Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 539. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

539. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-24 16:37:20
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A ház előtt//

*Miközben Ea tulajdonképpen teljesen észrevétlenül elhagyja a most zajló események helyszínét, természetesen nem tűnik fel neki, hogy Intath pillantása mely testrészén állapodik meg néhány pillanatra. Ugyan egy szem lányánál és valószínűleg mindenki másnál, aki jelen van éppen sokkal többet látott és tapasztalt a szerelem terén, azért különleges képességei még neki sincsenek. Teljesen más felé néz ráadásul, Luninari új otthona felé, és éppen amúgy sem saját magán gondolkodik, hanem a lánya jár a fejében és mindaz, amiről Thimmel beszélt korábban.
Luni a hirtelen felmerülő problémák ellenére is őszintén boldognak tűnik itt Szarvasligetben, a barátnőjében Lauban pedig ösztönösen is megbízik, ráadásul itt láthatóan minden tündérekkel van tele, akik biztosan szerencsét hoznak. Mit kívánhatna ennél többet hirtelen lányának, mint szép, új otthont, szerencsét és boldogságot?
Azért puszta kíváncsiságból válla felett egy pillanatra hátrafelé pillantva megnézni magának az orvost, aki éppen segít szegény bajbajutott lánynak, akit az istenek gondviselése pont Szarvasligetbe vetett.
Első ránézésre tetszik neki a férfi, és valami olyasmire gondol közben, hogy mennyire nagyon furcsa is az isteni gondviselés. Mert az istenek kegyesek voltak a szőke lánnyal, hogy pont ide vezették, de még kegyesebbek lettek volna, hogyha arról gondoskodnak, hogy egyáltalán ne keverjék bajba, mindez pedig tulajdonképpen Luninarira is igaz.
~ Fura. Korábban ilyen biztosan eszembe sem jutott volna. ~ lepődik meg kicsit, de aztán megy ő is végezni a dolgát, ahogyan lánya is teszi.
Igaz ő éppen sok mindent csinálni nem tud. Vize édesanyja táskájában maradt, amúgy is más már elrohant érte, a lovat elvitte, most nem tehet semmit csak áll, bámul és szurkol annak, hogy Intath tényleg tudjon segíteni. Szerencsére nagyon úgy tűnik, hogy képes rá, mi több a helyzet magaslatán áll éppen.
Mások emelgetése sem tartozik erősségei közé, de aki ránéz apró, törékeny alkatára talán nem is vár tőle ilyesmit el.
Kétségbeesésre mindenesetre úgy tűnik tényleg semmi ok, amikor pedig Árnyék is megjelenik hirtelen már biztos benne, hogy ez a nap annál is szebb lesz, mint eredetileg számított rá, hiszen pontosan tudja, hogy a kutya felbukkanása pontosan mit, vagy inkább kit jelent.*
- De jó újra látni téged is! *köszönti mosolyogva és integetve Vielt, és maga mellé invitálja nem is olyan kicsi kedvencével együtt, miközben próbál kicsit a másik tündérlány mellé is araszolni, aki korábban felajánlotta, hogy meleget csinál. Ugyan nem csak a lovaktól fél nagyon, hanem kicsit a kutyáktól is tart, na de nem Árnyéktól, aki házőrző, vagy nem, ő bizony egy szelíd és kedves állatnak ismerte meg, és nem tudja róla elképzelni, hogy akár csak morogna is rá, nem hogy meg is harapja.*
- Én is éppen most értem haza. Ez a lány rosszul lett, és leesett a lóról, de Intath biztosan tud segíteni rajta. *igyekszik a másik lányt tájékoztatni, persze csak halkan, hogy ne zavarja vele a koncentrálásban sem az orvost, sem pedig a segítőit.
A pillanat persze nem alkalmas sem arra, hogy hosszan és hangosan örüljenek egymásnak Lauval, vagy Viellel, sem arra, hogy megismerkedjen minden számára ismeretlennel, kíváncsiságát és enyhe izgatottságát még sem tudja legyőzni, így nem tudja kihagyni, hogy ne szólítsa meg a másik tündérlányt is.*
- Szia, én Luninari vagyok. *mutatkozik be neki.* Itt élek én is, csak az elmúlt hatokat a Mágustoronyban töltöttem a nagy ingoványon túl. Alkalmasabb időpontban, ha lehet, szeretnék veled váltani egy pár szót.
*Hangja barátságos és kicsit talán izgatott is, csendesnek viszont továbbra is csendes, mint ahogyan az olyan lányhoz illik, aki éppen nem képes segíteni semmiben, de némán és teljesen tétlenül álldogálni sem akar.*



538. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-24 10:59:02
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//A ház előtt//

*Luninari előbb cselekszik a lóval, mint ő, mi több, igen bátran. Bár Thim nem egészen van tisztában azzal, hogy Luni mennyire fél a lovaktól, ha biztosan tudná, most még jobban felnézne rá, amiért ilyen hideg fejjel kezeli a helyzetet. Ismerős és ismeretlen hölgyek jönnek, mindenki teszi, amit tud. Az egyik tündérlány gyógyít, Lau orvost hívott. Thim meg most csak várakozik, hogy akkor segítsen, amikor valóban kell. Ha csak azért tenne valamit, hogy tegyen, azzal még árthat is. Akadályozhatná az orvos munkáját, vagy rosszabb. Fejével biccent Vielnek, őt már ismeri, ahogy Árnyékot is, utána csak készenlétben áll. Amikor az orvos szól, azonnal tud majd cselekedni. Erre sor is kerül hamarosan. Ha minden jól megy, sikerül közös erővel átrakni az áldozatot, további baleset nélkül. Annyit ő is tud, hogy ez a kritikusabb része a dolognak, utána a lepedővel már biztonságosabban szállíthatják. Úgy véli, az orvos és ő maga bőven elegendőek ahhoz, hogy bevigyék a lányt, de mindig jól jönnek a plusz kezek.*


537. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-23 15:50:39
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 713
OOC üzenetek: 81

Játékstílus: Megfontolt

//A ház előtt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Ez most nem a vidám találkozások pillanata. A doki csak egy gyors biccentéssel fogadja Luninari szavait és már a beteg fölé is hajol. Azt, hogy a lovat elviszi, azt is csak egy bólintással nyugtázza. Hálás érte. A lány jól reagál a helyzetre ezt elraktározza azért az agya hátsó részében. Valamennyire megvizsgálgatja a földön fekvőt és csak késve, még egyszer Luninari után kapja a tekintetét.*
~Anya? Neki is jó segge van.~
*Majd már a szőkét fogdossa megint. Ha nem épp egy ilyen helyzetben lennének akkor az elf szája biztos fülig érne, hogy ennyi szép lány van és ő nem is tudja melyikkel foglalkozzon. Most viszont tekintete szigorú és arca koncentrációra utal. Külső sérülésnek nem nagyon látja nyomát. A megerősítésre, hogy a lóról esett le a többi testrészt is nézi és megnyomkodja óvatosan, hogy van-e törés vagy hasonló.*
-Kimerültnek tűnik. Nem tudom mikor evett vagy ivott utoljára.
*Mikor kicsit magához tér a szőke akkor vizet is kér.*
-Hogy érzed magad? Orvos vagyok. Leestél a lovadról. Fáj valamid? Szédülsz?
*A közben felbukkanó kutyát a doki most csak mint zavaró tényezőt tudja lereagálni.*
-Vigyétek a betegtől!
*Csattan az utasítás. Az érkező ezüsthajú tündérlányka azért kap még egy pillantást és egy ígéretet a köszöntésre.*
-Majd később!
~Most még zöld varázsitalom sincs úgy bekészítve. Talán egy sötétzöldet ki lehet keverni csak úgy. Remélem nem komolyabb a fejsérülés. Aztán majd megnézzük kell-e más. Ha igen akkor a kicsik elmennek addig sétálni. Akkor meg mosni kell majd ezt az ingem is. Picsába!~
*Mikor visszatérnek a lányok a lepedővel akkor lesz a vörös elfre először ránézve.*
-Segíts! Fogd meg az egyik végét, Lau, meg ha kell valamelyik lány megfogja a lábánál lévő részen, én a fejét fogom, hogy ne mozogjon sokat és a rendelőmbe levisszük. Na, terítsétek le a lepedőt és tegyük előbb rá. Egyszerre emeljük, gyorsan, de ne dobjátok hanem tegyétek le. Egy, két háááárom!
*Helyezkedik úgy, hogy odaférjenek az emelők a szőkéhez, de ő maga tudja fogni a fejét, hogy minél kevesebbet mozogjon. Ezek után se engedi el hanem folytatja a parancsok osztogatását.*
-Na, most emeljétek a lepedővel! Ha valaki nem bírja szóljon, le ne ejtsétek a szentségit!


536. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-22 19:59:26
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

// YIlanda //

* Picit részletesebben is kifejti neki a Réti Ármány hatását.*
- Olyasmi. Bár mivel már száradt a növény inkább nevezhetjük kábító hatásúnak. Rossz álmok vagy idegi bajok kezelésére kiváló.* YIla további tervei bogarat ültetnek a fejébe. Nagyon úgy beszél, mintha tervezne valamit.*
- Úgy beszélsz, mintha terveznél valamit. Valamit, ami merész, de egyben vicces is. Amit itt elmondtál az jól hangzik. Merész, de véghezvihető lenne. Tetszik az ötlet. Szívesen segítenék neked borsot törni az orruk alá.* Mondja neki vigyorogva. Ha a másik is rábólint a dologra, akkor feltesz neki egy kérdést.*
- Szóval mit kéne tennem?* Nyilván sejti, de jobban szeretné a másik szájából hallani. A maradásra meg elmondja azt ami be van tervezve neki.*
- Én egyelőre végeztem a városban. Körülbelül még egy hatig itt maradok és utána távozok. Új tanárra van szükségem.* Ez csak egy terv még nem végleges a döntése.*


535. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-22 11:19:38
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Nimeril//

*Nem is igazán alkalmazza, amit nem ismer, mert ki tudja, mikor akarják megmérgezni a szerencsétlen félvért, kísérletezésképpen ugyebár. Amint pedig áttérnek egy számára jelenleg érdekesebb témára, mindjárt kapja is a jól megfogalmazott utalásra a választ. Igen, van a táskában olyan. ~Tudtam! ~*
-Altató? *Gondolkozik el egy pillanatra, eszébe jut, micsoda kitolásokat tudnának véghez vinni. Hiszen, aki alszik, az nem kalimpál és nem hangoskodik, így akár az összes ingüket megfüröszthetnék az istállóban vagy a rövid szieszta ideje alatt lába kélhetne az összes alsóneműnek. Minden felugró ötletre egyre szélesebb mosoly jelenik meg az arcán.*
-Bizony! Aztán elgondolkodhatnának, hogy talán azzal kéne foglalkozniuk, ami miatt szerveződtek. Akár az összes ruhájukat kiaggathatnánk a szegénynegyed utcáin! *Osztja meg egy elképzelését a másikkal, hogy lássa, mit szólna hozzá.*
-És még el se kapnának mert durmolnak, mint a mormota! *Mert azt már akkor is tudta, mikor kitalálta a dolgot, hogy egyedül ezt lehetetlenség véghezvinni.*
-Talán még szuvenírt is elhozhatnánk. *Von vállat és dobálja a lehetőségeket, hátha megtetszik valami a vörösnek.*
-Rendbe teszem magam, aztán indulok vissza a városba. Te meddig tervezel maradni? *Tudakolja meg a dolgot.*



534. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:10:47
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

// YIlanda //

* Nem is várt volna mást társától. Sokan nem ismerik a növényeket és ha valaki nem ért hozzá, az jobb ha el is kerüli őket. A tündéres dologra egyetértően bólogat. Mintha ha a saját gondolatatit öntötte volna szavakba YIla. A farkasos történetre áttérve sikerül már az elején kicsit bekavarnia a másik félvért. De ezen átugorva együtt szidalmazzák a mostani őrséget. És igen YIlanda igen csak jól gondolkodik, mert bizony akad éppen olyan füve Nimerilnek, ami okozna egy kis galibát. Szépen rá is harap a tanonc a bekészített csalira.*
- Most, hogy mondod tényleg akadna füvem. A Réti Ármányból tudnék altató/kábító főzetett készíteni, amitől biztos kifeküdnének azok az őrök.* Ebben Nimri is egyetért, hogy az ilyen tettek után nem ártana helyre rakni azokat a mihasznákat. A cuccát egészen a szobájáig segít vinni YIla, ahol lerakják az egészet egy székre.*
- Kösz a segítséget!* Mondja neki. Máris jobb hangulata lett ettől a közös kis beszélgetéstől.*


533. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-21 19:45:30
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A ház előtt//

- Én is neked. *mosolyog megkönnyebbülten Lunira, örülve, hogy épségben viszontlátja barátnőjét, hamarosan azonban visszafordítja figyelmét a földön heverő lány felé, aki egyelőre még mindig nem sok életjelet ad magáról. ~Hol van már?~ pillant néhányszor a ház bejárata felé, Vannát és vele együtt Intet várva, ám a páros csak nem akar megérkezni. ~Remélem, nem lett valami baja... Nekem kellett volna menni~ aggodalmaskodik magában, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet a kis tündért küldeni, aki alig ismeri a házat. Miközben ezen mereng, örömmel látja, hogy Thim a lányra teríti a köpenyét. Az egyszerű gesztus segít neki is, hogy háttérbe szorítsa az aggodalmát és inkább arra koncentráljon, hogy tud a legtöbbet segíteni*
- Remekül hangzik! Megpróbálnád, kérlek? *pillant hálásan Nellarára, amikor kiderül, tud egy olyan varázslatot, ami segíthet* Mindjárt jövök vissza az orvossal, várj meg minket, hadd hallja ő is, mi történt! *kéri a lányt, mielőtt visszaszaladna a házba Intért*
- Igazán hálás vagyok érte! *hadarja kifulladva, miközben az orvos előtt haladva mutatja az utat a sérült felé, menet közben minduntalan hátrapillantva Intre, vajon követi-e. A kertbe érve úgy tűnik, minden a legjobban alakul, az orvos is itt van, a varázslat is működik, és a lány is magához tér annyira, hogy elmondhassa, mit szeretne*
- Igen, azt hiszem, leeshetett, bár azt nem láttam, már így találtunk rá... *teszi még hozzá az orvosnak, mielőtt felegyenesedne* Takaró és víz, már hozom is. *foglalja össze röviden, miközben a többiekre pillant, vajon akar-e valaki csatlakozni hozzá. Úgy tűnik azonban, legalább egyvalakinek más tervei vannak*
- Köszönjük! *ereszt meg egy hálás mosolyt Luni felé, mielőtt összerezzenne kissé, ahogy egy fekete, szőrös valami ér a lábához*
- Árnyék! *pillant le meglepetten a kutyára, arrébb húzódva kissé a sérülttől, hogy ne zavarja őt az állat* Itt van valahol a gazdád is? *kérdezi a kutyát, és ahogy visszaindul a ház felé, kíváncsian kémleli a környéket, lelkesen integetve Vielnek, amikor végre sikerül megpillantania őt. A házhoz érve egy pillanatra ő is megtorpan, ahogy a kutya nem akar beljebb jönni, halványan elmosolyodva az engedelmes házi kedvenc láttán*
- Ó, hát itt vagy! Már azt hittem, valami baj van! *jegyzi meg megkönnyebbülten, ahogy az ajtóban összefut Vannával* Tudnál esetleg segíteni vizet hozni a konyhából? Addig én kerítek egy takarót! *kéri a lányt, ekkor véve észre a táskából kikukucskáló kis jószágot* Vagyis tudnátok? *javítja ki magát elmosolyodva, hiszen őt egyáltalán nem zavarja az újabb lakó felbukkanása, nem is igazán érti, miért nem mutatta meg a lány előbb a kis barátját. Ha Vanna segít neki, akkor ő maga is elindul a saját szobája felé, hogy egy takarót keressen, a bejárati ajtónál várva meg a lányt, nehogy ismét eltévedjen a nagy házban. Ha minden megvan, ami kell, akkor indulhatnak is vissza a többiekhez, ott várva az orvos további utasításait, mit tegyenek a beteggel.*


532. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-21 16:28:16
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A ház előtt//

*Natalayda elméje különös rémálomba mossa az udvari bolydulás hangjait. Szeme hunyva, néhány apró reflex működik, amiből tudhatják, él még.
Egy kellemes, ezüstös ízű érzés, egy lágy folyam mely után már nem érzi a fájdalmat a fején, amit a lóról bucskázva szerzett. Halk szavú mormogás útján szűnik a sajgás, rebben a pilla. Egyel kevesebb, melyre megnyílnak a sűrű pillák, s engedik láttatni a homályos szürkészöld tekintetet. Egy két rövidke pillanatig.*
- Vi... *kezdi gyengén formálni a szavakat.* ...zet. *akadozik a szó a poros arc láthatatlan mimikájában. Súlyos sebei nincsenek, csupán kimerült, étlen-szomjan érkezett, s mikor leesett megütötte a fejét, oldalát. A halk nyöszörgés el is hal, ahogy visszasüllyed a tudatlan mély álomtalan sötétségbe. Hogy onnan újabb rémek ostromolják emlékeinek folyamáét. S hogy aztán újra felszínre kerüljön tudata, s újra vizet kérjen.*
- Vi-zet *akadozik a nyelvén a szó, ahogy a sűrű pillák újra láttatni engedik az ébredni vágyó lány szemeit szintén csak néhány pillanatig.*



531. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-21 11:10:12
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Nimeril//

*Persze így, hogy a nő felsorol néhány fajtát, hangzásra ismerősnek találja, de konkrét ismerete egyikhez sem kapcsolódik.*
-Ördögvigyor! Na azt tudom mi, de az út szélén simán elsétálnék mellette. *Hiszen azt is csak szárítva meg előkészített formában látott, ami nem igazán segít a dolgokon.*
-Én meg vagyok győződve róla, hogy a kis mitugrászok neheztelnek ránk, mert magasabbakra nőtünk, mint ők. *Mióta ez a csúnya balesett megtörtént a hajával, azóta csak ilyen, és ehhez hasonlatos okokat gyárt a fejében, hiszen valóban, első látásra olyan ártalmatlanoknak látszanak azok a gonosz teremtmények. Majd áttér a dinnye és a farkas meséjére, amelybe útitársa gyorsan bele is kottyant valamit ami, egészen megzavarja egy pillanatra a menetet.*
-Hogy? Tessék? *Torpan meg, hogy elgondolkozzon a friss információ foszlányon, amint az imént kapott.*
-Hogy zöldség? … Lehet. *Dobja ki a végén a szája a végeredményt, hiszen a tök is nagy, körülbelül hasonló méretű, így el tudja képzelni, hogy valamiféle rokonságban állhatnak egymással. De aztán nagyon belemerül az eltulajdonításba, hogy már szinte vörösödik a feje, így nem kicsit elütve a frissen szerzett arany tincsektől.*
-A tisztességes ember megdolgozik érte, aztán meg elveszik! Micsoda mihaszna csürhe az egész, már valakinek jól seggbe kéne rúgni az összeset, hogy leessenek a magas lóról. Most aztán nagyra vannak magukkal, meg azt hiszik erősebbek, de fogadni mernék, hogy van a táskádban olyan növény, ami simán taccsra tenné az egész bandát! *Csúszik ki a száján sebtiben. Persze nem olyan buta ő, hogy ne tudná, ez valóban igaz is, csak ahhoz nem ért milyen füvekkel mit kell csinálni, hogy a hatásuk kiszabaduljon.*
-Aztán mi lesz, ha majd unalmukban a kislányok ruháját szedik el? Hogy mást ne mondjak… Valakinek észhez kéne téríteni őket, ha már a hal feje büdös. *A sarlatános megjegyzésére Nimerilnek csak bólint, hiszen ezek a szerencsétlenek mindig pont jó helyen esnek össze, bár a félvér elbeszélései alapján, lehet, hogy az a szoknyapecér ezt a helyzetet is szépen ki fogja használni a saját élvezetére. ~Elfek! ~ Közben beérnek és segít egészen a szobájáig cipelni a cuccost a nőnek.*




530. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-20 23:26:49
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

//Tündérkert//

*Viel törökülésben helyezkedik el, két tenyerét összeérinti maga előtt, és lassan lehajtja a fejét. Érzi, ahogy a hátán megfeszülnek az izmok, és érzi, ahogy minden lélegzettel elenged valami aprót, mégis lényegeset, amely nélkül amúgy apró lelke jelentősen felszabadul. Persze lebegni nem tudna – bárcsak… – elég megnyugvást jelent számára a hideg föld érintése, amely másnak talán metsző és kellemetlen volna, de az amúgy is földön alváshoz, zordabb körülményekhez szokott szálkás lánynak meg sem kottyan. Tündérlétéből fakadó elemi ösztöne súgja, hogy a földnek az a dolga, hogy kemény és hideg legyen. Úgy érzi, a körben ülőhelye köré, pokrócára gyűjtött kövek energiája felé kúszik, fel lábán, hasán, nyakán, majd hátán a földre áramlik ismét, és a lassú áramlásba saját rezgései is bekapcsolódnak.
Figyel, de nem a lepottyanó ágak zaja vagy a távolról ideszűrődő emberhangok foglalkoztatják, hanem a belső energiái kötik le, melyeket minden nap a természetből nyer. Csak békét érez, a szeretet és az itt levés nyugalma tölti meg minden porcikáját. Lassan beszívja a levegőt, és mintha ő maga is csak a szellőben hajladozó fák egyik levéltelen ága volna, felemelkedik a földről, karjait az égnek tárja.*
~ Köszönöm, Úrnőm, hogy ma is megajándékoztál a fénnyel, mely láttatja velem, ami igazán fontos. ~
*Ideje kinyitnia a szemét, de szeretett második otthonát, Szarvasligetet – pontosabban annak hátsó, erdő felőli sarkát – bal szemén keresztül pillanthatja meg; vak jobb szemgolyója csak a fényről ad jelet. Az egyszerű emberek azt mondanák, „csak”, de Holdezüst Vieljana számára ez jelent mindent, amiért küzdeni érdemes. Lehajol, összetekeri és elrakja kis pokrócát, legördítve róla a kis köveket, és elvesz egy gallyat, amelyet korábban egy fa törzséhez támaszott.*
- Hazatértünk, Árnyék. *Mondja halvány mosollyal a szája szélén, és combjára csapkodva magához tereli az óriási, szinte már prémesnek mondható ébenfekete jószágot. Most egy kissé hasonlítanak egymásra, mivel Viel is vastag fekete darócköpenyt visel. Mindketten a ház eleje felé indulnak.* Alig várom, hogy találkozzunk a többiekkel.

//A ház előtt//

*Még igen távol járnak, amikor Árnyék valahogy szagot fog, és úgy dönt, megelőzi gazdáját, nekiiramodva megkerüli az épületet. Vielt a kapuban ácsorgók így még nem láthatják az épület takarásában, ahogy ő sem tudja felmérni a bejárat előtt kialakult helyzetet, de a jókora fekete eb már rohan is csapkodó fülekkel, hogy a sok elfet jó alaposan megszaglássza. Alapvetően Laut szívleli a legjobban, ha teheti, oda is lép, hogy gyengéden megszaglássza. Ha a lány elindul a kért pokrócért, akkor felismerve a régi viszonyokat a házba nem akar majd utána menni. Kissé zavarodott, de próbálja a nagy sokadalom összekeveredett illatából kibogozni, hogy ki kicsoda, hiszen eddig, mint köztudott tény, ő volt itt a komoly házőrző.
Csak ezután jelenik meg Viel is. Kissé viseltesebbnek tűnhet, mint azelőtt, haja megnőtt, talán mintha soványabb, szikárabb is volna. Kezében sétálásra használt botot tart, mint egy utazó, nagy fekete darócköpenyt visel, és hátára vetette pokrócát és kis táskáját. Mondhatni, komolyabb látványt nyújt, mint azelőtt, de még mindig az a kedves kis tündér, akit megismertek.*
- Jaj, de örülök, hogy… *Aztán meglátja a furcsa jelenetet, és ez hirtelen belé fojtja a szót.* Eeyr szerelmére, hát itt meg mi történt? Árnyék, hozzám! *Mivel nem tudja, hogy segítsen, csak tehetetlenül ácsorog, és combjára csapva magához rendeli Árnyékot, nehogy az ebnek eszébe jusson életre nyalni a földön fekvő Nellarát.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.20 23:27:59


529. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-20 20:26:51
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Megfontolt

//YIlanda//

* A táska egy része átkerül YIlához. ~ Így mindjárt könnyebb. A füvek mintha egy cseppet érdekelnék a lányt, szóval elmondja amire kíváncsi.~*
- Hát van egy pár fajta. Biztos ismer belőlük néhányat. Réti Ármány, Ördögvigyor, Vérfű, meg még egy pár. Ezek mind hasznos füvek. Könyvekből sajátítottam el a tudásom róluk, meg néhányról tanultunk az akadémián is. Szóval igen. Azt hiszem értek hozzájuk, bár nagyon még nem merültem bele ebbe a tudományba.* Mindig is szeretett magyarázni a nála tudatlanabbaknak. Most is szívesen mesélt a füvekről és még igazán bele se merült a dologba. A tündér szidalmazásban jó partnerre talált YIla, mert Nimri is neheztel rájuk ám.*
- Ők már csak ilyenek. Felelőtlenek és az aranyos pofijuk mögé rejtik a sötét jellemüket.* Mivel látja, hogy a másik félvér eléggé zaklatott, így inkább megtartja magának a vicces megjegyzéseit az arany hajzuhatagról. Jó tempóban haladnak, mert lassan feltűnik a ház is a messzeségben. Lassan kiderül a történeti átfedés a gyümölcs és a farkas között. Persze Nimeril nem állja meg, hogy bele ne kotyogjon egy kicsit.*
- Zöldség. Növénytanilag a dinnye zöldség. De folytasd csak!* A városban történt részig hallgat és figyel. Nagyjából összetudja kapcsolni a legutóbb hallottakkal.*
- El-ko-boz-ta? Miféle dolog az ilyen. Ilyet itt meg lehet csinálni? Akkor az én táskám is elvehetné bármelyik féleszű? Micsoda egy város ez? Micsoda egy arcátlanság!* Dühíti őt is, mert belegondol, hogy a drága táskáját, csak úgy lefoglalja egy ilyen jött-ment.*

//A ház előtt//

* Ki pufogja ő is magát, mire a ligethez érnek. Nagy a csődület az udvaron, de Nimeril nem látja, hogy mi történt a tömegtől. YIla azt javasolja, hogy menjenek szépen be a házba.*
- Szerintem is megoldják bármi is legyen. Elvileg ha nagy baj lenne, akkor orvosért kiabálnának. Egy sarlatán akad itt a háznál. A nagy eszével biztos megtudja oldani a bajokat.* Így hát bemegy YIlával ő is a házba.*


528. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:02:46
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Nimeril//

-Értem. *Jegyzi az információkat. Aztán a félvér nem is habozik, amint kiejti a száján a segítség nyújtásának a lehetőségét, mindjárt nyakon is lesz ragadva, szaván fogják, amit immár visszaszívni nagy meggondolatlanság lenne. Csak egy szelíd mosollyal, kétpillanatnyi szünettel nyúl a táska fogója után, hogy beváltsa az ígéretét.*
-Egy csomófajta? Ismered az összesnek a hatását is? *Kíváncsiskodik, mert azt már korábban is tapasztalta, hogy mennyire hasznosak a növények, megnyugtatják, meggyógyítják esetlegesen meg is ölik a fogyasztójukat. Sajnálatos módon azonban ő maga egy kicsit sem konyít ezekhez. ~Pedig aztán, ha meg tudnám különböztetni egyiket a másiktól, egy csomó aranyat tudnék vele keresni. Aztán meg összeszedném az erdőben.~ Kicsit elréved, de a megdöbbent megjegyzés a hajára visszarántja az út poros talajára.*
-Oh, az! Azok a mitugrászok, csak így elvarázsolnak, aztán nem is szólnak, hogy mi fog történni! Még a nyári fesztivál alkalmával bűvöltek meg vagy mi, aztán szerencsétlenségemre, ez… *Mutat a szabad kezével a fejére.* -…történt.
-Így aztán most mindenki engem bámul, de ha csak bámulna, mint valami ritka állatot. Cöh! *Szívja fel magát, majd köp egyet a bokorba, ami mellett lassan elhaladnak.
Nem telik bele sok időbe, látni lehet már a ház felső részét, majd befordulnak elé az útról. ~Még szerencse, már veszettül húzta a vállam ez a csomag. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehezek is lehetnek a növények. ~ Közben egészen okosan Nimeril összefüggést talál a gyümölcsös kaland és a korábban neki hazudott farkasos történet között. ~Pedig azt hittem már el is felejtette. ~ Nyilván nem akar neki újabb hazugságot beadni, de valamivel árnyalnia kell a történetet, így nincsen más választása, mint a szíves fantáziájára hagyatkozni, miközben már lassan a ház elé érnek.*
-Bizony, az egyik barátomnak van egy dinnyeföldje a szántón, aztán estébe torkollott a gyümölcsszedés, mikor pedig indultunk volna a városba a kiválasztott dinnyével, támadt ránk az a bestia. A bokorból ugrott rám, aztán láttad mi lett a vége. Erre most találkozom a barátommal a piacon, mire azt mondja, hogy a dinnyét, amit nem kis áldozat árán végül is sikerült elhurcolnia idáig, egy városi őr elkobozta tőle! *Adja elő a dolgot.*
-Hallottál te már ilyet, hogy azoknak, akiknek a rendet kellene őrizniük, a hatalmukkal visszaélve fosztogatják a szegény munkásembereket?! Hát milyen város ez az Arthenior?! Azok a semmirekellők biztos naphosszat a kaszárnyába lógatják a lábukat, meg nincstelenek megélhetését veszik el! Mintha nem lenne bűnözés az utcákon és csinálnának. Még a gondolat is felháborító! *Látszik rajta, hogy nagyon a szívére vette az ügyet és ez már nem a gyümölcsről szól.*

//A ház előtt//

*Ekkor veszi csak észre a kinti nagy tömörületet, bizonyára, esemény van, talán megint az a semmirekellő nemes játszik éhenhalásosat, nem tudni, de talán nem is ez a legjobb alkalom, hogy ők is odatolakodjanak.*
-Ezt biztos megoldják, mi menjünk be. *Javasolja, mert persze segítene ő szívesen, ilyenkor mindig kéznél van a két csattanósat pörkölő tenyere, az minden ájulásra gyógyír, bár nem hiszi, hogy Laurentitia ezt az ötletet nagyon díjazná.*




527. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-17 22:14:03
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 663
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//A ház előtt//

- Gyógyítót? Hááát... Azt nem... Vagyis... Van valami, de attól csak a fájdalmai múlnak el, nem fog meggyógyulni, és nem is tart sokáig. De arra elég, hogy elmondja, mi történt...
*Közben a házigazda elrohan, Nellara pedig úgy dönt, megpróbálja a varázslatot. Ha sikerül, a lány el tudja mondani, hogy mi történt pontosan, és nem is tart az egész olyan hosszú ideig, hogy az orvosi kivizsgálást megzavarja. Persze ha kell, meg tudja csinálni még egy párszor a mágiát.
A lovat más elviszi, így Nellara csak vár, majd félrelép, mikor Lau és az orvos visszatér. Ők jobban tudják, hogy mire van szükség, másban sajnos nem tud segíteni. Nem ért a gyógyításhoz, és az ájult nők cipelése sem az erőssége.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a súlyos sebek fájdalma egy körre elillan, de a sebek nem gyógyulnak be. A hatás megszűnésével a fájdalom visszatér.

526. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-17 20:50:31
 ÚJ
>Vanellarya Rhaentess avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Konyhatündérből kertitündérré, avagy keresztbe-kasul Szarvasmajoron//

*A konyhában szórakozottan hallgatja Int meséit, amelyek felváltva valósak és sületlenségek. Mikor amaz elkezd a dobozmanókról beszélni, Vanna szemében azonnal mélyet zuhan, mivel a lány azt hiszi, a doktor komolyan beszél. ~ Hogy hordhat össze ekkora nagy ló létére ilyen butaságokat? ~ Csak Laurentitia magyarázata ébreszti rá, a férfi valójában csak bolondozik. Azért továbbra is óvatos szemekkel méregeti az elfet – ki tudja, még kiderülhet, hogy mégiscsak teljesen zakkant.
Nellara varázslatán teljesen elámul. Nem szokása irigykedni, de erre a varázslatra kifejezetten az. Mikor a másik tündér kiszalad a lovakhoz, el is határozza, megkeresi majd, hogy kettesben megtudakolja tőle, hogyan lehetséges ilyet csinálni. Úgy érzi, van valami a mágiának ebben a fajtájában, ami teljesen lenyűgözi.
A párbeszéd után lelkesen léptet Lau mellett, közben elengedhetetlen táskáját ölelgetve. Minél közelebb járnak az áhított kerthez, annál légiesebbé válnak léptei, és annál több kedvet érez, hogy még Int sületlenségeit is felülmúló apró kis semmiségekről csacsogjon teljes odaadással. Egy ilyen beszélgetés során jobban megismerheti Laurentitiát, ami egyébként sem ártana, ha már állítólag itt fog lakni. ~ Legalábbis Frädricus azt mondta...~ mélázgat magában, miközben kitoppannak a küszöbön.
A ház előtt talált ájult test azonban meglehetősen belerondít a kedveskedős kertészkedés idilljébe. Amint a jövevény által várhatóan okozott bonyoldalmak listáját végigpörgeti magában, szemöldökei ráncba is szaladnak. ~ Pont most kellett? ~ morgolódik magában. Mindemellett természetesen nincs az ő szíve kőből, természetesen megérinti a szerencsétlen pára látványa, és segíteni is szeretne, de a benne lévő gyermek, akitől épp most vették el kedvenc játékát attól még méltatlankodva veszi tudomásul a dolgok alakulását. Szerencsére nála van némi gyógyfű, amit ő maga vett az artheniori piacon. Ezek használatára azonban nem kerül sor, hiszen, ahogy arra Laurentitia is emlékezteti, van a majorban doktor is.*
- Ja, persze az orvos…
*Mondja szórakozottan, majd beszédeleg az ajtón. Úgy látszik nem reagál valami gyorsan az ehhez hasonló helyzetekben, ahol pedig fürgeségre lenne szükség.
Azonban amint az ajtó becsukódik mögötte, elönti a kötelességtudat. Neki most itt feladata van. Felelőssége. Sőt, küldetése. Határozott léptekkel indul egy teljesen tévesnek bizonyuló irányba. A konyhába tervezett indulni, azonban valahogy mégsem ott kötött ki. Így végül úgy dönt, találomra nyitogatja az ajtókat és néz be minden helyiségbe. Frusztráltan konstatálja, hogy sem az orvost, sem a konyhát nem sikerül megtalálnia. Gondolatban még kissé szidalmazza is magát, elvégre ez az épület nem épp egy labirintus. Illene elboldogulnia benne. Végül némi ajtócsapkodás és rohangászás után úgy dönt, inkább visszatér Lauhoz, különösképpen mivel mintha hangokat vélne hallani kintről.
Szerencséjére a ház elé sokkal egyértelműbb út vezet. Bár az apró kudarc idegesíti, azzal mentegeti magát, hogy csak most jár először itt. A mentegetőzés ellenére azonban meglehetősen látványosan trappolva közlekedik. A trappolás és az ajtócsapkodás együttes hatására mire kilép a házból, a táskában eddig békésen szunnyadó görény felébred és kidugja a fejét a táskából. Épp azon lenne, hogy eddig eltitkolt kis társát visszatuszkolja a helyére miközben az ajtón lép kifelé, de feltűnik neki, meglehetősen megszaporodott a ház előtti népek száma. Ettől megszeppen. Mindemellett még leforrázva is érzi magát: ~ Na szép, most lebuktam. ~ nyugtázza magában, mivel szinte biztos benne, hogy ember (sem más lény) nincs, aki ne vette volna észre, ahogy a táskából kilógó görénnyel hadakozik. Bár az, hogy van egy kis kedvence tulajdonképpen egyáltalán nem nagy dolog, de Vanna mégis rosszul érzi magát, hogy ez így derült ki. Különösképpen mivel úgy érzi, valami Nagy Szabályt szegett meg azzal, hogy ezt eddig elhallgatta mások elől. ~ Kellett nekem nem elmondani, most aztán szégyellhetem magam. ~ áll meg a küszöbön zsörtölődve. Abban az esetben ha a sokaság megpróbál áthaladni mellette, természetesen készségesen odébbáll a küszöbről.*


525. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-17 11:45:14
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A ház előtt//

*A pillanat valóban nem a legalkalmasabb arra, hogy Lau nyakába boruljon, hosszan üdvözöljék egymást és örüljenek a másiknak, arra sem, hogy a toronyról meséljen, vagy arról kérdezősködjön, hogy mi minden történt idehaza, amíg ő távol volt, de mindezt nem bánja mégsem, mert tudja, hogy ennek is el fog jönni az majd ideje.
Most az a legfontosabb, hogy segítsenek a bajba jutott lánynak, ahogyan tudnak, minden más csak ez után következhet.*
- De örülök neked! *mosolyog azért Laura, mielőtt a számára ismeretlen tündérlány szavaira felkapja fejét.
~ Vajon, hogyan érti azt, hogy csinál meleget? ~ teszi fel magában a kérdést, de nem kell túl sokat gondolkodnia a válaszon.
Találkozásukat rögtön be is tudja a sors különös kegyének, hiszen csak nemrég, talán pár perccel ezelőtt beszélgettek Thimmel arról, hogy jó lenne találkozni olyan mágusokkal, akikkel tudást cserélhetnek egymással, erre pedig úgy tűnik, hogy alig ért haza, máris összeakadt egyel, aki ráadásul tündér, márpedig a tündérekhez a maga részéről mindig is vonzódott.
A pillanat azonban nem nagyon alkalmas bemutatkozásra és ismerkedésre sem.*
- Jó, hogy van itt orvos, mert sajnos egyetlen gyógyító varázslatot sem ismerek. *jegyzi meg mindenesetre mielőtt Lau elrohanna, ezzel mintegy jelezve, hogy bármennyire is szeretne, de jelenleg nem képes segíteni.
Intath feltűnésére ellenben felderül aggodalmas arca.*
- Int! *mosolyog rá, és látszik rajta, hogy tényleg örül az elfnek, de aztán csak félreáll, hogy ne zavarjon.*
- Persze-persze. *bólint a szavaira.* Még csak az kéne, hogy pont velem foglalkozzatok most. Mi majd elvisszük a lovat anyával.
*Olyan természetességgel ajánlotta fel mindezt azonnal, hogy csak pillanatokkal később jut eszébe, hogy tulajdonképpen fél a lovaktól, és minden bizonnyal nincsen olyan mágia a világon, ami ezt a félelmet képes lenne kiirtani belőle.
Óvatosan lép hát az állat elé, ugyanakkor mégis próbál határozott lenni, mert tudja, hogy az állatok szinte mindig megérzik azt, hogyha valaki fél tőlük.*
- Gyere szépségem, elviszünk innen. *simogatja meg vigyázva, majd elkezdi húzni maga után az istálló felé. Édesanyja árnyékként követi, hiszen, ha már nem tud segíteni éppen, akkor feleslegesen alkalmatlankodni sem akar, ahogyan arra sincs idő, hogy sorra bemutatkozzon Laun kívül mindenkinek.*
- Nem úgy volt, hogy félsz a lovaktól? *kérdi a lányától, miközben tűnődő arccal próbálja megfejteni, hogy vajon sikerült-e levetkőznie a lovaktól való, régi, talán nem teljesen irracionális félelmét azóta, hogy nem látta.*
- De, és még mindig félek is tőlük. De talán addig nem történik semmi, ameddig az istállóba elviszem, és kikötöm. Amúgy is kíváncsi vagyok, hogy Hópehely hogy van. Ha pedig mégis megharapna, akkor legalább már itt van Intath, hogy meggyógyítson.
*Röviden nevet és próbál magabiztosnak látszani, de édesanyja nem véletlenül az édesanyja, úgy dönt, hogy megkönyörül rajta.*
- Hagyd csak, majd én viszem! *mondja és át is veszi a kantárt, hogy az istállóba vezesse az állatot. Látható szakértelemmel köti ki, miközben Luninari Hópelyhet ölelgeti és puszilgatja, aki engedelmes kecskeként tűri, amit csinál, talán még örül is neki.*
- Nem a legjobb pillanat, de eddig elfelejtettem mondani, hogy ma éjjel még nálad aludnék a szobádban, aztán majd csak holnap állnék neki építkezni. *mondja Ea.*
- Jó, persze. *mondja Luninari szórakozottan, miközben elindulnak visszafelé, hiszen gondolatai máshol járnak, egy nagyon kellemetlen emléknél, ami eddigi életének talán legrosszabb napjához kapcsolódik. Hatására rendesen el is komorodik, bár igyekszik nem mutatni.*
- Ez a legkevesebb, amit megtehetek érted, meg amúgy is örülök neki. *mondja, majd némi tűnődés után hozzáteszi.*
- Szerintem tudom, hogy ki ez a lány. Kétszer is találkoztam vele Artheniorban. Remélem jobban lesz, de annyira nem aggódom, mert Int biztosan nagyon jó orvos, tudja, hogy mit csinál.
*Ea ugyan csak hallomásból ismeri a a szőke elfet, de azért igyekszik osztani lánya optimizmusát.*
- Előremegyek, nem akarok csak ott állni és bámészkodni. Kiszellőztetek. Biztosan állott lehet a levegő, hiszen hatokig nem voltál a szobádban. *mondja.*
- Rendben, azt megköszönném! *mondja Luninari, miközben táskájából előkotorja szobája kulcsát és elmondja neki, hogyan jut odáig. Aztán visszamegy a többiekhez és tisztes távolságban megáll. Éppen olyan messze, hogy pontosan lássa mi történik, de olyan távol, hogy Intet véletlenül sem zavarja semmiben.
Melegen reméli, hogy nincs nagy baj, és Intath tényleg tud segíteni, ahogyan azt ő reméli.*

A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.17 11:46:49


524. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-16 14:36:51
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 713
OOC üzenetek: 81

Játékstílus: Megfontolt

//Konyhatündérek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A doki ért valamennyire a világ dolgaihoz és jól szokott reagálni a helyzetekre. Már úgy nagy általánosságban. Akkor ha nem azért tesz dolgokat mert dühös vagy mert muris. De most egy haramia vagy hasonló sincs itt, hogy az elf önveszélyes hülyeségeket tegyen. Szóval csak megnyugtatja a házigazdát majd a kis békának zavarja meg a fejét csak mert jól esik neki. Szélesen vigyorog saját poénján aztán érdeklődve hallgatja a mágiával kapcsolatos dolgokat. A kis bemutató valóban szép látványosság. Eszébe jut, hogy esetleg egy cirkuszban felléphetne a tündérke vele, de megtartja magának a véleményét. Megbántani azért nem akarja, de továbbra is ostobaságnak tartja a mágiát úgy ahogy van. Főleg, hogy még erre se jó.*
-Azért gondolom akinek óriás wargja van az tudhat valamit. Vagy nem tudom.
*A többiek felállnak az asztaltól és távozni készülnek. Aranyos kis hálás tündérlányka az állatokhoz megy. Saját panaszai pedig remek eredménnyel zárulnak.*
-Laurentitia kedves, már ettől az ígéretedtől is könnyebbnek érzem a tagjaimat.
~Te vagy az-az édesség akire annyira nagyon vágyok drágám!~

//A ház előtt//
//Doktorkeresőben//

*Bizony ő az a férfi akinek miután a kezét levágták akkor is az járt az eszében, hogy de jó lenne még egy búcsú kufirc. Ha volna egy elég igénytelen nő akkor ha tehetné a halálos ágyán is egyszer még nőben járna. Hasonlóan kellemes ábrándokkal ballag vissza a szobájába és gondolkozik azon, hogy ha már egy lány kezét se sikerült elnyernie akkor alvás előtt legalább a sajátjával beéri. Visszatérve be is dől az ágyába és épp készül fel egyelőre még csak fejben a dologra mikor szólongatják. Méghozzá pont a csinos házigazda. Mások talán zavarba jönnének, de ő még el se kezdte a dolgot úgyhogy inkább az a gondja, hogy nem tudja eldönteni, bosszankodjon vagy örüljön a zavarásnak. Mikor belibben az elf lány, csinos ruhájában és barna hajával mely szinte lobog utána, az elf örül a látogatónak. Majd jön a hideg zuhany. Orvosként van rá szükség. Nagy sóhajjal feltápászkodik és felesleges fantáziálgatását siratva követi a házigazdát.*
~Hogy a faszom szopnátok már ki, hogy minden nyomorultnak itt kell megdöglenie és pont mikor rárántanék. Remélem legalább jó nő és hálás természet.~
*A kint álldogálók közé szinte ki robban Laurentitia nyomában a doktor, aki ahogy a többiek már láthatták munka közben teljesen határozott és profi módon kezeli a helyzetet. Kicsit katonásan.*
-Na, nézzük azt a beteget! Oh, üdv Luninari majd később köszönünk. A lóról esett le? Ne mozgassátok csak rontotok a helyzeten. Laurentitia hoznál egy takarót vagy plédet? Abban biztosabban szállítható.
*Már térdel is le a szőkéhez és kezdi óvatosan megvizsgálni. A fejét megtapogatja, a pulzusát megméri, légzését, szemét nézi. A fejsérülések nagyon csúnyák tudnak lenni.*
-A lovat elvinné valaki?


523. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-15 22:28:34
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//A ház előtt//

*Még nem ismeri a tündérlányt, aki bölcsen megállította egy igen helytelen cselekedetben, de így is hálás lehet érte.*
- Igazad van! Felvettem volna, ha nem jössz. *Mivel nem tudja felmérni, hogy van e törött csont, vagy nincs, utazó köpenyét a lányra tetíti és nem mozdítja meg. Lauren bement a házba, hangját viszont jól lehet érteni, ahogy keres valakit. Thim nem tudta, hogy van orvos a háznál.*
- Egy orvos is csatlakozott? *Kérdi meglepve. ~ Ez jó hír és nagyon nagy szerencse. De vajon Luninari sem ismeri őt vagy csak én nem? ~ Tekint a tündér felé és megszólítja.* - Mellesleg Thim vagyok. Bár nem most van ideje az ismerkedésnek, többet segítünk azzal, ha nem ártunk.

A hozzászólás írója (Estrothim Rytl'or) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.15 22:28:57


522. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:20:15
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A ház előtt//
//Doktorkeresőben//

*Ahogy az első döbbeneten túljut, van ideje alaposabban szemügyre venni a lányt, és megkönnyebbülten állapítja meg, hogy szerencsére még életben van. Azonban az is látszik rajta, hogy igencsak ki van merülve szegény, így aggodalmasan pillant körbe, vajon Intath esetleg meghallotta-e a ház előtti felfordulást, és a segítségükre siet-e. A várt felmentő sereg azonban elmarad, ám érkeznek helyette még váratlanabb vendégek, akiknek a megjelenésére álmában sem számított volna*
- Luni! Thim! *mered döbbenten a két ismerősre, akik mintha csak a lehető legjobbkor bukkantak volna fel. Bár legszívesebben odaszaladna, hogy megölelje mindkettejüket és kifaggassa őket kalandjaikról, a pillanat nem igazán tűnik a legalkalmasabbnak erre, hiszen a földön heverő szőkeség sürgős ellátásra szorul*
- De jó, hogy visszatértetek! *ereszt meg azért egy-egy mosolyt mindkettejük felé, majd szinte rögtön Thim felé fordul* Talán jobb lenne, ha bevinnénk a házba... Segítesz? *kérdezi a férfit, hiszen bár Luni felajánlását is értékeli, mégis úgy véli, Thimnek kevésbé esne nehezére a lány cipelése. Mielőtt azonban a terv megvalósításához láthatnának, Nellara is visszatér hozzájuk az istállóból*
- Talán igazad lehet... *vet tűnődő pillantást előbb a kóbor lóra, majd a szőkeségre, azon merengve, vajon milyen súlyos sérüléseket is okozhat a zuhanás a ló nyergéből* Esetleg ismersz valamiféle gyógyító varázslatot? *fordul vissza kétségbeesetten Nellhez, majd Lunihoz, hátha a lány esetleg tanult ilyesmit a Mágustoronyban*
- Maradjatok itt, én megkeresem az orvost! *fordul az új érkezők felé, majd visszaindul a házba, hogy ha már Vanna nem járt sikerrel, akkor ő maga próbálja előkeríteni Intathot*
- Int! Ébren vagy még? Szükségünk lenne rád! *szalad be lélekszakadva a házba, hogy a doktor után kezdjen kiabálni, óvatosan benyitva a szobájába, hogy ha már mégis aludna, akkor finoman felkeltse*
- Egy lány... összeesett a kertben... segíts, kérlek! *vázolja igencsak röviden és sietősen a helyzetet, már fordulva is kifelé a szobából, remélhetőleg a doktorral a nyomában, hogy visszatérjen a kertbe sebesült látogatójukhoz*
- Nyugalom! Jól vagy? Fáj valamid? *térdel le újra a szőkeség mellé, remélve, hogy ezúttal már talán kap valamiféle feleletet is a kérdéseire. Ahogy óvatosan félresöpri a tincseket a lány arcából és alaposabban megszemléli őt, talál valami furcsán ismerőset a vonásaiban, de egyelőre nem tudja hova tenni, mikor és hol láthatta már őt korábban. ~Vajon ki vagy te, és hogy kerültél ide?~ mereng magában, míg próbálja eldönteni, hogyan tudnának többet segíteni neki, ha nem mozdítanák meg, vagy ha bevinnék inkább a házba egy puha ágyba.*


521. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-12 15:25:46
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A ház előtt//
//Észlelve Laut, Lunit, Thimet//

*Teste takarékra állhatott, de szuszog még. A porszemcsék lassan kelnek táncra orra előtt amikor kilégzi a levegőt. Laurentitia mozdítja el, s láthatja hogy a lány a fényre rebbenti pilláját, nem halott, csupán éppen elméjében talán máshol van.
Álomország sötét bugyra kel táncra, melyben ezüst ruhás szőke varkocsú tünemények vállt vállnak vetve harcolnak föld alól előmászó farkasképű lényekkel. Szoknyájuk alól előhúzott tőrök fémes csilingelése az ütközet pillanatában, mely egybecseng azzal a pillanattal, mikor a sötét földről a fénnyel telt ég felé fordul az ájult leány maszatos arca. Elkínzott fintor egy röpke pillanat az orra körül, ujja belerezzen ahogy a rémálomban összecsapnak a rémlényekkel, de egyéb életjelet nem ad néhány percig. Hangok szűrődnek a semmiből.
~Segítünk-tünk-tünk...~
Szólnak a női hangok a fejében, mintha az ezüst ruhás leányok visszhangja szólalna kórusként.
~Biztonság-ság-ság...~
Finom ránc a homlokán ami moccan Lau következő szavaira.
~Segítség~ ismételné az után a másik két hang után, s hogy kérve hangzana, talán nem tudja ő sem, de azt kezdi érezni, hogy nincs egyedül. Vannak körülötte. Magához kellene térnie. Kellene.*



520. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:36:51
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 663
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//A ház előtt//

*Kisétál hát az állatokhoz, ahogyan ígérte. Mindegyiknek add friss vizet és élelmet, ám többre nem jut. Kiabálást hall, így hát kirohan, és észreveszi, hogy egy lány a földön fekszik, mellette egy ló, meg a házigazda... Biztos rosszul lett.
Nellara odarohan hozzájuk, és ő okos lány. Gyorsan összerakja, hogy ezt a nőt nem látta bent és ott a ló is... biztosan most érkezett. De mi történhetett vele?
Mikor odaér leguggol mellé, és azon kezd agyalni, melyik igét válassza. Hogy ne fájjon neki senki? Melegítse fel? Talán... Itt kint hideg van, nagyon hideg, de nem hiszi, hogy az a megoldás.*
- Nem emeljétek fel! Ha leesett a lóról, lehet, eltört valamije...
*Apró kezét az idegen nőt orrához teszi.*
- Lélegzik... Én nem tudom, mennyi ideje... Ugye nem fázott meg? Csináljak... meleget?
*Megtapogatja a nő arcát, nyakát és kezét, hogy mennyire van kihűlve.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 520-539