Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 214 (4261. - 4269. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
4269. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-06-16 22:19:52
Üzenet elküldve: 2024-06-16 22:19:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Bizony Tharasy vagy nem tudja még, hogy hogyan kellene bánni Relaellel, vagy csak magasról tesz rá. A fajtárs válasza nem vált ki látványos reakciót, de érzékelhető az egykori nemes viselkedésében végbemenő változás. Persze megbocsájtóan mosolyog, miközben szépen ráérősen összeszedi magát.*
- Értem.
*Feleli kurtán, miközben elmélyülten tanulmányozza magát a megtartott tükörben, s komoly műgonddal rendezgeti el tincseit. Eleinte nem óhajtott volna ennyit időzni mindezzel, ám most örömmel merül el a feladatban, hogy ezzel is bosszanthassa kicsit Tharasyt.*
- Kikötői urak?
*Röviden felnevet, majd egy végső pillantást vet a végeredményre, mielőtt elveszi fajtársától a tükröt és elteszi. Többet nem tesz hozzá, így Tharasy képzeletére bízza, hogy vajon kérdése miért is volt olyan vicces a számára.
Relael felegyenesedik, megigazítja ruháját.*
- Micsoda őrült elképzelések.
*Tharasyból valójában kinézi, hogy képes lenne olyan vakmerőségre, hogy egy teljesen ismeretlen közegben távol az övéitől és az esetleges segítségtől, beleköt valakibe. Relael nem tudja eldönteni még, hogy ezzel kapcsolatban hogyan érez, de a kíváncsiságát mindenesetre akaratlanul felkelti vele.*
- Ha úgy döntenél, hogy elnézel délebbre, akkor a Hét Varjú Tavernát keresd. Az italt majd én állom.
*Egy kacsintással reflektál arra, ami nem is olyan régen történt, annyi különbséggel, hogy Relael sokkal alaposabban csinálná Tharasy elkábítását, bár abban nem sok örömét lelné.
Ha nem marasztalják, akkor rövidesen pedig magára hagyja még mezítelen fajtársát.*
//Örökölt sors//
*Bizony Tharasy vagy nem tudja még, hogy hogyan kellene bánni Relaellel, vagy csak magasról tesz rá. A fajtárs válasza nem vált ki látványos reakciót, de érzékelhető az egykori nemes viselkedésében végbemenő változás. Persze megbocsájtóan mosolyog, miközben szépen ráérősen összeszedi magát.*
- Értem.
*Feleli kurtán, miközben elmélyülten tanulmányozza magát a megtartott tükörben, s komoly műgonddal rendezgeti el tincseit. Eleinte nem óhajtott volna ennyit időzni mindezzel, ám most örömmel merül el a feladatban, hogy ezzel is bosszanthassa kicsit Tharasyt.*
- Kikötői urak?
*Röviden felnevet, majd egy végső pillantást vet a végeredményre, mielőtt elveszi fajtársától a tükröt és elteszi. Többet nem tesz hozzá, így Tharasy képzeletére bízza, hogy vajon kérdése miért is volt olyan vicces a számára.
Relael felegyenesedik, megigazítja ruháját.*
- Micsoda őrült elképzelések.
*Tharasyból valójában kinézi, hogy képes lenne olyan vakmerőségre, hogy egy teljesen ismeretlen közegben távol az övéitől és az esetleges segítségtől, beleköt valakibe. Relael nem tudja eldönteni még, hogy ezzel kapcsolatban hogyan érez, de a kíváncsiságát mindenesetre akaratlanul felkelti vele.*
- Ha úgy döntenél, hogy elnézel délebbre, akkor a Hét Varjú Tavernát keresd. Az italt majd én állom.
*Egy kacsintással reflektál arra, ami nem is olyan régen történt, annyi különbséggel, hogy Relael sokkal alaposabban csinálná Tharasy elkábítását, bár abban nem sok örömét lelné.
Ha nem marasztalják, akkor rövidesen pedig magára hagyja még mezítelen fajtársát.*
4268. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-06-12 22:24:49
Üzenet elküldve: 2024-06-12 22:24:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Csupán egy kedélyes szusszanással reagál a válaszra. Nem ismeri túlzottan az elfet, így a szeszélyességéről is csak nagy vonalakban tud. Ő jelenleg biztos benne, hogy jól teljesített, a fajtárs pedig elégedettségében úgy is visszatér majd hozzá.*
-Ha repetázni jössz, meglátjuk, lesz-e gusztusom. És nem hagylak véletlen az istállóba kötve. *Elmorzsol egy vigyort. Felül törökülésbe, onnan szemléli Relaelt egy darabig. Közben szórakozottan tépkedi maga körül a fűszálakat, ahogy a hallottakon mereng.*
-Akad addig majd más. *Vigyorodik el, ahogy az elf felhívja figyelmét várható hiányára. Fogalma sincs, hogy hiányozni fog-e neki a nemesvérű fajtárs. Kiderül.
Kedvtelve nézi a nőies, ám kidolgozott vonalakat és a feszes hátsót. Nem sok elffel volt dolga, de nem úgy képzelte őket, mint Relael. Ő maga nem öltözik azonnal. Nem siet sehova.*
-Thargföldön biztosan. Ha a Vaskorsóban keresel, talán hamar felbukkanok. Majd még meglátom. *Kékjei hideg kajánsággal csillannak. Relael egy tükröt varázsol elő, majd miután ő feltápászkodott, a kezébe nyomja. Ha bárki más fehérnép várna tőle ilyesmit, valószínűleg minden további nélkül a képébe nyomná. Most azonban a fajtárs nem csak kifárasztotta, de ki is elégítette, nincs vágya az erőszakra és a cselvetésre. Megtartja hát a tükröt az elfnek, s közben elnézi ő is a kellemes vonásokat.*
-Hazamész most a kikötői urakhoz? *Homlokráncolva pislog. Nem járt még a Kikötőben, fogalma sincs, miféle szerzetek lakják. Azt persze hallomásból tudja, hogy a bűn melegágya a hely, de bűnözni urak is tudnak.*
-Lehet, hogy elnézek valamikor a Kikötőbe. Megnézem a tengert. Beverek pár képet. *Reakciót les.
Amint Relael végzett a szépítkezéssel, ő is ruhája után nyúl. Komótosan öltözik. Valahogy nincs kedve visszamenni ezután a nap után.*
//Örökölt sors//
*Csupán egy kedélyes szusszanással reagál a válaszra. Nem ismeri túlzottan az elfet, így a szeszélyességéről is csak nagy vonalakban tud. Ő jelenleg biztos benne, hogy jól teljesített, a fajtárs pedig elégedettségében úgy is visszatér majd hozzá.*
-Ha repetázni jössz, meglátjuk, lesz-e gusztusom. És nem hagylak véletlen az istállóba kötve. *Elmorzsol egy vigyort. Felül törökülésbe, onnan szemléli Relaelt egy darabig. Közben szórakozottan tépkedi maga körül a fűszálakat, ahogy a hallottakon mereng.*
-Akad addig majd más. *Vigyorodik el, ahogy az elf felhívja figyelmét várható hiányára. Fogalma sincs, hogy hiányozni fog-e neki a nemesvérű fajtárs. Kiderül.
Kedvtelve nézi a nőies, ám kidolgozott vonalakat és a feszes hátsót. Nem sok elffel volt dolga, de nem úgy képzelte őket, mint Relael. Ő maga nem öltözik azonnal. Nem siet sehova.*
-Thargföldön biztosan. Ha a Vaskorsóban keresel, talán hamar felbukkanok. Majd még meglátom. *Kékjei hideg kajánsággal csillannak. Relael egy tükröt varázsol elő, majd miután ő feltápászkodott, a kezébe nyomja. Ha bárki más fehérnép várna tőle ilyesmit, valószínűleg minden további nélkül a képébe nyomná. Most azonban a fajtárs nem csak kifárasztotta, de ki is elégítette, nincs vágya az erőszakra és a cselvetésre. Megtartja hát a tükröt az elfnek, s közben elnézi ő is a kellemes vonásokat.*
-Hazamész most a kikötői urakhoz? *Homlokráncolva pislog. Nem járt még a Kikötőben, fogalma sincs, miféle szerzetek lakják. Azt persze hallomásból tudja, hogy a bűn melegágya a hely, de bűnözni urak is tudnak.*
-Lehet, hogy elnézek valamikor a Kikötőbe. Megnézem a tengert. Beverek pár képet. *Reakciót les.
Amint Relael végzett a szépítkezéssel, ő is ruhája után nyúl. Komótosan öltözik. Valahogy nincs kedve visszamenni ezután a nap után.*
4267. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-06-10 13:12:48
Üzenet elküldve: 2024-06-10 13:12:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
*Még mindig bosszús kissé Yagnar fölényes viselkedésének köszönhetően. Nem a férfi közeledése rendítette meg, adott esetben akár kellemes is lehetne a számára, sokkal inkább a beszélgetésük összességében hagyott benne nyomott. Egykoron feltehetően elégedett lett volna a találkával, s a tetszés nyújtotta remek lehetőségével, ám a simulékonyság utóbbi időben sokkal inkább nehezére esik. Túl büszke lett már ehhez parányi hatalmának megszerzése következtében.
Annyira belemerül érzései fejtegetésébe, illetve csillapításába, hogy időt sem szán arra, hogy elvigye lovát a kovácshoz, csak a nyeregbe lendül, hogy lassú ügetésben el is induljanak vissza a Kikötőbe.*
Annyira belemerül érzései fejtegetésébe, illetve csillapításába, hogy időt sem szán arra, hogy elvigye lovát a kovácshoz, csak a nyeregbe lendül, hogy lassú ügetésben el is induljanak vissza a Kikötőbe.*
4266. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-06-09 22:12:38
Üzenet elküldve: 2024-06-09 22:12:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Helyzetéből fakadóan kissé passzívabb résztvevőként van ezúttal jelen, de ez aligha zavarhatja Tharasyt, aki így is jó néhány dicsérő és biztató hangot, illetve kifejezést zsebelhet be. Relael is pihegve fekszik egy darabig, homlokát alkarján támasztva meg fújja ki magát. Nem hitte volna, hogy a hűvös idő ellenére képes lesz ismételten leizzadni, de vad, szenvedélyes nászuk beváltotta hozzáfűzött reményeit, s kellőképpen felforrósította testét.
Elégedett sóhajjal hálálja meg a testét érő csókokat. Beleborzong Tharasy közelségébe, de a férfi hamar véget vet ennek. Az egykori nemes is hátára gördül, karjait felsőtestén pihentetve s szemhéjait lezárva pihen meg.*
- Egyelőre.
*Egy gonoszkás, egyszersmind huncut mosolyát villantja meg Tharasy felé, aki láthatja a zöldek immáron sokkal tisztább, ravasz csillogását. Fajtársa elméje kellőképpen kitisztult, hangulata viszont továbbra is emelkedett a szesznek hála.*
- Talán ha jó fiú leszel majd még jövök repetázni.
*Feltolja magát ülő helyzetbe, közben alsó ajkába harapva fogja vissza kitörni vágyó nevetését. Valóban nem biztos, hogy visszatér, s ha igen, akkor könnyen lehet, hogy nem kér többet a szőke elfből. Relael most úgy véli, hogy szívesen megismételné a kellemes időtöltésüket, ám már kellőképpen kiismerte magát ahhoz, hogy tudja milyen illékonyak időnként érzései. Nem kizárt, hogy legközelebb teljesen ridegen fogadja a fiatal férfit. Nem ez volna az első ilyen alkalom.*
- Azért remélem kicsit hiányozni fogok.
*Búgja édesen, miközben Tharasy felé fordul, s mutatóujjával megérinti a szép ajkakat, a kellemes vonásokat, a makulátlan bőrt. Néhány hosszú pillanatig még így marad, merengve élvezi ahogy lelassul az idő körülöttük. Végül megmozdul, s ezzel elrebben a finoman rátelepedett szentimentális idill. Ruháit keresi, majd ráérősen öltözködni kezd.*
- Ismerik a nevedet a környéken?
*Megigazítja magát a ruha anyagát, kisimítja a gyűrődéseket.*
- Ha keresnélek, elég körbe kérdeznem?
*Cipőjében mozgatva lábfejét igazít rajta, addig amíg kényelmesnek nem érzi azt. Ezt követően egy kis kézitükröt vesz elő, amit Tharasy kezébe nyom.*
- Kérlek ezt tarts meg egy kicsit.
*Maga felé fordítja a tükröt, és kicsit igazít is annak helyzetén. Remélhetőleg Tharasy készségesen engedelmeskedik addig, amíg gubancos haját valamelyest rendbe hozza, melyben fű és szalmaszálak is találhatóak.*
//Örökölt sors//
*Helyzetéből fakadóan kissé passzívabb résztvevőként van ezúttal jelen, de ez aligha zavarhatja Tharasyt, aki így is jó néhány dicsérő és biztató hangot, illetve kifejezést zsebelhet be. Relael is pihegve fekszik egy darabig, homlokát alkarján támasztva meg fújja ki magát. Nem hitte volna, hogy a hűvös idő ellenére képes lesz ismételten leizzadni, de vad, szenvedélyes nászuk beváltotta hozzáfűzött reményeit, s kellőképpen felforrósította testét.
Elégedett sóhajjal hálálja meg a testét érő csókokat. Beleborzong Tharasy közelségébe, de a férfi hamar véget vet ennek. Az egykori nemes is hátára gördül, karjait felsőtestén pihentetve s szemhéjait lezárva pihen meg.*
- Egyelőre.
*Egy gonoszkás, egyszersmind huncut mosolyát villantja meg Tharasy felé, aki láthatja a zöldek immáron sokkal tisztább, ravasz csillogását. Fajtársa elméje kellőképpen kitisztult, hangulata viszont továbbra is emelkedett a szesznek hála.*
- Talán ha jó fiú leszel majd még jövök repetázni.
*Feltolja magát ülő helyzetbe, közben alsó ajkába harapva fogja vissza kitörni vágyó nevetését. Valóban nem biztos, hogy visszatér, s ha igen, akkor könnyen lehet, hogy nem kér többet a szőke elfből. Relael most úgy véli, hogy szívesen megismételné a kellemes időtöltésüket, ám már kellőképpen kiismerte magát ahhoz, hogy tudja milyen illékonyak időnként érzései. Nem kizárt, hogy legközelebb teljesen ridegen fogadja a fiatal férfit. Nem ez volna az első ilyen alkalom.*
- Azért remélem kicsit hiányozni fogok.
*Búgja édesen, miközben Tharasy felé fordul, s mutatóujjával megérinti a szép ajkakat, a kellemes vonásokat, a makulátlan bőrt. Néhány hosszú pillanatig még így marad, merengve élvezi ahogy lelassul az idő körülöttük. Végül megmozdul, s ezzel elrebben a finoman rátelepedett szentimentális idill. Ruháit keresi, majd ráérősen öltözködni kezd.*
- Ismerik a nevedet a környéken?
*Megigazítja magát a ruha anyagát, kisimítja a gyűrődéseket.*
- Ha keresnélek, elég körbe kérdeznem?
*Cipőjében mozgatva lábfejét igazít rajta, addig amíg kényelmesnek nem érzi azt. Ezt követően egy kis kézitükröt vesz elő, amit Tharasy kezébe nyom.*
- Kérlek ezt tarts meg egy kicsit.
*Maga felé fordítja a tükröt, és kicsit igazít is annak helyzetén. Remélhetőleg Tharasy készségesen engedelmeskedik addig, amíg gubancos haját valamelyest rendbe hozza, melyben fű és szalmaszálak is találhatóak.*
4265. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-22 12:51:06
Üzenet elküldve: 2024-05-22 12:51:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Szerencséjére Relael nem csak "tehetségére" tart igényt, s hamar kiderül, hogy örömét sem csak ebben leli. Látszólag mindkettejük legnagyobb megelégedésére folynak az események, ami a közelmúlt tükrében meglepi a tharg harcost. Elvégre néhány órával ezelőtt még csak arra sem volt kilátása, hogy felül legyen összefonódásuk alatt, ezúttal viszont Relael kiszolgáltatja magát számára. Nem gondolja túl a dolgot, de azért e habitus igen csak alátámasztja eddigi megfigyelését; az elf nemes igen csak szeszélyes.*
-Te őrült szajha. *Feleli Relael parancsszavára. Hangja megremeg, de nem csak a hevességtől vagy a kéjtől. A fajtárs kihallhatja, hogy a férfi bizony mosolyog vagy vigyorog, miközben igen csak heves tempóra ösztökéli magát az üzekedés közepette, mintha csak az lenne a célja, hogy beledolgozza Relaelt a földbe.
Nem rest engedni a kérésnek; újra és újra csattan tenyere, s el is gyönyörködik kezének nyomában. A fájdalom hangjait óhajtja hallani a gyönyörtől remegő sóhajok közepette, de meg kell hagyni, Relael igen csak jól bírja.
Mikor már úgy érzi, hogy levegőt sem igen kap, enged a késztetésnek és rádől a fajtárs hátára, hogy ő is bevégezhessen. Hevesen dobogó szívvel, erőteljes nyögések közepette vár ki, míg a kéj hullámi elmúlnak, hogy aztán néhány finom csókkal illesse az elf lapockáit. Egészen nyakáig mászik ajkaival, s csak eztán fordul le a fajtársról.*
-Remélem, ez elég volt! *Hullámzó mellkassal nyúlik ki a jólesően hideg füvön. Karjával szórakozottan simít végig egy szőke tincsen, miközben igyekszik nagy levegővételekkel nyerni vissza erejét.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.22 12:56:48
//Örökölt sors//
*Szerencséjére Relael nem csak "tehetségére" tart igényt, s hamar kiderül, hogy örömét sem csak ebben leli. Látszólag mindkettejük legnagyobb megelégedésére folynak az események, ami a közelmúlt tükrében meglepi a tharg harcost. Elvégre néhány órával ezelőtt még csak arra sem volt kilátása, hogy felül legyen összefonódásuk alatt, ezúttal viszont Relael kiszolgáltatja magát számára. Nem gondolja túl a dolgot, de azért e habitus igen csak alátámasztja eddigi megfigyelését; az elf nemes igen csak szeszélyes.*
-Te őrült szajha. *Feleli Relael parancsszavára. Hangja megremeg, de nem csak a hevességtől vagy a kéjtől. A fajtárs kihallhatja, hogy a férfi bizony mosolyog vagy vigyorog, miközben igen csak heves tempóra ösztökéli magát az üzekedés közepette, mintha csak az lenne a célja, hogy beledolgozza Relaelt a földbe.
Nem rest engedni a kérésnek; újra és újra csattan tenyere, s el is gyönyörködik kezének nyomában. A fájdalom hangjait óhajtja hallani a gyönyörtől remegő sóhajok közepette, de meg kell hagyni, Relael igen csak jól bírja.
Mikor már úgy érzi, hogy levegőt sem igen kap, enged a késztetésnek és rádől a fajtárs hátára, hogy ő is bevégezhessen. Hevesen dobogó szívvel, erőteljes nyögések közepette vár ki, míg a kéj hullámi elmúlnak, hogy aztán néhány finom csókkal illesse az elf lapockáit. Egészen nyakáig mászik ajkaival, s csak eztán fordul le a fajtársról.*
-Remélem, ez elég volt! *Hullámzó mellkassal nyúlik ki a jólesően hideg füvön. Karjával szórakozottan simít végig egy szőke tincsen, miközben igyekszik nagy levegővételekkel nyerni vissza erejét.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.22 12:56:48
4264. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-22 12:10:51
Üzenet elküldve: 2024-05-22 12:10:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Ne? Pedig igazi tehetség vagy, kár lenne ezt veszni hagyni.
*Feleli kurta nevetés kíséretében, majd hagyja elilanni, s helyette a folytatásra koncentrál. Tharasy eddigi gyengédsége szép lassan elpárolog, s egy határozottabb, szenvedélyesebb oldalát mutatja meg neki ismét. Relael eleinte tiltakozna ez ellen, ám igen hamar elgyengül fajtársa tevékenysége nyomán, mert bizony az igen kellemes, nem csoda, hgy oly könnyen feledteti vele buta dominancia harcát.
Zenei füleinek partnere elégedettsége, s bizony ez őt is tovább ösztökéli, melyet nem rest fajtársa tudtára adni. Mikor csókot lopnak tőle szenvedélyesen viszonozza a közeledést, kéjes nyögései viszont ez idő alatt sem hagynak alább. Látatlanban keresi meg partnere földön támaszkodó kezét, és kézfejét rásimítva kapaszkodik bele, miközben elalélva ereszkedik a földre. Nincs ellenére sem a határozottság, sem a durvaság, ezt Tharasy is hamarosan megtapasztalhatja, aki a hajhúzásra még több elégedett sóhajt kap válaszul.
A fenekén csattanó tenyér kissé váratlanul éri Relaelt, de ahelyett, hogy kijózanítaná még inkább megrészegíti őt. Ajkába harapva igyekszik megállni a késztetést, hogy engedjen elfajzott vágyainak, végül képtelen uralkodni rajtuk, ezért remegő hangon megszólal.*
- Még! Erősebben!
//Örökölt sors//
- Ne? Pedig igazi tehetség vagy, kár lenne ezt veszni hagyni.
*Feleli kurta nevetés kíséretében, majd hagyja elilanni, s helyette a folytatásra koncentrál. Tharasy eddigi gyengédsége szép lassan elpárolog, s egy határozottabb, szenvedélyesebb oldalát mutatja meg neki ismét. Relael eleinte tiltakozna ez ellen, ám igen hamar elgyengül fajtársa tevékenysége nyomán, mert bizony az igen kellemes, nem csoda, hgy oly könnyen feledteti vele buta dominancia harcát.
Zenei füleinek partnere elégedettsége, s bizony ez őt is tovább ösztökéli, melyet nem rest fajtársa tudtára adni. Mikor csókot lopnak tőle szenvedélyesen viszonozza a közeledést, kéjes nyögései viszont ez idő alatt sem hagynak alább. Látatlanban keresi meg partnere földön támaszkodó kezét, és kézfejét rásimítva kapaszkodik bele, miközben elalélva ereszkedik a földre. Nincs ellenére sem a határozottság, sem a durvaság, ezt Tharasy is hamarosan megtapasztalhatja, aki a hajhúzásra még több elégedett sóhajt kap válaszul.
A fenekén csattanó tenyér kissé váratlanul éri Relaelt, de ahelyett, hogy kijózanítaná még inkább megrészegíti őt. Ajkába harapva igyekszik megállni a késztetést, hogy engedjen elfajzott vágyainak, végül képtelen uralkodni rajtuk, ezért remegő hangon megszólal.*
- Még! Erősebben!
4263. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-21 20:50:50
Üzenet elküldve: 2024-05-21 20:50:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nagyon úgy fest, játéka ínyére van a fajtársnak. Szívesen fel-felpillant, miközben olykor szünetet tart, hogy szemügyre vehesse Relael érzéki vonásait és hullámzó mellkasát. Vigyorral ábrázatán emelkedik fel ültébe és támaszkodik meg maga mögött, ahogy a lányt elöntik a gyönyör hullámai.*
-A combjaid között. *Ismétli a nemest.* -Azért ne szokd meg. *Nem, mintha ellenére lett volna a játék. Elvégre tevékenységétől függetlenül ő diktált. Ez pedig azzal vegyítve, hogy az ő nevét nyögte a leány, igazán simogatja hiúságát.*
-Azt majd meglátjuk. *Feleli, ám a további szavak torkára forrnak, ahogy Relael a hasára fordulva kínálja fel magát számára. Érzi fogait egymásnak préselődni, ahogy egy pillanatra megfeszül állkapcsa a kéjes látványtól. Nem habozik közelebb húzni magát, hogy a lány hátsóját célozva ujjait előbb feszes bőrbe vájva húzza végig. Bizonyosan roppant elégedett a sötéthajú fajtárs vele, elvégre kiadni látszik kezéből a gyeplőt. Ő pedig nem az a fajta, aki ne élne a kínálkozó lehetőséggel, ha módja van azt magához ragadni.
Nem is teketóriázik sokat, elvégre a terep kimondottan vendégvárónak tűnik. Ekképp pedig végre-valahára felnyögve merülhet el Relaelben, miközben megtámaszkodik mellette karjaival. Egy rövid ideig ismerkedik csak a pozícióval és az új helyzettel, szeretőjének pedig tényleg lehetősége van hallani saját nevét a tharg fajtárs szájából. Nem telik el azonban túl sok idő, mielőtt hevesebb tempóra váltana. Egyik kezével végigsimít Relael hátán, hogy aztán ujjaival a karcsú nyakát karolhassa át. Erejét nem kímélve igyekszik feljebb feszíteni a lány állát s vele együtt tekintetét, hogy ezúttal fentről bámulhasson bele a zöldekbe. Magasságából fakadóan csókot is van alkalma lopni, ha az elf viszonozza a közeledést.*
-Ez tényleg nem mindennapi! *Felnyögve hajol közelebb Relael hegyes füléhez, hogy azt is megízlelhesse nyelvével.*
-Nem is engednélek haza anélkül, hogy belekóstolj a thargmódiba. *Feljebb egyenesedik, majd hirtelen felindulásból óriásit sóz Relael hátsójára tenyerével.
A hevességet egy pillanatra sem feledve túr rögtön eztán a fekete fürtök közé, hogy kedve szerint feszíthesse feljebb gazdáját. Érezhetően egyre inkább ínyére van a gyeplő.*
-
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.21 20:55:27
//Örökölt sors//
*Nagyon úgy fest, játéka ínyére van a fajtársnak. Szívesen fel-felpillant, miközben olykor szünetet tart, hogy szemügyre vehesse Relael érzéki vonásait és hullámzó mellkasát. Vigyorral ábrázatán emelkedik fel ültébe és támaszkodik meg maga mögött, ahogy a lányt elöntik a gyönyör hullámai.*
-A combjaid között. *Ismétli a nemest.* -Azért ne szokd meg. *Nem, mintha ellenére lett volna a játék. Elvégre tevékenységétől függetlenül ő diktált. Ez pedig azzal vegyítve, hogy az ő nevét nyögte a leány, igazán simogatja hiúságát.*
-Azt majd meglátjuk. *Feleli, ám a további szavak torkára forrnak, ahogy Relael a hasára fordulva kínálja fel magát számára. Érzi fogait egymásnak préselődni, ahogy egy pillanatra megfeszül állkapcsa a kéjes látványtól. Nem habozik közelebb húzni magát, hogy a lány hátsóját célozva ujjait előbb feszes bőrbe vájva húzza végig. Bizonyosan roppant elégedett a sötéthajú fajtárs vele, elvégre kiadni látszik kezéből a gyeplőt. Ő pedig nem az a fajta, aki ne élne a kínálkozó lehetőséggel, ha módja van azt magához ragadni.
Nem is teketóriázik sokat, elvégre a terep kimondottan vendégvárónak tűnik. Ekképp pedig végre-valahára felnyögve merülhet el Relaelben, miközben megtámaszkodik mellette karjaival. Egy rövid ideig ismerkedik csak a pozícióval és az új helyzettel, szeretőjének pedig tényleg lehetősége van hallani saját nevét a tharg fajtárs szájából. Nem telik el azonban túl sok idő, mielőtt hevesebb tempóra váltana. Egyik kezével végigsimít Relael hátán, hogy aztán ujjaival a karcsú nyakát karolhassa át. Erejét nem kímélve igyekszik feljebb feszíteni a lány állát s vele együtt tekintetét, hogy ezúttal fentről bámulhasson bele a zöldekbe. Magasságából fakadóan csókot is van alkalma lopni, ha az elf viszonozza a közeledést.*
-Ez tényleg nem mindennapi! *Felnyögve hajol közelebb Relael hegyes füléhez, hogy azt is megízlelhesse nyelvével.*
-Nem is engednélek haza anélkül, hogy belekóstolj a thargmódiba. *Feljebb egyenesedik, majd hirtelen felindulásból óriásit sóz Relael hátsójára tenyerével.
A hevességet egy pillanatra sem feledve túr rögtön eztán a fekete fürtök közé, hogy kedve szerint feszíthesse feljebb gazdáját. Érezhetően egyre inkább ínyére van a gyeplő.*
-
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.21 20:55:27
4262. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-20 12:03:08
Üzenet elküldve: 2024-05-20 12:03:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Tharasy türelemmel és kíváncsi játékossággal nyúl hozzá, ez pedig kellemes meglepetés Relael számára, melyet kellőképpen ki is élvez. Fajtársát meg is ajándékozza nevének sóhajtásával, mely biztosan hizlalja a fiatal férfi büszkeségét.
Kegyetlen játékba kezd partnere, melynek az egykori nemes most az elszenvedője. Szapora zihálása a szándékos szünetek alatt valamelyest alább hagy, ám a sürgető érzés csak erősödik ez idő alatt. Minden alkalommal, amikor megfosztják a beteljesüléstől panaszos, nyűgös hangokkal fejezi ki nemtetszését, ám ennél többet aligha tehet.
Az elkerülhetetlen végül bekövetkezik, bármennyire is óhajtotta halogatni a végeredményt Tharasy. Relael teste megfeszül, s rövid időre kontrollt veszít. Izmai rándulnak, s míg végig fut többször a gyönyör hulláma rajta, tehetetlenségének és édes szenvedésének szűrő nélkül ad hangot. Próbálja távolabb lökni magát, hiszen kiélesedett érzékeire még egy kósza érintés is hatalmas hatást gyakorol. Kifulladva fordul oldalára. Szemhéjait lehunyva pihen meg, hevesen kalapáló szíve szinte kiugrik mellkasából, de lassan nyugodtabb tempóra vált.
Válla felett, szeme sarkából pillant Tharasy felé. Tudja jól, hogy ennyivel nem végeztek. Persze bármikor elutasíthatja a fiatal férfit, de nincs ellenére annak közelsége.*
- Azt hittem az arcod már nem lehet mutatósabb, de még jobban nézett ki a combjaim között.
*Elégedett, kurta nevetéssel fejezi ki elismerését.*
- Az ajkaid és nyelvedet pedig már csak akkor fogom jobban élvezni, ha a nevemet formálod meg velük.
*Kéjes mosollyal arcán fordul hasára, majd haját egyik oldalára söpri, hogy a sötét tincsek fátyla nélkül jobb rálátása legyen Tharasyra. Közben csípőjét feljebb tolva invitálja őt egy olyan lakomára, amire jól tudja, hogy régóta áhítozik fajtársa. Könnyen lehet, hogy Relael rövidesen megbánja, hogy ilyen megengedő a sunyi tharggal, de a hosszú játékuk gyöngévé tette.*
//Örökölt sors//
*Tharasy türelemmel és kíváncsi játékossággal nyúl hozzá, ez pedig kellemes meglepetés Relael számára, melyet kellőképpen ki is élvez. Fajtársát meg is ajándékozza nevének sóhajtásával, mely biztosan hizlalja a fiatal férfi büszkeségét.
Kegyetlen játékba kezd partnere, melynek az egykori nemes most az elszenvedője. Szapora zihálása a szándékos szünetek alatt valamelyest alább hagy, ám a sürgető érzés csak erősödik ez idő alatt. Minden alkalommal, amikor megfosztják a beteljesüléstől panaszos, nyűgös hangokkal fejezi ki nemtetszését, ám ennél többet aligha tehet.
Az elkerülhetetlen végül bekövetkezik, bármennyire is óhajtotta halogatni a végeredményt Tharasy. Relael teste megfeszül, s rövid időre kontrollt veszít. Izmai rándulnak, s míg végig fut többször a gyönyör hulláma rajta, tehetetlenségének és édes szenvedésének szűrő nélkül ad hangot. Próbálja távolabb lökni magát, hiszen kiélesedett érzékeire még egy kósza érintés is hatalmas hatást gyakorol. Kifulladva fordul oldalára. Szemhéjait lehunyva pihen meg, hevesen kalapáló szíve szinte kiugrik mellkasából, de lassan nyugodtabb tempóra vált.
Válla felett, szeme sarkából pillant Tharasy felé. Tudja jól, hogy ennyivel nem végeztek. Persze bármikor elutasíthatja a fiatal férfit, de nincs ellenére annak közelsége.*
- Azt hittem az arcod már nem lehet mutatósabb, de még jobban nézett ki a combjaim között.
*Elégedett, kurta nevetéssel fejezi ki elismerését.*
- Az ajkaid és nyelvedet pedig már csak akkor fogom jobban élvezni, ha a nevemet formálod meg velük.
*Kéjes mosollyal arcán fordul hasára, majd haját egyik oldalára söpri, hogy a sötét tincsek fátyla nélkül jobb rálátása legyen Tharasyra. Közben csípőjét feljebb tolva invitálja őt egy olyan lakomára, amire jól tudja, hogy régóta áhítozik fajtársa. Könnyen lehet, hogy Relael rövidesen megbánja, hogy ilyen megengedő a sunyi tharggal, de a hosszú játékuk gyöngévé tette.*
4261. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-18 04:22:00
Üzenet elküldve: 2024-05-18 04:22:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Örülne, hogy ismerős környékre érkezett, de se nem szokott örülni, se nem ismerős számára semmilyen vidék, ami nincs négy fallal behatárolva. Eltévedni nem fog, amíg az utat követi és emlékezete szerencsére élesebb annál, minthogy teljesen feledje ezen vastag szeletét a tharg birodalomnak. Nincs is sok felednivalója sem, azon kívül, hogy egyszer rájuk támadtak, de az is messze volt már, mind időben, mind helyben. Azóta már új problémáik vannak és Nestar igaz nyugodalmára, másoknak. De jelentkezik, hogy túlzott szünetelése után valamennyi részt kivegyen belőle és miután a városban való tengődésének haszna még számára se elégséges indok a távolmaradásra.*
4260. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-12 22:57:12
Üzenet elküldve: 2024-05-12 22:57:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Végzett. Már a barbárokkal. Ennek a fafejű népségnek beszélhet napestig, nem tudják megkülönböztetni a csutkababát a valódi értéktől. Egész nap az áruját szórta, de végső soron teljesen feleslegesen; alig ment el valami. Ezért pedig kár volt oly nagy energiákat áldozni ebbe a bohózatba. Mert ő ezentúl csak így fog hivatkozni erre az eseményre. Bohózat!
Zsörtölődve, meglepően nagy tempóban közlekedik át a visszafelé vezető úton. Szekere porfelhőt verve száguld végig a birtokokon, s a Szántóföldekig meg sem áll majd.*
Zsörtölődve, meglepően nagy tempóban közlekedik át a visszafelé vezető úton. Szekere porfelhőt verve száguld végig a birtokokon, s a Szántóföldekig meg sem áll majd.*
4259. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-12 10:16:18
Üzenet elküldve: 2024-05-12 10:16:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Rögtön érzi, hogy munkálkodása igen csak eredményes. Fel-felpillant az érzékien ránduló vonásokra és a hívogatóan emelkedő, méretes keblekre, mielőtt szemét behunyva újra a lány combjai közé merülne. Mit sem zavarja most a hűvös, füves talaj teste alatt, mely igen csak kényelmetlenül szűk helyet kínál ágyéktájt.
Lehet, hogy a kéjtől telt férfiagya játszik vele, de a nemest édesebb ízűnek véli, mint a szántók fehérnépjeit. Talán az elf vér az oka, talán más, mindenesetre kísérlete a végéhez ért. Megkíméli az eredmény kihirdetésétől játszótársát, jobb elfoglaltsága akad most. Műveletét ugyanis ekkor sem hagyja abba, noha roppant lassú tempóra kapcsol, miközben nyelvével a legfinomabb részeket keresi. Hideg szemei kajánul pillantanak a sóhajtozó, sötéthajú elf tekintetének irányába. Érzékeli, hogy ha jobban rásegítene, bizonyosan hamar gyönyörben részesítené az elfet; ugyanakkor egy másik, számára izgalmasabb kísérletbe kezd most.
Noha legutóbbi alkalommal egyoldalú volt közöttük a dominanciakérdés, most egyértelmű lehetősége nyílik diktálni a játékot. Érzi a tincsei közé nyúló ujjak biztatását, de nem enged teret a gyönyörnek, legalábbis egyelőre. Mi lenne abban a pláne?
Mikor Relael testének rezdülései és sóhajai szaporázni látszanak, meg-megáll, s lassít nyelvének tempójával. Kíváncsi, meddig tudja feszíteni az elf érzékeit. Nem ereszti ugyanakkor a mámortól telt testet sem, a határon óhajt játszani. Igyekszik addig feszíteni a kielégülés pillanatát, mikor már egy egyszerű, óvatos érintés is elég hozzá nyelvével. Kíváncsi, vajon mit vált ki Relaelből, kinek nyögései és sóhajai felettébb kellemes aláfestő muzsikát kölcsönöznek számára.*
//Örökölt sors//
*Rögtön érzi, hogy munkálkodása igen csak eredményes. Fel-felpillant az érzékien ránduló vonásokra és a hívogatóan emelkedő, méretes keblekre, mielőtt szemét behunyva újra a lány combjai közé merülne. Mit sem zavarja most a hűvös, füves talaj teste alatt, mely igen csak kényelmetlenül szűk helyet kínál ágyéktájt.
Lehet, hogy a kéjtől telt férfiagya játszik vele, de a nemest édesebb ízűnek véli, mint a szántók fehérnépjeit. Talán az elf vér az oka, talán más, mindenesetre kísérlete a végéhez ért. Megkíméli az eredmény kihirdetésétől játszótársát, jobb elfoglaltsága akad most. Műveletét ugyanis ekkor sem hagyja abba, noha roppant lassú tempóra kapcsol, miközben nyelvével a legfinomabb részeket keresi. Hideg szemei kajánul pillantanak a sóhajtozó, sötéthajú elf tekintetének irányába. Érzékeli, hogy ha jobban rásegítene, bizonyosan hamar gyönyörben részesítené az elfet; ugyanakkor egy másik, számára izgalmasabb kísérletbe kezd most.
Noha legutóbbi alkalommal egyoldalú volt közöttük a dominanciakérdés, most egyértelmű lehetősége nyílik diktálni a játékot. Érzi a tincsei közé nyúló ujjak biztatását, de nem enged teret a gyönyörnek, legalábbis egyelőre. Mi lenne abban a pláne?
Mikor Relael testének rezdülései és sóhajai szaporázni látszanak, meg-megáll, s lassít nyelvének tempójával. Kíváncsi, meddig tudja feszíteni az elf érzékeit. Nem ereszti ugyanakkor a mámortól telt testet sem, a határon óhajt játszani. Igyekszik addig feszíteni a kielégülés pillanatát, mikor már egy egyszerű, óvatos érintés is elég hozzá nyelvével. Kíváncsi, vajon mit vált ki Relaelből, kinek nyögései és sóhajai felettébb kellemes aláfestő muzsikát kölcsönöznek számára.*
4258. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-11 18:52:25
Üzenet elküldve: 2024-05-11 18:52:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael jól tudja, hogy eléggé óvatlanul viselkedik, s lankadó figyelmét nem érdemelte ki fajtársa, aki ez idáig éppen ellenkezőleg, mindvégig azt bizonyította számára, hogy jobb résen lenni a közelében. Az ifjú elf emiatt viszont nem aggódik, de csak mert kellő - vagy túlzott, ki miként ítéli meg - magabiztosságának hála jellemzően elkerülik a kétségek.
Az érintésre lehunyja szemhéjait, s vakon élvezi ki testén végig szaladok ujjakat és fürkész tekintetet. Napestig képes lenne élvezni jelenlegi helyzetüket, de Tharasynak más tervei támadnak, és meglepő kérdéssel áll elő. Relael kíváncsian emeli zöldjeit fajtársára, érdeklődve igyekszik eldönteni, hogy miért fogalmazódott meg a fiatal férfiban pont ez a gondolat.*
- Nem tudom, nem szoktam ilyeneken gondolkodni.
*Érkezik a kitérő válasz, mely számára nyilvánvaló hazugság, ám elég könnyedre sikeredik ahhoz, hogy hihetőnek tűnjön. Nem feltételezi, hogy Tharasy megkérdőjelezi felelete valóságtartalmát, ennek ellenére töprengeni kezd egy kielégítőbb gondolatmeneten, ám ebben váratlanul szakítják meg.
Enyhe döbbenet ül ki arcára, miközben fejét felemelve pillant le. Szívesen megfejtené partnere motivációit, ám ez nem az a pillanat, amikor komplex gondolkodásra lenne képes. Helyette átadja magát az érzésnek, melyet hangos sóhajai, szapora légzése és időnként megfeszülő teste is kifejez. Testét átjárja a forróság, s a külvilág kezd eltompulni a számára, amikor Tharasy ebből kizökkenti. Feltolja magát, hogy alkarjára támaszkodva egy szúrós pillantással jutalmazza a fiatal férfi megjegyzését.*
- Ahj, csak fogd már be!
*Morran rá, ám pillanatnyi haragja rögtön tovaszáll ahogy partnere tovább folytatja gyöngéd kényeztetését. Relael hamar hatása alá kerül ismét, s ennek hála nem érzi sem a hideg fuvallatot, sem az élővilág zaját, s azt sem fogja fel, hogy elégedettségét milyen intenzitással fejezi ki. Nem csupán a tevékenység maga, de annak látványa is mély hatást gyakorol rá, melyet Tharasy is láthat Relael kéjtől kába tekintetében. A gyengéd, türelmes munkának pedig rövidesen learathatja gyümölcsét az ifjú tharg, már amennyiben úgy óhajtja, elvégre itt az irányítás teljes egészében nála van, akkor is ha Relael ujjai finoman a szőke tincsek közé túrnak.*
//Örökölt sors//
*Relael jól tudja, hogy eléggé óvatlanul viselkedik, s lankadó figyelmét nem érdemelte ki fajtársa, aki ez idáig éppen ellenkezőleg, mindvégig azt bizonyította számára, hogy jobb résen lenni a közelében. Az ifjú elf emiatt viszont nem aggódik, de csak mert kellő - vagy túlzott, ki miként ítéli meg - magabiztosságának hála jellemzően elkerülik a kétségek.
Az érintésre lehunyja szemhéjait, s vakon élvezi ki testén végig szaladok ujjakat és fürkész tekintetet. Napestig képes lenne élvezni jelenlegi helyzetüket, de Tharasynak más tervei támadnak, és meglepő kérdéssel áll elő. Relael kíváncsian emeli zöldjeit fajtársára, érdeklődve igyekszik eldönteni, hogy miért fogalmazódott meg a fiatal férfiban pont ez a gondolat.*
- Nem tudom, nem szoktam ilyeneken gondolkodni.
*Érkezik a kitérő válasz, mely számára nyilvánvaló hazugság, ám elég könnyedre sikeredik ahhoz, hogy hihetőnek tűnjön. Nem feltételezi, hogy Tharasy megkérdőjelezi felelete valóságtartalmát, ennek ellenére töprengeni kezd egy kielégítőbb gondolatmeneten, ám ebben váratlanul szakítják meg.
Enyhe döbbenet ül ki arcára, miközben fejét felemelve pillant le. Szívesen megfejtené partnere motivációit, ám ez nem az a pillanat, amikor komplex gondolkodásra lenne képes. Helyette átadja magát az érzésnek, melyet hangos sóhajai, szapora légzése és időnként megfeszülő teste is kifejez. Testét átjárja a forróság, s a külvilág kezd eltompulni a számára, amikor Tharasy ebből kizökkenti. Feltolja magát, hogy alkarjára támaszkodva egy szúrós pillantással jutalmazza a fiatal férfi megjegyzését.*
- Ahj, csak fogd már be!
*Morran rá, ám pillanatnyi haragja rögtön tovaszáll ahogy partnere tovább folytatja gyöngéd kényeztetését. Relael hamar hatása alá kerül ismét, s ennek hála nem érzi sem a hideg fuvallatot, sem az élővilág zaját, s azt sem fogja fel, hogy elégedettségét milyen intenzitással fejezi ki. Nem csupán a tevékenység maga, de annak látványa is mély hatást gyakorol rá, melyet Tharasy is láthat Relael kéjtől kába tekintetében. A gyengéd, türelmes munkának pedig rövidesen learathatja gyümölcsét az ifjú tharg, már amennyiben úgy óhajtja, elvégre itt az irányítás teljes egészében nála van, akkor is ha Relael ujjai finoman a szőke tincsek közé túrnak.*
4257. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-10 14:35:35
Üzenet elküldve: 2024-05-10 14:35:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Miközben egymásba fonódnak és az ajkak csókra nyílnak, ő rögtön érzi, hogy Relael éppúgy fel van ajzva, akár csak ő. Beszédes a hevessége és a lelkesedése, még akkor is, ha egyéb jelét nem mutatja a dolognak. S ha mutatja is, ő nem a legjobb emberismerők közé tartozik. Épp ellenkezőleg; noha folyton lesi mások szándékát, ez inkább olyan elővigyázatosság, melyben leginkább magából indul ki. Elvégre a kegyetlen játékok, melyekben olykor szerencséje van, sosem őt célozzák.
Elnézi, ahogy Relael ellép mellőle, hogy a fűbe feküdjön. Megkapó látvány. Ha szorult volna belé valamiféle művészi véna, bizonyosan megihletné, ám benne egészen más rejlik, s gondolatai is leginkább kéjvágya körül keringenek.*
-Gondtalan. *Ismétli gépiesen, miközben hideg tekintetével a földön fekvő, mezítelen testre bambul. Meglepő gondolatok is átfutnak fején; például az, hogy Relael olybá fest, valamiféle bizalmat fektet belé e könnyed habitussal. A legkevésbé sincs ellenére, csak kissé csodálkozik rajta.
Közelebb lép, hogy a lány mellé térdeljen. Műértő szemmel pillant végig a fajukhoz képest terjedelmes domborulatokon és a finom vonalakon. Keze kíséri tekintetét, egészen a nyak vonalától kezdve.*
-Van, amitől félsz? *Teszi fel a váratlan kérdést, miközben elvigyorodva felpillant a szép arcra. Relael eddig felettébb vakmerő habitust tanúsít. Igaz, ami igaz, bizonyította, hogy ha kell, képes megvédeni magát.
Egyelőre leküzdi vadászösztönét, ebben pedig jócskán segít egy korábbi gondolata. Számos dolgot kóstolt már életében, de fajtársat még nem. Főleg nem nemest. Kíváncsi, vajon ugyanolyan ízük van-e. E kérdés fényében fekszik a sötéthajú elf lábai közé, már ha amaz nem ellenkezik, s átkarolja annak combjait. Óvatosan kezdi a műveletet. Kitapasztalja nyelvével a finom részleteket, s hogy vajon mire hogy reagál a lány. Leginkább saját kíváncsisága űzi, semmint hogy örömet szerezzen.*
-Minden férfinak ily engedelmes vagy? *Hajol ki egy pillanatra ártatlan ábrázattal, ám kékjei kajánul csillannak. A hosszúéletű könnyen rájöhet, hogy fajtársa csak szurkálódik. Természetesen megtapasztalta már, mennyire is engedelmes Relael, csupán nem bírja ki, hogy ne jártassa a pofáját. Ismét combok közé dugja fejét és folytatja tevékenységét a megfelelő pontokra fókuszálva ezúttal. Egyelőre ugyanis nem állapította meg, mennyire más az elf a szántóföldek fehérnépjeitől, hisz előbb le kell mosdatni róla a folyóvíz hűvös ízét.*
//Örökölt sors//
*Miközben egymásba fonódnak és az ajkak csókra nyílnak, ő rögtön érzi, hogy Relael éppúgy fel van ajzva, akár csak ő. Beszédes a hevessége és a lelkesedése, még akkor is, ha egyéb jelét nem mutatja a dolognak. S ha mutatja is, ő nem a legjobb emberismerők közé tartozik. Épp ellenkezőleg; noha folyton lesi mások szándékát, ez inkább olyan elővigyázatosság, melyben leginkább magából indul ki. Elvégre a kegyetlen játékok, melyekben olykor szerencséje van, sosem őt célozzák.
Elnézi, ahogy Relael ellép mellőle, hogy a fűbe feküdjön. Megkapó látvány. Ha szorult volna belé valamiféle művészi véna, bizonyosan megihletné, ám benne egészen más rejlik, s gondolatai is leginkább kéjvágya körül keringenek.*
-Gondtalan. *Ismétli gépiesen, miközben hideg tekintetével a földön fekvő, mezítelen testre bambul. Meglepő gondolatok is átfutnak fején; például az, hogy Relael olybá fest, valamiféle bizalmat fektet belé e könnyed habitussal. A legkevésbé sincs ellenére, csak kissé csodálkozik rajta.
Közelebb lép, hogy a lány mellé térdeljen. Műértő szemmel pillant végig a fajukhoz képest terjedelmes domborulatokon és a finom vonalakon. Keze kíséri tekintetét, egészen a nyak vonalától kezdve.*
-Van, amitől félsz? *Teszi fel a váratlan kérdést, miközben elvigyorodva felpillant a szép arcra. Relael eddig felettébb vakmerő habitust tanúsít. Igaz, ami igaz, bizonyította, hogy ha kell, képes megvédeni magát.
Egyelőre leküzdi vadászösztönét, ebben pedig jócskán segít egy korábbi gondolata. Számos dolgot kóstolt már életében, de fajtársat még nem. Főleg nem nemest. Kíváncsi, vajon ugyanolyan ízük van-e. E kérdés fényében fekszik a sötéthajú elf lábai közé, már ha amaz nem ellenkezik, s átkarolja annak combjait. Óvatosan kezdi a műveletet. Kitapasztalja nyelvével a finom részleteket, s hogy vajon mire hogy reagál a lány. Leginkább saját kíváncsisága űzi, semmint hogy örömet szerezzen.*
-Minden férfinak ily engedelmes vagy? *Hajol ki egy pillanatra ártatlan ábrázattal, ám kékjei kajánul csillannak. A hosszúéletű könnyen rájöhet, hogy fajtársa csak szurkálódik. Természetesen megtapasztalta már, mennyire is engedelmes Relael, csupán nem bírja ki, hogy ne jártassa a pofáját. Ismét combok közé dugja fejét és folytatja tevékenységét a megfelelő pontokra fókuszálva ezúttal. Egyelőre ugyanis nem állapította meg, mennyire más az elf a szántóföldek fehérnépjeitől, hisz előbb le kell mosdatni róla a folyóvíz hűvös ízét.*
4256. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-06 09:12:29
Üzenet elküldve: 2024-05-06 09:12:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Valójában már Relael is érzi elméjének egy hátsó zugában azt a motoszkálást, miszerint Tharasy sem olyan hétköznapi, mint azt ő igyekszik elhitetni fajtársával. Legalábbis számára. Ha éppen gyors kielégülésre vágyott volna, akkor miután megkapta azt jellemzően sarkon fordul, s többet nem látják egymást, de nem ez történt.
Persze a fiatal férfi nem hagyja magát, melyre Relael megjátszott felháborodással reagál.*
- Na tessék!
*Túl szórakozott ahhoz, hogy sokáig képes legyen tartani átlátszó álarcát, ezért engedi, hogy rövid nevetése utat törjön magának.*
- Mindenre van valami elmés válaszod, igaz?
*Igyekszik gunyoros hangszínt megütni, ám halvány elismerés cseng át szavain, elvégre ez a fajta dacosság az, ami szórakoztatja Relael, s ami miatt még mindig közösen töltik el idejüket Tharasyval.*
- Nem kell, semmi sem kötelező. Ugyanakkor ha élvezni szeretnéd a társaságomat, akkor erősen ajánlott.
*Egy játékos mosollyal igyekszik enyhíteni a kellemetlen tényen, ami sejtései szerint nem lesz Tharasy kedvére való.
Relael mozdulataiban ezúttal semmi szándékosság nincs, csupán kiemelkedik a vízből és hajával bíbelődik, ennek ellenére érzi, hogy nagy hatással van fajtársára. Jóleső érzés ez a számára, igencsak hízelgő, hogy próbálkoznia sem kell a csodálatért.
Tharasy nem utasítja el közeledését, ami tőle szokatlan módon kissé érzelmes. Igyekszik azzal nyugtatni magát, hogy nem puhult el, csupán az illuminált állapot váltja ezt ki belőle. Mivel ezzel képes megnyugtatni tiltakozó elméjét, ezért képes kiélvezni a férfi testének gyöngéd közeledését. Egészen sebezhetőnek érzi magát ebben a pillanatban, ami kellemes változatosság ugyanakkor borzasztó ijesztő is.
Kicsit megkönnyebbül, amikor Tharasy kezei lejjebb vándorolnak, s szavaival együtt kicsit másabb irányba tereli intim közelségüket. Ez már ismerősebb terep a számára, sokkal inkább tud vele mit kezdeni. Le is rázza magáról a szentinmentalitást, majd hevesen viszont csókolja fajtársát. Talán lelkesebb is a kelleténél, de ez könnyen betudható a vágynak. Rövid pórázon tartja a fiatal férfit, aki eltávolodását követően is érezheti magán Relael kapaszkodó kezét, mely nem engedi túl messze őt, s így a lány követi őt a fűbe. Ott szórakozottan dől el, és hátára fordulva a tiszta égboltot csodálja, esetleg a látóterébe kerülő hosszabb fűszálakat, melyek lágyan cirógatják körbe bőrét.*
- Milyen gondtalan.
*Sóhajtja megkönnyebbülten, közben pedig nem mozdul. Valóban könnyedebbnek érzi most a lelkét, mely megengedőbbé is teszi őt. Talán Tharasy is észlelheti, hogy nem magasodik már most fölé Relael, ezzel pedig egy kivételes lehetőséget kínál fel neki.*
//Örökölt sors//
*Valójában már Relael is érzi elméjének egy hátsó zugában azt a motoszkálást, miszerint Tharasy sem olyan hétköznapi, mint azt ő igyekszik elhitetni fajtársával. Legalábbis számára. Ha éppen gyors kielégülésre vágyott volna, akkor miután megkapta azt jellemzően sarkon fordul, s többet nem látják egymást, de nem ez történt.
Persze a fiatal férfi nem hagyja magát, melyre Relael megjátszott felháborodással reagál.*
- Na tessék!
*Túl szórakozott ahhoz, hogy sokáig képes legyen tartani átlátszó álarcát, ezért engedi, hogy rövid nevetése utat törjön magának.*
- Mindenre van valami elmés válaszod, igaz?
*Igyekszik gunyoros hangszínt megütni, ám halvány elismerés cseng át szavain, elvégre ez a fajta dacosság az, ami szórakoztatja Relael, s ami miatt még mindig közösen töltik el idejüket Tharasyval.*
- Nem kell, semmi sem kötelező. Ugyanakkor ha élvezni szeretnéd a társaságomat, akkor erősen ajánlott.
*Egy játékos mosollyal igyekszik enyhíteni a kellemetlen tényen, ami sejtései szerint nem lesz Tharasy kedvére való.
Relael mozdulataiban ezúttal semmi szándékosság nincs, csupán kiemelkedik a vízből és hajával bíbelődik, ennek ellenére érzi, hogy nagy hatással van fajtársára. Jóleső érzés ez a számára, igencsak hízelgő, hogy próbálkoznia sem kell a csodálatért.
Tharasy nem utasítja el közeledését, ami tőle szokatlan módon kissé érzelmes. Igyekszik azzal nyugtatni magát, hogy nem puhult el, csupán az illuminált állapot váltja ezt ki belőle. Mivel ezzel képes megnyugtatni tiltakozó elméjét, ezért képes kiélvezni a férfi testének gyöngéd közeledését. Egészen sebezhetőnek érzi magát ebben a pillanatban, ami kellemes változatosság ugyanakkor borzasztó ijesztő is.
Kicsit megkönnyebbül, amikor Tharasy kezei lejjebb vándorolnak, s szavaival együtt kicsit másabb irányba tereli intim közelségüket. Ez már ismerősebb terep a számára, sokkal inkább tud vele mit kezdeni. Le is rázza magáról a szentinmentalitást, majd hevesen viszont csókolja fajtársát. Talán lelkesebb is a kelleténél, de ez könnyen betudható a vágynak. Rövid pórázon tartja a fiatal férfit, aki eltávolodását követően is érezheti magán Relael kapaszkodó kezét, mely nem engedi túl messze őt, s így a lány követi őt a fűbe. Ott szórakozottan dől el, és hátára fordulva a tiszta égboltot csodálja, esetleg a látóterébe kerülő hosszabb fűszálakat, melyek lágyan cirógatják körbe bőrét.*
- Milyen gondtalan.
*Sóhajtja megkönnyebbülten, közben pedig nem mozdul. Valóban könnyedebbnek érzi most a lelkét, mely megengedőbbé is teszi őt. Talán Tharasy is észlelheti, hogy nem magasodik már most fölé Relael, ezzel pedig egy kivételes lehetőséget kínál fel neki.*
4255. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-02 16:43:46
Üzenet elküldve: 2024-05-02 16:43:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nehéz lenne vitatkozni Relael szavaival. Biztos benne, hogy akármelyik parasztlegényt vagy thargot megkaphatná, ha úgy óhajtaná. Ettől függetlenül ő mellette kötött ki, s nem is kellett sokat kérlelni. Az istállóban történtek azt mutatják, hogy nem esett volna nehezére a lánynak faképnél hagyni, ha úgy tartotta volna kedve. Talán elf mivolta az oka, talán más, de végső soron nála kötött ki. Nyelve hegyén lenne a dühös riposzt, miszerint Relael sem különlegesebb, de valamiért ez ostobán hangzana. Talán mert nem így gondolja.*
-Valami mégis lehet benne, ha téged is elcsípett. Vagy az nem is olyan nagy kunszt? *Kaján vigyor terül szét arcán, ám szeme éhesen csillan. Ennek ellenére türelmesen társalog a fajtárssal.
Hallja a szavakat és érteni is véli őket. Legalábbis rövidke ismeretségük alapján a helyére tudja helyezni a kirakós darabjait. Elvégre Relael sosem engedelmeskedett akaratának; hiába próbálta ráerőltetni erőnek erejével. Ám mikor úgy hozta a kedve, szívesen játszott vele. Sosem volt szerencséje efféle habitushoz.*
-Szóval meg kell felelnem neked, csak mert úgy akarod? *Hanglejtése dacos, de érdeklődő is. És kérdésében bizonyára ott a válasz is, már ha újra óhajtja látni az elfet.
Semmire sem cserélné a látványt, ahogy a lány kiemelkedik a vízből. Fogalma sincs, hogy szándékosan teszi-e magát neki, de nem is mereng ilyesmin. Elvégre babonázó a látvány, ahogy a lány holmi folyótündér szerű jelenést imitálva hívogatóan hozzálép.*
-Mennyi talán. *Mormogja, de nem áll ellen. Ő maga nem mártózott meg a vízben, így jóformán teljesen száraz. Habár Relael teste igen csak hűvös a folyóvíztől, ő mégsem szalasztja el az alkalmat. Szenvedélyes, de leginkább mohó; átkarolja a karcsú, puha testet, de nem átall rövid időn belül a nemes hátsó fertályára siklani. A finom bőr közelsége hamar megteszi a hatását ágyéktájt, ám ebből nem csinál problémát. Noha nem óhajtott nedves lenni, Relael jóvoltából mégis része van benne, habár jóval kellemesebb formában. Érzi a testén lecsorgó, hűvös vizet, egészen beleborsódzik. Egy fonott, szőke tincs testük közé szorul, de nem kísérli meg kiszabadítását.*
-Tudok ennél gyorsabb megoldást is, ha fel óhajtasz hevülni. *Ha Thaleena látná, hogy egy lányt ölelget a folyóparton, hallgathatná hatokig. Nem habozik egy alapos csókot is kikérni az elftől, ha már ily közelségbe kerültek. Talán magának sem vallaná be, de hiányzik neki a lány nyelvének íze. Ahogy elengedi Relaelt, fejével a füves tisztás felé biccent sokat sejtetően. Oda, ahol a ruháikat is hagyták. Egy elhagyatott folyópart, s nincs rajtuk kívül egy lélek sem itt... Ha más lenne a felállás, az elfnek nem lenne más választása. A fajtárs azonban alaposan megmutatta szavaival és tetteivel egyaránt, hol húzódnak a határai. Ahogy tőle telik, betartja őket. Ugyanakkor tudja, a hév könnyedén elragadja; ez pedig kellemesen megfűszerezi esetleges légyottjaikat a jövőben.*
-Vagy inkább a ruháid adjam? *Huppan le a fűbe, miközben megtámaszkodik maga mögött és kedvtelve legelteti szemét az elfen.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 16:50:57
//Örökölt sors//
*Nehéz lenne vitatkozni Relael szavaival. Biztos benne, hogy akármelyik parasztlegényt vagy thargot megkaphatná, ha úgy óhajtaná. Ettől függetlenül ő mellette kötött ki, s nem is kellett sokat kérlelni. Az istállóban történtek azt mutatják, hogy nem esett volna nehezére a lánynak faképnél hagyni, ha úgy tartotta volna kedve. Talán elf mivolta az oka, talán más, de végső soron nála kötött ki. Nyelve hegyén lenne a dühös riposzt, miszerint Relael sem különlegesebb, de valamiért ez ostobán hangzana. Talán mert nem így gondolja.*
-Valami mégis lehet benne, ha téged is elcsípett. Vagy az nem is olyan nagy kunszt? *Kaján vigyor terül szét arcán, ám szeme éhesen csillan. Ennek ellenére türelmesen társalog a fajtárssal.
Hallja a szavakat és érteni is véli őket. Legalábbis rövidke ismeretségük alapján a helyére tudja helyezni a kirakós darabjait. Elvégre Relael sosem engedelmeskedett akaratának; hiába próbálta ráerőltetni erőnek erejével. Ám mikor úgy hozta a kedve, szívesen játszott vele. Sosem volt szerencséje efféle habitushoz.*
-Szóval meg kell felelnem neked, csak mert úgy akarod? *Hanglejtése dacos, de érdeklődő is. És kérdésében bizonyára ott a válasz is, már ha újra óhajtja látni az elfet.
Semmire sem cserélné a látványt, ahogy a lány kiemelkedik a vízből. Fogalma sincs, hogy szándékosan teszi-e magát neki, de nem is mereng ilyesmin. Elvégre babonázó a látvány, ahogy a lány holmi folyótündér szerű jelenést imitálva hívogatóan hozzálép.*
-Mennyi talán. *Mormogja, de nem áll ellen. Ő maga nem mártózott meg a vízben, így jóformán teljesen száraz. Habár Relael teste igen csak hűvös a folyóvíztől, ő mégsem szalasztja el az alkalmat. Szenvedélyes, de leginkább mohó; átkarolja a karcsú, puha testet, de nem átall rövid időn belül a nemes hátsó fertályára siklani. A finom bőr közelsége hamar megteszi a hatását ágyéktájt, ám ebből nem csinál problémát. Noha nem óhajtott nedves lenni, Relael jóvoltából mégis része van benne, habár jóval kellemesebb formában. Érzi a testén lecsorgó, hűvös vizet, egészen beleborsódzik. Egy fonott, szőke tincs testük közé szorul, de nem kísérli meg kiszabadítását.*
-Tudok ennél gyorsabb megoldást is, ha fel óhajtasz hevülni. *Ha Thaleena látná, hogy egy lányt ölelget a folyóparton, hallgathatná hatokig. Nem habozik egy alapos csókot is kikérni az elftől, ha már ily közelségbe kerültek. Talán magának sem vallaná be, de hiányzik neki a lány nyelvének íze. Ahogy elengedi Relaelt, fejével a füves tisztás felé biccent sokat sejtetően. Oda, ahol a ruháikat is hagyták. Egy elhagyatott folyópart, s nincs rajtuk kívül egy lélek sem itt... Ha más lenne a felállás, az elfnek nem lenne más választása. A fajtárs azonban alaposan megmutatta szavaival és tetteivel egyaránt, hol húzódnak a határai. Ahogy tőle telik, betartja őket. Ugyanakkor tudja, a hév könnyedén elragadja; ez pedig kellemesen megfűszerezi esetleges légyottjaikat a jövőben.*
-Vagy inkább a ruháid adjam? *Huppan le a fűbe, miközben megtámaszkodik maga mögött és kedvtelve legelteti szemét az elfen.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.02 16:50:57
4254. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-02 07:33:13
Üzenet elküldve: 2024-05-02 07:33:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Sikeresen kiszabadul a szorult helyzetből, s bár a hidegre felkészült mentálisan a teste mégis tiltakozik ellene. Egy halk szitokszó is elhagyja szép ajkait, miközben tenyereivel kisimítja a vizet és néhány nedves hajtincset az arcából.*
- Nem is olyan rossz ez.
*Mondja vacogva. Hogy magát óhajtja nyugtatni, vagy Tharasyt becsalogatni, ezt aligha lehet biztosan megállapítani. Időnként feljebb löki magát, de ez rosszabbnak bizonyul, mert a levegőn mintha még hűvösebb lenne.*
- Nem-e?
*Tharasy önelégültsége nem tetszik neki, ezért úgy dönt ideje letörnie a fiatal férfi szarvát.*
- Akad elég a vidéken, ha kedvem volna hozzá bármelyiket megkaphatnám. A tiéd nem különlegesebb mint a többi.
*Frappáns riposztra számít, melyet oldalra billentett fejjel, s egy széles mosollyal vár. Addig is elkalandozik tekintete az említett testrész irányába, majd vissza a rideg íriszekhez.*
- Sajnos komplexebb igényeim vannak mint egy kutyának. *Rövid szünetet tart.* Vagy férfinak. *Teszi hozzá szórakozottan, és közben arrébb evickél mielőtt kap egy újabb adag vizet az arcába.*
- Hát…
*Válasza még benne sem fogalmazódott meg pontosan, ezért némi időbe telik mire végül felel.*
- Mikor még nemes kisasszony voltam és atyám élt, akkor sokszor kellett fejet hajtanom. Mindig mutatósnak kellett lennem, kellemes társaságnak, aki csak akkor szól ha kérik, aki művelt, de nem okosabb a férfinál, aki tud táncolni, énekelni, és soha nem okoz kellemetlenséget dacossággal. De már nem vagyok hajlandó erre, s nem is kell ezt tennem. Most én vagyok az, akinek meg kell felelni, és ez iszonyatosan szórakoztató.
*Rövid kacagással löki magát a part felé és egyben Tharasy irányába is.*
- De szerencsére nekem nem annyira nehéz a kegyeimbe férkőzni.
*Sokat sejtetően szaladnak végig zöldjei fajtársa testén. Biztos pontot keres magának a folyó sikamlós köveink, majd lassan kiemelkedik a vízből, ügyelve arra, hogy nehogy elveszítse egyensúlyát.*
- Talán megengedem, hogy segíts.
*Haját bal oldalára dobja, majd elkezdi kicsavarni belőle a vizet.*
- Talán megengedem, hogy gondoskodj rólam.
*Megvonja vállait. Egykoron biztosan volt ilyesfajta igénye, manapság már nem venne erre mérget.*
- De most például segíthetsz abban, hogy felmelegedjek.
*Karjait mellkasa előtt keresztezve öleli át saját kihűlt testét, s közben közelebb lép Tharasyhoz, hogy hozzá simuljon a férfi testéhez, annak reményében, hogy fajtársa átkarolja majd őt.*
//Örökölt sors//
*Sikeresen kiszabadul a szorult helyzetből, s bár a hidegre felkészült mentálisan a teste mégis tiltakozik ellene. Egy halk szitokszó is elhagyja szép ajkait, miközben tenyereivel kisimítja a vizet és néhány nedves hajtincset az arcából.*
- Nem is olyan rossz ez.
*Mondja vacogva. Hogy magát óhajtja nyugtatni, vagy Tharasyt becsalogatni, ezt aligha lehet biztosan megállapítani. Időnként feljebb löki magát, de ez rosszabbnak bizonyul, mert a levegőn mintha még hűvösebb lenne.*
- Nem-e?
*Tharasy önelégültsége nem tetszik neki, ezért úgy dönt ideje letörnie a fiatal férfi szarvát.*
- Akad elég a vidéken, ha kedvem volna hozzá bármelyiket megkaphatnám. A tiéd nem különlegesebb mint a többi.
*Frappáns riposztra számít, melyet oldalra billentett fejjel, s egy széles mosollyal vár. Addig is elkalandozik tekintete az említett testrész irányába, majd vissza a rideg íriszekhez.*
- Sajnos komplexebb igényeim vannak mint egy kutyának. *Rövid szünetet tart.* Vagy férfinak. *Teszi hozzá szórakozottan, és közben arrébb evickél mielőtt kap egy újabb adag vizet az arcába.*
- Hát…
*Válasza még benne sem fogalmazódott meg pontosan, ezért némi időbe telik mire végül felel.*
- Mikor még nemes kisasszony voltam és atyám élt, akkor sokszor kellett fejet hajtanom. Mindig mutatósnak kellett lennem, kellemes társaságnak, aki csak akkor szól ha kérik, aki művelt, de nem okosabb a férfinál, aki tud táncolni, énekelni, és soha nem okoz kellemetlenséget dacossággal. De már nem vagyok hajlandó erre, s nem is kell ezt tennem. Most én vagyok az, akinek meg kell felelni, és ez iszonyatosan szórakoztató.
*Rövid kacagással löki magát a part felé és egyben Tharasy irányába is.*
- De szerencsére nekem nem annyira nehéz a kegyeimbe férkőzni.
*Sokat sejtetően szaladnak végig zöldjei fajtársa testén. Biztos pontot keres magának a folyó sikamlós köveink, majd lassan kiemelkedik a vízből, ügyelve arra, hogy nehogy elveszítse egyensúlyát.*
- Talán megengedem, hogy segíts.
*Haját bal oldalára dobja, majd elkezdi kicsavarni belőle a vizet.*
- Talán megengedem, hogy gondoskodj rólam.
*Megvonja vállait. Egykoron biztosan volt ilyesfajta igénye, manapság már nem venne erre mérget.*
- De most például segíthetsz abban, hogy felmelegedjek.
*Karjait mellkasa előtt keresztezve öleli át saját kihűlt testét, s közben közelebb lép Tharasyhoz, hogy hozzá simuljon a férfi testéhez, annak reményében, hogy fajtársa átkarolja majd őt.*
4253. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:53:34
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:53:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nem emlékszik, hogy valaha megmártózott volna ebben a folyóban. Nem igazán volt alkalma rá. A parasztleányok - hozzá hasonlóan - nem tudnak úszni. Nem, mintha különösen aggódna értük. Még szórakoztató is lenne a kapálózásuk valahol, mielőtt kegyes thargként kihúzza őket. Felmerül benne az a kérdés is, hogy vajon honnét ered a folyó, s hová folyik. Bár utóbbit kitalálhatná, annyira mégsem foglalkoztatja a dolog. Főleg, hogy figyelme érdemesebb "dolgok" felé terelődik.
Hátrafordul válla felett, úgy lesi kissé talán kaján-gonosz mosollyal, ahogy Relael a vízbe csusszan lábai között. Más fehérnép esetében nem hagyná, hogy prédája menekülőre fogja, ám fajtársával több okból kifolyólag is óvatos. Egyrészről bizonyította már, hogy nem érdemes vele packázni. Másrészt nem akarja elüldözni maga mellől sem. Harmadrészt ha Relael kíméletlen pulykáztatása el is látszik maradni, az efféle momentumok azért csiklandozzák humorát.*
-Nem bántanád te azt. Legalább akkora szükséged van rá, mint nekem. *Elvigyorodik, miközben Relael felé fordul.*
-A gondod viselném. *Veszi fel beszélgetésük fonalát. A hűvös víz továbbra sincs ínyére, így nem is csatlakozik az elfhez. Megmarad ott, combig merülve a folyóban.*
-Kapnál enni meg inni. És szórakozhatnánk napestig. Azt csinálhatnál, ami jólesik. *Fűzi még tovább a gondolatmenetet. Persze tisztában van vele ő is, hogy a nemesnek valószínűleg ennél több kell. Ekképp pedig csak félig komolyak szavai, ahogy Relaelét is hasonlóan értelmezi.*
-Jobb, mint bálokon rebegtetni a pillát. *Vállat von.*
-És mi amúgy a Te saját utad? Már ha szabad tudni. *Jóformán semmit sem tud az elfről. Nem, mintha ez riasztaná.*
-Talán segíthetek. Persze az én segítségem sincs ingyen, mint semmi ebben a világban. *Hideg tekintete a lányon szép arcán pihen. Elvégre többet nem is láthat belőle a folyóvíz takarásában.*
//Örökölt sors//
*Nem emlékszik, hogy valaha megmártózott volna ebben a folyóban. Nem igazán volt alkalma rá. A parasztleányok - hozzá hasonlóan - nem tudnak úszni. Nem, mintha különösen aggódna értük. Még szórakoztató is lenne a kapálózásuk valahol, mielőtt kegyes thargként kihúzza őket. Felmerül benne az a kérdés is, hogy vajon honnét ered a folyó, s hová folyik. Bár utóbbit kitalálhatná, annyira mégsem foglalkoztatja a dolog. Főleg, hogy figyelme érdemesebb "dolgok" felé terelődik.
Hátrafordul válla felett, úgy lesi kissé talán kaján-gonosz mosollyal, ahogy Relael a vízbe csusszan lábai között. Más fehérnép esetében nem hagyná, hogy prédája menekülőre fogja, ám fajtársával több okból kifolyólag is óvatos. Egyrészről bizonyította már, hogy nem érdemes vele packázni. Másrészt nem akarja elüldözni maga mellől sem. Harmadrészt ha Relael kíméletlen pulykáztatása el is látszik maradni, az efféle momentumok azért csiklandozzák humorát.*
-Nem bántanád te azt. Legalább akkora szükséged van rá, mint nekem. *Elvigyorodik, miközben Relael felé fordul.*
-A gondod viselném. *Veszi fel beszélgetésük fonalát. A hűvös víz továbbra sincs ínyére, így nem is csatlakozik az elfhez. Megmarad ott, combig merülve a folyóban.*
-Kapnál enni meg inni. És szórakozhatnánk napestig. Azt csinálhatnál, ami jólesik. *Fűzi még tovább a gondolatmenetet. Persze tisztában van vele ő is, hogy a nemesnek valószínűleg ennél több kell. Ekképp pedig csak félig komolyak szavai, ahogy Relaelét is hasonlóan értelmezi.*
-Jobb, mint bálokon rebegtetni a pillát. *Vállat von.*
-És mi amúgy a Te saját utad? Már ha szabad tudni. *Jóformán semmit sem tud az elfről. Nem, mintha ez riasztaná.*
-Talán segíthetek. Persze az én segítségem sincs ingyen, mint semmi ebben a világban. *Hideg tekintete a lányon szép arcán pihen. Elvégre többet nem is láthat belőle a folyóvíz takarásában.*
4252. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-30 09:01:59
Üzenet elküldve: 2024-04-30 09:01:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Ha arra kerülne sor, akkor mindenképpen szólj, és megmutatom neked.
*Tharasy nem kifejezetten, ellenben Relael annál lelkesebb annak gondolatára, hogy körbe vezethesse fajtársát. Bár Artheniort ő sem tartaná a legalkalmasabbnak erre, de biztos abban, hogy találna olyan részleteket, mely tharg társa érdeklődését is felkeltené.
Az orkokat érintő témán picit elidőzik, elvont fogalmakon mereng, mint a félelem, a gyilkosság.*
- Hiányoznak a thargok.
*Vallja meg kissé nehéz szívvel. Artheniorhoz sokkal több emlék köti, de azok túlnyomórészt rossz emlékek, csupán a fényűzés az, ami kellemes számára a városban, ám egyre inkább kezd rájönni, hogy ezt máshol is képes megteremteni magának.*
- De most más utat járok. A sajátomat.
*Nem romantizálja túl függetlenedését, elvégre megvannak annak a sajátos nehézségei és veszélyei, különösképpen mert Relael csupán egy nő, ebben a veszedelmes világban.*
- De lehet egyszer visszatérek és talán megengedem, hogy gondomat viseld, jelentsen ez bármit is. Pontosan mit is jelent ez nálad?
*Belátja, hogy nem sok esély van erre. Ha egyszer valóban némi nevet sikerül szereznie magának, hatalmat és vagyont, akkor aligha érné már be kevesebbel. Ezen töpreng, s Tharasy nem rest élni a lehetőséggel, amint Relael figyelme kicsit is lankad. Most hogy felszabadultabb a társaságában, a szőke elf rögtön tudtára is adja milyen elképzelései vannak az emlegetett jutalmat illetően. Az egykori nemes csupán egy pillanatig mutatja jelét meglepettségnek, majd irritáltság veszi át helyét.*
- Argh, szörnyű alak vagy.
*A felé fröcskölt hideg vízre össze is rándul, kényelmes ücsörgéséből végleg kizökkenti ez.*
- S meglehetősen bátor is, ahhoz képest milyen sérülékeny a kis kedvenced.
*Bár Relael igyekszik szigort erőltetni magára, de egy kicsit szórakoztatja is Tharasy komolyan vehetetlen próbálkozása. Váratlan ötlettől vezérelve, s helyzeti előnyét kihasználva - mivel úgy sejti a fiatal férfi nem fogja annyiban hagyni ötletét -, igyekszik fajtársa combjai között a vízbe csúszni teljes testével, s így kiszabadulni a szorult szituációból. Persze ha sikerrel jár ez némi kellemetlenséget is eredményez, melyet játékos, magas hangon történő sikkantás formájában fejez ki. A hideg víz tagadhatatlanul nem oly kellemes, mint azt elsőre képzelte.*
//Örökölt sors//
- Ha arra kerülne sor, akkor mindenképpen szólj, és megmutatom neked.
*Tharasy nem kifejezetten, ellenben Relael annál lelkesebb annak gondolatára, hogy körbe vezethesse fajtársát. Bár Artheniort ő sem tartaná a legalkalmasabbnak erre, de biztos abban, hogy találna olyan részleteket, mely tharg társa érdeklődését is felkeltené.
Az orkokat érintő témán picit elidőzik, elvont fogalmakon mereng, mint a félelem, a gyilkosság.*
- Hiányoznak a thargok.
*Vallja meg kissé nehéz szívvel. Artheniorhoz sokkal több emlék köti, de azok túlnyomórészt rossz emlékek, csupán a fényűzés az, ami kellemes számára a városban, ám egyre inkább kezd rájönni, hogy ezt máshol is képes megteremteni magának.*
- De most más utat járok. A sajátomat.
*Nem romantizálja túl függetlenedését, elvégre megvannak annak a sajátos nehézségei és veszélyei, különösképpen mert Relael csupán egy nő, ebben a veszedelmes világban.*
- De lehet egyszer visszatérek és talán megengedem, hogy gondomat viseld, jelentsen ez bármit is. Pontosan mit is jelent ez nálad?
*Belátja, hogy nem sok esély van erre. Ha egyszer valóban némi nevet sikerül szereznie magának, hatalmat és vagyont, akkor aligha érné már be kevesebbel. Ezen töpreng, s Tharasy nem rest élni a lehetőséggel, amint Relael figyelme kicsit is lankad. Most hogy felszabadultabb a társaságában, a szőke elf rögtön tudtára is adja milyen elképzelései vannak az emlegetett jutalmat illetően. Az egykori nemes csupán egy pillanatig mutatja jelét meglepettségnek, majd irritáltság veszi át helyét.*
- Argh, szörnyű alak vagy.
*A felé fröcskölt hideg vízre össze is rándul, kényelmes ücsörgéséből végleg kizökkenti ez.*
- S meglehetősen bátor is, ahhoz képest milyen sérülékeny a kis kedvenced.
*Bár Relael igyekszik szigort erőltetni magára, de egy kicsit szórakoztatja is Tharasy komolyan vehetetlen próbálkozása. Váratlan ötlettől vezérelve, s helyzeti előnyét kihasználva - mivel úgy sejti a fiatal férfi nem fogja annyiban hagyni ötletét -, igyekszik fajtársa combjai között a vízbe csúszni teljes testével, s így kiszabadulni a szorult szituációból. Persze ha sikerrel jár ez némi kellemetlenséget is eredményez, melyet játékos, magas hangon történő sikkantás formájában fejez ki. A hideg víz tagadhatatlanul nem oly kellemes, mint azt elsőre képzelte.*
4251. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-28 23:38:22
Üzenet elküldve: 2024-04-28 23:38:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
-Egyszer megnézem magamnak. *Fordul hátra válla felett, ahogy Relael Arthenior mibenlétét ecseteli. Persze hangjából érezhető, hogy érdeklődése mérsékelt.*
-Mondják, hogy jó acélt csinálnak. Jobbat, mint a thargok. *Vállat von. Hiszi is, meg nem is. Ugyanakkor ez érdekli leginkább, elvégre túl sok izgalmas dolgot nem hallott még a városról.*
-Talán egy-két orktól is megszabadíthatom őket. *Teszi még hozzá dohogva, miközben combig merül. Nem akaródzik tovább menni a hideg folyóvízben, mert ágyéktájt kifejezetten érzékeny az ilyesmi. Hátrébb is sétál, csakhogy rövidesen csatlakozzon hozzá a fajtárs. Furcsa mód jól esik számára az érintés, bár hangot nem ad ennek. Hagyja, hadd csacsogjon Relael. Kíváncsi lenne, vajon pia nélkül is ennyire megeredne-e a nyelve. Ugyanakkor érzi - talán tapasztalatból fakad - hogy a lány még nem egészen vetkőzte le illuminált állapotát.
Viszonozza a vigyort, elvégre a legkevésbé sem veszi magára a thargokat, de leginkább őt ért sértéseket.*
-Nem is baj. Addig, amíg félnek tőlünk, nincs mitől tartanunk. És talán tényleg igazuk van.
*Kellemes látvány az immáron pőre elf. Megint csak van lehetősége elidőzni a hosszan hullámzó, sötét hajzuhatagon, a kecses vonalakban és a bőséges keblekben, amivel megáldották a fajtársat.
Igazán gondolatébresztő, ahogy Relael deréktájban ücsörög. Ha más fehérnépről lenne szó, nem is habozna cselekedni. Igaz ami igaz, más fehérnéppel nem is jutott volna idáig, elvégre akárki kedvéért nem mártózik meg a hűvös folyóvízben.*
-Akkor ezért nem maradtál közöttük. Túl jó az illatod! De ha annyira szereted a thargokat, miért nem maradsz itt? Én gondodat viselném, afelől ne legyen kétséged. És ja, itt számíthatsz a családodra. Biztos így hitte a jarl is, amikor a Thargodar úrnő a fejébe állította a fokost. *Nem igazán törődik vele, hogy Relael számára utolsó szavai talán zavarosak lehetnek. Elvégre még azt sem hitte el neki, hogy új úr van a Vashegyen. Nem, nem gondol bele, elvégre most a lány mellől méricskéli kedvtelve a testét épp a vízhez szoktató hosszúéletűt. A látszólag kiszolgáltatott helyzet feléleszti benne a sajátos vadászösztönét, s készen áll, hogy ismét feszegesse Relael határait, csak a miheztartás végett. Valahogy szíve is hevesebben dobog. Talán épp azért, mert volt alkalma megtapasztalni, hogy bizony emberére akadt. Ám ha vele szemben valakinek lankad a figyelme, netalán beadja a derekát, könnyen rajta veszt. Szórakozottan húzza végig kezét férfiasságán, mielőtt újra szólásra nyitná ajkait.*
-Nos, lehoztalak a folyópartra. *Játékosan, bár kissé gátlástalan módon fröcsköl lábával a lány felé, miközben combjain átlépve szembefordulva fölé tornyosul. Persze nem rest körbepillantani - itt, a gázlónál olykor megfordulnak folyón átkelő vándorok, vadászok és favágók. Nem aggasztja, ha meglátják, épp ellenkezőleg. Ugyanakkor nincs kedve magyarázni a szituációt, miközben állakat tör el.*
-Valamiféle jutalomról volt szó.
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.28 23:45:36
//Örökölt sors//
-Egyszer megnézem magamnak. *Fordul hátra válla felett, ahogy Relael Arthenior mibenlétét ecseteli. Persze hangjából érezhető, hogy érdeklődése mérsékelt.*
-Mondják, hogy jó acélt csinálnak. Jobbat, mint a thargok. *Vállat von. Hiszi is, meg nem is. Ugyanakkor ez érdekli leginkább, elvégre túl sok izgalmas dolgot nem hallott még a városról.*
-Talán egy-két orktól is megszabadíthatom őket. *Teszi még hozzá dohogva, miközben combig merül. Nem akaródzik tovább menni a hideg folyóvízben, mert ágyéktájt kifejezetten érzékeny az ilyesmi. Hátrébb is sétál, csakhogy rövidesen csatlakozzon hozzá a fajtárs. Furcsa mód jól esik számára az érintés, bár hangot nem ad ennek. Hagyja, hadd csacsogjon Relael. Kíváncsi lenne, vajon pia nélkül is ennyire megeredne-e a nyelve. Ugyanakkor érzi - talán tapasztalatból fakad - hogy a lány még nem egészen vetkőzte le illuminált állapotát.
Viszonozza a vigyort, elvégre a legkevésbé sem veszi magára a thargokat, de leginkább őt ért sértéseket.*
-Nem is baj. Addig, amíg félnek tőlünk, nincs mitől tartanunk. És talán tényleg igazuk van.
*Kellemes látvány az immáron pőre elf. Megint csak van lehetősége elidőzni a hosszan hullámzó, sötét hajzuhatagon, a kecses vonalakban és a bőséges keblekben, amivel megáldották a fajtársat.
Igazán gondolatébresztő, ahogy Relael deréktájban ücsörög. Ha más fehérnépről lenne szó, nem is habozna cselekedni. Igaz ami igaz, más fehérnéppel nem is jutott volna idáig, elvégre akárki kedvéért nem mártózik meg a hűvös folyóvízben.*
-Akkor ezért nem maradtál közöttük. Túl jó az illatod! De ha annyira szereted a thargokat, miért nem maradsz itt? Én gondodat viselném, afelől ne legyen kétséged. És ja, itt számíthatsz a családodra. Biztos így hitte a jarl is, amikor a Thargodar úrnő a fejébe állította a fokost. *Nem igazán törődik vele, hogy Relael számára utolsó szavai talán zavarosak lehetnek. Elvégre még azt sem hitte el neki, hogy új úr van a Vashegyen. Nem, nem gondol bele, elvégre most a lány mellől méricskéli kedvtelve a testét épp a vízhez szoktató hosszúéletűt. A látszólag kiszolgáltatott helyzet feléleszti benne a sajátos vadászösztönét, s készen áll, hogy ismét feszegesse Relael határait, csak a miheztartás végett. Valahogy szíve is hevesebben dobog. Talán épp azért, mert volt alkalma megtapasztalni, hogy bizony emberére akadt. Ám ha vele szemben valakinek lankad a figyelme, netalán beadja a derekát, könnyen rajta veszt. Szórakozottan húzza végig kezét férfiasságán, mielőtt újra szólásra nyitná ajkait.*
-Nos, lehoztalak a folyópartra. *Játékosan, bár kissé gátlástalan módon fröcsköl lábával a lány felé, miközben combjain átlépve szembefordulva fölé tornyosul. Persze nem rest körbepillantani - itt, a gázlónál olykor megfordulnak folyón átkelő vándorok, vadászok és favágók. Nem aggasztja, ha meglátják, épp ellenkezőleg. Ugyanakkor nincs kedve magyarázni a szituációt, miközben állakat tör el.*
-Valamiféle jutalomról volt szó.
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.28 23:45:36
4250. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2024-04-28 22:55:41
Üzenet elküldve: 2024-04-28 22:55:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Frappáns, igazán.
*Bár szemeit forgatja, azért vigyorog Tharasy megjegyzésén. Megsértődni és haragudni aligha tudna a pajzán viccen, elvégre ő maga is előszeretettel szórakoztatja magát hasonlóképpen.*
- Ez a... *Egy pillanatig eltöpreng, ajkait morzsolgatva keresi a megfelelő kifejezést.* - zárkózott hozzáállás az unalmas. Mindenben van valami szép, érdekes, izgalmas, csak meg kell látni és nyitottnak lenni rá.
*Játékos dorgálását igen nagy hévvel teszi, mely továbbra is az ital hatása, mely egy jó darabig még biztosan éreztetni fogja hatását.
Tharasy megelőzi őt a vetkőzésben, s ebben örömét leli, ezért hagyja is, hogy fajtársa szorgosan tevékenykedjen, addig ő lelkesen figyel. Alaposan szemrevételezi a számára kellemes látványt, s cseppet sem zavartatja magát közben. Akár egész nap képes lenne elmerengeni Tharasy bizonyos részletein, szerencsére erre bőven lesz még ideje. Közben ő is vetkőzni kezd, elsőként csizmáját veti le.*
- Nem, sajnos nem azok, bárcsak azok lennének.
*Éppen kifejtené miért gondolja így, de Tharasy közben folytatja elképzeléseiről szóló elmesélését, így azt udvariasan megvárja, s miközben érdeklődve hallgatja, addig újabb és újabb ruhadaraboktól is megszabadul.*
- A nemesek ilyenek voltak, igen, de Artheniorban általában befogadóak az emberek. Felettébb furcsa alakok fordulnak meg ott, s megtűri őket a város. Olyan förtelmes teremtményeket is, mint az orkok.
*Szép arcát rosszalló, undorodó grimasz csufítja el. Immáron pőrén lép közelebb fajtársához, s szórakozottan simítja végig kezét annak bőrén. Ujjai szórakozottan siklanak végig a fiatal férfi gerincének vonalán.*
- Ez igaz.
*Egy biccentéssel egészíti ki szavait.*
- Ez nekem is tetsző volt, amikor ide jöttem. Pedig féltem, hiszen mindenféle szörnyűséget beszéltek a barbárokról.
*A víz közelébe merészkedik. Leguggolva ujjait a hideg vízbe mártja. Kellemetlen és borzongató, de már nem óhajt kihátrálni belőle, s szerencsére az idő közben kisütött nap kellemes melegséggel tölti el testét, mely valamelyest felbátorítja.*
- A thargok Artheniorban gyilkos, koszos, buta, erőszaktevők hírében állnak.
*Fenekére ülve lábait a vízbe ereszti, először csupán bokáig, majd térdig. Engedi, hogy teste szokja a hűvös fürdőt.*
- Ami persze részben igaz is, elég csak téged példának venni.
*Vigyorogva pislog fel Tharasyra, fejét oldalra billentve csodálja a szép arcot, mellyel sokadik pillantásra sem képes betelni.*
- De úgy hiszem ennél többek is. Óvják társaikat, a thargok igenis számíthatnak egymásra. Artheniorban a saját családodban sem bízhatsz. Vagy elvágják a torkodat álmodban, vagy csak megmérgeznek. Itt úgy szeretik egymást a népek, hogy jól ismerik egymás csúf oldalát, azokat a visszataszító tulajdonságokat, amiket Artheniorban nem engednek az emberek megmutatni.
//Örökölt sors//
- Frappáns, igazán.
*Bár szemeit forgatja, azért vigyorog Tharasy megjegyzésén. Megsértődni és haragudni aligha tudna a pajzán viccen, elvégre ő maga is előszeretettel szórakoztatja magát hasonlóképpen.*
- Ez a... *Egy pillanatig eltöpreng, ajkait morzsolgatva keresi a megfelelő kifejezést.* - zárkózott hozzáállás az unalmas. Mindenben van valami szép, érdekes, izgalmas, csak meg kell látni és nyitottnak lenni rá.
*Játékos dorgálását igen nagy hévvel teszi, mely továbbra is az ital hatása, mely egy jó darabig még biztosan éreztetni fogja hatását.
Tharasy megelőzi őt a vetkőzésben, s ebben örömét leli, ezért hagyja is, hogy fajtársa szorgosan tevékenykedjen, addig ő lelkesen figyel. Alaposan szemrevételezi a számára kellemes látványt, s cseppet sem zavartatja magát közben. Akár egész nap képes lenne elmerengeni Tharasy bizonyos részletein, szerencsére erre bőven lesz még ideje. Közben ő is vetkőzni kezd, elsőként csizmáját veti le.*
- Nem, sajnos nem azok, bárcsak azok lennének.
*Éppen kifejtené miért gondolja így, de Tharasy közben folytatja elképzeléseiről szóló elmesélését, így azt udvariasan megvárja, s miközben érdeklődve hallgatja, addig újabb és újabb ruhadaraboktól is megszabadul.*
- A nemesek ilyenek voltak, igen, de Artheniorban általában befogadóak az emberek. Felettébb furcsa alakok fordulnak meg ott, s megtűri őket a város. Olyan förtelmes teremtményeket is, mint az orkok.
*Szép arcát rosszalló, undorodó grimasz csufítja el. Immáron pőrén lép közelebb fajtársához, s szórakozottan simítja végig kezét annak bőrén. Ujjai szórakozottan siklanak végig a fiatal férfi gerincének vonalán.*
- Ez igaz.
*Egy biccentéssel egészíti ki szavait.*
- Ez nekem is tetsző volt, amikor ide jöttem. Pedig féltem, hiszen mindenféle szörnyűséget beszéltek a barbárokról.
*A víz közelébe merészkedik. Leguggolva ujjait a hideg vízbe mártja. Kellemetlen és borzongató, de már nem óhajt kihátrálni belőle, s szerencsére az idő közben kisütött nap kellemes melegséggel tölti el testét, mely valamelyest felbátorítja.*
- A thargok Artheniorban gyilkos, koszos, buta, erőszaktevők hírében állnak.
*Fenekére ülve lábait a vízbe ereszti, először csupán bokáig, majd térdig. Engedi, hogy teste szokja a hűvös fürdőt.*
- Ami persze részben igaz is, elég csak téged példának venni.
*Vigyorogva pislog fel Tharasyra, fejét oldalra billentve csodálja a szép arcot, mellyel sokadik pillantásra sem képes betelni.*
- De úgy hiszem ennél többek is. Óvják társaikat, a thargok igenis számíthatnak egymásra. Artheniorban a saját családodban sem bízhatsz. Vagy elvágják a torkodat álmodban, vagy csak megmérgeznek. Itt úgy szeretik egymást a népek, hogy jól ismerik egymás csúf oldalát, azokat a visszataszító tulajdonságokat, amiket Artheniorban nem engednek az emberek megmutatni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4250-4269