Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (4398. - 4414. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
4414. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-09-08 08:25:24
Üzenet elküldve: 2026-09-08 08:25:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Véráztatta föld//
*Az elf válasza nem hagy benne több kétséget a ház felől. Meg sem próbálja már lebeszélni a hosszúéletűt a lehetetlen küldetésről, hogy egy tucatnyi ork közé rontson a lányáért. Talán maga sem tenne másként, ha sajátja lenne odabent. Most azonban a nőéről van szó, aki éppen ezért nem gondolkozik, nemhogy tisztán, de egyáltalán. A tharg asszony szavai viszont nem festenek biztató képet az esélyeikről.*
- Járőröznek is? *Kérdez vissza az őrszemekre.* - Tudod merre lehetnek nagyjából? Mikor a legrészegebbek?
*Talán szerencséjük van, és tudnak akkor érkezni, amikor a legtöbb alszik. Ha nem tartanak támadástól, a sötétből talán meglephetik őket. Talán elég lehet ennyi. Túl sok a talán, véletlen, szerencse, nem rezdül azonban az arca, amivel visszaveszi magára a tegezét, meghúzva a szíjakat a mellkasa körül, amíg a hosszúéletű a lováért megy. A halott orkoknál talált dolgokat az elnyűtt vászonzsákba tolja, keresztbe emelve azt is a vállán. Messze került a kertésztől, aki nemrég volt. A koszos rongyot csak futólag a táska szíjára köti. Gyakorlatiasabb annál, minthogy itt hagyja.
A kezébe veszi az íját, felpillantva az elf felé. Hogy meghátráljon meg sem fordul a fejében, de valamit ki kell találnia, mert egymaga a két kiszámíthatatlan nővel nem ronthat szemből az orkokkal teli épületbe.*
- Hányan vannak odabent foglyok?
*Fordul vissza az idegen asszony felé, miközben maga is megindul az elf nyomán, a saját lépteivel próbálva lassítani annak tempóját. Jobb szeretne elöl menni, de a nő tudja az irányt, és ha fejjel akar a falnak rohanni a legutóbb sem tudta megállítani. Nem is figyel a hosszúéletű könnyed szavaira igazán, lehetőségek pörögnek a fejében, s információra van szüksége, gyorsan, minél többre. A fülét azért nyitva tartja a környezetükre, s a tekintete is hamar fordul a táj felé, ugyanúgy fürkészve, ahogy nem olyan rég lóhátáról tette.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.09.08 08:28:48
*Az elf válasza nem hagy benne több kétséget a ház felől. Meg sem próbálja már lebeszélni a hosszúéletűt a lehetetlen küldetésről, hogy egy tucatnyi ork közé rontson a lányáért. Talán maga sem tenne másként, ha sajátja lenne odabent. Most azonban a nőéről van szó, aki éppen ezért nem gondolkozik, nemhogy tisztán, de egyáltalán. A tharg asszony szavai viszont nem festenek biztató képet az esélyeikről.*
- Járőröznek is? *Kérdez vissza az őrszemekre.* - Tudod merre lehetnek nagyjából? Mikor a legrészegebbek?
*Talán szerencséjük van, és tudnak akkor érkezni, amikor a legtöbb alszik. Ha nem tartanak támadástól, a sötétből talán meglephetik őket. Talán elég lehet ennyi. Túl sok a talán, véletlen, szerencse, nem rezdül azonban az arca, amivel visszaveszi magára a tegezét, meghúzva a szíjakat a mellkasa körül, amíg a hosszúéletű a lováért megy. A halott orkoknál talált dolgokat az elnyűtt vászonzsákba tolja, keresztbe emelve azt is a vállán. Messze került a kertésztől, aki nemrég volt. A koszos rongyot csak futólag a táska szíjára köti. Gyakorlatiasabb annál, minthogy itt hagyja.
A kezébe veszi az íját, felpillantva az elf felé. Hogy meghátráljon meg sem fordul a fejében, de valamit ki kell találnia, mert egymaga a két kiszámíthatatlan nővel nem ronthat szemből az orkokkal teli épületbe.*
- Hányan vannak odabent foglyok?
*Fordul vissza az idegen asszony felé, miközben maga is megindul az elf nyomán, a saját lépteivel próbálva lassítani annak tempóját. Jobb szeretne elöl menni, de a nő tudja az irányt, és ha fejjel akar a falnak rohanni a legutóbb sem tudta megállítani. Nem is figyel a hosszúéletű könnyed szavaira igazán, lehetőségek pörögnek a fejében, s információra van szüksége, gyorsan, minél többre. A fülét azért nyitva tartja a környezetükre, s a tekintete is hamar fordul a táj felé, ugyanúgy fürkészve, ahogy nem olyan rég lóhátáról tette.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.09.08 08:28:48
4413. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-09-04 22:45:27
Üzenet elküldve: 2026-09-04 22:45:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Véráztatta föld//
- Ezt.
*Feleli kurtán, szárazon. Küszködik érzéseivel, de hangjára még képes odafigyelni, ha könnyeinek halovány csillanása el is árulja őt.
A hálára most nem felel, csak egy biccentéssel veszi tudomásul.
Az elf lovát kutatja tekintetével, s nehezen, de meg is leli távolabb. Türelmetlen léptekkel indul meg felé, amit az állat meg is érez, és óvatosan hátrálni kezd.*
- Ne csináld már ezt!
*Förmed rá Relael, de hangja alig hangosabb suttogásnál. Persze a jószágnak nem is a hangerő a fontos, hanem a tónus, amivel a szavak elhagyják gazdája száját. Relael hamar be kell lássa, hogy lova jelzéseit valamelyest tiszteletben kell tartania, ezért igyekszik megzabolázni magát. Legalább egy leheletnyit.
Megtorpan, nagyot sóhajt.*
- Sajnálom. Tudom, hogy igyekszel.
*Suttogja már jóval több megértéssel. Tesz egy óvatos lépést az állat felé, aki egy helyben marad.*
- Segíts nekem most kérlek, és működj velem. Most össze kell tartanunk.
*Folytatja, továbbra is fojtott hangon. A telivér idegesen megrázza fejét, ezzel szabadul meg a benne felgyűlt feszültségtől, majd hozzá közeledő gazdájához dugja orrát. Relael tenyerét csikizi az állat levegővétele, de most képtelen nevetni.
A tharg nő beszámolójának végére lép vissza. Az elhangzottakat sajnos mind hallotta, de tekintettel arra, hogy figyelmét lekötötte hátasa lenyugtatása, így valamivel higgadtabb marad.
A kérdést tapintatlannak érzi, ezért ökölbe szorul a keze. Józan énje emlékezteti forrongó elméjét, hogy a nő nem ártott neki, így hiába tombol benne a pusztítási vágy, jobb ha megfékezi magát. Halovány mosollyal arcán emeli fel kezét, nem tudja megmagyarázni miért tesz kísérletet arra, hogy megcirógassa a tharg asszony arcát.*
- Sajnos, nem érünk rá erre, aranyom.
*Mosolya türelmes, tekintete viszont zavaros. Veszélyes. Szívesen mesélne Learonról, Sfetts bácsiról, Kagaenaeről, és Alyoról, vagy szívének egyik legkedvesebbről, Syoud Th'amerről.*
- Hogy hívnak? Bátor tettre készülsz, az Ősöknek pedig ismerniük kell a nevedet.
*Megigazítja a kantárszárat, majd rövid szünet után céljuk felé irányzi magát. Megérti, ha ez idő alatt Kyr inkább meghátrál, ha egy kis sütnivalója, ő maga is ezt tenné. Lassú léptekkel indul meg. Nincs terve, sosem volt.*
- A Szellemeitek kívülállókat is befogadnak a csarnokaikba?
*Folytatja kedélyes könnyedséggel, pedig a halál rettenetes meggyötri őt, holott hosszúéletűként többet találkozik vele, mint bárki. Lichanechben bizonyosan másképp lenne ez.*
- Csak mert remélem nekem is tudnak egy kis helyet szorítani, hiszen élek-halok a jó borért.
*Cinkos mosolyt vet a tharg nőre.*
- Ezt.
*Feleli kurtán, szárazon. Küszködik érzéseivel, de hangjára még képes odafigyelni, ha könnyeinek halovány csillanása el is árulja őt.
A hálára most nem felel, csak egy biccentéssel veszi tudomásul.
Az elf lovát kutatja tekintetével, s nehezen, de meg is leli távolabb. Türelmetlen léptekkel indul meg felé, amit az állat meg is érez, és óvatosan hátrálni kezd.*
- Ne csináld már ezt!
*Förmed rá Relael, de hangja alig hangosabb suttogásnál. Persze a jószágnak nem is a hangerő a fontos, hanem a tónus, amivel a szavak elhagyják gazdája száját. Relael hamar be kell lássa, hogy lova jelzéseit valamelyest tiszteletben kell tartania, ezért igyekszik megzabolázni magát. Legalább egy leheletnyit.
Megtorpan, nagyot sóhajt.*
- Sajnálom. Tudom, hogy igyekszel.
*Suttogja már jóval több megértéssel. Tesz egy óvatos lépést az állat felé, aki egy helyben marad.*
- Segíts nekem most kérlek, és működj velem. Most össze kell tartanunk.
*Folytatja, továbbra is fojtott hangon. A telivér idegesen megrázza fejét, ezzel szabadul meg a benne felgyűlt feszültségtől, majd hozzá közeledő gazdájához dugja orrát. Relael tenyerét csikizi az állat levegővétele, de most képtelen nevetni.
A tharg nő beszámolójának végére lép vissza. Az elhangzottakat sajnos mind hallotta, de tekintettel arra, hogy figyelmét lekötötte hátasa lenyugtatása, így valamivel higgadtabb marad.
A kérdést tapintatlannak érzi, ezért ökölbe szorul a keze. Józan énje emlékezteti forrongó elméjét, hogy a nő nem ártott neki, így hiába tombol benne a pusztítási vágy, jobb ha megfékezi magát. Halovány mosollyal arcán emeli fel kezét, nem tudja megmagyarázni miért tesz kísérletet arra, hogy megcirógassa a tharg asszony arcát.*
- Sajnos, nem érünk rá erre, aranyom.
*Mosolya türelmes, tekintete viszont zavaros. Veszélyes. Szívesen mesélne Learonról, Sfetts bácsiról, Kagaenaeről, és Alyoról, vagy szívének egyik legkedvesebbről, Syoud Th'amerről.*
- Hogy hívnak? Bátor tettre készülsz, az Ősöknek pedig ismerniük kell a nevedet.
*Megigazítja a kantárszárat, majd rövid szünet után céljuk felé irányzi magát. Megérti, ha ez idő alatt Kyr inkább meghátrál, ha egy kis sütnivalója, ő maga is ezt tenné. Lassú léptekkel indul meg. Nincs terve, sosem volt.*
- A Szellemeitek kívülállókat is befogadnak a csarnokaikba?
*Folytatja kedélyes könnyedséggel, pedig a halál rettenetes meggyötri őt, holott hosszúéletűként többet találkozik vele, mint bárki. Lichanechben bizonyosan másképp lenne ez.*
- Csak mert remélem nekem is tudnak egy kis helyet szorítani, hiszen élek-halok a jó borért.
*Cinkos mosolyt vet a tharg nőre.*
4412. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-09-01 22:15:27
Üzenet elküldve: 2026-09-01 22:15:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Véráztatta föld//
*A hármas immáron - a helyzethez képest - nyugodtan beszélgethet, egyelőre nem látni más fényforrást, vagy bármit ami arra utalna, hogy további üldözőkre kellene számítaniuk. Kyr okosan eloltja a fáklyát, így őket sem könnyen tudják kiszúrni, ha mégis akadnának őrjáratok a környéken. Az orkoknál egyébként nem sok mindent talál. Némi aranyatallért, egy félig üres flaskát amiben ork pálinka van, egy koszos, büdös rongyot amivel valószínűleg a seggét törölhette az egyik ork, s úgy gondolta, jó lesz az még később is. És egy kulcsot. Meg persze a felszerlésüket, ami egyszerű bőrvértben, két kardban és egy kis, kerek fapajzsban nyilvánul meg. A kardok dolga viszont eldőlni látszik, hisz Relael magához vesz egyet, s a menekült nő is hasonlóképpen tesz.*
-Köszönöm.
*Mondja az meglepetten az elf kedvességére, és érződik rajta, hogy régen akadhatott alkalma kimondani ezt a szót. Így, hogy óvatosan kezébe veszi a tört, kicsit feleslegesnek is érzi a kardot a másik kezében, de nem igazán tudja mit kezdjen vele, úgyhogy csak ügyetlenül lógatja a kezében. Fontosabb kérdések is akadnak. Közben megissza az italt is, igaz eddig ilyet még nem látott, csak hallott róla meséket. A hatása tényleg olyan varázslatos, mint ahogy a fogadókban mesélték a harcosok, rögtön begyógyul minden zúzódása és horzsolása. Mintha néhány esztendővel fiatalabbnak is tűnne így.*
-Sajnos ez az igazság.
*Feleli mit sem sejtve arról, hogy Relaelt miféle szálak fűzik oda, ám hamar kezdi belátni, hogy az elf elméjén eluralkodik valami. Olyasmi ez, amit maga is látott már, főleg abban a pokolban ahonnan sikerült elszöknie. Talán ő maga is viselkedett így, megtört pillanataiban. Így nem is szól semmit, csak hagyja, hogy kiáradjon az energia belőle. Kyr kérdése húzza ki ebből a kellemetlen helyzetből, amihez nehezen tud hozzászólni.*
-Belül egész egyszerű az épület, belépve egy kis előszobából indul a folyosó, innen nyílik a dolgozó, a pince, meg a konyha és a mosókonyha. Fentebb van egy nagyobb helyiség, valaha olyan tárgyalóféle volt, fölötte pedig egy közösségi tér. A legfelső két emeleten vannak a hálók. Bár.. Most mindenhol ork mocsok van, felforgatták az egészet, a bútorokat vagy összetörték vagy eltüzelték.
*Így hirtelen ez jut eszébe, amit el tud mondani az épület belsejéről. A sötét kabátot egy apró bólintással fogadja, és magára húzza azt. Jól esik neki a meleg szövet.*
-Hogy hányan lehetnek? Jó kérdés, gyakran mennek el, és érkeznek néha idegen arcok is. De egy jó húsz biztos van belőlük. Őrszemek mindig vannak, már amikor nem részegen fetrengenek. Nem igazán tartanak attól, hogy bárki rajtuk ütne vagy bármi. Bár.
*Egy kicsit elgondolkozik, s a sötétségbe réved.*
-A sajátjaiktól eléggé tartanak. Ahhoz is férgek voltak, hogy a saját fajtájukkal tovább meneteljenek harcolni, ezért maradtak itt.
*Végül, Relael utolsó szavaira kíváncsian felhúzza a szemöldökét, közelebb lép, és görcsösen préseli ki a szavakat magából. Fogalma sem volt róla, hogy ismerheti a helyet, nemhogy az otthona volt valaha. Így rögtön másféle képet lát a párosról.*
-Tényleg? Kicsoda? Talán ismerhetem magam is!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.09.01 22:16:55
*A hármas immáron - a helyzethez képest - nyugodtan beszélgethet, egyelőre nem látni más fényforrást, vagy bármit ami arra utalna, hogy további üldözőkre kellene számítaniuk. Kyr okosan eloltja a fáklyát, így őket sem könnyen tudják kiszúrni, ha mégis akadnának őrjáratok a környéken. Az orkoknál egyébként nem sok mindent talál. Némi aranyatallért, egy félig üres flaskát amiben ork pálinka van, egy koszos, büdös rongyot amivel valószínűleg a seggét törölhette az egyik ork, s úgy gondolta, jó lesz az még később is. És egy kulcsot. Meg persze a felszerlésüket, ami egyszerű bőrvértben, két kardban és egy kis, kerek fapajzsban nyilvánul meg. A kardok dolga viszont eldőlni látszik, hisz Relael magához vesz egyet, s a menekült nő is hasonlóképpen tesz.*
-Köszönöm.
*Mondja az meglepetten az elf kedvességére, és érződik rajta, hogy régen akadhatott alkalma kimondani ezt a szót. Így, hogy óvatosan kezébe veszi a tört, kicsit feleslegesnek is érzi a kardot a másik kezében, de nem igazán tudja mit kezdjen vele, úgyhogy csak ügyetlenül lógatja a kezében. Fontosabb kérdések is akadnak. Közben megissza az italt is, igaz eddig ilyet még nem látott, csak hallott róla meséket. A hatása tényleg olyan varázslatos, mint ahogy a fogadókban mesélték a harcosok, rögtön begyógyul minden zúzódása és horzsolása. Mintha néhány esztendővel fiatalabbnak is tűnne így.*
-Sajnos ez az igazság.
*Feleli mit sem sejtve arról, hogy Relaelt miféle szálak fűzik oda, ám hamar kezdi belátni, hogy az elf elméjén eluralkodik valami. Olyasmi ez, amit maga is látott már, főleg abban a pokolban ahonnan sikerült elszöknie. Talán ő maga is viselkedett így, megtört pillanataiban. Így nem is szól semmit, csak hagyja, hogy kiáradjon az energia belőle. Kyr kérdése húzza ki ebből a kellemetlen helyzetből, amihez nehezen tud hozzászólni.*
-Belül egész egyszerű az épület, belépve egy kis előszobából indul a folyosó, innen nyílik a dolgozó, a pince, meg a konyha és a mosókonyha. Fentebb van egy nagyobb helyiség, valaha olyan tárgyalóféle volt, fölötte pedig egy közösségi tér. A legfelső két emeleten vannak a hálók. Bár.. Most mindenhol ork mocsok van, felforgatták az egészet, a bútorokat vagy összetörték vagy eltüzelték.
*Így hirtelen ez jut eszébe, amit el tud mondani az épület belsejéről. A sötét kabátot egy apró bólintással fogadja, és magára húzza azt. Jól esik neki a meleg szövet.*
-Hogy hányan lehetnek? Jó kérdés, gyakran mennek el, és érkeznek néha idegen arcok is. De egy jó húsz biztos van belőlük. Őrszemek mindig vannak, már amikor nem részegen fetrengenek. Nem igazán tartanak attól, hogy bárki rajtuk ütne vagy bármi. Bár.
*Egy kicsit elgondolkozik, s a sötétségbe réved.*
-A sajátjaiktól eléggé tartanak. Ahhoz is férgek voltak, hogy a saját fajtájukkal tovább meneteljenek harcolni, ezért maradtak itt.
*Végül, Relael utolsó szavaira kíváncsian felhúzza a szemöldökét, közelebb lép, és görcsösen préseli ki a szavakat magából. Fogalma sem volt róla, hogy ismerheti a helyet, nemhogy az otthona volt valaha. Így rögtön másféle képet lát a párosról.*
-Tényleg? Kicsoda? Talán ismerhetem magam is!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.09.01 22:16:55
4411. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-09-01 19:29:36
Üzenet elküldve: 2026-09-01 19:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Véráztatta föld//
*Nem reagál a tharg nő dicséretére, egyedül a szeme villan felé. A válaszát hallgatja a folyóparti emeletes épületről, vélhetőleg tele a főseregtől lemaradt orkokkal. Hogy mit művelnek magukban van róla elképzelése, így nem ejti meg különösebben az asszony története, s már fordulna a hosszúéletű felé, hogy nincsen erre idejük, és nem is ezért jöttek, amikor észreveszi annak arcán a könnyeket. A tapintat vagy egyéb, nem szól érte, s nem is kérdez egyebet, csak a legfontosabbat:*
- Ezt a házat keressük?
*Hogy a házban az idegen nő barátai mellett ott van-e az elf gyereke, csak ő tudja megmondani, de nem sürgeti, ha sejti is a választ. Biztosnak kell benne lennie, mielőtt a két felfegyverkezett nő megint fejjel rohan a falnak, csak ezúttal ki tudja hány ellenféllel szemben, egy számára ismeretlen épület belsejében.
Ahogy a hosszúéletű a lova után néz, a férfi visszafordítja a tekintetét a mezítlábas tharg asszony felé.*
- Mondd el hogyan néz ki a ház belülről. Hányan vannak odabent? Állítottak odakintre őrszemet?
*Nem pocsékolja a szavait. Ha valóban abban a házban van, akit az elf keres, akkor nem sokáig fogja tudni tartóztatni. A józan észnek és a hozzátartozó érveknek nem hiszi, hogy bármilyen foganatja lenne. Talán az idegen asszony előbb megérti, miért nem rohanhatnak fejjel előre az ismeretlenbe. Bár sokáig itt a nyílt téren sincsenek jó helyen.
Ha a nő beszélni kezd a mellkasán keresztbefutó szíjért nyúl közben, hogy leemelje magáról a tegezét, és kibújjon a hosszú, sötét kabátból, az asszonynak nyújtva azt. Ha amaz meg is itta a kapott italt, és a sebei be is gyógyulnak, az éjszaka hideg, és a fehér ruha egyébként is úgy vonzza a szemet, mint a fáklyafény a fekete földeken. Az egyetlen esélyük ha meg tudják lepni az orkokat, s nem ezen akar elbotlani.*
*Nem reagál a tharg nő dicséretére, egyedül a szeme villan felé. A válaszát hallgatja a folyóparti emeletes épületről, vélhetőleg tele a főseregtől lemaradt orkokkal. Hogy mit művelnek magukban van róla elképzelése, így nem ejti meg különösebben az asszony története, s már fordulna a hosszúéletű felé, hogy nincsen erre idejük, és nem is ezért jöttek, amikor észreveszi annak arcán a könnyeket. A tapintat vagy egyéb, nem szól érte, s nem is kérdez egyebet, csak a legfontosabbat:*
- Ezt a házat keressük?
*Hogy a házban az idegen nő barátai mellett ott van-e az elf gyereke, csak ő tudja megmondani, de nem sürgeti, ha sejti is a választ. Biztosnak kell benne lennie, mielőtt a két felfegyverkezett nő megint fejjel rohan a falnak, csak ezúttal ki tudja hány ellenféllel szemben, egy számára ismeretlen épület belsejében.
Ahogy a hosszúéletű a lova után néz, a férfi visszafordítja a tekintetét a mezítlábas tharg asszony felé.*
- Mondd el hogyan néz ki a ház belülről. Hányan vannak odabent? Állítottak odakintre őrszemet?
*Nem pocsékolja a szavait. Ha valóban abban a házban van, akit az elf keres, akkor nem sokáig fogja tudni tartóztatni. A józan észnek és a hozzátartozó érveknek nem hiszi, hogy bármilyen foganatja lenne. Talán az idegen asszony előbb megérti, miért nem rohanhatnak fejjel előre az ismeretlenbe. Bár sokáig itt a nyílt téren sincsenek jó helyen.
Ha a nő beszélni kezd a mellkasán keresztbefutó szíjért nyúl közben, hogy leemelje magáról a tegezét, és kibújjon a hosszú, sötét kabátból, az asszonynak nyújtva azt. Ha amaz meg is itta a kapott italt, és a sebei be is gyógyulnak, az éjszaka hideg, és a fehér ruha egyébként is úgy vonzza a szemet, mint a fáklyafény a fekete földeken. Az egyetlen esélyük ha meg tudják lepni az orkokat, s nem ezen akar elbotlani.*
4410. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-29 22:55:43
Üzenet elküldve: 2026-08-29 22:55:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Véráztatta föld//
*Úgy tűnik nem szükséges fizikai erőszakot bevetnie, szavai elegendőek ahhoz, hogy a tharg nő magához térjen. Megkönnyebbülten fújja ki levegőt. Zöldjeivel követi a visszafogott tombolást, melyet megért, s magában helyesel is. A harag tartotta őt is számtalanszor életben.
Kyr eközben gondoskodik a halottak átkutatásáról, valamint az apró fényforrás kioltásáról. Relael csak egyetlen tárgyra tart igényt, mely a fáklyásnál lévő rövidkard. Egy kétkezes aligha volna illő kezeibe, de egy rövidkarddal könnyen el tud bánni, és hasznára is volna. Ennyi pengét viszont nem tud magával hordani, eszébe ötlik, hogy az asszony korábban egy tompa késsel rohangált.*
- Tessék.
*Lecsatolja magáról egyszerűbb, még tiszta tőrét, és annak hüvelyét, majd szíjakkal együtt az idegen nő felé nyújtja.*
- Szükséged lehet rá. Meg erre is. Idd meg, segíteni fog.
*Egy picike, éppen egy nagyobb kortynyi italt tartalmazó fiolát helyez a nő tenyerébe , mely1 Világoszöld varázsital.
Ezt követően hallgat, nem szól közbe. Egyszerre figyel a jelenlévők társalgására, valamint a környező vidék neszeire.
Szíve kihagy egy ütemet, majd kettőt. A tájról lassan elszakítja tekintetét, zöldjei pedig az asszonyt mereven bámulják. Jeges rémület lesz úrrá rajta. Könnyek gyűlnek szemeibe, kézfeje pedig megállíthatatlanul remegni kezd. Úgy érzi mindjárt elhányja magát.
Gyűlöli magát. Utálja, hogy időt vesztegettek, akkor is ha racionális elméje belátja, nem érkezhetett volna korábban. Utálja, hogy meggyötri a gondolat, hogy vélhetően aprócska leánykáját nyársra tűzhették valami primitív fenevadak. Nem bírja megállni a könnyeket, melyek kibukkannak és végig siklanak arcán. A holdak fénye megvilágítja gyengeségét, amit gyorsan igyekszik letörölni alkarjával.*
- Ezt nem hiszem el.
*Motyogja orra alatt, közben fejét ingatja. Egy újabb csapás az istenektől. Halvány mosoly jelenik meg arcán, mely vigyorrá szélesedik. Végül halk nevetés tör fel belőle.*
- Ezt nem hiszem el!
*Mormolja tovább az őrület határán. A nő szavaira nem is figyel, ahogy arra sem, hogy idő közben egy kardot is magához vesz. Elméje lázasan zakatol, igyekszik megkapaszkodni, de menthetetlenül csúszik le tébolyának feneketlen gödrébe.*
- Menekülni?
*Rövid szünet.*
- Én?
*Közelebb lép.*
- Oh nem, nem csillagom. Én nem szoktam menekülni.
*Fejét oldalra billentve kuncog a feltételezésen, annak ellenére, hogy élete során többször kényszerült menekülésre.*
- Az a ház, amiről beszéltél.
*Lassan, kimérten beszél. Éles ellentét van szavai és viselkedése között.*
- Az otthonom volt sokáig, és ott volt valaki, aki szívemnek kedves volt.
*Hangja elcsuklik a végére, ahogy érzései fojtogatásától összeszorul torka. Nyelve végig szalad fogsorán. Azt fürkészi a nő arcán milyen érzelmek jelennek meg.
Megfordul, tekintetével lovát keresi, akit csak úgy magára hagyott korábban. Nem tudja mi lesz az események kimenetele, de egy dologban biztos, hogy azon ocsmány orkok rémálmává fog válni. Ha szükséges őt is elnyelhetik a lángok, egészen addig amíg a gyújtós nála van, s ellenfelei vele vesznek.*
*Úgy tűnik nem szükséges fizikai erőszakot bevetnie, szavai elegendőek ahhoz, hogy a tharg nő magához térjen. Megkönnyebbülten fújja ki levegőt. Zöldjeivel követi a visszafogott tombolást, melyet megért, s magában helyesel is. A harag tartotta őt is számtalanszor életben.
Kyr eközben gondoskodik a halottak átkutatásáról, valamint az apró fényforrás kioltásáról. Relael csak egyetlen tárgyra tart igényt, mely a fáklyásnál lévő rövidkard. Egy kétkezes aligha volna illő kezeibe, de egy rövidkarddal könnyen el tud bánni, és hasznára is volna. Ennyi pengét viszont nem tud magával hordani, eszébe ötlik, hogy az asszony korábban egy tompa késsel rohangált.*
- Tessék.
*Lecsatolja magáról egyszerűbb, még tiszta tőrét, és annak hüvelyét, majd szíjakkal együtt az idegen nő felé nyújtja.*
- Szükséged lehet rá. Meg erre is. Idd meg, segíteni fog.
*Egy picike, éppen egy nagyobb kortynyi italt tartalmazó fiolát helyez a nő tenyerébe , mely1 Világoszöld varázsital.
Ezt követően hallgat, nem szól közbe. Egyszerre figyel a jelenlévők társalgására, valamint a környező vidék neszeire.
Szíve kihagy egy ütemet, majd kettőt. A tájról lassan elszakítja tekintetét, zöldjei pedig az asszonyt mereven bámulják. Jeges rémület lesz úrrá rajta. Könnyek gyűlnek szemeibe, kézfeje pedig megállíthatatlanul remegni kezd. Úgy érzi mindjárt elhányja magát.
Gyűlöli magát. Utálja, hogy időt vesztegettek, akkor is ha racionális elméje belátja, nem érkezhetett volna korábban. Utálja, hogy meggyötri a gondolat, hogy vélhetően aprócska leánykáját nyársra tűzhették valami primitív fenevadak. Nem bírja megállni a könnyeket, melyek kibukkannak és végig siklanak arcán. A holdak fénye megvilágítja gyengeségét, amit gyorsan igyekszik letörölni alkarjával.*
- Ezt nem hiszem el.
*Motyogja orra alatt, közben fejét ingatja. Egy újabb csapás az istenektől. Halvány mosoly jelenik meg arcán, mely vigyorrá szélesedik. Végül halk nevetés tör fel belőle.*
- Ezt nem hiszem el!
*Mormolja tovább az őrület határán. A nő szavaira nem is figyel, ahogy arra sem, hogy idő közben egy kardot is magához vesz. Elméje lázasan zakatol, igyekszik megkapaszkodni, de menthetetlenül csúszik le tébolyának feneketlen gödrébe.*
- Menekülni?
*Rövid szünet.*
- Én?
*Közelebb lép.*
- Oh nem, nem csillagom. Én nem szoktam menekülni.
*Fejét oldalra billentve kuncog a feltételezésen, annak ellenére, hogy élete során többször kényszerült menekülésre.*
- Az a ház, amiről beszéltél.
*Lassan, kimérten beszél. Éles ellentét van szavai és viselkedése között.*
- Az otthonom volt sokáig, és ott volt valaki, aki szívemnek kedves volt.
*Hangja elcsuklik a végére, ahogy érzései fojtogatásától összeszorul torka. Nyelve végig szalad fogsorán. Azt fürkészi a nő arcán milyen érzelmek jelennek meg.
Megfordul, tekintetével lovát keresi, akit csak úgy magára hagyott korábban. Nem tudja mi lesz az események kimenetele, de egy dologban biztos, hogy azon ocsmány orkok rémálmává fog válni. Ha szükséges őt is elnyelhetik a lángok, egészen addig amíg a gyújtós nála van, s ellenfelei vele vesznek.*
4409. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-28 20:06:32
Üzenet elküldve: 2026-08-28 20:06:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Véráztatta föld//
*A tharg asszony egy darabig üveges tekintettel mered maga elé, mígnem Relael szavai térítik észhez. Pislog párat, és enyhén tátott szájjal néz fel rá, ahogy a finom arcvonásai megcsillannak a fáklya fényében. A nő megrázza magát, és talpra pattan. Ugyan mezítláb van, ez látszólag cseppet sem zavarja abban, hogy némi hezitálás után alaposan belerúgjon az egyik halott orkba, egy hangos hörgés kíséretében. Mintha visszatért volna belé valamiféle tűz, amit eddig aligha láthattak rajta. Mielőtt felelhetne az elfnek, a fattyú férfi is megjelenik. Hamar összerakja a képet a menekült, és biccent neki.*
-Szép lövés.
*A kérdésre, melyet a Kyrtől kap, egy darabig csak csenddel felel. Végül csak nyel egy nagyot, és mesélni kezd.*
-A folyó partján, kicsivel lentebb van egy nagy, emeltes épület. Valaha gondos, takaros, odaadással épülthetett, de... Most más képet fest. Ezt csak azok tudhatják, akik jártak erre régebben, nektek ez biztos nem mond semmit.
*Szomorúan réved el a sötétségbe egy pillanatra, mielőtt folytatná.*
-Nem sokkal azután, hogy ezek a bestiák betörtek a tharg földekre, ott vertek tanyát. Rengeteg foglyot ejtettek. Mind a legdisznóbbfejű ork szórakoztatására. Halálos párbajokat tart a foglyok között, kínoz, és őrült játékokat talál ki.
*Arca grimaszba torzul, ahogy erről beszél.*
-A legtöbb barátom halott.
*Jelenti ki szürke, érzéketlen hangon.
Relaelre néz, s ha amaz sürgető tekintetével találkozna, úgy állja azt.*
-Meneküljetek ha akartok.
*Azzal lehajol ahhoz a holttesthez, melyen az imént kiadta a haragját, és elragadja hideg ujjai szorításából a kardját.*
-Én eleget futottam.
*A tharg asszony egy darabig üveges tekintettel mered maga elé, mígnem Relael szavai térítik észhez. Pislog párat, és enyhén tátott szájjal néz fel rá, ahogy a finom arcvonásai megcsillannak a fáklya fényében. A nő megrázza magát, és talpra pattan. Ugyan mezítláb van, ez látszólag cseppet sem zavarja abban, hogy némi hezitálás után alaposan belerúgjon az egyik halott orkba, egy hangos hörgés kíséretében. Mintha visszatért volna belé valamiféle tűz, amit eddig aligha láthattak rajta. Mielőtt felelhetne az elfnek, a fattyú férfi is megjelenik. Hamar összerakja a képet a menekült, és biccent neki.*
-Szép lövés.
*A kérdésre, melyet a Kyrtől kap, egy darabig csak csenddel felel. Végül csak nyel egy nagyot, és mesélni kezd.*
-A folyó partján, kicsivel lentebb van egy nagy, emeltes épület. Valaha gondos, takaros, odaadással épülthetett, de... Most más képet fest. Ezt csak azok tudhatják, akik jártak erre régebben, nektek ez biztos nem mond semmit.
*Szomorúan réved el a sötétségbe egy pillanatra, mielőtt folytatná.*
-Nem sokkal azután, hogy ezek a bestiák betörtek a tharg földekre, ott vertek tanyát. Rengeteg foglyot ejtettek. Mind a legdisznóbbfejű ork szórakoztatására. Halálos párbajokat tart a foglyok között, kínoz, és őrült játékokat talál ki.
*Arca grimaszba torzul, ahogy erről beszél.*
-A legtöbb barátom halott.
*Jelenti ki szürke, érzéketlen hangon.
Relaelre néz, s ha amaz sürgető tekintetével találkozna, úgy állja azt.*
-Meneküljetek ha akartok.
*Azzal lehajol ahhoz a holttesthez, melyen az imént kiadta a haragját, és elragadja hideg ujjai szorításából a kardját.*
-Én eleget futottam.
4408. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-28 13:20:02
Üzenet elküldve: 2026-08-28 13:20:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Időjárás jelentés//
* A nyár szokásához híven dög meleg, de legalább még száraz is. Régóta egy árva felhőt sem látni az ég kék tengerén, ha mégis felbukkan egy-egy szomorúan tutajozó gomolyfelhő, akkor az magányosan úszik keresztül a tájakon, mígnem elnyeli a távoli horizont. Épp ezért nem könnyű a parasztok dolga, az ork fenyegetettség mellett az aszállyal is állandó háborúban állnak. Az Éné folyó is egyre jobban apadva kerüli az erdőt, Kalácsfalva nagy bánatára, hiszen a vízi malom is egyre lassabban őröli az amúgy sem túl erőteljes termést. Szerencsére nem is olyan rég Lihanechben kiadós eső rázta fel az ott lakókat, és ennek hatására a vízszint is emelkedésnek kezdett. Elmúltak a válságos időszakok, amikor a malom kerekeiből csak egy üzemelt, és újra teljes termelési szinten forognak már. Egyesek szerint az előző tharg vezetés felkészült volna erre a szárazságra, de ezek a hangok egyre halkabbak most, hogy már nem fenyegeti ellátottsági veszély a birtokokat. Grotg pedig komor pillantással pislog észak felé. Őt nem érdekli az efféle politika, ahogy az sem, hogy kinek az uralma alá tartozik. Őt csak egy dolog bántja, a bal térdkalácsának szúró fájdalma, ami minden lépésnél összerántja, mintha csak áramütés érné. Csak egy dolgot jelenthet ez. *
- Felhőszakadás jön. Jó lesz felkészülni az állatokkal, mert estére bokáig fogunk cuppogni a sárban. * Morogja az orra alatt, és ha valaki az ő élettapasztalatával ilyet mond, arra jobb odafigyelni. Ritkán téved, ha hidegfrontról van szó. *
* A nyár szokásához híven dög meleg, de legalább még száraz is. Régóta egy árva felhőt sem látni az ég kék tengerén, ha mégis felbukkan egy-egy szomorúan tutajozó gomolyfelhő, akkor az magányosan úszik keresztül a tájakon, mígnem elnyeli a távoli horizont. Épp ezért nem könnyű a parasztok dolga, az ork fenyegetettség mellett az aszállyal is állandó háborúban állnak. Az Éné folyó is egyre jobban apadva kerüli az erdőt, Kalácsfalva nagy bánatára, hiszen a vízi malom is egyre lassabban őröli az amúgy sem túl erőteljes termést. Szerencsére nem is olyan rég Lihanechben kiadós eső rázta fel az ott lakókat, és ennek hatására a vízszint is emelkedésnek kezdett. Elmúltak a válságos időszakok, amikor a malom kerekeiből csak egy üzemelt, és újra teljes termelési szinten forognak már. Egyesek szerint az előző tharg vezetés felkészült volna erre a szárazságra, de ezek a hangok egyre halkabbak most, hogy már nem fenyegeti ellátottsági veszély a birtokokat. Grotg pedig komor pillantással pislog észak felé. Őt nem érdekli az efféle politika, ahogy az sem, hogy kinek az uralma alá tartozik. Őt csak egy dolog bántja, a bal térdkalácsának szúró fájdalma, ami minden lépésnél összerántja, mintha csak áramütés érné. Csak egy dolgot jelenthet ez. *
- Felhőszakadás jön. Jó lesz felkészülni az állatokkal, mert estére bokáig fogunk cuppogni a sárban. * Morogja az orra alatt, és ha valaki az ő élettapasztalatával ilyet mond, arra jobb odafigyelni. Ritkán téved, ha hidegfrontról van szó. *
4407. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-26 20:23:17
Üzenet elküldve: 2026-08-26 20:23:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Véráztatta föld//
*A szemével követi a nyíl útját. Onnan, ahol áll nem hallja, de ismeri a hangot, a csontba csapódó fémét. Ha szarvas lett volna, sem tett volna másképp. Gyorsan és biztosan ölni.
Alighogy elbukik az ork engedi le az íjat a kezéből, s indul a hosszúéletű felé. Nem lassít a léptein akkor sem, amikor látja annak kezétől elesni a másik üldözőt; dühödtek a léptek, bár lehet a föld tompítja őket. Ha az elf azt gondolja nem fogja a polcra tenni, amit mondani készül neki, jól érzi. Mégis, alighogy a közelébe ér, s az indulattól kavargó lélegzettel az övét kerülő szemeket kutatja meghallja a sötétből visszaérkező nő hangját. Maga nem válaszol az elhangzó kérdésre, futó, ingerült pillantás csak, amit a korábban menekülő alakra vet, mielőtt elfordulna tőle és a hosszúéletűtől is. Van mit mondania, de nem érnek rá erre, nem most, és nem idegen fülek hallatára.
Az első, földbe szúródott nyílhoz lép, hogy kiemelje onnan, az ujjaival tolva le róla a koszt, s ha menthető, a tegezébe süllyeszti. Az ork koponyájába fúródott vesszőt is megnézi, bár nem bízik benne, hogy azt is fel tudná még használni. A két földön heverő testet mindenesetre átkutatja, hátha talál rajtuk bármit, ami értékes lehet: kulacsot, élelmet, aranyat, kovakövet - bármit. Amint ezzel végez a fáklyához lép, s földet rúg rá, hogy eloltsa, ha még ég. Ez a fény a semmi közepén úgy vonzza a tekinteteket, mintha valóban céltáblát rajzoltak volna magukra.
Csak eztán indul vissza a két nő, a hosszúéletű és a földről időközben felrángatott idegen felé. Aprót mordul figyelmeztetésképpen, hogy az elf eljárásmódja, vagy az elképzelés miatt, hogy magukkal vigyék a szakadt ruhájú nőt nem derül ki, mindenesetre igen rövid a türelme a hosszúéletű korábbi mutatványa után.*
- Honnan követtek és miért?
*Kérdezi az idegentől hűvösen. Hogy ne lenne más nő a környéken, akin kiélhetik a vágyukat az orkok nem hiszi. Ezt viszont ketten is követték, ki tudja mióta, s vissza akarták vinni - ki tudja hova. Ha a környéken ork tábor van, azt jó lenne messzire elkerülni.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.26 21:39:48
*A szemével követi a nyíl útját. Onnan, ahol áll nem hallja, de ismeri a hangot, a csontba csapódó fémét. Ha szarvas lett volna, sem tett volna másképp. Gyorsan és biztosan ölni.
Alighogy elbukik az ork engedi le az íjat a kezéből, s indul a hosszúéletű felé. Nem lassít a léptein akkor sem, amikor látja annak kezétől elesni a másik üldözőt; dühödtek a léptek, bár lehet a föld tompítja őket. Ha az elf azt gondolja nem fogja a polcra tenni, amit mondani készül neki, jól érzi. Mégis, alighogy a közelébe ér, s az indulattól kavargó lélegzettel az övét kerülő szemeket kutatja meghallja a sötétből visszaérkező nő hangját. Maga nem válaszol az elhangzó kérdésre, futó, ingerült pillantás csak, amit a korábban menekülő alakra vet, mielőtt elfordulna tőle és a hosszúéletűtől is. Van mit mondania, de nem érnek rá erre, nem most, és nem idegen fülek hallatára.
Az első, földbe szúródott nyílhoz lép, hogy kiemelje onnan, az ujjaival tolva le róla a koszt, s ha menthető, a tegezébe süllyeszti. Az ork koponyájába fúródott vesszőt is megnézi, bár nem bízik benne, hogy azt is fel tudná még használni. A két földön heverő testet mindenesetre átkutatja, hátha talál rajtuk bármit, ami értékes lehet: kulacsot, élelmet, aranyat, kovakövet - bármit. Amint ezzel végez a fáklyához lép, s földet rúg rá, hogy eloltsa, ha még ég. Ez a fény a semmi közepén úgy vonzza a tekinteteket, mintha valóban céltáblát rajzoltak volna magukra.
Csak eztán indul vissza a két nő, a hosszúéletű és a földről időközben felrángatott idegen felé. Aprót mordul figyelmeztetésképpen, hogy az elf eljárásmódja, vagy az elképzelés miatt, hogy magukkal vigyék a szakadt ruhájú nőt nem derül ki, mindenesetre igen rövid a türelme a hosszúéletű korábbi mutatványa után.*
- Honnan követtek és miért?
*Kérdezi az idegentől hűvösen. Hogy ne lenne más nő a környéken, akin kiélhetik a vágyukat az orkok nem hiszi. Ezt viszont ketten is követték, ki tudja mióta, s vissza akarták vinni - ki tudja hova. Ha a környéken ork tábor van, azt jó lenne messzire elkerülni.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.26 21:39:48
4406. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-24 21:19:18
Üzenet elküldve: 2026-08-24 21:19:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Véráztatta föld//
*Relael nem tudja annyira megosztani figyelmét, hogy a két ork miatt aggódjon, így jócskán meglepődik amikor egyikük tehetetlenül eldől. Nem elemzi amit lát, mert célja van, s attól láthatóan nem lehet eltántorítani.
A következő pillanatban az elf maga is megdöbben sikerességén. Elkerekedett szemekkel néz fel a monstrumra, akinek arcára ülő agóniáját aligha fogja egyhamar elfelejteni. Tompa puffanással ér földet ellenfele holtteste, közben nem kevés port lökve a levegőbe. Döbbenetesnek találja, hogy milyen törékeny az élet, s milyen könnyű egy nyaki szúrástól másodpercek alatt elvérezni.
Szépen lassan visszatér testébe, mert határozottan azt érzi, mintha kifordult volna önmagából. A lázadás óta dominóhatás módjára történnek vele a szörnyűbbnél szörnyebb események, ez idő alatt pedig visszafordíthatatlanul indult meg lefelé saját poklának mocsarába. Lám immár az is bizonyossá vált, hogy ölni is képes. Nem is egyszer. Nem tudja még miként viszonyuljon ehhez a felismeréshez.
Lepillant remegő kézfejére. Ujjait, tenyerét és alkarját összepiszkította a vér, mely pengéjén folyt végig. Zavarja, de megállja, hogy ruhájába törölje. Közben végig gondosan kerüli Kyr tekintetét, mert érzi, hogy nem teszi polcra azt, amit a férfitól kapni fog.
Egy női hang szól hozzá. Tompán fordul a korábban menekülő asszony irányába, akiről idő közben meg is feledkezett, s mérget mert volna venni rá, hogy elszaladt. Nem hibáztatta volna érte.*
- Igen, azok.
*Jelenti ki tárgyilagosan. Saját hangja is idegen számára, ezért megköszörüli torkát. Arcán nem látszik, hogy hatással lenne rá a jelenet, de természetesen felkavarja. Megérti a másik nőt.
Pár pillanatot ad csupán a bajbajutottnak a tények realizálására, addig igyekszik szapora légzését, és hevesen pulzáló szívét lecsillapítani. A térdre ereszkedő nőre viszont enyhe indulat csap fel benne.*
- Talpra, ha élni akarsz!
*Sziszegi ingerülten, majd odalépve hozzá, karjánál erősen megragadva igyekszik felrántani a nőt.*
- Nincs idő keseregni. Kövess minket, vagy menekülj máshova, de itt nem maradhatsz!
*Arra is hajlandó, hogy megrázza vagy felpofozza a tharg asszonyt, ha szükséges. Egy bizonyos, nem óhajt tovább időzni itt.*
*Relael nem tudja annyira megosztani figyelmét, hogy a két ork miatt aggódjon, így jócskán meglepődik amikor egyikük tehetetlenül eldől. Nem elemzi amit lát, mert célja van, s attól láthatóan nem lehet eltántorítani.
A következő pillanatban az elf maga is megdöbben sikerességén. Elkerekedett szemekkel néz fel a monstrumra, akinek arcára ülő agóniáját aligha fogja egyhamar elfelejteni. Tompa puffanással ér földet ellenfele holtteste, közben nem kevés port lökve a levegőbe. Döbbenetesnek találja, hogy milyen törékeny az élet, s milyen könnyű egy nyaki szúrástól másodpercek alatt elvérezni.
Szépen lassan visszatér testébe, mert határozottan azt érzi, mintha kifordult volna önmagából. A lázadás óta dominóhatás módjára történnek vele a szörnyűbbnél szörnyebb események, ez idő alatt pedig visszafordíthatatlanul indult meg lefelé saját poklának mocsarába. Lám immár az is bizonyossá vált, hogy ölni is képes. Nem is egyszer. Nem tudja még miként viszonyuljon ehhez a felismeréshez.
Lepillant remegő kézfejére. Ujjait, tenyerét és alkarját összepiszkította a vér, mely pengéjén folyt végig. Zavarja, de megállja, hogy ruhájába törölje. Közben végig gondosan kerüli Kyr tekintetét, mert érzi, hogy nem teszi polcra azt, amit a férfitól kapni fog.
Egy női hang szól hozzá. Tompán fordul a korábban menekülő asszony irányába, akiről idő közben meg is feledkezett, s mérget mert volna venni rá, hogy elszaladt. Nem hibáztatta volna érte.*
- Igen, azok.
*Jelenti ki tárgyilagosan. Saját hangja is idegen számára, ezért megköszörüli torkát. Arcán nem látszik, hogy hatással lenne rá a jelenet, de természetesen felkavarja. Megérti a másik nőt.
Pár pillanatot ad csupán a bajbajutottnak a tények realizálására, addig igyekszik szapora légzését, és hevesen pulzáló szívét lecsillapítani. A térdre ereszkedő nőre viszont enyhe indulat csap fel benne.*
- Talpra, ha élni akarsz!
*Sziszegi ingerülten, majd odalépve hozzá, karjánál erősen megragadva igyekszik felrántani a nőt.*
- Nincs idő keseregni. Kövess minket, vagy menekülj máshova, de itt nem maradhatsz!
*Arra is hajlandó, hogy megrázza vagy felpofozza a tharg asszonyt, ha szükséges. Egy bizonyos, nem óhajt tovább időzni itt.*
4405. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-24 20:04:25
Üzenet elküldve: 2026-08-24 20:04:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Véráztatta föld//
*A fél-elf megacélozza magát, teste a tökéletes lövőállást veszi fel. Van ideje rá, hogy mély levegőt vegyen, s talán öntudatlanul, de két szívdobbanása között ereszti el az ideget. A célpont most már világos, és szerencsére tud úgy helyezkedni, hogy Relael se legyen útban. Egy apró pendülés az éjszaka csöndjében, a nyílvessző útnak indul, ide-oda táncoltatva testét miközben átszeli a hideg levegőt. Egyenesen a pajzsos ork fejében nyugszik csak meg, pont a két szeme között. Értetlen arckifejezéssel rogy a földre, mint akiben sosem volt élet. Eközben Relael tovább suhan a fáklyás felé, aki ugyan elő tudja rántani a kardját hüvelyéből, de úgy áll vele, mint szűzfiú a Sellőház legravaszabb kurvái közt. Csak markolja, de fogalma sincs mit kellene tennie. Az ujjai megremegnek, és tesz egy tétova lépést hátrafelé. Csatakiáltással próbálja meg feltüzelni magát, de csak egy erőtlen, rekedtes magas hang hagyja el a száját. A fürge elf pedig egyre csak közeledik és közeledik. Csak egy szempillantás az egész, és a tőr egyetlen határozott mozdulattal az ork torkában van. Tiszta szúrás. A vértjének tetejétől egészen fel a nyaka közepéig. Kikerekedett szemekkel gurgulázik még párat, a tüdeje keservesen küzd az éltető oxigénért, de mindhiába. Teste még meg-meg rándul néhányszor, mielőtt földre hullna. A bajlós csend visszatelepszik a vidékre, csak a saját lélegzetüket hallhatják. És lépések zaját. Egy jó tíz lépésnyi távolságról a meggyötört asszony csoszog visszafelé. Arcán megkönnyebbülés látható, bár a zúzódások és a könnyek között nehéz lehet kivenni, mégis, Realel bizonyára nem először lát ilyen arckifejezést.*
-Tényleg... Tényleg halottak?
*Megtörli arcát, és közelebb lép az orkok teteméhez.*
-Mocskos állatok!
*Kezében egy aprócska, vajazókést szorongat, de ahogy látja, hogy már nincs rá szüksége, a szorítása enyhülni kezd, míg ki nem ejti azt a kezéből. Aztán térdre rogy.*
*A fél-elf megacélozza magát, teste a tökéletes lövőállást veszi fel. Van ideje rá, hogy mély levegőt vegyen, s talán öntudatlanul, de két szívdobbanása között ereszti el az ideget. A célpont most már világos, és szerencsére tud úgy helyezkedni, hogy Relael se legyen útban. Egy apró pendülés az éjszaka csöndjében, a nyílvessző útnak indul, ide-oda táncoltatva testét miközben átszeli a hideg levegőt. Egyenesen a pajzsos ork fejében nyugszik csak meg, pont a két szeme között. Értetlen arckifejezéssel rogy a földre, mint akiben sosem volt élet. Eközben Relael tovább suhan a fáklyás felé, aki ugyan elő tudja rántani a kardját hüvelyéből, de úgy áll vele, mint szűzfiú a Sellőház legravaszabb kurvái közt. Csak markolja, de fogalma sincs mit kellene tennie. Az ujjai megremegnek, és tesz egy tétova lépést hátrafelé. Csatakiáltással próbálja meg feltüzelni magát, de csak egy erőtlen, rekedtes magas hang hagyja el a száját. A fürge elf pedig egyre csak közeledik és közeledik. Csak egy szempillantás az egész, és a tőr egyetlen határozott mozdulattal az ork torkában van. Tiszta szúrás. A vértjének tetejétől egészen fel a nyaka közepéig. Kikerekedett szemekkel gurgulázik még párat, a tüdeje keservesen küzd az éltető oxigénért, de mindhiába. Teste még meg-meg rándul néhányszor, mielőtt földre hullna. A bajlós csend visszatelepszik a vidékre, csak a saját lélegzetüket hallhatják. És lépések zaját. Egy jó tíz lépésnyi távolságról a meggyötört asszony csoszog visszafelé. Arcán megkönnyebbülés látható, bár a zúzódások és a könnyek között nehéz lehet kivenni, mégis, Realel bizonyára nem először lát ilyen arckifejezést.*
-Tényleg... Tényleg halottak?
*Megtörli arcát, és közelebb lép az orkok teteméhez.*
-Mocskos állatok!
*Kezében egy aprócska, vajazókést szorongat, de ahogy látja, hogy már nincs rá szüksége, a szorítása enyhülni kezd, míg ki nem ejti azt a kezéből. Aztán térdre rogy.*
4404. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-23 16:07:55
Üzenet elküldve: 2026-08-23 16:07:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Horda mögött...//
*A Füves pusztát felváltják a megművelt területek. Hogy terem-e rajta gabona, vagy más növény, tartanak-e állatokat itt, már nem számít. Most a vész az úr, és Buga sem foglalkozna talán annyit a terméssel, állattal, ha nem lenne éhes.
Ilyen irányú gondolatait megint csak elhessenti, és bár az éhség nagy úr, még sem engedi, hogy legyűrje maga alá. Majd... majd eszik, ha lesz rá idő, és ha lesz mit enni.
A követett nyomok frissebbek, mint amelyeket korábban látott, jól kivehető, hogy egy nagyobb csapat haladt erre. Bár merre is tartanak, bármi is a céljuk, könnyű őket követni, de azért nem lehet óvatlan.*
*A Füves pusztát felváltják a megművelt területek. Hogy terem-e rajta gabona, vagy más növény, tartanak-e állatokat itt, már nem számít. Most a vész az úr, és Buga sem foglalkozna talán annyit a terméssel, állattal, ha nem lenne éhes.
Ilyen irányú gondolatait megint csak elhessenti, és bár az éhség nagy úr, még sem engedi, hogy legyűrje maga alá. Majd... majd eszik, ha lesz rá idő, és ha lesz mit enni.
A követett nyomok frissebbek, mint amelyeket korábban látott, jól kivehető, hogy egy nagyobb csapat haladt erre. Bár merre is tartanak, bármi is a céljuk, könnyű őket követni, de azért nem lehet óvatlan.*
4403. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-23 13:51:25
Üzenet elküldve: 2026-08-23 13:51:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Véráztatta föld//
*Bosszúsan figyeli a földbe csapódó nyíl felett megtorpanó orkok sötét formáját, a lassítás nélkül feléjük közeledő hosszúéletűt. Hogy a menekülő nő hangja elveszik közben az éjszakában nem érdekli, ahogyan az idegen nő maga sem, egyáltalán bele sem kellett volna kerülniük ebbe a helyzetbe..
Ha belül tombol is, nincs bizonytalanság a mozdulatban, ahogyan azonnal hátra nyúl a tegezéhez, újabb nyilat emelve az idegre. Az előző lövéshez képest már van viszonyítási alapja az irányt tekintve, a távolság megvan, s egyelőre az orkok is megálltak egy helyben. Odébb mozdítja a lábát, hogy biztosabban álljon. Inkább egy pillanattal több, amit ezúttal célzással tölt, amíg az előző, földbe fúródott nyíl felett tétovázik a kiszemelt ork. Ha szarvas állna előtte sem akarna mást, csak gyorsan, biztosan ölni. Bár ebben az esetben azzal is megelégedne, ha mozgás- vagy harcképtelenné tudná tenni legalább az egyik böszme testet, mielőtt a nő túl közel érne hozzájuk.
Beszívja a levegőt; egyetlen mozdulattal húzza ki az íjat, az állkapocscsontjához simítva a hüvelykujját. Kővé kötnek az izmok a gerince mentén, amíg megtartja az íj feszültségét a célzáshoz. A fáklyás még a kardjáért kapkod, de a másik kezében már ott a fegyver.. - ha a hosszúéletű még biztos távolságban van, hogy ne tehessen benne kárt, akkor kifújva a levegőt engedi kifutni az ujjai közül az ideget. Ha az elf közben mégis túl közel ért volna, hogy íjjal ne legyen biztonságos próbálkoznia, akkor viszont kénytelen maga is minél gyorsabban közelebb kerülni a hármashoz.*
*Bosszúsan figyeli a földbe csapódó nyíl felett megtorpanó orkok sötét formáját, a lassítás nélkül feléjük közeledő hosszúéletűt. Hogy a menekülő nő hangja elveszik közben az éjszakában nem érdekli, ahogyan az idegen nő maga sem, egyáltalán bele sem kellett volna kerülniük ebbe a helyzetbe..
Ha belül tombol is, nincs bizonytalanság a mozdulatban, ahogyan azonnal hátra nyúl a tegezéhez, újabb nyilat emelve az idegre. Az előző lövéshez képest már van viszonyítási alapja az irányt tekintve, a távolság megvan, s egyelőre az orkok is megálltak egy helyben. Odébb mozdítja a lábát, hogy biztosabban álljon. Inkább egy pillanattal több, amit ezúttal célzással tölt, amíg az előző, földbe fúródott nyíl felett tétovázik a kiszemelt ork. Ha szarvas állna előtte sem akarna mást, csak gyorsan, biztosan ölni. Bár ebben az esetben azzal is megelégedne, ha mozgás- vagy harcképtelenné tudná tenni legalább az egyik böszme testet, mielőtt a nő túl közel érne hozzájuk.
Beszívja a levegőt; egyetlen mozdulattal húzza ki az íjat, az állkapocscsontjához simítva a hüvelykujját. Kővé kötnek az izmok a gerince mentén, amíg megtartja az íj feszültségét a célzáshoz. A fáklyás még a kardjáért kapkod, de a másik kezében már ott a fegyver.. - ha a hosszúéletű még biztos távolságban van, hogy ne tehessen benne kárt, akkor kifújva a levegőt engedi kifutni az ujjai közül az ideget. Ha az elf közben mégis túl közel ért volna, hogy íjjal ne legyen biztonságos próbálkoznia, akkor viszont kénytelen maga is minél gyorsabban közelebb kerülni a hármashoz.*
4402. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-23 08:57:40
Üzenet elküldve: 2026-08-23 08:57:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Véráztatta föld//
*Relael amint eldöntötte, hogy cselekedni kíván azonnal kizárta környezetét, így ha Kyr próbálná is lebeszélni, aligha járna sikerrel. Éppen ezen okból fel sem tűnik számára a néhány másodpercnyi süvítés, melyet az útnak eresztett nyílvessző okoz. Amit észlel, az az orkok zavartsága és megtorpanása.
A nő sikításai halványulnak, s ha Relael képes lenne gondolkodni, akkor örömmel konstatálná sikerét. Egy kicsit talán úgy is érezné, hogy törlesztett a thargoknak, azért, hogy befogadták amikor hasonlóan elgyötörten, mezítlábasan jelent meg Kagan Hadúr színe előtt.
Ha kívülről látná magát biztos leheletnyi büszkeséget érezne, s elégedettséggel töltené el, hogyha csak egy pillanat tört részéig, de félelmet és zavarodottságot ébresztett a fenevadakban.
Relael őrült öngyilkos küldetését követve valamelyest képes józanul gondolkodni, bár gondolatnak aligha lehetne nevezni mindezt, sokkal inkább ösztönösen cselekszik. Az elf zsigereiben érzi, hogy gyorsan kell cselekednie. Ereje aligha érhet fel az orkokéhoz, felszereltsége is elmarad tőlük, de fürgeségével és ügyességével talán kompenzálhatja hiányosságait.
A fáklyát tartó ellenfélt szemeli ki. Mozgássi sebességén csak leheletnyit lassít, hiszen lendületét próbálja támadásába belevinni. Felfelé céloz, a legsérülékenyebb területekre, a mellkas fölötti régióra. Azt akarja, hogy gyorsan vége legyen ennek, ez a legjobb esély számára, s egyébként sem óhajtja megismételni azt a visszataszítóan erőszakos késelést, melyet saját fogadójában volt kénytelen végrehajtani. Nem biztos, hogy újra képes lenne rá.*
*Relael amint eldöntötte, hogy cselekedni kíván azonnal kizárta környezetét, így ha Kyr próbálná is lebeszélni, aligha járna sikerrel. Éppen ezen okból fel sem tűnik számára a néhány másodpercnyi süvítés, melyet az útnak eresztett nyílvessző okoz. Amit észlel, az az orkok zavartsága és megtorpanása.
A nő sikításai halványulnak, s ha Relael képes lenne gondolkodni, akkor örömmel konstatálná sikerét. Egy kicsit talán úgy is érezné, hogy törlesztett a thargoknak, azért, hogy befogadták amikor hasonlóan elgyötörten, mezítlábasan jelent meg Kagan Hadúr színe előtt.
Ha kívülről látná magát biztos leheletnyi büszkeséget érezne, s elégedettséggel töltené el, hogyha csak egy pillanat tört részéig, de félelmet és zavarodottságot ébresztett a fenevadakban.
Relael őrült öngyilkos küldetését követve valamelyest képes józanul gondolkodni, bár gondolatnak aligha lehetne nevezni mindezt, sokkal inkább ösztönösen cselekszik. Az elf zsigereiben érzi, hogy gyorsan kell cselekednie. Ereje aligha érhet fel az orkokéhoz, felszereltsége is elmarad tőlük, de fürgeségével és ügyességével talán kompenzálhatja hiányosságait.
A fáklyát tartó ellenfélt szemeli ki. Mozgássi sebességén csak leheletnyit lassít, hiszen lendületét próbálja támadásába belevinni. Felfelé céloz, a legsérülékenyebb területekre, a mellkas fölötti régióra. Azt akarja, hogy gyorsan vége legyen ennek, ez a legjobb esély számára, s egyébként sem óhajtja megismételni azt a visszataszítóan erőszakos késelést, melyet saját fogadójában volt kénytelen végrehajtani. Nem biztos, hogy újra képes lenne rá.*
4401. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-22 23:39:05
Üzenet elküldve: 2026-08-22 23:39:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Véráztatta föld//
*Relael nem bírja tétlenül nézni az események alakulását, s a sorsra, vagy az istenekre sem kívánja hagyni, hogy tegyenek belátásuk szerint. Maga lendül mozgásba. Hosszú lábai mohón falják a távolságot közte, és az orkok között. Olyannyira gyorsan közeledik, hogy Kyrnek esélye sincs tartani a tempót, már amennyiben megpróbálná beérni az elfet. Annyit viszont tud helyezkedni a célpontok felé, hogy magabiztosan eresszen útjára egy nyílvesszőt. A rossz látási viszonyok, és az imbolygó testek nem a legjobb barátjai még egy olyan képzett íjásznak sem, mint Kyr. Az acélfejű nyílhegy éppen a fáklyát tartó ork lába előtt csapódik a földbe.*
-Mi a fasz?
*Rohanásában megtorpan, a mögötte haladó társa pedig nekizökken. Bosszúsan lök rajta egyet, és dühösen mutogat a menekülő irányába. Indulna is tovább, folytatva a hajszát, ám ekkor éri a következő meglepetés. A sötétségből, akár egy bosszúszomjas démon, villámgyors léptekkel közeledik valaki. A tűz fénye megcsillan az elf kezében tartott penge hegyén.*
-Zagggggg'ra! El fog menekülni!
*Kiáltja a fáklyát tartó ork dühösen, bár a szavak jobban hasonlítanak valamiféle vaddisznó morgására, mintsem beszédre. A másik tétovázik, tesz egy kósza lépést a meggyötört nő irányába, majd tekintete a földbe csapódott nyílvesszőre siklik. Aztán a démonra. Másodpercek telnek el, mire döntést hoz. Kihúzza magát, megragadja szekercéjét és a hátáról lecsatolja az aprócska fapajzsot.*
-Kardot, Durkhuk! Hallod?! Kardot! Előbb ezekkel végzünk, aztán felkutatjuk a ribanc nyomait. Nem térhetünk vissza üres kézzel Muguzankhoz!
*A fákylát tartó ork suta mozdulatokkal, nagyjából a harmadik próbálkozásra képes előhúzni rövidkardját, és társa mellé áll. Relael a köztük lévő távolságot sikeresen leküzdi, ám meglepni már nem tudja őket. Azonban ha elég gyors lesz, az első csapás joga még az övé lehet, már ha ez a célja. Kyr egyelőre az árnyak takarásában marad, így szabadon mozoghat anélkül, hogy bárki észrevehetné. A zokogás közben egyre halkul, a menekültnek eszében sincs lassítania csak azért, mert üldözői lemaradni látszanak.*
*Relael nem bírja tétlenül nézni az események alakulását, s a sorsra, vagy az istenekre sem kívánja hagyni, hogy tegyenek belátásuk szerint. Maga lendül mozgásba. Hosszú lábai mohón falják a távolságot közte, és az orkok között. Olyannyira gyorsan közeledik, hogy Kyrnek esélye sincs tartani a tempót, már amennyiben megpróbálná beérni az elfet. Annyit viszont tud helyezkedni a célpontok felé, hogy magabiztosan eresszen útjára egy nyílvesszőt. A rossz látási viszonyok, és az imbolygó testek nem a legjobb barátjai még egy olyan képzett íjásznak sem, mint Kyr. Az acélfejű nyílhegy éppen a fáklyát tartó ork lába előtt csapódik a földbe.*
-Mi a fasz?
*Rohanásában megtorpan, a mögötte haladó társa pedig nekizökken. Bosszúsan lök rajta egyet, és dühösen mutogat a menekülő irányába. Indulna is tovább, folytatva a hajszát, ám ekkor éri a következő meglepetés. A sötétségből, akár egy bosszúszomjas démon, villámgyors léptekkel közeledik valaki. A tűz fénye megcsillan az elf kezében tartott penge hegyén.*
-Zagggggg'ra! El fog menekülni!
*Kiáltja a fáklyát tartó ork dühösen, bár a szavak jobban hasonlítanak valamiféle vaddisznó morgására, mintsem beszédre. A másik tétovázik, tesz egy kósza lépést a meggyötört nő irányába, majd tekintete a földbe csapódott nyílvesszőre siklik. Aztán a démonra. Másodpercek telnek el, mire döntést hoz. Kihúzza magát, megragadja szekercéjét és a hátáról lecsatolja az aprócska fapajzsot.*
-Kardot, Durkhuk! Hallod?! Kardot! Előbb ezekkel végzünk, aztán felkutatjuk a ribanc nyomait. Nem térhetünk vissza üres kézzel Muguzankhoz!
*A fákylát tartó ork suta mozdulatokkal, nagyjából a harmadik próbálkozásra képes előhúzni rövidkardját, és társa mellé áll. Relael a köztük lévő távolságot sikeresen leküzdi, ám meglepni már nem tudja őket. Azonban ha elég gyors lesz, az első csapás joga még az övé lehet, már ha ez a célja. Kyr egyelőre az árnyak takarásában marad, így szabadon mozoghat anélkül, hogy bárki észrevehetné. A zokogás közben egyre halkul, a menekültnek eszében sincs lassítania csak azért, mert üldözői lemaradni látszanak.*
4400. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-22 19:23:57
Üzenet elküldve: 2026-08-22 19:23:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Véráztatta föld//
*Szótlanul veszi tudomásul, hogy nem járnak messze. Még egy pillanattal több, amit a vidék fürkészésével tölt, mielőtt megindulna gyalog a hosszúéletű előtt, azonban a nyeregből lecsusszanó test hangja visszafordítja egy futó pillantásra a tekintetét. Az lett volna meglepő, ha a nő teszi, amit mond neki.*
- Maradj mögöttem.
*Ismétli meg a korábbi instrukciót indulat nélkül, mintegy tudomásul véve a másik akaratát. Ha jobban érzi magát a lova árnyékában legyen ott. Úgysem tudná rábírni, hogy tegye, ha valamit nem akar.
Nem szól egyebet, némán indul előre a folyó mentén, hallgatva a hosszúéletű korábbi tanácsára. A víz csendes csobbanásait figyeli, a tücsköket, a növények közt lengedező szelet, azonban az ő fülét még így is később üti meg a kiáltozás. Egy pillanat alatt kötnek be az izmok a hátán; a sötétbe meredve keresi a hang forrását, miközben a nő szavait hallgatja. Nincs azonban ideje reagálni, mielőtt amaz sürgetőleg megindulna előre, hiába minden korábbi kérése. A falnak is mondhatná. Utánalép a másiknak, amikor kibukik a menekülő, s mögötte az imbolygó fáklyafény a földrakás mögül. A maga fejében is több dolog fut át, ám az, hogy egyenesen nekirohannának az orkoknak nincs közte, s ezért későn érti meg a hirtelen lendületet vett lépteket.*
- Mit csinálsz..?
*Mordul fojtottan a nőre, nem mintha számítana. Ha utánaugrik és elkapja sem biztos, hogy csendben marad, és nem veszik észre őket. Magában tehetetlenül szisszennek a szitkok, ahogy a távolodó alakot nézi, s mögötte az egyelőre másra figyelő üldözőkét. Kifehéredik az ökle, amivel rászorít az íjra. Hogy minden hosszúéletű ennyire makacs és ostoba legyen..
Dühödten fúj maga elé, mielőtt lehajolva rohanni kezdene, igyekezve oldalt kerülni az orkokra. Ha valóban van is fegyver a másiknál az aligha elég, de talán egy semmiből érkező eszement hegyesfülű eltereli annyira a figyelmüket, hogy ő maga nyíllövésre tudjon kerülni rájuk egy másik irányból. Ha sikerül elég közel jutnia, s tiszta rálátása van a fáklyafény alatt imbolygó testekre nem tétovázik sokat, a biztosabb célt jelentőt veszi célba, akár észrevették közben a nőt, akár nem.*
*Szótlanul veszi tudomásul, hogy nem járnak messze. Még egy pillanattal több, amit a vidék fürkészésével tölt, mielőtt megindulna gyalog a hosszúéletű előtt, azonban a nyeregből lecsusszanó test hangja visszafordítja egy futó pillantásra a tekintetét. Az lett volna meglepő, ha a nő teszi, amit mond neki.*
- Maradj mögöttem.
*Ismétli meg a korábbi instrukciót indulat nélkül, mintegy tudomásul véve a másik akaratát. Ha jobban érzi magát a lova árnyékában legyen ott. Úgysem tudná rábírni, hogy tegye, ha valamit nem akar.
Nem szól egyebet, némán indul előre a folyó mentén, hallgatva a hosszúéletű korábbi tanácsára. A víz csendes csobbanásait figyeli, a tücsköket, a növények közt lengedező szelet, azonban az ő fülét még így is később üti meg a kiáltozás. Egy pillanat alatt kötnek be az izmok a hátán; a sötétbe meredve keresi a hang forrását, miközben a nő szavait hallgatja. Nincs azonban ideje reagálni, mielőtt amaz sürgetőleg megindulna előre, hiába minden korábbi kérése. A falnak is mondhatná. Utánalép a másiknak, amikor kibukik a menekülő, s mögötte az imbolygó fáklyafény a földrakás mögül. A maga fejében is több dolog fut át, ám az, hogy egyenesen nekirohannának az orkoknak nincs közte, s ezért későn érti meg a hirtelen lendületet vett lépteket.*
- Mit csinálsz..?
*Mordul fojtottan a nőre, nem mintha számítana. Ha utánaugrik és elkapja sem biztos, hogy csendben marad, és nem veszik észre őket. Magában tehetetlenül szisszennek a szitkok, ahogy a távolodó alakot nézi, s mögötte az egyelőre másra figyelő üldözőkét. Kifehéredik az ökle, amivel rászorít az íjra. Hogy minden hosszúéletű ennyire makacs és ostoba legyen..
Dühödten fúj maga elé, mielőtt lehajolva rohanni kezdene, igyekezve oldalt kerülni az orkokra. Ha valóban van is fegyver a másiknál az aligha elég, de talán egy semmiből érkező eszement hegyesfülű eltereli annyira a figyelmüket, hogy ő maga nyíllövésre tudjon kerülni rájuk egy másik irányból. Ha sikerül elég közel jutnia, s tiszta rálátása van a fáklyafény alatt imbolygó testekre nem tétovázik sokat, a biztosabb célt jelentőt veszi célba, akár észrevették közben a nőt, akár nem.*
4399. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-21 14:24:32
Üzenet elküldve: 2026-08-21 14:24:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Véráztatta föld//
*Hangulata a korábbinál is búskomorabbá válik, ahogy ráébred a néhány évig otthonának tartott vidéket milyen ádáz könyörtelenséggel dúlták fel. A történelem úgy tűnik imegismétli önmagát, s Relael azt a tanulságot szűri le, hogy sehol sincs biztonságban.*
- Nem járunk már messze.
*Rövid szünetet tart.*
- Talán egy fél óra.
*Úgy dönt inkább lecsúszik a nyeregből, annak ellenére, hogy Kyr korábban mást tanácsolt neki. Nem érzi magát komfortosan magát a magasban, mintha csak egy céltábla lenne homlokára festve. A kantárszárat előre lendítve vezeti maga mellett hátasát, egészen addig, amíg szokatlan hangra nem lesz figyelmes.
Megtorpan. Némán fülelni kezd. Amennyiben Kyr észleli mindezt, s kérdőn pillant rá, akkor sem szólal meg elsőre.*
- A közelben vannak.
*Suttogja, annak ellenére, hogy ilyen távolságból aligha hallanák meg beszédüket. Ösztönösen összébb húzza magát, és hátasa árnyékába húzódik. A hang forrása egyre közeledik feléjük, mert a keserves sikoltozás egyre kivehetőbbé válik számukra. Nem kérdéses az elf számára, hogy rövidesen az események epicentrumába kerülnek, ha nem haladnak tovább.*
- Mennünk kell! Gyorsan!
*Meg sem várva a félvér válaszát gyors léptekkel folytatja útját a folyó mentén. Ezután egy súlyos hibát követ el. A hang irányába pillant, ahol felsejlik előtte a meggyötört nő alakja. Olyan indulat tör fel benne, hogy jól hallható amint fogai összekoccannak, majd csikordulva elmozdulnak egymáson.
Relael eltökélten igyekszik kigyomlálni magából az empátia minduntalan felbukkanó csíráit, mégsem képes egy újabb lépést megtenni. Ujjai elfehérednek ahogy elkeseredetten szorítja a bőr szárat. Minden erejét bevetve igyekszik elcsendesíteni elméjét, visszaszerezni az irányítást, és rábírni magát, hogy csendben folytassák útjukat, de túl gyengének bizonyul. Az éjszakai hűvös szellő összedönti eltökéltségének ingatag kártyavárát. Észre sem veszi, hogy elereszti lova kantárszárát, s lassan lendületet véve megindul, de egykori otthona helyett a bajba jutott nő felé.
Akár ő is lehetne ott. Felsejlik előtte a lázadás emléke, amikor valami visszataszító pór maga alá gyűrte, vagy amikor a piactéren leütötték, s magára hagyták a romok között.
~ Akár én is lehetnék. ~
Koponyája zúg egymásnak ellentmondó gondolataitól, de ez mit sem zavarja most. Egyik ruhája alá rejtett tőréért nyúl, s eltökélten küzdi le az orkok és közötte lévő távolságot.*
*Hangulata a korábbinál is búskomorabbá válik, ahogy ráébred a néhány évig otthonának tartott vidéket milyen ádáz könyörtelenséggel dúlták fel. A történelem úgy tűnik imegismétli önmagát, s Relael azt a tanulságot szűri le, hogy sehol sincs biztonságban.*
- Nem járunk már messze.
*Rövid szünetet tart.*
- Talán egy fél óra.
*Úgy dönt inkább lecsúszik a nyeregből, annak ellenére, hogy Kyr korábban mást tanácsolt neki. Nem érzi magát komfortosan magát a magasban, mintha csak egy céltábla lenne homlokára festve. A kantárszárat előre lendítve vezeti maga mellett hátasát, egészen addig, amíg szokatlan hangra nem lesz figyelmes.
Megtorpan. Némán fülelni kezd. Amennyiben Kyr észleli mindezt, s kérdőn pillant rá, akkor sem szólal meg elsőre.*
- A közelben vannak.
*Suttogja, annak ellenére, hogy ilyen távolságból aligha hallanák meg beszédüket. Ösztönösen összébb húzza magát, és hátasa árnyékába húzódik. A hang forrása egyre közeledik feléjük, mert a keserves sikoltozás egyre kivehetőbbé válik számukra. Nem kérdéses az elf számára, hogy rövidesen az események epicentrumába kerülnek, ha nem haladnak tovább.*
- Mennünk kell! Gyorsan!
*Meg sem várva a félvér válaszát gyors léptekkel folytatja útját a folyó mentén. Ezután egy súlyos hibát követ el. A hang irányába pillant, ahol felsejlik előtte a meggyötört nő alakja. Olyan indulat tör fel benne, hogy jól hallható amint fogai összekoccannak, majd csikordulva elmozdulnak egymáson.
Relael eltökélten igyekszik kigyomlálni magából az empátia minduntalan felbukkanó csíráit, mégsem képes egy újabb lépést megtenni. Ujjai elfehérednek ahogy elkeseredetten szorítja a bőr szárat. Minden erejét bevetve igyekszik elcsendesíteni elméjét, visszaszerezni az irányítást, és rábírni magát, hogy csendben folytassák útjukat, de túl gyengének bizonyul. Az éjszakai hűvös szellő összedönti eltökéltségének ingatag kártyavárát. Észre sem veszi, hogy elereszti lova kantárszárát, s lassan lendületet véve megindul, de egykori otthona helyett a bajba jutott nő felé.
Akár ő is lehetne ott. Felsejlik előtte a lázadás emléke, amikor valami visszataszító pór maga alá gyűrte, vagy amikor a piactéren leütötték, s magára hagyták a romok között.
~ Akár én is lehetnék. ~
Koponyája zúg egymásnak ellentmondó gondolataitól, de ez mit sem zavarja most. Egyik ruhája alá rejtett tőréért nyúl, s eltökélten küzdi le az orkok és közötte lévő távolságot.*
4398. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-21 00:44:07
Üzenet elküldve: 2026-08-21 00:44:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Véráztatta föld//
*A vidék továbbra is bajlósan csendes. A páros lassan halad a folyót követve céljuk felé. Néha egy-egy hal farokcsapása töri meg a csendet a víz felszínén. Egyszer csak azonban a távolból Relael tompa zajt hallhat meg éles füleivel. Mintha valaki segítségért kiáltozna. Hangja meggyötört, keservesen üvölt. Valószínúleg egy asszony lehet, legalábbis hangszínéből erre lehet következtetni. Nem kell sok idő, hogy Kyr is meghallja a hangot, ami csak egy dolgot jelenthet. A jajveszékelő egyre közeledik. Egy derékmagas domb mögül bukkan elő a nő, és céltalanul menekül tovább. Gyakran hátrapillant válla mögött üldözőit kutatva. Ruhája csapzott, több helyen leszaggatták róla a koszos fehér rongyokat. Teste tele van vágásokkal és apró, de erősen vérző sebekkel. A lábai is mezítelenek. Néhány lélegzetvétellel később egy fáklya fénye bukkan fel a dombnál, minden bizonnyal ez a földrakás takarhatta ki a páros látóteréből őket ezidáig. Két tagbaszakadt, hájas ork igyekszik elkapni a hányattatott sorsú foglyot, egyelőre sikertelenül. A hájas testük lomhán döcög a súlyos lépteik nyomán, igaz a nő sem menekülhet örökké, sőt.*
-Állj meg te szuka! Úgyis visszaviszünk, minek töröd magad?
*Ordítja utána az egyik lihegve. A nőnek pedig nincs alkalma válaszolni, sem ideje, sem levegője nem akad rá a kétségbeesett sírás közepette. Hideg szellő borzolja meg Relael haját, egészen mintha csak a táj akarna jelet küldeni. Egyelőre nem vették észre őket, mind a hárman mással vannak elfoglalva, így van egy néhány másodpercnyi idejük eldönteni, hogy mitévők legyenek a helyzettel. Azt egyértelműen láthatják, hogy a menekülő és az üldözők közötti távolság egyre csak csökken.*
*A vidék továbbra is bajlósan csendes. A páros lassan halad a folyót követve céljuk felé. Néha egy-egy hal farokcsapása töri meg a csendet a víz felszínén. Egyszer csak azonban a távolból Relael tompa zajt hallhat meg éles füleivel. Mintha valaki segítségért kiáltozna. Hangja meggyötört, keservesen üvölt. Valószínúleg egy asszony lehet, legalábbis hangszínéből erre lehet következtetni. Nem kell sok idő, hogy Kyr is meghallja a hangot, ami csak egy dolgot jelenthet. A jajveszékelő egyre közeledik. Egy derékmagas domb mögül bukkan elő a nő, és céltalanul menekül tovább. Gyakran hátrapillant válla mögött üldözőit kutatva. Ruhája csapzott, több helyen leszaggatták róla a koszos fehér rongyokat. Teste tele van vágásokkal és apró, de erősen vérző sebekkel. A lábai is mezítelenek. Néhány lélegzetvétellel később egy fáklya fénye bukkan fel a dombnál, minden bizonnyal ez a földrakás takarhatta ki a páros látóteréből őket ezidáig. Két tagbaszakadt, hájas ork igyekszik elkapni a hányattatott sorsú foglyot, egyelőre sikertelenül. A hájas testük lomhán döcög a súlyos lépteik nyomán, igaz a nő sem menekülhet örökké, sőt.*
-Állj meg te szuka! Úgyis visszaviszünk, minek töröd magad?
*Ordítja utána az egyik lihegve. A nőnek pedig nincs alkalma válaszolni, sem ideje, sem levegője nem akad rá a kétségbeesett sírás közepette. Hideg szellő borzolja meg Relael haját, egészen mintha csak a táj akarna jelet küldeni. Egyelőre nem vették észre őket, mind a hárman mással vannak elfoglalva, így van egy néhány másodpercnyi idejük eldönteni, hogy mitévők legyenek a helyzettel. Azt egyértelműen láthatják, hogy a menekülő és az üldözők közötti távolság egyre csak csökken.*
4397. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-20 09:56:22
Üzenet elküldve: 2026-08-20 09:56:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Más hallani, és más látni maga előtt a nyomokat. Utóbbinak, a saját szemének mindig előbb hitt, de a szóbeszéd ezúttal nem volt túlzó. Összevonva a szemöldökét figyeli a lábai előtt keresztbe-kasul futó nyomokat. Nincsenek ábrándjai arról, hogy akár egyetlen ork vagy warg mekkora pusztítást tud végezni, s hogy egymaga mennyire keveset jelentene ellene. A töprengés egykedvűvé simítja a barátságtalan vonásokat az arcán. Leguggol a lábak nyoma mellé, hogy közelebbről lásson a halvány fényben. Hátha van köztük frissebb, hátha feltűnik bármi más, egy főbb csapásirány, többször megtett út. Ha mind régebbi, talán megkockáztathatják, hogy lóháton menjenek tovább még egy darabon.*
- Milyen messze vagyunk?
*Egyenesedik fel, halk szóval törve meg az éjszaka csendjét. A tücskök zizegése mögött is érzi a vállára nehezedő levegő súlyát. Hogy mikor tanulja meg valaki ésszel, milyen az, amikor vihar közelít, nem tudja, de születéstől fogva ismeri a test.
A fejét fordítva figyeli a tájat, amíg választ vár. A nyomok láttán nem hiszi, hogy annyira egyedül lennének, mint amennyire úgy tűnhet. De egy ork sem tud lopódzni, legyen bármilyen sötét, s talán a tücskök is elhallgatnának arrafelé, amerre akkora test jár köztük.
Ha a hosszúéletű azt mondja nincsenek messze, gyalog indul előre a sötétben, ha messze vannak, visszakapaszkodik mögé lóhátra, az íját ezúttal már a keze ügyében hagyva. A folyó mentén talán valóban gyorsabban haladhatnak, de nem tartja kizártnak, hogy a Vashegy felé fordult seregnek legyen víznyerőhelye a közelben, így bár hallgat a javaslatra, továbbra is óvatos marad.*
*Más hallani, és más látni maga előtt a nyomokat. Utóbbinak, a saját szemének mindig előbb hitt, de a szóbeszéd ezúttal nem volt túlzó. Összevonva a szemöldökét figyeli a lábai előtt keresztbe-kasul futó nyomokat. Nincsenek ábrándjai arról, hogy akár egyetlen ork vagy warg mekkora pusztítást tud végezni, s hogy egymaga mennyire keveset jelentene ellene. A töprengés egykedvűvé simítja a barátságtalan vonásokat az arcán. Leguggol a lábak nyoma mellé, hogy közelebbről lásson a halvány fényben. Hátha van köztük frissebb, hátha feltűnik bármi más, egy főbb csapásirány, többször megtett út. Ha mind régebbi, talán megkockáztathatják, hogy lóháton menjenek tovább még egy darabon.*
- Milyen messze vagyunk?
*Egyenesedik fel, halk szóval törve meg az éjszaka csendjét. A tücskök zizegése mögött is érzi a vállára nehezedő levegő súlyát. Hogy mikor tanulja meg valaki ésszel, milyen az, amikor vihar közelít, nem tudja, de születéstől fogva ismeri a test.
A fejét fordítva figyeli a tájat, amíg választ vár. A nyomok láttán nem hiszi, hogy annyira egyedül lennének, mint amennyire úgy tűnhet. De egy ork sem tud lopódzni, legyen bármilyen sötét, s talán a tücskök is elhallgatnának arrafelé, amerre akkora test jár köztük.
Ha a hosszúéletű azt mondja nincsenek messze, gyalog indul előre a sötétben, ha messze vannak, visszakapaszkodik mögé lóhátra, az íját ezúttal már a keze ügyében hagyva. A folyó mentén talán valóban gyorsabban haladhatnak, de nem tartja kizártnak, hogy a Vashegy felé fordult seregnek legyen víznyerőhelye a közelben, így bár hallgat a javaslatra, továbbra is óvatos marad.*
4396. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-17 10:42:30
Üzenet elküldve: 2026-08-17 10:42:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 976
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Az alvó vidék csendje ellenkező esetben mindig nyugtatólag hatott rá, örömmel ült ki ilyenkor beszélgetni, most viszont egyre nő benne a feszültség. Olyan számára most a vidék, mint amikor a vihar előtti csendben megdermed az idő. Kirázza a hideg.*
- Rendben.
*Kyr gyorsan cselekszik és határozottan beszél. Nem érti az okát annak, hogy miért kellene neki a nyeregben maradnia, de úgy érzi nem most van itt az ideje ezeket megvitatni. Együttműködik, mert jelen helyzetben aligha tehet mást.
Relael leginkább fülére hagyatkozik, tekintve, hogy az a legerősebb érzékszerve. Semmi szokatlan nem tűnik fel számára, ami jobban zavarja, mintha a közelben táborozó orkok tompa morajlását hallaná.*
- A folyó mentén van az épület. Szerintem a folyó vonalán haladva könnyű dolgunk lesz.
*Hátasa idegesen prüszköl egyet, ezért nyugtatólag megsimogatja annak erős nyakát. Az éjfekete szőrzet úgy érzi most kifejezetten előnyt jelenthet számukra.*
- Rendben.
*Egy biccentéssel toldja meg szavait.*
*Az alvó vidék csendje ellenkező esetben mindig nyugtatólag hatott rá, örömmel ült ki ilyenkor beszélgetni, most viszont egyre nő benne a feszültség. Olyan számára most a vidék, mint amikor a vihar előtti csendben megdermed az idő. Kirázza a hideg.*
- Rendben.
*Kyr gyorsan cselekszik és határozottan beszél. Nem érti az okát annak, hogy miért kellene neki a nyeregben maradnia, de úgy érzi nem most van itt az ideje ezeket megvitatni. Együttműködik, mert jelen helyzetben aligha tehet mást.
Relael leginkább fülére hagyatkozik, tekintve, hogy az a legerősebb érzékszerve. Semmi szokatlan nem tűnik fel számára, ami jobban zavarja, mintha a közelben táborozó orkok tompa morajlását hallaná.*
- A folyó mentén van az épület. Szerintem a folyó vonalán haladva könnyű dolgunk lesz.
*Hátasa idegesen prüszköl egyet, ezért nyugtatólag megsimogatja annak erős nyakát. Az éjfekete szőrzet úgy érzi most kifejezetten előnyt jelenthet számukra.*
- Rendben.
*Egy biccentéssel toldja meg szavait.*
4395. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-08-16 20:04:00
Üzenet elküldve: 2026-08-16 20:04:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Összefonódó történetek//
*A szántóföldekről érkező ösvényen a páros ezidáig zavartalanul utazhatott, azonban e földekre érve érezhetik azt a megmagyarázhatlan szorongást, hogy valami nincs rendben. Más az, mikor az ember fia hall dolgokat, és más, mikor a saját bőrén tapasztalja. Az éjszaka fojtogató csendje veszi őket körül, csak a tücskök fáradhatatlan ciripelése tölti meg azt. Meg a lovak prüszkölése. Ők is pontosan érzik azt, amit Relael és Kyr. A fél-elf az utat kémlelve nyomokat fedez fel. Több százat, talán több ezret is, lehetetlen megszámolni. A nyomok viszont nem egy irányba haladnak, hanem többfelé ágaznak szét. Egy jó részük a szántóföldekre vezet, más nyomok a Vashegy felé folytatódnak. De akad köztük keresztbe kasba is, és a szélrózsa minden irányába. Warg mancsnyomok, és csizmák is, meg jó néhány mezítlábas lábnyom. Olybá tűnik, hogy az orkok az egész környéket bejárták.
A láthatáron nem vélik felfedezni tűz, vagy bármiféle tábor nyomait, és füstszagot sem érezni. Helyette csak az a kellemes, kiszáradt fű illat csapja meg az orrukat. Felhők sem takarják az eget, a csillagok fénye világítja meg a tájat. Bárhogy is döntenek a továbbhaladásukat illetően, egyelőre semmi nem akadályozza őket abban, hogy folytassák útjukat. Céljuk azonban még messze van.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.16 20:23:13
*A szántóföldekről érkező ösvényen a páros ezidáig zavartalanul utazhatott, azonban e földekre érve érezhetik azt a megmagyarázhatlan szorongást, hogy valami nincs rendben. Más az, mikor az ember fia hall dolgokat, és más, mikor a saját bőrén tapasztalja. Az éjszaka fojtogató csendje veszi őket körül, csak a tücskök fáradhatatlan ciripelése tölti meg azt. Meg a lovak prüszkölése. Ők is pontosan érzik azt, amit Relael és Kyr. A fél-elf az utat kémlelve nyomokat fedez fel. Több százat, talán több ezret is, lehetetlen megszámolni. A nyomok viszont nem egy irányba haladnak, hanem többfelé ágaznak szét. Egy jó részük a szántóföldekre vezet, más nyomok a Vashegy felé folytatódnak. De akad köztük keresztbe kasba is, és a szélrózsa minden irányába. Warg mancsnyomok, és csizmák is, meg jó néhány mezítlábas lábnyom. Olybá tűnik, hogy az orkok az egész környéket bejárták.
A láthatáron nem vélik felfedezni tűz, vagy bármiféle tábor nyomait, és füstszagot sem érezni. Helyette csak az a kellemes, kiszáradt fű illat csapja meg az orrukat. Felhők sem takarják az eget, a csillagok fénye világítja meg a tájat. Bárhogy is döntenek a továbbhaladásukat illetően, egyelőre semmi nem akadályozza őket abban, hogy folytassák útjukat. Céljuk azonban még messze van.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.16 20:23:13
2898-2917 , 2918-2937 , 2938-2957 , 2958-2977 , 2978-2997 , 2998-3017 , 3018-3037 , 3038-3057 , 3058-3077 , 3078-3097 , 3098-3117 , 3118-3137 , 3138-3157 , 3158-3177 , 3178-3197 , 3198-3217 , 3218-3237 , 3238-3257 , 3258-3277 , 3278-3297 , 3298-3317 , 3318-3337 , 3338-3357 , 3358-3377 , 3378-3397 , 3398-3417 , 3418-3437 , 3438-3457 , 3458-3477 , 3478-3497 , 3498-3517 , 3518-3537 , 3538-3557 , 3558-3577 , 3578-3597 , 3598-3617 , 3618-3637 , 3638-3657 , 3658-3677 , 3678-3697 , 3698-3717 , 3718-3737 , 3738-3757 , 3758-3777 , 3778-3797 , 3798-3817 , 3818-3837 , 3838-3857 , 3858-3877 , 3878-3897 , 3898-3917 , 3918-3937 , 3938-3957 , 3958-3977 , 3978-3997 , 3998-4017 , 4018-4037 , 4038-4057 , 4058-4077 , 4078-4097 , 4098-4117 , 4118-4137 , 4138-4157 , 4158-4177 , 4178-4197 , 4198-4217 , 4218-4237 , 4238-4257 , 4258-4277 , 4278-4297 , 4298-4317 , 4318-4337 , 4338-4357 , 4358-4377 , 4378-4397 , 4395-4414