Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1376. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-16 16:55:17
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//

*Ha más jót nem is gondolhat társáról, mellette legalább nem kell úriemberként társalognia. No nem mintha bármelyik pillanatban a tengerészek trágár szókincstárát venné elő, annál azért kreatívabb módon is el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra; de ha már a hipotermia mellett szíve is megáll, az ellen hadd szólaljon fel.*
~ Könyörgök, legyen valami..! ~ *Se kedve, vagy ereje sincs ebben a hidegben hosszabb időt a zúzmarás bozótban próbálni a szerencséjét, s ahogy majdnem belepislog egy ágba, csalódottan tapasztalja, hogy nem talál se szépet, se élőt. Virág nélkül már épp frusztráltan visszafordulna a elf doktorsághoz, mikor észreveszi, hogy nem csak hó és állati maradék van a földön; nem egyszerű kivenni egyforma színük miatt, de valóban fehér bogyókra bukkan a mellette lévő cserje gallyai alatt. Kíváncsisága felülkerekedik tamáskodó énjén, miszerint nem kéne az elszíntelenedett állati ürülékhez hasonlító kagylókat puszta kézzel felkapnia, de miután mégis megteszi, közelebbi szemlélésből megállapítja, hogy ezek holdsajtok. Egy éjjeli vihar leszakíthatta őket szüleiktől, de érdekli is őt az ok, legalább nem üres kézzel fog visszatérni! Elkezdi feltörni a héjakat, hogy összegyűjtsön annyi magot, amennyi elfér erszényében, ami procedúra alatt hátra-hátra tekint, hogy nem hagyta e hátra az elf türelmetlenség végett. Bizsergő ujjakkal, de elégedetten egyenesedik fel.*
- Megvagyok. Remélem a hó nem lepte el a lábnyomainkat. *Szól Intathnak, a nézve azt az irányt ahonnan jöttek.*


1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-08 00:34:41
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//

*Harci kiáltása megtörte a csendet és messze űzte, azt, a szarvast. Int elégedett. Hogy közben a frászt is ráhozta a tintanyalóra az csak külön öröm. Azért a kapott megjegyzésre elhúzza a száját. Hűvösen válaszol.*
-Megcsókolhatod.
*Hogy direkt volt-e vagy sem az nem érdekli a dokit. Adoaver vagy nem jól válogatta meg a szavait vagy élesebb nyelve van mint kinézte belőle. Ő fordulna is a virágok felé. Összeszed párat és szétnéz a bokrok irányába, de mást nem talál. A semminél ez is több, lehet a házban már várják őket. Forralt borral méghozzá kezd erősen fázni is. Ő szívesen visszatérne a kúriába. Kezd sok lenni ebből a természetből.*


1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-07 19:15:00
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Kicsit átfázik odakint, de aztán miután mindent elrendezett és visszaér a házba, elég hamar meg is melegszik.*
- De szép lett eddig! *mondja aztán, amint már köpenyét levéve egy fotelben kicsikét pihenve végignéz az Ea eddig idáig által behordott virágokon.*
- Adoavdernek biztosan tetszeni fog majd, Intnek meg, ki tudja. Neki nem hiszem. *állapítja meg mielőtt felállna. Ennek nyomán kis csend telepszik közéjük, mert Ea most szándékosan nem beszél. Beszél hát helyette ő tovább.*
- Furcsa. *gondolkodik hangosan.* Valahogy még ezek a cserépbe zárt virágok is élettel töltik meg maguk körül a teret. Sokkal vidámabb lett így ez a szoba.
- Ők maga az élet. *papnősködik kicsit Ea, próbálva sokatmondóan nézni, de úgy látja, hogy bármennyire is ismerik egymást, Luni most nem akarja, vagy nem tudja értelmezni, hogy mit is akar tekintetével üzenni.
Igaz, azt magában is elismeri, hogy túl összetett ez az üzenete, egyelőre azonban hagyja az ünnephez illő, egyszerre vidám, mégis komoly témát és beszélgetést.*
- Szerinted, hogy csináljuk? Adoaver nagyon sokat dolgozott ezeken a csillagokon. Rakjuk ki, ahogyan illene a te holdjaid mellé, vagy fűzzük őket az Intet jelképező hajókkal párba, mintha ők jó és közeli barátok lennének? *kérdi inkább végül, halkan nevetve magában, miközben elkezdi az első díszeket óvatosan egy sárga zsinórra fűzni, amiben hamar segítséget is kap, hogy gyorsabban haladjanak.*
- Ezek férfiak. Na, nem úgy értettem, bocsánat, nem ezek, hanem ők. Gondolod, hogy feltűnnének nekik ilyen apróságok? Szerintem legfeljebb egy csillagot rakjunk egy hajó mellé, a többiek menjenek szépen az én holdjaimhoz, meg a te köreid mellé.
- Hát jó. *von vállat Ea, de aztán elhallgat kicsit, pontosabban inkább egy kis hatásszünetet tart.*
- Úgy látom nem vagy valami nagy véleménnyel a férfiakról. *jegyzi meg ezek után, majd olyan fürkészően kezdi el nézni a lányát, ami már majdnem tolakodó, ő pedig kissé kényelmetlenül érzi magát tőle.*
- Nincs velük semmi bajom. *von vállat erre.* De ez csak tény. Sose vennék észre.
- Hát jó, ez lehet... de ettől még lassan ideje elgondolkodnod.
*Erre csend.*
- Min?
- Ne legyél ilyen értetlen, pont te, aki amúgy olyan okos vagy! Hát a férfiakon pont. Azon, hogy ki legyen a párod.
- Tessék? *áll meg egy pillanat alatt a keze alatt a munka.*
- Lassan ideje férjet fognod. *ismétli meg édesanyja más szavakkal a korábbi gondolatát.* Otthon a nálad nem sokkal idősebb lányok lassan már feleségek. Úgy értem, ha a korukat átszámítom a tiédre. Érted. Nem savanyodhatsz meg itt a világtól elzártan, és nem élhetsz örökké az anyáddal, a macskáddal, meg a plüssnyulaiddal egy szobában.
- Már miért lenne itt az ideje? *lepődik meg erre újra.* Már maga a kifejezés sem tetszik, "férjet fogni", mintha vadász lennék, aki csapdát állít.
- Hát, pedig bizonyos értelemben véve, mi nők pontosan ezt csináljuk. *nevet Ea.*
- Akkor is nagyon fiatal vagyok még szerintem, azon kívül pedig úgy sem lehet gyerekem, neked pedig sosem lesz unokád, ha csak nem akarsz megajándékozni egy tiszta vérű kisöccsel, vagy húggal. Szóval nem maradok le semmiről.
*Most Ea lepődik meg, de csak egy pillanatra, aztán csak nevet hosszan és vidáman.*
- Semmi ilyesmit nem tervezek. *jelenti ki határozottan.* És ne is próbáld ezzel elterelni a témát!
- Nem próbálom! De különben meg, ha már itt tartunk, neked sincsen férjed. *teszi karba a kezét.*
- És ennek nagyon jó oka van. Papnőség, meg férjezettség nem igazán férnek össze a legtöbb esetben.
- Miért, egy törvénytelen félvér kislány meg a papnőség az összefér? *vág vissza.*
- Másnál nem, de nálam igen. *mosolyodik el Ea.*
- Szerencsémre, különben nem is élnék.
- De biztos élnél, csak más testben, más lányként, vagy fiúként, mindegy, az biztos, hogy nem az én gyerekem lennél. Én ebben hiszek. De az én szerencsémre. Nem kívánhattam volna jobb lányt magamnak. Tudom, hogy felesleges kimondani, mert tudod, de miért ne mondanám, ha így van, és ma amúgy is ünnep van, szóval szeretlek téged. És büszke is vagyok rád.
- Hát én is nagyon téged... az utóbbinak meg nagyon örülök. Boldoggá tesz, tényleg.
*Kölcsönös ölelés, és érzelmes pillanat, kissé mind a ketten zavarba is jönnek tőle, pedig pontosan tudják, hogy egymás előtt igazán nincsen mit takargatniuk.*
- Vedd el te Intet. *mondja aztán hirtelen, már csak azért is, hogy az előbbi egyszerre kedves, mégis talán kicsit furcsa és számára váratlan jelentről terelje a figyelmet, meg azért is, mert őszintén kíváncsi a édesanyja reakciójára.* Úgy értem csábítsd el, hogy feleségül kérjen téged. Ha már nevelőapát kellene választanom, ő tökéletesen megfelelne. Minden hülyesége ellenére is nagyon szeretem. És ő szerintem bárkinek nagyon jó apja lenne.
- Haha. *kommentálja ezt röviden Ea.* Tudom, hogy te szereted. De nem.
- Miért, nem tetszik?
- De, csak nem úgy.
- Hát hogyan?
- Nem úgy, ahogyan egy férjnek való férfinek tetszenie kellene.
- Miért annak milyennek kell lennie szerinted?
- Buta kis csitrinek tartod az anyádat, ha azt mondja, hogy még mindig az igazira vár? Tudod, egy olyan férfira, akit, ha meglátsz azonnal kiráz tőle a hideg, jó értelemben véve persze, és földbe gyökerezik a lábad, meg meglassul a lélegzeted. Vagy éppen ellenkezőleg, felgyorsul.
*Erre kissé gondterhelten ráncolja össze ránctalan, hófehér homlokát.*
- Nem tartalak. De szerintem ilyen férfi egyszerűen nincs. *válaszol.* Sőt, azt is nehezen képzelem el, hogy valakiből majd én egyszer fogok ilyen hatást kiváltani.
- De te majd biztosan, hiszen gyönyörű vagy.
- Csak azért mondod, mert az anyám vagy, és így elfogult. *vágja rá rögtön, de azért elpirul, és látszik rajta, hogy örül a dicséretnek.* Az arcom és a szemeim szépek, meg a hajam is, tudom, de azért tudom azt is, hogy hol vannak a határaim.
- Ezt már beszéltük ezerszer. *rázza meg a fejét Ea.* Csak, mert alacsony vagy, ugyan már! Nagyon sok férfi szereti ám az ilyen látszólag pici, és törékeny lányokat. És a bőröd olyan fehér, hogy az szinte már valószerűtlen. A fekete hajjal együtt tökéletes párosítás.
- Inkább dolgozzunk tovább. *sóhajt fel, remélve, hogy édesanyja egyelőre leszáll erről a témáról, de valamiért van egy olyan érzése, hogy addig ameddig Int és Adoaver nem térnek vissza, nem fog.
De hát végül is ma valahol az életet ünneplik, mikor máskor beszélnek erről? Az életnek pedig a szerelem is elválaszthatatlan része, akkor is, ha az övének eddig még nem volt az.*


1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-02-27 14:31:38
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//

*Ha nem foglalta volna le önnön nyaka húzogatása azzal, hogy az eget blokkoló ágakat kémleli, színes virágformákat keresve, talán figyelmeztette volna Intath-ot, hogy ne menjenek túl messze, még ha nem is biztos benne, hallgatna e rá. Esetenként néz csak le, hogy ne tévessze szeme elől az elfet, és hogy ne sétáljon fejjel neki egy törzsnek. Egyik ilyen letekintés után közvetlenül, mikor tekintete visszatér a felhők és a gallyak közé, üti meg füleit egy számára felhőket kettészakító erővel nekiütköző ordítás, ami kis híján szívét is kiugrasztja melléből. A nagy csöndben jóval erősebben hangzik az elf riasztása, mint máskülönben. Kicsit megugrik, hallószerveire teszi kezeit, és ijedten, dühösen néz a doktorra. Mielőtt szavakba tudná foglalni véleményét laktársa tettére, ő is észreveszi a rémültségét osztozó vadat. Noha ez számára keveset enyhít a helyzeten.*
- Elment volna ez halkabban is! *Mérgelődik, a távolról nézve az agancsos maga után hagyott nyomait a havon.* - Egy tapssal megoldhattad volna, nem éppen a legbátrabb lények ezek! *De ha már elértek olyan messzire, hogy ezen óvatos állatvilágba ütközzenek, akkor már valóban érdemes itt jobban körülnéznie. Miközben a ravaszdi doktor az állattól lopott zsákmányához fog valószínűleg menni, addig Adoaver kissé távolabb, a bokrosokat veszi célba. Egy rövid benső vita után lemondott arról, hogy fájó nyakkal, és siker esetén fájó, akár eltört végtagokkal menjen vissza, így cserjékben igyekszik megkeresni a fogását; Talán találhat egy holdsajtos csoportot, akár holsot is, elvégre ha egy szarvas már itt táplálkozott, akkor nem csak havat és tövist találhat a környékén, ugye? Lehajolva kezd el matatni és lassan, de biztosan belecsörtetni a sövényesbe.*


1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-02-22 11:09:47
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*A közéjük telepedett szótlan csendet csak a lábuk alatt ropogó hó zaja töri meg. Az elf végtagjait kabátja zsebeiben rejtegeti a maró fagytól így neki csak arca van kitéve annak. Bár látszólag úgy tűnhet, hogy határozottan ballag befele az erdőbe, de még ha nem is úgy mint egy vadász vagy egy erdőjáró számára a sajátja, de nem ismeretlen neki sem ez a terület. Bejárta már párszor mikor a helyi növényvilágot felmérte. Szinte a semmiből töri meg a közéjük telepedő csendet az a erőteljes üvöltés, ami elhagyja a doki száját, hogy utána mintha a legtermészetesebb lenne egy megriadt iszkoló vad után mutasson.*
-Szarvas.
*Jelenti ki a tényt. Miért kellett ráordítani szerencsétlen állatra? Biztos volt rá oka, de nem tervezi elárulni. Viszont Adoaver ha figyelmes mást is észrevehet. Nem is olyan messze onnan ahonnan az állat elszaladt nem olyan vastag a hótakaró és konkrétan az alól kinőve virágok sárgállanak. Bejött az elf elképzelése. Találtak pár száll téltemetőt.*


1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-02-21 21:51:29
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Hiába öltözött fel melegen, és hiába győzte meg majdnem magát arról, hogy, ami Intet és Adoavert illeti, nem lesz semmi baj, azért elég gyakran elkalandozik miközben sűrű simogatások közepette ételt ad az állatoknak, és gondoskodik róluk.
Halkan énekelget is mellé, nem azért, mert már most az estére gyakorol, csak ösztönösen jön belőle munka közben.
Mégis, inkább csak a teste van itt, és rutinból csinálja, amit éppen csinál, mert természetesen azon gondolkodik, hogy Int és Adoaver vajon merre járnak, miről beszélgetnek és mi mindent szednek össze odakint együtt?
Reméli sokáig nem maradnak el, mert bár jó ötletnek tarja a dekorációt, neki pár vadon termő virág igazán nem ér annyit, hogy a kinti hideghez méltóan végül majd egész este fagyos legyen a hangulat.
De hát nem tud velük mit csinálni, ha ezerszer is rájuk gondol, akkor sem lesz ráhatása arra, hogy ők ketten mit beszélnek majd egymással. Kétli, hogy éppen most barátkoznának össze, de hát az aggodalom mellett továbbra is mulattatja kicsit a helyzet. Meg van a maga bája annak, hogy a fiúk mentek el virágot szedni, mialatt ő az állatokról gondoskodik az istállóban.
Kicsit persze siet is és nem csak a hideg miatt. Sokkal nagyobb kedve lenne most ugyanis inkább édesanyjának segíteni a ház feldíszítésben, már csak azért is, hogy mire Int és Adoaver visszaérnek, már nagyjából készen legyenek azzal a munkával, amit ők vállaltak el.
Ea is hasonlóképpen gondolkodik. Mindaz, amit kivágtak papírból még ráér, azzal szeretné megvárni Lunit, mint régi otthonukban, ott is mindig együtt öltöztették fel az ünnepekre a házat.
Nem akar túl sok virágot becipelni és telezsúfolva vele a legnagyobb helyiséget, sokszor díszítésben is érvényes a szabály, hogy a kevesebb néha több. Inkább szín, mint nagyság, szépség, vagy bármilyen más szempont alapján válogat, csak azokat a cserepes virágokat keresi meg, amelyeknek a színei illenek az ünnephez, vagyis elsősorban meleg színeket keres, vöröset és sárgát, amelyek összefüggésbe hozhatóak a nappal, a tűzzel és a meleggel. Amúgy sem szívesen nyúl hozzá a többi lány holmijához, mégis biztos benne, hogy ők kölcsön adnák ezt a néhány virágot nekik az ünnep kedvéért, főleg úgy, hogy eleve ő és Luni gondoskodnak róluk, ameddig ők nincsenek itthon.
Bármennyire is lelkes a rájuk váró este miatt, azért be kell vallania magának, hogy ez a munka azért kicsit unalmas. Szívesebben lenne inkább kint a friss levegőn, vagy csak Intel, vagy csak Adoaverrel, de azt sem bánná utólag belegondolva, ha inkább velük ment volna, csak hát akkor túl sok minden maradt volna Lunira egyedül, így egyelőre nem tehet mást, elpiszmog a házban fellelhető virágokkal.
Ha tényleg vigyázni szeretne rájuk, márpedig természetesen igen, akkor egyenként kell behordania őket a szobába, ami a konyha helyett majd este lesz új otthonuknak és magának az ünnepnek a középpontja, így mialatt Int és Adoaver a környéket járja, Luni pedig az állatokról gondoskodik, addig ő virágokkal jön és megy oda-vissza, keresi nekik a megfelelő helyet, így történik, hogy egy vékony, sárga szirmú virág végül a konyhaasztalra is kerül, nem csak a legnagyobb szobába jut.
Miután ezzel nagyjából végzett, kicsit leül kifújni magát, mielőtt még Luni visszaér, hogy folytassák a ház feldíszítését, amit nemrég kezdtek el.*


1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-01-21 17:58:07
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Nagyjából másodpercek kellettek ahhoz, hogy rohamosan el kezdje veszíteni az érzést ujjaiban, ami viszont ironikusan eszébe juttatta, mit hagyott bent: kesztyűt. Ami enyhén szólva is létfontosságú volna a nyers-teles virágszedésben. Nadrágzsebeibe dugja meztelen kezeit és megbánását lenyelve még pár lépést megtesz Intath és az erdő felé. Kételkedően visszanéz a ház felé, mert nem biztos benne, becsukta e az ajtót, mikor látja is Luninarit a bejáratnál, barátságos módján feléjük integetve. Ez valamelyest javít omladozó hangulatán, és feláldozva jobbját a hidegnek (úgy is matatni fog velük kellenie, úgyhogy csak az elkerülhetetlen előtt ácsorgott), gyorsan feje fölé emeli azt köszönésképp. Remélhetőleg nem lesznek el olyan sokáig.
Szemei és figyelme előre fordulnak, jobban szólva az elfhez és környékéhez. Hó, régi és friss egyaránt vastagon lepi el a talajt és a rajtuk növő növényzet nagy részét; csak a bokrok és büszkére nőtt fenyők alatt, törzseik mellett mentsvárat talált zöldek jelképezik ezen erdő gazdag flóráját. Fejrázóan gyér populáció a nyárhoz képest...
Adoaver még úgyszintén csendben forgatja a fejét, miképp haladjanak. No nem a lábukkal, hanem a kereséssel. Ő kevésbé eltökélt végigmenetelni a fél erdőt a tökéletes kinézetű virágokért, ezért tekintete fölfelé fordul. Nem csak a hófedte földön lehet találni díszítőelemként használatos növényt a házaknak.*
~ Epifitonok... ~ *Fán telepedő, és rajtuk élő sokszínű növényféleségek, virágokkal az élükön. Az a sok unalmas biológiai lexikon felzabálása talán most talán haszonná is fog fejlődni.* ~ Remélhetőleg valamelyik túlélte a telet is, aminek színe is van. Csak le is kéne szedni. Vagy ha találunk egy fagyöngyöt, az is jó lesz, de azzal is ugyanaz a baj. ~ *Nyafoghat magában a gondolatra, hogy végig seprik mancsaikkal a fagypont alatti talajt akár egy szál virágért, de tény, hogy sokkal könnyebb, mint megmászni egy ugyanilyen hideg fát egy nagyobbért. Valamit ki fog kelleni találnia, amíg a most nem éppen szószátyár doktor nem fogja úgy vélni, elég messze nem értek a ligettől ahhoz, hogy sose találjanak vissza.*


1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-01-15 21:51:16
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Morwon//
//Zárás//

*Főzés közben valahogy mindig elmegy az idő, addig legalábbis ameddig a hozzávalók összekészítésével foglalatoskodik mindenképpen.
Amikor aztán már eléggé éhes, és meg kell várni amíg kis lángon elkészül az étel, egészen a fűszerezésig és az utolsó simításokig valahogy mindig meglassul.
Kicsit még akkor is így van ez, ha vagy társasága van, vagy segítenek neki, vagy pedig egyszerre mind a kettő igaz, mint jelen esetben.
Csak könnyebb úgy, hogy munka és várakozás közben beszélgetnek is. Sok minden szóba kerül most, mágia, állatok, Intath, város, liget, varázsitalok, mire pedig jól laknak és elpakolnak maguk után, valamint mindent a kamrába, aminek ott van a helye, már este van, ő pedig fáradt.
Hosszú út áll mögötte, és még az is rá vár, hogy Holdpihének megmutassa a szobát, ahol vele és édesanyjával élni fog. Eddig nyugodt volt, így reméli, hogy nem pont éjszaka fog majd elkezdeni rohangálni, vagy riadtan nyávogni.
Talán csak bebeszéli magának, de van egy olyan érzése, hogy nem lesz gond. Sokadszorra is elismétli magában, hogy úgy tudja, hogy a macskák vonzódnak a mágiához, ő pedig, ha nem is mestermágus, azért nem cserélne már azzal az önmagával, aki először indult el izgatottan, reménykedve, és kicsit talán félve is a toronyhoz tanulni.*
- Örültem, hogy megismertelek! Nagyon fáradt vagyok, szóval azt hiszem, elmegyek aludni. Holnap biztos találkozunk, jó éjszakát! *köszön el az óriástól, aztán valóban elindul kipihenni magát.*

//Hatváltás//
//Két hattal később//
//Vissza a városba//

*Búcsúzni sohasem szeretett, még akkor sem, ha ez a búcsú jó eséllyel csak néhány napra szól.
Több minden is indokolja mindenesetre, hogy ismét elhagyja Szarvasligetet.
Az egyik oka az elhatározásának, hogy bár a készleteket jó alaposan feltöltötte legutóbbi útja után, azért lassan, de biztosan fogyogatnak kicsit a dolgok, ráadásul biztos abban is, hogy fog találni a piacon olyat, ami most éppen eszébe sem jut, mégis szükség lenne rá itthon.
A másik fő ok pedig, hogy kíváncsi, hogy Thrissaya hogyan érzi magát, már amennyiben még ott van a rezidencián Tanillával.
Nem mintha levélre számított volna tőle, vagy arra, hogy néhány nap elteltével visszatér ide, sőt, akár még azt is el tudja képzelni, hogy a szeszélyes és vidám tündérlány tovább állt, hogy még többet fedezzen fel a világból, végtére is az eredeti célja ez volt, nem az, hogy letelepedjen akár Artheniorban, akár egy tó mellett.
Így hát, ha nem is túl nagy kedvvel, de elhatározta, hogy kis időre ismét visszatér a városba, az indulásra pedig talán nincs is jobb alkalom, mint egy ilyen kissé csípős, de azért napfényes reggel, egy kiadós reggeli után, legalábbis az évnek ebben a szakaszában.
Ugyan aggódik liget miatt, de annyira nagyon azért nem. Tudja, hogy nem nélkülözhetetlen, és nélküle sem fog megállni itt az élet, főleg úgy, hogy éppen most amúgy sincsenek a birtokon sokan. Éppen csak kedvenc állatait nem hagyja itt szívesen, de hát édesanyja legalább olyan jól el tudja látni őket, mint ő, sőt, még jobban is.
Csak macskájának bélelte ki azt a kosarat, amiben elhozta őt idáig, és egyben magához vette kedvenc csemegéit is, hogy ne nyugtalankodjon majd az út alatt.
Tudja ugyan, hogy a macskák annyira nem rajonganak a környezetváltozásért, és Holdpihe éppen csak még megszokott itt, de hát akkor sincsen szíve itt hagyni őt csak úgy.
Szeretné hinni, hogy az apró állat legalább annyira ragaszkodik hozzá, mint a házhoz, vagy a szobájához, meg a környékhez, ha pedig így van, szegény biztosan pánikba esne akkor, ha ő egyszerűen csak úgy eltűnne abba az irányba, ahonnan idehozta őt.
Különben is, még kicsi. Két hat alatt nem nőtt meg, ő pedig bár biztos benne, hogy akkor is szeretni fogja, és akkor is aranyos lesz, amikor már felnőtt, nagy macskává válik, mégis minden egyes napot vele szeretne tölteni, ameddig kicsi és így még aranyosabb.
Még egyszer ellenőrzi a csomagját. Plüss nyulai természetesen nem maradhatnak el táskájából, ezúttal azonban két-két váltás alsóneműnél, és szebb ruhánál többet nem pakol el, ruhák helyett inkább élelmet és vizet csomagol az útra.
Az egyszerűség kedvéért, meg persze, hogy védve legyen a hidegtől, csizmában, nadrágban, vastag ingben és meleg utazó köpenyben készül elindulni.
Meg persze kedvenc kék kendőjében, amiben talán vidéki lánynak tűnik, de hát most már az is. Bár legutóbbi alkalommal semmiféle zavargás, vagy akár csak egy apró kellemetlenség sem zavarta meg, annyira másodszorra sem jött be neki a városi élet, hogy akár csak egy percre is fontolóra vegye az oda való visszaköltözést.*
- Ideje elindulni *mondja csak úgy magának elfojtva egy sóhajtást, mialatt Holdpihe kényelmesen elhelyezkedik a neki előkészített kosárban, aztán táskájával a hátán, macskás kosarával a kezében elindul az istálló felé.
Édesanyját már ott találja előtte, az ő felnyergelt szamarával együtt.*
- Köszönöm, hogy felnyergelted nekem. *mondja, és ösztönösen megsimogatja az állatot, aki most is úgy tűnik neki, hogy nem csak tűri, hanem szereti is, ha hozzáér.
Ezúttal közös lovukat és a kordét nem viszi magával, csak egy nagy zsákot erősít még a nyereghez, nem hiszi ugyanis, hogy annyi mindent fog majd vásárolni a piacon, hogy ahhoz újra egy egész kordéra szükség legyen.*
- A gyerekkori utazásaim kellemes emlékek. Mégis, amióta végleg el kellett jönnöm otthonról minden egyes elindulás előtt furcsán érzem magam. *vallja be.* Ideges vagyok, rossz kedvű, és a gyomrom is furcsán szúr. Még szerencse, hogy Arthenior nincsen túl messze, főleg nem szamárháton.
- Ez érthető. *kapja megértő hangsúllyal a választ édesanyjától.* Mind. Még sincs miért aggódnod. Artheniorban már nem vár semmi rossz, az állatokról pedig én is el tudok gondoskodni itthon. Még segítségem is lesz hozzá. Amúgy sem muszáj menned.
- Igen, tudom. *válaszolja erre, nem mondva ki, hogy most jobban örülne, ha ő is vele jönne, nem csak egy szamár, egy macska és két plüss nyúl lenne a társasága az úton. De mindent egybevetve, legalább az állatok és a főzés miatt nyugodtabb, ha édesanyja itthon marad.*
- De megyek, innen már nem fordulok vissza.
- Gondoltam! Akkor jó utat! *kap egy mosolyt és egy puszit a homlokára, végtére is most nem látja őket senki.*
- Köszönöm! Te pedig érezd itthon jól magad! Nem maradok el túl sokáig. *ígéri meg.* Pár nap és itt vagyok.
- Rendben, várlak. *kap búcsúzóul egy mosolyt mielőtt még elindulna.
Aztán elindul, pontosabban nem ő, hanem a szamár alatta, miután gyengéden irányítani kezdi.
Tudja, hogy nem örökre megy el, de még mindig furcsa érzések kavarognak benne.
Azzal nyugtatja magát, hogy nyilván nem ő az egyetlen a világon, aki nem szereti a megszokottat és biztost felcserélni valami másra, még akkor sem, ha az a valami más már nem teljesen ismeretlen és riasztó, mint akkor volt, amikor életében először indult el Athenior felé.*



1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-12-29 18:01:18
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Hogy miért a doki irányít? Mert egyértelműen rá van a másiknak szüksége és nem fordítva. Mármint ő ezt gondolja. Amiből annyi az igaz, hogy a növények szakértője tényleg ő volna. Most is épp azon jár az agya, hogy mivel futhatnak össze ezért is nem veszi észre az ablakban integető félvért.*
~Barka jó lehet mert bár egy ronda gyom, de valamiért szeretni szokták. Kis szerencsével találhatunk árvácskát ha nem fagyott el, de hófény és téltemető lenne a legjobb. Téltemető leginkább mert sárgát kértek a lányok.~
*Pontosan ezért is céltudatosan halad a fák közt. Tudja, hogy amit ő szeretne, azt a ház közelében lévő fenyők közt nem találja meg. Tovább kell menni a tölgyek közé. Hogy közben a tintanyaló miképp cselekszik az nem érdekli. Ő most csak díszletként van jelen. Hogy a doki megharagudott-e a megjegyzéseiért vagy ez csak az általános rosszindulata azon gondolkodhat. Ahogy azon is hogy meg-e akarja-e törni a csendet mert az elf nem úgy néz ki, mint akit zavar a hallgatás.*


1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-12-26 20:20:26
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Nagyon győzködni igazából már nem kell, sem Intath sem Adoaver által, bár a bátorítás azért tényleg nem árt neki. Viszont, ha már elhatározta, hogy énekel, akkor énekelni is fog, még úgy is, hogy a kedvenc dala egy altatódal, amit édesanyja sokszor énekelt neki, amikor még kislány volt, sőt sokszor még akkor is, amikor már majdnem annyi idős, mint amennyi most, igaz ekkor, már nem altatáshoz, hanem csak úgy, hogy hallják magát a dalt.
Kicsit talán melankolikus, ugyanakkor lágy és kedves dallam, ami őszinte, odaadó szeretet sugároz magából, valahogyan úgy, ahogyan a holdfény a mágiát, és a egyik legjobb az egészben, hogy az éppen aktuális gyermek nevével, vagy becézésével kezdődik, akinek szól, vagy éppen, aki magának énekli, hiszen az első sorának eleje összesen kétszer két szótagból áll, ami szinte bármilyen igazi, vagy becenévvel behelyettesíthető. Az ő esetében így lett a dal eredeti kezdő sorából "Luni, Luni".
Más dalon is gondolkodik persze, végtére is van még egy pár, azt sajnálja kicsit, hogy mindegyik otthoni. Bár már többször járt Artheniorban, első alkalommal, amikor úgy tűnt. hogy ott fog élni a Sayqueveseknél nem jutott eszébe dalokat tanulgatni, ahogyan a többi ott töltött idő alkalmával sem, amikor már biztos volt, hogy nem pont ott fog letelepedni.
Még Laut sem kérte meg soha, hogy tanítsa meg saját szülőfalujának valamelyik dalára, utólag pedig furcsának találja és kicsit bánja is ezt, de hát ilyenre még minden bizonnyal lesz lehetősége.
Sokat mindenesetre nem tűnődik ezen, végtére is van dolga elég, a többiek is elmentek a sajátjukra, édesanyja is, így hát nem marad más, megy ő is a korábban megbeszéltek szerint cselekedni.
Mielőtt azonban még elindulna kifelé az állatokhoz először is saját plüssnyulairól gondoskodik, visszaviszi őket a szobába, ahol ágyba teszi és gondosan betakargatja őket.*
- Pihenjetek kicsit drágáim, még hosszú lesz a nap. *mondja gyengéden majd egy-egy puszit és simogatást is kapnak tőle mielőtt még elindulna az istálló felé. Persze melegen fel is öltözik, hiszen hideg van odakint, főleg hogy a konyhában töltött idő alatt rendesen átmelegedett.
A házból kilépve még látja Intet és Adoavert elindulni a fák közé, és bár tudja, hogy felesleges, integet nekik, vagy utánuk, hátha észreveszik. Próbál vidáman mosolyogni, remélve, hogy saját jó hangulata átragad rájuk, bár ebben azért erősen kételkedik, akkor, ha kettesben vannak.
Ő persze kettőjük ellentétét még mindig nem látja kibékíthetetlennek, de hát azért arra bármikor lenne egy fogadása, hogy nem olyan felhőtlen hangulatban fog eltelni a virág és növényszedegetés, mintha mondjuk ő indulna el Lauval, Viellel, vagy bármelyik másik lánnyal innen, igaz akkor azért nyugtalanabb lenne kicsit, ha valamelyikük vitt volna ásót is magával. Persze ezt nyilván nem gondolja komolyan, ugyanakkor ettől még eszébe jut.
Végül vállat von magában, mert hát a legjobb szándékkal sem kényszerítheti őket arra hogy ne csak egy fedél alatt élnejek, hanem egyben jóban is legyenek egymással.
A lényeg, hogy este jól érezzék magukat, arról pedig majd gondoskodik, ha pedig más nem, majd a forralt és a sima bor is segíthet a helyzeten.
Most azonban még várják az állatok, elsősorban persze nyilván kedvenc kecskéje.
Velük sokkal egyszerűbb minden, az biztos.*



1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-12-05 10:08:02
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

- Sokkal jobban szeretném inkább a ti kedvenc dalaitokat hallani, amiket gondolom jobb kedvvel énekelnél. A sajátomat hallottam már elégszer otthon. *Kíváncsi is, milyen dallam lehet az elzárt erdei civilizációból származott barátaik legkedveltebbje. Nem hiszi, hogy hasonló lesz a tőle megszokotthoz.
Hazudna, ha azt mondaná, nem érezne legalább egy kis kétséget ajánlata miatt; Intathtal sosem töltöttek még említésre méltó időt csak négyszemközt, és nem véletlenül; olyan kicsi a közös bennük, hogy definícióként lehetne őket idézni, és valószínűleg csak a Luninariék iránti közös tiszteletüknek köszönhető, hogy komolyabb súrlódások nem keletkeztek. Hab a tortán, hogy amikor a fél-elf társaságában is látja, nem ad neki okot, hogy megkedvelje. De belül tényleg sajnálta a doktort, úgy látta, kellett neki egy kis tevékenység, hogy ne magát rágja ebben a fél-egy órában, minden bizonnyal többen. Ugyanis ez valószínűleg Adoaver hibája, ő hozatott fel dolgokat, amiket nem biztos, hogy kellett volna. Aztán majd kiderül, mennyire érte meg ez a merész áldozat felőle, illetve felvállalás.*
- Megérint a bizalmad, és bár nem tudom garantálni, hogy teli kosárral térünk vissza, egy-két hóvirágot biztos fel tudunk venni! *Ígéri, mikor meghozzák neki virághordozóját, amit hálásan elfogad.* - Kevesebben vándorolnak itt, mint az Arthenior melletti fák között, jobbak az esélyeink, azt hiszem. *Remélhetőleg észjárása nem vezeti tévhitre.*
- Akkor addig később! *Köszön el a lányoktól ez időre, és felmegy valami vastagabbat tekerni magára, mielőtt megpróbál birkózni a kegyetlen parki hideggel. Valahogy sikerül megtalálni karmazsin felsőkabátját, és átugrik eközben egy vastagabb, fekete nadrágba is. Valószínűleg sárban fogják ezek végezni, de inkább legyenek ők, mint otthoni ruhái.
Egy-két perccel Intath után lép ki a kijárati ajtón, és szinte azonnal megcsapja az ereket megfagyasztó szellő.* ~ Talán ez nem volt annyira jó ötlet... ~ *Már itt vannak viszont, nem fordulhat vissza.
a szőke elf a fák közé kezdi vezetni, és bár összevonja a szemöldökét, hogy miért ő irányít, amikor a mágus ötlete volt az egész, kelletlenül követi befelé. Nem siet beszélgetést kezdeményezni, főleg azért, mert torka minden bizonnyal azonnal befagyna. Hanem szemei már most a talajt pásztázzák, potenciális dísznövényt próbálva felfedezni a szobákhoz.*


1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-11-26 04:20:25
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Nem is herélt énekesfiúkat megszégyenítő előadásra vágyik wegtoreni táncosnőkkel kísérve. Szerény ünneplésükhöz, a félvér éneke tökéletes lesz. Már ha sikerül elérni, hogy tényleg örömmel énekeljen nekik.*
-Rendben gondolkozok.
*Sok dalt ismer. Bár direkt úgy javasolta, hogy a lány otthona környékéről hallana valamit szívesen. A tintanyaló okoskodására csak sóhajt.*
-Jobbik esetben. És ha már nem fáj rég nincs az orvosnál. Így marad nekem az anyám szidása.
*Általános igazságnak venni, hogy az emberek kedvesek és megértőek nem szabad. Aki, pedig a legrosszabb formájukban látja őket és folyamatosan kapja tőlük az áldást, az különösen tudja ezt. Nem alaptalan a doki pesszimizmusa a szakmájával kapcsolatban. A kezének említésére meg nem kell sok, hogy ne küldje el melegebb éghajlatra a másikat. Csak a nők jelenlétének köszönhető, hogy türtőzteti magát. Történetét úgy néz ki egyedül az ezüstkanállal a seggében született uracs érzi át mivel nem tud rá mit mondani. Hát igen. A valódi élet nem tündérmese. Távozáskor még megsimogatja kedvenc félvére buksiját majd ahogy mondta elmegy a kosaráért. Előtte még a szobájába is beugrik kedvenc prémes, vörös kabátjáért aminek hátára egy előre hajoló női sziluett van varrva. Nem akar megfagyni. Mikor pedig kosarát is összeszedte már megy is ki.*
~Most esne jól egy kis dohány. Csessze meg!~
*Miután megérkezett a tintanyaló int neki a fejével, hogy kövesse, majd szó nélkül megindul a fák közé.*


1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-11-23 21:03:36
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Int elharapott mondatára, aminek azért a folytatását ki lehetett találni, édesanyja és ő kétféleképpen reagálnak.
Előbbi elfordul a társaságtól, hogy senki ne lássa az elf válasza szülte mosolyt, ami pusztán csak karcsú testébe jó mélyen belefojtott nevetés külső megjelenése, Luni ellenben majdnem hangosan fel is nevet, de az utolsó pillanatban még sikerül nem megtennie mindezt, ebből pedig talán csak valami furcsa torokhang hallatszik ki, mintha köhögni, vagy tüsszenteni próbálna, de inkább magába fojtaná.
Szerencsére tehet úgy, mintha ez más miatt lenne, mintha saját magán nevetne és azon, hogy szépnek gondolják a hangját, hiszen szintén szerencsére erről is beszéltek, azt pedig, hogy néha hosszabban elgondolkodik valamin, és csak később mond rá valamit, talán már mind Intath, mind pedig Adoaver megszokhatták tőle.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok, de ti tudjátok. Gondolkodjatok akkor azon, hogy van-e kedvenc dalotok, hátha én is ismerem és el tudom énekelni, de azért dalestet nem fogok tartani, az biztos.
*~ Végtére is szórakozni szeretnék ma este, nem pedig kiröhögtetni magam. ~ teszi hozzá ismét már csak magában.
Furcsa, kettős érzése van ezzel az egésszel kapcsolatban. Álszerény kissé, belátja magának. Tényleg kicsit szégyelli kiereszteni a hangját, ami szerinte minden objektív mérce szerint is nagyon vékony, egyáltalán nem az a tipikus, mások által szépnek nevezett női énekhang, ugyanakkor ő sokszor még is szépnek hallja és szeret énekelni. És tudja, hogy plüssnyulai is szeretik, eddig legalábbis még sohasem panaszkodtak, sőt Holdpihe sem menekült fejvesztve, amikor őt próbálta éppen altatódallal altatni, igaz utóbbi talán csak annak köszönhető, hogy egy macska eleve mindig szívesen alszik, ha alhat.*
- De, ha tényleg szeretnétek, akkor mindenképpen fogok énekelni. *teszi hozzá, és kedve lenne csak úgy jelzésként, gyengéden édesanyjába rúgni. Neki sokkal szebb a hangja, mint neki, lágy, valahogy mégis zeng, mintha egyenesen az égi szférákból jönne, ő mégsem ajánlotta fel, hogy énekel, ha nem is vele, de legalább előtte, vagy utána.*
- Kosár. Rendben, hozom rögtön! *igyekszik rögtön az ifjú mágus rendelkezésére állni, aztán pedig, amikor látja az elf ép kezét feje felé nyúlni, ösztönösen hajtja le a fejét, és mosolyogva.
Máskor már elgondolkodott azon, de most már ezt sem teszi, hogy miért nem volt olyan még eddig, hogy más,- természetesen édesanyján kívüli elfek, - csak úgy önfeledten borzolgassák az ő haját.
Talán kicsit macskaszerű lehet most, mint saját macskája, de pont olyan engedelmesen és boldogan dugja oda a fejét Int simogató, borzoló tenyere alá, ahogyan Holdpihe szokta neki az övét.
Pedig, ha édesanyján kívül bárki tudná róla, hogy valójában mennyire is kényes egyszerre fényes és mégis a legfeketébb varjút idéző hajára, ami szinte már hónál is fehérebb arcát keretezi, és mindennek tetejében még teljesen egyenes szálú is, biztosan nem értené, hogy mindez minek köszönhető.
Neki azonban elég annyi, hogy mindezt mindössze ő és édesanyja érti. Bár lehet ezt még ő is furcsállni fogja csak, de nem érdekli mert Int az Int és kész. Neki bőven elég ennyi. Ahogyan Adoaver is Adoaver.
Hogy ezek után miért éppen ők ketten képtelenek érteni egymást, akiket ő egyaránt szeret már csak olyan rejtvény, amelynek megoldását a közelinél kissé, vagy inkább még a közvetlen közelinél kissé távolabbi jövőbe gondolja.
Ezek után hozza a kosarat Adoavernek. Szerencsére nem kell messzire mennie, mivel a konyhával szomszédos kamrában mindig akad egy-kettő, amiben nem áll halomra az éppen elfogyasztásra nem szánt fokhagyma, vagy krumpli.*
- Tudom, hogy szép virágokat fogtok hozni. *mosolyog rá a tőle telhető legőszintébb és legkedvesebb mosollyal, pedig nem is érti, hogy miért. Ugyanakkor tényleg biztos benne, hogy Adoaver a legszebb virágokat fogja hozni. Int, na ő biztosan nem. Neki száz százalék, hogy nincsen érzéke semmi ilyesmihez, ha már szamár, kecske, ló, kutya, macska vagy akár patkányok helyett piócák a házi kedvencei...
Éppen csak annyi időt marad, hogyha valaki még egy-egy mondatot akarna szólni hozzá, még meghallgassa, de már megy is tovább, hiszen annyira sok még a dolguk.
Először plüssnyulait, majd a macskáját szedi össze, a félig elnéptelenedd ház üres folyosóin már édesanyjához szól hozzá legközelebb, de akkor sem teljesen önszántából, mert teljesen jól ki tudná most élvezni a semmiféle indulat fellángolásával nem fenyegető csendet, ami körülveszi végre újra.
Főleg, hogy végre újra gyengéd szorításban viszi magával első két barátját, édesanyja azonban látja az arcán, hogy valami nagyon is gondolkodik. Ez pedig kicsit elkedvetleníti őt bármennyire is beleélte már magát az ünnep megrendezésébe, és ami ennél is sokkal több, a megélésébe is.
Ea viszont ismeri saját lányát annyira, hogy tudja, hogyha ilyen arccal, szinte minden valóságban előtte lévő kék szemekkel néz valahová, akkor gondolkodik, erősen, márpedig, ha Luni belemerül saját gondolataiba, annak általában soha sincsen jó vége. Az ő életszeretetével ellentétben a kis félig elfből, akinek életet adott mindig valami fura, szomorú gondolat tör elő hasonló estben.*
- Mi a baj kicsim? *kérdi is éppen ezért.*
- Lehet, hogy nem szabadott volna kettesben hagyni őket...
*Nem hiszi, hogy ezt bővebben ki kellene fejtenie pont Eának, és ebben persze tényleg nem téved.
Ea bár legszívesebben elnevetné magát, ezúttal hajlandó olyan komolyan arcot vágni, mintha valóban teljesen komolyan venné a Luni által felvetett problémát, lekicsinylő mondattal;*
- Máskor is voltak már kettesben és még nem ölték meg egymást. Különben is, két felnőtt férfi. *hangsúlyozza ki erőteljesen a "felnőtt" és a "férfi" szavakat* Biztos, hogy előbb-utóbb meg fogják tudni találni a közös hangot egymással.
*Édesanyjával ellentétben ő inkább pesszmista.*
- Nem hiszem. *mondja.* Sokat gondolkodtam már ezen korábban is. Tudod, szerintem valahogy a személyiségüknek azok a vonásai, amik Int büszkeségéből és Adoaver neveltetéséből fakadnak eleve valahogyan... összeegyeztethetetlenek.
*Ea csak vállat von.*
- Meg kell pedig adni nekik az esélyt. Nyilván emlékszel otthonról az ikrekre, akik végül az utódaim lettek.
- Hát persze. *húzza el erre a száját.* A két kis szőke szééépsééég. Jó... tényleg nagyon szépek voltak.
- Azok. *mosolyodik el Ea.* És ne utáld ennyire őket, tudom, hogy sosem voltak ők sem kedvesek veled, de talán még mindig ők voltak a leginkább azok ahhoz képest, mint amilyenek lehettek volna. De nem is ők a lényeg, hanem a szüleik. Rájuk gondoltam most.
- Igen ők mind a ketten igazán... *keresi a szavakat, hogy ne kelljen semmi, a mai szép ünnephez méltatlan trágárságot mondania.*
- Pontosan. *bólint Ea.* Mivel az ő házasságuk a szüleik által elrendezett házasság volt, legalább annyira összeférhetetlenek voltak, mint Intath és Adoaver. De mindig, amikor nagyon elmérgesedett volna a viszony, valamelyik lány a kettő közül mindig ott volt csitítani vagy az egyiket, vagy a másikat, vagy akár egyszerre mind a kettőt, ha úgy hozta a helyzet. Vagy egyik az egyiket, a másik pedig a másikat, ha pedig egyiküknek sem sikerült akkor papnőkét ott voltam én. Te is valami hasonlóval próbálkozol. Mindig mielőtt úgy igazán összevesznének, próbálod enyhíteni a helyzetet. Pedig lehet csak azt kellene hagynod, hogy egyszer úgy jól kiveszekedjék magukat. A vihar is mindig akkor ül el, ha kitombolja magát.
*Luninari mindezen láthatóan sok hosszú pillanatig gondolkodik Holdpihét lassan simogatva, mintha egy doromboló macska simogatása segítené őt a gondolkodásban, - amúgy valójában igen, - de aztán végül csak nem tud teljesen egyet érteni.*
- Ne haragudj kérlek anya, de szerintem ez megint csak ilyen papnős bölcsesség. Jól hangzik, de igazából hülyeség. Egy nagy veszekedésnek az is lehet a vége, hogy örökké elmérgesedik közöttük a viszony, nem csak az, hogy kiadják magukból az egymás iránt érzett dühöt örökre, aztán onnantól kezdve már nem lesz kedvük többé veszekedni egymással.
- Igaz, de mi jobb ötleted van annál, amit mondtam? Ha nem hagyjuk őket egymásra találni, vagy is inkább azt mondom, ha te mindig meg akarod védeni egyiket a másiktól, ahogy az ikrek tették a szüleikel, akkor tényleg sohasem fog semmi lenni az egészből. Csak azt éred el, hogyha téged tényleg mind a ketten mindketten szeretnek, akkor úgy tesznek majd, hogy nem utálják egymást, közben pedig igen.
- Vagyis minden változatlan marad. *vonja le a legvégső következtetést.*
- Hát igen.
-Talán mégsem. Még is te mondtad, hogy két felnőtt férfi, meg, hogy esélyt kell adni nekik. Hátha bejön.
*Ea elmosolyodik.*
- Hátha. Összeszedem a virágokat.
*Elindul összeszedni a lányok növényeit esti dekorációnak.*
- Talán és köszönöm! Én pedig megyek ellátni az állatokat. *indul el gondoskodni az állataikról.*


1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-11-09 16:49:46
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Úgy néz ki, a hátralévő munka nagyobb részét Luninariék - legalábbis kortársa ígérete szerint - vállalják, ami iránt vegyes érzelmei vannak; egyrészről ígéretesnek hangzik, hogy ezután már vajmi keveset kelljen neki tennie, ezáltal akár egy-két órát fordíthat fájdalmasan mellőzött olvasmányára is - nosztalgikus történetek Him'Ghazról, miről régen még a többieknek is mesélt. Másrészről lelkiismerete már előre kezdi zabálni, hogy a feladatok zömét a lányokra akarná hagyni, ami sem illendő, sem férfias döntés.* ~ Ha hamar végzünk, akkor biztos lesz lehetőségünk besegíteni másba is. ~ *Biztosítja magát. Csak nem tarthat sokáig egy kis virágszedés?*
- Badarság Luninari, hallottalak dúdolgatni szekéren. Abból kiindulva magasak az elvárásaim. *Próbálja erősíteni a fél-elf önbizalmát. Bár a két dolog valóban nem ugyanaz, bíz benne hogy nem lesznek csalódottak.
Intathtal beszélve, ami diskurálásnak hossza és témája igen ritkának vehető fel, de nem érzi szilárdnak a talajt, ahol vannak.* - Aképp gondolom, a kocsmánál azonnal boldog lesz a vendég, míg az orvosnál először meg kell várni, hogy elmúljék a fájdalom. *Okoskodik; ami pár perctől pár órát is igénybe vehet. Persze ha érzéstelenítők kéznél vannak akkor más a helyzet, de sejti, az elf doktornak nem lehetett mindig állandó készlete, hajón vagy szárazföldön.
Vakmerőbb kérdésére valamilyen csoda folytán úgyszintén választ kap, viszont maga a válasz visszalöki Aodavert: sokkal, de sokkal komolyabb, mint gondolta. Nem is tud mit mondani rá, csak pislog száját tátva.* - ...Rendben. *Bólint rá végül, mikor amaz feladatukhoz készülne. Sok kérdés, közülük a miért, mikor és hol merül fel benne, de esze ágában sincs ennél a pontnál tovább ütni a vasat. Akaratán kívül valami nem ez időhöz, asztalhoz illőbe kapart bele. Bocsánatkérően Luninariék felé is néz, és felköhög.*
- Ha megbocsátotok, kaphatok tőletek egy kosarat? Kínos lenne egy között osztozkodni...


1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-11-08 02:11:39
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Luninari naivitása hozzátartozik a bájához. Int viszont tudja, hogy működik a világ. Csakhogy következő vitájuk azzal, hogy ő, a lányt legjobban zavaró részt nem fejti ki, el se kezdődik. Felajánlására, hogy segíthet-e valamit a tintanyaló csap le és nem felejt el megjegyzést tenni a férfi csonkaságára amiért élesen villan a férfi tekintete. Szerencséje, hogy szemmel nem lehet ölni különben ünneplés helyett temetés lenne ma. Arra, hogy majd Luninari énekeljen nekik nem meglepő módon nagy igény van. A lány pedig szerénykedik és közben olyat mond amit a doki nem hagy szó nélkül. Oda is hajolna hozzá, hogy átkarolva megsimogassa az a hollóhajú buksit.*
-Dehogy nevetnélek! Ne beszélj butaságokat drága! Vidám, szép hangod van mondtam már.
*Csicsergős és hosszú távon néha tényleg fárasztó. De mivel az ölelgetni való varázs nyuszilánya tartozik hozzá így nem lehet nem szeretni. Ha pedig tényleg nincs jó hangja, de élvezi az éneklést az se baj. Míg van alkohol. Annak idején a kocsmákban sokkal rosszabb hivatásos énekeseket halott és imádta őket. Hogy virágot fog szedni eddig is sejtette, de úgy néz ki biztossá vállt.*
-Rendben. Ez egy terv.
*Azzal felőle indulhatnának is. De újabb kérdés lesz feltéve. Neki. A múltjáról. A kényesebb részeket szépen elkerüli, valamennyi hazugságot hozzátesz, hogy hihető legyen az tisztességes hajóorvos álca és saját véleménye szerint nem is olyan szomorú az összhatás. Rühellte az öreget, nem jó segédnek lenni vagy hajón szolgálni, a szakmájához meg hozzá tartozik, hogy a betegei jó része tudni véli az anyja hivatását, de ez se példa nélküli dolog. A részvétnyilvánításra is csak egykedvűen megrántja a vállát.*
-Nincs miért. Ez van.~Nem születhet mindenki ezüstkanállal a seggébe.~Pedig a legtöbben a kocsmárost szívesebben szokták látni, mint az orvost.
*Röhög fel a viccén ami azért igaz. Visszakérdezésének nem volt hátsó szándéka. Bár kivételes intuíciója van a lélek dolgaival kapcsolatban, de ő nem az a fajta aki ilyesfajta lelki alázásokkal szórakoztatja magát. Beéri azzal, hogy a beszari természete miatt élezheti a nyelvét a másikon. Méghozzá a kapott történet is kimondottan unalmas. Olyan semmilyen. Mint a másik. Luninari közbeszólását érdekesebbnek tartja. Nem tesz rá megjegyzést, de megjegyzi magának. A kapott kérdéssel ismét vékony kötélen egyensúlyozik a másik. Ez érződik is az elf válaszán.*
-Persze leharapta egy betegem. Lóf...~Észreveszi, hogy nincsenek egyedül és a félvér, meg az anyja is ott vannak így inkább visszafolytja a folytatást.~Megpróbáltam egy nőt megvédeni haramiáktól. Az eredmény magától értetődik. Felkapom a kosaram, a ház előtt találkozunk rendben?
*Azzal ő menne is. Távozás előtt egy kis hangulatjavító hajborzolást még megejtene kedvenc félvérén nehogy rosszkedve legyen az elhangzottaktól.*


1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-11-07 18:25:22
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Ismét kicsit nem tudja követni Intet, de annak örül, hogy valóban nem akarja minden áron a befalazás módszerét védelmezni, amit ő viszont majdnem mindenképpen ellenezne, még akkor is, ha végső soron célra vezető és hatékony.
De hát, ha a civilizációt létrehozni képes lények folyton csak a célra vezető és hatékony megoldások mellett lennének képesek dönteni, akkor maga a civilizáció sem létezne, mert az erősebb örökösen megenné a gyengébbet, gyengébb és erősebb pedig az utolsó kettő még életben lévő élőlényig létezne, aki, illetve ami már nem növény.
Nem árt néha azért némi érzelgősséget keverni a racionalitásba.
Vagy csak ő gondolja túl, esetleg néha hibás a gondolatmenete, mégis szinte már a kétségbeesés határára táncolja magát benne az a gondolat, hogy az állatoknál intelligensebb lények, ha mindig csak saját egyéni érdekeiket néznék, akkor folyton meggyilkolnák egymást.
Minden egyes szervezett közösség vagy társadalom ennek a tagadása, annak a felismerése, hogy a közösség mindig több, mint az egyén, annak saját énközpontú érdekeivel.
Az artheniori lázadás ennek a közmegegyezésnek a felmondása volt, egy önző egyénekből össze sohasem álló közösség önmagára támadása annak érdekében, hogy most ne az erősek és büszkék egyenek zabkása helyett narancsos kacsát, hanem, hogy ezúttal a náluk gyengébbek zabálják fel őket mindenestül.
De hát még ehhez a bosszú és vérszomjas, valahol tulajdonképpen talán még érthető tomboláshoz is összefogás kellett... csak éppen ő ne lett volna ott éppen ennek a tombolásnak a másik oldalán! Mennyivel egyszerűbb lett volna akkor most gondolkodni minderről.
Mivel kezd kicsit belezavarodni saját gondolatmenetébe három dologra jut saját magával viszonylag kevesedszerre; először is arra, hogy nem véletlenül élnek itt, távol a nagyvárosok által teremtett társadalomtól, másodszor, hogy az egymás megevése helyetti szerveződés, akár rombolás és zabálás, akár építés és teremtés céljára szerveződik, mindenképpen sikeresebb történelmi értelemben véve, mint a fosztogatás ősi szelleme, harmadszor pedig, hogy csak azért létezhet egyáltalán a mostani civilizáció, mert távoli őseik is abban hittek, ahová a többiek vitáját elhallgatva most ő is eljutott, nem először, és minden bizonnyal nem is utoljára; egymás támogatása ezerszer többet ér a széthúzásnál. és a gyenge felzabálásánál.
Közhely, de akkor is ennyi. Lau eredetileg egy menedékházról álmodott, más kérdés, hogy egyelőre itt és most szerencsére nem kell senkinek, semmiért menedéket adniuk.
Ugyanakkor az ő közösségük pedig bármennyire apró kis társadalom is, azzal a reménnyel kezdi el kecsegtetni, hogy talán működni kezd, és működhet is..
Kis és nagy kompromisszumok, óvatosan megválogatott szavak, ilyesmik kellhetnek ehhez, úgy tűnik.
Példának okáért ő is elengedi a pestist a befalazással együtt.
Édesanyjának is igaza van, és valahol Intnek is a maga szemszögéből.. Ami jelenleg éppen nincs, azon vitatkozni tulajdonképpen valóban eléggé felesleges.
Szívesebben beszél a rájuk váró feladatokról inkább.*
- Persze ellátom az állatokat, meg éneklek is szívesen, de szerintem ki fogtok nevetni. Vékony a hangom, de azt is mondták már rá, hogy nyávogós, vagy rekedt. Igazából mindegy szerintem. Keveseknek adatik meg az, hogy szép énekhangja legyen. Ha tényleg erre vágysz, vagy nevetni akarsz, el fogom énekelni nektek a kedvenc dalamimat. Szép, vagy nem szép a hangom, nem számít, attól még szeretek énekelni. *neveti el magát, és kicsit még hazudik is. Tényleg szeret énekelni, de csak magának, vagy édesanyja előtt. Vagy altatódalt plüssnyulainak. Háromnál nagyobb fős közönség elég kiállva, - amiből kettő plüss nyúl volt, - nem az, hogy nem szeret énekelni, de szinte elképzelni sem tudja, hogy ilyesmi lehetséges lenne, de a mai nap mégis megtenné szívesen mégis.*
- Akkor, ha mindenki egyetért, ti ketten szedtek kint pár virágot... *összegzi, bár ettől valahogy eleve nevethetnéke támad, ahogyan elképzeli a számára legelképzelhetetlenebb párost együtt virágot szedni.*
- Aztán hozzátok be a konyhába, mi majd felfűzzük anyával. Anya és én majd csináljuk a többit.
*Ennek ellenére egyelőre nem tágít a konyhából, még annak ellenére sem, mert édesanyja egy gyengéd, általa szándékosan észre sem vett szemvillanással arra szeretné kérni, hogy menjenek.
Ő maga is tudja, hogy ez lenne az illendő éppen, de hát, ha anyja menni akar hát menjen, ő akkor is kíváncsi arra, hogy lejobb barátai végül mit fognak majd egymással beszélni.
Számára Intath és Adoaver is lelki társ. Csak mind a ketten nagyon máshogyan.
Hallani szeretne általuk magukról.
Intath talán nem is sejti, hogy milyen fontos információmorzsákat ad neki, talán önkéntelenül, talán szándékosan.
Eddig nem véletlenül nem kérdezte őt sem a gyerekkoráról, de úgy általánosságban véve a múltjáról sem nagyon. A doki által itt-ott elejtett mondatokból szedegedtte fel magának azt, amiből összerakott róla egy homályos, viszonylagos múltat.
Talán, mert mindezekről ő sem mesél szívesen, talán egyszerűen csak azért, mert lánynak született, munkálkodik benne valami ismeretlen, szinte mágikus erő, amit női megérzésnek neveznek mások, és ezzel az ösztönnel érezte meg, hogy az elf nem szívesen mesélne erről, nyilván mert nem volt könnyű gyerekkora neki sem.
Az, hogy már talán kisfiúként maga mellé fogadta egy "vén ördög" valóban ezt látszik alátámasztani, ahogyan az is, hogy első adandó alkalommal lelépett mestere mellől.
~ Vagy rettenetes szülei lehettek, vagy elárvult már kisfiúként szegény. ~ igyekszik összerakni magában a képet. ~ Talán eleve árva volt. ~
Nem csak női megérzés dolgozik azonban benne, hanem női kíváncsiság is, ettől függetlenül bármennyire is kíváncsi lenne a teljes történetre nyilván nem fogja erőltetni a témát, és főleg nem ma.
Éppen ezért lepi meg, hogy pont Adoaver teszi fel azt a kérdést, amit ő is szeretne. Most is csak csendben figyel.
A fiú korábbi kérdésén még jelentősen megkönnyebbült, hiszen nyomán már-már úgy tűnik, mintha lenne esély arra, hogy normális párbeszéd is kialakulhat az elf és az ember között.
A kérdést legalább is úgy tűnt, hogy valóban őszinte érdeklődés szülte, Intatht pedig teljesen normálisan válaszolt rá.
Ami a viszont kérdést illeti, a "könyvmoly" szót ugyan lehetne akár sértésnek is venni, de megítélése szerint a doki most nem annak szánta, és, ha például rá használta volna, ő biztosan nem sértődött volna meg.
Aztán még szinte a lélegzetét is visszafojtja, amikor utána hallgatja az ifjú mágust. Érezni véli, hogy óvatosan válogatja meg a szavakat, de saját megítélése szerint nem a legszerencsésebben teszi. Ugyanakkor általában Int sem szokott válogatni a szavak között túlzottan, szóval most is reméli, hogy inkább őszinte beszélgetés, mint dühödt veszekedés alakul majd ki a mindeddig elhangzottakból.
Ugyan őt senki nem kérdezte, de közelgő villámot hárítani is próbálva nem tudja megállni, hogy ne jegyezze meg.*
- Ó, én is zárkózott gyerek voltam, nincs ebben semmi. Ha pedig ténylegesen nem is, de a könyvekkel is utazunk máshová. *mondja, bár utóbbi nagy közhely, és bár együttérzése ezúttal önző módon inkább saját magának, mint Adoavernek, vagy Intath múltjának szól, azért nem tudta megállni, hogy ezúttal ne szóljon közbe.
Adoaver szavait hirtelen nem is tudja hová tenni. Vajon mi baja lehetett a többiekkel? Őt is ki nem állhatták mások. Pedig, ami őt illeti ő szívesen ismerkedett és barátkozott volna, ha hajlandók lettek volna szóba állni vele, csak hát nem voltak. Ahhoz el kellett hagynia az otthonát, hogy más elfek ne azt lássák benne, hogy félig ember, hanem azt, hogy félig elf, és amúgy teljesen mindegy, hogy melyik fél is dominál éppen erősebben benne.
Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen meg kellett történnie a száműzetésének is egy vallási tabu megsértése miatt. És még így is, az első két lányt, akik a barátnői lehettek volna elsodorta mellőle a történelem. Persze, tudja, hogy mindez így fellengzősen hangzik, de ettől még igaz. Ha nincs a nagy lázadás Artheniorban, talán még mindig boldogan élne együtt Aleniával és Nairadával, meg Lauval, akivel végül együtt menekült és az első igazi barátnője lett. Igaz már a menekülés előtt is az volt.
Most így utólag maga is meglepődik azon, hogy szinte mint "régi szép időkre" emlékszik vissza ezekre a napokra, pedig sem túl régiek, sem pedig szépek nem voltak, még is, életének talán legfontosabb, legsorsfordítóbb napjai. De éppen ezért, emlékszik rájuk, ismeri őket, a részei. Intath és Adoaver történetét ellenben nem ismeri teljes egészében, és már csak ezért sem hagyja, hogy gondolatai túlságosan is elkalandozzanak, vagy magára figyeljen újra. Ezerszer kielemzte már saját saját múltját, hibáit, erényeit, tévedéseit, ezerszer megbánt már minden egyes hirtelen és ingerülten kimondott, rosszul megfogalmazott mondatot.
Bárki más esetében az "ezerszer" szó talán még túlzás is lenne, de ő naponta többször is újraelemzett és átértékelt mindent, amit csak tudott.
Érzi, hogy nem kéne ebbe a beszélgetésbe beleszólnia, de ettől még kíváncsi. Annyira még csak kíváncsinak sem kell lennie, mert pontosan tudja a választ például arra, hogy hová lett Itath "másik" keze.*



1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-11-04 14:19:37
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*A kelleténél már istenigazán tovább húzzák a pestises témát, kezdve morbid humortól és tetőzve morális választásokkal. Helyeselni sem helyesli Luninari sajnálatát, bár nagyjából kezdi elveszíteni a fonalat, miért keletkezett volna oka rá. Nagy szerencse, hogy Callipeya felszólal, arra legalább ő is beleillő hangot tud adni:*
- Örömteli előregondolás! Én és Luninari minden valószínűséggel el fogjuk tudni végezni a tanulószoba felfűtését, de mivel addig amúgy is rengeteget fogunk mozdulni egyik helyről a másikra, azt tanácsolom, inkább a többi tevékenységet végezzük el először. *Addig legalább lesz ideje elgondolkodni, pontosan "hogyan" fogják ezt végrehajtani. Ennek a kúriának nincsen olyan kifinomult és mágiával működtetett fűtőrendszere, mint Lihanechben volt, és kallandóval csak egy bizonyos szintig tudnak elmenni. Talán az elég lesz, vagy találnak a pince-műtőben egy kazánt.*
- Én továbbra is ki szeretnék menni, és további díszként felszedni pár virágot a környékről, szóval mielőtt az idő ennél is rosszabbá fordul, mihamarabb el is kezdeném. Intath, ha számít a véleményem, a növényekkel bőven tudsz segíteni, több láb kell hozzá, mint kéz, vinni és öntözni őket. A két hölgy pedig el tudja szórakoztatni magát. *Érvel mosolyogva; nekik is bőven jut feladat, annyi biztos. Remélhetőleg következő napszaki felvázolása sikert arat az asztalnál, illetve hamarabb meglesznek, mint reggel voltak.*
- Jól esik az érdeklődés. *Fordul fél-elf barátjához* - És én valahogy nem hallottam még ezt a "lagzi" zenét füleimmel, tehát nem tudom összehasonlítani. De egyetértek, háttérzajjal, vagy anélkül, de gondoskodunk róla, hogy ez egy jó este legyen. *A kandalló tüzének ropogása, a lágy szél süvítése, és a társalgás hangja elég muzsika lesz neki; bár lehetnének többen, azt meg kell hagyni. Valahogy hiányolja a folyamatosan dolgos szobákat.
És bár ő kérte meg a doktort, nem számított valódi, kiterjedt elmesélésre. Intath láthatja rajta, hogy próbálja megválogatni, milyen szavakkal válaszoljon. Tény, hogy valamivel vidámabb múltra számított.*
- Nos, részvétem. *Hezitálva felel.* - Nem hangzik olyan gyerekkornak, amire boldogan emlékeznek vissza. Hanem valóban kiváló döntés volt az orvosi szakma; egy helyet sem tudok elképzelni, ahol ne látnák őt szívesen! *Azt viszont gyanakodva hallja, hogy az elf doktor őróla kérdez, de ha már ő mesélt magáról, nem lehet olyan bunkó, hogy csukva tartsa a száját. Talán amaz lőszert akar további sérelmeihez. Lehet hogy megkapja.* - ...Kisebbként jóval zárkózottabb voltam, és a többieket ki nem állhattam. Elég hamar olvasni kezdtem, azután ritkán tettem le a könyvet. Jóval unalmasabb múlt, mint világot fedezni, de kényelmes volt. Néha kicsit túlzottan. *Egyes problémái ma annak köszönhető.* - Eddig nem kérdeztem rá, de azóta esz a kíváncsiság, mióta észrevettem: Mi történt a másik kezeddel? A mozdulataidból látom, hogy már régóta megvagy nélküle. Szaki baleset?


1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-10-25 06:16:41
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*A doki most kivitázhatja magát. A tintanyaló saját és mindenki szerencséjére nem áll bele a horkantás ügyébe. A dokinak nő a büszkesége, a nem túl mókás vita pedig így nem alakul ki. A pestisből viszont igen. Az is csak a férfi számára mókás. A többieknek inkább zavaró a téma az étkezőasztalnál. A félvér bocsánatkérésére a doki értetlenül pislog.*
-Nem történt semmi.
*Mármint ő nem vette észre. Azt, hogy úgy gondolják viccesnek találja ártatlanok halálát nem veszi a szívére. A továbbiak hallatán viszont elégedett mosoly jelenik meg a képén.*
-Na, ugye! Van lehetőség meggyógyítani egy betegséget, de mivel az orvos nem elég jó vagy valójában nem is érti a szakmát ezért szenved a beteg. Ugye, hogy nem mindegy? Persze van, hogy a cél szentesíti az eszközt, de a kontárokat többre tartani mint amik, ilyen civilizálatlan megoldásokat szülnek. Az élve befalazás meg csak egy praktikus megoldás volt amit nem állok neki megvédeni mert tényleg jobb nem gondolni rá.
*Hagyja elterelni a témát amit a nyuszimama is támogat és neki is áll tervezgetni a jövőt. Kár tagadni, ha az elfen múlna akkor nem biztos, hogy valami munkát találna ki magának. De ha visszavonulna heverészni és nem tenne semmit akkor csak csúnyán néznének rá.*
-Miben tudok segíteni?
*Teszi fel a kérdést amivel lehet elgondolkoztatja a többieket. Egy nyomorék ugyebár nem túl nagy segítség. A félvér lány pedig nekiáll csicseregni a zenéről. Amire most ő is rátenne egy kicsit.*
-Lagzi? Meséltél már róla, de szívesen meghallgatnálak énekelni is. Ha nem is most, de majd miután fel lett díszítve a ház. Érdekelne milyen dalok voltak felétek a lagzikban.
*Azt, tényleg élvezné. Vidám nóta a kedvenc varázs nyuszilányától. A tintanyaló kérdésére felvonja a szemöldökét. Nem titok csak nem biztos benne, hogy ez alkalmas pillanat az ilyen történetekre.*
-Hát...Már hallottad a véleményem róla, hogy mi a szakmai felelősség. Annak a vén ördögnek is hasonló volt a véleménye, aki kölyökként befogadott. Mellette megtanultam a szakma alapjait, de mivel a tanoncok nem túl biztonságos szerepét nem akartam tovább elviselni ezért mikor volt lehetőségem leléptem egy hajóra. Mivel pedig nem volt ínyemre a fedélzet felmosása, a matrózok ízetlen tréfái és általánosságban az alap matróz teendők ezért ha már volt lehetőségem nem sima matróz lettem hanem hajóorvos. Ritkább, megbecsültebb és értékesebb munkakör. Ez persze nem jelenti, azt hogy a megbecsülés és az érték csillogó aranyakban lenne mérhető. Még a szükséges munkakörülmények se voltak biztosítva. Sokszor kreatívnak kellett lenni.*Röhög fel, de nem fejti ki mi olyan vicces.*De láttam sok helyet, tanultam sok különleges szakmai fogást és mikor egy pénzesebb kereskedő ünnepelni akart akkor volt, hogy nekünk is csurrant-cseppent valami. Nem volt rossz. Mikor pedig a hajós időszak véget ért természetesen ezt csináltam a városban is csak kevesebb megbecsülésért és sokkal, sokkal több mocsokkal. Nem egy tiszta munka, de mindig van rá szükség és ha valami nagyon fájt akkor nem sajnálták tőlem a pénzt. Na, jó de. De azért fizettek. Neked családi hagyomány vagy személyes érdeklődés a könyvmolyság?


1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-10-24 21:34:14
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Régen megtanulta már, hogy Int szeret vitázni és szívesen bele is áll a konfliktusokba, de most először tűnődik el azon talán, hogy vajon azért van ez így, mert egyszerűen ilyennek született, vagy mert a környezete ilyenné tette őt? Nem mintha végül is a végeredmény szempontjából nem lenne teljesen mindegy.
Akárhogy is, könnyű élete nyilván nem lehetett, és párszor biztosan veszélybe is sodorhatta a természete.
Ami őt illeti, ilyen téren kicsit másképpen működik. Aki hozzá hasonló körülmények között nőtt fel, egy olyan közösségben, ahol nem volt szava sem, eleve nem válhatott gyakorlott és szenvedélyes vitatkozóvá.
Amikor aztán a városban a Sayquevesek gyámsága alá került, túlságosan ijedt, megilletődött és idegen volt ahhoz, hogy éppen ilyen téren fejlődjön. Azóta lett kicsit bátrabb, amióta igazi otthona van, és plüssnyulakon kívüli barátokra lelt, a vitákat és konfliktusokat ellenben eleve nem szereti és igyekszik is kerülni továbbra is.
Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy bármilyen szép társadalmi utópiát is találjanak ki maguknak a civilizált lények, viták, konfliktusok, személyi ellentétek és ellenszenvek nyilván mindig lesznek majd még a letökéletesebb társadalomban is, így természetes, hogy Szarvasliget sem lehet mentes ezektől bármennyire is szeretné.
Azt is tudja azonban, hogy nem hagyhat mindent az elfre, még sem árt vigyázni, hogy egy vita se mérgesedjen el igazán teljesen feleslegesen, főleg úgy, hogy amúgy hipotetikus dologról vitáznak éppen, szerencsére.
Nem lenne jó megtapasztalni a pestist, az biztos.
Először majdnem az "embertelen" szót használja magára a befalazásra, de aztán lemond róla, mert végtére is az emberiség csak egyetlen a magukat joggal civilizáltnak nevező népek közül. Többek között ennél az asztalnál éppen is négyből csak másfél ember ül.*
- Sajnálom. *mondja végül kissé vonakodva, mert sem a téma nincs ínyére, és minden áron vitázni sem szeretne, mégis úgy érzi, hogy ezt ki kell mondania.* Én ezt kissé civilizálatlannak érzem. Ha van lehetőség meggyógyítani őket, akkor főleg az. Mindenkit meg kell próbálni megmenteni, akit meg lehet. Ha pedig nem lehet őket meggyógyítani, mert nincs gyógyszer, akkor is el lehet különíteni őket máshogy, hogy senkire ne jelentsenek veszélyt. Bár ez lényegét tekintve pont ugyanaz, mint a befalazás. *ismeri el.* Csak még sem annyira durva és hát... kegyetlen.
*Édesanyja, bár a témától nem lesz jobb kedve, és igazából a legteljesebb mértékben egyet ért éppen vele, mosolyogva ingatja a fejét erre, mintha két rossz gyerek civakodna felesleges apróságokon. Bizonyos szemszögből nézve mondjuk pontosan ez történik most.
Tudja, hogy a másik elfet nem kell féltenie, de azt is, hogy lánya is sokkal makacsabb és kitartóbb természet annál, mint amilyennek ő gondolja saját magát.*
- Jól van elég, elég! *mosolyog még mindig.* Pestis, vagy zenészek! Csupa olyan dologról beszéltek, ami vagy szerencsére, vagy sajnos éppen nincsen. Szerintem mindenki jobban jár, ha a jelenre próbálunk koncentrálni inkább. Igaz ez az ünnep a jövőről szól nem a jelenről, de arról, hogy hamarosan szebb napok jönnek. És különben is, még sok a dolgunk. A forralt bor hamar meg van, de attól még fel kell díszíteni a házat, előszedni a lányok növényeit, előkészíteni a vacsorát is, és persze még annál is melegebbet varázsolni a tanuló szobában, mint eddig volt. Mondjuk legalább annyira, mint amennyire most van itt. És persze az állatokat is el kell látni estére, bár ezt gondolom Luni majd megcsinálja. A kérdés, hogy ki miben szeretne segíteni? Persze, én nem fogok megsértődni akkor sem, ha Lunival ketten csináljuk meg a munka nagy részét, ha esetleg valaki szeretne lepihenni kicsit ebéd után. Lehet az este előtt még nekünk is lesz erre egy kis időnk, különben pedig mivel most még elég korán sötétedik, és minden ünnep naplemente után hangulatos, nem is muszáj estig várnunk, hanem elkezdhetjük hamarabb. A naplementét akár meg is nézhetnénk közösen, feltéve, ha kissé kitisztul a ég.
*Az utóbbiakra Luni is csak helyeselni tud.*
- Jó ötlet. És persze, az állatokat elintézem egyedül. Azért én viszont csak meghallgatnám ezt a hegedűt, amiről meséltél. *fordul Adoaverhez, miután édesanyját biztosította róla, hogy rá mindenképpen számíthat abban, amiben eleve számított rá eddig.* Biztos unalmas a sokadik ismétlés, de valahogy lassabbnak és méltóságteljesebbnek képzelem azt a zenét, amiről te mesélsz, mint amit annak idején a falusi lagziban hallottunk. Annak alapján, amit Arhtniorban láttam, előkelőbb társaságba valahogyan nem tudok harsány és hangos hegedűszót elképzelni. Még jó, hogy mi itt magunk között vagyunk, így ide mindkettő illene szerintem. De hát ma e nélkül is jól fogjuk érezni magunkat ebben biztos vagyok.
*Szavai a fiúnak, mosolya inkább Intathnak szól. Saját maga és édesanyja felől nincs kétsége. Ő eltökélte, hogy ma jól fogja magát érezni, édesanyjánál pedig "szakmai ártalom" egy ünnep megszervezése, lebonyolítása és élvezése is. Abban is biztos, hogy Adoaver is mindent meg fog tenni, hogy jól sikerüljön ez a nap.
Int még mindig, aki kissé bizonytalan ilyen téren, de bízik benne, hogyha más nem, hát a bor a végén őt is jobb kedvre deríti majd, legalább annyira, hogy inkább vidám legyen, mint morcos és újabb vitára vágyó.*



1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-10-10 09:40:51
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Egy gyors fejrázással tudatja a doktorral, hogy nem tervez okot adni a horkantására; jobban tudja, mint hogy ezt a szép ebédet egy erősebb vitával szakítsák meg. Hogy aztán ezt az egész napot anélkül tudják le, ez már egy jóval nagyobb kihívás, és nem biztos benne, hogy akár türelme is kibírja addig.*
- Hmm, nem is tudom... *Kommentálja a zenés kérdést, utána választ, egy ideig valóban eltűnődve.* - Ritkaszámban ültem otthon összejöveteleken, ahol a szoba közepén zenészek, pontosabban hegedűk vonói kísérték mind az étkezést, és az utána lévő diskurálást. Jól is hangzott, amíg el nem kezdik ismételni, nagyjából húsz-huszonöt perc után, a félnapos találkozókon. Az nem segített, hogy mind a három alkalommal ugyanazok a dallamok szóltak. *Nyilván akiknek évekig ilyen eseményeken kell szerepelniük, hírnevük megtartása érdekében, előbb-utóbb háttérzajnak fogja elkezdeni felfogni kezdetekkor igencsak bűbájosnak hangzó zenét, és immunitást épít fel rá; Adoavernek nem adatott meg az az esély; gyermekként pedig nem is tudott mást csinálni, mint az asztalon ülve megvárni, míg végezzenek. Nem éppen kellemes emlékek.* - De egy zongorának nem mondanék ellent, a kandalló mellé. Valószínűleg már berozsdásodtam, de járnom kellett órákra, szóval elméletben nem kéne teljesen süketnek lennem. *Dicsekszik egy kicsit. Méregdrága, és szamárméretű eszközről van szó, tehát nem hiszi, hogy valaha is látni fognak egyet itt, de álmodozni azért csak szabad, nem?
Adoaver elismerően hümmög, boruk rejtélyes származását hallva. Még egy kis történelemmorzsa e kis vidéknek, sötétebb időkből, vidámabb embereket kovácsolva.* - Hozzon akkor ez a pohár is sok szerencsét! *Emeli meg sajátját, és kortyint, ízleleti szájában az italt, ha nem is szakértőként, akkor utánozva a régen mellette ülőket. Édesebb, mint erősebb, de ilyen a bor. Úgy érzi, meg van telve. Hirtelen kíváncsiságból Az elfhez fordul.* - Intath, még nem kérdeztem meg, hogyan jött orvosi szakmája elő. Szükségből tanultad ki még a fedélzeten, vagy előtte, esetleg utána kerested vele az aranyat?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1357-1376