Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 823. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

823. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-21 06:08:59
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 843
OOC üzenetek: 142

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

-Nem hiszem, hogy csak dísznek hordaná azokat a fegyvereket.
*Állapítja azért meg. Ha egy sima fegyvertelen perverz érkezik a házhoz az is szúrja a doki szemét. Hát még ha egy nagydarab harcos. Remélhetőleg nem jön majd vissza a barátaival. Azzal kapcsolatban meg lett legalább nyugtatva a doki, hogy nem haragszanak rá Anettze idehozása miatt. Sejtette azért, de annyi jólneveltség csak van benne, hogy legalább utólag bocsánatot kérjen érte.*
-Egy meleg fürdőt összedobtam neki meg átöltözött. Remélem én is, hogy nem lett baja.
~Majd ha felkelt csinálhatnék neki talán valami teát.~
-Jut is eszembe én is kicsit meg is áztam meg a városban is voltam váltóruha nélkül és lett némi mosatlan a részemről.
*A régi önmagához képest annyira nem rossz a helyzet. Nem itta le magát, nem hempergett a földön, nem lett le se hányva. Csak beleizzadt. Nem is kicsit. De ami fontosabb, hogy bemutassa a két lányt egymásnak akik mindketten a bókjaikkal nyerték el az elf szívét. Laurentitia nem is hagyja ki a lehetőséget, hogy ne dicsérje kicsit a férfit aki szerény mosollyal válaszol.*
-Ugyan. Nekem is sokat van még tanulom.
*Nem is rest viszonozni a bókokat amikkel sikerül némi pírt csempésznie a ház úrnőjének az orcáira. Az egója most megkapta, azt a pozitív töltést ami kellett neki azok után, hogy múltkor elég idegesen és szerencsétlen körülmények között távozott a házból. A sütemény kérdésére egyből nekilát megnyugtatni a lányt.*
-Ugyan biztos vagyok benne, hogy lesz még lehetősége megkóstolni őket. Amúgy is ráfér néha a ház úrnőjére is egy kis pihenés és segítség. Még csak az kéne, hogy valami bajod legyen. Néha azért féltelek.
*Jegyzi meg a féligazságot. Hogy a féltés jutna eszébe mikor meglátja a nőt a padlót felmosni vagy a konyhapultnál az nem igaz. De, hogy eszébe szokott jutni, hogy pihennie kéne az igaz. Még ha nemcsak, hogy nem is tesz érte hanem most is mosatlant hozott neki. Ha közvetlenebb viszony lenne kettejük közt vagy a doki részeg lenne egyszer biztos felajánlaná neki is, hogy megmasszírozza. Biztos tiszta görcs lehet szegény nő. Az ajánlatra is most udvariasabban szólal meg.*
-Csak ha nem okoz problémát.
*Felajánlhatná, hogy segít benne, de ő csak egy szegény nyomorék aki nem is ért a süteményekhez. Jobb helye lesz a laborban. Most is jó helye van ott az asztalnál főleg mikor egy leves is elé kerül.*
-Jó étvágyat!
*Kezd neki. Nem lepődött volna meg azon se ha édes lett volna az a leves hisz mégiscsak a tündérkonyhaművészet egy remeke. De az egy átlagos finom leves. Ami a kellemes testmozgás után különösen jól esik a férfinek. Közben a kis ezüsthajú szakácsnő hollétéről is hall amire összébb vonja a szemöldökét. A kis barátnőjéről van szó és amúgy is túlféltő természet úgyhogy még szép, hogy visszakérdez.*
-Mivel kapcsolatban? Valami baj történt?
~Jöhetett volna hozzám is. Én legalább tényleg válaszolok. Vagy azért ment volna oda mert én nem voltam itt? Beszélnem kell majd vele.~
-Én nem láttam őt. Vitte a kutyáját is? Nem hallottam ugatni most, hogy Linki jött.
*Az azért megnyugtatná legalább annyiban, hogy kevésbé kötnek bele a lányba. Végül is csak egy kis ártatlan tündérkéről van szó. Veszélyes lehet neki a város. Nem túl nyugodtan kanalazgatja a levesét miközben azért odafigyel legújabb kis segédje válaszára is. Ő is kíváncsi többre is annál, hogy szétsimogatni való buksija van.*


822. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:20:13
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

- Nem az... *sóhajt fel a Nodricot illető megjegyzést hallva, maga se tudva, hogy a tényeket, vagy pusztán reményeit mondja ki hangosan* Csak nem beszéli valami túl jól a nyelvünket. *foglalja össze, amit tudni érdemes a férfiról, őszintén remélve, hogy boldogulni fog majd, akármerre is viszi az útja*
- Ó, semmi gond! *igyekszik biztosítani Intet arról, hogy semmi probléma nincs azzal, hogy idehozta a barátját anélkül, hogy előtte megbeszélte volna vele. ~Elvégre nem tartozik senki számadással~ gondolja magában őszintén, hogy mindenkinek a saját belátására van bízva, kit enged be a Szarvasligetbe és az életükbe, és kit nem*
- Remélem, nem fázott meg szegény az esőben! *aggodalmaskodik kicsit, ahogy többet tud meg a lányról, hisz az iménti hirtelen zápor bizony eléggé hevesnek tűnt*
- Örvendek, Linki! *biccenti meg ő is a fejét, bátorítólag mosolyogva a lányra* Ha tényleg alkímiát szeretnél tanulni, akkor a legjobb helyre jöttél. Intathnál keresve se találhatnál jobb tanárt! *ereszt meg egy apró mosolyt a férfi felé is*
- Ugyan, nemcsak az én érdemem az egész... *vörösödik el azonban kissé, ahogy a doktor a házat és az ő munkásságát kezdi dicsérni*
- És nemcsak az enyém a ház. *folytatja tovább, mielőtt még Linki azt hinné, egymaga képes fenntartani a helyet* Mindenkié, aki benne lakik, és mindenkit szívesen látunk, aki hajlandó segíteni a rendben tartásában. *árnyalja kicsit a képet, hová is került a lány*
- Ó, ezek után még jobban sajnálom, hogy már nem maradt semmilyen sütemény. *költözik szomorú kifejezés az arcára, ahogy Intath az édességeit kezdi méltatni, hiszen a mai nap sűrű eseményei közt nem maradt már ideje arra, hogy még süssön is valamit, a tegnapi adag pedig már elfogyott* Még van egy kis elintéznivalóm, de estére mindenképp sütök majd nektek valami finomat, hogy megünnepeljük Link beköltözését! Mi a kedvenced? *fordul a lány felé, elmosolyodva, ahogy kiderül, mennyire éhes már a vendégük*
- De előbb a leves! *csapja össze lelkesen a kezeit, ahogy két újabb tányért keres, és gyorsan mer a levesből az asztalnál ülőknek* Jó étvágyat! *helyezi eléjük egy-egy teli tányért, meg egy jó nagy adag kenyeret, miközben ő is csatlakozik hozzájuk, maga elé húzva az adagot, amit még Nodricnak mert ki*
- Ha jól értettem, a templomba ment a városban. Azt mondta, tanácsot kell kérnie a Fény Úrnőjétől... *válaszol a Viel hollétét firtató kérdésre, remélve, hogy további keresztkérdések nem lesznek majd, hisz nem igazán tudja, pontosan mivel kapcsolatban is akar a tündér tanácsot kérni, vagy hogy tud beszélni egy istenséggel*
- Bizonyára hamarosan visszatér. *igyekszik megnyugtatni a lányt, hogy ha itt marad, akkor szép lassan lesz alkalma majd a Szarvasliget összes lakójával találkozni* Nem láttátok esetleg az úton? *teszi fel a kérdést csak úgy mellékesen, próbálva álcázni, mennyire is nyugtalanítja Viel hirtelen távozása*
- Hol hallottál a doktorról, Linki, a városban? Artheniorba valósi vagy? *próbál meg többet megtudni a lányról, remélve persze, hogy nem tartja fel túlságosan az evésben.*


821. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-17 10:33:02
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

*Félénksége valóban kiül nem csak orcájára, egész lényére, ahogy szinte Intath mester árnyékául szegődik, amint a konyhába lépnek. Pedig ez igazán nem jellemző a lányra, az esetek többségében talpraesett és cserfes. Mondjuk az is igaz, hogy az esetek többsége mind ezidáig falujában, jól megszokott emberek között és helyzetekben esett meg vele. Így igazán nem is rója fel magának mostani suta viselkedését.
A szerinte is harciasnak tűnő férfi, egy szó, annyi se, már le is lép, szinte még ki sem hűlt nyomukban az ajtónyílás, már suhan is ki rajta. Vagy inkább robog. Barna pillantása kíváncsian követi a megtermett test útját, egy rövid ideig el is mélázik irányába, miután az már eltűnt a bejárat mögött.
Egy kedves női hang köszöntésére ocsúdik újra, hogy visszakapva tekintetét elsőként a másik hasa tájékának szegezze azt, majd rögtön biccentse is fel fejét, igyekezve illedelmesen szemkontaktust teremteni. Míg a félkezű doktor elregéli elregélni valóját, addig félszeg mosollyal ajkain vizsgálja Lau valóban jószívűnek sejlő vonásait, amint pedig vállán érzi a bátorító paskolást, végre szóra is nyitja azokat.*
- Nagyon örülök! *Biccenti meg köszönésképpen kobakját.* - Nagyon nagy házad van! *Állapítja meg az egyértelműt, csak, hogy mondjon is valamit, hiszen mindenki más annyi mindent közöl. Akkor már ő se maradjon szégyenben.
A kérdésekre, mik mind ugyan azt igyekeznek megtudakolni tőle, bólintással helyesel mind Laurentitia, mind Intath mester felé, senki előtt sem kívánja titkolni, hogy akár egy egész tehenet is el tudna pusztítani egy levegővételre. Vagy egy egész tortát, ha már süteményekről esik szó.*
- Igen, nagyon éhesek! *Erősíti meg azért szóban is, s mintha teste erre reagálna, azon minutumban kordul gyomra. Jobbját kapja az érintett területre, hogy kicsit megdörzsölgesse nyugtatólag, majd követve a többiek példáját, elfoglalja kínált helyét az asztalnál. Hátizsákjától is megszabadul végre, maga mellé ejtve azt a földre.*
- Akkor én is remélem! *Mosolyodik immár valamivel kedélyesebben mestere felé, ki a levest készítő Viel méltatásába kezd, majd érdeklődve csatlakozik be a lány hollétéről érkező felelet várásába.*


820. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:50:38
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 843
OOC üzenetek: 142

Játékstílus: Megfontolt

//Konyha//

*A másik bizonytalan válasza nem tetszik neki. De annak a mosolynak a láttán szíve szerint ismét megsimizné, azt a buksit. Lehet szerzett egy újabb függőséget? Mondjuk ez talán a legkevésbé ártalmas. Főleg mert az alanyok szeretni is szokták. Bár nagyon nem ismerik egymást, de a közös hangot hamar megtalálják a gnóm lánnyal is.*
-Helyes, helyes.
*Vigyorog le a másikra. A kedves doktorbácsi arc a konyhába lépve egy pillanat alatt omlik le mikor is rideg tekintettel kezdi méregetni a veszélyforrást ami felbukkant a doki kis békés, vidámsággal és kényeztetéssel teli álomvilágában. Az se nyugtatja meg mikor a felbukkanásával szinte egy időben távozóra is fogja az idegen. Ha eddig ne lett volna gyanús most már biztos azzá vállt. A témát nem hagyja elterelni. Megvárja míg a ház úrnője válaszol a kérdésére.*
-Aham. Elég...harciasnak tűnt.*Lép beljebb.*Idefelé jövet összefutottam egy barátommal. Kék hajú tündérlány aki otthont és munkát keresett. Nagyon ügyes keze van. Takarít, mos amit csak kell. Szeretett volna veled beszélni, de sajnos eléggé megviselte az út és még az eső is elkapott minket. Bocsáss meg, hogy meg se kérdeztelek előtte, de egy gyors fürdő után a velem szomszédos szobában lefektettem.*Hajtja le a fejét bocsánatkérően mint egy kiskutya aki tudja, hogy nagyon rosszat csinált és lebukott a gazdi előtt.*Ő pedig Linki. Engem keresett mert alkímiát szeretne tanulni.
*Engedi előre a szóban forgó kisasszonyt és veregeti meg bátorítóan a vállát, hogy tessék csak bemutatkozni.*Ez a szép hölgy pedig ahogy már mondta Laurentitia. Övé a ház és a rend és a tisztaság is az ő keze munkáját dicséri. Az ő jószívűségének köszönhető, hogy itt lakhatok és dolgozhatok.
*Dicséri kicsit most ő a csinos házigazdájukat. Bár kettejük közt ez oda-vissza szokott menni. Van ebben valami izgalom is a doki irányából. Süt kettejük közt a feszültség, de mégse jutottak még el addig se, hogy ő tegezze a nőt. Ez a szakadék pedig szinte idealizálja kicsit a mosolygós konyhatündérelfet. Elérhetetlenné teszi miközben mégis folyton csábítja. Most is ahogy egyből átvált gondoskodó háziasszonyra.*
-Éhesek vagyunk bizony ugye?*Néz le a kislányra akit pont ezért is hozott ide.*Főleg ha Vielke leveséről van szó. Laurentitiának-nak is arany keze van és a süteményei egyszerűen*Keresi a szót.*mintha a kedves mosolyát is belesütné és a törődést a szívében, de tündérlevest még nem kóstoltam. Viel remek lány. Cserfes és vidám mint a tündérek általában. Remélem találkoztok. Ő most merre van?
*Foglal helyet az asztalnál.*


819. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:06:31
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

*Igen hirtelen igen sok változás áll be a konyhában jelenlévők számában és személyében, de az eddig történtek fényében már meg se lepődik ezen. ~Csak egy újabb átlagos nap a Szarvasligetben~ kuncog magában, ahogy Naty és Luni távozása után nem sokkal Int állít be a helyiségbe egy ismeretlen lány társaságában, miközben Nodric hirtelen távozni készül, és valamikor a nagy kavarodás közben Shen is menekülőre foghatta, mert már nem látja sehol a férfit*
- Viszlát! *búcsúzik röviden Nodrictól, nem akadályozva meg őt a távozásban, ha menni szeretne, bár sajnálja, hogy nem evett egy falatot se, mielőtt útnak indult volna. Nem merenghet azonban sokáig ezen, hiszen illetlenség csak úgy álldogálni, mikor vendég van a házban*
- Üdv! Lau vagyok. *lép közelebb a pároshoz, hogy bemutatkozzon a lánynak, miközben kérdőn néz Intre, mond-e pár szót az ismeretlenről, hogy ki is ő és hogyan került ide*
- Nodric. Nemrég tért be a házba, de már távozott is. *zárja le a férfit illető kérdést, és inkább igyekszik másfelé terelni a beszélgetést*
- Éhesek vagytok? Viel csinált egy kis levest... *invitálja az asztalhoz vendégeit, hisz nem tudja nem észrevenni a lány félénkségét, ám reméli, tele hassal könnyebben feloldódik majd, hisz igazán nincs itt senki, akitől félnie kellene.*


818. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:04:43
 ÚJ
>Nodric Kronbolt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Konyha//
//Távozás//

*A konyhában lévők száma hamar lecsökken, mivel a legtöbben távoznak valamilyen okból. Az úrnő is távozik, s egyedül marad egy másik előkelő asszonnyal. Megérti, hogy az úrnő beteg, s ezt sajnálattal hallja. Szomorúan tekint távozó alakjára s bízik benne, hogy minél hamarabb felépül majd. A béke szót, amit Lau használ megérti, és ez jóleső érzés a sok megpróbáltatás után. Ételt és italt tesznek elé, ami a helyi vendégszeretet jele. A kérdés, amit feltesznek neki ismerős. „Honnan jöttél?". Megérti a lényegét és egy kis időre gondolataiban elmereng. Azért küldték, hogy szövetségeseket keressen a háborúhoz, ami népét fenyegeti, ő pedig itt békésen enne, inna. Ez nem lehetséges. Kötelességtudata felülkerekedik és így nem ül le az asztalhoz. Lau felé fordul, hogy tudassa szándékát.*
- Nodric khöteleség. Menni. Nem mahrad. Köszhön! *Röviden ennyit tud közös nyelven kifejezni, amit a nő bizonyára megért. A vendéglátást megköszönve összeszedi az ajtó mellett lepakolt felszerelését, és ha senki sem akadályozza meg, akkor elhagyja a házat, a birtokot, s alakja elvész a távolban.*

A hozzászólás írója (Nodric Kronbolt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.15 09:05:01


817. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-08 19:28:45
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Útközben, majd Luninari szobája előtt//

*Nem lépkednek egymás mellett sokáig szótlanul, hiszen Naty feltesz neki pár kérdést, ő pedig igyekszik azokra a legjobb tudása szerint válaszolni.
Ugyan nem szívesen eleveníti fel a lázadás éjszakát, de igazából anélkül is megteszi magában napjában többször, hogy bárki is kérdezné.
Majdnem haláluk és éppen hogy megmenekülésük, Alenia eltűnése, valamint a káosz és a kétségbeesés, mindezek túl intenzív élmények voltak számára ahhoz, hogy csak úgy képes legyen elfelejteni őket és akár a legvidámabb nap kellős közepén is ne akarjanak betolakodni gondolatai közé.
Mindennek ellenére nagyon is szívesen és boldogan válaszol mindenre, ennek pedig az az oka, hogy örül neki, hogy legalább ennyi hasznos dolgot tehet.
Meg aztán az, hogy Natalayda a tegnapi naphoz képest most már határozottan hosszú és összefüggő mondatokban, valamint tiszta fejjel beszél, nyilván annak a jele, hogy most már tényleg sokkal jobban van, mindez pedig szintén boldoggá teszi.
Annyiból ráadásul tökéletesen át tudja érezni a másik lány helyzetét, hogyha ő is egy ismeretlen helyen térne magához, ismeretlen hosszúságú kábulat után, akkor biztosan először leginkább azt szeretné tudni, hogy hol van, utána pedig egyéb más kérdéseire is választ akarna kapni. Így hát igyekszik menet közben szépen sorban és készségesen válaszolni mindenre, amire Natalayda kíváncsi.*
- Ez a ház itt a miénk, a hozzá tartozó birtokkal együtt. *mondja kezdetnek.* Úgy értem Laué, az enyém, Vielé, a tündérlányé, akit láthattál a konyhában, meg még pár emberé, akik nem tudom hol vannak most, mert csak tegnap értem haza, és ahogy nézem azok alatt a hatok alatt, amíg nem voltam itthon, történt pár dolog errefelé. A lényeg, hogy Lauval az ő családjánál húztuk meg magunkat miután a városból elmenekültünk, és amikor visszatértünk Artheniorba a lázadás után, szerencsére összeakadtunk az úton néhány lánnyal, később pedig a Pegazusban egy férfival, aki szintén csatlakozott hozzánk, meg egy Arystor nevű nemessel. Ő az Artheniorban történtek után úgy döntött, hogy a családjához költözik a várostól messze, ezért el akarta adni ezt a birtokot. Összedobtuk mindenünket, amink csak volt, én például úgy jutottam pénzhez, hogy eladtam a Pegazus csaposának azokat az óborokat, amiket még a lázadás alatt hoztam ki Aleimord pincéjéből, így lett a miénk ez a ház. Amúgy nem messze vagyunk az Artheniorba vezető úttól, de mégsem közvetlenül mellette, így nem talál ide bárki csak úgy. És bár jóval kevesebb mint egy napi járóföld az út a városba, azért még sincs túl közel. *teszi hozzá ezt is, mivel biztos benne, hogy Natalayda azt is tudni szeretné, hogy helyileg nagyjából merre lehet, arra pedig így hirtelen nem emlékszik, hogy volt-e erről szó már korábban, vagy még nem.
Vesz egy mély levegőt, mielőtt folytatná, hiszen eddig tulajdonképpen vidám dolgokról beszélt, most jön azonban a megmenekülésükkel kapcsolatos válasz. Ugyan soha nem kell megállnia beszéd közben, most életében talán először mégis azon kapja magát, hogy ösztönösen is meglassítja a lépteit, végül pedig nem lépked tovább, hagyja, hogy megmaradjon az a néhány nagy lépésnyi távolság szobájának ajtaja és kettejük között.
Igaz mindennek valószínűleg inkább egyszerű oka van, nem az, hogy séta közben nem tud gondolkodni, majd gondolatait összefüggő mondatokká összefűzni. Szobájában odabent édesanyja várja, őt pedig nem szeretné még egyszer terhelni az Artheniorban átéltekkel. Ugyan mivel már mesélte neki, pontosan tudja, hogy mi történt ott, de egészen más eltemetve a gondolataiba, és teljesen más általa lenne általa nyers szavakba öntve újra.
Persze Natynak csak a durván lerövidített történetet adhatja elő, hiszen túlságosan is hosszú lenne a teljes történet, mégis bízik benne, hogy képes lesz elmondani a lényeget.*
- Ami a megmenekülésünket illeti, azt hiszem kellett egy kis szerencse, sok apró kis csoda, és persze Lau. Ő túl szerény, és mindig elhárítja magától, amikor azt mondom, hogy ő mentette meg az életünket, de ettől még így történt, és én örökre hálás leszek neki ezért. *vallja be kezdetnek.*
- Bárhogy tagadja, jó eséllyel sohasem jutottunk volna ki nélküle élve. Az az igazság, hogy túl sok fura dolog történt aznap. Aleimord valami tárgyalással volt elfoglalva, Aleniának még sebláza volt, én pedig hirtelen úgy érezte magam, mintha egyszerűen kitörlődtek volna a gondolatok a fejemből egyik pillanatról a másikra. *eleveníti fel a különös emléket kissé távolba révedő tekintettel.* Még mindig nem tudom, hogy mi történt velem akkor, mert sem az előtt, sem pedig azóta nem történt semmi hasonló. Mégis, mire magamhoz tértem és kinéztem az ablakomon, a távolban már égett a város, a tömeg pedig ellepte az utcákat. Lerohantam az emeletről, hogy figyelmeztessem a többieket, de Aleimord nem nagyon ijedt meg, és szerintem rajtam kívül senki sem igazán. Azt hitték, végül még én is, hogy a katonák majd visszaverik a lázadókat, de aztán az ablakból néztük, hogy ők maradnak alul és nekik kell menekülniük, a fosztogatók pedig körbevették a házat, így már nem tudtunk hová kimenekülni. Nem maradt más választásunk, elbújtunk borospincében, kívülről elrejtve a lejáratot. De ránk találtak. Ha Launak nincs az az ötlete, hogy tegyünk úgy, mintha mi is mind fosztogatónak, biztos, hogy darabokra tépnek. Így nem tudunk mit csinálni, felborogattunk néhány polcot odalent, megtömtük a táskáinkat óborokkal, meg a kézbe vettünk annyit amennyit csak tudtunk. Amikor a tömeg leözönlött Lau és az a kereskedő beszélt velük, aki még a lázadás kitörése előtt Aleimorddal akart valami üzletet kötni, de végül ő is ott rekedt velünk a házban. Ha nincs az ő lélekjelenlétük, és, ha nem hitetik el a mindenki mással, hogy közéjük tartozunk, akkor mi most nem beszélnénk egymással, téged pedig egy üres birtokra hozott volna a lovad, hiszen nem élünk, hogy megvegyük. Azelőtt csak egy öreg szolgáló lakott itt, senki más.
*Elgondolkodva hallgat egy kicsit mielőtt folytatná.*
- Odakint az utcán már szerencsénk volt *emlékezik tovább.* Túl nagy volt a káosz, és mindenki el volt foglalva a rombolással, gyújtogatással, meg a fosztogatással. Senkinek sem tűntünk fel és háborítatlanul el tudtunk jutni a Templomkertbe. Ott találkoztunk Intathal, az orvossal, aki téged is ellátott tegnap. Aleimord visszament vele a városba, hogy segítsen a húgán, de én nem mertem visszafordulni velük és inkább a többiek után futottam, akiknek sikerült felkéredzkedniük egy szekérre, amin szintén a városból menekülők ültek. Így jutottunk Lauval vidékre a családjához. Szerencsére Aleimordnak is sikerült valahogy kijutnia, mert amikor mentünk vissza Artheniorba vele is találkoztunk, meg utána egyszer itt is megjelent, és bár nem nézett ki a legjobban, de legalább élt.
*Mindezek után már csak abban reménykedik, hogy nem volt túl sok és túl tömény mindaz, amit Natalaydának elmondott. A legfontosabb válasszal viszont még adós, előtte azonban boldogan elmosolyodik, hiszen mindaz, amit Nairadáról tud, tényleg örömmel tölti el.*
- Nyugodj meg, ugyan tényleg semmit nem tudunk róla, de Naiért nem kell aggódni, legalább ő, hála az isteneknek szinte teljesen biztosan jól van, és semmit nem kellett átélnie abból, amibe mi belekeveredtünk. A lázadás napjának reggelén elutazott a városból. Tudom, mert pont én nyitottam neki ajtót, ő pedig épp csak azért ugrott be, hogy ajándékba adjon nekem párat a gyerekkori ruhái közül, amiket kinőtt, különben egy hintó várta útra készen a sarkon. Mire este megőrült a város ő már biztosan messze járt tőle, és ha utazás közben el is jutott hozzá a hír, hogy mi is történt Artheniorban, nyilván nem fordult vissza, hogy a visszarohanjon az életveszélybe. *mondja mély meggyőződéssel, ugyanakkor mielőtt folytatná az útját a szobájába, ami immár tényleg csak néhány lépés, még nem mozdul, mivel biztos benne, hogy Natalayda bármit is mondana még neki, vagy kérdezne még tőle, azt szívesebben tenné akkor, amikor csak kettesben vannak, másrészt egy fontos kérdése neki is lenne, így mielőtt a lány beszélni kezdene, gyorsan fel is teszi.*
- Ha már ruhák... milyet szeretnél? Legalább színben adj valami támpontot, nehogy anya majd rád akarjon erőszakolni valami olyasmit, amit nem szívesen vennél fel! Persze, gondolom most nem ez a legfontosabb, de akkor is, nyilván jobb lenne valami olyat kérni tőle, amiben jól érzed magad.


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.08 19:45:40


816. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-08 18:52:27
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//
//Konyha//

*A lánynak ezidáig nem sok fogalma volt a körülötte lévő világ gyakorlatias valóságáról. Persze éldegélt a kis falujában, tanulgatott, barkácsolt és mindenféle gnómos dolgot művelt, melyek kifejtése túlságosan hosszas és kevésbé érdekes történetet szülne. Lényeg a lényeg, hogy otthonának határait ezen alkalommal hagyta el először. Első útja pedig ide vezetett a doktor nyomán, az első lehetőség pedig, mi nem a négy fal között kotyvasztgatás eshetőségét sejteti, bizony felvillanyozta.*
- Még nem tudom. *Vallja meg egészen őszintén, minden körítés nélkül, az ábrándos ifjoncok mosolyával tömzsi ajkain. Ám, minthogy ezt nem ebben a percben, sőt, nem is ma kell eldöntenie, inkább irányítja figyelmét a jelen eseményeire, lépteit pedig mestere nyomába.
Ahogy kobakját éri a simiző kéz, ismét összerezzen, bár a korábbinál már talán eggyel kevésbé riadtan. Persze, ezúttal is váratlanul érte az érintés, kellemetlenséget már nem érez iránta. Főleg a szavak miatt, mik ezt követik.*
- Rendben, akkor figyelni fogok! *Mosolyodik el, ahogy a buksisimi alól felsandít az elfre, cinkos tekintetével keresve a szemkontaktust.
Több idejük viszont nem igazán marad a további csacsogásra, hiszen úgy tűnik, elérték céljukat, mi a korábban már sejtett ajtóban, s a mögötte húzódó, leginkább konyhaszerű létesítménynek tűnő helyiségben testesül meg. Ahogy belépnek, közelebb húzódik a doktorhoz, s félszegséggel vegyített kíváncsi tekintete pásztázza végig a berendezést, na meg a bentieket. Mestere kérdésére először afelé tekint, akihez szólt a kurta érdeklődés, majd arra, aki ennek tárgya. Már, persze, ha jól saccolja meg a zöld tekintet útját.*


815. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-08 17:17:40
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 843
OOC üzenetek: 142

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//
//Konyha//

*Úgy néz ki a lány még nem hallott hasonlóról. Lehet más környezetben volt eddig. A doki mindenesetre bólint a másik döbbenetén.*
-Úgy lehet a leghasznosabb. Legalább annyira mint egy mágus akár. De természetesen nem mindenki olyan eszement, hogy veszélybe sodorja magát. A békés labor, a meleg koszt és a hosszú élet csak szimpatikusabb nem?
*Mosolyog a másikra. Természetesen nem akarná, hogy önmagát veszélyeztesse az a csepp lány. Ő se azért gyakorolja az alkímiát hanem... leginkább szórakozásból. Anyagilag nem nagyon érte még meg. Mindegy is. Tanítani valamennyire tudja a lányt ahogy tanácsokat is tud adni. Meg talán el is tudja szállásoltatni. A szükséges figyelmeztetést és pletykálkodást megteszi amire olyan ártatlan reakciót kap amire nem számított volna. Ismét megsimizi most, azt a barna loboncot.*
-Csak, azt próbálja meg! De ha mégis ilyet látnál szólj nekem és elintézem.
*Vigyorog magabiztosan. Hogy miképp intézné el és tényleg meg tudná-e tenni jó kérdés, de ránézve nem nagyon ijed meg. A konyhába belépve viszont lefagy az arcáról a mosoly. Bizalmatlanul méregeti a harcos kinézetű fickót az asztalnál. Odabiccent a ház úrnőjének és rákérdez.*
-Ez ki?


814. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-08 15:58:22
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//

*Mégiscsak megkapja válaszát a feltett kérdésre. Nem gondolta volna, hogy itt rögtön ki lesz fejtve a magyarázat, ám örül neki, hogy máris mennyi minden tudással gazdagodik. Pedig éppen, hogy betette ide a lábát. Egyre inkább az az érzet kezdi hatalmába keríteni, hogy jó helyre került.*
- Egy alkimista a kalandozókkal? Húúú... *Tűnődik el talán kissé bárgyú ábrázattal az általa levont végkövetkeztetésen. Mindig is úgy képzelte, hogy egy alkimista csak kotyvaszt magában egy pinceszobában, esetleg új keverékeket fundál ki, gyógyít is, mint ahogy Intath mester. A legnagyobb kalandnak amiben része lehet pedig a gyógyfüvek saját kezű begyűjtését gondolta. Nem csoda hát, ha ennyire meglepődik a lefestett karrier lehetőségen.
További kommentárja egyelőre nincs az okításhoz, így a korábban taglalt módokon követi az elfet útjukon, lelkesedését fejezve ki a felvázolt programok iránt, mik a nap hátralevő részében várni fognak rá. Ha éhesnek nem is mondaná magát, szomjúsága már kínozza egy ideje. Néhány órája ugyanis kiitta az utolsó csepp vizet is kulacsából, mit még a főtéri szökőkútból töltött meg. Nem az erőssége a forrásainak beosztása.
Szerencsére figyelmét eltereli a bentiek jellemzése, s a felelet, mely a két férfi furcsaságát hivatott megmagyarázni. Ahogy lehajol hozzá a doktor, buksiját felszegi, némileg hozzájárulva ezzel a másik diszkrét suttogásához. ~Elment az esze? Lányokat les meg?~ Kerekednek el amúgy sem apró szemei.*
- Engem ugye nem fog meglesni? *Súgja vissza kérdését a felé tornyosulónak. Nem, nem mondhatja, hogy bármelyik válasz is megnyugtatta volna, kénytelen hát a korábbiakba kapaszkodni, miszerint mestere és a lányok is kedvesek. Mindeközben lépteik lassanként egy ajtó felé vezetik őket, ami mögött sejtése szerint ezek a bizonyos többiek lesznek.*


813. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-07 16:21:41
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 843
OOC üzenetek: 142

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//

*Nem tervezte kifejteni mi a legnagyobb probléma a többi varázsitallal, de rá lesz kérdezve. Most jó kedve van a dokinak meg egy olyan lányra aki ilyen szépen tudott bókolni nem is lehet megharagudni. Elmondja hát.*
-Ezek leginkább egy feladat elvégzésére jók ha te iszod meg őket. Mágusoknak ezért lehet előnyös a kék mert tanuláshoz megisszák és jobban forog az agyuk. Vagy ha valami nehezet fel kell emelni arra jó a piros. De olyan helyzetben mikor nem tudod mikor lesz rá szükség mondjuk kalandozóknak vagy városőröknek egy veszélyes helyzetben könnyen kárba is mehet a több mint száz aranyas varázsital ha megiszod és nem történik még semmi csak, azt hitted. Ha meg helyzetben vagy akkor már nincs időd meginni. Ezért jó ha ott van egy alkimista aki a megfelelő időben tudja a pont szükséges varázsitalokat hozzájuttatni azokhoz akiknek kell.
*Csak megtörtént a lecke és a doki lába kellően fáj már a helyzettől úgyhogy fel is egyenesedik. A kislány válasza annyira neki sincs ellenére. Amúgy is érdemes volt beszélni a ház úrnőjével ha már bedobott egy kielégült tündérlányt az egyik szobába egy kígyóval együtt. Meg közölni, hogy hazajött. Meg megkérdezni, hogy a szőke még él-e akit ellátott. Meg enni és élvezni a szerető törődést. Kedvesen rámosolyog a lelkes kislányra. Biztos benne, hogy örömmel fogadják majd. Megteszi a szükséges felvilágosítást is amire azért kap egy visszakérdezést. Lehajol és fojtott hangon magyarázza miközben sétálnak a konyha felé.*
-Az egyiknek elment az esze a lázadás óta. A másik, a vörös meg*Szinte súgja a másiknak.*szeret védtelen lányokat meglesni.*Gyorsan kiegyenesedik és normális hangerővel folytatja.*Egyszer már rendre tettem, de jobb vigyázni az olyanokkal.
*És már szinte ott is vannak a konyha bejáratánál.*


812. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-07 15:45:05
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//

*Szóval ritkán is jár, meg drágán is adja. Már megint igaza volt. Ennél jobban nem is alakulhatna ez a beszélgetés!
Az ezer aranyas üzletre rácsodálkozva és elismerően bólint, annak többi részletén igyekezve inkább nem fennakadni. De, hogy a többi varázsitalra ne lenne szükség, azon alaposan meglepődik.*
- De hát hogyhogy? Hmmm, ki érti ezt. *Csóválja meg kócos üstökét, ezúttal csalódottságát kifejezve a vásárlóközönség szűklátókörűségén, ám jobban nem kívánja fejtegetni saját maga sem a témát. Ha minden jól alakul, erre sokkal több idejük és sokkal alkalmasabb helyük is lesz, mint itt, a folyosón guggolgatva és pofit simizve.
Ahogy felegyenesedik a másik, barna tekintete végig követi a mozgását, s szavain csüngve hallgatja további terveit. Az evés és ivás lehetőségére lelkesen bólogat, a szobát el sem akarja hinni. Ennél jobb már csak egy kellemes fürdő lehetne, ám megemlíteni most biztosan nem fogja ezt a vágyát. Számára már így is hihetetlenül jól és váratlanul egyszerűen alakulnak a dolgok, nem szeretne óvatlan igényeskedéssel belerondítani az események ilyen szépen ívelt folyásába.*
- Ez mind nagyon jó lenne! *Tapsolja össze két tenyerét örömében, mi egészen addig zavartalan, míg a bentlakók jellemzéséhez nem ér a jó doktor. ~Nem kell félni? Majd figyel?~, húzza fel bal szemöldökét gyanakvón az éppen nyugtatónak szánt szavakra. Eddigi tapasztalásai szerint ezeket éppen, hogy olyankor szokták mondani, mikor pont, hogy van ok az aggodalomra. Végül is úgy határoz, ha már Intath mester ilyen kedves, és még a lányok is azok, az elég biztosíték neki arra, hogy ne essen baja attól a két fura fickótól.*
- Miért furák? *Enged meg azért egy óvatos kérdést, miközben követi az elfet arra, amerre éppen vezeti.*


811. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-07 14:03:35
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Konyha//
//majd Emelet//

*Őszintén hálás minden segítő szándékért, s azért főként, hogy Nodric enged a gyengéd kérésnek, és maga emelkedik talpra.*
- Natalayda *fűzi halovány mosollyal a szürke szemek alól, két kezét mellkasára helyezve, így jelzi nevét, remélve, hogy a férfi érti az egyezményes jelzést. Lautrentitia emellett kisegíti, hogy elindulhasson a tömegből, s kicsit komfortosabb ruhába bújhasson. Akkor talán gyorsabban is javul majd állapota, mely már így is nagyon szép a korábbi naphoz képest. Egy pillanatnyit habozik az indulással, hisz érzékeli Luninari érintését karján, saját késztetése mellett. A habozás oka, hogy kíváncsi a válaszra, vajon hogyan hívják az idegent. Ezután nem sokkal indul, menetben találkozhatnak Viellel.*
- Régen nem volt gondom a társalgással. Sőt. *fáradt keserédes mosoly húzódik ajkára.* Azt hiszem, valahol mélyen még tudnám kezelni, de az elmúlt időszak azt hiszem más irányba terelt.
*Ahogy felfelé haladnak Lunival a lépcsőn, azért felmerül benne, valójában mi is történt velük ott a Rezidencián.*
- Mondd csak Luni, hogyan sikerült kimenekülnötök? Borzasztó lázadás volt. *csendesedik hangja, ahogy lassan veszi egyik lépcsőfokot a másik után.*
- Kié ez a hely valójában? Azt tudod? *A korábbiakból csupán sejti, hogy merre lehetnek, s talán nem is olyan nagyon messze attól a helytől, ahol felnőtt, miután elhagyták családostól Artheniort. Addig lépked, amíg Luninari meg nem áll, vagy ki nem jelöl egy szobát, mint Laurentitia szobája, ahonnan ruhát remél, a korábbiaknak szerint. Igazából így hogy egyre több férfinép fordul meg a házban, igencsak sürgetőnek érzi a sűrűbb szövésű anyagokat. Korábbann az orvos jelenlétében nem érezte, hogy takargatnia kellene magát,l talán ez valami egyedi kisugárzás lehet, melyet a gyógyító népek árasztanak magukból, de harcosok közelében ez már egyáltalán nincs így.*
- Borzasztó érzés *kezdi vallomását, * de fogalmam sincs, Nariada hollétéről. Legutóbb a Templomkertben találkoztam vele, és megígértem, hogy felkeresem, de az már nagyon régen volt. * A harcok hevében erről majdnem meg is feledkezett, ám most ez a béke mégis előhozza a régi emlékeket. * Te tudsz róla valamit?


810. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-07 04:39:49
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 843
OOC üzenetek: 142

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//

*Nem sokat haladnak. Az elágazásig jutnak míg meg nem történik a csábítás. Szegény doki nem is bír magával és ott helyben megérinti a lányt. Persze csak az arcát, de az is elég látványos hatást eredményez. Az a szemérmetlen elf pedig nagyon élvezi, hogy ilyen reakciókat vállt ki a lányból. Elégedett mosollyal nézi.*
~Kedveském ha nem gnómnak születsz akár még...~
*Mindenesetre ennyivel kell beérnie. És a hirtelen hangulatváltást meglepően jól kezelte a lány. Az elf érdeklődve is néz a másikra. Érdekes kis valaminek tartja.*
-Örvendek a találkozásnak kedves Linki.
*A határozott kézfogást nagyon aranyosnak találja. Persze továbbra is a tündérfalvak a kedvencei vagy az általa elképzelt tündérfalvak, de a gnómokat is szívderítő kis lényeknek találja. A kis csacsogást is jó hallani.*
-Ritkán is járok meg drágán tudok alapanyagot beszerezni meg nincs rá akkora szükség. Egy jó vevő kéne hozzá. Egyszer sikerült egy nagyon jó ezer aranyas üzletet lebonyolítanom egy gyanús erdei elffel, aki zöld varázsitalokat vett nagy mennyiségben. A kékekre is lehetne szükség mágusoknak, de általában nem vesznek. A többi meg érthető is, hogy fene se tudja kell-e használni vagy, hogy időben tudják-e meginni. Egy jó alkimista is jól jön a varázsitalokhoz. De ez már olyan gyakorlat ami túlmutat az italok elkészítésén.
*És nem is állna ott a folyosó közepén guggolva nekiállni kifejteni a dolgot. Főleg mert a lány le se tagadhatná, hogy megviselte az út amit ma már a doki is megtett és egyéb mozgásokat is végzett már amik megviselték az izmait. Nem is sokáig maradna guggoló helyzetben. Fel is egyenesedik hallva a másik megerősítését.*
-Rendben. Akkor mit szólsz ehhez! Bemutatlak a többieknek, ők kezelésbe vesznek. Megetetnek, megitatnak, talán egy szobát is kaphatsz Laurentitiá-tól a ház nagyasszonyától akitől nem kell félni mert inkább egy kedves tyúkanyóhoz hasonlít.~Akit körbejárkálnak a tündércsibék és folyton nekem a kakasnak rázza a farktollait. Grrr! Laurentitia te tüzelő tojó!~A többiektől se kell majd megijedned. Egy fura elf fickó van még itt vagyis kettő. Főleg a vörösre figyelj oda, de a lányok kedvesek. És ha itt laksz majd én is figyelek majd. Kedves kis családias hangulatú hely ez.


809. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:39:17
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//

*Lelkesen követi az elfet a folyosón, bármerre is vezesse az. Hiszen egészen pontosan ezért jött ide, hogy kövesse őt, akár a szó szoros értelmében, akár majd tanításait, ha arra kerül a sor. Kapkodnia kell bakancsait, hogy az iramot tarthassa az elnyúlt elf léptekkel, ezen kívül viszont egyre komfortosabban érzi magát ahogy mind beljebb haladnak az épület falai közt, s ahogy a félreértés is tisztázódni látszik.
Az elf leguggolására ő is megáll, hogy szembefordulva vele fogadja a váratlan cirógatást. Szemei újból elkerekednek, kicsit talán össze is rezzen, s bár nem ment még túl messzire orcáiból a vér, újra összegyűlik egy újabb csinos kis pír képében. Ha így folytatják, talán még ki is gyullad az a gnóm pofi.*
- Úú, akkor tényleg te vagy az! Tudtam! *Örül meg hirtelen saját eszességének, s cserfes csacsogást indít, korábbi zavara pedig szinte semmivé foszlik.*
- Linki vagyok, Linkivyre Rarlpor! *Nyújtja a másikénál jóval kisebb praclit, hogy meglepően határozottan igyekezzen megmarkolni a doktori kezet.* - Mondjuk az tényleg jobb lenne! De hogyhogy nem vesznek? Túl drágán adod? Vagy lehet, hogy csak nem mész ki elég sűrűn a piacra?
*Hogy elfáradt-e, arról külsejének megviseltsége megbízhatóan árulkodhat, s ő sem kíván rácáfolni erre.*
- Igen, nagyon örültem is, hogy már végre ideértem! *Mosolyodik végül valóban örömétől, kissé oldalra biccentve a kócos buksit.*


808. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:03:05
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 843
OOC üzenetek: 142

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//

*Hogy a férfit ne szórakoztatná a másik zavarba hozása, azt kár is lenne tagadni. Ha csak ő szórakozik nem zavarja. A piruló szeplős kislány nagyon vicces látvány főleg ahogy ügyetlenül megpróbálja tagadni. A doki jót vigyorog rajta.*
~Kicsit olyan mint a vörös volt. Az is mindig vörös volt.~
*El is indul a folyosón vezetve a másikat. Tekintete közben szórakozottan nézi a barna kobakot úgyhogy a szemkontaktust nem lehet olyan nehéz megtalálni vele a lánynak. A nyaka persze hosszútávon lehet, hogy elfáradna, de talán még nem tart ott a lány. A férfi kedvesen mosolyogva fogadja az újabb mentegetőzést aztán érkezik a magyarázat is, hogy miért keresték őt. Előbb értőn csillan a tekintete majd a bók hallatán meglepetten elkerekedik. Le is guggol és megsimogassa a gnóm pofit.*
-De kis drága vagy! Ezzel most megdobogtattad a szívem kedvesem. Mondjuk a legjobb az lenne ha nem csak mondanák ezt hanem vennének is tőlem. De mindegy. Hadd mutatkozzam be! Intath Aldeis orvos alkimista.
*Nyújt kezet a másiknak továbbra is guggolva.*
-Nagyon elfáradtál idefele?


807. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 21:22:31
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//

*Az ő mosolyával éppen az ellenkezője történik, mint azzal, mi a férfi ajkán kunkorodik. Kezdeti lelkesedésétől saját szájának görbülete nem is lehetett volna természetesebb és őszintébb, ám az elf doktor feleletétől elbizonytalanodik, s bár a másik állítja, hogy zavarba hozta, inkább ő érzi így magát.
Bár nem gyermek már, kamaszodásának éveit is éppen maga mögött hagyta, az udvarlás, széptevés, netán szerelem dolgai mindig is távol álltak tőle, inkább megrémítve a kis gnómot, mint vonzva. Ezért is lepi el egybefüggő és egészen sötét árnyalatú pír a szeplőkkel gazdagon tarkított orcát.*
- Őőő, ééén. Én nem úgy! *Kezdi magyarázkodásnak szánt hebegését, melyet inkább le is nyel félúton. A hamvában kihunyt mentegetőzés helyett pedig inkább a felajánlott befáradást választja, azzal mindketten többre mennek.
Barna tekintete azonnal el is kalandozik a belső tér felfedezésére, fürkészve, merre tartanak a folyosók, mi fedi a padlót és a falakat, hol látni további szobákat sejtető ajtókat. Gyors körbefuttatásra futja most csupán, ugyanis csak jobbnak látja tisztázni ezt a helyzetet.*
- Szóval én nem úgy. *Rázza meg barna kóctól határolt üstökét, ahogy a másik magasan fölé tornyosuló tekintetét keresi, egész testével felé fordulva.*
- Szóval nekem azt mondták, hogy, ha Alkímiát akarok tanulni, akkor a szarvasligeti félkezű elf doktort keressem, nála jobbat úgyse találok. *Megszeppent beszéde közben mindkét kezével hátizsákjának vállpántjait morzsolgatja.* - És én szerintem egészen biztosan te vagy az! *Állítja ezt immár valamivel magabiztosabban.*

A hozzászólás írója (Linkivyre Rarlpor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.06 21:43:21


806. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:55:31
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 843
OOC üzenetek: 142

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//

*A doki hangulatváltozásaitól egy nő is elszégyellhetné magát. Az pedig, hogy így meg lesz bámulva igencsak jót tesz a férfi egójának amitől a mosolya is kicsit természetesebb lesz. Kíváncsian néznek a zöld szemek az apró látogatóra akitől olyan reakciót kap amivel sikerül meglepni a férfit. Mégszélesebbre is húzódik a szája és vidám csillogó szemekkel válaszol.*
-Oh, micsoda vallomás! Zavarba is hozol te lány. Legalább egy italra hívj meg először.
*Kuncog nagyon jót a helyzeten amit egyáltalán nem ért, de a puszta tény is egy nap alatt már a második kis növésű lány mozdult rá feldobja a kedvét. Félre is áll az ajtóból.*
-Fáradjon csak beljebb kedves kérőm.
*Széles vigyorán látszik, hogy ő nem gondolja komolyan a dolgot csak játszik a másikkal.*


805. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:42:28
 ÚJ
>Linkivyre Rarlpor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Mestert keresve//

*Nem nyílik ki az ajtó abban a minutumban, ahogy utolsó kopogtatását követően ökle elválik a tekintélyes faajtó lapjától. Ám ez nem is túlságosan meglepő egy ekkora épületet nézve. Hatalmas ablakok, hosszasan elnyúló kőfalak mindkét irányba, szinte a végüket sem látja már ebből a közelségből. Arra sem számított, hogy ajtónállót tartanak az itteniek, ki minden kintről érkező neszre fürkész fülekkel figyel. Lélekben inkább arra készült, hogy alsó hangon is legalább háromszor meg kell ismételnie iménti műveletét, mire bárki is a bentiek közül megsejti bekéredzkedési szándékát. De minimum is arra, hogy az első kopogtatások után még lesz egy kicsi ideje összeszedni magát, vagy akár bekémlelni a tőle jobbra lévő ablakon, merre már kezdené is nyújtogatni rövidke nyakát.
A helyzet azonban az, hogy, ha nem is azonnal, csupán néhány pillanat elteltével feltárul a kétszárnyú bejárat egyik ajtaja, mi úgy meglepi az egyébként is megszeppent Linkit, hogy éppen vett lélegzete tüdejében reked. Szemmagasságban egy begombolás szempontjából maga után némi kívánnivalót hagyó ing által fedett has fogadja, mibe néhány pillanatig belebambulva fogja fel, hogy már rögtön meg is szólították, sőt, kérdés hangzott el felé. Tekintetét igyekszik feljebb futtatni fogadóbizottságán, hogy szemügyre vehesse a nálánál jóval magasabban elhelyezkedő további testrészeket. Ezek közül egy, jobban belegondolva kettő az, mi igazán felkelti érdeklődését: a hegyes fülek, valamint a fél kéz hiánya.
Szemei kistányér méretűre kerekednek a felismeréstől, hogy talán már rögtön szerencsével járt, még száját is eltátja, bár egyelőre hang nélkül.*
- Én... én azt hiszem téged kereslek!
*Szólal is végül bizonytalan, a megörüléstől mégis lelkes hangon.*

A hozzászólás írója (Linkivyre Rarlpor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.06 21:45:32


804. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 19:55:55
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 843
OOC üzenetek: 142

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Doktorbácsim//

*Talán most nem úgy néz ki mint valami termékenységi félisten vagy isten, de nem is célja. Talán ha akarna még így is el tudna csábítani akárkit, de figyelme most a tündérlányon függ aki kioktatja őt miért is nem számítanak háziállatnak a piócák. A doki eddig úgy gondolta, hogy állat és házban van úgyhogy házi állat. A felhozott kritériumoknak viszont tényleg nem felelnek meg. A neveken azért jót mosolyog az elf. Neki tetszenek csak egy velük a baj amit a lány is kifejt. Hogy fogalma sincs melyik melyik. Még a nemüket se tudja.*
-Őszintén szólva, azt se tudom, hogy ők hogy csinálják. Mármint, hogy kell-e náluk, hogy legyen nő. Mert a halak kis tojásszerű dolgokat tojnak a vízbe és abból lesznek a kishalak. A békák is asszem. Őket nem tudom. Szerintem nem is bírják egymást. Mármint van, hogy megeszik egymást ezért nem rakhatom őket össze etetés után olyanokkal akik még nem ettek.
*Kicsit elgondolkozik ezen majd vállat von. Ő nem igazodik ki teljesen rajtuk. Tudja, hogy lehet őket életben tartani és hogy kell feltenni meg levenni ha vért kell leszívni valakiről és ennyi. Nem is annyira érdeklik őt. Abba se biztos, hogy értelmesek. Végül is csak egész nap ott úszkálnak. Ellentétben a majmokkal akik ugrálnak is meg, másznak dolgokra meg szarral dobálóznak. Azok már okosabbak. De valamiért mintha tündér barátnője nem értékelné a majmok humorérzékét. Nem is tudja a doki ezt elképzelni.*
-De ez bennük a vicces! Ha meg elvernéd őket elszaladnak vagy felmásznak valamire. Vicces állatok. Meg minek szégyenkeznél az csak egy állat nem te csináltad. Höhö! Megdobálta szarral.
*Nevet. Nem fogja megtagadni magát. Elég fura humora van és nem tagadja le. Mondjuk az a szamárló valamit ami a barbároknál leköpte, azt nem találta humorosnak. Vissza is köpött és ha lett volna nála valami lehet fejbe is vágja, azt a dögöt. Azért más ha vele viccelődnek, de mással szemben nagyon jó móka a szardobálás. A doki pedig szereti a mókát. Látszik azon is ahogy a nyakába kapta a kislányt. A fülére kicsit érzékeny úgyhogy ha jobban húznák akkor feljajdul, de elég bátor az ezüst hajú. A játékba is hamar belelendül a megváltozott magaslat ellenére is. A férfi nevetve megindul és csak úgy szeli a vizet miközben azért fogja a kis tündérlábat nehogy le essen az utasa.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 804-823