Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1110. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-22 22:12:33
Üzenet elküldve: 2025-11-22 22:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Nagyszájú tündérbarátnője jól rátapint a dolgokra. Más esetben itt venné elő a hűvösebb hangnemet és adná tudtára a másiknak, hogy visszább lehet venni, de a lány esetében csak magában kacag.*
-Jó, de ez nem olyan munka, munka. Mint például az orvoslás. Ez inkább hobbi. Az ital meg nem minden.
*Majd kap egy kérdésáradatot, amit próbálna megtörni, de mire nyitja a száját már jön a következő és a kékhajú nem hagyja szóhoz jutni. A rá szegeződő szigorú szempár, talán nem túl meglepő módon, de nem zavarja. Vidám tekintettel viszonozza és mikor megszólal melléktevékenységként elkezd játszani a másik fürtjeivel.*
-Nem vagyok szittyós édesem. Munka közben se iszok. Kibírom nélküle. Azzal még nincs semmi gond ha szeretem a szeszt. Bár drága vagy, hogy ettől féltesz, de megnyugtatlak józanul is bajba tudom magam keverni ha akarom.*Ereszt meg egy játékos vigyort.*De tényleg mikor épp nem vagyok magamra hagyva akkor nem csak a laboromban töltöm az időt hanem szoktam láb alatt is lenni. Pecázni meg jó lenne. Gondolkoztam már rajta. Nem tudom tudok-e, de majd ha szerzek felszerelést akkor kiderül. Tervezek majd egy csónakot szerezni ide a tóra és azon beúszni. Csak nem volt még arra időm.
*A kapott ötlet pedig bosszantja. A kék hajú megint csak szerencsés, hogy az elfnek a kedvesebb oldalával van jóban, mert lehet, hogy le lenne hurrogva. A volt kalóz így se bírja megállni, hogy egy elfojtott, dühös szusszanás ki ne jöjjön belőle. Egy kicsit még csitítaná magát mielőtt megszólal, hogy olyan hangnemben tegye, azt ahogy a másikhoz szeretne szólni.*
-Lehet nem butaság. Bár, azt a kinyalt szőke kurvát annyi kedvem volna elhívni, mint a farkamat egy tál, törött üvegcserépbe nyomni. Nem vagyok túl jó abban, hogy jópofát vágjak ahhoz ha a barátaimat kihasználják. Főleg ha egy lelketlen picsa teszi ezt. De amúgy... Nem hülyeség. Egyáltalán nem.
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Nagyszájú tündérbarátnője jól rátapint a dolgokra. Más esetben itt venné elő a hűvösebb hangnemet és adná tudtára a másiknak, hogy visszább lehet venni, de a lány esetében csak magában kacag.*
-Jó, de ez nem olyan munka, munka. Mint például az orvoslás. Ez inkább hobbi. Az ital meg nem minden.
*Majd kap egy kérdésáradatot, amit próbálna megtörni, de mire nyitja a száját már jön a következő és a kékhajú nem hagyja szóhoz jutni. A rá szegeződő szigorú szempár, talán nem túl meglepő módon, de nem zavarja. Vidám tekintettel viszonozza és mikor megszólal melléktevékenységként elkezd játszani a másik fürtjeivel.*
-Nem vagyok szittyós édesem. Munka közben se iszok. Kibírom nélküle. Azzal még nincs semmi gond ha szeretem a szeszt. Bár drága vagy, hogy ettől féltesz, de megnyugtatlak józanul is bajba tudom magam keverni ha akarom.*Ereszt meg egy játékos vigyort.*De tényleg mikor épp nem vagyok magamra hagyva akkor nem csak a laboromban töltöm az időt hanem szoktam láb alatt is lenni. Pecázni meg jó lenne. Gondolkoztam már rajta. Nem tudom tudok-e, de majd ha szerzek felszerelést akkor kiderül. Tervezek majd egy csónakot szerezni ide a tóra és azon beúszni. Csak nem volt még arra időm.
*A kapott ötlet pedig bosszantja. A kék hajú megint csak szerencsés, hogy az elfnek a kedvesebb oldalával van jóban, mert lehet, hogy le lenne hurrogva. A volt kalóz így se bírja megállni, hogy egy elfojtott, dühös szusszanás ki ne jöjjön belőle. Egy kicsit még csitítaná magát mielőtt megszólal, hogy olyan hangnemben tegye, azt ahogy a másikhoz szeretne szólni.*
-Lehet nem butaság. Bár, azt a kinyalt szőke kurvát annyi kedvem volna elhívni, mint a farkamat egy tál, törött üvegcserépbe nyomni. Nem vagyok túl jó abban, hogy jópofát vágjak ahhoz ha a barátaimat kihasználják. Főleg ha egy lelketlen picsa teszi ezt. De amúgy... Nem hülyeség. Egyáltalán nem.
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-22 18:47:48
Üzenet elküldve: 2025-11-22 18:47:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Anettze szemei először empátiával telnek meg, majd úgy fordulnak mélyen gyökerező szomorúságba. A kék hajú nagyot nyel, ahogy tudatosít valamit magában, keserűen. A másik élete határozottan túl sivár*
- A munka nem lehet minden az életedben. És az ital sem. *Intathnak nem kell kimondania bizonyos dolgokat, ahhoz hogy a nő tudjon róla. Nem hülye. Ha Intathnak nem, hát ő akkor megemlíti a sört, a bort és minden más társukat. Ismeri már annyira a másikat, hogy tudja az mibe is szeret annyira temetkezni, ezért mutat rá rögtön, céllal, a szokásra. Ki akar valamit hozni a szavaival, valamiféle konkrét eredményt, miközben olyan lágyan beszél.*
- Hányszor sodortad már magadat veszélybe a szesz miatt? *Keményen folytatja és ez után is sokat kérdez. Nagy tüdejének hála könnyedén megoldja azt, hogy ne szakítsák félbe. Közben úgy néz a másikra, mintha tényleg fontos volna amit mondani akar* Egyáltalán tudod még, hogy mikor teszed? Mi volt a legutóbbi? Sőt... Miután erre válaszolsz, kérdezek mást is... Mikor voltál utoljára nagyon boldog az ital nélkül? Mert én jelenleg úgy látom, hogy szimplán esélyt sem kap errefelé az, hogy valójában szórakozz. Szeretsz sütögetni másokkal? Halászni? Vadászni? Lovagolni? *A tündér miközben kérdezget, fejében már születnek az ötletek valamiféle megoldásról. Sokszor történik vele hasonló, hogy addig beszél míg rá nem jön, hol van elrejtve benne legbelül a segítség* Talán jót tenne, ha az itt lakókkal szerveznél egy csapatépítő programot, vagy egy közösségi eseményt, ahová még külsősök is eljönnének... És utána jobban tudnál mindenki igazságérzetére hatni. Most kissé ködös a fejem, lehet a szesz nekem sem segít gondolkodni, de csak fontold meg! Szerintem van értelme a dolognak. Valahol biztosan.
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Anettze szemei először empátiával telnek meg, majd úgy fordulnak mélyen gyökerező szomorúságba. A kék hajú nagyot nyel, ahogy tudatosít valamit magában, keserűen. A másik élete határozottan túl sivár*
- A munka nem lehet minden az életedben. És az ital sem. *Intathnak nem kell kimondania bizonyos dolgokat, ahhoz hogy a nő tudjon róla. Nem hülye. Ha Intathnak nem, hát ő akkor megemlíti a sört, a bort és minden más társukat. Ismeri már annyira a másikat, hogy tudja az mibe is szeret annyira temetkezni, ezért mutat rá rögtön, céllal, a szokásra. Ki akar valamit hozni a szavaival, valamiféle konkrét eredményt, miközben olyan lágyan beszél.*
- Hányszor sodortad már magadat veszélybe a szesz miatt? *Keményen folytatja és ez után is sokat kérdez. Nagy tüdejének hála könnyedén megoldja azt, hogy ne szakítsák félbe. Közben úgy néz a másikra, mintha tényleg fontos volna amit mondani akar* Egyáltalán tudod még, hogy mikor teszed? Mi volt a legutóbbi? Sőt... Miután erre válaszolsz, kérdezek mást is... Mikor voltál utoljára nagyon boldog az ital nélkül? Mert én jelenleg úgy látom, hogy szimplán esélyt sem kap errefelé az, hogy valójában szórakozz. Szeretsz sütögetni másokkal? Halászni? Vadászni? Lovagolni? *A tündér miközben kérdezget, fejében már születnek az ötletek valamiféle megoldásról. Sokszor történik vele hasonló, hogy addig beszél míg rá nem jön, hol van elrejtve benne legbelül a segítség* Talán jót tenne, ha az itt lakókkal szerveznél egy csapatépítő programot, vagy egy közösségi eseményt, ahová még külsősök is eljönnének... És utána jobban tudnál mindenki igazságérzetére hatni. Most kissé ködös a fejem, lehet a szesz nekem sem segít gondolkodni, de csak fontold meg! Szerintem van értelme a dolognak. Valahol biztosan.
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-12 17:40:03
Üzenet elküldve: 2025-11-12 17:40:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
- De persze ez nem azt jelenti, hogy még nem gondoltam egy másik ág megkezdésére is, legyen az a jövő közel, vagy távol. *Nehezebb érthetően gesztikulálnia az istállóhoz tartó séta közben, de jobb kezét attól még helyeslően megemeli maga mellé* - Bár túl bő a választék egy előre eldöntött ítéletre, a nap, levegő vagy a víz ága között jár az eszem, az utóbbihoz gondolom nem kell magyarázatot adnom, hogy miért. *Demonstrációt nincs ideje tartani tippként, ugyanis nem egy rengeteg lépés választja el őket az istállótól. Luninari ígérete az álmairól megduplázza kíváncsiságát, a halogatás oka pedig aggodalmát, de némán rábólint, hogy a jó alkalom eljöveteléig csöndben marad, még ha nem is érti teljesen, miért akarja hogy anyja hallótávolságán kívül maradjon ez. Valamiben nem értenek együtt ezzel kapcsolatban, vagy csak nem akar aggódást okozni neki? Nem egy (volt) papnő a legjobb személy ilyen problémák megbeszélésére, vagy éppen fordítva?
Ugyan nem fog árulkodni barátja előtt, mikor odaérnek; Callipeyanak megköszöni az értük tett előkészületeket, egy gyors, rutintalan öleléssel elköszön, és megígéri hogy nem hozz magukra problémát.
Amíg integetve nézi szinte második anyja visszaútját a kőépületbe, teljesen megfeledkezik arról, amit Luninari tegnap ígért, így mikor ismerősen ismeretlen szavakat kezd el kántálni, zavartan fordul hozzá, hogy egy pillanat múlva riadtan ugorjon vissza valami ijesztően nagytól, és fehérestől.* - MI A ffffffene ez... Ó. *Ugyan először egy teljesen másik szó akart kijönni, de hamar elkezdenek forogni a kerekek az agyában.* - Szóval erről beszéltél... *Hogy nem tudta hogy ezt fogja csinálni! Egy nyúl! Ami még a nyakában is van, Akkor ez kukucskál ki a zsákból!* - Nagyobb mint amit a rajzokban láttam. És aranyosabb. *Egy kicsit absztrakt látványt fog nyújtani, ha együtt látják így őket az országúton, de nem annyira kényes ő, hogy ajándék nyúlnak a fogát nézze, főleg hogy nem is ő fog rajta lovagolni. Neki jut a hétköznapi, répa helyett valószínűleg szénán nevelt és a normálnak megfelelő méretű kanca. Meglátszik rajta, milyen régen ült már lovon utoljára, de előbb-utóbb csak a hátán terem, útra készen. Biztatóan, bár inkább saját maga biztatásából vakarja meg hosszú nyakát.*
- Hmm? *Megindulnak, mikorra Luninari befejezi magyarázatát. Nem tart sokáig, míg Adoaver válaszol, bár előtte némán elhüledezik azon, hogyan megy kedves barátja végig egy spektrális nyúllal a lak külkerületén.* - Ez eddig normálisnak hangzik, ami megnyugtat. Ha jól emlékszem a Márványházban tanultakból, az álmok igazából azoknak az információknak, úgymond tapasztalatoknak a megtestesülése az agyadból átszűrve, amit az előző napokban-hetekben látsz, hallasz, akárcsak érzel vagy gondolsz is. Nem tudom ez mennyire ütközik össze azzal amit Callipeya mond, de szerintem ha Intatht-ot kérdeznéd, akkor ő is hasonlót mondana, na meg valami löttyöt és diétát javasolna a jobb alvásért. *De az ismétlődő, baljós érzést keltő rejtélyes álmok? Az már biztos a kettejük tudásterén kívül lesz, lehet vissza kéne egyszer menniük Eeyr templomába, ha onnantól kezdődhetett az egész.*
- Nincsenek nekem igazából rossz álmaim, meg általában álmaim is ritkán. *Megrázná vállát, ha egymás mellett lépnek.* - Pedig az én agyam elég információt tart meg szerintem. Megér ez is egy nézelődést a toronyban, még a vendéglő megnyitása előtt. Bár halat még nem nagyon fogtam, nektek van benne tapasztalatotok?
- De persze ez nem azt jelenti, hogy még nem gondoltam egy másik ág megkezdésére is, legyen az a jövő közel, vagy távol. *Nehezebb érthetően gesztikulálnia az istállóhoz tartó séta közben, de jobb kezét attól még helyeslően megemeli maga mellé* - Bár túl bő a választék egy előre eldöntött ítéletre, a nap, levegő vagy a víz ága között jár az eszem, az utóbbihoz gondolom nem kell magyarázatot adnom, hogy miért. *Demonstrációt nincs ideje tartani tippként, ugyanis nem egy rengeteg lépés választja el őket az istállótól. Luninari ígérete az álmairól megduplázza kíváncsiságát, a halogatás oka pedig aggodalmát, de némán rábólint, hogy a jó alkalom eljöveteléig csöndben marad, még ha nem is érti teljesen, miért akarja hogy anyja hallótávolságán kívül maradjon ez. Valamiben nem értenek együtt ezzel kapcsolatban, vagy csak nem akar aggódást okozni neki? Nem egy (volt) papnő a legjobb személy ilyen problémák megbeszélésére, vagy éppen fordítva?
Ugyan nem fog árulkodni barátja előtt, mikor odaérnek; Callipeyanak megköszöni az értük tett előkészületeket, egy gyors, rutintalan öleléssel elköszön, és megígéri hogy nem hozz magukra problémát.
Amíg integetve nézi szinte második anyja visszaútját a kőépületbe, teljesen megfeledkezik arról, amit Luninari tegnap ígért, így mikor ismerősen ismeretlen szavakat kezd el kántálni, zavartan fordul hozzá, hogy egy pillanat múlva riadtan ugorjon vissza valami ijesztően nagytól, és fehérestől.* - MI A ffffffene ez... Ó. *Ugyan először egy teljesen másik szó akart kijönni, de hamar elkezdenek forogni a kerekek az agyában.* - Szóval erről beszéltél... *Hogy nem tudta hogy ezt fogja csinálni! Egy nyúl! Ami még a nyakában is van, Akkor ez kukucskál ki a zsákból!* - Nagyobb mint amit a rajzokban láttam. És aranyosabb. *Egy kicsit absztrakt látványt fog nyújtani, ha együtt látják így őket az országúton, de nem annyira kényes ő, hogy ajándék nyúlnak a fogát nézze, főleg hogy nem is ő fog rajta lovagolni. Neki jut a hétköznapi, répa helyett valószínűleg szénán nevelt és a normálnak megfelelő méretű kanca. Meglátszik rajta, milyen régen ült már lovon utoljára, de előbb-utóbb csak a hátán terem, útra készen. Biztatóan, bár inkább saját maga biztatásából vakarja meg hosszú nyakát.*
- Hmm? *Megindulnak, mikorra Luninari befejezi magyarázatát. Nem tart sokáig, míg Adoaver válaszol, bár előtte némán elhüledezik azon, hogyan megy kedves barátja végig egy spektrális nyúllal a lak külkerületén.* - Ez eddig normálisnak hangzik, ami megnyugtat. Ha jól emlékszem a Márványházban tanultakból, az álmok igazából azoknak az információknak, úgymond tapasztalatoknak a megtestesülése az agyadból átszűrve, amit az előző napokban-hetekben látsz, hallasz, akárcsak érzel vagy gondolsz is. Nem tudom ez mennyire ütközik össze azzal amit Callipeya mond, de szerintem ha Intatht-ot kérdeznéd, akkor ő is hasonlót mondana, na meg valami löttyöt és diétát javasolna a jobb alvásért. *De az ismétlődő, baljós érzést keltő rejtélyes álmok? Az már biztos a kettejük tudásterén kívül lesz, lehet vissza kéne egyszer menniük Eeyr templomába, ha onnantól kezdődhetett az egész.*
- Nincsenek nekem igazából rossz álmaim, meg általában álmaim is ritkán. *Megrázná vállát, ha egymás mellett lépnek.* - Pedig az én agyam elég információt tart meg szerintem. Megér ez is egy nézelődést a toronyban, még a vendéglő megnyitása előtt. Bár halat még nem nagyon fogtam, nektek van benne tapasztalatotok?
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:16:22
Üzenet elküldve: 2025-11-11 21:16:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Ő hamar megreggelizik, ezért mialatt Adoaver több szelet kenyeret is megken magának készségesen válaszol, nagyon örülve annak, hogy tegnap este óta a fiú étvágya is megjött. Igaz, hogy Holdpihe valóban megszakítja kicsit gondolatai menetét, meg aztán az indulást is alig várja már, így egyelőre csak eddig szokatlan szűkszavúságra futja tőle.*
- Te nem szoktál? *kérdez vissza.* Rossz álmai szerintem mindenkinek vannak.
*Lehet, hogy úgy is tűnik, mint aki nem akar beszélni erről, pedig igazából nem tud annyira reggel, vagy hajnal lenni, hogy ő ne beszélgessen hosszan szinte bárkivel és bármikor, akivel beszélgetni szeret.
Most mégis a beszélgetés egyelőre csak odakint folytatódik, de mivel mégiscsak mindketten elemi mágusok, akik ráadásul éppen „szent helyükre” készülnek visszatérni, talán nem meglepő, hogy előbb kerül szóba újra maga a mágia, mint az, hogy melyikük mit szokott álmodni az éjjel.*
- Igazad van a könyvekkel kapcsolatban. Meg különben is, a tűzág mindig hasznos. Nem véletlenül választottam én is a hold mellé. Akár háború van, akár nem, megtámadhatnak, bármi baj történhet, akkor pedig az egyik leghatékonyabb védőmágia talán. Egyetlen apró tűzcsóva elriaszthat bárkit, hogy a közeledbe jöjjön, ha pont veled akar kellemetlenkedni. A mágia igazán mély megismeréséhez pedig minden ág ismeretére szükség van szerintem, szóval miért ne lehetne a tűz a legelső? *mosolyog bátorítóan Adoaverre, és csak ezek után tér vissza az álmok kérdésére, amiről félig-meddig már el is feledkezett, de talán elismeri, hogy kicsit félreérthetően fogalmazott az előbb. Elképzelhető, hogy mindaz, amit mondott úgy hangzott kicsit, mintha rendszeresen rémálmai lennének, pedig szerencsére ez meglehetősen távol áll a valóságtól.*
- Szívesen beszélek az álmaimról, amint anya hallótávolságán kívül leszünk. *ígéri meg egészen halkan, majdnem már suttogva, mert már elég közel vannak az édesanyjához és az istállóhoz. Bár biztos, hogy egykori rémálmait korábban neki is említette, így nem valószínű, hogy különösebben felzaklatná őt a téma, azért előtte nem szívesen említi meg.
Aztán, amikor megérkeznek, már tényleg csak az van hátra az indulás előtt, hogy édesanyjától elbúcsúzzon pár kölcsönösen kedves szó és egy ölelés formájában, Callipeya pedig ezek és a fiútól való búcsú után el is indul vissza a házba, így Adoaver és Luninari már tényleg minden tekintetben útra készen állnak, Luninari maga alá is bűvöli nyomban a holdnyulat.*
- Felőlem mehetünk! Remélem én is, hogy minél hamarabb megérkezünk. *jegyzi meg ő is, de természetesen mielőtt elindulna még megvárja, hogy Adoaver lóra szálljon, és persze az indulással is szintén megvárja őt. Csak a fiún múlik, hogy válaszát már hátasaikon Szarvasliget határa felé ügetve majd már az országúton, vagy pedig még elindulás előtt hallgatja meg tőle.*
- Most, hogy anya már nincs itt… *kezdi* sajnálom, ha félreérthetően fogalmaztam volna, *folytatja* de igazi rémálmaim ritkán vannak, Voltak, de őt nem akarom emlékeztetni erre. Mert persze volt rá példa régebben bőven, biztos a lázadás előtt és közben történtek miatt. Meg gyerekként is, de az szerintem természetes, gyerekként hajlamosabb mindenki jobban és több mindentől félni, mint utána. De mostanában a legtöbbször már csak értelmetlen dolgokat álmodok, mondjuk, hogy veled és Inttel ülök a Pegazusban, de a következő pillanatban meg már ligetben vagyunk és mindenki, aki valaha járt ligetben itt van velünk, és anya is velünk, de nincs semmi logikos magyarázat arra, hogy hogyan kerültünk onnan ide, és rajtam kívül látszólag nem is lepődik meg rajta senki, hogy előbb még ott voltunk, aztán pedig itt. De legtöbbször csak össze-vissza mindenféléről szoktam álmodni, szó szerint hülyeségeket. Olyan is előfordult már velem, hogy egy ismeretlen házban voltam, csupa idegennel, mégis barátságos és otthonos volt minden, és az volt az érzésem, hogy mindenkit ismerek, sőt már nem is először vagyok itt velük, álmodtam már róluk és a háztól korábban is, éppen csak elfelejtettem. Sőt, a legtöbb álmot valószínűleg elfelejtem közvetlenül ébredés után. Anya szerint persze álmunkban a lelkünk válik el a testünktől és az utazik mindenfelé, ezért álmodunk. De lehet tudományos magyarázat is rá akár. Ha nem rémálom, szeretek álmodni persze, de az az igazság, hogy néhány után úgy is felébrek, ha nem kell belőle mindenképp felriadnom. Pihentetőbb az az alvás, ami teljesen öntudatlan és álommentes. Csak így értettem, amikor azt mondtam, hogy legalább nem álmodtam semmit.
*Kicsit hallgat, addig mindenképpen ameddig a plüssnyulait megigazítja. Csak ezek után kérdez vissza.*
- Mi a helyzet a te álmaiddal? Persze, ha nem szeretnél nem mesélsz róluk.
*Utóbbit csak a rend és az udvariasság kedvéért teszi hozzá, holott igazából persze kíváncsi a válaszra.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
*Ő hamar megreggelizik, ezért mialatt Adoaver több szelet kenyeret is megken magának készségesen válaszol, nagyon örülve annak, hogy tegnap este óta a fiú étvágya is megjött. Igaz, hogy Holdpihe valóban megszakítja kicsit gondolatai menetét, meg aztán az indulást is alig várja már, így egyelőre csak eddig szokatlan szűkszavúságra futja tőle.*
- Te nem szoktál? *kérdez vissza.* Rossz álmai szerintem mindenkinek vannak.
*Lehet, hogy úgy is tűnik, mint aki nem akar beszélni erről, pedig igazából nem tud annyira reggel, vagy hajnal lenni, hogy ő ne beszélgessen hosszan szinte bárkivel és bármikor, akivel beszélgetni szeret.
Most mégis a beszélgetés egyelőre csak odakint folytatódik, de mivel mégiscsak mindketten elemi mágusok, akik ráadásul éppen „szent helyükre” készülnek visszatérni, talán nem meglepő, hogy előbb kerül szóba újra maga a mágia, mint az, hogy melyikük mit szokott álmodni az éjjel.*
- Igazad van a könyvekkel kapcsolatban. Meg különben is, a tűzág mindig hasznos. Nem véletlenül választottam én is a hold mellé. Akár háború van, akár nem, megtámadhatnak, bármi baj történhet, akkor pedig az egyik leghatékonyabb védőmágia talán. Egyetlen apró tűzcsóva elriaszthat bárkit, hogy a közeledbe jöjjön, ha pont veled akar kellemetlenkedni. A mágia igazán mély megismeréséhez pedig minden ág ismeretére szükség van szerintem, szóval miért ne lehetne a tűz a legelső? *mosolyog bátorítóan Adoaverre, és csak ezek után tér vissza az álmok kérdésére, amiről félig-meddig már el is feledkezett, de talán elismeri, hogy kicsit félreérthetően fogalmazott az előbb. Elképzelhető, hogy mindaz, amit mondott úgy hangzott kicsit, mintha rendszeresen rémálmai lennének, pedig szerencsére ez meglehetősen távol áll a valóságtól.*
- Szívesen beszélek az álmaimról, amint anya hallótávolságán kívül leszünk. *ígéri meg egészen halkan, majdnem már suttogva, mert már elég közel vannak az édesanyjához és az istállóhoz. Bár biztos, hogy egykori rémálmait korábban neki is említette, így nem valószínű, hogy különösebben felzaklatná őt a téma, azért előtte nem szívesen említi meg.
Aztán, amikor megérkeznek, már tényleg csak az van hátra az indulás előtt, hogy édesanyjától elbúcsúzzon pár kölcsönösen kedves szó és egy ölelés formájában, Callipeya pedig ezek és a fiútól való búcsú után el is indul vissza a házba, így Adoaver és Luninari már tényleg minden tekintetben útra készen állnak, Luninari maga alá is bűvöli nyomban a holdnyulat.*
- Felőlem mehetünk! Remélem én is, hogy minél hamarabb megérkezünk. *jegyzi meg ő is, de természetesen mielőtt elindulna még megvárja, hogy Adoaver lóra szálljon, és persze az indulással is szintén megvárja őt. Csak a fiún múlik, hogy válaszát már hátasaikon Szarvasliget határa felé ügetve majd már az országúton, vagy pedig még elindulás előtt hallgatja meg tőle.*
- Most, hogy anya már nincs itt… *kezdi* sajnálom, ha félreérthetően fogalmaztam volna, *folytatja* de igazi rémálmaim ritkán vannak, Voltak, de őt nem akarom emlékeztetni erre. Mert persze volt rá példa régebben bőven, biztos a lázadás előtt és közben történtek miatt. Meg gyerekként is, de az szerintem természetes, gyerekként hajlamosabb mindenki jobban és több mindentől félni, mint utána. De mostanában a legtöbbször már csak értelmetlen dolgokat álmodok, mondjuk, hogy veled és Inttel ülök a Pegazusban, de a következő pillanatban meg már ligetben vagyunk és mindenki, aki valaha járt ligetben itt van velünk, és anya is velünk, de nincs semmi logikos magyarázat arra, hogy hogyan kerültünk onnan ide, és rajtam kívül látszólag nem is lepődik meg rajta senki, hogy előbb még ott voltunk, aztán pedig itt. De legtöbbször csak össze-vissza mindenféléről szoktam álmodni, szó szerint hülyeségeket. Olyan is előfordult már velem, hogy egy ismeretlen házban voltam, csupa idegennel, mégis barátságos és otthonos volt minden, és az volt az érzésem, hogy mindenkit ismerek, sőt már nem is először vagyok itt velük, álmodtam már róluk és a háztól korábban is, éppen csak elfelejtettem. Sőt, a legtöbb álmot valószínűleg elfelejtem közvetlenül ébredés után. Anya szerint persze álmunkban a lelkünk válik el a testünktől és az utazik mindenfelé, ezért álmodunk. De lehet tudományos magyarázat is rá akár. Ha nem rémálom, szeretek álmodni persze, de az az igazság, hogy néhány után úgy is felébrek, ha nem kell belőle mindenképp felriadnom. Pihentetőbb az az alvás, ami teljesen öntudatlan és álommentes. Csak így értettem, amikor azt mondtam, hogy legalább nem álmodtam semmit.
*Kicsit hallgat, addig mindenképpen ameddig a plüssnyulait megigazítja. Csak ezek után kérdez vissza.*
- Mi a helyzet a te álmaiddal? Persze, ha nem szeretnél nem mesélsz róluk.
*Utóbbit csak a rend és az udvariasság kedvéért teszi hozzá, holott igazából persze kíváncsi a válaszra.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-10 18:17:49
Üzenet elküldve: 2025-11-10 18:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Nem biztos benne hogy vajon szerencséjének köszönhető e, hogy elsőnek tért be a konyhába, vagy még épphogy csak az éjfélt lépte át az idő, és még vissza kéne fordulnia egy pár órát feltöltődni, mert magában biztos az utóbbit érzi. Ugyan amiatt nem kellett aggódnia (sajnos) hogy vissza fog e itt aludni, ugyanis a síri csöndben egyhamar meghallja a korakelő elf asszony lépteit, még elég ideje is van hogy egy bölcs filozófus asztalon könyöklő formáját felvehesse, mire egy szempár vetődne rá.* - Percekkel előztelek csak meg titeket, aggodalomra semmi ok. *Vajon csak udvariasságból köszöntötte "reggellel", vagy már a késői havakban járnak? Az ablakon kinézve nem tudta eldönteni, égitestet pedig nem talált, még a csillagoktól is blokkolják látását a felhőt.*
- Nem csodálkozok ha mi ébresztjük fel a lovakat. *Viccel el Callipeyának, nem tudván hogy mekkora ennek a valószínűsége, még mielőtt Luninari is megjön. Energia- és ezáltal érdeklődéshiánya miatt Adoaver nem azzal kezdi az összejövetelüket, hogy alaposan megszemlélje utazótársa feleszereltségét, maximum az az első reakciója az, hogy nála jóval felkészültebbnek néz ki a több táska miatt.*
- 'Hajnalt, az most hihetőbbnek hangzik... várjunk, te rosszakat szoktál álmodni?* Ez a hír eddig nem nagyon érte el őt, ha igaz. A kivallatás viszont még el sem kezdődhet mielőtt a ház valahogy még mindig egyetlen macskája jelenlétét és étvágyát nagy dobra verve bejelenti, mindkettőjük figyelmét elterelve. Az ifjú mágus nem a házikedvencek gyűjtője, de még ő is csak szótalanul tud elgyönyörködni a kis fehér szőrpamacsban, ahogy a fontossági sorrendet tudva ő kezd el először étkezni. Mindenesetre nekik sem késik a reggeli, aminek felettébb örül; tegnapi étvágytalansága ma korgó gyomrában fejtette ki hatását, így a pofonegyszerű étket most olyan szenvedéllyel pusztítja el, mintha mézzel-cukorral gyúrták volna össze a tésztáját kevesebb mint fél napja. Teketória nélkül megken magának még egy párat, ha maradt még hozzá hús, ha nem. Szégyenkezéshez még nem éber, de legalább biztos lesz elég ideje Luninari anyjának előkészülni. Bíbor felsőköpenye szinte rikítóként hat ebben a sötétségben, a lánynak nehéz lesz eltévesztenie így kint.* - Na lássuk... öh... *Fordul felé, de egy pár másodperc erejéig keresnie kell a szavakat, mikor mágustársát egy kisebb zsákkal a nyakában látja, mint valami pórul járt teherhordót, az pedig bőven zavarba hozza, hogy nem tudja azonnal kitalálni, mik lógnak ki abból a kis cukros erszényből. Biztos valami a lovaknak az etetéshez?* - Szóval lássuk elérjük e a így tornyot még ebéd előtt. *Kínosan meg kellett köszörülnie a torkát, mielőtt befejezi, de csipkelődő megjegyzés nem futott át az agyán. Majd összerakja magában az okot az okozattal út közben.*
- ...Jaj bocsáss meg, igen, még be szeretném fejezni a tűzágat! *Jut eszébe válaszolni is, mikor már elindulnak és kint járnak. A hideg megerősíti ezt a gondolatot, annyi biztos.* - Ugyan sok gyakorlati hasznot már nem tudok húzni belőle mert nem háborúba megyek, de egy könyvet is csak akkor teszel le ha a végére értél, nem a legjobb része után, ugyebár? Amúgy rendszeresek nálad a rossz álmok, vagy azok csak mostanában jöttek elő?
*Nem biztos benne hogy vajon szerencséjének köszönhető e, hogy elsőnek tért be a konyhába, vagy még épphogy csak az éjfélt lépte át az idő, és még vissza kéne fordulnia egy pár órát feltöltődni, mert magában biztos az utóbbit érzi. Ugyan amiatt nem kellett aggódnia (sajnos) hogy vissza fog e itt aludni, ugyanis a síri csöndben egyhamar meghallja a korakelő elf asszony lépteit, még elég ideje is van hogy egy bölcs filozófus asztalon könyöklő formáját felvehesse, mire egy szempár vetődne rá.* - Percekkel előztelek csak meg titeket, aggodalomra semmi ok. *Vajon csak udvariasságból köszöntötte "reggellel", vagy már a késői havakban járnak? Az ablakon kinézve nem tudta eldönteni, égitestet pedig nem talált, még a csillagoktól is blokkolják látását a felhőt.*
- Nem csodálkozok ha mi ébresztjük fel a lovakat. *Viccel el Callipeyának, nem tudván hogy mekkora ennek a valószínűsége, még mielőtt Luninari is megjön. Energia- és ezáltal érdeklődéshiánya miatt Adoaver nem azzal kezdi az összejövetelüket, hogy alaposan megszemlélje utazótársa feleszereltségét, maximum az az első reakciója az, hogy nála jóval felkészültebbnek néz ki a több táska miatt.*
- 'Hajnalt, az most hihetőbbnek hangzik... várjunk, te rosszakat szoktál álmodni?* Ez a hír eddig nem nagyon érte el őt, ha igaz. A kivallatás viszont még el sem kezdődhet mielőtt a ház valahogy még mindig egyetlen macskája jelenlétét és étvágyát nagy dobra verve bejelenti, mindkettőjük figyelmét elterelve. Az ifjú mágus nem a házikedvencek gyűjtője, de még ő is csak szótalanul tud elgyönyörködni a kis fehér szőrpamacsban, ahogy a fontossági sorrendet tudva ő kezd el először étkezni. Mindenesetre nekik sem késik a reggeli, aminek felettébb örül; tegnapi étvágytalansága ma korgó gyomrában fejtette ki hatását, így a pofonegyszerű étket most olyan szenvedéllyel pusztítja el, mintha mézzel-cukorral gyúrták volna össze a tésztáját kevesebb mint fél napja. Teketória nélkül megken magának még egy párat, ha maradt még hozzá hús, ha nem. Szégyenkezéshez még nem éber, de legalább biztos lesz elég ideje Luninari anyjának előkészülni. Bíbor felsőköpenye szinte rikítóként hat ebben a sötétségben, a lánynak nehéz lesz eltévesztenie így kint.* - Na lássuk... öh... *Fordul felé, de egy pár másodperc erejéig keresnie kell a szavakat, mikor mágustársát egy kisebb zsákkal a nyakában látja, mint valami pórul járt teherhordót, az pedig bőven zavarba hozza, hogy nem tudja azonnal kitalálni, mik lógnak ki abból a kis cukros erszényből. Biztos valami a lovaknak az etetéshez?* - Szóval lássuk elérjük e a így tornyot még ebéd előtt. *Kínosan meg kellett köszörülnie a torkát, mielőtt befejezi, de csipkelődő megjegyzés nem futott át az agyán. Majd összerakja magában az okot az okozattal út közben.*
- ...Jaj bocsáss meg, igen, még be szeretném fejezni a tűzágat! *Jut eszébe válaszolni is, mikor már elindulnak és kint járnak. A hideg megerősíti ezt a gondolatot, annyi biztos.* - Ugyan sok gyakorlati hasznot már nem tudok húzni belőle mert nem háborúba megyek, de egy könyvet is csak akkor teszel le ha a végére értél, nem a legjobb része után, ugyebár? Amúgy rendszeresek nálad a rossz álmok, vagy azok csak mostanában jöttek elő?
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-07 10:39:01
Üzenet elküldve: 2025-11-07 10:39:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Miközben némi izgatottsággal készülődik Adoaver szavai azért természetesen még elgondolkodtatják. Sem túl nagy szakértője, sem nagy barátja a lovaknak, bár Kormoskát például megszerette.*
- Nem tudom említettem-e már, de kicsit félek a lovaktól. De majd igyekszem összeszedni magam, ha este tényleg szórakoztatni kell kicsit elalvás előtt, nem hagyom csak rád.
*Mástól akár enyhe iróniának is hathatnának ezek a szavak, de reméli, hogy rajta látszik, hogy komolyan gondolja őket. Ennél nagyobb áldozatokat is képes lenne hozni annak érdekében, hogy a toronyban minden zökkenőmentesen menjen.*
- De talán annyira nem fog unatkozni. Az istállóban sincs több dolga, mint enni és pihenni, szóval remélem. De azért majd mindenképpen ránézünk néha. *ígéri meg mielőtt még ő is jó éjszakát kívánna.*
//Másnap//
*Mint minden fontos útra való indulás előtti éjjel, ez is kissé nyugtalanul telik el. Bár fáradt a nap végére, mégis nehezen jön kicsit szemére az álom, aztán az éjszaka elején kétszer felébred és a fürdőbe is kimegy, de végül csak sikerül mély álomba aludnia magát.
A reggel előtt nem magától ébred fel, igaz nem is édesanyja ébreszti, legalábbis nem szándékosan, de mindenképpen az ő motoszkálása az, aminek hatására kinyitja szemeit, aki már felöltözve ellenőrzi éppen az ő hátizsákját.
Visszaalvásról persze szó sem lehet, és, ha nem is pihente ki teljesen magát, túlságosan is izgatott ahhoz, hogy ne gyorsan mosakodjon, fésülködjön és készülődjön. Nem tudja, hogy mennyire van korán, mert az évnek ebben a szakaszában már kicsit később kel a nap, de abból kiindulva, hogy még nem kezdett el világosodni, úgy gondolja, hogy nincs különösebb okuk a kapkodásra, főleg úgy nem, hogy tegnap már majdnem mindent teljesen összekészítettek.
Édesanyja mindenesetre előre megy közben a konyhába. Bár ő is kissé fáradt, azért vidáman köszönti Adoavert, aki már ott várja őket.*
- Jó reggelt! Remélem nem kellett sokat várnod ránk. Luni is mindjárt jön.
*Nem túloz, mert lánya tényleg hamar megérkezik, felöltözve, zsákjával a hátán, utazóköpenyével a karján, és még valami olyasmit is hoz, ami első rénézésre kisebb csomagnak tűnik. Valójában egy nem túl nagy, nyakba akasztható szövetzsák, amiből két plüssnyúl hosszú füles feje kandikál ki. Mivel nem akarja, hogy az étel, a víz és a váltás ruha elől elfoglalják a helyet, meg, hogy ne utazzanak kényelmesen muszáj lesz így magával hoznia őket az útra.
Lehet, hogy a fiú gyerekesnek fogja tartani ezért, de úgy véli, hogy barátságuk ennyit azért elbír. Macskáját is nehéz szívvel hagyja itthon, de az, hogy több éjszakát nélkülük aludjon teljesen elképzelhetetlen számára, hiába tudja, hogy már nem kislány.*
- Jó reggelt! *mosolyog a Adoaverre.* Vagy inkább szép hajnalt! Remélem jól tudtál aludni. Nekem az ilyen indulás előtti éjszakák mindig kicsit nyugtalanul telnek. De most legalább nem álmodtam semmit.
*Kellemes meglepetés, hogy itt találja őt a konyhában, bár igazán nem vette volna rossz néven tőle, hogyha nem kel fel időben. Az ilyesmi sajnos nem mindig az elhatározáson múlik, vele is előfordult már, hogy jóval többet aludt, mint általában szokott.
Közben Holdpihe is megjelenik reggelit kérni. Talán csak képzeli, de macskája, mintha érezné, hogy most kissé hosszabb ideig fognak elválni egymástól, mint eddig bármikor, és mintha kicsit panaszosabban nyávogva kérné tőle a reggelit és szorosabban dörgölőzne hozzá, mint egyébként szokott. Eleve nem minden éjjel szokott mellette aludni sem, úgy, mint ahogyan ezúttal tette. Természetesen nem mulasztja el, hogy megsimogassa és ölelje, adjon egy kis puszit a fejére, majd gyorsan „felszolgálja” neki a reggelit.
Ha Adover nem lenne itt, talán kicsit el is sírná magát a gondolatra, hogy napokig nem fogja látni, de előtte igyekszik tartani magát. Meg is mossa az arcát hideg vízzel, de nem csak ezért, hanem azért is, hogy kicsit jobban felébredjen.
Ezalatt édesanyja gyorsan egy kis reggelit tesz eléjük, ami most nem áll másból, mint egy szelet kenyérből, sonkából, sajtból és egy pohár vízből.
Nem tudja, hogy Adoaver mennyire éhes, de ő túlságosan nem érzi magát annak, így ezeket a falatokat is kissé türelmetlenül tömi magába, csak végre elindulhassanak, miközben édesanyja előremegy az istállóhoz felkészíteni Adoavernek Szarvasliget közös lovát. Még Lauval és Viellel vásároltak Artheniorban őt közvetlenül a ligetbe való költözés után, nem éppen egy büszke paripa, akit megbámul mindenki, ha lovasával együtt egy faluba téved, de a célra, hogy utazni lehessen rajta, tökéletesen megfelel.
Ha túl vannak a reggelin, és a már kikészített ételcsomagot hátizsákjukba pakolják, felőle indulhatnak is az istállóhoz.
Miután felvette köpenyét, hátizsákját és a plüssnyulaknak ideiglenes otthont biztosító kisebb zsákot is a nyakába akasztotta már csak Adoaverre vár, ugyanakkor a türelmetlenség legapróbb jele nélkül, mivel igazából nem is türelmetlen. Korán is van, jól fel is készültek szerinte, és amúgy sem egy-két percen fognak múlni a toronyban folytatott tanulmányaik.
Holdpihe azért még kap tőle egy búcsúnak szánt simogatást mielőtt elindulnának*
- Nem is kérdeztem még, te mit szeretnél tanulni? Tűzvarázslatokat? *kérdi ezek után őszinte érdeklődéssel, ha pedig Adoaver is elkészült mindennel, akkor rajta ne múljon, elképzelhető, hogy a fiú ezt a kérdést már az istálló felé vezető úton fogja megválaszolni.*
*Miközben némi izgatottsággal készülődik Adoaver szavai azért természetesen még elgondolkodtatják. Sem túl nagy szakértője, sem nagy barátja a lovaknak, bár Kormoskát például megszerette.*
- Nem tudom említettem-e már, de kicsit félek a lovaktól. De majd igyekszem összeszedni magam, ha este tényleg szórakoztatni kell kicsit elalvás előtt, nem hagyom csak rád.
*Mástól akár enyhe iróniának is hathatnának ezek a szavak, de reméli, hogy rajta látszik, hogy komolyan gondolja őket. Ennél nagyobb áldozatokat is képes lenne hozni annak érdekében, hogy a toronyban minden zökkenőmentesen menjen.*
- De talán annyira nem fog unatkozni. Az istállóban sincs több dolga, mint enni és pihenni, szóval remélem. De azért majd mindenképpen ránézünk néha. *ígéri meg mielőtt még ő is jó éjszakát kívánna.*
//Másnap//
*Mint minden fontos útra való indulás előtti éjjel, ez is kissé nyugtalanul telik el. Bár fáradt a nap végére, mégis nehezen jön kicsit szemére az álom, aztán az éjszaka elején kétszer felébred és a fürdőbe is kimegy, de végül csak sikerül mély álomba aludnia magát.
A reggel előtt nem magától ébred fel, igaz nem is édesanyja ébreszti, legalábbis nem szándékosan, de mindenképpen az ő motoszkálása az, aminek hatására kinyitja szemeit, aki már felöltözve ellenőrzi éppen az ő hátizsákját.
Visszaalvásról persze szó sem lehet, és, ha nem is pihente ki teljesen magát, túlságosan is izgatott ahhoz, hogy ne gyorsan mosakodjon, fésülködjön és készülődjön. Nem tudja, hogy mennyire van korán, mert az évnek ebben a szakaszában már kicsit később kel a nap, de abból kiindulva, hogy még nem kezdett el világosodni, úgy gondolja, hogy nincs különösebb okuk a kapkodásra, főleg úgy nem, hogy tegnap már majdnem mindent teljesen összekészítettek.
Édesanyja mindenesetre előre megy közben a konyhába. Bár ő is kissé fáradt, azért vidáman köszönti Adoavert, aki már ott várja őket.*
- Jó reggelt! Remélem nem kellett sokat várnod ránk. Luni is mindjárt jön.
*Nem túloz, mert lánya tényleg hamar megérkezik, felöltözve, zsákjával a hátán, utazóköpenyével a karján, és még valami olyasmit is hoz, ami első rénézésre kisebb csomagnak tűnik. Valójában egy nem túl nagy, nyakba akasztható szövetzsák, amiből két plüssnyúl hosszú füles feje kandikál ki. Mivel nem akarja, hogy az étel, a víz és a váltás ruha elől elfoglalják a helyet, meg, hogy ne utazzanak kényelmesen muszáj lesz így magával hoznia őket az útra.
Lehet, hogy a fiú gyerekesnek fogja tartani ezért, de úgy véli, hogy barátságuk ennyit azért elbír. Macskáját is nehéz szívvel hagyja itthon, de az, hogy több éjszakát nélkülük aludjon teljesen elképzelhetetlen számára, hiába tudja, hogy már nem kislány.*
- Jó reggelt! *mosolyog a Adoaverre.* Vagy inkább szép hajnalt! Remélem jól tudtál aludni. Nekem az ilyen indulás előtti éjszakák mindig kicsit nyugtalanul telnek. De most legalább nem álmodtam semmit.
*Kellemes meglepetés, hogy itt találja őt a konyhában, bár igazán nem vette volna rossz néven tőle, hogyha nem kel fel időben. Az ilyesmi sajnos nem mindig az elhatározáson múlik, vele is előfordult már, hogy jóval többet aludt, mint általában szokott.
Közben Holdpihe is megjelenik reggelit kérni. Talán csak képzeli, de macskája, mintha érezné, hogy most kissé hosszabb ideig fognak elválni egymástól, mint eddig bármikor, és mintha kicsit panaszosabban nyávogva kérné tőle a reggelit és szorosabban dörgölőzne hozzá, mint egyébként szokott. Eleve nem minden éjjel szokott mellette aludni sem, úgy, mint ahogyan ezúttal tette. Természetesen nem mulasztja el, hogy megsimogassa és ölelje, adjon egy kis puszit a fejére, majd gyorsan „felszolgálja” neki a reggelit.
Ha Adover nem lenne itt, talán kicsit el is sírná magát a gondolatra, hogy napokig nem fogja látni, de előtte igyekszik tartani magát. Meg is mossa az arcát hideg vízzel, de nem csak ezért, hanem azért is, hogy kicsit jobban felébredjen.
Ezalatt édesanyja gyorsan egy kis reggelit tesz eléjük, ami most nem áll másból, mint egy szelet kenyérből, sonkából, sajtból és egy pohár vízből.
Nem tudja, hogy Adoaver mennyire éhes, de ő túlságosan nem érzi magát annak, így ezeket a falatokat is kissé türelmetlenül tömi magába, csak végre elindulhassanak, miközben édesanyja előremegy az istállóhoz felkészíteni Adoavernek Szarvasliget közös lovát. Még Lauval és Viellel vásároltak Artheniorban őt közvetlenül a ligetbe való költözés után, nem éppen egy büszke paripa, akit megbámul mindenki, ha lovasával együtt egy faluba téved, de a célra, hogy utazni lehessen rajta, tökéletesen megfelel.
Ha túl vannak a reggelin, és a már kikészített ételcsomagot hátizsákjukba pakolják, felőle indulhatnak is az istállóhoz.
Miután felvette köpenyét, hátizsákját és a plüssnyulaknak ideiglenes otthont biztosító kisebb zsákot is a nyakába akasztotta már csak Adoaverre vár, ugyanakkor a türelmetlenség legapróbb jele nélkül, mivel igazából nem is türelmetlen. Korán is van, jól fel is készültek szerinte, és amúgy sem egy-két percen fognak múlni a toronyban folytatott tanulmányaik.
Holdpihe azért még kap tőle egy búcsúnak szánt simogatást mielőtt elindulnának*
- Nem is kérdeztem még, te mit szeretnél tanulni? Tűzvarázslatokat? *kérdi ezek után őszinte érdeklődéssel, ha pedig Adoaver is elkészült mindennel, akkor rajta ne múljon, elképzelhető, hogy a fiú ezt a kérdést már az istálló felé vezető úton fogja megválaszolni.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-05 13:19:54
Üzenet elküldve: 2025-11-05 13:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Úgy néz ki, eddigi semmittevésének eljött a vége, végre valahára. Igazából nem nagyon emlékszik rá, mennyi aranya maradt tasolyában amit a mágustoronyban fel fog tudni használni, szóval nem biztos hogy neki annyira meg fogja érni átvágni a mocsáron még paripákkal is, de muszáj lesz valamivel megtörni ezeket a monoton napokat mielőtt a végelkeseredésbe süllyed, márpedig jobb lehetőséget eddig nem talált. vagy lehet hogy csak nem nézelődött eléggé, ezért kellett az, hogy a segítség szó szerint az arca elé kerüljön a fél-elf leányzó személyében.
Luninari pedig megnyugtatja válaszával a lovakkal kapcsolatban, amivel jelen pillanatra nincs ellenkeznivalója. Vagyis van, de az egyrészt nem pontosan hátasaikról, hanem arról a még rejtélyes varázslatról van szó, amit másnapra ígér, és szégyen bevallania, nem tudja mi, másrészt lassan meg kell tanulnia bizalmát jobb tehetségű barátjába fektetni, úgyhogy nem kezdi el ezzel furtatni, hanem türelmesen megvárja a holnapot, ahol valószínűleg sokadszorra is le lesz nyűgözve.* - Egy fához? Remélhetőleg nem fognak nagyon unatkozni, bár a mocsár után kevés esélyét látom annak. De legalább nekünk is lesz egy kis feladatunk etetni és szórakoztatni őket, ha már beleununk a tanulásba, tehát itt igazából mindenki nyerhet. *Akkor nagyméretű cipelőikkel tiszta a helyzet, Adoavernek pedig elfogytak a halaszthatatlan kérdései.* - Biztos rendelkezik a mágusmester valami rejtett humorérzékkel, csak nem merte még senki megkeresni! Legyünk az elsők, egyetértesz? *Veti fel nagy tréfásan. Elkezd segíteni a hölgyeknek eltakarítani a konyhában amit használnak, mindeközben van ideje kigondolni hogy vajon hány óra különbség van az ifjú mágus korán kelési ideje és Callipeyajé között. Az utóbbi időben csúnyán meg lett tolva az ágyban töltött órái, annyi biztos: ezáltal talán jobb lesz ha kivág az esti rutinjaból egy keveset és nem szórakozik annyit a fürdőhelyiségben, illetve nem gyertyakialvásig olvas alvás előtt. Ellenkező esetben biztos nem fognak korán elindulni.*
- Akkor nyugodalmas éjszakát mindkettőtöknek, holnap ugyanitt találkozunk! *Egy laza intéssel el is köszön végül, hogy hátralévő esti tevékenységeit gyorsított járásban elvégezze. Összeszedi másnapi öltözékét és felszerelését, alaposan lecsutakolja magát tetőtöl talpig, és fiatalkorú izgatottsággal ágyba dől.*
//Másnap//
*Az álmatlan álmok órái után vaksötétségben nyitja ki szemét, ami eddigi szokása után majdhogynem megijeszti.* ~ Mennyi idő lehet? Ellopták a napot? ~ *Ha még emlékezne rá hogy minek a havában járnak akkor az ablakon kinézve ki tudna tippelni egy órát, de így csak azzal a tudattal kell beérnie, hogy "korán" van, eléggé ahhoz hogy még nem késett el. Tehetetlenül dörzsölgeti a csipát a szeméből; ha most visszaalszik, akkor semmi sem garantálja, hogy időben felébred, azt pedig nem akarja hogy Luninari anyja külön miatta vágjon át a fél lakon hogy fölkeltse. Na igen, elszokott a hajnaltól. De ha most megy le, akkor legalább garantáltan egyidőben lesz a papnővel, ha épp nem előzi őt meg. Felöltözik, nagyjából rendberakja szobáját későbbi visszajövetelére, és hátitáskájával karöltve megteszi a rövid utat a konyhába, szinte ízlelhető álmossággal. Reméli hogy éber lesz, mire felül a lóra.*
*Úgy néz ki, eddigi semmittevésének eljött a vége, végre valahára. Igazából nem nagyon emlékszik rá, mennyi aranya maradt tasolyában amit a mágustoronyban fel fog tudni használni, szóval nem biztos hogy neki annyira meg fogja érni átvágni a mocsáron még paripákkal is, de muszáj lesz valamivel megtörni ezeket a monoton napokat mielőtt a végelkeseredésbe süllyed, márpedig jobb lehetőséget eddig nem talált. vagy lehet hogy csak nem nézelődött eléggé, ezért kellett az, hogy a segítség szó szerint az arca elé kerüljön a fél-elf leányzó személyében.
Luninari pedig megnyugtatja válaszával a lovakkal kapcsolatban, amivel jelen pillanatra nincs ellenkeznivalója. Vagyis van, de az egyrészt nem pontosan hátasaikról, hanem arról a még rejtélyes varázslatról van szó, amit másnapra ígér, és szégyen bevallania, nem tudja mi, másrészt lassan meg kell tanulnia bizalmát jobb tehetségű barátjába fektetni, úgyhogy nem kezdi el ezzel furtatni, hanem türelmesen megvárja a holnapot, ahol valószínűleg sokadszorra is le lesz nyűgözve.* - Egy fához? Remélhetőleg nem fognak nagyon unatkozni, bár a mocsár után kevés esélyét látom annak. De legalább nekünk is lesz egy kis feladatunk etetni és szórakoztatni őket, ha már beleununk a tanulásba, tehát itt igazából mindenki nyerhet. *Akkor nagyméretű cipelőikkel tiszta a helyzet, Adoavernek pedig elfogytak a halaszthatatlan kérdései.* - Biztos rendelkezik a mágusmester valami rejtett humorérzékkel, csak nem merte még senki megkeresni! Legyünk az elsők, egyetértesz? *Veti fel nagy tréfásan. Elkezd segíteni a hölgyeknek eltakarítani a konyhában amit használnak, mindeközben van ideje kigondolni hogy vajon hány óra különbség van az ifjú mágus korán kelési ideje és Callipeyajé között. Az utóbbi időben csúnyán meg lett tolva az ágyban töltött órái, annyi biztos: ezáltal talán jobb lesz ha kivág az esti rutinjaból egy keveset és nem szórakozik annyit a fürdőhelyiségben, illetve nem gyertyakialvásig olvas alvás előtt. Ellenkező esetben biztos nem fognak korán elindulni.*
- Akkor nyugodalmas éjszakát mindkettőtöknek, holnap ugyanitt találkozunk! *Egy laza intéssel el is köszön végül, hogy hátralévő esti tevékenységeit gyorsított járásban elvégezze. Összeszedi másnapi öltözékét és felszerelését, alaposan lecsutakolja magát tetőtöl talpig, és fiatalkorú izgatottsággal ágyba dől.*
//Másnap//
*Az álmatlan álmok órái után vaksötétségben nyitja ki szemét, ami eddigi szokása után majdhogynem megijeszti.* ~ Mennyi idő lehet? Ellopták a napot? ~ *Ha még emlékezne rá hogy minek a havában járnak akkor az ablakon kinézve ki tudna tippelni egy órát, de így csak azzal a tudattal kell beérnie, hogy "korán" van, eléggé ahhoz hogy még nem késett el. Tehetetlenül dörzsölgeti a csipát a szeméből; ha most visszaalszik, akkor semmi sem garantálja, hogy időben felébred, azt pedig nem akarja hogy Luninari anyja külön miatta vágjon át a fél lakon hogy fölkeltse. Na igen, elszokott a hajnaltól. De ha most megy le, akkor legalább garantáltan egyidőben lesz a papnővel, ha épp nem előzi őt meg. Felöltözik, nagyjából rendberakja szobáját későbbi visszajövetelére, és hátitáskájával karöltve megteszi a rövid utat a konyhába, szinte ízlelhető álmossággal. Reméli hogy éber lesz, mire felül a lóra.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-04 19:17:03
Üzenet elküldve: 2025-11-04 19:17:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Adoaver piacról való megjegyzésén nevet egy kicsit, főleg mert úgy véli, hogy túloz egy kissé. Neki a „horda” szóról az orkokat leszámítva természetesen főleg a lázadás éjjele jut eszébe, amelyhez képest a piac önző, egymást sokszor szinte taposó vásárlóinak tömege maga a megtestesült illem és kedély.*
- Van benne valami, de engem a széles választék kárpótol a tömegért. *jegyzi meg, miközben nem is tudja, hogy saját édesanyját mennyire boldoggá teszi ezzel, mert neki rögtön az jut eszébe, hogy furcsa, hogy ahhoz képest, hogy lánya mennyire a világtól szinte teljesen elzárva nőtt fel, mégis úgy beszél, mintha született városi lány lenne; szeret vásárolni és nézelődni, ezért pedig olyasmit is képes elviselni, amit különben több mint kényelmetlenségnek tartana.
Bár papnőként akár gondolhatná az ellenkezőjét is, fontosnak tartja, hogy Luninari tágítsa a látóterét. Ennyiből az Eeyrrel való „találkozás” is határozottan jó hatással volt rá, akár az, hogy már nem csak Szarvasligetet, hanem Niának köszönhetően Artheniort is otthonának tekinti.
Továbbra sem szól közbe mindenesetre, csak figyeli a fiatalok beszélgetését, miközben ő éppen átmenet Adoaver és Luninari között. Ha nem is eszik olyan jó étvággyal, mint a lánya, azért Adoavernél ezen az este úgy tűnik, hogy nem nehéz többet enni. De a leves ízénél, és saját gyomránál természetesen a beszélgetés tartalma jobban foglalkoztatja.
Nem igazán lepi meg ezek után, hogy amikor a lovak szóba kerülnek Luni nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el újra.*
- Az én hátasomnak nincs szüksége ételre, de holnap reggel úgyis meglátod majd *jegyzi meg, amiből Adoaver könnyedén kikövetkeztetheti, hogy egyfajta varázslatról beszél. Ugyanakkor ez a mosoly nem tart sokáig, mert a fiú szavai mélyen elgondolkodtatják, és ez a gondolkodás most nem a számukra kedvező eredményre vezet. Bár ez a nem kedvező eredmény inkább csak részlegesen nem az, örül neki ugyanakkor, hogy Adoaver felvetette a problémát, amire ő nem is gondolt, igaz leginkább azért nem, mert Thimmel gyalog járt a toronyban, a holdnyúl pedig nem eszik, legalábbis ezen a létsíkon biztosan nem.*
- Hát, ha nem is túl sokkal, de a torony már a mocsáron túl van. *mondja.* Úgy rémlik, hogy van annyi fű a tó partján, hogyha kikötjük a lovat egy fához, akkor vígan el tud legelni. Jobb, ha velünk marad, mert haza biztosan nem találna egyedül, főleg nem a mocsáron át, vagyis még ha igen, akkor sem biztos, hogy jó ötlet lenne pont az ingoványba behajtani. De jó, hogy szóba hoztad, mert én eddig nem gondoltam erre. Ha nem gond akkor a nyerged mögé felerősítünk egy kisebb zsákot egy kevés zabbal, szénával, meg pár sárgarépával, hogy ne csak fűvel kelljen majd jóllaknia. *igyekszik is gyorsan megoldani a felmerülő problémát, szerinte egész jól. Valahol vicces is, hogy szerencsétlen lóval fogja elcipeltetni saját eleségét.
Más probléma pedig úgy tűnik, hogy egyelőre nem merül fel. Nem csak ő könnyebbül meg kicsit, hanem Callipeya is, hogy Adoavernek nincsenek különleges igényei az ételcsomagot illetően, amit a Mágustoronyba magukkal kell vinniük. Nem mintha ne teljesítették volna örömmel a kérését, de azért csak egyszerűbb lesz így, hogy nem kétféle teljesen különböző csomagot kell majd összeállítani, csak ugyanazt, de kétszer.*
- Akkor ezt megbeszéltük! *csapja össze tenyereit elégedetten az utolsó előtti falatok előtt. Meglehet ez a kissé színpadias gesztus inkább a fiúhoz illene, most ő is annyira lelkes, hogy valahogyan saját magától is teljesen természetesnek érzi.*
- Jó ötleteink vannak a fogadóval kapcsolatban, de lehet a nagymesternek nem kellene felvetni őket. *kacsintana aztán, ha tudna, nem csak nagyon fura fejet vágna akkor, ha meg szeretné próbálni. Reméli mindenesetre, hogy Adoaver kiérzi szavai hangsúlyából ezt a bizonyos meg sem próbált kacsintást.*
- Szerintem megbeszéltük a lényeget. És persze, igazad van! Feküdjünk korán tényleg szerintem is, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. Én mondjuk majd csak reggel fürdök, indulás előtt. Aztán gyorsan elköszönök Intathtól. Utána találkozzunk a konyhában! Eszünk pár falatot, és indulunk is. Nem tudom, hogy te milyen korán szoktál kelni, de engem majd anya kelt, ha magamtól nem ébredek fel időben. Ha nagyon sokáig nem ébrednél fel, majd felrázunk valahogy.
*Persze megint csak viccel, mert biztos benne, hogy Adoaver nem fog sokáig aludni. Az indulás előtti alvás és a nyugtalan álom általában kéz a kézben járnak. Ettől függetlenül sajnálja, hogy az időben ébredésre és ébresztésre nincsen általa is ismert varázslat.
Feláll az asztaltól mindenesetre az utolsó kanálnyi levesmaradék után, és elkezd segíteni édesanyjának elpakolni, mosogatni, majd összekészíteni az ételcsomagot holnapra.
Szerencsére jóllakott, a maradék leves sorsáért pedig nem aggódik. Édesanyja egyik kedvence, és emlékei szerint Intath is szereti, bár nála nehéz megállapítani, hiszen mindent dicsér, amit akár együtt, akár külön sütnek, vagy főznek, ami csak két dolgot jelenthet; vagy azt, hogy amúgy elképesztően jó szakácsnők ő is, Ea is, vagy azt, hogy néha Intath sokkal udvariasabb, mint amennyire őszinte. Amennyiben utóbbi a helyzet, az főleg az Aleniával való artheniori találkozásuk fényében több, mint érdekes, de szerencsére ameddig a Mágustorony felé mennek, vagy onnan jönnek, illetve éppen ott vannak ezen nem nagyon kell majd gondolkodnia.
Persze, ha Adovernek bármi mondanivalója lenne még válaszol amennyire tud, az este hátralévő része innentől kezdve már tényleg csak az elpakolásról, mosogatásról, valamint az útravaló összeállításáról szól, holnap reggel pedig akár ott is folytathatják, ahol most abbahagyják, akár teljesen lezártnak is vehetik a mai esti beszélgetést.
Bárhogy legyen a maga részéről ő felkészültnek érzi magát az útra.*
*Adoaver piacról való megjegyzésén nevet egy kicsit, főleg mert úgy véli, hogy túloz egy kissé. Neki a „horda” szóról az orkokat leszámítva természetesen főleg a lázadás éjjele jut eszébe, amelyhez képest a piac önző, egymást sokszor szinte taposó vásárlóinak tömege maga a megtestesült illem és kedély.*
- Van benne valami, de engem a széles választék kárpótol a tömegért. *jegyzi meg, miközben nem is tudja, hogy saját édesanyját mennyire boldoggá teszi ezzel, mert neki rögtön az jut eszébe, hogy furcsa, hogy ahhoz képest, hogy lánya mennyire a világtól szinte teljesen elzárva nőtt fel, mégis úgy beszél, mintha született városi lány lenne; szeret vásárolni és nézelődni, ezért pedig olyasmit is képes elviselni, amit különben több mint kényelmetlenségnek tartana.
Bár papnőként akár gondolhatná az ellenkezőjét is, fontosnak tartja, hogy Luninari tágítsa a látóterét. Ennyiből az Eeyrrel való „találkozás” is határozottan jó hatással volt rá, akár az, hogy már nem csak Szarvasligetet, hanem Niának köszönhetően Artheniort is otthonának tekinti.
Továbbra sem szól közbe mindenesetre, csak figyeli a fiatalok beszélgetését, miközben ő éppen átmenet Adoaver és Luninari között. Ha nem is eszik olyan jó étvággyal, mint a lánya, azért Adoavernél ezen az este úgy tűnik, hogy nem nehéz többet enni. De a leves ízénél, és saját gyomránál természetesen a beszélgetés tartalma jobban foglalkoztatja.
Nem igazán lepi meg ezek után, hogy amikor a lovak szóba kerülnek Luni nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el újra.*
- Az én hátasomnak nincs szüksége ételre, de holnap reggel úgyis meglátod majd *jegyzi meg, amiből Adoaver könnyedén kikövetkeztetheti, hogy egyfajta varázslatról beszél. Ugyanakkor ez a mosoly nem tart sokáig, mert a fiú szavai mélyen elgondolkodtatják, és ez a gondolkodás most nem a számukra kedvező eredményre vezet. Bár ez a nem kedvező eredmény inkább csak részlegesen nem az, örül neki ugyanakkor, hogy Adoaver felvetette a problémát, amire ő nem is gondolt, igaz leginkább azért nem, mert Thimmel gyalog járt a toronyban, a holdnyúl pedig nem eszik, legalábbis ezen a létsíkon biztosan nem.*
- Hát, ha nem is túl sokkal, de a torony már a mocsáron túl van. *mondja.* Úgy rémlik, hogy van annyi fű a tó partján, hogyha kikötjük a lovat egy fához, akkor vígan el tud legelni. Jobb, ha velünk marad, mert haza biztosan nem találna egyedül, főleg nem a mocsáron át, vagyis még ha igen, akkor sem biztos, hogy jó ötlet lenne pont az ingoványba behajtani. De jó, hogy szóba hoztad, mert én eddig nem gondoltam erre. Ha nem gond akkor a nyerged mögé felerősítünk egy kisebb zsákot egy kevés zabbal, szénával, meg pár sárgarépával, hogy ne csak fűvel kelljen majd jóllaknia. *igyekszik is gyorsan megoldani a felmerülő problémát, szerinte egész jól. Valahol vicces is, hogy szerencsétlen lóval fogja elcipeltetni saját eleségét.
Más probléma pedig úgy tűnik, hogy egyelőre nem merül fel. Nem csak ő könnyebbül meg kicsit, hanem Callipeya is, hogy Adoavernek nincsenek különleges igényei az ételcsomagot illetően, amit a Mágustoronyba magukkal kell vinniük. Nem mintha ne teljesítették volna örömmel a kérését, de azért csak egyszerűbb lesz így, hogy nem kétféle teljesen különböző csomagot kell majd összeállítani, csak ugyanazt, de kétszer.*
- Akkor ezt megbeszéltük! *csapja össze tenyereit elégedetten az utolsó előtti falatok előtt. Meglehet ez a kissé színpadias gesztus inkább a fiúhoz illene, most ő is annyira lelkes, hogy valahogyan saját magától is teljesen természetesnek érzi.*
- Jó ötleteink vannak a fogadóval kapcsolatban, de lehet a nagymesternek nem kellene felvetni őket. *kacsintana aztán, ha tudna, nem csak nagyon fura fejet vágna akkor, ha meg szeretné próbálni. Reméli mindenesetre, hogy Adoaver kiérzi szavai hangsúlyából ezt a bizonyos meg sem próbált kacsintást.*
- Szerintem megbeszéltük a lényeget. És persze, igazad van! Feküdjünk korán tényleg szerintem is, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. Én mondjuk majd csak reggel fürdök, indulás előtt. Aztán gyorsan elköszönök Intathtól. Utána találkozzunk a konyhában! Eszünk pár falatot, és indulunk is. Nem tudom, hogy te milyen korán szoktál kelni, de engem majd anya kelt, ha magamtól nem ébredek fel időben. Ha nagyon sokáig nem ébrednél fel, majd felrázunk valahogy.
*Persze megint csak viccel, mert biztos benne, hogy Adoaver nem fog sokáig aludni. Az indulás előtti alvás és a nyugtalan álom általában kéz a kézben járnak. Ettől függetlenül sajnálja, hogy az időben ébredésre és ébresztésre nincsen általa is ismert varázslat.
Feláll az asztaltól mindenesetre az utolsó kanálnyi levesmaradék után, és elkezd segíteni édesanyjának elpakolni, mosogatni, majd összekészíteni az ételcsomagot holnapra.
Szerencsére jóllakott, a maradék leves sorsáért pedig nem aggódik. Édesanyja egyik kedvence, és emlékei szerint Intath is szereti, bár nála nehéz megállapítani, hiszen mindent dicsér, amit akár együtt, akár külön sütnek, vagy főznek, ami csak két dolgot jelenthet; vagy azt, hogy amúgy elképesztően jó szakácsnők ő is, Ea is, vagy azt, hogy néha Intath sokkal udvariasabb, mint amennyire őszinte. Amennyiben utóbbi a helyzet, az főleg az Aleniával való artheniori találkozásuk fényében több, mint érdekes, de szerencsére ameddig a Mágustorony felé mennek, vagy onnan jönnek, illetve éppen ott vannak ezen nem nagyon kell majd gondolkodnia.
Persze, ha Adovernek bármi mondanivalója lenne még válaszol amennyire tud, az este hátralévő része innentől kezdve már tényleg csak az elpakolásról, mosogatásról, valamint az útravaló összeállításáról szól, holnap reggel pedig akár ott is folytathatják, ahol most abbahagyják, akár teljesen lezártnak is vehetik a mai esti beszélgetést.
Bárhogy legyen a maga részéről ő felkészültnek érzi magát az útra.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-04 14:00:04
Üzenet elküldve: 2025-11-04 14:00:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Nem is tudta, hogy Luninarinak problémája volt a kövekből épített házakkal; azt ugyan ki tudja találni, hogy valószínűleg eredeti otthonuknál fából lehetett jóformán minden a nyersanyagok egyöntetűsége és az elzárkózottságuk miatt, de azt kissé nehézkes megérteni, miért nem tetszhetett neki az "új" anyag. Lehet saját zavartsága onnan eredhet, hogy ő maga jóformán csak ilyenekben nőtt fel, na meg a márványból készültekben.*
- Ha nem lenne egy folyamatosan mozgó horda minden irányból ami miatt neked is figyelned kell, akkor sokkal inkább élvezni lehetne akár csak szemezgetni is a kínálatokat. *Igaz, hogy sokan nem igazán szeretik ha mindössze csak megbámulják, nem pedig veszik őket, felkeltve ezzel az érdeklődés illúzióját minden igazi szándék nélkül. Nem is beszélve a többi vevőről, akiknek el kell dönteniük hogy a sor végét jelképezni ekkor a mágus, vagy csak egy bámészkodót.
Szerény adagú vacsoráját nem meglepő módon előbb fejezi be mint Luninari, aminek kimutatására előre teszi az üresnek tekinthető tányért a kivett evőeszközökkel együtt az asztalon. Mosogatni nem áll még neki, tekintve hogy még beszélgetnek, az asztalt meg főképp nem hagyja ott.* - Köszönöm szépen. *Bólint egyet Callipeya felé nézve, egy hálás mosoly tündöklik az arcán, és tekinteté látva nehezen állja meg, hogy ne ígérkezzen azzal hogy másnap reggel be fogja pótolni a mai este hiányosságát.
A képzeletbeli izzadságcseppet letörli a homlokáról barátja gyors és boldogsággal teli beleegyezését hallva, egy pillanatra attól félt hogy szokásosnál gyatrább állapota talán elbátortalanítja a fél-elfet arról, hogy elkísértesse megát, és inkább az otthonmaradásra buzdítja. Aggodalma amaz vidámságát látva fölösleges volt, aminek nagyon is hálás.*
- Demonstráció arra az egy varázslatra pont nem lesz szükséges, elhiszem anélkül is..! *Lett is nem csak képzeletbeli izzadság rajta. Az kéne még, hogy bizonyítási vágy vagy puszta szórakoztatás céljából közvetlen veszélynek tegye ki magát! Ő nem egy tamáskodó elf doktor, de amilyen ellenőrizetlen ott az út jóformán minden szakasza, nagyon is előfordulhat hogy leragadja a beláthatatlan lápba valami, vagy csak félresikerül az ige. De ezen a kockázatos lehetőségen kívül tudja, hogy nagyjából veszélytelen lenne átvágniuk sokadszorra azon a ingoványon, szóval nem lesz ma álmatlan éjszakája. *
- Hmm... Régen volt már, de igen, megtanultam. Holott nem akarok minden szálba belekötőnek hangzani, a lovakkal mit kezdünk mikor elérjük a tornyot? Istálló nincs ott, a toronyba pedig ha engednék sem férnének be. Visszatalálnának ide?* Ez egy valódi kérdés, még ha elég naivnak is hangzik; ő nem foglalkozott még olyan mélységben patás barátaikkal annyira, hogy tudja intelligenciájuk, és szükség esetén hűségük határát.*
- Köszönöm az ajánlatot Callipeya, elfogadom. Hátizsákom nagyon is van, és ha itt hagyok egy-két könyvet akkor még hely is lesz benne; és nem kell miattam más eleséget csinálni, nyugodtan fel lehet tölteni ugyanazzal a finomságokkal, mint Luninariét. És ha valóban lovakkal megyünk, akkor holtbiztos hogy nem fogyunk ki a vízből mire elérjük a tornyot, ott a tóból pedig fel tudunk tölteni.* És, bár továbbra is csak a vágyálom szintjén van a valósággal szemben egy, a mágustorony vendégeit kiszolgálni képes vendéglő, maga az elképzelés Adoavert is képes elszórakoztatni hosszútávon, vagy csak Luninari lelkesedése kezd rádörgölni.*
- Az emberhiány pótlására akár önkéntes munkát is lehetne alkalmazni: a tanulók halászhatják ki azt amit később megfőznek nekik és a társaiknak, így a lehető legfrissebben fogják megkapni az ételt, és a raktározás miatt sem kell aggódni! Viszont a mocsár az továbbra is egy nagy akadály... Ha valahogy meg lehetne kerülni az ingoványt, még ha drasztikusan is meghosszabbodna miatta az úti idő, akkor már több mint megvalósítható lenne az egész.... *Sajnos egyikük sem mérnök, ülnök vagy a Népek Tanácsának befolyásosabb tagja, úgyhogy ez a leányálom valószínűleg az is marad, hacsak valahogy magát a mágusmestert nem sikerül ebbe belefűzniük.*
- Van egy sejtésem hogy nem maradtak meg azok alvóhelyiségek a toronyban úgy, ahogy emlékszem rájuk, de emiatt aggódhatunk akkor, amikor már ot vagyunk. Valamiről még szeretnétek beszélni? Egy fürdést mind a kettőnknek el kéne végeznünk, és egy tisztességes időt aludni, ha korán akarunk indulni.
*Nem is tudta, hogy Luninarinak problémája volt a kövekből épített házakkal; azt ugyan ki tudja találni, hogy valószínűleg eredeti otthonuknál fából lehetett jóformán minden a nyersanyagok egyöntetűsége és az elzárkózottságuk miatt, de azt kissé nehézkes megérteni, miért nem tetszhetett neki az "új" anyag. Lehet saját zavartsága onnan eredhet, hogy ő maga jóformán csak ilyenekben nőtt fel, na meg a márványból készültekben.*
- Ha nem lenne egy folyamatosan mozgó horda minden irányból ami miatt neked is figyelned kell, akkor sokkal inkább élvezni lehetne akár csak szemezgetni is a kínálatokat. *Igaz, hogy sokan nem igazán szeretik ha mindössze csak megbámulják, nem pedig veszik őket, felkeltve ezzel az érdeklődés illúzióját minden igazi szándék nélkül. Nem is beszélve a többi vevőről, akiknek el kell dönteniük hogy a sor végét jelképezni ekkor a mágus, vagy csak egy bámészkodót.
Szerény adagú vacsoráját nem meglepő módon előbb fejezi be mint Luninari, aminek kimutatására előre teszi az üresnek tekinthető tányért a kivett evőeszközökkel együtt az asztalon. Mosogatni nem áll még neki, tekintve hogy még beszélgetnek, az asztalt meg főképp nem hagyja ott.* - Köszönöm szépen. *Bólint egyet Callipeya felé nézve, egy hálás mosoly tündöklik az arcán, és tekinteté látva nehezen állja meg, hogy ne ígérkezzen azzal hogy másnap reggel be fogja pótolni a mai este hiányosságát.
A képzeletbeli izzadságcseppet letörli a homlokáról barátja gyors és boldogsággal teli beleegyezését hallva, egy pillanatra attól félt hogy szokásosnál gyatrább állapota talán elbátortalanítja a fél-elfet arról, hogy elkísértesse megát, és inkább az otthonmaradásra buzdítja. Aggodalma amaz vidámságát látva fölösleges volt, aminek nagyon is hálás.*
- Demonstráció arra az egy varázslatra pont nem lesz szükséges, elhiszem anélkül is..! *Lett is nem csak képzeletbeli izzadság rajta. Az kéne még, hogy bizonyítási vágy vagy puszta szórakoztatás céljából közvetlen veszélynek tegye ki magát! Ő nem egy tamáskodó elf doktor, de amilyen ellenőrizetlen ott az út jóformán minden szakasza, nagyon is előfordulhat hogy leragadja a beláthatatlan lápba valami, vagy csak félresikerül az ige. De ezen a kockázatos lehetőségen kívül tudja, hogy nagyjából veszélytelen lenne átvágniuk sokadszorra azon a ingoványon, szóval nem lesz ma álmatlan éjszakája. *
- Hmm... Régen volt már, de igen, megtanultam. Holott nem akarok minden szálba belekötőnek hangzani, a lovakkal mit kezdünk mikor elérjük a tornyot? Istálló nincs ott, a toronyba pedig ha engednék sem férnének be. Visszatalálnának ide?* Ez egy valódi kérdés, még ha elég naivnak is hangzik; ő nem foglalkozott még olyan mélységben patás barátaikkal annyira, hogy tudja intelligenciájuk, és szükség esetén hűségük határát.*
- Köszönöm az ajánlatot Callipeya, elfogadom. Hátizsákom nagyon is van, és ha itt hagyok egy-két könyvet akkor még hely is lesz benne; és nem kell miattam más eleséget csinálni, nyugodtan fel lehet tölteni ugyanazzal a finomságokkal, mint Luninariét. És ha valóban lovakkal megyünk, akkor holtbiztos hogy nem fogyunk ki a vízből mire elérjük a tornyot, ott a tóból pedig fel tudunk tölteni.* És, bár továbbra is csak a vágyálom szintjén van a valósággal szemben egy, a mágustorony vendégeit kiszolgálni képes vendéglő, maga az elképzelés Adoavert is képes elszórakoztatni hosszútávon, vagy csak Luninari lelkesedése kezd rádörgölni.*
- Az emberhiány pótlására akár önkéntes munkát is lehetne alkalmazni: a tanulók halászhatják ki azt amit később megfőznek nekik és a társaiknak, így a lehető legfrissebben fogják megkapni az ételt, és a raktározás miatt sem kell aggódni! Viszont a mocsár az továbbra is egy nagy akadály... Ha valahogy meg lehetne kerülni az ingoványt, még ha drasztikusan is meghosszabbodna miatta az úti idő, akkor már több mint megvalósítható lenne az egész.... *Sajnos egyikük sem mérnök, ülnök vagy a Népek Tanácsának befolyásosabb tagja, úgyhogy ez a leányálom valószínűleg az is marad, hacsak valahogy magát a mágusmestert nem sikerül ebbe belefűzniük.*
- Van egy sejtésem hogy nem maradtak meg azok alvóhelyiségek a toronyban úgy, ahogy emlékszem rájuk, de emiatt aggódhatunk akkor, amikor már ot vagyunk. Valamiről még szeretnétek beszélni? Egy fürdést mind a kettőnknek el kéne végeznünk, és egy tisztességes időt aludni, ha korán akarunk indulni.
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-11-02 18:29:34
Üzenet elküldve: 2025-11-02 18:29:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Egy bólintással veszi tudomásul, hogy Adoaver egyelőre nem szándékozik találkozni Aleniával, ami annyiból nem is baj, hogyha ez lenne minden vágya, a Mágustoronyba való út mindenképpen elhalasztaná az ő megismerkedésüket. Mindazonáltal biztos benne, hogy a találkozás előbb-utóbb létre fog jönni, most pedig, hogy tulajdonképpen már csak egyet kell aludni az indulásig, gondolatai inkább kalandoznak a tanulmányai és a torony, mint Alenia felé. Ennek ellenére amit a fiatal mágus Artheniorról mond természetesen visszatereli őket valamennyire a városra, ahol egész sok időt töltött el mostanában, főleg magához képest.*
- Az ott élők sokaságát is megszoktam igen, meg azt a rengeteg kőből épült házat is, ami először nyomasztott. *válaszol készségesen.* Persze szép a tisztás, a templom és a templomkert is nagyon, de a legjobban talán a piacot szerettem meg. Igaz ott a legnagyobb a nyüzsgés és a tömeg, de nagyon szeretem, hogy tényleg szinte bármi kapható, amit keresel, legyen szó akár ételről, akár bármilyen ruháról, ékszerről, vagy élő állatról. Holdpihét is ott vettem, tudod.
*Erre a mondatra mondjuk kicsit összeszorul a szíve. Most először fog előfordulni, hogy a macskáját hosszabb időre magára hagyja majd. Bár tisztában van vele, hogy édesanyjánál is jó helyen lesz, ahogyan azzal is, hogy nem cipelheti mindenhová magával, különösen a Mágustoronyba nem, legalábbis elég kellemetlen lenne egy néha rendetlenkedő macskára is figyelni két ige tanulása közben, arról már nem is beszélve, ha még a dolgát is elvégezné éppen azon a helyen, ami tulajdonképpen az elemi mágia templomának tekinthető. Nem szent hely a szó hagyományos értelmében véve, ugyanakkor biztos benne, hogy a legtöbb mágus hozzá hasonlóan mégis valami olyasmit érezhet iránta, mint ő, ez pedig csak egy oltár, vagy templom által keltett áhítathoz hasonlítható.
Callipeya közben fél szemmel a fiatalokat figyeli, és azon gondolkodik, hogy mennyire meg képesek találni egymással a közös hangot, annak ellenére is, hogy sok mindenben különböznek egymástól. Most, hogy éppen esznek, persze az a legszembetűnőbb, hogy ezt mennyire másképpen teszik. Persze anyáskodó énje tör elő belőle, de véleményét egyelőre megtartja magának, hogy ne akassza meg a beszélgetést az aggodalmaival. Reméli, hogy Adover étvágytalansága nem valamilyen betegségnek a tünete, vagy nem annak köszönhető, hogy nem ízlik neki a leves.
Vele ellentétben Luninari, ha nem is mohó gyorsasággal, de láthatóan elég jó étvággyal eszik, mintha ez a leves lenne a kedvenc étele, pedig tudja róla, hogy nem az csak szereti. Nem mulasztja el azt sem, hogy erőspaprikát is belenyomjon a vöröses lébe. Bár továbbra sem túl nagyétkű, és nem is tudja őt elképzelni kövéren, de még egy kis pocakkal sem, azért, ha kettesben lesznek, lehet fel fogja majd hívni arra a figyelmét, hogy lassan abba a korba lép, ahol már figyelnie kell az alakjára, már amennyiben szeretné megőrizni annak törékenységét. Legalábbis nem árt meggondolni, hogy mit és mennyit vacsorázik, ha nap közben keveset mozgott éppen. Ennek viszont most azért sincs itt az ideje, mert éppen ezekben a pillanatokban beszélik meg, hogy együtt mennek majd a Mágustoronyba, aminek a maga részéről nagyon örül. Nem mintha Luni nem tudna vigyázni magára éppen a mágiának köszönhetően, de azért nyugodtabb, ha nem mindössze két plüss és egy holdnyúl társaságában kell majd átkelnie a mocsáron.
Úgy látja azonban, hogy nem csak ő maga örül ennek, hanem maga Luni is.*
- Ez vicces, pont az előbb jutott nekem is az eszembe, hogy megkérjelek, hogy gyere velem. *mondja ezúttal valóban széles mosollyal és lelkesen.*
- Nagyon örülnék neki, ha velem jönnél! Nem szeretek egyedül utazni és amúgy is túl sokszor voltam csak saját magam társasága. Sokkal jobb beszélgetni út közben, mint csak csendben nézelődni és gondolkodni. Meg aztán, kicsit nyomasztó hely a mocsár és ketten nagyobb biztonságban is leszünk, mint külön-külön lennénk. Mondjuk nekem van egy varázslatom, ami megvéd attól, hogy elsüllyedjek, alig várom, hogy megmutassam, csak sajnos megtanítani nem tudom. De ettől még biztosan tetszeni fog neked.
*Azt egyelőre nem fejti ki, hogy miért is nem képes megtanítani ezt a bizonyos varázslatot, már csak azért sem, mert legkésőbb holnap minden bizonnyal szóba fog kerülni, amikor induláskor majd maga alá bűvöli a holdnyulat, és ugyan továbbra is nagyon szeret beszélni, igyekszik kicsit visszavenni abból a szokásából, hogy egyszerre túl sok információval árasztja el azt, akivel éppen beszélget.*
- Tudsz lovagolni, igaz? *kérdi inkább.* Biztosan találunk neked egy lovat az istállóban, akkor gyorsabban tudjuk megtenni az út nagy részét, a mocsárban pedig óvatosan haladunk majd.
- Van hátizsákod, ugye? *kérdi a fiút ezek után Callipeya.* Ha ketten mentek, akkor kétszer annyi ételt kell majd csomagolnom az útra. Mit szeretnél? Luni elég sokáig elél sonkán, szalonnán, kecskesajton meg egy kis kenyéren, de hátha te valami változatosabbra vágysz. Kenyérből mondjuk nincs értelme amúgy sem túl sokat vinni, mert egy idő után úgyis megszárad. Vizet is vinnetek kell, mert a mocsárban nincs iható. Tényleg nem ártana egy fogadó a Mágustorony mellett, bármilyen körülményes lenne is fenntartani.
- Igen, Adoavernek igaza van. *csatlakozik rá erre Luninari.* Tényleg nagyon nehéz lenne ott működtetni egy fogadót, de azért talán nem is teljesen lehetetlen. *teszi hozzá, mert néha elég nehezen engedi csak el saját ötleteit.*
- Csak egy nagyobb készlettel kellene elkezdeni nyitáskor, és pár embert csak azért alkalmazni, hogy egész nap halásszon, és főleg halat árulni, mint étel, hogy legalább annak az utánpótlásáról ne, csak az italokéról kelljen gondoskodni. Ha valaha is vonzott volna az, hogy fogadós legyek és nem lenne ezer sokkal jobb tervem ennél, akkor szívesen megpróbálnám megcsinálni. Akkor legalább mindig a torony közelében lehetnék, hiszen szó szerint varázslatos hely. Azt mondjuk örömmel hallom, hogy már aludni is lehet ott. Mi még sátorban aludtunk a tóparton, amikor Thimmel voltam arra, de szerencsére ez éppen a tűz hónapjaiban volt, akkor még éjjel sem volt hideg. De azért így majd csak kényelmesebb lesz. Már azért kicsit hűvös lenne kint aludni, más kérdés, hogyha nem lenne más lehetőség, akkor mindenképpen megtenném.
*Eltökéltnek látszik, ahogyan ezt mondja, és valóban az, hogyha a tanulásról van szó, de azért nem bánja, hogy ezúttal a könnyebb úton járhat, nem csak, ami az ottani pihenést illeti. Most a legutóbbi alkalommal ellentétben egy másik mágussal kelhet útra, segíthetik és szórakoztathatják egymást.
Lényegében már csak el kell dönteni, hogy milyen és mennyi hideg élelmet vigyenek magukkal, befejezni a vacsorát, gyorsan összerakni a csomagokat majd nyugovóra térni, reggel pedig újra megtenni az egyszer már megtett utat.
Ha képes lenne egyetlen pillanat alatt ott teremni, ahol szeretne, akkor az ételcsomagok elkészítése és az átöltözés utáni legelső pillanat lenne ez a pillanat.*
*Egy bólintással veszi tudomásul, hogy Adoaver egyelőre nem szándékozik találkozni Aleniával, ami annyiból nem is baj, hogyha ez lenne minden vágya, a Mágustoronyba való út mindenképpen elhalasztaná az ő megismerkedésüket. Mindazonáltal biztos benne, hogy a találkozás előbb-utóbb létre fog jönni, most pedig, hogy tulajdonképpen már csak egyet kell aludni az indulásig, gondolatai inkább kalandoznak a tanulmányai és a torony, mint Alenia felé. Ennek ellenére amit a fiatal mágus Artheniorról mond természetesen visszatereli őket valamennyire a városra, ahol egész sok időt töltött el mostanában, főleg magához képest.*
- Az ott élők sokaságát is megszoktam igen, meg azt a rengeteg kőből épült házat is, ami először nyomasztott. *válaszol készségesen.* Persze szép a tisztás, a templom és a templomkert is nagyon, de a legjobban talán a piacot szerettem meg. Igaz ott a legnagyobb a nyüzsgés és a tömeg, de nagyon szeretem, hogy tényleg szinte bármi kapható, amit keresel, legyen szó akár ételről, akár bármilyen ruháról, ékszerről, vagy élő állatról. Holdpihét is ott vettem, tudod.
*Erre a mondatra mondjuk kicsit összeszorul a szíve. Most először fog előfordulni, hogy a macskáját hosszabb időre magára hagyja majd. Bár tisztában van vele, hogy édesanyjánál is jó helyen lesz, ahogyan azzal is, hogy nem cipelheti mindenhová magával, különösen a Mágustoronyba nem, legalábbis elég kellemetlen lenne egy néha rendetlenkedő macskára is figyelni két ige tanulása közben, arról már nem is beszélve, ha még a dolgát is elvégezné éppen azon a helyen, ami tulajdonképpen az elemi mágia templomának tekinthető. Nem szent hely a szó hagyományos értelmében véve, ugyanakkor biztos benne, hogy a legtöbb mágus hozzá hasonlóan mégis valami olyasmit érezhet iránta, mint ő, ez pedig csak egy oltár, vagy templom által keltett áhítathoz hasonlítható.
Callipeya közben fél szemmel a fiatalokat figyeli, és azon gondolkodik, hogy mennyire meg képesek találni egymással a közös hangot, annak ellenére is, hogy sok mindenben különböznek egymástól. Most, hogy éppen esznek, persze az a legszembetűnőbb, hogy ezt mennyire másképpen teszik. Persze anyáskodó énje tör elő belőle, de véleményét egyelőre megtartja magának, hogy ne akassza meg a beszélgetést az aggodalmaival. Reméli, hogy Adover étvágytalansága nem valamilyen betegségnek a tünete, vagy nem annak köszönhető, hogy nem ízlik neki a leves.
Vele ellentétben Luninari, ha nem is mohó gyorsasággal, de láthatóan elég jó étvággyal eszik, mintha ez a leves lenne a kedvenc étele, pedig tudja róla, hogy nem az csak szereti. Nem mulasztja el azt sem, hogy erőspaprikát is belenyomjon a vöröses lébe. Bár továbbra sem túl nagyétkű, és nem is tudja őt elképzelni kövéren, de még egy kis pocakkal sem, azért, ha kettesben lesznek, lehet fel fogja majd hívni arra a figyelmét, hogy lassan abba a korba lép, ahol már figyelnie kell az alakjára, már amennyiben szeretné megőrizni annak törékenységét. Legalábbis nem árt meggondolni, hogy mit és mennyit vacsorázik, ha nap közben keveset mozgott éppen. Ennek viszont most azért sincs itt az ideje, mert éppen ezekben a pillanatokban beszélik meg, hogy együtt mennek majd a Mágustoronyba, aminek a maga részéről nagyon örül. Nem mintha Luni nem tudna vigyázni magára éppen a mágiának köszönhetően, de azért nyugodtabb, ha nem mindössze két plüss és egy holdnyúl társaságában kell majd átkelnie a mocsáron.
Úgy látja azonban, hogy nem csak ő maga örül ennek, hanem maga Luni is.*
- Ez vicces, pont az előbb jutott nekem is az eszembe, hogy megkérjelek, hogy gyere velem. *mondja ezúttal valóban széles mosollyal és lelkesen.*
- Nagyon örülnék neki, ha velem jönnél! Nem szeretek egyedül utazni és amúgy is túl sokszor voltam csak saját magam társasága. Sokkal jobb beszélgetni út közben, mint csak csendben nézelődni és gondolkodni. Meg aztán, kicsit nyomasztó hely a mocsár és ketten nagyobb biztonságban is leszünk, mint külön-külön lennénk. Mondjuk nekem van egy varázslatom, ami megvéd attól, hogy elsüllyedjek, alig várom, hogy megmutassam, csak sajnos megtanítani nem tudom. De ettől még biztosan tetszeni fog neked.
*Azt egyelőre nem fejti ki, hogy miért is nem képes megtanítani ezt a bizonyos varázslatot, már csak azért sem, mert legkésőbb holnap minden bizonnyal szóba fog kerülni, amikor induláskor majd maga alá bűvöli a holdnyulat, és ugyan továbbra is nagyon szeret beszélni, igyekszik kicsit visszavenni abból a szokásából, hogy egyszerre túl sok információval árasztja el azt, akivel éppen beszélget.*
- Tudsz lovagolni, igaz? *kérdi inkább.* Biztosan találunk neked egy lovat az istállóban, akkor gyorsabban tudjuk megtenni az út nagy részét, a mocsárban pedig óvatosan haladunk majd.
- Van hátizsákod, ugye? *kérdi a fiút ezek után Callipeya.* Ha ketten mentek, akkor kétszer annyi ételt kell majd csomagolnom az útra. Mit szeretnél? Luni elég sokáig elél sonkán, szalonnán, kecskesajton meg egy kis kenyéren, de hátha te valami változatosabbra vágysz. Kenyérből mondjuk nincs értelme amúgy sem túl sokat vinni, mert egy idő után úgyis megszárad. Vizet is vinnetek kell, mert a mocsárban nincs iható. Tényleg nem ártana egy fogadó a Mágustorony mellett, bármilyen körülményes lenne is fenntartani.
- Igen, Adoavernek igaza van. *csatlakozik rá erre Luninari.* Tényleg nagyon nehéz lenne ott működtetni egy fogadót, de azért talán nem is teljesen lehetetlen. *teszi hozzá, mert néha elég nehezen engedi csak el saját ötleteit.*
- Csak egy nagyobb készlettel kellene elkezdeni nyitáskor, és pár embert csak azért alkalmazni, hogy egész nap halásszon, és főleg halat árulni, mint étel, hogy legalább annak az utánpótlásáról ne, csak az italokéról kelljen gondoskodni. Ha valaha is vonzott volna az, hogy fogadós legyek és nem lenne ezer sokkal jobb tervem ennél, akkor szívesen megpróbálnám megcsinálni. Akkor legalább mindig a torony közelében lehetnék, hiszen szó szerint varázslatos hely. Azt mondjuk örömmel hallom, hogy már aludni is lehet ott. Mi még sátorban aludtunk a tóparton, amikor Thimmel voltam arra, de szerencsére ez éppen a tűz hónapjaiban volt, akkor még éjjel sem volt hideg. De azért így majd csak kényelmesebb lesz. Már azért kicsit hűvös lenne kint aludni, más kérdés, hogyha nem lenne más lehetőség, akkor mindenképpen megtenném.
*Eltökéltnek látszik, ahogyan ezt mondja, és valóban az, hogyha a tanulásról van szó, de azért nem bánja, hogy ezúttal a könnyebb úton járhat, nem csak, ami az ottani pihenést illeti. Most a legutóbbi alkalommal ellentétben egy másik mágussal kelhet útra, segíthetik és szórakoztathatják egymást.
Lényegében már csak el kell dönteni, hogy milyen és mennyi hideg élelmet vigyenek magukkal, befejezni a vacsorát, gyorsan összerakni a csomagokat majd nyugovóra térni, reggel pedig újra megtenni az egyszer már megtett utat.
Ha képes lenne egyetlen pillanat alatt ott teremni, ahol szeretne, akkor az ételcsomagok elkészítése és az átöltözés utáni legelső pillanat lenne ez a pillanat.*
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-31 17:37:34
Üzenet elküldve: 2025-10-31 17:37:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
- Ha nem tudnám jobban akkor azt mondanám hogy már a lázadáskor is Eeyr tekintete alatt volt. *Nemesi származása egy olyan részlet ami exponenciálisan hihetetlenebbé teszi azon időszak átvészelésért, még ha nem is érintetlenül. És az örökbefogadó család tagjával való viszontlátás pedig már gyanúsan romantikusnak hangzik, de az előtte lévő fél-elf az utolsó aki neki hazudna...*
- Egy nap élek ezzel az ajánlattal, de szerintem most még hagyom őt regenerálni. Sok energiába kerülhetett azt a rituálét megszervezni és végrehajtani, úgyhogy még nem zavargatnám meg egy halom okoskodó kérdéssel. *Márpedig elsőre arra kerülne a sor ha valóban találkoznának, azoknak a kérdéseknek a fele pedig a lány visszanövesztett karjáról szólna. Kicsit faragatlan első benyomás lenne, nem? Arra pedig nem kíváncsi, hogy Eeyr megosztott varázslatai között van e valami, ami egy masnit köt a nyelvéből.
És ha már varázslatok, Luninari mond valamit, ami felvet benne egy kérdést. Egy olyan kérdést, amit még át kell gondolnia, mielőtt hangosan kimondja, ugyanis a természete nem annyira tapintatos, hogy csak úgy kidobja a szabadba. Talán el is felejti egyhamar, és nem fogja mardosni utána a kíváncsiság. Csak remélni tudja.*
- Valószínűleg ezt már kitalálhattad, de engem is irigylésre méltó önbecsüléssel tölt el e megkötések nélküli mágiabirtoklás. De attól még ki kell mondanom, csábító tud lenni a szakrális mágiák gondolata, főleg az utóbbiak után. *Bár ha elgondolkodik rajta, már most kizárhatta magát ebből a lehetőségből, ha "csak" a varázslatok miatt kezdene el az egyik istenséghez vonzódni. Nincs olyan vallás, ahol a hatalom felülírhatja a hitet.
A kis létszám miatt kiemelkedő sebességgel és éheztetés nélkül elkészülnek a vacsorával, de Adoaver maga nem rendelkezik most akkora étvággyal, hogy elegendő tisztelettel illesse a máskor ínycsiklandozó kosztot: kicsi lét vesz kisebb
ételdarabokkal, ha megtalálja a szalonnát akkor több ideig fogja azzal szórakoztatni magát míg a leves többi részével, komótosan forgatni fogja a nagy fáradtsággal leharapott széleket a szájában miközben elgondolkodik rajta, mennyit tud ebből Callipeya elrakni a következő napokra, mert bizony maradni fog még ha rajta múlik.
Közben visszaterelődik a téma Luninari új utazásához, amit egymagában egyáltalán nem rosszall, mivel a helyszín, a torony túlzás nélkül elengedhetetlen a tovább-fejlődésükhöz. Csak az "új" társaság rögtöni megszűnése fáj neki kicsit.*
- Csak megszoktad a sok embert, ugye? Ugyan nem egy Lihanech, de megvan a főtérnek és a kis tisztásnak is a maga varázsa, főleg napkezdéskor és napvégén.* Intath varázsitalaira pedig csak szótalanul csettint a nyelvével, arcára lerí a bizalmatlanság. Nyílt igazság hogy ha Intath neki adna azokból a löttyökből, akkor először a kinti virágokat öntözné meg és lesné, hogy melyiket milyen gyorsasággal olvasztja szét. De itt a liget aranylányáról van szó, annak a parlagi doktornak semmilyen szándéka nem lehet hogy mérget, vagy akár csak mosogatóvíz ízű szennyet adjon a kezébe.* ~ De ha neki valóban elmondta, melyik mit csinál, akkor nem kéne aggódnom. ~ *A vendéglős megjegyzés pedig elgondolkodtatja egy másodperce, szórakoztatja az ötlet, de hamar megtalálja benne a hibát.* - Igen, de a készleteket hogyan lehetne feltölteni? Az ingoványon keresztül csak nem építhetnek ki egy kereskedelmi útvonalat, a szállítmány aligha fogja azt a helyet folyton átvészelni, nem is beszélve a dolgozókról. Hacsak nem akarnak fűből és a tó kevés halából megélni, aligha jönne ott ki bárki nyereségesen. *Arról nem is beszélve, hogy Abogr mágusmester aligha hagyná az egészet figyelmen kívül, és erősen kétli hogy olcsón adná az engedélyét.*
- Ott? Hát, kezdetnek elég nehezen. Jobb esetben a foteleket, rosszabban a székeket és a könyveket használtam először, de mikor utoljára jártam oda... valamikor, lettek már alvóhelyiségek is, minden emeleten. Majdnem olyan mint itt nálunk, csak kisebb, több ajtóval.... Kicsit hiányzik. Na jó, eléggé hiányzik. *Fordul lefelé az ajka, teljesen elfeledkezve arról, hogy nem csak beszélni van itt, hanem enni.* - Nem is tudom, talán... hé Luninari, nem gond ha veled megyek? Kicsit láb alatt vagyok már mióta, lehet ez kéne nekem. Csak figyelj hogy ne fulladjak bele a mocsárba.
- Ha nem tudnám jobban akkor azt mondanám hogy már a lázadáskor is Eeyr tekintete alatt volt. *Nemesi származása egy olyan részlet ami exponenciálisan hihetetlenebbé teszi azon időszak átvészelésért, még ha nem is érintetlenül. És az örökbefogadó család tagjával való viszontlátás pedig már gyanúsan romantikusnak hangzik, de az előtte lévő fél-elf az utolsó aki neki hazudna...*
- Egy nap élek ezzel az ajánlattal, de szerintem most még hagyom őt regenerálni. Sok energiába kerülhetett azt a rituálét megszervezni és végrehajtani, úgyhogy még nem zavargatnám meg egy halom okoskodó kérdéssel. *Márpedig elsőre arra kerülne a sor ha valóban találkoznának, azoknak a kérdéseknek a fele pedig a lány visszanövesztett karjáról szólna. Kicsit faragatlan első benyomás lenne, nem? Arra pedig nem kíváncsi, hogy Eeyr megosztott varázslatai között van e valami, ami egy masnit köt a nyelvéből.
És ha már varázslatok, Luninari mond valamit, ami felvet benne egy kérdést. Egy olyan kérdést, amit még át kell gondolnia, mielőtt hangosan kimondja, ugyanis a természete nem annyira tapintatos, hogy csak úgy kidobja a szabadba. Talán el is felejti egyhamar, és nem fogja mardosni utána a kíváncsiság. Csak remélni tudja.*
- Valószínűleg ezt már kitalálhattad, de engem is irigylésre méltó önbecsüléssel tölt el e megkötések nélküli mágiabirtoklás. De attól még ki kell mondanom, csábító tud lenni a szakrális mágiák gondolata, főleg az utóbbiak után. *Bár ha elgondolkodik rajta, már most kizárhatta magát ebből a lehetőségből, ha "csak" a varázslatok miatt kezdene el az egyik istenséghez vonzódni. Nincs olyan vallás, ahol a hatalom felülírhatja a hitet.
A kis létszám miatt kiemelkedő sebességgel és éheztetés nélkül elkészülnek a vacsorával, de Adoaver maga nem rendelkezik most akkora étvággyal, hogy elegendő tisztelettel illesse a máskor ínycsiklandozó kosztot: kicsi lét vesz kisebb
ételdarabokkal, ha megtalálja a szalonnát akkor több ideig fogja azzal szórakoztatni magát míg a leves többi részével, komótosan forgatni fogja a nagy fáradtsággal leharapott széleket a szájában miközben elgondolkodik rajta, mennyit tud ebből Callipeya elrakni a következő napokra, mert bizony maradni fog még ha rajta múlik.
Közben visszaterelődik a téma Luninari új utazásához, amit egymagában egyáltalán nem rosszall, mivel a helyszín, a torony túlzás nélkül elengedhetetlen a tovább-fejlődésükhöz. Csak az "új" társaság rögtöni megszűnése fáj neki kicsit.*
- Csak megszoktad a sok embert, ugye? Ugyan nem egy Lihanech, de megvan a főtérnek és a kis tisztásnak is a maga varázsa, főleg napkezdéskor és napvégén.* Intath varázsitalaira pedig csak szótalanul csettint a nyelvével, arcára lerí a bizalmatlanság. Nyílt igazság hogy ha Intath neki adna azokból a löttyökből, akkor először a kinti virágokat öntözné meg és lesné, hogy melyiket milyen gyorsasággal olvasztja szét. De itt a liget aranylányáról van szó, annak a parlagi doktornak semmilyen szándéka nem lehet hogy mérget, vagy akár csak mosogatóvíz ízű szennyet adjon a kezébe.* ~ De ha neki valóban elmondta, melyik mit csinál, akkor nem kéne aggódnom. ~ *A vendéglős megjegyzés pedig elgondolkodtatja egy másodperce, szórakoztatja az ötlet, de hamar megtalálja benne a hibát.* - Igen, de a készleteket hogyan lehetne feltölteni? Az ingoványon keresztül csak nem építhetnek ki egy kereskedelmi útvonalat, a szállítmány aligha fogja azt a helyet folyton átvészelni, nem is beszélve a dolgozókról. Hacsak nem akarnak fűből és a tó kevés halából megélni, aligha jönne ott ki bárki nyereségesen. *Arról nem is beszélve, hogy Abogr mágusmester aligha hagyná az egészet figyelmen kívül, és erősen kétli hogy olcsón adná az engedélyét.*
- Ott? Hát, kezdetnek elég nehezen. Jobb esetben a foteleket, rosszabban a székeket és a könyveket használtam először, de mikor utoljára jártam oda... valamikor, lettek már alvóhelyiségek is, minden emeleten. Majdnem olyan mint itt nálunk, csak kisebb, több ajtóval.... Kicsit hiányzik. Na jó, eléggé hiányzik. *Fordul lefelé az ajka, teljesen elfeledkezve arról, hogy nem csak beszélni van itt, hanem enni.* - Nem is tudom, talán... hé Luninari, nem gond ha veled megyek? Kicsit láb alatt vagyok már mióta, lehet ez kéne nekem. Csak figyelj hogy ne fulladjak bele a mocsárba.
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-29 21:30:53
Üzenet elküldve: 2025-10-29 21:30:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
- Köszönöm, én is örülök neki! *bólint kicsit szórakozottan a leves kavargatása közben. Bár a lelke mélyén mindig szerette volna hinni, hogy Alenia életben van, ugyanakkor, hogyha racionálisan belegondolt, sokkal valószínűbb volt, hogy nem élhette túl azt a szörnyű éjszakát, szerencsére viszont ezúttal reményei és nem legrosszabb félelmei váltak valóra.*
- Igazából tényleg nem is történhetett volna semmi jobb ennél. Alenia családja volt, ami befogadott, amikor először a városba kerültem, hamar össze is barátkoztunk, szóval nagyon megkönnyebbültem, amikor megtudtam, hogy jól van és él. Természetesen szívesen bemutatlak neki, ha szeretnéd, fog még jönni Szarvasligetbe is, de Arthenior sincsen túl messze, ha van kedved utazni egy keveset. Biztosan kedvelnéd őt, régi artheniori nemes családból származik, okos lány, kedves és nagyon szép is. Elf mércével mérve még fiatal is, bár persze jóval idősebb nálunk.
*Miközben beszél, lopva az édesanyjára pillant, vajon nem sok-e neki már az Aleniáról való áradozás. Igaz az elmúlt napokban ő is megkedvelte a lányt, de már egy ideje Nia a kedvenc témája, és ugyan, ha most nem is látja rajta, hogy unná, arra gondol, hogy talán csak jól leplezi mindezt, így lehet ideje lassan megpróbálni témát váltani. Azért sem ártana mindez, mert ha még sokat Aleniáról beszél, azzal is csak arra emlékezteti magát, hogy mennyire hozzászokott a jelenlétéhez ezek között a falak között az elmúlt napokban, most pedig nincsen itt.*
- Tényleg hihetetlen, hogy a szakrális mágia is mire képes, és megnyugtató gondolat, hogy vannak istenségek, akik valóban törődnek a saját híveikkel, de ettől még azért persze eszem ágában sincsen elhagyni az elemi varázslatokat. Jobban szeretnék a saját erőmből varázsolni, mindenféle oltárok és isteni segítség nélkül. *kap bele hát egy kicsit másba, tudva azt, hogy ezt Adoaver sem gondolja másképp.
Közben otthagyja a leves kavargatását is, segít teríteni fiúnak, édesanyja pedig hozza a már elkészült, forró levest, ami első ránézésre talán könnyű vacsorának tűnik, de valószínűleg önmagában is laktató lesz mindannyiuknak. Húsosabb szalonna zsírjában pirított hagyma az alapja, ez van megszórva enyhén csípős pirospaprikával, és felöntve vízzel, mindehhez pedig még van hozzáadva tarhonya, apróra vágott kolompér és kolbász, meg persze a fűszerek, maga a só, és egy különlegesebb keverék, ami különböző fűszerekből és szárított, porított zöldségből lett kikeverve. Ha pedig valaki mégsem lakna jól, találnak még bármit bőven a kamrában.
Callipeya leül és szed is magának, a többieknek csak azért nem, mert azt mindenki maga tudja, hogy hogyan szereti a levest, van, aki inkább a sűrűjét, és vannak, akik leginkább magát a levét, mint Luni.
Ő is leül és szed is, és mivel feltételezi, hogy Adoaver is éhes természetesen megvárja amíg csatlakozik hozzájuk és ő mer magának saját ízlése szerint a tányérjába.*
- Jó étvágyat nektek! *mondja ezek után, aztán egy kis ideig csak kanalaz, de gondolatai természetesen közben az imént megkezdett beszélgetésen járnak.*
- Maradnék különben szívesen tovább. *ismeri el az első falatok után, és jól esik neki, hogy azt olvassa ki a fiú kérdéséből, hogy hiányolná őt.* Főleg, hogy az elmúlt pár hatban több időt töltöttem Artheniorban, mint valaha szerettem volna, és jó újra itthon. Bár, szintén kicsit hosszú történet, de úgy néz ki, hogy már ott is van egy otthonom. *mosolyodik el. Bár főleg Adoaverhez beszél, tudja, hogy ezzel édesanyját sem zárja ki a társalgásból, mert amiről most beszél, az nyilván őt is érdekelni fogja.*
- De a város az előnyére változott, vagy csak én szoktam meg, nem tudom. Ugyanakkor… eddig valami mindig közbejött, amikor a toronyba mehettem volna, és azt hiszem, kicsit talán tényleg türelmetlen vagyok, de már nem szeretnék várni. Most végre pénzem és időm is van és sokkal felkészültebbnek is érzem magam, mint amikor először mentem oda, szóval alig várom, hogy új varázslatokat tanuljak, az az igazság. Az Inttől kapott varázsitalokat is jó lenne kipróbálni, hogy tényleg okosabb leszek-e tőlük. Így bármennyire is csábító lenne csak úgy üldögélni a tó partján, főzögetni, meg játszani az állatokkal, most sokkal erősebb bennem a vágy, hogy tanuljak valami újat. Ha valaki, akkor te ezt biztosan megérted. Legkevesebb az összes a holdvarázslatot meg szeretném tanulni. Aztán meglátom. Ameddig tart a pénzem és az idő, mert azért bármennyi ételt viszek is magammal, hatokra nem költözhetek a toronyba, körülményes lenne ott berendezkedni hosszabb időre azt hiszem. Igazán eszébe juthatna egy kereskedőnek nyitni egy fogadót mellette, akkor legalább az alvás egyszerű lenne ott, fürdésről, meg ilyen apróságokról már nem is beszélve. Te, hogy oldottad meg az alvást, amikor ott voltál? *kérdi Adoavert. Ugyan nem emlékszik rá konkrétan, hogy mikor beszéltek erről, de tudja, hogy járt már ott ő is. Miközben pedig ezt a kérdést felteszi felvetődik benne egy újabb ötlet, ami elsőre teljesen jónak tűnik, éppen csak nem szeretne túl sok kérdést feltenni egyszerre.*
- Köszönöm, én is örülök neki! *bólint kicsit szórakozottan a leves kavargatása közben. Bár a lelke mélyén mindig szerette volna hinni, hogy Alenia életben van, ugyanakkor, hogyha racionálisan belegondolt, sokkal valószínűbb volt, hogy nem élhette túl azt a szörnyű éjszakát, szerencsére viszont ezúttal reményei és nem legrosszabb félelmei váltak valóra.*
- Igazából tényleg nem is történhetett volna semmi jobb ennél. Alenia családja volt, ami befogadott, amikor először a városba kerültem, hamar össze is barátkoztunk, szóval nagyon megkönnyebbültem, amikor megtudtam, hogy jól van és él. Természetesen szívesen bemutatlak neki, ha szeretnéd, fog még jönni Szarvasligetbe is, de Arthenior sincsen túl messze, ha van kedved utazni egy keveset. Biztosan kedvelnéd őt, régi artheniori nemes családból származik, okos lány, kedves és nagyon szép is. Elf mércével mérve még fiatal is, bár persze jóval idősebb nálunk.
*Miközben beszél, lopva az édesanyjára pillant, vajon nem sok-e neki már az Aleniáról való áradozás. Igaz az elmúlt napokban ő is megkedvelte a lányt, de már egy ideje Nia a kedvenc témája, és ugyan, ha most nem is látja rajta, hogy unná, arra gondol, hogy talán csak jól leplezi mindezt, így lehet ideje lassan megpróbálni témát váltani. Azért sem ártana mindez, mert ha még sokat Aleniáról beszél, azzal is csak arra emlékezteti magát, hogy mennyire hozzászokott a jelenlétéhez ezek között a falak között az elmúlt napokban, most pedig nincsen itt.*
- Tényleg hihetetlen, hogy a szakrális mágia is mire képes, és megnyugtató gondolat, hogy vannak istenségek, akik valóban törődnek a saját híveikkel, de ettől még azért persze eszem ágában sincsen elhagyni az elemi varázslatokat. Jobban szeretnék a saját erőmből varázsolni, mindenféle oltárok és isteni segítség nélkül. *kap bele hát egy kicsit másba, tudva azt, hogy ezt Adoaver sem gondolja másképp.
Közben otthagyja a leves kavargatását is, segít teríteni fiúnak, édesanyja pedig hozza a már elkészült, forró levest, ami első ránézésre talán könnyű vacsorának tűnik, de valószínűleg önmagában is laktató lesz mindannyiuknak. Húsosabb szalonna zsírjában pirított hagyma az alapja, ez van megszórva enyhén csípős pirospaprikával, és felöntve vízzel, mindehhez pedig még van hozzáadva tarhonya, apróra vágott kolompér és kolbász, meg persze a fűszerek, maga a só, és egy különlegesebb keverék, ami különböző fűszerekből és szárított, porított zöldségből lett kikeverve. Ha pedig valaki mégsem lakna jól, találnak még bármit bőven a kamrában.
Callipeya leül és szed is magának, a többieknek csak azért nem, mert azt mindenki maga tudja, hogy hogyan szereti a levest, van, aki inkább a sűrűjét, és vannak, akik leginkább magát a levét, mint Luni.
Ő is leül és szed is, és mivel feltételezi, hogy Adoaver is éhes természetesen megvárja amíg csatlakozik hozzájuk és ő mer magának saját ízlése szerint a tányérjába.*
- Jó étvágyat nektek! *mondja ezek után, aztán egy kis ideig csak kanalaz, de gondolatai természetesen közben az imént megkezdett beszélgetésen járnak.*
- Maradnék különben szívesen tovább. *ismeri el az első falatok után, és jól esik neki, hogy azt olvassa ki a fiú kérdéséből, hogy hiányolná őt.* Főleg, hogy az elmúlt pár hatban több időt töltöttem Artheniorban, mint valaha szerettem volna, és jó újra itthon. Bár, szintén kicsit hosszú történet, de úgy néz ki, hogy már ott is van egy otthonom. *mosolyodik el. Bár főleg Adoaverhez beszél, tudja, hogy ezzel édesanyját sem zárja ki a társalgásból, mert amiről most beszél, az nyilván őt is érdekelni fogja.*
- De a város az előnyére változott, vagy csak én szoktam meg, nem tudom. Ugyanakkor… eddig valami mindig közbejött, amikor a toronyba mehettem volna, és azt hiszem, kicsit talán tényleg türelmetlen vagyok, de már nem szeretnék várni. Most végre pénzem és időm is van és sokkal felkészültebbnek is érzem magam, mint amikor először mentem oda, szóval alig várom, hogy új varázslatokat tanuljak, az az igazság. Az Inttől kapott varázsitalokat is jó lenne kipróbálni, hogy tényleg okosabb leszek-e tőlük. Így bármennyire is csábító lenne csak úgy üldögélni a tó partján, főzögetni, meg játszani az állatokkal, most sokkal erősebb bennem a vágy, hogy tanuljak valami újat. Ha valaki, akkor te ezt biztosan megérted. Legkevesebb az összes a holdvarázslatot meg szeretném tanulni. Aztán meglátom. Ameddig tart a pénzem és az idő, mert azért bármennyi ételt viszek is magammal, hatokra nem költözhetek a toronyba, körülményes lenne ott berendezkedni hosszabb időre azt hiszem. Igazán eszébe juthatna egy kereskedőnek nyitni egy fogadót mellette, akkor legalább az alvás egyszerű lenne ott, fürdésről, meg ilyen apróságokról már nem is beszélve. Te, hogy oldottad meg az alvást, amikor ott voltál? *kérdi Adoavert. Ugyan nem emlékszik rá konkrétan, hogy mikor beszéltek erről, de tudja, hogy járt már ott ő is. Miközben pedig ezt a kérdést felteszi felvetődik benne egy újabb ötlet, ami elsőre teljesen jónak tűnik, éppen csak nem szeretne túl sok kérdést feltenni egyszerre.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-28 18:02:49
Üzenet elküldve: 2025-10-28 18:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Nem tart sokáig kiderülnie annak, hogy barátja természete ezalatt a távolléti idő alatt jóformán érintetlen maradt; kevesen tudnak ily' tüneményesen sugározni a világ még viszonylag kisebb jó híreitől is, és ő kifejezetten szerencsésnek érzni magát, hogy Luninari is közéjük tartozik. Callipeyának nem felejt el egy biccentést leadni köszönési gesztusként, mielőtt ismét a leányzóra fókuszálna; Anyai természete és abból áradó kedvessége miatt szinte mérlegelnie kell, melyikőjükkel szeret jobban időt tölteni.*
- Szavadon tartalak. *Kuncog egyet Luni tapasztalatai hosszának a hallására. Ha még emlékszik rá a fél-elf, akkor tudja hogy nem udvariaskodik. De amíg információmorzsák esnek csak le barátja tollbamondásából, addig nekiáll (próbálni) segíteni a vacsora találásával; kevés emberrel de nem kevésbé meghitt hangulattal nincsen nehéz dolguk, és ilyenkor szokta áldani a helyzetet, hogy a liget kapacitásához képest eddig sosem lett istenségigazán megtöltve ez a hely. El nem tudná képzelni hogy sorba kéne állnia a fürdőhelyiséghez esténként...*
- Lélegzetelállítóan bátor nőnek hangzik, örvendek az újraegyesüléseteteknek! *Amilyen kevés részletet tud még azóta is az artheniori lázadás időszakáról, annál többet hallott lakostársai szájából is annak vérszomjáról, így érzékeli a fél-elf szerencséjének súlyosságát.* - Visszanövesztette?! Azt a... tyűha. *Valahogy Luninari mindig képes átadni neki saját kimeríthetetlen energiájából, ahogyan most is megtörténik.* - El nem tudom képzelni, mennyi időbe és fáradalomba kerülhetett ez neki. Egy EGÉSZ végtagot?! Mikor találkozhatok vele? *A szakrális mágiákkal kapcsolatban mindig is megvolt a maga véleménye (amit Luninari anyja már jobban ismerhet), ahogy magukról az istenségekről is; de azt kénytelen elismerni, hogy ez a tett, sőt, a tett elkövetője bőven labdába rúg most bármivel, amit ő eddig tapasztalt mágia terén. A személyes áldás pedig csak hab a tortán; nagyon ízletes hab, Luninari vonásaiból kigondolva. Adoaver csak kívánni tudja, valaminek, valakinek fog tudni egyszer annyira örülni, mint ő.*
- Jól vagyok ahol számít, és most már csak jobban. *Tömören-röviden igyekszik megnyugtatni barátját, nem értékelné ha most aggódásból rá terelődne az este fénypontja. A tányérok és evőeszközök kikerülnek, és egyhamar egy terített asztalon találják magukat, tisztán csillogva várva a triót.*
- Csak egy éjszakára maradsz? *A csalódottság a hangjában szinte tapintható.* - Úgy értem, egyáltalán nem akarom befolyásolni hogy hol akarj lenni, de egy éjszaka alatt biztos feltöltődsz? *Talán saját folytonos kimerültségét próbálja látni a lányban.*
*Nem tart sokáig kiderülnie annak, hogy barátja természete ezalatt a távolléti idő alatt jóformán érintetlen maradt; kevesen tudnak ily' tüneményesen sugározni a világ még viszonylag kisebb jó híreitől is, és ő kifejezetten szerencsésnek érzni magát, hogy Luninari is közéjük tartozik. Callipeyának nem felejt el egy biccentést leadni köszönési gesztusként, mielőtt ismét a leányzóra fókuszálna; Anyai természete és abból áradó kedvessége miatt szinte mérlegelnie kell, melyikőjükkel szeret jobban időt tölteni.*
- Szavadon tartalak. *Kuncog egyet Luni tapasztalatai hosszának a hallására. Ha még emlékszik rá a fél-elf, akkor tudja hogy nem udvariaskodik. De amíg információmorzsák esnek csak le barátja tollbamondásából, addig nekiáll (próbálni) segíteni a vacsora találásával; kevés emberrel de nem kevésbé meghitt hangulattal nincsen nehéz dolguk, és ilyenkor szokta áldani a helyzetet, hogy a liget kapacitásához képest eddig sosem lett istenségigazán megtöltve ez a hely. El nem tudná képzelni hogy sorba kéne állnia a fürdőhelyiséghez esténként...*
- Lélegzetelállítóan bátor nőnek hangzik, örvendek az újraegyesüléseteteknek! *Amilyen kevés részletet tud még azóta is az artheniori lázadás időszakáról, annál többet hallott lakostársai szájából is annak vérszomjáról, így érzékeli a fél-elf szerencséjének súlyosságát.* - Visszanövesztette?! Azt a... tyűha. *Valahogy Luninari mindig képes átadni neki saját kimeríthetetlen energiájából, ahogyan most is megtörténik.* - El nem tudom képzelni, mennyi időbe és fáradalomba kerülhetett ez neki. Egy EGÉSZ végtagot?! Mikor találkozhatok vele? *A szakrális mágiákkal kapcsolatban mindig is megvolt a maga véleménye (amit Luninari anyja már jobban ismerhet), ahogy magukról az istenségekről is; de azt kénytelen elismerni, hogy ez a tett, sőt, a tett elkövetője bőven labdába rúg most bármivel, amit ő eddig tapasztalt mágia terén. A személyes áldás pedig csak hab a tortán; nagyon ízletes hab, Luninari vonásaiból kigondolva. Adoaver csak kívánni tudja, valaminek, valakinek fog tudni egyszer annyira örülni, mint ő.*
- Jól vagyok ahol számít, és most már csak jobban. *Tömören-röviden igyekszik megnyugtatni barátját, nem értékelné ha most aggódásból rá terelődne az este fénypontja. A tányérok és evőeszközök kikerülnek, és egyhamar egy terített asztalon találják magukat, tisztán csillogva várva a triót.*
- Csak egy éjszakára maradsz? *A csalódottság a hangjában szinte tapintható.* - Úgy értem, egyáltalán nem akarom befolyásolni hogy hol akarj lenni, de egy éjszaka alatt biztos feltöltődsz? *Talán saját folytonos kimerültségét próbálja látni a lányban.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-28 11:56:10
Üzenet elküldve: 2025-10-28 11:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Határozottan felderül az arca, amikor meglátja Adoavert. Igazából annyira megörül neki, hogy szíve szerint megölelné, mégsem teszi meg, mert nem tudja hirtelen, hogy kit hozna vele nagyobb zavarba, a fiút, vagy pedig saját magát.
Túl régen találkoztak utoljára, köszönhetően annak, hogy ő sok időt töltött el Aleniával Artheniorban, így nem minden egyes nap volt Szarvasligetben, mint egyébként lenni szokott. A város, ahová sohasem kívánt visszatérni, legalábbis nem olyan értelemben, hogy ott éljen, az elmúlt hatok alatt lényegében második otthonává vált, közben pedig annyit ingázott a levegő városa és Szarvasliget között, hogyha összeadná az így megtett távolságot, minden bizonnyal elérne vele a világ innen jóval távolabbi pontjaira is, mint Arthenior.
Bárhogy is, jó itthon lenni, és újabb ismerős arcot látni, nem véletlen, hogy a fiút látva a saját arca határozottan felderül.*
- Szia! Jó újra látni. *mondja is ki a nyilvánvalót, miután édesanyja is köszön, legalábbis jó eséllyel Adoaver le tudja olvasni az arcáról, hogy tényleg örül neki. A fiú kérdése is jól esik, mivel őszinte érdeklődést érez ki belőle, nem puszta udvariasságot.*
- Jól voltam, illetve vagyok, köszönöm! Semmi trauma szerencsére, sőt, éppen ellenkezőleg. Rengeteg minden történt velem, és főleg jó dolgok, reggelig tudnám mesélni.
*Bár utóbbi mondat némiképpen költői túlzás volt, azért elhallgat kicsit, mert az a ritka eset történik meg vele, hogy nem tudja, hogy mit mondjon hirtelen. Szeret beszélni, és általában nem szokta zavartatni magát attól, ha valakit esetleg túl hosszú ideig tart szóval, most azonban, ha el akarná mesélni az egész történetet, úgy, hogy azt Adoaver is teljesen megértse, lényegében talán ott kellene kezdenie, amikor először érkezett meg Artheniorba, nem sokra rá pedig találkozott Aleniával. Nem szeretne túl sok mondatot és információt egyszerre rázúdítani, de azt természetesen mégsem bírja megállni, hogy ne mondjon valamit. Tudja ugyan, hogy amit látott szakrális mágia volt, és mint mágia lényegében alig különbözik attól, mint amit ő maga is használ, mégis csodaként élte meg és egy istennő érintéseként, márpedig egy csoda személyes megtapasztalása nem olyan dolog, amit bárki könnyedén képes magában tartani.*
- Kicsit hosszú történet lenne a legelejétől, de a lényege, hogy újra találkoztam egy régi barátnőmmel, akiről azt sem tudtam, hogy túlélte-e a lázadást, csak azt, hogy akkor amputálni kellett az egyik karját, hogy megmentsék az életét. De túlélte, szerencsére jól van, sőt, képzeld, tanulmányozta Eeyr szakrális mágiáját, és megtanult egy varázslatot, aminek a segítségével vissza tudta növeszteni az elvesztett karját! Hihetetlen, hogy mire képes a szakrális mágia is, nem? Elvileg egy napig kellett volna a folyamatnak tartania, de annyira erős volt a hite, hogy az istennő megáldotta és szinte pár pillanat alatt megtörtént az egész. A saját két szememmel láttam a templomban, ahogyan ez megtörtént. Azt hiszem nem is lehetnék boldogabb.
*Tisztában van vele, hogy tőle ez kissé szokatlan, de olyan lelkesedéssel és annyira széles mosollyal mesél erről, ami egyáltalán nem jellemző arra a Luninarira, akit Adoaver ismerhet. Megkockáztatja legalábbis, hogy a fiú sohasem látta még annyira lelkesnek és vidámnak, mint amilyen most, bár igazából saját édesanyja sem túl gyakran.*
- Te jól vagy ugye? Eszel rendesen? *kérdi még mindig mosolyogva, de azért hangjában egy kis aggodalommal. Igaz a fiú mindig sovány volt, így nem tudja megállapítani, hogy fogyott-e, amióta nem látta, de azt biztosra veszi, hogy hízni semmiképpen nem hízott, bár az az igazság, hogy el sem tudná őt képzelni kövéren.*
- Remélem vacsorázol velünk. Szerintem nagyon finom lesz a leves. *teszi hozzá.*
- Gyere, nézd meg, hogy nem sótlan-e egy kicsit! *szólal meg Callipeya is, mire ő pontosan így is tesz.*
- Kell még kis só bele szerintem. *jelenti ki.*
- Szerintem is. *bólint rá Ea és ad még egy kis sót a leveshez, mialatt lánya természetesen visszafordul Adoaverhez a kis közjáték után.*
- Jó, hogy pont találkoztunk, mert csak egy vacsora erejéig maradok itthon. Gyűjtöttem annyi pénzt a városban, hogy végre vissza tudjak menni a toronyba tanulni. Szeretnék is elindulni holnap kora reggel, hogy minél hamarabb odaérjek. Ennek is nagyon örülök persze, hogy végre újra van lehetőségem tanulni, szóval tényleg jól vagyok, nem is lehetnék jobban azt hiszem.
*Bár Alenia még természetesen mindig hiányzik neki, ennek ellenére minden bizonnyal tényleg nagyon boldognak látszik, mint, akit kicseréltek régi önmagához képest.*
*Határozottan felderül az arca, amikor meglátja Adoavert. Igazából annyira megörül neki, hogy szíve szerint megölelné, mégsem teszi meg, mert nem tudja hirtelen, hogy kit hozna vele nagyobb zavarba, a fiút, vagy pedig saját magát.
Túl régen találkoztak utoljára, köszönhetően annak, hogy ő sok időt töltött el Aleniával Artheniorban, így nem minden egyes nap volt Szarvasligetben, mint egyébként lenni szokott. A város, ahová sohasem kívánt visszatérni, legalábbis nem olyan értelemben, hogy ott éljen, az elmúlt hatok alatt lényegében második otthonává vált, közben pedig annyit ingázott a levegő városa és Szarvasliget között, hogyha összeadná az így megtett távolságot, minden bizonnyal elérne vele a világ innen jóval távolabbi pontjaira is, mint Arthenior.
Bárhogy is, jó itthon lenni, és újabb ismerős arcot látni, nem véletlen, hogy a fiút látva a saját arca határozottan felderül.*
- Szia! Jó újra látni. *mondja is ki a nyilvánvalót, miután édesanyja is köszön, legalábbis jó eséllyel Adoaver le tudja olvasni az arcáról, hogy tényleg örül neki. A fiú kérdése is jól esik, mivel őszinte érdeklődést érez ki belőle, nem puszta udvariasságot.*
- Jól voltam, illetve vagyok, köszönöm! Semmi trauma szerencsére, sőt, éppen ellenkezőleg. Rengeteg minden történt velem, és főleg jó dolgok, reggelig tudnám mesélni.
*Bár utóbbi mondat némiképpen költői túlzás volt, azért elhallgat kicsit, mert az a ritka eset történik meg vele, hogy nem tudja, hogy mit mondjon hirtelen. Szeret beszélni, és általában nem szokta zavartatni magát attól, ha valakit esetleg túl hosszú ideig tart szóval, most azonban, ha el akarná mesélni az egész történetet, úgy, hogy azt Adoaver is teljesen megértse, lényegében talán ott kellene kezdenie, amikor először érkezett meg Artheniorba, nem sokra rá pedig találkozott Aleniával. Nem szeretne túl sok mondatot és információt egyszerre rázúdítani, de azt természetesen mégsem bírja megállni, hogy ne mondjon valamit. Tudja ugyan, hogy amit látott szakrális mágia volt, és mint mágia lényegében alig különbözik attól, mint amit ő maga is használ, mégis csodaként élte meg és egy istennő érintéseként, márpedig egy csoda személyes megtapasztalása nem olyan dolog, amit bárki könnyedén képes magában tartani.*
- Kicsit hosszú történet lenne a legelejétől, de a lényege, hogy újra találkoztam egy régi barátnőmmel, akiről azt sem tudtam, hogy túlélte-e a lázadást, csak azt, hogy akkor amputálni kellett az egyik karját, hogy megmentsék az életét. De túlélte, szerencsére jól van, sőt, képzeld, tanulmányozta Eeyr szakrális mágiáját, és megtanult egy varázslatot, aminek a segítségével vissza tudta növeszteni az elvesztett karját! Hihetetlen, hogy mire képes a szakrális mágia is, nem? Elvileg egy napig kellett volna a folyamatnak tartania, de annyira erős volt a hite, hogy az istennő megáldotta és szinte pár pillanat alatt megtörtént az egész. A saját két szememmel láttam a templomban, ahogyan ez megtörtént. Azt hiszem nem is lehetnék boldogabb.
*Tisztában van vele, hogy tőle ez kissé szokatlan, de olyan lelkesedéssel és annyira széles mosollyal mesél erről, ami egyáltalán nem jellemző arra a Luninarira, akit Adoaver ismerhet. Megkockáztatja legalábbis, hogy a fiú sohasem látta még annyira lelkesnek és vidámnak, mint amilyen most, bár igazából saját édesanyja sem túl gyakran.*
- Te jól vagy ugye? Eszel rendesen? *kérdi még mindig mosolyogva, de azért hangjában egy kis aggodalommal. Igaz a fiú mindig sovány volt, így nem tudja megállapítani, hogy fogyott-e, amióta nem látta, de azt biztosra veszi, hogy hízni semmiképpen nem hízott, bár az az igazság, hogy el sem tudná őt képzelni kövéren.*
- Remélem vacsorázol velünk. Szerintem nagyon finom lesz a leves. *teszi hozzá.*
- Gyere, nézd meg, hogy nem sótlan-e egy kicsit! *szólal meg Callipeya is, mire ő pontosan így is tesz.*
- Kell még kis só bele szerintem. *jelenti ki.*
- Szerintem is. *bólint rá Ea és ad még egy kis sót a leveshez, mialatt lánya természetesen visszafordul Adoaverhez a kis közjáték után.*
- Jó, hogy pont találkoztunk, mert csak egy vacsora erejéig maradok itthon. Gyűjtöttem annyi pénzt a városban, hogy végre vissza tudjak menni a toronyba tanulni. Szeretnék is elindulni holnap kora reggel, hogy minél hamarabb odaérjek. Ennek is nagyon örülök persze, hogy végre újra van lehetőségem tanulni, szóval tényleg jól vagyok, nem is lehetnék jobban azt hiszem.
*Bár Alenia még természetesen mindig hiányzik neki, ennek ellenére minden bizonnyal tényleg nagyon boldognak látszik, mint, akit kicseréltek régi önmagához képest.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-27 18:01:58
Üzenet elküldve: 2025-10-27 18:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Talán csak a sors fintora ítélte el őt tudata nélkül, vagy valóban megsérthette az egyik istenséget és amaz válaszul elpusztíthatta saját ítélőképességét, ugyanis nemrég eszmélt csak rá, hogy a korábbi azt-se-tudja-milyen-hosszú időszak olyan elkeseredetten szürkén és eseménytelenül telt el számára, hogy nem csodálkozna ha agya öntudatán kívül törölte ki ezeket a havakat, hogy helyet próbáljon hagyni memóriájában akár a szél zúgásának az erősségének is. Olvasott, bevásárolt, házimunkát végzett, és aludt, a végtelenségig, a rosszullétig. Az, hogy a szőr nem nőtt ki a talpán és állán ezalatt a hosszú téli álom alatt, az inkább balszerencsés genetikájának köszönhető, mint fizikai vagy mentális produktivitásának.
A sarkon nyugvó depresszió elől valószínűleg lakótársai és barátai menthették meg. Luninarit már hosszabb ideje nem látta (ami őt eléggé meglepi nemcsak amiatt, mert a vajszívű fél-elfet nem vándorlónak ismeri, hanem mert csak a sokadik nap után jutott el hiánya tudatáig letargikus sorozatában), így amikor már szokássá vált délutáni alvása előtt nem csak Callipeya és kifejezetten nem Intath hangját véli hallani a konyhában, kíváncsian besomfordál. Meg is jelenik a jellemző mosoly az arcán a vizuális megerősítésre.*
- Akkor nem hallottam rosszul; üdv újra itt, Luninari! *Ha lenne benne energia, még meg is hajolna úriember módján, mintha először találkoznának, de így a leányzónak csak egy kótyagosan boldog tekintettel és egy extra elmosandó tányérral kell beérnie.*
- Remélem jól érezted magad kint, bármilyen típusú vagy fokú trauma nélkül. Az a stimulus nem éri meg senkinek. *Képzelődik, vagy nőtt egy arasznyit ezalatt?*
*Talán csak a sors fintora ítélte el őt tudata nélkül, vagy valóban megsérthette az egyik istenséget és amaz válaszul elpusztíthatta saját ítélőképességét, ugyanis nemrég eszmélt csak rá, hogy a korábbi azt-se-tudja-milyen-hosszú időszak olyan elkeseredetten szürkén és eseménytelenül telt el számára, hogy nem csodálkozna ha agya öntudatán kívül törölte ki ezeket a havakat, hogy helyet próbáljon hagyni memóriájában akár a szél zúgásának az erősségének is. Olvasott, bevásárolt, házimunkát végzett, és aludt, a végtelenségig, a rosszullétig. Az, hogy a szőr nem nőtt ki a talpán és állán ezalatt a hosszú téli álom alatt, az inkább balszerencsés genetikájának köszönhető, mint fizikai vagy mentális produktivitásának.
A sarkon nyugvó depresszió elől valószínűleg lakótársai és barátai menthették meg. Luninarit már hosszabb ideje nem látta (ami őt eléggé meglepi nemcsak amiatt, mert a vajszívű fél-elfet nem vándorlónak ismeri, hanem mert csak a sokadik nap után jutott el hiánya tudatáig letargikus sorozatában), így amikor már szokássá vált délutáni alvása előtt nem csak Callipeya és kifejezetten nem Intath hangját véli hallani a konyhában, kíváncsian besomfordál. Meg is jelenik a jellemző mosoly az arcán a vizuális megerősítésre.*
- Akkor nem hallottam rosszul; üdv újra itt, Luninari! *Ha lenne benne energia, még meg is hajolna úriember módján, mintha először találkoznának, de így a leányzónak csak egy kótyagosan boldog tekintettel és egy extra elmosandó tányérral kell beérnie.*
- Remélem jól érezted magad kint, bármilyen típusú vagy fokú trauma nélkül. Az a stimulus nem éri meg senkinek. *Képzelődik, vagy nőtt egy arasznyit ezalatt?*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:08:33
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:08:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Bár azt ismételten megállapítja, hogy holdnyúlon utazni szórakoztató, és már csak ezért az élményért és varázslatért is megérte részt venni a mágustusán, azért hazudna, ha azt mondaná magának, hogy túlságosan vidám lenne, ami nem is csoda. A hazafelé való út nagy részében Alenia jár a fejében, bár természetesen nem az elmúlt napok eseményei töltik el szomorkás kedvvel, éppen ellenkezőleg, hanem az, hogy el kellett válnia tőle, ha csak ideiglenesen is.
Ahogy korábban gondolt erre, nem az első, és nyilván nem is az utolsó egymástól való búcsújuk volt mindez, most mégis annyiból rosszabb, hogy az ő természetes közege, ahol a leginkább otthon érzi magát az Szarvasliget, nem pedig Arthenior, ezúttal viszont, hogy Alenia napokra a része volt első számú otthonának, sőt, mondhatni idilli időt töltöttek el együtt és egymással, kicsit olyan, mintha egy sokkal üresebb otthonba térne haza éppen.
Furcsa belegondolni abba, hogy annyira különböző múltjuk ellenére életük mennyire összefonódott egymással, még az istennő is lényegében együtt érintette meg őket artheniori templomában. Ahogyan ez eszébe jut persze mosolyognia kell, és ösztönösen babrálni kezdi kicsit a templomban kapott medált, amit boldogan visel.
Végül aztán, minél inkább közeledik ligethez, egyre inkább igyekszik erőltetni azt, hogy újra jó kedve legyen. Éppen a Niával történt csoda után fogadta meg, hogy mostantól megpróbálja sokkal optimistábban szemlélni az életét és az egész világot. Nem is fogadalom volt mindez igazából, az istennő ajándéka és érintése után egyszerűen akkor sem tetetne másképpen, ha minden vágya az lenne, hogy továbbra is régi, depresszióra és önsajnáltra hajlamos Luninari maradjon. A múlt olyan volt amilyen, de attól még a jövő lehet fényes...
Ezek után talán természetes, hogy bár barátnőjének a hiánya továbbra is fáj, gondolatai inkább közelebbi és távolabbi terveire terelődnek, amelyekből éppen nemrég benne megszületett lelkes és optimista énjének köszönhetően egyre több és több akad. De a legfontosabb, valamennyi későbbi terv előfeltétele, és amire már nagyon régóta vágyik, hogy folytathassa végre tanulmányait a mágustoronyban. Reméli, hogy a dokitól kapott varázsitalokkal lesz lehetősége arra is, hogy ne csak a hold ágának valamennyi varázslatát tudja megtanulni, amit eddig nem ismert, hanem tanuljon mellé tüzet, és talán még valami mást is. Föld és levegő elemű varázslatokról álmodozik még leginkább, de azért nagyon mohó sem szeretne lenni. Ahhoz már éppen elég idős, és eléggé a járatos a mágiában, hogy pontosan tudja; mindent egyszerre nem lehet.
Bár természetesen figyel arra, hogy merre megy, az álmodozással elmegy a hazafelé tartó út még hátra lévő része. Mire visszaér ligetbe, még nincs túl késő, de ahhoz már mindenképpen, hogy elinduljon a toronyba, és meg is érkezzen még az első csillagok felragyogása előtt, ahogyan mindenképpen szeretne, mert még egy holdnyúl társaságában sem túl vonzó egy mocsáron át utazni éjszaka, erős varázslatoknak és magának Eeyrnek áldásának birtokában sem.
Egyelőre hát nem csinál mást miután hazaér, csak a szokott módon megszünteti a varázslatát, amely segítségével eddig olyan könnyedén utazott, és besétál a házba, amelyre hamarosan majd nagy átalakítások várnak.
Ezek után megkeresi és kéri édesanyját, hogy segítsen neki vacsorát főzni, majd összeállítani egy kisebb csomag ételt, ha esetleg napokig, vagy akár egy hatig a toronyban maradna végül.
Neki is látnak a konyhában egy egyszerűbb, hagymás, krumplis és tarhonyás leves elkészítésének, éppen ezzel és a toronyba szánt étel összekészítésével foglalatoskodnak, amikor odakint lassacskán sötétedni kezd.*
*Bár azt ismételten megállapítja, hogy holdnyúlon utazni szórakoztató, és már csak ezért az élményért és varázslatért is megérte részt venni a mágustusán, azért hazudna, ha azt mondaná magának, hogy túlságosan vidám lenne, ami nem is csoda. A hazafelé való út nagy részében Alenia jár a fejében, bár természetesen nem az elmúlt napok eseményei töltik el szomorkás kedvvel, éppen ellenkezőleg, hanem az, hogy el kellett válnia tőle, ha csak ideiglenesen is.
Ahogy korábban gondolt erre, nem az első, és nyilván nem is az utolsó egymástól való búcsújuk volt mindez, most mégis annyiból rosszabb, hogy az ő természetes közege, ahol a leginkább otthon érzi magát az Szarvasliget, nem pedig Arthenior, ezúttal viszont, hogy Alenia napokra a része volt első számú otthonának, sőt, mondhatni idilli időt töltöttek el együtt és egymással, kicsit olyan, mintha egy sokkal üresebb otthonba térne haza éppen.
Furcsa belegondolni abba, hogy annyira különböző múltjuk ellenére életük mennyire összefonódott egymással, még az istennő is lényegében együtt érintette meg őket artheniori templomában. Ahogyan ez eszébe jut persze mosolyognia kell, és ösztönösen babrálni kezdi kicsit a templomban kapott medált, amit boldogan visel.
Végül aztán, minél inkább közeledik ligethez, egyre inkább igyekszik erőltetni azt, hogy újra jó kedve legyen. Éppen a Niával történt csoda után fogadta meg, hogy mostantól megpróbálja sokkal optimistábban szemlélni az életét és az egész világot. Nem is fogadalom volt mindez igazából, az istennő ajándéka és érintése után egyszerűen akkor sem tetetne másképpen, ha minden vágya az lenne, hogy továbbra is régi, depresszióra és önsajnáltra hajlamos Luninari maradjon. A múlt olyan volt amilyen, de attól még a jövő lehet fényes...
Ezek után talán természetes, hogy bár barátnőjének a hiánya továbbra is fáj, gondolatai inkább közelebbi és távolabbi terveire terelődnek, amelyekből éppen nemrég benne megszületett lelkes és optimista énjének köszönhetően egyre több és több akad. De a legfontosabb, valamennyi későbbi terv előfeltétele, és amire már nagyon régóta vágyik, hogy folytathassa végre tanulmányait a mágustoronyban. Reméli, hogy a dokitól kapott varázsitalokkal lesz lehetősége arra is, hogy ne csak a hold ágának valamennyi varázslatát tudja megtanulni, amit eddig nem ismert, hanem tanuljon mellé tüzet, és talán még valami mást is. Föld és levegő elemű varázslatokról álmodozik még leginkább, de azért nagyon mohó sem szeretne lenni. Ahhoz már éppen elég idős, és eléggé a járatos a mágiában, hogy pontosan tudja; mindent egyszerre nem lehet.
Bár természetesen figyel arra, hogy merre megy, az álmodozással elmegy a hazafelé tartó út még hátra lévő része. Mire visszaér ligetbe, még nincs túl késő, de ahhoz már mindenképpen, hogy elinduljon a toronyba, és meg is érkezzen még az első csillagok felragyogása előtt, ahogyan mindenképpen szeretne, mert még egy holdnyúl társaságában sem túl vonzó egy mocsáron át utazni éjszaka, erős varázslatoknak és magának Eeyrnek áldásának birtokában sem.
Egyelőre hát nem csinál mást miután hazaér, csak a szokott módon megszünteti a varázslatát, amely segítségével eddig olyan könnyedén utazott, és besétál a házba, amelyre hamarosan majd nagy átalakítások várnak.
Ezek után megkeresi és kéri édesanyját, hogy segítsen neki vacsorát főzni, majd összeállítani egy kisebb csomag ételt, ha esetleg napokig, vagy akár egy hatig a toronyban maradna végül.
Neki is látnak a konyhában egy egyszerűbb, hagymás, krumplis és tarhonyás leves elkészítésének, éppen ezzel és a toronyba szánt étel összekészítésével foglalatoskodnak, amikor odakint lassacskán sötétedni kezd.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-18 13:28:19
Üzenet elküldve: 2025-10-18 13:28:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Jó volt itt is, de a legjobb otthon//
*Ea búcsúzóul még szorosan megöleli Aleniát, amikor a szőke lány elköszönni jön tőle, és nem csak az udvariasság mondatja vele, hogy reméli hamarosan újra láthatja majd. Nem véletlen, hogy már az első este megkedvelte őt. Mint egykori papnő nem csak azt tiszteli benne, amit a szakrális mágia terén elért, és nem csak azért hálás, amiért akaratlanul is kimozdította lányát a szkepticizmusra hajló, hideg logikán alapuló világképéből, de mint anya attól sem képes és persze nem is akar elvonatkoztatni, hogy Luninari első barátnője volt, lányával ráadásul még most is nagyon szoros a kapcsolata, ezért pedig kimondhatatlanul hálás neki. Mindezek mellé, bár távoli rokonok, eléggé hasonlítanak is egymásra, legalábbis annyi idősen, mint most Nia, ő is hasonlóképpen szép lehetett, nem mintha annyira nagyon fogott volna rajta az idő mostanáig.
Luni érdekes módon csak a szemei színét örökölte tőle, így az elmúlt pár napban még az is megfordult a fejében, hogyha nem embertől születik kislánya, hanem népe hagyományait követi, úgy is nézhetne ki akár, mint Alenia, így valahol ő is kicsit úgy érzi, mintha egy másik lányával beszélgetne, amikor vele beszélget, még akkor is, ha jellemük és gondolkodásuk sok mindenben különbözik, de hát végül is ez Lunival sincsen másképpen, pedig őt ő nevelte.
A búcsúzás után Alenia a konyhában találja meg Luninarit, mivel ő már összekészülődött az útra, és az állatokat is ellátta odakint. Plüssnyulaitól és még Holdpihétől is elköszönt, már amennyiben macskája megértette azt, hogy éppen elköszönnek tőle. Furcsa érzés most először nem vinni Holdpihét magával egy útra, de azt el kell ismernie, hogy némiképpen felesleges lenne szegényt egy holdnyúl hátán, ketrecben utaztatni, mindezt úgy, hogy legkésőbb holnap kora délután, de az is lehet, hogy már ma este itthon lesz újra. Még nem döntötte el, hogy mikor tér vissza, csak azt, hogy Aleniát mindenképpen hazakíséri Artheniorba. Bárhogy is, édesanyja kiválóan el fogja tudni látni a macskáját és a plüssnyulait ameddig ő nincsen itthon, ebben teljesen biztos, és nyilván kis kedvence és barátai is ki fognak majd egy-két napot bírni nélküle.*
- Készítettem ételt és italt az útra, de ha szeretnél most is reggelizhetsz. *mosolyog a lányra, a már szokásos „örülök, hogy látlak” mosolyával. Igazából Alenián múlik, hogy mennyire sietnek, illetve mennyire éhes, hogy most szeretne enni, vagy ráér neki, út közben egy lassú patak partján, vagy apró tisztáson mondjuk. A lány lovával és az ő varázslatával szerencsére eléggé lerövidült számára az egykor nagyon hosszúnak tűnő út Artheniorig, még úgy is, ha nem vágtában mennek.
Miután felszedelőzködtek és előhozzák Nia lovát az istállóból, ő is megidézi a varázsnyulát, ami, ha megjelenik és barátnője is indulna, akkor el is kezdik útjukat vissza a város felé.
Annyira azért már ismeri Aleniát, hogy tudja, nem csak udvariasságból mondta korábban, hogy jól érezte magát náluk.*
- Örülök, hogy jól érezted magad itt. Tudod, hogy bármikor jöhetsz, amikor pihenni vágysz. *mond még ennyit mielőtt elhagynák liget határát, holott elképzelhető, hogy kell majd neki jönnie hivatalos ügyben is. Ennek ellenére nagyon reméli, hogy sokkal gyakrabban fog pihenni járni ide.
Mivel gondolatai elég hamar a jövő felé terelődtek, eszébe jut, hogy sok dolguk és megoldandó feladatuk lesz hamarosan együtt, ugyanakkor külön-külön is, de mindezek konkrét és részletes megvalósításának a tervét nem út közben, inkább egy nyugodt estén, csendes vacsora mellett szeretné megbeszélni majd Aleniával, miután a Mágustoronyból sokkal okosabban, erősebben és tapasztaltabban visszatért.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
*Ea búcsúzóul még szorosan megöleli Aleniát, amikor a szőke lány elköszönni jön tőle, és nem csak az udvariasság mondatja vele, hogy reméli hamarosan újra láthatja majd. Nem véletlen, hogy már az első este megkedvelte őt. Mint egykori papnő nem csak azt tiszteli benne, amit a szakrális mágia terén elért, és nem csak azért hálás, amiért akaratlanul is kimozdította lányát a szkepticizmusra hajló, hideg logikán alapuló világképéből, de mint anya attól sem képes és persze nem is akar elvonatkoztatni, hogy Luninari első barátnője volt, lányával ráadásul még most is nagyon szoros a kapcsolata, ezért pedig kimondhatatlanul hálás neki. Mindezek mellé, bár távoli rokonok, eléggé hasonlítanak is egymásra, legalábbis annyi idősen, mint most Nia, ő is hasonlóképpen szép lehetett, nem mintha annyira nagyon fogott volna rajta az idő mostanáig.
Luni érdekes módon csak a szemei színét örökölte tőle, így az elmúlt pár napban még az is megfordult a fejében, hogyha nem embertől születik kislánya, hanem népe hagyományait követi, úgy is nézhetne ki akár, mint Alenia, így valahol ő is kicsit úgy érzi, mintha egy másik lányával beszélgetne, amikor vele beszélget, még akkor is, ha jellemük és gondolkodásuk sok mindenben különbözik, de hát végül is ez Lunival sincsen másképpen, pedig őt ő nevelte.
A búcsúzás után Alenia a konyhában találja meg Luninarit, mivel ő már összekészülődött az útra, és az állatokat is ellátta odakint. Plüssnyulaitól és még Holdpihétől is elköszönt, már amennyiben macskája megértette azt, hogy éppen elköszönnek tőle. Furcsa érzés most először nem vinni Holdpihét magával egy útra, de azt el kell ismernie, hogy némiképpen felesleges lenne szegényt egy holdnyúl hátán, ketrecben utaztatni, mindezt úgy, hogy legkésőbb holnap kora délután, de az is lehet, hogy már ma este itthon lesz újra. Még nem döntötte el, hogy mikor tér vissza, csak azt, hogy Aleniát mindenképpen hazakíséri Artheniorba. Bárhogy is, édesanyja kiválóan el fogja tudni látni a macskáját és a plüssnyulait ameddig ő nincsen itthon, ebben teljesen biztos, és nyilván kis kedvence és barátai is ki fognak majd egy-két napot bírni nélküle.*
- Készítettem ételt és italt az útra, de ha szeretnél most is reggelizhetsz. *mosolyog a lányra, a már szokásos „örülök, hogy látlak” mosolyával. Igazából Alenián múlik, hogy mennyire sietnek, illetve mennyire éhes, hogy most szeretne enni, vagy ráér neki, út közben egy lassú patak partján, vagy apró tisztáson mondjuk. A lány lovával és az ő varázslatával szerencsére eléggé lerövidült számára az egykor nagyon hosszúnak tűnő út Artheniorig, még úgy is, ha nem vágtában mennek.
Miután felszedelőzködtek és előhozzák Nia lovát az istállóból, ő is megidézi a varázsnyulát, ami, ha megjelenik és barátnője is indulna, akkor el is kezdik útjukat vissza a város felé.
Annyira azért már ismeri Aleniát, hogy tudja, nem csak udvariasságból mondta korábban, hogy jól érezte magát náluk.*
- Örülök, hogy jól érezted magad itt. Tudod, hogy bármikor jöhetsz, amikor pihenni vágysz. *mond még ennyit mielőtt elhagynák liget határát, holott elképzelhető, hogy kell majd neki jönnie hivatalos ügyben is. Ennek ellenére nagyon reméli, hogy sokkal gyakrabban fog pihenni járni ide.
Mivel gondolatai elég hamar a jövő felé terelődtek, eszébe jut, hogy sok dolguk és megoldandó feladatuk lesz hamarosan együtt, ugyanakkor külön-külön is, de mindezek konkrét és részletes megvalósításának a tervét nem út közben, inkább egy nyugodt estén, csendes vacsora mellett szeretné megbeszélni majd Aleniával, miután a Mágustoronyból sokkal okosabban, erősebben és tapasztaltabban visszatért.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-18 09:16:45
Üzenet elküldve: 2025-10-18 09:16:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jó volt itt is, de a legjobb otthon//
*A Szarvasligetben töltött pár nap hamar eltelt Alenia számára, és a legeslegjobb az egészben az, hogy minden félelme ellenére többségében jó élményekkel gazdagodva térhet ma vissza a városba. Az Intathtal való találkozás és beszélgetés fényévekkel jobban alakult annál, mint amire számított, és bár a csatabárdot talán nem sikerült teljesen elásniuk, most már legalább őszintén tudja azt is mondani, hogy az elf nem is olyan borzalmas személy, ha a megfelelő módon áll hozzá. Az együtt, négyesben eltöltött vacsora is nagyon finomra sikeredett, Luninari kitett magáért, az édesanyja pedig egy igazán szerethető, kedves nőnek bizonyult. Sikerült is vele hosszú órákat beszélgetnie, ami kissé olyan volt számára, mintha újra a saját édesanyja hangját és tanácsait hallhatta volna, ezért pedig végtelen hálával tartozik neki. És hát itt van maga Szarvasliget, gyönyörű, csendes, meseszép hely, mintha egy valódi mesébe csöppent volna.
Szép emlékekkel ébredt tehát ma reggel, és készülődés közben is csak ezekre tud gondolni. Természetesen az utazásra alkalmas, elegáns, fekete nadrágját, csizmáját, a fehér felsőjét és rá a fűzőjét veszi fel, hogy az út során kényelmesen érezhesse majd magát. A többi holmiját gondosan elpakolgatja, már egészen megszokta, hogy itt nincsenek szolgálók, akik megcsinálják helyette, neki pedig nem esik nehezére magától megcsinálni, emiatt nem akarta Luninarit zargatni.
Miután elkészült, először a fél-elf lány édesanyjának szobájába kopog be, hogy megköszönhesse neki azt a rengeteg kedvességet, és elköszönjön tőle, utána azonban már Luninarit indul megkeresni, akit nem is olyan könnyű fellelni a ligetben. Először a szobájába kopog be, de ha ott nem találja, akkor tovább indul, először az ebédlőt, konyhát majd az istállót és a többi lakrészt kezdi átkutatni érte, egyedül Intath laborját kerüli el messzire, az a hely még továbbra is olyan a számára, mintha egy börtön vagy épp egy vesztőhely volna, pedig azóta sem látta, hogy milyen lehet belülről.*
*A Szarvasligetben töltött pár nap hamar eltelt Alenia számára, és a legeslegjobb az egészben az, hogy minden félelme ellenére többségében jó élményekkel gazdagodva térhet ma vissza a városba. Az Intathtal való találkozás és beszélgetés fényévekkel jobban alakult annál, mint amire számított, és bár a csatabárdot talán nem sikerült teljesen elásniuk, most már legalább őszintén tudja azt is mondani, hogy az elf nem is olyan borzalmas személy, ha a megfelelő módon áll hozzá. Az együtt, négyesben eltöltött vacsora is nagyon finomra sikeredett, Luninari kitett magáért, az édesanyja pedig egy igazán szerethető, kedves nőnek bizonyult. Sikerült is vele hosszú órákat beszélgetnie, ami kissé olyan volt számára, mintha újra a saját édesanyja hangját és tanácsait hallhatta volna, ezért pedig végtelen hálával tartozik neki. És hát itt van maga Szarvasliget, gyönyörű, csendes, meseszép hely, mintha egy valódi mesébe csöppent volna.
Szép emlékekkel ébredt tehát ma reggel, és készülődés közben is csak ezekre tud gondolni. Természetesen az utazásra alkalmas, elegáns, fekete nadrágját, csizmáját, a fehér felsőjét és rá a fűzőjét veszi fel, hogy az út során kényelmesen érezhesse majd magát. A többi holmiját gondosan elpakolgatja, már egészen megszokta, hogy itt nincsenek szolgálók, akik megcsinálják helyette, neki pedig nem esik nehezére magától megcsinálni, emiatt nem akarta Luninarit zargatni.
Miután elkészült, először a fél-elf lány édesanyjának szobájába kopog be, hogy megköszönhesse neki azt a rengeteg kedvességet, és elköszönjön tőle, utána azonban már Luninarit indul megkeresni, akit nem is olyan könnyű fellelni a ligetben. Először a szobájába kopog be, de ha ott nem találja, akkor tovább indul, először az ebédlőt, konyhát majd az istállót és a többi lakrészt kezdi átkutatni érte, egyedül Intath laborját kerüli el messzire, az a hely még továbbra is olyan a számára, mintha egy börtön vagy épp egy vesztőhely volna, pedig azóta sem látta, hogy milyen lehet belülről.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:28:22
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:28:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Megsimogatja, azt a félvérbuksit. Valójában nem is az volt a baj, hogy a rendelőjében, hanem alapból, hogy a közelében a semmiből lángokat gyújtott. Ki szeretné az ilyesmit? Jobb is ha inkább másról beszélnek. Bár pont a szőkéről? Azon játékosan elmosolyodik ő is, hogy néha meg tudja lepni a félvért. Attól pedig elkerekedik a szeme, hogy azért járna hasonló a fejében, mert ő nemcsak férfi, de elf is. Sosem szerette ha a fajtája miatt néznek ki belőle dolgokat, de ezt még nem kapta meg. Vagyis rég kapta már meg ilyen nyíltan. Főleg, hogy van pár olyan elf, aki előbb fúrna meg egy tölgyfát, mint egy asszonyt. Persze aztán egyből jön is a magyarázat.*
~Ja, hogy elfként nem kell egy perverznek kell lennem, sőt csak a saját fajtámhoz illik vonzódnom. Ha ezt korábban tudom...~
-Már nem először úgy beszélsz róla mintha bele lennél zúgva.
*Pimaszkodik a lánnyal kicsit. A nyuszimama kapcsán pedig ha tudta volna, hogy itthon van, akkor nem engedi ennyire el magát és összébb rántja magát. Utólag már nem rágja magát a dolgon. Vállat is ránt. Kicsit még cukiskodnak a félvérrel, aki utána elindul a konyhába és közben kifejti, hogy nem kell félteni, mert annyira nem fáradt el, de nem kell este sokat altatni.*
-Aham. Aztán nehogy nekem kelljen az ebédlőasztaltól a szobájába vinnem az elszundikált varázslónőt.
*Vigyorog a lány után. Mikor magára marad a gondolataival akkor egy darabig töpreng, mielőtt összeszedi magát és elmegy a ruháiért, hogy azokkal kimenjen a tóhoz fürdeni egyet.*
*Megsimogatja, azt a félvérbuksit. Valójában nem is az volt a baj, hogy a rendelőjében, hanem alapból, hogy a közelében a semmiből lángokat gyújtott. Ki szeretné az ilyesmit? Jobb is ha inkább másról beszélnek. Bár pont a szőkéről? Azon játékosan elmosolyodik ő is, hogy néha meg tudja lepni a félvért. Attól pedig elkerekedik a szeme, hogy azért járna hasonló a fejében, mert ő nemcsak férfi, de elf is. Sosem szerette ha a fajtája miatt néznek ki belőle dolgokat, de ezt még nem kapta meg. Vagyis rég kapta már meg ilyen nyíltan. Főleg, hogy van pár olyan elf, aki előbb fúrna meg egy tölgyfát, mint egy asszonyt. Persze aztán egyből jön is a magyarázat.*
~Ja, hogy elfként nem kell egy perverznek kell lennem, sőt csak a saját fajtámhoz illik vonzódnom. Ha ezt korábban tudom...~
-Már nem először úgy beszélsz róla mintha bele lennél zúgva.
*Pimaszkodik a lánnyal kicsit. A nyuszimama kapcsán pedig ha tudta volna, hogy itthon van, akkor nem engedi ennyire el magát és összébb rántja magát. Utólag már nem rágja magát a dolgon. Vállat is ránt. Kicsit még cukiskodnak a félvérrel, aki utána elindul a konyhába és közben kifejti, hogy nem kell félteni, mert annyira nem fáradt el, de nem kell este sokat altatni.*
-Aham. Aztán nehogy nekem kelljen az ebédlőasztaltól a szobájába vinnem az elszundikált varázslónőt.
*Vigyorog a lány után. Mikor magára marad a gondolataival akkor egy darabig töpreng, mielőtt összeszedi magát és elmegy a ruháiért, hogy azokkal kimenjen a tóhoz fürdeni egyet.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:26:09
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:26:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Akár meg is sértődhetne azon, hogy a doki annyira nem bízik benne, hogy képes elképzelni, ahogyan egy ártatlan kis varázslattal lángra lobbantja a rendelőjét, de csak egy félmosoly az, ami végül az arcára kúszik, megsértődni pedig esze ágában sincs.*
- Hát jó, ha ennyire szeretnéd, ígérem, hogy hanyagolom a mágiát itt. *ígéri is meg, hagyva rá ezúttal Intre az egészet. Ugyan most sem azt csinálta, hogy olyan üvegcsék közelében játszadozott a tűzzel, amelyekről azt sem tudja, hogy mi lehet bennük, és nyilván máskor is lenne annyi esze, hogy ilyesmit ne tegyen, de erre most nem hívja fel Intath figyelmét.
Az ezeket követő kérdést aztán először nem is érti, de utána viszonylag hamar leesik neki, hogy pontosan mire vonatkozhatott. El is neveti magát.*
- Nem tudhatom, hogy mi jár a fejedben, sőt, gyakran meg tudsz lepni, azt elismerem. *mondja.* De férfi vagy, ráadásul még elf is, na nem mintha mondjuk egy orknak ne tetszhetne Aleninia, de azért gyanítom, hogy náluk kicsit más a szépségideál, mint az embereknél, nálatok, meg nálunk félvéreknél. Bárhogy is, Alenia szerintem nem csak gyönyörű, hanem még fiatal is, szóval kétlem, hogy lenne olyan férfi, aki hosszú távon ki tudná vonni magát a szépségének a hatása alól. *fejti ki kicsit bővebben azt, amit talán nem kellene megmagyaráznia, de hát saját bőréből nem képes kibújni; néha szereti is túlmagyarázni a dolgokat, máskor pedig észre sem veszi, hogy ezt teszi. Most éppen kicsit a kettő között van.*
- Különben fura, hogy még nem találkoztál anyával, amióta itthon vagy. *használja szándékosan az „itthon” szót, mert nem győzi hangsúlyozni azt, ami számára sohasem volt kérdés; Intath nem vendég itt, hanem Szarvasliget igenis az ő otthona is.*
- De hát még én sem sok időt tudtam beszélni vele, amióta hazajöttem. Néha kicsit kiszámíthatatlan, lehet, hogy most éppen az éjjeli bagoly korszakát éli. *csapong kicsit, majd persze elmosolyodik újra, amikor Int még egyszer megsimogatja és puszilja. Búcsúzóul átöleli őt, aztán, ha már megitta a teáját nem csak a saját bögréjét viszi el, hanem az övét is, amiről óhatatlanul is az jut eszébe, hogy mennyi dolga lesz még ma. Mégis inkább csak elmosolyodik erre a gondolatra, mert alig várja az estét, már csak a vörösboros vadpörkölt és a maga az agg vörösbor miatt is, amit hozzá vett és biztosan nagyon finom lesz majd.*
- Lehet, hogy majd délután is pihenek egy kicsit, de ne aggódj értem, annyira azért nem fáradtam el. A vicc az, hogy lassan tapasztalt utazó leszek, bár sosem vágytam hasonlóra azt hiszem. Még úgy is az leszek, ha leginkább csak Szarvasliget és Arthenior között utazom, de azt hiszem egyre jobban bírom. Az viszont biztos, hogy este jól és mélyen fogok majd aludni. Más itt a tó mellett azért. *mondja körülbelül úgy, mintha amúgy kint aludna kedvenc kis tavának a partján, nem pedig egy arra néző szobában.*
- Jó pihenést akkor neked! *köszön el végül egy kedvesnek szánt mosollyal, aztán persze minél gyorsabban elindul előkészíteni az estét. Ha kicsit fáradt is nem nagyon törődik vele, mert ahogyan összegzi magában az eddig napot, hamar rájön, hogy jobban nem is alakulhattak volna a dolgok, főleg ahhoz képest, hogyha visszagondol arra, hogy mennyi kétség közt vergődve indult el reggel Niával Artheniorból. Ehhez képest Aleniának tetszett Szarvasliget, sikerült szót érteniük Inttel, ő pedig ismét jól érezte magát a doki társaságában. Ennél többet igazán nem is kívánhatott volna kora reggel, a nap jobbik és élvezetesebb része az ünnepi vacsorával és az utána következő, - szerinte mindenképpen, - megérdemelt pihenéssel pedig még előttük van és csak rájuk vár.*
*Akár meg is sértődhetne azon, hogy a doki annyira nem bízik benne, hogy képes elképzelni, ahogyan egy ártatlan kis varázslattal lángra lobbantja a rendelőjét, de csak egy félmosoly az, ami végül az arcára kúszik, megsértődni pedig esze ágában sincs.*
- Hát jó, ha ennyire szeretnéd, ígérem, hogy hanyagolom a mágiát itt. *ígéri is meg, hagyva rá ezúttal Intre az egészet. Ugyan most sem azt csinálta, hogy olyan üvegcsék közelében játszadozott a tűzzel, amelyekről azt sem tudja, hogy mi lehet bennük, és nyilván máskor is lenne annyi esze, hogy ilyesmit ne tegyen, de erre most nem hívja fel Intath figyelmét.
Az ezeket követő kérdést aztán először nem is érti, de utána viszonylag hamar leesik neki, hogy pontosan mire vonatkozhatott. El is neveti magát.*
- Nem tudhatom, hogy mi jár a fejedben, sőt, gyakran meg tudsz lepni, azt elismerem. *mondja.* De férfi vagy, ráadásul még elf is, na nem mintha mondjuk egy orknak ne tetszhetne Aleninia, de azért gyanítom, hogy náluk kicsit más a szépségideál, mint az embereknél, nálatok, meg nálunk félvéreknél. Bárhogy is, Alenia szerintem nem csak gyönyörű, hanem még fiatal is, szóval kétlem, hogy lenne olyan férfi, aki hosszú távon ki tudná vonni magát a szépségének a hatása alól. *fejti ki kicsit bővebben azt, amit talán nem kellene megmagyaráznia, de hát saját bőréből nem képes kibújni; néha szereti is túlmagyarázni a dolgokat, máskor pedig észre sem veszi, hogy ezt teszi. Most éppen kicsit a kettő között van.*
- Különben fura, hogy még nem találkoztál anyával, amióta itthon vagy. *használja szándékosan az „itthon” szót, mert nem győzi hangsúlyozni azt, ami számára sohasem volt kérdés; Intath nem vendég itt, hanem Szarvasliget igenis az ő otthona is.*
- De hát még én sem sok időt tudtam beszélni vele, amióta hazajöttem. Néha kicsit kiszámíthatatlan, lehet, hogy most éppen az éjjeli bagoly korszakát éli. *csapong kicsit, majd persze elmosolyodik újra, amikor Int még egyszer megsimogatja és puszilja. Búcsúzóul átöleli őt, aztán, ha már megitta a teáját nem csak a saját bögréjét viszi el, hanem az övét is, amiről óhatatlanul is az jut eszébe, hogy mennyi dolga lesz még ma. Mégis inkább csak elmosolyodik erre a gondolatra, mert alig várja az estét, már csak a vörösboros vadpörkölt és a maga az agg vörösbor miatt is, amit hozzá vett és biztosan nagyon finom lesz majd.*
- Lehet, hogy majd délután is pihenek egy kicsit, de ne aggódj értem, annyira azért nem fáradtam el. A vicc az, hogy lassan tapasztalt utazó leszek, bár sosem vágytam hasonlóra azt hiszem. Még úgy is az leszek, ha leginkább csak Szarvasliget és Arthenior között utazom, de azt hiszem egyre jobban bírom. Az viszont biztos, hogy este jól és mélyen fogok majd aludni. Más itt a tó mellett azért. *mondja körülbelül úgy, mintha amúgy kint aludna kedvenc kis tavának a partján, nem pedig egy arra néző szobában.*
- Jó pihenést akkor neked! *köszön el végül egy kedvesnek szánt mosollyal, aztán persze minél gyorsabban elindul előkészíteni az estét. Ha kicsit fáradt is nem nagyon törődik vele, mert ahogyan összegzi magában az eddig napot, hamar rájön, hogy jobban nem is alakulhattak volna a dolgok, főleg ahhoz képest, hogyha visszagondol arra, hogy mennyi kétség közt vergődve indult el reggel Niával Artheniorból. Ehhez képest Aleniának tetszett Szarvasliget, sikerült szót érteniük Inttel, ő pedig ismét jól érezte magát a doki társaságában. Ennél többet igazán nem is kívánhatott volna kora reggel, a nap jobbik és élvezetesebb része az ünnepi vacsorával és az utána következő, - szerinte mindenképpen, - megérdemelt pihenéssel pedig még előttük van és csak rájuk vár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110