Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3242. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-06-04 18:40:01
Üzenet elküldve: 2026-06-04 18:40:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*A wegtoreni egy közeli asztalt céloz, ő pedig annak rendje és módja szerint helyet foglal. Barnáival kíváncsian kutatja a a fogadóteret, míg az őt firtató, fürkésző tekintet megelégszik. A sokat emlegetett Rumos Rókalyukban bárki fia karcos megjegyzésben részesülne, ám ez a világ, ez a társaság kellő önmérsékletre ösztönzi. Egészen máshogy kell itt boldogulni, mint "odakinn".*
-Hogy állnak a dolgok a környéken. *Visszhangozza, és úgy dől előre, mintha inná a férfi szavait. Természetesen a mozdulat sem csak figyelmét hivatott bizonyítani. Véletlen, vagy sem, kellő betekintést enged a köntös amúgy is széles bőrfelületet prezentáló zugaiba.
A következőkre nem is kell megjátszania a tudásvágytól égő tanoncot. Úgy csillan tekintete a költőpénz dolgára, mintha Ambroggio a Bolyongó Szuka kormányrúdját kínálná tálcán.* ~Mégis mennyit?~ *Sikerül még az utolsó pillanatban csomót kötni nyelvére, így nem bukik ki belőle a kérdés. Az ajánlatot még a tartozásai oly lelkes követelőinek dolgával is megfejeli, amire tényleg nem tud hirtelenjében mit mondani. A Kikötőben ugyanis semmi sincs ingyen. Ezt a tényt most jótékonyan elméje egy hátsó zugába űzi, és elképzeli, ahogy egy-egy kellemetlenebb helyzetben csak szimplán bedobja újdonsült munkaadója cikornyás nevét.*
-Thiraya. Csak... Thiraya. *Néhány másodpercnyi hezitálás után kezét nyújtja az asztal felett. Ha tudná is, kinek a fattya, akkor sem valószínű, hogy sokat mondana a név Ambroggionak.* ~Amroggio Duarrte~. *Ki lehet ez az ember? Hogy tett szert ennyi aranyra? Ki fogja szedni húgából, ha módja van rá.*
-Talán egy olyan habos izét. *Pillant a mellettük elhaladó, mosolygós sellőlány kezében tartott ezüsttálcára, melyen kristálypohárban mérve ékszerként csillog a desszert.*
-És talán egy ördögvigyort megtekerve. *Teszi hozzá, de jobbnak látja nem keresni az Intéző tekintetét. Helyette az asztal szélét fixírozza, miközben egy száradó, vörös tincset csavargat mutatóujja köré.*
-Szóval információk. Nem probléma. *Valóban nem tűnik a legegetrengetőbb feladatnak. Persze ily ígéretek fényében bármire rábólintott volna.
Időközben Daesys is megkerül, hozzá hasonlóan köntöst viselve. Szenvtelenül végigméri, mintha nem húgáról, hanem vetélytársról lenne szó, de aztán csakhamar rá kell jöjjön, hogy egy csónakban eveznek. Úgy kísérgetik a pöffeszkedő wegtorenit itt pongyoláikban, mintha nem csupán egy fürdőzésen lennének túl. A mézesmázos, atyai szavakba beleborsódzik a háta, de kezdi megszokni.*
-Az Intéző úr kíváncsi, merre jártál. *Duruzsolja, miközben mosolyt költöztetve ábrázatára kihúz egy széket maga mellett. Ő maga a háta közepére nem kívánja húgának csacsogását, de Daesys most még önmagához mérten is kiváltképp viharvert képet mutat. Ha tippelnie kéne, azt mondaná, valami csínytevésen kapták.*
//Összetörve//
*A wegtoreni egy közeli asztalt céloz, ő pedig annak rendje és módja szerint helyet foglal. Barnáival kíváncsian kutatja a a fogadóteret, míg az őt firtató, fürkésző tekintet megelégszik. A sokat emlegetett Rumos Rókalyukban bárki fia karcos megjegyzésben részesülne, ám ez a világ, ez a társaság kellő önmérsékletre ösztönzi. Egészen máshogy kell itt boldogulni, mint "odakinn".*
-Hogy állnak a dolgok a környéken. *Visszhangozza, és úgy dől előre, mintha inná a férfi szavait. Természetesen a mozdulat sem csak figyelmét hivatott bizonyítani. Véletlen, vagy sem, kellő betekintést enged a köntös amúgy is széles bőrfelületet prezentáló zugaiba.
A következőkre nem is kell megjátszania a tudásvágytól égő tanoncot. Úgy csillan tekintete a költőpénz dolgára, mintha Ambroggio a Bolyongó Szuka kormányrúdját kínálná tálcán.* ~Mégis mennyit?~ *Sikerül még az utolsó pillanatban csomót kötni nyelvére, így nem bukik ki belőle a kérdés. Az ajánlatot még a tartozásai oly lelkes követelőinek dolgával is megfejeli, amire tényleg nem tud hirtelenjében mit mondani. A Kikötőben ugyanis semmi sincs ingyen. Ezt a tényt most jótékonyan elméje egy hátsó zugába űzi, és elképzeli, ahogy egy-egy kellemetlenebb helyzetben csak szimplán bedobja újdonsült munkaadója cikornyás nevét.*
-Thiraya. Csak... Thiraya. *Néhány másodpercnyi hezitálás után kezét nyújtja az asztal felett. Ha tudná is, kinek a fattya, akkor sem valószínű, hogy sokat mondana a név Ambroggionak.* ~Amroggio Duarrte~. *Ki lehet ez az ember? Hogy tett szert ennyi aranyra? Ki fogja szedni húgából, ha módja van rá.*
-Talán egy olyan habos izét. *Pillant a mellettük elhaladó, mosolygós sellőlány kezében tartott ezüsttálcára, melyen kristálypohárban mérve ékszerként csillog a desszert.*
-És talán egy ördögvigyort megtekerve. *Teszi hozzá, de jobbnak látja nem keresni az Intéző tekintetét. Helyette az asztal szélét fixírozza, miközben egy száradó, vörös tincset csavargat mutatóujja köré.*
-Szóval információk. Nem probléma. *Valóban nem tűnik a legegetrengetőbb feladatnak. Persze ily ígéretek fényében bármire rábólintott volna.
Időközben Daesys is megkerül, hozzá hasonlóan köntöst viselve. Szenvtelenül végigméri, mintha nem húgáról, hanem vetélytársról lenne szó, de aztán csakhamar rá kell jöjjön, hogy egy csónakban eveznek. Úgy kísérgetik a pöffeszkedő wegtorenit itt pongyoláikban, mintha nem csupán egy fürdőzésen lennének túl. A mézesmázos, atyai szavakba beleborsódzik a háta, de kezdi megszokni.*
-Az Intéző úr kíváncsi, merre jártál. *Duruzsolja, miközben mosolyt költöztetve ábrázatára kihúz egy széket maga mellett. Ő maga a háta közepére nem kívánja húgának csacsogását, de Daesys most még önmagához mérten is kiváltképp viharvert képet mutat. Ha tippelnie kéne, azt mondaná, valami csínytevésen kapták.*
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-06-03 06:29:17
Üzenet elküldve: 2026-06-03 06:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Távozóban még visszapillant a válla felett a testőrként jegyzett félvérre. Tényleg szörnyen fest. Ő viszont már túl sokat invesztált bele, hogy csak úgy átengedje a gyengéket felzabáló természeti rendnek. Ennek a rendnek amúgy is jócskán része a szerencse, akárki akármit is mond. Ámbátor az még egy darabig inogni fog a mérleg nyelvén, hogy mostani találkozásuk kinek a malmára is fog előnyöket hajtani.
Thirával közben helyet foglalnak egy asztalnál. Ambroggio tekintete egy pillanatig elidőzik a köntösbe bújt lányon. Épp csak egy hajszál választja el tőle, hogy a dolog átcsusszanjon a kellemetlenség határán, s átcsapjon a félreérthetetlen gondolatokba merülő szemlegeltetés mezsgyéjére.*
- Kedvesem, őszinte leszek veled *biccent kenetteljes mosolygásával a vörös felé.* - Látok benned fantáziát, de a bizalomhoz több kell. Rajtad múlik. *Olyan kifejezés ül az arcán, mint azokén az alakokén, akik elkószált gyerekeket csalnak el.*
- Szeretném tudni, hogy állnak a dolgok a környéken *dől hátra ültében. Megigazgatja öltözéke redőit, ami csupán pepecselés, elvégre most is úgy fest, mint akit skatulyából húztak elő.* - Az apróságokat is. Amikhez Te, kedvesem, helyiként jóval egyszerűbben hozzáférsz. Kapsz egy kis költőpénzt, hogy szabadabban mozoghass. Amit *kibomlik a jellegzetes rókamosoly a képén* - kártyán... vagy kockán *legyint* nyersz el tőlem. Így nem is kell véka alá rejtened, honnan van.
*Int a pult felé, hogy jelezze, rendelnének, majd visszafordul az asztaltársa felé.*
- Ha esetleg zargatnának a hitelezőid, csak mondd nekik, hogy én kezeskedem a dologban. Ambroggio Duarrte *nyújtja a kezét, hogy ezúttal hivatalosan is megejtsék a bemutatkozást.* - Intéző *teszi hozzá egy félszünetnyi bevezetéssel az ominózus titulust is. Olyan módon tudja ejteni ezt a szócskát, hogy azon főnemesi rangok hervadnának el olcsó kóróként szégyenkezve.*
- Levest! Forrón és gazdagon! *kurjant a pult felé sürgetőn, mielőtt a leharcolt vörös az asztalhoz érne. A 10 arany, amiért az ember szobát kap a Rumosban, igazán nem tétel azért, hogy egy kis életet leheljen a lányba.*
- Nos? *Az étlap felé legyint.* - Válassz, amit szeretnél.
*Amikor Daesys előkerül, talán még szembetűnőbben megmutatkozik, mennyire cefet állapotban van. Az arca sápadt és beesett, a szemében a szokásos sziporkák épp csak pislákolnak.*
1780460139rr1646
- Gyere csak, szívem, gyere *invitálja az üres szék felé, amit előzékenyen ki is fordít neki.* - Szegény madárka *sóhajt fejcsóválva.* - Ne félj, most már biztonságban vagy. *Ha nem ismerné már eléggé Daesyst, talán ezen a ponton hajolna hozzá, hogy egy babusgatón cuppanós csókocskát helyezzen el a lány halántékára, ahogy habókos nagyszülők szokták, mikor a tékozló unoka betér hozzájuk, s szerét ejthetik egy kis tejben-vajban fürösztésnek.* - Mesélj, mi történt veled, hogy így kerültél elő.
//Összetörve//
*Távozóban még visszapillant a válla felett a testőrként jegyzett félvérre. Tényleg szörnyen fest. Ő viszont már túl sokat invesztált bele, hogy csak úgy átengedje a gyengéket felzabáló természeti rendnek. Ennek a rendnek amúgy is jócskán része a szerencse, akárki akármit is mond. Ámbátor az még egy darabig inogni fog a mérleg nyelvén, hogy mostani találkozásuk kinek a malmára is fog előnyöket hajtani.
Thirával közben helyet foglalnak egy asztalnál. Ambroggio tekintete egy pillanatig elidőzik a köntösbe bújt lányon. Épp csak egy hajszál választja el tőle, hogy a dolog átcsusszanjon a kellemetlenség határán, s átcsapjon a félreérthetetlen gondolatokba merülő szemlegeltetés mezsgyéjére.*
- Kedvesem, őszinte leszek veled *biccent kenetteljes mosolygásával a vörös felé.* - Látok benned fantáziát, de a bizalomhoz több kell. Rajtad múlik. *Olyan kifejezés ül az arcán, mint azokén az alakokén, akik elkószált gyerekeket csalnak el.*
- Szeretném tudni, hogy állnak a dolgok a környéken *dől hátra ültében. Megigazgatja öltözéke redőit, ami csupán pepecselés, elvégre most is úgy fest, mint akit skatulyából húztak elő.* - Az apróságokat is. Amikhez Te, kedvesem, helyiként jóval egyszerűbben hozzáférsz. Kapsz egy kis költőpénzt, hogy szabadabban mozoghass. Amit *kibomlik a jellegzetes rókamosoly a képén* - kártyán... vagy kockán *legyint* nyersz el tőlem. Így nem is kell véka alá rejtened, honnan van.
*Int a pult felé, hogy jelezze, rendelnének, majd visszafordul az asztaltársa felé.*
- Ha esetleg zargatnának a hitelezőid, csak mondd nekik, hogy én kezeskedem a dologban. Ambroggio Duarrte *nyújtja a kezét, hogy ezúttal hivatalosan is megejtsék a bemutatkozást.* - Intéző *teszi hozzá egy félszünetnyi bevezetéssel az ominózus titulust is. Olyan módon tudja ejteni ezt a szócskát, hogy azon főnemesi rangok hervadnának el olcsó kóróként szégyenkezve.*
- Levest! Forrón és gazdagon! *kurjant a pult felé sürgetőn, mielőtt a leharcolt vörös az asztalhoz érne. A 10 arany, amiért az ember szobát kap a Rumosban, igazán nem tétel azért, hogy egy kis életet leheljen a lányba.*
- Nos? *Az étlap felé legyint.* - Válassz, amit szeretnél.
*Amikor Daesys előkerül, talán még szembetűnőbben megmutatkozik, mennyire cefet állapotban van. Az arca sápadt és beesett, a szemében a szokásos sziporkák épp csak pislákolnak.*
1780460139rr1646
- Gyere csak, szívem, gyere *invitálja az üres szék felé, amit előzékenyen ki is fordít neki.* - Szegény madárka *sóhajt fejcsóválva.* - Ne félj, most már biztonságban vagy. *Ha nem ismerné már eléggé Daesyst, talán ezen a ponton hajolna hozzá, hogy egy babusgatón cuppanós csókocskát helyezzen el a lány halántékára, ahogy habókos nagyszülők szokták, mikor a tékozló unoka betér hozzájuk, s szerét ejthetik egy kis tejben-vajban fürösztésnek.* - Mesélj, mi történt veled, hogy így kerültél elő.
3240. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-06-01 22:27:09
Üzenet elküldve: 2026-06-01 22:27:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Egy fintor jelzi mit is gondol Ambroggio jó testvéreket illető megjegyzéséről. Ha tehetnék, vélhetően le is tagadnák rokoni kapcsolatukat, de hajszínűk túl árulkodó. A Kikötőben mindenki jól tudja, hogy a rőthajú leányok melyik szajha fattyai.
Az Intéző közbeszólása mindenesetre elegendő volt ahhoz, hogy Daesyst félbeszakítsa és láthatóan Thira is félretette ellenérzéseit. Egyelőre. Ami viszont jobban meglepi a félvért, hogy a kínos történet is félbeszakad, mégis van egy olyan bosszantó sejtelme, hogy a vén kecske éles memóriája nem engedi feledtetni a kellemetlen emléket.
Színes halacskák és egzotikus korallok megmosolyogtatják Daesyst. Úri hóbortnak tartja az elképzelést, és a világért nem ismerné be, hogy szívesen lógatná a lábát egy kicsit ilyen idillben.
Thira pillantását jól ismeri, számtalanszor volt szerencséje hozzá, amikor nagy ritkán édesanyjuk neki adott igazat, a büntetés pedig Daesyst súlytotta. Jelen esetben viszont nem érti ezt, elvégre Daesys nem küzdött Ambroggio figyelméért, sokkal inkább igyekezett volna elkerülni azt. Persze sejthette volna, hogy a Sellőházba nem teheti be úgy a lábát, hogy az Intéző ne tudna róla, mégis mindig reménykedik képtelen elképzeléseiben.
Szívesen replikázna egyet Thirának, de ehelyett nyelvébe harap. Igyekszik nem túlfeszíteni Ambroggio idegeit sem, még ha úgy tűnik fittyet hány az egészre.
Rövidesen a díszes társaság távozik, Daesys pedig ekkor veszi észre, hogy megkönnyebbül. Vállai lejjebb ereszkednek, majd egy nagyot sóhajt. Gyorsan leráncigálja magáról ruháit, és ázott, koszos kötéseit. Vet egy pillantást oldalán lévő sebére, ami továbbra sem szép, érzékeny, de már gyógyul, s be kell látnia, hogy olcsón megúszta. Tanulni fog belőle? Aligha.
Hamarosan elmerül a meleg vízben, ekkor érzi meg igazán mennyire elfáradt. Az éjszaka nem sokat tudott aludni, nem csak az eső miatt, de a közelében táborozó orkok is nyugtalanították, az út pedig hosszú volt és nehéz. Egészen csontjaiig áthűlt, ezért különösen kellemes számára a fürdő. Kiélvezi amíg lehet, de jól tudja, hogy jobb nem felbőszíteni az egyébként is morcos hangulatú őrt.
Nehezére esik lelazult végtagjait mozdítani, mégis kénytelen rá. Hajával kezdi a munkát, mert az a legproblémásabb, bőre pedig addig is ázhat a vízben. Jó ideig elbabrál a gubancokkal, és a tincsekbe ragadt sárral, mire végre teljesen megszabadul tőlük. Egészen addig húzza teste további részének látszólagos tisztogatását, amíg az őr sürgetni nem kezdi. Nehezére esik elhagyni az illóolajos fürdőt. A meleg gőz ellenére is dideregni kezd a vízből kilépve, ezért gyorsan egy köntösért és törölközőért lép. A hidegtől összegörnyedve alaposan beburkolja magát, a törölközőt pedig turbánként csavarja fejére. Elnehezíti a fáradtság, s reméli, hogy a vallatása nem fog sokáig tartani, illetve azt, hogy Ambroggio önmagához képest kíméletes lesz vele.*
//Összetörve//
*Egy fintor jelzi mit is gondol Ambroggio jó testvéreket illető megjegyzéséről. Ha tehetnék, vélhetően le is tagadnák rokoni kapcsolatukat, de hajszínűk túl árulkodó. A Kikötőben mindenki jól tudja, hogy a rőthajú leányok melyik szajha fattyai.
Az Intéző közbeszólása mindenesetre elegendő volt ahhoz, hogy Daesyst félbeszakítsa és láthatóan Thira is félretette ellenérzéseit. Egyelőre. Ami viszont jobban meglepi a félvért, hogy a kínos történet is félbeszakad, mégis van egy olyan bosszantó sejtelme, hogy a vén kecske éles memóriája nem engedi feledtetni a kellemetlen emléket.
Színes halacskák és egzotikus korallok megmosolyogtatják Daesyst. Úri hóbortnak tartja az elképzelést, és a világért nem ismerné be, hogy szívesen lógatná a lábát egy kicsit ilyen idillben.
Thira pillantását jól ismeri, számtalanszor volt szerencséje hozzá, amikor nagy ritkán édesanyjuk neki adott igazat, a büntetés pedig Daesyst súlytotta. Jelen esetben viszont nem érti ezt, elvégre Daesys nem küzdött Ambroggio figyelméért, sokkal inkább igyekezett volna elkerülni azt. Persze sejthette volna, hogy a Sellőházba nem teheti be úgy a lábát, hogy az Intéző ne tudna róla, mégis mindig reménykedik képtelen elképzeléseiben.
Szívesen replikázna egyet Thirának, de ehelyett nyelvébe harap. Igyekszik nem túlfeszíteni Ambroggio idegeit sem, még ha úgy tűnik fittyet hány az egészre.
Rövidesen a díszes társaság távozik, Daesys pedig ekkor veszi észre, hogy megkönnyebbül. Vállai lejjebb ereszkednek, majd egy nagyot sóhajt. Gyorsan leráncigálja magáról ruháit, és ázott, koszos kötéseit. Vet egy pillantást oldalán lévő sebére, ami továbbra sem szép, érzékeny, de már gyógyul, s be kell látnia, hogy olcsón megúszta. Tanulni fog belőle? Aligha.
Hamarosan elmerül a meleg vízben, ekkor érzi meg igazán mennyire elfáradt. Az éjszaka nem sokat tudott aludni, nem csak az eső miatt, de a közelében táborozó orkok is nyugtalanították, az út pedig hosszú volt és nehéz. Egészen csontjaiig áthűlt, ezért különösen kellemes számára a fürdő. Kiélvezi amíg lehet, de jól tudja, hogy jobb nem felbőszíteni az egyébként is morcos hangulatú őrt.
Nehezére esik lelazult végtagjait mozdítani, mégis kénytelen rá. Hajával kezdi a munkát, mert az a legproblémásabb, bőre pedig addig is ázhat a vízben. Jó ideig elbabrál a gubancokkal, és a tincsekbe ragadt sárral, mire végre teljesen megszabadul tőlük. Egészen addig húzza teste további részének látszólagos tisztogatását, amíg az őr sürgetni nem kezdi. Nehezére esik elhagyni az illóolajos fürdőt. A meleg gőz ellenére is dideregni kezd a vízből kilépve, ezért gyorsan egy köntösért és törölközőért lép. A hidegtől összegörnyedve alaposan beburkolja magát, a törölközőt pedig turbánként csavarja fejére. Elnehezíti a fáradtság, s reméli, hogy a vallatása nem fog sokáig tartani, illetve azt, hogy Ambroggio önmagához képest kíméletes lesz vele.*
3239. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-31 19:54:56
Üzenet elküldve: 2026-05-31 19:54:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Só és füst//
- Ha ilyen kattanásaid vannak, a legjobb helyen jársz barátom *vigyorodik el az orra alatt, szándékosan komoly véve azt a száraz gúnyolódást. Egyébként viccet félretéve, talán ténylegesen jobban járna a félvér, ha valamelyik pillangócskával elegyedne szóba. Persze van, amelyik a végtelekig diszkrét, s aligha tudná az ember kihúzni belőle a szaftosabb információkat, de azért egy jó részüknek némi csillogó arany fejében lelkesen megered a nyelve. Annyival is kevesebb időt kell valódi munkával tölteni.
A hodaril úgy tűnik igencsak felkelti Merrin érdeklődését, a hirtelen kerekedett lelkesedés ki is csikar egy elgondolkodó hümmentést a zsoldosból, de végül erre külön most nem tesz csípős megjegyzést. Egyelőre.*
- Termeszteni? A Kikötőben? *eleinte csak nagyokat pislog, de aztán valami göcögésféle előbukik belőle* - Sóballán meg a tengeri káposztán kívül kevés növény bírja tengerpart talaját. Na meg ezt bánatos sós permetet és az állandó szelet. *van valami a hangsúlyában ami azt sugallja: "Higgy nekem, én már csak tudom", de ennek nem szándékszik hangot is adni.* - A legtöbbet Szántóvégről hozzák tudomásom szerint, de érkezik a Hegységen túlról is.
*Erről túl sok információja különben nincsen, de van, aki kifejezetten szereti hangoztatni, hogy nyugatit szív, Shanneira aligha tudná megkülönböztetni az ittenitől.
Jól felkúszik homloka közepére szemöldöke, mikor Merrin végül egyértelműen szeszes italt rendel magának, rosszallóan még a fejét is megcsóválja. Meghúzva a váratlant rendel magának egy 4 aranyas forró Teat, egészen úgy tűnik, hogy egy pillanatra sem fordult meg most a fejében, hogy magának is sert kérjen. Dolgozik még a másnap - vagy harmadnap? - kellemetlen sava a gyomrában, nem igazán kíván ráadást.
Maga is felkapja a fejét a kis összeszólalkozásra. Nem szokatlan azért errefelé sem az ilyesmi, noha azért jóval ritkábban, mint a Rumosban. Ott aligha telhet egy fertályóra némi hevesebb eszmecsere nélkül, de hát ez adja meg különleges báját. Egyébként az ajtónál lejátszódó kis jelenetet figyelve feldereng neki, hogy azt a vörhenyest látta már itt korábban. A nevét persze már nem tudja felidézni, sőt, abban sem biztos, hogy valaha tudta - no meg abban sem, hogy valaha hozzászólt-e. Hamar el is tereli a figyelmét a leányról a fattyú egészen tapintatlan kérdése.*
- A kotnyeles fajtádat... *motyogja orra alatt, de azért tökéletesen érthetően, s persze mosolyogva*
- A hodarilt kerülöm *felel egy szívdobbanásnyi idővel később* - Nagyon könnyű rácsúszni. És aki rácsúszik nos... *tekintetét körbehordozva a termen biccen hamarosan egy tehetősebb kalózforma felé. Ilyen távolságból is látszik a mozdulatain, az üveges tekintetén, hogy aligha észleli mi történik már körülötte. Bárgyú mosollyal nézi az egyik falatnyi ruhában mellette pipázó sellőt, de talán már nem is látja* - Nem menekül könnyen.
*Amilyen alvilági körökben mozog ez a Merrin, nem valószínű, hogy ismeretlen volna számára a szer. Talán Artheniorban nincs akkora divatja, de azért nem kell sokat forgolódni a Romvárosban, hogy sikátorok félhomályában bódultan pipázó alakokat találjon az ember*
- Ördögvigyorral néhanapján *rántja meg a vállait, elvégre arra még a legrendesebb polgárok is rágyújtanak egyszer-egyszer, legalább is Shan képzeletében mindenképpen*
- És te, Merrin? *könyököl fel az asztallapra, s közben hamarosan le is pakolja a felszolgáló lányka az asztalukra rendelésüket. Kivárja, amíg elmegy persze, fújva hűt egy keveset a teáján aztán az asztalra könyököl vigyorogva* - Shan néninek aztán bevallhatod, nem ítélkezem.
- Ha ilyen kattanásaid vannak, a legjobb helyen jársz barátom *vigyorodik el az orra alatt, szándékosan komoly véve azt a száraz gúnyolódást. Egyébként viccet félretéve, talán ténylegesen jobban járna a félvér, ha valamelyik pillangócskával elegyedne szóba. Persze van, amelyik a végtelekig diszkrét, s aligha tudná az ember kihúzni belőle a szaftosabb információkat, de azért egy jó részüknek némi csillogó arany fejében lelkesen megered a nyelve. Annyival is kevesebb időt kell valódi munkával tölteni.
A hodaril úgy tűnik igencsak felkelti Merrin érdeklődését, a hirtelen kerekedett lelkesedés ki is csikar egy elgondolkodó hümmentést a zsoldosból, de végül erre külön most nem tesz csípős megjegyzést. Egyelőre.*
- Termeszteni? A Kikötőben? *eleinte csak nagyokat pislog, de aztán valami göcögésféle előbukik belőle* - Sóballán meg a tengeri káposztán kívül kevés növény bírja tengerpart talaját. Na meg ezt bánatos sós permetet és az állandó szelet. *van valami a hangsúlyában ami azt sugallja: "Higgy nekem, én már csak tudom", de ennek nem szándékszik hangot is adni.* - A legtöbbet Szántóvégről hozzák tudomásom szerint, de érkezik a Hegységen túlról is.
*Erről túl sok információja különben nincsen, de van, aki kifejezetten szereti hangoztatni, hogy nyugatit szív, Shanneira aligha tudná megkülönböztetni az ittenitől.
Jól felkúszik homloka közepére szemöldöke, mikor Merrin végül egyértelműen szeszes italt rendel magának, rosszallóan még a fejét is megcsóválja. Meghúzva a váratlant rendel magának egy 4 aranyas forró Teat,
egészen úgy tűnik, hogy egy pillanatra sem fordult meg most a fejében, hogy magának is sert kérjen. Dolgozik még a másnap - vagy harmadnap? - kellemetlen sava a gyomrában, nem igazán kíván ráadást.Maga is felkapja a fejét a kis összeszólalkozásra. Nem szokatlan azért errefelé sem az ilyesmi, noha azért jóval ritkábban, mint a Rumosban. Ott aligha telhet egy fertályóra némi hevesebb eszmecsere nélkül, de hát ez adja meg különleges báját. Egyébként az ajtónál lejátszódó kis jelenetet figyelve feldereng neki, hogy azt a vörhenyest látta már itt korábban. A nevét persze már nem tudja felidézni, sőt, abban sem biztos, hogy valaha tudta - no meg abban sem, hogy valaha hozzászólt-e. Hamar el is tereli a figyelmét a leányról a fattyú egészen tapintatlan kérdése.*
- A kotnyeles fajtádat... *motyogja orra alatt, de azért tökéletesen érthetően, s persze mosolyogva*
- A hodarilt kerülöm *felel egy szívdobbanásnyi idővel később* - Nagyon könnyű rácsúszni. És aki rácsúszik nos... *tekintetét körbehordozva a termen biccen hamarosan egy tehetősebb kalózforma felé. Ilyen távolságból is látszik a mozdulatain, az üveges tekintetén, hogy aligha észleli mi történik már körülötte. Bárgyú mosollyal nézi az egyik falatnyi ruhában mellette pipázó sellőt, de talán már nem is látja* - Nem menekül könnyen.
*Amilyen alvilági körökben mozog ez a Merrin, nem valószínű, hogy ismeretlen volna számára a szer. Talán Artheniorban nincs akkora divatja, de azért nem kell sokat forgolódni a Romvárosban, hogy sikátorok félhomályában bódultan pipázó alakokat találjon az ember*
- Ördögvigyorral néhanapján *rántja meg a vállait, elvégre arra még a legrendesebb polgárok is rágyújtanak egyszer-egyszer, legalább is Shan képzeletében mindenképpen*
- És te, Merrin? *könyököl fel az asztallapra, s közben hamarosan le is pakolja a felszolgáló lányka az asztalukra rendelésüket. Kivárja, amíg elmegy persze, fújva hűt egy keveset a teáján aztán az asztalra könyököl vigyorogva* - Shan néninek aztán bevallhatod, nem ítélkezem.
3238. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-28 11:12:27
Üzenet elküldve: 2026-05-28 11:12:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Csak egy mosollyal nyugtázza a kis róka fenyegetőzését. Nyitná ajkait a csípős replikára, de Ambroggio megelőzi. Színes halacskák, egzotikus korallok... Barnái egy röpke pillanatig jelentőségteljesen húgára esnek. Lelki szemei előtt van, ahogy Daesyssel az oldalán a dokkok mentén érdeklődik efféle portékák felől. Nem épp rájuk szabott feladat. Bárhogy is, van annyi sütnivalója, hogy ne szóljon közbe. Helyette engedelmesen, mindenfajta pironkodás nélkül emelkedik ki a dézsából, hogy kellően kimért mozdulatokkal belebújhasson a felkínált köntösbe. Nem rest egy önelégült pillantásban részesíteni Daesyst, mintha csak bármiben is győzött volna, nyereménye pedig Ambroggio kitüntetett figyelme. Miközben gondosan eligazítja magát a ruhaneműt, hogy a kutató tekintetek véletlenül se nézzék portékának, azon morfondírozik, hogy hová ez a gondoskodás. A fürdő, a ruháik kimosatása, az étel dolga... Fürkésző pillantása csak néhány szívdobbanásnyi ideig jár Ambroggio ábrázatán, és ha esetlegesen a piperkőc wegtoreni elkapja, széles mosollyal üdvözli.*
-Ne időzz soká, Daesys. Oly sok megbeszélnivalónk van. *Talán gunyorosnak is hangozhat, holott valóban lenne oka maga mellé venni húgát, ha csak rövid időre is. Szokásához híven akad elméjében hirtelen szárba szökkent terv, amihez a rókácska bizony jól jön. Ezt persze nagyban befolyásolja a wegtorenivel zajló házalása, mely nagyon úgy fest, jó sínen halad. Elvégre a bájolgó sakál már legalább annyi aranyat öntött rá, mellyel ő jó néhány napig vígan elmulatna a Kikötőben.
Vet még egy pillantást hátra válla felett, miközben belekarol a férfiba. Daesysnek bizonyára öröm lesz a mártózás, miközben egy fogdmeg várja a paraván előtt. Kezdi úgy érezni, hogy vendéglátójuk üzletpolitikája vagyonának szemléltetésén felül rejt valami mást is. Valami sokkal mérgezőbbet. Nem válaszol azonnal, igyekszik kitalálni ugyanis, vajon milyen választ várhat Ambroggio.*
-Valójában rég jártam a Kikötőben. Legalább olyan új hír nekem a nemrégiben nyílt fogadó dolga, mint a fellógatott alakok a dokkok mentén. *Feleli, mindenfajta empátia színlelése nélkül. Nem állít valótlant. Kevés információval rendelkezik az Aranyzátonytól északra. A rövidke kitérője pedig a Rumos Rókalyukba aligha lehet hírértékű a wegtoreni számára.*
-Kevesebb a hajó, rövidebbek a kimenők. Úgy hiszem, a fellógatott fickókhoz lehet köze. *Vállat von. A villongások senki számára nem lehetnek újdonságok a Kikötőben.*
//Összetörve//
*Csak egy mosollyal nyugtázza a kis róka fenyegetőzését. Nyitná ajkait a csípős replikára, de Ambroggio megelőzi. Színes halacskák, egzotikus korallok... Barnái egy röpke pillanatig jelentőségteljesen húgára esnek. Lelki szemei előtt van, ahogy Daesyssel az oldalán a dokkok mentén érdeklődik efféle portékák felől. Nem épp rájuk szabott feladat. Bárhogy is, van annyi sütnivalója, hogy ne szóljon közbe. Helyette engedelmesen, mindenfajta pironkodás nélkül emelkedik ki a dézsából, hogy kellően kimért mozdulatokkal belebújhasson a felkínált köntösbe. Nem rest egy önelégült pillantásban részesíteni Daesyst, mintha csak bármiben is győzött volna, nyereménye pedig Ambroggio kitüntetett figyelme. Miközben gondosan eligazítja magát a ruhaneműt, hogy a kutató tekintetek véletlenül se nézzék portékának, azon morfondírozik, hogy hová ez a gondoskodás. A fürdő, a ruháik kimosatása, az étel dolga... Fürkésző pillantása csak néhány szívdobbanásnyi ideig jár Ambroggio ábrázatán, és ha esetlegesen a piperkőc wegtoreni elkapja, széles mosollyal üdvözli.*
-Ne időzz soká, Daesys. Oly sok megbeszélnivalónk van. *Talán gunyorosnak is hangozhat, holott valóban lenne oka maga mellé venni húgát, ha csak rövid időre is. Szokásához híven akad elméjében hirtelen szárba szökkent terv, amihez a rókácska bizony jól jön. Ezt persze nagyban befolyásolja a wegtorenivel zajló házalása, mely nagyon úgy fest, jó sínen halad. Elvégre a bájolgó sakál már legalább annyi aranyat öntött rá, mellyel ő jó néhány napig vígan elmulatna a Kikötőben.
Vet még egy pillantást hátra válla felett, miközben belekarol a férfiba. Daesysnek bizonyára öröm lesz a mártózás, miközben egy fogdmeg várja a paraván előtt. Kezdi úgy érezni, hogy vendéglátójuk üzletpolitikája vagyonának szemléltetésén felül rejt valami mást is. Valami sokkal mérgezőbbet. Nem válaszol azonnal, igyekszik kitalálni ugyanis, vajon milyen választ várhat Ambroggio.*
-Valójában rég jártam a Kikötőben. Legalább olyan új hír nekem a nemrégiben nyílt fogadó dolga, mint a fellógatott alakok a dokkok mentén. *Feleli, mindenfajta empátia színlelése nélkül. Nem állít valótlant. Kevés információval rendelkezik az Aranyzátonytól északra. A rövidke kitérője pedig a Rumos Rókalyukba aligha lehet hírértékű a wegtoreni számára.*
-Kevesebb a hajó, rövidebbek a kimenők. Úgy hiszem, a fellógatott fickókhoz lehet köze. *Vállat von. A villongások senki számára nem lehetnek újdonságok a Kikötőben.*
3237. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-27 07:41:53
Üzenet elküldve: 2026-05-27 07:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Ha nála lenne a sétapálcája, valószínűleg annak vasalt végével kopogtatná meg a kövezetet, de így csak poharán kocogtatja meg egyik impozáns gyűrűjét.*
- Kedveseim, kedveseim! *kér magának szót.* - Bármeddig elhallgatnám ezt a fűszeres kis acsargást, de ezúttal üdvösebb lenne, ha félretennétek. Mutassátok meg, milyenek a jó testvérek. *Az Intéző negédes mosolygása ebbe is sikamlós áthallásokat csal. Szinte ott visszhangzik a szavak mögött "a papa kedvéért" utózmány a maga betegesen kéjelgő modorában. Nem konkrét vágyként, inkább csak a megbotránkoztató perverzió kedvéért, aminek a hangulatával Ambroggio igen szívesen veszi körbe magát.
Mi tagadás, a két vörös cicaharcára biztos lenne fizető közönség. Bár a nyers, kikötői virtus miatt inkább a Rumosban, mint itt. A jó testvérek érzéki, rőt ábrándja viszont valószínűleg megmarad ábrándnak, mert a két fruska zsigerből fúj egymásra.*
- De ha már a Viharmadár szóba került. Egy olyasmi hajó meg is tenné. Kicsi, gyors, fordulékony. Igen nagy megelégedésemre lenne, ha segítenétek találni egy tengerészt, aki ismeri a Déltengert *mondja.* - A meleg, sekély vizek színes halacskái és azok az egzotikus korallok... Lenne rá kereslet. Én pedig nem lennék hálátlan.
*Rókapillantása egyik testvérről a másikra vonul.*
- De ezt ráérünk még nyélbe ütni. Daesys, drágám, hagyunk megfürödni, aztán csatlakozhatsz is hozzánk az étkezésnél. *Kiissza az italát, és ahogy felkel a székéről, egy köntösért nyúl.* - Jöjj, Thira, édesem, addig mi rendelhetünk is. *Kitárja a köntöst, hogy a dézsából kiszálló vörös belebújhasson.* - A gönceiteket elküldetem mosásba. Később pedig kaphattok másikat is.
*Az Intéző eztán a félvért elé citáló megtermett fickó felé fordul, akit megkér, hogy legyen rá gondja, hogy a kis róka ne próbáljon meglépni. Mindezt természetesen a paravánon kívülről, és szigorúan az ő érdekében. Elvégre elég szörnyen fest, és valószínűleg nem tenne neki jót, ha a Kikötő részvétlenségére akarná inkább bízni magát.
Az őr markát 50 arany üti a szolgálataiért, ami egész szép honorárium, főleg, hogy az is elhangzik, hogy azért ne húzódjon túl soká az a pancsikolás.*
- Alig várom, hogy meséljetek kicsit. *Daesys tekintetében nyilván elsősorban, arra lenne kíváncsi, vajon merre kódorgott a vörös, és mi rágta meg így.*
- Bizonyára sokfelé megfordultál a környéken *pillant az idősebb nővérre, midőn karját nyújtja felé.* - Miféle alakok lebzselnek mostanság a Kikötőben? Van esetleg valami közszájon forgó hír?
*Ambroggio úgy kérdezget, mintha távoli vidékek pletykáiról tudakozódna, nem pedig olyanokról, amik itt keringenek néhány kőhajításnyira. Ezt azért nagyban finomítja hogy a Sellőház zárt világa valóban olyan, mintha mérföldekre esne a Kikötő közönséges utcáitól.*
//Összetörve//
*Ha nála lenne a sétapálcája, valószínűleg annak vasalt végével kopogtatná meg a kövezetet, de így csak poharán kocogtatja meg egyik impozáns gyűrűjét.*
- Kedveseim, kedveseim! *kér magának szót.* - Bármeddig elhallgatnám ezt a fűszeres kis acsargást, de ezúttal üdvösebb lenne, ha félretennétek. Mutassátok meg, milyenek a jó testvérek. *Az Intéző negédes mosolygása ebbe is sikamlós áthallásokat csal. Szinte ott visszhangzik a szavak mögött "a papa kedvéért" utózmány a maga betegesen kéjelgő modorában. Nem konkrét vágyként, inkább csak a megbotránkoztató perverzió kedvéért, aminek a hangulatával Ambroggio igen szívesen veszi körbe magát.
Mi tagadás, a két vörös cicaharcára biztos lenne fizető közönség. Bár a nyers, kikötői virtus miatt inkább a Rumosban, mint itt. A jó testvérek érzéki, rőt ábrándja viszont valószínűleg megmarad ábrándnak, mert a két fruska zsigerből fúj egymásra.*
- De ha már a Viharmadár szóba került. Egy olyasmi hajó meg is tenné. Kicsi, gyors, fordulékony. Igen nagy megelégedésemre lenne, ha segítenétek találni egy tengerészt, aki ismeri a Déltengert *mondja.* - A meleg, sekély vizek színes halacskái és azok az egzotikus korallok... Lenne rá kereslet. Én pedig nem lennék hálátlan.
*Rókapillantása egyik testvérről a másikra vonul.*
- De ezt ráérünk még nyélbe ütni. Daesys, drágám, hagyunk megfürödni, aztán csatlakozhatsz is hozzánk az étkezésnél. *Kiissza az italát, és ahogy felkel a székéről, egy köntösért nyúl.* - Jöjj, Thira, édesem, addig mi rendelhetünk is. *Kitárja a köntöst, hogy a dézsából kiszálló vörös belebújhasson.* - A gönceiteket elküldetem mosásba. Később pedig kaphattok másikat is.
*Az Intéző eztán a félvért elé citáló megtermett fickó felé fordul, akit megkér, hogy legyen rá gondja, hogy a kis róka ne próbáljon meglépni. Mindezt természetesen a paravánon kívülről, és szigorúan az ő érdekében. Elvégre elég szörnyen fest, és valószínűleg nem tenne neki jót, ha a Kikötő részvétlenségére akarná inkább bízni magát.
Az őr markát 50 arany üti a szolgálataiért
, ami egész szép honorárium, főleg, hogy az is elhangzik, hogy azért ne húzódjon túl soká az a pancsikolás.*- Alig várom, hogy meséljetek kicsit. *Daesys tekintetében nyilván elsősorban, arra lenne kíváncsi, vajon merre kódorgott a vörös, és mi rágta meg így.*
- Bizonyára sokfelé megfordultál a környéken *pillant az idősebb nővérre, midőn karját nyújtja felé.* - Miféle alakok lebzselnek mostanság a Kikötőben? Van esetleg valami közszájon forgó hír?
*Ambroggio úgy kérdezget, mintha távoli vidékek pletykáiról tudakozódna, nem pedig olyanokról, amik itt keringenek néhány kőhajításnyira. Ezt azért nagyban finomítja hogy a Sellőház zárt világa valóban olyan, mintha mérföldekre esne a Kikötő közönséges utcáitól.*
3236. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-26 22:50:05
Üzenet elküldve: 2026-05-26 22:50:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Hosszan tartó nevetése köhögésbe fullad, mely további árulkodó jele kezdődő betegségének, amit Daesys agya nem tud, vagy nem akar regisztrálni. Teljesen kifullad ennyitől is, ezért nagy levegővételekkel csillapítja le jókedvétől heves kalapáló szívét. Thira biztos lehet benne, hogy még jó sokáig fogja hallgatni féltestvérétől a ma láttotakat. Ez a jó sokáig pedig egyet jelent az örökkével.*
- Ahh hosszú történet.
*Nyögi elcsigázottan. Valójában Daesys minden története hosszú, de csak mert állandóan tele van tüzdelve kifogásokkal.
Nem lepi meg, hogy Ambroggio körül mindenki úgy táncol, ahogy a férfi fütyül. Daesys eltöpreng azon, hogy amilyen szépen belakta a Sellőházat az Intéző, jóformán már meg sem kell fogalmazódjon az igény elméjében és a sellők készségesen perdülnek teljesíteni azt. Bizonyosan imponáló lehet, magát mégsem tudja hasonló pozícióban elképzelni.
Ismeri már Ambroggio mézzel átitatott, de csípős stílusát, és pontosan annyira nem kedveli, mint ahogy a férfi sem szívleli a fattyú közönséges szilajságát. Kedve lenne képen törölni az Intézőt, de annyi esze van, hogy ne tegye. Ma már egyébként is eleget pofozkodott.*
- Bármikor benne vagyok egy visszavágóban, vén kecske!
*Ugyan most is rátarti módon kihúzza magát, de ha volna is bármi esélye, az bizonyosan nem jelen legyengült állapotában volna, ez viszont nem tántorítja el attól, hogy felelőtlenül szájaljon.
Daesys nem sejti, hogy Thira mit feltételez róla, de jobb is így, ellenkező esetben biztosan durva szóváltásba keverednének. Ellenben nővére viselkedése meglepi őt. Nem sok időt töltöttek egymással, jellemzően igyekezte kerülni a hozzá képest nehézsúlyú Thirát, aki sokszor döngölte földbe kiskorukban, de amikor szerencséje volt hozzá, méltóságteljesebbnek tűnt számára. Rettenthetetlennek. Nem olyannak, aki behízelgően uramoz egy vagyonos férfit a Sellőházban.
Tudja jól, hogy a csutakolást nem fogja megúszni, és nem is bánná, ha egymaga lehetne. Szégyenlősségről szó sincsen, de a társaság egyetlen tagja sem kellemes számára. Ki ezért, ki azért.
Érzi, hogy szorul a hurok vékonyka nyaka körül. Hol az őrre pillant, hol az elégedetten pöffeszkedő féltestvérére.*
- Milyen együttműködő lettél kedves testvérem.
*Hangja csöpög a gúnytól és haragtól, de még nem lát neki a vetkőzésnek. Ideje sincs elszánni magát rá, mert Thira úgy dönt múltjának egy igen kínos momentumát szeretné felhánytorgatni, ennek okán Daesys szemei figyelmeztetően villannak rá.*
- Úgy gondolod a jelenlegi pozíciód a legmegfelelőbb, hogy így fennhord az orrodat?
*Szeretné emlékeztetni Thirayát, hogy igen kellemetlen szituációban talált rá, s ezt látszólag igen hamar elfelejtette. Nem engedheti meg magának, hogy kezdeti győztes helyzetéből vesztesen jöjjön ki.*
- De ha szeretnéd örömmel megmutatom neked a dézsa alját, és megnézhetjük vajon akkor is ilyen szépen mosolyogsz.
*Daesys nem ért meg semmit. Sosem voltak jó viszonyban, ám ez a csúnya árulás nem segít viharos kapcsolatukon. Ezt tökéletes alkalomnak érzi arra, hogy lehúzza kesztyűjét, mintha csupán azért kezdene el vetkőzni, hogy a kellemesen illatos fürdővízbe fojtsa testvérét, és véletlenül sem azért, mert aligha tehet mást. Nem mellesleg pedig valóban vágyik a meleg víz ölelésére, ha ezt nem is vallaná most be a jelenlévőknek.*
//Összetörve//
*Hosszan tartó nevetése köhögésbe fullad, mely további árulkodó jele kezdődő betegségének, amit Daesys agya nem tud, vagy nem akar regisztrálni. Teljesen kifullad ennyitől is, ezért nagy levegővételekkel csillapítja le jókedvétől heves kalapáló szívét. Thira biztos lehet benne, hogy még jó sokáig fogja hallgatni féltestvérétől a ma láttotakat. Ez a jó sokáig pedig egyet jelent az örökkével.*
- Ahh hosszú történet.
*Nyögi elcsigázottan. Valójában Daesys minden története hosszú, de csak mert állandóan tele van tüzdelve kifogásokkal.
Nem lepi meg, hogy Ambroggio körül mindenki úgy táncol, ahogy a férfi fütyül. Daesys eltöpreng azon, hogy amilyen szépen belakta a Sellőházat az Intéző, jóformán már meg sem kell fogalmazódjon az igény elméjében és a sellők készségesen perdülnek teljesíteni azt. Bizonyosan imponáló lehet, magát mégsem tudja hasonló pozícióban elképzelni.
Ismeri már Ambroggio mézzel átitatott, de csípős stílusát, és pontosan annyira nem kedveli, mint ahogy a férfi sem szívleli a fattyú közönséges szilajságát. Kedve lenne képen törölni az Intézőt, de annyi esze van, hogy ne tegye. Ma már egyébként is eleget pofozkodott.*
- Bármikor benne vagyok egy visszavágóban, vén kecske!
*Ugyan most is rátarti módon kihúzza magát, de ha volna is bármi esélye, az bizonyosan nem jelen legyengült állapotában volna, ez viszont nem tántorítja el attól, hogy felelőtlenül szájaljon.
Daesys nem sejti, hogy Thira mit feltételez róla, de jobb is így, ellenkező esetben biztosan durva szóváltásba keverednének. Ellenben nővére viselkedése meglepi őt. Nem sok időt töltöttek egymással, jellemzően igyekezte kerülni a hozzá képest nehézsúlyú Thirát, aki sokszor döngölte földbe kiskorukban, de amikor szerencséje volt hozzá, méltóságteljesebbnek tűnt számára. Rettenthetetlennek. Nem olyannak, aki behízelgően uramoz egy vagyonos férfit a Sellőházban.
Tudja jól, hogy a csutakolást nem fogja megúszni, és nem is bánná, ha egymaga lehetne. Szégyenlősségről szó sincsen, de a társaság egyetlen tagja sem kellemes számára. Ki ezért, ki azért.
Érzi, hogy szorul a hurok vékonyka nyaka körül. Hol az őrre pillant, hol az elégedetten pöffeszkedő féltestvérére.*
- Milyen együttműködő lettél kedves testvérem.
*Hangja csöpög a gúnytól és haragtól, de még nem lát neki a vetkőzésnek. Ideje sincs elszánni magát rá, mert Thira úgy dönt múltjának egy igen kínos momentumát szeretné felhánytorgatni, ennek okán Daesys szemei figyelmeztetően villannak rá.*
- Úgy gondolod a jelenlegi pozíciód a legmegfelelőbb, hogy így fennhord az orrodat?
*Szeretné emlékeztetni Thirayát, hogy igen kellemetlen szituációban talált rá, s ezt látszólag igen hamar elfelejtette. Nem engedheti meg magának, hogy kezdeti győztes helyzetéből vesztesen jöjjön ki.*
- De ha szeretnéd örömmel megmutatom neked a dézsa alját, és megnézhetjük vajon akkor is ilyen szépen mosolyogsz.
*Daesys nem ért meg semmit. Sosem voltak jó viszonyban, ám ez a csúnya árulás nem segít viharos kapcsolatukon. Ezt tökéletes alkalomnak érzi arra, hogy lehúzza kesztyűjét, mintha csupán azért kezdene el vetkőzni, hogy a kellemesen illatos fürdővízbe fojtsa testvérét, és véletlenül sem azért, mert aligha tehet mást. Nem mellesleg pedig valóban vágyik a meleg víz ölelésére, ha ezt nem is vallaná most be a jelenlévőknek.*
3235. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-26 20:39:15
Üzenet elküldve: 2026-05-26 20:39:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Az oly jellegzetes, vörös loboncot egy jelen pillanatában cseppen sem kívánatos, kaján ábrázat követi. Hát persze, hogy a "nyeszlett vörös" tulajdon vére... Jobban mondva félig vére.
Arra a tényállásra, hogy a vörös üstökök koncentrációja soha nem látott mértéket ért el a Sellőház ezen szegletén, balja úgy siklik ki combjai közül, mintha megégette volna, jobb híján pedig karjait a dézsa szélére löki. Arcizma megfeszül, de szerencsére nem kell szólásra nyitnia ajkait, mert megteszi helyette Ambroggio.*
-Így igaz, jó uram. *Duruzsolja, tekintetét továbbra is húgán tartva. Azon, hogy a kis rókát valóban felpróbálta a wegtoreni, méghozzá a szavai alapján kellő elánnal, nem csodálkozik. Amennyire ismeri Daesyst, hasonlóan a túlélésre játszik, akárcsak ő. Ám míg ő igyekszik valami nagyot leakasztani, a hegyesfülű megmaradt piti kis kikötőinek. Legalábbis az ő fejében ez a kép él.*
-Ne vegye fel magára a kis róka mocskos száját, kedves uram. Daesysnek sosem fűlött a foga a jó modorhoz. *Mert neki aztán igen. Barna tekintete elégedetten csüng a lányon, holott legbelül azt kívánja, inkább találta volna amaz árbóchoz kötözve, semmint egy barackillatú dézsában ázva, miközben kéjelegve adja elő magát egy uracskának.
Szavai nem rejtik véka alá, hogy ismeri a másik vöröset. Ugyanakkor minél hamarabb igyekszik leszögezni Ambroggio számára, hogy szándéka egy cseppet sem változott. A wegtoreni közben ismét a sellőlánnyal sutyorog. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a kéjelgő alak annyi aranyat ver el itt néhány nap leforgása alatt, ami könnyedén állná tartozása egy jó részét, ha nem az egészet. Ez a gondolat is csak arra ösztökéli, hogy lehetőleg minél előbb elnyerje a bizalmát az immáron minden kétséget kizáróan végtelen mély erszénnyel megáldott férfiembernek.*
-A húgom. Féltestvérem. *Egek, de jól esne most számára egy vaskosan tekert ördögvigyor!
Szemmel követi a lányt, vajon mit tesz. Engedelmeskedik? Dacol? Vélhetően maga is a piperkőcöt kereste, ráadásul ismerik egymást, ami valahol nyugtalanítja.*
-A kis róka nem hoz jószerencsét. *Arcára erőltet egy mosolyt, barnáival pedig bizalmaskodva hunyorog Ambroggiora.*
-Úgy hírlik, hamarabb megfut, mint a kamrában tetten ért macska. *Egyik lábát szórakozottan átemeli a másikon, miközben tekintete elidőzik karjának egy bőrébe festett motívumán.*
-Meséld el a kedves úrnak, hogy találtak rád a Viharmadár fedélzetén. *Természetesen az egyetlen célja, hogy jobb színben tűnjön fel "házigazdájuk" előtt, mint húga. Ezt bizonyára Daesys is megérti.*
//Összetörve//
*Az oly jellegzetes, vörös loboncot egy jelen pillanatában cseppen sem kívánatos, kaján ábrázat követi. Hát persze, hogy a "nyeszlett vörös" tulajdon vére... Jobban mondva félig vére.
Arra a tényállásra, hogy a vörös üstökök koncentrációja soha nem látott mértéket ért el a Sellőház ezen szegletén, balja úgy siklik ki combjai közül, mintha megégette volna, jobb híján pedig karjait a dézsa szélére löki. Arcizma megfeszül, de szerencsére nem kell szólásra nyitnia ajkait, mert megteszi helyette Ambroggio.*
-Így igaz, jó uram. *Duruzsolja, tekintetét továbbra is húgán tartva. Azon, hogy a kis rókát valóban felpróbálta a wegtoreni, méghozzá a szavai alapján kellő elánnal, nem csodálkozik. Amennyire ismeri Daesyst, hasonlóan a túlélésre játszik, akárcsak ő. Ám míg ő igyekszik valami nagyot leakasztani, a hegyesfülű megmaradt piti kis kikötőinek. Legalábbis az ő fejében ez a kép él.*
-Ne vegye fel magára a kis róka mocskos száját, kedves uram. Daesysnek sosem fűlött a foga a jó modorhoz. *Mert neki aztán igen. Barna tekintete elégedetten csüng a lányon, holott legbelül azt kívánja, inkább találta volna amaz árbóchoz kötözve, semmint egy barackillatú dézsában ázva, miközben kéjelegve adja elő magát egy uracskának.
Szavai nem rejtik véka alá, hogy ismeri a másik vöröset. Ugyanakkor minél hamarabb igyekszik leszögezni Ambroggio számára, hogy szándéka egy cseppet sem változott. A wegtoreni közben ismét a sellőlánnyal sutyorog. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a kéjelgő alak annyi aranyat ver el itt néhány nap leforgása alatt, ami könnyedén állná tartozása egy jó részét, ha nem az egészet. Ez a gondolat is csak arra ösztökéli, hogy lehetőleg minél előbb elnyerje a bizalmát az immáron minden kétséget kizáróan végtelen mély erszénnyel megáldott férfiembernek.*
-A húgom. Féltestvérem. *Egek, de jól esne most számára egy vaskosan tekert ördögvigyor!
Szemmel követi a lányt, vajon mit tesz. Engedelmeskedik? Dacol? Vélhetően maga is a piperkőcöt kereste, ráadásul ismerik egymást, ami valahol nyugtalanítja.*
-A kis róka nem hoz jószerencsét. *Arcára erőltet egy mosolyt, barnáival pedig bizalmaskodva hunyorog Ambroggiora.*
-Úgy hírlik, hamarabb megfut, mint a kamrában tetten ért macska. *Egyik lábát szórakozottan átemeli a másikon, miközben tekintete elidőzik karjának egy bőrébe festett motívumán.*
-Meséld el a kedves úrnak, hogy találtak rád a Viharmadár fedélzetén. *Természetesen az egyetlen célja, hogy jobb színben tűnjön fel "házigazdájuk" előtt, mint húga. Ezt bizonyára Daesys is megérti.*
3234. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-26 08:15:56
Üzenet elküldve: 2026-05-26 08:15:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Apró bólintások kísérik Thira szavait. Leginkább a szemlélőn múlik, hogy nyugtázásnak vagy egyetértésnek értelmezi-e őket. Ez a nyugodt, mosoly határán ejtőző kifejezés a férfi arcán olyan, mintha egy leckét felmondó diákot hallgatna, melyben a számára újdonság nincs, csupán a tételeket strigulázza, melyeknek a jó érdemjegyhez mindenképp el kell hangzani.
Az, hogy a vörös végre ráérez saját eszközei és az Intéző kívánalmainak metszetére, azt igen elégedetten nyugtázza. Kissé az álla is megemelkedik, ahogy a pikáns jelenetet szemléli. Epedve várja azt a még odakívánkozó kis csókocskát a két fürdőző leány között, hogy ez a festményre kívánkozó fantázia egészen kiteljesedjen. Ó, igen... csodás dekoráció lenne. A bordély méltó éke. A sellőlány finom bája és a vörös helyi ízvilága a tetoválásokkal és a dacos-tüskés, de a lehetőségeivel mindenkor élő kikötői jellegzetességgel.
E csodás idillbe szüremlik be az őr bejelentkezése és az a szégyellős kis "hahó". Utána meg persze a többi, ami magába foglalja a csontos vöröskét, meg a közönséges beszédét is, amit csak nem kopik, akármennyire is próbálkozott Ambroggio korábban kipurgálni eme bosszantó szokását.*
- Daesys, drágám! Csakhogy előkerültél! *Kurjant az Intéző, miközben máris fejcsóválva méri végig a viharvert teremtést.* - Az egekre! Miféle szörnyűség rágott meg és köpött ki, te leány?
*Gyors egymásutánban tapsol kettőt, s magához inti a sellőt Thiraya mellől. Sajnos a sorok közötti túlzott bogarászás nélkül is elég egyértelmű, hogy a csodás kis dézsabéli kompozíciója hangulatának végleg befellegzett. A barna hajú, zöld szemű félvér sellőlány a tőle elvárható kecsességgel hagyja hátra a fürdőt és Ambroggiohoz siet. A férfi a fülébe súg pár utasítást, mire a készséges fürdőszolga egy bólintás után felnyalábolja hátrahagyott ruháját, s távozik. Ez úgy 150 arannyal súlyozza az Intéző itteni számláját.*
- Ó, bocsáss meg *fordul Thira felé.* - Modortalan vagyok. Ő itt *legyint a nyúzott vöröske irányába* - Daesys. Fogadás terén legalább olyan kevéssé kíséri a szerencse, mint téged, kedvesem. Máig emlékszem az első találkozásunkra. A bájosan rátarti kiállására. Látnod kellett volna *biccent vissza a dézsába merülő Thirayának.* - Aztán utána napokig nem bírt leülni a sajgó kis hátsójára ez a drága virágszál *kuncog ezúttal ő, hogy egy kicsit helyére tegye a viszonyulási erővonalakat.* - Igaz, szépségem?
*Határozott biccentés a félvér fruska felé.*
- De most, hogy végre előkerültél, végre beszélhetünk a kifizetés és a költségek, hogy úgy mondjam elkanászodó balanszáról. Gyerünk, vetkőzz és irány a dézsa, mielőtt a mocsárbűz, amit árasztasz, átitatja az egész helyet. Ha pedig már kilátszol a kosz alól, kitisztítják a sebed, és kapsz rá tiszta gyolcsot. És mielőtt megszólalnál, tudod, van az a pénz *bólint jelentőségteljesen a továbbra is ott ácsorgó őr felé* - ami kikövezi neked a rögösebb utat is akár. *De ennél a pontnál egy aljas kis mosoly húzza derűre a vonásait, s zöld rókaszemei Thirayára kúsznak.* - Továbbá a bájos Thira azt állítja, határozottan meggyőző tud lenni, ha érvényesíteném az akaratom. Nem így van?
//Összetörve//
*Apró bólintások kísérik Thira szavait. Leginkább a szemlélőn múlik, hogy nyugtázásnak vagy egyetértésnek értelmezi-e őket. Ez a nyugodt, mosoly határán ejtőző kifejezés a férfi arcán olyan, mintha egy leckét felmondó diákot hallgatna, melyben a számára újdonság nincs, csupán a tételeket strigulázza, melyeknek a jó érdemjegyhez mindenképp el kell hangzani.
Az, hogy a vörös végre ráérez saját eszközei és az Intéző kívánalmainak metszetére, azt igen elégedetten nyugtázza. Kissé az álla is megemelkedik, ahogy a pikáns jelenetet szemléli. Epedve várja azt a még odakívánkozó kis csókocskát a két fürdőző leány között, hogy ez a festményre kívánkozó fantázia egészen kiteljesedjen. Ó, igen... csodás dekoráció lenne. A bordély méltó éke. A sellőlány finom bája és a vörös helyi ízvilága a tetoválásokkal és a dacos-tüskés, de a lehetőségeivel mindenkor élő kikötői jellegzetességgel.
E csodás idillbe szüremlik be az őr bejelentkezése és az a szégyellős kis "hahó". Utána meg persze a többi, ami magába foglalja a csontos vöröskét, meg a közönséges beszédét is, amit csak nem kopik, akármennyire is próbálkozott Ambroggio korábban kipurgálni eme bosszantó szokását.*
- Daesys, drágám! Csakhogy előkerültél! *Kurjant az Intéző, miközben máris fejcsóválva méri végig a viharvert teremtést.* - Az egekre! Miféle szörnyűség rágott meg és köpött ki, te leány?
*Gyors egymásutánban tapsol kettőt, s magához inti a sellőt Thiraya mellől. Sajnos a sorok közötti túlzott bogarászás nélkül is elég egyértelmű, hogy a csodás kis dézsabéli kompozíciója hangulatának végleg befellegzett. A barna hajú, zöld szemű félvér sellőlány a tőle elvárható kecsességgel hagyja hátra a fürdőt és Ambroggiohoz siet. A férfi a fülébe súg pár utasítást, mire a készséges fürdőszolga egy bólintás után felnyalábolja hátrahagyott ruháját, s távozik. Ez úgy 150 arannyal súlyozza az Intéző itteni számláját.
*- Ó, bocsáss meg *fordul Thira felé.* - Modortalan vagyok. Ő itt *legyint a nyúzott vöröske irányába* - Daesys. Fogadás terén legalább olyan kevéssé kíséri a szerencse, mint téged, kedvesem. Máig emlékszem az első találkozásunkra. A bájosan rátarti kiállására. Látnod kellett volna *biccent vissza a dézsába merülő Thirayának.* - Aztán utána napokig nem bírt leülni a sajgó kis hátsójára ez a drága virágszál *kuncog ezúttal ő, hogy egy kicsit helyére tegye a viszonyulási erővonalakat.* - Igaz, szépségem?
*Határozott biccentés a félvér fruska felé.*
- De most, hogy végre előkerültél, végre beszélhetünk a kifizetés és a költségek, hogy úgy mondjam elkanászodó balanszáról. Gyerünk, vetkőzz és irány a dézsa, mielőtt a mocsárbűz, amit árasztasz, átitatja az egész helyet. Ha pedig már kilátszol a kosz alól, kitisztítják a sebed, és kapsz rá tiszta gyolcsot. És mielőtt megszólalnál, tudod, van az a pénz *bólint jelentőségteljesen a továbbra is ott ácsorgó őr felé* - ami kikövezi neked a rögösebb utat is akár. *De ennél a pontnál egy aljas kis mosoly húzza derűre a vonásait, s zöld rókaszemei Thirayára kúsznak.* - Továbbá a bájos Thira azt állítja, határozottan meggyőző tud lenni, ha érvényesíteném az akaratom. Nem így van?
3233. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-20 21:01:07
Üzenet elküldve: 2026-05-20 21:01:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Összetörve//
*Kezd megbékélni azzal, hogy ennyi volt, most kipenderítik. Mehet majd a Rumosba melegedni, ami több szempontból sem ideális. Elsőként nincs ott igazán meleg, a tákolmány több helyén is besüvít a szél. Aztán azt is meg kell oldania, hogy valaki ott hagyott itala elé üljön olyan természetességgel, mintha ő rendelte volna korábban, csupán jelenléte elkerülte mindenki figyelmét. Elvégre fogyasztás nélkül csak nem ücsöröghet ott, amennyi arany van nála - semmi -, azért meg nem sok mindent kapni. Ezek pedig a kisebb problémák, hiszen össze is találkozhat egy-két nem olyan kedves ismerőssel, akik szívesen sarokba szorítanák. A Sellőházba meg nem igen jár az a társaság, nem csoda, hogy itt próbált elsőként szerencsét.
Már feladta a küzdelmet, amikor az istenek egyike rámosolyog és megtorpannak az ajtó felé menet. Nem tudja pontosan melyik éteri entitás szánta meg, de hálálkodva rebeg el néhány jó szót orra alatt az összesnek.
Érdeklődve pillant a társaságában sutyorgó személyzetre. Egyelőre nem tudja megállapítani, hogy nagyobb bajban van, vagy megkegyelmeznek neki, mindenesetre egy kicsit még izgul, mielőtt remek hallásával sikerül kivennie néhány szófoszlányt, ami valamelyest megnyugtatja.
Ismét elindulnak, immár saját lábán, de azért egyszer-egyszer taszít rajta a mogorva őr.*
- Figyelj csak, sajnálom! Tudom, nem indult jól a kapcsolatunk, de mit szólnál hozzá, ha az elejéről kezdenénk?
*Válasz nem érkezik, még csak rá sem néznek, pedig Daesys beveti legkedvesebb pillantását is, mind hiába. Feladja. Most túlzottan kimerült, hogy tovább próbálkozzon és a hideg is rázza. A félvér még nem sejti, hogy az esőben éjszakázás rövidesen lázhoz fog vezetni.
Járt már a fürdőben, így sejti hova tartanak, csak az okát nem érti. Persze saras, meg talán picit büdös is, de ennyire zavaró volna? Kétli.
A gőz simogatja arcát, amitől kellemes borzongás szalad végig testén. Egy paravánnál megtorpannak, és végre eleresztik őt, ami kellemes tény Daesys számára, de nagy hiba az őr részéről. A leány már gyenge lábakon áll, de annyira mégsem, hogy az első adandó alkalommal ne hajoljon ki a takarásból egy kis kukucskálásra.*
- Hahó!
*Szólal meg szégyenlősen, a bemutatkozást egyelőre mellőzve, elvégre ismerik, ha nem is név szerint, de a neszlett vörös határozottan találó jelző. Valakinek pedig hiányzott.
~ Milyen kedves. Remélem Cahress az. Ő nekem is hiányzik. ~
Ambroggiot hamar felismeri, a felismerés pedig nem tölti el jó érzéssel. Jobban örült volna egy jóságos szamaritánusnak, ehelyett majd magyarázkodhat, mint mindig. Túl sok van a számláján és túl kevés arany a zsebében. Pedig volt nála, de elfuserált akciója a városban azt eredméyezte, hogy minden tartalékát felélte. Valójában azt tervezte, hogy néhány száz aranyat átad az Intézőnek a korábbi költségek enyhítése gyanánt, de ez a terve is füstbe ment sok másikkal együtt.
Amire viszont nem számít, hogy a férfi társaságában kellemetlen féltestvérét találja. Nem is akárhogy! Daesys szemei tágra nyílnak, a leány pedig sűrűn pislog. Elsőre úgy hiszi a gőz miatt délibábot lát, de a pislogás hatására sem változik meg a kép. Még egy kísérletet tesz és öklével megdörzsöli szemeit, ennek ellenére minden ugyanolyan marad.*
- Azt a kurva!
*Szakad ki belőle, annak ellenére, hogy jól tudja Ambroggio borzalmasan utálja mocskos száját. Egy nevetés tör ki belőle, ami már ismerős lehet Thiraya számára, hiszen ezen nevetés mindig elkísérte élete során, amikor egy kínos pillanatnak volt Daesys szemtanúja.*
*Kezd megbékélni azzal, hogy ennyi volt, most kipenderítik. Mehet majd a Rumosba melegedni, ami több szempontból sem ideális. Elsőként nincs ott igazán meleg, a tákolmány több helyén is besüvít a szél. Aztán azt is meg kell oldania, hogy valaki ott hagyott itala elé üljön olyan természetességgel, mintha ő rendelte volna korábban, csupán jelenléte elkerülte mindenki figyelmét. Elvégre fogyasztás nélkül csak nem ücsöröghet ott, amennyi arany van nála - semmi -, azért meg nem sok mindent kapni. Ezek pedig a kisebb problémák, hiszen össze is találkozhat egy-két nem olyan kedves ismerőssel, akik szívesen sarokba szorítanák. A Sellőházba meg nem igen jár az a társaság, nem csoda, hogy itt próbált elsőként szerencsét.
Már feladta a küzdelmet, amikor az istenek egyike rámosolyog és megtorpannak az ajtó felé menet. Nem tudja pontosan melyik éteri entitás szánta meg, de hálálkodva rebeg el néhány jó szót orra alatt az összesnek.
Érdeklődve pillant a társaságában sutyorgó személyzetre. Egyelőre nem tudja megállapítani, hogy nagyobb bajban van, vagy megkegyelmeznek neki, mindenesetre egy kicsit még izgul, mielőtt remek hallásával sikerül kivennie néhány szófoszlányt, ami valamelyest megnyugtatja.
Ismét elindulnak, immár saját lábán, de azért egyszer-egyszer taszít rajta a mogorva őr.*
- Figyelj csak, sajnálom! Tudom, nem indult jól a kapcsolatunk, de mit szólnál hozzá, ha az elejéről kezdenénk?
*Válasz nem érkezik, még csak rá sem néznek, pedig Daesys beveti legkedvesebb pillantását is, mind hiába. Feladja. Most túlzottan kimerült, hogy tovább próbálkozzon és a hideg is rázza. A félvér még nem sejti, hogy az esőben éjszakázás rövidesen lázhoz fog vezetni.
Járt már a fürdőben, így sejti hova tartanak, csak az okát nem érti. Persze saras, meg talán picit büdös is, de ennyire zavaró volna? Kétli.
A gőz simogatja arcát, amitől kellemes borzongás szalad végig testén. Egy paravánnál megtorpannak, és végre eleresztik őt, ami kellemes tény Daesys számára, de nagy hiba az őr részéről. A leány már gyenge lábakon áll, de annyira mégsem, hogy az első adandó alkalommal ne hajoljon ki a takarásból egy kis kukucskálásra.*
- Hahó!
*Szólal meg szégyenlősen, a bemutatkozást egyelőre mellőzve, elvégre ismerik, ha nem is név szerint, de a neszlett vörös határozottan találó jelző. Valakinek pedig hiányzott.
~ Milyen kedves. Remélem Cahress az. Ő nekem is hiányzik. ~
Ambroggiot hamar felismeri, a felismerés pedig nem tölti el jó érzéssel. Jobban örült volna egy jóságos szamaritánusnak, ehelyett majd magyarázkodhat, mint mindig. Túl sok van a számláján és túl kevés arany a zsebében. Pedig volt nála, de elfuserált akciója a városban azt eredméyezte, hogy minden tartalékát felélte. Valójában azt tervezte, hogy néhány száz aranyat átad az Intézőnek a korábbi költségek enyhítése gyanánt, de ez a terve is füstbe ment sok másikkal együtt.
Amire viszont nem számít, hogy a férfi társaságában kellemetlen féltestvérét találja. Nem is akárhogy! Daesys szemei tágra nyílnak, a leány pedig sűrűn pislog. Elsőre úgy hiszi a gőz miatt délibábot lát, de a pislogás hatására sem változik meg a kép. Még egy kísérletet tesz és öklével megdörzsöli szemeit, ennek ellenére minden ugyanolyan marad.*
- Azt a kurva!
*Szakad ki belőle, annak ellenére, hogy jól tudja Ambroggio borzalmasan utálja mocskos száját. Egy nevetés tör ki belőle, ami már ismerős lehet Thiraya számára, hiszen ezen nevetés mindig elkísérte élete során, amikor egy kínos pillanatnak volt Daesys szemtanúja.*
3232. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-20 13:32:22
Üzenet elküldve: 2026-05-20 13:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Orrát egészen eltelíti a vízgőzös, édes illat. Nem kell szaglásmintát vennie hozzá, hogy tudja, a tömény odor bőrén is ugyanúgy visszaköszön. Jó néhány hat kell majd hozzá, mire maga mögött hagyhatja az illatfelhőt. Forró fürdő ide vagy oda, az őt kezeivel ostromló sellőlány töretlen szemkontaktusa Ambroggioval sem segít kényelemérzetén. Nem ostoba, tisztában van vele, hogy mily kellemes látkép lehet ez a férfiszemnek. Épp ezért kelt egészen groteszk hatást, hogy eközben Ambroggio nem átall patkányokról, viharfiakról, tartozásokról diskurálni, mintha e témákkal kéjkedvét igyekezne korbácsolni. Tudja, hogy nincs így, mégsem képes hova tenni a sajátos üzleti etikettet.
Nincs mit tenni, rájátszik hát. A sejtése az, hogy vendéglátója örömét leli abban, hogy még egy hozzá hasonló bajkeverőt is saját íze szerint puhíthat. Követi a mögötte helyet foglaló sellőlány tekintetét és maga is hozzátesz a színdarabhoz. Balja mellkasát érintve végigsiklik felsőtestén, lábán, hogy aztán combjai között állapodjon meg. Álmatag, csalogató pillantása az Intézőre siklik, mintha más vágya sem volna, minthogy egy kádban vallassák tartozásairól, méghozzá mezítelen. Ha nem járna már könyékig a diskurzusban, vagy nem egy feltételezhetően igen vaskos erszény ülne abban a székben, már rég távozott volna, miután egy könnyed orrbavágásban részesítette a delikvenset. Nem hagyja azonban elveszni vitorlájából a szelet holmi önérzeteskedés miatt.*
-Lubson és Thibs kis hal. Yarand Daer a patkányok embere. De nem gondolom, hogy e tartozást ők maguk is hajtanák be. *Egyértelmű, hogy Ambroggio ismeri a szóban forgó férfiembert, és a kérdés is épp ezért célzó. Füle mögé tűri a víztől nehéz tincseket, majd hátrabillenti fejét és felkészül a következő, veséjét tépő kérdéskörre.
A reszelős férfihangra viszont felkapja a fejét. Ha csak sejtené, hogy a "nyeszlett vörös" féltestvére, úgy azzal a lendülettel esne ki a kádból, hogy a ruháiért kapjon. Természetesen nem hirtelen jött szégyenlősség játszik szerepet. Egyszerűen csak lehetőség szerint elkerülné, hogy a szemtelen pondró ily kiszolgáltatott helyzetben találja a mindig zord Skarlát Thirayát. A "nyeszlett vörös" képében egy zsengébb sellőt vizionál, vélhetően valamiféle adalékként Ambroggio kéjtől csepegő műalkotásához.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.20 13:36:11
//Összetörve//
*Orrát egészen eltelíti a vízgőzös, édes illat. Nem kell szaglásmintát vennie hozzá, hogy tudja, a tömény odor bőrén is ugyanúgy visszaköszön. Jó néhány hat kell majd hozzá, mire maga mögött hagyhatja az illatfelhőt. Forró fürdő ide vagy oda, az őt kezeivel ostromló sellőlány töretlen szemkontaktusa Ambroggioval sem segít kényelemérzetén. Nem ostoba, tisztában van vele, hogy mily kellemes látkép lehet ez a férfiszemnek. Épp ezért kelt egészen groteszk hatást, hogy eközben Ambroggio nem átall patkányokról, viharfiakról, tartozásokról diskurálni, mintha e témákkal kéjkedvét igyekezne korbácsolni. Tudja, hogy nincs így, mégsem képes hova tenni a sajátos üzleti etikettet.
Nincs mit tenni, rájátszik hát. A sejtése az, hogy vendéglátója örömét leli abban, hogy még egy hozzá hasonló bajkeverőt is saját íze szerint puhíthat. Követi a mögötte helyet foglaló sellőlány tekintetét és maga is hozzátesz a színdarabhoz. Balja mellkasát érintve végigsiklik felsőtestén, lábán, hogy aztán combjai között állapodjon meg. Álmatag, csalogató pillantása az Intézőre siklik, mintha más vágya sem volna, minthogy egy kádban vallassák tartozásairól, méghozzá mezítelen. Ha nem járna már könyékig a diskurzusban, vagy nem egy feltételezhetően igen vaskos erszény ülne abban a székben, már rég távozott volna, miután egy könnyed orrbavágásban részesítette a delikvenset. Nem hagyja azonban elveszni vitorlájából a szelet holmi önérzeteskedés miatt.*
-Lubson és Thibs kis hal. Yarand Daer a patkányok embere. De nem gondolom, hogy e tartozást ők maguk is hajtanák be. *Egyértelmű, hogy Ambroggio ismeri a szóban forgó férfiembert, és a kérdés is épp ezért célzó. Füle mögé tűri a víztől nehéz tincseket, majd hátrabillenti fejét és felkészül a következő, veséjét tépő kérdéskörre.
A reszelős férfihangra viszont felkapja a fejét. Ha csak sejtené, hogy a "nyeszlett vörös" féltestvére, úgy azzal a lendülettel esne ki a kádból, hogy a ruháiért kapjon. Természetesen nem hirtelen jött szégyenlősség játszik szerepet. Egyszerűen csak lehetőség szerint elkerülné, hogy a szemtelen pondró ily kiszolgáltatott helyzetben találja a mindig zord Skarlát Thirayát. A "nyeszlett vörös" képében egy zsengébb sellőt vizionál, vélhetően valamiféle adalékként Ambroggio kéjtől csepegő műalkotásához.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.20 13:36:11
3231. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-20 07:26:53
Üzenet elküldve: 2026-05-20 07:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Míg a vörös rákezd a gyónásra, az Intéző kortyol az italából. Piszlicsáré kis összegek, melyek főképp itt a Sellőházban könnyedén szárba szöknek, de a harmadik tétel már egy szolid köhintést húz ki belőle. Az amúgy kellemes italt némi, bajuszkája mögé szorult fintorgással nyeli le. A "kamat" szó hallatán sóhajt egy aprót a mennyezet felé vetett pillantással.
Hogy Yarand Daert ismeri-e, azt nagyon jó érzékkel tartja meg magának. A rubingyűrűs ujj említésére olyan széles, már-már visszatetsző mosoly kúszik a képére, hogy azt nehéz lenne nem észrevenni. Persze ennek okát szintén megtartja magának, s inkább visszakanyarodik az anyagiakra.*
- Nos... Mielőtt tovább lépnék bárminemű elköteleződés felé *mondja bajuszkája tökéletes szálait igazgatva még kackiásabb kiállásba* -, szeretném tudni, hogy ezen tartozások bármelyike szignálható-e a Patkányok vagy a Viharfiak felé fennálló követelésnek?
*A sellő miatti feszengés és a türelmetlenség jeleit persze érzékeli. Viszont esze ágában sincs ezek egyikén se enyhíteni. Tökéletesen tisztában van vele, hogy ez neki jár.*
*Odakint a bejáratnál, ha Daesysre épp rávillan valami felsőbb hatalom szeme, akkor a személyzet valamely tagja megállítja a kidobót a tettlegesség további szándékaiban, s némi arany ígéretének csillogása inkább másfelé kanyarítja az eseményeket.
Bár rég volt, de az Itéző, s tékozló testőre története épp itt kezdődött. Volt is itt pár csípős szócsatájuk, így gyászos kinézete ellenére azért bőven van rá esély, hogy felismerik. Hogy ez a sors részéről áldás vagy aljas fricska, az más kérdés. Szóval van rá esély, hogy az a markos férfiember áttaszigálja a viharvert vöröskét a fogadótéren, és egy paraván előtt tipródó torokköszörülés utózmányaként megkérdezze az Intéző Úrtól, hogy nem hiányzik-e neki egy nyeszlett vörös.*
//Összetörve//
*Míg a vörös rákezd a gyónásra, az Intéző kortyol az italából. Piszlicsáré kis összegek, melyek főképp itt a Sellőházban könnyedén szárba szöknek, de a harmadik tétel már egy szolid köhintést húz ki belőle. Az amúgy kellemes italt némi, bajuszkája mögé szorult fintorgással nyeli le. A "kamat" szó hallatán sóhajt egy aprót a mennyezet felé vetett pillantással.
Hogy Yarand Daert ismeri-e, azt nagyon jó érzékkel tartja meg magának. A rubingyűrűs ujj említésére olyan széles, már-már visszatetsző mosoly kúszik a képére, hogy azt nehéz lenne nem észrevenni. Persze ennek okát szintén megtartja magának, s inkább visszakanyarodik az anyagiakra.*
- Nos... Mielőtt tovább lépnék bárminemű elköteleződés felé *mondja bajuszkája tökéletes szálait igazgatva még kackiásabb kiállásba* -, szeretném tudni, hogy ezen tartozások bármelyike szignálható-e a Patkányok vagy a Viharfiak felé fennálló követelésnek?
*A sellő miatti feszengés és a türelmetlenség jeleit persze érzékeli. Viszont esze ágában sincs ezek egyikén se enyhíteni. Tökéletesen tisztában van vele, hogy ez neki jár.*
*Odakint a bejáratnál, ha Daesysre épp rávillan valami felsőbb hatalom szeme, akkor a személyzet valamely tagja megállítja a kidobót a tettlegesség további szándékaiban, s némi arany ígéretének csillogása inkább másfelé kanyarítja az eseményeket.
Bár rég volt, de az Itéző, s tékozló testőre története épp itt kezdődött. Volt is itt pár csípős szócsatájuk, így gyászos kinézete ellenére azért bőven van rá esély, hogy felismerik. Hogy ez a sors részéről áldás vagy aljas fricska, az más kérdés. Szóval van rá esély, hogy az a markos férfiember áttaszigálja a viharvert vöröskét a fogadótéren, és egy paraván előtt tipródó torokköszörülés utózmányaként megkérdezze az Intéző Úrtól, hogy nem hiányzik-e neki egy nyeszlett vörös.*
3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-20 06:49:52
Üzenet elküldve: 2026-05-20 06:49:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Só és füst//
//érintőlegesen Összetörve//
*Mintha megfordultak volna a szerepek. Merrin kénytelen már a sokadik szót, mondatot, kérdést kiejteni a száján, míg a zsoldos már szinte nyűgösen vekeng rajta, hogy beszéltetni akarják. Pedig az indulásukkor még irritálóan nagy hajlandósággal jártatta a száját. Igaz, főleg a haszontalan témákban.*
- Ez a fétisem *dörmögi száraz, kedvetlen élccel a félvér. Erőteljes homlokcsontja árnyékából úgy figyeli a bent lévők jövés-menését, mintha a legócskább késdobálóban lennének csupa félrészeg rablógyilkos és méregkeverő közt.
A beszámolót hallgatva azért kicsit megenyhül. Végre azt kapja, amiért magával hozta a társaságát.
A szökött nemeskisasszonynál azért feljebb kúszik a szemöldöke, de látott már a fajtájuk körében dívó ponyvairodalmat. Jóképű kalózokról meg sármos banditákról sóhajtozó kitekert eposzokat, sivatagi urak háremeit romantizáló agyrémeket. Viszont az is tény, hogy a bordélytulajdonosok általában rendkívül manipulatív alakok, aki egészen ki tudják forgatni az ép gondolatokból azokat, akiből hasznot kívánnak húzni. Úgy formálják az egészséges értékrendet, önérzetet és viszonyrendszert a fejekben, mint a jó kézműves az agyagot.
Persze az ilyen helyekből nincs két egyforma. Van, ahol veréssel és fenyítéssel idomítják engedelmességre a portékát, van, ahol bódító szerek bilincsével, máshol elég a jó fizetség.*
- Hodarilt? *horkant.* - Errefelé az van divatban? Tudod, honnan szerzik be? *kérdi. Csendesre fogott hangja is karcosan morajlik.* - Van saját beszállítójuk? Hallottam szóbeszédet egy nyomorult kis faluról Arthenior mellett. Itt a Kikötőben is termeszti valaki?
*Megropogtatja a nyakát és az asztalhoz int egy tálcával sürgölődő leányt.*
- Vajsör? *Megforgatja a szemét.* - Nekem rendes seritalt hozz. Komlóból és malátából! *Sosem szerette azt a seízű löttyöt. Bár azt sejti, hogy a 24 arany árát az se csípné le, ha pocsolyavízből meg mosogatóléből erjesztett börtönfőzetet kívánna inkább.*
- Keserű legyen, mint a legmélyebb csalódás! *teszi hozzá, aztán Shan felé pillant. Ő majd eldönti, melyikhez van gusztusa, ha már Merrin a saját szavának ellentmondva mégis italt rendel.*
- Csak egy! A szőre miatt *szögezi le a zsoldos képén trónoló, valószínűleg jó sok pohárnyi "kutyaharapás"ra utalva.
Kisandít a bejáratnál kibontakozó ribillió felé, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Az őrök teszik a dolgukat. Az ilyen helyeken nincs ebben semmi meglepő.*
- Te élsz vele? *fordul vissza a zsoldos felé, amikor már ismét csak négyszemközt vannak.* - Hodarillal. Vagy mással?
//érintőlegesen Összetörve//
*Mintha megfordultak volna a szerepek. Merrin kénytelen már a sokadik szót, mondatot, kérdést kiejteni a száján, míg a zsoldos már szinte nyűgösen vekeng rajta, hogy beszéltetni akarják. Pedig az indulásukkor még irritálóan nagy hajlandósággal jártatta a száját. Igaz, főleg a haszontalan témákban.*
- Ez a fétisem *dörmögi száraz, kedvetlen élccel a félvér. Erőteljes homlokcsontja árnyékából úgy figyeli a bent lévők jövés-menését, mintha a legócskább késdobálóban lennének csupa félrészeg rablógyilkos és méregkeverő közt.
A beszámolót hallgatva azért kicsit megenyhül. Végre azt kapja, amiért magával hozta a társaságát.
A szökött nemeskisasszonynál azért feljebb kúszik a szemöldöke, de látott már a fajtájuk körében dívó ponyvairodalmat. Jóképű kalózokról meg sármos banditákról sóhajtozó kitekert eposzokat, sivatagi urak háremeit romantizáló agyrémeket. Viszont az is tény, hogy a bordélytulajdonosok általában rendkívül manipulatív alakok, aki egészen ki tudják forgatni az ép gondolatokból azokat, akiből hasznot kívánnak húzni. Úgy formálják az egészséges értékrendet, önérzetet és viszonyrendszert a fejekben, mint a jó kézműves az agyagot.
Persze az ilyen helyekből nincs két egyforma. Van, ahol veréssel és fenyítéssel idomítják engedelmességre a portékát, van, ahol bódító szerek bilincsével, máshol elég a jó fizetség.*
- Hodarilt? *horkant.* - Errefelé az van divatban? Tudod, honnan szerzik be? *kérdi. Csendesre fogott hangja is karcosan morajlik.* - Van saját beszállítójuk? Hallottam szóbeszédet egy nyomorult kis faluról Arthenior mellett. Itt a Kikötőben is termeszti valaki?
*Megropogtatja a nyakát és az asztalhoz int egy tálcával sürgölődő leányt.*
- Vajsör? *Megforgatja a szemét.* - Nekem rendes seritalt hozz. Komlóból és malátából! *Sosem szerette azt a seízű löttyöt. Bár azt sejti, hogy a 24 arany árát az se csípné le, ha pocsolyavízből meg mosogatóléből erjesztett börtönfőzetet kívánna inkább.*
- Keserű legyen, mint a legmélyebb csalódás! *teszi hozzá, aztán Shan felé pillant. Ő majd eldönti, melyikhez van gusztusa, ha már Merrin a saját szavának ellentmondva mégis italt rendel.*
- Csak egy! A szőre miatt *szögezi le a zsoldos képén trónoló, valószínűleg jó sok pohárnyi "kutyaharapás"ra utalva.
Kisandít a bejáratnál kibontakozó ribillió felé, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Az őrök teszik a dolgukat. Az ilyen helyeken nincs ebben semmi meglepő.*
- Te élsz vele? *fordul vissza a zsoldos felé, amikor már ismét csak négyszemközt vannak.* - Hodarillal. Vagy mással?
3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-18 22:36:47
Üzenet elküldve: 2026-05-18 22:36:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Összetörve//
*A Sellőház mellett döntött, mert itt vannak a legjobb esélyei, s mindent figyelembe véve még így sem sok jóra számíthat. Rögtön megkönnyebbülten felsóhajt amint az ajtón belépve megérzi a kellemes meleget, mely a szántóföldek sárjában dideregve olyan távolinak tűnt számára. Persze sokáig nem tartha ez az idill.
Magabiztosan indulna meg befelé, hiszen ismeri a járást, amikor a bejárat közelében lévő egy termetes őr odasiet, és vállánál taszít rajta egy nagyot.*
- Hé! Áu!
*Kicsit hátrébb tántorodik. Kezdeti meglepettségét bosszúság váltja fel.*
- Most ezt miért?
*Fújtatja felháborodva, de szinte kérdése végére sem ér, már érkezik rá a felelet.*
- Koszos utcakölyköknek itt nincsen helye! Nem fogod a Sellőház vendégeit zavarni kéregetéssel!
*Megdöbbenve pislog a marcona ajtónállóra, majd lepillant magára. Ruhája, köztük karján lévő kötése saras, haján végig simítva kócosnak érzi azt, és egy aprócska fadarabba is beleakadnak ujjai. Ugyan nem látja magát kívülről, de úgy sejti nem egy szívderítő látvány, így valamelyest megérti a férfi reakcióját.*
- Nem kéregetni jöttem, én...
*Nem tudja befejezni, mert egy hatalmas kéz felé nyúl. Daesys igyekszik kitérni előle, de állapota okán túl későn reagál. Eredetileg vélhetően vállát óhajtották volna elkapni, helyette koszos fehér ingébe markolnak a húsos ujjak.*
- Eressz el te baszott nagy állat! Egy ismerősömhöz jöttem.
*Nyakát nyújtogatva próbál átlesni a férfi teste felett, hátha meglát egy együttérző személyt, akire rábökhet és aki kihúzhatná a slamasztikából. Természetesen most sincsen terve, csak improvizál.
Igyekszik időt nyerni magának azzal, hogy minden - igencsak csekély - erejét bevetve megkísérli lefeszíteni magáról béklyóját. Úgy kapálózik, mint egy hálóba fogott macska, melynek eredményeként recsegve szakad el felsője.*
- Na fasza, most nézd meg mit csináltál! Ez volt a kedvencem és nincsen ám váltóruhám.
*Szavai úgy peregnek le az őrről, mintha valójában a falnak beszélne, és ahogy egy-kettőt beleüt a férfi mellkasába, kicsit találóbbnak is érzi a hasonlatot. Bütykei bele is sajdulnak a próbálkozásba, de mind hiába, mert már érzi is, ahogy lábai enyhén elemelkednek a földtől. Végső elkeseredésében újra lendíti kezét, ezúttal a férfi arcát célozva meg, amin hangosan csattan tenyere. Ettől mindketten megdermednek, Daesysen pedig átfut a jeges rémület.*
- Hííí!
*Ráeszmél saját butaságára. A pillanat tört részéig reménykedve pislog, vár, levegőt sem mer venni, de nincs szerencséje. Torz düh jelenik meg az idegen férfi arcán.*
- Bo-bocsánat, nem úgy akartam. Elragadt a hév és...
*Kiszorul a levegő tüdejéből ahogy ruhájánál fogva emelik meg, a nedves anyag pedig ráfeszül felsőtestére. Bár tiltakozik még, de belátja, hogy sok esélye nincs ezzel a megközelítéssel.*
*A Sellőház mellett döntött, mert itt vannak a legjobb esélyei, s mindent figyelembe véve még így sem sok jóra számíthat. Rögtön megkönnyebbülten felsóhajt amint az ajtón belépve megérzi a kellemes meleget, mely a szántóföldek sárjában dideregve olyan távolinak tűnt számára. Persze sokáig nem tartha ez az idill.
Magabiztosan indulna meg befelé, hiszen ismeri a járást, amikor a bejárat közelében lévő egy termetes őr odasiet, és vállánál taszít rajta egy nagyot.*
- Hé! Áu!
*Kicsit hátrébb tántorodik. Kezdeti meglepettségét bosszúság váltja fel.*
- Most ezt miért?
*Fújtatja felháborodva, de szinte kérdése végére sem ér, már érkezik rá a felelet.*
- Koszos utcakölyköknek itt nincsen helye! Nem fogod a Sellőház vendégeit zavarni kéregetéssel!
*Megdöbbenve pislog a marcona ajtónállóra, majd lepillant magára. Ruhája, köztük karján lévő kötése saras, haján végig simítva kócosnak érzi azt, és egy aprócska fadarabba is beleakadnak ujjai. Ugyan nem látja magát kívülről, de úgy sejti nem egy szívderítő látvány, így valamelyest megérti a férfi reakcióját.*
- Nem kéregetni jöttem, én...
*Nem tudja befejezni, mert egy hatalmas kéz felé nyúl. Daesys igyekszik kitérni előle, de állapota okán túl későn reagál. Eredetileg vélhetően vállát óhajtották volna elkapni, helyette koszos fehér ingébe markolnak a húsos ujjak.*
- Eressz el te baszott nagy állat! Egy ismerősömhöz jöttem.
*Nyakát nyújtogatva próbál átlesni a férfi teste felett, hátha meglát egy együttérző személyt, akire rábökhet és aki kihúzhatná a slamasztikából. Természetesen most sincsen terve, csak improvizál.
Igyekszik időt nyerni magának azzal, hogy minden - igencsak csekély - erejét bevetve megkísérli lefeszíteni magáról béklyóját. Úgy kapálózik, mint egy hálóba fogott macska, melynek eredményeként recsegve szakad el felsője.*
- Na fasza, most nézd meg mit csináltál! Ez volt a kedvencem és nincsen ám váltóruhám.
*Szavai úgy peregnek le az őrről, mintha valójában a falnak beszélne, és ahogy egy-kettőt beleüt a férfi mellkasába, kicsit találóbbnak is érzi a hasonlatot. Bütykei bele is sajdulnak a próbálkozásba, de mind hiába, mert már érzi is, ahogy lábai enyhén elemelkednek a földtől. Végső elkeseredésében újra lendíti kezét, ezúttal a férfi arcát célozva meg, amin hangosan csattan tenyere. Ettől mindketten megdermednek, Daesysen pedig átfut a jeges rémület.*
- Hííí!
*Ráeszmél saját butaságára. A pillanat tört részéig reménykedve pislog, vár, levegőt sem mer venni, de nincs szerencséje. Torz düh jelenik meg az idegen férfi arcán.*
- Bo-bocsánat, nem úgy akartam. Elragadt a hév és...
*Kiszorul a levegő tüdejéből ahogy ruhájánál fogva emelik meg, a nedves anyag pedig ráfeszül felsőtestére. Bár tiltakozik még, de belátja, hogy sok esélye nincs ezzel a megközelítéssel.*
3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-18 19:19:53
Üzenet elküldve: 2026-05-18 19:19:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Só és füst//
*Nagyjából szórakozottan kettőt sikerül pöfékelnie teljes magányban. Csinos füstkarika lebben a levegőbe, melynek közepén hamarosan átkúszik egy másik, az a fajta mutatvány, amit mindössze unalmában sajátít el az ember ivócimborái szórakoztatására. Ez a rövidke idő elég ahhoz, hogy hamarosan a nevére kapja fel a fejét, s a hang irányába pillantva hunyorogva vizslassa emlékeiben kutatva a hozzá tartozó arcot.*
- Onvyr? *csendül némi bizonytalanság a hangjában, miközben a kétségtelenül méretes, kunkorodó bajszot figyeli* - Az istenekre, hát errefelé már nem ismerik a beretvát?
*Hamar meleg mosoly nyúlik el képén a morfondírozó szemlélődés helyet, s rögvest baráti kézfogás követi kérdését. Határozott, férfias fajta, épp olyan, mint amit a zsoldosból kinézne az ember*
- Megvesznek érte a lánykák *morzsolja ujjai között huncut mosollyal a pöndörödő szőrszálakat az Onvyr nevű, aztán megtámaszkodva az asztalon halkít valamelyest a hangján* - Hogyhogy itt? Keszeg azt mondta annak a hájfejű Rochennek kíséred a karavánját odaát.
*Shanneira igencsak kurtára fogja a regélés, nem igazán merül el részleteiben, miért is hagyta ott végül a vörhenyes kofát és kompániáját. Nem igazán számít már, és rohadtul nincs kedve ahhoz, hogy Rochen verőemberei egyszer csak megjelenjenek, amiért túl sokat csacsogott, jobb szereti már kerülni a felesleges bajt.
Mire Merrin felbukkan a láthatáron, Onvyr már sűrűn durrogtatja búcsúzóul az ilyenkor sokat elhangzó "jó volt látni" és "igazán megihatnánk majd valamit" súlytalan mondatokat, aztán fel is szívódik.*
- Akaszkodni? *szegezi kérdését immáron a félvérnek, szájában a pipa szárával* - Ha nem jelensz meg még most is nyugalomban aludnék valahol a Törött Korsó egyik asztala alatt. *fel is sóhajt vágyakozva, mintha ennél idillibb képet elképzelni sem lehetne. A záporozó kérdésekre némi megjátszott fájdalommal nyög fel*
- Állandóan azt akarod, hogy beszéljek. *kicsit drámaian meg is dörzsöli az orrnyergét, aztán mélyet szívva a dohányból körbepillant a helyiségen, különösen elidőzve az idegen bordélyőrökön*
- Az új kidobókat nem ismerem *bár már véleménye szerint elég egyértelművé tette eddig is, hogy rohadt régen nem járt errefelé, s nem igazán ismeri a mostani személyzetet, azért inkább most is kihangsúlyozza* - És úgy látom az összes lány újabb, aki szolgálatban van. *meg is néz magának egy formásabbat, amelyik elhalad mellettük egy tálcával, kicsit el is kalandozik a ringó csípőt figyelve*
- Annak idején a sellők meglepően nagy része magától jelentkezett a munkára *furcsamód ráadásul nem csak amiatt, mert nem volt választásuk, de ez bizonyára csak számára érdekes információ*
- Akadt köztük még szökött nemeskisasszonyka is *Vylről legalább is ezt pletykálták, noha valójában bizonyítékot sohasem látott származására. Legfeljebb a gőgös modorát* - De akadtak a nyugati húspiacról is, igaz, nem sok. Drayte meg Rykoven egyébként egyiket sem tartotta itt akarata ellenére, jobb szerették a lelkes önkénteseket.
*Mai napig nem igazán tudja hova tenni, hogyan is veszi rá a lélek szerencsétlen leányokat, hogy ezt a sorsot válasszák. Igaz, ami igaz, részben azért kényelmes az élet itt. Az ember egy egészen csinos intézményben élhet, finom falatokat ehet, jókat ihat, de a pillangócskáknak vajon tényleg megéri ez az árát?*
- Törzsvendégek közül azért most is akad itt egy-kettő *bök először a pult felé, ahol egy tehetősebb kalózforma ácsorog, kezét épp egy szőke sellő derekán pihenteti* - Balga Beisys kapitány szerintem azóta ide jár, hogy életében először felállt a pecke *mézszín pillantásai aztán hamarosan egy pocakosabb kreol kofaformára kúsznak* - Az meg ott Jaheer Darrum, elég régóta hord kelméket errefelé. Minden alkalommal, amikor itt jár, szív egy kevése hodarilt, aztán elviszi magával a legcsenevészebb fiúcskát, akit talál.
*Nagyjából szórakozottan kettőt sikerül pöfékelnie teljes magányban. Csinos füstkarika lebben a levegőbe, melynek közepén hamarosan átkúszik egy másik, az a fajta mutatvány, amit mindössze unalmában sajátít el az ember ivócimborái szórakoztatására. Ez a rövidke idő elég ahhoz, hogy hamarosan a nevére kapja fel a fejét, s a hang irányába pillantva hunyorogva vizslassa emlékeiben kutatva a hozzá tartozó arcot.*
- Onvyr? *csendül némi bizonytalanság a hangjában, miközben a kétségtelenül méretes, kunkorodó bajszot figyeli* - Az istenekre, hát errefelé már nem ismerik a beretvát?
*Hamar meleg mosoly nyúlik el képén a morfondírozó szemlélődés helyet, s rögvest baráti kézfogás követi kérdését. Határozott, férfias fajta, épp olyan, mint amit a zsoldosból kinézne az ember*
- Megvesznek érte a lánykák *morzsolja ujjai között huncut mosollyal a pöndörödő szőrszálakat az Onvyr nevű, aztán megtámaszkodva az asztalon halkít valamelyest a hangján* - Hogyhogy itt? Keszeg azt mondta annak a hájfejű Rochennek kíséred a karavánját odaát.
*Shanneira igencsak kurtára fogja a regélés, nem igazán merül el részleteiben, miért is hagyta ott végül a vörhenyes kofát és kompániáját. Nem igazán számít már, és rohadtul nincs kedve ahhoz, hogy Rochen verőemberei egyszer csak megjelenjenek, amiért túl sokat csacsogott, jobb szereti már kerülni a felesleges bajt.
Mire Merrin felbukkan a láthatáron, Onvyr már sűrűn durrogtatja búcsúzóul az ilyenkor sokat elhangzó "jó volt látni" és "igazán megihatnánk majd valamit" súlytalan mondatokat, aztán fel is szívódik.*
- Akaszkodni? *szegezi kérdését immáron a félvérnek, szájában a pipa szárával* - Ha nem jelensz meg még most is nyugalomban aludnék valahol a Törött Korsó egyik asztala alatt. *fel is sóhajt vágyakozva, mintha ennél idillibb képet elképzelni sem lehetne. A záporozó kérdésekre némi megjátszott fájdalommal nyög fel*
- Állandóan azt akarod, hogy beszéljek. *kicsit drámaian meg is dörzsöli az orrnyergét, aztán mélyet szívva a dohányból körbepillant a helyiségen, különösen elidőzve az idegen bordélyőrökön*
- Az új kidobókat nem ismerem *bár már véleménye szerint elég egyértelművé tette eddig is, hogy rohadt régen nem járt errefelé, s nem igazán ismeri a mostani személyzetet, azért inkább most is kihangsúlyozza* - És úgy látom az összes lány újabb, aki szolgálatban van. *meg is néz magának egy formásabbat, amelyik elhalad mellettük egy tálcával, kicsit el is kalandozik a ringó csípőt figyelve*
- Annak idején a sellők meglepően nagy része magától jelentkezett a munkára *furcsamód ráadásul nem csak amiatt, mert nem volt választásuk, de ez bizonyára csak számára érdekes információ*
- Akadt köztük még szökött nemeskisasszonyka is *Vylről legalább is ezt pletykálták, noha valójában bizonyítékot sohasem látott származására. Legfeljebb a gőgös modorát* - De akadtak a nyugati húspiacról is, igaz, nem sok. Drayte meg Rykoven egyébként egyiket sem tartotta itt akarata ellenére, jobb szerették a lelkes önkénteseket.
*Mai napig nem igazán tudja hova tenni, hogyan is veszi rá a lélek szerencsétlen leányokat, hogy ezt a sorsot válasszák. Igaz, ami igaz, részben azért kényelmes az élet itt. Az ember egy egészen csinos intézményben élhet, finom falatokat ehet, jókat ihat, de a pillangócskáknak vajon tényleg megéri ez az árát?*
- Törzsvendégek közül azért most is akad itt egy-kettő *bök először a pult felé, ahol egy tehetősebb kalózforma ácsorog, kezét épp egy szőke sellő derekán pihenteti* - Balga Beisys kapitány szerintem azóta ide jár, hogy életében először felállt a pecke *mézszín pillantásai aztán hamarosan egy pocakosabb kreol kofaformára kúsznak* - Az meg ott Jaheer Darrum, elég régóta hord kelméket errefelé. Minden alkalommal, amikor itt jár, szív egy kevése hodarilt, aztán elviszi magával a legcsenevészebb fiúcskát, akit talál.
3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-17 23:00:55
Üzenet elküldve: 2026-05-17 23:00:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
*Fejét hátradöntve, összevont szemöldökkel figyeli a sellő ténykedését maga felett. A leomló selyemből kilépő lány csatlakozik hozzá, ő pedig előrebiccenti fejét, hogy Ambroggio elégedett tekintetével szembesüljön.
Végül behunyja szemeit és hagyja, hogy a szivacs, a finom érintések és a csókocskák utat találjanak érzékeihez. A meleg víz, az illatos gőz elgyengíti, elméjére sajátos, de jótékony súly nehezül. Persze a szituáció ettől még nem válik komfortossá, de ez csupán annak tudható be, hogy az egész műsorszám a férfinak szól. A legkevésbé érzi magát úgy jelenleg, mint egy valamirevaló kikötői zsoldos.*
-Háromszáz Luftonnak, kétszázötven Thibsnek, hétszáz... *Itt kénytelen nyelnie egyet. Nem csak azért, mert a sellő némely mozdulata alaposan kizökkenti, hanem mert még saját fejében sem szívesen vet számot tartozásairól.*
-Hétszáz Yarand Daernek. Ebben már a kamat is benne van. *Siet leszögezni. Barna tekintetével Ambroggiot fürkészi. Feljebb húzza magát a dézsában, hogy jobb betekintést biztosítson a férfinak. Persze előbb el kell hessegetnie ellenérzéseit, de ez már egészen jól megy az elmúlt óra fényében.*
-Ismered őt? Yarand Daert. *Könnyed hangvételt igyekszik megütni, de attól tart, a szóban forgó alak híre talán eltántorítja a wegtorenit. Míg a választ hallgatja, felpillant az épp melleit simító sellőre. Furcsán mocorgó érzés éledezik gyomrában. Osztoznak valamiben a sellővel, de még nem tudja helyretenni, mi is az pontosan.*
-Érdekeset a kapitány ládájában? Egy rubingyűrűs ujjat. Furcsának találtam, hogy nem húzták le róla az ékszert. *Vállat von. Nem olyan látvány, amit könnyen elfelejt az ember.
Ambroggiot fixírozza, közben beharapja ajkait. A kérdést igyekszik lenyelni, melyet oly dacosan az arcába vágna már a férfinak.* ~Most segít, vagy nem?!~ *Jobbnak látja nem forszírozni, még elrontaná az esélyét. Helyette hagyja, hogy az események kibontakozzanak.*
*Fejét hátradöntve, összevont szemöldökkel figyeli a sellő ténykedését maga felett. A leomló selyemből kilépő lány csatlakozik hozzá, ő pedig előrebiccenti fejét, hogy Ambroggio elégedett tekintetével szembesüljön.
Végül behunyja szemeit és hagyja, hogy a szivacs, a finom érintések és a csókocskák utat találjanak érzékeihez. A meleg víz, az illatos gőz elgyengíti, elméjére sajátos, de jótékony súly nehezül. Persze a szituáció ettől még nem válik komfortossá, de ez csupán annak tudható be, hogy az egész műsorszám a férfinak szól. A legkevésbé érzi magát úgy jelenleg, mint egy valamirevaló kikötői zsoldos.*
-Háromszáz Luftonnak, kétszázötven Thibsnek, hétszáz... *Itt kénytelen nyelnie egyet. Nem csak azért, mert a sellő némely mozdulata alaposan kizökkenti, hanem mert még saját fejében sem szívesen vet számot tartozásairól.*
-Hétszáz Yarand Daernek. Ebben már a kamat is benne van. *Siet leszögezni. Barna tekintetével Ambroggiot fürkészi. Feljebb húzza magát a dézsában, hogy jobb betekintést biztosítson a férfinak. Persze előbb el kell hessegetnie ellenérzéseit, de ez már egészen jól megy az elmúlt óra fényében.*
-Ismered őt? Yarand Daert. *Könnyed hangvételt igyekszik megütni, de attól tart, a szóban forgó alak híre talán eltántorítja a wegtorenit. Míg a választ hallgatja, felpillant az épp melleit simító sellőre. Furcsán mocorgó érzés éledezik gyomrában. Osztoznak valamiben a sellővel, de még nem tudja helyretenni, mi is az pontosan.*
-Érdekeset a kapitány ládájában? Egy rubingyűrűs ujjat. Furcsának találtam, hogy nem húzták le róla az ékszert. *Vállat von. Nem olyan látvány, amit könnyen elfelejt az ember.
Ambroggiot fixírozza, közben beharapja ajkait. A kérdést igyekszik lenyelni, melyet oly dacosan az arcába vágna már a férfinak.* ~Most segít, vagy nem?!~ *Jobbnak látja nem forszírozni, még elrontaná az esélyét. Helyette hagyja, hogy az események kibontakozzanak.*
3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-15 05:42:50
Üzenet elküldve: 2026-05-15 05:42:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
*Látja ő, hogy más platformon mozognak a gondolataik, de nem szándékozik megkönnyíteni Thiraya dolgát. Ha már ilyen helyzetbe sodorta magát, és ekkora erőfeszítéseket tett, hogy a köreibe kerüljön, bőven belefér, hogy nyeljen pár kellemetlen kortyot abból a mély vízből, amibe navigálta magát.
Valahol azért szórakoztató az abszurd egyensúly, amiben az őszinteség jóval nagyobb súlyt jelent az önérzet belső serpenyőiben, mint hogy egy fertályórás ismeretség után készségesen betérdeljen egy idegen ágyéka fölé. Hiába, no... a Kikötő egyedi miliője igazi spektákulum.
Ahogy a vörös elkezd regélni, Ambroggio biccent a sellőnek a dézsa irányába. A félvér pedig engedelmesen bólint, aztán megoldja a ruháját, a földre ejti, s a kilép belőle, hogy kisvártatva maga is a vízbe ereszkedjen. Elhelyezkedik a vörös mögött, és egy puha szivaccsal mosdatni kezdi. A dolognak nem sok köze van a tisztálkodáshoz, ez egyértelmű. A bőrön lecsorgó víz, a szemnek tetszetős tájékok körbeudvarlása a mozdulatokkal, a sellő érzéki csókocskái a túloldalt... Az Intézőt pedig végtelenül szórakoztatja, hogy mindezzel csak jócskán megnehezíti Thiraya őszinte megnyílását.
Ambroggio figyelme nem veszik el a kéjelgésben. Nagyon is kíváncsian hallgatja a beszámolót. Finom kis fejcsóválása láttatja rosszallását, de a kifejezés a képén mintha az súgná, nem felett ingatja a fejét, inkább a kontár kivitelezés miatt.
A nevek sorolása, és a rossz hírű hármasfogat neve után hagyott kis szünet, ami akár további, de kevésbé jelentőségteljes gazfickókat jelenthet a tartozási listán, nos, nem teszi boldoggá.*
- Tündérem, a szó üzleti ügyekben csupán annyi, mint a csinos teríték az asztalon a vacsoránál. *Egy színpadias sóhajjal maga elé nyújtja jobbját, hogy megszemlélhesse makulátlan körmeit.* - Pontosan milyen összegekről is beszélünk, drága? *kérdi a nagyságrend felett érzett legkisebb aggodalom nélkül. Sorban megigazgatja impozáns ékszereit jobbjának széttárt ujjain, többek között a kisujja mellett szerénykedő karikagyűrűt is, de ennek sem szentel külön figyelmet, csupán idegesítő piszmogás.*
- És nem utolsósorban... *pillant fel a kettősre.* - Láttál valami érdekeset Droyn úr ládájában?
*Látja ő, hogy más platformon mozognak a gondolataik, de nem szándékozik megkönnyíteni Thiraya dolgát. Ha már ilyen helyzetbe sodorta magát, és ekkora erőfeszítéseket tett, hogy a köreibe kerüljön, bőven belefér, hogy nyeljen pár kellemetlen kortyot abból a mély vízből, amibe navigálta magát.
Valahol azért szórakoztató az abszurd egyensúly, amiben az őszinteség jóval nagyobb súlyt jelent az önérzet belső serpenyőiben, mint hogy egy fertályórás ismeretség után készségesen betérdeljen egy idegen ágyéka fölé. Hiába, no... a Kikötő egyedi miliője igazi spektákulum.
Ahogy a vörös elkezd regélni, Ambroggio biccent a sellőnek a dézsa irányába. A félvér pedig engedelmesen bólint, aztán megoldja a ruháját, a földre ejti, s a kilép belőle, hogy kisvártatva maga is a vízbe ereszkedjen. Elhelyezkedik a vörös mögött, és egy puha szivaccsal mosdatni kezdi. A dolognak nem sok köze van a tisztálkodáshoz, ez egyértelmű. A bőrön lecsorgó víz, a szemnek tetszetős tájékok körbeudvarlása a mozdulatokkal, a sellő érzéki csókocskái a túloldalt... Az Intézőt pedig végtelenül szórakoztatja, hogy mindezzel csak jócskán megnehezíti Thiraya őszinte megnyílását.
Ambroggio figyelme nem veszik el a kéjelgésben. Nagyon is kíváncsian hallgatja a beszámolót. Finom kis fejcsóválása láttatja rosszallását, de a kifejezés a képén mintha az súgná, nem felett ingatja a fejét, inkább a kontár kivitelezés miatt.
A nevek sorolása, és a rossz hírű hármasfogat neve után hagyott kis szünet, ami akár további, de kevésbé jelentőségteljes gazfickókat jelenthet a tartozási listán, nos, nem teszi boldoggá.*
- Tündérem, a szó üzleti ügyekben csupán annyi, mint a csinos teríték az asztalon a vacsoránál. *Egy színpadias sóhajjal maga elé nyújtja jobbját, hogy megszemlélhesse makulátlan körmeit.* - Pontosan milyen összegekről is beszélünk, drága? *kérdi a nagyságrend felett érzett legkisebb aggodalom nélkül. Sorban megigazgatja impozáns ékszereit jobbjának széttárt ujjain, többek között a kisujja mellett szerénykedő karikagyűrűt is, de ennek sem szentel külön figyelmet, csupán idegesítő piszmogás.*
- És nem utolsósorban... *pillant fel a kettősre.* - Láttál valami érdekeset Droyn úr ládájában?
3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-13 05:35:04
Üzenet elküldve: 2026-05-13 05:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Só és füst//
*Mire az ételt összekészítik, Merrin is előkerül. Amennyire tudott, körbebóklászott az épület alsó szintjének zeg-zugaban. A belső kert meglepően csinos. Talán a hely többi részéhez képest is jobban elüt a Kikötő odakint elterülő részétől. A fürdőterem is impozáns. A szajhák pedig valóban minőséginek tűnnek első ránézésre. Nehezen hihető, hogy ez a hely egyáltalán létezik. Pont itt. Valószínűleg fenntartani is elég költséges. Persze, ha vannak vendégek, akkor soha jobban jövedelmező üzletet, mint egy ehhez hasonló, de ha megakad a hajóforgalom, akkor ez az egész habos, zsibbasztóan attraktív intézmény egy pénzügyi rémálommá válhat.*
~Pazar.~
*Azt nem látja, hogy az ő ízlésének elég bizarr, csíkos gatyás fickó honnan kerül elő, de a - Shanneira Dalnareon! Hol evett a fene eddig, te... *elharapott kurjantás azt jelzi, hogy helyi lehet. De talán inkább valami beszállító, mint vendég. Mindenesetre inkább kiegyenesíti a zsoldos felé kanyarodó útját, és továbbáll egy intéssel a kijáratot célozva, mikor Merrin az asztalhoz lép. A 48 arany borsos ár, de az efféle helyeken nem nevezik rablásnak.*
- A végén még kiderül, hogy tényleg kikötői vagy, és nem csak rám akartál akaszkodni *dünnyögi a félvér, miközben maga elé húzza az étket.*
- Na gyerünk *pillant ki Shan felé a falatozásból anélkül, hogy arra fordulna.* - Csacsogj csak. Gondolom szétvet a nosztalgia. És talán van pár bennfentes információd is a személyzeti részekről, az őrségről. Honnan szerzik be a lányokat? Vagy honnan szerezték, mikor itt dolgoztál? Milyen a vendégkör? Voltak törzsvendégek? Hogy jattolnak? ... Van ismerős szajha akkoriból? *Még vagy ezer kérdést tudna a sorba fűzni, de inkább csak körözve legyint egyet a baljával, hogy jelezze, a zsoldos nyugodtan folytathatja fejben az irányt. A jelek szerint a félvér gyakorlatilag mindenre kíváncsi a helyről. Viszont az is feltűnhet, hogy most már egyáltalán nem látszanak rajta a korábbi sietség jelei. Még az is lehet, hogy maradnak egy ideig.*
*Mire az ételt összekészítik, Merrin is előkerül. Amennyire tudott, körbebóklászott az épület alsó szintjének zeg-zugaban. A belső kert meglepően csinos. Talán a hely többi részéhez képest is jobban elüt a Kikötő odakint elterülő részétől. A fürdőterem is impozáns. A szajhák pedig valóban minőséginek tűnnek első ránézésre. Nehezen hihető, hogy ez a hely egyáltalán létezik. Pont itt. Valószínűleg fenntartani is elég költséges. Persze, ha vannak vendégek, akkor soha jobban jövedelmező üzletet, mint egy ehhez hasonló, de ha megakad a hajóforgalom, akkor ez az egész habos, zsibbasztóan attraktív intézmény egy pénzügyi rémálommá válhat.*
~Pazar.~
*Azt nem látja, hogy az ő ízlésének elég bizarr, csíkos gatyás fickó honnan kerül elő, de a - Shanneira Dalnareon! Hol evett a fene eddig, te... *elharapott kurjantás azt jelzi, hogy helyi lehet. De talán inkább valami beszállító, mint vendég. Mindenesetre inkább kiegyenesíti a zsoldos felé kanyarodó útját, és továbbáll egy intéssel a kijáratot célozva, mikor Merrin az asztalhoz lép. A 48 arany borsos ár, de az efféle helyeken nem nevezik rablásnak.*
- A végén még kiderül, hogy tényleg kikötői vagy, és nem csak rám akartál akaszkodni *dünnyögi a félvér, miközben maga elé húzza az étket.*
- Na gyerünk *pillant ki Shan felé a falatozásból anélkül, hogy arra fordulna.* - Csacsogj csak. Gondolom szétvet a nosztalgia. És talán van pár bennfentes információd is a személyzeti részekről, az őrségről. Honnan szerzik be a lányokat? Vagy honnan szerezték, mikor itt dolgoztál? Milyen a vendégkör? Voltak törzsvendégek? Hogy jattolnak? ... Van ismerős szajha akkoriból? *Még vagy ezer kérdést tudna a sorba fűzni, de inkább csak körözve legyint egyet a baljával, hogy jelezze, a zsoldos nyugodtan folytathatja fejben az irányt. A jelek szerint a félvér gyakorlatilag mindenre kíváncsi a helyről. Viszont az is feltűnhet, hogy most már egyáltalán nem látszanak rajta a korábbi sietség jelei. Még az is lehet, hogy maradnak egy ideig.*
3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-12 18:12:55
Üzenet elküldve: 2026-05-12 18:12:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
*Most először ül ki feltűnő zavar arcára. Őszintén ráncolja homlokát, ahogy barnái találkoznak a zöldekkel. Nem ért semmit. Teljesen meg volt győződve a wegtoreni céljairól. Persze, akad itt épp elég sellő, hogy Ambroggio kedve szerint nedvesen tarthassa férfiasságát, de akkor meg mire fel az egész?! Lassan tudatosul csak benne, hogy mezítelensége egészen másféle kéjjel kenegeti beszélgetőpartnerét. Számára ismeretlen ízűvel. Talán megilletődöttsége az oka annak is, hogy hagyja, hogy a sellő felsegítse. Egyébként biztosan maga állna lábra.
Visszabotladozik a dézsához, majd óvatosan átlendíti lábát, hogy ismét az illatos, forró vízbe merüljön. Nem, ehhez az alakhoz nem talál kulcsot. Vélhetően az sem lett volna elég, ha kellő elánnal leápolja. Kénytelen hát regélni.*
-Kipakoltam Droyn kapitány ládikáját, mikor a Kikötőben cövekeltünk. Rajtakapott az elsőtiszt. *Elfordítja el tekintetét, mintha roppant érdekes dolgot szúrt volna ki a falon.*
-És akad néhány alak, akiknek tartozom. Veszélyesek. Kétarcú Lufton, Vasfogú Thibs, Yarand Daer... Talán már hallott róluk. *Visszahuppan a dézsába, majd dacosan rántja meg vállát, mint a leány, akit rajtakaptak, ahogy rossz fát tette a tűzre.*
-Ezért akartam valakit, aki... *Látszik, hogy immáron kerüli Ambroggio tekintetét.*
-Akinek elég szava van. *Fejezi be végül. Hátradönti fejét, hogy ezúttal a plafont kezdje fixírozni. Nem sok esélyt fűz hozzá, hogy helyzetének ecsetelése majd előlendíti ügyét. Jobb híján azonban kénytelen az őszinteséghez nyúlni. Persze nem saját szándékából. Szorultabb helyzetet is túlélt már, nem fáj a feje. Csak csekély reményt táplál aziránt, hogy eredményesen mászik ki e helyzetből.*
*Most először ül ki feltűnő zavar arcára. Őszintén ráncolja homlokát, ahogy barnái találkoznak a zöldekkel. Nem ért semmit. Teljesen meg volt győződve a wegtoreni céljairól. Persze, akad itt épp elég sellő, hogy Ambroggio kedve szerint nedvesen tarthassa férfiasságát, de akkor meg mire fel az egész?! Lassan tudatosul csak benne, hogy mezítelensége egészen másféle kéjjel kenegeti beszélgetőpartnerét. Számára ismeretlen ízűvel. Talán megilletődöttsége az oka annak is, hogy hagyja, hogy a sellő felsegítse. Egyébként biztosan maga állna lábra.
Visszabotladozik a dézsához, majd óvatosan átlendíti lábát, hogy ismét az illatos, forró vízbe merüljön. Nem, ehhez az alakhoz nem talál kulcsot. Vélhetően az sem lett volna elég, ha kellő elánnal leápolja. Kénytelen hát regélni.*
-Kipakoltam Droyn kapitány ládikáját, mikor a Kikötőben cövekeltünk. Rajtakapott az elsőtiszt. *Elfordítja el tekintetét, mintha roppant érdekes dolgot szúrt volna ki a falon.*
-És akad néhány alak, akiknek tartozom. Veszélyesek. Kétarcú Lufton, Vasfogú Thibs, Yarand Daer... Talán már hallott róluk. *Visszahuppan a dézsába, majd dacosan rántja meg vállát, mint a leány, akit rajtakaptak, ahogy rossz fát tette a tűzre.*
-Ezért akartam valakit, aki... *Látszik, hogy immáron kerüli Ambroggio tekintetét.*
-Akinek elég szava van. *Fejezi be végül. Hátradönti fejét, hogy ezúttal a plafont kezdje fixírozni. Nem sok esélyt fűz hozzá, hogy helyzetének ecsetelése majd előlendíti ügyét. Jobb híján azonban kénytelen az őszinteséghez nyúlni. Persze nem saját szándékából. Szorultabb helyzetet is túlélt már, nem fáj a feje. Csak csekély reményt táplál aziránt, hogy eredményesen mászik ki e helyzetből.*
3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-05-09 07:36:46
Üzenet elküldve: 2026-05-09 07:36:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
- Kedvesem, aki viseli a selymet, s nem csupán hordja *piszmog mosolyogva a csipkemandzsettájával* - az az ilyen kézeltörés-féle ügyeket nem maga intézi *pillant fel a tesz-vesz elfoglaltságból.* - Van rá embere.
*A lány holmijának átforgatása nem tár fel nagy kincseket. Cinkelt kocka a Kikötőben? Erre inkább a tisztes játékszerek mennek ritkaságszámba. Derűt inkább a tulajdonosa reakciója csal a képére.*
- Gondolom emlék egy jóképű matróztól *mondja, s precízen vissza is helyezi a kockát a fűző rejtekzsebébe. A szablyán és a tőrön is végigfut a pillantása, de egyik sem tűnik ennél több figyelemre méltónak. A holmik visszakerülnek a polcra, de meglepetésére a vörös viszont kiszáll a fürdőből, s félreérthetetlen gesztussal igyekszik elnyerni a bizalmát.
Ambroggio tekintete elidőzik egy hosszú pillanatig a látványon, de csupán sütkérezik kicsit a pozíció hájjal kenegető természetében.*
- Erre semmi szükség, drága Thira. *Előre hajolva a lány álla alá nyúl, hogy tekintetét az szuggerált ágyékról a szemeire invitálja.* - Akármilyen jó vagy benne *biccent a férfiassága felé egy féloldalas mosollyal* - az vajmi keveset számítana bizalmi kérdésekben. De félreértés ne essék *dől hátra elégedetten* - formás leány vagy. Ez pedig egy kellemes beszélgetés. Ne kapkodd el.
*Jobbjával finoman int a dézsa felé, jelezve, hogy óhaja úgy kívánja, Thira folytassa csak azt az épp csak megkezdett fürdőzést. Csettint a sellőnek, hogy segítse fel a vöröst, de más utasítást nem ad egyelőre.*
- Halljam hát a rossz nyelvek igazát, s hogy miért is találtak meg a vádjaik. *Ambroggio alapos ember. Nem zavarják Thira kétes ügyei, arról viszont szeretne következetesen tájékozódni, hogy hogyan is buktatta le magát a kicsike. A csalás művészet. Aki jó benne, azt felemeli, de aki rossz, nos... mind tudjuk.* - Ha nekem akarsz dolgozni, csiszolnunk kell rajtad. És én szeretem látni, milyen anyagból kell csodát tegyek.
- Kedvesem, aki viseli a selymet, s nem csupán hordja *piszmog mosolyogva a csipkemandzsettájával* - az az ilyen kézeltörés-féle ügyeket nem maga intézi *pillant fel a tesz-vesz elfoglaltságból.* - Van rá embere.
*A lány holmijának átforgatása nem tár fel nagy kincseket. Cinkelt kocka a Kikötőben? Erre inkább a tisztes játékszerek mennek ritkaságszámba. Derűt inkább a tulajdonosa reakciója csal a képére.*
- Gondolom emlék egy jóképű matróztól *mondja, s precízen vissza is helyezi a kockát a fűző rejtekzsebébe. A szablyán és a tőrön is végigfut a pillantása, de egyik sem tűnik ennél több figyelemre méltónak. A holmik visszakerülnek a polcra, de meglepetésére a vörös viszont kiszáll a fürdőből, s félreérthetetlen gesztussal igyekszik elnyerni a bizalmát.
Ambroggio tekintete elidőzik egy hosszú pillanatig a látványon, de csupán sütkérezik kicsit a pozíció hájjal kenegető természetében.*
- Erre semmi szükség, drága Thira. *Előre hajolva a lány álla alá nyúl, hogy tekintetét az szuggerált ágyékról a szemeire invitálja.* - Akármilyen jó vagy benne *biccent a férfiassága felé egy féloldalas mosollyal* - az vajmi keveset számítana bizalmi kérdésekben. De félreértés ne essék *dől hátra elégedetten* - formás leány vagy. Ez pedig egy kellemes beszélgetés. Ne kapkodd el.
*Jobbjával finoman int a dézsa felé, jelezve, hogy óhaja úgy kívánja, Thira folytassa csak azt az épp csak megkezdett fürdőzést. Csettint a sellőnek, hogy segítse fel a vöröst, de más utasítást nem ad egyelőre.*
- Halljam hát a rossz nyelvek igazát, s hogy miért is találtak meg a vádjaik. *Ambroggio alapos ember. Nem zavarják Thira kétes ügyei, arról viszont szeretne következetesen tájékozódni, hogy hogyan is buktatta le magát a kicsike. A csalás művészet. Aki jó benne, azt felemeli, de aki rossz, nos... mind tudjuk.* - Ha nekem akarsz dolgozni, csiszolnunk kell rajtad. És én szeretem látni, milyen anyagból kell csodát tegyek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242