Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 258 (5141. - 5160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5160. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 20:48:04
Üzenet elküldve: 2024-10-06 20:48:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Nem a legkényelmesebb a vizslató szemek kereszttüzében sétálni, tele mindenféle nyommal, amit még talán a vakok is kiszúrnának rajtuk, de amikor az elf még rá is tesz egy lapáttal azzal, hogy megpaskolja a fenekét, el is száll minden pironkodás az arcáról. Annyira mindegy, tényleg nem érdekli már, csak az a közelség. A jókedv viszont egy kis ideig alábbhagy, sőt, mondhatni átfordul egy apró pánikba esésbe, amit a férfi félre is ért. Csak megrázza a fejét, de nem tud válaszolni, mert a szerinte hiszti, az nagyon is komoly dolog. A jegekkel olyan szúrósan tudna nézni, hogy azt a karmolásnyomot addig mélyítené, hogy át lehessen látni az elfen, de mivel nem lát jókora gyűrődéseket az anyagon, így visszafogja a majdnem elkerülhetetlent. Nem mintha amazt túlzottan érdekelné, még röhögcsél is. De amint átfogja a derekát vége minden feszültségnek. Nem lehet rá ilyen hatással, ez már bűn. Fel is sóhajt, de közelebb húzódik, végigsimítva ismét a másikon.*
- Nem kell kihívásnak érezni.
*Mosolyodik el végül, mert bár ő mondta ki, de nem biztos, hogy boldogsággal töltené el, ha odáig fajulna az estéjük, hogy azt kelljen néznie mibe sodorja magát a szőke.
Aztán bármilyen jó is a karjaiban, attól még fel kell öltözni és valójában úgy érzi, hogy menten szomjan hal, ha nem indulnak vissza a fogadóba. Nem is tart túlontúl sokáig a készülődése, de azért ujjai segítségével próbál a hajából valami olyat varázsolni, a vizes tincsek ellenére, hogy úgy nézzen ki, mint akivel érdemes megjelenni. Egy tükörbe nézve simítja végig a nyakán lévő nyomot, majd odasepri a félszárazra törölt hajzuhatagot. Nem szégyenli, úgyis előbukkan, ha nem figyel oda, de szeretne jól kinézni a hosszúéletű mellett. *
- Így jó lesz?
*Sétál elé, nem mintha megerősítésre volna szüksége, de ez még mindig a fontos kategóriába tartozó dolog. Abban a szép fekete selyemben, amit ma kapott, rendezett hajjal, épp annyira kipirulva, hogy elégedettséget sugározzon az arca. Aztán mehetnek is .*
//Fürdőház//
*Nem a legkényelmesebb a vizslató szemek kereszttüzében sétálni, tele mindenféle nyommal, amit még talán a vakok is kiszúrnának rajtuk, de amikor az elf még rá is tesz egy lapáttal azzal, hogy megpaskolja a fenekét, el is száll minden pironkodás az arcáról. Annyira mindegy, tényleg nem érdekli már, csak az a közelség. A jókedv viszont egy kis ideig alábbhagy, sőt, mondhatni átfordul egy apró pánikba esésbe, amit a férfi félre is ért. Csak megrázza a fejét, de nem tud válaszolni, mert a szerinte hiszti, az nagyon is komoly dolog. A jegekkel olyan szúrósan tudna nézni, hogy azt a karmolásnyomot addig mélyítené, hogy át lehessen látni az elfen, de mivel nem lát jókora gyűrődéseket az anyagon, így visszafogja a majdnem elkerülhetetlent. Nem mintha amazt túlzottan érdekelné, még röhögcsél is. De amint átfogja a derekát vége minden feszültségnek. Nem lehet rá ilyen hatással, ez már bűn. Fel is sóhajt, de közelebb húzódik, végigsimítva ismét a másikon.*
- Nem kell kihívásnak érezni.
*Mosolyodik el végül, mert bár ő mondta ki, de nem biztos, hogy boldogsággal töltené el, ha odáig fajulna az estéjük, hogy azt kelljen néznie mibe sodorja magát a szőke.
Aztán bármilyen jó is a karjaiban, attól még fel kell öltözni és valójában úgy érzi, hogy menten szomjan hal, ha nem indulnak vissza a fogadóba. Nem is tart túlontúl sokáig a készülődése, de azért ujjai segítségével próbál a hajából valami olyat varázsolni, a vizes tincsek ellenére, hogy úgy nézzen ki, mint akivel érdemes megjelenni. Egy tükörbe nézve simítja végig a nyakán lévő nyomot, majd odasepri a félszárazra törölt hajzuhatagot. Nem szégyenli, úgyis előbukkan, ha nem figyel oda, de szeretne jól kinézni a hosszúéletű mellett. *
- Így jó lesz?
*Sétál elé, nem mintha megerősítésre volna szüksége, de ez még mindig a fontos kategóriába tartozó dolog. Abban a szép fekete selyemben, amit ma kapott, rendezett hajjal, épp annyira kipirulva, hogy elégedettséget sugározzon az arca. Aztán mehetnek is .*
5159. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 20:23:22
Üzenet elküldve: 2024-10-06 20:23:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*L'szka veszi a lapot, és ettől kicsit megkönnyebbül. A lányra mosolyog ahogy az visszaölti nemeskisasszonyka-álcáját, és felettébb előzékeny invitáló mozdulattal lép ki az útjából. Bár igazából nem engedte el ezt a témát, de azt elhatározta, hogy nem fogja hagyni, hogy teljesen megfagyjon a hangulat kettejük között. Hiszen ez a lényeg: hogy ketten vannak, itt és most. És az itt és most váratlan ajándék, amit mindenképp szeretne kiélvezni. A gondokkal majd foglalkoznak holnap, közösen. Közösen, gondolja, és ez a gondolat tetszik neki.
Tenyerét L'szka derekára simítja ahogy az megáll mellette, a mozdulat nem szemtelen vagy udvariatlan, csupán szereti érezni a másik közelségét. Nem mellesleg ez bárki számára egyértelműen jelzi, hogy ők együtt vannak. A kérdésre halkan hümment, egy pillanatra a lány arcára les, majd a pult felé fordul. Neki tulajdonképpen mindegy lenne, hogy mivel kezdik a reggelt, de nem kerülte el a figyelmét, hogy L'szka az elmúlt pár percben mindig a fürdőt említette először. Úgy gondolja, hogy még ha a lány nem is szándékosan mondja így, de valószínűleg a fürdést választaná szívesebben. Visszagondolva az elmúlt éjjelre, ezt meg is érti. Sőt, egyetért vele.*
- Tudja kisasszony, *-válaszol végül-* talán a fürdőt javasolnám. Utána pedig tisztán és illatosan a reggeli is bizonyára jobban esne.
*Kissé elfintorodik a saját szavaitól, majd elmosolyodik. Nem bírná ezt, mindig így beszélni.*
- Már ha neked is jó így. Hm? *-ezt már a szokott hangsúlyával kérdezi.*
*L'szka veszi a lapot, és ettől kicsit megkönnyebbül. A lányra mosolyog ahogy az visszaölti nemeskisasszonyka-álcáját, és felettébb előzékeny invitáló mozdulattal lép ki az útjából. Bár igazából nem engedte el ezt a témát, de azt elhatározta, hogy nem fogja hagyni, hogy teljesen megfagyjon a hangulat kettejük között. Hiszen ez a lényeg: hogy ketten vannak, itt és most. És az itt és most váratlan ajándék, amit mindenképp szeretne kiélvezni. A gondokkal majd foglalkoznak holnap, közösen. Közösen, gondolja, és ez a gondolat tetszik neki.
Tenyerét L'szka derekára simítja ahogy az megáll mellette, a mozdulat nem szemtelen vagy udvariatlan, csupán szereti érezni a másik közelségét. Nem mellesleg ez bárki számára egyértelműen jelzi, hogy ők együtt vannak. A kérdésre halkan hümment, egy pillanatra a lány arcára les, majd a pult felé fordul. Neki tulajdonképpen mindegy lenne, hogy mivel kezdik a reggelt, de nem kerülte el a figyelmét, hogy L'szka az elmúlt pár percben mindig a fürdőt említette először. Úgy gondolja, hogy még ha a lány nem is szándékosan mondja így, de valószínűleg a fürdést választaná szívesebben. Visszagondolva az elmúlt éjjelre, ezt meg is érti. Sőt, egyetért vele.*
- Tudja kisasszony, *-válaszol végül-* talán a fürdőt javasolnám. Utána pedig tisztán és illatosan a reggeli is bizonyára jobban esne.
*Kissé elfintorodik a saját szavaitól, majd elmosolyodik. Nem bírná ezt, mindig így beszélni.*
- Már ha neked is jó így. Hm? *-ezt már a szokott hangsúlyával kérdezi.*
5158. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 20:14:02
Üzenet elküldve: 2024-10-06 20:14:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Megbeszélték. A doki szereti a vizet, de sok időt eltöltöttek már itt és enne inna valamit. A lány is kitikkadt kicsit. Egy csók az itteni kalandok emlékére, majd másznak is ki a vízből. Le se tagadhatnák, hogy mi történt kettejük közt. A lány nyakát nem szúnyog szívta ki ahogy a férfi mellkasát se valami medvemancs cirógatta meg. Nem mintha bármelyikük bánná. Sőt, ahogy a törölközőbe csavarva sétálnak el a többi éjszakai fürdőző közt elkapja a lány tekintetét. Cinkosan rávigyorog és ha nem slisszan el előle még is paskolná a fenekét. Egyáltalán nem érdekli ki látja őt. Akinek nem tetszik vagy nem áll fel vagy nem állnak vele szóba a nők. Ha meg nőről van szó az meg már pókhálós. Amúgy is bizonyítsák be! Jó hangulatban térnek vissza az öltözőbe ahol a férfi is valamennyi vizet kiprésel a hajából és áttörölgeti magát mikor érkezik a kérdés. A lány rémült tekintetét látva egyből félreérti a helyzetet és lefagy az elégedett mosoly a képéről.*
-Eltűntek?
*Ha igen akkor itt nagyon csúnya balhé lesz, a félvér pedig nyugtathatja újra az elfet valószínűleg kevesebb sikerrel ha kiderül, hogy pár héten belül harmadjára lett a volt kalóz lopás áldozata. Szerencsére nem így történt és a képzeletbeli kés a hüvelyében marad. Csak női hiszti. A doki fel is kuncog rajta és megpróbálja átkarolni, azt a csípőt.*
-A bujkálás tudtommal pont nem az erősségünk drága. De ezt a véres karddal vedelőversenyt megjegyzem.
*Röhögcsél kicsit.*
//Fürdőház//
*Megbeszélték. A doki szereti a vizet, de sok időt eltöltöttek már itt és enne inna valamit. A lány is kitikkadt kicsit. Egy csók az itteni kalandok emlékére, majd másznak is ki a vízből. Le se tagadhatnák, hogy mi történt kettejük közt. A lány nyakát nem szúnyog szívta ki ahogy a férfi mellkasát se valami medvemancs cirógatta meg. Nem mintha bármelyikük bánná. Sőt, ahogy a törölközőbe csavarva sétálnak el a többi éjszakai fürdőző közt elkapja a lány tekintetét. Cinkosan rávigyorog és ha nem slisszan el előle még is paskolná a fenekét. Egyáltalán nem érdekli ki látja őt. Akinek nem tetszik vagy nem áll fel vagy nem állnak vele szóba a nők. Ha meg nőről van szó az meg már pókhálós. Amúgy is bizonyítsák be! Jó hangulatban térnek vissza az öltözőbe ahol a férfi is valamennyi vizet kiprésel a hajából és áttörölgeti magát mikor érkezik a kérdés. A lány rémült tekintetét látva egyből félreérti a helyzetet és lefagy az elégedett mosoly a képéről.*
-Eltűntek?
*Ha igen akkor itt nagyon csúnya balhé lesz, a félvér pedig nyugtathatja újra az elfet valószínűleg kevesebb sikerrel ha kiderül, hogy pár héten belül harmadjára lett a volt kalóz lopás áldozata. Szerencsére nem így történt és a képzeletbeli kés a hüvelyében marad. Csak női hiszti. A doki fel is kuncog rajta és megpróbálja átkarolni, azt a csípőt.*
-A bujkálás tudtommal pont nem az erősségünk drága. De ezt a véres karddal vedelőversenyt megjegyzem.
*Röhögcsél kicsit.*
5157. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 18:45:26
Üzenet elküldve: 2024-10-06 18:45:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Mondják, hogy semmi nem tart örökké, de hogy soha nem felejti el az élményt, de az elfet sem, aki okozta, az biztos. Tartson bármeddig az az örökké. Így is felsejlett nála néha gondolatban alkalomadtán, de ehhez nem volt fogható az emlék. És a nap megelőző részéhez sem. Lassan kezd újra visszatérni a légzése a megszokott ritmusba, s addig a másikra omolva, simogatva a mellkast, azt a jól mutató sebet, próbálja meg összeszedni magát.
Kiszáradt a torka. Éppen már nem alkoholra szomjazik, de akkor sem lenne baj, ha egy újabb pohárral lepnék meg magukat, csak úgy ünneplés gyanánt. Felnéz a zöldekbe a kérdés hallatán, majd bólint. Egészen kiázott, fogalma sincs neki sem, hogy mióta lehetnek már itt.*
- Menjünk. Egészen kiszáradtam.
*Mosolyodik el, majd még egy csókra odahajol a hosszúéletűhöz, nem elsietve semmit. Lassan mászik ki a medencéből és keresi szemeivel a törölközőket. Nyújtja a férfinek az övét, vagy a sajátját, nem lehet már ezt ilyenkor tudni, ő pedig az egyiket magára tekerve lép ki a kis térből. A kékek pásztázzák a környezetet, bizony akadnak így feltehetően estére olyanok, akik élvezhették a füleikkel az iménti örömét, aminek hatására kissé el is pirul, majd lopva a másikra pillant. De nem szól semmit, az öltöző felé igyekszik, ahol újra eltűnhet a kíváncsi, haragos, vagy épp elismerő szemek elől. Szerencsére az az öltöző megint üres.*
- Melyikben vannak a ruhák?
*Kérdi, miközben megtörölgeti magát és a haját is, hogy ne csepegjen belőle a víz. Szárazak nem lesznek a tincsek, hullámosan, kissé összetapadva játszanak a vállára hullva. Amint fény derül az új kedvenc öltözete hollétére és kinyílik a szekrény, a szemei elkerekednek. Megáll egy pillanatra, mintha ismét összeszednie kellene magát, s azt is teszi: nagyot nyel, hogy ne akadjon ki teljesen azon, hogy milyen állapotban találja. *
- Azt mondtad, intézed.
*Néz már-már rémülten a szőkére, alig meri igazán felmérni a helyzetet. A másik rendkívül nagy szerencséjére nincs akkora baj, mint azt hitte, oldódik hát a hirtelen ráereszkedő pánik, hogy majd toprongyosan kell megjelennie bárhol. Vannak fontos dolgok, de vannak annál is fontosabbak és azok a ruhái. *
- Jó, jó lesz. Tőlem hadonászhatsz véres karddal is, vagy megnyerhetsz ma is egy vedelőversenyt, de erre vigyázz kérlek. El kellett volna takarj a világ elől, ha összegyűrődik.
*Sóhajt fel megkönnyebbülve, de nem bírta ki, hogy ne mondja ki. A kékek viszont nem tudnak sokáig haragosak lenni, főleg nem a másik közelében. *
//Fürdőház//
*Mondják, hogy semmi nem tart örökké, de hogy soha nem felejti el az élményt, de az elfet sem, aki okozta, az biztos. Tartson bármeddig az az örökké. Így is felsejlett nála néha gondolatban alkalomadtán, de ehhez nem volt fogható az emlék. És a nap megelőző részéhez sem. Lassan kezd újra visszatérni a légzése a megszokott ritmusba, s addig a másikra omolva, simogatva a mellkast, azt a jól mutató sebet, próbálja meg összeszedni magát.
Kiszáradt a torka. Éppen már nem alkoholra szomjazik, de akkor sem lenne baj, ha egy újabb pohárral lepnék meg magukat, csak úgy ünneplés gyanánt. Felnéz a zöldekbe a kérdés hallatán, majd bólint. Egészen kiázott, fogalma sincs neki sem, hogy mióta lehetnek már itt.*
- Menjünk. Egészen kiszáradtam.
*Mosolyodik el, majd még egy csókra odahajol a hosszúéletűhöz, nem elsietve semmit. Lassan mászik ki a medencéből és keresi szemeivel a törölközőket. Nyújtja a férfinek az övét, vagy a sajátját, nem lehet már ezt ilyenkor tudni, ő pedig az egyiket magára tekerve lép ki a kis térből. A kékek pásztázzák a környezetet, bizony akadnak így feltehetően estére olyanok, akik élvezhették a füleikkel az iménti örömét, aminek hatására kissé el is pirul, majd lopva a másikra pillant. De nem szól semmit, az öltöző felé igyekszik, ahol újra eltűnhet a kíváncsi, haragos, vagy épp elismerő szemek elől. Szerencsére az az öltöző megint üres.*
- Melyikben vannak a ruhák?
*Kérdi, miközben megtörölgeti magát és a haját is, hogy ne csepegjen belőle a víz. Szárazak nem lesznek a tincsek, hullámosan, kissé összetapadva játszanak a vállára hullva. Amint fény derül az új kedvenc öltözete hollétére és kinyílik a szekrény, a szemei elkerekednek. Megáll egy pillanatra, mintha ismét összeszednie kellene magát, s azt is teszi: nagyot nyel, hogy ne akadjon ki teljesen azon, hogy milyen állapotban találja. *
- Azt mondtad, intézed.
*Néz már-már rémülten a szőkére, alig meri igazán felmérni a helyzetet. A másik rendkívül nagy szerencséjére nincs akkora baj, mint azt hitte, oldódik hát a hirtelen ráereszkedő pánik, hogy majd toprongyosan kell megjelennie bárhol. Vannak fontos dolgok, de vannak annál is fontosabbak és azok a ruhái. *
- Jó, jó lesz. Tőlem hadonászhatsz véres karddal is, vagy megnyerhetsz ma is egy vedelőversenyt, de erre vigyázz kérlek. El kellett volna takarj a világ elől, ha összegyűrődik.
*Sóhajt fel megkönnyebbülve, de nem bírta ki, hogy ne mondja ki. A kékek viszont nem tudnak sokáig haragosak lenni, főleg nem a másik közelében. *
5156. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 18:03:06
Üzenet elküldve: 2024-10-06 18:03:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem akármilyen műsort kap a kisasszonytól. Azok a kékek úgy égetnek csoda, hogy nem forrt fel a víz tőlük. A kéjesen vonagló test látványáról nem is beszélve. Azért meg kell hagyni nem mindenki szokott hasonló elbánásban részesülni az elftől hisz a pillangók bölcsessége nem vonatkozik minden nőre, de a félvér esetében a doki ösztönei is, azt súgják, hogy az ilyen figyelmességet vissza fogja kapni. Ahogy a másik körmei végighúzódnak a mellkasán felmorran és élvezettel nézi munkája gyümölcsét. A lassan enyhülő pihegés és ahogy a másik csak szép lassan szedi száll vissza azokból a magasságokból amikbe repítette. Nem is sietteti. Hogy a lány elégedett az egyértelmű, de a férfiről se tűnik el a büszke mosoly egy pillanatra se. Kicsit még odabújik lágy csókokkal végighinteni a másik nyakát és végigsimít annak oldalán majd a hátán párat. Csak ezek után nézne azokba a kékekbe.*
-Visszamehetnénk a fogadóba. Mit szólsz hozzá?
*Sikerült egészen leragadniuk itt a vízben és belemerülniük az este kihasználásába annyira, hogy a doki se tudja mióta vannak itt és van-e még idejük megnézni, azt a holdudvart. Nem mintha számítana. A férfi ki nem mondott terve ugyanis az volt, hogy megmutassa a lánynak, hogy süt oda a hold, hogy látszik a dalnok képe azon a kövön és milyen puha a fű ott a bokrok alatt. Ezek helyett mutatott neki más izgalmas dolgokat. Viszont inna még valamit. Lassan enne is mert utoljára talán a sellőben harapott pár falatot. Ez az intenzív testmozgás pedig meghozta az étvágyát.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem akármilyen műsort kap a kisasszonytól. Azok a kékek úgy égetnek csoda, hogy nem forrt fel a víz tőlük. A kéjesen vonagló test látványáról nem is beszélve. Azért meg kell hagyni nem mindenki szokott hasonló elbánásban részesülni az elftől hisz a pillangók bölcsessége nem vonatkozik minden nőre, de a félvér esetében a doki ösztönei is, azt súgják, hogy az ilyen figyelmességet vissza fogja kapni. Ahogy a másik körmei végighúzódnak a mellkasán felmorran és élvezettel nézi munkája gyümölcsét. A lassan enyhülő pihegés és ahogy a másik csak szép lassan szedi száll vissza azokból a magasságokból amikbe repítette. Nem is sietteti. Hogy a lány elégedett az egyértelmű, de a férfiről se tűnik el a büszke mosoly egy pillanatra se. Kicsit még odabújik lágy csókokkal végighinteni a másik nyakát és végigsimít annak oldalán majd a hátán párat. Csak ezek után nézne azokba a kékekbe.*
-Visszamehetnénk a fogadóba. Mit szólsz hozzá?
*Sikerült egészen leragadniuk itt a vízben és belemerülniük az este kihasználásába annyira, hogy a doki se tudja mióta vannak itt és van-e még idejük megnézni, azt a holdudvart. Nem mintha számítana. A férfi ki nem mondott terve ugyanis az volt, hogy megmutassa a lánynak, hogy süt oda a hold, hogy látszik a dalnok képe azon a kövön és milyen puha a fű ott a bokrok alatt. Ezek helyett mutatott neki más izgalmas dolgokat. Viszont inna még valamit. Lassan enne is mert utoljára talán a sellőben harapott pár falatot. Ez az intenzív testmozgás pedig meghozta az étvágyát.*
5155. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 17:13:09
Üzenet elküldve: 2024-10-06 17:13:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A maga módján kissé önző is tud lenni olykor, de abban, hogy ő most nem kalandozik el az elf minden porcikáján, csak kiélvezi a helyzetet, na meg hangot is ad neki, nem játszik szerepet ezen rossz tulajdonsága. Az a szőke kamatostul megkapja még az ezért járó hálát, de most kiélvezi az érintéseit. Bármennyire is elment az esze éppen, arra még fel tud figyelni, hogy a férfi a látványban is örömét leli, így hát mégannyira sem fogja vissza magát. Ha biztosította róla, hogy őt nem kaphatja meg akárki, akkor az a valaki, aki mégis, az kapja meg egészen. Az sem utolsó, hogy az átélt gyönyör mellett az ő saját magáról alkotott véleménye is fényesedik, csak akkor akart szépnek, kívánatosnak tűnni, ha valamit el kívánt vele érni. Most már megkapta, illetve éppen kapja, nem kötelező elem kellemesebbet láttatni magából. Minden ösztön, halvány a tudatosság csupán, amivel utat enged annak, amit talán ha megvolna a józan esze visszafogna. Hiszen bár elzárva mások szemeitől, de mégis egy fürdőházban vannak. Nem mintha már akkor ne lett volna mindegy az egésznek, amikor az öltözőben egymásra találtak.
Amikor nem épp csókot kér, vagy illeti a sajátjával a másik füleit, nyakát, bőrét, akkor a kékek belefúródnak annak szemeibe, hogy minden csillanásában láthassa, hogy élvezi, hogy nem bír betelni az érzéssel, mégis eljön a beteljesülés ideje, ez a pont, amikor kiszakad a lélektükrökből, hátraveti fejét, a medence falának préselve lapockáját és szökik ki a talán valaha volt legelégedettebb és hangosabb nyögés, amit már csak azért sem nyelne vissza. Testének minden izma megfeszül, a levegő néhány másodpercig elakad, csak a végtelenséggel érzi magát egynek, ahol minden tökéletes és minden érte van. Mindent elsöprő az élmény és a tudat, hogy a másik látja közben, teljes egészében. Az körmök a mellkason hagynak néhány vöröslő sávot maguk után, ahogy elengedve önmagát mutatja ezzel is, hogy mit él át. Az az orvoskéz érezheti, miként követeli még néhány önkéntelen lüktetéssel a további tapintást, hogy ne hagyja abba, de amaz nem is teszi. Közben visszatalál hozzá kék, amiből a jegesség teljesen eltűnt, s pihegve egyenesedik ki gerince ismét, mikor aztán végigtekint a karmoláson, még kiélvezve az utolsó néhány másodpercét az utóhatásnak.
A szavak nehezen jutnak át a ködön, ami köré költözött, nehezen fogadja be újra, hogy hol van, de amikor megérti azokat, a dús ajkak mosolyra húzódnak, majd végigsimít a legfrissebb, általa okozott sebesülésen.*
- Te pedig elképesztő. Ez...
*Fullad el a mondat további része, semmi szükség a szavakra, végignézte, pontosan tudja mit gondol. Ha ismerné azoknak a pillangóknak a szavait, igazat tudna adni, bármennyire is nem szeretne valójában senki markában lenni. *
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A maga módján kissé önző is tud lenni olykor, de abban, hogy ő most nem kalandozik el az elf minden porcikáján, csak kiélvezi a helyzetet, na meg hangot is ad neki, nem játszik szerepet ezen rossz tulajdonsága. Az a szőke kamatostul megkapja még az ezért járó hálát, de most kiélvezi az érintéseit. Bármennyire is elment az esze éppen, arra még fel tud figyelni, hogy a férfi a látványban is örömét leli, így hát mégannyira sem fogja vissza magát. Ha biztosította róla, hogy őt nem kaphatja meg akárki, akkor az a valaki, aki mégis, az kapja meg egészen. Az sem utolsó, hogy az átélt gyönyör mellett az ő saját magáról alkotott véleménye is fényesedik, csak akkor akart szépnek, kívánatosnak tűnni, ha valamit el kívánt vele érni. Most már megkapta, illetve éppen kapja, nem kötelező elem kellemesebbet láttatni magából. Minden ösztön, halvány a tudatosság csupán, amivel utat enged annak, amit talán ha megvolna a józan esze visszafogna. Hiszen bár elzárva mások szemeitől, de mégis egy fürdőházban vannak. Nem mintha már akkor ne lett volna mindegy az egésznek, amikor az öltözőben egymásra találtak.
Amikor nem épp csókot kér, vagy illeti a sajátjával a másik füleit, nyakát, bőrét, akkor a kékek belefúródnak annak szemeibe, hogy minden csillanásában láthassa, hogy élvezi, hogy nem bír betelni az érzéssel, mégis eljön a beteljesülés ideje, ez a pont, amikor kiszakad a lélektükrökből, hátraveti fejét, a medence falának préselve lapockáját és szökik ki a talán valaha volt legelégedettebb és hangosabb nyögés, amit már csak azért sem nyelne vissza. Testének minden izma megfeszül, a levegő néhány másodpercig elakad, csak a végtelenséggel érzi magát egynek, ahol minden tökéletes és minden érte van. Mindent elsöprő az élmény és a tudat, hogy a másik látja közben, teljes egészében. Az körmök a mellkason hagynak néhány vöröslő sávot maguk után, ahogy elengedve önmagát mutatja ezzel is, hogy mit él át. Az az orvoskéz érezheti, miként követeli még néhány önkéntelen lüktetéssel a további tapintást, hogy ne hagyja abba, de amaz nem is teszi. Közben visszatalál hozzá kék, amiből a jegesség teljesen eltűnt, s pihegve egyenesedik ki gerince ismét, mikor aztán végigtekint a karmoláson, még kiélvezve az utolsó néhány másodpercét az utóhatásnak.
A szavak nehezen jutnak át a ködön, ami köré költözött, nehezen fogadja be újra, hogy hol van, de amikor megérti azokat, a dús ajkak mosolyra húzódnak, majd végigsimít a legfrissebb, általa okozott sebesülésen.*
- Te pedig elképesztő. Ez...
*Fullad el a mondat további része, semmi szükség a szavakra, végignézte, pontosan tudja mit gondol. Ha ismerné azoknak a pillangóknak a szavait, igazat tudna adni, bármennyire is nem szeretne valójában senki markában lenni. *
5154. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 16:51:06
Üzenet elküldve: 2024-10-06 16:51:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Enyveskezű és Harcias//
* Böröngőnek több se kell, követi duójuk legokosabb tagját a Pegazus fogadóba. Valahogy odatévednek. Mintha már évek óta áztak volna az esőben, hóban, pedig ismeretségük nem tart még talán egy órája se. Vagy, ha azóta tart is, nem sokkal régebb óta. Belép tehát a fogadó ajtaján és rögtön megérti a hely lényegét. Van kaja. Érzi, hiszen a szagokhoz jó érzéke van, korábban így sikerült követnie azokat a kereskedőket is, akik Artheniorba vezették. Böröngő jól nevelt óriás, ezért becsapja maguk után az ajtót, majd a pult felé vezetik lábai. *
– Hol a kaja? * Kérdezi a pult felé nézve, nem túl barátságosan. Nem járatos ilyen helyeken, és elég fáradt, illetve éhes már ahhoz, hogy bármit megtegyen egy kiadós ebédért. *
* Böröngőnek több se kell, követi duójuk legokosabb tagját a Pegazus fogadóba. Valahogy odatévednek. Mintha már évek óta áztak volna az esőben, hóban, pedig ismeretségük nem tart még talán egy órája se. Vagy, ha azóta tart is, nem sokkal régebb óta. Belép tehát a fogadó ajtaján és rögtön megérti a hely lényegét. Van kaja. Érzi, hiszen a szagokhoz jó érzéke van, korábban így sikerült követnie azokat a kereskedőket is, akik Artheniorba vezették. Böröngő jól nevelt óriás, ezért becsapja maguk után az ajtót, majd a pult felé vezetik lábai. *
– Hol a kaja? * Kérdezi a pult felé nézve, nem túl barátságosan. Nem járatos ilyen helyeken, és elég fáradt, illetve éhes már ahhoz, hogy bármit megtegyen egy kiadós ebédért. *
5153. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 16:01:57
Üzenet elküldve: 2024-10-06 16:01:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a félvér kiélvezi ahogy a szavai hatására a férfi megújult lelkesedéssel teperi maga alá és határozottan siklik az orvoskéz arra a pontjára ahova a barbár lehet kevésbé finoman kívánt eljutni, úgy a doki is a legnagyobb élvezettel csalja elő a lányból az egyre hevesebb sóhajokat és nyögéseket. Nem zavarja, hogy ezért csak néhány simogatást és a füle ingerlését kapja. Egyelőre még bőven elég neki ez. Főleg utóbbi amiért halk morgásokat kap a lány jelzésként, hogy folytathatja. Mást viszont nem tesz a férfi. Egyrészt nemrég mászott le róla a lány ő meg még nem alkalmas a következő vágtára, másrészt, még egy bordélyban tanították meg a pillangók a nem túl ízléses, de egyelőre igaznak bizonyuló bölcseletre. "Ha egy lányt az ujjad köré akarsz csavarni akkor a szoknyája alatt próbálkozz." Próbálkozik is. A másik reakcióira figyelve játszik a félvérrel és élvezi ki ahogy Mai teljesen kitárulkozik előtte. Látványnak sem utolsó ahogy a csinos kipirult pofi elmerül az élményben és a dús ajkak közül egyre hevesebb sóhajok szöknek ki. Egyszerre izgalmas, csábító. Ennél szó szerint kézzelfoghatóbb bizonyítékra nincs is szüksége arról, hogy ő egy igazi férfi. Hacsak nem talál valamit ki a kisasszony akkor nem is hagyná abba míg el nem jut a lány a csúcsra a keze között. Utána is finoman vezetné végig a másikat a kéj utolsó hullámain. Mindezt pedig végignézné. Izgatottan csillogó zöld szemekkel és a mosolya is arról árulkodna, hogy tetszett neki a látvány. Szóvá is tenné.*
-Gyönyörű vagy.
*Lehelne csókot azokra az ajkakra. Imádja a kékvérűeket.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a félvér kiélvezi ahogy a szavai hatására a férfi megújult lelkesedéssel teperi maga alá és határozottan siklik az orvoskéz arra a pontjára ahova a barbár lehet kevésbé finoman kívánt eljutni, úgy a doki is a legnagyobb élvezettel csalja elő a lányból az egyre hevesebb sóhajokat és nyögéseket. Nem zavarja, hogy ezért csak néhány simogatást és a füle ingerlését kapja. Egyelőre még bőven elég neki ez. Főleg utóbbi amiért halk morgásokat kap a lány jelzésként, hogy folytathatja. Mást viszont nem tesz a férfi. Egyrészt nemrég mászott le róla a lány ő meg még nem alkalmas a következő vágtára, másrészt, még egy bordélyban tanították meg a pillangók a nem túl ízléses, de egyelőre igaznak bizonyuló bölcseletre. "Ha egy lányt az ujjad köré akarsz csavarni akkor a szoknyája alatt próbálkozz." Próbálkozik is. A másik reakcióira figyelve játszik a félvérrel és élvezi ki ahogy Mai teljesen kitárulkozik előtte. Látványnak sem utolsó ahogy a csinos kipirult pofi elmerül az élményben és a dús ajkak közül egyre hevesebb sóhajok szöknek ki. Egyszerre izgalmas, csábító. Ennél szó szerint kézzelfoghatóbb bizonyítékra nincs is szüksége arról, hogy ő egy igazi férfi. Hacsak nem talál valamit ki a kisasszony akkor nem is hagyná abba míg el nem jut a lány a csúcsra a keze között. Utána is finoman vezetné végig a másikat a kéj utolsó hullámain. Mindezt pedig végignézné. Izgatottan csillogó zöld szemekkel és a mosolya is arról árulkodna, hogy tetszett neki a látvány. Szóvá is tenné.*
-Gyönyörű vagy.
*Lehelne csókot azokra az ajkakra. Imádja a kékvérűeket.*
5152. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 15:21:52
Üzenet elküldve: 2024-10-06 15:21:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látványosan betalált az utolsó rövid mondata. Szereti nézni, hogy milyen változások mennek végbe egy arcon, egy szemen, minden vonáson. És, amit most lát, az őt is elégedettséggel tölti el. Ezen képességet használva igen sok mindent elérhetne... egy ponton ez játszódik le a fejében. De nem vele kívánja ezt gyakorolni, ha csak nem azt akarja elérni, amire finoman utal a kézmozdulatával. Veszélyesek ezek a praktikák, ahogy rá is az elf. Nem tud hosszasan gondolkodni. Csak a zöldek vannak, amiben azt lát, amit előidézett, na meg, amit akar benne látni. Már ezért megérte az egész nap. Csakhogy nem ennyiben állapodnak meg. Az ajkak újra az övéin, a keze felsiklik az elf nyakáig, hogy minél közelebb lehessen hozzá, húzza maga felé, csak annak hagy maguk között helyet, ami a víz alatt történik. A légzése ismét gyorsul, már nem számolja hányszor önti el mindenét az érzés, ami szinte felemészti, hagyja magát, hadd tegyen vele, amit csak akar. Önként és dalolva adja át magát a szőkének, kinek ha nem épp a száját kóstolja, akkor visszatér a hegyes fülekhez. Ő is igen hamar megjegyzi a rezdüléseiből, hogy mi az, amit szeret, nem csak a férfi büszkélkedhet ezzel a tulajdonsággal. Egyre hevesebben simogathatja végig az a kiszökő lehelet, ami aztán egyre hangosabb sóhajokká alakul, közben nem felejti el ízlelni sem, de a másik olyan hevességgel mutatja meg neki, mire is képes, hogy megint eltűnik minden körülötte, csak az érzés marad, beleveszik a pillanatokba, eltűnik a valóság. Talán nem lehet megunni, egyedül a test intheti csak nyugalomra őket, ha az már nem viselne el többet. Bár elképzelni sem tudja, hogy ez megtörténhet.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látványosan betalált az utolsó rövid mondata. Szereti nézni, hogy milyen változások mennek végbe egy arcon, egy szemen, minden vonáson. És, amit most lát, az őt is elégedettséggel tölti el. Ezen képességet használva igen sok mindent elérhetne... egy ponton ez játszódik le a fejében. De nem vele kívánja ezt gyakorolni, ha csak nem azt akarja elérni, amire finoman utal a kézmozdulatával. Veszélyesek ezek a praktikák, ahogy rá is az elf. Nem tud hosszasan gondolkodni. Csak a zöldek vannak, amiben azt lát, amit előidézett, na meg, amit akar benne látni. Már ezért megérte az egész nap. Csakhogy nem ennyiben állapodnak meg. Az ajkak újra az övéin, a keze felsiklik az elf nyakáig, hogy minél közelebb lehessen hozzá, húzza maga felé, csak annak hagy maguk között helyet, ami a víz alatt történik. A légzése ismét gyorsul, már nem számolja hányszor önti el mindenét az érzés, ami szinte felemészti, hagyja magát, hadd tegyen vele, amit csak akar. Önként és dalolva adja át magát a szőkének, kinek ha nem épp a száját kóstolja, akkor visszatér a hegyes fülekhez. Ő is igen hamar megjegyzi a rezdüléseiből, hogy mi az, amit szeret, nem csak a férfi büszkélkedhet ezzel a tulajdonsággal. Egyre hevesebben simogathatja végig az a kiszökő lehelet, ami aztán egyre hangosabb sóhajokká alakul, közben nem felejti el ízlelni sem, de a másik olyan hevességgel mutatja meg neki, mire is képes, hogy megint eltűnik minden körülötte, csak az érzés marad, beleveszik a pillanatokba, eltűnik a valóság. Talán nem lehet megunni, egyedül a test intheti csak nyugalomra őket, ha az már nem viselne el többet. Bár elképzelni sem tudja, hogy ez megtörténhet.*
5151. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 14:21:13
Üzenet elküldve: 2024-10-06 14:21:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem ez az első eset, hogy a doki is kilötyköl egy kis vizet az itteni medencékből egy csinos partnerrel, de egyik se volt még annyira rágabalyodva mint a félvér, hogy az öltözőben is egymásnak estek és itt a vízben is már másodjára falják egymást. A lány ügyesen ingerli a férfit addig, hogy az át akarja venni az irányítást és helyre akarja tenni a pimasz nőszemélyt annak legnagyobb örömére. Egyelőre még ő is csak cicázni tervez a másikkal mielőtt kezelésbe venné mikor meg lesz fogva a keze. Erre a zöldek érdeklődve néznek fel a másikra, hogy most mi fog történni. A tempó és a méret említése kicsit más irányba terelte a férfi gondolatait, de helyre lesz téve, hogy nem volt semmi a barbárral. Sőt, a lelkek szakértője egyértelműen láthatja a zöldek csillanásán, hogy az utolsó bókja tökéletesen betalált, amiért nem marad majd el a jutalom se. Ha élvezi a helyzetét egy magabiztos kalóz keze között akkor még elégedettebb lehet egy férfiúi büszkeségtől szinte túlcsorduló magabiztos kalóz keze között. Nem is tud hirtelen mit mondani.*
-Oh, te!
*Tapad megint arra a szájra megújuló hevességgel miközben csonka kezével magához szorítja a lány testét a másik pedig végre odatéved a combok közé, hogy megmutassa mire képes egy igazi férfi.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem ez az első eset, hogy a doki is kilötyköl egy kis vizet az itteni medencékből egy csinos partnerrel, de egyik se volt még annyira rágabalyodva mint a félvér, hogy az öltözőben is egymásnak estek és itt a vízben is már másodjára falják egymást. A lány ügyesen ingerli a férfit addig, hogy az át akarja venni az irányítást és helyre akarja tenni a pimasz nőszemélyt annak legnagyobb örömére. Egyelőre még ő is csak cicázni tervez a másikkal mielőtt kezelésbe venné mikor meg lesz fogva a keze. Erre a zöldek érdeklődve néznek fel a másikra, hogy most mi fog történni. A tempó és a méret említése kicsit más irányba terelte a férfi gondolatait, de helyre lesz téve, hogy nem volt semmi a barbárral. Sőt, a lelkek szakértője egyértelműen láthatja a zöldek csillanásán, hogy az utolsó bókja tökéletesen betalált, amiért nem marad majd el a jutalom se. Ha élvezi a helyzetét egy magabiztos kalóz keze között akkor még elégedettebb lehet egy férfiúi büszkeségtől szinte túlcsorduló magabiztos kalóz keze között. Nem is tud hirtelen mit mondani.*
-Oh, te!
*Tapad megint arra a szájra megújuló hevességgel miközben csonka kezével magához szorítja a lány testét a másik pedig végre odatéved a combok közé, hogy megmutassa mire képes egy igazi férfi.*
5150. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 13:21:07
Üzenet elküldve: 2024-10-06 13:21:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*A fürdőház adottságait sosem használta ki még ennyire jól. Persze töltött már itt időt mással, élvezte a víz forróságát a bőrén, ami semmivel nem összehasonlítható nyugalmat ad és űzi messze a gondolatokat, vagy legalább tompítja el, amíg megadja magának azt a kis időt, amit a feltöltődésre szán. De most egészen más. Ő is egészen más, ahogy nevet, incselkedik és minden pillanatot kihasznál abból, hogy mellette van az elf. Talán látszólag nem foglalkoztatja a tény, hogy tényleg csak ennyi jut nekik egy jó darabig, ez az egy nap, amit elkért tőle. De attól még a bor okozta érzet alatt mozgolódik, hogy amit ma nem vesz el, azt talán többet nem is lehet az övé. Így, ha mozdulni akar a keze, akkor mozdul, ha becserkészni akarja, becserkészi, ha pedig olyat kíván mondani, ami tőle teljesen idegen, akkor olyat mond. A csókban nem hagyja magát elveszni, mert bár akaratos, a célja csak annyi volt vele, hogy kissé játszadozzon, s nem volt másképpen ez akkor sem, mikor a hegyes fülekre lehelte azt. Csak az ezáltal kiváltott hevesebb légzés, amit a keze alatt is érez, ahogy csúszik lejjebb a bőrön, ébresztette fel benne újra azt, amit már megint nem tud csillapítani. Még az sem, ahogy elveszi onnan, s a barbárról kezd hadoválni, de jószerivel arra sem emlékszik, hogy mit mondott, mert az ellentámadás most őt küldte alulra, szemei pedig megadóan, tele vággyal figyelik a zöldeket, hogy mi lesz a sorsa. Bár vesztesnek korántsem tekinthető a helyzet, tekintve, hogy máris kipirul az arca, és elakad egy-egy ponton a lélegzet. Minden kétséget kizáróan szívesen a zsákmánya egy ilyen szőke Dokinak, de akiről beszélt, annak kevesebb szerencse jutott. Megfogja azt a simogató kezet, ami a combján kapott előkelő helyet.*
- Már mondtam, hogy tudok nemet mondani attól, mert megittam néhány pohárral. *Bár sokat nem kell mozdítani a másikon, mégis közelebb vonja öléhez, amennyire lehet, ha csak más terve nincs a férfinek.*
- Még annak a hatalmas barbárnak is. *Harap bele alsó ajkába, ahogy szinte kérlelően nézi a zöldet.* - Csak neked nem.
*Mindig mellette áll a szerencse, az az este is végződhetett volna rosszul. De beszélőkéjére mindig is büszke volt, még amazt is leszerelte. Int-et nem akarja, amit érezhet is a víz alatt.*
//Fürdőház//
*A fürdőház adottságait sosem használta ki még ennyire jól. Persze töltött már itt időt mással, élvezte a víz forróságát a bőrén, ami semmivel nem összehasonlítható nyugalmat ad és űzi messze a gondolatokat, vagy legalább tompítja el, amíg megadja magának azt a kis időt, amit a feltöltődésre szán. De most egészen más. Ő is egészen más, ahogy nevet, incselkedik és minden pillanatot kihasznál abból, hogy mellette van az elf. Talán látszólag nem foglalkoztatja a tény, hogy tényleg csak ennyi jut nekik egy jó darabig, ez az egy nap, amit elkért tőle. De attól még a bor okozta érzet alatt mozgolódik, hogy amit ma nem vesz el, azt talán többet nem is lehet az övé. Így, ha mozdulni akar a keze, akkor mozdul, ha becserkészni akarja, becserkészi, ha pedig olyat kíván mondani, ami tőle teljesen idegen, akkor olyat mond. A csókban nem hagyja magát elveszni, mert bár akaratos, a célja csak annyi volt vele, hogy kissé játszadozzon, s nem volt másképpen ez akkor sem, mikor a hegyes fülekre lehelte azt. Csak az ezáltal kiváltott hevesebb légzés, amit a keze alatt is érez, ahogy csúszik lejjebb a bőrön, ébresztette fel benne újra azt, amit már megint nem tud csillapítani. Még az sem, ahogy elveszi onnan, s a barbárról kezd hadoválni, de jószerivel arra sem emlékszik, hogy mit mondott, mert az ellentámadás most őt küldte alulra, szemei pedig megadóan, tele vággyal figyelik a zöldeket, hogy mi lesz a sorsa. Bár vesztesnek korántsem tekinthető a helyzet, tekintve, hogy máris kipirul az arca, és elakad egy-egy ponton a lélegzet. Minden kétséget kizáróan szívesen a zsákmánya egy ilyen szőke Dokinak, de akiről beszélt, annak kevesebb szerencse jutott. Megfogja azt a simogató kezet, ami a combján kapott előkelő helyet.*
- Már mondtam, hogy tudok nemet mondani attól, mert megittam néhány pohárral. *Bár sokat nem kell mozdítani a másikon, mégis közelebb vonja öléhez, amennyire lehet, ha csak más terve nincs a férfinek.*
- Még annak a hatalmas barbárnak is. *Harap bele alsó ajkába, ahogy szinte kérlelően nézi a zöldet.* - Csak neked nem.
*Mindig mellette áll a szerencse, az az este is végződhetett volna rosszul. De beszélőkéjére mindig is büszke volt, még amazt is leszerelte. Int-et nem akarja, amit érezhet is a víz alatt.*
5149. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 12:36:18
Üzenet elküldve: 2024-10-06 12:36:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*A terv lassan kiforrni látszik, Mili pedig eddig nem sok kivetnivalót talál benne. Saját érzéseit a háttérbe szorítja. Ha Shorenai bízni fog ifjú fajtársában, akkor ő is. Ugyan úgy, ahogy Merrin jelenlétében sem lát semmi kivetnivalót. Ők hárman még nem ismerik egymást, így természetes és talán egészséges is egy kezdeti bizalmatlanság, ami a későbbiekben, az esetlegesen megalakuló közös munkával majd lassan feloldódik, hogy azután messzire tűnjön. Bár személy szerint ő maga még annyira nem adná le bizalmi voksát fajtársára. Fiatalabb éveiben maga is úgy tartotta, hogy az élet nem tudja megzabolázni, de később rájött, hogy kénytelen az önfejű meggondolatlanságot hátra hagyni, mert azzal igencsak ráfaragott párszor. Most pedig szeretne elkerülni minden olyan hibás lépést, ami közé és Shorenai ígéretei közé állhatnak majd.
A tükörben pillantásai most csak Lazziart fürkészik, így tökéletesen végig követi a tartásában bekövetkező hirtelen változásokat, ahogy pedig megközelíti és felkéri a táncra a finom ívű szemöldökök gyorsan szaladnak fel homlokán. Persze ki ő, hogy elrontsa a kis bemutatót, ha az ifjú ezzel szeretné bizonyítani rátermettségét. Kedves mosolyt varázsol magára, két oldalt finoman a ruhája szélére fog, amit széthúzva ejt meg egy igen kecses pukedlit felé.*
- Már azt hittem fel sem kérsz.
*Csúsztatja sajátját a fiú kezébe, majd készségesen lejti el vele a táncot. Noha kétli, hogy ez teljesen meggyőzné kedves munkaadójukat az ifjú talpraesettségéről. Fontosabb dolog is van pár szépen begyakorolt tánclépésnél vagy joviális mosolynál. Mégpedig az önkontroll. Hogy éles helyzetben képes legyen a forrófejűséget elereszteni, a vérmérsékletét kordában tartani. A tánc végeztével ismét megejti a pukedlit, ám az ő arcáról nem múlik el az a kellemes mosoly. Hogy ismét ne legyen útban a férfiak között visszalép az asztalkához, ám most csak annak szélén támaszkodik meg fenekével, míg karba tett kezekkel pillant Shorenai ítéletét hallgatva.
Ahogy a szavaiból kiveszi, ez a rögtönzött kis bemutató számára sem volt teljes biztosíték, de ahogy Mili is lát benne potenciált, úgy néz ki, hogy munkaadójuk is. Hiszen a terv tovább rajzolódik, az elégedett vigyort pedig nem is tudja elrejteni az arcán, ahogy bebiztosítják arról, hogy az ifjú fajtársával bizony a kedves testvéri viszonyt kell ápolni a nyilvánosság előtt. Hisz bizonyára mindenki jól sejti, hogy azok a kiskapuk Mili esetében miért is célszerűek nyitva maradni.
A buktatókba most nem is szeretne mélyebben belegondolni, olyannyira érzi ajkain a siker ízét. Viszont azért nyugtató, hogy Merrin személyében remélhetőleg számíthatnak arra a védelemre. Persze, ha ő is megelégszik a reá szabott szereppel.*
- Eléggé berozsdált már.
*Feleli őszintén a nyelv kérdésére, de talán nem éppen ez lesz az egész buktatója. Ha pedig igen, hát nem hinné, hogy hosszú idő lenne, amíg újra felfrissíti a tanultakat.
De ezzel még ráér foglalkozni, hisz a csapat reggelig kimenőt kapott. Természetesen ő maga még marad, hisz valóban annyi fontos dolgot kell még kettejüknek megbeszélni. Shorenai pillantását viszonozza játékos mosolyával, de türelmesen kivárja, amíg a másik kettő még kíván e egyebet megbeszélni vagy esetleg távozóra fogják.*
*A terv lassan kiforrni látszik, Mili pedig eddig nem sok kivetnivalót talál benne. Saját érzéseit a háttérbe szorítja. Ha Shorenai bízni fog ifjú fajtársában, akkor ő is. Ugyan úgy, ahogy Merrin jelenlétében sem lát semmi kivetnivalót. Ők hárman még nem ismerik egymást, így természetes és talán egészséges is egy kezdeti bizalmatlanság, ami a későbbiekben, az esetlegesen megalakuló közös munkával majd lassan feloldódik, hogy azután messzire tűnjön. Bár személy szerint ő maga még annyira nem adná le bizalmi voksát fajtársára. Fiatalabb éveiben maga is úgy tartotta, hogy az élet nem tudja megzabolázni, de később rájött, hogy kénytelen az önfejű meggondolatlanságot hátra hagyni, mert azzal igencsak ráfaragott párszor. Most pedig szeretne elkerülni minden olyan hibás lépést, ami közé és Shorenai ígéretei közé állhatnak majd.
A tükörben pillantásai most csak Lazziart fürkészik, így tökéletesen végig követi a tartásában bekövetkező hirtelen változásokat, ahogy pedig megközelíti és felkéri a táncra a finom ívű szemöldökök gyorsan szaladnak fel homlokán. Persze ki ő, hogy elrontsa a kis bemutatót, ha az ifjú ezzel szeretné bizonyítani rátermettségét. Kedves mosolyt varázsol magára, két oldalt finoman a ruhája szélére fog, amit széthúzva ejt meg egy igen kecses pukedlit felé.*
- Már azt hittem fel sem kérsz.
*Csúsztatja sajátját a fiú kezébe, majd készségesen lejti el vele a táncot. Noha kétli, hogy ez teljesen meggyőzné kedves munkaadójukat az ifjú talpraesettségéről. Fontosabb dolog is van pár szépen begyakorolt tánclépésnél vagy joviális mosolynál. Mégpedig az önkontroll. Hogy éles helyzetben képes legyen a forrófejűséget elereszteni, a vérmérsékletét kordában tartani. A tánc végeztével ismét megejti a pukedlit, ám az ő arcáról nem múlik el az a kellemes mosoly. Hogy ismét ne legyen útban a férfiak között visszalép az asztalkához, ám most csak annak szélén támaszkodik meg fenekével, míg karba tett kezekkel pillant Shorenai ítéletét hallgatva.
Ahogy a szavaiból kiveszi, ez a rögtönzött kis bemutató számára sem volt teljes biztosíték, de ahogy Mili is lát benne potenciált, úgy néz ki, hogy munkaadójuk is. Hiszen a terv tovább rajzolódik, az elégedett vigyort pedig nem is tudja elrejteni az arcán, ahogy bebiztosítják arról, hogy az ifjú fajtársával bizony a kedves testvéri viszonyt kell ápolni a nyilvánosság előtt. Hisz bizonyára mindenki jól sejti, hogy azok a kiskapuk Mili esetében miért is célszerűek nyitva maradni.
A buktatókba most nem is szeretne mélyebben belegondolni, olyannyira érzi ajkain a siker ízét. Viszont azért nyugtató, hogy Merrin személyében remélhetőleg számíthatnak arra a védelemre. Persze, ha ő is megelégszik a reá szabott szereppel.*
- Eléggé berozsdált már.
*Feleli őszintén a nyelv kérdésére, de talán nem éppen ez lesz az egész buktatója. Ha pedig igen, hát nem hinné, hogy hosszú idő lenne, amíg újra felfrissíti a tanultakat.
De ezzel még ráér foglalkozni, hisz a csapat reggelig kimenőt kapott. Természetesen ő maga még marad, hisz valóban annyi fontos dolgot kell még kettejüknek megbeszélni. Shorenai pillantását viszonozza játékos mosolyával, de türelmesen kivárja, amíg a másik kettő még kíván e egyebet megbeszélni vagy esetleg távozóra fogják.*
5148. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 12:35:24
Üzenet elküldve: 2024-10-06 12:35:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Ha a lány tudná milyen is tud lenni a doki igazán részegen akkor főleg repesne a szíve a gondolatra, hogy a volt kalóz miket merne vele tenni a kedves mama szeme láttára. Például az emlegetett ivóverseny alkalmával ha összefutottak volna akkor lehet sikerült volna a férfinek lerombolnia az eddig róla alkotott képet. Arról ő maga is nagyon kevés dologra emlékszik. A fontosabb momentumok megmaradtak. Volt egy csöcsös-faros óriásnő akinek minden alkalommal mikor hozott egy italt szégyentelenül megbámulta az idomait, volt a barbár aki csalt, volt valami kis gnőm akinek a doki megmentette a szeme világát mikor első főzetet itattak vele és habár egész sokáig bírta, de fogni kellett a haját mikor látványosan kidőlt és emlékszik a verseny utáni ébredésre. Az asztal elnyomta a képét és a hajába ragadt az aznapi ebéd. Olyan kutyául rég volt már, de győzött. Elméletileg. Szép este. A mai, Mai-val valami más módon alakul szép estének. A kis kékvérű némber nem bír magával. Már a csókból is érződik, hogy hajtja a nőt a vére, de az ezt követő cicázását tapasztaltabb nők is elismeréssel vegyes irigységgel néznék. A férfi homályos tekintettel néz azokba a kékekbe, majd váratlanul éri a támadás. Főleg mert a lány megtalálja a gyenge pontját. Egy elégedett morranás jelzi, hogy jó helyen jár a fülénél és sikerül kicsit felgyorsítani a doki légzését is. Majd jön az a pimasz mosoly. Na, most megcsinálta magának! A doki nem az, aki annyiban hagyja ezt. Megújult csillogással a tekintetében néz a lányra.*
-Te kis bestia!
*Húzza magához, hogy vadul elmarja a száját miközben keze a másik hátára csusszanva védené a nőt a medence sarkától. Ugyanis megpróbálna fordítani magukon egyet úgy, hogy a nő kerüljön alulra. Ha ez sikerült akkor a szájról az ő ajkai is lejjebb vándorolnának a nyakra és onnan a mellekre, ahogy keze a víz alá csúszna, hogy ott a combokat simogassák szinte égetően közel a lány öléhez. Korábban megfigyelte melyik pontokon kapott hevesebb reakciókat a másiktól úgyhogy ezt is szégyentelenül kihasználná most. A barbár történetének említésére egy elég pofátlan kérdés hagyja el a száját.*
-A hajadnál vagy a lábadnál húzott a sátrába?
//Fürdőház//
*Ha a lány tudná milyen is tud lenni a doki igazán részegen akkor főleg repesne a szíve a gondolatra, hogy a volt kalóz miket merne vele tenni a kedves mama szeme láttára. Például az emlegetett ivóverseny alkalmával ha összefutottak volna akkor lehet sikerült volna a férfinek lerombolnia az eddig róla alkotott képet. Arról ő maga is nagyon kevés dologra emlékszik. A fontosabb momentumok megmaradtak. Volt egy csöcsös-faros óriásnő akinek minden alkalommal mikor hozott egy italt szégyentelenül megbámulta az idomait, volt a barbár aki csalt, volt valami kis gnőm akinek a doki megmentette a szeme világát mikor első főzetet itattak vele és habár egész sokáig bírta, de fogni kellett a haját mikor látványosan kidőlt és emlékszik a verseny utáni ébredésre. Az asztal elnyomta a képét és a hajába ragadt az aznapi ebéd. Olyan kutyául rég volt már, de győzött. Elméletileg. Szép este. A mai, Mai-val valami más módon alakul szép estének. A kis kékvérű némber nem bír magával. Már a csókból is érződik, hogy hajtja a nőt a vére, de az ezt követő cicázását tapasztaltabb nők is elismeréssel vegyes irigységgel néznék. A férfi homályos tekintettel néz azokba a kékekbe, majd váratlanul éri a támadás. Főleg mert a lány megtalálja a gyenge pontját. Egy elégedett morranás jelzi, hogy jó helyen jár a fülénél és sikerül kicsit felgyorsítani a doki légzését is. Majd jön az a pimasz mosoly. Na, most megcsinálta magának! A doki nem az, aki annyiban hagyja ezt. Megújult csillogással a tekintetében néz a lányra.*
-Te kis bestia!
*Húzza magához, hogy vadul elmarja a száját miközben keze a másik hátára csusszanva védené a nőt a medence sarkától. Ugyanis megpróbálna fordítani magukon egyet úgy, hogy a nő kerüljön alulra. Ha ez sikerült akkor a szájról az ő ajkai is lejjebb vándorolnának a nyakra és onnan a mellekre, ahogy keze a víz alá csúszna, hogy ott a combokat simogassák szinte égetően közel a lány öléhez. Korábban megfigyelte melyik pontokon kapott hevesebb reakciókat a másiktól úgyhogy ezt is szégyentelenül kihasználná most. A barbár történetének említésére egy elég pofátlan kérdés hagyja el a száját.*
-A hajadnál vagy a lábadnál húzott a sátrába?
5147. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 11:42:36
Üzenet elküldve: 2024-10-06 11:42:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
- Amit én most mindenáron meg akarok kapni, arra még azért futja. Egy fürdő és egy tál étel.
*Kacsint a fiúra biztató mosollyal, de végül egy halk sóhaj kíséretében ő maga is visszakomolyodik kissé.*
- Ráérünk még ezen törni a fejünket. Még csak reggel van.
*Persze tényleg jobb, ha mindent igyekeznek tisztázni kettejük között. Sok mindent láthatnak tisztábban, még akkor is, ha azok nem kecsegtetnek valami üdítően szép jövőképpel. De talán, ha kezükbe veszik a dolgaikat és igyekeznek úgy játszani, hogy az kedvező legyen, akkor akár fordíthatnak is ezen a szürke jövőképen. Bár az biztos, hogy nem ártana valami nagy szerencse hozzá, ami sajnos eddig úgy tűnik, hogy előszeretettel kerüli ki őket jó messziről.*
- Biztos, hogy meglesz. Eldöntöttem.
*Mosolyog végül vissza, ahogy finoman ráfog a haját félresimító kézre, a csókot pedig gyengéden viszonozza. Noha a séta igen jót tett, azért annyira nem bánja, hogy megérkeztek a fogadóhoz. Persze itt is lesz bőven idejük elmerülni ezekben a gyötrő gondolatokban, de először azért kaphatnak egy kis pihenőidőt, amíg inkább azt találják ki, hogy mivel tömjék meg a hasukat.
Corad bolondozására már felszabadultabban kuncog fel, ahogy kihúzza magát és úrikisasszonyos komolysággal biccent a fiú felé.*
- Igazán udvarias, nagyon nemes.
*Azzal pedig nem is engedi be tovább a fogadó melegébe a reggeli hűvös fuvallatokat. Belép, majd a karjaira dörzsölve szusszan fel elégedetten. Néhány lépést megtesz, hogy véletlenül se legyen útban az ajtóban, szemei azután pedig a söntés és a fürdő felé vezető ajtón cikáznak ide-oda.*
- Nos kedves Uram, mivel szeretné folytatni a csodás reggelünket? Egy kellemesen meleg fürdő vagy inkább egy nagy tál, laktató reggeli az óhaj?
*Meghagyja a fiúnak a döntést, mert részéről mindkét ügy ugyan annyira sürgős. Szívesen megszabadulna a gyötrő gyomorkorgástól is, de azt se bánná, ha a tegnap este után maradt szagnak is búcsút inthetne.*
- Amit én most mindenáron meg akarok kapni, arra még azért futja. Egy fürdő és egy tál étel.
*Kacsint a fiúra biztató mosollyal, de végül egy halk sóhaj kíséretében ő maga is visszakomolyodik kissé.*
- Ráérünk még ezen törni a fejünket. Még csak reggel van.
*Persze tényleg jobb, ha mindent igyekeznek tisztázni kettejük között. Sok mindent láthatnak tisztábban, még akkor is, ha azok nem kecsegtetnek valami üdítően szép jövőképpel. De talán, ha kezükbe veszik a dolgaikat és igyekeznek úgy játszani, hogy az kedvező legyen, akkor akár fordíthatnak is ezen a szürke jövőképen. Bár az biztos, hogy nem ártana valami nagy szerencse hozzá, ami sajnos eddig úgy tűnik, hogy előszeretettel kerüli ki őket jó messziről.*
- Biztos, hogy meglesz. Eldöntöttem.
*Mosolyog végül vissza, ahogy finoman ráfog a haját félresimító kézre, a csókot pedig gyengéden viszonozza. Noha a séta igen jót tett, azért annyira nem bánja, hogy megérkeztek a fogadóhoz. Persze itt is lesz bőven idejük elmerülni ezekben a gyötrő gondolatokban, de először azért kaphatnak egy kis pihenőidőt, amíg inkább azt találják ki, hogy mivel tömjék meg a hasukat.
Corad bolondozására már felszabadultabban kuncog fel, ahogy kihúzza magát és úrikisasszonyos komolysággal biccent a fiú felé.*
- Igazán udvarias, nagyon nemes.
*Azzal pedig nem is engedi be tovább a fogadó melegébe a reggeli hűvös fuvallatokat. Belép, majd a karjaira dörzsölve szusszan fel elégedetten. Néhány lépést megtesz, hogy véletlenül se legyen útban az ajtóban, szemei azután pedig a söntés és a fürdő felé vezető ajtón cikáznak ide-oda.*
- Nos kedves Uram, mivel szeretné folytatni a csodás reggelünket? Egy kellemesen meleg fürdő vagy inkább egy nagy tál, laktató reggeli az óhaj?
*Meghagyja a fiúnak a döntést, mert részéről mindkét ügy ugyan annyira sürgős. Szívesen megszabadulna a gyötrő gyomorkorgástól is, de azt se bánná, ha a tegnap este után maradt szagnak is búcsút inthetne.*
5146. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 10:56:39
Üzenet elküldve: 2024-10-06 10:56:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Ebben a percben még el is hiszi, hogy valaha meg fog történni az a találkozó. Szép lenne. Egy ilyen elf férfival odaállítani aki, első benyomásra maga a tökély... aztán persze majd kiderül, hogy nem nemes, na meg nem is az a lehengerlő, mint amilyennek először látszik. Szinte ég a vágytól, hogy valóra váljon a képzelgése. Hogy majd mit kérne ezért? Talán valami szemérmetlen dolog lehet a legjobb számára, ami a tarsolyában lehet, akármi is legyen. Ha valamit tud a másikról, az az, hogy lenne olyasmi, amivel meglepné, de eddig nem gondol.
Igen érdekes még számára is, hogy mik derülnek ki. Amikor először látta a szőkét, akkor is egy kocsmában ücsörgött, de Mai rosszabb állapotban volt az biztos. De azt nem nézte volna ki, hogy egy barbárral vív csatát, még ha italozásban is. Bár, ha az nem is csata volt, ő is ivott már barbárral. Azt meg belőle nem néznék ki. De ezt még nem árulja el, a csók sokkal ízletesebb, mint ilyesmiről beszélni. Csak sikerül utána beletaposni egy kis önérzetbe. Az ilyen is fontos. Sokat mutat.*
- Jaj már. *Simít végig az arcán, el nem engedve a zöldeket.* - Persze, hogy a te dolgod. Bár jobban belegondolva nem is lenne ellenemre. Nekem is lenne módszerem arra, hogy újra életet leheljek beléd.
*Bújik vissza, megmutatva, hogy mire is gondolt. Végigcsókol a nyakán, egészen a hegyes fülekig, amibe bele is sóhajt a gondolatra. Elképesztő, hogy már megint itt tart, de a kezei az arcról a vizes felsőtesten siklik végig, egészen le annak öléig, csak akkor állítja meg ujjait, amikor igazán közel érne.*
- De ha nincs erre szükséged, akkor nincs.
*Húzza vissza a kezet egy cirógató mozdulattal, pimasz mosolyával végigmérve a Dokit.*
- Egyetlen barbárt ismerek. Már, ha az az. Úgy tűnt. Még ott a Sellőben, amíg Nori pihent találkoztam vele. Ha tovább tartom azt a tempót, most itt sem lennék. Hatalmas volt. Igen érdekesen "bókolt". Ha azt annak lehet nevezni.
*Nevet fel az emlékre és a szavakra. Bár az is igen kifejező volt. Nagy szerencséje, hogy tényleg tud jól is dönteni néhány pohár bor után.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.06 13:02:20
//Fürdőház//
*Ebben a percben még el is hiszi, hogy valaha meg fog történni az a találkozó. Szép lenne. Egy ilyen elf férfival odaállítani aki, első benyomásra maga a tökély... aztán persze majd kiderül, hogy nem nemes, na meg nem is az a lehengerlő, mint amilyennek először látszik. Szinte ég a vágytól, hogy valóra váljon a képzelgése. Hogy majd mit kérne ezért? Talán valami szemérmetlen dolog lehet a legjobb számára, ami a tarsolyában lehet, akármi is legyen. Ha valamit tud a másikról, az az, hogy lenne olyasmi, amivel meglepné, de eddig nem gondol.
Igen érdekes még számára is, hogy mik derülnek ki. Amikor először látta a szőkét, akkor is egy kocsmában ücsörgött, de Mai rosszabb állapotban volt az biztos. De azt nem nézte volna ki, hogy egy barbárral vív csatát, még ha italozásban is. Bár, ha az nem is csata volt, ő is ivott már barbárral. Azt meg belőle nem néznék ki. De ezt még nem árulja el, a csók sokkal ízletesebb, mint ilyesmiről beszélni. Csak sikerül utána beletaposni egy kis önérzetbe. Az ilyen is fontos. Sokat mutat.*
- Jaj már. *Simít végig az arcán, el nem engedve a zöldeket.* - Persze, hogy a te dolgod. Bár jobban belegondolva nem is lenne ellenemre. Nekem is lenne módszerem arra, hogy újra életet leheljek beléd.
*Bújik vissza, megmutatva, hogy mire is gondolt. Végigcsókol a nyakán, egészen a hegyes fülekig, amibe bele is sóhajt a gondolatra. Elképesztő, hogy már megint itt tart, de a kezei az arcról a vizes felsőtesten siklik végig, egészen le annak öléig, csak akkor állítja meg ujjait, amikor igazán közel érne.*
- De ha nincs erre szükséged, akkor nincs.
*Húzza vissza a kezet egy cirógató mozdulattal, pimasz mosolyával végigmérve a Dokit.*
- Egyetlen barbárt ismerek. Már, ha az az. Úgy tűnt. Még ott a Sellőben, amíg Nori pihent találkoztam vele. Ha tovább tartom azt a tempót, most itt sem lennék. Hatalmas volt. Igen érdekesen "bókolt". Ha azt annak lehet nevezni.
*Nevet fel az emlékre és a szavakra. Bár az is igen kifejező volt. Nagy szerencséje, hogy tényleg tud jól is dönteni néhány pohár bor után.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.06 13:02:20
5145. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 09:51:05
Üzenet elküldve: 2024-10-06 09:51:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Bár ez a gondolat sajnos nem fogan meg benne, de ha mégis így lenne, talán megnyugtatná kicsit: a tény, hogy mindketten ezen gondolkodnak, mármint hogy mit hoz majd a holnap, és hogy hogyan tudnák a lehetőségeket úgy felhasználni hogy az mindkettejük igényeit a lehető legteljesebben kiszolgálni, azt jelenti, hogy mindketten tulajdonképpen a másikkal képzelik el a jövőt. De ez most nem jut eszébe. Most inkább csak halkan szusszan, és hálás az apró szorításért az ujjain.
Megáll, elérték a Pegazust. Bár nem siettek, fel sem tűnt neki, hogy már itt vannak. Egészen másra figyelt. Szembefordul L'szkával, arcát az ujjakhoz simítja. Jól esik neki az érintés. Gyengéden magához húzza a lányt, arcát a vörös tincsek közé rejti. Mozdulatában nincs most semmi, csupán egy pillanatra a lány közelségét vágyja.*
- Jó. *-válaszolja egyszerűen, a szó sóhajtásnak hat.-* Csak nem szeretném, hogy úgy érezd, hogy.. valamit nem kapsz meg.. akármit, amit szeretnél.
*Nem könnyű ez - kimondani azt, ami belülről feszíti. De utána egyből jobban érzi magát. Talán tényleg érdemes lesz hozzá szokni ehhez: kimondani a dolgokat egymásnak. Picit hátrébb húzódik, kisimít pár hajszálat L'szka arcából. Megpróbál mosolyogni.*
- Aztán talán meglesz Csipisz is. *-mondja. Odahajol, csókot ad a lánynak, még egy utolsót szorít az ujjain, majd elhúzódik.
A Pegazus ajtajához lép, kinyitja, és maga lép be elsőnek. Bar sejti hogy odabent nem röpködnek a kések, de fő a biztonság. Csak ezután fordul félig hátra, hogy most ő játssza el a lánytól már látott színpadias mozdulatot. Elvigyorodik.*
- Kisasszony? Tessék csak befáradni, kérem!
*Bár ez a gondolat sajnos nem fogan meg benne, de ha mégis így lenne, talán megnyugtatná kicsit: a tény, hogy mindketten ezen gondolkodnak, mármint hogy mit hoz majd a holnap, és hogy hogyan tudnák a lehetőségeket úgy felhasználni hogy az mindkettejük igényeit a lehető legteljesebben kiszolgálni, azt jelenti, hogy mindketten tulajdonképpen a másikkal képzelik el a jövőt. De ez most nem jut eszébe. Most inkább csak halkan szusszan, és hálás az apró szorításért az ujjain.
Megáll, elérték a Pegazust. Bár nem siettek, fel sem tűnt neki, hogy már itt vannak. Egészen másra figyelt. Szembefordul L'szkával, arcát az ujjakhoz simítja. Jól esik neki az érintés. Gyengéden magához húzza a lányt, arcát a vörös tincsek közé rejti. Mozdulatában nincs most semmi, csupán egy pillanatra a lány közelségét vágyja.*
- Jó. *-válaszolja egyszerűen, a szó sóhajtásnak hat.-* Csak nem szeretném, hogy úgy érezd, hogy.. valamit nem kapsz meg.. akármit, amit szeretnél.
*Nem könnyű ez - kimondani azt, ami belülről feszíti. De utána egyből jobban érzi magát. Talán tényleg érdemes lesz hozzá szokni ehhez: kimondani a dolgokat egymásnak. Picit hátrébb húzódik, kisimít pár hajszálat L'szka arcából. Megpróbál mosolyogni.*
- Aztán talán meglesz Csipisz is. *-mondja. Odahajol, csókot ad a lánynak, még egy utolsót szorít az ujjain, majd elhúzódik.
A Pegazus ajtajához lép, kinyitja, és maga lép be elsőnek. Bar sejti hogy odabent nem röpködnek a kések, de fő a biztonság. Csak ezután fordul félig hátra, hogy most ő játssza el a lánytól már látott színpadias mozdulatot. Elvigyorodik.*
- Kisasszony? Tessék csak befáradni, kérem!
5144. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-06 01:47:47
Üzenet elküldve: 2024-10-06 01:47:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Elégedetten konstatálja Mili tettrekészségét. Tisztában van vele, hogy a lány kitart mellette, míg elég kecsegtető az üzlet. Azt pedig kötve hiszi, hogy bárki megfejeli majd az ajánlatát. Tekintetével kíséri, ahogy a hattyúja helyet foglal a tükör előtt, s csak sokára vándorol vissza a hűvös szempár Lazzra.*
-Amiatt ne fájjon a fejed. *Hamar elhessegeti a kételyeket.*
-Meglepő mód nem azokat találtam a háznál, akiket kerestem. Két fajtádbéli nyitott ajtót. De ez nem változtat semmin. Ha valakik Artheniorban ily régi kúria lakói, bizonyosan nem tegnap érkeztek. Ti pedig... Mondjuk úgy, hogy Lihanech legfrissebb krémjéhez tartoztok.
*Viszonozza Merrin pillantását. Akad aggálya, de úgy hiszi, hogy a kölyöknek egyre inkább ínyére van ez a játék. Az asztalkának támaszkodik, ami mellett épp Mili ücsörög a tükörben vizslatva magát és mindenki mást, majd homlokráncolva követi Lazz ténykedését. Amaz nem átall táncra kérni a lányt, alighanem bizonyításképp feléjük. Vet egy elégedett pillantást Merrin felé. Jó érzéke van a megfelelő emberek felkutatására, s lám, most sem lőtt bakot.*
-Néhány tánclépésnél többre lesz szükség. *Szól nagy sokára.*
-Elakarom intézni, hogy beköltözzetek ebbe a kúriába. *Reflexszerűen kezd kutakodni mellényzsebében. Még mindig roppant mód zavarja, hogy nincs nála dohány és pipa.*
-Caelithen grófnő és Caelithen gróf testvérek. Ezt se feledjétek. Talán egyszerűbb, ha nyitva hagyunk néhány kaput esetleges vendéglátóitok számára. *Jelzésértékű mosolyt küld Mili felé.*
-Friss nemesek Lihanechből, temérdek arannyal. S mivel roppant kalandvágyóak, eme remek városban is szeretnének nemesi címhez jutni. Én pedig önzetlen segédkezem. Ez lenne nagy vonalakban a történetetek. De előbb... *Hóna alá csapja a sétapálcát.*
-Megvárják, míg jobban kirajzolódnak az új lehetőségek a város új negyedével kapcsolatban. Kelleni fog néhány ruha... *Szemérmetlenül méri végig mindkettejüket.*
-És egy hintó. *Merrint keresi tekintetével. Tudja, hogy a férfi jártas bizonyos területeken, talán segítségére lehet utóbbi beszerzésében.*
-Tudom, tudom. *Finom mosoly kíséretében emeli fel szénfekete kesztyű fedte jobbját, mintha bárki közbe óhajtana vágni.*
-Számos buktató lehet menet közben. Ha gond lesz, majd mi kimentünk. A szavamat adom. *Mindkettejükön elidőz egy darabig, mielőtt folytatná.*
-Szeretném, ha nem mennétek messzire a terv következő fázisa előtt. Nyélbe kell ütnöm a találkozót. Ezen a találkozón pedig mindenkire számítok. Még a "lakájomra" is. *Merrin felé fordul.*
-Védelemre csak szükség lesz. Neked pedig álcára. *Szigorú tekintettel pillant a férfire, de legbelül azért szórakoztatja a kép. Meri remélni, hogy Merrin nem fog ágálni a terv ellen, bár van egy sejtése.*
-Feltételezem, itt töltöd az éjszakát a fogadóban. Vagy... *Fogalma sincs, mik a férfi szándékai.*
-Reggel elintézhetjük a legfontosabb teendőket, na meg a ruha dolgát, mielőtt találkát hirdetek. Apropó, tudtok beszélni az elfek nyelvén? *Kérdését természetesen már a kettőshöz intézi, miközben elrugaszkodik a faltól.*
-Ha megbocsájtotok, nekem még van egy csekélyke megbeszélnivalóm az ifjú hölggyel itt. *Botját a szék mellé támasztja, sajátos rókamosolyt villantva Milire.*
-De reggel találkozunk, ha így mindenkinek megfelel.
*Elégedetten konstatálja Mili tettrekészségét. Tisztában van vele, hogy a lány kitart mellette, míg elég kecsegtető az üzlet. Azt pedig kötve hiszi, hogy bárki megfejeli majd az ajánlatát. Tekintetével kíséri, ahogy a hattyúja helyet foglal a tükör előtt, s csak sokára vándorol vissza a hűvös szempár Lazzra.*
-Amiatt ne fájjon a fejed. *Hamar elhessegeti a kételyeket.*
-Meglepő mód nem azokat találtam a háznál, akiket kerestem. Két fajtádbéli nyitott ajtót. De ez nem változtat semmin. Ha valakik Artheniorban ily régi kúria lakói, bizonyosan nem tegnap érkeztek. Ti pedig... Mondjuk úgy, hogy Lihanech legfrissebb krémjéhez tartoztok.
*Viszonozza Merrin pillantását. Akad aggálya, de úgy hiszi, hogy a kölyöknek egyre inkább ínyére van ez a játék. Az asztalkának támaszkodik, ami mellett épp Mili ücsörög a tükörben vizslatva magát és mindenki mást, majd homlokráncolva követi Lazz ténykedését. Amaz nem átall táncra kérni a lányt, alighanem bizonyításképp feléjük. Vet egy elégedett pillantást Merrin felé. Jó érzéke van a megfelelő emberek felkutatására, s lám, most sem lőtt bakot.*
-Néhány tánclépésnél többre lesz szükség. *Szól nagy sokára.*
-Elakarom intézni, hogy beköltözzetek ebbe a kúriába. *Reflexszerűen kezd kutakodni mellényzsebében. Még mindig roppant mód zavarja, hogy nincs nála dohány és pipa.*
-Caelithen grófnő és Caelithen gróf testvérek. Ezt se feledjétek. Talán egyszerűbb, ha nyitva hagyunk néhány kaput esetleges vendéglátóitok számára. *Jelzésértékű mosolyt küld Mili felé.*
-Friss nemesek Lihanechből, temérdek arannyal. S mivel roppant kalandvágyóak, eme remek városban is szeretnének nemesi címhez jutni. Én pedig önzetlen segédkezem. Ez lenne nagy vonalakban a történetetek. De előbb... *Hóna alá csapja a sétapálcát.*
-Megvárják, míg jobban kirajzolódnak az új lehetőségek a város új negyedével kapcsolatban. Kelleni fog néhány ruha... *Szemérmetlenül méri végig mindkettejüket.*
-És egy hintó. *Merrint keresi tekintetével. Tudja, hogy a férfi jártas bizonyos területeken, talán segítségére lehet utóbbi beszerzésében.*
-Tudom, tudom. *Finom mosoly kíséretében emeli fel szénfekete kesztyű fedte jobbját, mintha bárki közbe óhajtana vágni.*
-Számos buktató lehet menet közben. Ha gond lesz, majd mi kimentünk. A szavamat adom. *Mindkettejükön elidőz egy darabig, mielőtt folytatná.*
-Szeretném, ha nem mennétek messzire a terv következő fázisa előtt. Nyélbe kell ütnöm a találkozót. Ezen a találkozón pedig mindenkire számítok. Még a "lakájomra" is. *Merrin felé fordul.*
-Védelemre csak szükség lesz. Neked pedig álcára. *Szigorú tekintettel pillant a férfire, de legbelül azért szórakoztatja a kép. Meri remélni, hogy Merrin nem fog ágálni a terv ellen, bár van egy sejtése.*
-Feltételezem, itt töltöd az éjszakát a fogadóban. Vagy... *Fogalma sincs, mik a férfi szándékai.*
-Reggel elintézhetjük a legfontosabb teendőket, na meg a ruha dolgát, mielőtt találkát hirdetek. Apropó, tudtok beszélni az elfek nyelvén? *Kérdését természetesen már a kettőshöz intézi, miközben elrugaszkodik a faltól.*
-Ha megbocsájtotok, nekem még van egy csekélyke megbeszélnivalóm az ifjú hölggyel itt. *Botját a szék mellé támasztja, sajátos rókamosolyt villantva Milire.*
-De reggel találkozunk, ha így mindenkinek megfelel.
5143. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-04 20:08:09
Üzenet elküldve: 2024-10-04 20:08:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
*Szemet forgatva hallgatja a piperkőc monológját. Nem tudja elhinni, hogy ennyire nagy feneket kell keríteni annak, hogy kimutassa melyikük itt az ész. Kíváló, köszöni szépen, de a lényeg érdekli, ami a konkrét terv. Mert azt még azóta is szépen magában tartja Monteqieo. Egy pillanatra ha tán apjára emlékezteti a tompa fülű, ahogy a fejrázással együtt feláll, és elsétál mellette, úgy hogy még csak a szemébe sem néz, csak meredve bámul el a távolba, mintha Lazz ott sem lenne. A vadcsikós hasonlatra Lazziar csak felvonja egyik szemöldökét, elhúzza száját, és akaratlanul is az iróniával élve csak"puffog" egyet ami ha úgy fest akár hasonlítana egy fiatal ló rövid prüszkölésére. Azonban nem fogja hagyni, hogy valaki csak így mögötte ácsorogjon, így egy fél lépést hátra téve elfordul, hogy ismét mind a három személyt egyszerre tudja szeme előtt tartani, bár sajnos Merrin túlzottan szeme sarkában ácsorog, ami nincs ínyére. Egy pillanatra összeszorul a keze haragjában, ahogy fél szemmel végig méri Monteqieot, még ha nem is tudják, de fejükben hasonlók a gondolatok. Egyikük sem tudja, hogy kivel áll szemben. Lehunyja szemét, nagy levegőt vesz és kifúj, igyekszik tartani a vérmérsékletét. Nem szükségeltetik, hogy elszálljon egy két pofon. Nem amikor végre az izgalmasabb részre tér rá Monteqieo.
Ismételten megszólal a grófnak öltözött férfi, odafordulva fajtársához, hogy amazt példaként használva írja kőrbe mesterkélt tervét. A lihanech szónál azonban, tekintete egy őszinte meglepettséget sugall, az eddigi gúnyos fapofát lecserélve.*
-Érdekes, és az illetők akiket édesgetni kell, ugye nem oda valósiak?
*Rázza végre ki magát meglepettségéből, egyelőre nem akarja felfedni pontos hovatartozását, úgy hogy igyekszik kipuhatolni a terv részleteit legalább az áldozatokról kapcsolatban.
Ezzel a kérdésével tán csúnyán közbe vágott Monteqieo monológjának, de az ördög a részletekben rejlik. Ezt majd kitárgyalják, azonban a terv további része ismételten szóba kerül, hogy a problémákat majd Merrin intézi. Bár az az ostorcsapás szerű tekintet érződik, hogy a problémákba bizony ő is könnyen belesorolható, hogyha nem figyel hova lép. Persze a puszta szavaknál és a csúnya nézésnél több kell, hogy Lazziart megijessze bárki. Állja a sarat, és nem rezzen meg Monteqieo tekintetétől, farkas szemet nézve vele hallgatja tovább amíg amaz befejezi mondandóját. Lazziar majd annak adja meg a tiszteletet aki kiérdemelte. Néhány szép szó, vagy csúnya tekintet nem jelent számára semmit. Főleg, ha azzal csak megrémiszteni akarják.
A hölgyemény úgy fest benne van a tervben sőt mi több csalódást sem akar okozni Monteqieonak. Pusztán ösztönből, figyeli, ahogy a nő mint egy róka sompolyog végig a szobán, majd kezd el tollászkodni az asztalkánál.
Merrin felszólalására, Monteqieohoz hasonlóan szeme ostorként csattan a félelf irányába, szája haragosan húzódik fel annak szavaira. Mégis mit képzel kiről beszél ez?
Végül, Monteqieo zárja szavait, és ismét ott van az a negédes mosoly, amit nem tudja miért de úgy letörölne a férfi képéről.
De ha már próbatétel, miért is ne adjon egy ízelítőt a kételkedő szempároknak. Ha már úgy is elkönyvelték magukban ő lesz itt a gyengébbik láncszem, örömét fogja lelni abban, hogy megmutassa milyen fából faragták. Ki hitte volna, hogy drága apja erőfeszítései ilyen körülmények között fognak kifizetődni.
Egy gyors pillantást vet még a két férfire. Tenyereit ellazítja, hogy végre ne a megfeszült öklöket tartsa. Egyiket egy lágy mozdulattal az arca elé emeli, megköszörüli a torkát mintha beszédre készülne. Testtartása az eddigi hanyagból, lassacskán átváltozik. Hátát kihúzza, lábait sarkánál szépen összezárja, fejét pedig büszkén magasabbra emeli, pont annyira ami még elegáns hatást kelt, nem pedig egy piperkőcét. Öltözete valóban nincs meg hozzá, de a jelenlegi fekete posztó inge is megteszi. Lassú, kimért léptekkel kerüli meg a két férfit. Majd a tollászkodó fajtársához lép, tisztes távolságot tartva. Egyik lábát szépen hátra teszi, kissé meghajol miközben egyik kezét lassan a hölgy elé tartja lágyan. Majd csak ezután emeli fel tekintetét egy lágy kedves mosollyal*
-Kedvesem, volna szíves?
*Invitálja fajtársát egy próba táncra. Aki ha beleegyezik, egy autentikus Lihanechi keringőt fog eljárni szépen kecsesen, ahogy azt a nemesi körökben szokás. Kicsit talán rozsdásak azok a léptek valóban, nem olyan finomak mint azoké akik ezeket naponta járják a díszes báltermekben, de a lényeg, na azokra emlékszik. Édesapja szépen beleverte az ilyesfajta tudást a fejébe. Az illemre mindig is nagy figyelmet szentelt az öreg. A tánc közben illedelmesen tartja táncpartnerét, pont annyira közel ami még hihető, hogy ők valóban gróf és grófné. Fáradt tekintetű topázait, lágyan és kedvesen pihenteti a másik tekintetében, arcán pedig egy hasonló lágy, bár semlegesnek tűnő mosoly látható. Azonban nem húzza sokáig a bemutatót, hiszen nem táncolni jöttek ide. Amint újra ismételni kezdené a lépéséket a másikkal, ahelyett lelassít, meg áll. Elengedi a másik kezét, hátra lép, lágyan elegánsan meghajol.
Ez az elegancia, egészen idáig tartott. Azok a topázok a melegséget hátra dobva váltanak ismét fáradtságba és ridegségbe. Testtartása is ernyedtebb lesz, és egy nagyot sóhajtva, unott pofával néz át a nő vállán a másik kettőre.*
- Megfelel?
*Szólal fel röviden. Visszahajolva röviden biccent egyet fajtársának a táncot megköszönve, már ha az persze belement. Majd ismételten visszalépve az ablak felőli részhez folytatja beszédét.*
- Szóval, hol és mikor kezdünk?
* Teszi karjait keresztbe maga elé, és persze az önelégült mosolya ismételten felhúzódik arcára. Bár ez most valamiért kevésbé gúnyosabb mint az előzők. Mintha azt sejtetné, hogy a tompa fülű terve felkeltette volna érdeklődését.*
*Szemet forgatva hallgatja a piperkőc monológját. Nem tudja elhinni, hogy ennyire nagy feneket kell keríteni annak, hogy kimutassa melyikük itt az ész. Kíváló, köszöni szépen, de a lényeg érdekli, ami a konkrét terv. Mert azt még azóta is szépen magában tartja Monteqieo. Egy pillanatra ha tán apjára emlékezteti a tompa fülű, ahogy a fejrázással együtt feláll, és elsétál mellette, úgy hogy még csak a szemébe sem néz, csak meredve bámul el a távolba, mintha Lazz ott sem lenne. A vadcsikós hasonlatra Lazziar csak felvonja egyik szemöldökét, elhúzza száját, és akaratlanul is az iróniával élve csak"puffog" egyet ami ha úgy fest akár hasonlítana egy fiatal ló rövid prüszkölésére. Azonban nem fogja hagyni, hogy valaki csak így mögötte ácsorogjon, így egy fél lépést hátra téve elfordul, hogy ismét mind a három személyt egyszerre tudja szeme előtt tartani, bár sajnos Merrin túlzottan szeme sarkában ácsorog, ami nincs ínyére. Egy pillanatra összeszorul a keze haragjában, ahogy fél szemmel végig méri Monteqieot, még ha nem is tudják, de fejükben hasonlók a gondolatok. Egyikük sem tudja, hogy kivel áll szemben. Lehunyja szemét, nagy levegőt vesz és kifúj, igyekszik tartani a vérmérsékletét. Nem szükségeltetik, hogy elszálljon egy két pofon. Nem amikor végre az izgalmasabb részre tér rá Monteqieo.
Ismételten megszólal a grófnak öltözött férfi, odafordulva fajtársához, hogy amazt példaként használva írja kőrbe mesterkélt tervét. A lihanech szónál azonban, tekintete egy őszinte meglepettséget sugall, az eddigi gúnyos fapofát lecserélve.*
-Érdekes, és az illetők akiket édesgetni kell, ugye nem oda valósiak?
*Rázza végre ki magát meglepettségéből, egyelőre nem akarja felfedni pontos hovatartozását, úgy hogy igyekszik kipuhatolni a terv részleteit legalább az áldozatokról kapcsolatban.
Ezzel a kérdésével tán csúnyán közbe vágott Monteqieo monológjának, de az ördög a részletekben rejlik. Ezt majd kitárgyalják, azonban a terv további része ismételten szóba kerül, hogy a problémákat majd Merrin intézi. Bár az az ostorcsapás szerű tekintet érződik, hogy a problémákba bizony ő is könnyen belesorolható, hogyha nem figyel hova lép. Persze a puszta szavaknál és a csúnya nézésnél több kell, hogy Lazziart megijessze bárki. Állja a sarat, és nem rezzen meg Monteqieo tekintetétől, farkas szemet nézve vele hallgatja tovább amíg amaz befejezi mondandóját. Lazziar majd annak adja meg a tiszteletet aki kiérdemelte. Néhány szép szó, vagy csúnya tekintet nem jelent számára semmit. Főleg, ha azzal csak megrémiszteni akarják.
A hölgyemény úgy fest benne van a tervben sőt mi több csalódást sem akar okozni Monteqieonak. Pusztán ösztönből, figyeli, ahogy a nő mint egy róka sompolyog végig a szobán, majd kezd el tollászkodni az asztalkánál.
Merrin felszólalására, Monteqieohoz hasonlóan szeme ostorként csattan a félelf irányába, szája haragosan húzódik fel annak szavaira. Mégis mit képzel kiről beszél ez?
Végül, Monteqieo zárja szavait, és ismét ott van az a negédes mosoly, amit nem tudja miért de úgy letörölne a férfi képéről.
De ha már próbatétel, miért is ne adjon egy ízelítőt a kételkedő szempároknak. Ha már úgy is elkönyvelték magukban ő lesz itt a gyengébbik láncszem, örömét fogja lelni abban, hogy megmutassa milyen fából faragták. Ki hitte volna, hogy drága apja erőfeszítései ilyen körülmények között fognak kifizetődni.
Egy gyors pillantást vet még a két férfire. Tenyereit ellazítja, hogy végre ne a megfeszült öklöket tartsa. Egyiket egy lágy mozdulattal az arca elé emeli, megköszörüli a torkát mintha beszédre készülne. Testtartása az eddigi hanyagból, lassacskán átváltozik. Hátát kihúzza, lábait sarkánál szépen összezárja, fejét pedig büszkén magasabbra emeli, pont annyira ami még elegáns hatást kelt, nem pedig egy piperkőcét. Öltözete valóban nincs meg hozzá, de a jelenlegi fekete posztó inge is megteszi. Lassú, kimért léptekkel kerüli meg a két férfit. Majd a tollászkodó fajtársához lép, tisztes távolságot tartva. Egyik lábát szépen hátra teszi, kissé meghajol miközben egyik kezét lassan a hölgy elé tartja lágyan. Majd csak ezután emeli fel tekintetét egy lágy kedves mosollyal*
-Kedvesem, volna szíves?
*Invitálja fajtársát egy próba táncra. Aki ha beleegyezik, egy autentikus Lihanechi keringőt fog eljárni szépen kecsesen, ahogy azt a nemesi körökben szokás. Kicsit talán rozsdásak azok a léptek valóban, nem olyan finomak mint azoké akik ezeket naponta járják a díszes báltermekben, de a lényeg, na azokra emlékszik. Édesapja szépen beleverte az ilyesfajta tudást a fejébe. Az illemre mindig is nagy figyelmet szentelt az öreg. A tánc közben illedelmesen tartja táncpartnerét, pont annyira közel ami még hihető, hogy ők valóban gróf és grófné. Fáradt tekintetű topázait, lágyan és kedvesen pihenteti a másik tekintetében, arcán pedig egy hasonló lágy, bár semlegesnek tűnő mosoly látható. Azonban nem húzza sokáig a bemutatót, hiszen nem táncolni jöttek ide. Amint újra ismételni kezdené a lépéséket a másikkal, ahelyett lelassít, meg áll. Elengedi a másik kezét, hátra lép, lágyan elegánsan meghajol.
Ez az elegancia, egészen idáig tartott. Azok a topázok a melegséget hátra dobva váltanak ismét fáradtságba és ridegségbe. Testtartása is ernyedtebb lesz, és egy nagyot sóhajtva, unott pofával néz át a nő vállán a másik kettőre.*
- Megfelel?
*Szólal fel röviden. Visszahajolva röviden biccent egyet fajtársának a táncot megköszönve, már ha az persze belement. Majd ismételten visszalépve az ablak felőli részhez folytatja beszédét.*
- Szóval, hol és mikor kezdünk?
* Teszi karjait keresztbe maga elé, és persze az önelégült mosolya ismételten felhúzódik arcára. Bár ez most valamiért kevésbé gúnyosabb mint az előzők. Mintha azt sejtetné, hogy a tompa fülű terve felkeltette volna érdeklődését.*
5142. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-04 13:48:24
Üzenet elküldve: 2024-10-04 13:48:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Ihletett állapotukban minden is szóba kerül köztük. A lánynak mi a kedvenc része az elfen, a tetoválás tudományának elmélete vagy hogy a volt kalóz miképp tudna bókolni a félvér az anyja előtt. Aki, erre tényleg egy talán túlzó ígéretet tesz amire a doki nem szégyell lecsapni.*
-Megbeszéltük.
*Bár a bármi mivolta még nem állt össze a fejében. Jelen állapotában csak szégyentelen illetlenségek jutnak eszébe. Majd, a folytatás kapcsán felmerül, hogy ő mennyire bírja az italt. Egész nap ivott. Méghozzá múltja is van. A lány szavaira bólint.*
-Igen mert csalt az a barbár. Én lettem volna az első.
*Számára ugyanis azóta is egyértelmű, hogy csalás történt. Nem lehet csak a szerencse kérdése, hogy mindig ő kapta az erősebb italt. Az a verseny meg volt bundázva. Ezt támasztja alá az is, hogy nemesi rangot is kapott a barbár vezér. Hogy azóta változott a városi vezetőség és látszólag nem a népe képviseletében volt ott az a nem hétköznapi kinézetű alak az nem számít. A fő, hogy az elf győzött volna ha nem csalnak. Ez a cím pedig igenis számít. A csók is minden bizonnyal ennek szól amit nem rest a férfi viszonozni. Az ezt követő megjegyzés viszont meglepi. Szinte sérti az önbecsülését.*
-Engem? Az-az én dolgom. Nem szokott kelleni engem ápolgatni!
*A Ylanda vagy a sellők bizonyára mást mondanának erről, de ők nincsenek itt, hogy cáfolják az elfet.*
//Fürdőház//
*Ihletett állapotukban minden is szóba kerül köztük. A lánynak mi a kedvenc része az elfen, a tetoválás tudományának elmélete vagy hogy a volt kalóz miképp tudna bókolni a félvér az anyja előtt. Aki, erre tényleg egy talán túlzó ígéretet tesz amire a doki nem szégyell lecsapni.*
-Megbeszéltük.
*Bár a bármi mivolta még nem állt össze a fejében. Jelen állapotában csak szégyentelen illetlenségek jutnak eszébe. Majd, a folytatás kapcsán felmerül, hogy ő mennyire bírja az italt. Egész nap ivott. Méghozzá múltja is van. A lány szavaira bólint.*
-Igen mert csalt az a barbár. Én lettem volna az első.
*Számára ugyanis azóta is egyértelmű, hogy csalás történt. Nem lehet csak a szerencse kérdése, hogy mindig ő kapta az erősebb italt. Az a verseny meg volt bundázva. Ezt támasztja alá az is, hogy nemesi rangot is kapott a barbár vezér. Hogy azóta változott a városi vezetőség és látszólag nem a népe képviseletében volt ott az a nem hétköznapi kinézetű alak az nem számít. A fő, hogy az elf győzött volna ha nem csalnak. Ez a cím pedig igenis számít. A csók is minden bizonnyal ennek szól amit nem rest a férfi viszonozni. Az ezt követő megjegyzés viszont meglepi. Szinte sérti az önbecsülését.*
-Engem? Az-az én dolgom. Nem szokott kelleni engem ápolgatni!
*A Ylanda vagy a sellők bizonyára mást mondanának erről, de ők nincsenek itt, hogy cáfolják az elfet.*
5141. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-10-04 10:08:01
Üzenet elküldve: 2024-10-04 10:08:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Politika//
*Bólogatva hallgatja Diynomit Dedhor N'athor szavait. Hogy tanultak-e a múlt hibáiból? Jó kérdés. Orthus szemszögéből nézve nem igazán. Bizonyos döntések talán túl koraiak, elhamarkodottak, nem kellően körültekintőek. Ugyanakkor: végre vannak döntések, és követte őket cselekvés. Ez néha fontosabb, mint az, hogy minden az ember szája íze szerint alakuljon. Most az ő dolga az, hogy a helyzetből a legtöbbet hozza ki, úgy saját maga, mint a város általa áhított jövőképe szempontjából.
Akkor is bólogat, amikor Dedhor a saját természetéről és egyenes hozzáállásáról beszél. És ezúttal jobban egyet is ért az elhangzottakkal.*
- Fontoak az olyanok, mint Ön, aki kellő erélyességgel és meggyőződéssel kiáll a hitéért. Vannak hasonlóak, akik ugyanilyen hévvel képviselnek valamilyen másik nézőpontot, és néha ők is hasznosnak bizonyulnak. És a magamfajta, diplomatikusabb emberek fontosságát épp az olyanok adják, mint Ön. Így közvetíthetek ott, ahol az elvek már falat emelnek.
*jegyzi meg. Amikor a gnóm felveti az alkímia ötletét, így felel.*
- Szívesen a segítségére lennék ilyen ügyben is. Úgy hiszem, a kapcsolataim révén sok kiadástól meg tudom kímélni, ha olyasmit kell beszereznie, amit a piaci kalmárok nekem jutányosabban adnak oda. S ha cserébe megteszi, hogy olykor nekem is kikever valamit az általam biztosított alapanyagokból, azzal kellően ellensúlyozza ezt a segítséget. Valami ilyesmire gondolt, feltételezem.
*mondja aztán.*
//Politika//
*Bólogatva hallgatja Diynomit Dedhor N'athor szavait. Hogy tanultak-e a múlt hibáiból? Jó kérdés. Orthus szemszögéből nézve nem igazán. Bizonyos döntések talán túl koraiak, elhamarkodottak, nem kellően körültekintőek. Ugyanakkor: végre vannak döntések, és követte őket cselekvés. Ez néha fontosabb, mint az, hogy minden az ember szája íze szerint alakuljon. Most az ő dolga az, hogy a helyzetből a legtöbbet hozza ki, úgy saját maga, mint a város általa áhított jövőképe szempontjából.
Akkor is bólogat, amikor Dedhor a saját természetéről és egyenes hozzáállásáról beszél. És ezúttal jobban egyet is ért az elhangzottakkal.*
- Fontoak az olyanok, mint Ön, aki kellő erélyességgel és meggyőződéssel kiáll a hitéért. Vannak hasonlóak, akik ugyanilyen hévvel képviselnek valamilyen másik nézőpontot, és néha ők is hasznosnak bizonyulnak. És a magamfajta, diplomatikusabb emberek fontosságát épp az olyanok adják, mint Ön. Így közvetíthetek ott, ahol az elvek már falat emelnek.
*jegyzi meg. Amikor a gnóm felveti az alkímia ötletét, így felel.*
- Szívesen a segítségére lennék ilyen ügyben is. Úgy hiszem, a kapcsolataim révén sok kiadástól meg tudom kímélni, ha olyasmit kell beszereznie, amit a piaci kalmárok nekem jutányosabban adnak oda. S ha cserébe megteszi, hogy olykor nekem is kikever valamit az általam biztosított alapanyagokból, azzal kellően ellensúlyozza ezt a segítséget. Valami ilyesmire gondolt, feltételezem.
*mondja aztán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436