Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1517. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1498-1517
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:26:22
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:26:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Kicsit talán hiányzik is neki Luninari hangja. Nem számított rá, hogy a fél-elf lány ilyen türelmesen és csendesen fogja csupán szemlélni az eseményeket. A hangulat fagyos, az tény, és bár nem beszél, de talán még így is csak Luninari jelenlétének köszönhető, hogy nem válik az egész világ egy fagyos pokollá körülöttük.
A lépcsőn felfelé aztán megtörik a jég. Ő maga nem szól egy szót sem, de Luninari kellemesen megnyugtató hangszíne biztonságérzetet ad a számára. Amikor a munkát említi, kissé megijed, mert már előre tudja, hogy mi fog történni, és nem is téved. Intath rögtön fel is tesz egy kényes kérdést, melyre talán neki kellene válaszolnia, de nem teszi meg. Hogy miért? Mert nem meri. Erre a kérdésre nem tud jó választ adni. Luninari puszta önzetlenségből segít nekik, de nem biztos benne, hogy az elf doktor ismeri ennek a szónak a jelentését. Közös barátnőjük azonban maga az önzetlenség. Senki nem kéri rá, ő mégis ott segít, ahol tud. Most, a konyhába érve is saját felelősségének érzi, hogy hellyel kínálja mindkettejüket, pedig erre sem volna semmi szükség. Persze, elfogadja a kedvességet, s miután megigazgatta a rakoncátlan, szőke tincseit, néhányat pedig a háta mögé dobott, le is ül, szembe Intath-tal, aki addigra már több füstöt ereget, mint a Thargok, mikor kommunikálni próbálnak.*
- Igen, ülj le te is közénk, kérlek! Nem szükséges, hogy ennyire figyelj ránk, minden rendben van. *Kedves mosollyal pillant Luninari felé, majd kénytelen kelletlenül visszafordul a fagyos zöldek kereszttüzébe. Párat köhécsel, ahogy véletlenül beszívja az elf által kifújt füstöt, addig muszáj ismét félrenéznie. Nem hiába, kényes nemeskisasszony ő, aki dohánynak még csak a közelében sem járt soha. Még a könnye is kifolyik tőle. Látványosan nem viseli jól, de ahelyett, hogy megkérné rá Intath-ot, hogy ne csinálja, inkább tűri. Inkább ő viseli el a szenvedést, mintsem még tovább szítsa a tüzet kettejük között.*
- Jó szándékkal… *köhög.* jöttem. Azért vagyok itt, hogy elássam a csatabárdot kettőnk között, melyet őszintén fogalmam sincs, hogy miért rántottunk egyáltalán elő. *Karjait kényelmetlenül összefonja maga előtt. A levegőben terjengő füsttől kezdi úgy érezni, mintha fulladozna, így igencsak nehezen tud a mondandójára koncentrálni.*
- Egy megoldást kértél, hogy mindenkinek jó legyen. Te is és Luninari is imádjátok Szarvasligetet. Fel szeretném ajánlani a segítségem, hogy még ennél is szebbé, otthonosabbá és jobbá tegyük a… helyet. Elnézést, én ezt nem bírom. *Köhög, majd feláll a székről, és távolabb lépked, egészen a falig, ahol már nem annyira zavarja a füst.*
- Szóval, ha van valami álmotok, amit szeretnétek itt megvalósítani, állok rendelkezésetekre anyagi értelemben, és a szükséges munkaerő megszerzésének szempontjából is. *Fejezi be mondandóját most, hogy végre kap is rendesen levegőt.*
*Kicsit talán hiányzik is neki Luninari hangja. Nem számított rá, hogy a fél-elf lány ilyen türelmesen és csendesen fogja csupán szemlélni az eseményeket. A hangulat fagyos, az tény, és bár nem beszél, de talán még így is csak Luninari jelenlétének köszönhető, hogy nem válik az egész világ egy fagyos pokollá körülöttük.
A lépcsőn felfelé aztán megtörik a jég. Ő maga nem szól egy szót sem, de Luninari kellemesen megnyugtató hangszíne biztonságérzetet ad a számára. Amikor a munkát említi, kissé megijed, mert már előre tudja, hogy mi fog történni, és nem is téved. Intath rögtön fel is tesz egy kényes kérdést, melyre talán neki kellene válaszolnia, de nem teszi meg. Hogy miért? Mert nem meri. Erre a kérdésre nem tud jó választ adni. Luninari puszta önzetlenségből segít nekik, de nem biztos benne, hogy az elf doktor ismeri ennek a szónak a jelentését. Közös barátnőjük azonban maga az önzetlenség. Senki nem kéri rá, ő mégis ott segít, ahol tud. Most, a konyhába érve is saját felelősségének érzi, hogy hellyel kínálja mindkettejüket, pedig erre sem volna semmi szükség. Persze, elfogadja a kedvességet, s miután megigazgatta a rakoncátlan, szőke tincseit, néhányat pedig a háta mögé dobott, le is ül, szembe Intath-tal, aki addigra már több füstöt ereget, mint a Thargok, mikor kommunikálni próbálnak.*
- Igen, ülj le te is közénk, kérlek! Nem szükséges, hogy ennyire figyelj ránk, minden rendben van. *Kedves mosollyal pillant Luninari felé, majd kénytelen kelletlenül visszafordul a fagyos zöldek kereszttüzébe. Párat köhécsel, ahogy véletlenül beszívja az elf által kifújt füstöt, addig muszáj ismét félrenéznie. Nem hiába, kényes nemeskisasszony ő, aki dohánynak még csak a közelében sem járt soha. Még a könnye is kifolyik tőle. Látványosan nem viseli jól, de ahelyett, hogy megkérné rá Intath-ot, hogy ne csinálja, inkább tűri. Inkább ő viseli el a szenvedést, mintsem még tovább szítsa a tüzet kettejük között.*
- Jó szándékkal… *köhög.* jöttem. Azért vagyok itt, hogy elássam a csatabárdot kettőnk között, melyet őszintén fogalmam sincs, hogy miért rántottunk egyáltalán elő. *Karjait kényelmetlenül összefonja maga előtt. A levegőben terjengő füsttől kezdi úgy érezni, mintha fulladozna, így igencsak nehezen tud a mondandójára koncentrálni.*
- Egy megoldást kértél, hogy mindenkinek jó legyen. Te is és Luninari is imádjátok Szarvasligetet. Fel szeretném ajánlani a segítségem, hogy még ennél is szebbé, otthonosabbá és jobbá tegyük a… helyet. Elnézést, én ezt nem bírom. *Köhög, majd feláll a székről, és távolabb lépked, egészen a falig, ahol már nem annyira zavarja a füst.*
- Szóval, ha van valami álmotok, amit szeretnétek itt megvalósítani, állok rendelkezésetekre anyagi értelemben, és a szükséges munkaerő megszerzésének szempontjából is. *Fejezi be mondandóját most, hogy végre kap is rendesen levegőt.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-10 10:36:39
Üzenet elküldve: 2025-07-10 10:36:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*A szőke valószínűleg direkt elérti, hogy a nem túl ízléses kézfogási kísérletére tett megjegyzést a doki és nem magára a végtagra.*
-Aham.
*Csak ennyit tesz hozzá majd indulhatnak fel. Elől Luninari megy, aki megpróbál valami beszélgetést kezdeményezni és közben olyan magas labdát ad, amit az elf nem tud, nem leütni.*
-Fizetést kapsz azért a munkáért?
*Nem kívánt egyből a lényegre térni. Megvárta volna míg a konyhába jutnak, de ha már szóba jött és ilyen kedvező szövegkörnyezetben akkor nem hagyja ki a lehetőséget, hogy oda ne szúrjon. A következő megjegyzésre az istennőről is csak hümmög egyet. Az ilyen vallásos baromságok sosem érintették őt meg különösebben. Luninari szájából pedig idegenül is hangzik ez az egész. Annak a kéznek a dolga viszont zavarja az elfet. Arról szívesen hallana, de nem kérdez. Még nem. A konyhába érve míg a többiek a székekkel foglalatoskodnak, ő addig, a zsebébe nyúl és előkeresi előbb a pipáját, majd a dohányt és tüzet keresve elkezd pöfékelni. Csak ezek után foglal helyet. Fagyos tekintetével a szőkét méregeti, majd a körülötte lévő szimbolizmusokat észre se véve a félvérre villan a szeme.*
-A saját otthonodban vagy. Nem kell engedély, hogy leülj ha szeretnél.
*Majd kényelmesen a pipájába szív és hosszasan kifújja a füstöt a szőke irányába.*
-Figyelek.
*A szőke valószínűleg direkt elérti, hogy a nem túl ízléses kézfogási kísérletére tett megjegyzést a doki és nem magára a végtagra.*
-Aham.
*Csak ennyit tesz hozzá majd indulhatnak fel. Elől Luninari megy, aki megpróbál valami beszélgetést kezdeményezni és közben olyan magas labdát ad, amit az elf nem tud, nem leütni.*
-Fizetést kapsz azért a munkáért?
*Nem kívánt egyből a lényegre térni. Megvárta volna míg a konyhába jutnak, de ha már szóba jött és ilyen kedvező szövegkörnyezetben akkor nem hagyja ki a lehetőséget, hogy oda ne szúrjon. A következő megjegyzésre az istennőről is csak hümmög egyet. Az ilyen vallásos baromságok sosem érintették őt meg különösebben. Luninari szájából pedig idegenül is hangzik ez az egész. Annak a kéznek a dolga viszont zavarja az elfet. Arról szívesen hallana, de nem kérdez. Még nem. A konyhába érve míg a többiek a székekkel foglalatoskodnak, ő addig, a zsebébe nyúl és előkeresi előbb a pipáját, majd a dohányt és tüzet keresve elkezd pöfékelni. Csak ezek után foglal helyet. Fagyos tekintetével a szőkét méregeti, majd a körülötte lévő szimbolizmusokat észre se véve a félvérre villan a szeme.*
-A saját otthonodban vagy. Nem kell engedély, hogy leülj ha szeretnél.
*Majd kényelmesen a pipájába szív és hosszasan kifújja a füstöt a szőke irányába.*
-Figyelek.
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-09 19:19:32
Üzenet elküldve: 2025-07-09 19:19:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Úgy érzi, hogy nehéz döntések sorozatát kell meghoznia, pedig jelenleg csupán annyiról van szó, hogy el kell sétálniuk a konyhába, amit ő maga javasolt, mint egy tárgyalás szerinte kényelmes és másik két fél számára semleges helyszínét, közben pedig egyáltalán nem, vagy nagyon keveset beszélni.
Ha más nem, legalább ez összejön; a konyhába való eljutás és a kevés beszéd is.
Nem is olyan sokkal korábban még hajlamos lett volna túlgondolni egy ehhez hasonló helyzetet, de azon most is eltűnődik, hogy mi történik éppen és mi az, amit ő maga tehet? Vihar előtti csend lenne, vagy inkább biztató kezdet az, hogy Int nem esett Niának azonnal? Kellene mondania valamit, vagy ameddig nem kezd eldurvulni a vita, - már amennyiben eldurvul és vita lesz egyáltalán, - ne mondjon semmit?
Próbálja ő maga beindítani a beszélgetést valahogyan? Körülbelül csak annyiban biztos, hogy annak nincs semmi értelme, hogy ő legyen az, aki megpróbálja elkezdeni és irányítani azt. Bármit is mondott Nia korábban politikusi képességeiről, úgy érzi, hogy hasonlóban nincsen túl sok gyakorlata.
~ Mivel mindketten nagyon fontosak vagytok nekem, szeretném, ha valahogy tisztáznátok a közöttetek lévő félreértéseket, főleg most, hogy végre minden a lehető legjobban alakult. ~
Legszívesebben valami ilyesmit mondana, de fél tőle, hogy ez túl korai lenne és direkt, ha azonban nem várakozásai szerint alakul a beszélgetés, úgy számít, hogy később még mindig bevetheti ezt a csodafegyvernek szánt mondatot.
Egyelőre inkább csak próbál a lehető legudvariasabb lenni, és csak kicsit és röviden reagálni az eddig elhangzottakra szóban, úgy, hogy ne vonja túlságosan magára a figyelmet.*
- Megértem, ha fáradt vagy. Nálunk is sok a munka. Sok lett a gyerek az árvaházban hirtelen. *jegyzi meg először, próbálva semleges, csevegő hangnemet megütni.*
- Az istennő pedig tényleg megáldott bennünket, nem csak képletes értelemben véve. *mosolyodik el, remélve, hogy ezzel inkább Intath kíváncsiságát kelti fel, és, ha érez is haragot éppen, legalább ideiglenesen eltereli róla a figyelmet, végtére is hasonló és éppen tőle, akit sohasem vonzott igazán a vallás, nem éppen mindennapi kijelentés.
A konyhába megérkezve aztán előre megy, és Niának is, Intnek is kihúz egy-egy széket. Előbbinek persze egyébként is megtenné bármikor és bárhol, de most mindenképpen, hogy tulajdonképpen az ő vendége. Itteni látogatása akkor is megtörtént volna, ha a doki nem teremt olyan helyzetet, hogy muszáj legyen neki eljönnie ide és éppen pont a mai napon.
Intnek pedig leginkább azért, mert, ha nem tenné meg az úgy hathatna számára, mintha nem tekintené barátnőjével egyenrangú félnek, hiába tekinti annak, hasonló helyzetben ráadásul úgy sejti, hogy mindez olaj lenne csak az éppen pislákoló tűzre. Meg hát elvben, és a valóságban is ugye fáradt, ő pedig mindig is próbált figyelmes lenni vele is, amióta csak jobban megismerték egymást.
Egyelőre próbál hát a rá jellemző, néha kissé körülményes körmondatok helyett inkább apró gesztusokkal kommunikálni. Magának nem húz ki széket, csak kezdetnek hoz egy-egy kupa hideg vizet a kamrából Intnek és Niának, aztán elkezd kipakolni a táskájából az asztalra, plüssnyulai mellől, de nem eléjük, hanem az asztal legszélére. Előkerül a gondosan becsomagolt vadhús és a már palackja alapján is igazán különleges óbor.
Csak csendes kis célzás mindez a részéről, amit nem tudja biztosan, hogy akár Intath, akár Alenia majd megért-e, avagy sem. Amolyan jelzés arra, hogyha képesek szót érteni egymással, legkevesebb egy kellemes vacsorát és estét eltölthetnek egymással együtt, ha azonban ez nem fog összejönni, akkor hármuk közül valaki ki fog majd maradni a finom vacsorából, borból és abból, amit számára jelképez mindez; az otthon nyugalmából és békéjéből is.
És mégis fél tőle, hogy talán keveset tett ezzel, vagy talán úgy is túl sokat mondott, hogy alig mondott valamit idáig.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 19:26:41
*Úgy érzi, hogy nehéz döntések sorozatát kell meghoznia, pedig jelenleg csupán annyiról van szó, hogy el kell sétálniuk a konyhába, amit ő maga javasolt, mint egy tárgyalás szerinte kényelmes és másik két fél számára semleges helyszínét, közben pedig egyáltalán nem, vagy nagyon keveset beszélni.
Ha más nem, legalább ez összejön; a konyhába való eljutás és a kevés beszéd is.
Nem is olyan sokkal korábban még hajlamos lett volna túlgondolni egy ehhez hasonló helyzetet, de azon most is eltűnődik, hogy mi történik éppen és mi az, amit ő maga tehet? Vihar előtti csend lenne, vagy inkább biztató kezdet az, hogy Int nem esett Niának azonnal? Kellene mondania valamit, vagy ameddig nem kezd eldurvulni a vita, - már amennyiben eldurvul és vita lesz egyáltalán, - ne mondjon semmit?
Próbálja ő maga beindítani a beszélgetést valahogyan? Körülbelül csak annyiban biztos, hogy annak nincs semmi értelme, hogy ő legyen az, aki megpróbálja elkezdeni és irányítani azt. Bármit is mondott Nia korábban politikusi képességeiről, úgy érzi, hogy hasonlóban nincsen túl sok gyakorlata.
~ Mivel mindketten nagyon fontosak vagytok nekem, szeretném, ha valahogy tisztáznátok a közöttetek lévő félreértéseket, főleg most, hogy végre minden a lehető legjobban alakult. ~
Legszívesebben valami ilyesmit mondana, de fél tőle, hogy ez túl korai lenne és direkt, ha azonban nem várakozásai szerint alakul a beszélgetés, úgy számít, hogy később még mindig bevetheti ezt a csodafegyvernek szánt mondatot.
Egyelőre inkább csak próbál a lehető legudvariasabb lenni, és csak kicsit és röviden reagálni az eddig elhangzottakra szóban, úgy, hogy ne vonja túlságosan magára a figyelmet.*
- Megértem, ha fáradt vagy. Nálunk is sok a munka. Sok lett a gyerek az árvaházban hirtelen. *jegyzi meg először, próbálva semleges, csevegő hangnemet megütni.*
- Az istennő pedig tényleg megáldott bennünket, nem csak képletes értelemben véve. *mosolyodik el, remélve, hogy ezzel inkább Intath kíváncsiságát kelti fel, és, ha érez is haragot éppen, legalább ideiglenesen eltereli róla a figyelmet, végtére is hasonló és éppen tőle, akit sohasem vonzott igazán a vallás, nem éppen mindennapi kijelentés.
A konyhába megérkezve aztán előre megy, és Niának is, Intnek is kihúz egy-egy széket. Előbbinek persze egyébként is megtenné bármikor és bárhol, de most mindenképpen, hogy tulajdonképpen az ő vendége. Itteni látogatása akkor is megtörtént volna, ha a doki nem teremt olyan helyzetet, hogy muszáj legyen neki eljönnie ide és éppen pont a mai napon.
Intnek pedig leginkább azért, mert, ha nem tenné meg az úgy hathatna számára, mintha nem tekintené barátnőjével egyenrangú félnek, hiába tekinti annak, hasonló helyzetben ráadásul úgy sejti, hogy mindez olaj lenne csak az éppen pislákoló tűzre. Meg hát elvben, és a valóságban is ugye fáradt, ő pedig mindig is próbált figyelmes lenni vele is, amióta csak jobban megismerték egymást.
Egyelőre próbál hát a rá jellemző, néha kissé körülményes körmondatok helyett inkább apró gesztusokkal kommunikálni. Magának nem húz ki széket, csak kezdetnek hoz egy-egy kupa hideg vizet a kamrából Intnek és Niának, aztán elkezd kipakolni a táskájából az asztalra, plüssnyulai mellől, de nem eléjük, hanem az asztal legszélére. Előkerül a gondosan becsomagolt vadhús és a már palackja alapján is igazán különleges óbor.
Csak csendes kis célzás mindez a részéről, amit nem tudja biztosan, hogy akár Intath, akár Alenia majd megért-e, avagy sem. Amolyan jelzés arra, hogyha képesek szót érteni egymással, legkevesebb egy kellemes vacsorát és estét eltölthetnek egymással együtt, ha azonban ez nem fog összejönni, akkor hármuk közül valaki ki fog majd maradni a finom vacsorából, borból és abból, amit számára jelképez mindez; az otthon nyugalmából és békéjéből is.
És mégis fél tőle, hogy talán keveset tett ezzel, vagy talán úgy is túl sokat mondott, hogy alig mondott valamit idáig.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 19:26:41
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 22:43:03
Üzenet elküldve: 2025-07-08 22:43:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Luninari és Intath ölelkezését követően nem gondolkodik sokáig azon, hogy mit tegyen vagy mondjon elsőre. A fél-elf lány talán hiába is magyarázná neki, hogy nem túl bölcs lépés így indítani a találkozást az orvossal, akinek pedig azt a halálfélelmet keltő pillantását nem tudná eltűntetni a szemeiből. Igen, pontosan ilyen ez, mikor az ellentétek az üvöltő csendben feszülnek egymásnak.
Alenia nem véletlen választja ezt a módszert. Számára, kinek a hit, a jelek és a szimbólumok többet jelentenek minden szónál, semmi sem lehetne jobb, mint azzal a kézzel üdvözölni a férfit, melyet ő maga vágott le neki a végítélet órájában. Ez egy jel. A túlélés, a visszatérés, az újjászületés és legfőképp az újrakezdés jele, mely utóbbi szerinte mindkettejüknek jár, de ehhez az is kell, hogy mindezt Intath is akarja. Nem tudja, hogy amit az elf arcán lát, az szimpla meglepettség, megrökönyödés vagy valami egészen más, de az egyértelműen látszik, hogy valamit elindított benne a látvány.*
- Természetesen, hisz az enyém. Tudod, az istenek rámosolyognak azokra, kiknek tiszta a lelkük. *Ezzel a sejtelmes mondattal húzza vissza a kezét, ujjai, melyeken egyáltalán nem visel kesztyűt, finoman, életszerűen mozognak. Alenia ott áll hát előtte, továbbra is félve, de egyben, egészben, csinosan a Luninarival együtt választott fehér felsőből és fekete selyemnadrágból álló öltözékében. Jöjjön, aminek jönnie kell, ő készen áll. Intathon múlik, hogy újra össze akarja-e roppantani a most még bizakodó, törékeny lelket vagy a megoldás irányába tereli kettejük konfliktusát, de az egyértelmű tény, hogy Eeyr érintése rengeteg erőt adott a nemeskisasszonynak.*
- Rendben, menjünk akkor a konyhába! Nekem megfelel. *Válaszolja, miközben egy rövidke pillantást vet Luninari felé, egy mosollyal jelzi, hogy egyelőre úgy tűnik, minden rendben van. Talán az a félvér lány által diplomatikusan megfogalmazott „fáradtság” az oka, vagy a legutóbb rettentő dühös formájában kapott ízelítőt Intathból, de most kevésbé tűnik veszedelmesnek, bár attól még örülne, ha nem akarna megfagyni minden egyes alkalommal, amikor a szemeibe pillant.
Nem fog idegen helyen ő menni előre, így, ha Luninari elindul, csak őt követve indul el ő is felfelé a lépcsőn. Közben már szívesen szabadkozna, hogy jó szándékkal érkezett, de ha már politika, annyit ő is tud, hogy egy ilyen fontos dolgot nem lehet úgy közölni, hogy akinek szánja, az a hátát látja. Úgyhogy egyelőre inkább csendesen megvárja, hogy hová vezetik, és hol foglalhatnak kényelmesen helyet.*
*Luninari és Intath ölelkezését követően nem gondolkodik sokáig azon, hogy mit tegyen vagy mondjon elsőre. A fél-elf lány talán hiába is magyarázná neki, hogy nem túl bölcs lépés így indítani a találkozást az orvossal, akinek pedig azt a halálfélelmet keltő pillantását nem tudná eltűntetni a szemeiből. Igen, pontosan ilyen ez, mikor az ellentétek az üvöltő csendben feszülnek egymásnak.
Alenia nem véletlen választja ezt a módszert. Számára, kinek a hit, a jelek és a szimbólumok többet jelentenek minden szónál, semmi sem lehetne jobb, mint azzal a kézzel üdvözölni a férfit, melyet ő maga vágott le neki a végítélet órájában. Ez egy jel. A túlélés, a visszatérés, az újjászületés és legfőképp az újrakezdés jele, mely utóbbi szerinte mindkettejüknek jár, de ehhez az is kell, hogy mindezt Intath is akarja. Nem tudja, hogy amit az elf arcán lát, az szimpla meglepettség, megrökönyödés vagy valami egészen más, de az egyértelműen látszik, hogy valamit elindított benne a látvány.*
- Természetesen, hisz az enyém. Tudod, az istenek rámosolyognak azokra, kiknek tiszta a lelkük. *Ezzel a sejtelmes mondattal húzza vissza a kezét, ujjai, melyeken egyáltalán nem visel kesztyűt, finoman, életszerűen mozognak. Alenia ott áll hát előtte, továbbra is félve, de egyben, egészben, csinosan a Luninarival együtt választott fehér felsőből és fekete selyemnadrágból álló öltözékében. Jöjjön, aminek jönnie kell, ő készen áll. Intathon múlik, hogy újra össze akarja-e roppantani a most még bizakodó, törékeny lelket vagy a megoldás irányába tereli kettejük konfliktusát, de az egyértelmű tény, hogy Eeyr érintése rengeteg erőt adott a nemeskisasszonynak.*
- Rendben, menjünk akkor a konyhába! Nekem megfelel. *Válaszolja, miközben egy rövidke pillantást vet Luninari felé, egy mosollyal jelzi, hogy egyelőre úgy tűnik, minden rendben van. Talán az a félvér lány által diplomatikusan megfogalmazott „fáradtság” az oka, vagy a legutóbb rettentő dühös formájában kapott ízelítőt Intathból, de most kevésbé tűnik veszedelmesnek, bár attól még örülne, ha nem akarna megfagyni minden egyes alkalommal, amikor a szemeibe pillant.
Nem fog idegen helyen ő menni előre, így, ha Luninari elindul, csak őt követve indul el ő is felfelé a lépcsőn. Közben már szívesen szabadkozna, hogy jó szándékkal érkezett, de ha már politika, annyit ő is tud, hogy egy ilyen fontos dolgot nem lehet úgy közölni, hogy akinek szánja, az a hátát látja. Úgyhogy egyelőre inkább csendesen megvárja, hogy hová vezetik, és hol foglalhatnak kényelmesen helyet.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:20:31
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:20:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*Mogorva, rosszkedvű, másnapos, büdös... Ez ő. Látszólag nem javít a kedvén a hozzábújó félvér se, de valójában jól esik neki a lány jelenléte. Csak maga a szituáció nincs kedvére. Amit bár nem tesz szóvá, de egyértelmű lehet. A szőke picsa fél tőle mint korábban is. Aztán csak összeszedi magát. Sőt, valami olyasmit tesz, ami meglepi az elfet is. Ez pedig szokásával ellentétben egyértelműen kiül a férfi arcára. Önmagában a pofátlanság, hogy kezet nyújtanak neki is meglepné, de hogy egy olyan kéz lendül felé amit elméletileg a szegénynegyedi kutyák vagy patkányok már rég széthordtak arra egyáltalán nem számított. Úgy néz arra a kézre mintha még életében nem látott volna hasonlót, ami így is van. Sikerült kizökkenteni őt ha ez volt a cél. Végül csak megszólal.*
-Milyen ízléses.
*Csonkját belenyomhatná a másik kezébe, de nincs kedve hozzá. A fejében viszont pörög, hogy mi történhetett. Műkéz lenne? Neki is megfordult már hasonló a fejében. Kesztyűt hordva nem jegyezné meg senki a hiányosságát. De ez mintha mozgott volna. A félvér ajánlatára csak felmutat a lépcsőn, hogy hölgyek előre. A kérdésre, hogy ők ébresztették-e kitérő választ ad.*
-Sok a munka.
*A fecsegésre nem reagál semmit csak komoran hallgat.*
*Mogorva, rosszkedvű, másnapos, büdös... Ez ő. Látszólag nem javít a kedvén a hozzábújó félvér se, de valójában jól esik neki a lány jelenléte. Csak maga a szituáció nincs kedvére. Amit bár nem tesz szóvá, de egyértelmű lehet. A szőke picsa fél tőle mint korábban is. Aztán csak összeszedi magát. Sőt, valami olyasmit tesz, ami meglepi az elfet is. Ez pedig szokásával ellentétben egyértelműen kiül a férfi arcára. Önmagában a pofátlanság, hogy kezet nyújtanak neki is meglepné, de hogy egy olyan kéz lendül felé amit elméletileg a szegénynegyedi kutyák vagy patkányok már rég széthordtak arra egyáltalán nem számított. Úgy néz arra a kézre mintha még életében nem látott volna hasonlót, ami így is van. Sikerült kizökkenteni őt ha ez volt a cél. Végül csak megszólal.*
-Milyen ízléses.
*Csonkját belenyomhatná a másik kezébe, de nincs kedve hozzá. A fejében viszont pörög, hogy mi történhetett. Műkéz lenne? Neki is megfordult már hasonló a fejében. Kesztyűt hordva nem jegyezné meg senki a hiányosságát. De ez mintha mozgott volna. A félvér ajánlatára csak felmutat a lépcsőn, hogy hölgyek előre. A kérdésre, hogy ők ébresztették-e kitérő választ ad.*
-Sok a munka.
*A fecsegésre nem reagál semmit csak komoran hallgat.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:03:54
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:03:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 343
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 343
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
//zárás//
*Ahogyan lassan megint mozgásképtelenné süllyed foteljében, elkezd merengeni rajta, hogy vajon miért érzi ilyen punnyadtan magát. Fáradt? Dehogy, hisz nem ez az első hosszas éjszakája, hajnalok hajnaláig is töltötte el az éj óráit a könyvei között, nem egyszer fejpárnának használva őket. Az sem lehet, hogy túl sokat ivott, hiszen nem lehetett az kettő...három pohár? Már elfelejtette, de nem hinné hogy Luninarinál előbb feküdne tőle ki. Talán csak szomorú? Nem lehetetlen, de hogy pontosan miért, arra még rá kell jönnie. Sajnálja Callipeyát férje és törzse miatt, és azt, hogy Arthenior nem lehet, és valószínűleg sose lesz a Szarvasligethez hasonlóan meghitt otthon számára; mert akármennyire szeretné elhitetni magával az ellenkezőjét, nem örökre tervezett letelepedni itt. Nem csak a Mágustorony kíván számára felbecsülhetetlen tudást, hanem a külvilág is, amibe előbb vagy utóbb, de vissza kell mennie. Intath-ot is, amennyire ki nem állhatja, úgy sajnálja karja miatt, jobban mint tiszteli. Kíváncsi rá, jobb emberként adná elő magát ha meglenne az. De anélkül is, minek az utálkozás?*
- Hé, Intath! *Felszólal, mieltt bármi másnaposságot segítő vagy azt megelőző eszköz a közelébe kerülne. Megpróbálja ültében kifordítani magát hozzájuk, ami több zajjal jár, mint sikerrel, úgyhogy féloldalasan folytatja.* - Azért utálsz mert... féltékeny vagy? *Hangjában a becsittantattak utolsó lehelete érződik, különösebb érzelem nélkül. A falat nézi barátai helyett.* - Mert nemes vagyok? A lázadáson... öltél őket? *Szemei csak pillanatnyi szüneteket tervezve kezdenek becsukódni, ahogy a szőke elfhez igyekszik eljuttatni hangját.* - Ha ott éltem volna... megöltél volna? *Nem mocorog többet. Bal karja ernyedten lóg le az ülés mellől, jobbja derekán pihen. Légzése halk, és egyenletes, ahogy a választ nem hallva már álmatlanul szuszog.*
//Surran az őz, szökell halkan//
//zárás//
*Ahogyan lassan megint mozgásképtelenné süllyed foteljében, elkezd merengeni rajta, hogy vajon miért érzi ilyen punnyadtan magát. Fáradt? Dehogy, hisz nem ez az első hosszas éjszakája, hajnalok hajnaláig is töltötte el az éj óráit a könyvei között, nem egyszer fejpárnának használva őket. Az sem lehet, hogy túl sokat ivott, hiszen nem lehetett az kettő...három pohár? Már elfelejtette, de nem hinné hogy Luninarinál előbb feküdne tőle ki. Talán csak szomorú? Nem lehetetlen, de hogy pontosan miért, arra még rá kell jönnie. Sajnálja Callipeyát férje és törzse miatt, és azt, hogy Arthenior nem lehet, és valószínűleg sose lesz a Szarvasligethez hasonlóan meghitt otthon számára; mert akármennyire szeretné elhitetni magával az ellenkezőjét, nem örökre tervezett letelepedni itt. Nem csak a Mágustorony kíván számára felbecsülhetetlen tudást, hanem a külvilág is, amibe előbb vagy utóbb, de vissza kell mennie. Intath-ot is, amennyire ki nem állhatja, úgy sajnálja karja miatt, jobban mint tiszteli. Kíváncsi rá, jobb emberként adná elő magát ha meglenne az. De anélkül is, minek az utálkozás?*
- Hé, Intath! *Felszólal, mieltt bármi másnaposságot segítő vagy azt megelőző eszköz a közelébe kerülne. Megpróbálja ültében kifordítani magát hozzájuk, ami több zajjal jár, mint sikerrel, úgyhogy féloldalasan folytatja.* - Azért utálsz mert... féltékeny vagy? *Hangjában a becsittantattak utolsó lehelete érződik, különösebb érzelem nélkül. A falat nézi barátai helyett.* - Mert nemes vagyok? A lázadáson... öltél őket? *Szemei csak pillanatnyi szüneteket tervezve kezdenek becsukódni, ahogy a szőke elfhez igyekszik eljuttatni hangját.* - Ha ott éltem volna... megöltél volna? *Nem mocorog többet. Bal karja ernyedten lóg le az ülés mellől, jobbja derekán pihen. Légzése halk, és egyenletes, ahogy a választ nem hallva már álmatlanul szuszog.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:47:07
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:47:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Persze teljesen egyetért azzal, hogy valaki belülről is lehet szép, ennek ellenére, - hiába nincsen benne semmi tapasztalata, - azért biztos abban, hogy a szerelemhez valamennyi külső szépséggel sem árt, ha rendelkezik az a fél, aki éppen az ő szívét szeretné igazán megdobogtatni. Persze hasonlón, akár csak Adoaveren, Orthuson, vagy Arthenior jövőjén most nem nagyon van ideje gondolkodni, miközben táskáját megfogva elindulnak, hogy végre túl legyenek azon a beszélgetésen, amely elkerülhetetlenségének tudata egy ideje már elég erőteljes nyomasztást kifejtve nehezedik rájuk.
Amikor aztán Int megjelenik, sokkal rosszabb állapotban, mint eddig valaha látta, és kissé fáradtan átöleli őt meg puszit is nyom a fejére, a félelem mellett inkább sajnálatot és aggodalmat érez, mint haragot. Természetesen szeretettel vissza is ölel, bár elég nehéz, és nem is hagyja figyelmen kívül azt a sötét pillantást, amit az elf a barátnőjére vet.
Nem éppen a legbiztatóbb kezdés, Intnek ugyanakkor egy dologban biztosan igaza van, bár úgy sejti, hogy nem udvariasságból mondta, amit mondott, éppen ellenkezőleg. Mégis, a rájuk váró beszélgetés, vagy veszekedés lefolytatásához valóban nem éppen egy rendetlen rendelő a legmegfelelőbb helyszín.
Csak az után szólal meg, hogy kibontakozott Intath kissé fáradt öleléséből.*
- Szerintem menjünk a konyhába. *javasolja, nem utolsó sorban azért, mert még itthon is, saját szobáját leszámítva ezt érzi leginkább hazai terepnek, és biztos benne, hogyha valamikor, akkor most szüksége lesz a legapróbb kis lelki kapaszkodókra is ahhoz, hogy magabiztos legyen és kézben tudja tartani a helyzetet, amennyire azt lehet.
Alenia „nyitása” talán nem a legszerencsésebb, ugyanakkor meg tudja érteni őt, főleg, hogy Int tekintete és megjegyzése sem éppen a legbarátságosabb kezdés. Így kezdődik hát, egy-egy apró kis vágással a felek részéről, a Niából áradó higgadtságot és a méltóságot ugyanakkor csodálja.*
- Ott elférünk mind kényelmesen. Különben is, szeretném lerakni a szarhashúst és az óbort, amit az ünnepi vacsorához hoztam. Te fáradtnak tűnsz, remélem nem mi keltettünk fel. *igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni, amikor az elfhez beszél, ha már Nia nemrég dicsérte meg, hogy szerinte akár jó politikus is lehetne belőle. A „fáradtnak tűnsz” nem is olyan nagyon enyhe eufemizmus, biztos benne, hogy Int pont annyira másnapos, amennyire az csak elfileg lehetséges.*
- Mögöttünk pedig hosszú út áll. Szerintem egy kis tea, vagy hideg víz, esetleg pár falat mindannyiunknak jól fog esni, miközben beszélünk. *mondja ezt már mindenkinek, aztán csak várja a további fejleményeket, leginkább természetesen azt, hogy mi lesz Intath reakciója Alenia bemutatkozására.*
*Persze teljesen egyetért azzal, hogy valaki belülről is lehet szép, ennek ellenére, - hiába nincsen benne semmi tapasztalata, - azért biztos abban, hogy a szerelemhez valamennyi külső szépséggel sem árt, ha rendelkezik az a fél, aki éppen az ő szívét szeretné igazán megdobogtatni. Persze hasonlón, akár csak Adoaveren, Orthuson, vagy Arthenior jövőjén most nem nagyon van ideje gondolkodni, miközben táskáját megfogva elindulnak, hogy végre túl legyenek azon a beszélgetésen, amely elkerülhetetlenségének tudata egy ideje már elég erőteljes nyomasztást kifejtve nehezedik rájuk.
Amikor aztán Int megjelenik, sokkal rosszabb állapotban, mint eddig valaha látta, és kissé fáradtan átöleli őt meg puszit is nyom a fejére, a félelem mellett inkább sajnálatot és aggodalmat érez, mint haragot. Természetesen szeretettel vissza is ölel, bár elég nehéz, és nem is hagyja figyelmen kívül azt a sötét pillantást, amit az elf a barátnőjére vet.
Nem éppen a legbiztatóbb kezdés, Intnek ugyanakkor egy dologban biztosan igaza van, bár úgy sejti, hogy nem udvariasságból mondta, amit mondott, éppen ellenkezőleg. Mégis, a rájuk váró beszélgetés, vagy veszekedés lefolytatásához valóban nem éppen egy rendetlen rendelő a legmegfelelőbb helyszín.
Csak az után szólal meg, hogy kibontakozott Intath kissé fáradt öleléséből.*
- Szerintem menjünk a konyhába. *javasolja, nem utolsó sorban azért, mert még itthon is, saját szobáját leszámítva ezt érzi leginkább hazai terepnek, és biztos benne, hogyha valamikor, akkor most szüksége lesz a legapróbb kis lelki kapaszkodókra is ahhoz, hogy magabiztos legyen és kézben tudja tartani a helyzetet, amennyire azt lehet.
Alenia „nyitása” talán nem a legszerencsésebb, ugyanakkor meg tudja érteni őt, főleg, hogy Int tekintete és megjegyzése sem éppen a legbarátságosabb kezdés. Így kezdődik hát, egy-egy apró kis vágással a felek részéről, a Niából áradó higgadtságot és a méltóságot ugyanakkor csodálja.*
- Ott elférünk mind kényelmesen. Különben is, szeretném lerakni a szarhashúst és az óbort, amit az ünnepi vacsorához hoztam. Te fáradtnak tűnsz, remélem nem mi keltettünk fel. *igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni, amikor az elfhez beszél, ha már Nia nemrég dicsérte meg, hogy szerinte akár jó politikus is lehetne belőle. A „fáradtnak tűnsz” nem is olyan nagyon enyhe eufemizmus, biztos benne, hogy Int pont annyira másnapos, amennyire az csak elfileg lehetséges.*
- Mögöttünk pedig hosszú út áll. Szerintem egy kis tea, vagy hideg víz, esetleg pár falat mindannyiunknak jól fog esni, miközben beszélünk. *mondja ezt már mindenkinek, aztán csak várja a további fejleményeket, leginkább természetesen azt, hogy mi lesz Intath reakciója Alenia bemutatkozására.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 14:57:50
Üzenet elküldve: 2025-07-08 14:57:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
- Előbb lássuk meg, hogy milyen is lesz az az új világ. Ami meg Orthust illeti, nem csak kívülről lehet szép valaki. A prefektus elsőként volt segítségemre abban, hogy össze tudjam szedni magam, és meg tudjak birkózni azzal a teherrel, hogy a bátyám eltűnésével az egész Sayqueves vagyonról nekem kell döntenem. *Zárja le ennyivel a témát, bár a szemfülesebbek, vagy azok, akik nagyon is jól ismerik Orthus Morthimert, észrevehetik, hogy Alenia kissé naiv és túlontúl jóhiszemű is azokkal, akik segíteni próbálnak neki, de hát ez nem meglepő. A lány még Intathot sem képes utálni, benne is csak a jót keresi azok után is, ami a rezidencián történt.*
- Adoavert nem ismerem. Majd neki is bemutathatnál, sőt, ha valóban Lihanechből származik, talán Mai még ismeri is. *Fűzi hozzá a mágustanonchoz, azon pedig már csak szórakozottan nevet fel, hogy Int nem kedveli szegényt. Őt sem. Hogy ezen miért nem lepődik meg?
Mindenesetre, ha már ennyiszer szóba került az elf orvos neve, talán tényleg jobb, ha elindulnak, és megkeresik őt. Vajon merre lehet, és miért nem tűnt még fel neki, hogy itt vannak? Felettébb gyanús, de nem szól egy szót sem. Hagyja, hogy Luninari vezesse, hisz ő tudja jobban, miféle helyeken lelehető fel általában Intath, úgyhogy ő csak kérdések nélkül követi. Hamarosan oda is érnek ahhoz a bizonyos rendelőhöz, ahová barátnője bekopog, és rögtön be is jelenti mindkettejüket. Azonban egészen kényelmetlenül hosszú ideig kell várniuk, mire az ajtó kinyílik, és mögüle egy fáradt, kócos és, nos, büdös Intath lép elő, akinek a tekintetétől most is legszívesebben a Hetedhét Határig szaladna, de nem teheti meg. Bizonytalanul és segítségkérően keresi Luninari tekintetét, de hamar ráeszmél, hogy most nem hagyhatja, hogy a félelme győzzön, különben soha nem fognak tudni túllépni a kettejük között súrlódó, szerinte alaptalan konfliktuson. Úgyhogy végül állja a férfi gyilkos tekintetét, s bár közben legbelül reszket, mint a nyárfalevél, mégis igyekszik nyugodt maradni. Nagy levegőket vesz és kontrolláltan fújja ki, reménykedve, hogy így nem uralkodik el rajta ismét a pánik.*
- Ahol nyugodtan le tudunk ülni, és mindketten tovább láthatunk a vádjainknál, de előtte… *válaszolja meg a kérdést diplomatikusan, majd egy tudatos, szimbolikus jelentést szánva a mozdulatnak nyújtja Intath felé azt a jobb kezét, melytől az életéért cserébe szabadította meg az orvos, de mostanra már láthatóan teljesen ép.*
- Alenia Sayqueves. Örülök, hogy végre megismerhetlek úgy is, hogy nem szenvedek, haldoklom vagy épp bántani akarsz olyasmiért, amit el sem követtem. *Persze, szól belőle a nemesi sértettségi is valahol, hisz az ő fajtája nagyon nem bírja elviselni azt sem, ha jogosan gyanúsítják valamivel, hátha még nem is érzi valósnak a vádakat. Azt egyébként hirtelen lányos zavarában el is felejti, hogy az ő keze hiába ép már, attól még Intath nem fog tudni a tenyerébe csapni még akkor sem, ha valamilyen váratlan csoda folytán akarna.*
- Előbb lássuk meg, hogy milyen is lesz az az új világ. Ami meg Orthust illeti, nem csak kívülről lehet szép valaki. A prefektus elsőként volt segítségemre abban, hogy össze tudjam szedni magam, és meg tudjak birkózni azzal a teherrel, hogy a bátyám eltűnésével az egész Sayqueves vagyonról nekem kell döntenem. *Zárja le ennyivel a témát, bár a szemfülesebbek, vagy azok, akik nagyon is jól ismerik Orthus Morthimert, észrevehetik, hogy Alenia kissé naiv és túlontúl jóhiszemű is azokkal, akik segíteni próbálnak neki, de hát ez nem meglepő. A lány még Intathot sem képes utálni, benne is csak a jót keresi azok után is, ami a rezidencián történt.*
- Adoavert nem ismerem. Majd neki is bemutathatnál, sőt, ha valóban Lihanechből származik, talán Mai még ismeri is. *Fűzi hozzá a mágustanonchoz, azon pedig már csak szórakozottan nevet fel, hogy Int nem kedveli szegényt. Őt sem. Hogy ezen miért nem lepődik meg?
Mindenesetre, ha már ennyiszer szóba került az elf orvos neve, talán tényleg jobb, ha elindulnak, és megkeresik őt. Vajon merre lehet, és miért nem tűnt még fel neki, hogy itt vannak? Felettébb gyanús, de nem szól egy szót sem. Hagyja, hogy Luninari vezesse, hisz ő tudja jobban, miféle helyeken lelehető fel általában Intath, úgyhogy ő csak kérdések nélkül követi. Hamarosan oda is érnek ahhoz a bizonyos rendelőhöz, ahová barátnője bekopog, és rögtön be is jelenti mindkettejüket. Azonban egészen kényelmetlenül hosszú ideig kell várniuk, mire az ajtó kinyílik, és mögüle egy fáradt, kócos és, nos, büdös Intath lép elő, akinek a tekintetétől most is legszívesebben a Hetedhét Határig szaladna, de nem teheti meg. Bizonytalanul és segítségkérően keresi Luninari tekintetét, de hamar ráeszmél, hogy most nem hagyhatja, hogy a félelme győzzön, különben soha nem fognak tudni túllépni a kettejük között súrlódó, szerinte alaptalan konfliktuson. Úgyhogy végül állja a férfi gyilkos tekintetét, s bár közben legbelül reszket, mint a nyárfalevél, mégis igyekszik nyugodt maradni. Nagy levegőket vesz és kontrolláltan fújja ki, reménykedve, hogy így nem uralkodik el rajta ismét a pánik.*
- Ahol nyugodtan le tudunk ülni, és mindketten tovább láthatunk a vádjainknál, de előtte… *válaszolja meg a kérdést diplomatikusan, majd egy tudatos, szimbolikus jelentést szánva a mozdulatnak nyújtja Intath felé azt a jobb kezét, melytől az életéért cserébe szabadította meg az orvos, de mostanra már láthatóan teljesen ép.*
- Alenia Sayqueves. Örülök, hogy végre megismerhetlek úgy is, hogy nem szenvedek, haldoklom vagy épp bántani akarsz olyasmiért, amit el sem követtem. *Persze, szól belőle a nemesi sértettségi is valahol, hisz az ő fajtája nagyon nem bírja elviselni azt sem, ha jogosan gyanúsítják valamivel, hátha még nem is érzi valósnak a vádakat. Azt egyébként hirtelen lányos zavarában el is felejti, hogy az ő keze hiába ép már, attól még Intath nem fog tudni a tenyerébe csapni még akkor sem, ha valamilyen váratlan csoda folytán akarna.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 02:44:44
Üzenet elküldve: 2025-07-08 02:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*A feje kótyagos, a gyomra kavarog és összességében úgy érzi magát, mint valami kifacsart rongy. Ahhoz, hogy ez az állapot javuljon időre lenne szükség pihenésre és vízre. Meg, hogy ne csak külsőleg, de önmagában is rendbe tudja magát rakni. Erre viszont nincs ideje hisz kopogást hall. Először fel se tudja még fogni hol van. Aztán jut el az agyáig az ismerős hang. Megdörgöli az arcát, de nem segít az semmin. Kutyául van. Hogy úgy is néz ki abban biztos. Sosem szerette ha hasonló állapotban látták. Ekkor érkezik a tőrdöfés. A szőke picsa is itt van. Halkan morog néhány olyan szót, amit jobb is, hogy az ajtaja előtt állók nem hallanak meg és lassan feltápászkodik. Végig vezeti a tekintetét a környezetén. Mondhatná, hogy elégedett a tegnapi alkímiai eredményekkel, de ahogy akkor se, ma sem tud javítani a kedvén még kedvenc hobbija sem. Beletúr a hajába és az ujjaival pár tincset próbál kifésülni nem túl nagy eredménnyel, míg az ajtóhoz lép, hogy kinyissa. Tekintete fáradt és mogorva ahogy végignéz az ajtaja előtt ácsorgó lányokon. Kezdve a szőkével akit ha tudna ott helyben le is szúrna vele. Aztán fordul Luninari-felé. Nem szól egy szót sem viszont hacsak a lány nem ellenkezik, akkor egy fáradt mozdulattal magához öleli a férfi és nyom egy puszit annak kobakjára. Csak ezek után hallatja a hangját. A félvért félkézzel magához ölelve, ennek a gesztusnak teljesen ellentmondó sötét pillantással a szőkét figyeli.*
-Hol akarsz beszélni? Nem hiszem, hogy itt lent kényelmes lenne neked.
*A feje kótyagos, a gyomra kavarog és összességében úgy érzi magát, mint valami kifacsart rongy. Ahhoz, hogy ez az állapot javuljon időre lenne szükség pihenésre és vízre. Meg, hogy ne csak külsőleg, de önmagában is rendbe tudja magát rakni. Erre viszont nincs ideje hisz kopogást hall. Először fel se tudja még fogni hol van. Aztán jut el az agyáig az ismerős hang. Megdörgöli az arcát, de nem segít az semmin. Kutyául van. Hogy úgy is néz ki abban biztos. Sosem szerette ha hasonló állapotban látták. Ekkor érkezik a tőrdöfés. A szőke picsa is itt van. Halkan morog néhány olyan szót, amit jobb is, hogy az ajtaja előtt állók nem hallanak meg és lassan feltápászkodik. Végig vezeti a tekintetét a környezetén. Mondhatná, hogy elégedett a tegnapi alkímiai eredményekkel, de ahogy akkor se, ma sem tud javítani a kedvén még kedvenc hobbija sem. Beletúr a hajába és az ujjaival pár tincset próbál kifésülni nem túl nagy eredménnyel, míg az ajtóhoz lép, hogy kinyissa. Tekintete fáradt és mogorva ahogy végignéz az ajtaja előtt ácsorgó lányokon. Kezdve a szőkével akit ha tudna ott helyben le is szúrna vele. Aztán fordul Luninari-felé. Nem szól egy szót sem viszont hacsak a lány nem ellenkezik, akkor egy fáradt mozdulattal magához öleli a férfi és nyom egy puszit annak kobakjára. Csak ezek után hallatja a hangját. A félvért félkézzel magához ölelve, ennek a gesztusnak teljesen ellentmondó sötét pillantással a szőkét figyeli.*
-Hol akarsz beszélni? Nem hiszem, hogy itt lent kényelmes lenne neked.
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-07 17:50:40
Üzenet elküldve: 2025-07-07 17:50:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Több mindennek örül egyszerre, az egyik természetesen, hogy Nia hagyja neki az érintést, és úgy tűnik, hogy azt is elfogadja, amit mond, de persze egy szép pillanat sem tarthat örökké, egy idő után el kell engedni a vállát.*
- Köszönöm, de szerintem nem lennék jó politikus, ennyi még biztos kevés hozzá. Viszont teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. Olyanhoz kell majd hozzámenned, akit igazán szeretsz, az új világ lehetőséget fog adni erre. Nem csak ahhoz, aki csak kicsit tetszik. Attól pedig, hogy nem kap mindenki azonos nevelést, még dolgozhatnak ugyanazért. Inkább bizakodó vagyok ilyen téren, mint nem. Az lep csak meg kicsit, hogy valamennyire tetszett Orthus. Bár én csak egyszer láttam, lehet nem figyeltem meg jól. De ha már mindenképpen el kellene valakit képzelnem hozzád, melléd, az csak olyan szép lehetne férfiként, mint te lányban. Egy igazi, mesebeli herceg. *jelenti ki ezt teljes meggyőződéssel, mielőtt ő is nevetgélne kicsit, nem törődve az általa éppen összehozott kisebb képzavarral.
Elismeri, hogy fura gondolat, hogy Alenia és ő feleség és feleség legyenek, de bármennyire is barátnője boldogságát kívánja, kicsit megijeszti a gondolat még mindig, hogyha Nia szerelmet és férjet talál magának, akkor kapcsolatuk mindenképpen lazulni fog, márpedig most szinte fürdőzik abban a tudatban, hogy jelenleg minden bizonnyal ő az, aki legközelebb áll Aleniához az egész világon. Imádja, hogy szükség van rá, hogy érdemben segíthet neki, és azt is, hogy szeretete viszonozva van.*
- Viszont nem Wilhorpra gondoltam. Kicsit ő is tetszett, de alig volt időm megismerni. Adoaver jutott az eszembe. Ő is itt él, egy mágustanonc, ember, sose kérdeztem meg hány éves, de kicsit idősebb lehet nálam. Magas, vékony, de ettől még elég jóképű szerintem. A haja fekete, majdnem annyira, mint az enyém, és a bőre is pont olyan sápadt, mint az én bőröm. Te biztosan nagyon kedvelnéd. Egy lihanechi nemes, nagyon udvarias és kedves, okos, igazi könyvmoly, és bár kicsit körülményesen és furán fogalmaz néha, de hozzám hasonlóan szeret sokat beszélni, meg az érdeklődési körünk is közös, csak ő a tűzmágiához vonzódik leginkább, nem a holdhoz, de valahol érthető. Az sokkal férfiasabb. Remélem találkoztok majd. Nem tudom, rég láttam itt, gondolom éppen tanul. Ja, és Int nem igazán kedveli.
*Ezen nevetnie kell, kicsit nevet is, pedig annyira nem vicces, sőt. Mindenesetre jó belegondolni, hogy a sokszor kiszámíthatatlan elfen kívül más férfi is él Szarvasligetben.*
- De, ha már Int, akkor igazad mindenképpen igazad van. Nem ülhetünk itt örökké, bármilyen jó volt kicsit pihenni, beszélgetni, és borozni. Folytathatnánk később mindenképpen. Miután vele beszéltünk. Először a rendelőjében nézzük meg, mert ott van általában. Ha ott nem lesz, akkor talán a konyha. *mondja, aztán kiissza maradék borát, lehet azért, hogy bátorságot merítsen ő is, ez után feláll és elindul, hogy elvezesse Aleniát Int rendelőjéhez. Egyben mindenesetre már most biztos; Szarvasliget az ő otthona is, még hogyha beszélgetésük rosszul is alakul, akkor sem hagyja, hogy a doki elzavarja őket innen. Igenis jár nekik egy este a tónak a partján, bármi is legyen a vége! Tényleg szeretné folytatni a beszélgetést, amit nemrég kezdtek el és imént szakítottak félbe.
Amikor odaérnek, finoman, de határozottan bekopog és mosolyt erőltet az arcára. Normál esetben ez a mosoly teljesen őszinte lenne, amiért viszontláthatja Intet, most azonban van benne némi számítás. De ez ez muszáj, és úgy gondolja, hogy ennyi alakoskodás még tőle is bőven belefér, akit Intath nyilván kedves és naiv kislányként ismert meg, noha akkor túl volt már egy száműzetésen és valamennyi artheniori megpróbáltatáson, aminek csak „megkoronázása” volt a lázadás éjjele, ahol majdnem meg is halt.
Úgy számít, hogyha a doki nem is lesz elragadtatva attól, hogy itt találja Aleniát, egy mosolygós Luninarinak csak örülni fog, így pedig teljesen más alapzatról fogják elkezdeni a rájuk váró beszélgetést, mintha két látszólag ideges lány állna a rendelő ajtaja előtt.*
- Itt vagy Int? *kérdi a kopogás után.*
- Én vagyok az. Aleniával. *közli a puszta tényeket és vár, próbálva nem figyelni felgyorsuló szívdobogására, csak arra, hogy mosolya megmaradjon, amikor az elf ajtót nyit nekik, már amennyiben jól számolt és valóban itt van.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.07 17:55:46
*Több mindennek örül egyszerre, az egyik természetesen, hogy Nia hagyja neki az érintést, és úgy tűnik, hogy azt is elfogadja, amit mond, de persze egy szép pillanat sem tarthat örökké, egy idő után el kell engedni a vállát.*
- Köszönöm, de szerintem nem lennék jó politikus, ennyi még biztos kevés hozzá. Viszont teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. Olyanhoz kell majd hozzámenned, akit igazán szeretsz, az új világ lehetőséget fog adni erre. Nem csak ahhoz, aki csak kicsit tetszik. Attól pedig, hogy nem kap mindenki azonos nevelést, még dolgozhatnak ugyanazért. Inkább bizakodó vagyok ilyen téren, mint nem. Az lep csak meg kicsit, hogy valamennyire tetszett Orthus. Bár én csak egyszer láttam, lehet nem figyeltem meg jól. De ha már mindenképpen el kellene valakit képzelnem hozzád, melléd, az csak olyan szép lehetne férfiként, mint te lányban. Egy igazi, mesebeli herceg. *jelenti ki ezt teljes meggyőződéssel, mielőtt ő is nevetgélne kicsit, nem törődve az általa éppen összehozott kisebb képzavarral.
Elismeri, hogy fura gondolat, hogy Alenia és ő feleség és feleség legyenek, de bármennyire is barátnője boldogságát kívánja, kicsit megijeszti a gondolat még mindig, hogyha Nia szerelmet és férjet talál magának, akkor kapcsolatuk mindenképpen lazulni fog, márpedig most szinte fürdőzik abban a tudatban, hogy jelenleg minden bizonnyal ő az, aki legközelebb áll Aleniához az egész világon. Imádja, hogy szükség van rá, hogy érdemben segíthet neki, és azt is, hogy szeretete viszonozva van.*
- Viszont nem Wilhorpra gondoltam. Kicsit ő is tetszett, de alig volt időm megismerni. Adoaver jutott az eszembe. Ő is itt él, egy mágustanonc, ember, sose kérdeztem meg hány éves, de kicsit idősebb lehet nálam. Magas, vékony, de ettől még elég jóképű szerintem. A haja fekete, majdnem annyira, mint az enyém, és a bőre is pont olyan sápadt, mint az én bőröm. Te biztosan nagyon kedvelnéd. Egy lihanechi nemes, nagyon udvarias és kedves, okos, igazi könyvmoly, és bár kicsit körülményesen és furán fogalmaz néha, de hozzám hasonlóan szeret sokat beszélni, meg az érdeklődési körünk is közös, csak ő a tűzmágiához vonzódik leginkább, nem a holdhoz, de valahol érthető. Az sokkal férfiasabb. Remélem találkoztok majd. Nem tudom, rég láttam itt, gondolom éppen tanul. Ja, és Int nem igazán kedveli.
*Ezen nevetnie kell, kicsit nevet is, pedig annyira nem vicces, sőt. Mindenesetre jó belegondolni, hogy a sokszor kiszámíthatatlan elfen kívül más férfi is él Szarvasligetben.*
- De, ha már Int, akkor igazad mindenképpen igazad van. Nem ülhetünk itt örökké, bármilyen jó volt kicsit pihenni, beszélgetni, és borozni. Folytathatnánk később mindenképpen. Miután vele beszéltünk. Először a rendelőjében nézzük meg, mert ott van általában. Ha ott nem lesz, akkor talán a konyha. *mondja, aztán kiissza maradék borát, lehet azért, hogy bátorságot merítsen ő is, ez után feláll és elindul, hogy elvezesse Aleniát Int rendelőjéhez. Egyben mindenesetre már most biztos; Szarvasliget az ő otthona is, még hogyha beszélgetésük rosszul is alakul, akkor sem hagyja, hogy a doki elzavarja őket innen. Igenis jár nekik egy este a tónak a partján, bármi is legyen a vége! Tényleg szeretné folytatni a beszélgetést, amit nemrég kezdtek el és imént szakítottak félbe.
Amikor odaérnek, finoman, de határozottan bekopog és mosolyt erőltet az arcára. Normál esetben ez a mosoly teljesen őszinte lenne, amiért viszontláthatja Intet, most azonban van benne némi számítás. De ez ez muszáj, és úgy gondolja, hogy ennyi alakoskodás még tőle is bőven belefér, akit Intath nyilván kedves és naiv kislányként ismert meg, noha akkor túl volt már egy száműzetésen és valamennyi artheniori megpróbáltatáson, aminek csak „megkoronázása” volt a lázadás éjjele, ahol majdnem meg is halt.
Úgy számít, hogyha a doki nem is lesz elragadtatva attól, hogy itt találja Aleniát, egy mosolygós Luninarinak csak örülni fog, így pedig teljesen más alapzatról fogják elkezdeni a rájuk váró beszélgetést, mintha két látszólag ideges lány állna a rendelő ajtaja előtt.*
- Itt vagy Int? *kérdi a kopogás után.*
- Én vagyok az. Aleniával. *közli a puszta tényeket és vár, próbálva nem figyelni felgyorsuló szívdobogására, csak arra, hogy mosolya megmaradjon, amikor az elf ajtót nyit nekik, már amennyiben jól számolt és valóban itt van.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.07 17:55:46
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:44:37
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:44:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Esze ágában sincs elhúzódni a kedves érintéstől, amit vigasztalásul kap a fél-elf lánytól. Mint mindig, most is hálás a támogatásért. Luninari első mondata után ő már beletörődne a sorsába, és lépne tovább, de akkor hangzik el egy gyengéd, számára mégis csattanó mondat, hogy muszáj felkapnia rá a fejét. Talán még némi ijedtség is látszik az arcán hirtelen, de aztán hamar átfordul egy kedves mosolyba.*
- Talán tévedtem, és tényleg jó politikus lennél. Bármit meg tudsz fogalmazni úgy, hogy az ne fájjon vagy annak legyen előnyös, akinek épp mondod. *Nevetgél, majd hallgatja tovább a lányt, akinek természetesen van véleménye azzal kapcsolatban is, hogy akárhogy is történt, de szerinte helyes döntés volt-e, hogy nem vált valósággá a frigy közte és Orthus között.*
- Nem is mondtam, hogy nem vonzódok hozzá, csak, hogy olyan megérzésem volt, hogy nem szabad igent mondanom. *Ennek ellenére Luninari jól látja, hisz azt sem tudná egyértelműen kijelenteni, hogy tetszik neki a prefektus. Mellette és ellene is tudna felsorolni érveket, de mindmáig tisztán él benne a nemesi neveltetés, és az, hogy ha egy férfi megkéri a kezét, akkor ő majdnem, hogy köteles igent mondani, ha sem családi, sem pedig politikai ellentét nem áll fenn közöttük. Ha nincs jelen esetben a faji gát kettejük között, talán igent is mondott volna minden ellenérzése ellenére, úgyhogy jobb is, hogy a sors végül magától megoldotta a problémát vagy… talán az istenek keze lehet ebben is? Ki tudja.*
- A régi nemesség előjogokra, tradíciókra és befolyásra épült. Én úgy látom, hogy a jelenlegi más lesz. A befolyás ugyan megmarad, de már nem az évtizedes, családból örökölt jogok, hanem a pénz fog dönteni. Nem tudom, hogy ez jobb lesz-e. Tudod, pénze lehet annak is, akit nem neveltek olyan szigorúan, mint minket. *És lám, már megint itt tartanak, Nia maga sem képes arra, hogy ne beszéljen az Artheniorban uralkodó helyzetről, a nemesekről vagy politikáról, de szerencsére Luninari hamar visszatereli a témát a párkapcsolatok felé.*
- Wilhorp volt az? *kérdez vissza mosolygósan, találgatva, hogy ki lehetett az az egy fiú, aki tetszett a lánynak.* Vagy csak én képzelődtem mindig, hogy szép pár lehetnétek? *A következő dicséret, amit kap, valahogy váratlanul éri, nem tudja, hogyan sikerült a fiúktól az ő szépségéig eljutniuk, de ami azt illeti, nagyon boldog, hogy ezt hallja, már csak azért is, mert azzal, hogy a teste már nem egy torz emléke csupán önmagának, ő is újra büszke lehet a kinézetére. Most már csak szembe kell néznie azzal, aki talán az életét mentette meg, de annak az árán, hogy elcsúfította őt.
A borokhoz ő sem tud mit hozzáfűzni már, mert még annyira sem ért hozzájuk, mint Luni, de azért végül megszólal.*
- Na jól van. Mielőtt még a végén te fogod megkérni a kezem, mit szólnál, ha vennénk egy nagy levegőt és bátorságot, és megkeresnénk Intathot? Ha itt van, nekem felettébb furcsa, hogy még nem tűnt fel neki, hogy itt vagyunk. *Nevetgél, majd felkészül arra, hogy belépjenek az épületbe, és megkeressék az elfet. Nem tudja, merre lehet fellelhető, ezért Luninarira bízza, hogy hol nézik meg először.*
*Esze ágában sincs elhúzódni a kedves érintéstől, amit vigasztalásul kap a fél-elf lánytól. Mint mindig, most is hálás a támogatásért. Luninari első mondata után ő már beletörődne a sorsába, és lépne tovább, de akkor hangzik el egy gyengéd, számára mégis csattanó mondat, hogy muszáj felkapnia rá a fejét. Talán még némi ijedtség is látszik az arcán hirtelen, de aztán hamar átfordul egy kedves mosolyba.*
- Talán tévedtem, és tényleg jó politikus lennél. Bármit meg tudsz fogalmazni úgy, hogy az ne fájjon vagy annak legyen előnyös, akinek épp mondod. *Nevetgél, majd hallgatja tovább a lányt, akinek természetesen van véleménye azzal kapcsolatban is, hogy akárhogy is történt, de szerinte helyes döntés volt-e, hogy nem vált valósággá a frigy közte és Orthus között.*
- Nem is mondtam, hogy nem vonzódok hozzá, csak, hogy olyan megérzésem volt, hogy nem szabad igent mondanom. *Ennek ellenére Luninari jól látja, hisz azt sem tudná egyértelműen kijelenteni, hogy tetszik neki a prefektus. Mellette és ellene is tudna felsorolni érveket, de mindmáig tisztán él benne a nemesi neveltetés, és az, hogy ha egy férfi megkéri a kezét, akkor ő majdnem, hogy köteles igent mondani, ha sem családi, sem pedig politikai ellentét nem áll fenn közöttük. Ha nincs jelen esetben a faji gát kettejük között, talán igent is mondott volna minden ellenérzése ellenére, úgyhogy jobb is, hogy a sors végül magától megoldotta a problémát vagy… talán az istenek keze lehet ebben is? Ki tudja.*
- A régi nemesség előjogokra, tradíciókra és befolyásra épült. Én úgy látom, hogy a jelenlegi más lesz. A befolyás ugyan megmarad, de már nem az évtizedes, családból örökölt jogok, hanem a pénz fog dönteni. Nem tudom, hogy ez jobb lesz-e. Tudod, pénze lehet annak is, akit nem neveltek olyan szigorúan, mint minket. *És lám, már megint itt tartanak, Nia maga sem képes arra, hogy ne beszéljen az Artheniorban uralkodó helyzetről, a nemesekről vagy politikáról, de szerencsére Luninari hamar visszatereli a témát a párkapcsolatok felé.*
- Wilhorp volt az? *kérdez vissza mosolygósan, találgatva, hogy ki lehetett az az egy fiú, aki tetszett a lánynak.* Vagy csak én képzelődtem mindig, hogy szép pár lehetnétek? *A következő dicséret, amit kap, valahogy váratlanul éri, nem tudja, hogyan sikerült a fiúktól az ő szépségéig eljutniuk, de ami azt illeti, nagyon boldog, hogy ezt hallja, már csak azért is, mert azzal, hogy a teste már nem egy torz emléke csupán önmagának, ő is újra büszke lehet a kinézetére. Most már csak szembe kell néznie azzal, aki talán az életét mentette meg, de annak az árán, hogy elcsúfította őt.
A borokhoz ő sem tud mit hozzáfűzni már, mert még annyira sem ért hozzájuk, mint Luni, de azért végül megszólal.*
- Na jól van. Mielőtt még a végén te fogod megkérni a kezem, mit szólnál, ha vennénk egy nagy levegőt és bátorságot, és megkeresnénk Intathot? Ha itt van, nekem felettébb furcsa, hogy még nem tűnt fel neki, hogy itt vagyunk. *Nevetgél, majd felkészül arra, hogy belépjenek az épületbe, és megkeressék az elfet. Nem tudja, merre lehet fellelhető, ezért Luninarira bízza, hogy hol nézik meg először.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-04 03:03:03
Üzenet elküldve: 2025-07-04 03:03:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*Távoznak. Percekig áll még az ablakba és néz utánuk. Vár. Érzi, hogy fog történni valamit. Nem is tudja mennyit áll ott. Forog az agya és pörgeti magában az elmúlt percek eseményeit, de nem tud sehova se jutni. Ettől pedig egyre idegesebb lesz. Elkezdi fülében hallani a saját szívverését, keze rászorul az ablakpárkány deszkájára olyan erővel, hogy elfehérednek az ujjai és egészen addig szorítja míg végül le nem csúszik onnan a keze.*
//A fény útján járva//
*Azt, mondani, hogy jól néz ki túlzás lenne. Arca sápadt, szemei karikásak és alkohol szaga árad belőle. Maga se tudná megmondani, hogy mikor történt meg, hogy a fáradtság vagy az ital végül legyőzte és lerántotta az álmok fekete mocsara. Nem is a legkényelmesebb helyen történt ez. A hűvös, hideg rendelőjében. Egy kis széken ülve, amin lábai kifacsart szögekben próbálnak helyet találni alatta, a feje pedig az asztal kemény lapján. Mellette a földön egy üveg bor aminek az alján maradt még valamennyi, az asztalon pedig mindenféle színes fiolák, alkímiai eszközök és kézzel írott könyve, ami épp az egyik kísérlet eredményét tartalmazza. Olyan részletekkel, mint például a hőfok, kevergetés gyakorisága, a fizikai jellemzők változása és hasonlók.*
*Távoznak. Percekig áll még az ablakba és néz utánuk. Vár. Érzi, hogy fog történni valamit. Nem is tudja mennyit áll ott. Forog az agya és pörgeti magában az elmúlt percek eseményeit, de nem tud sehova se jutni. Ettől pedig egyre idegesebb lesz. Elkezdi fülében hallani a saját szívverését, keze rászorul az ablakpárkány deszkájára olyan erővel, hogy elfehérednek az ujjai és egészen addig szorítja míg végül le nem csúszik onnan a keze.*
//A fény útján járva//
*Azt, mondani, hogy jól néz ki túlzás lenne. Arca sápadt, szemei karikásak és alkohol szaga árad belőle. Maga se tudná megmondani, hogy mikor történt meg, hogy a fáradtság vagy az ital végül legyőzte és lerántotta az álmok fekete mocsara. Nem is a legkényelmesebb helyen történt ez. A hűvös, hideg rendelőjében. Egy kis széken ülve, amin lábai kifacsart szögekben próbálnak helyet találni alatta, a feje pedig az asztal kemény lapján. Mellette a földön egy üveg bor aminek az alján maradt még valamennyi, az asztalon pedig mindenféle színes fiolák, alkímiai eszközök és kézzel írott könyve, ami épp az egyik kísérlet eredményét tartalmazza. Olyan részletekkel, mint például a hőfok, kevergetés gyakorisága, a fizikai jellemzők változása és hasonlók.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-03 10:03:59
Üzenet elküldve: 2025-07-03 10:03:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Először csak egy apró mosoly és bólintás, ami egyetértését fejezi ki Nia felé a macskákkal kapcsolatban.*
- Biztos, hogy többet látnak, mint mi. Ezért is örülök, hogy Holdpihe velem van. Vagy inkább már velünk.
*Ezek után, ahogyan hallgatja Aleniát megsajnálja őt, azért amit tőle hall, így a maga részéről egyelőre el is feledkezik a mágiáról, és annak sötét oldaláról, amit Nia emlegetett fel. Sokkal jobban megindítja, amit Orthusrtól és belőle kiindulva a régi bálokról hall, egy nem túl régi, de mostanra végleg letűnt korról, ami olyan, mint egy ponttal lezárt mondat, régies betűkkel, mára szinte olvashatatlanná sárgult pergamenen, amelyről a jelenben élőknek kellene kibogarásznia a múltat.
Ha Alenia hagyja neki, akkor szabad kezét gyengéden a vállára teszi, és nagyon finoman, szeretettel megszorítja azt. Úgy tűnik, hogy csak nem ússzák meg, hogy legalább egy kicsit beszélniük kelljen a városi politikáról, bár érzelmeikkel összefüggésben indokolnak érzni.*
- Ezt szomorúan hallom. De ne legyél buta! *igyekszik kimondani ezt annyira gyengéden, amennyire hasonló mondatot csak kimondani lehet.*
- Orthus nem téged utasított el, akit akart, csak a közös jövőtöket. *hangsúlyozza ki a „téged” szót erőteljesen szándékai szerint.*
- Amúgy pedig nagyon jó döntés lett volna, hogy nem mész hozzá, akkor sem, ha őt mégsem zavarja az, hogy nem marad fenn a családja neve. Lehet, hogy tisztességes férfi, de nem lehet leélni egy életet olyannal, akibe nem tudnál szerelmes lenni, és még csak nem is igazán vonzódsz hozzá. Látod, ez egy olyan dolog, aminek mindenképpen változnia kell. Nem lenne jó, ha az új nemesség olyan lenne, mint a régi volt. Szerintem senkit sem szabadna eltiltani attól, aki tetszik neki, és persze ennek az ellenkezője legalább annyira rossz. Nagyon sajnálom, hogy régen át kellett élned mindezt. De jobb lesz most, hogy nem származás alapján fog majd öröklődni a nemesség, hanem bárki megveheti magának, aki összegyűjtött elég aranyat és tenni szeretne a városért, ez biztos.
*Mindenesetre reméli, hogy ebben legalább magabiztosnak tűnik, mert minden más, amit Nia mondott neki korábban, neki pedig bármit is mondania kellene rá, olyan kicsit mintha az erdő legmélyebb mélyére kellene betévednie.*
- Persze… nekem sem volt még párom soha. Nem is igazán tetszett még úgy senki igazából. Van egy fiú, aki talán. De hát, ha csak a szépségen múlik…
*El kell hallgatnia kicsit mielőtt folytatná. Ami azt illeti, Aleniánál igazából nem is ismer szebbet, és senki közelében nem érzi magát jobban, de, ha ezt elmondaná, akkor az előző szavak után talán úgy tűnne, mintha valamiféle vallomást tenne, és ez mindenképpen furcsán venné ki magát. Aztán úgy dönt, hogy mégsem. Miért is ne mondhatná ki azt, amit igazán gondol?*
- Jó, ez tudom, hogy más, de igazából szerintem anya is nagyon szép. Lau is, és Nai is. Én is tetszem magamnak igazából. De te vagy a legszebb, akit valaha láttam. Talán túl fiatal vagyok még, de nem hiszem, hogy valaha éreztem olyasmit, amit szerelemnek lehetne nevezni. Akár csak egy kicsit. Ha csak a szépségen múlna, akkor rajtad kívül senki más nem jöhetne szóba. Egy fiú ölelt egyszer át. Szegény. Annyi mindent megtett értem, de akkor megijedtem. Pedig kedves volt, aranyos, de… idegennek éreztem az ölelését, megijedtem tőle, viszont amikor Artheniorban Nai simogatta meg a hátam, vagy újra találkozva anyával, vagy veled és megöleltük egymást, nem tudom, benneteket ölelni teljesen más volt. Nyugtató, kellemes. Az biztos, hogy szerintem még nem vagyok elég érett arra, hogy bárkibe is szerelmes legyek. Talán jobb is így, biztos nagyon összezavarná a dolgokat *enged meg magának egy halk nevetést végül.*
- A borokhoz amúgy nem igazán értek én sem. Ez édes és vörös, ennyit tudok róla, nem tudnám megmondani, hogy hány éves lehet. Még nem aggbor, de nem is tavalyi, öt és tíz éves között lehet szerintem. Tudod, minél öregebb egy bor, annál finomabb, de a régi borokkal vigyázni kell, mert erősebbek és hamar a fejünkbe szállnak. *mondja, csak hogy valami könnyedebb témát is tudjon érinteni az előzőek után.*
*Először csak egy apró mosoly és bólintás, ami egyetértését fejezi ki Nia felé a macskákkal kapcsolatban.*
- Biztos, hogy többet látnak, mint mi. Ezért is örülök, hogy Holdpihe velem van. Vagy inkább már velünk.
*Ezek után, ahogyan hallgatja Aleniát megsajnálja őt, azért amit tőle hall, így a maga részéről egyelőre el is feledkezik a mágiáról, és annak sötét oldaláról, amit Nia emlegetett fel. Sokkal jobban megindítja, amit Orthusrtól és belőle kiindulva a régi bálokról hall, egy nem túl régi, de mostanra végleg letűnt korról, ami olyan, mint egy ponttal lezárt mondat, régies betűkkel, mára szinte olvashatatlanná sárgult pergamenen, amelyről a jelenben élőknek kellene kibogarásznia a múltat.
Ha Alenia hagyja neki, akkor szabad kezét gyengéden a vállára teszi, és nagyon finoman, szeretettel megszorítja azt. Úgy tűnik, hogy csak nem ússzák meg, hogy legalább egy kicsit beszélniük kelljen a városi politikáról, bár érzelmeikkel összefüggésben indokolnak érzni.*
- Ezt szomorúan hallom. De ne legyél buta! *igyekszik kimondani ezt annyira gyengéden, amennyire hasonló mondatot csak kimondani lehet.*
- Orthus nem téged utasított el, akit akart, csak a közös jövőtöket. *hangsúlyozza ki a „téged” szót erőteljesen szándékai szerint.*
- Amúgy pedig nagyon jó döntés lett volna, hogy nem mész hozzá, akkor sem, ha őt mégsem zavarja az, hogy nem marad fenn a családja neve. Lehet, hogy tisztességes férfi, de nem lehet leélni egy életet olyannal, akibe nem tudnál szerelmes lenni, és még csak nem is igazán vonzódsz hozzá. Látod, ez egy olyan dolog, aminek mindenképpen változnia kell. Nem lenne jó, ha az új nemesség olyan lenne, mint a régi volt. Szerintem senkit sem szabadna eltiltani attól, aki tetszik neki, és persze ennek az ellenkezője legalább annyira rossz. Nagyon sajnálom, hogy régen át kellett élned mindezt. De jobb lesz most, hogy nem származás alapján fog majd öröklődni a nemesség, hanem bárki megveheti magának, aki összegyűjtött elég aranyat és tenni szeretne a városért, ez biztos.
*Mindenesetre reméli, hogy ebben legalább magabiztosnak tűnik, mert minden más, amit Nia mondott neki korábban, neki pedig bármit is mondania kellene rá, olyan kicsit mintha az erdő legmélyebb mélyére kellene betévednie.*
- Persze… nekem sem volt még párom soha. Nem is igazán tetszett még úgy senki igazából. Van egy fiú, aki talán. De hát, ha csak a szépségen múlik…
*El kell hallgatnia kicsit mielőtt folytatná. Ami azt illeti, Aleniánál igazából nem is ismer szebbet, és senki közelében nem érzi magát jobban, de, ha ezt elmondaná, akkor az előző szavak után talán úgy tűnne, mintha valamiféle vallomást tenne, és ez mindenképpen furcsán venné ki magát. Aztán úgy dönt, hogy mégsem. Miért is ne mondhatná ki azt, amit igazán gondol?*
- Jó, ez tudom, hogy más, de igazából szerintem anya is nagyon szép. Lau is, és Nai is. Én is tetszem magamnak igazából. De te vagy a legszebb, akit valaha láttam. Talán túl fiatal vagyok még, de nem hiszem, hogy valaha éreztem olyasmit, amit szerelemnek lehetne nevezni. Akár csak egy kicsit. Ha csak a szépségen múlna, akkor rajtad kívül senki más nem jöhetne szóba. Egy fiú ölelt egyszer át. Szegény. Annyi mindent megtett értem, de akkor megijedtem. Pedig kedves volt, aranyos, de… idegennek éreztem az ölelését, megijedtem tőle, viszont amikor Artheniorban Nai simogatta meg a hátam, vagy újra találkozva anyával, vagy veled és megöleltük egymást, nem tudom, benneteket ölelni teljesen más volt. Nyugtató, kellemes. Az biztos, hogy szerintem még nem vagyok elég érett arra, hogy bárkibe is szerelmes legyek. Talán jobb is így, biztos nagyon összezavarná a dolgokat *enged meg magának egy halk nevetést végül.*
- A borokhoz amúgy nem igazán értek én sem. Ez édes és vörös, ennyit tudok róla, nem tudnám megmondani, hogy hány éves lehet. Még nem aggbor, de nem is tavalyi, öt és tíz éves között lehet szerintem. Tudod, minél öregebb egy bor, annál finomabb, de a régi borokkal vigyázni kell, mert erősebbek és hamar a fejünkbe szállnak. *mondja, csak hogy valami könnyedebb témát is tudjon érinteni az előzőek után.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:41:38
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:41:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Kinyújtja lábait a hideg kövön. Igaz, szívesen hallgatózna odabenn, de meg kell hagyni, kellemes idekinn az árnyékban. Finoman borzolja haját a szél, miközben tarkóját a kapunak veti. Azon elmélkedik épp, hogy mihez kezd majd, miután visszaért a Kikötőbe. Túl sokat nem kell rajta agyalnia; meglátogatja Alissänát. Egyrészt hiányzik neki a lány társasága, másrészt már csak a gondolattól is felrobban ágyéka, ha a pillangóra gondol. Hatok óta nem volt szerencséje, lassan a legyet is felkérné röptében. Már csak azt kell kitalálnia, mivel győzze meg a kurtizánt. Mert aranyat már nemigen fogad el tőle valamilyen meggondolásból.
Merengéséből közeledő, sietős léptekre ocsúdik. Hamar fel is pattan, leporolja öltözékét, hátrasöpri haját és kihúzza magát.*
~Na most megint mi a szar baja van?!~ *Rögtön látja, hogy Relaelt a látogatás nem enyhítette meg, épp ellenkezőleg. Jobbnak látja nem faggatózni és tenni, amit az elf mond. Térül-fordul és rövidesen már kantárszáron vezeti a lovat Relael felé.
Beharapja ajkait, hogy lenyelje megannyi kérdését. Elvégre miért jöttek ide? Hová mennek most? Arra már gondolni sem mer, hogy esetleg afelől kíváncsiskodjon, megosztják-e a nyerget.
Addig fogja a kantárszárat, amíg az elf fel nem kapaszkodik a nyeregbe. Amennyiben visszaindulnak a város felé, természetesen követi a nemest. Ha nem Relaelről lenne szó, most biztos elütne néhány keresetlen humort afelől, hogyan tudná a segítségével csillapítani zaklatott állapotát az elf. Most azonban igyekszik inkább nagyon komoly képet vágni és alkalmazkodni a helyzethez.*
-Tudok segíteni valahogy? *Még mélyít is hangján, hogy férfiasabbnak hasson. Szürke tekintetét komolykodva emeli a nyeregben tartózkodó hosszúfülűre.*
*Kinyújtja lábait a hideg kövön. Igaz, szívesen hallgatózna odabenn, de meg kell hagyni, kellemes idekinn az árnyékban. Finoman borzolja haját a szél, miközben tarkóját a kapunak veti. Azon elmélkedik épp, hogy mihez kezd majd, miután visszaért a Kikötőbe. Túl sokat nem kell rajta agyalnia; meglátogatja Alissänát. Egyrészt hiányzik neki a lány társasága, másrészt már csak a gondolattól is felrobban ágyéka, ha a pillangóra gondol. Hatok óta nem volt szerencséje, lassan a legyet is felkérné röptében. Már csak azt kell kitalálnia, mivel győzze meg a kurtizánt. Mert aranyat már nemigen fogad el tőle valamilyen meggondolásból.
Merengéséből közeledő, sietős léptekre ocsúdik. Hamar fel is pattan, leporolja öltözékét, hátrasöpri haját és kihúzza magát.*
~Na most megint mi a szar baja van?!~ *Rögtön látja, hogy Relaelt a látogatás nem enyhítette meg, épp ellenkezőleg. Jobbnak látja nem faggatózni és tenni, amit az elf mond. Térül-fordul és rövidesen már kantárszáron vezeti a lovat Relael felé.
Beharapja ajkait, hogy lenyelje megannyi kérdését. Elvégre miért jöttek ide? Hová mennek most? Arra már gondolni sem mer, hogy esetleg afelől kíváncsiskodjon, megosztják-e a nyerget.
Addig fogja a kantárszárat, amíg az elf fel nem kapaszkodik a nyeregbe. Amennyiben visszaindulnak a város felé, természetesen követi a nemest. Ha nem Relaelről lenne szó, most biztos elütne néhány keresetlen humort afelől, hogyan tudná a segítségével csillapítani zaklatott állapotát az elf. Most azonban igyekszik inkább nagyon komoly képet vágni és alkalmazkodni a helyzethez.*
-Tudok segíteni valahogy? *Még mélyít is hangján, hogy férfiasabbnak hasson. Szürke tekintetét komolykodva emeli a nyeregben tartózkodó hosszúfülűre.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:14:43
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:14:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*A nő távozik. Mindketten épp olyan értetlenek és idegesek. A vád pedig igen is elhangzott. Hogy miért történt ami történt, azt a doki se tudja, de ez nem akadályozza meg benne, hogy bizonyos legyen az igazában. Mikor az alakja eltűnik a konyhából akkor tűnik el a maszk és húzódik a férfi szája vicsorra, miközben fellángol a tekintetében az eddig türtőztetett harag. A poharáért nyúl, hogy egy húzásra eltüntesse a tartalmát. Ez sem oltja viszont a sértettségét. Milyen elbaszott komédia ez, hogy minden tolvaj, kékvérű szuka még magát állítja be áldozatnak. Felhorgad benne a gondolat, hogy túl kevés díszt akasztottak ki a lázadás napján az oszlopokra, de már a gondolat megszületésének pillanatában összeszorul tőle a gyomra.*
~Rohadt picsa!~
*Mikor hallja az ajtót csukódni akkor egy megfelelő ablakot keres a házban, hogy onnan kilesve látja-e távozni a díszes kompániát.*
*A nő távozik. Mindketten épp olyan értetlenek és idegesek. A vád pedig igen is elhangzott. Hogy miért történt ami történt, azt a doki se tudja, de ez nem akadályozza meg benne, hogy bizonyos legyen az igazában. Mikor az alakja eltűnik a konyhából akkor tűnik el a maszk és húzódik a férfi szája vicsorra, miközben fellángol a tekintetében az eddig türtőztetett harag. A poharáért nyúl, hogy egy húzásra eltüntesse a tartalmát. Ez sem oltja viszont a sértettségét. Milyen elbaszott komédia ez, hogy minden tolvaj, kékvérű szuka még magát állítja be áldozatnak. Felhorgad benne a gondolat, hogy túl kevés díszt akasztottak ki a lázadás napján az oszlopokra, de már a gondolat megszületésének pillanatában összeszorul tőle a gyomra.*
~Rohadt picsa!~
*Mikor hallja az ajtót csukódni akkor egy megfelelő ablakot keres a házban, hogy onnan kilesve látja-e távozni a díszes kompániát.*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-29 00:41:23
Üzenet elküldve: 2025-06-29 00:41:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 282
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 282
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Nincs több mondanivalója. Semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy végre kisétálhasson ebből a lázálomból. Egy röpke pillanat erejéig megkérdőjelezi saját épelméjűségét is, elvigre időnként megesik vele, hogy olyat lát és hall, ami csak elméjében létezik. Talán ez a szürreális jelenet is egy torz illúziója volna meggyötört tudatának? Már bánja, hogy Haldriant elküldte, így legalább lenne egy tanúja megélésének.
Intath utolsó szavai ugyanúgy nem illenek a kirakósba, mint korábbi vádjai. Ha elhajol, hogy a teljes képet szemügyre vegye, akkor semmi mást nem lát csak káoszt.
Nem is tud mit felelni a botrányos feltételezésre, csak zavart pillantással ingatja meg fejét, és egy fáradt sóhajjal fordul sarkon. Most tolvajnak nevezték, vagy félreértette? Ugyan mi szüksége volna egy aranyra pont neki, egy nemes kisasszonynak, aki korábban is bőkezűen osztogatta Intath számára is?
Kibotorkál a bejáratig gyönge lábakkal, és remegő kezekkel, amiket rövid útja során egymásba kulcsolva szorít. A napfényre kiérve bántja szemeit a világosság, és a forróság is fojtogatja, ezért szapora levegővételekkel próbálja kompenzálni.
Haldrian jelenlétére rögvest mozdul, s a fattyúnak nem kell túl szemfülesnek lennie ahhoz, hogy láthassa a zavartságot, valamint a végtelen haragot Relael arcát.*
- Hozd a lovat!
*Sziszegi, majd remegő kezekkel füle mögé simítja az egyik arcába lógó tincset. Meg sem torpan, rögtön elindul az úton vissza, hiszen az indulat cselekvésre készteti. Most ha akarna sem lenne képes leülni.*
*Nincs több mondanivalója. Semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy végre kisétálhasson ebből a lázálomból. Egy röpke pillanat erejéig megkérdőjelezi saját épelméjűségét is, elvigre időnként megesik vele, hogy olyat lát és hall, ami csak elméjében létezik. Talán ez a szürreális jelenet is egy torz illúziója volna meggyötört tudatának? Már bánja, hogy Haldriant elküldte, így legalább lenne egy tanúja megélésének.
Intath utolsó szavai ugyanúgy nem illenek a kirakósba, mint korábbi vádjai. Ha elhajol, hogy a teljes képet szemügyre vegye, akkor semmi mást nem lát csak káoszt.
Nem is tud mit felelni a botrányos feltételezésre, csak zavart pillantással ingatja meg fejét, és egy fáradt sóhajjal fordul sarkon. Most tolvajnak nevezték, vagy félreértette? Ugyan mi szüksége volna egy aranyra pont neki, egy nemes kisasszonynak, aki korábban is bőkezűen osztogatta Intath számára is?
Kibotorkál a bejáratig gyönge lábakkal, és remegő kezekkel, amiket rövid útja során egymásba kulcsolva szorít. A napfényre kiérve bántja szemeit a világosság, és a forróság is fojtogatja, ezért szapora levegővételekkel próbálja kompenzálni.
Haldrian jelenlétére rögvest mozdul, s a fattyúnak nem kell túl szemfülesnek lennie ahhoz, hogy láthassa a zavartságot, valamint a végtelen haragot Relael arcát.*
- Hozd a lovat!
*Sziszegi, majd remegő kezekkel füle mögé simítja az egyik arcába lógó tincset. Meg sem torpan, rögtön elindul az úton vissza, hiszen az indulat cselekvésre készteti. Most ha akarna sem lenne képes leülni.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-28 23:58:34
Üzenet elküldve: 2025-06-28 23:58:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*Rideg pillantása kíséri a nő nevetését, aki igencsak jól szórakozik azon ahogy végül kicsalta belőle a felháborodása okát. Ez a móka jól láthatóan egyirányú.*
-Mégis miről?
*Kérdez vissza gúnyosan. Nem valóban nem a félvér előtt adta ki magából ezt. Okkal. Nem mintha félne a nőtől, hisz legrosszabb esetben megöleti a bérkardjaival akik lehet már körbe is vették a házat. Feleslegesen viszont nem húzná az agyát. Most dől el minden. Talán végre kiderül, hogy mégis mi oka lehetett a másiknak felkeresnie őt vagy hogy ez milyen beteg játék része, de csak annyit kap, hogy világos. És, hogy nem szükséges kikísérni őt.*
~Mit akarsz? Mire kellett ez? Ezzel is valahogy belém akarod törölni a lábad? Kibaszott boszorkány!~
*Nem egyszerű visszafognia magát. Napokig ette az ideg és ezért? A semmiért? Talán pont ez volt a nő célja az üzenettel és a látogatásával. Hirtelen más megoldás eszébe se jut. Érzi, hogy kezd az önuralma elpárologni és nehéz nem valami meggondolatlanságot mondania.*
-Remélem közben nem felejtesz magadnál semmit a házból.
*Rideg pillantása kíséri a nő nevetését, aki igencsak jól szórakozik azon ahogy végül kicsalta belőle a felháborodása okát. Ez a móka jól láthatóan egyirányú.*
-Mégis miről?
*Kérdez vissza gúnyosan. Nem valóban nem a félvér előtt adta ki magából ezt. Okkal. Nem mintha félne a nőtől, hisz legrosszabb esetben megöleti a bérkardjaival akik lehet már körbe is vették a házat. Feleslegesen viszont nem húzná az agyát. Most dől el minden. Talán végre kiderül, hogy mégis mi oka lehetett a másiknak felkeresnie őt vagy hogy ez milyen beteg játék része, de csak annyit kap, hogy világos. És, hogy nem szükséges kikísérni őt.*
~Mit akarsz? Mire kellett ez? Ezzel is valahogy belém akarod törölni a lábad? Kibaszott boszorkány!~
*Nem egyszerű visszafognia magát. Napokig ette az ideg és ezért? A semmiért? Talán pont ez volt a nő célja az üzenettel és a látogatásával. Hirtelen más megoldás eszébe se jut. Érzi, hogy kezd az önuralma elpárologni és nehéz nem valami meggondolatlanságot mondania.*
-Remélem közben nem felejtesz magadnál semmit a házból.
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:44:01
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:44:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 282
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 282
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Relael meggyőződése, hogy végre rátérnek a lényegre, illetve határozottságával képes kiugrasztani a nyulat a bokorból. Látja, hogy fajtársa szólni óhajt, és egy bocsánatkérő magyarázatra számít, ehelyett amit hall teljesen kizökkenti. Őszinte meglepettség jelenik meg arcán, s mozdulni sem mer. Felmerül benne, hogy álmodik, hiszen amit tapasztal annyira szöges ellentéte annak, ahogy Intath eddig hozzá viszonyult, s mindez számára teljesen érthetetlen okból történik, hogy erre nincs logikus magyarázata. Ez csak egy álom lehet, nem több.
Zavarában kitör belőle a nevetés, mely során még a könny is kicsordul szeméből, amit egy finom mozdulattal simít ki szeme sarkából.*
- Te mégis mi a faszomról beszélsz?
*Fejét oldalra billentve vet egy utolsó, méricskélő pillantást a szőke férfira, s próbálja felidézni pontosan miért is akart jóban lenni vele korábban. Elvégre amit most lát, az egy szánalmas, szerencsétlen alak, akivel szóba sem kellett volna álljon, és veszi a bátorságot, hogy ilyen hangnemben beszéljen vele.
Elméje lángba borul, sugallatai pedig lelkesen igyekeznek őt erőszakos cselekedetkre ösztökélni őt, ráadásul igen kreatív módokon, de csitítja a benne feltámadó késztetést. Talán jól esne számára legalább egy pofon az igazságtalan rágalmazásért cserébe, de mivel nem nyilvánosan engedett meg magának ilyen beszédstílust vele Intath, így nem követel rögtön megtorlást érte, nem úgy mint a sötételf esetében.*
- Minden világos.
*Csak egy leheletnyi csalódottság és elárultság érzés érződik ki hangjából, ezt leszámítva teljesen érzelemmentessé válik, csupán jól megszokott udvarias mosolya pihen arcán. Ha engedik, akkor szépen ráérősen feláll helyéről, hogy távozhasson.*
- Ne fáradj, kikísérem magam.
*Relael meggyőződése, hogy végre rátérnek a lényegre, illetve határozottságával képes kiugrasztani a nyulat a bokorból. Látja, hogy fajtársa szólni óhajt, és egy bocsánatkérő magyarázatra számít, ehelyett amit hall teljesen kizökkenti. Őszinte meglepettség jelenik meg arcán, s mozdulni sem mer. Felmerül benne, hogy álmodik, hiszen amit tapasztal annyira szöges ellentéte annak, ahogy Intath eddig hozzá viszonyult, s mindez számára teljesen érthetetlen okból történik, hogy erre nincs logikus magyarázata. Ez csak egy álom lehet, nem több.
Zavarában kitör belőle a nevetés, mely során még a könny is kicsordul szeméből, amit egy finom mozdulattal simít ki szeme sarkából.*
- Te mégis mi a faszomról beszélsz?
*Fejét oldalra billentve vet egy utolsó, méricskélő pillantást a szőke férfira, s próbálja felidézni pontosan miért is akart jóban lenni vele korábban. Elvégre amit most lát, az egy szánalmas, szerencsétlen alak, akivel szóba sem kellett volna álljon, és veszi a bátorságot, hogy ilyen hangnemben beszéljen vele.
Elméje lángba borul, sugallatai pedig lelkesen igyekeznek őt erőszakos cselekedetkre ösztökélni őt, ráadásul igen kreatív módokon, de csitítja a benne feltámadó késztetést. Talán jól esne számára legalább egy pofon az igazságtalan rágalmazásért cserébe, de mivel nem nyilvánosan engedett meg magának ilyen beszédstílust vele Intath, így nem követel rögtön megtorlást érte, nem úgy mint a sötételf esetében.*
- Minden világos.
*Csak egy leheletnyi csalódottság és elárultság érzés érződik ki hangjából, ezt leszámítva teljesen érzelemmentessé válik, csupán jól megszokott udvarias mosolya pihen arcán. Ha engedik, akkor szépen ráérősen feláll helyéről, hogy távozhasson.*
- Ne fáradj, kikísérem magam.
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:09:47
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:09:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1519
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*Más nőcskékkel annyival könnyebb dolga lenne. Akkor is ha nemesek. Például a szőke Sayqueves picsával, aki csoda, hogy maga alá nem vizelt mikor számon kérte. Ezzel szemben a zöld szemű meg se rezzen. Vagy nagyon el van tévedve vagy pontosan tudja mit is csinál. Az elf az utóbbiban biztos és ez zavarja őt. Neki ugyanis fogalma sincs mit akarhat a nő, de valahogy nincs jó előérzete. A másik talán ahhoz van szokva, hogy pattannak a szavaira, a doki ehelyett a parancs hallatán mélyet szív a pipájába és lassan fújja ki a füstöt. Arra azért, hogy barátságosan fogadta volna és kereste meg azért egy pillanatra összeszorulnak az ujjai az eszköz szárán.*
~Ha ezt akartad akkor megkapod.~
*Jelentésükkel ellentétben a szavai továbbra is hűvösen, kimérten távoznak a férfi szájából. Nem az csak indulat szól belőle.*
-Idefigyelj kisasszony! Szerintem kurvára, hogy elnézted kivel és hogy próbálsz játszadozni. Nem tudom, hogy mentek a dolgok a puhapöcsű uraságok közt, de a kikötőben ahol én már akkor voltam valaki, mikor a te legfőbb gondod az volt, hogy épp melyik oldaladon feküdj a baldachinos rózsavizes, istenfasza szobácskádban, a tisztelet nem formaság hanem garancia és csak a jóviszonyunk miatt néztem ezt el az emberednek korábban is mikor megfeledkezett róla. Amit viszont nem nézek el még barátnak se az-az ha megaláznak, meglopnak és még fenyegetni is próbálnak. Szóval kurva gyorsan bökd ki, hogy miért jöttél míg én is ilyen barátságos hangulatomban vagyok és nem bánom meg, hogy nem az enyveskezű bandád fellógatott és kibelezett látványát hagytam meg búcsúajándéknak, hanem, hogy akkor és utoljára következmények nélkül néztem el egy ilyen hibát.
*Más nőcskékkel annyival könnyebb dolga lenne. Akkor is ha nemesek. Például a szőke Sayqueves picsával, aki csoda, hogy maga alá nem vizelt mikor számon kérte. Ezzel szemben a zöld szemű meg se rezzen. Vagy nagyon el van tévedve vagy pontosan tudja mit is csinál. Az elf az utóbbiban biztos és ez zavarja őt. Neki ugyanis fogalma sincs mit akarhat a nő, de valahogy nincs jó előérzete. A másik talán ahhoz van szokva, hogy pattannak a szavaira, a doki ehelyett a parancs hallatán mélyet szív a pipájába és lassan fújja ki a füstöt. Arra azért, hogy barátságosan fogadta volna és kereste meg azért egy pillanatra összeszorulnak az ujjai az eszköz szárán.*
~Ha ezt akartad akkor megkapod.~
*Jelentésükkel ellentétben a szavai továbbra is hűvösen, kimérten távoznak a férfi szájából. Nem az csak indulat szól belőle.*
-Idefigyelj kisasszony! Szerintem kurvára, hogy elnézted kivel és hogy próbálsz játszadozni. Nem tudom, hogy mentek a dolgok a puhapöcsű uraságok közt, de a kikötőben ahol én már akkor voltam valaki, mikor a te legfőbb gondod az volt, hogy épp melyik oldaladon feküdj a baldachinos rózsavizes, istenfasza szobácskádban, a tisztelet nem formaság hanem garancia és csak a jóviszonyunk miatt néztem ezt el az emberednek korábban is mikor megfeledkezett róla. Amit viszont nem nézek el még barátnak se az-az ha megaláznak, meglopnak és még fenyegetni is próbálnak. Szóval kurva gyorsan bökd ki, hogy miért jöttél míg én is ilyen barátságos hangulatomban vagyok és nem bánom meg, hogy nem az enyveskezű bandád fellógatott és kibelezett látványát hagytam meg búcsúajándéknak, hanem, hogy akkor és utoljára következmények nélkül néztem el egy ilyen hibát.
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-28 12:51:00
Üzenet elküldve: 2025-06-28 12:51:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 282
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 899
OOC üzenetek: 282
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Relael nem érti fajtársa hirtelen változását irányába, s hiába kutat jelek után, amik segíthetik a megértést, egyet sem talál. Számára mindez érthetetlen és a semmiből érkezett, mely tovább fokozza bosszúságát, ami akkor csúcsosodik ki igazán, amikor Intath félresöpri a válaszadást. Az orvos viszont sejtheti, hogy nem fogja ennyivel megúszni, elvégre az elf nemes igen makacs az élet nagyjából minden területén, ennek okán most sem óhajtja ennyiben hagyni a felvetést.*
- Nem, ne söpörd félre a válaszadást és bújj ki a kérdésem alól, miután belekezdtél!
*Intathnak szegezett utasítása kellőképpen határozott, de indulatait visszafogja, elvégre bizonyos abban, hogy valami félreértésről lehet szó, hiszen semmivel nem szolgált rá erre a bánásmódra.*
- Várom a magyarázatodat, elvégre és barátságosan fogadtalak és kerestelek meg téged, így igazán nem szolgáltam rá erre a méltatlan fogadtatásra.
*Nem tántorítja el Relaelt az őt mereven bámuló szempár, s örömmel viszonozza a szigorú pillantást. Farkasszemezésük közben eltolja magától a kupát, és a majdnem érintetlen bort, hiszen annyira felzaklatja a jelenet, hogy még iszogatni sincs kedve már.*
*Relael nem érti fajtársa hirtelen változását irányába, s hiába kutat jelek után, amik segíthetik a megértést, egyet sem talál. Számára mindez érthetetlen és a semmiből érkezett, mely tovább fokozza bosszúságát, ami akkor csúcsosodik ki igazán, amikor Intath félresöpri a válaszadást. Az orvos viszont sejtheti, hogy nem fogja ennyivel megúszni, elvégre az elf nemes igen makacs az élet nagyjából minden területén, ennek okán most sem óhajtja ennyiben hagyni a felvetést.*
- Nem, ne söpörd félre a válaszadást és bújj ki a kérdésem alól, miután belekezdtél!
*Intathnak szegezett utasítása kellőképpen határozott, de indulatait visszafogja, elvégre bizonyos abban, hogy valami félreértésről lehet szó, hiszen semmivel nem szolgált rá erre a bánásmódra.*
- Várom a magyarázatodat, elvégre és barátságosan fogadtalak és kerestelek meg téged, így igazán nem szolgáltam rá erre a méltatlan fogadtatásra.
*Nem tántorítja el Relaelt az őt mereven bámuló szempár, s örömmel viszonozza a szigorú pillantást. Farkasszemezésük közben eltolja magától a kupát, és a majdnem érintetlen bort, hiszen annyira felzaklatja a jelenet, hogy még iszogatni sincs kedve már.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1498-1517