Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 623. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 604-623
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-30 00:37:14
Üzenet elküldve: 2020-03-30 00:37:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Végső nyughely//
*Amíg dolgoznak, Lau egy egészen érdekes aspektust vet fel, és ez most különösen jól eső téma Vielnek itt, a napfényben, a hűvös, de ígéretes tavaszi időben. Kicsit úgy érzi, mintha a természet átölelné őket, a virágzó fák illata pedig megnyugtatja háborgó lelkét. Tényleg olyan, mintha otthon lenne, sőt! Már otthon is van.*
- Azt nem tudhatjuk, van-e más istenség is. *Töpreng.* De a józan eszem azt súgja, hogy a világ hatalmas, sokkal több annál, amit te vagy én látunk belőle a mindennapjaink során. Például, hogy csak egyet említsek, ott van a halál. Az élet rendjét nem tudja senki felülírni, még egy isten se teheti halandóvá azt, aki ezen a világon megszületett. Legfeljebb a hosszabb élet adatik meg, például az elfeknek. De egyikünk sem él örökké, még ezek a szép, sudár fák sem. *Mutat a környékre.
Lau szavaival pedig egyetért, kicsit el is gondolkodik némán. Az élet nehéz, de valahol úgy érzi, a legjava csak most jön, és lehet, hogy az igazi megpróbáltatásokat ő a kis rövid életével meg sem éli majd. De most az apró dolgokra kell figyelni, az óriási, magasröptű gondolatok várhatnak még. Élni, élni kell, jónak lenni, ennyi a lényeg.*
- Egy növény, ami úgy szaladgál fel-le a házban, mint te? *Kuncog.* Eléggé ijesztő lenne. Akkor már inkább az almás pite fa!
*Viel nem olyan biztos benne, hogy sokat kell várni, mire a magról kiderül, miféle. Annyi csoda történt a tündérek mulatságán, hogy azon se lepődne meg, ha egyből szárba kapna. De addig nem tudják meg, amíg ki nem próbálták.*
- Valamiért a verseny alatt mind rendkívüli képességekre tettünk szert. Minden ilyen apró bűbájt csak úgy kiráztunk a kisujjunkból. Képzeld, egy idő után irbisszé változott. Tudod, van is neki egy. Árnyék nem kedveli a jószágot, de szerintem gyönyörű. *Mosolyog.* Én igazából nem is a győzelemért, hanem a mókáért versengtem. És jó is volt!
*Viel közben meghallgatja Lau kalandjait is. A mulatság sokakban mély emlékeket hagyott, ő is örömmel gondol vissza rá.*
- Úgy örülök, hogy összebarátkoztatok! Lyzzel csak a legutóbbi látogatásom alatt találkoztam, de igazán kedvesnek tűnt. Jártam náluk, nem is olyan rég, igazán szép helyen laknak. *Mosolyog. Pycta egyike annak a kevés személynek, aki nem tündér, mégis jó barátságot ápol vele Viel. Mikor Árnyék csaholni kezd, Viel rutinosan rákiált.*
- Árnyék, hallgass! *Parancsolja. A kutya még tesz egy kísérletet a morgással vegyes ugatásra, de megint rászól.* Hallgass! *Elcsendesedik. A lány megvakarja a füle tövét.* Nem kell megijedni. *Mondja neki nyugodt hangon, hogy érezze, nincs baj, de azért elindul a ház felé, az eb pedig követi.* Megnézzük, miért kiabál a doktorbácsi.
*Amint Árnyék megsejti, hogy a kiabálás bentről hallatszott, a lány és az ajtó közé nyomakodik, most először be akar menni. Viel a fejét rázza.* Nem mehetsz be. *Mondja neki. A kutya kitart.* Nem. Nem mehetsz. *Ismétli el parancsolóbban.* Saras a tappancsod. Olyan vagy, mint egy nagyon koszos felmosórongy. Neked nem szabad.
*Ennyi bonyolult győzködést igényel, hogy egyáltalán az ajtót kinyithassa a lány, majd belép. A kutya hatalmas barna szemeit ráfüggeszti, egészen addig, míg be nem csukják az orrára az ajtót, már ha persze Lau is a lánnyal tart.*
//A rendelő ajtaja előtt//
*Viel lebaktat a lépcsőn, és illedelmesen bekopog az ajtón, ahonnan a doktorbácsi hangját véli kiszűrődni. Halkan szól a csukott ajtón át, mert nem akar alkalmatlankodni.*
- Intath, minden rendben? Tudunk Lauval valamiben segíteni? *Úgy van vele, hogy ha Intath csak egy pohár finom borra vagy egy pár falat ételre vágyik, hogy jobb kedve legyen, azt is kerít neki, ezen ne múljon.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.30 00:38:40
*Amíg dolgoznak, Lau egy egészen érdekes aspektust vet fel, és ez most különösen jól eső téma Vielnek itt, a napfényben, a hűvös, de ígéretes tavaszi időben. Kicsit úgy érzi, mintha a természet átölelné őket, a virágzó fák illata pedig megnyugtatja háborgó lelkét. Tényleg olyan, mintha otthon lenne, sőt! Már otthon is van.*
- Azt nem tudhatjuk, van-e más istenség is. *Töpreng.* De a józan eszem azt súgja, hogy a világ hatalmas, sokkal több annál, amit te vagy én látunk belőle a mindennapjaink során. Például, hogy csak egyet említsek, ott van a halál. Az élet rendjét nem tudja senki felülírni, még egy isten se teheti halandóvá azt, aki ezen a világon megszületett. Legfeljebb a hosszabb élet adatik meg, például az elfeknek. De egyikünk sem él örökké, még ezek a szép, sudár fák sem. *Mutat a környékre.
Lau szavaival pedig egyetért, kicsit el is gondolkodik némán. Az élet nehéz, de valahol úgy érzi, a legjava csak most jön, és lehet, hogy az igazi megpróbáltatásokat ő a kis rövid életével meg sem éli majd. De most az apró dolgokra kell figyelni, az óriási, magasröptű gondolatok várhatnak még. Élni, élni kell, jónak lenni, ennyi a lényeg.*
- Egy növény, ami úgy szaladgál fel-le a házban, mint te? *Kuncog.* Eléggé ijesztő lenne. Akkor már inkább az almás pite fa!
*Viel nem olyan biztos benne, hogy sokat kell várni, mire a magról kiderül, miféle. Annyi csoda történt a tündérek mulatságán, hogy azon se lepődne meg, ha egyből szárba kapna. De addig nem tudják meg, amíg ki nem próbálták.*
- Valamiért a verseny alatt mind rendkívüli képességekre tettünk szert. Minden ilyen apró bűbájt csak úgy kiráztunk a kisujjunkból. Képzeld, egy idő után irbisszé változott. Tudod, van is neki egy. Árnyék nem kedveli a jószágot, de szerintem gyönyörű. *Mosolyog.* Én igazából nem is a győzelemért, hanem a mókáért versengtem. És jó is volt!
*Viel közben meghallgatja Lau kalandjait is. A mulatság sokakban mély emlékeket hagyott, ő is örömmel gondol vissza rá.*
- Úgy örülök, hogy összebarátkoztatok! Lyzzel csak a legutóbbi látogatásom alatt találkoztam, de igazán kedvesnek tűnt. Jártam náluk, nem is olyan rég, igazán szép helyen laknak. *Mosolyog. Pycta egyike annak a kevés személynek, aki nem tündér, mégis jó barátságot ápol vele Viel. Mikor Árnyék csaholni kezd, Viel rutinosan rákiált.*
- Árnyék, hallgass! *Parancsolja. A kutya még tesz egy kísérletet a morgással vegyes ugatásra, de megint rászól.* Hallgass! *Elcsendesedik. A lány megvakarja a füle tövét.* Nem kell megijedni. *Mondja neki nyugodt hangon, hogy érezze, nincs baj, de azért elindul a ház felé, az eb pedig követi.* Megnézzük, miért kiabál a doktorbácsi.
*Amint Árnyék megsejti, hogy a kiabálás bentről hallatszott, a lány és az ajtó közé nyomakodik, most először be akar menni. Viel a fejét rázza.* Nem mehetsz be. *Mondja neki. A kutya kitart.* Nem. Nem mehetsz. *Ismétli el parancsolóbban.* Saras a tappancsod. Olyan vagy, mint egy nagyon koszos felmosórongy. Neked nem szabad.
*Ennyi bonyolult győzködést igényel, hogy egyáltalán az ajtót kinyithassa a lány, majd belép. A kutya hatalmas barna szemeit ráfüggeszti, egészen addig, míg be nem csukják az orrára az ajtót, már ha persze Lau is a lánnyal tart.*
//A rendelő ajtaja előtt//
*Viel lebaktat a lépcsőn, és illedelmesen bekopog az ajtón, ahonnan a doktorbácsi hangját véli kiszűrődni. Halkan szól a csukott ajtón át, mert nem akar alkalmatlankodni.*
- Intath, minden rendben? Tudunk Lauval valamiben segíteni? *Úgy van vele, hogy ha Intath csak egy pohár finom borra vagy egy pár falat ételre vágyik, hogy jobb kedve legyen, azt is kerít neki, ezen ne múljon.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.30 00:38:40
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-26 22:01:01
Üzenet elküldve: 2020-03-26 22:01:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Végső nyughely//
*Érdeklődve hallgatja Vielt, és miközben a lány a Fény Úrnőjéről beszél, egy különös gondolat kezd megfogalmazódni benne*
- Gondolod, hogy esetleg... van még valaki? Aki hatalmasabb, mint Eeyr, vagy az összes több istenség együttvéve? Elvégre, ha van olyan, ami ellen még Eeyr se tehet semmit, akkor kell valakinek lennie, aki tehet, nem? *kérdezi tétován a lánytól, mert bár minél többet töri rajta a fejét, annál nyakatekertebbnek tűnik még önmaga számára is az ötlet, mégis, nem tartja kizártnak, hogy az istenek legnagyobbika esetleg még nem mutatta meg magát előttük, egyszerű halandók előtt*
- Szomorú, hogy a világnak valami borzasztó dologra van szüksége, hogy rájöjjön, mennyire is fontos, hogy összefogjunk és segítsük egymást... *jegyzi meg szomorúan, miközben Árnyékot simogatja. A nagy, bundás lény jelenléte megnyugtatja kissé és halvány mosolyt csal az arcára*
- Hm, nekem nagyon tetszene egy sonkafa! *neveti el magát a képtelen ötlet hallatán* De egy almás pite fa se lenne rossz... vagy esetleg egy olyan növény, ami elvégzi helyettem a nagymosást! *folytatja révedezve a képzelgést, mi minden lehet a kis magból. Jókedvébe azonban kis csalódottság vegyül, ahogy rájön, bármire is képes a kis magocska, azt nem most fogják megtudni, hanem csak hónapokkal, vagy évekkel később, mikor már teljesen kifejlődött*
- Átváltozott? Lehetséges ilyesmi? *képed el teljesen, ahogy az akadályversenyre terelődik a szó, hiszen bár sajnos nem ért hozzá, mindig is lenyűgözte a mágia, a különös jelenséget pedig nem tudja másnak betudni, mint egy varázsige hatásának* Igazán érdekes kis kalandnak hangzik! *ismeri el, sajnálva, hogy ő maga kimaradt belőle* Nálunk ha valami vásár volt, általában csak elcsentünk pár üveg bort a többi falubeli gyerekkel a felnőttektől, és összeültünk a tábortűz köré beszélgetni. *révedezik el nosztalgikus mosollyal, ahogy felelevenednek előtte múltja boldog pillanatai*
- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyes voltál. De valljuk be, Pyctával szemben nem lehetett sok esélye senkinek se... *próbálja kissé jobb színben feltüntetni a történeket, hiszen biztos benne, hogy Viel megtett minden tőle telhetőt, amit lehetett*
- Ó, hát... bevallom, egy darabig téged kerestelek, olyan hirtelen eltűntél, nem láttalak sehol... Utána viszont összefutottam Lyzzel, aki meg Pyctát kereste, úgyhogy összefogtunk, hogy egyesült erővel találjunk meg titeket. *eleveníti fel mosolyogva a történeket* Aztán szép lassan beszélgetni kezdtünk, meg nézelődni az árusok portékái közt. Lyz talált egy szakállas tündért, aki csodaszép lámpákat árult, azokból vásároltunk be, aztán pedig segítettem neki hazavinni őket. Időközben pedig Pycta is csatlakozott hozzánk. Kiderült, hogy itt laknak nem messze tőlünk... bár gondolom, te ezt már tudtad. *fejezi be kissé félszegen a mesét, hiszen jól tudja, hogy a férfi és Viel barátsága sokkal régebbre nyúlik vissza. Nemcsak a szája jár azonban, de a keze is, és Viel segítségével lassan, de biztosan haladnak afelé, hogy előkészítsék a végső nyughelyet Seles számára. ~Remélem, Rellan, Naty meg a többiek jól vannak odabent... ~sóhajt fel magában, miközben kézfejével letörli az első verejtékcseppeket a homlokáról*
- Mi volt ez? *kapja fel azonban a fejét, ahogy egy kiáltás harsan a házból* Ez... Intath? *fordul bizonytalanul Viel felé, akit Árnyék rögtön védelmébe is vesz* Mit gondolsz? Valami baj van? Talán meg kellene néznünk, mi történik a házban... *jegyzi meg bizonytalanul, mert nem igazán tudja elképzelni, mi válthatta ki az iménti ingerült kiáltást, hiszen ha nem is a legjobb állapotban, de gond nélkül hagytak hátra mindenkit a rendelőben. Úgy tűnt, mintha Naty is jobban lett volna, és most, hogy belekezdtek idekint a munkába, nem szívesen hagyná félbe, hiszen szeretné, ha Seles mihamarabb alhatná tovább örök álmát, békésebb körülmények között, mint a doktor rendelője, így feszült figyelemmel várja a tündér válaszát, vajon ő mit gondol a helyzetről.*
*Érdeklődve hallgatja Vielt, és miközben a lány a Fény Úrnőjéről beszél, egy különös gondolat kezd megfogalmazódni benne*
- Gondolod, hogy esetleg... van még valaki? Aki hatalmasabb, mint Eeyr, vagy az összes több istenség együttvéve? Elvégre, ha van olyan, ami ellen még Eeyr se tehet semmit, akkor kell valakinek lennie, aki tehet, nem? *kérdezi tétován a lánytól, mert bár minél többet töri rajta a fejét, annál nyakatekertebbnek tűnik még önmaga számára is az ötlet, mégis, nem tartja kizártnak, hogy az istenek legnagyobbika esetleg még nem mutatta meg magát előttük, egyszerű halandók előtt*
- Szomorú, hogy a világnak valami borzasztó dologra van szüksége, hogy rájöjjön, mennyire is fontos, hogy összefogjunk és segítsük egymást... *jegyzi meg szomorúan, miközben Árnyékot simogatja. A nagy, bundás lény jelenléte megnyugtatja kissé és halvány mosolyt csal az arcára*
- Hm, nekem nagyon tetszene egy sonkafa! *neveti el magát a képtelen ötlet hallatán* De egy almás pite fa se lenne rossz... vagy esetleg egy olyan növény, ami elvégzi helyettem a nagymosást! *folytatja révedezve a képzelgést, mi minden lehet a kis magból. Jókedvébe azonban kis csalódottság vegyül, ahogy rájön, bármire is képes a kis magocska, azt nem most fogják megtudni, hanem csak hónapokkal, vagy évekkel később, mikor már teljesen kifejlődött*
- Átváltozott? Lehetséges ilyesmi? *képed el teljesen, ahogy az akadályversenyre terelődik a szó, hiszen bár sajnos nem ért hozzá, mindig is lenyűgözte a mágia, a különös jelenséget pedig nem tudja másnak betudni, mint egy varázsige hatásának* Igazán érdekes kis kalandnak hangzik! *ismeri el, sajnálva, hogy ő maga kimaradt belőle* Nálunk ha valami vásár volt, általában csak elcsentünk pár üveg bort a többi falubeli gyerekkel a felnőttektől, és összeültünk a tábortűz köré beszélgetni. *révedezik el nosztalgikus mosollyal, ahogy felelevenednek előtte múltja boldog pillanatai*
- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyes voltál. De valljuk be, Pyctával szemben nem lehetett sok esélye senkinek se... *próbálja kissé jobb színben feltüntetni a történeket, hiszen biztos benne, hogy Viel megtett minden tőle telhetőt, amit lehetett*
- Ó, hát... bevallom, egy darabig téged kerestelek, olyan hirtelen eltűntél, nem láttalak sehol... Utána viszont összefutottam Lyzzel, aki meg Pyctát kereste, úgyhogy összefogtunk, hogy egyesült erővel találjunk meg titeket. *eleveníti fel mosolyogva a történeket* Aztán szép lassan beszélgetni kezdtünk, meg nézelődni az árusok portékái közt. Lyz talált egy szakállas tündért, aki csodaszép lámpákat árult, azokból vásároltunk be, aztán pedig segítettem neki hazavinni őket. Időközben pedig Pycta is csatlakozott hozzánk. Kiderült, hogy itt laknak nem messze tőlünk... bár gondolom, te ezt már tudtad. *fejezi be kissé félszegen a mesét, hiszen jól tudja, hogy a férfi és Viel barátsága sokkal régebbre nyúlik vissza. Nemcsak a szája jár azonban, de a keze is, és Viel segítségével lassan, de biztosan haladnak afelé, hogy előkészítsék a végső nyughelyet Seles számára. ~Remélem, Rellan, Naty meg a többiek jól vannak odabent... ~sóhajt fel magában, miközben kézfejével letörli az első verejtékcseppeket a homlokáról*
- Mi volt ez? *kapja fel azonban a fejét, ahogy egy kiáltás harsan a házból* Ez... Intath? *fordul bizonytalanul Viel felé, akit Árnyék rögtön védelmébe is vesz* Mit gondolsz? Valami baj van? Talán meg kellene néznünk, mi történik a házban... *jegyzi meg bizonytalanul, mert nem igazán tudja elképzelni, mi válthatta ki az iménti ingerült kiáltást, hiszen ha nem is a legjobb állapotban, de gond nélkül hagytak hátra mindenkit a rendelőben. Úgy tűnt, mintha Naty is jobban lett volna, és most, hogy belekezdtek idekint a munkába, nem szívesen hagyná félbe, hiszen szeretné, ha Seles mihamarabb alhatná tovább örök álmát, békésebb körülmények között, mint a doktor rendelője, így feszült figyelemmel várja a tündér válaszát, vajon ő mit gondol a helyzetről.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-26 15:20:03
Üzenet elküldve: 2020-03-26 15:20:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A rendelőben//
*Némán figyeli, ahogy a szőke hajú elf ellátja a beteget, és eteti. Nem is tudja, miféle szerencse kíséri, hogy minek született. Az ordítás után az elf nem kedvesebb, sőt nagyon ijesztő. A kis tündér beljebb se lép, csak az ajtóban lecövekel, és onnan figyeli a férfit. A kijelentésre bólint. Persze látja, hogy elfoglalt, de az ő Rony barátja akkor is beteg és gyógyítóra van szüksége. A következő kérdést már nem hagyhatja szó nélkül.*
- Köhög és náthás. Szerintem láza is van és nagyon levert. *sorolja el a tüneteket a kis tündér. Ezután viszont várakozni kényszerül, hogy erre mit mond az elf. Bár ha nem ér rá eljönni, nyilván azzal is megelégszik a kis tündér lány, ha főzetet ad neki, amit elvisz Ronynak. Egy sima sérülésben esetleg lehet, tudna segíteni, hogy meggyógyítja a mágiájával, de az elftől jelenleg fél. Sőt a legijesztőbb nagy lomha elfnek tartja, bár ahogy megijedt Aerwen most éppen ő sem gyors. Eléggé lassú, de oka van rá. Aerwennel még senki nem ordibált, így most nagyon meg van szeppenve. És teljesen biztos, hogy az elfet nem fogja megközelíteni.*
- Ha esetleg nem tud eljönni, akkor keresünk mást. *jelenti ki halkan. Aztán továbbra is riadtan figyeli az elfet. Ahhoz hogy a kis tündér rájöjjön, hogy az egyik asztalon nem élő fekszik, ahhoz mágiáját kéne használnia, de ez most eszébe sem jut.*
*Némán figyeli, ahogy a szőke hajú elf ellátja a beteget, és eteti. Nem is tudja, miféle szerencse kíséri, hogy minek született. Az ordítás után az elf nem kedvesebb, sőt nagyon ijesztő. A kis tündér beljebb se lép, csak az ajtóban lecövekel, és onnan figyeli a férfit. A kijelentésre bólint. Persze látja, hogy elfoglalt, de az ő Rony barátja akkor is beteg és gyógyítóra van szüksége. A következő kérdést már nem hagyhatja szó nélkül.*
- Köhög és náthás. Szerintem láza is van és nagyon levert. *sorolja el a tüneteket a kis tündér. Ezután viszont várakozni kényszerül, hogy erre mit mond az elf. Bár ha nem ér rá eljönni, nyilván azzal is megelégszik a kis tündér lány, ha főzetet ad neki, amit elvisz Ronynak. Egy sima sérülésben esetleg lehet, tudna segíteni, hogy meggyógyítja a mágiájával, de az elftől jelenleg fél. Sőt a legijesztőbb nagy lomha elfnek tartja, bár ahogy megijedt Aerwen most éppen ő sem gyors. Eléggé lassú, de oka van rá. Aerwennel még senki nem ordibált, így most nagyon meg van szeppenve. És teljesen biztos, hogy az elfet nem fogja megközelíteni.*
- Ha esetleg nem tud eljönni, akkor keresünk mást. *jelenti ki halkan. Aztán továbbra is riadtan figyeli az elfet. Ahhoz hogy a kis tündér rájöjjön, hogy az egyik asztalon nem élő fekszik, ahhoz mágiáját kéne használnia, de ez most eszébe sem jut.*
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-24 16:28:52
Üzenet elküldve: 2020-03-24 16:28:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
//Már nincs baj//
*Andorellan nem sokat tesz hozzá ahhoz, ami a továbbiakban történik. Érdeklődő szemmel nézi a nénit, és a helyzethez képest türelmesen, talán csak egy kicsit izgágáskodva hagyja, hogy bepelenkázzák. Miután ezt elintézték, a kisfiúnak az volna az első, hogy megforduljon és elmásszon. Már hiányzott neki a mászás, végre újból egyenes felületet ért, ezért már meg is kezdheti ördögi tervét, hogy jól elmásszon bárhova, többek között oda is, ahova nem lehet. Azonban nem egész egy másodperc múlva az akció meghiúsul, ő pedig egy, még egy felnőtt is nehezen tudná számolni, hányadik új ismerőse kezébe kerül. A helyzeten kissé méltatlankodik is.*
- Á! *Jegyzi meg hangosan, de aztán csendben marad. A felnőttek végre nem vele foglalkoznak, ezért arcára kiül az összpontosítás, készül valamire. Kis kezével kinyúl Luni haja felé, hogy jól rámarkoljon, de elvéti a mozdulatot, és csak a lány hegyes fülét sikerül meggyűrnie. Ezután is kitartóan kalimpál, de már annyira sem ügyes, hogy a fülhöz tornássza magát.
Mivel a játéka így elég unalmas, figyelni kezdi a többiek szavait, és arra vár, hogy megint röpüljenek a szárnyassal. Most messziről is megnézheti magának a lányt, de csak arra jut, amire eddig is, hogy szép, és hogy varázslatos szárnyai vannak. El is kap valami foszlányt abból, amit a lány mond, és eddig együtt is énekeltek, hát most is megpróbálja utánozni.*
- Vanavajj. *Mondja. Elégedett az eredménnyel, ez kifejezetten hasonlít arra, amit mondott. El is ismétli, most sokkal hangosabban.* VA-NA-VAJJJJJÖ.
*Ha másik kézbe kerül, csendben tűri, és valamiért most még arról is megfeledkezik, hogy Thimet nem is kedveli.*
- Vanavaaaa. *Közli vele is, de már a végét elfelejtette. Igazából továbbra is csak Vannát próbálja lekenyerezni.* Vannö. Van! *Ecseteli, és ujjával a lány szárnyára mutat.*
//Már nincs baj//
*Andorellan nem sokat tesz hozzá ahhoz, ami a továbbiakban történik. Érdeklődő szemmel nézi a nénit, és a helyzethez képest türelmesen, talán csak egy kicsit izgágáskodva hagyja, hogy bepelenkázzák. Miután ezt elintézték, a kisfiúnak az volna az első, hogy megforduljon és elmásszon. Már hiányzott neki a mászás, végre újból egyenes felületet ért, ezért már meg is kezdheti ördögi tervét, hogy jól elmásszon bárhova, többek között oda is, ahova nem lehet. Azonban nem egész egy másodperc múlva az akció meghiúsul, ő pedig egy, még egy felnőtt is nehezen tudná számolni, hányadik új ismerőse kezébe kerül. A helyzeten kissé méltatlankodik is.*
- Á! *Jegyzi meg hangosan, de aztán csendben marad. A felnőttek végre nem vele foglalkoznak, ezért arcára kiül az összpontosítás, készül valamire. Kis kezével kinyúl Luni haja felé, hogy jól rámarkoljon, de elvéti a mozdulatot, és csak a lány hegyes fülét sikerül meggyűrnie. Ezután is kitartóan kalimpál, de már annyira sem ügyes, hogy a fülhöz tornássza magát.
Mivel a játéka így elég unalmas, figyelni kezdi a többiek szavait, és arra vár, hogy megint röpüljenek a szárnyassal. Most messziről is megnézheti magának a lányt, de csak arra jut, amire eddig is, hogy szép, és hogy varázslatos szárnyai vannak. El is kap valami foszlányt abból, amit a lány mond, és eddig együtt is énekeltek, hát most is megpróbálja utánozni.*
- Vanavajj. *Mondja. Elégedett az eredménnyel, ez kifejezetten hasonlít arra, amit mondott. El is ismétli, most sokkal hangosabban.* VA-NA-VAJJJJJÖ.
*Ha másik kézbe kerül, csendben tűri, és valamiért most még arról is megfeledkezik, hogy Thimet nem is kedveli.*
- Vanavaaaa. *Közli vele is, de már a végét elfelejtette. Igazából továbbra is csak Vannát próbálja lekenyerezni.* Vannö. Van! *Ecseteli, és ujjával a lány szárnyára mutat.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-24 11:08:26
Üzenet elküldve: 2020-03-24 11:08:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Megfontolt
//A rendelőben//
*A beteg legalább nem ellenkezik. A köszönetet egy biccentéssel fogadja a doki és eteti a lányt. Az ordítására egy megszeppent tündérke jelenik meg az ajtóban aki nagy szerencséjére lánynak született. Ki tudja mit kapott volna ha egy újabb férfi kukkoló lép be a szobába. Idegessége jogos. Maga a hely se túl barátságos, főleg mivel az egyik asztalon egy halott fekszik, de a doki se az hiába etet egy láthatóan rossz bőrben levő lányt kézből.*
-Láthatja, hogy most elfoglalt vagyok.
*Érkezik a tény. Arra, hogy valami Rony beteg se nagyon hatódik meg. Csak mint valami gép kérdez vissza még csak oda se nézve.*
-Mik a tünetek?
*Tekintete a jelen lévő betegén van. Ő most nem a kedves doktorbácsi. Ő az-az orvos aki egyik kezével kart varr vissza, másikkal egy vénás vérzést nyom el, lábbal lázat mér és közben a lelket visszaüvölti egy haldoklóba. Van, hogy kedvesebb, de most nem az. A szőke szavaira leteszi a kenyeret, kezét a nadrágjába törli és megsimogatja a lány arcát.*
-Megígértem, hogy itt biztonságban vagy és nincs mitől félni.
*Tekintete és hangja most is a felcseré és nem a kedves doktorbácsié. Szóval ez is olyan ígéretként hangzott el ami ellenmondást nem tűr. A másik biztonságban van és köteles meggyógyulni mert a doki szétrúgja a vérveszteség seggét. A halk szavakra közelebb hajol. Szőke tincsei előre omlanak és bólint.*
-Ha visszatér odakísérünk. De most ezzel ne foglalkozz. A beteg lehet önző. Muszáj is, hogy az legyen.
*Közli a tényt a másikkal. Nem kell szégyenlősködnie. Ha baj van szóljon mert anélkül nem tud segíteni neki. Bár ha végre ágyba kerül remélhetőleg már nem lesz semmi gondja. Csak jussanak el a szobáig. Az mindenképp egy kétemberes feladat lesz. Ha megvolna még az elf keze akkor talán megpróbálkozna, hogy karban vigye oda a lányt, de jó eséllyel akkor se menne. Ha meg mégis akkor a lábain kívül már a karjaiban is izomláz lenne. Az lenne csak az igazán remek.*
*A beteg legalább nem ellenkezik. A köszönetet egy biccentéssel fogadja a doki és eteti a lányt. Az ordítására egy megszeppent tündérke jelenik meg az ajtóban aki nagy szerencséjére lánynak született. Ki tudja mit kapott volna ha egy újabb férfi kukkoló lép be a szobába. Idegessége jogos. Maga a hely se túl barátságos, főleg mivel az egyik asztalon egy halott fekszik, de a doki se az hiába etet egy láthatóan rossz bőrben levő lányt kézből.*
-Láthatja, hogy most elfoglalt vagyok.
*Érkezik a tény. Arra, hogy valami Rony beteg se nagyon hatódik meg. Csak mint valami gép kérdez vissza még csak oda se nézve.*
-Mik a tünetek?
*Tekintete a jelen lévő betegén van. Ő most nem a kedves doktorbácsi. Ő az-az orvos aki egyik kezével kart varr vissza, másikkal egy vénás vérzést nyom el, lábbal lázat mér és közben a lelket visszaüvölti egy haldoklóba. Van, hogy kedvesebb, de most nem az. A szőke szavaira leteszi a kenyeret, kezét a nadrágjába törli és megsimogatja a lány arcát.*
-Megígértem, hogy itt biztonságban vagy és nincs mitől félni.
*Tekintete és hangja most is a felcseré és nem a kedves doktorbácsié. Szóval ez is olyan ígéretként hangzott el ami ellenmondást nem tűr. A másik biztonságban van és köteles meggyógyulni mert a doki szétrúgja a vérveszteség seggét. A halk szavakra közelebb hajol. Szőke tincsei előre omlanak és bólint.*
-Ha visszatér odakísérünk. De most ezzel ne foglalkozz. A beteg lehet önző. Muszáj is, hogy az legyen.
*Közli a tényt a másikkal. Nem kell szégyenlősködnie. Ha baj van szóljon mert anélkül nem tud segíteni neki. Bár ha végre ágyba kerül remélhetőleg már nem lesz semmi gondja. Csak jussanak el a szobáig. Az mindenképp egy kétemberes feladat lesz. Ha megvolna még az elf keze akkor talán megpróbálkozna, hogy karban vigye oda a lányt, de jó eséllyel akkor se menne. Ha meg mégis akkor a lábain kívül már a karjaiban is izomláz lenne. Az lenne csak az igazán remek.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:08:04
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:08:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Végső nyughely//
*Vielnek kétsége sem fér hozzá, hogy szerencsés, amiért annyi szeretetben és boldogságban volt része. Még úgy is, hogy édesapját soha nem ismerhette, és anyja szerint ez így is volt jól. A tündérfalu élete pezsgő volt és vidám, és Vielnek, amíg otthon, a nagy családja körében tölthette idejét, mindig kijutott a szeretetből és gondoskodásból. Amikor Mori történetét hallja, a szíve összefacsarodik a kislányért. Nehéz élet jutott neki, és hamar el is kellett veszítenie azt. Magában elmormol egy hálát szeretteiért, barátnőjéért, édesanyjáért, akik most is ott vannak az erdőben, nem is olyan távol. És azért is hálás, hogy itt lehet, olyan személyek társaságában, mint Lau, akik hisznek a szeretet és elfogadás mindenek feletti erejében.*
- Néha úgy érzem, hogy a Fény Úrnőjének is nehéz a dolga. Hogy néha nem tehet semmit. *Ismeri be. Az, hogy Lau az isteneket okolja a húga fájdalmaiért, teljesen érthető, de Viel nem tudja ennyivel elengedni a dolgot. Magyarázatot keres.* Azt hiszem, ahogy te is mondod, sokszor nekünk kell, vagy legalábbis kellene cselekednünk, de a világ még nem igazán érett meg rá. Ilyenkor borzalmas dolgok történnek. De hiába is érezzük magunkat tehetetlennek, valamire mégis van lehetőség: vigyázhatunk egymásra, és törődhetünk egymással.
*Mintegy végszóra Árnyék Lauhoz szalad, és meg is kapja a kellő simogatást, miközben elindulnak a szerszámokért. A magra vonatkozó kérdésre viszont csak a fejét rázza.*
- Nem mondtak semmit, csak a kezembe nyomták. Lehet, hogy sütemény terem rajta. Vagy sonka. Árnyék, mit szólsz ehhez, hm? Szeretnél sonkafát? *Kérdezi a kutyától, aki érdeklődve figyel, de csak mert valamiért azt hiszi, hogy a mag jutalomfalat. Viel nem meri kísérteni a sorsot, szeretné, ha egyenes úton a földben végezné a növény, nem egy-két nap múlva, kétes állapotban. De azért megvakargatja a nagy állat fülét, és mutatja neki, merre kell menniük. Léptük először a leendő sírhoz viszi őket, ami egy kissé kellemetlen érzés, főleg, mert maguk az emlékek vidámak.*
- Jó volt. Pycta átváltozott valami furcsa, tenyeres-talpas, vízen futó lénnyé, és az egyik társunk elrepült egy virágba csimpaszkodva. Én pedig színesre festettem a hidat a tenyeremmel! *Belemélyeszti az ásót a földbe, és azt kívánja, bárcsak az is olyan egyszerű volna, mint varázsolni.* Sajnos a végén eléggé lemaradtam, és nem tudtam helyesen megválaszolni az egyik kérdést. Ezért kaptam a vigaszdíjat. És ti? Mivel töltöttétek az időt?
*Épp csak elkezdi az ásást, amikor az épület belsejéből kiabálás hallatszik. A kedvenc doktorbácsija üvölt, ha Viel nem téved. A lány megfáradtan sóhajt, újra letaglózza a helyzet komorsága, és Intath helyében sem szívesen lenne most. Nem úgy Árnyék, aki az izgalomra ő maga is ideges lesz, felcsapja a farkát, és lábait kőkeményen megveti. Testével a kis tündér barátját takarja, és még morog, sőt, ugat is, hogy jól elijessze a hangos szörnyet. Persze Lau ettől függetlenül elmehet mellette, rá se bagózik. Igazából az idegességének nincs kifejezett tárgya, mert nem lát semmi fenyegetőt, ami a hanghoz társulna. Ezt belátva pár hangos „vau” után el is hallgat.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 23:09:06
*Vielnek kétsége sem fér hozzá, hogy szerencsés, amiért annyi szeretetben és boldogságban volt része. Még úgy is, hogy édesapját soha nem ismerhette, és anyja szerint ez így is volt jól. A tündérfalu élete pezsgő volt és vidám, és Vielnek, amíg otthon, a nagy családja körében tölthette idejét, mindig kijutott a szeretetből és gondoskodásból. Amikor Mori történetét hallja, a szíve összefacsarodik a kislányért. Nehéz élet jutott neki, és hamar el is kellett veszítenie azt. Magában elmormol egy hálát szeretteiért, barátnőjéért, édesanyjáért, akik most is ott vannak az erdőben, nem is olyan távol. És azért is hálás, hogy itt lehet, olyan személyek társaságában, mint Lau, akik hisznek a szeretet és elfogadás mindenek feletti erejében.*
- Néha úgy érzem, hogy a Fény Úrnőjének is nehéz a dolga. Hogy néha nem tehet semmit. *Ismeri be. Az, hogy Lau az isteneket okolja a húga fájdalmaiért, teljesen érthető, de Viel nem tudja ennyivel elengedni a dolgot. Magyarázatot keres.* Azt hiszem, ahogy te is mondod, sokszor nekünk kell, vagy legalábbis kellene cselekednünk, de a világ még nem igazán érett meg rá. Ilyenkor borzalmas dolgok történnek. De hiába is érezzük magunkat tehetetlennek, valamire mégis van lehetőség: vigyázhatunk egymásra, és törődhetünk egymással.
*Mintegy végszóra Árnyék Lauhoz szalad, és meg is kapja a kellő simogatást, miközben elindulnak a szerszámokért. A magra vonatkozó kérdésre viszont csak a fejét rázza.*
- Nem mondtak semmit, csak a kezembe nyomták. Lehet, hogy sütemény terem rajta. Vagy sonka. Árnyék, mit szólsz ehhez, hm? Szeretnél sonkafát? *Kérdezi a kutyától, aki érdeklődve figyel, de csak mert valamiért azt hiszi, hogy a mag jutalomfalat. Viel nem meri kísérteni a sorsot, szeretné, ha egyenes úton a földben végezné a növény, nem egy-két nap múlva, kétes állapotban. De azért megvakargatja a nagy állat fülét, és mutatja neki, merre kell menniük. Léptük először a leendő sírhoz viszi őket, ami egy kissé kellemetlen érzés, főleg, mert maguk az emlékek vidámak.*
- Jó volt. Pycta átváltozott valami furcsa, tenyeres-talpas, vízen futó lénnyé, és az egyik társunk elrepült egy virágba csimpaszkodva. Én pedig színesre festettem a hidat a tenyeremmel! *Belemélyeszti az ásót a földbe, és azt kívánja, bárcsak az is olyan egyszerű volna, mint varázsolni.* Sajnos a végén eléggé lemaradtam, és nem tudtam helyesen megválaszolni az egyik kérdést. Ezért kaptam a vigaszdíjat. És ti? Mivel töltöttétek az időt?
*Épp csak elkezdi az ásást, amikor az épület belsejéből kiabálás hallatszik. A kedvenc doktorbácsija üvölt, ha Viel nem téved. A lány megfáradtan sóhajt, újra letaglózza a helyzet komorsága, és Intath helyében sem szívesen lenne most. Nem úgy Árnyék, aki az izgalomra ő maga is ideges lesz, felcsapja a farkát, és lábait kőkeményen megveti. Testével a kis tündér barátját takarja, és még morog, sőt, ugat is, hogy jól elijessze a hangos szörnyet. Persze Lau ettől függetlenül elmehet mellette, rá se bagózik. Igazából az idegességének nincs kifejezett tárgya, mert nem lát semmi fenyegetőt, ami a hanghoz társulna. Ezt belátva pár hangos „vau” után el is hallgat.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 23:09:06
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-22 17:36:10
Üzenet elküldve: 2020-03-22 17:36:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A rendelőben//
*A doki visszatolja az ágyra, így Natalayda visszahanyatlik. Ért ő a szóból.*
- Pihenek. Köszönöm *fogadja a kenyeret, bár igazából csak nem akar ellenkezni. Ereje sincs annyi érzései szerint. Ha felé nyújtja Int, lassan nyitja száját, s harap is belőle, közben hol a kenyérre, hol a dokira pillant. Ha kínálják iszik is, ám a jövés-menés elvonja figyelmét egy kicsit. Meglehetősen mozgalmas itt az élet, és Natalayda úgy érzi, talán egy nyugalmas szobában jobb volna neki, ahol nem jár át mindenki, de ebbe túl sok beleszólása nincsen, így csendben figyel, harap a kenyérből, és iszik, ha lehet.
Bár a doki határozottságát az első pillanatban felfogta, azt is hogy könnyen mellőzi a szépítést, azért összerezzen, amikor elordítja magát. Mikor mindenki elvonul, azért összeszedi minden bátorságát, hogy a szőke elfhez forduljon.*
- Köszönöm hogy befogadtatok, és hogy fáradozol a jólétemen *mert az, hogy Int saját kezűleg eteti, mégis fáradtság.* de ha hely kell, az a lány talán talált nekem egy szobát. Ott is megehetem a maradékot *pillog szürkészöld szemeivel, még kissé maszatos arca mögül.*
- Nem szeretném foglalni itt a helyet *szól halkan szerényen.*
*A doki visszatolja az ágyra, így Natalayda visszahanyatlik. Ért ő a szóból.*
- Pihenek. Köszönöm *fogadja a kenyeret, bár igazából csak nem akar ellenkezni. Ereje sincs annyi érzései szerint. Ha felé nyújtja Int, lassan nyitja száját, s harap is belőle, közben hol a kenyérre, hol a dokira pillant. Ha kínálják iszik is, ám a jövés-menés elvonja figyelmét egy kicsit. Meglehetősen mozgalmas itt az élet, és Natalayda úgy érzi, talán egy nyugalmas szobában jobb volna neki, ahol nem jár át mindenki, de ebbe túl sok beleszólása nincsen, így csendben figyel, harap a kenyérből, és iszik, ha lehet.
Bár a doki határozottságát az első pillanatban felfogta, azt is hogy könnyen mellőzi a szépítést, azért összerezzen, amikor elordítja magát. Mikor mindenki elvonul, azért összeszedi minden bátorságát, hogy a szőke elfhez forduljon.*
- Köszönöm hogy befogadtatok, és hogy fáradozol a jólétemen *mert az, hogy Int saját kezűleg eteti, mégis fáradtság.* de ha hely kell, az a lány talán talált nekem egy szobát. Ott is megehetem a maradékot *pillog szürkészöld szemeivel, még kissé maszatos arca mögül.*
- Nem szeretném foglalni itt a helyet *szól halkan szerényen.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-22 00:52:41
Üzenet elküldve: 2020-03-22 00:52:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
//Van baj//
*Megkönnyebbülten szemléli, ahogy a dolgos édesanya szép lassan kitakarítja a kis koszost. Alaposan elámul Ea profizmusán, és az összhangon, amit anya és lánya között lát. Önmagára és O'baara emlékezteti őt ez a páros. Kicsi szíve bele is facsarodik a gondolatba, hogy egyszer régen talán O'baa is ugyanezt csinálta vele. Kiállta ezt a szörnyű próbát nap mint nap, azért, hogy majd egyszer majd Vanna elég nagy legyen, és magától is megtalálja a bokrot. A kis tündér ugyan tisztában van vele, hogy nem O'baa néni volt az ő anyukája, de arra nem emlékszik, mikor is került hozzá. Az is lehet, hogy már nem volt pelenkás, de ez a benne feltörő nosztalgián attól még nem segít.
Keserédes emlékei közül a tüdőroppantó szagáradat rángatja vissza, amely a nyitott ablak hatására szerencsére hamar enyhül. Andorka természetesen mindeközben vígan „öbb”löget. ~ Biztos, hogy ez belőle jön? ~ töpreng a lány, miközben a szagtól arca szinte minden ránca összeszalad.
Egy mozdulat itt, egy párnahuzat ott, és Vanna máris arra ébred, hogy az operációnak vége – sikeres műtétet tudhatnak maguk mögött. Thim már egyeztet, és búcsúzkodik is, indulna anyatejért a városba. Ugyan a kis kékség a maga részéről egyelőre nem egyezett bele szóban, hogy elkísérné az elfet a nagy útra, de mostanra azért mégis kezdi szívén viselni a kis árva sorsát. Kérdés sem férhet hát hozzá, hogy segít neki táplálékot szerezni. Ki tudja, még az is lehet, hogy ha felnő, értelmes lény lesz belőle. Megérhet egy próbát életben tartani addig.
Nagy kár, hogy sem a kedves Luni, sem édesanyja nem kíséri el őket. A tündér azonban ezt tudomásul veszi, és ő is búcsúzkodásba kezd hát.*
- Köszönjük a segítséget! Én most a pelenkát vinném. Van hozzá hátizsákom is, csak érte kell mennem.
*Utóbbi mondatait már inkább Thimnek címezi. Úgy tűnik, mégsem hagyja ott azt a zsákot a tóparton. Sőt, most, hogy ismét el kell indulnia, az is lehet, hogy ismét maga mellé veszi útitársául a görényt is. Ha az elfnek megfelel a felosztás, akkor Vanna átveszi a tartalékpelenkát, és elindul vele kifelé a szobából. A küszöbön azonban megtorpan, és visszafordul még egy szóra.*
- Én Vanna vagyok. *Ejt meg egy komikusan mély meghajlást fürgén, hogy hosszú haja szinte csíkban szalad utána a levegőben.* - Remélem még találkozunk! Jó pihenést!
*Azzal el is indul, ha másnak nincs kifogása ellene.*
//Van baj//
*Megkönnyebbülten szemléli, ahogy a dolgos édesanya szép lassan kitakarítja a kis koszost. Alaposan elámul Ea profizmusán, és az összhangon, amit anya és lánya között lát. Önmagára és O'baara emlékezteti őt ez a páros. Kicsi szíve bele is facsarodik a gondolatba, hogy egyszer régen talán O'baa is ugyanezt csinálta vele. Kiállta ezt a szörnyű próbát nap mint nap, azért, hogy majd egyszer majd Vanna elég nagy legyen, és magától is megtalálja a bokrot. A kis tündér ugyan tisztában van vele, hogy nem O'baa néni volt az ő anyukája, de arra nem emlékszik, mikor is került hozzá. Az is lehet, hogy már nem volt pelenkás, de ez a benne feltörő nosztalgián attól még nem segít.
Keserédes emlékei közül a tüdőroppantó szagáradat rángatja vissza, amely a nyitott ablak hatására szerencsére hamar enyhül. Andorka természetesen mindeközben vígan „öbb”löget. ~ Biztos, hogy ez belőle jön? ~ töpreng a lány, miközben a szagtól arca szinte minden ránca összeszalad.
Egy mozdulat itt, egy párnahuzat ott, és Vanna máris arra ébred, hogy az operációnak vége – sikeres műtétet tudhatnak maguk mögött. Thim már egyeztet, és búcsúzkodik is, indulna anyatejért a városba. Ugyan a kis kékség a maga részéről egyelőre nem egyezett bele szóban, hogy elkísérné az elfet a nagy útra, de mostanra azért mégis kezdi szívén viselni a kis árva sorsát. Kérdés sem férhet hát hozzá, hogy segít neki táplálékot szerezni. Ki tudja, még az is lehet, hogy ha felnő, értelmes lény lesz belőle. Megérhet egy próbát életben tartani addig.
Nagy kár, hogy sem a kedves Luni, sem édesanyja nem kíséri el őket. A tündér azonban ezt tudomásul veszi, és ő is búcsúzkodásba kezd hát.*
- Köszönjük a segítséget! Én most a pelenkát vinném. Van hozzá hátizsákom is, csak érte kell mennem.
*Utóbbi mondatait már inkább Thimnek címezi. Úgy tűnik, mégsem hagyja ott azt a zsákot a tóparton. Sőt, most, hogy ismét el kell indulnia, az is lehet, hogy ismét maga mellé veszi útitársául a görényt is. Ha az elfnek megfelel a felosztás, akkor Vanna átveszi a tartalékpelenkát, és elindul vele kifelé a szobából. A küszöbön azonban megtorpan, és visszafordul még egy szóra.*
- Én Vanna vagyok. *Ejt meg egy komikusan mély meghajlást fürgén, hogy hosszú haja szinte csíkban szalad utána a levegőben.* - Remélem még találkozunk! Jó pihenést!
*Azzal el is indul, ha másnak nincs kifogása ellene.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-19 00:04:01
Üzenet elküldve: 2020-03-19 00:04:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
//Van baj//
*Ea úgy gondolja, hogy lánya jól tette, hogy nem tétovázott sokat és egyenesen hozzá hozta a csöppséget. Nem mintha nem nézné ki Luniból, vagy akár Thimből és a tündérlányból, hogy jól gondját tudják viselni egy gyermeknek, de azért azt sejti, hogy tapasztalataik nem vetekedhetnek az övével.
Látszik abból a féltő, ugyanakkor persze teljesen érthető óvatosságból, ahogyan át lesz adva neki a gyermek.
Sőt, látszik Luninari kissé tanácstalan, gondterheltségét gondosan leplezni próbáló arcán, és Thim aggódó tekintetén is.*
- Milyen szerencse, hogy éppen költözés közben vagyok. *jegyzi meg szórakozottan.*
- Luni, hozz még vizet, aztán szórj ki mindent a táskámból az ágyadra! *mondja, és miközben lánya elsiet addig igyekszik gyengéden ringatni a kicsit, majd óvatos kedvességgel megsimogatni többször az arcát, akár sír, akár pityereg, akár nem.
Saját tapasztalata az a gyermekekkel kapcsolatban, hogy érezzék magukat bármennyire is rosszul, valahogy megérzik azt, hogyha valaki csak jót akar nekik, és előbb-utóbb mindannyian elkezdenek megnyugodni, hogyha valaki őszinte szeretettel és odaadással fordul feléjük.
Ő sem tesz másképpen most sem, és boldog, hogy hosszú idő után ismét így tehet, de persze a víz érkezése és azután, hogy Luninari valóban szinte mindent kiszór hatalmas táskájából az ágyra, jön a ruhadarabok válogatása, majd a munka érdemi része. Szó szerint tisztába kell tennie a gyermeket, óvatosan, gyengéden és még is határozottan, ahogyan az már tényleg gyakorlott és legalább egy gyermeket felnevelt anyához illik.
Ami a szobát hamarosan betöltő illatokat illeti, hát igen, azok olyanok amilyenek és más értelemben ugyan mint a csecsemő puszta látványa, de szintén nosztalgikus érzéseket keltenek benne.*
- Luni drágám, nyisd ki kicsit az ablakot kérlek! *mondja, de még mindig mosolyog. Bármennyi kedves, szép, szívmelengető meg kellemes emléke is van kislánya csecsemőkorából, bizony van, ami nem fog hiányozni soha, ezek pedig a mostanihoz hasonló pillanatok.
Mindezt meg lehet tanulni elviselni, de teljesen hozzászokni sohasem lehet. Ettől függetlenül, igyekszik véletlenül sem húzni a száját, vagy bármilyen látványos fintort vágni. Úgy vélekedik, hogy nem árt, hogyha Luni, Thim, és a tündérlány is hamar megtanulják, hogy mennyire természetes is ez az egész, mint ahogyan tulajdonképpen tényleg az. De persze azért a kis friss levegő sem árt, a tiszta pelenka pedig létszükséglet.*
- Most fogd meg egy kicsit kérlek! *adja lánya kezébe a gyermeket, aki legalább olyan óvatos és féltő gyengédséggel veszi el tőle, mint ahogyan a tündérlány nem sokkal korábban átadta neki, csak talán kissé rémültebb arccal. Ugyan azt is tudja, hogy ez az egész kicsit olyan, mintha egy tőrt döfne lánya szívébe, de tisztában van azzal is, hogy mostanra Luninari nyilván beletörődött már nagy bánatába, hogy neki sohasem lehet saját gyermeke.
Ettől függetlenül igyekszik is elterelni a figyelmét, de persze amit mond azt a többieknek is mondja magyarázatképpen, miközben dolgozik az anyagon, amit kiválasztott a Luni által ágyra szórt ruha és szövetdarabok közül.*
- Párnahuzat lett volna az új kunyhómba. De hát, ott az legyen a legkevesebb gondom, hogy ilyesmi nincs! Nem tökéletes, de kis kényszer szülte megoldásnak mindenképpen megteszi. Éppen jó anyag ehhez. Egész használható kis pelenka lesz belőle. Illetve kettő. Nem árt, hogyha lesz belőle egy tartalék is. Aztán majd persze ki lehet mosni mindkettőt. *magyaráz lelkesen, pont, mint aki élvezi, amit éppen csinál, és tulajdonképpen tényleg ezt teszi. Nyilván jobban szeret saját lányáról gondoskodni, vagy füstölőt gyújtani és áldozatot bemutatni egykori istenei és istennői tiszteletére, de hát egy gyermek, az gyermek. Pont olyan kiszolgáltatott és gyenge, mint amilyen az ő lánya volt egykor, ez pedig arra serkenti, hogy még gyorsabban dolgozzon.
Néhány határozott vágás a szöveten egykori szintén táskájából előkerülő áldozati tőrével, egy-két ügyes mozdulat és határozott csomó, és készen is állnak a pelenkák, amiket megígért. Egyikük pedig tisztán és illatosan fel is kerül a gyermekre hamarosan, miután visszavette őt lányától.
Közben persze Luni sem marad néma, és akkor sem hallgathatna, hogyha éppen hallgatni akarna, hiszen nem igazán érti, hogy Thim miért kéri a bocsánatát.
Inkább csodálja őt, amiért gondoskodni fog a gyermekről, miközben neki már biztosan nem lenne ereje az itthon elvégezhető munkáknál nagyobb erőfeszítésre. Pedig úgy érzi, hogy vele, pontosabban velük kellene mennie.*
- Ugyan! Sajnálom, hogy nem tudok veletek menni, ti ne haragudjatok rám inkább! *mondja. Lelkifurdalást érez, amiért nem megy Thimmel, a tündérlánnyal és a kicsivel, ugyanakkor saját magát is ismeri annyira, hogy tudja, valószínűleg ereje végén jár már. Fáradt, és bár lehet, hogy álma nem lesz nyugodt, nem igen vágyik jelenleg másra, mint kényelmes ágyára, és egy hosszú alvásra miközben nyulait ölelő karjaiba zárja. És azt is tudja, hogy édesanyjára is bőven ráfér a pihenés.
Más kérdés, hogy ő maga Luninari aggodalma ellenére nem érzi fáradtnak magát*
- Tudom, hogy nálatok a lehető legjobb helyen lesz. *mondja a tündérlánynak és Thimnek.* Ki szeretné vinni először? És ki viszi magával a tartalék pelenkát?
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.19 00:15:30
//Van baj//
*Ea úgy gondolja, hogy lánya jól tette, hogy nem tétovázott sokat és egyenesen hozzá hozta a csöppséget. Nem mintha nem nézné ki Luniból, vagy akár Thimből és a tündérlányból, hogy jól gondját tudják viselni egy gyermeknek, de azért azt sejti, hogy tapasztalataik nem vetekedhetnek az övével.
Látszik abból a féltő, ugyanakkor persze teljesen érthető óvatosságból, ahogyan át lesz adva neki a gyermek.
Sőt, látszik Luninari kissé tanácstalan, gondterheltségét gondosan leplezni próbáló arcán, és Thim aggódó tekintetén is.*
- Milyen szerencse, hogy éppen költözés közben vagyok. *jegyzi meg szórakozottan.*
- Luni, hozz még vizet, aztán szórj ki mindent a táskámból az ágyadra! *mondja, és miközben lánya elsiet addig igyekszik gyengéden ringatni a kicsit, majd óvatos kedvességgel megsimogatni többször az arcát, akár sír, akár pityereg, akár nem.
Saját tapasztalata az a gyermekekkel kapcsolatban, hogy érezzék magukat bármennyire is rosszul, valahogy megérzik azt, hogyha valaki csak jót akar nekik, és előbb-utóbb mindannyian elkezdenek megnyugodni, hogyha valaki őszinte szeretettel és odaadással fordul feléjük.
Ő sem tesz másképpen most sem, és boldog, hogy hosszú idő után ismét így tehet, de persze a víz érkezése és azután, hogy Luninari valóban szinte mindent kiszór hatalmas táskájából az ágyra, jön a ruhadarabok válogatása, majd a munka érdemi része. Szó szerint tisztába kell tennie a gyermeket, óvatosan, gyengéden és még is határozottan, ahogyan az már tényleg gyakorlott és legalább egy gyermeket felnevelt anyához illik.
Ami a szobát hamarosan betöltő illatokat illeti, hát igen, azok olyanok amilyenek és más értelemben ugyan mint a csecsemő puszta látványa, de szintén nosztalgikus érzéseket keltenek benne.*
- Luni drágám, nyisd ki kicsit az ablakot kérlek! *mondja, de még mindig mosolyog. Bármennyi kedves, szép, szívmelengető meg kellemes emléke is van kislánya csecsemőkorából, bizony van, ami nem fog hiányozni soha, ezek pedig a mostanihoz hasonló pillanatok.
Mindezt meg lehet tanulni elviselni, de teljesen hozzászokni sohasem lehet. Ettől függetlenül, igyekszik véletlenül sem húzni a száját, vagy bármilyen látványos fintort vágni. Úgy vélekedik, hogy nem árt, hogyha Luni, Thim, és a tündérlány is hamar megtanulják, hogy mennyire természetes is ez az egész, mint ahogyan tulajdonképpen tényleg az. De persze azért a kis friss levegő sem árt, a tiszta pelenka pedig létszükséglet.*
- Most fogd meg egy kicsit kérlek! *adja lánya kezébe a gyermeket, aki legalább olyan óvatos és féltő gyengédséggel veszi el tőle, mint ahogyan a tündérlány nem sokkal korábban átadta neki, csak talán kissé rémültebb arccal. Ugyan azt is tudja, hogy ez az egész kicsit olyan, mintha egy tőrt döfne lánya szívébe, de tisztában van azzal is, hogy mostanra Luninari nyilván beletörődött már nagy bánatába, hogy neki sohasem lehet saját gyermeke.
Ettől függetlenül igyekszik is elterelni a figyelmét, de persze amit mond azt a többieknek is mondja magyarázatképpen, miközben dolgozik az anyagon, amit kiválasztott a Luni által ágyra szórt ruha és szövetdarabok közül.*
- Párnahuzat lett volna az új kunyhómba. De hát, ott az legyen a legkevesebb gondom, hogy ilyesmi nincs! Nem tökéletes, de kis kényszer szülte megoldásnak mindenképpen megteszi. Éppen jó anyag ehhez. Egész használható kis pelenka lesz belőle. Illetve kettő. Nem árt, hogyha lesz belőle egy tartalék is. Aztán majd persze ki lehet mosni mindkettőt. *magyaráz lelkesen, pont, mint aki élvezi, amit éppen csinál, és tulajdonképpen tényleg ezt teszi. Nyilván jobban szeret saját lányáról gondoskodni, vagy füstölőt gyújtani és áldozatot bemutatni egykori istenei és istennői tiszteletére, de hát egy gyermek, az gyermek. Pont olyan kiszolgáltatott és gyenge, mint amilyen az ő lánya volt egykor, ez pedig arra serkenti, hogy még gyorsabban dolgozzon.
Néhány határozott vágás a szöveten egykori szintén táskájából előkerülő áldozati tőrével, egy-két ügyes mozdulat és határozott csomó, és készen is állnak a pelenkák, amiket megígért. Egyikük pedig tisztán és illatosan fel is kerül a gyermekre hamarosan, miután visszavette őt lányától.
Közben persze Luni sem marad néma, és akkor sem hallgathatna, hogyha éppen hallgatni akarna, hiszen nem igazán érti, hogy Thim miért kéri a bocsánatát.
Inkább csodálja őt, amiért gondoskodni fog a gyermekről, miközben neki már biztosan nem lenne ereje az itthon elvégezhető munkáknál nagyobb erőfeszítésre. Pedig úgy érzi, hogy vele, pontosabban velük kellene mennie.*
- Ugyan! Sajnálom, hogy nem tudok veletek menni, ti ne haragudjatok rám inkább! *mondja. Lelkifurdalást érez, amiért nem megy Thimmel, a tündérlánnyal és a kicsivel, ugyanakkor saját magát is ismeri annyira, hogy tudja, valószínűleg ereje végén jár már. Fáradt, és bár lehet, hogy álma nem lesz nyugodt, nem igen vágyik jelenleg másra, mint kényelmes ágyára, és egy hosszú alvásra miközben nyulait ölelő karjaiba zárja. És azt is tudja, hogy édesanyjára is bőven ráfér a pihenés.
Más kérdés, hogy ő maga Luninari aggodalma ellenére nem érzi fáradtnak magát*
- Tudom, hogy nálatok a lehető legjobb helyen lesz. *mondja a tündérlánynak és Thimnek.* Ki szeretné vinni először? És ki viszi magával a tartalék pelenkát?
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.19 00:15:30
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-16 23:54:30
Üzenet elküldve: 2020-03-16 23:54:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
//Van baj//
*A legjobb, amit tehet, hogy figyeli a profi édesanyát, aki tudja, mi a dörgés. Pelenkát hajtogatni és a gyerekre kötözni nem éppen magától értetődő folyamat. Ugyan kicsit sem bonyolult, kell, hogy valaki megmutassa. Miközben Eát nézik mind, Thim önkéntelenül Luni mellé lép.*
- Nem is tudom, mit kezdenénk édesanyád nélkül! *Szól, persze nem csak Luninak címezve, hiszen Ea is hallja. Minthogy komolyan gondolta azt, hogy ő fogja Rellant kiásni a szarból, valóban feltett szándéka megtanulni a módját. Bár elsőre nem ő csinálja, biztos benne, hogy még sokszor fogja. Íme a beavatás: az orrfacsaró szag! Alig bírja állni a sarat, hogy ne grimaszoljon, mert azzal aláásná korábbi határozottságát. Úgy érzi, mintha Rellan látna és értene mindent, amit tesz vagy gondol, neki pedig bizonyítania kéne a kis legény előtt az elhivatottságát.*
- Köszönjük Ea! Ezzel nagyon sokat segítesz rajtunk. Remélem jól meg tudtam jegyezni, mert a fiút el kell vinnünk Artheniorba. Talán ott valaki adhat anyatejet. *Ezután Luni felé fordul.*
- Ne haragudj rám, kérlek! Csak most jöttünk és máris távozom. Ígérem, nem sokáig leszünk oda. Élvezzétek a pihenést! Ennyi tanulás és utazás után bőven rátok fér.
//Van baj//
*A legjobb, amit tehet, hogy figyeli a profi édesanyát, aki tudja, mi a dörgés. Pelenkát hajtogatni és a gyerekre kötözni nem éppen magától értetődő folyamat. Ugyan kicsit sem bonyolult, kell, hogy valaki megmutassa. Miközben Eát nézik mind, Thim önkéntelenül Luni mellé lép.*
- Nem is tudom, mit kezdenénk édesanyád nélkül! *Szól, persze nem csak Luninak címezve, hiszen Ea is hallja. Minthogy komolyan gondolta azt, hogy ő fogja Rellant kiásni a szarból, valóban feltett szándéka megtanulni a módját. Bár elsőre nem ő csinálja, biztos benne, hogy még sokszor fogja. Íme a beavatás: az orrfacsaró szag! Alig bírja állni a sarat, hogy ne grimaszoljon, mert azzal aláásná korábbi határozottságát. Úgy érzi, mintha Rellan látna és értene mindent, amit tesz vagy gondol, neki pedig bizonyítania kéne a kis legény előtt az elhivatottságát.*
- Köszönjük Ea! Ezzel nagyon sokat segítesz rajtunk. Remélem jól meg tudtam jegyezni, mert a fiút el kell vinnünk Artheniorba. Talán ott valaki adhat anyatejet. *Ezután Luni felé fordul.*
- Ne haragudj rám, kérlek! Csak most jöttünk és máris távozom. Ígérem, nem sokáig leszünk oda. Élvezzétek a pihenést! Ennyi tanulás és utazás után bőven rátok fér.
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-14 00:59:40
Üzenet elküldve: 2020-03-14 00:59:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
//Van baj//
*A pityergés szerencsére nem olyan veszélyes, mint mikor az imént a kertben maradt magára a kisfiú, csak amolyan jelzés, hogy már nagyon elégedetlen a sorsával. Sőt, Vanna pánikszerűen ugrik a ki nem mondott kérésére, ami gyarló kis gyereklelkét fel is vidítja egy kissé. A nagy szaladgálásban már csak halkabban, amolyan nyűgösen nyöszörög, aztán hopp! Egy néni kezében találja magát. A néni szép hangú, és nagyon-nagyon illatos, legalább is Rellan ezt gondolja, és azonnal rokonszenv ébred benne iránta. Mi mással adhatná ezt a legjobban a tudtára, mint azzal, hogy…*
- Öbb.
*Meglepett hangocskáját nagy, tágra nyílt sárgásbarna szemek kísérik. Jól megnézi magának a nénit, de minden várakozását felülmúlja.*
- Öbböbböbb. *Ismétli meg hosszan, és a sok bö betű közepette egy nyálbuborékot fúj a szájával, majd kipukkasztja. Kis cipős lábaival a levegőben kalimpál, még jó, hogy rövidkék, ezért nem találja el velük a nénit.* Evvejj, amma. *Kezd magyarázatba, ha pedig be akarják teljesíteni a nagy célt, hogy bepelenkázzák, akkor is folytatja, széttárva két kis karját.* Pöpp!
*Persze szívesen válaszol a néni esetlegesen felmerülő kérdéseire is a saját nyelvén, amit úgyse ért majd a másik. Ha pedig a pelenkázás megkezdődik, akkor a meghatottság mellett így is lesz minek csípnie a delikvensek szemét, horrorisztikus szagok áradnak ugyanis. Ha egy skálán mérné valaki, ennél nem is lehetne rosszabb.*
//Van baj//
*A pityergés szerencsére nem olyan veszélyes, mint mikor az imént a kertben maradt magára a kisfiú, csak amolyan jelzés, hogy már nagyon elégedetlen a sorsával. Sőt, Vanna pánikszerűen ugrik a ki nem mondott kérésére, ami gyarló kis gyereklelkét fel is vidítja egy kissé. A nagy szaladgálásban már csak halkabban, amolyan nyűgösen nyöszörög, aztán hopp! Egy néni kezében találja magát. A néni szép hangú, és nagyon-nagyon illatos, legalább is Rellan ezt gondolja, és azonnal rokonszenv ébred benne iránta. Mi mással adhatná ezt a legjobban a tudtára, mint azzal, hogy…*
- Öbb.
*Meglepett hangocskáját nagy, tágra nyílt sárgásbarna szemek kísérik. Jól megnézi magának a nénit, de minden várakozását felülmúlja.*
- Öbböbböbb. *Ismétli meg hosszan, és a sok bö betű közepette egy nyálbuborékot fúj a szájával, majd kipukkasztja. Kis cipős lábaival a levegőben kalimpál, még jó, hogy rövidkék, ezért nem találja el velük a nénit.* Evvejj, amma. *Kezd magyarázatba, ha pedig be akarják teljesíteni a nagy célt, hogy bepelenkázzák, akkor is folytatja, széttárva két kis karját.* Pöpp!
*Persze szívesen válaszol a néni esetlegesen felmerülő kérdéseire is a saját nyelvén, amit úgyse ért majd a másik. Ha pedig a pelenkázás megkezdődik, akkor a meghatottság mellett így is lesz minek csípnie a delikvensek szemét, horrorisztikus szagok áradnak ugyanis. Ha egy skálán mérné valaki, ennél nem is lehetne rosszabb.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:29:21
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*A kis tündér egyre szimpatikusabbnak találja Lunit, mivel a fél-elf megítélése szerint a helyzethez képest higgadt, és kedves magatartást mutat. Feltűnik neki Thim felcsillanó tekintete is, ami alapján úgyszintén arra következtet, Luni bizonyára Jó. Örül neki, hogy ez a jólelkű teremtés úgy döntött, segít nekik. Öröm az ürömben ezen kívül még Thim vicce is, amely Vanna ajkaira a helyzet komorsága ellenére is mosolyt varázsol.
Annál kevésbé nyeri el azonban tetszését Andorka hangulatának változása, amely a tündér legnagyobb igyekezete ellenére is rosszabbodik. Talán ölelgetnie kellene, vagy az is lehet, hogy valami mást kellene tennie, de az biztos, hogy neki most nem jut eszébe semmi más az eddig bevetett módszereken túl. A kapaszkodó kicsit egyre kellemetlenebb tartani, keserves sírása által közvetített negatív érzelmei pedig átragadnak Vannára. Kis híján ő is kétségbeesett jajveszékelésbe kezd, de azért fegyelmezi magát. Így a dúdolást dacosan fenntartja, bár egyre nehézkesebben, lépteit pedig amennyire tudja, szaporázza az áhított cél felé.
Végre valahára odaérnek, szerencsére elég rövid idő alatt, de a tündérből még ez a kevéske út is sokat kivett. Annyi minden történt vele mostanában, mint régebben egy átlagos hét alatt. De mind közül a legrosszabb a gyereksírás. Ezt kétségkívül megszavazza magában első számú rossz történésnek.
Az anyát meglátva enyhén meggyötört arcocskája felderül, meglátva a fényt az éjszakában. Eával ellentétben Vanna épp fordítva látja a dolgokat; szerinte Rellannak az anya hoz szerencsét, és nem történhetne vele jobb, minthogy most az ő kezei közé kerül. Lábai önkéntelenül is a nő elé viszik Vannát.*
- Jó napot! *Köszön jó előre, még a bejáratban.* Őt kell pelenkázni.
*Teszi még hozzá szükségtelenül, magyarázatképpen, mikor átadja a kisgyereket. Igyekszik úgy odaadni a kicsiny testet, hogy annak bizonyosan ne eshessen baja, bár lánynak meggyőződése, hogy most már semmi rossz nem érheti Rellant. Hiszen hallja és érzi az anya hangjában a biztonságot, mely szinte árad a kisfiú felé.*
*A kis tündér egyre szimpatikusabbnak találja Lunit, mivel a fél-elf megítélése szerint a helyzethez képest higgadt, és kedves magatartást mutat. Feltűnik neki Thim felcsillanó tekintete is, ami alapján úgyszintén arra következtet, Luni bizonyára Jó. Örül neki, hogy ez a jólelkű teremtés úgy döntött, segít nekik. Öröm az ürömben ezen kívül még Thim vicce is, amely Vanna ajkaira a helyzet komorsága ellenére is mosolyt varázsol.
Annál kevésbé nyeri el azonban tetszését Andorka hangulatának változása, amely a tündér legnagyobb igyekezete ellenére is rosszabbodik. Talán ölelgetnie kellene, vagy az is lehet, hogy valami mást kellene tennie, de az biztos, hogy neki most nem jut eszébe semmi más az eddig bevetett módszereken túl. A kapaszkodó kicsit egyre kellemetlenebb tartani, keserves sírása által közvetített negatív érzelmei pedig átragadnak Vannára. Kis híján ő is kétségbeesett jajveszékelésbe kezd, de azért fegyelmezi magát. Így a dúdolást dacosan fenntartja, bár egyre nehézkesebben, lépteit pedig amennyire tudja, szaporázza az áhított cél felé.
Végre valahára odaérnek, szerencsére elég rövid idő alatt, de a tündérből még ez a kevéske út is sokat kivett. Annyi minden történt vele mostanában, mint régebben egy átlagos hét alatt. De mind közül a legrosszabb a gyereksírás. Ezt kétségkívül megszavazza magában első számú rossz történésnek.
Az anyát meglátva enyhén meggyötört arcocskája felderül, meglátva a fényt az éjszakában. Eával ellentétben Vanna épp fordítva látja a dolgokat; szerinte Rellannak az anya hoz szerencsét, és nem történhetne vele jobb, minthogy most az ő kezei közé kerül. Lábai önkéntelenül is a nő elé viszik Vannát.*
- Jó napot! *Köszön jó előre, még a bejáratban.* Őt kell pelenkázni.
*Teszi még hozzá szükségtelenül, magyarázatképpen, mikor átadja a kisgyereket. Igyekszik úgy odaadni a kicsiny testet, hogy annak bizonyosan ne eshessen baja, bár lánynak meggyőződése, hogy most már semmi rossz nem érheti Rellant. Hiszen hallja és érzi az anya hangjában a biztonságot, mely szinte árad a kisfiú felé.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:47:59
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:47:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*Bár bántja és szíven üti kissé és Intath kifakadása, ugyanakkor meg is érti, egyben pedig a saját hibájának is érzi, mert beljebb invitálta a rendelőbe Thimet és a tündérlányt, ahol nem volt helyük, legalábbis térben nem, csak lélekben.
Mindezt pedig neki illett volna észrevennie, és, ha kicsit határozottabb és kevésbé fáradt, akkor talán észre is veszi. Ettől függetlenül azonnal csatlakozik a tündérlány Thimnek szánt kedves és nyugtató szavaihoz.*
- Szerintem se vedd a szívedre! *mondja.* Intath igazából nagyon kedves. *teszi hozzá, visszaemlékezve az ingoványon át tett sétára, amikor éppen visszafelé tartottak Artheniorba Lauval.* Ugyanakkor azt hiszem, hogy ingerülten viselkedni, ha valami rossz, vagy szokatlan dolog történik. *teszi hozzá, miközben egy kissé régebbi, és számára is nagyon fájdalmas emlék idéződik fel benne. Már-már majdnem el is felejtette, hogy az első benyomása az volt a szőke elfről, hogy valójában élvezi az Arthenior sötét egére kúszó még sötétebbnek tetsző füstoszlopok látványát, és magát a tudatot és gondolatot, hogy nem messze tőlük lángol a város. Ez akkor megijesztette, nem is értette, és csak az elf későbbi szavai meg az újabb találkozások oldották fel kislányként túlsérült lelkében szimpátiává és egyfajta meghatározhatatlan vonzalommá az első benyomást. Egyszer azonban szeretné megismerni, hogy milyen is lehet az igazi Intath, bár az eddigiekből kiindulva úgy véli, hogy valahol középen kell lennie a között a férfi között, aki képes volt megnyugtatni őt az Artheniorban és Vadászlakon átéltek után, és aközött, aki akkor volt, amikor először találkoztak, illetve, aki olyan volt, mint amilyen most.
De persze ezen gondolkodni megint ráér később is, most sokkal fontosabb, hogy azokkal foglalkozzon, akik vele vannak. Márpedig eléggé mérges lenne magára, ha akár Thim, akár a tündérlány magát hibáztatná az ő hülyeségéért.*
- Ugyan, ez nem a te hibád! *mondja az utóbbinak.* Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen, de most már mindegy. Sajnálom! Intath majd biztosan megbékél, ha megnyugszik. Most viszont az a legfontosabb, hogy gondoskodjunk a kicsiről.
*Szerencsére nem túl hosszú az út a szobájáig, ő pedig szélesre tárja az ajtót a kicsivel őt követő elf és tündérlány előtt. Édesanyja ugyan már a lefekvéshez készülődik, de még nem vetkőzött le, és most is olyan arccal fordul a jövevények felé, mintha teljes friss lenne és kipihent.*
- Anya, segíts kérlek! Pelenkázni kellene, de Intath rendelőjében nincsen hely. *vázolja Luninari röviden a helyzetet, Ea szőke hajjal kerezetett arca pedig felderül, amikor meglátja a tündérlányt, karjában a kicsivel.
Nem tehet róla, de mint papnőnek nevelt, hivatásának még csak nem régen hátat fordított egykori papnő, aki lányával ellentétben tiszta vérű elf, sokkal babonásabb, mint amennyi babonaságot egyetlen lányára sikerült átragasztania. Még Luninarinál is szentebbül hisz benne, hogy a tündéreknél nincsenek csodálatosabb lények, csak az istennők és az istenek, és, hogy utóbbiakhoz hasonlóan ők szerencsét hoznak mindenkire, akivel találkoznak.
Bár tudja, hogy a lány karjában tartott gyermek árva, mégis úgy gondolja, hogy nagyobb szerencse még sem érhette volna, mint hogy az ő karjai és szárnyai óvó gondoskodásába került. Sőt, tulajdonképpen ennek belátásához még csak babona sem kell, hiszen Szarvasliget olyan hely, aminél nem tud szebb és biztonságosabb otthont elképzelni saját lányának sem.
Szerencsének tartja a szerencsétlenségben, hogy végül ide került a gyermek. Kicsit el is érzékenyül, amikor belegondol, hogy utoljára még egyetlen lányának pelenkáját cserélte. Mintha csak tegnapelőtt előtt lett volna úgy elrepült az idő azóta, most pedig az ő kis holdfénye, ha kissé még bizonytalanul és erőtlenül, de mégis itt áll előtte, majdnem felnőttként, és kezdő mágusként, akire anyai elfogultság ide, vagy oda, de szerinte nyugodtan lehet büszke.
Lánya gondolataiba nem lát bele persze. Ő éppen szégyelli magát és azon gondolkodik, hogy talán kezelhette volna jobban és ügyesebben a helyzetet, mint így, hogy az egyetlen dolog, amit mágiával felfegyverkezve tenni tudott mindössze annyi volt, hogy elrohant édesanyjához segítségért nyomában egy barátjával, egy tündérlánnyal, meg egy éppen csak most elárvult gyermekkel.*
- Ó, gyere csak ide kicsim! *mondja kedvesen Ea, de persze óvatosan is, nehogy idegen illatok, idegen kéz, idegen benyomás megijessze a gyermeket. Kezeit mindenesetre lassan kinyújtja felé, hogy átvegye őt a tündérlánytól, miközben próbálja a lelkében létező összes önzetlen gondoskodást és szeretetet ebbe az egyetlen mozdulatba összesűríteni.*
*Bár bántja és szíven üti kissé és Intath kifakadása, ugyanakkor meg is érti, egyben pedig a saját hibájának is érzi, mert beljebb invitálta a rendelőbe Thimet és a tündérlányt, ahol nem volt helyük, legalábbis térben nem, csak lélekben.
Mindezt pedig neki illett volna észrevennie, és, ha kicsit határozottabb és kevésbé fáradt, akkor talán észre is veszi. Ettől függetlenül azonnal csatlakozik a tündérlány Thimnek szánt kedves és nyugtató szavaihoz.*
- Szerintem se vedd a szívedre! *mondja.* Intath igazából nagyon kedves. *teszi hozzá, visszaemlékezve az ingoványon át tett sétára, amikor éppen visszafelé tartottak Artheniorba Lauval.* Ugyanakkor azt hiszem, hogy ingerülten viselkedni, ha valami rossz, vagy szokatlan dolog történik. *teszi hozzá, miközben egy kissé régebbi, és számára is nagyon fájdalmas emlék idéződik fel benne. Már-már majdnem el is felejtette, hogy az első benyomása az volt a szőke elfről, hogy valójában élvezi az Arthenior sötét egére kúszó még sötétebbnek tetsző füstoszlopok látványát, és magát a tudatot és gondolatot, hogy nem messze tőlük lángol a város. Ez akkor megijesztette, nem is értette, és csak az elf későbbi szavai meg az újabb találkozások oldották fel kislányként túlsérült lelkében szimpátiává és egyfajta meghatározhatatlan vonzalommá az első benyomást. Egyszer azonban szeretné megismerni, hogy milyen is lehet az igazi Intath, bár az eddigiekből kiindulva úgy véli, hogy valahol középen kell lennie a között a férfi között, aki képes volt megnyugtatni őt az Artheniorban és Vadászlakon átéltek után, és aközött, aki akkor volt, amikor először találkoztak, illetve, aki olyan volt, mint amilyen most.
De persze ezen gondolkodni megint ráér később is, most sokkal fontosabb, hogy azokkal foglalkozzon, akik vele vannak. Márpedig eléggé mérges lenne magára, ha akár Thim, akár a tündérlány magát hibáztatná az ő hülyeségéért.*
- Ugyan, ez nem a te hibád! *mondja az utóbbinak.* Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen, de most már mindegy. Sajnálom! Intath majd biztosan megbékél, ha megnyugszik. Most viszont az a legfontosabb, hogy gondoskodjunk a kicsiről.
*Szerencsére nem túl hosszú az út a szobájáig, ő pedig szélesre tárja az ajtót a kicsivel őt követő elf és tündérlány előtt. Édesanyja ugyan már a lefekvéshez készülődik, de még nem vetkőzött le, és most is olyan arccal fordul a jövevények felé, mintha teljes friss lenne és kipihent.*
- Anya, segíts kérlek! Pelenkázni kellene, de Intath rendelőjében nincsen hely. *vázolja Luninari röviden a helyzetet, Ea szőke hajjal kerezetett arca pedig felderül, amikor meglátja a tündérlányt, karjában a kicsivel.
Nem tehet róla, de mint papnőnek nevelt, hivatásának még csak nem régen hátat fordított egykori papnő, aki lányával ellentétben tiszta vérű elf, sokkal babonásabb, mint amennyi babonaságot egyetlen lányára sikerült átragasztania. Még Luninarinál is szentebbül hisz benne, hogy a tündéreknél nincsenek csodálatosabb lények, csak az istennők és az istenek, és, hogy utóbbiakhoz hasonlóan ők szerencsét hoznak mindenkire, akivel találkoznak.
Bár tudja, hogy a lány karjában tartott gyermek árva, mégis úgy gondolja, hogy nagyobb szerencse még sem érhette volna, mint hogy az ő karjai és szárnyai óvó gondoskodásába került. Sőt, tulajdonképpen ennek belátásához még csak babona sem kell, hiszen Szarvasliget olyan hely, aminél nem tud szebb és biztonságosabb otthont elképzelni saját lányának sem.
Szerencsének tartja a szerencsétlenségben, hogy végül ide került a gyermek. Kicsit el is érzékenyül, amikor belegondol, hogy utoljára még egyetlen lányának pelenkáját cserélte. Mintha csak tegnapelőtt előtt lett volna úgy elrepült az idő azóta, most pedig az ő kis holdfénye, ha kissé még bizonytalanul és erőtlenül, de mégis itt áll előtte, majdnem felnőttként, és kezdő mágusként, akire anyai elfogultság ide, vagy oda, de szerinte nyugodtan lehet büszke.
Lánya gondolataiba nem lát bele persze. Ő éppen szégyelli magát és azon gondolkodik, hogy talán kezelhette volna jobban és ügyesebben a helyzetet, mint így, hogy az egyetlen dolog, amit mágiával felfegyverkezve tenni tudott mindössze annyi volt, hogy elrohant édesanyjához segítségért nyomában egy barátjával, egy tündérlánnyal, meg egy éppen csak most elárvult gyermekkel.*
- Ó, gyere csak ide kicsim! *mondja kedvesen Ea, de persze óvatosan is, nehogy idegen illatok, idegen kéz, idegen benyomás megijessze a gyermeket. Kezeit mindenesetre lassan kinyújtja felé, hogy átvegye őt a tündérlánytól, miközben próbálja a lelkében létező összes önzetlen gondoskodást és szeretetet ebbe az egyetlen mozdulatba összesűríteni.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-11 21:49:09
Üzenet elküldve: 2020-03-11 21:49:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Luni arcát látni mindig és mindenkor öröm. Thim ilyenkor láthatóan kivirul, csak a vak nem mondaná meg róla, hogy Luninari körül forog a világa.*
- Megmentesz minket! *Feleli az invitálásra, ám egy lépés után úgy érzi, ez nem helyes. Tudat alól üvölt fel a tiltó érzés, mert nem rég cipelték be az eszméletlen lányt, aki még bizony itt van, csak Thim nem gondolt bele. A nyitott ajtó kitakarja szerencsére. Mielőtt még Thim rájöhetne, miért is torpant meg, a hely gazdája utasítja rendre nem túl kedves hangon. Visszalép, kiengedi maga előtt Lunit és rövid válasz után becsukja az ajtót.*
- Örültem! *Rövid sértettségét is az ajtó mögé csukta egy mély levegővétellel. Mielőtt Luni nyomába erednek, észreveszi, hogy a kicsi szája sírásra görbül.*
- Ugyan, magam is gondolhattam volna! *Feleli közben Vannának és megcsiklandozza a kisbabát*
- Na te! Hallottad, ásni a férfiak dolga! Ezért most majd kiáslak a szarból! *Szól némi megjátszott jókedvvel, hogy Andorka visszanyerje a biztonságérzetét. Egész Lanawint felásná az itteniek kedvéért, de előbb azt kell véghez vinnie, amit már elvállalt. Maga részéről úgy megy Luni után, mintha egy félistent követne a háborúba.*
*Luni arcát látni mindig és mindenkor öröm. Thim ilyenkor láthatóan kivirul, csak a vak nem mondaná meg róla, hogy Luninari körül forog a világa.*
- Megmentesz minket! *Feleli az invitálásra, ám egy lépés után úgy érzi, ez nem helyes. Tudat alól üvölt fel a tiltó érzés, mert nem rég cipelték be az eszméletlen lányt, aki még bizony itt van, csak Thim nem gondolt bele. A nyitott ajtó kitakarja szerencsére. Mielőtt még Thim rájöhetne, miért is torpant meg, a hely gazdája utasítja rendre nem túl kedves hangon. Visszalép, kiengedi maga előtt Lunit és rövid válasz után becsukja az ajtót.*
- Örültem! *Rövid sértettségét is az ajtó mögé csukta egy mély levegővétellel. Mielőtt Luni nyomába erednek, észreveszi, hogy a kicsi szája sírásra görbül.*
- Ugyan, magam is gondolhattam volna! *Feleli közben Vannának és megcsiklandozza a kisbabát*
- Na te! Hallottad, ásni a férfiak dolga! Ezért most majd kiáslak a szarból! *Szól némi megjátszott jókedvvel, hogy Andorka visszanyerje a biztonságérzetét. Egész Lanawint felásná az itteniek kedvéért, de előbb azt kell véghez vinnie, amit már elvállalt. Maga részéről úgy megy Luni után, mintha egy félistent követne a háborúba.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-11 13:13:35
Üzenet elküldve: 2020-03-11 13:13:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
*Rellan nem nagyon figyel a környezetére, hála Vannának, aki minden lehetséges eszközzel próbálja elterelni a kis lurkó figyelmét. A kisfiút úgy lenyűgözi a szép szárnyacskák látványa, hogy most nem is magyaráz különös babanyelvén, csak nagy szemekkel mered a jelenségre, miközben öklöcskéjét rágja. Bár nem olyan nagy filozófus, mint a kis tündér, jómaga is azon gondolkodik, hogy milyen kedves ez a lány, és nagyon értékeli, hogy a figyelmét őrá szánja. Neki a mama volt az egyetlen lánytársaság, amelyben része lehetett, nem is gondolta volna ezelőtt, hogy ilyen barátságos szerezetek is akadnak. És amíg ez, vagy valami ilyesmi végigfut a kis fejecskéjén, rajta már nem múlik, hogy a felnőttek beszélgethessenek, meg hallhassák egymást, hiszen még magyarázni is elfelejt. Egészen addig, amíg észre nem veszi, hogy valaki felemeli a hangját. Ez egy olyan kellemetlen, Rellan számára idegen dolog, ami egyből kiszakítja a kellemes szórakozásból, és hát meg is ijeszti, hiszen melyik baba ne ijedne meg a hangos zajoktól? Odakapja a fejét, de nem látja, honnan jön a hang, ez pedig még inkább megijeszti. Jó erősen megmarkolja Vanna kék ruháját, és ahogy egyre jobban összezavarodik, annál jobban görbül lefelé a kicsi szája széle. Lehet, hogy az elf bácsi ideges, de Andorellan ezen nem tud segíteni, legfeljebb ha rontani, mert szép lassan, panaszosan sírni kezd, amikor már a folyosón járnak. Nem is csoda, hogy könnyen ki lehet hozni a sodrából, szegényt tisztába kell tenni, és lassan ennie is kell valamit.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.11 13:14:43
//Anyatej ügy//
*Rellan nem nagyon figyel a környezetére, hála Vannának, aki minden lehetséges eszközzel próbálja elterelni a kis lurkó figyelmét. A kisfiút úgy lenyűgözi a szép szárnyacskák látványa, hogy most nem is magyaráz különös babanyelvén, csak nagy szemekkel mered a jelenségre, miközben öklöcskéjét rágja. Bár nem olyan nagy filozófus, mint a kis tündér, jómaga is azon gondolkodik, hogy milyen kedves ez a lány, és nagyon értékeli, hogy a figyelmét őrá szánja. Neki a mama volt az egyetlen lánytársaság, amelyben része lehetett, nem is gondolta volna ezelőtt, hogy ilyen barátságos szerezetek is akadnak. És amíg ez, vagy valami ilyesmi végigfut a kis fejecskéjén, rajta már nem múlik, hogy a felnőttek beszélgethessenek, meg hallhassák egymást, hiszen még magyarázni is elfelejt. Egészen addig, amíg észre nem veszi, hogy valaki felemeli a hangját. Ez egy olyan kellemetlen, Rellan számára idegen dolog, ami egyből kiszakítja a kellemes szórakozásból, és hát meg is ijeszti, hiszen melyik baba ne ijedne meg a hangos zajoktól? Odakapja a fejét, de nem látja, honnan jön a hang, ez pedig még inkább megijeszti. Jó erősen megmarkolja Vanna kék ruháját, és ahogy egyre jobban összezavarodik, annál jobban görbül lefelé a kicsi szája széle. Lehet, hogy az elf bácsi ideges, de Andorellan ezen nem tud segíteni, legfeljebb ha rontani, mert szép lassan, panaszosan sírni kezd, amikor már a folyosón járnak. Nem is csoda, hogy könnyen ki lehet hozni a sodrából, szegényt tisztába kell tenni, és lassan ennie is kell valamit.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.11 13:14:43
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-11 09:14:36
Üzenet elküldve: 2020-03-11 09:14:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A rendelőben//
//Kalamajka//
*Nagy sürgés forgást lát. Elsőre szavai előtt csak kapkodja a fejét, hogy mi is zajlik itt. Próbálja kitalálni, de nem nagyon sikerül összerakni. Valamiféle gyógyítós baj lehet, amit vélhetően az illetékes próbál kezelni. Azt a kijelentést, hogy a férfi dolga ásni, nem veszi magára. Lévén tündér és még lány is, igazán picike ahhoz, hogy ásni kezdjen. Arról nem is beszélve, hogy sürgetőbb a gondja. Tuldhron reméli nincsen rosszabbul mióta eljött, hogy egyáltalán vissza tudott menni egyedül a Kalmárba. Ezért is sürgetőbb a baj, és sietni kell vissza. Meg is szólal, hogy kit keres, pár pillanatig nem reagál erre senki. Aztán az az eget rengető ordítás. Nem is hiszi, hogy egy gyógyító képes így kiengedni a hangját. Mindig azt képzelte róluk, hogy kedvesek és megnyugtató mosolyukkal el hihetik a beteggel, hogy túléled, még ha haldoklasz is. Na, ez az elf nem ilyennek tetszik Aerwen szemében. Szinte félve lép beljebb a hangirányába. Muszáj erőt venni magán és elmondani miért jött, mert Rony nincsen jól gyógyítóra van szüksége.*
- Há... házhoz is jön? *kérdezi halkan, szinte reszketőn suttogva. Ha az elf ránéz, elsőre lehet egy gyereket láthat benne, bár tündérként se áll messze attól, de azért már inkább kamaszévei vége felé tart, mintsem hogy gyermek legyen. *
- Rony nagyon beteg, nem tud idejönni. *mondja kicsit gyorsabban, és úgy hogy az elfnek muszáj vele jönnie. Sok minden a megfogalmazáson múlik ugyebár.*
//Kalamajka//
*Nagy sürgés forgást lát. Elsőre szavai előtt csak kapkodja a fejét, hogy mi is zajlik itt. Próbálja kitalálni, de nem nagyon sikerül összerakni. Valamiféle gyógyítós baj lehet, amit vélhetően az illetékes próbál kezelni. Azt a kijelentést, hogy a férfi dolga ásni, nem veszi magára. Lévén tündér és még lány is, igazán picike ahhoz, hogy ásni kezdjen. Arról nem is beszélve, hogy sürgetőbb a gondja. Tuldhron reméli nincsen rosszabbul mióta eljött, hogy egyáltalán vissza tudott menni egyedül a Kalmárba. Ezért is sürgetőbb a baj, és sietni kell vissza. Meg is szólal, hogy kit keres, pár pillanatig nem reagál erre senki. Aztán az az eget rengető ordítás. Nem is hiszi, hogy egy gyógyító képes így kiengedni a hangját. Mindig azt képzelte róluk, hogy kedvesek és megnyugtató mosolyukkal el hihetik a beteggel, hogy túléled, még ha haldoklasz is. Na, ez az elf nem ilyennek tetszik Aerwen szemében. Szinte félve lép beljebb a hangirányába. Muszáj erőt venni magán és elmondani miért jött, mert Rony nincsen jól gyógyítóra van szüksége.*
- Há... házhoz is jön? *kérdezi halkan, szinte reszketőn suttogva. Ha az elf ránéz, elsőre lehet egy gyereket láthat benne, bár tündérként se áll messze attól, de azért már inkább kamaszévei vége felé tart, mintsem hogy gyermek legyen. *
- Rony nagyon beteg, nem tud idejönni. *mondja kicsit gyorsabban, és úgy hogy az elfnek muszáj vele jönnie. Sok minden a megfogalmazáson múlik ugyebár.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-11 01:43:05
Üzenet elküldve: 2020-03-11 01:43:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Andorka úgy tűnik, még kitart, és út közben vígan magyaráz bele a levegőbe.*
- Ott van, hát. Ababú-ott. *Hagyja rá Vanna a babára a dolgot, de azért reménykedik benne, hogy nincs igaziból a háta mögött semmi ártó lélek, vagy valami hasonló.
Egyre halkuló dudorászása közben a kisfiú elejtett szavait, nyögéseit elemzi. Magában arra jut, ezek a sikkantások és egyéb hangok sokkal őszintébbek, mint az emberek szavai. Ezen a ponton úgy látszik, az emberek (vagy egyéb fajok) úgy beszélnek, mintha állatok lennének. Talán még hazudni se jut eszükbe. Ez a gondolat teljesen lenyűgözi a kis tündért. Lehet, hogy ezidáig teljesen félreismerte a babákat. Mondjuk, mikor a gyerek majdnem kifordul a kezéből, az ismét kiábrándítja kissé. Valahogy azért visszatornássza normális helyzetbe a kicsit, ezután pedig igyekszik stabilabban tartani.
A rendelőhöz megérkezve Thim intézkedik, magára vállalva a feladatok felnőttes részét, ezzel a lány pedig meglehetősen elégedett. Az elf szavaiból, viselkedéséből egyedül a névre vonatkozó kérdést nem tartja annyira fontosnak. Egyre kevésbé kíváncsi ugyanis Rellan igazi nevére, mivel úgy érzi, közel jár a kis teremtmény teljes megértéshez. A teljes megértés birtokában pedig mi értelme van holmi hangokból alkotott jelzőknek?
Amint az ajtó kinyílik, Vanna egyből úgy látja, talán mégsem a legjobb ötlet volt idejönni. ~ Jaj, tényleg. ~ kap észbe, mikor meglátja a benti felfordulást. A baba arcát igyekszik elfordítani a rendelőben található dolgoktól, ha kell, még a szárnyaival is játszik neki kicsit, végső esetben pedig még kukucskálósat is játszik vele. Tisztában van vele, hogy nem tud minden külső ingert kizárni, elvégre elég feszült a légkör, és a nemrég oly kedves doktor pedig épp szitkozódik, de azért a tündér igazán igyekszik.
A baklövést belátva magától nem menne be a rendelőbe, még így sem, hogy épp invitálják. Inkább csak a küszöbön toporogva várja a pelenkának valót. Ha Thim esetleg Luni hívására mégis elindul befelé, akkor Vanna is követi, de csak nagyon óvatos és apró lépésekkel, így valószínűleg a küszöbnél így sem sokkal kerül beljebb.
Bár a kis kékség nem ismeri különösebben Luninarit, de látta már nemrég, és szimpatikusnak találja. Emiatt mindennemű ellenkezés nélkül követné őt egy másik szobába, főleg, mikor hallja, hogy egy anyához vezeti majd őket. Ráadásul a sajátjához, aki pedig láthatólag egy jelenleg épnek, egészségesnek tűnő gyereket már felnevelt. Biztos kezekben lesznek. Illetve Andorka lesz biztos kezekben, ők pedig közben mellette lesznek.*
- Tényleg menjünk innen. *Szól halkan Thimhez, amíg a fél-elf Inttel beszél.* - Itt most nem vagyunk jó helyen. Ő meg most nagyon ideges, ne törődj vele. *Mondja, az orvosra célozva.* - Bocsánat, mégsem volt jó ötlet ide jönni. *Kér elnézést kissé szégyenkezve, de szívből.
Mikor mindenki útra kész a pelenkázó csapatból, Vanna előre engedi Lunit, az út tudóját, majd szorosan követi őt. Azért annyi távot tart, nehogy a baba megkaparintsa az előttük haladó hajkoronáját, de ugyanakkor igyekszik minél hamarabb a célmezőnybe juttatni önmagukat. Közben minél messzebb kerülnek a rendelőtől, annál inkább visszatér a dúdoláshoz, hogy ismételten Andorkát szórakoztassa.*
*Andorka úgy tűnik, még kitart, és út közben vígan magyaráz bele a levegőbe.*
- Ott van, hát. Ababú-ott. *Hagyja rá Vanna a babára a dolgot, de azért reménykedik benne, hogy nincs igaziból a háta mögött semmi ártó lélek, vagy valami hasonló.
Egyre halkuló dudorászása közben a kisfiú elejtett szavait, nyögéseit elemzi. Magában arra jut, ezek a sikkantások és egyéb hangok sokkal őszintébbek, mint az emberek szavai. Ezen a ponton úgy látszik, az emberek (vagy egyéb fajok) úgy beszélnek, mintha állatok lennének. Talán még hazudni se jut eszükbe. Ez a gondolat teljesen lenyűgözi a kis tündért. Lehet, hogy ezidáig teljesen félreismerte a babákat. Mondjuk, mikor a gyerek majdnem kifordul a kezéből, az ismét kiábrándítja kissé. Valahogy azért visszatornássza normális helyzetbe a kicsit, ezután pedig igyekszik stabilabban tartani.
A rendelőhöz megérkezve Thim intézkedik, magára vállalva a feladatok felnőttes részét, ezzel a lány pedig meglehetősen elégedett. Az elf szavaiból, viselkedéséből egyedül a névre vonatkozó kérdést nem tartja annyira fontosnak. Egyre kevésbé kíváncsi ugyanis Rellan igazi nevére, mivel úgy érzi, közel jár a kis teremtmény teljes megértéshez. A teljes megértés birtokában pedig mi értelme van holmi hangokból alkotott jelzőknek?
Amint az ajtó kinyílik, Vanna egyből úgy látja, talán mégsem a legjobb ötlet volt idejönni. ~ Jaj, tényleg. ~ kap észbe, mikor meglátja a benti felfordulást. A baba arcát igyekszik elfordítani a rendelőben található dolgoktól, ha kell, még a szárnyaival is játszik neki kicsit, végső esetben pedig még kukucskálósat is játszik vele. Tisztában van vele, hogy nem tud minden külső ingert kizárni, elvégre elég feszült a légkör, és a nemrég oly kedves doktor pedig épp szitkozódik, de azért a tündér igazán igyekszik.
A baklövést belátva magától nem menne be a rendelőbe, még így sem, hogy épp invitálják. Inkább csak a küszöbön toporogva várja a pelenkának valót. Ha Thim esetleg Luni hívására mégis elindul befelé, akkor Vanna is követi, de csak nagyon óvatos és apró lépésekkel, így valószínűleg a küszöbnél így sem sokkal kerül beljebb.
Bár a kis kékség nem ismeri különösebben Luninarit, de látta már nemrég, és szimpatikusnak találja. Emiatt mindennemű ellenkezés nélkül követné őt egy másik szobába, főleg, mikor hallja, hogy egy anyához vezeti majd őket. Ráadásul a sajátjához, aki pedig láthatólag egy jelenleg épnek, egészségesnek tűnő gyereket már felnevelt. Biztos kezekben lesznek. Illetve Andorka lesz biztos kezekben, ők pedig közben mellette lesznek.*
- Tényleg menjünk innen. *Szól halkan Thimhez, amíg a fél-elf Inttel beszél.* - Itt most nem vagyunk jó helyen. Ő meg most nagyon ideges, ne törődj vele. *Mondja, az orvosra célozva.* - Bocsánat, mégsem volt jó ötlet ide jönni. *Kér elnézést kissé szégyenkezve, de szívből.
Mikor mindenki útra kész a pelenkázó csapatból, Vanna előre engedi Lunit, az út tudóját, majd szorosan követi őt. Azért annyi távot tart, nehogy a baba megkaparintsa az előttük haladó hajkoronáját, de ugyanakkor igyekszik minél hamarabb a célmezőnybe juttatni önmagukat. Közben minél messzebb kerülnek a rendelőtől, annál inkább visszatér a dúdoláshoz, hogy ismételten Andorkát szórakoztassa.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-10 15:06:37
Üzenet elküldve: 2020-03-10 15:06:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
//Kalamajka//
//Házban lévő mindenki//
*A másik szavaiból, azt szűri le, hogy pár idióta kalandor arra ment szerencsét próbálni. Bizony egyeseknek az élet nem olyan nagy kincs. A doki is ilyen, de valahogy mégis csak idegesíti ez is.*
-Nem hallottunk semmit, de távol is vagyunk a várostól.
*Jelenti ki. Nem tud megnyugtató hírekkel szolgálni, gyanúját pedig nem teszi szóvá a másik számára. A kérdésekre csak egy-egy komor bólintás a válasz. Ha szülés után halt meg és az apa nincs itt akkor vajon van árva? Idegesíti a kérdezősködés is. Mikor pedig betömné a másik száját az tovább értetlenkedik. A mozgolódásra leteszi a kenyeret és gyengéden visszanyomja a másikat.*
-Orvos vagyok. Ez is a dolgom. Neked meg, hogy most pihenj és jobban legyél.
*Neki is áll a kenyér kenésének mikor vendégek toppannak be. Az a vörös minden áron csöcsöket akar látni. Már azzal is alaposan felcseszi az elfet, de a folytatással főleg.*
-Persze cseszd meg! Az anyját lökd le és lesz hely!
*Az egyik asztalon a szőke aki úgy ahogy be van takargatja, hogy ne félmeztelenül legyen, a másikon meg a halott anya. A maradék asztalon pedig az előző asztalon lévő mozsár és hasonlók, meg alkimista üvegcsék. Tényleg nincs hely még pelenkát is cserélni, meg amúgy is nehogy már nincs az egész házban egy asztal ahol meg lehetne ezt csinálni. Luninari is felbukkan aki némi értetlenkedés után csak elirányítja őket a szobájába egy családi pelenkacserére.*
-Mellékesen a férfi dolga ilyenkor ásni vörös!
*Érkezik még egy jó tanács hasonlóan kedves stílusban. Ha távoznak akkor fordulna vissza betegéhez és annak etetéséhez mikor az elf fülek meghallanak egy félénk hangocskát ami őt szólongatja. Itt szakad el a cérna és üvölt ki úgy, hogy az egész ház zeng a hangjától.*
-MI VAN?
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
//Kalamajka//
//Házban lévő mindenki//
*A másik szavaiból, azt szűri le, hogy pár idióta kalandor arra ment szerencsét próbálni. Bizony egyeseknek az élet nem olyan nagy kincs. A doki is ilyen, de valahogy mégis csak idegesíti ez is.*
-Nem hallottunk semmit, de távol is vagyunk a várostól.
*Jelenti ki. Nem tud megnyugtató hírekkel szolgálni, gyanúját pedig nem teszi szóvá a másik számára. A kérdésekre csak egy-egy komor bólintás a válasz. Ha szülés után halt meg és az apa nincs itt akkor vajon van árva? Idegesíti a kérdezősködés is. Mikor pedig betömné a másik száját az tovább értetlenkedik. A mozgolódásra leteszi a kenyeret és gyengéden visszanyomja a másikat.*
-Orvos vagyok. Ez is a dolgom. Neked meg, hogy most pihenj és jobban legyél.
*Neki is áll a kenyér kenésének mikor vendégek toppannak be. Az a vörös minden áron csöcsöket akar látni. Már azzal is alaposan felcseszi az elfet, de a folytatással főleg.*
-Persze cseszd meg! Az anyját lökd le és lesz hely!
*Az egyik asztalon a szőke aki úgy ahogy be van takargatja, hogy ne félmeztelenül legyen, a másikon meg a halott anya. A maradék asztalon pedig az előző asztalon lévő mozsár és hasonlók, meg alkimista üvegcsék. Tényleg nincs hely még pelenkát is cserélni, meg amúgy is nehogy már nincs az egész házban egy asztal ahol meg lehetne ezt csinálni. Luninari is felbukkan aki némi értetlenkedés után csak elirányítja őket a szobájába egy családi pelenkacserére.*
-Mellékesen a férfi dolga ilyenkor ásni vörös!
*Érkezik még egy jó tanács hasonlóan kedves stílusban. Ha távoznak akkor fordulna vissza betegéhez és annak etetéséhez mikor az elf fülek meghallanak egy félénk hangocskát ami őt szólongatja. Itt szakad el a cérna és üvölt ki úgy, hogy az egész ház zeng a hangjától.*
-MI VAN?
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-10 14:44:28
Üzenet elküldve: 2020-03-10 14:44:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A tragédia//
//A rendelőben//
*Úgy érzi megnyugodhat kicsit afelől, hogy jó helyre került. Sebei fájdalmai múlóban, ételt és szobát készítenek neki, ami miatt hálás pillantást vet Luninari felé.*
- Köszönöm szépen *pillant a lány után, amikor az újra magára hagyja a dokival.*
- Igen, arra a helyre mentek kutatni néhányan... *Magyarázza immár Intathnak.* Nekem fontos volna. *Mármint persze ha szárnyra kél pletyka, vagy bármilyen szóbeszéd.
Arra viszont nem tud nem elkámpicsorodni, amire a doki szavaiból következtet.*
- Szülés után? *kérdezi félénken, arca sápatag még, de ha lehet még egy árnyalatot fehéredik.* Árva maradt utána? *Szomorú pillantása mindent elárul, mert bár sokat erősödött mióta eljött otthonról, van, amit nem tud elsöpörni.*
- Igazán sajnálom. *Gyermek anya nélkül, akárcsak azok a kis árvák, vagy utcagyerekek a Rezidencián. Le is süti szemeit, mire a kérdés hangzik értetlen zavart pillantást emel Intath felé.*
- Hogyan? * A felemelt kenyér szelet és a kérdés persze összeáll Naty fejében.* Azt hiszem, vajjal *a mondat bizonytalanabbul nem is hangozhatna.*
- De nem kell etetned, megkenem én magamnak *próbálja magát feljebb tornázni, ám nem sikerül valami jól. Ugyan jobb színben van, ereje még nemigen tért vissza.*
- Vagyis kenném *helyesbít, mikor ráébred, ez most nem így működik, s mégis ki van szolgáltatva. Átmenetileg. Emiatt pedig beletörődőn pillog szürkészöld szemeivel.*
//A rendelőben//
*Úgy érzi megnyugodhat kicsit afelől, hogy jó helyre került. Sebei fájdalmai múlóban, ételt és szobát készítenek neki, ami miatt hálás pillantást vet Luninari felé.*
- Köszönöm szépen *pillant a lány után, amikor az újra magára hagyja a dokival.*
- Igen, arra a helyre mentek kutatni néhányan... *Magyarázza immár Intathnak.* Nekem fontos volna. *Mármint persze ha szárnyra kél pletyka, vagy bármilyen szóbeszéd.
Arra viszont nem tud nem elkámpicsorodni, amire a doki szavaiból következtet.*
- Szülés után? *kérdezi félénken, arca sápatag még, de ha lehet még egy árnyalatot fehéredik.* Árva maradt utána? *Szomorú pillantása mindent elárul, mert bár sokat erősödött mióta eljött otthonról, van, amit nem tud elsöpörni.*
- Igazán sajnálom. *Gyermek anya nélkül, akárcsak azok a kis árvák, vagy utcagyerekek a Rezidencián. Le is süti szemeit, mire a kérdés hangzik értetlen zavart pillantást emel Intath felé.*
- Hogyan? * A felemelt kenyér szelet és a kérdés persze összeáll Naty fejében.* Azt hiszem, vajjal *a mondat bizonytalanabbul nem is hangozhatna.*
- De nem kell etetned, megkenem én magamnak *próbálja magát feljebb tornázni, ám nem sikerül valami jól. Ugyan jobb színben van, ereje még nemigen tért vissza.*
- Vagyis kenném *helyesbít, mikor ráébred, ez most nem így működik, s mégis ki van szolgáltatva. Átmenetileg. Emiatt pedig beletörődőn pillog szürkészöld szemeivel.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:52:19
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
*Úgy tűnik, hogy a mai nap nem a rövidtávra szóló tervek megvalósításának és nem is a pihenésnek az ideje, bármennyire is legyen fáradt.
Végül talál egy szobát, megágyaz, majd résnyire nyitja az ablakot, hogy ne hűtse ki a helyiséget, ugyanakkor mégis friss levegőt engedjen be addig, mire Natalayda birtokba veheti ideiglenes otthonát. Kicsit már laposakat pislog eddigre, de azért a lehetőségekhez képest állja a sarat amennyire fogyó erejéből telik.
~ Voltam már fáradtabb. ~ biztatja is magát, mivel pedig időérzékét kissé elvesztette a tengernyi teendő között, ami a nyakába szakadt, amióta hazatért, így nem is érzékeli, hogy tulajdonképpen elég gyorsan végez, köszönhetően annak, hogy ágyazni és kicsit szellőztetni nem olyan bonyolult feladatok, megtette már otthon, kislányként is ezerszer mindkettőt.
Aztán, amikor visszatér a rendelőbe, nem csak Natalaydát és Intathot találja ott, hanem Thimet is egy számára még ismeretlen tündérlánnyal, és szegény elárvult kicsivel, akire nézve nehezére esik nem elsírnia magát. Egyelőre azonban erőt véve magán nem tesz semmi hasonlót, csak próbál erősnek látszani, és határozottnak, már amennyiben utóbbira egyaránt képes.
Intath nyilván elfoglalt a beteggel, neki pedig, ha már eddig amolyan félhivatalos segítőjévé lépett elő az elmúlt percekben, nem marad más, mint hogy intézkedjen helyette.
A szőke elf persze biztosan nem fog örülni, hogyha elkezdenek rendezkedni a rendelőjében, de hát ő sem figyelhet oda mindenre, és van most elég dolga Nairada barátnője körül is. Mégsem biztos benne, hogy jó ötlet az egész.*
- Talán nem itt kéne. *mondja kissé bizonytalanul, félve tőle, hogy a gyermek bármilyen kicsiny is legyen, de megérzi édesanyja jelenlétét, aki igazából már nincsen itt, és a maga ösztönös módján megérti azt is, hogy soha többé nem is lehet már vele együtt, ettől pedig nyugtalan lesz és persze szomorú. De jobb ötlete neki sincsen, hogy hol bárhol máshol lehetne pelenkázásra alkalmasabb helyet találni az egész házban, vagy a birtokon, ezért végül saját elbizonytalanodását felülbírálva beljebb invitálja Thimet és a tündérlányt.*
- Mindegy, gyertek! *mondja ezek után, bár a maga részéről itt megáll a tudomány. Játéknyulaira mindig úgy tekintett, mint akik vele egykorúak, vagy inkább talán felnőttebbek nála, ezért is házasította őket meg egymással. Mindebből következik mindenesetre, hogy sohasem pelenkázta őket, és bár mindig szeretett volna saját gyermeket, és nagyon bántotta, hogy nem lehet, most szembesül vele, hogy ilyen téren tulajdonképpen semmilyen tapasztalata nincs. Éppen csak annyiban tud segíteni, hogy keres valami szövetet, ami pelenkának alkalmas, de aztán erről is letesz, amikor felfogja, hogy tulajdonképpen Intath rendelőjében egyszerűen már nincsen ehhez elég hely.*
- Mégsem jó. Itt nincs elég hely. *mondja is ki hangosan a talán kicsit későn jött felismerést.*
- Gyertek a szobámba inkább! Ott anya is tud segíteni, ha úgy alakul, és biztosan valami pelenkának valót is találunk. *ismerteti az ismét megváltozott tervet. Ezek után néhány rövid mondattal elmagyarázza Intathnak, hogy merre található a Natalaydának előkészített szoba, majd elindul a sajátja felé, remélve, hogy Thim és a tündérlány követik őt a kicsivel.*
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
*Úgy tűnik, hogy a mai nap nem a rövidtávra szóló tervek megvalósításának és nem is a pihenésnek az ideje, bármennyire is legyen fáradt.
Végül talál egy szobát, megágyaz, majd résnyire nyitja az ablakot, hogy ne hűtse ki a helyiséget, ugyanakkor mégis friss levegőt engedjen be addig, mire Natalayda birtokba veheti ideiglenes otthonát. Kicsit már laposakat pislog eddigre, de azért a lehetőségekhez képest állja a sarat amennyire fogyó erejéből telik.
~ Voltam már fáradtabb. ~ biztatja is magát, mivel pedig időérzékét kissé elvesztette a tengernyi teendő között, ami a nyakába szakadt, amióta hazatért, így nem is érzékeli, hogy tulajdonképpen elég gyorsan végez, köszönhetően annak, hogy ágyazni és kicsit szellőztetni nem olyan bonyolult feladatok, megtette már otthon, kislányként is ezerszer mindkettőt.
Aztán, amikor visszatér a rendelőbe, nem csak Natalaydát és Intathot találja ott, hanem Thimet is egy számára még ismeretlen tündérlánnyal, és szegény elárvult kicsivel, akire nézve nehezére esik nem elsírnia magát. Egyelőre azonban erőt véve magán nem tesz semmi hasonlót, csak próbál erősnek látszani, és határozottnak, már amennyiben utóbbira egyaránt képes.
Intath nyilván elfoglalt a beteggel, neki pedig, ha már eddig amolyan félhivatalos segítőjévé lépett elő az elmúlt percekben, nem marad más, mint hogy intézkedjen helyette.
A szőke elf persze biztosan nem fog örülni, hogyha elkezdenek rendezkedni a rendelőjében, de hát ő sem figyelhet oda mindenre, és van most elég dolga Nairada barátnője körül is. Mégsem biztos benne, hogy jó ötlet az egész.*
- Talán nem itt kéne. *mondja kissé bizonytalanul, félve tőle, hogy a gyermek bármilyen kicsiny is legyen, de megérzi édesanyja jelenlétét, aki igazából már nincsen itt, és a maga ösztönös módján megérti azt is, hogy soha többé nem is lehet már vele együtt, ettől pedig nyugtalan lesz és persze szomorú. De jobb ötlete neki sincsen, hogy hol bárhol máshol lehetne pelenkázásra alkalmasabb helyet találni az egész házban, vagy a birtokon, ezért végül saját elbizonytalanodását felülbírálva beljebb invitálja Thimet és a tündérlányt.*
- Mindegy, gyertek! *mondja ezek után, bár a maga részéről itt megáll a tudomány. Játéknyulaira mindig úgy tekintett, mint akik vele egykorúak, vagy inkább talán felnőttebbek nála, ezért is házasította őket meg egymással. Mindebből következik mindenesetre, hogy sohasem pelenkázta őket, és bár mindig szeretett volna saját gyermeket, és nagyon bántotta, hogy nem lehet, most szembesül vele, hogy ilyen téren tulajdonképpen semmilyen tapasztalata nincs. Éppen csak annyiban tud segíteni, hogy keres valami szövetet, ami pelenkának alkalmas, de aztán erről is letesz, amikor felfogja, hogy tulajdonképpen Intath rendelőjében egyszerűen már nincsen ehhez elég hely.*
- Mégsem jó. Itt nincs elég hely. *mondja is ki hangosan a talán kicsit későn jött felismerést.*
- Gyertek a szobámba inkább! Ott anya is tud segíteni, ha úgy alakul, és biztosan valami pelenkának valót is találunk. *ismerteti az ismét megváltozott tervet. Ezek után néhány rövid mondattal elmagyarázza Intathnak, hogy merre található a Natalaydának előkészített szoba, majd elindul a sajátja felé, remélve, hogy Thim és a tündérlány követik őt a kicsivel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 604-623