműen, hogy nem az egész vezetés van nyakig benne, küldjünk személyre szólóan a tanácstagoknak, akár csak néhánynak, aláírás nélkül *persze ez még egyáltalán nem fogja garantálni, hogy nem visszakövethető a feladójuk* - Illetve egyet a parancsnoknak. *közben a papírt visszacsúsztatja a pulton a férfi elé* - Egy üzenet pedig mehet akkor a Vashegyre is. *persze az csupán tájékoztató jelleggel, de úgy hiszi, ezt nem kell hozzátennie*
- El kell intéznünk, hogy a távozásunk után menjenek ki.
*Naesala nem attól tart, hogy elkapják őket, bizonyára egykori parancsnoka is ismeri annyira, hogy tudja, nem az a fajta, aki gyáván megfutamodik. Attól fél, hogy esetleg még azelőtt fogják el őket, hogy sikerülne érdemi információt szerezniük az orkok ittlétének okáról*
- Gondolom tisztában vagy vele, ha ezt meglépjük, valószínűleg abban a pillanatban, hogy újra átlépjük a városhatárt már kísérnek is át minket a Krenkataurba. *Bredocnak tudja, hogy nem ismeretlen a hely, de biztos benne, hogy nem vágyott oda vissza egyhamar* - Vagy a hullánkkal fogják feldíszíteni a főteret.
*A kaszárnyában a hírek legalább olyan gyorsan terjednek, mint a pletykás nyelvű vénasszonyok között a fonókban, alig van olyan megbízás, kiküldetés, nyomozás, amiről szegről végről ne hallott volna az ember. Így van ez ebben az esetben is, Naesala tudott arról, hogy Soreyl hadnagy Vadászlakra indult többedmagával, de ismeretei nagyjából eddig is terjedtek. Hogy pontosan mi miatt, vagy hogy mi lett az ügy kimenetele, azt nem tudja, Bredoc azonban gyorsan felvilágosítja.
Az elmúlt években különösebbnél különösebb dolgok fordultak elő a környéken, így elsőre arra gondol, egy titokzatos bestia jelenléte valójában meg sem lepi. Tart ez a megállapítás mindaddig, míg a papíros elő nem kerül, melyet rögvest elvesz a pultról, hogy jobban szemügyre vehesse. Ahogy pillantásai sietve haladnak a sorok között, a sárkány szó láttán megemeli a szemöldökét. Erre azért nem számított.*
- A mocskos rohadékok *suttogja nyugodtnak tűnő hangon, de a látszat egy pillanatig sincs összhangban a benne kerekedő haraggal. Szíve szerint az asztalra csapna, de túlságosan magukra vonnák a vendégek figyelmét, ilyen kényes témák közepette pedig arra van a legkevesebb szükségük.*
- Az ember naívan feltételezné, hogy az új vezetés igyekszik elkerülni az előző hibáit *Elvégre a tanács tagjainak csaknem fele tartozik ahhoz a párthoz, mely a forradalom eszméjére húzta fel politikáját, s elvileg épp azt a polgári réteget képviselik, kik elől most ezeket a kardinális információkat rejtegetik.
A zsarolás egy olyan módszer, mely igazság szerint egészen távol áll tőle, de vannak helyzetek, amikor az ember kénytelen bemocskolni a kezét. Ez épp az a pillanat. Ettől függetlenül persze látszik, hogy habozik, egy ideig némán a pultot figyelve mérlegeli a lehetőségeket, végül kétségeit félresöpörve, lemondóan sóhajt fel.*
- Azt javaslom, hogy ne csak egy levelet küldjünk *ezzel pedig nagyjából bele is egyezett Bredoc felvetésébe* - Feltételezzük jóhiszeműen, hogy nem az egész vezetés van nyakig benne, küldjünk személyre szólóan a tanácstagoknak, akár csak néhánynak, aláírás nélkül *persze ez még egyáltalán nem fogja garantálni, hogy nem visszakövethető a feladójuk* - Illetve egyet a parancsnoknak. *közben a papírt visszacsúsztatja a pulton a férfi elé* - Egy üzenet pedig mehet akkor a Vashegyre is. *persze az csupán tájékoztató jelleggel, de úgy hiszi, ezt nem kell hozzátennie*
- El kell intéznünk, hogy a távozásunk után menjenek ki.
*Naesala nem attól tart, hogy elkapják őket, bizonyára egykori parancsnoka is ismeri annyira, hogy tudja, nem az a fajta, aki gyáván megfutamodik. Attól fél, hogy esetleg még azelőtt fogják el őket, hogy sikerülne érdemi információt szerezniük az orkok ittlétének okáról*
- Gondolom tisztában vagy vele, ha ezt meglépjük, valószínűleg abban a pillanatban, hogy újra átlépjük a városhatárt már kísérnek is át minket a Krenkataurba. *Bredocnak tudja, hogy nem ismeretlen a hely, de biztos benne, hogy nem vágyott oda vissza egyhamar* - Vagy a hullánkkal fogják feldíszíteni a főteret.
6974. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-26 17:29:43
Üzenet elküldve: 2025-10-26 17:29:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szende napok//
* Megzavarják a kis beszélgetésüket, pedig Bredoc parancsnok kedveséről tud egy kicsit. Szép nő volt, még emlékszik rá. Majd máskor mesél róla.*
- Hali! Szóval ismeritek egymást? Az remek! Henadrynával összefutva beszélgettünk és azt mondta, hogy ő is szívesen velünk tartana, ha nem probléma.* Mondja és aztán biccent az érkező Nestarnak.*
- Szerintem hasznos tagja lenne a csapatnak. Illetve meséltem neki az alkimistáról is. Néhány italt is venne, ha lehetséges volna ez.* Itt Nestarra néz a tündér. Eddig játszotta a kerítő szerepet innentől nekik kell egymással lezongorázni a továbbiakat. Alesian nagyon szeretné, ha jönne a lány, mert olyan odaadó és tűzről pattant. Talán még egyszer akár még huncutkodhatnának is.*
* Megzavarják a kis beszélgetésüket, pedig Bredoc parancsnok kedveséről tud egy kicsit. Szép nő volt, még emlékszik rá. Majd máskor mesél róla.*
- Hali! Szóval ismeritek egymást? Az remek! Henadrynával összefutva beszélgettünk és azt mondta, hogy ő is szívesen velünk tartana, ha nem probléma.* Mondja és aztán biccent az érkező Nestarnak.*
- Szerintem hasznos tagja lenne a csapatnak. Illetve meséltem neki az alkimistáról is. Néhány italt is venne, ha lehetséges volna ez.* Itt Nestarra néz a tündér. Eddig játszotta a kerítő szerepet innentől nekik kell egymással lezongorázni a továbbiakat. Alesian nagyon szeretné, ha jönne a lány, mert olyan odaadó és tűzről pattant. Talán még egyszer akár még huncutkodhatnának is.*
6973. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-26 14:35:10
Üzenet elküldve: 2025-10-26 14:35:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* Igyekszik nem mutatni, de elégedettséggel tölti el a kapott reakció. Ahogy arra számított, Merlana álcája hirtelen tűnik el, mintha soha ott se lett volna, hogy a pániknak adja át a helyet. Nem puszta gonoszságból akarta ilyen helyzetbe hozni, egyszerűen csak szerette volna felmérni, hogy a váratlan helyzetekben hogyan reagál, és mennyire őrzi meg a hidegvérét. Nyugodtan néz a másikra, a dühös tekintet láthatóan nem rettenti meg. *
- És mi van azzal a nemessel, aki bőkezűen fizet, hogy piedesztálra emelje magát rajtad keresztül? Nem segítene, ha kiderülne, hogy tilosban jártál? * Teszi fel a kérdést, miközben az ágy puhaságát ellenőrzi azzal, hogy ültében ugrálni kezd rajta. *
- Egész kényelmes ágy. * Jelzi meg halálos nyugalommal, mielőtt visszanézne a nőre. *
- Rendben, ellenőrzöm. * Adja meg magát látszólag behódolva a kívánságnak, egy sóhaj kíséretében. Az ajtóhoz lép, léptei halkak, nesztelenek, és óvatosan kinyitja, épp annyira, hogy kilásson rajta. Ugyan olyan nyugodtan csukja vissza, ahogy nyitotta, nem siet, nem csapja be, viszont némán néz a bárdra. Ujjait ajkára érinti, és fejét csóválva jelzi, hogy nem tudnak csak úgy kimenni. *
- Két felszolgáló, a folyosó végén. * Jelenti ki, bár önmagában ez a mondat nem jelent semmit, így se nem igaz, se nem hamis. Csak a mögé képzelt tartalom ad nekik jelentést, és mivel a nő nem merte kidugni fejét, nem is tudhatja, hogy mennyire mond igazat a férfi, hacsak nem próbál erre aktívan rájönni. *
- Ha halkan maradunk, nem fogják tudni, hogy itt vagyunk, amíg nem nyitnak be. * Vonja meg a vállát suttogva, és hátrébb lépve az ajtótól. Addig hátrál, amíg a borhoz nem ér, ahol egyszerűen beleiszik. Láthatóan a helyzet számára olyan természetes, mint egy hétköznapi vásárlás a piacon. *
- Akarsz énekelni? * Húzza vigyorra a száját, és a lantja felé nyúl. *
//Egy húron pendülve//
* Igyekszik nem mutatni, de elégedettséggel tölti el a kapott reakció. Ahogy arra számított, Merlana álcája hirtelen tűnik el, mintha soha ott se lett volna, hogy a pániknak adja át a helyet. Nem puszta gonoszságból akarta ilyen helyzetbe hozni, egyszerűen csak szerette volna felmérni, hogy a váratlan helyzetekben hogyan reagál, és mennyire őrzi meg a hidegvérét. Nyugodtan néz a másikra, a dühös tekintet láthatóan nem rettenti meg. *
- És mi van azzal a nemessel, aki bőkezűen fizet, hogy piedesztálra emelje magát rajtad keresztül? Nem segítene, ha kiderülne, hogy tilosban jártál? * Teszi fel a kérdést, miközben az ágy puhaságát ellenőrzi azzal, hogy ültében ugrálni kezd rajta. *
- Egész kényelmes ágy. * Jelzi meg halálos nyugalommal, mielőtt visszanézne a nőre. *
- Rendben, ellenőrzöm. * Adja meg magát látszólag behódolva a kívánságnak, egy sóhaj kíséretében. Az ajtóhoz lép, léptei halkak, nesztelenek, és óvatosan kinyitja, épp annyira, hogy kilásson rajta. Ugyan olyan nyugodtan csukja vissza, ahogy nyitotta, nem siet, nem csapja be, viszont némán néz a bárdra. Ujjait ajkára érinti, és fejét csóválva jelzi, hogy nem tudnak csak úgy kimenni. *
- Két felszolgáló, a folyosó végén. * Jelenti ki, bár önmagában ez a mondat nem jelent semmit, így se nem igaz, se nem hamis. Csak a mögé képzelt tartalom ad nekik jelentést, és mivel a nő nem merte kidugni fejét, nem is tudhatja, hogy mennyire mond igazat a férfi, hacsak nem próbál erre aktívan rájönni. *
- Ha halkan maradunk, nem fogják tudni, hogy itt vagyunk, amíg nem nyitnak be. * Vonja meg a vállát suttogva, és hátrébb lépve az ajtótól. Addig hátrál, amíg a borhoz nem ér, ahol egyszerűen beleiszik. Láthatóan a helyzet számára olyan természetes, mint egy hétköznapi vásárlás a piacon. *
- Akarsz énekelni? * Húzza vigyorra a száját, és a lantja felé nyúl. *
6972. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-26 09:39:18
Üzenet elküldve: 2025-10-26 09:39:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Az ajtó halkan kattan a háta mögött, amely valahol megnyugvással tölti el Merlana lelkét. A négy fal között már nem szükséges szerepet játszania, legalábbis nem olyat, amely minden kíváncsi szempárnak azt a képet mutatja, amelyet láttatni szeretne magáról. A jóleső érzést azonban Salwar szavai azon nyomban le is rombolják.*
- Tessék? *Elképedve pillant hátra válla felett a férfire, majd hitetlenkedve felé is fordul és tekintetével végigköveti, ahogy a sötételf nemes egyszerűséggel helyet foglal azon az ágyon, ami valójában nem is az övé. Meglepettsége őszintén ül ki az arcára, melyhez egyfajta ijedtség is társul. Nem feltétlenül amiatt, hogy hivatalosan nem is lehetnének a szobában, melynek nem is egészen két perccel ezelőtt lépték át a küszöbét, hanem a felismerés miatt, hogy Salwar játszi könnyedséggel húzta csőbe, ő pedig annak rendje és módja szerint bele is sétált a csapdába anélkül, hogy bármiféle, apró jelét látta volna a mesterkedésének. Mindez arra engedi következtetni, hogy nem bízhat meg a férfiben, nem tudhatja, hogy mit rejteget még a tarsolyában, azt pedig főleg nem, hogy mi a célja vele valójában.
Gondolataiból a mélységi újabb szavai rángatják ki, kékjei dühösen keresik most a hang tulajdonosát. Látványos, ahogy nem örül annak, hogy átverték.*
- Te nem vagy normális! Most komolyan betörtünk valakinek a szobájába? Salwar, nem csinálhatod ezt velem! *Jól látszik az is, hogy míg a lány irányíthatja a körülötte történő események minden mozzanatát, addig kényelmesen érzi magát még a legkényelmetlenebb helyzetekben is, azonban, amint kihúzzák a lába alól a talajt, az a szépen felépített, tökéletes álca azonnal megtörik, helyét bizonytalanság, kapkodás és görcsös sietség veszi át.*
- Állj már fel, és menjünk ki innen! Az a szerencséd, hogy tudom, senki nem látta, hogy ide jöttünk be, de én nem tehetem ezt. A város elismert színésznője vagyok, ha rajtakapnak azon, hogy betörtem valakinek a szobájába, nekem végem. Gyere már! *Az ajtóhoz lép, hogy sietve távozzon, ám mielőtt ráfogna a kilincsre, visszahúzza a kezét.*
- Előbb te! Nézd meg, hogy van-e kint valaki! *Nem fog elsőként kilépni a folyosóra, nem lesz ő az áldozat, biztos, hogy nem!*
//Egy húron pendülve//
*Az ajtó halkan kattan a háta mögött, amely valahol megnyugvással tölti el Merlana lelkét. A négy fal között már nem szükséges szerepet játszania, legalábbis nem olyat, amely minden kíváncsi szempárnak azt a képet mutatja, amelyet láttatni szeretne magáról. A jóleső érzést azonban Salwar szavai azon nyomban le is rombolják.*
- Tessék? *Elképedve pillant hátra válla felett a férfire, majd hitetlenkedve felé is fordul és tekintetével végigköveti, ahogy a sötételf nemes egyszerűséggel helyet foglal azon az ágyon, ami valójában nem is az övé. Meglepettsége őszintén ül ki az arcára, melyhez egyfajta ijedtség is társul. Nem feltétlenül amiatt, hogy hivatalosan nem is lehetnének a szobában, melynek nem is egészen két perccel ezelőtt lépték át a küszöbét, hanem a felismerés miatt, hogy Salwar játszi könnyedséggel húzta csőbe, ő pedig annak rendje és módja szerint bele is sétált a csapdába anélkül, hogy bármiféle, apró jelét látta volna a mesterkedésének. Mindez arra engedi következtetni, hogy nem bízhat meg a férfiben, nem tudhatja, hogy mit rejteget még a tarsolyában, azt pedig főleg nem, hogy mi a célja vele valójában.
Gondolataiból a mélységi újabb szavai rángatják ki, kékjei dühösen keresik most a hang tulajdonosát. Látványos, ahogy nem örül annak, hogy átverték.*
- Te nem vagy normális! Most komolyan betörtünk valakinek a szobájába? Salwar, nem csinálhatod ezt velem! *Jól látszik az is, hogy míg a lány irányíthatja a körülötte történő események minden mozzanatát, addig kényelmesen érzi magát még a legkényelmetlenebb helyzetekben is, azonban, amint kihúzzák a lába alól a talajt, az a szépen felépített, tökéletes álca azonnal megtörik, helyét bizonytalanság, kapkodás és görcsös sietség veszi át.*
- Állj már fel, és menjünk ki innen! Az a szerencséd, hogy tudom, senki nem látta, hogy ide jöttünk be, de én nem tehetem ezt. A város elismert színésznője vagyok, ha rajtakapnak azon, hogy betörtem valakinek a szobájába, nekem végem. Gyere már! *Az ajtóhoz lép, hogy sietve távozzon, ám mielőtt ráfogna a kilincsre, visszahúzza a kezét.*
- Előbb te! Nézd meg, hogy van-e kint valaki! *Nem fog elsőként kilépni a folyosóra, nem lesz ő az áldozat, biztos, hogy nem!*
6971. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-25 20:49:17
Üzenet elküldve: 2025-10-25 20:49:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
* A szobában aztán becsukódik mögöttük az ajtó, mielőtt válaszolna a feltett kérdése. Tekintete ravaszkás, ahogy végig néz a berendezésen, mintha csak most először látná. *
- Azt mondtam volna, hogy ez az én szobám? Milyen butaság volt tőlem, azt hiszem félreértettél. A rendezői jobbra gondoltam. * Feleli egyszerűen, miközben helyet foglal az ágyon, mintha csak otthon lenne. Tekintetét vonzza a láda, szívesen felnyitná, ellenőrizni, hogy üres, vagy van benne valami. Viszont a hirtelen beismerés, hogy tiltott helyen vannak, olyan szobában, amiért senki sem fizetett, talán meglepi a másik bárdot. Kíváncsi rá, hogy a tökéletes maszk mennyire kezd töredezni, ha belekényszerül egy helyzetbe, amiben kiszolgáltatottabb, és nem ő van irányító szerepben. A mélységi türelmesen vár, hogy Merlana menekülni szeretne, vagy kedvére van a helyzet. A takaros tisztaság több dolgot is jelenthet, azt is, hogy valaki tényleg odafigyel a környezetére, és aki a szobát lakja, az gyakran takarít, ez esetben pedig biztos észreveszi azt, hogyha nyomait hagyják, hogy jártak idebent. De az is lehet, hogy épp aznap költözött ki valaki, és a személyzet takarított fel utána, ebben az esetben viszont megvan a veszélye, hogy bármikor kibérelheti valaki az üresnek tartott helyiséget. Bárhogy is történik, megvan a lebukás lehetősége, ami kellemes izgalommal tölti el a férfit, aki továbbra is némán figyeli a nőt, és a reakcióit, mosollyal az arcán, az izgalomtól csillogó tekintettel. *
- Nekem kedvemre van a szoba. Ha téged sem zavar, én maradnék. * Teszi még hozzá, ha túl hosszúra nyúlna a csend kettejük között. *
//Egy húron pendülve//
* A szobában aztán becsukódik mögöttük az ajtó, mielőtt válaszolna a feltett kérdése. Tekintete ravaszkás, ahogy végig néz a berendezésen, mintha csak most először látná. *
- Azt mondtam volna, hogy ez az én szobám? Milyen butaság volt tőlem, azt hiszem félreértettél. A rendezői jobbra gondoltam. * Feleli egyszerűen, miközben helyet foglal az ágyon, mintha csak otthon lenne. Tekintetét vonzza a láda, szívesen felnyitná, ellenőrizni, hogy üres, vagy van benne valami. Viszont a hirtelen beismerés, hogy tiltott helyen vannak, olyan szobában, amiért senki sem fizetett, talán meglepi a másik bárdot. Kíváncsi rá, hogy a tökéletes maszk mennyire kezd töredezni, ha belekényszerül egy helyzetbe, amiben kiszolgáltatottabb, és nem ő van irányító szerepben. A mélységi türelmesen vár, hogy Merlana menekülni szeretne, vagy kedvére van a helyzet. A takaros tisztaság több dolgot is jelenthet, azt is, hogy valaki tényleg odafigyel a környezetére, és aki a szobát lakja, az gyakran takarít, ez esetben pedig biztos észreveszi azt, hogyha nyomait hagyják, hogy jártak idebent. De az is lehet, hogy épp aznap költözött ki valaki, és a személyzet takarított fel utána, ebben az esetben viszont megvan a veszélye, hogy bármikor kibérelheti valaki az üresnek tartott helyiséget. Bárhogy is történik, megvan a lebukás lehetősége, ami kellemes izgalommal tölti el a férfit, aki továbbra is némán figyeli a nőt, és a reakcióit, mosollyal az arcán, az izgalomtól csillogó tekintettel. *
- Nekem kedvemre van a szoba. Ha téged sem zavar, én maradnék. * Teszi még hozzá, ha túl hosszúra nyúlna a csend kettejük között. *
6970. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-25 14:21:58
Üzenet elküldve: 2025-10-25 14:21:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Az egyik legsokoldalúbb magyarázatot hallhatja Salwartól azzal kapcsolatban, hogy miért tanult meg játszani a ritka, fúvós hangszeren. Ezúttal a lány egyébként egy pillanatra sem gondol rosszra, lelki szemei előtt sem jelenik meg más, csak az elképzelt hangszer.*
- Most már nagyon kíváncsivá tettél, hogy te hogyan játszol rajta. *Mondja nevetve, mert hát elképzelni sem tudja sem azt, amikor valaki vadállat módjára vesz a szájába egy fúvós hangszert, sem pedig azt, ahogy a sötételf pont nem így csinálja.
A hosszú, vörös szoknya sajnos elrontja a mélységi játékát a lépcsőn felfelé menet, de nem úgy tűnik, mint akit le lehet lombozni ennyivel, ugyanis az emeleti szoba ajtajához érve egy újabb meglepetéssel rukkol elő. Segítőkészen megfogja a bort, ám Salwar zsebeiből nem kerül elő kulcs úgy, ahogy ő azt várta, hanem két apró fémdarab segítségével engedi be magukat a szobába. Cipője sarka halkan koppan a fapadlón, ahogy átlépi a küszöböt, majd azonnal körbe is néz, legelőször természetesen a menekülő utakat keresve, ami itt leginkább csak az ajtó, végszükség esetén talán az ablak, de jobban örülne, ha menekülésre nem volna szükség. Az ingerszegény környezet egyébként egészen váratlanul éri, nem erre számított, amikor elképzelte, hogy fog kinézni zenésztársa lakása, ám nem akad fent rajta, tévedni emberi dolog.*
- Megkérdezhetem, miért kell tolvajkulcs ahhoz, hogy kinyisd a szobád ajtaját? Elhagytad a kulcsát? *Nevetgél játékosan. Feltételezése talán nem is olyan merész vagy elrugaszkodott. El tudná képzelni, hogy ez az igazság. Szoknyája vele együtt pördül, ahogy kérdése közben visszafordul Salwar felé, és egyúttal hátrál is pár lépést, hogy a másik is be tudjon jönni a szobába. Közben eszébe jut a kezében lévő bor is, melynek gyorsan keres egy megfelelő helyet, és le is rakja a poharakat, mielőtt még ő öntené ki azok után, hogy a férfi ügyesen megóvta őket felfelé jövet.*
- Szereted, ha rend van, hm? *Tesz fel végül egy újabb kérdést, mert azt ő is valóban furcsának találja, hogy a Pegazus ennél porosabb szokott lenni, ez a szoba azonban makulátlannak mondható.*
//Egy húron pendülve//
*Az egyik legsokoldalúbb magyarázatot hallhatja Salwartól azzal kapcsolatban, hogy miért tanult meg játszani a ritka, fúvós hangszeren. Ezúttal a lány egyébként egy pillanatra sem gondol rosszra, lelki szemei előtt sem jelenik meg más, csak az elképzelt hangszer.*
- Most már nagyon kíváncsivá tettél, hogy te hogyan játszol rajta. *Mondja nevetve, mert hát elképzelni sem tudja sem azt, amikor valaki vadállat módjára vesz a szájába egy fúvós hangszert, sem pedig azt, ahogy a sötételf pont nem így csinálja.
A hosszú, vörös szoknya sajnos elrontja a mélységi játékát a lépcsőn felfelé menet, de nem úgy tűnik, mint akit le lehet lombozni ennyivel, ugyanis az emeleti szoba ajtajához érve egy újabb meglepetéssel rukkol elő. Segítőkészen megfogja a bort, ám Salwar zsebeiből nem kerül elő kulcs úgy, ahogy ő azt várta, hanem két apró fémdarab segítségével engedi be magukat a szobába. Cipője sarka halkan koppan a fapadlón, ahogy átlépi a küszöböt, majd azonnal körbe is néz, legelőször természetesen a menekülő utakat keresve, ami itt leginkább csak az ajtó, végszükség esetén talán az ablak, de jobban örülne, ha menekülésre nem volna szükség. Az ingerszegény környezet egyébként egészen váratlanul éri, nem erre számított, amikor elképzelte, hogy fog kinézni zenésztársa lakása, ám nem akad fent rajta, tévedni emberi dolog.*
- Megkérdezhetem, miért kell tolvajkulcs ahhoz, hogy kinyisd a szobád ajtaját? Elhagytad a kulcsát? *Nevetgél játékosan. Feltételezése talán nem is olyan merész vagy elrugaszkodott. El tudná képzelni, hogy ez az igazság. Szoknyája vele együtt pördül, ahogy kérdése közben visszafordul Salwar felé, és egyúttal hátrál is pár lépést, hogy a másik is be tudjon jönni a szobába. Közben eszébe jut a kezében lévő bor is, melynek gyorsan keres egy megfelelő helyet, és le is rakja a poharakat, mielőtt még ő öntené ki azok után, hogy a férfi ügyesen megóvta őket felfelé jövet.*
- Szereted, ha rend van, hm? *Tesz fel végül egy újabb kérdést, mert azt ő is valóban furcsának találja, hogy a Pegazus ennél porosabb szokott lenni, ez a szoba azonban makulátlannak mondható.*
6969. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-25 12:39:47
Üzenet elküldve: 2025-10-25 12:39:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
- Fiatal voltam, és kellett a pénz, úgyhogy megtanultam a fúvósokon is játszani. * Feleli vigyorogva, ami egyben igaz, és kétértelmű is, szóval tökéletes. Eeyr nem köthet bele, ezért könnyedén is gördülnek le a szavak a nyelvéről. *
- Viszont az oboa nagyon drága hangszer, és nem is könnyű igazán jól csinálni. Sokan hiszik azt, hogy jók benne, pedig csak középszerűek. Nem elég csak úgy szájba venni, és neki esni, mint egy vadállat. Sok sok évnyi tapasztalat, ahogy a kell technikai kialakul. * Bölcselkedik tovább, mintha csak a hangszerről beszélne, és nem valami másra célozna, ami ki tudja, hogy mennyire igaz. Ilyenkor kicsit úgy érzi, mintha visszakapna a régi énjéből egy részt, még ha nem is gyakran adódik lehetősége a hazudozásra. Nagyon nehéz úgy hazudni, hogy közben igazat mondjon. *
- Valóban, bár azt hiszem ez nagyrészt inkább egyoldalú. * Jelenti ki, nem mondva ki, hogy kit gondol kettejük közül szépnek, bár a csúf heggel az arcán talán egyértelmű lehet.
A hosszú szoknya, bármennyire is próbál lemaradni, semmit nem enged megvizsgálni, maximum a cipő talpát és a harisnyás bokát, de még azt is igazi bravúrmozdulat megszemlélni. Nem szegi kedvét a dolog, annál több felfedezni való lesz odafent. *
- Ehhez a zárhoz nem is kell kulcs. * Jegyzi meg, átadva a bort, és ahelyett, hogy kulcsot venne elő, két fémdarabbal nyúl be a kulcslyukon. Két ügyes mozdulat, és egy hangos kattanás jelzi, hogy most már le lehet nyomni a kilincset. *
- Csak utánad. * Nyitja ki a szobát, és ha Merlana előre megy, akkor követi is őt, becsukva maguk mögött. Egyelőre nem kezd magyarázkodni, hogy miért így mentek be, és miért nem kulccsal, meghagyja partnerének a kérdezés lehetőségét, ha szeretne. A szoba egyébként rendkívül puritán, semmilyen személyes tárgy nem jelzi, hogy bárki lakná, ha van is ilyen, bizonyosan a zárható ládában vannak. Olyan, mintha még soha senki nem vette volna ki ezt a helyiséget, és most először jönnének be. Az egyetlen árulkodó nyom, hogy nincs por a padlón, egészen tisztának is mondható. *
//Egy húron pendülve//
- Fiatal voltam, és kellett a pénz, úgyhogy megtanultam a fúvósokon is játszani. * Feleli vigyorogva, ami egyben igaz, és kétértelmű is, szóval tökéletes. Eeyr nem köthet bele, ezért könnyedén is gördülnek le a szavak a nyelvéről. *
- Viszont az oboa nagyon drága hangszer, és nem is könnyű igazán jól csinálni. Sokan hiszik azt, hogy jók benne, pedig csak középszerűek. Nem elég csak úgy szájba venni, és neki esni, mint egy vadállat. Sok sok évnyi tapasztalat, ahogy a kell technikai kialakul. * Bölcselkedik tovább, mintha csak a hangszerről beszélne, és nem valami másra célozna, ami ki tudja, hogy mennyire igaz. Ilyenkor kicsit úgy érzi, mintha visszakapna a régi énjéből egy részt, még ha nem is gyakran adódik lehetősége a hazudozásra. Nagyon nehéz úgy hazudni, hogy közben igazat mondjon. *
- Valóban, bár azt hiszem ez nagyrészt inkább egyoldalú. * Jelenti ki, nem mondva ki, hogy kit gondol kettejük közül szépnek, bár a csúf heggel az arcán talán egyértelmű lehet.
A hosszú szoknya, bármennyire is próbál lemaradni, semmit nem enged megvizsgálni, maximum a cipő talpát és a harisnyás bokát, de még azt is igazi bravúrmozdulat megszemlélni. Nem szegi kedvét a dolog, annál több felfedezni való lesz odafent. *
- Ehhez a zárhoz nem is kell kulcs. * Jegyzi meg, átadva a bort, és ahelyett, hogy kulcsot venne elő, két fémdarabbal nyúl be a kulcslyukon. Két ügyes mozdulat, és egy hangos kattanás jelzi, hogy most már le lehet nyomni a kilincset. *
- Csak utánad. * Nyitja ki a szobát, és ha Merlana előre megy, akkor követi is őt, becsukva maguk mögött. Egyelőre nem kezd magyarázkodni, hogy miért így mentek be, és miért nem kulccsal, meghagyja partnerének a kérdezés lehetőségét, ha szeretne. A szoba egyébként rendkívül puritán, semmilyen személyes tárgy nem jelzi, hogy bárki lakná, ha van is ilyen, bizonyosan a zárható ládában vannak. Olyan, mintha még soha senki nem vette volna ki ezt a helyiséget, és most először jönnének be. Az egyetlen árulkodó nyom, hogy nincs por a padlón, egészen tisztának is mondható. *
6968. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-24 20:24:13
Üzenet elküldve: 2025-10-24 20:24:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//A kürtszó nyomában//
*Valahogy úgy érzi, hogy a világ sokkal jobb hely lenne a mágia nélkül, bár ez csak afféle fantáziálgatás, mint mikor valaki a békéről, vagy az egyenlőségről álmodik. A hatalom, s annak a birtoklásának vágya sosem fog kihalni az emberekből, ezáltal pedig a mágia sem. Bredoc hosszú másodpercekig bámul Naesala gyönyörű arcába, mielőtt válaszolna.*
-Ami azt illeti, egy ideje már tudom, hogy megbízhatatlanok. Mielőtt minden szétcsesződött volna a tanács - városi őrség - warg alakulat szentséges hármasban, Darenn és pár újonc elmentek kivizsgálni egy ügyet. Talán hallottál róla, talán nem. A lényeg, hogy eltűnt állatok után és furcsa jelek után kutattak. A küldetésről jelentés is készült, emlékszem rá, mert számtalanszor olvastam el: Én, Darenn Soreyl hadnagy, az Artheniori Városi Őrség Elit alakulatának parancsnoka utasítására, magam, és két közlegény kiküldetésre indultunk a Vadászlaki polgárok által jelentett panaszokat kivizsgálni. A polgárok haszonállatok, és vadak eltűnéséről számoltak be, illetve egy hatalmas fenevadról. Az állatok eltűnésének ügyét egy kihallgatás alapján, és a nyomokat követve vizsgáltuk ki. Egy kósza wargot találtunk szokatlanul messze a hegyektől, és mindenki biztonsága érdekében ártalmatlanná tettük. A bestia mellső lábán harapásnyom volt, és mivel nem tudtuk mi hozta ilyen közel a falvakhoz, megindultunk a hegyeknek kideríteni az okát. A hegy közeli lábánál két városőrre bukkantunk. Mászófelszereléssel, és hivatalos papírokkal. Sajnos a hegy lett a végzetük. A végtisztesség megadása után megmásztuk a csúcsot ami nem szolgált megoldással.
*Ez eddig nem is tűnik túlságosan érdekesnek, bár furcsának talán furcsa lehet. Hanem Bredoc az egyik zsebébe nyúl, és egy gondosan összehajtott papírost vesz elő, melyet kihajtogat, és a pultra tesz.*
-Azonban két jelentés készült. Amit elmondtak, az a tanácsé, és a városi őrség parancsnokáé volt, ez pedig az igazi. Olvasd csak.
*A jelentésben Naesala azt láthatja, hogy szinte ugyanaz, mint a korábbi, azonban a vége eltér: -...A végtisztesség megadása után megmásztuk a csúcsot ahol egy nagy feketeséget láttunk az örök hóban. Egy mozgó lény volt, mely harminc lépés hosszú, tenyér nagyságú pikkelyekkel rendelkező, szárnyas gyík szerű állat. A sárkány szerű lény képes volt érteni, és használni az emberi beszédet, mind hanggal, mind pedig egyenesen az elménken keresztül. Mindenképp intelligens, mágiával bíró lény. Álmából felkeltve a hatalmas fenevad a környékről kérdezett, amire tisztes választ kapott, és kérésünkre elengedett bennünket. Talán több éves álomra hajtva a fejét.
További zargatása, véleményem szerint, határozottan nem ajánlott.*
-Egy.. Egy igazi sárkány, érted? A tanács tudta, a városi őrség tudta, már embereket is küldtek ki, akik nem jártak sikerrel, a warg alakulatnak pedig úgy adták elő, mintha néhány tehén eltűnéséről lenne szó.
*Hagy némi időt megemészteni a dolgot, mert ez bizony egy súlyos titok, igen kevesen tudnak erről a küldetésről, a jelentésről pedig még kevesebben.*
-Szóval én nem igazán bízom bennük, a jószándékukban meg pláne. De igazad van, az lesz a legjobb, ha megelőző lépéseket teszünk. Talán kicsit megzsarolhatnám őket, hogy érezzék a súlyát, hogy biz' itt a cselekvés ideje. Írhatnék egy levelet, melyben beszámolok mindenről, s hogy küldetésre indulunk, és ezt a levelet elküldöm néhány jóbarátomnak a városban, a templomba, egy-két kereskedőnek, a kaszárnyába is, hogy ha pár napon belül nem teszik valamilyen formában közhírré, akkor kezdjék el terjeszteni az utcán az információt, mit gondolsz?
*Egyébként azért külön hálás, hogy nem ítéli el Bredocot a múltja miatt, és nem kérdez külön rá erre. A thargokkal és a pusztán lévő lokáció kérdésével pedig egyetért a hosszúéletűvel. Főleg, hogy kettejük közül ő járt a Vashegyen többször.*
-Igazad van, túlságosan előre kezdtem gondolkodni. A legjobb az lesz, ha sikerül elindulnunk és meglátjuk mire jutunk.
*Valahogy úgy érzi, hogy a világ sokkal jobb hely lenne a mágia nélkül, bár ez csak afféle fantáziálgatás, mint mikor valaki a békéről, vagy az egyenlőségről álmodik. A hatalom, s annak a birtoklásának vágya sosem fog kihalni az emberekből, ezáltal pedig a mágia sem. Bredoc hosszú másodpercekig bámul Naesala gyönyörű arcába, mielőtt válaszolna.*
-Ami azt illeti, egy ideje már tudom, hogy megbízhatatlanok. Mielőtt minden szétcsesződött volna a tanács - városi őrség - warg alakulat szentséges hármasban, Darenn és pár újonc elmentek kivizsgálni egy ügyet. Talán hallottál róla, talán nem. A lényeg, hogy eltűnt állatok után és furcsa jelek után kutattak. A küldetésről jelentés is készült, emlékszem rá, mert számtalanszor olvastam el: Én, Darenn Soreyl hadnagy, az Artheniori Városi Őrség Elit alakulatának parancsnoka utasítására, magam, és két közlegény kiküldetésre indultunk a Vadászlaki polgárok által jelentett panaszokat kivizsgálni. A polgárok haszonállatok, és vadak eltűnéséről számoltak be, illetve egy hatalmas fenevadról. Az állatok eltűnésének ügyét egy kihallgatás alapján, és a nyomokat követve vizsgáltuk ki. Egy kósza wargot találtunk szokatlanul messze a hegyektől, és mindenki biztonsága érdekében ártalmatlanná tettük. A bestia mellső lábán harapásnyom volt, és mivel nem tudtuk mi hozta ilyen közel a falvakhoz, megindultunk a hegyeknek kideríteni az okát. A hegy közeli lábánál két városőrre bukkantunk. Mászófelszereléssel, és hivatalos papírokkal. Sajnos a hegy lett a végzetük. A végtisztesség megadása után megmásztuk a csúcsot ami nem szolgált megoldással.
*Ez eddig nem is tűnik túlságosan érdekesnek, bár furcsának talán furcsa lehet. Hanem Bredoc az egyik zsebébe nyúl, és egy gondosan összehajtott papírost vesz elő, melyet kihajtogat, és a pultra tesz.*
-Azonban két jelentés készült. Amit elmondtak, az a tanácsé, és a városi őrség parancsnokáé volt, ez pedig az igazi. Olvasd csak.
*A jelentésben Naesala azt láthatja, hogy szinte ugyanaz, mint a korábbi, azonban a vége eltér: -...A végtisztesség megadása után megmásztuk a csúcsot ahol egy nagy feketeséget láttunk az örök hóban. Egy mozgó lény volt, mely harminc lépés hosszú, tenyér nagyságú pikkelyekkel rendelkező, szárnyas gyík szerű állat. A sárkány szerű lény képes volt érteni, és használni az emberi beszédet, mind hanggal, mind pedig egyenesen az elménken keresztül. Mindenképp intelligens, mágiával bíró lény. Álmából felkeltve a hatalmas fenevad a környékről kérdezett, amire tisztes választ kapott, és kérésünkre elengedett bennünket. Talán több éves álomra hajtva a fejét.
További zargatása, véleményem szerint, határozottan nem ajánlott.*
-Egy.. Egy igazi sárkány, érted? A tanács tudta, a városi őrség tudta, már embereket is küldtek ki, akik nem jártak sikerrel, a warg alakulatnak pedig úgy adták elő, mintha néhány tehén eltűnéséről lenne szó.
*Hagy némi időt megemészteni a dolgot, mert ez bizony egy súlyos titok, igen kevesen tudnak erről a küldetésről, a jelentésről pedig még kevesebben.*
-Szóval én nem igazán bízom bennük, a jószándékukban meg pláne. De igazad van, az lesz a legjobb, ha megelőző lépéseket teszünk. Talán kicsit megzsarolhatnám őket, hogy érezzék a súlyát, hogy biz' itt a cselekvés ideje. Írhatnék egy levelet, melyben beszámolok mindenről, s hogy küldetésre indulunk, és ezt a levelet elküldöm néhány jóbarátomnak a városban, a templomba, egy-két kereskedőnek, a kaszárnyába is, hogy ha pár napon belül nem teszik valamilyen formában közhírré, akkor kezdjék el terjeszteni az utcán az információt, mit gondolsz?
*Egyébként azért külön hálás, hogy nem ítéli el Bredocot a múltja miatt, és nem kérdez külön rá erre. A thargokkal és a pusztán lévő lokáció kérdésével pedig egyetért a hosszúéletűvel. Főleg, hogy kettejük közül ő járt a Vashegyen többször.*
-Igazad van, túlságosan előre kezdtem gondolkodni. A legjobb az lesz, ha sikerül elindulnunk és meglátjuk mire jutunk.
6967. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-24 09:29:13
Üzenet elküldve: 2025-10-24 09:29:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Beszélgetésüket Ettvallder és Nestar szakítja félbe, habár éppen rájuk vártak, szóval nem bánja. Sőt. Inkább örül. Hamarabb kiderülhet, hogy pontosan miről is van szó.*
-Üdvözlöm Nestar. Henadryna Gudinzis.
*Mutatkozik be ő is. A név ismerős a nőnek. Már egy ideje a város lakójának mondhatja magát, ezért is ismerős számára a név. Főleg a férfi tudásáról hallott sokat. Arra viszont nem számított, hogy élőben is találkozni fog vele.*
-Örvendek a találkozásnak.
*Teszi még hozzá.
Ettvallder szükségtelenül titkolózós. Mintha bármi veszélyt jelenthetne rá, ha valamit elmond. Ez nem tetszik Henának. Sanda pillantással nyugtázza ahogy, azt kéri, hogy hagy beszélhessen a tündérrel. Nem ellenkezik. Hagyja hagy intézzék a férfiak a dolgaikat.*
*Beszélgetésüket Ettvallder és Nestar szakítja félbe, habár éppen rájuk vártak, szóval nem bánja. Sőt. Inkább örül. Hamarabb kiderülhet, hogy pontosan miről is van szó.*
-Üdvözlöm Nestar. Henadryna Gudinzis.
*Mutatkozik be ő is. A név ismerős a nőnek. Már egy ideje a város lakójának mondhatja magát, ezért is ismerős számára a név. Főleg a férfi tudásáról hallott sokat. Arra viszont nem számított, hogy élőben is találkozni fog vele.*
-Örvendek a találkozásnak.
*Teszi még hozzá.
Ettvallder szükségtelenül titkolózós. Mintha bármi veszélyt jelenthetne rá, ha valamit elmond. Ez nem tetszik Henának. Sanda pillantással nyugtázza ahogy, azt kéri, hogy hagy beszélhessen a tündérrel. Nem ellenkezik. Hagyja hagy intézzék a férfiak a dolgaikat.*
6966. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-23 17:12:48
Üzenet elküldve: 2025-10-23 17:12:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Esti iszogatás //
*A középkorú beszélgetőtársa nem sok helyen járhatott még, legalábbis a szávaiból ez tűnik ki. Lehet a család, vagy a munka annyira lefoglalta, hogy nem volt ideje utazgatni, vagy csak nem annyira kalandvágyó. Elvégre nem lehet mindenki olyan vándor lélek, mint Tűzdereng.*
- Egyszer feltétlen látnod kell. A hegyek után a legszebb város, amit csak el tudsz képzelni. *Biztatóan kacsint, hogy nyomatékot adjon a szavainak. Alkalomadtán szívesen elkísérné a földművest egy kalandra Lihanech meglátogatására. Ez persze már egy másik történet lesz, de felveti a lehetőséget.*
- Szívesen elkísérlek az úton, ha egyszer megnéznéd. *Egy jóleső felajánlást mindig örömmel tesz meg. Ennek örömére a korsó sör maradékát teljes egészében lehúzza. Megtörli a száját és így már nyugodtan dől hátra. Szegény lélek nem sok csatát láthatott. Nem tudja még, hogy ezek a mocskok úgy beleznék ki, mint egy útszéli macskát. Ilyen helyzetben a törpe már jól tudja, hogy előbb ütni kell és csak utána kérdezni. Egy ork még nem biztos, hogy bajt jelent, de ha legalább kettő tűnik fel egyszerre, akkor ott nem kell kérdezni, csak vágni őket, amíg csak a fejsze nyelét szorítani tudja valaki. Ez a jól bevált módszere a harcos törpének.*
- Tudsz valami fegyvert forgatni? *Ha már csak a kasza választ kapná az is valami. Valahogy megsajnálta ezt a gyámoltalan embert. Úgy eltipornák, mint valami döglött állatot a ganédombra. Az élelem felhalmozása egy bölcs gondolatnak tűnik, melyre hevesen bólogat.*
- Ez így igaz. Bár itt kétlem, hogy elhúzódó ostrom lenne. Nincsenek falak! Ha itt egyszer beözönlenek, akkor csak pár napig tart a dolog. Ha azt valaki túléli, akkor szerencséje van. *Még ha elbarikádoznák is az egész várost körkörösen, ami eleve lehetetlen vállalkozás, akkor se tartana sokáig egy hordával szemben. Betörnének és minden itt dőlne el a város utcáin. Akik találnak megölnének egészen addig, míg nem jönne felmentősereg Pirtianesből vagy Wegtorenből. Más nem segíthetne a helyzeten sajnos. Azt is hamar megtudja, hogy Fesgrar itt lakik városon belül, de van földje kint a szántókon. Így van hová elrejtőznie.*
- Mondd csak van ott pincéd vagy valami, ahová el lehet rejtőzni? Hasznos lenne, ha ezek a férgek beözönlenek. *Fel kell készítenie ezt a földművest a valódi életre. Mert itt a békés lézengésnek hamarosan vége lesz. Vér fog folyni méghozzá sok, és ha rajta múlik, akkor zöldbőrű tetemekkel tölti meg a főteret. Mindezek után egy egész konkrét kérdést kap a város védelmére. Mielőtt felelne jól előrehajol, hogy belenézzen az őszes hajú ember szemébe.*
- Még szép, hogy meg. Amíg Tűzderenget látod, addig a kalapácsom harcolni fog a városért. *Mély dörmögő hangján igen jelentőségteljesen és komolyan mondja mindezt. A város egész biztosan számíthat a törpe segítségére, ha elfajulnak a dolgok.*
*A középkorú beszélgetőtársa nem sok helyen járhatott még, legalábbis a szávaiból ez tűnik ki. Lehet a család, vagy a munka annyira lefoglalta, hogy nem volt ideje utazgatni, vagy csak nem annyira kalandvágyó. Elvégre nem lehet mindenki olyan vándor lélek, mint Tűzdereng.*
- Egyszer feltétlen látnod kell. A hegyek után a legszebb város, amit csak el tudsz képzelni. *Biztatóan kacsint, hogy nyomatékot adjon a szavainak. Alkalomadtán szívesen elkísérné a földművest egy kalandra Lihanech meglátogatására. Ez persze már egy másik történet lesz, de felveti a lehetőséget.*
- Szívesen elkísérlek az úton, ha egyszer megnéznéd. *Egy jóleső felajánlást mindig örömmel tesz meg. Ennek örömére a korsó sör maradékát teljes egészében lehúzza. Megtörli a száját és így már nyugodtan dől hátra. Szegény lélek nem sok csatát láthatott. Nem tudja még, hogy ezek a mocskok úgy beleznék ki, mint egy útszéli macskát. Ilyen helyzetben a törpe már jól tudja, hogy előbb ütni kell és csak utána kérdezni. Egy ork még nem biztos, hogy bajt jelent, de ha legalább kettő tűnik fel egyszerre, akkor ott nem kell kérdezni, csak vágni őket, amíg csak a fejsze nyelét szorítani tudja valaki. Ez a jól bevált módszere a harcos törpének.*
- Tudsz valami fegyvert forgatni? *Ha már csak a kasza választ kapná az is valami. Valahogy megsajnálta ezt a gyámoltalan embert. Úgy eltipornák, mint valami döglött állatot a ganédombra. Az élelem felhalmozása egy bölcs gondolatnak tűnik, melyre hevesen bólogat.*
- Ez így igaz. Bár itt kétlem, hogy elhúzódó ostrom lenne. Nincsenek falak! Ha itt egyszer beözönlenek, akkor csak pár napig tart a dolog. Ha azt valaki túléli, akkor szerencséje van. *Még ha elbarikádoznák is az egész várost körkörösen, ami eleve lehetetlen vállalkozás, akkor se tartana sokáig egy hordával szemben. Betörnének és minden itt dőlne el a város utcáin. Akik találnak megölnének egészen addig, míg nem jönne felmentősereg Pirtianesből vagy Wegtorenből. Más nem segíthetne a helyzeten sajnos. Azt is hamar megtudja, hogy Fesgrar itt lakik városon belül, de van földje kint a szántókon. Így van hová elrejtőznie.*
- Mondd csak van ott pincéd vagy valami, ahová el lehet rejtőzni? Hasznos lenne, ha ezek a férgek beözönlenek. *Fel kell készítenie ezt a földművest a valódi életre. Mert itt a békés lézengésnek hamarosan vége lesz. Vér fog folyni méghozzá sok, és ha rajta múlik, akkor zöldbőrű tetemekkel tölti meg a főteret. Mindezek után egy egész konkrét kérdést kap a város védelmére. Mielőtt felelne jól előrehajol, hogy belenézzen az őszes hajú ember szemébe.*
- Még szép, hogy meg. Amíg Tűzderenget látod, addig a kalapácsom harcolni fog a városért. *Mély dörmögő hangján igen jelentőségteljesen és komolyan mondja mindezt. A város egész biztosan számíthat a törpe segítségére, ha elfajulnak a dolgok.*
6965. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-23 13:57:14
Üzenet elküldve: 2025-10-23 13:57:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esti iszogatás//
*Jó beszélgetése eddig a törpével. Messze vidékről való, van mit mesélni neki. A megérzése jó volt. Tűzdereng harcos fajta törpe. Az ilyesmit jól megérzi. A sok fegyver is árulkodó volt. Kevesen hordanak ennyi fegyvert maguknál. Érdekes, amit a hegyekről hall. Egyszer szeretne elmenni oda. A friss levegő itt is van de ott biztos jobb, másabb.* - Nem jártam Lihanecben. Egyszer megnézném. *A tudósok városa. Így tudja.* - Igen. *Megerősíti, hogy portyázó orkokról beszél. A törpét ez bosszantja. Ez már Fesgrarnak sem olyan jó.* -Én nem értek hozzá. De ha mondja elhiszem. *Elgondolkodik Tűzdereng szavain.* - Kellene élelmet felhalmozni. Ez nem játék. *Ha háború lesz az élelem fog elfogyni először.* - Legalább egy hónapra való kell vagy több. *Van neki annyi, de össze kell szedni.* - Itt lakok a polgárnegyedben. Van egy kis földem is a szántókon. Egész kicsi, de megterem ami kell. *A földekre kimenni már nem biztonságos.* - Megvédené a várost? *Tűzdereng harcos, talán segíthet.*
*Jó beszélgetése eddig a törpével. Messze vidékről való, van mit mesélni neki. A megérzése jó volt. Tűzdereng harcos fajta törpe. Az ilyesmit jól megérzi. A sok fegyver is árulkodó volt. Kevesen hordanak ennyi fegyvert maguknál. Érdekes, amit a hegyekről hall. Egyszer szeretne elmenni oda. A friss levegő itt is van de ott biztos jobb, másabb.* - Nem jártam Lihanecben. Egyszer megnézném. *A tudósok városa. Így tudja.* - Igen. *Megerősíti, hogy portyázó orkokról beszél. A törpét ez bosszantja. Ez már Fesgrarnak sem olyan jó.* -Én nem értek hozzá. De ha mondja elhiszem. *Elgondolkodik Tűzdereng szavain.* - Kellene élelmet felhalmozni. Ez nem játék. *Ha háború lesz az élelem fog elfogyni először.* - Legalább egy hónapra való kell vagy több. *Van neki annyi, de össze kell szedni.* - Itt lakok a polgárnegyedben. Van egy kis földem is a szántókon. Egész kicsi, de megterem ami kell. *A földekre kimenni már nem biztonságos.* - Megvédené a várost? *Tűzdereng harcos, talán segíthet.*
6964. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-23 12:48:34
Üzenet elküldve: 2025-10-23 12:48:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Gigár a nő szavaira csak felpillant a tányérja fölül. A mosolyát nem viszonozza, de a tekintetében ott van valami halk elismerés. Nem szokott sokat beszélni, most sem teszi. Megvárja, míg befejezik, csak akkor moccan meg. Vastag ujjaival eltol egy csontot az asztal szélére, mintha csak ezzel jelezné, hogy figyel.*
- Bel. Megjegyeztem. *Bólint röviden, s csak ennyit mond, aztán a kezét a kapott pohár tej köré zárja, és lassan kortyol a tejből. Aztán a nő nevetésére a bajsza alatt mintha halvány mosoly jelenne meg. Amíg az ork beszél, Gigár eszik tovább. Nem siet, de minden falatot elfogyaszt. A tálról eltűnik a hús, a kenyér morzsája is. A beszélgetés közben néha felnéz, csak egy-egy pillanatra, mintha mérlegelné, mi fontos és mi nem. A kürt szó hallatán azonban megáll a keze a levegőben. Lassan leteszi a falatot, és csak ennyit mond-*
- Ez nem jó jel. *Hangja mély, de ezúttal halkabb. A szavak után visszatér a mozdulat is, eszik tovább, mintha ezzel is jelezné, hogy nincs több hozzáfűznivalója. Immáron a második adagnak lát neki mert az elsőt teljesen elpusztította. Amikor az ork a tervekről beszél, bólint. Nem kérdez, nem magyaráz. Csak figyel. Egyik kezével megtörli a száját, majd félreteszi a már üres tejes kupát.*
- Rendben, senki nem fogja megdézsmálni. Értem. *Csak ennyit mond. Megértette a lényeget. Az biztos, hogy senki idegen nem fogja megdézsmálni, de még a lányra is figyel mert még nem bízik benne. Egy pillanatra Belre néz, röviden, vizsgálódva, de nem tolakodóan. Ezután a két székén hátradől, ami kicsit recseg alatta továbbra is, majd a karjait keresztbe fonja a mellkasán . A tekintete elmereng a kandalló fényében, miközben hallgat. Nincs több szava, mert szinte folyamatosan evett, de lassan a két adag ételt már teljesen megeszi és maradék tejét is megissza. Jóllakottan már sokkal vidámabb a hangulata.*
*Gigár a nő szavaira csak felpillant a tányérja fölül. A mosolyát nem viszonozza, de a tekintetében ott van valami halk elismerés. Nem szokott sokat beszélni, most sem teszi. Megvárja, míg befejezik, csak akkor moccan meg. Vastag ujjaival eltol egy csontot az asztal szélére, mintha csak ezzel jelezné, hogy figyel.*
- Bel. Megjegyeztem. *Bólint röviden, s csak ennyit mond, aztán a kezét a kapott pohár tej köré zárja, és lassan kortyol a tejből. Aztán a nő nevetésére a bajsza alatt mintha halvány mosoly jelenne meg. Amíg az ork beszél, Gigár eszik tovább. Nem siet, de minden falatot elfogyaszt. A tálról eltűnik a hús, a kenyér morzsája is. A beszélgetés közben néha felnéz, csak egy-egy pillanatra, mintha mérlegelné, mi fontos és mi nem. A kürt szó hallatán azonban megáll a keze a levegőben. Lassan leteszi a falatot, és csak ennyit mond-*
- Ez nem jó jel. *Hangja mély, de ezúttal halkabb. A szavak után visszatér a mozdulat is, eszik tovább, mintha ezzel is jelezné, hogy nincs több hozzáfűznivalója. Immáron a második adagnak lát neki mert az elsőt teljesen elpusztította. Amikor az ork a tervekről beszél, bólint. Nem kérdez, nem magyaráz. Csak figyel. Egyik kezével megtörli a száját, majd félreteszi a már üres tejes kupát.*
- Rendben, senki nem fogja megdézsmálni. Értem. *Csak ennyit mond. Megértette a lényeget. Az biztos, hogy senki idegen nem fogja megdézsmálni, de még a lányra is figyel mert még nem bízik benne. Egy pillanatra Belre néz, röviden, vizsgálódva, de nem tolakodóan. Ezután a két székén hátradől, ami kicsit recseg alatta továbbra is, majd a karjait keresztbe fonja a mellkasán . A tekintete elmereng a kandalló fényében, miközben hallgat. Nincs több szava, mert szinte folyamatosan evett, de lassan a két adag ételt már teljesen megeszi és maradék tejét is megissza. Jóllakottan már sokkal vidámabb a hangulata.*
6963. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-23 12:05:16
Üzenet elküldve: 2025-10-23 12:05:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Esti iszogatás //
*Az eddigiekben igen jó ivó cimborának minősül Fesgrar. Régen érezte ilyen kedélyesen magát. Egy igazán jó estéhez már csak egy kiadós, többfogásos lakoma, zene és tánc kellene, és persze egy hordó sör. A tűz fényénél később történeteket mesélnének, régi históriákat, kalandokat. Ez lenne az igazi. Ha nincs efféle hely a városban, majd lehet maga vág bele egy fogadó üzemeltetésébe, bár ezt inkább öreg napjaira tartogatná, amikor a kalapácsot nem tudja csak egy kézzel megemelni. Gondolataiból hamar visszatér a beszélgetőpartnerére. A szeme izzását nem lehet tagadni. Igaz nincs benne semmi mágikus dolog, de ha valaki belenéz láthatja annak egyediségét. Állítólag a nagyapjának volt ilyen, akit a vastörpének hívtak, merthogy olyan szívós és erős volt, mint a vas. Állítólag az egész napi munka után még nem volt fáradt. Ezt részben Tűzdereng is örökölte, de azért hozzá kell tenni, hogy el tud fáradni. A kérdésre válaszolva nyomban rávágja a férfinak.*
- Bizony komám, harcos volnék talpamtól a fejem búbjáig. *Nincs mit kertelni vagy szabadkozni rajta. A vak is láthatja a felszerelésén, hogy nem a szántóföldről jött be. A koccintást viszonozza a kupa sörrel a kezében, amolyan kedves gesztusként. Mikor a hegyeket említi a másik, akkor hevesen bólogat.*
- Bizony ám. Olyan tiszta a levegő, hogy harapni lehetne, amikor reggel felkelsz és kimész a szabadba. Tiszta időben messzi vidékekig ellátsz, még Lihanech is látszott a távolban, igaz egészen kicsinek tűnt, de el lehetett látni addig. *Alföldön csak vándorolt eddig, így a huzamosabb itteni élettel még nem barátkozott meg. Lelkesen beszél a hegekről, de az elvesztésük említése egy pillanatig tényleg komor tekintettel ruházza fel. Ennek legalább tíz éve már, de olyan mintha csak napokkal ezelőtt lett volna. Legalábbis Tűzdereng ezt így éli meg. Soha nem feledheti a helyet, ahol felnőtt, a tüzet mely melegen tartotta és a hegyet mely táplálta. Majd ezután témát váltanak és a helyi eseményekre vetül a téma. Összeráncolja dús szemöldökét az ork portyák hallatára.*
- Itt orkok? Portyázó orkok? *A városban egyet, kettőt látott, de olyan hordát, ami nagyobb lenne és fosztogatna az igen szokatlan. A kandallóban ropogó tűzben marad tekintete, majd komoran megszólal.*
- Ez nem jó jel barátom. Ha ilyet mernek tenni, akkor sokan vannak. Nem hülyék. Tudják, hogy a városnak van őrsége. Ez valami nagyobb lehet, mint holmi portya. *Ezt már a tapasztalat és az évek mondják belőle, hiszen a hadviselésben van némi tapasztalata. Igaz kevés valódi háborúban volt része, legalábbis olyanban nem, mint amiről a legendák és regék szólnak, de azért került párszor igen veszélyes helyzetbe. De egy igaz törpe harcos sosem adja meg magát. Az utolsó szufláig harcol, ez mentette meg minden eddigi helyzetében.*
- Te itt laksz a városban, vagy a szántókon? *Rákérdez egy érdeklődő tekintettel, mert a várost elhagyni lassan tényleg veszélyes lesz. Nem szereti a szikrát a szalmára seperni, de a megérzése azt súgja, hogy ebből háború lesz.*
*Az eddigiekben igen jó ivó cimborának minősül Fesgrar. Régen érezte ilyen kedélyesen magát. Egy igazán jó estéhez már csak egy kiadós, többfogásos lakoma, zene és tánc kellene, és persze egy hordó sör. A tűz fényénél később történeteket mesélnének, régi históriákat, kalandokat. Ez lenne az igazi. Ha nincs efféle hely a városban, majd lehet maga vág bele egy fogadó üzemeltetésébe, bár ezt inkább öreg napjaira tartogatná, amikor a kalapácsot nem tudja csak egy kézzel megemelni. Gondolataiból hamar visszatér a beszélgetőpartnerére. A szeme izzását nem lehet tagadni. Igaz nincs benne semmi mágikus dolog, de ha valaki belenéz láthatja annak egyediségét. Állítólag a nagyapjának volt ilyen, akit a vastörpének hívtak, merthogy olyan szívós és erős volt, mint a vas. Állítólag az egész napi munka után még nem volt fáradt. Ezt részben Tűzdereng is örökölte, de azért hozzá kell tenni, hogy el tud fáradni. A kérdésre válaszolva nyomban rávágja a férfinak.*
- Bizony komám, harcos volnék talpamtól a fejem búbjáig. *Nincs mit kertelni vagy szabadkozni rajta. A vak is láthatja a felszerelésén, hogy nem a szántóföldről jött be. A koccintást viszonozza a kupa sörrel a kezében, amolyan kedves gesztusként. Mikor a hegyeket említi a másik, akkor hevesen bólogat.*
- Bizony ám. Olyan tiszta a levegő, hogy harapni lehetne, amikor reggel felkelsz és kimész a szabadba. Tiszta időben messzi vidékekig ellátsz, még Lihanech is látszott a távolban, igaz egészen kicsinek tűnt, de el lehetett látni addig. *Alföldön csak vándorolt eddig, így a huzamosabb itteni élettel még nem barátkozott meg. Lelkesen beszél a hegekről, de az elvesztésük említése egy pillanatig tényleg komor tekintettel ruházza fel. Ennek legalább tíz éve már, de olyan mintha csak napokkal ezelőtt lett volna. Legalábbis Tűzdereng ezt így éli meg. Soha nem feledheti a helyet, ahol felnőtt, a tüzet mely melegen tartotta és a hegyet mely táplálta. Majd ezután témát váltanak és a helyi eseményekre vetül a téma. Összeráncolja dús szemöldökét az ork portyák hallatára.*
- Itt orkok? Portyázó orkok? *A városban egyet, kettőt látott, de olyan hordát, ami nagyobb lenne és fosztogatna az igen szokatlan. A kandallóban ropogó tűzben marad tekintete, majd komoran megszólal.*
- Ez nem jó jel barátom. Ha ilyet mernek tenni, akkor sokan vannak. Nem hülyék. Tudják, hogy a városnak van őrsége. Ez valami nagyobb lehet, mint holmi portya. *Ezt már a tapasztalat és az évek mondják belőle, hiszen a hadviselésben van némi tapasztalata. Igaz kevés valódi háborúban volt része, legalábbis olyanban nem, mint amiről a legendák és regék szólnak, de azért került párszor igen veszélyes helyzetbe. De egy igaz törpe harcos sosem adja meg magát. Az utolsó szufláig harcol, ez mentette meg minden eddigi helyzetében.*
- Te itt laksz a városban, vagy a szántókon? *Rákérdez egy érdeklődő tekintettel, mert a várost elhagyni lassan tényleg veszélyes lesz. Nem szereti a szikrát a szalmára seperni, de a megérzése azt súgja, hogy ebből háború lesz.*
6962. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-23 11:51:25
Üzenet elküldve: 2025-10-23 11:51:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy húron pendülve//
*Salwarnak szerencséje van, Merlana nem tesz fel veszélyes kérdéseket, legalábbis a furulyával kapcsolatban nem. Az oboa, mint olyan viszont már felkelti az érdeklődését, bár az is csak úgy, mint hangszer, ugyanis ő sem hallott még róla.*
- Fúvós ő is? Gondolom, ha már így dicsekszel vele, akkor te szépen is játszol rajta. *Mosolyodik el, miközben úgy adja társasága tudtára, hogy ő nem ismeri a szóban forgó zeneeszközt, hogy mégse tűnjön miatta butának és kulturálatlannak. A téma aztán a hegedűre terelődik, mely bár nem szól kellemetlenül a lány kezei közt, de még nem érzi úgy, hogy megérett arra, hogy színpadra is lépjen a vonós hangszerrel.*
- Ne aggódj! Így is szépek vagyunk együtt. *Fogalmazza meg az elhangzottak azon lényegét, amivel talán mindketten egyet tudnak érteni. A beszélgetés ezt követően azonban egy teljesen másik fordulatot vesz. Nem sejti, hogy az eddig látott kép alapján mit gondol róla a sötételf, de talán jobb is. Szomorú volna, ha ő maga is büszkeség helyett a kétséget látná a szemeiben, ugyanis ő jelen pillanatban teljesen úgy érzi, hogy a helyén van, és a számára legjobb úton halad a céljai felé. Siker és jólét, bármi áron. A szabadság az már egy másik kérdés. A lakatokkal és a zárjaikkal kapcsolatban már jócskán filozófiai magasságokba emelkednek, ami valahol már inkább komikus, mint komoly, de legalább élvezik.
Az emeleti szobák közül, jobbról a harmadikba kéreti fel a gyümölcstálat, a maradék és a most rendelt italokat, melyekhez ezúttal Salwar is hozzácsapja a maga részét. Ezek után nincs más hátra, mint előre, illetve felfele.*
- Köszönöm, uram! *Válaszol játékosan, majd elindul felfelé. A mélységi tán csalódni fog, ugyanis Merlana szoknyája hosszú, álló helyzetben leér a bokájáig, s még így is, hogy a lépcsőn felfelé lépkedve enyhén megemeli, hogy ne lépjen rá, csupán a fekete harisnyába bújtatott lábait pillanthatja meg minden egyes lépésnél, de ha pozitívak akarunk maradni, már ez is több, mint a semmi. A színésznő különösen ügyel arra, hogy az öltözéke mindent sejtessen, de semmit se láttasson igazán. Nem csoda hát, hogy van, aki legszívesebben már a földön látná a szép, vörös darabot.*
- Ez az? *Kérdezi az emeleten, jobbra a harmadik szoba ajtaja előtt megállva, miközben a folyosó vége felé pillant, ahol az ő egykori lakrésze volt. Kellemes emlék.*
- Nos, ehhez az zárhoz nekem nincs kulcsom. Segítek! *Mondja, és ha Salwar hagyja, akkor átveszi a kezéből a bort addig, míg ő kinyitja az ajtót.*
//Egy húron pendülve//
*Salwarnak szerencséje van, Merlana nem tesz fel veszélyes kérdéseket, legalábbis a furulyával kapcsolatban nem. Az oboa, mint olyan viszont már felkelti az érdeklődését, bár az is csak úgy, mint hangszer, ugyanis ő sem hallott még róla.*
- Fúvós ő is? Gondolom, ha már így dicsekszel vele, akkor te szépen is játszol rajta. *Mosolyodik el, miközben úgy adja társasága tudtára, hogy ő nem ismeri a szóban forgó zeneeszközt, hogy mégse tűnjön miatta butának és kulturálatlannak. A téma aztán a hegedűre terelődik, mely bár nem szól kellemetlenül a lány kezei közt, de még nem érzi úgy, hogy megérett arra, hogy színpadra is lépjen a vonós hangszerrel.*
- Ne aggódj! Így is szépek vagyunk együtt. *Fogalmazza meg az elhangzottak azon lényegét, amivel talán mindketten egyet tudnak érteni. A beszélgetés ezt követően azonban egy teljesen másik fordulatot vesz. Nem sejti, hogy az eddig látott kép alapján mit gondol róla a sötételf, de talán jobb is. Szomorú volna, ha ő maga is büszkeség helyett a kétséget látná a szemeiben, ugyanis ő jelen pillanatban teljesen úgy érzi, hogy a helyén van, és a számára legjobb úton halad a céljai felé. Siker és jólét, bármi áron. A szabadság az már egy másik kérdés. A lakatokkal és a zárjaikkal kapcsolatban már jócskán filozófiai magasságokba emelkednek, ami valahol már inkább komikus, mint komoly, de legalább élvezik.
Az emeleti szobák közül, jobbról a harmadikba kéreti fel a gyümölcstálat, a maradék és a most rendelt italokat, melyekhez ezúttal Salwar is hozzácsapja a maga részét. Ezek után nincs más hátra, mint előre, illetve felfele.*
- Köszönöm, uram! *Válaszol játékosan, majd elindul felfelé. A mélységi tán csalódni fog, ugyanis Merlana szoknyája hosszú, álló helyzetben leér a bokájáig, s még így is, hogy a lépcsőn felfelé lépkedve enyhén megemeli, hogy ne lépjen rá, csupán a fekete harisnyába bújtatott lábait pillanthatja meg minden egyes lépésnél, de ha pozitívak akarunk maradni, már ez is több, mint a semmi. A színésznő különösen ügyel arra, hogy az öltözéke mindent sejtessen, de semmit se láttasson igazán. Nem csoda hát, hogy van, aki legszívesebben már a földön látná a szép, vörös darabot.*
- Ez az? *Kérdezi az emeleten, jobbra a harmadik szoba ajtaja előtt megállva, miközben a folyosó vége felé pillant, ahol az ő egykori lakrésze volt. Kellemes emlék.*
- Nos, ehhez az zárhoz nekem nincs kulcsom. Segítek! *Mondja, és ha Salwar hagyja, akkor átveszi a kezéből a bort addig, míg ő kinyitja az ajtót.*
6961. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2025-10-23 02:56:34
Üzenet elküldve: 2025-10-23 02:56:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Szende napok//
*Eddig nem rakta össze, hogy miért is indul el az expedíció és itt csak magára vethet, hiszen erről beszéltek a számára, még régebben. Eléggé direkt, csak nem hitt abban, hogy tényleg komolyan is gondolják, hogy majd ők találják meg a relikviát. Így már sikerül is összeraknia, hogy miért költenek gálánsan a felszerelésre. Ez inkább befektetés a számukra a kincsért. Követi Ettvalldert pár lépéssel lemaradva, Alesiant fel is ismeri gyorsan, de a hölgyet nem, de a köszönés mindkettejüknek szól, még ha a bemutatkozás az előbbi számára nem lesz túl érdekes.*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz, alkimista.
*Gyorsan hallomása is volt arról, hogy többen akadnak jelen, mint akiket lát, ami megnyugtatóbb. Körbenézvén számára is feltűnik egy-két ismerős arc, de őt nem sietteti az idő, majd kiderül, amikor kiderül. De addig is, járatja a száját egy keveset.*
- Egy pár gyógyitallal támogatni fogom útjuk sikerességét, bár ezek még készülőben vannak. Pont a készletek feltöltésekor futottunk össze.
*Szabadkozik egy keveset felkészületlenségén, de azért örvendetes találkozás az, ha még segíthet egy keveset az induló kalandorcsapatnak.*
*Eddig nem rakta össze, hogy miért is indul el az expedíció és itt csak magára vethet, hiszen erről beszéltek a számára, még régebben. Eléggé direkt, csak nem hitt abban, hogy tényleg komolyan is gondolják, hogy majd ők találják meg a relikviát. Így már sikerül is összeraknia, hogy miért költenek gálánsan a felszerelésre. Ez inkább befektetés a számukra a kincsért. Követi Ettvalldert pár lépéssel lemaradva, Alesiant fel is ismeri gyorsan, de a hölgyet nem, de a köszönés mindkettejüknek szól, még ha a bemutatkozás az előbbi számára nem lesz túl érdekes.*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz, alkimista.
*Gyorsan hallomása is volt arról, hogy többen akadnak jelen, mint akiket lát, ami megnyugtatóbb. Körbenézvén számára is feltűnik egy-két ismerős arc, de őt nem sietteti az idő, majd kiderül, amikor kiderül. De addig is, járatja a száját egy keveset.*
- Egy pár gyógyitallal támogatni fogom útjuk sikerességét, bár ezek még készülőben vannak. Pont a készletek feltöltésekor futottunk össze.
*Szabadkozik egy keveset felkészületlenségén, de azért örvendetes találkozás az, ha még segíthet egy keveset az induló kalandorcsapatnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436