//A fény útján járva//
*Több mindennek örül egyszerre, az egyik természetesen, hogy Nia hagyja neki az érintést, és úgy tűnik, hogy azt is elfogadja, amit mond, de persze egy szép pillanat sem tarthat örökké, egy idő után el kell engedni a vállát.*
- Köszönöm, de szerintem nem lennék jó politikus, ennyi még biztos kevés hozzá. Viszont teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. Olyanhoz kell majd hozzámenned, akit igazán szeretsz, az új világ lehetőséget fog adni erre. Nem csak ahhoz, aki csak kicsit tetszik. Attól pedig, hogy nem kap mindenki azonos nevelést, még dolgozhatnak ugyanazért. Inkább bizakodó vagyok ilyen téren, mint nem. Az lep csak meg kicsit, hogy valamennyire tetszett Orthus. Bár én csak egyszer láttam, lehet nem figyeltem meg jól. De ha már mindenképpen el kellene valakit képzelnem hozzád, melléd, az csak olyan szép lehetne férfiként, mint te lányban. Egy igazi, mesebeli herceg. *jelenti ki ezt teljes meggyőződéssel, mielőtt ő is nevetgélne kicsit, nem törődve az általa éppen összehozott kisebb képzavarral.
Elismeri, hogy fura gondolat, hogy Alenia és ő feleség és feleség legyenek, de bármennyire is barátnője boldogságát kívánja, kicsit megijeszti a gondolat még mindig, hogyha Nia szerelmet és férjet talál magának, akkor kapcsolatuk mindenképpen lazulni fog, márpedig most szinte fürdőzik abban a tudatban, hogy jelenleg minden bizonnyal ő az, aki legközelebb áll Aleniához az egész világon. Imádja, hogy szükség van rá, hogy érdemben segíthet neki, és azt is, hogy szeretete viszonozva van.*
- Viszont nem Wilhorpra gondoltam. Kicsit ő is tetszett, de alig volt időm megismerni. Adoaver jutott az eszembe. Ő is itt él, egy mágustanonc, ember, sose kérdeztem meg hány éves, de kicsit idősebb lehet nálam. Magas, vékony, de ettől még elég jóképű szerintem. A haja fekete, majdnem annyira, mint az enyém, és a bőre is pont olyan sápadt, mint az én bőröm. Te biztosan nagyon kedvelnéd. Egy lihanechi nemes, nagyon udvarias és kedves, okos, igazi könyvmoly, és bár kicsit körülményesen és furán fogalmaz néha, de hozzám hasonlóan szeret sokat beszélni, meg az érdeklődési körünk is közös, csak ő a tűzmágiához vonzódik leginkább, nem a holdhoz, de valahol érthető. Az sokkal férfiasabb. Remélem találkoztok majd. Nem tudom, rég láttam itt, gondolom éppen tanul. Ja, és Int nem igazán kedveli.
*Ezen nevetnie kell, kicsit nevet is, pedig annyira nem vicces, sőt. Mindenesetre jó belegondolni, hogy a sokszor kiszámíthatatlan elfen kívül más férfi is él Szarvasligetben.*
- De, ha már Int, akkor igazad mindenképpen igazad van. Nem ülhetünk itt örökké, bármilyen jó volt kicsit pihenni, beszélgetni, és borozni. Folytathatnánk később mindenképpen. Miután vele beszéltünk. Először a rendelőjében nézzük meg, mert ott van általában. Ha ott nem lesz, akkor talán a konyha. *mondja, aztán kiissza maradék borát, lehet azért, hogy bátorságot merítsen ő is, ez után feláll és elindul, hogy elvezesse Aleniát Int rendelőjéhez. Egyben mindenesetre már most biztos; Szarvasliget az ő otthona is, még hogyha beszélgetésük rosszul is alakul, akkor sem hagyja, hogy a doki elzavarja őket innen. Igenis jár nekik egy este a tónak a partján, bármi is legyen a vége! Tényleg szeretné folytatni a beszélgetést, amit nemrég kezdtek el és imént szakítottak félbe.
Amikor odaérnek, finoman, de határozottan bekopog és mosolyt erőltet az arcára. Normál esetben ez a mosoly teljesen őszinte lenne, amiért viszontláthatja Intet, most azonban van benne némi számítás. De ez ez muszáj, és úgy gondolja, hogy ennyi alakoskodás még tőle is bőven belefér, akit Intath nyilván kedves és naiv kislányként ismert meg, noha akkor túl volt már egy száműzetésen és valamennyi artheniori megpróbáltatáson, aminek csak „megkoronázása” volt a lázadás éjjele, ahol majdnem meg is halt.
Úgy számít, hogyha a doki nem is lesz elragadtatva attól, hogy itt találja Aleniát, egy mosolygós Luninarinak csak örülni fog, így pedig teljesen más alapzatról fogják elkezdeni a rájuk váró beszélgetést, mintha két látszólag ideges lány állna a rendelő ajtaja előtt.*
- Itt vagy Int? *kérdi a kopogás után.*
- Én vagyok az. Aleniával. *közli a puszta tényeket és vár, próbálva nem figyelni felgyorsuló szívdobogására, csak arra, hogy mosolya megmaradjon, amikor az elf ajtót nyit nekik, már amennyiben jól számolt és valóban itt van.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.07 17:55:46