Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 914. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 895-914
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-18 22:41:06
Üzenet elküldve: 2021-06-18 22:41:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hallani is felkutatni//
*Mélyen alszik, mégis kissé nyugtalanul ébred fel a nap első sugaraira, legnagyobb meglepetésére pedig édesanyját már szintén ébren találja.*
- Reggel van már? *kérdi félve, bár biztos benne, hogy a tegnap este megbeszéltek után Maydeleine felébresztené mielőtt elhagyná a birtokot.*
- Dehogy! Aludj csak nyugodtan tovább, ha szeretnél! Majd felébresztelek kicsit később.
- Te nem akarsz aludni?
- Kialudtam magam. *hazudja Ea szemrebbenés nélkül, mialatt pedig lánya megnyugodva visszaalszik kedvenc nyulaival, sokadszorra is az ablakhoz sétál kinézni a tóra, hogy megint csak átgondolja az életét. Igazából mindkettőjük életét, de főleg a sajátját, amiből mégiscsak természetszerűen következik egyetlen lányáé, akié az övétől függött mindig is, egészen a legutóbbi hatokig, amely az utólagos tudás birtokában most már úgy tűnik, hogy minden szándéka ellenére is kikerülhetetlenül következtek a múltból, akárcsak mintha valami naplemente lenne.
Sohasem késő, és sohasem baj még egyszer átgondolni ugyanazt, hogy rájöjjön, hogy hol hibázott mind a kettőjükkel kapcsolatban.
A nap már sokkal magasabban jár mire hosszasan, és lányára jellemző kissé tán körülményes kerülőutakkal, számtalan fontos, de más számára talán annak nem tűnő részletnél leragadva átgondolja mindezt, közben pedig Luninari felébred újra.*
- Ugye nem aludtam el? *kérdi is azonnal a nap első ijedtségének lendületével a reggeli, vagy már késő délelőtti világosságot látva.*
- Dehogy! Mondtam, hogy időben keltelek. *válaszol neki.* Rosszul esik, hogy nem bízol bennem. De tudod mit! Bizonyítsd be nekem, hogy érdemes veled maradnom még egy kicsit! *teszi hozzá, nehezen próbálva leplezni teljesen komolynak álcázott arcával, hogy valójában csak viccel, még akkor is, hogyha attól tart, hogy lányának nem igazán van humorérzéke, saját magának pedig saját maga megítélése szerint is elég hülye viccei vannak.*
- Éhes vagyok. Hozz nekem reggelit! *folytatja azért mindezek ellenére.* De az istenekre, nehogy megint sonka legyen, meg a kedvenc kecskéd tejéből készült sajt. Süss nekem tojást, vagy valami ilyesmi! Légy kreatív! Ha lesz egyszer egy férfi az életedben akkor neki sem adhatod mindig ugyanazt. Tudod, ők elég válogatósak, a többség meg akkor sem menne be a konyhába, ha... á, mindegy.
*Ha az utolsó mondat nem hangzik el, Luninari még hajlamos is lenne teljesen komolyan venni őt, így azonban figyelme azonnal el is terelődik az utolsó témára. Annyira, hogy még két mozdulat közben is megmerevedik majdnem úgy, mintha varázsolni készülne ismét.*
- Tudod... azt hiszem, hogy én félek a férfiaktól. Vagy valami ilyesmi. *vallja be, mire édesanyja is annyira megdöbben, hogy muszáj feltennie az egyik legegyszerűbb és talán leges-legősibb kérdést, amióta csak népe szerint távoli őseik feltalálták a beszédet és a nyelvet.*
- Mi van?
- Na jó, ez így nem pontos. Csak hát... nem tudom mit akarnak tőlem. Ott van mondjuk Thim. Szerintem tetszem neki és ez megijeszt, az az igazság. Biztosan nem csak azért jött el velem a Mágustoronyhoz, és vigyázott rám végig, mert annyira szeret velem beszélgetni. Mi van, ha többet szeretne? Te vagy a papnő. Illetve voltál, ne haragudj! *hajtja le még a fejét is, mert tudja, hogy akaratán kívül is olyat mondott, amit nem kellett volna.* Mit csináljak vele? Mit mondjak neki? Nem tudom, hogy mit, vagy kit akarok, vagy kire várok. De jó eséllyel még nem volt szerelmes soha. Mindaz, amit akárki iránt is éreztem nem hasonlítható ahhoz, mint amit te meséltél apáról. Persze jó vele lenni, kellemes érzés, biztonságban érzem magam, de ez még biztosan nem szerelem szerintem. Hálátlan lennék azok után, hogy annyi mindent tett értem? Biztosan. És mégis... azt hiszem hogyha nem gondolok rád és a nyuszikra, akkor a legerősebb érzelmeim Lau és Alenia iránt voltak. De az sem lehetett szerelem. Más, mint amiről meséltél. Viszont még Nai közelében is máshogy éreztem magam. Talán jobban, vagy nem is tudom...
- Jaj Luni! Fel is nőttél, de kislány is vagy még mindig. Tényleg veled kell még maradnom kicsit. *mondja Ea, ezúttal azonban azt a mosolyt kell lepleznie, ami egyszerre szomorú, ugyanakkor mégis megkönnyebbült. Előző azért, mert Luninari reggeli helyett előadott zavaros önvallomása máris előrevetíti azt, hogy szerelmek terén ugyanúgy nem lesz egyszerű dolga, mint neki, akiért egykor a falu legszebb ifjai versengtek, végül mégis egy csak ideiglenesen befogadott, és valójában lenézett embernek szült gyermeket, a második viszont azért, mert amennyire éjszaka félig ébren, félig pedig félálomban átgondolta, szeretne még egy darabig olyan anya lenni, akire lányának szüksége van.*
- Ez sajnos sokkal bonyolultabb dolog annál, hogy képes legyél megérteni. Ha még ennyi idősen, és ennyi átélt rossz után sem igazán érted, hogy mi is az a szerelem, akkor a legegyszerűbb, ha egyelőre nem is foglalkozol ilyesmivel, csak a mágiára koncentrálsz. Ez érdekel, nem? Hát akkor meg találd meg a saját utadat, és kész! Minden más majd ebből következik úgy is. Néha a dolgok megtörténnek csak úgy maguktól. Sőt, ezt már tapasztaltad is. Miből lett a lázadás Artheniorban? Miért tűntek el a nemesek vele együtt? Volt oka mind a kettőnek, de neked ahhoz semmi közöd a világon nem volt. Túl sokszor történnek dolgok csak úgy maguktól, anélkül, hogy bármit is tennénk értük, vagy olyan okokból, amire nincsen semmilyen hatásunk, sőt nem is akarunk hatni rájuk. Sokszor meg pont az nem válik valóra, amit a legjobban szeretnénk megvalósítani. Ezerszer elmondtam már neked. Mind halandók vagyunk, csak az igazi istenek és istennők akarata számít, de még ők sem írhatják felük sohasem a sorsot! Szóval ne gondolkodj azon, hogy kit szeretsz, vagy kit kellene szeretned. Eleve nem kell senkit sem szeretned, ha nem szeretnéd szeretni! Ez a tanácsom, mint egykori papnőnek. Gondolkodj el ezen, ha már úgy is annyira szeretsz gondolkodni! De most menj, hozz nekem reggelit! Aztán lágy legyen ám az a rántotta, ahogyan szeretem!
*Ea az utolsó két mondattal egyben elvágja a válasz lehetőség is.*
- Rendben, az lesz! *ígéri meg Luninari, és az imént hallottak feldolgozása legelején éppen csak annyi gyakorlatiasság marad benne, hogy legalább a tegnap készült jegyzeteket képes felkapni és magával vinni.
Miután szobája ajtaját édesanyjára zárja éppen indulna is azonnal a konyha felé, amikor észreveszi, hogy pont annak a szobának az ajtaja van nyitva, ami mögé tegnap Maydeleinet vezette.
Bár látja, hogy az ajtó kitárva, mintha csak őt várná, maga sem tudja, hogy miért óvakodik oda, akárha a másik lánytól félnie kellene. Talán az előző beszélgetésnek sikerült kicsit megint elbizonytalanítania önmagában, talán még mindig túlságosan mindazon események hatása alatt van, amiről azt hiszi, hogy már nincs is igazán a hatása alatt. Most nem számít. A biztonság kedvéért azért hármat kopogtat halkan az ajtón, hiába tudja, hogy feleslegesen.*
- Szia, jó reggelt! *mondja kissé talán bátortalanul.*
- Remélem, hogy jól aludtál. *teszi hozzá udvariasnak szánt, de valóban őszinte kívánságát, majd hagyva időt a válaszra boldogan meglobogtatja az általa készített jegyzeteket.*
- Próbáltam a lehető legolvashatóbban írni, remélem jó lesz így és minden érthető lesz majd.
*A szobába belépve Maydeleine kezébe adja a jegyzeteket, hogy nyugodtan átlapozhassa őket és beléjük olvashasson, közben pedig vágyakozva néz a lány tudását rejtő papírlapok után, de azért nem nyúl értük a világért sem.*
- Ugye nem kellett ezért fennmaradnod túl sokáig ezekért? *kérdi kissé szorongó aggodalommal nézve saját kissé vékonyabb papírkötegére.*
- Félek, hogy amit én tudok az kicsit kevesebb, mint amit te. De azért csak nézz bele! A lényeg mindenképpen benne van szerintem. *mondja, miközben reméli, hogy tényleg sikerült jól leírnia mindent, úgy, hogy az is megérthesse, aki nem olvashatta át rendesen az általa hosszú napokon át bújt könyveket.*
- Közben, ha gondolod kimehetünk a konyhába. *ajánlja fel.* Biztosan éhes vagy és szomjas, nekem pedig reggelit is kell készítenem.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.18 23:08:50
*Mélyen alszik, mégis kissé nyugtalanul ébred fel a nap első sugaraira, legnagyobb meglepetésére pedig édesanyját már szintén ébren találja.*
- Reggel van már? *kérdi félve, bár biztos benne, hogy a tegnap este megbeszéltek után Maydeleine felébresztené mielőtt elhagyná a birtokot.*
- Dehogy! Aludj csak nyugodtan tovább, ha szeretnél! Majd felébresztelek kicsit később.
- Te nem akarsz aludni?
- Kialudtam magam. *hazudja Ea szemrebbenés nélkül, mialatt pedig lánya megnyugodva visszaalszik kedvenc nyulaival, sokadszorra is az ablakhoz sétál kinézni a tóra, hogy megint csak átgondolja az életét. Igazából mindkettőjük életét, de főleg a sajátját, amiből mégiscsak természetszerűen következik egyetlen lányáé, akié az övétől függött mindig is, egészen a legutóbbi hatokig, amely az utólagos tudás birtokában most már úgy tűnik, hogy minden szándéka ellenére is kikerülhetetlenül következtek a múltból, akárcsak mintha valami naplemente lenne.
Sohasem késő, és sohasem baj még egyszer átgondolni ugyanazt, hogy rájöjjön, hogy hol hibázott mind a kettőjükkel kapcsolatban.
A nap már sokkal magasabban jár mire hosszasan, és lányára jellemző kissé tán körülményes kerülőutakkal, számtalan fontos, de más számára talán annak nem tűnő részletnél leragadva átgondolja mindezt, közben pedig Luninari felébred újra.*
- Ugye nem aludtam el? *kérdi is azonnal a nap első ijedtségének lendületével a reggeli, vagy már késő délelőtti világosságot látva.*
- Dehogy! Mondtam, hogy időben keltelek. *válaszol neki.* Rosszul esik, hogy nem bízol bennem. De tudod mit! Bizonyítsd be nekem, hogy érdemes veled maradnom még egy kicsit! *teszi hozzá, nehezen próbálva leplezni teljesen komolynak álcázott arcával, hogy valójában csak viccel, még akkor is, hogyha attól tart, hogy lányának nem igazán van humorérzéke, saját magának pedig saját maga megítélése szerint is elég hülye viccei vannak.*
- Éhes vagyok. Hozz nekem reggelit! *folytatja azért mindezek ellenére.* De az istenekre, nehogy megint sonka legyen, meg a kedvenc kecskéd tejéből készült sajt. Süss nekem tojást, vagy valami ilyesmi! Légy kreatív! Ha lesz egyszer egy férfi az életedben akkor neki sem adhatod mindig ugyanazt. Tudod, ők elég válogatósak, a többség meg akkor sem menne be a konyhába, ha... á, mindegy.
*Ha az utolsó mondat nem hangzik el, Luninari még hajlamos is lenne teljesen komolyan venni őt, így azonban figyelme azonnal el is terelődik az utolsó témára. Annyira, hogy még két mozdulat közben is megmerevedik majdnem úgy, mintha varázsolni készülne ismét.*
- Tudod... azt hiszem, hogy én félek a férfiaktól. Vagy valami ilyesmi. *vallja be, mire édesanyja is annyira megdöbben, hogy muszáj feltennie az egyik legegyszerűbb és talán leges-legősibb kérdést, amióta csak népe szerint távoli őseik feltalálták a beszédet és a nyelvet.*
- Mi van?
- Na jó, ez így nem pontos. Csak hát... nem tudom mit akarnak tőlem. Ott van mondjuk Thim. Szerintem tetszem neki és ez megijeszt, az az igazság. Biztosan nem csak azért jött el velem a Mágustoronyhoz, és vigyázott rám végig, mert annyira szeret velem beszélgetni. Mi van, ha többet szeretne? Te vagy a papnő. Illetve voltál, ne haragudj! *hajtja le még a fejét is, mert tudja, hogy akaratán kívül is olyat mondott, amit nem kellett volna.* Mit csináljak vele? Mit mondjak neki? Nem tudom, hogy mit, vagy kit akarok, vagy kire várok. De jó eséllyel még nem volt szerelmes soha. Mindaz, amit akárki iránt is éreztem nem hasonlítható ahhoz, mint amit te meséltél apáról. Persze jó vele lenni, kellemes érzés, biztonságban érzem magam, de ez még biztosan nem szerelem szerintem. Hálátlan lennék azok után, hogy annyi mindent tett értem? Biztosan. És mégis... azt hiszem hogyha nem gondolok rád és a nyuszikra, akkor a legerősebb érzelmeim Lau és Alenia iránt voltak. De az sem lehetett szerelem. Más, mint amiről meséltél. Viszont még Nai közelében is máshogy éreztem magam. Talán jobban, vagy nem is tudom...
- Jaj Luni! Fel is nőttél, de kislány is vagy még mindig. Tényleg veled kell még maradnom kicsit. *mondja Ea, ezúttal azonban azt a mosolyt kell lepleznie, ami egyszerre szomorú, ugyanakkor mégis megkönnyebbült. Előző azért, mert Luninari reggeli helyett előadott zavaros önvallomása máris előrevetíti azt, hogy szerelmek terén ugyanúgy nem lesz egyszerű dolga, mint neki, akiért egykor a falu legszebb ifjai versengtek, végül mégis egy csak ideiglenesen befogadott, és valójában lenézett embernek szült gyermeket, a második viszont azért, mert amennyire éjszaka félig ébren, félig pedig félálomban átgondolta, szeretne még egy darabig olyan anya lenni, akire lányának szüksége van.*
- Ez sajnos sokkal bonyolultabb dolog annál, hogy képes legyél megérteni. Ha még ennyi idősen, és ennyi átélt rossz után sem igazán érted, hogy mi is az a szerelem, akkor a legegyszerűbb, ha egyelőre nem is foglalkozol ilyesmivel, csak a mágiára koncentrálsz. Ez érdekel, nem? Hát akkor meg találd meg a saját utadat, és kész! Minden más majd ebből következik úgy is. Néha a dolgok megtörténnek csak úgy maguktól. Sőt, ezt már tapasztaltad is. Miből lett a lázadás Artheniorban? Miért tűntek el a nemesek vele együtt? Volt oka mind a kettőnek, de neked ahhoz semmi közöd a világon nem volt. Túl sokszor történnek dolgok csak úgy maguktól, anélkül, hogy bármit is tennénk értük, vagy olyan okokból, amire nincsen semmilyen hatásunk, sőt nem is akarunk hatni rájuk. Sokszor meg pont az nem válik valóra, amit a legjobban szeretnénk megvalósítani. Ezerszer elmondtam már neked. Mind halandók vagyunk, csak az igazi istenek és istennők akarata számít, de még ők sem írhatják felük sohasem a sorsot! Szóval ne gondolkodj azon, hogy kit szeretsz, vagy kit kellene szeretned. Eleve nem kell senkit sem szeretned, ha nem szeretnéd szeretni! Ez a tanácsom, mint egykori papnőnek. Gondolkodj el ezen, ha már úgy is annyira szeretsz gondolkodni! De most menj, hozz nekem reggelit! Aztán lágy legyen ám az a rántotta, ahogyan szeretem!
*Ea az utolsó két mondattal egyben elvágja a válasz lehetőség is.*
- Rendben, az lesz! *ígéri meg Luninari, és az imént hallottak feldolgozása legelején éppen csak annyi gyakorlatiasság marad benne, hogy legalább a tegnap készült jegyzeteket képes felkapni és magával vinni.
Miután szobája ajtaját édesanyjára zárja éppen indulna is azonnal a konyha felé, amikor észreveszi, hogy pont annak a szobának az ajtaja van nyitva, ami mögé tegnap Maydeleinet vezette.
Bár látja, hogy az ajtó kitárva, mintha csak őt várná, maga sem tudja, hogy miért óvakodik oda, akárha a másik lánytól félnie kellene. Talán az előző beszélgetésnek sikerült kicsit megint elbizonytalanítania önmagában, talán még mindig túlságosan mindazon események hatása alatt van, amiről azt hiszi, hogy már nincs is igazán a hatása alatt. Most nem számít. A biztonság kedvéért azért hármat kopogtat halkan az ajtón, hiába tudja, hogy feleslegesen.*
- Szia, jó reggelt! *mondja kissé talán bátortalanul.*
- Remélem, hogy jól aludtál. *teszi hozzá udvariasnak szánt, de valóban őszinte kívánságát, majd hagyva időt a válaszra boldogan meglobogtatja az általa készített jegyzeteket.*
- Próbáltam a lehető legolvashatóbban írni, remélem jó lesz így és minden érthető lesz majd.
*A szobába belépve Maydeleine kezébe adja a jegyzeteket, hogy nyugodtan átlapozhassa őket és beléjük olvashasson, közben pedig vágyakozva néz a lány tudását rejtő papírlapok után, de azért nem nyúl értük a világért sem.*
- Ugye nem kellett ezért fennmaradnod túl sokáig ezekért? *kérdi kissé szorongó aggodalommal nézve saját kissé vékonyabb papírkötegére.*
- Félek, hogy amit én tudok az kicsit kevesebb, mint amit te. De azért csak nézz bele! A lényeg mindenképpen benne van szerintem. *mondja, miközben reméli, hogy tényleg sikerült jól leírnia mindent, úgy, hogy az is megérthesse, aki nem olvashatta át rendesen az általa hosszú napokon át bújt könyveket.*
- Közben, ha gondolod kimehetünk a konyhába. *ajánlja fel.* Biztosan éhes vagy és szomjas, nekem pedig reggelit is kell készítenem.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.18 23:08:50
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-16 10:48:30
Üzenet elküldve: 2021-06-16 10:48:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Megfontolt
//Távozás//
*Másnap reggel, mikor minden őt érintő dolgot elrendezett kimegy, hogy felszerszámozza a lovát. Még maga is meglepődik azon, hogy mennyire korán verte ki az álmot a fény szeméből, de most már nincs mit tenni, megtörtént. Miután mindezzel elkészült agyal egy kicsit rajta, hogy fel merje-e ébreszteni Laurentitiát, hiszen lehet tegnap este még sok dolga volt és még aludna. Arra a döntésre jut, hogy levelet ír, azzal a tudással ami, neki van. Nem használ bonyolult szavakat vagy összetett mondatokat csak leírja a lényeget. A levél tartalmazza, hogy a felújítással, amit kért tőle a nő megvolnának, hogy Lylinor végül nem marad velük végig és hogy két gyereket találtak a romok között, akik még most is ott élnek. Szó esik a rendbe rakott kertről és a férfiről, akit felfogadtak, hogy segítsen nekik ebben a nagy munkában. A szarvast majdnem kifelejti, de végül azt is odafirkantja a végére az aláírásával együtt.*
-Ezzel meg is volnánk. *Ezt követően becsúsztatja a nő ajtaja alatt az összehajtott levelet, majd csendben elhagyja az aranyos szőrű paripája hátán. Még mindig nem szokta meg a lovaglást így lassan lépkednek, de miért is sietnének? Most úgy érzi, egy kis pihenésre lenne szüksége, hogy azt a rengeteg felelősséget maga mögött tudja hagyni, meg rengeteg alkoholra. ~Kölköket bízni rám? Esélytelen …~*
*Másnap reggel, mikor minden őt érintő dolgot elrendezett kimegy, hogy felszerszámozza a lovát. Még maga is meglepődik azon, hogy mennyire korán verte ki az álmot a fény szeméből, de most már nincs mit tenni, megtörtént. Miután mindezzel elkészült agyal egy kicsit rajta, hogy fel merje-e ébreszteni Laurentitiát, hiszen lehet tegnap este még sok dolga volt és még aludna. Arra a döntésre jut, hogy levelet ír, azzal a tudással ami, neki van. Nem használ bonyolult szavakat vagy összetett mondatokat csak leírja a lényeget. A levél tartalmazza, hogy a felújítással, amit kért tőle a nő megvolnának, hogy Lylinor végül nem marad velük végig és hogy két gyereket találtak a romok között, akik még most is ott élnek. Szó esik a rendbe rakott kertről és a férfiről, akit felfogadtak, hogy segítsen nekik ebben a nagy munkában. A szarvast majdnem kifelejti, de végül azt is odafirkantja a végére az aláírásával együtt.*
-Ezzel meg is volnánk. *Ezt követően becsúsztatja a nő ajtaja alatt az összehajtott levelet, majd csendben elhagyja az aranyos szőrű paripája hátán. Még mindig nem szokta meg a lovaglást így lassan lépkednek, de miért is sietnének? Most úgy érzi, egy kis pihenésre lenne szüksége, hogy azt a rengeteg felelősséget maga mögött tudja hagyni, meg rengeteg alkoholra. ~Kölköket bízni rám? Esélytelen …~*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:09:23
Üzenet elküldve: 2021-06-15 09:09:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani is felkutatni//
*Kinyitja az ablakot, hogy a hűvös levegő átjárja a szobát. Már eléggé fáradt, néha maguktól csukódnak a szemei, de lassan végez. Mivel még annyira késő nincsen, hogy ezt indokolja, úgy véli az utazás az, ami leginkább megviselte. Nem is kell sokat lengetni az esti szellőnek a függöny szélét, hogy valami éjszakai rovart becsaljon a gyertya fényének rebegése a szobába. Félre is húzódik, hogy undorodva megszemlélje a nagyra nőtt éjjeli lepkét, ami a függönyön talál megfelelő leszállási felületet.*
-Hess! Gyerünk… kifeléééééé..*Rázogatja meg a függönyt, hogy rávegye a rovart a mocorgásra, ám inkább a szoba belseje felé tetszik neki szállni, mint kifelé. Megfog egy nagyobb díszpárnát és legyező mozdulatokkal terelgeti körbe- körbe a szobában, mire végül kitalál a szabadba. A megpróbáltatás zihálásra készteti, de csak az után, miután becsukta az ablakot, hogy több ilyen szörnyeteggel ma már ne keljen megküzdenie.*
-Túléltem… *Legyezi magát a kezével, mivel az üldözésben kimelegedett. Ezt követően átöltözik, kicsit megmosakszik és elteszi magát holnapra. Az ember nem alszik olyan jól más helyen, mint a saját ágyában, ez ki is ütközik, így korán reggel már mocorog és forgolódik. Néhány kényelmetlenebb póz után pedig fel is kel. Rendbe szedi a kinézetét, megfésülködik és megmossa az arcát, majd miután felöltözött kikukkant a folyosóra. Nem tudja itt mikor szoktak kelni a lakók így nem szeretne zajt csapni, csak nyitva hagyja az ajtaját, hogy lássa ha Luni elmegy előtte, közben még a jegyzeteket javítgatja, amiket tegnap készített.*
*Kinyitja az ablakot, hogy a hűvös levegő átjárja a szobát. Már eléggé fáradt, néha maguktól csukódnak a szemei, de lassan végez. Mivel még annyira késő nincsen, hogy ezt indokolja, úgy véli az utazás az, ami leginkább megviselte. Nem is kell sokat lengetni az esti szellőnek a függöny szélét, hogy valami éjszakai rovart becsaljon a gyertya fényének rebegése a szobába. Félre is húzódik, hogy undorodva megszemlélje a nagyra nőtt éjjeli lepkét, ami a függönyön talál megfelelő leszállási felületet.*
-Hess! Gyerünk… kifeléééééé..*Rázogatja meg a függönyt, hogy rávegye a rovart a mocorgásra, ám inkább a szoba belseje felé tetszik neki szállni, mint kifelé. Megfog egy nagyobb díszpárnát és legyező mozdulatokkal terelgeti körbe- körbe a szobában, mire végül kitalál a szabadba. A megpróbáltatás zihálásra készteti, de csak az után, miután becsukta az ablakot, hogy több ilyen szörnyeteggel ma már ne keljen megküzdenie.*
-Túléltem… *Legyezi magát a kezével, mivel az üldözésben kimelegedett. Ezt követően átöltözik, kicsit megmosakszik és elteszi magát holnapra. Az ember nem alszik olyan jól más helyen, mint a saját ágyában, ez ki is ütközik, így korán reggel már mocorog és forgolódik. Néhány kényelmetlenebb póz után pedig fel is kel. Rendbe szedi a kinézetét, megfésülködik és megmossa az arcát, majd miután felöltözött kikukkant a folyosóra. Nem tudja itt mikor szoktak kelni a lakók így nem szeretne zajt csapni, csak nyitva hagyja az ajtaját, hogy lássa ha Luni elmegy előtte, közben még a jegyzeteket javítgatja, amiket tegnap készített.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-12 09:17:30
Üzenet elküldve: 2021-06-12 09:17:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hallani és felkutatni//
//Napváltás//
*Maydeleine talán csalódottnak látszik kicsit, amiért nem igazán tudott neki semmilyen használható információt adni Aleimordról, de ebben nem biztos, abban viszont igen, hogy Lau ilyen téren sokkal többet tud nála. Jobban belegondolva, az utolsó alkalomkor is, amikor találkoztak, az egykori nemes szinte végig a barátnőjével volt, vele alig váltott néhány szót, talán még annyit sem.
Túl sok ideje mindenesetre nincsen tűnődni ezen, mert hamarosan megérkezik saját szobája elé.
Halkan nyit és lép be, bár sejti, hogy édesanyja még nem alszik, inkább csak próbálja elfoglalni magát valahogy, talán olvas, a ruháit válogatja, vagy pedig gondolatban igyekszik összerakni azt a közeli kunyhót, ahová költözni készül, éppen már "csak" megépíteni kellene valahogy.*
- Látom nem alszol még, *jegyzi meg Luninari kissé feleslegesen, amikor valóban ott találja őt gondolataiba mélyedve, és kifelé bámulva az ablakon a tó irányába.*
- Nem, tényleg nem. Csak gondolkodtam, korábban meg pakolásztam. Kicsit korábban jöttél, mint számítottam rá. Azt hittem késő estig maradsz.
- Hát úgy volt de, aztán jött egy új vendégünk, akiről kiderült, hogy szintén mágus *mondja, majd a maga kissé terjengős módján és lelkesen elmeséli a Maydeleineal való találkozását, valamint azt, hogy mit beszélt meg vele.*
- Szóval akkor hosszú éjszakád lesz. *mosolyodik el Ea.* Érdekes, volt valami hasonló megérzésem. Jó, hogy még sem mentem el ma. *teszi hozzá, némi megkönnyebbüléssel. Persze azt eddig is tudta, hogy nem úgy működik a dolog, hogy pusztán azért, mert feladja az életét, mint papnő, egyik napról a másikra már nem jönnek be a megérzései többé. A jövőre való ösztönös, bár valószínűbb, hogy istenektől kapott ráérzésének a képessége minden bizonnyal élete végéig vele fog maradni.*
- Talán mégis maradok veled még pár napot *mondja ezek után, elnyomva egy ásítást.* Végül is, sokáig nem láttalak, nekem legalább egy évnek tűnt. A világ is és az új élet is meg amúgy is meg fognak várni.
- Ennek nagyon örülök. *mosolyodik el Luni.* Bőven elférünk itt ketten. Ha pedig kunyhót építesz majd, ahhoz úgy is kelleni fogok. Talán majd Thim is besegít, ha előkerül. Intet nem merném megkérni ilyesmire, meg nyilván neki amúgy is ezer más dolga van, főleg most, hogy már egy kis tanonca is van.
*Kicsit erről is, meg a Maydeleine megérkezése előtti estéről is mesél, amit Ea türelmesen végig is hallgat, csak, amikor lánya ismét arról kezd el beszélni, hogy hogyan és milyen módszerrel kellene megpróbálni kunyhót építeni, akkor szól közbe.*
- Ezt még ráérünk megbeszélni bőven. Különben én akár egy sátorban is elalszom, a lényeg, hogy legyen egy kis kert meg néhány tyúk, hogy azért enni is legyen mit. Meg legalább egy patak a közelben, hogy a meleg hónapokban legyen hol fürdeni, a hidegekben meg hozni onnan a vizet. De ez legyen majd a következő hatok problémája. Időm rengeteg lesz, mert nincs többé semmilyen szertartás, vagy ünnep, amire készülnöm kellene. Most csak aludni szeretnék egy nagyot. Próbálj te sem fennmaradni túl sokáig.
- Próbálok. *ígéri meg erre Luninari.* De összecsapni sem szeretném a dolgot. Azért sietek, mert kicsit fárasztó volt ez a nap, és én is szívesen aludnék egy jót.
- Rendben, akkor jó éjszakát! *köszön el tőle Ea, majd elfoglalja ágyának a rá eső részét. Lánya eközben eloltja a gyertyákat, éppen csak annyit hagy égve, amennyi fényénél le tud ülni írni.
Tudásának felidézése és az írás közben aztán hamar el is veszti az időérzékét, csak onnan tudja, hogy nem telt el kevés idő, hogy odakint nagyon megsűrűsödött a sötét.
Mikor aztán végez levetkőzik, fáradtan oltja el a gyertyákat és fészkeli be magát nyulaival együtt édesanyja mellé, remélve hogy reggel azért sikerül majd időben felkelnie.
Még azonban végére sem ér ennek a gondolatnak és már alszik is.*
//Napváltás//
*Maydeleine talán csalódottnak látszik kicsit, amiért nem igazán tudott neki semmilyen használható információt adni Aleimordról, de ebben nem biztos, abban viszont igen, hogy Lau ilyen téren sokkal többet tud nála. Jobban belegondolva, az utolsó alkalomkor is, amikor találkoztak, az egykori nemes szinte végig a barátnőjével volt, vele alig váltott néhány szót, talán még annyit sem.
Túl sok ideje mindenesetre nincsen tűnődni ezen, mert hamarosan megérkezik saját szobája elé.
Halkan nyit és lép be, bár sejti, hogy édesanyja még nem alszik, inkább csak próbálja elfoglalni magát valahogy, talán olvas, a ruháit válogatja, vagy pedig gondolatban igyekszik összerakni azt a közeli kunyhót, ahová költözni készül, éppen már "csak" megépíteni kellene valahogy.*
- Látom nem alszol még, *jegyzi meg Luninari kissé feleslegesen, amikor valóban ott találja őt gondolataiba mélyedve, és kifelé bámulva az ablakon a tó irányába.*
- Nem, tényleg nem. Csak gondolkodtam, korábban meg pakolásztam. Kicsit korábban jöttél, mint számítottam rá. Azt hittem késő estig maradsz.
- Hát úgy volt de, aztán jött egy új vendégünk, akiről kiderült, hogy szintén mágus *mondja, majd a maga kissé terjengős módján és lelkesen elmeséli a Maydeleineal való találkozását, valamint azt, hogy mit beszélt meg vele.*
- Szóval akkor hosszú éjszakád lesz. *mosolyodik el Ea.* Érdekes, volt valami hasonló megérzésem. Jó, hogy még sem mentem el ma. *teszi hozzá, némi megkönnyebbüléssel. Persze azt eddig is tudta, hogy nem úgy működik a dolog, hogy pusztán azért, mert feladja az életét, mint papnő, egyik napról a másikra már nem jönnek be a megérzései többé. A jövőre való ösztönös, bár valószínűbb, hogy istenektől kapott ráérzésének a képessége minden bizonnyal élete végéig vele fog maradni.*
- Talán mégis maradok veled még pár napot *mondja ezek után, elnyomva egy ásítást.* Végül is, sokáig nem láttalak, nekem legalább egy évnek tűnt. A világ is és az új élet is meg amúgy is meg fognak várni.
- Ennek nagyon örülök. *mosolyodik el Luni.* Bőven elférünk itt ketten. Ha pedig kunyhót építesz majd, ahhoz úgy is kelleni fogok. Talán majd Thim is besegít, ha előkerül. Intet nem merném megkérni ilyesmire, meg nyilván neki amúgy is ezer más dolga van, főleg most, hogy már egy kis tanonca is van.
*Kicsit erről is, meg a Maydeleine megérkezése előtti estéről is mesél, amit Ea türelmesen végig is hallgat, csak, amikor lánya ismét arról kezd el beszélni, hogy hogyan és milyen módszerrel kellene megpróbálni kunyhót építeni, akkor szól közbe.*
- Ezt még ráérünk megbeszélni bőven. Különben én akár egy sátorban is elalszom, a lényeg, hogy legyen egy kis kert meg néhány tyúk, hogy azért enni is legyen mit. Meg legalább egy patak a közelben, hogy a meleg hónapokban legyen hol fürdeni, a hidegekben meg hozni onnan a vizet. De ez legyen majd a következő hatok problémája. Időm rengeteg lesz, mert nincs többé semmilyen szertartás, vagy ünnep, amire készülnöm kellene. Most csak aludni szeretnék egy nagyot. Próbálj te sem fennmaradni túl sokáig.
- Próbálok. *ígéri meg erre Luninari.* De összecsapni sem szeretném a dolgot. Azért sietek, mert kicsit fárasztó volt ez a nap, és én is szívesen aludnék egy jót.
- Rendben, akkor jó éjszakát! *köszön el tőle Ea, majd elfoglalja ágyának a rá eső részét. Lánya eközben eloltja a gyertyákat, éppen csak annyit hagy égve, amennyi fényénél le tud ülni írni.
Tudásának felidézése és az írás közben aztán hamar el is veszti az időérzékét, csak onnan tudja, hogy nem telt el kevés idő, hogy odakint nagyon megsűrűsödött a sötét.
Mikor aztán végez levetkőzik, fáradtan oltja el a gyertyákat és fészkeli be magát nyulaival együtt édesanyja mellé, remélve hogy reggel azért sikerül majd időben felkelnie.
Még azonban végére sem ér ennek a gondolatnak és már alszik is.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-07 10:52:00
Üzenet elküldve: 2021-06-07 10:52:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani is felkutatni//
*Az emlékek feltódulásával valóban nem akarta felzaklatni a lányt, érzi, hogy nagyon mélyen érintette a dolog, sőt, kit ne érintett volna rosszul egy ilyen élmény? Arra gondol, hogy Luni még a szerencsésebbek közé tartozhat, akinek van olyan szerette, aki túlélte a dolgot és egymásnak támaszt tudnak nyújtani az átélt szörnyűségek feldolgozásában. Bizonyára itt, messze a várostól egyszerűbb is megnyugodnia, talán már nem is ébred rémálmoktól gyötörve, csutakosan hajnalban. Azt, hogy esetleg a nemest el is szalaszthatta, kicsit elcsügged, de nem jöhet össze még neki se minden egyszerre. Megelégszik azzal, hogy épségben megjárta a tornyot és tudással bővülten indulhat neki a hazaútnak.*
-Igen, ha találkoznál vele esetleg, akkor csókoltatom. De ha hozzám jön először akkor megemlítem neki az üzeneted. *Adja a szavát és úgy érzi ő lesz a szerencsésebb, ha rá hárul majd a feladat, hogy át is tudja adni. Közben odaérnek az éjszakai szállásához, ami egy meglepően takaros szoba. Nem olyan, mint amit a Sellőben kiadnak, de a célnak tökéletesen megfelel, talán még több is, egészen kényelmesnek tűnik. ~Végre megmosakodhatok! ~ Pillant a plafonra, hiszen út közben sokat fohászkodott ezért a pillanatért, ugyanis rühell piszkosnak lenni és tépettnek. ~Néha áldozatot kell hozni, hogy elérhessük a céljainkat. ~ Egyre inkább bele tud nyugodni a komfortján kívül eső helyzetekbe is, főleg, ha azok egy nemesebb célt hivatottak szolgálni.*
-Akkor reggel találkozunk. Addig lemásolok néhány jegyzetet. *Utal a korábban tett megállapodásukra.*
-Értem, neked is jó pihenést akkor. *Biccent, miután szemrevételezte az ajtót, ami mögött a lány szobája lapul, majd becsukja a sajátját. Első dolga, hogy megszabadul a piszkos ruhától és kicsit kirázza, meg letisztítja, hogy mégse nézzen ki olyan szakadnak. Miután már tisztára mosta magát is leül az asztalhoz, papírt és pennát vesz elő, hogy a varázslatokat átjegyzetelje rájuk. Már egészen jól belejött az írásba, így gyorsan halad.*
*Az emlékek feltódulásával valóban nem akarta felzaklatni a lányt, érzi, hogy nagyon mélyen érintette a dolog, sőt, kit ne érintett volna rosszul egy ilyen élmény? Arra gondol, hogy Luni még a szerencsésebbek közé tartozhat, akinek van olyan szerette, aki túlélte a dolgot és egymásnak támaszt tudnak nyújtani az átélt szörnyűségek feldolgozásában. Bizonyára itt, messze a várostól egyszerűbb is megnyugodnia, talán már nem is ébred rémálmoktól gyötörve, csutakosan hajnalban. Azt, hogy esetleg a nemest el is szalaszthatta, kicsit elcsügged, de nem jöhet össze még neki se minden egyszerre. Megelégszik azzal, hogy épségben megjárta a tornyot és tudással bővülten indulhat neki a hazaútnak.*
-Igen, ha találkoznál vele esetleg, akkor csókoltatom. De ha hozzám jön először akkor megemlítem neki az üzeneted. *Adja a szavát és úgy érzi ő lesz a szerencsésebb, ha rá hárul majd a feladat, hogy át is tudja adni. Közben odaérnek az éjszakai szállásához, ami egy meglepően takaros szoba. Nem olyan, mint amit a Sellőben kiadnak, de a célnak tökéletesen megfelel, talán még több is, egészen kényelmesnek tűnik. ~Végre megmosakodhatok! ~ Pillant a plafonra, hiszen út közben sokat fohászkodott ezért a pillanatért, ugyanis rühell piszkosnak lenni és tépettnek. ~Néha áldozatot kell hozni, hogy elérhessük a céljainkat. ~ Egyre inkább bele tud nyugodni a komfortján kívül eső helyzetekbe is, főleg, ha azok egy nemesebb célt hivatottak szolgálni.*
-Akkor reggel találkozunk. Addig lemásolok néhány jegyzetet. *Utal a korábban tett megállapodásukra.*
-Értem, neked is jó pihenést akkor. *Biccent, miután szemrevételezte az ajtót, ami mögött a lány szobája lapul, majd becsukja a sajátját. Első dolga, hogy megszabadul a piszkos ruhától és kicsit kirázza, meg letisztítja, hogy mégse nézzen ki olyan szakadnak. Miután már tisztára mosta magát is leül az asztalhoz, papírt és pennát vesz elő, hogy a varázslatokat átjegyzetelje rájuk. Már egészen jól belejött az írásba, így gyorsan halad.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-06-04 14:58:39
Üzenet elküldve: 2021-06-04 14:58:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hallani is felkutatni//
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az volt életem legrosszabb éjszakája. *bólint Maydeleine szavaira kicsit lassan, és talán le sem tudná tagadni, hogy lelki szemei előtt ismét lejátszódnak azok a jelenetek, amiket bármennyire is szeretne elfelejteni örökre, pontosan tudja róluk, hogy nem fogja tudni őket soha.
Jól esik neki mindenesetre, hogy kihallani vél együttérzést a másik lány hangjából, ami alapján arra gondol, hogy egyáltalán nem ítélte őt meg rosszul.*
- De tényleg szerencsénk volt, meg hát azért Lau lélekjelenléte is kellett hozzá, hogy megmeneküljünk. És volt velünk egy kereskedő is, ő is sokat segített. *idézi fel még mindig nem túl részletesen, az említett éjszakát, ami nem is volt olyan nagyon régen, mégis annak ellenére, hogy tényleg szörnyű "élmény" és emlék, valahogy mégis úgy érzi, hogy már képes sokkal nyugodtabban és távolságtartóbban beszélni róla, mint azt akár egy, vagy két hattal az előtt meg tudta volna tenni. Talán az általa már ismert varázslatoknak köszönhető, és a megnyugtató tudatnak, hogy távol van a várostól. Ha pedig lesznek még egyszer valahol hasonló zavargások, ő pedig ismét belekeveredik, már nem egy borral megrakott polc alatt bujkálva kell majd átvészelnie az egészet.*
- Más kérdés, hogy a szerencse elég viszonylagos fogalom. Azt hiszem, hogy akkor lettünk volna igazán szerencsések, hogyha nem találjuk magunkat az egésznek a közepén, de hát végül is élünk, szóval tulajdonképpen egy szavam sem lehet.
*Utóbbit már kissé halovánnyal ugyan, de mégis csak mosollyal mondja, amit némiképpen táplál az is, amit Aleimordról hall.*
- Tényleg kicsi a világ. *ért aztán egyet a másik lánnyal* de azt sajnos nem tudom, hogy mikor járt itt utoljára, erről Laut kéne megkérdezned, ha még találkozol vele. Én is csak tegnap értem haza a toronytól, és elég sok időt töltöttem ott, mert kicsit lassabban ment a tanulás, mint reméltem. Bárhogy is, ennyi idő alatt bőven meglátogathatott bennünket. *teszi hozzá a biztonság kedvéért, mert a világért sem jelentene ki olyasmit határozottan, amiben nem biztos. Annyi minden történt amióta hazaért, hogy Launak nyilván nem lehetett ideje elmesélni neki mindent, ami az ő távollétében történt a birtokon, és amúgy is inkább az éppen aktuális teendőkre koncentráltak, amiből akadt bőven.*
- Persze, ha valamit üzennél neki, akkor örömmel átadom. Ahogy én is azt üzenem neki, ha te találkoznál vele előbb, hogy üdvözlöm, és remélem jól megy a sora!
*Minden persze nem lehet tökéletes. Ahányszor Aleimord szóba kerül, nem tud nem gondolni Aleniára, abban azonban már egyre kevésbé reménykedik, hogy valaha is élve viszontlátja őt, mégsem képes teljesen feladni a reményt. Azt valahol ugyanolyan árulásnak, pontosabban majdnem annak érezné, mint amikor félelmében magára hagyta őket, és nem ment velük a lángoló városba vissza, hanem inkább az onnan kifelé menekülő többiek után szaladt. A mai napig csak azért képes legalább félig felmenteni magát ezért, mert meggyőződése, hogy az egyetlen lehetséges és racionális döntést hozta akkor.
Szerencsére Maydeleine köszönete kissé kibillenti elsötétedő gondolataiból.*
- Igazán nincs mit, tényleg! Nem is tartalak fel. Jó éjszakát és majd jó pihenést! *köszön el feleszmélve a kellemetlen múltidézésből.* Nekem is van még írni valóm, te pedig biztos fáradtabb vagy, mint most én. Az én szobám különben itt van, hárommal arrébb. *mutatja meg.* Ha előbb kelnél fel nálam, és nem lennék a konyhában, csak kopogj be, és kelts fel nyugodtan. Akkor reggel! *köszön el végül mosolyogva, és kissé lassú léptekkel ugyan, de határozottan visszamegy a konyhába egy kis ételért és italért.*
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Amit összeszed be is viszi a többieknek. Szeretne ugyan még velük maradni, de hát nem lehet egyszerre két helyen, ha pedig estébe, vagy éjszakába nyúlóan velük marad és közben még a bor is elnehezíti a fejét, nem fogja tudni összeírni mindazt, amit Maydeleinenak reggelre ígért.
Kicsit így is elkedvetleníti, hogy alvás helyett egyelőre nem kevés munka vár rá egy hosszú nap végén, de hát valamit valamiért. Lehet, hogy most ugyan nem csinálhatja azt, amihez kedve lenne, de hogyha holnap gazdagabb lesz néhány varázslattal, akkor mindenképpen megéri. Főleg úgy, hogy mindezért még a toronyba sem kell visszamennie az ingoványon át.
Azt ugyan nem tudja, hogy milyen beszélgetés, vagy hangulat kellős közepébe sétál bele, de nagyon reméli, hogy mindenki jól érzi magát, és végre Lau is pihen kicsit, ahelyett, hogy egymaga akarna mindent elintézni a ház körül.*
- Sajnos ma estére el kell köszönnöm tőletek. *mondja miután lepakolt mindent.*
- Megbeszéltem az új vendégünkkel, hogy jegyzeteket cserélünk, viszont nekem azok nem nagyon vannak, illetve elég kevés, ezért reggelig kellene csinálnom párat. Ha túl sokáig maradok, akkor félek, hogy nem végzek időben, mert elalszom. De ígértem, hogy mutatok nektek valamit, és szeretném tartani a szavamat. Ez egyszerű kis varázslat, viszont tipikus holdmágia szerintem, mivel a mágiának ez az ága elsősorban a védelemről szól. Nem csak látványos és szép, de véd hidegtől, széltől, esőtől, szóval utazás közben nagyon hasznos tud lenni. Ezüst köpenynek hívják különben, nyilván kitaláljátok majd, hogy miért.
*Miközben próbál összpontosítani a hold számára nagyon kellemes, kedvesen sápadt fényére, majd kimondja a megfelelő szavakat, melegen reméli, hogy a varázslat ezúttal is létrejön, és a többiek is láthatják, amint az mágia tompa fényű, szerinte mégis gyönyörű ezüst köpenyt sző apró teste köré, mint odakint az előbb.
Ezek után papírt és ceruzát vesz magához, és akár sikerült a varázslata, akár nem, mindenképpen elköszön.*
- Jó éjszakát nektek! Remélem mindenkivel találkozom holnap. *köszön el mindenkitől egy valóban őszinte kívánsággal, majd elindul vissza a szobájába, hogy minél gyorsabban és pontosabban papírra vethesse eddigi mágiatudásának legjavát.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.04 14:59:48
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az volt életem legrosszabb éjszakája. *bólint Maydeleine szavaira kicsit lassan, és talán le sem tudná tagadni, hogy lelki szemei előtt ismét lejátszódnak azok a jelenetek, amiket bármennyire is szeretne elfelejteni örökre, pontosan tudja róluk, hogy nem fogja tudni őket soha.
Jól esik neki mindenesetre, hogy kihallani vél együttérzést a másik lány hangjából, ami alapján arra gondol, hogy egyáltalán nem ítélte őt meg rosszul.*
- De tényleg szerencsénk volt, meg hát azért Lau lélekjelenléte is kellett hozzá, hogy megmeneküljünk. És volt velünk egy kereskedő is, ő is sokat segített. *idézi fel még mindig nem túl részletesen, az említett éjszakát, ami nem is volt olyan nagyon régen, mégis annak ellenére, hogy tényleg szörnyű "élmény" és emlék, valahogy mégis úgy érzi, hogy már képes sokkal nyugodtabban és távolságtartóbban beszélni róla, mint azt akár egy, vagy két hattal az előtt meg tudta volna tenni. Talán az általa már ismert varázslatoknak köszönhető, és a megnyugtató tudatnak, hogy távol van a várostól. Ha pedig lesznek még egyszer valahol hasonló zavargások, ő pedig ismét belekeveredik, már nem egy borral megrakott polc alatt bujkálva kell majd átvészelnie az egészet.*
- Más kérdés, hogy a szerencse elég viszonylagos fogalom. Azt hiszem, hogy akkor lettünk volna igazán szerencsések, hogyha nem találjuk magunkat az egésznek a közepén, de hát végül is élünk, szóval tulajdonképpen egy szavam sem lehet.
*Utóbbit már kissé halovánnyal ugyan, de mégis csak mosollyal mondja, amit némiképpen táplál az is, amit Aleimordról hall.*
- Tényleg kicsi a világ. *ért aztán egyet a másik lánnyal* de azt sajnos nem tudom, hogy mikor járt itt utoljára, erről Laut kéne megkérdezned, ha még találkozol vele. Én is csak tegnap értem haza a toronytól, és elég sok időt töltöttem ott, mert kicsit lassabban ment a tanulás, mint reméltem. Bárhogy is, ennyi idő alatt bőven meglátogathatott bennünket. *teszi hozzá a biztonság kedvéért, mert a világért sem jelentene ki olyasmit határozottan, amiben nem biztos. Annyi minden történt amióta hazaért, hogy Launak nyilván nem lehetett ideje elmesélni neki mindent, ami az ő távollétében történt a birtokon, és amúgy is inkább az éppen aktuális teendőkre koncentráltak, amiből akadt bőven.*
- Persze, ha valamit üzennél neki, akkor örömmel átadom. Ahogy én is azt üzenem neki, ha te találkoznál vele előbb, hogy üdvözlöm, és remélem jól megy a sora!
*Minden persze nem lehet tökéletes. Ahányszor Aleimord szóba kerül, nem tud nem gondolni Aleniára, abban azonban már egyre kevésbé reménykedik, hogy valaha is élve viszontlátja őt, mégsem képes teljesen feladni a reményt. Azt valahol ugyanolyan árulásnak, pontosabban majdnem annak érezné, mint amikor félelmében magára hagyta őket, és nem ment velük a lángoló városba vissza, hanem inkább az onnan kifelé menekülő többiek után szaladt. A mai napig csak azért képes legalább félig felmenteni magát ezért, mert meggyőződése, hogy az egyetlen lehetséges és racionális döntést hozta akkor.
Szerencsére Maydeleine köszönete kissé kibillenti elsötétedő gondolataiból.*
- Igazán nincs mit, tényleg! Nem is tartalak fel. Jó éjszakát és majd jó pihenést! *köszön el feleszmélve a kellemetlen múltidézésből.* Nekem is van még írni valóm, te pedig biztos fáradtabb vagy, mint most én. Az én szobám különben itt van, hárommal arrébb. *mutatja meg.* Ha előbb kelnél fel nálam, és nem lennék a konyhában, csak kopogj be, és kelts fel nyugodtan. Akkor reggel! *köszön el végül mosolyogva, és kissé lassú léptekkel ugyan, de határozottan visszamegy a konyhába egy kis ételért és italért.*
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Amit összeszed be is viszi a többieknek. Szeretne ugyan még velük maradni, de hát nem lehet egyszerre két helyen, ha pedig estébe, vagy éjszakába nyúlóan velük marad és közben még a bor is elnehezíti a fejét, nem fogja tudni összeírni mindazt, amit Maydeleinenak reggelre ígért.
Kicsit így is elkedvetleníti, hogy alvás helyett egyelőre nem kevés munka vár rá egy hosszú nap végén, de hát valamit valamiért. Lehet, hogy most ugyan nem csinálhatja azt, amihez kedve lenne, de hogyha holnap gazdagabb lesz néhány varázslattal, akkor mindenképpen megéri. Főleg úgy, hogy mindezért még a toronyba sem kell visszamennie az ingoványon át.
Azt ugyan nem tudja, hogy milyen beszélgetés, vagy hangulat kellős közepébe sétál bele, de nagyon reméli, hogy mindenki jól érzi magát, és végre Lau is pihen kicsit, ahelyett, hogy egymaga akarna mindent elintézni a ház körül.*
- Sajnos ma estére el kell köszönnöm tőletek. *mondja miután lepakolt mindent.*
- Megbeszéltem az új vendégünkkel, hogy jegyzeteket cserélünk, viszont nekem azok nem nagyon vannak, illetve elég kevés, ezért reggelig kellene csinálnom párat. Ha túl sokáig maradok, akkor félek, hogy nem végzek időben, mert elalszom. De ígértem, hogy mutatok nektek valamit, és szeretném tartani a szavamat. Ez egyszerű kis varázslat, viszont tipikus holdmágia szerintem, mivel a mágiának ez az ága elsősorban a védelemről szól. Nem csak látványos és szép, de véd hidegtől, széltől, esőtől, szóval utazás közben nagyon hasznos tud lenni. Ezüst köpenynek hívják különben, nyilván kitaláljátok majd, hogy miért.
*Miközben próbál összpontosítani a hold számára nagyon kellemes, kedvesen sápadt fényére, majd kimondja a megfelelő szavakat, melegen reméli, hogy a varázslat ezúttal is létrejön, és a többiek is láthatják, amint az mágia tompa fényű, szerinte mégis gyönyörű ezüst köpenyt sző apró teste köré, mint odakint az előbb.
Ezek után papírt és ceruzát vesz magához, és akár sikerült a varázslata, akár nem, mindenképpen elköszön.*
- Jó éjszakát nektek! Remélem mindenkivel találkozom holnap. *köszön el mindenkitől egy valóban őszinte kívánsággal, majd elindul vissza a szobájába, hogy minél gyorsabban és pontosabban papírra vethesse eddigi mágiatudásának legjavát.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.04 14:59:48
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-31 08:55:51
Üzenet elküldve: 2021-05-31 08:55:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Megerősítést is nyer a megérzése, hogy valóban egy nemes birtokát képezte a ház és a hely, ahol most az istálló és a tó is áll. A nemesekkel történt sajnálatos vagy nem sajnálatos eseményekről is hallott, akkor még Lihanechben élt és örült neki. Nem igazán pozitív vagy éppen negatív a hozzáállása a nemes kérdéshez, van egy, akit nagyon utál van akit nagyon kedvel, így semleges. Még a szemei is kitágulnak, mikor kiderül, hogy a lány és a nő, aki az imént ajtót nyitott neki éppen a lázadás középpontjában tartózkodtak.*
-Tiszta szerencse, hogy nektek nem esett bajotok. Borzalmas élmény lehetett, nem is csodálom, hogy ezek után inkább itt, a városon kívül akartok élni. *Emeli a kezét a szája elé, mintha valami tiltott dologról sutyorognának.*
-Hallottam róla, hogy akkoriban a nemesek itt hagytak mindent, csak hogy megmeneküljenek. *Majd szóba hozza Aleimordot is, akinek az említésére a másik is felkapja a fejét.*
-Milyen kicsi a világ nem? *Mosolyodik el szélesen.*
-Már egy ideje én sem láttam, de eljött meglátogatni a kikötőbe egyszer. *Úgy érzi a lány szavaiból, hogy bizony a férfit itt nem fogja megtalálni, pedig titkon ebben reménykedett.*
-Milyen kedves volt tőlük, ezek szerint mostanában errefelé sem járt. *Tesz egy megállapítást, hátha még valami egyebet is megtud. A városban történt incidensről inkább többet nem kérdez, úgy érzi egy ilyen fiatal lánynak elég megrázó lehetett, az is csoda, hogy már tud róla sírás nélkül beszélni. Nem ismeri persze Lunit, de ilyen típusú lánnyal már találkozott korábban, csak abból tud következtetni*
-Oh..az már régebben volt. *Legyint a házas körbevezetésre tett megállapításra.*
-Mikor a kikötőben találkoztunk már egészen tápláltnak tűnt, ahhoz képest, amilyen sovány volt még, mikor összefutottunk errefelé. *Teszi hozzá, hogy egy kis aggodalmat oszlasson, hiszen mikor először megpillantotta a csupa csont és bőr nemest, még ismeretlenül is aggódott az állapotáért, még ha a rokona lett volna. Ezt követően megnyugtatást kap, hogy a bozontos kutya akivel kinn volt szerencséje találkozni, idebent nem fogja meglepni és, hogy reggelre a lány lejegyzetel neki néhány egyszerűbb varázslat mechanizmust a saját tudástárából.*
-Oh, az nagyszerű lenne tényleg. Én is így teszek, már egészen belejöttem a jegyzetelésbe a toronynál. Aztán reggel átnézzük mi sikeredett. *Csapja össze elégedetten a kezeit, ahogy odaérnek a szobához. Egészen takarosnak tűnik, ahogy az egész házról ez volt a benyomása. Kétségtelen, hogy ahol sok a női kéz ott mindig rend és tisztaság van.*
-Még egyszer köszönöm, az állataim nevében is. *Hajol meg az ajtóban majd besétál, hogy egy rövid pihenés után nekilásson sokszorosítani a megszerzett tudását.*
*Megerősítést is nyer a megérzése, hogy valóban egy nemes birtokát képezte a ház és a hely, ahol most az istálló és a tó is áll. A nemesekkel történt sajnálatos vagy nem sajnálatos eseményekről is hallott, akkor még Lihanechben élt és örült neki. Nem igazán pozitív vagy éppen negatív a hozzáállása a nemes kérdéshez, van egy, akit nagyon utál van akit nagyon kedvel, így semleges. Még a szemei is kitágulnak, mikor kiderül, hogy a lány és a nő, aki az imént ajtót nyitott neki éppen a lázadás középpontjában tartózkodtak.*
-Tiszta szerencse, hogy nektek nem esett bajotok. Borzalmas élmény lehetett, nem is csodálom, hogy ezek után inkább itt, a városon kívül akartok élni. *Emeli a kezét a szája elé, mintha valami tiltott dologról sutyorognának.*
-Hallottam róla, hogy akkoriban a nemesek itt hagytak mindent, csak hogy megmeneküljenek. *Majd szóba hozza Aleimordot is, akinek az említésére a másik is felkapja a fejét.*
-Milyen kicsi a világ nem? *Mosolyodik el szélesen.*
-Már egy ideje én sem láttam, de eljött meglátogatni a kikötőbe egyszer. *Úgy érzi a lány szavaiból, hogy bizony a férfit itt nem fogja megtalálni, pedig titkon ebben reménykedett.*
-Milyen kedves volt tőlük, ezek szerint mostanában errefelé sem járt. *Tesz egy megállapítást, hátha még valami egyebet is megtud. A városban történt incidensről inkább többet nem kérdez, úgy érzi egy ilyen fiatal lánynak elég megrázó lehetett, az is csoda, hogy már tud róla sírás nélkül beszélni. Nem ismeri persze Lunit, de ilyen típusú lánnyal már találkozott korábban, csak abból tud következtetni*
-Oh..az már régebben volt. *Legyint a házas körbevezetésre tett megállapításra.*
-Mikor a kikötőben találkoztunk már egészen tápláltnak tűnt, ahhoz képest, amilyen sovány volt még, mikor összefutottunk errefelé. *Teszi hozzá, hogy egy kis aggodalmat oszlasson, hiszen mikor először megpillantotta a csupa csont és bőr nemest, még ismeretlenül is aggódott az állapotáért, még ha a rokona lett volna. Ezt követően megnyugtatást kap, hogy a bozontos kutya akivel kinn volt szerencséje találkozni, idebent nem fogja meglepni és, hogy reggelre a lány lejegyzetel neki néhány egyszerűbb varázslat mechanizmust a saját tudástárából.*
-Oh, az nagyszerű lenne tényleg. Én is így teszek, már egészen belejöttem a jegyzetelésbe a toronynál. Aztán reggel átnézzük mi sikeredett. *Csapja össze elégedetten a kezeit, ahogy odaérnek a szobához. Egészen takarosnak tűnik, ahogy az egész házról ez volt a benyomása. Kétségtelen, hogy ahol sok a női kéz ott mindig rend és tisztaság van.*
-Még egyszer köszönöm, az állataim nevében is. *Hajol meg az ajtóban majd besétál, hogy egy rövid pihenés után nekilásson sokszorosítani a megszerzett tudását.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-27 16:23:36
Üzenet elküldve: 2021-05-27 16:23:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hallani és felkutatni//
*Igyekszik elméjében gondosan elraktározni mindent, amit hall, és természetesen nem kerüli el a figyelmét mindaz az ellentmondás aközött, amit még kislányként hallott a hajókról, és a tenger semmihez sem fogható szépségéről, vagy az ott található csodálatos kalandokról, meg aközött, amit nemrég mondott neki a Maydeleine, miszerint nem okos, sőt egyenesen veszélyes dolog egyedül bóklászni a kikötőben. Márpedig bárhogyan is nézi, hajózás és kikötő egymástól elválaszthatatlanok.
Igaz ugyan, hogy saját tapasztalatai szerint egy békés, erdei tisztáson való séta is végződhet tragédiával bármikor, ha a halandónak nincs szerencséje, vagy pedig kegyetlen a sors, (már amennyiben ez a két dolog nem egy és ugyanaz) így végtére is teljesen mindegy. De hát nem véletlenül tanul mágiát. Egy lány, hozzá hasonló fizikummal csak akkor lehet képes megvédeni magát, hogyha jó védő és nem utolsó sorban talán még jobb támadó varázslatokat ismer. Sokkal civilizáltabb is mágiát használni, mint késsel hadonászni, vagy ököllel csapkodva vért fröccsenteni szanaszét, esetleg körömmel karmolni beszakadásig, és véleménye szerint mágiával a túlerő ellen is nagyobb esélye van, mint egyszerű fegyverekkel, vagy akár pusztakézzel. Mert, hogy mi történik akkor, hogyha egy jól felfegyverzett, fegyelmezett fegyveres csapat szemben áll egy gyéren felfegyverzett, de hatalmas tömeggel, arra már látott példát. Lehet, hogy máskor és máshol történhet máshogy is, de ő főleg katonákat látott holtan elterülni, végül pedig életüket féltve és mentve elmenekülni a dühös, gyilkolni vágyó és akaró tömeg elől.
Minden bizonnyal pedig nem ő az egyetlen, akinek Artheniorban azon az éjszakán hasonló tapasztalata volt, végül pedig ez vezetett oda, hogy most itt él egy egykori nemes, egykori birtokán a társaival.*
- Igazából nem tévedtél sokat, sőt, semennyit sem tulajdonképpen. *mosolyodik el, bár ezúttal csak halványan, mivel a válasz amit meg szeretne fogalmazni, meglehetősen rossz emlékeket kelt benne, főleg, hogy sokadszorra is felidézte magában azt a bizonyos felejthetetlen estét és éjszakát.*
- Ez tényleg egy nemesi birtok, pontosabban valaha tényleg egy nemesnek a birtoka volt, ő adta el nekünk, amikor elhatározta, hogy eltűnik Artheniornak még a környékéről is. Tudod, ha már korábban említetted a Kikötőt, hogy nem tanácsos egyedül mászkálni arrafelé, sajnos néha azért Athenior is elég veszélyes hely tud lenni. Jó sokan megcsömörlöttek az ottani élettől egy időben. Pont, amikor én is és Lau is ott éltünk mindketten, akkor gyújtottak fel és romboltak le ott egy egész lakónegyedet, és véletlenül mi is a közepébe keveredtünk az egésznek. Nem úgy értem persze, hogy részt vettünk benne, inkább igyekeztünk gyorsan eltűnni a környékről is, de nem volt egyszerű. Lau nélkül nem is sikerült volna, de szerencsénk is volt, többször is. Először, amikor túléltük, másodszor pedig amikor a városba visszatérve pont azzal a nemessel akadtunk össze, aki éppen vevőt keresett erre a házra és a birtokra. *meséli el megint csak az egyszerűsített változatát a történteknek, a lényeg mindenesetre mindenképpen benne van szerinte.
Lehet, hogy túl könnyen fogad a bizalmába idegeneket, mindenesetre úgy érzi, hogy nincsen semmi oka nem megbízni a másik lányban, ráadásul amúgy is csak a múltról mesél, amin pedig már nem változtathat senki, még az istenek sem, már amennyiben léteznek egyáltalán.*
- Aleimord? De furcsa! *kapja aztán fel a fejét, és ismét elmosolyodik, annak ellenére is, hogy a Maydeleine által megemlített elf sem feltétlenül csak kellemes emlékeket kelt benne. Mégis nagyon örül, hogy hallhat róla valamit.*
- És egyben nagyon érdekes véletlen. Örülök, ha jól van. Tudod, távoli rokonom, a szülei a másod unokatestvérei az édesanyámnak. Amikor a városba kerültem, akkor ő és a húga fogadtak be magukhoz, és egy darabig náluk éltem, még mielőtt Lauval először az ő szülőfalujába, végül pedig ide keveredtünk. *mondja. Ez is persze megint csak egy durván leegyszerűsített változata a történteknek, de hát mindent tényleg nincs is értelme elmesélni, ha pedig megtenné, ahhoz legalább egy fél este kellene, néhány perc aligha lenne elegendő rá. De azért van másik oka is, amiért nem beszél. Bármennyire is sikerült már rövid idő alatt megkedvelnie Maydeleinet, úgy érzi, hogy felesleges terhelnie őt saját történetével, legalábbis azzal, amit nem csak leegyszerűsítve és nagy vonalakban ad elő. Valahogy érzi, hogy neki is meg lehet a sajátja, ami jó eséllyel szintén legalább annyira nem vidám, mint az övé.
Különben sem lehet folyton a múltat emlegetni. Végtére is itt lehet, él, végre tud néhány igazán hasznos varázslatot, most még édesanyja is itt van vele, nem is beszélve Lauról és a nyulairól, a múlt fényében ennél többet igazán nem kívánhat a jelennel kapcsolatban magának.*
- Amikor legutóbb találkoztam vele, akkor nem volt éppen a legjobb állapotban, de, ha azt mondod, hogy itt él a környéken, és körbevezetett egy házban, akkor már biztosan sokkal jobban érzi magát, ennek pedig nagyon örülök. *mondja, és most minden bizonnyal látszik rajta, hogy tényleg örül.* Remélem egyszer majd hozzánk is benéz valamikor, ha tényleg itt lakik ő is a környéken valahol. Ami pedig azt illeti ez itt tényleg elég színes egy társaság, de én pont ezért szeretem. Senki sem tud elég fura lenni ahhoz azt hiszem, hogy igazán kilógjon a sorból. *fogalmazza meg a távoli rokonával kapcsolatos mondatok utániakat főleg félig már csak magának.
Bármennyire szeretne viszont még ezek után tovább és sok mindenről beszélgetni a lánnyal, rájön, hogy nyilván valóban fáradt lehet egy hosszú utazás után, ezért nem erőlteti a dolgot.*
- Nos, ahogy gondolod, de semmiség lenne tényleg. Reggelre pedig leírom, amit tudok. Azért, ha az éj közepén mégis megéheznél, gyere ki nyugodtan, és keress magadnak valami ételt a konyhában. Itt nyílik a végéből a kamra. Nem kell aggódni, mert Árnyék nem jöhet be a házba, de így most már, hogy ismer, nem fog megugatni, vagy morogni rád egyébként sem. Köztünk szólva, amúgy is szerintem csak a szája nagy, valójában nyúllelkű egy állat, nem hiszem, hogy valaha képes lenne bántani bárkit. Talán tényleg csak akkor, ha valamelyikünk élete komolyan veszélyben lenne. *mondja, majd gondolkodik hangosan, mivel pedig nem szeretne túl erőszakos vendéglátó lenni, teljesíti is vendégük kívánságát, és megfogva egy gyertyát el is kezdi neki mutatni az utat a szobája felé, ami a konyhától nincs is túlságosan messze.*
*Igyekszik elméjében gondosan elraktározni mindent, amit hall, és természetesen nem kerüli el a figyelmét mindaz az ellentmondás aközött, amit még kislányként hallott a hajókról, és a tenger semmihez sem fogható szépségéről, vagy az ott található csodálatos kalandokról, meg aközött, amit nemrég mondott neki a Maydeleine, miszerint nem okos, sőt egyenesen veszélyes dolog egyedül bóklászni a kikötőben. Márpedig bárhogyan is nézi, hajózás és kikötő egymástól elválaszthatatlanok.
Igaz ugyan, hogy saját tapasztalatai szerint egy békés, erdei tisztáson való séta is végződhet tragédiával bármikor, ha a halandónak nincs szerencséje, vagy pedig kegyetlen a sors, (már amennyiben ez a két dolog nem egy és ugyanaz) így végtére is teljesen mindegy. De hát nem véletlenül tanul mágiát. Egy lány, hozzá hasonló fizikummal csak akkor lehet képes megvédeni magát, hogyha jó védő és nem utolsó sorban talán még jobb támadó varázslatokat ismer. Sokkal civilizáltabb is mágiát használni, mint késsel hadonászni, vagy ököllel csapkodva vért fröccsenteni szanaszét, esetleg körömmel karmolni beszakadásig, és véleménye szerint mágiával a túlerő ellen is nagyobb esélye van, mint egyszerű fegyverekkel, vagy akár pusztakézzel. Mert, hogy mi történik akkor, hogyha egy jól felfegyverzett, fegyelmezett fegyveres csapat szemben áll egy gyéren felfegyverzett, de hatalmas tömeggel, arra már látott példát. Lehet, hogy máskor és máshol történhet máshogy is, de ő főleg katonákat látott holtan elterülni, végül pedig életüket féltve és mentve elmenekülni a dühös, gyilkolni vágyó és akaró tömeg elől.
Minden bizonnyal pedig nem ő az egyetlen, akinek Artheniorban azon az éjszakán hasonló tapasztalata volt, végül pedig ez vezetett oda, hogy most itt él egy egykori nemes, egykori birtokán a társaival.*
- Igazából nem tévedtél sokat, sőt, semennyit sem tulajdonképpen. *mosolyodik el, bár ezúttal csak halványan, mivel a válasz amit meg szeretne fogalmazni, meglehetősen rossz emlékeket kelt benne, főleg, hogy sokadszorra is felidézte magában azt a bizonyos felejthetetlen estét és éjszakát.*
- Ez tényleg egy nemesi birtok, pontosabban valaha tényleg egy nemesnek a birtoka volt, ő adta el nekünk, amikor elhatározta, hogy eltűnik Artheniornak még a környékéről is. Tudod, ha már korábban említetted a Kikötőt, hogy nem tanácsos egyedül mászkálni arrafelé, sajnos néha azért Athenior is elég veszélyes hely tud lenni. Jó sokan megcsömörlöttek az ottani élettől egy időben. Pont, amikor én is és Lau is ott éltünk mindketten, akkor gyújtottak fel és romboltak le ott egy egész lakónegyedet, és véletlenül mi is a közepébe keveredtünk az egésznek. Nem úgy értem persze, hogy részt vettünk benne, inkább igyekeztünk gyorsan eltűnni a környékről is, de nem volt egyszerű. Lau nélkül nem is sikerült volna, de szerencsénk is volt, többször is. Először, amikor túléltük, másodszor pedig amikor a városba visszatérve pont azzal a nemessel akadtunk össze, aki éppen vevőt keresett erre a házra és a birtokra. *meséli el megint csak az egyszerűsített változatát a történteknek, a lényeg mindenesetre mindenképpen benne van szerinte.
Lehet, hogy túl könnyen fogad a bizalmába idegeneket, mindenesetre úgy érzi, hogy nincsen semmi oka nem megbízni a másik lányban, ráadásul amúgy is csak a múltról mesél, amin pedig már nem változtathat senki, még az istenek sem, már amennyiben léteznek egyáltalán.*
- Aleimord? De furcsa! *kapja aztán fel a fejét, és ismét elmosolyodik, annak ellenére is, hogy a Maydeleine által megemlített elf sem feltétlenül csak kellemes emlékeket kelt benne. Mégis nagyon örül, hogy hallhat róla valamit.*
- És egyben nagyon érdekes véletlen. Örülök, ha jól van. Tudod, távoli rokonom, a szülei a másod unokatestvérei az édesanyámnak. Amikor a városba kerültem, akkor ő és a húga fogadtak be magukhoz, és egy darabig náluk éltem, még mielőtt Lauval először az ő szülőfalujába, végül pedig ide keveredtünk. *mondja. Ez is persze megint csak egy durván leegyszerűsített változata a történteknek, de hát mindent tényleg nincs is értelme elmesélni, ha pedig megtenné, ahhoz legalább egy fél este kellene, néhány perc aligha lenne elegendő rá. De azért van másik oka is, amiért nem beszél. Bármennyire is sikerült már rövid idő alatt megkedvelnie Maydeleinet, úgy érzi, hogy felesleges terhelnie őt saját történetével, legalábbis azzal, amit nem csak leegyszerűsítve és nagy vonalakban ad elő. Valahogy érzi, hogy neki is meg lehet a sajátja, ami jó eséllyel szintén legalább annyira nem vidám, mint az övé.
Különben sem lehet folyton a múltat emlegetni. Végtére is itt lehet, él, végre tud néhány igazán hasznos varázslatot, most még édesanyja is itt van vele, nem is beszélve Lauról és a nyulairól, a múlt fényében ennél többet igazán nem kívánhat a jelennel kapcsolatban magának.*
- Amikor legutóbb találkoztam vele, akkor nem volt éppen a legjobb állapotban, de, ha azt mondod, hogy itt él a környéken, és körbevezetett egy házban, akkor már biztosan sokkal jobban érzi magát, ennek pedig nagyon örülök. *mondja, és most minden bizonnyal látszik rajta, hogy tényleg örül.* Remélem egyszer majd hozzánk is benéz valamikor, ha tényleg itt lakik ő is a környéken valahol. Ami pedig azt illeti ez itt tényleg elég színes egy társaság, de én pont ezért szeretem. Senki sem tud elég fura lenni ahhoz azt hiszem, hogy igazán kilógjon a sorból. *fogalmazza meg a távoli rokonával kapcsolatos mondatok utániakat főleg félig már csak magának.
Bármennyire szeretne viszont még ezek után tovább és sok mindenről beszélgetni a lánnyal, rájön, hogy nyilván valóban fáradt lehet egy hosszú utazás után, ezért nem erőlteti a dolgot.*
- Nos, ahogy gondolod, de semmiség lenne tényleg. Reggelre pedig leírom, amit tudok. Azért, ha az éj közepén mégis megéheznél, gyere ki nyugodtan, és keress magadnak valami ételt a konyhában. Itt nyílik a végéből a kamra. Nem kell aggódni, mert Árnyék nem jöhet be a házba, de így most már, hogy ismer, nem fog megugatni, vagy morogni rád egyébként sem. Köztünk szólva, amúgy is szerintem csak a szája nagy, valójában nyúllelkű egy állat, nem hiszem, hogy valaha képes lenne bántani bárkit. Talán tényleg csak akkor, ha valamelyikünk élete komolyan veszélyben lenne. *mondja, majd gondolkodik hangosan, mivel pedig nem szeretne túl erőszakos vendéglátó lenni, teljesíti is vendégük kívánságát, és megfogva egy gyertyát el is kezdi neki mutatni az utat a szobája felé, ami a konyhától nincs is túlságosan messze.*
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-27 13:33:04
Üzenet elküldve: 2021-05-27 13:33:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Valóban, ahogy végig gondolja a dolgot, ő sem igazán tudja elképzelni a lányt a kikötőben kóvályogni. Mert valószínű ha egyedül merészkedne arra elég gyorsan körbe véve találhatná magát, majd egy hajón, amire nem a saját akaratából szállt fel.*
-Érdekesnek, érdekes, teljesen különbözik Artheniortól, azonban pont ezért is veszélyes, nem szabad egyedül bóklászni arrafelé. *Jegyzi meg, mert azt nem szeretné, hogy a lány az említett helyben csak az izgalmas kalandot lássa és az újdonság varázsát, mindenképpen figyelembe kell vennie az érme másik oldalát is. Ha hallaná, ami a másik lány fejében következtetés címén felmerül bizony jót mosolyogna rajta, bár nem feltétlen mondaná rá, hogy nem úgy van. Bizonyos tekintetben egy kísérleti patkány is egy „szigeten” él, amíg korlátozva van a helye, hova mehet és hova nem. Így ő is be volt zárva egy hatalmas épületbe, ami neki a világot jelentette akkoriban. Továbbá nagy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza, hogy a szintén olvasott társasága sincs olyan információ tudatában, hogy a mágia vonzana bármiféle élőlényt is. A lány felvetése egy kicsit elgondolkodtatja. *
-Még akár mágikus lény is lehet. *Von vállat.*
-Valaki biztos tudja miféle, de én csak úgy kaptam, minden hozzáfűzött magyarázat nélkül. Egyáltalán nem buta gondolat, ezt verd ki a fejedből. Amilyen furcsa és titokzatos világban élünk, még bármi igaz lehet. *Von vállat, immár, hogy megismerkedett a mágia egy alapabb szintjével, szinte egyre több minden válik lehetővé azok közül, amelyeket sose hitt, hogy véghez vihet egymaga. Majd megegyeznek, hogy míg ő a dolgát teszi és kiszolgálja az állatokat az istállóban addig a lány is teszi a dolgát. Mikor visszaér Luni már ott ácsorog a konyhában. Itt választ kap arra a kérdésére, ami már ideérkezése óta foglalkoztatja, hogy hány ember kell egy ekkora ház fenntartásához? ~Szóval közösen vették meg. ~*
-Én pedig végig azt hittem, hogy ez egy nemes birtoka. *Mondja halkan, eddig még csak olyat látott.*
-A közelben van is egy másik ilyen ház, amiben jártam is, Aleimord vezetett körbe, bár azt már jó ideje nem lakják. Ő is errefelé él valahol, legutóbb legalábbis azt mondta. *A végét már csak úgy maga elé merengve mondja. Van benne egy kis reménykedés, hátha a lány ismeri a nemest és meg tudja mondani merre találja, ha már itt van talán meglátogathatná. Végig hallgatja a lány felsorolását, amit bizony elég részletesnek talál.*
-Egy tó? Az csodálatos lehet. Egy orvos is és egy tündér? Micsoda színes társaság, azt nem lehet mondani, hogy az ember nem illik bele, mert minden van. *Mondja kedvesen mosolyogva, őszintén a kirekesztést nem is igazán szereti, bár az orkoktól tudat alatt is tart egy kicsit, a régi rémmesék nem múlnak el nyomtalanul, de ezúttal ilyet itt nem talál úgy fest.*
-Nagyon kedves tőletek, hogy ilyen nyitottak vagytok a vándor erre tévedők irányában. Még egyszer szeretném megköszönni a vendéglátást és a jegyzet cserét már én is nagyon várom. Viszont, ha édesanyád is pont most van itt nálad, nem szeretném megzavarni a családi összejövetelt. *Mondja kicsit csalódottan, bár ha az ő anyjáról lenne szó, bizony bárkit félredobna, hogy egy estén át beszélgethessenek.*
-Ha megmutatod a szobám le is pakolnék. *Nem igazán éhes, inkább csak fáradt az utazás miatt.*
-De másra nincsen szükségem, egy falat se menne le, nagyon figyelmes tőled mindenesetre. *Utasítja vissza udvariasan a felajánlást.*
*Valóban, ahogy végig gondolja a dolgot, ő sem igazán tudja elképzelni a lányt a kikötőben kóvályogni. Mert valószínű ha egyedül merészkedne arra elég gyorsan körbe véve találhatná magát, majd egy hajón, amire nem a saját akaratából szállt fel.*
-Érdekesnek, érdekes, teljesen különbözik Artheniortól, azonban pont ezért is veszélyes, nem szabad egyedül bóklászni arrafelé. *Jegyzi meg, mert azt nem szeretné, hogy a lány az említett helyben csak az izgalmas kalandot lássa és az újdonság varázsát, mindenképpen figyelembe kell vennie az érme másik oldalát is. Ha hallaná, ami a másik lány fejében következtetés címén felmerül bizony jót mosolyogna rajta, bár nem feltétlen mondaná rá, hogy nem úgy van. Bizonyos tekintetben egy kísérleti patkány is egy „szigeten” él, amíg korlátozva van a helye, hova mehet és hova nem. Így ő is be volt zárva egy hatalmas épületbe, ami neki a világot jelentette akkoriban. Továbbá nagy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza, hogy a szintén olvasott társasága sincs olyan információ tudatában, hogy a mágia vonzana bármiféle élőlényt is. A lány felvetése egy kicsit elgondolkodtatja. *
-Még akár mágikus lény is lehet. *Von vállat.*
-Valaki biztos tudja miféle, de én csak úgy kaptam, minden hozzáfűzött magyarázat nélkül. Egyáltalán nem buta gondolat, ezt verd ki a fejedből. Amilyen furcsa és titokzatos világban élünk, még bármi igaz lehet. *Von vállat, immár, hogy megismerkedett a mágia egy alapabb szintjével, szinte egyre több minden válik lehetővé azok közül, amelyeket sose hitt, hogy véghez vihet egymaga. Majd megegyeznek, hogy míg ő a dolgát teszi és kiszolgálja az állatokat az istállóban addig a lány is teszi a dolgát. Mikor visszaér Luni már ott ácsorog a konyhában. Itt választ kap arra a kérdésére, ami már ideérkezése óta foglalkoztatja, hogy hány ember kell egy ekkora ház fenntartásához? ~Szóval közösen vették meg. ~*
-Én pedig végig azt hittem, hogy ez egy nemes birtoka. *Mondja halkan, eddig még csak olyat látott.*
-A közelben van is egy másik ilyen ház, amiben jártam is, Aleimord vezetett körbe, bár azt már jó ideje nem lakják. Ő is errefelé él valahol, legutóbb legalábbis azt mondta. *A végét már csak úgy maga elé merengve mondja. Van benne egy kis reménykedés, hátha a lány ismeri a nemest és meg tudja mondani merre találja, ha már itt van talán meglátogathatná. Végig hallgatja a lány felsorolását, amit bizony elég részletesnek talál.*
-Egy tó? Az csodálatos lehet. Egy orvos is és egy tündér? Micsoda színes társaság, azt nem lehet mondani, hogy az ember nem illik bele, mert minden van. *Mondja kedvesen mosolyogva, őszintén a kirekesztést nem is igazán szereti, bár az orkoktól tudat alatt is tart egy kicsit, a régi rémmesék nem múlnak el nyomtalanul, de ezúttal ilyet itt nem talál úgy fest.*
-Nagyon kedves tőletek, hogy ilyen nyitottak vagytok a vándor erre tévedők irányában. Még egyszer szeretném megköszönni a vendéglátást és a jegyzet cserét már én is nagyon várom. Viszont, ha édesanyád is pont most van itt nálad, nem szeretném megzavarni a családi összejövetelt. *Mondja kicsit csalódottan, bár ha az ő anyjáról lenne szó, bizony bárkit félredobna, hogy egy estén át beszélgethessenek.*
-Ha megmutatod a szobám le is pakolnék. *Nem igazán éhes, inkább csak fáradt az utazás miatt.*
-De másra nincsen szükségem, egy falat se menne le, nagyon figyelmes tőled mindenesetre. *Utasítja vissza udvariasan a felajánlást.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-27 12:48:34
Üzenet elküldve: 2021-05-27 12:48:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hallani és felkutatni//
*Úgy látszik, hogy Maydeleinenak egyáltalán nincsen kifogása továbbra sem a társasága ellen, mi több még egy kedves mosollyal is megajándékozza őt, ennek pedig nagyon örül. Ugyan lassan már kezd hozzászokni ahhoz, hogy amióta elhagyta első otthonát, mások leginkább kedvesek vele, vagy legalábbis nem úgy néznek rá, mint aki puszta létezésével meg merészelte zavarni az ő becses köreiket, ettől még minden egyes alkalommal jó érzés számára, hogyha hasonlót tapasztal.
Az is eltölti némi megkönnyebbüléssel, hogy úgy tűnik a másik lányt nem zavarja különösebben, ha kicsit jobban megered a nyelve, így ilyen téren sem kell feltétlenül visszafognia magát, hogyha később úgy alakul, hogy szóba kerül valami, amiről sokat beszélhetne.
A lány következő szavaira mindenesetre nem nagyon tud mit mondani.*
- A kikötő. Szinte semmit sem tudok róla, *jegyzi meg kicsit tűnődő hangon* bár ismerek olyanokat, aki jártak már arra. Biztosan érdekes hely.
*A kikötőről mindenesetre bármennyire is keveset tud, úgy érzi, hogy ez az elejtett megjegyzés elég sok mindent megmagyaráz a számára. Maydeleine nyilván valamiféle szigetről érkezhetett, ahol a kutya, ami náluk teljesen közönséges és elterjedt állat, valamiért ismeretlen, mint ahogyan errefelé az óriás szitakötő. Ebbe a témába mindenesetre nem megy mélyebben bele, bármennyire is kíváncsi arra, hogy helyesen következtetett-e, avagy sem, mivel ő maga sem biztos benne, hogy örülne annak, ha szülőfalujáról kellene mesélnie. Ki tudhatja, hogy kinek miért kell elhagynia az otthonát, nyilván nem mindenki puszta kalandvágyból teszi, ahogyan neki is kényszer volt annak idején.
Azt sem bánja, hogy a fénygömb eltűnik, örül, hogy láthatta, és hogy olyan szerencséje volt, hogy ezúttal egy másik mágussal hozta össze a sors.*
- Nem, nem hallottam, vagy olvastam ilyesmiről, legalábbis a Mágustoronyban nem, de hát én csak a holdmágiában mélyedtem el jobban, a többiről legjobb esetben is csak elég felületes meg általános ismereteim vannak, ezért jutott eszembe, hogy akár ez is lehet az ok, de attól tartok buta egy gondolat volt. A szülőfalumban ugyan azt beszélték, hogy mivel a tündérek maguk is mágikus lények, más mágiája is vonzza őket. A te útitársad pedig szintén akár mágikus lény is lehet első ránézésre, ezért gondoltam, hogy talán ebben az esetben is ez a helyet. De persze könnyen lehet, hogy ez a tündéres dolog is csak falusi babona, nem tudom, mifelénk sok mindenben hisznek, amiben máshol nem. *igyekszik megmagyarázni, hogyan jött a gondolat, miközben saját szavain is meglepődik kicsit, hiszen már elég régóta eljött otthonról, soha nem is tervez visszatérni oda, mi több ezt a házat érzi már az otthonának, mégis még mindig képes a "mifelénk" szót használni akkor, ha szülőfalva szóba kerül.*
- Jó ötlet. Én sajnos keveset jegyzeteltem, de valamennyit azért igen, és viszonylag gyorsan le tudok írni sok mindent. *mondja aztán a lány újabb felvetésére.* Elég friss még az emlék, így sokkal könnyebb. Szinte még mindig előttem vannak azok a könyvek és a sorok. *teszi hozzá, és saját megítélése szerint ez talán kicsit fáradtan hangzott, amit nem is csodál. Izgalmasnak hangzik a mágiatanulás, de leginkább olvasással jár, olvasással, és még annál is több olvasással, amibe hosszabb távon azért elég rendesen bele lehet fáradni. Vele legalábbis ez történt a toronyban.*
- Persze, menjél csak, egy kicsit addig én is teszem a dolgomat. *mondja, miután Maydeleine elindulna az állatairól gondoskodni.* Itt találkozunk akkor.
//Szarvasligeti estek – 1. felvonás//
*Ameddig Maydeleine az állatairól gondoskodik, ő addig gyorsan visszamegy a konyhában összeszedett étellel és itallal a többiekhez, hiszen eredetileg azért jött ki, hogy ebben segítsen Launak. Nem szeretné cserben hagyni sem őt, sem pedig a benti kisebb társaságot. Miattuk amúgy is kissé lelkiismeret-furdalása van, hiszen megígérte nekik, hogy mesél, és hogy mutat valamit abból, amit tanult. Igaz mesélni már mindent elmesélt, amit csak tudott, ettől még legalább egy varázslattal adós. Reméli mindenesetre, hogy nem késik le semmiről, és nem ér gyorsabban véget az este, mielőtt ő megbeszélne új vendégükkel mindent, amit meg szeretne vele beszélni.
Az ezüstköpenyt mindenesetre leveszi magáról mielőtt belépne, végtére is arról volt szó, hogy előttük fog varázsolni, nem pedig arról, hogy már kész varázslatot mutat nekik, legalább ennyiben tartja magát a korábban adott szavához.*
- Kérlek bocsássatok meg nekem! *mondja nekik, miután belép.* Egyelőre csak kis ételt és italt hoztam még. Pont jött egy lány ameddig kint voltam, szállást kért itt éjszakára, és kiderült róla, hogy ő is mágus. Szeretnék vele beszélni, hátha értékes tapasztalatokat cserélhetünk, vagy akár tanulhatok tőle valamit.
*Reméli, hogy mindezt a magyarázatot senki sem fogja rossz néven venni tőle, és megértik, hiszen talán hasonló esetben ők sem tennének másként, a hozott ételeket és italokat mindenesetre lerakja, vár kicsit, és csak utána siet vissza a konyhába.*
//Hallani és felkutatni//
*Talán éppen időben ér vissza, de hát szinte szaladt, így tőle szokatlan módon sápadt arca ki is van pirulva egy kissé.*
- Dehogy, még csak az kéne! Kevesen lennénk ketten ide, azt hiszem. *mosolyodik el aztán Maydeleine kérdésre, miszerint ketten élnek-e itt, aztán legjobb tudása szerint elkezdeni legalább nagyjából felvázolni a helyzetet.*
- Lau és én a városban ismerkedtünk össze *mondja* mármint Artheniorban. *teszi hozzá az utóbbi szavakat a biztonság kedvéért, hiszen sejti, hogy nem feltétlenül mindenki számára Arthenior "a város" mint neki.*
- És a többiekkel is ott találkoztunk össze nagyjából, azok közül, akik itt élnek most velünk.
Akkoriban, amikor idejöttünk elég sokan vágytak kifelé a városból, ezért összedobtuk minden pénzünket, ami volt és közösen vettük meg ezt a házat, a hozzá tartozó birtokkal együtt, így igazából nincs is tulajdonosa, pontosan mindannyian azok vagyunk, akik itt élünk. *mesél tovább, erősen leegyszerűsítve a történetet.* Van egy szép szobája mindenkinek, van ez a konyha, van egy nagyobb helyiség, ott most is kisebb társaság gyűlt össze, nekik vittem még ételt és italt az előbb. Van egy szép tavunk és tűzrakónk is, nagyjából önellátóak is vagyunk itt, legalábbis vannak állataink, így nem kell mindent megvennünk, amire szükségünk van, szóval körülbelül minden meg van itt, ami kell. Most is amúgy van itt Laun, rajtad és rajtam kívül egy elf orvos és a tanonca, aki pont ma költözött be, egy tündérlány, édesanyám is itt van éppen vendégségben nálam, és van itt még egy fél-elf lány is, akit szintén a városból ismerünk, ő pedig éppen ma ért haza, mert valami dolga volt máshol, szóval elég színes társaság, remélem nem hagytam ki senkit. És még nincs is itt mindenki, aki itt lakik. *jut eszébe Thim.* De van még szabad szobánk, szóval nem, nem zavarsz egyáltalán, sőt én kifejezetten örülök. Nem nagyon számítottam arra, hogy a közeljövőben beszélhetek másik mágussal. De különben is, általában szívesen látjuk a vendégeket. De még, ha nem látnánk szívesen, akkor sem hagynánk, hogy kint bolyongj, vagy aludj éjszaka a környéken, ha mágus vagy, ha nem. Igaz ez nem éppen egy veszélyes vidék, de hát sosem lehet tudni. *mosolyog végül ő barátságosan, remélve, hogy ennyivel tényleg meggyőzi a másik lányt arról, hogy egyáltalán nem zavar.*
- Most, hogy az útitársaidról már gondoskodtál mi a helyzet veled? Nem ennél, vagy innál valamit? *kérdi ezek után végül.*
*Úgy látszik, hogy Maydeleinenak egyáltalán nincsen kifogása továbbra sem a társasága ellen, mi több még egy kedves mosollyal is megajándékozza őt, ennek pedig nagyon örül. Ugyan lassan már kezd hozzászokni ahhoz, hogy amióta elhagyta első otthonát, mások leginkább kedvesek vele, vagy legalábbis nem úgy néznek rá, mint aki puszta létezésével meg merészelte zavarni az ő becses köreiket, ettől még minden egyes alkalommal jó érzés számára, hogyha hasonlót tapasztal.
Az is eltölti némi megkönnyebbüléssel, hogy úgy tűnik a másik lányt nem zavarja különösebben, ha kicsit jobban megered a nyelve, így ilyen téren sem kell feltétlenül visszafognia magát, hogyha később úgy alakul, hogy szóba kerül valami, amiről sokat beszélhetne.
A lány következő szavaira mindenesetre nem nagyon tud mit mondani.*
- A kikötő. Szinte semmit sem tudok róla, *jegyzi meg kicsit tűnődő hangon* bár ismerek olyanokat, aki jártak már arra. Biztosan érdekes hely.
*A kikötőről mindenesetre bármennyire is keveset tud, úgy érzi, hogy ez az elejtett megjegyzés elég sok mindent megmagyaráz a számára. Maydeleine nyilván valamiféle szigetről érkezhetett, ahol a kutya, ami náluk teljesen közönséges és elterjedt állat, valamiért ismeretlen, mint ahogyan errefelé az óriás szitakötő. Ebbe a témába mindenesetre nem megy mélyebben bele, bármennyire is kíváncsi arra, hogy helyesen következtetett-e, avagy sem, mivel ő maga sem biztos benne, hogy örülne annak, ha szülőfalujáról kellene mesélnie. Ki tudhatja, hogy kinek miért kell elhagynia az otthonát, nyilván nem mindenki puszta kalandvágyból teszi, ahogyan neki is kényszer volt annak idején.
Azt sem bánja, hogy a fénygömb eltűnik, örül, hogy láthatta, és hogy olyan szerencséje volt, hogy ezúttal egy másik mágussal hozta össze a sors.*
- Nem, nem hallottam, vagy olvastam ilyesmiről, legalábbis a Mágustoronyban nem, de hát én csak a holdmágiában mélyedtem el jobban, a többiről legjobb esetben is csak elég felületes meg általános ismereteim vannak, ezért jutott eszembe, hogy akár ez is lehet az ok, de attól tartok buta egy gondolat volt. A szülőfalumban ugyan azt beszélték, hogy mivel a tündérek maguk is mágikus lények, más mágiája is vonzza őket. A te útitársad pedig szintén akár mágikus lény is lehet első ránézésre, ezért gondoltam, hogy talán ebben az esetben is ez a helyet. De persze könnyen lehet, hogy ez a tündéres dolog is csak falusi babona, nem tudom, mifelénk sok mindenben hisznek, amiben máshol nem. *igyekszik megmagyarázni, hogyan jött a gondolat, miközben saját szavain is meglepődik kicsit, hiszen már elég régóta eljött otthonról, soha nem is tervez visszatérni oda, mi több ezt a házat érzi már az otthonának, mégis még mindig képes a "mifelénk" szót használni akkor, ha szülőfalva szóba kerül.*
- Jó ötlet. Én sajnos keveset jegyzeteltem, de valamennyit azért igen, és viszonylag gyorsan le tudok írni sok mindent. *mondja aztán a lány újabb felvetésére.* Elég friss még az emlék, így sokkal könnyebb. Szinte még mindig előttem vannak azok a könyvek és a sorok. *teszi hozzá, és saját megítélése szerint ez talán kicsit fáradtan hangzott, amit nem is csodál. Izgalmasnak hangzik a mágiatanulás, de leginkább olvasással jár, olvasással, és még annál is több olvasással, amibe hosszabb távon azért elég rendesen bele lehet fáradni. Vele legalábbis ez történt a toronyban.*
- Persze, menjél csak, egy kicsit addig én is teszem a dolgomat. *mondja, miután Maydeleine elindulna az állatairól gondoskodni.* Itt találkozunk akkor.
//Szarvasligeti estek – 1. felvonás//
*Ameddig Maydeleine az állatairól gondoskodik, ő addig gyorsan visszamegy a konyhában összeszedett étellel és itallal a többiekhez, hiszen eredetileg azért jött ki, hogy ebben segítsen Launak. Nem szeretné cserben hagyni sem őt, sem pedig a benti kisebb társaságot. Miattuk amúgy is kissé lelkiismeret-furdalása van, hiszen megígérte nekik, hogy mesél, és hogy mutat valamit abból, amit tanult. Igaz mesélni már mindent elmesélt, amit csak tudott, ettől még legalább egy varázslattal adós. Reméli mindenesetre, hogy nem késik le semmiről, és nem ér gyorsabban véget az este, mielőtt ő megbeszélne új vendégükkel mindent, amit meg szeretne vele beszélni.
Az ezüstköpenyt mindenesetre leveszi magáról mielőtt belépne, végtére is arról volt szó, hogy előttük fog varázsolni, nem pedig arról, hogy már kész varázslatot mutat nekik, legalább ennyiben tartja magát a korábban adott szavához.*
- Kérlek bocsássatok meg nekem! *mondja nekik, miután belép.* Egyelőre csak kis ételt és italt hoztam még. Pont jött egy lány ameddig kint voltam, szállást kért itt éjszakára, és kiderült róla, hogy ő is mágus. Szeretnék vele beszélni, hátha értékes tapasztalatokat cserélhetünk, vagy akár tanulhatok tőle valamit.
*Reméli, hogy mindezt a magyarázatot senki sem fogja rossz néven venni tőle, és megértik, hiszen talán hasonló esetben ők sem tennének másként, a hozott ételeket és italokat mindenesetre lerakja, vár kicsit, és csak utána siet vissza a konyhába.*
//Hallani és felkutatni//
*Talán éppen időben ér vissza, de hát szinte szaladt, így tőle szokatlan módon sápadt arca ki is van pirulva egy kissé.*
- Dehogy, még csak az kéne! Kevesen lennénk ketten ide, azt hiszem. *mosolyodik el aztán Maydeleine kérdésre, miszerint ketten élnek-e itt, aztán legjobb tudása szerint elkezdeni legalább nagyjából felvázolni a helyzetet.*
- Lau és én a városban ismerkedtünk össze *mondja* mármint Artheniorban. *teszi hozzá az utóbbi szavakat a biztonság kedvéért, hiszen sejti, hogy nem feltétlenül mindenki számára Arthenior "a város" mint neki.*
- És a többiekkel is ott találkoztunk össze nagyjából, azok közül, akik itt élnek most velünk.
Akkoriban, amikor idejöttünk elég sokan vágytak kifelé a városból, ezért összedobtuk minden pénzünket, ami volt és közösen vettük meg ezt a házat, a hozzá tartozó birtokkal együtt, így igazából nincs is tulajdonosa, pontosan mindannyian azok vagyunk, akik itt élünk. *mesél tovább, erősen leegyszerűsítve a történetet.* Van egy szép szobája mindenkinek, van ez a konyha, van egy nagyobb helyiség, ott most is kisebb társaság gyűlt össze, nekik vittem még ételt és italt az előbb. Van egy szép tavunk és tűzrakónk is, nagyjából önellátóak is vagyunk itt, legalábbis vannak állataink, így nem kell mindent megvennünk, amire szükségünk van, szóval körülbelül minden meg van itt, ami kell. Most is amúgy van itt Laun, rajtad és rajtam kívül egy elf orvos és a tanonca, aki pont ma költözött be, egy tündérlány, édesanyám is itt van éppen vendégségben nálam, és van itt még egy fél-elf lány is, akit szintén a városból ismerünk, ő pedig éppen ma ért haza, mert valami dolga volt máshol, szóval elég színes társaság, remélem nem hagytam ki senkit. És még nincs is itt mindenki, aki itt lakik. *jut eszébe Thim.* De van még szabad szobánk, szóval nem, nem zavarsz egyáltalán, sőt én kifejezetten örülök. Nem nagyon számítottam arra, hogy a közeljövőben beszélhetek másik mágussal. De különben is, általában szívesen látjuk a vendégeket. De még, ha nem látnánk szívesen, akkor sem hagynánk, hogy kint bolyongj, vagy aludj éjszaka a környéken, ha mágus vagy, ha nem. Igaz ez nem éppen egy veszélyes vidék, de hát sosem lehet tudni. *mosolyog végül ő barátságosan, remélve, hogy ennyivel tényleg meggyőzi a másik lányt arról, hogy egyáltalán nem zavar.*
- Most, hogy az útitársaidról már gondoskodtál mi a helyzet veled? Nem ennél, vagy innál valamit? *kérdi ezek után végül.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-26 08:29:31
Üzenet elküldve: 2021-05-26 08:29:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek – 1. felvonás//
//YIlanda szobája//
*Nem igazán bírja a gyomra a kialakuló furcsán negédes hangulatot, amit a szőke elf még tetéz is. ~Mint egy gyerekmegőrző… ~ De ezek a gyerek méretű teremtmények legalább tudnak magukra vigyázni és önállóan megkeresni a betevő falatot. Csak remélni tudja, hogy a városban is minden rendben.*
-Intath … mester. Cöh... Új segéded van? Itt fogtok trancsírozni a pincében? *Kérdez rá, miközben feláll a helyéről.*
-A városban voltam, a nemesi rezidencián dolgoztunk. Most is inkább lennék ott, mint itt. Ne nyomorgasd már szegény kölköket, ugye tudod, hogy csak kicsit, de már nem gyerekek? *Tesz fel egy kérdést, amire igazából nem is vár választ.*
-Hát ha Angu nincs, akkor nincs. Lau meg, ha keresne akkor a szobámban vagyok. *Hagyja meg az ott lévőknek, majd távozik a köreikből, ahogy az imént már említette, a szobája irányába, ahol már minden egyes tárgyon szépen megült a por, így kezdheti az egészet egy nagy takarítással.*
//YIlanda szobája//
*Nem igazán bírja a gyomra a kialakuló furcsán negédes hangulatot, amit a szőke elf még tetéz is. ~Mint egy gyerekmegőrző… ~ De ezek a gyerek méretű teremtmények legalább tudnak magukra vigyázni és önállóan megkeresni a betevő falatot. Csak remélni tudja, hogy a városban is minden rendben.*
-Intath … mester. Cöh... Új segéded van? Itt fogtok trancsírozni a pincében? *Kérdez rá, miközben feláll a helyéről.*
-A városban voltam, a nemesi rezidencián dolgoztunk. Most is inkább lennék ott, mint itt. Ne nyomorgasd már szegény kölköket, ugye tudod, hogy csak kicsit, de már nem gyerekek? *Tesz fel egy kérdést, amire igazából nem is vár választ.*
-Hát ha Angu nincs, akkor nincs. Lau meg, ha keresne akkor a szobámban vagyok. *Hagyja meg az ott lévőknek, majd távozik a köreikből, ahogy az imént már említette, a szobája irányába, ahol már minden egyes tárgyon szépen megült a por, így kezdheti az egészet egy nagy takarítással.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-25 07:41:02
Üzenet elküldve: 2021-05-25 07:41:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Miközben a lány a létrejött varázslat miértjén morfondírozik, neki csak azon jár az esze, hogy esetleg másfajta ruhákat is tudnának-e ebből a lélegzetelállító anyagból varázsolni. Mégiscsak nőből van, így szereti szépet, az álláspontjuk is egyezik, határozottan valami gyönyörű dolog jött létre. Ezt követően ő is próbára teszi a saját elsajátított tudását és nem csalódik, a fénygömb valóban megmutatja magát. Meg is könnyebbül de rendesen, hiszen micsoda szégyen lett volna ezek után, ha neki nem jön össze a dolog.*
-Köszönöm. Gondoltam jól jöhet még, ha esetleg egy sötétebb helyen kell átkeljek. A kikötő környékén nem árt, ha van egy ilyen kéznél az embernél. *Mondja kedvesen mosolyogva. Nem is tenné tovább próbára a szerencséjét, meg a másik látását, be is csukja a tenyerét, hogy a fénygömb semmivé legyen.*
-Talán ennyi elég is volna. Amúgy egyáltalán nem nehéz megtanulni, szerintem neked is menne. *Majd a szó ismét a furcsa kinézetű sárkánylégyre terelődik és úgy érzi, hogy a lány hangjában talán akad egy kevés félelem is.*
-Neeeem. Semmi ilyesmiről nincsen szó, nem a mágia miatt van. Nyertem. Mivel pedig tőlem kap enni, így engem követ, ennyire egyszerű a dolog. *Mondja a halántékát dörzsölgetve, még az kéne, hogy a varázslástól furcsa lények kezdjék el követi az ember az erdőben. Bár, hogy ha jobban belegondol, talán szöget is üt a fejében ez a félelem, de próbálja gyorsan elhessegetni.*
-Vagy esetleg te hallottál már ilyenről? Mármint, hogy a mágia miatt furcsa lények merészkedtek elő? *Néz nagy szemekkel a lányra, miközben a konyha felé tartanak. Odabent magához vesz néhány almát a sárkánylégynek, a ló meg majd kap azt, amit az istállóban ma este szervíroznak.*
-Amúgy a toronynál nagyon sokat jegyzeteltem, én azokból szoktam tanulni és gyakorolni is. Így nem kell folyton ott legyen, ahol a könyv is. Elég cipelni valóm akad a nélkül is. Egy pillanat és visszajövök csak lerendezem őket. *Mondja, majd kisiet a két állathoz, nagy ívben kerülve a kutyát, hogy megejthesse az etetést és az istállóztatást. A lény már megszokta, hogy a paripával van egy légtérben, talán már kedveli is annyira, hogy ne mozduljon mellőle. Miután pedig mindenkinek kiosztotta a jussát visszatér a házba, pont oda, ahol a lányt az imént hagyta, a konyhába.*
-Milyen szép tágas ez a ház, ketten laktok itt? *Kérdez rá, bár ezt erősen kétli azért.*
-Biztosan nem zavarok?
*Miközben a lány a létrejött varázslat miértjén morfondírozik, neki csak azon jár az esze, hogy esetleg másfajta ruhákat is tudnának-e ebből a lélegzetelállító anyagból varázsolni. Mégiscsak nőből van, így szereti szépet, az álláspontjuk is egyezik, határozottan valami gyönyörű dolog jött létre. Ezt követően ő is próbára teszi a saját elsajátított tudását és nem csalódik, a fénygömb valóban megmutatja magát. Meg is könnyebbül de rendesen, hiszen micsoda szégyen lett volna ezek után, ha neki nem jön össze a dolog.*
-Köszönöm. Gondoltam jól jöhet még, ha esetleg egy sötétebb helyen kell átkeljek. A kikötő környékén nem árt, ha van egy ilyen kéznél az embernél. *Mondja kedvesen mosolyogva. Nem is tenné tovább próbára a szerencséjét, meg a másik látását, be is csukja a tenyerét, hogy a fénygömb semmivé legyen.*
-Talán ennyi elég is volna. Amúgy egyáltalán nem nehéz megtanulni, szerintem neked is menne. *Majd a szó ismét a furcsa kinézetű sárkánylégyre terelődik és úgy érzi, hogy a lány hangjában talán akad egy kevés félelem is.*
-Neeeem. Semmi ilyesmiről nincsen szó, nem a mágia miatt van. Nyertem. Mivel pedig tőlem kap enni, így engem követ, ennyire egyszerű a dolog. *Mondja a halántékát dörzsölgetve, még az kéne, hogy a varázslástól furcsa lények kezdjék el követi az ember az erdőben. Bár, hogy ha jobban belegondol, talán szöget is üt a fejében ez a félelem, de próbálja gyorsan elhessegetni.*
-Vagy esetleg te hallottál már ilyenről? Mármint, hogy a mágia miatt furcsa lények merészkedtek elő? *Néz nagy szemekkel a lányra, miközben a konyha felé tartanak. Odabent magához vesz néhány almát a sárkánylégynek, a ló meg majd kap azt, amit az istállóban ma este szervíroznak.*
-Amúgy a toronynál nagyon sokat jegyzeteltem, én azokból szoktam tanulni és gyakorolni is. Így nem kell folyton ott legyen, ahol a könyv is. Elég cipelni valóm akad a nélkül is. Egy pillanat és visszajövök csak lerendezem őket. *Mondja, majd kisiet a két állathoz, nagy ívben kerülve a kutyát, hogy megejthesse az etetést és az istállóztatást. A lény már megszokta, hogy a paripával van egy légtérben, talán már kedveli is annyira, hogy ne mozduljon mellőle. Miután pedig mindenkinek kiosztotta a jussát visszatér a házba, pont oda, ahol a lányt az imént hagyta, a konyhába.*
-Milyen szép tágas ez a ház, ketten laktok itt? *Kérdez rá, bár ezt erősen kétli azért.*
-Biztosan nem zavarok?
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-24 11:07:50
Üzenet elküldve: 2021-05-24 11:07:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hallani és felkutatni//
- Sikerült! *mondja nagyon boldogan, és persze megkönnyebbülten is. Ritkán szokott úgy igazán fellelkesülni, de most igazság szerint nagyon nehezére esik nem ugrálni örömében, ahogyan végigpillant apró testén és ezüst köpenye kicsit olyan, mintha magába a holdfénybe burkolózott volna bele. Ezüstösen ragyogó fénye ugyan erősebb és harsányabb, mint a hold szelíd, barátságos sápadtsága, mégis nem tudja nem észrevenni a párhuzamot közöttük, ráadásul, bárhonnan is nézi, mindenképpen a hold erejét használja, pont úgy, ahogyan arra már egész kislány korától fogva vágyott, azóta, hogy először töltött esténként, vagy éjszakánként hosszú órákat azzal, hogy a holdat és a csillagokat bámulta a kertjükből, vagy valamelyik tisztásról.
Ilyen érzés hát mágiát használni, kicsit mintha több lenne önmagánál, mint eddig volt, és ha jobban belegondol akkor mindezzel nem is áll messze a valóságtól, hiszen éppen az imént növesztett puszta akaratával és egy kis koncentráció és mana árán a teste köré még egy réteget; egy burkot, ami elválasztja és megvédelmezi a külvilágtól. Na persze fegyverektől nem védené meg, de kezdetnek éppen megteszi az is, hogy az időjárás viszontagságaitól megoltalmazza őt.
Tudja, hogy létezik nem egy olyan varázslat is, ami már sokkal több mindentől véd, és egyszer meg fogja majd tanulni azokat is, most azonban ennek az egy, egyszerű kis varázslatnak is úgy örül, mintha éppen a hold mesebeli tájain sétálgathatna az ott élő, a világ összes létező színében pompázó nyulak között.*
- Köszönöm! Szerintem is gyönyörű. *mondja aztán kicsit zavarban, végtére is nem feltétlenül az ő érdeme, illetve csak annyiban az övé, hogy egyáltalán sikerült létrehoznia az általa kívánt varázslatot, a köpeny maga ettől még nyilván minden máguson pont ugyanúgy néz ki, ahogyan most rajta. Mégis valóban gyönyörű. Meg is érti a másik lány ösztönös mozdulatát, el is mosolyodik rajta, és bár idebent nincsen sem eső, sem szél, sem pedig hideg, egyelőre nincs is kedve levenni a magára bűvölt mágikus ruhát.
Aztán természetesen, amikor Maydeleine felajánlja, hogy mutat valamit az általa ismert varázslatok közül, nem tiltakozik, hanem nagyon is kíváncsian figyel.*
- Persze, mutasd csak, nagyon kíváncsi vagyok! *hadarja gyorsan, hogy még befejezhesse a mondatot az előtt, hogy a másik lány megpróbálná megidézni saját varázslatát, mivel nem szeretné őt zavarni az összpontosításban. Ezek után egyáltalán nem is csalódik várakozásaiban.*
- Ó, káprázatosan szép ez is. *ámul el teljesen őszintén, és szintén tesz egy ösztönös mozdulatot, hogy megérinthesse a fényt, de végül inkább visszahúzza a kezét.* És szintén nagyon hasznos. *teszi hozzá, mert nagyon is el tud képzelni olyan helyzetet, amikor szüksége lehet hasonló fénygömbre, akár azért, hogy a sötétben lásson, akár azért, mert veszélyben van, és másoknak kell meglátniuk őt.
~ Ne már, hogy most is ilyen gondolataid vannak! ~ korholja is magát ezért, és egy ezüstköpennyel a testén, Maydeleine szintén mágikus világító gömbjének a fényében igazából nem is esik olyan nagyon nehezére sokkal pozitívabb fényben látni a jövőt és a világot, mint máskor.*
- Ha van kis időd, úgy értem, hogyha nem szeretnél lepihenni rögtön, akkor nincs kedved velem jönni a konyhába? Úgy is ott lenne dolgom, és egyébként is jobb, mint itt álldogálni. Ott kicsit kényelembe helyezhetnéd magadat, ha pedig éhes vagy, csinálok gyorsan valami ételt. *mondja, miközben lelkesedését továbbra is nehezen tudja leplezni. Kérdései is lennének a nap és tűzmágiáról és Maydeleine által ismert konkrét varázslatokról is, és természetesen azt sem bánná, ha tanulhatna valami újat, de hát nem szeretné, ha a másik lány tolakodóan kíváncsinak tartaná. Reméli mindenesetre, hogy nem túlságosan fáradt, ezért elfogadva az ajánlatát követi őt a konyhába, így pedig kicsit jobban megismerheti.*
- A barátodat amúgy merre szedted össze, vagy hogyan? Esetleg ő kezdett követni? Talán a mágia vonzza a hozzá hasonló lényeket? *kérdi mindenesetre még előtte teljesen őszinte érdeklődéssel, mert úgy érzi, hogy ezt mindenképpen tudnia kell már most.
Bár inkább csak udvariasságból mondta a különös kísérőről, hogy aranyos, - igaz a maga módján tulajdonképpen tényleg szép, - attól még nem lenne jó, ha mondjuk hamarosan mellé is szegődne hasonló úti, vagy lakótárs. Bár talán meg tudná szokni, ha nem gondolna folyton arra, hogy egy túlfejlett szitakötővel él együtt, ettől még továbbra is inkább egy macskára, és egy szamárra vágyna, mint egy hatalmas bogárra. Mind a kettő nagyon hasznos, és nem utolsó sorban okos és szeretgethető.
Ha minden jól megy, akkor Maydeleine válaszát már a konyha felé vezető nem túl hosszú út alatt hallgathatja meg. Az a gondolat ugyan még felmerül benne előtte, hogy talán butaságot kérdezett, hiszen semmi olyasmit nem olvasott, vagy hallott a mágiáról, amiből logikusan következne az, hogy egyszer akár még egy óriás szitakötő is követheti bármerre is jár, de hát olyan nagyon sok dolgot nem tud még mindazokról a dolgokról, amelyekről mindenképpen tudni szeretne, hogy akár még ez is elképzelhető.
Bárhogy is, ha minden jól megy, akkor nem csak erre az egy kérdésére kapott válasszal lesz okosabb ma este.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.24 11:13:55
- Sikerült! *mondja nagyon boldogan, és persze megkönnyebbülten is. Ritkán szokott úgy igazán fellelkesülni, de most igazság szerint nagyon nehezére esik nem ugrálni örömében, ahogyan végigpillant apró testén és ezüst köpenye kicsit olyan, mintha magába a holdfénybe burkolózott volna bele. Ezüstösen ragyogó fénye ugyan erősebb és harsányabb, mint a hold szelíd, barátságos sápadtsága, mégis nem tudja nem észrevenni a párhuzamot közöttük, ráadásul, bárhonnan is nézi, mindenképpen a hold erejét használja, pont úgy, ahogyan arra már egész kislány korától fogva vágyott, azóta, hogy először töltött esténként, vagy éjszakánként hosszú órákat azzal, hogy a holdat és a csillagokat bámulta a kertjükből, vagy valamelyik tisztásról.
Ilyen érzés hát mágiát használni, kicsit mintha több lenne önmagánál, mint eddig volt, és ha jobban belegondol akkor mindezzel nem is áll messze a valóságtól, hiszen éppen az imént növesztett puszta akaratával és egy kis koncentráció és mana árán a teste köré még egy réteget; egy burkot, ami elválasztja és megvédelmezi a külvilágtól. Na persze fegyverektől nem védené meg, de kezdetnek éppen megteszi az is, hogy az időjárás viszontagságaitól megoltalmazza őt.
Tudja, hogy létezik nem egy olyan varázslat is, ami már sokkal több mindentől véd, és egyszer meg fogja majd tanulni azokat is, most azonban ennek az egy, egyszerű kis varázslatnak is úgy örül, mintha éppen a hold mesebeli tájain sétálgathatna az ott élő, a világ összes létező színében pompázó nyulak között.*
- Köszönöm! Szerintem is gyönyörű. *mondja aztán kicsit zavarban, végtére is nem feltétlenül az ő érdeme, illetve csak annyiban az övé, hogy egyáltalán sikerült létrehoznia az általa kívánt varázslatot, a köpeny maga ettől még nyilván minden máguson pont ugyanúgy néz ki, ahogyan most rajta. Mégis valóban gyönyörű. Meg is érti a másik lány ösztönös mozdulatát, el is mosolyodik rajta, és bár idebent nincsen sem eső, sem szél, sem pedig hideg, egyelőre nincs is kedve levenni a magára bűvölt mágikus ruhát.
Aztán természetesen, amikor Maydeleine felajánlja, hogy mutat valamit az általa ismert varázslatok közül, nem tiltakozik, hanem nagyon is kíváncsian figyel.*
- Persze, mutasd csak, nagyon kíváncsi vagyok! *hadarja gyorsan, hogy még befejezhesse a mondatot az előtt, hogy a másik lány megpróbálná megidézni saját varázslatát, mivel nem szeretné őt zavarni az összpontosításban. Ezek után egyáltalán nem is csalódik várakozásaiban.*
- Ó, káprázatosan szép ez is. *ámul el teljesen őszintén, és szintén tesz egy ösztönös mozdulatot, hogy megérinthesse a fényt, de végül inkább visszahúzza a kezét.* És szintén nagyon hasznos. *teszi hozzá, mert nagyon is el tud képzelni olyan helyzetet, amikor szüksége lehet hasonló fénygömbre, akár azért, hogy a sötétben lásson, akár azért, mert veszélyben van, és másoknak kell meglátniuk őt.
~ Ne már, hogy most is ilyen gondolataid vannak! ~ korholja is magát ezért, és egy ezüstköpennyel a testén, Maydeleine szintén mágikus világító gömbjének a fényében igazából nem is esik olyan nagyon nehezére sokkal pozitívabb fényben látni a jövőt és a világot, mint máskor.*
- Ha van kis időd, úgy értem, hogyha nem szeretnél lepihenni rögtön, akkor nincs kedved velem jönni a konyhába? Úgy is ott lenne dolgom, és egyébként is jobb, mint itt álldogálni. Ott kicsit kényelembe helyezhetnéd magadat, ha pedig éhes vagy, csinálok gyorsan valami ételt. *mondja, miközben lelkesedését továbbra is nehezen tudja leplezni. Kérdései is lennének a nap és tűzmágiáról és Maydeleine által ismert konkrét varázslatokról is, és természetesen azt sem bánná, ha tanulhatna valami újat, de hát nem szeretné, ha a másik lány tolakodóan kíváncsinak tartaná. Reméli mindenesetre, hogy nem túlságosan fáradt, ezért elfogadva az ajánlatát követi őt a konyhába, így pedig kicsit jobban megismerheti.*
- A barátodat amúgy merre szedted össze, vagy hogyan? Esetleg ő kezdett követni? Talán a mágia vonzza a hozzá hasonló lényeket? *kérdi mindenesetre még előtte teljesen őszinte érdeklődéssel, mert úgy érzi, hogy ezt mindenképpen tudnia kell már most.
Bár inkább csak udvariasságból mondta a különös kísérőről, hogy aranyos, - igaz a maga módján tulajdonképpen tényleg szép, - attól még nem lenne jó, ha mondjuk hamarosan mellé is szegődne hasonló úti, vagy lakótárs. Bár talán meg tudná szokni, ha nem gondolna folyton arra, hogy egy túlfejlett szitakötővel él együtt, ettől még továbbra is inkább egy macskára, és egy szamárra vágyna, mint egy hatalmas bogárra. Mind a kettő nagyon hasznos, és nem utolsó sorban okos és szeretgethető.
Ha minden jól megy, akkor Maydeleine válaszát már a konyha felé vezető nem túl hosszú út alatt hallgathatja meg. Az a gondolat ugyan még felmerül benne előtte, hogy talán butaságot kérdezett, hiszen semmi olyasmit nem olvasott, vagy hallott a mágiáról, amiből logikusan következne az, hogy egyszer akár még egy óriás szitakötő is követheti bármerre is jár, de hát olyan nagyon sok dolgot nem tud még mindazokról a dolgokról, amelyekről mindenképpen tudni szeretne, hogy akár még ez is elképzelhető.
Bárhogy is, ha minden jól megy, akkor nem csak erre az egy kérdésére kapott válasszal lesz okosabb ma este.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.24 11:13:55
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-21 10:14:01
Üzenet elküldve: 2021-05-21 10:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Az ajtó mögött kicsit jobban megbújó teremtésre téved a tekintete. ~Egy kicsit emlékeztet Nalára. ~ Bár a lány egyértelműen nem tündér, de a vonásai finomak és a magassága sem emlékezteti elf felmenőkre. Így érthető a félénk visszahúzódás, ha még csak fiatal gyerekről van szó, viszont a hegyes fülek némiképpen megzavarják az összképet, amik előkandikálnak a fekete hajzuhatag alól. Majd érkezik a visszafogott megállapítás, mi szerint a sárkánylégy ezen paraméterek alapján már az aranyos kategóriába esik. A jobb oldali szemöldöke felugrik a meglepettségtől a homlokára.*
-Aranyos? Szerintem ez így erős kifejezés, bár én minden bogártól ódzkodom, de azt hiszem megszoktam már, hogy körülöttem van. Viszont, ha reggel őt látnám meg először, mikor kinyitom a szemeim… biztos sikítás lenne a vége. *Mosolyog jót a feltételezett szituáción. Majd ismét jön a következő meglepő tény, minthogy csakis ő itt az egyetlen mágus, ez a fiatal lány. ~Túl nagy ez az épület, hogy csak ketten lakjanak itt. ~ De a kérdésével nem akar tolakodónak tűnni, így még kivár.*
-Ez igen! Nem semmi lelkesedés. *Teszi hozzá, miután Luni elmondja, hogy meg akarja tanulni az összes létező varázslatot. Majd kínálkozik a remek alkalom, hogy lásson egy más által elsütött varázslatot is.*
-Igen, én is magamban szeretek próbálkozni, míg biztosan nem megy. Mert kell ám a gyakorlás, csak úgy lehet igazán jó az ember ebben. *Teszi hozzá, teljesen megérti a lány felvetült aggodalmát. Nem igazán zavarja, hogy kicsit jobban megnyílik a lány neki, mert a varázslatra nagyon kíváncsi, az meg, hogy esetleg még meg is tudná tanulni, egészen tűzbe hozza a gondolat.*
-Lássuk, lássuk, csak nyugodtan… *Legyintget a kezével a levegőben, hiszen tudja, hogy sok tényezőtől függ, hogy sikerül-e egy varázslat és neki az sem fontos hányszor ugrik neki a lány, viszont látni azt szeretné. Lélegzet visszafojtva áll az ajtóban és nyújtogatja a nyakát, majd úgy dönt egy halk lépést azért tesz beljebb, hogy jobban lássa mi történik. A mormolás után valami fényszerű dolog telepszik a lányra, ami igazán szép, mintha fényes pókhálóból lenne szőve.*
-Ez gyönyörű… *Nyúlna is oda, bár úgy sejti, lehet akkor elrontana mindent, ha meg akarná érinteni, így nem teszi.*
-Én is hadd mutassak akkor egyet. Remélem menni fog, sokat gyakoroltam, most kiderül mennyire biztos. *Lép kijjebb, a kapun kívülre, mert ha valami rosszul sül el, nem akar semmiben kárt tenni.*
-Egy fénygömb azt hiszem látványos lenne… *Gondolkodik, majd nekilát megidézni azt.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy világító gömb jelenik meg. A gömb minden nem mágikus sötétséget bevilágít harminc lépéses környezetben. A hatás addig tart, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
*Az ajtó mögött kicsit jobban megbújó teremtésre téved a tekintete. ~Egy kicsit emlékeztet Nalára. ~ Bár a lány egyértelműen nem tündér, de a vonásai finomak és a magassága sem emlékezteti elf felmenőkre. Így érthető a félénk visszahúzódás, ha még csak fiatal gyerekről van szó, viszont a hegyes fülek némiképpen megzavarják az összképet, amik előkandikálnak a fekete hajzuhatag alól. Majd érkezik a visszafogott megállapítás, mi szerint a sárkánylégy ezen paraméterek alapján már az aranyos kategóriába esik. A jobb oldali szemöldöke felugrik a meglepettségtől a homlokára.*
-Aranyos? Szerintem ez így erős kifejezés, bár én minden bogártól ódzkodom, de azt hiszem megszoktam már, hogy körülöttem van. Viszont, ha reggel őt látnám meg először, mikor kinyitom a szemeim… biztos sikítás lenne a vége. *Mosolyog jót a feltételezett szituáción. Majd ismét jön a következő meglepő tény, minthogy csakis ő itt az egyetlen mágus, ez a fiatal lány. ~Túl nagy ez az épület, hogy csak ketten lakjanak itt. ~ De a kérdésével nem akar tolakodónak tűnni, így még kivár.*
-Ez igen! Nem semmi lelkesedés. *Teszi hozzá, miután Luni elmondja, hogy meg akarja tanulni az összes létező varázslatot. Majd kínálkozik a remek alkalom, hogy lásson egy más által elsütött varázslatot is.*
-Igen, én is magamban szeretek próbálkozni, míg biztosan nem megy. Mert kell ám a gyakorlás, csak úgy lehet igazán jó az ember ebben. *Teszi hozzá, teljesen megérti a lány felvetült aggodalmát. Nem igazán zavarja, hogy kicsit jobban megnyílik a lány neki, mert a varázslatra nagyon kíváncsi, az meg, hogy esetleg még meg is tudná tanulni, egészen tűzbe hozza a gondolat.*
-Lássuk, lássuk, csak nyugodtan… *Legyintget a kezével a levegőben, hiszen tudja, hogy sok tényezőtől függ, hogy sikerül-e egy varázslat és neki az sem fontos hányszor ugrik neki a lány, viszont látni azt szeretné. Lélegzet visszafojtva áll az ajtóban és nyújtogatja a nyakát, majd úgy dönt egy halk lépést azért tesz beljebb, hogy jobban lássa mi történik. A mormolás után valami fényszerű dolog telepszik a lányra, ami igazán szép, mintha fényes pókhálóból lenne szőve.*
-Ez gyönyörű… *Nyúlna is oda, bár úgy sejti, lehet akkor elrontana mindent, ha meg akarná érinteni, így nem teszi.*
-Én is hadd mutassak akkor egyet. Remélem menni fog, sokat gyakoroltam, most kiderül mennyire biztos. *Lép kijjebb, a kapun kívülre, mert ha valami rosszul sül el, nem akar semmiben kárt tenni.*
-Egy fénygömb azt hiszem látványos lenne… *Gondolkodik, majd nekilát megidézni azt.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy világító gömb jelenik meg. A gömb minden nem mágikus sötétséget bevilágít harminc lépéses környezetben. A hatás addig tart, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-20 12:56:12
Üzenet elküldve: 2021-05-20 12:56:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hallani és felkutatni//
*Amit a másik lány valószínűleg megnyugtatásnak szán, őt a legkevésbé sem nyugtatja meg, mert rögtön eszébe jut róla a kislány, aki nem is olyan túl sok évvel ezelőtt, még bármit elkövetett volna azért, hogy a szitakötők elkerüljék őt a patak partján, ha lehet, akkor minél messzebbre.
Igaz persze, hogy mindez csak számszerűsítve és népének több évezredes történetéhez képest volt mindössze nemrég, valójában úgy érzi, hogy nem csak rengeteg idő, hanem egyben mérhetetlen távolság is elválasztja már attól a kortól és helytől, ahol akkor élt majdnem teljes magányban, de hát pontosan tudja azt is, hogy térbeli távolság és az idő is rettenetesen relatív valamik, mondhatni leginkább az érzékelőtől függenek. Épp az imént fejtegetett ilyesmit odabent a többiek előtt "meséje" hevében, mielőtt Lau után loholt volna kéretlenül, hogy segítsen neki.*
- Hú, még szerencse! *csúszik ki aztán a száján az újabb megnyugtatásra, ami már tényleg sokkal megnyugtatóbb számára, mint volt a korábbi. Bármennyire szitakötő szerű, legalább most már azt biztosan tudhatja róla, hogy őt nem fogja próbálni megenni. Igaz ilyesmitől eddig sem nagyon tartott, végtére is új vendégük elég barátságosnak tűnik, és az állatai is szelídnek, ha pedig a szitakötő szó nem hangzik el, minden bizonnyal eszébe sem jut egyiküktől sem megijedni, még kicsit sem.*
- Nagyon aranyos. *teszi hozzá, aztán legalább végre olyan dologra terelődik a téma, hogy nem kell feszengenie.*
- Nincsenek mások, csak én. *válaszol, és nem tudja nem büszkén kihúzni magát közben. Kicsit lehet nagyképűnek hat a gesztusa, de végül is, legalábbis saját maga szerint, keményen megdolgozott és sok mindenen ment keresztül azért, hogy egyáltalán eljuthasson a Mágustoronyhoz. Igaz persze az is, hogy barátai és édesanyja segítsége nélkül nem sikerült volna, de akkor is megcsinálta, holott nem egy olyan pillanat volt, amikor teljesen esélytelennek, vagy legalábbis nagyon távolinak tűnt az, hogy valaha is a kezébe vehet majd mágiával foglalkozó könyvet a toronyban.*
- Bár igazából nem merném még magamat mágusnak nevezni. Csak tanultam mágiát, és tudok néhány varázslatot, ennyi az egész. *teszi hozzá némiképp szerényebben, viszont mindez legalább nem álszerénység a részéről.* De a dolog alapjait már én is értem, és szeretném is folytatni a tanulmányaimat. Meg szeretném tanulni az összes létező varázslatot, ami csak a toronyban megtanulható.
*Ez pedig talán inkább lelkesnek hangzik, viszont legalább annyira elszántnak is, még annak ellenére is, hogy a Mágustoronyban eltöltött hatok alatt lett némi fogalma arról, hogy mennyi kemény munkával jár néhány mágiaág elsajátítása, és persze arról is, hogy mindez milyen nagyon sok pénzbe kerül.
Nagyon mindenesetre igyekszik nem szóval tartani Maydeleinet, főleg miután elindul az istálló felé. Ameddig ott tartózkodik, addig kicsit kapkodva segít a konyhában, amiben tud, hogy még időben visszérjen, és utat mutasson új vendégüknek otthonuk belseje felé.*
- Igazán örülök. *fogadja el a kinyújtott kezet, hogy aztán kicsivel később szinte egyből zavarba is jöjjön, legalábbis addig a néhány pillanatig, ameddig nem ismeri fel a másik lány által számára felkínált lehetőséget.*
- Ó persze, persze! Valamit tulajdonképpen akár már most is mutathatok. *mondja kicsit szórakozottan, és talán túlságosan is lelkesen.* Igazából csak nemrég értem vissza a toronyból, tegnap. A többieknek is megígértem, hogy valamit mutatok abból, amit tanultam, de talán jobb is, ha először nem mindenki szeme láttára próbálom ki. Bevallom, kicsit ideges vagyok, mert nem varázsoltam még más előtt, de hát előbb-utóbb muszáj lesz belejönni. Ha pedig mégsem sikerülne, legalább nem mindenki előtt nem sikerül. *gondolkodik hangosan, remélve, hogy nem beszélt máris túl sokat. Odahaza csak csak édesanyjával és plüssnyulaival beszélgető lány volt, száműzetésének kezdete óta ellenben már nem egyszer észrevette magán, hogy gyakran meglódul a nyelve. Ezzel persze nincs is semmi gond egészen addig, ameddig valaki olyan lelkes és türelmes hallgatóság, mint mondjuk Thim volt, Maydeleinet ellenben nem ismeri, és egyáltalán nem biztos abban, hogy vevő hasonlóra, főleg olyasvalakitől, akit pár perce sincs, hogy megismert.*
- Ez talán az egyik legegyszerűbb holdvarázslat, nézd! Ugyanakkor szerintem nagyon hasznos, mert véd széltől és a hidegtől. Ha pedig sokat utazol, akkor nem utolsó dolog, ha nem ázik át a ruhád, mert az esőtől is megóv. A lényeg, legalábbis az első, hogy erősen kell gondolnod és koncentrálnod a holdra, vagy a holdfényre, miközben megidézed magadban a manát. Persze ez csak egyik módszer a sok közül magának a varázslatnak a létrehozásában, nekem mindenesetre így megy a legegyszerűbben. Közben pedig azt kell mondani... majd próbálom lassan és tagoltan, hogy tisztán lehessen érteni. *mondja, és legjobb tudása szerint így is ejti ki a szükséges és megfelelő szavakat, miközben a hold számára kedves kerekségére és fehérségére koncentrálva megpróbál apró testére bűvölni egy ezüstköpenyt.
Mivel valóban életében először próbál valaki más előtt varázsolni, nagyon reméli, hogy nem lesz első próbálkozása egyben első csúfos kudarca is ilyen téren. Jó lenne, ha nem így kezdené, hiszen hinnie kell önmagában, ha továbbra is komolyan szeretne mágiával foglalkozni, márpedig komolyan szeretne, többek közt azért, hogy mindaz, ami Artheniorban történt soha többé ne történhessen meg sem a barátaival, sem pedig vele.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Amit a másik lány valószínűleg megnyugtatásnak szán, őt a legkevésbé sem nyugtatja meg, mert rögtön eszébe jut róla a kislány, aki nem is olyan túl sok évvel ezelőtt, még bármit elkövetett volna azért, hogy a szitakötők elkerüljék őt a patak partján, ha lehet, akkor minél messzebbre.
Igaz persze, hogy mindez csak számszerűsítve és népének több évezredes történetéhez képest volt mindössze nemrég, valójában úgy érzi, hogy nem csak rengeteg idő, hanem egyben mérhetetlen távolság is elválasztja már attól a kortól és helytől, ahol akkor élt majdnem teljes magányban, de hát pontosan tudja azt is, hogy térbeli távolság és az idő is rettenetesen relatív valamik, mondhatni leginkább az érzékelőtől függenek. Épp az imént fejtegetett ilyesmit odabent a többiek előtt "meséje" hevében, mielőtt Lau után loholt volna kéretlenül, hogy segítsen neki.*
- Hú, még szerencse! *csúszik ki aztán a száján az újabb megnyugtatásra, ami már tényleg sokkal megnyugtatóbb számára, mint volt a korábbi. Bármennyire szitakötő szerű, legalább most már azt biztosan tudhatja róla, hogy őt nem fogja próbálni megenni. Igaz ilyesmitől eddig sem nagyon tartott, végtére is új vendégük elég barátságosnak tűnik, és az állatai is szelídnek, ha pedig a szitakötő szó nem hangzik el, minden bizonnyal eszébe sem jut egyiküktől sem megijedni, még kicsit sem.*
- Nagyon aranyos. *teszi hozzá, aztán legalább végre olyan dologra terelődik a téma, hogy nem kell feszengenie.*
- Nincsenek mások, csak én. *válaszol, és nem tudja nem büszkén kihúzni magát közben. Kicsit lehet nagyképűnek hat a gesztusa, de végül is, legalábbis saját maga szerint, keményen megdolgozott és sok mindenen ment keresztül azért, hogy egyáltalán eljuthasson a Mágustoronyhoz. Igaz persze az is, hogy barátai és édesanyja segítsége nélkül nem sikerült volna, de akkor is megcsinálta, holott nem egy olyan pillanat volt, amikor teljesen esélytelennek, vagy legalábbis nagyon távolinak tűnt az, hogy valaha is a kezébe vehet majd mágiával foglalkozó könyvet a toronyban.*
- Bár igazából nem merném még magamat mágusnak nevezni. Csak tanultam mágiát, és tudok néhány varázslatot, ennyi az egész. *teszi hozzá némiképp szerényebben, viszont mindez legalább nem álszerénység a részéről.* De a dolog alapjait már én is értem, és szeretném is folytatni a tanulmányaimat. Meg szeretném tanulni az összes létező varázslatot, ami csak a toronyban megtanulható.
*Ez pedig talán inkább lelkesnek hangzik, viszont legalább annyira elszántnak is, még annak ellenére is, hogy a Mágustoronyban eltöltött hatok alatt lett némi fogalma arról, hogy mennyi kemény munkával jár néhány mágiaág elsajátítása, és persze arról is, hogy mindez milyen nagyon sok pénzbe kerül.
Nagyon mindenesetre igyekszik nem szóval tartani Maydeleinet, főleg miután elindul az istálló felé. Ameddig ott tartózkodik, addig kicsit kapkodva segít a konyhában, amiben tud, hogy még időben visszérjen, és utat mutasson új vendégüknek otthonuk belseje felé.*
- Igazán örülök. *fogadja el a kinyújtott kezet, hogy aztán kicsivel később szinte egyből zavarba is jöjjön, legalábbis addig a néhány pillanatig, ameddig nem ismeri fel a másik lány által számára felkínált lehetőséget.*
- Ó persze, persze! Valamit tulajdonképpen akár már most is mutathatok. *mondja kicsit szórakozottan, és talán túlságosan is lelkesen.* Igazából csak nemrég értem vissza a toronyból, tegnap. A többieknek is megígértem, hogy valamit mutatok abból, amit tanultam, de talán jobb is, ha először nem mindenki szeme láttára próbálom ki. Bevallom, kicsit ideges vagyok, mert nem varázsoltam még más előtt, de hát előbb-utóbb muszáj lesz belejönni. Ha pedig mégsem sikerülne, legalább nem mindenki előtt nem sikerül. *gondolkodik hangosan, remélve, hogy nem beszélt máris túl sokat. Odahaza csak csak édesanyjával és plüssnyulaival beszélgető lány volt, száműzetésének kezdete óta ellenben már nem egyszer észrevette magán, hogy gyakran meglódul a nyelve. Ezzel persze nincs is semmi gond egészen addig, ameddig valaki olyan lelkes és türelmes hallgatóság, mint mondjuk Thim volt, Maydeleinet ellenben nem ismeri, és egyáltalán nem biztos abban, hogy vevő hasonlóra, főleg olyasvalakitől, akit pár perce sincs, hogy megismert.*
- Ez talán az egyik legegyszerűbb holdvarázslat, nézd! Ugyanakkor szerintem nagyon hasznos, mert véd széltől és a hidegtől. Ha pedig sokat utazol, akkor nem utolsó dolog, ha nem ázik át a ruhád, mert az esőtől is megóv. A lényeg, legalábbis az első, hogy erősen kell gondolnod és koncentrálnod a holdra, vagy a holdfényre, miközben megidézed magadban a manát. Persze ez csak egyik módszer a sok közül magának a varázslatnak a létrehozásában, nekem mindenesetre így megy a legegyszerűbben. Közben pedig azt kell mondani... majd próbálom lassan és tagoltan, hogy tisztán lehessen érteni. *mondja, és legjobb tudása szerint így is ejti ki a szükséges és megfelelő szavakat, miközben a hold számára kedves kerekségére és fehérségére koncentrálva megpróbál apró testére bűvölni egy ezüstköpenyt.
Mivel valóban életében először próbál valaki más előtt varázsolni, nagyon reméli, hogy nem lesz első próbálkozása egyben első csúfos kudarca is ilyen téren. Jó lenne, ha nem így kezdené, hiszen hinnie kell önmagában, ha továbbra is komolyan szeretne mágiával foglalkozni, márpedig komolyan szeretne, többek közt azért, hogy mindaz, ami Artheniorban történt soha többé ne történhessen meg sem a barátaival, sem pedig vele.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-03 23:58:16
Üzenet elküldve: 2021-05-03 23:58:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 166
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 166
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a szarvasokhoz//
//Szarvasligeti estek – 1. felvonás//
*Kedvenc varázsnyuszilányában most se kell csalódnia. A mágusmestertől tart ami egy okos dolog és talán kicsit félénken, de lelkesen válaszolgat a kérdésekre. A lépcső részletesebb leírásának hallgatása közben látszik az elfen, hogy nem mennek át neki amit a másik szeretne. Amit ki is fejt.*
-Nehéz elképzelni.
*Ami nem Luninari hibája hanem hogy tényleg nehéz elképzelni valami nagyon elképzelhetetlen dolgot még ha tökéletesen le is van írva. A másik sejtésére viszont enyhén bólogatni kezd.*
-Hatásvadászat. Ez hihető.
*Hogy a mi az nem tudják pontosan, de a miértre kaptak egy egész okos tippet ami a dokinak is tetszik. Magában meg is dicséri kedvenc nyuszis félvérét. Kis meseestjük szünethez érkezett ugyanis Viel megérkezett, Yla megérkezett aki a doki viccét nem találta olyan jónak, a két lány távozott, de Luninari-tól kaptak ígéretet, hogy majd lesz folytatva a meseest. A ház új lakója is be lesz mutatva Pimpi személyében. Aki, olyan különleges, mint a gazdája. Nem csak a színe miatt hanem mert a szobában ezek szerint az úribb körök ismerői se tudták, hogy szokás egy halat tartani. Mondjuk tény, hogy könnyebb azzal mint egy kutyával. Int piócái is ha rosszalkodni akarnak maximum egymást tépik szét, de bútorok maradnak és nem piszkolnak oda mindenhova, elég a vizet cserélni alattuk. A dokit viszont a pikkelyes most nem annyira érdekli még. A tündérke viszont hamar a doki ölelésében találhatja magát és azt a kiváltságot is élvezheti, hogy beszélhet értelmetlen dolgokat és nem megy vele az elf agyára. Csak meg lesz simogatva az ezüst kobak és finoman lágy hangon ki lesz oktatva.*
-De nem szabad megijeszteni minket. Tessék elmondani rendesen, hogy hova mész, akkor is ha baj van. Nem szeretnénk, hogy egyedül kelljen bármivel szembenézned ha ott vagyunk és segíthetünk. A barátunk vagy és szeretünk téged mosolygós halacskám.*Csipkedi meg a tündérpofit majd még egyszer odabújik a kislányhoz.*Lau nagyon aggódott ám miattad. Tessék majd bocsánatot kérni és tényleg ne csinálj ilyet, hogy valami ijesztően hangzó magyarázattal eltűnsz csak úgy! Megígéred?
*Néz komolyan azokba a felemás szemekbe. Ha pedig megkapja az ígéretét még egyszer megsimizi, azt a buksit és ő már el is engedte a témát. Megtette amit a ház úrnőjének ígért. Igazi helyi kanként viselkedett és kiérdemli minden lány kiemelt figyelmét. Linki is csatlakozik hozzájuk amit nagyon jól is tesz. Bemutatkozik a doki szerint leendő kisbarátnőjének és kuncogva megjegyzést tesz az elf úszótudására. Ami annyira nem negatív mert egy hal tényleg méltó ellenfél, de a doki azért széles vigyorral a képén magabiztosan válaszol.*
-Nem biztos az!
*Amúgy, de biztos, hogy Pimpi leúszná. De nem vallaná be csak ha tényleg versenyre kelnének. A kutya is szóba kerül amihez az elf nem szólna hozzá, de a szobában maradt másik lány is kívánja az ő figyelmét és megszólítja hozzá. Bár nem épp a legjobb módszerrel. Az "Este átjönnél megvizsgálni?" vagy a finomabb "Szerinted érdemes ma este nyitott ablaknál aludnom." célratörőbb és előnyösebb kérdések egy férfi figyelmének felkeltésénél mint, hogy egy másikat keresnek rajtunk. De a vörösnek el lehet nézni. Félszeg szegényke.*
-Nem tudok róla. Amúgy merre jártál a városban? Láttál vagy hallottál valami érdekességet? Vásárfiát hoztál nekünk?
*Nem hiszi, hogy a másik hallott volna olyat amit ő nem, de ha mégis akkor megéri rákérdezni már csak azért is, hogy elkezdjen egy beszélgetést. Utolsó kérdését meg látszik a pimasz vigyorán, hogy nem gondolta komolyan.*
//Szarvasligeti estek – 1. felvonás//
*Kedvenc varázsnyuszilányában most se kell csalódnia. A mágusmestertől tart ami egy okos dolog és talán kicsit félénken, de lelkesen válaszolgat a kérdésekre. A lépcső részletesebb leírásának hallgatása közben látszik az elfen, hogy nem mennek át neki amit a másik szeretne. Amit ki is fejt.*
-Nehéz elképzelni.
*Ami nem Luninari hibája hanem hogy tényleg nehéz elképzelni valami nagyon elképzelhetetlen dolgot még ha tökéletesen le is van írva. A másik sejtésére viszont enyhén bólogatni kezd.*
-Hatásvadászat. Ez hihető.
*Hogy a mi az nem tudják pontosan, de a miértre kaptak egy egész okos tippet ami a dokinak is tetszik. Magában meg is dicséri kedvenc nyuszis félvérét. Kis meseestjük szünethez érkezett ugyanis Viel megérkezett, Yla megérkezett aki a doki viccét nem találta olyan jónak, a két lány távozott, de Luninari-tól kaptak ígéretet, hogy majd lesz folytatva a meseest. A ház új lakója is be lesz mutatva Pimpi személyében. Aki, olyan különleges, mint a gazdája. Nem csak a színe miatt hanem mert a szobában ezek szerint az úribb körök ismerői se tudták, hogy szokás egy halat tartani. Mondjuk tény, hogy könnyebb azzal mint egy kutyával. Int piócái is ha rosszalkodni akarnak maximum egymást tépik szét, de bútorok maradnak és nem piszkolnak oda mindenhova, elég a vizet cserélni alattuk. A dokit viszont a pikkelyes most nem annyira érdekli még. A tündérke viszont hamar a doki ölelésében találhatja magát és azt a kiváltságot is élvezheti, hogy beszélhet értelmetlen dolgokat és nem megy vele az elf agyára. Csak meg lesz simogatva az ezüst kobak és finoman lágy hangon ki lesz oktatva.*
-De nem szabad megijeszteni minket. Tessék elmondani rendesen, hogy hova mész, akkor is ha baj van. Nem szeretnénk, hogy egyedül kelljen bármivel szembenézned ha ott vagyunk és segíthetünk. A barátunk vagy és szeretünk téged mosolygós halacskám.*Csipkedi meg a tündérpofit majd még egyszer odabújik a kislányhoz.*Lau nagyon aggódott ám miattad. Tessék majd bocsánatot kérni és tényleg ne csinálj ilyet, hogy valami ijesztően hangzó magyarázattal eltűnsz csak úgy! Megígéred?
*Néz komolyan azokba a felemás szemekbe. Ha pedig megkapja az ígéretét még egyszer megsimizi, azt a buksit és ő már el is engedte a témát. Megtette amit a ház úrnőjének ígért. Igazi helyi kanként viselkedett és kiérdemli minden lány kiemelt figyelmét. Linki is csatlakozik hozzájuk amit nagyon jól is tesz. Bemutatkozik a doki szerint leendő kisbarátnőjének és kuncogva megjegyzést tesz az elf úszótudására. Ami annyira nem negatív mert egy hal tényleg méltó ellenfél, de a doki azért széles vigyorral a képén magabiztosan válaszol.*
-Nem biztos az!
*Amúgy, de biztos, hogy Pimpi leúszná. De nem vallaná be csak ha tényleg versenyre kelnének. A kutya is szóba kerül amihez az elf nem szólna hozzá, de a szobában maradt másik lány is kívánja az ő figyelmét és megszólítja hozzá. Bár nem épp a legjobb módszerrel. Az "Este átjönnél megvizsgálni?" vagy a finomabb "Szerinted érdemes ma este nyitott ablaknál aludnom." célratörőbb és előnyösebb kérdések egy férfi figyelmének felkeltésénél mint, hogy egy másikat keresnek rajtunk. De a vörösnek el lehet nézni. Félszeg szegényke.*
-Nem tudok róla. Amúgy merre jártál a városban? Láttál vagy hallottál valami érdekességet? Vásárfiát hoztál nekünk?
*Nem hiszi, hogy a másik hallott volna olyat amit ő nem, de ha mégis akkor megéri rákérdezni már csak azért is, hogy elkezdjen egy beszélgetést. Utolsó kérdését meg látszik a pimasz vigyorán, hogy nem gondolta komolyan.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-05-03 22:06:36
Üzenet elküldve: 2021-05-03 22:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Egy kicsit kizökkent az este a ritmusából így, hogy többen is érkeztek, főleg, hogy a két korábban befutó lánnyal ellentétben a harmadik betérő csupán a kopogtatásig jut. Így Lau és Luni is távozik, megbontva ezzel a Linki számára kellemessé vegyülő kis csapat egységét. Így most egyedül a dokit ismeri a szobában maradók közül, ami persze így is túlzás, lévén, alig több, mit fél napja találkoztak első ízben. De nem is ez a lényeg, nincs is igazán lényeg, csak csöppnyi bambulás a távozók után, mit néha szakít csak meg egy-két korty bor. Így lemarad az újra találkozás nagy öröméről, ami Int és Viel ölelkezésében teljesedik ki, s már csak akkor eszmél, mikor elválófélben vannak. Még így is halvány mosoly kúszik ajkára, igazán kedves jelenetet hagyott ki. ~Vajon mi is leszünk ilyen jóban?~ ötlik fel megkurtított barna tincsei rejtekében a vágyódásnak is beillő gondolat, minek meglétét kiszélesedő mosoly jelez tömzsi kis ajkain. Ez pedig ott is marad már, miközben feltápászkodva ültéből közelíti meg a tündérlány köré csoportosult társaságot.*
- Szia! Éééh... Jajj, vigyázz! *Harapja el bemutatkozását, ahogy ijedtében igyekszik a megbillenő kis üveg edény felé kapni, nehogy csúfondáros halált leljen a benne úszkáló fehér teremtés. Szerencsére közreműködése nélkül is megmenekül a helyet, így kis zavart heherészés után újrakezdi.*
- Szóval én pedig Linki vagyok! Már sokat hallottam rólad. *Nyújtja vissza hasonlóan apró pracliját, hogy illendően pecsételhessék meg újdonsült ismeretségüket, míg másik kezével pótcselekvésként tűri füle mögé folyton előre bukó fürtjeit.
A következő kijelentésen, miszerint Intath mester úgy tud úszni, mint egy halacska, képtelen nem felkacagni, már szinte maga előtt látja a tóban versenyt úszó feleket.*
- Ne haragudj Intath mester, de szerintem Pimpi nyerne. *Neveti kedélyesen gyanúját, teli szájjal vigyorogva a szőke elfre. Mikor pedig kikuncogta magát, a tündér lányhoz fordul újra, ha már az aranyhajú égimeszelő egy újabb ismeretlen nevet említ.*
- Mindenkitől azt hallottam, hogy van egy kutyád is, ő hol maradt? *Kérdi némi csalódott színnel hangjában, hiszen úgy bereklámozták neki korábban a hatalmas ebet, hogy nagyon várta már a találkozást.*
*Egy kicsit kizökkent az este a ritmusából így, hogy többen is érkeztek, főleg, hogy a két korábban befutó lánnyal ellentétben a harmadik betérő csupán a kopogtatásig jut. Így Lau és Luni is távozik, megbontva ezzel a Linki számára kellemessé vegyülő kis csapat egységét. Így most egyedül a dokit ismeri a szobában maradók közül, ami persze így is túlzás, lévén, alig több, mit fél napja találkoztak első ízben. De nem is ez a lényeg, nincs is igazán lényeg, csak csöppnyi bambulás a távozók után, mit néha szakít csak meg egy-két korty bor. Így lemarad az újra találkozás nagy öröméről, ami Int és Viel ölelkezésében teljesedik ki, s már csak akkor eszmél, mikor elválófélben vannak. Még így is halvány mosoly kúszik ajkára, igazán kedves jelenetet hagyott ki. ~Vajon mi is leszünk ilyen jóban?~ ötlik fel megkurtított barna tincsei rejtekében a vágyódásnak is beillő gondolat, minek meglétét kiszélesedő mosoly jelez tömzsi kis ajkain. Ez pedig ott is marad már, miközben feltápászkodva ültéből közelíti meg a tündérlány köré csoportosult társaságot.*
- Szia! Éééh... Jajj, vigyázz! *Harapja el bemutatkozását, ahogy ijedtében igyekszik a megbillenő kis üveg edény felé kapni, nehogy csúfondáros halált leljen a benne úszkáló fehér teremtés. Szerencsére közreműködése nélkül is megmenekül a helyet, így kis zavart heherészés után újrakezdi.*
- Szóval én pedig Linki vagyok! Már sokat hallottam rólad. *Nyújtja vissza hasonlóan apró pracliját, hogy illendően pecsételhessék meg újdonsült ismeretségüket, míg másik kezével pótcselekvésként tűri füle mögé folyton előre bukó fürtjeit.
A következő kijelentésen, miszerint Intath mester úgy tud úszni, mint egy halacska, képtelen nem felkacagni, már szinte maga előtt látja a tóban versenyt úszó feleket.*
- Ne haragudj Intath mester, de szerintem Pimpi nyerne. *Neveti kedélyesen gyanúját, teli szájjal vigyorogva a szőke elfre. Mikor pedig kikuncogta magát, a tündér lányhoz fordul újra, ha már az aranyhajú égimeszelő egy újabb ismeretlen nevet említ.*
- Mindenkitől azt hallottam, hogy van egy kutyád is, ő hol maradt? *Kérdi némi csalódott színnel hangjában, hiszen úgy bereklámozták neki korábban a hatalmas ebet, hogy nagyon várta már a találkozást.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-04-21 08:10:33
Üzenet elküldve: 2021-04-21 08:10:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Az ajtót nyitó nő, mindjárt felfigyel a különös útitársra, aki elkísérte az úton.*
-Nem veszélyes ne féljen, csak egy nagyra nőtt szitakötő. *Hiszen a külső felépítése bizony erre hajaz, a színe pedig kék*
-Csak gyümölcsöt eszik. *Teszi gyorsan hozzá, mielőtt elkalandozna a másik fantáziája, kedves mosolyt is virít hozzá. A fizetség kérdését is körbejárják, nem meglepő, hogy ismerik a helyet ahonnan érkezik, hiszen szinte itt van a közelben, bizonyára ők többször is meglátogatják.*
-Esetleg vannak itt más mágusok is? *Ötlik fel benne, hiszen, ha megtehetné ő is a közelben élne, míg ki nem tanulja a mesterséget, de vissza kell mennie záros időn belül a Sellőbe. ~Így is túl sokáig hagytam őket egyedül, remélem minden rendben van.~*
-Ez kedves tőled köszönöm. *Nem szeret elfogadni csak úgy semmit, de igazán kedves népek lehetnek, ha csak így felajánlják neki a dolgot, ez megnyugtatja. Az meg főleg, hogy biztosítják róla, hogy a szőrös szörnyeteg nem fogja bántani, mind a ketten jelzik is az állat felé, hogy minden rendben van.*
-Egy istálló, igen, az megfelelő lesz. *A lónak és a légynek is, hiszen az esték már nem olyan ridegek, abban sem biztos, hogy a sárkánylégy tud fázni egyáltalán.*
-Luni? *Nézi meg jobban a másik elfet, bár csak az arca bukkan elő Laurentitia mögül, és nem igazán nézte meg a többi személyt, akik körülötte olvastak. Ha jobban belegondol, általában vagy belebújtak fejjel a könyvekbe és tekercsekbe, vagy elfedték az arcukat vele, hogy kényelmesebb legyen az olvasás.*
-Nem igazán emlékszem. Igen, a torony hatalmas, bár a külsejéből ez nem egyértelmű, de az. *Magyarázkodik egy kicsit.*
-Holdmágia? Én a Napmágia emeletén voltam, meg a tűznél, ami kicsit lejjebb helyezkedik el. *Magyarázza, kézzel is elmutogatva a dolgot.*
-Olyan rengeteg a tudás, ami fel van halmozva és az idő meg olyan kevés, őszintén szólva nem is értek még mindent, de már egészen jól haladok. *Miközben beszélgetnek, Árnyék megközelíti a lovat, aki a gyepet gyéríti éppen, és akinek a nyergén a sárkánylégy csücsül. Néha megrebegteti a szárnyait, talán az izgatottság miatt. A ló nem igazán figyel a közeledő kutyára, nem tartja veszélyesnek, na meg éppen eszik, mikor viszont sor kerül a fizikai inzultusra, a ló egy nagyot fúj az orrából, majd az egyik hátsó lábával még dobbant is, jelezve, hogy zavarja a dolog. Erre a sárkánylégy is felreppen, de, amint megnyugodott az éjparipa vissza is helyezkedik rá.*
-Akkor köszönöm, először is meglátogatom az istállót. *Megfordul és látja az izgatottan fel és alá futkározó kutyát, nyel egy nagyot, mert nem igazán tudja ez egy ebnél mit is jelenthet, de reméli, most, hogy a két nő rászólt, már nem akarja megenni.*
-Jó kutyus vagy… *Motyogja, mikor elmegy mellette, majd a lovat bevezeti az istállóba, bár látszik rajta, hogy az, hogy elszakították a gyomlálás lehetőségétől, rosszul érinti, még meg is említi egy nyerítés során.*
-Nyugi, jó helyetek lesz itt. *A légy meg csak viteti magát egészen az istállóig, ahol is körbe repüli a benti teret és minden kis résbe benéz kíváncsian, míg a ló elé kerül széna és víz.*
-Neked is hozok majd ki valamit, addig legyél jó és maradj. *Szegezi a szavait a repkedő szitakötőnek, majd visszasétál a kapuhoz és belép.*
-Köszönjük a szíves vendéglátást. *Hajol meg egy kicsit köszönetképpen, majd a Lunihoz fordul.*
-Maydeleine vagyok, örvendek. *Nyújtja a kezét, csak hogy neki is bemutatkozzon.*
-Szívesen megnéznék egy varázslatot, ha nem bánod. Mindig tanul újat az ember.
*Az ajtót nyitó nő, mindjárt felfigyel a különös útitársra, aki elkísérte az úton.*
-Nem veszélyes ne féljen, csak egy nagyra nőtt szitakötő. *Hiszen a külső felépítése bizony erre hajaz, a színe pedig kék*
-Csak gyümölcsöt eszik. *Teszi gyorsan hozzá, mielőtt elkalandozna a másik fantáziája, kedves mosolyt is virít hozzá. A fizetség kérdését is körbejárják, nem meglepő, hogy ismerik a helyet ahonnan érkezik, hiszen szinte itt van a közelben, bizonyára ők többször is meglátogatják.*
-Esetleg vannak itt más mágusok is? *Ötlik fel benne, hiszen, ha megtehetné ő is a közelben élne, míg ki nem tanulja a mesterséget, de vissza kell mennie záros időn belül a Sellőbe. ~Így is túl sokáig hagytam őket egyedül, remélem minden rendben van.~*
-Ez kedves tőled köszönöm. *Nem szeret elfogadni csak úgy semmit, de igazán kedves népek lehetnek, ha csak így felajánlják neki a dolgot, ez megnyugtatja. Az meg főleg, hogy biztosítják róla, hogy a szőrös szörnyeteg nem fogja bántani, mind a ketten jelzik is az állat felé, hogy minden rendben van.*
-Egy istálló, igen, az megfelelő lesz. *A lónak és a légynek is, hiszen az esték már nem olyan ridegek, abban sem biztos, hogy a sárkánylégy tud fázni egyáltalán.*
-Luni? *Nézi meg jobban a másik elfet, bár csak az arca bukkan elő Laurentitia mögül, és nem igazán nézte meg a többi személyt, akik körülötte olvastak. Ha jobban belegondol, általában vagy belebújtak fejjel a könyvekbe és tekercsekbe, vagy elfedték az arcukat vele, hogy kényelmesebb legyen az olvasás.*
-Nem igazán emlékszem. Igen, a torony hatalmas, bár a külsejéből ez nem egyértelmű, de az. *Magyarázkodik egy kicsit.*
-Holdmágia? Én a Napmágia emeletén voltam, meg a tűznél, ami kicsit lejjebb helyezkedik el. *Magyarázza, kézzel is elmutogatva a dolgot.*
-Olyan rengeteg a tudás, ami fel van halmozva és az idő meg olyan kevés, őszintén szólva nem is értek még mindent, de már egészen jól haladok. *Miközben beszélgetnek, Árnyék megközelíti a lovat, aki a gyepet gyéríti éppen, és akinek a nyergén a sárkánylégy csücsül. Néha megrebegteti a szárnyait, talán az izgatottság miatt. A ló nem igazán figyel a közeledő kutyára, nem tartja veszélyesnek, na meg éppen eszik, mikor viszont sor kerül a fizikai inzultusra, a ló egy nagyot fúj az orrából, majd az egyik hátsó lábával még dobbant is, jelezve, hogy zavarja a dolog. Erre a sárkánylégy is felreppen, de, amint megnyugodott az éjparipa vissza is helyezkedik rá.*
-Akkor köszönöm, először is meglátogatom az istállót. *Megfordul és látja az izgatottan fel és alá futkározó kutyát, nyel egy nagyot, mert nem igazán tudja ez egy ebnél mit is jelenthet, de reméli, most, hogy a két nő rászólt, már nem akarja megenni.*
-Jó kutyus vagy… *Motyogja, mikor elmegy mellette, majd a lovat bevezeti az istállóba, bár látszik rajta, hogy az, hogy elszakították a gyomlálás lehetőségétől, rosszul érinti, még meg is említi egy nyerítés során.*
-Nyugi, jó helyetek lesz itt. *A légy meg csak viteti magát egészen az istállóig, ahol is körbe repüli a benti teret és minden kis résbe benéz kíváncsian, míg a ló elé kerül széna és víz.*
-Neked is hozok majd ki valamit, addig legyél jó és maradj. *Szegezi a szavait a repkedő szitakötőnek, majd visszasétál a kapuhoz és belép.*
-Köszönjük a szíves vendéglátást. *Hajol meg egy kicsit köszönetképpen, majd a Lunihoz fordul.*
-Maydeleine vagyok, örvendek. *Nyújtja a kezét, csak hogy neki is bemutatkozzon.*
-Szívesen megnéznék egy varázslatot, ha nem bánod. Mindig tanul újat az ember.
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-04-18 19:05:45
Üzenet elküldve: 2021-04-18 19:05:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Viel, Árnyék gazdája ugyan jól hallja azt az egy, szűkszavú ugatást, amellyel a nagy, fekete eb jelezte, hogy vendég van a háznál, de ennél azért több kell, hogy a tündérlányka egyáltalán kikukucskáljon az ajtón. Jól hallja azt is, hogy valaki a bejáratnál tartóztatja Laut és Lunit, mindig szívesen ismerkedik meg új barátokkal. Árnyék, bármennyire is rémisztő a külleme, hasonlóan van a dologgal. Neki nem kell sokat magyarázni, hogy nincs semmi baj, ezt ő is sejtette. Sőt, még kicsit gyanakodva is néz, na nem az új lányra, hanem Laura és Lunira – Viel már biztosan morcos lenne, hogy ilyen későn vette észre az új érkezőt. Hát, úgy tűnik, ezt a dolgot megúszta. Elégedetten megrázza magát, hogy megszabadítsa magát a bundájába ragadt szalmától (ami egyébként nem sikerül), aztán felcsapott farokkal indulna vissza a kedvenc fekhelyére. Mégis, valami egészen szokatlan dolgot szimatol. Kíváncsian fordul az érkező vendég lova, és a rajta lévő dolog felé. Ilyet nem hogy nem látott még, nem is szagolt, el is indul hát felé.
Az ebnek jó kapcsolata van a lovakkal, ezt mutatja, hogy az istállóban is szereti elfészkelni magát. Most csak azért nem ugatja meg azt a furcsa dolgot, mert a lovon van, tehát valószínűleg őt sem zavarja. Azért a biztonság kedvéért szemmel tartja, ahogy felálló füllel, kíváncsian csóvált farokkal közeledik a hátashoz, és ha a ló hagyja, barátságosan megbökdösi a buci orrát. Ha ez sikerül (és a dolog sem támadó szándékú), elszalad az istálló felé, és vissza, újra és újra, hogy hűségesen mutassa az utat. Árnyékban egy szigorú, kicsit aluszékony fogadós veszett el.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.18 19:08:15
*Viel, Árnyék gazdája ugyan jól hallja azt az egy, szűkszavú ugatást, amellyel a nagy, fekete eb jelezte, hogy vendég van a háznál, de ennél azért több kell, hogy a tündérlányka egyáltalán kikukucskáljon az ajtón. Jól hallja azt is, hogy valaki a bejáratnál tartóztatja Laut és Lunit, mindig szívesen ismerkedik meg új barátokkal. Árnyék, bármennyire is rémisztő a külleme, hasonlóan van a dologgal. Neki nem kell sokat magyarázni, hogy nincs semmi baj, ezt ő is sejtette. Sőt, még kicsit gyanakodva is néz, na nem az új lányra, hanem Laura és Lunira – Viel már biztosan morcos lenne, hogy ilyen későn vette észre az új érkezőt. Hát, úgy tűnik, ezt a dolgot megúszta. Elégedetten megrázza magát, hogy megszabadítsa magát a bundájába ragadt szalmától (ami egyébként nem sikerül), aztán felcsapott farokkal indulna vissza a kedvenc fekhelyére. Mégis, valami egészen szokatlan dolgot szimatol. Kíváncsian fordul az érkező vendég lova, és a rajta lévő dolog felé. Ilyet nem hogy nem látott még, nem is szagolt, el is indul hát felé.
Az ebnek jó kapcsolata van a lovakkal, ezt mutatja, hogy az istállóban is szereti elfészkelni magát. Most csak azért nem ugatja meg azt a furcsa dolgot, mert a lovon van, tehát valószínűleg őt sem zavarja. Azért a biztonság kedvéért szemmel tartja, ahogy felálló füllel, kíváncsian csóvált farokkal közeledik a hátashoz, és ha a ló hagyja, barátságosan megbökdösi a buci orrát. Ha ez sikerül (és a dolog sem támadó szándékú), elszalad az istálló felé, és vissza, újra és újra, hogy hűségesen mutassa az utat. Árnyékban egy szigorú, kicsit aluszékony fogadós veszett el.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.18 19:08:15
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-04-10 21:10:41
Üzenet elküldve: 2021-04-10 21:10:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hallani és felkutatni//
*Maga is tisztában van vele, hogy talán ostobán viselkedik kicsit, vagy legalábbis túlzásba viszi mindazt, amit kedvességnek és gondoskodásnak szán, vagy valami hasonlónak, mindenesetre továbbra is úgy érzi, hogy Lau a maga módján szintén túlzásba viszi, csak kissé mást és máshogyan, mint ő.*
- Én pedig szívesen segítek. *szögezi le éppen ezért.* Gyorsabban is végzünk, ha ketten vagyunk. És amúgy sem tudom, hogy mit mesélhetnék még!
*Reméli, hogy utolsó mondata nem hangzott annyira kétségbeesettnek, mint amennyire ő maga hallotta. Ami azt illeti, illetve, amit meg ő nem mond ki hangosan, - már csak azért sem, mert a kopogásnak köszönhetően ilyesmire egyszerűen nincsen idő, - hogy kissé feszélyezi mindaz, hogy hirtelen a figyelem középpontjába került, még annak ellenére is, hogy kezdetben tulajdonképpen örült neki még zavara ellenére is.
Nem mintha bármi baja lenne bárkivel is odabentről, vagy akármi rosszra számítana tőlük, sőt, kifejezetten szereti lakótársait, akit pedig még nem ismer eléggé, elég határozottan szimpatikus neki. Ugyanakkor, jobban belegondolva, ilyesmiből valahogy még sohasem jött ki jól. Szülőfalujában például száműzetés lett a vége, amikor hirtelen végre egyszer mindenki rá figyelt, Artheniorban pedig az, hogy a rossz hír hozójának hálátlan szerepét kellett eljátszania az őt befogadó rokonoknál, utána pedig életének talán legkellemetlenebb és legostobább jelenetei követték egymást rendezetlen sorokban, de határozottan.
Ráadásul, ha addig mesél, ameddig Lau nincsen ott, mert a konyhában tesz-vesz éppen, akkor pont az maradna le maradék meséjéről, akinek leginkább mesélni szeretne.
Szerencsére azonban több minden történik most ahhoz, hogy hagyja a múlt kísérteteinek, hogy újra zaklassák, vagy, hogy azon tépelődjön, hogy mennyire veszik zokon társai hirtelen távozását.
Ahogyan félig az események közepén, félig viszont mégis majdnem kívülállóként figyel és hallgatja Lau és új vendégük beszélgetését, kicsit közelebb sétál és megnézi magának a nem rég érkezett lányt. Figyelmét természetesen nem kerüli el a ló nyergén üldögélő számára ismeretlen lény sem, ezek után pedig főleg meglepi, hogy a lányt pedig pont Árnyék lepi meg.
~ De furcsa... vajon honnan jöhet, hogyha kutyát még nem látott, közben pedig ilyen különös lényeket hordoz a lován? ~*
- Semmi baj Árnyék! *csatlakozik ő is Lauhoz gyengéd hangon, remélve, hogy kettőjükre egyszerre már biztos hallgatni fog. Végtére is nagyon okos kutya, bizonyára rájön, hogy ezúttal nincs semmi szükség a segítségére.
Hosszú pillanatokig mindenesetre még arról is megfeledkezik, hogy eredetileg miért jöttek ki Lauval, vagy pedig, hogy talán tényleg illene visszamennie minél gyorsabban, de aztán barátnője kérdése gyorsan felrázza.*
- Nem találkoztunk. *rázza meg a fejét, miközben barátságosnak szánt mosollyal, de azért kíváncsian végigméri az idegent, akit második benyomások alapján nem csak gyönyörűnek talál, de azt is észreveszi, hogy hozzá képest mennyire magas. Talán túlságosan is az, pont annyira, mint amennyire ő meg túlságosan alacsony. Ennél már csak akkor lehetnének ellentételesebbek külsőleg, ha valamelyiküknek aranyló, szőke haja lenne, azzal viszont magát nem igazán tudja elképzelni, és talán a másik lány arcához sem illene.*
- De lehet csak elkerültük egymást. Nagy az a torony. Én holdmágiát tanultam, így, ha egy időben voltunk is ott, akkor vagy másik emeleten voltam, vagy csak eltakart egymás szeme elől egy könyvekkel teli polc. *fordul most a Maydeleineként bemutatkozó idegenhez. Majdnem még azt is megkérdezi tőle, hogy ő is tanulni ment-e, mert azt is el tudná képzelni, hogy ahogyan Thim őt, ő is csak kísért valakit, de aztán arra gondol, hogy aki furcsa, talán mágikus lények társaságában járja a világot, nyilván nem csak úgy járt a toronynál nézelődni, vagy kísérgetni bárkit. Meg aztán arra is rájön, hogy mindezt talán nem az ajtóban állva kellene megbeszélniük egymással.*
- Mindenesetre, örülök, hogy találkozhatok valakivel, aki szintén onnan jön. És, ahogyan Laurentita is mondta, természetesen szívesen látunk. *teszi még hozzá a korábban mondottakhoz, remélve, hogy ez az öröm kölcsönös.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.10 21:21:15
*Maga is tisztában van vele, hogy talán ostobán viselkedik kicsit, vagy legalábbis túlzásba viszi mindazt, amit kedvességnek és gondoskodásnak szán, vagy valami hasonlónak, mindenesetre továbbra is úgy érzi, hogy Lau a maga módján szintén túlzásba viszi, csak kissé mást és máshogyan, mint ő.*
- Én pedig szívesen segítek. *szögezi le éppen ezért.* Gyorsabban is végzünk, ha ketten vagyunk. És amúgy sem tudom, hogy mit mesélhetnék még!
*Reméli, hogy utolsó mondata nem hangzott annyira kétségbeesettnek, mint amennyire ő maga hallotta. Ami azt illeti, illetve, amit meg ő nem mond ki hangosan, - már csak azért sem, mert a kopogásnak köszönhetően ilyesmire egyszerűen nincsen idő, - hogy kissé feszélyezi mindaz, hogy hirtelen a figyelem középpontjába került, még annak ellenére is, hogy kezdetben tulajdonképpen örült neki még zavara ellenére is.
Nem mintha bármi baja lenne bárkivel is odabentről, vagy akármi rosszra számítana tőlük, sőt, kifejezetten szereti lakótársait, akit pedig még nem ismer eléggé, elég határozottan szimpatikus neki. Ugyanakkor, jobban belegondolva, ilyesmiből valahogy még sohasem jött ki jól. Szülőfalujában például száműzetés lett a vége, amikor hirtelen végre egyszer mindenki rá figyelt, Artheniorban pedig az, hogy a rossz hír hozójának hálátlan szerepét kellett eljátszania az őt befogadó rokonoknál, utána pedig életének talán legkellemetlenebb és legostobább jelenetei követték egymást rendezetlen sorokban, de határozottan.
Ráadásul, ha addig mesél, ameddig Lau nincsen ott, mert a konyhában tesz-vesz éppen, akkor pont az maradna le maradék meséjéről, akinek leginkább mesélni szeretne.
Szerencsére azonban több minden történik most ahhoz, hogy hagyja a múlt kísérteteinek, hogy újra zaklassák, vagy, hogy azon tépelődjön, hogy mennyire veszik zokon társai hirtelen távozását.
Ahogyan félig az események közepén, félig viszont mégis majdnem kívülállóként figyel és hallgatja Lau és új vendégük beszélgetését, kicsit közelebb sétál és megnézi magának a nem rég érkezett lányt. Figyelmét természetesen nem kerüli el a ló nyergén üldögélő számára ismeretlen lény sem, ezek után pedig főleg meglepi, hogy a lányt pedig pont Árnyék lepi meg.
~ De furcsa... vajon honnan jöhet, hogyha kutyát még nem látott, közben pedig ilyen különös lényeket hordoz a lován? ~*
- Semmi baj Árnyék! *csatlakozik ő is Lauhoz gyengéd hangon, remélve, hogy kettőjükre egyszerre már biztos hallgatni fog. Végtére is nagyon okos kutya, bizonyára rájön, hogy ezúttal nincs semmi szükség a segítségére.
Hosszú pillanatokig mindenesetre még arról is megfeledkezik, hogy eredetileg miért jöttek ki Lauval, vagy pedig, hogy talán tényleg illene visszamennie minél gyorsabban, de aztán barátnője kérdése gyorsan felrázza.*
- Nem találkoztunk. *rázza meg a fejét, miközben barátságosnak szánt mosollyal, de azért kíváncsian végigméri az idegent, akit második benyomások alapján nem csak gyönyörűnek talál, de azt is észreveszi, hogy hozzá képest mennyire magas. Talán túlságosan is az, pont annyira, mint amennyire ő meg túlságosan alacsony. Ennél már csak akkor lehetnének ellentételesebbek külsőleg, ha valamelyiküknek aranyló, szőke haja lenne, azzal viszont magát nem igazán tudja elképzelni, és talán a másik lány arcához sem illene.*
- De lehet csak elkerültük egymást. Nagy az a torony. Én holdmágiát tanultam, így, ha egy időben voltunk is ott, akkor vagy másik emeleten voltam, vagy csak eltakart egymás szeme elől egy könyvekkel teli polc. *fordul most a Maydeleineként bemutatkozó idegenhez. Majdnem még azt is megkérdezi tőle, hogy ő is tanulni ment-e, mert azt is el tudná képzelni, hogy ahogyan Thim őt, ő is csak kísért valakit, de aztán arra gondol, hogy aki furcsa, talán mágikus lények társaságában járja a világot, nyilván nem csak úgy járt a toronynál nézelődni, vagy kísérgetni bárkit. Meg aztán arra is rájön, hogy mindezt talán nem az ajtóban állva kellene megbeszélniük egymással.*
- Mindenesetre, örülök, hogy találkozhatok valakivel, aki szintén onnan jön. És, ahogyan Laurentita is mondta, természetesen szívesen látunk. *teszi még hozzá a korábban mondottakhoz, remélve, hogy ez az öröm kölcsönös.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.10 21:21:15
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 895-914