Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 218 (4341. - 4344. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
4344. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:36:29
Üzenet elküldve: 2025-01-04 08:36:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Lassan bólint, és mormog valamit, ami leginkább úgy hangzik, hogy „ühüm”.*
- Igen, oda viszem. *-ismétli türelmes hangsúllyal. A nőt körbelengi a lobbanékonyságnak az a kisugárzása, ami a kardforgatók sajátja. Jól ismeri ezt, jól ismeri a fegyverforgatók temperamentumát, és sajnos jól ismeri azt is, hogy milyen keményre tudják összeszorítani az öklüket, ha ütni akarnak. Ismét a lóra pislant, aprót szív az orrán. Gebe? Ezt nem mondaná. Csak kissé elhanyagolt szegény pára. És ránézésre szét is lett hajtva.
A következő szavakra meglepődötten pislant a nő arcára, tekintete összetalálkozik a másik pillantásával.*
- Meghívlak? *-kérdez vissza. Ez aztán az önbizalom! Thargéknál így megy a széptevés? Mi lesz a következő dolog? A nő rámar a hátsójára? A gondolattól nevethetnékje támad, de próbál komolyságot erőltetni magára.-* Nos, ihatunk egyet. Gondolom.
*Hogy azért egyezik ebbe bele, mert maga is szeretné, vagy csak kíváncsi, vagy inkább.. megszeppent a vele szemben állótól – az legyen talány. Vállát és hátát újra meg-megérinti a suta feje, mintha csak azért hajtaná oda, hogy nyugalmat keressen. A lovat illető szavak megerősítik abban, hogy a nő valószínűleg nem sokat konyít a hátasokhoz, és hogy a tarka kacola egyszerűen a hanyag bánásmód áldozata lett. Biztos benne, hogy egy újrapatkolás, pár nap pihenő, bőséges friss vízből és zabból álló hízlalás után a ló sokkal szebb lesz.*
- Nem, tényleg nem rég érkeztem. *-pislant az útról a nőre, majd a nőről az útra-* Nem hiszem, hogy flancos nevem lenne.
*Szájzugába apró mosoly ül.*
- Haldor. Egészen egyszerű. *-oldalra pislant, maga is a másik fegyvereit méri fel, az öltözékét, és azt, amit ez utóbbi láttatni enged.-* És te? Kit tisztelhetek benned?
*Kíváncsi, hogy hogy hívják a nőt. Mindenképp beszélni akar róla Kjenar-al, és úgy sejti, hogy a kovácsnak is meg lesz a maga véleménye arról a forgószél-szerű jelenségről, amit ez a harcosnő képvisel.*
- Hát, íjász volnék. *-ismeri el szerényen. Feleslegesnek érzi saját képességeit méltatni, arra ott van a hátán az elejtett vad, és a tény, hogy tegezéből nem hiányzik egy nyíl sem.-* Hogy mire lövök, az attól függ, hogy mire van szükség.
*Tekintete újra a fegyverekre siklik. Tipikus harcos-beszélgetést folytatnak. Ki-mivel harcol, kinek mekkora az akármicsodája, ilyesmi. Hányszor volt már része ilyenben..?!*
- Te pedig, ha jól sejtem, kardforgató volnál? Ugye?
*Lassan bólint, és mormog valamit, ami leginkább úgy hangzik, hogy „ühüm”.*
- Igen, oda viszem. *-ismétli türelmes hangsúllyal. A nőt körbelengi a lobbanékonyságnak az a kisugárzása, ami a kardforgatók sajátja. Jól ismeri ezt, jól ismeri a fegyverforgatók temperamentumát, és sajnos jól ismeri azt is, hogy milyen keményre tudják összeszorítani az öklüket, ha ütni akarnak. Ismét a lóra pislant, aprót szív az orrán. Gebe? Ezt nem mondaná. Csak kissé elhanyagolt szegény pára. És ránézésre szét is lett hajtva.
A következő szavakra meglepődötten pislant a nő arcára, tekintete összetalálkozik a másik pillantásával.*
- Meghívlak? *-kérdez vissza. Ez aztán az önbizalom! Thargéknál így megy a széptevés? Mi lesz a következő dolog? A nő rámar a hátsójára? A gondolattól nevethetnékje támad, de próbál komolyságot erőltetni magára.-* Nos, ihatunk egyet. Gondolom.
*Hogy azért egyezik ebbe bele, mert maga is szeretné, vagy csak kíváncsi, vagy inkább.. megszeppent a vele szemben állótól – az legyen talány. Vállát és hátát újra meg-megérinti a suta feje, mintha csak azért hajtaná oda, hogy nyugalmat keressen. A lovat illető szavak megerősítik abban, hogy a nő valószínűleg nem sokat konyít a hátasokhoz, és hogy a tarka kacola egyszerűen a hanyag bánásmód áldozata lett. Biztos benne, hogy egy újrapatkolás, pár nap pihenő, bőséges friss vízből és zabból álló hízlalás után a ló sokkal szebb lesz.*
- Nem, tényleg nem rég érkeztem. *-pislant az útról a nőre, majd a nőről az útra-* Nem hiszem, hogy flancos nevem lenne.
*Szájzugába apró mosoly ül.*
- Haldor. Egészen egyszerű. *-oldalra pislant, maga is a másik fegyvereit méri fel, az öltözékét, és azt, amit ez utóbbi láttatni enged.-* És te? Kit tisztelhetek benned?
*Kíváncsi, hogy hogy hívják a nőt. Mindenképp beszélni akar róla Kjenar-al, és úgy sejti, hogy a kovácsnak is meg lesz a maga véleménye arról a forgószél-szerű jelenségről, amit ez a harcosnő képvisel.*
- Hát, íjász volnék. *-ismeri el szerényen. Feleslegesnek érzi saját képességeit méltatni, arra ott van a hátán az elejtett vad, és a tény, hogy tegezéből nem hiányzik egy nyíl sem.-* Hogy mire lövök, az attól függ, hogy mire van szükség.
*Tekintete újra a fegyverekre siklik. Tipikus harcos-beszélgetést folytatnak. Ki-mivel harcol, kinek mekkora az akármicsodája, ilyesmi. Hányszor volt már része ilyenben..?!*
- Te pedig, ha jól sejtem, kardforgató volnál? Ugye?
4343. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-03 15:04:31
Üzenet elküldve: 2025-01-03 15:04:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Csak magát okolhatja érte, hogy az "oda" alatt a félvér nem találta ki, hogy Thargarod erődjére utal. Merthogy azokat, akik ott székelnek, nem szíveli feltétel nélkül. Ha oda vinné Haldor a prédáját, hát inkább megvásárolná tőle az egészet. Már ha eladná, de nem úgy fest, hogy a helyi vadászemberek közül való.*
-A Vaskorsóba. *Visszhangozza.*
-Oda viszed? Ha! Akkor elkísérlek. Istállóba kell tennem ezt a gebét. *Fejével a mellette érdeklődve bámészkodó kanca felé int.*
-Úgy viszont meghívsz egy korsóra. *Barna tekintete megkeresi a férfi majdhogynem borostyán tekintetét. Szavai inkább hangzanak utasításnak, semmint kérésnek. Nem is vár választ, megindul a nem is oly messzeségben fejsejlő fogadó felé, háta mögött vezetve kantáron Trubát.*
-Kényelem kell a szarházinak. Mármint a lónak. Patkó kell, nem is egy. Most ha ráülnék, abba belesántulna. *Megcsóválja fejét. Nem ismer mesterembert erre, csak azt az önjelölt kovács kurafit, aki legutóbb félrepatkolta.*
-Nem lehetsz itt régebben, mint én. A hegyesfülűeket megjegyzi az ember. Mi a neved? De csak ha nem túl flancos. Mert akkor úgy sem jegyzem meg. Fáradtságos lenne. *Elvigyorodik. Lopva méri meg ismét szeme sarkából a kölyökképű fél-elfet. Elidőzik a fegyverzetén, na meg a hátán cipelt őzsután.*
-Jól bánsz az íjjal, hmm? *Talán nem bánja újdonsült kompániája, ha sokat kérdez. Napok óta alig szólt valakihez, valahogy könnyen jár most a nyelve.*
-Vagy csak vadat ejtesz vele? *Valójában nem szíveli különösebben ezt a fajta harcmodort. Elveszi valahogy a küzdelem lényegét, a finom apróságokat, mik egy kiadós csetepatéval járnak.*
*Csak magát okolhatja érte, hogy az "oda" alatt a félvér nem találta ki, hogy Thargarod erődjére utal. Merthogy azokat, akik ott székelnek, nem szíveli feltétel nélkül. Ha oda vinné Haldor a prédáját, hát inkább megvásárolná tőle az egészet. Már ha eladná, de nem úgy fest, hogy a helyi vadászemberek közül való.*
-A Vaskorsóba. *Visszhangozza.*
-Oda viszed? Ha! Akkor elkísérlek. Istállóba kell tennem ezt a gebét. *Fejével a mellette érdeklődve bámészkodó kanca felé int.*
-Úgy viszont meghívsz egy korsóra. *Barna tekintete megkeresi a férfi majdhogynem borostyán tekintetét. Szavai inkább hangzanak utasításnak, semmint kérésnek. Nem is vár választ, megindul a nem is oly messzeségben fejsejlő fogadó felé, háta mögött vezetve kantáron Trubát.*
-Kényelem kell a szarházinak. Mármint a lónak. Patkó kell, nem is egy. Most ha ráülnék, abba belesántulna. *Megcsóválja fejét. Nem ismer mesterembert erre, csak azt az önjelölt kovács kurafit, aki legutóbb félrepatkolta.*
-Nem lehetsz itt régebben, mint én. A hegyesfülűeket megjegyzi az ember. Mi a neved? De csak ha nem túl flancos. Mert akkor úgy sem jegyzem meg. Fáradtságos lenne. *Elvigyorodik. Lopva méri meg ismét szeme sarkából a kölyökképű fél-elfet. Elidőzik a fegyverzetén, na meg a hátán cipelt őzsután.*
-Jól bánsz az íjjal, hmm? *Talán nem bánja újdonsült kompániája, ha sokat kérdez. Napok óta alig szólt valakihez, valahogy könnyen jár most a nyelve.*
-Vagy csak vadat ejtesz vele? *Valójában nem szíveli különösebben ezt a fajta harcmodort. Elveszi valahogy a küzdelem lényegét, a finom apróságokat, mik egy kiadós csetepatéval járnak.*
4342. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-03 07:58:14
Üzenet elküldve: 2025-01-03 07:58:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Ütemesen verdesi a suta feje a hátát, valahol a lapockája tájékán, ahogy komótosan sétál visszafelé a saját nyomán. Orrát már rég kitöltötte az őz nyers szaga, nyelvén szinte érzi a vér rezes aromáját. Tisztában van vele, hogy ha visszaér és gondoskodik a zsákmányról, akkor tisztára kell pucolnia könnyű bőrvértjét, és az inget is addig suvickolhatja, amíg ujjai fehérré nem gémberednek a lúgszappantól. De ez mind nem baj. Hiszen ez mind azt jelenti, hogy sikeres volt a vadászat. És ez az, ami számít. A teli gyomor, az erőre kapó izmok. Az számít, hogy bár talán nem elvárás, de mégis törleszthet a jarl bizalmáért.
Fülét fura ritmusú dübbenések hangja üti meg, zizegés, horkantások. Felpislant, szinte el is felejtette hogy merre jár. A susnyából már egy ideje kiért, és már az átvezető úton lépked. Előtte valamennyivel egy sudár férfiú jön az ösvényen, száron vezetve a lovat. Nem nagyon ért a lovakhoz, de azt látja, hogy az állat valahogy rosszul lép, ezért olyan fura a járásának hangja. ~Kjenar,~ gondolja, ~na ő biztos tudná, hogy mi a baja neki.~ A lóról utána a férfira pislant, és ujjai egy pillanatra jobban rászorítanak a suta lábaira. Férfi?! A francokat! A meglepődéstől majdnem megbotlik egy aljasul megbújó gyökér-göcsörtön.*
- Köszönöm. *-fogadja a dicséretet apró biccentéssel, megpróbálja nem elröhögni magát saját ostobasága felett. Kíváncsian méri végig az asszonyt, mert hát, a fene egye meg, ez nem férfi, hanem asszony. Látott már kardforgató nőket, de ilyet.. ilyet még nem. Lenyűgözve érzi magát szinte. Megint eszébe jut a kovács és a jarl, a kérdés, hogy volt-e már dolga tharg asszonnyal. A kérdés pontosabban úgy hangzana: volt-e már dolga egy tharg asszonynak vele, nemde? Újra rászorít kicsit a suta lábaira, és a feltett kérdésre koncentrál.*
- Ami azt illeti, épp így van. *-igazít kicsit a vállát húzó állaton-* A Vaskorsóba viszem, hogy mindenki kaphasson belőle, aki csak kér. És..
*Kicsit félrehajtja a fejét, viszonozza a szigorú tekintetet, bár a sajátja inkább csak kíváncsi, és talán derűs. Megpróbálja nem másodjára is végigmérni a nőt, hanem egyenesen a szemébe nézni. ~Ó Kjenar, cimbora,* fut át megint a fején egy gondolat, ujjai alatt már szinte érzi elmozdulni a szárkapocs-csontokat, *ezt látnod kéne neked is!~*
- ..sem aranyakat, sem sört nem várok érte cserébe. *-halványan elmosolyodik. Természetesen nem kerülte el a figyelmét a köpés a taverna említése után. Természetesen nem is bír a pofájával.-* Ha gondolod, tarts velem. Igaz, kell majd neki némi idő, de a raguból biztos jár neked is. Vagy, ha a combját szeretnéd, szerintem sütnek neked pár szeletet. Igazából fogalmam sincs, hogy ez hogy működik ott. Még csak egyszer jártam bent.
*Amennyire tudja, a suta súlya alatt kissé megvonja a vállát.*
*Ütemesen verdesi a suta feje a hátát, valahol a lapockája tájékán, ahogy komótosan sétál visszafelé a saját nyomán. Orrát már rég kitöltötte az őz nyers szaga, nyelvén szinte érzi a vér rezes aromáját. Tisztában van vele, hogy ha visszaér és gondoskodik a zsákmányról, akkor tisztára kell pucolnia könnyű bőrvértjét, és az inget is addig suvickolhatja, amíg ujjai fehérré nem gémberednek a lúgszappantól. De ez mind nem baj. Hiszen ez mind azt jelenti, hogy sikeres volt a vadászat. És ez az, ami számít. A teli gyomor, az erőre kapó izmok. Az számít, hogy bár talán nem elvárás, de mégis törleszthet a jarl bizalmáért.
Fülét fura ritmusú dübbenések hangja üti meg, zizegés, horkantások. Felpislant, szinte el is felejtette hogy merre jár. A susnyából már egy ideje kiért, és már az átvezető úton lépked. Előtte valamennyivel egy sudár férfiú jön az ösvényen, száron vezetve a lovat. Nem nagyon ért a lovakhoz, de azt látja, hogy az állat valahogy rosszul lép, ezért olyan fura a járásának hangja. ~Kjenar,~ gondolja, ~na ő biztos tudná, hogy mi a baja neki.~ A lóról utána a férfira pislant, és ujjai egy pillanatra jobban rászorítanak a suta lábaira. Férfi?! A francokat! A meglepődéstől majdnem megbotlik egy aljasul megbújó gyökér-göcsörtön.*
- Köszönöm. *-fogadja a dicséretet apró biccentéssel, megpróbálja nem elröhögni magát saját ostobasága felett. Kíváncsian méri végig az asszonyt, mert hát, a fene egye meg, ez nem férfi, hanem asszony. Látott már kardforgató nőket, de ilyet.. ilyet még nem. Lenyűgözve érzi magát szinte. Megint eszébe jut a kovács és a jarl, a kérdés, hogy volt-e már dolga tharg asszonnyal. A kérdés pontosabban úgy hangzana: volt-e már dolga egy tharg asszonynak vele, nemde? Újra rászorít kicsit a suta lábaira, és a feltett kérdésre koncentrál.*
- Ami azt illeti, épp így van. *-igazít kicsit a vállát húzó állaton-* A Vaskorsóba viszem, hogy mindenki kaphasson belőle, aki csak kér. És..
*Kicsit félrehajtja a fejét, viszonozza a szigorú tekintetet, bár a sajátja inkább csak kíváncsi, és talán derűs. Megpróbálja nem másodjára is végigmérni a nőt, hanem egyenesen a szemébe nézni. ~Ó Kjenar, cimbora,* fut át megint a fején egy gondolat, ujjai alatt már szinte érzi elmozdulni a szárkapocs-csontokat, *ezt látnod kéne neked is!~*
- ..sem aranyakat, sem sört nem várok érte cserébe. *-halványan elmosolyodik. Természetesen nem kerülte el a figyelmét a köpés a taverna említése után. Természetesen nem is bír a pofájával.-* Ha gondolod, tarts velem. Igaz, kell majd neki némi idő, de a raguból biztos jár neked is. Vagy, ha a combját szeretnéd, szerintem sütnek neked pár szeletet. Igazából fogalmam sincs, hogy ez hogy működik ott. Még csak egyszer jártam bent.
*Amennyire tudja, a suta súlya alatt kissé megvonja a vállát.*
4341. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-01-02 23:56:02
Üzenet elküldve: 2025-01-02 23:56:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Hogyhogy, hogyhogy nem, egy időre háta mögött hagyja a Vashegyet és vele együtt a kényelmes szállását. Unja a félfarkas vezért és a csürhéjét, de nem oly ostoba, hogy feleslegesen bárki orra alá kösse véleményét. Olyan ez, mint a langyos víz a meleg nyáron; issza az ember, mert nincs jobb, közben pedig panaszkodik.
Morcosan vezeti a lankás úton a fehér, barna foltos kanca kantárját. Nem akarja megülni, a Vaskorsó istállójában készül elszállásolni Trubát. Merthogy ez a hátas neve. Nem a legnemesebb fajta és nem is túl koros. Olykor dobál, néha meg harap. Szerencsére betörte már annyira, hogy legalább őt magát nem illeti ilyen bánásmóddal. Ippeg, hogy elviseli magán az ócska nyerget, amit rádobott. Egy kiadós patkolás is ráférne már. Kettőről már el is hagyta a szerszámot.
A Vaskorsó felé tartva szúrja ki a hegyesfülű férfit, ki a jókora őzt cipeli a hátán az ellentétes irányba. Kendőzetlen méri végig az ismeretlent. Csupán néhány hatot töltött itt a Vashegyen, de őt még nem látta.*
-Szép préda. Adok tizenöt aranyat a combjáért. Tizenhetet, ha nem nekem kell levágnom. *Szólítja meg foghegyről a férfit, nagyjából egy tucat lépésnyiről. Így, közelről megszemlélve erőteljesebb felépítése van, mint azoknak a nyüzüge telivér hegyesfülűeknek, így saccra félvérnek mondja. Válla felett átveti a szőke fürtöket, majd szigorú tekintete megkeresi magának az idegenét. Nem nagy ár, amit kínál, de errefelé a parasztok megbecsülnek minden guruló aranyat. Neki pedig éppenséggel van még egy kevés abból, amit magával hozott északról.*
-De ha a Vaskorsóba tartasz eztán, két korsó sör is lehet az ára. Remélem, nem oda fel viszed. *Kiköp, már csak a miheztartás végett is. Be nem mutatkozik rögtön; megvárja, előbb kötélnek-e áll e a férfi bármelyik fronton.*
*Hogyhogy, hogyhogy nem, egy időre háta mögött hagyja a Vashegyet és vele együtt a kényelmes szállását. Unja a félfarkas vezért és a csürhéjét, de nem oly ostoba, hogy feleslegesen bárki orra alá kösse véleményét. Olyan ez, mint a langyos víz a meleg nyáron; issza az ember, mert nincs jobb, közben pedig panaszkodik.
Morcosan vezeti a lankás úton a fehér, barna foltos kanca kantárját. Nem akarja megülni, a Vaskorsó istállójában készül elszállásolni Trubát. Merthogy ez a hátas neve. Nem a legnemesebb fajta és nem is túl koros. Olykor dobál, néha meg harap. Szerencsére betörte már annyira, hogy legalább őt magát nem illeti ilyen bánásmóddal. Ippeg, hogy elviseli magán az ócska nyerget, amit rádobott. Egy kiadós patkolás is ráférne már. Kettőről már el is hagyta a szerszámot.
A Vaskorsó felé tartva szúrja ki a hegyesfülű férfit, ki a jókora őzt cipeli a hátán az ellentétes irányba. Kendőzetlen méri végig az ismeretlent. Csupán néhány hatot töltött itt a Vashegyen, de őt még nem látta.*
-Szép préda. Adok tizenöt aranyat a combjáért. Tizenhetet, ha nem nekem kell levágnom. *Szólítja meg foghegyről a férfit, nagyjából egy tucat lépésnyiről. Így, közelről megszemlélve erőteljesebb felépítése van, mint azoknak a nyüzüge telivér hegyesfülűeknek, így saccra félvérnek mondja. Válla felett átveti a szőke fürtöket, majd szigorú tekintete megkeresi magának az idegenét. Nem nagy ár, amit kínál, de errefelé a parasztok megbecsülnek minden guruló aranyat. Neki pedig éppenséggel van még egy kevés abból, amit magával hozott északról.*
-De ha a Vaskorsóba tartasz eztán, két korsó sör is lehet az ára. Remélem, nem oda fel viszed. *Kiköp, már csak a miheztartás végett is. Be nem mutatkozik rögtön; megvárja, előbb kötélnek-e áll e a férfi bármelyik fronton.*
4340. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-19 12:31:41
Üzenet elküldve: 2024-12-19 12:31:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Trodd az a fajta ember, aki ritkán válaszol hamar és akkor se szokott sokat mondani. Éppen annyit mindig amennyit elégnek talál. A pletykálkodás ezért sincs ínyére, de mivel a vashegy dolga az ő dolguk is ezért csak elmondja mi a helyzet az új vezérrel. Ha arról lenne szó, hogy az más asszonyát megkívánta ahhoz semmi közük nem lenne és nem is mondaná el mindenkinek. Ez viszont fontos. A kapott kérdésre a pásztor vállat ránt.*
-Nem tudom.
*Nem éheznek. Meg is tudják védeni magukat ha kell. Trodd is úgy gondolja, hogy felesleges hadakozni. De vagy a tharg vér vagy a nagyravágyás olyan dolgok amiket ő nem tud megérteni. Arra, hogy ez nem jó hír bólint.*
-Nem.
*Ad igazat. Neki se tetszik. A következő kérdésen már elgondolkozik és csak utána szólal meg.*
-Gondolom.
*Ha nem is magát a várost támadják, de ha a környékbeli falvakat zargatják az is a városhoz tartozik. Annak fizetik az adót. Arthenior meg nem biztos, hogy örülne nekik. Sőt, valószínűleg nem. A sok rémtörténet után inkább nekilátnak ajtót szerelni. Erre legalább van ráhatásuk. Mivel Trodd jó nagyra nőtt ezért leskelődhet mögötte a lány. Mikor pedig meglesz a terv akkor nekiláthatnak a munkának. A férfi szótlanul tartja a faszerkezetet. Nem is sietteti másikat. Persze érzi a súlyát, de munka edzette az ő karját. Jóval tovább is bírná, azt tartani. Viszont nem tervezi kipróbálni, hogy mégis meddig. Mikor engedheti akkor óvatosan leereszti az ajtót, majd megnyugodva látja, hogy tényleg tart a zsanér és a szög. Na, ez is meg lett csinálva. Ezért már nem kell aggódnia. Elégedetten bólogat ő is. A lány szavaira ezek után felé néz és nemi gondolkodás után bólint.*
-A piacra indultam igen, de ablakok rendben vannak. Este még megfagysz magadnak.
*Saját jószágot tud venni máskor is, de ez a lány itt van egyedül ebben a leharcolt házban. Legalább lakható állapotba jó lenne varázsolni.*
-Nem tudom.
*Nem éheznek. Meg is tudják védeni magukat ha kell. Trodd is úgy gondolja, hogy felesleges hadakozni. De vagy a tharg vér vagy a nagyravágyás olyan dolgok amiket ő nem tud megérteni. Arra, hogy ez nem jó hír bólint.*
-Nem.
*Ad igazat. Neki se tetszik. A következő kérdésen már elgondolkozik és csak utána szólal meg.*
-Gondolom.
*Ha nem is magát a várost támadják, de ha a környékbeli falvakat zargatják az is a városhoz tartozik. Annak fizetik az adót. Arthenior meg nem biztos, hogy örülne nekik. Sőt, valószínűleg nem. A sok rémtörténet után inkább nekilátnak ajtót szerelni. Erre legalább van ráhatásuk. Mivel Trodd jó nagyra nőtt ezért leskelődhet mögötte a lány. Mikor pedig meglesz a terv akkor nekiláthatnak a munkának. A férfi szótlanul tartja a faszerkezetet. Nem is sietteti másikat. Persze érzi a súlyát, de munka edzette az ő karját. Jóval tovább is bírná, azt tartani. Viszont nem tervezi kipróbálni, hogy mégis meddig. Mikor engedheti akkor óvatosan leereszti az ajtót, majd megnyugodva látja, hogy tényleg tart a zsanér és a szög. Na, ez is meg lett csinálva. Ezért már nem kell aggódnia. Elégedetten bólogat ő is. A lány szavaira ezek után felé néz és nemi gondolkodás után bólint.*
-A piacra indultam igen, de ablakok rendben vannak. Este még megfagysz magadnak.
*Saját jószágot tud venni máskor is, de ez a lány itt van egyedül ebben a leharcolt házban. Legalább lakható állapotba jó lenne varázsolni.*
4339. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-19 12:03:37
Üzenet elküldve: 2024-12-19 12:03:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A lány türelmes, és igyekszik jó hallgatóság lenni. Saját nyughatatlanságát remekül le tudja vezetni közben a kezei közé férkőzött kiskutyán. *
- Tehát háborúzni akar? De miért? Nincs elég birtoka a thargoknak így is?
* Elvégre neki is olyan szívesen adtak itt területet, nem úgy tűnik, mintha helyszűkében lennének. *
- Hát, ez nem olyan jó hír.
* Kényszeredetten elneveti magát. Az ő szívébe is aggodalom fészkeli be magát. Még csak most érkezett, erre lehet hamarosan kiűzi őt valami ellenséges portyázó csapat. Nagyszerű. Sóhaj
Egy sima mezei haramia ellen se tudná megvédeni magát, nem hogy egy átvonuló bosszúszomjas sereg ellen. Talán mire kitavaszodik már abbamarad a háborúskodás. Úgy is akkor állna neki a kertnek. Igen, tényleg sok esély van erre... *
- Ki ellen háborúznának?
* Kérdezi tétovázva. Azért képben van a helyi viszonyokkal. Van a kikötő, a falvak, Arthenior... *
- Ugye nem Artheniorral?
* Kérdezi sebesen hadarva, kerekre tágult szemekkel. Ha igen, nekik annyi.
Valamivel később szegekkel és kalapáccsal felszerelkezve tér vissza. A férfi válla, hóna alatt igyekszik rálesni az ajtóra, vajon mit talál olyan hümmögnivalónak a pásztor. *
- Ó, őőő, rendben.
* Trodd megkapja az ajtót, így igyekszik minél gyorsabban nekilátni. Combjával próbálja ő is a megfelelő szögben dönteni az ajtót. Látott ő már szeget, meg kalapácsot. Igaz, nem bízik teljesen a célzó képességeiben, ezért inkább az elején több apróbb ütéssel kalapálja be, majd amikor már megáll a szeg a fában, akkor lendül bele jobban. *
- Sietek, sietek.
* Mégis csak a saját ajtaja, így próbál ügyes lenni, de azért csak el-elkonyul az a fránya vas. Na sebaj, kicsit megkocogatja a helyes irányba. *
- Rendben, azt hiszem.
* Hátrál egy lépést és olyan csillogó, gyönyörködő szemmel tekint végig a kopott ajtón, mintha legalább aranycirádás palotakapu volna. *
- Köszönöm a segítségedet. De igazán nem akarlak feltartóztatni, bizonyára volt úti célod.
* Hebegi szégyenkezve, mert eddig eszébe sem jutott, hogy talán megzavarta valamiben a pásztort. *
- Tehát háborúzni akar? De miért? Nincs elég birtoka a thargoknak így is?
* Elvégre neki is olyan szívesen adtak itt területet, nem úgy tűnik, mintha helyszűkében lennének. *
- Hát, ez nem olyan jó hír.
* Kényszeredetten elneveti magát. Az ő szívébe is aggodalom fészkeli be magát. Még csak most érkezett, erre lehet hamarosan kiűzi őt valami ellenséges portyázó csapat. Nagyszerű. Sóhaj
Egy sima mezei haramia ellen se tudná megvédeni magát, nem hogy egy átvonuló bosszúszomjas sereg ellen. Talán mire kitavaszodik már abbamarad a háborúskodás. Úgy is akkor állna neki a kertnek. Igen, tényleg sok esély van erre... *
- Ki ellen háborúznának?
* Kérdezi tétovázva. Azért képben van a helyi viszonyokkal. Van a kikötő, a falvak, Arthenior... *
- Ugye nem Artheniorral?
* Kérdezi sebesen hadarva, kerekre tágult szemekkel. Ha igen, nekik annyi.
Valamivel később szegekkel és kalapáccsal felszerelkezve tér vissza. A férfi válla, hóna alatt igyekszik rálesni az ajtóra, vajon mit talál olyan hümmögnivalónak a pásztor. *
- Ó, őőő, rendben.
* Trodd megkapja az ajtót, így igyekszik minél gyorsabban nekilátni. Combjával próbálja ő is a megfelelő szögben dönteni az ajtót. Látott ő már szeget, meg kalapácsot. Igaz, nem bízik teljesen a célzó képességeiben, ezért inkább az elején több apróbb ütéssel kalapálja be, majd amikor már megáll a szeg a fában, akkor lendül bele jobban. *
- Sietek, sietek.
* Mégis csak a saját ajtaja, így próbál ügyes lenni, de azért csak el-elkonyul az a fránya vas. Na sebaj, kicsit megkocogatja a helyes irányba. *
- Rendben, azt hiszem.
* Hátrál egy lépést és olyan csillogó, gyönyörködő szemmel tekint végig a kopott ajtón, mintha legalább aranycirádás palotakapu volna. *
- Köszönöm a segítségedet. De igazán nem akarlak feltartóztatni, bizonyára volt úti célod.
* Hebegi szégyenkezve, mert eddig eszébe sem jutott, hogy talán megzavarta valamiben a pásztort. *
4338. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-06 06:16:21
Üzenet elküldve: 2024-12-06 06:16:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Trodd biztos benne, hogy valami pap vagy hasonló kéne ide a környékre. Az istenek, szellemek vagy egyéb hatalmasságok jóindulata megfizethetetlen. Mándli közben hamar összebarátkozik a lánnyal. Kis idő múlva már le is fekszik és a hasát mutatja neki, hogy ott is jól esne egy kis simi. A kapott kérdésre a pásztor megrázza a fejét.*
-Nem itt születtem.
*Talán látszik is a megjelenésén, hogy nem valami barbár. Egyszerű parasztember ő a szántók vidékéről. Mikor megkérdezik a címéről, hogy honnan kapta akkor mesélni kezd. Lassú kissé vontatott stílusában. A lány pedig hallgatja. Majd mikor visszakérdez akkor a pásztor megfontolja a szavait és csak utána válaszol.*
-Őt még nem ismerem. Közvetlen és az asztalához hívott mikor a vashegyen ünnepség volt, hogy igyak vele. Megígérte ő is, hogy vigyáz, majd ránk, de ő nem olyan békés. Lobogó tüzekről és kiontott vérről beszél. Harcra készülődik.
*Ami, pedig nem összeegyeztethető azzal, hogy vigyázni fog rájuk. Ugyanis ha valakit magára haragít akkor mindig a parasztok azok akiken elsőként leverik a sérelmeket. Ő maga aggódik azért, ami rájuk vár. A lány kérdését hallva mellébeszélés nélkül bólint.*
-Lesz.
*De meg fogja érni. Meghálálja, majd ez a föld. Az ő földje. A saját földeden dolgozni nagy dolog ám. Mikor a lány felpattan és elindul a szögekért akkor a pásztor bólint a kiskutya meg értetlenül néz utána, hogy hova lett a simi?*
-Ha volna egy kalapács az se ártana.
*A fokosa is alkalmas lehet a célra, de mégiscsak kényelmesebb lenne egy kalapács. Mikor visszatér a lány akkor Trodd is felegyenesedik és megnézi azokat.*
-Jó lesz.
*Azzal az ajtóhoz sétál én nekilát a szerelésnek. A régi elhajlott szögeket kifeszegeti a helyükről. Fogót elfelejtett kérni, de szerencsére meg tudja oldani anélkül is. Majd beigazítja a helyére az ajtót. Közben Mándli kíváncsian járkál a gazdája mögött és lába alatt figyelve, hogy milyen munka zajlik itt. Hümmög egy párat a férfi ugyanis, mint a legtöbb munka esetében itt is változtatni kell a koncepción. Az ajtó ugyanis, majd egy centit a levegőben van. Hát persze. Bizonyára azért, hogy tudjon mozogni. Így viszont ha be akarja verni az új szegeket a helyére akkor, azt úgy kell csinálnia, hogy közben tartja, azt nem könnyű faszerkezetet.*
-Én tartom az ajtót. Neked kéne közben a szegeket beverni. Ott a helyük.
*Mutatja. Majd, ha megbeszélték akkor meg is ragadja, azt az ajtót és megemeli. Ezek után ahogy a lány kéri úgy próbálja igazítani még a levegőben. Kicsit feljebb, lejjebb, balra, oldalra... Nem gondolta volna, hogy mikor elindul a piacra akkor itt köt majd ki.*
-Nem itt születtem.
*Talán látszik is a megjelenésén, hogy nem valami barbár. Egyszerű parasztember ő a szántók vidékéről. Mikor megkérdezik a címéről, hogy honnan kapta akkor mesélni kezd. Lassú kissé vontatott stílusában. A lány pedig hallgatja. Majd mikor visszakérdez akkor a pásztor megfontolja a szavait és csak utána válaszol.*
-Őt még nem ismerem. Közvetlen és az asztalához hívott mikor a vashegyen ünnepség volt, hogy igyak vele. Megígérte ő is, hogy vigyáz, majd ránk, de ő nem olyan békés. Lobogó tüzekről és kiontott vérről beszél. Harcra készülődik.
*Ami, pedig nem összeegyeztethető azzal, hogy vigyázni fog rájuk. Ugyanis ha valakit magára haragít akkor mindig a parasztok azok akiken elsőként leverik a sérelmeket. Ő maga aggódik azért, ami rájuk vár. A lány kérdését hallva mellébeszélés nélkül bólint.*
-Lesz.
*De meg fogja érni. Meghálálja, majd ez a föld. Az ő földje. A saját földeden dolgozni nagy dolog ám. Mikor a lány felpattan és elindul a szögekért akkor a pásztor bólint a kiskutya meg értetlenül néz utána, hogy hova lett a simi?*
-Ha volna egy kalapács az se ártana.
*A fokosa is alkalmas lehet a célra, de mégiscsak kényelmesebb lenne egy kalapács. Mikor visszatér a lány akkor Trodd is felegyenesedik és megnézi azokat.*
-Jó lesz.
*Azzal az ajtóhoz sétál én nekilát a szerelésnek. A régi elhajlott szögeket kifeszegeti a helyükről. Fogót elfelejtett kérni, de szerencsére meg tudja oldani anélkül is. Majd beigazítja a helyére az ajtót. Közben Mándli kíváncsian járkál a gazdája mögött és lába alatt figyelve, hogy milyen munka zajlik itt. Hümmög egy párat a férfi ugyanis, mint a legtöbb munka esetében itt is változtatni kell a koncepción. Az ajtó ugyanis, majd egy centit a levegőben van. Hát persze. Bizonyára azért, hogy tudjon mozogni. Így viszont ha be akarja verni az új szegeket a helyére akkor, azt úgy kell csinálnia, hogy közben tartja, azt nem könnyű faszerkezetet.*
-Én tartom az ajtót. Neked kéne közben a szegeket beverni. Ott a helyük.
*Mutatja. Majd, ha megbeszélték akkor meg is ragadja, azt az ajtót és megemeli. Ezek után ahogy a lány kéri úgy próbálja igazítani még a levegőben. Kicsit feljebb, lejjebb, balra, oldalra... Nem gondolta volna, hogy mikor elindul a piacra akkor itt köt majd ki.*
4337. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-05 14:33:09
Üzenet elküldve: 2024-12-05 14:33:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Talán igen.
* Arról nincs tudomása, hogy ezek az élőholtak hogyan vagy miképp keletkeztek. Odaát, Lihanechben is voltak papok meg mindenféle vízimádó sámánok, vagy az elfek erdei druidái. A saját szemével még sosem látta a gyakorlati hasznukat.
A kiskutya bátran megszagolja a kezét, így óvatosan lassan megvakargatja a mókás kis füleket. Ha nem bánja, akkor már el sem veszi onnan és beszéd közben szórakozottan cirógatja tovább a kutyát. *
- Bocsánat a kérdésért, de te nem vagy tharg? Csak olyan elhatárolódva említed őket, mintha nem tartoznál hozzájuk.
* Megvonja a vállát. Neki nincs baja egyikükkel sem. Sőt, az hogy ilyen nevetségesen alacsony áron jutott ehhez a birtokhoz, azt jelzi számára, hogy igazán vendégszeretőek és támogatják a letelepedni vágyókat.
Hirtelen olyan bőbeszédűvé válik a férfi, hogy Freda csak ámul. Érdeklődve hallgatja az elbeszélést, tisztán hallatszik csodálata az egykori vezér iránt. Választ kap a kérdésére is, és előredőlve szemügyre veszi a rúnát.
Óvatosan fogalmazza meg a kérdését. *
- És a mostani vezérük? Ő nem ilyen?
* Furcsa számára elképzelni a hatalmas erődöt kezdetleges faepítményként. Kislányként nem igen mászkált el otthonról, később meg már vitte magával az öreg alkimista az útjaira.
Trodd szavain töprengve végighordozza tekintetét a lepusztult birtokon. *
- Lesz vele munka, igaz?
* Neveti el magát zavartan, majd kinyújtoztatja a karjait az ég felé es elmosolyodik. Felpattan. *
- Mindjárt megkeresem én azokat a szegeket neked.
* Elviharzik a fészerhez és kifeszegeti az ajtaját. Röpke körbekeresés után talál egy kupacot egy pókhálós dobozban. Vidáman csörgetve visszaporoszkál Troddhoz. *
- Megfelelnek? Nem újak, de nem görbék vagy rozsdásak.
* Arról nincs tudomása, hogy ezek az élőholtak hogyan vagy miképp keletkeztek. Odaát, Lihanechben is voltak papok meg mindenféle vízimádó sámánok, vagy az elfek erdei druidái. A saját szemével még sosem látta a gyakorlati hasznukat.
A kiskutya bátran megszagolja a kezét, így óvatosan lassan megvakargatja a mókás kis füleket. Ha nem bánja, akkor már el sem veszi onnan és beszéd közben szórakozottan cirógatja tovább a kutyát. *
- Bocsánat a kérdésért, de te nem vagy tharg? Csak olyan elhatárolódva említed őket, mintha nem tartoznál hozzájuk.
* Megvonja a vállát. Neki nincs baja egyikükkel sem. Sőt, az hogy ilyen nevetségesen alacsony áron jutott ehhez a birtokhoz, azt jelzi számára, hogy igazán vendégszeretőek és támogatják a letelepedni vágyókat.
Hirtelen olyan bőbeszédűvé válik a férfi, hogy Freda csak ámul. Érdeklődve hallgatja az elbeszélést, tisztán hallatszik csodálata az egykori vezér iránt. Választ kap a kérdésére is, és előredőlve szemügyre veszi a rúnát.
Óvatosan fogalmazza meg a kérdését. *
- És a mostani vezérük? Ő nem ilyen?
* Furcsa számára elképzelni a hatalmas erődöt kezdetleges faepítményként. Kislányként nem igen mászkált el otthonról, később meg már vitte magával az öreg alkimista az útjaira.
Trodd szavain töprengve végighordozza tekintetét a lepusztult birtokon. *
- Lesz vele munka, igaz?
* Neveti el magát zavartan, majd kinyújtoztatja a karjait az ég felé es elmosolyodik. Felpattan. *
- Mindjárt megkeresem én azokat a szegeket neked.
* Elviharzik a fészerhez és kifeszegeti az ajtaját. Röpke körbekeresés után talál egy kupacot egy pókhálós dobozban. Vidáman csörgetve visszaporoszkál Troddhoz. *
- Megfelelnek? Nem újak, de nem görbék vagy rozsdásak.
4336. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-05 04:59:50
Üzenet elküldve: 2024-12-05 04:59:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Hamar megállapodnak a tegezésen. Nincs is ebből vita. Majd mikor beljebb invitálják akkor ő első körben az ajtót nézi meg magának. Annak idején úgy érkezett ide, hogy majdhogynem csak az a sarlója volt, ami azóta is az oldalán díszeleg. Örült volna ő is egy saját háznak még ha ilyen állapotban is van. Viszont ez még nem jelenti, hogy nem kéne helyre hozni. Amihez kell egy ember.*
-Akkor megcsinálom.
*Jelenti ki. A járvány és az élőholtak híre senkinek se öröm. Főleg a maguk fajta egyszerű népeknek akik csak élni szeretnék az életüket békességben.*
-Kéne egy pap vagy sámán a környékre. Megáldaná a földeket, meg a házakat és nem lenne baj.
*Mint annak előtte a szellemjáró volt. Aki, mondjuk nem hagyta el a vashegyet csak ritkán, de így is megvolt a hatalma hozzá, hogy vigyázzon rájuk. Őt kéne pótolni. Ha nincs még egy ilyen varázsos a környéken akkor kettőt vagy hármat keresni. A kérdés hallatán követi a lány tekintetét és bólint.*
-Csak nyugodtan.
*Ha hívja akkor a kiskutya előbb a gazdájára néz majd óvatosan, aztán bátrabban közelít felé, hogy alaposan megszaglássza a kezét. Trodd bólint arra, hogy jó lett volna tudni mi lett az utolsó lakókkal. Viszont ő nem tudja. Azzal kapcsolatban, hogy a másik egyedül próbál boldogulni szívesen kérdezne, de nem akar illetlenkedni.*
-Ha baj van akkor segítünk mi egymásnak. Attól nem kell félni. A thargok meg nem foglalkoznak az ilyenekkel. Fent a hegyen a cifraság már szinte megszokottnak számít.
*Talán nem érti a lány mire gondol a pásztor, de ha úgy alakul, hogy mennie kell akármiért az erődbe akkor megtapasztalja majd. Trodd élt is ott egy ideig. Mindenféle népeket és fura szerzeteket látott. Ahhoz képest egy magányos lány semmiség. Sőt, a tharg asszonyoknál megszokott az ilyesmi vagy hogy férfi módon élnek. Nem botránkoznak meg ilyenen. Nézi még a házat, hogy mire volna még szüksége. Viszont mikor megint hellyel kínálják bólint és leül. A kérdésre pedig hosszas mesébe kezd.*
-Ami, a törzs jószága volt azokat mindet én vigyázom. Még akkor jöttünk Learon-al ide mikor az erőd fából volt és Kagan vezér vigyázta a rendet. Furcsa egy ember volt. Magas, feketeszakállas harcosember. Megmondta nekünk, hogy ők nem értenek se az állatokhoz, se a földhöz. A nyáj már akkor megvolt, de olyan soványak voltak, hogy rossz volt rájuk nézni. Főként, azt ették amit vadásztak. A vashegyen, nagy kondérban egy félvér asszony főzött az egész törzsre. Nem voltak még ennyien mint manapság. Kagan vezér megígérte, hogy ha becsülettel dolgozunk akkor vigyáznak ránk és egyszer, majd kapunk földet is. Első nap mikor kivittük a jószágot legelni akkor ránk lőttek. Elfogták, aki csinálta és egy tündér volt, aki évek óta a törzs tagja. A vezér pedig vele szemben is állta a szavát. Minket idegeneket megvédett a törzs egyik tagjával szemben. Mikor baj volt akkor mindig elől lovagolva vezette a harcosokat és saját maga is harcolt a támadókkal. Mindig megtartotta a szavát és megbecsült minket. Nem a vérünk vagy rangunk miatt hanem mert tudta mit számít a munkánk és hogy becsülettel dolgozunk a törzsért. Azért hozta ide a thargokat, hogy ezek után ne éhezzenek. Volt, hogy hívatott és mikor odamentem elé akkor a kancellár is ott volt. Félbeszakította annak a tudós embernek a szövegét, hogy velem szót váltson. Én pedig mivel elsőnek jöttem és vigyáztam a jószágra rám maradt ez a munka. De nem bánom. Mindig becsülettel dolgoztam. Befogadtak maguk közé is.*Nyújtja a lány felé a tenyerét amin ott a tharg rúna.* Mikor pedig eljött az ideje földet kaptam. Sajátot, de azóta is vigyázom a thargok jószágait.
*Azt, mondjuk bánja, hogy sajátja nincs köztük. Ami, volt azt is áron alul adta el mert nem tudta, hogy a járvány óta sokszorosára felment az élő jószág. A növények kapcsán bólogat.*
-Sok munka lesz vele, de jó föld. Lesz majd mit eladni a piacon.
-Akkor megcsinálom.
*Jelenti ki. A járvány és az élőholtak híre senkinek se öröm. Főleg a maguk fajta egyszerű népeknek akik csak élni szeretnék az életüket békességben.*
-Kéne egy pap vagy sámán a környékre. Megáldaná a földeket, meg a házakat és nem lenne baj.
*Mint annak előtte a szellemjáró volt. Aki, mondjuk nem hagyta el a vashegyet csak ritkán, de így is megvolt a hatalma hozzá, hogy vigyázzon rájuk. Őt kéne pótolni. Ha nincs még egy ilyen varázsos a környéken akkor kettőt vagy hármat keresni. A kérdés hallatán követi a lány tekintetét és bólint.*
-Csak nyugodtan.
*Ha hívja akkor a kiskutya előbb a gazdájára néz majd óvatosan, aztán bátrabban közelít felé, hogy alaposan megszaglássza a kezét. Trodd bólint arra, hogy jó lett volna tudni mi lett az utolsó lakókkal. Viszont ő nem tudja. Azzal kapcsolatban, hogy a másik egyedül próbál boldogulni szívesen kérdezne, de nem akar illetlenkedni.*
-Ha baj van akkor segítünk mi egymásnak. Attól nem kell félni. A thargok meg nem foglalkoznak az ilyenekkel. Fent a hegyen a cifraság már szinte megszokottnak számít.
*Talán nem érti a lány mire gondol a pásztor, de ha úgy alakul, hogy mennie kell akármiért az erődbe akkor megtapasztalja majd. Trodd élt is ott egy ideig. Mindenféle népeket és fura szerzeteket látott. Ahhoz képest egy magányos lány semmiség. Sőt, a tharg asszonyoknál megszokott az ilyesmi vagy hogy férfi módon élnek. Nem botránkoznak meg ilyenen. Nézi még a házat, hogy mire volna még szüksége. Viszont mikor megint hellyel kínálják bólint és leül. A kérdésre pedig hosszas mesébe kezd.*
-Ami, a törzs jószága volt azokat mindet én vigyázom. Még akkor jöttünk Learon-al ide mikor az erőd fából volt és Kagan vezér vigyázta a rendet. Furcsa egy ember volt. Magas, feketeszakállas harcosember. Megmondta nekünk, hogy ők nem értenek se az állatokhoz, se a földhöz. A nyáj már akkor megvolt, de olyan soványak voltak, hogy rossz volt rájuk nézni. Főként, azt ették amit vadásztak. A vashegyen, nagy kondérban egy félvér asszony főzött az egész törzsre. Nem voltak még ennyien mint manapság. Kagan vezér megígérte, hogy ha becsülettel dolgozunk akkor vigyáznak ránk és egyszer, majd kapunk földet is. Első nap mikor kivittük a jószágot legelni akkor ránk lőttek. Elfogták, aki csinálta és egy tündér volt, aki évek óta a törzs tagja. A vezér pedig vele szemben is állta a szavát. Minket idegeneket megvédett a törzs egyik tagjával szemben. Mikor baj volt akkor mindig elől lovagolva vezette a harcosokat és saját maga is harcolt a támadókkal. Mindig megtartotta a szavát és megbecsült minket. Nem a vérünk vagy rangunk miatt hanem mert tudta mit számít a munkánk és hogy becsülettel dolgozunk a törzsért. Azért hozta ide a thargokat, hogy ezek után ne éhezzenek. Volt, hogy hívatott és mikor odamentem elé akkor a kancellár is ott volt. Félbeszakította annak a tudós embernek a szövegét, hogy velem szót váltson. Én pedig mivel elsőnek jöttem és vigyáztam a jószágra rám maradt ez a munka. De nem bánom. Mindig becsülettel dolgoztam. Befogadtak maguk közé is.*Nyújtja a lány felé a tenyerét amin ott a tharg rúna.* Mikor pedig eljött az ideje földet kaptam. Sajátot, de azóta is vigyázom a thargok jószágait.
*Azt, mondjuk bánja, hogy sajátja nincs köztük. Ami, volt azt is áron alul adta el mert nem tudta, hogy a járvány óta sokszorosára felment az élő jószág. A növények kapcsán bólogat.*
-Sok munka lesz vele, de jó föld. Lesz majd mit eladni a piacon.
4335. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-04 14:33:22
Üzenet elküldve: 2024-12-04 14:33:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Pfúú, rendben, már úgy is kezdett nehézkes lenni.
* Mosolyog megkönnyebbülve, hogy felajánlották neki a közvetlenebb hangvételt. Nehezen tudja megállapítani mások korát, meg hát a szigorú pillantás sem segít. Freda is fiatalabbnak néz ki a koránál, talán még gyermeknek is nézné valaki a filigránságával, noha félúton jár a huszadik és harmincadik tele között.
Követi tekintetével, hogy min hümmög annyira a férfi, majd kínosan elvigyorodik. *
- Ja... Hát, igen. Megadta magát a zsanér. Komolyan? Csak akad itt valahol.
* Örömében összeüti a tenyereit. Kezdi igazán szívébe zárni a pásztort. Majd megnézi később abban a fészerben. *
- Messzebbre is eljutott az itteni dolgok híre. Egészen hihetetlen.
*Megborzong, nem csak a hidegtől. Járkáló halottak, járvány. A járványból mondjuk nekik is kijutott. Elszomorodik egy pillanatra. *
- Nem szerencsés évek ezek. Talán itt lenne az ideje egy kis békességnek.
* Sóhajtozik halkan. Távoli tájakon járt, amikor ezek a dolgok történtek, de nem sajnálja a dolgot túlzottan. Nem kérne tovabbi ehhez hasonló izgalmakból. *
- Szabad?
* Kérdezi a kiskutyára mutatva. Ha a gazdaja engedélyezi, megpróbálja magához csalogatni, ahogy korábban. *
- Értem. Kár, jó lett volna tudni, mi lett az itteniekkel.
*Úgy tűnik túl régen hagyták magára a tanyát, és már senki sem emlékszik a lakókra. *
- Értem, értem. Jó ezt hallani. Talán furcsa, hogy egy nő egyedül próbáljon boldogulni, de remélem sikerül jó viszonyt ápolnom a szomszédaimmal.
*Magyarázkodik lassan, keresve a szavakat. Tudja, hogy a tanyavilág nyelve éles tud lenni, nem csak vendégszerető. Amennyire hasznos, hogy az emberen rajta tartják a szemüket, ugyanannyira káros is tud lenni. *
- Pár sétáló halotthoz képest talán nem olyan szörnyű.
* Nevet fel röviden. *
- Biztos nem ülsz le? Mesélj magadról. Hány jószágra viselsz gondot? Na és hogy lehet kiérdemelni ezt a különös címet?
* Hát ez aztán felettébb érdekli. *
- Magam is értek a jószagokhoz valamennyire, de leginkább a növények termesztésében jeleskedem. Jó lenne újra benépesíteni ezt a birtokot néhánnyal.
* Mosolyog megkönnyebbülve, hogy felajánlották neki a közvetlenebb hangvételt. Nehezen tudja megállapítani mások korát, meg hát a szigorú pillantás sem segít. Freda is fiatalabbnak néz ki a koránál, talán még gyermeknek is nézné valaki a filigránságával, noha félúton jár a huszadik és harmincadik tele között.
Követi tekintetével, hogy min hümmög annyira a férfi, majd kínosan elvigyorodik. *
- Ja... Hát, igen. Megadta magát a zsanér. Komolyan? Csak akad itt valahol.
* Örömében összeüti a tenyereit. Kezdi igazán szívébe zárni a pásztort. Majd megnézi később abban a fészerben. *
- Messzebbre is eljutott az itteni dolgok híre. Egészen hihetetlen.
*Megborzong, nem csak a hidegtől. Járkáló halottak, járvány. A járványból mondjuk nekik is kijutott. Elszomorodik egy pillanatra. *
- Nem szerencsés évek ezek. Talán itt lenne az ideje egy kis békességnek.
* Sóhajtozik halkan. Távoli tájakon járt, amikor ezek a dolgok történtek, de nem sajnálja a dolgot túlzottan. Nem kérne tovabbi ehhez hasonló izgalmakból. *
- Szabad?
* Kérdezi a kiskutyára mutatva. Ha a gazdaja engedélyezi, megpróbálja magához csalogatni, ahogy korábban. *
- Értem. Kár, jó lett volna tudni, mi lett az itteniekkel.
*Úgy tűnik túl régen hagyták magára a tanyát, és már senki sem emlékszik a lakókra. *
- Értem, értem. Jó ezt hallani. Talán furcsa, hogy egy nő egyedül próbáljon boldogulni, de remélem sikerül jó viszonyt ápolnom a szomszédaimmal.
*Magyarázkodik lassan, keresve a szavakat. Tudja, hogy a tanyavilág nyelve éles tud lenni, nem csak vendégszerető. Amennyire hasznos, hogy az emberen rajta tartják a szemüket, ugyanannyira káros is tud lenni. *
- Pár sétáló halotthoz képest talán nem olyan szörnyű.
* Nevet fel röviden. *
- Biztos nem ülsz le? Mesélj magadról. Hány jószágra viselsz gondot? Na és hogy lehet kiérdemelni ezt a különös címet?
* Hát ez aztán felettébb érdekli. *
- Magam is értek a jószagokhoz valamennyire, de leginkább a növények termesztésében jeleskedem. Jó lenne újra benépesíteni ezt a birtokot néhánnyal.
4334. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-04 02:55:01
Üzenet elküldve: 2024-12-04 02:55:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Szerencse, hogy legalább a egyikük beszédes mert így nem fognak némaságba fulladni. Ami, bizonyos körülmények közt nem zavarja a pásztort. Például ha munka van. Viszont csendben ücsörögni nem tudna.*
-Learon. Az ő földje és a neki dolgozó Fortas család arrább vannak. Utánam.
*Mutat az adott irányba, ami inkább csak jelzés értékű mert arrafelé nem látszik semmi. Errefelé mások a távolságok, mint a városban. Hiába szomszédok nem találkoznak olyan gyakran. Megtudja végre a lány nevét is. Úgy néz ki nem alakult olyan rosszul ez az első találkozás az új lakóval. Egy kiegészítést azért tesz.*
-Nem kell engem magázni. Nem vagyok öreg, de uraság se.
*Mondjuk a kor mindig attól függ kinek a szemében. Gyerekek szemében ő már biztos öregembernek számít. De nem szeretne annak lenni. Hogy úr lenne az is csalóka. Egyrészt tényleg felelős cím a vashegy pásztora mert tőle függ, hogy tudnak-e birkapörköltet enni a vaskorsóban. Ami, azért is büszkeséggel tölti el mert nem született tharg. Maga érdemelte ezt a feladatot ki. Arról nem beszélve, hogy saját földje van. Nem is kicsi. De egynek gondolja magát a helyiekkel és nem hiszi, hogy ettől több lenne náluk. Nem is voltak jó tapasztalatai az urakkal azért se tetszik neki ez a cím. Az invitálásra bólint. Majd ahogy beljebb lép valami olyat pillant meg, ami mellett nem tud szó nélkül elmenni. Az ajtóhoz sétálna, hogy párat hümmögjön és közelebbről megnézze.*
-Ha volna pár jó szeg hozzá akkor vissza tudom tenni.
*Közli a legnagyobb természetességgel. Hogy csak vendégségbe látják vagy volna más dolga is nem olyan fontos. A lánynak nincs bekötve a feje, csak nemrég érkezett. Nincs ember a háznál egy ilyen ajtó mellett meg nem lehetne aludni. Közben a kis fekete kutya a gazdája lába közelében maradva szimatol és ismerkedik az új szagokkal. A róla kapott kérdésre bólint.*
-Megköszönjük. Mándli. Muszáj volt.
*A bemutatkozása után egyértelmű lehet, hogy az a vidám kis szőrcsomó nem csak háziállat, de munkaeszköz is. Nem is akár milyen. Egyes helyeken tán el is lopnák ha látnák milyen jól terel. Persze a lánnyal kapcsolatban ez nem merül fel a pásztorban csak nem kíván túlzottan dicsekvőnek tűnni. A kapott kérdésen elgondolkozik.*
-Hát... Azt, én se tudom. Voltak hihetetlen dolgok az elmúlt években. Sokaknak át kellett költöznie a folyó emez oldalára mikor élőholtak riogatták a népet. Meg volt az a járvány is amit a kancellár kúrált ki. De ez a kunyhó szerintem már a járvány előtt is üres volt.
*Nem túl sok, de annál kevésbé bizalomgerjesztő szavak ezek. Olyan mintha mindig lenne valami katasztrófa errefelé. Pedig nincs így. Csak a Szellemjáró halála óta. A következő szavakra se tud mit mondani.*
-Gondolom egy konyhakert lehetett mert még megvan a nyoma. Pajta, disznóól vagy tikudvar nem tudom van-e.
*Azokat tudja még elképzelni. A következő kérdésre már tud bővebben válaszolni.*
-Jó föld az. A folyó sokat jelent. Jól tud az teremni. Errefelé Learon-nak vannak munkásai is, de a kaláka a szokás. Össze szoktunk beszélni és megszervezzünk magunknak. Így szokott lenni a taposással is. Megbeszéljük, hogy mikor és odaterelem a jószágokat ha kell.
*Ugyanis jót tesz a földnek és egy kisebb terület esetében nem számít annyira, hogy ott kisebb fű mintha egy nagyobbon lennének végighajtva. Meg habár fizetséget nem is kérne ezért, de egy kis bornak vagy egy jó meleg ebédnek nem mondana nemet. Azért vannak a pásztorszakmának kiváltságai is.*
-Learon. Az ő földje és a neki dolgozó Fortas család arrább vannak. Utánam.
*Mutat az adott irányba, ami inkább csak jelzés értékű mert arrafelé nem látszik semmi. Errefelé mások a távolságok, mint a városban. Hiába szomszédok nem találkoznak olyan gyakran. Megtudja végre a lány nevét is. Úgy néz ki nem alakult olyan rosszul ez az első találkozás az új lakóval. Egy kiegészítést azért tesz.*
-Nem kell engem magázni. Nem vagyok öreg, de uraság se.
*Mondjuk a kor mindig attól függ kinek a szemében. Gyerekek szemében ő már biztos öregembernek számít. De nem szeretne annak lenni. Hogy úr lenne az is csalóka. Egyrészt tényleg felelős cím a vashegy pásztora mert tőle függ, hogy tudnak-e birkapörköltet enni a vaskorsóban. Ami, azért is büszkeséggel tölti el mert nem született tharg. Maga érdemelte ezt a feladatot ki. Arról nem beszélve, hogy saját földje van. Nem is kicsi. De egynek gondolja magát a helyiekkel és nem hiszi, hogy ettől több lenne náluk. Nem is voltak jó tapasztalatai az urakkal azért se tetszik neki ez a cím. Az invitálásra bólint. Majd ahogy beljebb lép valami olyat pillant meg, ami mellett nem tud szó nélkül elmenni. Az ajtóhoz sétálna, hogy párat hümmögjön és közelebbről megnézze.*
-Ha volna pár jó szeg hozzá akkor vissza tudom tenni.
*Közli a legnagyobb természetességgel. Hogy csak vendégségbe látják vagy volna más dolga is nem olyan fontos. A lánynak nincs bekötve a feje, csak nemrég érkezett. Nincs ember a háznál egy ilyen ajtó mellett meg nem lehetne aludni. Közben a kis fekete kutya a gazdája lába közelében maradva szimatol és ismerkedik az új szagokkal. A róla kapott kérdésre bólint.*
-Megköszönjük. Mándli. Muszáj volt.
*A bemutatkozása után egyértelmű lehet, hogy az a vidám kis szőrcsomó nem csak háziállat, de munkaeszköz is. Nem is akár milyen. Egyes helyeken tán el is lopnák ha látnák milyen jól terel. Persze a lánnyal kapcsolatban ez nem merül fel a pásztorban csak nem kíván túlzottan dicsekvőnek tűnni. A kapott kérdésen elgondolkozik.*
-Hát... Azt, én se tudom. Voltak hihetetlen dolgok az elmúlt években. Sokaknak át kellett költöznie a folyó emez oldalára mikor élőholtak riogatták a népet. Meg volt az a járvány is amit a kancellár kúrált ki. De ez a kunyhó szerintem már a járvány előtt is üres volt.
*Nem túl sok, de annál kevésbé bizalomgerjesztő szavak ezek. Olyan mintha mindig lenne valami katasztrófa errefelé. Pedig nincs így. Csak a Szellemjáró halála óta. A következő szavakra se tud mit mondani.*
-Gondolom egy konyhakert lehetett mert még megvan a nyoma. Pajta, disznóól vagy tikudvar nem tudom van-e.
*Azokat tudja még elképzelni. A következő kérdésre már tud bővebben válaszolni.*
-Jó föld az. A folyó sokat jelent. Jól tud az teremni. Errefelé Learon-nak vannak munkásai is, de a kaláka a szokás. Össze szoktunk beszélni és megszervezzünk magunknak. Így szokott lenni a taposással is. Megbeszéljük, hogy mikor és odaterelem a jószágokat ha kell.
*Ugyanis jót tesz a földnek és egy kisebb terület esetében nem számít annyira, hogy ott kisebb fű mintha egy nagyobbon lennének végighajtva. Meg habár fizetséget nem is kérne ezért, de egy kis bornak vagy egy jó meleg ebédnek nem mondana nemet. Azért vannak a pásztorszakmának kiváltságai is.*
4333. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-03 21:21:27
Üzenet elküldve: 2024-12-03 21:21:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Ó, vagy úgy! A thargok ura említette a nevét, és egy másikat is... Lea... Na, mindegy.
* Micsoda szerencse, rögtön belefutni a szomszédjába! Őszinte, széles mosollyal, immár fesztelenebbül közelebb sétál. *
- Freda Liir, örülök, hogy megismerhetem, A Vashegy Pásztorát.
* Apró meghajlást is tesz közben. Egészen úgy hangzik a férfi bemutatkozása, mintha ez valami egyszeri kitűntetett feladat lenne, így hát a lány ehhez mérten fog viszonyulni eme címhez is, csupa nagy betűvel. *
- Nem jönne egy kicsit beljebb? Ugyan rendes ülőhellyel nem tudom kínálni, de talán ide a tornácra?
* Kedvesen invitálja A Pásztort, és már egyengeti is oda a köpenyét, amit éjszakára használt. Hideg van, talán így nem fagy oda az alsó fertályuk. Na, nem mintha abban bízna, hogy a fickó majd kedélyesen melléhuppan. De a szándék a lényeg. *
- Nem szomjas a kutyája? Mit is mondott hogy hívják? Igazán jól idomította.
* Csicsereg tovább, nem zavartatva magát a férfi némaságától. *
- Leginkább ennek a tanyának a története érdekelne. Első körben. De persze,ha dolga van, nem tartóztatom sokáig. Annyit meséltek a faluban, hogy már rég lakatlan, nem maradt örököse a helynek.
* Ő maga viszont helyet foglal, ha Trodd esetleg nem is és kíváncsi, lelkesen csillogó szemmel várja a választ. Persze nem sokáig képes csendben maradni. *
- Úgy láttam gazdálkodtak az előző lakók, sok itt a régi szerszám. Mit termesztettek? Állatot is tartottak? Mifélét?
* Meghallgatja a választ, majd ismét kérdésözönnel támad. *
- Jár hozzá egy hektár föld is, itt mindjárt mellette, ha jól sejtem. A tharg úr szerint zsíros, gazdag, de ahogy én látom, szépen visszavette a természet, tiszta bozót meg rekettye. Milyen a talaj? Valóban olyan, ahogy említették? Mondjuk, pihentetve van legalább egy jó ideje...
* Elgondolkodva a földje felé pillant, a kidőlt kerítésen túlra. Fejében millió terv vázlata íródik, csak győzze kivárni a tavaszt, minden munkához már túl késő van. Talán egy kis trágya? *
* Micsoda szerencse, rögtön belefutni a szomszédjába! Őszinte, széles mosollyal, immár fesztelenebbül közelebb sétál. *
- Freda Liir, örülök, hogy megismerhetem, A Vashegy Pásztorát.
* Apró meghajlást is tesz közben. Egészen úgy hangzik a férfi bemutatkozása, mintha ez valami egyszeri kitűntetett feladat lenne, így hát a lány ehhez mérten fog viszonyulni eme címhez is, csupa nagy betűvel. *
- Nem jönne egy kicsit beljebb? Ugyan rendes ülőhellyel nem tudom kínálni, de talán ide a tornácra?
* Kedvesen invitálja A Pásztort, és már egyengeti is oda a köpenyét, amit éjszakára használt. Hideg van, talán így nem fagy oda az alsó fertályuk. Na, nem mintha abban bízna, hogy a fickó majd kedélyesen melléhuppan. De a szándék a lényeg. *
- Nem szomjas a kutyája? Mit is mondott hogy hívják? Igazán jól idomította.
* Csicsereg tovább, nem zavartatva magát a férfi némaságától. *
- Leginkább ennek a tanyának a története érdekelne. Első körben. De persze,ha dolga van, nem tartóztatom sokáig. Annyit meséltek a faluban, hogy már rég lakatlan, nem maradt örököse a helynek.
* Ő maga viszont helyet foglal, ha Trodd esetleg nem is és kíváncsi, lelkesen csillogó szemmel várja a választ. Persze nem sokáig képes csendben maradni. *
- Úgy láttam gazdálkodtak az előző lakók, sok itt a régi szerszám. Mit termesztettek? Állatot is tartottak? Mifélét?
* Meghallgatja a választ, majd ismét kérdésözönnel támad. *
- Jár hozzá egy hektár föld is, itt mindjárt mellette, ha jól sejtem. A tharg úr szerint zsíros, gazdag, de ahogy én látom, szépen visszavette a természet, tiszta bozót meg rekettye. Milyen a talaj? Valóban olyan, ahogy említették? Mondjuk, pihentetve van legalább egy jó ideje...
* Elgondolkodva a földje felé pillant, a kidőlt kerítésen túlra. Fejében millió terv vázlata íródik, csak győzze kivárni a tavaszt, minden munkához már túl késő van. Talán egy kis trágya? *
4332. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:26:36
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:26:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Sokan furcsának találják a szótlan pásztort, aki több időt van a jószágok közt, mint emberekkel. Erre a maga egyszerű gondolkodása is rájátszik, ami miatt még inkább nehéz szót érteni vele. Ezt tapasztalja a lány is. Nem akar kellemetlenkedni, okoskodnia meg felesleges. Egyrészt mert lehet a lány engedélyt kapott rá, hogy itt legyen, másrészt ha nem akkor meg mit csinál? Ráhívja a thargokat? Ahol pedig nem kíváncsiak rá ott felesleges pazarolni a szót. Indul is meg a piacra. Mikor tartóztatják akkor megáll és visszafordul. A kérdés hallatán bólint.*
-Trodd Molound, a vashegy pásztora.
*Nem titok a neve. A címe se. Nem is jelent többet minthogy ő az, aki a tharg juhokat őrzi. Arra már büszke ahogy ezt a feladatot végzi. Az erőd leégett, jöttek háborúk, menekültek, járványok, de a nyáj megmaradt. Volt, hogy egy-egy problémásabb évben nem híztak annyira, de mostanában nem lehet arra se panasz. A lány ezek után akár úgy is érezheti mintha egy kőszoborhoz beszélne. A férfi rá néz, de a vonásai és a tekintete rezzenéstelenek. Megvárja míg végül elhangzik, hogy mit is szeretne a másik és csak akkor szólal meg.*
-Beszélhetek. Mire vagy kíváncsi?
-Trodd Molound, a vashegy pásztora.
*Nem titok a neve. A címe se. Nem is jelent többet minthogy ő az, aki a tharg juhokat őrzi. Arra már büszke ahogy ezt a feladatot végzi. Az erőd leégett, jöttek háborúk, menekültek, járványok, de a nyáj megmaradt. Volt, hogy egy-egy problémásabb évben nem híztak annyira, de mostanában nem lehet arra se panasz. A lány ezek után akár úgy is érezheti mintha egy kőszoborhoz beszélne. A férfi rá néz, de a vonásai és a tekintete rezzenéstelenek. Megvárja míg végül elhangzik, hogy mit is szeretne a másik és csak akkor szólal meg.*
-Beszélhetek. Mire vagy kíváncsi?
4331. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-02 15:14:45
Üzenet elküldve: 2024-12-02 15:14:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
//Célzás próba: Sikeres//
*Szinte eggyé válik a fa törzsével. Levegőt se nagyon mer venni. Tőle nem messze, úgy huszonöt lépésnyire egy őz turkál az avarban. Talán makkot keres vagy gombát. Szürkésbarna bundája már arról árulkodik, hogy felöltötte téli ruházatát; ha nem pont úgy mozdul, hogy a farán szinte hófehérnek tűnő tükre látszódjon, észre sem vette volna talán.
Figyeli az állatot. Egyedül van, viszonylag nyugodt suta. Gidát nem lát a környéken, pedig az ott lenne szorosan mellette, ha lenne neki. Talán két vagy három percig is áll mozdulatlanul, mire rászánja magát a cselekvésre. Lassan mozdul meg a keze ahogy a válla fölé nyúl, ujjai megtalálják a nyilakat. Azt az apró rovátkát keresi a száron, ami elárulja, hogy acél- vagy vasheggyel van-e szerelve. Most acélt akar. Biztosra akar menni.
Úgy húzza elő a nyilat, hogy az nem csap zajt. A nyíl ajkát az ideghez illeszti. Vár. Csöndben van. Nem kapkod. A suta is nyugodt még.
Lassan feszíti meg az íjat és emeli célra fegyverét. Látja a falevelek apró himbálózását, kezei igazítanak a célzáson, hogy kompenzálja a szelet. Az ideg az álla mellett a bőrébe vág, érzi, ahogy válla és karja megfeszül és forrósodni kezd, ahogy még ellentart az íjnak.
Lassú, mély levegő be.
Lassú, mély levegő ki.
Az ideg felzizzen, a nyíl tollai a levegőbe sziszegnek. Csak egy elmosódó folt látszik belőle, ahogy felfoghatatlan gyorsasággal teszi meg a távolságot közte és az őz között. A frissen kovácsolt, beretvaéles acélhegy az állat bal lapockája mögött fúródik a testbe, odabent aztán szakít, vág, tör és roncsol.
Egyetlen jajszó hagyja csak el az állat száját, még mozdul, mintha elfutni próbálna - de a teste már nem engedelmeskedik; ott esik össze, ahol a lövés érte. Leengedi az íjat, mély levegőt vesz, érzi, hogy valami odabent a mellkasában ideges-izgatottan remeg. A vadhoz lépdel, közben íját a vállára veti. Az őz még él, forró vére azt az avart áztatja, amit a paták már a nyirkos földig túrtak haláltáncában. Érzi a forró, rezes szagot, a falevelek illatát és az őz szagát.
Fél térdre ereszkedik, közben előhúzza tőrét. Ujjai az őz fejére simítanak.*
- Bocsáss meg! *-mondja halkan, miközben az állat szemét nézi-* És köszönöm.
*Egyetlen mozdulat a jobbjával; még egy utolsó, szörcsögő nyöszörgés. Az őzláb még rúg egy utolsót, majd megáll.
A pengét az állat szügyébe törli, majd elrakja. Megragadja a nyilat, érzi a feszülését a testben. Halkan felnyög ahogy egyetlen rántással kiszabadítja a testből. Azt is letörli a közeli bokor leveleivel, és a többi közé csúsztatja a tegezben.
Egyszerre elégedett és szomorú.
Lábainál fogva megragadja a testet és felemeli azt, a vállára lódítja. Nem is túl nehéz. Egy suta sosem az igazán. A földre szegezi a tekintetét, és követni kezdi visszafelé a saját lábnyomait. Hát nem jött ki hiába az erdőre.*
//Célzás próba: Sikeres//
*Szinte eggyé válik a fa törzsével. Levegőt se nagyon mer venni. Tőle nem messze, úgy huszonöt lépésnyire egy őz turkál az avarban. Talán makkot keres vagy gombát. Szürkésbarna bundája már arról árulkodik, hogy felöltötte téli ruházatát; ha nem pont úgy mozdul, hogy a farán szinte hófehérnek tűnő tükre látszódjon, észre sem vette volna talán.
Figyeli az állatot. Egyedül van, viszonylag nyugodt suta. Gidát nem lát a környéken, pedig az ott lenne szorosan mellette, ha lenne neki. Talán két vagy három percig is áll mozdulatlanul, mire rászánja magát a cselekvésre. Lassan mozdul meg a keze ahogy a válla fölé nyúl, ujjai megtalálják a nyilakat. Azt az apró rovátkát keresi a száron, ami elárulja, hogy acél- vagy vasheggyel van-e szerelve. Most acélt akar. Biztosra akar menni.
Úgy húzza elő a nyilat, hogy az nem csap zajt. A nyíl ajkát az ideghez illeszti. Vár. Csöndben van. Nem kapkod. A suta is nyugodt még.
Lassan feszíti meg az íjat és emeli célra fegyverét. Látja a falevelek apró himbálózását, kezei igazítanak a célzáson, hogy kompenzálja a szelet. Az ideg az álla mellett a bőrébe vág, érzi, ahogy válla és karja megfeszül és forrósodni kezd, ahogy még ellentart az íjnak.
Lassú, mély levegő be.
Lassú, mély levegő ki.
Az ideg felzizzen, a nyíl tollai a levegőbe sziszegnek. Csak egy elmosódó folt látszik belőle, ahogy felfoghatatlan gyorsasággal teszi meg a távolságot közte és az őz között. A frissen kovácsolt, beretvaéles acélhegy az állat bal lapockája mögött fúródik a testbe, odabent aztán szakít, vág, tör és roncsol.
Egyetlen jajszó hagyja csak el az állat száját, még mozdul, mintha elfutni próbálna - de a teste már nem engedelmeskedik; ott esik össze, ahol a lövés érte. Leengedi az íjat, mély levegőt vesz, érzi, hogy valami odabent a mellkasában ideges-izgatottan remeg. A vadhoz lépdel, közben íját a vállára veti. Az őz még él, forró vére azt az avart áztatja, amit a paták már a nyirkos földig túrtak haláltáncában. Érzi a forró, rezes szagot, a falevelek illatát és az őz szagát.
Fél térdre ereszkedik, közben előhúzza tőrét. Ujjai az őz fejére simítanak.*
- Bocsáss meg! *-mondja halkan, miközben az állat szemét nézi-* És köszönöm.
*Egyetlen mozdulat a jobbjával; még egy utolsó, szörcsögő nyöszörgés. Az őzláb még rúg egy utolsót, majd megáll.
A pengét az állat szügyébe törli, majd elrakja. Megragadja a nyilat, érzi a feszülését a testben. Halkan felnyög ahogy egyetlen rántással kiszabadítja a testből. Azt is letörli a közeli bokor leveleivel, és a többi közé csúsztatja a tegezben.
Egyszerre elégedett és szomorú.
Lábainál fogva megragadja a testet és felemeli azt, a vállára lódítja. Nem is túl nehéz. Egy suta sosem az igazán. A földre szegezi a tekintetét, és követni kezdi visszafelé a saját lábnyomait. Hát nem jött ki hiába az erdőre.*
4330. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-12-02 14:33:37
Üzenet elküldve: 2024-12-02 14:33:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Értetlenül pillog egy darabig a látogatóján. Kezd kellemetlenné válni a hosszú csend, így idegesen elmosolyodik. *
- Áh, vagy úgy! Értem.
* Körülményes egy fickónak tűnik. Ismert ilyet, odahaza is. Bölcs, egyenes ember volt, de nem szerette a felesleges szavakat. *
~ Hogy is hívták? Ah, igen, az öreg Maahtulah. ~
* Kis hatásszünet után, észleli, hogy amaz távozna is rögvest. Kapkodva előreszalad néhány lépést. *
- Várjon! Várjon!
* Ha megáll, esetleg megfordul, tesz még pár lépést előre. *
- Idevalósi, erre a környékre?
* Nem nagyon tudja meghatározni az illető korát, de nyilván nála idősebb úrról van szó, így marad a hivatalosabb megszólításnál. Hát tanult ő jómodort szolgálókorában. *
- Nemrég érkeztem csak, most kaptam meg ezt a kis birtokot.
* Nyel egyet, nem tudja, egyáltalán érdekli-e ezt a szófukar alakot az ő mondanivalója, de azért még próbálkozik. *
- Nem ismerek még senkit. Ha esetleg...
* Elnémul. Ha esetleg, mi? Megkínálhatja-e egy kis itókával, friss kaláccsal, tűzmeleggel? Egyikkel sem rendelkezik jelenleg, így a kedves, vendégszerető háziasszonyt el is felejtheti. Felsóhajt. *
- Ha esetleg idevalósi, nem lenne kedve egy kicsit mesélni a vidékről?
* Nem tűnik úgy, mint aki terjedelmes elbeszélésbe kezdene, de egy kicsivel több információ is kisegítené. Hogy jobban beilleszkedjen, vagy hasonló. *
- Kérem?
* Inkább hangzik kérdésnek, mint kérésnek, ahogy tanácstalanul széttárja a kezét. *
- Áh, vagy úgy! Értem.
* Körülményes egy fickónak tűnik. Ismert ilyet, odahaza is. Bölcs, egyenes ember volt, de nem szerette a felesleges szavakat. *
~ Hogy is hívták? Ah, igen, az öreg Maahtulah. ~
* Kis hatásszünet után, észleli, hogy amaz távozna is rögvest. Kapkodva előreszalad néhány lépést. *
- Várjon! Várjon!
* Ha megáll, esetleg megfordul, tesz még pár lépést előre. *
- Idevalósi, erre a környékre?
* Nem nagyon tudja meghatározni az illető korát, de nyilván nála idősebb úrról van szó, így marad a hivatalosabb megszólításnál. Hát tanult ő jómodort szolgálókorában. *
- Nemrég érkeztem csak, most kaptam meg ezt a kis birtokot.
* Nyel egyet, nem tudja, egyáltalán érdekli-e ezt a szófukar alakot az ő mondanivalója, de azért még próbálkozik. *
- Nem ismerek még senkit. Ha esetleg...
* Elnémul. Ha esetleg, mi? Megkínálhatja-e egy kis itókával, friss kaláccsal, tűzmeleggel? Egyikkel sem rendelkezik jelenleg, így a kedves, vendégszerető háziasszonyt el is felejtheti. Felsóhajt. *
- Ha esetleg idevalósi, nem lenne kedve egy kicsit mesélni a vidékről?
* Nem tűnik úgy, mint aki terjedelmes elbeszélésbe kezdene, de egy kicsivel több információ is kisegítené. Hogy jobban beilleszkedjen, vagy hasonló. *
- Kérem?
* Inkább hangzik kérdésnek, mint kérésnek, ahogy tanácstalanul széttárja a kezét. *
4329. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-11-30 20:24:52
Üzenet elküldve: 2024-11-30 20:24:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Az övén lógó pásztorkészségek egyedül amik most jelzik, hogy ő ki is volna. A juhok otthon vannak. Ha pedig ártani akarna a lánynak akkor a fokossal a kezében igencsak veszélyes lehetne. Nőként egyedül élni nem is egy életbiztosítás. Szerencsére Trodd nem valami bandita. Miután Mándli visszatér hozzá akkor köszönti az idegent, aki igencsak úgy néz ki mint valami kéretlen lakásfoglaló. A kapott kérdést a pásztor megfontolja, ami alatt egykedvűen bámul a lány felé, majd rá jellemző tömörséggel válaszol.*
-Csak a kutyáért jöttem. Nem akartam zavarni.
*Azzal ha nem tartóztatják már fordulna is meg. Ő ugyanis nemhogy nem valami bandita, de kimondottan nem szeret illetlenkedni.*
-Csak a kutyáért jöttem. Nem akartam zavarni.
*Azzal ha nem tartóztatják már fordulna is meg. Ő ugyanis nemhogy nem valami bandita, de kimondottan nem szeret illetlenkedni.*
4328. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-11-30 10:34:41
Üzenet elküldve: 2024-11-30 10:34:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A férfit amolyan pásztor vagy juhászformának nézi, de sosem lehet tudni, nem ismerős még errefelé. Lassan egyenesedik fel a guggolásból, szemét a jövevényen tartva. Egyéb fegyvere nincs, csak a jó öreg sarlója, aki már soványra kopott a sok használattól. Nem csak az övétől, hanem jó pár felmenője munkájától. De azért borotvaéles! Nem mintha tudná, mit kezdjen vele, legfeljebb gyenge elrettentésül szolgálhatna veszély esetén.
Nem tűnik rablónak. De azért megugrik egy icipicit, ahogy a kutyának szól. Megdorgálja magát a gyengeségéért, hiszen még illedelmesen köszön is a látogató. *
- Minden jót!
* Mosolyogva fogadja a köszöntést és lelép a tornácról, kezét a szeme elé tartva, hogy jobban lásson az éles napfényben. *
- Miben segíthetek?
* Kérdezi aztán kedvesen, hiszen, jut eszébe, immár ő a birtokocska gazdája, minden jog megilleti e kérdésre, ha hívatlanul toppan be valaki.
Bár az is lehet, hogy az érkező nézi őt valami betolakodónak, hiszen a vak is láthatja, hogy a porta nem éppen utal arra, hogy élne benne valaki. *
Nem tűnik rablónak. De azért megugrik egy icipicit, ahogy a kutyának szól. Megdorgálja magát a gyengeségéért, hiszen még illedelmesen köszön is a látogató. *
- Minden jót!
* Mosolyogva fogadja a köszöntést és lelép a tornácról, kezét a szeme elé tartva, hogy jobban lásson az éles napfényben. *
- Miben segíthetek?
* Kérdezi aztán kedvesen, hiszen, jut eszébe, immár ő a birtokocska gazdája, minden jog megilleti e kérdésre, ha hívatlanul toppan be valaki.
Bár az is lehet, hogy az érkező nézi őt valami betolakodónak, hiszen a vak is láthatja, hogy a porta nem éppen utal arra, hogy élne benne valaki. *
4327. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-11-29 23:22:57
Üzenet elküldve: 2024-11-29 23:22:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Mándli nem egy félénk kutya. A nálánál sokkal nagyobb csavart szarvú birkákat olyan harciasan tudja megregulázni mikor szükséges, hogy már nincs is köztük, aki merne nekifordulni. Ha egy farkassal találkozott volna attól se riadna meg. De nem farkas csalta őt ide hanem a kíváncsisága. Meg egy kedves hang. Mikor pedig annak a forrását meglátja akkor nem ijedne meg a lánytól se. Sőt, szívesen odamenne hozzá ismerkedni, de hall valami olyasmit ami még benne is félelmet kelt. A gazdi hangját. Tudja jól, hogy nem szabad elkószálni és hogy mikor hívják akkor oda kell menni. Most rosszat csinált. Visszamenjen? Az ismeretlenhez szaladjon ismerkedni? Kapkodja a kis fejét kétségbeesetten, forog párat és szalad pár métert ide-oda. A helyzetet Trodd felbukkanása oldja meg. Aki, előbb az idegen felé fordul. Fiatal, a ruhája alapján parasztlány. A porta nem úgy néz ki mintha bárki lakná, de az idegennek van egy seprű a kezében. Épp dolgozott vagy őt hallva vette kézbe jó kérdés. Aztán a bűnös kiskutya felé néz, aki a szemébe se mer nézni.*
-Mit csinálsz te?*A hangját nem emeli fel, arca se komorul el, de még mozdulatot se tesz, ami haragra utalna viszont az üzenet így is átjön.*No!
*Ezek után már nincs kérdés. A fekete kis szőrpamacs teper is gazdája lábához, hogy bűnbánón hozzá bújjon. A férfi ezek után fordul megint a lány felé, hogy egykedvűen biccentsen egyet az irányába és köszöntse.*
-Adj' isten!
-Mit csinálsz te?*A hangját nem emeli fel, arca se komorul el, de még mozdulatot se tesz, ami haragra utalna viszont az üzenet így is átjön.*No!
*Ezek után már nincs kérdés. A fekete kis szőrpamacs teper is gazdája lábához, hogy bűnbánón hozzá bújjon. A férfi ezek után fordul megint a lány felé, hogy egykedvűen biccentsen egyet az irányába és köszöntse.*
-Adj' isten!
4326. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-11-29 21:50:16
Üzenet elküldve: 2024-11-29 21:50:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Víg kedélyű söprögetését az apró tornácon fejezi be végül. Minél tisztább lett a porta, annál koszfoltosabb lett a gazdája. Dolga végeztével megáll egy pillanatra szusszanni, tekintetét közben a gizgazos kerten pihenteti. Pihentetné, de valami mozgás vonja magára a figyelmét. *
- Mi a fészkes...
* Homlokát ráncolva hunyorog, hogy kivegye távolabb az izgő-mozgó valamicsodát a birtok bejáratánál.
Egyszerre pillantják meg egymást a kutyával, egyazon pillanatban merevedve meg a mozgásukban. Szerencsére ért ő kutyául, volt mindig odahaza pár jószág a ház körül. Leguggol és szelíd hangon szólongatni kezdi az ebet. *
- Szervusz barátocskám. Honnan bukkantál te fel ilyen hirtelen? Na, ne félj, nem bántalak.
* Megveregeti a combjait, hátha magához tudja édesgetni az ebet.
Közben megüti a fülét vélhetően a kutya gazdájának hangja is és az ösvény felé pillantva észrevesz egy közeledő férfialakot. *
- Mi a fészkes...
* Homlokát ráncolva hunyorog, hogy kivegye távolabb az izgő-mozgó valamicsodát a birtok bejáratánál.
Egyszerre pillantják meg egymást a kutyával, egyazon pillanatban merevedve meg a mozgásukban. Szerencsére ért ő kutyául, volt mindig odahaza pár jószág a ház körül. Leguggol és szelíd hangon szólongatni kezdi az ebet. *
- Szervusz barátocskám. Honnan bukkantál te fel ilyen hirtelen? Na, ne félj, nem bántalak.
* Megveregeti a combjait, hátha magához tudja édesgetni az ebet.
Közben megüti a fülét vélhetően a kutya gazdájának hangja is és az ösvény felé pillantva észrevesz egy közeledő férfialakot. *
4325. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-11-29 19:13:57
Üzenet elküldve: 2024-11-29 19:13:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A pásztor egykedvű lépteivel tökéletes ellentétben van az őt követő kis fekete kutya, aki mintha élete legszebb pillanatait élné. Okos állat ő és tudja, hogy nem minden nap járnak ezen az úton. Főleg nem kettesben. Ilyenkor mindig olyan helyre látogatnak ahol ritkán vagy egyáltalán nem járt még. Az új helyek és az új szagok pedig nagyon izgalmasak. Látszik rajta az életvidámság ahogy szaladgál, bokrokat és fűcsomókat szaglászik meg és jelöl meg. Egykedvűen gólemként cammogó gazdáját pedig nem egyszer körbeszaladgálja. Mikor a kiskutya lihegésének hangja kicsit hosszabban megszűnik akkor áll meg és néz közül Trodd is. Egyik oldalt szántó másikon meg az a bozótos, ami az elhagyatott tanyához vezet. Kutya pedig sehol.*
-No!
*Ilyet Mándli nem szokott. Mi ütött abba a kutyába?*
-Noooo!
*Szól messzebbre a hívása, de nem kerül elő a jószág. Megindul a csalitosba, tekintetével és fülével közben figyelve hátha meghall valamit.*
~Tüzelő szuka nem lehet a közelben. Döghús szaga csapta volna meg az orrát? Remélem nem farkasok vagy rókák.~
*Habár neki nincs baromfi a háznál. Talán ha sikerül a piacon jól alkudni akkor ezek után, de akkor se örülne neki ha ilyesfajta kártevők felbukkannának. Főleg a farkasnak. Fokosával tolja el maga elöl az akaszkodó ágakat és halad egyre beljebb mikor is női ének üti meg a fülét. Erre igazán nem számított. Pedig úgy emlékezett, hogy ez a porta üres. Csak úgy hívatlanul főleg szó nélkül beállítani meg nem volna túl illedelmes. Mi ütött tényleg ebbe a jószágba. Megindul a hang irányába és hogy ne úgy bukkanjon elő mint, aki settenkedik jó hangosan felkiált.*
-Mándli! Hol vagy? Jer elő!
-No!
*Ilyet Mándli nem szokott. Mi ütött abba a kutyába?*
-Noooo!
*Szól messzebbre a hívása, de nem kerül elő a jószág. Megindul a csalitosba, tekintetével és fülével közben figyelve hátha meghall valamit.*
~Tüzelő szuka nem lehet a közelben. Döghús szaga csapta volna meg az orrát? Remélem nem farkasok vagy rókák.~
*Habár neki nincs baromfi a háznál. Talán ha sikerül a piacon jól alkudni akkor ezek után, de akkor se örülne neki ha ilyesfajta kártevők felbukkannának. Főleg a farkasnak. Fokosával tolja el maga elöl az akaszkodó ágakat és halad egyre beljebb mikor is női ének üti meg a fülét. Erre igazán nem számított. Pedig úgy emlékezett, hogy ez a porta üres. Csak úgy hívatlanul főleg szó nélkül beállítani meg nem volna túl illedelmes. Mi ütött tényleg ebbe a jószágba. Megindul a hang irányába és hogy ne úgy bukkanjon elő mint, aki settenkedik jó hangosan felkiált.*
-Mándli! Hol vagy? Jer elő!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344