//Második szál//
//Vér a sebben//
*Fräd nem tudja megkülönböztetni a műmosolyt az igazitól Ysanee arcán, most a legpozitívabb esélyt véli valósnak, szóval magát a szájmozdulatot is őszintének. Emiatt mélyen marad meg a szemkontaktus, s ő is vigyorra fakad borostája alatt. Minden egyes nő képes elbűvölni, annak ellenére, hogy nagyon szerencsétlen is tud lenni ezen a téren. A kuncogást valójában saját balfácánságának tudja be, emiatt pedig belül ostorozza magát. ~ Tessék, megint mindent elrontok! Adná már valamelyik isten végre, hogy egy teljes napig kétbalkezesség nélkül maradjak! ~ A kérdésre sóhajjal válaszol először, aztán szavakkal is.*
-Részemről a szerencse! Eljöttem szétnézni a városban. Tudja, Szarvasligetben lakok és egyszerűen nevetséges, milyen sokáig képesek aludni az ottaniak! Meg ugye, ha az ember ilyen helyekre jár, talán megtalálja egy elbűvölő, csodálatos hölgy, hogy szerencsés legyen arra a napra. Úgy néz ki, ez mára teljesül. *A házimunkát nem tagolja, hiszen úgy gondolja, az untatná a hölgyet. Pedig ő aztán igyekszik minden reggel elvégezni mindent, ahogy csak tud. A műmegsértődésre szemei kissé szűkebbé válnak, de arcán a somolygás jelzi, hogy érti a dolgot, viszont nem hagyhatja, hogy ne fogjon meg egy kiskaput.*
-Na de kérem! Megengedtem én kegyednek, hogy Frädnek hívjon? Most én is megsértődhetnék, na de nem bánom. *Itt közelebb hajol, s ha teheti, megfogja a másik kezeit, nyájas, cinikus hangon, mosolyogva mondja.*
-Kérem, mivel engesztelhetem ki szépségedet, hogy újra olyan szépen sziporkázzon, akár a halovány csillagok az indigó éjszakában?