//Második szál//
//Negyvenes//
- Ó, nem hiszem én azt, bár állítólag a szűz kéz szerencsét hoz, de nem akarom kipróbálni, hogy tényleg így van-e.
*A lánynak kifejezetten jó kedve van, úgyhogy nagyon vidáman válaszol Worenthnek. Arra meg, hogy a mágus hátrányból indulna csak halkan nevet, valóban hátrányból indul, de hát nem tehet róla. Sem arról, hogy olyan vén, mint az országút, sem pedig arról, hogy nem olyan fizimiskájú, mint azt Alyo kedveli. Hiába, az Aoneerhez hasonló fickók a gyengéi, illetve kifejezetten Aoneer. Mondhatni, hogy oda meg vissza van tőle, sőt nagylelkűen elfelejti neki azt is, hogy másik, bár jóval lepukkantabb vendéglátóipari egységben bizony csúnyán megjárták. Most persze csak könnyed szórakozásra érkeztek, nem pedig bajt keverni, vagy arcoskodni, sőt ami azt illeti, Alyonak egy életre elment a kedve az arcoskodástól, de az egy másik történet. Nem is gondol erre, viszont leül Aoneer mellé, közel húzódva hozzá, de azért nem annyira közel, hogy zavarja a játékban. Egészen maga és az asztal alá húzza a széket, így egyrészt tud annak két lábán hintázni, másrészt viszont kényelmesen az asztalra tud könyökölni, állát a tenyereiben nyugtatja, így remekül láthatja majd, hogy mi folyik az asztalon. Kicsit előrehajol ültében, ettől ugyan övcsatja a hasába vájódik, de nem törődik vele, csak egy gondolat erejéig, amiben is megállapítja, hogy hastájékon valóban felkapott pár kilót, legalábbis azelőtt sosem nyomta az öv. Alkalomadtán majd szemrevételezi, de most egykettőre tovább is szállnak a gondolatai, mégpedig az újonnan érkezőhöz. Kiemeli állát a tenyereiből, és úgy köszön neki.*
- Üdv!
*Nem mutatkozik be egyelőre, a szavaiból úgy veszi ki, hogy a férfiak ismerik egymást, de ha Worenth áldását adta arra, hogy közéjük üljön, akkor Alyo is megmondja a nevét. Seszínű tekintete egy darabig az újonnan érkező arcán függ, majd Worenthre pillant, hogy hogyan is határoz, ő maga csak néző, így nyilván nem szól bele abba, hogy ki ülhet le.*