Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1402. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-04 20:19:25
Üzenet elküldve: 2024-09-04 20:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megy a csevegés és a nagy monológok. Nyuszimamát is sikerül megnyugtatni és kicsit jobb kedvre deríteni. Igazán kár lenne egy bánatos pofiért ha már ennyit gürcöltek emiatt az este miatt. És habár ünneplés zajlik és megújulás, de ha már szóba került akkor a doki nem bírja megállni, hogy szóvá ne tegye a jövőre vonatkozó ötleteit.*
-Nos, én gondolkoztam, hogy ha jön a jó idő akkor valami gyógyfüveskertet kialakítanék a ligetben valahol. Elkerítve, hogy a kutya ne tudja zargatni. Azokból a növényekből pedig akár olyan termékeket is készíthetnék amik igazán különleges. Olajok, tinktúrák~Kábítószerek.~, hasonlók. Még csak terv.
*Mármint természetes, hogy még csak terv ugyanis nem állt neki, de még abból se egy kész terv. Persze van ideje kitalálni mit szeretne és sok függ majd attól is, hogy mit talál az erdőben vagy mit sikerül intéznie. Mert ördögvigyor palántát nem könnyű csak úgy találni. Pedig jó lenne. Meg lehet a lányok is beleszólnak a dolgokba mert szeretnének haszontalan, de színes-szagos gazokat is. Majd lesz valahogy. A beszélgetés folyik tovább. A doki nem érti az utalást, ami rá és a tintanyalóra vonatkozik. Ha értené akkor is valószínűleg arra gondolna, hogy maximum amaz tudna tanulni tőle. Ennek ellenére tud mit közbeszólni.*
-Annak idején nálunk is a hajón úgy mondtuk összefújta a szemetet a szél. Hehehe! Voltak a négy nagyvárosból, a pusztákról, szigetekről, orkok, emberek, mindenféle népek. Még egy olyan fickó is volt akiről senki nem tudta hova valósi mert nem beszélt. Nem volt ugyanis nyelve.*Röhög a morbid tréfán.*Viszont micsoda egy alak volt az. Képzeljétek csak el, volt két penge az oldalán. Azokkal a hajón is gyakorlásnak, meg a parton is pénzért táncolt. De úgy ahogy én még nem láttam senkit. Pörgette a csupasz pengéket a két kezében és néha ő is forgott egyet. Volt, hogy úgy belelendült, hogy el tudtál szédülni csak attól, hogy nézted. Nem tudom így elmondani, de olyat nem nagyon láttam még máshol. Mindenesetre nem volt rossz új arcokat megismerni és gondolatokat látni. Megismerhettük a világot alaposan. Néha el-el csattant egy-egy pofon, de arra voltam. Meg mindenütt megesik az.
*Az érzelgős kitárulkozás nem kimondottan az asztala. Mármint meghallgat másokat és tud reagálni rájuk, de ő ritkán beszél magáról. Mármint az érzéseiről. A múltja és tengerésztörténetek kapcsán már más a helyzet. Azokat nap-estig tudná mondani még akkor is ha hallották már tőle. A szendvicsek kapcsán mielőtt távozna egy pillanatra közelebb húzná magához a félvért és nyomna egy puszit annak fejére.*
-Amúgy is mindig ti szolgáltok ki minket te lány. Ne maradj sokáig távol mert ez az este nem erről szól! Mikor majd énekelni kezdek kell majd hozzá egy partner is úgyhogy siess.
*Ismeri a félvért. Ha nem szól neki képes lenne egész este rohangálni fel-alá miattuk. Azt, már nem! Ma nem.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megy a csevegés és a nagy monológok. Nyuszimamát is sikerül megnyugtatni és kicsit jobb kedvre deríteni. Igazán kár lenne egy bánatos pofiért ha már ennyit gürcöltek emiatt az este miatt. És habár ünneplés zajlik és megújulás, de ha már szóba került akkor a doki nem bírja megállni, hogy szóvá ne tegye a jövőre vonatkozó ötleteit.*
-Nos, én gondolkoztam, hogy ha jön a jó idő akkor valami gyógyfüveskertet kialakítanék a ligetben valahol. Elkerítve, hogy a kutya ne tudja zargatni. Azokból a növényekből pedig akár olyan termékeket is készíthetnék amik igazán különleges. Olajok, tinktúrák~Kábítószerek.~, hasonlók. Még csak terv.
*Mármint természetes, hogy még csak terv ugyanis nem állt neki, de még abból se egy kész terv. Persze van ideje kitalálni mit szeretne és sok függ majd attól is, hogy mit talál az erdőben vagy mit sikerül intéznie. Mert ördögvigyor palántát nem könnyű csak úgy találni. Pedig jó lenne. Meg lehet a lányok is beleszólnak a dolgokba mert szeretnének haszontalan, de színes-szagos gazokat is. Majd lesz valahogy. A beszélgetés folyik tovább. A doki nem érti az utalást, ami rá és a tintanyalóra vonatkozik. Ha értené akkor is valószínűleg arra gondolna, hogy maximum amaz tudna tanulni tőle. Ennek ellenére tud mit közbeszólni.*
-Annak idején nálunk is a hajón úgy mondtuk összefújta a szemetet a szél. Hehehe! Voltak a négy nagyvárosból, a pusztákról, szigetekről, orkok, emberek, mindenféle népek. Még egy olyan fickó is volt akiről senki nem tudta hova valósi mert nem beszélt. Nem volt ugyanis nyelve.*Röhög a morbid tréfán.*Viszont micsoda egy alak volt az. Képzeljétek csak el, volt két penge az oldalán. Azokkal a hajón is gyakorlásnak, meg a parton is pénzért táncolt. De úgy ahogy én még nem láttam senkit. Pörgette a csupasz pengéket a két kezében és néha ő is forgott egyet. Volt, hogy úgy belelendült, hogy el tudtál szédülni csak attól, hogy nézted. Nem tudom így elmondani, de olyat nem nagyon láttam még máshol. Mindenesetre nem volt rossz új arcokat megismerni és gondolatokat látni. Megismerhettük a világot alaposan. Néha el-el csattant egy-egy pofon, de arra voltam. Meg mindenütt megesik az.
*Az érzelgős kitárulkozás nem kimondottan az asztala. Mármint meghallgat másokat és tud reagálni rájuk, de ő ritkán beszél magáról. Mármint az érzéseiről. A múltja és tengerésztörténetek kapcsán már más a helyzet. Azokat nap-estig tudná mondani még akkor is ha hallották már tőle. A szendvicsek kapcsán mielőtt távozna egy pillanatra közelebb húzná magához a félvért és nyomna egy puszit annak fejére.*
-Amúgy is mindig ti szolgáltok ki minket te lány. Ne maradj sokáig távol mert ez az este nem erről szól! Mikor majd énekelni kezdek kell majd hozzá egy partner is úgyhogy siess.
*Ismeri a félvért. Ha nem szól neki képes lenne egész este rohangálni fel-alá miattuk. Azt, már nem! Ma nem.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-01 11:18:09
Üzenet elküldve: 2024-09-01 11:18:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit kölcsönösen körbeudvarolták most egymást, de cseppet sem bánja. Édesanyjának igaza volt, néha ki kell mondani azokat a szavakat is, amelyeket egy közönséges napon megtartunk magunknak, akár azért, mert természetesnek vesszük, hogy a másik úgyis tudja, amit mondani szeretnénk, akár mert átlagos napokon nincs mindig alkalom erről beszélni, vagy egyszerűen csak úgy, mert miért ne.
Azon azért kicsit mulat magában, hogy, amit ő tényleg bóknak szánt, abból az lesz, hogy Adoaver elég sajátságos módon érti félre.*
- Te nem öregszel, épp ellenkezőleg, én fiatalabbnak látlak. *igyekszik is megnyugtatni őt minél gyorsabban, és nagyon reméli, hogy mosolya is elég kedves és arca is elég komoly ahhoz, hogy az ifjú mágus teljesen komolyan vegye azt a kijelentést, amit ő valóban teljesen komolyan gondol, ha más nem, akkor a korábban már említett, kisimult arcvonások miatt.
Más kérdés persze, hogyha fiatalabbnak nem is, de ő önmagát, Intet és édesanyját sem látja semmivel sem öregebbnek, mint mondjuk egy évvel korábban ilyenkor, igaz utóbbi kettő tiszta elf vére miatt azért meglehetősen nagy előnnyel indul az öregedés ellen vívott reménytelen harcban mondjuk egy emberhez, vagy egy gnómhoz képest.
Az is igaz, hogy ő maga is félig elf, így kicsit talán ő is. Különös, hogy kék szemeit leszámítva éppen a külseje érkezik apai ágról, az emberi oldalról, az apró termet, a sötét haj és a sápadt bőr, de igazából ezek ellen sincs semmi kifogása, sőt kifejezetten szereti őket.
Ameddig viszont ő ezen gondolkodik, addig kis ideig ismét édesanyja ragadja magához a szót. Le sem tagadhatná, hogy akár Adoaver, akár Intath szavai határozottan jól esnek neki, de nem csak ezeknek köszönheti, hogy az a felhő amely egy kicsit elsötétítette a gondolatait az imént már nincsen ott.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok, tényleg. Utólag már nem is igazán értem hogyan is merült fel bennem az a gondolat, hogy nem itt fogunk élni, együtt. Annyi itt éppen a szabad hely, hogyha nagyon akarnánk, akár külön szobában is élhetnénk Lunival, de igazából nem zavarjuk egymást, azt hiszem. *mondja mosolyogva, és lánya sem adja semmi jelét annak, hogy mindezt ne így gondolná.* Sokkal többet éltünk együtt, mint egymás nélkül, és az otthoni faházunk sem volt sokkal nagyobb, mint az a szoba, ahol most lakunk, már amennyiben inkább nem kisebb volt. Amúgy sem kell bent kuksolnunk abban a szobában egész álló nap, még ilyen időben sem. Igaz, a régi házhoz tartozott kert is, viszont, ha úgy vesszük, most az egész birtok a mi kertünk.
*Ezt már vidáman, nem pedig a visszahozhatatlan múlt iránti nosztalgiával mondja, mivel közben inkább a jövőre gondol, konkrétan arra, hogy bármennyire is szereti a lányát, tényleg elég nagy már azért, szóval, ha a teljes külön élésen nem is, de azért egy-egy külön szobán lehet lassan ideje lenne elgondolkodni.*
- Igen, egy kert egy szép tóval. Nem is lehetne tökéletesebb. *szól közbe Luninari, akit egyelőre teljesen kielégít a társaság és forralt bor ízének az élvezete. Igaz, ami igaz, a borhoz kellemetlen emlékek is kötik, több is, mégsem tudna tökéletesebb italt elképzelni ehhez az ünnephez nála, ahol a fényforduló, a visszatérni készülődő nap és meleg, meg persze önmaguk mellett kicsit magát Szarvasligetet is ünneplik. Amikor annak idején, amikor megvették ezt a birtokot a hozzá tartozó házzal együtt, azt a pénzt, amit ő ebbe bele tudott adni mind onnan szerezte, hogy a lázadás után eladta a Pegazusban a Sayqueves ház pincéjéből kimentett óborokat.
Nem éppen életének erre a pillanataira emlékszik vissza régi szép időkként, mégis így elég természetes, hogy Szarvasliget számára mindezek után összekapcsolódott a borral, éppen úgy, ahogyan saját élete pedig Szarvasligettel.*
- Ami pedig azt illeti, szerintem mind sokat tanulhatunk egymástól rengeteg téren, mindenki mindenkitől. *folytatja Ea, még Adoaver korábbi szavaira reagálva. Apró kis célzás, nem hiszi, hogy bárkinek feltűnik, vagy rájönnek, hogyan értette, mindenesetre leginkább Intre és Adoaverre gondolt most. Ugyanakkor éppen ő mondta ma Luninak, hogy hagyni kell a patakokat a saját medrükben folyni és nem szabad erőltetni, hogy ők ketten minél gyorsabban megtalálják végre a közös hangot, mert lehet ezzel inkább ártanak az ügynek, nem pedig előremozdítják azt.*
- Csoda is, hogy ahhoz képest, hogy majdnem mind különböző helyekről és kultúrákból éreztünk, kevés köztünk a vita. De már maga ez is hasznos szerintem, hogy különböző nézőpontokból látjuk a világot. Utólag már értem, hogy hosszú távon nem igazán lehet jó hely egy ahhoz hasonló falu, ahol Luni és én felnőttünk, pont, mert nincsenek különböző nézőpontok és majdnem mindenki ugyanúgy lát mindent. Működni működhet egy ilyen világ, csak nem biztos, hogy jól.
*Ezzel a kis eszmefuttatással leginkább Adoavernek szándékozik kedvezni, mivel pontosan tudja, hogy érdeklődik az ő múltjuk és kultúrájuk iránt, nyilván azért, mert számára ugyanannyira egzotikum egy erdő mélyén elbújt, önmagába zárkózott apró, elf falu, mint amennyire számára a nagyvárosok azok.
Különben is, mindig szívesen és büszkén beszél ősei tudásáról és hagyományairól, ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy igazat szóljon róluk, nehogy az ifjú ember még a végén azt képzelje, hogy Luni és ő valamiféle problémáktól mentes, szinte mesebeli helyről érkeztek, bár, ha minden igaz, azok alapján, amit eddig mondott róla, talán már eddig sem gondolta így.
Vele ellentétben lánya most inkább a dolgok materiális, nem pedig elméleti oldalát fogja meg, amikor Adoaver elindul a konyhába.
Ő máshogy szeretne pillanatnyilag kedvezni neki.*
- Szó sem lehet róla! *rázza meg mosolyogva a fejét.* Ma este mi szolgálunk ki benneteket. *teszi hozzá, mintha máskor tulajdonképpen nem így lenne, de neki nincs is ezzel semmi baja. Szereti ezt csinálni. Nem is érezné jól magát, hogy szolgálók lennének itt, akik kiszolgálják, neki pedig fel sem kellene állnia a fotelből, bár azt nem bánná, ha legalább a víz hónapjaira felvennének egy istállófiút, aki az állatokról gondoskodik helyette, amíg odakint hideg van.*
- Maradj csak nyugodtan, majd én odarakom az első tálcányi adagot pirulni. Szerencsére nem igényelnek állandó felügyeletet, elég néha rájuk nézni, hogy elkészültek-e már, de talán, ha az ajtót nyitva hagyjuk, akkor majd az illatukból is érezni fogjuk. Ha pedig szeretnéd hozok egyet csak így simán. Úgy is finomak, ha még nem sültek át. Ez persze rátok is igaz, hozok, ha valaki nem szeretne éhgyomorra inni. *teszi hozzá, de Ea nemet int a fejével, mivel egyelőre nem érez különösebb éhséget, és azt sem bánja, ha kicsit hamarabb fejébe száll a bor, a többiek pedig majd eldöntik, hogy élnek-e Luni felajánlásával, vagy nem.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 11:20:46
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit kölcsönösen körbeudvarolták most egymást, de cseppet sem bánja. Édesanyjának igaza volt, néha ki kell mondani azokat a szavakat is, amelyeket egy közönséges napon megtartunk magunknak, akár azért, mert természetesnek vesszük, hogy a másik úgyis tudja, amit mondani szeretnénk, akár mert átlagos napokon nincs mindig alkalom erről beszélni, vagy egyszerűen csak úgy, mert miért ne.
Azon azért kicsit mulat magában, hogy, amit ő tényleg bóknak szánt, abból az lesz, hogy Adoaver elég sajátságos módon érti félre.*
- Te nem öregszel, épp ellenkezőleg, én fiatalabbnak látlak. *igyekszik is megnyugtatni őt minél gyorsabban, és nagyon reméli, hogy mosolya is elég kedves és arca is elég komoly ahhoz, hogy az ifjú mágus teljesen komolyan vegye azt a kijelentést, amit ő valóban teljesen komolyan gondol, ha más nem, akkor a korábban már említett, kisimult arcvonások miatt.
Más kérdés persze, hogyha fiatalabbnak nem is, de ő önmagát, Intet és édesanyját sem látja semmivel sem öregebbnek, mint mondjuk egy évvel korábban ilyenkor, igaz utóbbi kettő tiszta elf vére miatt azért meglehetősen nagy előnnyel indul az öregedés ellen vívott reménytelen harcban mondjuk egy emberhez, vagy egy gnómhoz képest.
Az is igaz, hogy ő maga is félig elf, így kicsit talán ő is. Különös, hogy kék szemeit leszámítva éppen a külseje érkezik apai ágról, az emberi oldalról, az apró termet, a sötét haj és a sápadt bőr, de igazából ezek ellen sincs semmi kifogása, sőt kifejezetten szereti őket.
Ameddig viszont ő ezen gondolkodik, addig kis ideig ismét édesanyja ragadja magához a szót. Le sem tagadhatná, hogy akár Adoaver, akár Intath szavai határozottan jól esnek neki, de nem csak ezeknek köszönheti, hogy az a felhő amely egy kicsit elsötétítette a gondolatait az imént már nincsen ott.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok, tényleg. Utólag már nem is igazán értem hogyan is merült fel bennem az a gondolat, hogy nem itt fogunk élni, együtt. Annyi itt éppen a szabad hely, hogyha nagyon akarnánk, akár külön szobában is élhetnénk Lunival, de igazából nem zavarjuk egymást, azt hiszem. *mondja mosolyogva, és lánya sem adja semmi jelét annak, hogy mindezt ne így gondolná.* Sokkal többet éltünk együtt, mint egymás nélkül, és az otthoni faházunk sem volt sokkal nagyobb, mint az a szoba, ahol most lakunk, már amennyiben inkább nem kisebb volt. Amúgy sem kell bent kuksolnunk abban a szobában egész álló nap, még ilyen időben sem. Igaz, a régi házhoz tartozott kert is, viszont, ha úgy vesszük, most az egész birtok a mi kertünk.
*Ezt már vidáman, nem pedig a visszahozhatatlan múlt iránti nosztalgiával mondja, mivel közben inkább a jövőre gondol, konkrétan arra, hogy bármennyire is szereti a lányát, tényleg elég nagy már azért, szóval, ha a teljes külön élésen nem is, de azért egy-egy külön szobán lehet lassan ideje lenne elgondolkodni.*
- Igen, egy kert egy szép tóval. Nem is lehetne tökéletesebb. *szól közbe Luninari, akit egyelőre teljesen kielégít a társaság és forralt bor ízének az élvezete. Igaz, ami igaz, a borhoz kellemetlen emlékek is kötik, több is, mégsem tudna tökéletesebb italt elképzelni ehhez az ünnephez nála, ahol a fényforduló, a visszatérni készülődő nap és meleg, meg persze önmaguk mellett kicsit magát Szarvasligetet is ünneplik. Amikor annak idején, amikor megvették ezt a birtokot a hozzá tartozó házzal együtt, azt a pénzt, amit ő ebbe bele tudott adni mind onnan szerezte, hogy a lázadás után eladta a Pegazusban a Sayqueves ház pincéjéből kimentett óborokat.
Nem éppen életének erre a pillanataira emlékszik vissza régi szép időkként, mégis így elég természetes, hogy Szarvasliget számára mindezek után összekapcsolódott a borral, éppen úgy, ahogyan saját élete pedig Szarvasligettel.*
- Ami pedig azt illeti, szerintem mind sokat tanulhatunk egymástól rengeteg téren, mindenki mindenkitől. *folytatja Ea, még Adoaver korábbi szavaira reagálva. Apró kis célzás, nem hiszi, hogy bárkinek feltűnik, vagy rájönnek, hogyan értette, mindenesetre leginkább Intre és Adoaverre gondolt most. Ugyanakkor éppen ő mondta ma Luninak, hogy hagyni kell a patakokat a saját medrükben folyni és nem szabad erőltetni, hogy ők ketten minél gyorsabban megtalálják végre a közös hangot, mert lehet ezzel inkább ártanak az ügynek, nem pedig előremozdítják azt.*
- Csoda is, hogy ahhoz képest, hogy majdnem mind különböző helyekről és kultúrákból éreztünk, kevés köztünk a vita. De már maga ez is hasznos szerintem, hogy különböző nézőpontokból látjuk a világot. Utólag már értem, hogy hosszú távon nem igazán lehet jó hely egy ahhoz hasonló falu, ahol Luni és én felnőttünk, pont, mert nincsenek különböző nézőpontok és majdnem mindenki ugyanúgy lát mindent. Működni működhet egy ilyen világ, csak nem biztos, hogy jól.
*Ezzel a kis eszmefuttatással leginkább Adoavernek szándékozik kedvezni, mivel pontosan tudja, hogy érdeklődik az ő múltjuk és kultúrájuk iránt, nyilván azért, mert számára ugyanannyira egzotikum egy erdő mélyén elbújt, önmagába zárkózott apró, elf falu, mint amennyire számára a nagyvárosok azok.
Különben is, mindig szívesen és büszkén beszél ősei tudásáról és hagyományairól, ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy igazat szóljon róluk, nehogy az ifjú ember még a végén azt képzelje, hogy Luni és ő valamiféle problémáktól mentes, szinte mesebeli helyről érkeztek, bár, ha minden igaz, azok alapján, amit eddig mondott róla, talán már eddig sem gondolta így.
Vele ellentétben lánya most inkább a dolgok materiális, nem pedig elméleti oldalát fogja meg, amikor Adoaver elindul a konyhába.
Ő máshogy szeretne pillanatnyilag kedvezni neki.*
- Szó sem lehet róla! *rázza meg mosolyogva a fejét.* Ma este mi szolgálunk ki benneteket. *teszi hozzá, mintha máskor tulajdonképpen nem így lenne, de neki nincs is ezzel semmi baja. Szereti ezt csinálni. Nem is érezné jól magát, hogy szolgálók lennének itt, akik kiszolgálják, neki pedig fel sem kellene állnia a fotelből, bár azt nem bánná, ha legalább a víz hónapjaira felvennének egy istállófiút, aki az állatokról gondoskodik helyette, amíg odakint hideg van.*
- Maradj csak nyugodtan, majd én odarakom az első tálcányi adagot pirulni. Szerencsére nem igényelnek állandó felügyeletet, elég néha rájuk nézni, hogy elkészültek-e már, de talán, ha az ajtót nyitva hagyjuk, akkor majd az illatukból is érezni fogjuk. Ha pedig szeretnéd hozok egyet csak így simán. Úgy is finomak, ha még nem sültek át. Ez persze rátok is igaz, hozok, ha valaki nem szeretne éhgyomorra inni. *teszi hozzá, de Ea nemet int a fejével, mivel egyelőre nem érez különösebb éhséget, és azt sem bánja, ha kicsit hamarabb fejébe száll a bor, a többiek pedig majd eldöntik, hogy élnek-e Luni felajánlásával, vagy nem.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 11:20:46
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:59:16
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:59:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Amennyire tesztelni tudja a doktor mentségfelhozását és helyzettűrő képességét, úgy nyugtatja meg fél-elf kortársa veszélyesen édes, de mégis őszinte szavai. Lihanechben valószínűleg már a falba próbálna beolvadni egy ilyen mézes-mázas szónoklat után; egyáltalán nem szokott vagy akart is a figyelem központjában lenni, de ezt azért úgy érezte hogy ki kell teríteni a kisnyilvánosság felé. Nagy fokon segített az, hogy nincs rejtegetni, illetve szégyellnivalója a jelenlévők előtt, eleget lézengett már társaságukban az előző egy évben, hogy agya öntudatlanul úgy utaljon rájuk mikor magában ábrándozik, mint családtagokra. Ezt a részt ugyan már nem volt gerince nagydobra tenni, de ezzel az előadással is kifejezetten elégedett.*
- Azért nem öregszem olyan gyorsan... ugye? *Cseppnyi aggodalom érződik a hangjában, mikor magában motyogja ezt. Biztos van valami mágia a toronyban, ami ezen javítani fog.
Édes-ízletes ám a bor amit tart kezében, de nem sieti ennél gyorsabban legurítani; hanem egyre közelebb a túl gyorsan elítélt szendvicsek felé kezd kezd totyogni, hogy ne csak alkohol töltse el a gyomrát.
Egy gyors pislantás alatt mintha búsabbnak látta volna Callipeyát, ami igencsak meglepő lánya felemelő szavai után. Kíváncsi, valamit visszatart e. Mikor hozzá kerül a staféta, próbál valamennyit kiolvasni kinyilvánításából, de az elgondolkodtatja, hogy eredetileg nem is látták volna őt annyit, mint e rövid évben.*
- Azta. Ebben az esetben vállon veregethetem magunkat hogy megváltoztattuk a tervét! Intath-nak igaza van, el sem tudom képzelni a ligetet nélküled, ráadásul ki mástól kérdezzek művelődési tudásmorzsákat mint attól, aki elsőkézben gyakorolta azokat!
*Ezekkel a hálaadó sorokkal el is vesz egy sonkás-sajtos szendvicset. Más vacsorakor ezt az ínyencséget már elkezdené rágcsálni, de a használati utasítás további lépéseket követel.* - Vajon mennyire rakjam be... *A konyha felé is kezd lépkedni.* ~ Aztán valamivel el is kéne ütni itt az együtt-időt, nem csak társalgással. Hová lettek a játékok? ~
//Surran az őz, szökell halkan//
*Amennyire tesztelni tudja a doktor mentségfelhozását és helyzettűrő képességét, úgy nyugtatja meg fél-elf kortársa veszélyesen édes, de mégis őszinte szavai. Lihanechben valószínűleg már a falba próbálna beolvadni egy ilyen mézes-mázas szónoklat után; egyáltalán nem szokott vagy akart is a figyelem központjában lenni, de ezt azért úgy érezte hogy ki kell teríteni a kisnyilvánosság felé. Nagy fokon segített az, hogy nincs rejtegetni, illetve szégyellnivalója a jelenlévők előtt, eleget lézengett már társaságukban az előző egy évben, hogy agya öntudatlanul úgy utaljon rájuk mikor magában ábrándozik, mint családtagokra. Ezt a részt ugyan már nem volt gerince nagydobra tenni, de ezzel az előadással is kifejezetten elégedett.*
- Azért nem öregszem olyan gyorsan... ugye? *Cseppnyi aggodalom érződik a hangjában, mikor magában motyogja ezt. Biztos van valami mágia a toronyban, ami ezen javítani fog.
Édes-ízletes ám a bor amit tart kezében, de nem sieti ennél gyorsabban legurítani; hanem egyre közelebb a túl gyorsan elítélt szendvicsek felé kezd kezd totyogni, hogy ne csak alkohol töltse el a gyomrát.
Egy gyors pislantás alatt mintha búsabbnak látta volna Callipeyát, ami igencsak meglepő lánya felemelő szavai után. Kíváncsi, valamit visszatart e. Mikor hozzá kerül a staféta, próbál valamennyit kiolvasni kinyilvánításából, de az elgondolkodtatja, hogy eredetileg nem is látták volna őt annyit, mint e rövid évben.*
- Azta. Ebben az esetben vállon veregethetem magunkat hogy megváltoztattuk a tervét! Intath-nak igaza van, el sem tudom képzelni a ligetet nélküled, ráadásul ki mástól kérdezzek művelődési tudásmorzsákat mint attól, aki elsőkézben gyakorolta azokat!
*Ezekkel a hálaadó sorokkal el is vesz egy sonkás-sajtos szendvicset. Más vacsorakor ezt az ínyencséget már elkezdené rágcsálni, de a használati utasítás további lépéseket követel.* - Vajon mennyire rakjam be... *A konyha felé is kezd lépkedni.* ~ Aztán valamivel el is kéne ütni itt az együtt-időt, nem csak társalgással. Hová lettek a játékok? ~
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-20 06:55:00
Üzenet elküldve: 2024-08-20 06:55:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
-Hú, csoda, hogy meg nem szakadtál abban.
*Röhögi ki a másikat, aki a házdíszítésre fogja, hogy így bealudt. A tintanyaló tökéletes célpont az elf gonoszkodására. Aztán ki lesznek osztva az italok és mindenki mond egy kis hangzatos beszédet. Mármint a doki kivételével aki inkább csak viccelődött egy sort. Ebből a sorból a tintanyaló is kiveszi a részét akinek a szavaira most nem mond semmit a doki. Annyira azért nem gonosz, hogy ebbe belekössön. Vagy csak a lányok előtt nem olyan gonosz? Esetleg nem ivott még annyit, hogy annyira gonosz legyen? Ki tudja? A nyuszimama akit az elf csak magában hív nyuszimamának valamin nagyon elgondolkozott, ami kicsit el is rontotta a kedvét. Ebből sikerül neki kimozdítania saját kis játékával, amit tőle nem meglepő módon meg is nyer. Ne ismerné fel az egyik kedvenc fűszerét? Ha van rá lehetősége szívesen fogyaszt is fahéjat. Nem is kimondottan az íze inkább a pozitív hatásai miatt. Jót tesz a gyomornak és a férfierőnek. Ezt persze most nem fejti ki.*
-Ja, hogy cukor is? Hát igen nem mindegy milyen az alap.
*Aztán pár korty után a nő is beszélni kezd. Tényleg nem hallott erről az eredeti elképzelésről a doki. De, amik jobban megfogják őt azok a ki nem mondott gondolatok.*
-Ugyan Calliepeya még csak ne is utalj ilyesmire. Igenis örülünk, hogy itt vagy köztünk és mindig lesz helyed ebben a házban és nem csak a lányod miatt. Most már te is a csapat része vagy. Tudom, hogy nem mindig volt így és ez egy új dolog, hogy Luninari-nak vannak barátai akik vigyáznak rá, de látom rajta és rajtad is milyen jól érzitek magatokat együtt és ez egy értékes dolog. Az igazi kapcsolatok azok amiket nem csak a szükség tart össze. Na, ki ne száradjunk!
*Iszik ő is a borába azok után, hogy csak sikerült rávenni egy kis beszédre.*
//Surran az őz, szökell halkan//
-Hú, csoda, hogy meg nem szakadtál abban.
*Röhögi ki a másikat, aki a házdíszítésre fogja, hogy így bealudt. A tintanyaló tökéletes célpont az elf gonoszkodására. Aztán ki lesznek osztva az italok és mindenki mond egy kis hangzatos beszédet. Mármint a doki kivételével aki inkább csak viccelődött egy sort. Ebből a sorból a tintanyaló is kiveszi a részét akinek a szavaira most nem mond semmit a doki. Annyira azért nem gonosz, hogy ebbe belekössön. Vagy csak a lányok előtt nem olyan gonosz? Esetleg nem ivott még annyit, hogy annyira gonosz legyen? Ki tudja? A nyuszimama akit az elf csak magában hív nyuszimamának valamin nagyon elgondolkozott, ami kicsit el is rontotta a kedvét. Ebből sikerül neki kimozdítania saját kis játékával, amit tőle nem meglepő módon meg is nyer. Ne ismerné fel az egyik kedvenc fűszerét? Ha van rá lehetősége szívesen fogyaszt is fahéjat. Nem is kimondottan az íze inkább a pozitív hatásai miatt. Jót tesz a gyomornak és a férfierőnek. Ezt persze most nem fejti ki.*
-Ja, hogy cukor is? Hát igen nem mindegy milyen az alap.
*Aztán pár korty után a nő is beszélni kezd. Tényleg nem hallott erről az eredeti elképzelésről a doki. De, amik jobban megfogják őt azok a ki nem mondott gondolatok.*
-Ugyan Calliepeya még csak ne is utalj ilyesmire. Igenis örülünk, hogy itt vagy köztünk és mindig lesz helyed ebben a házban és nem csak a lányod miatt. Most már te is a csapat része vagy. Tudom, hogy nem mindig volt így és ez egy új dolog, hogy Luninari-nak vannak barátai akik vigyáznak rá, de látom rajta és rajtad is milyen jól érzitek magatokat együtt és ez egy értékes dolog. Az igazi kapcsolatok azok amiket nem csak a szükség tart össze. Na, ki ne száradjunk!
*Iszik ő is a borába azok után, hogy csak sikerült rávenni egy kis beszédre.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-18 23:05:43
Üzenet elküldve: 2024-08-18 23:05:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Jó érzés Intbe karolva sétálni kicsit, és ez a kicsi, most tényleg szó szerint kicsi, mivel lényegében csak a konyhával szomszédos helyiségbe mennek át, de ettől még marad az, ami; séta és egymásba karolás.
A haj és fejsimogatás pedig az egyik gyengéje, ilyesmivel mindig le lehet kenyerezni és levenni a lábáról, mert ilyesmit mindig csak nagyon ritkán kapott édesanyján kívül mástól, igaz akárkinek azért nem is hagyná persze.
Aztán, ami a legjobb az egészben, hogy miután elengedik egymást, úgy tűnik számára, hogy még a dokit is képes volt elkapni az ünnep szelleme, na persze csak képletes értelemben véve. Édesanyja hisz mindenféle nagy és kis istenekben, jelentős és jelentéktelenebb szellemekben, de abban majdnem teljesen biztos, hogy az ünnep szelleme kifejezést még ő is csak metaforaként használná, ahogyan most ő.
Érzékelni véli és értékeli is azt, hogy amikor Int odaszól az elalvás miatt Adoavernek, abból most hiányzik az igazi gúny, szinte már csak amolyan baráti csipkelődés.
~ Lehet tényleg összecsiszolódtak volna kicsit a kinti séta alatt? Jó, a holdakat azért talán nem tenném rá... ~ tünődget ezen magában, de nem marad sok ideje erre, és ezt nem is bánja. Sok magányos órát töltött teljesen egyedül saját gondolataiba zárva, helyettük sokkal szívesebben hallgat mást, főleg, ha olyanokról van szó, akiket a barátainak tart.
Adover szavai pedig külön örömmel és melegséggel töltik el, miközben nem messze tőlük pattog vidáman a tűz, mintha csak aláfesteni akarná azokat és még barátságosabbá varázsolni az egész szobát.*
- Komolyan? *kerekednek nagyra kék szemei a fiú utolsó mondata után.
Első reakciója az öröm, mégpedig azon egyszerű és közhelyes oknál fogva, hogy szeret másoknak örömet szerezni. Főleg akkor, ha szereti is őket, márpedig Adoavder már az első este meg lett kedvelve általa, amikor szegény fiút az akkor még túlbuzgó Árnyék ijesztette meg. Ráadásul úgy érzi, hogy ebben a bizonyos "legjobb évben" az ő keze is benne volt, hiszen kezdettől fogva az volt a céljuk Lauval, hogy ne csak a maguk számára varázsolják igazi otthonná ezt a helyet, ő pedig tényleg igyekezett a maga módján keményen dolgozni ezen.
Hallott már olyan véleményeket, hogy senkin nem látszik igazából, hogy mit érez, egészen addig ameddig az őt szemlélő nem kerül a helyébe, de most teljesen biztos abban, hogy rajta Adoaver is, Int is, édesanyja is látja, hogy nem csak udvariasságból örül, hanem valóban.
Őszinte boldogsással tölti el, hogy Adoaver jól érzi itt magát, és, hogy ezt még úgy is ki meri mondani, hogy számíthat legalább egy gúnyos morrantásra a dokitól. Persze, az előbbiek után már azon sem lepődne meg, ha nem történne semmi ilyesmi.*
- Nagyon örülök, ha így érzel. Szerintem jót is tett neked az itt töltött idő. Kicsit, mintha kisimultak volna az arcvonásaid. Na nem úgy gondoltam, hogy valaha öregebbnek tűntél volna, de fáradtabbnak mindenképpen. *jegyzi meg, és lehet, hogy csak a tűz és a gyertyák csalóka fénye miatt, de mintha még kis szín is költözött volna a fiú sápadt arcára. Csak a sajátjára nem, de utóbbit egy cseppet sem bánja, mivel saját fehér bőrét továbbra sem valamiféle betegség jelének, hanem a holdmágiával való szoros kapcsolatának tulajdonítja. Különben is, Intath is megmondta neki, hogy ilyen típus és kész.*
- Örülök, ha ez volt a legjobb éved, de ami azt illeti, talán nekem is. Azt is át tudom érezni, amit Artheniorról mondtál. Örülök, hogy nem kell ott élnem. Itt béke van, csend, nyugalom, itt a tó, a tűzrakó, ez a hely sokkal alkalmasabb tanulásra, mint a város, ha pedig valami mégis kell onnan, viszonylag gyorsan oda lehet innen menni érte. A Mágustorony is sokkal közelebb van innen, mint onnan. Minden Szarvasliget mellett szól Arthenior ellenében, örülök, hogy nem kell ott élnem. Ha pedig visszatér a jó idő, már azért sem kell majd dolgozni, hogy kellemes meleg legyen itt, mert az is jön majd magától, pontosabban a nap ajándékaként.
*Erre iszik is persze, bár még elég forró a forralt bor, azért, mivel a levest is mindig forrón szerette és így is szokott hozzá, két-három korty gond nélkül lecsúszik neki belőle, még csak azt sem érzi, hogy száját, vagy torkát a forróság egy kicsit is sértette volna.
Édesanyja közben kihasználja a helyzetet, hogy éppen nem beszél, de most, hogy neki is lehetősége lenne megszólalni, hirtelen nem tud mit mondani.
Már nem otthon vannak, ő pedig már nem papnő. Amióta a szerinte saját szerepüket is eltévesztett vének által száműzött lánya után jött a "külvilágba" már vagy háromszázhuszonhetedszer emlékezteti önmagát erre. Már nem otthon van. Illetve de, talán neki is kicsit erről, vagy erről is szól ez az ünnep, hogy már ez az új otthona, itt életi meg a fényfordulót, életében először, az utolsó tilalomfán is túl.
Egy gondolat, mint ezer értelmetlen másik, ő most biztosan nem fog semmiféle beszédet mondani, vagy szertartást végrehajtani. Vagy hát addig biztosan nem ameddig nem ivott eleget, ami azért mindig inspirál hasonlóra. Nem venne mérget rá, hogy az általa papnőként végrehajtott szertartások odahaza, nem csak sok-sok nemzedékkel ezelőtti papok, vagy papnők delíriumos látomásainak évszázadokkal, vagy akár évezredekkel későbbi lenyomatai.
~ Nem, ezen nem most fogok elgondolkodni. Istennők, istenek, szellemek, ősök, minden létező a mi világunkon túlról! Még szegény Lunit is mennyit gyötörtem néha azzal, hogy túl sokat gondolkodik a pillanat élvezete helyett, most pedig, mintha ő élvezné a pillanatot én pedig helyette gondolkodom össze-vissza, és Luni, Int meg Adoaver helyett inkább veletek beszélgetek. Miért pont most most? Sejtem, de... de hát még csak nem is válaszoltok, most biztosan nem, ha pedig mégis akkor sem szavakkal. ~
Ea belső monológjából végül csak egy igazi mosollyá álcázni próbált szomorú mosoly marad. Aztán a pillanatba való visszatérés, amihez a mindig ő érzelmeire és gondolataira hangolódó lánya helyett, most Intath szolgáltatja a lehetőséget.*
- Le sem tagadhatnád, hogy értesz hozzá. *mosolyog a másik elfre.* A fahéj és a cukor mellett tényleg szegfűszeg van még benne. De azért csak a jó bor az alapja.
*Ő is iszik pár kortyot, és csak utána szólal meg újra.*
- Ami pedig engem illet, örülök, hogy megismertelek benneteket. Szerintem ti jól működtök csapatként együtt és kiegészítitek egymást, még akkor is, ha esetleg nem így érzitek néha. Ez nyilván akkor is így lenne, ha én nem lennék itt, ettől még egyáltalán nem bánom, hogy itt vagyok. Az eredeti tervem az volt, amikor eljöttem otthonról, hogy építek magamnak egy kis kunyhót a közelben, és hatonta párszor átugrom Lunit meglátogatni, de egyáltalán nem bántam meg, hogy végül itt ragadtam.
*Ezt persze Luni tudja, Adoavernek és Intnek ellenben talán újdonság lehet. Nem mintha olyan nagy titkot árult volna most el, de azért örül neki, hogy végre kimondta. Nem valószínű, hogy az eredetileg tervezett kunyhóból valaha is lesz valami, azok után, hogy most már ő is otthonának kezdte el érezni Szarvasligetet.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Jó érzés Intbe karolva sétálni kicsit, és ez a kicsi, most tényleg szó szerint kicsi, mivel lényegében csak a konyhával szomszédos helyiségbe mennek át, de ettől még marad az, ami; séta és egymásba karolás.
A haj és fejsimogatás pedig az egyik gyengéje, ilyesmivel mindig le lehet kenyerezni és levenni a lábáról, mert ilyesmit mindig csak nagyon ritkán kapott édesanyján kívül mástól, igaz akárkinek azért nem is hagyná persze.
Aztán, ami a legjobb az egészben, hogy miután elengedik egymást, úgy tűnik számára, hogy még a dokit is képes volt elkapni az ünnep szelleme, na persze csak képletes értelemben véve. Édesanyja hisz mindenféle nagy és kis istenekben, jelentős és jelentéktelenebb szellemekben, de abban majdnem teljesen biztos, hogy az ünnep szelleme kifejezést még ő is csak metaforaként használná, ahogyan most ő.
Érzékelni véli és értékeli is azt, hogy amikor Int odaszól az elalvás miatt Adoavernek, abból most hiányzik az igazi gúny, szinte már csak amolyan baráti csipkelődés.
~ Lehet tényleg összecsiszolódtak volna kicsit a kinti séta alatt? Jó, a holdakat azért talán nem tenném rá... ~ tünődget ezen magában, de nem marad sok ideje erre, és ezt nem is bánja. Sok magányos órát töltött teljesen egyedül saját gondolataiba zárva, helyettük sokkal szívesebben hallgat mást, főleg, ha olyanokról van szó, akiket a barátainak tart.
Adover szavai pedig külön örömmel és melegséggel töltik el, miközben nem messze tőlük pattog vidáman a tűz, mintha csak aláfesteni akarná azokat és még barátságosabbá varázsolni az egész szobát.*
- Komolyan? *kerekednek nagyra kék szemei a fiú utolsó mondata után.
Első reakciója az öröm, mégpedig azon egyszerű és közhelyes oknál fogva, hogy szeret másoknak örömet szerezni. Főleg akkor, ha szereti is őket, márpedig Adoavder már az első este meg lett kedvelve általa, amikor szegény fiút az akkor még túlbuzgó Árnyék ijesztette meg. Ráadásul úgy érzi, hogy ebben a bizonyos "legjobb évben" az ő keze is benne volt, hiszen kezdettől fogva az volt a céljuk Lauval, hogy ne csak a maguk számára varázsolják igazi otthonná ezt a helyet, ő pedig tényleg igyekezett a maga módján keményen dolgozni ezen.
Hallott már olyan véleményeket, hogy senkin nem látszik igazából, hogy mit érez, egészen addig ameddig az őt szemlélő nem kerül a helyébe, de most teljesen biztos abban, hogy rajta Adoaver is, Int is, édesanyja is látja, hogy nem csak udvariasságból örül, hanem valóban.
Őszinte boldogsással tölti el, hogy Adoaver jól érzi itt magát, és, hogy ezt még úgy is ki meri mondani, hogy számíthat legalább egy gúnyos morrantásra a dokitól. Persze, az előbbiek után már azon sem lepődne meg, ha nem történne semmi ilyesmi.*
- Nagyon örülök, ha így érzel. Szerintem jót is tett neked az itt töltött idő. Kicsit, mintha kisimultak volna az arcvonásaid. Na nem úgy gondoltam, hogy valaha öregebbnek tűntél volna, de fáradtabbnak mindenképpen. *jegyzi meg, és lehet, hogy csak a tűz és a gyertyák csalóka fénye miatt, de mintha még kis szín is költözött volna a fiú sápadt arcára. Csak a sajátjára nem, de utóbbit egy cseppet sem bánja, mivel saját fehér bőrét továbbra sem valamiféle betegség jelének, hanem a holdmágiával való szoros kapcsolatának tulajdonítja. Különben is, Intath is megmondta neki, hogy ilyen típus és kész.*
- Örülök, ha ez volt a legjobb éved, de ami azt illeti, talán nekem is. Azt is át tudom érezni, amit Artheniorról mondtál. Örülök, hogy nem kell ott élnem. Itt béke van, csend, nyugalom, itt a tó, a tűzrakó, ez a hely sokkal alkalmasabb tanulásra, mint a város, ha pedig valami mégis kell onnan, viszonylag gyorsan oda lehet innen menni érte. A Mágustorony is sokkal közelebb van innen, mint onnan. Minden Szarvasliget mellett szól Arthenior ellenében, örülök, hogy nem kell ott élnem. Ha pedig visszatér a jó idő, már azért sem kell majd dolgozni, hogy kellemes meleg legyen itt, mert az is jön majd magától, pontosabban a nap ajándékaként.
*Erre iszik is persze, bár még elég forró a forralt bor, azért, mivel a levest is mindig forrón szerette és így is szokott hozzá, két-három korty gond nélkül lecsúszik neki belőle, még csak azt sem érzi, hogy száját, vagy torkát a forróság egy kicsit is sértette volna.
Édesanyja közben kihasználja a helyzetet, hogy éppen nem beszél, de most, hogy neki is lehetősége lenne megszólalni, hirtelen nem tud mit mondani.
Már nem otthon vannak, ő pedig már nem papnő. Amióta a szerinte saját szerepüket is eltévesztett vének által száműzött lánya után jött a "külvilágba" már vagy háromszázhuszonhetedszer emlékezteti önmagát erre. Már nem otthon van. Illetve de, talán neki is kicsit erről, vagy erről is szól ez az ünnep, hogy már ez az új otthona, itt életi meg a fényfordulót, életében először, az utolsó tilalomfán is túl.
Egy gondolat, mint ezer értelmetlen másik, ő most biztosan nem fog semmiféle beszédet mondani, vagy szertartást végrehajtani. Vagy hát addig biztosan nem ameddig nem ivott eleget, ami azért mindig inspirál hasonlóra. Nem venne mérget rá, hogy az általa papnőként végrehajtott szertartások odahaza, nem csak sok-sok nemzedékkel ezelőtti papok, vagy papnők delíriumos látomásainak évszázadokkal, vagy akár évezredekkel későbbi lenyomatai.
~ Nem, ezen nem most fogok elgondolkodni. Istennők, istenek, szellemek, ősök, minden létező a mi világunkon túlról! Még szegény Lunit is mennyit gyötörtem néha azzal, hogy túl sokat gondolkodik a pillanat élvezete helyett, most pedig, mintha ő élvezné a pillanatot én pedig helyette gondolkodom össze-vissza, és Luni, Int meg Adoaver helyett inkább veletek beszélgetek. Miért pont most most? Sejtem, de... de hát még csak nem is válaszoltok, most biztosan nem, ha pedig mégis akkor sem szavakkal. ~
Ea belső monológjából végül csak egy igazi mosollyá álcázni próbált szomorú mosoly marad. Aztán a pillanatba való visszatérés, amihez a mindig ő érzelmeire és gondolataira hangolódó lánya helyett, most Intath szolgáltatja a lehetőséget.*
- Le sem tagadhatnád, hogy értesz hozzá. *mosolyog a másik elfre.* A fahéj és a cukor mellett tényleg szegfűszeg van még benne. De azért csak a jó bor az alapja.
*Ő is iszik pár kortyot, és csak utána szólal meg újra.*
- Ami pedig engem illet, örülök, hogy megismertelek benneteket. Szerintem ti jól működtök csapatként együtt és kiegészítitek egymást, még akkor is, ha esetleg nem így érzitek néha. Ez nyilván akkor is így lenne, ha én nem lennék itt, ettől még egyáltalán nem bánom, hogy itt vagyok. Az eredeti tervem az volt, amikor eljöttem otthonról, hogy építek magamnak egy kis kunyhót a közelben, és hatonta párszor átugrom Lunit meglátogatni, de egyáltalán nem bántam meg, hogy végül itt ragadtam.
*Ezt persze Luni tudja, Adoavernek és Intnek ellenben talán újdonság lehet. Nem mintha olyan nagy titkot árult volna most el, de azért örül neki, hogy végre kimondta. Nem valószínű, hogy az eredetileg tervezett kunyhóból valaha is lesz valami, azok után, hogy most már ő is otthonának kezdte el érezni Szarvasligetet.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:45:01
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:45:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Leírhatatlanul kínosan érzi magát hogy így sikerült elkapniuk, és valahogy még csak nem is hallotta előre őket. Fáradtabb lehetett mint gondolta.*
- Utána rakhattam fel a díszeket, szóval az is rátett! *Védekezik a doktor előtt, ő maga picit megtámadva érzi magát előtte. Mindenesetre örül, hogy nem a horkoló típus.
Hanem különösen azért szégyenkezik öltözéke miatt, mert nem ez lenne az első kis ünnepsége; a kicsi hátránya a kényelmes lihanechi nemesi életnek, hogy kötelezőszerűen ki kell jönni a társadalmi testvéreikkel is, ha nem szimplán jövőbeli hasznosulások miatt, hát akkor azért hogy legyen kikkel beszélgetni. Csakhogy ezekre a kisebb-nagyobb összejövetelekre, udvariasság és képmutatás keverékeként, sokszor agyoncsicsázott göncökkel kellett megjelennie, aminek felettébb nem örült először, de megtanulta elviselni, sőt, szeretni is. Az így beléültetett etiketti elvárás pedig valóban furcsává teszi számára ezt a kis délutánt, hiszen ritkaszámba menőleg úgy szerepel, hogy még csak be sincs öltözve.*
~ Mondjam meg neki hogy pitypangként tűnik ki közülünk? ~ *Luninari ruházatának a színe igazán Adoavernek való, de a vadnövényhez való hasonlítás, ha ismerik annak az osztályozását a botanika világában, lehet hogy nem a legjobb bók. Tulipán? Az túl romantikus. És Calliepeyáról mit mondjon?
Az alkoholos itókát rejtett, de valójában gyermeki izgágasággal veszi kezeibe, maga sem tudja miért. Talán azért, mert ez lesz az első olyan kis "partija", amiért maga is tett. Segítette életbe hozni, és ez a büszkeség ad neki egy kis izgága energiát.*
~ Kenyér? ~ *Egy pillanatra a csalódottság árnyéka látszódik az ifjú emberke szemében, hogy egy érettebb gondolat rögtön elnyomja azt. Miért gondolja hogy ennyi idővel és erőforrással egy bankettet tudnának elővarázsolni? Tényleg ennyire naivan áll hozzá? Megint elkezdi szégyelni magát, és a szendvicsekre jóval alázatosabban kezd nézni. Nincs kétsége abban, hogy ezzel is meg lesz elégedve. Eddig sem volt másképp.*
- Néha túl kedves vagy, Luninari. Jó kedvet és egészséget, és ezzel egy tökéletes ünnepet! *Emel egy bögrét, és kortyol. Ő nem képes ízlésből kitalálni a bele tett fűszereket, de tény, hogy megfelel neki a bor, ami megnőtt pupilláiból is látszik.*
- Szeretnék én is egy pár szót szólni. *Szólal meg, jónak látva az alkalmat, hogy levakarhasson valamit a mellkasáról. Megköszörüli a torkát.* - Amikor megérkeztem Artheniorba, nem tudtam hogy mit tegyek magammal; nem szerettem a nagy tömeget és a szállásként használt fogadókat, és sehol nem tudtam elképzelni magamat egy napnál több időt tartózkodva. Ez a Szarvasliget a legjobb dolog, ami történhetett velem, és veletek együtt azoknak a lányoknak is köszönetet akarok mondani, akik megengedték hogy itt lakjak. Sosem volt még jobb évem. *Nem tudva, hogyan fejezze be rövid beszédét, egy nagyobbat kortyol borából.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Leírhatatlanul kínosan érzi magát hogy így sikerült elkapniuk, és valahogy még csak nem is hallotta előre őket. Fáradtabb lehetett mint gondolta.*
- Utána rakhattam fel a díszeket, szóval az is rátett! *Védekezik a doktor előtt, ő maga picit megtámadva érzi magát előtte. Mindenesetre örül, hogy nem a horkoló típus.
Hanem különösen azért szégyenkezik öltözéke miatt, mert nem ez lenne az első kis ünnepsége; a kicsi hátránya a kényelmes lihanechi nemesi életnek, hogy kötelezőszerűen ki kell jönni a társadalmi testvéreikkel is, ha nem szimplán jövőbeli hasznosulások miatt, hát akkor azért hogy legyen kikkel beszélgetni. Csakhogy ezekre a kisebb-nagyobb összejövetelekre, udvariasság és képmutatás keverékeként, sokszor agyoncsicsázott göncökkel kellett megjelennie, aminek felettébb nem örült először, de megtanulta elviselni, sőt, szeretni is. Az így beléültetett etiketti elvárás pedig valóban furcsává teszi számára ezt a kis délutánt, hiszen ritkaszámba menőleg úgy szerepel, hogy még csak be sincs öltözve.*
~ Mondjam meg neki hogy pitypangként tűnik ki közülünk? ~ *Luninari ruházatának a színe igazán Adoavernek való, de a vadnövényhez való hasonlítás, ha ismerik annak az osztályozását a botanika világában, lehet hogy nem a legjobb bók. Tulipán? Az túl romantikus. És Calliepeyáról mit mondjon?
Az alkoholos itókát rejtett, de valójában gyermeki izgágasággal veszi kezeibe, maga sem tudja miért. Talán azért, mert ez lesz az első olyan kis "partija", amiért maga is tett. Segítette életbe hozni, és ez a büszkeség ad neki egy kis izgága energiát.*
~ Kenyér? ~ *Egy pillanatra a csalódottság árnyéka látszódik az ifjú emberke szemében, hogy egy érettebb gondolat rögtön elnyomja azt. Miért gondolja hogy ennyi idővel és erőforrással egy bankettet tudnának elővarázsolni? Tényleg ennyire naivan áll hozzá? Megint elkezdi szégyelni magát, és a szendvicsekre jóval alázatosabban kezd nézni. Nincs kétsége abban, hogy ezzel is meg lesz elégedve. Eddig sem volt másképp.*
- Néha túl kedves vagy, Luninari. Jó kedvet és egészséget, és ezzel egy tökéletes ünnepet! *Emel egy bögrét, és kortyol. Ő nem képes ízlésből kitalálni a bele tett fűszereket, de tény, hogy megfelel neki a bor, ami megnőtt pupilláiból is látszik.*
- Szeretnék én is egy pár szót szólni. *Szólal meg, jónak látva az alkalmat, hogy levakarhasson valamit a mellkasáról. Megköszörüli a torkát.* - Amikor megérkeztem Artheniorba, nem tudtam hogy mit tegyek magammal; nem szerettem a nagy tömeget és a szállásként használt fogadókat, és sehol nem tudtam elképzelni magamat egy napnál több időt tartózkodva. Ez a Szarvasliget a legjobb dolog, ami történhetett velem, és veletek együtt azoknak a lányoknak is köszönetet akarok mondani, akik megengedték hogy itt lakjak. Sosem volt még jobb évem. *Nem tudva, hogyan fejezze be rövid beszédét, egy nagyobbat kortyol borából.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-07 11:37:35
Üzenet elküldve: 2024-08-07 11:37:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
-De kis drága vagy Luninari kedveském!
*Simogatja meg a félvér buksiját, de most nem kócolja össze, azt a hajat mert látszik, hogy sokat dolgozott vele. Természetesen nincs ellenére, hogy bele legyen karolva. Ő tervezte átkarolni a lányt, de most meg lett előzve. Ritka alkalmak egyike. Így vezeti a nappaliba vagy szalonba, azt a kettőt.*
-Ej, ej! Alig voltunk kint és így elfáradni benne...
*Ekézi kicsit a nem jelen lévőt, de most ő se gondolja komolyan. Mikor a másik szobába átérnek akkor pont azért nem tesz megjegyzést annak megjelenésére mert ő is lusta volt átöltözni. Ez a lustaság persze elmond pár dolgot arról is, hogy mit gondol a tintanyalóról. Ugyanis ha az elf úgy érezte volna, hogy ki kell tennie magáért akkor nem sajnálta volna rá az időt. Viszont egyértelműnek érzi a helyét a házban és élvezi is a dolgot. Önbizalomból nincs hiány, de talán nem ok nélkül. Átveszi a bögrét az elf anyukától akinek szavaira felcsillan a szeme.*
-Ez nagyon jól hangzik. Jobban ki se lehetett volna találni.
*Hát igen. Ezért se árt a női kéz a házba. Finom ételek, forralt bor, csinos mosolygós lányok. Az elfnek határozottan egyre jobb kedve kezd lenni és a reggeli mogorvaságát már el is felejtette. A dokinak, de lehet egyik férfinek se jutott volna eszébe, hogy feldíszítsék a házat vagy megünnepeljék a holdfordulót. Pedig szükség volt mindannyiuknak erre, hogy lerázzák magukról a rosszkedvet. A papnő továbbra is magánál tartja a szót, hogy megadja az estének az irányát. Szólni? Az elf is tudott volna, de minden bizonnyal nem olyan szépen és kedvesen mint a félvér tette akinek a szavain jót mosolyog.*
-Boldog fény, nap, csillagforduló estét! Egészség!
*Kortyol ő is az italába.*
-Tényleg nem rossz. Hmmm. Érződik benne egy kis fahéj, de valami más is. Ne mondjátok el!*Kortyol még egyet, gondolkozik.*Szegfűszeg? Eltaláltam?
//Surran az őz, szökell halkan//
-De kis drága vagy Luninari kedveském!
*Simogatja meg a félvér buksiját, de most nem kócolja össze, azt a hajat mert látszik, hogy sokat dolgozott vele. Természetesen nincs ellenére, hogy bele legyen karolva. Ő tervezte átkarolni a lányt, de most meg lett előzve. Ritka alkalmak egyike. Így vezeti a nappaliba vagy szalonba, azt a kettőt.*
-Ej, ej! Alig voltunk kint és így elfáradni benne...
*Ekézi kicsit a nem jelen lévőt, de most ő se gondolja komolyan. Mikor a másik szobába átérnek akkor pont azért nem tesz megjegyzést annak megjelenésére mert ő is lusta volt átöltözni. Ez a lustaság persze elmond pár dolgot arról is, hogy mit gondol a tintanyalóról. Ugyanis ha az elf úgy érezte volna, hogy ki kell tennie magáért akkor nem sajnálta volna rá az időt. Viszont egyértelműnek érzi a helyét a házban és élvezi is a dolgot. Önbizalomból nincs hiány, de talán nem ok nélkül. Átveszi a bögrét az elf anyukától akinek szavaira felcsillan a szeme.*
-Ez nagyon jól hangzik. Jobban ki se lehetett volna találni.
*Hát igen. Ezért se árt a női kéz a házba. Finom ételek, forralt bor, csinos mosolygós lányok. Az elfnek határozottan egyre jobb kedve kezd lenni és a reggeli mogorvaságát már el is felejtette. A dokinak, de lehet egyik férfinek se jutott volna eszébe, hogy feldíszítsék a házat vagy megünnepeljék a holdfordulót. Pedig szükség volt mindannyiuknak erre, hogy lerázzák magukról a rosszkedvet. A papnő továbbra is magánál tartja a szót, hogy megadja az estének az irányát. Szólni? Az elf is tudott volna, de minden bizonnyal nem olyan szépen és kedvesen mint a félvér tette akinek a szavain jót mosolyog.*
-Boldog fény, nap, csillagforduló estét! Egészség!
*Kortyol ő is az italába.*
-Tényleg nem rossz. Hmmm. Érződik benne egy kis fahéj, de valami más is. Ne mondjátok el!*Kortyol még egyet, gondolkozik.*Szegfűszeg? Eltaláltam?
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-05 19:32:45
Üzenet elküldve: 2024-08-05 19:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megörül Intnek, mint mindig, és igazából fel sem tűnik neki, hogy nem öltözött ünneplőbe, de hát a mai nap nem is az a lényeg, hogy a testét, hanem, hogy a lelkét ünneplőbe öltöztesse.
*Magában jót nevet azon, hogy milyen giccses szófordulatok jutnak eszébe néha, és el is dönti, hogy nem is fog ilyesmit hangosan kimondani soha.*
- Ugyan, ugyan, nem kell, te is jól nézel ki, mint mindig! *mondja, és még csak nem is hazudik, mert az elf tetszik neki. Ha belegondol abba, hogy kora délután édesanyjával még arról beszélgettek, hogy boldog lenne akkor, ha Inthez hasonló nevelőapja lenne, akkor kedve lenne még kedvesebb dolgokat is mondani neki, de hát hosszú még az este.*
- Szerintem menjünk át a másik szobába, ha már annyi időt fordítottunk a feldíszítésére. *javasolja Ea.* Ha jól sejtem Adoavert is ott találjuk, előbb, amikor felélesztettem a tüzet még ott aludt.
- Jó ötlet. *mondja erre, és, ha Int megengedi neki, akkor belekarol és előre átsétál vele, miközben Ea tölt négy bögrényi forralt bort, egy tálcára rakja őket, majd követi a doki és lánya párosát. Nem mintha messze kellene menniük. Egyetlen ajtó választja el őket a kandallós szobától, ahogyan magában nevezi azt a helyiséget néha, ráadásul a kandalló éppen a konyhát a szobától elválasztó falba van beépítve.
Most annyiból változik a helyzet, hogy ezúttal nem Adoaver ébreszti fel Eát, hanem ő és a lánya őt, amikor újabb fahasábot raknak a tűre. Persze nem csak ők, mert, ha minden jól megy, Int is az oldalukon áll már.*
- Ne aggódj emiatt, biztosíthatlak róla, hogy mindkettőnk képzelőerje elég jó. *mosolyog Adoaverre miután sikerült neki meglepődnie rajtuk.* Amúgy is jól áll rajtad ez a köpeny. *dicséri meg őt is, és még csak nem is hazudik. Ha az életben mindig nem is feltétlen, azokból, akiket egyszer már megkedvelt megkedvelt, mindig hajlamos a legjobbat észrevenni. Jó eséllyel, ha látna néhány sárfoltot, akkor is azt gondolná, hogy azért lettek ott, ahol vannak, hogy szépen fel legyen díszítve a szoba.
Annyira amúgy sem lepi meg, hogy ő és édesanyja valahogyan kicsit komolyabban vették az ünnepre való felöltözést, mint a fiúk, de maga részéről ezt nem igazán veszi zokon.
Ilyenkor odahaza is valahogyan a nőkön és a lányokon, különösen a férjet fogni készülő fiatal lányokon vett erőt inkább a hiúság, és a vágy, hogy szépségüket megmutassák az egybegyűlt közösségnek.
De hát ők már csak ilyenek. Az nála is teljesen alapjárat egy nagyon átlagos hétköznapon is, hogyha más nem, akkor a haja nagyon gondosan ki legyen fésülve, és az is biztos, hogy amint csak kicsit úgy kezd kinézni, mint, ami nem frissen mosott, azonnal megmossa, hogy ismét fényes legyen.
Nem csoda, hogy most is kedvenc, sárga ruháját vette fel, egy hozzá illő sárga hajpánttal, ami szerinte nagyon jól megy nem csak ruhájához, hanem fekete hajához is.
Calliepeya is egy olyan zöld, de ezüst színű hímzéssel díszített ruhát vett fel, amit otthon is minden további nékkül felvehetett volna, és a legkényesebb ízlésű, leginkább rosszindulatú asszonyok sem szólták volna meg miatta.
Pedig most "csak" Szarvasligetben vannak, de édesanyja ruhájából éppen ezért arra következtet, hogy már ő is elkezdte nem csak megszokni, hanem otthonaként is megszeretni ezt a helyet.
Most mindenki kezébe ad egy-egy füles bögrényi forralt bort, ő pedig örömmel látja, hogy ezt majdnem olyan szertartásosság hatását keltő komolysággal, mégis arcán félmosollyal, papnőhöz méltóan teszi, mintha még régi otthonukban lennének.
De szerencsére nem ott vannak, ő pedig ennek a maga részéről örül.*
- Mivel a nagy készülődés közben elfelejtettük megbeszélni, hogy mi legyen a vacsora, végül mi találtuk ki. Egyszerű, de reméljük finom, pont jó arra, hogyha a bortól megéhezünk, vagy nagyon elkezdene a fejünkbe szállni, akkor kicsit visszaadja a józanságunkat. Egy szelet kenyér, rajta füstölt sonka, és kecskesajt, csak be kell rakni a sütőbe, ahol Lau is szokta a süteményeket sütni és néhány perc alatt tökéletesen meg fog pirulni, sülni és olvadni is. Fűszerekkel is tetszés szerint ízesíthető, de az már a ti dolgotok lesz. A legjobb mindenesetre benne, hogy már elő van készítve, csak igény szerint a sütőbe kell rakni, amikor valakinek kell, szóval nem kell belőle előre elkészíteni vagy húszat, hogy aztán kihűljön vagy szikkadjon. *újságolja lelkesen, talán látszik rajta, hogy kicsit büszke magára, mert hirtelen kellett ötlet egyszerre könnyű, de finom vacsorára, ezt az ételt pedig ő találta ki. Más kérdés, hogy most nem fognak hagyományos értelemben véve vacsorázni, csak elkezdenek inni, közben pedig majd csak úgy eszik pár falatot az, akinek éppen kedve lesz hozzá.*
- Szeretne valaki néhány szót szólni? *kérdi Ea ezek után félig viccelve, de félig teljesen komolyan, amikor mindenkinek a kezében van már a forralt bora, mert kíváncsi rá, hogy Luni hogyan fog reagálni erre.
Mindig szeretett beszélni, de biztos benne, hogy sokkal félénkebb lett volna akár hatvan hattal ezelőtt is, mint amennyire most.
Meg aztán ez az ünnep természetéből fakadóan eleve egy kicsit érzelgősebb nap. Végül örömére és megkönnyebbülésére lánya úgy reagál erre, ahogyan azt ő szerette volna, sokkal bátrabban mint arra korábban lett volna esély.*
- Én csak annyit, hogy boldog fényfordulót, napfordulót, vagy csillagok estéjét nektek és és mindenkinek, aki nincsen éppen itt most de itt lehetne! *mondja ki a mai ünnep mindhárom elnevezését, amit ma hallott, pontosabban azt, amit ő ismert, és azt a két új elnevezést, amit ma hallott ugyanarra a napra először.*
- Örülök, hogy veletek kezdhetem az új évet! mondja, de persze tisztában van vele, hogy most csak az ő szülőfalujában kezdődik az új év, de hát ennyi gesztust szívesen tesz édesanyja felé, aki hozzá képest vagy százszor több szállal kötődik ahhoz a faluhoz.*
- Anya, veled egyértelmű, hogy miért, Int, szerintem veled is, és Adoaver, ha eddig még nem is tudtam elmondani, de tényleg örömmel tölt el az is, hogy te is itt vagy velünk. Sokat kell még tanulnunk, de ettől még mágusok vagyunk, és örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen itt. Egészségetekre!
*Őszintén mosolyog, de mindarra, amit mondott nem feltéllenül vár választ. Önkéntelenül is kijelenti mindenesetre még az előtt, hogy bárki bárit is mondana, az első megkóstolt fahéjas, szegfűszeges, édes vörösborból készített forralt borról a véleményét egy halvány mosoly kíséretében.*
- Tényleg finom lett szerintem.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.05 19:46:41
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megörül Intnek, mint mindig, és igazából fel sem tűnik neki, hogy nem öltözött ünneplőbe, de hát a mai nap nem is az a lényeg, hogy a testét, hanem, hogy a lelkét ünneplőbe öltöztesse.
*Magában jót nevet azon, hogy milyen giccses szófordulatok jutnak eszébe néha, és el is dönti, hogy nem is fog ilyesmit hangosan kimondani soha.*
- Ugyan, ugyan, nem kell, te is jól nézel ki, mint mindig! *mondja, és még csak nem is hazudik, mert az elf tetszik neki. Ha belegondol abba, hogy kora délután édesanyjával még arról beszélgettek, hogy boldog lenne akkor, ha Inthez hasonló nevelőapja lenne, akkor kedve lenne még kedvesebb dolgokat is mondani neki, de hát hosszú még az este.*
- Szerintem menjünk át a másik szobába, ha már annyi időt fordítottunk a feldíszítésére. *javasolja Ea.* Ha jól sejtem Adoavert is ott találjuk, előbb, amikor felélesztettem a tüzet még ott aludt.
- Jó ötlet. *mondja erre, és, ha Int megengedi neki, akkor belekarol és előre átsétál vele, miközben Ea tölt négy bögrényi forralt bort, egy tálcára rakja őket, majd követi a doki és lánya párosát. Nem mintha messze kellene menniük. Egyetlen ajtó választja el őket a kandallós szobától, ahogyan magában nevezi azt a helyiséget néha, ráadásul a kandalló éppen a konyhát a szobától elválasztó falba van beépítve.
Most annyiból változik a helyzet, hogy ezúttal nem Adoaver ébreszti fel Eát, hanem ő és a lánya őt, amikor újabb fahasábot raknak a tűre. Persze nem csak ők, mert, ha minden jól megy, Int is az oldalukon áll már.*
- Ne aggódj emiatt, biztosíthatlak róla, hogy mindkettőnk képzelőerje elég jó. *mosolyog Adoaverre miután sikerült neki meglepődnie rajtuk.* Amúgy is jól áll rajtad ez a köpeny. *dicséri meg őt is, és még csak nem is hazudik. Ha az életben mindig nem is feltétlen, azokból, akiket egyszer már megkedvelt megkedvelt, mindig hajlamos a legjobbat észrevenni. Jó eséllyel, ha látna néhány sárfoltot, akkor is azt gondolná, hogy azért lettek ott, ahol vannak, hogy szépen fel legyen díszítve a szoba.
Annyira amúgy sem lepi meg, hogy ő és édesanyja valahogyan kicsit komolyabban vették az ünnepre való felöltözést, mint a fiúk, de maga részéről ezt nem igazán veszi zokon.
Ilyenkor odahaza is valahogyan a nőkön és a lányokon, különösen a férjet fogni készülő fiatal lányokon vett erőt inkább a hiúság, és a vágy, hogy szépségüket megmutassák az egybegyűlt közösségnek.
De hát ők már csak ilyenek. Az nála is teljesen alapjárat egy nagyon átlagos hétköznapon is, hogyha más nem, akkor a haja nagyon gondosan ki legyen fésülve, és az is biztos, hogy amint csak kicsit úgy kezd kinézni, mint, ami nem frissen mosott, azonnal megmossa, hogy ismét fényes legyen.
Nem csoda, hogy most is kedvenc, sárga ruháját vette fel, egy hozzá illő sárga hajpánttal, ami szerinte nagyon jól megy nem csak ruhájához, hanem fekete hajához is.
Calliepeya is egy olyan zöld, de ezüst színű hímzéssel díszített ruhát vett fel, amit otthon is minden további nékkül felvehetett volna, és a legkényesebb ízlésű, leginkább rosszindulatú asszonyok sem szólták volna meg miatta.
Pedig most "csak" Szarvasligetben vannak, de édesanyja ruhájából éppen ezért arra következtet, hogy már ő is elkezdte nem csak megszokni, hanem otthonaként is megszeretni ezt a helyet.
Most mindenki kezébe ad egy-egy füles bögrényi forralt bort, ő pedig örömmel látja, hogy ezt majdnem olyan szertartásosság hatását keltő komolysággal, mégis arcán félmosollyal, papnőhöz méltóan teszi, mintha még régi otthonukban lennének.
De szerencsére nem ott vannak, ő pedig ennek a maga részéről örül.*
- Mivel a nagy készülődés közben elfelejtettük megbeszélni, hogy mi legyen a vacsora, végül mi találtuk ki. Egyszerű, de reméljük finom, pont jó arra, hogyha a bortól megéhezünk, vagy nagyon elkezdene a fejünkbe szállni, akkor kicsit visszaadja a józanságunkat. Egy szelet kenyér, rajta füstölt sonka, és kecskesajt, csak be kell rakni a sütőbe, ahol Lau is szokta a süteményeket sütni és néhány perc alatt tökéletesen meg fog pirulni, sülni és olvadni is. Fűszerekkel is tetszés szerint ízesíthető, de az már a ti dolgotok lesz. A legjobb mindenesetre benne, hogy már elő van készítve, csak igény szerint a sütőbe kell rakni, amikor valakinek kell, szóval nem kell belőle előre elkészíteni vagy húszat, hogy aztán kihűljön vagy szikkadjon. *újságolja lelkesen, talán látszik rajta, hogy kicsit büszke magára, mert hirtelen kellett ötlet egyszerre könnyű, de finom vacsorára, ezt az ételt pedig ő találta ki. Más kérdés, hogy most nem fognak hagyományos értelemben véve vacsorázni, csak elkezdenek inni, közben pedig majd csak úgy eszik pár falatot az, akinek éppen kedve lesz hozzá.*
- Szeretne valaki néhány szót szólni? *kérdi Ea ezek után félig viccelve, de félig teljesen komolyan, amikor mindenkinek a kezében van már a forralt bora, mert kíváncsi rá, hogy Luni hogyan fog reagálni erre.
Mindig szeretett beszélni, de biztos benne, hogy sokkal félénkebb lett volna akár hatvan hattal ezelőtt is, mint amennyire most.
Meg aztán ez az ünnep természetéből fakadóan eleve egy kicsit érzelgősebb nap. Végül örömére és megkönnyebbülésére lánya úgy reagál erre, ahogyan azt ő szerette volna, sokkal bátrabban mint arra korábban lett volna esély.*
- Én csak annyit, hogy boldog fényfordulót, napfordulót, vagy csillagok estéjét nektek és és mindenkinek, aki nincsen éppen itt most de itt lehetne! *mondja ki a mai ünnep mindhárom elnevezését, amit ma hallott, pontosabban azt, amit ő ismert, és azt a két új elnevezést, amit ma hallott ugyanarra a napra először.*
- Örülök, hogy veletek kezdhetem az új évet! mondja, de persze tisztában van vele, hogy most csak az ő szülőfalujában kezdődik az új év, de hát ennyi gesztust szívesen tesz édesanyja felé, aki hozzá képest vagy százszor több szállal kötődik ahhoz a faluhoz.*
- Anya, veled egyértelmű, hogy miért, Int, szerintem veled is, és Adoaver, ha eddig még nem is tudtam elmondani, de tényleg örömmel tölt el az is, hogy te is itt vagy velünk. Sokat kell még tanulnunk, de ettől még mágusok vagyunk, és örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen itt. Egészségetekre!
*Őszintén mosolyog, de mindarra, amit mondott nem feltéllenül vár választ. Önkéntelenül is kijelenti mindenesetre még az előtt, hogy bárki bárit is mondana, az első megkóstolt fahéjas, szegfűszeges, édes vörösborból készített forralt borról a véleményét egy halvány mosoly kíséretében.*
- Tényleg finom lett szerintem.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.05 19:46:41
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-07-31 20:40:33
Üzenet elküldve: 2024-07-31 20:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meg kell mondani, némileg szégyelli magát hogy az konyhában robotolást kipihenő asszonyt zavarja a további teendők miatt; ha mérlegelni kellene Adoavernek, mely feladatok az előkészületeknek a neheze, ő még ezután is a főzés mellett tartja a voksát; persze, kint cudar hideg van és nyitva kell (kellett) tartani a szemed hogy észre vedd amit keresel, de sem embert próbálóan hosszú, vagy fontos odafigyelést igénylő próbatételnek nem voltak ezzel kitéve. Ez a konyhában másképp van, és féli a napot amikor neki kell a tűzhely fölött állnia. Ezáltal úgy érzi, a saját részét fejezi csak be azzal, hogy maga biggyeszti helyükre zsákmányukat.*
- Őszintén bevallva alábecsültem a hideget, de köszönöm a dicséretet! Még egy dolog ami csontjaimat melengeti most. *Meghajolna maga stílusában, ha nem nyúlna már a meglelt eszközök irányába; nem egy percet fog betanítatlan kezével igénybe venni ez a munka, és őt is kezdi már hívogatni a kandalló melege, tehát nem állhat meg pihenni, különben még őt is elnyomja az álom.*
- A szék az közelebb hangzik, úgyhogy először azzal próbálkozom. *Latolgatja magának és Callipeyának, miközben már át is szúrja az első hajófigura közepét az újonnan kapott tűvel.* - Egy óránál nem tarthat több ideig, míg elkészülök, és meg is lesz az az ünnepi díszlet. kellemes további pihenést addig, emberi zavargatások nélkül! *Fejével még az elf anya felé fordul és kézfeje felemelésével elköszön tőle, hogy aztán vissza is térjen szerény papírmasni-láncai elkészítéséhez.
Ezután csakhamar csak belejön a mozdulatokba, és készül is meglepő gyorsasággal a fali dísz. A fonalon lóg először a hajós ábra, aztán egy holdsajt; egy könyves ábra, aztán egy holdsajt; egy nyuszis ábra, aztán egy holdsajt...
Ki is fogy a gyümölcsből egyhamar, de ez nem akadályozza meg abban, hogy megcsináljon egy pár füzért nélkülük is: sok papírmasnit vagdostak ki, és sok ajtaja van a laknak. Amint megvan ezzel, megvárja a megfelelő pillanatot, míg senki nem tartózkodik a konyhában, és onnan elcseni a legközelebbi széket. Innentől már csak egy pár gerincet gyötrő nyújtózgatás, ide-oda tologatása improvizált létrájának a bejárattól a lépcsőkig, és végre-valahára ki vannak díszítve a kúria földszintjének az ajtajai, és falai! Többféle kombinációban kezdődő és végződő fehér papírfigurák a holdsajttal karöltve, a szemmel alig látható fonál tartva őket fent. Most hogy megnézi munkáját, szebben nézett volna ki ha színes papírokat használnak, de nem mintha lett volna idejük előre felkészülni. Egy büszke sóhajtással letörli magáról az izzadtságot, gyorsan visszarakosgatja a kellékeket, visszateszi a széket, és Luninari anyjának a tanácsát megfogadva láblógatásra készül úgy, hogy a megszabadult kandallói fotelbe süllyedve lehunyja szemeit. A jó melegtől és a tűzifa ropogásának a hangjától sec-perc alatt legurulnak a szemhéjai.*
~ Rendben vagy Adi, lehetsz még büszke magadra. ~
*Szöszmötölésre ébred fel. Lassan és lustán nyitogatja lesőit, miközben egy kézmozdulattal letörli a nyált a szájáról* ~ Erről valahogy le kell szoknom. ~ *Végignéz magán, éjkék köpenyén, ami bár megszáradt ez idő alatt, alul pár helyen sárfoltok utalnak kinti virágszedegetési kísérleteire. Megpróbálja lesöpörni azt amit tud, feladja, majd mit sem sejtő normalitással szobát vált, pontosan a konyhába.*
- Óh! *Valamiért teljesen kiment a fejéből egyáltalán az ötlet árnyalata is, hogy az ünnepségre vegye át úti göncét, ami emlékeztetést a liget jelenlegi két hölgyeményének öltözékéből kap meg már túl későn. A pír és a szégyen egyszerre fogja el. Haját lekaparva próbálja még menteni a menthetőt.* - Ezer bocsánatot, úgy néz ki az illemem a hóban maradt... *Sóhajt végül, elhúzott ajakkal elemezve Intathot is. úgy néz ki, ő is megfeledkezett egy váltásról.*
- Megkérem hogy képzeljetek el a felsőkabátomban. Helyet foglalhatunk?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meg kell mondani, némileg szégyelli magát hogy az konyhában robotolást kipihenő asszonyt zavarja a további teendők miatt; ha mérlegelni kellene Adoavernek, mely feladatok az előkészületeknek a neheze, ő még ezután is a főzés mellett tartja a voksát; persze, kint cudar hideg van és nyitva kell (kellett) tartani a szemed hogy észre vedd amit keresel, de sem embert próbálóan hosszú, vagy fontos odafigyelést igénylő próbatételnek nem voltak ezzel kitéve. Ez a konyhában másképp van, és féli a napot amikor neki kell a tűzhely fölött állnia. Ezáltal úgy érzi, a saját részét fejezi csak be azzal, hogy maga biggyeszti helyükre zsákmányukat.*
- Őszintén bevallva alábecsültem a hideget, de köszönöm a dicséretet! Még egy dolog ami csontjaimat melengeti most. *Meghajolna maga stílusában, ha nem nyúlna már a meglelt eszközök irányába; nem egy percet fog betanítatlan kezével igénybe venni ez a munka, és őt is kezdi már hívogatni a kandalló melege, tehát nem állhat meg pihenni, különben még őt is elnyomja az álom.*
- A szék az közelebb hangzik, úgyhogy először azzal próbálkozom. *Latolgatja magának és Callipeyának, miközben már át is szúrja az első hajófigura közepét az újonnan kapott tűvel.* - Egy óránál nem tarthat több ideig, míg elkészülök, és meg is lesz az az ünnepi díszlet. kellemes további pihenést addig, emberi zavargatások nélkül! *Fejével még az elf anya felé fordul és kézfeje felemelésével elköszön tőle, hogy aztán vissza is térjen szerény papírmasni-láncai elkészítéséhez.
Ezután csakhamar csak belejön a mozdulatokba, és készül is meglepő gyorsasággal a fali dísz. A fonalon lóg először a hajós ábra, aztán egy holdsajt; egy könyves ábra, aztán egy holdsajt; egy nyuszis ábra, aztán egy holdsajt...
Ki is fogy a gyümölcsből egyhamar, de ez nem akadályozza meg abban, hogy megcsináljon egy pár füzért nélkülük is: sok papírmasnit vagdostak ki, és sok ajtaja van a laknak. Amint megvan ezzel, megvárja a megfelelő pillanatot, míg senki nem tartózkodik a konyhában, és onnan elcseni a legközelebbi széket. Innentől már csak egy pár gerincet gyötrő nyújtózgatás, ide-oda tologatása improvizált létrájának a bejárattól a lépcsőkig, és végre-valahára ki vannak díszítve a kúria földszintjének az ajtajai, és falai! Többféle kombinációban kezdődő és végződő fehér papírfigurák a holdsajttal karöltve, a szemmel alig látható fonál tartva őket fent. Most hogy megnézi munkáját, szebben nézett volna ki ha színes papírokat használnak, de nem mintha lett volna idejük előre felkészülni. Egy büszke sóhajtással letörli magáról az izzadtságot, gyorsan visszarakosgatja a kellékeket, visszateszi a széket, és Luninari anyjának a tanácsát megfogadva láblógatásra készül úgy, hogy a megszabadult kandallói fotelbe süllyedve lehunyja szemeit. A jó melegtől és a tűzifa ropogásának a hangjától sec-perc alatt legurulnak a szemhéjai.*
~ Rendben vagy Adi, lehetsz még büszke magadra. ~
*Szöszmötölésre ébred fel. Lassan és lustán nyitogatja lesőit, miközben egy kézmozdulattal letörli a nyált a szájáról* ~ Erről valahogy le kell szoknom. ~ *Végignéz magán, éjkék köpenyén, ami bár megszáradt ez idő alatt, alul pár helyen sárfoltok utalnak kinti virágszedegetési kísérleteire. Megpróbálja lesöpörni azt amit tud, feladja, majd mit sem sejtő normalitással szobát vált, pontosan a konyhába.*
- Óh! *Valamiért teljesen kiment a fejéből egyáltalán az ötlet árnyalata is, hogy az ünnepségre vegye át úti göncét, ami emlékeztetést a liget jelenlegi két hölgyeményének öltözékéből kap meg már túl későn. A pír és a szégyen egyszerre fogja el. Haját lekaparva próbálja még menteni a menthetőt.* - Ezer bocsánatot, úgy néz ki az illemem a hóban maradt... *Sóhajt végül, elhúzott ajakkal elemezve Intathot is. úgy néz ki, ő is megfeledkezett egy váltásról.*
- Megkérem hogy képzeljetek el a felsőkabátomban. Helyet foglalhatunk?
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-07-21 16:23:58
Üzenet elküldve: 2024-07-21 16:23:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A dokinak józanul se kell a szomszédba mennie ha hülyéskedésről van szó. Most se jön zavarba a lány ultimátumától.*
-Rendben majd megoldom. Legrosszabb esetben hátul összekötjük őket mint egy masnit.
*Kuncog egyet saját viccén. Mikor a félvér magára hagyja akkor egy darabig még simogatja, azt a bögrét míg le nem hűl annyira, hogy kisebb, majd nagyobb kortyokban eltüntesse a tartalmát. Aztán visszatér a szobájába. Ledobja a kabátját az asztalra, lerúgja a cipőit és bedől az ágyba. Nehezen jön álom a szemére. Leginkább csak szundikál, de mikor elnyomja akkor fáradtabban kel mint ahogy lefeküdt. Méghozzá alig kel fel máris gigászi problémákkal kerül szembe. Átöltözzön? Megfésülködjön? Előbbiről megállapítja, hogy felesleges. Jó az ami rajta van. Ki látja, hogy gyűrött? Amúgy is kirugódik rajta. Utóbbira csak nehezen szánja rá magát. Nem kevés kitépett haj bánja a procedúrát, de az eredményre nem lehet panasz. Mikor kisétál a konyhába akkor a lányok láttán füttyent egyet.*
-De csinosak a hölgyek! A végén még elszégyellem magam előttük.
*Vidám vigyora a szégyen legkisebb morzsájáról se árulkodik.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*A dokinak józanul se kell a szomszédba mennie ha hülyéskedésről van szó. Most se jön zavarba a lány ultimátumától.*
-Rendben majd megoldom. Legrosszabb esetben hátul összekötjük őket mint egy masnit.
*Kuncog egyet saját viccén. Mikor a félvér magára hagyja akkor egy darabig még simogatja, azt a bögrét míg le nem hűl annyira, hogy kisebb, majd nagyobb kortyokban eltüntesse a tartalmát. Aztán visszatér a szobájába. Ledobja a kabátját az asztalra, lerúgja a cipőit és bedől az ágyba. Nehezen jön álom a szemére. Leginkább csak szundikál, de mikor elnyomja akkor fáradtabban kel mint ahogy lefeküdt. Méghozzá alig kel fel máris gigászi problémákkal kerül szembe. Átöltözzön? Megfésülködjön? Előbbiről megállapítja, hogy felesleges. Jó az ami rajta van. Ki látja, hogy gyűrött? Amúgy is kirugódik rajta. Utóbbira csak nehezen szánja rá magát. Nem kevés kitépett haj bánja a procedúrát, de az eredményre nem lehet panasz. Mikor kisétál a konyhába akkor a lányok láttán füttyent egyet.*
-De csinosak a hölgyek! A végén még elszégyellem magam előttük.
*Vidám vigyora a szégyen legkisebb morzsájáról se árulkodik.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-07-20 13:27:05
Üzenet elküldve: 2024-07-20 13:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Semmi gond. *ásít még egy aprót Ea, látva a másik arcán, hogy odakint valóban hideg lehet.* Jó néha fotelban szunyókálni kicsit, de azért nem pótolja az ágyat. Lehet kicsit ledőlök majd estig.
*Különben egyáltalán nem veszi zokon, hogy Adoaver nem kéri a díszítésben a segítségét. Valamennyit ő is dolgozhat ezen, hogy még jobban magáénak érezze a dekorációt, ami pedig őt magát illeti, Lunival együtt már elég sokat foglalatoskodtak ezzel. Ha szereti is hasonlóval eltöltemi az idejét, azért azt sem feltétlenül szokta bánni, ha mások dolgoznak helyette. Olyan ez kicsit, mint a főzés. Hiába szeret a konyhában tenni-venni, azért lányát nem csak azért tanította meg rá, mert egy lánynak ilyesmit szerinte mindenképpen illik tudnia, illetve, hogy el tudja magát látni akkor is, ha majd egyszer nélküle fog élni, hanem azért is, hogy legyen egy kis segítsége a konyhában. Esetleg néha szunyálhasson egyet akár délelőtt is, miközben Luni megfőzi ebédre a levest. Kevés szebb dolog van frissen főtt étel finom illatára ébredni, éhesen.
De hát kicsit messzire kalandozott, most az a lényeg, hogy amiben tud még segítsen Adoavernek, mielőtt egy fotel háttámlája helyett rendes párnára hajtaná a fejét egy ágyban.*
- Ügyesek vagytok tényleg és örülök, hogy ennyi mindent találtatok. *mondja aztán már felállva.* És minden tiszteletem, tudod, hogy én az erdőben nőttem fel és éltem, most még sem lett volna kedvem kimenni. Luni pedig majd biztos örülni fog a sok mindennek, amit szedtetek, ahogyan persze én is. Különben jó ötlet, majd kíváncsi vagyok, hogy végül, hogyan fog kinézni a folyosó. Ó igen, tű és cérna, tessék! *húz ki egy fiókot.*
- Egy létrát a napokban láttam a kamrában. *mondja ezek után.* Biztos ott van még, nem hiszem, hogy bárki használta volna. *mondja, és jobban belegondolva egészen biztos benne, hogy valóban nem használta senki. Lunit nem tudja elképzelni, amint létrára mászik, meg Intet sem nagyon.*
- Nagyobb széket pedig biztosan találsz a konyhában majd. *teszi még hozzá.*
- Viszont, ha nem haragszol ezt már rád hagynám. *mondja, bár Adoaver szavaiból azt vette ki eddig, hogy nem is nagyon igényli az ő segítségét.* Pihenek még kicsit, szerintem tedd azt te is. Estefelé a konyhában találkozunk. Szerintem egy kis alvás éppen elég, még korán sötétedik, így mindenképpen nagyon hangulatos lesz már minden, mire újra találkozunk.
*Ea tehát elindul pihenni, és lánya is éppen ezt tervezi, bár Intath társasága mindig szórakoztatja, viccei pedig általában betalálnak nála, már, amikor rájön, hogy éppen viccel, nem csoda, hogy most is alig várja már az estét.
Ahogyan az sem, hogy ezúttal is nevet.*
- Azért csak óvatosan a füleimmel. Te vagy az orvosom, ha túlhúzod, még a végén neked is kell visszaállítanod őket az eredeti állapotukba. *mondja, még mindig mosolyogva, bár igazából, ha ő maga nem is orvos, úgy érzi, hogy annyit azért ért az anatómiához, hogy pontosan tudja, hogy egyszerűbb egy kicsit a fület megnyújtani, mint egy túlnyújtottat visszakicsinyíteni, de ilyen apróságokba most nem megy bele.*
- Jó pihenést akkor, este találkozunk itt. Pontosabban, gondolom kicsivel sötétedés után. Ha nagyon elaludnál, majd felkeltünk. *köszön el, remélve, hogy a dokinak nem csak ízleni fog a tea, hanem majd rendesen át is melegíti.
Aztán visszamegy a szobájába, hálóruhát vesz, és plüssnyulait is természetesen magához ölelve bebújuk a jó meleg paplan alá. Nem kell neki sok idő, hogy elaludjon, még arra sem ébred fel, amikor édesanyja befekszik mellé, igaz nem szorosan mellé, hanem éppen úgy, hogy hagyjon neki személyes teret az ágyban is, végtére is, már nem kislány, akit csak úgy bármikor magához ölelhet alvás közben, ha kedve van hozzá.
Nem fél attól, hogy elalszik, hiszen Holdpihe úgy is fel fogja majd ébreszteni, az "éhes vagyok, adj ennem kérlek!" jelentésű nyávogásával, ha kicsikét túlaludná magát.
Szerencsére ez valóban nem történik meg. Mire a fiúk este megérkeznek a konyhába, ő és édesanyja már szépen felöltözve és széles mosollyal várják őket, akár együtt érkeznek, alkár külön, miközben a konyhát betölti a frissen készült étel, valamint szegfűszeg illata, ami a nemrég főtt forralt borból árad. Égnek a gyertyák, az idő közben visszahűlt konyha éppen kellemesen elkezd felmelegedni újra, ahogyan a közösségi szoba is, ahol az ünnepből még hátralévő idő nagy részét majd el fogják tölteni.
Úgy érzi, hogy amennyire tudtak felkészültek az estére, nem csak olyan értelemben, hogy méltón és neki kijáró tisztelettel tudják megülni az ünnepet magát, hanem annak érdekében is mindent elkövettek eddig, hogy végül majd jól is érezzék magukat együtt.*
//Surran az őz, szökell halkan//
- Semmi gond. *ásít még egy aprót Ea, látva a másik arcán, hogy odakint valóban hideg lehet.* Jó néha fotelban szunyókálni kicsit, de azért nem pótolja az ágyat. Lehet kicsit ledőlök majd estig.
*Különben egyáltalán nem veszi zokon, hogy Adoaver nem kéri a díszítésben a segítségét. Valamennyit ő is dolgozhat ezen, hogy még jobban magáénak érezze a dekorációt, ami pedig őt magát illeti, Lunival együtt már elég sokat foglalatoskodtak ezzel. Ha szereti is hasonlóval eltöltemi az idejét, azért azt sem feltétlenül szokta bánni, ha mások dolgoznak helyette. Olyan ez kicsit, mint a főzés. Hiába szeret a konyhában tenni-venni, azért lányát nem csak azért tanította meg rá, mert egy lánynak ilyesmit szerinte mindenképpen illik tudnia, illetve, hogy el tudja magát látni akkor is, ha majd egyszer nélküle fog élni, hanem azért is, hogy legyen egy kis segítsége a konyhában. Esetleg néha szunyálhasson egyet akár délelőtt is, miközben Luni megfőzi ebédre a levest. Kevés szebb dolog van frissen főtt étel finom illatára ébredni, éhesen.
De hát kicsit messzire kalandozott, most az a lényeg, hogy amiben tud még segítsen Adoavernek, mielőtt egy fotel háttámlája helyett rendes párnára hajtaná a fejét egy ágyban.*
- Ügyesek vagytok tényleg és örülök, hogy ennyi mindent találtatok. *mondja aztán már felállva.* És minden tiszteletem, tudod, hogy én az erdőben nőttem fel és éltem, most még sem lett volna kedvem kimenni. Luni pedig majd biztos örülni fog a sok mindennek, amit szedtetek, ahogyan persze én is. Különben jó ötlet, majd kíváncsi vagyok, hogy végül, hogyan fog kinézni a folyosó. Ó igen, tű és cérna, tessék! *húz ki egy fiókot.*
- Egy létrát a napokban láttam a kamrában. *mondja ezek után.* Biztos ott van még, nem hiszem, hogy bárki használta volna. *mondja, és jobban belegondolva egészen biztos benne, hogy valóban nem használta senki. Lunit nem tudja elképzelni, amint létrára mászik, meg Intet sem nagyon.*
- Nagyobb széket pedig biztosan találsz a konyhában majd. *teszi még hozzá.*
- Viszont, ha nem haragszol ezt már rád hagynám. *mondja, bár Adoaver szavaiból azt vette ki eddig, hogy nem is nagyon igényli az ő segítségét.* Pihenek még kicsit, szerintem tedd azt te is. Estefelé a konyhában találkozunk. Szerintem egy kis alvás éppen elég, még korán sötétedik, így mindenképpen nagyon hangulatos lesz már minden, mire újra találkozunk.
*Ea tehát elindul pihenni, és lánya is éppen ezt tervezi, bár Intath társasága mindig szórakoztatja, viccei pedig általában betalálnak nála, már, amikor rájön, hogy éppen viccel, nem csoda, hogy most is alig várja már az estét.
Ahogyan az sem, hogy ezúttal is nevet.*
- Azért csak óvatosan a füleimmel. Te vagy az orvosom, ha túlhúzod, még a végén neked is kell visszaállítanod őket az eredeti állapotukba. *mondja, még mindig mosolyogva, bár igazából, ha ő maga nem is orvos, úgy érzi, hogy annyit azért ért az anatómiához, hogy pontosan tudja, hogy egyszerűbb egy kicsit a fület megnyújtani, mint egy túlnyújtottat visszakicsinyíteni, de ilyen apróságokba most nem megy bele.*
- Jó pihenést akkor, este találkozunk itt. Pontosabban, gondolom kicsivel sötétedés után. Ha nagyon elaludnál, majd felkeltünk. *köszön el, remélve, hogy a dokinak nem csak ízleni fog a tea, hanem majd rendesen át is melegíti.
Aztán visszamegy a szobájába, hálóruhát vesz, és plüssnyulait is természetesen magához ölelve bebújuk a jó meleg paplan alá. Nem kell neki sok idő, hogy elaludjon, még arra sem ébred fel, amikor édesanyja befekszik mellé, igaz nem szorosan mellé, hanem éppen úgy, hogy hagyjon neki személyes teret az ágyban is, végtére is, már nem kislány, akit csak úgy bármikor magához ölelhet alvás közben, ha kedve van hozzá.
Nem fél attól, hogy elalszik, hiszen Holdpihe úgy is fel fogja majd ébreszteni, az "éhes vagyok, adj ennem kérlek!" jelentésű nyávogásával, ha kicsikét túlaludná magát.
Szerencsére ez valóban nem történik meg. Mire a fiúk este megérkeznek a konyhába, ő és édesanyja már szépen felöltözve és széles mosollyal várják őket, akár együtt érkeznek, alkár külön, miközben a konyhát betölti a frissen készült étel, valamint szegfűszeg illata, ami a nemrég főtt forralt borból árad. Égnek a gyertyák, az idő közben visszahűlt konyha éppen kellemesen elkezd felmelegedni újra, ahogyan a közösségi szoba is, ahol az ünnepből még hátralévő idő nagy részét majd el fogják tölteni.
Úgy érzi, hogy amennyire tudtak felkészültek az estére, nem csak olyan értelemben, hogy méltón és neki kijáró tisztelettel tudják megülni az ünnepet magát, hanem annak érdekében is mindent elkövettek eddig, hogy végül majd jól is érezzék magukat együtt.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-20 19:29:21
Üzenet elküldve: 2024-06-20 19:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Már meg is formálódik agyában, mit fog ezekkel a kis háztartási eszközökkel kezdeni, hogyan fognak ezek beleilleni otthona otthonosabbá tételéhez. Ugyanis ez már otthona, és ha feleannyira Lihanechhez hasonló ünnepi hangulatot akar itt látni, akkor bizony még lesz mit tennie, nem ülhet le - különben is, megfagyna.*
- Óh! *gyorsan kidolgozott tervéből eredő célratörekvése leszűkíthette látását, mert észre sem vette hogy már foglalva volt a szoba. Csettint egyet nyelvével, szégyelli magát hogy amaz mozdulataiból ítélve álmából sikerült fölzavarnia Callipeyát. A kinti hidegből bekerülve, pirospozsgás arccal fintorogva fordul Luninari anyjához:* - Bocsánat, azt hittem, egyedül vagyok... *Kezei még mindig azon az asztalon nyugodnak, ahol még egy pár órája a papírformákat kivagdosták.* - Most jöttünk vissza Intath-tal, csak fel akarom rakni a díszeket. *Meg se fordult a fejében , hogy megkérdezze a papnőt elhelyezésükről. Lehet hogy meg kéne? Talán jobb tippet tud adni, mint amit ő kigondolt*
- Háááát... hideg, az valóban volt. Felemásan öltözködtem. *Ezt talán ki lehet találni végtagjainak átlagosnál is halványabb árnyalatából.* - Virágokat és gyümölcsöket sikerült találnunk. Az utóbbit most szeretném feltűzni a papírokkal együtt a folyosó falaira, amennyink van; éppenséggel varrótűt és cérnát keresek ehhez, hogy ajtótól ajtóig frappánsan fognak nézzenek ki, s a fonál kösse össze őket. *Virágforma, holdsajt, csillagforma, holdsajt, hajóforma, holdsajt, s a többi; a földszintre biztos vagdostak eleget, ha jól számolta.* - Most hogy tovább gondolom, egy létra is fog kelleni, legalábbis egy nagyobb szék. De egyszerre csak egy dolgot: tudja hol találom a két kis eszközt? Esetleg használta?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Már meg is formálódik agyában, mit fog ezekkel a kis háztartási eszközökkel kezdeni, hogyan fognak ezek beleilleni otthona otthonosabbá tételéhez. Ugyanis ez már otthona, és ha feleannyira Lihanechhez hasonló ünnepi hangulatot akar itt látni, akkor bizony még lesz mit tennie, nem ülhet le - különben is, megfagyna.*
- Óh! *gyorsan kidolgozott tervéből eredő célratörekvése leszűkíthette látását, mert észre sem vette hogy már foglalva volt a szoba. Csettint egyet nyelvével, szégyelli magát hogy amaz mozdulataiból ítélve álmából sikerült fölzavarnia Callipeyát. A kinti hidegből bekerülve, pirospozsgás arccal fintorogva fordul Luninari anyjához:* - Bocsánat, azt hittem, egyedül vagyok... *Kezei még mindig azon az asztalon nyugodnak, ahol még egy pár órája a papírformákat kivagdosták.* - Most jöttünk vissza Intath-tal, csak fel akarom rakni a díszeket. *Meg se fordult a fejében , hogy megkérdezze a papnőt elhelyezésükről. Lehet hogy meg kéne? Talán jobb tippet tud adni, mint amit ő kigondolt*
- Háááát... hideg, az valóban volt. Felemásan öltözködtem. *Ezt talán ki lehet találni végtagjainak átlagosnál is halványabb árnyalatából.* - Virágokat és gyümölcsöket sikerült találnunk. Az utóbbit most szeretném feltűzni a papírokkal együtt a folyosó falaira, amennyink van; éppenséggel varrótűt és cérnát keresek ehhez, hogy ajtótól ajtóig frappánsan fognak nézzenek ki, s a fonál kösse össze őket. *Virágforma, holdsajt, csillagforma, holdsajt, hajóforma, holdsajt, s a többi; a földszintre biztos vagdostak eleget, ha jól számolta.* - Most hogy tovább gondolom, egy létra is fog kelleni, legalábbis egy nagyobb szék. De egyszerre csak egy dolgot: tudja hol találom a két kis eszközt? Esetleg használta?
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-17 21:31:41
Üzenet elküldve: 2024-06-17 21:31:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az ilyen úri dolgok mint a méz vagy a cukor eddig nem számítottak megszokottnak az elf életében. Mondjuk nagyon sok kevésbé úri, sőt egy egyszerű polgár számára is hétköznapi dologgal is ez a helyzet, de talán majd megváltozik a doki ezzel kapcsolatban. Sikerül megúsznia a ház díszítését. Lepihenni meg amúgy is akart úgyhogy nincs ellenére a dolog. Azon, hogy bírná az éjszakázást csak felvonja a szemöldökét.*
-Fordult már elő, hogy muszáj volt, de ha nem az akkor inkább kihasználom a lehetőséget a pihenésre én is.
*Idegesítő is ott ülni egy beteg ágyánál, hogy nézze nem-e akar megfulladni a hányásában vagy mikor az éjszaka közepén dörömbölnek az ajtaján, hogy jöjjön gyorsan mert valaki rosszul lett. Csak rá gondolva is kezdi felbosszantani magát. A lány következő, a férfi szerint a semmiből érkező megjegyzése viszont teljesen meglepi az elfet. Még el is neveti magát.*
-Mik nem járnak a te fejedben? Amúgy vigyázz mit kívánsz. Részegen még rosszabb vagyok mint így. Ha bekarmolok lehet csak még jobban meghúzogatom a füled.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az ilyen úri dolgok mint a méz vagy a cukor eddig nem számítottak megszokottnak az elf életében. Mondjuk nagyon sok kevésbé úri, sőt egy egyszerű polgár számára is hétköznapi dologgal is ez a helyzet, de talán majd megváltozik a doki ezzel kapcsolatban. Sikerül megúsznia a ház díszítését. Lepihenni meg amúgy is akart úgyhogy nincs ellenére a dolog. Azon, hogy bírná az éjszakázást csak felvonja a szemöldökét.*
-Fordult már elő, hogy muszáj volt, de ha nem az akkor inkább kihasználom a lehetőséget a pihenésre én is.
*Idegesítő is ott ülni egy beteg ágyánál, hogy nézze nem-e akar megfulladni a hányásában vagy mikor az éjszaka közepén dörömbölnek az ajtaján, hogy jöjjön gyorsan mert valaki rosszul lett. Csak rá gondolva is kezdi felbosszantani magát. A lány következő, a férfi szerint a semmiből érkező megjegyzése viszont teljesen meglepi az elfet. Még el is neveti magát.*
-Mik nem járnak a te fejedben? Amúgy vigyázz mit kívánsz. Részegen még rosszabb vagyok mint így. Ha bekarmolok lehet csak még jobban meghúzogatom a füled.
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-16 22:08:07
Üzenet elküldve: 2024-06-16 22:08:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Valahogy nem lepődik meg rajta, hogy a dokiban fel sem merül, hogy cukrot, mézet, vagy akár tejet is kérhetne a teájába, sőt, ha nagyon nagy ínyenc, akár még borsot, vagy bármilyen egyéb fűszert is, ami bármilyen levest finomabbá tesz.
Igazából tényleg nincsen ebben semmi meglepő, bár nyilván el tudja képzelni az ellenkezőjét is, a maga részéről a tea fogyasztását mindig is inkább lányos, nőies szokásnak tartotta, még mondjuk a pálinkát inkább olyasminek, ami a férfiakra jellemző.
De hát ilyen időben miért is ne kívánhatna meg akármilyen férfi egy jó forró teát? Ő a maga részéről inkább már az esti forralt bort várja, de hát az még nyilván odébb, és nem is készül el olyan egyszerűen, mint egy tea, főleg, ha Int nem is kér bele semmit.*
- Rendben, akkor amiket te hoztál majd elrendezem én. Aztán szerintem lepihenek egy kicsit. Te is jobban tennéd, ha pihennél kicsit az este előtt. *javasolja.* Bár nem hiszem, hogy ne bírnád az éjszakázást.
*Igazából nem csak nem hiszi, hanem határozottan biztos benne, hogy Int minden bizonnyal edzett ilyen téren.*
- Azért egyszer megnéznélek, ahogyan részegen énekelsz. Talán majd ma este. Inkább, mint hogy a füleimet húzogasd. *jut eszébe az éjszakázásról, miközben a teának felrakott víz végre elkezd gőzölögni, jelezve ezzel, hogy lassan felszolgálható állapotba kerül.
Nagyjából eközben Ea éppen nem pihenni készül, hanem éppen felébred. Ugyan ritkán alszik teljesen éberen, de talán azért, mert most hirtelen nyomta el az álom, és néha egy kis teljesen öntudatlan alvás is nagyon sokat ér, most nem sokkal azután kinyitja szemeit és felpillant, amint meghellja motoszkálni az ifjú embert.
Igyekszik diszkréten ásítani, természetesen szája elé téve a kezét, de talán mosolya elárulja, hogy egyáltalán nem bánja azt, hogy felébredt, és ez a kis szunyókálás határozottan jól esett neki.*
- Keresel valamit? *kérdi először legalább olyan őszinte és segítőkész érdeklődéssel, mintha a lánya lenne, végül nyújtózkodik egyet is feláll.*
- Milyen volt Intel kirándulni? *tesz fel egy újabb kérdést.* Gondolom hideg van kint. És mi szépet találtatok? *nyújtogatja végül kicsit kíváncsian a nyakát.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Valahogy nem lepődik meg rajta, hogy a dokiban fel sem merül, hogy cukrot, mézet, vagy akár tejet is kérhetne a teájába, sőt, ha nagyon nagy ínyenc, akár még borsot, vagy bármilyen egyéb fűszert is, ami bármilyen levest finomabbá tesz.
Igazából tényleg nincsen ebben semmi meglepő, bár nyilván el tudja képzelni az ellenkezőjét is, a maga részéről a tea fogyasztását mindig is inkább lányos, nőies szokásnak tartotta, még mondjuk a pálinkát inkább olyasminek, ami a férfiakra jellemző.
De hát ilyen időben miért is ne kívánhatna meg akármilyen férfi egy jó forró teát? Ő a maga részéről inkább már az esti forralt bort várja, de hát az még nyilván odébb, és nem is készül el olyan egyszerűen, mint egy tea, főleg, ha Int nem is kér bele semmit.*
- Rendben, akkor amiket te hoztál majd elrendezem én. Aztán szerintem lepihenek egy kicsit. Te is jobban tennéd, ha pihennél kicsit az este előtt. *javasolja.* Bár nem hiszem, hogy ne bírnád az éjszakázást.
*Igazából nem csak nem hiszi, hanem határozottan biztos benne, hogy Int minden bizonnyal edzett ilyen téren.*
- Azért egyszer megnéznélek, ahogyan részegen énekelsz. Talán majd ma este. Inkább, mint hogy a füleimet húzogasd. *jut eszébe az éjszakázásról, miközben a teának felrakott víz végre elkezd gőzölögni, jelezve ezzel, hogy lassan felszolgálható állapotba kerül.
Nagyjából eközben Ea éppen nem pihenni készül, hanem éppen felébred. Ugyan ritkán alszik teljesen éberen, de talán azért, mert most hirtelen nyomta el az álom, és néha egy kis teljesen öntudatlan alvás is nagyon sokat ér, most nem sokkal azután kinyitja szemeit és felpillant, amint meghellja motoszkálni az ifjú embert.
Igyekszik diszkréten ásítani, természetesen szája elé téve a kezét, de talán mosolya elárulja, hogy egyáltalán nem bánja azt, hogy felébredt, és ez a kis szunyókálás határozottan jól esett neki.*
- Keresel valamit? *kérdi először legalább olyan őszinte és segítőkész érdeklődéssel, mintha a lánya lenne, végül nyújtózkodik egyet is feláll.*
- Milyen volt Intel kirándulni? *tesz fel egy újabb kérdést.* Gondolom hideg van kint. És mi szépet találtatok? *nyújtogatja végül kicsit kíváncsian a nyakát.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-11 18:35:37
Üzenet elküldve: 2024-06-11 18:35:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meg kell mondani, kicsit megfárasztotta a kinti felfedezőtúra, szóval megfordul a fejében hogy ismét letelepszik a konyhában, ha már benéz oda; kötelességtudatán kívül, hogy be kéne fejeznie önvállalt munkáját, az is visszatartja, hogy mérhetetlenül fázna úgy ott, hogy épp nem főznek bent. Inkább még most elhelyezi amit hozott, azalatt a tevékenység alatt hátha visszajön egy kis vér ereibe.
Köpenye még lobogva igyekszik beérni őt, mikor csüggő ajakkal konstatálja, hogy Callipeyát nem elképzelt helyén találja; kár, mert két dolog megtalálásával kapcsolatban akarta megkérdezni őt, aminek az elhelyezkedését a volt papnő lehet jobban tudja most, mint ő: tű és cérna.
Akkor irány a nappali helyiség, ahol a kivágott papírdíszek vannak!
Szerencsére nem kell sokat menni, a két szoba között mindössze egy egyetlen ajtón túlnyit kell sétálnia a kandalló melegétől a számára most tökéletes hőmérsékletű helyiségig. Bent leteszi erszényét arra asztalra ahol kivágták a papírosokat, s elkezdi az asztalokat és fiókokat matatni. Ha már találtak ollókat akkor csak más is lesz a poros eszközök között..!*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meg kell mondani, kicsit megfárasztotta a kinti felfedezőtúra, szóval megfordul a fejében hogy ismét letelepszik a konyhában, ha már benéz oda; kötelességtudatán kívül, hogy be kéne fejeznie önvállalt munkáját, az is visszatartja, hogy mérhetetlenül fázna úgy ott, hogy épp nem főznek bent. Inkább még most elhelyezi amit hozott, azalatt a tevékenység alatt hátha visszajön egy kis vér ereibe.
Köpenye még lobogva igyekszik beérni őt, mikor csüggő ajakkal konstatálja, hogy Callipeyát nem elképzelt helyén találja; kár, mert két dolog megtalálásával kapcsolatban akarta megkérdezni őt, aminek az elhelyezkedését a volt papnő lehet jobban tudja most, mint ő: tű és cérna.
Akkor irány a nappali helyiség, ahol a kivágott papírdíszek vannak!
Szerencsére nem kell sokat menni, a két szoba között mindössze egy egyetlen ajtón túlnyit kell sétálnia a kandalló melegétől a számára most tökéletes hőmérsékletű helyiségig. Bent leteszi erszényét arra asztalra ahol kivágták a papírosokat, s elkezdi az asztalokat és fiókokat matatni. Ha már találtak ollókat akkor csak más is lesz a poros eszközök között..!*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:07:45
Üzenet elküldve: 2024-06-05 20:07:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf harsány, kikötői stílusát nem lehet megmagyarázni. Érteni kell. Cicamica mert cicamica. A másik kis sikkantásán is jót nevet a doki majd mehetnek befelé. A fülét érő célzásra csak azért nem karolja át és ölelgeti meg a lányt mert tele van a keze, de jót kacag.*
-A félelf füleket se érheti panasz. Az elf egész nap húzogatná őket ha lát két szépet.
*Habár ő igyekezett elterelni a figyelmet a teával és saját fagyosságának megemlítésével a kérdésről, de a tintanyaló csak visszahozza a témát és így a doki is muszáj válaszolni.*
-Én rátok bízom hova teszitek. Nektek jobb szemetek van hozzá.
*Végül is nem hazudott. Ő tényleg nem szokott ilyesmikkel foglalkozni. Ezt bárki megmondja, aki a szobájában vagy rendelőjében található rendezett káoszt látja. A konyhában hiába próbálja jobb híján saját mellkasához dörgölni a kezét és hiába lehelgeti, de kell majd még idő mire rendesen átmelegszik. Talán egy bögre forró tea szorongatása jót tesz majd. A kapott kérdésre kissé értetlenül válaszol.*
-Tisztán persze.
*Egy kis tömény jó lenne, de már megbeszélték, hogy nincs. Olyan úri dolgokhoz meg nincs hozzászokva a doki, hogy mást is lehetne beletenni a teába.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf harsány, kikötői stílusát nem lehet megmagyarázni. Érteni kell. Cicamica mert cicamica. A másik kis sikkantásán is jót nevet a doki majd mehetnek befelé. A fülét érő célzásra csak azért nem karolja át és ölelgeti meg a lányt mert tele van a keze, de jót kacag.*
-A félelf füleket se érheti panasz. Az elf egész nap húzogatná őket ha lát két szépet.
*Habár ő igyekezett elterelni a figyelmet a teával és saját fagyosságának megemlítésével a kérdésről, de a tintanyaló csak visszahozza a témát és így a doki is muszáj válaszolni.*
-Én rátok bízom hova teszitek. Nektek jobb szemetek van hozzá.
*Végül is nem hazudott. Ő tényleg nem szokott ilyesmikkel foglalkozni. Ezt bárki megmondja, aki a szobájában vagy rendelőjében található rendezett káoszt látja. A konyhában hiába próbálja jobb híján saját mellkasához dörgölni a kezét és hiába lehelgeti, de kell majd még idő mire rendesen átmelegszik. Talán egy bögre forró tea szorongatása jót tesz majd. A kapott kérdésre kissé értetlenül válaszol.*
-Tisztán persze.
*Egy kis tömény jó lenne, de már megbeszélték, hogy nincs. Olyan úri dolgokhoz meg nincs hozzászokva a doki, hogy mást is lehetne beletenni a teába.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-06-04 23:15:10
Üzenet elküldve: 2024-06-04 23:15:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Intathtról éppen most sem tudja eldönteni, hogy viccel, vagy pedig nem, de hát miért ne hívhatnának egy növényt cicamicának? Vagy éppen őt nevezte volna így a doki? Mindegy is, ha tényleg hozzá akarja nyomni hideg kezét a nyakához nem húzódik el, bár minden bizonnyal félig felsikít, félig felnevet a hirtelen jött hideg hatására, de azért felmelegedett odabent annyira, hogy ennyi bőven beleférjen, túl fog élni egy pillanatnyi hideget, akkor is, ha amúgy nem kellemes, és igazából nem is szereti. Egy új varázslat megtanulásánál is jobban várja azt, hogy minél hamarabb szabaduljanak tőle és térjenek végre vissza a napfényes napok.*
- Hát igen, a hosszú fülnek is vannak hátrányai, több helyet talál rajta a fagy. Pedig kár lenne érte, ha letörne, az elf fülek általában szépek. *jegyzi meg ezek után ártatlan arccal, de majdnem mosolyogva, amikor Int a hidegről panaszkodik neki a fülével való összefüggésben.
Mivel viszont sem ő, sem pedig a fiúk nem akarnak kint maradni tovább, továbbá Int inna egy teát igen hamar a konyhában találják magukat, ahol még jól tartja magát a főzésről és az ebédről itt maradt meleg. Ami őt illeti, mivel nem álldogált odakint sokáig hamar vissza is vetkőzik, mielőtt még nagyon rámelegedne a ruha, sejti azonban, hogy Intnek és Adoavernek kicsit több kell ahhoz, hogy átmelegedjenek.
Hogy az ifjú mágus éppen az édesanyját keresi, azt nem sejti, de a konyhában nem találja meg Eát az biztos. Azt persze nem gondolná ő sem, hogy az ebéd, a bor és a készülődés hármasa elbódította egy kissé, és most éppen szunyókál egy kényelmes fotelban, az általuk már feldíszített közösségi szobában, ahová majd minden bizonnyal Adoaver és Intath zsákmányai is bekerülnek majd dísznek.
Azt természetesen nem veszi zokon, hogy Adoaver maga szeretne helyet találni szerzeményeinek, így legalább neki is izgalmasabb, meg persze kényelmesebb is, mert legalább már azon nem kell gondolkodnia, hogy hova rakja, amit végül hozott, hogy illeszkedjen is a többi virág és dísz közé színben és hangulatban, valamennyire ugyanakkor mégis kitűnjön onnan. Ha már Int és ő képesek voltak egy hosszabb kirándulást tenni a kinti hidegben, akkor az a legkevesebb, amivel mindezt viszonozhatja, hogy megfelelő helyet talál a zsákmányuknak, pontosabban így már nem, mert Adoaver, esetleg az édesanyja segítségével, vagy nélküle, de gondoskodik erről, amint arra kerül a sor.*
- Biztosan szép helyet találsz majd nekik. *biztosítja is bizalmáról a fiút, aztán gyorsan felrak főni egy kis vizet, hogy hamar felforrjon. A maga részéről ő nem vágyik teára, így viszont legalább majd hamarabb elkészült Intnek, és esetleg Adoavernek is, ha ő is kérne egyet*
- Mit kérsz hozzá? Vagy jöhet tisztán? *kérdi egyelőre az elfet, mivel eddig csak ő jelezte, hogy inna.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Intathtról éppen most sem tudja eldönteni, hogy viccel, vagy pedig nem, de hát miért ne hívhatnának egy növényt cicamicának? Vagy éppen őt nevezte volna így a doki? Mindegy is, ha tényleg hozzá akarja nyomni hideg kezét a nyakához nem húzódik el, bár minden bizonnyal félig felsikít, félig felnevet a hirtelen jött hideg hatására, de azért felmelegedett odabent annyira, hogy ennyi bőven beleférjen, túl fog élni egy pillanatnyi hideget, akkor is, ha amúgy nem kellemes, és igazából nem is szereti. Egy új varázslat megtanulásánál is jobban várja azt, hogy minél hamarabb szabaduljanak tőle és térjenek végre vissza a napfényes napok.*
- Hát igen, a hosszú fülnek is vannak hátrányai, több helyet talál rajta a fagy. Pedig kár lenne érte, ha letörne, az elf fülek általában szépek. *jegyzi meg ezek után ártatlan arccal, de majdnem mosolyogva, amikor Int a hidegről panaszkodik neki a fülével való összefüggésben.
Mivel viszont sem ő, sem pedig a fiúk nem akarnak kint maradni tovább, továbbá Int inna egy teát igen hamar a konyhában találják magukat, ahol még jól tartja magát a főzésről és az ebédről itt maradt meleg. Ami őt illeti, mivel nem álldogált odakint sokáig hamar vissza is vetkőzik, mielőtt még nagyon rámelegedne a ruha, sejti azonban, hogy Intnek és Adoavernek kicsit több kell ahhoz, hogy átmelegedjenek.
Hogy az ifjú mágus éppen az édesanyját keresi, azt nem sejti, de a konyhában nem találja meg Eát az biztos. Azt persze nem gondolná ő sem, hogy az ebéd, a bor és a készülődés hármasa elbódította egy kissé, és most éppen szunyókál egy kényelmes fotelban, az általuk már feldíszített közösségi szobában, ahová majd minden bizonnyal Adoaver és Intath zsákmányai is bekerülnek majd dísznek.
Azt természetesen nem veszi zokon, hogy Adoaver maga szeretne helyet találni szerzeményeinek, így legalább neki is izgalmasabb, meg persze kényelmesebb is, mert legalább már azon nem kell gondolkodnia, hogy hova rakja, amit végül hozott, hogy illeszkedjen is a többi virág és dísz közé színben és hangulatban, valamennyire ugyanakkor mégis kitűnjön onnan. Ha már Int és ő képesek voltak egy hosszabb kirándulást tenni a kinti hidegben, akkor az a legkevesebb, amivel mindezt viszonozhatja, hogy megfelelő helyet talál a zsákmányuknak, pontosabban így már nem, mert Adoaver, esetleg az édesanyja segítségével, vagy nélküle, de gondoskodik erről, amint arra kerül a sor.*
- Biztosan szép helyet találsz majd nekik. *biztosítja is bizalmáról a fiút, aztán gyorsan felrak főni egy kis vizet, hogy hamar felforrjon. A maga részéről ő nem vágyik teára, így viszont legalább majd hamarabb elkészült Intnek, és esetleg Adoavernek is, ha ő is kérne egyet*
- Mit kérsz hozzá? Vagy jöhet tisztán? *kérdi egyelőre az elfet, mivel eddig csak ő jelezte, hogy inna.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-25 20:07:21
Üzenet elküldve: 2024-05-25 20:07:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem tologatja messzire a doktor boncolgatását, úgy néz ki többnyire a levegőnek beszél vele. De már megüzente amit akart, szóval figyelmük halad tovább, egy remélhetőleg melegebb négy fal közé.*
- Elfogadom az új címet, feltéve ha fel tudjuk melegíteni magunkat a ceremóniához! *Vigyorognia nehéz az arcizmaira ragadt dér miatt. Utólag talán beérték volna azzal, hogy a maradék papírokból virágokat vágnak ki, de ha már magasra törekvő terve valamelyest sikerült is, nehéz nem puffasztania mellkasát miatta. Valamint az is megvan, mit fog vásárolni a következő piaci túráján: a világ legvastagabb prémkabátját. Hát hogyne örülne saját brilliáns elméjének?
Adoaver nem siet mutogatni saját zsákmányát, őszintén szólva nem is a legbüszkébb rá, de szerencsére Intath és Luninari hozzá hasonlóan úgy vélik hogy a benti levegő jobb a társalgáshoz.*
- Köszönöm az ajánlatot, de jobb' szeretném magam elrendezni amit szereztem. *Csak meg ne egye véletlenül. Meg kéne kérdeznie valakitől, hol talál cérnát. Elsőnek be is lép az épületbe, átfagyott tenyereit dörzsölgetve fájlalóan, s Callipeyát keresve a konyhába tart. Murisan meghajol, ha találkozik vele.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem tologatja messzire a doktor boncolgatását, úgy néz ki többnyire a levegőnek beszél vele. De már megüzente amit akart, szóval figyelmük halad tovább, egy remélhetőleg melegebb négy fal közé.*
- Elfogadom az új címet, feltéve ha fel tudjuk melegíteni magunkat a ceremóniához! *Vigyorognia nehéz az arcizmaira ragadt dér miatt. Utólag talán beérték volna azzal, hogy a maradék papírokból virágokat vágnak ki, de ha már magasra törekvő terve valamelyest sikerült is, nehéz nem puffasztania mellkasát miatta. Valamint az is megvan, mit fog vásárolni a következő piaci túráján: a világ legvastagabb prémkabátját. Hát hogyne örülne saját brilliáns elméjének?
Adoaver nem siet mutogatni saját zsákmányát, őszintén szólva nem is a legbüszkébb rá, de szerencsére Intath és Luninari hozzá hasonlóan úgy vélik hogy a benti levegő jobb a társalgáshoz.*
- Köszönöm az ajánlatot, de jobb' szeretném magam elrendezni amit szereztem. *Csak meg ne egye véletlenül. Meg kéne kérdeznie valakitől, hol talál cérnát. Elsőnek be is lép az épületbe, átfagyott tenyereit dörzsölgetve fájlalóan, s Callipeyát keresve a konyhába tart. Murisan meghajol, ha találkozik vele.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-19 01:37:29
Üzenet elküldve: 2024-05-19 01:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1283
OOC üzenetek: 237
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Őszinte tisztelet vagy a minimális elvárások teljesítése ahhoz, hogy úgy tűnjön megteszi amit tud azért cserébe, hogy gondtalan élete továbbra is megmaradjon? A másik szavait fél füllel hallgatja miközben gyűjti a növényeket. Arra, hogy jobban is tisztelhetné magát csak horkant egyet. Nem érti a másikat miért játssza a lélekdoktort. Morogva ballag a ház felé amit mikor meglát akkor rá jellemző módon a hangját alaposan kieresztve, hirtelen hangulatváltással messziről köszönti a lányt. Annak válaszát hallva horkant egyet, de nem úgy mint korábban a tintanyaló szavaira. Nem haragszik a félvérre, sőt talán jól is esik neki annak aggódása. Mikor közelebb érnek hozzá akkor meg is lesznek dicsérve.*
-Persze.
*Teszi hozzá, hogy ők hősök lennének. A nyaknyújtogatáson és a másik örömén játékosan elvigyorodik.*
-Bizony. És tudod mi a másik neve?*Hirtelen hozzányomná a hideg kezét ahhoz a félvérnyakhoz.*Cicamica!
*Kacag vidáman, de nem szívesen maradna a kelleténél tovább a szabadban. Elege volt már belőle. Az elrendezés kérdésére nem is válaszol mert a folytatás jobban felkelti a figyelmét.*
-Egy tea most életet mentene. Tovább kint maradok úgy törik le a fülem mint egy jégcsap.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Őszinte tisztelet vagy a minimális elvárások teljesítése ahhoz, hogy úgy tűnjön megteszi amit tud azért cserébe, hogy gondtalan élete továbbra is megmaradjon? A másik szavait fél füllel hallgatja miközben gyűjti a növényeket. Arra, hogy jobban is tisztelhetné magát csak horkant egyet. Nem érti a másikat miért játssza a lélekdoktort. Morogva ballag a ház felé amit mikor meglát akkor rá jellemző módon a hangját alaposan kieresztve, hirtelen hangulatváltással messziről köszönti a lányt. Annak válaszát hallva horkant egyet, de nem úgy mint korábban a tintanyaló szavaira. Nem haragszik a félvérre, sőt talán jól is esik neki annak aggódása. Mikor közelebb érnek hozzá akkor meg is lesznek dicsérve.*
-Persze.
*Teszi hozzá, hogy ők hősök lennének. A nyaknyújtogatáson és a másik örömén játékosan elvigyorodik.*
-Bizony. És tudod mi a másik neve?*Hirtelen hozzányomná a hideg kezét ahhoz a félvérnyakhoz.*Cicamica!
*Kacag vidáman, de nem szívesen maradna a kelleténél tovább a szabadban. Elege volt már belőle. Az elrendezés kérdésére nem is válaszol mert a folytatás jobban felkelti a figyelmét.*
-Egy tea most életet mentene. Tovább kint maradok úgy törik le a fülem mint egy jégcsap.
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-18 23:01:30
Üzenet elküldve: 2024-05-18 23:01:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hát nem lett kint melegebb, az egyszer biztos, ennek ellenére nem kell sokáig türelmesen várnia az ajtó előtt. Meg aztán jól fel is öltözött, így ennek, valamint a kint töltött viszonylag kevés időnek köszönhetően nem fázik át.
Szerencsére egész hamar megpillantja Int és Adoaver párosát, és jó jelnek veszi azt is, hogy mintha valami lenne náluk, ahogyan persze az sem utolsó, hogy így messziről nem tűnnek különösen idegesnek, szóval ezek szerint akkor legalább az odakint töltött idő alatt nem veszekedtek egymással, vagy legalábbis nem nagyon.
Int inkább felé kiabál, hangja be is tölti a teret, de nem számít, mivel rajtuk és az állatokon kívül nincs most éppen Szarvasligetben senki. A doki aggodalma mindenesetre jól esik neki, akkor is, ha tulajdonképpen felesleges.*
- Nyugi! Csak nemrég jöttem ki, és jól fel is öltöztem. *kiabál vissza, aztán persze türelmesen megvárja, amíg Int és Adoaver elérnek hozzá.*
- Ennek örülök! Ügyesek vagytok, és igazi hősök, hogy ilyen időben is kimentetek körülnézni. *mosolyog Adoaverre, és bár tisztában van vele, hogy a hős szó kicsit talán túlzás, tényleg nagyra értékeli, hogy pár dísznek szánt növény kedvéért képesek voltak egy kisebb kirándulást tenni az év egyik leghidegebb napján.
Kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hogy lássa mit hoztak.*
- De jó, barka! Imádom. Anya is szereti, ő is biztosan örülni fog neki. *szélesedik a mosolya. Egy kicsit el is gondolkodik rajta, hogy vajon miért szereti annyira, amikor olyan egyszerű kis növény, de arra jut, hogy a szépsége éppen ebben a kedves kis egyszerűségben rejlik, valamint színében, ami kicsit a holdra emlékezteti.
Elsőnek csak ezt veszi észre, de mivel a pillanat nem a legalkalmasabb arra, hogy átnézze a kosarat, inkább visszalép az ajtóhoz és szélesre tárja a fiúk előtt.*
- Gyertek be melegedni, már egész jól átmelegedett a ház nagy része. Szeretnétek ti elrendezni, amit hoztatok, vagy rám és anyára bízzátok? Bárhogy is, ha gondoljátok főzök gyorsan egy teát, aztán akár le is pihenhetünk egy kicsit, hogy minél hamarabb eljöjjön az este.
*Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de tény, hogy felvidította, hogy édesanyja minden borúlátása ellenére Int és Adoaver nem jöttek üres kézzel, úgy tűnik össze sem vesztek, az este pedig, ami az ünnep legszebb része mindig, egyre közelebb van.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hát nem lett kint melegebb, az egyszer biztos, ennek ellenére nem kell sokáig türelmesen várnia az ajtó előtt. Meg aztán jól fel is öltözött, így ennek, valamint a kint töltött viszonylag kevés időnek köszönhetően nem fázik át.
Szerencsére egész hamar megpillantja Int és Adoaver párosát, és jó jelnek veszi azt is, hogy mintha valami lenne náluk, ahogyan persze az sem utolsó, hogy így messziről nem tűnnek különösen idegesnek, szóval ezek szerint akkor legalább az odakint töltött idő alatt nem veszekedtek egymással, vagy legalábbis nem nagyon.
Int inkább felé kiabál, hangja be is tölti a teret, de nem számít, mivel rajtuk és az állatokon kívül nincs most éppen Szarvasligetben senki. A doki aggodalma mindenesetre jól esik neki, akkor is, ha tulajdonképpen felesleges.*
- Nyugi! Csak nemrég jöttem ki, és jól fel is öltöztem. *kiabál vissza, aztán persze türelmesen megvárja, amíg Int és Adoaver elérnek hozzá.*
- Ennek örülök! Ügyesek vagytok, és igazi hősök, hogy ilyen időben is kimentetek körülnézni. *mosolyog Adoaverre, és bár tisztában van vele, hogy a hős szó kicsit talán túlzás, tényleg nagyra értékeli, hogy pár dísznek szánt növény kedvéért képesek voltak egy kisebb kirándulást tenni az év egyik leghidegebb napján.
Kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hogy lássa mit hoztak.*
- De jó, barka! Imádom. Anya is szereti, ő is biztosan örülni fog neki. *szélesedik a mosolya. Egy kicsit el is gondolkodik rajta, hogy vajon miért szereti annyira, amikor olyan egyszerű kis növény, de arra jut, hogy a szépsége éppen ebben a kedves kis egyszerűségben rejlik, valamint színében, ami kicsit a holdra emlékezteti.
Elsőnek csak ezt veszi észre, de mivel a pillanat nem a legalkalmasabb arra, hogy átnézze a kosarat, inkább visszalép az ajtóhoz és szélesre tárja a fiúk előtt.*
- Gyertek be melegedni, már egész jól átmelegedett a ház nagy része. Szeretnétek ti elrendezni, amit hoztatok, vagy rám és anyára bízzátok? Bárhogy is, ha gondoljátok főzök gyorsan egy teát, aztán akár le is pihenhetünk egy kicsit, hogy minél hamarabb eljöjjön az este.
*Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de tény, hogy felvidította, hogy édesanyja minden borúlátása ellenére Int és Adoaver nem jöttek üres kézzel, úgy tűnik össze sem vesztek, az este pedig, ami az ünnep legszebb része mindig, egyre közelebb van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402