Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1019. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-01-24 22:38:21
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 177

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*Luninari önmagához hűen hosszas magyarázatba kezd a tündérekről és a hozzájuk köthető hagyományokról aminek nem most van a helye. Nem azért mert már megbeszélték, hogy kellemetlen tud lenni ha valakibe pusztán a faja miatt belelátnak dolgokat hanem azért is mert az ezüst hajú kislánynak nem most kell ez a mesedélután. Majd ha itt végeztek és ágyba lett dugva és van kedve meghallgatni és jó eséllyel elaludni a lágy félvér hang kellemes búgására akkor mesélhet neki a lány. A doki közbe is szól ahhoz a témához, hogy a tündérek mágikusak volnának.*
-Ha ez így lenne nem rohadna a foga egyiknek se.
*Simizi meg a kis betege buksiját. Nem sértésnek szánta csak ez történt vele és nem elromlott benne valami. Az enyhe szag is ezt jelezte meg a fájdalom és ha megnézik látszik is rajta, hogy nem egészséges. Hasonlóan pozitív közbeszólásokat tesz a továbbiakban is.*
-Hiába okoz örömet a babona ha sokszor ártalmas.
-A kertben tündéreket tartani? Ez elég kegyetlen dolognak hangzik. Nem állatok azok.
-Emlékezni szeretnél erre?
*Az utolsó mondat főleg meglepte. Milyen hajlamai vannak annak a bájos félvérnek? Jó tényleg nem rossz műsor szokott lenni mikor vásárokba foghúzó érkezik. A kiabálás, meg a vér... De, hogy a lánynak is ilyen ízlése volna, azt nem nézte volna ki belőle. Hát nem semmi. Miközben pedig annak a kettőnek a szája jár, addig a férfinek a keze. Előkerül a két üveg Viel láthatóan nem túl nagy örömére, ami egy kis mosolyt azért odacsal az elf képére. Nem a rosszindulatút. Inkább kicsit aranyosnak tartja. Főleg mert hiszti se lesz ebből. Ügyes lány. Az első adagot tölti és közben kapja a kérdést a kutyákról. A korábbi beszélgetésben is megállta, hogy ne szóljon közbe, hogy nem kell félteni, azt a dögöt. Nem egyszerű az orvoslét és a betegekkel való bánás. Vissza kell fognia magát akkor is ha tudja, hogy igaza van. Végül csak vállat von.*
-Nem tudom. Nem értek hozzájuk. Gondolom kitörik maguknak vagy hasonló. Fogalmam sincs.
*Az első gyógyszer a helyzethez tökéletesen illő nevével a várt fogadtatást kapja. Csakhogy nemcsak a kislánytól hanem Luninari-tól is akit kicsit érettebbnek gondolt a doki ennél, de csak jót mosolyog és büszkén kihúzza magát.*
-Még szép hogy! És én magam verekedtem meg a gazdájával!
*Nem is hazudik nagyot. Tényleg megszenvedett vele míg a félvért megfürdette, meg bevonszolta, aztán az ágyába. Egyszer rá is esett. Csak, azt felejti el megemlíteni, hogy valójában neki lett adva és a tulajdoni jogát elvesztette fölötte az a csitri szóval nem is az övé volt mikor azzal a hálátlannal birkózott a doki. Viel viszont nem hiszi el a dolgot és le is rántja a leplet, hogy csak egy növényről van szó.*
-Kisebb szerintem mint egy sárkány foga, de olyan fehér. Egyszer majd megmutatom, hogy néz ki ha jobban leszel. És ez arra is jó, hogy megerősít egy kicsit és még gyorsabban gyógyulsz tőle.
*Le is gurul a lány torkán az elf nem kevés munkájának gyümölcse. Nem könnyű ugyanis fél kézzel kipréselni a levet azokból És nem maradt még egy teljes kortynyi. A következő adag iránt már nem olyan lelkes a lány. Nem várt mást tőle az elf. Más körökből származnak. Ez azon is látszik, hogy mikor tartja neki a vödröt és ő beleköpi a véres, nyálas pálinkát azért feléled a férfiben a régi kalóz ösztön, hogy még úgy is megigya, de sikerül visszafojtani. Kár azért a kortyért. Leteszi a vödröt és ismét ad egy kis buksi simit az ezüst hajúnak. Most már minden rosszon túl vannak.*
-Nagyon ügyes voltál!
*Azon, hogy várjon kérdőn néz a lányra és látja, hogy az elkezd imádkozni. Igen volt szó róla, hogy az a fényistennőnek a híve vagy valami ilyesmi. Kár tagadni egy kicsit bántja az elfet a dolog. Ő úgy kikapta, azt a fogat mint a csuda és mégse kap se imát, se semmit. Ha a tündérke befejezte oda is lép elé és lehajol hozzá.*
-Na, kapaszkodj a nyakamba kincsem! A szobádba viszlek. Luninari! Kérlek nyisd ki nekünk az ajtókat!
*Azzal ha a másik szót fogadott már kapja is kézbe a kis betegét.*


1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-01-22 16:49:22
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*Viel kíváncsian hallgatja Luni beszámolóját, főleg a hitre eső részét. Ezt a részét nem kell magyaráznia, hiszen ő maga is Eeyr Úrnő tanai szerint nevelkedett, és úgy van vele, hogy a logika nem adhat mindenre magyarázatot. Ahogy abban is biztos, hogy ennek így kellett lennie.*
- Egyáltalán nem butaság! Ez a fogacska jól szolgált engem, de sajnos valami elromlott benne, ezért már nem jó arra, amire régen. *Fejti ki az elméletét jókedvűen.* Ettől még nem tartom kizártnak, hogy valakinek örömet tudna okozni. Ha igen, akkor hasznosabb, mint gondoltam volna! Mindenesetre itt nálunk a tündérek nem a kert végében laknak, hanem egy van, és az is az emeleten – hacsak nem Árnyékra gondolunk. Szerintem ő is egy tündér, csak másképp. *Kuncog egy kicsit a saját kis tréfáján. Egyáltalán nem bánja, hogy Luni elrakja a fogacskát, sőt, arra gondol, bárcsak valami széppel is szolgálhatna, de most jó ideig még egy süteményt se készíthet majd, vagy ilyesmi, és még a többiekre kell testálnia a házimunka rá eső részét is. Csak az vigasztalja, hogy ő is szó nélkül megtenné ezt a többiekért.
Viel arcán látszik némi gyermeki csalódottság, mikor Intath kihúzza a dugót az üvegből. Ez azonban most valami más, és gusztusosabban néz ki, mint az előző dolog. Persze a tündér nem buta, tudja jól, hogy ez önmagában nem jelent semmit, lehet, hogy ha beleszimatol, megváltozik majd róla a véleménye. Talán a legjobb az, ha nem is vesz addig levegőt.*
- És vajon hogyan oldják meg? *Kérdez közbe azért. Nem tudja elképzelni, mit csinál egy kutyus, ha fáj a foga. Nem tudja magának kihúzni. Talán eszeget rá valami füvet, ami jót tesz neki? Ilyenkor bánja, hogy nem beszéli Árnyék nyelvét, olyan érdekes dolgokat tudhatna meg tőle…*
- Sárkányfogbóól? *Osztozik Luni csodálkozásában, mert még nem hallott erről. Intath tudja a legjobban, hogy a kis tündér egyszerűen rajong a sárkányokért, és ami könyvet csak talált róluk, mindet kiolvasta. Sejti azért, hogy ez valami növény neve lehet, nem pedig sárkányok fogát tördelik ki a cél érdekében.* Miért nevezték el így? Hasonlít egy sárkány fogára? És miért jó nekem?
*De azért a faggatózás mellett azt is hajlandó megcsinálni, amire a doki kéri. Tényleg nem a legfinomabb az itóka, de annál az előzőnél jobb, le is gördíti hamar, és visszaadja a pohárkát. Már megy is bele az a büdi bigyó, amit hála az égnek, végre már nem kell meginnia. Szinte el is felejtette a nagy izgalomban.*
- Nem is akarom! *Szögezi le szigorúan. Még hogy nem _muszáj_! Mintha bárki is szórakozásból kortyolgatná ezt a vacak ízű gyógyszert. Ki hallott már ilyet? A szájába veszi a büdi dolgot, és ahogy megérzi a csípősségét, már köpi is ki. Alábecsülte a sebét egyébként, az ép szeme csak úgy magától elkezd könnyezni.*
- Húha… Au… *Nyöszörög az arcához kapva. Aztán hirtelen a sok fájdalmon át eszébe jut valami, amivel kapcsolatban még Luni ültetett bogarat a fülébe az imént. Hiszen tud varázsolni!*
- Megpróbálok valamit. *Mondja, és saját mellkasára teszi a kezét, és felidézi a tanult igét. Nagyon koncentrál, hátha bejön a kis trükkje.*

A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.

1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-01-15 12:59:03
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Fogas kérdés//

*Úgy van vele, hogy ameddig beszélgetnek és ölelkeznek Viel addig sem a fájdalomra koncentrál, ami mindenképpen jó, ő pedig amúgy is beszélgetni és ölelkezni is egyaránt szeret nagyon.
Ami viszont a lány kérdésére adandó választ illeti, egy röpke pillanatra ezen azért elbizonytalanodik, hogy belemenjen-e mélyebben. Ha valamit, akkor azt nagyon is pontosan tudja, hogy milyen károsak tudnak lenni az előítéletek. Igaz mondjuk az is, hogy azt, hogy a tündérek és a velük kapcsolatos dolgok általában szerencsét hoznak, nem feltétlenül nevezné ennek, de ettől még mindenképpen valami ilyesmi. Viszont, ami őt illeti, ha választhatna, akkor bizony inkább szeretné azt, hogyha valami jót várnának tőle, pusztán azért mert félvér, nem pedig ennek az ellenkezőjét.
Furcsa, hogy Intel nem rég beszéltek erről, még talán kint a tónak a partján, ha pedig nem ott, akkor itt a rendelőben, az azonban biztos, hogy éppen ma délután történt. Akkor éppen nevettek azon, hogyan képesek egyesek misztifikálni azt, ami általuk nem ismert, mondjuk a városban élők az erdei elfeket, vagy az ő egykori otthonának lakói a tündéreket. Most talán ő maga esik kicsit ebbe a hibába mégis a foggal.
Viszont, ha már Viel kérdezte, természetesen nem fog hazudni. Különben is úgy van vele, hogy jobb, ha beszél. Addig is kicsit eltereli a lány figyelmét a fájdalomról, - már amennyiben az lehetséges, - meg a kisebb sokkról, amit apró teste nyilván átélt az előbb.*
- Tudom, hogy butaság, de hát tudod, hogy ahol felnőttem ott minden tündérre úgy tekintenek, mint mágikus lényekre, akik szerencsét hoznak, bár valószínű, hogy mondjuk valamiféle elemi és belülről jövő mágia tényleg átitat titeket, akkor is, ha nem tanultok mágiát. *kezd bele a magyarázatba.* Viszont a szerencsehozásnak nyilván nincsen racionális alapja, de ettől még szép dolog hinni benne szerintem. Anya papnő volt, így sokkal babonásabb nálam, és sokkal mélyebben hisz az ilyesmiben, mint én. Szerintem pedig ameddig a hit valamiféle örömet okoz valakinek, addig jobb hagyni, hogy abban higgyen, amiben csak akar. Intnek már épp említettem ma, de van mifelénk egy mondás, ami szerint minden kert szebb, ha elhisszük, hogy a végében tündérek laknak. A lényeg, hogy bár neked nem hozott szerencsét ez a fog, mert sok fájdalmat okozott, de anya biztosan örülni fog majd, ha odaadom neki ajándékba. Bár az is lehet, hogy rossz előjelnek tekintené, pont mert egy tündérnek okozott fájdalmat, nem tudom. Majd kiderül. De, ha nem fogadja el, akkor elrakom én csak úgy ennek a napnak az emlékére. Mert sok minden történt ma, amire később emlékezni szeretnék. *mosolyog, nehezen állva meg, hogy egyben ne nevesse el magát, mert a mostból a közelmúltba visszanézve nem csak arra emlékszik szívesen, hogyan álltak Intathal összeölelkezve a tóparton mielőtt még Árnyék megjelent, valamint, hogy utána milyen nagyszerű varázslatokat tanult, hanem kedvenc orvosuk látványos kiborulására is, amit az istállóban vitt véghez, amikor meglátta Kormoskát.*
- Árnyék miatt ne aggódj, mindent elmondok neki és megnyugtatom. *mosolyog aztán szándéka szerint most is megnyugtatóan, nehezen leplezve azt, hogy magában kicsit ismét csak mulat, amikor arra gondol, hogy szegény Intath mennyire képtelen lehet megérteni, hogy ők ketten így beszélnek egy kutyáról.
Végül azért van olyan is, amire neki kell felkapnia a fejét.*
- Sárkányfogból van, komolyan? *szakad ki belőle a meglepett kérdés Intath szavai után, miközben kicsit félreáll, hogy a tündérlány hozzá tudjon férni a gyógyszerhez. Számára a sárkányok legalább annyira csak legendák és mesék, mint egykori népének az elmúlt évszázadok homályába vesző hősei, bár úgy tudja, hogy léteznek, csak ritkák, mint a fehér holló. Így kissé nehezen hiszi el, amint Int mond, sőt, valószínűbbnek tartja, hogy viccel, épp a foghúzás miatt, ugyanakkor, ha biztosítja róla, hogy komolyan beszélt, nem fogja megkérdőjelezni és elhiszi, hogy tényleg szerzett valahonnan ilyen csodálatos italt.
Miközben várja a választ elmegy inkább azért a száraz faágért, amit magával hozott, és a falnak támasztott miután belépett, de egyelőre nem csinál vele semmit, csak tartogatja a kezében, mint akinek még határozott célja van vele, bár egyelőre még nem árulja el, hogy micsoda. Kicsit talán már így is sokat beszélt az előbb.*



1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-01-14 09:10:43
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 177

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*Azért a dokiban nem csak az-az ártatlan gondolat volt, hogy elősegítse a trauma feldolgozását vagy Luninari-nak megnyugtatni a tündért hanem az is, hogy szeret lányokat ölelgetni, egyszerre kettőt meg még jobban szeret. Közösen ki is élvezik ezt a pillanatot amit Viel szakít meg. A két lány még kap egy-egy buksisimit a lélekben feltöltődött dokitól, majd a férfi fordul is a az egyik polchoz amiről egy üveget le is emel. Bizony nem lett elfelejtve. Sőt, az ezüst hajú pont magának köszönheti, hogy ölelés helyett hamarabb eljön ez rész. A fogával kihúzza a dugót és a kis feles pohárba amiből eddig ivott a tündérke, ki is tölti a tejszerű folyadékot. Közben a kérdésre is odafigyel.*
-Nem nyúlnék kutya szájába. Azok megoldják maguknak ha fáj.
*Gondolja ő. Őszintén szólva fogalma sincs, de mikor mindkét keze megvolt akkor se tett volna ilyesmit, most meg főleg. Azzal át is nyújtja a kis pohárkát.*
-Ezt tessék meginni. Sárkányfogból van úgyhogy pont jó lesz most neked. Az íze lehet, hogy fura.
*Vigyorog a saját fogas viccén és közben a pityókaszeszt is készíti, hogy ha újra üres a pohár azzal töltse meg.*
-Most nem muszáj meginnod. Ott a vödör abba köpheted. Vedd a szádba nem kell gurgulázni vele csak érzed, hogy csíp és kiköpöd.
*Mosolyog továbbra is kedvesen pedig tudja, hogy ez se lesz túl jó érzés, de ez már tényleg az utolsó. Ezek után szerencsére már nem kell többet bántani. Gyógyulgathat.*


1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-01-13 09:14:16
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*Félreértés ne essék, Viel nagyra értékeli Luni kísérletét, hogy megvigasztalja, hiszen ismeri a lányt, tudja jól, hogy csupa szív és csupa szeretet. Sőt, a kérdéseivel visszarántja egy kicsit a racionalitás talajára, így nem tudja megadni magát a nyafogásnak és kínlódásnak, pedig különben csak ennyi telne tőle – ezzel pedig okvetlenül is kellemetlenséget okozna a barátainak, akik annyira rendesen viselkednek vele. Intath kezdeményezésére mind nagyon összeölelgetik egymást, a kislány pedig úgy érzi magát, mintha egy nagy puha szeretetfelhő lennének ők hárman. A fájdalmai ellenére még egy picit el is pilled odabent, nagyokat pislant. Micsoda csapat! Egy dolog azonban szöget üt a fejébe, kipattan a szeme.*
- Emlékbe? Nem is tudtam, hogy ez olyan különleges dolog. De persze, tedd el nyugodtan! *Csodálkozik. Nem ugrik be neki azonnal, csak némi gondolkodás után jön rá, hogy Luni valamilyen szerencsét tulajdonít a tündéreknek, legalább is ezt mondta. Talán ez is valami olyasmi lehet a számára. Viel nem vette észre, hogy az ittléte bárkinek szerencsét hozna – kivéve neki magának. Hatalmas mázli, hogy ilyen kedves barátokkal van körülvéve, akik segítenek megszabadítani a kegyetlenül fájó fogától, például. Meg vigyáznak a kutyusára, amíg ő az ágyat nyomja.*
- Ha beszélsz Árnyékkal, mondd meg neki, hogy minden rendben ment. *Vidul fel a bundás barátja említésére is. Sajnálja, hogy nem találkozhatnak, de hát így alakult. A saras tappancsaival mindent összekoszolna idebent, és még az sem biztos, hogy tudja, hogy kell viselkedni egy házban. Ilyen ez a szeleburdi Árnyék fiú.*
- Jut eszembe, Intath… Te már húztál kutyafogat? *Teszi fel a kérdést Viel, ami már régóta motoz benne, és egy kíváncsi kisgyerek csillogásával a szemében kukkant fel a dokibácsira, miután elengedték egymást. Furcsán hiányérzete van, de rá is jön, miért: a leves még váratni fog magára, ugyanis öblögetnie kell azzal a vacak ízű löttyel. Talán ha a kutyusokról beszél, a doki elfelejti, és később kell megint belelefetyelnie.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.13 09:15:09


1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-01-07 22:40:54
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Fogas kérdés//

*Úgy érzi, hogy nem sokat tesz hozzá Viel megnyugtatásához, vagy a vigasztalásához, de, ami azt illeti nem is nagyon van tapasztalata hasonlóban.
Ha a szülői házban beteg volt, akit ápolni, nyugtatni, vagy vigasztalni kellett, az természetesen mindig ő volt, egyetlen alkalmat leszámítva, amikor magas láztól vergődött sokáig, és eléggé kétesélyes volt, hogy életben marad-e egyáltalán, mert akkor édesanyját kellett megnyugtatni, leginkább persze az ő életben tartásával és meggyógyításával, de hát értelemszerűen ezt nem ő maga csinálta, bár lehetőségeihez képest életéért azért mindenképpen küzdött és harcolt, nyilván még öntudatlanul is.
Jobban belegondolva, arra sem emlékszik, hogy édesanyja valaha is lett volna beteg, legalábbis annyira beteg, hogy valamilyen szinten is az ő segítségére szoruljon. Alenián sem sokat segítgetett, szóval mindent egybevetve nem csak tapasztalata nincsen, hanem lehet érzéke sem nagyon mindahhoz, ami a gyógyítással jár, szerencsére azonban Intathnak ez a hivatása, így ez a probléma is megoldódik, bár azért van egy olyan érzése, hogy a tündérlánynak bármit is mondanak, igazából majd csak akkor lesz igazán jól, amikor elmúlik majd a fog által maga mögött hagyott fájdalom.
Viszont ő csak főzött neki finom levest, amennyire tudta lefogta, mellette volt, talán ez sem kevés, Viel legalábbis hálásnak tűnik, valamint továbbra is jól kezeli az egész helyzetet. Még viccelődik is, amit ő lehet hasonló helyzetben nem lenne képes megtenni, még akkor sem, ha félni egyébként nem félne, legalábbis nem jobban, mint bárki más, akiből éppen ki kell szedni egy törött, vagy begyulladt fogat.*
- Akkor elraknám emlékbe majd én, ha nem bánod. *mondja a lány fejrázását látva, bár pontos ötlete még nincsen, hogy mit kezd majd a kihúzott foggal, de a legvalószínűbb, hogy tényleg édesanyjának lesz ajándék, főleg, hogy miatta kicsit azért lelkifurdalása van. Rábeszélte, hogy maradjon vele még egy kicsit, erre pedig akárhányszor elhagyja a szobáját, valahogy mindig közbejön valami, és sokkal később tér vissza, mint arra józan elf ésszel számítani lehetne.*
- Árnyékért ne aggódj, majd gondoskodom róla ameddig pihensz, holnapra pedig már biztosan tényleg kutya bajod. Később majd ágyba viszem neked a levest. *biztatja a lányt, újabb feladatokat magára vállalva, mivel a szentimentális és csendben elmélkedő mellett, van énjének egy gyakorlatias oldala is.
Amúgy is ígért valami finomat a házőrzőjüknek korábban, és amilyen okos az a kutya, azt sem zárja ki, hogy pontosan értette, hogy mit mondott neki, ő pedig már csak ezért sem szegné meg neki adott ígéretét.
Az Int által kezdeményezett közös ölelés viszont egyelőre a jelen és imént tett ígéretei közé áll. Úgy tűnik, hogy nála ez mindig bejön, főleg, hogy ezúttal nem csak Intet, hanem Vielt is megölelheti, amire természetesen ki is használja az alkalmat. Nem is nagyon szeretné elrontani a pillanat varázsát, majd véget vet neki helyette, aki akar, bár gyanítja, hogy nem fog sokáig tartani, mivel úgy sejti, hogy mivel a tündérlány testét éppen elég nagy sokk érte nem rég, jó eséllyel pihenésre lesz mihamarabb szüksége. Esetleg újabb gyógyszerre, ami talán valamit csillapít a fájdalmán. Majdnem megkérdezi azt, hogy van-e itt ilyesmi, aztán inkább úgy dönt, hogy mégsem, főleg, hogy biztosan van. Inkább kiélvezi kicsit a nem mindennapi pillanatot, aminek éppen a részese.*



1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-01-04 02:45:14
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 177

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*Luninari is próbálja egy kis viccelődéssel csökkenteni a tündérke idegességét majd jön a kevésbé mókás rész. Bár a környék legjobb orvosa van itt és ennek köszönhetően nem meglepően igen hamar túl is vannak a dolgon, de azért nem a legjobb érzés a beavatkozás. Mikor a kislány az ilyenkor szokásos sikítós, sírós részhez ér akkor a doki is előveszi a komolyabb arcát és amint eloldozzák már jó szorosan öleli is magához az karcsú kis testet.*
-Jól van kincsem. A nehezén már túl vagyunk. Nagyon ügyes voltál. Holnapra már kicsit se fog fájni.
*Úgy szorítja magához a lányt, hogy még egy szélvihar se tépné ki a karjai közül. Addig nem is engedi míg az meg nem nyugszik. Tudja, hogy a kis barátnőjének most erre van szüksége. Közben Luninari is elég ügyetlenül próbálkozik valami hasonlóval. Hogyne fájna? Most lett kitépve az egyik foga. Láthatta is, hogy tündérhez képest nem kicsi volt. Mikor az végre megnyugszik akkor lazít kicsit a szorításon, de simogatja még, azt a szép hosszú ezüst hajat. Mikor pedig már elkezdenek a lányok is beszélni szemet forgat. Luninari-nak tényleg nem nagyon megy ez a nyugtatás. Félkézzel ki is nyúl és ha a félvér engedi, őt is odahúzza egy közös tündérölelgetésre. Ennek több haszna lesz, mint megkérdezni, hogy fájt-e vagy hogy mi lesz a fog sorsa. Meg hármuknak is szüksége van egy ilyenfajta levezetésre a történtek után. A doki kicsit megkínozta a kislányt, a félvér lefogta, kell nekik ez a békülés.*


1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-01-03 09:13:03
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

- Az biztos, hogy finomabb! *A tündérkutyussá avanzsált tündér továbbra is azzal fenyegeti Intath-t, hogy megeszi, de szerencsére Luni gyorsan közbeavatkozik, hogy lenyomja őt a súlyával. Azt nem lehet mondani, hogy a lányka kényelmesen érzi magát, nyilván félvér barátnője, ha nem is sokkal, azért nehezebb nála, révén magasabb is. És mennyivel hidegebb! Vielt továbbra is rázza a hőemelkedés. De hát ez amúgy sem ígérkezik élete legkellemesebb pillanatának, bárhogy is vesszük.*
- Grr! Vuff, vuff! *Magyarázza önnön szórakoztatására, és csak reméli, hogy valami kedveset mondott kutyanyelven, Árnyék pedig odakint nem most pakol össze és távozik mély sértettségében. Aztán elképzeli, ahogy az eb morcos fejjel megpakol egy bőröndöt, és a jópofa gondolatra elmosolyodik. Most kedve lenne megkérdezni, hogy Intath kutyáknak is húzta-e már ki a fogát, de nincs kedve kivárni a magyarázatot, és húzni az időt, főleg ebben a kutyaszorítóban nem. Ezután pedig megmakacsolja magát, hogy azt teszi, amit a doki mond, mindhármuk érdekében. Bátorsága egészen addig kitart, amíg a doki meg nem fogja a fogacskát fogóval – ugye, nagyon fáj, tehát ezt egyáltalán nem díjazza, és ennek hangot is ad.*
- Uuu. *Nyög fel, „au” akar lenni, de fogóval a szájában ennyi telik tőle. A java csak ezután jön úgyis. Intath nem csak a fogacskán, hanem Vielen is egy isteneset ránt, úgy, hogy a lány egész testében megfeszül, amit valószínűleg Luni is megérez. A tündér feje nincs rögzítve, de ő maga is tudatosan ellentart a húzó erőnek, ezért szegénynek sikerül tarkóját bekoccantania az ágy hátuljába.
Egy röpke pillanatig mintha nem is történne semmi. Viel tudatáig még el is jut, hogy a fog már nem keseríti többé az életét, sőt meg is csodálja a művet, az ezzel járó, ezerszeres fájdalom azonban csak ezután csap le rá. Akkorát nyilall belé, mint a villámcsapás, és egészen a lábujjaiig megérzi, hogy kitéptek belőle egy darabot. Furcsa módon azt is utólag veszi észre, hogy teli torokból sikít, és könnyek patakzanak az arcán, mintha nem is ő maga csinálná, hanem csak kívülről nézné a jelenetet. Pedig a fájdalom valósabb nem is lehetne, és épp hogy csak a kötél állja az útját, hogy kitépje magát a rengeteg béklyóból, amivel ideszorították, még Lunit is sikerül jócskán meglöknie.
Más az azonban, ha valaki hónapok óta szenved, és megint más, ha egy pillanat alatt letudja ezt a szenvedést. Ez a fajta, új fájdalom rosszabb ugyan, de lassacskán apad, és valahogy már jobban fáj neki az, hogy ilyen rútul elbánt vele az élet. A nagy tündérkutyus mintha összetöpörödne, és aprócska kislány lenne megint. Amint eloldozzák, nem hogy nem haragszik a dokira, odabújik Intath-hoz, és hevesen pityereg az ölelésében. Nem is nagyon tud mondani semmit, egyelőre csak ennyire telik tőle. Csak Luni felé kandikál ki, mikor már egy kicsit megnyugodott, és lenyelt valamennyit a szájában felgyülemlő rengeteg nyálból és vérből.*
- Megleszek, de kicsit fáj beszélni. *Törölgeti a könnyeit azzal a kezével, amivel nem Luniéba kapaszkodik hálásan, a kérdésen pedig önkéntelenül is felnevet. Amikor kipotyogtak a tejfogai, édesanyja egy kis tálkába gyűjtötte őket, ez azonban olyan morbidul távozott a szájából, hogy eszébe nem jutna hasonlóan kezelni. Hevesen megrázza a fejét, hogy nem, neki ugyan nem kell.*


1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-12-30 21:45:34
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Fogas kérdés//

*Viel nagyon bátor, ezt hamar megállapítja magában, bár nem biztos benne, hogy ő jobban félne a helyében. Lehet sokkal inkább munkálkodna benne a fájdalomtól való minél gyorsabb megszabadulás vágya, akkor is, ha ez csak új, más fajta fájdalom árán lehetséges, de ettől még imponál neki, hogy a lány képes viccel elütni az egészet.
Még el is neveti magát, ez által pedig oldódik kicsit a gyomrában lévő görcs, ami azért ott van.
Mert hát került már néhány furcsa és kelletlen helyzetbe az élete folyamán, és úgy érzi ez a mostani kicsit mind a kettő, valamint, hogy eddigi tapasztalatai erre sem igazán készítették fel.
Persze nem azzal van a baja, hogy segítenie kell Viel fogának a kihúzásában, azt örömmel megteszi, akkor is, hogyha a lánynak majd fájni fog, végtére is nyilván sokkal rosszabb lenne később, ha most nem húznák ki.
Inkább csak az a mód, ahogyan fölé kell térdelnie, és ránehezedni, mi több, Intath még figyelmezteti is, hogy teljes súlyát adja bele abba, amit éppen csinál, és eközben éppen a jelenlegi legnagyobb félelmét is megfogalmazza. Mert így, hogy közvetlenül közelről érzi, a lány teste még törékenyebbnek, csontjai még vékonyabbnak tűnnek, mint azt eredetileg amúgy képzelte volna. Neki pedig nincsen gyakorlata abban, amit csinál, mi van akkkor, ha csak egy árnyalattal is, de nagyobb erőt fejt ki, mint amekkorát kellene és csont törik? Utóbbit gyógyítani nyilván nem lenne olyan egyszerű, mint egy fogat, amit csak ki kell húzni.*
- Jól van, tartalak, már csak azért is, mert abban biztos vagyok, hogy a levesem csak finomabb, mint Intath lenne. *próbál mindenesetre ő is könnyed lenni, mintha amit éppen tesz legalább annyira természetes lenne számára, mint kecskéket etetni, vagy leveseket fűszrezni és kavargatni odakint a konyhában.* Szerintem jobban fogsz járni vele. Különben is, ki vigyázna ránk, ha megennéd?
*Kacsintana is, ha tudna, de gyanítja, hogy nem menne, csak valami egészen béna arcot sikerülne vágnia, ha megpróbálkozna vele, így csak kicsit elneveti magát, aztán persze teszi, amit Intath kért, bár amennyire azt a helyzet és a kapott feladat engedi, próbálja tényleg óvatosan.
Szerencsére maga a műtét sokkal gyorsabban megtörténik, mint arra eredetileg számított.
A másik lány nyilván jobban megkönnyebbül nála, de azért ő is, amikor végre túl vannak rajta.
Kicit azért talán még jobban elsápad. Rendben, hogy csak egy fogról van szó, ugyanakkor Int mégiscsak éppen most szedett ki egy darabot egy másik élőlényből, ebbe pedig nem szívesen gondol bele, főleg úgy nem, hogy látja a vért is az apró fog gyökerén.
Az elf saját siekrét kommentáló szavaitól mindenesetre egyszerre lepődik meg és támad nevethetnéke, de éppen csak kicsit szalad fel szemöldöke a számára szokatlan kifejezésnek köszönhetően, mivel pedig alig várja, hogy végre lekecmereghessen szegény lányról, erre pedig végre felhatalmazást is kap, inkább ezzel foglalkozik, nem pedig bármi mással.
Tényleg nem kell neki kétszer mondani, hogy másszon le Vielről, és oldozza el. Pontosan így tesz, és persze siet is amennyire tud. Sajnos mire ezzel megvan Intath már ki is sajátítja magának a tündérlány puszilgatását és ölelgetését, ő pedig alig fér mellé. Éppen csak arra van lehetősége, hogy gyengéden megszorítsa a kezét.*
- Nagyon fáj? *kérdi tőle, mert jobb hirtelen nem jut eszébe, azzal pedig nem vagasztalhatja, amivel a doki éppen az imént.*
- Mi lesz a foggal? El szeretnéd rakni emlékbe? *kérdi, remélve, hogy nem. Tudja, hogy hülyeség, de mégiscsak tündérfog, ha nincs is mágikus ereje, és nyilván nem hoz szerecsnét sem, attól még jó lenne birtokolni, vagy legalább édesanyjának ajándékozni. Ő biztosan örülne neki.
Mindent egybevetve viszont mindenképpen kézzel is megfogható emléke lenne ennek a furcsa napnak, ami még véget sem ért.*



1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-12-28 02:45:00
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 177

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*Teljesen természetes, hogy a másik fél. Azért nem is haragszik rá. Ezért is van most az a nagyon sok törődés és figyelmesség az előkészületek előtt, hogy igyekezzen megnyugtatni az amúgy már igencsak kába betegét akihez ha a mondanivalójának a lényegi részei eljutnak, meg az, hogy a férfi törődik vele és jót akar neki annál biztosabb lesz majd a kevésbé kellemetlen rész. A félvér most nem akadékoskodik. Az ezüst hajú buksija meg meg lesz simogatva.*
-A legbájosabb tündérkutyus vagy kicsi kincsem.
*Most még a lekötözés közben nincs dolga úgyhogy pátyolgathatja a kislányt. Mikor megkérik megnézi az adott köteleket, rájuk próbál és bólint.*
-Rendben.
*Jöhet a kellemetlenebb rész amit bizonyos értelemben várt már a doki. Persze nem azért, hogy a tündér barátnője fájdalmát kiélvezze hanem a félvér reakciói miatt. Aki bármi panasz nélkül teljesíti továbbra is a parancsokat. Tényleg nem ezt várta tőle. Bár mintha sápadtabb lenne. Ami gondolat kicsit örömmel tölti el a férfit. Míg hallják a beteg véleményét a levesekről addig a doki néhány szerszámát az asztal melletti kis polcra teszi kézközelbe, majd ő is csatlakozik a felülről tündérpofiba bámuló egyszemélyes társasághoz.*
-Ne a karod hanem a súlyod add bele a lenyomásába. Csontja ne törjön, de inkább fájjon neki minthogy mozogjon.
*Majd mosolyogva a bolondozó kislányra néz.*
-Jól van kincsem. Most kell nagyon bátornak lenned és igyekezz ne mozogni, hogy tudjak dolgozni.
*Azzal egy kisebb fogóval benyúl a lány szájába, óvatosan fogást keres a fogacskán majd nekigyürkőzik. Korábban hajóorvos volt, csinált már ilyet, meg kár tagadni rohadtul érti a dolgát. Hogy így is nagyon kellemetlen az biztos, de tényleg szinte alig feszegeti, majd szinte tanítani kéne a technikáját, ránt rajta egy nagyot és már kint is van a rossz fogacska méghozzá egészben. Fel is rikkant örömében.*
-Megvan a kurva anyját! Nézd csak meg milyen szépen kijött!*Mutatja a betegének.*Oldozd ki gyorsan.*Szól a segédjének és a fogat meg a fogót le is teszi egy kis fatálcára és nekiáll simogatni a tündérpofit.*Nagyon ügyes voltál kincsem. Fájt? Ugye azért nem haragudtál meg rám?
*Majd segít is neki felülni és meg is lesz ölelgetve a kislány és körbepuszilgatva a buksija.*
-A nehezén már túl is vagyunk.
*Nyugtatja.*


1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-12-27 22:03:57
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*Viel úgy érzi, egyre inkább szorul a hurok, de egyedül azzal tudja magát védeni, hogy igyekszik nem is törődni a témával. Arra koncentrál, ami ennél sokkal fontosabb: hogy Luni és Intath milyen rendes vele, hogy mennyire szerencsés, amiért számíthat rájuk a bajban, szeretgetik, puszilgatják. Kellemetlen helyzetében még olyan dolgok is eszébe jutnak, mint hogy meg kell kérnie valakit, itassa meg Árnyékot, amíg lábadozik, és azon áll neki töprengeni, mit vesz majd le a polcról a régi könyvek közül, hogy olvasgasson. Szinte azt se veszi észre, hogy körülötte mindenki tesz-vesz, és úgy veszi tudomásul, hogy Intath most arról akar vele beszélgetni, hogyan fogják kihúzni a fogát, mintha az álmából ébredt volna.*
- Rendben, csak essünk túl rajta! *Mondja tettetett szórakozottsággal, de azért még mindig ott van a gombóc a torkában. Nagy baj lesz ebből, de nem okozhat több bosszúságot, mint amennyit amúgy is – elvégre az ő hibája, hogy nem szólt a fogáról hamarabb. A doki segít neki tartani a fejét, amíg elhelyezkedik rendesen, de a tornázástól jól belesajdul a fájdalom az arcába.* Au! Izé… Ez a fogam volt, minden rendben! *Teszi hozzá gyorsan, nehogy azt higgyék a többiek, hogy rosszul csináltak valamit. Próbálja beigazítani a kezét és a lábát oda, ahova a doki mutatta, de ezt is csak úgy álmodozva teszi. Bármit is csinál Luni, arra sem szól semmit, csak közben magyarázgat valami bugyutaságot.* Amúgy meg nem foglak megharapni, most, hogy ilyen szépen kérted. De csak mert rágós vagy. Vagy mi vagyok én, szerinted, kutyus? Ham ham ham! *Vicsorog játékosan, és kacag egy sort magán, amíg tart a kellemetlen lekötözés.*
- Á, jó lesz így. *Mondja, a plafont bambulva, hogy Intath helyett is válaszoljon. Feszegeti a kezeit és lábait, de határozottan nem moccannak semerre, viszont kifejezett fájdalom sem éri tőlük.* Egyébként bármilyen levest szeretek. Meg úgy amúgy válogatós sem vagyok. Szóval ha meg szabad ennem, meg is fogom, bármit is készítesz. *Magyaráz még egy kicsit, de a mondata végére elcsuklik a hangja. Szipog is, de megmakacsolja magát, és nem hajlandó elpityeredni. Inkább nagyot nyel, és felnevet a lehetetlen helyzetén. Egyszerre tűnik nevetségesnek és borzasztónak ez az egész.*
- Mondanom is kell, hogy „áá”? *Kérdezi a dokitól megint vidámabban, mikor közelít felé, de a választ sem várva mondja is.* Ááá! Gyere, Luni, gyorsan, kapj el, mielőtt megeszem Intath-t! Gyere! *Nem mintha sokfelé tudna szaladni, és a fogait se tudja igazán hatásosan csattogtatni, mert már attól fájnának, ha összekoccannának.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.27 22:05:52


1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-12-12 11:07:31
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Fogas kérdés//

*Örül neki, hogy Viel annak ellenére is bízik abban, hogy az általa főzött leves finom lett, hogy korában nem volt alkalma megtapasztalnia azt, hogy mire képes a konyhában. Most már tényleg csak azt reméli, hogy az étel, amit szeretettel és a legjobb szándékkal főzött, tényleg majd a lánynak is és Intatnak is ízleni fog, nem pedig csak neki, aki értelemszerűen ahhoz szokott hozzá, hogy saját maga és édesanyja ízlése szerint készítsen ételt.*
- Hát reméljük. Ha mégsem, csinálok mást. Bármit, amit esetleg megkívánsz és meg is szabad enned. *mondja, mert nem szeretne olyasmit ígérni, ami Intath rosszallásával, vagy tiltásával találkozna. Végtére is ő nem orvos, nem tudhatja, hogy ez az ismerős, de eléggé büdös valami, amivel az elf itatja Vielt, mennyivel jobb, mintha azt inna, amit szeret, de elfogadja, hogy így van, ha már ő mondja.
Miközben pedig Intath megsimogatja a tündérlány arcát kissé megkönnyebbül, hogy most már tényleg nem az a morcos orvos, akit utoljára még kint a ház előtt látott befelé jönni a Viellel. Úgy látszik azt az arcát, amit nem szeret benne, most kizárólag neki tartogatja, de hát annyi baj legyen! Végtére is, nem ő a beteg, hanem a tündérlány, így pedig Viel most sokkal fontosabb nála, akinek hála az égnek éppen semmi baja, mi több még új varázslatokat is tanult az imént. Már éppen csak az a kár, hogy ennek a helyzetnek a megoldására egyik sem alkalmas, pedig nem bánná, ha tudná enyhíteni a lány fájdalmát, vagy elkápráztatni valamivel Intet. Furcsa, de ez a vágy határozottan él benne, az óta, hogy előző varázslata, amit tőle látott, mintha egyáltalán nem hozta volna lázba, azóta pedig még jobban, hogy olyan sok kellemes percet töltöttek el a tónak a partján együtt.
Pillanatnyilag mégis sokkal jobban szeretne a lány kedvéért varázsolni, hogy enyhíthesse a fájdalmát, éppen csak sajnos nem képes erre.
Ami pedig a különös vigyort illeti és azt, hogy Intath érezhetően nem túlságosan örül most neki, most tényleg nem számít. Már így is kitörölhetetlen helye van a vele valaha lehető legkedvesebben bánó elfek listáján. Sőt, ha tulajdon édesanyját nem számítja, akkor Lau, Alenia és Thim után után majdnem még a dobogó legalsó fokára is felfér.*
- Mi is nagyon téged. *mosolyog a lányra, miután azt mondta neki, hogy szereti őket, és nem tudja megállni, ezúttal már nem csak megsimogassa. Apró kis puszit ad homlokára és egészen különösen jó érzéssel tölti el, hogy ajkaival hozzáérhet egy tündér szerinte nagyon kellemesen selymes bőréhez, - ilyet talán még édesanyja sem csinált soha, de majd feltétlenül elmeséli neki, hogy milyen érzés volt, - és nagyon reméli, hogy Viel sem veszi zokon tőle. Máskor talán nem vetemedne ilyen szintű bizalmaskodásra, már amennyiben ez rá egyáltalán a jó szó, de most sajnálja is a lányt, aggódik is érte, és úgy van vele, hogy ez talán inkább megnyugtatja majd, mint ha csak szavakkal biztosítaná őt arról, hogy az érzés kölcsönös.
Természetesen a kézszorítást sem utasítja vissza. Sajnos pontosan tudja, hogy ez mennyire fontos. Gyengéden szorítja vissza a lány kezét, mint egykor édesanyja az övét, amikor egykor régen nagyon beteg volt.*
- Sajnálom. *mondja aztán.* Biztosan tényleg fájni fog, de sokkal rövidebb ideig fog tartani, mintha most nem esnél ezen túl.
*Sajnos ennél vigasztalóbbat tényleg nem tud mondani, főleg miután figyelmesen meghallgatta, hogy Intath pontosan mit vár el tőle.
Néha mondjuk különben különös véletlenek ösztönzik tanulásra a fél-elfet, így nyilván Intath sem sejti, hogy ezúttal ő maga.
~ Hát ez csodálatos. ~ húzza el magában a száját enyhe borzongással. ~ Hold, tűz és földmágia után biztos, hogy fogok tanulni valami gyógyító mágiát is. Csak van az elemi mágiában is ilyesmi. Inkább, mint hogy egyszer én is így végezzem itt lekötözve, miközben Intath így vigyorog. ~
Mindezek ellenére elfogadta mindazt, amit tennie kell, hiába bizarr, idegen és kicsit kellemetlen is számára valahogy az egész. Olyan érzése van, mintha megkínozni, nem pedig meggyógyítani szeretnék a tündérlányt éppen, ugyanakkor még papnő édesanyja, szertartások, babonák, jóslatok ellenére is, amelyek körbevették gyerekkorában, mindig is az ész és a racionalitás lányának tartotta magát. Pontosan tudja, hogy bármennyire is kellemetlen érzéssel tölti el ez egész, ezek csak érzések.
Intath viszont most az előbb teljesen logikusan és racionálisan megmagyarázta, hogy miért kell lekötözni szerencsétlen lányt, így neki pedig esze ágában sincs ellenkezni. Az elf talán mást vár tőle, ő viszont pontosan azt teszi, amit kért tőle. Bár azért kicsit talán bizonytalan mozdulatokkal.
Jó eséllyel látszik rajta, hogy kissé viszolyog attól, amit tesz, de talán az is, hogy nem kételkedik Intath szakértelmében így a lehető legpontosan végrehajtja utasításait.*
- Szólj azért, ha fáj! *mondja azért a lánynak, mert bár igyekszik szorosan megkötözni, hogy ne tudjon kapálódzni és rugdosódni, mégsem túl szorosan, hogy a kötelek nehogy a bőrébe vágjanak.*
- Nézd meg azért kérlek, a biztonság kedvéért, hogy biztosan jó lesz-e így! *kéri az elfet.* Próbáltam szorosan lekötözni, mégsem túlságosan szorosan, hogy legalább az ne fájjon. *magyarázza, aztán, ahogyan Intath korábban kérte, a lány fölé térdel, ami egyszerűbben menne, ha nadrág lenne rajta Nairada egyik gyerekkori ruhája helyett, de azért így sem megoldhatatlan feladat.
Ugyan nem érti, hogy ha a lányt lekötözte, akkor most mi szükség van erre, - ha Viel helyében lenne, ettől a sok előkészülettől biztosan jobban félne, - de ha akarna sem merne most vitázni Inttel, így megteszi ezt is.
Egyelőre azonban nem fejt ki komoly erőt, csak akkor fog, amikor majd valószínűleg szükség lesz rá később.*



1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-12-10 11:02:35
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 177

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

-Öhm... Az.
*Maga a tény, hogy valaki hozzá van szokva a kakaózáshoz idegen a férfi számára aki talán mióta itt van a ligetben azóta van a leghosszabb ideje elkényeztetve finomságokkal. Ő a száraz kenyérhez szokott meg a vízhez és neki a rumos kétes eredetű süteményei is luxuscikknek számítottak. Luninari felbukkanása pedig előhozza a férfiből a kevésbé kedves énjét. Ami önmagában még nem ijeszti meg a félvért. Valószínűleg mert nem tudja milyen is tud lenni ilyenkor a férfi. A bájos közjáték se nagyon hatja meg az elfet. Az ő terve egy nem túl kellemes élményt nyújtani a varázslólánynak. Azért a tündérke vallomásától kicsit alábbhagy a vigyor és egy kedves mosoly költözik a férfi képére.*
-Én is téged kicsi kincsem.
*Majd mikor felszabadul az italtól a keze meg is simogatja, azt a szerinte aranyos kis ezüst hajú pofit. Aztán lehúzza az italát, elveszi a poharat és mindkettőt félreteszi miközben válaszol a kapott kérdésre.*
-A legtöbb hasonlót használ. Fájdalomcsillapító belül és fertőtlenítő kívül használva.
*Kiválogatja a célra alkalmas szerszámait és kézközelebbi asztalkára teszi majd mosolyogva a kislányhoz fordul és úgy lép felé mintha megölelné, de végül csak óvatosan a feje mögé teszi a kezét és mélyen a szemébe néz.*
-Rendben kincsem most jön majd az a rész, hogy nagyon bátor kislánynak kell lenned. Feküdj szépen hátra és tornázd magad kicsit feljebb, hogy az asztal közepe felé legyél. Fogom a fejecskéd meg ne üsd. Aztán szépen tedd kis a kezeidet és a lábaidat az asztal négy sarka felé Luninari pedig rögzíti őket azért, hogy ha nagyon megijednél ne kezdj rugdosni és kapálózni.*Ha a félvér megnézi láthatja is a köteleket a "műtőasztal" négy lábához kötve és mindegyiknek van olyan vége meghagyva, ami alkalmassá teszi őket, hogy egy tündérméretű egyént is le lehessen kötözni velük. Ha eddig szót fogadott a kislány a doktorbácsi simogatja a fejét, hogy nyugtassa kicsit és ígéretéhez híven előre elmeséli mi fog következni.*Aztán Luninari föléd térdel és jó alaposan lefog én pedig megpróbálom kihúzni, azt a rosszcsont fogacskát, ami nagyon fog fájni, de próbáld meg úgy kibírni. Ne mozogj vagy harapj jó? Tudom, hogy félni fogsz, de ha ügyes leszel akkor az én munkám is megkönnyíted és annál gyorsabban túl leszünk az egészen. Ha meg mozogsz és nem fognak elég erősen véletlenül bele is törhet az a fog ami egyáltalán nem kellemes élmény ha úgy kell kiszedni. Úgyhogy ügyesnek kell lenned. Én is próbálom majd úgy csinálni, hogy minél gyorsabban túl legyünk a dolgon.
*Közben reméli, hogy az önjelölt segéderő érti a kapott feladatokat és vita nélkül kötözi le a kislányt aki valóban nem tűnik túl veszélyesnek, de a férfi tudja, hogy ha az embert épp vagdossák vagy kínozzák akkor félelmetes teljesítményre képesek. Mérettől függetlenül.*


1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-12-10 09:55:53
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

- Szóval akkor nem ihatok kakaót. Nagy kár. *Állapítja meg Viel, mert az az egyik kedvenc itala, de ezekről az örömökről is hajlandó lemondani, ha Intath barátja úgy véli, hogy nem tanácsosak. Elvégre a doktor csak jót akar neki. Azt viszont még a nem-kakaózásnál is nehezebb elképzelnie, hogy mások pátyolgatását várja. Világéletében utált mások terhére lenni. Titokban elhatározza, hogy nem ágál a dolog ellen, de azért nem fogja senkitől azt várni, hogy ágyba hozza a reggelit és a párnáját tuszmukolja, ha nincs elég magasan.
Azt viszont nem tudja hova tenni, hogy a szőke elf miért ilyen morcos, ha Luni van a közelében. Talán haragszik rá valamiért? Viel csak remélni meri, hogy nem ő rontott el valamit azzal, hogy felbukkant a tónál, és félbeszakította a beszélgetést. Aztán meg valami fura vigyor ül ki a doki arcára, amit szintén nem tud mit kezdeni.* ~ Fura gyógyszer ez. ~ *Ami saját magát illeti, nincsenek illúziói, inkább beletörődő arccal üldögél ott. Látott már foghúzást, és tudja jól, hogy kegyetlenül fáj. Biztos benne, hogy sírni fog meg kiabálni, és hogy dőlni fog a vér, és meggondolva Lunitól is nagyon bátor dolog, hogy hajlandó itt maradni vele, mert nem lesz valami szép látvány. Amikor a kedves lány közelebb lép hozzá, a tündérke üres kezével megkeresi az övét, és ha Luni hagyja, megfogja, hogy erőt merítsen belőle. Hálás pillantást vet rá.*
- Biztosan finom lett! Már alig várom, hogy megkóstolhassam. Csak legyünk túl ezen az egészen!
*Valahol pozitív gondolat, hogy a fog a baj, mert azt ki lehet szedni. Ha a pocakja, a szíve, a mája lenne beteg, azzal ugyanezt nem tehetnék meg, pedig bizony nem kevésszer fordul elő ilyesmi. Ott van például Seles, aki szintén fiatalon hunyt el, pedig van egy pici babája. Ahogy Viel gondolatai szép lassan elhomályosodnak, úgy lesznek egyre pozitívabbak. Tudja, mit kell tennie: tanulnia az esetből, hogy aztán legközelebb ő segíthessen másokon, ahogy most Intath teszi.*
- Nagyon szeretlek titeket! *Fakad ki, és elcsukló hangjából nehéz megmondani, hogy kijelentése félelemmel, elérzékenyültséggel vagy örömmel van tele. Keze még mindig Luniét fogja, de a másikkal visszaadja Intnek a poharat, és már veszi is a következő löttyöt. Felhajtja a poharat.*
- Meggondolva… eh… *Köhécsel.* Emlékeztet valamire a gyerekkoromból. Ezt sok orvos használja, Intath? Lehet, hogy kaptam már ilyet korábban? *Érdeklődik nyugodt hangon, mintha éppen vacsorához készülődnének. Jobb beszélgetni, mint szembenézni az elkerülhetetlennel. Az már egyre rémisztőbb kezd lenni.*


1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-12-08 16:07:44
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Fogas kérdés//

*Kicsit megkönnyebbül. Arra számított, hogy Viel örülni fog neki, orvosuk hasonló reakciójára viszont nem mert volna mérget venni, sokkal inkább azt várta, hogy nem lesz túl lelkes, amiért betolakszik ide, miközben ő dolgozik. De hát, amilyen morcos még az előbb volt, már csak ezért sem hagyta volna a tündérlányt vele kettesben pont most.
Szilárd meggyőződése, hogy egy beteggel igenis kedvesnek kell lenni, főleg, ha a lovakkal ellentétben pontosan érti is, amit éppen mondanak neki, ettől a véleményétől pedig akkor sem tágítana, ha Intath sokkal félelmetesebb lenne, esetleg hangosan kiabálna vele.
Szerencsére viszont semmi ilyesmire nem kerül sor. Sőt, a beteg tündérlányt leszámítva, szinte idillt talál, miután bezárta maga mögött az ajtót, ezáltal pedig legalábbis képletesen, de önmagát is ide.
Jó nem teljesen azért az az idill. Mert itt van Intathnak az a bizonyos vigyora, amitől a hidegnek kedve lenne futkározni a hátán valószínűleg akkor, ha korábban, sokkal rosszabb körülmények között nem látott már volna hasonlót tőle.
Viszont, ha Intath meg szeretné ijeszteni, úgy véli, hogy akkor most bizony csalódni fog. Mosolya ugyan nem éppen a legmegnyugtatóbb, és mintha valóban arra a bizonyos éjszakára emlékeztetné, amire amúgy nem szeret túlságosan emlékezni, mégis, mivel mindennek a háttere nem egy lángoló város, hanem ez a többé-kevésbé barátságos rendelő, na jó, nem barátságos, de olyan, amihez főleg a mai napnak köszönhetően vicces és kellemes emlékek fűzik, így valahogy fele annyira sem félelmetes az egész, mint akkor volt, amikor menekültként próbálták éppen Artheniort maguk mögött hagyni.
Az emlék, amit felidéz benne egyébként is sokkal bizarrabb és megrázóbb, mint ez a mostani vigyor, viszont úgy, hogy nem rég látta az elfet kiborulni a gyönyörű csikó miatt, amit a kancája ellett, valahogy most tényleg nem a leghatásosabb.
Főleg nem úgy, hogy inkább Vilere figyel, és egyszerre döbben, könnyebbül, majd hatódik meg az általa mondottaknak köszönhetően.*
- Szegénykém, ez nem hangzik túl jól! *mondja először ösztönösen még az első pillanatok meglepettségének a hatása alatt. Ha valami nagy szerencséjére kimaradt az életéből az a fogfájás és gyulladás. Gyermek fogai csak úgy elhullottak, és kész, bár volt, amelyiket majdnem le is nyelte, de szerencsére komoly fájdalmat egyik sem okozott soha. Most nagyon különös elképzelni egy tündért, akinek éppen a foga fáj, főleg azok után, hogy korábban egy beteg tündért sem nagyon tudott elképzelni, mivel egykori otthonában szó szerint szinte mitikus és varázslatos teremtményekként tisztelték őket. Vielt jobban és közelebbről megismerve persze már rájött, hogy a tündérek is pont ugyanolyan élőlények, mint bárki, akit ismer, csak éppen mások, éppen csak máshogy mások, mint ahogyan ő más másokhoz képest, így pedig már sokkal könnyebb elfogadni és megemészteni azt a gondolatot, hogy akár még egy varázslatos és mitikus tündér is lehet beteg.
A megkönnyebbülés annak köszönhetően tölti el, hogy a tündérlánynak "csak" a foga fáj. Sokkal jobban aggódna, ha az derült volna ki, hogy valamilyen betegség miatt lázas, mert saját tapasztalatából pontosan tudja, hogy a magas láz mennyire nagyon veszélyes lehet.
Megilletődöttségét pedig annak köszönheti, hogy Viel kinézi belőle, hogy erős. Persze, nyilván úgy értette, hogy hozzá képest az, és egy tündérhez hasonlítva nyilván tényleg, de ettől még talán senki soha nem használta rá ezt a szót olyan értelemben, mint most Viel, ez pedig, bár kissé neki is nevetni lenne kedve saját magán, szinte meghatja. Na jó, nem is csak szinte. Talán ilyen érzés lehet, ha van egy kishúga, aki ösztönösen bízik benne, és erősebbnek tartja magánál. Vagy talán csak túl sokat gondol bele az egészbe, de végül is, ez most nem számít.*
-Mégis örülök kicsit, féltem, hogy komolyabb a baj. *mondja aztán, miközben a száraz faágat, amit magával hozott egyelőre a falnak támasztja.*
- Na nem mintha ez nem lenne elég rossz, de nagyon bátor vagy, ahogy látom, és ez legalább nem olyan betegség, ami napokra ágynak dönt, ha pedig a fájós fogtól megszabadulunk, akkor utána hamar elkezdődik majd a gyógyulás biztosan. *lépked közelebb és mosolyog közben kedvesen a lányra, majd végig nézi, ahogyan szegény megissza az orvosságot.*
- Tényleg elég büdös ez a gyógyszer. *jegyzi meg ártatlan arccal, miközben hangjában a legkisebb szemrehányás sincsen. Továbbra sem feltételezi, hogy Intath nem gyógyszert adott Vielnek, azt pedig, hogy ő miért ivott belőle, elintézi magában annyival, hogy talán neki is fáj éppen valamilye. Meg is magyarázná reggeli rosszullétét. Így pedig, amit együtt ittak, valamiféle majdnem mindenre jó gyógyszer lehet. Netán fájdalomcsillapító. Az biztos mindenesetre, hogy az illata határozottan emlékezteti valamire, de egyelőre nem ugrik be neki az emlék.*
- Persze, szívesen foglak. *mondja aztán Vielnek, és óvatos gyengédséggel megsimogatja a homlokát, újabb kedves mosoly kíséretében.* Remélem a levesem is ízleni fog majd tényleg. Nem mertem túlfűszerezni, így talán kicsit lágyabb lesz majd az íze. Viszont sok zöldséget, és finom füstölt húst főztem bele, csupa nagyon egészséges dolgot, hogy hamar visszatérjen majd az erőd.
*Reméli mindez valóban segíteni fog majd. Aztán Intre néz kérdő tekintettel, kíváncsian arra, hogy kissé megszállott vigyora ott van-e még az arcán.*
- Szóval fognom kell Vielt? Vagy másban is segítenem kell? *kérdi tőle. Tulajdonképpen az előbbi vigyor nem sok jót sejtet, akkor sem, ha nem is ijesztette meg túlságosan ezúttal, de hát azok után, hogy kinyitotta a dobozt, ami szegény Alenia levágott ujját tartalmazta, nem hinné, hogy az elf most olyasmit tartogathat neki a közelgő műtét alatt, ahogyan ő nevezte, ami ehhez fogható "csodálatos élmény" lenne.
Az emlék hatására mindenesetre kicsit megborzong, és ennek köszönhetően sápadt bőre kissé tovább sápad, amit Intath akár értelmezhet úgy is, hogy attól fél, ami rá vár, pedig ezúttal szó sincs ilyesmiről.
Továbbra is inkább Vielért aggódik, hogy nehogy túl nagy legyen a fájdalom, amit hamarosan majd át kell élnie.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.08 16:19:57


1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-12-04 20:45:41
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 177

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*A félős kislány kérdésére érkezik a kedves bátorító doktorbácsi hang.*
-Utána jön a gyógyulás. Ezt az oldalt ahonnan húzom utána majd kímélni kell. Másik oldalt rágj és szólok a lányoknak, hogy milyen ételeket kell kerülni nehogy belemenjen a sebbe vagy begyulladjon. Például tejtermékeket nem lesz szabad. De pár nap múlva nyoma se lesz ennek. És míg gyógyulsz...*Hajol közelebb a pohárkával mintha valami titkot mondana.*Szabad lesz majd egy kicsit kényeskedned, hogy több pátyolgatást kapj a lányoktól és a doktorbácsi barátodtól.
*Bizony ő biztos így tenne ha baja volna. A legpofátlanabbul kihasználná a többieket és meg is érdemelné. Még így is szörnyen el van hanyagolva. A kőszívű ligeti lányok csak főznek rá, mosnak rá és folytonos bókokkal legyezgetik az egóját. Pedig jobban is megbecsülhetnék, hogy egy Int fajta orvos van a háznál. Most is dolgoztatják. Kemény az élet. Szesz nélkül nem is lehetne kibírni. A beteg pohara viszont nem akar kiürülni. Amit újabb zavaró tényező igyekszik odázni. A kopogásra Int egyből kiszól nem a kedvesebb hangján.*
-Ki az?
*Ha válasz kap, hogy csak Luninari akkor persze megy egy "Jöhetsz." És a félvér nem biztos, hogy örül majd az elf reakciójának mikor segítséget ajánl. Ugyanis a férfi mosolya nem a kedves doktorbácsi, nem is az ideges doktorbácsi, sőt még csak nem is a mókás cimborája. Első találkozásukkor láthatott hasonló vigyort a képén mikor "romantikus hangulatban" énekelt a lángoló városban.*
-Bizony, bizony kell majd aki segít lefogni a műtét közben.
*Nem túl bizalomgerjesztő vigyorával talán nem épp a legmegnyugtatóbb lehet most az elf. Az a vigyor pedig ha el nem is tűnik, de enyhül a tündérke reakciója láttán.*
-Kuc-kuc. Vigyázz vele drágám! A levest majd este vagy holnap reggel ha megeheted. Vigyázni kell a sebre. De kapsz majd húzás után egy kis másfajta gyógyszert, hogy jobban gyógyulj és még egy ilyet, de azt már nem lesz muszáj meginnod, csak marnia kell kicsit a sebet, hogy ne gyulladjon. Második kör és kezdhetjük is. Csak bátran.
*Azzal tölt is kettejüknek. Jöhet a koccintás és le is húzná a sajátját. Fontos ugyebár a biztos kéz.*


1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-28 19:18:06
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*Viel rossz foga alaposan cserbenhagyta a lányt. Tessék, itt fekszik, feldagadt pofival, betegen, és mindezt magának meg a csökönyösségének köszönheti. Ő is tudta már, hogy ez lesz az ítélet. Bár nem a legnagyobb szakértője a fogorvoslásnak, logikusnak tűnt, hogy ami ennyire fáj, attól mihamarabb meg kell szabadulni.*
- És aztán… sokkal jobban leszek? *Kérdezi félő, elcsukló hangon. Valamivel muszáj vigasztalnia magát, mert ez a helyzet most eléggé kellemetlen. Újra eszébe jut a nyomra, és hogy mennyire fél ettől a dologtól.* És mennyit kell várni, hogy utána megint jól érezzem magam?
*Feltornássza magát az ágyról, de még ettől a kis erőlködéstől is úgy megjajdul az arca, hogy oda kell kapnia. A hajolgatás nem épp a kedvence egy ideje. Ez sajnos csak megerősíti a beavatkozás szükségességét. Eközben Intath valamiféle orvosságot tölt neki, aminek a gondolatától is felcsillan a kis tündér szeme.*
~ Talán nem fáj majd úgy! ~ *Véli. Egy kicsit bátrabban nyúl a pohárkáért, most a keze sem remeg. Ha a gyógyteák nem segítettek, talán Intath varázsszere igen. Még fáradtan kuncog is egy kicsit a férfi kezdeményezésére, és végül koccint a pohárkával, bár amikor az orrához emeli, fintorog.*
- Jó büdi. *Állapítja meg. De hát ha az, aminek Intath gondolja, megéri. Már húzná is le, de még előtte, hogy húzza kicsit az időt, megörül a belépő Luninak… És a kedvéért próbál úgy tenni, mintha ő lenne a környék legbátrabb tündére.* Szia! Ki kell húzni a fogamat. *Mondja „csak úgy”.* Nem fogok félni… de azért itt maradnál pár percig a biztonság kedvéért? *Az nem érdekli, Intath mit szól ehhez az egészhez, elvégre ő a beteg, ő dönti el, hogy honnan szerzi a lelki támogatását. Árnyék is jó pajtása, de őt mégsem rendelhetik be ide a szobába. Ki tudja, mit szólna hozzá, hogy a doki a tündért cibálja. Apropó, cibálás!*
- Úgysem ártana, ha valaki meg tudna fogni engem, amíg te a fogóval húzod. Sokkal erősebb vagy nálam, egy hevesebb mozdulat, és kirepülök az ablakon. *Kuncog a képtelen ötleten. Csak ekkor veszi észre, hogy még mindig a kezében van a pohárka. Hát, most erre iszik. Felhajtja az italt, ahogy a nagyok szokták. Hát mi tagadás, alaposan végig égeti a torkát, úgy, hogy a szeme is könnybe lábad. Köhint párat, és megrázza a fejét, mint egy kölyökkutya, aki citromba nyalt, csakhogy ez sokkal rosszabb annál. Izzadtság gyöngyöz a lány homlokán, de már ő maga sem tudja, hogy a láztól, az italtól, a félelemtől…* Jaj… Pfuj… Ez után tényleg jól esik majd az a leves…

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.28 19:22:04


1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-27 16:49:30
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Fogas kérdés//

*Bármennyit is bíbelődik még kicsikét tovább a levessel, hamar rájön, hogy a konyhában sok dolga már nincsen. Amit főzött az nagyjából kész, neki ízlik is, reméli, hogy Vielnek is fog, ezen kívül pedig az egész tele van csupa olyan dologgal, ami legjobb tudása szerint rettenetesen egészséges, többek között füstölt hússal és sok zöldséggel, a hagyma pedig bár csípős volt nyersen, ennyit főzve már kellemes, édeskés mellékízt ad a levesnek, amelynek levében ereje régen feloldódott és semmivé foszlott.
Ezen kívül pedig hát igazság szerint, semmivel sem lesz finomabb, ha még tovább áll felette, kavargatja, fűszerezgeti akár órákon keresztül. Sőt, ha valamitől, legutóbbitól aztán biztosan tényleg nem lesz jobb. Ugyan a fűszerek nagyon fontosak, mégis, azt már egész kislány korában megtanulta, hogy ilyen téren a kevesebb a legtöbbször tényleg több. Étele válogatja persze, de főleg levesek esetében, kellemesebb és lágyabb ízű végeredmény születik, ha egyetlen hozzávaló sem dominálja túl, vagy pedig a túl sok fűszertől nincsen annyira kaotikus íze, hogy az már semmiképpen sem nevezhető finomnak.
Bárhogy is, az alaplé nagyjából összeállt, most már csak rá kell majd melegítenie, és átfőznie a vacsorához még egyszer, de mindez persze még ráér.
Közben kivesz egy száraz gallyat a főzéshez odakészítettek közül és elgondolkodva nézegeti, felidézve mindent, amit Nimeriltől tanult. Ahogyan próbál koncentrálni idebent a házban mintha kissé máshogy érezné a földet, mint odakint a szabadban, ettől függetlenül, ha kicsit erősebben összpontosít tudja, hogy sikerülhet a varázslat, amit létre akar hozni. Ugyan teljesen logikus, hogy a szabadban nagyobb az ereje a földnek, mint bent egy házban, mégis úgy gondolja, hogy ilyesmi főleg csak akkor lehet zavaró, ameddig valaki tanul, erősebb összpontosítással, és ha eléggé megismeri már a mágiának ezt az ágát, ez a nehézség is könnyedén legyőzhető. Végül is, a holdnak sem kell fent lennie az égen ahhoz, hogy meg tudja idézni és használni az erejét.
A száraz ágat mindenesetre magával viszi a rendelőbe, bár miközben megy, kicsit bután érzi magát, mintha úgy osonna Intath felségterülete felé, mint aki valamit el szeretne lopni onnan, pedig igazából csak abban nem biztos, hogy az elf örülni fog annak, ha megzavarja őt munka közben. De hát úgy érzi már elég időt eltöltött Viellel kettesben, nyilván az is eltartott valameddig ameddig eltámogatta őt a vizsgálat helyszínére, maga a vizsgálat sem néhány perc lehetett, a lényeg, hogy épp elég idő eltelt már ahhoz, hogy benézzen hozzájuk, és megkérdezze, segíthet-e valamiben.
Különben is Nimeril elment, és bár egy ideig nagyon jól elterelte a figyelmét, illetve az új mágiaág tanulásának az izgalma is magával ragadta, most újra aggódik a lányért és tudni akarja, hogy mi van vele.
Mégis kissé tán bátortalanul kopog és nyitja ki az ajtót. Aztán óvatosan lép be, bár annyiból bátran, hogy nem fél attól, hogy a tündérlányt levetkőzve találná itt a vizsgálat miatt, amikor neki sem kellett, pont csak annyira, hogy ne érezze magát zavarban, Intath mégis rendesen hozzáférjen mindenhez, amit éppen vizsgálni akar.
Akkor sikerül megérkeznie, amikor Intath kitölt valami orvosságot a lánynak. Csak azon csodálkozik kicsit, hogy miért tölt magának is, amikor nyilván nem lehet ugyanaz a baja, mint Vielnek. Ha viszont nem orvosság, miért itatja vele?
Fogas kérdések ezek, de sokat azért nem mereng el rajtuk, még csak nem is kérdez rá erre, pedig azért kicsit fúrja az oldalát a kíváncsiság.*
- Remélem nem zavarok. *mondja inkább.* Ugye nincs nagy baj? Tudok segíteni valamiben? *kérdez inkább csak ennyit, bár elhatározza, hogy akkor sem hagyja könnyen kidobni magát, ha éppen zavar. Nem szívesen vitatkozna újra az elffel, de talán Viel örülne neki, ha itt lenne ő is, illetve nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy tényleg tud segíteni valamit, azon kívül is, hogy levest főz odakint a betegnek.*


1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-25 20:34:34
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 177

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

*Bár a doki szereti a rosszlányokat és más esetben szívesen hallana róluk most látszik rajta, hogy a figyelmét Viel vizsgálata vonja el. Akinek megnyugtatása érdekében belemegy az annyira nem is különleges igényekbe is. Ha a kezelés mikéntjéről vagy hasonló szakmai dolgokról lenne szó amiben megkérdőjelezné a férfi tudását akkor sértődés lenne a vége, de így még nincs gond. Megérti ha valakinek kellemetlen, hogy tehetetlenül kell feküdnie míg valaki a szájában turkál. Jobb ha tudja legalább, hogy mi történik. Elkezdődik a vizsgálat. Viel tényleg jól tűri, Int ígéretéhez híven narrálja minden cselekedetét és mikor úgy látja, hogy a lány valamit szeretne akkor hagyja is szóhoz jutni.*
-Fájt?
*Kicsit meg is lepődik hisz még nem is ott piszkálódott. Persze aztán el lesz magyarázva a helyzet. Értőn bólint is.*
-Értem. Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Ügyes vagy. Akkor igyekszem gyorsan végezni.
*Azzal folytatja is a tevékenységét. Arra azért odafigyel, hogy ne siesse el a vizsgálatot. De csak eljutnak a legrosszabb részéhez. Látszik a másikon, hogy nem esik jól neki a piszkálás. A férfi pedig bár egy kicsit még mozgatja, de nem kínozza sokáig. Hamar felegyenesedik és az eddig használt pálcikát egy hanyag mozdulattal az egyik asztalon lévő tálkára dobja és nekiáll forgolódni ott miközben mesél.*
-Ezzel végeztünk kezdődhet a rosszabb rész. Ki kell húzni. Előbb jön egy kis fájdalomcsillapító*Közben két feles poharat meg egy üveget benne átlátszó folyadékkal elő szed. Az üveg dugóját foggal kihúzza tölt a két pohárba majd a dugót vissza.*Egyet neked, hogy ne fájjon. Tudom, hogy nem lesz jó ne is szokj rá!*Adja át a feles pohárnyi pityókaszeszt.*A másik meg az enyém, hogy biztosabb legyen a kezem. Próbáld egybe lehúzni. Na, hajrá!
*Azzal vigyorogva megpróbál koccintani és lehúzza a szeszt. A kellemes égető érzés végigfut a torkán és le a gyomrába. Számára ez tényleg csak az érzés miatt van. Részeg nem lesz tőle.*
-Na még egyet. Aztán ha kihúztuk majd jön az utolsó. Az rosszabb lesz mert marni is fogja a sebet, de cserébe fertőtlenít. A jó kislány megissza amit a doktorbácsi ad.
*Azzal tölti is a következőt kettejüknek.*


1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-24 00:51:44
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Fogas kérdés//

- Semmi, semmi. *Viel biztosan nem rossz lány, mondjon bárki bármit. Jó, az, hogy nem szólt időben a bajáról, elég nagy butaság volt, de tudja, hogy Intath később sem fogja rosszaságként felemlegetni, inkább megpróbál segíteni. Éppen ezért a lány nem is megy a részletekbe, hanem hagyja, hadd tegye a dolgát. És nem is érkezhet rá panasz, mert a szőke elf doki még abba is belemegy, hogy Viel speciális feltételeinek megfeleljen. Ami azért jó, mert a lány így már sokkal kevésbé fél attól, hogy a nagy gyógyítási lendületben a tudta nélkül történik majd valami szörnyűség.*
- Rendben. *Mondja nagyon komolyan és határozottan. Aztán már nem mond semmi mást, mert kitátja a száját. Furcsa, hogy a kis pálcika odabent kopácsol, mert alig érezni valamit, valószínűleg ez lehet a jó fogacskák sajátossága. Azonban minél tovább tátja a száját a lány, a beszökő hűvös levegőtől annál jobban lüktet minden arrafelé. Az ínye is hasonló a rossz fognál, mint másutt, a szokásos módon rugalmas is, nem érzékeny, csak pirosas színe van.*
- Ö… *Motyogja, hogy szóhoz jusson, hátha ezzel eléri, hogy a pálcika nélkül hagyják beszélni. Kicsit fintorog, látszik, hogy valami nem túl kellemes.* A környező fogaim nem csinálnak semmit, de ott mélyen minden dübörög valahogy, mintha a szívem lenne. *A duci arcára mutat, ott, ahol jobb oldalt alul a fogak vannak.* És ha hideg éri, még jobban. Most is csinálja.
*Persze ezután kinyitja megint, mert hát kellemetlenség ide vagy oda, a valós problémával még nem is foglalkoztak. A törött fogacska most igazán nagy pácban van, mert Intath pálcikája felé indul. Ha beszélni tudna ez a kis gazfickó, valószínűleg azt kiabálná, hogy „hagyjál békén, de nagyon sürgősen”, sőt, lehet, hogy fityiszt is mutatna, mert amint akár egy kicsit is meg lesz kocogtatva, éles nyilallást produkál. No, nem olyat, hogy a lány elugrana tőle, de azért jelzésértékűt – aztán még egy-kettő óvatosabb lüktetésbe telik, hogy lenyugodjon. Viel nem mocorog, nem sipog, de azért mordul egy aprót. Sok ennél kellemesebb dolgot tud elképzelni.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.24 00:52:42


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1000-1019