Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 303. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 284-303
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-24 01:18:17
Üzenet elküldve: 2019-08-24 01:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 325
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 325
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
*Seles végtelenül megkönnyebbül, hogy Leon nem neheztel rá. Hiszen bármennyire is rossz belegondolni, felelőtlen döntése kis híján a baba életébe is kerülhetett volna. Amíg Leon a karjában tartja Rellant, a fiúcska nagyot ásít, akkorát, mint a feje. Seles elneveti magát. Hirtelen Patkány is felbukkan, hosszú idő óta először, és csatlakozik a boldog családhoz.*
- Remélem, jóban lesznek Rellannal. *Mondja Seles, de azért odafigyel, hogy egyelőre a patkány barátjuk lehetőleg ne nagyon akarjon közeli barátságot kötni a kicsivel, nem lenne jó, ha az arcára mászna, vagy valami egyéb módszerrel próbálná felkelteni a figyelmét. Leon helyett Seles simogatja a babát, aki halk, nyökögő hangot ad ki. A lány figyelmesen nézi, látszik, hogy minden rezdülésére ügyel.*
- Azt hiszem, ilyenkor nyűgös kicsit, mert elálmosodott. *Véli, mielőtt még Leon megriadna a hangoktól, meg az esetleges sírástól, ami ezután szokott következni. Szinte alig veszi észre, hogy szerelme valami doktornőről beszél. Először érdeklődve pillant rá, aztán kacagva megrázza a fejét.*
- Nem, egy doktor volt. Intath a neve. Egy elf. Még mindig itt van.
*Selesnek kedve is lenne elindulni, hogy bemutassa megmentőit Leonnak, amikor az ajtó kinyílik, és maga Lau toppan elébük.*
- Jó reggelt! *Mosolyog Seles. Valamiért kedve lenne megmutatni újból a csöppséget Launak, mintha csak nem is találkoztak volna azelőtt. Valójában csak azért érez így, mert a baba olyan csodás újdonság az életében, hogy minden perc ünnep, amit vele tölthet. Persze csak akkor, ha nem ébreszti fel álmából, amit már megtett néhányszor az elmúlt pár órában. Nem véletlen, hogy a lány fáradtnak tűnik, és még érthetően gyenge is a történtek után.*
- De bizony! *Mosolyog.* Lau, ő itt Leon, Rellan apukája. Épp most emlegettünk, meg szeretnénk köszönni, amit tegnap értünk tettetek.
*Talán az elf lány zaklatottságát érzi meg valahogy a kis Rellan, de ezt a remek pillanatot választja arra, hogy először összeráncolja a homlokát, majd elsírja magát. Jó hangos, meg kell hagyni, van tüdeje hozzá. Seles nyúl, hogy átvegye, és ha megkapja a picit, be is megy vele a házba, mielőtt felbosszantja a nagy kutyát a sarkon.*
- Csssst! Pici Rellan, aludj! *Csitítja halkan, és ezzel el is éri a kívánt hatást, mert a baba ugyan kis öklével arcon gyűri saját magát, de ezután elcsöndesedik. Bocsánatkérőn néz Laura.*
*Seles végtelenül megkönnyebbül, hogy Leon nem neheztel rá. Hiszen bármennyire is rossz belegondolni, felelőtlen döntése kis híján a baba életébe is kerülhetett volna. Amíg Leon a karjában tartja Rellant, a fiúcska nagyot ásít, akkorát, mint a feje. Seles elneveti magát. Hirtelen Patkány is felbukkan, hosszú idő óta először, és csatlakozik a boldog családhoz.*
- Remélem, jóban lesznek Rellannal. *Mondja Seles, de azért odafigyel, hogy egyelőre a patkány barátjuk lehetőleg ne nagyon akarjon közeli barátságot kötni a kicsivel, nem lenne jó, ha az arcára mászna, vagy valami egyéb módszerrel próbálná felkelteni a figyelmét. Leon helyett Seles simogatja a babát, aki halk, nyökögő hangot ad ki. A lány figyelmesen nézi, látszik, hogy minden rezdülésére ügyel.*
- Azt hiszem, ilyenkor nyűgös kicsit, mert elálmosodott. *Véli, mielőtt még Leon megriadna a hangoktól, meg az esetleges sírástól, ami ezután szokott következni. Szinte alig veszi észre, hogy szerelme valami doktornőről beszél. Először érdeklődve pillant rá, aztán kacagva megrázza a fejét.*
- Nem, egy doktor volt. Intath a neve. Egy elf. Még mindig itt van.
*Selesnek kedve is lenne elindulni, hogy bemutassa megmentőit Leonnak, amikor az ajtó kinyílik, és maga Lau toppan elébük.*
- Jó reggelt! *Mosolyog Seles. Valamiért kedve lenne megmutatni újból a csöppséget Launak, mintha csak nem is találkoztak volna azelőtt. Valójában csak azért érez így, mert a baba olyan csodás újdonság az életében, hogy minden perc ünnep, amit vele tölthet. Persze csak akkor, ha nem ébreszti fel álmából, amit már megtett néhányszor az elmúlt pár órában. Nem véletlen, hogy a lány fáradtnak tűnik, és még érthetően gyenge is a történtek után.*
- De bizony! *Mosolyog.* Lau, ő itt Leon, Rellan apukája. Épp most emlegettünk, meg szeretnénk köszönni, amit tegnap értünk tettetek.
*Talán az elf lány zaklatottságát érzi meg valahogy a kis Rellan, de ezt a remek pillanatot választja arra, hogy először összeráncolja a homlokát, majd elsírja magát. Jó hangos, meg kell hagyni, van tüdeje hozzá. Seles nyúl, hogy átvegye, és ha megkapja a picit, be is megy vele a házba, mielőtt felbosszantja a nagy kutyát a sarkon.*
- Csssst! Pici Rellan, aludj! *Csitítja halkan, és ezzel el is éri a kívánt hatást, mert a baba ugyan kis öklével arcon gyűri saját magát, de ezután elcsöndesedik. Bocsánatkérőn néz Laura.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-22 23:46:38
Üzenet elküldve: 2019-08-22 23:46:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
*Szegény doktorbácsit már csúnyán eltorzította az élet. Számára az egy s más dolog mutatása mást jelent. Kell hozzá a kiegészítés. Mosolyogva bólint és kezd csevegő hangnemben magyarázni.*
-Ulsga tej. Egy nővényből kell kipréselni. Csökkenti a lázat. Ha úgy alakul majd megmutatom, hogy néz ki és miként kell kinyerni.
*Ügyesen tudja úgy munkára fogni a másikat, hogy még örüljön is neki és ne látszódjon a dokin a valódi szándéka. A kislány szobájába egy nagyon kócos és kába vörös buksit lát meg és két hatalmas kék szemet, ami úgy néz rá ahogy még nem néztek a volt kalózorvosra. Ha nem az elfről lenne szó talán zavarba is jönne, de nem teszi csak kedvesen mosolyog a kislányra. Jókedvét a kis tündér lányka járkálása is növeli, aki pont, azt teszi amit kell. Közben a doki megállapítja a szomorú tényt, hogy a gnóm lányka egy falatot se evett abból amit az este behozott neki. A csivitelő kis ezüst lánykának hála vidám mosolya le se fagy.*
-Szokták igen. Csak nekem eddig még sose sikerült ilyen kedves kis vidám hangon. Nekem is volna mit tanulnom.*Ezek után a betegéhez fordul.*Üdvözletem Lyllinor kisasszony! Intath Aldeis volnék az orvos, aki igyekszik minél előbb egészségessé varázsolni kegyedet. Nos, hogy érzi magát? Láz? Fejfájás? Orrdugulás?
*Közben nem szégyenlősködik. Félresöpör pár hajtincset és megnézi maga is milyen meleg az a buksi. Megkönnyebbül, hogy a gyógyszer hatott. Elégedetten bólint és a kis kézért nyúl, hogy megvizsgálja a lány pulzusát. Ezek után tölt egy pohár vizet és nyújtja át.*
-Ezt tessék meginni Lyllinor kisasszony! A testét nagyon megviselte a betegség. Már jobban van, de kell az energia és a folyadék, hogy ismét a régi legyen. Viel barátnője is nagyon örülne annak. Nagyon aggódott kegyedért és egészen ideáig ő vigyázott rá.
*Szegény doktorbácsit már csúnyán eltorzította az élet. Számára az egy s más dolog mutatása mást jelent. Kell hozzá a kiegészítés. Mosolyogva bólint és kezd csevegő hangnemben magyarázni.*
-Ulsga tej. Egy nővényből kell kipréselni. Csökkenti a lázat. Ha úgy alakul majd megmutatom, hogy néz ki és miként kell kinyerni.
*Ügyesen tudja úgy munkára fogni a másikat, hogy még örüljön is neki és ne látszódjon a dokin a valódi szándéka. A kislány szobájába egy nagyon kócos és kába vörös buksit lát meg és két hatalmas kék szemet, ami úgy néz rá ahogy még nem néztek a volt kalózorvosra. Ha nem az elfről lenne szó talán zavarba is jönne, de nem teszi csak kedvesen mosolyog a kislányra. Jókedvét a kis tündér lányka járkálása is növeli, aki pont, azt teszi amit kell. Közben a doki megállapítja a szomorú tényt, hogy a gnóm lányka egy falatot se evett abból amit az este behozott neki. A csivitelő kis ezüst lánykának hála vidám mosolya le se fagy.*
-Szokták igen. Csak nekem eddig még sose sikerült ilyen kedves kis vidám hangon. Nekem is volna mit tanulnom.*Ezek után a betegéhez fordul.*Üdvözletem Lyllinor kisasszony! Intath Aldeis volnék az orvos, aki igyekszik minél előbb egészségessé varázsolni kegyedet. Nos, hogy érzi magát? Láz? Fejfájás? Orrdugulás?
*Közben nem szégyenlősködik. Félresöpör pár hajtincset és megnézi maga is milyen meleg az a buksi. Megkönnyebbül, hogy a gyógyszer hatott. Elégedetten bólint és a kis kézért nyúl, hogy megvizsgálja a lány pulzusát. Ezek után tölt egy pohár vizet és nyújtja át.*
-Ezt tessék meginni Lyllinor kisasszony! A testét nagyon megviselte a betegség. Már jobban van, de kell az energia és a folyadék, hogy ismét a régi legyen. Viel barátnője is nagyon örülne annak. Nagyon aggódott kegyedért és egészen ideáig ő vigyázott rá.
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:51:06
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:51:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
- Nagyon jó lenne, ha megmutatnál egy s mást. Kezdetnek például elmesélhetnéd, mi volt az a különös ital, amivel megitattad tegnap Lyllinort. Persze, csak ha nem titok! *Mondja a lány az elfnek, miközben utána siet, és közben ezerszer is hálát ad Eeyrnek, hogy akad egy orvos, aki felügyeli Lyllinort, és segít neki felépülni. Kicsit le is marad, ezért lehetséges, hogy a kislány először a doktorbácsin bámul el, mert amikor Viel bedugja az ajtón kis fejét, már azt látja, amint a nagyon kócos Lyllinor, aki úgy mutat, mintha éppen túl sokat aludt volna az éjjel, akkora szemekkel mered az elfre, mintha vagy rémet, vagy csodát látott volna. Nehéz lenne megmondani, melyik, de Viel majd kideríti. Egyből tenni-venni kezd, többek közt beengedi az éltető napfényt az ablakon. Az aztán a kislányoknak való dolog, a betegeknek is kell belőle. Persze akkor ez eszébe se jutna, ha Lyllinoron nem látná a jelét, hogy már jobban van.*
- Ébresztő, hétalvó! *Mondja, sőt szinte énekli vidáman. Rendet tesz a szobában, de az, hogy nem evett, neki se kerüli el a figyelmét. Leguggol Lyllinor mellé.*
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? *Majd Intathoz fordul mosolyogva.* Ugye, így szokták mondani az orvosok? *Nem biztos benne, hogy a férfi maga is mondott ilyet, de a nagy ijedtségben tegnap akkor se vette volna észre, ha igen. Most is csak tréfálkozik, hátha nagy életkedvét át tudja ragasztani a kislányra is.*
- Nagyon jó lenne, ha megmutatnál egy s mást. Kezdetnek például elmesélhetnéd, mi volt az a különös ital, amivel megitattad tegnap Lyllinort. Persze, csak ha nem titok! *Mondja a lány az elfnek, miközben utána siet, és közben ezerszer is hálát ad Eeyrnek, hogy akad egy orvos, aki felügyeli Lyllinort, és segít neki felépülni. Kicsit le is marad, ezért lehetséges, hogy a kislány először a doktorbácsin bámul el, mert amikor Viel bedugja az ajtón kis fejét, már azt látja, amint a nagyon kócos Lyllinor, aki úgy mutat, mintha éppen túl sokat aludt volna az éjjel, akkora szemekkel mered az elfre, mintha vagy rémet, vagy csodát látott volna. Nehéz lenne megmondani, melyik, de Viel majd kideríti. Egyből tenni-venni kezd, többek közt beengedi az éltető napfényt az ablakon. Az aztán a kislányoknak való dolog, a betegeknek is kell belőle. Persze akkor ez eszébe se jutna, ha Lyllinoron nem látná a jelét, hogy már jobban van.*
- Ébresztő, hétalvó! *Mondja, sőt szinte énekli vidáman. Rendet tesz a szobában, de az, hogy nem evett, neki se kerüli el a figyelmét. Leguggol Lyllinor mellé.*
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? *Majd Intathoz fordul mosolyogva.* Ugye, így szokták mondani az orvosok? *Nem biztos benne, hogy a férfi maga is mondott ilyet, de a nagy ijedtségben tegnap akkor se vette volna észre, ha igen. Most is csak tréfálkozik, hátha nagy életkedvét át tudja ragasztani a kislányra is.*
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-19 22:27:06
Üzenet elküldve: 2019-08-19 22:27:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
//Családkeresőben//
*Maga se tudja miért, de az egyik pillanatban még menekülne Aleimord közeléből, a másikban, ahogy a férfi bocsánatkérését hallja, majd az asztalnál magába roskadó alakját szemléli, már inkább itt maradna mellette. Összeszorul a szíve a látványra, és bár már egyik keze a kilincsen nyugszik, készen rá, hogy kinyissa az ajtót, végül mégis visszalép, majd átszelve a köztük lévő távolságot, megöleli Aleimordot*
- Sajnálom! Én... én nem ezt akartam. *suttogja halkan, maga se tudva, mire is érti pontosan a szavait. Sajnálja, hogy az előbb olyan érzéketlenül viselkedett, sajnálja, hogy nem ugyanazt érzi, mint a férfi, de leginkább azt sajnálja, hogy akaratlanul is megbántotta őt. Szereti a férfit, úgy, mint egy jó barátot, talán még jobban is annál, de nem érzi azt a pluszt, ami a szeretetet szerelemmé tenné. Fogalma sincs róla, vajon ez csak jelenlegi érzelmi zavarának köszönhető-e, hiszen még húga halálát sem tudta rendesen feldolgozni, és idővel majd megjönnek az érzelmek, vagy a kapcsolatuk örökre meg fog rekedni ezen a szinten. Nem akar rosszat Aleimordnak, de pontosan azért szökött el otthonról annak idején, mert olyasvalakihez akarták hozzáadni, akit nem szeretett. Úgy érzi, a húga emlékét sértené meg vele, ha anélkül vágna bele egy kapcsolatba, hogy teljesen biztos lenne benne, szerelmes. ~De vajon lehet-e ezt biztosan tudni?~ mereng magában, miközben elhúzódik a férfitól és elindul a kertbe, hogy köszöntse legújabb látogatójukat*
- Üdv! Csak nem a büszke apukához van szerencsénk? Nem tudom, hogy talált ide, de a legjobb helyre jött! Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! *mutatkozik be a férfinak, felváltva pillantva rá és Selesre. ~Remélem, nem zavartam meg semmit!~ igyekszik üzenni a tekintetével a lánynak* Miért nem jöttök be? Ott kellemesebb beszélgetni... Reggeliztetek már? *ontja magából egyik kérdést a másik után, lehangoltságát és zavarát ellensúlyozandó a túlzott vidámsággal és csiviteléssel.*
//Családkeresőben//
*Maga se tudja miért, de az egyik pillanatban még menekülne Aleimord közeléből, a másikban, ahogy a férfi bocsánatkérését hallja, majd az asztalnál magába roskadó alakját szemléli, már inkább itt maradna mellette. Összeszorul a szíve a látványra, és bár már egyik keze a kilincsen nyugszik, készen rá, hogy kinyissa az ajtót, végül mégis visszalép, majd átszelve a köztük lévő távolságot, megöleli Aleimordot*
- Sajnálom! Én... én nem ezt akartam. *suttogja halkan, maga se tudva, mire is érti pontosan a szavait. Sajnálja, hogy az előbb olyan érzéketlenül viselkedett, sajnálja, hogy nem ugyanazt érzi, mint a férfi, de leginkább azt sajnálja, hogy akaratlanul is megbántotta őt. Szereti a férfit, úgy, mint egy jó barátot, talán még jobban is annál, de nem érzi azt a pluszt, ami a szeretetet szerelemmé tenné. Fogalma sincs róla, vajon ez csak jelenlegi érzelmi zavarának köszönhető-e, hiszen még húga halálát sem tudta rendesen feldolgozni, és idővel majd megjönnek az érzelmek, vagy a kapcsolatuk örökre meg fog rekedni ezen a szinten. Nem akar rosszat Aleimordnak, de pontosan azért szökött el otthonról annak idején, mert olyasvalakihez akarták hozzáadni, akit nem szeretett. Úgy érzi, a húga emlékét sértené meg vele, ha anélkül vágna bele egy kapcsolatba, hogy teljesen biztos lenne benne, szerelmes. ~De vajon lehet-e ezt biztosan tudni?~ mereng magában, miközben elhúzódik a férfitól és elindul a kertbe, hogy köszöntse legújabb látogatójukat*
- Üdv! Csak nem a büszke apukához van szerencsénk? Nem tudom, hogy talált ide, de a legjobb helyre jött! Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! *mutatkozik be a férfinak, felváltva pillantva rá és Selesre. ~Remélem, nem zavartam meg semmit!~ igyekszik üzenni a tekintetével a lánynak* Miért nem jöttök be? Ott kellemesebb beszélgetni... Reggeliztetek már? *ontja magából egyik kérdést a másik után, lehangoltságát és zavarát ellensúlyozandó a túlzott vidámsággal és csiviteléssel.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-18 19:28:56
Üzenet elküldve: 2019-08-18 19:28:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 641
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 641
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Egy pillanatra azt hiszi, hogy tényleg jó lesz, ha valóban van esélye. Egy pillanatra érzi Lauren ajkait a sajátján, aztán a pillanat úgy törik össze, mintha pofán vágták volna. Ilyesmi nem történik, de Aleimord úgy érzi. Alig bír mit mondani, szóra nyitja a száját, elhalkul, megint kinyitja, megint visszacsukja. Lehajtja a fejét - két kezét meg tudná számolni, hányszor csinált ilyesmit összesen -, mély levegőt vesz, majd visszanéz a nőre.*
- Ne haragudj *mondja, majd hagyja, hogy Lauren elmenjen. Saját maga visszaül az asztalhoz, és egy ideig csak mered maga elé.
Számíthatott volna erre. Mégis... hogyan gondolta, hogy pont ő fog kelleni egy ilyen csodálatos nőnek? Gondolhatta volna, hogy nem érdemli meg. Pedig egy pillanatra nem érezte magát annyira elveszettnek. Talán visszamenne a Mágustoronyba, ám megígérte Laurennek, hogy itt marad és megvédi... Nem léphet le csak úgy.*
*Egy pillanatra azt hiszi, hogy tényleg jó lesz, ha valóban van esélye. Egy pillanatra érzi Lauren ajkait a sajátján, aztán a pillanat úgy törik össze, mintha pofán vágták volna. Ilyesmi nem történik, de Aleimord úgy érzi. Alig bír mit mondani, szóra nyitja a száját, elhalkul, megint kinyitja, megint visszacsukja. Lehajtja a fejét - két kezét meg tudná számolni, hányszor csinált ilyesmit összesen -, mély levegőt vesz, majd visszanéz a nőre.*
- Ne haragudj *mondja, majd hagyja, hogy Lauren elmenjen. Saját maga visszaül az asztalhoz, és egy ideig csak mered maga elé.
Számíthatott volna erre. Mégis... hogyan gondolta, hogy pont ő fog kelleni egy ilyen csodálatos nőnek? Gondolhatta volna, hogy nem érdemli meg. Pedig egy pillanatra nem érezte magát annyira elveszettnek. Talán visszamenne a Mágustoronyba, ám megígérte Laurennek, hogy itt marad és megvédi... Nem léphet le csak úgy.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-17 15:42:00
Üzenet elküldve: 2019-08-17 15:42:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Ó, ez remek! *lelkesedik fel, mikor kiderül, az orvos is lovon érkezett* Persze, szívesen segítek felszerszámozni, csak szólj, mielőtt indulnál! *bólogat lelkesen Intath szavaira, hiszen ez a legkevesebb, amit megtehet a doktorért, aki annyit segített nekik. Előbb azonban a beteg van soron, rájuk meg a mosogatás vár, így hamarosan újra csak kettesben marad Aleimorddal, na meg persze a mosatlannal*
- Á, értem. *helyesel a birtokot illetően* Ez jó ötlet! És az artheniori házzal mik a terveid? *érdeklődik tovább, hiszen minél többet áll üresen a félig lerombolt épület, annál siralmasabb állapotba kerül. Bár Aleimord rábízta, hogy vigyázzon rá, jelenleg ezt a feladatot nem igazán tudja ellátni innen a Szarvasligetből, így örülne, ha arra is találnának valaki mást, aki felügyeli, vagy ha esetleg hasznosítanák valahogy az épületet*
- Szegény! *jegyzi meg szomorúan, ahogy az öreg ló kerül szóba, bár örömmel hallja, hogy a férfi nyitott a javaslatára, hogy inkább holnap menjenek* Akkor ezt megbeszéltük! *eresz meg egy halvány mosolyt a másik irányába mosogatás közben. Hamarosan azonban kényesebb vizekre terelődik a beszélgetés, bár úgy tűnik, Aleimord meglehetősen könnyedén viseli az életében bekövetkezett változásokat. ~Vagy legalábbis úgy tesz, mint aki könnyedén viselné~ javítja ki magát gondolatban, ahogy két edény elmosása közt lopva a férfira pillant*
- Elhiszem, hogy nem lehet könnyű... de örülök, hogy így gondolod. *szorítja meg egy pillanatra Aleimord kezét együttérzése jeleként, csak hogy aztán elvörösödve fordítsa vissza figyelmét újra a rendrakásra. Nem sokáig tüsténkedhet azonban, hamarosan újra megállítják a takarításban. Először le sem esik neki, mire készül a férfi, így nem is húzódik el a mozdulat elől, csak amikor már ajkaik összeérnek, akkor próbál hátralépni egyet, így akarva eltávolodni a férfitól*
- Én... én nem... nekem most nem erre van szükségem. *rázza meg a fejét feldúltan, hiszen továbbra sincs fogalma róla, mit szeretne Aleimordtól és mit nem, a férfi egyre hevesebb közeledése pedig megijeszti kissé*
- Azt... azt hiszem, most már ideje köszönni Seleséknek. *keres gyorsan valami kibúvót, amiért elhagyhatja a szobát, és ha csak Aleimord nem tartóztatja, akkor már siet is ki a konyhából a bejárati ajtóhoz, hogy köszöntse az új látogatót.*
- Ó, ez remek! *lelkesedik fel, mikor kiderül, az orvos is lovon érkezett* Persze, szívesen segítek felszerszámozni, csak szólj, mielőtt indulnál! *bólogat lelkesen Intath szavaira, hiszen ez a legkevesebb, amit megtehet a doktorért, aki annyit segített nekik. Előbb azonban a beteg van soron, rájuk meg a mosogatás vár, így hamarosan újra csak kettesben marad Aleimorddal, na meg persze a mosatlannal*
- Á, értem. *helyesel a birtokot illetően* Ez jó ötlet! És az artheniori házzal mik a terveid? *érdeklődik tovább, hiszen minél többet áll üresen a félig lerombolt épület, annál siralmasabb állapotba kerül. Bár Aleimord rábízta, hogy vigyázzon rá, jelenleg ezt a feladatot nem igazán tudja ellátni innen a Szarvasligetből, így örülne, ha arra is találnának valaki mást, aki felügyeli, vagy ha esetleg hasznosítanák valahogy az épületet*
- Szegény! *jegyzi meg szomorúan, ahogy az öreg ló kerül szóba, bár örömmel hallja, hogy a férfi nyitott a javaslatára, hogy inkább holnap menjenek* Akkor ezt megbeszéltük! *eresz meg egy halvány mosolyt a másik irányába mosogatás közben. Hamarosan azonban kényesebb vizekre terelődik a beszélgetés, bár úgy tűnik, Aleimord meglehetősen könnyedén viseli az életében bekövetkezett változásokat. ~Vagy legalábbis úgy tesz, mint aki könnyedén viselné~ javítja ki magát gondolatban, ahogy két edény elmosása közt lopva a férfira pillant*
- Elhiszem, hogy nem lehet könnyű... de örülök, hogy így gondolod. *szorítja meg egy pillanatra Aleimord kezét együttérzése jeleként, csak hogy aztán elvörösödve fordítsa vissza figyelmét újra a rendrakásra. Nem sokáig tüsténkedhet azonban, hamarosan újra megállítják a takarításban. Először le sem esik neki, mire készül a férfi, így nem is húzódik el a mozdulat elől, csak amikor már ajkaik összeérnek, akkor próbál hátralépni egyet, így akarva eltávolodni a férfitól*
- Én... én nem... nekem most nem erre van szükségem. *rázza meg a fejét feldúltan, hiszen továbbra sincs fogalma róla, mit szeretne Aleimordtól és mit nem, a férfi egyre hevesebb közeledése pedig megijeszti kissé*
- Azt... azt hiszem, most már ideje köszönni Seleséknek. *keres gyorsan valami kibúvót, amiért elhagyhatja a szobát, és ha csak Aleimord nem tartóztatja, akkor már siet is ki a konyhából a bejárati ajtóhoz, hogy köszöntse az új látogatót.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-16 19:25:19
Üzenet elküldve: 2019-08-16 19:25:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Vakmerő
//Lyllinor szobája//
//Intath//
*Egészen belecsavarodott már takarójába és ölelgeti párnáját, ez mind ereje apránkénti visszatérésének, mind nyugtalan álmainak jele. Most nem nyöszörög, nem beszél, éppen álmatlanul gyógyul. A csendes érkező megrezzenti pihenő tudatának finom pókhálóját, megmoccannak a gyermekinek tűnő, hosszú pillák, és a férfi szőke fürtjein felragyogó napfény vakítón surran be résnyire nyíló szemein. Hunyorog, de egyre kerekednek el szemei és ámuldozik. Tündöklő, földöntúli lénynek hiszi a gyógyítót, ki őrzi, védi betegágyánál. Vagy tán épp lelkéért jön, hogy szeretteihez vezesse? Így vagy úgy, a méretes szemek nagyokra nőnek, és megszeppenten pislognak a férfira. Ha netán smaradszínű szemeire eshet pillantása, akkor a mosolygó, szép metszésű arc láttán még pislogni is elfelejt. Csodálkozón elnyílik szája ugyan, fejét felemeli a párnáról, ám szólni nem tud. Félig hasra csavarodva könyököl, vörös fürtjei gyűrötté aludt bal arcára féloldalasan lelapulnak, a többi kócos, vékony hajszál mintegy alig sejlő burokként veszi körbe fejét, ahogy azon is felragyog a napfény. Az ételhez nem nyúlt, inni viszont adott neki Viel, bár tény, hogy száját igen száraznak és gyógyszerízűnek érzi. Jelenleg azonban moccanni se mer, nehogy a gyönyörű, kecses tünemény szertefoszoljék előle. Arca sápadt, de a láz jelei eltűntek, homloka is hűvös.*
//Intath//
*Egészen belecsavarodott már takarójába és ölelgeti párnáját, ez mind ereje apránkénti visszatérésének, mind nyugtalan álmainak jele. Most nem nyöszörög, nem beszél, éppen álmatlanul gyógyul. A csendes érkező megrezzenti pihenő tudatának finom pókhálóját, megmoccannak a gyermekinek tűnő, hosszú pillák, és a férfi szőke fürtjein felragyogó napfény vakítón surran be résnyire nyíló szemein. Hunyorog, de egyre kerekednek el szemei és ámuldozik. Tündöklő, földöntúli lénynek hiszi a gyógyítót, ki őrzi, védi betegágyánál. Vagy tán épp lelkéért jön, hogy szeretteihez vezesse? Így vagy úgy, a méretes szemek nagyokra nőnek, és megszeppenten pislognak a férfira. Ha netán smaradszínű szemeire eshet pillantása, akkor a mosolygó, szép metszésű arc láttán még pislogni is elfelejt. Csodálkozón elnyílik szája ugyan, fejét felemeli a párnáról, ám szólni nem tud. Félig hasra csavarodva könyököl, vörös fürtjei gyűrötté aludt bal arcára féloldalasan lelapulnak, a többi kócos, vékony hajszál mintegy alig sejlő burokként veszi körbe fejét, ahogy azon is felragyog a napfény. Az ételhez nem nyúlt, inni viszont adott neki Viel, bár tény, hogy száját igen száraznak és gyógyszerízűnek érzi. Jelenleg azonban moccanni se mer, nehogy a gyönyörű, kecses tünemény szertefoszoljék előle. Arca sápadt, de a láz jelei eltűntek, homloka is hűvös.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-16 11:46:27
Üzenet elküldve: 2019-08-16 11:46:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 810
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 810
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
*Bólint arra, hogy hasonlít rá. Le sem lehetne tagadni ezt. Felesleges is lenne, hiszen mind a kettejükből van egy kicsi a fiúban. Az, hogy szemének kékjei vannak nem pedig barnái, mint szüleinek, már fel sem tűnik a férfi számára. Talán csak valami furcsaság ez semmi több. Ezután Patkány is kikukucskál az ismeretlen szagok miatt és ahogy meglátja Selest egyből átrohan az ő vállára, hogy némi dörgölődzés után onnan figyelje új kis gazdáját.*
-Mindegy már! A lényeg, hogy együtt vagyunk és kész! *Mosolyog a lányra és a gyermekre, aki kezecskéit nyújtogatja felé. Ha nem féltené ennyire, akkor csak egyik kezével fogná, a másikkal pedig megsimogatná Rellant, de hiába a hatamlas erő, ami a férfiban van, mégis inkább két kézzel ringatja a csöppséget és ostobán vigyorogva bámulja őt.*
-Remélem az a doktornő elég ügyes volt és nem volt semmi probléma! *Meg sem fordul a fejében, hogy egy bába, egy szülésznő férfi is lehet, úgyhogy rögtön nőként kezeli a jótevőjüket.*
-Nos, ha megengeded, szeretném megköszönni nekik, amit értünk tettek! *Emeli fel a fejét és most körbe pillant, mert eddigi látómezőjét csak a két szeretett személy töltötte be.*
-Szép házikó meg kell hagyni! Merre találom ezt a Laut? *Miközben beszél végig aprócska mozdulatokkal ringatja a dedet, aki szinte elveszik apja hatalmas karjai között.* ~Még olyan picike! De ha felnő ugyan olyan nagy harcost faragok belőle, mint én! Meg fogja tudni védeni az anyát, ha nekem valami bajom lenne!~ *A kalóz már előre büszke a gyermekére, akin már most kitűnik, hogy nagy tettekre lesz hivatott.*
*Bólint arra, hogy hasonlít rá. Le sem lehetne tagadni ezt. Felesleges is lenne, hiszen mind a kettejükből van egy kicsi a fiúban. Az, hogy szemének kékjei vannak nem pedig barnái, mint szüleinek, már fel sem tűnik a férfi számára. Talán csak valami furcsaság ez semmi több. Ezután Patkány is kikukucskál az ismeretlen szagok miatt és ahogy meglátja Selest egyből átrohan az ő vállára, hogy némi dörgölődzés után onnan figyelje új kis gazdáját.*
-Mindegy már! A lényeg, hogy együtt vagyunk és kész! *Mosolyog a lányra és a gyermekre, aki kezecskéit nyújtogatja felé. Ha nem féltené ennyire, akkor csak egyik kezével fogná, a másikkal pedig megsimogatná Rellant, de hiába a hatamlas erő, ami a férfiban van, mégis inkább két kézzel ringatja a csöppséget és ostobán vigyorogva bámulja őt.*
-Remélem az a doktornő elég ügyes volt és nem volt semmi probléma! *Meg sem fordul a fejében, hogy egy bába, egy szülésznő férfi is lehet, úgyhogy rögtön nőként kezeli a jótevőjüket.*
-Nos, ha megengeded, szeretném megköszönni nekik, amit értünk tettek! *Emeli fel a fejét és most körbe pillant, mert eddigi látómezőjét csak a két szeretett személy töltötte be.*
-Szép házikó meg kell hagyni! Merre találom ezt a Laut? *Miközben beszél végig aprócska mozdulatokkal ringatja a dedet, aki szinte elveszik apja hatalmas karjai között.* ~Még olyan picike! De ha felnő ugyan olyan nagy harcost faragok belőle, mint én! Meg fogja tudni védeni az anyát, ha nekem valami bajom lenne!~ *A kalóz már előre büszke a gyermekére, akin már most kitűnik, hogy nagy tettekre lesz hivatott.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-16 11:30:20
Üzenet elküldve: 2019-08-16 11:30:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 641
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 641
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
- Nem kell, nem a te hibád *válaszolja a tündérnek, majd tovább nem is foglalkozik azzal, hogy hogyan aludt. Nem lényeges.
Intath megjegyzésére csak kérdőn néz a férfire. Mikor volt itt szó lovakról? A mosogatást csak Lauren miatt teszi, magától eszébe sem jutna, de hogy pont ő szerszámozza fel ennek a... az orvosnak a lovát... Na még mit nem!*
- Biztosan találsz rá valakit *mosolyog felszínesen Intathra. Szerencsére a doki eltűnik, kettesben maradnak Laurennel, Aleimord pedig alig bírja ki, hogy ne morogjon a foga alatt. Haragját inkább a mosogatásban éli ki, és próbálja közben nem összetörni a tányérokat.*
- Arthenior mellett van, a szüleim házvezetőjére bíztam *fejti ki a birtokra.* Gondolkoztam azon, hogy eladom vagy elajándékozom. Minek nekem ennyi birtok és ház? Teljesen felesleges, más szívesen használná.
*Számára elég lenne az a kisebb, csak be kellene fejeznie az építését. Egyedül rosszul érezné magát abban a hatalmas kastélyban, ami a városon kívül fekszik.
Először elutasításnak véli, hogy Lauren nem akar vele jönni a kastélyhoz, aztán észreveszi az ebben rejlő lehetőségeket. Egy fél nap helyett egy teljeset együtt tölthetnek!*
- Jó, ötlet, menjünk holnap *bólint.* Én is el akartam menni a piacra. A mostani lovam már nagyon öreg, szegény felett eljárt az idő. Vennék másikat, az ilyesmit pedig szeretem saját magam intézni.
*Egy szolgáló nem fogja tudni, hogy melyik ló passzol majd a személyiségéhez, és legalább addig is elfoglalja magát.
Szerencsére ketten gyorsan végeznek a mosogatással, és bár közben próbált azért nem látványosan undorodni, azért most, hogy kész vannak, jó alaposan kezet most, és szárazra törli a tenyerét.*
- Igen, az *bólint egyetértően.* De így nyugalmasabb. Inkább a mosatlan edényekkel küzdök, mint azokkal a polgárokkal, akik a fejemet vetetnék, mert oda születtem, ahova. Nem ígérem, hogy megszokom, egy élet neveltetését nehéz elfelejteni, de így sokkal békésebbnek érzem magamat.
*Mikor Lauren ismét segíteni akar neki, csak azért, mert Aleimord a luxushoz szokott, és most mosogatnia kell, nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el. Az előző haragja szinte azonnal elszáll.*
- Látod? Már megint velem foglalkozol *rázza meg a fejét mosolyogva.* Nekem csak egy dologra van most szükségem...
*Nem akar már simogatni és puszit adni, hacsak Lau nem ellenkezik vagy hátrál látványosan, közelebb lép hozzá, két tenyerével pedig közrefogja az arcát, hogy megcsókolhassa. Különös időpont és helyszín, ám ez most nem számít.*
- Nem kell, nem a te hibád *válaszolja a tündérnek, majd tovább nem is foglalkozik azzal, hogy hogyan aludt. Nem lényeges.
Intath megjegyzésére csak kérdőn néz a férfire. Mikor volt itt szó lovakról? A mosogatást csak Lauren miatt teszi, magától eszébe sem jutna, de hogy pont ő szerszámozza fel ennek a... az orvosnak a lovát... Na még mit nem!*
- Biztosan találsz rá valakit *mosolyog felszínesen Intathra. Szerencsére a doki eltűnik, kettesben maradnak Laurennel, Aleimord pedig alig bírja ki, hogy ne morogjon a foga alatt. Haragját inkább a mosogatásban éli ki, és próbálja közben nem összetörni a tányérokat.*
- Arthenior mellett van, a szüleim házvezetőjére bíztam *fejti ki a birtokra.* Gondolkoztam azon, hogy eladom vagy elajándékozom. Minek nekem ennyi birtok és ház? Teljesen felesleges, más szívesen használná.
*Számára elég lenne az a kisebb, csak be kellene fejeznie az építését. Egyedül rosszul érezné magát abban a hatalmas kastélyban, ami a városon kívül fekszik.
Először elutasításnak véli, hogy Lauren nem akar vele jönni a kastélyhoz, aztán észreveszi az ebben rejlő lehetőségeket. Egy fél nap helyett egy teljeset együtt tölthetnek!*
- Jó, ötlet, menjünk holnap *bólint.* Én is el akartam menni a piacra. A mostani lovam már nagyon öreg, szegény felett eljárt az idő. Vennék másikat, az ilyesmit pedig szeretem saját magam intézni.
*Egy szolgáló nem fogja tudni, hogy melyik ló passzol majd a személyiségéhez, és legalább addig is elfoglalja magát.
Szerencsére ketten gyorsan végeznek a mosogatással, és bár közben próbált azért nem látványosan undorodni, azért most, hogy kész vannak, jó alaposan kezet most, és szárazra törli a tenyerét.*
- Igen, az *bólint egyetértően.* De így nyugalmasabb. Inkább a mosatlan edényekkel küzdök, mint azokkal a polgárokkal, akik a fejemet vetetnék, mert oda születtem, ahova. Nem ígérem, hogy megszokom, egy élet neveltetését nehéz elfelejteni, de így sokkal békésebbnek érzem magamat.
*Mikor Lauren ismét segíteni akar neki, csak azért, mert Aleimord a luxushoz szokott, és most mosogatnia kell, nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el. Az előző haragja szinte azonnal elszáll.*
- Látod? Már megint velem foglalkozol *rázza meg a fejét mosolyogva.* Nekem csak egy dologra van most szükségem...
*Nem akar már simogatni és puszit adni, hacsak Lau nem ellenkezik vagy hátrál látványosan, közelebb lép hozzá, két tenyerével pedig közrefogja az arcát, hogy megcsókolhassa. Különös időpont és helyszín, ám ez most nem számít.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-16 04:54:46
Üzenet elküldve: 2019-08-16 04:54:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//Ale, Lau, Int, Viel//
*Laurentitia ajánlatát hallva meglepetten néz a Aleimord-ra.*
~Mégis mi az anyámat kezdek vele?~
*De aztán megvilágosodik, hogy egy lóról van szó és magában jót is kuncog a dolgon.*
-Köszönöm, de én is lovon érkeztem. A felszerszámozásnál viszont szívesen venném valakinek a segítségét ha nem túl nagy kérés.
*Ahhoz nem nagyon ért. Eddig is ügyesen sikerült elérnie mindig, hogy másra terelje a dolgot. Szóval most se tervezi megtanulni. A tündér lányka szavait mosolyogva hallgatja. Az ájtatos rész idegen tőle és a többi is furcsa számára.*
~Olyan mintha a húga lenne, de csak pár napja ismerik egymást. Talán valami durva dolog történt fele, hogy ilyen ragaszkodó?~
*-mindenesetre mikor kifejti, hogy mennyire tehetetlennek érezte magát bár a doki arcán továbbra is a kedves mosoly látszik, de belül szétveti a büszkeség. Ő a nagy hős akire a nők vágytak. Bátorítón megpaskolja a kis tündérkezet.*
-Most már itt vagyok és mindent megteszek a barátnődért. És addig is szívesen mesélek neked dolgokról ha szeretnéd. Amikkel segíthetsz mások gyógyításában.
*Egy kedves felajánlásnak tűnik, de már három nővérkét sikerült magának szerezni. Ennyi lányt már a műtőasztalra felvágni is problémás ha elkapná őket a hév. Bár megoldható. A gondolat mindenesetre tetszik a dokinak. Mikor pedig így megörül neki a tündérlányka amiért itt lakik vidáman rávigyorog és bólint. Ez alatt a két nap alatt, hogy itt van több kedvességet és szeretetet kapott mint a szegénynegyedben egy év alatt. Leszámítva persze, azt a szeretetet amiért fizetett. Laurentitia még nem megy ki a párhoz ő pedig indulna a kislányhoz és őszintén örül a társaságnak.*
-Persze. Örülök neki. Sőt, hátha már felébredt. Reggelente a lázas betegek jobban szoktak lenni.
*Ezzel el is indul a kislány felé a nyomában a vidáman táncikáló tündérkével akire ahogy ránéz most nem a nőt látja benne hanem a lányt. Egy kislányt. És, ami az ő esetében fura, hogy baromi aranyosnak találja. Szíve szerint kézen fogná, hogy úgy ugráljon mellette.*
//Lyllinor//
*Beérve a kislány szobájába se foszlik le róla ez a vidám mosoly. Most nem a szigorú doktorbácsi, mint tegnap. Az éjjeli szekrényen még tegnap otthagyott tányérhoz sétál, hogy lássa evett e valamit egyáltalán. Mert ennie és innia mindenképp kéne.*
//Ale, Lau, Int, Viel//
*Laurentitia ajánlatát hallva meglepetten néz a Aleimord-ra.*
~Mégis mi az anyámat kezdek vele?~
*De aztán megvilágosodik, hogy egy lóról van szó és magában jót is kuncog a dolgon.*
-Köszönöm, de én is lovon érkeztem. A felszerszámozásnál viszont szívesen venném valakinek a segítségét ha nem túl nagy kérés.
*Ahhoz nem nagyon ért. Eddig is ügyesen sikerült elérnie mindig, hogy másra terelje a dolgot. Szóval most se tervezi megtanulni. A tündér lányka szavait mosolyogva hallgatja. Az ájtatos rész idegen tőle és a többi is furcsa számára.*
~Olyan mintha a húga lenne, de csak pár napja ismerik egymást. Talán valami durva dolog történt fele, hogy ilyen ragaszkodó?~
*-mindenesetre mikor kifejti, hogy mennyire tehetetlennek érezte magát bár a doki arcán továbbra is a kedves mosoly látszik, de belül szétveti a büszkeség. Ő a nagy hős akire a nők vágytak. Bátorítón megpaskolja a kis tündérkezet.*
-Most már itt vagyok és mindent megteszek a barátnődért. És addig is szívesen mesélek neked dolgokról ha szeretnéd. Amikkel segíthetsz mások gyógyításában.
*Egy kedves felajánlásnak tűnik, de már három nővérkét sikerült magának szerezni. Ennyi lányt már a műtőasztalra felvágni is problémás ha elkapná őket a hév. Bár megoldható. A gondolat mindenesetre tetszik a dokinak. Mikor pedig így megörül neki a tündérlányka amiért itt lakik vidáman rávigyorog és bólint. Ez alatt a két nap alatt, hogy itt van több kedvességet és szeretetet kapott mint a szegénynegyedben egy év alatt. Leszámítva persze, azt a szeretetet amiért fizetett. Laurentitia még nem megy ki a párhoz ő pedig indulna a kislányhoz és őszintén örül a társaságnak.*
-Persze. Örülök neki. Sőt, hátha már felébredt. Reggelente a lázas betegek jobban szoktak lenni.
*Ezzel el is indul a kislány felé a nyomában a vidáman táncikáló tündérkével akire ahogy ránéz most nem a nőt látja benne hanem a lányt. Egy kislányt. És, ami az ő esetében fura, hogy baromi aranyosnak találja. Szíve szerint kézen fogná, hogy úgy ugráljon mellette.*
//Lyllinor//
*Beérve a kislány szobájába se foszlik le róla ez a vidám mosoly. Most nem a szigorú doktorbácsi, mint tegnap. Az éjjeli szekrényen még tegnap otthagyott tányérhoz sétál, hogy lássa evett e valamit egyáltalán. Mert ennie és innia mindenképp kéne.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-15 21:41:45
Üzenet elküldve: 2019-08-15 21:41:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
//Ale, Lau, Int, Viel//
- Nem, azt hiszem, nem. *rázza meg a fejét, ahogy elfordul az ablaktól. Bár nincs túl jó rálátása a dolgokra, az a benyomása, nincsen fegyver a férfinél, vagy ha van is, akkor is inkább csak védekezésre használná azt, mintsem támadásra, így kissé megnyugodva ül vissza az asztalhoz, hogy befejezze a reggelijét*
- Köszönöm. *ereszt meg egy hálás mosolyt Aleimord felé, bár úgy tűnik, a nagylelkű felajánlására nem lesz szükség, hiszen Intath ragaszkodik az utazáshoz* Esetleg szeretnéd elvinni Uraságot? Igaz, nem a leggyorsabb ló a környéken, de mégiscsak kényelmesebb, mint gyalog utazni. *nem volt még alkalma megkérdezni az orvostól, hogyan érkezett ide, vagy mennyire ért a lovagláshoz, de ha a férfi szükségét érzi, szívesen kölcsönadja a megbízható kis hátast*
- Ebben nem kételkedem. *jegyzi meg mosolyogva, ahogy Árnyék kerül szóba, hiszen messze ő a legjobban nevelt kutya, akivel valaha találkozott. Aleimord ajánlatára azonban meglepetten kapja fel a fejét, hiszen épp az előbb beszéltek arról, hogy az itteni birtokot veszik szemügyre, délután pedig húslevest és süteményt készítenek. Ráadásul az sem egyértelmű számára, egyedül vagy társaságban szeretné inkább megtenni az utat a férfi*
- A birtokra? *kérdez vissza kissé értetlenül, hiszen sose szeretett vájkálni mások zsebében, így most sincs fogalma arról, pontosan hány birtoka van a férfinak, és melyikre is szeretne elmenni. ~Arra, ahol Drameiloten és a családja lakik?~ ötlik eszébe a város közelében lévő kúria* Milyen messze van? Lehet, jobb lenne egy másik nap elmenni oda... *jegyzi meg bizonytalanul, hiszen nem tartja valószínűnek, hogy hamar meg tudnák járni az oda és a vissza utat, különösen, ha Intath esetleg igényt tartana Uraságra* Mi lenne, ha inkább holnap mennénk, akkor talán nyugodtabb lesz minden. Esetleg elnézhetnénk a piacra is. *ajánlja fel, bár ha Aleimord egyedül is el szeretne menni, ő nem fog tovább ellenkezni, a továbbiakban inkább csak csendben hallgatja Intath és Vieljana beszélgetését Lyllinor állapotáról, örömmel látva, hogy mindenki ennyire aggódik a kislányért, és ennyire szeretne segíteni neki*
- Akkor ezt megbeszéltünk. *bólint rá Intath válaszára, már előre várva az esti kis összejövetelt. Igaz, ez még nem nevezhető igazi házavatónak, de attól még remek alkalomnak ígérkezik arra, hogy kicsit közelebbről is megismerjék egymást*
- Azt hiszem, még hagyjunk egy kis időt nekik kettesben. Vagyis hármasban. *helyesbíti önmagát, ahogy Seles és kis családja kerül újra szóba, egyelőre elodázva a bemutatkozást a büszke apukának, illetve lehetőséget adva az orvosnak és lelkes kis segédjének, hogy megnézzék a betegüket*
- Köszönöm! Igazán kedves tőled, hogy segítesz. *jegyzi meg hálásan, ahogy magára marad Aleimorddal és a mosatlan edényekkel* Tudom, ez nagy váltás lehet a korábbi életedhez képest... *jegyzi meg kissé tétován, hiszen az az érzése, a házimunka és minden ilyesmi talán még kissé megalázó is lehet a férfi számára, ezért is szeretné biztosítani róla, hogy tényleg értékeli, hogy ennyire igyekszik alkalmazkodni az itteni körülményekhez* Ha tehetek valamit, amivel megkönnyíthetem a dolgod, csak szólj nyugodtan! *ajánlja fel, hátha esetleg Aleimord nem szívesen vállalja fel mások előtt, mennyire idegenek számára olyan dolgok, amik az egyszerű embereknek természetesek, hiszen ő a maga részéről szeretne mindent megtenni azért, hogy a férfi minél kevésbé érezze a nemesi kiváltságok és az előkelő ház, valamint a népes személyzet hiányát.*
//Ale, Lau, Int, Viel//
- Nem, azt hiszem, nem. *rázza meg a fejét, ahogy elfordul az ablaktól. Bár nincs túl jó rálátása a dolgokra, az a benyomása, nincsen fegyver a férfinél, vagy ha van is, akkor is inkább csak védekezésre használná azt, mintsem támadásra, így kissé megnyugodva ül vissza az asztalhoz, hogy befejezze a reggelijét*
- Köszönöm. *ereszt meg egy hálás mosolyt Aleimord felé, bár úgy tűnik, a nagylelkű felajánlására nem lesz szükség, hiszen Intath ragaszkodik az utazáshoz* Esetleg szeretnéd elvinni Uraságot? Igaz, nem a leggyorsabb ló a környéken, de mégiscsak kényelmesebb, mint gyalog utazni. *nem volt még alkalma megkérdezni az orvostól, hogyan érkezett ide, vagy mennyire ért a lovagláshoz, de ha a férfi szükségét érzi, szívesen kölcsönadja a megbízható kis hátast*
- Ebben nem kételkedem. *jegyzi meg mosolyogva, ahogy Árnyék kerül szóba, hiszen messze ő a legjobban nevelt kutya, akivel valaha találkozott. Aleimord ajánlatára azonban meglepetten kapja fel a fejét, hiszen épp az előbb beszéltek arról, hogy az itteni birtokot veszik szemügyre, délután pedig húslevest és süteményt készítenek. Ráadásul az sem egyértelmű számára, egyedül vagy társaságban szeretné inkább megtenni az utat a férfi*
- A birtokra? *kérdez vissza kissé értetlenül, hiszen sose szeretett vájkálni mások zsebében, így most sincs fogalma arról, pontosan hány birtoka van a férfinak, és melyikre is szeretne elmenni. ~Arra, ahol Drameiloten és a családja lakik?~ ötlik eszébe a város közelében lévő kúria* Milyen messze van? Lehet, jobb lenne egy másik nap elmenni oda... *jegyzi meg bizonytalanul, hiszen nem tartja valószínűnek, hogy hamar meg tudnák járni az oda és a vissza utat, különösen, ha Intath esetleg igényt tartana Uraságra* Mi lenne, ha inkább holnap mennénk, akkor talán nyugodtabb lesz minden. Esetleg elnézhetnénk a piacra is. *ajánlja fel, bár ha Aleimord egyedül is el szeretne menni, ő nem fog tovább ellenkezni, a továbbiakban inkább csak csendben hallgatja Intath és Vieljana beszélgetését Lyllinor állapotáról, örömmel látva, hogy mindenki ennyire aggódik a kislányért, és ennyire szeretne segíteni neki*
- Akkor ezt megbeszéltünk. *bólint rá Intath válaszára, már előre várva az esti kis összejövetelt. Igaz, ez még nem nevezhető igazi házavatónak, de attól még remek alkalomnak ígérkezik arra, hogy kicsit közelebbről is megismerjék egymást*
- Azt hiszem, még hagyjunk egy kis időt nekik kettesben. Vagyis hármasban. *helyesbíti önmagát, ahogy Seles és kis családja kerül újra szóba, egyelőre elodázva a bemutatkozást a büszke apukának, illetve lehetőséget adva az orvosnak és lelkes kis segédjének, hogy megnézzék a betegüket*
- Köszönöm! Igazán kedves tőled, hogy segítesz. *jegyzi meg hálásan, ahogy magára marad Aleimorddal és a mosatlan edényekkel* Tudom, ez nagy váltás lehet a korábbi életedhez képest... *jegyzi meg kissé tétován, hiszen az az érzése, a házimunka és minden ilyesmi talán még kissé megalázó is lehet a férfi számára, ezért is szeretné biztosítani róla, hogy tényleg értékeli, hogy ennyire igyekszik alkalmazkodni az itteni körülményekhez* Ha tehetek valamit, amivel megkönnyíthetem a dolgod, csak szólj nyugodtan! *ajánlja fel, hátha esetleg Aleimord nem szívesen vállalja fel mások előtt, mennyire idegenek számára olyan dolgok, amik az egyszerű embereknek természetesek, hiszen ő a maga részéről szeretne mindent megtenni azért, hogy a férfi minél kevésbé érezze a nemesi kiváltságok és az előkelő ház, valamint a népes személyzet hiányát.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-14 16:41:05
Üzenet elküldve: 2019-08-14 16:41:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//Ale, Lau, Int, Viel//
- Sajnálom! *Mondja Aleimordnak, hallva, hogy nem volt a legszebb az éjszakája. Hallomásból tudja, hogy a nemes már legutóbb is különösen viselkedett, ezért nem feszegeti nála a határokat, csak általában igyekszik vele kedves lenni. Még meg kell ismerniük egymást.*
- Szerintem Árnyék jó fiú, meg fogja érteni, mit szabad és mit nem. *Véli Viel. Ha nagyon nehezére esik felfogni, hova mehet és hova nem, még mindig kitehetnek egy kis madzagot vagy valamit, ami elkeríti a virágágyást, és jelzésértékű a kutya számára. Látszik rajta, hogy igyekszik megfelelni az új családnak – nem is csoda, hogy ilyen jámbor, hiszen hátasállatnak nevelték. Ezután pedig csak csöndben eszeget, és mosolyogva nézi, ahogy Ale és Lau birkóznak a mosogatóvízzel. Kellemes a hangulata, a nap is besüt az ablakon, minden annyira kellemes és vidám. Ő nem érzi, hogy baj lenne a férfival, aki nemrég érkezett.*
- Majd bejön. *Legyint jókedvűen.* A lány még biztos túl gyenge, hogy utazgasson, nem hiszem, hogy elszaladnának innen. A húsleves után pedig még repetát is kérnek majd!
*Eszébe jut, hogy a minap még ő akart húslevest készíteni, és meg is állapította, hogy megfelelő mennyiségű holmit vásároltak össze hozzá a piacon. Az a kedves tündérlány sokat segített nekik – reménykedik benne, hogy majd még találkoznak egyszer. Ritkán lehet erre tündért látni, de attól még itt sincs honvágya. Viszont Intath szavai után a tündérnek kétsége sincs afelől, hogy a szőke elf pont az, aminek mutatja magát: egy kedves doktorbácsi. Aki, úgy tűnik, nincs valami jóban Aléval. De talán csak azért, mert mindketten Lau kezéért versengenek? Vagy túlgondolja ezt? Nem tudja megállapítani.*
- Alig néhány napja ismerjük egymást Lyllinorral, mégis olyan nekem, mintha a saját húgom lenne. *Meséli a férfinak. Meggondolva nincs is köztük olyan nagy különbség, hiába tartoznak külön fajba.* Örülök, hogy segíthetek neki. Olyan jó lenne ismerni a gyógyítás művészetét, ahogy te is teszed, ez nagyszerű dolog! Eeyr arra küldött, hogy boldogságot vigyek mások életébe, de ehhez az sem ártana, ha az egészségüket meg tudnám óvni. Olyan tehetetlennek éreztem magam, amíg nem érkezett meg a segítség.
*Ezt már régen el szerette volna mondani, de hol a kislány bajával volt elfoglalva a doktor úr, hol pedig a szülés miatt szaladgált. Viel most úgy érzi, kiöntötte a lelkét.*
- Együtt laknánk? Mármint te is? *Szemei csillognak. Ez neki új, jó hír.* De jó!
*Mivel éppen befejezte a reggelit, ő maga is felpattan a székről. Már lelkifurdalása van, hogy eddig nélkülözte barátnőjét.*
- Veled mehetek Lyllihez? *Kérdezi Intath-tól, és hacsak nem ellenkezik a férfi, vagy nem megy mégis ki, vele együtt indul betegnézőbe.*
- Szerintem a többiek meglesznek, majd kiáltanak, ha baj van. De aki nem bánt egy kisbabát, az nem hiszem, hogy bántaná a lányokat, akik segítettek világra hozni. *Vélekedik kis tündér naivságával. Jókedvében megint táncolni támad kedve, ügyes kis léptekkel, apró táncmozdulatokkal szalad a férfi után, kicsit meg is feledkezve magáról. Ez egy szép reggel, tele lehetőségekkel.*
//Ale, Lau, Int, Viel//
- Sajnálom! *Mondja Aleimordnak, hallva, hogy nem volt a legszebb az éjszakája. Hallomásból tudja, hogy a nemes már legutóbb is különösen viselkedett, ezért nem feszegeti nála a határokat, csak általában igyekszik vele kedves lenni. Még meg kell ismerniük egymást.*
- Szerintem Árnyék jó fiú, meg fogja érteni, mit szabad és mit nem. *Véli Viel. Ha nagyon nehezére esik felfogni, hova mehet és hova nem, még mindig kitehetnek egy kis madzagot vagy valamit, ami elkeríti a virágágyást, és jelzésértékű a kutya számára. Látszik rajta, hogy igyekszik megfelelni az új családnak – nem is csoda, hogy ilyen jámbor, hiszen hátasállatnak nevelték. Ezután pedig csak csöndben eszeget, és mosolyogva nézi, ahogy Ale és Lau birkóznak a mosogatóvízzel. Kellemes a hangulata, a nap is besüt az ablakon, minden annyira kellemes és vidám. Ő nem érzi, hogy baj lenne a férfival, aki nemrég érkezett.*
- Majd bejön. *Legyint jókedvűen.* A lány még biztos túl gyenge, hogy utazgasson, nem hiszem, hogy elszaladnának innen. A húsleves után pedig még repetát is kérnek majd!
*Eszébe jut, hogy a minap még ő akart húslevest készíteni, és meg is állapította, hogy megfelelő mennyiségű holmit vásároltak össze hozzá a piacon. Az a kedves tündérlány sokat segített nekik – reménykedik benne, hogy majd még találkoznak egyszer. Ritkán lehet erre tündért látni, de attól még itt sincs honvágya. Viszont Intath szavai után a tündérnek kétsége sincs afelől, hogy a szőke elf pont az, aminek mutatja magát: egy kedves doktorbácsi. Aki, úgy tűnik, nincs valami jóban Aléval. De talán csak azért, mert mindketten Lau kezéért versengenek? Vagy túlgondolja ezt? Nem tudja megállapítani.*
- Alig néhány napja ismerjük egymást Lyllinorral, mégis olyan nekem, mintha a saját húgom lenne. *Meséli a férfinak. Meggondolva nincs is köztük olyan nagy különbség, hiába tartoznak külön fajba.* Örülök, hogy segíthetek neki. Olyan jó lenne ismerni a gyógyítás művészetét, ahogy te is teszed, ez nagyszerű dolog! Eeyr arra küldött, hogy boldogságot vigyek mások életébe, de ehhez az sem ártana, ha az egészségüket meg tudnám óvni. Olyan tehetetlennek éreztem magam, amíg nem érkezett meg a segítség.
*Ezt már régen el szerette volna mondani, de hol a kislány bajával volt elfoglalva a doktor úr, hol pedig a szülés miatt szaladgált. Viel most úgy érzi, kiöntötte a lelkét.*
- Együtt laknánk? Mármint te is? *Szemei csillognak. Ez neki új, jó hír.* De jó!
*Mivel éppen befejezte a reggelit, ő maga is felpattan a székről. Már lelkifurdalása van, hogy eddig nélkülözte barátnőjét.*
- Veled mehetek Lyllihez? *Kérdezi Intath-tól, és hacsak nem ellenkezik a férfi, vagy nem megy mégis ki, vele együtt indul betegnézőbe.*
- Szerintem a többiek meglesznek, majd kiáltanak, ha baj van. De aki nem bánt egy kisbabát, az nem hiszem, hogy bántaná a lányokat, akik segítettek világra hozni. *Vélekedik kis tündér naivságával. Jókedvében megint táncolni támad kedve, ügyes kis léptekkel, apró táncmozdulatokkal szalad a férfi után, kicsit meg is feledkezve magáról. Ez egy szép reggel, tele lehetőségekkel.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-14 11:16:00
Üzenet elküldve: 2019-08-14 11:16:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 641
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 641
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
- Volt már jobb éjszakám is *válaszol a tündér kérdésére. Lehet, hogy nem kifejezetten neki szólt, ám mégis csak általánosságban mindenkinek.
Közben kiderül, hogy valószínűleg megérkezett a baba apja, ez Aleimordot nem igazán érdekli. Nem ismeri őket, gyerekek pedig mindig születnek, az eset nem túl különleges.
A tündér pont olyan, mint egy... nos hát, tündér. Vidám lelkes, segítőkész... Ez régen idegesítette volna a nemest, ám most csak mosolyogva hallgatja a lányt.*
~Hogyan képes folyamatosan ennyire vidám és felhőtlen lenni? Történt már vele egyáltalán bármilyen rossz dolog?~
*Lauren zavara megmosolyogtatja. Olyan aranyos és ártatlan... Mint a tündér, csak kevésbé naiv és sokkal megfontoltabb. Legalábbis annak tűnik. Mintha Lauren nem azért mosolyognak, mert nem történt vele rossz, hanem azért, mert pont, hogy történt, és megtanult örülni az apróságoknak.
Közben természetesen el van foglalva azzal, hogy minél gyorsabban felmelegítse a vizet a mosogatáshoz. Mikor Lauren arra kéri, hogy adjon az orvosnak néhány holmit, láthatóan megmerevedik, és egy pillanatra elönti a harag. Még hogy Intath, az ő ruhájában! Nem érdemelne meg még csak hasonló minőségű ruhákat sem.*
~Ha visszaadja bármelyik is, inkább elégetem.~
*Nem szívesen segítene Intathon azok után, hogy miatta elveszítette a húgát, ám Lauren kéri tőle, és ez elég nagy húzóerő.*
- Nagyon szívesen *mondja, bár a hangján hallani, hogy nem szívesen teszi.
Lauren szívesen vele tart a következő pár órában, ez pedig határozottan felvidítja. Addig sem idegeskedik azon, hogy az orvos legyeskedik a nő körül. Sőt, annak is kifejezetten örül, hogy Inthat ajánlata a kettecskén iszogatásra nem jön össze, és Lauren nyílt meghívássá teszi minden ittlakó számára.*
- Mosogatás után elmehetnék a birtokra *fűzi tovább aszt, hogy miért kérné Lauren segítségét.* Elhozhatnánk pár dolgot, és pár erszény aranyat, ami jól jöhet nektek a háznál.
*Nem azért teszi, hogy bevágódjon Laurennél. A háznál dolgozó házvezető, akit még a szülei vettek fel, lenyúl mindent, mivel senki nem ellenőrzi. Ezt Aleimord régóta tudja, de nincs kedve az ottani ügyekkel foglalkozni. A férfi próbál színészkedni, ha Aleimord odamegy valamiért, vagy akar valamit, ugranak, akár a jól nevelt ebek. Talán a házvezető hálás, amiért a nemes nemtörődömsége generációkra gazdaggá tette a családját? Nem tudni, az elfet nemest nem is érdekli. A házvezető kapott már elég dolgot, itt az ideje, ha saját maga is részesüljön a saját örökségéből. Igaz, hogy nem saját maga akarja felhasználni, de ez a birtokon lévőknek nem fontos. Utál ülni a pénzén, nincs semmi értelme. A lázadáskor is elvittek a városi házból mindent, ha azt a pénzt másra fordították volna ahelyett, hogy csak ott tartják... De már nincsenek itt a szülei, hogy beleszóljanak a dolgok menetébe.
Mikor Lauren szól neki, hogy így már jó lesz a víz, elfordítja a kezét a tűztől, az pedig visszatér a normális lobogás állapotába.*
- Segítek *bólint.* Valahol el kell kezdeni.
*Igazából mosogatott már, mikor egyedül lakott a félkész házban, mert nem volt elég lelki ereje ahhoz, hogy visszatérjen a birtokra.*
~Vajon mi lehet azzal a házzal?~
- Szerintem illendő volna *jegyzi meg arra, hogy üdvözölni kellene-e a baba apját, annak ellenére, hogy ezzel saját magát hátráltatja.*
- Volt már jobb éjszakám is *válaszol a tündér kérdésére. Lehet, hogy nem kifejezetten neki szólt, ám mégis csak általánosságban mindenkinek.
Közben kiderül, hogy valószínűleg megérkezett a baba apja, ez Aleimordot nem igazán érdekli. Nem ismeri őket, gyerekek pedig mindig születnek, az eset nem túl különleges.
A tündér pont olyan, mint egy... nos hát, tündér. Vidám lelkes, segítőkész... Ez régen idegesítette volna a nemest, ám most csak mosolyogva hallgatja a lányt.*
~Hogyan képes folyamatosan ennyire vidám és felhőtlen lenni? Történt már vele egyáltalán bármilyen rossz dolog?~
*Lauren zavara megmosolyogtatja. Olyan aranyos és ártatlan... Mint a tündér, csak kevésbé naiv és sokkal megfontoltabb. Legalábbis annak tűnik. Mintha Lauren nem azért mosolyognak, mert nem történt vele rossz, hanem azért, mert pont, hogy történt, és megtanult örülni az apróságoknak.
Közben természetesen el van foglalva azzal, hogy minél gyorsabban felmelegítse a vizet a mosogatáshoz. Mikor Lauren arra kéri, hogy adjon az orvosnak néhány holmit, láthatóan megmerevedik, és egy pillanatra elönti a harag. Még hogy Intath, az ő ruhájában! Nem érdemelne meg még csak hasonló minőségű ruhákat sem.*
~Ha visszaadja bármelyik is, inkább elégetem.~
*Nem szívesen segítene Intathon azok után, hogy miatta elveszítette a húgát, ám Lauren kéri tőle, és ez elég nagy húzóerő.*
- Nagyon szívesen *mondja, bár a hangján hallani, hogy nem szívesen teszi.
Lauren szívesen vele tart a következő pár órában, ez pedig határozottan felvidítja. Addig sem idegeskedik azon, hogy az orvos legyeskedik a nő körül. Sőt, annak is kifejezetten örül, hogy Inthat ajánlata a kettecskén iszogatásra nem jön össze, és Lauren nyílt meghívássá teszi minden ittlakó számára.*
- Mosogatás után elmehetnék a birtokra *fűzi tovább aszt, hogy miért kérné Lauren segítségét.* Elhozhatnánk pár dolgot, és pár erszény aranyat, ami jól jöhet nektek a háznál.
*Nem azért teszi, hogy bevágódjon Laurennél. A háznál dolgozó házvezető, akit még a szülei vettek fel, lenyúl mindent, mivel senki nem ellenőrzi. Ezt Aleimord régóta tudja, de nincs kedve az ottani ügyekkel foglalkozni. A férfi próbál színészkedni, ha Aleimord odamegy valamiért, vagy akar valamit, ugranak, akár a jól nevelt ebek. Talán a házvezető hálás, amiért a nemes nemtörődömsége generációkra gazdaggá tette a családját? Nem tudni, az elfet nemest nem is érdekli. A házvezető kapott már elég dolgot, itt az ideje, ha saját maga is részesüljön a saját örökségéből. Igaz, hogy nem saját maga akarja felhasználni, de ez a birtokon lévőknek nem fontos. Utál ülni a pénzén, nincs semmi értelme. A lázadáskor is elvittek a városi házból mindent, ha azt a pénzt másra fordították volna ahelyett, hogy csak ott tartják... De már nincsenek itt a szülei, hogy beleszóljanak a dolgok menetébe.
Mikor Lauren szól neki, hogy így már jó lesz a víz, elfordítja a kezét a tűztől, az pedig visszatér a normális lobogás állapotába.*
- Segítek *bólint.* Valahol el kell kezdeni.
*Igazából mosogatott már, mikor egyedül lakott a félkész házban, mert nem volt elég lelki ereje ahhoz, hogy visszatérjen a birtokra.*
~Vajon mi lehet azzal a házzal?~
- Szerintem illendő volna *jegyzi meg arra, hogy üdvözölni kellene-e a baba apját, annak ellenére, hogy ezzel saját magát hátráltatja.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-14 00:50:24
Üzenet elküldve: 2019-08-14 00:50:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//Ale, Nim, Int, Viel//
*Kedvesen mosolyog és belül közben, azt ecseteli magának miként falná fel ezt az aranyos, pirulós Laurentitia-t. A nőnek sikerült megtetszenie a dokinak. Aki, bizonyos benne, hogy ez viszont is így van. Bár nem nézi ki a másikból, hogy olyan részletes elképzelései vannak a dologról mint neki. A tündér kislányon még látszik, hogy fáradt, de jó kedvűnek látszik.*
-Nem volt okom a panaszra.
*Közli arra, hogy jól aludt-e. Ez is egy a hétköznapi hazugságaiból. Olyan természetesen mondja mintha tényleg így lenne. És amúgy nem is hazudik. Oka nincs a panaszra. Ok nélkül nem tudott aludni. Ez van. Az idegen férfi említésére nem megy oda, de gyanakodva néz ki az ablakon. Mivel nincs róla tudomása, hogy egy hatalmas kutya vigyázza a házat így igencsak komoran látja a lányok helyzetét. Talán a vörös és az új nővérkéje kivételével egyik se néz ki úgy mint, aki egy banditának tudna ártani. Aleimord meg... Megbízhatatlan kékvérű, aki éppen csak belenyalt a való életbe és a doki csak tippelni meri, de megártott az is neki.*
-Fegyveres?
*Teszi fel gyanakodva a számára legfontosabb kérdést. Ha egy fegyveres fickó jár erre magától értetődő, hogy óvatosan bánnak vele. Túl sok a tárgyi és az élő zsákmány. Nézi a lányokat az ablaknál. Mikor a tündérlány visszatér elmondja a terveit. Amire kap felajánlásokat és kérdéseket. Előbb a ház úrnőjének válaszol.*
-Nem akarok problémát okozni és mindenképp el kéne mennem. Közölni hol vagyok és elhozni pár olyan dolgomat is amik igénylik a napi törődést.
*Nem fejti ki, de a gyógyborra és a piócáira gondol. Mondjuk utóbbiak nem fogják túl hangulatossá tenni a szobáját. Érdemes lesz letakarni őket ha Laurentitia-t becsábítja. A tündér lánynak kedvesen válaszol.*
-Nagyon jól tetted. Lyllinor nagyon szerencsés, hogy ilyen barátnője van mint te. Én igyekszem mindent megtenni érte, hogy jobban legyen. Ha vele vagy szerintem az is bőven elég neki, hogy segítse a gyógyulását. Az is sokat számít milyen a beteg hangulata.
~Én betegen biztos hamarabb gyógyulnék ha csinos tündérkék sürgölődnének körülöttem. Főleg alig takaró ruhácskában. Talán alakíthatnék egy háremet mint amilyenek ott Wegtorenben voltak. Csak én nővérkéimnek hívnám őket. Ha ilyenek jutnak eszembe ma este más miatt nem fogok aludni. Lehet meglátogatom valamelyiket hátha "elaltat". Laurentitia szoknyája alatt érdekel mi lehet. Szakmai kíváncsiságból utána járhatnék.~
*Miután ettek meg is tesz egy lépést a-felé, hogy sikerüljön közelebb kerülni a céljához. A másik félreértette, de a csalódás egy pillanatra se jelenik meg a doki arcán.*
-Igen ez jól hangzik. Mégiscsak együtt laknánk meg ilyenek.
*Pedig lelki szemei előtt már ott volt, hogy valamelyikük talán kicsit többet iszik a kelleténél, a másik elkíséri őt az ágyig, ahova beesnek "véletlenül", tekintetük találkozik és romantikusan egymásnak esnek. Többször is, majd reggel is minimum egyszer. Így viszont jól neveltnek kell lennie, hogy megmaradjon a kedves doktorbácsinak. Szomorú.*
-Akkor megyek is megnézni a betegemet. Vagy az idegenhez kikísérjem a lányokat?
*Ha nem kell és jó okot mondanak akkor indul el a kis gnóm lányka szobája felé.*
//Ale, Nim, Int, Viel//
*Kedvesen mosolyog és belül közben, azt ecseteli magának miként falná fel ezt az aranyos, pirulós Laurentitia-t. A nőnek sikerült megtetszenie a dokinak. Aki, bizonyos benne, hogy ez viszont is így van. Bár nem nézi ki a másikból, hogy olyan részletes elképzelései vannak a dologról mint neki. A tündér kislányon még látszik, hogy fáradt, de jó kedvűnek látszik.*
-Nem volt okom a panaszra.
*Közli arra, hogy jól aludt-e. Ez is egy a hétköznapi hazugságaiból. Olyan természetesen mondja mintha tényleg így lenne. És amúgy nem is hazudik. Oka nincs a panaszra. Ok nélkül nem tudott aludni. Ez van. Az idegen férfi említésére nem megy oda, de gyanakodva néz ki az ablakon. Mivel nincs róla tudomása, hogy egy hatalmas kutya vigyázza a házat így igencsak komoran látja a lányok helyzetét. Talán a vörös és az új nővérkéje kivételével egyik se néz ki úgy mint, aki egy banditának tudna ártani. Aleimord meg... Megbízhatatlan kékvérű, aki éppen csak belenyalt a való életbe és a doki csak tippelni meri, de megártott az is neki.*
-Fegyveres?
*Teszi fel gyanakodva a számára legfontosabb kérdést. Ha egy fegyveres fickó jár erre magától értetődő, hogy óvatosan bánnak vele. Túl sok a tárgyi és az élő zsákmány. Nézi a lányokat az ablaknál. Mikor a tündérlány visszatér elmondja a terveit. Amire kap felajánlásokat és kérdéseket. Előbb a ház úrnőjének válaszol.*
-Nem akarok problémát okozni és mindenképp el kéne mennem. Közölni hol vagyok és elhozni pár olyan dolgomat is amik igénylik a napi törődést.
*Nem fejti ki, de a gyógyborra és a piócáira gondol. Mondjuk utóbbiak nem fogják túl hangulatossá tenni a szobáját. Érdemes lesz letakarni őket ha Laurentitia-t becsábítja. A tündér lánynak kedvesen válaszol.*
-Nagyon jól tetted. Lyllinor nagyon szerencsés, hogy ilyen barátnője van mint te. Én igyekszem mindent megtenni érte, hogy jobban legyen. Ha vele vagy szerintem az is bőven elég neki, hogy segítse a gyógyulását. Az is sokat számít milyen a beteg hangulata.
~Én betegen biztos hamarabb gyógyulnék ha csinos tündérkék sürgölődnének körülöttem. Főleg alig takaró ruhácskában. Talán alakíthatnék egy háremet mint amilyenek ott Wegtorenben voltak. Csak én nővérkéimnek hívnám őket. Ha ilyenek jutnak eszembe ma este más miatt nem fogok aludni. Lehet meglátogatom valamelyiket hátha "elaltat". Laurentitia szoknyája alatt érdekel mi lehet. Szakmai kíváncsiságból utána járhatnék.~
*Miután ettek meg is tesz egy lépést a-felé, hogy sikerüljön közelebb kerülni a céljához. A másik félreértette, de a csalódás egy pillanatra se jelenik meg a doki arcán.*
-Igen ez jól hangzik. Mégiscsak együtt laknánk meg ilyenek.
*Pedig lelki szemei előtt már ott volt, hogy valamelyikük talán kicsit többet iszik a kelleténél, a másik elkíséri őt az ágyig, ahova beesnek "véletlenül", tekintetük találkozik és romantikusan egymásnak esnek. Többször is, majd reggel is minimum egyszer. Így viszont jól neveltnek kell lennie, hogy megmaradjon a kedves doktorbácsinak. Szomorú.*
-Akkor megyek is megnézni a betegemet. Vagy az idegenhez kikísérjem a lányokat?
*Ha nem kell és jó okot mondanak akkor indul el a kis gnóm lányka szobája felé.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-13 23:01:50
Üzenet elküldve: 2019-08-13 23:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 325
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 325
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
*Seles szíve a torkában dobog, és ugyanakkor ezzel párhuzamosan valami végtelen békességet is megél, amikor a meglepetéstől szóhoz is alig jutó Leon a kezébe veszi a babát. A lány felszabadult kezével kitakargatja egy kicsit a csöppséget, hogy az apuka megcsodálhassa kisfia arcát, de egyelőre még nem meri nagyon kitenni a napsütésnek.*
- Szerintem hasonlít rád. Inkább rád, mint rám, ha már kisfiú. *Mutat a baba nózijára, ami tényleg megszólalásig olyan, mint Leoné, csak pisze. A kicsi kék szemeivel kicsit hunyorogva kukucskál apjára, de most, hogy már vége az izgalmaknak, eléggé csöndben van. Kis kezecskéit próbálgatja a levegőben, nagyon ügyetlenül, mintha meg akarna fogni valamit az apró ujjaival, de közben nem tudja, hogyan. Seles csak nevet szerelme szavain.*
- Minden rendben van. Én nem is tudom, mi ütött belém, mikor elviharzottam. Nem tudtam, mit tegyek, Vadvéd óta annyira a feje tetejére állt minden. *Mondja a lány, és arcán is látszik, hogy nagyon röstelli, ami történt.* Találkoztam Lauval. Ő… *Az ajtó felé int.* Ő a ház tulajdonosa. Nagyon kedves volt velem, és felajánlotta, hogy náluk alhatok egy éjszakára. De a baba megelőzött. Volt egy orvosunk, aki levezette a szülést.
*Körülnéz, hallgatja egy kicsit a falevelek susogását, és beszívja a finom mezők illatát. Ez a hely gyönyörű, ezt meg kell hagyni. Kicsit arra a vidékre emlékezteti, ahol annak idején ő élt, de nem olyan bántóan, hogy megijedjen a feltörő emlékektől. Kézfejével megtörli a szemét, hogy letörölje a boldog könnyeket.*
- Tudod, ma felkeltem, mert Rellan éhes volt, és hosszú ideje először úgy éreztem, otthon vagyok. Néhány percig fel se tűnt, hogy egy idegen házban töltöttem az estét. Ez valami szállásféle. Egy baráti társaság lakja, de mindenki nagyon összetartó és kedves.
*Nincs sok választása, amíg a kisbaba csak pár napos, és Seles sincs jó állapotban, mindenképpen maradniuk kell. De hogy mi lesz ezután, azt már ketten kell megbeszélniük, most, hogy a sok riadalomnak vége.*
*Seles szíve a torkában dobog, és ugyanakkor ezzel párhuzamosan valami végtelen békességet is megél, amikor a meglepetéstől szóhoz is alig jutó Leon a kezébe veszi a babát. A lány felszabadult kezével kitakargatja egy kicsit a csöppséget, hogy az apuka megcsodálhassa kisfia arcát, de egyelőre még nem meri nagyon kitenni a napsütésnek.*
- Szerintem hasonlít rád. Inkább rád, mint rám, ha már kisfiú. *Mutat a baba nózijára, ami tényleg megszólalásig olyan, mint Leoné, csak pisze. A kicsi kék szemeivel kicsit hunyorogva kukucskál apjára, de most, hogy már vége az izgalmaknak, eléggé csöndben van. Kis kezecskéit próbálgatja a levegőben, nagyon ügyetlenül, mintha meg akarna fogni valamit az apró ujjaival, de közben nem tudja, hogyan. Seles csak nevet szerelme szavain.*
- Minden rendben van. Én nem is tudom, mi ütött belém, mikor elviharzottam. Nem tudtam, mit tegyek, Vadvéd óta annyira a feje tetejére állt minden. *Mondja a lány, és arcán is látszik, hogy nagyon röstelli, ami történt.* Találkoztam Lauval. Ő… *Az ajtó felé int.* Ő a ház tulajdonosa. Nagyon kedves volt velem, és felajánlotta, hogy náluk alhatok egy éjszakára. De a baba megelőzött. Volt egy orvosunk, aki levezette a szülést.
*Körülnéz, hallgatja egy kicsit a falevelek susogását, és beszívja a finom mezők illatát. Ez a hely gyönyörű, ezt meg kell hagyni. Kicsit arra a vidékre emlékezteti, ahol annak idején ő élt, de nem olyan bántóan, hogy megijedjen a feltörő emlékektől. Kézfejével megtörli a szemét, hogy letörölje a boldog könnyeket.*
- Tudod, ma felkeltem, mert Rellan éhes volt, és hosszú ideje először úgy éreztem, otthon vagyok. Néhány percig fel se tűnt, hogy egy idegen házban töltöttem az estét. Ez valami szállásféle. Egy baráti társaság lakja, de mindenki nagyon összetartó és kedves.
*Nincs sok választása, amíg a kisbaba csak pár napos, és Seles sincs jó állapotban, mindenképpen maradniuk kell. De hogy mi lesz ezután, azt már ketten kell megbeszélniük, most, hogy a sok riadalomnak vége.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-13 21:36:05
Üzenet elküldve: 2019-08-13 21:36:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
//Ale, Nim, Int, Viel//
- Kö... köszönöm. *hebegi, ahogy az újabb csók éri, szinte a füle hegyéig elvörösödve, így nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy teljesen higgadtnak tűnjön, mikor a többiek megérkeznek. Nem tudja, mit is érez pontosan a férfi iránt, emiatt közel se tud olyan fesztelenül viselkedni a közelében, mint korábban, ahogy azonban újra egymás mellé kerülnek a konyhában, hamar elmúlnak az ilyen aggályai*
- Azért remélem, nincsenek ilyen illetők. *jegyzi meg tréfásan, azoknak a lelki nyugalmával, akik biztosak benne, hogy senki nem ártana nekik, hisz ők se ártottak senkinek* Ó, köszönöm! *folytatja zavartan, ahogy rájön, elfeledkezett a vízről a mosogatáshoz, ám a férfi szerencsére pótolta ezt a hiányosságot. Zavara azonban még tovább is tart, hiszen Intath dicséretére újra elpirul kissé*
- Mindenképp. *bólint halvány mosollyal az elhangzottakra, magában meg is fogadva, hogy ha délután lesz rá ideje, akkor feltétlen süt valamit* Örülnék, ha segítenél benne! *fordul Vielhez lelkesen, ékes bizonyítékaként annak, hogy csodásan aludt ő is, mint ahogy erről korábban biztosította is a lányt. Magában már azon mereng, milyen süteményt is készítsenek, mikor kellemes töprengéséből Viel megfigyelése rántja vissza, így ő is az ablakhoz lép, épp abban a pillanatban, mikor a pár üdvözli egymást*
- Meglehet. *feleli bizonytalanul, hiszen a csók után nem sok kétsége van afelől, ki lehet az ismeretlen férfi, bár kicsit így is aggódik Seles miatt. ~Talán ki kellene menni, megnézni, hogy vannak... ~ gondolja magában, erős késztetést érezve, hogy tényleg így tegyen, ám mivel nem akar udvariatlannak tűnni, vagy megzavarni a békés viszontlátást, így úgy dönt, egyelőre marad. Hamarosan azonban valaki így is távozik körükből*
- Jó gyűjtögetést! Vigyázz magadra! *szól még a lány után, pár pillanatig az ajtóra meredve, annyira hirtelen jött a távozása. Figyelmét azonban hamarosan Intath vonja magára*
- Az remek lenne. *helyesel lelkesen, ahogy a betegek felügyelete kerül szóba* Persze, természetesen. De ha esetleg szükséged van valamire, biztos vagyok benne, hogy addig Aleimord szívesen ad kölcsön egy-két holmit... *jegyzi meg, ahogy mosolyogva az említett férfira pillant. Bár tisztában van vele, nem igazán kedvelik egymást az orvossal, feltett szándéka, hogy ezen változtasson, még ha ez kezdetben nincs is feltétlen a két férfi kedvére. De persze vannak ennél jóval kedvezőbb ötletei is, vagyis inkább nyitott a kedvezőbb javaslatokra is*
- Szívesen. *válaszol mosolyogva Aleimordnak, majd Viel felé fordul* Köszönöm, az jól jönne! *pillant hálásan a lányra az ajánlatát hallva, hiszen egy ilyen hatalmas kertben igazán elkél a segítség* Talán Árnyéknak is megtaníthatjuk majd, melyek azok a növények, amelyekre jobb lesz, ha vigyáz, és melyik az a terület, ahol szabadon garázdálkodhat! *folytatja nevetve, remélve, hogy kutya tényleg olyan okos, mint amilyennek tűnik, és nem fogja bántani majd a virágokat. Előbb azonban sürgetőbb dolgok várják, mint például a mosogatás. Mielőtt azonban ennek nekikezdhetne, Intath vonja félre egy pillanatra*
- Örülök, hogy ízlett. *jegyzi meg megkönnyebbülve. Bár ő maga se nagy szakértő e téren, sajnálta volna, ha a doktornak valami olcsó lőrével kell beérnie* Hm, lehet róla szó... Úgyis annyian lettünk hirtelen, jó lenne összeülni kicsit és megismerni egymást. *helyesel a felvetésre, természetesen minden lakóra értve az ajánlatát, aki a házban tartózkodik, és elég jól érzi magát ahhoz, hogy iszogasson. Ha alkalma lesz rá, körbekérdezi a többieket is, most azonban várja a mosatlan, na meg persze Aleimord*
- Azt hiszem, már elég meleg lesz. *jegyzi meg halvány mosollyal, ahogy a víz alatt lévő lángokat nézi, amik a varázslat hatására jóval nagyobbak lettek, mint szükséges* Segítesz? Már ha tudod, hogy kell... *kérdezi tréfálkozva, hiszen a korábbi beszélgetésük után az a benyomása, ezt még kevesebbszer volt alkalma gyakorolni a férfinak, mint a teafőzést. Mosogatás közben, ha még ott találja a lányt, hátrafordul Vielhez*
- Mit gondolsz, talán ki kellene mennünk üdvözölni? *kérdezi aggódva, természetesen a baba apukájára értve szavait. Bár nem teljesen világos a számára, mi történt kettejük között, arra tisztán emlékszik, milyen szomorú volt a lány, mikor Leonról beszélt, és nem szeretné, ha további fájdalmas emlékekkel kellene gazdagodnia.*
//Ale, Nim, Int, Viel//
- Kö... köszönöm. *hebegi, ahogy az újabb csók éri, szinte a füle hegyéig elvörösödve, így nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy teljesen higgadtnak tűnjön, mikor a többiek megérkeznek. Nem tudja, mit is érez pontosan a férfi iránt, emiatt közel se tud olyan fesztelenül viselkedni a közelében, mint korábban, ahogy azonban újra egymás mellé kerülnek a konyhában, hamar elmúlnak az ilyen aggályai*
- Azért remélem, nincsenek ilyen illetők. *jegyzi meg tréfásan, azoknak a lelki nyugalmával, akik biztosak benne, hogy senki nem ártana nekik, hisz ők se ártottak senkinek* Ó, köszönöm! *folytatja zavartan, ahogy rájön, elfeledkezett a vízről a mosogatáshoz, ám a férfi szerencsére pótolta ezt a hiányosságot. Zavara azonban még tovább is tart, hiszen Intath dicséretére újra elpirul kissé*
- Mindenképp. *bólint halvány mosollyal az elhangzottakra, magában meg is fogadva, hogy ha délután lesz rá ideje, akkor feltétlen süt valamit* Örülnék, ha segítenél benne! *fordul Vielhez lelkesen, ékes bizonyítékaként annak, hogy csodásan aludt ő is, mint ahogy erről korábban biztosította is a lányt. Magában már azon mereng, milyen süteményt is készítsenek, mikor kellemes töprengéséből Viel megfigyelése rántja vissza, így ő is az ablakhoz lép, épp abban a pillanatban, mikor a pár üdvözli egymást*
- Meglehet. *feleli bizonytalanul, hiszen a csók után nem sok kétsége van afelől, ki lehet az ismeretlen férfi, bár kicsit így is aggódik Seles miatt. ~Talán ki kellene menni, megnézni, hogy vannak... ~ gondolja magában, erős késztetést érezve, hogy tényleg így tegyen, ám mivel nem akar udvariatlannak tűnni, vagy megzavarni a békés viszontlátást, így úgy dönt, egyelőre marad. Hamarosan azonban valaki így is távozik körükből*
- Jó gyűjtögetést! Vigyázz magadra! *szól még a lány után, pár pillanatig az ajtóra meredve, annyira hirtelen jött a távozása. Figyelmét azonban hamarosan Intath vonja magára*
- Az remek lenne. *helyesel lelkesen, ahogy a betegek felügyelete kerül szóba* Persze, természetesen. De ha esetleg szükséged van valamire, biztos vagyok benne, hogy addig Aleimord szívesen ad kölcsön egy-két holmit... *jegyzi meg, ahogy mosolyogva az említett férfira pillant. Bár tisztában van vele, nem igazán kedvelik egymást az orvossal, feltett szándéka, hogy ezen változtasson, még ha ez kezdetben nincs is feltétlen a két férfi kedvére. De persze vannak ennél jóval kedvezőbb ötletei is, vagyis inkább nyitott a kedvezőbb javaslatokra is*
- Szívesen. *válaszol mosolyogva Aleimordnak, majd Viel felé fordul* Köszönöm, az jól jönne! *pillant hálásan a lányra az ajánlatát hallva, hiszen egy ilyen hatalmas kertben igazán elkél a segítség* Talán Árnyéknak is megtaníthatjuk majd, melyek azok a növények, amelyekre jobb lesz, ha vigyáz, és melyik az a terület, ahol szabadon garázdálkodhat! *folytatja nevetve, remélve, hogy kutya tényleg olyan okos, mint amilyennek tűnik, és nem fogja bántani majd a virágokat. Előbb azonban sürgetőbb dolgok várják, mint például a mosogatás. Mielőtt azonban ennek nekikezdhetne, Intath vonja félre egy pillanatra*
- Örülök, hogy ízlett. *jegyzi meg megkönnyebbülve. Bár ő maga se nagy szakértő e téren, sajnálta volna, ha a doktornak valami olcsó lőrével kell beérnie* Hm, lehet róla szó... Úgyis annyian lettünk hirtelen, jó lenne összeülni kicsit és megismerni egymást. *helyesel a felvetésre, természetesen minden lakóra értve az ajánlatát, aki a házban tartózkodik, és elég jól érzi magát ahhoz, hogy iszogasson. Ha alkalma lesz rá, körbekérdezi a többieket is, most azonban várja a mosatlan, na meg persze Aleimord*
- Azt hiszem, már elég meleg lesz. *jegyzi meg halvány mosollyal, ahogy a víz alatt lévő lángokat nézi, amik a varázslat hatására jóval nagyobbak lettek, mint szükséges* Segítesz? Már ha tudod, hogy kell... *kérdezi tréfálkozva, hiszen a korábbi beszélgetésük után az a benyomása, ezt még kevesebbszer volt alkalma gyakorolni a férfinak, mint a teafőzést. Mosogatás közben, ha még ott találja a lányt, hátrafordul Vielhez*
- Mit gondolsz, talán ki kellene mennünk üdvözölni? *kérdezi aggódva, természetesen a baba apukájára értve szavait. Bár nem teljesen világos a számára, mi történt kettejük között, arra tisztán emlékszik, milyen szomorú volt a lány, mikor Leonról beszélt, és nem szeretné, ha további fájdalmas emlékekkel kellene gazdagodnia.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:30:50
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
- Nagyon örülök! *Mosolyog a lány Nimre, és csodálkozva nézi, hogy megterít neki, úgy meglepődik, hogy még nemet sincs érkezése mondani rá. Meg hát illetlenség is lenne visszautasítani a dolgot, még akkor is, ha amúgy szereti magának csinálni, nem akar senkinek gondot okozni.*
- Kö… Köszönöm! Jól aludtam, és ti? *Kérdi. Intathra mosolyog, aki ajánlja neki a rántottát, hát szed is.* Reggelire nincs is jobb! *Közben mindenki beszélget, sürög-forog körülötte, de még az sem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi éppen valami randevú-szerűségre akarja meghívni Laut. Még sosem gondolt rájuk… úgy, de mindketten szépek és elfek, hát miért ne? Álmos szemekkel pislog Laura, nem érti, hogy jön ide Árnyék. Aztán jön csak rá, hogy ő buta elfelejtette felkeresni, és megnézni, van-e elegendő vize. Gyorsan leteszi a kést és villát, és ijedten az ablakhoz lép, de kilesve csak a hűsölő kutyát látja, na meg odébb beszélgetést hall. Az ablakon át nem sok mindent ért abból, ami elhangzik, de eltéveszthetetlenül a babás lány lehet odakint, mert a kezében egy pólyába csomagolt kisdedet nyújt át egy férfinak. Ettől a látványtól meg is feledkezik Árnyék ügyéről, úgy látszik, hű hátasa megvan még pár percig szomjan.*
- Lau, az lehet, hogy a baba apukája? *Kérdezi, és a megfelelő irányba mutat. Úgy gondolja, a lány láthatta már a fickót, ha Selessel is ő találkozott.* Mert ha igen, az nagyon jó hír! *Örvendezik. Persze nem akar udvariatlan lenni, lassan vissza is ül az asztalhoz.*
- Bocsánat. *Törli meg a száját, és folytatja az evést. Meghallgatja, kinek mi a terve, és mindegyiket nagyon értékeli.* Mindenképpen segítenem kell a húslevesben! *Mondja.* És ha gondolod, a kertben is segíthetek, rendbe tehetnénk együtt. Még lehet, hogy Árnyék is segítene. Összetapossa, amit elkezdtünk! *Nevet. Lassan felébred, a jó reggeli az oka. Eszeget, de vendégük gyorsabbnak bizonyul mindannyiuknál, szélsebesen falja be az ételt, és már indul is.*
- Ó, hát el is mész? Eeyr vigyázza az utadat! *Kiált utána a lány. Reméli, hogy nem kerül összetűzésbe Árnyékkal kifelé menet, ha netán a kutya felébredne. Bár Árnyék legfeljebb megszaglászni akarná, de akkor is, nem akarja, hogy megijedjen. Amíg az állat szundít, nincs gond.*
- Tettem új borogatást Lyllinorra. *Jut eszébe, hogy szóljon Intathnak.* Esetleg tudok valamiben segíteni, hogy jobban legyen?
*Aleimord kísérletet tesz arra, hogy elhappolja Laut a másik férfitól, és Viel csak most jön rá, hogy az imént véletlenül megpróbálta megmenteni őt mindkettejüktől. Halványan elmosolyodik. Érdeklődéssel nézi, ahogy Aleimord tüzet gyújt. Bár számára ő maga is nagy rejtély, a mágia látványa felcsigázza. Nagyon szeretne már megtanulni varázsolni, ez volt élete nagy álma, de még mostanáig sem tudja, mikor, hogyan fogjon neki. Egyelőre jó neki itt és most, kényelmesen fészkelődik. Eeyr jó útra szánta.*
- Nagyon örülök! *Mosolyog a lány Nimre, és csodálkozva nézi, hogy megterít neki, úgy meglepődik, hogy még nemet sincs érkezése mondani rá. Meg hát illetlenség is lenne visszautasítani a dolgot, még akkor is, ha amúgy szereti magának csinálni, nem akar senkinek gondot okozni.*
- Kö… Köszönöm! Jól aludtam, és ti? *Kérdi. Intathra mosolyog, aki ajánlja neki a rántottát, hát szed is.* Reggelire nincs is jobb! *Közben mindenki beszélget, sürög-forog körülötte, de még az sem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi éppen valami randevú-szerűségre akarja meghívni Laut. Még sosem gondolt rájuk… úgy, de mindketten szépek és elfek, hát miért ne? Álmos szemekkel pislog Laura, nem érti, hogy jön ide Árnyék. Aztán jön csak rá, hogy ő buta elfelejtette felkeresni, és megnézni, van-e elegendő vize. Gyorsan leteszi a kést és villát, és ijedten az ablakhoz lép, de kilesve csak a hűsölő kutyát látja, na meg odébb beszélgetést hall. Az ablakon át nem sok mindent ért abból, ami elhangzik, de eltéveszthetetlenül a babás lány lehet odakint, mert a kezében egy pólyába csomagolt kisdedet nyújt át egy férfinak. Ettől a látványtól meg is feledkezik Árnyék ügyéről, úgy látszik, hű hátasa megvan még pár percig szomjan.*
- Lau, az lehet, hogy a baba apukája? *Kérdezi, és a megfelelő irányba mutat. Úgy gondolja, a lány láthatta már a fickót, ha Selessel is ő találkozott.* Mert ha igen, az nagyon jó hír! *Örvendezik. Persze nem akar udvariatlan lenni, lassan vissza is ül az asztalhoz.*
- Bocsánat. *Törli meg a száját, és folytatja az evést. Meghallgatja, kinek mi a terve, és mindegyiket nagyon értékeli.* Mindenképpen segítenem kell a húslevesben! *Mondja.* És ha gondolod, a kertben is segíthetek, rendbe tehetnénk együtt. Még lehet, hogy Árnyék is segítene. Összetapossa, amit elkezdtünk! *Nevet. Lassan felébred, a jó reggeli az oka. Eszeget, de vendégük gyorsabbnak bizonyul mindannyiuknál, szélsebesen falja be az ételt, és már indul is.*
- Ó, hát el is mész? Eeyr vigyázza az utadat! *Kiált utána a lány. Reméli, hogy nem kerül összetűzésbe Árnyékkal kifelé menet, ha netán a kutya felébredne. Bár Árnyék legfeljebb megszaglászni akarná, de akkor is, nem akarja, hogy megijedjen. Amíg az állat szundít, nincs gond.*
- Tettem új borogatást Lyllinorra. *Jut eszébe, hogy szóljon Intathnak.* Esetleg tudok valamiben segíteni, hogy jobban legyen?
*Aleimord kísérletet tesz arra, hogy elhappolja Laut a másik férfitól, és Viel csak most jön rá, hogy az imént véletlenül megpróbálta megmenteni őt mindkettejüktől. Halványan elmosolyodik. Érdeklődéssel nézi, ahogy Aleimord tüzet gyújt. Bár számára ő maga is nagy rejtély, a mágia látványa felcsigázza. Nagyon szeretne már megtanulni varázsolni, ez volt élete nagy álma, de még mostanáig sem tudja, mikor, hogyan fogjon neki. Egyelőre jó neki itt és most, kényelmesen fészkelődik. Eeyr jó útra szánta.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-10 18:58:33
Üzenet elküldve: 2019-08-10 18:58:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 641
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 641
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
//Lau, Nim, Int//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ezért tartom magamat még mindig ahhoz, amit tegnap este mondtam: ha bármiben, bármikor segíteni tudok... *Ugyan olyan csókot nyom Lauren arcára, mint amilyet tegnap este is: lassan és hosszt a puha bőrére. Mikor a nő a tűz varázslatokkal kapcsolatos nyugtatgatására nehezen reagál, szélesen elmosolyodik.*
- Akkor gondolj arra, hogy ha te így reagálsz, hogyan reagálna néhány komolyabb varázslatomra valaki, aki rosszat akar neked.
*Mondjuk aki ki akarja használni Laurent. Olyan férfit nem bántana, aki szívből szereti a nőt, és a nő is viszont, szívből szereti. Ismét összetörne, ki tudja, talán rosszabb állapotba kerülne, mint akkor, viszont most is csak azért van jobban mert van kiért, ám nem bántaná az illetőt. Laurennek sosem tudna ártani. De ha egy nőcsábász megtalálná, leégetné a bőrt a képéről, nem foglalkozva a következményekkel.
Mielőtt leülnének az asztalhoz, rak fel vizet a mosogatáshoz, amíg étkeznek, pont megmelegszik. Ezután nekikezd a reggelinek, lassan, és csak fele annyit eszik, mint mások, ám Lauren tudhatja, hogy ez Aleimord számára hatalmas kihívás, és az, hogy elfogy az egész, felér egy kisebb csodával.*
- Vigyázz magadra! *köszön el Nimeriltől, majd visszafordul az asztalhoz.*
- Van kedved velem tartani, amíg a sárkányfog gyűjtés tart? *kérdezi Laurentől. Igazság szerint csak meg akarja menteni Intathtól, számára a férfi még mindig olyan valaki, aki eltűnt az első alkalommal, mikor neki kellett volna segítenie régi ismerősének. Alenián is csak azért segített, mert ő Alenia volt, nem pedig Aleimord miatt.*
~Már megkóstoltad azt a kibaszott bort, nem? Fogalmazz legalább pontosan, a hátamon feláll a szőr ettől a mesterkélt jópofizástól.~
*Ezt bizony nem tudja nézi, így inkább fogja magát, feláll, és megnézi a vizet a mosogatáshoz. Még csak langyos, ez így nem lesz jó... Gondol egyet, és megpróbálkozik valamivel, hogy a víz gyorsabban forrjon, addig sem kell Intath képét néznie.*
A varázsló tenyerét egy tűzforrás felé fordítja, melynek hatására a kiválasztott, közelében égő tűz ereje duplájára nő. Amint a varázsló elfordítja tenyerét, a hatás megszűnik.
//Lau, Nim, Int//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ezért tartom magamat még mindig ahhoz, amit tegnap este mondtam: ha bármiben, bármikor segíteni tudok... *Ugyan olyan csókot nyom Lauren arcára, mint amilyet tegnap este is: lassan és hosszt a puha bőrére. Mikor a nő a tűz varázslatokkal kapcsolatos nyugtatgatására nehezen reagál, szélesen elmosolyodik.*
- Akkor gondolj arra, hogy ha te így reagálsz, hogyan reagálna néhány komolyabb varázslatomra valaki, aki rosszat akar neked.
*Mondjuk aki ki akarja használni Laurent. Olyan férfit nem bántana, aki szívből szereti a nőt, és a nő is viszont, szívből szereti. Ismét összetörne, ki tudja, talán rosszabb állapotba kerülne, mint akkor, viszont most is csak azért van jobban mert van kiért, ám nem bántaná az illetőt. Laurennek sosem tudna ártani. De ha egy nőcsábász megtalálná, leégetné a bőrt a képéről, nem foglalkozva a következményekkel.
Mielőtt leülnének az asztalhoz, rak fel vizet a mosogatáshoz, amíg étkeznek, pont megmelegszik. Ezután nekikezd a reggelinek, lassan, és csak fele annyit eszik, mint mások, ám Lauren tudhatja, hogy ez Aleimord számára hatalmas kihívás, és az, hogy elfogy az egész, felér egy kisebb csodával.*
- Vigyázz magadra! *köszön el Nimeriltől, majd visszafordul az asztalhoz.*
- Van kedved velem tartani, amíg a sárkányfog gyűjtés tart? *kérdezi Laurentől. Igazság szerint csak meg akarja menteni Intathtól, számára a férfi még mindig olyan valaki, aki eltűnt az első alkalommal, mikor neki kellett volna segítenie régi ismerősének. Alenián is csak azért segített, mert ő Alenia volt, nem pedig Aleimord miatt.*
~Már megkóstoltad azt a kibaszott bort, nem? Fogalmazz legalább pontosan, a hátamon feláll a szőr ettől a mesterkélt jópofizástól.~
*Ezt bizony nem tudja nézi, így inkább fogja magát, feláll, és megnézi a vizet a mosogatáshoz. Még csak langyos, ez így nem lesz jó... Gondol egyet, és megpróbálkozik valamivel, hogy a víz gyorsabban forrjon, addig sem kell Intath képét néznie.*
A varázsló tenyerét egy tűzforrás felé fordítja, melynek hatására a kiválasztott, közelében égő tűz ereje duplájára nő. Amint a varázsló elfordítja tenyerét, a hatás megszűnik.
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-10 09:35:00
Üzenet elküldve: 2019-08-10 09:35:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Vakmerő
//Lyllinor szobája//
//A földeken vár majd ránk//
*Homloka és arca valóban nem olyan tüzes már, mikor Viel nála jár. Éppen mélyen szunnyad, kimerítette a hadakozás az ismeretlennel. A hűs borogatás, a lelket tudat alatt simogató törődés nyugalmat hoz magával.*
- Földeken...
*Motyogása tán már kívül éri a tündért, ártalmatlanul koppan le a csukódó ajtón. Fény tölti be a szobát, s ez Lyllinort is az ébrenlét felé csalogatja. Még mindig az álom határán lebegve azonban betör elméjébe a vörös szem képe és megfagyasztja benne a vért. Forgolódni kezd, hogy párnáját félőn átkarolja, homlokáról lehull a félig száradt kendő, gyámoltalanul csavarodik a takaróba.*
- Ne...
*Kérlelő nyöszörgése zaklatott légzéssel párosul, immár orrán keresztül. Köhint még kettőt, de ez már nem az éjszakai nehézkes fajta, tüdeje tisztulni kezd, s feltehetően friss levegőre vágyik.*
//A földeken vár majd ránk//
*Homloka és arca valóban nem olyan tüzes már, mikor Viel nála jár. Éppen mélyen szunnyad, kimerítette a hadakozás az ismeretlennel. A hűs borogatás, a lelket tudat alatt simogató törődés nyugalmat hoz magával.*
- Földeken...
*Motyogása tán már kívül éri a tündért, ártalmatlanul koppan le a csukódó ajtón. Fény tölti be a szobát, s ez Lyllinort is az ébrenlét felé csalogatja. Még mindig az álom határán lebegve azonban betör elméjébe a vörös szem képe és megfagyasztja benne a vért. Forgolódni kezd, hogy párnáját félőn átkarolja, homlokáról lehull a félig száradt kendő, gyámoltalanul csavarodik a takaróba.*
- Ne...
*Kérlelő nyöszörgése zaklatott légzéssel párosul, immár orrán keresztül. Köhint még kettőt, de ez már nem az éjszakai nehézkes fajta, tüdeje tisztulni kezd, s feltehetően friss levegőre vágyik.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-10 01:04:23
Üzenet elküldve: 2019-08-10 01:04:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 810
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 810
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
//Napváltás//
*Nem telik el sok idő és meg is jelenik a keresett személy, méghozzá nem is egyedül! Persze eddig sem egyedül volt, hiszen a baba ott volt a hasában, csak most már a kezébe került át. Leon egy ideig meg sem tud szólalni, csak nagyra meredt szemekkel nézi az anyukát és a gyermeket. Az ő fiát. Ebben a pillanatban még arról is elfelejtkezik, hogy lányt akart és csak annyi marad meg neki, hogy ott van a kis csöppség és a szerelme is és mind a kettő egészséges és majd kicsattan.*
-Seles! *Elsőre ennyit mond és odalép a lányhoz, hogy egy csókot nyomjon először a homlokára, majd az ajkaira. Legszívesebben a karjai közé szorítaná, de ott egy gyerek van, aki összelapulna a mozdulattól, így marad ez.*
-Nagyon hiányoztatok! *Ez már egy kicsivel hosszabb mondat, bár még mindig alig jön ki hang a torkán és látszik rajta, hogy meg van illetődve a tudattól, hogy itt van előtte a két legjobban szeretett személy, ráadásul együtt. Ez után a férfi kinyújtja a kezét, hogy átvegye a gyermeket. Nem igazán kell neki megmutatni, hogy mit csináljon, hiszen nem az első baba, akit a kezében tart.*
-Egyszerűen gyönyörű! *Néz először a fiúra, majd az anyjára.*
-Nem is tudom, mit mondjak! *Vigyorodik el.*
-Mondjuk milyen is lehetne? Hiszen a miénk! *Neveti el magát végül.*
-Úgy örülök, hogy minden rendben van! *Aztán szétnéz, hiszen mégiscsak egy idegen helyen van és hiába a nagy boldogság mégis felülkerekedik az, hogy megvédje családját.*
-Mi ez a hely Drágám?
//Napváltás//
*Nem telik el sok idő és meg is jelenik a keresett személy, méghozzá nem is egyedül! Persze eddig sem egyedül volt, hiszen a baba ott volt a hasában, csak most már a kezébe került át. Leon egy ideig meg sem tud szólalni, csak nagyra meredt szemekkel nézi az anyukát és a gyermeket. Az ő fiát. Ebben a pillanatban még arról is elfelejtkezik, hogy lányt akart és csak annyi marad meg neki, hogy ott van a kis csöppség és a szerelme is és mind a kettő egészséges és majd kicsattan.*
-Seles! *Elsőre ennyit mond és odalép a lányhoz, hogy egy csókot nyomjon először a homlokára, majd az ajkaira. Legszívesebben a karjai közé szorítaná, de ott egy gyerek van, aki összelapulna a mozdulattól, így marad ez.*
-Nagyon hiányoztatok! *Ez már egy kicsivel hosszabb mondat, bár még mindig alig jön ki hang a torkán és látszik rajta, hogy meg van illetődve a tudattól, hogy itt van előtte a két legjobban szeretett személy, ráadásul együtt. Ez után a férfi kinyújtja a kezét, hogy átvegye a gyermeket. Nem igazán kell neki megmutatni, hogy mit csináljon, hiszen nem az első baba, akit a kezében tart.*
-Egyszerűen gyönyörű! *Néz először a fiúra, majd az anyjára.*
-Nem is tudom, mit mondjak! *Vigyorodik el.*
-Mondjuk milyen is lehetne? Hiszen a miénk! *Neveti el magát végül.*
-Úgy örülök, hogy minden rendben van! *Aztán szétnéz, hiszen mégiscsak egy idegen helyen van és hiába a nagy boldogság mégis felülkerekedik az, hogy megvédje családját.*
-Mi ez a hely Drágám?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 284-303