Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1486. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-10 21:21:12
Üzenet elküldve: 2025-11-10 21:21:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Fivére nyomába szegődik, aki első körben Luryellet inti el maguk mellől. Nem tesz megjegyzést ezt illetően, de teljesen egyetért testvére javaslatával, hiszen a tharg kisasszony vigyázására nem lesz lehetőségük, ha meg bármi baja esne, akkor bizonyosan rajtuk kérnék számon.
Hogy Luryelle eleget tesz-e végül az utasításnak, ez már rajta áll, Thaleena figyelme innentől csak és kizárólag magára és fivérére irányul. Testvére láthatóan jól van, az a furcsa zöld lötty meghozta kedvező hatását, ehhez képest ő maga sokkal nyúzottabb. Legalább egy kiadós alvás igazán jót tett volna neki.
Tharasy arca tőle szokatlan módon komoly, s szavaiból is érzi a téma súlyosságát. Nem vicceli el, de nem is szeretné hosszan kommentálni.*
- Biztos nem döglök meg pár koszos parasztért.
*Feleli kurtán, s egy pillanatig csak ennyiben hagyja, majd egy könnyed mosoly jelenik meg arcán. Szeme sarkából oldalra pillant testvérére.*
- Addig maradok, amíg jól szórakozunk. Ilyen sok mókában úgyis rég volt részünk.
*Ugyan ügyel arra, hogy szavai csak Tharasy hegyes füleiig jussanak el, de azt sem bánja, ha felfigyel rájuk valaki. Úgy sejti a társaság fele nem fog hazatérni, s ha valaki mégis kotyogni szeretne bomlasztó attitűdjéről, akkor örömmel taszajt egyet rajta egyenesen az orkok pengéi közé.
Felfigyel fivére feszültségére. Duójuk mindig örömmel váltogatja a szerepet, annak függvényében a másik fél éppen milyen hangulatban van, így Thaleena is szokott morcoskodni vagy aggodalmaskodni, most viszont úgy ítéli meg némi könnyedség elkélne számukra. Elvégre ha tényleg megdöglenek, akkor nem lehetnek rosszkedvűek előtte.*
- Le merem fogadni, hogy többet ölök mint te. Számolni fogom!
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Thaleena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.10 21:23:07
//A Tűz Napja//
*Fivére nyomába szegődik, aki első körben Luryellet inti el maguk mellől. Nem tesz megjegyzést ezt illetően, de teljesen egyetért testvére javaslatával, hiszen a tharg kisasszony vigyázására nem lesz lehetőségük, ha meg bármi baja esne, akkor bizonyosan rajtuk kérnék számon.
Hogy Luryelle eleget tesz-e végül az utasításnak, ez már rajta áll, Thaleena figyelme innentől csak és kizárólag magára és fivérére irányul. Testvére láthatóan jól van, az a furcsa zöld lötty meghozta kedvező hatását, ehhez képest ő maga sokkal nyúzottabb. Legalább egy kiadós alvás igazán jót tett volna neki.
Tharasy arca tőle szokatlan módon komoly, s szavaiból is érzi a téma súlyosságát. Nem vicceli el, de nem is szeretné hosszan kommentálni.*
- Biztos nem döglök meg pár koszos parasztért.
*Feleli kurtán, s egy pillanatig csak ennyiben hagyja, majd egy könnyed mosoly jelenik meg arcán. Szeme sarkából oldalra pillant testvérére.*
- Addig maradok, amíg jól szórakozunk. Ilyen sok mókában úgyis rég volt részünk.
*Ugyan ügyel arra, hogy szavai csak Tharasy hegyes füleiig jussanak el, de azt sem bánja, ha felfigyel rájuk valaki. Úgy sejti a társaság fele nem fog hazatérni, s ha valaki mégis kotyogni szeretne bomlasztó attitűdjéről, akkor örömmel taszajt egyet rajta egyenesen az orkok pengéi közé.
Felfigyel fivére feszültségére. Duójuk mindig örömmel váltogatja a szerepet, annak függvényében a másik fél éppen milyen hangulatban van, így Thaleena is szokott morcoskodni vagy aggodalmaskodni, most viszont úgy ítéli meg némi könnyedség elkélne számukra. Elvégre ha tényleg megdöglenek, akkor nem lehetnek rosszkedvűek előtte.*
- Le merem fogadni, hogy többet ölök mint te. Számolni fogom!
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Thaleena) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.10 21:23:07
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-10 17:20:03
Üzenet elküldve: 2025-11-10 17:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Szívja a fogát, ahogy a távolodó Karheiát hátát bámulja. Előbb húgára pillant, majd Luryellre.*
-Menj vissza a Vashegyre. *Szól szárazon a fiatal Rhagodarhoz. Ez most valami komoly, ők pedig nem játszhatnak az esetleges csata közben bébicsőszt. Fejével biccent csak Thaleena irányába, hogy ideje nekik is indulni, ha nem akarják lekésni a kalamajkát.*
-Egyet ígérj meg. *Suttogja oda a másik elfnek, miközben beérik a menetoszlopot.*
-Ha baj lesz... *Tudja, elég egy pillantás hozzá, hogy a lány értse, mire gondol. Noha thargok ők maguk is, hegyes füleik miatt kilógnak a sorból. Annyit pedig nem ér ez az egész, hogy otthagyják a fogukat, Ősök Csarnoka ide vagy oda. Elvégre ők sokkal több időt húzhatnak le az ég alatt, mint a többi.
Beáll a menetoszlopba, s ha kell, magával húzza Thaleenát is. Most, hogy karja már rendben, bátran ellenőrzi íját, s tegeze tartalmát. Húga észlelheti, hogy saját magához képest sajátos csendbe burkolódzik. Feszült.*
//A Tűz Napja//
*Szívja a fogát, ahogy a távolodó Karheiát hátát bámulja. Előbb húgára pillant, majd Luryellre.*
-Menj vissza a Vashegyre. *Szól szárazon a fiatal Rhagodarhoz. Ez most valami komoly, ők pedig nem játszhatnak az esetleges csata közben bébicsőszt. Fejével biccent csak Thaleena irányába, hogy ideje nekik is indulni, ha nem akarják lekésni a kalamajkát.*
-Egyet ígérj meg. *Suttogja oda a másik elfnek, miközben beérik a menetoszlopot.*
-Ha baj lesz... *Tudja, elég egy pillantás hozzá, hogy a lány értse, mire gondol. Noha thargok ők maguk is, hegyes füleik miatt kilógnak a sorból. Annyit pedig nem ér ez az egész, hogy otthagyják a fogukat, Ősök Csarnoka ide vagy oda. Elvégre ők sokkal több időt húzhatnak le az ég alatt, mint a többi.
Beáll a menetoszlopba, s ha kell, magával húzza Thaleenát is. Most, hogy karja már rendben, bátran ellenőrzi íját, s tegeze tartalmát. Húga észlelheti, hogy saját magához képest sajátos csendbe burkolódzik. Feszült.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-09 22:26:42
Üzenet elküldve: 2025-11-09 22:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Ahogy azt a jarl parancsolta, Kayaerr a férfi mellett felzárkózva halad a menet elején. Elgondolkodva pásztázza a szürke horizontot, érzi, ahogy bőre nyirkossá válik a szemerkélő esőben, a homlokára festett áldás jelei itt-ott elmosódnak. Pillantása hosszú ideig a közöttük haladó farkason időz, aki megannyiszor megjelent álmaiban, s végül ide vezette. Vajon ma teljesíti be a végzetét? Ma nyernek értelmet a látomások? Talán felesleges is ezen törnie a fejét, hiszen hamarosan fény derül rá.
A távozó óriás felé pillant, akit Yagnar Rorkir után küld, s nem rest utóbbit is megszemlélni. Kár, hogy nem egymás mellett harcolnak, megnézte volna, hogyan csépli a varangyokat, de talán még lesz rá alkalma. A felfordulásban még ki tudja, hova fog kerülni.*
- Nem kell aggódnod, Jarl *vigyorodik el magabiztosan a tanács hallatán* - Holmi bundás korcsok nem fognak ki rajtam.
*Nem ölt még ugyan wargot, de amíg az is csak húsból és vérből van nem aggódik. Azon gyorsan szalad át a penge.
Hamarosan mellettük terem egy fakó szőke hajú nő, akit korábban az udvaron átsietni is látni vélt, egyértelmű biccentéssel köszönti. Mivel nem hozzá intézte a szavakat, a maga részéről csendben marad, hagyja, hadd tájékoztassa Yagnar a fejleményekről, amiben tudomása szerint egyelőre szűkölködnek.*
//A Tűz Napja//
*Ahogy azt a jarl parancsolta, Kayaerr a férfi mellett felzárkózva halad a menet elején. Elgondolkodva pásztázza a szürke horizontot, érzi, ahogy bőre nyirkossá válik a szemerkélő esőben, a homlokára festett áldás jelei itt-ott elmosódnak. Pillantása hosszú ideig a közöttük haladó farkason időz, aki megannyiszor megjelent álmaiban, s végül ide vezette. Vajon ma teljesíti be a végzetét? Ma nyernek értelmet a látomások? Talán felesleges is ezen törnie a fejét, hiszen hamarosan fény derül rá.
A távozó óriás felé pillant, akit Yagnar Rorkir után küld, s nem rest utóbbit is megszemlélni. Kár, hogy nem egymás mellett harcolnak, megnézte volna, hogyan csépli a varangyokat, de talán még lesz rá alkalma. A felfordulásban még ki tudja, hova fog kerülni.*
- Nem kell aggódnod, Jarl *vigyorodik el magabiztosan a tanács hallatán* - Holmi bundás korcsok nem fognak ki rajtam.
*Nem ölt még ugyan wargot, de amíg az is csak húsból és vérből van nem aggódik. Azon gyorsan szalad át a penge.
Hamarosan mellettük terem egy fakó szőke hajú nő, akit korábban az udvaron átsietni is látni vélt, egyértelmű biccentéssel köszönti. Mivel nem hozzá intézte a szavakat, a maga részéről csendben marad, hagyja, hadd tájékoztassa Yagnar a fejleményekről, amiben tudomása szerint egyelőre szűkölködnek.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-09 20:56:45
Üzenet elküldve: 2025-11-09 20:56:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Kapkodnia kell lábait, hogy be tudja hozni lemaradását, de egy pillanatra megtorpan. Nem amiatt, mert idő közben teljesen kifogyott a szuszból - bár ez sem elhanyagolható tényező -, hanem megrökönyödve tapasztalja, hogy mennyien gyűltek össze népéből. Megindító látvány, s tagadhatatlanul harci kedvét is tüzeli, testét mégis megrázza a félelem. Rorkirban és Yagnarban bizonyosan nem lapulnak olyan kétségek, mint benne, de ő tökéletesen tisztában van azzal, hogy most akár meghalhat. Nem bánja ugyan, örömmel hozná meg ezt az áldozatot földjük és otthonuk védelmének érdekében, szíve mégis hevesen kalapál bordakosarában, akár egy kalitkába kényszerített madár.
Nagy levegőt vesz és könyörtelenül helyet követel magának a tömegben, közben az elf testvérpárt hátra hagyja, még Luryellet sem pátyolgatja. A leány vagy mellé szegődik, vagy keres magának egy biztonságos fedezéket, emiatt most nem aggódik. Tekintetével Rorkirt és Yagnart keresi, s többször is majdnem azt hiszi, hogy őket pillantja meg, de téved.
Egészen kimerül miközben a sor elejére követeli magát, de ott végre megpillantja vezérüket. Int egyet kedves rokonának, hogy észrevehesse. Lóháton könnyebb dolga volna, ám lova túlzottan vad és félős természet, így már a tömeget látva is vélhetően ledobta volna magáról, az embereken átjutni vele lehetetlen feladat lett volna.
Kutyáival nyomában kocog oda Yagnarhoz és egy fakó mosollyal üdvözli kedves rokonát.*
- Sajnálom, hogy csak most értem ide.
*Mondja lihegve, majd elismerően pillant végig a jelenlévőkön.*
- Van valami új hír?
*Hadarja. Nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan csatába indulnak.*
//A Tűz Napja//
*Kapkodnia kell lábait, hogy be tudja hozni lemaradását, de egy pillanatra megtorpan. Nem amiatt, mert idő közben teljesen kifogyott a szuszból - bár ez sem elhanyagolható tényező -, hanem megrökönyödve tapasztalja, hogy mennyien gyűltek össze népéből. Megindító látvány, s tagadhatatlanul harci kedvét is tüzeli, testét mégis megrázza a félelem. Rorkirban és Yagnarban bizonyosan nem lapulnak olyan kétségek, mint benne, de ő tökéletesen tisztában van azzal, hogy most akár meghalhat. Nem bánja ugyan, örömmel hozná meg ezt az áldozatot földjük és otthonuk védelmének érdekében, szíve mégis hevesen kalapál bordakosarában, akár egy kalitkába kényszerített madár.
Nagy levegőt vesz és könyörtelenül helyet követel magának a tömegben, közben az elf testvérpárt hátra hagyja, még Luryellet sem pátyolgatja. A leány vagy mellé szegődik, vagy keres magának egy biztonságos fedezéket, emiatt most nem aggódik. Tekintetével Rorkirt és Yagnart keresi, s többször is majdnem azt hiszi, hogy őket pillantja meg, de téved.
Egészen kimerül miközben a sor elejére követeli magát, de ott végre megpillantja vezérüket. Int egyet kedves rokonának, hogy észrevehesse. Lóháton könnyebb dolga volna, ám lova túlzottan vad és félős természet, így már a tömeget látva is vélhetően ledobta volna magáról, az embereken átjutni vele lehetetlen feladat lett volna.
Kutyáival nyomában kocog oda Yagnarhoz és egy fakó mosollyal üdvözli kedves rokonát.*
- Sajnálom, hogy csak most értem ide.
*Mondja lihegve, majd elismerően pillant végig a jelenlévőkön.*
- Van valami új hír?
*Hadarja. Nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan csatába indulnak.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-08 00:52:37
Üzenet elküldve: 2025-11-08 00:52:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Rorkir sem halogatja az indulást, mikor elérkezik az idő összeszedi holmiját és felpattan lovára. Szereti ezt a lovat, úgy szerezte magának, vérrel, ahogy illik. Bár egyáltalán nem csatamén, úgyhogy a csatába talán nem fogja magával vinni, talán majd szabadon ereszti, ha már karnyújtásnyira az ellenség, ha szerencséje van hazatalál a kunyhójához a kikötői erdőségben. A medvebundát a fejére húzza, s úgy lovagol a sajátjai között, kiket az éjszaka sikerült kicsit jobban megismernie. Az eső nem igazán zavarja, bár nem sokat lehet leolvasni az arcáról, sokáig magába zárkózik és csendben, komoran követi a többieket. Aki tapasztalt harcos, könnyen rájöhet, hogy habár kívülről nem sokat lehet megállapítani Rorkirról, belül valószínűleg fortyog, s arra készíti magát, hogy minél több ellenséget vágjon le. Elképzeli a csatát, elképzeli, hogy hogy fogja halomra halmozni a tetemeket, elképzeli, hogy hogyan fogják a kevesek legyőzni a sokakat. Hogy micsoda dicsőséges diadal lesz. Aztán igyekszik összegyűjteni minden haragját is, a szomorú sorsot ami az otthoni népével történt, látja szemei előtt azt is, hogy ha nem járnak sikerrel mennyi ártatlan vért fognak ontani ezek a mocskos állatok. Azt is képzeli, hogy ő sem több egy állatnál, egy fenevadnál, és ahogy a bundát érzi a bőrén, lélekben mintha eggyé válna a medvével. Rorkir a medve, a medve aki szétmarcangolja azt aki elébe áll. Csakis így lehet csatába indulni, legalábbis a Vérgőzösök szerint. A barbár pattanásig feszíti magát, hogy a kellő pillanatban kitörhessen belőle ez az erő. Persze azért nem figyelmetlen a környezetét illetően sem, bátorító szavakkal és hecceléssel igyekszik elűzni a csüggedtséget. Yagnar terve neki megfelel, és külön örül, hogy az óriás az oldalán fog harcolni.*
-Remek, Vasöklű barátom. Akkor nekünk jut azt mondja... Jó sok békapékű! Aki többet vág le egy hordó sörrel jön a másiknak, benne vagy?
*Ajánl fel egy kis barátságos kihívást. Rég volt már, hogy olyasvalaki állt az oldalán, akivel ezt megtehette volna. Megcsodálja Morwon méreteit és a fegyvereit is, igazán szép darabok, bár ő elég pocsékul bánik az íjakkal, mindig tisztelettel nézte azokat, akiknek ez jobban megy. Bár ki tudja, lehet hogy az óriás is pocsékul lő. Aztán ahogy elnézi a felszerelést eszébe jut, hogy van egy pár felesleges holmi nála, amiket úgy zsákmányolt, de sosem kezdett velük igazán semmit, és nem is tervez. Úgyhogy a nála lévő hosszúkardot, bőrvértet és alkarvédőt, a bumerángot és az egyélű csatabárdját mind odaadja néhány képzettebbnek tűnő parasztnak, hátha jobb hasznát veszik mint a kifent vasvillának.*
-Nemsoká meglátjuk őket. Nem hiszem, hogy nagyon el tudnának bújni.
//A Tűz Napja//
*Rorkir sem halogatja az indulást, mikor elérkezik az idő összeszedi holmiját és felpattan lovára. Szereti ezt a lovat, úgy szerezte magának, vérrel, ahogy illik. Bár egyáltalán nem csatamén, úgyhogy a csatába talán nem fogja magával vinni, talán majd szabadon ereszti, ha már karnyújtásnyira az ellenség, ha szerencséje van hazatalál a kunyhójához a kikötői erdőségben. A medvebundát a fejére húzza, s úgy lovagol a sajátjai között, kiket az éjszaka sikerült kicsit jobban megismernie. Az eső nem igazán zavarja, bár nem sokat lehet leolvasni az arcáról, sokáig magába zárkózik és csendben, komoran követi a többieket. Aki tapasztalt harcos, könnyen rájöhet, hogy habár kívülről nem sokat lehet megállapítani Rorkirról, belül valószínűleg fortyog, s arra készíti magát, hogy minél több ellenséget vágjon le. Elképzeli a csatát, elképzeli, hogy hogy fogja halomra halmozni a tetemeket, elképzeli, hogy hogyan fogják a kevesek legyőzni a sokakat. Hogy micsoda dicsőséges diadal lesz. Aztán igyekszik összegyűjteni minden haragját is, a szomorú sorsot ami az otthoni népével történt, látja szemei előtt azt is, hogy ha nem járnak sikerrel mennyi ártatlan vért fognak ontani ezek a mocskos állatok. Azt is képzeli, hogy ő sem több egy állatnál, egy fenevadnál, és ahogy a bundát érzi a bőrén, lélekben mintha eggyé válna a medvével. Rorkir a medve, a medve aki szétmarcangolja azt aki elébe áll. Csakis így lehet csatába indulni, legalábbis a Vérgőzösök szerint. A barbár pattanásig feszíti magát, hogy a kellő pillanatban kitörhessen belőle ez az erő. Persze azért nem figyelmetlen a környezetét illetően sem, bátorító szavakkal és hecceléssel igyekszik elűzni a csüggedtséget. Yagnar terve neki megfelel, és külön örül, hogy az óriás az oldalán fog harcolni.*
-Remek, Vasöklű barátom. Akkor nekünk jut azt mondja... Jó sok békapékű! Aki többet vág le egy hordó sörrel jön a másiknak, benne vagy?
*Ajánl fel egy kis barátságos kihívást. Rég volt már, hogy olyasvalaki állt az oldalán, akivel ezt megtehette volna. Megcsodálja Morwon méreteit és a fegyvereit is, igazán szép darabok, bár ő elég pocsékul bánik az íjakkal, mindig tisztelettel nézte azokat, akiknek ez jobban megy. Bár ki tudja, lehet hogy az óriás is pocsékul lő. Aztán ahogy elnézi a felszerelést eszébe jut, hogy van egy pár felesleges holmi nála, amiket úgy zsákmányolt, de sosem kezdett velük igazán semmit, és nem is tervez. Úgyhogy a nála lévő hosszúkardot, bőrvértet és alkarvédőt, a bumerángot és az egyélű csatabárdját mind odaadja néhány képzettebbnek tűnő parasztnak, hátha jobb hasznát veszik mint a kifent vasvillának.*
-Nemsoká meglátjuk őket. Nem hiszem, hogy nagyon el tudnának bújni.
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-07 15:01:40
Üzenet elküldve: 2025-11-07 15:01:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1480
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1480
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
* Hát ez a nap is eljött. Morwon csatába vonul. Előtte azonban még rábízza Pajtást az otthon maradottakra. Persze csak miután a fontosabb dolgait magához vette. Bájitalokat, fáklyát, kötelet, acélt és kovát. Hogy mi szükség minderre? Arról a legcsekélyebb fogalma sincs az óriásnak, de miért hagyná Pajtásnál, aki még annyira se tud velük mit kezdeni, mint ő. A fáklya hasznos lehet, hogy olyan sokáig elhúzódna a harc, hogy még éjjel is a zöldbőrűekkel harcolnának. A bájitalok pedig általánosságban hasznos dolgok, kifejezetten a zöld színűek. Hála a félkarú elfnek, akivel néhány éve találkozott Erdőmélyéről hazamenet közben, Morwonnál is van néhány hasznosabb ital, amik akár súlyosabb sérülések begyógyítására is alkalmasak lehetnek. Akár önmaga számára, akár harcostársainak jól jöhet még. Persze nem mindegyik egyformán hasznos. Például van nála egy piros színű varázsital is, ami ha jól emlékszik, az erejét növelné csak meg. Ő viszont már most is olyan erős, akár a legerősebb óriás. Mivel ő a legerősebb óriás. Talán nem a valaha élt legerősebb óriás, de ereje óriási, efelől nincs kétség. Így hát arra nincs szüksége. Talán majd odaadja valakinek. Habár Thargokról van szó, a Thargok között pedig nincsenek gyengék, így talán sértésnek vennék, ha felajánlaná nekik. Majd, ha lát egy tündért is a seregben, biztosan nekiadja. Ám tündért nem lát, jóllehet, nem is az a legfontosabb most, hogy tündért keressen. Inkább elvezeti Pajtást a Staardhal istállójához. Rak elé egy vödör vizet, hogy szomjan ne haljon. Utána beszélni kezd hozzá. *
– A csatába nem jöhetsz, Pajtás. De visszajövök majd, meglásd. Ha mégsem, akkor rúgj seggbe néhány orkot helyettem is! * Mondja kedvenc öszvérének, majd megvakarja a nyakát, ott ahol Pajtás úgy szereti. Biztos benne, hogy az öszvérnek jó dolga lesz a Thargoknál, még akkor is, ha Morwon nem térne vissza élve a csatából. Ha meg visszatér, biztosan megjutalmazza Pajtást. Aztán továbbáll. Az óriás készen áll mindenre és bármire. Kipihente magát, így újra friss és üde. *
– Legjobb nap ez egy ork sereg legyőzésére. * Mondogatja néha készülődés közben. Pajtáson kívül nincs kitől elbúcsúznia, hiszen régi Tharg barátai nincsenek itt vagy nem találkozott velük, esetleg maguk is a készülődéssel, fegyverkezéssel vannak elfoglalva. Bár amilyen sok Tharg harcos sorakozott ma itt fel, meglepő, hogy nem lát egy ismerős arcot se köztük. Se az óriások – Rolkó, Azil és a többi –, se a törpék – Hrothgaar, Turrog és a többi –, se fürge nyilú elfek, se Akheel, se Trodd, se Learon, se, se, se. Persze eltelt jó pár év, mióta utoljára itt járt, és még több azóta, hogy itt lakott, de kissé elszomorodik attól, hogy már senki se lakik a Vashegyen a régiek közül. Ma azonban nem a szomorkodás, hanem a tűz napja van, ezért nem ragad benne sokáig a keserű gondolatokban. Annyi biztos, hogy a Thargok azok Thargok, és ő szereti a Thargokat. A szellemek pedig vigyáznak rájuk, vigyáznak mindnyájukra. Talán Kagan szelleme is figyeli őket, még ha csak lesve is.
Ellenőrzi, hogy mindene meglegyen és rendesen fel legyen szerelkezve. Megtölti a kulacsát, felveszi a hátára a pajzsát és számszeríját, megnézi, hogy minden nyílvesszőnek megvan-e a hegye. A nagy készülődés közben eszébe jut a két jómadár, akikkel a Vaskorsóban találkozott, és azt mondták, együtt harcolnak majd a Thargok oldalán. Azóta nem látta egyiküket se. Ellenben Rorkir és a lány, akivel jött, még megvan. Ötből kettő nem a legjobb arány. Ha Morwon tudna számolni, tudná, hogy az nem öt, hanem négy, hacsak nem számolja bele magát is – abban az esetben pedig ötből három megmaradt Thargról beszélhetünk. Akárhogy is, a készülődés a vége felé tart.
Mikor mindennel elkészült, ő is elindul. Persze nem csak úgy magában, hanem követi Yagnart és a többi Thargot. Thar'khog az oldalán, számszeríja és tegeze a hátán, akárcsak pajzsa. A medve amulett a nyakában lóg, ez a talizmán eddig is megvédte, ezután is meg fogja védeni. A Tharg asszonyok imáiról és arcfestéseiről nem is beszélve. Nem bonyolítja túl a dolgokat, ugyanabban a harci felszerelésben indul csatába, amiben általában a hatköznapokat éli. Annyi különbséggel, hogy ezúttal kosfejes sisakját is a fejébe húzza, hogy védve legyen az ork nyilak ellen. Remélhetőleg. Illetve a tegnap este arcára festett jeleket is büszkén viseli, noha nem tudja, hogy néz most ki. Abban biztos, hogy az orkokat halálra fogja rémíteni puszta megjelenésével. Remélhetőleg.
Ahogy halad, illetve haladnak le a hegyről, eszébe jut még pár dolog, illetve régi jó barát. *
– Hol van ilyenkor az a Zöldfülű Taitos, hogy galambbá varázsolja az összes orkot… * Rázza meg fejét rosszallóan. Rég nem látta a mágust, pedig ilyenkor igencsak hasznos lehetne a tudása. Morwonnak két igazán nagy mestere volt: Taitos és Learon. Előbbitől ugyan csak írni és olvasni tanult meg, de őt is ugyanúgy jó barátjának tartja, mint a Sajtmágust. *
– No, annál több jut nekem. * Röhög fel. Nem igazán ismeri a körülötte lévő embereket, de ez cseppet sem zavarja. Jól vigad magában is, ráadásul itt a remek alkalom, hogy megismerje őket is. A Thargok jó emberek, és úgy veszi észre, hogy többségük jó néven veszi, hogy Morwon ilyen vidám a csatát megelőzően. Legalábbis nem szólnak miatta. Illetve már csak azért is hálásak lehetnek, hogy a három és fél méteres monstrum velük van és nem ellenük. De ez csak természetes. Ha Morwont semmi nem kötné a Thargokhoz, most valószínűleg akkor is csatlakozott volna a seregükhöz, hiszen mégiscsak orkok háborgatják a környéket. Látott már valamire való orkot, de azok nem a pusztában élnek, hanem a városban. Némelyikük egészen barátságos, persze orkhoz mérten, és jól el lehet velük sörözni is. De azért a többségük mégiscsak eszetlen vadállat, ami nem ért semmihez, csak a vérontáshoz és a pusztításhoz.
Tovább haladva más is az eszébe jut. *
– No, aztán csak nehogy varázslók legyenek az orkok között. * Szerencsére még óriás varázslóról is többet hallani, mint ork varázslóról, így nem aggódik emiatt túlzottan – amúgy is, az aggodalom nem oldana meg semmit –, de azért felkészül a legrosszabbakra. Most, hogy ő is mágus lett, jobban belelát a mágia világába, és abba, hogy tulajdonképpen bárki meg tud tanulni varázslatokat, ha elég kitartó. Erről eszébe jut, hogy van valami, amit már régóta ki akart próbálni. Learon, a Sajtmester, a Mágusok Mágusa, a Sajtmágus, a Kecskék és Morwon Mestere sok hasznos dologra megtanította, többek között említett valamit a kardjának megáldásáról is. Morwon még sosem próbálkozott ezzel a varázslattal, de jobb később, mint soha, ugyebár. Azért reméli, hogy nem ront el semmit, és nem változtatja kővé a kardját, ahogy azt nemrég tette önmagával. Az meglehetősen… Rossz fényt vetne rá. Persze egy hatalmas kőtömb is hasznos lehet az orkok ellen, de ha lehetséges, inkább nem rontaná el az értékes pengét. Előveszi Thar'khogot és erősen koncentrálni kezd a körülöttük lévő természetre. Kiváltképp a sziklákra és a kövekre. A Vashegy még szinte a talpuk alatt van, úgyhogy biztos benne, hogy sikerülni fog a varázslat. Ezúttal nemcsak őseit, a sziklákat, hanem a Thargok szellemeit is segítségül hívja. Valljuk be: valójában fogalma sincs, hogy működik a mágia, így a legjobb, ha mindent bevet, hátha valamelyik tényleg hasznosítható. Korábban még nem volt probléma ezzel, azonban a mesterkard megáldása egy bonyolultabb varázslat, ami komolyabb odafigyelést igényel. Morwon pedig… Nos, Morwon.
~ Nagy sziklák, nagy óriások, nagy Thargok, harcoljatok ma velem! Lekaszabolom én az összes orkot egymagam is, de a ti segítségetekkel még könnyebb lenne! Hegyfaló Oliq, Kalapácsöklű Storz, Kagan Thargodar és minden szikla nevében… Thar'khog! ~ Megérinti a kard pengéjét és várja a hatást. Hogyha sikerült elérnie, amit el akart érni, most a penge feketévé válik. Függetlenül attól, hogy sikerült a varázslat vagy sem, visszateszi a hüvelybe a kardot. Annyi biztos, hogy kővé nem fog változni, így ettől nem kell tartani. Tulajdonképpen abban se egész biztos, hogy mit csinál ez a varázslat. Talán tényleg az ősök vagy a sziklák vagy épp a Thargok szellemei költöznek bele rövid időre, hogy aztán megvédjék Morwont az orkok csapásaitól. Mindegy is, ő nem a mágia működésére kíváncsi, ő csak orkok fejeit szeretni leválasztani a testükről. *
– Borongós az idő. * Állapítja meg, ahogy a fellegekbe néz, mintha azt remélné, meglátja bennük a szellemeket. Épp Kalácsfalva környékén járnak, amikor az eső is elered. Morwon nem bánja, hogy esik. Az orkok nem szeretik a napfényt, így bizonyára előbújnak végre az üregeikből, hogy megküzdjenek Thargarod seregeivel. Hamarosan dalolászni kezd. Úgy hallja, mások is belekezdenek a nótázásba, hát ő miért maradjon ki belőle. *
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a fejetek,
Feltűzöm a kardomra,
Ha már mind elfogytatok!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a testeteket,
Kifacsarom beleteket,
Kenyeret sütök belőletek!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a kezeteket,
Kardot ne fogjatok soha többet,
Hagyjátok békén a gyerekeket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a tökötöket, hogy többen ne legyetek,
És szétverem nektek a fejeteket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Föld alatt a helyetek,
Beszélni se kell nektek,
Buták vagytok és ostobák,
Csúnyák és rondák,
Zöldek és gonoszak,
Kivéve azok, akik nem,
De azok most itt nincsenek,
Halál az összes gonosz orkra, akik itten vannak!
Mármint ottan, ahol vannak, amott,
No, tehát… * Torokköszörülés. *
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Szétverem a fejetek,
Megeszem a kenyeretek,
Ha van nektek kenyeretek,
Ha nincs, belőletek sütök kenyeret,
Vagy majd süt az, aki tud.
(Én nem tudok kenyeret sütni.)
No, tehát…
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a lábatokat,
El ne rohanjatok előlem,
Vagy, ha mégis elfuttok,
Vissza ne gyertek soha,
Menjetek oda, ahonnan jöttetek,
Távol innen a Vashegytől,
Különben…
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Szétverem a fejeteket,
Laposra verlek titeket,
Mikor szétverem nektek a fejeteket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Bizton sokan lehettek,
De mi vagyunk az erősebbek,
Ha nem hiszitek…
Szétverem a fejeteket!
* Folytatná még, de ekkor észreveszi, hogy Yagnar odalovagol hozzá. Bizonyára a vezérnek fontos mondanivalója van, úgyhogy a dal szünetel, de nem örökké. Meghallgatja Yagnar szavait. *
– Úgya! * Kiált fel egyetértően a vezér szavaira. *
– Épp eztet énekeltem meg. Sok ork lehet a pusztába', de gyengék. Fél kézzel is elbánnék velök! Bezony! * Persze mélyen legbelül azért ő sem ennyire biztos a dolgában, ezért is hagyta otthon Pajtást, hiszen úgy sejti, hogy sokan megsebesülnek vagy akár meg is halnak ebben a küzdelemben. Talán ő is. De csak nem énekelhet bánatos nótákat emiatt, azt ráér a túlvilágon. Ha van olyan egyáltalán. Ha nincs, akkor meg nem mindegy? Morwon tudja, hogy a szellemek vigyáznak rájuk, hiszen a Szellemjáró ezt mondta egyszer, és amit ő mondott, az úgy is van. Morwon majdnem biztos benne, hogy Leandana tényleg tudott a szellemekkel beszélni, így nyilván nem fél a haláltól. *
– A vezéreket! Értem. * Bólint Yagnar szavaira. Láthatóan nem csak úgy csinál, mint aki érti, mit mond a másik, hanem tényleg érti is. Morwon ugyanis az óriások között kiemelkedő intelligenciával rendelkezik, még olvasni és írni is megtanult, köszönhetően Taitos nagymesternek. Sőt, ahogy a korábbiakból kiderült, még a varázsláshoz is konyít, hála a Sajtmesternek és őseinek, akik között szintén volt egy-egy mágiára fogékony egyén. A legendák (és Morwon históriái) szerint legalábbis. Ám még mielőtt Morwon gondolatai elterelődnének, és ősei történeteit kezdené mesélni, illetve megénekelni, kap egy konkrét utasítást is Yagnartól, úgyhogy megint bólint. *
– Értem! A vezéreket levágjuk, az orkok elfutnak. Ja nem. * Megvakarja a szakállát. Kell néhány másodperc, amíg összeáll a kép, de akkor felcsillan a szeme az értelemtől. *
– Ti vágjátok le a vezéreket, mink meg eltereljük a figyelmüket! Értem már! Szétverem az összeset vagy még annál is többet. Bezony! * Azzal el is indul megkeresni Rorkir csapatát. Még fél füllel hallja a tömegben Yagnar szavait a wargokról. A wargokkal már korábban meggyűlt a baja, kis híján elvesztette miattuk az egyik karját, így ez a tudás jól jöhet a mostani küzdelemben is. Csak le kell vágni a nyakukat! Hogy erre hogy nem gondolt néhány éve, amikor épp a szántóföldön botlott bele abba a boszorkánytanyába! Pedig ott igazán hasznos tudás lett volna ez. Azért azt is reméli, hogy ezúttal nem sárwargokkal fognak harcolni, hanem legfeljebb átlagos, halandó wargokkal. Erről ismét eszébe jut Taitos, és hátrapillant a Vashegy felé. Nem emlékszik, pontosan hol volt Synmira, de valahol arrafelé volt az is egykor. Tharg mágusokkal még könnyebb lenne a harc. Elfogadná akár Taitos, akár Isurii, akár a többi mágustanonc (vagy nagymester) segítségét. Megvonja a vállát, és tesz még néhány nagy lépést, hogy odaverődjön Rorkirékhoz. *
– Yagnar mondta, hogy jöjjek én is elterelésnek, amég ők megölik a vezéreket, és elfutnak az orkok. * Magyarázza Rorkirnak, aki bizonyára tudja jól, hogy mi a harci terv. Talán még Morwonnál is jobban. De azért nem árt megerősíteni abban, hogy Morwon is tudja, mit csinálnak. A lényeg, hogy szétver minden zöldséget, amit lát. A kardjával, lehetőleg. De, ha már így eszébe jutott, előveszi a számszeríját is, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e vele. Ha már van, miért ne használja. Egy lövést legalább lead majd vele, mielőtt kellő távolságba érnek. Utána meg majd jól kardvégre hányja a zöldbőrű bagzást. Ez a terv. Neki tetszik a terv. *
– De hol vannak az orkok? * Kérdezi a Vérgőzöstől, miközben a távolba néz. *
Morwon Loree Dedion megpróbált varázsolni egy Gravitációs kút nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//A Tűz Napja//
* Hát ez a nap is eljött. Morwon csatába vonul. Előtte azonban még rábízza Pajtást az otthon maradottakra. Persze csak miután a fontosabb dolgait magához vette. Bájitalokat, fáklyát, kötelet, acélt és kovát. Hogy mi szükség minderre? Arról a legcsekélyebb fogalma sincs az óriásnak, de miért hagyná Pajtásnál, aki még annyira se tud velük mit kezdeni, mint ő. A fáklya hasznos lehet, hogy olyan sokáig elhúzódna a harc, hogy még éjjel is a zöldbőrűekkel harcolnának. A bájitalok pedig általánosságban hasznos dolgok, kifejezetten a zöld színűek. Hála a félkarú elfnek, akivel néhány éve találkozott Erdőmélyéről hazamenet közben, Morwonnál is van néhány hasznosabb ital, amik akár súlyosabb sérülések begyógyítására is alkalmasak lehetnek. Akár önmaga számára, akár harcostársainak jól jöhet még. Persze nem mindegyik egyformán hasznos. Például van nála egy piros színű varázsital is, ami ha jól emlékszik, az erejét növelné csak meg. Ő viszont már most is olyan erős, akár a legerősebb óriás. Mivel ő a legerősebb óriás. Talán nem a valaha élt legerősebb óriás, de ereje óriási, efelől nincs kétség. Így hát arra nincs szüksége. Talán majd odaadja valakinek. Habár Thargokról van szó, a Thargok között pedig nincsenek gyengék, így talán sértésnek vennék, ha felajánlaná nekik. Majd, ha lát egy tündért is a seregben, biztosan nekiadja. Ám tündért nem lát, jóllehet, nem is az a legfontosabb most, hogy tündért keressen. Inkább elvezeti Pajtást a Staardhal istállójához. Rak elé egy vödör vizet, hogy szomjan ne haljon. Utána beszélni kezd hozzá. *
– A csatába nem jöhetsz, Pajtás. De visszajövök majd, meglásd. Ha mégsem, akkor rúgj seggbe néhány orkot helyettem is! * Mondja kedvenc öszvérének, majd megvakarja a nyakát, ott ahol Pajtás úgy szereti. Biztos benne, hogy az öszvérnek jó dolga lesz a Thargoknál, még akkor is, ha Morwon nem térne vissza élve a csatából. Ha meg visszatér, biztosan megjutalmazza Pajtást. Aztán továbbáll. Az óriás készen áll mindenre és bármire. Kipihente magát, így újra friss és üde. *
– Legjobb nap ez egy ork sereg legyőzésére. * Mondogatja néha készülődés közben. Pajtáson kívül nincs kitől elbúcsúznia, hiszen régi Tharg barátai nincsenek itt vagy nem találkozott velük, esetleg maguk is a készülődéssel, fegyverkezéssel vannak elfoglalva. Bár amilyen sok Tharg harcos sorakozott ma itt fel, meglepő, hogy nem lát egy ismerős arcot se köztük. Se az óriások – Rolkó, Azil és a többi –, se a törpék – Hrothgaar, Turrog és a többi –, se fürge nyilú elfek, se Akheel, se Trodd, se Learon, se, se, se. Persze eltelt jó pár év, mióta utoljára itt járt, és még több azóta, hogy itt lakott, de kissé elszomorodik attól, hogy már senki se lakik a Vashegyen a régiek közül. Ma azonban nem a szomorkodás, hanem a tűz napja van, ezért nem ragad benne sokáig a keserű gondolatokban. Annyi biztos, hogy a Thargok azok Thargok, és ő szereti a Thargokat. A szellemek pedig vigyáznak rájuk, vigyáznak mindnyájukra. Talán Kagan szelleme is figyeli őket, még ha csak lesve is.
Ellenőrzi, hogy mindene meglegyen és rendesen fel legyen szerelkezve. Megtölti a kulacsát, felveszi a hátára a pajzsát és számszeríját, megnézi, hogy minden nyílvesszőnek megvan-e a hegye. A nagy készülődés közben eszébe jut a két jómadár, akikkel a Vaskorsóban találkozott, és azt mondták, együtt harcolnak majd a Thargok oldalán. Azóta nem látta egyiküket se. Ellenben Rorkir és a lány, akivel jött, még megvan. Ötből kettő nem a legjobb arány. Ha Morwon tudna számolni, tudná, hogy az nem öt, hanem négy, hacsak nem számolja bele magát is – abban az esetben pedig ötből három megmaradt Thargról beszélhetünk. Akárhogy is, a készülődés a vége felé tart.
Mikor mindennel elkészült, ő is elindul. Persze nem csak úgy magában, hanem követi Yagnart és a többi Thargot. Thar'khog az oldalán, számszeríja és tegeze a hátán, akárcsak pajzsa. A medve amulett a nyakában lóg, ez a talizmán eddig is megvédte, ezután is meg fogja védeni. A Tharg asszonyok imáiról és arcfestéseiről nem is beszélve. Nem bonyolítja túl a dolgokat, ugyanabban a harci felszerelésben indul csatába, amiben általában a hatköznapokat éli. Annyi különbséggel, hogy ezúttal kosfejes sisakját is a fejébe húzza, hogy védve legyen az ork nyilak ellen. Remélhetőleg. Illetve a tegnap este arcára festett jeleket is büszkén viseli, noha nem tudja, hogy néz most ki. Abban biztos, hogy az orkokat halálra fogja rémíteni puszta megjelenésével. Remélhetőleg.
Ahogy halad, illetve haladnak le a hegyről, eszébe jut még pár dolog, illetve régi jó barát. *
– Hol van ilyenkor az a Zöldfülű Taitos, hogy galambbá varázsolja az összes orkot… * Rázza meg fejét rosszallóan. Rég nem látta a mágust, pedig ilyenkor igencsak hasznos lehetne a tudása. Morwonnak két igazán nagy mestere volt: Taitos és Learon. Előbbitől ugyan csak írni és olvasni tanult meg, de őt is ugyanúgy jó barátjának tartja, mint a Sajtmágust. *
– No, annál több jut nekem. * Röhög fel. Nem igazán ismeri a körülötte lévő embereket, de ez cseppet sem zavarja. Jól vigad magában is, ráadásul itt a remek alkalom, hogy megismerje őket is. A Thargok jó emberek, és úgy veszi észre, hogy többségük jó néven veszi, hogy Morwon ilyen vidám a csatát megelőzően. Legalábbis nem szólnak miatta. Illetve már csak azért is hálásak lehetnek, hogy a három és fél méteres monstrum velük van és nem ellenük. De ez csak természetes. Ha Morwont semmi nem kötné a Thargokhoz, most valószínűleg akkor is csatlakozott volna a seregükhöz, hiszen mégiscsak orkok háborgatják a környéket. Látott már valamire való orkot, de azok nem a pusztában élnek, hanem a városban. Némelyikük egészen barátságos, persze orkhoz mérten, és jól el lehet velük sörözni is. De azért a többségük mégiscsak eszetlen vadállat, ami nem ért semmihez, csak a vérontáshoz és a pusztításhoz.
Tovább haladva más is az eszébe jut. *
– No, aztán csak nehogy varázslók legyenek az orkok között. * Szerencsére még óriás varázslóról is többet hallani, mint ork varázslóról, így nem aggódik emiatt túlzottan – amúgy is, az aggodalom nem oldana meg semmit –, de azért felkészül a legrosszabbakra. Most, hogy ő is mágus lett, jobban belelát a mágia világába, és abba, hogy tulajdonképpen bárki meg tud tanulni varázslatokat, ha elég kitartó. Erről eszébe jut, hogy van valami, amit már régóta ki akart próbálni. Learon, a Sajtmester, a Mágusok Mágusa, a Sajtmágus, a Kecskék és Morwon Mestere sok hasznos dologra megtanította, többek között említett valamit a kardjának megáldásáról is. Morwon még sosem próbálkozott ezzel a varázslattal, de jobb később, mint soha, ugyebár. Azért reméli, hogy nem ront el semmit, és nem változtatja kővé a kardját, ahogy azt nemrég tette önmagával. Az meglehetősen… Rossz fényt vetne rá. Persze egy hatalmas kőtömb is hasznos lehet az orkok ellen, de ha lehetséges, inkább nem rontaná el az értékes pengét. Előveszi Thar'khogot és erősen koncentrálni kezd a körülöttük lévő természetre. Kiváltképp a sziklákra és a kövekre. A Vashegy még szinte a talpuk alatt van, úgyhogy biztos benne, hogy sikerülni fog a varázslat. Ezúttal nemcsak őseit, a sziklákat, hanem a Thargok szellemeit is segítségül hívja. Valljuk be: valójában fogalma sincs, hogy működik a mágia, így a legjobb, ha mindent bevet, hátha valamelyik tényleg hasznosítható. Korábban még nem volt probléma ezzel, azonban a mesterkard megáldása egy bonyolultabb varázslat, ami komolyabb odafigyelést igényel. Morwon pedig… Nos, Morwon.
~ Nagy sziklák, nagy óriások, nagy Thargok, harcoljatok ma velem! Lekaszabolom én az összes orkot egymagam is, de a ti segítségetekkel még könnyebb lenne! Hegyfaló Oliq, Kalapácsöklű Storz, Kagan Thargodar és minden szikla nevében… Thar'khog! ~ Megérinti a kard pengéjét és várja a hatást. Hogyha sikerült elérnie, amit el akart érni, most a penge feketévé válik. Függetlenül attól, hogy sikerült a varázslat vagy sem, visszateszi a hüvelybe a kardot. Annyi biztos, hogy kővé nem fog változni, így ettől nem kell tartani. Tulajdonképpen abban se egész biztos, hogy mit csinál ez a varázslat. Talán tényleg az ősök vagy a sziklák vagy épp a Thargok szellemei költöznek bele rövid időre, hogy aztán megvédjék Morwont az orkok csapásaitól. Mindegy is, ő nem a mágia működésére kíváncsi, ő csak orkok fejeit szeretni leválasztani a testükről. *
– Borongós az idő. * Állapítja meg, ahogy a fellegekbe néz, mintha azt remélné, meglátja bennük a szellemeket. Épp Kalácsfalva környékén járnak, amikor az eső is elered. Morwon nem bánja, hogy esik. Az orkok nem szeretik a napfényt, így bizonyára előbújnak végre az üregeikből, hogy megküzdjenek Thargarod seregeivel. Hamarosan dalolászni kezd. Úgy hallja, mások is belekezdenek a nótázásba, hát ő miért maradjon ki belőle. *
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a fejetek,
Feltűzöm a kardomra,
Ha már mind elfogytatok!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a testeteket,
Kifacsarom beleteket,
Kenyeret sütök belőletek!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a kezeteket,
Kardot ne fogjatok soha többet,
Hagyjátok békén a gyerekeket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a tökötöket, hogy többen ne legyetek,
És szétverem nektek a fejeteket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Föld alatt a helyetek,
Beszélni se kell nektek,
Buták vagytok és ostobák,
Csúnyák és rondák,
Zöldek és gonoszak,
Kivéve azok, akik nem,
De azok most itt nincsenek,
Halál az összes gonosz orkra, akik itten vannak!
Mármint ottan, ahol vannak, amott,
No, tehát… * Torokköszörülés. *
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Szétverem a fejetek,
Megeszem a kenyeretek,
Ha van nektek kenyeretek,
Ha nincs, belőletek sütök kenyeret,
Vagy majd süt az, aki tud.
(Én nem tudok kenyeret sütni.)
No, tehát…
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Levágom a lábatokat,
El ne rohanjatok előlem,
Vagy, ha mégis elfuttok,
Vissza ne gyertek soha,
Menjetek oda, ahonnan jöttetek,
Távol innen a Vashegytől,
Különben…
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Szétverem a fejeteket,
Laposra verlek titeket,
Mikor szétverem nektek a fejeteket!
Gonosz orkok, gyertek, gyertek,
Bizton sokan lehettek,
De mi vagyunk az erősebbek,
Ha nem hiszitek…
Szétverem a fejeteket!
* Folytatná még, de ekkor észreveszi, hogy Yagnar odalovagol hozzá. Bizonyára a vezérnek fontos mondanivalója van, úgyhogy a dal szünetel, de nem örökké. Meghallgatja Yagnar szavait. *
– Úgya! * Kiált fel egyetértően a vezér szavaira. *
– Épp eztet énekeltem meg. Sok ork lehet a pusztába', de gyengék. Fél kézzel is elbánnék velök! Bezony! * Persze mélyen legbelül azért ő sem ennyire biztos a dolgában, ezért is hagyta otthon Pajtást, hiszen úgy sejti, hogy sokan megsebesülnek vagy akár meg is halnak ebben a küzdelemben. Talán ő is. De csak nem énekelhet bánatos nótákat emiatt, azt ráér a túlvilágon. Ha van olyan egyáltalán. Ha nincs, akkor meg nem mindegy? Morwon tudja, hogy a szellemek vigyáznak rájuk, hiszen a Szellemjáró ezt mondta egyszer, és amit ő mondott, az úgy is van. Morwon majdnem biztos benne, hogy Leandana tényleg tudott a szellemekkel beszélni, így nyilván nem fél a haláltól. *
– A vezéreket! Értem. * Bólint Yagnar szavaira. Láthatóan nem csak úgy csinál, mint aki érti, mit mond a másik, hanem tényleg érti is. Morwon ugyanis az óriások között kiemelkedő intelligenciával rendelkezik, még olvasni és írni is megtanult, köszönhetően Taitos nagymesternek. Sőt, ahogy a korábbiakból kiderült, még a varázsláshoz is konyít, hála a Sajtmesternek és őseinek, akik között szintén volt egy-egy mágiára fogékony egyén. A legendák (és Morwon históriái) szerint legalábbis. Ám még mielőtt Morwon gondolatai elterelődnének, és ősei történeteit kezdené mesélni, illetve megénekelni, kap egy konkrét utasítást is Yagnartól, úgyhogy megint bólint. *
– Értem! A vezéreket levágjuk, az orkok elfutnak. Ja nem. * Megvakarja a szakállát. Kell néhány másodperc, amíg összeáll a kép, de akkor felcsillan a szeme az értelemtől. *
– Ti vágjátok le a vezéreket, mink meg eltereljük a figyelmüket! Értem már! Szétverem az összeset vagy még annál is többet. Bezony! * Azzal el is indul megkeresni Rorkir csapatát. Még fél füllel hallja a tömegben Yagnar szavait a wargokról. A wargokkal már korábban meggyűlt a baja, kis híján elvesztette miattuk az egyik karját, így ez a tudás jól jöhet a mostani küzdelemben is. Csak le kell vágni a nyakukat! Hogy erre hogy nem gondolt néhány éve, amikor épp a szántóföldön botlott bele abba a boszorkánytanyába! Pedig ott igazán hasznos tudás lett volna ez. Azért azt is reméli, hogy ezúttal nem sárwargokkal fognak harcolni, hanem legfeljebb átlagos, halandó wargokkal. Erről ismét eszébe jut Taitos, és hátrapillant a Vashegy felé. Nem emlékszik, pontosan hol volt Synmira, de valahol arrafelé volt az is egykor. Tharg mágusokkal még könnyebb lenne a harc. Elfogadná akár Taitos, akár Isurii, akár a többi mágustanonc (vagy nagymester) segítségét. Megvonja a vállát, és tesz még néhány nagy lépést, hogy odaverődjön Rorkirékhoz. *
– Yagnar mondta, hogy jöjjek én is elterelésnek, amég ők megölik a vezéreket, és elfutnak az orkok. * Magyarázza Rorkirnak, aki bizonyára tudja jól, hogy mi a harci terv. Talán még Morwonnál is jobban. De azért nem árt megerősíteni abban, hogy Morwon is tudja, mit csinálnak. A lényeg, hogy szétver minden zöldséget, amit lát. A kardjával, lehetőleg. De, ha már így eszébe jutott, előveszi a számszeríját is, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e vele. Ha már van, miért ne használja. Egy lövést legalább lead majd vele, mielőtt kellő távolságba érnek. Utána meg majd jól kardvégre hányja a zöldbőrű bagzást. Ez a terv. Neki tetszik a terv. *
– De hol vannak az orkok? * Kérdezi a Vérgőzöstől, miközben a távolba néz. *
Morwon Loree Dedion megpróbált varázsolni egy Gravitációs kút nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-06 23:48:44
Üzenet elküldve: 2025-11-06 23:48:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*Természetesen a menet elejére vágtat, hű ordasával egyetemben. Magához inti legfőbb harcostársait is. Már aki a közelben van. Rorkir elment a parasztokkal, vele marad viszont Kayaerr és vélhetően Morwon, a Vasöklű.*
-Nem tudjuk, mennyien lesznek. De a győzelem nem a sokaságban rejlik. *Magyarázza utóbbinak. Fogalma sincs, az óriás mit ért meg, s mit nem. Tapasztalatai szerint a legtöbb határozottan együgyű, de volt már dolga az óhazában eszesebbekkel is. Ezzel együtt semmiféle negatív előítélet nincs benne az óriások felé. Hiába ül nyeregben, még csak tekintetét sem kell lejjebb szegni, hogy megkeresse magának Morwont.*
-A gyülevész csürhét bekebelezzük. A jobbszélen Vérgőzősék nagy elánnal megkezdik a támadást, s míg az ellen az ő megállításukkal van elfoglalva, mi éket verünk beléjük. Megkeressük a vezéreket és lekaszaboljuk őket. Úgy futnak meg, mint a tikok a róka láttán a törzsfőik nélkül. *Nem tartja magát kimondott stratégának, de sokat látott harcos, főleg, ha orkokról van szó.*
-Csatlakozz Rorkirhoz, Vasöklű uram. Úgy hiszem, kellő figyelemelterelés leszel. *A parasztok, s a nem is oly távol baktató Rorkir felé biccent. Nem félti különösebben sem a barbárt, sem az óriást. Hathatós erődemonstrációt vár tőlük.
Körbehordozza borostyán tekintetét a seregleten. Büszke a kikent-kifent harcosokra, de valójában Karheiát keresi, egyelőre azonban nem leli a lányt.*
-Ha összetalálkozol egy warggal, a nyakát keresd. *Szavait immáron Kayaerr felé intézi.*
-Vaskos a bundájuk, erős a koponyájuk. Ocsmány dögök.
//A Tűz Napja//
*Természetesen a menet elejére vágtat, hű ordasával egyetemben. Magához inti legfőbb harcostársait is. Már aki a közelben van. Rorkir elment a parasztokkal, vele marad viszont Kayaerr és vélhetően Morwon, a Vasöklű.*
-Nem tudjuk, mennyien lesznek. De a győzelem nem a sokaságban rejlik. *Magyarázza utóbbinak. Fogalma sincs, az óriás mit ért meg, s mit nem. Tapasztalatai szerint a legtöbb határozottan együgyű, de volt már dolga az óhazában eszesebbekkel is. Ezzel együtt semmiféle negatív előítélet nincs benne az óriások felé. Hiába ül nyeregben, még csak tekintetét sem kell lejjebb szegni, hogy megkeresse magának Morwont.*
-A gyülevész csürhét bekebelezzük. A jobbszélen Vérgőzősék nagy elánnal megkezdik a támadást, s míg az ellen az ő megállításukkal van elfoglalva, mi éket verünk beléjük. Megkeressük a vezéreket és lekaszaboljuk őket. Úgy futnak meg, mint a tikok a róka láttán a törzsfőik nélkül. *Nem tartja magát kimondott stratégának, de sokat látott harcos, főleg, ha orkokról van szó.*
-Csatlakozz Rorkirhoz, Vasöklű uram. Úgy hiszem, kellő figyelemelterelés leszel. *A parasztok, s a nem is oly távol baktató Rorkir felé biccent. Nem félti különösebben sem a barbárt, sem az óriást. Hathatós erődemonstrációt vár tőlük.
Körbehordozza borostyán tekintetét a seregleten. Büszke a kikent-kifent harcosokra, de valójában Karheiát keresi, egyelőre azonban nem leli a lányt.*
-Ha összetalálkozol egy warggal, a nyakát keresd. *Szavait immáron Kayaerr felé intézi.*
-Vaskos a bundájuk, erős a koponyájuk. Ocsmány dögök.
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:45:19
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:45:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//A Tűz Napja//
*A Vashegy kiürülni látszik. Eddig még sosem gyűlt össze itt ekkora haderő. A többszáz harcoshoz bő létszámú parasztság is csatlakozni látszik, kik jobb híján az önként közébük álló Rorkirt követik. Csekélyke létszámú lovasság is kíséri a hadat; ennyire futja a húsz ló. Szó nem érheti a ház elejét, a büszke hadtest céltudatosan veszi az irányt a Szántóföldek felé.
Ahogy átkelnek Kalácsfalván, elhaladtukban az asszonyok mezei virágokat tűzdelnek mellvértjükre, áldást mondanak rájuk, a babonásabbak nyúllábakat és thargrúnás kavicsokat tukmálnak rájuk, hogy melléjük szegődhessen a szerencse.
Néhány falubeli warg lovasokról számol be, kik ahogy feltűntek a déli horizonton, úgy tűntek is nyomban el.
Elered az eső. Egyelőre csupán szemerkél, s a szél sem támadt még fel. A tharg menetoszlopban valaki dalra zendít, talán épp az esetleges rossz hangulatot száműzendő. Rövidesen őszvégi, fakósárga búzatarlót tapodnak csizmáik, s ha a Szellemeik is úgy akarják, van rá lehetőségük még, hogy haditanácsot üljenek.*
//A Tűz Napja//
*A Vashegy kiürülni látszik. Eddig még sosem gyűlt össze itt ekkora haderő. A többszáz harcoshoz bő létszámú parasztság is csatlakozni látszik, kik jobb híján az önként közébük álló Rorkirt követik. Csekélyke létszámú lovasság is kíséri a hadat; ennyire futja a húsz ló. Szó nem érheti a ház elejét, a büszke hadtest céltudatosan veszi az irányt a Szántóföldek felé.
Ahogy átkelnek Kalácsfalván, elhaladtukban az asszonyok mezei virágokat tűzdelnek mellvértjükre, áldást mondanak rájuk, a babonásabbak nyúllábakat és thargrúnás kavicsokat tukmálnak rájuk, hogy melléjük szegődhessen a szerencse.
Néhány falubeli warg lovasokról számol be, kik ahogy feltűntek a déli horizonton, úgy tűntek is nyomban el.
Elered az eső. Egyelőre csupán szemerkél, s a szél sem támadt még fel. A tharg menetoszlopban valaki dalra zendít, talán épp az esetleges rossz hangulatot száműzendő. Rövidesen őszvégi, fakósárga búzatarlót tapodnak csizmáik, s ha a Szellemeik is úgy akarják, van rá lehetőségük még, hogy haditanácsot üljenek.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-11-03 02:25:32
Üzenet elküldve: 2025-11-03 02:25:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Dolgozni ki fog?//
*Mikor ki lett kiáltva, hogy a Kese Hevrik földjén kaláka lesz az a hír eljutott Trodd-hoz is. A megbeszélt időpontban a pásztor a hátára terítette a birkabőrét, a vállára kapta a fokosát és most a kutyája társasága nélkül indult meg be a faluba. Mándli nem is tudta ezt mire vélni, de a vetésnél tényleg nem fogják, majd tudni hasznát venni. Mikor megérkeztek akkor már összegyűltek egy páran a faluból és mentek a beszélgetések. A pásztor is kezet fogott az ismerősökkel és üdvözölte azokat aztán hallgatta a történéseket. Kinek született gyereke, ki halt meg, kik jártak erre. Egykedvűen hallgatja a híreket mikor pedig kérdezik, hogy vele mi a helyzet akkor némi hallgatás után a maga szűkszavú stílusában válaszol.*
-Minden jó. Jó éve volt a jószágnak.
*Mikor ki lett kiáltva, hogy a Kese Hevrik földjén kaláka lesz az a hír eljutott Trodd-hoz is. A megbeszélt időpontban a pásztor a hátára terítette a birkabőrét, a vállára kapta a fokosát és most a kutyája társasága nélkül indult meg be a faluba. Mándli nem is tudta ezt mire vélni, de a vetésnél tényleg nem fogják, majd tudni hasznát venni. Mikor megérkeztek akkor már összegyűltek egy páran a faluból és mentek a beszélgetések. A pásztor is kezet fogott az ismerősökkel és üdvözölte azokat aztán hallgatta a történéseket. Kinek született gyereke, ki halt meg, kik jártak erre. Egykedvűen hallgatja a híreket mikor pedig kérdezik, hogy vele mi a helyzet akkor némi hallgatás után a maga szűkszavú stílusában válaszol.*
-Minden jó. Jó éve volt a jószágnak.
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:37:13
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:37:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
*Bármennyire is próbálja meggyőzni Caelrilt arról, hogy teljes mértékben felesleges ingre költsenek, úgy tűnik, mindhiába. A szavak nem bántják, sokkal rosszabbak is vágtak már a fejéhez, és önbecsülése amúgy is olyan mélyen van, hogy bányász expedíciót kellene indítani, ha valaki meg akarná keresni. Tudja, hogy úgy néz ki, mint valami utolsó hajléktalan, de inkább nem emlékezteti rá a nőt, hogy alig pár napja még az is volt. Szinte egész életében utcagyerekként élt, nem csoda, hogy úgy is néz ki. Bár egy kicsit még kardoskodik a dolog ellen, végül mégis landol nála egy egyszerű, sötétbarna ing. Azért ezt a színt választja, mert ezen kevésbé látszódik a kosz és a kopás, még ha újdonsült otthonában elfogadható is lenne az, hogy akár évente vegyen egyet, számára idegen a gondolat. A lehető legtartósabb, és legtovább hordható posztót keresi, ha már muszáj választania. A nadrág is fekete, irtózik a gondolattól, hogy valami világos anyag legyen, amin a legapróbb folt is mérföldekről látszik. *
- Köszönöm. * Mondja végül hálásan, és ott a piac közepén bele is bújik a ruhákba, amennyiben ebben nem tartóztatja senki. A nadrágját persze nem veszi le, azért ennyi modor még szorult belé, helyette csak felhúzza az újat a régi fölé. Amúgy is olyan kopott az anyag, hogy szinte átlátszik, mintha ott se volna. Kicsit megnyugszik a gondolattól, hogy régi darabjait aláöltözéknek még hordhatja. Nem kell kidobja, még mindig az övé, megtarthatja. Végül az inget is a másikra próbálja meg felvenni, egyből kellemesebb is a közérzete, főleg azért, mert végre nem fázik annyira. *
- Igazából így, hogy két ingem van, már nem is kell kabát. * Próbálkozik meg menteni az elf pénzét, és saját önbecsülését. *
- Vegyünk inkább napos tymkolt a kezedre.
*Bármennyire is próbálja meggyőzni Caelrilt arról, hogy teljes mértékben felesleges ingre költsenek, úgy tűnik, mindhiába. A szavak nem bántják, sokkal rosszabbak is vágtak már a fejéhez, és önbecsülése amúgy is olyan mélyen van, hogy bányász expedíciót kellene indítani, ha valaki meg akarná keresni. Tudja, hogy úgy néz ki, mint valami utolsó hajléktalan, de inkább nem emlékezteti rá a nőt, hogy alig pár napja még az is volt. Szinte egész életében utcagyerekként élt, nem csoda, hogy úgy is néz ki. Bár egy kicsit még kardoskodik a dolog ellen, végül mégis landol nála egy egyszerű, sötétbarna ing. Azért ezt a színt választja, mert ezen kevésbé látszódik a kosz és a kopás, még ha újdonsült otthonában elfogadható is lenne az, hogy akár évente vegyen egyet, számára idegen a gondolat. A lehető legtartósabb, és legtovább hordható posztót keresi, ha már muszáj választania. A nadrág is fekete, irtózik a gondolattól, hogy valami világos anyag legyen, amin a legapróbb folt is mérföldekről látszik. *
- Köszönöm. * Mondja végül hálásan, és ott a piac közepén bele is bújik a ruhákba, amennyiben ebben nem tartóztatja senki. A nadrágját persze nem veszi le, azért ennyi modor még szorult belé, helyette csak felhúzza az újat a régi fölé. Amúgy is olyan kopott az anyag, hogy szinte átlátszik, mintha ott se volna. Kicsit megnyugszik a gondolattól, hogy régi darabjait aláöltözéknek még hordhatja. Nem kell kidobja, még mindig az övé, megtarthatja. Végül az inget is a másikra próbálja meg felvenni, egyből kellemesebb is a közérzete, főleg azért, mert végre nem fázik annyira. *
- Igazából így, hogy két ingem van, már nem is kell kabát. * Próbálkozik meg menteni az elf pénzét, és saját önbecsülését. *
- Vegyünk inkább napos tymkolt a kezedre.
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:04:40
Üzenet elküldve: 2025-10-20 18:04:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
*Valóban hálás azért, hogy nem tartja szóval a fiú. Ha nem is rezzennek a vonásai, egészen pontosan látható rajta, hogy nincs kedve beszélgetni. Nincs kedve rohadt gyakorlóbőrért kajtatni sem. Hogy megihatna egy varázsitalt mégsem jöhet szóba. Talán egyszerűbb lenne elmondani a miértet, de nem biztos, hogy megfelelő szavakat találna rá, s ha mégis, akkor jönnének az érvek, amit puszta aggódás szül. Érte nem kell aggódjon senki.
Csupán akkor szakad ki belőle egy mélyről jövő sóhaj, amikor ismét akörül forognak a gondolatai, hogy nem tudja befejezni a megkezdett munkáját. Mintha cserben hagyna vele. Keserű a tudat, hogy egyáltalán érdekli, s nem csak azért, mert még nem volt munka, amit félbehagyott volna, legyen az bármilyen természetű.
A piacon nem hömpölyög a tömeg, nem úgy, mintha a városban járnának, de így is feszült tőle. Nem kíván végignézni minden standot, de egy leheletnyit enyhül, amikor Samyrnen azt látja, hogy talán van itt kedvérevaló áru is. Rilnek talán semmije nincs, csak pénze. Nem sajnálná, nem is érdekli, ha többet veszít erszényéből, mint tervezte. Nem, ha bármit adhat a félvérnek a rengeteg megpróbáltatás után. Mintha azt lehetne valamivel jobbítani. *
- Úgy nézel ki, mint egy kibaszott utcagyerek. *Mondja színtelen, miközben végigméri az anyagot, amit aligha lehetne ingnek nevezni. Nyersségét akár meg is szokhatta, ritkán nyílik a száj, de akkor nincs kedve cenzúrázni szavait.* - Házat készülünk venni, nem menedékhelyre kéredzkedni. *Oldalra dönti a fejét, majd csak megjelenik egy halovány félmosoly.* - Nem kell ezt megszokd. *Biccent a felsője irányába.* - Na, válassz. Kabátot is. *Hogy mennyire csinos, avagy nem, nem érdekli, a lényeg semmi más, minthogy ápoltnak hasson a szőke. Ha van is benne gondoskodás, sosem vallaná be. Összeszorítja a fogait, ahogy belenyilall kezébe a fájdalom. Ha bírja is, a tényt nehezen viseli, hogy folyton arra emlékezteti, amire jobb nem is gondolni.*
*Valóban hálás azért, hogy nem tartja szóval a fiú. Ha nem is rezzennek a vonásai, egészen pontosan látható rajta, hogy nincs kedve beszélgetni. Nincs kedve rohadt gyakorlóbőrért kajtatni sem. Hogy megihatna egy varázsitalt mégsem jöhet szóba. Talán egyszerűbb lenne elmondani a miértet, de nem biztos, hogy megfelelő szavakat találna rá, s ha mégis, akkor jönnének az érvek, amit puszta aggódás szül. Érte nem kell aggódjon senki.
Csupán akkor szakad ki belőle egy mélyről jövő sóhaj, amikor ismét akörül forognak a gondolatai, hogy nem tudja befejezni a megkezdett munkáját. Mintha cserben hagyna vele. Keserű a tudat, hogy egyáltalán érdekli, s nem csak azért, mert még nem volt munka, amit félbehagyott volna, legyen az bármilyen természetű.
A piacon nem hömpölyög a tömeg, nem úgy, mintha a városban járnának, de így is feszült tőle. Nem kíván végignézni minden standot, de egy leheletnyit enyhül, amikor Samyrnen azt látja, hogy talán van itt kedvérevaló áru is. Rilnek talán semmije nincs, csak pénze. Nem sajnálná, nem is érdekli, ha többet veszít erszényéből, mint tervezte. Nem, ha bármit adhat a félvérnek a rengeteg megpróbáltatás után. Mintha azt lehetne valamivel jobbítani. *
- Úgy nézel ki, mint egy kibaszott utcagyerek. *Mondja színtelen, miközben végigméri az anyagot, amit aligha lehetne ingnek nevezni. Nyersségét akár meg is szokhatta, ritkán nyílik a száj, de akkor nincs kedve cenzúrázni szavait.* - Házat készülünk venni, nem menedékhelyre kéredzkedni. *Oldalra dönti a fejét, majd csak megjelenik egy halovány félmosoly.* - Nem kell ezt megszokd. *Biccent a felsője irányába.* - Na, válassz. Kabátot is. *Hogy mennyire csinos, avagy nem, nem érdekli, a lényeg semmi más, minthogy ápoltnak hasson a szőke. Ha van is benne gondoskodás, sosem vallaná be. Összeszorítja a fogait, ahogy belenyilall kezébe a fájdalom. Ha bírja is, a tényt nehezen viseli, hogy folyton arra emlékezteti, amire jobb nem is gondolni.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-19 17:17:59
Üzenet elküldve: 2025-10-19 17:17:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
* Az elmúlt napok alatt Samryn elkezdett valamennyit felszedni magára, bár ez alig látszik rajta, mégis kezd lassan jobban emlékeztetni egy emberre, mint egy csontvázra. Ez a mozgásán, és a kedvén is meglátszik, sokkal jobb a közérzete úgy, hogy naponta akár kétszer, sőt, háromszor is ehet, mintha egyszer sem. Már ez is óriási változás az életvitelében, az pedig még jobb, hogy végre nem erőszakolja meg senki őt azért, hogy némi aranyat adjon, amiből vagy vehet ételt, vagy nem. Már kezdi megszokni ezt a fajta életvitelt, és ezért is ül most aggodalmas pillantás az arcán. Nem önmagáért, hanem Caelrilért aggódik, aki bármennyire is szeretné, nem akar hallani sem a bájitalokról. Pedig már rég letudhatták volna a sérülést, és a nő újra csinálhatná azt, amit szeret, és amihez ért, ha nem makacsolta volna meg magát. Így a félvér csak annyit tehet, hogy aggódva figyel minden kötéscserét, emlékeztetni minden alkalommal, amikor a kertben akar dolgozni, hogy bekoszolhatja a kötést, és amit csak tud, elvégez helyette. Ez a legkevesebb amit tehet, és amivel kimutathatja a háláját igazán. Most viszont nincs ideje annak, hogy a száját járassa, mert Caelril épp nem akarja semmivel elodázni a gyógyulás folyamatát, ha nem éppen azzal, hogy a fránya italokhoz azért se nyúl hozzá. A fiatal félvér szívesen nézelődne a sok holmi között, amik közül egyet sem engedhet meg magának, de inkább nem fájdítja saját szívét. Némán követi le azt is, amikor az alkudozásról van szó, kész vagyon kerül átadásra némi disznóbőrért cserébe. Nem is érti, hogy valaki hogyan kérhet ilyen összeget azért, ami szinte hulladék, a húsfeldolgozásból hátramaradt szemét. De több esze van annál, hogy ezt hangosan kimondja, ezért inkább hallgat továbbra is. Hallgatna ő egészen estig is, ha úgy hozná a sors, talán pont ez az egyik tulajdonsága, amit az elf kedvel benne, de kénytelen megtörni a csöndet, amikor a ruhákra kerül a sor. *
- Hogy... tessék? * Kérdez vissza egészen elképedve, mert nem biztos benne, hogy jól hallotta, amit hallott. Saját szakadt ingére néz, amihez megannyi szép és szörnyű emlék fűzi, ami mintha a lényének egy része lenne. *
- Mi baj van ezzel? * Teszi fel a kérdést, és hogy szemléltesse, semmi probléma, a derekánál lévő lyukba bedugja bal kezét, megpihentetve azt a kéztartóban. Mintha csak egy fotel karfája lenne, amin a nemesek szoktak tespedni. *
- Jó ez még. * Csóválja a fejét, és fázósan összehúzza magán, mert a hideg szél bizony átfúj a lyukakon, kíméletlenül mardosva a finom, fehér bőrt. *
- Inkább kabát kellene. De azt veszek magamnak! * Jelenti ki, bár még nem tudja, hogy ugyan miből. Ruházatánál csak erszénye szánalmasabb. *
* Az elmúlt napok alatt Samryn elkezdett valamennyit felszedni magára, bár ez alig látszik rajta, mégis kezd lassan jobban emlékeztetni egy emberre, mint egy csontvázra. Ez a mozgásán, és a kedvén is meglátszik, sokkal jobb a közérzete úgy, hogy naponta akár kétszer, sőt, háromszor is ehet, mintha egyszer sem. Már ez is óriási változás az életvitelében, az pedig még jobb, hogy végre nem erőszakolja meg senki őt azért, hogy némi aranyat adjon, amiből vagy vehet ételt, vagy nem. Már kezdi megszokni ezt a fajta életvitelt, és ezért is ül most aggodalmas pillantás az arcán. Nem önmagáért, hanem Caelrilért aggódik, aki bármennyire is szeretné, nem akar hallani sem a bájitalokról. Pedig már rég letudhatták volna a sérülést, és a nő újra csinálhatná azt, amit szeret, és amihez ért, ha nem makacsolta volna meg magát. Így a félvér csak annyit tehet, hogy aggódva figyel minden kötéscserét, emlékeztetni minden alkalommal, amikor a kertben akar dolgozni, hogy bekoszolhatja a kötést, és amit csak tud, elvégez helyette. Ez a legkevesebb amit tehet, és amivel kimutathatja a háláját igazán. Most viszont nincs ideje annak, hogy a száját járassa, mert Caelril épp nem akarja semmivel elodázni a gyógyulás folyamatát, ha nem éppen azzal, hogy a fránya italokhoz azért se nyúl hozzá. A fiatal félvér szívesen nézelődne a sok holmi között, amik közül egyet sem engedhet meg magának, de inkább nem fájdítja saját szívét. Némán követi le azt is, amikor az alkudozásról van szó, kész vagyon kerül átadásra némi disznóbőrért cserébe. Nem is érti, hogy valaki hogyan kérhet ilyen összeget azért, ami szinte hulladék, a húsfeldolgozásból hátramaradt szemét. De több esze van annál, hogy ezt hangosan kimondja, ezért inkább hallgat továbbra is. Hallgatna ő egészen estig is, ha úgy hozná a sors, talán pont ez az egyik tulajdonsága, amit az elf kedvel benne, de kénytelen megtörni a csöndet, amikor a ruhákra kerül a sor. *
- Hogy... tessék? * Kérdez vissza egészen elképedve, mert nem biztos benne, hogy jól hallotta, amit hallott. Saját szakadt ingére néz, amihez megannyi szép és szörnyű emlék fűzi, ami mintha a lényének egy része lenne. *
- Mi baj van ezzel? * Teszi fel a kérdést, és hogy szemléltesse, semmi probléma, a derekánál lévő lyukba bedugja bal kezét, megpihentetve azt a kéztartóban. Mintha csak egy fotel karfája lenne, amin a nemesek szoktak tespedni. *
- Jó ez még. * Csóválja a fejét, és fázósan összehúzza magán, mert a hideg szél bizony átfúj a lyukakon, kíméletlenül mardosva a finom, fehér bőrt. *
- Inkább kabát kellene. De azt veszek magamnak! * Jelenti ki, bár még nem tudja, hogy ugyan miből. Ruházatánál csak erszénye szánalmasabb. *
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-19 16:46:32
Üzenet elküldve: 2025-10-19 16:46:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piac//
*Arcára kövült a gond. Ezernyi sérülése volt már, s mindre van megfelelő főzete, vagy gyógynövénye, de semmi nincs, ami a maradék egy hat alatt begyógyítaná a tenyerén lévő hosszanti vágást. Ideg sérült. Hatok… hónapok mire újból úgy tudja majd használni, mint régen, s ahhoz is rengeteg erőfeszítést kell tennie. A bronztűvel hosszasan és aprólékosan dolgozni lehetetlen küldetésnek bizonyul, s mellkasában ettől napjában erősödik a szorítás. Egyet kértek tőle, azt sem tudja megoldani. Megfeszül az állkapcsa, ahogy az egyetlen létező megoldásra gondol, de azt nem tenné meg senkiért. Mélyebben gyökeredzik a félelme a mágiától, mint az hogy bárkinek is csalódást okozhat.
Tudomást is alig vesz a félvérről, aki vele tart. Megismerhette már annyira az eltelt idő alatt, hogy könnyebben veszi szótlanul az akadályokat. Már kezdi szokni a jelenlétét, de az elméje még mindig nem tisztult ki a ködtől. Fájdalomcsillapításnak épp elég a tüdeje mélyére leszívott rengeteg füst. De a keze így sem mozog. Nem úgy, ahogyan kellene. Szoros kötés feszül meg rajta, még most is lüktet a seb, ami minden pillanatban jelzi számára gyengeségét.
Az út hosszú, ha a fiú leintene egy szekeret, nem ágálna ellene, de ha gyalogszerrel kell megtennie a távot a tímárig, akkor sem korholna hangosan. Épp elég, hogy magában szór szitokszavakat magára.
Hiába van öve teletűzdelve dobótőreivel, hiába van a hüvelyében a kard, jól tudja, hogy most még a védelmüket sem tudja úgy biztosítani, mint bármikor máskor. Persze nem törődne semmivel, ha a baj közeledne. Nem precíz apró szúrásokat kell ejtenie órákon át, csupán a markolatra fonni a kezét és lesújtani.
A nap sem süti már melegen a bőrét. Elsárgult levelek hullanak alá. Máskor képes volna gyönyörködni bennük, máskor élvezné a csendes tájat. Most mégis csak egy cél van: bőrt szerezni, hogy újra megtanulja azt, amit úgy hitt senki nem vehet el tőle.
A Tharg piac egy leheletnyivel kedvére valóbb, mint a városi, már ha egyáltalán lehet egy piacban bármit kedvelni. Vonásai tovább komorodnak, csak akkor enyhülnek, mikor megtalálja a bőrművest, ahol igen kellemetlenkedve nézi az árut. Semmi másra nincs szüksége, mint sózott, levegőn szárított bőrre. Majd felpuhítja, de legalább meg nem romlik. Ha létezik még olyan, hogy szerencse, az legalább most rátalált. Ha újabb teher is, rögvest vesz belőle öt, embernyi hát méretű darabot. Az érte járó összeget kissé meg is toldja, így 85 aranyat ad át,
hogy biztosan olyan csomagolásban kapja meg, ami kibírja a visszautat, s ne a saját bőréhez kelljen tapadnia, miközben cipeli. Már az is kimeríti, hogy magára kell erőltetnie hogy nem rühelli ezt az egész helyet, helyzetet. De ha már itt vannak, muszáj gondoskodnia Samyrnről is. Így hát útba ejt egy árust, aki ruhákat pakolászik épp a standra, hogy végre a tartozását is leróhassa a fiú felé. Még mindig bosszantja, hogy miatta szabdalta szét öltözékét.*
- Válassz magadnak inget, nadrágot, ha nem akarod, hogy én válasszam ki.
*Kevés mondatot intézett eddig felé, de most ad némi választási, vagy válaszadási lehetőséget. Amíg eleget tesz ennek - s, ha nem, akkor ő maga fog, csak később -, addig pipát is vásárol, vetőmagokat, ásót. Majd besegít a cipekedésbe a másik. Ugyanis nem tervez a Kikötőbe visszatérni, amíg nem rendezi el minden dolgát. *
*Arcára kövült a gond. Ezernyi sérülése volt már, s mindre van megfelelő főzete, vagy gyógynövénye, de semmi nincs, ami a maradék egy hat alatt begyógyítaná a tenyerén lévő hosszanti vágást. Ideg sérült. Hatok… hónapok mire újból úgy tudja majd használni, mint régen, s ahhoz is rengeteg erőfeszítést kell tennie. A bronztűvel hosszasan és aprólékosan dolgozni lehetetlen küldetésnek bizonyul, s mellkasában ettől napjában erősödik a szorítás. Egyet kértek tőle, azt sem tudja megoldani. Megfeszül az állkapcsa, ahogy az egyetlen létező megoldásra gondol, de azt nem tenné meg senkiért. Mélyebben gyökeredzik a félelme a mágiától, mint az hogy bárkinek is csalódást okozhat.
Tudomást is alig vesz a félvérről, aki vele tart. Megismerhette már annyira az eltelt idő alatt, hogy könnyebben veszi szótlanul az akadályokat. Már kezdi szokni a jelenlétét, de az elméje még mindig nem tisztult ki a ködtől. Fájdalomcsillapításnak épp elég a tüdeje mélyére leszívott rengeteg füst. De a keze így sem mozog. Nem úgy, ahogyan kellene. Szoros kötés feszül meg rajta, még most is lüktet a seb, ami minden pillanatban jelzi számára gyengeségét.
Az út hosszú, ha a fiú leintene egy szekeret, nem ágálna ellene, de ha gyalogszerrel kell megtennie a távot a tímárig, akkor sem korholna hangosan. Épp elég, hogy magában szór szitokszavakat magára.
Hiába van öve teletűzdelve dobótőreivel, hiába van a hüvelyében a kard, jól tudja, hogy most még a védelmüket sem tudja úgy biztosítani, mint bármikor máskor. Persze nem törődne semmivel, ha a baj közeledne. Nem precíz apró szúrásokat kell ejtenie órákon át, csupán a markolatra fonni a kezét és lesújtani.
A nap sem süti már melegen a bőrét. Elsárgult levelek hullanak alá. Máskor képes volna gyönyörködni bennük, máskor élvezné a csendes tájat. Most mégis csak egy cél van: bőrt szerezni, hogy újra megtanulja azt, amit úgy hitt senki nem vehet el tőle.
A Tharg piac egy leheletnyivel kedvére valóbb, mint a városi, már ha egyáltalán lehet egy piacban bármit kedvelni. Vonásai tovább komorodnak, csak akkor enyhülnek, mikor megtalálja a bőrművest, ahol igen kellemetlenkedve nézi az árut. Semmi másra nincs szüksége, mint sózott, levegőn szárított bőrre. Majd felpuhítja, de legalább meg nem romlik. Ha létezik még olyan, hogy szerencse, az legalább most rátalált. Ha újabb teher is, rögvest vesz belőle öt, embernyi hát méretű darabot. Az érte járó összeget kissé meg is toldja, így 85 aranyat ad át,
hogy biztosan olyan csomagolásban kapja meg, ami kibírja a visszautat, s ne a saját bőréhez kelljen tapadnia, miközben cipeli. Már az is kimeríti, hogy magára kell erőltetnie hogy nem rühelli ezt az egész helyet, helyzetet. De ha már itt vannak, muszáj gondoskodnia Samyrnről is. Így hát útba ejt egy árust, aki ruhákat pakolászik épp a standra, hogy végre a tartozását is leróhassa a fiú felé. Még mindig bosszantja, hogy miatta szabdalta szét öltözékét.*- Válassz magadnak inget, nadrágot, ha nem akarod, hogy én válasszam ki.
*Kevés mondatot intézett eddig felé, de most ad némi választási, vagy válaszadási lehetőséget. Amíg eleget tesz ennek - s, ha nem, akkor ő maga fog, csak később -, addig pipát is vásárol, vetőmagokat, ásót. Majd besegít a cipekedésbe a másik. Ugyanis nem tervez a Kikötőbe visszatérni, amíg nem rendezi el minden dolgát. *
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-04 16:06:34
Üzenet elküldve: 2025-10-04 16:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
- Figyelmeztethetjük a kis paraszt barátodat...*ajánlja fel meglepően kedvesen, noha a szokásos komorabb képével a legkevésbé sincs összhangban baráti gesztusa. Úgy véli erre akart kilyukadni a férfi, elvégre miért is emlegette volna fel a sajtkészítőt? Bár ki tudja, lehet ebben a nagy izgalomban csupán rákívánt a juhsajtra.
Bár szíve szerint dacosan közölné, hogy neki aztán nem kell kifújnia magát, most kezd csak igazán bemelegedni, de rájön, hogy felesleges ellenkezni a piaci kitérővel. Elvégre szükségük lehet némi élelemre, csak az Ősök a megmondhatói, milyen sokáig lesznek távol, amennyiben eljön az idő.
A piacra érve Kayaerr nem igazán sertepertél, nem ismeri ki túl jól magát errefelé, ritkán jött le Amonról. Hagyja Rorkir hadd válogasson a portékák között. Fél füllel hallja már, hogy az emberek sutyorognak a standok között a kürtszóról, az orkokéról és Brennuséról egyaránt. Büszkén mustrálja, hogy szorgalmas munkájuk nyomán a hír milyen gyorsan terjed, így talán még a szántóföldek jobbágyainak is lesz alkalma némileg felkészülni.
Ahogy a barbár férfi visszaérkezik a vásárlásból, hamar a leány kezébe adja a szerzemény egy részét, s összehúzott szemekkel mustrálja, amit kapott.*
- Kösz... *szól kurtán, hangján ugyan nem hallani, de borostyánjaiban villan valami hálaféle.*
- Mi legyen Nagyfiú? Elnézzünk a Vaskorsóban? *a választól függően irányba áll, s bármerre is induljanak végül, Brennus kürtjének hangja újra felharsan a hűvös szélben.*
- Figyelmeztethetjük a kis paraszt barátodat...*ajánlja fel meglepően kedvesen, noha a szokásos komorabb képével a legkevésbé sincs összhangban baráti gesztusa. Úgy véli erre akart kilyukadni a férfi, elvégre miért is emlegette volna fel a sajtkészítőt? Bár ki tudja, lehet ebben a nagy izgalomban csupán rákívánt a juhsajtra.
Bár szíve szerint dacosan közölné, hogy neki aztán nem kell kifújnia magát, most kezd csak igazán bemelegedni, de rájön, hogy felesleges ellenkezni a piaci kitérővel. Elvégre szükségük lehet némi élelemre, csak az Ősök a megmondhatói, milyen sokáig lesznek távol, amennyiben eljön az idő.
A piacra érve Kayaerr nem igazán sertepertél, nem ismeri ki túl jól magát errefelé, ritkán jött le Amonról. Hagyja Rorkir hadd válogasson a portékák között. Fél füllel hallja már, hogy az emberek sutyorognak a standok között a kürtszóról, az orkokéról és Brennuséról egyaránt. Büszkén mustrálja, hogy szorgalmas munkájuk nyomán a hír milyen gyorsan terjed, így talán még a szántóföldek jobbágyainak is lesz alkalma némileg felkészülni.
Ahogy a barbár férfi visszaérkezik a vásárlásból, hamar a leány kezébe adja a szerzemény egy részét, s összehúzott szemekkel mustrálja, amit kapott.*
- Kösz... *szól kurtán, hangján ugyan nem hallani, de borostyánjaiban villan valami hálaféle.*
- Mi legyen Nagyfiú? Elnézzünk a Vaskorsóban? *a választól függően irányba áll, s bármerre is induljanak végül, Brennus kürtjének hangja újra felharsan a hűvös szélben.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-10-02 20:37:59
Üzenet elküldve: 2025-10-02 20:37:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Kellemesen érzi magát Kayaerr társaságában, hasonlóképp, mint mikor oly hosszú idő után először találkozott Karheiával. Egy az övéi közül. Persze nem szó szerint, de mégis valahol hasonló gyökerekkel rendelkezhet, hasonló szokásokkal és hagyományokkal. Nem egy városi hercegnőcske, hanem egy kemény, céltudatos, tüzes leány. A legjobb, már ha Rorkirt kérdezné valaki, ami persze igencsak ritkán fordul elő. ~Csak tudnám miért.~ Megingatja fejét a gondolatra, biztos félnek tőle. ~Helyes!~*
-Ó ne is törődj vele, egy paraszt. Egyszer megvendégelt a saját házi sajtjával, azóta kedvelem az öreget.
*Még egy kellemes emlék. Úgy néz ki, tényleg ez az, ami élteti. A harc szele, szinte már érzi a vér ízét a szájában, a bűzt az orrában. Ez, meg ez a vidék is. Végre valami nagyot tehet, valamit amire az elmúlt esztendőkben várt. A kardja szinte csak úgy vibrál a cikázó villámokkal, tudja jól, hogy Durogaar is pont olyan izgatott mint ő.*
-Jogos. De a piacot se hagyjuk ki, úgysincs messze. Meg lehet veszek is ezt-azt ami jól jöhet. Közben legalább kifújjuk magunkat, mielőtt mindenkit jól beszaratunk.
*Röhög, majd a piac sűrűje felé veszi az irányt. Hamar össze is szedi a holmikat, amiket hasznosnak gondol az elkövetkező időkben, s valamivel még a társának is kedveskedik.*
-Nesze, fogd. Még jól jöhet.
*Azzal két fáklyát meg egy batyu hideg élelmet ad harcostársának, majd fejével a kürtre int, biztatva a másikat, hogy fújja csak meg keményen, hogy aztán tovább folytathassák toborzó útjukat a Vaskorsóba. Közben pedig, ha tényleg megfújja a kürtöt, egy kicsit elkalandozik a fantáziája azon, hogy valami mást is a szájába vehetne útitársa.*
-Ez a beszéd!
*Tetszik neki a beszéd, maga sem fogalmazhatott volna szebben. Alig várja, hogy végre ideérjenek az orkok, és bizony reméli hogy tényleg jó sokan vannak.*
*Kellemesen érzi magát Kayaerr társaságában, hasonlóképp, mint mikor oly hosszú idő után először találkozott Karheiával. Egy az övéi közül. Persze nem szó szerint, de mégis valahol hasonló gyökerekkel rendelkezhet, hasonló szokásokkal és hagyományokkal. Nem egy városi hercegnőcske, hanem egy kemény, céltudatos, tüzes leány. A legjobb, már ha Rorkirt kérdezné valaki, ami persze igencsak ritkán fordul elő. ~Csak tudnám miért.~ Megingatja fejét a gondolatra, biztos félnek tőle. ~Helyes!~*
-Ó ne is törődj vele, egy paraszt. Egyszer megvendégelt a saját házi sajtjával, azóta kedvelem az öreget.
*Még egy kellemes emlék. Úgy néz ki, tényleg ez az, ami élteti. A harc szele, szinte már érzi a vér ízét a szájában, a bűzt az orrában. Ez, meg ez a vidék is. Végre valami nagyot tehet, valamit amire az elmúlt esztendőkben várt. A kardja szinte csak úgy vibrál a cikázó villámokkal, tudja jól, hogy Durogaar is pont olyan izgatott mint ő.*
-Jogos. De a piacot se hagyjuk ki, úgysincs messze. Meg lehet veszek is ezt-azt ami jól jöhet. Közben legalább kifújjuk magunkat, mielőtt mindenkit jól beszaratunk.
*Röhög, majd a piac sűrűje felé veszi az irányt. Hamar össze is szedi a holmikat, amiket hasznosnak gondol az elkövetkező időkben, s valamivel még a társának is kedveskedik.*
-Nesze, fogd. Még jól jöhet.
*Azzal két fáklyát meg egy batyu hideg élelmet ad harcostársának, majd fejével a kürtre int, biztatva a másikat, hogy fújja csak meg keményen, hogy aztán tovább folytathassák toborzó útjukat a Vaskorsóba. Közben pedig, ha tényleg megfújja a kürtöt, egy kicsit elkalandozik a fantáziája azon, hogy valami mást is a szájába vehetne útitársa.*
-Ez a beszéd!
*Tetszik neki a beszéd, maga sem fogalmazhatott volna szebben. Alig várja, hogy végre ideérjenek az orkok, és bizony reméli hogy tényleg jó sokan vannak.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-29 09:36:03
Üzenet elküldve: 2025-09-29 09:36:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyakig a lótrágyában//
//Nyílt//
*Egyre beljebb haladnak az északi úton. Az ösvény szélesedik, a fák ritkulnak, és lassan emberi nyomok tűnnek fel. Szekérnyomok, lábnyomok a porban, sőt, az út szélén egy kopott tábla is áll, melyen alig kivehető, kopott betűk utalnak a Tharg piac felé. Shendal szája szegletében ott pihen a pipa, és elégedetten tömi meg, majd pöfékel serényen.*
-No lám, Vex! Itt vagyunk barátom! * Mondja, miközben Vex nyakát megveregeti. Néhány óra múlva a fák teljesen megnyílnak, és egy kisebb piactérre érnek. Tharg kereskedők árulják portékáikat. Szárított hal, gyümölcs, durva szövésű kelmék, s talán még fegyver is kínálja magát. A levegőben sült hús illata keveredik a hangoskodó árusok kiabálásával. Shen leugrik a nyeregből, a kantárral Vexet vezeti, és lassú léptekkel végigsétál a sorok között. Megszólít egy öreg kofát, majd egy szakállas kereskedőt, végül egy fiatal legényt. Rövid kérdezősködés után megtudja, hogy van itt a közelben egy fogadó, ahol ételt, italt és talán még szállást is kaphat. A Vörös szeme felcsillan, ahogy a bor és a meleg étel gondolata eszébe jut.*
-Ez pont az, amire szükségünk van. Köszönöm az útbaigazítást! * Búcsúzik félhangosan, miközben ismét nyeregbe száll. A piactérről kivezető keskeny útra fordítja lovát, és a fogadó felé veszi az irányt, ahol talán végre megpihenhet, és több hírt szerezhet a Vas hegyről is.*
//Nyílt//
*Egyre beljebb haladnak az északi úton. Az ösvény szélesedik, a fák ritkulnak, és lassan emberi nyomok tűnnek fel. Szekérnyomok, lábnyomok a porban, sőt, az út szélén egy kopott tábla is áll, melyen alig kivehető, kopott betűk utalnak a Tharg piac felé. Shendal szája szegletében ott pihen a pipa, és elégedetten tömi meg, majd pöfékel serényen.*
-No lám, Vex! Itt vagyunk barátom! * Mondja, miközben Vex nyakát megveregeti. Néhány óra múlva a fák teljesen megnyílnak, és egy kisebb piactérre érnek. Tharg kereskedők árulják portékáikat. Szárított hal, gyümölcs, durva szövésű kelmék, s talán még fegyver is kínálja magát. A levegőben sült hús illata keveredik a hangoskodó árusok kiabálásával. Shen leugrik a nyeregből, a kantárral Vexet vezeti, és lassú léptekkel végigsétál a sorok között. Megszólít egy öreg kofát, majd egy szakállas kereskedőt, végül egy fiatal legényt. Rövid kérdezősködés után megtudja, hogy van itt a közelben egy fogadó, ahol ételt, italt és talán még szállást is kaphat. A Vörös szeme felcsillan, ahogy a bor és a meleg étel gondolata eszébe jut.*
-Ez pont az, amire szükségünk van. Köszönöm az útbaigazítást! * Búcsúzik félhangosan, miközben ismét nyeregbe száll. A piactérről kivezető keskeny útra fordítja lovát, és a fogadó felé veszi az irányt, ahol talán végre megpihenhet, és több hírt szerezhet a Vas hegyről is.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-27 23:25:13
Üzenet elküldve: 2025-09-27 23:25:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1480
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1480
Játékstílus: Vakmerő
* Útközben tart egy-két pihenőt, főként Pajtás miatt, aki néha úgy dönt, megáll az út közepén és egy tapodtat se mozdul. Ilyenkor Morwon általában ráhagyja a dolgot – már megszokta Pajtás olykor akadékoskodó természetét. Azonban ennek ellenére egész gyorsan haladnak. Morwon jól ismeri a környéket, hiszen itt lakott évekig. Illetve nem konkrétan itt, hanem fenn a hegyen, de azért a szántóföld is ismerős környék számára. Kifejezetten Kalácsfalva. Ha nem lenne még mindig egy kicsit másnapos a tegnapi miatt, most talán tenne is egy kitérőt, hogy megigyon egy jó kalácsfalvi sört. De így inkább kihagyja. Egyébként is, fontos dolga van: beszélni akar a Thargokkal. *
– Nemsokára megérkezünk, Pajtás! Az a nagy hegy ott a Vashegy. Ott laknak a Thargok! Ha minden igaz… Be rég láttam Thargokat! Egyedül a Sajtmesterrel találkoztam nemrég. Vajon ő visszatért már? No, és vajon ki most a Thargok törzsfőnöke? Biztos Kagan egyik rokona. Remélem, nem késtük le az orkok lerohanását! * Persze az is lehet, hogy a valóságban nincsenek is orkok, akiket meg kéne támadni. Morwon azonban bízik benne, hogy vannak. Olyan rég piszkította már be a kardját, itt az idő. *
– Hazaértünk. * Jelenti ki, mikor már a Vashegy lábánál tartanak. *
– Nemsokára megérkezünk, Pajtás! Az a nagy hegy ott a Vashegy. Ott laknak a Thargok! Ha minden igaz… Be rég láttam Thargokat! Egyedül a Sajtmesterrel találkoztam nemrég. Vajon ő visszatért már? No, és vajon ki most a Thargok törzsfőnöke? Biztos Kagan egyik rokona. Remélem, nem késtük le az orkok lerohanását! * Persze az is lehet, hogy a valóságban nincsenek is orkok, akiket meg kéne támadni. Morwon azonban bízik benne, hogy vannak. Olyan rég piszkította már be a kardját, itt az idő. *
– Hazaértünk. * Jelenti ki, mikor már a Vashegy lábánál tartanak. *
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:43:54
Üzenet elküldve: 2025-09-27 18:43:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyakig a lótrágyában//
//Nyílt//
*A kezdeti vágta lassan ügetésbe vált. Néhány perc múlva már csak lépésben halad. A Vörös nem akarja kimeríteni hátasát, ezért hagyja, hogy Vex nyugodtabban menjen tovább. A ló patái tompán kavarják fel az út porát, néha egy-egy ág roppan a súlya alatt. Shen közben folyamatosan a bozótost figyeli, mert attól tart, hogy bármelyik pillanatban banditák ugorhatnak elő. Pipa lóg a szájában, füstje csípi a szemét, de nem törődik vele. Inkább azon jár az esze, hogy valószínűleg már a Tharg birtokokon halad keresztül, ami azt jelenti, hogy közelebb van a célhoz. Az út hirtelen nyugatnak kanyarodik. Shen meghúzza a kantárt, Vex lassít. A férfi sóhajt, majd elővesz egy érmét, és a ló füle mellett megforgatja.*
-Na, pajtás! Eldöntjük egyszerűen. Ha írás, balra megyünk. Ha fej, egyenesen tovább. *Mondja félhangosan, mintha a ló is értené. Az érme csilingelve emelkedik a levegőbe, majd visszahullik a tenyerébe. Shen kinyitja a markát, rápillant.*
-Írás. Akkor balra megyünk. *Szól a lónak, és a kantárt az ösvény kanyarja felé húzza. Nem tudja, hogy ezzel rossz döntést hozott. A biztonságosabb út helyett a krekataur barlangrendszer felé indul. A fák sűrűbbé válnak, az ösvény egyre keskenyebb és vadabb. Shen érzi, hogy valami nem stimmel, de nem tudná megmondani, mi az. A pipa füstje keserűbb, a levegő hűvösebb, és az erdő mintha elhallgatna körülötte. Ő pedig, mit sem sejtve, lassan olyan hely felé tart, ahonnan nem biztos, hogy könnyen kijut.*
//Nyílt//
*A kezdeti vágta lassan ügetésbe vált. Néhány perc múlva már csak lépésben halad. A Vörös nem akarja kimeríteni hátasát, ezért hagyja, hogy Vex nyugodtabban menjen tovább. A ló patái tompán kavarják fel az út porát, néha egy-egy ág roppan a súlya alatt. Shen közben folyamatosan a bozótost figyeli, mert attól tart, hogy bármelyik pillanatban banditák ugorhatnak elő. Pipa lóg a szájában, füstje csípi a szemét, de nem törődik vele. Inkább azon jár az esze, hogy valószínűleg már a Tharg birtokokon halad keresztül, ami azt jelenti, hogy közelebb van a célhoz. Az út hirtelen nyugatnak kanyarodik. Shen meghúzza a kantárt, Vex lassít. A férfi sóhajt, majd elővesz egy érmét, és a ló füle mellett megforgatja.*
-Na, pajtás! Eldöntjük egyszerűen. Ha írás, balra megyünk. Ha fej, egyenesen tovább. *Mondja félhangosan, mintha a ló is értené. Az érme csilingelve emelkedik a levegőbe, majd visszahullik a tenyerébe. Shen kinyitja a markát, rápillant.*
-Írás. Akkor balra megyünk. *Szól a lónak, és a kantárt az ösvény kanyarja felé húzza. Nem tudja, hogy ezzel rossz döntést hozott. A biztonságosabb út helyett a krekataur barlangrendszer felé indul. A fák sűrűbbé válnak, az ösvény egyre keskenyebb és vadabb. Shen érzi, hogy valami nem stimmel, de nem tudná megmondani, mi az. A pipa füstje keserűbb, a levegő hűvösebb, és az erdő mintha elhallgatna körülötte. Ő pedig, mit sem sejtve, lassan olyan hely felé tart, ahonnan nem biztos, hogy könnyen kijut.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-24 21:38:38
Üzenet elküldve: 2025-09-24 21:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Az északi leányt bőszen fűti a tettvágy, az a fajta, amit utoljára akkor érzett, mikor délnek indult. Az elmúlt hatok tétlenkedései apránként szinte visszarántották a szürke hétköznapokba, melyekből odahaza bőven kijutott neki: besegített a mindennapi teendőkbe, ha kellett barkácsolt, kútvizet hordott, besegített a kovácsnak. Véletlenül sem szeretne hálátlannak tűnni, elvégre befogadták, s az első pillanattól kezdve úgy kezelik, mintha a családja sok-sok éve együtt érkezett volna a Hadúrral a Vashegyre. Nem azért tette meg azonban ezt a hosszú, veszedelmes utat egyedül, hogy ugyanaz a sors várjon rá, mint a faluban. Most azonban végre érzi, ahogy lüktet ereiben a vér, ahogy ég a mellkasa, mint amit a legelső süldő szerelemnél él át az ember - EZ, ez az, amiért itt van, amire mindig vágyott. Harcosként élni, s ha az Ősök úgy akarják, harcosként meghalni.
Mielőtt menetközben túlságosan is elmélyedne azon, milyen utat is szántak neki a szellemek, a pimasz megjegyzésre azért felvonja szőke szemöldökét.*
- Nagyanyád a kislábú! *morran a barbárra. Durcás ábrázatot húz ugyan képére egy elnyúló pillanatig, de borostyánjaiban ott dereng valamifajta jó kedély.*
- Ki a franc az a Trodd? *szalad ki a száján, mert ugyan itt van már egy ideje, de ezt a nevet valahogy nem hallotta. Valami helyi parasztnak képzelni, a tharg harcosok neve ugyanis rendre felcsendül néhány korsó sör mellett nosztalgiázva, földművesekről azonban ritkán hall az ember - kivéve, ha egyben mágusok is, mint az a Learon Derin, akinek egyébként a borát is mindig az egekig magasztalják.
Némi morfondírozást követően egy pillanatra megtorpan.*
- A Vaskorsóba is érdemes lehet elnéznünk. *pillant a taverna irányába a távolban* - Mindig akadnak ott átutazók, akár a Kikötőig vagy Artheniorig is vihetik a hírt.
*Márpedig a közeledő orkok ténye a maga részéről nem olyan információ, amit titokban kellene tartaniuk. Minden népnek lehetősége kell hogy legyen felkészülni a hordára.
Hírvivősködésük egyelőre sikeresnek bizonyul - többen tesznek ígéretet arra, hogy fegyvert fognak és csatlakoznak a thargokhoz Amonon, ez részben Rorkir lelkesítő beszédének köszönhető, Kayaerr nem kifejezetten jeleskedik az ilyesmiben.*
- Ha valóban olyan sokan vannak, ahogy a kormosképű állította, akkor hamarosan együtt vacsorázunk az Ősök Csarnokában. De előtte levágunk néhány varangyot *nyúlik lelkes vigyorra szája. A kérdésre maga is a piac irányába tekint, de nagy hirtelen semmi sem ötlik eszébe, amire szüksége lehetne. Úgy érzi most mindenre elég a harag és a kardja.*
- Én megvagyok.
*Az északi leányt bőszen fűti a tettvágy, az a fajta, amit utoljára akkor érzett, mikor délnek indult. Az elmúlt hatok tétlenkedései apránként szinte visszarántották a szürke hétköznapokba, melyekből odahaza bőven kijutott neki: besegített a mindennapi teendőkbe, ha kellett barkácsolt, kútvizet hordott, besegített a kovácsnak. Véletlenül sem szeretne hálátlannak tűnni, elvégre befogadták, s az első pillanattól kezdve úgy kezelik, mintha a családja sok-sok éve együtt érkezett volna a Hadúrral a Vashegyre. Nem azért tette meg azonban ezt a hosszú, veszedelmes utat egyedül, hogy ugyanaz a sors várjon rá, mint a faluban. Most azonban végre érzi, ahogy lüktet ereiben a vér, ahogy ég a mellkasa, mint amit a legelső süldő szerelemnél él át az ember - EZ, ez az, amiért itt van, amire mindig vágyott. Harcosként élni, s ha az Ősök úgy akarják, harcosként meghalni.
Mielőtt menetközben túlságosan is elmélyedne azon, milyen utat is szántak neki a szellemek, a pimasz megjegyzésre azért felvonja szőke szemöldökét.*
- Nagyanyád a kislábú! *morran a barbárra. Durcás ábrázatot húz ugyan képére egy elnyúló pillanatig, de borostyánjaiban ott dereng valamifajta jó kedély.*
- Ki a franc az a Trodd? *szalad ki a száján, mert ugyan itt van már egy ideje, de ezt a nevet valahogy nem hallotta. Valami helyi parasztnak képzelni, a tharg harcosok neve ugyanis rendre felcsendül néhány korsó sör mellett nosztalgiázva, földművesekről azonban ritkán hall az ember - kivéve, ha egyben mágusok is, mint az a Learon Derin, akinek egyébként a borát is mindig az egekig magasztalják.
Némi morfondírozást követően egy pillanatra megtorpan.*
- A Vaskorsóba is érdemes lehet elnéznünk. *pillant a taverna irányába a távolban* - Mindig akadnak ott átutazók, akár a Kikötőig vagy Artheniorig is vihetik a hírt.
*Márpedig a közeledő orkok ténye a maga részéről nem olyan információ, amit titokban kellene tartaniuk. Minden népnek lehetősége kell hogy legyen felkészülni a hordára.
Hírvivősködésük egyelőre sikeresnek bizonyul - többen tesznek ígéretet arra, hogy fegyvert fognak és csatlakoznak a thargokhoz Amonon, ez részben Rorkir lelkesítő beszédének köszönhető, Kayaerr nem kifejezetten jeleskedik az ilyesmiben.*
- Ha valóban olyan sokan vannak, ahogy a kormosképű állította, akkor hamarosan együtt vacsorázunk az Ősök Csarnokában. De előtte levágunk néhány varangyot *nyúlik lelkes vigyorra szája. A kérdésre maga is a piac irányába tekint, de nagy hirtelen semmi sem ötlik eszébe, amire szüksége lehetne. Úgy érzi most mindenre elég a harag és a kardja.*
- Én megvagyok.
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2025-09-23 21:11:40
Üzenet elküldve: 2025-09-23 21:11:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*A döntést az újonnan érkezőre hagyja, nekik viszont dolguk van.*
-Induljunk!
*Jelenti ki Kayaerre pillantva, majd kemény léptekkel, kocogva elindul a birtokok felé.*
-Sok parasztnak el kell juttatnunk a hírt, meg az utazóknak is, lézengőknek, mindenkinek. Kapkodd a kis lábaid.
*Veti oda széles vigyorral a képén a megtermett, barbár férfi. Kedveli a nőt, még ha alig ismeri is, tudja hogy egyívásúak.*
-Troddhoz is szaladjunk be, meg a piacra is. Mit szólsz, jut eszedbe még valami?
*Közben ha szerencséjük van el is érnek egy-két dolgos fickót vagy a családjuk valamelyik tagját, s el tudják nekik is mondani, hogy a Vashegy bizony fegyvert ragad, s hogy orkok súlyos csizmája fogja taposni őseik vérével szerzett földjüket, ha nem harcolnak érte foggal-körömmel. Több helyen sikerül felszítani a tüzet, s ha a szellemek is úgy akarják, sokan fognak csatlakozni az erődben a gyülekező sereghez.*
-Micsoda csata lesz! Már látom is magam előtt, hordányi ellenség mind, csak hogy jajveszékelve a földünket itassák! Remélem nem lesz nagyobb a füstje, mint a lángja. Egészen beleéltem magam, hogy talán itt ér majd a végzet.
*Messze a horizontra tekint, sokszor táncolt már a halállal, s eddig mindig az húzta a rövidebbet. De tudja, hogy egyszer mindenki kifogy a szerencséből.*
-Ha már úgyis arra tartunk, a piacról neked van szükséged valamire?
*A döntést az újonnan érkezőre hagyja, nekik viszont dolguk van.*
-Induljunk!
*Jelenti ki Kayaerre pillantva, majd kemény léptekkel, kocogva elindul a birtokok felé.*
-Sok parasztnak el kell juttatnunk a hírt, meg az utazóknak is, lézengőknek, mindenkinek. Kapkodd a kis lábaid.
*Veti oda széles vigyorral a képén a megtermett, barbár férfi. Kedveli a nőt, még ha alig ismeri is, tudja hogy egyívásúak.*
-Troddhoz is szaladjunk be, meg a piacra is. Mit szólsz, jut eszedbe még valami?
*Közben ha szerencséjük van el is érnek egy-két dolgos fickót vagy a családjuk valamelyik tagját, s el tudják nekik is mondani, hogy a Vashegy bizony fegyvert ragad, s hogy orkok súlyos csizmája fogja taposni őseik vérével szerzett földjüket, ha nem harcolnak érte foggal-körömmel. Több helyen sikerül felszítani a tüzet, s ha a szellemek is úgy akarják, sokan fognak csatlakozni az erődben a gyülekező sereghez.*
-Micsoda csata lesz! Már látom is magam előtt, hordányi ellenség mind, csak hogy jajveszékelve a földünket itassák! Remélem nem lesz nagyobb a füstje, mint a lángja. Egészen beleéltem magam, hogy talán itt ér majd a végzet.
*Messze a horizontra tekint, sokszor táncolt már a halállal, s eddig mindig az húzta a rövidebbet. De tudja, hogy egyszer mindenki kifogy a szerencséből.*
-Ha már úgyis arra tartunk, a piacról neked van szükséged valamire?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1467-1486