Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1494. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-03-22 20:27:13
Üzenet elküldve: 2026-03-22 20:27:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Kayaerr zihálva halad a többiekkel, combjaiban ég a fáradtság, mégis újra és újra kitépi lábát a ragadós sárból. Alig hallani már a fémek zaját és a kiáltásokat a dombon túlról, egyre inkább felváltja a siető harcosok lihegése és a nedves földön loccsanó léptek.
Yagnar alakja újra és újra felvillan előtte. A vértől csatakos jarl, ahogy nevetve veti magát az ellenség közé. Él még? Vagy már az Ősök csarnokában ülve figyeli miként állnak helyt a továbbiakban? A mellkasa összeszorul a gondolattól, léptei egy pillanatra megtorpannak. Ekkor hasít belé a felismerés, hogy olyannyira belemerült gondolataiba, hogy szem elől tévesztette Karheiát. Azonnal kapkodva kezd kutatni a körülötte mozgó alakok között. A sárral és vérrel borított arcok egyike sem az övé, a szíve hevesebben kezd verni, ahogy előrébb és oldalra tekint. Egy hirtelen mozdulattal hátranéz a válla felett, s hatalmas kő esik le a szívéről, ahogy megpillantja a varázslónőt. Nem veszítheti el, egészen biztos benne, ha így tenne, Yagnar szelleme örökké kísértené, márpedig így is épp eléggé meggyűlik a baja a saját démonaival.
Mély lélegzetet véve halad tovább a többiekkel a Vashegy felé, miközben igyekszik minden felesleges gondolatot kizárni. Most csak egyedül az számít, hogy odaérjenek időben.*
//A Vashegy Sorsa//
*Kayaerr zihálva halad a többiekkel, combjaiban ég a fáradtság, mégis újra és újra kitépi lábát a ragadós sárból. Alig hallani már a fémek zaját és a kiáltásokat a dombon túlról, egyre inkább felváltja a siető harcosok lihegése és a nedves földön loccsanó léptek.
Yagnar alakja újra és újra felvillan előtte. A vértől csatakos jarl, ahogy nevetve veti magát az ellenség közé. Él még? Vagy már az Ősök csarnokában ülve figyeli miként állnak helyt a továbbiakban? A mellkasa összeszorul a gondolattól, léptei egy pillanatra megtorpannak. Ekkor hasít belé a felismerés, hogy olyannyira belemerült gondolataiba, hogy szem elől tévesztette Karheiát. Azonnal kapkodva kezd kutatni a körülötte mozgó alakok között. A sárral és vérrel borított arcok egyike sem az övé, a szíve hevesebben kezd verni, ahogy előrébb és oldalra tekint. Egy hirtelen mozdulattal hátranéz a válla felett, s hatalmas kő esik le a szívéről, ahogy megpillantja a varázslónőt. Nem veszítheti el, egészen biztos benne, ha így tenne, Yagnar szelleme örökké kísértené, márpedig így is épp eléggé meggyűlik a baja a saját démonaival.
Mély lélegzetet véve halad tovább a többiekkel a Vashegy felé, miközben igyekszik minden felesleges gondolatot kizárni. Most csak egyedül az számít, hogy odaérjenek időben.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-03-19 06:48:49
Üzenet elküldve: 2026-03-19 06:48:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Most már ismét a maga lábán jár. Sikerült kicsit összeszednie magát. Ez igaz a légzésére is és a nyugalmára is. Grizák mikor odalép hozzá akkor annak szavaira bólint.*
-Van.
*Lehet, hogy a másiknak is. Nem nézte volna ki belőle, hogy túlél egy ilyen összecsapást. Mondjuk elképzelhető, hogy csak ügyesen elkerülte a komolyabb harcokat. Érdekelné Zopal-t még mindig, hogy mi a terv. Mit akarnak a thargoktól? A fajtárs szavainak hatására felidéződik benne az utolsó alkalom, hogy ott járt. Nem egy kedves emlék, de a védműveket felidézve se túl biztató a jelenlegi helyzet ismeretében.*
-Azt, hogy? Gyalog?
//A Vashegy Sorsa//
*Most már ismét a maga lábán jár. Sikerült kicsit összeszednie magát. Ez igaz a légzésére is és a nyugalmára is. Grizák mikor odalép hozzá akkor annak szavaira bólint.*
-Van.
*Lehet, hogy a másiknak is. Nem nézte volna ki belőle, hogy túlél egy ilyen összecsapást. Mondjuk elképzelhető, hogy csak ügyesen elkerülte a komolyabb harcokat. Érdekelné Zopal-t még mindig, hogy mi a terv. Mit akarnak a thargoktól? A fajtárs szavainak hatására felidéződik benne az utolsó alkalom, hogy ott járt. Nem egy kedves emlék, de a védműveket felidézve se túl biztató a jelenlegi helyzet ismeretében.*
-Azt, hogy? Gyalog?
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-03-18 17:19:24
Üzenet elküldve: 2026-03-18 17:19:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Kayaerr//
*Ahogy a vihar is továbbhalad, a csatazaj is szép lassan elhalkul mögöttük. Nem hallatszik más, csak a jó száz megmaradt harcos fújtatása, ahogy rohanvást tartanak vissza a Vashegy felé. Nem üldözik a visszavonuló thargokat, legalábbis egyelőre. Ez azt jelenti, hogy a hátramaradt thargok sikeresen tartóztatják fel az ork hordákat. Kayaerr és Karheia azonban tudhatja, hogy ez az állapot nem tartható fenn soká. Sietniük kell.
A két lány a visszavonulás közben némileg elszakad egymástól, de Kayaerr, amennyiben hátrapillant válla felett, láthatja társát.*
-Sietnünk kell! Ki kell ürítenünk a Vashegyet és északnak vonulni, Arthenior felé! *Vakkantja egy barna szakállas tharg férfi. Kosfejes sisakja miatt ábrázatából kevés látszik, de kéklő tekintetéről ijedtség olvasható le.
//Zopal//
Jóval mögöttük, a horizonton is túl, ork hadak tartanak ugyanarra, amerre ők. Ott van közöttük Zopal is, immáron saját lábán. A zöldbőrű kivívta társai tiszteletét, efelől nem lehet kétsége.*
-Akad egy-két trükk a tarsolyodban! *A rekedt hangot immáron bárhol felismerné az ork. Grizák az. A kisebb termetű fajtárs még egy elismerő hátba lapogatásba is részesíti őt. Amennyiben Zopal szemügyre veszi klántársát, úgy láthatja, hogy tetőtől-talpig véres. Aligha sajátja.*
-Gyerünk, férgek! Utolérni a rohadt vadembereket! Egy-kettő! *A vasalt bakancsok szaporábban ütik a talajt. Noha mindnyájuk tisztában van vele, hogy képtelenség beérni a jóval előttük haladó visszavonulókat, e tényállás töri meg a diadalittas hadat.*
-Ostrom lesz, én mondom neked! *Böki még oda Grizák. Látszólag alaposan lázba hozza a dolog.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.18 17:28:12
//A Vashegy Sorsa//
//Kayaerr//
*Ahogy a vihar is továbbhalad, a csatazaj is szép lassan elhalkul mögöttük. Nem hallatszik más, csak a jó száz megmaradt harcos fújtatása, ahogy rohanvást tartanak vissza a Vashegy felé. Nem üldözik a visszavonuló thargokat, legalábbis egyelőre. Ez azt jelenti, hogy a hátramaradt thargok sikeresen tartóztatják fel az ork hordákat. Kayaerr és Karheia azonban tudhatja, hogy ez az állapot nem tartható fenn soká. Sietniük kell.
A két lány a visszavonulás közben némileg elszakad egymástól, de Kayaerr, amennyiben hátrapillant válla felett, láthatja társát.*
-Sietnünk kell! Ki kell ürítenünk a Vashegyet és északnak vonulni, Arthenior felé! *Vakkantja egy barna szakállas tharg férfi. Kosfejes sisakja miatt ábrázatából kevés látszik, de kéklő tekintetéről ijedtség olvasható le.
//Zopal//
Jóval mögöttük, a horizonton is túl, ork hadak tartanak ugyanarra, amerre ők. Ott van közöttük Zopal is, immáron saját lábán. A zöldbőrű kivívta társai tiszteletét, efelől nem lehet kétsége.*
-Akad egy-két trükk a tarsolyodban! *A rekedt hangot immáron bárhol felismerné az ork. Grizák az. A kisebb termetű fajtárs még egy elismerő hátba lapogatásba is részesíti őt. Amennyiben Zopal szemügyre veszi klántársát, úgy láthatja, hogy tetőtől-talpig véres. Aligha sajátja.*
-Gyerünk, férgek! Utolérni a rohadt vadembereket! Egy-kettő! *A vasalt bakancsok szaporábban ütik a talajt. Noha mindnyájuk tisztában van vele, hogy képtelenség beérni a jóval előttük haladó visszavonulókat, e tényállás töri meg a diadalittas hadat.*
-Ostrom lesz, én mondom neked! *Böki még oda Grizák. Látszólag alaposan lázba hozza a dolog.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.18 17:28:12
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-02-23 18:47:00
Üzenet elküldve: 2026-02-23 18:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Só és füst //
*A kis pihenő ellenére üdének csupán pofátlanul nagy csúsztatásokkal lehetne nevezni a zsoldost, de mire nehézkesen összeszedelőzködik, már egészen emberi formát ölt. Szemei még kissé duzzadtak, átkozottul jól esne most valami forró fürdő neki, na meg egy kiadós reggelit sem bánna - ennyire azonban már nem akarja húzni szerencsétlen félvér agyát. Arról nem is beszélve, hogy ebben a kísértetiesen üres tavernában talán nem is esnének olyan jól a felsoroltak. Folyvást az az érzés kerülgeti, hogy egyszer majd valaki a semmiből rájuk támad. Lehet persze csak az enyhe macskajaj szorongatja.
Kelletlenül egyetértve hát útitársával a sietős távozást illetően hamarosan ismét nyeregben ülnek, az előző vágta kegyetlen sajgása felelevenedik nyúzott sejhajában. Ezek a hosszabb utak mindig ilyen alattomos módon emlékeztetik arra, mennyire pocsék lovagolni, két utazás között az ember hajlamos elfelejteni.
Egy ideig nem is szólnak egymáshoz, a birtokok szokatlan csendje fojtogatóan feszül közöttük, minden gyanús neszre felkapva a fejét pásztázza a környéket. Az orrába tekeredő füstszag benne is kellemetlen érzetet kelt, igyekszik azonban felülkerekedni most ezen a különös aggodalmon, ami már a szántóföldek óta környékezi.*
- Miről meséljek Merrin? *már a kérdésből is érződik, hogy sokkalta élénkebb, mint idefele, finom kis ízelítő várható abból, hogyan fog a félvér idegeire menni a következőkben.* - Nagycsöcsű szajhákról? Hüvelykujjnyi farkú nemesekről? *majdhogynem biztos benne, hogy nem ilyesmikre kíváncsi a fickó, de egy kérdést megér a dolog. Sohasem lehet tudni.*
- Nem jártál még bordélyban? Pedig elég nagy fiúnak tűnsz már ahhoz, hogy beengedjenek.
*Már a beszédén hallatszik, hogy vigyorog, hátra sem kell hozzá pillantani.
Így, hogy végre nem kínozza az álmosság és a folytonos hugyozási inger, talán még egész tűrhetőre is sikerülhet ez a túra.*
*A kis pihenő ellenére üdének csupán pofátlanul nagy csúsztatásokkal lehetne nevezni a zsoldost, de mire nehézkesen összeszedelőzködik, már egészen emberi formát ölt. Szemei még kissé duzzadtak, átkozottul jól esne most valami forró fürdő neki, na meg egy kiadós reggelit sem bánna - ennyire azonban már nem akarja húzni szerencsétlen félvér agyát. Arról nem is beszélve, hogy ebben a kísértetiesen üres tavernában talán nem is esnének olyan jól a felsoroltak. Folyvást az az érzés kerülgeti, hogy egyszer majd valaki a semmiből rájuk támad. Lehet persze csak az enyhe macskajaj szorongatja.
Kelletlenül egyetértve hát útitársával a sietős távozást illetően hamarosan ismét nyeregben ülnek, az előző vágta kegyetlen sajgása felelevenedik nyúzott sejhajában. Ezek a hosszabb utak mindig ilyen alattomos módon emlékeztetik arra, mennyire pocsék lovagolni, két utazás között az ember hajlamos elfelejteni.
Egy ideig nem is szólnak egymáshoz, a birtokok szokatlan csendje fojtogatóan feszül közöttük, minden gyanús neszre felkapva a fejét pásztázza a környéket. Az orrába tekeredő füstszag benne is kellemetlen érzetet kelt, igyekszik azonban felülkerekedni most ezen a különös aggodalmon, ami már a szántóföldek óta környékezi.*
- Miről meséljek Merrin? *már a kérdésből is érződik, hogy sokkalta élénkebb, mint idefele, finom kis ízelítő várható abból, hogyan fog a félvér idegeire menni a következőkben.* - Nagycsöcsű szajhákról? Hüvelykujjnyi farkú nemesekről? *majdhogynem biztos benne, hogy nem ilyesmikre kíváncsi a fickó, de egy kérdést megér a dolog. Sohasem lehet tudni.*
- Nem jártál még bordélyban? Pedig elég nagy fiúnak tűnsz már ahhoz, hogy beengedjenek.
*Már a beszédén hallatszik, hogy vigyorog, hátra sem kell hozzá pillantani.
Így, hogy végre nem kínozza az álmosság és a folytonos hugyozási inger, talán még egész tűrhetőre is sikerülhet ez a túra.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-02-22 19:17:10
Üzenet elküldve: 2026-02-22 19:17:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
*Eszébe se jut, hogy a kancsóból kisebb űrmértékű dologba töltögesse a vizet. Már az is elég meglepő, hogy ilyen fogékony az utasításra. Talán csak azért van, mert egy pillanattal se maradna itt tovább, mint ami feltétlenül szükséges.
Mondjuk azon nem csodálkozik, hogy a zsoldost így tépázza a szomjúság. Ez a nagyon görbe esték velejárója.
Besüvít a szél az ablak megvetemedett fájának résein. Odakint a kopasz ágak csontos ujjakként integetnek, mintha a fagyos leget karmolnák, hogy a világ szövetét felszakítva kiutat találjanak.*
- Egy lélek sem *morogja.* - Jobb lesz, ha megyünk.
*Megvárja, míg Shan összekészül. Ő megy mögötte. Bár nem tart a lánytól, most olyan baljós érzések kerülgetik, hogy senkit, SENKIT nem szívesen engedne a háta mögé.
Amilyen gyorsan csak lehet, nyeregben akarja tudni magukat, hogy végre az erdő felé vehessék az irányt a kényszerpihenő után. Mindezek ellenére ezúttal megelégszik azzal, ha lépésben halad velük a hátas, bár a komótos bandukolásnál azért gyorsabb tempóra ösztökéli a sarkával.
Szürke az ég. Piszkos, csúf fellegek hömpölyögnek egymás hegyén-hátán. Füstszagot hoz a szél, ami nem is meglepő, hiszen elég hideg van még, hogy be kelljen fűteni. Mégis, valahogy furcsa. De mielőtt rájöhetne az okára az újabb légáramlat már tekeri is másfelé a szagot.*
- Mesélj még arról a bordélyról *vakkantja hátra. Nem mintha annyira felcsigázná a téma, de muszáj, hogy valami elterelje a gondolatait. Még azt se bánja, ha a zsoldos a Kikötőig csipkelődik vele emiatt.
A városban otthonosabba érezné magát. Még az úti céljuk kétes hírű közegét is jobban értékelné ennél. Félúton lehetnek. Ez pedig azt jelenti, hogy még egy darabig Shan az egyetlen darabkája a civilizációnak, amit a közelében tudhat. Több a semminél.*
*Eszébe se jut, hogy a kancsóból kisebb űrmértékű dologba töltögesse a vizet. Már az is elég meglepő, hogy ilyen fogékony az utasításra. Talán csak azért van, mert egy pillanattal se maradna itt tovább, mint ami feltétlenül szükséges.
Mondjuk azon nem csodálkozik, hogy a zsoldost így tépázza a szomjúság. Ez a nagyon görbe esték velejárója.
Besüvít a szél az ablak megvetemedett fájának résein. Odakint a kopasz ágak csontos ujjakként integetnek, mintha a fagyos leget karmolnák, hogy a világ szövetét felszakítva kiutat találjanak.*
- Egy lélek sem *morogja.* - Jobb lesz, ha megyünk.
*Megvárja, míg Shan összekészül. Ő megy mögötte. Bár nem tart a lánytól, most olyan baljós érzések kerülgetik, hogy senkit, SENKIT nem szívesen engedne a háta mögé.
Amilyen gyorsan csak lehet, nyeregben akarja tudni magukat, hogy végre az erdő felé vehessék az irányt a kényszerpihenő után. Mindezek ellenére ezúttal megelégszik azzal, ha lépésben halad velük a hátas, bár a komótos bandukolásnál azért gyorsabb tempóra ösztökéli a sarkával.
Szürke az ég. Piszkos, csúf fellegek hömpölyögnek egymás hegyén-hátán. Füstszagot hoz a szél, ami nem is meglepő, hiszen elég hideg van még, hogy be kelljen fűteni. Mégis, valahogy furcsa. De mielőtt rájöhetne az okára az újabb légáramlat már tekeri is másfelé a szagot.*
- Mesélj még arról a bordélyról *vakkantja hátra. Nem mintha annyira felcsigázná a téma, de muszáj, hogy valami elterelje a gondolatait. Még azt se bánja, ha a zsoldos a Kikötőig csipkelődik vele emiatt.
A városban otthonosabba érezné magát. Még az úti céljuk kétes hírű közegét is jobban értékelné ennél. Félúton lehetnek. Ez pedig azt jelenti, hogy még egy darabig Shan az egyetlen darabkája a civilizációnak, amit a közelében tudhat. Több a semminél.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-02-15 18:49:01
Üzenet elküldve: 2026-02-15 18:49:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Só és füst //
*Még ha tisztában volna is azzal, miféle teóriákat gyárt a fattyú a kis fejében a Sellőház egykori személyzete kapcsán, vélhetőleg nem állna le vitatkozni vele. Ennek oka csak részben az, hogy a fickó olyannak tűnik, akit nagyon nehezen lehet meggyőzni bármiről is, leginkább azon egyszerű tény állítaná meg ebben, hogy valójában fogalma sincs, mi történhetett velük. Bármennyire is jó viszonyt ápolt kollégáival - egyesekkel egészen közelit -, az igazság az, hogy egyikük felől sem hallott, mióta maga mögött hagyta a Kikötőt. Hazugság volna azonban azt állítani, hogy nem elmélkedett azon, mi lehet velük.
Merrin válasza nem lepi meg különösebben. Egy ideje már felfigyelt arra, hogy egyre többen mutatnak érdeklődés a Kikötő iránt - igaz, azok csak kérdezgetni szokták őt, s nem rángatják el egyenesen városnéző túrára.*
- Majd elmegy a kedvük a beszámolódtól *fullad némi ásításba mondandója, ki is dörzsöl szeméből egy kevés könnyet. Azok alapján, amiket innen-onnan hallott a déli történésekről, nem valószínű a titokzatos megbízók túl sok lehetőséget fognak látni a helyezkedésre. Kivéve persze, ha hajlandóak ennek érdekében szövetségre lépni a Patkányokkal, máshogy nem is igazán lehet csinálni bármit arrafelé.
Egyértelmű ugyan, hogy a zsoldos nem éber teljesen, annyit némi bamba nézelődés után sikerül észrevennie, hogy mintha nem az erdőség irányába tartanának.*
- Most meg hova megyünk? *bukik ki belőle, miközben szemlélődik, majd a hirtelen vágta úgy meglepi, rögvest erősebben kapaszkodik a férfiba. Átkozottul felkavarja a gyomrát ez a kis művelet, vissza is fog egy nőies böfögést, szerencsére nem dobja ki a taccsot.*
- Mi a faszért sietünk? *mindig kedélyes hangjában itt már fellelhető némi nyúzott zsörtölődés, egy pillanatra megfordul a fejében, hogy leveti magát a nyeregből. Úgy sejti azonban a fattyú törött lábbal is elcitálná a rohadt Kikötőbe, így inkább a helyén marad, abban bízva, hogy hamarosan ismét lépésre váltanak.*
*Még ha tisztában volna is azzal, miféle teóriákat gyárt a fattyú a kis fejében a Sellőház egykori személyzete kapcsán, vélhetőleg nem állna le vitatkozni vele. Ennek oka csak részben az, hogy a fickó olyannak tűnik, akit nagyon nehezen lehet meggyőzni bármiről is, leginkább azon egyszerű tény állítaná meg ebben, hogy valójában fogalma sincs, mi történhetett velük. Bármennyire is jó viszonyt ápolt kollégáival - egyesekkel egészen közelit -, az igazság az, hogy egyikük felől sem hallott, mióta maga mögött hagyta a Kikötőt. Hazugság volna azonban azt állítani, hogy nem elmélkedett azon, mi lehet velük.
Merrin válasza nem lepi meg különösebben. Egy ideje már felfigyelt arra, hogy egyre többen mutatnak érdeklődés a Kikötő iránt - igaz, azok csak kérdezgetni szokták őt, s nem rángatják el egyenesen városnéző túrára.*
- Majd elmegy a kedvük a beszámolódtól *fullad némi ásításba mondandója, ki is dörzsöl szeméből egy kevés könnyet. Azok alapján, amiket innen-onnan hallott a déli történésekről, nem valószínű a titokzatos megbízók túl sok lehetőséget fognak látni a helyezkedésre. Kivéve persze, ha hajlandóak ennek érdekében szövetségre lépni a Patkányokkal, máshogy nem is igazán lehet csinálni bármit arrafelé.
Egyértelmű ugyan, hogy a zsoldos nem éber teljesen, annyit némi bamba nézelődés után sikerül észrevennie, hogy mintha nem az erdőség irányába tartanának.*
- Most meg hova megyünk? *bukik ki belőle, miközben szemlélődik, majd a hirtelen vágta úgy meglepi, rögvest erősebben kapaszkodik a férfiba. Átkozottul felkavarja a gyomrát ez a kis művelet, vissza is fog egy nőies böfögést, szerencsére nem dobja ki a taccsot.*
- Mi a faszért sietünk? *mindig kedélyes hangjában itt már fellelhető némi nyúzott zsörtölődés, egy pillanatra megfordul a fejében, hogy leveti magát a nyeregből. Úgy sejti azonban a fattyú törött lábbal is elcitálná a rohadt Kikötőbe, így inkább a helyén marad, abban bízva, hogy hamarosan ismét lépésre váltanak.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-02-10 07:17:02
Üzenet elküldve: 2026-02-10 07:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
*Ahogy elhagyják a szántóföldeket, Merrin lekanyarodik az útról, és a Tharg birtokok felé veszi az irányt ahelyett, hogy átvágnának az erdőn. Ha minden igaz, van itt egy taverna. Sajnos így nem menne sokra a lánnyal akkor se, ha hamar a Kikötőbe érnének. Szóval inkább lenyeli a keserű pirulát, elveszteget egy fél napot, míg a kísérője kialussza magát, és használható lesz arra, amiért magával hozta.
A Sellőház volt tulajaival kapcsolatos utalgatás kérdésére jön is tőle a reszelős hümmentés. ~Arra.~
Az érvelésre, hogy anno a párocska is jó kapcsolatot ápolt a Patkányokkal, csak ingatja a fejét. Ha valaki, hát ő tudja, hogy az ilyen kapcsolatok mennyire képlékenyek és fordulékonyak. A Sellőház pedig nem csupán pénzügyileg aranybánya. Információból is sok forog ott. Legalábbis régen sok forgott. Hogy most mi a helyzet, azt tudja a fene.
Mikor elhangzik az is, hogy a régi személyzet is teljesen lecserélődött, ismét csak jön a jellegzetes hümmentés. Rezignált, mély, morajló hang, mintha a Krenkataur tárnáiból szűrődne sziklaomlás. Valószínűleg nem is kell jobban kifejtenie. Pont eléggé kihallatszik belőle, hogy a számára teljesen nyilvánvaló az ügy. Elsőrangú üzlet, a régi tulajok felszívódnak, a régi alkalmazottak lecserélődnek, a Patkányok veszik át a boltot... De ha Shan azt akarja hinni, hogy az ugatós kutyusát egy szép farmra vitték, ahol kedvére szaladgálhat, hát nem fogja erőltetni a vitát.*
- Nem csak a Sellőház *pillant kissé hátra a kérdésre.* - A Kikötő. Az egész rohadt Kikötő.
*Csettint kettőt a nyelvével, a sarkával megböki a hátas véknyát, s a csípője mozdulása már ugrasztja is a világ leglassabb vágtájába azt a zömök állatot. Ha már így is, úgy is kénytelenek megállni, ennyi futást kisajtol belőle, akárhogy is ódzkodik tőle.*
*Ahogy elhagyják a szántóföldeket, Merrin lekanyarodik az útról, és a Tharg birtokok felé veszi az irányt ahelyett, hogy átvágnának az erdőn. Ha minden igaz, van itt egy taverna. Sajnos így nem menne sokra a lánnyal akkor se, ha hamar a Kikötőbe érnének. Szóval inkább lenyeli a keserű pirulát, elveszteget egy fél napot, míg a kísérője kialussza magát, és használható lesz arra, amiért magával hozta.
A Sellőház volt tulajaival kapcsolatos utalgatás kérdésére jön is tőle a reszelős hümmentés. ~Arra.~
Az érvelésre, hogy anno a párocska is jó kapcsolatot ápolt a Patkányokkal, csak ingatja a fejét. Ha valaki, hát ő tudja, hogy az ilyen kapcsolatok mennyire képlékenyek és fordulékonyak. A Sellőház pedig nem csupán pénzügyileg aranybánya. Információból is sok forog ott. Legalábbis régen sok forgott. Hogy most mi a helyzet, azt tudja a fene.
Mikor elhangzik az is, hogy a régi személyzet is teljesen lecserélődött, ismét csak jön a jellegzetes hümmentés. Rezignált, mély, morajló hang, mintha a Krenkataur tárnáiból szűrődne sziklaomlás. Valószínűleg nem is kell jobban kifejtenie. Pont eléggé kihallatszik belőle, hogy a számára teljesen nyilvánvaló az ügy. Elsőrangú üzlet, a régi tulajok felszívódnak, a régi alkalmazottak lecserélődnek, a Patkányok veszik át a boltot... De ha Shan azt akarja hinni, hogy az ugatós kutyusát egy szép farmra vitték, ahol kedvére szaladgálhat, hát nem fogja erőltetni a vitát.*
- Nem csak a Sellőház *pillant kissé hátra a kérdésre.* - A Kikötő. Az egész rohadt Kikötő.
*Csettint kettőt a nyelvével, a sarkával megböki a hátas véknyát, s a csípője mozdulása már ugrasztja is a világ leglassabb vágtájába azt a zömök állatot. Ha már így is, úgy is kénytelenek megállni, ennyi futást kisajtol belőle, akárhogy is ódzkodik tőle.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:05:53
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:05:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
*Rorkir csak egy pillanatig szomorkodik azon, hogy hátra kell hagyja társait, s hogy Morwon hősiesen helyt állhat. De hamar elszáll gondolataiból ez a mérgező láp, hisz tudja, hogy milyen könnyű beleragadnia. Azokkal akik vele maradtak a Tharg birtokokra igyekszik, hogy mihamarabb a vashegyhez érjenek. Közben egy rongyot teker a lábán lévő sebre, reményei szerint Amon Ruadhon majd kicsit jobban elláthatja, most azonban aligha akad idejük megállni. Tudja, hogy minden másodperc számíthat, még ha a vezér győzedelmeskedik is, bármikor leszakadhatnak a menekülő orkokból néhányan, hogy elégtételt vegyenek a parasztokon. Vagy egyszerűen csak fosztogatnának menekülés közben, főleg hogy a wargosokból is egész sok maradt ahogy látta. A Vashegynek készen kell állnia, s az embereket biztonságban kell tudni. Azokra akik a szántók felé menekültem sem haragszik, megérti hogy a család, a vér fontosabb mint bármi más.*
-Siessünk!
*Rorkir csak egy pillanatig szomorkodik azon, hogy hátra kell hagyja társait, s hogy Morwon hősiesen helyt állhat. De hamar elszáll gondolataiból ez a mérgező láp, hisz tudja, hogy milyen könnyű beleragadnia. Azokkal akik vele maradtak a Tharg birtokokra igyekszik, hogy mihamarabb a vashegyhez érjenek. Közben egy rongyot teker a lábán lévő sebre, reményei szerint Amon Ruadhon majd kicsit jobban elláthatja, most azonban aligha akad idejük megállni. Tudja, hogy minden másodperc számíthat, még ha a vezér győzedelmeskedik is, bármikor leszakadhatnak a menekülő orkokból néhányan, hogy elégtételt vegyenek a parasztokon. Vagy egyszerűen csak fosztogatnának menekülés közben, főleg hogy a wargosokból is egész sok maradt ahogy látta. A Vashegynek készen kell állnia, s az embereket biztonságban kell tudni. Azokra akik a szántók felé menekültem sem haragszik, megérti hogy a család, a vér fontosabb mint bármi más.*
-Siessünk!
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-10 21:21:12
Üzenet elküldve: 2025-11-10 21:21:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Fivére nyomába szegődik, aki első körben Luryellet inti el maguk mellől. Nem tesz megjegyzést ezt illetően, de teljesen egyetért testvére javaslatával, hiszen a tharg kisasszony vigyázására nem lesz lehetőségük, ha meg bármi baja esne, akkor bizonyosan rajtuk kérnék számon.
Hogy Luryelle eleget tesz-e végül az utasításnak, ez már rajta áll, Thaleena figyelme innentől csak és kizárólag magára és fivérére irányul. Testvére láthatóan jól van, az a furcsa zöld lötty meghozta kedvező hatását, ehhez képest ő maga sokkal nyúzottabb. Legalább egy kiadós alvás igazán jót tett volna neki.
Tharasy arca tőle szokatlan módon komoly, s szavaiból is érzi a téma súlyosságát. Nem vicceli el, de nem is szeretné hosszan kommentálni.*
- Biztos nem döglök meg pár koszos parasztért.
*Feleli kurtán, s egy pillanatig csak ennyiben hagyja, majd egy könnyed mosoly jelenik meg arcán. Szeme sarkából oldalra pillant testvérére.*
- Addig maradok, amíg jól szórakozunk. Ilyen sok mókában úgyis rég volt részünk.
*Ugyan ügyel arra, hogy szavai csak Tharasy hegyes füleiig jussanak el, de azt sem bánja, ha felfigyel rájuk valaki. Úgy sejti a társaság fele nem fog hazatérni, s ha valaki mégis kotyogni szeretne bomlasztó attitűdjéről, akkor örömmel taszajt egyet rajta egyenesen az orkok pengéi közé.
Felfigyel fivére feszültségére. Duójuk mindig örömmel váltogatja a szerepet, annak függvényében a másik fél éppen milyen hangulatban van, így Thaleena is szokott morcoskodni vagy aggodalmaskodni, most viszont úgy ítéli meg némi könnyedség elkélne számukra. Elvégre ha tényleg megdöglenek, akkor nem lehetnek rosszkedvűek előtte.*
- Le merem fogadni, hogy többet ölök mint te. Számolni fogom!
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Thaleena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.10 21:23:07
//A Tűz Napja//
*Fivére nyomába szegődik, aki első körben Luryellet inti el maguk mellől. Nem tesz megjegyzést ezt illetően, de teljesen egyetért testvére javaslatával, hiszen a tharg kisasszony vigyázására nem lesz lehetőségük, ha meg bármi baja esne, akkor bizonyosan rajtuk kérnék számon.
Hogy Luryelle eleget tesz-e végül az utasításnak, ez már rajta áll, Thaleena figyelme innentől csak és kizárólag magára és fivérére irányul. Testvére láthatóan jól van, az a furcsa zöld lötty meghozta kedvező hatását, ehhez képest ő maga sokkal nyúzottabb. Legalább egy kiadós alvás igazán jót tett volna neki.
Tharasy arca tőle szokatlan módon komoly, s szavaiból is érzi a téma súlyosságát. Nem vicceli el, de nem is szeretné hosszan kommentálni.*
- Biztos nem döglök meg pár koszos parasztért.
*Feleli kurtán, s egy pillanatig csak ennyiben hagyja, majd egy könnyed mosoly jelenik meg arcán. Szeme sarkából oldalra pillant testvérére.*
- Addig maradok, amíg jól szórakozunk. Ilyen sok mókában úgyis rég volt részünk.
*Ugyan ügyel arra, hogy szavai csak Tharasy hegyes füleiig jussanak el, de azt sem bánja, ha felfigyel rájuk valaki. Úgy sejti a társaság fele nem fog hazatérni, s ha valaki mégis kotyogni szeretne bomlasztó attitűdjéről, akkor örömmel taszajt egyet rajta egyenesen az orkok pengéi közé.
Felfigyel fivére feszültségére. Duójuk mindig örömmel váltogatja a szerepet, annak függvényében a másik fél éppen milyen hangulatban van, így Thaleena is szokott morcoskodni vagy aggodalmaskodni, most viszont úgy ítéli meg némi könnyedség elkélne számukra. Elvégre ha tényleg megdöglenek, akkor nem lehetnek rosszkedvűek előtte.*
- Le merem fogadni, hogy többet ölök mint te. Számolni fogom!
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Thaleena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.10 21:23:07
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-10 17:20:03
Üzenet elküldve: 2025-11-10 17:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Szívja a fogát, ahogy a távolodó Karheiát hátát bámulja. Előbb húgára pillant, majd Luryellre.*
-Menj vissza a Vashegyre. *Szól szárazon a fiatal Rhagodarhoz. Ez most valami komoly, ők pedig nem játszhatnak az esetleges csata közben bébicsőszt. Fejével biccent csak Thaleena irányába, hogy ideje nekik is indulni, ha nem akarják lekésni a kalamajkát.*
-Egyet ígérj meg. *Suttogja oda a másik elfnek, miközben beérik a menetoszlopot.*
-Ha baj lesz... *Tudja, elég egy pillantás hozzá, hogy a lány értse, mire gondol. Noha thargok ők maguk is, hegyes füleik miatt kilógnak a sorból. Annyit pedig nem ér ez az egész, hogy otthagyják a fogukat, Ősök Csarnoka ide vagy oda. Elvégre ők sokkal több időt húzhatnak le az ég alatt, mint a többi.
Beáll a menetoszlopba, s ha kell, magával húzza Thaleenát is. Most, hogy karja már rendben, bátran ellenőrzi íját, s tegeze tartalmát. Húga észlelheti, hogy saját magához képest sajátos csendbe burkolódzik. Feszült.*
//A Tűz Napja//
*Szívja a fogát, ahogy a távolodó Karheiát hátát bámulja. Előbb húgára pillant, majd Luryellre.*
-Menj vissza a Vashegyre. *Szól szárazon a fiatal Rhagodarhoz. Ez most valami komoly, ők pedig nem játszhatnak az esetleges csata közben bébicsőszt. Fejével biccent csak Thaleena irányába, hogy ideje nekik is indulni, ha nem akarják lekésni a kalamajkát.*
-Egyet ígérj meg. *Suttogja oda a másik elfnek, miközben beérik a menetoszlopot.*
-Ha baj lesz... *Tudja, elég egy pillantás hozzá, hogy a lány értse, mire gondol. Noha thargok ők maguk is, hegyes füleik miatt kilógnak a sorból. Annyit pedig nem ér ez az egész, hogy otthagyják a fogukat, Ősök Csarnoka ide vagy oda. Elvégre ők sokkal több időt húzhatnak le az ég alatt, mint a többi.
Beáll a menetoszlopba, s ha kell, magával húzza Thaleenát is. Most, hogy karja már rendben, bátran ellenőrzi íját, s tegeze tartalmát. Húga észlelheti, hogy saját magához képest sajátos csendbe burkolódzik. Feszült.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-09 22:26:42
Üzenet elküldve: 2025-11-09 22:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Ahogy azt a jarl parancsolta, Kayaerr a férfi mellett felzárkózva halad a menet elején. Elgondolkodva pásztázza a szürke horizontot, érzi, ahogy bőre nyirkossá válik a szemerkélő esőben, a homlokára festett áldás jelei itt-ott elmosódnak. Pillantása hosszú ideig a közöttük haladó farkason időz, aki megannyiszor megjelent álmaiban, s végül ide vezette. Vajon ma teljesíti be a végzetét? Ma nyernek értelmet a látomások? Talán felesleges is ezen törnie a fejét, hiszen hamarosan fény derül rá.
A távozó óriás felé pillant, akit Yagnar Rorkir után küld, s nem rest utóbbit is megszemlélni. Kár, hogy nem egymás mellett harcolnak, megnézte volna, hogyan csépli a varangyokat, de talán még lesz rá alkalma. A felfordulásban még ki tudja, hova fog kerülni.*
- Nem kell aggódnod, Jarl *vigyorodik el magabiztosan a tanács hallatán* - Holmi bundás korcsok nem fognak ki rajtam.
*Nem ölt még ugyan wargot, de amíg az is csak húsból és vérből van nem aggódik. Azon gyorsan szalad át a penge.
Hamarosan mellettük terem egy fakó szőke hajú nő, akit korábban az udvaron átsietni is látni vélt, egyértelmű biccentéssel köszönti. Mivel nem hozzá intézte a szavakat, a maga részéről csendben marad, hagyja, hadd tájékoztassa Yagnar a fejleményekről, amiben tudomása szerint egyelőre szűkölködnek.*
//A Tűz Napja//
*Ahogy azt a jarl parancsolta, Kayaerr a férfi mellett felzárkózva halad a menet elején. Elgondolkodva pásztázza a szürke horizontot, érzi, ahogy bőre nyirkossá válik a szemerkélő esőben, a homlokára festett áldás jelei itt-ott elmosódnak. Pillantása hosszú ideig a közöttük haladó farkason időz, aki megannyiszor megjelent álmaiban, s végül ide vezette. Vajon ma teljesíti be a végzetét? Ma nyernek értelmet a látomások? Talán felesleges is ezen törnie a fejét, hiszen hamarosan fény derül rá.
A távozó óriás felé pillant, akit Yagnar Rorkir után küld, s nem rest utóbbit is megszemlélni. Kár, hogy nem egymás mellett harcolnak, megnézte volna, hogyan csépli a varangyokat, de talán még lesz rá alkalma. A felfordulásban még ki tudja, hova fog kerülni.*
- Nem kell aggódnod, Jarl *vigyorodik el magabiztosan a tanács hallatán* - Holmi bundás korcsok nem fognak ki rajtam.
*Nem ölt még ugyan wargot, de amíg az is csak húsból és vérből van nem aggódik. Azon gyorsan szalad át a penge.
Hamarosan mellettük terem egy fakó szőke hajú nő, akit korábban az udvaron átsietni is látni vélt, egyértelmű biccentéssel köszönti. Mivel nem hozzá intézte a szavakat, a maga részéről csendben marad, hagyja, hadd tájékoztassa Yagnar a fejleményekről, amiben tudomása szerint egyelőre szűkölködnek.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-09 20:56:45
Üzenet elküldve: 2025-11-09 20:56:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Kapkodnia kell lábait, hogy be tudja hozni lemaradását, de egy pillanatra megtorpan. Nem amiatt, mert idő közben teljesen kifogyott a szuszból - bár ez sem elhanyagolható tényező -, hanem megrökönyödve tapasztalja, hogy mennyien gyűltek össze népéből. Megindító látvány, s tagadhatatlanul harci kedvét is tüzeli, testét mégis megrázza a félelem. Rorkirban és Yagnarban bizonyosan nem lapulnak olyan kétségek, mint benne, de ő tökéletesen tisztában van azzal, hogy most akár meghalhat. Nem bánja ugyan, örömmel hozná meg ezt az áldozatot földjük és otthonuk védelmének érdekében, szíve mégis hevesen kalapál bordakosarában, akár egy kalitkába kényszerített madár.
Nagy levegőt vesz és könyörtelenül helyet követel magának a tömegben, közben az elf testvérpárt hátra hagyja, még Luryellet sem pátyolgatja. A leány vagy mellé szegődik, vagy keres magának egy biztonságos fedezéket, emiatt most nem aggódik. Tekintetével Rorkirt és Yagnart keresi, s többször is majdnem azt hiszi, hogy őket pillantja meg, de téved.
Egészen kimerül miközben a sor elejére követeli magát, de ott végre megpillantja vezérüket. Int egyet kedves rokonának, hogy észrevehesse. Lóháton könnyebb dolga volna, ám lova túlzottan vad és félős természet, így már a tömeget látva is vélhetően ledobta volna magáról, az embereken átjutni vele lehetetlen feladat lett volna.
Kutyáival nyomában kocog oda Yagnarhoz és egy fakó mosollyal üdvözli kedves rokonát.*
- Sajnálom, hogy csak most értem ide.
*Mondja lihegve, majd elismerően pillant végig a jelenlévőkön.*
- Van valami új hír?
*Hadarja. Nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan csatába indulnak.*
//A Tűz Napja//
*Kapkodnia kell lábait, hogy be tudja hozni lemaradását, de egy pillanatra megtorpan. Nem amiatt, mert idő közben teljesen kifogyott a szuszból - bár ez sem elhanyagolható tényező -, hanem megrökönyödve tapasztalja, hogy mennyien gyűltek össze népéből. Megindító látvány, s tagadhatatlanul harci kedvét is tüzeli, testét mégis megrázza a félelem. Rorkirban és Yagnarban bizonyosan nem lapulnak olyan kétségek, mint benne, de ő tökéletesen tisztában van azzal, hogy most akár meghalhat. Nem bánja ugyan, örömmel hozná meg ezt az áldozatot földjük és otthonuk védelmének érdekében, szíve mégis hevesen kalapál bordakosarában, akár egy kalitkába kényszerített madár.
Nagy levegőt vesz és könyörtelenül helyet követel magának a tömegben, közben az elf testvérpárt hátra hagyja, még Luryellet sem pátyolgatja. A leány vagy mellé szegődik, vagy keres magának egy biztonságos fedezéket, emiatt most nem aggódik. Tekintetével Rorkirt és Yagnart keresi, s többször is majdnem azt hiszi, hogy őket pillantja meg, de téved.
Egészen kimerül miközben a sor elejére követeli magát, de ott végre megpillantja vezérüket. Int egyet kedves rokonának, hogy észrevehesse. Lóháton könnyebb dolga volna, ám lova túlzottan vad és félős természet, így már a tömeget látva is vélhetően ledobta volna magáról, az embereken átjutni vele lehetetlen feladat lett volna.
Kutyáival nyomában kocog oda Yagnarhoz és egy fakó mosollyal üdvözli kedves rokonát.*
- Sajnálom, hogy csak most értem ide.
*Mondja lihegve, majd elismerően pillant végig a jelenlévőkön.*
- Van valami új hír?
*Hadarja. Nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan csatába indulnak.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-08 00:52:37
Üzenet elküldve: 2025-11-08 00:52:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Rorkir sem halogatja az indulást, mikor elérkezik az idő összeszedi holmiját és felpattan lovára. Szereti ezt a lovat, úgy szerezte magának, vérrel, ahogy illik. Bár egyáltalán nem csatamén, úgyhogy a csatába talán nem fogja magával vinni, talán majd szabadon ereszti, ha már karnyújtásnyira az ellenség, ha szerencséje van hazatalál a kunyhójához a kikötői erdőségben. A medvebundát a fejére húzza, s úgy lovagol a sajátjai között, kiket az éjszaka sikerült kicsit jobban megismernie. Az eső nem igazán zavarja, bár nem sokat lehet leolvasni az arcáról, sokáig magába zárkózik és csendben, komoran követi a többieket. Aki tapasztalt harcos, könnyen rájöhet, hogy habár kívülről nem sokat lehet megállapítani Rorkirról, belül valószínűleg fortyog, s arra készíti magát, hogy minél több ellenséget vágjon le. Elképzeli a csatát, elképzeli, hogy hogy fogja halomra halmozni a tetemeket, elképzeli, hogy hogyan fogják a kevesek legyőzni a sokakat. Hogy micsoda dicsőséges diadal lesz. Aztán igyekszik összegyűjteni minden haragját is, a szomorú sorsot ami az otthoni népével történt, látja szemei előtt azt is, hogy ha nem járnak sikerrel mennyi ártatlan vért fognak ontani ezek a mocskos állatok. Azt is képzeli, hogy ő sem több egy állatnál, egy fenevadnál, és ahogy a bundát érzi a bőrén, lélekben mintha eggyé válna a medvével. Rorkir a medve, a medve aki szétmarcangolja azt aki elébe áll. Csakis így lehet csatába indulni, legalábbis a Vérgőzösök szerint. A barbár pattanásig feszíti magát, hogy a kellő pillanatban kitörhessen belőle ez az erő. Persze azért nem figyelmetlen a környezetét illetően sem, bátorító szavakkal és hecceléssel igyekszik elűzni a csüggedtséget. Yagnar terve neki megfelel, és külön örül, hogy az óriás az oldalán fog harcolni.*
-Remek, Vasöklű barátom. Akkor nekünk jut azt mondja... Jó sok békapékű! Aki többet vág le egy hordó sörrel jön a másiknak, benne vagy?
*Ajánl fel egy kis barátságos kihívást. Rég volt már, hogy olyasvalaki állt az oldalán, akivel ezt megtehette volna. Megcsodálja Morwon méreteit és a fegyvereit is, igazán szép darabok, bár ő elég pocsékul bánik az íjakkal, mindig tisztelettel nézte azokat, akiknek ez jobban megy. Bár ki tudja, lehet hogy az óriás is pocsékul lő. Aztán ahogy elnézi a felszerelést eszébe jut, hogy van egy pár felesleges holmi nála, amiket úgy zsákmányolt, de sosem kezdett velük igazán semmit, és nem is tervez. Úgyhogy a nála lévő hosszúkardot, bőrvértet és alkarvédőt, a bumerángot és az egyélű csatabárdját mind odaadja néhány képzettebbnek tűnő parasztnak, hátha jobb hasznát veszik mint a kifent vasvillának.*
-Nemsoká meglátjuk őket. Nem hiszem, hogy nagyon el tudnának bújni.
//A Tűz Napja//
*Rorkir sem halogatja az indulást, mikor elérkezik az idő összeszedi holmiját és felpattan lovára. Szereti ezt a lovat, úgy szerezte magának, vérrel, ahogy illik. Bár egyáltalán nem csatamén, úgyhogy a csatába talán nem fogja magával vinni, talán majd szabadon ereszti, ha már karnyújtásnyira az ellenség, ha szerencséje van hazatalál a kunyhójához a kikötői erdőségben. A medvebundát a fejére húzza, s úgy lovagol a sajátjai között, kiket az éjszaka sikerült kicsit jobban megismernie. Az eső nem igazán zavarja, bár nem sokat lehet leolvasni az arcáról, sokáig magába zárkózik és csendben, komoran követi a többieket. Aki tapasztalt harcos, könnyen rájöhet, hogy habár kívülről nem sokat lehet megállapítani Rorkirról, belül valószínűleg fortyog, s arra készíti magát, hogy minél több ellenséget vágjon le. Elképzeli a csatát, elképzeli, hogy hogy fogja halomra halmozni a tetemeket, elképzeli, hogy hogyan fogják a kevesek legyőzni a sokakat. Hogy micsoda dicsőséges diadal lesz. Aztán igyekszik összegyűjteni minden haragját is, a szomorú sorsot ami az otthoni népével történt, látja szemei előtt azt is, hogy ha nem járnak sikerrel mennyi ártatlan vért fognak ontani ezek a mocskos állatok. Azt is képzeli, hogy ő sem több egy állatnál, egy fenevadnál, és ahogy a bundát érzi a bőrén, lélekben mintha eggyé válna a medvével. Rorkir a medve, a medve aki szétmarcangolja azt aki elébe áll. Csakis így lehet csatába indulni, legalábbis a Vérgőzösök szerint. A barbár pattanásig feszíti magát, hogy a kellő pillanatban kitörhessen belőle ez az erő. Persze azért nem figyelmetlen a környezetét illetően sem, bátorító szavakkal és hecceléssel igyekszik elűzni a csüggedtséget. Yagnar terve neki megfelel, és külön örül, hogy az óriás az oldalán fog harcolni.*
-Remek, Vasöklű barátom. Akkor nekünk jut azt mondja... Jó sok békapékű! Aki többet vág le egy hordó sörrel jön a másiknak, benne vagy?
*Ajánl fel egy kis barátságos kihívást. Rég volt már, hogy olyasvalaki állt az oldalán, akivel ezt megtehette volna. Megcsodálja Morwon méreteit és a fegyvereit is, igazán szép darabok, bár ő elég pocsékul bánik az íjakkal, mindig tisztelettel nézte azokat, akiknek ez jobban megy. Bár ki tudja, lehet hogy az óriás is pocsékul lő. Aztán ahogy elnézi a felszerelést eszébe jut, hogy van egy pár felesleges holmi nála, amiket úgy zsákmányolt, de sosem kezdett velük igazán semmit, és nem is tervez. Úgyhogy a nála lévő hosszúkardot, bőrvértet és alkarvédőt, a bumerángot és az egyélű csatabárdját mind odaadja néhány képzettebbnek tűnő parasztnak, hátha jobb hasznát veszik mint a kifent vasvillának.*
-Nemsoká meglátjuk őket. Nem hiszem, hogy nagyon el tudnának bújni.
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-07 15:01:40
Üzenet elküldve: 2025-11-07 15:01:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
* Hát ez a nap is eljött. Morwon csatába vonul. Előtte azonban még rábízza Pajtást az otthon maradottakra. Persze csak miután a fontosabb dolgait magához vette. Bájitalokat, fáklyát, kötelet, acélt és kovát. Hogy mi szükség minderre? Arról a legcsekélyebb fogalma sincs az óriásnak, de miért hagyná Pajtásnál, aki még annyira se tud velük mit kezdeni, mint ő. A fáklya hasznos lehet, hogy olyan sokáig elhúzódna a harc, hogy még éjjel is a zöldbőrűekkel harcolnának. A bájitalok pedig általánosságban hasznos dolgok, kifejezetten a zöld színűek. Hála a félkarú elfnek, akivel néhány éve találkozott Erdőmélyéről hazamenet közben, Morwonnál is van néhány hasznosabb ital, amik akár súlyosabb sérülések begyógyítására is alkalmasak lehetnek. Akár önmaga számára, akár harcostársainak jól jöhet még. Persze nem mindegyik egyformán hasznos. Például van nála egy piros színű varázsital is, ami ha jól emlékszik, az erejét növelné csak meg. Ő viszont már most is olyan erős, akár a legerősebb óriás. Mivel ő a legerősebb óriás. Talán nem a valaha élt legerősebb óriás, de ereje óriási, efelől nincs kétség. Így hát arra nincs szüksége. Talán majd odaadja valakinek. Habár Thargokról van szó, a Thargok között pedig nincsenek gyengék, így talán sértésnek vennék, ha felajánlaná nekik. Majd, ha lát egy tündért is a seregben, biztosan nekiadja. Ám tündért nem lát, jóllehet, nem is az a legfontosabb most, hogy tündért keressen. Inkább elvezeti Pajtást a Staardhal istállójához. Rak elé egy vödör vizet, hogy szomjan ne haljon. Utána beszélni kezd hozzá. *
– A csatába nem jöhetsz, Pajtás. De visszajövök majd, meglásd. Ha mégsem, akkor rúgj seggbe néhány orkot helyettem is! * Mondja kedvenc öszvérének, majd megvakarja a nyakát, ott ahol Pajtás úgy szereti. Biztos benne, hogy az öszvérnek jó dolga lesz a Thargoknál, még akkor is, ha Morwon nem térne vissza élve a csatából. Ha meg visszatér, biztosan megjutalmazza Pajtást. Aztán továbbáll. Az óriás készen áll mindenre és bármire. Kipihente magát, így újra friss és üde. *
– Legjobb nap ez egy ork sereg legyőzésére. * Mondogatja néha készülődés közben. Pajtáson kívül nincs kitől elbúcsúznia, hiszen régi Tharg barátai nincsenek itt vagy nem találkozott velük, esetleg maguk is a készülődéssel, fegyverkezéssel vannak elfoglalva. Bár amilyen sok Tharg harcos sorakozott ma itt fel, meglepő, hogy nem lát egy ismerős arcot se köztük. Se az óriások – Rolkó, Azil és a többi –, se a törpék – Hrothgaar, Turrog és a többi –, se fürge nyilú elfek, se Akheel, se Trodd, se Learon, se, se, se. Persze eltelt jó pár év, mióta utoljára itt járt, és még több azóta, hogy itt lakott, de kissé elszomorodik attól, hogy már senki se lakik a Vashegyen a régiek közül. Ma azonban nem a szomorkodás, hanem a tűz napja van, ezért nem ragad benne sokáig a keserű gondolatokban. Annyi biztos, hogy a Thargok azok Thargok, és ő szereti a Thargokat. A szellemek pedig vigyáznak rájuk, vigyáznak mindnyájukra. Talán Kagan szelleme is figyeli őket, még ha csak lesve is.
Ellenőrzi, hogy mindene meglegyen és rendesen fel legyen szerelkezve. Megtölti a kulacsát, felveszi a hátára a pajzsát és számszeríját, megnézi, hogy minden nyílvesszőnek megvan-e a hegye. A nagy készülődés közben eszébe jut a két jómadár, akikkel a Vaskorsóban találkozott, és azt mondták, együtt harcolnak majd a Thargok oldalán. Azóta nem látta egyiküket se. Ellenben Rorkir és a lány, akivel jött, még megvan. Ötből kettő nem a legjobb arány. Ha Morwon tudna számolni, tudná, hogy az nem öt, hanem négy, hacsak nem számolja bele magát is – abban az esetben pedig ötből három megmaradt Thargról beszélhetünk. Akárhogy is, a készülődés a vége felé tart.
Mikor mindennel elkészült, ő is elindul. Persze nem csak úgy magában, hanem követi Yagnart és a többi Thargot. Thar'khog az oldalán, számszeríja és tegeze a hátán, akárcsak pajzsa. A medve amulett a nyakában lóg, ez a talizmán eddig is megvédte, ezután is meg fogja védeni. A Tharg asszonyok imáiról és arcfestéseiről nem is beszélve. Nem bonyolítja túl a dolgokat, ugyanabban a harci felszerelésben indul csatába, amiben általában a hatköznapokat éli. Annyi különbséggel, hogy ezúttal kosfejes sisakját is a fejébe húzza, hogy védve legyen az ork nyilak ellen. Remélhetőleg. Illetve a tegnap este arcára festett jeleket is büszkén viseli, noha nem tudja, hogy néz most ki. Abban biztos, hogy az orkokat halálra fogja rémíteni puszta megjelenésével. Remélhetőleg.
Ahogy halad, illetve haladnak le a hegyről, eszébe jut még pár dolog, illetve régi jó barát. *
– Hol van ilyenkor az a Zöldfülű Taitos, hogy galambbá varázsolja az összes orkot… * Rázza meg fejét rosszallóan. Rég nem látta a mágust, pedig ilyenkor igencsak hasznos lehetne a tudása. Morwonnak két igazán nagy mestere volt: Taitos és Learon. Előbbitől ugyan csak írni és olvasni tanult meg, de őt is ugyanúgy jó barátjának tartja, mint a Sajtmágust. *
– No, annál több jut nekem. * Röhög fel. Nem igazán ismeri a körülötte lévő embereket, de ez cseppet sem zavarja. Jól vigad magában is, ráadásul itt a remek alkalom, hogy megismerje őket is. A Thargok jó emberek, és úgy veszi észre, hogy többségük jó néven veszi, hogy Morwon ilyen vidám a csatát megelőzően. Legalábbis nem szólnak miatta. Illetve már csak azért is hálásak lehetnek, hogy a három és fél méteres monstrum velük van és nem ellenük. De ez csak természetes. Ha Morwont semmi nem kötné a Thargokhoz, most valószínűleg akkor is csatlakozott volna a seregükhöz, hiszen mégiscsak orkok háborgatják a környéket. Látott már valamire való orkot, de azok nem a pusztában élnek, hanem a városban. Némelyikük egészen barátságos, persze orkhoz mérten, és jól el lehet velük sörözni is. De azért a többségük mégiscsak eszetlen vadállat, ami nem ért semmihez, csak a vérontáshoz és a pusztításhoz.
Tovább haladva más is az eszébe jut. *
– No, aztán csak nehogy varázslók legyenek az orkok között. * Szerencsére még óriás varázslóról is többet hallani, mint ork varázslóról, így nem aggódik emiatt túlzottan – amúgy is, az aggodalom nem oldana meg semmit –, de azért felkészül a legrosszabbakra. Most, hogy ő is mágus lett, jobban belelát a mágia világába, és abba, hogy tulajdonképpen bárki meg tud tanulni varázslatokat, ha elég kitartó. Erről eszébe jut, hogy van valami, amit már régóta ki akart próbálni. Learon, a Sajtmester, a Mágusok Mágusa, a Sajtmágus, a Kecskék és Morwon Mestere sok hasznos dologra megtanította, többek között említett valamit a kardjának megáldásáról is. Morwon még sosem próbálkozott ezzel a varázslattal, de jobb később, mint soha, ugyebár. Azért reméli, hogy nem ront el semmit, és nem változtatja kővé a kardját, ahogy azt nemrég tette önmagával. Az meglehetősen… Rossz fényt vetne rá. Persze egy hatalmas kőtömb is hasznos lehet az orkok ellen, de ha lehetséges, inkább nem rontaná el az értékes pengét. Előveszi Thar'khogot és erősen koncentrálni kezd a körülöttük lévő természetre. Kiváltképp a sziklákra és a kövekre. A Vashegy még szinte a talpuk alatt van, úgyhogy biztos benne, hogy sikerülni fog a varázslat. Ezúttal nemcsak őseit, a sziklákat, hanem a Thargok szellemeit is segítségül hívja. Valljuk be: valójában fogalma sincs, hogy működik a mágia, így a legjobb, ha mindent bevet, hátha valamelyik tényleg hasznosítható. Korábban még nem volt probléma ezzel, azonban a mesterkard megáldása egy bonyolultabb varázslat, ami komolyabb odafigyelést igényel. Morwon pedig… Nos, Morwon.
~ Nagy sziklák, nagy óriások, nagy Thargok, harcoljatok ma velem! Lekaszabolom én az összes orkot egymagam is, de a ti segítségetekkel még könnyebb lenne! Hegyfaló Oliq, Kalapácsöklű Storz, Kagan Thargodar és minden szikla nevében… Thar'khog! ~ Megérinti a kard pengéjét és várja a hatást. Hogyha sikerült elérnie, amit el akart érni, most a penge feketévé válik. Függetlenül attól, hogy sikerült a varázslat vagy sem, visszateszi a hüvelybe a kardot. Annyi biztos, hogy kővé nem fog változni, így ettől nem kell tartani. Tulajdonképpen abban se egész biztos, hogy mit csinál ez a varázslat. Talán tényleg az ősök vagy a sziklák vagy épp a Thargok szellemei költöznek bele rövid időre, hogy aztán megvédjék Morwont az orkok csapásaitól. Mindegy is, ő nem a mágia működésére kíváncsi, ő csak orkok fejeit szeretni leválasztani a testükről. *
– Borongós az idő. * Állapítja meg, ahogy a fellegekbe néz, mintha azt remélné, meglátja bennük a szellemeket. Épp Kalácsfalva környékén járnak, amikor az eső is elered. Morwon nem bánja, hogy esik. Az orkok nem szeretik a napfényt, így bizonyára előbújnak végre az üregeikből, hogy megküzdjenek Thargarod seregeivel. Hamarosan dalolászni kezd. Úgy hallja, mások is belekezdenek a nótázásba, hát ő miért maradjon ki belőle. *
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a fejetek,
Feltűzöm a kardomra,
Ha már mind elfogytatok!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a testeteket,
Kifacsarom beleteket,
Kenyeret sütök belőletek!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a kezeteket,
Kardot ne fogjatok soha többet,
Hagyjátok békén a gyerekeket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a tökötöket, hogy többen ne legyetek,
És szétverem nektek a fejeteket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Föld alatt a helyetek,
Beszélni se kell nektek,
Buták vagytok és ostobák,
Csúnyák és rondák,
Zöldek és gonoszak,
Kivéve azok, akik nem,
De azok most itt nincsenek,
Halál az összes gonosz orkra, akik itten vannak!
Mármint ottan, ahol vannak, amott,
No, tehát… * Torokköszörülés. *
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Szétverem a fejetek,
Megeszem a kenyeretek,
Ha van nektek kenyeretek,
Ha nincs, belőletek sütök kenyeret,
Vagy majd süt az, aki tud.
(Én nem tudok kenyeret sütni.)
No, tehát…
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a lábatokat,
El ne rohanjatok előlem,
Vagy, ha mégis elfuttok,
Vissza ne gyertek soha,
Menjetek oda, ahonnan jöttetek,
Távol innen a Vashegytől,
Különben…
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Szétverem a fejeteket,
Laposra verlek titeket,
Mikor szétverem nektek a fejeteket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Bizton sokan lehettek,
De mi vagyunk az erősebbek,
Ha nem hiszitek…
Szétverem a fejeteket!
* Folytatná még, de ekkor észreveszi, hogy Yagnar odalovagol hozzá. Bizonyára a vezérnek fontos mondanivalója van, úgyhogy a dal szünetel, de nem örökké. Meghallgatja Yagnar szavait. *
– Úgya! * Kiált fel egyetértően a vezér szavaira. *
– Épp eztet énekeltem meg. Sok ork lehet a pusztába', de gyengék. Fél kézzel is elbánnék velök! Bezony! * Persze mélyen legbelül azért ő sem ennyire biztos a dolgában, ezért is hagyta otthon Pajtást, hiszen úgy sejti, hogy sokan megsebesülnek vagy akár meg is halnak ebben a küzdelemben. Talán ő is. De csak nem énekelhet bánatos nótákat emiatt, azt ráér a túlvilágon. Ha van olyan egyáltalán. Ha nincs, akkor meg nem mindegy? Morwon tudja, hogy a szellemek vigyáznak rájuk, hiszen a Szellemjáró ezt mondta egyszer, és amit ő mondott, az úgy is van. Morwon majdnem biztos benne, hogy Leandana tényleg tudott a szellemekkel beszélni, így nyilván nem fél a haláltól. *
– A vezéreket! Értem. * Bólint Yagnar szavaira. Láthatóan nem csak úgy csinál, mint aki érti, mit mond a másik, hanem tényleg érti is. Morwon ugyanis az óriások között kiemelkedő intelligenciával rendelkezik, még olvasni és írni is megtanult, köszönhetően Taitos nagymesternek. Sőt, ahogy a korábbiakból kiderült, még a varázsláshoz is konyít, hála a Sajtmesternek és őseinek, akik között szintén volt egy-egy mágiára fogékony egyén. A legendák (és Morwon históriái) szerint legalábbis. Ám még mielőtt Morwon gondolatai elterelődnének, és ősei történeteit kezdené mesélni, illetve megénekelni, kap egy konkrét utasítást is Yagnartól, úgyhogy megint bólint. *
– Értem! A vezéreket levágjuk, az orkok elfutnak. Ja nem. * Megvakarja a szakállát. Kell néhány másodperc, amíg összeáll a kép, de akkor felcsillan a szeme az értelemtől. *
– Ti vágjátok le a vezéreket, mink meg eltereljük a figyelmüket! Értem már! Szétverem az összeset vagy még annál is többet. Bezony! * Azzal el is indul megkeresni Rorkir csapatát. Még fél füllel hallja a tömegben Yagnar szavait a wargokról. A wargokkal már korábban meggyűlt a baja, kis híján elvesztette miattuk az egyik karját, így ez a tudás jól jöhet a mostani küzdelemben is. Csak le kell vágni a nyakukat! Hogy erre hogy nem gondolt néhány éve, amikor épp a szántóföldön botlott bele abba a boszorkánytanyába! Pedig ott igazán hasznos tudás lett volna ez. Azért azt is reméli, hogy ezúttal nem sárwargokkal fognak harcolni, hanem legfeljebb átlagos, halandó wargokkal. Erről ismét eszébe jut Taitos, és hátrapillant a Vashegy felé. Nem emlékszik, pontosan hol volt Synmira, de valahol arrafelé volt az is egykor. Tharg mágusokkal még könnyebb lenne a harc. Elfogadná akár Taitos, akár Isurii, akár a többi mágustanonc (vagy nagymester) segítségét. Megvonja a vállát, és tesz még néhány nagy lépést, hogy odaverődjön Rorkirékhoz. *
– Yagnar mondta, hogy jöjjek én is elterelésnek, amég ők megölik a vezéreket, és elfutnak az orkok. * Magyarázza Rorkirnak, aki bizonyára tudja jól, hogy mi a harci terv. Talán még Morwonnál is jobban. De azért nem árt megerősíteni abban, hogy Morwon is tudja, mit csinálnak. A lényeg, hogy szétver minden zöldséget, amit lát. A kardjával, lehetőleg. De, ha már így eszébe jutott, előveszi a számszeríját is, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e vele. Ha már van, miért ne használja. Egy lövést legalább lead majd vele, mielőtt kellő távolságba érnek. Utána meg majd jól kardvégre hányja a zöldbőrű bagzást. Ez a terv. Neki tetszik a terv. *
– De hol vannak az orkok? * Kérdezi a Vérgőzöstől, miközben a távolba néz. *
Morwon Loree Dedion megpróbált varázsolni egy Gravitációs kút nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//A Tűz Napja//
* Hát ez a nap is eljött. Morwon csatába vonul. Előtte azonban még rábízza Pajtást az otthon maradottakra. Persze csak miután a fontosabb dolgait magához vette. Bájitalokat, fáklyát, kötelet, acélt és kovát. Hogy mi szükség minderre? Arról a legcsekélyebb fogalma sincs az óriásnak, de miért hagyná Pajtásnál, aki még annyira se tud velük mit kezdeni, mint ő. A fáklya hasznos lehet, hogy olyan sokáig elhúzódna a harc, hogy még éjjel is a zöldbőrűekkel harcolnának. A bájitalok pedig általánosságban hasznos dolgok, kifejezetten a zöld színűek. Hála a félkarú elfnek, akivel néhány éve találkozott Erdőmélyéről hazamenet közben, Morwonnál is van néhány hasznosabb ital, amik akár súlyosabb sérülések begyógyítására is alkalmasak lehetnek. Akár önmaga számára, akár harcostársainak jól jöhet még. Persze nem mindegyik egyformán hasznos. Például van nála egy piros színű varázsital is, ami ha jól emlékszik, az erejét növelné csak meg. Ő viszont már most is olyan erős, akár a legerősebb óriás. Mivel ő a legerősebb óriás. Talán nem a valaha élt legerősebb óriás, de ereje óriási, efelől nincs kétség. Így hát arra nincs szüksége. Talán majd odaadja valakinek. Habár Thargokról van szó, a Thargok között pedig nincsenek gyengék, így talán sértésnek vennék, ha felajánlaná nekik. Majd, ha lát egy tündért is a seregben, biztosan nekiadja. Ám tündért nem lát, jóllehet, nem is az a legfontosabb most, hogy tündért keressen. Inkább elvezeti Pajtást a Staardhal istállójához. Rak elé egy vödör vizet, hogy szomjan ne haljon. Utána beszélni kezd hozzá. *
– A csatába nem jöhetsz, Pajtás. De visszajövök majd, meglásd. Ha mégsem, akkor rúgj seggbe néhány orkot helyettem is! * Mondja kedvenc öszvérének, majd megvakarja a nyakát, ott ahol Pajtás úgy szereti. Biztos benne, hogy az öszvérnek jó dolga lesz a Thargoknál, még akkor is, ha Morwon nem térne vissza élve a csatából. Ha meg visszatér, biztosan megjutalmazza Pajtást. Aztán továbbáll. Az óriás készen áll mindenre és bármire. Kipihente magát, így újra friss és üde. *
– Legjobb nap ez egy ork sereg legyőzésére. * Mondogatja néha készülődés közben. Pajtáson kívül nincs kitől elbúcsúznia, hiszen régi Tharg barátai nincsenek itt vagy nem találkozott velük, esetleg maguk is a készülődéssel, fegyverkezéssel vannak elfoglalva. Bár amilyen sok Tharg harcos sorakozott ma itt fel, meglepő, hogy nem lát egy ismerős arcot se köztük. Se az óriások – Rolkó, Azil és a többi –, se a törpék – Hrothgaar, Turrog és a többi –, se fürge nyilú elfek, se Akheel, se Trodd, se Learon, se, se, se. Persze eltelt jó pár év, mióta utoljára itt járt, és még több azóta, hogy itt lakott, de kissé elszomorodik attól, hogy már senki se lakik a Vashegyen a régiek közül. Ma azonban nem a szomorkodás, hanem a tűz napja van, ezért nem ragad benne sokáig a keserű gondolatokban. Annyi biztos, hogy a Thargok azok Thargok, és ő szereti a Thargokat. A szellemek pedig vigyáznak rájuk, vigyáznak mindnyájukra. Talán Kagan szelleme is figyeli őket, még ha csak lesve is.
Ellenőrzi, hogy mindene meglegyen és rendesen fel legyen szerelkezve. Megtölti a kulacsát, felveszi a hátára a pajzsát és számszeríját, megnézi, hogy minden nyílvesszőnek megvan-e a hegye. A nagy készülődés közben eszébe jut a két jómadár, akikkel a Vaskorsóban találkozott, és azt mondták, együtt harcolnak majd a Thargok oldalán. Azóta nem látta egyiküket se. Ellenben Rorkir és a lány, akivel jött, még megvan. Ötből kettő nem a legjobb arány. Ha Morwon tudna számolni, tudná, hogy az nem öt, hanem négy, hacsak nem számolja bele magát is – abban az esetben pedig ötből három megmaradt Thargról beszélhetünk. Akárhogy is, a készülődés a vége felé tart.
Mikor mindennel elkészült, ő is elindul. Persze nem csak úgy magában, hanem követi Yagnart és a többi Thargot. Thar'khog az oldalán, számszeríja és tegeze a hátán, akárcsak pajzsa. A medve amulett a nyakában lóg, ez a talizmán eddig is megvédte, ezután is meg fogja védeni. A Tharg asszonyok imáiról és arcfestéseiről nem is beszélve. Nem bonyolítja túl a dolgokat, ugyanabban a harci felszerelésben indul csatába, amiben általában a hatköznapokat éli. Annyi különbséggel, hogy ezúttal kosfejes sisakját is a fejébe húzza, hogy védve legyen az ork nyilak ellen. Remélhetőleg. Illetve a tegnap este arcára festett jeleket is büszkén viseli, noha nem tudja, hogy néz most ki. Abban biztos, hogy az orkokat halálra fogja rémíteni puszta megjelenésével. Remélhetőleg.
Ahogy halad, illetve haladnak le a hegyről, eszébe jut még pár dolog, illetve régi jó barát. *
– Hol van ilyenkor az a Zöldfülű Taitos, hogy galambbá varázsolja az összes orkot… * Rázza meg fejét rosszallóan. Rég nem látta a mágust, pedig ilyenkor igencsak hasznos lehetne a tudása. Morwonnak két igazán nagy mestere volt: Taitos és Learon. Előbbitől ugyan csak írni és olvasni tanult meg, de őt is ugyanúgy jó barátjának tartja, mint a Sajtmágust. *
– No, annál több jut nekem. * Röhög fel. Nem igazán ismeri a körülötte lévő embereket, de ez cseppet sem zavarja. Jól vigad magában is, ráadásul itt a remek alkalom, hogy megismerje őket is. A Thargok jó emberek, és úgy veszi észre, hogy többségük jó néven veszi, hogy Morwon ilyen vidám a csatát megelőzően. Legalábbis nem szólnak miatta. Illetve már csak azért is hálásak lehetnek, hogy a három és fél méteres monstrum velük van és nem ellenük. De ez csak természetes. Ha Morwont semmi nem kötné a Thargokhoz, most valószínűleg akkor is csatlakozott volna a seregükhöz, hiszen mégiscsak orkok háborgatják a környéket. Látott már valamire való orkot, de azok nem a pusztában élnek, hanem a városban. Némelyikük egészen barátságos, persze orkhoz mérten, és jól el lehet velük sörözni is. De azért a többségük mégiscsak eszetlen vadállat, ami nem ért semmihez, csak a vérontáshoz és a pusztításhoz.
Tovább haladva más is az eszébe jut. *
– No, aztán csak nehogy varázslók legyenek az orkok között. * Szerencsére még óriás varázslóról is többet hallani, mint ork varázslóról, így nem aggódik emiatt túlzottan – amúgy is, az aggodalom nem oldana meg semmit –, de azért felkészül a legrosszabbakra. Most, hogy ő is mágus lett, jobban belelát a mágia világába, és abba, hogy tulajdonképpen bárki meg tud tanulni varázslatokat, ha elég kitartó. Erről eszébe jut, hogy van valami, amit már régóta ki akart próbálni. Learon, a Sajtmester, a Mágusok Mágusa, a Sajtmágus, a Kecskék és Morwon Mestere sok hasznos dologra megtanította, többek között említett valamit a kardjának megáldásáról is. Morwon még sosem próbálkozott ezzel a varázslattal, de jobb később, mint soha, ugyebár. Azért reméli, hogy nem ront el semmit, és nem változtatja kővé a kardját, ahogy azt nemrég tette önmagával. Az meglehetősen… Rossz fényt vetne rá. Persze egy hatalmas kőtömb is hasznos lehet az orkok ellen, de ha lehetséges, inkább nem rontaná el az értékes pengét. Előveszi Thar'khogot és erősen koncentrálni kezd a körülöttük lévő természetre. Kiváltképp a sziklákra és a kövekre. A Vashegy még szinte a talpuk alatt van, úgyhogy biztos benne, hogy sikerülni fog a varázslat. Ezúttal nemcsak őseit, a sziklákat, hanem a Thargok szellemeit is segítségül hívja. Valljuk be: valójában fogalma sincs, hogy működik a mágia, így a legjobb, ha mindent bevet, hátha valamelyik tényleg hasznosítható. Korábban még nem volt probléma ezzel, azonban a mesterkard megáldása egy bonyolultabb varázslat, ami komolyabb odafigyelést igényel. Morwon pedig… Nos, Morwon.
~ Nagy sziklák, nagy óriások, nagy Thargok, harcoljatok ma velem! Lekaszabolom én az összes orkot egymagam is, de a ti segítségetekkel még könnyebb lenne! Hegyfaló Oliq, Kalapácsöklű Storz, Kagan Thargodar és minden szikla nevében… Thar'khog! ~ Megérinti a kard pengéjét és várja a hatást. Hogyha sikerült elérnie, amit el akart érni, most a penge feketévé válik. Függetlenül attól, hogy sikerült a varázslat vagy sem, visszateszi a hüvelybe a kardot. Annyi biztos, hogy kővé nem fog változni, így ettől nem kell tartani. Tulajdonképpen abban se egész biztos, hogy mit csinál ez a varázslat. Talán tényleg az ősök vagy a sziklák vagy épp a Thargok szellemei költöznek bele rövid időre, hogy aztán megvédjék Morwont az orkok csapásaitól. Mindegy is, ő nem a mágia működésére kíváncsi, ő csak orkok fejeit szeretni leválasztani a testükről. *
– Borongós az idő. * Állapítja meg, ahogy a fellegekbe néz, mintha azt remélné, meglátja bennük a szellemeket. Épp Kalácsfalva környékén járnak, amikor az eső is elered. Morwon nem bánja, hogy esik. Az orkok nem szeretik a napfényt, így bizonyára előbújnak végre az üregeikből, hogy megküzdjenek Thargarod seregeivel. Hamarosan dalolászni kezd. Úgy hallja, mások is belekezdenek a nótázásba, hát ő miért maradjon ki belőle. *
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a fejetek,
Feltűzöm a kardomra,
Ha már mind elfogytatok!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a testeteket,
Kifacsarom beleteket,
Kenyeret sütök belőletek!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a kezeteket,
Kardot ne fogjatok soha többet,
Hagyjátok békén a gyerekeket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a tökötöket, hogy többen ne legyetek,
És szétverem nektek a fejeteket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Föld alatt a helyetek,
Beszélni se kell nektek,
Buták vagytok és ostobák,
Csúnyák és rondák,
Zöldek és gonoszak,
Kivéve azok, akik nem,
De azok most itt nincsenek,
Halál az összes gonosz orkra, akik itten vannak!
Mármint ottan, ahol vannak, amott,
No, tehát… * Torokköszörülés. *
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Szétverem a fejetek,
Megeszem a kenyeretek,
Ha van nektek kenyeretek,
Ha nincs, belőletek sütök kenyeret,
Vagy majd süt az, aki tud.
(Én nem tudok kenyeret sütni.)
No, tehát…
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a lábatokat,
El ne rohanjatok előlem,
Vagy, ha mégis elfuttok,
Vissza ne gyertek soha,
Menjetek oda, ahonnan jöttetek,
Távol innen a Vashegytől,
Különben…
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Szétverem a fejeteket,
Laposra verlek titeket,
Mikor szétverem nektek a fejeteket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Bizton sokan lehettek,
De mi vagyunk az erősebbek,
Ha nem hiszitek…
Szétverem a fejeteket!
* Folytatná még, de ekkor észreveszi, hogy Yagnar odalovagol hozzá. Bizonyára a vezérnek fontos mondanivalója van, úgyhogy a dal szünetel, de nem örökké. Meghallgatja Yagnar szavait. *
– Úgya! * Kiált fel egyetértően a vezér szavaira. *
– Épp eztet énekeltem meg. Sok ork lehet a pusztába', de gyengék. Fél kézzel is elbánnék velök! Bezony! * Persze mélyen legbelül azért ő sem ennyire biztos a dolgában, ezért is hagyta otthon Pajtást, hiszen úgy sejti, hogy sokan megsebesülnek vagy akár meg is halnak ebben a küzdelemben. Talán ő is. De csak nem énekelhet bánatos nótákat emiatt, azt ráér a túlvilágon. Ha van olyan egyáltalán. Ha nincs, akkor meg nem mindegy? Morwon tudja, hogy a szellemek vigyáznak rájuk, hiszen a Szellemjáró ezt mondta egyszer, és amit ő mondott, az úgy is van. Morwon majdnem biztos benne, hogy Leandana tényleg tudott a szellemekkel beszélni, így nyilván nem fél a haláltól. *
– A vezéreket! Értem. * Bólint Yagnar szavaira. Láthatóan nem csak úgy csinál, mint aki érti, mit mond a másik, hanem tényleg érti is. Morwon ugyanis az óriások között kiemelkedő intelligenciával rendelkezik, még olvasni és írni is megtanult, köszönhetően Taitos nagymesternek. Sőt, ahogy a korábbiakból kiderült, még a varázsláshoz is konyít, hála a Sajtmesternek és őseinek, akik között szintén volt egy-egy mágiára fogékony egyén. A legendák (és Morwon históriái) szerint legalábbis. Ám még mielőtt Morwon gondolatai elterelődnének, és ősei történeteit kezdené mesélni, illetve megénekelni, kap egy konkrét utasítást is Yagnartól, úgyhogy megint bólint. *
– Értem! A vezéreket levágjuk, az orkok elfutnak. Ja nem. * Megvakarja a szakállát. Kell néhány másodperc, amíg összeáll a kép, de akkor felcsillan a szeme az értelemtől. *
– Ti vágjátok le a vezéreket, mink meg eltereljük a figyelmüket! Értem már! Szétverem az összeset vagy még annál is többet. Bezony! * Azzal el is indul megkeresni Rorkir csapatát. Még fél füllel hallja a tömegben Yagnar szavait a wargokról. A wargokkal már korábban meggyűlt a baja, kis híján elvesztette miattuk az egyik karját, így ez a tudás jól jöhet a mostani küzdelemben is. Csak le kell vágni a nyakukat! Hogy erre hogy nem gondolt néhány éve, amikor épp a szántóföldön botlott bele abba a boszorkánytanyába! Pedig ott igazán hasznos tudás lett volna ez. Azért azt is reméli, hogy ezúttal nem sárwargokkal fognak harcolni, hanem legfeljebb átlagos, halandó wargokkal. Erről ismét eszébe jut Taitos, és hátrapillant a Vashegy felé. Nem emlékszik, pontosan hol volt Synmira, de valahol arrafelé volt az is egykor. Tharg mágusokkal még könnyebb lenne a harc. Elfogadná akár Taitos, akár Isurii, akár a többi mágustanonc (vagy nagymester) segítségét. Megvonja a vállát, és tesz még néhány nagy lépést, hogy odaverődjön Rorkirékhoz. *
– Yagnar mondta, hogy jöjjek én is elterelésnek, amég ők megölik a vezéreket, és elfutnak az orkok. * Magyarázza Rorkirnak, aki bizonyára tudja jól, hogy mi a harci terv. Talán még Morwonnál is jobban. De azért nem árt megerősíteni abban, hogy Morwon is tudja, mit csinálnak. A lényeg, hogy szétver minden zöldséget, amit lát. A kardjával, lehetőleg. De, ha már így eszébe jutott, előveszi a számszeríját is, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e vele. Ha már van, miért ne használja. Egy lövést legalább lead majd vele, mielőtt kellő távolságba érnek. Utána meg majd jól kardvégre hányja a zöldbőrű bagzást. Ez a terv. Neki tetszik a terv. *
– De hol vannak az orkok? * Kérdezi a Vérgőzöstől, miközben a távolba néz. *
Morwon Loree Dedion megpróbált varázsolni egy Gravitációs kút nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-06 23:48:44
Üzenet elküldve: 2025-11-06 23:48:44
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Természetesen a menet elejére vágtat, hű ordasával egyetemben. Magához inti legfőbb harcostársait is. Már aki a közelben van. Rorkir elment a parasztokkal, vele marad viszont Kayaerr és vélhetően Morwon, a Vasöklű.*
-Nem tudjuk, mennyien lesznek. De a győzelem nem a sokaságban rejlik. *Magyarázza utóbbinak. Fogalma sincs, az óriás mit ért meg, s mit nem. Tapasztalatai szerint a legtöbb határozottan együgyű, de volt már dolga az óhazában eszesebbekkel is. Ezzel együtt semmiféle negatív előítélet nincs benne az óriások felé. Hiába ül nyeregben, még csak tekintetét sem kell lejjebb szegni, hogy megkeresse magának Morwont.*
-A gyülevész csürhét bekebelezzük. A jobbszélen Vérgőzősék nagy elánnal megkezdik a támadást, s míg az ellen az ő megállításukkal van elfoglalva, mi éket verünk beléjük. Megkeressük a vezéreket és lekaszaboljuk őket. Úgy futnak meg, mint a tikok a róka láttán a törzsfőik nélkül. *Nem tartja magát kimondott stratégának, de sokat látott harcos, főleg, ha orkokról van szó.*
-Csatlakozz Rorkirhoz, Vasöklű uram. Úgy hiszem, kellő figyelemelterelés leszel. *A parasztok, s a nem is oly távol baktató Rorkir felé biccent. Nem félti különösebben sem a barbárt, sem az óriást. Hathatós erődemonstrációt vár tőlük.
Körbehordozza borostyán tekintetét a seregleten. Büszke a kikent-kifent harcosokra, de valójában Karheiát keresi, egyelőre azonban nem leli a lányt.*
-Ha összetalálkozol egy warggal, a nyakát keresd. *Szavait immáron Kayaerr felé intézi.*
-Vaskos a bundájuk, erős a koponyájuk. Ocsmány dögök.
//A Tűz Napja//
*Természetesen a menet elejére vágtat, hű ordasával egyetemben. Magához inti legfőbb harcostársait is. Már aki a közelben van. Rorkir elment a parasztokkal, vele marad viszont Kayaerr és vélhetően Morwon, a Vasöklű.*
-Nem tudjuk, mennyien lesznek. De a győzelem nem a sokaságban rejlik. *Magyarázza utóbbinak. Fogalma sincs, az óriás mit ért meg, s mit nem. Tapasztalatai szerint a legtöbb határozottan együgyű, de volt már dolga az óhazában eszesebbekkel is. Ezzel együtt semmiféle negatív előítélet nincs benne az óriások felé. Hiába ül nyeregben, még csak tekintetét sem kell lejjebb szegni, hogy megkeresse magának Morwont.*
-A gyülevész csürhét bekebelezzük. A jobbszélen Vérgőzősék nagy elánnal megkezdik a támadást, s míg az ellen az ő megállításukkal van elfoglalva, mi éket verünk beléjük. Megkeressük a vezéreket és lekaszaboljuk őket. Úgy futnak meg, mint a tikok a róka láttán a törzsfőik nélkül. *Nem tartja magát kimondott stratégának, de sokat látott harcos, főleg, ha orkokról van szó.*
-Csatlakozz Rorkirhoz, Vasöklű uram. Úgy hiszem, kellő figyelemelterelés leszel. *A parasztok, s a nem is oly távol baktató Rorkir felé biccent. Nem félti különösebben sem a barbárt, sem az óriást. Hathatós erődemonstrációt vár tőlük.
Körbehordozza borostyán tekintetét a seregleten. Büszke a kikent-kifent harcosokra, de valójában Karheiát keresi, egyelőre azonban nem leli a lányt.*
-Ha összetalálkozol egy warggal, a nyakát keresd. *Szavait immáron Kayaerr felé intézi.*
-Vaskos a bundájuk, erős a koponyájuk. Ocsmány dögök.
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:45:19
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:45:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*A Vashegy kiürülni látszik. Eddig még sosem gyűlt össze itt ekkora haderő. A többszáz harcoshoz bő létszámú parasztság is csatlakozni látszik, kik jobb híján az önként közébük álló Rorkirt követik. Csekélyke létszámú lovasság is kíséri a hadat; ennyire futja a húsz ló. Szó nem érheti a ház elejét, a büszke hadtest céltudatosan veszi az irányt a Szántóföldek felé.
Ahogy átkelnek Kalácsfalván, elhaladtukban az asszonyok mezei virágokat tűzdelnek mellvértjükre, áldást mondanak rájuk, a babonásabbak nyúllábakat és thargrúnás kavicsokat tukmálnak rájuk, hogy melléjük szegődhessen a szerencse.
Néhány falubeli warg lovasokról számol be, kik ahogy feltűntek a déli horizonton, úgy tűntek is nyomban el.
Elered az eső. Egyelőre csupán szemerkél, s a szél sem támadt még fel. A tharg menetoszlopban valaki dalra zendít, talán épp az esetleges rossz hangulatot száműzendő. Rövidesen őszvégi, fakósárga búzatarlót tapodnak csizmáik, s ha a Szellemeik is úgy akarják, van rá lehetőségük még, hogy haditanácsot üljenek.*
//A Tűz Napja//
*A Vashegy kiürülni látszik. Eddig még sosem gyűlt össze itt ekkora haderő. A többszáz harcoshoz bő létszámú parasztság is csatlakozni látszik, kik jobb híján az önként közébük álló Rorkirt követik. Csekélyke létszámú lovasság is kíséri a hadat; ennyire futja a húsz ló. Szó nem érheti a ház elejét, a büszke hadtest céltudatosan veszi az irányt a Szántóföldek felé.
Ahogy átkelnek Kalácsfalván, elhaladtukban az asszonyok mezei virágokat tűzdelnek mellvértjükre, áldást mondanak rájuk, a babonásabbak nyúllábakat és thargrúnás kavicsokat tukmálnak rájuk, hogy melléjük szegődhessen a szerencse.
Néhány falubeli warg lovasokról számol be, kik ahogy feltűntek a déli horizonton, úgy tűntek is nyomban el.
Elered az eső. Egyelőre csupán szemerkél, s a szél sem támadt még fel. A tharg menetoszlopban valaki dalra zendít, talán épp az esetleges rossz hangulatot száműzendő. Rövidesen őszvégi, fakósárga búzatarlót tapodnak csizmáik, s ha a Szellemeik is úgy akarják, van rá lehetőségük még, hogy haditanácsot üljenek.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-03 02:25:32
Üzenet elküldve: 2025-11-03 02:25:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Dolgozni ki fog?//
*Mikor ki lett kiáltva, hogy a Kese Hevrik földjén kaláka lesz az a hír eljutott Trodd-hoz is. A megbeszélt időpontban a pásztor a hátára terítette a birkabőrét, a vállára kapta a fokosát és most a kutyája társasága nélkül indult meg be a faluba. Mándli nem is tudta ezt mire vélni, de a vetésnél tényleg nem fogják, majd tudni hasznát venni. Mikor megérkeztek akkor már összegyűltek egy páran a faluból és mentek a beszélgetések. A pásztor is kezet fogott az ismerősökkel és üdvözölte azokat aztán hallgatta a történéseket. Kinek született gyereke, ki halt meg, kik jártak erre. Egykedvűen hallgatja a híreket mikor pedig kérdezik, hogy vele mi a helyzet akkor némi hallgatás után a maga szűkszavú stílusában válaszol.*
-Minden jó. Jó éve volt a jószágnak.
*Mikor ki lett kiáltva, hogy a Kese Hevrik földjén kaláka lesz az a hír eljutott Trodd-hoz is. A megbeszélt időpontban a pásztor a hátára terítette a birkabőrét, a vállára kapta a fokosát és most a kutyája társasága nélkül indult meg be a faluba. Mándli nem is tudta ezt mire vélni, de a vetésnél tényleg nem fogják, majd tudni hasznát venni. Mikor megérkeztek akkor már összegyűltek egy páran a faluból és mentek a beszélgetések. A pásztor is kezet fogott az ismerősökkel és üdvözölte azokat aztán hallgatta a történéseket. Kinek született gyereke, ki halt meg, kik jártak erre. Egykedvűen hallgatja a híreket mikor pedig kérdezik, hogy vele mi a helyzet akkor némi hallgatás után a maga szűkszavú stílusában válaszol.*
-Minden jó. Jó éve volt a jószágnak.
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:37:13
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:37:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
*Bármennyire is próbálja meggyőzni Caelrilt arról, hogy teljes mértékben felesleges ingre költsenek, úgy tűnik, mindhiába. A szavak nem bántják, sokkal rosszabbak is vágtak már a fejéhez, és önbecsülése amúgy is olyan mélyen van, hogy bányász expedíciót kellene indítani, ha valaki meg akarná keresni. Tudja, hogy úgy néz ki, mint valami utolsó hajléktalan, de inkább nem emlékezteti rá a nőt, hogy alig pár napja még az is volt. Szinte egész életében utcagyerekként élt, nem csoda, hogy úgy is néz ki. Bár egy kicsit még kardoskodik a dolog ellen, végül mégis landol nála egy egyszerű, sötétbarna ing. Azért ezt a színt választja, mert ezen kevésbé látszódik a kosz és a kopás, még ha újdonsült otthonában elfogadható is lenne az, hogy akár évente vegyen egyet, számára idegen a gondolat. A lehető legtartósabb, és legtovább hordható posztót keresi, ha már muszáj választania. A nadrág is fekete, irtózik a gondolattól, hogy valami világos anyag legyen, amin a legapróbb folt is mérföldekről látszik. *
- Köszönöm. * Mondja végül hálásan, és ott a piac közepén bele is bújik a ruhákba, amennyiben ebben nem tartóztatja senki. A nadrágját persze nem veszi le, azért ennyi modor még szorult belé, helyette csak felhúzza az újat a régi fölé. Amúgy is olyan kopott az anyag, hogy szinte átlátszik, mintha ott se volna. Kicsit megnyugszik a gondolattól, hogy régi darabjait aláöltözéknek még hordhatja. Nem kell kidobja, még mindig az övé, megtarthatja. Végül az inget is a másikra próbálja meg felvenni, egyből kellemesebb is a közérzete, főleg azért, mert végre nem fázik annyira. *
- Igazából így, hogy két ingem van, már nem is kell kabát. * Próbálkozik meg menteni az elf pénzét, és saját önbecsülését. *
- Vegyünk inkább napos tymkolt a kezedre.
*Bármennyire is próbálja meggyőzni Caelrilt arról, hogy teljes mértékben felesleges ingre költsenek, úgy tűnik, mindhiába. A szavak nem bántják, sokkal rosszabbak is vágtak már a fejéhez, és önbecsülése amúgy is olyan mélyen van, hogy bányász expedíciót kellene indítani, ha valaki meg akarná keresni. Tudja, hogy úgy néz ki, mint valami utolsó hajléktalan, de inkább nem emlékezteti rá a nőt, hogy alig pár napja még az is volt. Szinte egész életében utcagyerekként élt, nem csoda, hogy úgy is néz ki. Bár egy kicsit még kardoskodik a dolog ellen, végül mégis landol nála egy egyszerű, sötétbarna ing. Azért ezt a színt választja, mert ezen kevésbé látszódik a kosz és a kopás, még ha újdonsült otthonában elfogadható is lenne az, hogy akár évente vegyen egyet, számára idegen a gondolat. A lehető legtartósabb, és legtovább hordható posztót keresi, ha már muszáj választania. A nadrág is fekete, irtózik a gondolattól, hogy valami világos anyag legyen, amin a legapróbb folt is mérföldekről látszik. *
- Köszönöm. * Mondja végül hálásan, és ott a piac közepén bele is bújik a ruhákba, amennyiben ebben nem tartóztatja senki. A nadrágját persze nem veszi le, azért ennyi modor még szorult belé, helyette csak felhúzza az újat a régi fölé. Amúgy is olyan kopott az anyag, hogy szinte átlátszik, mintha ott se volna. Kicsit megnyugszik a gondolattól, hogy régi darabjait aláöltözéknek még hordhatja. Nem kell kidobja, még mindig az övé, megtarthatja. Végül az inget is a másikra próbálja meg felvenni, egyből kellemesebb is a közérzete, főleg azért, mert végre nem fázik annyira. *
- Igazából így, hogy két ingem van, már nem is kell kabát. * Próbálkozik meg menteni az elf pénzét, és saját önbecsülését. *
- Vegyünk inkább napos tymkolt a kezedre.
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:04:40
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:04:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
*Valóban hálás azért, hogy nem tartja szóval a fiú. Ha nem is rezzennek a vonásai, egészen pontosan látható rajta, hogy nincs kedve beszélgetni. Nincs kedve rohadt gyakorlóbőrért kajtatni sem. Hogy megihatna egy varázsitalt mégsem jöhet szóba. Talán egyszerűbb lenne elmondani a miértet, de nem biztos, hogy megfelelő szavakat találna rá, s ha mégis, akkor jönnének az érvek, amit puszta aggódás szül. Érte nem kell aggódjon senki.
Csupán akkor szakad ki belőle egy mélyről jövő sóhaj, amikor ismét akörül forognak a gondolatai, hogy nem tudja befejezni a megkezdett munkáját. Mintha cserben hagyna vele. Keserű a tudat, hogy egyáltalán érdekli, s nem csak azért, mert még nem volt munka, amit félbehagyott volna, legyen az bármilyen természetű.
A piacon nem hömpölyög a tömeg, nem úgy, mintha a városban járnának, de így is feszült tőle. Nem kíván végignézni minden standot, de egy leheletnyit enyhül, amikor Samyrnen azt látja, hogy talán van itt kedvérevaló áru is. Rilnek talán semmije nincs, csak pénze. Nem sajnálná, nem is érdekli, ha többet veszít erszényéből, mint tervezte. Nem, ha bármit adhat a félvérnek a rengeteg megpróbáltatás után. Mintha azt lehetne valamivel jobbítani. *
- Úgy nézel ki, mint egy kibaszott utcagyerek. *Mondja színtelen, miközben végigméri az anyagot, amit aligha lehetne ingnek nevezni. Nyersségét akár meg is szokhatta, ritkán nyílik a száj, de akkor nincs kedve cenzúrázni szavait.* - Házat készülünk venni, nem menedékhelyre kéredzkedni. *Oldalra dönti a fejét, majd csak megjelenik egy halovány félmosoly.* - Nem kell ezt megszokd. *Biccent a felsője irányába.* - Na, válassz. Kabátot is. *Hogy mennyire csinos, avagy nem, nem érdekli, a lényeg semmi más, minthogy ápoltnak hasson a szőke. Ha van is benne gondoskodás, sosem vallaná be. Összeszorítja a fogait, ahogy belenyilall kezébe a fájdalom. Ha bírja is, a tényt nehezen viseli, hogy folyton arra emlékezteti, amire jobb nem is gondolni.*
*Valóban hálás azért, hogy nem tartja szóval a fiú. Ha nem is rezzennek a vonásai, egészen pontosan látható rajta, hogy nincs kedve beszélgetni. Nincs kedve rohadt gyakorlóbőrért kajtatni sem. Hogy megihatna egy varázsitalt mégsem jöhet szóba. Talán egyszerűbb lenne elmondani a miértet, de nem biztos, hogy megfelelő szavakat találna rá, s ha mégis, akkor jönnének az érvek, amit puszta aggódás szül. Érte nem kell aggódjon senki.
Csupán akkor szakad ki belőle egy mélyről jövő sóhaj, amikor ismét akörül forognak a gondolatai, hogy nem tudja befejezni a megkezdett munkáját. Mintha cserben hagyna vele. Keserű a tudat, hogy egyáltalán érdekli, s nem csak azért, mert még nem volt munka, amit félbehagyott volna, legyen az bármilyen természetű.
A piacon nem hömpölyög a tömeg, nem úgy, mintha a városban járnának, de így is feszült tőle. Nem kíván végignézni minden standot, de egy leheletnyit enyhül, amikor Samyrnen azt látja, hogy talán van itt kedvérevaló áru is. Rilnek talán semmije nincs, csak pénze. Nem sajnálná, nem is érdekli, ha többet veszít erszényéből, mint tervezte. Nem, ha bármit adhat a félvérnek a rengeteg megpróbáltatás után. Mintha azt lehetne valamivel jobbítani. *
- Úgy nézel ki, mint egy kibaszott utcagyerek. *Mondja színtelen, miközben végigméri az anyagot, amit aligha lehetne ingnek nevezni. Nyersségét akár meg is szokhatta, ritkán nyílik a száj, de akkor nincs kedve cenzúrázni szavait.* - Házat készülünk venni, nem menedékhelyre kéredzkedni. *Oldalra dönti a fejét, majd csak megjelenik egy halovány félmosoly.* - Nem kell ezt megszokd. *Biccent a felsője irányába.* - Na, válassz. Kabátot is. *Hogy mennyire csinos, avagy nem, nem érdekli, a lényeg semmi más, minthogy ápoltnak hasson a szőke. Ha van is benne gondoskodás, sosem vallaná be. Összeszorítja a fogait, ahogy belenyilall kezébe a fájdalom. Ha bírja is, a tényt nehezen viseli, hogy folyton arra emlékezteti, amire jobb nem is gondolni.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-19 17:17:59
Üzenet elküldve: 2025-10-19 17:17:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
* Az elmúlt napok alatt Samryn elkezdett valamennyit felszedni magára, bár ez alig látszik rajta, mégis kezd lassan jobban emlékeztetni egy emberre, mint egy csontvázra. Ez a mozgásán, és a kedvén is meglátszik, sokkal jobb a közérzete úgy, hogy naponta akár kétszer, sőt, háromszor is ehet, mintha egyszer sem. Már ez is óriási változás az életvitelében, az pedig még jobb, hogy végre nem erőszakolja meg senki őt azért, hogy némi aranyat adjon, amiből vagy vehet ételt, vagy nem. Már kezdi megszokni ezt a fajta életvitelt, és ezért is ül most aggodalmas pillantás az arcán. Nem önmagáért, hanem Caelrilért aggódik, aki bármennyire is szeretné, nem akar hallani sem a bájitalokról. Pedig már rég letudhatták volna a sérülést, és a nő újra csinálhatná azt, amit szeret, és amihez ért, ha nem makacsolta volna meg magát. Így a félvér csak annyit tehet, hogy aggódva figyel minden kötéscserét, emlékeztetni minden alkalommal, amikor a kertben akar dolgozni, hogy bekoszolhatja a kötést, és amit csak tud, elvégez helyette. Ez a legkevesebb amit tehet, és amivel kimutathatja a háláját igazán. Most viszont nincs ideje annak, hogy a száját járassa, mert Caelril épp nem akarja semmivel elodázni a gyógyulás folyamatát, ha nem éppen azzal, hogy a fránya italokhoz azért se nyúl hozzá. A fiatal félvér szívesen nézelődne a sok holmi között, amik közül egyet sem engedhet meg magának, de inkább nem fájdítja saját szívét. Némán követi le azt is, amikor az alkudozásról van szó, kész vagyon kerül átadásra némi disznóbőrért cserébe. Nem is érti, hogy valaki hogyan kérhet ilyen összeget azért, ami szinte hulladék, a húsfeldolgozásból hátramaradt szemét. De több esze van annál, hogy ezt hangosan kimondja, ezért inkább hallgat továbbra is. Hallgatna ő egészen estig is, ha úgy hozná a sors, talán pont ez az egyik tulajdonsága, amit az elf kedvel benne, de kénytelen megtörni a csöndet, amikor a ruhákra kerül a sor. *
- Hogy... tessék? * Kérdez vissza egészen elképedve, mert nem biztos benne, hogy jól hallotta, amit hallott. Saját szakadt ingére néz, amihez megannyi szép és szörnyű emlék fűzi, ami mintha a lényének egy része lenne. *
- Mi baj van ezzel? * Teszi fel a kérdést, és hogy szemléltesse, semmi probléma, a derekánál lévő lyukba bedugja bal kezét, megpihentetve azt a kéztartóban. Mintha csak egy fotel karfája lenne, amin a nemesek szoktak tespedni. *
- Jó ez még. * Csóválja a fejét, és fázósan összehúzza magán, mert a hideg szél bizony átfúj a lyukakon, kíméletlenül mardosva a finom, fehér bőrt. *
- Inkább kabát kellene. De azt veszek magamnak! * Jelenti ki, bár még nem tudja, hogy ugyan miből. Ruházatánál csak erszénye szánalmasabb. *
* Az elmúlt napok alatt Samryn elkezdett valamennyit felszedni magára, bár ez alig látszik rajta, mégis kezd lassan jobban emlékeztetni egy emberre, mint egy csontvázra. Ez a mozgásán, és a kedvén is meglátszik, sokkal jobb a közérzete úgy, hogy naponta akár kétszer, sőt, háromszor is ehet, mintha egyszer sem. Már ez is óriási változás az életvitelében, az pedig még jobb, hogy végre nem erőszakolja meg senki őt azért, hogy némi aranyat adjon, amiből vagy vehet ételt, vagy nem. Már kezdi megszokni ezt a fajta életvitelt, és ezért is ül most aggodalmas pillantás az arcán. Nem önmagáért, hanem Caelrilért aggódik, aki bármennyire is szeretné, nem akar hallani sem a bájitalokról. Pedig már rég letudhatták volna a sérülést, és a nő újra csinálhatná azt, amit szeret, és amihez ért, ha nem makacsolta volna meg magát. Így a félvér csak annyit tehet, hogy aggódva figyel minden kötéscserét, emlékeztetni minden alkalommal, amikor a kertben akar dolgozni, hogy bekoszolhatja a kötést, és amit csak tud, elvégez helyette. Ez a legkevesebb amit tehet, és amivel kimutathatja a háláját igazán. Most viszont nincs ideje annak, hogy a száját járassa, mert Caelril épp nem akarja semmivel elodázni a gyógyulás folyamatát, ha nem éppen azzal, hogy a fránya italokhoz azért se nyúl hozzá. A fiatal félvér szívesen nézelődne a sok holmi között, amik közül egyet sem engedhet meg magának, de inkább nem fájdítja saját szívét. Némán követi le azt is, amikor az alkudozásról van szó, kész vagyon kerül átadásra némi disznóbőrért cserébe. Nem is érti, hogy valaki hogyan kérhet ilyen összeget azért, ami szinte hulladék, a húsfeldolgozásból hátramaradt szemét. De több esze van annál, hogy ezt hangosan kimondja, ezért inkább hallgat továbbra is. Hallgatna ő egészen estig is, ha úgy hozná a sors, talán pont ez az egyik tulajdonsága, amit az elf kedvel benne, de kénytelen megtörni a csöndet, amikor a ruhákra kerül a sor. *
- Hogy... tessék? * Kérdez vissza egészen elképedve, mert nem biztos benne, hogy jól hallotta, amit hallott. Saját szakadt ingére néz, amihez megannyi szép és szörnyű emlék fűzi, ami mintha a lényének egy része lenne. *
- Mi baj van ezzel? * Teszi fel a kérdést, és hogy szemléltesse, semmi probléma, a derekánál lévő lyukba bedugja bal kezét, megpihentetve azt a kéztartóban. Mintha csak egy fotel karfája lenne, amin a nemesek szoktak tespedni. *
- Jó ez még. * Csóválja a fejét, és fázósan összehúzza magán, mert a hideg szél bizony átfúj a lyukakon, kíméletlenül mardosva a finom, fehér bőrt. *
- Inkább kabát kellene. De azt veszek magamnak! * Jelenti ki, bár még nem tudja, hogy ugyan miből. Ruházatánál csak erszénye szánalmasabb. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1475-1494