Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 393. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 374-393
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-08 17:31:42
Üzenet elküldve: 2019-10-08 17:31:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//A konyhában lévők//
*Seles körül csak úgy pörögnek az események. Először csak csendesen falatoznak, beszélgetnek, a kis Rellan pedig nagyokat pislog édesanyja rögtönzött babahordójában. A lány valahol reménykedik benne, hogy a törpe marad még egy ideig, hiszen kedvesnek tűnik, és a szakmája is igen szép dolog, azonban úgy látszik, a kis vajas sütemény után már indulna is tovább.*
- Máris mész? *Kérdezi a lány, de persze nem bántó hanggal, ha valaki, ő nagyon jól tudja, hogy ha menni kell, menni kell.* Látogass meg minket máskor is, Elgretor uram!
*Eközben Lau is megérkezik, akinek a kiabálása valahogy elkerüli Seles figyelmét, ahogy a vér is.*
- Vér? Milyen… *Kérdezi, és a szava is elakad, mikor megpillantja a koszt. Azonban nem lesz ideges, pillantása egyből Nimerilre téved kérdőn. Amennyire tudja, a lány az egyetlen, aki itt megsérült, de szerencsére, amennyire ő tudja, most rendben van. Lauról ugyanezt nem lehetne elmondani, olyan zaklatottnak tűnik, hogy Selesben aggodalmat ébreszt.*
- Minden rendben? Gyere, csüccsenj le, egyél egy kis süteményt. *És hogy ő maga is kísérletezzen az étellel, amelyet a törpe már nagy elszántsággal, és szőrös nyelvvel ~ Vajon tényleg szőrös a törpék nyelve? ~ hajlandó volt alapos minőségbeli ellenőrzés alá venni, eszik egy falatot. Egy kis morzsa Rellan pocakjára esik, de a picur most meg se rezzen, csak mocorog egy kicsit. Seles büszke mosolyt villant az apukára, egészen belefeledkezve a pillanatba. Ujjával a két pici ökölbe szorított kézre mutat, mire a kisfiú megpróbál odanyúlni. Persze nem sikerül, ahhoz még túl csöpp.*
- Aprócskák. *Mondja halkan, és megringatja kicsit a babát. Rellan álmos szemeit végigjáratja a konyhában lévő érdekesebbnél érdekesebb hangforrásokon, majd ő is mond valamit babanyelven, ami leginkább egy rövid, éles sikkantáshoz hasonló.*
*Seles körül csak úgy pörögnek az események. Először csak csendesen falatoznak, beszélgetnek, a kis Rellan pedig nagyokat pislog édesanyja rögtönzött babahordójában. A lány valahol reménykedik benne, hogy a törpe marad még egy ideig, hiszen kedvesnek tűnik, és a szakmája is igen szép dolog, azonban úgy látszik, a kis vajas sütemény után már indulna is tovább.*
- Máris mész? *Kérdezi a lány, de persze nem bántó hanggal, ha valaki, ő nagyon jól tudja, hogy ha menni kell, menni kell.* Látogass meg minket máskor is, Elgretor uram!
*Eközben Lau is megérkezik, akinek a kiabálása valahogy elkerüli Seles figyelmét, ahogy a vér is.*
- Vér? Milyen… *Kérdezi, és a szava is elakad, mikor megpillantja a koszt. Azonban nem lesz ideges, pillantása egyből Nimerilre téved kérdőn. Amennyire tudja, a lány az egyetlen, aki itt megsérült, de szerencsére, amennyire ő tudja, most rendben van. Lauról ugyanezt nem lehetne elmondani, olyan zaklatottnak tűnik, hogy Selesben aggodalmat ébreszt.*
- Minden rendben? Gyere, csüccsenj le, egyél egy kis süteményt. *És hogy ő maga is kísérletezzen az étellel, amelyet a törpe már nagy elszántsággal, és szőrös nyelvvel ~ Vajon tényleg szőrös a törpék nyelve? ~ hajlandó volt alapos minőségbeli ellenőrzés alá venni, eszik egy falatot. Egy kis morzsa Rellan pocakjára esik, de a picur most meg se rezzen, csak mocorog egy kicsit. Seles büszke mosolyt villant az apukára, egészen belefeledkezve a pillanatba. Ujjával a két pici ökölbe szorított kézre mutat, mire a kisfiú megpróbál odanyúlni. Persze nem sikerül, ahhoz még túl csöpp.*
- Aprócskák. *Mondja halkan, és megringatja kicsit a babát. Rellan álmos szemeit végigjáratja a konyhában lévő érdekesebbnél érdekesebb hangforrásokon, majd ő is mond valamit babanyelven, ami leginkább egy rövid, éles sikkantáshoz hasonló.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-07 11:35:43
Üzenet elküldve: 2019-10-07 11:35:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhából kifelé//
*Már vagy három négy sütemény befalt, amikor felnéz, hogy a többieknek barbár módon nem hagyott.*
- Egyetek hát tik is!
*Leporolja szakállát a morzsától, majd feláll a székéről. Befelé nem nagyon nézett szét így a vérnyomokat se vette észre, még ha az ordított is a padlón meg a jó ég tudja merre fröccsent. Mikor már jól lakott jónak látszik átadni a helyet a cselédségnek, hadd faljanak ők is. Mikor kilép a konyhából már akkor feltűnik neki is a vérpaca vagy foltok.*
~Azt a nemjóját mi a cefre folyik itt?~
*Eközben tódulnak befelé az emberek, mintha csak a városőrség tódulna be valami esetet kivizsgálni. Kezd ez mán a helyzet fokozódni, az embernépek tömörülnek és ez így nem túl jó. Jobbnak is látja menni innen a cefrébe.*
- Köszönöm szípen a kedves fogadtatást meg az ellátást, de mán jócskán itt idűztem, osztán mennem köll mert a cefre nem érhet örökké.
- A viszont látásra a nagyságáénak, uraségodéknak meg a többieknek!
*Mivel sok köze nincs az esethez csak néhány sütemény befalása, amire amúgy meghívták, így távozik. Ha csak nem nyomós okkal fel nem tartják úgy, hogy az ajtóba útját állják akkor lendülettel lép ki rajta és kocafudtában lódul meg Arthenior felé.*
*Már vagy három négy sütemény befalt, amikor felnéz, hogy a többieknek barbár módon nem hagyott.*
- Egyetek hát tik is!
*Leporolja szakállát a morzsától, majd feláll a székéről. Befelé nem nagyon nézett szét így a vérnyomokat se vette észre, még ha az ordított is a padlón meg a jó ég tudja merre fröccsent. Mikor már jól lakott jónak látszik átadni a helyet a cselédségnek, hadd faljanak ők is. Mikor kilép a konyhából már akkor feltűnik neki is a vérpaca vagy foltok.*
~Azt a nemjóját mi a cefre folyik itt?~
*Eközben tódulnak befelé az emberek, mintha csak a városőrség tódulna be valami esetet kivizsgálni. Kezd ez mán a helyzet fokozódni, az embernépek tömörülnek és ez így nem túl jó. Jobbnak is látja menni innen a cefrébe.*
- Köszönöm szípen a kedves fogadtatást meg az ellátást, de mán jócskán itt idűztem, osztán mennem köll mert a cefre nem érhet örökké.
- A viszont látásra a nagyságáénak, uraségodéknak meg a többieknek!
*Mivel sok köze nincs az esethez csak néhány sütemény befalása, amire amúgy meghívták, így távozik. Ha csak nem nyomós okkal fel nem tartják úgy, hogy az ajtóba útját állják akkor lendülettel lép ki rajta és kocafudtában lódul meg Arthenior felé.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:08:10
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:08:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Fräd, Ale, Lylli és a konyhában lévők//
*Örömmel látja, hogy Aleimord és Lyllinor elindul feléjük, bár az a benyomása, a férfi mintha kissé dühösnek tűnne*
- Micsoda? *fordul vissza Fräd felé a kérdést hallva, miközben fülig vörösödik* Nem, ő csak... csak egy jó barátom. *válaszolja zavartan, hiszen ha jól értette a jelzéseket, Aleimord kicsit sem bánná, ha több lenne ennél. Ő maga ellenben cseppet sem tudja, mit akar, és már kicsit kezdi bánni, hogy integetett az előbb, hisz biztos benne, ezzel számtalan kellemetlen pillanatot szerzett magának. Ezen félelme beigazolódni is látszik, ahogy Fräd elindul felfedezni a ház belsejét, ő pedig egyedül marad a közben érkező Lyllivel és Aleimorddal*
- De igen. *válaszol az első kérdésre kissé értetlenül, miért is olyan nagy dolog az, hogy egyedül ment a városba, elvégre már vége a lázadásnak és lecsillapodtak a kedélyek. ~Nincs mitől félni!~ igyekszik sugallni pillantásával az aggódó férfinak*
- Reggelinél mondtam, hogy a városba készülök... *fűzi még hozzá kissé kelletlenül* Azt hittem, nem akarsz jönni... *pislog bizonytalanul, hiszen azóta nem igazán beszélgettek, hogy elcsattant köztük egy csók. Az volt az érzése, Aleimord kissé kerüli őt, vagy inkább kölcsönösen kerülik egymás társaságát, de legalábbis igyekeznek nem kettesben maradni, így meglepi a férfi mostani heves kirohanása, bár valahol jól esik neki, hogy most is ennyire aggódik érte*
- Nem történt semmi baj. Csak egy kis virágmagot venni mentem, és útközben találkoztam Fräddel. *foglalja össze röviden az eseményeket, és bár eddig nem húzta el a kezét, most igyekszik kiszabadítani a csuklóját, hogy megszoríthassa a férfi vállát megnyugtatásképp egy pillanatra*
- Menjünk be! *indítványozza immár Lyllihez fordulva, egy bocsánatkérő pillantást vetve a lányra, amiért fültanúja volt az iménti beszélgetésnek. Belépve azonban a korábbi kis közjáték már jelentőségét veszti, hisz úgy tűnik, sokkal komolyabb dolgok is történtek itt, amikkel foglalkoznia kell*
- Ez... ez... *hebegi, ahogy egyre beljebb halad és szemrevételezi a házat* Nem hallottatok semmit? Mi okozta ezt? Vagy inkább ki? *pillant hátra Aleimord és Lylli felé, remélve, hogy ők több információval tudnak szolgálni arról, mi történt itt, bár az az érzése, ők is most látják először ezt a felfordulást*
- Köszönöm. Segítek én is mindjárt. Csak előbb megnézem, mindenki jól van-e? *jelenti ki határozottan, majd sarkon fordulva követi Frädet egyedül, vagy Aleimorddal, ha a férfi vele tart. Sajnálja, hogy Lyllit egyedül kell hagynia a takarítással, de előbb meg kell bizonyosodnia róla, hogy minden barátja épségben van-e, így a hangokat követve arra megy, amerre Frädet sejti, remélve, a férfi talán összeakadt valakivel, aki bővebb felvilágosítást tud adni. ~Seles! A baba! Ugye minden rendben?~ aggodalmaskodik magában, épp akkor érve a konyhába, mikor Fräd bemutatkozik, így ezzel már nem is húzza az időt, hanem rögtön belevág a közepébe*
- Mi történt itt? Tiszta vér az egész ház... Ugye mindenki jól van? *pillant végig aggodalmasan a jelenlévőkön, valamilyen külsérelmi nyom után kutatva, hogy megtudja, ki sérült meg ennyire.*
*Örömmel látja, hogy Aleimord és Lyllinor elindul feléjük, bár az a benyomása, a férfi mintha kissé dühösnek tűnne*
- Micsoda? *fordul vissza Fräd felé a kérdést hallva, miközben fülig vörösödik* Nem, ő csak... csak egy jó barátom. *válaszolja zavartan, hiszen ha jól értette a jelzéseket, Aleimord kicsit sem bánná, ha több lenne ennél. Ő maga ellenben cseppet sem tudja, mit akar, és már kicsit kezdi bánni, hogy integetett az előbb, hisz biztos benne, ezzel számtalan kellemetlen pillanatot szerzett magának. Ezen félelme beigazolódni is látszik, ahogy Fräd elindul felfedezni a ház belsejét, ő pedig egyedül marad a közben érkező Lyllivel és Aleimorddal*
- De igen. *válaszol az első kérdésre kissé értetlenül, miért is olyan nagy dolog az, hogy egyedül ment a városba, elvégre már vége a lázadásnak és lecsillapodtak a kedélyek. ~Nincs mitől félni!~ igyekszik sugallni pillantásával az aggódó férfinak*
- Reggelinél mondtam, hogy a városba készülök... *fűzi még hozzá kissé kelletlenül* Azt hittem, nem akarsz jönni... *pislog bizonytalanul, hiszen azóta nem igazán beszélgettek, hogy elcsattant köztük egy csók. Az volt az érzése, Aleimord kissé kerüli őt, vagy inkább kölcsönösen kerülik egymás társaságát, de legalábbis igyekeznek nem kettesben maradni, így meglepi a férfi mostani heves kirohanása, bár valahol jól esik neki, hogy most is ennyire aggódik érte*
- Nem történt semmi baj. Csak egy kis virágmagot venni mentem, és útközben találkoztam Fräddel. *foglalja össze röviden az eseményeket, és bár eddig nem húzta el a kezét, most igyekszik kiszabadítani a csuklóját, hogy megszoríthassa a férfi vállát megnyugtatásképp egy pillanatra*
- Menjünk be! *indítványozza immár Lyllihez fordulva, egy bocsánatkérő pillantást vetve a lányra, amiért fültanúja volt az iménti beszélgetésnek. Belépve azonban a korábbi kis közjáték már jelentőségét veszti, hisz úgy tűnik, sokkal komolyabb dolgok is történtek itt, amikkel foglalkoznia kell*
- Ez... ez... *hebegi, ahogy egyre beljebb halad és szemrevételezi a házat* Nem hallottatok semmit? Mi okozta ezt? Vagy inkább ki? *pillant hátra Aleimord és Lylli felé, remélve, hogy ők több információval tudnak szolgálni arról, mi történt itt, bár az az érzése, ők is most látják először ezt a felfordulást*
- Köszönöm. Segítek én is mindjárt. Csak előbb megnézem, mindenki jól van-e? *jelenti ki határozottan, majd sarkon fordulva követi Frädet egyedül, vagy Aleimorddal, ha a férfi vele tart. Sajnálja, hogy Lyllit egyedül kell hagynia a takarítással, de előbb meg kell bizonyosodnia róla, hogy minden barátja épségben van-e, így a hangokat követve arra megy, amerre Frädet sejti, remélve, a férfi talán összeakadt valakivel, aki bővebb felvilágosítást tud adni. ~Seles! A baba! Ugye minden rendben?~ aggodalmaskodik magában, épp akkor érve a konyhába, mikor Fräd bemutatkozik, így ezzel már nem is húzza az időt, hanem rögtön belevág a közepébe*
- Mi történt itt? Tiszta vér az egész ház... Ugye mindenki jól van? *pillant végig aggodalmasan a jelenlévőkön, valamilyen külsérelmi nyom után kutatva, hogy megtudja, ki sérült meg ennyire.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-04 21:02:19
Üzenet elküldve: 2019-10-04 21:02:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
//Lau, Aleimord//
//Messziről Frädricus//
*Lezárják hát korábbi témájukat kellemes egyetértésben Aleimorddal, de átmenetileg feszültség üli meg hangulatukat a félreérthető körülmények láttán. A férfival együtt indulnak hát, hogy utánajárjanak a dolognak. Most nehéz a langaléta mágus arckifejezését nyomon követnie, főleg, hogy barátjuk üdvözli őket, de legalább a lángok eltűnnek ideiglenesen, arra azért odasandít Lyll.*
- Lau!
*Integet vissza neki egy baráti mosollyal, ebből az idegen férfinak is jut, ha még megvárja. Amint odaérnek, nem pont az történik, amire számít. Hirtelen hármasban maradnak, s Aleimord érzelmes lépése elbizonytalanítja, vajon van-e neki keresnivalója most itt. Nem akarja barátait magukra hagyni, hátha segíthet nekik valamiben, bár a folyosón látható felfordulásra elkerekednek a szemei. Míg barátai beszélgetnek, belép az ajtón, és leguggol, hogy megvizsgálja. Különösnek tartja, hogy így fel tudott száradni, egyáltalán nem tűnik friss vérnek és sárnak. És az is különös, hogy senki nem botlott bele eddig, mert biztos benne, hogy feltakarították volna már régen. Beszédet vél hallani a ház belsőbb részei felől, talán Fräd hangja is belevegyül. Senki nem kiabál, nem tűnik nyugtalannak. Aggódik, hogy mégis mi lehet ez, de úgy érzi, nem életveszélyről van szó, s jobb, ha ezt minél előbb feltakarítják, mielőtt mindenhová elviszik magukkal a házban. Lyll mindig kicsit kényszeres tisztaságmániás volt, és amúgy is kicsit zavarban van Lau és Aleimord mellett most, hogy a férfi megosztotta vele az érzéseit.*
- Bocsássatok meg…
*Emelkedik fel és áll egyik lábáról a másikra zavartan.*
- Én ezt eltüntetem, ha nem baj… nehogy belelépjen valaki.
*Azzal, hacsak nem tartja vissza valamely fejlemény, a párost hagyja nyugodtan beszélgetni, maga pedig elindul az tisztítóeszközökért.*
//Messziről Frädricus//
*Lezárják hát korábbi témájukat kellemes egyetértésben Aleimorddal, de átmenetileg feszültség üli meg hangulatukat a félreérthető körülmények láttán. A férfival együtt indulnak hát, hogy utánajárjanak a dolognak. Most nehéz a langaléta mágus arckifejezését nyomon követnie, főleg, hogy barátjuk üdvözli őket, de legalább a lángok eltűnnek ideiglenesen, arra azért odasandít Lyll.*
- Lau!
*Integet vissza neki egy baráti mosollyal, ebből az idegen férfinak is jut, ha még megvárja. Amint odaérnek, nem pont az történik, amire számít. Hirtelen hármasban maradnak, s Aleimord érzelmes lépése elbizonytalanítja, vajon van-e neki keresnivalója most itt. Nem akarja barátait magukra hagyni, hátha segíthet nekik valamiben, bár a folyosón látható felfordulásra elkerekednek a szemei. Míg barátai beszélgetnek, belép az ajtón, és leguggol, hogy megvizsgálja. Különösnek tartja, hogy így fel tudott száradni, egyáltalán nem tűnik friss vérnek és sárnak. És az is különös, hogy senki nem botlott bele eddig, mert biztos benne, hogy feltakarították volna már régen. Beszédet vél hallani a ház belsőbb részei felől, talán Fräd hangja is belevegyül. Senki nem kiabál, nem tűnik nyugtalannak. Aggódik, hogy mégis mi lehet ez, de úgy érzi, nem életveszélyről van szó, s jobb, ha ezt minél előbb feltakarítják, mielőtt mindenhová elviszik magukkal a házban. Lyll mindig kicsit kényszeres tisztaságmániás volt, és amúgy is kicsit zavarban van Lau és Aleimord mellett most, hogy a férfi megosztotta vele az érzéseit.*
- Bocsássatok meg…
*Emelkedik fel és áll egyik lábáról a másikra zavartan.*
- Én ezt eltüntetem, ha nem baj… nehogy belelépjen valaki.
*Azzal, hacsak nem tartja vissza valamely fejlemény, a párost hagyja nyugodtan beszélgetni, maga pedig elindul az tisztítóeszközökért.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-04 16:04:15
Üzenet elküldve: 2019-10-04 16:04:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Lylli, Lauren, Fräd//
- Köszönöm, örülök, hogy hasznos lesz a számotokra. Ha te ezt nem hozod most fel, akkor szerintem még tovább enné az épületet a magány.
*Közben megjelenik Lauren a másik férfival, Aleimord pedig észre sem veszi, ahogyan az ökölbe szoruló kezét hirtelen elöntik a lángok. Lylli felhívására eszmél fel, és engedi ki a tenyerét, mire a tűz rögtön elalszik.
Szavakkal ugyan nem reagál Lyllire, de tetettek igen, ugyanis elindul Lauren felé, mikor a nő int nekik. Lauren megvárja őket, ám amint fajtársa belépne az ajtón, Aleimord rögtön gyengéden megfogja a csuklóját, és kicsit odébb húzza a bejárattól - persze csak akkor, ha engedik, egyébként nem erőszakoskodik.*
- Ugye nem egyedül mentél a városba? *pillant a nőre aggódó szemekkel.* Ha valami történt volna veled? Máskor szólj! Hiszen még meg is beszéltük, hogy elkísérlek! Remélem, nem történt baj.
*Az idegen férfinek bemutatkozna, ha nem rohanna el úgy, de így csak utána pillant, majd a tekintete ismét visszatér Laurenre, akinek még mindig gyengéden fogja a csuklóját, hacsak a nő nem bontakozott ki azóta az érintésből.*
- Köszönöm, örülök, hogy hasznos lesz a számotokra. Ha te ezt nem hozod most fel, akkor szerintem még tovább enné az épületet a magány.
*Közben megjelenik Lauren a másik férfival, Aleimord pedig észre sem veszi, ahogyan az ökölbe szoruló kezét hirtelen elöntik a lángok. Lylli felhívására eszmél fel, és engedi ki a tenyerét, mire a tűz rögtön elalszik.
Szavakkal ugyan nem reagál Lyllire, de tetettek igen, ugyanis elindul Lauren felé, mikor a nő int nekik. Lauren megvárja őket, ám amint fajtársa belépne az ajtón, Aleimord rögtön gyengéden megfogja a csuklóját, és kicsit odébb húzza a bejárattól - persze csak akkor, ha engedik, egyébként nem erőszakoskodik.*
- Ugye nem egyedül mentél a városba? *pillant a nőre aggódó szemekkel.* Ha valami történt volna veled? Máskor szólj! Hiszen még meg is beszéltük, hogy elkísérlek! Remélem, nem történt baj.
*Az idegen férfinek bemutatkozna, ha nem rohanna el úgy, de így csak utána pillant, majd a tekintete ismét visszatér Laurenre, akinek még mindig gyengéden fogja a csuklóját, hacsak a nő nem bontakozott ki azóta az érintésből.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-04 15:02:38
Üzenet elküldve: 2019-10-04 15:02:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
//A házban lévők figyelmébe//
//Helyszínek szerint folyosó, fürdő, majd Nimri szobája és konyha//
//Érintőlegesen Aleimord és Lyllinor//
*A hirtelen váltásra úgy gondol, mint felhatalmazásra az elkövetkezőekben.*
-Értelek. *Jelzi a tegeződésre való hajlamát. Arra néz, amerre Lau integet a gnómnak és a... lángoló öklű, dühös elfnek? Ez cseppet megijeszti Frädet és ezt jelenlegi társának szóvá is teszi.*
-Ő a párod lenne? Ugye nem hiszi azt, hogy mi... *Befejezni nem tudja, mert tapasztalja a vérfoltokat, ahogyan egyre beljebb halad a házban.*
-Bocsáss meg, de szerintem ezt meg kell néznem. *Biccent Lauren felé, majd követi a nyomokat. Eljut a fürdőbe, azzal egy különös szobába. Viszonylag hétköznapinak tűnhetne, ha a padlót nem tarkítanák barnás színű, alvadt vércseppek.*
-Hahó! Van itt valaki? *Teszi fel a kérdést és tovább halad. Hogy őszinték legyünk, csak haladna, ugyanis megbotlik a köpenyében. Mérgesen leveti magáról a táskát és a hacukát a női piperékkel teli helyiségben, azzal továbbhalad, bár még előtte a ruháival és egyéb dolgaival teli hátit felveszi. Fekete felső és sötétkék nadrág van rajta, cipőjére ráomlik a ruha. Egészen a konyhába jut, ahol pár ismeretlen arccal találkozik. Elsősorban egy pizsamában lévő vörös nőt pillant meg, akit mielőtt egészen láthatna, elfordul.*
-Jaj, bocsássanak meg, csupán nyomokat követtem, elnézést. *Azzal mielőtt pánik törne ki az idegen érkezése miatt, belekezd az érkezése történetébe.*
-Laurentitiával érkeztem ide, Frädricus vagyok. *Mondja és várja a válaszokat.*
//A házban lévők figyelmébe//
//Helyszínek szerint folyosó, fürdő, majd Nimri szobája és konyha//
//Érintőlegesen Aleimord és Lyllinor//
*A hirtelen váltásra úgy gondol, mint felhatalmazásra az elkövetkezőekben.*
-Értelek. *Jelzi a tegeződésre való hajlamát. Arra néz, amerre Lau integet a gnómnak és a... lángoló öklű, dühös elfnek? Ez cseppet megijeszti Frädet és ezt jelenlegi társának szóvá is teszi.*
-Ő a párod lenne? Ugye nem hiszi azt, hogy mi... *Befejezni nem tudja, mert tapasztalja a vérfoltokat, ahogyan egyre beljebb halad a házban.*
-Bocsáss meg, de szerintem ezt meg kell néznem. *Biccent Lauren felé, majd követi a nyomokat. Eljut a fürdőbe, azzal egy különös szobába. Viszonylag hétköznapinak tűnhetne, ha a padlót nem tarkítanák barnás színű, alvadt vércseppek.*
-Hahó! Van itt valaki? *Teszi fel a kérdést és tovább halad. Hogy őszinték legyünk, csak haladna, ugyanis megbotlik a köpenyében. Mérgesen leveti magáról a táskát és a hacukát a női piperékkel teli helyiségben, azzal továbbhalad, bár még előtte a ruháival és egyéb dolgaival teli hátit felveszi. Fekete felső és sötétkék nadrág van rajta, cipőjére ráomlik a ruha. Egészen a konyhába jut, ahol pár ismeretlen arccal találkozik. Elsősorban egy pizsamában lévő vörös nőt pillant meg, akit mielőtt egészen láthatna, elfordul.*
-Jaj, bocsássanak meg, csupán nyomokat követtem, elnézést. *Azzal mielőtt pánik törne ki az idegen érkezése miatt, belekezd az érkezése történetébe.*
-Laurentitiával érkeztem ide, Frädricus vagyok. *Mondja és várja a válaszokat.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-03 22:18:44
Üzenet elküldve: 2019-10-03 22:18:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
//A házban lévők figyelmébe//
//Messziről Aleimord és Lyllinor//
- Elültethetjük őket együtt is, ha gondolja... vagyis hát, öhm... gondolod. *jegyzi meg a ház felé menet, elvégre bár igazán tiszteletreméltó Fräd modora, a Szarvasliget sokkal inkább egy közvetlen, baráti hely, ahová nem igazán illik az ilyen kimért beszéd. Séta közben azért vet egy oldalpillantást a férfira, remélve, hogy neki se lesz kifogása a változás ellen. Ahogy a bejárathoz érve már mozdulna, hogy kinyissa az ajtót, kis mozgásra lesz figyelmes, odapillantva pedig nem kerüli el a figyelmét Aleimord és Lyllinor feltűnése*
- Sziasztok! *integet feléjük lelkesen és ha közeledni látja őket, akkor megvárja barátait, mielőtt belépnének az ajtón*
- Itt meg mi történt? *torpan meg azonban rögtön, ahogy megpillantja a ház belsejét, ami sokkal, de sokkal mocskosabbnak tűnik, mint ahogy hagyta. ~Mi ez itt? Vér?~ vizsgálja összeszűkült szemmel a foltokat, nagyon remélve, hogy téved*
- Általában nem így szokott ám kinézni... *hebegi Frädnek, mielőtt a férfi még azt hinné, valami koszfészekbe hozta őt*
- Van itt valaki? Seles? Leon? *kiált be még egyszer, ezúttal kissé hangosabban, magában fohászkodva, hogy kapjon választ a kérdésére. Fejében eközben már a szörnyűbbnél is szörnyűbb gondolatok kergetik egymást, vajon mi is történt itt pontosan.*
//A házban lévők figyelmébe//
//Messziről Aleimord és Lyllinor//
- Elültethetjük őket együtt is, ha gondolja... vagyis hát, öhm... gondolod. *jegyzi meg a ház felé menet, elvégre bár igazán tiszteletreméltó Fräd modora, a Szarvasliget sokkal inkább egy közvetlen, baráti hely, ahová nem igazán illik az ilyen kimért beszéd. Séta közben azért vet egy oldalpillantást a férfira, remélve, hogy neki se lesz kifogása a változás ellen. Ahogy a bejárathoz érve már mozdulna, hogy kinyissa az ajtót, kis mozgásra lesz figyelmes, odapillantva pedig nem kerüli el a figyelmét Aleimord és Lyllinor feltűnése*
- Sziasztok! *integet feléjük lelkesen és ha közeledni látja őket, akkor megvárja barátait, mielőtt belépnének az ajtón*
- Itt meg mi történt? *torpan meg azonban rögtön, ahogy megpillantja a ház belsejét, ami sokkal, de sokkal mocskosabbnak tűnik, mint ahogy hagyta. ~Mi ez itt? Vér?~ vizsgálja összeszűkült szemmel a foltokat, nagyon remélve, hogy téved*
- Általában nem így szokott ám kinézni... *hebegi Frädnek, mielőtt a férfi még azt hinné, valami koszfészekbe hozta őt*
- Van itt valaki? Seles? Leon? *kiált be még egyszer, ezúttal kissé hangosabban, magában fohászkodva, hogy kapjon választ a kérdésére. Fejében eközben már a szörnyűbbnél is szörnyűbb gondolatok kergetik egymást, vajon mi is történt itt pontosan.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-03 10:22:15
Üzenet elküldve: 2019-10-03 10:22:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
//Messziről Lauren és Frädricus//
*Hála tölti el a biztató szavakra, termete és gyöngécske fizikuma miatt a legtöbben mindenről igyekeznek lebeszélni őt, ami nehezebbnek ígérkezik a könyvből tanulástól vagy a virágszedéstől. Nem haragszik persze soha senkire, nekik éppúgy hálás, hogy figyelmesek vele, sőt kifejezetten rosszul érzi magát, ha intelmük ellenére próbál tenni. Aleimordot mégis a szívébe zárja a támogatásért, szüksége van olyanokra is, akik hisznek a sikerében. Még ha Aleimord le is mondott az épületről és ezzel tökéletesen tisztában lett volna, mindenképpen megkérdezte volna a véleményét egykori otthona sorsáról. No persze egy kissé megtévesztően fogalmaz a többesszámmal, hiszen nem tudni még, lesz-e bárki, aki tevőlegesen is vele tart. Ezen még nem töri a fejét, egyszerűen bízik abban, hogy neki ezt kell tennie, a többi pedig majd kialakul. Elfacsarodik a szíve a lefestett képen, a borzalmak nyoma bizonyosan a helyszínen is hatással lesz rá, hiszen elég csak beszélni róla, hogy tűzrevaló válhat az egykori otthon kedves darabjaiból.*
- Amit csak lehet, megmentünk.
*Határozza el magát. Még akkor is, ha Aleimord soha be se tenné többé a lábát a házba, hogy maga is lássa múltjának rendbe hozott szeletkéjét. Szándéka ellenére a mecénás számontartásáról a kérést tiszteletben tartja, és szeretetteljes mosollyal bólint.*
- Akik számítanak, azok úgyis tudni fogják és büszkék lesznek rád.
*Biztos benne, hogy a Szarvasliget lakói között nem lesz titok belőle. Felcsillan a szeme, hogy valamit mégiscsak kérnek tőle, kíváncsian hajtja oda a fülét, és meghallva a kérést cinkosan kuncog.*
- Természetesen!
*Boldog, hogy ezt kérték tőle, s ennél még többet is tehet talán, no persze csak az ő szerény, háttérben és kedvességgel ható módján. Lelki szemei előtt már bimbózik a románc a naplemente lángvörösében ragyogó rózsalugas alatt, és Viellel leskelődnek a nagyszoba ablakából lábujjhegyre állva, hogy buksijuk felérjen a párkányig. Igen, a tündér olyannak tűnik, aki remek szövetségese lehet e küldetésében, hogy két csodálatos elf szívének segítsen utat találni egymáshoz. A szülők témájának lezárását szintén elfogadja.*
- Igazad van.
*Az őszbe hajló kert otthonos látványként fogadja őket a ragyogó napsütésben a kellemes séta végéhez közeledve. Kezd megéhezni ennyi lelkesítő téma után, bár lába már vinné a szélrózsa minden irányába, hogy nekilásson a megvalósításnak, akár a Mágustoronyban való közös látogatásról, a rezidencia megtekintéséről vagy pedig a szív dolgaiban való tájékozódásról van szó. Örül, mikor Laut megpillantja a ház előtt, elsőként nem gondol semmi rosszra, amiért egy idegen férfi társaságában érkezett. Ám érzékeny természete azonnal érzékeli Aleimord hangulatának megváltozását, melyet alátámaszt a lángok megjelenése és a kesernyés megállapítás. Lyll aggódó arccal fordul hozzá.*
- Ugyan-ugyan, hiszen nem tudjuk, mi történt! Kérlek, ne ítélj elhamarkodottan! Talán csak nem akart a terhedre lenni, hiszen tudja, hogy nem szeretsz a városba menni, a férfi pedig akár Inthez is érkezett, kezd terjedni a híre, hogy itt gyógyító lakik. Gyere, derítsük ki!
*Invitálja a ház felé, s ha a mágus belemegy, Lauék után indulnak. Nem akarja viszont Aleimordot magára hagyni, ha nem akar jönni, csak ha kifejezetten elküldi magától. Akkor pedig azért megy, hogy ígéretéhez híven utánajárjon a dolgoknak.*
//Messziről Lauren és Frädricus//
*Hála tölti el a biztató szavakra, termete és gyöngécske fizikuma miatt a legtöbben mindenről igyekeznek lebeszélni őt, ami nehezebbnek ígérkezik a könyvből tanulástól vagy a virágszedéstől. Nem haragszik persze soha senkire, nekik éppúgy hálás, hogy figyelmesek vele, sőt kifejezetten rosszul érzi magát, ha intelmük ellenére próbál tenni. Aleimordot mégis a szívébe zárja a támogatásért, szüksége van olyanokra is, akik hisznek a sikerében. Még ha Aleimord le is mondott az épületről és ezzel tökéletesen tisztában lett volna, mindenképpen megkérdezte volna a véleményét egykori otthona sorsáról. No persze egy kissé megtévesztően fogalmaz a többesszámmal, hiszen nem tudni még, lesz-e bárki, aki tevőlegesen is vele tart. Ezen még nem töri a fejét, egyszerűen bízik abban, hogy neki ezt kell tennie, a többi pedig majd kialakul. Elfacsarodik a szíve a lefestett képen, a borzalmak nyoma bizonyosan a helyszínen is hatással lesz rá, hiszen elég csak beszélni róla, hogy tűzrevaló válhat az egykori otthon kedves darabjaiból.*
- Amit csak lehet, megmentünk.
*Határozza el magát. Még akkor is, ha Aleimord soha be se tenné többé a lábát a házba, hogy maga is lássa múltjának rendbe hozott szeletkéjét. Szándéka ellenére a mecénás számontartásáról a kérést tiszteletben tartja, és szeretetteljes mosollyal bólint.*
- Akik számítanak, azok úgyis tudni fogják és büszkék lesznek rád.
*Biztos benne, hogy a Szarvasliget lakói között nem lesz titok belőle. Felcsillan a szeme, hogy valamit mégiscsak kérnek tőle, kíváncsian hajtja oda a fülét, és meghallva a kérést cinkosan kuncog.*
- Természetesen!
*Boldog, hogy ezt kérték tőle, s ennél még többet is tehet talán, no persze csak az ő szerény, háttérben és kedvességgel ható módján. Lelki szemei előtt már bimbózik a románc a naplemente lángvörösében ragyogó rózsalugas alatt, és Viellel leskelődnek a nagyszoba ablakából lábujjhegyre állva, hogy buksijuk felérjen a párkányig. Igen, a tündér olyannak tűnik, aki remek szövetségese lehet e küldetésében, hogy két csodálatos elf szívének segítsen utat találni egymáshoz. A szülők témájának lezárását szintén elfogadja.*
- Igazad van.
*Az őszbe hajló kert otthonos látványként fogadja őket a ragyogó napsütésben a kellemes séta végéhez közeledve. Kezd megéhezni ennyi lelkesítő téma után, bár lába már vinné a szélrózsa minden irányába, hogy nekilásson a megvalósításnak, akár a Mágustoronyban való közös látogatásról, a rezidencia megtekintéséről vagy pedig a szív dolgaiban való tájékozódásról van szó. Örül, mikor Laut megpillantja a ház előtt, elsőként nem gondol semmi rosszra, amiért egy idegen férfi társaságában érkezett. Ám érzékeny természete azonnal érzékeli Aleimord hangulatának megváltozását, melyet alátámaszt a lángok megjelenése és a kesernyés megállapítás. Lyll aggódó arccal fordul hozzá.*
- Ugyan-ugyan, hiszen nem tudjuk, mi történt! Kérlek, ne ítélj elhamarkodottan! Talán csak nem akart a terhedre lenni, hiszen tudja, hogy nem szeretsz a városba menni, a férfi pedig akár Inthez is érkezett, kezd terjedni a híre, hogy itt gyógyító lakik. Gyere, derítsük ki!
*Invitálja a ház felé, s ha a mágus belemegy, Lauék után indulnak. Nem akarja viszont Aleimordot magára hagyni, ha nem akar jönni, csak ha kifejezetten elküldi magától. Akkor pedig azért megy, hogy ígéretéhez híven utánajárjon a dolgoknak.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-02 09:36:44
Üzenet elküldve: 2019-10-02 09:36:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
//Messziről Lauren és Frädricus//
- Nem hiszem, hogy Lauren ellenezné, ha használnátok az artheniori házat. Legalább nem csak üresen áll és eszi az idő. Szerintem senki nem használta azóta, így még mindig úgy van, ahogyan a lázadók hagyták, de a falak és a kandalló talán még áll, és találtak egy két ha nem is jó, de összeeszkábálható állapotban lévő bútort. Ha nem, legalább lesz mivel begyújtani *neveti el magát.* Ha szükségetek lesz valamire, akár anyagilag is, szóljatok, és segítek. Nagy öröm számomra, ha nem csak áll és romosodik.
*Ha nem is sokkal, de ezzel legalább segíthet. Igaz, a házat Laurennek adta, így ő ítélkezik vele, de ha tudja biztatni Lyllinort, hogy kérdezzen utána... Ahogyan látni, a gnóm nem is tudott erről.*
- Ó, nem... Én nem akarom, hogy tudják, nekem köszönhetik. Elég volt a figyelemből és a feltűnősködésből, csak meghúzódnék a háttérben.
*Int említésére ráncba szökik a szemöldöke, de aztán gyorsan rendezi a vonásait. Neki aztán teljesen mindegy.*
- Nem, nem azért mondtam, mert bármit kérnék cserébe. De, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, én most csak dolgot szeretnék... *Lehajol, hogy a lány fülébe súghasson.* Puhatolózhatnál Laurennél.
*Talán egy barátnő kérdezősködése és nyaggatása előrelendítené a dolgot.*
- Ne beszéljünk szülőkről, mind csak rossz emlék...
*Lassan körbejárják a kertet, és ahogyan visszaérnek a ház elé, éppen megpillantják Laurent, és a... az idegen férfit?
Megtorpan, miközben messziről figyeli őket, tekintetében pedig végtelen féltékenység gyúl. Olyan mély és tiszta, amit lehetetlen félreértelmezni. Akaratlanul is ökölbe szorul a keze.*
- Már tudom, miért ment nélkülem a városba, miközben nekem ígérte...
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 09:37:26
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
//Messziről Lauren és Frädricus//
- Nem hiszem, hogy Lauren ellenezné, ha használnátok az artheniori házat. Legalább nem csak üresen áll és eszi az idő. Szerintem senki nem használta azóta, így még mindig úgy van, ahogyan a lázadók hagyták, de a falak és a kandalló talán még áll, és találtak egy két ha nem is jó, de összeeszkábálható állapotban lévő bútort. Ha nem, legalább lesz mivel begyújtani *neveti el magát.* Ha szükségetek lesz valamire, akár anyagilag is, szóljatok, és segítek. Nagy öröm számomra, ha nem csak áll és romosodik.
*Ha nem is sokkal, de ezzel legalább segíthet. Igaz, a házat Laurennek adta, így ő ítélkezik vele, de ha tudja biztatni Lyllinort, hogy kérdezzen utána... Ahogyan látni, a gnóm nem is tudott erről.*
- Ó, nem... Én nem akarom, hogy tudják, nekem köszönhetik. Elég volt a figyelemből és a feltűnősködésből, csak meghúzódnék a háttérben.
*Int említésére ráncba szökik a szemöldöke, de aztán gyorsan rendezi a vonásait. Neki aztán teljesen mindegy.*
- Nem, nem azért mondtam, mert bármit kérnék cserébe. De, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, én most csak dolgot szeretnék... *Lehajol, hogy a lány fülébe súghasson.* Puhatolózhatnál Laurennél.
*Talán egy barátnő kérdezősködése és nyaggatása előrelendítené a dolgot.*
- Ne beszéljünk szülőkről, mind csak rossz emlék...
*Lassan körbejárják a kertet, és ahogyan visszaérnek a ház elé, éppen megpillantják Laurent, és a... az idegen férfit?
Megtorpan, miközben messziről figyeli őket, tekintetében pedig végtelen féltékenység gyúl. Olyan mély és tiszta, amit lehetetlen félreértelmezni. Akaratlanul is ökölbe szorul a keze.*
- Már tudom, miért ment nélkülem a városba, miközben nekem ígérte...
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 09:37:26
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-02 06:06:03
Üzenet elküldve: 2019-10-02 06:06:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
//A házban lévők figyelmébe//
*A bókja sajnos célt ért, legalábbis Fräd így éli meg. ~ Vigyázz a szádra, ember! ~ Utasítja magát bensőjében. Szemöldökeit felhúzza, mikor Laurentitia a "nem annyira nagy" jelzőt használja, erre a palotának beillő épületre. Természetesen a nővel tart és igazság szerint látszik rajta, jelenleg mennyire izgul. Beharangozzák az érkezését és várja az első érkezőket. Azért még odaszól egy utolsót halkan az elfhez.*
-A növényeket később ültessem el, vagy Ön szeretné csinálni? *Teszi fel a feszültségoldó kérdést.*
//A házban lévők figyelmébe//
*A bókja sajnos célt ért, legalábbis Fräd így éli meg. ~ Vigyázz a szádra, ember! ~ Utasítja magát bensőjében. Szemöldökeit felhúzza, mikor Laurentitia a "nem annyira nagy" jelzőt használja, erre a palotának beillő épületre. Természetesen a nővel tart és igazság szerint látszik rajta, jelenleg mennyire izgul. Beharangozzák az érkezését és várja az első érkezőket. Azért még odaszól egy utolsót halkan az elfhez.*
-A növényeket később ültessem el, vagy Ön szeretné csinálni? *Teszi fel a feszültségoldó kérdést.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:09:29
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:09:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
//A házban lévők figyelmébe//
- Gyönyörűen hangzik! *hunyja be a szemét mosolyogva egy pillanatra, ahogy igyekszik elképzelni a férfi által leírt látványt* Szerencsés, hogy volt már része ilyesmiben! *tekint izgatottan és kissé irigyen Frädre. Reméli, egy nap neki is lesz lehetősége a valóságban is megtapasztalni, amiről az imént mesélt a férfi. Amikor azonban rá terelődik a szó, lelkesedése zavarba csap át és önkéntelen mozdulattal a füle mögé simít egy kósza hajtincset. Ezúttal nem szól semmit, csak egy halvány mosolyt ereszt meg Fräd felé, vöröslő arca amúgy is elárulja az érzéseit*
- Igen, a lényeg, hogy már vége. *próbálja pozitív színben látni a dolgokat és inkább elfelejteni a kellemetlen emlékeket*
- Ugyan, annyira nem nagy... *szerénykedik a ház kapcsán* Vagyis hát talán egy kicsit! *hallat zavart kis nevetést, ahogy közelebb érnek, és teljes pompájában feltárul előttük a Szarvasliget. A várakozásoktól eltérően azonban először nem a bejárati ajtó felé indul el, hanem az épület oldala felé, hogy megkerülje*
- Előbb még gondoskodom Uraságról. De nyugodtan menjen be, ha gondolja, mindjárt jövök én is! *magyarázza tetteit Frädnek, felkínálva a férfinak a választást, vele tart-e vagy sem, a választól függően pedig egyedül vagy kettesben tesz egy rövid kitérőt az istálló felé, csakhogy aztán hamarosan ismét a bejáratnál álljon*
- Hahó! Megjöttünk! *jelenti be hangosan, ahogy kinyitja az ajtót, hogy felhívja a figyelmet érkezésükre, remélve, hogy minél többen tartózkodnak a házban és minél több mindenkinek be tudja mutatni új ismerősét.*
//A házban lévők figyelmébe//
- Gyönyörűen hangzik! *hunyja be a szemét mosolyogva egy pillanatra, ahogy igyekszik elképzelni a férfi által leírt látványt* Szerencsés, hogy volt már része ilyesmiben! *tekint izgatottan és kissé irigyen Frädre. Reméli, egy nap neki is lesz lehetősége a valóságban is megtapasztalni, amiről az imént mesélt a férfi. Amikor azonban rá terelődik a szó, lelkesedése zavarba csap át és önkéntelen mozdulattal a füle mögé simít egy kósza hajtincset. Ezúttal nem szól semmit, csak egy halvány mosolyt ereszt meg Fräd felé, vöröslő arca amúgy is elárulja az érzéseit*
- Igen, a lényeg, hogy már vége. *próbálja pozitív színben látni a dolgokat és inkább elfelejteni a kellemetlen emlékeket*
- Ugyan, annyira nem nagy... *szerénykedik a ház kapcsán* Vagyis hát talán egy kicsit! *hallat zavart kis nevetést, ahogy közelebb érnek, és teljes pompájában feltárul előttük a Szarvasliget. A várakozásoktól eltérően azonban először nem a bejárati ajtó felé indul el, hanem az épület oldala felé, hogy megkerülje*
- Előbb még gondoskodom Uraságról. De nyugodtan menjen be, ha gondolja, mindjárt jövök én is! *magyarázza tetteit Frädnek, felkínálva a férfinak a választást, vele tart-e vagy sem, a választól függően pedig egyedül vagy kettesben tesz egy rövid kitérőt az istálló felé, csakhogy aztán hamarosan ismét a bejáratnál álljon*
- Hahó! Megjöttünk! *jelenti be hangosan, ahogy kinyitja az ajtót, hogy felhívja a figyelmet érkezésükre, remélve, hogy minél többen tartózkodnak a házban és minél több mindenkinek be tudja mutatni új ismerősét.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-10-01 11:30:32
Üzenet elküldve: 2019-10-01 11:30:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
*Egyetértőn bólogat a lélekjelenlét fontosságán, és felmosolyog a férfira.*
- Igen, igazad van. Igyekszem észben tartani.
*Annak ellenére, hogy a férfi nem tervez éppen családot, Lyll úgy gondolja, hogy ez bármikor változhat, sőt, reméli, hogy mielőbb megtalálja a boldogságot annyi viszontagság után. A gyűlölködő fiú említésén elszomorodik. Eszébe jut Angu is, aki összetépte az apja levelét, amit a pöttöm gnóm lány meglovasított aztán az elftől, hogy összeragasztgassa és a megfelelő időben odaadja neki. Számára ezek a végletes családi ellentétek fájóak és érthetetlenek. Mindent megadna érte, ha a családjával lehetne, na persze ő szeretetben nőtt fel, nincs tapasztalata a szétszakadt családok feszültségéről. Az elvesztett szülők is nehezítik a szívét, gyökerek és ágak nélkül nagyon magányos lehet Aleimord. Vannak itt barátai, de talán még keresi a helyét közöttük. Reméli, hogy Lauval mégiscsak alakul valami, csodás lenne, ha itt találnák meg mindketten a társukat. Hálásan és boldogan mosolyog rá az ajánlat hallatán.*
- Igen, nagyon nagy segítség, és nem csak nekünk, hanem a városnak is. Hiszem, hogy szükség van egy ilyen helyre, és ígérem, mindenki tudni fogja, hogy neked köszönhetik. Feltéve, ha Lau is beleegyezik. De úgy hiszem, megengedi. Ez olyan csodás! Szépen rendbe tesszük, aztán berendezzük, hogy minél több hely legyen benne alvásra, a közös területeket pedig úgy alakítjuk ki, hogy nagyobb társaság is elférjen, a konyha is bizonyosan megfelelő lesz. Kelleni fog egy szoba a gyógyászat kellékeihez, és ahol el tudjuk látni a betegeket. Ó, remélem, hogy Int vállalja majd, hogy hatonta egyszer-kétszer beugrik, akár hirdethetnénk is, fizető ügyfelei lehetnének. Én pedig majd ápolónak tanulok tőle, és az egyszerűbb eseteket magam kezelem.
*Máris úgy érzi, hogy fél méterrel a föld felett jár, ami termetét tekintve igen szédítő magasság, de átjárja a lelkesedés, hogy igazi tettekben foghat hozzá élete nagy céljához. Aztán rájön, hogy nagyon elragadta a hév, és csak fecseg és fecseg.*
- De mondd csak, hogyan viszonozhatnám neked? Tudom, hogy nem ezért ajánlottad fel, de szeretnék valamivel én is a segítségedre lenni vagy valamivel örömet okozni. Ha nem mondasz semmit, akkor magamtól találok ki, úgyhogy csak segítesz vele, ha ötletet adsz.
*Kuncog derűsen. Mikor pedig Aleimord a magassága hasznosságával kapcsolatban tréfál, egyenesen felnevet. Bizony Lyll elég aprócska termetű, és Viel, valamint Luni is. De Aleimord tulajdonképpen mindegyik nőnél magasabb. A szülei hozzáállásán viszont elkerekednek a szemei.*
- Nem hittek benne?
*Aztán megérti.*
- Oh. Sajnálom, hogy így történt. Én nagyon megértelek, nekem sem engedték meg. Pedig az egész család mágusokból állt. Csak hát…
*Lesüti a szemeit restelkedőn.*
- Elég beteges gyerek voltam. Azt mondták, hogy nem vagyok elég erős hozzá, megártana.
*Sóhajt egyet bánatosan, aztán szomorkásan mosolyog fel megint.*
- Egyikünk se hallgatott a szüleire. Ez is közös bennünk. A sors is úgy akarja, hogy együtt tanuljunk közös barátaink érdekében.
*Egyetértőn bólogat a lélekjelenlét fontosságán, és felmosolyog a férfira.*
- Igen, igazad van. Igyekszem észben tartani.
*Annak ellenére, hogy a férfi nem tervez éppen családot, Lyll úgy gondolja, hogy ez bármikor változhat, sőt, reméli, hogy mielőbb megtalálja a boldogságot annyi viszontagság után. A gyűlölködő fiú említésén elszomorodik. Eszébe jut Angu is, aki összetépte az apja levelét, amit a pöttöm gnóm lány meglovasított aztán az elftől, hogy összeragasztgassa és a megfelelő időben odaadja neki. Számára ezek a végletes családi ellentétek fájóak és érthetetlenek. Mindent megadna érte, ha a családjával lehetne, na persze ő szeretetben nőtt fel, nincs tapasztalata a szétszakadt családok feszültségéről. Az elvesztett szülők is nehezítik a szívét, gyökerek és ágak nélkül nagyon magányos lehet Aleimord. Vannak itt barátai, de talán még keresi a helyét közöttük. Reméli, hogy Lauval mégiscsak alakul valami, csodás lenne, ha itt találnák meg mindketten a társukat. Hálásan és boldogan mosolyog rá az ajánlat hallatán.*
- Igen, nagyon nagy segítség, és nem csak nekünk, hanem a városnak is. Hiszem, hogy szükség van egy ilyen helyre, és ígérem, mindenki tudni fogja, hogy neked köszönhetik. Feltéve, ha Lau is beleegyezik. De úgy hiszem, megengedi. Ez olyan csodás! Szépen rendbe tesszük, aztán berendezzük, hogy minél több hely legyen benne alvásra, a közös területeket pedig úgy alakítjuk ki, hogy nagyobb társaság is elférjen, a konyha is bizonyosan megfelelő lesz. Kelleni fog egy szoba a gyógyászat kellékeihez, és ahol el tudjuk látni a betegeket. Ó, remélem, hogy Int vállalja majd, hogy hatonta egyszer-kétszer beugrik, akár hirdethetnénk is, fizető ügyfelei lehetnének. Én pedig majd ápolónak tanulok tőle, és az egyszerűbb eseteket magam kezelem.
*Máris úgy érzi, hogy fél méterrel a föld felett jár, ami termetét tekintve igen szédítő magasság, de átjárja a lelkesedés, hogy igazi tettekben foghat hozzá élete nagy céljához. Aztán rájön, hogy nagyon elragadta a hév, és csak fecseg és fecseg.*
- De mondd csak, hogyan viszonozhatnám neked? Tudom, hogy nem ezért ajánlottad fel, de szeretnék valamivel én is a segítségedre lenni vagy valamivel örömet okozni. Ha nem mondasz semmit, akkor magamtól találok ki, úgyhogy csak segítesz vele, ha ötletet adsz.
*Kuncog derűsen. Mikor pedig Aleimord a magassága hasznosságával kapcsolatban tréfál, egyenesen felnevet. Bizony Lyll elég aprócska termetű, és Viel, valamint Luni is. De Aleimord tulajdonképpen mindegyik nőnél magasabb. A szülei hozzáállásán viszont elkerekednek a szemei.*
- Nem hittek benne?
*Aztán megérti.*
- Oh. Sajnálom, hogy így történt. Én nagyon megértelek, nekem sem engedték meg. Pedig az egész család mágusokból állt. Csak hát…
*Lesüti a szemeit restelkedőn.*
- Elég beteges gyerek voltam. Azt mondták, hogy nem vagyok elég erős hozzá, megártana.
*Sóhajt egyet bánatosan, aztán szomorkásan mosolyog fel megint.*
- Egyikünk se hallgatott a szüleire. Ez is közös bennünk. A sors is úgy akarja, hogy együtt tanuljunk közös barátaink érdekében.
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-27 09:49:08
Üzenet elküldve: 2019-09-27 09:49:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
- Ha az elmúlt évek alatt valamit megtanultam, az az, hogy hiába idegeskedsz és nyugtalankodsz, azzal nem segítesz magadon vagy másokon. Sőt, még nehezíti is a gondolkodást. A kétségbeesés és az idegesség olyan luxus, amit pont a nehéz helyzetekben nem engedhetünk meg magunknak.
*Bár elfként a nyolcvan pár évével nem számít túl idősnek, ennyi idő alatt mégis lát és megtapasztal egyet és mást. Bár még mindig nem érzi magát épnek, nagyon is nem, kellett számára ez a pár éves szétesés. Sokkal masszívabb lett és lesz az elméje és a személyisége ezek után, mintha minden jó és szép lett volna. Sőt, ha soha nem történik senkivel semmilyen rossz, akkor az első hideg széltől elhervad. Míg az a fa, mi sziklaperemen nő, alig kap fényt, táplálékot és vizet, mégis megmarad, sokkal alkalmasabb az életre.*
- Nem tervezek családot alapítani *vonja meg a vállát.* Nincs kivel, nincs miért, és már van egy fiam, aki gyűlöl. Ha a jövőben mégis meggondolnám magamat... Ott van a szüleim birtoka, kint a városból, rajta a kastéllyal. Nekik holtam már nem kell. És mikor még éltek, a maradék pénzemből vettem maga is egyet, és elkezdtem felhúzni rá egy házat. Nincs szükségem ennyi mindenre, és ha az egykori rezidenciával segíthetek nektek, akkor miért ne tenném? Nincs értelme annak, hogy üresen és romosan áll...
*Egyszerűen értelmetlen ennyi értéket felhalmozni, ezt a szüleinek is mondta egykor, ám őket nem érdekelte. "Sosem tudod, mikor veszed hasznát." Végül is, igazuk volt. Hasznát veszi, mégpedig akkor, amikor segítenie kell a barátain.*
- Igen, Laurenre bízni ezt jó döntés volt *bólint egyetértően, bár még mindig fáj a szíve, ha a nőre gondol. Mikor fog találni még valakit, aki felé képes megnyílni? Ha az eddigi arányokat nézi, legalább tíz évet várnia kell.*
- Megnyugtató *ismétli, majd arcán halvány mosoly jelenik meg.* Van ki levegye az edényt a legfelső polcról, és kinyissa a befőttesüveget. *Szemeibe enyhe vidámság csendül, ám a téma gyorsan átmegy egy sokkal negatívabba.*
- Hogy miért nem? Ez igazán egyszerű. A szüleim nem hittek benne. Azt mondták, szemfényvesztés. Persze lelkük mélyén biztosan sejtették, hogy nem az, ám nem merték bevallani. Azt mondták, egy főnemes fiának kezébe kard való.
- Ha az elmúlt évek alatt valamit megtanultam, az az, hogy hiába idegeskedsz és nyugtalankodsz, azzal nem segítesz magadon vagy másokon. Sőt, még nehezíti is a gondolkodást. A kétségbeesés és az idegesség olyan luxus, amit pont a nehéz helyzetekben nem engedhetünk meg magunknak.
*Bár elfként a nyolcvan pár évével nem számít túl idősnek, ennyi idő alatt mégis lát és megtapasztal egyet és mást. Bár még mindig nem érzi magát épnek, nagyon is nem, kellett számára ez a pár éves szétesés. Sokkal masszívabb lett és lesz az elméje és a személyisége ezek után, mintha minden jó és szép lett volna. Sőt, ha soha nem történik senkivel semmilyen rossz, akkor az első hideg széltől elhervad. Míg az a fa, mi sziklaperemen nő, alig kap fényt, táplálékot és vizet, mégis megmarad, sokkal alkalmasabb az életre.*
- Nem tervezek családot alapítani *vonja meg a vállát.* Nincs kivel, nincs miért, és már van egy fiam, aki gyűlöl. Ha a jövőben mégis meggondolnám magamat... Ott van a szüleim birtoka, kint a városból, rajta a kastéllyal. Nekik holtam már nem kell. És mikor még éltek, a maradék pénzemből vettem maga is egyet, és elkezdtem felhúzni rá egy házat. Nincs szükségem ennyi mindenre, és ha az egykori rezidenciával segíthetek nektek, akkor miért ne tenném? Nincs értelme annak, hogy üresen és romosan áll...
*Egyszerűen értelmetlen ennyi értéket felhalmozni, ezt a szüleinek is mondta egykor, ám őket nem érdekelte. "Sosem tudod, mikor veszed hasznát." Végül is, igazuk volt. Hasznát veszi, mégpedig akkor, amikor segítenie kell a barátain.*
- Igen, Laurenre bízni ezt jó döntés volt *bólint egyetértően, bár még mindig fáj a szíve, ha a nőre gondol. Mikor fog találni még valakit, aki felé képes megnyílni? Ha az eddigi arányokat nézi, legalább tíz évet várnia kell.*
- Megnyugtató *ismétli, majd arcán halvány mosoly jelenik meg.* Van ki levegye az edényt a legfelső polcról, és kinyissa a befőttesüveget. *Szemeibe enyhe vidámság csendül, ám a téma gyorsan átmegy egy sokkal negatívabba.*
- Hogy miért nem? Ez igazán egyszerű. A szüleim nem hittek benne. Azt mondták, szemfényvesztés. Persze lelkük mélyén biztosan sejtették, hogy nem az, ám nem merték bevallani. Azt mondták, egy főnemes fiának kezébe kard való.
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-27 09:21:37
Üzenet elküldve: 2019-09-27 09:21:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
*A sorozatos bemutatkozásokra meghajtja sisakos fejét.*
- Elgretor Otitumal. Örvendek!
*Nem emlékszik pontosan, hogy bemutatta e már magát, de így jobban esik a lelkének.*
- Kedves kis családotok van, őrizzítek meg ebben a setít világban!
*Tényleg ritkaságszámba mennek az ilyen jó népek, meg kell őket becsülni.*
- Nem lenník a terhükre egy vacsorának felettébb örrvdendetesen elfogadnám.
*A konyha felé ballag az asszonysággal.*
- Az az igazság, hogy most egy küldetésen vagyok, amit egyelőre nem árulhatok el, amolyan törpe dolog. Az ételt megköszönöm, de sajnos utána tovább kell állnom. Vendégszeretetüket azonban nem felejtem.
*A férfiember becsesen bevallja, hogy csak vendég. No sebaj, ezzel nemigen sértett meg senkit sem. A konyhában bőszen szagolja a friss vajas sütemény illatát. Le is telepszik egy üres asztalra és a maga törpe módján vesz egy darabot és enni kezdi. Hiába forró, törpéknél az evés igen kaotikus folyamat és nem sok finomság van benne.*
- Forró, forró, de szerencsíre szőrős a nyelvem is hehe. Finom is nagyon.
*Motyogja teli szájjal amint tunkolja lefelé a második sütit. A vörös lányka kérdésére még válaszol azért.*
- Húha jányom az nem egyszerű, de egy dolgot elárulok. A főzött sör a legfinomabb, az erjesztéses sem rossz, de ehhez törpe kell hehe.
*A sorozatos bemutatkozásokra meghajtja sisakos fejét.*
- Elgretor Otitumal. Örvendek!
*Nem emlékszik pontosan, hogy bemutatta e már magát, de így jobban esik a lelkének.*
- Kedves kis családotok van, őrizzítek meg ebben a setít világban!
*Tényleg ritkaságszámba mennek az ilyen jó népek, meg kell őket becsülni.*
- Nem lenník a terhükre egy vacsorának felettébb örrvdendetesen elfogadnám.
*A konyha felé ballag az asszonysággal.*
- Az az igazság, hogy most egy küldetésen vagyok, amit egyelőre nem árulhatok el, amolyan törpe dolog. Az ételt megköszönöm, de sajnos utána tovább kell állnom. Vendégszeretetüket azonban nem felejtem.
*A férfiember becsesen bevallja, hogy csak vendég. No sebaj, ezzel nemigen sértett meg senkit sem. A konyhában bőszen szagolja a friss vajas sütemény illatát. Le is telepszik egy üres asztalra és a maga törpe módján vesz egy darabot és enni kezdi. Hiába forró, törpéknél az evés igen kaotikus folyamat és nem sok finomság van benne.*
- Forró, forró, de szerencsíre szőrős a nyelvem is hehe. Finom is nagyon.
*Motyogja teli szájjal amint tunkolja lefelé a második sütit. A vörös lányka kérdésére még válaszol azért.*
- Húha jányom az nem egyszerű, de egy dolgot elárulok. A főzött sör a legfinomabb, az erjesztéses sem rossz, de ehhez törpe kell hehe.
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-26 19:50:32
Üzenet elküldve: 2019-09-26 19:50:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
* Végre asztalhoz ülhetnek és ehetnek. Időközben az is kiderül, hogy süti is lesz nem sokára. Ahogy jelenleg a helyzet kinéz a vendégek fognak megvendégelni egy másik vendéget. Evés közben a törpe is választ ad a lány kérdésére. Amiket mond az elgondolkodtató Nimeril számára. A többiek is megerősítik amiről a szakállas mesélt. A félvér most örül csak igazán, hogy sikerült neki egy csöndes és nyugodt helyet kifognia. Ahogy hallotta Elgretornak van némi köze s őrhöz. Mondjuk azt inkább, hogy több köze van hozzá, mint egy átlagos fajtársának. Talán a lányban támad némi érdeklődés a szakmája irányában.*
– Amúgy a sorkészítés bonyolult dolog? * Kérdezi meg az öregtől.*
* Végre asztalhoz ülhetnek és ehetnek. Időközben az is kiderül, hogy süti is lesz nem sokára. Ahogy jelenleg a helyzet kinéz a vendégek fognak megvendégelni egy másik vendéget. Evés közben a törpe is választ ad a lány kérdésére. Amiket mond az elgondolkodtató Nimeril számára. A többiek is megerősítik amiről a szakállas mesélt. A félvér most örül csak igazán, hogy sikerült neki egy csöndes és nyugodt helyet kifognia. Ahogy hallotta Elgretornak van némi köze s őrhöz. Mondjuk azt inkább, hogy több köze van hozzá, mint egy átlagos fajtársának. Talán a lányban támad némi érdeklődés a szakmája irányában.*
– Amúgy a sorkészítés bonyolult dolog? * Kérdezi meg az öregtől.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-26 00:18:21
Üzenet elküldve: 2019-09-26 00:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 813
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 813
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
*Alig, hogy megérkezik, látja, hogy a lány elkezd sütni. Leon maga is odaállna mellé, hogy segítsen, vagy teljesen átvegye a feladatot, hiszen ha már ért a sütéshez, akkor vegye is hasznát, de valahogy a gyerekkel a kezén elég nehéz lenne, úgyhogy most inkább áll és vár.* ~Igazából megtehetem! Most egy kispapa vagy! Rád fér a lazulás!~ *Engedi el ezzel a dolgot. Aztán a törpe uraság elbeszélésbe kezd, amit szinte már megszokhattak az ilyen aprónépektől.* ~Ezek nagyon szeretnek beszélni! Be nem áll a szájuk, de nem is baj!~ *A kalóz úgy egyébként sajnálja a fickót, mert ő is látta, hogy miféle dolgok történtek a városban. Neki oda a háza is ami még a felesége tulajdona volt és nevelt fiát is teljesen elvesztette a felfordulásban. Eddig legalább ott, abban a házban megtalálhatta volna, ha keresi, de így talán már soha többé nem látja. Aztán megszólítja a törpe őt is, vagyis hát a ház urát, de teljesen bizonyos, hogy Leont nézi annak. Ki is javítja őt a kalóz, hiszen semmi köze nincs az épülethez és annak népéhez, éppen csak nemrég csöppent ide.*
-Megtisztelő jelző, de én csak az asszonyom és a magam ura vagyok, a házé sajnos nem! *Mosolyog a gyermeke anyjára is.*
-Magam is csak vendég vagyok itt. *Aztán ha más nincs, nekiáll enni, de hiába a finom meleg reggeli, ő már Seles süteményére pályázik, de arra még legnagyobb szomorúságára, várni kell.*
*Alig, hogy megérkezik, látja, hogy a lány elkezd sütni. Leon maga is odaállna mellé, hogy segítsen, vagy teljesen átvegye a feladatot, hiszen ha már ért a sütéshez, akkor vegye is hasznát, de valahogy a gyerekkel a kezén elég nehéz lenne, úgyhogy most inkább áll és vár.* ~Igazából megtehetem! Most egy kispapa vagy! Rád fér a lazulás!~ *Engedi el ezzel a dolgot. Aztán a törpe uraság elbeszélésbe kezd, amit szinte már megszokhattak az ilyen aprónépektől.* ~Ezek nagyon szeretnek beszélni! Be nem áll a szájuk, de nem is baj!~ *A kalóz úgy egyébként sajnálja a fickót, mert ő is látta, hogy miféle dolgok történtek a városban. Neki oda a háza is ami még a felesége tulajdona volt és nevelt fiát is teljesen elvesztette a felfordulásban. Eddig legalább ott, abban a házban megtalálhatta volna, ha keresi, de így talán már soha többé nem látja. Aztán megszólítja a törpe őt is, vagyis hát a ház urát, de teljesen bizonyos, hogy Leont nézi annak. Ki is javítja őt a kalóz, hiszen semmi köze nincs az épülethez és annak népéhez, éppen csak nemrég csöppent ide.*
-Megtisztelő jelző, de én csak az asszonyom és a magam ura vagyok, a házé sajnos nem! *Mosolyog a gyermeke anyjára is.*
-Magam is csak vendég vagyok itt. *Aztán ha más nincs, nekiáll enni, de hiába a finom meleg reggeli, ő már Seles süteményére pályázik, de arra még legnagyobb szomorúságára, várni kell.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-25 10:13:55
Üzenet elküldve: 2019-09-25 10:13:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
*A barna hajú lány – Nimeril – valami harcosféle lehet Seles olvasatában, mert jó alaposan megsérült, elég elnézni a kötést az oldalán. Az anyuka el is rémül egy kissé, de aztán csak mosolyt csal arcára a gondolat:*
- Milyen szerencse, hogy van orvosunk. *Ő persze nem tudja, hogy a doki most messze jár, annyira nincs tudatában, ki merre kolbászol a nagy házban vagy azon kívül.* Ha bármiben tudok segíteni, mindenképpen szólj. Ha én nem is, az uram biztos tudna támogatni. Nemrég szültem, még nem vagyok teljesen biztos az erőmben, régen azért jobban ment. *Vallja be szerényen.
A vendég Seles aggodalma ellenére kifejezetten illedelmes, s közben élete két legfontosabb férfija is megérkezik, akikre egy bájos mosolyt villant a lány. A szíve mindig repes, ha meglátja őket, együtt pedig főleg: arra emlékezteti, milyen szerencséje van velük.*
- Kerüljön beljebb akkor! *Mondja neki a lány, és ő maga is illedelmesen bemutatkozik.* Selestwen Sellewennar vagyok, a barátaimnak Seles. Ő itt a férjem, Leon Descobrat, és a kisbabánk, Andorellan. *Megsimogatja Leon vállát, de nem szól bele abba, hogy a ház urának nevezték, az Leon dolga, hogy tisztára mossa magát. Ha egyáltalán akarja!* Szerintem semmi akadálya, hogy velünk maradj. El is kél az erős kar a háznál! *Persze azért mulatva megmosolyogja a férfi erőfitogtatását.*
- Gyere, itt a konyha, biztos találunk neked valami finomságot. *Mondja, és már gyakorlott mozdulatokkal kapja is a rongyot, hogy kivegye a kemencéből a végre elkészült süteményeket. Egyelőre félreteszi hűlni, úgyhogy azt még nem javasolja a törpének.*
- Vajasak. Ha kihűlnek, megosztozunk rajtuk. *Úgy látszik, Nimeril már körültekintőbben készült, mert csak úgy sürög-forog, hogy ennivalót tegyen az asztalukra. A lány kicsit röstelli, hogy a sérülése ellenére is ő ad neki enni.*
- Biztosan ne segítsek? *Érdeklődik szerényen, de már kész is minden. Helyet foglal, és kezét nyújtja a baba felé, hogy a rögtönzött, rajta átkötött kendőjébe tegye, az eddig bevált a hurcolására.* Átveszem, szívem, itt jó helye lesz! Egyél csak. Jó étvágyat mindenkinek!
*Ezután pedig csak kíváncsian hallgatja a törpe beszámolóját, mert jó lenne tudni, honnan valósi. Szomorúan hallja a híreket.*
- Annyira sajnálom, ami a várossal történt. Én ugyan soha nem laktam ott, de már tényleg nem olyan, mint régen. *Sajnálkozik a lány.* Mi is nemrég érkeztünk csak ide, a Szarvasligetbe. Sokkal többen vagyunk, mint ahogy látszik, mindig találkozom új arcokkal. Ez egy kellemes hely, arra biztosan elég, hogy kipihenje a szomorúságot és szenvedést, abból annyi van már a világban.
*Megerősítésért a többiekre pillant, majd csemetéjén állapodik meg a tekintete. Ha valaki, Rellan tényleg azért jött, hogy ragyogást vigyen az életükbe – és milyen jól csinálja!*
*A barna hajú lány – Nimeril – valami harcosféle lehet Seles olvasatában, mert jó alaposan megsérült, elég elnézni a kötést az oldalán. Az anyuka el is rémül egy kissé, de aztán csak mosolyt csal arcára a gondolat:*
- Milyen szerencse, hogy van orvosunk. *Ő persze nem tudja, hogy a doki most messze jár, annyira nincs tudatában, ki merre kolbászol a nagy házban vagy azon kívül.* Ha bármiben tudok segíteni, mindenképpen szólj. Ha én nem is, az uram biztos tudna támogatni. Nemrég szültem, még nem vagyok teljesen biztos az erőmben, régen azért jobban ment. *Vallja be szerényen.
A vendég Seles aggodalma ellenére kifejezetten illedelmes, s közben élete két legfontosabb férfija is megérkezik, akikre egy bájos mosolyt villant a lány. A szíve mindig repes, ha meglátja őket, együtt pedig főleg: arra emlékezteti, milyen szerencséje van velük.*
- Kerüljön beljebb akkor! *Mondja neki a lány, és ő maga is illedelmesen bemutatkozik.* Selestwen Sellewennar vagyok, a barátaimnak Seles. Ő itt a férjem, Leon Descobrat, és a kisbabánk, Andorellan. *Megsimogatja Leon vállát, de nem szól bele abba, hogy a ház urának nevezték, az Leon dolga, hogy tisztára mossa magát. Ha egyáltalán akarja!* Szerintem semmi akadálya, hogy velünk maradj. El is kél az erős kar a háznál! *Persze azért mulatva megmosolyogja a férfi erőfitogtatását.*
- Gyere, itt a konyha, biztos találunk neked valami finomságot. *Mondja, és már gyakorlott mozdulatokkal kapja is a rongyot, hogy kivegye a kemencéből a végre elkészült süteményeket. Egyelőre félreteszi hűlni, úgyhogy azt még nem javasolja a törpének.*
- Vajasak. Ha kihűlnek, megosztozunk rajtuk. *Úgy látszik, Nimeril már körültekintőbben készült, mert csak úgy sürög-forog, hogy ennivalót tegyen az asztalukra. A lány kicsit röstelli, hogy a sérülése ellenére is ő ad neki enni.*
- Biztosan ne segítsek? *Érdeklődik szerényen, de már kész is minden. Helyet foglal, és kezét nyújtja a baba felé, hogy a rögtönzött, rajta átkötött kendőjébe tegye, az eddig bevált a hurcolására.* Átveszem, szívem, itt jó helye lesz! Egyél csak. Jó étvágyat mindenkinek!
*Ezután pedig csak kíváncsian hallgatja a törpe beszámolóját, mert jó lenne tudni, honnan valósi. Szomorúan hallja a híreket.*
- Annyira sajnálom, ami a várossal történt. Én ugyan soha nem laktam ott, de már tényleg nem olyan, mint régen. *Sajnálkozik a lány.* Mi is nemrég érkeztünk csak ide, a Szarvasligetbe. Sokkal többen vagyunk, mint ahogy látszik, mindig találkozom új arcokkal. Ez egy kellemes hely, arra biztosan elég, hogy kipihenje a szomorúságot és szenvedést, abból annyi van már a világban.
*Megerősítésért a többiekre pillant, majd csemetéjén állapodik meg a tekintete. Ha valaki, Rellan tényleg azért jött, hogy ragyogást vigyen az életükbe – és milyen jól csinálja!*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-25 08:16:37
Üzenet elküldve: 2019-09-25 08:16:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sernevelő érkezik//
*Egy barna hajú, zöldes szemű emberlányka is beköszön, bár a fülei kicsit hegyesek. Lehet félvér, ki tudja. Bentebb invitálják aminem nem ágálhat ellen.*
- Igazán kedves vendéglátók vagytok ti jánykák, igazán kedvesek.
*Belépve helyet is foglal az asztalnál, ha már ugye megkínálták az asztallal, de reméljük lesz más is harapnivvaló.*
- Mán, hogy én mi járatba lennék? Háát az a nagy helyzet, hogy a várost beteríti a setítség. Nem jó már ott lakni. Feszten rémálmaim vannak meg mán a levegő se olyan. Eljöttem valami csendes zugot keresni, ahol egy időre meghúzhatom a gúnyám. Mellesleg Sernevelő vónék.
*Közbe egy hosszúhajú, olyan csempészfejű emberke is van odabent, csak eddig a lánykák csacsogásától nem hallotta meg.*
- Szép napot a ház urának is!
*Magában bizonyosságot szerez róla, hogy csakis a férfi lehet a főnök ezét kiérdemelte a címét.*
*Egy barna hajú, zöldes szemű emberlányka is beköszön, bár a fülei kicsit hegyesek. Lehet félvér, ki tudja. Bentebb invitálják aminem nem ágálhat ellen.*
- Igazán kedves vendéglátók vagytok ti jánykák, igazán kedvesek.
*Belépve helyet is foglal az asztalnál, ha már ugye megkínálták az asztallal, de reméljük lesz más is harapnivvaló.*
- Mán, hogy én mi járatba lennék? Háát az a nagy helyzet, hogy a várost beteríti a setítség. Nem jó már ott lakni. Feszten rémálmaim vannak meg mán a levegő se olyan. Eljöttem valami csendes zugot keresni, ahol egy időre meghúzhatom a gúnyám. Mellesleg Sernevelő vónék.
*Közbe egy hosszúhajú, olyan csempészfejű emberke is van odabent, csak eddig a lánykák csacsogásától nem hallotta meg.*
- Szép napot a ház urának is!
*Magában bizonyosságot szerez róla, hogy csakis a férfi lehet a főnök ezét kiérdemelte a címét.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:00:38
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:00:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
*Megkönnyebbül, hogy Aleimordot nem tartja vissza vele, ha egy kicsit később szenteli az idejét az együtt tanulásnak. Először úgy sejti, a sokat megélt elf tapasztalata a baljóslatú történésekről megnyugtató kicsengéssel érkezik mindjárt, alaptalannak fogja érezni tőle az aggodalmát, ezért valóban kezd engedni lelkében a feszültség. Ám a tragédiák valósak, még be sem hegedtek rendesen a sebek a legutóbbi óta. Maga a mágus is sokat szenvedett miatta, ezért a felelősségérzet ismét felerősödik Lyllben. Felnéz a férfira, amiért ilyen lelki nyugalommal beszél saját veszteségeiről, igyekszik elrejteni, mennyire nehéz megbirkóznia bármely közelgő vész elfogadásával. Ám érti a tanulságot.*
- Igazad van, a nyugtalankodás haszontalan, hiszen nem attól függ, mi történik. Meg akarok tenni mindent, amit lehet, hogy enyhítsem a szenvedést.
*Elszorul a szíve, mikor Aleimord a régi házáról beszél, amit soha többé nem akar látni. El tudja képzelni, mennyi fájdalom ülhet a lelkén. Az ajánlat viszont megmozdít benne valamit.*
- Ez igazán nagylelkű tőled!
*Ismét csillogni kezdenek a szemei, hiszen ott bizonyosan sok hely van, és megfelelő helyen állhat az épület. De még visszatartja a részvét, mégiscsak a férfi egykori otthonáról van szó, és bárhogyan érez most, talán egy nap mégis visszavonulna oda.*
- Biztosan úgy véled, hogy nem szeretnél ott családot alapítani? Hiszen, már megnyitottad a szíved, csak idő kérdése, hogy valaki más is megnyissa feléd. Én viszont megváltoztatnám a helyet, idegenek számára szeretnék ott menedéket biztosítani. Át kellene rendezni, és bárki bemehetne oda. Biztosan nem zavarna?
*Nem szeretné, ha úgy érezné a férfi, hogy visszaél a nagylelkűségével. Bár az ötlet tetszik neki, hogy megmentsenek egy szép épületet. Így összekuporgatott pénzét erre fordíthatja, nem a ház megvásárlására. Talán még Aleimord is meggondolná magát, és egy szépen rendben tartott, bár valószínűleg praktikus egyszerűséggel berendezett házba térhetne be körülnézni, nem a lázadásban szétvert szobák fogadnák. Melegséggel a szemeiben mosolyog a férfira, mikor sugallja, hogy miattuk akar jobb mágussá válni.*
- Már az is sokat számít, hogy pusztán itt vagy velünk. Igaz, Lau erős nő, csodásan igazgatja a közösséget. Látnod kellett volna, mikor idejöttünk! Határozottan tartotta kezében a gyeplőt, átvitt értelemben és szó szerint is.
*Kuncog egy sort. A szekér, amit a kedves Arystor bérelt számukra, hajtót kívánt, és Lau volt az, aki felvállalta, hogy elvezeti. Ügyesen csinálta!*
- De a lányok mellett jó, hogy van egy-két határozott férfi is, akármilyen erősek is. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen kell, hogy ott álljanak. Megnyugtató. Én legalábbis így gondolom.
*Pirul el szerényen, vállat vonva. Egy ideje már hallani a zubogást, de most elérik a csillámló folyót. Valami beugrik a bokrok közé, talán egy szomját oltó állat surran el jöttükre. Lyllben motoszkál egy gondolat, amin sokat vacillál, vajon felhozza-e.*
- Nem haragszol, ha megkérdezem... hogy miért nem tanulhattál mágiát? Ha nem szeretnél beszélni róla, megértem persze.
*Teszi hozzá sietve.*
*Megkönnyebbül, hogy Aleimordot nem tartja vissza vele, ha egy kicsit később szenteli az idejét az együtt tanulásnak. Először úgy sejti, a sokat megélt elf tapasztalata a baljóslatú történésekről megnyugtató kicsengéssel érkezik mindjárt, alaptalannak fogja érezni tőle az aggodalmát, ezért valóban kezd engedni lelkében a feszültség. Ám a tragédiák valósak, még be sem hegedtek rendesen a sebek a legutóbbi óta. Maga a mágus is sokat szenvedett miatta, ezért a felelősségérzet ismét felerősödik Lyllben. Felnéz a férfira, amiért ilyen lelki nyugalommal beszél saját veszteségeiről, igyekszik elrejteni, mennyire nehéz megbirkóznia bármely közelgő vész elfogadásával. Ám érti a tanulságot.*
- Igazad van, a nyugtalankodás haszontalan, hiszen nem attól függ, mi történik. Meg akarok tenni mindent, amit lehet, hogy enyhítsem a szenvedést.
*Elszorul a szíve, mikor Aleimord a régi házáról beszél, amit soha többé nem akar látni. El tudja képzelni, mennyi fájdalom ülhet a lelkén. Az ajánlat viszont megmozdít benne valamit.*
- Ez igazán nagylelkű tőled!
*Ismét csillogni kezdenek a szemei, hiszen ott bizonyosan sok hely van, és megfelelő helyen állhat az épület. De még visszatartja a részvét, mégiscsak a férfi egykori otthonáról van szó, és bárhogyan érez most, talán egy nap mégis visszavonulna oda.*
- Biztosan úgy véled, hogy nem szeretnél ott családot alapítani? Hiszen, már megnyitottad a szíved, csak idő kérdése, hogy valaki más is megnyissa feléd. Én viszont megváltoztatnám a helyet, idegenek számára szeretnék ott menedéket biztosítani. Át kellene rendezni, és bárki bemehetne oda. Biztosan nem zavarna?
*Nem szeretné, ha úgy érezné a férfi, hogy visszaél a nagylelkűségével. Bár az ötlet tetszik neki, hogy megmentsenek egy szép épületet. Így összekuporgatott pénzét erre fordíthatja, nem a ház megvásárlására. Talán még Aleimord is meggondolná magát, és egy szépen rendben tartott, bár valószínűleg praktikus egyszerűséggel berendezett házba térhetne be körülnézni, nem a lázadásban szétvert szobák fogadnák. Melegséggel a szemeiben mosolyog a férfira, mikor sugallja, hogy miattuk akar jobb mágussá válni.*
- Már az is sokat számít, hogy pusztán itt vagy velünk. Igaz, Lau erős nő, csodásan igazgatja a közösséget. Látnod kellett volna, mikor idejöttünk! Határozottan tartotta kezében a gyeplőt, átvitt értelemben és szó szerint is.
*Kuncog egy sort. A szekér, amit a kedves Arystor bérelt számukra, hajtót kívánt, és Lau volt az, aki felvállalta, hogy elvezeti. Ügyesen csinálta!*
- De a lányok mellett jó, hogy van egy-két határozott férfi is, akármilyen erősek is. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen kell, hogy ott álljanak. Megnyugtató. Én legalábbis így gondolom.
*Pirul el szerényen, vállat vonva. Egy ideje már hallani a zubogást, de most elérik a csillámló folyót. Valami beugrik a bokrok közé, talán egy szomját oltó állat surran el jöttükre. Lyllben motoszkál egy gondolat, amin sokat vacillál, vajon felhozza-e.*
- Nem haragszol, ha megkérdezem... hogy miért nem tanulhattál mágiát? Ha nem szeretnél beszélni róla, megértem persze.
*Teszi hozzá sietve.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-21 10:20:47
Üzenet elküldve: 2019-09-21 10:20:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Könnyű kirándulás//
- Nem sürgős *mondja mosolyogva. Elfként kicsit több idő jutott ki neki, mint a gnóm lánynak.*
- Mindig ez van *mondja sóhajtva a rossz jelekre.* A lázadás például... Mindenki elkezd rettegni, hogy mi van, ha rossz történik. Aztán megtörténik, aki rászolgált, megkapja a büntetését, azok pedig, akik nem, új lehetőséget kapnak. A lázadás előtt el sem tudtam képzelni, hogy mágiát tanuljak. Csak bízz abban az istenben, amelyikben hiszel. Ha kell egy hely, ott van a házam a városban. Én oda nem megyek vissza még egyszer, Laurennek megengedtem, hogy rendelkezzen vele. Miért nem mondod neki, hogy használjátok?
*Közben a lány hálálkodni kezd azért, mert itt maradt.*
- Ha több tűzmágiát ismerek majd, könnyebben megvédelek titeket. Bár itt, messze a várostól egy kicsit jobb helyzetben vagytok.
*Persze még mindig lehetne rablótámadások, de az a városban is megeshet velük, és ismerik, hogy a múltban mi történt ott.*
~Int a lányokkal. Miért nem lepődöm meg?~
*Szúrja a szemét az a szoknyapecér, aki azt hiszi, pár kedves szóval mindenkit az ágyába csábíthat. Neki miért nem sikerül Laurent elcsábítani? Még csak nem is fűz mellé más nőket. Hát hol az igazság?
A nemlétező szerelmi életéhez kapcsolódó témát elengedi, nem szól hozzá többet.*
- Nem sürgős *mondja mosolyogva. Elfként kicsit több idő jutott ki neki, mint a gnóm lánynak.*
- Mindig ez van *mondja sóhajtva a rossz jelekre.* A lázadás például... Mindenki elkezd rettegni, hogy mi van, ha rossz történik. Aztán megtörténik, aki rászolgált, megkapja a büntetését, azok pedig, akik nem, új lehetőséget kapnak. A lázadás előtt el sem tudtam képzelni, hogy mágiát tanuljak. Csak bízz abban az istenben, amelyikben hiszel. Ha kell egy hely, ott van a házam a városban. Én oda nem megyek vissza még egyszer, Laurennek megengedtem, hogy rendelkezzen vele. Miért nem mondod neki, hogy használjátok?
*Közben a lány hálálkodni kezd azért, mert itt maradt.*
- Ha több tűzmágiát ismerek majd, könnyebben megvédelek titeket. Bár itt, messze a várostól egy kicsit jobb helyzetben vagytok.
*Persze még mindig lehetne rablótámadások, de az a városban is megeshet velük, és ismerik, hogy a múltban mi történt ott.*
~Int a lányokkal. Miért nem lepődöm meg?~
*Szúrja a szemét az a szoknyapecér, aki azt hiszi, pár kedves szóval mindenkit az ágyába csábíthat. Neki miért nem sikerül Laurent elcsábítani? Még csak nem is fűz mellé más nőket. Hát hol az igazság?
A nemlétező szerelmi életéhez kapcsolódó témát elengedi, nem szól hozzá többet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 374-393