Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (5507. - 5522. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
5522. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-09-08 22:27:41
Üzenet elküldve: 2026-09-08 22:27:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A véletlen szeszélye//
*A wegtoreni közel se filozofálta meg ily mélységekben a barátság sokféleképpen értelmezhető fogalmát, noha kétségkívül, természeténél fogva a kupeci látásmódra tenné le képzeletbeli voksát. Volt, amikor többet látott bele puszta haszonszerzésnél, az évek azonban megtanították, hogy még a legőszintébbnek tűnő bizalom is könnyen visszaüthet. Bölcsebb hát tartózkodni azoktól a magasztosnak tűnő definícióktól.
A bor iránti vallomásra csak elmosolyodik. Nem különösebben lepődik meg rajta, az artheniori nemesség körében aligha számít különcségnek, ha valaki inkább a könnyedebb, helyi italokat részesíti előnyben.*
- Micsoda szerencsés véletlen akkor, hogy a legnívósabb borvidék mellett él *emeli kedélyesen szájához ismét a pohárkát egy korty erejéig. Szinte felcsillan a pillantása, ahogy a férfi érdeklődést mutat az emlegetett rum iránt. Sötétre mázolt ajkain állandó páholyt kap a nyájas kis mosoly.*
- Ha legközelebb Wegtorenben járok, hozok magának egy üveggel. Nem volna szép hagyni, hogy egy ilyen kíváncsiság kielégítetlen maradjon.
*Az igazság persze az, hogy csak az istenek a megmondhatói, lesz-e valaha lehetősége még látni az otthonát, de ez jelen pillanatban aligha számít. Ez most csupán arról szól, hogy jó benyomást keltsen, semmi másról. Ujjai közben a pipája után kutatnak, előhúzza, majd ráérősen nekilát megtömni. Félúton azonban felpillant Samonyrra.*
- Nem zavarja, ha rágyújtok? *Csak akkor folytatja a mozdulatot, amikor megkapja a beleegyezést. Aztán a dohányt gondosan eligazítja a pipafejben, közben pedig visszakanyarodik az előbbi témához.*
- Maga aztán valóban nem kedveli őket *nevetgél halkan, finoman puhatolva* - Tényleg nagyon megsérthették magát azzal a kitiltással... *borzasztóan kíváncsi, de nem firtatja a részleteket és nem kérdez rá arra titokzatos rossz élményre. Ha Talwakr úrnak van még mondanivalója minderről, úgyis megosztja vele.
A nagyvonalúan ráaggatott szerepre kissé zavart, már-már szerénykedő mosoly ül az arcár - az álságossága persze nem átlátszó. Egy leheletnyi önzetlenség nem munkált benne a nemes kisegítésekor, csak a vaskos erszény csengése jvisszhangzott közben a fejében. Noha esze ágában sincs bármi kézzel foghatót kérni mindezért cserébe, azt algiha állíthatnánk, hogy nem kerül ez a szívesség semmibe a férfi számára. Minden kis elejtett hasznos információval fizet érte.*
- Ugyan ne túlozzunk! *legyint könnyedén* - Egyszerű wegtoreni kupec vagyok, semmi több. *kapja fel a gyertyát az asztalról, hogy meggyújtsa a pipadohányt. Pöfékel pár kisebbet, hogy felizzon*
- Itt dolgozom a környéken. *helyezkedik kényelembe a bársonyszéken, majd mélyet szívva a dohányból a levegőbe fújja a füstöt. Gondosan kikerüli persze vele asztaltársát.* - Nem messze a Hét Varjú Tavernában. Járt már esetleg ott?
//A véletlen szeszélye//
*A wegtoreni közel se filozofálta meg ily mélységekben a barátság sokféleképpen értelmezhető fogalmát, noha kétségkívül, természeténél fogva a kupeci látásmódra tenné le képzeletbeli voksát. Volt, amikor többet látott bele puszta haszonszerzésnél, az évek azonban megtanították, hogy még a legőszintébbnek tűnő bizalom is könnyen visszaüthet. Bölcsebb hát tartózkodni azoktól a magasztosnak tűnő definícióktól.
A bor iránti vallomásra csak elmosolyodik. Nem különösebben lepődik meg rajta, az artheniori nemesség körében aligha számít különcségnek, ha valaki inkább a könnyedebb, helyi italokat részesíti előnyben.*
- Micsoda szerencsés véletlen akkor, hogy a legnívósabb borvidék mellett él *emeli kedélyesen szájához ismét a pohárkát egy korty erejéig. Szinte felcsillan a pillantása, ahogy a férfi érdeklődést mutat az emlegetett rum iránt. Sötétre mázolt ajkain állandó páholyt kap a nyájas kis mosoly.*
- Ha legközelebb Wegtorenben járok, hozok magának egy üveggel. Nem volna szép hagyni, hogy egy ilyen kíváncsiság kielégítetlen maradjon.
*Az igazság persze az, hogy csak az istenek a megmondhatói, lesz-e valaha lehetősége még látni az otthonát, de ez jelen pillanatban aligha számít. Ez most csupán arról szól, hogy jó benyomást keltsen, semmi másról. Ujjai közben a pipája után kutatnak, előhúzza, majd ráérősen nekilát megtömni. Félúton azonban felpillant Samonyrra.*
- Nem zavarja, ha rágyújtok? *Csak akkor folytatja a mozdulatot, amikor megkapja a beleegyezést. Aztán a dohányt gondosan eligazítja a pipafejben, közben pedig visszakanyarodik az előbbi témához.*
- Maga aztán valóban nem kedveli őket *nevetgél halkan, finoman puhatolva* - Tényleg nagyon megsérthették magát azzal a kitiltással... *borzasztóan kíváncsi, de nem firtatja a részleteket és nem kérdez rá arra titokzatos rossz élményre. Ha Talwakr úrnak van még mondanivalója minderről, úgyis megosztja vele.
A nagyvonalúan ráaggatott szerepre kissé zavart, már-már szerénykedő mosoly ül az arcár - az álságossága persze nem átlátszó. Egy leheletnyi önzetlenség nem munkált benne a nemes kisegítésekor, csak a vaskos erszény csengése jvisszhangzott közben a fejében. Noha esze ágában sincs bármi kézzel foghatót kérni mindezért cserébe, azt algiha állíthatnánk, hogy nem kerül ez a szívesség semmibe a férfi számára. Minden kis elejtett hasznos információval fizet érte.*
- Ugyan ne túlozzunk! *legyint könnyedén* - Egyszerű wegtoreni kupec vagyok, semmi több. *kapja fel a gyertyát az asztalról, hogy meggyújtsa a pipadohányt. Pöfékel pár kisebbet, hogy felizzon*
- Itt dolgozom a környéken. *helyezkedik kényelembe a bársonyszéken, majd mélyet szívva a dohányból a levegőbe fújja a füstöt. Gondosan kikerüli persze vele asztaltársát.* - Nem messze a Hét Varjú Tavernában. Járt már esetleg ott?
5521. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-09-06 18:52:33
Üzenet elküldve: 2026-09-06 18:52:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
-És mit akarsz vele kezdeni? *Szürke tekintete követi Dayaneerét, és megállapodik a szemmel láthatóan jól szórakozó kalmáron. Az ő foglalkozásköre általában addig terjed, hogy megközelíti a célpontot, méghozzá észrevétlen. Persze nem kell őt félteni, ha új barátokra akar szert tenni, az valahogy mindig könnyen megy. De az efféle, vagyonos alakokkal azért óvatosabb.
Tekintete szórakozottan követi a lenge selyembe bújtatott lányt, de tekintete minduntalan visszavándorol Dayaneerre.*
-Hogy mit kérek? *Lenyeli az arcára kiülni készülő pimasz mosolyt. Lelki szemei előtt az öltáncot lejtő kupecet látja, annak minden érzéki formaságával együtt.*
-Azt mondják, a Sellőház fürdője mesékbe illő. Sosem próbáltam még. *Kezd neki óvatosan. Van egy olyan sejtése, hogy a kompániája nem efféle válaszra várt, így gyorsan korrigálja magát.*
-De megteszi egy pohár bor is. *Vállat von, majd körülpislog maga is. A hely szellemisége ugyan ott ül rajta, valahogy nem bírja levetkőzni az érzést, hogy figyelik. Fogalma sincs, mi lehet az oka, talán pont az Intéző kísérti gondolatait. Az efféle hatodik érzékre általában hallgatni szokott. Igyekszik levakarni a kellemetlen, bőrére tapadó érzést és visszarántani magát szerencséjébe.
Egy pillanatra elmereng az ötleten, hogy Dayaneer combjára támaszkodva hajoljon közelebb, hogy válogatott elképzeléseket suttogjon a fülébe, de egy kósza hang azt súgja fejében, hogy ez igen nagy botorság volna. Ehelyett követi a kupec pillantását a sellőlány irányába.*
-A lányok jobban tetszenek? *Szalad ki száján az amúgy ártatlan kérdés. Nem Dayaneer lenne az első a nap alatt. A kendőzetlen kíváncsiság amúgy is a sajátja, de a Varjúban ritkán élhet eme hóbortjának. Leginkább Alissänát szórakoztatja vele.*
-Vagy a... Tengerészek? *Ismét elnyom egy mosolyt. Észlelni vélt egyfajta sajátos melankóliát a kufáron, ami egyrészt egyáltalán nem áll jól neki, másrészt nem tartja az ajzószer mellékhatásai között.*
-És mit akarsz vele kezdeni? *Szürke tekintete követi Dayaneerét, és megállapodik a szemmel láthatóan jól szórakozó kalmáron. Az ő foglalkozásköre általában addig terjed, hogy megközelíti a célpontot, méghozzá észrevétlen. Persze nem kell őt félteni, ha új barátokra akar szert tenni, az valahogy mindig könnyen megy. De az efféle, vagyonos alakokkal azért óvatosabb.
Tekintete szórakozottan követi a lenge selyembe bújtatott lányt, de tekintete minduntalan visszavándorol Dayaneerre.*
-Hogy mit kérek? *Lenyeli az arcára kiülni készülő pimasz mosolyt. Lelki szemei előtt az öltáncot lejtő kupecet látja, annak minden érzéki formaságával együtt.*
-Azt mondják, a Sellőház fürdője mesékbe illő. Sosem próbáltam még. *Kezd neki óvatosan. Van egy olyan sejtése, hogy a kompániája nem efféle válaszra várt, így gyorsan korrigálja magát.*
-De megteszi egy pohár bor is. *Vállat von, majd körülpislog maga is. A hely szellemisége ugyan ott ül rajta, valahogy nem bírja levetkőzni az érzést, hogy figyelik. Fogalma sincs, mi lehet az oka, talán pont az Intéző kísérti gondolatait. Az efféle hatodik érzékre általában hallgatni szokott. Igyekszik levakarni a kellemetlen, bőrére tapadó érzést és visszarántani magát szerencséjébe.
Egy pillanatra elmereng az ötleten, hogy Dayaneer combjára támaszkodva hajoljon közelebb, hogy válogatott elképzeléseket suttogjon a fülébe, de egy kósza hang azt súgja fejében, hogy ez igen nagy botorság volna. Ehelyett követi a kupec pillantását a sellőlány irányába.*
-A lányok jobban tetszenek? *Szalad ki száján az amúgy ártatlan kérdés. Nem Dayaneer lenne az első a nap alatt. A kendőzetlen kíváncsiság amúgy is a sajátja, de a Varjúban ritkán élhet eme hóbortjának. Leginkább Alissänát szórakoztatja vele.*
-Vagy a... Tengerészek? *Ismét elnyom egy mosolyt. Észlelni vélt egyfajta sajátos melankóliát a kufáron, ami egyrészt egyáltalán nem áll jól neki, másrészt nem tartja az ajzószer mellékhatásai között.*
5520. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-09-05 15:39:21
Üzenet elküldve: 2026-09-05 15:39:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A véletlen szeszélye//
- Attól függ, kit kérdez. A bárdok bizonyosan azt mondanák, hogy a barátság valamiféle kötelék, ami kialakul a felek között, önzetlen, becsületes, és valami magasztos dolog. A parasztok szerint a túlélés kulcsa, hiszen nekik a kaláka nélkül semmijük sem marad. Ha ponyvaregényeken nevelkedett nemes kisasszonyokat hallgat, akkor biztos könnyes szemmel mondják el, hogy a barátság az, ami egyben tartja a társadalmat, és a civilizáció kulcsa. A kereskedők szerint a barátság nem más, mint egy szoros üzleti viszony, ahol az állandó haszon megtérülése miatt kisebb nyerészkedéssel folytathatnak üzleteket. * Gondolkodik el a kérdésen, és ad kitérő választ, nem fedve fel, hogy ő maga mit gondol a barátságról. Valószínűtlennek tartja, hogy beszédpartnere ilyen velős választ várt volna, viszont még ismerkednek egymással, próbálják felmérni, hogy hányadán állnak, és Samonyr sem szeret adós lenni olyanokkal szemben, akiknek a természete csukott könyv számára. *
- Bevallom, én inkább borkedvelő vagyok. * Ismeri el, mintha csak egy titkos vallomást tenne, bár ez a legtöbb városi nemesre alighanem igaz, hiszen mindannyian Harsogón nevelkedtek, és társadalmilag is elfogadottabb az, hogy borozgatnak, mint az erősebb italok fogyasztása. *
- Viszont el kell ismernem, hogy ez igazán kiváló ital. A legközelebbi wegtorenbe induló karavánnal mindenképpen hozatok ebből a Yushur Agrid-féléből, amit említ, mert felkeltette az érdeklődésem. * Ismeri el, és nem is bánja, hogyha a tulajdonába kerül valami ritkaság, amit kincsként kezelhet, és használhat arra, hogy lenyűgözze a vendégeit.
Samonyr ezek után elmeséli, hogy miféle múltja van a sellőházzal, miközben hallgatóságának a reakcióit figyeli. *
- Nem veszített velük sokat. * Legyint, ahogy a múltbéli vezetőségre kerül a sor. * Alkalmatlanok voltak egy efféle nívós hely vezetésére. Az egész környék jobban járt a távozásukkal. * Teszi még hozzá, újabb kortyot engedve meg magának. *
- Oh, jól sejti. De kérem, bűn lenne csak rólam beszélni. * Utasítja el a kérdést, ahogy érdeklődő tekintettel néz végig a kereskedőn, elidőzve a barna tincsenek, majd végül megállapodva a zöldes szempárnál. Kedvére van a smaragd. *
- Kérem, meséljen magáról is titokzatos megmentőm, akit kérnem sem kellett, és a segítségemre sietett. Ritka erény ez a kikötőben, kevesen engedhetik meg maguknak az ilyen önzetlenséget, vagy kalandvágyat.
//A véletlen szeszélye//
- Attól függ, kit kérdez. A bárdok bizonyosan azt mondanák, hogy a barátság valamiféle kötelék, ami kialakul a felek között, önzetlen, becsületes, és valami magasztos dolog. A parasztok szerint a túlélés kulcsa, hiszen nekik a kaláka nélkül semmijük sem marad. Ha ponyvaregényeken nevelkedett nemes kisasszonyokat hallgat, akkor biztos könnyes szemmel mondják el, hogy a barátság az, ami egyben tartja a társadalmat, és a civilizáció kulcsa. A kereskedők szerint a barátság nem más, mint egy szoros üzleti viszony, ahol az állandó haszon megtérülése miatt kisebb nyerészkedéssel folytathatnak üzleteket. * Gondolkodik el a kérdésen, és ad kitérő választ, nem fedve fel, hogy ő maga mit gondol a barátságról. Valószínűtlennek tartja, hogy beszédpartnere ilyen velős választ várt volna, viszont még ismerkednek egymással, próbálják felmérni, hogy hányadán állnak, és Samonyr sem szeret adós lenni olyanokkal szemben, akiknek a természete csukott könyv számára. *
- Bevallom, én inkább borkedvelő vagyok. * Ismeri el, mintha csak egy titkos vallomást tenne, bár ez a legtöbb városi nemesre alighanem igaz, hiszen mindannyian Harsogón nevelkedtek, és társadalmilag is elfogadottabb az, hogy borozgatnak, mint az erősebb italok fogyasztása. *
- Viszont el kell ismernem, hogy ez igazán kiváló ital. A legközelebbi wegtorenbe induló karavánnal mindenképpen hozatok ebből a Yushur Agrid-féléből, amit említ, mert felkeltette az érdeklődésem. * Ismeri el, és nem is bánja, hogyha a tulajdonába kerül valami ritkaság, amit kincsként kezelhet, és használhat arra, hogy lenyűgözze a vendégeit.
Samonyr ezek után elmeséli, hogy miféle múltja van a sellőházzal, miközben hallgatóságának a reakcióit figyeli. *
- Nem veszített velük sokat. * Legyint, ahogy a múltbéli vezetőségre kerül a sor. * Alkalmatlanok voltak egy efféle nívós hely vezetésére. Az egész környék jobban járt a távozásukkal. * Teszi még hozzá, újabb kortyot engedve meg magának. *
- Oh, jól sejti. De kérem, bűn lenne csak rólam beszélni. * Utasítja el a kérdést, ahogy érdeklődő tekintettel néz végig a kereskedőn, elidőzve a barna tincsenek, majd végül megállapodva a zöldes szempárnál. Kedvére van a smaragd. *
- Kérem, meséljen magáról is titokzatos megmentőm, akit kérnem sem kellett, és a segítségemre sietett. Ritka erény ez a kikötőben, kevesen engedhetik meg maguknak az ilyen önzetlenséget, vagy kalandvágyat.
5519. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-09-04 19:16:17
Üzenet elküldve: 2026-09-04 19:16:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A véletlen szeszélye//
- De mi a barátság, ha nem kölcsönös haszonlesés? *mosolyodik el, de nehéz volna eldönteni, hogy viccelődik, vagy teljesen komolyan gondolja* - Elhiheti nekem, hogy kiváló lóra tett.
*Szemtelen magabiztossága még csak éppen óvatosan puhatolózó. A tapasztalat azt mondatja, hogy ez a leheletnyi önteltség sokkalta inkább előnyére fordítja az üzletelést, de sohasem tudhatja az ember lánya, mikor fut bele valami rendkívül önérzetes férfiba. Az ilyen nemesi ficsúrok között azért akad, aki személyes sértésnek veszi egy határozottabb nő jelenlétét - azokkal pedig nem árt vigyázni.
Épp elég jól ismeri a keletiek etikettjét ahhoz, hogy tudja, Talwakr úr gesztusa egy hangyányit túlszaladt az illedelem határán, de nem holmi csipkekesztyűs artheniori kisasszonyka ő, hogy megbotránkozzon ezen. Egyértelmű szándékosságot sejt mögé, de ilyen rövid idő alatt aligha lehetne kibogozni a mögöttes gondolatot. Készségesen nyújta hát kacsóját, nem retten meg a tekintetét fürkésző kékektől. Nyájasan mosolyog, épp ahogy azt egy valamirevaló kupectől elvárná az ember. Épp csak annyi időre illan el arcáról, hogy együttérzést színlelhessen a Talwakr ház tragédiájára, valójában minden bizonnyal épp egyforma érdeklődést mutatnak a tény iránt.
Pillantásai kíváncsian mosolyogva időznek a férfin, ahogy belekortyol az általa rendelt italba, majd maga is beleiszik, hogy feleleveníthesse az otthon megszokott, fűszeres ízét. Még a legkonokabb szívbe is honvágyat csal.*
- Rumból csakis a wegtoreni *osztja meg véleményét, amelyet nem csupán az elfogultság alkotott, lanawinszerte köztudott, hogy a Tűz Városában készítik a legkiválóbb égetett szeszt* - Ennél persze sokkal kiválóbbak is akadnak arrafelé. Ha egyszer a Teraszokra tévedne, mindenképp a kérjen Yushur Asgrid-féléből, az a törpe aztán tudja, hogy kell rumot csinálni. A családja már évszázadok óta ezzel foglalkozik.
*Kedélyesen csevegő, szinte sejthető, ha akadna neki belőle pár palackkal, biztosan megpróbálná befűzni a férfit, hogy vegyen belőle, s nagy valószínűséggel sikerrel is járna.
Daya csendben hallgatja végig annak a bizonyos kitiltásnak a történetét, s ahogy a férfi sorra előadja, miként árasztotta el a várost a Sellőházat becsmérlő plakátokkal és rikkancsokkal, a wegtoreni ajkain egyre szélesebb mosoly terül el. Láthatóan egyáltalán nem szégyelli magát a kis lejárató kampánya miatt, az a komolytalan beismerés erre csak ráerősít. Ez a kis apróság meglepően sok dolgot árul el a nemesről. Először is, természetesen azt, hogy alighanem van miből költenie, az ekkora hírverés korántsem olcsó mulatság. Másodszor, hogy Talwakr úr alighanem nem szereti, ha valami nem az akarata szerint alakul. Nem az a fajta, aki egy vállvonással tudomásul veszi, ha valaki keresztülhúzza a számításait. A kupec ezt némileg ismerős vonásnak találja, bár ő maga természetesen sokkal elegánsabban kezeli az efféle kellemetlenségeket. Legalábbis szerény véleménye szerint.
A harmadik felismerésre azonban már egészen őszintén el kell mosolyodnia. Valami nincs teljesen rendben fejben a fickónál, az egészen biztos - azt, hogy ez csak a hóbortos előkelőség sajátja vagy ennél veszélyesebb jellemvonásról van szó még korai lenne kikövetkeztetni.
Megenged azért magának egy kis kuncogást. Az előző tulajdonosok a pletykák szerint egyszerűen maguk mögött hagyták az intézményt, rengeteg teóriát hallott a miértekről, de legyen bármennyi pénze is ennek a Samonyrnak, úgy sejti, nem sok köze van a távozásukhoz. Persze meg sem fordul a fejében, hogy megfossza ettől a dicsőségtől.*
- Az előző vezetéshez nem volt szerencsém *biggyeszti le az ajkát műsajnálattal* - De a Madám valóban elbűvölő teremtés, csakis azon van, hogy az ember minden vágya teljesüljön *úgy ejti a szavakat, mintha az ébenbőrű szinte kívánságokat váltana valóra, persze mindketten tudják, mire is gondol a wegtoreni*
- Jól sejtem, hogy artheniori az uraság? *kérdez még egy kellemes korty előtt*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.09.04 19:16:56
//A véletlen szeszélye//
- De mi a barátság, ha nem kölcsönös haszonlesés? *mosolyodik el, de nehéz volna eldönteni, hogy viccelődik, vagy teljesen komolyan gondolja* - Elhiheti nekem, hogy kiváló lóra tett.
*Szemtelen magabiztossága még csak éppen óvatosan puhatolózó. A tapasztalat azt mondatja, hogy ez a leheletnyi önteltség sokkalta inkább előnyére fordítja az üzletelést, de sohasem tudhatja az ember lánya, mikor fut bele valami rendkívül önérzetes férfiba. Az ilyen nemesi ficsúrok között azért akad, aki személyes sértésnek veszi egy határozottabb nő jelenlétét - azokkal pedig nem árt vigyázni.
Épp elég jól ismeri a keletiek etikettjét ahhoz, hogy tudja, Talwakr úr gesztusa egy hangyányit túlszaladt az illedelem határán, de nem holmi csipkekesztyűs artheniori kisasszonyka ő, hogy megbotránkozzon ezen. Egyértelmű szándékosságot sejt mögé, de ilyen rövid idő alatt aligha lehetne kibogozni a mögöttes gondolatot. Készségesen nyújta hát kacsóját, nem retten meg a tekintetét fürkésző kékektől. Nyájasan mosolyog, épp ahogy azt egy valamirevaló kupectől elvárná az ember. Épp csak annyi időre illan el arcáról, hogy együttérzést színlelhessen a Talwakr ház tragédiájára, valójában minden bizonnyal épp egyforma érdeklődést mutatnak a tény iránt.
Pillantásai kíváncsian mosolyogva időznek a férfin, ahogy belekortyol az általa rendelt italba, majd maga is beleiszik, hogy feleleveníthesse az otthon megszokott, fűszeres ízét. Még a legkonokabb szívbe is honvágyat csal.*
- Rumból csakis a wegtoreni *osztja meg véleményét, amelyet nem csupán az elfogultság alkotott, lanawinszerte köztudott, hogy a Tűz Városában készítik a legkiválóbb égetett szeszt* - Ennél persze sokkal kiválóbbak is akadnak arrafelé. Ha egyszer a Teraszokra tévedne, mindenképp a kérjen Yushur Asgrid-féléből, az a törpe aztán tudja, hogy kell rumot csinálni. A családja már évszázadok óta ezzel foglalkozik.
*Kedélyesen csevegő, szinte sejthető, ha akadna neki belőle pár palackkal, biztosan megpróbálná befűzni a férfit, hogy vegyen belőle, s nagy valószínűséggel sikerrel is járna.
Daya csendben hallgatja végig annak a bizonyos kitiltásnak a történetét, s ahogy a férfi sorra előadja, miként árasztotta el a várost a Sellőházat becsmérlő plakátokkal és rikkancsokkal, a wegtoreni ajkain egyre szélesebb mosoly terül el. Láthatóan egyáltalán nem szégyelli magát a kis lejárató kampánya miatt, az a komolytalan beismerés erre csak ráerősít. Ez a kis apróság meglepően sok dolgot árul el a nemesről. Először is, természetesen azt, hogy alighanem van miből költenie, az ekkora hírverés korántsem olcsó mulatság. Másodszor, hogy Talwakr úr alighanem nem szereti, ha valami nem az akarata szerint alakul. Nem az a fajta, aki egy vállvonással tudomásul veszi, ha valaki keresztülhúzza a számításait. A kupec ezt némileg ismerős vonásnak találja, bár ő maga természetesen sokkal elegánsabban kezeli az efféle kellemetlenségeket. Legalábbis szerény véleménye szerint.
A harmadik felismerésre azonban már egészen őszintén el kell mosolyodnia. Valami nincs teljesen rendben fejben a fickónál, az egészen biztos - azt, hogy ez csak a hóbortos előkelőség sajátja vagy ennél veszélyesebb jellemvonásról van szó még korai lenne kikövetkeztetni.
Megenged azért magának egy kis kuncogást. Az előző tulajdonosok a pletykák szerint egyszerűen maguk mögött hagyták az intézményt, rengeteg teóriát hallott a miértekről, de legyen bármennyi pénze is ennek a Samonyrnak, úgy sejti, nem sok köze van a távozásukhoz. Persze meg sem fordul a fejében, hogy megfossza ettől a dicsőségtől.*
- Az előző vezetéshez nem volt szerencsém *biggyeszti le az ajkát műsajnálattal* - De a Madám valóban elbűvölő teremtés, csakis azon van, hogy az ember minden vágya teljesüljön *úgy ejti a szavakat, mintha az ébenbőrű szinte kívánságokat váltana valóra, persze mindketten tudják, mire is gondol a wegtoreni*
- Jól sejtem, hogy artheniori az uraság? *kérdez még egy kellemes korty előtt*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.09.04 19:16:56
5518. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-09-03 22:06:40
Üzenet elküldve: 2026-09-03 22:06:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*Odakint az úton mintha valamelyest kiszellőzne a feje. A tengeri levegő és a séta legalább annyit segít, hogy gondolatai ismét nagyjából egy irányba álljanak, s mire a Sellőház kapujához érnek, már majdnem elhiszi, hogy talán csak a sör ütötte meg szokatlan erővel. Aztán belépnek, s az illatokkal, a meleggel és a vibráló színekkel együtt mintha az a bosszantó forróság is visszakúszna a bőre alá. Szinte egyik pillanatról a másikra.
Ha ez még nem idegesítené épp eléggé, Niall sem tartott velük. Bosszantja az elutasítása, talán most valamivel jobban a kelleténél. Elvégre semmi szükséges egy matrózra ahhoz, hogy néhány kereskedőt kifaggasson, sőt, a legutóbbi alkalomból kiindulva talán jobb is, hogy nincs itt!
Mégis, valami kellemetlen hiányérzet mocorog benne, s ahogy akaratlanul elképzeli a tengerész szürke szemeit, a nyugodt ábrázatát, azt, ahogy magához húzza a folyosón... *
- Al'ellayk! *morranja orra alatt, miközben sikerül bambulásában megvágnia magát a szablyájával, épp amikor lepakolná az őröknek. Durcásan a szájába veszi az ujját. Nyilván nem ez az első alkalom, hogy így fordult meg a tengerész a gondolataiban, de eddig olyan ügyesen taposta a föld alá ésszerű magyarázatokkal, a fene sem gondolta volna, hogy ilyen alávaló módon előbukkannak. Egy pillanatra komolyan megfordul a fejében, hogy elveszítette az eszét.
Haldrian kérdése visszarántja a jelenbe. A kreol lassan körbehordozza zöld tekintetét a termen, ám elsőként nem is a kereskedőket keresi. Azt ellenőrzi, nem ül-e valamelyik asztalnál ott az Intéző azzal az idegesítő rókaképével. Nem hiányzik neki egy újabb kellemetlen találkozás, különösen nem most, mikor ilyen rettentően furcsán érzi magát. Miután megbizonyosodik róla, hogy a vörös gőgös ábrázata sehol sem bukkan fel, maga is helyet foglal az asztalnál. Könyökét könnyedén az asztallapra támasztva kezdi végigpásztázni a termet.*
- Olyat keresünk, aki északra jár *szól egyszerűen* - A gyomorforgatóan színes ruhájú formákat így ki is lőhetjük.
*Állával alig észrevehetően a terem egyik harsányabb társasága felé int.
A vibráló kelmék már messziről elárulják, hogy inkább nyugatra járnak gyakrabban. Wegtoreni bazárokból vásárolt selymek, drága, rikító darabok, amelyekkel alighanem azt szeretnék bizonygatni, hogy akad mit a tejbe aprítani. Nagy kár, hogy a pénzzel nem feltétlenül jár együtt a jóízlés.
Tekintete megakad egy fiatalabb fickón, aki nem látszik matróznak, három formás kis félvér pillangócska szórakoztatja épp.*
- Talán ő kezdetnek megteszi *állapítja meg, de nem úgy tűnik, hogy mozdulni kívánna*
- Nem is ajánlom, hogy siettess *pimaszul csendül a fenyegetés, egy gőgös mosoly kíséretében, s közben le is inti az egyik lenge öltözetű leánykát.*
- Te kérsz valamit? *sandít a fattyúra feleletre várva, szinte biztos benne, hogy kapni fog az alkalmon, mikor hozzáteszi* - Meghívlak.
*Odakint az úton mintha valamelyest kiszellőzne a feje. A tengeri levegő és a séta legalább annyit segít, hogy gondolatai ismét nagyjából egy irányba álljanak, s mire a Sellőház kapujához érnek, már majdnem elhiszi, hogy talán csak a sör ütötte meg szokatlan erővel. Aztán belépnek, s az illatokkal, a meleggel és a vibráló színekkel együtt mintha az a bosszantó forróság is visszakúszna a bőre alá. Szinte egyik pillanatról a másikra.
Ha ez még nem idegesítené épp eléggé, Niall sem tartott velük. Bosszantja az elutasítása, talán most valamivel jobban a kelleténél. Elvégre semmi szükséges egy matrózra ahhoz, hogy néhány kereskedőt kifaggasson, sőt, a legutóbbi alkalomból kiindulva talán jobb is, hogy nincs itt!
Mégis, valami kellemetlen hiányérzet mocorog benne, s ahogy akaratlanul elképzeli a tengerész szürke szemeit, a nyugodt ábrázatát, azt, ahogy magához húzza a folyosón... *
- Al'ellayk! *morranja orra alatt, miközben sikerül bambulásában megvágnia magát a szablyájával, épp amikor lepakolná az őröknek. Durcásan a szájába veszi az ujját. Nyilván nem ez az első alkalom, hogy így fordult meg a tengerész a gondolataiban, de eddig olyan ügyesen taposta a föld alá ésszerű magyarázatokkal, a fene sem gondolta volna, hogy ilyen alávaló módon előbukkannak. Egy pillanatra komolyan megfordul a fejében, hogy elveszítette az eszét.
Haldrian kérdése visszarántja a jelenbe. A kreol lassan körbehordozza zöld tekintetét a termen, ám elsőként nem is a kereskedőket keresi. Azt ellenőrzi, nem ül-e valamelyik asztalnál ott az Intéző azzal az idegesítő rókaképével. Nem hiányzik neki egy újabb kellemetlen találkozás, különösen nem most, mikor ilyen rettentően furcsán érzi magát. Miután megbizonyosodik róla, hogy a vörös gőgös ábrázata sehol sem bukkan fel, maga is helyet foglal az asztalnál. Könyökét könnyedén az asztallapra támasztva kezdi végigpásztázni a termet.*
- Olyat keresünk, aki északra jár *szól egyszerűen* - A gyomorforgatóan színes ruhájú formákat így ki is lőhetjük.
*Állával alig észrevehetően a terem egyik harsányabb társasága felé int.
A vibráló kelmék már messziről elárulják, hogy inkább nyugatra járnak gyakrabban. Wegtoreni bazárokból vásárolt selymek, drága, rikító darabok, amelyekkel alighanem azt szeretnék bizonygatni, hogy akad mit a tejbe aprítani. Nagy kár, hogy a pénzzel nem feltétlenül jár együtt a jóízlés.
Tekintete megakad egy fiatalabb fickón, aki nem látszik matróznak, három formás kis félvér pillangócska szórakoztatja épp.*
- Talán ő kezdetnek megteszi *állapítja meg, de nem úgy tűnik, hogy mozdulni kívánna*
- Nem is ajánlom, hogy siettess *pimaszul csendül a fenyegetés, egy gőgös mosoly kíséretében, s közben le is inti az egyik lenge öltözetű leánykát.*
- Te kérsz valamit? *sandít a fattyúra feleletre várva, szinte biztos benne, hogy kapni fog az alkalmon, mikor hozzáteszi* - Meghívlak.
5517. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-31 23:15:57
Üzenet elküldve: 2026-08-31 23:15:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A véletlen szeszélye//
* Samonyr fülében megboldogult édesanyja szavai csengenek. "Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el!" Éppen ezért nem rest elfogadni a felajánlott segítséget, még ha ezzel valamelyest kiszolgáltatott helyzetbe is kerül. Azonban gondolatban már azon agyal, hogy hogyan tudja a vizet a saját malmára hajtani, és elérni, hogy ebből is előnye származzon. Az idegennek bizonyosan célja van azzal, hogy a segítségét ajánlja, még Artheniorban sem dívik az önzetlenség, idelent a kikötőben viszont ritkább, mint a fehér holló. Óva inti magát, hogy óvatos legyen, mert ha pókhálóba kerül, onnan nehéz szabadulni. Persze az ilyen fajta izgalom az, ami miatt megéri megtenni ezt a távolságot a város, és a kikötő között. *
- Ha emlékeztetnem kell, akkor attól tartok rossz lóra tettem. Még a végén attól kell tartanom, hogy csak a haszonlesés céljából számíthatok magára, ahelyett, hogy barátomnak tarthatnám. * Kezd óvatos játszmába, szavakkal puhatolózva, képzeletbeli sakktábláján megtéve egy lépést, és érdeklődve várva, hogy miféle játszmává alakul a kettejük közötti ismerkedés. Egyelőre azonban inkább helyet foglalnak, egy meghittnek mondható kis szegletében a kuplerájnak, ami igazán kedvére van a nemesnek. Az előző kis belépője után nem bánja, ha egy kicsit lekerül róla a fókusz, és beolvadhat az örömlányok társaságát kereső, alkoholtól mámorosan mulatók közé. Amint helyet foglal, ismét nagy műgonddal rendezi el magán a selymet, hogy makulátlan, és gyűrődésmentes legyen a kinézete. *
- Dayaneer. Az adósa vagyok. * Lehet lágy csókot a felé nyújtott kézre, nem törődve azzal, hogy az etikett szerint hüvelykujjával kellene illetnie a kézfejt, és ajkait ahhoz érinteni csupán. Érdeklődő tekintettel keresi a zöldeket, miközben így tesz, figyelve a reakciót, és várva az esetleges riposztot arra, hogy rögtön alárendelt szerepbe helyezi magát a szavai alapján. *
- Samonyr Talwakr, a szolgálatára. A Talwakr ház egyetlen életben maradt tagja. * Sóhajt drámaian, mintha bármennyire is érdekelné családjának tragikus veszte. *
- Örömteli ilyen társaságban szenvedni. * Mosolyog kedvesen, nem foglalkozva az említett rajongókkal. Az érkező lányra csak egy pillantást vet, nem időzik el a testén a tekintet, és látszólag nem is vonja magára egyáltalán a férfi figyelmét, amit most asztaltársa egyedül élvezhet, teljes mértékben rá koncentrál. Az italt azért elveszi, de ő nem rebeg köszönetet, látszik rajta, hogy a kiszolgáláshoz szokott, és olyan természetes ez neki, mint a levegő. Aprót kortyol a pohárból, majd elismerően vonja fel jobb szemöldökét. *
- Kiváló ízlésre vall. * Biccent aprót, hiszen nem tudta, hogy mit rendel, de látszik, hogy kedvét leli az italban. *
- Lehet hogy kicsit * tart apró szünetet elgondolkodva * túlzásba estem a múltban. Kellemetlen élményben volt részem, aminek hatására néhány száz plakátot helyeztettem el a városban, és pár tucat rikkanccsal járattam az utcákat, akik mind rossz hírét keltették az intézménynek. * Nevet halkan, és nem látszik rajta a megbánás. *
- Szeretem a színházat, és magam is drámai tudok lenni, el kell ismernem. Viszont ha minden igaz, hatásos volt a kis magánakcióm. Hiszen az új vezetésről azóta csupa jót hallani.
//A véletlen szeszélye//
* Samonyr fülében megboldogult édesanyja szavai csengenek. "Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el!" Éppen ezért nem rest elfogadni a felajánlott segítséget, még ha ezzel valamelyest kiszolgáltatott helyzetbe is kerül. Azonban gondolatban már azon agyal, hogy hogyan tudja a vizet a saját malmára hajtani, és elérni, hogy ebből is előnye származzon. Az idegennek bizonyosan célja van azzal, hogy a segítségét ajánlja, még Artheniorban sem dívik az önzetlenség, idelent a kikötőben viszont ritkább, mint a fehér holló. Óva inti magát, hogy óvatos legyen, mert ha pókhálóba kerül, onnan nehéz szabadulni. Persze az ilyen fajta izgalom az, ami miatt megéri megtenni ezt a távolságot a város, és a kikötő között. *
- Ha emlékeztetnem kell, akkor attól tartok rossz lóra tettem. Még a végén attól kell tartanom, hogy csak a haszonlesés céljából számíthatok magára, ahelyett, hogy barátomnak tarthatnám. * Kezd óvatos játszmába, szavakkal puhatolózva, képzeletbeli sakktábláján megtéve egy lépést, és érdeklődve várva, hogy miféle játszmává alakul a kettejük közötti ismerkedés. Egyelőre azonban inkább helyet foglalnak, egy meghittnek mondható kis szegletében a kuplerájnak, ami igazán kedvére van a nemesnek. Az előző kis belépője után nem bánja, ha egy kicsit lekerül róla a fókusz, és beolvadhat az örömlányok társaságát kereső, alkoholtól mámorosan mulatók közé. Amint helyet foglal, ismét nagy műgonddal rendezi el magán a selymet, hogy makulátlan, és gyűrődésmentes legyen a kinézete. *
- Dayaneer. Az adósa vagyok. * Lehet lágy csókot a felé nyújtott kézre, nem törődve azzal, hogy az etikett szerint hüvelykujjával kellene illetnie a kézfejt, és ajkait ahhoz érinteni csupán. Érdeklődő tekintettel keresi a zöldeket, miközben így tesz, figyelve a reakciót, és várva az esetleges riposztot arra, hogy rögtön alárendelt szerepbe helyezi magát a szavai alapján. *
- Samonyr Talwakr, a szolgálatára. A Talwakr ház egyetlen életben maradt tagja. * Sóhajt drámaian, mintha bármennyire is érdekelné családjának tragikus veszte. *
- Örömteli ilyen társaságban szenvedni. * Mosolyog kedvesen, nem foglalkozva az említett rajongókkal. Az érkező lányra csak egy pillantást vet, nem időzik el a testén a tekintet, és látszólag nem is vonja magára egyáltalán a férfi figyelmét, amit most asztaltársa egyedül élvezhet, teljes mértékben rá koncentrál. Az italt azért elveszi, de ő nem rebeg köszönetet, látszik rajta, hogy a kiszolgáláshoz szokott, és olyan természetes ez neki, mint a levegő. Aprót kortyol a pohárból, majd elismerően vonja fel jobb szemöldökét. *
- Kiváló ízlésre vall. * Biccent aprót, hiszen nem tudta, hogy mit rendel, de látszik, hogy kedvét leli az italban. *
- Lehet hogy kicsit * tart apró szünetet elgondolkodva * túlzásba estem a múltban. Kellemetlen élményben volt részem, aminek hatására néhány száz plakátot helyeztettem el a városban, és pár tucat rikkanccsal járattam az utcákat, akik mind rossz hírét keltették az intézménynek. * Nevet halkan, és nem látszik rajta a megbánás. *
- Szeretem a színházat, és magam is drámai tudok lenni, el kell ismernem. Viszont ha minden igaz, hatásos volt a kis magánakcióm. Hiszen az új vezetésről azóta csupa jót hallani.
5516. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-31 21:59:51
Üzenet elküldve: 2026-08-31 21:59:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ínség ára//
*Magában elmormol egy köszönetet múltbéli önmagának, hogy nem a Susmák névre hallgató, kupeckedéssel éppen, csak hírben álló alakra esett a választása. Hogyhogy, hogyhogy nem, a Sellőház most is legalább annyira magával ragadó hely, mint annak előtte. Attól még, hogy nagy ritkán szerencséje volt belépni a kapuin, nem veszítette el megkapó varázsát. A különleges, ám egytől-egyig kellemes illatok, a lenge ruhaköltemények, a kedvesen rámosolygó sellők hamar feledtetik vele óvatosságát. Egy pillanatra mintha Alissänát vélné felfedezni az egyik, háttal álló leányra pillantva, de hamar rájön, hogy csak a sötét hajkorona tévesztette meg. Ráadásul az elf nem is ilyen színes selymeket hord... Tényleg, vajon hol lehet? Egy biztos, nem a Sellőházban. Maga is kétszer is meggondolta volna felelőtlen ajánlatát, ha csak sejti, hogy nem felejtették el teljesen e házban.
Ahogy belépnek, természetesen leadja fegyvereit, és csak szeme sarkából, óvatosan méri fel szürkéivel Dayaneert. Ahogy ránézett a fogadóban... Kíváncsi lenne, hogy csupán a lány kedvét fokozta a szer, vagy ágyéka is legalább annyira csatakos, mint az ő képzelőereje? Fogalma sincs, hogy a főzet vajon mennyi ideig fejti ki hatását, esetleg a langyos tengeri levegő nem tisztította-e már ki belőle a határozottan erőteljes kéjkedvet. Bárhogy is, most itt vannak, és noha egy vasa sincs rá, hogy bármire is meghívja a kalmárt, a söntés felé libben.*
-Szóval? *Elszakítja tekintetét a wegtoreniről, hogy jelentőségteljesen körbehordozza tekintetét.*
-Kivel kezdenéd a munkát? *Természetesen nem a sellőkre utal, hanem az idejüket múlató, hivalkodóan színes öltözéket öltő kereskedőkre. Javarészt már azt is elfelejtette, hogy miért is vannak itt. Lehuppan egy székre, sebtiben hátrasimítja sűrű, sötét loboncát, és igyekszik úgy tenni, mintha valóban a segítő szerepét töltené be. Valahol lelke mélyén örvend is a ténynek, hogy ketten maradtak, így jóval egyszerűbb terelgetni a ködös gondolatú Dayaneert is.*
-Nem, mintha elakarnék siettetni bármit. *Bizalmaskodva dől közelebb, igyekezvén megkeresni a moszatszín szempárt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.31 22:45:01
*Magában elmormol egy köszönetet múltbéli önmagának, hogy nem a Susmák névre hallgató, kupeckedéssel éppen, csak hírben álló alakra esett a választása. Hogyhogy, hogyhogy nem, a Sellőház most is legalább annyira magával ragadó hely, mint annak előtte. Attól még, hogy nagy ritkán szerencséje volt belépni a kapuin, nem veszítette el megkapó varázsát. A különleges, ám egytől-egyig kellemes illatok, a lenge ruhaköltemények, a kedvesen rámosolygó sellők hamar feledtetik vele óvatosságát. Egy pillanatra mintha Alissänát vélné felfedezni az egyik, háttal álló leányra pillantva, de hamar rájön, hogy csak a sötét hajkorona tévesztette meg. Ráadásul az elf nem is ilyen színes selymeket hord... Tényleg, vajon hol lehet? Egy biztos, nem a Sellőházban. Maga is kétszer is meggondolta volna felelőtlen ajánlatát, ha csak sejti, hogy nem felejtették el teljesen e házban.
Ahogy belépnek, természetesen leadja fegyvereit, és csak szeme sarkából, óvatosan méri fel szürkéivel Dayaneert. Ahogy ránézett a fogadóban... Kíváncsi lenne, hogy csupán a lány kedvét fokozta a szer, vagy ágyéka is legalább annyira csatakos, mint az ő képzelőereje? Fogalma sincs, hogy a főzet vajon mennyi ideig fejti ki hatását, esetleg a langyos tengeri levegő nem tisztította-e már ki belőle a határozottan erőteljes kéjkedvet. Bárhogy is, most itt vannak, és noha egy vasa sincs rá, hogy bármire is meghívja a kalmárt, a söntés felé libben.*
-Szóval? *Elszakítja tekintetét a wegtoreniről, hogy jelentőségteljesen körbehordozza tekintetét.*
-Kivel kezdenéd a munkát? *Természetesen nem a sellőkre utal, hanem az idejüket múlató, hivalkodóan színes öltözéket öltő kereskedőkre. Javarészt már azt is elfelejtette, hogy miért is vannak itt. Lehuppan egy székre, sebtiben hátrasimítja sűrű, sötét loboncát, és igyekszik úgy tenni, mintha valóban a segítő szerepét töltené be. Valahol lelke mélyén örvend is a ténynek, hogy ketten maradtak, így jóval egyszerűbb terelgetni a ködös gondolatú Dayaneert is.*
-Nem, mintha elakarnék siettetni bármit. *Bizalmaskodva dől közelebb, igyekezvén megkeresni a moszatszín szempárt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.31 22:45:01
5515. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-31 17:29:47
Üzenet elküldve: 2026-08-31 17:29:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A véletlen szeszélye//
*Hosszúnak érződik most az a pillanat, amíg a nemesnek tűnő férfi szavaira vár. Akad azért olyan önérzetes fajta, aki nem fogadja el csak úgy az ilyen segítséget, s bizony olyannal is találkozott már, aki egyszerűen csak nem vette a lapot. Ez a bizonyos Talwakr úr azonban megkönnyebbülésére könnyedén, teljes természetességgel belesimul a régi kedves ismerős szerepébe. Nem csoda hát, hogy látva egy ilyen éles és gyors reakciót, magában azért ismét kicsit megfeddi Niallt, amiért neki ez a legutóbb nem ment ilyen gördülékenyen. Talán nem elég szélhámos hozzá, ellentétben az előtte álló férfival, akinek már valahogy a tekintetéből süt valamiféle gazemberség. De az is lehet, hogy csak a kitiltás ténye tereli erre a megállapításra.*
- Magának elnézem, Talwakr! *szorít rá barátian a hozzá simuló felkarra, miközben maguk mögött hagyják a továbbra is bizonytalanul pislogó triót. Hallótávolságon kívül már, mikor elhangzik a felajánlás, széles mosolyra húzva sötétre mázolt ajkait pillant fel újonnan szerzett cimborájára.*
- Igazán nagylelkű! Emlékeztessen rá, hogy legközelebb se legyek rest a segítségére sietni.
*Tudva, hogy hamarosan úgyis utánuk hozzák a rendelést, a paraván takarásában lévő eldugottabb helyhez vezeti a nemest, ahol eleresztve őt kínálja szabad hellyel. Mindössze három bársonyszék veszi körül a faragott kis asztalkát. A félig már leégett gyertya, a rúzsnyomos pohárka és réztálkában lévő hamu arról árulkodik, hogy régebb óta itt üldögélt már, noha egyértelműen nem egyedül. A wegtoreni helyet is foglal korábbi székében. Maga alá simítja ruhája könnyed anyagát, majd épp úgy, ahogy az előbb az ajtónál lévő jelenetet is kifigyelte, nem túl feltűnően kukkol előre a paraván mögül. Az őrök láthatóan szemmel tartják őket, s ez most valamiért fenemód szórakoztatja. Ki a franc lehet ez az ember, hogy ekkora a felhajtás körülötte?*
- Milyen modortalan is vagyok *mozdul mégis helyéről, kezét nyújtva a másik felé* - Dayaneer. *de aztán hamarosan vissza is rogy, ültében pedig feltűnő alapossággal méri végig az idegen férfit. Hogy nem helyi a fickó, az messziről ordít róla: az itteniek, akik kicsit tehetősebbek mindig magukra aggatják a legízléstelenebb, giccses gúnyákat, ennek a bizonyos Talwakrnak az öltözete azonban jóval visszafogottabb. Ízléses, egyszerű, azonban akinek jó szeme van hozzá láthatja, bizony meglehetősen drága darabokat visel.*
- Még egy darabig kénytelen lesz a társaságomat élvezni, úgy látom a rajongói figyelik *kunkorodik szája sarka.
Meglepően gyorsan meg is érkezik az egyik alulöltözött kis pillangócska egy míves tálcával, rajta a rendelt italaikkal. Halkan, de kedvesen rebeg köszönömöt, miközben elveszi, miután pedig asztaltársa is magához ragadja poharát, s ismét kettesben maradnak, bizalmaskodva hajol kicsit előrébb.*
- Mondja csak, hogy sikerült elérnie, hogy így megorroljanak magára? Bevallom borzasztóan furdal a kíváncsiság.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.31 17:32:43
//A véletlen szeszélye//
*Hosszúnak érződik most az a pillanat, amíg a nemesnek tűnő férfi szavaira vár. Akad azért olyan önérzetes fajta, aki nem fogadja el csak úgy az ilyen segítséget, s bizony olyannal is találkozott már, aki egyszerűen csak nem vette a lapot. Ez a bizonyos Talwakr úr azonban megkönnyebbülésére könnyedén, teljes természetességgel belesimul a régi kedves ismerős szerepébe. Nem csoda hát, hogy látva egy ilyen éles és gyors reakciót, magában azért ismét kicsit megfeddi Niallt, amiért neki ez a legutóbb nem ment ilyen gördülékenyen. Talán nem elég szélhámos hozzá, ellentétben az előtte álló férfival, akinek már valahogy a tekintetéből süt valamiféle gazemberség. De az is lehet, hogy csak a kitiltás ténye tereli erre a megállapításra.*
- Magának elnézem, Talwakr! *szorít rá barátian a hozzá simuló felkarra, miközben maguk mögött hagyják a továbbra is bizonytalanul pislogó triót. Hallótávolságon kívül már, mikor elhangzik a felajánlás, széles mosolyra húzva sötétre mázolt ajkait pillant fel újonnan szerzett cimborájára.*
- Igazán nagylelkű! Emlékeztessen rá, hogy legközelebb se legyek rest a segítségére sietni.
*Tudva, hogy hamarosan úgyis utánuk hozzák a rendelést, a paraván takarásában lévő eldugottabb helyhez vezeti a nemest, ahol eleresztve őt kínálja szabad hellyel. Mindössze három bársonyszék veszi körül a faragott kis asztalkát. A félig már leégett gyertya, a rúzsnyomos pohárka és réztálkában lévő hamu arról árulkodik, hogy régebb óta itt üldögélt már, noha egyértelműen nem egyedül. A wegtoreni helyet is foglal korábbi székében. Maga alá simítja ruhája könnyed anyagát, majd épp úgy, ahogy az előbb az ajtónál lévő jelenetet is kifigyelte, nem túl feltűnően kukkol előre a paraván mögül. Az őrök láthatóan szemmel tartják őket, s ez most valamiért fenemód szórakoztatja. Ki a franc lehet ez az ember, hogy ekkora a felhajtás körülötte?*
- Milyen modortalan is vagyok *mozdul mégis helyéről, kezét nyújtva a másik felé* - Dayaneer. *de aztán hamarosan vissza is rogy, ültében pedig feltűnő alapossággal méri végig az idegen férfit. Hogy nem helyi a fickó, az messziről ordít róla: az itteniek, akik kicsit tehetősebbek mindig magukra aggatják a legízléstelenebb, giccses gúnyákat, ennek a bizonyos Talwakrnak az öltözete azonban jóval visszafogottabb. Ízléses, egyszerű, azonban akinek jó szeme van hozzá láthatja, bizony meglehetősen drága darabokat visel.*
- Még egy darabig kénytelen lesz a társaságomat élvezni, úgy látom a rajongói figyelik *kunkorodik szája sarka.
Meglepően gyorsan meg is érkezik az egyik alulöltözött kis pillangócska egy míves tálcával, rajta a rendelt italaikkal. Halkan, de kedvesen rebeg köszönömöt, miközben elveszi, miután pedig asztaltársa is magához ragadja poharát, s ismét kettesben maradnak, bizalmaskodva hajol kicsit előrébb.*
- Mondja csak, hogy sikerült elérnie, hogy így megorroljanak magára? Bevallom borzasztóan furdal a kíváncsiság.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.31 17:32:43
5514. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-30 12:36:51
Üzenet elküldve: 2026-08-30 12:36:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A véletlen szeszélye//
* A pénz hangja még ott visszhangzik a fülekben, és mindkét fél szinte dermedten vár. A csapos alighanem azt szeretné, ha Samonyr növelni az adomány mértékét, utóbbi viszon arra vár, hogy a kapzsiság nyerjen, és ennyi is elég legyen. Piaci alkudozásra is hasonlíthatna a jelenség, és alighanem elő kerülne egy újabb zsákocska - a nemesnek egyébként is kedvére van, hogy gazdag ficsúrként tetszeleghet - amikor megjelenik egy elbűvölő hölgy. *
- Hölgyem. Mint látja, siettem ahogy tudtam, de nem várt akadályokba ütköztem. * Szabadkozik gyorsan, rögtön belesimulva a szerepbe, amit hirtelen rá osztottak. Minden tulajdonsága közül pont az esze az egyetlen, ami valamennyire kimagasló, és ez jól jön ilyenkor. Ruhájával kezd játszadozni, látszólag roppant zavaró gyűrődéseket simít ki, mintha jelen helyzetben az lenne számára a legfontosabb, hogy megjelenésével hatást tegyen az ismeretlenben. Senki más által nem látott port tűntet el hajtókájáról, és a zsebéből elővarázsolt kis kendővel még a mandzsetta gombját is megtörölgeti, hogy minden kétséget kizáróan csillogjon az arany. *
- Kérem nézze el nekem, hogy megvárattam. * Hajt még fejet bocsánatkérően, megkoronázva a rögtönzött kis színjátékot, majd hagyja, hogy az idegen belé karoljon, mintha régi ismerősök lennének. *
- Vezessen kérem, és engedje meg, hogy az italokat én álljam. * Teszi még hozzá, és a legközelebb álló felszolgálóhoz fordul, nem törődve azzal, hogy amaz éppen mások rendelését vette fel, mielőtt a kis közjáték megszakította benne. *
- Kérek két pohárral abból, amit a Hölgy inni szokott. * Jelenti ki, nem tudva, hogy ezzel két Wegtoren tüzet rendel 38 aranyért
, de nem is kifejezetten érdekli. Nem számít rá, hogy olyan árakkal találkozna, amivel meggyűlik a baja. Ezek után engedi, hogy a kreol bőrű oda vezesse, ahová csak szeretné, hiszen a továbbiakat nem kell a teljes ház hallja, és egyébként is kezdik érdeklődésüket veszíteni a vendégek. A csapos visszatér ahhoz a szent küldetéséhez, hogy minden pohár tökéletesen tiszta legyen, az ajtónállók pedig ismét elfoglalják jól megérdemelt helyüket a bejáratnál. *
//A véletlen szeszélye//
* A pénz hangja még ott visszhangzik a fülekben, és mindkét fél szinte dermedten vár. A csapos alighanem azt szeretné, ha Samonyr növelni az adomány mértékét, utóbbi viszon arra vár, hogy a kapzsiság nyerjen, és ennyi is elég legyen. Piaci alkudozásra is hasonlíthatna a jelenség, és alighanem elő kerülne egy újabb zsákocska - a nemesnek egyébként is kedvére van, hogy gazdag ficsúrként tetszeleghet - amikor megjelenik egy elbűvölő hölgy. *
- Hölgyem. Mint látja, siettem ahogy tudtam, de nem várt akadályokba ütköztem. * Szabadkozik gyorsan, rögtön belesimulva a szerepbe, amit hirtelen rá osztottak. Minden tulajdonsága közül pont az esze az egyetlen, ami valamennyire kimagasló, és ez jól jön ilyenkor. Ruhájával kezd játszadozni, látszólag roppant zavaró gyűrődéseket simít ki, mintha jelen helyzetben az lenne számára a legfontosabb, hogy megjelenésével hatást tegyen az ismeretlenben. Senki más által nem látott port tűntet el hajtókájáról, és a zsebéből elővarázsolt kis kendővel még a mandzsetta gombját is megtörölgeti, hogy minden kétséget kizáróan csillogjon az arany. *
- Kérem nézze el nekem, hogy megvárattam. * Hajt még fejet bocsánatkérően, megkoronázva a rögtönzött kis színjátékot, majd hagyja, hogy az idegen belé karoljon, mintha régi ismerősök lennének. *
- Vezessen kérem, és engedje meg, hogy az italokat én álljam. * Teszi még hozzá, és a legközelebb álló felszolgálóhoz fordul, nem törődve azzal, hogy amaz éppen mások rendelését vette fel, mielőtt a kis közjáték megszakította benne. *
- Kérek két pohárral abból, amit a Hölgy inni szokott. * Jelenti ki, nem tudva, hogy ezzel két Wegtoren tüzet rendel 38 aranyért
, de nem is kifejezetten érdekli. Nem számít rá, hogy olyan árakkal találkozna, amivel meggyűlik a baja. Ezek után engedi, hogy a kreol bőrű oda vezesse, ahová csak szeretné, hiszen a továbbiakat nem kell a teljes ház hallja, és egyébként is kezdik érdeklődésüket veszíteni a vendégek. A csapos visszatér ahhoz a szent küldetéséhez, hogy minden pohár tökéletesen tiszta legyen, az ajtónállók pedig ismét elfoglalják jól megérdemelt helyüket a bejáratnál. *
5513. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-30 10:55:08
Üzenet elküldve: 2026-08-30 10:55:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A véletlen szeszélye//
*A pillangócska hamarosan vissza is érkezik a rumjával. Dayaneer hálás mosollyal veszi át tőle a poharat, ám mielőtt a lány elhúzná a kezét, finoman megfogja az ujjait, és lágy csókot lehel a kézfejére.*
- Köszönöm, Kedves *abból, ahogy egy röpke pillanatra összekapaszkodik tekintetük jól látszik, hogy ismerik egymást korábbról - ilyen gesztust azért akármelyik lánykával nem engedne meg magának.
Épp a pohárka peremét érinti már ajka, mikor figyelmes lesz a csapos felcsattanó hangjára. Félbehagyva a kortyot nyújtózik ki ültében kicsit a paraván mögül kíváncsiskodva. Nem szokatlan látvány ez errefelé, a Sellőház ügyelve a jóhírére, na meg az itteni leányok épségére, elég könnyen osztogatja a kitiltásokat, s bizony nem is felejtenek egyhamar. Amott a Rumosban az örökké is legfeljebb két hónapig tart, kivéve azt az esetet a vén kilencujjú Edrikkel - a mai napig nem tudják, mi történhetett, de állítólag már két-három tulajjal azelőtt kitiltották, s azóta sem részesült amnesztiában, de még lelkes fellebbezéseit is csírájában fojtják el.
Máskor talán néhány fürkésző pillantásnál többet nem pazarolna a jelenetre, de a súlyos kis zsák fenséges csilingelése nem ereszti. Olyan ez egy wegtoreni kupecnek, mint az éjjeli lepkének a lámpafény. Kényelmetlenül fészkelődik benne a tettvágy, s végül megérzéseire hagyatkozva úgy dönt, enged a késztetésnek, amolyan "akár még jó is kisülhet a dologból" alapon. Figyelmesen füleli a beszélgetést majd mikor elérkezettnek látja az időt, gallér mögé küldi az italát és felkapaszkodik a bársonyszékből. A mélybordó, könnyed ruha lágyan követi a mozdulatát, az arany ékszerein pedig megvillan a lámpások fénye, ahogy kilép a paraván takarásából. Nem siet, ráérősen lépdel bele új szereplőként a jelentbe. Ahogy közelebb ér, arca egy pillanat alatt felderül, vonásaira pedig olyan nyájas, szívélyes mosoly költözik, mintha valóban régi ismerősét pillantaná meg.*
- Talkwar úr! *ismétli el az imént kihallott nevet, hangja barátságosan üdvözlő* - Már vártam.
*Zöldjei megkapaszkodnak sokatmondóan a férfi tekintetében, egy leheletnyit még jelzésértékűen meg is emeli a szemöldökét.*
~ Gyerünk, Nagyfiú, játssz velem! ~
*Joviális pillantásai az őrökre siklanak, arcán továbbra is ott terpeszkedik egy negédes mosoly*
- Az Intéző úr barátja *hozakodik elő bizalmasan suttogva a legkézenfekvőbb hazugsággal. Duarrte közkedvelt figura itt, s most nincs jelen, hogy esetleg rácáfoljon szavaira. A nyelve viszont olyan mélyen ágyazta magát már a Madám terebélyes hátsójában, hogy az ébenbőrű felháborítóan sokat megenged annak a rókaképű pojácának. Nem is csoda, hogy a csapos, s az őrök mindeddig magabiztos fellépése enyhülni látszik, noha nehéz volna eldönteni, hogy ez a vaskos vászonzsáknak vagy Dayaneer meggyőző fellépésének köszönhető.*
- Ha megbocsátanak! *int hát az ismeretlen nemesnek azzal a szándékkal, hogy közelebb lépjen, s barátilag belé karolhasson.*
//A véletlen szeszélye//
*A pillangócska hamarosan vissza is érkezik a rumjával. Dayaneer hálás mosollyal veszi át tőle a poharat, ám mielőtt a lány elhúzná a kezét, finoman megfogja az ujjait, és lágy csókot lehel a kézfejére.*
- Köszönöm, Kedves *abból, ahogy egy röpke pillanatra összekapaszkodik tekintetük jól látszik, hogy ismerik egymást korábbról - ilyen gesztust azért akármelyik lánykával nem engedne meg magának.
Épp a pohárka peremét érinti már ajka, mikor figyelmes lesz a csapos felcsattanó hangjára. Félbehagyva a kortyot nyújtózik ki ültében kicsit a paraván mögül kíváncsiskodva. Nem szokatlan látvány ez errefelé, a Sellőház ügyelve a jóhírére, na meg az itteni leányok épségére, elég könnyen osztogatja a kitiltásokat, s bizony nem is felejtenek egyhamar. Amott a Rumosban az örökké is legfeljebb két hónapig tart, kivéve azt az esetet a vén kilencujjú Edrikkel - a mai napig nem tudják, mi történhetett, de állítólag már két-három tulajjal azelőtt kitiltották, s azóta sem részesült amnesztiában, de még lelkes fellebbezéseit is csírájában fojtják el.
Máskor talán néhány fürkésző pillantásnál többet nem pazarolna a jelenetre, de a súlyos kis zsák fenséges csilingelése nem ereszti. Olyan ez egy wegtoreni kupecnek, mint az éjjeli lepkének a lámpafény. Kényelmetlenül fészkelődik benne a tettvágy, s végül megérzéseire hagyatkozva úgy dönt, enged a késztetésnek, amolyan "akár még jó is kisülhet a dologból" alapon. Figyelmesen füleli a beszélgetést majd mikor elérkezettnek látja az időt, gallér mögé küldi az italát és felkapaszkodik a bársonyszékből. A mélybordó, könnyed ruha lágyan követi a mozdulatát, az arany ékszerein pedig megvillan a lámpások fénye, ahogy kilép a paraván takarásából. Nem siet, ráérősen lépdel bele új szereplőként a jelentbe. Ahogy közelebb ér, arca egy pillanat alatt felderül, vonásaira pedig olyan nyájas, szívélyes mosoly költözik, mintha valóban régi ismerősét pillantaná meg.*
- Talkwar úr! *ismétli el az imént kihallott nevet, hangja barátságosan üdvözlő* - Már vártam.
*Zöldjei megkapaszkodnak sokatmondóan a férfi tekintetében, egy leheletnyit még jelzésértékűen meg is emeli a szemöldökét.*
~ Gyerünk, Nagyfiú, játssz velem! ~
*Joviális pillantásai az őrökre siklanak, arcán továbbra is ott terpeszkedik egy negédes mosoly*
- Az Intéző úr barátja *hozakodik elő bizalmasan suttogva a legkézenfekvőbb hazugsággal. Duarrte közkedvelt figura itt, s most nincs jelen, hogy esetleg rácáfoljon szavaira. A nyelve viszont olyan mélyen ágyazta magát már a Madám terebélyes hátsójában, hogy az ébenbőrű felháborítóan sokat megenged annak a rókaképű pojácának. Nem is csoda, hogy a csapos, s az őrök mindeddig magabiztos fellépése enyhülni látszik, noha nehéz volna eldönteni, hogy ez a vaskos vászonzsáknak vagy Dayaneer meggyőző fellépésének köszönhető.*
- Ha megbocsátanak! *int hát az ismeretlen nemesnek azzal a szándékkal, hogy közelebb lépjen, s barátilag belé karolhasson.*
5512. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-29 19:30:25
Üzenet elküldve: 2026-08-29 19:30:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A véletlen szeszélye//
* Hosszú ideje nem járt a Sellőházban, meg kellett várjon egy vezetőség váltást, és azt, hogy egyáltalán elfelejtsék az arcát, és a lejárató kampányt, amit régebben az intézmény ellen kezdett. Még így is éber tekintettel lép be az ajtón, nem lepné meg, ha az örökösen kitiltottak listáján szerepelne a fantomrajza, mint egy körözöttnek a városban. Persze az idő mindent megszépít, így van egy Samonyrral is, kedvesek voltak hozzá az évek, és így, ha van is róla egy régi rajz, annál jóval sármosabb, és megnyerőbb megjelenésű, jómódú uraságként jelenik most meg. Csak emlékeztetnie kell magát arra, hogy ne használja a saját nevét, és nem lesz gond. Testére szabott, finom selyem ruhája éppen annyira lobban fel mögötte, ahogy határozott lépésekkel átvág a termen, hogy elég méltóságot kölcsönözzön viselőjének, haja mintha gondosan elrendezett kócban lenne, ami annak látszatát kelti, hogy nem fordít túl sok gondot a barna tincsekre, de mégis elárulja az összkép, hogyha valakinek jó szeme van hozzá, hogy gondosan rendezett, és még némi pomádé is felhasználásra került, hogy tartós maradjon. A férfi már épp helyet foglalna az egyik asztalnál, amikor a csapos elég egyértelmű felkiáltása adja mindenki tudtára a helyiségben, hogy bizony a múlt, hiába is volt rég, nem elfeledett. *
- Talwakr! Hogy nem sül le a képedről a bőr! Hát van pofád visszajönni? * Kiabál rá a férfi, az említett pedig higgadtan fordul a hangoskodó felé. *
- Ne haragudjon, kire gondol? * Teszi fel a kérdést, de a színjáték alighanem hiába való. *
- Rád, te kurafi! Hogy rohadnál meg. Ki vagy tiltva! * Teszi még hozzá a férfi, és ketten is elindulnak a személyzetből, hogy ha magától nem távozik, akkor bizony erőszakkal távolítsák el az intézményből. *
- Arra semmi szükség. * Villan a nemes tekintete a fegyverekre, amiknek a markolatára siklik egy-két kéz. *
- Úgy hallottam, hogy vezetőség váltás volt. Gondolom a személyzet is változott, nekem pedig a régiekkel volt gondom. Mi lenne, ha elfelednénk a dolgot? * Kérdezi, és beszéd közben egy súlyosnak hangzó zsákot ejt az asztalra. A benne lévő 200 arany tompán puffan, a hangba mégis némi csilingelés vegyül, egyértelműen jelezve, hogy itt bizony pénzről van szó. *
- Vedd bánatpénznek.
//A véletlen szeszélye//
* Hosszú ideje nem járt a Sellőházban, meg kellett várjon egy vezetőség váltást, és azt, hogy egyáltalán elfelejtsék az arcát, és a lejárató kampányt, amit régebben az intézmény ellen kezdett. Még így is éber tekintettel lép be az ajtón, nem lepné meg, ha az örökösen kitiltottak listáján szerepelne a fantomrajza, mint egy körözöttnek a városban. Persze az idő mindent megszépít, így van egy Samonyrral is, kedvesek voltak hozzá az évek, és így, ha van is róla egy régi rajz, annál jóval sármosabb, és megnyerőbb megjelenésű, jómódú uraságként jelenik most meg. Csak emlékeztetnie kell magát arra, hogy ne használja a saját nevét, és nem lesz gond. Testére szabott, finom selyem ruhája éppen annyira lobban fel mögötte, ahogy határozott lépésekkel átvág a termen, hogy elég méltóságot kölcsönözzön viselőjének, haja mintha gondosan elrendezett kócban lenne, ami annak látszatát kelti, hogy nem fordít túl sok gondot a barna tincsekre, de mégis elárulja az összkép, hogyha valakinek jó szeme van hozzá, hogy gondosan rendezett, és még némi pomádé is felhasználásra került, hogy tartós maradjon. A férfi már épp helyet foglalna az egyik asztalnál, amikor a csapos elég egyértelmű felkiáltása adja mindenki tudtára a helyiségben, hogy bizony a múlt, hiába is volt rég, nem elfeledett. *
- Talwakr! Hogy nem sül le a képedről a bőr! Hát van pofád visszajönni? * Kiabál rá a férfi, az említett pedig higgadtan fordul a hangoskodó felé. *
- Ne haragudjon, kire gondol? * Teszi fel a kérdést, de a színjáték alighanem hiába való. *
- Rád, te kurafi! Hogy rohadnál meg. Ki vagy tiltva! * Teszi még hozzá a férfi, és ketten is elindulnak a személyzetből, hogy ha magától nem távozik, akkor bizony erőszakkal távolítsák el az intézményből. *
- Arra semmi szükség. * Villan a nemes tekintete a fegyverekre, amiknek a markolatára siklik egy-két kéz. *
- Úgy hallottam, hogy vezetőség váltás volt. Gondolom a személyzet is változott, nekem pedig a régiekkel volt gondom. Mi lenne, ha elfelednénk a dolgot? * Kérdezi, és beszéd közben egy súlyosnak hangzó zsákot ejt az asztalra. A benne lévő 200 arany
tompán puffan, a hangba mégis némi csilingelés vegyül, egyértelműen jelezve, hogy itt bizony pénzről van szó. *- Vedd bánatpénznek.
5511. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-28 20:55:23
Üzenet elküldve: 2026-08-28 20:55:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A véletlen szeszélye//
*A Sellőház ma este különösen élénk. A meleg fénybe vont terem megtelik halk zenével, pohárcsengéssel és nevetéssel, a levegőben pedig émelyítő parfüm, bor és a tenger nyirkos szaga keveredik. A falak mentén kisebb társaságok beszélgetnek, a lenge ruhájú személyzet nesztelenül jár közöttük.
A terem egyik félreesőbb részén faragott, díszes paraván félig takarja az egyik asztalt. Nem rejti el teljesen az ott ülőket, csupán annyi diszkréciót biztosít, hogy a beszélgetésük ne legyen mindenki számára hallható.
Dayaneer láthatóan jól érzi magát. Ma este a szokásosnál talán valamivel jobban kicsípte magát. Könnyed, mélybordó anyagból készült ruhát visel, amely minden mozdulatára lágyan követi az alakját. A szabása egyértelműen nyugati: lenge, a derekát és vállát hangsúlyozó, ám valamivel szolidabb annál, mint amit Wegtorenben egy ilyen alkalomra talán választana. Az olyat errefelé talán túlságosan is kihívónak találnák, azt pedig lehetőleg szeretné elkerülni, hogy pillangónak nézzék. Kivételesen nem visel kendőt se, gesztenyeszín fürtjeit félig felfogta, ezzel valamivel szembeötlőbbek azok a mutatós arany fülbevalók.
Két férfi ül vele szemben, s bizony egyikük sem fest holmi dokkmunkásnak. Tiszta a kezük, gondosan szabott a ruhájuk, és meglehetősen beleillenek a bordély miliőjébe - bizonyára gyakran meg is fordulnak errefelé.
A beszélgetésükből a paraván miatt alig hallatszik valami, időnként azonban egy-egy nevetés kiszűrődik. A wegtoreni is néhányszor felkacag, egyszer még a fejét is hátraveti, poharával könnyedén az egyik férfi felé legyint csitítva. Kívülről úgy festhet elsőre, mintha egyszerűen csak a gőzt eresztené ki a cimboráival. Csak az árulja el, hogy ennél többről van szó, ahogyan figyel. A mosolya mögött időnként megvillan valami, a pillantása megakad egy-egy apró részleten, és amikor az asztalnál ülők valamelyike beszél, sosem szakítja félbe.
Egy idő után a beszélgetés elcsendesedik. Dayaneer feláll és az egyik férfival kezet fog, könnyed, bíborra mázolt mosolya továbbra is törelten.*
- Relael kisasszony rendkívül hálás lesz a segítségért.
*Kezet ráz a másik fickóval is, aztán mindkettő hamarosan elindul a terem másik vége felé egy-egy hölgy társaságában, s el is tűnnek a vendégek között.
A kupec visszahanyatlik a bársonnyal bélelt székébe. Egy pillanatig még utánuk néz, majd előveszi a pipáját, megtömi, és ráérősen rágyújt. A paraván mögött lassan szétterül a füst, ahogy kényelmesen hátradől.*
- - Még egy Wegtoren tüzet, Édesem *simít 8 aranyat az egyik arra járó kurtizán markába* - És súgd meg kérlek, melyik lánnyal ment el a bajszosabbik. *ezt már jóval halkabban, kissé közelebb húzva magához a csinos kis félvért teszi hozzá. Nem marad el a végéről persze a hálás mosoly sem.*
//A véletlen szeszélye//
*A Sellőház ma este különösen élénk. A meleg fénybe vont terem megtelik halk zenével, pohárcsengéssel és nevetéssel, a levegőben pedig émelyítő parfüm, bor és a tenger nyirkos szaga keveredik. A falak mentén kisebb társaságok beszélgetnek, a lenge ruhájú személyzet nesztelenül jár közöttük.
A terem egyik félreesőbb részén faragott, díszes paraván félig takarja az egyik asztalt. Nem rejti el teljesen az ott ülőket, csupán annyi diszkréciót biztosít, hogy a beszélgetésük ne legyen mindenki számára hallható.
Dayaneer láthatóan jól érzi magát. Ma este a szokásosnál talán valamivel jobban kicsípte magát. Könnyed, mélybordó anyagból készült ruhát visel, amely minden mozdulatára lágyan követi az alakját. A szabása egyértelműen nyugati: lenge, a derekát és vállát hangsúlyozó, ám valamivel szolidabb annál, mint amit Wegtorenben egy ilyen alkalomra talán választana. Az olyat errefelé talán túlságosan is kihívónak találnák, azt pedig lehetőleg szeretné elkerülni, hogy pillangónak nézzék. Kivételesen nem visel kendőt se, gesztenyeszín fürtjeit félig felfogta, ezzel valamivel szembeötlőbbek azok a mutatós arany fülbevalók.
Két férfi ül vele szemben, s bizony egyikük sem fest holmi dokkmunkásnak. Tiszta a kezük, gondosan szabott a ruhájuk, és meglehetősen beleillenek a bordély miliőjébe - bizonyára gyakran meg is fordulnak errefelé.
A beszélgetésükből a paraván miatt alig hallatszik valami, időnként azonban egy-egy nevetés kiszűrődik. A wegtoreni is néhányszor felkacag, egyszer még a fejét is hátraveti, poharával könnyedén az egyik férfi felé legyint csitítva. Kívülről úgy festhet elsőre, mintha egyszerűen csak a gőzt eresztené ki a cimboráival. Csak az árulja el, hogy ennél többről van szó, ahogyan figyel. A mosolya mögött időnként megvillan valami, a pillantása megakad egy-egy apró részleten, és amikor az asztalnál ülők valamelyike beszél, sosem szakítja félbe.
Egy idő után a beszélgetés elcsendesedik. Dayaneer feláll és az egyik férfival kezet fog, könnyed, bíborra mázolt mosolya továbbra is törelten.*
- Relael kisasszony rendkívül hálás lesz a segítségért.
*Kezet ráz a másik fickóval is, aztán mindkettő hamarosan elindul a terem másik vége felé egy-egy hölgy társaságában, s el is tűnnek a vendégek között.
A kupec visszahanyatlik a bársonnyal bélelt székébe. Egy pillanatig még utánuk néz, majd előveszi a pipáját, megtömi, és ráérősen rágyújt. A paraván mögött lassan szétterül a füst, ahogy kényelmesen hátradől.*
- - Még egy Wegtoren tüzet, Édesem *simít 8 aranyat az egyik arra járó kurtizán markába*
- És súgd meg kérlek, melyik lánnyal ment el a bajszosabbik. *ezt már jóval halkabban, kissé közelebb húzva magához a csinos kis félvért teszi hozzá. Nem marad el a végéről persze a hálás mosoly sem.*
5510. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-21 22:17:52
Üzenet elküldve: 2026-08-21 22:17:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Vörös Ciklon//
*Sejtette, hogy Ambroggio jelenléte nélkül hamar egymás torkának esnek, de azért úgy hitte egy fertályórát kibírnak csupán szájtépéssel. Hiába a gyógytea, a kiadós vacsora, fürdő és nagy pihenés, még mindig nincs jó formában, így Thirának nincs nehéz dolga. Nem reagál elég gyorsan, ezért rövidesen a Sellőház hideg falának préselődik teste, amit egy elgyötört nyögés kísér. Zöld íriszeivel élesen pillant féltestvérével, szinte megvágva annak bőrét.*
- Ez a te bajod. Mindent olyan kurva komolyan veszel.
*Hogy ez valóban így lenne, kétséges, de ez mit sem zavarja Daesyst. Rövid béklyója hamar végetér, immár szabadon mozoghat, ezért ellöki magát a faltól. Fellépése közel sem olyan fenyegető, de láthatóan nem akar egykönnyen meghátrálni.*
- Miért is kellene azt tennem, amit mondasz? Ki a faszom nevezett ki téged főnöknek, hah?!
*Keze ökölbe szorul. Nem tudná megmagyarázni az okát annak, hogy egyszerűen csak szeretné jó alaposan elverni Thirát. Ez az érzés pedig mindig felerősödik akkor, amikor nővére megszólal. Sajnos születésüktől fogva ilyen a testvéri kapcsolatuk dinamikája, melyet hosszú évek alatt sem sikerült megoldaniuk, inkább csak tovább eszkalálódott.*
- Azt csinálok amit akarok. Ha akarok, akkor pofázok. Neked is állandóan jár az a hülye nagy szád.
*Szóváltása immár csak morgolódássá enyhül, miközben megigazgatja összegyűrt felsőjét. A Sellőház személyzete szépen el is távolította ruhájának gyűrődéseit, melyre talán élete során sosem volt példa.
Thira keze szablyájára vándorol, amit Daesys nem tud másként értelmezni, csak fenyegetésként. Nem most szeretne párbajozni nővérével, de ha szükséges, akkor meg fogja védeni magát. Összeszűkült szemekkel méricskéli a másikat.*
- Mi a fenéért kellett neked ez az egész? Mindent el kell cseszned nekem, pedig én voltam itt előbb.
*Mutatóujjával színpadiasan mellkasára bök, miközben a már olyan jól ismert frázisokat puffogtatja. Nem mintha számítana. Egy valami viszont biztos, Daesys ezúttal nem akarja elszúrni lehetőségét. Túl sokat játszadozott Ambroggio türelmével, így nem óhajtja tovább feszíteni a húrt.*
*Sejtette, hogy Ambroggio jelenléte nélkül hamar egymás torkának esnek, de azért úgy hitte egy fertályórát kibírnak csupán szájtépéssel. Hiába a gyógytea, a kiadós vacsora, fürdő és nagy pihenés, még mindig nincs jó formában, így Thirának nincs nehéz dolga. Nem reagál elég gyorsan, ezért rövidesen a Sellőház hideg falának préselődik teste, amit egy elgyötört nyögés kísér. Zöld íriszeivel élesen pillant féltestvérével, szinte megvágva annak bőrét.*
- Ez a te bajod. Mindent olyan kurva komolyan veszel.
*Hogy ez valóban így lenne, kétséges, de ez mit sem zavarja Daesyst. Rövid béklyója hamar végetér, immár szabadon mozoghat, ezért ellöki magát a faltól. Fellépése közel sem olyan fenyegető, de láthatóan nem akar egykönnyen meghátrálni.*
- Miért is kellene azt tennem, amit mondasz? Ki a faszom nevezett ki téged főnöknek, hah?!
*Keze ökölbe szorul. Nem tudná megmagyarázni az okát annak, hogy egyszerűen csak szeretné jó alaposan elverni Thirát. Ez az érzés pedig mindig felerősödik akkor, amikor nővére megszólal. Sajnos születésüktől fogva ilyen a testvéri kapcsolatuk dinamikája, melyet hosszú évek alatt sem sikerült megoldaniuk, inkább csak tovább eszkalálódott.*
- Azt csinálok amit akarok. Ha akarok, akkor pofázok. Neked is állandóan jár az a hülye nagy szád.
*Szóváltása immár csak morgolódássá enyhül, miközben megigazgatja összegyűrt felsőjét. A Sellőház személyzete szépen el is távolította ruhájának gyűrődéseit, melyre talán élete során sosem volt példa.
Thira keze szablyájára vándorol, amit Daesys nem tud másként értelmezni, csak fenyegetésként. Nem most szeretne párbajozni nővérével, de ha szükséges, akkor meg fogja védeni magát. Összeszűkült szemekkel méricskéli a másikat.*
- Mi a fenéért kellett neked ez az egész? Mindent el kell cseszned nekem, pedig én voltam itt előbb.
*Mutatóujjával színpadiasan mellkasára bök, miközben a már olyan jól ismert frázisokat puffogtatja. Nem mintha számítana. Egy valami viszont biztos, Daesys ezúttal nem akarja elszúrni lehetőségét. Túl sokat játszadozott Ambroggio türelmével, így nem óhajtja tovább feszíteni a húrt.*
5509. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-15 11:24:46
Üzenet elküldve: 2026-08-15 11:24:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vörös Ciklon//
*Egy néma pillanatig nem szól semmit, mikor Daesys méltóztatik megjelenni. Az ajkai között forgatott, parázstalan, megtekert dohányt kimért mozdulattal, gondosan a csipkés ruhaanyag alá gyűri. Hirtelen mozdulva löki el magát, hogy húgát a vállánál fogva lökje a falnak, vagy legalábbis megkísérelje. Arcán csak egy pillanat erejéig fut át harag, de hamar kisimul.*
-Rendben, veszett róka. *Sziszegi, miközben elengedi a másikat. Ha mégsem sikerült falhoz szegezni, úgy is elmondja a magáét.*
-Dönthetsz. Vagy velem dolgozol és azt teszed, amit mondok.. És talán, mondom talán... Sikerül összeszedned magad és valamit kezdened az irháddal... Vagy kóvályogsz tovább, mint a bordélyból kidobott szajha. *Megenged magának egy kedélyes mosolyt. Szeme összeszűkülve méri végig Daesyst, miközben hátrébb lép.*
-Cserébe nincs pofázás. Nem fogod nekem elcseszni. *Jobbja megkeresi az oldalán lógó szablya markolatát, hogy szórakozottan paskolgathassa rajta mutatóujját. Látszik, izgatott a teendők miatt.*
-Szóval? Szívódj fel, ha nem tetszik, vagy fogd be. *Természetesen tudja mire használni a kis rókát, de nincs türelme a folytonos ágálásához. Még az ajánlatát is túlontúl nagylelkűnek tartja.*
*Egy néma pillanatig nem szól semmit, mikor Daesys méltóztatik megjelenni. Az ajkai között forgatott, parázstalan, megtekert dohányt kimért mozdulattal, gondosan a csipkés ruhaanyag alá gyűri. Hirtelen mozdulva löki el magát, hogy húgát a vállánál fogva lökje a falnak, vagy legalábbis megkísérelje. Arcán csak egy pillanat erejéig fut át harag, de hamar kisimul.*
-Rendben, veszett róka. *Sziszegi, miközben elengedi a másikat. Ha mégsem sikerült falhoz szegezni, úgy is elmondja a magáét.*
-Dönthetsz. Vagy velem dolgozol és azt teszed, amit mondok.. És talán, mondom talán... Sikerül összeszedned magad és valamit kezdened az irháddal... Vagy kóvályogsz tovább, mint a bordélyból kidobott szajha. *Megenged magának egy kedélyes mosolyt. Szeme összeszűkülve méri végig Daesyst, miközben hátrébb lép.*
-Cserébe nincs pofázás. Nem fogod nekem elcseszni. *Jobbja megkeresi az oldalán lógó szablya markolatát, hogy szórakozottan paskolgathassa rajta mutatóujját. Látszik, izgatott a teendők miatt.*
-Szóval? Szívódj fel, ha nem tetszik, vagy fogd be. *Természetesen tudja mire használni a kis rókát, de nincs türelme a folytonos ágálásához. Még az ajánlatát is túlontúl nagylelkűnek tartja.*
5508. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-14 21:36:05
Üzenet elküldve: 2026-08-14 21:36:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Vörös Ciklon//
*Hogy mire lenne hajlandó Ambroggio kedvéért, inkább nem firtatja, de ezúttal engedelmes leánykaként csupán némán biccent. Ezt követően igen hamar távozik, megfáradt testét elvonszolja kapott szobáig. Az ágyig is alig ér el, mielőtt a kimerültség úrrá lesz rajta. Arra még veszi a fáradtságot, hogy valahogy a puha takaró alá kússzon, mielőtt reménytelenül elnyomja az álom.
Olyan mélyen alszik, hogy az sem tűnne fel neki, ha a Sellőház éppen porig égne. Nyilvánvalóan elsősorban a hosszú utat és a betegséget piheni ki, de a Sellőház kellemesen puha fekhelyeiben, selymesen lágy takarói között és bódító szerektől nehéz, édeskés illatú levegőjében aligha gyötörne bárkit az inszomnia.
Thirával ellentétben Daesys nem ébred korán. Többször is kinyitja szemeit, füleli a kintről beszűrődő zajokat, de nem hagyja el elég gyorsan az ágyát ahhoz, hogy ne szenderedjen vissza. Csak igen sokára, és többszöri próbálkozásra képes elhagyni a meleg ágy kényelmét.
Ruháit tisztán, illatosan kapja vissza. El kell ismernie, hogy jobban érzi magát bőrében úgy, hogy finom virágillat lengi körbe. Az egyik Sellő láthatóan megszánja őt, ezért felajánlja segítségét, amit kivételesen Daesys elfogad, így elidőznek azzal, hogy a fattyú gubancos tincseit megszelídítsék. Kezdetben nem teljesen fájdalommentes folyamat, a végére viszont egészen lelazul miközben finom, gondos kezek babrálnak vörös loboncával. Természetesen mint minden jó, ez is hamarabb véget ér, mint ahogy remélné, s immár nem tudja tovább halogatni az elkerülhetetlent.
A fogadótérben tekintetével futólag Ambroggiot keresi. Nem találja, de nem kérdezősködik utána, helyette a bejárat felé veszi az irányt. Egy nem túl őszinte bocsánatkérő mosollyal búcsúzik az őrtől, még lábait is fürgébben kapkodja a közelében.
Egyik kellemetlenségből a másikba toppan, amikor ráeszmél, hogy Thira nem szívódott fel, helyette türelmesen várt rá kint. Egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkait.*
- Remek. Nem fulladtál meg álmodban. Kár, nagy kár.
*Morgolódik orra alatt rekedt hangon. Úgy tűnik az alvás sem segített hangulatán, vagy kettejük kapcsolatán.*
*Hogy mire lenne hajlandó Ambroggio kedvéért, inkább nem firtatja, de ezúttal engedelmes leánykaként csupán némán biccent. Ezt követően igen hamar távozik, megfáradt testét elvonszolja kapott szobáig. Az ágyig is alig ér el, mielőtt a kimerültség úrrá lesz rajta. Arra még veszi a fáradtságot, hogy valahogy a puha takaró alá kússzon, mielőtt reménytelenül elnyomja az álom.
Olyan mélyen alszik, hogy az sem tűnne fel neki, ha a Sellőház éppen porig égne. Nyilvánvalóan elsősorban a hosszú utat és a betegséget piheni ki, de a Sellőház kellemesen puha fekhelyeiben, selymesen lágy takarói között és bódító szerektől nehéz, édeskés illatú levegőjében aligha gyötörne bárkit az inszomnia.
Thirával ellentétben Daesys nem ébred korán. Többször is kinyitja szemeit, füleli a kintről beszűrődő zajokat, de nem hagyja el elég gyorsan az ágyát ahhoz, hogy ne szenderedjen vissza. Csak igen sokára, és többszöri próbálkozásra képes elhagyni a meleg ágy kényelmét.
Ruháit tisztán, illatosan kapja vissza. El kell ismernie, hogy jobban érzi magát bőrében úgy, hogy finom virágillat lengi körbe. Az egyik Sellő láthatóan megszánja őt, ezért felajánlja segítségét, amit kivételesen Daesys elfogad, így elidőznek azzal, hogy a fattyú gubancos tincseit megszelídítsék. Kezdetben nem teljesen fájdalommentes folyamat, a végére viszont egészen lelazul miközben finom, gondos kezek babrálnak vörös loboncával. Természetesen mint minden jó, ez is hamarabb véget ér, mint ahogy remélné, s immár nem tudja tovább halogatni az elkerülhetetlent.
A fogadótérben tekintetével futólag Ambroggiot keresi. Nem találja, de nem kérdezősködik utána, helyette a bejárat felé veszi az irányt. Egy nem túl őszinte bocsánatkérő mosollyal búcsúzik az őrtől, még lábait is fürgébben kapkodja a közelében.
Egyik kellemetlenségből a másikba toppan, amikor ráeszmél, hogy Thira nem szívódott fel, helyette türelmesen várt rá kint. Egy hatalmas sóhaj hagyja el ajkait.*
- Remek. Nem fulladtál meg álmodban. Kár, nagy kár.
*Morgolódik orra alatt rekedt hangon. Úgy tűnik az alvás sem segített hangulatán, vagy kettejük kapcsolatán.*
5507. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-08-12 06:57:49
Üzenet elküldve: 2026-08-12 06:57:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A hátasát az istállófiú gondjaira bízza. A kinti parázstartók fényköre távolabb hessegeti a kikötői éjszaka sötétjét, s befelé invitál a bordély pikáns kényelemmel kecsegtető hangulatába.
Az ismerős közeg úgy öleli körbe, mint egy régi jó barát, de az idő múlása undokul befurakszik még ebbe is. Mindjárt megakad a szeme a változásokon. Nincsenek kedvére. Nem azért, mert ne tetszene neki az új külcsín a dekoráció egyes elemeiben, hanem pusztán azért, mert változások. Most mindennél jobban vágyna valamire, ami elhiteti vele, hogy csak néhány hata volt a múltnak az a része, ami szinte lyukat éget a mellkasába.
Úgy bandukol hátra az egyik gazdagon párnázott sarokülő felé, mintha egy kaszárnya priccse várná a pajzán festmények alatt. Lezökken a bársonyra, lezsuppolja a lábához a motyóját, és fáradt sóhajjal dől hátra, míg egy sellő nem érkezik az asztalához, hogy mindenben és bármiben álljon a vendég rendelkezésére.
A Kapitány kedvence egészen jutányos, 11 aranyat kóstáló árán nem akad fenn. A Vajsör 7 aranyért , az már borsosabb ár-érték kategória, de tisztában van az itteni díjszabással. A Szoba kifizetése után pedig újabb 10 arannyal lesz könnyebb az erszénye.
A ropogós kacsasült gondolatára máris összefut a nyál a szájában. Főleg, ha a szakács a köretet is úgy készíti, ahogy annak idején. Az ajánlkozó sellőlánynak viszont nem árul zsákbamacskát. Kerek perec megmondja, hogy míg meg nem vacsorázott rendesen, másra egyelőre biztos nem jön meg az étvágya. S hogy utána mi lesz? Afelől még nem döntött. Ha fizetne is a társaságért, inkább azért, mert most minden porcikája tiltakozik az egyedüllét ellen. Valószínűleg szüksége lesz valamire, ami egy kicsit eltereli a figyelmét. Ami azt illeti, egy fürdő is eléggé ráférne. Hosszú volt az út, és hiába a papírozott, tisztavérű felmenők, a telivérnek is csak lószaga van, mint a többinek.
Vacsora előtt azonban megelégszik az illatosított vízben való kézmosással. S bár az etikett szabályai elsápadnak belé, ő bizony megmossa az arcát is a bronz tálkából. Az izzadság és az út pora kellemetlen, ragacsos rétegétől nagyon is jólesik szabadulni, egy bordélyban pedig véletlenül se fogja ilyesmi miatt modortalannak érezni magát.*
Az ismerős közeg úgy öleli körbe, mint egy régi jó barát, de az idő múlása undokul befurakszik még ebbe is. Mindjárt megakad a szeme a változásokon. Nincsenek kedvére. Nem azért, mert ne tetszene neki az új külcsín a dekoráció egyes elemeiben, hanem pusztán azért, mert változások. Most mindennél jobban vágyna valamire, ami elhiteti vele, hogy csak néhány hata volt a múltnak az a része, ami szinte lyukat éget a mellkasába.
Úgy bandukol hátra az egyik gazdagon párnázott sarokülő felé, mintha egy kaszárnya priccse várná a pajzán festmények alatt. Lezökken a bársonyra, lezsuppolja a lábához a motyóját, és fáradt sóhajjal dől hátra, míg egy sellő nem érkezik az asztalához, hogy mindenben és bármiben álljon a vendég rendelkezésére.
A Kapitány kedvence egészen jutányos, 11 aranyat
kóstáló árán nem akad fenn. A Vajsör 7 aranyért , az már borsosabb ár-érték kategória, de tisztában van az itteni díjszabással. A Szoba kifizetése után pedig újabb 10 arannyal lesz könnyebb az erszénye. A ropogós kacsasült gondolatára máris összefut a nyál a szájában. Főleg, ha a szakács a köretet is úgy készíti, ahogy annak idején. Az ajánlkozó sellőlánynak viszont nem árul zsákbamacskát. Kerek perec megmondja, hogy míg meg nem vacsorázott rendesen, másra egyelőre biztos nem jön meg az étvágya. S hogy utána mi lesz? Afelől még nem döntött. Ha fizetne is a társaságért, inkább azért, mert most minden porcikája tiltakozik az egyedüllét ellen. Valószínűleg szüksége lesz valamire, ami egy kicsit eltereli a figyelmét. Ami azt illeti, egy fürdő is eléggé ráférne. Hosszú volt az út, és hiába a papírozott, tisztavérű felmenők, a telivérnek is csak lószaga van, mint a többinek.
Vacsora előtt azonban megelégszik az illatosított vízben való kézmosással. S bár az etikett szabályai elsápadnak belé, ő bizony megmossa az arcát is a bronz tálkából. Az izzadság és az út pora kellemetlen, ragacsos rétegétől nagyon is jólesik szabadulni, egy bordélyban pedig véletlenül se fogja ilyesmi miatt modortalannak érezni magát.*
5506. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-07-31 21:21:50
Üzenet elküldve: 2026-07-31 21:21:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Só és füst //
*A zsoldos egy pillanatra félrebillenti a fejét. Arra számított volna, hogy a férfi egyszerűen elengedi a megjegyzést, vagy legfeljebb egy kurta morgással tudomásul veszi. Ehelyett visszakérdez. Nem sértetten vagy felháborodva - nehezen is nézné ki belőle az ilyesmit. Csak olyan kérlelhetetlen, hozzáillő tárgyilagossággal, mintha valóban érdekelné a válasz. A csésze immár üresen kerül vissza az asztalra. Ujjai még néhány másodpercig a fülén maradnak, miközben Merrint fürkészi. Azt latolgatja, vajon tényleg nem tudja, vagy csak próbára teszi. A férfi arcán azonban hiába keresné az iróniát.*
- Ilyen savanyú fejen csak egy forró öl segít cimborám *húzza félmosolyra a száját, s nagyon úgy tűnik nem szándékszik különösebben kibontani ezt az egyszerű véleményt. Megfordul egyébként a fejében, hogy Merrin talán azon furcsa emberek táborát erősítik, akik szándékosan lemondanak a test nyújtotta örömökről, pusztán valamiféle különös diszciplínát követve. Mondjuk többnyire hegyvidéki szerzeteseknél hallott ilyet, netán mélységi milíciáknál, de könnyen lehet, hogy a fattyú is úgy tartja, az ösztön csak kéretlenül keresztbehúzza az ember számításait. Ha keserű tea helyett valami erősebbet iszogatott volna, talán egyenesebben rá is kérdezne, de egyelőre megkíméli morcos útitársát.
Miután a ló dolgát rendezik az istállófiúval, a bordély előtt állva néhány pillanatig némán szemléli a környéket. Gyorsan megállapítja, hogy jóformán semmi sem változott, ez az állandóság az, amit kifejezetten kedvel szülővárosában. Hatalmasok jönnek-mennek, de a nyirkos Kikötő mindig megőrzi a megszokott szürke báját - még ha többek nem is tartják különösebben idillinek a környéket.*
- A Suszter közön megyünk *biccent fejével a lakónegyed felé, mit sem törődve azzal, hogy ez minden bizonnyal semmit nem mond Merrinnek. Bőven elég, ha csak követi.*
- Nem kizárt, hogy szaladgáló kölykökbe botlunk... *indul meg közben az előbb mutatott irányba* - Maradjunk annyiban, jobb, ha figyelsz az erszényedre. *igazság szerint a taknyosokat jobban félti a fattyútól, mint fordítva. Olyannak tűnik, aki különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül törne el egy enyves kis kezet.*
*A zsoldos egy pillanatra félrebillenti a fejét. Arra számított volna, hogy a férfi egyszerűen elengedi a megjegyzést, vagy legfeljebb egy kurta morgással tudomásul veszi. Ehelyett visszakérdez. Nem sértetten vagy felháborodva - nehezen is nézné ki belőle az ilyesmit. Csak olyan kérlelhetetlen, hozzáillő tárgyilagossággal, mintha valóban érdekelné a válasz. A csésze immár üresen kerül vissza az asztalra. Ujjai még néhány másodpercig a fülén maradnak, miközben Merrint fürkészi. Azt latolgatja, vajon tényleg nem tudja, vagy csak próbára teszi. A férfi arcán azonban hiába keresné az iróniát.*
- Ilyen savanyú fejen csak egy forró öl segít cimborám *húzza félmosolyra a száját, s nagyon úgy tűnik nem szándékszik különösebben kibontani ezt az egyszerű véleményt. Megfordul egyébként a fejében, hogy Merrin talán azon furcsa emberek táborát erősítik, akik szándékosan lemondanak a test nyújtotta örömökről, pusztán valamiféle különös diszciplínát követve. Mondjuk többnyire hegyvidéki szerzeteseknél hallott ilyet, netán mélységi milíciáknál, de könnyen lehet, hogy a fattyú is úgy tartja, az ösztön csak kéretlenül keresztbehúzza az ember számításait. Ha keserű tea helyett valami erősebbet iszogatott volna, talán egyenesebben rá is kérdezne, de egyelőre megkíméli morcos útitársát.
Miután a ló dolgát rendezik az istállófiúval, a bordély előtt állva néhány pillanatig némán szemléli a környéket. Gyorsan megállapítja, hogy jóformán semmi sem változott, ez az állandóság az, amit kifejezetten kedvel szülővárosában. Hatalmasok jönnek-mennek, de a nyirkos Kikötő mindig megőrzi a megszokott szürke báját - még ha többek nem is tartják különösebben idillinek a környéket.*
- A Suszter közön megyünk *biccent fejével a lakónegyed felé, mit sem törődve azzal, hogy ez minden bizonnyal semmit nem mond Merrinnek. Bőven elég, ha csak követi.*
- Nem kizárt, hogy szaladgáló kölykökbe botlunk... *indul meg közben az előbb mutatott irányba* - Maradjunk annyiban, jobb, ha figyelsz az erszényedre. *igazság szerint a taknyosokat jobban félti a fattyútól, mint fordítva. Olyannak tűnik, aki különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül törne el egy enyves kis kezet.*
5505. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-07-31 01:50:21
Üzenet elküldve: 2026-07-31 01:50:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vörös Ciklon//
*A hajnal már odakinn találja. Mindig is korán kelő típus volt. Akinek a tenger az otthona, nem is élhet másképp. Most, hogy visszakapta ruháit, immáron tisztán, sokkal kellemesebben érzi magát, mint mikor egy köpenyben kellett tetszelegnie a bájgúnár wegtoreninek. Nem szíveli az efféle táncot, de az ő olvasatában az egyetlen járható utat ez jelentette. Hátát az istálló oldalának veti és a Sellőház bejáratát fixírozza. Ajkai között ott fityeg egy félig elszívott, gondosan tekert dohány. Tartalékol. Nincs már több füstölnivalója, így kénytelen-kelletlen, de ezt megtartja későbbre. Csupán az érzés miatt szopogatja.
Húgát várja. Tisztában van vele, hogy Daesys nem kedveli, de emiatt a legkevésbé sem fáj a feje. Ő sem szíveli különösképp a minden lében kanál kis rókát, de most szüksége lesz a segítségére. Meri remélni, hogy a Róka is belátja majd ezt és nem ágál úgy, ahogy általában szokott.
Figyelmét egy földön húzott tárgy jellegzetes zöreje vonja magára. Egy rongyokat viselő asszonyság vonszol egy méretes vászonzsákot. Nem kell sokat találgatnia, vajon mit rejthet a vászon. Vélhetően a kidobott ételmaradékot kaparintotta meg a szebb időket megélt asszony. Egy ideig elnézi a nyomorultat, de az asszony hosszú percek után csak eltűnik a következő sarkon, így barnái lustán vándorolnak vissza a bejárati ajtóra. Meri remélni, hogy Daesys nem valamelyik ablakon tervez kimászni, csakhogy elkerülje tisztes társaságát.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.31 02:08:10
*A hajnal már odakinn találja. Mindig is korán kelő típus volt. Akinek a tenger az otthona, nem is élhet másképp. Most, hogy visszakapta ruháit, immáron tisztán, sokkal kellemesebben érzi magát, mint mikor egy köpenyben kellett tetszelegnie a bájgúnár wegtoreninek. Nem szíveli az efféle táncot, de az ő olvasatában az egyetlen járható utat ez jelentette. Hátát az istálló oldalának veti és a Sellőház bejáratát fixírozza. Ajkai között ott fityeg egy félig elszívott, gondosan tekert dohány. Tartalékol. Nincs már több füstölnivalója, így kénytelen-kelletlen, de ezt megtartja későbbre. Csupán az érzés miatt szopogatja.
Húgát várja. Tisztában van vele, hogy Daesys nem kedveli, de emiatt a legkevésbé sem fáj a feje. Ő sem szíveli különösképp a minden lében kanál kis rókát, de most szüksége lesz a segítségére. Meri remélni, hogy a Róka is belátja majd ezt és nem ágál úgy, ahogy általában szokott.
Figyelmét egy földön húzott tárgy jellegzetes zöreje vonja magára. Egy rongyokat viselő asszonyság vonszol egy méretes vászonzsákot. Nem kell sokat találgatnia, vajon mit rejthet a vászon. Vélhetően a kidobott ételmaradékot kaparintotta meg a szebb időket megélt asszony. Egy ideig elnézi a nyomorultat, de az asszony hosszú percek után csak eltűnik a következő sarkon, így barnái lustán vándorolnak vissza a bejárati ajtóra. Meri remélni, hogy Daesys nem valamelyik ablakon tervez kimászni, csakhogy elkerülje tisztes társaságát.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.31 02:08:10
5504. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-07-26 20:56:32
Üzenet elküldve: 2026-07-26 20:56:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
*Mintha valami kis sértettségfélét vélne kihallani a zsoldos válaszából. Merrin nem veszi fel. Csak simán megvonja a vállát két falat között.*
- Sokféle népet látni Wegtorenben. *Megvannak a jellegzetességek, persze. A klisék, amikbe az ottaniakat szépen beleskatulyázzák, pedig a tényeket tekintve valójában egészen sokszínű népség. Sok szóbeszéd járja arról, kik is vetették meg a lábukat a sivatag peremén. De az is tény, hogy a helyiek szeretik az egzotikumot, és a tehetősebbek szép summát fizetnek a formás élőáruért. A hegy innenső oldalán nem igazán beszélnek az ilyesmiről, de ez a keresleti piac bizony nagyon is létező dolog, és ahogy a Tűz Városa egyre növekszik és gyarapszik, egyre éhesebb is lesz.
Shan vonásain valóban inkább a keleti nomádok jellegzetességei ütköznek ki, de Merrin nem valami nagy ínyenc a szebbik nem kapcsán. Általában a szükséglet szintjére szorítkozott velük kapcsolatban, amúgy meg ha tehette inkább mindig távol tartotta magát tőlük. Bonyolultak, körmönfontak, alakoskodók. Szerencsére Merrin szakmájában viszonylag kevés az interakció. Ez a mostani eset a kivételek közé tartozik, és nem is viseli könnyen.
A Rumos szobáinak minőségi színvonalát szemléletesen kibontó beszámoló nem hatja meg igazán. Bár a zárt szoba nyugalma és diszkréciója olyasmi, amit azért ő is értékel, de már ránézésre se tűnik olyannak, aki ne tudná megoldani az ilyesmit.
A pillangó kérdésére viszont már felpillant. Még a rágás monoton, arcizmokat elnyúlás és inas feszülés közt táncoltató folyamata is megakad.*
- Miből gondolod? *kérdi szárazon, de az érdeklődés kellemetlen határozottsággal szegeződik a zsoldosnak.
Elintézhette volna annyival, hogy rossz ötlet, de kíváncsi, mégis mire utalgat a másik. Tény, hogy a legkevésbé se szokta foglalkoztatni, hogy mit gondolnak róla. Ugye a kevés interakció hálás buboréka... De ez most más helyzet, amihez kénytelen-kelletlen, de muszáj lesz valamennyire alkalmazkodnia.
A ló elhelyezésének dolgában hallgat a helyi, tapasztalati úton érlelt bölcsességre. Majd ha távoznak, hagy néhány aranyat az istállófiúnak. Vagy lerendezi a pultnál. Vagy megkérdezi a szakavatott kísérőjét, hogyan szokás itt az ilyesmit intézni. Jobb nem megbonyolítani a dolgokat, ha nem muszáj. Így is épp elég hosszúra nyúlt már ez a nap, és épp elég kellemetlen azt lenyelnie, hogy idegen terepen van, egy idegenre utalva. Túl sok dologban kellett kilépnie a komfortzónájából hajnal óta. Nincs hozzászokva az ilyesmihez, és nem is érzi úgy, hogy igazán alkalmad lenne az ilyesmire. De ez sajnos nem kívánságműsor, szóval kénytelen sodródni az árral, a navigálást pedig Shanneirára bízni.*
*Mintha valami kis sértettségfélét vélne kihallani a zsoldos válaszából. Merrin nem veszi fel. Csak simán megvonja a vállát két falat között.*
- Sokféle népet látni Wegtorenben. *Megvannak a jellegzetességek, persze. A klisék, amikbe az ottaniakat szépen beleskatulyázzák, pedig a tényeket tekintve valójában egészen sokszínű népség. Sok szóbeszéd járja arról, kik is vetették meg a lábukat a sivatag peremén. De az is tény, hogy a helyiek szeretik az egzotikumot, és a tehetősebbek szép summát fizetnek a formás élőáruért. A hegy innenső oldalán nem igazán beszélnek az ilyesmiről, de ez a keresleti piac bizony nagyon is létező dolog, és ahogy a Tűz Városa egyre növekszik és gyarapszik, egyre éhesebb is lesz.
Shan vonásain valóban inkább a keleti nomádok jellegzetességei ütköznek ki, de Merrin nem valami nagy ínyenc a szebbik nem kapcsán. Általában a szükséglet szintjére szorítkozott velük kapcsolatban, amúgy meg ha tehette inkább mindig távol tartotta magát tőlük. Bonyolultak, körmönfontak, alakoskodók. Szerencsére Merrin szakmájában viszonylag kevés az interakció. Ez a mostani eset a kivételek közé tartozik, és nem is viseli könnyen.
A Rumos szobáinak minőségi színvonalát szemléletesen kibontó beszámoló nem hatja meg igazán. Bár a zárt szoba nyugalma és diszkréciója olyasmi, amit azért ő is értékel, de már ránézésre se tűnik olyannak, aki ne tudná megoldani az ilyesmit.
A pillangó kérdésére viszont már felpillant. Még a rágás monoton, arcizmokat elnyúlás és inas feszülés közt táncoltató folyamata is megakad.*
- Miből gondolod? *kérdi szárazon, de az érdeklődés kellemetlen határozottsággal szegeződik a zsoldosnak.
Elintézhette volna annyival, hogy rossz ötlet, de kíváncsi, mégis mire utalgat a másik. Tény, hogy a legkevésbé se szokta foglalkoztatni, hogy mit gondolnak róla. Ugye a kevés interakció hálás buboréka... De ez most más helyzet, amihez kénytelen-kelletlen, de muszáj lesz valamennyire alkalmazkodnia.
A ló elhelyezésének dolgában hallgat a helyi, tapasztalati úton érlelt bölcsességre. Majd ha távoznak, hagy néhány aranyat az istállófiúnak. Vagy lerendezi a pultnál. Vagy megkérdezi a szakavatott kísérőjét, hogyan szokás itt az ilyesmit intézni. Jobb nem megbonyolítani a dolgokat, ha nem muszáj. Így is épp elég hosszúra nyúlt már ez a nap, és épp elég kellemetlen azt lenyelnie, hogy idegen terepen van, egy idegenre utalva. Túl sok dologban kellett kilépnie a komfortzónájából hajnal óta. Nincs hozzászokva az ilyesmihez, és nem is érzi úgy, hogy igazán alkalmad lenne az ilyesmire. De ez sajnos nem kívánságműsor, szóval kénytelen sodródni az árral, a navigálást pedig Shanneirára bízni.*
5503. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-07-26 11:14:30
Üzenet elküldve: 2026-07-26 11:14:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Thiraya - Duarrte//
//Összetörve//
*Nem fűz nagy reményeket e felderítő akcióhoz, de egy próbát azért megér. Hagyott benne egy kis tüskét az a wegtoreni fruska. Elhozta a térképet neki, át is adta, de ráragasztotta az érzést, mintha ő nem teljesítette volna a megegyezés rá eső részét. Ez pedig nincs ínyére. Pedig ő aztán tényleg az a fajta, akit nem zaklatnak erkölcsi aggályok, ha egy üzletből már kihúzta a hasznot, amit ki lehetett húzni belőle. De valahogy mégis. Most mégis zavarja annak a csalódott-kedveszegett pillantásnak az emléke, amit Dayaneer rá villantott a beszámolója után. Nem arról van szó, hogy a tűzföldi kupecnek akarna megfelelni. De nem szeret adósa maradni senkinek. És nem is szokása.
A teendők tisztázásra kerültek, s a hosszúra nyúlt nap lassan mindőjükre rátelepszik súlyával. Daesys nővére kezdi meg a sort, Ambroggio pedig viszonozza a pillantását az igen megnyerő végszó kapcsán. Még egy kis odaszúrás a húgocskának, aztán már fordulna is távozóra a vörös, de az Intéző még elkapja a kezét, s magához vonja egy félmondatra.*
- Bízom a képességeidben, Thiraya kedvesem *mondja, s egy émelygős kis kézcsókkal engedi végül útjára a lányt. Azt a részt, hogy "Ne kelljen csalatkoznom." valahogy a levegőben hagyja kimondatlanul, belebugyolálva a jellegzetes rókamosolyába.
A féltestvérrel ellentétben ő igen szívesen nézi végig, ahogy Daesys teljes lenyűgözöttségben elfogyasztja a vacsoráját. Szívesen kifaggatná a testévéről, arról, kiféle-miféle apa nemzette őket, de előbbi terén valószínűleg csak rosszmájú megjegyzésekre számíthatna, ha az eddigiekre alapoz, utóbbihoz meg talán keres majd egy megfelelőbb alkalmat. A gyűrött félvért most inkább hagyja nyugodtan enni.*
- Ugyan, semmiség *legyint a többedszeri köszönömre, ami eddig nem igazán volt használatban elnyűtt szófordulat a lány szájából.* - Pihenj és gyógyulj. *Ambroggio nagyot bólint a saját szavaira, de távozóban még állhatatlan testőre is kap néhány szót útravalóul.*
- Segíts a nővérednek ebben az ügyben. A kedvemért *olyan mosolyt villant, mintha bármit számítana Daesysnek, hogy a kedvében járjon.
Hát... mindenesetre ő megtette a tétjeit ebben a játszmában. Reméli, hogy jól alakul majd. Vagy legalább nem alakul rosszul. Kiderül.
Mindenesetre kellemes illatú, vetett ágy, némi beszüremlő kéjes hevület neszétől eltekintve nyugodalmas éj, másnap pedig a tiszta ruháik és a kisuvickolt lábbelik várják a két vöröst. Reggelit szintúgy intéz, ami 20 arany értékben vonultat fel finomságokat a vendégek kedve szerint. Ha szeretnék, ott költik el, de ha úgy gondolják, el is csomagolják a számukra viaszos papírba kötve. Ambroggio nem mutatkozik, ha pedig utána érdeklődnének, csupán a sellők huncut mosolygás mellett odasúgott "elfoglalt" válaszával kell beérniük, jelentsen ez bármit is.*
//Összetörve//
*Nem fűz nagy reményeket e felderítő akcióhoz, de egy próbát azért megér. Hagyott benne egy kis tüskét az a wegtoreni fruska. Elhozta a térképet neki, át is adta, de ráragasztotta az érzést, mintha ő nem teljesítette volna a megegyezés rá eső részét. Ez pedig nincs ínyére. Pedig ő aztán tényleg az a fajta, akit nem zaklatnak erkölcsi aggályok, ha egy üzletből már kihúzta a hasznot, amit ki lehetett húzni belőle. De valahogy mégis. Most mégis zavarja annak a csalódott-kedveszegett pillantásnak az emléke, amit Dayaneer rá villantott a beszámolója után. Nem arról van szó, hogy a tűzföldi kupecnek akarna megfelelni. De nem szeret adósa maradni senkinek. És nem is szokása.
A teendők tisztázásra kerültek, s a hosszúra nyúlt nap lassan mindőjükre rátelepszik súlyával. Daesys nővére kezdi meg a sort, Ambroggio pedig viszonozza a pillantását az igen megnyerő végszó kapcsán. Még egy kis odaszúrás a húgocskának, aztán már fordulna is távozóra a vörös, de az Intéző még elkapja a kezét, s magához vonja egy félmondatra.*
- Bízom a képességeidben, Thiraya kedvesem *mondja, s egy émelygős kis kézcsókkal engedi végül útjára a lányt. Azt a részt, hogy "Ne kelljen csalatkoznom." valahogy a levegőben hagyja kimondatlanul, belebugyolálva a jellegzetes rókamosolyába.
A féltestvérrel ellentétben ő igen szívesen nézi végig, ahogy Daesys teljes lenyűgözöttségben elfogyasztja a vacsoráját. Szívesen kifaggatná a testévéről, arról, kiféle-miféle apa nemzette őket, de előbbi terén valószínűleg csak rosszmájú megjegyzésekre számíthatna, ha az eddigiekre alapoz, utóbbihoz meg talán keres majd egy megfelelőbb alkalmat. A gyűrött félvért most inkább hagyja nyugodtan enni.*
- Ugyan, semmiség *legyint a többedszeri köszönömre, ami eddig nem igazán volt használatban elnyűtt szófordulat a lány szájából.* - Pihenj és gyógyulj. *Ambroggio nagyot bólint a saját szavaira, de távozóban még állhatatlan testőre is kap néhány szót útravalóul.*
- Segíts a nővérednek ebben az ügyben. A kedvemért *olyan mosolyt villant, mintha bármit számítana Daesysnek, hogy a kedvében járjon.
Hát... mindenesetre ő megtette a tétjeit ebben a játszmában. Reméli, hogy jól alakul majd. Vagy legalább nem alakul rosszul. Kiderül.
Mindenesetre kellemes illatú, vetett ágy, némi beszüremlő kéjes hevület neszétől eltekintve nyugodalmas éj, másnap pedig a tiszta ruháik és a kisuvickolt lábbelik várják a két vöröst. Reggelit szintúgy intéz, ami 20 arany értékben vonultat fel finomságokat a vendégek kedve szerint.
Ha szeretnék, ott költik el, de ha úgy gondolják, el is csomagolják a számukra viaszos papírba kötve. Ambroggio nem mutatkozik, ha pedig utána érdeklődnének, csupán a sellők huncut mosolygás mellett odasúgott "elfoglalt" válaszával kell beérniük, jelentsen ez bármit is.*2247-2266 , 2267-2286 , 2287-2306 , 2307-2326 , 2327-2346 , 2347-2366 , 2367-2386 , 2387-2406 , 2407-2426 , 2427-2446 , 2447-2466 , 2467-2486 , 2487-2506 , 2507-2526 , 2527-2546 , 2547-2566 , 2567-2586 , 2587-2606 , 2607-2626 , 2627-2646 , 2647-2666 , 2667-2686 , 2687-2706 , 2707-2726 , 2727-2746 , 2747-2766 , 2767-2786 , 2787-2806 , 2807-2826 , 2827-2846 , 2847-2866 , 2867-2886 , 2887-2906 , 2907-2926 , 2927-2946 , 2947-2966 , 2967-2986 , 2987-3006 , 3007-3026 , 3027-3046 , 3047-3066 , 3067-3086 , 3087-3106 , 3107-3126 , 3127-3146 , 3147-3166 , 3167-3186 , 3187-3206 , 3207-3226 , 3227-3246 , 3247-3266 , 3267-3286 , 3287-3306 , 3307-3326 , 3327-3346 , 3347-3366 , 3367-3386 , 3387-3406 , 3407-3426 , 3427-3446 , 3447-3466 , 3467-3486 , 3487-3506 , 3507-3526 , 3527-3546 , 3547-3566 , 3567-3586 , 3587-3606 , 3607-3626 , 3627-3646 , 3647-3666 , 3667-3686 , 3687-3706 , 3707-3726 , 3727-3746 , 3747-3766 , 3767-3786 , 3787-3806 , 3807-3826 , 3827-3846 , 3847-3866 , 3867-3886 , 3887-3906 , 3907-3926 , 3927-3946 , 3947-3966 , 3967-3986 , 3987-4006 , 4007-4026 , 4027-4046 , 4047-4066 , 4067-4086 , 4087-4106 , 4107-4126 , 4127-4146 , 4147-4166 , 4167-4186 , 4187-4206 , 4207-4226 , 4227-4246 , 4247-4266 , 4267-4286 , 4287-4306 , 4307-4326 , 4327-4346 , 4347-4366 , 4367-4386 , 4387-4406 , 4407-4426 , 4427-4446 , 4447-4466 , 4467-4486 , 4487-4506 , 4507-4526 , 4527-4546 , 4547-4566 , 4567-4586 , 4587-4606 , 4607-4626 , 4627-4646 , 4647-4666 , 4667-4686 , 4687-4706 , 4707-4726 , 4727-4746 , 4747-4766 , 4767-4786 , 4787-4806 , 4807-4826 , 4827-4846 , 4847-4866 , 4867-4886 , 4887-4906 , 4907-4926 , 4927-4946 , 4947-4966 , 4967-4986 , 4987-5006 , 5007-5026 , 5027-5046 , 5047-5066 , 5067-5086 , 5087-5106 , 5107-5126 , 5127-5146 , 5147-5166 , 5167-5186 , 5187-5206 , 5207-5226 , 5227-5246 , 5247-5266 , 5267-5286 , 5287-5306 , 5307-5326 , 5327-5346 , 5347-5366 , 5367-5386 , 5387-5406 , 5407-5426 , 5427-5446 , 5447-5466 , 5467-5486 , 5487-5506 , 5503-5522