Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1323. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1304-1323
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-08-06 15:42:34
Üzenet elküldve: 2026-08-06 15:42:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Gazdagnegyed helyett Selyemrév felé//
*Elmosolyodik, amikor Adoavert látja közeledni, közben pedig igyekszik felmérni, hogy társa mekkora málhát szedett össze magának az útra, és milyen ruhát vett fel erre a napra, ami a mostani hőmérsékletből kiindulva vélhetően kicsit melegebb lesz majd, mint a korábbiak voltak. Nem hiszi, hogy ilyen téren csalódnia kellene benne, hiszen már hozzá hasonlóan tapasztalt utazó, és most nem is egy mocsáron átkelve kell eljutniuk civilizációból civilizációba.
Közben a tótükör talán kissé erőteljesen veri vissza a kora reggeli nap fényét. Felhő nincs sok, bár utóbbit annyiból nem bánja, hogyha valamit út közben nem szeret az éppen az esőben való ázás, márpedig hasonló biztos, hogy még egy holdnyúlon sem lenne kellemes szórakozás.*
- Jó reggelt! *köszön és integet vissza mosolyogva. Ha nem is kiabál, de azért ahhoz vélhetően elég hangos, hogy a másik mágus meghallja őt. Amikor aztán Adoaver odaér hozzá, nyugodtan üldögél tovább lábát a tóba lógatva.
Bár úgy gondolja magáról, hogy már elég jól kiismerte őt, most valahogy nem tűnik fel neki, hogy félszegen ácsorogna mellette, így ösztönösen válaszol az első kérdésére, amire számára túlságosan is magától értetődő a válasz.*
- Persze. Szegényt mindig hurcolom magammal. Tudom, hogy a macskák jobban szeretnek egy helyhez kötődni, de ő szerintem hozzám is kötődik, még akkor is, ha utazni nem különösebben szeret. A múltkor hagytam először magára amióta velem van, amikor a toronyba mentünk.
*Ezek után még néhány pillanatig kiélvezi a tó vizét, de végül feláll és egy ronggyal megtörli a lábát, mielőtt még belebújna a csizmájába, és összeszedi majd magához veszi minden cuccát. Közben szórakozottan arra gondol, hogy egyik első dolga lesz a városba érve venni valami könnyű, lapos talpú szandált, vagy sarut magának. Ha jól áll neki, ha nem, kényelmesnek biztosan mindenképpen kényelmesebb lesz majd a melegebb napokon, mint bárminyen könnyű csizma vagy cipő.
Talán Adoaver tó, - az ő tavuk, - felé vetett pillantását is félreérti, mert erre csak annyit jegyez meg, hogy;*
- Nekem is hiányozni fog.
*Nem is feltétlenül vár választ erre a megjegyzésre, csak önkéntelenül csúszik ki a száján, aztán miután még egyszer végignézett a tájon el is indul az istálló felé. Ha valamint számtalan indulásai alatt valóban jól megtanult, akkor az éppen az, hogy felesleges a búcsúzásokat túlnyújtani. Muszájnak muszáj, viszont minél tovább halogatja annál nehezebb, szóval most határozottan indul el, hátra sem nézve a tóra, a tűzrakóra és házra.
Ebben határozott, más tekintetben viszont kicsit zavart, és úgy érzi, hogy felesleges is eltitkolnia ezt.*
- De a többit nem értem. *mondja is ki.* Mármint, hogy a szőrpamaccsal akarom-e Niát leönteni, vagy levenni a lábáról. *pontosít azon, hogy pontosan mit nem ért.* Lakott már nála is, szóval ismeri.
*A furcsa megfogalmazást, vagy azt, hogy ő nem érti mire gondolt a másik mindenesetre leginkább a reggel számlájára írja. Ugyan nem kora hajnal van, mint amikor a toronyba mentek, ettől még lehet fáradt akár Adoaver, akár ő is, akár pedig mind a ketten.
Amíg várja Adoaver válaszát, arra gondol ismét, hogy reméli Nia nem fogja zokon venni, hogy beállít egy vendéggel az új otthonába, az ő megkérdezése nélkül, csak úgy. Ugyanakkor nem is nagyon tudja elképzelni, hogy így tenne, mert ő sem tenné a helyében. Bárkit szívesen fogadna, akire Alenia azt mondaná neki, hogy a barátnője, vagy pedig a barátja. Ráadásul, - bár ebbe elég furcsa belegondolni, - Alenia háza tulajdinképpen az övé is, nem csak képletes értelemben véve, hanem a városi jog szerint is tulajdonrésze van benne. Így pedig nyilván egy vendéget fogadni is minden joga ugyanúgy megvan, mint a másik lánynak. Ennek ellenére lehetséges, hogy talán mégis illendőbb lett volna szólni, hogy hoz magával majd valakit. Más részről belegondolva ugyanakkor, az Alenia új otthonát magába fogadó selyemrévi utca sarkán is összefuthatott volna Adoaverrel, mint kedves, régi ismerőssel, és már csak puszta udvariasságból is meghívhatta volna magukhoz, ekkor pedig különböző kiindulópontokból ugyan, de ugyanaz lenne a végeredmény, és utóbbi ellen Aleniának úgy érzi, hogy semmiképpen sem lehetne kifogása, bár továbbra is hiszi, hogy a másik változat ellen sem lesz majd.
Most mindenesetre, mint elindulások előtt általában egyszerre érzi a távozás bánatát és a cél hívogatását, édesanyja ölelése helyett pedig Aleniáét.
Jó volt, szép volt, sőt, még szükséges is, de ettől még túl sokáig volt távol és ezen nem változtat a világon semmi.*
- Segítek felszerszámozni Halacskát.
*Még egy önkéntelen megjegyzés a részéről.*
- Talán… azt hiszem, hogy nem félek többé már a lovaktól.
*Miközben Adoaver válaszát is várja, azon gondolkodik, hogy ez a kijelentése megfelel-e a teljes valóságnak, vagy még mindig inkább csak Halacskától nem fél már mint lótól. Jelen helyzetben talán mindegy, ugyanakkor jó esélyt lát arra, hogy előbb nem hazudott sem Adoavernek, sem pedig önmagának.*
*Elmosolyodik, amikor Adoavert látja közeledni, közben pedig igyekszik felmérni, hogy társa mekkora málhát szedett össze magának az útra, és milyen ruhát vett fel erre a napra, ami a mostani hőmérsékletből kiindulva vélhetően kicsit melegebb lesz majd, mint a korábbiak voltak. Nem hiszi, hogy ilyen téren csalódnia kellene benne, hiszen már hozzá hasonlóan tapasztalt utazó, és most nem is egy mocsáron átkelve kell eljutniuk civilizációból civilizációba.
Közben a tótükör talán kissé erőteljesen veri vissza a kora reggeli nap fényét. Felhő nincs sok, bár utóbbit annyiból nem bánja, hogyha valamit út közben nem szeret az éppen az esőben való ázás, márpedig hasonló biztos, hogy még egy holdnyúlon sem lenne kellemes szórakozás.*
- Jó reggelt! *köszön és integet vissza mosolyogva. Ha nem is kiabál, de azért ahhoz vélhetően elég hangos, hogy a másik mágus meghallja őt. Amikor aztán Adoaver odaér hozzá, nyugodtan üldögél tovább lábát a tóba lógatva.
Bár úgy gondolja magáról, hogy már elég jól kiismerte őt, most valahogy nem tűnik fel neki, hogy félszegen ácsorogna mellette, így ösztönösen válaszol az első kérdésére, amire számára túlságosan is magától értetődő a válasz.*
- Persze. Szegényt mindig hurcolom magammal. Tudom, hogy a macskák jobban szeretnek egy helyhez kötődni, de ő szerintem hozzám is kötődik, még akkor is, ha utazni nem különösebben szeret. A múltkor hagytam először magára amióta velem van, amikor a toronyba mentünk.
*Ezek után még néhány pillanatig kiélvezi a tó vizét, de végül feláll és egy ronggyal megtörli a lábát, mielőtt még belebújna a csizmájába, és összeszedi majd magához veszi minden cuccát. Közben szórakozottan arra gondol, hogy egyik első dolga lesz a városba érve venni valami könnyű, lapos talpú szandált, vagy sarut magának. Ha jól áll neki, ha nem, kényelmesnek biztosan mindenképpen kényelmesebb lesz majd a melegebb napokon, mint bárminyen könnyű csizma vagy cipő.
Talán Adoaver tó, - az ő tavuk, - felé vetett pillantását is félreérti, mert erre csak annyit jegyez meg, hogy;*
- Nekem is hiányozni fog.
*Nem is feltétlenül vár választ erre a megjegyzésre, csak önkéntelenül csúszik ki a száján, aztán miután még egyszer végignézett a tájon el is indul az istálló felé. Ha valamint számtalan indulásai alatt valóban jól megtanult, akkor az éppen az, hogy felesleges a búcsúzásokat túlnyújtani. Muszájnak muszáj, viszont minél tovább halogatja annál nehezebb, szóval most határozottan indul el, hátra sem nézve a tóra, a tűzrakóra és házra.
Ebben határozott, más tekintetben viszont kicsit zavart, és úgy érzi, hogy felesleges is eltitkolnia ezt.*
- De a többit nem értem. *mondja is ki.* Mármint, hogy a szőrpamaccsal akarom-e Niát leönteni, vagy levenni a lábáról. *pontosít azon, hogy pontosan mit nem ért.* Lakott már nála is, szóval ismeri.
*A furcsa megfogalmazást, vagy azt, hogy ő nem érti mire gondolt a másik mindenesetre leginkább a reggel számlájára írja. Ugyan nem kora hajnal van, mint amikor a toronyba mentek, ettől még lehet fáradt akár Adoaver, akár ő is, akár pedig mind a ketten.
Amíg várja Adoaver válaszát, arra gondol ismét, hogy reméli Nia nem fogja zokon venni, hogy beállít egy vendéggel az új otthonába, az ő megkérdezése nélkül, csak úgy. Ugyanakkor nem is nagyon tudja elképzelni, hogy így tenne, mert ő sem tenné a helyében. Bárkit szívesen fogadna, akire Alenia azt mondaná neki, hogy a barátnője, vagy pedig a barátja. Ráadásul, - bár ebbe elég furcsa belegondolni, - Alenia háza tulajdinképpen az övé is, nem csak képletes értelemben véve, hanem a városi jog szerint is tulajdonrésze van benne. Így pedig nyilván egy vendéget fogadni is minden joga ugyanúgy megvan, mint a másik lánynak. Ennek ellenére lehetséges, hogy talán mégis illendőbb lett volna szólni, hogy hoz magával majd valakit. Más részről belegondolva ugyanakkor, az Alenia új otthonát magába fogadó selyemrévi utca sarkán is összefuthatott volna Adoaverrel, mint kedves, régi ismerőssel, és már csak puszta udvariasságból is meghívhatta volna magukhoz, ekkor pedig különböző kiindulópontokból ugyan, de ugyanaz lenne a végeredmény, és utóbbi ellen Aleniának úgy érzi, hogy semmiképpen sem lehetne kifogása, bár továbbra is hiszi, hogy a másik változat ellen sem lesz majd.
Most mindenesetre, mint elindulások előtt általában egyszerre érzi a távozás bánatát és a cél hívogatását, édesanyja ölelése helyett pedig Aleniáét.
Jó volt, szép volt, sőt, még szükséges is, de ettől még túl sokáig volt távol és ezen nem változtat a világon semmi.*
- Segítek felszerszámozni Halacskát.
*Még egy önkéntelen megjegyzés a részéről.*
- Talán… azt hiszem, hogy nem félek többé már a lovaktól.
*Miközben Adoaver válaszát is várja, azon gondolkodik, hogy ez a kijelentése megfelel-e a teljes valóságnak, vagy még mindig inkább csak Halacskától nem fél már mint lótól. Jelen helyzetben talán mindegy, ugyanakkor jó esélyt lát arra, hogy előbb nem hazudott sem Adoavernek, sem pedig önmagának.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-08-02 19:52:18
Üzenet elküldve: 2026-08-02 19:52:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Gazdagnegyed helyett Selyemrév felé//
*Ahogy hozzáadódott az a huszonnégy óra csendes itthonlétükhöz, olyan gyorsan el is szállt.
Az este kellemes, nem verses elbeszéléssel telt a mágustoronyban töltött idejükről, valamint árnyalt tippekről arról, amit tanultak. Magától értetődő okoknál fogva Adoaver nem nagyon mutatja be őket. Hanem a visszatérés éjszakáját követő szabadnapon az ifjú mágus kifejezetten szocializálódó, nem nagyon rohan a könyvek társaságához, hanem inkább Luninarival és Callipeyával társalog, segítenek egymásnak a házimunkával. Sajnos neki nincs lehetősége Holdpihét simogatni, a relatíve kicsi szőrgombóc barátjához képest úgy kerülgeti őt mint a forró kását. Nem tudja, mivel sértette őt meg, sem azt, hogyan érdemelje meg a kegyelmét. Szerencsére fél-elf barátjával gyorsan össze tudja szedni ripityára tört büszkesége darabjait, ahogy a volt papnővel is tud nagyjából mindenről elbeszélgetni, akárcsak a lányával. Hűségesen szeretett könyveivel ezért alig tölt időt, és nem is érzi úgy, hogy megbánná. Hanem Halacskát mélységesen többet látogatja, eteti, és fésüli, Luninarival, és nélküle is.
De huszonnégy óra az huszonnégy óra, így mire kettőt pislog, addigra már az indulás reggele van, mágustársa szégyentelenül megelőzve őt a reggelivel is, és bizonyára legalább öt másodperce várhatja őt szeretett tavuknál, így gyorsan belefog a reggeli rutinokba; étel-ital (itt lehet hogy Callipeya elkényezteti őt az előkészületekkel...), higiénia, öltözék, és mire az istenségek kettőt pisloghatnak, Adoaver már mérsékelt sietséggel vajszívű kollégája felé halad ebben a friss reggeli időben; ahol még a föld is melegszik a nap által, és a víztest is pont abban a félig vakító pozícióban verődik vissza, hogy halálra kéne idegesítenie őt; de nem teszi.*
- Jó reggelt Luni! *Int is egy nagyot a távolról, még valamelyest azzal a rekedt reggeli hanggal ami arról árulkodik, tovább aludt mint tervezte volna.* - A kis szőrpamacsot is magunkkal visszük? *Tekint a kosárra* - Aleniát ezzel akarod leönteni a lábad alul? Mert támogatom *Vigyorog. Nem tudja, hogy leüljön e mellé, vagy várja meg míg amaz feltápászkodik, ezért kissé esetlenül ácsorog, a most már nem pupillát pusztító víztestet ezredszerre nézve. Egyszer még úszni fog ebben. Egyszer.*
*Ahogy hozzáadódott az a huszonnégy óra csendes itthonlétükhöz, olyan gyorsan el is szállt.
Az este kellemes, nem verses elbeszéléssel telt a mágustoronyban töltött idejükről, valamint árnyalt tippekről arról, amit tanultak. Magától értetődő okoknál fogva Adoaver nem nagyon mutatja be őket. Hanem a visszatérés éjszakáját követő szabadnapon az ifjú mágus kifejezetten szocializálódó, nem nagyon rohan a könyvek társaságához, hanem inkább Luninarival és Callipeyával társalog, segítenek egymásnak a házimunkával. Sajnos neki nincs lehetősége Holdpihét simogatni, a relatíve kicsi szőrgombóc barátjához képest úgy kerülgeti őt mint a forró kását. Nem tudja, mivel sértette őt meg, sem azt, hogyan érdemelje meg a kegyelmét. Szerencsére fél-elf barátjával gyorsan össze tudja szedni ripityára tört büszkesége darabjait, ahogy a volt papnővel is tud nagyjából mindenről elbeszélgetni, akárcsak a lányával. Hűségesen szeretett könyveivel ezért alig tölt időt, és nem is érzi úgy, hogy megbánná. Hanem Halacskát mélységesen többet látogatja, eteti, és fésüli, Luninarival, és nélküle is.
De huszonnégy óra az huszonnégy óra, így mire kettőt pislog, addigra már az indulás reggele van, mágustársa szégyentelenül megelőzve őt a reggelivel is, és bizonyára legalább öt másodperce várhatja őt szeretett tavuknál, így gyorsan belefog a reggeli rutinokba; étel-ital (itt lehet hogy Callipeya elkényezteti őt az előkészületekkel...), higiénia, öltözék, és mire az istenségek kettőt pisloghatnak, Adoaver már mérsékelt sietséggel vajszívű kollégája felé halad ebben a friss reggeli időben; ahol még a föld is melegszik a nap által, és a víztest is pont abban a félig vakító pozícióban verődik vissza, hogy halálra kéne idegesítenie őt; de nem teszi.*
- Jó reggelt Luni! *Int is egy nagyot a távolról, még valamelyest azzal a rekedt reggeli hanggal ami arról árulkodik, tovább aludt mint tervezte volna.* - A kis szőrpamacsot is magunkkal visszük? *Tekint a kosárra* - Aleniát ezzel akarod leönteni a lábad alul? Mert támogatom *Vigyorog. Nem tudja, hogy leüljön e mellé, vagy várja meg míg amaz feltápászkodik, ezért kissé esetlenül ácsorog, a most már nem pupillát pusztító víztestet ezredszerre nézve. Egyszer még úszni fog ebben. Egyszer.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-28 18:26:46
Üzenet elküldve: 2026-07-28 18:26:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Gazdagnegyed helyett Selyemrév felé//
*Hálás Adoavernek, amiért maradt a kedvéért még egy napot, és háláját persze igyekezett is kimutatni, akár egy különösen finom ebédről, akár egyel több kedves mosolyról legyen szó. Élvezte az itthon töltött időt, édesanyjával is sokat beszélgetett, és persze a kettőből egy esti, pontosan naplementekor kezdődő, nagyobb társaságban való sütögetés, majd tóparton, csillagok és holdak alatt való üldögélés és vacsorázás sem maradhatott el a jó levegőn.
Szerencsére liget és az itt élők nem változtak semmit, legalábbis neki úgy tűnik, hogy nem.
Önmagát már sokkal könnyebb megítélnie. Ő minden egyes apró, vagy nagyobb úttal más lesz egy kicsit, és gyanítja, hogy Adoaver is, nem csak a magukra szedett tudásnak és külön-külön megtanult, vagy egymásnak megtanított varázslatoknak köszönhetően.
Holdpihe is más már talán. Nem kismacska, mint amikor magához vette, de nem is teljesen felnőtt, mégis úgy veszi rajta észre, hogy ő is megváltozott. Talán azért, mert életében először hagyta őt huzamosabb időre, nem csak egy-két órára, hanem hosszú napokra magára. Az elmúlt majdnem két napban, mintha jobban örült volna neki, többször dorombolta körbe és hálásabb is lett minden kényeztetésért, mint korábban volt. Az is lehet persze, hogy mindez csupán a felnövéssel magyarázható. Igazából persze kismacskaként is inkább volt lusta, kicsit nyűgös, panaszosan nyávogó és bújós, mint rendetlen és játékos, most mégis mintha kicsit többet dorombolna, és kevesebbet csapkodna mancsaival mindenféle dolgokat, mint korábban tette.
Amúgy pedig, bár Szarvasliget, - ahogyan azt Intathal és Aleniával megbeszélték, nagy átalakulás, illetve átalakítás előtt áll, - számára változatlannak tűnik.
Nyilván akkor, ha egyenként vizsgálna virágokat és fűcsomókat, képes lenne különbséget felfedezni, de újra átutazóként nem megy neki, és nem is próbálkozik hasonlóval. Az indulás reggelén végzett tevékenységek is pontosan olyanok, mint minden más indulások előtti reggelen.
Tényleg minden a régi, mármint olyan téren mindenképpen, hogy már nem is tudja, hogy hányadszor csinálja végig ugyanazt.
Reggeli készítése, reggelizés, kis útravaló étel összeszedése és csomagolása, úti ruha és cipő vagy csizma, városi ruhák és cipők szétválogatása, pakolás, - egyre gyorsabban, - minden átnézése, - egyre gyorsabban, - plüssnyulak, Holdpihe kosara, megvan minden, aztán pedig búcsú mindenkitől, akit szeret, és aki éppen nem jön vele.
Egyre nagyobb rutinnal csomagol, búcsúzik, és egyre kevésbé érzi a korábban őt minden egyes utazás előtt megszálló enyhe szorongást és rosszkedvet. Tudja, hogy hacsak bármi váratlan katasztrófa nem történik, akkor visszatér, és azt is jól tudja, hogy vissza is várják, ide is, oda is, márpedig ennél boldogabb tudattal nem is igen indulhatna el sehonnan sehová.
Most ráadásul szépen süt a nap is, nem kell hajnalok hajnalán indulniuk, mint legutóbb, mivel szerencsére Artheniorba innen, ha nem is teljesen egyenes, de nagyon is sima út vezet, a város és Selyemrév, ahová tartanak, hála az isteneknek nem egy hatalmas mocsáron túl terpeszkednek el.
Azt kérte Adoavertől, hogy találkozzanak a tónak a partján, így akár együtt reggeliznek, akár nem, még el tud üldögélni itt egy kicsit, élvezve a napsütést.
Nem fáradt, hiszen kialudta magát. Mégis ilyen csendes késő reggeleken kedve lenne visszaaludni. Most is csak annyi kellene hozzá, hogy valamit szemeire terítsen, vagy felkarjával takarja el és lehunyja szemeit.
De már mellette minden, útravaló ruha, étel, víz, Holdpihe kosárban, plüssnyulak táskában.
Csak éppen még kiélvezi az utolsó itt töltött pillanatokat.
Csizmája félrerakva, nadrágja feltűrve, hófehér alsólábszára pedig térdig a tó hideg vizében pihenget és élvezi annak hideg hűvösét. Várja Adoavert, hogy elindulhasson vele otthonról haza.*
*Hálás Adoavernek, amiért maradt a kedvéért még egy napot, és háláját persze igyekezett is kimutatni, akár egy különösen finom ebédről, akár egyel több kedves mosolyról legyen szó. Élvezte az itthon töltött időt, édesanyjával is sokat beszélgetett, és persze a kettőből egy esti, pontosan naplementekor kezdődő, nagyobb társaságban való sütögetés, majd tóparton, csillagok és holdak alatt való üldögélés és vacsorázás sem maradhatott el a jó levegőn.
Szerencsére liget és az itt élők nem változtak semmit, legalábbis neki úgy tűnik, hogy nem.
Önmagát már sokkal könnyebb megítélnie. Ő minden egyes apró, vagy nagyobb úttal más lesz egy kicsit, és gyanítja, hogy Adoaver is, nem csak a magukra szedett tudásnak és külön-külön megtanult, vagy egymásnak megtanított varázslatoknak köszönhetően.
Holdpihe is más már talán. Nem kismacska, mint amikor magához vette, de nem is teljesen felnőtt, mégis úgy veszi rajta észre, hogy ő is megváltozott. Talán azért, mert életében először hagyta őt huzamosabb időre, nem csak egy-két órára, hanem hosszú napokra magára. Az elmúlt majdnem két napban, mintha jobban örült volna neki, többször dorombolta körbe és hálásabb is lett minden kényeztetésért, mint korábban volt. Az is lehet persze, hogy mindez csupán a felnövéssel magyarázható. Igazából persze kismacskaként is inkább volt lusta, kicsit nyűgös, panaszosan nyávogó és bújós, mint rendetlen és játékos, most mégis mintha kicsit többet dorombolna, és kevesebbet csapkodna mancsaival mindenféle dolgokat, mint korábban tette.
Amúgy pedig, bár Szarvasliget, - ahogyan azt Intathal és Aleniával megbeszélték, nagy átalakulás, illetve átalakítás előtt áll, - számára változatlannak tűnik.
Nyilván akkor, ha egyenként vizsgálna virágokat és fűcsomókat, képes lenne különbséget felfedezni, de újra átutazóként nem megy neki, és nem is próbálkozik hasonlóval. Az indulás reggelén végzett tevékenységek is pontosan olyanok, mint minden más indulások előtti reggelen.
Tényleg minden a régi, mármint olyan téren mindenképpen, hogy már nem is tudja, hogy hányadszor csinálja végig ugyanazt.
Reggeli készítése, reggelizés, kis útravaló étel összeszedése és csomagolása, úti ruha és cipő vagy csizma, városi ruhák és cipők szétválogatása, pakolás, - egyre gyorsabban, - minden átnézése, - egyre gyorsabban, - plüssnyulak, Holdpihe kosara, megvan minden, aztán pedig búcsú mindenkitől, akit szeret, és aki éppen nem jön vele.
Egyre nagyobb rutinnal csomagol, búcsúzik, és egyre kevésbé érzi a korábban őt minden egyes utazás előtt megszálló enyhe szorongást és rosszkedvet. Tudja, hogy hacsak bármi váratlan katasztrófa nem történik, akkor visszatér, és azt is jól tudja, hogy vissza is várják, ide is, oda is, márpedig ennél boldogabb tudattal nem is igen indulhatna el sehonnan sehová.
Most ráadásul szépen süt a nap is, nem kell hajnalok hajnalán indulniuk, mint legutóbb, mivel szerencsére Artheniorba innen, ha nem is teljesen egyenes, de nagyon is sima út vezet, a város és Selyemrév, ahová tartanak, hála az isteneknek nem egy hatalmas mocsáron túl terpeszkednek el.
Azt kérte Adoavertől, hogy találkozzanak a tónak a partján, így akár együtt reggeliznek, akár nem, még el tud üldögélni itt egy kicsit, élvezve a napsütést.
Nem fáradt, hiszen kialudta magát. Mégis ilyen csendes késő reggeleken kedve lenne visszaaludni. Most is csak annyi kellene hozzá, hogy valamit szemeire terítsen, vagy felkarjával takarja el és lehunyja szemeit.
De már mellette minden, útravaló ruha, étel, víz, Holdpihe kosárban, plüssnyulak táskában.
Csak éppen még kiélvezi az utolsó itt töltött pillanatokat.
Csizmája félrerakva, nadrágja feltűrve, hófehér alsólábszára pedig térdig a tó hideg vizében pihenget és élvezi annak hideg hűvösét. Várja Adoavert, hogy elindulhasson vele otthonról haza.*
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-26 22:09:15
Üzenet elküldve: 2026-07-26 22:09:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
//Zárás//
*Úgy van. Jó itthon lenni.*
~ Két bátor lélek a az éteri tudást kergetve, hátasukon indultak északra, nem keletre. ~ *Agya lassabban és kevesebb kreativitással kezdi kiköpni magából a művészi szöveget, mint ahogy akarja, de a legendás aranyköpetek csak kezdenek kialakulni, ahogy hazatértüket megkoronázva Callipeya közelíti meg őket. Ő maga türelmesen megvárja a nyuszimamát (nem hiszi el hogy Intath becézését használja), hogy ő jöjjön hozzájuk és segítsen bevinni ezt a veterán, valószínűleg nagyon is megfáradt jószágot aki Halacska. Megérdemli ami prémium csemegét és törődést tudnak neki szolgálni.* ~ A szülői keblektől (Rendben, ezt majd átjavítja valami mássá) búcsút intve időre, lovon-nyulon megindultak a Széles Rengetegbe. Erdő, mező 's arany síkság támogatja őket, míg a... ~ *Költői gondolatfonala félbe van szakítva Luninari ajánlatával. Egy ajánlattal, amin el kell gondolkodnia.* - Hmm.... *Fejét furcsállva megdöntve nézi Lunit, mint egy kölyökkutya, akinek először mutatnak gumilabdát. Ha őszinte akarna lenni magával, márpedig most az, akkor ő a mielőbbi indulás mellett szavazna; ki akarja használni a lendületet, és Aleniával szemben is már viszket a szeme a találkozáshoz. De ahogy amaz kifejezi 'kicsi' fáradtságát, tűnődő és majd' szigorúan fontolgató arckifejezése Adoavernek megolvad.* - Hát, egy másfél, kétnapnyi finom kajának és friss, nem könyvtári és milliárdnyi szúnyoggal megátkozott levegőnek én sem mondhatok ellen. Legyen így, Luninari, legyen holnapután! *Bólint rá egy megértő mosollyal. Az biztos hogy nem fog túl sokat feláldozni ezzel. Ideje mint a tenger. Nos, hol is tartott...* ~ Erdő, mező s arany síkság támogatja őket, míg a Lég-városa útja porral-nyommal telik meg. A balszerencse mocsara átölelte őket, keze tövis, szutyok, sár és bogár, tisztes földre nem leltek. Fojtogató levegő és ember nyelő pocsolyák keresztezik útjukat, de a két mágus és hátasuk félelem nélkül halad; a múlt megtépázott ösvénye mutat utat a ködben, míg a fehérségből kilépve egy legendára leltek; A mágusmester mágustornya, szótlanul s lebegve kiáltotta jelenlétét, büszkén és merengve. A tó alatta tükröződő, pompás akár szomszédja, varázslat nélkül is igaz csodaként kápráztat. A két mágus, bár fáradt s éhes, büszkén nézett össze, céljukat elérve boldogan, diadalmasan örvendve. Hátasukat boldogan, hálásan ellátva, egy kis elemózsia után, fel is másznak a toronyba... ~ *De mindezek után, anya és lánya ölelése után, akkora melegség tölti el a szívét szemlélőként is, hogy amatőr költői énjét félredobva csak így köszönti őt:* - Szia, Callipeya. Öröm téged újra látni. *A mosolya mindent elmond. Nem kell színpadiasnak lennie már, mert itthon van.*
//Zárás//
*Úgy van. Jó itthon lenni.*
~ Két bátor lélek a az éteri tudást kergetve, hátasukon indultak északra, nem keletre. ~ *Agya lassabban és kevesebb kreativitással kezdi kiköpni magából a művészi szöveget, mint ahogy akarja, de a legendás aranyköpetek csak kezdenek kialakulni, ahogy hazatértüket megkoronázva Callipeya közelíti meg őket. Ő maga türelmesen megvárja a nyuszimamát (nem hiszi el hogy Intath becézését használja), hogy ő jöjjön hozzájuk és segítsen bevinni ezt a veterán, valószínűleg nagyon is megfáradt jószágot aki Halacska. Megérdemli ami prémium csemegét és törődést tudnak neki szolgálni.* ~ A szülői keblektől (Rendben, ezt majd átjavítja valami mássá) búcsút intve időre, lovon-nyulon megindultak a Széles Rengetegbe. Erdő, mező 's arany síkság támogatja őket, míg a... ~ *Költői gondolatfonala félbe van szakítva Luninari ajánlatával. Egy ajánlattal, amin el kell gondolkodnia.* - Hmm.... *Fejét furcsállva megdöntve nézi Lunit, mint egy kölyökkutya, akinek először mutatnak gumilabdát. Ha őszinte akarna lenni magával, márpedig most az, akkor ő a mielőbbi indulás mellett szavazna; ki akarja használni a lendületet, és Aleniával szemben is már viszket a szeme a találkozáshoz. De ahogy amaz kifejezi 'kicsi' fáradtságát, tűnődő és majd' szigorúan fontolgató arckifejezése Adoavernek megolvad.* - Hát, egy másfél, kétnapnyi finom kajának és friss, nem könyvtári és milliárdnyi szúnyoggal megátkozott levegőnek én sem mondhatok ellen. Legyen így, Luninari, legyen holnapután! *Bólint rá egy megértő mosollyal. Az biztos hogy nem fog túl sokat feláldozni ezzel. Ideje mint a tenger. Nos, hol is tartott...* ~ Erdő, mező s arany síkság támogatja őket, míg a Lég-városa útja porral-nyommal telik meg. A balszerencse mocsara átölelte őket, keze tövis, szutyok, sár és bogár, tisztes földre nem leltek. Fojtogató levegő és ember nyelő pocsolyák keresztezik útjukat, de a két mágus és hátasuk félelem nélkül halad; a múlt megtépázott ösvénye mutat utat a ködben, míg a fehérségből kilépve egy legendára leltek; A mágusmester mágustornya, szótlanul s lebegve kiáltotta jelenlétét, büszkén és merengve. A tó alatta tükröződő, pompás akár szomszédja, varázslat nélkül is igaz csodaként kápráztat. A két mágus, bár fáradt s éhes, büszkén nézett össze, céljukat elérve boldogan, diadalmasan örvendve. Hátasukat boldogan, hálásan ellátva, egy kis elemózsia után, fel is másznak a toronyba... ~ *De mindezek után, anya és lánya ölelése után, akkora melegség tölti el a szívét szemlélőként is, hogy amatőr költői énjét félredobva csak így köszönti őt:* - Szia, Callipeya. Öröm téged újra látni. *A mosolya mindent elmond. Nem kell színpadiasnak lennie már, mert itthon van.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-18 22:33:57
Üzenet elküldve: 2026-07-18 22:33:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 701
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Nem csoda, hogy Halacska felgyorsít. Eddig valahogy csak fogyott előlük az út és telt az idő, most azonban őt is egyfajta türelmetlenség fogja el a lóhoz hasonlóan, hogy mihamarabb igazán ismerős és otthonos környezetben lehessen. Természetesen édesanyjáját is jó lesz újra átölelni, ahogyan macskáját is újra megszeretgetni, este pedig nem csak a plüssnyulaival, hanem vele is aludni.
Édesanyja épp ekkor jön ki a ház elé. Vagy véletlen és megérzés, vagy már bentről figyelte a birtok határát, hogy mikor tűnnek fel végre.
Amikor meglátja őket, már messziről vidáman integet nekik, aminek köszönhetően ő szintén gyorsan és széles mosollyal, de igazából nem vidáman visszainteget, kicsit megsajnálva őt, mivel arra gondol, hogy ki tudja, lehet, hogy tegnapra várta őket, és amikor nem jöttek meg estig, akkor csalódott volt és szomorú. De hát azt nyilván ő is megérti, hogy addig maradtak ameddig tudtak, hogy minél többet tudjanak tanulni.
Az istálló elé érkezve végre mindenesetre a holdnyúl füle tövét megvakarva megszünteti különleges varázslatát, a jelenés szertefoszlik, ő pedig újra két lábbal áll a földön, plüsseivel, táskájával együtt. Látja, hogy édesanyja is elindul feléjük. Ha nem is szalad, mintha évek óta nem látták volna egymást, de azért kicsit sietősre fogja a lépteit, neki pedig talán ennek köszönhetően is az az érzése támad, mintha sokkal több időt töltött volna távol innen, mint amennyit valójában volt.*
- De jó újra itthon. *mondja ki egy halk sóhajtás kíséretében, miközben rengeteg érzelem rohanja meg egyszerre éppen. Furcsa. Hiába szereti Aleniát, szerette meg Artheniort is, és kezdte az otthonának érezni, valahogy most tudatosul benne, hogy azért itt Szarvasligetben még mindig sokkal inkább otthon érzi magát. Hiányozni fog neki a ház, a tó, az istálló, de az egész környék is, ha holnap folytatják útjukat a város felé. Ettől kicsit elszomorodik, és elfogja a kísértés, hogy ne egy, hanem kettő nappal később menjenek tovább. Végül is mi történne, ha nem csak egy délutánnyi időt pihennének és holnap reggel indulnának, hanem még itt töltenék a holnapi napot is? Ha Alenia tudott rá ennyi napot várni, egyel több, vagy kevesebb már minden bizonnyal neki sem fog számítani.*
- Persze, jövök, segítek azonnal. *mondja mosolyogva Adoavernek* és ahogy látom anya is jön segíteni, szóval gyorsan gondold ki azt a beszédet.
*Tovább mosolyog, mert mindent egybevetve boldog, amiért újra itt lehet, sokkal jobban az, mint arra eredetileg számított volna magáról, aztán mielőtt még édesanyja megérkezne köszönteni őket majd segíteni nekik az istállóban, még felveti benne hirtelen felmerült ötletet Adoavernek.*
- Nem muszáj most válaszolnod, ráérsz gondolkodni rajta, de mit szólnál, ha nem holnap, hanem holnapután reggel mennénk tovább Aleniához Artheniorba? Azt hiszem kicsit fáradtabb vagyok, mint eddig éreztem magam. Lehet mégis jó lenne még egy napot pihenni ligetben.
*Ezek után a szavakat hagyja maguk közt lógni a levegőben, feltéve persze, ha Adoaver nem akar válaszolni egyből, egyetérteni, vagy éppen egyet nem érteni vele.
Mivel eredetileg azt beszélték, hogy csak ma maradnak itt, nem fog megsértődni, ha a fiú ragaszkodik ehhez, és türelmetlenségét még meg is értené. Csak reméli, hogy ő is legalább annyira fáradt, és annyira szeretne ligetben lenni, mint ő.
De ez a közeljövő.
A mostban, ahogy ígérte, miután édesanyját átöleli segít az istállóban, a következő percek és a holnap pedig valahogyan majd csak el fogják magukat hozni nekik.*
*Nem csoda, hogy Halacska felgyorsít. Eddig valahogy csak fogyott előlük az út és telt az idő, most azonban őt is egyfajta türelmetlenség fogja el a lóhoz hasonlóan, hogy mihamarabb igazán ismerős és otthonos környezetben lehessen. Természetesen édesanyjáját is jó lesz újra átölelni, ahogyan macskáját is újra megszeretgetni, este pedig nem csak a plüssnyulaival, hanem vele is aludni.
Édesanyja épp ekkor jön ki a ház elé. Vagy véletlen és megérzés, vagy már bentről figyelte a birtok határát, hogy mikor tűnnek fel végre.
Amikor meglátja őket, már messziről vidáman integet nekik, aminek köszönhetően ő szintén gyorsan és széles mosollyal, de igazából nem vidáman visszainteget, kicsit megsajnálva őt, mivel arra gondol, hogy ki tudja, lehet, hogy tegnapra várta őket, és amikor nem jöttek meg estig, akkor csalódott volt és szomorú. De hát azt nyilván ő is megérti, hogy addig maradtak ameddig tudtak, hogy minél többet tudjanak tanulni.
Az istálló elé érkezve végre mindenesetre a holdnyúl füle tövét megvakarva megszünteti különleges varázslatát, a jelenés szertefoszlik, ő pedig újra két lábbal áll a földön, plüsseivel, táskájával együtt. Látja, hogy édesanyja is elindul feléjük. Ha nem is szalad, mintha évek óta nem látták volna egymást, de azért kicsit sietősre fogja a lépteit, neki pedig talán ennek köszönhetően is az az érzése támad, mintha sokkal több időt töltött volna távol innen, mint amennyit valójában volt.*
- De jó újra itthon. *mondja ki egy halk sóhajtás kíséretében, miközben rengeteg érzelem rohanja meg egyszerre éppen. Furcsa. Hiába szereti Aleniát, szerette meg Artheniort is, és kezdte az otthonának érezni, valahogy most tudatosul benne, hogy azért itt Szarvasligetben még mindig sokkal inkább otthon érzi magát. Hiányozni fog neki a ház, a tó, az istálló, de az egész környék is, ha holnap folytatják útjukat a város felé. Ettől kicsit elszomorodik, és elfogja a kísértés, hogy ne egy, hanem kettő nappal később menjenek tovább. Végül is mi történne, ha nem csak egy délutánnyi időt pihennének és holnap reggel indulnának, hanem még itt töltenék a holnapi napot is? Ha Alenia tudott rá ennyi napot várni, egyel több, vagy kevesebb már minden bizonnyal neki sem fog számítani.*
- Persze, jövök, segítek azonnal. *mondja mosolyogva Adoavernek* és ahogy látom anya is jön segíteni, szóval gyorsan gondold ki azt a beszédet.
*Tovább mosolyog, mert mindent egybevetve boldog, amiért újra itt lehet, sokkal jobban az, mint arra eredetileg számított volna magáról, aztán mielőtt még édesanyja megérkezne köszönteni őket majd segíteni nekik az istállóban, még felveti benne hirtelen felmerült ötletet Adoavernek.*
- Nem muszáj most válaszolnod, ráérsz gondolkodni rajta, de mit szólnál, ha nem holnap, hanem holnapután reggel mennénk tovább Aleniához Artheniorba? Azt hiszem kicsit fáradtabb vagyok, mint eddig éreztem magam. Lehet mégis jó lenne még egy napot pihenni ligetben.
*Ezek után a szavakat hagyja maguk közt lógni a levegőben, feltéve persze, ha Adoaver nem akar válaszolni egyből, egyetérteni, vagy éppen egyet nem érteni vele.
Mivel eredetileg azt beszélték, hogy csak ma maradnak itt, nem fog megsértődni, ha a fiú ragaszkodik ehhez, és türelmetlenségét még meg is értené. Csak reméli, hogy ő is legalább annyira fáradt, és annyira szeretne ligetben lenni, mint ő.
De ez a közeljövő.
A mostban, ahogy ígérte, miután édesanyját átöleli segít az istállóban, a következő percek és a holnap pedig valahogyan majd csak el fogják magukat hozni nekik.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-16 04:16:34
Üzenet elküldve: 2026-07-16 04:16:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas//
*Ha a másik tudná, hogy nem egy úri ficsúrral hanem egy kikötői söpredékkel hozta össze itt is a sors... Mindenesetre nem tudja meg. Ahogy mivel nem számít gondolatolvasónak úgy az elf se lesz tisztában azokkal a fenyegetésekkel amit a másik kíván neki. Ez jobb is így, mert különben lehet a másik háta felé repült volna az a tőr. Hogy mit akart a másik vagy egyáltalán ki volt a szurtos lány, talán nem is fog sose kiderülni. Valamit mutogatott maga előtt, majd végre először tisztességesen elbúcsúzott. Azt, a doki egy biccentéssel fogadta és figyelte a másik távozását. Csak sokára ül vissza a székébe, de tekintete jódarabig fürkészi még a fákat.*
*Ha a másik tudná, hogy nem egy úri ficsúrral hanem egy kikötői söpredékkel hozta össze itt is a sors... Mindenesetre nem tudja meg. Ahogy mivel nem számít gondolatolvasónak úgy az elf se lesz tisztában azokkal a fenyegetésekkel amit a másik kíván neki. Ez jobb is így, mert különben lehet a másik háta felé repült volna az a tőr. Hogy mit akart a másik vagy egyáltalán ki volt a szurtos lány, talán nem is fog sose kiderülni. Valamit mutogatott maga előtt, majd végre először tisztességesen elbúcsúzott. Azt, a doki egy biccentéssel fogadta és figyelte a másik távozását. Csak sokára ül vissza a székébe, de tekintete jódarabig fürkészi még a fákat.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-16 02:34:16
Üzenet elküldve: 2026-07-16 02:34:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Hallgatja ő, hallgatja, csak nem látja értelmét a beszédnek. Sem a férfiénak sem a magáénak. Akármit mond a másiknak az nem érti meg, pedig annak anyanyelvén szól.
A felemás tekintet lomhán vándorol le a kézre mely a tőrmarkolatra fog, újabb hümmentés hagyja el a száját, jóval sötétebb szórakozottabb.
Egészen vidám mosolyra húzódik az ajka, tekintetével igyekszik magába inni az elf minden arcvonását, szavát, mozdulatát. Nem akarja elfelejteni.
Végül hüvelykjét saját homlokához emeli, karcsú félkörívet rajzol a sápadt bőrre, melyet egy hosszú, vertikális mozdulattal húz keresztbe. Apró biccentéssel pecsételi meg a mozdulatsort, megértve a leckét, melyért ide hozták.
Drágát, ugyanakkor egészen tanulságost.
Ám adósságát nem ma fogja rendezni. A majorság nem szalad sehova, s valószínűleg a mocskosszájú "Aranyszarvas" sem.
Tekintetében nincs megvetés, csalódottság sem, elfogadás annál inkább. Pusztulnia kell, mindnek. Pont úgy a kikötői söpredéknek, mint a magas falak mögött bujkáló úrinak tűnő ficsúroknak.
Szép fejét meghajtja, de tekintetét nem szakítja el a másikról. Rúnázott kezét csontos mellkasára fekteti, így adja meg a törzstől tanult búcsú tiszteletét. *
-Ragyogjanak rád a csillagok, elf.
~De csak a kihűlt tested leljen bennük örömre.~*Azzal megkerüli a másikat, s ahogy jött, úgy távozik is, minél messzebb a helytől.*
*Hallgatja ő, hallgatja, csak nem látja értelmét a beszédnek. Sem a férfiénak sem a magáénak. Akármit mond a másiknak az nem érti meg, pedig annak anyanyelvén szól.
A felemás tekintet lomhán vándorol le a kézre mely a tőrmarkolatra fog, újabb hümmentés hagyja el a száját, jóval sötétebb szórakozottabb.
Egészen vidám mosolyra húzódik az ajka, tekintetével igyekszik magába inni az elf minden arcvonását, szavát, mozdulatát. Nem akarja elfelejteni.
Végül hüvelykjét saját homlokához emeli, karcsú félkörívet rajzol a sápadt bőrre, melyet egy hosszú, vertikális mozdulattal húz keresztbe. Apró biccentéssel pecsételi meg a mozdulatsort, megértve a leckét, melyért ide hozták.
Drágát, ugyanakkor egészen tanulságost.
Ám adósságát nem ma fogja rendezni. A majorság nem szalad sehova, s valószínűleg a mocskosszájú "Aranyszarvas" sem.
Tekintetében nincs megvetés, csalódottság sem, elfogadás annál inkább. Pusztulnia kell, mindnek. Pont úgy a kikötői söpredéknek, mint a magas falak mögött bujkáló úrinak tűnő ficsúroknak.
Szép fejét meghajtja, de tekintetét nem szakítja el a másikról. Rúnázott kezét csontos mellkasára fekteti, így adja meg a törzstől tanult búcsú tiszteletét. *
-Ragyogjanak rád a csillagok, elf.
~De csak a kihűlt tested leljen bennük örömre.~*Azzal megkerüli a másikat, s ahogy jött, úgy távozik is, minél messzebb a helytől.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-16 02:00:19
Üzenet elküldve: 2026-07-16 02:00:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas//
*Sok rosszat el lehet róla mondani. Iszik, lop, csal, hazudik, öl méghozzá bűntudat nélkül. Olyan bűnlajstrommal rendelkezik, hogy ha, azt tudnák valóságos hajtóvadászat indulna ellene és nem csak Arthenior-on belül. De nőket verni nem szokott. Csak nagyon ritkán akkor is csak akkor ha muszáj. Ez a lány viszont erősen dolgozik rajta, hogy kiérdemelje ezt a jogot. Míg a másik szép lassan nekiáll megszabadulni az ékszereitől és felköti a haját addig ő csak nyugodtan áll és figyeli a műsort. Nem tesz semmit. Csak a keze kerül a tőre markolatára, hogy azon pihentesse egy kicsit. A kapott replika hallatán épp egy halvány mosoly húzódik csak a képére. A nem túl kedves fajtából.*
-Idehallgass te rongyos kis cafadék! Kurva gyorsan veszel vissza a pofádból mielőtt visszarugdosom a segged a fák közé, ha jót akarsz magadnak. Koldusokat és semmirekellő, pofátlan kis cafkákat nem látunk itt szívesen.
*Ha a másik be kívánt mutatkozni a ház aktuális urának akkor ez nem sikerült neki. Mind a megjelenésén, mind a stílusán érdemes a jövőben változtatnia főleg, ha egyszer egy valóban nemesek által birtokolt kúriába akar majd bebocsájtást nyerni.*
-El lehet takarodni és azt a hálószövő kurva anyádat lehet fenyegetned te kis ribanc. De, azt is csak amíg jó kedvemben találsz baszod.
*Teszi hozzá ahhoz, hogy a másik egy verést is kilátásba helyez.*
*Sok rosszat el lehet róla mondani. Iszik, lop, csal, hazudik, öl méghozzá bűntudat nélkül. Olyan bűnlajstrommal rendelkezik, hogy ha, azt tudnák valóságos hajtóvadászat indulna ellene és nem csak Arthenior-on belül. De nőket verni nem szokott. Csak nagyon ritkán akkor is csak akkor ha muszáj. Ez a lány viszont erősen dolgozik rajta, hogy kiérdemelje ezt a jogot. Míg a másik szép lassan nekiáll megszabadulni az ékszereitől és felköti a haját addig ő csak nyugodtan áll és figyeli a műsort. Nem tesz semmit. Csak a keze kerül a tőre markolatára, hogy azon pihentesse egy kicsit. A kapott replika hallatán épp egy halvány mosoly húzódik csak a képére. A nem túl kedves fajtából.*
-Idehallgass te rongyos kis cafadék! Kurva gyorsan veszel vissza a pofádból mielőtt visszarugdosom a segged a fák közé, ha jót akarsz magadnak. Koldusokat és semmirekellő, pofátlan kis cafkákat nem látunk itt szívesen.
*Ha a másik be kívánt mutatkozni a ház aktuális urának akkor ez nem sikerült neki. Mind a megjelenésén, mind a stílusán érdemes a jövőben változtatnia főleg, ha egyszer egy valóban nemesek által birtokolt kúriába akar majd bebocsájtást nyerni.*
-El lehet takarodni és azt a hálószövő kurva anyádat lehet fenyegetned te kis ribanc. De, azt is csak amíg jó kedvemben találsz baszod.
*Teszi hozzá ahhoz, hogy a másik egy verést is kilátásba helyez.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-15 22:15:48
Üzenet elküldve: 2026-07-15 22:15:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*A keringőre való felkérést újabb mély szusszantással nyugtázza, léptében dermed meg, majd meg is áll. Nem fordul az ismeretlen felé, pislog egyet, kettőt, hármat. Mély levegőt vesz, abból is négyet. Mindet az orrán be, a száján ki. Lassan.
Nagyon, nagyon lassan.
A kezei ökölbe szorulnak, sorra roppantja ki az ujjait, míg megingatja a fejét. Rosszalló ingatás is lehetne, de amazt egy jobbra döntés, majd egy balra döntés követi. A csigolyák hatalmasat roppannak, akárcsak a porcok, minden egyes ujj nyomásnál.
Lábujjait meggörbíti, a fűbe kapaszkodik velük. Egy újabb mély levegő. Türelemre inti magát, nyugalomra. Jámborságra. Mindarra az erényre, melyben mesterei büszkélkedhettek, de nem ő.¬*
~Az egyetlen dolog, amit meg fogok csókolni, az a szád lesz…az öklömmel. ~*az ígéret egészen halk, sóhajszerű gondolat, mely elméje perifériáját kaparja. Egylőre még küzd. Vállát lentebb ejti, állát fentebb szegi, úgy fordul szembe a parton álló idegennel. Gyűrűit szelíden kezdi lehúzgálni ujjairól, melyeket ezután köntöse zsebeinek egyikébe szór, hasonlóan tesz lógó fülbevalóival is. Ezt követően kusza haját kezdi kontyba csavarni, hogy amazt a haját eddig félkontyban tartó hosszú csonttűvel döfködje át, megpróbálva egyetlen, nagy gombócba rögzíteni azt. Egészen felnőtt, olyan, akire a mesterei büszkék lennének.
Korábbi tapasztalataiból pontosan tudja, fölösleges a továbbiakban figyelmet szentelnie a férfire, vagy erőlködnie, hiszen amaz delíriumos. Feltehetően szerelmi bánata van. Vagy anyagi gondja. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem, csak úgy hiszi, hogy van. Eleget látott már Apácskából és annak delíriumos ámokfutásaiból ahhoz, hogy felismerje a bánkodó férfiúi büszkeséget és annak minden gyógyírjét.*
-Tartsd meg és add a haragod a ringyódnak, amelyiket így siratod, ne nekem, fiú. Nincs veled dolgom. A mestered keresem, vagy azt, amelyiké a majorság.-*sérült jobbjával a tényér felé int.*-Edd meg a kenyeret és erőltess magadra némi józanságot mielőtt vízbe találsz fulladni.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy jelenleg minden lélekjelenlétét össze kell szednie, hogy legalább egyvalaki felnőttként viselkedjen kettőjük közül, ám a helyzethez az is hozzátartozik, nagyjából három szívdobbanásnyira állnak attól, hogy ő maga ugorjon az elfnek és a tavacska hűs vizében igyekezzen kifürdetni a bormámorból két hajtépés között. Nem nézi sokkal idősebbnek, mint amennyi ő maga, inasnak gondolja, vagy úri ficsúrnak, növendéknek.*
-Ülj meg itt magadnak, a dolgom végével kerítek neked kását és vizet, hogy kijózanodj. Nem mondom el a mesterednek, hogy így eláztál, nem tűnsz igazán bölcsnek, úgyhogy nem engedheted meg magadnak, hogy a maradék értelmet is kiverjék belőled.
*A keringőre való felkérést újabb mély szusszantással nyugtázza, léptében dermed meg, majd meg is áll. Nem fordul az ismeretlen felé, pislog egyet, kettőt, hármat. Mély levegőt vesz, abból is négyet. Mindet az orrán be, a száján ki. Lassan.
Nagyon, nagyon lassan.
A kezei ökölbe szorulnak, sorra roppantja ki az ujjait, míg megingatja a fejét. Rosszalló ingatás is lehetne, de amazt egy jobbra döntés, majd egy balra döntés követi. A csigolyák hatalmasat roppannak, akárcsak a porcok, minden egyes ujj nyomásnál.
Lábujjait meggörbíti, a fűbe kapaszkodik velük. Egy újabb mély levegő. Türelemre inti magát, nyugalomra. Jámborságra. Mindarra az erényre, melyben mesterei büszkélkedhettek, de nem ő.¬*
~Az egyetlen dolog, amit meg fogok csókolni, az a szád lesz…az öklömmel. ~*az ígéret egészen halk, sóhajszerű gondolat, mely elméje perifériáját kaparja. Egylőre még küzd. Vállát lentebb ejti, állát fentebb szegi, úgy fordul szembe a parton álló idegennel. Gyűrűit szelíden kezdi lehúzgálni ujjairól, melyeket ezután köntöse zsebeinek egyikébe szór, hasonlóan tesz lógó fülbevalóival is. Ezt követően kusza haját kezdi kontyba csavarni, hogy amazt a haját eddig félkontyban tartó hosszú csonttűvel döfködje át, megpróbálva egyetlen, nagy gombócba rögzíteni azt. Egészen felnőtt, olyan, akire a mesterei büszkék lennének.
Korábbi tapasztalataiból pontosan tudja, fölösleges a továbbiakban figyelmet szentelnie a férfire, vagy erőlködnie, hiszen amaz delíriumos. Feltehetően szerelmi bánata van. Vagy anyagi gondja. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem, csak úgy hiszi, hogy van. Eleget látott már Apácskából és annak delíriumos ámokfutásaiból ahhoz, hogy felismerje a bánkodó férfiúi büszkeséget és annak minden gyógyírjét.*
-Tartsd meg és add a haragod a ringyódnak, amelyiket így siratod, ne nekem, fiú. Nincs veled dolgom. A mestered keresem, vagy azt, amelyiké a majorság.-*sérült jobbjával a tényér felé int.*-Edd meg a kenyeret és erőltess magadra némi józanságot mielőtt vízbe találsz fulladni.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy jelenleg minden lélekjelenlétét össze kell szednie, hogy legalább egyvalaki felnőttként viselkedjen kettőjük közül, ám a helyzethez az is hozzátartozik, nagyjából három szívdobbanásnyira állnak attól, hogy ő maga ugorjon az elfnek és a tavacska hűs vizében igyekezzen kifürdetni a bormámorból két hajtépés között. Nem nézi sokkal idősebbnek, mint amennyi ő maga, inasnak gondolja, vagy úri ficsúrnak, növendéknek.*
-Ülj meg itt magadnak, a dolgom végével kerítek neked kását és vizet, hogy kijózanodj. Nem mondom el a mesterednek, hogy így eláztál, nem tűnsz igazán bölcsnek, úgyhogy nem engedheted meg magadnak, hogy a maradék értelmet is kiverjék belőled.
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-15 20:41:54
Üzenet elküldve: 2026-07-15 20:41:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Ennél a pontnál már csak pár percig tartott míg a szabad ég alól be nem tértek az árnyékot és helyenként vadakat rejtő erdőbe; csak míg az ingoványos vidéknek a fái letargikusan lefelé konyuló levelekkel gondolkodtak azon, miért csírázhattak ki abban az istenek elhagyta láposban, addig a Szarvasligetet körülvevő erdőnek a lombkoronái büszkén, helyenként örökzölden nyújtózkodnak az égbolt felé, a távolian festői tájt közelien festői sarkakra cserélve az Artheniort átölelő szántó-és szőlősföldekhez képest. De innentől már csak másodpercek választják el attól az ismert és szeretett tisztástól, tótól, és kúriának címezett othonig.
Otthon. A megannyi holdakig tartó ízlelgetés után végre hezitálás nélkül ki tudja mondani, mikor erre a nem annyira rejtett zugra gondol.* - Köszönöm, Luni, arra még rá fog kelleni szoknom. Mindjárt otthon vagyunk. *És másodperceken belül a földesút véget ér, és mind az épületet, tavat, istállót, és egyéb kézzel, vérrel és izzadsággal felhúzott emberi képződmény kitölti a látóterük nagy részét. Hátasaik mintha tudnák hogy hosszú útjuk véget is ért; amint Adoaver lecsúszik megfáradt hátasáról, Halacska már automatikusan az istálló felé lépeget.* - Hé, hé, most már ne siess... *Legalább hegyesfülű barátját megvárná, míg a sajátját eltünteti. Fáradtan de büszkén fordul hozzá, a nem kifejezetten életváltoztató, de legalább tanulságos és barátságerősítő út végén, vagy inkább közepén egyenesen állva.* - Halacskát kérlek segíts vissza vinni, nem akarok egy nagyobb kuplerájt csinálni az istállóból mint amit otthagytunk. Egy jó kis etetés és mosdatás is ráfér. Addig gondolkodom miféle elbeszélést dolgozzak fel Callipeyának.
*Ennél a pontnál már csak pár percig tartott míg a szabad ég alól be nem tértek az árnyékot és helyenként vadakat rejtő erdőbe; csak míg az ingoványos vidéknek a fái letargikusan lefelé konyuló levelekkel gondolkodtak azon, miért csírázhattak ki abban az istenek elhagyta láposban, addig a Szarvasligetet körülvevő erdőnek a lombkoronái büszkén, helyenként örökzölden nyújtózkodnak az égbolt felé, a távolian festői tájt közelien festői sarkakra cserélve az Artheniort átölelő szántó-és szőlősföldekhez képest. De innentől már csak másodpercek választják el attól az ismert és szeretett tisztástól, tótól, és kúriának címezett othonig.
Otthon. A megannyi holdakig tartó ízlelgetés után végre hezitálás nélkül ki tudja mondani, mikor erre a nem annyira rejtett zugra gondol.* - Köszönöm, Luni, arra még rá fog kelleni szoknom. Mindjárt otthon vagyunk. *És másodperceken belül a földesút véget ér, és mind az épületet, tavat, istállót, és egyéb kézzel, vérrel és izzadsággal felhúzott emberi képződmény kitölti a látóterük nagy részét. Hátasaik mintha tudnák hogy hosszú útjuk véget is ért; amint Adoaver lecsúszik megfáradt hátasáról, Halacska már automatikusan az istálló felé lépeget.* - Hé, hé, most már ne siess... *Legalább hegyesfülű barátját megvárná, míg a sajátját eltünteti. Fáradtan de büszkén fordul hozzá, a nem kifejezetten életváltoztató, de legalább tanulságos és barátságerősítő út végén, vagy inkább közepén egyenesen állva.* - Halacskát kérlek segíts vissza vinni, nem akarok egy nagyobb kuplerájt csinálni az istállóból mint amit otthagytunk. Egy jó kis etetés és mosdatás is ráfér. Addig gondolkodom miféle elbeszélést dolgozzak fel Callipeyának.
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-15 20:25:25
Üzenet elküldve: 2026-07-15 20:25:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas//
*Az elf ha akar akkor csupa kellem és báj tud lenni. Csak ahhoz hangulatra van szüksége és megfelelő személyre akinek az jár. A sáros erdőlakó, aki feltehetően félbolond nem tartozik azok közé akiknek járna. Ezen megítélésen pedig az ezt követő szavaival se javít a lány, amire a férfi az előzőhöz egy nagyon hasonló stílusú reakciót ad.*
-A seggem, meg megcsókolhatod.
*Más körülmények közt ezzel akár véget is érhetne a beszélgetés. Csakhogy ez nem egy könnyed kocsmai ismerkedés. A semmi közepén vannak. Errefelé az idegenek, főleg akik nem hajlandóak bemutatkozni és gyanúsan néznek ki azok nincsenek szívesen látva. Mikor a másik megindul a ház irányába akkor felkel ő is a székéről.*
-Hova-hova?
*Az elf ha akar akkor csupa kellem és báj tud lenni. Csak ahhoz hangulatra van szüksége és megfelelő személyre akinek az jár. A sáros erdőlakó, aki feltehetően félbolond nem tartozik azok közé akiknek járna. Ezen megítélésen pedig az ezt követő szavaival se javít a lány, amire a férfi az előzőhöz egy nagyon hasonló stílusú reakciót ad.*
-A seggem, meg megcsókolhatod.
*Más körülmények közt ezzel akár véget is érhetne a beszélgetés. Csakhogy ez nem egy könnyed kocsmai ismerkedés. A semmi közepén vannak. Errefelé az idegenek, főleg akik nem hajlandóak bemutatkozni és gyanúsan néznek ki azok nincsenek szívesen látva. Mikor a másik megindul a ház irányába akkor felkel ő is a székéről.*
-Hova-hova?
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-15 16:20:05
Üzenet elküldve: 2026-07-15 16:20:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
-Hm.
*A rövid torokhanghoz kifejező arc társul. Szemöldöke magasra kúszik, rúnázott karjai szorosan fonódnak egymásba a mellkasa előtt. Alacsony termete ellenére is lenézi a szép idegent, legalább is ezt lehet kiolvasni a finom arcmimikából, mely kiül a képére.
Szájzuga alig észrevehetően húzódik félre nemtetszése jeléül, szemei egészen laposan vizslatják a másikat, a szempillák csak egy szívdobbanásnyi időre rebbennek meg a kérdést hallva. Az orrlyukai kitágulnak, mélyet, éleset szusszant.
Túlságosan fáradt, elcsigázott, éhes és a gyötrő éberálmoktól zsibbadt ahhoz, hogy kikötői lényének teret adva méltassa az ismeretlen szülőanyját, neki tulajdonítva a kérdést, így a felemás szemek mindössze további két, szívdobbanásnyi ideig firtatják a másikat, hogy aztán baljával elbocsátó legyintést gyakoroljon az ülő-fekvő, vagy csak az istenek tudják az adott pillanatban milyen pózt felvevő- férfi irányába. Tekintetét nem kerüli el az üveg, az étel és az esetlenül alálógó, csuklót takaró rongy sem. Egyiknek sem tulajdonít különösebb jelentőséget, vagy ha mégis, hát nem mutatja ki.*
-Anyagpazarlás. Kár érted.
*Több szót vagy figyelmet nem szentel az aranyhajú alaknak, egyszerűen megkerülve amazt indul meg a kőépület felé. Látott már hasonlót, talán hallott is erről a helyről az ivókban. Talán nem. A lényegen nem változtat, elég gazdagnak tűnik ahhoz, hogy nélkülözni tudjon pár holmit. Talán fel sem fog tűnni nekik.
Lépteiben elcsigázottan morzsolgatja lefelé karjairól, kézfejéről a rászáradt sarat, míg a puha fűben csoszogva igyekszik koptatni a lábán lévő kérget. Bár érdektelenséget mutat, a figyelme nem lankad. Nagyon is figyel, fülel. Úgy, ahogy bármelyik róka tenné.
Ettől függetlenül, magában el kell könyvelnie, az istene egyre különösebb látomásokat küld számára, egyre furább szerzetekkel hozva össze. Nem érti, dehát...az istenek szeszélyesek, azoknak útjai pedig kifürkészhetetlenek.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.15 16:24:52
-Hm.
*A rövid torokhanghoz kifejező arc társul. Szemöldöke magasra kúszik, rúnázott karjai szorosan fonódnak egymásba a mellkasa előtt. Alacsony termete ellenére is lenézi a szép idegent, legalább is ezt lehet kiolvasni a finom arcmimikából, mely kiül a képére.
Szájzuga alig észrevehetően húzódik félre nemtetszése jeléül, szemei egészen laposan vizslatják a másikat, a szempillák csak egy szívdobbanásnyi időre rebbennek meg a kérdést hallva. Az orrlyukai kitágulnak, mélyet, éleset szusszant.
Túlságosan fáradt, elcsigázott, éhes és a gyötrő éberálmoktól zsibbadt ahhoz, hogy kikötői lényének teret adva méltassa az ismeretlen szülőanyját, neki tulajdonítva a kérdést, így a felemás szemek mindössze további két, szívdobbanásnyi ideig firtatják a másikat, hogy aztán baljával elbocsátó legyintést gyakoroljon az ülő-fekvő, vagy csak az istenek tudják az adott pillanatban milyen pózt felvevő- férfi irányába. Tekintetét nem kerüli el az üveg, az étel és az esetlenül alálógó, csuklót takaró rongy sem. Egyiknek sem tulajdonít különösebb jelentőséget, vagy ha mégis, hát nem mutatja ki.*
-Anyagpazarlás. Kár érted.
*Több szót vagy figyelmet nem szentel az aranyhajú alaknak, egyszerűen megkerülve amazt indul meg a kőépület felé. Látott már hasonlót, talán hallott is erről a helyről az ivókban. Talán nem. A lényegen nem változtat, elég gazdagnak tűnik ahhoz, hogy nélkülözni tudjon pár holmit. Talán fel sem fog tűnni nekik.
Lépteiben elcsigázottan morzsolgatja lefelé karjairól, kézfejéről a rászáradt sarat, míg a puha fűben csoszogva igyekszik koptatni a lábán lévő kérget. Bár érdektelenséget mutat, a figyelme nem lankad. Nagyon is figyel, fülel. Úgy, ahogy bármelyik róka tenné.
Ettől függetlenül, magában el kell könyvelnie, az istene egyre különösebb látomásokat küld számára, egyre furább szerzetekkel hozva össze. Nem érti, dehát...az istenek szeszélyesek, azoknak útjai pedig kifürkészhetetlenek.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.15 16:24:52
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-15 15:37:48
Üzenet elküldve: 2026-07-15 15:37:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas//
*A látomások annyira az elftől sincsenek távol. Csak neki általában valamit szívnia kell, hogy előjöjjenek. Volt egy este mikor, azt hallucinálta, hogy horgászott csak horog helyett a saját férfiasságát használta és csinos sellőlányok akartak a csalira rákapni. Aztán mikor magához tért kiderült, hogy a saját hányásában és vizeletében fekszik. Az egy jó este volt. Most viszont csak bort iszik nem valami viccesebbet fogyaszt, így zavarba ejti őt is az érkező látványa. Neki is el kell gondolkoznia, hogy jól lát-e. Majd azon, hogy a tőrét hol hagyta. Mikor a sáros kis lény a közelébe ér akkor ő is kihúzza magát amennyire tőle telik és úgy néz vissza a másikra. A kapott kérdést pedig legalább ilyen informatív módon reagálja le.*
-Ki a fasz kérdezi?
*A látomások annyira az elftől sincsenek távol. Csak neki általában valamit szívnia kell, hogy előjöjjenek. Volt egy este mikor, azt hallucinálta, hogy horgászott csak horog helyett a saját férfiasságát használta és csinos sellőlányok akartak a csalira rákapni. Aztán mikor magához tért kiderült, hogy a saját hányásában és vizeletében fekszik. Az egy jó este volt. Most viszont csak bort iszik nem valami viccesebbet fogyaszt, így zavarba ejti őt is az érkező látványa. Neki is el kell gondolkoznia, hogy jól lát-e. Majd azon, hogy a tőrét hol hagyta. Mikor a sáros kis lény a közelébe ér akkor ő is kihúzza magát amennyire tőle telik és úgy néz vissza a másikra. A kapott kérdést pedig legalább ilyen informatív módon reagálja le.*
-Ki a fasz kérdezi?
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-15 09:56:00
Üzenet elküldve: 2026-07-15 09:56:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Akármennyire is fülledt a nyár, az éjszakák mégis hűvösek, pokrócra van szüksége az ember leányának. És edényekre. És csetreszekre, csuprokra, fakanalakra, ilyen-olyan textilre, pergamenre és tintára is talán. Liszt sem lenne rossz. Aztán az sem árt, ha egy vödröt vagy tekenőt szerez. Az élet egészen könnyű volt odahaza, hiszen ezekre már nem volt gondja, ám az új otthon új kihívásokkal jár, a kihívásokhoz meg újszerű megoldások dukálnak. Az övé például az, hogy minél több mindent beszerezzen új, mocsári vackába, amitől a remeteház otthonná válik, a lehető legkedvezőbb módon: vagyis ingyen.
Az eltelt napokban nem aludt. A kívánsága és célja teljesült, az Istene rátalált. Legalábbis úgy hiszi, jó úton halad hozzá, mert még éberen sem volt nyugta az álmaitól. Vízióiban aranyszarvast hajtott. Azt űzte árkon-bokron át, ki a lápból, át a sűrű rengetegen.
Most sincs ez másként.
Kezei vakon nyúlnak előre, bizonytalan léptekkel siet az állat nyomában, ám amazt nem éri utol. Sosem tehette, túl gyors.
A napfény hirtelen, nem várt erővel találja arcon, tüdején, a víztükrön táncoló, fodrozódó napfény szinte elvakítja, arra kényszerítve, hogy alkarját a szeme elé szorítsa.
Kelletlenül, már-már fájdalmasan nyög fel, kócos haját könyékhajlatával simítja ki pettyes képéből. Ominózus, impozáns épület magaslik a háttérben, ám tekintete mégsem a tekintélyt parancsoló magaslatokon akad meg, sokkal inkább a liget aranyszarvasán.
A vékony szemöldökök szinte egyetlen vonallá szaladnak össze, felsőajkát fentebb húzva villantja elő pár fogát, egészen megfeledkezve magáról a nagy hunyorgásban. Értetlenül pillant az alakra, majd vissza a szálas fákra, mintha csak azoktól várná a választ. Friss rúnáktól vöröslő jobbjával tanácstalanul int a borozó felé, szomjúságtól cserepes ajkai némán mozognak, ahogy hangtalan szavait formálja, ám választ nem kap.
Közelebb lép, hajol, már-már egészen meggörnyed. A kócos tincsek előrébb sodródnak a mozdulatban, a beléjük fűzött csontocskák és fagyöngyök zizegve koppannak össze, mint szélcsengő a szélben.
Ám úgy sem tud megállapításra jutni.
Nem tudja eldönteni, ébren van-e, vagy álmodik, látomás gyötri-e, sebláza van, vagy egyszerűen csak megmarta valami a lápban, aminek nem szokott a mérgéhez, és most azzal küzd a teste a remetelakban, míg az elméje kalandozik. Mindenesetre megállapítja, az űzött vadja szép formába manifesztálódott, de maradhatott volna inkább szarvasnak.
Merthogy biztos benne, az a hosszúlábú alak ott a parton, borral és kenyérrel, az ő szarvasa. Vagy az ok, amiért idevezette az istene.
Ha akarna sem tudna halkan közlekedni, a mocsárban eltöltött idő megadta számára a lehetőséget, hogy kapcsolódjon régi, erdei önmagához, így az általa készített, alálógó kabalafüggők minden lépésnél zizegve koccannak össze.
Léptei óvatosak, de egészen határozottak, így közelíti meg az ücsörgő alakot. Tisztes távolságban áll meg tőle, mint szellem, lápi lidérc, aki kísérteni jött. Az útján megcsúszott párszor, így a vékony sárréteg, mely itt-ott rászáradt a sápadt bőrére, hajára vagy ruhájára, nem segít a megítélésén, sőt, mondhatni, ráerősít a képre.
A lány már-már kritikusan méri végig az alakot, fejét magasra szegi, úgy tekint le rá. Gőgösnek tűnhet, de az igazság az, hogy tanácstalan.
Fogalma sincs, hogy ami (aki) előtte ül, valódi-e, miféle szerzet vagy entitás, vagy... hogy egyáltalán mi a neme. Mert egyvalamiben biztos: nőnek egészen maszkulin, férfinek pedig túlságosan szép.*
– Tiéd ez a majorság, Szarvas? *– szólítja meg.*
*Akármennyire is fülledt a nyár, az éjszakák mégis hűvösek, pokrócra van szüksége az ember leányának. És edényekre. És csetreszekre, csuprokra, fakanalakra, ilyen-olyan textilre, pergamenre és tintára is talán. Liszt sem lenne rossz. Aztán az sem árt, ha egy vödröt vagy tekenőt szerez. Az élet egészen könnyű volt odahaza, hiszen ezekre már nem volt gondja, ám az új otthon új kihívásokkal jár, a kihívásokhoz meg újszerű megoldások dukálnak. Az övé például az, hogy minél több mindent beszerezzen új, mocsári vackába, amitől a remeteház otthonná válik, a lehető legkedvezőbb módon: vagyis ingyen.
Az eltelt napokban nem aludt. A kívánsága és célja teljesült, az Istene rátalált. Legalábbis úgy hiszi, jó úton halad hozzá, mert még éberen sem volt nyugta az álmaitól. Vízióiban aranyszarvast hajtott. Azt űzte árkon-bokron át, ki a lápból, át a sűrű rengetegen.
Most sincs ez másként.
Kezei vakon nyúlnak előre, bizonytalan léptekkel siet az állat nyomában, ám amazt nem éri utol. Sosem tehette, túl gyors.
A napfény hirtelen, nem várt erővel találja arcon, tüdején, a víztükrön táncoló, fodrozódó napfény szinte elvakítja, arra kényszerítve, hogy alkarját a szeme elé szorítsa.
Kelletlenül, már-már fájdalmasan nyög fel, kócos haját könyékhajlatával simítja ki pettyes képéből. Ominózus, impozáns épület magaslik a háttérben, ám tekintete mégsem a tekintélyt parancsoló magaslatokon akad meg, sokkal inkább a liget aranyszarvasán.
A vékony szemöldökök szinte egyetlen vonallá szaladnak össze, felsőajkát fentebb húzva villantja elő pár fogát, egészen megfeledkezve magáról a nagy hunyorgásban. Értetlenül pillant az alakra, majd vissza a szálas fákra, mintha csak azoktól várná a választ. Friss rúnáktól vöröslő jobbjával tanácstalanul int a borozó felé, szomjúságtól cserepes ajkai némán mozognak, ahogy hangtalan szavait formálja, ám választ nem kap.
Közelebb lép, hajol, már-már egészen meggörnyed. A kócos tincsek előrébb sodródnak a mozdulatban, a beléjük fűzött csontocskák és fagyöngyök zizegve koppannak össze, mint szélcsengő a szélben.
Ám úgy sem tud megállapításra jutni.
Nem tudja eldönteni, ébren van-e, vagy álmodik, látomás gyötri-e, sebláza van, vagy egyszerűen csak megmarta valami a lápban, aminek nem szokott a mérgéhez, és most azzal küzd a teste a remetelakban, míg az elméje kalandozik. Mindenesetre megállapítja, az űzött vadja szép formába manifesztálódott, de maradhatott volna inkább szarvasnak.
Merthogy biztos benne, az a hosszúlábú alak ott a parton, borral és kenyérrel, az ő szarvasa. Vagy az ok, amiért idevezette az istene.
Ha akarna sem tudna halkan közlekedni, a mocsárban eltöltött idő megadta számára a lehetőséget, hogy kapcsolódjon régi, erdei önmagához, így az általa készített, alálógó kabalafüggők minden lépésnél zizegve koccannak össze.
Léptei óvatosak, de egészen határozottak, így közelíti meg az ücsörgő alakot. Tisztes távolságban áll meg tőle, mint szellem, lápi lidérc, aki kísérteni jött. Az útján megcsúszott párszor, így a vékony sárréteg, mely itt-ott rászáradt a sápadt bőrére, hajára vagy ruhájára, nem segít a megítélésén, sőt, mondhatni, ráerősít a képre.
A lány már-már kritikusan méri végig az alakot, fejét magasra szegi, úgy tekint le rá. Gőgösnek tűnhet, de az igazság az, hogy tanácstalan.
Fogalma sincs, hogy ami (aki) előtte ül, valódi-e, miféle szerzet vagy entitás, vagy... hogy egyáltalán mi a neme. Mert egyvalamiben biztos: nőnek egészen maszkulin, férfinek pedig túlságosan szép.*
– Tiéd ez a majorság, Szarvas? *– szólítja meg.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-07-14 13:17:44
Üzenet elküldve: 2026-07-14 13:17:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Remetelány//
*Aki, egész nap csak bent ül és iszik, az iszákos. Aki, kiül a tó mellé, élvezi a tájat egy kis bor társaságában az viszont egy romantikus lélek. Ilyen az elf is. Ül a székében, nézi a vizet, meg a madarakat és néha meghúzza a mellette lévő öveget.*
~Felgyújtom, azt a tetves árvaházat is a picsába! Majd, akkor nem csak baszott ígérgetés lesz. A faszom bele! Akkor baszd meg megtudják, hogy engem nem nézhetnek hülyének.~
*Következőnek az üveg mellé nyúl, hogy a tányéron kihozott két karéj zsíros kenyér egyikét magához vegye és beleharapjon. Ekképp igyekszik ápolni érzékeny összetört lelkét a természet szépségével és nyugalmával azok után, hogy hazudtak neki, lenézték és magára hagyták. De majd ő megmutatja. Megeszi a kenyerét, megissza a borát, hoz még bort, aztán pihen kicsit, majd megint iszik a lelki fájdalmakra, de eljön majd az idő és megmutatja nekik!*
*Aki, egész nap csak bent ül és iszik, az iszákos. Aki, kiül a tó mellé, élvezi a tájat egy kis bor társaságában az viszont egy romantikus lélek. Ilyen az elf is. Ül a székében, nézi a vizet, meg a madarakat és néha meghúzza a mellette lévő öveget.*
~Felgyújtom, azt a tetves árvaházat is a picsába! Majd, akkor nem csak baszott ígérgetés lesz. A faszom bele! Akkor baszd meg megtudják, hogy engem nem nézhetnek hülyének.~
*Következőnek az üveg mellé nyúl, hogy a tányéron kihozott két karéj zsíros kenyér egyikét magához vegye és beleharapjon. Ekképp igyekszik ápolni érzékeny összetört lelkét a természet szépségével és nyugalmával azok után, hogy hazudtak neki, lenézték és magára hagyták. De majd ő megmutatja. Megeszi a kenyerét, megissza a borát, hoz még bort, aztán pihen kicsit, majd megint iszik a lelki fájdalmakra, de eljön majd az idő és megmutatja nekik!*
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-03-26 11:11:03
Üzenet elküldve: 2026-03-26 11:11:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
-Azt, jelenti, hogy a kettő ugyan az.
*Majd a szőke úgy kiakasztja a dokit, mint már nagyon rég tették meg. Megindulna nagy bátran Arthenior-ba úgy, hogy nem is tudja az utat. Amit egyszer már megtett. Egy újabb indok, hogy miért nem való nő a tengerre. Még a szárazföldön is el tudnak tévedni. Elmondja neki a helyes irányt és elismétli a lány, amit az elftől hallott, aki bólogat rá.*
-Igen. El ne tévedj! Ha mégis akkor is legalább a visszautat jegyezd meg!
*Eddig nem tette volna, de most már aggódni fog a tündér miatt, hogy tényleg eléri-e a várost. Attól még integet utána.*
-Vigyázz magadra Picur!
*Arra, hogy alig van vize a jószágoknak visszakiált.*
-Rendben!
*Majd mikor a lányt már nem látja akkor megindul a ház felé. Majd ad később. Most lepihen ha már így felkeltették.*
-Azt, jelenti, hogy a kettő ugyan az.
*Majd a szőke úgy kiakasztja a dokit, mint már nagyon rég tették meg. Megindulna nagy bátran Arthenior-ba úgy, hogy nem is tudja az utat. Amit egyszer már megtett. Egy újabb indok, hogy miért nem való nő a tengerre. Még a szárazföldön is el tudnak tévedni. Elmondja neki a helyes irányt és elismétli a lány, amit az elftől hallott, aki bólogat rá.*
-Igen. El ne tévedj! Ha mégis akkor is legalább a visszautat jegyezd meg!
*Eddig nem tette volna, de most már aggódni fog a tündér miatt, hogy tényleg eléri-e a várost. Attól még integet utána.*
-Vigyázz magadra Picur!
*Arra, hogy alig van vize a jószágoknak visszakiált.*
-Rendben!
*Majd mikor a lányt már nem látja akkor megindul a ház felé. Majd ad később. Most lepihen ha már így felkeltették.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-03-25 12:18:16
Üzenet elküldve: 2026-03-25 12:18:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Intath//
– Kutya? * Fordul vissza Intath felé, és vigyorogva megrázza fejét. Nem, ő ebbe nem fog most újra belemenni. Már csak a hecc kedvéért említette meg az előbb is. Felszereli Bürköst, aztán útbaigazítást kér, s kap is Intathtól. Az elf a maga érdekes humorával fűszerezve mondja el, hogy merre menjen a lány. Ő pedig bólint, és megismétli a hallottakat. *
– Megyek jobbra. Nem balra. Jobbra. A NŸpsos seggére. * Nem tudja, mi az a NŸpsos, de jól hangzik. Mostantól ő is használni fogja a „NŸpsos seggére” kifejezést.*
– Jó, odatalálok. Ide is idetaláltam. * Azt már nem teszi hozzá, hogy ide csak véletlenül talált, mert nem kell minden részletet tudnia az elfnek. De aggodalomra semmi ok, még ha el is tévedne – márpedig nem fog –, akkor is ott van vele Bürkös, a kos, hogy megvédje, és együtt hazataláljanak. Csak tudná, hol van a haza! Lihanechben? Artheniorban? Vagy Szarvasligetben? Talán most már mindhárom helyen otthon van a kis tündérlány.
Felül Bürkösre, és elindul az úton. *
– Minden jót! * Kiált hátra integetve. Aztán kicsivel távolabbról még egyszer felkiált. *
– És ne felejts el vizet adni az állatoknak! Úgy láttam, alig van már vizük! * Lassan elveszik bokrok, a fák és a dombok takarásában. Amikor pedig rátér az útra, jobbra indul, mert nagyon figyelmes és gyorsan tanul. *
A hozzászólás írója (Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.25 12:18:47
– Kutya? * Fordul vissza Intath felé, és vigyorogva megrázza fejét. Nem, ő ebbe nem fog most újra belemenni. Már csak a hecc kedvéért említette meg az előbb is. Felszereli Bürköst, aztán útbaigazítást kér, s kap is Intathtól. Az elf a maga érdekes humorával fűszerezve mondja el, hogy merre menjen a lány. Ő pedig bólint, és megismétli a hallottakat. *
– Megyek jobbra. Nem balra. Jobbra. A NŸpsos seggére. * Nem tudja, mi az a NŸpsos, de jól hangzik. Mostantól ő is használni fogja a „NŸpsos seggére” kifejezést.*
– Jó, odatalálok. Ide is idetaláltam. * Azt már nem teszi hozzá, hogy ide csak véletlenül talált, mert nem kell minden részletet tudnia az elfnek. De aggodalomra semmi ok, még ha el is tévedne – márpedig nem fog –, akkor is ott van vele Bürkös, a kos, hogy megvédje, és együtt hazataláljanak. Csak tudná, hol van a haza! Lihanechben? Artheniorban? Vagy Szarvasligetben? Talán most már mindhárom helyen otthon van a kis tündérlány.
Felül Bürkösre, és elindul az úton. *
– Minden jót! * Kiált hátra integetve. Aztán kicsivel távolabbról még egyszer felkiált. *
– És ne felejts el vizet adni az állatoknak! Úgy láttam, alig van már vizük! * Lassan elveszik bokrok, a fák és a dombok takarásában. Amikor pedig rátér az útra, jobbra indul, mert nagyon figyelmes és gyorsan tanul. *
A hozzászólás írója (Dänkijinkilinkilinkilinkij Kijii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.25 12:18:47
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-03-24 18:53:14
Üzenet elküldve: 2026-03-24 18:53:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*A lefekvés ideje nem lesz tovább fixírozva, ami meglepi a dokit, de nem fordít erre különösebb figyelmet. Ezek után megbeszélnek mindent és a lány már indulna is. Előtte természetesen a kötelező ölelések és az elmondandó dolgok el lesznek mondva. Még csak az kéne, hogy a tündérkét kirabolják, amitől nem tudja megvenni a listán lévő dolgokat vagy meggondolja magát és aztán szégyenében ne merjen ide visszajönni a kis buta. Ha üres kézzel toppanna be vagy egy haramiacsapattal a háta mögött akkor is szívesen lenne látva. Természetesen követi a kis vendégét. Még a maradék kenyerét is viszi. Hisz, mint tegnap megbeszélték, enni bárhol lehet. És csak elköszön a másiktól tisztességesen. A közben érkező kommentárt a szokásos hanyagságával reagálja le.*
-Kecske, kos egykutya.
*Az állat elővezetésében és felszerszámozásában nem segédkezik. Sajnos csak egy keze van és az is tele mézes kenyérrel úgyhogy ha akarna se tudna. Arról nem is beszélve, hogy nem is akar. Nézi a párost, ami megáll előtte majd kérdőn felvonja a szemöldökét a lány zavara láttán. Aztán olyan kérdést kap amitől majdnem lesápad.*
-A NŸpsos sópikkelyes seggére te lány, hát a szívbajt hozod rám! El ne tévedj itt nekem! Ezen az úton végigmész, aztán mikor elágazik te jobbra indulsz el. Véletlenül sem balra hanem jobbra. Jobbra és egy idő után látni is fogod a templom tornyát. Az útról le ne menj közben! És jobbra!
*A lefekvés ideje nem lesz tovább fixírozva, ami meglepi a dokit, de nem fordít erre különösebb figyelmet. Ezek után megbeszélnek mindent és a lány már indulna is. Előtte természetesen a kötelező ölelések és az elmondandó dolgok el lesznek mondva. Még csak az kéne, hogy a tündérkét kirabolják, amitől nem tudja megvenni a listán lévő dolgokat vagy meggondolja magát és aztán szégyenében ne merjen ide visszajönni a kis buta. Ha üres kézzel toppanna be vagy egy haramiacsapattal a háta mögött akkor is szívesen lenne látva. Természetesen követi a kis vendégét. Még a maradék kenyerét is viszi. Hisz, mint tegnap megbeszélték, enni bárhol lehet. És csak elköszön a másiktól tisztességesen. A közben érkező kommentárt a szokásos hanyagságával reagálja le.*
-Kecske, kos egykutya.
*Az állat elővezetésében és felszerszámozásában nem segédkezik. Sajnos csak egy keze van és az is tele mézes kenyérrel úgyhogy ha akarna se tudna. Arról nem is beszélve, hogy nem is akar. Nézi a párost, ami megáll előtte majd kérdőn felvonja a szemöldökét a lány zavara láttán. Aztán olyan kérdést kap amitől majdnem lesápad.*
-A NŸpsos sópikkelyes seggére te lány, hát a szívbajt hozod rám! El ne tévedj itt nekem! Ezen az úton végigmész, aztán mikor elágazik te jobbra indulsz el. Véletlenül sem balra hanem jobbra. Jobbra és egy idő után látni is fogod a templom tornyát. Az útról le ne menj közben! És jobbra!
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-03-24 18:23:33
Üzenet elküldve: 2026-03-24 18:23:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Intath//
– Hát jó.
* Az együtt alvással semmi problémája nem lenne, feltéve, ha a másiknak sincs baja azzal, hogy a tündérlány egész éjszaka forgolódna, néha rámászna, máskor orron rúgná vagy épp átölelné. Kiszámíthatatlan ilyen szempontból. Az igazat megvallva, nem túl gyakran alszik másokkal összebújva. Elő-előfordul, de még kevesebb visszajelzést kapott eddig arról, hogy milyen mellette aludni; konkrétan egy olyat sem, amire emlékszik is. Talán majd ki kéne próbálni. Azonban erről most lecsúszott az elf, mivel Dänkijinkilinkilinkilinkij búcsúzkodásba kezd, ami azt jelenti, hogy a következő pár napban vagy pár hatban biztosan nem fognak egy ágyban aludni.
Megölelgeti öreg barátját, mire az is őt, így aztán a búcsú lezártnak tekinthető. Dänkijinkilinkilinkilinkij reméli, hogy mikor visszaér, minden ugyanúgy lesz, ahogy itt hagyta. Már persze nem a mosatlan tányérokra és edényekre gondol, nem is a pókhálókra… hanem úgy az egész helyre. A nyugodt, békés hangulatára. Esetleg egy-két további lakót el tudna még itt viselni, főleg ha azok ugyanolyan kedvesek vagy még kedvesebbek, mint Intath. És legalább ugyanolyan jól, de inkább jobban főznek, mint ők ketten.
A kedves szavakra bólint, miközben lassan eltávolodik. Kibújik az ölelésből, és nagy levegőt vesz. Felkapja táskáját a vállára, és a kijárat felé indul. *
– És Bürkös nem kecske, hanem kos. * Teszi még hozzá a bejáratból. Ha Intath követi, láthatja, ahogy Dänkijinkilinkilinkilinkij odamegy az istállóhoz, ugyanúgy megszeretgeti Bürköst is, ahogy korábban az elfet, aztán elvezeti a bejárat felé. Ott aztán bután pislog az előtte elterülő tájra. *
– Öhm… * Megfordul. Remélhetőleg Intath még nem ment vissza a dolgozószobájába, hanem kijött vele idáig. *
– Arra vagy arra? * Mutatja kezével a két lehetséges irányt. Nagyjából tudja, merről jött, de akkor jött, nem pedig ment, így ez most egészen más dolog. Az kéne már csak, hogy véletlenül a karavánpihenőbe jusson el estére. Illetve annak romjaihoz. *
– Hát jó.
* Az együtt alvással semmi problémája nem lenne, feltéve, ha a másiknak sincs baja azzal, hogy a tündérlány egész éjszaka forgolódna, néha rámászna, máskor orron rúgná vagy épp átölelné. Kiszámíthatatlan ilyen szempontból. Az igazat megvallva, nem túl gyakran alszik másokkal összebújva. Elő-előfordul, de még kevesebb visszajelzést kapott eddig arról, hogy milyen mellette aludni; konkrétan egy olyat sem, amire emlékszik is. Talán majd ki kéne próbálni. Azonban erről most lecsúszott az elf, mivel Dänkijinkilinkilinkilinkij búcsúzkodásba kezd, ami azt jelenti, hogy a következő pár napban vagy pár hatban biztosan nem fognak egy ágyban aludni.
Megölelgeti öreg barátját, mire az is őt, így aztán a búcsú lezártnak tekinthető. Dänkijinkilinkilinkilinkij reméli, hogy mikor visszaér, minden ugyanúgy lesz, ahogy itt hagyta. Már persze nem a mosatlan tányérokra és edényekre gondol, nem is a pókhálókra… hanem úgy az egész helyre. A nyugodt, békés hangulatára. Esetleg egy-két további lakót el tudna még itt viselni, főleg ha azok ugyanolyan kedvesek vagy még kedvesebbek, mint Intath. És legalább ugyanolyan jól, de inkább jobban főznek, mint ők ketten.
A kedves szavakra bólint, miközben lassan eltávolodik. Kibújik az ölelésből, és nagy levegőt vesz. Felkapja táskáját a vállára, és a kijárat felé indul. *
– És Bürkös nem kecske, hanem kos. * Teszi még hozzá a bejáratból. Ha Intath követi, láthatja, ahogy Dänkijinkilinkilinkilinkij odamegy az istállóhoz, ugyanúgy megszeretgeti Bürköst is, ahogy korábban az elfet, aztán elvezeti a bejárat felé. Ott aztán bután pislog az előtte elterülő tájra. *
– Öhm… * Megfordul. Remélhetőleg Intath még nem ment vissza a dolgozószobájába, hanem kijött vele idáig. *
– Arra vagy arra? * Mutatja kezével a két lehetséges irányt. Nagyjából tudja, merről jött, de akkor jött, nem pedig ment, így ez most egészen más dolog. Az kéne már csak, hogy véletlenül a karavánpihenőbe jusson el estére. Illetve annak romjaihoz. *
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-03-24 17:04:44
Üzenet elküldve: 2026-03-24 17:04:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Az ő bókjai igenis komolyak. Minden lánynak tiszta szívből szokott bókolni. Igazán fájó lenne, hogy ezt nem veszik komolyan. Szerencsére a lány nem szól és így nem derül ki a sértés se. A cserébe kapott bókot könnyedén fogadja.*
-Köszönöm. Sokat gyakoroltam.
*Az ezt követő kérdésre vállat ránt.*
-Nem tudom, hogy te mikor feküdtél le. Nem voltam melletted.
*A lány nagy szerencséjére. Lehet a hozzá képest nagy darab elf ölelőpárnájaként kevésbé kényelmesen telt volna az este. Bár ki tudja? A kérdés hallatán kiteszi a zsebéből a listát amit a szőke átfut gyorsan és fel is tesz egy kérdést. A doki is végigfuttatja a fejében a dolgokat majd bólint.*
-Biztos, hogy csak ennyi volt.
*Ha tovább marad vagy kevésbé szeretni való akkor hosszabb lenne a lista. Így viszont megúszta ténylegesen csak a szállás árával. Bólint hát arra, hogy csak ennyi. A tündérke pedig fal. Tényleg mintha éheztették volna. Pedig a doki igazolni tudná, hogy erről szó se volt. Azért felmerül benne a kérdés, hogy ha tényleg növésben van a lány akkor a mellei is nagyobbak lesznek. Ezen mélázik mikor a szőke búcsúzkodni kezd és már hozzá is bújt az apróság. Vigyorogva viszonozza az ölelést az elf is és megsimogatja, azt a buksit.*
-Jól van Picur. Várni foglak. De ha valami másképp alakul, esetleg baj történik akkor is tudd, hogy ide bármikor eljöhetsz és szívesen vagy látva. Mindegy, hogy mi van. Vigyázz magadra kedveském!
*Még meg is puszilgatja, azt a lánykát.*
*Az ő bókjai igenis komolyak. Minden lánynak tiszta szívből szokott bókolni. Igazán fájó lenne, hogy ezt nem veszik komolyan. Szerencsére a lány nem szól és így nem derül ki a sértés se. A cserébe kapott bókot könnyedén fogadja.*
-Köszönöm. Sokat gyakoroltam.
*Az ezt követő kérdésre vállat ránt.*
-Nem tudom, hogy te mikor feküdtél le. Nem voltam melletted.
*A lány nagy szerencséjére. Lehet a hozzá képest nagy darab elf ölelőpárnájaként kevésbé kényelmesen telt volna az este. Bár ki tudja? A kérdés hallatán kiteszi a zsebéből a listát amit a szőke átfut gyorsan és fel is tesz egy kérdést. A doki is végigfuttatja a fejében a dolgokat majd bólint.*
-Biztos, hogy csak ennyi volt.
*Ha tovább marad vagy kevésbé szeretni való akkor hosszabb lenne a lista. Így viszont megúszta ténylegesen csak a szállás árával. Bólint hát arra, hogy csak ennyi. A tündérke pedig fal. Tényleg mintha éheztették volna. Pedig a doki igazolni tudná, hogy erről szó se volt. Azért felmerül benne a kérdés, hogy ha tényleg növésben van a lány akkor a mellei is nagyobbak lesznek. Ezen mélázik mikor a szőke búcsúzkodni kezd és már hozzá is bújt az apróság. Vigyorogva viszonozza az ölelést az elf is és megsimogatja, azt a buksit.*
-Jól van Picur. Várni foglak. De ha valami másképp alakul, esetleg baj történik akkor is tudd, hogy ide bármikor eljöhetsz és szívesen vagy látva. Mindegy, hogy mi van. Vigyázz magadra kedveském!
*Még meg is puszilgatja, azt a lánykát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1304-1323