Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-15 22:04:17
Üzenet elküldve: 2022-04-15 22:04:17
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Betérés a fogadóba - Katlaelle//
*Süti a kezét már a tál ragu, gyorsan lepakol, utána nézi csak meg jobban a leányzót. Kimondottan csinoska és úgy tűnik jól bírja a gyomra. Ez a teli pofika is mutatós, kicsit vicces is.*
- Igen, az őz hús kicsit csalóka, nem is készítik el mindig olyan jól.
*Az öreget áthelyezi óvatosan, új alvóhelyére. Leül és egy korty sör után enni kezd. Na nem olyan hévvel és lelkesedéssel, mint újdonsült asztaltársa. Éhes, s lehet egy adag nem is lesz elég. Ami pedig a vöröskét illeti, hamarjában viccelni kezd, tulajdon hajuk színével.*
- Én nem bánom ezt a feltűnő színt, legalább nem unalmas, egyhangú. De rokonok biza nem vagyunk, ismerem a családom. Maga nem tagja. Most még.
*Feleli mosolyogva, kíváncsian pironkodik-e a másik? Vajon az arcán is jól áll ez a szín?*
- Áh, nem, innen származom, javarészt itt is nőttem fel. De sok helyen jártam, még ifjabb koromban. A nevem Morganus.
*Mutatkozik be, részben, s eszik tovább. A lány, ha akarja, bemutatkozhat. Kellemesebben telne az idő, a társaság nem ártott még meg senkinek. Oké, ez így nem igaz, mégsem gondol semmi rosszra.*
*Süti a kezét már a tál ragu, gyorsan lepakol, utána nézi csak meg jobban a leányzót. Kimondottan csinoska és úgy tűnik jól bírja a gyomra. Ez a teli pofika is mutatós, kicsit vicces is.*
- Igen, az őz hús kicsit csalóka, nem is készítik el mindig olyan jól.
*Az öreget áthelyezi óvatosan, új alvóhelyére. Leül és egy korty sör után enni kezd. Na nem olyan hévvel és lelkesedéssel, mint újdonsült asztaltársa. Éhes, s lehet egy adag nem is lesz elég. Ami pedig a vöröskét illeti, hamarjában viccelni kezd, tulajdon hajuk színével.*
- Én nem bánom ezt a feltűnő színt, legalább nem unalmas, egyhangú. De rokonok biza nem vagyunk, ismerem a családom. Maga nem tagja. Most még.
*Feleli mosolyogva, kíváncsian pironkodik-e a másik? Vajon az arcán is jól áll ez a szín?*
- Áh, nem, innen származom, javarészt itt is nőttem fel. De sok helyen jártam, még ifjabb koromban. A nevem Morganus.
*Mutatkozik be, részben, s eszik tovább. A lány, ha akarja, bemutatkozhat. Kellemesebben telne az idő, a társaság nem ártott még meg senkinek. Oké, ez így nem igaz, mégsem gondol semmi rosszra.*
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-15 21:11:11
Üzenet elküldve: 2022-04-15 21:11:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Betérés a fogadóba - Morganus //
* Éppen egy nagyobb falatot próbál lenyomni a torkán, amikor a szemével elkapja egy felé igyekvő férfi tekintetét. Amolyan hörcsög-mód telepakolt pofazacskóval csak buzgón bólogatni képes. *
- Ehm... Csak tessék.
* Nyögi ki végül, és csak reménykedni tud, hogy nem ette le magát valahol. Ugyanis a fickó elég szemrevaló, hasonló rőtszín tincsekkel, mint a sajátja. Tekintete az ételére téved. *
- Nem rossz ez a ragu, ha az ember kedvel néhány rágósabb falatot.
* A bóbiskoló öreg odébb lett helyezve, el is kell folytania a mosolygását egy újabb falat mögé. *
- Csak nyugodtan.
* Persze, felőle maradhat. Kicsit berozsdásodott, ami az összefüggő kultúrális beszédet illeti, régóta járja mostanában a vidéket egymaga. Ideje lenne próbálkoznia. *
- Szeretem körülvenni magam vöröshajú emberekel, így mindjárt nem az én fejem lesz az első amire mindenki rápillant belépés után. Talán a második.
* Óvatosan megfújogat egy falatot.*
- Akár rokonok is lehetnénk, nem Pirtianesből származik?
* Ja... Tulajdonképpen ő nem onnan. De ezt nem kell tudnia. *
* Éppen egy nagyobb falatot próbál lenyomni a torkán, amikor a szemével elkapja egy felé igyekvő férfi tekintetét. Amolyan hörcsög-mód telepakolt pofazacskóval csak buzgón bólogatni képes. *
- Ehm... Csak tessék.
* Nyögi ki végül, és csak reménykedni tud, hogy nem ette le magát valahol. Ugyanis a fickó elég szemrevaló, hasonló rőtszín tincsekkel, mint a sajátja. Tekintete az ételére téved. *
- Nem rossz ez a ragu, ha az ember kedvel néhány rágósabb falatot.
* A bóbiskoló öreg odébb lett helyezve, el is kell folytania a mosolygását egy újabb falat mögé. *
- Csak nyugodtan.
* Persze, felőle maradhat. Kicsit berozsdásodott, ami az összefüggő kultúrális beszédet illeti, régóta járja mostanában a vidéket egymaga. Ideje lenne próbálkoznia. *
- Szeretem körülvenni magam vöröshajú emberekel, így mindjárt nem az én fejem lesz az első amire mindenki rápillant belépés után. Talán a második.
* Óvatosan megfújogat egy falatot.*
- Akár rokonok is lehetnénk, nem Pirtianesből származik?
* Ja... Tulajdonképpen ő nem onnan. De ezt nem kell tudnia. *
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-15 20:44:09
Üzenet elküldve: 2022-04-15 20:44:09
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Betérés a fogadóba - Katlaelle//
* Dacost a Pegazus istállójában kiköti, gondoskodik neki ropogtatni valóról és inni is kap. Ami fontos holmija van, azt most táskájában a vállára veti, úgy lép be a Pegazusba. Körül nézve látja, hogy nem sok hely van szabadon. A pultnál előbb rendel magának enni, innivalót. Egy korsó Vajsört, ami 14 aranyba kerül.
Egy adag Őzragu levest, 11 aranyért. Kicsit nehézkesen indul el vele, de sikerül egy asztalhoz érnie. Ahol is egy szemrevaló vörös leány pont ugyan olyan étellel tömi magát, amivel ő is készül. No meg egy öreg is horkol ott. Ám legyen.*
- Elnézést, de nem sok hely maradt.
*Lepakolja a ragut és a sört az asztalra, zsákját mellé. Az öreget pedig óvatosan megemeli és átfekteti egy amúgy is alvókásabb asztaltársasághoz. Leül a helyére, hogy evéshez lásson.*
- Ha nem zavarok, akkor maradnék.
*Noha fáradtnak érzi magát, megpróbál egy megnyerőbb mosolyt villantani, vagy legalább nem ijesztő képet vágni.*
* Dacost a Pegazus istállójában kiköti, gondoskodik neki ropogtatni valóról és inni is kap. Ami fontos holmija van, azt most táskájában a vállára veti, úgy lép be a Pegazusba. Körül nézve látja, hogy nem sok hely van szabadon. A pultnál előbb rendel magának enni, innivalót. Egy korsó Vajsört, ami 14 aranyba kerül.
Egy adag Őzragu levest, 11 aranyért. Kicsit nehézkesen indul el vele, de sikerül egy asztalhoz érnie. Ahol is egy szemrevaló vörös leány pont ugyan olyan étellel tömi magát, amivel ő is készül. No meg egy öreg is horkol ott. Ám legyen.*- Elnézést, de nem sok hely maradt.
*Lepakolja a ragut és a sört az asztalra, zsákját mellé. Az öreget pedig óvatosan megemeli és átfekteti egy amúgy is alvókásabb asztaltársasághoz. Leül a helyére, hogy evéshez lásson.*
- Ha nem zavarok, akkor maradnék.
*Noha fáradtnak érzi magát, megpróbál egy megnyerőbb mosolyt villantani, vagy legalább nem ijesztő képet vágni.*
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-15 19:59:57
Üzenet elküldve: 2022-04-15 19:59:57
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesedahy//
-Én sem kedveltem magam akkortájt igazán. Az első nap, amit egyedül töltöttem odakint, kétszer is visszafordultam az úton. Végül csak azért nem tettem, mert akkor nem csak egy barom lettem volna, aki lelépett, hanem egy gyenge és hazug barom is.
*Nevet fel zavartan, de látszik rajta, hogy tényleg bántja az eset. Persze nem marcangolta magát emiatt, a csúf igazság az, hogy hamar kiment az egész a fejéből, de erről nem igazán tehet. Az ember nagyon hamar el tudja felejteni azt, amire nem akar emlékezni. Legalább is ezzel nyugtatja magát. Lassan haladnak a tömegen keresztül. Egyrészt azért, mert nem könnyű a húsfalon keresztül lavírozni, másrészt Tavyth sem siet. Szeretné kiélvezni, hogy a kreol szépség mellett lépdelhet. Ki tudja mikor lesz ilyen alkalma, már ha lesz még egyáltalán.
Eközben a nap lassan elindult, hogy az ég tetején szétnézzen. Az árnyékok egyre rövidebbek lettek, a tömeg pedig egyre sűrűbb. Olyan volt az egész hely, mint egy megbolygatott méhkas. Furcsa, hogy az emberek mennyire megváltoznak, néhány meleg napsugár hatására. *
-Meh. *Legyint lemondóan. * Ezek a tanulatlan népek, akkor se vennék észre a művészetet, ha az orrba vágná őket. Itt nincs másra igény, csak részeges vonyításra.
*Persze megtehetné, hogy ilyen dallamokat játszik. Az ilyen kocsma dalok nem bonyolultabbak a gyerekeknek szánt muzsikáknál. De azzal az utolsó szalmaszálat is elégetné, ami még a régi "normális" énjéhez köti. Az egyetlen ami megmaradt belőle, az a zene szeretete volt, ha ezt is elveszíti, nevezheti még egyáltalán nevén magát? Közben lassan megérkeznek a Pegazus elé. A tömeg itt már jócskán szellősebb, mint a piachoz közeli utcákon. Ennek legfőbb oka, hogy a jóravaló emberek ilyenkor dolgoznak. Csak az olyan léhűtők járnak erre, mint Tavyth. Mielőtt azonban belépnének, még egy pillanatra megáll és a lány szemébe néz. Pár pillanatig úgy gondolja, hogy hazudnia kellene, vagy valami béna válasszal elviccelni ezt a választ is, de végül úgy dönt, hogy ideje végre férfiként viselkednie. *
-Nem mertem írni. *Biggyeszti le kissé az alsó ajkát. * Nem akartam sem hazudni, sem megírni azt, hogy semmit nem sikerült elérnem. Hogy nagy szavakkal leléptem, de töredékét nem sikerült elérnem annak, amit elképzeltem. Hogy a semmi miatt mentem el, hogy végül egy senki legyek itt én is. Ezért inkább elmenekültem. Azzal áltattam magam, hogy majd idővel úgy is elfelejtesz. Egy szánalmas alak vagyok, aki mindig csak a kifogásai mögé bújik. Sajnálom Mese... mindent.
*Nagy levegőt vesz és a lány arcát figyeli, hátha ki tudja olvasni abból a gondolatait. Végül őszintébb lett, mint először akart, de ne bánja. Eldöntötte, hogy nem hazudik többet a lánynak és nem próbálja a problémákat elviccelni. Egy olyan erős váll akar lenni, amire lehet terhet rakni. Még ha csak keveset is. Ez furcsa mód a megkönnyebbülés érzésével tölti el. *
-Én sem kedveltem magam akkortájt igazán. Az első nap, amit egyedül töltöttem odakint, kétszer is visszafordultam az úton. Végül csak azért nem tettem, mert akkor nem csak egy barom lettem volna, aki lelépett, hanem egy gyenge és hazug barom is.
*Nevet fel zavartan, de látszik rajta, hogy tényleg bántja az eset. Persze nem marcangolta magát emiatt, a csúf igazság az, hogy hamar kiment az egész a fejéből, de erről nem igazán tehet. Az ember nagyon hamar el tudja felejteni azt, amire nem akar emlékezni. Legalább is ezzel nyugtatja magát. Lassan haladnak a tömegen keresztül. Egyrészt azért, mert nem könnyű a húsfalon keresztül lavírozni, másrészt Tavyth sem siet. Szeretné kiélvezni, hogy a kreol szépség mellett lépdelhet. Ki tudja mikor lesz ilyen alkalma, már ha lesz még egyáltalán.
Eközben a nap lassan elindult, hogy az ég tetején szétnézzen. Az árnyékok egyre rövidebbek lettek, a tömeg pedig egyre sűrűbb. Olyan volt az egész hely, mint egy megbolygatott méhkas. Furcsa, hogy az emberek mennyire megváltoznak, néhány meleg napsugár hatására. *
-Meh. *Legyint lemondóan. * Ezek a tanulatlan népek, akkor se vennék észre a művészetet, ha az orrba vágná őket. Itt nincs másra igény, csak részeges vonyításra.
*Persze megtehetné, hogy ilyen dallamokat játszik. Az ilyen kocsma dalok nem bonyolultabbak a gyerekeknek szánt muzsikáknál. De azzal az utolsó szalmaszálat is elégetné, ami még a régi "normális" énjéhez köti. Az egyetlen ami megmaradt belőle, az a zene szeretete volt, ha ezt is elveszíti, nevezheti még egyáltalán nevén magát? Közben lassan megérkeznek a Pegazus elé. A tömeg itt már jócskán szellősebb, mint a piachoz közeli utcákon. Ennek legfőbb oka, hogy a jóravaló emberek ilyenkor dolgoznak. Csak az olyan léhűtők járnak erre, mint Tavyth. Mielőtt azonban belépnének, még egy pillanatra megáll és a lány szemébe néz. Pár pillanatig úgy gondolja, hogy hazudnia kellene, vagy valami béna válasszal elviccelni ezt a választ is, de végül úgy dönt, hogy ideje végre férfiként viselkednie. *
-Nem mertem írni. *Biggyeszti le kissé az alsó ajkát. * Nem akartam sem hazudni, sem megírni azt, hogy semmit nem sikerült elérnem. Hogy nagy szavakkal leléptem, de töredékét nem sikerült elérnem annak, amit elképzeltem. Hogy a semmi miatt mentem el, hogy végül egy senki legyek itt én is. Ezért inkább elmenekültem. Azzal áltattam magam, hogy majd idővel úgy is elfelejtesz. Egy szánalmas alak vagyok, aki mindig csak a kifogásai mögé bújik. Sajnálom Mese... mindent.
*Nagy levegőt vesz és a lány arcát figyeli, hátha ki tudja olvasni abból a gondolatait. Végül őszintébb lett, mint először akart, de ne bánja. Eldöntötte, hogy nem hazudik többet a lánynak és nem próbálja a problémákat elviccelni. Egy olyan erős váll akar lenni, amire lehet terhet rakni. Még ha csak keveset is. Ez furcsa mód a megkönnyebbülés érzésével tölti el. *
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:21:10
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:21:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Előfeledések//
- Még szerencse *Talán nem látszik annyira rajta, de valójában megkönnyebbül, mikor Lorsan leszögezi, nem erősítette a lázadók táborát az átkozott "egyenlőség" napján. Ha így lett volna nem valószínű, hogy felhőtlenül cseverésznének most, Myla bizonyára undorodó grimasszal, de megőrizve maradék méltóságát hagyná faképnél. A lázongó csőcselék mindent elvett tőle akkor, s bár beletörődött már az egyszerű polgári sorsba, sohasem fogja elfelejteni a vérengzést. Vagy akár megbocsátani.*
- Megfelel az, ami magának is. *legyint kissé talán közönyösen, nem különösebben válogatós. Legalább is most már. Kifejezetten örül, hogy szesz nem kerül az asztalra, ő maga nem valami nagy ivó, és elég nehezen tűri meg maga körül a spicces fickókat.*
- Szóval az Egyenlőség napja *sóhajt, ahogy igyekszik előhalászni az első pár napot*
- Úgy beszélték a Tanács Háza előtt kezdődtek a zavargások. A mai napig nem tisztázott, mi lehetett a közvetlen kiváltója az eseményeknek. Néhányan az Arctalant emlegették *kissé elkomorul tekintete egy pillanatra, a nevét nem is hajlandó kimondani a hamis istenségnek* - De ha engem kérdez, a háború utáni komoly megszorításoknak több köze volt az egyre csak forrongó hangulathoz.
*Ujjaival merengve játszadozik beszéde közben az asztallap aprócska repedésein*
- Eleinte csak az utcákat járták a lázadók, és belekötöttek néhány nemesbe. Nem sokkal később már a házainkból hurcoltak ki minket, elvitték a vagyonunkat... *Az erőszakról, a gyilkolásokról és a megszégyenítésekről felesleges most szót ejteni, úgy gondolja a hosszúlfülű tisztában van az efféle tragédiák velejáróival*
- Még maga Kagan Thargodar is eljött, hogy eljátssza a nagy hőst *elhúzza a száját* - Végül a söpredék a barakkhoz vonult, ahol valamelyik elmebeteg felrobbantotta magát. Az egész hely a levegőbe repült, amiatt szeli ketté a várost a meredély.*Vissza sem képes emlékezni, hogyan kaparta ki magát Arthenior végül a mocsokból, jómaga szinte napokig egy hideg pincében rostokolt, míg le nem csillapodtak a kedélyek.*
- Ilyen izgalmakból sikerült kimaradnia *emeli seszín pillantásait a másik, egy halovány, kissé gúnyos mosoly kíséretében* - Sajnálhatja, igazán üdítő volt.
- Még szerencse *Talán nem látszik annyira rajta, de valójában megkönnyebbül, mikor Lorsan leszögezi, nem erősítette a lázadók táborát az átkozott "egyenlőség" napján. Ha így lett volna nem valószínű, hogy felhőtlenül cseverésznének most, Myla bizonyára undorodó grimasszal, de megőrizve maradék méltóságát hagyná faképnél. A lázongó csőcselék mindent elvett tőle akkor, s bár beletörődött már az egyszerű polgári sorsba, sohasem fogja elfelejteni a vérengzést. Vagy akár megbocsátani.*
- Megfelel az, ami magának is. *legyint kissé talán közönyösen, nem különösebben válogatós. Legalább is most már. Kifejezetten örül, hogy szesz nem kerül az asztalra, ő maga nem valami nagy ivó, és elég nehezen tűri meg maga körül a spicces fickókat.*
- Szóval az Egyenlőség napja *sóhajt, ahogy igyekszik előhalászni az első pár napot*
- Úgy beszélték a Tanács Háza előtt kezdődtek a zavargások. A mai napig nem tisztázott, mi lehetett a közvetlen kiváltója az eseményeknek. Néhányan az Arctalant emlegették *kissé elkomorul tekintete egy pillanatra, a nevét nem is hajlandó kimondani a hamis istenségnek* - De ha engem kérdez, a háború utáni komoly megszorításoknak több köze volt az egyre csak forrongó hangulathoz.
*Ujjaival merengve játszadozik beszéde közben az asztallap aprócska repedésein*
- Eleinte csak az utcákat járták a lázadók, és belekötöttek néhány nemesbe. Nem sokkal később már a házainkból hurcoltak ki minket, elvitték a vagyonunkat... *Az erőszakról, a gyilkolásokról és a megszégyenítésekről felesleges most szót ejteni, úgy gondolja a hosszúlfülű tisztában van az efféle tragédiák velejáróival*
- Még maga Kagan Thargodar is eljött, hogy eljátssza a nagy hőst *elhúzza a száját* - Végül a söpredék a barakkhoz vonult, ahol valamelyik elmebeteg felrobbantotta magát. Az egész hely a levegőbe repült, amiatt szeli ketté a várost a meredély.*Vissza sem képes emlékezni, hogyan kaparta ki magát Arthenior végül a mocsokból, jómaga szinte napokig egy hideg pincében rostokolt, míg le nem csillapodtak a kedélyek.*
- Ilyen izgalmakból sikerült kimaradnia *emeli seszín pillantásait a másik, egy halovány, kissé gúnyos mosoly kíséretében* - Sajnálhatja, igazán üdítő volt.
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-14 23:31:34
Üzenet elküldve: 2022-04-14 23:31:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha eddig nem fortyogott volna eléggé magában, felfedezve Nolen önelégült képében saját, tagadhatatlan féltékenységét, most erős késztetést érez arra, hogy a dézsába lökje. Ahogy tetten érik érzéseit, tőle szokatlan módon kapja el, kissé talán szégyenlősnek tűnő pillantásait.*
- Ha valóban változatosságra vágynál, nem éppen én vetkőztetnélek. *dünnyögi megjegyzését durcás kisgyerek módjára, aztán az aggodalom egy kis időre félresepri mérgét a változatos érzések asztalán. Épp csak addig, míg a szokatlan zúzódások színes kompániáját szemléli a megannyiszor látott felsőtesten. A törődés, melyet oly harciasan temet el lelke mélyére most a felszínre kapaszkodja magát egy elmélázó cirógatás erejéig. Ujjai óvatosan simulnak a sérült bordák nyomához a férfi oldalán, de aztán már fújják is a visszavonulót kelletlenül. Inkább sietve hátat fordít, amíg a Velasco'rra vízre száll, mintha még sohasem látta volna meztelenül azelőtt, hogy aztán egy méltóságról lemondó sóhaj kíséretében kezébe vegye a szivacsot és a szappant. A kikötői mögé libbenve még átszalad az arcán egy gyűlölködő grimasz sötét árnya, aztán csak nekikezd, hogy megmossa a kék-zöld foltoktól cifra hátat. Az egyiken bosszúból erősebben szalad át a körkörös, egyébként gyengéd mozdulatok közben, szándékosan okozva némi aprócska fájdalmat ezzel.*
- Ó, igazán sajnálom! *Ordít a mesterkéltség szavairól kicsinyes bosszúját beteljesítve.
Az az alattomos, önhitt sóhaj azonban hamar előcsalogatja ismét az álnok kígyót a wegtoreniből. Kissé felegyenesedve simulnak keblei a pőre háthoz, szivacstól megszabadult tenyerei pimaszul indulnak felfedezőútra a fedetlen mellkastól ráérősen lefelé, közelebb hajolva pedig ismét búgó hangon felel a feltehetőleg költőinek szánt kérdésre.*
- Én azt gondolom, te írtad így, Velasco'rra *ajkaival bosszantó ürességgel cirógatja meg nyakát, miután visszakúszó jobbja félresepert néhány nedvessé vált hajtincset az útból* - Alattomos egy dolog a sóvárgás, nem igaz? *érezni, hallani lehet, ahogy diadalittas mosolyra nyúlik szája* - Még arra is rá tudja venni az ember fiát, hogy komoly összegekért a világ másik feléről is előkerítse vágya tárgyát.
*Pontosan látta a kis papíroson a saját értékét. Nyilván az ember szereti magasabbra kóstálni magát nagyképűen, mint amennyit egy kereskedő adna érte, de azért így is szép kis summát fizetett a tengerész.
Kéjesebb tájékok felé nyújtózó keze még épp megtorpan a cél előtt, és visszafordul.*
- Már csak azt nem tudom, hogy mihez akarsz kezdeni vele.
*Befejezettnek tekintve a mosdatást tisztes távolba vonul egy székecske kényelmébe, onnan függeszti hitvány zöldjeit a kikötőire.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha eddig nem fortyogott volna eléggé magában, felfedezve Nolen önelégült képében saját, tagadhatatlan féltékenységét, most erős késztetést érez arra, hogy a dézsába lökje. Ahogy tetten érik érzéseit, tőle szokatlan módon kapja el, kissé talán szégyenlősnek tűnő pillantásait.*
- Ha valóban változatosságra vágynál, nem éppen én vetkőztetnélek. *dünnyögi megjegyzését durcás kisgyerek módjára, aztán az aggodalom egy kis időre félresepri mérgét a változatos érzések asztalán. Épp csak addig, míg a szokatlan zúzódások színes kompániáját szemléli a megannyiszor látott felsőtesten. A törődés, melyet oly harciasan temet el lelke mélyére most a felszínre kapaszkodja magát egy elmélázó cirógatás erejéig. Ujjai óvatosan simulnak a sérült bordák nyomához a férfi oldalán, de aztán már fújják is a visszavonulót kelletlenül. Inkább sietve hátat fordít, amíg a Velasco'rra vízre száll, mintha még sohasem látta volna meztelenül azelőtt, hogy aztán egy méltóságról lemondó sóhaj kíséretében kezébe vegye a szivacsot és a szappant. A kikötői mögé libbenve még átszalad az arcán egy gyűlölködő grimasz sötét árnya, aztán csak nekikezd, hogy megmossa a kék-zöld foltoktól cifra hátat. Az egyiken bosszúból erősebben szalad át a körkörös, egyébként gyengéd mozdulatok közben, szándékosan okozva némi aprócska fájdalmat ezzel.*
- Ó, igazán sajnálom! *Ordít a mesterkéltség szavairól kicsinyes bosszúját beteljesítve.
Az az alattomos, önhitt sóhaj azonban hamar előcsalogatja ismét az álnok kígyót a wegtoreniből. Kissé felegyenesedve simulnak keblei a pőre háthoz, szivacstól megszabadult tenyerei pimaszul indulnak felfedezőútra a fedetlen mellkastól ráérősen lefelé, közelebb hajolva pedig ismét búgó hangon felel a feltehetőleg költőinek szánt kérdésre.*
- Én azt gondolom, te írtad így, Velasco'rra *ajkaival bosszantó ürességgel cirógatja meg nyakát, miután visszakúszó jobbja félresepert néhány nedvessé vált hajtincset az útból* - Alattomos egy dolog a sóvárgás, nem igaz? *érezni, hallani lehet, ahogy diadalittas mosolyra nyúlik szája* - Még arra is rá tudja venni az ember fiát, hogy komoly összegekért a világ másik feléről is előkerítse vágya tárgyát.
*Pontosan látta a kis papíroson a saját értékét. Nyilván az ember szereti magasabbra kóstálni magát nagyképűen, mint amennyit egy kereskedő adna érte, de azért így is szép kis summát fizetett a tengerész.
Kéjesebb tájékok felé nyújtózó keze még épp megtorpan a cél előtt, és visszafordul.*
- Már csak azt nem tudom, hogy mihez akarsz kezdeni vele.
*Befejezettnek tekintve a mosdatást tisztes távolba vonul egy székecske kényelmébe, onnan függeszti hitvány zöldjeit a kikötőire.*
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-14 10:32:05
Üzenet elküldve: 2022-04-14 10:32:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Éhes és szomjas, valamint gyors fejszámolás után rájött, hogy körülbelül három napja nem beszélt néhány mondatnál hosszabban értelmes emberrel, így hát első útja a városban a fogadóba vezet. Mielőtt belép a Pegazusba körülményesen letopogja és kezével lecsapkodja magáról az út porát. Halkan benyit és becsukja maga mögött az ajtót, mielőtt szemügyre venné az ott tartózkodókat. Elég nagy a tömeg, az asztaloknál is sokan ülnek, így a pulthoz lép, hogy valami olcsóbb, laktató étel vételezzen magának. Rendel 11 aranyért egy gőzölgő Őzragu levest. Ha megkapja, kiszúr magának távolabbi asztalt, ahol csak egy öreg bóbiskol az asztal lapjára borulva. Vállát megvonja, a szemközti székre telepszik a ragujával és némán falatozni kezd. Alig bírja megállni, hogy ne nyögjön fel az élvezettől, amikor az első forró falatot lenyeli. *
~ Valahogy az aranyért vett étel mindig jobban tud esni. Szörnyű, de így van. ~
* Amint első éhét elveri, már arra is van kedve, hogy pillantását felemelve körülnézzen a teremben. *
Ha megkapja, kiszúr magának távolabbi asztalt, ahol csak egy öreg bóbiskol az asztal lapjára borulva. Vállát megvonja, a szemközti székre telepszik a ragujával és némán falatozni kezd. Alig bírja megállni, hogy ne nyögjön fel az élvezettől, amikor az első forró falatot lenyeli. *~ Valahogy az aranyért vett étel mindig jobban tud esni. Szörnyű, de így van. ~
* Amint első éhét elveri, már arra is van kedve, hogy pillantását felemelve körülnézzen a teremben. *
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-13 16:37:33
Üzenet elküldve: 2022-04-13 16:37:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Leonnkyo besétál a Pegazus fogadóba. Üdvözli az itt összegyűlt népet aztán lehuppan egy székre és rendel magának egy kis Bort. Amiért át is adja a kocsmárosnak a 11 aranyat. Jóízűen kortyolgatja a nedűt. Nézelődik hátha lát ismerős arcot. Jól megnézi magának a fehérnépet, de most éppen nem akad kedvére való. Most úgy néz ki az udvarlás elmarad. Kicsit szeretne már valakivel egy jó ízűt beszélgetni, és közben tréfálkozni. Magát elszórakoztatja a kardjának élét nézegetve. Jól tudja, hogy még sokat kell gyakorolnia, hogy még jobb kardforgató legyen. Kiissza az utolsó korty bort is a kupából, és vár hátha valaki megszólítja, vagy olyan valakit lát akit érdemes megszólítani. *
Jóízűen kortyolgatja a nedűt. Nézelődik hátha lát ismerős arcot. Jól megnézi magának a fehérnépet, de most éppen nem akad kedvére való. Most úgy néz ki az udvarlás elmarad. Kicsit szeretne már valakivel egy jó ízűt beszélgetni, és közben tréfálkozni. Magát elszórakoztatja a kardjának élét nézegetve. Jól tudja, hogy még sokat kell gyakorolnia, hogy még jobb kardforgató legyen. Kiissza az utolsó korty bort is a kupából, és vár hátha valaki megszólítja, vagy olyan valakit lát akit érdemes megszólítani. *
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-12 21:34:03
Üzenet elküldve: 2022-04-12 21:34:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*És a válasz úgy túr az érzékeibe, ahogy csak Daya duruzsoló hangja képes. Pikáns fűszer a dologban, a gúny, a dac és a kényszerű simulékonyság. Régi-új nóta, de még mindig nem bír betelni vele.
Úgy tűnik, az egyezség megköttetett. Egy időre legalábbis. A wegtoreni már-már engedelmesen követi a dézsához. Amikor pedig zsörtölődés nélkül áll neki Nolen ingét gombolni, az már szinte gyanús. Meglehet, tovább is éleződne ez a gondolat, ha történetesen nem szorulna rá erre a segítségre. Az ing lekerültével nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak a képe kapott az ütlegből. A sárgás-lilás-zöldes foltok végigszínezik az oldalát és a karján is akad belőlük. A bütykein is látszik, hogy ez bizony rendes adok-kapok volt, de ahhoz képest, ahogy fest, emberesen viseli. Túlságosan leköti a lány közelsége, hogy olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkozzon, mint egy repedt borda.
Az övével matató ügyes ujjacskák akaratlanul is kaján mosolyt csalnak a képére, ami csak szélesedik a megjegyzésre.*
- Megcsinálhatta volna *mondja.* - De a változatosság gyönyörködtet. *Ebben a pillanatban nem gondol rá, hogy esetleg túlfeszíti a húrt. Érzi a féltékenység durcásan bugyborékoló zöngéit, és ezt egyszerűen nem bírja szó nélkül hagyni.
Kiélvezi a vetkőztetés minden momentumát, ez egésze egyértelmű. Óvatosan száll a dézsába, s miután elhelyezkedett, hanyag pillantással biccent a szappan és a szivacs felé, jelezvén, hogy a lány megkezdheti a mosdatás műveletét.*
- Ez így volt megírva *sóhajtja. Elégedetten merül a végzet kegyébe, ami őt, nyilvánvalóan eme úri sorsra szánta.* - Nem gondolod? *sandít fel a lányra, aki most az esetleges eleve elrendeltetés kevésbé szerencsés végén érezheti magát.
Valahogy biztos benne, hogy Daya tekintetében a vízbe fojtás változatos formáinak képzetét fogja látni. Mindezt viszonozza egy bicskanyitogató "tudom, hogy tudod, hogy tudom, épp mire gondolsz, és átkozottul élvezem a helyzetet" félmosollyal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*És a válasz úgy túr az érzékeibe, ahogy csak Daya duruzsoló hangja képes. Pikáns fűszer a dologban, a gúny, a dac és a kényszerű simulékonyság. Régi-új nóta, de még mindig nem bír betelni vele.
Úgy tűnik, az egyezség megköttetett. Egy időre legalábbis. A wegtoreni már-már engedelmesen követi a dézsához. Amikor pedig zsörtölődés nélkül áll neki Nolen ingét gombolni, az már szinte gyanús. Meglehet, tovább is éleződne ez a gondolat, ha történetesen nem szorulna rá erre a segítségre. Az ing lekerültével nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak a képe kapott az ütlegből. A sárgás-lilás-zöldes foltok végigszínezik az oldalát és a karján is akad belőlük. A bütykein is látszik, hogy ez bizony rendes adok-kapok volt, de ahhoz képest, ahogy fest, emberesen viseli. Túlságosan leköti a lány közelsége, hogy olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkozzon, mint egy repedt borda.
Az övével matató ügyes ujjacskák akaratlanul is kaján mosolyt csalnak a képére, ami csak szélesedik a megjegyzésre.*
- Megcsinálhatta volna *mondja.* - De a változatosság gyönyörködtet. *Ebben a pillanatban nem gondol rá, hogy esetleg túlfeszíti a húrt. Érzi a féltékenység durcásan bugyborékoló zöngéit, és ezt egyszerűen nem bírja szó nélkül hagyni.
Kiélvezi a vetkőztetés minden momentumát, ez egésze egyértelmű. Óvatosan száll a dézsába, s miután elhelyezkedett, hanyag pillantással biccent a szappan és a szivacs felé, jelezvén, hogy a lány megkezdheti a mosdatás műveletét.*
- Ez így volt megírva *sóhajtja. Elégedetten merül a végzet kegyébe, ami őt, nyilvánvalóan eme úri sorsra szánta.* - Nem gondolod? *sandít fel a lányra, aki most az esetleges eleve elrendeltetés kevésbé szerencsés végén érezheti magát.
Valahogy biztos benne, hogy Daya tekintetében a vízbe fojtás változatos formáinak képzetét fogja látni. Mindezt viszonozza egy bicskanyitogató "tudom, hogy tudod, hogy tudom, épp mire gondolsz, és átkozottul élvezem a helyzetet" félmosollyal.*
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:43:50
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:43:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Előfeledések//
* Fegyvereitől nem szívesen szabadulna meg, de az íját és tegezét a lova "védelmére" bízza. Azért a dobókeresztekből még van nála elrejtve. Az ajtón belesve nyugalmat talál és csak ezután engedi be a lányt, aki még mindig azt a nagy könyvet cipeli. Mylael talál is egy remek asztalt, kicsit távolabb a tömegtől. Leül szemben vele, kényelmesen elhelyezkedik. *
- A lázadásban nem vettem részt. Csak hallottam pár hírt, de lehet inkább pletyka volt. Erről mesélhetne elsőként. S persze, mit szeretne enni és inni?
* Ő maga hamar leadja a rendelését. Elsőként egy pohárGyümölcslevet, 8 aranyért. Enni pedig, hümm. Egy Csirkesültet, csak úgy magában, 21 aranyért. Majd Mylael felé les, hogy választott-e már? Akkor az ő kívánságát is leadja és ki is fizeti. *
* Fegyvereitől nem szívesen szabadulna meg, de az íját és tegezét a lova "védelmére" bízza. Azért a dobókeresztekből még van nála elrejtve. Az ajtón belesve nyugalmat talál és csak ezután engedi be a lányt, aki még mindig azt a nagy könyvet cipeli. Mylael talál is egy remek asztalt, kicsit távolabb a tömegtől. Leül szemben vele, kényelmesen elhelyezkedik. *
- A lázadásban nem vettem részt. Csak hallottam pár hírt, de lehet inkább pletyka volt. Erről mesélhetne elsőként. S persze, mit szeretne enni és inni?
* Ő maga hamar leadja a rendelését. Elsőként egy pohárGyümölcslevet, 8 aranyért.
Enni pedig, hümm. Egy Csirkesültet, csak úgy magában, 21 aranyért. Majd Mylael felé les, hogy választott-e már? Akkor az ő kívánságát is leadja és ki is fizeti. *
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:41:01
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:41:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
*Nem kerüli el figyelmét a néhány kíváncsi pillantás, amit egykori barátjának újbóli emlegetése eredményez, habár Mordokhai hangsúly most sokkal inkább a törpök általános szellemességére helyezte, akik bizony nem szoktak semmit magukban tartani, ha szokatlan küllemű alakokat sodor utukba a sors. Persze mi tagadás, a Vörössel közös kalandjaik szívének legkedvesebb emlékei közt foglalnak helyet, na meg persze a legnagyobb őrültségek között, amikre valaha rávették őt.*
- Na az lenne még csak a látvány, ha a fogadósnak kéne minket összekaparnia az asztal alól! *Kacag.* Alighanem még engem is kipenderítene, pedig tisztességesen megfizetem azért, hogy a fedele alatt alhassak!
*A férfi persze még jól emlékszik az alkalomra, amikor is az ivóban ücsörögve elszenderedett az egyik asztalnál, mindennek ellenére pedig hagyták, hogy átaludja ott az éjszakát, de hát az mégsem ugyanaz, mint többedmagával lealjasodni. Amire mellesleg alkalomadtán ugyancsak kapható, ő lenne az utolsó ember széles e világon, aki ilyen csekélységekért ítélkezne. Hiszen az ő szobájában is ott pihen a kis bőrtáska, benne a különleges dohánykeverékkel, mely boszorkányos dolgokat tud művelni az elmével...*
- Nem-e?
*Kacsint még futólag a leányra, ami a hatalmasságot illeti - annyira azért nem merítette ki az egész napos rohangálás, hogy egy ilyen félresikerült megfogalmazást ne csapjon le -, kisvártatva pedig már fejedelminek távolról sem nevezhető lakosztályában találják magukat. Eleinte meg sem fordul a fejében, hogy esetleg megvárja, amíg Rocha másfelé pillant, egész életét katonák, kalandorok, zsoldosok között töltötte, csupa olyan kompánia, ahol nem szokás szégyellősködni. Így hát már csak akkor kapcsol, amikor megérzi magán a leány tekintetét, s úgy érzi, szinte hallja is a gondolatait. Hajlamos elfelejteni, hogy van társaság, ahol ez nem szokványos látvány, de hiába, a rutin már csak ilyen.*
- Látnod kellett volna a másik fickót... nőt... bestiát!
*Kuncogja, hogy oldja kissé a feszültséget, persze azzal is tisztában van, hogy ez talán csak még ijesztőbbé teszi az egészet, elvégre akaratlanul is arra utal vele, hogy ő valaki - vagy valami - másnak sokkal jobban ellátta baját, s miközben Rocha hümmögve próbálja eldönteni a világot megrengető dilemmát, nevezetesen, hogy két közönséges ruhadarabból melyiket válassza, az ő keze akaratlanul mellkasának arra a részére téved, ahová a pókot égették egykoron.
Végül a csendes köszönetnyilvánítás repíti vissza a jelenbe.*
- Igazán nem tesz semmit. Szép kis alak lennék, ha az egész napos szórakozás után arra kárhoztatnálak, hogy vizes ruhában fagyoskodj, miközben ennyivel megoldható a dolog.
*Válaszolja ugyancsak minden komolytalanságot mellőzve. Az meg sem fordul a fejében, hogy esetleg lopjon néhány pillantást, elrévedve álldogál, amíg a leány nem jelzi, hogy elkészült. Partnerének ágyra dobott gönce láttára azonban rosszalló pillantást vet.*
- Azon én még aludni szeretnék a mai nap folyamán.
*Mondja tettetett szigorral, és hát valóban nincs ínyére a gondolat, hogy a ruhája után az ágynemű is átázzon, szeme azonban most is nevet, ahogy felkapja az átázott felsőt és beakasztja a szekrénybe az onnan kivett tunika helyére, ami nem mellesleg így alighanem könnyebben is szárad majd.*
- Együnk.
*Dönti el végül halk sóhaj kíséretében.*
- A ruhánk végre száraz, odalent pedig kifogástalanul végzi a dolgát a kályha, szóval a fagyoskodásnak búcsút inthetünk. S ha utána még mindig van kedved és energiád fürdeni, hát bepótolhatjuk.
*Biccent, majd követi társát a folyosóra, majd az ivóba. Keres maguknak egy szabad asztalt, ledobja magát az egyik székbe, majd int a fogadósnak, hogy igénybe venné a szolgálatait.*
- Mit kérsz?
*Vet közben kérdő tekintetet a lányra, jelezvén, hogy bár az első italt beígérték neki, a vacsorát mégiscsak ő szeretné állni.*
*Nem kerüli el figyelmét a néhány kíváncsi pillantás, amit egykori barátjának újbóli emlegetése eredményez, habár Mordokhai hangsúly most sokkal inkább a törpök általános szellemességére helyezte, akik bizony nem szoktak semmit magukban tartani, ha szokatlan küllemű alakokat sodor utukba a sors. Persze mi tagadás, a Vörössel közös kalandjaik szívének legkedvesebb emlékei közt foglalnak helyet, na meg persze a legnagyobb őrültségek között, amikre valaha rávették őt.*
- Na az lenne még csak a látvány, ha a fogadósnak kéne minket összekaparnia az asztal alól! *Kacag.* Alighanem még engem is kipenderítene, pedig tisztességesen megfizetem azért, hogy a fedele alatt alhassak!
*A férfi persze még jól emlékszik az alkalomra, amikor is az ivóban ücsörögve elszenderedett az egyik asztalnál, mindennek ellenére pedig hagyták, hogy átaludja ott az éjszakát, de hát az mégsem ugyanaz, mint többedmagával lealjasodni. Amire mellesleg alkalomadtán ugyancsak kapható, ő lenne az utolsó ember széles e világon, aki ilyen csekélységekért ítélkezne. Hiszen az ő szobájában is ott pihen a kis bőrtáska, benne a különleges dohánykeverékkel, mely boszorkányos dolgokat tud művelni az elmével...*
- Nem-e?
*Kacsint még futólag a leányra, ami a hatalmasságot illeti - annyira azért nem merítette ki az egész napos rohangálás, hogy egy ilyen félresikerült megfogalmazást ne csapjon le -, kisvártatva pedig már fejedelminek távolról sem nevezhető lakosztályában találják magukat. Eleinte meg sem fordul a fejében, hogy esetleg megvárja, amíg Rocha másfelé pillant, egész életét katonák, kalandorok, zsoldosok között töltötte, csupa olyan kompánia, ahol nem szokás szégyellősködni. Így hát már csak akkor kapcsol, amikor megérzi magán a leány tekintetét, s úgy érzi, szinte hallja is a gondolatait. Hajlamos elfelejteni, hogy van társaság, ahol ez nem szokványos látvány, de hiába, a rutin már csak ilyen.*
- Látnod kellett volna a másik fickót... nőt... bestiát!
*Kuncogja, hogy oldja kissé a feszültséget, persze azzal is tisztában van, hogy ez talán csak még ijesztőbbé teszi az egészet, elvégre akaratlanul is arra utal vele, hogy ő valaki - vagy valami - másnak sokkal jobban ellátta baját, s miközben Rocha hümmögve próbálja eldönteni a világot megrengető dilemmát, nevezetesen, hogy két közönséges ruhadarabból melyiket válassza, az ő keze akaratlanul mellkasának arra a részére téved, ahová a pókot égették egykoron.
Végül a csendes köszönetnyilvánítás repíti vissza a jelenbe.*
- Igazán nem tesz semmit. Szép kis alak lennék, ha az egész napos szórakozás után arra kárhoztatnálak, hogy vizes ruhában fagyoskodj, miközben ennyivel megoldható a dolog.
*Válaszolja ugyancsak minden komolytalanságot mellőzve. Az meg sem fordul a fejében, hogy esetleg lopjon néhány pillantást, elrévedve álldogál, amíg a leány nem jelzi, hogy elkészült. Partnerének ágyra dobott gönce láttára azonban rosszalló pillantást vet.*
- Azon én még aludni szeretnék a mai nap folyamán.
*Mondja tettetett szigorral, és hát valóban nincs ínyére a gondolat, hogy a ruhája után az ágynemű is átázzon, szeme azonban most is nevet, ahogy felkapja az átázott felsőt és beakasztja a szekrénybe az onnan kivett tunika helyére, ami nem mellesleg így alighanem könnyebben is szárad majd.*
- Együnk.
*Dönti el végül halk sóhaj kíséretében.*
- A ruhánk végre száraz, odalent pedig kifogástalanul végzi a dolgát a kályha, szóval a fagyoskodásnak búcsút inthetünk. S ha utána még mindig van kedved és energiád fürdeni, hát bepótolhatjuk.
*Biccent, majd követi társát a folyosóra, majd az ivóba. Keres maguknak egy szabad asztalt, ledobja magát az egyik székbe, majd int a fogadósnak, hogy igénybe venné a szolgálatait.*
- Mit kérsz?
*Vet közben kérdő tekintetet a lányra, jelezvén, hogy bár az első italt beígérték neki, a vacsorát mégiscsak ő szeretné állni.*
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:40:23
Üzenet elküldve: 2022-04-11 19:40:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Előbb szúrnám ki a szemem. *Elterpeszkedik arcán egy ártatlannak ható mosoly, némi szende szempillarebegtetés kíséretében, noha pillantásai továbbra is szikrákat szórnak. Nem tetszik neki ez a leány megnevezés, úgy érzi tőle magát, mint valami ostoba gyerek, aki felett kéretlenül atyáskodnak.
Az ereiben fel-felfortyanó méreg és alattomos szándékai mögött Dayat azonban egy cseppet sem hagyja hidegen a kikötői közelsége. Hogy a testében szorgalmasan munkálkodó szesz, a több hatnyi magány az oka, vagy a soszor sikertelenül elfojtott vágy, ami folyvást ott lebeg a levegőben kettejük között, azt nehezen lenne képes kibogarászni, de egy pillanatra belefeledkezik az érintésbe. Csak egy röpke, spicces jelenet erejéig, aztán a határozottan csuklójára markoló kéz erőltet belé némi józanságot.
Csaknem gondolkodás nélkül vágja rá, hogy teljességgel kizárt, ne is álmodozzon arról, hogy megmosdatja, de tudja, ha el akarja érni célját ennél simulékonyabbnak kell lennie. Pedig szíve szerint grimaszolna.*
- Mi sem tenne boldogabbá, Kapitányom. *nehéz volna nem felfedezni a gúnyt a hangjában, mire végül száját nyitja.
Megfordul a fejében, hogy megfutamodik. Egy darabig még Nolent figyelve üldögél tovább a széken, mikor már az megindult a fürdőház felé. Talán, ha összepakolna és Lichanechbe szökne... Teljesen mindegy hová megy, amíg az az átkozott papíros a tengerésznél van, nem lesz nyugta. Még úgy sem, hogy valahol egy része érzi, valószínűleg képtelen volna túladni azon a levelen. Az az ölelés a találkozásukkor legalább is erről árulkodott.
Gallér mögé küldi még a bor maradékát és végül a kikötői után megy, közben pedig bőszen átkozza magát.
Igazán dühös persze csak ezek után lesz. Ismét összetalálkoznak a vörös szajhával korábbról, és akkor felcsendül a név. Felcsendül, és a váratlanul kerekedő méregtől összerándul a gyomra, hirtelen nem is tudja mitől legyen idegesebb. A vörhenyes démon jelenlététől vagy attól, hogy egy szempillantás alatt úszik el a levél elcsenésének lehetősége, ahogy a kurtizán ellibben vele. Egy hosszú, elnyúló momentumig még nézi, ahogy szabadsága kereket old, aztán ökölbe szorult marokkal követi a paravánok takarása mögé a Velasco'rrát.
Érdekes módon minden mérge ellenére nem ágáll az elhangzó parancs ellen, pedig már kénytelen mély levegőket véve higgadtságot erőltetni magára. Hosszú ujjacskái ráérősen kezdenek neki az ing gombolásának, hogy aztán kibújtathassa belőle a férfit. Megvárja még lerúgja magáról a csizmáit, aztán kezei máris az öve csattján szorgoskodnak. Ez az első pillanat, amikor ismét a mandulavágású tekintetbe fúrja sajátját.*
- Ezt igazán megcsinálhatta volna akár a kurvád is. *Nem is leplezi a megvetést a hangjában, ha akarna se tudná valószínűleg így, félrészegen.* - Micsoda szerencse, hogy életben van.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.11 19:42:48
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Előbb szúrnám ki a szemem. *Elterpeszkedik arcán egy ártatlannak ható mosoly, némi szende szempillarebegtetés kíséretében, noha pillantásai továbbra is szikrákat szórnak. Nem tetszik neki ez a leány megnevezés, úgy érzi tőle magát, mint valami ostoba gyerek, aki felett kéretlenül atyáskodnak.
Az ereiben fel-felfortyanó méreg és alattomos szándékai mögött Dayat azonban egy cseppet sem hagyja hidegen a kikötői közelsége. Hogy a testében szorgalmasan munkálkodó szesz, a több hatnyi magány az oka, vagy a soszor sikertelenül elfojtott vágy, ami folyvást ott lebeg a levegőben kettejük között, azt nehezen lenne képes kibogarászni, de egy pillanatra belefeledkezik az érintésbe. Csak egy röpke, spicces jelenet erejéig, aztán a határozottan csuklójára markoló kéz erőltet belé némi józanságot.
Csaknem gondolkodás nélkül vágja rá, hogy teljességgel kizárt, ne is álmodozzon arról, hogy megmosdatja, de tudja, ha el akarja érni célját ennél simulékonyabbnak kell lennie. Pedig szíve szerint grimaszolna.*
- Mi sem tenne boldogabbá, Kapitányom. *nehéz volna nem felfedezni a gúnyt a hangjában, mire végül száját nyitja.
Megfordul a fejében, hogy megfutamodik. Egy darabig még Nolent figyelve üldögél tovább a széken, mikor már az megindult a fürdőház felé. Talán, ha összepakolna és Lichanechbe szökne... Teljesen mindegy hová megy, amíg az az átkozott papíros a tengerésznél van, nem lesz nyugta. Még úgy sem, hogy valahol egy része érzi, valószínűleg képtelen volna túladni azon a levelen. Az az ölelés a találkozásukkor legalább is erről árulkodott.
Gallér mögé küldi még a bor maradékát és végül a kikötői után megy, közben pedig bőszen átkozza magát.
Igazán dühös persze csak ezek után lesz. Ismét összetalálkoznak a vörös szajhával korábbról, és akkor felcsendül a név. Felcsendül, és a váratlanul kerekedő méregtől összerándul a gyomra, hirtelen nem is tudja mitől legyen idegesebb. A vörhenyes démon jelenlététől vagy attól, hogy egy szempillantás alatt úszik el a levél elcsenésének lehetősége, ahogy a kurtizán ellibben vele. Egy hosszú, elnyúló momentumig még nézi, ahogy szabadsága kereket old, aztán ökölbe szorult marokkal követi a paravánok takarása mögé a Velasco'rrát.
Érdekes módon minden mérge ellenére nem ágáll az elhangzó parancs ellen, pedig már kénytelen mély levegőket véve higgadtságot erőltetni magára. Hosszú ujjacskái ráérősen kezdenek neki az ing gombolásának, hogy aztán kibújtathassa belőle a férfit. Megvárja még lerúgja magáról a csizmáit, aztán kezei máris az öve csattján szorgoskodnak. Ez az első pillanat, amikor ismét a mandulavágású tekintetbe fúrja sajátját.*
- Ezt igazán megcsinálhatta volna akár a kurvád is. *Nem is leplezi a megvetést a hangjában, ha akarna se tudná valószínűleg így, félrészegen.* - Micsoda szerencse, hogy életben van.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.11 19:42:48
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-11 15:20:59
Üzenet elküldve: 2022-04-11 15:20:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Előfeledések//
- Ó, valóban? *arcán tükröződik némi illetődöttség* - Pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy nem idevalósi.
*Kicsit el is mélázik ezen, míg a férfi elindul, hogy kikösse lovát. Az erszény persze nem tűnik fel neki, nem is figyeli igazán, inkább csak a környéken sétálókat nézegeti elgondolkodva.
Lorsan visszatérte után halványan biccent köszönetképp az illedelmes gesztusra, mielőtt könyvét magához szorítva a fogadóba lépne. Nem ártott volna lepakolnia, mielőtt elkíséri újonnan szerzett ismerősét, de már késő bánat. Kénytelen lesz cipelni még egy darabig.
Kiszemelve az első üres asztalt az egyik falnál, távolabb a vendégektől határozottan indul meg és pakolja le kötetét. Nem is emlékszik, mikor járt itt utoljára. Csaknem mindennap elsétál errefelé, mikor dolga akad a piacon, de nem az a fajta, aki szívesen jár ilyen helyekre. A túl sok embertől többnyire rosszul érzi magát, na meg idebent a legkevésbé sem udvarias, általában részeg úriemberek előszeretettel szólnak hozzá idegen nőkhöz. Mylael pedig jobb szereti a nyugalmat.
Ráérősen helyet foglal az egyik széken, vet még egy pillantást a bentiekre, aztán felkönyököl az asztalra, és arcát támasztva néz a hosszúéltűre, ha már ő is leült.*
- Aztán mondja csak, mire kíváncsi? A lázadásról akkor vélhetőleg felesleges beszélnem, ha akkor még itt volt.
- Ó, valóban? *arcán tükröződik némi illetődöttség* - Pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy nem idevalósi.
*Kicsit el is mélázik ezen, míg a férfi elindul, hogy kikösse lovát. Az erszény persze nem tűnik fel neki, nem is figyeli igazán, inkább csak a környéken sétálókat nézegeti elgondolkodva.
Lorsan visszatérte után halványan biccent köszönetképp az illedelmes gesztusra, mielőtt könyvét magához szorítva a fogadóba lépne. Nem ártott volna lepakolnia, mielőtt elkíséri újonnan szerzett ismerősét, de már késő bánat. Kénytelen lesz cipelni még egy darabig.
Kiszemelve az első üres asztalt az egyik falnál, távolabb a vendégektől határozottan indul meg és pakolja le kötetét. Nem is emlékszik, mikor járt itt utoljára. Csaknem mindennap elsétál errefelé, mikor dolga akad a piacon, de nem az a fajta, aki szívesen jár ilyen helyekre. A túl sok embertől többnyire rosszul érzi magát, na meg idebent a legkevésbé sem udvarias, általában részeg úriemberek előszeretettel szólnak hozzá idegen nőkhöz. Mylael pedig jobb szereti a nyugalmat.
Ráérősen helyet foglal az egyik széken, vet még egy pillantást a bentiekre, aztán felkönyököl az asztalra, és arcát támasztva néz a hosszúéltűre, ha már ő is leült.*
- Aztán mondja csak, mire kíváncsi? A lázadásról akkor vélhetőleg felesleges beszélnem, ha akkor még itt volt.
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-09 08:52:22
Üzenet elküldve: 2022-04-09 08:52:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
- Pedig igen ildomos volna tőled, leány. *Mintha már nagyon rég gyakorolná az úri leereszkedést. A bocsánatkérés említésére tökéletesen prezentálja eme irritáló habitus minden apró elemét a hangsúlytól kezdve a megszólításig.
Elmondhatatlanul élvezi ezt a helyzetet, mintha az élet egyszerre akarná kiengesztelni mindenért. Az önelégült mosolygás csak akkor vonul hátrébb a Velasco'rra nyúzott, szakállas arcáról, mikor a lány közelebb húzódik. Az egészséges életösztön, amit egy kikötői jobb, ha már az anyatejjel magába szív, nagyon hamar észhez téríti az élveteg játszadozásból. Talán most először néz így rá: Bíborkéz Dayaneer. Még a kikötői találkozásukkor is az ő Pillangóját látta, ha a fortyogó gyűlölet ködén át, akkor is. Nagyon hamar átfut az agyán, hogy ismét csak ő ennek a történetnek a bolondja, a wegtoreni pedig végig csak felhasználta. Márpedig ha így áll a dolog, most ő az egyetlen, aki a szabadsága útjában áll. Kést kap a gyomrába és mire leborul a székről, a lány mögött már csukódik is a fogadó ajtaja. A karcsú ujjacskák játszi könnyedséggel húznák ki azt a papirost a belső zsebéből, és talán még a maradék borát is felhörpintené távozás előtt. Ha a tea nem hatott volna, hát, ez a gondolat igazán kijózanító.
Más esetben kéjes élvezettel fogadná a fülébe duruzsoló szavak érzéki melegét, az érintés közvetlenségét. Belélegezné a közel hajló nyakacska illatát és elveszne önnön kiskirálysága kielégítő élvezetében. Más esetben. Most viszont, bár el nem húzódik, de a keze határozottan ráfog Dayaneer csuklójára. Nem arra, amelyikkel eltűrte a kikötői tincseit, hanem arra, ami takarásban maradt.*
- Tőled? *súgja vissza. Ez az egy szó színültig van gúnnyal. Nolen hátrébb hajol, hogy a zöld szemekbe nézhessen.*
- De megmoshatod a hátamat *villant éles vigyort. ~Nolen, Nolen... Vettél magadnak egy wegtoreni kígyót. Az évszázad üzlete volt!~
Felkel a helyéről, de míg a székek közül kilépve elég helye nem lesz, hogy ha kell, el tudjon lépni, nem engedi el a lány kezét.*
- Legalább legyen belőled valami hasznom is. *Azzal elindul a fürdőház felé. Olykor visszasandít a wegtorenire. Benne van a pakliban, hogy Daya kereket old. Artheniorban nem sokat ér a Velasco'rra papírja, de ha a kereskedelmet szélesebb körben értelmező helyek egyikén túlad rajta, az új tulajdonosnak talán bőven megéri, hogy felkutassa. Cressys ellenségei valószínűleg elég tetszetős trófeát látnának benne.
Ha a lány megpattanna, a fürdőt akkor sem hagyja ki. Elég volt az önsajnálatból. Ha viszont Daya követi, a fürdőházban magához inti a vörös kurtizánt.*
- Jyzellie, drágám *húzza elő az iratot a belső zsebéből és a formás félvérre bízza.* - Add ezt át kérlek az öcsémnek megőrzésre. Majd üzenek érte, ha szükségem lesz rá. És küldöm a híreket, ahogy megbeszéltük *teszi hozzá a biztonság kedvéért, ha a wegtoreni valami kiskapu felé spekulálna. Jyzellie, a mindig mosolygós, édes tünemény pedig csak bólint és biccent Dayaneer felé is búcsúzóul, s már el is illan puha, könnyed léptein.
Nolen besétál az egyik paraván mögötti dézsához, aztán várakozón megáll a lányra pillantva.*
- Gyerünk. *Széttárja a karjait és sóhajt.* - Segíts vetkezni, leány.
- Pedig igen ildomos volna tőled, leány. *Mintha már nagyon rég gyakorolná az úri leereszkedést. A bocsánatkérés említésére tökéletesen prezentálja eme irritáló habitus minden apró elemét a hangsúlytól kezdve a megszólításig.
Elmondhatatlanul élvezi ezt a helyzetet, mintha az élet egyszerre akarná kiengesztelni mindenért. Az önelégült mosolygás csak akkor vonul hátrébb a Velasco'rra nyúzott, szakállas arcáról, mikor a lány közelebb húzódik. Az egészséges életösztön, amit egy kikötői jobb, ha már az anyatejjel magába szív, nagyon hamar észhez téríti az élveteg játszadozásból. Talán most először néz így rá: Bíborkéz Dayaneer. Még a kikötői találkozásukkor is az ő Pillangóját látta, ha a fortyogó gyűlölet ködén át, akkor is. Nagyon hamar átfut az agyán, hogy ismét csak ő ennek a történetnek a bolondja, a wegtoreni pedig végig csak felhasználta. Márpedig ha így áll a dolog, most ő az egyetlen, aki a szabadsága útjában áll. Kést kap a gyomrába és mire leborul a székről, a lány mögött már csukódik is a fogadó ajtaja. A karcsú ujjacskák játszi könnyedséggel húznák ki azt a papirost a belső zsebéből, és talán még a maradék borát is felhörpintené távozás előtt. Ha a tea nem hatott volna, hát, ez a gondolat igazán kijózanító.
Más esetben kéjes élvezettel fogadná a fülébe duruzsoló szavak érzéki melegét, az érintés közvetlenségét. Belélegezné a közel hajló nyakacska illatát és elveszne önnön kiskirálysága kielégítő élvezetében. Más esetben. Most viszont, bár el nem húzódik, de a keze határozottan ráfog Dayaneer csuklójára. Nem arra, amelyikkel eltűrte a kikötői tincseit, hanem arra, ami takarásban maradt.*
- Tőled? *súgja vissza. Ez az egy szó színültig van gúnnyal. Nolen hátrébb hajol, hogy a zöld szemekbe nézhessen.*
- De megmoshatod a hátamat *villant éles vigyort. ~Nolen, Nolen... Vettél magadnak egy wegtoreni kígyót. Az évszázad üzlete volt!~
Felkel a helyéről, de míg a székek közül kilépve elég helye nem lesz, hogy ha kell, el tudjon lépni, nem engedi el a lány kezét.*
- Legalább legyen belőled valami hasznom is. *Azzal elindul a fürdőház felé. Olykor visszasandít a wegtorenire. Benne van a pakliban, hogy Daya kereket old. Artheniorban nem sokat ér a Velasco'rra papírja, de ha a kereskedelmet szélesebb körben értelmező helyek egyikén túlad rajta, az új tulajdonosnak talán bőven megéri, hogy felkutassa. Cressys ellenségei valószínűleg elég tetszetős trófeát látnának benne.
Ha a lány megpattanna, a fürdőt akkor sem hagyja ki. Elég volt az önsajnálatból. Ha viszont Daya követi, a fürdőházban magához inti a vörös kurtizánt.*
- Jyzellie, drágám *húzza elő az iratot a belső zsebéből és a formás félvérre bízza.* - Add ezt át kérlek az öcsémnek megőrzésre. Majd üzenek érte, ha szükségem lesz rá. És küldöm a híreket, ahogy megbeszéltük *teszi hozzá a biztonság kedvéért, ha a wegtoreni valami kiskapu felé spekulálna. Jyzellie, a mindig mosolygós, édes tünemény pedig csak bólint és biccent Dayaneer felé is búcsúzóul, s már el is illan puha, könnyed léptein.
Nolen besétál az egyik paraván mögötti dézsához, aztán várakozón megáll a lányra pillantva.*
- Gyerünk. *Széttárja a karjait és sóhajt.* - Segíts vetkezni, leány.
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:38:56
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:38:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 302
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Veszettül viszketni kezd a tenyere Nolen elégedettségét látva. Legszívesebben tombolva söpörne le mindent az asztalról, borítaná fel és állna neki dühödten fenyegetőzni. De nem teszi, nem teheti meg, túlságosan is felhívná magára a figyelmet és jelenleg erre van a legkevesebb szüksége. Csupán zöld pillantásai árulkodnak indulatos ábrándjairól, melyek szikrákat szórva furakszanak a viharszín szemekbe, míg az utolsó falatokat rágja fanyalogva. Szurkálódásnak szánt kérdésére az övéibe kapaszkodó tekintet hitvány derűje mellett azonban felsejlik valami egészen más. Egy régi ismerős, amitől egy pillanat alatt lángba borul a mellkasa és arca -noha utóbbit nehéz lenne észlelni a borvirágocskák rétje alatt-, valami, amit szalonspiccesen nem is olyan egyszerű száműzni a gondolatai közül. Az ereiben forrongó méreg és konok büszkeség azért még szerencsésen felügyelete alatt tartja az eltévelyedett képzeteket.
A kikötői közelebb hajol, s még ha nem is érinti, érzi marka szorításának emlékét a torka köré fonódni, amikor mozdul. Felidézi vele a dühödt, tehetetlen ijedtséget, azt a váratlanul vérre szomjazó pillanatot. Meg persze valami egészen mást is, ami ellen most minden erejével ágál. Kénytelen nyelni egyet, csak remélni tudja, hogy nem feltűnő.*
- Rossz helyen kopogtatsz, ha bocsánatkérésre vársz Velasco'rra. *Az sem érdekli, ha fény derülne rá, valóban engedetlensége juttatta a pirtianesiek kezére, rajta aztán ne kérje számon éppen Nolen a csökönyösségét! Egyébként is fel merne tenni rá egy nagyobb összeget, hogy épp a férfi alávaló cselszövésének áldozata, ez a feltételezés pedig kegyetlenül marcangolja önérzetét.*
~ Hálás, mi? Mutatok én neked olyan hálát... ~ *ökölbe szorul keze az asztal alatt, de vesz egy mély lélegzetet, kortyol egyet itókájából és higgadtságot erőltet magára.
Nem, most nem mondhat ilyeneket, mikor a szabadsága egy karnyújtásnyira van tőle. A szabadság, melyet azóta nem ízlelt igazán, hogy nincstelen árvaként szaladgált Wegtoren zsúfolt, forró utcáin. Nem is igazán emlékszik már milyen nem függeni valakitől, vagy valamitől, hogy milyen, amikor a sorsa a saját kezében van. Mindennél jobban akarja és meg is fogja szerezni magának.
Épp csak egy kicsit kell úgy táncolnia ehhez, ahogy a tengerész fütyül, csupán annyira, hogy elaltassa egy rövidke időre a figyelmét.*
- Jó kislány? *erre azért megemlekedik a szemöldöke, de bármi is akar most éles nyelvén elcsattanni, elharapja. A borból merít egy nyeletnyi erőt, aztán fenyegetően ráérős lassúsággal helyezkedik át a Nolen melletti magányos székre. Úgy tűnhet nem készül semmi jóra, olyan, mint egy türelmesen közelítő ibrisz, de pontosan tudja, a kikötői nem fog gyáván megfutamodni.
Közel hajol, szemtelenül közel, hűvös ujjaival a férfi füle mögé simítja szökésbarna tincseit, hogy zavartalanul duruzsolhasson bele.*
- Mit szólnál helyette egy szívből jövő, meleg, baráti köszönethez?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.07 20:41:48
*Veszettül viszketni kezd a tenyere Nolen elégedettségét látva. Legszívesebben tombolva söpörne le mindent az asztalról, borítaná fel és állna neki dühödten fenyegetőzni. De nem teszi, nem teheti meg, túlságosan is felhívná magára a figyelmet és jelenleg erre van a legkevesebb szüksége. Csupán zöld pillantásai árulkodnak indulatos ábrándjairól, melyek szikrákat szórva furakszanak a viharszín szemekbe, míg az utolsó falatokat rágja fanyalogva. Szurkálódásnak szánt kérdésére az övéibe kapaszkodó tekintet hitvány derűje mellett azonban felsejlik valami egészen más. Egy régi ismerős, amitől egy pillanat alatt lángba borul a mellkasa és arca -noha utóbbit nehéz lenne észlelni a borvirágocskák rétje alatt-, valami, amit szalonspiccesen nem is olyan egyszerű száműzni a gondolatai közül. Az ereiben forrongó méreg és konok büszkeség azért még szerencsésen felügyelete alatt tartja az eltévelyedett képzeteket.
A kikötői közelebb hajol, s még ha nem is érinti, érzi marka szorításának emlékét a torka köré fonódni, amikor mozdul. Felidézi vele a dühödt, tehetetlen ijedtséget, azt a váratlanul vérre szomjazó pillanatot. Meg persze valami egészen mást is, ami ellen most minden erejével ágál. Kénytelen nyelni egyet, csak remélni tudja, hogy nem feltűnő.*
- Rossz helyen kopogtatsz, ha bocsánatkérésre vársz Velasco'rra. *Az sem érdekli, ha fény derülne rá, valóban engedetlensége juttatta a pirtianesiek kezére, rajta aztán ne kérje számon éppen Nolen a csökönyösségét! Egyébként is fel merne tenni rá egy nagyobb összeget, hogy épp a férfi alávaló cselszövésének áldozata, ez a feltételezés pedig kegyetlenül marcangolja önérzetét.*
~ Hálás, mi? Mutatok én neked olyan hálát... ~ *ökölbe szorul keze az asztal alatt, de vesz egy mély lélegzetet, kortyol egyet itókájából és higgadtságot erőltet magára.
Nem, most nem mondhat ilyeneket, mikor a szabadsága egy karnyújtásnyira van tőle. A szabadság, melyet azóta nem ízlelt igazán, hogy nincstelen árvaként szaladgált Wegtoren zsúfolt, forró utcáin. Nem is igazán emlékszik már milyen nem függeni valakitől, vagy valamitől, hogy milyen, amikor a sorsa a saját kezében van. Mindennél jobban akarja és meg is fogja szerezni magának.
Épp csak egy kicsit kell úgy táncolnia ehhez, ahogy a tengerész fütyül, csupán annyira, hogy elaltassa egy rövidke időre a figyelmét.*
- Jó kislány? *erre azért megemlekedik a szemöldöke, de bármi is akar most éles nyelvén elcsattanni, elharapja. A borból merít egy nyeletnyi erőt, aztán fenyegetően ráérős lassúsággal helyezkedik át a Nolen melletti magányos székre. Úgy tűnhet nem készül semmi jóra, olyan, mint egy türelmesen közelítő ibrisz, de pontosan tudja, a kikötői nem fog gyáván megfutamodni.
Közel hajol, szemtelenül közel, hűvös ujjaival a férfi füle mögé simítja szökésbarna tincseit, hogy zavartalanul duruzsolhasson bele.*
- Mit szólnál helyette egy szívből jövő, meleg, baráti köszönethez?
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.07 20:41:48
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-07 16:35:14
Üzenet elküldve: 2022-04-07 16:35:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Brekhann//
*Hamar a fogadóhoz érnek. Újdonsült barátja lép elsőnek a fogadóba. Egy kicsit talán lelkesen nyitva az ajtót, de nem igazán foglalkozik vele. A férfi talál előbb egy asztalt és foglalja is le rögvest. Követi barátját az asztalig és helyet is foglal amint odaér.*
-Az én nevem Dalthondan, de hívj csak nyugodtan Dalthnak.
*Eddig nem igazán tűnt fel neki, hogy még be sem mutatkoztak egymásnak, de Brekhann gyorsan szóba is hozza.*
-Pontosan. A neved nem te választod, de attól még jobbá teheted egy izgalmas történettel, nem de?
*Mosolyog és nevet egyet.
~Fattyú mi? Biztos e mögött is lehet egy érdekes kis történet.~
Gondolja magában, Nem akar rákérdezni, hiszen nem rég ismerik egymást és nem akar tapintatlan lenni. Lehet, hogy Brekhann számára nem túlságosan kellemes egy történet.*
-A teljes nevem Dalthondan Rohirdehwing.
*Ha már Brekhann is a teljes nevével mutatkozik be, akkor már ő sem marad ki.*
-Na, mi jót együnk ma?
*Teszi fel a kérdést mind Brekhannak és magának is*
*Hamar a fogadóhoz érnek. Újdonsült barátja lép elsőnek a fogadóba. Egy kicsit talán lelkesen nyitva az ajtót, de nem igazán foglalkozik vele. A férfi talál előbb egy asztalt és foglalja is le rögvest. Követi barátját az asztalig és helyet is foglal amint odaér.*
-Az én nevem Dalthondan, de hívj csak nyugodtan Dalthnak.
*Eddig nem igazán tűnt fel neki, hogy még be sem mutatkoztak egymásnak, de Brekhann gyorsan szóba is hozza.*
-Pontosan. A neved nem te választod, de attól még jobbá teheted egy izgalmas történettel, nem de?
*Mosolyog és nevet egyet.
~Fattyú mi? Biztos e mögött is lehet egy érdekes kis történet.~
Gondolja magában, Nem akar rákérdezni, hiszen nem rég ismerik egymást és nem akar tapintatlan lenni. Lehet, hogy Brekhann számára nem túlságosan kellemes egy történet.*
-A teljes nevem Dalthondan Rohirdehwing.
*Ha már Brekhann is a teljes nevével mutatkozik be, akkor már ő sem marad ki.*
-Na, mi jót együnk ma?
*Teszi fel a kérdést mind Brekhannak és magának is*
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-07 08:44:49
Üzenet elküldve: 2022-04-07 08:44:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Rúgjunk ki a hámból //
* Sikerült felkeltenie a másik elf figyelmét, csak egyelőre nem fedezte fel a hang forrását. A lány arcán rengeteg gondolat és érzelem szalad végig, egészen addig, míg össze ne rakja a képet. Már majdnem elbizonytalanodott, hogy megismer-e egyáltalán gyermekkori ismerőse. Szerencsére még a nevét is tudja. *
- Rég nem találkoztunk…
* Szinte egymás szavába vágnak. Félig felpattanva a székéből csatlakozik a megkezdett öleléshez. *
- Igen. Már tíz éve is annak, hogy eljöttem. Nem tudtam, hogy te is elhagyod az otthont… Kérlek, ülj csak le!
* Már éppen gondolkodóba esne, hogy is sűríthetné össze néhány rövid mondatba azt a sok mindent, ami történt vele. Tíz évet nehéz lenne ennyire összetömöríteni. Ezért csak legyint egyet, jelezvén a másiknak, ne is foglalkozzon vele. Inkább ő a kíváncsi, hogy is került ide kedves barátnéja. *
- Hosszú lenne, de előbb te mesélj! Mióta vagy a városban? Köszönöm, elfogadom a teát. * Kedvesen mosolyogva megszorongatja az elfleány kezét az asztal felett. * Hogy van a család?
* Rémlik neki egy anya és egy apa, a lány hátteréből. Ha megkapják a teát, maga elé húzza, de egyelőre csak a kezét melengeti vele. Feszült figyelemmel fordul a barátnője felé, nehogy egy szóról is lemaradjon. *
// Rúgjunk ki a hámból //
* Sikerült felkeltenie a másik elf figyelmét, csak egyelőre nem fedezte fel a hang forrását. A lány arcán rengeteg gondolat és érzelem szalad végig, egészen addig, míg össze ne rakja a képet. Már majdnem elbizonytalanodott, hogy megismer-e egyáltalán gyermekkori ismerőse. Szerencsére még a nevét is tudja. *
- Rég nem találkoztunk…
* Szinte egymás szavába vágnak. Félig felpattanva a székéből csatlakozik a megkezdett öleléshez. *
- Igen. Már tíz éve is annak, hogy eljöttem. Nem tudtam, hogy te is elhagyod az otthont… Kérlek, ülj csak le!
* Már éppen gondolkodóba esne, hogy is sűríthetné össze néhány rövid mondatba azt a sok mindent, ami történt vele. Tíz évet nehéz lenne ennyire összetömöríteni. Ezért csak legyint egyet, jelezvén a másiknak, ne is foglalkozzon vele. Inkább ő a kíváncsi, hogy is került ide kedves barátnéja. *
- Hosszú lenne, de előbb te mesélj! Mióta vagy a városban? Köszönöm, elfogadom a teát. * Kedvesen mosolyogva megszorongatja az elfleány kezét az asztal felett. * Hogy van a család?
* Rémlik neki egy anya és egy apa, a lány hátteréből. Ha megkapják a teát, maga elé húzza, de egyelőre csak a kezét melengeti vele. Feszült figyelemmel fordul a barátnője felé, nehogy egy szóról is lemaradjon. *
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:34:00
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:34:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dalthondan//
*A közös megegyezés egész hamar megszületik, hisz ki utasítana vissza egy jókedélyű történetet meg egy kis reggelit egy finom itallal megfűszerezve.*
-Helyes, helyes!
*Vágja is rá és ő maga is elindul a Pegazus felé. A faajtót kedélyesen löki be, látszik rajta, hogy nem először jár itt. Bár nem a kedvenc helye, kicsit drága neki de sosem fukarkodik ha magáról van szó. Másra amúgysincs mire költenie.*
-Itt jó is lesz!
*Bök rá egy asztalra, és a választ szinte meg sem várva telepszik hatalmas kényelembe. A hely egyáltalán nem eldugott vagy ilyesmi, hisz ki elől bujkálna? Vannak bent mindenféle népek de ez megszokott egy jóhírű fogadónál, úgyhogy nagyon nem is törődik a környezettel, csak azon agyal, hogy mit is kéne harapni.*
-Brekhann vagyok, örvednek.
*Mondja egyszer csak, hisz még be sem mutatkozott, azt meg ugye csak illene.*
-Fattyú Brekhann. Eh tudom nem a legcsicsásabb név, de ez van, ezt kell szeretni, nem igaz?
*Kérdezi mosolyogva, látszik rajta, hogy nem zavarja a neve ami ráragadt már egész kiskora óta.*-
-Na és te kedves furulyás komám? Téged hogy lehet hívni?
*A közös megegyezés egész hamar megszületik, hisz ki utasítana vissza egy jókedélyű történetet meg egy kis reggelit egy finom itallal megfűszerezve.*
-Helyes, helyes!
*Vágja is rá és ő maga is elindul a Pegazus felé. A faajtót kedélyesen löki be, látszik rajta, hogy nem először jár itt. Bár nem a kedvenc helye, kicsit drága neki de sosem fukarkodik ha magáról van szó. Másra amúgysincs mire költenie.*
-Itt jó is lesz!
*Bök rá egy asztalra, és a választ szinte meg sem várva telepszik hatalmas kényelembe. A hely egyáltalán nem eldugott vagy ilyesmi, hisz ki elől bujkálna? Vannak bent mindenféle népek de ez megszokott egy jóhírű fogadónál, úgyhogy nagyon nem is törődik a környezettel, csak azon agyal, hogy mit is kéne harapni.*
-Brekhann vagyok, örvednek.
*Mondja egyszer csak, hisz még be sem mutatkozott, azt meg ugye csak illene.*
-Fattyú Brekhann. Eh tudom nem a legcsicsásabb név, de ez van, ezt kell szeretni, nem igaz?
*Kérdezi mosolyogva, látszik rajta, hogy nem zavarja a neve ami ráragadt már egész kiskora óta.*-
-Na és te kedves furulyás komám? Téged hogy lehet hívni?
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-05 05:20:33
Üzenet elküldve: 2022-04-05 05:20:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*A válogatott jelzők cseppet sem sértik a kikötőit. Mintha még pofátlan módon élvezné is a felsorolás rajta karistoló karmocskáinak élét. Hájjal kenegetés az ő fülének, amikor Dayaneert így fel tudja paprikázni. Az pedig, hogy engedelmességre bírja a lányt, valóságos kéjes élvezet. Minden erőltetve leküldött falat végtelen elégtétellel ér fel a Velasco'rra számára. Hát ilyen lehet a mindenható istenségek trónján. E pillanatban úgy érzi, hogy az a zsebében lapuló papír minden pénzt megért.
Az elégedettség undorítóan terpeszkedő maszkja mögött azonban örül neki, hogy sikerült a lányba diktálni némi ételt. Ráfér. A tüzes sziporkák ellenére látszik rajta az elmúlt hatok viszontagsága. De ezek a dolgok megmaradnak a háttérben. Kimondatlanul.
A megszólítás ismét aljasabbik énje loncsos bundájába túr, ahogy mindig. ~Könyörögni?~ Nolen ajka önkéntelenül is apró mosolyra rándul. Élvezetekbe merülő, kéjenc mosolykára. Nem. A könyörgés, tudja, sosem fog megtörténni. De egy elharapózó fantáziának nagyon is kiváló. A pillantása a lányéba fúródik a kérdésre. Ó, igen, e kétes erkölcsű tulajdonlás felettébb a kedvére van, de ennyivel nem elégszik meg. A viharszín szemekben megbúvó válasz szégyentelenül nyúl a tudatalatti szoknyája alá. ~Ahogy te is.~ Sok minden húzódik emögött. A múltjuk, árulás, szerelem, gyűlölet s a mindezt habarcsként összefogó szenvedély, ami összeköt, összebogoz, -láncol; felemészt és felszabadít egyszerre.*
- Ha egyszer, csak egyszer szót fogadtál volna *hajol közelebb és úgy markol a levegőbe, mintha legszívesebben Daya torkát szorítaná meg.* - De nem, te nekiálltál kérdezősködni a hátam mögött *grimaszol. Az a felfeszített láda nagyon sokba került Nolennek. Több szempontból is.*
- Örülj, hogy én találtalak meg. Légy hálás. Lehetne rosszabb gazdád is *böki oda. Rosszmájú és felsőbbséges. Elvégre ő juttatta erre a sorsra a lányt, és valóban, ez a sors sokkal-sokkal sötétebb mélységekbe is vezethetett volna, ha nem intézkedik azonnal. A gondolatainak azt a részét igyekszik elzárni magától. Ahogy látja, a lánynak nem esett komoly baja. Biztosan megviselte, biztosan érték megaláztatások, de emellett abban is biztos, hogy nem értek hozzá. Hála az égnek. Nehéz lenne legyűrnie a tudatot, hogy azok a pirtianesi férgek az ő... Önzés ezen füstölögni, miközben ő maga adta a kezükre? Igen. De a helyzet nem hagyott más választást. A dolgok alakulása végeredményben és mindent összevetve még akár szerencsésnek is nevezhető. A történtek után pedig Nolennek semmi más vágya nincs, csak hogy e szerencsét teljes mértékben kiélvezze.*
- Megkapod a szabadságleveled. Idővel *fonja karba a kezeit ahogy hátradől.* - Ha jó kislány leszel.
*Ez az undok játék olyan, mintha egy végtelenül hosszú és viharos tél után végre tavaszra ébredne. Itt van. Biztonságban. Csak őhozzá kötve. Az a tűz a szemében még mindig ugyanolyan harapós és szemtelen és gyűlöletes... Még alig fogta fel, de amióta a lánnyal beszél, egyszer sem gondolt a sajgó arcára vagy arra, hogy a végtelenségig részeg akar maradni, hogy ne kelljen tépelődnie semmin. Ismét marják egymást... és ez csodálatos.*
*A válogatott jelzők cseppet sem sértik a kikötőit. Mintha még pofátlan módon élvezné is a felsorolás rajta karistoló karmocskáinak élét. Hájjal kenegetés az ő fülének, amikor Dayaneert így fel tudja paprikázni. Az pedig, hogy engedelmességre bírja a lányt, valóságos kéjes élvezet. Minden erőltetve leküldött falat végtelen elégtétellel ér fel a Velasco'rra számára. Hát ilyen lehet a mindenható istenségek trónján. E pillanatban úgy érzi, hogy az a zsebében lapuló papír minden pénzt megért.
Az elégedettség undorítóan terpeszkedő maszkja mögött azonban örül neki, hogy sikerült a lányba diktálni némi ételt. Ráfér. A tüzes sziporkák ellenére látszik rajta az elmúlt hatok viszontagsága. De ezek a dolgok megmaradnak a háttérben. Kimondatlanul.
A megszólítás ismét aljasabbik énje loncsos bundájába túr, ahogy mindig. ~Könyörögni?~ Nolen ajka önkéntelenül is apró mosolyra rándul. Élvezetekbe merülő, kéjenc mosolykára. Nem. A könyörgés, tudja, sosem fog megtörténni. De egy elharapózó fantáziának nagyon is kiváló. A pillantása a lányéba fúródik a kérdésre. Ó, igen, e kétes erkölcsű tulajdonlás felettébb a kedvére van, de ennyivel nem elégszik meg. A viharszín szemekben megbúvó válasz szégyentelenül nyúl a tudatalatti szoknyája alá. ~Ahogy te is.~ Sok minden húzódik emögött. A múltjuk, árulás, szerelem, gyűlölet s a mindezt habarcsként összefogó szenvedély, ami összeköt, összebogoz, -láncol; felemészt és felszabadít egyszerre.*
- Ha egyszer, csak egyszer szót fogadtál volna *hajol közelebb és úgy markol a levegőbe, mintha legszívesebben Daya torkát szorítaná meg.* - De nem, te nekiálltál kérdezősködni a hátam mögött *grimaszol. Az a felfeszített láda nagyon sokba került Nolennek. Több szempontból is.*
- Örülj, hogy én találtalak meg. Légy hálás. Lehetne rosszabb gazdád is *böki oda. Rosszmájú és felsőbbséges. Elvégre ő juttatta erre a sorsra a lányt, és valóban, ez a sors sokkal-sokkal sötétebb mélységekbe is vezethetett volna, ha nem intézkedik azonnal. A gondolatainak azt a részét igyekszik elzárni magától. Ahogy látja, a lánynak nem esett komoly baja. Biztosan megviselte, biztosan érték megaláztatások, de emellett abban is biztos, hogy nem értek hozzá. Hála az égnek. Nehéz lenne legyűrnie a tudatot, hogy azok a pirtianesi férgek az ő... Önzés ezen füstölögni, miközben ő maga adta a kezükre? Igen. De a helyzet nem hagyott más választást. A dolgok alakulása végeredményben és mindent összevetve még akár szerencsésnek is nevezhető. A történtek után pedig Nolennek semmi más vágya nincs, csak hogy e szerencsét teljes mértékben kiélvezze.*
- Megkapod a szabadságleveled. Idővel *fonja karba a kezeit ahogy hátradől.* - Ha jó kislány leszel.
*Ez az undok játék olyan, mintha egy végtelenül hosszú és viharos tél után végre tavaszra ébredne. Itt van. Biztonságban. Csak őhozzá kötve. Az a tűz a szemében még mindig ugyanolyan harapós és szemtelen és gyűlöletes... Még alig fogta fel, de amióta a lánnyal beszél, egyszer sem gondolt a sajgó arcára vagy arra, hogy a végtelenségig részeg akar maradni, hogy ne kelljen tépelődnie semmin. Ismét marják egymást... és ez csodálatos.*
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-04-04 17:29:54
Üzenet elküldve: 2022-04-04 17:29:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Rúgjunk ki a hámból //
*Épp csak hogy belekezdett az unottan fürkészésbe, amikor megüti hegyesedő füleit egy hang, ami olyannyira nem is idegen tőle. Vagy talán csak azért kapja fel a fejét, mert valaki a nevén szólította. Ez pedig csak azért ilyen különös, mert itt a városban ugyan úgy nem foglalkoznak vele, mint ahogy ő sem foglalkozik a városiakkal. Ennek ellenére sebesen szegi fel a fejét és pillant a hang irányába. A szemeit összeszűkítve keresi fel a hanghoz tartozó arcot, melynek ismerősnek kéne lennie, de... Valamiért ismerős is, de egyelőre csak halovány emlékek kezdenek el derengeni benne.*
~ Csak nem? ~
*Vonja is fel finom ívű szemöldökeit, arcán pedig apránként terül el valami mosoly szerűség, ami a bizonytalanság miatt eléggé ügyetlenre sikeredik. A közelében lévőknek még talán mókásnak is hatna, ha a figyelem kölcsönös lenne közöttük.
Ennek ellenére a múltjából lassan kerül elő egy arc, ami egy akkoriban furcsa szerzethez kötődött hozzá. Noha sokat változtak azért az idő alatt, vannak vonások melyeket a lány ugyan úgy magán hordoz. Még pár röpke pillanatig kutakodik egy név után, aztán sikerében ő is fesztelenül rikkantja el magát. Hiszen ahhoz a durcás arcú gyermekhez tartozott egy név is, ami szerencsére nem ismeretlen a számára. Már nem.*
- Fenophilë!
*Löki végül el magát a pulttól, hogy egyenesen az asztalát célozhassa meg. Megállíthatatlanul kering az asztalok között, hogy elérje múltjának egy kellemes pontját. Hiszen akárhogy is, ő maga tele volt barátokkal, de valahogy Fenophilë volt az egyik, ha nem a legkedvesebb közülük. Talán pont sajátos furcsasága, esetleg különcsége volt az, ami igazán felkeltette a figyelmét. Nem volt olyan unalmas és egyszerű, mint a többiek.*
- Egek, szinte ezer éve...
*Mikor végre odaér a széke mellett megállva hajol is le, hogy a vállait átölelve szorongathassa meg rég nem látott ismerősét. Ahogy eme talán illetlenebb köszöntéssel végzett, arcán továbbra is széles mosollyal ül le az asztalához.*
- Tudom, hogy emlegetik, hogy kicsi a világ. De ennyire?
*Kuncog fel halkan, majd kezeit az asztal lapjára téve, ujjait összekulcsolva fürkészi a lány arcát.*
- Mesélj! Mindent! Hogy-hogy itt? Mi történt veled?
*Zúdítja is szegényre a kérdéseket, majd lassan észbe kapva nyugszik meg egy pillanatra, s bocsánatkérő mosollyal valamint egy torokköszörüléssel von aprót a vállain.*
- Ne haragudj! Izgatott lettem, talán túlságosan is, hogy láthatlak. Kérsz egy teát? Bocsánatkérésként, hogy rád zúdítottam mindent is.
*Nevet fel zavartan, s már magához is inti az egyik felszolgálót, hogy az előkapart 10 aranyért cserébe rendeljen maguknak két pohár Gyümölcsteát.. Amikor ezzel végzett újfent a lányra fordítja tekintetét, de most hagyja kicsit lenyugodni a kedélyeket és tőle nehezen kivitelezhető módon csendben marad.*
// Rúgjunk ki a hámból //
*Épp csak hogy belekezdett az unottan fürkészésbe, amikor megüti hegyesedő füleit egy hang, ami olyannyira nem is idegen tőle. Vagy talán csak azért kapja fel a fejét, mert valaki a nevén szólította. Ez pedig csak azért ilyen különös, mert itt a városban ugyan úgy nem foglalkoznak vele, mint ahogy ő sem foglalkozik a városiakkal. Ennek ellenére sebesen szegi fel a fejét és pillant a hang irányába. A szemeit összeszűkítve keresi fel a hanghoz tartozó arcot, melynek ismerősnek kéne lennie, de... Valamiért ismerős is, de egyelőre csak halovány emlékek kezdenek el derengeni benne.*
~ Csak nem? ~
*Vonja is fel finom ívű szemöldökeit, arcán pedig apránként terül el valami mosoly szerűség, ami a bizonytalanság miatt eléggé ügyetlenre sikeredik. A közelében lévőknek még talán mókásnak is hatna, ha a figyelem kölcsönös lenne közöttük.
Ennek ellenére a múltjából lassan kerül elő egy arc, ami egy akkoriban furcsa szerzethez kötődött hozzá. Noha sokat változtak azért az idő alatt, vannak vonások melyeket a lány ugyan úgy magán hordoz. Még pár röpke pillanatig kutakodik egy név után, aztán sikerében ő is fesztelenül rikkantja el magát. Hiszen ahhoz a durcás arcú gyermekhez tartozott egy név is, ami szerencsére nem ismeretlen a számára. Már nem.*
- Fenophilë!
*Löki végül el magát a pulttól, hogy egyenesen az asztalát célozhassa meg. Megállíthatatlanul kering az asztalok között, hogy elérje múltjának egy kellemes pontját. Hiszen akárhogy is, ő maga tele volt barátokkal, de valahogy Fenophilë volt az egyik, ha nem a legkedvesebb közülük. Talán pont sajátos furcsasága, esetleg különcsége volt az, ami igazán felkeltette a figyelmét. Nem volt olyan unalmas és egyszerű, mint a többiek.*
- Egek, szinte ezer éve...
*Mikor végre odaér a széke mellett megállva hajol is le, hogy a vállait átölelve szorongathassa meg rég nem látott ismerősét. Ahogy eme talán illetlenebb köszöntéssel végzett, arcán továbbra is széles mosollyal ül le az asztalához.*
- Tudom, hogy emlegetik, hogy kicsi a világ. De ennyire?
*Kuncog fel halkan, majd kezeit az asztal lapjára téve, ujjait összekulcsolva fürkészi a lány arcát.*
- Mesélj! Mindent! Hogy-hogy itt? Mi történt veled?
*Zúdítja is szegényre a kérdéseket, majd lassan észbe kapva nyugszik meg egy pillanatra, s bocsánatkérő mosollyal valamint egy torokköszörüléssel von aprót a vállain.*
- Ne haragudj! Izgatott lettem, talán túlságosan is, hogy láthatlak. Kérsz egy teát? Bocsánatkérésként, hogy rád zúdítottam mindent is.
*Nevet fel zavartan, s már magához is inti az egyik felszolgálót, hogy az előkapart 10 aranyért cserébe rendeljen maguknak két pohár Gyümölcsteát.
. Amikor ezzel végzett újfent a lányra fordítja tekintetét, de most hagyja kicsit lenyugodni a kedélyeket és tőle nehezen kivitelezhető módon csendben marad.*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7417-7436