Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1462. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1443-1462
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-04-16 17:07:40
Üzenet elküldve: 2025-04-16 17:07:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha még abban a tudatállapotban lenne, minden bizonnyal elkezdene merengeni azon, biztos borral volt e tele pohara a régi szép Lihanechi zsúrokon, esetleg mennyire is volt az higítva. Talán volt mellette mindig valaki, aki mérte azt. De ahogy közveszélyesen széles karkörzéssel Luninarinak integet, nem a múlt rejtélyeinek feltárásai töltik el a fejét, hanem egy teljesen másik világ, rikítóbb színekkel, és egyszerűbb feladatokkal.*
- Héééé, én sorrendbe teszem a könyveimet, kikérem magamnak... *Motyog maga alá nézve, mint aki keresi a saját lábait.
Eredetileg is szétszórt figyelme katasztrofális övezetekre süllyed, így mikor a fél-elf lány megszánja egy válasszal, nem azonnal érkezik meg a hangja hozzá. De amikor igen, kuncogva bólogatni kezd, örülve az egyetértésnek.* - Igen-igen! Ez a mese a miénk, azt csinálunk benne amit akarunk! Amit...tyű... *Visszapattan róla a többi. Látszólag nagyon küszködik vele, hogy ebből a félszobányi távolságból tovább hangoskodjon barátjának, mintha még a levegőből kapkodná ki a szavakat.*
- Nagyon... nagyon örülök nektek, hogy, öhm, itt vagytok. Még a dokinak is de el ne mondd ezt neki! Namindegyis, végre azt teszek, amire kedvem szottyan, és nem is egyedül! Csodás egy évem volt valamennyiőtökkel, és ezt az évet saját önszántamból töltöttem el veletek! Csak bárcsak, báááárcsak, a többiekkel is tudnák beszélni, ezt a hely kicsit otthonra emlékeztet ahogy néha visszhangzik a folyosó, de tudom, TUDOM, hogy ez is változni fog! Leszünk mi jó nagy törzs...család? Valamelyik biztos, még kitalálom... és nagymágusok! Olyan nagyok, hogy...hogy...ó anyám... *Itt kiderül, hogy egyszerre beszélni és mozogni már képtelen, mert amikor félvakon követni kezdi Luninari anyját, elhallgat, mint a sír. Meg se fordul a fejében, hogy ne engedelmeskedjen neki, teljesen megbízik a külső, már tudatán kívül is eső világban. Szinte belebotlik a fotelba. Az ülés közvetlenül a kandallóra néz, a kellemes meleg pedig úgy elpuhítja az ifjú mágust, hogy az szinte elsüllyed a karosszékben.*
- Ez így... ez így az élet... *Mormogja a levegőbe egy soha nem látott mértékben megbékült ábrázattal.* - Maradhat ez így örökre. *Nehezen emeli fel a fejét a mellkasáról, mielőtt hátranézne és észreveszi a volt papnő birtokában lévő szendvicset. Nem tudja, hogy bólintani, vagy ráznia kéne a fejét, de biztos elfogadja.*
- Kösssszönnöm. *Harap bele úgy, hogy a tetejét tartja alul, majd miután érzi hogy a második harapást már majdnem blokkolta valami bent, belekortyol a vízbe, ami a bor után csalódástkeltően íztelen neki; félre is rakja gyorsan. Egy hosszabb ideig csak meredten nézi a lángokat, aki nem látja félig-meddig nyitott szemeit, azt hiheti, már elaludt. De végül csak kinyitja megint a száját, az előbbiek után tisztább artikulálással:*
- Nagyon szeretek itt lenni. *Ugyan nincs kicélzott személye következő csapongásának, attól még folytatja.* - Az ég, a fű... még az erdő is. Itt minden olyan tiszta, friss. Kapok levegőt. Kapok napot is. Fenébe a könyvekkel, nem kell több. Csak, csak maradjon ez meg. Nem lesz ebből Arthenior, vagy Lihanech. Ha kell, akkor én gondoskodok róla. Aha, biztos van erre rá mágia, kell lennie. A csodák abból épülnek.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha még abban a tudatállapotban lenne, minden bizonnyal elkezdene merengeni azon, biztos borral volt e tele pohara a régi szép Lihanechi zsúrokon, esetleg mennyire is volt az higítva. Talán volt mellette mindig valaki, aki mérte azt. De ahogy közveszélyesen széles karkörzéssel Luninarinak integet, nem a múlt rejtélyeinek feltárásai töltik el a fejét, hanem egy teljesen másik világ, rikítóbb színekkel, és egyszerűbb feladatokkal.*
- Héééé, én sorrendbe teszem a könyveimet, kikérem magamnak... *Motyog maga alá nézve, mint aki keresi a saját lábait.
Eredetileg is szétszórt figyelme katasztrofális övezetekre süllyed, így mikor a fél-elf lány megszánja egy válasszal, nem azonnal érkezik meg a hangja hozzá. De amikor igen, kuncogva bólogatni kezd, örülve az egyetértésnek.* - Igen-igen! Ez a mese a miénk, azt csinálunk benne amit akarunk! Amit...tyű... *Visszapattan róla a többi. Látszólag nagyon küszködik vele, hogy ebből a félszobányi távolságból tovább hangoskodjon barátjának, mintha még a levegőből kapkodná ki a szavakat.*
- Nagyon... nagyon örülök nektek, hogy, öhm, itt vagytok. Még a dokinak is de el ne mondd ezt neki! Namindegyis, végre azt teszek, amire kedvem szottyan, és nem is egyedül! Csodás egy évem volt valamennyiőtökkel, és ezt az évet saját önszántamból töltöttem el veletek! Csak bárcsak, báááárcsak, a többiekkel is tudnák beszélni, ezt a hely kicsit otthonra emlékeztet ahogy néha visszhangzik a folyosó, de tudom, TUDOM, hogy ez is változni fog! Leszünk mi jó nagy törzs...család? Valamelyik biztos, még kitalálom... és nagymágusok! Olyan nagyok, hogy...hogy...ó anyám... *Itt kiderül, hogy egyszerre beszélni és mozogni már képtelen, mert amikor félvakon követni kezdi Luninari anyját, elhallgat, mint a sír. Meg se fordul a fejében, hogy ne engedelmeskedjen neki, teljesen megbízik a külső, már tudatán kívül is eső világban. Szinte belebotlik a fotelba. Az ülés közvetlenül a kandallóra néz, a kellemes meleg pedig úgy elpuhítja az ifjú mágust, hogy az szinte elsüllyed a karosszékben.*
- Ez így... ez így az élet... *Mormogja a levegőbe egy soha nem látott mértékben megbékült ábrázattal.* - Maradhat ez így örökre. *Nehezen emeli fel a fejét a mellkasáról, mielőtt hátranézne és észreveszi a volt papnő birtokában lévő szendvicset. Nem tudja, hogy bólintani, vagy ráznia kéne a fejét, de biztos elfogadja.*
- Kösssszönnöm. *Harap bele úgy, hogy a tetejét tartja alul, majd miután érzi hogy a második harapást már majdnem blokkolta valami bent, belekortyol a vízbe, ami a bor után csalódástkeltően íztelen neki; félre is rakja gyorsan. Egy hosszabb ideig csak meredten nézi a lángokat, aki nem látja félig-meddig nyitott szemeit, azt hiheti, már elaludt. De végül csak kinyitja megint a száját, az előbbiek után tisztább artikulálással:*
- Nagyon szeretek itt lenni. *Ugyan nincs kicélzott személye következő csapongásának, attól még folytatja.* - Az ég, a fű... még az erdő is. Itt minden olyan tiszta, friss. Kapok levegőt. Kapok napot is. Fenébe a könyvekkel, nem kell több. Csak, csak maradjon ez meg. Nem lesz ebből Arthenior, vagy Lihanech. Ha kell, akkor én gondoskodok róla. Aha, biztos van erre rá mágia, kell lennie. A csodák abból épülnek.
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-04-05 19:59:35
Üzenet elküldve: 2025-04-05 19:59:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magához húzza a félvérét és a térdére ülteti a lányt. Így kezd el neki mesélni az egyébként nem túl szép témákról.*
-Pontosan tudom mi lett a vége mert szerepem volt benne. Ami, szerepet most is vállalom minden részletével és ha hasonló helyzetben lennék ugyan úgy járnék el. És erről beszélek. Vannak tettek amiket nem lehet visszacsinálni akkor se ha utólag már nem úgy csinálnád. Érthető, hogy meg akarod védeni magad és visszacsinálnál dolgokat a múltban, de amiről szó van ahhoz nem elég csupán elhatározás úgyhogy ne akard keresni a bajt magadnak. Viszont ha nincs menekvés és nem tudsz elbújni és mégis arra kényszerülsz, hogy ártanod kell valakinek akkor meg ne habozz. Olyankor csak úgy lehet túlélni ha erőt veszel magadon és még akkor is megteszed amit meg kell ha nem esik jól és ugyan olyan rossz lesz utólag arra visszagondolni, mint Niára. Nem lehet visszacsinálni és örökre veled marad. Együtt kell élni a tetteid súlyával, de cserébe élsz. Ahogy mondtam nem kellemes dolog ez. Nem való neked. Élvezd, hogy elkerült eddig a baj és ne is kívánd, hogy megtaláljon.
*Nem mond a lány olyasmit amiben ne volna igazság. Viszont nem mindig olyan egyszerű ártani másoknak mint elképzeljük. Persze ha eleget csináljuk akkor el tud bennünk halni az, ami nehézzé teszi a dolgot, de a doki nem kíván ilyesmit Luninari-nak. Azt, szeretné ha a félvér boldog lenne a többi lánnyal, az anyjával és a múlt árnyai olyan távol maradnának tőle amennyire csak lehet. Ez egy szép gondolat. Megéri megvédeni. Ha kell olyan módszerekkel amiről beszélt a félvérnek, hogy ne használja őket. Viszont a dokiban már meghalt az, ami nehézzé teszi bizonyos tettek megtételét. Annak kapcsán hogyan szokott szórakozni a lány csak mosolyog. A kapott kérdésen elgondolkozik.*
-Én mások előtt szeretek úgy megjelenni, hogy tettem valamit a kinézetemért, de ha egyedül lennék akkor nem biztos, hogy foglalkoznék vele. Ha nem látnak akkor számomra nem olyan fontos. Annak idején a tengeren is sokan úgy voltak vele. Csak őket az se zavarta ha mi a legénység többi tagja, hogyan látjuk őket. Meg volt egy ork akit egyáltalán nem érdekelt, hogy nézett ki. Őt víz akkor érte ha ráesett az eső, hogy mit evett az látszott a ruháját, amit akkor cserélt le ha már lefoszlott róla, de valószínűleg már a több évnyi szutyok és ételmaradék tartotta össze nem a szövet.*Nevet fel az emléken.*A legtöbben a kikötőben nyiratkoztak meg és vették fel a tiszta vagy a csinos ruhájukat. De nem baj, hogy tetszelegsz magadnak. Nem ártasz senkinek, ez a szórakozásod és aranyos is.
*Aranyos pillanatukat viszont megszakítja a tintanyaló részeg közbekiabálása.*
~Ez bebaszott.~
*A félvér próbál értelmesen válaszolni a férfiből áradó zavaros gondolatfoszlányokra. A dokinak van egy sejtése, hogy a másik se teljesen érti miket beszél. Nyuszimama tapasztaltabb módon kezeli a helyzetet. Leülteti a fickót és kerít vizet meg valamit, ami felissza a szeszt. A sejtése helyes. Az elf nagyon jól szórakozik ezen a helyzeten. Hülyét csinál magából a tintanyaló. Aki, nem bírja a piát az ne igyon. Meg is érdemli, hogy jót vigyorogjon rajta.*
//Surran az őz, szökell halkan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magához húzza a félvérét és a térdére ülteti a lányt. Így kezd el neki mesélni az egyébként nem túl szép témákról.*
-Pontosan tudom mi lett a vége mert szerepem volt benne. Ami, szerepet most is vállalom minden részletével és ha hasonló helyzetben lennék ugyan úgy járnék el. És erről beszélek. Vannak tettek amiket nem lehet visszacsinálni akkor se ha utólag már nem úgy csinálnád. Érthető, hogy meg akarod védeni magad és visszacsinálnál dolgokat a múltban, de amiről szó van ahhoz nem elég csupán elhatározás úgyhogy ne akard keresni a bajt magadnak. Viszont ha nincs menekvés és nem tudsz elbújni és mégis arra kényszerülsz, hogy ártanod kell valakinek akkor meg ne habozz. Olyankor csak úgy lehet túlélni ha erőt veszel magadon és még akkor is megteszed amit meg kell ha nem esik jól és ugyan olyan rossz lesz utólag arra visszagondolni, mint Niára. Nem lehet visszacsinálni és örökre veled marad. Együtt kell élni a tetteid súlyával, de cserébe élsz. Ahogy mondtam nem kellemes dolog ez. Nem való neked. Élvezd, hogy elkerült eddig a baj és ne is kívánd, hogy megtaláljon.
*Nem mond a lány olyasmit amiben ne volna igazság. Viszont nem mindig olyan egyszerű ártani másoknak mint elképzeljük. Persze ha eleget csináljuk akkor el tud bennünk halni az, ami nehézzé teszi a dolgot, de a doki nem kíván ilyesmit Luninari-nak. Azt, szeretné ha a félvér boldog lenne a többi lánnyal, az anyjával és a múlt árnyai olyan távol maradnának tőle amennyire csak lehet. Ez egy szép gondolat. Megéri megvédeni. Ha kell olyan módszerekkel amiről beszélt a félvérnek, hogy ne használja őket. Viszont a dokiban már meghalt az, ami nehézzé teszi bizonyos tettek megtételét. Annak kapcsán hogyan szokott szórakozni a lány csak mosolyog. A kapott kérdésen elgondolkozik.*
-Én mások előtt szeretek úgy megjelenni, hogy tettem valamit a kinézetemért, de ha egyedül lennék akkor nem biztos, hogy foglalkoznék vele. Ha nem látnak akkor számomra nem olyan fontos. Annak idején a tengeren is sokan úgy voltak vele. Csak őket az se zavarta ha mi a legénység többi tagja, hogyan látjuk őket. Meg volt egy ork akit egyáltalán nem érdekelt, hogy nézett ki. Őt víz akkor érte ha ráesett az eső, hogy mit evett az látszott a ruháját, amit akkor cserélt le ha már lefoszlott róla, de valószínűleg már a több évnyi szutyok és ételmaradék tartotta össze nem a szövet.*Nevet fel az emléken.*A legtöbben a kikötőben nyiratkoztak meg és vették fel a tiszta vagy a csinos ruhájukat. De nem baj, hogy tetszelegsz magadnak. Nem ártasz senkinek, ez a szórakozásod és aranyos is.
*Aranyos pillanatukat viszont megszakítja a tintanyaló részeg közbekiabálása.*
~Ez bebaszott.~
*A félvér próbál értelmesen válaszolni a férfiből áradó zavaros gondolatfoszlányokra. A dokinak van egy sejtése, hogy a másik se teljesen érti miket beszél. Nyuszimama tapasztaltabb módon kezeli a helyzetet. Leülteti a fickót és kerít vizet meg valamit, ami felissza a szeszt. A sejtése helyes. Az elf nagyon jól szórakozik ezen a helyzeten. Hülyét csinál magából a tintanyaló. Aki, nem bírja a piát az ne igyon. Meg is érdemli, hogy jót vigyorogjon rajta.*
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-04-04 14:07:36
Üzenet elküldve: 2025-04-04 14:07:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem jön zavarba attól, hogy Int magához húzza, és körülbelül a térdére, vagy a combjaira ülteti. Ha lett volna bátyja, vagy apja is vele lett volna, miközben felnő minden bizonnyal ugyanígy tette volna meg ezt a mozdulatot, hasonlókat mondott volna neki, ő pedig hasonlóképpen válaszol, mint alapjában véve jó kislány.
Bár az este az ünnepről szól, a fény és így az élet ünnepéről, azért attól még a fénytől elválaszthatatlan az árnyék is, amit vet. Az alkohol is elvben vidámságot ad, azért néha el is mélyíti a beszélgetéseket nem csak felszínes örömködéssé teszi őket, most pedig éppen ezt tapasztalja a saját bőrén meg. Beszélgetés közben nem kerülhetik ki a komolyabb és így komorabb témákat sem, igaz, aki vele beszél, az általában előbb-utóbb belefut ebbe a problémába, már amennyiben ez probléma egyáltalán.*
- Kedves vagy tényleg, de tudod, hogy erről nem tudod megváltoztatni a véleményemet. Emlékszel, hogy mi történt Artheniorban. Mellőlem rabolták el Aleniát, akit aztán megkínoztak, a vége pedig az lett ami. *mondja úgy, hogy nem szívesen mondja ki a többi tényt, amire amúgy sem kell emlékeztetnie az elfet, főleg, hogy bár úgy érzi kényszeresen ismétli magát, Intet mégsem sikerült meggyőzni saját nyilvánvaló igazáról, mert hát ő úgy érzi még mindig, hogy ebben a kérdésben csakis neki lehet igaza.*
- Ha akkor csak két-három erősebb varázslatot ismertem volna ez sohasem történik meg. De nem csak erről van szó. A lázadás közben egy szekrény alatt bujkáltam Aleimord borpincéjében, és csak reménykedtem, hogy a fosztogatók nem fedeznek fel, és nem hisznek nemesnek. Vannak olyan helyzetek, ahonnan sajnos nem lehet elfutni. Más kérdés, hogy egy dühös tömeget, ami szét akar tépni éppen, valószínűleg nincs az a mágia, ami meg tudna állítani, hacsak nem valami egészen drasztikus és gonosz. De mindenképpen kerülhetek olyan helyzetbe, hogy egyedül vagyok és elfutni sem tudok, erre pedig igenis tökéletes, ha ismerek pár olyan varázslatot, ami önmagában is elrettentő. Például a tűzcsóva, amit említettem. Azt sem muszáj egyből valakinek az arcába küldenem, nem igaz? De, ha rabló lennék, valószínűleg hatszor is meggondolnám, hogy meg akarom-e közelíteni azt, aki ilyesmiket tud, akkor pedig főleg, ha nem kirabolni akarnám magam, hanem valami teljesen mást csinálni saját magammal.
*Nem hiszi, hogy Int ne tudná mire gondol, főleg, ha már annyit emlegette a kikötőt és az ottani lányokat, talán egy kevés, vagy inkább nem kevés honvágyból is. De ez, meg az előző nyilván kényes téma, és a rossz emlékek felidézése helyett szívesebben beszél arról, ami szerinte vicces, mert nem tagadhatja, hogy van annak némi humoros oldala is, hogy Int és ő, bármennyire közel álljanak is egymáshoz, mennyire máshogy fogják fel azt, hogy mi az, ami az életben örömöt okoz.*
- Kár, hogy te nem szereted az állatokat úgy, mint én. Tudod, egy kedves, doromboló macska, miután a puha szőrét simogatod, meg tud nyugtatni és fel is vidít. És a kecske is szeret, a szeretet pedig szintén örömöt okoz, ami pedig örömöt okoz, az általában szórakoztat is, nem? A főzéssel ugyanígy vagyok. Miért ne szórakoztatna az, ha tudom, hogy ami végül készül az valószínűleg úgy lesz majd finom, hogy nem csak nekem fog ízleni, hanem nektek is? Az öltözködés is… nem csak a saját kedvemért csinálom. Lány vagyok mégiscsak, persze, hogy szeretek másoknak is tetszeni. De magamnak is, szóval, ha senki sem látna és egyedül lennék éppen ebben a házban, akkor is szeretnék szép ruhában lenni és rendesen megfésülködni. Miért, ez furcsa, te nem így vagy ezzel? Jó, azt értem, hogyha egyedül lennél itt, akkor nem minden nap úgy öltöznél fel, mintha bálba készülnél, de azért csak jobban érzed te is olyan ingben és gatyában magad, ami tetszik is, és szerinted jól áll neked, nem? *kérdi nagy kék szemekkel, mert erre tényleg nagyon kíváncsi. Eddig valamiért úgy gondolkodott, hogy az öltözködés kérdésével mindenki körülbelül úgy van, mint ő, de most a doki kérdéséből kiindulva egy kissé azért elbizonytalanodott.
Az ő beszélgetése a dokival és édesanyjáé Adoaverrel eddig nagyjából párhuzamosan zajlott, most azért némiképpen meglepődve és magát is kicsit szégyellve pillant fel, amikor először hallja, hogy Adoaver felemeli kicsit a hangját és most már hozzá is beszél.
Be kell látnia, hogy túlságosan is belefeledkezett az Inttel való beszélgetésbe és vitába ahhoz, hogy egyáltalán értse, hogy Adoaver miről beszél éppen, vagy bármit is vissza tudjon idézni abból, hogy édesanyja miről beszélt a fiúval, de annyiból azért kicsit felmenti magát, hogy jó eséllyel a fiú és édesanyja sem tudná teljesen visszaidézni, hogy Int és ő miről beszéltek.
A doki válaszát mindenesetre még mindenképpen megvárvja, de aztán persze figyel a fiúra. Az első, ami feltűnik neki, hogy a hangszíne is mennyire más, utána pedig az, hogy egymás után furcsa dolgokat is mond.
Megártott volna neki nála jobban is a forralt bor? Könnyen lehet, de, ha igen, valószínűleg az ő hibájuk, mert túl erős bort választottak ahhoz, hogy ünnepi italt főzzenek belőle. Vagy nem, és Adoaver ivott kicsit sokat. Nem tudja, mert nem figyelte, ami azt illeti, ő is a saját borával volt elfoglalva inkább, és nyilván mindenki másnak más az a mennyiség, ami már kicsit sok neki.
Aztán azt is furcsállja kicsit, amit édesanyja mond Adoavernek.*
- Ugyan, ugyan! *veregeti meg barátságosan, de nagyon óvatosan, reményei szerint igazi anyai mozdulattal Adoaver vállát.*
- Lehet én gondolom rosszul, de nincs olyan, hogy véletlen. Biztos, hogy te is mágusnak születtél, csak nem voltak erre látványos jelek, de ha nem így van, minden bizonnyal más könyvet emelsz le a polcról és nincsen semmiféle baleset sem.
*Nem biztos benne, hogy az, amit vigasztalásnak szán célt ér, mert úgy tűnik, hogy a fiú gondolatai a bor hatására egy kicsit megszaladnak, aminek köszönhetően Luninak, és jó eséllyel Intnek is magára vonja a figyelmét szerinte.*
- Menő, az bizony! Egy megelevenedő erdő, mint valami mesében. *mosolyog előbbi lelkesen, mert tényleg tetszik neki az ötlet.* A tornádót én is akarom! Minden varázslatot meg akarok tanulni, de… *hallgat el kicsit, mert hirtelen nem tudja, hogy mit kéne mondania, vagy mit mondhatna minderre.*
- De nyugodj meg, az én törzsemet nem kell megmenteni. És már nem is a törzsem, csak volt. *használja a fiú szavait, akkor is, ha furcsa szülőfalujának a népére úgy gondolni, mint valami törzsre, holott a szó szigorú értelmében vett definíciójának minden bizonnyal megfelel.*
- Most már ti vagytok a törzsem, és Szarvasliget az otthonom, és biztos vagyok benne, hogy mi ketten együtt mindkettőt meg tudnánk védeni.
*Ezt valószínűleg egyszerre magabiztosan mondja és kedvesen, édesanyja közben más módon foglalkozik a fiatal mágussal.*
- Gyere, ülj le kicsit! *próbálja gyengéden elvezetni Adoavert az első kényelmes fotelig, és, ha az ifjú ember hagyja neki, akkor óvatosan bele is ülteti, bár lehet ez nem a legjobb ötlet.*
- Luni drágám, ezt egyszer úgy is meg kell tanulnod! *mondja közben Ea.* Hozzál kérlek két nagy kancsó hideg vizet a kamrából, és egy friss szendvicset Adoavernek. Lehet, hogy sokat ittál hirtelen.
*Az utolsó mondatot már Adoavernek szánja, lánya mindenesetre engedelmeskedik. Kicsit ugyan nehezen tápászkodik fel, mert már nagyon kényelmesen ült, de aztán csak elindul. Léptei ugyan nem bizonytalanok, miközben siet, de azért hazudna, ha azt mondaná, hogy ő maga nem érzi magában a bor áldásos hatásait egyre jobban. De azt is érzi, hogy szívesen inna még tovább.
Nem sokkal később valóban visszatér egy tálcával, amin ott van két kancsó hideg víz és egy kellemes illatú szendvics, amelyre egyenletesen olvadt rá a sajt.*
- Egyél és igyál. *mondja Adoavernek gyengéd aggodalommal, és persze ki is szolgálja, hogyha kell.* Egy kis hideg víz biztos jót fog tenni. Még jó lenne együtt megnézni a csillagokat odakint.
- Te is igyál a biztonság kedvéért egy kis pohárral. *mondja neki Ea, kíváncsian sandítva fél szemmel Intre, hogy vajon jót mulat-e most magában azon, hogy szegény fiú egy kicsit kiütötte magát, bár gyanítja, hogy igen.
Figyelme viszont természetesen inkább Adoaveré. Talán nem lesz rosszul, és még nem olyan vészes a helyzet, hogy egy kis étel és hideg víz ne tudná orvosolni gyorsan. Legrosszabb esetben legfeljebb alszik majd egy kicsit, a maga részéről ebben reménykedik.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem jön zavarba attól, hogy Int magához húzza, és körülbelül a térdére, vagy a combjaira ülteti. Ha lett volna bátyja, vagy apja is vele lett volna, miközben felnő minden bizonnyal ugyanígy tette volna meg ezt a mozdulatot, hasonlókat mondott volna neki, ő pedig hasonlóképpen válaszol, mint alapjában véve jó kislány.
Bár az este az ünnepről szól, a fény és így az élet ünnepéről, azért attól még a fénytől elválaszthatatlan az árnyék is, amit vet. Az alkohol is elvben vidámságot ad, azért néha el is mélyíti a beszélgetéseket nem csak felszínes örömködéssé teszi őket, most pedig éppen ezt tapasztalja a saját bőrén meg. Beszélgetés közben nem kerülhetik ki a komolyabb és így komorabb témákat sem, igaz, aki vele beszél, az általában előbb-utóbb belefut ebbe a problémába, már amennyiben ez probléma egyáltalán.*
- Kedves vagy tényleg, de tudod, hogy erről nem tudod megváltoztatni a véleményemet. Emlékszel, hogy mi történt Artheniorban. Mellőlem rabolták el Aleniát, akit aztán megkínoztak, a vége pedig az lett ami. *mondja úgy, hogy nem szívesen mondja ki a többi tényt, amire amúgy sem kell emlékeztetnie az elfet, főleg, hogy bár úgy érzi kényszeresen ismétli magát, Intet mégsem sikerült meggyőzni saját nyilvánvaló igazáról, mert hát ő úgy érzi még mindig, hogy ebben a kérdésben csakis neki lehet igaza.*
- Ha akkor csak két-három erősebb varázslatot ismertem volna ez sohasem történik meg. De nem csak erről van szó. A lázadás közben egy szekrény alatt bujkáltam Aleimord borpincéjében, és csak reménykedtem, hogy a fosztogatók nem fedeznek fel, és nem hisznek nemesnek. Vannak olyan helyzetek, ahonnan sajnos nem lehet elfutni. Más kérdés, hogy egy dühös tömeget, ami szét akar tépni éppen, valószínűleg nincs az a mágia, ami meg tudna állítani, hacsak nem valami egészen drasztikus és gonosz. De mindenképpen kerülhetek olyan helyzetbe, hogy egyedül vagyok és elfutni sem tudok, erre pedig igenis tökéletes, ha ismerek pár olyan varázslatot, ami önmagában is elrettentő. Például a tűzcsóva, amit említettem. Azt sem muszáj egyből valakinek az arcába küldenem, nem igaz? De, ha rabló lennék, valószínűleg hatszor is meggondolnám, hogy meg akarom-e közelíteni azt, aki ilyesmiket tud, akkor pedig főleg, ha nem kirabolni akarnám magam, hanem valami teljesen mást csinálni saját magammal.
*Nem hiszi, hogy Int ne tudná mire gondol, főleg, ha már annyit emlegette a kikötőt és az ottani lányokat, talán egy kevés, vagy inkább nem kevés honvágyból is. De ez, meg az előző nyilván kényes téma, és a rossz emlékek felidézése helyett szívesebben beszél arról, ami szerinte vicces, mert nem tagadhatja, hogy van annak némi humoros oldala is, hogy Int és ő, bármennyire közel álljanak is egymáshoz, mennyire máshogy fogják fel azt, hogy mi az, ami az életben örömöt okoz.*
- Kár, hogy te nem szereted az állatokat úgy, mint én. Tudod, egy kedves, doromboló macska, miután a puha szőrét simogatod, meg tud nyugtatni és fel is vidít. És a kecske is szeret, a szeretet pedig szintén örömöt okoz, ami pedig örömöt okoz, az általában szórakoztat is, nem? A főzéssel ugyanígy vagyok. Miért ne szórakoztatna az, ha tudom, hogy ami végül készül az valószínűleg úgy lesz majd finom, hogy nem csak nekem fog ízleni, hanem nektek is? Az öltözködés is… nem csak a saját kedvemért csinálom. Lány vagyok mégiscsak, persze, hogy szeretek másoknak is tetszeni. De magamnak is, szóval, ha senki sem látna és egyedül lennék éppen ebben a házban, akkor is szeretnék szép ruhában lenni és rendesen megfésülködni. Miért, ez furcsa, te nem így vagy ezzel? Jó, azt értem, hogyha egyedül lennél itt, akkor nem minden nap úgy öltöznél fel, mintha bálba készülnél, de azért csak jobban érzed te is olyan ingben és gatyában magad, ami tetszik is, és szerinted jól áll neked, nem? *kérdi nagy kék szemekkel, mert erre tényleg nagyon kíváncsi. Eddig valamiért úgy gondolkodott, hogy az öltözködés kérdésével mindenki körülbelül úgy van, mint ő, de most a doki kérdéséből kiindulva egy kissé azért elbizonytalanodott.
Az ő beszélgetése a dokival és édesanyjáé Adoaverrel eddig nagyjából párhuzamosan zajlott, most azért némiképpen meglepődve és magát is kicsit szégyellve pillant fel, amikor először hallja, hogy Adoaver felemeli kicsit a hangját és most már hozzá is beszél.
Be kell látnia, hogy túlságosan is belefeledkezett az Inttel való beszélgetésbe és vitába ahhoz, hogy egyáltalán értse, hogy Adoaver miről beszél éppen, vagy bármit is vissza tudjon idézni abból, hogy édesanyja miről beszélt a fiúval, de annyiból azért kicsit felmenti magát, hogy jó eséllyel a fiú és édesanyja sem tudná teljesen visszaidézni, hogy Int és ő miről beszéltek.
A doki válaszát mindenesetre még mindenképpen megvárvja, de aztán persze figyel a fiúra. Az első, ami feltűnik neki, hogy a hangszíne is mennyire más, utána pedig az, hogy egymás után furcsa dolgokat is mond.
Megártott volna neki nála jobban is a forralt bor? Könnyen lehet, de, ha igen, valószínűleg az ő hibájuk, mert túl erős bort választottak ahhoz, hogy ünnepi italt főzzenek belőle. Vagy nem, és Adoaver ivott kicsit sokat. Nem tudja, mert nem figyelte, ami azt illeti, ő is a saját borával volt elfoglalva inkább, és nyilván mindenki másnak más az a mennyiség, ami már kicsit sok neki.
Aztán azt is furcsállja kicsit, amit édesanyja mond Adoavernek.*
- Ugyan, ugyan! *veregeti meg barátságosan, de nagyon óvatosan, reményei szerint igazi anyai mozdulattal Adoaver vállát.*
- Lehet én gondolom rosszul, de nincs olyan, hogy véletlen. Biztos, hogy te is mágusnak születtél, csak nem voltak erre látványos jelek, de ha nem így van, minden bizonnyal más könyvet emelsz le a polcról és nincsen semmiféle baleset sem.
*Nem biztos benne, hogy az, amit vigasztalásnak szán célt ér, mert úgy tűnik, hogy a fiú gondolatai a bor hatására egy kicsit megszaladnak, aminek köszönhetően Luninak, és jó eséllyel Intnek is magára vonja a figyelmét szerinte.*
- Menő, az bizony! Egy megelevenedő erdő, mint valami mesében. *mosolyog előbbi lelkesen, mert tényleg tetszik neki az ötlet.* A tornádót én is akarom! Minden varázslatot meg akarok tanulni, de… *hallgat el kicsit, mert hirtelen nem tudja, hogy mit kéne mondania, vagy mit mondhatna minderre.*
- De nyugodj meg, az én törzsemet nem kell megmenteni. És már nem is a törzsem, csak volt. *használja a fiú szavait, akkor is, ha furcsa szülőfalujának a népére úgy gondolni, mint valami törzsre, holott a szó szigorú értelmében vett definíciójának minden bizonnyal megfelel.*
- Most már ti vagytok a törzsem, és Szarvasliget az otthonom, és biztos vagyok benne, hogy mi ketten együtt mindkettőt meg tudnánk védeni.
*Ezt valószínűleg egyszerre magabiztosan mondja és kedvesen, édesanyja közben más módon foglalkozik a fiatal mágussal.*
- Gyere, ülj le kicsit! *próbálja gyengéden elvezetni Adoavert az első kényelmes fotelig, és, ha az ifjú ember hagyja neki, akkor óvatosan bele is ülteti, bár lehet ez nem a legjobb ötlet.*
- Luni drágám, ezt egyszer úgy is meg kell tanulnod! *mondja közben Ea.* Hozzál kérlek két nagy kancsó hideg vizet a kamrából, és egy friss szendvicset Adoavernek. Lehet, hogy sokat ittál hirtelen.
*Az utolsó mondatot már Adoavernek szánja, lánya mindenesetre engedelmeskedik. Kicsit ugyan nehezen tápászkodik fel, mert már nagyon kényelmesen ült, de aztán csak elindul. Léptei ugyan nem bizonytalanok, miközben siet, de azért hazudna, ha azt mondaná, hogy ő maga nem érzi magában a bor áldásos hatásait egyre jobban. De azt is érzi, hogy szívesen inna még tovább.
Nem sokkal később valóban visszatér egy tálcával, amin ott van két kancsó hideg víz és egy kellemes illatú szendvics, amelyre egyenletesen olvadt rá a sajt.*
- Egyél és igyál. *mondja Adoavernek gyengéd aggodalommal, és persze ki is szolgálja, hogyha kell.* Egy kis hideg víz biztos jót fog tenni. Még jó lenne együtt megnézni a csillagokat odakint.
- Te is igyál a biztonság kedvéért egy kis pohárral. *mondja neki Ea, kíváncsian sandítva fél szemmel Intre, hogy vajon jót mulat-e most magában azon, hogy szegény fiú egy kicsit kiütötte magát, bár gyanítja, hogy igen.
Figyelme viszont természetesen inkább Adoaveré. Talán nem lesz rosszul, és még nem olyan vészes a helyzet, hogy egy kis étel és hideg víz ne tudná orvosolni gyorsan. Legrosszabb esetben legfeljebb alszik majd egy kicsit, a maga részéről ebben reménykedik.*
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-20 19:04:31
Üzenet elküldve: 2025-03-20 19:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Callipeya megfigyelheti, hogy Adoaver már jóval többet pislog egy átlagos könyvmolynál, jelezve hogy a benne lévő bor lassan az este, ami valószínűleg már túllépte az éjszakát, utolsó stádiumába kezdi átvinni az ifjú mágust, talán megelőzve vele Luninarit. Ösztönösen odalógatja fejét mikor mintha a fél-elf leányt pár decibellel hangosabban hallaná csicseregni, de a kimerültség megakadályozza abban, hogy egyéb reakciót adjon le a közte és a rajta és a volt papnőn túli világról.*
- Ámulatba ejtő. Igazán. *Bólogat automatikusan tovább.* - Egyre inkább úgy érzem, hogy meg KELL látogatnom azt az erdőt. Már nem is csak a ti törzsetek miatt, hanem egyszerűen, hmm, túl mesebelinek hangzik az én lihanechi füleimnek, hogy így megelégedjek vele. A mágusmester tornya már nem éppen érződik annyira... tágasnak. Persze, ha engem is hasonlóképpen fognak fogadni ott mint azt a fosztogató zöldbőrű bagázst, akkor hidegelem ezt az álmot. *Az említett zöldbőrű bagázsról nem is beszélve. Valahogy kétli, hogy azóta megoldhatta annak a környéknek a vezetői a problémát.
A Luninari körül repkedő részleteket, akármennyire is hangzik anyai színezésnek, valahogy most ő is olyan természetesnek fogadja a magyarázatot, mintha azt mondta volna az asszony, hogy az ég kék. Mint ahogy a mágiája iránti vonzódását is.*
- Fura, nagyon fura ez. *Motyog, lassan egybefolyó szavakkal.* - Neki mintha a sors adta volna a kezét az útra. Nekem meg, egyszerűen csak, balesetből történt. Egy rossz könyv rossz helyen, egy elrontott varázslat, egy lángoló könyvtár. Nem értem miért így zajlott le ez a szüzsé.
*De amint hallja, hogy körözze meg maga a fél-elfet, szinte megrémül.*
- Neeeeeeem, nem-nem-nem! Nem arcátlankodok bele ennyire, nem akarom ezzel zavarni. Meg ha Intath meghallja, akkor felboncol, hogy vadhajszákra igyekszem őt küldeni. Arthenior minden csak nem veszélytelen, ezt én is bevallom, és nem hiszem hogy kedve lenne testőrködni, ha úgy alakul a helyzet hogy emberkeresésre akar menni Luni.
*Kételye magával szemben meginog Callipeya szavaira, tisztább napokban biztos el is pirulna.* - Ááááá... hát igen, talán mégis tudok nyújtani egy kis segítségek némi forró trükkel. De egy karddal ellentétben nem tudjuk annyit a mi erőnket lóbálni, hogy hosszas ideig ott maradhatnánk a csatamezőn. De attól még köszönöm... *Hogy szárazra beszélt torkát megnedvesítse, iszik még abból a borból, és most már kezd környezete elhomályosodni, ahogy a környezetet szórakoztató hangja is leslattyogni.* - De hát... láttál is egy orkot akkor, ők olyan ERŐSEK... még a nők is! Biztos megennének egy tűzgolyót reggelire! Bárcsak kérhetnét segítséget az erdőtől! A szelleme, na az a leghatalmasabb! Ellenük fordítani a földet, a fákat... mocsarat csinálni alattuk, és a fáknak a... hogy is hívták? Gyökerek? Igen-igen, a gyökerek elgáncsolják őket, köréjük fonódnak, úgy van! Menőn hangzik, ugye? Luninari, ugye menőn hangzik? Megmentjük a törzsedet, Luninari! Hősök leszünk, mint ahogy írva van! Csak még meg kell tanulnom... azt a tornádót...
//Surran az őz, szökell halkan//
*Callipeya megfigyelheti, hogy Adoaver már jóval többet pislog egy átlagos könyvmolynál, jelezve hogy a benne lévő bor lassan az este, ami valószínűleg már túllépte az éjszakát, utolsó stádiumába kezdi átvinni az ifjú mágust, talán megelőzve vele Luninarit. Ösztönösen odalógatja fejét mikor mintha a fél-elf leányt pár decibellel hangosabban hallaná csicseregni, de a kimerültség megakadályozza abban, hogy egyéb reakciót adjon le a közte és a rajta és a volt papnőn túli világról.*
- Ámulatba ejtő. Igazán. *Bólogat automatikusan tovább.* - Egyre inkább úgy érzem, hogy meg KELL látogatnom azt az erdőt. Már nem is csak a ti törzsetek miatt, hanem egyszerűen, hmm, túl mesebelinek hangzik az én lihanechi füleimnek, hogy így megelégedjek vele. A mágusmester tornya már nem éppen érződik annyira... tágasnak. Persze, ha engem is hasonlóképpen fognak fogadni ott mint azt a fosztogató zöldbőrű bagázst, akkor hidegelem ezt az álmot. *Az említett zöldbőrű bagázsról nem is beszélve. Valahogy kétli, hogy azóta megoldhatta annak a környéknek a vezetői a problémát.
A Luninari körül repkedő részleteket, akármennyire is hangzik anyai színezésnek, valahogy most ő is olyan természetesnek fogadja a magyarázatot, mintha azt mondta volna az asszony, hogy az ég kék. Mint ahogy a mágiája iránti vonzódását is.*
- Fura, nagyon fura ez. *Motyog, lassan egybefolyó szavakkal.* - Neki mintha a sors adta volna a kezét az útra. Nekem meg, egyszerűen csak, balesetből történt. Egy rossz könyv rossz helyen, egy elrontott varázslat, egy lángoló könyvtár. Nem értem miért így zajlott le ez a szüzsé.
*De amint hallja, hogy körözze meg maga a fél-elfet, szinte megrémül.*
- Neeeeeeem, nem-nem-nem! Nem arcátlankodok bele ennyire, nem akarom ezzel zavarni. Meg ha Intath meghallja, akkor felboncol, hogy vadhajszákra igyekszem őt küldeni. Arthenior minden csak nem veszélytelen, ezt én is bevallom, és nem hiszem hogy kedve lenne testőrködni, ha úgy alakul a helyzet hogy emberkeresésre akar menni Luni.
*Kételye magával szemben meginog Callipeya szavaira, tisztább napokban biztos el is pirulna.* - Ááááá... hát igen, talán mégis tudok nyújtani egy kis segítségek némi forró trükkel. De egy karddal ellentétben nem tudjuk annyit a mi erőnket lóbálni, hogy hosszas ideig ott maradhatnánk a csatamezőn. De attól még köszönöm... *Hogy szárazra beszélt torkát megnedvesítse, iszik még abból a borból, és most már kezd környezete elhomályosodni, ahogy a környezetet szórakoztató hangja is leslattyogni.* - De hát... láttál is egy orkot akkor, ők olyan ERŐSEK... még a nők is! Biztos megennének egy tűzgolyót reggelire! Bárcsak kérhetnét segítséget az erdőtől! A szelleme, na az a leghatalmasabb! Ellenük fordítani a földet, a fákat... mocsarat csinálni alattuk, és a fáknak a... hogy is hívták? Gyökerek? Igen-igen, a gyökerek elgáncsolják őket, köréjük fonódnak, úgy van! Menőn hangzik, ugye? Luninari, ugye menőn hangzik? Megmentjük a törzsedet, Luninari! Hősök leszünk, mint ahogy írva van! Csak még meg kell tanulnom... azt a tornádót...
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-20 13:42:19
Üzenet elküldve: 2025-03-20 13:42:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Hát igen. Lehet nem elismerni a doktor úr fontosságát? Valóban szégyellhetik magukat a lányok, hogy így magára hagyták az elfet. Meg is érdemelnének egy tündéri dorgálást.*
-Jó lenne.
*Felesleges tagadni azért nélkülük nem igazi a ház. Jó így megteheti a doki, hogy nem fürdik vagy rakja rendbe a haját és sokkal könnyebb belefeledkezni a munkába is anélkül, hogy megzavarnák olyan apróságokkal, hogy lehet menni enni, ha meg nincs munka akkor lehet napközben is részegnek lenni, de azért jó lenne ha visszajönnének. A meséjéből a kislány tű pontossággal választja ki, azt a részletet amiről a doki ha akarna tudna olyan választ adni amivel összetörhetné a kis tündérlelket. Mikor is vállt férfivé? Mikor megmártotta a pengéjét annak a hodarilfüggőnek a testében, aki a dokkoknál rátámadt? Mikor a kapitány kontójára az-az asszony vagy inkább nénikorú, dohány és alkoholszagú szajha bevezette őt a szerelem művészetébe? Bármelyiket lehetne mondani, de valójában talán inkább egy folyamat volt ez. Mikor elvesztette a félelmet, az erkölcsi érzékeit és megismerte, hogy kell a sorsot átverve igazából élni. Újjászületett.*
-Azt, kincsem, hogy szinte még kölyök voltam mikor a fedélzetre kerültem. Ott lett belőlem ilyen kicsiből*Mutatja egy elf kamasz magasságát.*akkora, mint most vagyok.
*Mosolyog jót a lányka játékosságán. A csónakázás kapcsán se kell csalódnia. Vele fog tartani a kis elsőtisztje a vad szarvasligeti hullámok közé.*
-Már mondtam kincsem, hogy kereskedőhajón szolgáltam. Fogalmam sincs, hogy kell kalózkodni, de ha mind ilyen bájos, mint te vagy akkor pár kalóztámadást igazán el tudtam volna viselni.
*Kócolja össze a tündérkalózbuksit. Aztán a kalózokról veszélyesebb vizekre eveznek a beszélgetésükkel. Mikor az elf fejében elővillan ahogy egyszer a kislány mesélt róla, hogy ismeri azt a Pyctát egyből elpattan benne valami. Emlékszik jól ahogy, azt a nemes csajt becsábította az erdőbe, aztán mikor legközelebb találkoztak akkor nagy mennyiségű gyógyitalt akart venni. Van is elképzelése mi lehetett annak a tudatlan lánynak a sorsa. Ezt persze a tündérke akkor nem hitte. De most kiderül, hogy vele is volt valami? Hozzáért az ő kicsi kincséhez? Nincs mese! Égni fog az egész erdő! Mielőtt azonban jobban belelovalná magát a doki, szerencsére megnyugtatja őt a lány. Sőt, mint kiderül olyan maradandó emlék nem is volt számára az a fakúró rokon és már azt is elfelejtette ki az. Helyes. Issza ki a teája maradékát az elf erre a nagy ijedtségre. Majd hall még kicsit arról a bizonyos orvosról és bár bizonyos esetekben a doki hajlamos legalább olyan naivnak lenni mint a tündérke, például ha a lányairól van szó, de lassan neki is feltűnik, hogy mintha ismerős lenne ez a leírás. A kínpad hallatán pedig ő is felkacag.*
-Jaj kincsem! Nem megmondtam, hogy vigyázni kell a link alakokkal? Azt, hiszem ismerem a fickót.*Miközben beszél felkel, hogy odalépjen a lányhoz akit, ha hagyja neki ölbe is kapna, hogy vele együtt csüccsenjen vissza a székére.*Pontosan tudom, hogy egy ilyen semmirekellő alak nem való hozzád. Nem szabad ám akármilyen csini pofinak bedőlni.
*Nyomna egy puszit az ezüst buksira. Ő meg egy pillanatra már komolyan vette, hogy a tündérkéjét elcsábította valami gyanús orvos.*
-Jó lenne.
*Felesleges tagadni azért nélkülük nem igazi a ház. Jó így megteheti a doki, hogy nem fürdik vagy rakja rendbe a haját és sokkal könnyebb belefeledkezni a munkába is anélkül, hogy megzavarnák olyan apróságokkal, hogy lehet menni enni, ha meg nincs munka akkor lehet napközben is részegnek lenni, de azért jó lenne ha visszajönnének. A meséjéből a kislány tű pontossággal választja ki, azt a részletet amiről a doki ha akarna tudna olyan választ adni amivel összetörhetné a kis tündérlelket. Mikor is vállt férfivé? Mikor megmártotta a pengéjét annak a hodarilfüggőnek a testében, aki a dokkoknál rátámadt? Mikor a kapitány kontójára az-az asszony vagy inkább nénikorú, dohány és alkoholszagú szajha bevezette őt a szerelem művészetébe? Bármelyiket lehetne mondani, de valójában talán inkább egy folyamat volt ez. Mikor elvesztette a félelmet, az erkölcsi érzékeit és megismerte, hogy kell a sorsot átverve igazából élni. Újjászületett.*
-Azt, kincsem, hogy szinte még kölyök voltam mikor a fedélzetre kerültem. Ott lett belőlem ilyen kicsiből*Mutatja egy elf kamasz magasságát.*akkora, mint most vagyok.
*Mosolyog jót a lányka játékosságán. A csónakázás kapcsán se kell csalódnia. Vele fog tartani a kis elsőtisztje a vad szarvasligeti hullámok közé.*
-Már mondtam kincsem, hogy kereskedőhajón szolgáltam. Fogalmam sincs, hogy kell kalózkodni, de ha mind ilyen bájos, mint te vagy akkor pár kalóztámadást igazán el tudtam volna viselni.
*Kócolja össze a tündérkalózbuksit. Aztán a kalózokról veszélyesebb vizekre eveznek a beszélgetésükkel. Mikor az elf fejében elővillan ahogy egyszer a kislány mesélt róla, hogy ismeri azt a Pyctát egyből elpattan benne valami. Emlékszik jól ahogy, azt a nemes csajt becsábította az erdőbe, aztán mikor legközelebb találkoztak akkor nagy mennyiségű gyógyitalt akart venni. Van is elképzelése mi lehetett annak a tudatlan lánynak a sorsa. Ezt persze a tündérke akkor nem hitte. De most kiderül, hogy vele is volt valami? Hozzáért az ő kicsi kincséhez? Nincs mese! Égni fog az egész erdő! Mielőtt azonban jobban belelovalná magát a doki, szerencsére megnyugtatja őt a lány. Sőt, mint kiderül olyan maradandó emlék nem is volt számára az a fakúró rokon és már azt is elfelejtette ki az. Helyes. Issza ki a teája maradékát az elf erre a nagy ijedtségre. Majd hall még kicsit arról a bizonyos orvosról és bár bizonyos esetekben a doki hajlamos legalább olyan naivnak lenni mint a tündérke, például ha a lányairól van szó, de lassan neki is feltűnik, hogy mintha ismerős lenne ez a leírás. A kínpad hallatán pedig ő is felkacag.*
-Jaj kincsem! Nem megmondtam, hogy vigyázni kell a link alakokkal? Azt, hiszem ismerem a fickót.*Miközben beszél felkel, hogy odalépjen a lányhoz akit, ha hagyja neki ölbe is kapna, hogy vele együtt csüccsenjen vissza a székére.*Pontosan tudom, hogy egy ilyen semmirekellő alak nem való hozzád. Nem szabad ám akármilyen csini pofinak bedőlni.
*Nyomna egy puszit az ezüst buksira. Ő meg egy pillanatra már komolyan vette, hogy a tündérkéjét elcsábította valami gyanús orvos.*
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-20 08:53:34
Üzenet elküldve: 2025-03-20 08:53:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*A kis tündér ragyogó szemmel hallgatja Intath magyarázatát, az abból egyértelműen elmaradhatatlan hízelgésével. Érzi ő, hogy van ebben némi irónia, elvégre a dokinak is elkélne a lányok társasága, ezért van olyan állapotban a ház, amilyenben.*
- Nem is tudom, mihez kezdenénk nélküled! *Kontráz rá jókedvűen.* Remélem, a többiek is erre jutnak, és hamar hazakeverednek a Ligetbe. *Azért az utóbbiból kihallatszik némi feddés is, de nem az elfnek szól, hanem a lakóknak.
Viel még soha nem látta a tengert, de képekről mindig nagyon tetszett neki, mert a kedvenc színe a világoskék. Most ráncolja a homlokát, próbálja elképzelni, hogy Intath bőgatyában, fonott hajjal kaszabol valami nagy fedélzeten. Inkább tűnik murisnak, mint komolynak, szóval biztos Viel csinálja rosszul.*
- Mit jelent, hogy ott lettél férfi? *Tesz inkább egy keresztkérdést. Szája széle huncut mosolyba kanyarodik.* Ott nőtt ki a szakállad? *Kérdi, és megpiszkálja Intath állát.*
- Na, majd ha csónakázunk, mutasd meg kicsiben, hogy kell kalózkodni. Én is akarok, de a tengertől biztosan félnék, abból nem lehet csak úgy kiúszni. A fél szemem már hiányzik is, harr!
*Azért a kicsi tündér azt nem gondolta volna, hogy ilyen indulatokat vált ki barátjából. Egészen megszeppen a felháborodásától, amikor ezzel a Pyctával jön.*
~ Az meg ki? Biztos lecsapott valami lányt Int kezéről ~
- Jaj dehogy! *Nyugtatja, és próbál nem kacagni, mert valahol jogos is lehetne az az aggodalom.* Azt se tudom, ki az. Mármint hogy ki Pycta. *Helyesbít, nehogy kiforgassák a szavait.* A fiút tudom. *Azért nem adja az információt olyan könnyen.* Találgass még! Egy maaaagas elf orvos, hosszú szőke hajjal, ami mindenkit meggyógyít, és nagyon kedves velem... Hmmmm? *Nyújtja el a pillanatot a lehető legnagyobb drámaisággal a piruló tündérke.* A neve rímel azzal, hogy... kínpad? *Böki ki, de ez olyan rosszul hangzik, megspékelve a doki rémületével, hogy akaratlanul is kirobban belőle a kacagás.*
- Nem is tudom, mihez kezdenénk nélküled! *Kontráz rá jókedvűen.* Remélem, a többiek is erre jutnak, és hamar hazakeverednek a Ligetbe. *Azért az utóbbiból kihallatszik némi feddés is, de nem az elfnek szól, hanem a lakóknak.
Viel még soha nem látta a tengert, de képekről mindig nagyon tetszett neki, mert a kedvenc színe a világoskék. Most ráncolja a homlokát, próbálja elképzelni, hogy Intath bőgatyában, fonott hajjal kaszabol valami nagy fedélzeten. Inkább tűnik murisnak, mint komolynak, szóval biztos Viel csinálja rosszul.*
- Mit jelent, hogy ott lettél férfi? *Tesz inkább egy keresztkérdést. Szája széle huncut mosolyba kanyarodik.* Ott nőtt ki a szakállad? *Kérdi, és megpiszkálja Intath állát.*
- Na, majd ha csónakázunk, mutasd meg kicsiben, hogy kell kalózkodni. Én is akarok, de a tengertől biztosan félnék, abból nem lehet csak úgy kiúszni. A fél szemem már hiányzik is, harr!
*Azért a kicsi tündér azt nem gondolta volna, hogy ilyen indulatokat vált ki barátjából. Egészen megszeppen a felháborodásától, amikor ezzel a Pyctával jön.*
~ Az meg ki? Biztos lecsapott valami lányt Int kezéről ~
- Jaj dehogy! *Nyugtatja, és próbál nem kacagni, mert valahol jogos is lehetne az az aggodalom.* Azt se tudom, ki az. Mármint hogy ki Pycta. *Helyesbít, nehogy kiforgassák a szavait.* A fiút tudom. *Azért nem adja az információt olyan könnyen.* Találgass még! Egy maaaagas elf orvos, hosszú szőke hajjal, ami mindenkit meggyógyít, és nagyon kedves velem... Hmmmm? *Nyújtja el a pillanatot a lehető legnagyobb drámaisággal a piruló tündérke.* A neve rímel azzal, hogy... kínpad? *Böki ki, de ez olyan rosszul hangzik, megspékelve a doki rémületével, hogy akaratlanul is kirobban belőle a kacagás.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-18 14:59:12
Üzenet elküldve: 2025-03-18 14:59:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Rég nem látták már egymást. Hogy ennek köszönhető vagy valami másnak, az jó kérdés, de eléggé csapkodnak a beszélgetésük során. Valahogy a kislány múltjánál kötnek ki, majd a házasság szerepénél és az emberi, elfi, tündéri kapcsolatoknál. Viszont a fő, hogy mindketten élvezik. A kislány is kifejti amit a doki már rég megtett. Hogy ő hozzájuk tartozik. Bár a pontosság kedvéért ő leginkább a doktorbácsihoz tartozik. Nincs mit tenni. Régi kalóz ösztönök. Minden kincset muszáj összegyűjtenie. A kincsi kincse se hiányozhat. A múltját érintő kérdésre az ilyenkor megszokott félőszinte választ adja.*
-Nos, kincsem? Az egyáltalán kérdés, hogy ez a liget és az itt élők mennyire fontosak nekem? Mi lenne veletek lányokkal nélkülem?~Nem volna, aki napi rendszerességgel körbeudvarol és nagyon hálásan dicsér minden fáradozásotokért amit érte tesztek miközben ő ügyesen meglóg minden házimunka elől. Belegondolni is szörnyű.~Amúgy amit még otthonomnak mondhatok az a tenger. Ott lett belőlem igazi orvos, férfi és akit most itt látsz. Nem tagadom megesett, hogy veszélyes volt mikor a tengerúrnőnek rossz kedve volt, meg nehéz időszakok is voltak. Előfordult, hogy éhen maradtunk vagy nem tudtam cimborákat megmenteni, de összességében nagyon szép emlékeim vannak. Habár nem egy tenger, de szeretnék majd ide szerezni egy csónakot és azzal kimenni a tóra pecázni. El is kísérhetnél. Tanítanék neked tengerészdalokat és megtanítanám az isteni sült hal készítésének a titkát. Ehhez mit szólsz?
*Mintha nem a tündérke lenne az első akinek ilyen ajánlatot tesz. Mindegy. Legtöbbször hasonló helyzetekben ki tudta magát beszélni vagy időben le tudott lépni mikor összecsaptak felette a hullámok. Kár aggódni a jövőért. Az ilyen ígéretek amúgy is inkább csak szépek. Nem az a fő, hogy betartjuk-e őket vagy hogyan. Majd ahogy tovább folyik a beszélgetés fonala a doki nyugalma is kezd a végéhez közeledni.*
-Rosszul voltál? Mi történt kincsem? Mi volt a bajod? Elf?~Mi a fasz? Ekkora fickóra fel kell mászni. Vagy ez jön be a tündérnőknek? Várjunk! Ugye nem?~Az-az erdei fickó? Hogy is hívták. Pycta! Róla van szó? Arról szó sem lehet! Mikor lettél rosszul? Itatott veled valamit? Mi történt? Nem haragszom rád csak legyél velem őszinte! Oh, kincsem annyira éreztem, hogy nem bízhatok abban a mocsadékban.
-Nos, kincsem? Az egyáltalán kérdés, hogy ez a liget és az itt élők mennyire fontosak nekem? Mi lenne veletek lányokkal nélkülem?~Nem volna, aki napi rendszerességgel körbeudvarol és nagyon hálásan dicsér minden fáradozásotokért amit érte tesztek miközben ő ügyesen meglóg minden házimunka elől. Belegondolni is szörnyű.~Amúgy amit még otthonomnak mondhatok az a tenger. Ott lett belőlem igazi orvos, férfi és akit most itt látsz. Nem tagadom megesett, hogy veszélyes volt mikor a tengerúrnőnek rossz kedve volt, meg nehéz időszakok is voltak. Előfordult, hogy éhen maradtunk vagy nem tudtam cimborákat megmenteni, de összességében nagyon szép emlékeim vannak. Habár nem egy tenger, de szeretnék majd ide szerezni egy csónakot és azzal kimenni a tóra pecázni. El is kísérhetnél. Tanítanék neked tengerészdalokat és megtanítanám az isteni sült hal készítésének a titkát. Ehhez mit szólsz?
*Mintha nem a tündérke lenne az első akinek ilyen ajánlatot tesz. Mindegy. Legtöbbször hasonló helyzetekben ki tudta magát beszélni vagy időben le tudott lépni mikor összecsaptak felette a hullámok. Kár aggódni a jövőért. Az ilyen ígéretek amúgy is inkább csak szépek. Nem az a fő, hogy betartjuk-e őket vagy hogyan. Majd ahogy tovább folyik a beszélgetés fonala a doki nyugalma is kezd a végéhez közeledni.*
-Rosszul voltál? Mi történt kincsem? Mi volt a bajod? Elf?~Mi a fasz? Ekkora fickóra fel kell mászni. Vagy ez jön be a tündérnőknek? Várjunk! Ugye nem?~Az-az erdei fickó? Hogy is hívták. Pycta! Róla van szó? Arról szó sem lehet! Mikor lettél rosszul? Itatott veled valamit? Mi történt? Nem haragszom rád csak legyél velem őszinte! Oh, kincsem annyira éreztem, hogy nem bízhatok abban a mocsadékban.
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-18 08:17:10
Üzenet elküldve: 2025-03-18 08:17:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Viel elgondolkodik Intath szavain, és végül is igazat kell adnia a tapasztalt elfnek. Ha az apja képes volt magára hagyni az édesanyját, méghozzá annak tudatában, hogy a szíve alatt a csemetéjüket hordja, ez talán visszatartotta volna? Egy buta papír, egy szertartás? A lány kötve hiszi. Lemondón mosolyog.*
- Igazad lehet. Csak szeretjük magunkban keresni a hibát, hogy az adott pillanatban nem azt tettük, ami helyes, ami jó irányba viszi az életünket. De kötődni lehet kötöttségek nélkül is. Ott vagytok például ti: nem vagytok a családom, fura is lenne! *Viel felnevet, elég csak belegondolnia, milyen furcsa portrét készíthetnének róluk. Nagyon rövidlátónak kellene lenni, hogy valaki azt higgye, rokonok.* De közben ez a hely a második otthonom, és hozzátok tartozom. És ez így van rendjén.
- Te egyébként hogy vagy ezzel? Te mit neveznél otthonodnak? Szarvasligetet, vagy van másik hely is? Honnan származol?
*Az elfekben az a jó, hogy sokat láttak, és érdekesek a történeteik. Viel sok teán át elhallgatná, és nem unná meg. Azonban lehet, hogy a mesedélutánra nem most kerül sor, mert Intath figyelmét más köti le, amikor az iruló-piruló tündér barátnője csacsogni kezd arról a fiúról. A tenyerébe temeti az arcát, két kis füle pirosabb, mint a nyári naplemente. Nagyot sóhajt, erőt gyűjt a válaszhoz.*
- Hát az úgy volt, hogy elmentem egy házhoz, és ő ott volt, és meggyógyított, mikor rosszul voltam. Ért hozzá. Amúgy elf. Ilyen magas. *Mondja, és térdre feltornászva magát a széken megböki az elf búbját. Ép szeme vidáman, izgatottan csillog, ahogy most közelebbről mustrálja.* Elég csini. *Teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.18 08:18:06
- Igazad lehet. Csak szeretjük magunkban keresni a hibát, hogy az adott pillanatban nem azt tettük, ami helyes, ami jó irányba viszi az életünket. De kötődni lehet kötöttségek nélkül is. Ott vagytok például ti: nem vagytok a családom, fura is lenne! *Viel felnevet, elég csak belegondolnia, milyen furcsa portrét készíthetnének róluk. Nagyon rövidlátónak kellene lenni, hogy valaki azt higgye, rokonok.* De közben ez a hely a második otthonom, és hozzátok tartozom. És ez így van rendjén.
- Te egyébként hogy vagy ezzel? Te mit neveznél otthonodnak? Szarvasligetet, vagy van másik hely is? Honnan származol?
*Az elfekben az a jó, hogy sokat láttak, és érdekesek a történeteik. Viel sok teán át elhallgatná, és nem unná meg. Azonban lehet, hogy a mesedélutánra nem most kerül sor, mert Intath figyelmét más köti le, amikor az iruló-piruló tündér barátnője csacsogni kezd arról a fiúról. A tenyerébe temeti az arcát, két kis füle pirosabb, mint a nyári naplemente. Nagyot sóhajt, erőt gyűjt a válaszhoz.*
- Hát az úgy volt, hogy elmentem egy házhoz, és ő ott volt, és meggyógyított, mikor rosszul voltam. Ért hozzá. Amúgy elf. Ilyen magas. *Mondja, és térdre feltornászva magát a széken megböki az elf búbját. Ép szeme vidáman, izgatottan csillog, ahogy most közelebbről mustrálja.* Elég csini. *Teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.18 08:18:06
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-17 23:31:18
Üzenet elküldve: 2025-03-17 23:31:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Kis trükkjével hamar sikerül célt érnie. Ezzel pedig vidám kacajt csal ki a kislányból amin ő is jót mosolyog. Ez hiányzott már ezek közé a falak közé. Bájos lánykák kacaja és véget nem érő csevej és pletykálkodás. A doki a házasság kapcsán szégyentelenül elmondja a véleményét. Ami, nem egyezik a rózsaillatú, makulátlan lelkű erkölcscsőszök világába, de van egy erős sejtése, hogy a fény istennőjének naiv lelkű kispapnője nem fogja itt helyben kiátkozni miatta és csak ezért megszakítani vele minden kapcsolatot. Ezen sejtése be is jön.*
-Kötöttség... Ha a férjed hagy el vagy a gyereked apja nem mindegy kincsem? Jó így legalább egy nagyon drága kincs maradt utána,*Ad egy cuppanós puszit a tündérbuksira.*viszont más különbség nem nagyon van. Meg amúgy is a kapcsolatokban nem jó a kötöttség. Igazából egyik félnek se jó mikor muszájból vannak együtt legyen szó szerelemről vagy bármi más, egymásra utalt helyzetről.
*Kicsit vicces dolog ezekről beszélni a kislánnyal. Akinek a fejében a kapcsolatok csúcsa az ha kézen fogva megy valahova egy tündérfiú és egy tündérlány, azt még nem kell attól félteni, hogy vágy zavarja meg a kicsi fejét. Mégis visszatérnek ahhoz a fiúhoz, aki tetszett a lánynak. Meglepetten kerekedik az elf szeme és nézi barátnője pofiját.*
~Esküvő nem lehetne? Már házas vagy mi? Magas? Egyelek meg, de kis... Nem tündér? Mi az, hogy nem tündér? Mi van a pasijaitokkal, hogy nem te vagy az első, aki mást keres?~
-Mit jelent az, hogy másképp gondolkozik a lányokról? Meg mi ő ha nem tündér? Most nincs barátnője? Amúgy szokott lenni? Ugye nem valami nőfalót találtál magadnak kincsem? Vigyázni kell a link alakokkal! Hogy ismerkedtetek meg?
-Kötöttség... Ha a férjed hagy el vagy a gyereked apja nem mindegy kincsem? Jó így legalább egy nagyon drága kincs maradt utána,*Ad egy cuppanós puszit a tündérbuksira.*viszont más különbség nem nagyon van. Meg amúgy is a kapcsolatokban nem jó a kötöttség. Igazából egyik félnek se jó mikor muszájból vannak együtt legyen szó szerelemről vagy bármi más, egymásra utalt helyzetről.
*Kicsit vicces dolog ezekről beszélni a kislánnyal. Akinek a fejében a kapcsolatok csúcsa az ha kézen fogva megy valahova egy tündérfiú és egy tündérlány, azt még nem kell attól félteni, hogy vágy zavarja meg a kicsi fejét. Mégis visszatérnek ahhoz a fiúhoz, aki tetszett a lánynak. Meglepetten kerekedik az elf szeme és nézi barátnője pofiját.*
~Esküvő nem lehetne? Már házas vagy mi? Magas? Egyelek meg, de kis... Nem tündér? Mi az, hogy nem tündér? Mi van a pasijaitokkal, hogy nem te vagy az első, aki mást keres?~
-Mit jelent az, hogy másképp gondolkozik a lányokról? Meg mi ő ha nem tündér? Most nincs barátnője? Amúgy szokott lenni? Ugye nem valami nőfalót találtál magadnak kincsem? Vigyázni kell a link alakokkal! Hogy ismerkedtetek meg?
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:29:50
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:29:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
- Olyan nincs, hogy szépség. Mindenkiben van valami szép, és nem mindig a külső. *Vágja rá Int kérdéseire válaszul határozottan Viel, és ezzel hopp, meg is cáfolja saját magát. Felnevet csengő tündérkacagással, hogy ilyen könnyen behúzta őt a csőbe a doktor.* Na jó, igazad van.
*Csak akkor komorodik el egy kicsit, amikor a férfi a házasságról beszél, illetve arról, miért nincs annak nagy jelentősége. Bár a körítés szép, ezért bátorságot önt belé, hogy eláruljon valamit, amit korábban még másnak nem mesélt el.*
- Tudod, én is házasságon kívül születtem, de édesanyám éppen azért nevelt az ellenkezőjére. Ő nem volt igazán boldog. *Pillant a teájába, lesütve a szemét.* Persze, engem nagyon szeret, és ez kárpótolta, de mindig fájt neki, hogy olcsó ígéretek mellett magára hagyták. Úgy gondolta, hogy akkor még mindig együtt lennének, ha megházasodtak volna, mert az valami elköteleződés, kötöttség. *Von vállat. Tudja, hogy édesanyja mindig jót akar neki, de még soha nem gondolkodott ezen, csak természetesnek vette, hogy a házasság a helyes, erényes út. Ami pedig a titokzatos fiút illeti, akitől fülig pirul...*
- És annál a fiúnál, aki nekem tetszik, esküvőről szó sem eshetne. Például… *Vesz nagy levegőt pirulva.* Ő nagyon-nagyon magas, még csak nem is tündér, és egészen másképp gondolkodik a lányokról. Viszont egyedül él, és most nincs barátnője.
*Ártatlanul, mégis áhítattal pislog Intathra még mindig pirosló arcocskájával, ragyogó szemekkel, és nem szól. Mintha várna valamire, hogy a doki maga fejtse meg a szavait.*
*Csak akkor komorodik el egy kicsit, amikor a férfi a házasságról beszél, illetve arról, miért nincs annak nagy jelentősége. Bár a körítés szép, ezért bátorságot önt belé, hogy eláruljon valamit, amit korábban még másnak nem mesélt el.*
- Tudod, én is házasságon kívül születtem, de édesanyám éppen azért nevelt az ellenkezőjére. Ő nem volt igazán boldog. *Pillant a teájába, lesütve a szemét.* Persze, engem nagyon szeret, és ez kárpótolta, de mindig fájt neki, hogy olcsó ígéretek mellett magára hagyták. Úgy gondolta, hogy akkor még mindig együtt lennének, ha megházasodtak volna, mert az valami elköteleződés, kötöttség. *Von vállat. Tudja, hogy édesanyja mindig jót akar neki, de még soha nem gondolkodott ezen, csak természetesnek vette, hogy a házasság a helyes, erényes út. Ami pedig a titokzatos fiút illeti, akitől fülig pirul...*
- És annál a fiúnál, aki nekem tetszik, esküvőről szó sem eshetne. Például… *Vesz nagy levegőt pirulva.* Ő nagyon-nagyon magas, még csak nem is tündér, és egészen másképp gondolkodik a lányokról. Viszont egyedül él, és most nincs barátnője.
*Ártatlanul, mégis áhítattal pislog Intathra még mindig pirosló arcocskájával, ragyogó szemekkel, és nem szól. Mintha várna valamire, hogy a doki maga fejtse meg a szavait.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-13 19:48:36
Üzenet elküldve: 2025-03-13 19:48:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Maga az igény bizonyára korábban is megvolt benne. Az ital viszont cselekvésre is ösztönözte az elfet, aki jó kikötői haramiához híven a lehető legtermészetesebb mozdulattal húzza magához a lányt, hogy így összebújva meséljen neki. Bár látszik rajta, de ha bárki kétkedne benne a doki szavai egyértelművé tehetik, hogy habár a félvér mint ki lett jelentve, az övé, az ő kincse, de nem a női bájaival hanem a kedves ártatlan természetével érdemelte ki magának ezt a helyet a lány. Aki, mivel nem is ellenkezik az egykori kalóz kijelentései ellen így akár már hivatalosnak is lehetne ezt mondani. Bár mivel épp másféle társalgásban vannak, így ez a tény talán el is sodródik a beszélgetés folyamában.*
-Alkatilag alkalmatlan?
*Kérdez vissza vigyorogva a kacifántos megfogalmazás hallatán. Az elhangzottakon jót kacag magában.*
-Azok a lányok se erre születtek kedveském. Csak megtanulták. Pont ezt mondom, hogy egy drága kincs vagy és nem való neked a haramiákkal való harc míg nem tanulod meg ezeket. És jobb ha nem tanulod meg. Ne felejtsd el, hogy én orvos vagyok és pontosan tudom jól miben más a késszúrás és a tűz. Olyan részletekben amiket nem szeretnél te se megtapasztalni úgy se, hogy te varázsolod másra. Túl jó a lelked. Ez pedig így van jól. Ne akarj másokat megvédeni! Magadat védd meg kincsem! Ha kell úgy, hogy futsz, mint a nyuszi. Hogy szeretnél-e bántani másokat és hogy tudsz-e a két külön dolog. Jobb míg egyikre se tudjuk a választ.
*A következő kérdés hallatán átnéz a félvér feje fölött és csak utána válaszol.*
-Nincs itt glória úgyhogy nem.
*Ha a lány egy szent lenne talán nem lenne ilyen természetes módon átkarolva. Vagy de. Ha valaha szenté avatják valószínűleg az elf lenne az utolsó akitől külön bánásmódra számíthatna. A mennyei ártatlan buksija ugyan olyan borszagú puszikat kéne, hogy elszenvedjen, mint most is. Az elhangzottakat mosolyogva hallgatja a férfi.*
-Állatsimogatás és főzés. Így szoktál szórakozni? Meg a saját kedvedért szoktál szépen felöltözni is?
*A doki nem teljesen tudja ezt megérteni. Persze ha a lány ezt élvezi nincs vele baj. Nem mindenki ihatja magát valaki álomba minden este vagy kutyulgathat szagos löttyöket. Kellenek a furabogarak is.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Maga az igény bizonyára korábban is megvolt benne. Az ital viszont cselekvésre is ösztönözte az elfet, aki jó kikötői haramiához híven a lehető legtermészetesebb mozdulattal húzza magához a lányt, hogy így összebújva meséljen neki. Bár látszik rajta, de ha bárki kétkedne benne a doki szavai egyértelművé tehetik, hogy habár a félvér mint ki lett jelentve, az övé, az ő kincse, de nem a női bájaival hanem a kedves ártatlan természetével érdemelte ki magának ezt a helyet a lány. Aki, mivel nem is ellenkezik az egykori kalóz kijelentései ellen így akár már hivatalosnak is lehetne ezt mondani. Bár mivel épp másféle társalgásban vannak, így ez a tény talán el is sodródik a beszélgetés folyamában.*
-Alkatilag alkalmatlan?
*Kérdez vissza vigyorogva a kacifántos megfogalmazás hallatán. Az elhangzottakon jót kacag magában.*
-Azok a lányok se erre születtek kedveském. Csak megtanulták. Pont ezt mondom, hogy egy drága kincs vagy és nem való neked a haramiákkal való harc míg nem tanulod meg ezeket. És jobb ha nem tanulod meg. Ne felejtsd el, hogy én orvos vagyok és pontosan tudom jól miben más a késszúrás és a tűz. Olyan részletekben amiket nem szeretnél te se megtapasztalni úgy se, hogy te varázsolod másra. Túl jó a lelked. Ez pedig így van jól. Ne akarj másokat megvédeni! Magadat védd meg kincsem! Ha kell úgy, hogy futsz, mint a nyuszi. Hogy szeretnél-e bántani másokat és hogy tudsz-e a két külön dolog. Jobb míg egyikre se tudjuk a választ.
*A következő kérdés hallatán átnéz a félvér feje fölött és csak utána válaszol.*
-Nincs itt glória úgyhogy nem.
*Ha a lány egy szent lenne talán nem lenne ilyen természetes módon átkarolva. Vagy de. Ha valaha szenté avatják valószínűleg az elf lenne az utolsó akitől külön bánásmódra számíthatna. A mennyei ártatlan buksija ugyan olyan borszagú puszikat kéne, hogy elszenvedjen, mint most is. Az elhangzottakat mosolyogva hallgatja a férfi.*
-Állatsimogatás és főzés. Így szoktál szórakozni? Meg a saját kedvedért szoktál szépen felöltözni is?
*A doki nem teljesen tudja ezt megérteni. Persze ha a lány ezt élvezi nincs vele baj. Nem mindenki ihatja magát valaki álomba minden este vagy kutyulgathat szagos löttyöket. Kellenek a furabogarak is.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-13 17:32:16
Üzenet elküldve: 2025-03-13 17:32:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem túl bizonytalan mozdulattal, de azért nem is annyira rutinosan, mint idáig csinálta, tölt még egy kis bort Intnek, aztán pedig nem is ő lenne, ha tiltakozna pont az ellen, hogy az elf magához húzza és a fejére nyomjon egy cuppanós puszit. Furcsa érzés, de kellemes. Szegény Thim egyszer ölelte át őt, de az más volt, akkor feszélyezve érezte magát, mert tudta, hogy a fiú olyan szeretettel szereti őt, amit ő nem tud viszonozni, tudja viszont, hogy Intath nem akar tőle semmi olyasmit, aminek a szerelemhez lenne köze, így pedig az egész teljesen más, megnyugtató és kellemes egyszerre.
Thimé előtt csak édesanyja, Alenia, valamint Nairada gyengéd érintését ismerte, furcsa volt valakié, aki nem nő, vagy nem lány, de jelenleg teljesen más a helyzet. Int puszija tényleg olyasmi, mint amilyennek egy apának, vagy egy bátynak a gyengéd kedvességét képzeli. Jó érzés, kellemes, de ettől még zavarba jön tőle igazából, de csak kicsit, és ezt a zavart nem is bánja, mert a kellemesebb fajtából való, nem olyan, amitől fülig lenne kénytelen pirulni.*
- Na látod, pont erről beszélek. Alkatilag alkalmatlan vagyok arra, hogy én ilyesmiket csináljak. *neveti el magát, mert hasonló kifejezés már jó eséllyel teljesen józanon nem feltétlenül jutna az eszébe.* Mármint, hogy bökőket kapkodjak elő csak úgy a harisnyakötőmből mondjuk, és azt valaki torkának nyomjam. Vagy valahová teljesen máshová. Erre születni kell. Varázsolni amúgy is sokkal izgalmasabb, és szerintem félelmetesebb is, sőt, sokkal jobban is néz ki. Csak képzeld el, hogy mondjuk egy hozzám hasonló nagyságú lány egyik pillanatról a másikra egy nála nagyobb tűzcsóvát varázsol elő a semmiből. Szerintem sokkal ijesztőbb, meg persze látványosabb is, mintha egy tőrrel hadonászna maga előtt. Na nem mintha az ne lehetne félelmetes, de más helyzet szerintem. Ha útonálló lennék, aki jól tud bánni a fegyverrel, az holt biztos, hogy egy mágustól sokkal jobban megijednék, mint egy másik fegyverestől, legyen neki bármilyen nagy fegyvere, vagy forgassa bármilyen ügyesen.
*Hagyja kicsit meglódulni a fantáziáját, de természetesen nem vágyik hasonló helyzetre.*
- Amúgy nincs igazad, igenis nem keresem a bajt, de mivel ott voltam Artheniorban a lázadás előtt és alatt, tudom, hogy sokszor kikerülhetetlen. Nem szeretnék bántani másokat, de el tudok olyan helyzetet képzelni, amiben muszáj. De abban is igazad van, hogy nem muszáj feltétlenül harcolni, és sokszor jobb menekülni. Azt meg tudom ígérni, hogyha mindkettőre lehetőségem van, akkor inkább az utóbbit fogom választani.
*Csak annyi szünetet tart, amennyi idő alatt tud két korty bort inni, utána pedig rögtön folytatja is.*
- Különben pedig, egy szentnek gondolsz engem, most komolyan? *nevet kicsit hangosabban, csilingelőbben, mint egyébként hasonló helyzetben tenné, talán ez már valóban az alkohol hatása.*
- Igazán szoktam dolgokat csak magamért csinálni. Például kimegyek az istállóba kecskét simogatni, vagy Holdpihét idebent. Rendben, hogy ők is élvezik, de leginkább azért csinálom, mert én is szeretem. És főzök is, meg sütök, csupa olyan dolgot, amit én is szeretek. Ha egyedül lennék, akkor is megfőzném a kedvenceimet magamnak, egyáltalán nem igaz, hogy nem csinálok semmit csak magamért! Különben meg sem fésülködnék, és mindegy lenne milyen ruhát veszek fel, akár egy zsákot is magamra húzhatnék, ha tényleg csak más érdekelne.
*Erre persze már édesanyja is felfigyel, köszönhetően annak, hogy nyilván a forralt bor hatására Luninari kicsit lelkesebben és így hangosabban is beszél, mint egyébként szokott. Mosolyogva állapítja meg magában, hogy lánya milyen jó párost alkot a különös elffel. A maguk módján talán egész jól kiegészítik egymást.
Ezek után ismét minden figyelmét az ifjú mágusnak szenteli, már csak azért is, mert kicsit közelebb kell hajolnia hozzá, hogy a suttogását hallja.*
- Hát… bizonyos értelemben véve tényleg regényes találkozás volt. *ismeri is el mosolyogva.* Talán önteltnek hangzik, de azt is el tudom képzelni, hogy isteni beavatkozás is történhetett. Igazából, sok fura dolog történt nagyjából egymással egy időben, különösen az, hogy Luni apja és az orkok körülbelül ugyanakkor keveredtek a környékünkre, pedig mi jól értünk ahhoz, hogy el tudjuk terelni a véletlenül arra tévedő utazót, ha úgy hozza a sors. A hozzánk vezető ösvények előtti erdő amúgy is sötét, barátságtalan, szinte járhatatlan, épeszű utazónak nem nagyon van kedve arra menni egyébként sem, a rejtekösvényeket pedig szerintem az képes csak megtalálni, aki eleve az erdőben nőtt fel, és két látszólag teljesen ugyanolyan fát meg tud különböztetni egymástól. Meg aztán az orkok. Húsz, de lehet, hogy harminc generáció óta nem történt hasonló harc a környékünkön. Amennyire én tudom orkok nem is nagyon szoktak az erdőben kóborolni, főleg nem csapatostul. Le merném fogadni, hogy csak Artheniorban és Lihanechben sokkal többen élnek ma már, mint ahányan valahol odakint a vadonban talán összesen. Mindezek után Luni pedig teliholdkor született, bár ez nem annyira rendkívüli, hiszen hasonló más gyerekekkel is megesett már, mégis sokkal kisebb rá az esély, mint az ellenkezőjére, hogy valaki fogyó, vagy növekvő holdak alatt lásson holdvilágot. Ezek után pedig a bőre pedig hófehér lett, vagy mondhatnám azt is, hogy holdfehér, kislányként imádta bámulni a holdakat, most pedig leginkább a holdmágia érdekli.
*Persze nem akarja feltétlenül terelni a témát, a fontosabb kérdésről, el is árulja Adoavernek egykori szerelme egyáltalán nem titkos nevét, amit Luninari is nagyon jól ismer.*
- Erről nyugodtan kérdezheted őt is akár, ha úgy hozza a helyzet, *tanácsolja* nem olyan érzékeny téma, mint az, hogy miért kellett elhagynia az otthonát. Sosem találkozott az apjával, csak annyit tud róla, amennyit én meséltem neki, de azt mondta, hogy egyszer majd szeretné megkeresni őt, mert kíváncsi rá, hogy milyen ember lehet. Amióta viszont lehetősége van rá, mert végleg elhagytuk az erdőt, még egyszer sem hozta fel a témát, hogy most elmenne és megkeresné, hátha Lihanechben, vagy Artheniorban ismeri őt valaki és azt is tudja, hogy hol találja. Én bevallom nem látom túl sok értelmét, de, ha ő szeretné, természetesen segíteni fogok neki ebben én is. De mégis mit mondhatnának egymásnak? Teljesen idegenek lennének a másiknak, hiába a vérnek a köteléke. Bár nem hiszem, de az is lehet, hogy az apja már tisztes családapa valamelyik városban, aki számára csak a családja és a felesége létezik, ők pedig nem is tudnak múltbéli viselt dolgairól. Biztosan több bonyodalmat okozna, mint amennyi örömteli perchez vezetne, ha beállítana egy ilyen családhoz egy lány, aki majdnem felnőtt, és azt állítaná magáról, hogy ő is a családfő lánya.
*Ugyan nem vicces, de ezen kicsit mosolyognia kell, ahogyan a helyzetet elképzeli.*
- Persze ez is csak egy lehetőség a sok közül. Nem tudom, hogy hasonló helyzetben ez előny, vagy nem, de, mint papnő, ilyen téren azt hiszem eléggé fatalistán gondolkodom. Ha az istenek nem akarják, hogy Luni és az apja találkozzanak, akkor a fél világot is tűvé teheti érte hiába, ha viszont úgy gondolják, hogy az útjaiknak muszáj egymást kereszteznie, akkor akár holnapután is bekopoghat Szarvasliget ajtaján, mint megfáradt utazó.
*Nem hiszi, hogy tud ennél okosabbat mondani, mindenesetre értékeli, sőt nagyon nagyra értékeli Adoaver lelkesedését. Minden bizonnyal arról tanúskodnak a szavai, hogy jót akar Luninak, azért érdekli ennyire a család egyesítésének a témája, ez pedig, mint anyát, természetesen boldogsággal tölti el őt.*
- Különben meg ne becsüld le magadat. *tanácsolja.* A muszáj nagy úr. Mi sem voltunk bátrak, amikor harcolnunk kellett. *hallgat el kicsit, mert hamar, már beszéd közben rájön, hogy ez nem teljesen igaz, ezért pontosítja is önmagát.*
- Illetve mégis, mert harcba indulni úgy, hogy elképzelhető az is, hogy nem térünk vissza élve, ahhoz mindig bátorság kell, csak arra gondoltam, hogy igazából mindegy, hogy remeg a térded, vagy nem, ha meg kell vívni a harcot. Békében én sokkal jobban félnék olyasvalakitől, aki harcra készülve egyáltalán nem félti a saját életét, vagy a bajtársaiét, mint attól, aki beismeri, hogy fél és félt. Félni egy csata előtt a lehető legegészségesebb dolgok egyike, mármint lelki értelemben véve. Én is remélem persze, hogy soha nem lesz olyan, hogy akár a lányomnak, akár neked harcolnod kelljen, de, ha mégis sor kerülne rá, nektek legalább hasznos szövetségesetek lesz majd a mágia. Gyanítom, hogy a legtöbben éppen egy mágussal szeretnének a legkevésbé szembenézni. *teszi még hozzá, és nem is tudatosul benne, - talán csak, mert Int és Luni beszélgetésére csak fél füllel figyelt, - hogy lényegében megismételte Luninari korábbi végkövetkeztetését a mágiáról. Végtére is nem véletlenül támogatta mindig is a lányát abban, hogy mágiát tanuljon és ne csak felületesen ismerje meg ezt a tudományt.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem túl bizonytalan mozdulattal, de azért nem is annyira rutinosan, mint idáig csinálta, tölt még egy kis bort Intnek, aztán pedig nem is ő lenne, ha tiltakozna pont az ellen, hogy az elf magához húzza és a fejére nyomjon egy cuppanós puszit. Furcsa érzés, de kellemes. Szegény Thim egyszer ölelte át őt, de az más volt, akkor feszélyezve érezte magát, mert tudta, hogy a fiú olyan szeretettel szereti őt, amit ő nem tud viszonozni, tudja viszont, hogy Intath nem akar tőle semmi olyasmit, aminek a szerelemhez lenne köze, így pedig az egész teljesen más, megnyugtató és kellemes egyszerre.
Thimé előtt csak édesanyja, Alenia, valamint Nairada gyengéd érintését ismerte, furcsa volt valakié, aki nem nő, vagy nem lány, de jelenleg teljesen más a helyzet. Int puszija tényleg olyasmi, mint amilyennek egy apának, vagy egy bátynak a gyengéd kedvességét képzeli. Jó érzés, kellemes, de ettől még zavarba jön tőle igazából, de csak kicsit, és ezt a zavart nem is bánja, mert a kellemesebb fajtából való, nem olyan, amitől fülig lenne kénytelen pirulni.*
- Na látod, pont erről beszélek. Alkatilag alkalmatlan vagyok arra, hogy én ilyesmiket csináljak. *neveti el magát, mert hasonló kifejezés már jó eséllyel teljesen józanon nem feltétlenül jutna az eszébe.* Mármint, hogy bökőket kapkodjak elő csak úgy a harisnyakötőmből mondjuk, és azt valaki torkának nyomjam. Vagy valahová teljesen máshová. Erre születni kell. Varázsolni amúgy is sokkal izgalmasabb, és szerintem félelmetesebb is, sőt, sokkal jobban is néz ki. Csak képzeld el, hogy mondjuk egy hozzám hasonló nagyságú lány egyik pillanatról a másikra egy nála nagyobb tűzcsóvát varázsol elő a semmiből. Szerintem sokkal ijesztőbb, meg persze látványosabb is, mintha egy tőrrel hadonászna maga előtt. Na nem mintha az ne lehetne félelmetes, de más helyzet szerintem. Ha útonálló lennék, aki jól tud bánni a fegyverrel, az holt biztos, hogy egy mágustól sokkal jobban megijednék, mint egy másik fegyverestől, legyen neki bármilyen nagy fegyvere, vagy forgassa bármilyen ügyesen.
*Hagyja kicsit meglódulni a fantáziáját, de természetesen nem vágyik hasonló helyzetre.*
- Amúgy nincs igazad, igenis nem keresem a bajt, de mivel ott voltam Artheniorban a lázadás előtt és alatt, tudom, hogy sokszor kikerülhetetlen. Nem szeretnék bántani másokat, de el tudok olyan helyzetet képzelni, amiben muszáj. De abban is igazad van, hogy nem muszáj feltétlenül harcolni, és sokszor jobb menekülni. Azt meg tudom ígérni, hogyha mindkettőre lehetőségem van, akkor inkább az utóbbit fogom választani.
*Csak annyi szünetet tart, amennyi idő alatt tud két korty bort inni, utána pedig rögtön folytatja is.*
- Különben pedig, egy szentnek gondolsz engem, most komolyan? *nevet kicsit hangosabban, csilingelőbben, mint egyébként hasonló helyzetben tenné, talán ez már valóban az alkohol hatása.*
- Igazán szoktam dolgokat csak magamért csinálni. Például kimegyek az istállóba kecskét simogatni, vagy Holdpihét idebent. Rendben, hogy ők is élvezik, de leginkább azért csinálom, mert én is szeretem. És főzök is, meg sütök, csupa olyan dolgot, amit én is szeretek. Ha egyedül lennék, akkor is megfőzném a kedvenceimet magamnak, egyáltalán nem igaz, hogy nem csinálok semmit csak magamért! Különben meg sem fésülködnék, és mindegy lenne milyen ruhát veszek fel, akár egy zsákot is magamra húzhatnék, ha tényleg csak más érdekelne.
*Erre persze már édesanyja is felfigyel, köszönhetően annak, hogy nyilván a forralt bor hatására Luninari kicsit lelkesebben és így hangosabban is beszél, mint egyébként szokott. Mosolyogva állapítja meg magában, hogy lánya milyen jó párost alkot a különös elffel. A maguk módján talán egész jól kiegészítik egymást.
Ezek után ismét minden figyelmét az ifjú mágusnak szenteli, már csak azért is, mert kicsit közelebb kell hajolnia hozzá, hogy a suttogását hallja.*
- Hát… bizonyos értelemben véve tényleg regényes találkozás volt. *ismeri is el mosolyogva.* Talán önteltnek hangzik, de azt is el tudom képzelni, hogy isteni beavatkozás is történhetett. Igazából, sok fura dolog történt nagyjából egymással egy időben, különösen az, hogy Luni apja és az orkok körülbelül ugyanakkor keveredtek a környékünkre, pedig mi jól értünk ahhoz, hogy el tudjuk terelni a véletlenül arra tévedő utazót, ha úgy hozza a sors. A hozzánk vezető ösvények előtti erdő amúgy is sötét, barátságtalan, szinte járhatatlan, épeszű utazónak nem nagyon van kedve arra menni egyébként sem, a rejtekösvényeket pedig szerintem az képes csak megtalálni, aki eleve az erdőben nőtt fel, és két látszólag teljesen ugyanolyan fát meg tud különböztetni egymástól. Meg aztán az orkok. Húsz, de lehet, hogy harminc generáció óta nem történt hasonló harc a környékünkön. Amennyire én tudom orkok nem is nagyon szoktak az erdőben kóborolni, főleg nem csapatostul. Le merném fogadni, hogy csak Artheniorban és Lihanechben sokkal többen élnek ma már, mint ahányan valahol odakint a vadonban talán összesen. Mindezek után Luni pedig teliholdkor született, bár ez nem annyira rendkívüli, hiszen hasonló más gyerekekkel is megesett már, mégis sokkal kisebb rá az esély, mint az ellenkezőjére, hogy valaki fogyó, vagy növekvő holdak alatt lásson holdvilágot. Ezek után pedig a bőre pedig hófehér lett, vagy mondhatnám azt is, hogy holdfehér, kislányként imádta bámulni a holdakat, most pedig leginkább a holdmágia érdekli.
*Persze nem akarja feltétlenül terelni a témát, a fontosabb kérdésről, el is árulja Adoavernek egykori szerelme egyáltalán nem titkos nevét, amit Luninari is nagyon jól ismer.*
- Erről nyugodtan kérdezheted őt is akár, ha úgy hozza a helyzet, *tanácsolja* nem olyan érzékeny téma, mint az, hogy miért kellett elhagynia az otthonát. Sosem találkozott az apjával, csak annyit tud róla, amennyit én meséltem neki, de azt mondta, hogy egyszer majd szeretné megkeresni őt, mert kíváncsi rá, hogy milyen ember lehet. Amióta viszont lehetősége van rá, mert végleg elhagytuk az erdőt, még egyszer sem hozta fel a témát, hogy most elmenne és megkeresné, hátha Lihanechben, vagy Artheniorban ismeri őt valaki és azt is tudja, hogy hol találja. Én bevallom nem látom túl sok értelmét, de, ha ő szeretné, természetesen segíteni fogok neki ebben én is. De mégis mit mondhatnának egymásnak? Teljesen idegenek lennének a másiknak, hiába a vérnek a köteléke. Bár nem hiszem, de az is lehet, hogy az apja már tisztes családapa valamelyik városban, aki számára csak a családja és a felesége létezik, ők pedig nem is tudnak múltbéli viselt dolgairól. Biztosan több bonyodalmat okozna, mint amennyi örömteli perchez vezetne, ha beállítana egy ilyen családhoz egy lány, aki majdnem felnőtt, és azt állítaná magáról, hogy ő is a családfő lánya.
*Ugyan nem vicces, de ezen kicsit mosolyognia kell, ahogyan a helyzetet elképzeli.*
- Persze ez is csak egy lehetőség a sok közül. Nem tudom, hogy hasonló helyzetben ez előny, vagy nem, de, mint papnő, ilyen téren azt hiszem eléggé fatalistán gondolkodom. Ha az istenek nem akarják, hogy Luni és az apja találkozzanak, akkor a fél világot is tűvé teheti érte hiába, ha viszont úgy gondolják, hogy az útjaiknak muszáj egymást kereszteznie, akkor akár holnapután is bekopoghat Szarvasliget ajtaján, mint megfáradt utazó.
*Nem hiszi, hogy tud ennél okosabbat mondani, mindenesetre értékeli, sőt nagyon nagyra értékeli Adoaver lelkesedését. Minden bizonnyal arról tanúskodnak a szavai, hogy jót akar Luninak, azért érdekli ennyire a család egyesítésének a témája, ez pedig, mint anyát, természetesen boldogsággal tölti el őt.*
- Különben meg ne becsüld le magadat. *tanácsolja.* A muszáj nagy úr. Mi sem voltunk bátrak, amikor harcolnunk kellett. *hallgat el kicsit, mert hamar, már beszéd közben rájön, hogy ez nem teljesen igaz, ezért pontosítja is önmagát.*
- Illetve mégis, mert harcba indulni úgy, hogy elképzelhető az is, hogy nem térünk vissza élve, ahhoz mindig bátorság kell, csak arra gondoltam, hogy igazából mindegy, hogy remeg a térded, vagy nem, ha meg kell vívni a harcot. Békében én sokkal jobban félnék olyasvalakitől, aki harcra készülve egyáltalán nem félti a saját életét, vagy a bajtársaiét, mint attól, aki beismeri, hogy fél és félt. Félni egy csata előtt a lehető legegészségesebb dolgok egyike, mármint lelki értelemben véve. Én is remélem persze, hogy soha nem lesz olyan, hogy akár a lányomnak, akár neked harcolnod kelljen, de, ha mégis sor kerülne rá, nektek legalább hasznos szövetségesetek lesz majd a mágia. Gyanítom, hogy a legtöbben éppen egy mágussal szeretnének a legkevésbé szembenézni. *teszi még hozzá, és nem is tudatosul benne, - talán csak, mert Int és Luni beszélgetésére csak fél füllel figyelt, - hogy lényegében megismételte Luninari korábbi végkövetkeztetését a mágiáról. Végtére is nem véletlenül támogatta mindig is a lányát abban, hogy mágiát tanuljon és ne csak felületesen ismerje meg ezt a tudományt.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-06 20:30:52
Üzenet elküldve: 2025-03-06 20:30:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
Ha nem lenne figyelme teljes egészében lefoglalva Callipeyával és Luni-Intath beszélgetésének oda-odahallgatásával, nyugtalanul érezné magán hogy elfogta a ködösség; mintha valaki rátette volna a tenyerét a fejére, és percről percre nagyobb erővel nyomná a koponyáját. De jelen pillanatban mindössze a volt papnő szavai kötik le.*
- Csak azt mondom, amit gondolok. *Legyint végül, kissé pirulva a dicsérettől, vagy talán az alkoholtól.* - A mágiát, azt kell csodálni, legyen az az én fajtám, vagy a tiéd; hogy milyen mázlistának mondhatom magam mágusként, hogy képes vagyok a világot magam körül formálni a semmiből... *Lassan kezd saját gondolataiba merülni már egy épp vele kommunikáló személy előtt is, gyorsan meg kell ráznia a fejét hogy kijózanodjon. Viszont figyelem miatt Luninari anyjának nem kell aggódnia, mikor férjének eredetét kezdi el ecsetelni, ugyanis Adoavernek jól látható reakciói vannak: szemei duplányira tágulnak az orkok hallatán, szája pedig eláll a regébe illő bátorságtól. Lélegzet-visszafojtott némasággal hallgatja a kapcsolat kivirágzását, és annak következményeit, a falu rosszallásától, izé, Luninariig. Ki tudja következtetni a további történéseket, de akkor sem esik jól hallania a tiltott szerelem következményeit. Legvégül az ijfú mágus csak mélyet tud belélegezni, hogy aztán seregnyi kérdésektől terhelt sóhajtás jöjjön ki belőle. Azt se tudja, hol kezdje. Suttogóra fogja:
- Ez egy könyvbe illő történet, már elnézést az arcátlanságomért. Mindazonáltal... legmélyebb köszönetem a belém fektetett bizalomért, Callipeya. *Megköszörüli a torkát, szemmel láthatóan még emésztve azt, amit hallott.* - Eredetileg azt hittem, hogy mivel minden civilizációtól el voltatok zárkózva az erdőben, akkor békésebb körülmények között történhetett a találkozás.* - Megfogja az ork hordák mai létezésének állítása, azt hitte hogy azok évszázadokkal megszűntek létezni. De akkor úgy néz ki, hogy csak itt, Lanawinban. Most kezdi fúrni igazán a kíváncsiság, pontosan milyen erdőségből is származhat az elf asszonyság.* - Akárhogy is, ez az ember igazi példaképként hangzik. A nevét meg tudod mondani? Amilyen görbe a sors folyása, minden esély megvan rá hogy még ebben az életben el fog az valahol hangzani Artheniorban, mindenfajtát magához vonz a város. Az lenne ám a meghitt újraegyesülés! *Emeli fel ünnepélyesen poharát, habár sok minden nincsen benne.* - Na meg találkozni is egy ilyen hőssel kifejezetten nagy megtiszteltetés lenne. Akármilyen könnyen ki tudnám jelenteni, hogy én is megálltam volna a sarkamon abban a helyzetben, de a valóságban... nem tudom. Valószínűleg nem. Imádkozom, hogy ez ne derüljön ki. *Magát elszomorítva megrázza a fejét, aztán tovább folytatja.* - És erről Luninari vajon mit gondol? Ő hogyan látja a apját, feltéve ha látta? *Van egy olyan érzése, nem úgy lehetett a legjobb felnőni, ha egyik felmenője ködösítve lehetett, esetleg barátok és ismerősük által lenézve.*
//Surran az őz, szökell halkan//
Ha nem lenne figyelme teljes egészében lefoglalva Callipeyával és Luni-Intath beszélgetésének oda-odahallgatásával, nyugtalanul érezné magán hogy elfogta a ködösség; mintha valaki rátette volna a tenyerét a fejére, és percről percre nagyobb erővel nyomná a koponyáját. De jelen pillanatban mindössze a volt papnő szavai kötik le.*
- Csak azt mondom, amit gondolok. *Legyint végül, kissé pirulva a dicsérettől, vagy talán az alkoholtól.* - A mágiát, azt kell csodálni, legyen az az én fajtám, vagy a tiéd; hogy milyen mázlistának mondhatom magam mágusként, hogy képes vagyok a világot magam körül formálni a semmiből... *Lassan kezd saját gondolataiba merülni már egy épp vele kommunikáló személy előtt is, gyorsan meg kell ráznia a fejét hogy kijózanodjon. Viszont figyelem miatt Luninari anyjának nem kell aggódnia, mikor férjének eredetét kezdi el ecsetelni, ugyanis Adoavernek jól látható reakciói vannak: szemei duplányira tágulnak az orkok hallatán, szája pedig eláll a regébe illő bátorságtól. Lélegzet-visszafojtott némasággal hallgatja a kapcsolat kivirágzását, és annak következményeit, a falu rosszallásától, izé, Luninariig. Ki tudja következtetni a további történéseket, de akkor sem esik jól hallania a tiltott szerelem következményeit. Legvégül az ijfú mágus csak mélyet tud belélegezni, hogy aztán seregnyi kérdésektől terhelt sóhajtás jöjjön ki belőle. Azt se tudja, hol kezdje. Suttogóra fogja:
- Ez egy könyvbe illő történet, már elnézést az arcátlanságomért. Mindazonáltal... legmélyebb köszönetem a belém fektetett bizalomért, Callipeya. *Megköszörüli a torkát, szemmel láthatóan még emésztve azt, amit hallott.* - Eredetileg azt hittem, hogy mivel minden civilizációtól el voltatok zárkózva az erdőben, akkor békésebb körülmények között történhetett a találkozás.* - Megfogja az ork hordák mai létezésének állítása, azt hitte hogy azok évszázadokkal megszűntek létezni. De akkor úgy néz ki, hogy csak itt, Lanawinban. Most kezdi fúrni igazán a kíváncsiság, pontosan milyen erdőségből is származhat az elf asszonyság.* - Akárhogy is, ez az ember igazi példaképként hangzik. A nevét meg tudod mondani? Amilyen görbe a sors folyása, minden esély megvan rá hogy még ebben az életben el fog az valahol hangzani Artheniorban, mindenfajtát magához vonz a város. Az lenne ám a meghitt újraegyesülés! *Emeli fel ünnepélyesen poharát, habár sok minden nincsen benne.* - Na meg találkozni is egy ilyen hőssel kifejezetten nagy megtiszteltetés lenne. Akármilyen könnyen ki tudnám jelenteni, hogy én is megálltam volna a sarkamon abban a helyzetben, de a valóságban... nem tudom. Valószínűleg nem. Imádkozom, hogy ez ne derüljön ki. *Magát elszomorítva megrázza a fejét, aztán tovább folytatja.* - És erről Luninari vajon mit gondol? Ő hogyan látja a apját, feltéve ha látta? *Van egy olyan érzése, nem úgy lehetett a legjobb felnőni, ha egyik felmenője ködösítve lehetett, esetleg barátok és ismerősük által lenézve.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-06 16:38:19
Üzenet elküldve: 2025-03-06 16:38:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor a másik ismét csak megjegyzést tesz a saját arcára akkor a doki, megcsipkedi, azt a pofit. Az ő kicsi kincsérő senki nem beszélhet így. Még ő maga sem. A kapott kérdésen pedig elgondolkozik és visszakérdez.*
-Szerinted milyen egy csinos lány? Magas vagy alacsony? A haja milyen színű? Hát a szeme?
*Néz a másikra. Akit, az ezt követő kérdéseivel sikerül úgy zavarba hoznia, hogy színt is vált a lány. A vörös is legalább olyan jól illik hozzá mint az ezüst. A következő szavakra az egykori kalóz csak vállat ránt.*
-És akkor mi lenne? Mintha olyasmi még nem történt volna soha a földkerekségen. Képzeld el még olyanokat is ismertem akiknek házasságon kívül gyereke is született. Vagy, aki maga egy ilyen gyerek volt. Nem értek ők se kevesebbet másoknál. Van akinél még többet is. Azon meg kár is aggódnod, hogy mások mit mondanak rólad, kincsem. Aki, rosszat akar neked az akkor is úgy tesz ha nem adsz rá okot. Nem tudhatod most se, hogy mit mondanak a hátad mögött. Épp mit csinálsz és milyen társaságban. Kár is ezzel foglalkozni. Az a lényeg, hogy te ki vagy és kikkel akarsz törődni. Legyenek magamfajta semmirekellő orvosok, pletykás falusiak vagy szégyentelen szerelmesek. Nincs igazam?
*Kortyol nagyot a teájába. Kiszáradt a szája a sok beszédtől. A vallomás hallatán kíváncsian feljebb kúszik a szemöldöke és játékosan csillogó szemekkel néz a lányra. Majd, mikor az folytatja akkor elhúzza a száját. Ismét a tündérbuksi felé nyúl, hogy jól összeborzolja, azt frizurát, de most rajta is felejti a kezét.*
-Annak akinek van szeme. Egy olyan lányt lát akinek nagyobb szíve van mint, ami a kicsi testébe elfér, aki mindig mosolyt csal a körülötte lévők arcára és aki bárki életében egy pótolhatatlan személlyé válhat. Ahogy számomra egy nagyon értékes barátom vagy, úgy valaki más egy nagyszerű nőt láthat benned.
*Hajol a másikhoz és ad egy cuppanós puszit a lány kobakjára.*
-Viszont bárkinek ilyesmi jut eszébe jobb ha felköti a gatyát. Nem fogom, ám akárkinek átengedni a legdrágább kicsi kincsemet. Csak, aki annyira megbecsüli, mint ahogy kell és méltó hozzá. A többi meg jobb ha elfogadja, hogy túl jó vagy hozzá különben velem gyűlik meg a baja.
-Szerinted milyen egy csinos lány? Magas vagy alacsony? A haja milyen színű? Hát a szeme?
*Néz a másikra. Akit, az ezt követő kérdéseivel sikerül úgy zavarba hoznia, hogy színt is vált a lány. A vörös is legalább olyan jól illik hozzá mint az ezüst. A következő szavakra az egykori kalóz csak vállat ránt.*
-És akkor mi lenne? Mintha olyasmi még nem történt volna soha a földkerekségen. Képzeld el még olyanokat is ismertem akiknek házasságon kívül gyereke is született. Vagy, aki maga egy ilyen gyerek volt. Nem értek ők se kevesebbet másoknál. Van akinél még többet is. Azon meg kár is aggódnod, hogy mások mit mondanak rólad, kincsem. Aki, rosszat akar neked az akkor is úgy tesz ha nem adsz rá okot. Nem tudhatod most se, hogy mit mondanak a hátad mögött. Épp mit csinálsz és milyen társaságban. Kár is ezzel foglalkozni. Az a lényeg, hogy te ki vagy és kikkel akarsz törődni. Legyenek magamfajta semmirekellő orvosok, pletykás falusiak vagy szégyentelen szerelmesek. Nincs igazam?
*Kortyol nagyot a teájába. Kiszáradt a szája a sok beszédtől. A vallomás hallatán kíváncsian feljebb kúszik a szemöldöke és játékosan csillogó szemekkel néz a lányra. Majd, mikor az folytatja akkor elhúzza a száját. Ismét a tündérbuksi felé nyúl, hogy jól összeborzolja, azt frizurát, de most rajta is felejti a kezét.*
-Annak akinek van szeme. Egy olyan lányt lát akinek nagyobb szíve van mint, ami a kicsi testébe elfér, aki mindig mosolyt csal a körülötte lévők arcára és aki bárki életében egy pótolhatatlan személlyé válhat. Ahogy számomra egy nagyon értékes barátom vagy, úgy valaki más egy nagyszerű nőt láthat benned.
*Hajol a másikhoz és ad egy cuppanós puszit a lány kobakjára.*
-Viszont bárkinek ilyesmi jut eszébe jobb ha felköti a gatyát. Nem fogom, ám akárkinek átengedni a legdrágább kicsi kincsemet. Csak, aki annyira megbecsüli, mint ahogy kell és méltó hozzá. A többi meg jobb ha elfogadja, hogy túl jó vagy hozzá különben velem gyűlik meg a baja.
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-03 22:23:06
Üzenet elküldve: 2025-03-03 22:23:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Viel nagyon komolyan veszi a feladatát, hogy barátnőt szerezzen Intathnak. Logikus is, hiszen ő maga nem maradhat itt és tehet rendet körülötte, még csak nem is hagyja neki a doki. Mi marad? Egy szép lány, aki erre is alkalmas, és jobb kedvre deríti az elfet. Márpedig Intath-tal nincsen semmi baj, amiért ne lehetne szép barátnője. A haja is szép, elf is… Mi kell még ide? A kis tündér nem jó megítélője ennek a kérdésnek, de amit lát, azzal teljes mértékben elégedett, emiatt véli úgy, hogy a férfit más szemmel méregető lányok is hasonló nevezőn lennének vele. De legalábbis arra jó az egész, hogy megnevettesse társaságát.*
- Hát... ha szerinted nem csúnya az arcom, akkor nagyon elfogadó lehetsz ilyen téren. *Ismeri be Viel derűsen.* De mégis fontos a személyreírás, tudod? Ha valaha látnék egy csinos lányt, akinek kell a szerelemdoktor… *Kuncog egy sort a saját tréfáján.* Akkor hozzád tudom majd irányítani!
*Ami viszont a kézfogást illeti, Viel szigorúbb. Összevonja szemöldökét, és már-már komolynak is tűnhetne, ha közben nem lenne fülig vörös.*
- Hát tudod, ha kiderülne, hogy valaki tündérfiúkkal múlatja az időt… házasságon kívül! *Hangsúlyozza ki megbotránkozva.* Akkor a faluban megszólnák a lakók. Ha én járnék így, nem vennének komolyan. Ha nem vesznek komolyan, akkor meg nem tudok rajta segíteni. *Fejti ki aprólékosan.*
- De amúgy találkoztam már olyan fiúval, aki tetszett. Kicsit. *Megint kipirul a tündérpofi, és a lány inkább nézi a csésze tartalmát, mint a dokit.* De ezt nem olyan egyszerű elmondani. Meg kinek kellene egy olyan, mint én? Felegésnek! *Hangsúlyozza ki, csak hogy az elf tudja, hogy még mindig nem a pitypangozás sötét oldaláról beszél.*
- Hát... ha szerinted nem csúnya az arcom, akkor nagyon elfogadó lehetsz ilyen téren. *Ismeri be Viel derűsen.* De mégis fontos a személyreírás, tudod? Ha valaha látnék egy csinos lányt, akinek kell a szerelemdoktor… *Kuncog egy sort a saját tréfáján.* Akkor hozzád tudom majd irányítani!
*Ami viszont a kézfogást illeti, Viel szigorúbb. Összevonja szemöldökét, és már-már komolynak is tűnhetne, ha közben nem lenne fülig vörös.*
- Hát tudod, ha kiderülne, hogy valaki tündérfiúkkal múlatja az időt… házasságon kívül! *Hangsúlyozza ki megbotránkozva.* Akkor a faluban megszólnák a lakók. Ha én járnék így, nem vennének komolyan. Ha nem vesznek komolyan, akkor meg nem tudok rajta segíteni. *Fejti ki aprólékosan.*
- De amúgy találkoztam már olyan fiúval, aki tetszett. Kicsit. *Megint kipirul a tündérpofi, és a lány inkább nézi a csésze tartalmát, mint a dokit.* De ezt nem olyan egyszerű elmondani. Meg kinek kellene egy olyan, mint én? Felegésnek! *Hangsúlyozza ki, csak hogy az elf tudja, hogy még mindig nem a pitypangozás sötét oldaláról beszél.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:37:29
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Nem tudja olyan könnyen lerázni a kis tündért. Aki, mellékesen nem mond butaságot. A lányok mindig is szerették mikor ő rendes munkát végzett és sikereket ért el abban amit csinált. Bár nem az alkímia kapcsán.*
-Jaj ugyan már!
*Majd, elkezdi a lány sorolni, hogy milyen típus tetszik a dokinak. Amin az elf megint csak jóízűt kacag. Nem fogja elmondani, hogy mind. Kivéve a törpöket, gnómokat és orkokat. Vagy, hogy a listájáról csak az óriás és a mélységi nő hiányzik. Meg szerencsére az eredar. Bizony még a tündérlányokról is lehet tudna olyat mondani Viel-nek, hogy kiszaladna tőle a világból.*
~Grrr! Anettze drága! Hogy tudott olyan kis testben annyi szenvedély összegyűlni!~
-Oh, kincsem! Olyannak tűnök mint, aki ha valaha barátnőzni szeretne akkor, majd a külsőségekkel fog foglalkozni?
~Legyen nőből és legyen rajta lyuk.~
*Aztán csak visszatámad ő is. Úgy zavarba hozva a lánykát, hogy az egyből rákvörössé válik. Ő viszont nem áll le. Ártatlan képpel, látszólagos meglepődéssel hallgatja a másik szavait.*
-Illetlenség? Mi illetlen a virágszedésben? Amúgy csak mert Eeyr szolgálatára esküdtél fel az még nem házasság. Lehetne-e mellett egy tündérférjed is nem?
*Emeli a szájához ő is a csésze teát. Egyrészt, hogy igyon, másrészt, hogy eltakarja a mosolyt, amit nem tud visszatartani.*
-Jaj ugyan már!
*Majd, elkezdi a lány sorolni, hogy milyen típus tetszik a dokinak. Amin az elf megint csak jóízűt kacag. Nem fogja elmondani, hogy mind. Kivéve a törpöket, gnómokat és orkokat. Vagy, hogy a listájáról csak az óriás és a mélységi nő hiányzik. Meg szerencsére az eredar. Bizony még a tündérlányokról is lehet tudna olyat mondani Viel-nek, hogy kiszaladna tőle a világból.*
~Grrr! Anettze drága! Hogy tudott olyan kis testben annyi szenvedély összegyűlni!~
-Oh, kincsem! Olyannak tűnök mint, aki ha valaha barátnőzni szeretne akkor, majd a külsőségekkel fog foglalkozni?
~Legyen nőből és legyen rajta lyuk.~
*Aztán csak visszatámad ő is. Úgy zavarba hozva a lánykát, hogy az egyből rákvörössé válik. Ő viszont nem áll le. Ártatlan képpel, látszólagos meglepődéssel hallgatja a másik szavait.*
-Illetlenség? Mi illetlen a virágszedésben? Amúgy csak mert Eeyr szolgálatára esküdtél fel az még nem házasság. Lehetne-e mellett egy tündérférjed is nem?
*Emeli a szájához ő is a csésze teát. Egyrészt, hogy igyon, másrészt, hogy eltakarja a mosolyt, amit nem tud visszatartani.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:08:25
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:08:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Ennyit Intath morcoskodásáról, már ezért megérte hozzá betoppanni erre a finom teára. Viel cinkosan mosolyog rá a csészéje mögül, mint aki a lelkek nagy tudója és a vidámság első számú hírnöke. Bárhogy is, jó munkát végezhet, mert kellemes a hangulat. Az biztos, hogy ilyen dolgokról sem minden nap beszélget a doki, ha egyáltalán. Azért a varázsital gondolata is felvillanyozza, együtt örül a barátjának. Megsimogatja a karját.*
- Gratulálok, ügyes vagy! Látod? A takaros menyecskék éppen olyan férfira vágynak, aki rendes munkát végez, és sikereket ér el abban, amit csinál. *Köti az ebet a karóhoz (de persze csak jelképesen, soha nem tenne ilyet kutyákkal, legkevésbé a sajátjával).* Milyen tetszik? Szőke? Barna? Vörös? Alacsony? Magas? Csak elfek? *Ha hallott is valamit Intath szobája felől korábban, semmi jelét nem mutatja, hogy pontos képe lenne róla, kik látogatnak el oda. Amikor azonban Intath a tündérfiúkat, legfőképpen a kézen fogva virágot szedést(!) említi, Viel félrenyeli a teát, és fülig elpirul a gondolatra. De tényleg, még a füle is rákvörös.*
- Éééén? *Kacag félszegen, köhécselve.* Dehogy. Az nagyon nagy illetlenség lenne. Elmegy a tündér lánya pitypangozni, aztán meg elterjednek a pletykák, hogy valami egészen mást csinált. *Ennél a résznél lehalkítja a hangját, mintha valami főbenjáró bűn lenne az a „más”, hogy még a falak is meghallhatják.* Én Eeyr szolgálatára esküdtem fel, nekem ez bőven elegendő az életemben. És sok feladattal jár! *Magyarázkodik hevesen, még mindig elpirulva.*
- Gratulálok, ügyes vagy! Látod? A takaros menyecskék éppen olyan férfira vágynak, aki rendes munkát végez, és sikereket ér el abban, amit csinál. *Köti az ebet a karóhoz (de persze csak jelképesen, soha nem tenne ilyet kutyákkal, legkevésbé a sajátjával).* Milyen tetszik? Szőke? Barna? Vörös? Alacsony? Magas? Csak elfek? *Ha hallott is valamit Intath szobája felől korábban, semmi jelét nem mutatja, hogy pontos képe lenne róla, kik látogatnak el oda. Amikor azonban Intath a tündérfiúkat, legfőképpen a kézen fogva virágot szedést(!) említi, Viel félrenyeli a teát, és fülig elpirul a gondolatra. De tényleg, még a füle is rákvörös.*
- Éééén? *Kacag félszegen, köhécselve.* Dehogy. Az nagyon nagy illetlenség lenne. Elmegy a tündér lánya pitypangozni, aztán meg elterjednek a pletykák, hogy valami egészen mást csinált. *Ennél a résznél lehalkítja a hangját, mintha valami főbenjáró bűn lenne az a „más”, hogy még a falak is meghallhatják.* Én Eeyr szolgálatára esküdtem fel, nekem ez bőven elegendő az életemben. És sok feladattal jár! *Magyarázkodik hevesen, még mindig elpirulva.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-02 21:44:25
Üzenet elküldve: 2025-03-02 21:44:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
*Csak azért nem áll le vitatkozni, mert Viel-ről van szó. Ilyen ölelgetni való vitapartnerrel pedig még egy komolytalan vitát se könnyű fenntartani. Majd a beszélgetésük egy váratlan fordulatot vesz. Ha valamit nem gondolt az-az, hogy ő a kislánnyal fog a nőügyeiről beszélni. Mik eszébe nem jutnak a kis tündérkének. Az elf visszakérdezésére egy szinte könyvbeillő választ ad a lány amin jót mosolyog a doki. Majd, már házasítaná is ki az elfet. Az előbb még csak barátnőjelöltekről volt szó. Jobb lesz vigyázni ezzel a lánnyal.*
-Én megházasodni? Az a komoly férfiaknak való kincsem. Az itteni lányokat szeretem és örülök a társaságuknak, de barátnőzésre, főleg házasodni nem adnám a fejem. Örülök, hogy végre tudok dolgozni. Jaj, kincsem képzeld olyan varázsitalt tanultam meg elkészíteni, hogy amit nem is hittem volna, hogy valaha fogok. Sőt, az egyik leghíresebb alkimista által készített legendás ital hatására mégjobb lettem állítólag a szakmában. Elég izgalom és öröm ez nekem. Nem vágyok többre.~Mondjuk pár ágymelegítőnek nem mondanék nemet.~A magamfajta svihák, mogorva bajkeverők amúgy sem kellenek senkinek. Látod most is magamra lettem hagyva.*Simogatja meg mosolyogva a lány buksiját.*Veled viszont mi a helyzet? Míg otthon voltál nem voltak kérők? Esetleg pár tündérkamasz akiknek megtetszettél és elpróbáltak csábítani kézen fogva virágokat gyűjteni?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 21:47:33
-Én megházasodni? Az a komoly férfiaknak való kincsem. Az itteni lányokat szeretem és örülök a társaságuknak, de barátnőzésre, főleg házasodni nem adnám a fejem. Örülök, hogy végre tudok dolgozni. Jaj, kincsem képzeld olyan varázsitalt tanultam meg elkészíteni, hogy amit nem is hittem volna, hogy valaha fogok. Sőt, az egyik leghíresebb alkimista által készített legendás ital hatására mégjobb lettem állítólag a szakmában. Elég izgalom és öröm ez nekem. Nem vágyok többre.~Mondjuk pár ágymelegítőnek nem mondanék nemet.~A magamfajta svihák, mogorva bajkeverők amúgy sem kellenek senkinek. Látod most is magamra lettem hagyva.*Simogatja meg mosolyogva a lány buksiját.*Veled viszont mi a helyzet? Míg otthon voltál nem voltak kérők? Esetleg pár tündérkamasz akiknek megtetszettél és elpróbáltak csábítani kézen fogva virágokat gyűjteni?
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 21:47:33
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:59:43
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:59:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Viel soha nem vonná kétségbe Intath orvosi képességeit, ezért mikor a kontárokról beszél, bólogat. Ennek a lánynak szerencséje volt, hogy találkozott egy ilyen szakemberrel, de a kis tündér szerint azokra is gondolni kell, akiket nem áldott meg ilyesmivel a sors. Ezért olyan segítőkész, amikor a falujáról és az édesanyjáról van szó. Komoly dolgok ezek… akkor viszont, amikor az elf letagadja, hogy durcimurci, a kis csibész tündérlány kuncogni kezd.*
- De igen, az vagy. De bókolni is jól tudsz! *Teszi hozzá, mert nagyra értékeli a kedves szavakat. Néha tényleg megfeledkeznek róla, de Intath mindig kedves vele. A durcáskodók is tudnak kedvesek lenni, sőt, bennük sokszor sokkal több szeretet munkál, mint azokban, akik önként kimutatják az érzéseiket mások előtt. De legalább a feltételezéssel, hogy barátnőt kell fogni neki, sikeresen megnevetteti, ez is volt a cél.*
- Hát azt nem mondom, hogy szükséged lenne barátnőre. Feltételezem, nem okoz gondot magadnak találni. *Feleli udvariasan, nehogy rosszat gondoljon róla Intath, és visszaszívja a sok kedvességet, amit az előbb mondott. Aztán cinkosan kacsint rá.* De azért elférne itt egy takaros lány, aki rendet tesz, főz rád, ilyesmi. Biztos gondoltál már arra korábban is, hogy tudod… Megházasodj! *Mondja lelkesen. A doktor korát ugyan nem tudná megbecsülni, de elf, és sok élettapasztalatot tud maga mögött, tehát valószínűleg jóval idősebb lehet nála. A gwufftól pedig megkönnyebbül – a lovakkal nincs igazán sok baja, csak megülni nem szereti őket, mivel sokkal magasabbak nála. De hát ott van Árnyék hátasnak.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 21:01:12
- De igen, az vagy. De bókolni is jól tudsz! *Teszi hozzá, mert nagyra értékeli a kedves szavakat. Néha tényleg megfeledkeznek róla, de Intath mindig kedves vele. A durcáskodók is tudnak kedvesek lenni, sőt, bennük sokszor sokkal több szeretet munkál, mint azokban, akik önként kimutatják az érzéseiket mások előtt. De legalább a feltételezéssel, hogy barátnőt kell fogni neki, sikeresen megnevetteti, ez is volt a cél.*
- Hát azt nem mondom, hogy szükséged lenne barátnőre. Feltételezem, nem okoz gondot magadnak találni. *Feleli udvariasan, nehogy rosszat gondoljon róla Intath, és visszaszívja a sok kedvességet, amit az előbb mondott. Aztán cinkosan kacsint rá.* De azért elférne itt egy takaros lány, aki rendet tesz, főz rád, ilyesmi. Biztos gondoltál már arra korábban is, hogy tudod… Megházasodj! *Mondja lelkesen. A doktor korát ugyan nem tudná megbecsülni, de elf, és sok élettapasztalatot tud maga mögött, tehát valószínűleg jóval idősebb lehet nála. A gwufftól pedig megkönnyebbül – a lovakkal nincs igazán sok baja, csak megülni nem szereti őket, mivel sokkal magasabbak nála. De hát ott van Árnyék hátasnak.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 21:01:12
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-25 14:18:48
Üzenet elküldve: 2025-02-25 14:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lehet nem épp a legkedvesebb dolog amit mondott, de kifejtette, hogy miért. Nagyon sokszor, azt látja, hogy a varázslók vagy egyáltalán vagy nem teljesen értik azokat a hatalmakat amiket megmozgatnak. Ami, egy elég érdekes megfogalmazása a tudománynak. A félvér nem sértődik meg ezen. Inkább a rá jellemző módon elkezd csicseregni. Kezdve ott, hogy nem tud fegyvert fogni és befejezve azzal, hogy megígéri, hogy nem fog gyógyítani, de közben kitér Aleimord húgának esetére is. A doki szemében ez még nem tűnik az alkohol hatásának hisz amúgy is ezt szokta meg a lánytól. Ami, nem hangzik el csak egy pillantással lesz megkérdezve, azt is megérti és egy biccentéssel jelzi, hogy igen lehet neki tölteni. Amit mikor a lány megtesz akkor az elf nem is engedi sokkal messzebb magától, mert már vonja is alakja köré a kupát tartó karját, hogy magához húzza vele és nyomjon egy cuppanós puszit arra a félvér buksira és ha már úgy alakult így is felejti magukat. Úgy magyaráz.*
-Jól van. Azt, jól teszed. A kérdés meg nem az, hogy aki éhes az mit tud a mágiával növesztett fáról hanem, hogy aki növeszti az mennyire ért hozzá. Én mondjuk semennyire és nem is állnék neki földet művelni. Fogalmam sincs mikor kell vagy hogyan kell vagy hova kell. Inkább veszek almát a piacon.
*Kortyol a borába a lány feje felett.*
-Azt, meg ne is gondold, hogy nem fogok aggódni miattad. Te vagy az én kincsem. Főleg ha ilyesmiket hallok. Az én kicsi, gyenge, imádni való Luninari-m mindenkit meg akar védeni. Még szép, hogy aggódok. Úgy beszélsz mint, aki bajba akar keveredni csak a megfelelő helyzet kell hozzá. Ne érts félre tudod jól, hogy megjártam a kikötőt. Tudom, hogy egy nőnek meg kell védenie magát. Az ottani lányok nem voltak varázslók mégis képesek voltak a legváratlanabb helyekről egy bökőt elővarázsolni mikor kellett. De ők tudták és neked is elmondom, hogy a lényeg mindig az, hogy neked ne essen semmi bajod. Ijeszd el a támadókat vagy ha nem megy akkor is mikor az első lehetőség adódik akkor menekülj. Nem kell leállni harcolni velük. Nem is való neked, hogy bánts másokat.
*Iszik még egy kortyot.*
-Mellékesen jó lenne ha olyat hallanék, hogy a magad kedvéért csinálsz valamit és nem másokért. Valami ilyet tudsz mesélni?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lehet nem épp a legkedvesebb dolog amit mondott, de kifejtette, hogy miért. Nagyon sokszor, azt látja, hogy a varázslók vagy egyáltalán vagy nem teljesen értik azokat a hatalmakat amiket megmozgatnak. Ami, egy elég érdekes megfogalmazása a tudománynak. A félvér nem sértődik meg ezen. Inkább a rá jellemző módon elkezd csicseregni. Kezdve ott, hogy nem tud fegyvert fogni és befejezve azzal, hogy megígéri, hogy nem fog gyógyítani, de közben kitér Aleimord húgának esetére is. A doki szemében ez még nem tűnik az alkohol hatásának hisz amúgy is ezt szokta meg a lánytól. Ami, nem hangzik el csak egy pillantással lesz megkérdezve, azt is megérti és egy biccentéssel jelzi, hogy igen lehet neki tölteni. Amit mikor a lány megtesz akkor az elf nem is engedi sokkal messzebb magától, mert már vonja is alakja köré a kupát tartó karját, hogy magához húzza vele és nyomjon egy cuppanós puszit arra a félvér buksira és ha már úgy alakult így is felejti magukat. Úgy magyaráz.*
-Jól van. Azt, jól teszed. A kérdés meg nem az, hogy aki éhes az mit tud a mágiával növesztett fáról hanem, hogy aki növeszti az mennyire ért hozzá. Én mondjuk semennyire és nem is állnék neki földet művelni. Fogalmam sincs mikor kell vagy hogyan kell vagy hova kell. Inkább veszek almát a piacon.
*Kortyol a borába a lány feje felett.*
-Azt, meg ne is gondold, hogy nem fogok aggódni miattad. Te vagy az én kincsem. Főleg ha ilyesmiket hallok. Az én kicsi, gyenge, imádni való Luninari-m mindenkit meg akar védeni. Még szép, hogy aggódok. Úgy beszélsz mint, aki bajba akar keveredni csak a megfelelő helyzet kell hozzá. Ne érts félre tudod jól, hogy megjártam a kikötőt. Tudom, hogy egy nőnek meg kell védenie magát. Az ottani lányok nem voltak varázslók mégis képesek voltak a legváratlanabb helyekről egy bökőt elővarázsolni mikor kellett. De ők tudták és neked is elmondom, hogy a lényeg mindig az, hogy neked ne essen semmi bajod. Ijeszd el a támadókat vagy ha nem megy akkor is mikor az első lehetőség adódik akkor menekülj. Nem kell leállni harcolni velük. Nem is való neked, hogy bánts másokat.
*Iszik még egy kortyot.*
-Mellékesen jó lenne ha olyat hallanék, hogy a magad kedvéért csinálsz valamit és nem másokért. Valami ilyet tudsz mesélni?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1443-1462