//Második szál//
//Aranyért életet//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Monoton köröket ír le a világ azoknak, akik nem látnak ki belőle. Nők, vagy férfiak, ital, étel, kvártély majd egy földhalom, amiben megdögölhetsz, hogy elleneid köpködjék a sírodat. A Sors büntetése ez, a szűk látókör átka, mely csak azoknál törik meg, akik elsajátítottak egy nagyon egyszerű, mégis kevesek által felismert tulajdonságot: látnak, s látják azt is, hogy szar az egész. Utrhin nem rossz indulatból gondol ilyenekre, nem is megkeseredettségből, vagy önsajnálatból, ezek nem látszódnak rajta, azok a gyengék fegyverei, amivel elrejthetik a valódi problémáikat - meg is érdemlik. Magasabbra is juthat egy gnóm, ha van gusztusa ahhoz, hogy taposson, s nem hajtják az érzelmei. Ő ezeket igyekszik kizárni, ahogyan azt apja is tette; nem tanították neki, de a megfigyelés jó erény az ő világában, hasznos tud lenni, segít az alkalmazkodásban, márpedig ez egy változó világ, képtelenek vagyunk idomulni hozzá. Kíváncsiság: az más, az szinte ordít szeplős orcáiról. Érdekli a sötételf, szeretné megismerni, minden mozzanatát előre látni, hiszen ezáltal egy kapun léphet be. Kapu ez a múltba, s kapu, mely apjához, dédnagyapjához, nagyanyjához vezet - a család legfontosabb felmenőihez. Tanulhat és vár utána, hátha valaha megkaphatja az élettől azt a pár szót, melyre mindig is vágyott: "Büszke vagyok rád!" Szomorú lenne? Nem, miért is kéne? Ettől csak erősebbé, ravaszabbá vált, igazi kis akadállyá a szántóföldeken, de egyelőre ódzkodik a bűntől - még nem csapta arcon az igazi élet, eddig a pillanatig. Valamiért olyan tiszta, olyan őszinte pillanat most ez, látszik a szemein is, mélyen benne ül a smaragdzöld íriszekben; csak ezeket kapta Vulsryntól. Nem az apja hiányzik neki, hanem a példakép, amely most eltűnt vele az életéből, s ez is egy olyan szempont, ami miatt fontos neki a bérgyilkos. Mi tagadás, ha bármi apró jelet, elváltozást felfedezhet a nő arcán, benne is megindul, áradni kezd valami ősi érzés, amit jelenlegi szó nem tud körülírni. Több ez, mint a felszínes társai, mégis kevesebbet takar. Érti, s ebben minden benne van, ezt csak azok tudhatják, akik kimásztak már a mélyből valaha, a maguk mércéje szerint. Cinikus félmosoly húzódik a szájára, miután megszólal a mélységi. Maga elé veszi a korsót, kortyol megint.*
- Jól beszélsz. Az ő lelkükön szárad minden. *Óivrhinról nincs mit mondania, látszik az egyetértés a tekintetében. Célja mindenkinek van, legfeljebb más, mint a többieknek, akár az út, ami odáig vezet, nem ítélhető el érte senki. A továbbiakban pedig a mosoly vigyorrá teljesedik ki.*
- Hát nem Reyraanak hívnak? *Kuncog is, megengedi magának, bár önámítás lenne tagadni, hogy a szúrós, kesernyés ízű sör is közrejátszik már. Talán érthető, mire utal ezzel.*
- Amíg van egy valaki, aki meg tud nevezni, úgy neved is van. *Más, merőben más felfogás, de igaz, a saját módján.*
- Én nem is vágyom jelenleg többre, mint ami a kezembe hullott. ~ Mert ez így van, sajnos. ~ Apám is védte a birtokot, én is ezt teszem. Ezzel adózunk az előző nemzedék tettei előtt. *Kissé sablonosnak tűnhet, ha nem a Laenrickekről van szó, s nem ismeri a társalkodó társ, mik is azok a "tettek", amik előtt le kell róni a tiszteletet. A szenny, a mocsok, a bűn és az árnyékos világ mindenkinek megérinti előbb-utóbb a lelkét, az a kérdés, ezt hogyan használja fel, akivel éppen megtörténik.*