//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy mennyi lehet az idő, arról jóformán fogalma sincs, de nem is érdekli. Éppen annyi dolog történt vele az elmúlt pár napban, hogy méltó elégtétel ez mindenért. Kicsit el tudja tolni magától az elfet, és küldetése sikeresnek bizonyul, le tudja róla varázsolni a nadrágot, amit egy elégedett félmosollyal nyugtáz. A morgások, a sóhajok keveréke veszi őket körül, halk nevetések, elismerés és rengeteg vággyal fűszerezett mozdulat. Ha most nem történne meg végre, amit annyira vártak, elevenen égett volna el és a tüze biztosan felgyújtja az egész helyszínt, de így csak őket perzseli, ahogy egymásba ereszkednek. Tetszik neki a másik íze, a tapintása, minden mozdulata, hogy úgy bánik vele, ahogyan arra éppen szüksége van és ő is úgy ér hozzá, hogy minduntalan biztosítsa arról, hogy, mennyire akarja minden egyes részét.
A pillanat, amikor végre megkapja a másikat megakasztja a csókban is és a lélegzetvételben is, de nem engedi el a szájat. Kivárja a pillanatot, hogy minden mozzanatot érezzen és ne terelje el semmilyen sóhaj, de aztán nem bír magával és annak ajkába leheli bele az első igazán hangosabbat. Ekkor megpróbálja visszafogni magát, több-kevesebb sikerrel, de amennyit hallott erről a helyről, biztos lehet benne, hogy nem ezzel fog rendet bontani.
Egyszer történt vele hasonló, de tapasztalatlanság okán nem volt ilyen intenzív, és most ismeri meg igazán az érzést. A doki tesz róla, hogy megmutassa mit is kell ilyenkor átélni, Mai pedig teljesen átadja magát ennek. Fogta már magát vissza annyiszor. Most erre nem hajlandó.
A kéj úgy önti el, hogy véglegesen eltűnik a világ, csak valami kis buborék van, ahol egymáséi lehetnek. Úgy feledkezik bele a másikba, hogy azt kívánja, ennek ne legyen egyhamar vége és minden mozdulatával mutatja, hogy mennyire elégedett. Amikor éppen elválnak az ajkak, akkor azokról a csillogó kékekről üvölt, hogy mennyire jól is van most ebben a helyzetben, de az ő mozdulatai is megadnak minden szenvedélyt, ami csak benne lakozik.*