//Gäda Dolane//
*Ez nem ilyen egyszerű, valaki ilyenkor akár kardot is ránthat, hogy kifejezze nem tetszését.
De Risztin nem ilyen, s nem kell megszoknia a másikat, hiszen szívesen hallgatja. Nem szól közbe, csupán némán figyel, olykor olykor, egy kicsit birizgálja a haját, ennek ellenére, a szemkontaktust fenntartja jelezve, hogy itt van, és érdekli a mondanivaló.
A félvérnek sem volt fenékig tejfel az élete, sőt őt is megkeserítette a sors. Akaratán kívül nagyon fiatalon kezdte el a "szakmát" de szerencsére, most már "szabad" aminek kivételesen most nem örül. Ám ezt nem mondja szóban.
Végül a végéhez érve a másik fél, amire a félsötételf felkapja a fejét. Igaz azzal a lelki fájdalommal nem tud együtt érezni, amit Gäda tapasztalhatott. Inkább kapott fizikai fájdalmat, mintsem lelkit; ami egy idő után úgyis elmúlik. Ha ott is a marad a heg csupán egy emlékkép semmi több. Az idő erre nagyon jó gyógyír. Azonban amit a szívünkben hagynak tátongóűrt azt sosem fogja semmi sem pótolni, legfeljebb elfedi.
Amit Gäda a férfiről mond, azt nem érzi korrektnek Risztin.*
- Ez nem teljesen igaz, mivel két ellentétes esetre, ugyanazzal szoktak érvelni, s mindkettőre van tapasztalat. Valaki azért válik "jobb" emberré, mert más emberré akar válni, ezért teljes erejéből változtatni akar a sorsán. Ugyanez az érv arra is, miszerint a környezete formálja át, és ezáltal asszimilálódik, s letér a helyes útról. Mindkét megalapítás helyes lehet, feltéve ha az eredményeket nézzük.
*Ki melyik oldalon áll? Ez elhatározás kérdése. Risztin az eszmét tartja a legfontosabbnak, hogy ki miben hisz. Vannak dolgok amik egyik oldalon sem elfogadottak. Ilyen például az árulás. De ehhez persze mindkét félnek ott kell lennie, arról nem is beszélve, hogy köztük egy íratlan szabály jön létre.*
- Az oka nem nekem fontos, hanem nektek. Ezt pedig magadban kell lerendezni, és nem én vagyok aki erről ítéletet mondhat.
*Ez nem filozófia, de akár önmagunknak is tudunk hazudni, amivel elhitetjük magunkkal a miértjének az okát.
Gäda a filozófiai témát joggal tereli, hiszen ehhez rengeteg tapasztalat, és tudás szükséges. Nem egy csirkét kell megkérdezni az életérelméről, illetve be tudjuk-e fogadni azt az információt amit átadnak.
Közben az ezüst hajú is érdeklődik a félvér iránt. Amit hamarosan hallani is fog.*
- Hát öhm- *Nem szívesen akar magáról beszélni a kis kormos, ám úgy tisztességes ha magáról megoszt néhány információt. A rég múltról nem fog beszélni, azt a háta mögött hagyta.*
- Nem olyan rég vagyok Artheniorban. A sors osztotta ezt a lapot. Sok helyen fordultam meg, és most itt vagyok. *Sóhajt egy nagyot, hiszen neki is tovább kellett állnia, mivel nem hagyta, hogy megerőszakolják.*
- A gazdám megmentett a rabszolgatartómtól, aki egy igazi disznó volt. Nem igen mondható válogatósnak, mert- mert-
*Elfojtott hangon igyekszik megtalálni a megfelelő szót ám nem igen akad a nyelvére.*
- Megkívánt, s kétféleképpen akart "nyársra" húzni.
*Bele is borzong, a hideg futkos a hátán, ha csak rágondol.*
- Igaz az egyik lehetőség, nem szó szerint kell érteni, mert a számszeríjával meg akart ölni az engedetlenségem miatt.
A megmentőmnek felajánlottam testemet és lelkemet, mivel neki köszönhettem az életemet. Nem volt semmim amivel meghálálhattam volna, akár jelképesen is.
*Ez már egy bensőségesebb információ, ennek ellenére elmondja a félvér, mert ez a kapcsolat amúgy is megszűnt köztük.
Innentől egy kicsit nagyobb léptékben halad a történetében.*
- Kiderült, hogy érzékem van az íjászathoz, és azon voltam jobban mondva voltunk, hogy harci tapasztalatot is szerezzek, mellyel minden tekintetben ki tudnám elégíteni az igényeit. Így hát Vashegyre mentünk ahol szerencsét próbáltunk, s az élőholtakkal nézhetünk farkasszemet.
*Tudja jól saját magáról, hogy nem egy katona, aminek az eredménye az lett, hogy csúnyán megsebesült, ámde szerencsésen felépült, mert jó kezekben volt.*
- De- *Szegezi a tekintetét az asztalra.*
- De az életem értelme megszűnt létezni, miután kijelentette, hogy nincs rám tovább szüksége. Továbbá azt adta utoljára parancsba, hogy sajátkezűleg értelmetlenül nem vethetek véget az életemnek.
*Legszívesebben sírva fakadna, de nem olyan fából faragták a félvért. Egy hatalmas sóhajtással lerendezi a dolgot.*
- Próbálkoztam munkát keresni, azonban egy magam fajtát nem szívesen látnak sehol sem.
*Kitárja a kezét, mivel többet nem tud mondani a másiknak.*