Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1455. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-18 08:17:10
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Megfontolt

*Viel elgondolkodik Intath szavain, és végül is igazat kell adnia a tapasztalt elfnek. Ha az apja képes volt magára hagyni az édesanyját, méghozzá annak tudatában, hogy a szíve alatt a csemetéjüket hordja, ez talán visszatartotta volna? Egy buta papír, egy szertartás? A lány kötve hiszi. Lemondón mosolyog.*
- Igazad lehet. Csak szeretjük magunkban keresni a hibát, hogy az adott pillanatban nem azt tettük, ami helyes, ami jó irányba viszi az életünket. De kötődni lehet kötöttségek nélkül is. Ott vagytok például ti: nem vagytok a családom, fura is lenne! *Viel felnevet, elég csak belegondolnia, milyen furcsa portrét készíthetnének róluk. Nagyon rövidlátónak kellene lenni, hogy valaki azt higgye, rokonok.* De közben ez a hely a második otthonom, és hozzátok tartozom. És ez így van rendjén.
- Te egyébként hogy vagy ezzel? Te mit neveznél otthonodnak? Szarvasligetet, vagy van másik hely is? Honnan származol?
*Az elfekben az a jó, hogy sokat láttak, és érdekesek a történeteik. Viel sok teán át elhallgatná, és nem unná meg. Azonban lehet, hogy a mesedélutánra nem most kerül sor, mert Intath figyelmét más köti le, amikor az iruló-piruló tündér barátnője csacsogni kezd arról a fiúról. A tenyerébe temeti az arcát, két kis füle pirosabb, mint a nyári naplemente. Nagyot sóhajt, erőt gyűjt a válaszhoz.*
- Hát az úgy volt, hogy elmentem egy házhoz, és ő ott volt, és meggyógyított, mikor rosszul voltam. Ért hozzá. Amúgy elf. Ilyen magas. *Mondja, és térdre feltornászva magát a széken megböki az elf búbját. Ép szeme vidáman, izgatottan csillog, ahogy most közelebbről mustrálja.* Elég csini. *Teszi hozzá.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.18 08:18:06

1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-17 23:31:18
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 245

Játékstílus: Megfontolt

*Kis trükkjével hamar sikerül célt érnie. Ezzel pedig vidám kacajt csal ki a kislányból amin ő is jót mosolyog. Ez hiányzott már ezek közé a falak közé. Bájos lánykák kacaja és véget nem érő csevej és pletykálkodás. A doki a házasság kapcsán szégyentelenül elmondja a véleményét. Ami, nem egyezik a rózsaillatú, makulátlan lelkű erkölcscsőszök világába, de van egy erős sejtése, hogy a fény istennőjének naiv lelkű kispapnője nem fogja itt helyben kiátkozni miatta és csak ezért megszakítani vele minden kapcsolatot. Ezen sejtése be is jön.*
-Kötöttség... Ha a férjed hagy el vagy a gyereked apja nem mindegy kincsem? Jó így legalább egy nagyon drága kincs maradt utána,*Ad egy cuppanós puszit a tündérbuksira.*viszont más különbség nem nagyon van. Meg amúgy is a kapcsolatokban nem jó a kötöttség. Igazából egyik félnek se jó mikor muszájból vannak együtt legyen szó szerelemről vagy bármi más, egymásra utalt helyzetről.
*Kicsit vicces dolog ezekről beszélni a kislánnyal. Akinek a fejében a kapcsolatok csúcsa az ha kézen fogva megy valahova egy tündérfiú és egy tündérlány, azt még nem kell attól félteni, hogy vágy zavarja meg a kicsi fejét. Mégis visszatérnek ahhoz a fiúhoz, aki tetszett a lánynak. Meglepetten kerekedik az elf szeme és nézi barátnője pofiját.*
~Esküvő nem lehetne? Már házas vagy mi? Magas? Egyelek meg, de kis... Nem tündér? Mi az, hogy nem tündér? Mi van a pasijaitokkal, hogy nem te vagy az első, aki mást keres?~
-Mit jelent az, hogy másképp gondolkozik a lányokról? Meg mi ő ha nem tündér? Most nincs barátnője? Amúgy szokott lenni? Ugye nem valami nőfalót találtál magadnak kincsem? Vigyázni kell a link alakokkal! Hogy ismerkedtetek meg?

1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:29:50
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Megfontolt

- Olyan nincs, hogy szépség. Mindenkiben van valami szép, és nem mindig a külső. *Vágja rá Int kérdéseire válaszul határozottan Viel, és ezzel hopp, meg is cáfolja saját magát. Felnevet csengő tündérkacagással, hogy ilyen könnyen behúzta őt a csőbe a doktor.* Na jó, igazad van.
*Csak akkor komorodik el egy kicsit, amikor a férfi a házasságról beszél, illetve arról, miért nincs annak nagy jelentősége. Bár a körítés szép, ezért bátorságot önt belé, hogy eláruljon valamit, amit korábban még másnak nem mesélt el.*
- Tudod, én is házasságon kívül születtem, de édesanyám éppen azért nevelt az ellenkezőjére. Ő nem volt igazán boldog. *Pillant a teájába, lesütve a szemét.* Persze, engem nagyon szeret, és ez kárpótolta, de mindig fájt neki, hogy olcsó ígéretek mellett magára hagyták. Úgy gondolta, hogy akkor még mindig együtt lennének, ha megházasodtak volna, mert az valami elköteleződés, kötöttség. *Von vállat. Tudja, hogy édesanyja mindig jót akar neki, de még soha nem gondolkodott ezen, csak természetesnek vette, hogy a házasság a helyes, erényes út. Ami pedig a titokzatos fiút illeti, akitől fülig pirul...*
- És annál a fiúnál, aki nekem tetszik, esküvőről szó sem eshetne. Például… *Vesz nagy levegőt pirulva.* Ő nagyon-nagyon magas, még csak nem is tündér, és egészen másképp gondolkodik a lányokról. Viszont egyedül él, és most nincs barátnője.
*Ártatlanul, mégis áhítattal pislog Intathra még mindig pirosló arcocskájával, ragyogó szemekkel, és nem szól. Mintha várna valamire, hogy a doki maga fejtse meg a szavait.*

1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-13 19:48:36
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 245

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Maga az igény bizonyára korábban is megvolt benne. Az ital viszont cselekvésre is ösztönözte az elfet, aki jó kikötői haramiához híven a lehető legtermészetesebb mozdulattal húzza magához a lányt, hogy így összebújva meséljen neki. Bár látszik rajta, de ha bárki kétkedne benne a doki szavai egyértelművé tehetik, hogy habár a félvér mint ki lett jelentve, az övé, az ő kincse, de nem a női bájaival hanem a kedves ártatlan természetével érdemelte ki magának ezt a helyet a lány. Aki, mivel nem is ellenkezik az egykori kalóz kijelentései ellen így akár már hivatalosnak is lehetne ezt mondani. Bár mivel épp másféle társalgásban vannak, így ez a tény talán el is sodródik a beszélgetés folyamában.*
-Alkatilag alkalmatlan?
*Kérdez vissza vigyorogva a kacifántos megfogalmazás hallatán. Az elhangzottakon jót kacag magában.*
-Azok a lányok se erre születtek kedveském. Csak megtanulták. Pont ezt mondom, hogy egy drága kincs vagy és nem való neked a haramiákkal való harc míg nem tanulod meg ezeket. És jobb ha nem tanulod meg. Ne felejtsd el, hogy én orvos vagyok és pontosan tudom jól miben más a késszúrás és a tűz. Olyan részletekben amiket nem szeretnél te se megtapasztalni úgy se, hogy te varázsolod másra. Túl jó a lelked. Ez pedig így van jól. Ne akarj másokat megvédeni! Magadat védd meg kincsem! Ha kell úgy, hogy futsz, mint a nyuszi. Hogy szeretnél-e bántani másokat és hogy tudsz-e a két külön dolog. Jobb míg egyikre se tudjuk a választ.
*A következő kérdés hallatán átnéz a félvér feje fölött és csak utána válaszol.*
-Nincs itt glória úgyhogy nem.
*Ha a lány egy szent lenne talán nem lenne ilyen természetes módon átkarolva. Vagy de. Ha valaha szenté avatják valószínűleg az elf lenne az utolsó akitől külön bánásmódra számíthatna. A mennyei ártatlan buksija ugyan olyan borszagú puszikat kéne, hogy elszenvedjen, mint most is. Az elhangzottakat mosolyogva hallgatja a férfi.*
-Állatsimogatás és főzés. Így szoktál szórakozni? Meg a saját kedvedért szoktál szépen felöltözni is?
*A doki nem teljesen tudja ezt megérteni. Persze ha a lány ezt élvezi nincs vele baj. Nem mindenki ihatja magát valaki álomba minden este vagy kutyulgathat szagos löttyöket. Kellenek a furabogarak is.*

1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-13 17:32:16
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 599
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Nem túl bizonytalan mozdulattal, de azért nem is annyira rutinosan, mint idáig csinálta, tölt még egy kis bort Intnek, aztán pedig nem is ő lenne, ha tiltakozna pont az ellen, hogy az elf magához húzza és a fejére nyomjon egy cuppanós puszit. Furcsa érzés, de kellemes. Szegény Thim egyszer ölelte át őt, de az más volt, akkor feszélyezve érezte magát, mert tudta, hogy a fiú olyan szeretettel szereti őt, amit ő nem tud viszonozni, tudja viszont, hogy Intath nem akar tőle semmi olyasmit, aminek a szerelemhez lenne köze, így pedig az egész teljesen más, megnyugtató és kellemes egyszerre.
Thimé előtt csak édesanyja, Alenia, valamint Nairada gyengéd érintését ismerte, furcsa volt valakié, aki nem nő, vagy nem lány, de jelenleg teljesen más a helyzet. Int puszija tényleg olyasmi, mint amilyennek egy apának, vagy egy bátynak a gyengéd kedvességét képzeli. Jó érzés, kellemes, de ettől még zavarba jön tőle igazából, de csak kicsit, és ezt a zavart nem is bánja, mert a kellemesebb fajtából való, nem olyan, amitől fülig lenne kénytelen pirulni.*
- Na látod, pont erről beszélek. Alkatilag alkalmatlan vagyok arra, hogy én ilyesmiket csináljak. *neveti el magát, mert hasonló kifejezés már jó eséllyel teljesen józanon nem feltétlenül jutna az eszébe.* Mármint, hogy bökőket kapkodjak elő csak úgy a harisnyakötőmből mondjuk, és azt valaki torkának nyomjam. Vagy valahová teljesen máshová. Erre születni kell. Varázsolni amúgy is sokkal izgalmasabb, és szerintem félelmetesebb is, sőt, sokkal jobban is néz ki. Csak képzeld el, hogy mondjuk egy hozzám hasonló nagyságú lány egyik pillanatról a másikra egy nála nagyobb tűzcsóvát varázsol elő a semmiből. Szerintem sokkal ijesztőbb, meg persze látványosabb is, mintha egy tőrrel hadonászna maga előtt. Na nem mintha az ne lehetne félelmetes, de más helyzet szerintem. Ha útonálló lennék, aki jól tud bánni a fegyverrel, az holt biztos, hogy egy mágustól sokkal jobban megijednék, mint egy másik fegyverestől, legyen neki bármilyen nagy fegyvere, vagy forgassa bármilyen ügyesen.
*Hagyja kicsit meglódulni a fantáziáját, de természetesen nem vágyik hasonló helyzetre.*
- Amúgy nincs igazad, igenis nem keresem a bajt, de mivel ott voltam Artheniorban a lázadás előtt és alatt, tudom, hogy sokszor kikerülhetetlen. Nem szeretnék bántani másokat, de el tudok olyan helyzetet képzelni, amiben muszáj. De abban is igazad van, hogy nem muszáj feltétlenül harcolni, és sokszor jobb menekülni. Azt meg tudom ígérni, hogyha mindkettőre lehetőségem van, akkor inkább az utóbbit fogom választani.
*Csak annyi szünetet tart, amennyi idő alatt tud két korty bort inni, utána pedig rögtön folytatja is.*
- Különben pedig, egy szentnek gondolsz engem, most komolyan? *nevet kicsit hangosabban, csilingelőbben, mint egyébként hasonló helyzetben tenné, talán ez már valóban az alkohol hatása.*
- Igazán szoktam dolgokat csak magamért csinálni. Például kimegyek az istállóba kecskét simogatni, vagy Holdpihét idebent. Rendben, hogy ők is élvezik, de leginkább azért csinálom, mert én is szeretem. És főzök is, meg sütök, csupa olyan dolgot, amit én is szeretek. Ha egyedül lennék, akkor is megfőzném a kedvenceimet magamnak, egyáltalán nem igaz, hogy nem csinálok semmit csak magamért! Különben meg sem fésülködnék, és mindegy lenne milyen ruhát veszek fel, akár egy zsákot is magamra húzhatnék, ha tényleg csak más érdekelne.
*Erre persze már édesanyja is felfigyel, köszönhetően annak, hogy nyilván a forralt bor hatására Luninari kicsit lelkesebben és így hangosabban is beszél, mint egyébként szokott. Mosolyogva állapítja meg magában, hogy lánya milyen jó párost alkot a különös elffel. A maguk módján talán egész jól kiegészítik egymást.
Ezek után ismét minden figyelmét az ifjú mágusnak szenteli, már csak azért is, mert kicsit közelebb kell hajolnia hozzá, hogy a suttogását hallja.*
- Hát… bizonyos értelemben véve tényleg regényes találkozás volt. *ismeri is el mosolyogva.* Talán önteltnek hangzik, de azt is el tudom képzelni, hogy isteni beavatkozás is történhetett. Igazából, sok fura dolog történt nagyjából egymással egy időben, különösen az, hogy Luni apja és az orkok körülbelül ugyanakkor keveredtek a környékünkre, pedig mi jól értünk ahhoz, hogy el tudjuk terelni a véletlenül arra tévedő utazót, ha úgy hozza a sors. A hozzánk vezető ösvények előtti erdő amúgy is sötét, barátságtalan, szinte járhatatlan, épeszű utazónak nem nagyon van kedve arra menni egyébként sem, a rejtekösvényeket pedig szerintem az képes csak megtalálni, aki eleve az erdőben nőtt fel, és két látszólag teljesen ugyanolyan fát meg tud különböztetni egymástól. Meg aztán az orkok. Húsz, de lehet, hogy harminc generáció óta nem történt hasonló harc a környékünkön. Amennyire én tudom orkok nem is nagyon szoktak az erdőben kóborolni, főleg nem csapatostul. Le merném fogadni, hogy csak Artheniorban és Lihanechben sokkal többen élnek ma már, mint ahányan valahol odakint a vadonban talán összesen. Mindezek után Luni pedig teliholdkor született, bár ez nem annyira rendkívüli, hiszen hasonló más gyerekekkel is megesett már, mégis sokkal kisebb rá az esély, mint az ellenkezőjére, hogy valaki fogyó, vagy növekvő holdak alatt lásson holdvilágot. Ezek után pedig a bőre pedig hófehér lett, vagy mondhatnám azt is, hogy holdfehér, kislányként imádta bámulni a holdakat, most pedig leginkább a holdmágia érdekli.
*Persze nem akarja feltétlenül terelni a témát, a fontosabb kérdésről, el is árulja Adoavernek egykori szerelme egyáltalán nem titkos nevét, amit Luninari is nagyon jól ismer.*
- Erről nyugodtan kérdezheted őt is akár, ha úgy hozza a helyzet, *tanácsolja* nem olyan érzékeny téma, mint az, hogy miért kellett elhagynia az otthonát. Sosem találkozott az apjával, csak annyit tud róla, amennyit én meséltem neki, de azt mondta, hogy egyszer majd szeretné megkeresni őt, mert kíváncsi rá, hogy milyen ember lehet. Amióta viszont lehetősége van rá, mert végleg elhagytuk az erdőt, még egyszer sem hozta fel a témát, hogy most elmenne és megkeresné, hátha Lihanechben, vagy Artheniorban ismeri őt valaki és azt is tudja, hogy hol találja. Én bevallom nem látom túl sok értelmét, de, ha ő szeretné, természetesen segíteni fogok neki ebben én is. De mégis mit mondhatnának egymásnak? Teljesen idegenek lennének a másiknak, hiába a vérnek a köteléke. Bár nem hiszem, de az is lehet, hogy az apja már tisztes családapa valamelyik városban, aki számára csak a családja és a felesége létezik, ők pedig nem is tudnak múltbéli viselt dolgairól. Biztosan több bonyodalmat okozna, mint amennyi örömteli perchez vezetne, ha beállítana egy ilyen családhoz egy lány, aki majdnem felnőtt, és azt állítaná magáról, hogy ő is a családfő lánya.
*Ugyan nem vicces, de ezen kicsit mosolyognia kell, ahogyan a helyzetet elképzeli.*
- Persze ez is csak egy lehetőség a sok közül. Nem tudom, hogy hasonló helyzetben ez előny, vagy nem, de, mint papnő, ilyen téren azt hiszem eléggé fatalistán gondolkodom. Ha az istenek nem akarják, hogy Luni és az apja találkozzanak, akkor a fél világot is tűvé teheti érte hiába, ha viszont úgy gondolják, hogy az útjaiknak muszáj egymást kereszteznie, akkor akár holnapután is bekopoghat Szarvasliget ajtaján, mint megfáradt utazó.
*Nem hiszi, hogy tud ennél okosabbat mondani, mindenesetre értékeli, sőt nagyon nagyra értékeli Adoaver lelkesedését. Minden bizonnyal arról tanúskodnak a szavai, hogy jót akar Luninak, azért érdekli ennyire a család egyesítésének a témája, ez pedig, mint anyát, természetesen boldogsággal tölti el őt.*
- Különben meg ne becsüld le magadat. *tanácsolja.* A muszáj nagy úr. Mi sem voltunk bátrak, amikor harcolnunk kellett. *hallgat el kicsit, mert hamar, már beszéd közben rájön, hogy ez nem teljesen igaz, ezért pontosítja is önmagát.*
- Illetve mégis, mert harcba indulni úgy, hogy elképzelhető az is, hogy nem térünk vissza élve, ahhoz mindig bátorság kell, csak arra gondoltam, hogy igazából mindegy, hogy remeg a térded, vagy nem, ha meg kell vívni a harcot. Békében én sokkal jobban félnék olyasvalakitől, aki harcra készülve egyáltalán nem félti a saját életét, vagy a bajtársaiét, mint attól, aki beismeri, hogy fél és félt. Félni egy csata előtt a lehető legegészségesebb dolgok egyike, mármint lelki értelemben véve. Én is remélem persze, hogy soha nem lesz olyan, hogy akár a lányomnak, akár neked harcolnod kelljen, de, ha mégis sor kerülne rá, nektek legalább hasznos szövetségesetek lesz majd a mágia. Gyanítom, hogy a legtöbben éppen egy mágussal szeretnének a legkevésbé szembenézni. *teszi még hozzá, és nem is tudatosul benne, - talán csak, mert Int és Luni beszélgetésére csak fél füllel figyelt, - hogy lényegében megismételte Luninari korábbi végkövetkeztetését a mágiáról. Végtére is nem véletlenül támogatta mindig is a lányát abban, hogy mágiát tanuljon és ne csak felületesen ismerje meg ezt a tudományt.*



1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-06 20:30:52
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

Ha nem lenne figyelme teljes egészében lefoglalva Callipeyával és Luni-Intath beszélgetésének oda-odahallgatásával, nyugtalanul érezné magán hogy elfogta a ködösség; mintha valaki rátette volna a tenyerét a fejére, és percről percre nagyobb erővel nyomná a koponyáját. De jelen pillanatban mindössze a volt papnő szavai kötik le.*
- Csak azt mondom, amit gondolok. *Legyint végül, kissé pirulva a dicsérettől, vagy talán az alkoholtól.* - A mágiát, azt kell csodálni, legyen az az én fajtám, vagy a tiéd; hogy milyen mázlistának mondhatom magam mágusként, hogy képes vagyok a világot magam körül formálni a semmiből... *Lassan kezd saját gondolataiba merülni már egy épp vele kommunikáló személy előtt is, gyorsan meg kell ráznia a fejét hogy kijózanodjon. Viszont figyelem miatt Luninari anyjának nem kell aggódnia, mikor férjének eredetét kezdi el ecsetelni, ugyanis Adoavernek jól látható reakciói vannak: szemei duplányira tágulnak az orkok hallatán, szája pedig eláll a regébe illő bátorságtól. Lélegzet-visszafojtott némasággal hallgatja a kapcsolat kivirágzását, és annak következményeit, a falu rosszallásától, izé, Luninariig. Ki tudja következtetni a további történéseket, de akkor sem esik jól hallania a tiltott szerelem következményeit. Legvégül az ijfú mágus csak mélyet tud belélegezni, hogy aztán seregnyi kérdésektől terhelt sóhajtás jöjjön ki belőle. Azt se tudja, hol kezdje. Suttogóra fogja:
- Ez egy könyvbe illő történet, már elnézést az arcátlanságomért. Mindazonáltal... legmélyebb köszönetem a belém fektetett bizalomért, Callipeya. *Megköszörüli a torkát, szemmel láthatóan még emésztve azt, amit hallott.* - Eredetileg azt hittem, hogy mivel minden civilizációtól el voltatok zárkózva az erdőben, akkor békésebb körülmények között történhetett a találkozás.* - Megfogja az ork hordák mai létezésének állítása, azt hitte hogy azok évszázadokkal megszűntek létezni. De akkor úgy néz ki, hogy csak itt, Lanawinban. Most kezdi fúrni igazán a kíváncsiság, pontosan milyen erdőségből is származhat az elf asszonyság.* - Akárhogy is, ez az ember igazi példaképként hangzik. A nevét meg tudod mondani? Amilyen görbe a sors folyása, minden esély megvan rá hogy még ebben az életben el fog az valahol hangzani Artheniorban, mindenfajtát magához vonz a város. Az lenne ám a meghitt újraegyesülés! *Emeli fel ünnepélyesen poharát, habár sok minden nincsen benne.* - Na meg találkozni is egy ilyen hőssel kifejezetten nagy megtiszteltetés lenne. Akármilyen könnyen ki tudnám jelenteni, hogy én is megálltam volna a sarkamon abban a helyzetben, de a valóságban... nem tudom. Valószínűleg nem. Imádkozom, hogy ez ne derüljön ki. *Magát elszomorítva megrázza a fejét, aztán tovább folytatja.* - És erről Luninari vajon mit gondol? Ő hogyan látja a apját, feltéve ha látta? *Van egy olyan érzése, nem úgy lehetett a legjobb felnőni, ha egyik felmenője ködösítve lehetett, esetleg barátok és ismerősük által lenézve.*

1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-06 16:38:19
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 245

Játékstílus: Megfontolt

*Mikor a másik ismét csak megjegyzést tesz a saját arcára akkor a doki, megcsipkedi, azt a pofit. Az ő kicsi kincsérő senki nem beszélhet így. Még ő maga sem. A kapott kérdésen pedig elgondolkozik és visszakérdez.*
-Szerinted milyen egy csinos lány? Magas vagy alacsony? A haja milyen színű? Hát a szeme?
*Néz a másikra. Akit, az ezt követő kérdéseivel sikerül úgy zavarba hoznia, hogy színt is vált a lány. A vörös is legalább olyan jól illik hozzá mint az ezüst. A következő szavakra az egykori kalóz csak vállat ránt.*
-És akkor mi lenne? Mintha olyasmi még nem történt volna soha a földkerekségen. Képzeld el még olyanokat is ismertem akiknek házasságon kívül gyereke is született. Vagy, aki maga egy ilyen gyerek volt. Nem értek ők se kevesebbet másoknál. Van akinél még többet is. Azon meg kár is aggódnod, hogy mások mit mondanak rólad, kincsem. Aki, rosszat akar neked az akkor is úgy tesz ha nem adsz rá okot. Nem tudhatod most se, hogy mit mondanak a hátad mögött. Épp mit csinálsz és milyen társaságban. Kár is ezzel foglalkozni. Az a lényeg, hogy te ki vagy és kikkel akarsz törődni. Legyenek magamfajta semmirekellő orvosok, pletykás falusiak vagy szégyentelen szerelmesek. Nincs igazam?
*Kortyol nagyot a teájába. Kiszáradt a szája a sok beszédtől. A vallomás hallatán kíváncsian feljebb kúszik a szemöldöke és játékosan csillogó szemekkel néz a lányra. Majd, mikor az folytatja akkor elhúzza a száját. Ismét a tündérbuksi felé nyúl, hogy jól összeborzolja, azt frizurát, de most rajta is felejti a kezét.*
-Annak akinek van szeme. Egy olyan lányt lát akinek nagyobb szíve van mint, ami a kicsi testébe elfér, aki mindig mosolyt csal a körülötte lévők arcára és aki bárki életében egy pótolhatatlan személlyé válhat. Ahogy számomra egy nagyon értékes barátom vagy, úgy valaki más egy nagyszerű nőt láthat benned.
*Hajol a másikhoz és ad egy cuppanós puszit a lány kobakjára.*
-Viszont bárkinek ilyesmi jut eszébe jobb ha felköti a gatyát. Nem fogom, ám akárkinek átengedni a legdrágább kicsi kincsemet. Csak, aki annyira megbecsüli, mint ahogy kell és méltó hozzá. A többi meg jobb ha elfogadja, hogy túl jó vagy hozzá különben velem gyűlik meg a baja.

1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-03 22:23:06
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Megfontolt

*Viel nagyon komolyan veszi a feladatát, hogy barátnőt szerezzen Intathnak. Logikus is, hiszen ő maga nem maradhat itt és tehet rendet körülötte, még csak nem is hagyja neki a doki. Mi marad? Egy szép lány, aki erre is alkalmas, és jobb kedvre deríti az elfet. Márpedig Intath-tal nincsen semmi baj, amiért ne lehetne szép barátnője. A haja is szép, elf is… Mi kell még ide? A kis tündér nem jó megítélője ennek a kérdésnek, de amit lát, azzal teljes mértékben elégedett, emiatt véli úgy, hogy a férfit más szemmel méregető lányok is hasonló nevezőn lennének vele. De legalábbis arra jó az egész, hogy megnevettesse társaságát.*
- Hát... ha szerinted nem csúnya az arcom, akkor nagyon elfogadó lehetsz ilyen téren. *Ismeri be Viel derűsen.* De mégis fontos a személyreírás, tudod? Ha valaha látnék egy csinos lányt, akinek kell a szerelemdoktor… *Kuncog egy sort a saját tréfáján.* Akkor hozzád tudom majd irányítani!
*Ami viszont a kézfogást illeti, Viel szigorúbb. Összevonja szemöldökét, és már-már komolynak is tűnhetne, ha közben nem lenne fülig vörös.*
- Hát tudod, ha kiderülne, hogy valaki tündérfiúkkal múlatja az időt… házasságon kívül! *Hangsúlyozza ki megbotránkozva.* Akkor a faluban megszólnák a lakók. Ha én járnék így, nem vennének komolyan. Ha nem vesznek komolyan, akkor meg nem tudok rajta segíteni. *Fejti ki aprólékosan.*
- De amúgy találkoztam már olyan fiúval, aki tetszett. Kicsit. *Megint kipirul a tündérpofi, és a lány inkább nézi a csésze tartalmát, mint a dokit.* De ezt nem olyan egyszerű elmondani. Meg kinek kellene egy olyan, mint én? Felegésnek! *Hangsúlyozza ki, csak hogy az elf tudja, hogy még mindig nem a pitypangozás sötét oldaláról beszél.*

1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:37:29
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 245

Játékstílus: Megfontolt

*Nem tudja olyan könnyen lerázni a kis tündért. Aki, mellékesen nem mond butaságot. A lányok mindig is szerették mikor ő rendes munkát végzett és sikereket ért el abban amit csinált. Bár nem az alkímia kapcsán.*
-Jaj ugyan már!
*Majd, elkezdi a lány sorolni, hogy milyen típus tetszik a dokinak. Amin az elf megint csak jóízűt kacag. Nem fogja elmondani, hogy mind. Kivéve a törpöket, gnómokat és orkokat. Vagy, hogy a listájáról csak az óriás és a mélységi nő hiányzik. Meg szerencsére az eredar. Bizony még a tündérlányokról is lehet tudna olyat mondani Viel-nek, hogy kiszaladna tőle a világból.*
~Grrr! Anettze drága! Hogy tudott olyan kis testben annyi szenvedély összegyűlni!~
-Oh, kincsem! Olyannak tűnök mint, aki ha valaha barátnőzni szeretne akkor, majd a külsőségekkel fog foglalkozni?
~Legyen nőből és legyen rajta lyuk.~
*Aztán csak visszatámad ő is. Úgy zavarba hozva a lánykát, hogy az egyből rákvörössé válik. Ő viszont nem áll le. Ártatlan képpel, látszólagos meglepődéssel hallgatja a másik szavait.*
-Illetlenség? Mi illetlen a virágszedésben? Amúgy csak mert Eeyr szolgálatára esküdtél fel az még nem házasság. Lehetne-e mellett egy tündérférjed is nem?
*Emeli a szájához ő is a csésze teát. Egyrészt, hogy igyon, másrészt, hogy eltakarja a mosolyt, amit nem tud visszatartani.*

1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:08:25
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Megfontolt

*Ennyit Intath morcoskodásáról, már ezért megérte hozzá betoppanni erre a finom teára. Viel cinkosan mosolyog rá a csészéje mögül, mint aki a lelkek nagy tudója és a vidámság első számú hírnöke. Bárhogy is, jó munkát végezhet, mert kellemes a hangulat. Az biztos, hogy ilyen dolgokról sem minden nap beszélget a doki, ha egyáltalán. Azért a varázsital gondolata is felvillanyozza, együtt örül a barátjának. Megsimogatja a karját.*
- Gratulálok, ügyes vagy! Látod? A takaros menyecskék éppen olyan férfira vágynak, aki rendes munkát végez, és sikereket ér el abban, amit csinál. *Köti az ebet a karóhoz (de persze csak jelképesen, soha nem tenne ilyet kutyákkal, legkevésbé a sajátjával).* Milyen tetszik? Szőke? Barna? Vörös? Alacsony? Magas? Csak elfek? *Ha hallott is valamit Intath szobája felől korábban, semmi jelét nem mutatja, hogy pontos képe lenne róla, kik látogatnak el oda. Amikor azonban Intath a tündérfiúkat, legfőképpen a kézen fogva virágot szedést(!) említi, Viel félrenyeli a teát, és fülig elpirul a gondolatra. De tényleg, még a füle is rákvörös.*
- Éééén? *Kacag félszegen, köhécselve.* Dehogy. Az nagyon nagy illetlenség lenne. Elmegy a tündér lánya pitypangozni, aztán meg elterjednek a pletykák, hogy valami egészen mást csinált. *Ennél a résznél lehalkítja a hangját, mintha valami főbenjáró bűn lenne az a „más”, hogy még a falak is meghallhatják.* Én Eeyr szolgálatára esküdtem fel, nekem ez bőven elegendő az életemben. És sok feladattal jár! *Magyarázkodik hevesen, még mindig elpirulva.*

1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-02 21:44:25
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 245

Játékstílus: Megfontolt

*Csak azért nem áll le vitatkozni, mert Viel-ről van szó. Ilyen ölelgetni való vitapartnerrel pedig még egy komolytalan vitát se könnyű fenntartani. Majd a beszélgetésük egy váratlan fordulatot vesz. Ha valamit nem gondolt az-az, hogy ő a kislánnyal fog a nőügyeiről beszélni. Mik eszébe nem jutnak a kis tündérkének. Az elf visszakérdezésére egy szinte könyvbeillő választ ad a lány amin jót mosolyog a doki. Majd, már házasítaná is ki az elfet. Az előbb még csak barátnőjelöltekről volt szó. Jobb lesz vigyázni ezzel a lánnyal.*
-Én megházasodni? Az a komoly férfiaknak való kincsem. Az itteni lányokat szeretem és örülök a társaságuknak, de barátnőzésre, főleg házasodni nem adnám a fejem. Örülök, hogy végre tudok dolgozni. Jaj, kincsem képzeld olyan varázsitalt tanultam meg elkészíteni, hogy amit nem is hittem volna, hogy valaha fogok. Sőt, az egyik leghíresebb alkimista által készített legendás ital hatására mégjobb lettem állítólag a szakmában. Elég izgalom és öröm ez nekem. Nem vágyok többre.~Mondjuk pár ágymelegítőnek nem mondanék nemet.~A magamfajta svihák, mogorva bajkeverők amúgy sem kellenek senkinek. Látod most is magamra lettem hagyva.*Simogatja meg mosolyogva a lány buksiját.*Veled viszont mi a helyzet? Míg otthon voltál nem voltak kérők? Esetleg pár tündérkamasz akiknek megtetszettél és elpróbáltak csábítani kézen fogva virágokat gyűjteni?

A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 21:47:33

1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:59:43
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Megfontolt

*Viel soha nem vonná kétségbe Intath orvosi képességeit, ezért mikor a kontárokról beszél, bólogat. Ennek a lánynak szerencséje volt, hogy találkozott egy ilyen szakemberrel, de a kis tündér szerint azokra is gondolni kell, akiket nem áldott meg ilyesmivel a sors. Ezért olyan segítőkész, amikor a falujáról és az édesanyjáról van szó. Komoly dolgok ezek… akkor viszont, amikor az elf letagadja, hogy durcimurci, a kis csibész tündérlány kuncogni kezd.*
- De igen, az vagy. De bókolni is jól tudsz! *Teszi hozzá, mert nagyra értékeli a kedves szavakat. Néha tényleg megfeledkeznek róla, de Intath mindig kedves vele. A durcáskodók is tudnak kedvesek lenni, sőt, bennük sokszor sokkal több szeretet munkál, mint azokban, akik önként kimutatják az érzéseiket mások előtt. De legalább a feltételezéssel, hogy barátnőt kell fogni neki, sikeresen megnevetteti, ez is volt a cél.*
- Hát azt nem mondom, hogy szükséged lenne barátnőre. Feltételezem, nem okoz gondot magadnak találni. *Feleli udvariasan, nehogy rosszat gondoljon róla Intath, és visszaszívja a sok kedvességet, amit az előbb mondott. Aztán cinkosan kacsint rá.* De azért elférne itt egy takaros lány, aki rendet tesz, főz rád, ilyesmi. Biztos gondoltál már arra korábban is, hogy tudod… Megházasodj! *Mondja lelkesen. A doktor korát ugyan nem tudná megbecsülni, de elf, és sok élettapasztalatot tud maga mögött, tehát valószínűleg jóval idősebb lehet nála. A gwufftól pedig megkönnyebbül – a lovakkal nincs igazán sok baja, csak megülni nem szereti őket, mivel sokkal magasabbak nála. De hát ott van Árnyék hátasnak.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 21:01:12

1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-25 14:18:48
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 245

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Lehet nem épp a legkedvesebb dolog amit mondott, de kifejtette, hogy miért. Nagyon sokszor, azt látja, hogy a varázslók vagy egyáltalán vagy nem teljesen értik azokat a hatalmakat amiket megmozgatnak. Ami, egy elég érdekes megfogalmazása a tudománynak. A félvér nem sértődik meg ezen. Inkább a rá jellemző módon elkezd csicseregni. Kezdve ott, hogy nem tud fegyvert fogni és befejezve azzal, hogy megígéri, hogy nem fog gyógyítani, de közben kitér Aleimord húgának esetére is. A doki szemében ez még nem tűnik az alkohol hatásának hisz amúgy is ezt szokta meg a lánytól. Ami, nem hangzik el csak egy pillantással lesz megkérdezve, azt is megérti és egy biccentéssel jelzi, hogy igen lehet neki tölteni. Amit mikor a lány megtesz akkor az elf nem is engedi sokkal messzebb magától, mert már vonja is alakja köré a kupát tartó karját, hogy magához húzza vele és nyomjon egy cuppanós puszit arra a félvér buksira és ha már úgy alakult így is felejti magukat. Úgy magyaráz.*
-Jól van. Azt, jól teszed. A kérdés meg nem az, hogy aki éhes az mit tud a mágiával növesztett fáról hanem, hogy aki növeszti az mennyire ért hozzá. Én mondjuk semennyire és nem is állnék neki földet művelni. Fogalmam sincs mikor kell vagy hogyan kell vagy hova kell. Inkább veszek almát a piacon.
*Kortyol a borába a lány feje felett.*
-Azt, meg ne is gondold, hogy nem fogok aggódni miattad. Te vagy az én kincsem. Főleg ha ilyesmiket hallok. Az én kicsi, gyenge, imádni való Luninari-m mindenkit meg akar védeni. Még szép, hogy aggódok. Úgy beszélsz mint, aki bajba akar keveredni csak a megfelelő helyzet kell hozzá. Ne érts félre tudod jól, hogy megjártam a kikötőt. Tudom, hogy egy nőnek meg kell védenie magát. Az ottani lányok nem voltak varázslók mégis képesek voltak a legváratlanabb helyekről egy bökőt elővarázsolni mikor kellett. De ők tudták és neked is elmondom, hogy a lényeg mindig az, hogy neked ne essen semmi bajod. Ijeszd el a támadókat vagy ha nem megy akkor is mikor az első lehetőség adódik akkor menekülj. Nem kell leállni harcolni velük. Nem is való neked, hogy bánts másokat.
*Iszik még egy kortyot.*
-Mellékesen jó lenne ha olyat hallanék, hogy a magad kedvéért csinálsz valamit és nem másokért. Valami ilyet tudsz mesélni?

1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-25 12:42:51
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 599
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Int talán próbálja tréfára venni ezt, ő is mosolyog, de aztán mégis határozottan komolyan válaszol, főleg miután kiissza maradék forralt borát. Mindenkire más és más hatással van az alkohol. Ő is feloldódik, ahogyan a jó italtól általában mindenki fel szokott, éppen csak ő nem vidám részeggé, hanem inkább gondolkodóvá issza magát, eddig legalábbis úgy tűnik. Ugyan még nem részeg, de azért már érzi, hogy belülről kellemesen bizsergeti kicsikét a bor. Nevetni azért persze nevet, amikor a doki is elneveti magát.*
- Tudom, hogy nem becsülöd sokra a mágiát, ezt le sem tagadhatnád, pedig tényleg komoly és mély tudomány. Különben, aranyos vagy, tényleg, hogy azt mondod, hogy bevállalnál egy nyílvesszőt, vagy gonosz varázslatot, de erről szó szem lehet! Egy lánynak tudnia kell megvédeni magát. Én pedig kicsi vagyok és gyenge, verekedni pedig nem szeretek és nem is tudok. Egy kardot sem hiszem, hogy fel tudnék emelni, és úgy sem tudom elképzelni magamat, hogy tőrökkel dobálózok, vagy éppen nyilakat lövök ki valakire. Pár gyereket persze jól megvertem egyszer, de azt is ők kezdték, *mosolyodik el, ahogyan felidézi az emléket* ezért is száműztek otthonról. Hála az isteneknek.
*Mennyire furcsa belegondolni ebbe már most, ennyi idő elteltével. Akkor mennyire a világ végének élte meg azt, ami történt, ugyanakkor mégis szabadulásnak. Ma pedig már látja, pontosan látja, hogy „csak” az utóbbi volt.*
- A lényeg viszont, hogy láttam mi történt Aleniával, és mi Artheniorban, szóval nem csak azért tanultam mágiát, hogy csak magamat tudjam megvédeni. Mindenkit szeretnék, akit tudok, ha egyszer majd úgy hozza a helyzet, persze a legjobb nyilván az lenne, ha sohasem kerülnénk olyan helyzetbe, hogy nekem bárkit is meg kelljen mentenem. Igen, tudom, eléggé behatároltak a képességeim... most még. Ami viszont a teleportációt illeti, és a többi varázslatot, ezek régi, milliószor használt és kipróbált varázslatok, emiatt nem kell aggódnod, de tényleg. De azért persze köszönöm, hogy aggódsz értem. Jól esik, de felesleges. Van viszont olyan varázslatom is mondjuk, hogy egy almamagból almafát növesztek a kertben. Nekem nem árt, ha tudom az elméleti alapjait, de, aki éhes, az csak azt fogja nézni, hogy almát ehet, nem?
*Kicsit elhallgat, csak addig, hogy forralt bort töltsön magának, szemeivel pedig megkérdi az elfet, hogy tölthet-e neki is? Reméli legalábbis, hogy egyértelmű számára a gesztusa.*
- De ígérem, hogy gyógyítani nem fogok mágiával, azt meghagyom inkább az igazi orvosoknak. Nem szeretnék kontár lenni, tényleg nem.
*Utóbbit őszintén mondja, nem csak azért, hogy a dokit megnyugtassa, közben pedig édesanyja is teljesen őszinte, ha már úgy alakult, hogy tud úgy beszélni, hogy Luni éppen ne hallja, nem mintha hallaná, akkor nagyon mást mondana, így azonban kicsit mégis szabadabban tud fogalmazni.*
- Csodállak téged. Komolyan. *mosolyog az ifjú mágusra ezúttal nem csak kedvesen, hanem határtalanul vidáman is.*
- Ha már pont kérdeztél róla, Luni apjára emlékeztetsz, persze, nem mindenben, de abban mindenképpen, hogy ennyire nyitott a gondolkodásod. Más mágus nem biztos, hogy elismerné, hogy a saját mágiáján kívül is létezhetnek mágikus dolgok ezen a világon. Különben pedig abban is igazad van, hogy minden különbség ellenére a cél leginkább azonos. Otthon, boldogság, biztonság, család, és még persze jó pár minden, amit mindannyian szeretünk. Ami pedig az elvált utakat illeti… *veszi elő régi papnő énjét ismét, mert érteni véli, hogy Adoaver mitől kedvetlenedett kissé hirtelen el. Ez a mély beszélgetéseknek a hátránya és az előnye is egyszerre, néha olyan téma is szóba kerülhet, ami a másiknak fáj.* Ez sajnos sokszor elkerülhetetlen, de egyáltalán nem biztos, hogy végleges. Láttam már egymással megbékélő szülőket és gyermekeket is azért. Az idő sok mindent képes megoldani. Meg a távolság is. Még nekem is szükségem volt arra, hogy Luni elmenjen, hogy rá tudjam magamat szánni arra, hogy kövessem őt a tilalomfákon túlra végleg, és feladjam a hivatásomat, az egész korábbi életemmel együtt.
*Most örül csak igazán, hogy Luni és Int miután az istenek kérdését megtárgyalták nem igen figyel rájuk, hanem tovább folytatják a maguk vagy meddő, vagy valahová vezető vitáját, nem mintha lánya nem tudna arról, amit Adoavernek el szándékozik mondani.
Más esetben és mástól, talán kényes kérdés lenne Luni apjának kilétét feszegetni, de nem csoda, hogy pont fényfordulókon merül fel. Végtére is ez az ünnep pont a fényről és az újjászületésről, így pedig a szerelemről és a születésről is szól.*
- Ami pedig azt a találkozást illeti... nem is tudom hirtelen, hogy hogy mondjam, vagy kezdjem el.
*Mosolyog, kicsit nevetnie is kell, pedig a történet egyszerre vidám és szomorú, mégis oda és vissza egymásba folyik az egész, ha pedig ma visszagondol, akkor nyilván már csak Luninari miatt is inkább a szépre emlékezik, nem pedig az elválás okozta fájdalomra.
Saját lányán és távoli, városi rokonain kívül igazából még senkinek nem mesélte el senkinek a történetét, igaz nem is volt kinek, meg nem is kérdezte tőle senki, de Adoaverben megbízik annyira, hogy megtegye, és szívesen meg is teszi.
Furcsa ez tényleg. Ez a kérdés mástól, vagy máskor akár sebeket is feltéphetne, de most nem érzi azt, hogy bármi hasonló is történne éppen. Luni apja és az iránta érzett szerelem legalább annyira múlt és pont olyan számára, mint amennyire mondjuk legendáik kora, amikor még nem volt kiforrott és mostani állapotában a világ, de mesék ezrei születtek róla.
Amikor megtörtént vele, akkor eget és földet megrengető, sorsfordító, nagy szerelemnek érezte, és bizonyos értelemben az is volt, hiszen a lányát köszönhette neki. Luni ellenére ma már mégis úgy meséli el, mintha egy régi legendát mesélne a tűz mellett, amihez neki személy szerint nem volt sok köze, hiába volt éppen ő az egyik főszereplője.*
- Ő olyan férfi volt, illetve remélem, hogy még most is az, mert valahol boldogan él, aki a szememben az ember tipikus példája. Nem bírt nyugton megülni otthon, kíváncsi volt a világra, vándorolt, ismerkedett, aztán, amikor eltévedt egyszer az erdőben véletlenül ráakadt a mi falunkra. Egy kisebb ork horda kóborolt a környéken éppen akkor, amikor véletlenül a mi falunkba tévedt. Volt egy-két apró csetepaté a tilalomfák körül, bár utólag visszagondolva már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy tényleg az orkok voltak azok, akik először lőttek. Aztán persze vér is folyt, később meg már eljutottak egészen a falu legkülső házáig is, amit a vének eléggé a szívükre vettek, de hát egyértelmű volt, hogy az a horda főként rablásból él, nem csak vadászatból. De még, ha csak utóbbiról lett volna szó, akkor is a mi vadászterületünk vadjait kezdték el ritkítani. Szóval... háborúra készültünk. Annak rendje és módja szerint imádkoztam az isteneinkhez, hogy óvjanak bennünket, elvégeztem a szokásos szertartásokat, Luni apja pedig felajánlotta, hogy segít nekünk, a vének pedig elfogadták ezt a segítséget, miért is ne, ha egy harcossal többet jelent? Amikor aztán harcra került sor, hősiesen harcolt, de súlyosan megsebesült, és miután a gyógyítónk megmentette az életét az én házamba került, és mint papnő, régi szokás szerint, én voltam az, aki ápoltam őt. Biztos, hogy nem a miénk volt az első eset a történelemben, hogy az ápolt és az ápolónő egymásba szeretnek. Aztán meggyógyult.
*Legszívesebben azt mondaná, hogy „innentől kezdve pedig a fantáziádra bízom, hogy mi történt” ugyanakkor Adoaver túlságosan is tisztelettudó és megértő volt vele idáig ahhoz, hogy ilyesmit mondjon, túl nyersen sem szeretne fogalmazni mindenesetre.*
- Szóval, jó pár boldog hatot együtt töltöttünk, de aztán a közösség is értésemre adta, hogy helytelenítik ezt a viszonyt, és nyilván ő sem tervezte egy erdő mélyén leélni az életét egy neki unalmas faluban, velem, hiába voltam akkor még fiatalabb és szebb is. Jó, szebb talán nem, de mindenképpen fiatalabb és kacérabb mindenképpen. Szerintem végső soron akkor sem maradt volna, ha a vének nem utasítják ki. Ennek ellenére, azt hiszem vele mehettem volna. De annyira nagyon ő sem kérlelt, annyira nagyon pedig én sem akartam menni. Egész életemben papnőnek készültem, és ezt nem akartam feladni, bármennyire is szerelmes voltam. Ő pedig hiába élt túl egyet alig, újabb kalandokra vágyott. Nem hiszem, hogy haragudtunk ezért egymásra. Én biztosan nem rá. Jó volt együtt, de köztünk szólva, a monogámiát azt hiszem nem neki találták ki, és nem is nekem. Remélem nem hozlak a zavarba ezzel. De... szinte biztos abba hozlak, de ne haragudj kérlek. Csak őszinte vagyok. Az ünnep szelleme teszi biztos. Nem szeretek hazudni. Azt hiszem nagyon szerelmesnek kellene lennem ahhoz, hogy egy férfi mellett ne gondoljak arra, hogy megkaphatnék akár mást is. Persze ez vicces, mert egy ideje már nem volt senki, nem is kerestem.
*Kicsit még a vállát is megvonja erre. Nem fél ezt kimondani, annak ellenére sem, hogy talán rombolja ezzel azt a képet, amit eddig a fiúban kialakított magáról. Ugyanakkor, éppen azért, amiért kedveli Adoavert nem szándékozik magát másnak mutatni, mint annak, aki valójában.*
- Persze ez nem jelenti azt, hogyha marad és megkéri a kezem akkor nemet mondok, és ne próbáltam volna meg hűségesnek lenni hozzá, de végül nem ez lett a történet vége. Nem mondom még azt sem, hogy nem bánkódott és vívódott, vagy én nem, azért, hogy nem mentem vele, de akkor és ott úgy éreztem, hogy ez a leghelyesebb, amit tehetek. Őt elve nem hagyták volna maradni köztünk a vének. És, ha mégis... gonosznak éreztem volna magamat azért, mert magam mellé láncolom. És tudom, hogy ezzel ő is így volt. Én pedig... tényleg mindig papnő szerettem volna lenni. Ugyanakkor vágytam a tilalomfákon túli világba is, amit a legendáinkból jól ismertem. Luninak pedig úgy tűnik, hogy valahogy bizarr módon valahogy sikerült magában mindkettőnk legjobb tulajdonságait egyesítenie. Persze, nyilván én tévedhetek, hiszen az anyja vagyok, szóval vele szemben eleve elfogult.
*Kicsit rosszul érzi magát egy ilyen szóáradat után, de hát Adoaver kérdésére egyszerűen lehetetlen volt ennél rövidebb választ adnia, legalábbis akkor, ha nem akar hazudni. Márpedig az ünnep szellemisége, valamint a fiú számára elragadó egyénisége egyaránt arra ösztönözték, hogy ne hazudjon, vagy ne egyszerűsítsen nagyon, bár így is sokat egyszerűsített a teljes történeten természetesen.*
- Nagyjából ennyi a történet. *mosolyodik el végül mindenesetre, mivel továbbra is úgy érzi, hogy lányának puszta létezése nem egy elveszett szerelemért és maga mögött hagyott életért kárpótolja, hanem bármennyiért amennyi lehetne és lehetett volna, de hát anyaként talán akkor sem érezhetne másképpen, ha ez lenne minden vágya.*


1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-24 22:57:48
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 245

Játékstílus: Megfontolt

*A doki nem saját épsége érdekében vesztette el a kezét. Sőt, hiába meséli úgy másoknak és önmagának is, de nem is egy szűzlány erényét védelmezte. A város láncos kutyáit akarta megbökni csak nem zavarta a túlerő és hogy azok kardjai hosszabbak voltak az ő tőrénél. Alenia esete teljesen más miatt zavarja.*
-Ez van ha kontárokhoz fordulnak mikor orvos kell.
*Egy pár ujj elvesztése se kellemes, de egy egész kar tényleg tragikus lehet főleg egy fiatal lánynak. Viszont döntést kellett hozni amit meghozott. Ő mint orvos. Ezért élheti a hálátlan kékvérű életét az a nő. Haragudni pedig nehéz úgy ha egy imádni való lányka is ott van. A kapott puszi után meg is ölelgeti a kicsit.*
-Nem is szoktam az lenni.
*Mármint durcimurci nem segítőkész. Az szokott lenni csak kihasználják. Viszont durci! Ő? Még nem tapasztalt ilyet. Bár jobban belegondolva... Volt, hogy murcit ivott és megvadult tőle. De rég nem élt már ilyennel. Nincsenek borász ismerősök és csak kész bor kerül elé. Bókjait nem sajnálja a kislányra se. Aki, mikor pironkodva válaszol az csak olaj a tűzre.*
-És mégis tied az egyik legszebb tündér mosoly valaha és nekem is te leszel mindig a kicsi kincsem.
*Borzolja össze, azt az ezüst buksit. Ha nem is úgy, hogy ki akarja használni, mint a csinos lányokat szokás, de szép ez a Viel. Mindig megmelengeti a szívét ahogy önfeledten játszik és gyermeki naivitással tudja látni a világot. A kis egyedisége pedig az elf szemében mintha ott se lenne. A kikötőben cifrábbakat is látott. Ha a kislánynak csak az üres szemürege nézne rá még az se rázná meg a volt kalózt. Ami, viszont ez után következik az meglepi az elfet. Ha valamit, azt nem nézte volna ki a lányból, hogy kerítőnek áll. Fel is kacag rajta. Azzal kapcsolatban, hogy mit lehet a lányokkal csinálni csak a dolgokig jutnak úgyhogy teljesen nem ismerte félre a kis tündérbarátnőjét.*
-Mik eszedbe nem jutnak kincsem!*Simogatja meg a másik buksiját.*Miért gondolod, hogy szükségem van barátnőjelöltekre?
*Megnézné, hogy miféle lányokat csalogatna hozzá a kislány. Ha tippelnie kéne pont olyanokat akikre elég ránézni és már kifekszenek. A doki igényei kicsit mások és talán jobban is járt a kislány, hogy nem volt még lehetősége tapasztalni. Pedig a szobáik elég közel vannak. El is gondolkozik a doki és rájön, hogy Anettze-vel avatták fel az ágyát és azt azóta is egyedül használja. Ylanda volt olyan boszorkány, hogy a fürdőben meghajtotta aztán csak azért látogatta este meg, hogy felajzza és otthagyja. A bestia! Na, majd ha Mai ellátogat üzleti ügyben. Az igazgatónő, majd rendesen kisajtolja. Méghozzá a félvér szereti közben kiengedni a hangját is úgyhogy izgalmas kis látogatás lesz az. Szóval nem kell félteni a dokit. Van választék. A gwuff kapcsán megrázza a fejét.*
-Nem, dehogy. Az aranyszőrű jószága van nálunk.
*Közli a legnagyobb természetességgel. Nos, igen. A vöröst is elkaphatná a tündérke egy mesedélutánra. Neki is volnának kalandos történetei az biztos.*

1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-24 21:48:49
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Megfontolt

*Viel igazán jó hallgatóság, az arcára teljességgel kiülnek az érzelmek, és amikor az ijesztő történetet hallja Alenia karjáról, a szája elé kapja a kezét. Azt gondolta, és akár ott helyben is magabiztosan kijelentette volna, hogy Intath meg tudja gyógyítani őt, hiszen már nem egyszer bizonyított a tündér lány előtt, milyen ügyes.*
- Szegény… Azért az sajnálatos, ha valakinek meg kell válnia egy fontos részétől a saját épsége érdekében. *Vonja le a következtetést, de közben szeme az elf arcát fürkészi behatóan. Tudja, hogy a férfi számára ismerős terepre tévedhet ezzel a kijelentésével, és nem ismeri annyira a saját élettörténetét, hogy tudja, meddig mehet el vele kapcsolatban, hogy mennyire viselte meg őt lebonyolítani egy ilyen beavatkozást, ami valószínűleg benne sem kevés traumát téphetett fel. Ugyanakkor bármennyire is hasonló nehézségekkel küzdhetnek a mindennapokban ezzel a lánnyal, Intath láthatóan nem tudja elnyomni az ellenérzéseit, és ennek hangot is ad.* De nagylelkű volt tőled, hogy segítettél, igazán. Te mindig segítesz, még akkor is, ha durcimurci vagy. *Mondja, majd felpattanva egy nagy cuppanós puszit nyom Intath arcára. Hadd járjon neki valami ezért, még akkor is, ha mérges. Elvégre jót akar a tündér lánynak is, sőt, meg is dicséri, az értékeiről beszél, és még szépnek is nevezi (amitől Viel kicsit elpirul, mert nincs ehhez szokva).*
- Ugyan már! *Kuncog játékosan.* Sokan szebbek nálam, szép a szemük, magasak… De ez így van rendjén. *Mondja vállat vonva, és komolyan is gondolja. Nem szeret feltűnősködni, de még így is túl látványos jelenség furcsa megjelenésével. Már csak az hiányozna, hogy ki akarják használni, mint a csinos lányokat szokták. Persze az ő szemében Intath egy kincs, ezért fel sem merül benne, hogy esetleg ő sem bánna jól az említett lányokkal. Tovább üti a vasat.*
- Jaj, tudood, hogy értem! *Legyinti meg az elfet kuncogva.* Én barátnőjelöltekre gondoltam! Tudod, akikkel… úgy… *Elkezdené magyarázni, de rájön, hogy túl szégyellős ahhoz, hogy részletesen belemenjen a magyarázatba. Inkább próbálkozik virágnyelven, elpirulva.* Akivel így… fogjátok egymás kezét… Meg szerelmesek vagytok… Meg… dolgok.
*Ezt megmondta. De a gwuff említése egy kicsit megviseli ahhoz, hogy folytassa a _dolgok_ részletezését.*
- De akkor… ugye a gwuff nincs az istállóban? *Kérdezi sápadtan. Rég hallott Árnyék felől, aki arra távozott egy ideje.*

1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-18 21:43:03
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 245

Játékstílus: Megfontolt

*Ő sajnos ismeri vagy inkább ismerni véli a kékvérűek gondolkodását. Ez az a téma, ami a leginkább fel tudja kavarni és habár nem szeretné jelét mutatni, de valóban elkapja a hév ahogy beszél. A kapott kérdés csillapítja kicsit.*
-Csúnya történet.*Gondolkodik el, hogy kifejtse-e.*Amennyit tudok róla, hogy megszokott nemesi intrika okán elrabolták és a fogvatartói vele kényszerítették érdekházasságra Aleimord-ot. Ahhoz pedig, hogy érvényt adjanak a szavaiknak a húga pár ujját is elküldték neki. Mikor kiszabadult akkor orvos helyett papot hívtak hozzá, aki imával gyógyította meg. Olyan ügyesen, hogy mikor én összefutottam velük a lázadás során, akkor a sebláznak köszönhetően már majdhogynem menthetetlen állapotban volt. Az utcán az emberek megöltek mindenkit, aki nemes volt vagy nemesekkel cimborált és ott volt az a gyenge nő olyan állapotban, hogy a legtöbb orvos menthetetlennek mondta volna. Perceken múlt az élete én meg voltam akkora barom, hogy behívtam őket magamhoz, hogy megpróbáljam megmenteni. Életem legjobb munkája volt. A kezét vállból elvesztette, de sokan két kézzel egy csapat szakértő segítségével nem tudták volna, azt a műtétet elvégezni amit én féllel és az ideg összeroppanás szélén álló Aleimord-al.*Majdnem mosolyog, de aztán elhúzza a száját.*Nem mintha számítana bármit is. Luninari-ék is hálából lettek meglopva.
*Tőr ki belőle a megszokott keserűsége. Újabb ok arra, hogy ne akarj önzetlenkedni. Nem érsz vele semmit, csak annyit, hogy mindenki beléd törli a lábát. A kislány ezt persze nem érti. Arra, hogy lógna az a pocak megnézi az összecsípett kis tündérszalonnát és megcsikizi a lány másik oldalát.*
-A lényeg nem az, hogy neked mire van szükséged, hanem, hogy mit érdemelsz és mennyit ér a munkád. Amit kötelességed megkérni különben te és az általad végzett munka annál kevesebbet fogtok érni. És tudod mi történik akkor ha csökken mások életének az értéke és a munkájuk megbecsülése? A piritanes-i rabszolgák bizonyára tudnának erről mesélni. De jól bizonyítja Luninari esete is, aki ha ott pusztul Artheniorban Alenia érdekében, azt a kisasszony egy vállrándítással intézi el ugyanis számára az a tetves ház többet ér mint az állítólagos barátnője élete hisz az hagyja, hogy meglopják, sőt ingyen gürcöl az ő érdekében. Ezért fontos, hogy igenis kiállj magadért és lássa mindenki, hogy Veljana és amit ő csinál az igenis ér valamit. Te kincsem,*Néz mélyen a másik szemeibe.*igenis értékes vagy és ezt ne vedd félvállról.
*Saját maga számára hullahegyek bizonyítják, hogy ő ér valamit. Azoknak a testei akik próbálták őt elnyomni és a sors által meghatározott helyére kényszeríteni. Tudja, hogy a kislány nem fog úgy kiállni magáért mint ő, viszont akkor is tudnia kell, hogy valahogyan kötelessége. Sajnos nem minden olyan habos-babos mint ahogy, azt elképzeli. Aki, a fél karját adja másokért nem kap cserébe semmit. Saját magának kell annak az árát megfizettetnie velük. Hogy ki volna a környék legszebb lánya azon elmosolyodik.*
-A legszebb ezüst hajú tündérhercegnőt.
*Simizi meg, azt a buksit és ad rá egy puszit is. Majd mire a két gőzölgő csésze eléjük kerül addigra túl is juthatnak az ilyen kellemetlen témákon. Bólint a kislány szavaira, bár Eeyr igéin elhúzza a száját. Úgy tudná elképzelni, hogy az a kisasszony isteni kinyilatkoztatásnak venné, hogy ő többet ér mindenkinél és hálásnak kéne lennie a póroknak csak azért is ha lehetőségük támad egy levegőt szívniuk vele. Ez pedig legalább annyira érdekelni az istennőt, mint azok akik a kikötőben a nevében ölnek vagy a városi ájtatos csürhe. Vagy a naiv kistündér. Akinek a kérdését nem is érti az elf.*
-Lányokkal? De már mondtam mi van velük. Laurentitia-t rég nem láttam. Ylandával összefutottunk. Jól van, majd biztos felfog valamikor itt bukkanni, mert a lova a mi istállónkban van. Bár beszerzett egy olyan gwuffot vagy mit. Veszedelmes egy bestiának néz ki mégis a hátán ül. Mármint nem ő a vörösnek hanem fordítva. Callipeya nem tudom hol van, de valószínűleg ott ahol Luninari is.

A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.18 21:45:21

1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-18 19:55:14
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Megfontolt

*Viel eléggé felemás jelenség, amit valami véletlen folytán a kinézete is tükröz, főleg a két különböző szeme. Mindenben a jót keresi, mert a boldogság igéjét akarja terjeszteni a világban, és azt csak azzal lehet, ha jó példát mutat, és mások örömét helyezi előtérbe. Ugyanakkor a sok rossz sem pereg le róla teljesen, hiszen egy felnőtt, sokat látott tündér, aki kis termete és törékeny alkata miatt nem éppen veszedelmes jelenség, ezért nem árt vigyáznia magára ebben a cudar világban. Eddig legalábbis sikerült neki.
Most figyelmesen hallgatja Intath mondandóját, és közben próbálja elképzelni ezt az Aleniát. Nehéz, mert mások leírásai mindig a saját perspektívájukból festik le azt, akiről szó van, és nem tudja, a doktor idegességében mennyire megbízható narrátor. Megcáfolni azonban még annál kevésbé se tudja a dolgot. A lánynak soha nem volt még dolga nemes asszonnyal (a fejében valami fenyegető külsejű matróna jelenik meg).*
- Megmentetted Aleniát? Hogyhogy? *Kiált fel meglepetten, de ha Intath nagyon benne van a mondandójában, nem szakítaná csak azért félbe, hogy ezt megtudakolja. Hadd beszéljen, adja ki magából a sérelmeit. Hogy egy kicsit vigasztalja, barátian megcirógatja az elf hátát. Ép szeme együttérzésről árulkodik.
Aztán az elf rátér arra, hogy nem hisz az ingyen munkában. Viel vitatkozna, de nem most fog. Nem egyszer volt már, hogy másoknak segített önzetlenül, és Intath helyében ő sem kért volna pénzt az elesettektől, a nemes hölgyektől, akiknek nem ezen múlik az aznapi betevője, annál inkább. De ezt a véleményét nem hangoztatja, megtartja magának gondolatait, mint oly sokszor.*
- Elf… enekelsz? *Ragadja ki a szót, és önkéntelenül is kitör belőle a kuncogás, és nem csak azért, mert időnként alattomosan megcsikizik.* Akkor én meg nagyon tünd-értékelem az aggodalmadat, de nem kell engem félteni. Látod, így is lóg a hasam, mert nekem kellett megenni az első süteményeket, amik _állítólag_ nem sikerültek jól. Pedig de. *Mutat a pocakjára, és fel is markol egy kis zsírt.* Különben is, mit kezdenék én a pénzzel? Nekem nem kell műszereket vásárolnom, mint neked. Ahhoz, hogy Vieljana dolgozzon, nem kell más, csak sok napfény és Eeyr szeretete. Az utóbbi pedig mindig megvan, itt ni! *Bök a fehér hajú búbjára. Aztán kap egy alapos ölelgetést is. Agyon van szeretgetve itt. Ki akarna elmenni?
Intath hirtelen arról beszél, hogy a környék legszebb lányát is behívta teázni. Viel szeme felcsillan, őszintén körülnéz, hátha tényleg van barátnője.*
- Tényleg? Kicsodát?
- Ami Aleniát illeti... *Tér rá a lényegre komolyan, miközben Intath a teát intézi. Ha megkapja, eljátszik a csésze fülével, és ha tudja, megmelengeti vele az ujjait, hiszen hideg volt kint.* Kedvem lenne neki is utánanézni. Ha mást nem, legalább Eeyr igéjét elvihetném neki, hátha jobban áll hozzá a dolgokhoz. Meg persze gondolom amúgy is ott találom, ahol Lunit. Miatta pedig ne aggódj, megbeszélek vele mindent, és figyelembe veszem, hogy aggódsz érte. De addig is… *Körülnéz, és előrébb dőlve bizalmasan kérdezi.* Mi van a lányokkal? Nincs jelölt? Nagyon bájosan ide tudok valakit csalogatni a házhoz, ha ezen múlik. *Kacsint huncutul.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.18 19:56:00

1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-16 16:34:38
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 245

Játékstílus: Megfontolt

*A szigorú elf hamar ölbe kapja az ölelgetni való kislányt és ez ellen nincs apelláta. Amúgy is gyengéi az ilyen aprónépek, de vannak közös élményeik is amik szorosabb kötelékeket fűztek közéjük. Például mikor megérkezésekor meggyógyította a lány barátnőjét vagy mikor maga Viel volt a doktor úr asztalán a begyulladt fogával, nem is beszélve a sok beszélgetésről és mókázásról. És bár úgy tűnhet, hogy egy kislányként gondol a másikra, de észrevette már, hogy néha bizonyos dolgok kapcsán meglepően éretten tud gondolkodni. Ami, kicsit azért riasztó. Viszont emellett ő Viel. A bájos kis Viel, aki mindig mosolyog és nem lehet nem megszeretgetni. Amit, a története miatt igényel is. A doki nem mond többet. Felesleges. Viszont ott van és átkarolja a kis testet. Miközben elfogad még egy mézeskalácsot. Aztán ő kezd mesélni. A visszakérdezésre előbb bólint. Majd mikor eszébe jut, hogy a lány ezt nem látta akkor szóban is kifejezi.*
-Igen.
*Majd bizonyítja a kicsi tündér megint, hogy néha az érett gondolataival képes meglepni az elfet. Ugyanis hamar kitalálja, hogy miről lehet szó.*
-Szerintem a harmadik eset állhat fent. Tudod Luninari elsőként mikor a városba került akkor a rezidencián élt Aleimord-al és Alenia-val. Aki, úgy hiszi, hogy barátja Luninari-nak. És egy elf nemeskisasszony ha ilyeneket mond egy rossz sorsú félelfnek azzal hatást gyakorol rá. Nehéz ezt kifejteni, de a barátság mást jelent nekünk, mint egy nemesnek. Például én Luninari-t barátomnak gondolom úgy ahogy van. Akkor is ha félvér, akkor is ha sokat cseveg, akkor is ha a kertben dolgozott és épp piszkos a ruhája és akkor is annak gondolnám ha szegény, gazdag lenne vagy megenné előlem az utolsó ilyen süteményt. Ezzel szemben Alenia mikor még nemes volt úgy bánt Luninari-val, mint egy játékbabával. Öltöztette és olyat játszott, hogy kisasszonyt nevel belőle, de ez nem őszinte önzetlen barátság. Mikor én a szemébe nézve megkérdeztem, hogy nem szégyelli el magát, hogy azoktól lop akiket barátjának nevez és akik az életüket kockáztatták érte és a családjáért, akkor rám se mert nézni és csak mellébeszélt. Azt, mondta, hogy én nem tudok semmit a háláról. Én mentettem meg az ő életét is, de azért se szólt egy szót se és nekem beszél háláról! Számára az, hogy Luninari meghalt volna az ő érdekében nem jelent semmit ugyanis a pór arra való. Többet ér annak a háznak a tulajdoni lapja, mint a barátjának az élete és a családjának a becsülete. Önző, kicsinyes, hisztis. Azt, pedig Luninari-nak is elfogom, de most neked is elmondom, hogy az önzetlenség nem egy jó dolog. Ha valaminek nincs ára akkor nem ér semmit. Kihasználnak és saját magaddal szemben igazságtalan vagy ha nem kérsz a munkádért semmit. Luninari ingyen dolgozik és mások pénzt kapnak azért amit ő tesz. Még ha, azt gondolja, hogy jó cél érdekében teszi is, de ez önként vállalt rabszolgaság. Ott dolgoztam a szegénynegyedben. Nem egy árvát láttam akikre az akkori nemesek beleértve Alenia-t rá se hederítettek. Sérülteket, betegeket és tudod mi lett volna ha ingyen látom el őket? Éhen halok és nem lett volna felszerelésem mások kezelésére se. Ami, velük szemben igazságtalanság. Ha jó dolgokat akarsz tenni a világban annak nem az a módja, hogy önmagadtól tagadsz meg dolgokat hanem, hogy olyan életet élsz és úgy bánsz másokkal, hogy jobb legyen az életük miközben saját magadról se feledkezel meg. Még egyszer ne halljak ilyesmit, hogy koszt kvártélyért dolgozol mert téged és akiért teszed is elfenekellek érthető voltam?
*Húzgálja meg játékosan a tündérfület. Következőnek meg olyasmit hall, ami után nem bírja a képére húzódó vigyort eltüntetni. Meg is ölelgeti kicsit szorosabban a kis tündérbarátnőjét.*
-Ne érts félre kincsem! Nem is akarlak egyből elküldeni. Természetesen addig maradsz ameddig csak szeretnél és nekem sincs nagyobb örömem minthogy itt vagy mellettem. Szívem szerint el se engednélek.
*Ezt a kislányt meg lehet zabálni. Nem bírja megállni, azt se hogy kicsit ugrassa nagy madarak emlegetésével. El is kuncogja magát az eredmény hallatán és megborzolja az ezüst buksit.*
-Miért ne lenne? Ha van ilyen kicsi lány is.
*Közben leteszi az asztalra a két csészét amiknek ki kell még hűlnie. A bocsánatkérést is hamar letudják.*
-Helyes.
*A hangján is érződik, hogy ezzel neki el is van ez intézve. Komoly lelkifurdalást nem akar a kis tündérben kelteni. Úgy sejti ez is elég lesz arra, hogy a jövőben figyelmesebb legyen a kislány. A következő szavakra viszont meglepetten felvonja a szemöldökét. A kapott megjegyzésen viszont elvigyorodik és átkarolja a kicsit.*
-Nem hiszem, azt. A környék legszebbjét is behívtam egy teára.
*Sőt, nemcsak egy teára, de még szégyentelenül meg is csiklandozza a másikat.*
-Amúgy kincsem rád nem lehet neheztelni ilyesmi eszedbe se jusson.
*Csüccsen le és fújja a teáját.*
~Morcosnak tűntem?~

1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-02-16 15:07:06
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Megfontolt

*A picurkának tűnő Vielbe meglepően sok szeretet és dac szorult, ami egy önfeláldozó, az aszkézist sem megvető, buzgó Eeyr-hívőnek tökéletes recept. Most mégsem a hit vezérli, hanem pusztán az a tény, hogy szereti Intath-t, és szeretne neki valamivel segíteni. Ha már úgyis csak beszélgetnek, akkor a keze-lába még mozoghat. Ez a próbálkozása azonban csak addig tart, amíg az elf megfogja, és puff, az ölébe ülteti. Durcásan felfújja az arcát, mint egy tündérgyerek, pedig az már elmúlt egy ideje.*
- Hékás! *Mondja, de nem próbál kiszabadulni, mert tudja jól, hogy birkózásban nem nyerhet senki ellen. Ilyen a tündér élet. Amúgy se bánja, ha egy kicsit ölelgethet valakit, mert azért mindent egybevetve még ennyi év után is lehangoló gondolat felidézni, hogy ennyi falusit kellett eltemetniük. Fejét a doki vállára biccenti a beszámolója alatt, válla fáradtan megrogy, és most először érzi úgy, hogy nem kell tartania magát, dacolni a sok kétellyel és félelemmel, és minden erejével és meggyőződésével hinni. Mert ez az igazság: a közhiedelemmel ellentétben a hit fenntartása sem mindig egyszerű, néha hatalmas erő és felelősségtudat kell hozzá.
Aztán pedig hallgat, meglepetten, mert nem gondolta volna, hogy a távollétében ennyi minden történt. Sok név hangzik el, amelyeknél reméli, hogy a tulajdonosuknak nem esett bántódása – főleg Lau eltűnése aggasztja, őt nem képzelte soha olyan kalandvágyónak, hogy eltűnjön a semmibe, és pár év múlva bukkanjon fel. Amikor pedig arról van szó, hogy mégis kell Intath-nak a segítsége, hirtelen mintha új erőre kapna, háta kiegyenesedik, szeme izgalomtól csillog. Egy küldetés! Végre hasznos lehet!*
- Szóval ez az Alenia a húg, aki az árvaházat létrehozta a rezidencián? *Emésztgeti a hallottakat, meg közben egy kekszet is, mert hiába evett sokat otthon, azért ő is elcsábul tőlük. A tálat közelebb húzva noszogatja Intet, hogy ő is vegyen belőlük még nyugodtan.* Sok az árva Artheniorban, ez jó ötlet lenne, de az tényleg helytelen, hogy Lunit kihasználják. Mit gondolsz, mi az oka? Fél miatta szólni, hogy ő is részt kér, vagy rávették, hogy jótékonykodjon?
*Eltöpreng kicsit saját esetén, a falun, ahol anyjával élnek.*
- Mert tudod, ott a harmadik eset is, hogy önszántából önkénteskedik. Én elgondolkodnék rajta a helyében, hogy lemondjak a javaimról egy jobb ügyért, mondhat bárki bármit. Például a falusiak is szeretnének fizetni a segítségemért, de soha nem fogadom el, csak az ételt és szállást, hogy tovább maradhassak és támogathassam őket. Nekem kicsit ők is árvák, főleg, ha elvesztették a hitüket.
*Vielben továbbra is ott munkál annak a lehetősége, hogy a doktor csak magányos, és szeretné valami ürüggyel maga mellett tudni Lunit. Intathnak közben foglalkoznia kell a teával, ezért a pici tündér lekászálódik az öléből, és leül a saját székére. Nézi, ahogy a férfi intézi a teákat, de most nem avatkozik bele, hiszen vendéglátója ezt kérte.*
- Én szívesen maradnék, akár rendet is segítenék tenni neked. Ez nekem is az otthonom. *Magyarázza meggyőződéssel.* És hát a gyógyításban is szívesen részt veszek, biztos nem ártana egy segéd, aki adogatja a holmikat meg letörli az asztalt.
*Intath megjegyzése viszont meglepi a madárral, kicsit meg is ijed egy pillanatra.*
- Van _olyan_ nagy madár? *Kérdezi elsápadva, de aztán rájön, hogy tréfa lehetett, és kicsit erőltetetten nevetni kezd.* Ugyan, Árnyék úgysem hagyná. *Azért most örülne, ha erről a kutyát is megkérdezhetné, sosem árt a megerősítés. Lelki támaszként inkább bekap még egy süteményt, most pont hold alakút, hold a Holdezüstnek.*
- Sajnálom, tudom, hogy kellemetlen volt nektek. Legközelebb ügyesebben intézem a dolgokat. *Mondja bűnbánóan. Elragadta a sok teendő, és megfeledkezett a barátairól.* Megértem, ha neheztelsz rám, de azért fontold meg az ajánlatomat. Még pár nap, és minden csillog-villog majd, és te se nézel olyan morcosan, mikor kinyitod valakinek az ajtót. *Huncutul oldalba böki az elfet.* Még a végén öreg bácsi módjára fogsz viselkedni, és elijeszted a helyi szép lányokat.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1436-1455