Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 885. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 866-885
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-04 10:38:49
Üzenet elküldve: 2021-03-04 10:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Amint belép körbe hordozza tekintetét az ott lévőkön. Mindjárt szembetűnik neki a kis gnóm, akit eddig még nem látott, azt pedig, hogy miféle csak azért tudja, mert Lyllinorhoz nagyon hasonlatos vonásokkal rendelkezik. De mihelyst kinyithatná a száját, hogy kérdezzen, Lau már ott is terem mellette, hogy megölelje. A dolog váratlan volta miatt kicsit merevre sikerül a dolog, de ő is megveregeti az elf hátát.*
-A mágustoronyban? Ohooo… csak ne ijesztgessen, mint az a semmirekellő és jó leszünk. *Néz gyanakvó pillantásokkal a lány felé, bár őt nem úgy ismeri, mint, aki előszeretettel járatja a bolondot a körülötte lévőkkel.*
-Szervusz. *Integet az őt köszöntő Luni felé, aki úgy fest, nagy elbeszélésben van éppen.*
-Bocsánat a zavarásért, mindjárt le is ülök. *Még egy pillantást vet a társaságra, de akit keres nincs közöttük. A doki észrevételére is gyorsan reagál.*
-Ne is törődj vele, csak rám ömlött valami a városban aztán befogta. Azt mondták néhány hét múlva kifakul. *Hazudja a dolgot, nem akarja sokkolni a jelenlévőket az igazsággal, ki tudja mi sülne ki belőle. Így a hajában még mindig láthatók vörös tincsek, de nagyrészt már aranyszínű a korona, a magyarázat, amit kitalált rá pedig egészen hihetőnek is tűnik így első hallásra.*
-Akkor én is szívesen meghallgatnám azt a beszámolót, ha nem baj. Utána majd beszélnünk kell. *Szegezi a dolgot Lau irányába. Miközben leül látja, hogy Vielke is beoldalaz az ajtón, a kezében valami furcsa üveggömbbel, benne pedig víz. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, de ezek a tündérvakarcsok már csak ilyen furák. Egyelőre nem akar semmibe belefolyni, csak fülel és figyel.*
*Amint belép körbe hordozza tekintetét az ott lévőkön. Mindjárt szembetűnik neki a kis gnóm, akit eddig még nem látott, azt pedig, hogy miféle csak azért tudja, mert Lyllinorhoz nagyon hasonlatos vonásokkal rendelkezik. De mihelyst kinyithatná a száját, hogy kérdezzen, Lau már ott is terem mellette, hogy megölelje. A dolog váratlan volta miatt kicsit merevre sikerül a dolog, de ő is megveregeti az elf hátát.*
-A mágustoronyban? Ohooo… csak ne ijesztgessen, mint az a semmirekellő és jó leszünk. *Néz gyanakvó pillantásokkal a lány felé, bár őt nem úgy ismeri, mint, aki előszeretettel járatja a bolondot a körülötte lévőkkel.*
-Szervusz. *Integet az őt köszöntő Luni felé, aki úgy fest, nagy elbeszélésben van éppen.*
-Bocsánat a zavarásért, mindjárt le is ülök. *Még egy pillantást vet a társaságra, de akit keres nincs közöttük. A doki észrevételére is gyorsan reagál.*
-Ne is törődj vele, csak rám ömlött valami a városban aztán befogta. Azt mondták néhány hét múlva kifakul. *Hazudja a dolgot, nem akarja sokkolni a jelenlévőket az igazsággal, ki tudja mi sülne ki belőle. Így a hajában még mindig láthatók vörös tincsek, de nagyrészt már aranyszínű a korona, a magyarázat, amit kitalált rá pedig egészen hihetőnek is tűnik így első hallásra.*
-Akkor én is szívesen meghallgatnám azt a beszámolót, ha nem baj. Utána majd beszélnünk kell. *Szegezi a dolgot Lau irányába. Miközben leül látja, hogy Vielke is beoldalaz az ajtón, a kezében valami furcsa üveggömbbel, benne pedig víz. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, de ezek a tündérvakarcsok már csak ilyen furák. Egyelőre nem akar semmibe belefolyni, csak fülel és figyel.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-03 16:39:00
Üzenet elküldve: 2021-03-03 16:39:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Az igazság az, hogy szíve szerint ő is megsimogatná Linki fejét, de nem szeretné még jobban zavarba hozni. Határtalanul aranyosnak találja mindenesetre, ahogyan még nála is jobban zavarba jön Intath bókjára, de hát az események amúgy is folynak tovább a maguk medrében, így hasonló reakció a részéről eleve lehetetlenné válik.
Először Lau szavai vonják magukra minden figyelmét, és nehéz titkolnia örömét és lelkesedését utánuk, de persze nem is akarja. Hálásan és boldogan mosolyog, mintha máris egy kismacska selymes bundáját érezné a tenyere alatt.*
- Jól hangzik, nagyon köszönöm előre is! *mondja.* Még a végén visszamegyek a városba még egyszer.
*Ugyan a lázadásnak és a nehéz napoknak immár nyilván vége, mégis megfogadta hogy a jövőben amennyire csak lehet kerülni fogja Artheniort, ahol élete legnehezebb napjait élte át, és nem egyszer maga az élete is veszélyben forgott. Ennek ellenére belátja, hogy nem lehet mereven ragaszkodni minden egyes fogadalomhoz, főleg akkor nem, ha egy macskáról van szó.
Intath persze szinte rögtön ki is józanítja valamennyire, szavai pillanatok alatt emlékeztetik rá, hogy nagy felelősséget fog magára vállalni, hiszen egy macskát nem lehet olyan könnyen kezelni, és annyira megnevelni, mint egy kutyát.*
- Majd vigyázok, hogy a laborod tiltott terület legyen a számára, ígérem. *ígéri meg tényleg komoly arccal, és bár esze ágában sincsen feleselni az elfel, azért úgy gondolja nem árt arra felhívnia a figyelmét, hogy az, hogy hova tud bemenni egy macska, és hova nem, azért nyilván nem csak rajta fog múlni.*
- De, ha mindig bezárod magad mögött az ajtót, úgy sem tud majd bemenni oda. *mondja mély meggyőződéssel, majd mivel úgy veszi, hogy egyelőre lezártnak tekinthetik a témát, és amúgy sem szeretne ezer felé csapongani, szép sorban igyekszik mindenki kérdésére felelni.*
- Nagyon jó kérdés, de sajnos nem tudom rá a választ *mosolyog először Linkire kedvesen.* Csak látok rá esélyt, hogy akár ez is történhetett velem. Hol máshol fordulhatna elő ilyesmi végül is, ha nem pont ott, ahol annyi mágikus erő és tudás halmozódott fel, mint sehol máshol az általunk ismert világban? Az idő pedig eleve varázslatos dolog mágia nélkül is, szinte minden nap és minden órában máshogy érzékeljük. *mondja, és mivel biztos benne, hogy mindenki tudja, hogy mire gondol éppen, ki sem fejti, hogy milyen gyorsan el tud rohanni egy szép este a tűzrakó mellett, vagy éppen mennyire végtelen hosszúnak tűnhet néhány perc is, ha a fél-elf riadt egérként lapul valahol egy pincében, attól rettegve, hogy az éhes macskaként érkező tömeg szét fogja tépni.
Ugyan meglepi, hogy pont ez a kép tolakodott a gondolatai közé, de hát azok után, hogy eddig a ház lehetséges új lakójaként beszéltek egy macskáról, talán adta magát a dolog.
Bárhogy is, a kissé bizarr és nyomasztó asszociációt most messzire száműzi, vissza elfojtani próbált emlékek által felkavart gondolatai mélyére, és azon tűnődik inkább magában, hogy mi mindent mondhatna még.
Az idővel kapcsolatban ugyan kissé elbizonytalanodott, és bár édesanyja meséit a holdtündérről, és majdnem népe legendáinak többségét a mai napig igaznak hiszi, ettől még igyekszik megmaradni a racionalitás talaján.*
- Azért valószínűbb, hogy csak az érzékeim játszottak velem. Összefolynak a napok, ha minden nap pont ugyanazt csinálod. *teszi is hozzá, és ezek után nem először gondolkodik el azon, hogy vajon szerencsétlen Thim hogy nem unta halálra magát miközben ő azzal volt elfoglalva, hogy apró teste képes legyen magába fogadni, elméje pedig irányítani a hold hozzá képest felfoghatatlan mennyiségű és mélységű erejét és hatalmát. Vagy édesanyja, hogy bírta ki ott, aki legalább egy hatot várt rá, reménykedve, hogy megjelenik végre már a Mágustoronynál.*
- A torony maga azon az ingoványon túl van, aminek a szélén egyszer már jártunk hárman együtt, akkor amikor mi ketten úton voltunk vissza Artheniorba, Intath pedig valami nemesekhez csatlakozott, akik Aleimord távoli rokonai voltak. *néz először Laura, aztán Intathra.* Az bizony elég nyomasztó és kicsit barátságtalan vidék, meg haladni sem könnyű úgy, hogy nem árt minden lépésedre odafigyelni. Bevallom, ott azért Thim nélkül, egyedül féltem volna, meg persze sokkal lassabban is jutok el a toronyhoz nélküle, mert ahol utat kellett vágni, ott ő megtette helyettem. Én csak nagyjából tudtam az utat, de Thim megkérdezett egy utunkba kerülő családot, és ők útba igazítottak. Nincs is túl messze. Ha reggel elindulsz, és sietsz estére talán meg is érkezhetsz. És, ha már ott vagy, gyönyörű hely. A torony egy tó közepén lebeg, ami felett sejtelmes, de valahogy barátságos köd lebeg, és olyan, mintha valamilyen áttetsző füstből, vagy magából a ködből épített lépcső vezetne fel hozzá. De persze ez csak a látszat, mert különben teljesen szilárd, úgy fel tudsz sétálni rajta, mint egy igazi kőlépcsőn. Különben még Artheniorban sem láttam hasonlóan magas épületet soha, mint az a torony. Lehet le is dőlne, ha nem tartaná össze a mágia. A mesterrel pedig szerencsére nem találkoztam, csak a szolgálóival, de talán jobb is így. Sőt, nem talán, hanem biztosan jobb. *neveti el magát.* Nem tudom, hogy milyen pletykák vannak róla, vagy milyen lehet, de biztosan nehezebb lett volna úgy tanulni, hogy ő is ott van, és kritikus szemmel figyeli minden mozdulatomat. Így sem volt könnyű.
*Azok után, hogy mindezt ledarálta, és különösen a végén gyorsított, amikor már nyílt az ajtó, kíváncsian fordul a hazatérő lány felé.*
- Ylanda, szia! *derül fel az arca neki is, amit tudatosodik benne, hogy kit lát maga előtt.
Ő persze talán kicsit furcsállhatja, hogy ennyire megörült neki, de az igazság az, hogy megkönnyebbül, hogy neki köszönhetően kikerül a figyelem középpontjából. Éppen csak azért nem invitálja beljebb, mert Lau már megtette helyette, és még azt is megkérdezte tőle, hogy merre járt idáig.
Ettől megint megkönnyebbül egy kicsit, hiszen ezek szerint nem ő az egyetlen, aki elhagyta Szarvasligetet nem sokkal az után, hogy menedéküknek és otthonuknak választották.
Annak is örül, hogy van itt Laun és Intathon kívül más is, akit még a "régi időkből" ismer.
Szinte felocsúdni sincsen ideje mindenesetre, amikor nem sokkal a lány után megérkezik Viel is, kezében valamivel, ami leginkább nagy, öblös, vízzel teli pohárra emlékezteti, leszámítva persze azt az el nem hanyagolható tényt, hogy hogyha jól látja, akkor egy kicsi ezüstös, vagy talán inkább fehér hal úszkál benne.
Ylával nem volt alkalma összebarátkoznia, de Vielt és még Árnyékot is nagyon a szívébe zárta rövid idő alatt is, ráadásul minden racionalitásra való szilárd törekvése ellenére is továbbra is szentül, vagy inkább babonásan hisz abban, hogy a tündérek jót jelentenek és szerencsét hoznak.
így a tündérlánynak láthatóan tényleg nagyon megörül, őszinte örömmel köszön és integet neki, és ezúttal nem csak azért, mert eltereli róla a figyelmet.
Ettől még nem igazán tudja hova tenni most hirtelen az egész jelenséget, ami jelenleg ő.
Szülőfalujában csak ették a halat, eszébe sem jutott volna senkinek házi kedvencként tartani őket, akváriumot pedig még a néhai Gazdagnegyedben sem látott sehol, a szót magát sem ismeri, így az ösztönös kíváncsiság azonnal megfogalmaz benne egy kérdést, amit muszáj feltennie.*
- Mit hoztál? Vagyis... miért tartasz egy halat ebben a nagy pohárban? *kérdi, és talán látszik rajta, hogy tényleg nem érti. Túl kis hal ahhoz, hogy vacsora legyen, kétli, hogy akár egy tündér gyermek is képes lenne jóllakni vele, és hát Viel már nem kislány, ha pedig nem vacsora, akkor vajon milyen egyéb szándéka lehet vele? Desszert lenne? Vagy talán idővel nagyra nő majd, és akkor lesz belőle vacsora, vagy akár ebéd? Ötlete sincs, reméli mindenesetre, hogy hamarosan megtudhatja a választ.
Nem mellesleg addig sem kell saját kalandot nélkülöző kalandjáról mesélnie. Eszményi értelemben véve persze a tanulás nagy kaland, a legnagyobb kalandok egyike, ami csak történhet egy halandó lénnyel, de az is biztos, hogy érdekesen elég nehézkes mesélni róla.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.03 16:48:30
*Az igazság az, hogy szíve szerint ő is megsimogatná Linki fejét, de nem szeretné még jobban zavarba hozni. Határtalanul aranyosnak találja mindenesetre, ahogyan még nála is jobban zavarba jön Intath bókjára, de hát az események amúgy is folynak tovább a maguk medrében, így hasonló reakció a részéről eleve lehetetlenné válik.
Először Lau szavai vonják magukra minden figyelmét, és nehéz titkolnia örömét és lelkesedését utánuk, de persze nem is akarja. Hálásan és boldogan mosolyog, mintha máris egy kismacska selymes bundáját érezné a tenyere alatt.*
- Jól hangzik, nagyon köszönöm előre is! *mondja.* Még a végén visszamegyek a városba még egyszer.
*Ugyan a lázadásnak és a nehéz napoknak immár nyilván vége, mégis megfogadta hogy a jövőben amennyire csak lehet kerülni fogja Artheniort, ahol élete legnehezebb napjait élte át, és nem egyszer maga az élete is veszélyben forgott. Ennek ellenére belátja, hogy nem lehet mereven ragaszkodni minden egyes fogadalomhoz, főleg akkor nem, ha egy macskáról van szó.
Intath persze szinte rögtön ki is józanítja valamennyire, szavai pillanatok alatt emlékeztetik rá, hogy nagy felelősséget fog magára vállalni, hiszen egy macskát nem lehet olyan könnyen kezelni, és annyira megnevelni, mint egy kutyát.*
- Majd vigyázok, hogy a laborod tiltott terület legyen a számára, ígérem. *ígéri meg tényleg komoly arccal, és bár esze ágában sincsen feleselni az elfel, azért úgy gondolja nem árt arra felhívnia a figyelmét, hogy az, hogy hova tud bemenni egy macska, és hova nem, azért nyilván nem csak rajta fog múlni.*
- De, ha mindig bezárod magad mögött az ajtót, úgy sem tud majd bemenni oda. *mondja mély meggyőződéssel, majd mivel úgy veszi, hogy egyelőre lezártnak tekinthetik a témát, és amúgy sem szeretne ezer felé csapongani, szép sorban igyekszik mindenki kérdésére felelni.*
- Nagyon jó kérdés, de sajnos nem tudom rá a választ *mosolyog először Linkire kedvesen.* Csak látok rá esélyt, hogy akár ez is történhetett velem. Hol máshol fordulhatna elő ilyesmi végül is, ha nem pont ott, ahol annyi mágikus erő és tudás halmozódott fel, mint sehol máshol az általunk ismert világban? Az idő pedig eleve varázslatos dolog mágia nélkül is, szinte minden nap és minden órában máshogy érzékeljük. *mondja, és mivel biztos benne, hogy mindenki tudja, hogy mire gondol éppen, ki sem fejti, hogy milyen gyorsan el tud rohanni egy szép este a tűzrakó mellett, vagy éppen mennyire végtelen hosszúnak tűnhet néhány perc is, ha a fél-elf riadt egérként lapul valahol egy pincében, attól rettegve, hogy az éhes macskaként érkező tömeg szét fogja tépni.
Ugyan meglepi, hogy pont ez a kép tolakodott a gondolatai közé, de hát azok után, hogy eddig a ház lehetséges új lakójaként beszéltek egy macskáról, talán adta magát a dolog.
Bárhogy is, a kissé bizarr és nyomasztó asszociációt most messzire száműzi, vissza elfojtani próbált emlékek által felkavart gondolatai mélyére, és azon tűnődik inkább magában, hogy mi mindent mondhatna még.
Az idővel kapcsolatban ugyan kissé elbizonytalanodott, és bár édesanyja meséit a holdtündérről, és majdnem népe legendáinak többségét a mai napig igaznak hiszi, ettől még igyekszik megmaradni a racionalitás talaján.*
- Azért valószínűbb, hogy csak az érzékeim játszottak velem. Összefolynak a napok, ha minden nap pont ugyanazt csinálod. *teszi is hozzá, és ezek után nem először gondolkodik el azon, hogy vajon szerencsétlen Thim hogy nem unta halálra magát miközben ő azzal volt elfoglalva, hogy apró teste képes legyen magába fogadni, elméje pedig irányítani a hold hozzá képest felfoghatatlan mennyiségű és mélységű erejét és hatalmát. Vagy édesanyja, hogy bírta ki ott, aki legalább egy hatot várt rá, reménykedve, hogy megjelenik végre már a Mágustoronynál.*
- A torony maga azon az ingoványon túl van, aminek a szélén egyszer már jártunk hárman együtt, akkor amikor mi ketten úton voltunk vissza Artheniorba, Intath pedig valami nemesekhez csatlakozott, akik Aleimord távoli rokonai voltak. *néz először Laura, aztán Intathra.* Az bizony elég nyomasztó és kicsit barátságtalan vidék, meg haladni sem könnyű úgy, hogy nem árt minden lépésedre odafigyelni. Bevallom, ott azért Thim nélkül, egyedül féltem volna, meg persze sokkal lassabban is jutok el a toronyhoz nélküle, mert ahol utat kellett vágni, ott ő megtette helyettem. Én csak nagyjából tudtam az utat, de Thim megkérdezett egy utunkba kerülő családot, és ők útba igazítottak. Nincs is túl messze. Ha reggel elindulsz, és sietsz estére talán meg is érkezhetsz. És, ha már ott vagy, gyönyörű hely. A torony egy tó közepén lebeg, ami felett sejtelmes, de valahogy barátságos köd lebeg, és olyan, mintha valamilyen áttetsző füstből, vagy magából a ködből épített lépcső vezetne fel hozzá. De persze ez csak a látszat, mert különben teljesen szilárd, úgy fel tudsz sétálni rajta, mint egy igazi kőlépcsőn. Különben még Artheniorban sem láttam hasonlóan magas épületet soha, mint az a torony. Lehet le is dőlne, ha nem tartaná össze a mágia. A mesterrel pedig szerencsére nem találkoztam, csak a szolgálóival, de talán jobb is így. Sőt, nem talán, hanem biztosan jobb. *neveti el magát.* Nem tudom, hogy milyen pletykák vannak róla, vagy milyen lehet, de biztosan nehezebb lett volna úgy tanulni, hogy ő is ott van, és kritikus szemmel figyeli minden mozdulatomat. Így sem volt könnyű.
*Azok után, hogy mindezt ledarálta, és különösen a végén gyorsított, amikor már nyílt az ajtó, kíváncsian fordul a hazatérő lány felé.*
- Ylanda, szia! *derül fel az arca neki is, amit tudatosodik benne, hogy kit lát maga előtt.
Ő persze talán kicsit furcsállhatja, hogy ennyire megörült neki, de az igazság az, hogy megkönnyebbül, hogy neki köszönhetően kikerül a figyelem középpontjából. Éppen csak azért nem invitálja beljebb, mert Lau már megtette helyette, és még azt is megkérdezte tőle, hogy merre járt idáig.
Ettől megint megkönnyebbül egy kicsit, hiszen ezek szerint nem ő az egyetlen, aki elhagyta Szarvasligetet nem sokkal az után, hogy menedéküknek és otthonuknak választották.
Annak is örül, hogy van itt Laun és Intathon kívül más is, akit még a "régi időkből" ismer.
Szinte felocsúdni sincsen ideje mindenesetre, amikor nem sokkal a lány után megérkezik Viel is, kezében valamivel, ami leginkább nagy, öblös, vízzel teli pohárra emlékezteti, leszámítva persze azt az el nem hanyagolható tényt, hogy hogyha jól látja, akkor egy kicsi ezüstös, vagy talán inkább fehér hal úszkál benne.
Ylával nem volt alkalma összebarátkoznia, de Vielt és még Árnyékot is nagyon a szívébe zárta rövid idő alatt is, ráadásul minden racionalitásra való szilárd törekvése ellenére is továbbra is szentül, vagy inkább babonásan hisz abban, hogy a tündérek jót jelentenek és szerencsét hoznak.
így a tündérlánynak láthatóan tényleg nagyon megörül, őszinte örömmel köszön és integet neki, és ezúttal nem csak azért, mert eltereli róla a figyelmet.
Ettől még nem igazán tudja hova tenni most hirtelen az egész jelenséget, ami jelenleg ő.
Szülőfalujában csak ették a halat, eszébe sem jutott volna senkinek házi kedvencként tartani őket, akváriumot pedig még a néhai Gazdagnegyedben sem látott sehol, a szót magát sem ismeri, így az ösztönös kíváncsiság azonnal megfogalmaz benne egy kérdést, amit muszáj feltennie.*
- Mit hoztál? Vagyis... miért tartasz egy halat ebben a nagy pohárban? *kérdi, és talán látszik rajta, hogy tényleg nem érti. Túl kis hal ahhoz, hogy vacsora legyen, kétli, hogy akár egy tündér gyermek is képes lenne jóllakni vele, és hát Viel már nem kislány, ha pedig nem vacsora, akkor vajon milyen egyéb szándéka lehet vele? Desszert lenne? Vagy talán idővel nagyra nő majd, és akkor lesz belőle vacsora, vagy akár ebéd? Ötlete sincs, reméli mindenesetre, hogy hamarosan megtudhatja a választ.
Nem mellesleg addig sem kell saját kalandot nélkülöző kalandjáról mesélnie. Eszményi értelemben véve persze a tanulás nagy kaland, a legnagyobb kalandok egyike, ami csak történhet egy halandó lénnyel, de az is biztos, hogy érdekesen elég nehézkes mesélni róla.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.03 16:48:30
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-01 23:09:47
Üzenet elküldve: 2021-03-01 23:09:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a szarvasokhoz//
//YIla, menekülj//
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
- Juhú! *Rikkantja Viel boldogan, mikor végre a birtok szélére ér. Szarvasliget nem ment sehova, csak néhány friss lópatanyom utal arra, hogy mint mindig, most is igazán nagy a jövés-menés ezen a környéken. A kis tündér éppen ezt szereti benne: itt soha nem unatkozik, és mindig új barátokra talál. Árnyékot és őt magát is elfogja a kíváncsiság, ki érkezhetett meg, ezért együtt követik a patanyomokat az istállóba – hogy azonban az új paci kié, azt nem tudják megmondani. A kutya is kap néhány korty italt és finom falatot, és beveszi magát négylábú barátai közé, a szénahalomhoz furakodik egy nagy szundikálásra, amíg Viel üdvözlésképpen egyenként megsimogatja a hátasok orrát, és persze kecskéikről sem feledkezik meg.
Mikor viszonylag rendet tett, már egyedül veszi az irányt a bejárat felé. Biztosra megy, hogy leverje a sarat a talpáról, nem akarja behordani, s közben fülel. Valahol egy egészen nagy csapat verődhetett össze, beszélgetés foszlányait véli felfedezni.
Bár az alacsony kis tündérlány külleme amúgy sem nevezhető átlagosnak, hiszen fehér haja mint a hó, egyik szeme pedig szintén ezüstös, és sebhelyek barázdálják, most kivételesen meglepő látványt nyújthat a kerek akváriumával, amit két kezével magához ölelve beoldalaz a helyiségbe. Úgy tűnik, nagyon komoly beszélgetés zajlik éppen, ezért ő csak ragyogóan mosolyog, és helyet foglal, a vízzel teli üvegcsét pedig az ölébe teszi és magához öleli, mint mondjuk egy macskát. A szemfülesek megleshetik, hogy a vízben egy kis fehér halacska úszkál. Viel nem szól semmit, de látszik rajta, hogy alig várja, mikor mutathatja be új kis barátját.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.01 23:10:48
//YIla, menekülj//
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
- Juhú! *Rikkantja Viel boldogan, mikor végre a birtok szélére ér. Szarvasliget nem ment sehova, csak néhány friss lópatanyom utal arra, hogy mint mindig, most is igazán nagy a jövés-menés ezen a környéken. A kis tündér éppen ezt szereti benne: itt soha nem unatkozik, és mindig új barátokra talál. Árnyékot és őt magát is elfogja a kíváncsiság, ki érkezhetett meg, ezért együtt követik a patanyomokat az istállóba – hogy azonban az új paci kié, azt nem tudják megmondani. A kutya is kap néhány korty italt és finom falatot, és beveszi magát négylábú barátai közé, a szénahalomhoz furakodik egy nagy szundikálásra, amíg Viel üdvözlésképpen egyenként megsimogatja a hátasok orrát, és persze kecskéikről sem feledkezik meg.
Mikor viszonylag rendet tett, már egyedül veszi az irányt a bejárat felé. Biztosra megy, hogy leverje a sarat a talpáról, nem akarja behordani, s közben fülel. Valahol egy egészen nagy csapat verődhetett össze, beszélgetés foszlányait véli felfedezni.
Bár az alacsony kis tündérlány külleme amúgy sem nevezhető átlagosnak, hiszen fehér haja mint a hó, egyik szeme pedig szintén ezüstös, és sebhelyek barázdálják, most kivételesen meglepő látványt nyújthat a kerek akváriumával, amit két kezével magához ölelve beoldalaz a helyiségbe. Úgy tűnik, nagyon komoly beszélgetés zajlik éppen, ezért ő csak ragyogóan mosolyog, és helyet foglal, a vízzel teli üvegcsét pedig az ölébe teszi és magához öleli, mint mondjuk egy macskát. A szemfülesek megleshetik, hogy a vízben egy kis fehér halacska úszkál. Viel nem szól semmit, de látszik rajta, hogy alig várja, mikor mutathatja be új kis barátját.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.01 23:10:48
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-03-01 22:29:15
Üzenet elküldve: 2021-03-01 22:29:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*A doki bár hirtelen hangulatváltásaival is meg tudja néha ijeszteni a környezetét vagy ha valaki valaha látta tényleg dühösnek akkor ő sose néz már rá ugyan úgy, mégis a női nemre a legnagyobb veszélyt azzal jelenti, hogy veleszületett tehetséggel tudja kikövetkeztetni mivel tudja a legjobban a szívükbe fúrni magát és a jövőben minél több törődést és kényeztetést ezzel kicsalni belőlük. Luninari kis ártatlan bókocskáján jót mosolyog.*
-Ajjaj még a végén zavarba jövök.
*A hangsúly amivel ezt mondta és a képén virító széles vigyor jól érzékelteti, hogy csak viccel. Természetesen szereti hallani, főleg szép női ajkak közül, hogy jól néz ki. Ennek örömére ő is zavarba hozza legújabb kis segédjét. Méghozzá olyan módszeresen, hogy ha valaki belelátna a fejébe talán meg is riadna tőle milyen gyorsan rakta össze az új frizura okát és használta fel. A reakció pedig megdobogtatja a férfi szívét. Ha nem volna üres a keze biztos alaposan megsimizné, azt a buksit és biztos benne, hogy talán még egy pár pohár bor és valószínűleg meg is ölelgeti, azt a kis szeretetgombócot. Bizony Linki még nem is sejti milyen helyre sodorta az élet apraja falváról. Ez jól hangzik Int el is dönti mostantól magában így fogja hívni a másik otthonát. A további beszélgetést is élvezi a doki. Jó, hogy vigyáznak egymásra a ház lakói. Meg a kedves kis ártatlan fantáziálás kandallótűzről meg szőrös dögökről. Utóbbit sajnos nem akarják elengedni a lányok és mivel ketten is vannak már mellette a dokinak meg kell hátrálnia. Érdemes néha engednie, hogy a kedves doktorbácsi álca fennmaradjon. Majd ha a széttépett macskatetem felett kell őket megvigasztalni vagy az összecsinált házat kell feltakaríttatni velük kiélvezheti, hogy neki volt igaza. Megadón szétteszi a kezét a boros kupával míg a másik, szokásához híven a zsebében pihen.*
-Hát jó. De ha lehet az én laboromat kerülje majd el. Nehogy valami baja essen a vegyszerek közt.
~Ugyanis én fojtom meg kárt csinál.~
*Aztán ráfogná, hogy valami ráesett vagy hasonló és az ő hibája volt. A doki fejében ennek mindenképp csak rossz vége lehet. A nyuszilány ügyesen meglepi a dokit azzal, hogy szinte a semmiből felhozza, hogy örül neki. Kedvesen rá is mosolyog a férfi. A következő képzeletbeli arccsipkedést a lány kapta meg.*
-Én is örülök, hogy vigyázhatok rátok, de tessék megígérni, hogy nem csináltok olyasmit ami után aztán aggódhatok miattatok!
*Semmi ostromlott városokba járkálás, egyedül utazgatás, gyanús alakokkal ismerkedés és hasonlók. Ha Viel hazajön lehet ő is kap majd egy kis fejmosást amiért szó nélkül eltűnt. Szerencsére újdonsült falánk segédjét nem kell féltenie, aki vidáman ecseteli mennyit tudna enni. Jót is mosolyog rajta a férfi.*
-Helyes. Akkor nagyon jó étvágyat hozzá.
~Ha folyton etetik szélesebb lesz ez a lány, mint magas. Úgy néz majd ki mint egy kisgömböc.~
*Kellemes beszélgetés, a kandalló tüzének ropogása, jó társaság és vidámságtól csillogó szemek. Luninari pedig belekezd a történetébe. Látszik rajta, hogy kicsit ideges ezért a doki bátorítóan közbeszól.*
-Mind kíváncsian várjuk is, azt a történetet.
*Mosolyog barátságosan a jelenleg szobában tartózkodó kedvenc félvérére. És bár mosolya nem hervad le és végig le se veszi a szemét a történetmondóról maga a mese elég unalmas. Szegény lány nem túl jó ebben. Szerencsére a többiek érdeklődését még így is felkeltette annyira, hogy rákérdezzenek az izgalmasabb vagy kevésbé izgalmas dolgokra. A kérdezők közé pedig beáll a doki is.*
-És a mágusmestert láttad? Ha igen, akkor ő milyen? Igazak róla a pletykák?
*Amiket részben a doki talált ki, de attól még tényleg elég hihetőeknek tűnnek ahhoz, hogy akár részben igazak is legyenek. Izgalmas dolgok ezek. Az új érkező meg egy még izgalmasabb dologgal lepi meg őket már azon kívül, hogy váratlanul belépett. Ami láttán el is gondolkozik az elf, hogy tényleg csak egy pohár bort ivott és hogy jó-e még az-az ital. Rá is kérdez a dologra.*
-Hát a hajad?
*Múltkor még határozottan emlékszik, hogy vörös volt az a fattyú. Összeszedi az összes emlékét mikor nem épp a másik fenekét nézte suttyomban és biztos benne, hogy vörös volt. Alig kezdődött el az este és máris micsoda izgalmak vannak. A dokinak egyre jobban kezd ez tetszeni.*
*A doki bár hirtelen hangulatváltásaival is meg tudja néha ijeszteni a környezetét vagy ha valaki valaha látta tényleg dühösnek akkor ő sose néz már rá ugyan úgy, mégis a női nemre a legnagyobb veszélyt azzal jelenti, hogy veleszületett tehetséggel tudja kikövetkeztetni mivel tudja a legjobban a szívükbe fúrni magát és a jövőben minél több törődést és kényeztetést ezzel kicsalni belőlük. Luninari kis ártatlan bókocskáján jót mosolyog.*
-Ajjaj még a végén zavarba jövök.
*A hangsúly amivel ezt mondta és a képén virító széles vigyor jól érzékelteti, hogy csak viccel. Természetesen szereti hallani, főleg szép női ajkak közül, hogy jól néz ki. Ennek örömére ő is zavarba hozza legújabb kis segédjét. Méghozzá olyan módszeresen, hogy ha valaki belelátna a fejébe talán meg is riadna tőle milyen gyorsan rakta össze az új frizura okát és használta fel. A reakció pedig megdobogtatja a férfi szívét. Ha nem volna üres a keze biztos alaposan megsimizné, azt a buksit és biztos benne, hogy talán még egy pár pohár bor és valószínűleg meg is ölelgeti, azt a kis szeretetgombócot. Bizony Linki még nem is sejti milyen helyre sodorta az élet apraja falváról. Ez jól hangzik Int el is dönti mostantól magában így fogja hívni a másik otthonát. A további beszélgetést is élvezi a doki. Jó, hogy vigyáznak egymásra a ház lakói. Meg a kedves kis ártatlan fantáziálás kandallótűzről meg szőrös dögökről. Utóbbit sajnos nem akarják elengedni a lányok és mivel ketten is vannak már mellette a dokinak meg kell hátrálnia. Érdemes néha engednie, hogy a kedves doktorbácsi álca fennmaradjon. Majd ha a széttépett macskatetem felett kell őket megvigasztalni vagy az összecsinált házat kell feltakaríttatni velük kiélvezheti, hogy neki volt igaza. Megadón szétteszi a kezét a boros kupával míg a másik, szokásához híven a zsebében pihen.*
-Hát jó. De ha lehet az én laboromat kerülje majd el. Nehogy valami baja essen a vegyszerek közt.
~Ugyanis én fojtom meg kárt csinál.~
*Aztán ráfogná, hogy valami ráesett vagy hasonló és az ő hibája volt. A doki fejében ennek mindenképp csak rossz vége lehet. A nyuszilány ügyesen meglepi a dokit azzal, hogy szinte a semmiből felhozza, hogy örül neki. Kedvesen rá is mosolyog a férfi. A következő képzeletbeli arccsipkedést a lány kapta meg.*
-Én is örülök, hogy vigyázhatok rátok, de tessék megígérni, hogy nem csináltok olyasmit ami után aztán aggódhatok miattatok!
*Semmi ostromlott városokba járkálás, egyedül utazgatás, gyanús alakokkal ismerkedés és hasonlók. Ha Viel hazajön lehet ő is kap majd egy kis fejmosást amiért szó nélkül eltűnt. Szerencsére újdonsült falánk segédjét nem kell féltenie, aki vidáman ecseteli mennyit tudna enni. Jót is mosolyog rajta a férfi.*
-Helyes. Akkor nagyon jó étvágyat hozzá.
~Ha folyton etetik szélesebb lesz ez a lány, mint magas. Úgy néz majd ki mint egy kisgömböc.~
*Kellemes beszélgetés, a kandalló tüzének ropogása, jó társaság és vidámságtól csillogó szemek. Luninari pedig belekezd a történetébe. Látszik rajta, hogy kicsit ideges ezért a doki bátorítóan közbeszól.*
-Mind kíváncsian várjuk is, azt a történetet.
*Mosolyog barátságosan a jelenleg szobában tartózkodó kedvenc félvérére. És bár mosolya nem hervad le és végig le se veszi a szemét a történetmondóról maga a mese elég unalmas. Szegény lány nem túl jó ebben. Szerencsére a többiek érdeklődését még így is felkeltette annyira, hogy rákérdezzenek az izgalmasabb vagy kevésbé izgalmas dolgokra. A kérdezők közé pedig beáll a doki is.*
-És a mágusmestert láttad? Ha igen, akkor ő milyen? Igazak róla a pletykák?
*Amiket részben a doki talált ki, de attól még tényleg elég hihetőeknek tűnnek ahhoz, hogy akár részben igazak is legyenek. Izgalmas dolgok ezek. Az új érkező meg egy még izgalmasabb dologgal lepi meg őket már azon kívül, hogy váratlanul belépett. Ami láttán el is gondolkozik az elf, hogy tényleg csak egy pohár bort ivott és hogy jó-e még az-az ital. Rá is kérdez a dologra.*
-Hát a hajad?
*Múltkor még határozottan emlékszik, hogy vörös volt az a fattyú. Összeszedi az összes emlékét mikor nem épp a másik fenekét nézte suttyomban és biztos benne, hogy vörös volt. Alig kezdődött el az este és máris micsoda izgalmak vannak. A dokinak egyre jobban kezd ez tetszeni.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:35:25
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:35:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Örömmel látja, hogy az idő előrehaladtával kezdi mindenki egyre kellemesebben érezni magát. A neki szóló bókokra azonban csak egy halvány mosollyal reagál, az az érzése, inkább csak a többiek udvariasságának, mintsem saját szépségének köszönheti őket. Persze nem mintha nem lenne tisztában a saját értékeivel, de abban biztos, hogy azok mostani külsején a legkevésbé se látszanak meg, de persze most nem is az a célja, hogy a bájaival bárkit is lehengereljen, egyszerűen csak élvezni szeretné az estét a barátaival. Akaratlanul is a szívébe hasít a fájdalom, ahogy eszébe jutnak a régi családi esték, amikor összegyűltek a tűz körül, és az apjuk kivételesen hajlandó volt mesélni nekik. ~Rég volt már, talán egy másik életben~ sóhajt fel magában szomorúan, miközben a borába kortyol és próbál inkább bekapcsolódni a beszélgetésbe, hogy elterelje a gondolatait*
- Egy macska nem is rossz ötlet, elvégre Viel úgyse szokta beengedi Árnyékot a házba... Ha a macska idebent marad, akkor talán nem kerül majd összetűzésbe a kutyával. Ha legközelebb a városban járunk, megnézhetnénk! *ajánlja fel Luninak, hiszen már régóta tervez visszamenni egyszer Artheniorba, hisz bármennyire is szeretné, azért még nem tudnak mindent maguknak előállítani, ha pedig már ott járnak, megnézhetnék a piacon, árul-e valaki kiscicákat. A gondolat, hogy következő alkalommal, mikor így összegyűlnek, egy macska nyújtózna itt az ölében, halvány mosolyt csal arcára. De persze most a képzelgésnél fontosabb dolgai is vannak, hiszen úgy tűnik, kérése végre meghallgattatik, és többet tudhat meg Luni kalandjairól*
- Könnyen odataláltatok? Messze van innen? *teszi fel ő is a maga kérdéseit, hiszen már nem emlékszik rá, a lányt vajon segítette-e térkép, vagy valami más az útja során. Linki kérdésén is elgondolkodik közben, vajon lehetséges-e egyáltalán, hogy valahol máshogy teljen az idő, mint máshol. ~Nem is lenne rossz, így még jobban el lehetne odázni az elmúlást~ elmélkedik magában, ám nem panaszkodik, a többieket elnézve még mindig ő áll a legtávolabb ettől. Mielőtt azonban válaszokat kaphatnának, már másodszor kényszerül rá Luni, hogy szünetet tartson kalandjai elmesélésében. Annyira ledöbbenti azonban az érkező látványa, hogy hirtelen nem is tudja, mit mondjon*
- YIlanda! *pattan fel végül meglepetten, majd a lányhoz sietve, ha a másik hagyja, röviden átöleli* De jó, hogy látlak! Remélem, jól vagy! Gyere, melegedj meg a tűz mellett! *invitálja beljebb a lányt, miközben bocsánatkérő pillantást vet Lunira, remélve, hogy a lány nem veszi rossz néven az újabb szünetet* Épp most készültünk meghallgatni Luni utazásának részleteit a Mágustoronyba. Gyere, ismerd meg Linkit is! *mutatja be egymásnak a ház legújabb és egyik legrégebbi lakóját, miközben egy üres széket húz a tűz mellé, hogy YIla is elhelyezkedhessen körükben, ha szeretne*
- Merre jártál eddig? *érdeklődik kedvesen a lány élményei felől is, hisz régen találkoztak már. Bízik benne, hogy YIla nem fogja számonkérésnek venni a dolgot, hisz hangjában pusztán csak aggodalom csendül, remélve, hogy a lánnyal nem történt semmi rossz, mióta nem járt a Ligetben.*
*Örömmel látja, hogy az idő előrehaladtával kezdi mindenki egyre kellemesebben érezni magát. A neki szóló bókokra azonban csak egy halvány mosollyal reagál, az az érzése, inkább csak a többiek udvariasságának, mintsem saját szépségének köszönheti őket. Persze nem mintha nem lenne tisztában a saját értékeivel, de abban biztos, hogy azok mostani külsején a legkevésbé se látszanak meg, de persze most nem is az a célja, hogy a bájaival bárkit is lehengereljen, egyszerűen csak élvezni szeretné az estét a barátaival. Akaratlanul is a szívébe hasít a fájdalom, ahogy eszébe jutnak a régi családi esték, amikor összegyűltek a tűz körül, és az apjuk kivételesen hajlandó volt mesélni nekik. ~Rég volt már, talán egy másik életben~ sóhajt fel magában szomorúan, miközben a borába kortyol és próbál inkább bekapcsolódni a beszélgetésbe, hogy elterelje a gondolatait*
- Egy macska nem is rossz ötlet, elvégre Viel úgyse szokta beengedi Árnyékot a házba... Ha a macska idebent marad, akkor talán nem kerül majd összetűzésbe a kutyával. Ha legközelebb a városban járunk, megnézhetnénk! *ajánlja fel Luninak, hiszen már régóta tervez visszamenni egyszer Artheniorba, hisz bármennyire is szeretné, azért még nem tudnak mindent maguknak előállítani, ha pedig már ott járnak, megnézhetnék a piacon, árul-e valaki kiscicákat. A gondolat, hogy következő alkalommal, mikor így összegyűlnek, egy macska nyújtózna itt az ölében, halvány mosolyt csal arcára. De persze most a képzelgésnél fontosabb dolgai is vannak, hiszen úgy tűnik, kérése végre meghallgattatik, és többet tudhat meg Luni kalandjairól*
- Könnyen odataláltatok? Messze van innen? *teszi fel ő is a maga kérdéseit, hiszen már nem emlékszik rá, a lányt vajon segítette-e térkép, vagy valami más az útja során. Linki kérdésén is elgondolkodik közben, vajon lehetséges-e egyáltalán, hogy valahol máshogy teljen az idő, mint máshol. ~Nem is lenne rossz, így még jobban el lehetne odázni az elmúlást~ elmélkedik magában, ám nem panaszkodik, a többieket elnézve még mindig ő áll a legtávolabb ettől. Mielőtt azonban válaszokat kaphatnának, már másodszor kényszerül rá Luni, hogy szünetet tartson kalandjai elmesélésében. Annyira ledöbbenti azonban az érkező látványa, hogy hirtelen nem is tudja, mit mondjon*
- YIlanda! *pattan fel végül meglepetten, majd a lányhoz sietve, ha a másik hagyja, röviden átöleli* De jó, hogy látlak! Remélem, jól vagy! Gyere, melegedj meg a tűz mellett! *invitálja beljebb a lányt, miközben bocsánatkérő pillantást vet Lunira, remélve, hogy a lány nem veszi rossz néven az újabb szünetet* Épp most készültünk meghallgatni Luni utazásának részleteit a Mágustoronyba. Gyere, ismerd meg Linkit is! *mutatja be egymásnak a ház legújabb és egyik legrégebbi lakóját, miközben egy üres széket húz a tűz mellé, hogy YIla is elhelyezkedhessen körükben, ha szeretne*
- Merre jártál eddig? *érdeklődik kedvesen a lány élményei felől is, hisz régen találkoztak már. Bízik benne, hogy YIla nem fogja számonkérésnek venni a dolgot, hisz hangjában pusztán csak aggodalom csendül, remélve, hogy a lánnyal nem történt semmi rossz, mióta nem járt a Ligetben.*
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-18 20:52:43
Üzenet elküldve: 2021-02-18 20:52:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Kedélyes fogadtatásban részesül a cserfesen integető, aprócska gnóm lány, ahogy közelebb érkezik a már javában csacsogó társasághoz. Mindenki szájából elhangzik, hogy mennyire csinosak az összegyűltek, legkedvencebb doktora pedig külön figyelmet is fordít Linkire.*
- De, lehet. *Motyogja fülig pirulva Intath mester méltató szavaira. Egyértelműen zavarba jött, hiszen éppen egy fess elf dicsérgeti, méghozzá nem is akárhogyan. Bal lábfejével jobb bakancsának sarkát dörzsölgeti, míg kezeit háta mögött keresztezi, fejét pedig szégyenlősen lehorgasztja. Szerencsére hamar észreveszi magát, így újra mosolyt húzva tömzsi kis ajkára, bátortalanul bár, de visszaemeli a barna szempárt a felé tornyosuló, kedvesen vizsgálódó tekintetbe.*
- Köszönöm! *Böki ki végül csillogó szemekkel, jobbjával füle mögé tűrve fürtjeit, hogy illendően fogadja a bókot. S, hogy kalácsból mennyi férhet abba a gnóm pocakba, azt már vidám kuncogással szemlélteti, ahogy karjait szélesre tárja.*
- Még ennél is több! *Vigyora újból széles, majd az összes, egészséges kis fogacskáját látni engedi. Melyeket kisvártatva már a vajas kalácsba mélyeszt, ha már Luni ilyen kedvesen előre engedte, na meg Lau olyan kacsintósan kínálgatta. Mindkét gesztusért hálás, a ház úrnője pedig egy suta viszont pislogást is kap. Mert, hogy amit ő kacsintás címén művel, az minden, csak nem az. Nem pepecsel sokat az evéssel, két-három falatra leküldi megkent kis szeletkéjét, hogy kiválasztott székébe már csak italával telepedjen. A kitöltés műveletét egészen úgy műveli, mintha tilosban járna, pedig nem gyermek már, otthon is ivott bort az utóbbi pár mulatságon. Mégis körbe kémlel, mielőtt kitöltene egy szerény mennyiséget, minek birtokában aztán valóban le is telepszik.
Sokat nem kell csendben ücsörögnie, s bár szívesen folytatná a kedélyes fecsegést, kíváncsin emeli tekintetét a felszólaló fél-elf felé. A hangja kellemes, ezt eddig is volt alkalma megfigyelni, s úgy tűnik, bár zavarban lehet, egészen jól bánik a szavakkal. Mikor külön megszólítja, vigyorgós bólogatással tudatja, mennyire nagyon is érdekli a lány története, ehhez híven figyelmesen hallgatja is a beszámolót. Amint úgy tűnik, szünet áll be a beszédben, egyből megragadja az alkalmat egy kérdésre.*
- Gondolod, hogy ott, abban a toronyban máshogy telik az idő? *Ez keltette fel leginkább kíváncsiságát az elhangzottakból, hiszen igazán érdekes felvetés. Na meg cifrább dolgokat is hallott már attól a bogaras, vajákosféle anyókától, aki a falu utolsó házában él, így igazán el tudja képzelni, hogy ilyen mágikus hatalommal bír az az épület.
Idő közben egy új jövevény is csatlakozik a kis csapathoz, kihez rövid ittléte alatt még nem volt szerencséje. Magas lány, talán vetekedhet is Intath mesterrel etéren, bár így, hogy a doki ül, csak sejteni tudja ezt. A köszöntésre bátortalanul, de kedvesen int egyet felé, s kíváncsian várja, ki hogyan ráagál az érkezőre.*
*Kedélyes fogadtatásban részesül a cserfesen integető, aprócska gnóm lány, ahogy közelebb érkezik a már javában csacsogó társasághoz. Mindenki szájából elhangzik, hogy mennyire csinosak az összegyűltek, legkedvencebb doktora pedig külön figyelmet is fordít Linkire.*
- De, lehet. *Motyogja fülig pirulva Intath mester méltató szavaira. Egyértelműen zavarba jött, hiszen éppen egy fess elf dicsérgeti, méghozzá nem is akárhogyan. Bal lábfejével jobb bakancsának sarkát dörzsölgeti, míg kezeit háta mögött keresztezi, fejét pedig szégyenlősen lehorgasztja. Szerencsére hamar észreveszi magát, így újra mosolyt húzva tömzsi kis ajkára, bátortalanul bár, de visszaemeli a barna szempárt a felé tornyosuló, kedvesen vizsgálódó tekintetbe.*
- Köszönöm! *Böki ki végül csillogó szemekkel, jobbjával füle mögé tűrve fürtjeit, hogy illendően fogadja a bókot. S, hogy kalácsból mennyi férhet abba a gnóm pocakba, azt már vidám kuncogással szemlélteti, ahogy karjait szélesre tárja.*
- Még ennél is több! *Vigyora újból széles, majd az összes, egészséges kis fogacskáját látni engedi. Melyeket kisvártatva már a vajas kalácsba mélyeszt, ha már Luni ilyen kedvesen előre engedte, na meg Lau olyan kacsintósan kínálgatta. Mindkét gesztusért hálás, a ház úrnője pedig egy suta viszont pislogást is kap. Mert, hogy amit ő kacsintás címén művel, az minden, csak nem az. Nem pepecsel sokat az evéssel, két-három falatra leküldi megkent kis szeletkéjét, hogy kiválasztott székébe már csak italával telepedjen. A kitöltés műveletét egészen úgy műveli, mintha tilosban járna, pedig nem gyermek már, otthon is ivott bort az utóbbi pár mulatságon. Mégis körbe kémlel, mielőtt kitöltene egy szerény mennyiséget, minek birtokában aztán valóban le is telepszik.
Sokat nem kell csendben ücsörögnie, s bár szívesen folytatná a kedélyes fecsegést, kíváncsin emeli tekintetét a felszólaló fél-elf felé. A hangja kellemes, ezt eddig is volt alkalma megfigyelni, s úgy tűnik, bár zavarban lehet, egészen jól bánik a szavakkal. Mikor külön megszólítja, vigyorgós bólogatással tudatja, mennyire nagyon is érdekli a lány története, ehhez híven figyelmesen hallgatja is a beszámolót. Amint úgy tűnik, szünet áll be a beszédben, egyből megragadja az alkalmat egy kérdésre.*
- Gondolod, hogy ott, abban a toronyban máshogy telik az idő? *Ez keltette fel leginkább kíváncsiságát az elhangzottakból, hiszen igazán érdekes felvetés. Na meg cifrább dolgokat is hallott már attól a bogaras, vajákosféle anyókától, aki a falu utolsó házában él, így igazán el tudja képzelni, hogy ilyen mágikus hatalommal bír az az épület.
Idő közben egy új jövevény is csatlakozik a kis csapathoz, kihez rövid ittléte alatt még nem volt szerencséje. Magas lány, talán vetekedhet is Intath mesterrel etéren, bár így, hogy a doki ül, csak sejteni tudja ezt. A köszöntésre bátortalanul, de kedvesen int egyet felé, s kíváncsian várja, ki hogyan ráagál az érkezőre.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-17 07:50:50
Üzenet elküldve: 2021-02-17 07:50:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Megfontolt
//Hazaérkezve - Társalgóba benyit//
*Miután egyszer zátonyra futott a letérő választást illetően, végre a második alkalommal jól gondolta és beérnek a ház előtti térre. Megfáradt sóhajjal száll le a lóról, majd vezeti be az istállóba. Eddig nem igazán használta ezt az építményét a háznak, akkor járt utoljára itt, mikor a dokival érkeztek lóval, ám akkor sem jött be. Több ló is be van kötve, köztük egy, még egészen fiatal is. Az okát nem igazán tudja, így csak odaköti a sajátját és tesz elé élelmet meg vizet, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, majd elindul befelé. Mikor belép első dolga, hogy hallgatózzon, hiszen eddig még senkivel sem találkozott, de bizonyosan tartózkodik mindig valaki a házban. Elsétál a társalgó előtt, akkor hall valami foszlányokat, de egyelőre még nem nyit be, először megnézi a saját szobáját. Már elég régen látogatta a helyet, rendesen meg is ült a por mindenen.*
-Jó koszos, nem ártana egy takarítás ide is. *Dörzsöli össze az ujjaira rátapadt port. Majd a letörölt asztalra lecuccol, hozott néhány holmit, egyre inkább úgy tűnik, hogy a városban több ruhája van, mint amennyit itt tart. Mostanában volt alkalma venni magának, ugyanis egyre több arany pottyan le neki a tömegben. Ezt követően, miután levette magáról az utazókendőt, elindul a társalgóhoz, mikor pedig odaér, először bekopog, aztán benyit. Nem mintha megvárná a választ, csupán ennyi ragadt rá az illemből, hogy kopogni azt kell.*
-Szervusztok! *Csukja be az ajtót maga mögött, majd körbe néz, egy bizonyos egyént keresve, de volt egy sejtése, hogy most sem fogja itt megtalálni.*
*Miután egyszer zátonyra futott a letérő választást illetően, végre a második alkalommal jól gondolta és beérnek a ház előtti térre. Megfáradt sóhajjal száll le a lóról, majd vezeti be az istállóba. Eddig nem igazán használta ezt az építményét a háznak, akkor járt utoljára itt, mikor a dokival érkeztek lóval, ám akkor sem jött be. Több ló is be van kötve, köztük egy, még egészen fiatal is. Az okát nem igazán tudja, így csak odaköti a sajátját és tesz elé élelmet meg vizet, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, majd elindul befelé. Mikor belép első dolga, hogy hallgatózzon, hiszen eddig még senkivel sem találkozott, de bizonyosan tartózkodik mindig valaki a házban. Elsétál a társalgó előtt, akkor hall valami foszlányokat, de egyelőre még nem nyit be, először megnézi a saját szobáját. Már elég régen látogatta a helyet, rendesen meg is ült a por mindenen.*
-Jó koszos, nem ártana egy takarítás ide is. *Dörzsöli össze az ujjaira rátapadt port. Majd a letörölt asztalra lecuccol, hozott néhány holmit, egyre inkább úgy tűnik, hogy a városban több ruhája van, mint amennyit itt tart. Mostanában volt alkalma venni magának, ugyanis egyre több arany pottyan le neki a tömegben. Ezt követően, miután levette magáról az utazókendőt, elindul a társalgóhoz, mikor pedig odaér, először bekopog, aztán benyit. Nem mintha megvárná a választ, csupán ennyi ragadt rá az illemből, hogy kopogni azt kell.*
-Szervusztok! *Csukja be az ajtót maga mögött, majd körbe néz, egy bizonyos egyént keresve, de volt egy sejtése, hogy most sem fogja itt megtalálni.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-13 23:39:01
Üzenet elküldve: 2021-02-13 23:39:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Miközben Lauval beszélve újra eszébe ötlik, hogy mennyi mindenről beszélgettek a délutáni kalácssütés közben, illetve mennyi mindent nem fejeztek be, amit akár be is fejezhettek volna, ha vannak összeszedett szavai elmesélni az élményeit, megörül a többieknek is, főleg persze Intathnak, akinek mindig élvezi a társaságát, ha az elf éppen jó kedvében van. Igaz neki akkor is örül, ha nincs.
A számára talán legemlékezetesebb és legkomolyabb vele való beszélgetés is éppen akkor történt meg, amikor szigorúan nézve Lau és ő nem csak menekültek, hanem egyben otthontalanok is voltak, de az elfnek sem volt oka éppen túl sok vidámságra emlékei szerint.
Mindez most már viszont csak a távolinak érzett múlt, amiben esze ágában sincsen elveszni akkor, ha a mai este magában hordozza majdnem mindennek az ígéretét, amire valaha is vágyott.
Így természetesen annak is örül, hogy nem sokkal az után, hogy ő maga is belép a Lau által teremtett kellemes melegbe Linki is csatlakozik hozzájuk, akivel ma már, ha csak egy kis időre is, de már volt alkalma találkozni.*
- Szia! *köszön neki egy barátságos mosoly kíséretében. Az apró gnóm lány egész megjelenésével, mosolyával határozottan azt a benyomást kelti benne, hogy kedves és vidám természetű, aminek nagyon örül már csak azért is, mert ő maga még mindig hajlamos a búskomorságra és a pesszimizmusra is sokszor. Nem árt, ha olyasvalaki is van és lesz közöttük, és persze Lau mellett, aki vele ellentétben életörömöt áraszt magából.
Lopva próbálva megnézve őt magának csak magában és futólag tűnődik el azon, hogy Linki vajon mennyi idős lehet. Utóbbit nyilván nem fogja megkérdezni tőle, viszont rövid, első és második benyomásainak köszönhetően arra jut, hogy nagyjából annyi lehet, mint ő, na persze nem az évek számát tekintve, hanem úgy értve, hogy körülbelül mind a ketten ugyanabban az életszakaszban járhatnak éppen.
Ami azt illeti, bár nem hiszi, hogy minden gnóm egyforma lenne, ahogyan, - mint azt már megtanulta rég,- az elfek és emberek sem azok, ennek ellenére előre örül, hogy ma este talán lesz majd alkalma beszélgetni vele, hiszen az ő népéből még nem volt alkalma hasonlóra senkivel soha, pedig már tündérrel is találkozott azóta, hogy elhagyta az erdőt, ahol felnőtt, éppen csak orkokkal nem hozta még össze a sors, ami a világon élő értelmes lényeket illeti.
Aranyosnak találja őt másodszorra is, főleg abban a szívecskés ruhában, amit felvett, jelenléte pedig csak annyiból furcsa a számára, hogy ahhoz van hozzászokva, hogy hacsak nem gyerekek veszik körbe, akkor mindig ő a legalacsonyabb egy társaságban, Linki ellenben még nála is kisebb, ha nem is olyan nagyon. Bár nem tulajdonít mindennek nagy jelentőséget, attól még kicsit furcsán érzi magát, hogy éppen most nem neki kell lentről felfelé néznie mindenkire.
Igaz Intath és Lau szavai valamit enyhítenek ezen az érzésen.
Ugyan nem pirul el a férfi bókjára, de azért valami mosolyféleség megjelenik sápadt arcán, ami arra utalhat, hogy tetszik neki, amit hallott, az pedig még csak fel sem merül benne, hogy az Intath mindezt csak udvariasságból mondta volna.*
- Tényleg csinosak vagytok. *mosolyog a lányokra teljesen őszintén. Ami azt illeti nem nagyon tud olyan ruhát elképzelni, amiben Lau ne tetszene neki, hiszen biztos benne, hogy szeretetreméltó lénye, ami átragyogna rajta, akár egy zsákot is képes lenne elegáns viseletté változtatni, ha ő húzná magára. Most is, az a néhány lisztfolt szinte fel sem tűnik neki.
Talán inkább ő öltözte túl talán még barátai előtt is jól leplezett hiúságában az estét, de ezt is leginkább annak köszönhetően, hogy felvette csillagokat formázó fülbevalóit, a ruha pedig amit visel, egy igazi nemes kisasszonyé volt valaha.
Annak idején maga Nairada próbálta meg a vidámabb, élénkebb színű ruhákra rábeszélni saját fiús ingei, és sápadt bőrét még jobban kiemelő, kissé komor fekete ruhái helyett. Így most egyszerű, halványsárga ruha van rajta, amely hófehér hátát majdnem teljesen meztelenül villantja elő, hosszú, kibontott fekete haja nem hagyja mégsem leplezetlenül.
Csípőjét közben madzag vékonyságú ezüst öv öleli körbe, ami, mint arra nemrég a tükör előtt ráeszmélt egész jól illik fülbevalói színéhez.*
- Sőt, te is jól nézel ki. *teszi hozzá Intathra nézve. Kacsintani elég bénán tud csak és nem is szokása, de most reményei szerint pont úgy néz rá, mintha éppen kacsintana. Bár kicsit biztos furcsán hangzik, reméli vannak már olyan viszonyban vele, hogy ennyit megengedhessen magának.*
- Akkor jó, örülök. *mondja aztán megnyugodva, amikor Lau biztosítja róla, hogy vele ellentétben legalább pár falatot evett nap közben. Nem akarja mindenesetre erőltetni a témát, hogy Lau ne érezze azt, hogy rá van szállva, illetve nem nézi ki belőle, hogy tud vigyázni magára. Ettől még vigyázni fog rá, ha már egyszer szükségét érzi és el is határozta.
Intathnak támogató szavaiért mindenesetre nagyon hálás. Úgy van vele, hogy ha már csak annyi értelme volt hazatérni, hogy most már ő is odafigyelhet Laura, ezen kívül pedig semmi mást nem csinál, már megérte, és nem értelmetlen az, hogy itt van.
A férfi jelenléte amúgy is biztonságérzettel tölti el. Mágiával, fegyverekkel, de még jó szándékkal és józan ésszel sem lehet megoldani mindent, ők pedig, ha nem is a semmi közepén, mégis a világtól azért eléggé elszigetelten élnek itt. Sosem árt, ha van egy orvos a háznál, különösen addig nem, ameddig nem tanult meg valamilyen gyógyító varázslatot.
További szavain mindenesetre eltűnődik kicsit, szinte még mozogni is elfelejt közben. Intath talán csak viccel ő mégis minden egyes szót halálosan komolyan vesz, és ugyanúgy elgondolkodik rajtam mintha édesanyja, Lau, vagy Thim mondta volna őket.*
- Hát, nem tudom. Attól, hogy Árnyék házőrző, meg jó nagy, nekem még nem tűnik különösen vad kutyának, Viel pedig szerintem teljesen jól megnevelte. Akár össze is barátkozhatnának, ha lenne egy cicánk. *mondja ki aztán talán inkább vágyait, mint a legvalószínűbb lehetőséget, bár csak, ami az utóbbit illeti, mert abban tényleg teljesen biztos, hogy Viel tényleg jó gazdája Árnyéknak, és apró tündér létére tökéletesen kordában tud tartani egy hozzá képest hatalmas ebet.
Bárhogy is, egyéb állatok beszerezésére irányuló vágyait egyelőre megpróbálja az ésszerű keretek között tartani, mert képes annyi egészséges önkritikára, hogy pontosan tudja, ha rajta múlna, akkor jó eséllyel Szarvasliget hamarosan egy nagy állatkertté változna, ráadásul csupa olyan állatot tartanának, aminek sok hasznát nem vennék, csak további munkát és felelősséget jelentene az, hogy immár róluk is gondoskodniuk kell.
Macskát és szamarat viszont tényleg mindenképpen szeretne, viszont úgy érzi, hogy biztosan nem ez lesz az az este, ahol hasonló ötlettel előáll.*
- Örülök viszont, hogy most már te is itt vagy vigyázni ránk. *mondja inkább Intnek, végtére is tényleg nagyon hálás neki azért, hogy figyel Laura. Ha van valami a világon, akkor ezzel biztos, hogy szinte bárki belophatja a szívébe magát.
Előre engedi Linkit, hogy vehessen a kalácsból, ha pedig megteszi, akkor végül ő is vág magának egy szeletet, és mellészed kis vajat is. Már az illatától is szinte érzi az ízét, így nem csoda, hogy alig várja, hogy megkóstolhassa, amit Lau sütött az ő félig inkább bámész, tanulni vágyó segítsége közben.
Ha mindenki kényelembe helyezi magát, akkor persze ő maga is leül, igyekezve minél közelebb húzódni a tűzhöz.
Közben megérzi magán Lau tekintetét is. Sürgetést ugyan nem érez az irányából, de jogos és indokolt kíváncsiságot mindenképpen.
Bár barátnője szavai korábban megnyugtatták egy kissé, ő továbbra is fél tőle, hogy nem fog tud érdekesen mesélni, és nem is nagyon van mit.
Egészen más előadni kislány korának kedvenc meséjét a részeg prérifarkasról és a csillagokról, mint saját "kalandjait," amelyek inkább érzelmi téren jelentettek neki sokat, és hála az egeknek mindenképpen távol állnak egy hőskölteménytől.
Nem is tudja mi lenne a jobb, elhúzni, hogy minél később kerüljön rá sor, vagy gyorsan túlesni rajta még most, aztán pedig hagyni, hogy menjen tovább az este a maga útján.*
- Az az igazság, hogy most, hogy így mind együtt vagyunk, talán már nincs is más dolgunk, csak enni, meg inni és kicsit pihenni egy hosszú és dolgos nap után *kezd bele kicsit zavartan és kissé talán körülményesen is, mintha valami rossz beszédet készülne mondani. Jó eséllyel látszik rajta, hogy kissé zavarban van attól, hogy hirtelen önmagát állítja középpontba.* Akkor, ha nem bánjátok, mivel már megígértem nektek korábban, szeretném elmesélni, hogy mi miden történt velem, amióta elhagytam Szarvasligetet, aztán elmentem a Mágustoronyhoz, majd onnan visszajöttem ide.
*Végül csak sikerül egy mosolyt varázsolnia az arcára, miközben mindezt mondja Launak és Intnek.*
- Tudom, hogy mi még nem ismerjük egymást, de talán téged is érdekel, hogy milyen hely a Mágustorony, és hogyan lehet eljutni odáig. *fordul Linkihez.* Ritkán sikerül keveset beszélnem, de most igyekszem tényleg a lényeget elmesélni. *ígéri meg.* Hatokat töltöttem ott, de főleg tanulással, szóval ez talán nem is lesz olyan nehéz, mert ezen kívül nem történt túl sok minden velem. Az biztos, hogy sokkal hosszabb időnek tűntek az ott töltött hatok, mint amennyit valójában ott voltam. Nem tudom, hogy csak az érzékeim játszottak velem, vagy a honvágy, vagy ez már a hely mágikus kisugárzásának a hatása volt.
*Amint ezt kimondja, tudatosodik benne, hogy ezt tényleg nem tudja, sőt, idáig eszébe sem jutott, csak most az első itthon töltött nap után, ami szintén hosszúnak tűnt és egyaránt tartogatott nagyon szomorú, ugyanakkor igazán kellemes perceket is, amelyeket szívesen átélne újra. Reméli, hogy majd a most következők is ilyenek lesznek, nem pedig olyanok, amelyeket legszívesebben megint elfelejtene.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 23:44:17
*Miközben Lauval beszélve újra eszébe ötlik, hogy mennyi mindenről beszélgettek a délutáni kalácssütés közben, illetve mennyi mindent nem fejeztek be, amit akár be is fejezhettek volna, ha vannak összeszedett szavai elmesélni az élményeit, megörül a többieknek is, főleg persze Intathnak, akinek mindig élvezi a társaságát, ha az elf éppen jó kedvében van. Igaz neki akkor is örül, ha nincs.
A számára talán legemlékezetesebb és legkomolyabb vele való beszélgetés is éppen akkor történt meg, amikor szigorúan nézve Lau és ő nem csak menekültek, hanem egyben otthontalanok is voltak, de az elfnek sem volt oka éppen túl sok vidámságra emlékei szerint.
Mindez most már viszont csak a távolinak érzett múlt, amiben esze ágában sincsen elveszni akkor, ha a mai este magában hordozza majdnem mindennek az ígéretét, amire valaha is vágyott.
Így természetesen annak is örül, hogy nem sokkal az után, hogy ő maga is belép a Lau által teremtett kellemes melegbe Linki is csatlakozik hozzájuk, akivel ma már, ha csak egy kis időre is, de már volt alkalma találkozni.*
- Szia! *köszön neki egy barátságos mosoly kíséretében. Az apró gnóm lány egész megjelenésével, mosolyával határozottan azt a benyomást kelti benne, hogy kedves és vidám természetű, aminek nagyon örül már csak azért is, mert ő maga még mindig hajlamos a búskomorságra és a pesszimizmusra is sokszor. Nem árt, ha olyasvalaki is van és lesz közöttük, és persze Lau mellett, aki vele ellentétben életörömöt áraszt magából.
Lopva próbálva megnézve őt magának csak magában és futólag tűnődik el azon, hogy Linki vajon mennyi idős lehet. Utóbbit nyilván nem fogja megkérdezni tőle, viszont rövid, első és második benyomásainak köszönhetően arra jut, hogy nagyjából annyi lehet, mint ő, na persze nem az évek számát tekintve, hanem úgy értve, hogy körülbelül mind a ketten ugyanabban az életszakaszban járhatnak éppen.
Ami azt illeti, bár nem hiszi, hogy minden gnóm egyforma lenne, ahogyan, - mint azt már megtanulta rég,- az elfek és emberek sem azok, ennek ellenére előre örül, hogy ma este talán lesz majd alkalma beszélgetni vele, hiszen az ő népéből még nem volt alkalma hasonlóra senkivel soha, pedig már tündérrel is találkozott azóta, hogy elhagyta az erdőt, ahol felnőtt, éppen csak orkokkal nem hozta még össze a sors, ami a világon élő értelmes lényeket illeti.
Aranyosnak találja őt másodszorra is, főleg abban a szívecskés ruhában, amit felvett, jelenléte pedig csak annyiból furcsa a számára, hogy ahhoz van hozzászokva, hogy hacsak nem gyerekek veszik körbe, akkor mindig ő a legalacsonyabb egy társaságban, Linki ellenben még nála is kisebb, ha nem is olyan nagyon. Bár nem tulajdonít mindennek nagy jelentőséget, attól még kicsit furcsán érzi magát, hogy éppen most nem neki kell lentről felfelé néznie mindenkire.
Igaz Intath és Lau szavai valamit enyhítenek ezen az érzésen.
Ugyan nem pirul el a férfi bókjára, de azért valami mosolyféleség megjelenik sápadt arcán, ami arra utalhat, hogy tetszik neki, amit hallott, az pedig még csak fel sem merül benne, hogy az Intath mindezt csak udvariasságból mondta volna.*
- Tényleg csinosak vagytok. *mosolyog a lányokra teljesen őszintén. Ami azt illeti nem nagyon tud olyan ruhát elképzelni, amiben Lau ne tetszene neki, hiszen biztos benne, hogy szeretetreméltó lénye, ami átragyogna rajta, akár egy zsákot is képes lenne elegáns viseletté változtatni, ha ő húzná magára. Most is, az a néhány lisztfolt szinte fel sem tűnik neki.
Talán inkább ő öltözte túl talán még barátai előtt is jól leplezett hiúságában az estét, de ezt is leginkább annak köszönhetően, hogy felvette csillagokat formázó fülbevalóit, a ruha pedig amit visel, egy igazi nemes kisasszonyé volt valaha.
Annak idején maga Nairada próbálta meg a vidámabb, élénkebb színű ruhákra rábeszélni saját fiús ingei, és sápadt bőrét még jobban kiemelő, kissé komor fekete ruhái helyett. Így most egyszerű, halványsárga ruha van rajta, amely hófehér hátát majdnem teljesen meztelenül villantja elő, hosszú, kibontott fekete haja nem hagyja mégsem leplezetlenül.
Csípőjét közben madzag vékonyságú ezüst öv öleli körbe, ami, mint arra nemrég a tükör előtt ráeszmélt egész jól illik fülbevalói színéhez.*
- Sőt, te is jól nézel ki. *teszi hozzá Intathra nézve. Kacsintani elég bénán tud csak és nem is szokása, de most reményei szerint pont úgy néz rá, mintha éppen kacsintana. Bár kicsit biztos furcsán hangzik, reméli vannak már olyan viszonyban vele, hogy ennyit megengedhessen magának.*
- Akkor jó, örülök. *mondja aztán megnyugodva, amikor Lau biztosítja róla, hogy vele ellentétben legalább pár falatot evett nap közben. Nem akarja mindenesetre erőltetni a témát, hogy Lau ne érezze azt, hogy rá van szállva, illetve nem nézi ki belőle, hogy tud vigyázni magára. Ettől még vigyázni fog rá, ha már egyszer szükségét érzi és el is határozta.
Intathnak támogató szavaiért mindenesetre nagyon hálás. Úgy van vele, hogy ha már csak annyi értelme volt hazatérni, hogy most már ő is odafigyelhet Laura, ezen kívül pedig semmi mást nem csinál, már megérte, és nem értelmetlen az, hogy itt van.
A férfi jelenléte amúgy is biztonságérzettel tölti el. Mágiával, fegyverekkel, de még jó szándékkal és józan ésszel sem lehet megoldani mindent, ők pedig, ha nem is a semmi közepén, mégis a világtól azért eléggé elszigetelten élnek itt. Sosem árt, ha van egy orvos a háznál, különösen addig nem, ameddig nem tanult meg valamilyen gyógyító varázslatot.
További szavain mindenesetre eltűnődik kicsit, szinte még mozogni is elfelejt közben. Intath talán csak viccel ő mégis minden egyes szót halálosan komolyan vesz, és ugyanúgy elgondolkodik rajtam mintha édesanyja, Lau, vagy Thim mondta volna őket.*
- Hát, nem tudom. Attól, hogy Árnyék házőrző, meg jó nagy, nekem még nem tűnik különösen vad kutyának, Viel pedig szerintem teljesen jól megnevelte. Akár össze is barátkozhatnának, ha lenne egy cicánk. *mondja ki aztán talán inkább vágyait, mint a legvalószínűbb lehetőséget, bár csak, ami az utóbbit illeti, mert abban tényleg teljesen biztos, hogy Viel tényleg jó gazdája Árnyéknak, és apró tündér létére tökéletesen kordában tud tartani egy hozzá képest hatalmas ebet.
Bárhogy is, egyéb állatok beszerezésére irányuló vágyait egyelőre megpróbálja az ésszerű keretek között tartani, mert képes annyi egészséges önkritikára, hogy pontosan tudja, ha rajta múlna, akkor jó eséllyel Szarvasliget hamarosan egy nagy állatkertté változna, ráadásul csupa olyan állatot tartanának, aminek sok hasznát nem vennék, csak további munkát és felelősséget jelentene az, hogy immár róluk is gondoskodniuk kell.
Macskát és szamarat viszont tényleg mindenképpen szeretne, viszont úgy érzi, hogy biztosan nem ez lesz az az este, ahol hasonló ötlettel előáll.*
- Örülök viszont, hogy most már te is itt vagy vigyázni ránk. *mondja inkább Intnek, végtére is tényleg nagyon hálás neki azért, hogy figyel Laura. Ha van valami a világon, akkor ezzel biztos, hogy szinte bárki belophatja a szívébe magát.
Előre engedi Linkit, hogy vehessen a kalácsból, ha pedig megteszi, akkor végül ő is vág magának egy szeletet, és mellészed kis vajat is. Már az illatától is szinte érzi az ízét, így nem csoda, hogy alig várja, hogy megkóstolhassa, amit Lau sütött az ő félig inkább bámész, tanulni vágyó segítsége közben.
Ha mindenki kényelembe helyezi magát, akkor persze ő maga is leül, igyekezve minél közelebb húzódni a tűzhöz.
Közben megérzi magán Lau tekintetét is. Sürgetést ugyan nem érez az irányából, de jogos és indokolt kíváncsiságot mindenképpen.
Bár barátnője szavai korábban megnyugtatták egy kissé, ő továbbra is fél tőle, hogy nem fog tud érdekesen mesélni, és nem is nagyon van mit.
Egészen más előadni kislány korának kedvenc meséjét a részeg prérifarkasról és a csillagokról, mint saját "kalandjait," amelyek inkább érzelmi téren jelentettek neki sokat, és hála az egeknek mindenképpen távol állnak egy hőskölteménytől.
Nem is tudja mi lenne a jobb, elhúzni, hogy minél később kerüljön rá sor, vagy gyorsan túlesni rajta még most, aztán pedig hagyni, hogy menjen tovább az este a maga útján.*
- Az az igazság, hogy most, hogy így mind együtt vagyunk, talán már nincs is más dolgunk, csak enni, meg inni és kicsit pihenni egy hosszú és dolgos nap után *kezd bele kicsit zavartan és kissé talán körülményesen is, mintha valami rossz beszédet készülne mondani. Jó eséllyel látszik rajta, hogy kissé zavarban van attól, hogy hirtelen önmagát állítja középpontba.* Akkor, ha nem bánjátok, mivel már megígértem nektek korábban, szeretném elmesélni, hogy mi miden történt velem, amióta elhagytam Szarvasligetet, aztán elmentem a Mágustoronyhoz, majd onnan visszajöttem ide.
*Végül csak sikerül egy mosolyt varázsolnia az arcára, miközben mindezt mondja Launak és Intnek.*
- Tudom, hogy mi még nem ismerjük egymást, de talán téged is érdekel, hogy milyen hely a Mágustorony, és hogyan lehet eljutni odáig. *fordul Linkihez.* Ritkán sikerül keveset beszélnem, de most igyekszem tényleg a lényeget elmesélni. *ígéri meg.* Hatokat töltöttem ott, de főleg tanulással, szóval ez talán nem is lesz olyan nehéz, mert ezen kívül nem történt túl sok minden velem. Az biztos, hogy sokkal hosszabb időnek tűntek az ott töltött hatok, mint amennyit valójában ott voltam. Nem tudom, hogy csak az érzékeim játszottak velem, vagy a honvágy, vagy ez már a hely mágikus kisugárzásának a hatása volt.
*Amint ezt kimondja, tudatosodik benne, hogy ezt tényleg nem tudja, sőt, idáig eszébe sem jutott, csak most az első itthon töltött nap után, ami szintén hosszúnak tűnt és egyaránt tartogatott nagyon szomorú, ugyanakkor igazán kellemes perceket is, amelyeket szívesen átélne újra. Reméli, hogy majd a most következők is ilyenek lesznek, nem pedig olyanok, amelyeket legszívesebben megint elfelejtene.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 23:44:17
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-08 21:41:43
Üzenet elküldve: 2021-02-08 21:41:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Van-e szebb dolog a világon annál mint mikor egy csinos és kapható lány itallal kínál egy férfit. Ha a doki tudna is válaszolni valamit a kérdésre biztos gondolkodnia kéne rajta abban a pillanatban. Viszont, azt nem teszi csak élvezi a dolgot.*
-Igen köszönöm. Egy valódi kincs vagy.
*Bókol ahogy elveszi a kitöltött italt. Az érkező Luninarira így vidáman felvillan az épp borába kortyoló férfi tekintete. Ma már másodjára látja a doki a kedvenc nyuszis félvérét, de a viszontlátás öröme nem csökkent. Hogy a másik átöltözött észrevette a férfi. A macskás megjegyzésen meg csak jót mosolyog. Bizony nőből van az a lány. A doki csak játékosan megjegyzi.*
-Szerintem Viel kutyája nem örülne az ötletnek.
~Meg ha cirógatni és kényeztetni kell valakit arra itt vagyok én is.~
*Linki megjelenésére is egy mosoly húzódik a doki arcára. Laurentitia megjegyzésével pedig bólogatva ért egyet, sőt fokozza.*
-Mindhárman csinosak vagytok. El vagyok kényeztetve, hogy ilyen elbűvölő társaság vesz körbe.
*A doki remekül tud bókolni. Tesz is azért a kényeztetésért és cirógatásért amire vágyik. Legújabb kis segédje új megjelenésének külön figyelmet szentel.*
-Hmmm... Hadd nézzelek csak!*Kezdi el vizsgálgatni a simogatni való buksit amit ha akarna se tudna összekócolni most hisz tele a keze.*Jól áll ez az új frizura. Egy érett kis hölgy, aki már a saját lábán áll, nincs igazam?
*Mosolyog le azokba a kis barna szemekbe. Határozottan jókedve van és ilyenkor kimondottan elbűvölő tud lenni. Azon kevés alkalmat leszámítva mikor nem orvosként dühöng vagy hisztizik általában ilyen szokott lenni. Vagy egyenesen csábító. Attól viszont csak a ház úrnőjének kell tartania és nem most, hogy ennyien vannak és a doki még józan. A másik két lány kis közjátékán jót kuncog majd beáll a félvér mellé.*
-Bizony, bizony. Nem úgy van az! Tessék vigyázni magadra. Örülök, hogy van más is aki aggódik mindannyiunk gondos anyukájáért helyettem is.
*Mosolyog Lunira. Tényleg jó, hogy visszajött az a félvér. Van rá itt szükség. A kalács kérdésére néz az illatozó tésztafélék felé, majd a borospohárral tele kezére.*
~Majd később.~
-Mennyi fér ebbe a gnóm pocakba hadd lássam!
*Nevet fel vidáman és kortyol az italába. Ma jól fogja magát érezni.*
*Van-e szebb dolog a világon annál mint mikor egy csinos és kapható lány itallal kínál egy férfit. Ha a doki tudna is válaszolni valamit a kérdésre biztos gondolkodnia kéne rajta abban a pillanatban. Viszont, azt nem teszi csak élvezi a dolgot.*
-Igen köszönöm. Egy valódi kincs vagy.
*Bókol ahogy elveszi a kitöltött italt. Az érkező Luninarira így vidáman felvillan az épp borába kortyoló férfi tekintete. Ma már másodjára látja a doki a kedvenc nyuszis félvérét, de a viszontlátás öröme nem csökkent. Hogy a másik átöltözött észrevette a férfi. A macskás megjegyzésen meg csak jót mosolyog. Bizony nőből van az a lány. A doki csak játékosan megjegyzi.*
-Szerintem Viel kutyája nem örülne az ötletnek.
~Meg ha cirógatni és kényeztetni kell valakit arra itt vagyok én is.~
*Linki megjelenésére is egy mosoly húzódik a doki arcára. Laurentitia megjegyzésével pedig bólogatva ért egyet, sőt fokozza.*
-Mindhárman csinosak vagytok. El vagyok kényeztetve, hogy ilyen elbűvölő társaság vesz körbe.
*A doki remekül tud bókolni. Tesz is azért a kényeztetésért és cirógatásért amire vágyik. Legújabb kis segédje új megjelenésének külön figyelmet szentel.*
-Hmmm... Hadd nézzelek csak!*Kezdi el vizsgálgatni a simogatni való buksit amit ha akarna se tudna összekócolni most hisz tele a keze.*Jól áll ez az új frizura. Egy érett kis hölgy, aki már a saját lábán áll, nincs igazam?
*Mosolyog le azokba a kis barna szemekbe. Határozottan jókedve van és ilyenkor kimondottan elbűvölő tud lenni. Azon kevés alkalmat leszámítva mikor nem orvosként dühöng vagy hisztizik általában ilyen szokott lenni. Vagy egyenesen csábító. Attól viszont csak a ház úrnőjének kell tartania és nem most, hogy ennyien vannak és a doki még józan. A másik két lány kis közjátékán jót kuncog majd beáll a félvér mellé.*
-Bizony, bizony. Nem úgy van az! Tessék vigyázni magadra. Örülök, hogy van más is aki aggódik mindannyiunk gondos anyukájáért helyettem is.
*Mosolyog Lunira. Tényleg jó, hogy visszajött az a félvér. Van rá itt szükség. A kalács kérdésére néz az illatozó tésztafélék felé, majd a borospohárral tele kezére.*
~Majd később.~
-Mennyi fér ebbe a gnóm pocakba hadd lássam!
*Nevet fel vidáman és kortyol az italába. Ma jól fogja magát érezni.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-08 20:18:30
Üzenet elküldve: 2021-02-08 20:18:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Bár sajnálja, hogy Luni szépen kitakarított konyháját most újra fel kell dúlnia, de örül, hogy a lány ott marad vele és egy kicsit beszélgethetnek kettesben, hiszen erre már régen nem került sor*
- Ó, remek! Örülök, hogy így gondolod! *mosolyodik el lelkesen a lány szavait hallva, hogy neki is kedvére való a tervezett esti elfoglaltság* És persze, hívd csak anyukádat is, ha van kedve csatlakozni! *teszi még hozzá, hiszen eddig még nem sok alkalma volt találkozni Luni édesanyjával, és ezt a mulasztását feltétlen be szeretné pótolni, amíg még az asszony itt van*
- Á, közel se dolgozom olyan sokat, mint hiszed... Nem kell aggódnod értem. *igyekszik mosolyogva elterelni a témát, hisz az igazság, egy ideje főképp már csak azért végez ennyi házimunkát, hogy lefoglalja magát és a gondolatait. Bár a húga halála után szüksége volt egy kis nyugalomra, most már a maga részéről úgy érzi, nem bánna egy kicsivel több izgalmat. ~Persze szigorúan csak veszélyektől mentesen~ teszi hozzá gondolatban, míg a tésztát gyúrja, ám ezen gondolatait megtartja inkább magának, hiszen az az érzése, Luni másként vélekedik erről*
- Ugyan, biztosan rengeteg mesélni valód van! *ereszt meg egy biztató mosolyt a lány felé, míg pihenteti kicsit a tésztát* Igaz, hogy tényleg a felhők közt lebeg a torony? És teljesen átlátszó? *kíváncsiskodik, vajon mennyi igaz a mendemondákból, amiket eddig hallott a helyről, ám Luni hamarosan magától is megválaszolja a kérdései egy részét. Régebben ő is ábrándozott róla, milyen lehet mágusnak lenni, ám hamar letett róla, és már csak abban éli ki ilyen irányú vágyait, hogy örömmel szemléli, ahogy Luni egyre több és több varázslatot tanul meg*
- Biztos lenyűgözően néz ki! *helyesel lelkesen a lány szavaira, miközben lelki szemei előtt megjelenik a varázslatos épület Luni leírása nyomán* És elhiszem, hogy fárasztó lehetett a folyamatos tanulás... *sóhajt fel, hisz neki mindig is csak lopott órák jutottak, ám örül, hogy barátnőjének lehetősége volt mindent megismerni, amit szeretett volna*
- Arra is kíváncsi vagyok, hogy találkoztál anyukáddal! *kacsint a lányra, hogy még ezzel a történettel is adósa, hiszen legjobb tudomása szerint Luni szülőfaluja nem esik útba a Mágustoronyba menet, így eme különös találkozás részletei is felettébb érdeklik, főleg, hogy tudja, Luni mennyire örülhetett neki, hogy újra láthatja az édesanyját*
- Ettől igazán nem kell aggódnod! *ereszt meg egy megnyugtatónak szánt mosolyt a lány felé, hogy az untatás miatt ne féljen, hiszen kizártnak tartja, hogy bárki így érezne majd, főleg, ha esetleg az est végén egy kis bemutató is lesz, mit is tanult Luni ott a toronyban. Míg beszélgetnek, a kalácsról is magyaráz persze, hogy készül, meg hogy kell szépen formázni, ha pedig Luninak kedve van hozzá, akkor örömmel hagyja, hogy segítsen ebben a bonyolult műveletben is. Mikor már békésen sül a sütemény, nem tartja fel tovább a lányt, hagyja, hadd öltözzön át, ő maga pedig felügyeli a sülést és helyreállítja a rendet a konyhában. Amint pedig minden kész, szerzeményeivel már indul is a szomszédos szobába, várva, hogy a többiek is megérkezzenek*
- Bizony, és remélhetőleg lesz ez még jobb is! Kérsz egy kis bort? *helyesel lelkesen Intath szavaira, ahogy a férfi megérkezik, majd nyomban fel is pattan, hogy töltsön neki, ha inni szeretne*
- Ó, de jól néztek ki! *mosolyodik el, ahogy a lányok is megérkeznek, zavarba érezve magát kicsit, amiért neki nem volt ideje átöltözni, így ruháját néhol még most is lisztfoltok borítják, hiába próbálta leporolni őket*
- Csipegettem, miközben készült, az épp elég volt. *igyekszik biztosítani róla Lunit, hogy rendben van, hiszen valóban nem evett ma sokat, de nem is kívánt sokkal többet, a konyhában általában már az illatokkal és az alkalmankénti kóstolásokkal jól szokott lakni*
- Nemcsak az illata, de az íze is nagyon jó! Kóstoljátok meg! *kacsint Linkire, bár szavait minden jelenlévőnek címzi, majd ha már mindenki étellel-itallal felszerelkezve üldögél egy széken, akkor kíváncsi érdeklődéssel mered Lunira, hogy hallhassa a lány történetét, egészen attól a pillanattól kezdve, hogy Thimmel együtt elhagyta a Szarvasligetet.*
*Bár sajnálja, hogy Luni szépen kitakarított konyháját most újra fel kell dúlnia, de örül, hogy a lány ott marad vele és egy kicsit beszélgethetnek kettesben, hiszen erre már régen nem került sor*
- Ó, remek! Örülök, hogy így gondolod! *mosolyodik el lelkesen a lány szavait hallva, hogy neki is kedvére való a tervezett esti elfoglaltság* És persze, hívd csak anyukádat is, ha van kedve csatlakozni! *teszi még hozzá, hiszen eddig még nem sok alkalma volt találkozni Luni édesanyjával, és ezt a mulasztását feltétlen be szeretné pótolni, amíg még az asszony itt van*
- Á, közel se dolgozom olyan sokat, mint hiszed... Nem kell aggódnod értem. *igyekszik mosolyogva elterelni a témát, hisz az igazság, egy ideje főképp már csak azért végez ennyi házimunkát, hogy lefoglalja magát és a gondolatait. Bár a húga halála után szüksége volt egy kis nyugalomra, most már a maga részéről úgy érzi, nem bánna egy kicsivel több izgalmat. ~Persze szigorúan csak veszélyektől mentesen~ teszi hozzá gondolatban, míg a tésztát gyúrja, ám ezen gondolatait megtartja inkább magának, hiszen az az érzése, Luni másként vélekedik erről*
- Ugyan, biztosan rengeteg mesélni valód van! *ereszt meg egy biztató mosolyt a lány felé, míg pihenteti kicsit a tésztát* Igaz, hogy tényleg a felhők közt lebeg a torony? És teljesen átlátszó? *kíváncsiskodik, vajon mennyi igaz a mendemondákból, amiket eddig hallott a helyről, ám Luni hamarosan magától is megválaszolja a kérdései egy részét. Régebben ő is ábrándozott róla, milyen lehet mágusnak lenni, ám hamar letett róla, és már csak abban éli ki ilyen irányú vágyait, hogy örömmel szemléli, ahogy Luni egyre több és több varázslatot tanul meg*
- Biztos lenyűgözően néz ki! *helyesel lelkesen a lány szavaira, miközben lelki szemei előtt megjelenik a varázslatos épület Luni leírása nyomán* És elhiszem, hogy fárasztó lehetett a folyamatos tanulás... *sóhajt fel, hisz neki mindig is csak lopott órák jutottak, ám örül, hogy barátnőjének lehetősége volt mindent megismerni, amit szeretett volna*
- Arra is kíváncsi vagyok, hogy találkoztál anyukáddal! *kacsint a lányra, hogy még ezzel a történettel is adósa, hiszen legjobb tudomása szerint Luni szülőfaluja nem esik útba a Mágustoronyba menet, így eme különös találkozás részletei is felettébb érdeklik, főleg, hogy tudja, Luni mennyire örülhetett neki, hogy újra láthatja az édesanyját*
- Ettől igazán nem kell aggódnod! *ereszt meg egy megnyugtatónak szánt mosolyt a lány felé, hogy az untatás miatt ne féljen, hiszen kizártnak tartja, hogy bárki így érezne majd, főleg, ha esetleg az est végén egy kis bemutató is lesz, mit is tanult Luni ott a toronyban. Míg beszélgetnek, a kalácsról is magyaráz persze, hogy készül, meg hogy kell szépen formázni, ha pedig Luninak kedve van hozzá, akkor örömmel hagyja, hogy segítsen ebben a bonyolult műveletben is. Mikor már békésen sül a sütemény, nem tartja fel tovább a lányt, hagyja, hadd öltözzön át, ő maga pedig felügyeli a sülést és helyreállítja a rendet a konyhában. Amint pedig minden kész, szerzeményeivel már indul is a szomszédos szobába, várva, hogy a többiek is megérkezzenek*
- Bizony, és remélhetőleg lesz ez még jobb is! Kérsz egy kis bort? *helyesel lelkesen Intath szavaira, ahogy a férfi megérkezik, majd nyomban fel is pattan, hogy töltsön neki, ha inni szeretne*
- Ó, de jól néztek ki! *mosolyodik el, ahogy a lányok is megérkeznek, zavarba érezve magát kicsit, amiért neki nem volt ideje átöltözni, így ruháját néhol még most is lisztfoltok borítják, hiába próbálta leporolni őket*
- Csipegettem, miközben készült, az épp elég volt. *igyekszik biztosítani róla Lunit, hogy rendben van, hiszen valóban nem evett ma sokat, de nem is kívánt sokkal többet, a konyhában általában már az illatokkal és az alkalmankénti kóstolásokkal jól szokott lakni*
- Nemcsak az illata, de az íze is nagyon jó! Kóstoljátok meg! *kacsint Linkire, bár szavait minden jelenlévőnek címzi, majd ha már mindenki étellel-itallal felszerelkezve üldögél egy széken, akkor kíváncsi érdeklődéssel mered Lunira, hogy hallhassa a lány történetét, egészen attól a pillanattól kezdve, hogy Thimmel együtt elhagyta a Szarvasligetet.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-06 15:44:02
Üzenet elküldve: 2021-02-06 15:44:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Nagyon úgy tűnik, hogy időérzéke alaposan cserbenhagyta, hiszen, amit ő röpke pakolásnak gondolt, bizony egészen beesteledésig tartott. Elhűlve tekint ki ablakán, amin egy ideje már biztosan nem tűz be napsugár, némán csóválva meg fejét néhányszor. Erre pedig nem állhat elvigyorodni, s a csóválást heves rázássá fokozni, kiélvezve rövidebb fürtjei meglepő légiességét. Mintha egy mázsás kalaptól szabadult volna meg. Szórakozottan bele is túr néhányszor a tincsekbe, meglepődve konstatálva, hogy bizony már azok is megszáradtak. Újabb bizonyíték rá, hogy jóval több idő telt el, mint amennyit feltételezett. Úgy tűnik, azt a tavat nem ma fogja megnézni magának, inkább indulna már a közös helyiségbe, hátha kezdetét vette a gyülekezés az estére előirányzott mulatságra. Ehhez pedig magára kell öltse egyetlen, csinosabbnak nevezhető öltözékét. Egy zöld, vászon ruhácska ez, illetve inkább egy embernő méretére szabott ing, mi gnómunknak valamivel térde alá ér. Ujjait úgy igazították gondos kezek, hogy csuklójánál ne lógjanak túl, mellkasának bal oldalát barna, szív alakú felvarró díszíti. Derekánál bőrövvel fogja össze a költeményt, hogy valami fazont kölcsönözzön neki, mire tőrét ezúttal nem aggatja fel. Nyakláncát a ruha anyaga alá bújtatja, majd fancsali fintorral tekint lábbelijére, amit korábbi bakancsa testesít meg. Nem illik az öltözékhez, ám más választása nem igazán akad. Van ugyan egy pántos saruja, mi szintén inkább praktikus, mint csinos, s talán jobban mutatna, mégsem érzi alkalmasnak, a kinti hidegre való tekintettel.
Némi tépelődés után elhatározza magát az indulásra, s ahogy ajtaját megnyitja, ismeretlenül is ismerős illat csapja meg fitos nóziját. ~Mmm, mazsolás kalács!!~ Szippant jó mélyet, csukott szemmel, szélesedő vigyorral. Eddig sem volt közömbös hangulatban, ám most újult lelkesedéssel indul meg a szinte pár lépésre lévő, közösségi tér bejárata felé, mit lendületesen megnyitva kerül beljebb a már korántsem üres szobába. A meleg kellemes, a társaság impozáns, a kalács ígéretes, több pedig nem is kell Linkinek, hogy lelkesen intve egyet, köszönéssel jelezze érkezését.*
- Sziasztok! *S már indul is meg, széles mosollyal az ismerős arcok felé, bele sem gondolva az esetleges illetlenségébe.*
- Nagyon finom illata van a kalácsnak!! *Lelkesedésével ezúttal Laut címzi meg, s bár kicsit sajnálja, hogy kimaradt a sütögetésből, igazán nem érezni rajta csalódást.*
*Nagyon úgy tűnik, hogy időérzéke alaposan cserbenhagyta, hiszen, amit ő röpke pakolásnak gondolt, bizony egészen beesteledésig tartott. Elhűlve tekint ki ablakán, amin egy ideje már biztosan nem tűz be napsugár, némán csóválva meg fejét néhányszor. Erre pedig nem állhat elvigyorodni, s a csóválást heves rázássá fokozni, kiélvezve rövidebb fürtjei meglepő légiességét. Mintha egy mázsás kalaptól szabadult volna meg. Szórakozottan bele is túr néhányszor a tincsekbe, meglepődve konstatálva, hogy bizony már azok is megszáradtak. Újabb bizonyíték rá, hogy jóval több idő telt el, mint amennyit feltételezett. Úgy tűnik, azt a tavat nem ma fogja megnézni magának, inkább indulna már a közös helyiségbe, hátha kezdetét vette a gyülekezés az estére előirányzott mulatságra. Ehhez pedig magára kell öltse egyetlen, csinosabbnak nevezhető öltözékét. Egy zöld, vászon ruhácska ez, illetve inkább egy embernő méretére szabott ing, mi gnómunknak valamivel térde alá ér. Ujjait úgy igazították gondos kezek, hogy csuklójánál ne lógjanak túl, mellkasának bal oldalát barna, szív alakú felvarró díszíti. Derekánál bőrövvel fogja össze a költeményt, hogy valami fazont kölcsönözzön neki, mire tőrét ezúttal nem aggatja fel. Nyakláncát a ruha anyaga alá bújtatja, majd fancsali fintorral tekint lábbelijére, amit korábbi bakancsa testesít meg. Nem illik az öltözékhez, ám más választása nem igazán akad. Van ugyan egy pántos saruja, mi szintén inkább praktikus, mint csinos, s talán jobban mutatna, mégsem érzi alkalmasnak, a kinti hidegre való tekintettel.
Némi tépelődés után elhatározza magát az indulásra, s ahogy ajtaját megnyitja, ismeretlenül is ismerős illat csapja meg fitos nóziját. ~Mmm, mazsolás kalács!!~ Szippant jó mélyet, csukott szemmel, szélesedő vigyorral. Eddig sem volt közömbös hangulatban, ám most újult lelkesedéssel indul meg a szinte pár lépésre lévő, közösségi tér bejárata felé, mit lendületesen megnyitva kerül beljebb a már korántsem üres szobába. A meleg kellemes, a társaság impozáns, a kalács ígéretes, több pedig nem is kell Linkinek, hogy lelkesen intve egyet, köszönéssel jelezze érkezését.*
- Sziasztok! *S már indul is meg, széles mosollyal az ismerős arcok felé, bele sem gondolva az esetleges illetlenségébe.*
- Nagyon finom illata van a kalácsnak!! *Lelkesedésével ezúttal Laut címzi meg, s bár kicsit sajnálja, hogy kimaradt a sütögetésből, igazán nem érezni rajta csalódást.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-02 18:29:56
Üzenet elküldve: 2021-02-02 18:29:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Természetesen nagyon megörül Launak, ahogyan annak is, hogyha csak egy kis időre is, de most újra kettesben lehetnek.
Mivel pedig nagyjából mindennel végzett már túl sok segítségre sincsen szüksége, így nyugodtan beszélgethetnek kicsit.
Barátnője szavai azért egy kicsit meglepik, de valószínűnek tartja, hogy jó eséllyel inkább megint csak kicsit túlgondolja a dolgokat. Ettől még óhatatlanul is felmerül benne a ~ Miért gondolja vajon, hogy lehet nem lenne kedvem hasonlóhoz? Vagy inkább csak szófordulat volt? ~ kérdés, de végül is arra jut magában, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, ha egyszer Lau szívesen látja majd őt az este.*
- Ó persze, miért ne lenne hozzá kedvem? Jól hangzik! Nagyon szívesen részt veszek hasonlóban. Tetszik az új lány, és Intathra is kíváncsi vagyok, meg a többiekre is, ha van itt még valaki. Lehet még anyának is szólok, hátha neki is lesz kedve csatlakozni. Holnap előtt most már úgy sem megy sehová. Különben is, ránk fér hasonló, azt hiszem. Mögöttem hosszú út van, te pedig szerintem túl sokat dolgozol. *mondja, remélve, hogy inkább aggodalmas, mint szemrehányó hangsúllyal.
Ezek után szinte egész délután ott sertepertél Lau körül és segít, amiben tud.
Édesanyjáról sok minden jót el tudna mondani, de ő süteményeket és hasonlókat sohasem készített. Inkább levesek, húsok, sajtok, gyümölcsök és zöldségek voltak jellemzőek hazai konyhájukra, így gyerekkorának kedvenc ízei között egyetlen kalácshoz hasonló étel sem szerepel. Lau lelkes munkálkodását elnézve és érezve a kellemes illatokat mindenesetre, biztos benne, hogy nagyon finom lesz a végeredmény, ráadásul, ami ennél is jobb, örül neki, hogy végre hasonló étel készítését is megtanulhatja valakitől.
Közben persze nem tudja megállni, hogy ne meséljen kicsit, hiszen eddig azóta, hogy hazatért, nem volt túl sok alkalmuk rá, hogy nyugodtan, csak ők ketten beszéljenek, úgy ahogyan utoljára még elutazása előtt tették.*
- Azért kicsit aggódom. Tartok tőle, hogy nem fogok tudni sok érdekes dolgot mesélni. *vallja be munka közben.* Nem voltak semmiféle kalandjaim... szerencsére. *teszi hozzá az utolsó szót némi hezitálás után, hiszen nem szeretne unalmasnak tűnni, ugyanakkor egyáltalán nem bánja, hogy utazása a Mágustoronyhoz oda és vissza teljesen eseménytelenül, vagy inkább mindenféle bonyodalomtól és izgalmakról mentesen zajlott le. Úgy érzi, hogy bőven átélt már egy egész életre való izgalmat Artheniorban, a továbbiakban megelégedne a nyugalommal, csendes napokkal és kellemes estékkel szerettei körében, olyasfélékkel, mint amilyen reményei szerint majd a mai is lesz majd.*
- Különben, érdekes ez nagyon. Tudod a Mágustorony nagyon izgalmas dolognak hangzik akkor, hogyha gyerekkorodtól szeretnél mágiát tanulni. Meg persze nyilván akkor is annak hangzik, ha nem volt még ilyen gondolatod soha. Olyan regényes, meg minden ilyesmi. *folytatja, mert nem tudja megállni, hogy ne mondjon semmit az útjáról már az este elérkezése előtt.* És, ha látnád, hogy néz ki! Tényleg igazán lenyűgöző. Egy gyönyörű, de kissé azért kísérteties ködös tó felett lebeg, és átlátszó lépcsők vezetnek fel hozzá, olyanok, mintha füstből lennének, vagy ködből. És belülről is hatalmas. Rengeteg emelet felfelé. De ettől még... az igazság az, hogyha hatokat ott töltesz, és mellette sátorozol, akkor rettenetesen unalmas egy idő után. Nem tudom, hogy kislányként milyen sokat kellett tanulnod, de az biztos, hogyha csak azt csinálod és semmi mást egész nap, nagyon el tudsz fáradni estére, bármennyire is vágysz a tudásra. És persze mágiát tanulni nem is túl egyszerű. Legalábbis nekem nem ment olyan könnyen, de talán mindenki így van ezzel, aki először próbálkozik. Szóval annyi kalandom volt összesen, hogy odamentem meg visszajöttem és találkoztam anyával. De, ha majd arra kerül a sor, igyekszem ezt érdekesen elmesélni, hogy senkit ne untassak halálra. *biztosítja Laut, majd, ahogyan a délután eltelik, úgy várja a múló idővel együtt egyre jobban az estét.*
- Azt hiszem kertészkedéshez öltöztem. Átöltözöm, aztán jövök is. *mondja miután elkészültek mindennel, mivel pedig szorult belé hiúság is bőven visszamegy a szobájába, hogy keressen egy szép ruhát.
Fura, hogy még ennyi idő után is mindig inkább Nairada ruháinak érzi szinte valamennyit, mint a sajátjának, de olyan kevés alkalma volt eddig hordania őket, hogy talán ez lehet az oka.*
- Lehet én is benézek majd kicsit később. *mondja neki édesanyja, miután hívja, hogy tartson vele.* De kicsit elfáradtam a környék bejárása közben, jó eséllyel nem lennék a legjobb társaság.
- Ó dehogynem! De, ahogy gondolod. Én örülnék és biztosan Lau is. Viszont most megyek, ha nem haragszol, nem szeretnék lemaradni semmiről.
- Persze, menjél csak!
*Ezek után Mosolyogva és lelkesen indul el, és nem sokkal Int után érkezik meg, éppen annyival, hogy még hallhassa a szavait.*
- Tényleg nagyon hangulatos. És milyen jó meleg van! *mondja mosolyogva, miután Intath mögött nem sokkal belép és megáll mellette.* Talán már csak egy fehér macska hiányzik a kandalló elöl, aki valamelyikünk ölébe ugrana dorombolni.
*Ami azt illeti tényleg el tudna képzelni és élvezni is hasonlót. Ettől még természetesen most sincsen oka panaszra, hiszen minden annyira barátságosnak, családiasnak és nyugodtnak tűnik, hogy szinte beleszédül azok után, hogy az Artheniorban töltött rövid, de annál hosszabbnak tűnő idő alatt végig idegennek érezte magát még rokonai között is.
Aztán, az illatokat megérezve, mintegy varázsütésre arra is ráébred, hogy tulajdonképpen éhes, hiszen reggel evett utoljára. Majd eljön viszont ennek is az ideje. Ugyan nem vendégségben van, mégsem azzal szeretné kezdeni, hogy mohón ráveti magát a kalácsra.
Ezektől a gondolatoktól azonban szörnyű gyanú támad benne, mert hamar rájön, hogyha ő reggel evett utoljára, akkor bizony jó eséllyel Lau is, ha csak nem kapott be pár falatot akkor, amikor neki kicsit el kellett hagynia a konyhát, vagy valamiért éppen félrenézett.*
- Ettél ma már egyáltalán? *kérdi is azonnal Laut kicsit anyáskodóan aggodalmas hangsúllyal, ami a kettejük közti viszonyt és korkülönbséget illetve kissé valószínűleg nevetségesnek hathat, vagy legalábbis legkevesebb furcsának.* Mármint a reggelin kívül úgy értem. Ha nem, talán ideje lenne pár falatot. *teszi hozzá reméli, hogy kedvesen, egyelőre figyelmen kívül hagyva saját éhségét. De hát megfogadta még tegnap, hogy vigyázni fog Laura, és ez alól még az ehhez hasonló esték sem lehetnek kivételek.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.02 18:36:01
*Természetesen nagyon megörül Launak, ahogyan annak is, hogyha csak egy kis időre is, de most újra kettesben lehetnek.
Mivel pedig nagyjából mindennel végzett már túl sok segítségre sincsen szüksége, így nyugodtan beszélgethetnek kicsit.
Barátnője szavai azért egy kicsit meglepik, de valószínűnek tartja, hogy jó eséllyel inkább megint csak kicsit túlgondolja a dolgokat. Ettől még óhatatlanul is felmerül benne a ~ Miért gondolja vajon, hogy lehet nem lenne kedvem hasonlóhoz? Vagy inkább csak szófordulat volt? ~ kérdés, de végül is arra jut magában, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, ha egyszer Lau szívesen látja majd őt az este.*
- Ó persze, miért ne lenne hozzá kedvem? Jól hangzik! Nagyon szívesen részt veszek hasonlóban. Tetszik az új lány, és Intathra is kíváncsi vagyok, meg a többiekre is, ha van itt még valaki. Lehet még anyának is szólok, hátha neki is lesz kedve csatlakozni. Holnap előtt most már úgy sem megy sehová. Különben is, ránk fér hasonló, azt hiszem. Mögöttem hosszú út van, te pedig szerintem túl sokat dolgozol. *mondja, remélve, hogy inkább aggodalmas, mint szemrehányó hangsúllyal.
Ezek után szinte egész délután ott sertepertél Lau körül és segít, amiben tud.
Édesanyjáról sok minden jót el tudna mondani, de ő süteményeket és hasonlókat sohasem készített. Inkább levesek, húsok, sajtok, gyümölcsök és zöldségek voltak jellemzőek hazai konyhájukra, így gyerekkorának kedvenc ízei között egyetlen kalácshoz hasonló étel sem szerepel. Lau lelkes munkálkodását elnézve és érezve a kellemes illatokat mindenesetre, biztos benne, hogy nagyon finom lesz a végeredmény, ráadásul, ami ennél is jobb, örül neki, hogy végre hasonló étel készítését is megtanulhatja valakitől.
Közben persze nem tudja megállni, hogy ne meséljen kicsit, hiszen eddig azóta, hogy hazatért, nem volt túl sok alkalmuk rá, hogy nyugodtan, csak ők ketten beszéljenek, úgy ahogyan utoljára még elutazása előtt tették.*
- Azért kicsit aggódom. Tartok tőle, hogy nem fogok tudni sok érdekes dolgot mesélni. *vallja be munka közben.* Nem voltak semmiféle kalandjaim... szerencsére. *teszi hozzá az utolsó szót némi hezitálás után, hiszen nem szeretne unalmasnak tűnni, ugyanakkor egyáltalán nem bánja, hogy utazása a Mágustoronyhoz oda és vissza teljesen eseménytelenül, vagy inkább mindenféle bonyodalomtól és izgalmakról mentesen zajlott le. Úgy érzi, hogy bőven átélt már egy egész életre való izgalmat Artheniorban, a továbbiakban megelégedne a nyugalommal, csendes napokkal és kellemes estékkel szerettei körében, olyasfélékkel, mint amilyen reményei szerint majd a mai is lesz majd.*
- Különben, érdekes ez nagyon. Tudod a Mágustorony nagyon izgalmas dolognak hangzik akkor, hogyha gyerekkorodtól szeretnél mágiát tanulni. Meg persze nyilván akkor is annak hangzik, ha nem volt még ilyen gondolatod soha. Olyan regényes, meg minden ilyesmi. *folytatja, mert nem tudja megállni, hogy ne mondjon semmit az útjáról már az este elérkezése előtt.* És, ha látnád, hogy néz ki! Tényleg igazán lenyűgöző. Egy gyönyörű, de kissé azért kísérteties ködös tó felett lebeg, és átlátszó lépcsők vezetnek fel hozzá, olyanok, mintha füstből lennének, vagy ködből. És belülről is hatalmas. Rengeteg emelet felfelé. De ettől még... az igazság az, hogyha hatokat ott töltesz, és mellette sátorozol, akkor rettenetesen unalmas egy idő után. Nem tudom, hogy kislányként milyen sokat kellett tanulnod, de az biztos, hogyha csak azt csinálod és semmi mást egész nap, nagyon el tudsz fáradni estére, bármennyire is vágysz a tudásra. És persze mágiát tanulni nem is túl egyszerű. Legalábbis nekem nem ment olyan könnyen, de talán mindenki így van ezzel, aki először próbálkozik. Szóval annyi kalandom volt összesen, hogy odamentem meg visszajöttem és találkoztam anyával. De, ha majd arra kerül a sor, igyekszem ezt érdekesen elmesélni, hogy senkit ne untassak halálra. *biztosítja Laut, majd, ahogyan a délután eltelik, úgy várja a múló idővel együtt egyre jobban az estét.*
- Azt hiszem kertészkedéshez öltöztem. Átöltözöm, aztán jövök is. *mondja miután elkészültek mindennel, mivel pedig szorult belé hiúság is bőven visszamegy a szobájába, hogy keressen egy szép ruhát.
Fura, hogy még ennyi idő után is mindig inkább Nairada ruháinak érzi szinte valamennyit, mint a sajátjának, de olyan kevés alkalma volt eddig hordania őket, hogy talán ez lehet az oka.*
- Lehet én is benézek majd kicsit később. *mondja neki édesanyja, miután hívja, hogy tartson vele.* De kicsit elfáradtam a környék bejárása közben, jó eséllyel nem lennék a legjobb társaság.
- Ó dehogynem! De, ahogy gondolod. Én örülnék és biztosan Lau is. Viszont most megyek, ha nem haragszol, nem szeretnék lemaradni semmiről.
- Persze, menjél csak!
*Ezek után Mosolyogva és lelkesen indul el, és nem sokkal Int után érkezik meg, éppen annyival, hogy még hallhassa a szavait.*
- Tényleg nagyon hangulatos. És milyen jó meleg van! *mondja mosolyogva, miután Intath mögött nem sokkal belép és megáll mellette.* Talán már csak egy fehér macska hiányzik a kandalló elöl, aki valamelyikünk ölébe ugrana dorombolni.
*Ami azt illeti tényleg el tudna képzelni és élvezni is hasonlót. Ettől még természetesen most sincsen oka panaszra, hiszen minden annyira barátságosnak, családiasnak és nyugodtnak tűnik, hogy szinte beleszédül azok után, hogy az Artheniorban töltött rövid, de annál hosszabbnak tűnő idő alatt végig idegennek érezte magát még rokonai között is.
Aztán, az illatokat megérezve, mintegy varázsütésre arra is ráébred, hogy tulajdonképpen éhes, hiszen reggel evett utoljára. Majd eljön viszont ennek is az ideje. Ugyan nem vendégségben van, mégsem azzal szeretné kezdeni, hogy mohón ráveti magát a kalácsra.
Ezektől a gondolatoktól azonban szörnyű gyanú támad benne, mert hamar rájön, hogyha ő reggel evett utoljára, akkor bizony jó eséllyel Lau is, ha csak nem kapott be pár falatot akkor, amikor neki kicsit el kellett hagynia a konyhát, vagy valamiért éppen félrenézett.*
- Ettél ma már egyáltalán? *kérdi is azonnal Laut kicsit anyáskodóan aggodalmas hangsúllyal, ami a kettejük közti viszonyt és korkülönbséget illetve kissé valószínűleg nevetségesnek hathat, vagy legalábbis legkevesebb furcsának.* Mármint a reggelin kívül úgy értem. Ha nem, talán ideje lenne pár falatot. *teszi hozzá reméli, hogy kedvesen, egyelőre figyelmen kívül hagyva saját éhségét. De hát megfogadta még tegnap, hogy vigyázni fog Laura, és ez alól még az ehhez hasonló esték sem lehetnek kivételek.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.02 18:36:01
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-01 22:03:47
Üzenet elküldve: 2021-02-01 22:03:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*A doki megtette a szükséges udvariassági köröket a ház szerinte igencsak feltüzelt úrnőjétől aki talán csak azért mert tényleg sok dolga van valahogy képes visszafogni magát, hogy ne vesse rá magát a liget egyetlen belevaló szarvashímjére. És pont azért mert sok a munka a doki ki is húzza magát a teendők alól mondván, hogy sajnálja, de van még dolga a laborjában. Kellően kipihentnek és elégedettnek érzi magát. Ahány lánnyal ma találkozott mind oda van érte. Az igényei is ki lettek elégítve. Ha jól emlékszik egy adag dohánya is maradt és este mulatni fog. A laborban végzett munka szinte elrepül. Sajnálatos módon nem túl nagy sikerrel. Úgy néz ki bár korábban sikerült egy számára új varázsitalt kikísérletezni, de azt a sikert nem tudja megismételni. Méghozzá a drága pénzért vett készletei alaposan megcsappantak a többszöri sikertelen próbálkozásoknak köszönhetően. Muszáj lesz egy tudomány varázsitalát beszereznie. Azzal úgy tudja a tehetségét meg tudja növelni. Egy fontos teendő jelent meg a listáján. További kísérletei a kék varázsitalokkal kapcsolatban is sikertelenek voltak amire szintén sok hozzávalót használ el. Drága nap volt a mai, de pár értékes dolgot azért kikevert. Mikor végzett széles vigyorral tette le a ciánkék varázsitalát a többi mellé és dőlt le a székére. Bár nem járt sikerrel és pár száz aranya ki lett öntve a kerti növényekre, de elégedett. Ellentétben az orvoslással az alkímiát élvezi. Kikapcsolja ahogy elpepecselhet a műszerekkel és izgalmas számára a próbálkozás, hogy valami újat tanuljon. Le is fárasztotta magát vele.*
~Be kéne menni majd a városba. Vagy a kiscsajt küldeni. Bár ha ő megy vele kéne mennem. Ki tudja mit adnak el neki ha nem ért hozzá? Vagy, hogy nem-e támadják meg hazafelé. Vagy lép-e le a pénzzel és költi gnóm kanokra. Kéket kevertethetek vele, de zöld mindenképp kéne. Már csak azért is mert abból lehet jó pénzt szerezni. Már ha el tudja adni. De haszna mindenképp annak van több. A lovamat viszont meg kéne nézetni valakivel mielőtt a városba mennék. Nehogy megpusztuljon vagy leelljen. Bár vajon egy csikó milyen áron mehet el? Ez mi?~
*Szagol a levegőbe. Valami finom illat szokott be az ajtó alatt le a kis mindenféle szagú pincehelységbe. Az elfnek nem is kell több, hogy felálljon és elinduljon a forrást keresni. Elképzelése hamar lesz, hogy mi lehet az és a közös helységbe érkezve meg is látja az asztalon a finomságot és a kancsót. A kandalló felől tűz ropogása csapja meg a fülét és odanézve a ház úrnőjét látja meg. Szegény nő nem őt kereste meg, hogy felmelegítse. Na, majd este ha mindennel végeztek. Mindenesetre jelenleg elégedetten füttyent egyet a doki, hogy magára vonzza a figyelmet.*
-Hangulatos. Jól kezdődik az est.
*Vigyorog a másikra.*
*A doki megtette a szükséges udvariassági köröket a ház szerinte igencsak feltüzelt úrnőjétől aki talán csak azért mert tényleg sok dolga van valahogy képes visszafogni magát, hogy ne vesse rá magát a liget egyetlen belevaló szarvashímjére. És pont azért mert sok a munka a doki ki is húzza magát a teendők alól mondván, hogy sajnálja, de van még dolga a laborjában. Kellően kipihentnek és elégedettnek érzi magát. Ahány lánnyal ma találkozott mind oda van érte. Az igényei is ki lettek elégítve. Ha jól emlékszik egy adag dohánya is maradt és este mulatni fog. A laborban végzett munka szinte elrepül. Sajnálatos módon nem túl nagy sikerrel. Úgy néz ki bár korábban sikerült egy számára új varázsitalt kikísérletezni, de azt a sikert nem tudja megismételni. Méghozzá a drága pénzért vett készletei alaposan megcsappantak a többszöri sikertelen próbálkozásoknak köszönhetően. Muszáj lesz egy tudomány varázsitalát beszereznie. Azzal úgy tudja a tehetségét meg tudja növelni. Egy fontos teendő jelent meg a listáján. További kísérletei a kék varázsitalokkal kapcsolatban is sikertelenek voltak amire szintén sok hozzávalót használ el. Drága nap volt a mai, de pár értékes dolgot azért kikevert. Mikor végzett széles vigyorral tette le a ciánkék varázsitalát a többi mellé és dőlt le a székére. Bár nem járt sikerrel és pár száz aranya ki lett öntve a kerti növényekre, de elégedett. Ellentétben az orvoslással az alkímiát élvezi. Kikapcsolja ahogy elpepecselhet a műszerekkel és izgalmas számára a próbálkozás, hogy valami újat tanuljon. Le is fárasztotta magát vele.*
~Be kéne menni majd a városba. Vagy a kiscsajt küldeni. Bár ha ő megy vele kéne mennem. Ki tudja mit adnak el neki ha nem ért hozzá? Vagy, hogy nem-e támadják meg hazafelé. Vagy lép-e le a pénzzel és költi gnóm kanokra. Kéket kevertethetek vele, de zöld mindenképp kéne. Már csak azért is mert abból lehet jó pénzt szerezni. Már ha el tudja adni. De haszna mindenképp annak van több. A lovamat viszont meg kéne nézetni valakivel mielőtt a városba mennék. Nehogy megpusztuljon vagy leelljen. Bár vajon egy csikó milyen áron mehet el? Ez mi?~
*Szagol a levegőbe. Valami finom illat szokott be az ajtó alatt le a kis mindenféle szagú pincehelységbe. Az elfnek nem is kell több, hogy felálljon és elinduljon a forrást keresni. Elképzelése hamar lesz, hogy mi lehet az és a közös helységbe érkezve meg is látja az asztalon a finomságot és a kancsót. A kandalló felől tűz ropogása csapja meg a fülét és odanézve a ház úrnőjét látja meg. Szegény nő nem őt kereste meg, hogy felmelegítse. Na, majd este ha mindennel végeztek. Mindenesetre jelenleg elégedetten füttyent egyet a doki, hogy magára vonzza a figyelmet.*
-Hangulatos. Jól kezdődik az est.
*Vigyorog a másikra.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-02-01 18:52:20
Üzenet elküldve: 2021-02-01 18:52:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasligeti estek - 1. felvonás//
*Miután mind Linkit, mind a doktort biztosította róla, hogy szívesen látja itt a lányt, útja rögtön a konyhába vezet, ahol szerencséjére sikerül összeakadnia Lunival, és reményei szerint tisztázni is tudja vele az este részleteit. Ha a lány elfogadja a segítségét, úgy ketten együtt hamar rendbe is szedik a helyiséget, csak hogy aztán hamarosan újra teljesen összekoszolja az egészet, ahogy a beígért kalácsot készíti, miközben Luninak magyarázza a terveiket*
- Ha neked is megfelel, arra gondoltunk, este tartanánk egy kis összejövetelt a nagyszobában, összegyűlne mindenki, aki a házban van, az újak bemutatkoznának és mindenki beszámolna a kalandjairól... Vagyis hát legfőképp inkább te a tieidről. *ecseteli lelkesen, amit az előbb az orvossal és Linkivel beszélgettek, de igyekszek finoman előhozakodni a dologgal, hogy a lány ne érezze kényszernek az egészet, hisz tudja, hogy Luni se feltétlen mindig élvezi, ha rá irányul minden figyelem*
- De persze csak ha van kedved hozzá! Ha nem, akkor Intath is felajánlotta, hogy szívesen mesél a korábbi életéről. Biztos vagyok benne, hogy akad pár érdekes története! *neveti el magát kissé, remélve, hogy a lány is kedvet kap majd az esti beszélgetéshez. Míg az estét tervezgeti, lelkesen készíti a kalácsot, és mire alkonyatra fordul az idő, végez is az ízletes süteménnyel. Ahogy átviszi a kész finomságot a másik szobába, az egész házat belengi az ínycsiklandó illat, hangtalan, ám annál bizonyosabb jeleként annak, hogy lassan készen áll minden egy tökéletes estéhez. A kalács mellé hamarosan egy kis vaj és egy kancsó tej, illetve egy korsó bor is kerül az asztalra, majd pedig a kandallóban izzó tűznek hála hamarosan kezd felmelegedni a szoba. Ahogy a maga részéről végzett az előkészületekkel, kényelmesen elhelyezkedik az egyik székben a lángoló fahasábok közelében, kezeit és lábait melengetve a tűznél, míg a többiek érkezésére vár.*
*Miután mind Linkit, mind a doktort biztosította róla, hogy szívesen látja itt a lányt, útja rögtön a konyhába vezet, ahol szerencséjére sikerül összeakadnia Lunival, és reményei szerint tisztázni is tudja vele az este részleteit. Ha a lány elfogadja a segítségét, úgy ketten együtt hamar rendbe is szedik a helyiséget, csak hogy aztán hamarosan újra teljesen összekoszolja az egészet, ahogy a beígért kalácsot készíti, miközben Luninak magyarázza a terveiket*
- Ha neked is megfelel, arra gondoltunk, este tartanánk egy kis összejövetelt a nagyszobában, összegyűlne mindenki, aki a házban van, az újak bemutatkoznának és mindenki beszámolna a kalandjairól... Vagyis hát legfőképp inkább te a tieidről. *ecseteli lelkesen, amit az előbb az orvossal és Linkivel beszélgettek, de igyekszek finoman előhozakodni a dologgal, hogy a lány ne érezze kényszernek az egészet, hisz tudja, hogy Luni se feltétlen mindig élvezi, ha rá irányul minden figyelem*
- De persze csak ha van kedved hozzá! Ha nem, akkor Intath is felajánlotta, hogy szívesen mesél a korábbi életéről. Biztos vagyok benne, hogy akad pár érdekes története! *neveti el magát kissé, remélve, hogy a lány is kedvet kap majd az esti beszélgetéshez. Míg az estét tervezgeti, lelkesen készíti a kalácsot, és mire alkonyatra fordul az idő, végez is az ízletes süteménnyel. Ahogy átviszi a kész finomságot a másik szobába, az egész házat belengi az ínycsiklandó illat, hangtalan, ám annál bizonyosabb jeleként annak, hogy lassan készen áll minden egy tökéletes estéhez. A kalács mellé hamarosan egy kis vaj és egy kancsó tej, illetve egy korsó bor is kerül az asztalra, majd pedig a kandallóban izzó tűznek hála hamarosan kezd felmelegedni a szoba. Ahogy a maga részéről végzett az előkészületekkel, kényelmesen elhelyezkedik az egyik székben a lángoló fahasábok közelében, kezeit és lábait melengetve a tűznél, míg a többiek érkezésére vár.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-01-31 14:29:22
Üzenet elküldve: 2021-01-31 14:29:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Linki szobájában//
*Intath mester sok egyéb mellett abban is remek, hogy úgy adjon elő egy történetet, hogy abba bárki könnyedén beleélhesse magát. S bár ezt gnómunk nem említi meg szavakkal, ábrázatából egyértelmű lehet, mennyire hatása alá került az este tervezgetésének. Ebbe pedig természetesen beletartozik a bizonyos, már sokat emlegetett mazsolás kalács megsütése is, az ideális körülményekkel kapcsolatban pedig nem is érthetne jobban egyet Laurentitia kisasszonnyal.*
- Nem, meg koszosan sem! *Vigyorodik, kiegészítve a kellemes süteménysütés kritériumainak sorát, párat seperve porréteggel megült ruházatán.
Ezzel pedig le is zárul izgalmakkal teli körbevezetése, de csak, hogy kezdetét vegye izgalmakkal teli jövőjének legelső pillanata. Szélesen vigyorodva dől neki háttal ajtajának, mit az imént zárt be maga mögött, miután zsákját egy hanyag mozdulattal ejti maga mellé, a földre. Ugrándozni lenne kedve, sikítani örömében, toporzékolni, akár hajdanán, kisgyermekként, ha új rongybabát kapott. Ám helyette most csupán vigyorog, de olyan szélesen, hogy majd belesajdul arca. Néhány percnyi ilyetén örömködést követően kezd csak neki szobája elfoglalásához vezető első lépéseibe. Zsákját ágya mellé cipeli, ahova egy váltás öltözetet készít elő belőle. Úgy határozott, egy frissítő, de mindenekelőtt alapos fürdővel kezdi meg itteni életét, mihez összekészülve szedi magához minden szükséges holmiját, köztük tőrét is. Nem egy szokványos segédeszköz egy hasonló művelethez, de elhatározott valamit, amihez szüksége lesz rá.
Közel egy óra múlva tér vissza szobájába, tisztára suvickolt porcikákkal, új ruhákban és rövidre nyesett, mosástól még kissé nedves hajjal. Igen, megvált hosszú fürtjeitől, miket túlságosan régóta növesztett már. Amilyen makacsok azok a tincsek, úgyis hamar megnőnek újra, sosem volt gondja az ilyen dolgokkal. Megkönnyebbülve és újult erővel veti hát bele magát a kicsomagolásba. Zsákja teljes tartalmát kiüríti, van, amiket szekrénybe sorakoztat, van, amiket kis asztalkájának fiókjába rejt, s akad, mit a komódba halmoz. Egészen furcsán összeesett táskáját pedig az ágy alá sepri egy hanyag lábmozdulattal. Gyorsan megvan mindezzel, hiszen nincs azért olyan sok cucca, s, mivel a fürdőtől új erőre kapott, nem igazán érzi szükségét további pihenőnek. Helyette inkább indul útnak a folyosón bolyongva, a kinti tavat megcélozva lépteivel.*
*Intath mester sok egyéb mellett abban is remek, hogy úgy adjon elő egy történetet, hogy abba bárki könnyedén beleélhesse magát. S bár ezt gnómunk nem említi meg szavakkal, ábrázatából egyértelmű lehet, mennyire hatása alá került az este tervezgetésének. Ebbe pedig természetesen beletartozik a bizonyos, már sokat emlegetett mazsolás kalács megsütése is, az ideális körülményekkel kapcsolatban pedig nem is érthetne jobban egyet Laurentitia kisasszonnyal.*
- Nem, meg koszosan sem! *Vigyorodik, kiegészítve a kellemes süteménysütés kritériumainak sorát, párat seperve porréteggel megült ruházatán.
Ezzel pedig le is zárul izgalmakkal teli körbevezetése, de csak, hogy kezdetét vegye izgalmakkal teli jövőjének legelső pillanata. Szélesen vigyorodva dől neki háttal ajtajának, mit az imént zárt be maga mögött, miután zsákját egy hanyag mozdulattal ejti maga mellé, a földre. Ugrándozni lenne kedve, sikítani örömében, toporzékolni, akár hajdanán, kisgyermekként, ha új rongybabát kapott. Ám helyette most csupán vigyorog, de olyan szélesen, hogy majd belesajdul arca. Néhány percnyi ilyetén örömködést követően kezd csak neki szobája elfoglalásához vezető első lépéseibe. Zsákját ágya mellé cipeli, ahova egy váltás öltözetet készít elő belőle. Úgy határozott, egy frissítő, de mindenekelőtt alapos fürdővel kezdi meg itteni életét, mihez összekészülve szedi magához minden szükséges holmiját, köztük tőrét is. Nem egy szokványos segédeszköz egy hasonló művelethez, de elhatározott valamit, amihez szüksége lesz rá.
Közel egy óra múlva tér vissza szobájába, tisztára suvickolt porcikákkal, új ruhákban és rövidre nyesett, mosástól még kissé nedves hajjal. Igen, megvált hosszú fürtjeitől, miket túlságosan régóta növesztett már. Amilyen makacsok azok a tincsek, úgyis hamar megnőnek újra, sosem volt gondja az ilyen dolgokkal. Megkönnyebbülve és újult erővel veti hát bele magát a kicsomagolásba. Zsákja teljes tartalmát kiüríti, van, amiket szekrénybe sorakoztat, van, amiket kis asztalkájának fiókjába rejt, s akad, mit a komódba halmoz. Egészen furcsán összeesett táskáját pedig az ágy alá sepri egy hanyag lábmozdulattal. Gyorsan megvan mindezzel, hiszen nincs azért olyan sok cucca, s, mivel a fürdőtől új erőre kapott, nem igazán érzi szükségét további pihenőnek. Helyette inkább indul útnak a folyosón bolyongva, a kinti tavat megcélozva lépteivel.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-01-27 22:41:18
Üzenet elküldve: 2021-01-27 22:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
*A pakolás és takarítás semmilyen formája sem tartozott az erősségei vagy éppen kedvenc elfoglaltságai közé soha, mivel pedig mindig is hajlamos volt elkalandozni házimunka közben is, általában igazán gyorsan sem haladt velük.
Ezúttal persze annyiból más a helyzet, mint máskor, hogy szilárdan eltökélte magában, hogy most, hogy végre hazatért igyekszik minél több terhet levenni Lau vállairól. Igaz, ameddig egyedül van a konyhában addig sem éppen kapkodva, vagy gyorsan dolgozik, de továbbra is lelkesen, ez pedig megadja neki azt a kis többletet, aminek köszönhetően magához képest sokkal gyorsabban halad a magára vállalt munkával, mint bármikor máskor tenné.
Nagyon reméli, hogy jól gondolja és sikerül majd meglepnie Laut, barátnője pedig nem szeret annyira kényszeresen dolgozni, hogy bánja azt, hogy most majd legalább egy konyha kitakarításával kevesebb fog jutni neki a mai napon.
Magában azt is elhatározza, hogy az első adandó alkalommal komolyan elbeszélget majd Lauval. Van egy olyan megérzése immár nem először azóta, hogy hazatért, hogy túl sok mindent vállal magára egyszerre, éppen ezért mindenben szeretne segíteni neki, amiben csak tud.
Kicsit sajnálja is, hogy elment a toronyhoz Thimmel, ugyanakkor belátja közben, hogy szükséges volt. Túl régóta kergette már a mágiatanulás álmát ahhoz, hogy házimunka kedvéért későbbre halassza, és bárhonnan is nézi, biztos benne, hogy Szarvasligetnek hosszú távon sokkal nagyobb hasznára lenne egy gyakorlott és tapasztalt mágus, mint egy ügyes szakács és takarítónő, meg állatgondozó, aki az elmúlt hatokban itthon lehetett volna.
Ettől még továbbra is olyan érzése van kicsit, hogy magára hagyta itt Laut, noha biztos benne, hogy azért a felmerülő problémák mellett akadt segítsége is bőven, legalábbis nagyon reméli, hogy valóban így volt.
Éppen csak annyi minden esemény és megoldandó feladat akadt amióta visszatért, ami kicsit megdöbbentette, így bele sem mer gondolni, hogy mi minden történhetett még addig, ameddig ő könyvek fölé görnyedve tanult, varázslatokról és a holdról álmodozott.
Megint csak olyan érzése van, hogy sokkal tovább volt távol, mint amennyit valójában volt, de hát az időt érzékelni eleve más dolog, mint valamit, ami kézzel fogható, vagy érezhető a bőrön, mint mondjuk a hideg, a meleg, az eső, vagy a hó.
Kislány korában sokszor egy-egy várt ünnepre való rákészüléssel telt hónap is végtelennek tűnt, vagy egyetlen, a tűzrakó mellett eltöltött este is érződhetett egy egész, hosszú napnak, már ha épp nem repült el olyan gyorsan, hogy mire feleszmélt már le is csapódott a világra a hajnali harmat.
Most sem nagyon tudja, hogy mennyi időt tölt el a konyhában, annyira arra koncentrál, amit csinál, meg persze el-elkalandozó gondolataira.
Előbb az étellel összefogott edények és tányérok tűnnek el, illetve lesznek tiszták, utána a padlóról és az asztalról, pultról az a kevéske por, amit talál, végül pedig még fel is mos, és amit tud tisztára töröl.
Nem mintha elfáradt volna, vagy túlságosan büszke lenne, hiszen nem tett semmi rendkívülit, mégis, amit végzett kissé fáradtan és elégedetten sóhajt egyet.
Úgy gondolja, hogy kezdetnek megteszi, amit eddig sikerült csinálnia, aztán pedig hamarosan úgy is el fogja dönteni az idő, hogyan tudja majd még itthon hasznossá tenni magát.*
*A pakolás és takarítás semmilyen formája sem tartozott az erősségei vagy éppen kedvenc elfoglaltságai közé soha, mivel pedig mindig is hajlamos volt elkalandozni házimunka közben is, általában igazán gyorsan sem haladt velük.
Ezúttal persze annyiból más a helyzet, mint máskor, hogy szilárdan eltökélte magában, hogy most, hogy végre hazatért igyekszik minél több terhet levenni Lau vállairól. Igaz, ameddig egyedül van a konyhában addig sem éppen kapkodva, vagy gyorsan dolgozik, de továbbra is lelkesen, ez pedig megadja neki azt a kis többletet, aminek köszönhetően magához képest sokkal gyorsabban halad a magára vállalt munkával, mint bármikor máskor tenné.
Nagyon reméli, hogy jól gondolja és sikerül majd meglepnie Laut, barátnője pedig nem szeret annyira kényszeresen dolgozni, hogy bánja azt, hogy most majd legalább egy konyha kitakarításával kevesebb fog jutni neki a mai napon.
Magában azt is elhatározza, hogy az első adandó alkalommal komolyan elbeszélget majd Lauval. Van egy olyan megérzése immár nem először azóta, hogy hazatért, hogy túl sok mindent vállal magára egyszerre, éppen ezért mindenben szeretne segíteni neki, amiben csak tud.
Kicsit sajnálja is, hogy elment a toronyhoz Thimmel, ugyanakkor belátja közben, hogy szükséges volt. Túl régóta kergette már a mágiatanulás álmát ahhoz, hogy házimunka kedvéért későbbre halassza, és bárhonnan is nézi, biztos benne, hogy Szarvasligetnek hosszú távon sokkal nagyobb hasznára lenne egy gyakorlott és tapasztalt mágus, mint egy ügyes szakács és takarítónő, meg állatgondozó, aki az elmúlt hatokban itthon lehetett volna.
Ettől még továbbra is olyan érzése van kicsit, hogy magára hagyta itt Laut, noha biztos benne, hogy azért a felmerülő problémák mellett akadt segítsége is bőven, legalábbis nagyon reméli, hogy valóban így volt.
Éppen csak annyi minden esemény és megoldandó feladat akadt amióta visszatért, ami kicsit megdöbbentette, így bele sem mer gondolni, hogy mi minden történhetett még addig, ameddig ő könyvek fölé görnyedve tanult, varázslatokról és a holdról álmodozott.
Megint csak olyan érzése van, hogy sokkal tovább volt távol, mint amennyit valójában volt, de hát az időt érzékelni eleve más dolog, mint valamit, ami kézzel fogható, vagy érezhető a bőrön, mint mondjuk a hideg, a meleg, az eső, vagy a hó.
Kislány korában sokszor egy-egy várt ünnepre való rákészüléssel telt hónap is végtelennek tűnt, vagy egyetlen, a tűzrakó mellett eltöltött este is érződhetett egy egész, hosszú napnak, már ha épp nem repült el olyan gyorsan, hogy mire feleszmélt már le is csapódott a világra a hajnali harmat.
Most sem nagyon tudja, hogy mennyi időt tölt el a konyhában, annyira arra koncentrál, amit csinál, meg persze el-elkalandozó gondolataira.
Előbb az étellel összefogott edények és tányérok tűnnek el, illetve lesznek tiszták, utána a padlóról és az asztalról, pultról az a kevéske por, amit talál, végül pedig még fel is mos, és amit tud tisztára töröl.
Nem mintha elfáradt volna, vagy túlságosan büszke lenne, hiszen nem tett semmi rendkívülit, mégis, amit végzett kissé fáradtan és elégedetten sóhajt egyet.
Úgy gondolja, hogy kezdetnek megteszi, amit eddig sikerült csinálnia, aztán pedig hamarosan úgy is el fogja dönteni az idő, hogyan tudja majd még itthon hasznossá tenni magát.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:45:20
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:45:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Az elf az orvoslásnál talán csak a mulatáshoz ért jobban. Elég költséges hobbijai vannak meg kell hagyni. És mindnél szükséges, hogy legyen szesz. Kis segédje partner a ház asszonyának megtáncoltatásában ami mostantól felkerül az elf céljai közé. Arra, hogy remek bárd lenne belőle csak jót mosolyog és nem jegyzi meg, hogy ahhoz már tényleg kéne a hiányzó keze. Mondjuk a hangja bár nem olyan tiszta, mint egy énekesnek, de bántónak se lehet mondani. Viszont akkor se több mint egy tengerész aki szeret dalolászni és mindenféle hihetetlen történetekkel megbotránkoztatni vagy ámulatba ejteni a hallgatóságát. Ez olyan hobbija aminél csak opcionális, hogy legyen szesz és teret is kap hozzá.*
-Ha van rá érdeklődés akkor mesélek szívesen. Van pár történetem.
*Tudna cifrákat mesélni, de lehet, hogy az itteni hallgatóság azokat kevésbé értékelné. El is kezdenek pörögni a férfi gondolatai, hogy miről meséljen és mennyire legyenek szaftosak azok a történetek. Lehet nem, azt kéne mikor annak a szajhának a köldökéből itta ki a pálinkát miközben a kocsma népe éljenzett neki. Mindenesetre tovább haladnak miközben ezen töri a fejét és a kislány is kiválasztja a szobáját. A kalács sütés megmaradt benne és bár a készítés folyamatából kihúzná magát, de a kész termék a dokit is érdekli. Ritkán jutott korábban édességhez, de meg tudná szokni még ha tudja, hogy valószínűleg nem lesz rá lehetősége, hogy ilyesmit megszokjon. Ismeri azért a szerencséjét. Új segédje jó kívánságokkal és a jövőre vonatkozó ígéretekkel lesz elhalmozva és magára lesz hagyva, hogy pihenjen vagy amit akar. A doki pedig kikérdezheti a ház úrnőjének a véleményét róla. Ez a Linki egyelőre nem tűnik linknek számára se. De azért biztos akart benne lenni. Meg abban, hogy neme-e vette zokon a nő, hogy egy nap alatt két új aprónépet hozott a házhoz. Egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy vajon miért van ekkora sikere a számára derékig érő lányoknál, de eszébe jut az a kis cafat aki otthagyta a városba menet és inkább előzi a dolgot a fejéből.*
-Nem nincsenek kétségeim. A tudását még nem láttam, de kíváncsi szófogadó lánynak tűnik. Méghozzá alkímiát tanulna. Ott a jelleme se hátrány. Ha munka közben, azt látom, hogy türelmes természet még jó alap is lehet belőle. Az se baj ha nem tudna semmit. Majd beletanul. Hasznosnak hasznos lesz az biztos. De leginkább arra vonatkozott a kérdés nem okoztam-e neked problémát. Mégiscsak egy vendég volnék itt.
*Mosolyog szerényen miközben keresi tekintete a másikét ahogy egy jól nevelt véres múltú kalóztól elvárt.*
*Az elf az orvoslásnál talán csak a mulatáshoz ért jobban. Elég költséges hobbijai vannak meg kell hagyni. És mindnél szükséges, hogy legyen szesz. Kis segédje partner a ház asszonyának megtáncoltatásában ami mostantól felkerül az elf céljai közé. Arra, hogy remek bárd lenne belőle csak jót mosolyog és nem jegyzi meg, hogy ahhoz már tényleg kéne a hiányzó keze. Mondjuk a hangja bár nem olyan tiszta, mint egy énekesnek, de bántónak se lehet mondani. Viszont akkor se több mint egy tengerész aki szeret dalolászni és mindenféle hihetetlen történetekkel megbotránkoztatni vagy ámulatba ejteni a hallgatóságát. Ez olyan hobbija aminél csak opcionális, hogy legyen szesz és teret is kap hozzá.*
-Ha van rá érdeklődés akkor mesélek szívesen. Van pár történetem.
*Tudna cifrákat mesélni, de lehet, hogy az itteni hallgatóság azokat kevésbé értékelné. El is kezdenek pörögni a férfi gondolatai, hogy miről meséljen és mennyire legyenek szaftosak azok a történetek. Lehet nem, azt kéne mikor annak a szajhának a köldökéből itta ki a pálinkát miközben a kocsma népe éljenzett neki. Mindenesetre tovább haladnak miközben ezen töri a fejét és a kislány is kiválasztja a szobáját. A kalács sütés megmaradt benne és bár a készítés folyamatából kihúzná magát, de a kész termék a dokit is érdekli. Ritkán jutott korábban édességhez, de meg tudná szokni még ha tudja, hogy valószínűleg nem lesz rá lehetősége, hogy ilyesmit megszokjon. Ismeri azért a szerencséjét. Új segédje jó kívánságokkal és a jövőre vonatkozó ígéretekkel lesz elhalmozva és magára lesz hagyva, hogy pihenjen vagy amit akar. A doki pedig kikérdezheti a ház úrnőjének a véleményét róla. Ez a Linki egyelőre nem tűnik linknek számára se. De azért biztos akart benne lenni. Meg abban, hogy neme-e vette zokon a nő, hogy egy nap alatt két új aprónépet hozott a házhoz. Egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy vajon miért van ekkora sikere a számára derékig érő lányoknál, de eszébe jut az a kis cafat aki otthagyta a városba menet és inkább előzi a dolgot a fejéből.*
-Nem nincsenek kétségeim. A tudását még nem láttam, de kíváncsi szófogadó lánynak tűnik. Méghozzá alkímiát tanulna. Ott a jelleme se hátrány. Ha munka közben, azt látom, hogy türelmes természet még jó alap is lehet belőle. Az se baj ha nem tudna semmit. Majd beletanul. Hasznosnak hasznos lesz az biztos. De leginkább arra vonatkozott a kérdés nem okoztam-e neked problémát. Mégiscsak egy vendég volnék itt.
*Mosolyog szerényen miközben keresi tekintete a másikét ahogy egy jól nevelt véres múltú kalóztól elvárt.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:27:54
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:27:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vezessük körbe Linkit//
*Ahogy a közösségi terembe érnek, és Int az előttük álló este részleteit kezdi ecsetelni, szinte megelevenedik a szeme előtt az egész jelenet, ahogy Luni bemutatja nekik új képességeit*
- Tudod, néha az az érzésem, pályát tévesztettél. *vigyorog huncut mosollyal Intre* Egy bárd veszett el benned, olyan jól értesz a hangulatteremtéshez... Talán ha lesz rá idő, később, az este folyamán te is mesélhetnél a korábbi kalandjaidról! *kacsint a doktorra, hiszen bár az utóbbi időben szerencsére igen nyugodalmasnak mondható az életük, az alapján, amit eddig a férfitól hallott, biztos benne, hogy mielőtt találkoztak volna, jóval kalandosabb életét élt. Ő maga pedig a legnagyobb örömmel hallgatja a veszedelmes, ám hősies kalandokról szóló történeteket, főleg, ha azok nem érintik a foghúzás témakörét*
- Például igen! *neveti el magát már a körbevezetés végeztével, mikor Linki kiválasztotta a saját szobáját* Ha marad rá idő, akár már az esti összejövetelre is csinálhatunk egyet. Forró kalács, finom, friss tej és egy jó történet a tűz mellett... Egy igazán kellemes este kellékei. *révedezik mosolyogva, ahogy elképzeli az egészet* De előbb a pihenés! Fáradtan nem lehet süteményt sütni, nemde? *érvel, hogy a lány érezze, nyugodtan pihenhet, amennyit csak szeretne*
- Nincs mit! Érezd jól magad itt! *búcsúzik kedvesen Linkitől, hiszen már ez alatt a kevés idő alatt is sikerült megkedvelnie, és úgy véli, jelenléte jó hatással lesz majd Intre*
- Szerintem igazán jószívű és kedves. Kis kiképzéssel hasznos segéd lehet belőle. *osztja meg ezen gondolatait a doktorral is, mikor már kettesben sétálnak a folyosón* Úgyhogy nem, részemről egyáltalán nem baj. De a lényeg úgyis az, hogy neked megfeleljen... *folytatja, a végére már enyhén kérdő hangsúllyal, hogy vajon tényleg így van-e. ~Elvégre te fogsz vele együtt dolgozni. Esetleg kétségeid vannak?~ pillant kérdőn a férfira, míg a válaszát várja, bár úgy véli, aggodalomra semmi oka. ~Minden rendben lesz!~ gondolja magában pozitívan, miközben már azon kezd merengeni, mi mindenre is lesz majd szükségük a csodás estéhez.*
*Ahogy a közösségi terembe érnek, és Int az előttük álló este részleteit kezdi ecsetelni, szinte megelevenedik a szeme előtt az egész jelenet, ahogy Luni bemutatja nekik új képességeit*
- Tudod, néha az az érzésem, pályát tévesztettél. *vigyorog huncut mosollyal Intre* Egy bárd veszett el benned, olyan jól értesz a hangulatteremtéshez... Talán ha lesz rá idő, később, az este folyamán te is mesélhetnél a korábbi kalandjaidról! *kacsint a doktorra, hiszen bár az utóbbi időben szerencsére igen nyugodalmasnak mondható az életük, az alapján, amit eddig a férfitól hallott, biztos benne, hogy mielőtt találkoztak volna, jóval kalandosabb életét élt. Ő maga pedig a legnagyobb örömmel hallgatja a veszedelmes, ám hősies kalandokról szóló történeteket, főleg, ha azok nem érintik a foghúzás témakörét*
- Például igen! *neveti el magát már a körbevezetés végeztével, mikor Linki kiválasztotta a saját szobáját* Ha marad rá idő, akár már az esti összejövetelre is csinálhatunk egyet. Forró kalács, finom, friss tej és egy jó történet a tűz mellett... Egy igazán kellemes este kellékei. *révedezik mosolyogva, ahogy elképzeli az egészet* De előbb a pihenés! Fáradtan nem lehet süteményt sütni, nemde? *érvel, hogy a lány érezze, nyugodtan pihenhet, amennyit csak szeretne*
- Nincs mit! Érezd jól magad itt! *búcsúzik kedvesen Linkitől, hiszen már ez alatt a kevés idő alatt is sikerült megkedvelnie, és úgy véli, jelenléte jó hatással lesz majd Intre*
- Szerintem igazán jószívű és kedves. Kis kiképzéssel hasznos segéd lehet belőle. *osztja meg ezen gondolatait a doktorral is, mikor már kettesben sétálnak a folyosón* Úgyhogy nem, részemről egyáltalán nem baj. De a lényeg úgyis az, hogy neked megfeleljen... *folytatja, a végére már enyhén kérdő hangsúllyal, hogy vajon tényleg így van-e. ~Elvégre te fogsz vele együtt dolgozni. Esetleg kétségeid vannak?~ pillant kérdőn a férfira, míg a válaszát várja, bár úgy véli, aggodalomra semmi oka. ~Minden rendben lesz!~ gondolja magában pozitívan, miközben már azon kezd merengeni, mi mindenre is lesz majd szükségük a csodás estéhez.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-01-21 18:43:07
Üzenet elküldve: 2021-01-21 18:43:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Furcsállkodva ráncolja szemöldökét, a szarvasligeti biztonság ügyében ugyanis teljesen eltérően nyilvánul meg két kísérője. Érzése szerint legalábbis a kisasszony nem ugyan úgy gondolja ezt, mint Intath mester, s bár egyelőre nem tudja eldönteni, melyik oldal felé húzzon, hiszen alig lépte még csak át a hatalmas, kétszárnyú ajtót, a nyugtató szavak azért elérik hatásukat. Tovább nem is töpreng a dolgon egy pillanatnál, hiszen a körbevezetés folytatása egyelőre sokkal inkább leköti.
A szőke mestere által lefestett este, mint ahogy korábban a konyhában, most is egészen fellelkesíti, s mivel mindkét irányból megkapta a megerősítést, már egészen biztos lehet benne, hogy ebben a helyiségben eshet meg az ígéretes mulatság. Viel emlegetésére vidáman bólogat, hiszen, ha csak fele olyan kedves, mint amennyire a levese finom volt, már biztosan jól kijönnek majd. A táncos estek emlegetésére halvány komorság fut át ábrázatán, mit gyorsan igyekszik a korábbihoz hasonló, vidáman mosolygós állapotba visszarendezni.*
- Igen, voltak. *Bólogat a kérdésre, ám bővebben nem nyilatkozik. Füléhez hajoló mesterét pedig már őszinte vigyorral fogadja, s cselszövő pillantással sandít a kisasszony felé.* Közre! *Erősíti meg a haditervet fojtottan kuncogva. Bár otthonról nem hozott sok jó emléket az ilyen vigasságokról, igazán remélni kezdi, hogy itt majd szebbeket szerez.
Rövid szóváltásuk után pedig a hármas megérkezik a bizonyos távolabbi szárnyhoz, ahol Linki végre kiválasztja szobáját az elkövetkező, reményei szerint hosszú, hasznos és boldog időszakra. Meglepi, hogy sikerült pont a Laurentitia-ával szemben helyezkedőre letennie voksát, ez pedig látszik is a gnóm pofin.*
- De jó! *lelkendezik őszintén* Például, ha kalácsot sütnék? *Kérdi tréfásan vigyorogva. Bizony nem felejtette el, s bár jóllakott az ebéddel, egy kis finomságnak mindig van hely az egyébként nem túl méretes pocakban. A doki játékos fenyegetésére kötelességtudóan bólint, hiszen alig várja már azt a befogást, minden porcikájában ég a vágytól, hogy tanulhasson tőle. Még akkor is, ha ennek jó részét a takarítás fogja kitenni.*
- Köszönöm! *Hálálkodik egy szóban sok mindenért. Hogy befogadták, hogy tanítását elvállalták, hogy ilyen barátságosak vele. Elképzelhetetlenül szerencsésnek érzi magát, s bár eddig nem igazán hitt abban, hogy az istenségek vezetnék sorsát, most egy kicsit elhiszi, hogy Eeyr keze lehet a dolgok mögött. Mással nem tudja magyarázni, hogy minden ennyire jól és könnyen alakult. A legszívesebben meg is ölelné mindkét kísérőjét, ám kellőképpen félszeg még ahhoz, hogy ezt a késztetését visszafogja. Néhány lélegzetvételnyi ideig még ácsorog az ajtó előtt zavarában, majd ahogy a többiek távozóra fogják, bevonul, hogy elfoglalja a helyiséget.*
A hozzászólás írója (Linkivyre Rarlpor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.21 18:46:55
*Furcsállkodva ráncolja szemöldökét, a szarvasligeti biztonság ügyében ugyanis teljesen eltérően nyilvánul meg két kísérője. Érzése szerint legalábbis a kisasszony nem ugyan úgy gondolja ezt, mint Intath mester, s bár egyelőre nem tudja eldönteni, melyik oldal felé húzzon, hiszen alig lépte még csak át a hatalmas, kétszárnyú ajtót, a nyugtató szavak azért elérik hatásukat. Tovább nem is töpreng a dolgon egy pillanatnál, hiszen a körbevezetés folytatása egyelőre sokkal inkább leköti.
A szőke mestere által lefestett este, mint ahogy korábban a konyhában, most is egészen fellelkesíti, s mivel mindkét irányból megkapta a megerősítést, már egészen biztos lehet benne, hogy ebben a helyiségben eshet meg az ígéretes mulatság. Viel emlegetésére vidáman bólogat, hiszen, ha csak fele olyan kedves, mint amennyire a levese finom volt, már biztosan jól kijönnek majd. A táncos estek emlegetésére halvány komorság fut át ábrázatán, mit gyorsan igyekszik a korábbihoz hasonló, vidáman mosolygós állapotba visszarendezni.*
- Igen, voltak. *Bólogat a kérdésre, ám bővebben nem nyilatkozik. Füléhez hajoló mesterét pedig már őszinte vigyorral fogadja, s cselszövő pillantással sandít a kisasszony felé.* Közre! *Erősíti meg a haditervet fojtottan kuncogva. Bár otthonról nem hozott sok jó emléket az ilyen vigasságokról, igazán remélni kezdi, hogy itt majd szebbeket szerez.
Rövid szóváltásuk után pedig a hármas megérkezik a bizonyos távolabbi szárnyhoz, ahol Linki végre kiválasztja szobáját az elkövetkező, reményei szerint hosszú, hasznos és boldog időszakra. Meglepi, hogy sikerült pont a Laurentitia-ával szemben helyezkedőre letennie voksát, ez pedig látszik is a gnóm pofin.*
- De jó! *lelkendezik őszintén* Például, ha kalácsot sütnék? *Kérdi tréfásan vigyorogva. Bizony nem felejtette el, s bár jóllakott az ebéddel, egy kis finomságnak mindig van hely az egyébként nem túl méretes pocakban. A doki játékos fenyegetésére kötelességtudóan bólint, hiszen alig várja már azt a befogást, minden porcikájában ég a vágytól, hogy tanulhasson tőle. Még akkor is, ha ennek jó részét a takarítás fogja kitenni.*
- Köszönöm! *Hálálkodik egy szóban sok mindenért. Hogy befogadták, hogy tanítását elvállalták, hogy ilyen barátságosak vele. Elképzelhetetlenül szerencsésnek érzi magát, s bár eddig nem igazán hitt abban, hogy az istenségek vezetnék sorsát, most egy kicsit elhiszi, hogy Eeyr keze lehet a dolgok mögött. Mással nem tudja magyarázni, hogy minden ennyire jól és könnyen alakult. A legszívesebben meg is ölelné mindkét kísérőjét, ám kellőképpen félszeg még ahhoz, hogy ezt a késztetését visszafogja. Néhány lélegzetvételnyi ideig még ácsorog az ajtó előtt zavarában, majd ahogy a többiek távozóra fogják, bevonul, hogy elfoglalja a helyiséget.*
A hozzászólás írója (Linkivyre Rarlpor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.21 18:46:55
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:33:32
Üzenet elküldve: 2021-01-19 10:33:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Intath egyáltalán nem érez bűntudatot a miatt, hogy a vörös rossz szokását elmondta a kislánynak. Jobb ha tud róla mielőtt egyik este azon nem kapja, hogy az ágya végében áll letolt gatyával és liheg mint valami kimelegedett bakkecske télen. A ház úrnőjének nyugtatása mellé egy buksisimi is jár.*
-Bizony. Ahogy mondtam ha baj van csak szólj és megoldom.
*Aztán haladhatnak megnézni ki-ki a saját érdeklődési körének való dolgokat. A közösségi térhez érkezve kapják is az újabb kérdést. A dokit nem lepi meg, hogy ez megmaradt a vidéki lányban. Ilyen varázsnyuszi estet még ő se látott és szintén nagyon izgatott. Meg ugye ma este már okkal járhat rá a borokra nem csak úgy. Az pedig jó dolog. Lelkesen bele is vág a hangulatfokozásba. Lehajol a gnóm kislányhoz, hogy csonka kézzel átkarolja a másikkal meg mutogathasson a teremben.*
-Bizony képzeld csak el ahogy majd a székeket úgy odatoljuk, hogy mindenki a kandalló felé nézzen és a tűz fényébe beáll Luninari varázsigéket mormol, mindenféle kézjelet meg mozdulatot csinál és fényeket meg hasonlókat csal majd elő! És előtte vagy utána pedig csak kicsit kell átrendezni a székeket, hogy mindenki tudjon beszélgetni és hogy bemutathassunk a többieknek. Ha Viel hazaérne akkor vele biztos jól kijönnétek. Vidám, energikus, csupa szív lányka. Az lenne igazán jó ha zene is volna. Nálatok gnómfalván voltak ilyen mulatságok? Meg voltál forgatva mert ha nem most majd bepótoljuk.*A füléhez hajol és belesúgja.*Laurentitiát is közrefogjuk majd. Rá is ráfér.
*Vigyorog vidáman a lánykára. Aztán haladhatnak tovább. A szoba választáson is jót mosolyog. Mint egy kis kölyökkutya csak ez a Linki aranyos. Ki is választja magának a szobáját ami Laurentitia-éval szemben van. Ebből a doki is megtudja, hogy hova kell majd mennie ha a ház úrnőjén behajtaná, hogy "akármivel" fordulhat hozzá.*
-Pihenj nyugodtan és ha bármiben segítség kell csak szólj nyugodtan. Holnap már be leszel fogva a rendelőmbe úgyhogy készülj.
*Persze a kedves mosolya elveszi a fenyegetés élét, de tényleg tervezi okítani a lányt. Meg kitakaríttatni a műtőt. Talán bírni is fogja a vért is. Ha nem akkor neki kell csinálnia és a kislány maradhat az alkímiánál. Ott se árt két segítő kéz. Főleg mert vannak a férfinek ötletei. Mikor magára hagyják Linkit a ház úrnője mellé felzárkózik és kíváncsian megkérdezi.*
-Mit szólsz hozzá? Remélem nem baj amúgy, hogy beengedtem?
*Intath egyáltalán nem érez bűntudatot a miatt, hogy a vörös rossz szokását elmondta a kislánynak. Jobb ha tud róla mielőtt egyik este azon nem kapja, hogy az ágya végében áll letolt gatyával és liheg mint valami kimelegedett bakkecske télen. A ház úrnőjének nyugtatása mellé egy buksisimi is jár.*
-Bizony. Ahogy mondtam ha baj van csak szólj és megoldom.
*Aztán haladhatnak megnézni ki-ki a saját érdeklődési körének való dolgokat. A közösségi térhez érkezve kapják is az újabb kérdést. A dokit nem lepi meg, hogy ez megmaradt a vidéki lányban. Ilyen varázsnyuszi estet még ő se látott és szintén nagyon izgatott. Meg ugye ma este már okkal járhat rá a borokra nem csak úgy. Az pedig jó dolog. Lelkesen bele is vág a hangulatfokozásba. Lehajol a gnóm kislányhoz, hogy csonka kézzel átkarolja a másikkal meg mutogathasson a teremben.*
-Bizony képzeld csak el ahogy majd a székeket úgy odatoljuk, hogy mindenki a kandalló felé nézzen és a tűz fényébe beáll Luninari varázsigéket mormol, mindenféle kézjelet meg mozdulatot csinál és fényeket meg hasonlókat csal majd elő! És előtte vagy utána pedig csak kicsit kell átrendezni a székeket, hogy mindenki tudjon beszélgetni és hogy bemutathassunk a többieknek. Ha Viel hazaérne akkor vele biztos jól kijönnétek. Vidám, energikus, csupa szív lányka. Az lenne igazán jó ha zene is volna. Nálatok gnómfalván voltak ilyen mulatságok? Meg voltál forgatva mert ha nem most majd bepótoljuk.*A füléhez hajol és belesúgja.*Laurentitiát is közrefogjuk majd. Rá is ráfér.
*Vigyorog vidáman a lánykára. Aztán haladhatnak tovább. A szoba választáson is jót mosolyog. Mint egy kis kölyökkutya csak ez a Linki aranyos. Ki is választja magának a szobáját ami Laurentitia-éval szemben van. Ebből a doki is megtudja, hogy hova kell majd mennie ha a ház úrnőjén behajtaná, hogy "akármivel" fordulhat hozzá.*
-Pihenj nyugodtan és ha bármiben segítség kell csak szólj nyugodtan. Holnap már be leszel fogva a rendelőmbe úgyhogy készülj.
*Persze a kedves mosolya elveszi a fenyegetés élét, de tényleg tervezi okítani a lányt. Meg kitakaríttatni a műtőt. Talán bírni is fogja a vért is. Ha nem akkor neki kell csinálnia és a kislány maradhat az alkímiánál. Ott se árt két segítő kéz. Főleg mert vannak a férfinek ötletei. Mikor magára hagyják Linkit a ház úrnője mellé felzárkózik és kíváncsian megkérdezi.*
-Mit szólsz hozzá? Remélem nem baj amúgy, hogy beengedtem?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 866-885