Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 856. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 837-856
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-12-05 10:20:01
Üzenet elküldve: 2020-12-05 10:20:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
-Hát igen jobb óvatosnak lenni velük.
*Ért egyet halálos komolysággal az arcán. Nagyon élvezi a kis ezüst hajú meséjét. Szívesen elhallgatja az ilyen agymenéseket. Maga is hasonló hülyeségeket szokott összehordani és néha innia se kell hozzá. A feltett kérdésre gondolkodás nélkül válaszol.*
-Biztos. Ez neki az ösztöne.
*Nem ért jobban az állatokhoz mint akárki más, de olyan határozottan mondja mintha szakértő lenne. Pedig csak a saját fajfenntartási ösztönének a szakértője. De ha kell bármiről tud ilyen biztos véleményt alkotni. Óriást látott már sokat úgyhogy azokról tényleg tud véleményt alkotni. Egyszer majdnem meztelenül is látott óriásnőt. Az volt ám a nem akármilyen látvány. A kislány szavaival pedig egyet tud érteni.*
-Nagyon okosat mondtál.*Paskolja meg a nyakában lévő tündércombot.*Ha baj van akkor el kell bújni. És azért jobb óvatosnak lenni. Persze a legtöbb óriás nem veszélyes, de láttam már olyat ami az volt.
*Az emberevő óriás történetét ami egy időben elég népszerű volt a városban inkább fel se hozza. Annyira nem akarja megijeszteni a kislányt. Még a végén este nem tudna aludni. És mivel nem egy idegesítő kölyök vagy a doki szemében nem az hanem inkább valami kisállatszerűség így a férfi rosszindulata se jön elő vele szemben. Csak az a bolondos fickó aki benne van a mókában. A kincs kérdésére kicsit fennakad. Valami nagyon jót kéne kitalálnia. A női bugyi nem jó, az elátkozott kincs se jó... Végül a kislány maga válaszolja meg.*
-Pontosan! Csillogót!
*Hát milyet ha nem csillogót? Igaz is.*
-Akkor Vitorlákat bonts és irány a keleti part!
*Indul is meg arra. Majd jön a figyelmeztetés.*
-Bizony vigyázni kell mert lehet áthaladunk a nagy hasú és kapzsi kalózsárkány területén. Szóval majd csendben kell lennünk!
*A part felé közelítve lassít is a tempóján és csak óvatosan halad.*
//Vielke aranybogárkám//
-Hát igen jobb óvatosnak lenni velük.
*Ért egyet halálos komolysággal az arcán. Nagyon élvezi a kis ezüst hajú meséjét. Szívesen elhallgatja az ilyen agymenéseket. Maga is hasonló hülyeségeket szokott összehordani és néha innia se kell hozzá. A feltett kérdésre gondolkodás nélkül válaszol.*
-Biztos. Ez neki az ösztöne.
*Nem ért jobban az állatokhoz mint akárki más, de olyan határozottan mondja mintha szakértő lenne. Pedig csak a saját fajfenntartási ösztönének a szakértője. De ha kell bármiről tud ilyen biztos véleményt alkotni. Óriást látott már sokat úgyhogy azokról tényleg tud véleményt alkotni. Egyszer majdnem meztelenül is látott óriásnőt. Az volt ám a nem akármilyen látvány. A kislány szavaival pedig egyet tud érteni.*
-Nagyon okosat mondtál.*Paskolja meg a nyakában lévő tündércombot.*Ha baj van akkor el kell bújni. És azért jobb óvatosnak lenni. Persze a legtöbb óriás nem veszélyes, de láttam már olyat ami az volt.
*Az emberevő óriás történetét ami egy időben elég népszerű volt a városban inkább fel se hozza. Annyira nem akarja megijeszteni a kislányt. Még a végén este nem tudna aludni. És mivel nem egy idegesítő kölyök vagy a doki szemében nem az hanem inkább valami kisállatszerűség így a férfi rosszindulata se jön elő vele szemben. Csak az a bolondos fickó aki benne van a mókában. A kincs kérdésére kicsit fennakad. Valami nagyon jót kéne kitalálnia. A női bugyi nem jó, az elátkozott kincs se jó... Végül a kislány maga válaszolja meg.*
-Pontosan! Csillogót!
*Hát milyet ha nem csillogót? Igaz is.*
-Akkor Vitorlákat bonts és irány a keleti part!
*Indul is meg arra. Majd jön a figyelmeztetés.*
-Bizony vigyázni kell mert lehet áthaladunk a nagy hasú és kapzsi kalózsárkány területén. Szóval majd csendben kell lennünk!
*A part felé közelítve lassít is a tempóján és csak óvatosan halad.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-12-05 00:45:00
Üzenet elküldve: 2020-12-05 00:45:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Intath nem láthatja Viel arcát, ezért azt sem, milyen komolyság ül ki rá, mikor a békaboszorkányokat emlegeti.*
- Teljesen igazad van. Egy barátommal már találkozott békaboszorkánnyal. Nagyon veszélyes szerzetek, nem tudod, hol bukkannak fel, aztán hirtelen elviszik és megsütik a kedvenc a malackádat. De… *Összeborzong.* Ne is beszéljünk ilyesmiről. Én még nem láttam egyet sem, és ez így jó.
*Egyébként Vielnek komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy Árnyék milyen huncutságokat művelhet, amikor nem figyel. Int mond valamit ezzel.*
- Szerinted Árnyék megharap állatkákat, ha nem látom? Még soha nem volt kutyám, de azt végképp nem tudom, mit csinál, mikor nem nézek oda. *Gondolkodik fennhangon. Azt már látta egyszer, hogy Árnyék egy mókust ugatott a fán, és olyan harsány volt, hogy rá is kellett szólnia, hagyja abba, mielőtt felkelti az egész házat, és a bent lakók azt hinnék, valami banditával van dolguk.
Miközben Intath az óriásokról regél, Viel megpróbálja őket maga elé képzelni, persze szigorúan fejmagasságban. Minél többet töpreng rajtuk, annál kevésbé a páni félelem, mint inkább a ravasz logika kerül előtérbe, aminek nemsokára hangot is ad.*
- Végül is meggondolva annak is van előnye, hogy kicsi vagyok. Úgy el tudnék cikkanni egy ilyen óriásféle elől, hogy a nyomomat sem lelné. Még abba a kicsi bokorba *Mutat előre.* is el tudnék rejtőzni teljesen láthatatlanul. Talán már nem is félek annyira ezektől a naagy óriásoktól. *Mosolyog vidáman. Hozzá képest végül is a doki is óriás, mégsem fél tőle, mert tudja, hogy szerethető figura.*
- Milyen kincset keresünk, kapitány?! *Harsogja izgatottan, és kis kezével eltakarja a szemét, ettől úgy pásztázva a közeli mezőt, mintha a tenger végeláthatatlan hullámai terülnének el a szeme előtt.* Csillogót, ugye? Mert én bíz látok valami csillogót ott a keleti parton, harr, harr! *Mutogat lelkesen a part irányába, ahol a sekélyesben mintha tényleg egy fényes tárgy csillogna-villogna a kellemes napfényben.*
- Tartsd a kezed a kardod markolatán, mert lehet, hogy valami veszedelem leselkedik ránk. *Figyelmezteti az elfet bölcsen és előrelátóan a kis segédje.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.05 00:45:18
//Doktorbácsim//
*Intath nem láthatja Viel arcát, ezért azt sem, milyen komolyság ül ki rá, mikor a békaboszorkányokat emlegeti.*
- Teljesen igazad van. Egy barátommal már találkozott békaboszorkánnyal. Nagyon veszélyes szerzetek, nem tudod, hol bukkannak fel, aztán hirtelen elviszik és megsütik a kedvenc a malackádat. De… *Összeborzong.* Ne is beszéljünk ilyesmiről. Én még nem láttam egyet sem, és ez így jó.
*Egyébként Vielnek komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy Árnyék milyen huncutságokat művelhet, amikor nem figyel. Int mond valamit ezzel.*
- Szerinted Árnyék megharap állatkákat, ha nem látom? Még soha nem volt kutyám, de azt végképp nem tudom, mit csinál, mikor nem nézek oda. *Gondolkodik fennhangon. Azt már látta egyszer, hogy Árnyék egy mókust ugatott a fán, és olyan harsány volt, hogy rá is kellett szólnia, hagyja abba, mielőtt felkelti az egész házat, és a bent lakók azt hinnék, valami banditával van dolguk.
Miközben Intath az óriásokról regél, Viel megpróbálja őket maga elé képzelni, persze szigorúan fejmagasságban. Minél többet töpreng rajtuk, annál kevésbé a páni félelem, mint inkább a ravasz logika kerül előtérbe, aminek nemsokára hangot is ad.*
- Végül is meggondolva annak is van előnye, hogy kicsi vagyok. Úgy el tudnék cikkanni egy ilyen óriásféle elől, hogy a nyomomat sem lelné. Még abba a kicsi bokorba *Mutat előre.* is el tudnék rejtőzni teljesen láthatatlanul. Talán már nem is félek annyira ezektől a naagy óriásoktól. *Mosolyog vidáman. Hozzá képest végül is a doki is óriás, mégsem fél tőle, mert tudja, hogy szerethető figura.*
- Milyen kincset keresünk, kapitány?! *Harsogja izgatottan, és kis kezével eltakarja a szemét, ettől úgy pásztázva a közeli mezőt, mintha a tenger végeláthatatlan hullámai terülnének el a szeme előtt.* Csillogót, ugye? Mert én bíz látok valami csillogót ott a keleti parton, harr, harr! *Mutogat lelkesen a part irányába, ahol a sekélyesben mintha tényleg egy fényes tárgy csillogna-villogna a kellemes napfényben.*
- Tartsd a kezed a kardod markolatán, mert lehet, hogy valami veszedelem leselkedik ránk. *Figyelmezteti az elfet bölcsen és előrelátóan a kis segédje.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.05 00:45:18
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-29 15:48:00
Üzenet elküldve: 2020-11-29 15:48:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Nem gondolta volna, hogy legelső okítását éppen a foghúzás és fogpótlás témakörében fogja kapni, s azt sem, hogy ekkora érdeklődés ébred benne a procedúra részleteivel kapcsolatban. Úgy tűnik, kérdése sem volt teljesen együgyű, legalábbis elnyerte azt a kegyet, hogy a doki válaszban részesítse, mégpedig elég részletes válaszban.*
- Ó, és akkor kívül még nem látszik, de mondjuk már fáj, ha megkopogtatják? *Prezentálja is egyik saját fogán a mozdulatot, mire gondol, jobbjának mutatóujját használva a művelethez.
Ámulva világosodik meg az összes indokon, mik egy szépnek tűnő fogat kihúzásra kárhoztathatnak, hiszen egyik sem olyan, mi hatalmas titkokat fedne fel hallgatósága előtt, mégsem gondolt eddig rájuk. Pedig olyan magától értetődőnek tűnik mind. Ezért, na meg azért, ami miatt már eleve érkezett, egyre jobban kezdi azt gondolni, hogy Intath mesternek minden létező kérdésére akad egy válasza. Vagy több. Csillogó tekintetét néha lopva rá is emeli az elf arcra, miközben kezei azért járnak, s a kupleráj is csillapodni látszik.
Laurentitia kisasszony felvetése váratlan meglepetésként éri, mire széles vigyorral bólint párat.*
- De, igen! *Bár a labort több, mint érdekesnek találja, s egészen biztos is abban, hogy ideje nagy részét ezen szoba berkein belül fogja eltölteni, sajátját pedig csak alvási célzattal látogatja majd, most mégis inkább vágyódik oda. Főleg, hogy még ki sem lett jelölve szálláshelye.*
- Szerintem annyi idő nem létezik! *Vigyorodik ezúttal a buksiját újfent cirógató kéz gazdájára mókázva. Bár jelenleg valóban úgy gondolja, hogy nincs az az időmennyiség, minek eltöltése után megunná az alagsori helyiséget.*
- És hol lesz a szobám? Közel lesz Intath mesterhez? Vagy hozzád? Vagy Lunihoz? *Mindenki szerencséje talán, hogy csak őket hármójukat ismeri a házból, meglehet, a nevek sorjázása a végtelenbe tartana, ha rajta múlna. Lauhoz címzi elsősorban a kérdést, ezért tekintetével ezúttal az ő arcát fürkészi, miközben hátizsákját veszi vissza éppen hátára. Ezennel újra útra készen áll.*
*Nem gondolta volna, hogy legelső okítását éppen a foghúzás és fogpótlás témakörében fogja kapni, s azt sem, hogy ekkora érdeklődés ébred benne a procedúra részleteivel kapcsolatban. Úgy tűnik, kérdése sem volt teljesen együgyű, legalábbis elnyerte azt a kegyet, hogy a doki válaszban részesítse, mégpedig elég részletes válaszban.*
- Ó, és akkor kívül még nem látszik, de mondjuk már fáj, ha megkopogtatják? *Prezentálja is egyik saját fogán a mozdulatot, mire gondol, jobbjának mutatóujját használva a művelethez.
Ámulva világosodik meg az összes indokon, mik egy szépnek tűnő fogat kihúzásra kárhoztathatnak, hiszen egyik sem olyan, mi hatalmas titkokat fedne fel hallgatósága előtt, mégsem gondolt eddig rájuk. Pedig olyan magától értetődőnek tűnik mind. Ezért, na meg azért, ami miatt már eleve érkezett, egyre jobban kezdi azt gondolni, hogy Intath mesternek minden létező kérdésére akad egy válasza. Vagy több. Csillogó tekintetét néha lopva rá is emeli az elf arcra, miközben kezei azért járnak, s a kupleráj is csillapodni látszik.
Laurentitia kisasszony felvetése váratlan meglepetésként éri, mire széles vigyorral bólint párat.*
- De, igen! *Bár a labort több, mint érdekesnek találja, s egészen biztos is abban, hogy ideje nagy részét ezen szoba berkein belül fogja eltölteni, sajátját pedig csak alvási célzattal látogatja majd, most mégis inkább vágyódik oda. Főleg, hogy még ki sem lett jelölve szálláshelye.*
- Szerintem annyi idő nem létezik! *Vigyorodik ezúttal a buksiját újfent cirógató kéz gazdájára mókázva. Bár jelenleg valóban úgy gondolja, hogy nincs az az időmennyiség, minek eltöltése után megunná az alagsori helyiséget.*
- És hol lesz a szobám? Közel lesz Intath mesterhez? Vagy hozzád? Vagy Lunihoz? *Mindenki szerencséje talán, hogy csak őket hármójukat ismeri a házból, meglehet, a nevek sorjázása a végtelenbe tartana, ha rajta múlna. Lauhoz címzi elsősorban a kérdést, ezért tekintetével ezúttal az ő arcát fürkészi, miközben hátizsákját veszi vissza éppen hátára. Ezennel újra útra készen áll.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-22 03:04:00
Üzenet elküldve: 2020-11-22 03:04:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*A lelkes, kíváncsi lányok aranyosak. És ha a doki annyi kis aprósággal már örömet tud okozni, hogy mutat a ház úrnőjének egy szürke gumót akkor miért ne tenné meg.*
-Hát persze.
*Vigyorodik is el. Amiből aztán sértettség lesz a másik szavainak hatására és jön az engesztelés és nyílt udvarlás. Na, jó csak elmosolyodik. A kis haragját meg kiadja pakolászás közben. Kis segédje jól feltalálja magát azzal, hogy a férfit követi. Így gondolta az elf is a magyarázást. Félkézzel, az "Arra az asztalra!" nem épp a legjárhatóbb út. Csak a fejével mutathatna felé, de annál hasznosabb ha a lány utána csinálja. Hogy mi számít alkimista felszerelésnek és mi orvosi, azt is ügyesen megkülönbözteti. Okos kis falusi fruska. Kap egy kis mesét is a férfitől a foghúzásról amire vissza is kérdez és jó kérdést tesz fel.*
-Bizonyos esetekben mikor rosszul nő az adott fok, mikor nem vele hanem azzal a...minek is hívják szép szóval? Na, szakkifejezéseket ne várj tőlem mindig. Az ínynek az a része amiben a fog megkapaszkodik. Ez egy több részből álló terület ami önmagában is lehet problémás. Meg akkor ha a kezelések hatására se javul egy bizonyos fog. Akkor általában már elromlott az a fog még ha nem is látszik és nincs mit tenni, hisz a fogak nem tudnak gyógyulni. Ha fáj az már nem javul meg. Megelőzni kell a bajt.
*Mesél a kislánynak miközben jár a keze és végeznek is. Persze volna még mit csinálni ott. Rendet tenni és feltakarítani, de azt a doki se most tervezte. Felesleges is volt külön ezt megjegyezni és bár a férfiben van egy kis vágy a lázadásra, de most elnyomja.*
-Persze. Annyi időt eltölthetsz még itt, hogy a végén megunod a helyet.
*Vigyorgott és simizte meg, azt a barna loboncot. Az jót tett neki. Érezte, hogy megnyugszik tőle. Jók ezek az aprónépek.*
*A lelkes, kíváncsi lányok aranyosak. És ha a doki annyi kis aprósággal már örömet tud okozni, hogy mutat a ház úrnőjének egy szürke gumót akkor miért ne tenné meg.*
-Hát persze.
*Vigyorodik is el. Amiből aztán sértettség lesz a másik szavainak hatására és jön az engesztelés és nyílt udvarlás. Na, jó csak elmosolyodik. A kis haragját meg kiadja pakolászás közben. Kis segédje jól feltalálja magát azzal, hogy a férfit követi. Így gondolta az elf is a magyarázást. Félkézzel, az "Arra az asztalra!" nem épp a legjárhatóbb út. Csak a fejével mutathatna felé, de annál hasznosabb ha a lány utána csinálja. Hogy mi számít alkimista felszerelésnek és mi orvosi, azt is ügyesen megkülönbözteti. Okos kis falusi fruska. Kap egy kis mesét is a férfitől a foghúzásról amire vissza is kérdez és jó kérdést tesz fel.*
-Bizonyos esetekben mikor rosszul nő az adott fok, mikor nem vele hanem azzal a...minek is hívják szép szóval? Na, szakkifejezéseket ne várj tőlem mindig. Az ínynek az a része amiben a fog megkapaszkodik. Ez egy több részből álló terület ami önmagában is lehet problémás. Meg akkor ha a kezelések hatására se javul egy bizonyos fog. Akkor általában már elromlott az a fog még ha nem is látszik és nincs mit tenni, hisz a fogak nem tudnak gyógyulni. Ha fáj az már nem javul meg. Megelőzni kell a bajt.
*Mesél a kislánynak miközben jár a keze és végeznek is. Persze volna még mit csinálni ott. Rendet tenni és feltakarítani, de azt a doki se most tervezte. Felesleges is volt külön ezt megjegyezni és bár a férfiben van egy kis vágy a lázadásra, de most elnyomja.*
-Persze. Annyi időt eltölthetsz még itt, hogy a végén megunod a helyet.
*Vigyorgott és simizte meg, azt a barna loboncot. Az jót tett neki. Érezte, hogy megnyugszik tőle. Jók ezek az aprónépek.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-18 18:11:51
Üzenet elküldve: 2020-11-18 18:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Luninari szobája//
*Miközben kissé bizonytalanul válogat ruhái között, hogy olyat találjon, amiben könnyedén mozog, nyugodtan összekoszolhatja kicsit a konyha kitakarítása, kertészkedés, valamint az állatok etetése közben is, ugyanakkor mégis szép, hamar azon kapja magát, hogy nem nagyon van ilyen ruhája.
Hirtelen régi nadrágja, és kék-fekete kockás inge kerül a kezébe, amit még odahaza az erdőben annyira szeretett, Artheniorban azonban Alenia és Nairada társaságában már nagyon idegennek érezte őket az őt körülvevő világtól. A szőke lány ki is oktatta, hogy ingét ne nevezze ingnek, hiszen azt csak a férfiak hordanak, a lányok viszont blúzt, ő azonban továbbra is csak ingként volt képes gondolni rá.
A mai naphoz ellenben talán leginkább az erdőben hordott ruhák illenének. Ugyanakkor itt is idegennek érzi őket, főleg mert valamennyi egy már teljesen maga mögött hagyott múlt része és emléke.*
- Min gondolkodtál már megint ennyire el? *kérdi tőle Ea, mire ő feleszmélve, gondosan lerakja az inget az ágyára és összehajtogatja.*
- Csak azon, hogy milyen jó lenne, ha múlt is olyan lenne, mint valaha ruha. Le lehetne venni, el lehetne rakni a szekrény mélyére, aztán szép csendben megfeledkezni róla. *mondja, mire édesanyja elneveti magát.*
- Szerintem tévedsz, ha azt gondolod, hogy mindez máshogy van *magyarázza meg aztán saját reakcióját pár pillanattal később.* A múlt meg az emlékezet pont olyan, mint amiről beszélsz. A te szavaiddal élve, ha egy-egy ruha akár szép, akár szörnyű emlék, akkor többségében még csak nem is szándékosan rakod be egy fiók, vagy egy szekrény aljába, hanem csak úgy szórakozottan, egy óvatlan pillanatban, amikor teljesen másfelé figyelsz. Véletlenül összefogod egy másik ruhával, aztán egyszer csak ott ragad bent a szekrény mélyén egy csomó másik ruha alatt, amit alkalmanként előveszel. A legtöbb dologról csak hiszed, hogy nem fogod elfelejteni soha.
*Könnyedén von vállat, majd az ablakhoz sétálva próbálja felmérni, hogy milyen idő lehet odakint, aztán visszafordul a lányához.*
- Hát lehet *válaszolja erre kissé bizonytalanul, bár tekintetéből Ea azt olvassa ki, hogy valamennyire mégiscsak sikerült meggyőznie saját igazáról.*
- Nem tudom mit vegyek fel. *böki aztán végül ki nagy nehezen.*
- Á, értem már. *vonja fel a szemöldökét Ea, és tényleg érteni véli.* Régen nem mindig foglalkoztál ezzel. Kinek szeretnél tetszeni?
- Nem tudom. *válaszol őszintén.* Mindenkinek. És persze magamnak is. Főleg talán magamnak, de azért mégis mindenkinek. Nem tudom melyikre vágyom jobban. *teszi aztán hozzá kis gondolkodás után.*
- Teljesen mindegy, hogy mit veszel fel, *közli aztán Ea* mert a szépséged úgyis átragyog minden ruhán.
- Ugyan! Ezt csak azért mondod, mert az anyám vagy. *tiltakozik.*
- Nem hiszem, hogy másképpen gondolnám, ha nem az lennék.
- Nem vagyok túl alacsony? Tudod, mint valami kislány.
- De igen. Ugyanakkor ez is a szépségedhez tartozik. Mi az igazi baj?
- Olyan ruhát keresek, ami szép is, de lehet benne mosogatni, takarítani, állatot etetni, meg kertészkedni.
- Erre szinte bármelyik alkalmas *közli végül is Ea a végig orra előtt lévő megfejtést.* Ha bármelyiket is összekoszolod, majd szépen kimossuk, és kész. Nem kell mindenből nagy ügyet csinálni! Végül is, ezek csak ruhák. Te vagy a lényeg, aki hordja őket. Hogy jobban értsd mire gondolok, tudod jól, hogy még régen az artheniori Gazdagnegyeden, jóval a születésed előtt részt vettem nem egy előkelő estélyen és fogadáson, amit egymás elkápráztatására a nemesek rendeztek. Sokkal fiatalabb voltam, de már akkor megfigyeltem, hogy kétfajta nő létezik a világon. Az egyiket a ruhája határozza meg, mintha a ruha hordaná őt. Ragyoghat valaki drágakövek meg harsányan csillogó ruhák alatt, ha pusztán ez az, amivel igazán képes felhívni magára a figyelmet, és fel sem tűnne senkinek egy cselédlány, vagy egy mosónő ruhájában. A másik fajtának ellenben van egy olyan természetes bája, hogy mindegy, vagy szinte teljesen mindegy, hogy mit vesz fel, olyan, mintha a ruhát a testének a részévé tenné. Érted? Nekik nincs szükségük ékszerekre és harsány ruhákra, hogy ragyogjanak, hiszen az ő igazi ékszerük a testük és az arcuk. Meg persze a kisugárzásuk, az viszont belülről fakad, önbizalomból, és belső egyensúlyból, amit semmilyen ruha, vagy ékszer nem tud sem megadni, sem pedig helyettesíteni.
*Luninari sokáig mélyen hallgat, emésztgetve a hallottakat, és komolyan elgondolkodva rajtuk.*
- Igazad van. Köszönöm a tanácsot! Irigyellek, hogy te ennyire bölcs vagy. *mondja végül, és hízeleg is kicsit, aminek köszönhetően édesanyja megint elneveti magát.*
- Ezért vagyok papnő. Illetve csak voltam. Mindegy. Most már tényleg megyek, körülnézek a környéken. Ja, és Luni! Bármit is veszel fel, azért csizmát vegyél hozzá. És vidd magaddal a köpenyedet is. Lehet, hogy kicsit hűvös van odakint. És tényleg lehet egy kis sár is.
//Konyha//
*Végül édesanyja szavain fellelkesülve szinte találomra választ egyet Nairada ruhái közül, és az utolsó tanácsot is megfogadva csizmát vesz hozzá, készülve odakintre, valamint szintén ezért magával hozza a köpenyét is.
Mikor a tálcákkal, tányérokkal és evőeszközökkel megrakodva a konyhába visszatér, megkönnyebbülve tapasztalja, hogy Lau még nincs itt, mivel pedig a szobájában sem kereste, arra gondol, hogy hála az isteneknek nyilván tart még Linki körbevezetése.
Tulajdonképpen pont ebben reménykedett. A ház nagy, szobát választani biztosan nem egyszerű, a lányt pedig jó eséllyel leköti Intath laboratóriuma is annyira, hogy elmenjen kis idő, így pedig nyugodtan dolgozhat, mielőtt Lau visszatérne ide.
Mert első ránézésre van itt munka, nem is kevés, kicsit sietnie is kell, hogyha végezni akar mielőtt barátnője visszajut a konyháig, hiszen nem szeretne ráhagyni semmilyen munkát. Sok időt töltött innen távol, és most kicsit fél tőle, hogy Lau egy kissé túlönzetlenkedte magát ameddig ő nem tartózkodott Szarvasligetben, pedig hát minden munkát nem vállalhat magára, még akkor sem, hogyha egy hasonló menedékház volt mindig is az álma.
Valakinek rá is vigyáznia kell, ő pedig akkor is megtenné mindezt, ha nem tartozna neki élete végéig azért, amiért megmentette az életét.
Egy röpke pillanatra még azzal a gondolattal is eljátszik, hogy mágiát fog használni, de aztán gyorsan el is veti. Mégsem idézhet védőkerubit csak azért, hogy segítsen neki takarítani! Ha valami, hát ez valódi otromba tiszteletlenség lenne.
Ezért aztán egy sóhajtást elnyomva puszta kézzel áll neki elpakolni, mosogatni, felmosni és felsöpörni. Elég nagy csődület volt itt ma reggel, így tudja jól, hogy ez nem lesz kevés munka, ugyanakkor nagy kedvvel lát neki, már csak Lau miatt is.
Odahaza mindig csak édesanyja és saját maga után kellett takarítania. Artheniorban a szolgálók intézték az ilyesmit. Idehaza azonban hirtelen annyi mindenki után igyekszik most éppen rendbe rakni a konyhát, amely kitenne egy nagyobb családot is, ez a gondolat ugyanakkor ahelyett, hogy a kedvét szegné, vidám mosolyt varázsol sápadt arcára.
Otthon sosem volt igazán otthon, nemesi címre szintén soha nem vágyott, most azonban már ő is egy nagyobb család része, és ez így van jól.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.18 19:35:03
*Miközben kissé bizonytalanul válogat ruhái között, hogy olyat találjon, amiben könnyedén mozog, nyugodtan összekoszolhatja kicsit a konyha kitakarítása, kertészkedés, valamint az állatok etetése közben is, ugyanakkor mégis szép, hamar azon kapja magát, hogy nem nagyon van ilyen ruhája.
Hirtelen régi nadrágja, és kék-fekete kockás inge kerül a kezébe, amit még odahaza az erdőben annyira szeretett, Artheniorban azonban Alenia és Nairada társaságában már nagyon idegennek érezte őket az őt körülvevő világtól. A szőke lány ki is oktatta, hogy ingét ne nevezze ingnek, hiszen azt csak a férfiak hordanak, a lányok viszont blúzt, ő azonban továbbra is csak ingként volt képes gondolni rá.
A mai naphoz ellenben talán leginkább az erdőben hordott ruhák illenének. Ugyanakkor itt is idegennek érzi őket, főleg mert valamennyi egy már teljesen maga mögött hagyott múlt része és emléke.*
- Min gondolkodtál már megint ennyire el? *kérdi tőle Ea, mire ő feleszmélve, gondosan lerakja az inget az ágyára és összehajtogatja.*
- Csak azon, hogy milyen jó lenne, ha múlt is olyan lenne, mint valaha ruha. Le lehetne venni, el lehetne rakni a szekrény mélyére, aztán szép csendben megfeledkezni róla. *mondja, mire édesanyja elneveti magát.*
- Szerintem tévedsz, ha azt gondolod, hogy mindez máshogy van *magyarázza meg aztán saját reakcióját pár pillanattal később.* A múlt meg az emlékezet pont olyan, mint amiről beszélsz. A te szavaiddal élve, ha egy-egy ruha akár szép, akár szörnyű emlék, akkor többségében még csak nem is szándékosan rakod be egy fiók, vagy egy szekrény aljába, hanem csak úgy szórakozottan, egy óvatlan pillanatban, amikor teljesen másfelé figyelsz. Véletlenül összefogod egy másik ruhával, aztán egyszer csak ott ragad bent a szekrény mélyén egy csomó másik ruha alatt, amit alkalmanként előveszel. A legtöbb dologról csak hiszed, hogy nem fogod elfelejteni soha.
*Könnyedén von vállat, majd az ablakhoz sétálva próbálja felmérni, hogy milyen idő lehet odakint, aztán visszafordul a lányához.*
- Hát lehet *válaszolja erre kissé bizonytalanul, bár tekintetéből Ea azt olvassa ki, hogy valamennyire mégiscsak sikerült meggyőznie saját igazáról.*
- Nem tudom mit vegyek fel. *böki aztán végül ki nagy nehezen.*
- Á, értem már. *vonja fel a szemöldökét Ea, és tényleg érteni véli.* Régen nem mindig foglalkoztál ezzel. Kinek szeretnél tetszeni?
- Nem tudom. *válaszol őszintén.* Mindenkinek. És persze magamnak is. Főleg talán magamnak, de azért mégis mindenkinek. Nem tudom melyikre vágyom jobban. *teszi aztán hozzá kis gondolkodás után.*
- Teljesen mindegy, hogy mit veszel fel, *közli aztán Ea* mert a szépséged úgyis átragyog minden ruhán.
- Ugyan! Ezt csak azért mondod, mert az anyám vagy. *tiltakozik.*
- Nem hiszem, hogy másképpen gondolnám, ha nem az lennék.
- Nem vagyok túl alacsony? Tudod, mint valami kislány.
- De igen. Ugyanakkor ez is a szépségedhez tartozik. Mi az igazi baj?
- Olyan ruhát keresek, ami szép is, de lehet benne mosogatni, takarítani, állatot etetni, meg kertészkedni.
- Erre szinte bármelyik alkalmas *közli végül is Ea a végig orra előtt lévő megfejtést.* Ha bármelyiket is összekoszolod, majd szépen kimossuk, és kész. Nem kell mindenből nagy ügyet csinálni! Végül is, ezek csak ruhák. Te vagy a lényeg, aki hordja őket. Hogy jobban értsd mire gondolok, tudod jól, hogy még régen az artheniori Gazdagnegyeden, jóval a születésed előtt részt vettem nem egy előkelő estélyen és fogadáson, amit egymás elkápráztatására a nemesek rendeztek. Sokkal fiatalabb voltam, de már akkor megfigyeltem, hogy kétfajta nő létezik a világon. Az egyiket a ruhája határozza meg, mintha a ruha hordaná őt. Ragyoghat valaki drágakövek meg harsányan csillogó ruhák alatt, ha pusztán ez az, amivel igazán képes felhívni magára a figyelmet, és fel sem tűnne senkinek egy cselédlány, vagy egy mosónő ruhájában. A másik fajtának ellenben van egy olyan természetes bája, hogy mindegy, vagy szinte teljesen mindegy, hogy mit vesz fel, olyan, mintha a ruhát a testének a részévé tenné. Érted? Nekik nincs szükségük ékszerekre és harsány ruhákra, hogy ragyogjanak, hiszen az ő igazi ékszerük a testük és az arcuk. Meg persze a kisugárzásuk, az viszont belülről fakad, önbizalomból, és belső egyensúlyból, amit semmilyen ruha, vagy ékszer nem tud sem megadni, sem pedig helyettesíteni.
*Luninari sokáig mélyen hallgat, emésztgetve a hallottakat, és komolyan elgondolkodva rajtuk.*
- Igazad van. Köszönöm a tanácsot! Irigyellek, hogy te ennyire bölcs vagy. *mondja végül, és hízeleg is kicsit, aminek köszönhetően édesanyja megint elneveti magát.*
- Ezért vagyok papnő. Illetve csak voltam. Mindegy. Most már tényleg megyek, körülnézek a környéken. Ja, és Luni! Bármit is veszel fel, azért csizmát vegyél hozzá. És vidd magaddal a köpenyedet is. Lehet, hogy kicsit hűvös van odakint. És tényleg lehet egy kis sár is.
//Konyha//
*Végül édesanyja szavain fellelkesülve szinte találomra választ egyet Nairada ruhái közül, és az utolsó tanácsot is megfogadva csizmát vesz hozzá, készülve odakintre, valamint szintén ezért magával hozza a köpenyét is.
Mikor a tálcákkal, tányérokkal és evőeszközökkel megrakodva a konyhába visszatér, megkönnyebbülve tapasztalja, hogy Lau még nincs itt, mivel pedig a szobájában sem kereste, arra gondol, hogy hála az isteneknek nyilván tart még Linki körbevezetése.
Tulajdonképpen pont ebben reménykedett. A ház nagy, szobát választani biztosan nem egyszerű, a lányt pedig jó eséllyel leköti Intath laboratóriuma is annyira, hogy elmenjen kis idő, így pedig nyugodtan dolgozhat, mielőtt Lau visszatérne ide.
Mert első ránézésre van itt munka, nem is kevés, kicsit sietnie is kell, hogyha végezni akar mielőtt barátnője visszajut a konyháig, hiszen nem szeretne ráhagyni semmilyen munkát. Sok időt töltött innen távol, és most kicsit fél tőle, hogy Lau egy kissé túlönzetlenkedte magát ameddig ő nem tartózkodott Szarvasligetben, pedig hát minden munkát nem vállalhat magára, még akkor sem, hogyha egy hasonló menedékház volt mindig is az álma.
Valakinek rá is vigyáznia kell, ő pedig akkor is megtenné mindezt, ha nem tartozna neki élete végéig azért, amiért megmentette az életét.
Egy röpke pillanatra még azzal a gondolattal is eljátszik, hogy mágiát fog használni, de aztán gyorsan el is veti. Mégsem idézhet védőkerubit csak azért, hogy segítsen neki takarítani! Ha valami, hát ez valódi otromba tiszteletlenség lenne.
Ezért aztán egy sóhajtást elnyomva puszta kézzel áll neki elpakolni, mosogatni, felmosni és felsöpörni. Elég nagy csődület volt itt ma reggel, így tudja jól, hogy ez nem lesz kevés munka, ugyanakkor nagy kedvvel lát neki, már csak Lau miatt is.
Odahaza mindig csak édesanyja és saját maga után kellett takarítania. Artheniorban a szolgálók intézték az ilyesmit. Idehaza azonban hirtelen annyi mindenki után igyekszik most éppen rendbe rakni a konyhát, amely kitenne egy nagyobb családot is, ez a gondolat ugyanakkor ahelyett, hogy a kedvét szegné, vidám mosolyt varázsol sápadt arcára.
Otthon sosem volt igazán otthon, nemesi címre szintén soha nem vágyott, most azonban már ő is egy nagyobb család része, és ez így van jól.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.18 19:35:03
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-17 20:48:52
Üzenet elküldve: 2020-11-17 20:48:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vezessük körbe Linkit//
- Tényleg? Köszönöm! *lelkesedik fel, hogy Int majd megmutatja neki, milyen is a gnóm retek, ha legközelebb szerez egyet, ám úgy tűnik, talán kissé túlságosan is elragadtatja magát, hiszen az orvos a következő ötletét már nem találja ennyire felemelőnek, így pedig szabadkozni kénytelen, bár szerencsére sikerül valamennyire mentenie a menthetőt*
- Igazán szerencsések vagyunk, hogy itt vagy! *mosolyog még utoljára a férfira, mielőtt átengedné a terepet az újdonsült segédnek, miközben igyekszik egy olyan helyre állni, ahol nem zavar senkit, miközben érdeklődve hallgatja a foghúzások történetét. Akaratlanul is megborzong kicsit a hallottaktól, és végigfuttatja nyelvét a fogain, csak hogy ellenőrizze, mindegyik ép és egészséges. ~Szerencse, hogy semmi bajuk!~ gondolja magában megkönnyebbülten, hisz úgy véli, még Intath szakértő kezei között se lehet kellemes ez a procedúra*
- Borzasztó... *suttogja inkább csak magának, hisz az az érzése, a többiek számára közel se lehet ilyen megrettentő elképzelni, ahogy egy fogat kiráncigálnak a helyéről, vagy hogy esetleg halottak fogait használják fel, többet azonban nem fűz hozzá a témához, így is biztos benne, hogy a hallottak még jó pár álmatlan éjszakán át kísérteni fogják. Inkább hagyja, hogy Intath és Linki mélyedjen el a részletekben, ha szeretne, a pakolás közben, de persze azért igyekszik figyelni rá, hogy bármennyire is lelkes az új segéd, ne ragadjanak le itt a körbevezetésben*
- Talán a maradék eszköz és üvegcse helyét megmutathatnád később is Linkinek, miután kicsit kipihente magát... *veti fel a javaslatot Intathnak, mikor már a korábbinál nagyobb rend uralkodik a laborban*
- Biztos vagyok benne, hogy Linki is alig várja, hogy láthassa a saját szobáját, nem? *pillant megerősítést várva a lányra, de persze ha azt a választ kapja, hogy a labor érdekesebb a szobánál, akkor nem fogja erőltetni tovább a dolgot.*
- Tényleg? Köszönöm! *lelkesedik fel, hogy Int majd megmutatja neki, milyen is a gnóm retek, ha legközelebb szerez egyet, ám úgy tűnik, talán kissé túlságosan is elragadtatja magát, hiszen az orvos a következő ötletét már nem találja ennyire felemelőnek, így pedig szabadkozni kénytelen, bár szerencsére sikerül valamennyire mentenie a menthetőt*
- Igazán szerencsések vagyunk, hogy itt vagy! *mosolyog még utoljára a férfira, mielőtt átengedné a terepet az újdonsült segédnek, miközben igyekszik egy olyan helyre állni, ahol nem zavar senkit, miközben érdeklődve hallgatja a foghúzások történetét. Akaratlanul is megborzong kicsit a hallottaktól, és végigfuttatja nyelvét a fogain, csak hogy ellenőrizze, mindegyik ép és egészséges. ~Szerencse, hogy semmi bajuk!~ gondolja magában megkönnyebbülten, hisz úgy véli, még Intath szakértő kezei között se lehet kellemes ez a procedúra*
- Borzasztó... *suttogja inkább csak magának, hisz az az érzése, a többiek számára közel se lehet ilyen megrettentő elképzelni, ahogy egy fogat kiráncigálnak a helyéről, vagy hogy esetleg halottak fogait használják fel, többet azonban nem fűz hozzá a témához, így is biztos benne, hogy a hallottak még jó pár álmatlan éjszakán át kísérteni fogják. Inkább hagyja, hogy Intath és Linki mélyedjen el a részletekben, ha szeretne, a pakolás közben, de persze azért igyekszik figyelni rá, hogy bármennyire is lelkes az új segéd, ne ragadjanak le itt a körbevezetésben*
- Talán a maradék eszköz és üvegcse helyét megmutathatnád később is Linkinek, miután kicsit kipihente magát... *veti fel a javaslatot Intathnak, mikor már a korábbinál nagyobb rend uralkodik a laborban*
- Biztos vagyok benne, hogy Linki is alig várja, hogy láthassa a saját szobáját, nem? *pillant megerősítést várva a lányra, de persze ha azt a választ kapja, hogy a labor érdekesebb a szobánál, akkor nem fogja erőltetni tovább a dolgot.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-13 10:48:08
Üzenet elküldve: 2020-11-13 10:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Körbevezetése izgalmasabb fordulatokat látszik venni, mint arra számított, s jóval kevésbé kedélyes, mint az idáig megszokott hangulat. A ház úrnője igyekszik szabadkozásával csillapítani mestere indulatán, mi úgy tűnik, valamelyest sikerül is neki. Legalábbis nem küldi el őket a jó doktor kimondhatatlanul randa helyekre. Még arra is hajlamos, hogy Linki segítségét fogadja.
Lau köszönetére bizakodóan mosolyog vissza, s már kezdi is sertepertélését a túl pontosnak nem mondható utasítás szerint. ~Na jó, de hol a helye?~ Ráncolja össze szemöldöknek titulált bozontjait, ám hamar túlteszi magát az információ hiányosságán, egy bólintással zárva tanácstalankodását. Csak figyeli, hogy Intath mester mit hova tesz, s követi. Úgyis szól, ha valami mégsem arra a másik asztalra való, efelől nincsen kétsége.
Apró kezeinek járása abban ugyan megakadályozza, hogy felvegye az elffel a szemkontaktust, abban viszont már egyáltalán nem, hogy figyelmesen hallgassa válaszát, s néha csodálkozó grimaszba rendeződjenek arcának vonásai. Főleg a megtapsolás, a hajóorvos, meg a halottak fogainak ízével kapcsolatos gondolatok említésekor.*
- De szép fogakat minek húznak ki? *Végül csupán erre kérdez rá, a többit vagy elraktározza, vagy magában lerendezi. Meglepő lehet, hogy pont ezen akad fenn, mégsem fér a fejébe, hogy miért húzatna ki valaki egy teljesen jó fogat. Az ő értelmezésében legalábbis a szép a jóval egyenlő. Aztán persze bőven lehet, hogy értelmezése téves, sőt, tapasztalatlanságának okán ez elég valószínű is.
Közben a fiolák, keverők és minden, mit elpakolásra érdemesnek ítél, egyre csak gyűlnek helyükön, szorgos mancsainak munkássága nyomán, így pucolva le lassan, de biztosan azt az asztalt, ahol nem volt már maradásuk. Reménykedik benne azért, hogy nem most fogják fényesre pucolni az egész labort, mert már nagyon szívesen hozná rendbe inkább saját állapotát, szóvá tenni ezt biztosan nem fogja. Inkább türelmesen és tettrekészen vár újabb utasításokra mesterétől, vagy akár a háttérbe húzódott lánytól.*
*Körbevezetése izgalmasabb fordulatokat látszik venni, mint arra számított, s jóval kevésbé kedélyes, mint az idáig megszokott hangulat. A ház úrnője igyekszik szabadkozásával csillapítani mestere indulatán, mi úgy tűnik, valamelyest sikerül is neki. Legalábbis nem küldi el őket a jó doktor kimondhatatlanul randa helyekre. Még arra is hajlamos, hogy Linki segítségét fogadja.
Lau köszönetére bizakodóan mosolyog vissza, s már kezdi is sertepertélését a túl pontosnak nem mondható utasítás szerint. ~Na jó, de hol a helye?~ Ráncolja össze szemöldöknek titulált bozontjait, ám hamar túlteszi magát az információ hiányosságán, egy bólintással zárva tanácstalankodását. Csak figyeli, hogy Intath mester mit hova tesz, s követi. Úgyis szól, ha valami mégsem arra a másik asztalra való, efelől nincsen kétsége.
Apró kezeinek járása abban ugyan megakadályozza, hogy felvegye az elffel a szemkontaktust, abban viszont már egyáltalán nem, hogy figyelmesen hallgassa válaszát, s néha csodálkozó grimaszba rendeződjenek arcának vonásai. Főleg a megtapsolás, a hajóorvos, meg a halottak fogainak ízével kapcsolatos gondolatok említésekor.*
- De szép fogakat minek húznak ki? *Végül csupán erre kérdez rá, a többit vagy elraktározza, vagy magában lerendezi. Meglepő lehet, hogy pont ezen akad fenn, mégsem fér a fejébe, hogy miért húzatna ki valaki egy teljesen jó fogat. Az ő értelmezésében legalábbis a szép a jóval egyenlő. Aztán persze bőven lehet, hogy értelmezése téves, sőt, tapasztalatlanságának okán ez elég valószínű is.
Közben a fiolák, keverők és minden, mit elpakolásra érdemesnek ítél, egyre csak gyűlnek helyükön, szorgos mancsainak munkássága nyomán, így pucolva le lassan, de biztosan azt az asztalt, ahol nem volt már maradásuk. Reménykedik benne azért, hogy nem most fogják fényesre pucolni az egész labort, mert már nagyon szívesen hozná rendbe inkább saját állapotát, szóvá tenni ezt biztosan nem fogja. Inkább türelmesen és tettrekészen vár újabb utasításokra mesterétől, vagy akár a háttérbe húzódott lánytól.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-09 21:35:33
Üzenet elküldve: 2020-11-09 21:35:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
-Bizony. Majd ha legközelebb találok megmutatom milyen.
*Mosolyog a nőre. Szereti a kíváncsi lányokat akik ilyen lelkesen hallgatják minden szavát. Az ilyenek jót tesznek a lelkének. A gnóm lány otthoni szokásaira, csak ráncolja a homlokát. Ilyesmiről még nem hallott. Nem is biztos benne, hogy magában ehető-e a gnóm retek. Mindenesetre nem teszi szóvá, de ő csak óvatosan bánna vele. Fene tudja mit tesz az ember gyomrával ha csak úgy eszik. Ekkor áll elő a ház úrnője az ötletével amivel sikeresen fel is húzza a férfit és kicsit meg is sérti. A lány pedig nagyon jól áll a dologhoz azzal, hogy inkább hátrál és a témában jártasabbal ért egyet. A bókok most nem annyira enyhítik meg a másikat. Nagyon szigorú tud lenni ha szakmai dolgokról van szó. Persze az érintéssel és a célzással már más helyzet még ha előbbi túl rövid is volt a férfi szerint.*
~Ez a nő. Mindenből ezt akarja kihozni.~
*Nagyot sóhajt.*
-Itt vagyok és tudjátok jól, hogy mindenki számíthat rám. Nem kell magatoknak szerencsejátékot játszani mások egészségével, aztán felesleges bűntudatot magatokra vállalni. Csak keressetek szükségben.
~Ma este mondjuk.~
*Az elszállóban lévő haragján a derékig érő segéderő is javít valamennyit. A mester megnevezés mindenképp jót tesz a férfi lelkének.*
-Ha a fiolákat, meg keverőket és egyéb alkimista dolgokat átteszed a helyére az már elég is lesz drága.
*Kár tagadni még ha kicsik is, de két plusz kéz jól jön a férfinek. Főleg mert jelenleg elég nagy a káosz és legalább annyival is előrébb lennének és addig a doki kifújja magából a morcosságot. A kérdésre bólintott.*
-A foghúzók úgy működnek ahogy mondtam. Ha valaki húzott már fogat arra, azt mondják ért hozzá és hívják máshova is. Mint a hajvágás. A piacon meg látványosság és ha sikerül egyben kihúzni akkor meg is tapsolják. Eddig nem terveztem gyűjteni, de... Nos jó kérdés. Hajóorvosként nem volt lehetőségem komolyabb megbízásokat elvállalni mint pótlás vagy új fogsor készítése. Amihez a legjobb egy fémműves segítsége lenne, mert az arany az egyik legjobb alapanyag hozzá. Nem csak mutatós, de praktikus is. De állatfogak vagy így kihúzott szép fogak is jók lehetnek. Azért jobbak, mert a hullák fogaiban megmarad az a kellemetlen íz.
*Miközben mesél azért mozog a keze is és végezhetnek is a méretén is jól láthatóan csak hobbilabor felszereléseinek áttevésével. Az elf férfihoz méltón a dolgokat csak leteszi a másik asztalra bárminemű rendszer nélkül.*
-Bizony. Majd ha legközelebb találok megmutatom milyen.
*Mosolyog a nőre. Szereti a kíváncsi lányokat akik ilyen lelkesen hallgatják minden szavát. Az ilyenek jót tesznek a lelkének. A gnóm lány otthoni szokásaira, csak ráncolja a homlokát. Ilyesmiről még nem hallott. Nem is biztos benne, hogy magában ehető-e a gnóm retek. Mindenesetre nem teszi szóvá, de ő csak óvatosan bánna vele. Fene tudja mit tesz az ember gyomrával ha csak úgy eszik. Ekkor áll elő a ház úrnője az ötletével amivel sikeresen fel is húzza a férfit és kicsit meg is sérti. A lány pedig nagyon jól áll a dologhoz azzal, hogy inkább hátrál és a témában jártasabbal ért egyet. A bókok most nem annyira enyhítik meg a másikat. Nagyon szigorú tud lenni ha szakmai dolgokról van szó. Persze az érintéssel és a célzással már más helyzet még ha előbbi túl rövid is volt a férfi szerint.*
~Ez a nő. Mindenből ezt akarja kihozni.~
*Nagyot sóhajt.*
-Itt vagyok és tudjátok jól, hogy mindenki számíthat rám. Nem kell magatoknak szerencsejátékot játszani mások egészségével, aztán felesleges bűntudatot magatokra vállalni. Csak keressetek szükségben.
~Ma este mondjuk.~
*Az elszállóban lévő haragján a derékig érő segéderő is javít valamennyit. A mester megnevezés mindenképp jót tesz a férfi lelkének.*
-Ha a fiolákat, meg keverőket és egyéb alkimista dolgokat átteszed a helyére az már elég is lesz drága.
*Kár tagadni még ha kicsik is, de két plusz kéz jól jön a férfinek. Főleg mert jelenleg elég nagy a káosz és legalább annyival is előrébb lennének és addig a doki kifújja magából a morcosságot. A kérdésre bólintott.*
-A foghúzók úgy működnek ahogy mondtam. Ha valaki húzott már fogat arra, azt mondják ért hozzá és hívják máshova is. Mint a hajvágás. A piacon meg látványosság és ha sikerül egyben kihúzni akkor meg is tapsolják. Eddig nem terveztem gyűjteni, de... Nos jó kérdés. Hajóorvosként nem volt lehetőségem komolyabb megbízásokat elvállalni mint pótlás vagy új fogsor készítése. Amihez a legjobb egy fémműves segítsége lenne, mert az arany az egyik legjobb alapanyag hozzá. Nem csak mutatós, de praktikus is. De állatfogak vagy így kihúzott szép fogak is jók lehetnek. Azért jobbak, mert a hullák fogaiban megmarad az a kellemetlen íz.
*Miközben mesél azért mozog a keze is és végezhetnek is a méretén is jól láthatóan csak hobbilabor felszereléseinek áttevésével. Az elf férfihoz méltón a dolgokat csak leteszi a másik asztalra bárminemű rendszer nélkül.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-09 19:52:44
Üzenet elküldve: 2020-11-09 19:52:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vezessük körbe Linkit//
*Akár ez a dolga, akár nem, azért egy hálás mosolyt mindenképpen bezsebelhet a doktor azért, hogy vigyáz Natyra, mielőtt figyelmét a lenyűgöző gyűjteményre fordítaná*
- Szürke retek? *mosolyodik el kissé a furcsa elképzelésre, ahogy többet tud meg a különleges növényről, miközben magában kénytelen elismerni, hogy sajnos elképesztően keveset a gyógynövényekről. ~Úgy tűnik, még Linki is többet tud nálam, pedig még el se kezdte a tanulást~ sóhajt fel magában, miközben elégedetten pillant a lányra, úgy gondolva, nem lesz gondja megtanulni mindazt, amit Intath a fejébe szeretne tömni. Hirtelen ötlete azonban, hogy ő maga is megtanuljon ezt-azt, úgy tűnik, nem arat osztatlan sikert*
- Bocsánat, nem úgy értettem! *szabadkozik rögtön az elf válaszát hallva* Természetesen te vagy a szakértő! Eszembe se jutott, hogy a helyedbe léphetnék! *próbálja menteni a menthetőt, remélve, hogy Intath nem vette túlságosan a szívére a dolgot* Azt hiszem, ez esetben akkor mindent meg kell tennünk azért, hogy mindig itt legyél a közelben, ha esetleg valakinek segítségre lenne szüksége! *lép óvatosan a férfi mellé, megpróbálva megfogni a vállát egy pillanatra, ha a másik nem húzódik el a mozdulat elől. Ha tudja, hogy ilyen reakciót váltanak ki a szavai a doktorból, akkor nem hozza fel a dolgot, most pedig szeretné szépíteni a hibáját, amennyire tudja. Úgy véli azonban, talán Linkinek több szerencséje lehet az orvos lecsillapításában, így a lány közeledtére hátrahúzódik és hagyja, hogy a gnóm kezdjen sertepertélni Intath körül, míg ő a háttérbe húzódva hallgatja, mi is a helyzet a fogakat illetően, miközben magában őszintén reméli, hogy nem lapul valamelyik kis dobozkában pár kihúzott fog itt a rendelőben*
- Köszönöm. *suttogja halkan a lánynak, ahogy elhalad mellette, bízva benne, hogy neki majd sikerül visszaállítania a férfi lelki békéjét.*
*Akár ez a dolga, akár nem, azért egy hálás mosolyt mindenképpen bezsebelhet a doktor azért, hogy vigyáz Natyra, mielőtt figyelmét a lenyűgöző gyűjteményre fordítaná*
- Szürke retek? *mosolyodik el kissé a furcsa elképzelésre, ahogy többet tud meg a különleges növényről, miközben magában kénytelen elismerni, hogy sajnos elképesztően keveset a gyógynövényekről. ~Úgy tűnik, még Linki is többet tud nálam, pedig még el se kezdte a tanulást~ sóhajt fel magában, miközben elégedetten pillant a lányra, úgy gondolva, nem lesz gondja megtanulni mindazt, amit Intath a fejébe szeretne tömni. Hirtelen ötlete azonban, hogy ő maga is megtanuljon ezt-azt, úgy tűnik, nem arat osztatlan sikert*
- Bocsánat, nem úgy értettem! *szabadkozik rögtön az elf válaszát hallva* Természetesen te vagy a szakértő! Eszembe se jutott, hogy a helyedbe léphetnék! *próbálja menteni a menthetőt, remélve, hogy Intath nem vette túlságosan a szívére a dolgot* Azt hiszem, ez esetben akkor mindent meg kell tennünk azért, hogy mindig itt legyél a közelben, ha esetleg valakinek segítségre lenne szüksége! *lép óvatosan a férfi mellé, megpróbálva megfogni a vállát egy pillanatra, ha a másik nem húzódik el a mozdulat elől. Ha tudja, hogy ilyen reakciót váltanak ki a szavai a doktorból, akkor nem hozza fel a dolgot, most pedig szeretné szépíteni a hibáját, amennyire tudja. Úgy véli azonban, talán Linkinek több szerencséje lehet az orvos lecsillapításában, így a lány közeledtére hátrahúzódik és hagyja, hogy a gnóm kezdjen sertepertélni Intath körül, míg ő a háttérbe húzódva hallgatja, mi is a helyzet a fogakat illetően, miközben magában őszintén reméli, hogy nem lapul valamelyik kis dobozkában pár kihúzott fog itt a rendelőben*
- Köszönöm. *suttogja halkan a lánynak, ahogy elhalad mellette, bízva benne, hogy neki majd sikerül visszaállítania a férfi lelki békéjét.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-04 14:55:40
Üzenet elküldve: 2020-11-04 14:55:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Linki láthatja milyen az elnéző, s néhány perccel később azt is, milyen a szigorú doktorbácsi. Előbbi határozottan jobban tetszik neki, ahogy a buksisimik iránt is egyre pozitívabb érzéseket kezd táplálni. A legújabb például, mi zavarát hivatott enyhíteni, kivételes pontossággal éri el célját, mit egy csukott szájú, néma, mégis jól hallhatóan mélyről jövő sóhaj jelezhet a külvilág felé. Ebben a kedvezőbb hangulatban ad választ Laurentitia kisasszony kérdésére.*
- Igen, mondjuk én nyersen jobban szeretem. *Teszi még hozzá, mintegy mellékesen, elmosolyogva a mondat végét.
Az a mosoly viszont hamar ajkaira fagy, ahogy házigazdájuk terveire Intath mester reagál. Bár már korábban is sejthető volt szavaiból, mennyire komolyan veszi az orvoslás hivatását, ezúttal egészen egyértelművé tette eme elköteleződését és azt, mennyire nem ismer tréfát a témában. Pont annyira, amennyire megkérdőjelezést sem. Egy ideig csak pillázik ide-oda, barna tekintetét a két fél között cikáztatva, mint akibe belefulladt lélekjelenléte. Némi tanácstalankodás után azonban cselekvésre szánja el magát. Hátizsákját vállain lecsúsztatva ejti maga mögé a padlóra, szemeivel pedig Lau pillantását keresi.*
- Azt hiszem, segítenem kéne neki. *Jelenti ki bocsánatkérő ábrázattal, majd indul meg a puffogó elf felé.*
- Intath mester! *Szólítja meg cserfesen, amint közvetlen közelébe ért. Persze úgy helyezkedve, hogy ne legyen útban.* Segítek! Csak mondd meg, mit hová tegyek! *Hangja szolgálatkészen cseng, némi határozottsággal átitatva. Már persze, amennyi határozottsággal egy ilyen apró gnóm lányka hangja át tud itatódni.*
- Nem is tudtam, hogy a vásárokon húznak fogakat. Te itt húzod ki őket? Azokat is összegyűjtöd üvegben? *Kezd kedvesen naiv fecsegésbe remélve, ezzel valamennyire elütheti mestere bosszússágát. Azt sem bánva, ha esetleg hosszabb lélegzetűre nyúlik a laborban töltött idejük, hálószobája kiválasztásának rovására.*
*Linki láthatja milyen az elnéző, s néhány perccel később azt is, milyen a szigorú doktorbácsi. Előbbi határozottan jobban tetszik neki, ahogy a buksisimik iránt is egyre pozitívabb érzéseket kezd táplálni. A legújabb például, mi zavarát hivatott enyhíteni, kivételes pontossággal éri el célját, mit egy csukott szájú, néma, mégis jól hallhatóan mélyről jövő sóhaj jelezhet a külvilág felé. Ebben a kedvezőbb hangulatban ad választ Laurentitia kisasszony kérdésére.*
- Igen, mondjuk én nyersen jobban szeretem. *Teszi még hozzá, mintegy mellékesen, elmosolyogva a mondat végét.
Az a mosoly viszont hamar ajkaira fagy, ahogy házigazdájuk terveire Intath mester reagál. Bár már korábban is sejthető volt szavaiból, mennyire komolyan veszi az orvoslás hivatását, ezúttal egészen egyértelművé tette eme elköteleződését és azt, mennyire nem ismer tréfát a témában. Pont annyira, amennyire megkérdőjelezést sem. Egy ideig csak pillázik ide-oda, barna tekintetét a két fél között cikáztatva, mint akibe belefulladt lélekjelenléte. Némi tanácstalankodás után azonban cselekvésre szánja el magát. Hátizsákját vállain lecsúsztatva ejti maga mögé a padlóra, szemeivel pedig Lau pillantását keresi.*
- Azt hiszem, segítenem kéne neki. *Jelenti ki bocsánatkérő ábrázattal, majd indul meg a puffogó elf felé.*
- Intath mester! *Szólítja meg cserfesen, amint közvetlen közelébe ért. Persze úgy helyezkedve, hogy ne legyen útban.* Segítek! Csak mondd meg, mit hová tegyek! *Hangja szolgálatkészen cseng, némi határozottsággal átitatva. Már persze, amennyi határozottsággal egy ilyen apró gnóm lányka hangja át tud itatódni.*
- Nem is tudtam, hogy a vásárokon húznak fogakat. Te itt húzod ki őket? Azokat is összegyűjtöd üvegben? *Kezd kedvesen naiv fecsegésbe remélve, ezzel valamennyire elütheti mestere bosszússágát. Azt sem bánva, ha esetleg hosszabb lélegzetűre nyúlik a laborban töltött idejük, hálószobája kiválasztásának rovására.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-04 12:55:47
Üzenet elküldve: 2020-11-04 12:55:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*A kis kijavítás hatására a kelleténél nagyobb zavarba jön legújabb kis segédje ami miatt a férfiben feléled a vágy, hogy feldobja a műtőasztalára a kislányt és jól megcsikizze. Ebből viszont csak egy újabb buksisimi lesz miközben szerényen válaszol a ház úrnőjének dicséretére.*
-Ez a dolgom.
*Még ha fizetséget nem is remélhet az elhasznált zöld lötyijéért. Mondjuk az a szőke természetben is fizethetne. Tényleg meg kéne majd látogatnia. Ezek után jön a kis tanóra. Bólint, hogy valóban az és nem csak kitalálta mert pont itt egy gnóm.*
-Igen. Olyan amúgy mint a retek csak szürke. Le kell reszelni és szeszbe áztatni, hogy megőrizze a hatását.
*Arra, hogy a másik csak a konyhában szeret kotyvasztani a férfin jól látható a csalódottság. Örült volna ha körülötte sertepertélt volna a csinos házigazda. Valljuk be a doki elég telhetetlen. A gesztusai viszont egy pillanat alatt megváltoznak mikor a nő előadja az ötletét. Linki láthatja milyen a szigorú doktorbácsi.*
-Az eszedbe se jusson! Az orvosságokat orvos írja elő. Én tudom mi a beteg baja és mi az, ami hasznos és nem pedig ront a baján. Ez nem olyasmi amit lehet csak valamennyire tudni és csinálni. Itt nem egy odaégett vacsora az eredmény ha hibázik az ember hanem valaki súlyosan rosszul lehet ne adj isten meghalhat. Ne keverj össze a vásári foghúzókkal!
*Nem mintha ne tudna fogat húzni, de azt is jobban mint azok. Ő nem törné több darabba, azt a fogat. Orvosi témákban ő nagyon szigorú. És kicsit magára is vette, hogy azt hitte a másik, hogy egy gyorstalpalóval már képes olyan diagnózisokat felállítani mint a férfi. Sértetten neki is áll egy kis rendet tenni, hogy legalább az alkimista és az orvosi eszközök a saját helyükön legyenek.*
*A kis kijavítás hatására a kelleténél nagyobb zavarba jön legújabb kis segédje ami miatt a férfiben feléled a vágy, hogy feldobja a műtőasztalára a kislányt és jól megcsikizze. Ebből viszont csak egy újabb buksisimi lesz miközben szerényen válaszol a ház úrnőjének dicséretére.*
-Ez a dolgom.
*Még ha fizetséget nem is remélhet az elhasznált zöld lötyijéért. Mondjuk az a szőke természetben is fizethetne. Tényleg meg kéne majd látogatnia. Ezek után jön a kis tanóra. Bólint, hogy valóban az és nem csak kitalálta mert pont itt egy gnóm.*
-Igen. Olyan amúgy mint a retek csak szürke. Le kell reszelni és szeszbe áztatni, hogy megőrizze a hatását.
*Arra, hogy a másik csak a konyhában szeret kotyvasztani a férfin jól látható a csalódottság. Örült volna ha körülötte sertepertélt volna a csinos házigazda. Valljuk be a doki elég telhetetlen. A gesztusai viszont egy pillanat alatt megváltoznak mikor a nő előadja az ötletét. Linki láthatja milyen a szigorú doktorbácsi.*
-Az eszedbe se jusson! Az orvosságokat orvos írja elő. Én tudom mi a beteg baja és mi az, ami hasznos és nem pedig ront a baján. Ez nem olyasmi amit lehet csak valamennyire tudni és csinálni. Itt nem egy odaégett vacsora az eredmény ha hibázik az ember hanem valaki súlyosan rosszul lehet ne adj isten meghalhat. Ne keverj össze a vásári foghúzókkal!
*Nem mintha ne tudna fogat húzni, de azt is jobban mint azok. Ő nem törné több darabba, azt a fogat. Orvosi témákban ő nagyon szigorú. És kicsit magára is vette, hogy azt hitte a másik, hogy egy gyorstalpalóval már képes olyan diagnózisokat felállítani mint a férfi. Sértetten neki is áll egy kis rendet tenni, hogy legalább az alkimista és az orvosi eszközök a saját helyükön legyenek.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-01 20:24:32
Üzenet elküldve: 2020-11-01 20:24:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vezessük körbe Linkit//
*Örömmel látja, hogy Linkit mennyire lenyűgözi a ház, és még inkább Intath laborja, ami őt magát se hagyja teljesen hidegen, bár egyelőre inkább csak udvarias távolságtartással szemléli az ott lévő dolgokat*
- Köszönöm, hogy vigyázol rá! *mosolyog hálásan Intathra, ahogy Naty kerül szóba, a figyelmét azonban hamarosan a doktor elképesztő gyűjteménye vonja magára*
- Gnóm retek? *pillant meglepve az orvosra, amikor megtudja, mi van az üvegcsében, majd visszafordulva, mikor már biztos benne, hogy semmi veszélyes anyaghoz nem érhet hozzá, óvatosan végigfuttatja mutatóujját a dugót lezáró viaszpecséten*
- Ó, ez igazán kedves, de én csak a konyhában szeretek kotyvasztani. *szabadkozik rögtön zavartan, amikor Intath őt is megkörnyékezi, hogy lehetne a segédje, hiszen egyáltalán nem szeretné elvenni Linki helyét* Csak arra gondoltam, egyszer talán az összes üvegcséről elmondhatnád, mi van benne, hisz sosem tudni... hátha valamikor épp akkor lenne szükség orvosságra, amikor te nem vagy itt. *veti fel óvatosan a javaslatot, hogy azért egy kis alapszintű tudásra talán ő is szívesen szert tenne egy alkalmas pillanatban, amikor Intath ráér* De persze majd később, ha már az új segéded beavattad az alkímia rejtelmeibe. *ereszt meg egy mosolyt Linki felé, aki hozzá hasonlóan érdeklődve szemléli a helyiségben lévő különféle tárgyakat*
- Felétek is használnak ilyesmit? *kíváncsiskodik, vajon a lány hallott-e már erről a szerről, úgy vélve, egy gnóm faluban ez bizonyára ismert szer lehet.*
*Örömmel látja, hogy Linkit mennyire lenyűgözi a ház, és még inkább Intath laborja, ami őt magát se hagyja teljesen hidegen, bár egyelőre inkább csak udvarias távolságtartással szemléli az ott lévő dolgokat*
- Köszönöm, hogy vigyázol rá! *mosolyog hálásan Intathra, ahogy Naty kerül szóba, a figyelmét azonban hamarosan a doktor elképesztő gyűjteménye vonja magára*
- Gnóm retek? *pillant meglepve az orvosra, amikor megtudja, mi van az üvegcsében, majd visszafordulva, mikor már biztos benne, hogy semmi veszélyes anyaghoz nem érhet hozzá, óvatosan végigfuttatja mutatóujját a dugót lezáró viaszpecséten*
- Ó, ez igazán kedves, de én csak a konyhában szeretek kotyvasztani. *szabadkozik rögtön zavartan, amikor Intath őt is megkörnyékezi, hogy lehetne a segédje, hiszen egyáltalán nem szeretné elvenni Linki helyét* Csak arra gondoltam, egyszer talán az összes üvegcséről elmondhatnád, mi van benne, hisz sosem tudni... hátha valamikor épp akkor lenne szükség orvosságra, amikor te nem vagy itt. *veti fel óvatosan a javaslatot, hogy azért egy kis alapszintű tudásra talán ő is szívesen szert tenne egy alkalmas pillanatban, amikor Intath ráér* De persze majd később, ha már az új segéded beavattad az alkímia rejtelmeibe. *ereszt meg egy mosolyt Linki felé, aki hozzá hasonlóan érdeklődve szemléli a helyiségben lévő különféle tárgyakat*
- Felétek is használnak ilyesmit? *kíváncsiskodik, vajon a lány hallott-e már erről a szerről, úgy vélve, egy gnóm faluban ez bizonyára ismert szer lehet.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-28 15:19:49
Üzenet elküldve: 2020-10-28 15:19:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*A már igazán nagyon várt körbevezetése elkezdődött hát, s ő, ahogy erejéből és rövid lábaitól telik, követi útmutatóit, hátán cipelve zsákját, minek pántjait végig morzsolgatja ujjai között izgatottságában. A fürdő nem is lehetne szebb, már ami az ő igényeit illeti, de hát egy falusi kis gnómnak nem igazán lehetnek nagy elvárásai az ilyen dolgokkal kapcsolatban.*
- Nagyon köszönöm! *Hálálkodik barna pillantását Laurentitia felé irányítva. Tényleg rá fog férni a helyiség meglátogatása, hogy a kalács sütéshez, na meg az esti kis összejövetelen már a magához képest legjobb formájában jelenhessen meg.
De mindent csak sorjában és a maga idejében. Jelenleg pedig a doki laborjának meglátogatásának van itt az ideje. Na, meg Linki bugyutának ható kérdésének. Habár nem tudhatta, hogy akiről az imént a mestere mesélt, és az, akinek az állapotát Luni lefestette korábban, egy és ugyan az a személy, a válasz olyan megsemmisítő egyértelműséggel hangzik az elf szájából, hogy mégis elszégyelli magát tévedéséért.*
- Óhh, ja igen. Értem! *Habog kissé zavartan, s halványan meg is pirosodnak orcái. Nem is igazán mer Intath mester szemeibe nézni, inkább a padlót kezdi el fixírozni, majd egy idő után az egyik asztal alatt árválkodó vödröt. Nagyon kíváncsi, mégis mire szolgálhat, az előbbi incidens miatt egyelőre mégsem kérdezi meg. Inkább hallgatja, ahogy házigazdájuk kíváncsiskodására érkezik magyarázat. Erre már a kérdéses üvegcse felé emeli tekintetét, magában hümmögve a tartalom kifejtésére. A gnóm retek említése ismerősen cseng számára, sőt, egészen biztos benne, hogy ivott már olyan tinktúrát is, ami abból készült. Mégis résnyire eltátott szájjal figyeli a viasszal megerősített üveget. Úgy érzi, sok mindent tanulhat majd itt. S igyekezni fog a lehető legkevesebbet tévedni. Igazán nem szeret ilyen zavarban lenni, mint amilyenben most van.*
*A már igazán nagyon várt körbevezetése elkezdődött hát, s ő, ahogy erejéből és rövid lábaitól telik, követi útmutatóit, hátán cipelve zsákját, minek pántjait végig morzsolgatja ujjai között izgatottságában. A fürdő nem is lehetne szebb, már ami az ő igényeit illeti, de hát egy falusi kis gnómnak nem igazán lehetnek nagy elvárásai az ilyen dolgokkal kapcsolatban.*
- Nagyon köszönöm! *Hálálkodik barna pillantását Laurentitia felé irányítva. Tényleg rá fog férni a helyiség meglátogatása, hogy a kalács sütéshez, na meg az esti kis összejövetelen már a magához képest legjobb formájában jelenhessen meg.
De mindent csak sorjában és a maga idejében. Jelenleg pedig a doki laborjának meglátogatásának van itt az ideje. Na, meg Linki bugyutának ható kérdésének. Habár nem tudhatta, hogy akiről az imént a mestere mesélt, és az, akinek az állapotát Luni lefestette korábban, egy és ugyan az a személy, a válasz olyan megsemmisítő egyértelműséggel hangzik az elf szájából, hogy mégis elszégyelli magát tévedéséért.*
- Óhh, ja igen. Értem! *Habog kissé zavartan, s halványan meg is pirosodnak orcái. Nem is igazán mer Intath mester szemeibe nézni, inkább a padlót kezdi el fixírozni, majd egy idő után az egyik asztal alatt árválkodó vödröt. Nagyon kíváncsi, mégis mire szolgálhat, az előbbi incidens miatt egyelőre mégsem kérdezi meg. Inkább hallgatja, ahogy házigazdájuk kíváncsiskodására érkezik magyarázat. Erre már a kérdéses üvegcse felé emeli tekintetét, magában hümmögve a tartalom kifejtésére. A gnóm retek említése ismerősen cseng számára, sőt, egészen biztos benne, hogy ivott már olyan tinktúrát is, ami abból készült. Mégis résnyire eltátott szájjal figyeli a viasszal megerősített üveget. Úgy érzi, sok mindent tanulhat majd itt. S igyekezni fog a lehető legkevesebbet tévedni. Igazán nem szeret ilyen zavarban lenni, mint amilyenben most van.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-20 16:54:48
Üzenet elküldve: 2020-10-20 16:54:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Mind megállapítják, hogy az új lány egy nagyreményű kis tanítványnak tűnik. És, azt is, hogy Szarvasligetben nem nagyon lehet unatkozni. Amit még a doki is csak igazolni tud. Azt, hitte volna, hogy a városon kívül jól nevelt tisztességes lányok közt szétunja majd magát, de mindig történik valami mikor meg nem akkor tudnak programokat is szervezni. Ahogy ő tette most és mindenkinek nagy reményei lettek vele kapcsolatban. Kalács, kandalló, varázslatok és jó társaság. Minden meg is van ami jóvá teheti az estét. Csak előtte a lányok ki akarnak menni a kertbe. Hűvösben. Eső után. Amire az elf is csak húzza a száját. Ha nekikezdett volna már az olajsajtolásnak akkor legalább egy jó fürdővel várhatná a lányokat. Valamit pedig muszáj lesz kitalálnia mert ez így nem tetszik neki. Végül a kis fecsegést abbahagyva egy időre távoznak a konyhában otthagyva Luninarit akivel kapcsolatban kellően fel lett melengetve a férfi szíve, hogy még mindig jóban vannak. Mint nő csak a külseje tetszik a lánynak, de szimpatikus számára a kis naiv ártatlansága. A fürdőbe érve be lesz mutatva a kis gnóm lánynak a doki szerint egyáltalán nem lebecsülendő fürdőjük. Számára mindenképp újdonság ilyen helyen felfrissülni. Kalóz korában ha kapott egy tál vizet meg egy rongyot, hogy áttörölje magát az már luxusnak számított. A ház úrnője megnyugtatja a kislányt, hogy övé is a fürdő és nem kell szégyenlősködni. Bizony-bizony. A doki majd megvédi a vörös hajú kukkolóktól szóval áztathatja majd azokat a kis kurta lábait amiket alaposan lejárhatott már ma. Az után következik a férfi rendelője ami nem a legjobb állapotban van. A kis falusi lányból az elszörnyülködést is kinézte volna, de úgy néz ki nem zavarják az odaszáradt foltok. Vagy csak még nem vette észre őket. A magyarázat hallatán vissza is kérdez amivel a férfit kicsit meglepi. Látszólag nem zavarja a rendetlenség.*
-Luninari az előbb mondta, hogy jól van, de azért még ránézek. Kicsit le volt gyengülve és leesett a lováról. Ha az előírtakat eszi vagyis van étvágya az jó dolog, utóbbi miatt pedig még ránézek, de úgy néz ki egyelőre, hogy súlyos baj nincs.
~Talán az a szőke hajkorona felfogta az esést.~
*A mellei szebbek voltak, de azért azok a göndör tincsek se voltak semmik. Laurentitia is meglepi a kérdésével amire nagyobb lelkesedéssel válaszol. Mivel már kifejtette neki korábban nevezhető nyílt titoknak, hogy örömmel venné ha azok a csinos kacsók segítségére lennének itt lent.*
-Az kérlek gnóm retek tinktúra. Alkoholban napokig áztatva és leszűrve. A gyomorbajokra tökéletes. Hogy jobban zárjon az üveg kupakja egy viasszal még külön le van öntve. Talán érdekelnek az ilyesmik? Tudod, hogy egy ügyes kezű nővérkét mindig szívesen látok. Főleg ha már bizonyított is, hogy számíthatok rá.
*És tényleg jól jönne nem csak azért, hogy ott legyeskedhessen körülötte hanem mert nagy a káosz is és mert tényleg kéne valaki. Fél kézzel mégiscsak harmadannyira jó orvos mint előtte. Ami még így is legalább hatszor ha nem többször jobb mint az a kis fruska aki múltkor tőle akart tanulni csak ki kellett dobnia.*
*Mind megállapítják, hogy az új lány egy nagyreményű kis tanítványnak tűnik. És, azt is, hogy Szarvasligetben nem nagyon lehet unatkozni. Amit még a doki is csak igazolni tud. Azt, hitte volna, hogy a városon kívül jól nevelt tisztességes lányok közt szétunja majd magát, de mindig történik valami mikor meg nem akkor tudnak programokat is szervezni. Ahogy ő tette most és mindenkinek nagy reményei lettek vele kapcsolatban. Kalács, kandalló, varázslatok és jó társaság. Minden meg is van ami jóvá teheti az estét. Csak előtte a lányok ki akarnak menni a kertbe. Hűvösben. Eső után. Amire az elf is csak húzza a száját. Ha nekikezdett volna már az olajsajtolásnak akkor legalább egy jó fürdővel várhatná a lányokat. Valamit pedig muszáj lesz kitalálnia mert ez így nem tetszik neki. Végül a kis fecsegést abbahagyva egy időre távoznak a konyhában otthagyva Luninarit akivel kapcsolatban kellően fel lett melengetve a férfi szíve, hogy még mindig jóban vannak. Mint nő csak a külseje tetszik a lánynak, de szimpatikus számára a kis naiv ártatlansága. A fürdőbe érve be lesz mutatva a kis gnóm lánynak a doki szerint egyáltalán nem lebecsülendő fürdőjük. Számára mindenképp újdonság ilyen helyen felfrissülni. Kalóz korában ha kapott egy tál vizet meg egy rongyot, hogy áttörölje magát az már luxusnak számított. A ház úrnője megnyugtatja a kislányt, hogy övé is a fürdő és nem kell szégyenlősködni. Bizony-bizony. A doki majd megvédi a vörös hajú kukkolóktól szóval áztathatja majd azokat a kis kurta lábait amiket alaposan lejárhatott már ma. Az után következik a férfi rendelője ami nem a legjobb állapotban van. A kis falusi lányból az elszörnyülködést is kinézte volna, de úgy néz ki nem zavarják az odaszáradt foltok. Vagy csak még nem vette észre őket. A magyarázat hallatán vissza is kérdez amivel a férfit kicsit meglepi. Látszólag nem zavarja a rendetlenség.*
-Luninari az előbb mondta, hogy jól van, de azért még ránézek. Kicsit le volt gyengülve és leesett a lováról. Ha az előírtakat eszi vagyis van étvágya az jó dolog, utóbbi miatt pedig még ránézek, de úgy néz ki egyelőre, hogy súlyos baj nincs.
~Talán az a szőke hajkorona felfogta az esést.~
*A mellei szebbek voltak, de azért azok a göndör tincsek se voltak semmik. Laurentitia is meglepi a kérdésével amire nagyobb lelkesedéssel válaszol. Mivel már kifejtette neki korábban nevezhető nyílt titoknak, hogy örömmel venné ha azok a csinos kacsók segítségére lennének itt lent.*
-Az kérlek gnóm retek tinktúra. Alkoholban napokig áztatva és leszűrve. A gyomorbajokra tökéletes. Hogy jobban zárjon az üveg kupakja egy viasszal még külön le van öntve. Talán érdekelnek az ilyesmik? Tudod, hogy egy ügyes kezű nővérkét mindig szívesen látok. Főleg ha már bizonyított is, hogy számíthatok rá.
*És tényleg jól jönne nem csak azért, hogy ott legyeskedhessen körülötte hanem mert nagy a káosz is és mert tényleg kéne valaki. Fél kézzel mégiscsak harmadannyira jó orvos mint előtte. Ami még így is legalább hatszor ha nem többször jobb mint az a kis fruska aki múltkor tőle akart tanulni csak ki kellett dobnia.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-19 20:28:48
Üzenet elküldve: 2020-10-19 20:28:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vezessük körbe Linkit//
- Az már biztos. *helyesel elégedetten az orvos szavaira. Úgy véli, jót fog tenni Intathnak egy segéd, aki tényleg huzamosabb ideig mellette marad, és reméli, Linki tényleg komolyan gondolja az alkímiatanulást*
- Ó, itt sosem fogsz unatkozni. *mosolyodik el, a gnóm megjegyzését hallva, alig várva, hogy ne csak a ház tudósairól, de Luni kalandjairól is minél többet tudjon majd meg*
- Ez nagyszerű ötlet! *lelkesedik fel egy csapásra Intath javaslatától, egy csodás estét képzelve maga elé. ~Csak ne lenne még addig annyi tennivaló!~ sóhajt fel magában, ahogy a kertészkedés kerül szóba*
- Sajnos muszáj lesz, elég régóta halasztjuk már a kert rendbetételét... *válaszol nem túl nagy lelkesedéssel a doktor szavaira, de azért igyekszik összeszedni magát és halvány mosolyt erőltetni az arcára, hiszen bár meglehetősen fáradságos és koszos munka vár rá, a kertészkedés még így is az egyik kedvenc időtöltése, amivel szívesen foglalkozik, akármilyenek legyenek is a körülmények. ~De előbb a körbevezetés!~ emlékezteti magát az előttük álló feladatra, majd Lunit ideiglenesen magára hagyva el is indul Linkivel és a doktorral, hogy felfedezzék a házat*
- Nyugodtan használhatod, amikor csak szeretnéd! Szólj, ha esetleg szükséged lenne valamire! *igyekszik biztosítani Linkit afelől, hogy a fürdő egész nap nyitva áll a lakók előtt. Nem tudja, mit hozott magával a lány és mit nem, de ha szüksége lenne bármilyen tisztálkodási szerre, a házban mindig akad egy kis tartalék, amiből nyugodtan kölcsönözhet. Intath megjegyzését hallva elpirul kissé, úgy gondolva, a férfi csak a helyiség szerény berendezését illető zavarán szeretne enyhíteni kicsit a kedves szavaival*
- De a jelen állapot kivételes... *igyekszik inkább a laboratóriumra terelni a szót, ami véleménye szerint sokkal érdekesebb beszédtéma. Ő maga se gyakran jár errefelé, így Linkiéhez hasonló lelkesedéssel szemléli a berendezést, meghagyva Intathnak, hogy válaszoljon a lány kérdésére, míg elismerően pillant a gnómra, amiért látszólag kicsit sem rázzák meg a szobában uralkodó állapotok*
- Ebben mi van? *mutat érdeklődve egy különös üvegcsére az egyik polcon, de persze vigyáz rá, hogy ne érjen hozzá és ne is verje le, remélve, hogy a doktor nem veszi rossz néven a kíváncsiságát.*
- Az már biztos. *helyesel elégedetten az orvos szavaira. Úgy véli, jót fog tenni Intathnak egy segéd, aki tényleg huzamosabb ideig mellette marad, és reméli, Linki tényleg komolyan gondolja az alkímiatanulást*
- Ó, itt sosem fogsz unatkozni. *mosolyodik el, a gnóm megjegyzését hallva, alig várva, hogy ne csak a ház tudósairól, de Luni kalandjairól is minél többet tudjon majd meg*
- Ez nagyszerű ötlet! *lelkesedik fel egy csapásra Intath javaslatától, egy csodás estét képzelve maga elé. ~Csak ne lenne még addig annyi tennivaló!~ sóhajt fel magában, ahogy a kertészkedés kerül szóba*
- Sajnos muszáj lesz, elég régóta halasztjuk már a kert rendbetételét... *válaszol nem túl nagy lelkesedéssel a doktor szavaira, de azért igyekszik összeszedni magát és halvány mosolyt erőltetni az arcára, hiszen bár meglehetősen fáradságos és koszos munka vár rá, a kertészkedés még így is az egyik kedvenc időtöltése, amivel szívesen foglalkozik, akármilyenek legyenek is a körülmények. ~De előbb a körbevezetés!~ emlékezteti magát az előttük álló feladatra, majd Lunit ideiglenesen magára hagyva el is indul Linkivel és a doktorral, hogy felfedezzék a házat*
- Nyugodtan használhatod, amikor csak szeretnéd! Szólj, ha esetleg szükséged lenne valamire! *igyekszik biztosítani Linkit afelől, hogy a fürdő egész nap nyitva áll a lakók előtt. Nem tudja, mit hozott magával a lány és mit nem, de ha szüksége lenne bármilyen tisztálkodási szerre, a házban mindig akad egy kis tartalék, amiből nyugodtan kölcsönözhet. Intath megjegyzését hallva elpirul kissé, úgy gondolva, a férfi csak a helyiség szerény berendezését illető zavarán szeretne enyhíteni kicsit a kedves szavaival*
- De a jelen állapot kivételes... *igyekszik inkább a laboratóriumra terelni a szót, ami véleménye szerint sokkal érdekesebb beszédtéma. Ő maga se gyakran jár errefelé, így Linkiéhez hasonló lelkesedéssel szemléli a berendezést, meghagyva Intathnak, hogy válaszoljon a lány kérdésére, míg elismerően pillant a gnómra, amiért látszólag kicsit sem rázzák meg a szobában uralkodó állapotok*
- Ebben mi van? *mutat érdeklődve egy különös üvegcsére az egyik polcon, de persze vigyáz rá, hogy ne érjen hozzá és ne is verje le, remélve, hogy a doktor nem veszi rossz néven a kíváncsiságát.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-17 20:54:26
Üzenet elküldve: 2020-10-17 20:54:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Húha! *mond magának ennyit, amint Int és a lányok elhagyják a konyhát.*
- Lehet, hogy meggondolatlan voltam kicsit. *gondolkodik hangosan tovább, de aztán inkább csendben nézi, szagolgatja és kevergeti a békésen melegedő levest, miközben immár magában fűzi tovább gondolatait.
Talán valóban nem volt a legjobb ötlet részéről eldicsekedni azzal, hogy most már végre konyít valamennyit a mágiához. Szeretett volna mutatni valamit, de hát nem feltétlen a fél háznép előtt, vacsora után. Már csak azt reméli, hogy úgy alakul, hogy Lau, Int, Linki, és talán édesanyja kivételével nem lesznek mások jelen.
Mi van, hogyha valami nagy és látványos dolgot várnak majd tőle? Különben is, nem vásári mutatványos, márpedig az előbb pedig szinte pontosan úgy viselkedett, mintha az lenne!
Kicsit magának a mágia megalázásának érzi, hogy mások szórakoztatására használja. Ugyanakkor, arra is gyorsan emlékezteti magát, hogy a többiek nem akárkik, hanem mégiscsak a barátai. Lau legalábbis mindenképpen, de talán Intath is valami olyasféle. Igaz, nem töltöttek együtt még túl sok időt, és nem is ismerik annyira egymást, hogy a barátjának merje nevezni, viszont mindenképpen kedveli, és úgy tűnik az elf is őt, főleg, hogy még aggódott is érte.
Ezen kívül, az sem árt, ha valamit ismernek a képességeiből és tudják, hogy nagyjából mire számíthatnak tőle, ha esetleg bajba kerülnek. Mert bajba kerülhetnek. Minden korábbi tapasztalata erre inti. Régen csak az erő, a különlegesség, a titok, misztikum és a mérhetetlen tudás vágya vonzotta a mágiához, na meg persze az, hogyha csak átvitt értelemben is, de közelebb kerülhet általa a holdhoz. Az Artheniorban történtek óta azonban már sokkal inkább azért akarja mélyebben megismerni, hogyha ismét beüt a korábban nem várt vész, már ne egy polc alatt kelljen átvészelnie azt és tehetetlenül várni, hogy valaki, aki nála erősebb és több lélekjelenléttel rendelkezik, mint ő, megmentse az életét.
Nem szándékozik még egyszer átélni a lázadás éjszakájához hasonlót, amit az elf is emlegetett az imént.
Akkoriban elvben a lehető legnagyobb biztonságban volt, egész Arthenior legjobban védett és leggazdagabb kerületében, és majdnem ebbe halt bele. Először Aleniát rabolták el mellőle, majd kis híján rágyújtották a házat, amiben élt. Ugyan reméli, hogy többé nem érik hasonló kellemetlen meglepetések, nem hiszi, hogy még egyszer életében képes lesz elhinni azt, hogy biztonságban van és nem érheti baj. Bárhol is legyen.
Szarvasliget most ugyan még a béke szigetének tűnik, de hát a város is annak tűnt annak idején, mielőtt még minden a feje tetejére állt volna.
Ezen gondolkodik miközben szórakozottan kavargatja a levest, és a kamrából hoz még valami ételt. Reméli édesanyja nem csak az ő megnyugtatására mondta az előbb, hogy talált egy kis maradékot tegnapról, mert olyan érzése van, hogy kicsit sokáig maradt el a konyhában megint.
Végül azonban úgy megpakolja a legnagyobb tálcát, amit csak talál, hogy alig bírja el, így indul vissza a szobájába, próbálva száműzni kissé borússá vált gondolatait.
Végül is most minden rendben. Itt vannak a barátai, a nyuszijai, és még édesanyja is.*
//Luninari szobája//
*Könyökével nyitja ki az ajtót, majd sarkával zárja be maga után, a szétpakolt holmiját éppen rendezgető Ea pedig jót nevet, amikor meglátja kezében a tálcát.*
- Ezt így mind nekem? Először nem hozol reggelit időben, most meg halálra akarsz etetni?
- Nem, dehogy! Én is csak pár falatot ettem eddig, az én reggelim is rajta van. *válaszol.* Szerintem kezdd a levessel. Utána van kenyér, kis kecskesajt, hús. A sajt talán abból a tejből van, amit még én fejtem le mielőtt elmentem.
- És mi lesz a maradékkal? Ennyit biztosan nem eszünk meg ketten.
- Hát, visszaviszem *von vállat.* Majd megeszi más. Vagy majd mi később. Nem szándékozom ételt felhalmozni itt. Végül is, arra van a konyha. Vagy inkább a kamra.
- Milyen hamar hozzászoktál ahhoz, hogy nem egyetlen helyiségből áll egy ház.
- A jót könnyű megszokni. *nevet ezúttal Luni.* Persze az ilyesmit nem kell túlzásba vinni. Ha láttad volna Artheniort... de persze láttad. Na az ijesztő volt. Túl nagy házak, túl nagy szobákkal. Emlékszel, meséltem is, hogy Nairadának volt például csak egy ruhás szobája.
- Na, ne vidd túlzásba! Valld be, hogy hasonló neked is tetszene!
- Hát nem is tudom. *gondolkodik el ezen őszintén.* A régi ruháimat is szerettem, és Naitól nagyon szépeket kaptam. De tényleg nem tudom. Egy szobányi ruha azért nem kellene. Mit csinálnék velük, tényleg? Persze az is igaz, hogy Nairadáéknak hatalmas könyvtáruk is volt. Szóval nem mondhatni rájuk egyáltalán, hogy a házukat csupa haszontalansággal rendezték volna be. De mégis, tényleg nem tudom, hogy mihez tudnék annyi sok ruhával kezdeni. Még ha férfiak serege udvarolna nekem, minden este más jönne el hozzám és mindenkinek más ruhát vennék fel, szerintem akkor is éveken keresztül kellene minden este másikat felvennem, hogy elmondhassam, hogy mindegyik volt már rajtam legalább egyszer.
*Ezen Ea ismét vidáman, és felszabadultan nevet, de aztán, mivel már tényleg eléggé éhes elő is áll a tőle várható javaslattal.*
- Szerintem inkább együnk!
- Jó ötlet! *ért egyet Luni is.* A leves még forró, a te kedvedért melegítettem meg újra. *ajánlja megint.*
- Úgy lesz! *ígéri meg Ea, és már jó ideje esznek, mire megszólal ismét két falat között.*
- Különben felejtsd el Artheniort! Mégiscsak az erdőben nőttél fel. Szerencsére! A város tényleg nagyon nem volt a te világod. Sose küldtelek volna oda, amikor száműztek, de hát ott voltak egyedül rokonaid. Viszont most már nem kell visszamenned, és azt hiszem, hogy neked és a nyusziknak egyszerűen tökéletes helye van itt, ahol most vagytok. Közel a tóhoz, az erdőhöz, és nem túl messze a Mágustoronytól. Meg persze itt vannak a kis kecskéid, meg az állataid. *mondja, és látszik az arcán, hogy tökéletesen nyugodt és boldog is emiatt.* Irigyellek téged, hogy boldoggá tud tenni az itteni élet, ez a csend és a béke. Én sajnos nyughatatlanabb vagyok.
- Igazából nem az én kecskéim. *javítja ki Luni.* A többieké ugyanúgy, mint ahogy az enyémek. Tudod, talán ez tetszik a legjobban ebben a helyben, mármint persze a vidéket leszámítva, ahol van. De együtt vettük Szarvasligetet, mindenki beleadta amije volt. Nálunk otthon mindenkinek külön és saját háza volt. Artheniorban is, csak ott nagyobbak. Ez a ház is nagy, de mégis más, nem csak egyetlen családé, hanem sokan osztjuk meg egymással, és egyszerűen csak a miénk. Pontosabban, egyszerre senkié, és mégis mindenkié. Ezért is felesleges többek közt ételt felhalmozni a szobámban. Hiszen bármikor hozhatok a kamrából, ha éhes vagyok! Szóval, ami megmarad ebből a rakás kajából, egyszerűen majd csak megfogom, és visszaviszem szépen, ahogyan korábban mondtam.
*Ea elgondolkodva hallgat egy darabig, végül azonban halovány és elégedett mosollyal bólint.*
- Tényleg jó helyen vagy itt nagyon. És már biztosan meggyőztél. Maradok egy darabig. *mondja és előzi meg egyben lánya következő kérdését.* Egy-két napot még biztosan. Ameddig nem lesz kicsit jobb az idő.
- Ó, ennek igazán örülök! *szalad fülig Luni szája, és csak azért nem öleli meg az édesanyját, hogy ne borítsa magukra az ételt.*
- És mi lesz ma? *kérdi ezek után Ea.* Mert arra gondoltam, hogy ha már maradok, akkor sétálok egy nagyot a környéken. Kicsit felfedezem magamnak a vidéket. Hátha találok egy jó helyet, ahol tudok kunyhót építeni.
- Nos, jött egy új lány. Intath tanítványa lesz. Lau és ő éppen neki mutatják meg a házat *meséli Luni.* Utána, ha minden igaz, jön Lau értem, én pedig megyek neki segíteni ültetni a kertben. Át is kell öltöznöm azt hiszem, mert még sáros lehet odakint a föld. Lau különben mondta, hogy ha van kedved akkor tarts velünk. Aztán este mazsolás kalács lesz a vacsora, amit majd Lau süt, én pedig megígértem nekik, hogy megmutatok egy kicsit abból, amit a Mágustoronyban tanultam. Persze ez lehet nem volt a legjobb ötlet.
*Ea látva lánya elbizonytalanodását, gyorsan közbe is szól.*
- Ugyan! Valamire én is kíváncsi vagyok. Egy dolog hallani, hogy mit tanultál meg, és teljesen más látni. *mosolyog.* Máris sokkal nagyobb kedvvel maradok. Lehet még a kertészkedésben is segítek, ha időben visszaérek. De először mindenképpen járok egyet a környéken.
- Rendben. *ért egyet Luni boldogan, majd miután befejezték félig reggelijüket, félig inkább már ebédjüket, mind a ketten nekiállnak rákészülni a nap hátralévő részére.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.17 21:06:42
- Húha! *mond magának ennyit, amint Int és a lányok elhagyják a konyhát.*
- Lehet, hogy meggondolatlan voltam kicsit. *gondolkodik hangosan tovább, de aztán inkább csendben nézi, szagolgatja és kevergeti a békésen melegedő levest, miközben immár magában fűzi tovább gondolatait.
Talán valóban nem volt a legjobb ötlet részéről eldicsekedni azzal, hogy most már végre konyít valamennyit a mágiához. Szeretett volna mutatni valamit, de hát nem feltétlen a fél háznép előtt, vacsora után. Már csak azt reméli, hogy úgy alakul, hogy Lau, Int, Linki, és talán édesanyja kivételével nem lesznek mások jelen.
Mi van, hogyha valami nagy és látványos dolgot várnak majd tőle? Különben is, nem vásári mutatványos, márpedig az előbb pedig szinte pontosan úgy viselkedett, mintha az lenne!
Kicsit magának a mágia megalázásának érzi, hogy mások szórakoztatására használja. Ugyanakkor, arra is gyorsan emlékezteti magát, hogy a többiek nem akárkik, hanem mégiscsak a barátai. Lau legalábbis mindenképpen, de talán Intath is valami olyasféle. Igaz, nem töltöttek együtt még túl sok időt, és nem is ismerik annyira egymást, hogy a barátjának merje nevezni, viszont mindenképpen kedveli, és úgy tűnik az elf is őt, főleg, hogy még aggódott is érte.
Ezen kívül, az sem árt, ha valamit ismernek a képességeiből és tudják, hogy nagyjából mire számíthatnak tőle, ha esetleg bajba kerülnek. Mert bajba kerülhetnek. Minden korábbi tapasztalata erre inti. Régen csak az erő, a különlegesség, a titok, misztikum és a mérhetetlen tudás vágya vonzotta a mágiához, na meg persze az, hogyha csak átvitt értelemben is, de közelebb kerülhet általa a holdhoz. Az Artheniorban történtek óta azonban már sokkal inkább azért akarja mélyebben megismerni, hogyha ismét beüt a korábban nem várt vész, már ne egy polc alatt kelljen átvészelnie azt és tehetetlenül várni, hogy valaki, aki nála erősebb és több lélekjelenléttel rendelkezik, mint ő, megmentse az életét.
Nem szándékozik még egyszer átélni a lázadás éjszakájához hasonlót, amit az elf is emlegetett az imént.
Akkoriban elvben a lehető legnagyobb biztonságban volt, egész Arthenior legjobban védett és leggazdagabb kerületében, és majdnem ebbe halt bele. Először Aleniát rabolták el mellőle, majd kis híján rágyújtották a házat, amiben élt. Ugyan reméli, hogy többé nem érik hasonló kellemetlen meglepetések, nem hiszi, hogy még egyszer életében képes lesz elhinni azt, hogy biztonságban van és nem érheti baj. Bárhol is legyen.
Szarvasliget most ugyan még a béke szigetének tűnik, de hát a város is annak tűnt annak idején, mielőtt még minden a feje tetejére állt volna.
Ezen gondolkodik miközben szórakozottan kavargatja a levest, és a kamrából hoz még valami ételt. Reméli édesanyja nem csak az ő megnyugtatására mondta az előbb, hogy talált egy kis maradékot tegnapról, mert olyan érzése van, hogy kicsit sokáig maradt el a konyhában megint.
Végül azonban úgy megpakolja a legnagyobb tálcát, amit csak talál, hogy alig bírja el, így indul vissza a szobájába, próbálva száműzni kissé borússá vált gondolatait.
Végül is most minden rendben. Itt vannak a barátai, a nyuszijai, és még édesanyja is.*
//Luninari szobája//
*Könyökével nyitja ki az ajtót, majd sarkával zárja be maga után, a szétpakolt holmiját éppen rendezgető Ea pedig jót nevet, amikor meglátja kezében a tálcát.*
- Ezt így mind nekem? Először nem hozol reggelit időben, most meg halálra akarsz etetni?
- Nem, dehogy! Én is csak pár falatot ettem eddig, az én reggelim is rajta van. *válaszol.* Szerintem kezdd a levessel. Utána van kenyér, kis kecskesajt, hús. A sajt talán abból a tejből van, amit még én fejtem le mielőtt elmentem.
- És mi lesz a maradékkal? Ennyit biztosan nem eszünk meg ketten.
- Hát, visszaviszem *von vállat.* Majd megeszi más. Vagy majd mi később. Nem szándékozom ételt felhalmozni itt. Végül is, arra van a konyha. Vagy inkább a kamra.
- Milyen hamar hozzászoktál ahhoz, hogy nem egyetlen helyiségből áll egy ház.
- A jót könnyű megszokni. *nevet ezúttal Luni.* Persze az ilyesmit nem kell túlzásba vinni. Ha láttad volna Artheniort... de persze láttad. Na az ijesztő volt. Túl nagy házak, túl nagy szobákkal. Emlékszel, meséltem is, hogy Nairadának volt például csak egy ruhás szobája.
- Na, ne vidd túlzásba! Valld be, hogy hasonló neked is tetszene!
- Hát nem is tudom. *gondolkodik el ezen őszintén.* A régi ruháimat is szerettem, és Naitól nagyon szépeket kaptam. De tényleg nem tudom. Egy szobányi ruha azért nem kellene. Mit csinálnék velük, tényleg? Persze az is igaz, hogy Nairadáéknak hatalmas könyvtáruk is volt. Szóval nem mondhatni rájuk egyáltalán, hogy a házukat csupa haszontalansággal rendezték volna be. De mégis, tényleg nem tudom, hogy mihez tudnék annyi sok ruhával kezdeni. Még ha férfiak serege udvarolna nekem, minden este más jönne el hozzám és mindenkinek más ruhát vennék fel, szerintem akkor is éveken keresztül kellene minden este másikat felvennem, hogy elmondhassam, hogy mindegyik volt már rajtam legalább egyszer.
*Ezen Ea ismét vidáman, és felszabadultan nevet, de aztán, mivel már tényleg eléggé éhes elő is áll a tőle várható javaslattal.*
- Szerintem inkább együnk!
- Jó ötlet! *ért egyet Luni is.* A leves még forró, a te kedvedért melegítettem meg újra. *ajánlja megint.*
- Úgy lesz! *ígéri meg Ea, és már jó ideje esznek, mire megszólal ismét két falat között.*
- Különben felejtsd el Artheniort! Mégiscsak az erdőben nőttél fel. Szerencsére! A város tényleg nagyon nem volt a te világod. Sose küldtelek volna oda, amikor száműztek, de hát ott voltak egyedül rokonaid. Viszont most már nem kell visszamenned, és azt hiszem, hogy neked és a nyusziknak egyszerűen tökéletes helye van itt, ahol most vagytok. Közel a tóhoz, az erdőhöz, és nem túl messze a Mágustoronytól. Meg persze itt vannak a kis kecskéid, meg az állataid. *mondja, és látszik az arcán, hogy tökéletesen nyugodt és boldog is emiatt.* Irigyellek téged, hogy boldoggá tud tenni az itteni élet, ez a csend és a béke. Én sajnos nyughatatlanabb vagyok.
- Igazából nem az én kecskéim. *javítja ki Luni.* A többieké ugyanúgy, mint ahogy az enyémek. Tudod, talán ez tetszik a legjobban ebben a helyben, mármint persze a vidéket leszámítva, ahol van. De együtt vettük Szarvasligetet, mindenki beleadta amije volt. Nálunk otthon mindenkinek külön és saját háza volt. Artheniorban is, csak ott nagyobbak. Ez a ház is nagy, de mégis más, nem csak egyetlen családé, hanem sokan osztjuk meg egymással, és egyszerűen csak a miénk. Pontosabban, egyszerre senkié, és mégis mindenkié. Ezért is felesleges többek közt ételt felhalmozni a szobámban. Hiszen bármikor hozhatok a kamrából, ha éhes vagyok! Szóval, ami megmarad ebből a rakás kajából, egyszerűen majd csak megfogom, és visszaviszem szépen, ahogyan korábban mondtam.
*Ea elgondolkodva hallgat egy darabig, végül azonban halovány és elégedett mosollyal bólint.*
- Tényleg jó helyen vagy itt nagyon. És már biztosan meggyőztél. Maradok egy darabig. *mondja és előzi meg egyben lánya következő kérdését.* Egy-két napot még biztosan. Ameddig nem lesz kicsit jobb az idő.
- Ó, ennek igazán örülök! *szalad fülig Luni szája, és csak azért nem öleli meg az édesanyját, hogy ne borítsa magukra az ételt.*
- És mi lesz ma? *kérdi ezek után Ea.* Mert arra gondoltam, hogy ha már maradok, akkor sétálok egy nagyot a környéken. Kicsit felfedezem magamnak a vidéket. Hátha találok egy jó helyet, ahol tudok kunyhót építeni.
- Nos, jött egy új lány. Intath tanítványa lesz. Lau és ő éppen neki mutatják meg a házat *meséli Luni.* Utána, ha minden igaz, jön Lau értem, én pedig megyek neki segíteni ültetni a kertben. Át is kell öltöznöm azt hiszem, mert még sáros lehet odakint a föld. Lau különben mondta, hogy ha van kedved akkor tarts velünk. Aztán este mazsolás kalács lesz a vacsora, amit majd Lau süt, én pedig megígértem nekik, hogy megmutatok egy kicsit abból, amit a Mágustoronyban tanultam. Persze ez lehet nem volt a legjobb ötlet.
*Ea látva lánya elbizonytalanodását, gyorsan közbe is szól.*
- Ugyan! Valamire én is kíváncsi vagyok. Egy dolog hallani, hogy mit tanultál meg, és teljesen más látni. *mosolyog.* Máris sokkal nagyobb kedvvel maradok. Lehet még a kertészkedésben is segítek, ha időben visszaérek. De először mindenképpen járok egyet a környéken.
- Rendben. *ért egyet Luni boldogan, majd miután befejezték félig reggelijüket, félig inkább már ebédjüket, mind a ketten nekiállnak rákészülni a nap hátralévő részére.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.17 21:06:42
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-16 13:18:52
Üzenet elküldve: 2020-10-16 13:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Linki saját maga is biztos abban, hogy remek segítség lesz. S még annál is remekebb tanítvány! Így tehát a legnagyobb egyetértésben mosolyog vissza Laurentitiára, s ezúttal már elégedetten fogadja Intath mester legfrissebb buksisimijét. Hogy az alkímiához mekkora fegyelem kell, egyelőre halvány lövése sincs róla, így kénytelen ebben hinni tanítója szavának, bár azt nem is nagyon tervezi kétségbe vonni még egy ideig. Elvégre is nem azért jött el idáig.
A konyhába betérő, ismeretlenből hamar szimpatikus kis lánykává váló Luni reményét egy biccentéssel fogadja.*
- Én is remélem. Kíváncsi vagyok a varázslataidra! *Szavainak lelkesedése őszintén hat, hiszen abszolút az is. Bár látott már mágiát használót, az ilyenfajta varázsokra szerény véleménye szerint lehetetlenség ráunni. Éppen ezért neki is jobban tetszik az Intath mester által felvázolt, idillikusnak ható jövőkép, mi szerint estéjüket ismerkedéssel töltenék kalácsot majszolva és Luni tudásán álmélkodva.
Házigazdájuk nyugtatására bizakodó mosollyal bólogat. Ha eddig csak sejtette, mekkora itt a sürgés-forgás, hát most egészen egyértelművé tették ezt számára.*
- Hű, ez nagyon izgalmasnak hangzik! Otthon mindenki ismert mindenkit. *Magyarázza, miért lehet neki olyan különös ez a változatosság.
Úgy tűnik, a konyhai programjuk végéhez értek, egyelőre legalábbis, s kezdetét veheti a körbevezetés. Linki, zsákját hátára kapva követi a két itt lakót, hogy belessen az előtte szélesre tárt ajtón, mi a fürdőszobát rejtette eddig.*
- Azt hiszem, most rám is férne, hogy használjam. *Jegyzi meg félig mókázva, félig pironkodva, pár apró, söprő mozdulatot téve poros ruháján. Azt pedig, hogy miért ez Intath mester kedvenc része, és miért nem a saját laborja, még véletlenül sem érti. Sokat tűnődnie nincs ideje, már indulnak is tovább a már sokat emlegetett helyiségbe, mit elkövetkező ittléte során valószínűleg a legsűrűbben fog látogatni. A lépcsőnél vigyáz, ahogy erre figyelmeztetik, minek hála egy darabban érkezik meg a lenti térbe. Barna tekintete álmélkodva tágul, hogy magába igyon minden apró, nagyobb, praktikus és véres részletet. Látszólag nem rázza meg az utóbbi sem, legalábbis nem kap a szája elé, vagy kezd el szörnyülködve öklendezni.*
- És megmentetted? *Pillant hirtelen a doktorra kérdésével, kutatva annak zöld tekintetét.*
*Linki saját maga is biztos abban, hogy remek segítség lesz. S még annál is remekebb tanítvány! Így tehát a legnagyobb egyetértésben mosolyog vissza Laurentitiára, s ezúttal már elégedetten fogadja Intath mester legfrissebb buksisimijét. Hogy az alkímiához mekkora fegyelem kell, egyelőre halvány lövése sincs róla, így kénytelen ebben hinni tanítója szavának, bár azt nem is nagyon tervezi kétségbe vonni még egy ideig. Elvégre is nem azért jött el idáig.
A konyhába betérő, ismeretlenből hamar szimpatikus kis lánykává váló Luni reményét egy biccentéssel fogadja.*
- Én is remélem. Kíváncsi vagyok a varázslataidra! *Szavainak lelkesedése őszintén hat, hiszen abszolút az is. Bár látott már mágiát használót, az ilyenfajta varázsokra szerény véleménye szerint lehetetlenség ráunni. Éppen ezért neki is jobban tetszik az Intath mester által felvázolt, idillikusnak ható jövőkép, mi szerint estéjüket ismerkedéssel töltenék kalácsot majszolva és Luni tudásán álmélkodva.
Házigazdájuk nyugtatására bizakodó mosollyal bólogat. Ha eddig csak sejtette, mekkora itt a sürgés-forgás, hát most egészen egyértelművé tették ezt számára.*
- Hű, ez nagyon izgalmasnak hangzik! Otthon mindenki ismert mindenkit. *Magyarázza, miért lehet neki olyan különös ez a változatosság.
Úgy tűnik, a konyhai programjuk végéhez értek, egyelőre legalábbis, s kezdetét veheti a körbevezetés. Linki, zsákját hátára kapva követi a két itt lakót, hogy belessen az előtte szélesre tárt ajtón, mi a fürdőszobát rejtette eddig.*
- Azt hiszem, most rám is férne, hogy használjam. *Jegyzi meg félig mókázva, félig pironkodva, pár apró, söprő mozdulatot téve poros ruháján. Azt pedig, hogy miért ez Intath mester kedvenc része, és miért nem a saját laborja, még véletlenül sem érti. Sokat tűnődnie nincs ideje, már indulnak is tovább a már sokat emlegetett helyiségbe, mit elkövetkező ittléte során valószínűleg a legsűrűbben fog látogatni. A lépcsőnél vigyáz, ahogy erre figyelmeztetik, minek hála egy darabban érkezik meg a lenti térbe. Barna tekintete álmélkodva tágul, hogy magába igyon minden apró, nagyobb, praktikus és véres részletet. Látszólag nem rázza meg az utóbbi sem, legalábbis nem kap a szája elé, vagy kezd el szörnyülködve öklendezni.*
- És megmentetted? *Pillant hirtelen a doktorra kérdésével, kutatva annak zöld tekintetét.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-13 19:18:38
Üzenet elküldve: 2020-10-13 19:18:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gnóm lány leendő hasznának említésére ő is a kislányra mosolyog és megsimizi a barna buksit.*
-Határozottan szimpatikus kis segédnek látszik egyelőre. Meg alkímiához nem is kell akkora fegyelem. Mármint a biztonsági szabályokat és a mértékegységeket be kell tartani, de nem olyan mint mikor egy élet forog kockán.
*Ha elront valamit és nem robbant fel vagy sérült meg akkor a legrosszabb ami történt, hogy az alapanyag kuka lett. Ami, meg a tanulási folyamat része. Neki is a fél vagyona biztos kísérletezgetésre ment el és elrontott keverésekre. A ház úrnőjének ajánlatát hálásan elutasította mire érkezett egy másik amit akárhogy is néz az ember nem lehet nem nyílt felkérésnek venni. "ha bármire szükséged lenne!"*
~Na, jó e mellett már nem lehet elmenni.~
-Így lesz drága Laurentitia. Így lesz.
*Mosolyog. Érti ő a célzásokat. Ha ennél jobban akarna utalgatni a dologra a lány akkor már ruhátlanul feküdhetne a konyhaasztalon, hogy desszertet kíván-e a doki. Most még nem érzi, hogy kellően formában lenne a feladathoz, de este majd leadja az igényeit. Most viszont újabb lány érkezik a konyhába. Méghozzá olyan akivel a dokinak már jó ideje elintézetlen dolga van amire most sort is kerít. Az ölelés és a szavai a várt eredményt hozták. Luninari egy nagyon naiv túlságosan is ártatlan lány. Ami, miatt a doki meggyőzhetetlenül biztos benne, hogy vigyáznia kell rá. Az, hogy ő veszélybe került közben az eszébe se jutott. Sőt, már el is felejtette. A másik vidámsága és lelkesedése egy kedves mosolyt csal az elf arcára ahogy lenéz arra a kislányos pofira. Persze egy résznél azért ráfagy a mosoly.*
~Egy hétig azzal a perverzzel tanult? Mit? Nekem megmutatni? Mi? Ezt a lányt? Egy hétig? Mi? Mági... MÁGIA! Jó ég! Majdnem elföldeltem azt a rohadékot.~
-Nagyon jó lenne megnézni. Ma este vacsora után szerintem össze is ülhetünk ott a kandalló előtt. Van pár új arc a házban, megismerkedünk, te megmutatod a nyuszivarázslataid.*Vigyorodik el.*Lesz majd mazsolás kalács is!*Néz csillogó szemmel a másik két lányra. Ő már egész jól leszervezte magában a programját. Varázslatos, ismerkedős kalács evés, majd a ház úrnőjével lemozogják a kalácsot miközben elvarázsolja őt. Sokkal jobb itt élni mint a sóher úr kúriájában. Ott kevesebb volt a kúriálás. A nyuszipapnő anyjával is megismerkedhet a doki úgy néz ki.~Nyuszimama.~A félelf is hasonló szavakkal ajánlja fel a segítségét Laurentitiának, de abba az elf már nem lát bele semmit csak önzetlen segítséget és örül, hogy vannak akik leveszik a terheket a ház úrnőjének válláról. Aki elő is áll egy az elfénél kevésbé vonzó ötlettel.*
-Ebben a sárban kertészkednétek?
*Nem sokat ért hozzá, de tudja, hogy a nedves föld nehezebb mint a száraz. És mocskosabb is. És hogy ha vizesek lesznek megfázhatnak. Meg a ruhájukat ki kell mosni. Szóval jobb lenne a doki szerint legalább egy napot várni az eső után. Persze bár jó elhallgatni a női csicsergést és ilyen szép társaságban lenni, de csak elindulnak keresni egy szobát a kis gnóm lánynak és közben körbevezetik. A fürdőbe érve a doki azért kifejti az őszinte véleményét.*
-Az egyik kedvenc részem a házban.
*Bár ha nem muszáj, nem is naponta szokott, de attól még szeret fürdeni. És nem kis terve, valamiféle kémlelőnyílásokat fúrni majd valahova, hogy kevésbé izgalmas estéit kicsit kellemesebbé tegye. Aztán haladnak is tovább a doki laborjába.*
-Érdekes? Jelen állapotában inkább mást mondanék rá. Lépcsőnél vigyázni!
*Nyit ajtót és sétál le. Tényleg nem úgy néz ki jelen állapotában a rendelő mint ahol egy profi orvos dolgozhatna. Vagy akárki. Vannak kisebb szekrények asztalok, utóbbiból kettő nagyobb is. Egyiken rászáradt vér másikon egy fonott kosár. benne szövetbe csomagolt dolgok. Az asztal alatt pedig egy vödör rejtélyes rendeltetéssel. A kisebb asztalokra orvosi és alkimista eszközök rendszertelenül ráhalmozva. Fiolák, lepárlók, mozsár gyógyfüvek, kenőcsök. Jól látszik, hogy oda lettek lerakva ahol épp fért. Egy könyvespolc is található itt. Azon néhány könyv, de annak is a polcai megpakolva és a tetején egy nagy befőttesüvegben piócák úszkálnak.*
-Múltkor le lett terhelve kicsit a műtő és még nem volt időm rendet tenni mert a városba kellett mennem egy esetre. Egynél több fekvő betegre azért nincs még felkészülve. Rögtönözni kellett egy asztalt. Remélhetőleg nem lesz gyakori ez a látvány.
~Pedig az első napokban valaki rendet tett. Biztos az a vörös fattyú volt. Muszáj leszek elcsábítani, hogy folytassa mert nélküle hagynák, hogy szétrohadjon ez a hely nélkülem.~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gnóm lány leendő hasznának említésére ő is a kislányra mosolyog és megsimizi a barna buksit.*
-Határozottan szimpatikus kis segédnek látszik egyelőre. Meg alkímiához nem is kell akkora fegyelem. Mármint a biztonsági szabályokat és a mértékegységeket be kell tartani, de nem olyan mint mikor egy élet forog kockán.
*Ha elront valamit és nem robbant fel vagy sérült meg akkor a legrosszabb ami történt, hogy az alapanyag kuka lett. Ami, meg a tanulási folyamat része. Neki is a fél vagyona biztos kísérletezgetésre ment el és elrontott keverésekre. A ház úrnőjének ajánlatát hálásan elutasította mire érkezett egy másik amit akárhogy is néz az ember nem lehet nem nyílt felkérésnek venni. "ha bármire szükséged lenne!"*
~Na, jó e mellett már nem lehet elmenni.~
-Így lesz drága Laurentitia. Így lesz.
*Mosolyog. Érti ő a célzásokat. Ha ennél jobban akarna utalgatni a dologra a lány akkor már ruhátlanul feküdhetne a konyhaasztalon, hogy desszertet kíván-e a doki. Most még nem érzi, hogy kellően formában lenne a feladathoz, de este majd leadja az igényeit. Most viszont újabb lány érkezik a konyhába. Méghozzá olyan akivel a dokinak már jó ideje elintézetlen dolga van amire most sort is kerít. Az ölelés és a szavai a várt eredményt hozták. Luninari egy nagyon naiv túlságosan is ártatlan lány. Ami, miatt a doki meggyőzhetetlenül biztos benne, hogy vigyáznia kell rá. Az, hogy ő veszélybe került közben az eszébe se jutott. Sőt, már el is felejtette. A másik vidámsága és lelkesedése egy kedves mosolyt csal az elf arcára ahogy lenéz arra a kislányos pofira. Persze egy résznél azért ráfagy a mosoly.*
~Egy hétig azzal a perverzzel tanult? Mit? Nekem megmutatni? Mi? Ezt a lányt? Egy hétig? Mi? Mági... MÁGIA! Jó ég! Majdnem elföldeltem azt a rohadékot.~
-Nagyon jó lenne megnézni. Ma este vacsora után szerintem össze is ülhetünk ott a kandalló előtt. Van pár új arc a házban, megismerkedünk, te megmutatod a nyuszivarázslataid.*Vigyorodik el.*Lesz majd mazsolás kalács is!*Néz csillogó szemmel a másik két lányra. Ő már egész jól leszervezte magában a programját. Varázslatos, ismerkedős kalács evés, majd a ház úrnőjével lemozogják a kalácsot miközben elvarázsolja őt. Sokkal jobb itt élni mint a sóher úr kúriájában. Ott kevesebb volt a kúriálás. A nyuszipapnő anyjával is megismerkedhet a doki úgy néz ki.~Nyuszimama.~A félelf is hasonló szavakkal ajánlja fel a segítségét Laurentitiának, de abba az elf már nem lát bele semmit csak önzetlen segítséget és örül, hogy vannak akik leveszik a terheket a ház úrnőjének válláról. Aki elő is áll egy az elfénél kevésbé vonzó ötlettel.*
-Ebben a sárban kertészkednétek?
*Nem sokat ért hozzá, de tudja, hogy a nedves föld nehezebb mint a száraz. És mocskosabb is. És hogy ha vizesek lesznek megfázhatnak. Meg a ruhájukat ki kell mosni. Szóval jobb lenne a doki szerint legalább egy napot várni az eső után. Persze bár jó elhallgatni a női csicsergést és ilyen szép társaságban lenni, de csak elindulnak keresni egy szobát a kis gnóm lánynak és közben körbevezetik. A fürdőbe érve a doki azért kifejti az őszinte véleményét.*
-Az egyik kedvenc részem a házban.
*Bár ha nem muszáj, nem is naponta szokott, de attól még szeret fürdeni. És nem kis terve, valamiféle kémlelőnyílásokat fúrni majd valahova, hogy kevésbé izgalmas estéit kicsit kellemesebbé tegye. Aztán haladnak is tovább a doki laborjába.*
-Érdekes? Jelen állapotában inkább mást mondanék rá. Lépcsőnél vigyázni!
*Nyit ajtót és sétál le. Tényleg nem úgy néz ki jelen állapotában a rendelő mint ahol egy profi orvos dolgozhatna. Vagy akárki. Vannak kisebb szekrények asztalok, utóbbiból kettő nagyobb is. Egyiken rászáradt vér másikon egy fonott kosár. benne szövetbe csomagolt dolgok. Az asztal alatt pedig egy vödör rejtélyes rendeltetéssel. A kisebb asztalokra orvosi és alkimista eszközök rendszertelenül ráhalmozva. Fiolák, lepárlók, mozsár gyógyfüvek, kenőcsök. Jól látszik, hogy oda lettek lerakva ahol épp fért. Egy könyvespolc is található itt. Azon néhány könyv, de annak is a polcai megpakolva és a tetején egy nagy befőttesüvegben piócák úszkálnak.*
-Múltkor le lett terhelve kicsit a műtő és még nem volt időm rendet tenni mert a városba kellett mennem egy esetre. Egynél több fekvő betegre azért nincs még felkészülve. Rögtönözni kellett egy asztalt. Remélhetőleg nem lesz gyakori ez a látvány.
~Pedig az első napokban valaki rendet tett. Biztos az a vörös fattyú volt. Muszáj leszek elcsábítani, hogy folytassa mert nélküle hagynák, hogy szétrohadjon ez a hely nélkülem.~
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-09 21:37:21
Üzenet elküldve: 2020-10-09 21:37:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Ugyan, hisz Linki most is itt van, és biztos vagyok benne, hogy remek segítség lesz! *igyekszik kissé ellensúlyozni Intath megjegyzését, miközben egy bátorító mosolyt ereszt meg a lány felé, nehogy a doktor már az elején letörje a gnóm lelkesedését*
- Örülök, hogy így gondolod... *jön azonban kissé zavarba, amikor a férfi az itteni élet szépségeit kezdi dicsérni* De kérlek, szólj, ha bármire szükséged lenne! *teszi még hozzá, remélve, hogy Intath jelzi majd, ha mégis valamiféle új felszerelés kellene a laborjába. Egyelőre azonban ennyiben hagyja a témát, hisz Luni is csatlakozik hozzájuk a konyhában*
- Ne aggódj, szép lassan megismersz majd mindenkit! *neveti el magát kissé Linki feleletén* A Szarvasliget szépsége, hogy sosem tudhatod pontosan, kik tartózkodnak itt. Nagyon változatosak a lakók, ahogy az is, hogy ki mennyi időre marad itt. Szóval megesik, hogy egyik nap még minden szoba tele van, másik nap pedig mind kiürül, hogy aztán új látogatók érkezzenek a helyükre. *magyarázza a helyzetet a lánynak, amíg Luni és Intath üdvözlik egymást, hogy ne lepődjön meg, ha hónapokkal később is találkozik majd olyan emberekkel a házban, akiket nem látott korábban*
- Ó, azt mindenképp meg kell majd mutatnod! *csatlakozik be Luniék beszélgetésébe, miután nevének említésére felkapja a fejét. Még nem igazán volt alkalma beszélnie a lánnyal, mióta visszatért a Mágustoronyból, de alig várja, hogy mindent megtudjon a kalandjairól és a tanulmányairól. Ha nem várná a lányt az édesanyja, őket pedig a körbevezetés, akkor most azonnal kifaggatná őt a részletekről, így azonban kénytelen várni kicsit a dologgal*
- Csak nyugodtan, addig marad, ameddig szeretne! *biztosítja egy apró fejbiccentéssel és mosollyal Lunit, hogy részéről tényleg nem probléma, ha az anyja itt marad. ~Ha szeretné, akár be is költözhet... ~teszi hozzá csak magában, hisz tudja, Luninak milyen sokat jelent az édesanyja, és hogy mekkora öröm neki, hogy a közelében lehet. Az az érzése azonban, hogy bármennyire is kellemes a látogatás, csak átmeneti tartózkodásról van szó, ezért is nem szeretné túlságosan feltartani a lányt, hogy minél inkább kiélvezhesse azt a kevéske időt, amit az anyjával tölthet*
- Ha ráérsz, később esetleg segíthetnél a kertben, akár az édesanyáddal együtt, ha szeretne csatlakozni... *veti fel azért mégis Luni kérését hallva, hisz a virágoskertet még mindig nem sikerült teljesen befejezniük* De persze csak ha nincsen semmi más tervetek mára! *teszi még hozzá, nem is várva azonnali választ a lánytól. Azt reméli, amíg Luni megbeszéli az anyjával, hogy tervezik tölteni a napot, addig ő körbevezeti Linkit a házban, remélhetőleg Intath társaságában*
- Azt hiszem, a legjobb lesz, ha erre kezdjük! *fordul jobb kéz felé, ahogy kiér a folyosóra, remélve, hogy a többiek is követik*
- A konyhát már láttad, ez pedig itt a fürdőszoba. *tárja szélesre az ajtót a lány előtt, hogy szemügyre vehesse a helyiséget. Az egyik dézsában még gőzölög egy kis víz, a fal mellett pedig ott áll jól megpakolva a már sokat emlegetett szennyes kosár* Semmi különös, de a célnak tökéletesen megfelel. *vonja meg kissé zavartan a vállát, hisz meglehet, talán ráférne egy kis korszerűsítés a fürdőre, de reméli, Linkinek így is tetszeni fog majd, amit lát*
- De biztos vagyok benne, hogy a rendelő sokkal érdekesebb látvány. *int a szomszéd szoba felé, remélve, hogy Intath magára vállalja majd, hogy körbemutatja a lánynak, mit hol talál, elvégre mégiscsak ő ismeri a legjobban a labort és a berendezését.*
- Ugyan, hisz Linki most is itt van, és biztos vagyok benne, hogy remek segítség lesz! *igyekszik kissé ellensúlyozni Intath megjegyzését, miközben egy bátorító mosolyt ereszt meg a lány felé, nehogy a doktor már az elején letörje a gnóm lelkesedését*
- Örülök, hogy így gondolod... *jön azonban kissé zavarba, amikor a férfi az itteni élet szépségeit kezdi dicsérni* De kérlek, szólj, ha bármire szükséged lenne! *teszi még hozzá, remélve, hogy Intath jelzi majd, ha mégis valamiféle új felszerelés kellene a laborjába. Egyelőre azonban ennyiben hagyja a témát, hisz Luni is csatlakozik hozzájuk a konyhában*
- Ne aggódj, szép lassan megismersz majd mindenkit! *neveti el magát kissé Linki feleletén* A Szarvasliget szépsége, hogy sosem tudhatod pontosan, kik tartózkodnak itt. Nagyon változatosak a lakók, ahogy az is, hogy ki mennyi időre marad itt. Szóval megesik, hogy egyik nap még minden szoba tele van, másik nap pedig mind kiürül, hogy aztán új látogatók érkezzenek a helyükre. *magyarázza a helyzetet a lánynak, amíg Luni és Intath üdvözlik egymást, hogy ne lepődjön meg, ha hónapokkal később is találkozik majd olyan emberekkel a házban, akiket nem látott korábban*
- Ó, azt mindenképp meg kell majd mutatnod! *csatlakozik be Luniék beszélgetésébe, miután nevének említésére felkapja a fejét. Még nem igazán volt alkalma beszélnie a lánnyal, mióta visszatért a Mágustoronyból, de alig várja, hogy mindent megtudjon a kalandjairól és a tanulmányairól. Ha nem várná a lányt az édesanyja, őket pedig a körbevezetés, akkor most azonnal kifaggatná őt a részletekről, így azonban kénytelen várni kicsit a dologgal*
- Csak nyugodtan, addig marad, ameddig szeretne! *biztosítja egy apró fejbiccentéssel és mosollyal Lunit, hogy részéről tényleg nem probléma, ha az anyja itt marad. ~Ha szeretné, akár be is költözhet... ~teszi hozzá csak magában, hisz tudja, Luninak milyen sokat jelent az édesanyja, és hogy mekkora öröm neki, hogy a közelében lehet. Az az érzése azonban, hogy bármennyire is kellemes a látogatás, csak átmeneti tartózkodásról van szó, ezért is nem szeretné túlságosan feltartani a lányt, hogy minél inkább kiélvezhesse azt a kevéske időt, amit az anyjával tölthet*
- Ha ráérsz, később esetleg segíthetnél a kertben, akár az édesanyáddal együtt, ha szeretne csatlakozni... *veti fel azért mégis Luni kérését hallva, hisz a virágoskertet még mindig nem sikerült teljesen befejezniük* De persze csak ha nincsen semmi más tervetek mára! *teszi még hozzá, nem is várva azonnali választ a lánytól. Azt reméli, amíg Luni megbeszéli az anyjával, hogy tervezik tölteni a napot, addig ő körbevezeti Linkit a házban, remélhetőleg Intath társaságában*
- Azt hiszem, a legjobb lesz, ha erre kezdjük! *fordul jobb kéz felé, ahogy kiér a folyosóra, remélve, hogy a többiek is követik*
- A konyhát már láttad, ez pedig itt a fürdőszoba. *tárja szélesre az ajtót a lány előtt, hogy szemügyre vehesse a helyiséget. Az egyik dézsában még gőzölög egy kis víz, a fal mellett pedig ott áll jól megpakolva a már sokat emlegetett szennyes kosár* Semmi különös, de a célnak tökéletesen megfelel. *vonja meg kissé zavartan a vállát, hisz meglehet, talán ráférne egy kis korszerűsítés a fürdőre, de reméli, Linkinek így is tetszeni fog majd, amit lát*
- De biztos vagyok benne, hogy a rendelő sokkal érdekesebb látvány. *int a szomszéd szoba felé, remélve, hogy Intath magára vállalja majd, hogy körbemutatja a lánynak, mit hol talál, elvégre mégiscsak ő ismeri a legjobban a labort és a berendezését.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-07 21:40:30
Üzenet elküldve: 2020-10-07 21:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Ugyan. *mondja Launak, miután ő megköszöni neki, hogy gondoskodott Natyról amennyire csak tudott.* Régi történet, de igazából legalább ennyivel tartoztam neki. Persze mindenképpen segítettem volna, de így tényleg ez volt a legkevesebb, amit tehettem.
*Nem hiszi, hogy barátnője pont most erőltetni akarná a témát, de reméli, hogy a későbbiekben sem kérdez rá arra, hogy pontosan mire is célzott az imént, és, hogy mindez a rájuk váró rengeteg munka és talán egy kis szórakozás közben majd szépen és csendben feledésbe merül.*
- Remek, köszönöm! *örül meg ezek után a leves maradékának is.* Kicsit azt hiszem melegítek azért majd rajta. *teszi hozzá hangosan gondolkodva, és már menne is, hogy felélessze alatta a tüzet, ha Intath nem állná éppen útját. Na nem mintha ezt a legkevésbé is bánná.
Úgy tűnik, hogy ezúttal ismét egy igazán kedves Intath áll vele szemben, aki még meg is öleli.
Hasonlóhoz hamar hozzá tudna szokni. Régen csak nyulait ölelgethette, vele pedig csak édesanyja tette ugyanezt, azóta azonban már megölelte Lau is és most Int is. Mindkettő határozottan kellemes érzés, csak kicsit persze máshogy.
Mosolyogva, meghatottságát leplezni próbálva ölel vissza, és talán kicsit lassabban bontakozik ki az elf karjaiból, mint illene. Nem hiszi mindenesetre, hogy Intath nagyon zokon venné tőle, ahogyan természetesen ő sem tiltakozik az ellen, hogy annyira a férfi sem siet elengedni őt.*
- Én is örülök, hogy te jól vagy. *mondja neki. Szinte a nyelvén van, de aztán végül sem a helyet, sem a pillanatot nem tartja alkalmasnak annak felelevenítésére, hogy ő annak idején még, ha nem is ok nélkül, de nála sokkal nagyobb kockázatot vállalt.
Végtére is vele ellentétben, akkor tért vissza Artheniorba, amikor mindenki, aki csak tehette menekült onnan, a város pedig még szó szerint lángolt a hátuk mögött. Kicsit furcsa hát tőle, hogy mindezek után neki teszi szóvá, hogy napokkal később ő is visszafordult a kőrengetegbe Lau oldalán, pedig mindezt akkor már sokkal nyugodtabb körülmények között, és lényegesen nagyobb túlélési eséllyel tehették meg, mint azon a szörnyű éjszakán.*
- Sajnálom tényleg, hogyha aggódnod kellett értem! De mire visszatértünk a városba, a lázadásnak szerencsére már vége volt, és nem is töltöttünk ott sok időt. Ha pedig Lau nem beszél rá, hogy menjünk vissza, akkor talán soha nem lesz olyan szerencsénk, hogy Szarvasliget a miénk lehessen. Utána pedig, talán egy hattal az után, hogy ideköltöztünk, elmentem a Mágustoronyhoz Thimmel. Végig ott voltam és tanultam, mialatt nem voltam itt. Talán egyszer majd megmutatom, hogy pontosan mit, ha majd mindenkinek lesz kis ideje. Ugyan megfogadtam, hogy csak úgy ok nem fogok mágiát használni, de azért egy kis gyakorlás sem ártana néha. *mondja, ha nem is teljesen egy szuszra, de azért kicsit hadarva, ami félig lelkesedésből fakad, ami annak köszönhető, hogy boldoggá teszi, hogy immár nem csak mesélhet jövőt érintő terveiről, hanem elmondhatja bárkinek önmagáról azt, hogy valamennyit már sikerült is megvalósítania belőlük. Igaz, hogy varázslatokkal próbálkozni, csak úgy magamutogatásból tényleg nem akar, ugyanakkor, más részről, ha csak az alkalomra vár, amihez pont egy adott varázslat illik, akkor ki tudja, hogy meddig nem élvezheti még ki a pillanatot, amikor apró teste olyan erőket fogad magába és idéz meg, amelyek messze túlmutatnak mindazon, amit egyáltalán képes leírni szavakkal.
A hozzá képest gyors beszéd persze nem csak lelkesedésének köszönhető, hanem legalább ennyire annak is, hogy nem szeretné feltartani a társaságot, miután tudja, hogy hová indultak éppen. Főleg Linkit nem, aki már nyilván izgatottan várja és kíváncsi az új szobájára.
Nem tudja, hogy ameddig nem volt itthon mennyi szobába költöztek be, és mennyi szabad még, így egyet sem ajánl neki, de hát majd biztos ő is megtalálja magának a megfelelőt, ahogyan egykor ő is.*
- Remélem majd találkozunk később. *mosolyog ismét barátságosan a lányra, majd félreáll, hogy el tudjanak mellette menni és ő is a tűzhelyhez léphessen levest melegíteni.
Azt a "nagy tervet" forgatja a fejében, hogy ameddig Lau és Int körbevezetik Linkit a házban, és találnak neki egy szobát, addig ő alattomosan és orvul mindenképpen rendet rak a konyhában. Szép is lenne, ha mindent Lau csinálna egyedül!*
- Anya lehet marad még egy-két napot a szobámban. Vagy ott leszek majd én is, vagy majd itt a konyhában. Szólj nyugodtan, ha bármiben szükséged lenne a segítségemre. Sőt, kifejezetten örülnék, ha szólnál, és tudnék valamiben segíteni. *ajánlja fel végül a lánynak azért nem teljesen önzetlenül.
Az az igazság, hogy túl sok időt töltött Thimmel és az édesanyjával mialatt távol járt Szarvasligettől. Persze, társaságukat kifejezetten élvezte, ettől még hiányzott neki Lau, és most bármilyen alkalmat szívesen megragadna arra, hogy kicsit újra együtt lehessenek.*
- Ugyan. *mondja Launak, miután ő megköszöni neki, hogy gondoskodott Natyról amennyire csak tudott.* Régi történet, de igazából legalább ennyivel tartoztam neki. Persze mindenképpen segítettem volna, de így tényleg ez volt a legkevesebb, amit tehettem.
*Nem hiszi, hogy barátnője pont most erőltetni akarná a témát, de reméli, hogy a későbbiekben sem kérdez rá arra, hogy pontosan mire is célzott az imént, és, hogy mindez a rájuk váró rengeteg munka és talán egy kis szórakozás közben majd szépen és csendben feledésbe merül.*
- Remek, köszönöm! *örül meg ezek után a leves maradékának is.* Kicsit azt hiszem melegítek azért majd rajta. *teszi hozzá hangosan gondolkodva, és már menne is, hogy felélessze alatta a tüzet, ha Intath nem állná éppen útját. Na nem mintha ezt a legkevésbé is bánná.
Úgy tűnik, hogy ezúttal ismét egy igazán kedves Intath áll vele szemben, aki még meg is öleli.
Hasonlóhoz hamar hozzá tudna szokni. Régen csak nyulait ölelgethette, vele pedig csak édesanyja tette ugyanezt, azóta azonban már megölelte Lau is és most Int is. Mindkettő határozottan kellemes érzés, csak kicsit persze máshogy.
Mosolyogva, meghatottságát leplezni próbálva ölel vissza, és talán kicsit lassabban bontakozik ki az elf karjaiból, mint illene. Nem hiszi mindenesetre, hogy Intath nagyon zokon venné tőle, ahogyan természetesen ő sem tiltakozik az ellen, hogy annyira a férfi sem siet elengedni őt.*
- Én is örülök, hogy te jól vagy. *mondja neki. Szinte a nyelvén van, de aztán végül sem a helyet, sem a pillanatot nem tartja alkalmasnak annak felelevenítésére, hogy ő annak idején még, ha nem is ok nélkül, de nála sokkal nagyobb kockázatot vállalt.
Végtére is vele ellentétben, akkor tért vissza Artheniorba, amikor mindenki, aki csak tehette menekült onnan, a város pedig még szó szerint lángolt a hátuk mögött. Kicsit furcsa hát tőle, hogy mindezek után neki teszi szóvá, hogy napokkal később ő is visszafordult a kőrengetegbe Lau oldalán, pedig mindezt akkor már sokkal nyugodtabb körülmények között, és lényegesen nagyobb túlélési eséllyel tehették meg, mint azon a szörnyű éjszakán.*
- Sajnálom tényleg, hogyha aggódnod kellett értem! De mire visszatértünk a városba, a lázadásnak szerencsére már vége volt, és nem is töltöttünk ott sok időt. Ha pedig Lau nem beszél rá, hogy menjünk vissza, akkor talán soha nem lesz olyan szerencsénk, hogy Szarvasliget a miénk lehessen. Utána pedig, talán egy hattal az után, hogy ideköltöztünk, elmentem a Mágustoronyhoz Thimmel. Végig ott voltam és tanultam, mialatt nem voltam itt. Talán egyszer majd megmutatom, hogy pontosan mit, ha majd mindenkinek lesz kis ideje. Ugyan megfogadtam, hogy csak úgy ok nem fogok mágiát használni, de azért egy kis gyakorlás sem ártana néha. *mondja, ha nem is teljesen egy szuszra, de azért kicsit hadarva, ami félig lelkesedésből fakad, ami annak köszönhető, hogy boldoggá teszi, hogy immár nem csak mesélhet jövőt érintő terveiről, hanem elmondhatja bárkinek önmagáról azt, hogy valamennyit már sikerült is megvalósítania belőlük. Igaz, hogy varázslatokkal próbálkozni, csak úgy magamutogatásból tényleg nem akar, ugyanakkor, más részről, ha csak az alkalomra vár, amihez pont egy adott varázslat illik, akkor ki tudja, hogy meddig nem élvezheti még ki a pillanatot, amikor apró teste olyan erőket fogad magába és idéz meg, amelyek messze túlmutatnak mindazon, amit egyáltalán képes leírni szavakkal.
A hozzá képest gyors beszéd persze nem csak lelkesedésének köszönhető, hanem legalább ennyire annak is, hogy nem szeretné feltartani a társaságot, miután tudja, hogy hová indultak éppen. Főleg Linkit nem, aki már nyilván izgatottan várja és kíváncsi az új szobájára.
Nem tudja, hogy ameddig nem volt itthon mennyi szobába költöztek be, és mennyi szabad még, így egyet sem ajánl neki, de hát majd biztos ő is megtalálja magának a megfelelőt, ahogyan egykor ő is.*
- Remélem majd találkozunk később. *mosolyog ismét barátságosan a lányra, majd félreáll, hogy el tudjanak mellette menni és ő is a tűzhelyhez léphessen levest melegíteni.
Azt a "nagy tervet" forgatja a fejében, hogy ameddig Lau és Int körbevezetik Linkit a házban, és találnak neki egy szobát, addig ő alattomosan és orvul mindenképpen rendet rak a konyhában. Szép is lenne, ha mindent Lau csinálna egyedül!*
- Anya lehet marad még egy-két napot a szobámban. Vagy ott leszek majd én is, vagy majd itt a konyhában. Szólj nyugodtan, ha bármiben szükséged lenne a segítségemre. Sőt, kifejezetten örülnék, ha szólnál, és tudnék valamiben segíteni. *ajánlja fel végül a lánynak azért nem teljesen önzetlenül.
Az az igazság, hogy túl sok időt töltött Thimmel és az édesanyjával mialatt távol járt Szarvasligettől. Persze, társaságukat kifejezetten élvezte, ettől még hiányzott neki Lau, és most bármilyen alkalmat szívesen megragadna arra, hogy kicsit újra együtt lehessenek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 837-856