Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3090. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-03 21:17:28
Üzenet elküldve: 2025-12-03 21:17:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
- Dearthan - *Biccent. Egy pillanatra eltűnődik azon, vajon családnevét is elárulja két felkarolójának. Rászolgáltak volna bizalmára pusztán azzal, hogy felsegítették a mocsokból? Még ha így is lenne, túl óvatos ehhez.*
~ Mondhattam volna álnevet is… *Ötlik fel benne. No, igen. Ha már bizalmatlan az ember, lehetne rafinált is. Meg egyébként is, még az is lehet, hogy a reggelt sem éri meg. Legalább nem kell annyit vésni a sírkövet.
Kérdőn emeli tekintetét előbb a nőre, majd a férfira, hátha ennyi is elég, hogy ők is elárulják nevüket. Ha mégsem így történne, nem forszírozza a dolgot.
Máskor, más időben talán elkápráztatná a mosoly, ami szinte felragyogtatja Dayaneer arcát. De nem most. Minden szóban, hangban és hanglejtésben az intő jelet keresi. Talán már késő? Már a nyakán a kötél, csak még nem érzi? És ha csapda is, vajon miért lenne éppen ő bármilyen szempontból értékes áldozat? Eszébe jutnak egykori mesterének incselkedő szavai. *
~ Ne szánd az olcsó szajhát. Te még annyit se értél soha senkinek, fiam. *Felidéződik benne az öregember jóízű, ragadós nevetése.
Mikor a nő elsétál, tekintete egy elhúzódó pillanatig követi, ahogy virgonc barna tincsei léptei közben le-fel röppennek, majd elkapja szemét. A férfi mondatai bár kevésbé félreérthetők, mint egy sanda mosoly, mégsem jelentenek nagyobb megnyugvást. *
- Rendben. *Bólintással ad hangsúlyt annak, hogy megértette az intelemmel kiegészített tanácsot.
Dearthan számára a nap első jó hírével tér vissza Dayaneer. Noha további kétségek merülnek fel benne azzal kapcsolatban, vajon miben egyezett meg a fogadó személyzetével annak érdekében, hogy látszólag mindenfajta fizetség, letét vagy megkötés nélkül elengedjék és még a fabatkát sem érő holmiját is visszaszolgáltassák. A maga részéről amúgy sem tekinti lezártnak az ügyet. Majd ha túl lesz a következő napok eseményein, visszatér tisztázni a helyzetet. Fegyverét az övébe bújtatja, a nyerget pedig a kápa fölött átfogva, kezével a szarv alatti lyukba kapaszkodva hóna alá kapja. Az első pár lépést még bizonytalanul teszi meg, majd lassú, de stabil léptekkel indul kifelé, igazodva a pároshoz. Jobb karját próbálja nem lóbálni, de a mozgás eredményeképp egyszer-egyszer így is belenyilall a fájdalom.*
- Dearthan - *Biccent. Egy pillanatra eltűnődik azon, vajon családnevét is elárulja két felkarolójának. Rászolgáltak volna bizalmára pusztán azzal, hogy felsegítették a mocsokból? Még ha így is lenne, túl óvatos ehhez.*
~ Mondhattam volna álnevet is… *Ötlik fel benne. No, igen. Ha már bizalmatlan az ember, lehetne rafinált is. Meg egyébként is, még az is lehet, hogy a reggelt sem éri meg. Legalább nem kell annyit vésni a sírkövet.
Kérdőn emeli tekintetét előbb a nőre, majd a férfira, hátha ennyi is elég, hogy ők is elárulják nevüket. Ha mégsem így történne, nem forszírozza a dolgot.
Máskor, más időben talán elkápráztatná a mosoly, ami szinte felragyogtatja Dayaneer arcát. De nem most. Minden szóban, hangban és hanglejtésben az intő jelet keresi. Talán már késő? Már a nyakán a kötél, csak még nem érzi? És ha csapda is, vajon miért lenne éppen ő bármilyen szempontból értékes áldozat? Eszébe jutnak egykori mesterének incselkedő szavai. *
~ Ne szánd az olcsó szajhát. Te még annyit se értél soha senkinek, fiam. *Felidéződik benne az öregember jóízű, ragadós nevetése.
Mikor a nő elsétál, tekintete egy elhúzódó pillanatig követi, ahogy virgonc barna tincsei léptei közben le-fel röppennek, majd elkapja szemét. A férfi mondatai bár kevésbé félreérthetők, mint egy sanda mosoly, mégsem jelentenek nagyobb megnyugvást. *
- Rendben. *Bólintással ad hangsúlyt annak, hogy megértette az intelemmel kiegészített tanácsot.
Dearthan számára a nap első jó hírével tér vissza Dayaneer. Noha további kétségek merülnek fel benne azzal kapcsolatban, vajon miben egyezett meg a fogadó személyzetével annak érdekében, hogy látszólag mindenfajta fizetség, letét vagy megkötés nélkül elengedjék és még a fabatkát sem érő holmiját is visszaszolgáltassák. A maga részéről amúgy sem tekinti lezártnak az ügyet. Majd ha túl lesz a következő napok eseményein, visszatér tisztázni a helyzetet. Fegyverét az övébe bújtatja, a nyerget pedig a kápa fölött átfogva, kezével a szarv alatti lyukba kapaszkodva hóna alá kapja. Az első pár lépést még bizonytalanul teszi meg, majd lassú, de stabil léptekkel indul kifelé, igazodva a pároshoz. Jobb karját próbálja nem lóbálni, de a mozgás eredményeképp egyszer-egyszer így is belenyilall a fájdalom.*
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-12-01 12:17:50
Üzenet elküldve: 2025-12-01 12:17:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
- A lel.. mi? *-egy pillanatig őszinte értetlenséggel néz a nőre. Akármit is csinált, abban egészen biztos, hogy nem udvarolt Dayaneer-nek. Nem volt hozzá megfelelő hangulatban. Sőt, sokkal inkább csak szűkszavú volt, mintsem bájcsevejgő. Vagy épp erre célzott volna a wegtoreni? Felvonja a szemöldökét. Talán lehet, hogy épp arra utalt ezzel, hogy éppen elviselné, ha legyezgetve lenne kicsit a hiúsága? Egek, bárcsak beláthatna a gondolatai közé!
Míg ezen lamentál, a frappáns válaszhoz illendő idő el is illan, és Dayaneer máris tovább lép társalgásuk gyakorlatiasabb és kézzelfoghatóbb témájához. Bár figyel arra hogy az mit mond, és kíváncsian fordul maga is a férfi felé mikor a wegtoreni bemutatkozásra sarkallja, az iménti gondolata egyre jobban befészkeli magát a fejébe.*
- Aggódnod azért nem kell, *-veszi át a nőtől a szót, mikor az az áldozatos munka meghálálásáról beszél-* talán megelégszik azzal, hogy krumplit pucoltat veled, vagy áthúzatja a használt ágyneműket. Legalábbis.. *-egy futó pillanatra társnője felé villan a szeme-* ..gondolom.
*A kérdésre amit ő kap lassú bólintással válaszol, a mozdulat beleegyezést sugall. Valószínűleg könnyebben tudja majd Dayaneer elintézni azt amiért eredetileg jöttek úgy, hogy csak ketten vannak.*
- Tényleg nem kell aggódnod. *-mondja halkan a meggyötört férfiúnak, amíg a wegtoreni a pultnál illegeti magát-* Ennél nagyobb bajba aligha kerülsz a Varjúban. Legalábbis ha nem csinálsz magadnak. Nelira pedig igazán..
*Egy pillanatig hintázik a sarkain míg a megfelelő szót keresi.*
- ..kedves lány. Úgyhogy csak okosan, és minden rendben lesz. *-bár nem egészen tiszta egyelőre számára hogy a Varjú biztonságáért kik felelnek konkrétan -mert abban biztos, hogy van erre kijelölt emberük is, még ha nem is találkozott vele-, azért ha arról van szó, pár pofont maga is ki tud osztani. De erre remélhetőleg nem lesz szükség.
Tekintetét ismét Dayaneer felé fordítja, elismerő ajakbiggyesztéssel és hümmentéssel díjazza az általa elért eredményt. Az elismerő ajakbiggyesztésből aztán gyorsan vigyor lesz.*
- Pedig úgy fest, hogy jól megy! *-válaszolja a nagylánykodó szavakra, és el is indul az ajtó felé. Fél szemmel persze a fickóra pislant ahogy lép, hogy lássa: az tudja-e tartani a lépést, vagy szüksége van támogatásra.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.01 12:18:56
- A lel.. mi? *-egy pillanatig őszinte értetlenséggel néz a nőre. Akármit is csinált, abban egészen biztos, hogy nem udvarolt Dayaneer-nek. Nem volt hozzá megfelelő hangulatban. Sőt, sokkal inkább csak szűkszavú volt, mintsem bájcsevejgő. Vagy épp erre célzott volna a wegtoreni? Felvonja a szemöldökét. Talán lehet, hogy épp arra utalt ezzel, hogy éppen elviselné, ha legyezgetve lenne kicsit a hiúsága? Egek, bárcsak beláthatna a gondolatai közé!
Míg ezen lamentál, a frappáns válaszhoz illendő idő el is illan, és Dayaneer máris tovább lép társalgásuk gyakorlatiasabb és kézzelfoghatóbb témájához. Bár figyel arra hogy az mit mond, és kíváncsian fordul maga is a férfi felé mikor a wegtoreni bemutatkozásra sarkallja, az iménti gondolata egyre jobban befészkeli magát a fejébe.*
- Aggódnod azért nem kell, *-veszi át a nőtől a szót, mikor az az áldozatos munka meghálálásáról beszél-* talán megelégszik azzal, hogy krumplit pucoltat veled, vagy áthúzatja a használt ágyneműket. Legalábbis.. *-egy futó pillanatra társnője felé villan a szeme-* ..gondolom.
*A kérdésre amit ő kap lassú bólintással válaszol, a mozdulat beleegyezést sugall. Valószínűleg könnyebben tudja majd Dayaneer elintézni azt amiért eredetileg jöttek úgy, hogy csak ketten vannak.*
- Tényleg nem kell aggódnod. *-mondja halkan a meggyötört férfiúnak, amíg a wegtoreni a pultnál illegeti magát-* Ennél nagyobb bajba aligha kerülsz a Varjúban. Legalábbis ha nem csinálsz magadnak. Nelira pedig igazán..
*Egy pillanatig hintázik a sarkain míg a megfelelő szót keresi.*
- ..kedves lány. Úgyhogy csak okosan, és minden rendben lesz. *-bár nem egészen tiszta egyelőre számára hogy a Varjú biztonságáért kik felelnek konkrétan -mert abban biztos, hogy van erre kijelölt emberük is, még ha nem is találkozott vele-, azért ha arról van szó, pár pofont maga is ki tud osztani. De erre remélhetőleg nem lesz szükség.
Tekintetét ismét Dayaneer felé fordítja, elismerő ajakbiggyesztéssel és hümmentéssel díjazza az általa elért eredményt. Az elismerő ajakbiggyesztésből aztán gyorsan vigyor lesz.*
- Pedig úgy fest, hogy jól megy! *-válaszolja a nagylánykodó szavakra, és el is indul az ajtó felé. Fél szemmel persze a fickóra pislant ahogy lép, hogy lássa: az tudja-e tartani a lépést, vagy szüksége van támogatásra.*
A hozzászólás írója (Niall Harven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.01 12:18:56
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-28 20:21:52
Üzenet elküldve: 2025-11-28 20:21:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Karizma próba: sikeres//
*Ugyan nem rendelkeznek pontos információkkal azzal kapcsolatban, szerencsétlen fickójuk hogyan is került ebbe a meglehetősen szorult helyzetbe, azért lennének rá tippjei. A törött ablak, a sérülések és a vendégek barátságtalan viselkedése semmi jóval nem kecsegtet, úgy tűnik nem is lepi meg különösebben, hogy elvették a holmiját. Egyáltalán az is csoda, hogy az őrök nem vetették a nyirkos utcára. Egyelőre nem is tesz ígéretet a kérés kapcsán.
Mikor a deres hajú belebeszél a tengerésszel folytatott mérlegelésébe, villanó zöld tekintete inti csendre, na meg egy hanyag pisszegés. Mintha szavak nélkül is figyelmeztetné amolyan gúnyosabb szülői hangsúllyal, hogy a felnőttek dolgába bizony nem illik belebeszélni.
A Cirmos gúnynév hallatán mintha az derengene neki, hogy hallott már róla, de azért nincsen róla meggyőződve. A sorsa viszont nem lepi meg, tisztes kikötői haramiáknak ez a vég dukál. Nelira emlegetésére azonban elgondolkodva hümment.*
- Sajnos nem dereng *biggyeszti le ajkát füllentve, valójában persze nagyon is rémlik neki.* - Biztos nem hallottam a lelkes kis udvarlásodtól. *ezt halkabban hadarja el csak amolyan mellékesen, de végül rövid ideig merengve megdörzsölgetve orrkarikáját kelletlen elhatározásra jut*
- Ez nem is rossz ötlet. *bólint végül egyetértve* - Nelira bizonyára odaadóan és lelkesen ápolná a kedves... *ezen a ponton az idegenre néz, kezével int felé, hogy megadja a lehetőséget a bemutatkozásra, ha már ezt a nagy kéregetések között elmulasztotta*
- Átkísérünk a méltán híres Hét Varjú Tavernába, ahol az egyik igencsak szemrevaló kolleginánk kezelésbe vesz és elmondja majd, hogyan is hálálhatnád meg áldozatos munkáját. *széles mosolyra húzza a száját. Ugyan olyan negédes kecsegtetéssel duruzsol, ahogy egy valamire való kupectől elvárhatná az ember, a zöldjeiben csillanó huncut fény árulkodik némi baljóslatról. No nem akkoráról, ami a férfit - jelen szerencsétlenül kiszolgáltatott helyzetében - el kellene, hogy bizonytalanítsa.*
- Hazaugrunk vele, aztán visszajövünk. Mit szólsz? *ezt már Niallnak célozza és válaszától függetlenül pár percre magukra hagyja a párost, s hamarosan látható, ahogy valakivel szóba elegyedik a pult másik végében. Nem tudni mit beszél, de az arcán ülő halvány mosolyból, pultra könyökölő tartásából azért sejthető, hogy ügyesen forgatja a nyelvét.
Hamarosan visszatérve fejével az ajtóban álló őr felé bök.*
- Kifelé menet visszaadják a holmidat, viszont egy jó darabig nem akarják itt látni a képedet *összegzi a hallottakat* - Na haladjunk Uraim, nem érek rá jótékonykodni egész nap!
//Karizma próba: sikeres//
*Ugyan nem rendelkeznek pontos információkkal azzal kapcsolatban, szerencsétlen fickójuk hogyan is került ebbe a meglehetősen szorult helyzetbe, azért lennének rá tippjei. A törött ablak, a sérülések és a vendégek barátságtalan viselkedése semmi jóval nem kecsegtet, úgy tűnik nem is lepi meg különösebben, hogy elvették a holmiját. Egyáltalán az is csoda, hogy az őrök nem vetették a nyirkos utcára. Egyelőre nem is tesz ígéretet a kérés kapcsán.
Mikor a deres hajú belebeszél a tengerésszel folytatott mérlegelésébe, villanó zöld tekintete inti csendre, na meg egy hanyag pisszegés. Mintha szavak nélkül is figyelmeztetné amolyan gúnyosabb szülői hangsúllyal, hogy a felnőttek dolgába bizony nem illik belebeszélni.
A Cirmos gúnynév hallatán mintha az derengene neki, hogy hallott már róla, de azért nincsen róla meggyőződve. A sorsa viszont nem lepi meg, tisztes kikötői haramiáknak ez a vég dukál. Nelira emlegetésére azonban elgondolkodva hümment.*
- Sajnos nem dereng *biggyeszti le ajkát füllentve, valójában persze nagyon is rémlik neki.* - Biztos nem hallottam a lelkes kis udvarlásodtól. *ezt halkabban hadarja el csak amolyan mellékesen, de végül rövid ideig merengve megdörzsölgetve orrkarikáját kelletlen elhatározásra jut*
- Ez nem is rossz ötlet. *bólint végül egyetértve* - Nelira bizonyára odaadóan és lelkesen ápolná a kedves... *ezen a ponton az idegenre néz, kezével int felé, hogy megadja a lehetőséget a bemutatkozásra, ha már ezt a nagy kéregetések között elmulasztotta*
- Átkísérünk a méltán híres Hét Varjú Tavernába, ahol az egyik igencsak szemrevaló kolleginánk kezelésbe vesz és elmondja majd, hogyan is hálálhatnád meg áldozatos munkáját. *széles mosolyra húzza a száját. Ugyan olyan negédes kecsegtetéssel duruzsol, ahogy egy valamire való kupectől elvárhatná az ember, a zöldjeiben csillanó huncut fény árulkodik némi baljóslatról. No nem akkoráról, ami a férfit - jelen szerencsétlenül kiszolgáltatott helyzetében - el kellene, hogy bizonytalanítsa.*
- Hazaugrunk vele, aztán visszajövünk. Mit szólsz? *ezt már Niallnak célozza és válaszától függetlenül pár percre magukra hagyja a párost, s hamarosan látható, ahogy valakivel szóba elegyedik a pult másik végében. Nem tudni mit beszél, de az arcán ülő halvány mosolyból, pultra könyökölő tartásából azért sejthető, hogy ügyesen forgatja a nyelvét.
Hamarosan visszatérve fejével az ajtóban álló őr felé bök.*
- Kifelé menet visszaadják a holmidat, viszont egy jó darabig nem akarják itt látni a képedet *összegzi a hallottakat* - Na haladjunk Uraim, nem érek rá jótékonykodni egész nap!
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-27 19:26:59
Üzenet elküldve: 2025-11-27 19:26:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Ha életedről nem te döntesz, a sorsod is veszendő. Dearthan tekintete vándorol Dayaneer és Niall között. Ugyan lelkileg felkészíti magát, hogy mondandója, illetőleg kérései elutasításba ütköznek, de ennek ellenkezőjében reménykedik. A nő kérdésére megvonja bal vállát.*
- A személyzet. * Emlékei lassan tisztulnak, akár halrablást követően a felkavarodott iszap, a meg nem történt dolgok lesüllyednek a sötétbe, míg a megtörtént jelenetek a felszínre kerülnek.
A férfi ötletelését némán hallgatja. Bár a kérdést végül nem neki szegezik, mégis gyorsan megszólal, mielőtt a nő felelhetne.*
- Talán gyógyító sem kell. Úgy festetek, mint akik már láttak a helyéről kiugrott vállat. Akár igen, akár nem, el tudom mondani mit lehetne tenni. Jelenleg rosszabb már úgysem lehet. * Ha a karja nem lüktetne, s nem érezné úgy, hogy az oldala le akarna szakadni egy tréfás kacsintással zárná mondandóját – bár nem tűnik úgy, hogy a párosnak szüksége volna az efféle bátorításra. Könnyed hangra törekszik, de tudja jól: a ficam mozgatása tartogat nem csekély veszélyt. Látta már, milyen gyorsan kerül fűrész egyik-másik szerencsétlen félnótás elmérgesedett végtagjára a hamari, hentesnek-se-jó gyógyítók közbenjárása miatt. Ezeket a gondolatokat inkább elhessegeti magától.*
- A többi sérüléssel meg…nem először csüngök Sa'Tereth csecsén. *Újabb füllentést enged meg magának. Mind a korábbi halálközeli helyzetekkel, mind a baj lekicsinylését illetően. A vér lecsapolása, még ha szükséges is lehet, már nem való avatatlan kezeknek. Ki tudja ezen a környéken mennyit kérnek el a kuruzslók, csak hogy rossz munkát végezhessenek. Arról nem is álmodik, hogy talál olyat, aki tudna jót is végezni. A nyugtalanító gondolatokat igyekszik arcáról is letörölni és ismét elnémul, mert nem szeretné tovább feszíteni a húrt. Már az is meglepetésként hat, hogy Dayaneer és Niall idáig tűrték nyűglődését. *
*Ha életedről nem te döntesz, a sorsod is veszendő. Dearthan tekintete vándorol Dayaneer és Niall között. Ugyan lelkileg felkészíti magát, hogy mondandója, illetőleg kérései elutasításba ütköznek, de ennek ellenkezőjében reménykedik. A nő kérdésére megvonja bal vállát.*
- A személyzet. * Emlékei lassan tisztulnak, akár halrablást követően a felkavarodott iszap, a meg nem történt dolgok lesüllyednek a sötétbe, míg a megtörtént jelenetek a felszínre kerülnek.
A férfi ötletelését némán hallgatja. Bár a kérdést végül nem neki szegezik, mégis gyorsan megszólal, mielőtt a nő felelhetne.*
- Talán gyógyító sem kell. Úgy festetek, mint akik már láttak a helyéről kiugrott vállat. Akár igen, akár nem, el tudom mondani mit lehetne tenni. Jelenleg rosszabb már úgysem lehet. * Ha a karja nem lüktetne, s nem érezné úgy, hogy az oldala le akarna szakadni egy tréfás kacsintással zárná mondandóját – bár nem tűnik úgy, hogy a párosnak szüksége volna az efféle bátorításra. Könnyed hangra törekszik, de tudja jól: a ficam mozgatása tartogat nem csekély veszélyt. Látta már, milyen gyorsan kerül fűrész egyik-másik szerencsétlen félnótás elmérgesedett végtagjára a hamari, hentesnek-se-jó gyógyítók közbenjárása miatt. Ezeket a gondolatokat inkább elhessegeti magától.*
- A többi sérüléssel meg…nem először csüngök Sa'Tereth csecsén. *Újabb füllentést enged meg magának. Mind a korábbi halálközeli helyzetekkel, mind a baj lekicsinylését illetően. A vér lecsapolása, még ha szükséges is lehet, már nem való avatatlan kezeknek. Ki tudja ezen a környéken mennyit kérnek el a kuruzslók, csak hogy rossz munkát végezhessenek. Arról nem is álmodik, hogy talál olyat, aki tudna jót is végezni. A nyugtalanító gondolatokat igyekszik arcáról is letörölni és ismét elnémul, mert nem szeretné tovább feszíteni a húrt. Már az is meglepetésként hat, hogy Dayaneer és Niall idáig tűrték nyűglődését. *
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-25 15:31:19
Üzenet elküldve: 2025-11-25 15:31:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Valamikor, jó pár évvel ezelőtt ismert egy fickót. Még a Csuka előtt. Kampós orrú, zsíros hajú alak volt, szóval taszító mint egy rühös borz, de mégis tapadt rá a nők egy bizonyos köre. Ennek egyszerű oka volt: jól forgatta a szavakat. A fickó időnként fellengzősen költőnek és dalnoknak nevezte magát, persze nem volt az, a lanton is nagyjából mindig ugyanazt pengette, akármit is próbált énekelni. Na, most ennek a régi ismerősének a hangját hallja a fejében, ahogy végig nézi azt, hogy Dayaneer talpra állítja a lepattintott alakot. Ez a hang pedig ennyit mond, a régi ismerősének költői stílusában: „jó fosul nézel ki, ember”.
Magában hamar túllép wegtoreni társa fájónak szánt megjegyzésén. Egyrészt tudja, hogy a nőnek abszolút nincs igaza; s bár legszívesebben csomót kötne a nyelvére olykor, alkalmasint hagyná, hogy az próbára tegye: mivel boldogul s mivel nem. Másrészt pedig azt is tudja, hogy mi az, amivel ő tudná heccelni a nőt - és azt is sejti, hogy Dayaneer viszont aligha tudna sokáig uralkodni magán.
Egyszerre mozdul a feje a nőével, hogy végigmérje a fenegyereket, de egy pillantásnál többet maga se szán rá. Ennek ellenére -bár visszafordul a meggyötört alak felé- fél szemét rajta tartja, a biztonság kedvéért. Lusta mozdulattal fonja össze mellkasa előtt karjait, ahogy a férfi megszólal, és így hallgatja ahogy az megosztja velük nyűgjét s baját. Dayaneer felteszi helyette azt a kérdést ami neki is az eszébe ötlik, így csöndben maradva figyel tovább.
Akkor pislant csak a wegtorenire, amikor az felé fordul. Megérti a tekintetében megbúvó kérdést, és egy pillanatra elgondolkozik.*
- Ott a Cirmos. *-szólal meg végül, mikor eszébe ötlik a dokksor melletti kalyibában tevékenykedő borbély neve.-* Ő foghúzástól kezdve ficamon át mindent kezel, talán még… ó..!
*Hirtelen elhallgat, és egy pillanatra szinte a semmibe révedni tűnik.*
- Nem, mégsem. Tavasszal halt meg, teljesen besárgulva találták meg a padlón. Szétitta a máját.
*Jobb öklével megdörgöli az állát, mozdulata szinte bocsánatkérő. Egy tompa emlékfoszlány fut át fejében, szemöldökei között halvány függőleges ránc jelenik meg, ahogy a wegtorenire sandít.*
- Nelira..? *-inkább kérdezi, mint mondja. Nem, nem elfelejtette hogy hogyan hívják a kreol szépséget, csupán eszébe ötlött a Varjú újdonat söntéstündére.-* A vigyori fickóval beszélgetett, mikor a pulthoz ültünk. Beszélt valamit arról, hogy az alkímiáról tanult, a fószer meg teljesen el volt bájolva tőle. Emlékszel?
*Nem lepné meg ha Dayaneer nem emlékezne, maga is csak gyengén tudja felidézni az ott elhangzottakat. Nem csoda, ott még erőst gyötörte a másnap.*
- Talán van nála valami, ami jó lenne neki. *-egy pillanatra ismét az ősz férfira siklik a tekintete, majd vissza a nőre. Mintha csak egy kóbor kutya fölött beszélnék meg azt, hogy hazavigyék-e vagy sem.-* Mit gondolsz?
*Valamikor, jó pár évvel ezelőtt ismert egy fickót. Még a Csuka előtt. Kampós orrú, zsíros hajú alak volt, szóval taszító mint egy rühös borz, de mégis tapadt rá a nők egy bizonyos köre. Ennek egyszerű oka volt: jól forgatta a szavakat. A fickó időnként fellengzősen költőnek és dalnoknak nevezte magát, persze nem volt az, a lanton is nagyjából mindig ugyanazt pengette, akármit is próbált énekelni. Na, most ennek a régi ismerősének a hangját hallja a fejében, ahogy végig nézi azt, hogy Dayaneer talpra állítja a lepattintott alakot. Ez a hang pedig ennyit mond, a régi ismerősének költői stílusában: „jó fosul nézel ki, ember”.
Magában hamar túllép wegtoreni társa fájónak szánt megjegyzésén. Egyrészt tudja, hogy a nőnek abszolút nincs igaza; s bár legszívesebben csomót kötne a nyelvére olykor, alkalmasint hagyná, hogy az próbára tegye: mivel boldogul s mivel nem. Másrészt pedig azt is tudja, hogy mi az, amivel ő tudná heccelni a nőt - és azt is sejti, hogy Dayaneer viszont aligha tudna sokáig uralkodni magán.
Egyszerre mozdul a feje a nőével, hogy végigmérje a fenegyereket, de egy pillantásnál többet maga se szán rá. Ennek ellenére -bár visszafordul a meggyötört alak felé- fél szemét rajta tartja, a biztonság kedvéért. Lusta mozdulattal fonja össze mellkasa előtt karjait, ahogy a férfi megszólal, és így hallgatja ahogy az megosztja velük nyűgjét s baját. Dayaneer felteszi helyette azt a kérdést ami neki is az eszébe ötlik, így csöndben maradva figyel tovább.
Akkor pislant csak a wegtorenire, amikor az felé fordul. Megérti a tekintetében megbúvó kérdést, és egy pillanatra elgondolkozik.*
- Ott a Cirmos. *-szólal meg végül, mikor eszébe ötlik a dokksor melletti kalyibában tevékenykedő borbély neve.-* Ő foghúzástól kezdve ficamon át mindent kezel, talán még… ó..!
*Hirtelen elhallgat, és egy pillanatra szinte a semmibe révedni tűnik.*
- Nem, mégsem. Tavasszal halt meg, teljesen besárgulva találták meg a padlón. Szétitta a máját.
*Jobb öklével megdörgöli az állát, mozdulata szinte bocsánatkérő. Egy tompa emlékfoszlány fut át fejében, szemöldökei között halvány függőleges ránc jelenik meg, ahogy a wegtorenire sandít.*
- Nelira..? *-inkább kérdezi, mint mondja. Nem, nem elfelejtette hogy hogyan hívják a kreol szépséget, csupán eszébe ötlött a Varjú újdonat söntéstündére.-* A vigyori fickóval beszélgetett, mikor a pulthoz ültünk. Beszélt valamit arról, hogy az alkímiáról tanult, a fószer meg teljesen el volt bájolva tőle. Emlékszel?
*Nem lepné meg ha Dayaneer nem emlékezne, maga is csak gyengén tudja felidézni az ott elhangzottakat. Nem csoda, ott még erőst gyötörte a másnap.*
- Talán van nála valami, ami jó lenne neki. *-egy pillanatra ismét az ősz férfira siklik a tekintete, majd vissza a nőre. Mintha csak egy kóbor kutya fölött beszélnék meg azt, hogy hazavigyék-e vagy sem.-* Mit gondolsz?
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-24 19:53:02
Üzenet elküldve: 2025-11-24 19:53:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*A tengerész hangja nem igazán cseng össze szavaival, sejthető, hogy férfiúi büszkesége, ha csak hangyányit is, de megbicsaklott az aljas megjegyzés hallatán. A férfi azonban ismét az okosabb utat választja, s most sem ül fel az egyértelmű hergelésnek, a kereskedő bánatára. Egyre inkább azt találgatja egy gonosz kis hang a fejében, hogy mivel hozhatná ki a másikat csak egy icipicit a sodrából. Régebben különösen jó tehetsége volt az ilyesmihez, de úgy tűnik kicsit berozsdált az évek alatt.
Ha tudná, hogy segítő közbeavatkozása előcsalt a férfiból egy kis sértettséget, bizonyára felvidítaná. Pedig mozdulata mögött nincs semmiféle hátsó szándék, nem a férfiasságát netán erejét kívánja megkérdőjelezni, egyszerűen csak ösztönösen cselekszik. A kis hárító manővere pedig sikerrel zárul, Niall nem borul fel, ahogy az ismeretlen fickó sem, még ha ez utóbbi egy kis segítségre is szorul a felegyenesedésben. Dayaneer - bár a legkevésbé sem nagylelkű segítségnyújtás híve - most a férfi felé nyújtja a kezét, s rövidesen az talpra is áll. Hallja ugyan az ittas vendég morranását mögöttük, de mindössze egy lesújtó pillantás a jussa a wegtoreni részéről. Szerencséje, hogy a kreolt kínozza a macskajaj, s nem mérgezi most szesz az elméjét, különben nem úszta volna meg ilyen olcsón.
Ugyan Dayaneer tagadhatatlanul kíváncsi alkat, ha a helyzet nem kívánja meg, azért nem kotnyeles. Bármennyire is érdekli, hogy ágrólszakadt emberük és a felfordulás között mi lehet az összefüggés, most könnyedén tovább tudna siklani a történtek fölött, s lezárná az egészet egy kurta "szívesennel". De épp ahogy már pillantásait Niallra emelné, az idegen nem rebben el mellőlük, hanem egyenesen kéréssel fordul hozzájuk. A kreol nő a szavakat hallgatva bizalmatlanul méri végig a deres hajút, zöldjei végül a barnákra szegeződve állapodnak meg.*
- Ki vette el a holmidat? *sejti ugyan, hogy a bordély dolgozóira utal, de jobb tisztázni az ilyesmit.
A férfi azonban ennyinél nem áll meg a szívességek kapcsán, az egész beszélgetés kissé kezd átfordulni abba a fajtába, amit kéregetőkkel folytat az ember a kikötői utcák homályában.
A zöld ibriszpillantásokban nem villan fátyolos együttérzés, csupán hideg számítás, úgy tűnik éppen hevesen mérlegel magában.*
- Nem ismerek gyógyítót a környéken *felel végül, száraz tényként közöl, nem tűnik hárításnak. A tengerészre sandít, hátha ő esetleg elő tud állni valamivel vagy valakivel, hagyja hadd villantsa meg a problémamegoldó képességét, már ha akad neki olyan. Persze az ő fejében bőszen fogalmazódik egy lehetőség, ha a helyzet úgy adódik, előáll vele.*
*A tengerész hangja nem igazán cseng össze szavaival, sejthető, hogy férfiúi büszkesége, ha csak hangyányit is, de megbicsaklott az aljas megjegyzés hallatán. A férfi azonban ismét az okosabb utat választja, s most sem ül fel az egyértelmű hergelésnek, a kereskedő bánatára. Egyre inkább azt találgatja egy gonosz kis hang a fejében, hogy mivel hozhatná ki a másikat csak egy icipicit a sodrából. Régebben különösen jó tehetsége volt az ilyesmihez, de úgy tűnik kicsit berozsdált az évek alatt.
Ha tudná, hogy segítő közbeavatkozása előcsalt a férfiból egy kis sértettséget, bizonyára felvidítaná. Pedig mozdulata mögött nincs semmiféle hátsó szándék, nem a férfiasságát netán erejét kívánja megkérdőjelezni, egyszerűen csak ösztönösen cselekszik. A kis hárító manővere pedig sikerrel zárul, Niall nem borul fel, ahogy az ismeretlen fickó sem, még ha ez utóbbi egy kis segítségre is szorul a felegyenesedésben. Dayaneer - bár a legkevésbé sem nagylelkű segítségnyújtás híve - most a férfi felé nyújtja a kezét, s rövidesen az talpra is áll. Hallja ugyan az ittas vendég morranását mögöttük, de mindössze egy lesújtó pillantás a jussa a wegtoreni részéről. Szerencséje, hogy a kreolt kínozza a macskajaj, s nem mérgezi most szesz az elméjét, különben nem úszta volna meg ilyen olcsón.
Ugyan Dayaneer tagadhatatlanul kíváncsi alkat, ha a helyzet nem kívánja meg, azért nem kotnyeles. Bármennyire is érdekli, hogy ágrólszakadt emberük és a felfordulás között mi lehet az összefüggés, most könnyedén tovább tudna siklani a történtek fölött, s lezárná az egészet egy kurta "szívesennel". De épp ahogy már pillantásait Niallra emelné, az idegen nem rebben el mellőlük, hanem egyenesen kéréssel fordul hozzájuk. A kreol nő a szavakat hallgatva bizalmatlanul méri végig a deres hajút, zöldjei végül a barnákra szegeződve állapodnak meg.*
- Ki vette el a holmidat? *sejti ugyan, hogy a bordély dolgozóira utal, de jobb tisztázni az ilyesmit.
A férfi azonban ennyinél nem áll meg a szívességek kapcsán, az egész beszélgetés kissé kezd átfordulni abba a fajtába, amit kéregetőkkel folytat az ember a kikötői utcák homályában.
A zöld ibriszpillantásokban nem villan fátyolos együttérzés, csupán hideg számítás, úgy tűnik éppen hevesen mérlegel magában.*
- Nem ismerek gyógyítót a környéken *felel végül, száraz tényként közöl, nem tűnik hárításnak. A tengerészre sandít, hátha ő esetleg elő tud állni valamivel vagy valakivel, hagyja hadd villantsa meg a problémamegoldó képességét, már ha akad neki olyan. Persze az ő fejében bőszen fogalmazódik egy lehetőség, ha a helyzet úgy adódik, előáll vele.*
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-21 18:44:39
Üzenet elküldve: 2025-11-21 18:44:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Kiszolgáltatottan Dayaneer mozdulatainak, teste oldalra billen, így domináns lába is szerencsésebb pozícióba kerül. Térdét maga alá húzza, átellenes alkarjával enyhíti az ütődést a deszkapadlón. Kissé suta, de hatékony a mozdulat, mert így – a wegtoreni segítségével – féltérde érkezik. Minden idegszála lángol, feje zúg, izmai nyersen lüktetnek. Néhány másodpercnek el kell telnie, mire figyelmét összeszedi, s ezalatt a hozzá intézett szavak süket fülekre találnak. Ha a kettős közül bármelyik kezet nyújt vagy egyéb módon segítenék a feltápászkodását, elfogadja azt. Ereje visszatérőben van. Legalább annyira, hogy megálljon a talpán, de talán még a felületes szemlélődő is észrevenné, hogy jobb karja kissé természetellenes pózban lóg.
Az intervenciót vélhetően félreértelmezi az ittas melák, mert megtorpan, cikázó tekintettel méri fel a párost, majd valakinek a nemi szervére utalva kiköp, és inkább visszavonul a söntéshez. Dearthan előbb a nőre, majd a férfira emeli a pillantását. Minden igyekezete ellenére talán kissé átlátszó, ahogy sztoikus nyugalommal próbálja leplezni a feszültségét: minden rezdülésüket ugrásra készen figyeli, hogy az esetleges fenyegetést képes legyen elhárítani. Keze óhatatlanul elindul öve felé, de azonnal megakad a mozdulat, ahogy a felismerés bevillan: teljesen fegyvertelen.*
- Köszönöm… *szakad ki belőle végül, miközben lopva ellenőrzi, valóban visszaült-e zaklatója.
Ha a kínos másodpercekbe forduló további szótlanságát netalántán arra használná fel Dayaneer és Niall, hogy sarkon forduljanak és visszatérjenek eredeti céljukhoz, gyorsan szóváteszi még:*
- A holmimat elvették és nem vagyok ismerős errefelé. Ha van érkezésük közbenjárni, én vállalnám a felelősséget. Ezért is… – *bök a már nyugodtan iszogató pacák háta felé.* - …és azért is. *majd az ablak felé.
Kiszolgáltatottság. A szó valósággá dermed benne. Jobban gyűlöli az ilyesmit, mint bármilyen megaláztatást vagy átverést. Pedig nem kevés átverés jutott neki osztályrészül. Volt az az eset, amikor vízzel és vizelettel hígított sört kapott vagy amikor a lókupec lánya azzal a lekapart fogazatú, besózott húzólóval verte át. Noha ez utóbbinál a kelepcébe már jóval a kalmárkodás előtt belecsúszott. Ó, hogy verné meg a sors kelevénnyel azt a csinos kis pofiját.
Megmentői előtt állva anyaszült meztelennek érzi magát. Számára úgy tetszik a két idegen tekintete késként hatol át testén, feltárva legbelsőbb gondolatait is. Megfeszíti állát és kissé kihúzza magát ebben a helyzetben. Ha Dayaneer vagy Niall szemkontaktust kezdeményez, szemrebbenés nélkül viszonozza egészen addig míg a jobb karjából kisugárzó fájdalomba – halk nyögés közepette - bele nem remeg.*
- És volna még valami… - *kezdi kissé vonakodva. Fél lépést közelebb húzódik, ha engedik. Bal kezével átfog jobb vállára és a padlót fürkészve folytatja.* - A karom belesatnyult az ütésbe és tartok tőle a rossz vért is ki kéne venni az oldalamból. - *Szeretné elhallgatni, de kénytelen kelletlen hozzáteszi, kicsit halkabban.* - De pénzem orvosra nincsen. A segítségüket munkával tudnám megszolgálni. Tudok pakolni, vadászni, halászni…valamicskét a kovácsmunkához is konyítok…írni és tolmácsolni is tudok, ha ismerem a nyelvet és a betűt… - *a végét már szinte hadarja.
Számtalanszor kellett alkudoznia, de egyszer sem kellett még a saját életét megbecsültetnie idegenek számára. Gyűlöli a kiszolgáltatottságot.*
*Kiszolgáltatottan Dayaneer mozdulatainak, teste oldalra billen, így domináns lába is szerencsésebb pozícióba kerül. Térdét maga alá húzza, átellenes alkarjával enyhíti az ütődést a deszkapadlón. Kissé suta, de hatékony a mozdulat, mert így – a wegtoreni segítségével – féltérde érkezik. Minden idegszála lángol, feje zúg, izmai nyersen lüktetnek. Néhány másodpercnek el kell telnie, mire figyelmét összeszedi, s ezalatt a hozzá intézett szavak süket fülekre találnak. Ha a kettős közül bármelyik kezet nyújt vagy egyéb módon segítenék a feltápászkodását, elfogadja azt. Ereje visszatérőben van. Legalább annyira, hogy megálljon a talpán, de talán még a felületes szemlélődő is észrevenné, hogy jobb karja kissé természetellenes pózban lóg.
Az intervenciót vélhetően félreértelmezi az ittas melák, mert megtorpan, cikázó tekintettel méri fel a párost, majd valakinek a nemi szervére utalva kiköp, és inkább visszavonul a söntéshez. Dearthan előbb a nőre, majd a férfira emeli a pillantását. Minden igyekezete ellenére talán kissé átlátszó, ahogy sztoikus nyugalommal próbálja leplezni a feszültségét: minden rezdülésüket ugrásra készen figyeli, hogy az esetleges fenyegetést képes legyen elhárítani. Keze óhatatlanul elindul öve felé, de azonnal megakad a mozdulat, ahogy a felismerés bevillan: teljesen fegyvertelen.*
- Köszönöm… *szakad ki belőle végül, miközben lopva ellenőrzi, valóban visszaült-e zaklatója.
Ha a kínos másodpercekbe forduló további szótlanságát netalántán arra használná fel Dayaneer és Niall, hogy sarkon forduljanak és visszatérjenek eredeti céljukhoz, gyorsan szóváteszi még:*
- A holmimat elvették és nem vagyok ismerős errefelé. Ha van érkezésük közbenjárni, én vállalnám a felelősséget. Ezért is… – *bök a már nyugodtan iszogató pacák háta felé.* - …és azért is. *majd az ablak felé.
Kiszolgáltatottság. A szó valósággá dermed benne. Jobban gyűlöli az ilyesmit, mint bármilyen megaláztatást vagy átverést. Pedig nem kevés átverés jutott neki osztályrészül. Volt az az eset, amikor vízzel és vizelettel hígított sört kapott vagy amikor a lókupec lánya azzal a lekapart fogazatú, besózott húzólóval verte át. Noha ez utóbbinál a kelepcébe már jóval a kalmárkodás előtt belecsúszott. Ó, hogy verné meg a sors kelevénnyel azt a csinos kis pofiját.
Megmentői előtt állva anyaszült meztelennek érzi magát. Számára úgy tetszik a két idegen tekintete késként hatol át testén, feltárva legbelsőbb gondolatait is. Megfeszíti állát és kissé kihúzza magát ebben a helyzetben. Ha Dayaneer vagy Niall szemkontaktust kezdeményez, szemrebbenés nélkül viszonozza egészen addig míg a jobb karjából kisugárzó fájdalomba – halk nyögés közepette - bele nem remeg.*
- És volna még valami… - *kezdi kissé vonakodva. Fél lépést közelebb húzódik, ha engedik. Bal kezével átfog jobb vállára és a padlót fürkészve folytatja.* - A karom belesatnyult az ütésbe és tartok tőle a rossz vért is ki kéne venni az oldalamból. - *Szeretné elhallgatni, de kénytelen kelletlen hozzáteszi, kicsit halkabban.* - De pénzem orvosra nincsen. A segítségüket munkával tudnám megszolgálni. Tudok pakolni, vadászni, halászni…valamicskét a kovácsmunkához is konyítok…írni és tolmácsolni is tudok, ha ismerem a nyelvet és a betűt… - *a végét már szinte hadarja.
Számtalanszor kellett alkudoznia, de egyszer sem kellett még a saját életét megbecsültetnie idegenek számára. Gyűlöli a kiszolgáltatottságot.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-21 10:32:35
Üzenet elküldve: 2025-11-21 10:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Nem válaszol Dayaneer visszakérdezésére, csupán felvont szemöldökei árulkodnak arról, hogy nem is érti, hogy a nő mit nem ért. A hangsúly alapján inkább elkönyveli a szinte már szokásos enyhén fölényeskedő piszkálódásnak a dolgot, és beleegyezően bólint a Kikötőt érintő megjegyzésre.*
- Az. *-szinte sóhajtja a szót, úgy hagyja rá. Igen, ez tényleg a Kikötő. Még ha a kicsit módosabbak is járnak ide ellazulni ilyen-olyan módokon. Ahogy körbe néz, bizony nem egy olyan arcot lát, amiről el tudja képzelni azt, hogy aligha tisztán szerzett vagyonát herdálja épp el.
Hagyja és állja hogy Dayaneer újra végigmérje, nem is először azóta, hogy először találkozott vele. A fürkésző tekintettől még mindig kényelmetlenül érzi magát, mintha csak egy darab hús lenne, vagy talán egy eladásra szánt szolga. A kiadós és többfelé elágazó vizsgálat után érkező szavak viszont meglepik, és ha őszinték akarunk lenni, most először karcolják meg férfiúi önérzetének nem hivalkodóan selyemfényűre polírozott felszínét. Még hogy nem bír el egy nővel sem?! Természetesen azonnal megérti, hogy Dayaneer az előző éjszakára utal; ám az ő emlékei szerint nem éppen rajta állt vagy bukott az este sikeressége. Sőt, kifejezetten úgy emlékszik, hogy a nő volt az, aki végül visszakozott. Akkor hát ki az, aki nem bír el a másikkal..?
Noha nagyon szívesen megosztaná a rajta átsuhanó gondolatokat a wegtorenivel, valamiért biztosnak érzi magát abban, hogy az attól csak saját igazát látná megerősítettnek. Inkább magára ölt egy barátságosságában szinte baljósnak tűnő mosolyt, és csak ennyit mond: *
- Nem. Tényleg nem. *-hangjából épp csak nem süt az, hogy amúgy mennyire nem ezek a szavak tolulnának ajkára.
Mindenesetre a felismerés apró magja csírát hajt, s sejteni kezdi, hogy a nő szavai mögött valójában az állhat, hogy az egyáltalán nem is kíváncsi arra, hogy mennyire bírna el vele, vagy sem. Ettől a felismeréstől azért persze nem kap a szívéhez.
Ha valaki a Kikötő utcáit és ilyen-olyan vendéglátó egységeit rója-látogatja szárazföldön töltött napjaiban, akkor az hozzászokik, hogy akárkivel is beszélgessen, vagy bármibe is merüljön el épp, fél szemét tartsa saját környezetén. Éppen ezért, bár figyelme java részét a wegtoreni szép zöld szemei birtokolják, tökéletesen tisztában van azzal is, hogy a meggyötört fizimiskájú fickó téblábolni kezd, és szerencsétlenségébe pont olyanba gyalogol bele, akibe nem kéne. Gondolkozás nélkül mozdul úgy, hogy a felé taszított férfi lendületét megtörhesse, és az talpon maradhasson. Egy kocsmai verekedés esetén kevés annál rosszabb dolog van, mint ha valakit levernek a lábáról. Egy ilyen apró megtámogatás pedig még a leszigorúbb kocsmai etikett szerint sem számítana direkt beavatkozásnak. (Ahhoz követnie kéne a jellegzetes „mi van? Mi van? Mi van?!” kérdés-sorozatnak.) Ám mozdulata meddő marad, hiszen oldalról Dayaneer lép elé, hogy ő legyen a sziklaorom, amin a megbillenő férfi hulláma megtörik.
Felvont szemöldökkel pislant a nő tarkóján szétterülő tincsekre. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, hogy a wegtoreni vajon azért lépett-e elé, mert még annyit sem feltételez róla, hogy megállna a lábán..? A gondolattól legszívesebben rácsapna a nő fenekére, no nem úgy, hogy fájjon, hanem inkább csak jelzésképp. Persze, nem teszi meg. Inkább csak kifújja a levegőt, és a nő fölött a pult irányába tántorított férfira néz.*
- ..és úgy sejtem, nem is először. *-szűri szavait a fogai között, leginkább senkinek sem szánva őket, s halkságuk miatt legfeljebb Dayaneer számára hallhatóan.*
*Nem válaszol Dayaneer visszakérdezésére, csupán felvont szemöldökei árulkodnak arról, hogy nem is érti, hogy a nő mit nem ért. A hangsúly alapján inkább elkönyveli a szinte már szokásos enyhén fölényeskedő piszkálódásnak a dolgot, és beleegyezően bólint a Kikötőt érintő megjegyzésre.*
- Az. *-szinte sóhajtja a szót, úgy hagyja rá. Igen, ez tényleg a Kikötő. Még ha a kicsit módosabbak is járnak ide ellazulni ilyen-olyan módokon. Ahogy körbe néz, bizony nem egy olyan arcot lát, amiről el tudja képzelni azt, hogy aligha tisztán szerzett vagyonát herdálja épp el.
Hagyja és állja hogy Dayaneer újra végigmérje, nem is először azóta, hogy először találkozott vele. A fürkésző tekintettől még mindig kényelmetlenül érzi magát, mintha csak egy darab hús lenne, vagy talán egy eladásra szánt szolga. A kiadós és többfelé elágazó vizsgálat után érkező szavak viszont meglepik, és ha őszinték akarunk lenni, most először karcolják meg férfiúi önérzetének nem hivalkodóan selyemfényűre polírozott felszínét. Még hogy nem bír el egy nővel sem?! Természetesen azonnal megérti, hogy Dayaneer az előző éjszakára utal; ám az ő emlékei szerint nem éppen rajta állt vagy bukott az este sikeressége. Sőt, kifejezetten úgy emlékszik, hogy a nő volt az, aki végül visszakozott. Akkor hát ki az, aki nem bír el a másikkal..?
Noha nagyon szívesen megosztaná a rajta átsuhanó gondolatokat a wegtorenivel, valamiért biztosnak érzi magát abban, hogy az attól csak saját igazát látná megerősítettnek. Inkább magára ölt egy barátságosságában szinte baljósnak tűnő mosolyt, és csak ennyit mond: *
- Nem. Tényleg nem. *-hangjából épp csak nem süt az, hogy amúgy mennyire nem ezek a szavak tolulnának ajkára.
Mindenesetre a felismerés apró magja csírát hajt, s sejteni kezdi, hogy a nő szavai mögött valójában az állhat, hogy az egyáltalán nem is kíváncsi arra, hogy mennyire bírna el vele, vagy sem. Ettől a felismeréstől azért persze nem kap a szívéhez.
Ha valaki a Kikötő utcáit és ilyen-olyan vendéglátó egységeit rója-látogatja szárazföldön töltött napjaiban, akkor az hozzászokik, hogy akárkivel is beszélgessen, vagy bármibe is merüljön el épp, fél szemét tartsa saját környezetén. Éppen ezért, bár figyelme java részét a wegtoreni szép zöld szemei birtokolják, tökéletesen tisztában van azzal is, hogy a meggyötört fizimiskájú fickó téblábolni kezd, és szerencsétlenségébe pont olyanba gyalogol bele, akibe nem kéne. Gondolkozás nélkül mozdul úgy, hogy a felé taszított férfi lendületét megtörhesse, és az talpon maradhasson. Egy kocsmai verekedés esetén kevés annál rosszabb dolog van, mint ha valakit levernek a lábáról. Egy ilyen apró megtámogatás pedig még a leszigorúbb kocsmai etikett szerint sem számítana direkt beavatkozásnak. (Ahhoz követnie kéne a jellegzetes „mi van? Mi van? Mi van?!” kérdés-sorozatnak.) Ám mozdulata meddő marad, hiszen oldalról Dayaneer lép elé, hogy ő legyen a sziklaorom, amin a megbillenő férfi hulláma megtörik.
Felvont szemöldökkel pislant a nő tarkóján szétterülő tincsekre. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, hogy a wegtoreni vajon azért lépett-e elé, mert még annyit sem feltételez róla, hogy megállna a lábán..? A gondolattól legszívesebben rácsapna a nő fenekére, no nem úgy, hogy fájjon, hanem inkább csak jelzésképp. Persze, nem teszi meg. Inkább csak kifújja a levegőt, és a nő fölött a pult irányába tántorított férfira néz.*
- ..és úgy sejtem, nem is először. *-szűri szavait a fogai között, leginkább senkinek sem szánva őket, s halkságuk miatt legfeljebb Dayaneer számára hallhatóan.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-20 22:45:14
Üzenet elküldve: 2025-11-20 22:45:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
//Ügyesség próba: sikeres//
*A wegtoreni egész életében kiválóan beszélte a közös nyelvet, de úgy tűnik az ember még mindig tud új szót tanulni. No képén ugyan nem a tudásszomj köszön vissza Niall megállapítása hallatán, sokkal inkább értetlenül rándul össze egy pillanatra szemöldöke.*
- Hiriget? *inkább úgy tűnik gúnyolódik kicsit a szóhasználaton, mint valódi magyarázatot vár, azért a hallottak alapján nem nehéz kitalálni mit jelenthet. Hamar tovább is siklik ezen.* - Attól ez még ugyanúgy a Kikötő. *fűzi hozzá, mert hát ugye lehet bármennyire is nívós intézmény a Sellőház, színvonalasabb a minduntalan ellenpéldaként csendülő Rumos Rókalyuknál, attól az még ott van, ahol. És az bizony nem a lichanechi akadémiai negyed.
Kacér, zöld pillantásait nem a férfinak szánja, viszont igencsak úgy tűnik, legalább a tréfa szintjén az szeretné magáénak érezni. Tudja azonban, hogy a szemtelennek szánt kérdés mögött azért ott bujkál némi valós reménykedés, hogy esetleg a kreol igent mond erre a piszkálódó ajánlatra. Dayaneer végigfuttatja tekintetét tetőtől talpig a matrózon majd a fekete szépség után sandít, mintha mérlegelne.*
- Ugyan, Tengerész *duruzsol a hangja halkan bizalmaskodva* - Egy nővel sem bírsz el, nemhogy kettővel. *toldja meg még egy aprócska, játékos kacsintással, tovább fűszerezve alattomossággal mondandóját.
Elgondolkodva hümment Niall feltételezésén a felfordulás kapcsán. A fickó valóban ramaty állapotban van, ezt sejtetik a barna pillantások is, melyekkel összeakad egy rövid időre. Csoda, hogy még nem penderítették ki, ha valóban köze van az alaposan betört ablakhoz. Márpedig olyan alaknak tűnik, akit gyorsan megtalál a baj, ezt erősíti a kis kellemetlen szóváltás is, melybe elég rögvest belekeveredik. Nem szokatlan az effajta összeszólalkozás errefelé sem, még ha a Sellőház nem is nagyon támogatja a... hiriget.
Kíváncsiskodó természete ezúttal a segítségére siet. Mivel a jelenetet fel szemmel folyamatosan lesi, nem kerüli el a figyelmét az ügyetlenkedő mozdulat, melynek köszönhetően a deres hajú férfi majdnem ráesik szerencsétlen tengerészére. A kereskedő azonban, bár a kialvatlanság nem kedvez most az efféle ügyességet igénylő mozdulatoknak, időben Niall elé lép és eltéríti a boruló uraságot, noha az már csak rajta múlik, hogy sikerül-e némi egyensúlyt nyernie belőle vagy a pultnak esik.*
- All'enat drav! *mordul bár inkább ijedtében, mint mérgében, s akárhogy is alakul azért segít a fickónak.*
- Egészen érdekes módját választotta az ismerkedésnek *vicceli el a deres hajúnak szánva szavait, de azért szemeivel kutatja, hogy nem ütött-e meg magát... mármint, hogy az eddiginél jobban. Nem biztos, hogy sokat tudna rontani a helyzeten.*
//Ügyesség próba: sikeres//
*A wegtoreni egész életében kiválóan beszélte a közös nyelvet, de úgy tűnik az ember még mindig tud új szót tanulni. No képén ugyan nem a tudásszomj köszön vissza Niall megállapítása hallatán, sokkal inkább értetlenül rándul össze egy pillanatra szemöldöke.*
- Hiriget? *inkább úgy tűnik gúnyolódik kicsit a szóhasználaton, mint valódi magyarázatot vár, azért a hallottak alapján nem nehéz kitalálni mit jelenthet. Hamar tovább is siklik ezen.* - Attól ez még ugyanúgy a Kikötő. *fűzi hozzá, mert hát ugye lehet bármennyire is nívós intézmény a Sellőház, színvonalasabb a minduntalan ellenpéldaként csendülő Rumos Rókalyuknál, attól az még ott van, ahol. És az bizony nem a lichanechi akadémiai negyed.
Kacér, zöld pillantásait nem a férfinak szánja, viszont igencsak úgy tűnik, legalább a tréfa szintjén az szeretné magáénak érezni. Tudja azonban, hogy a szemtelennek szánt kérdés mögött azért ott bujkál némi valós reménykedés, hogy esetleg a kreol igent mond erre a piszkálódó ajánlatra. Dayaneer végigfuttatja tekintetét tetőtől talpig a matrózon majd a fekete szépség után sandít, mintha mérlegelne.*
- Ugyan, Tengerész *duruzsol a hangja halkan bizalmaskodva* - Egy nővel sem bírsz el, nemhogy kettővel. *toldja meg még egy aprócska, játékos kacsintással, tovább fűszerezve alattomossággal mondandóját.
Elgondolkodva hümment Niall feltételezésén a felfordulás kapcsán. A fickó valóban ramaty állapotban van, ezt sejtetik a barna pillantások is, melyekkel összeakad egy rövid időre. Csoda, hogy még nem penderítették ki, ha valóban köze van az alaposan betört ablakhoz. Márpedig olyan alaknak tűnik, akit gyorsan megtalál a baj, ezt erősíti a kis kellemetlen szóváltás is, melybe elég rögvest belekeveredik. Nem szokatlan az effajta összeszólalkozás errefelé sem, még ha a Sellőház nem is nagyon támogatja a... hiriget.
Kíváncsiskodó természete ezúttal a segítségére siet. Mivel a jelenetet fel szemmel folyamatosan lesi, nem kerüli el a figyelmét az ügyetlenkedő mozdulat, melynek köszönhetően a deres hajú férfi majdnem ráesik szerencsétlen tengerészére. A kereskedő azonban, bár a kialvatlanság nem kedvez most az efféle ügyességet igénylő mozdulatoknak, időben Niall elé lép és eltéríti a boruló uraságot, noha az már csak rajta múlik, hogy sikerül-e némi egyensúlyt nyernie belőle vagy a pultnak esik.*
- All'enat drav! *mordul bár inkább ijedtében, mint mérgében, s akárhogy is alakul azért segít a fickónak.*
- Egészen érdekes módját választotta az ismerkedésnek *vicceli el a deres hajúnak szánva szavait, de azért szemeivel kutatja, hogy nem ütött-e meg magát... mármint, hogy az eddiginél jobban. Nem biztos, hogy sokat tudna rontani a helyzeten.*
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-19 22:05:00
Üzenet elküldve: 2025-11-19 22:05:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Földön fekvő teste még meg-megvonaglik, ahogy a fájdalom végigtáncol izmain. Hártyás, elmosódott képek tolulnak elméjébe, miközben szervezete felszabadítja erőtartalékait. Szemei egy pillanatra fennakadnak, szája hangtalan jajszóra nyílik, de egy újabb fájdalomhullámtól fogai összekoccannak. Hánykolódó testének közelében lévő vendégek közül néhányan – ki ételét vagy italát szorongatva – a fennforgástól kissé távolabb húzódnak, mások csak ácsorognak, miközben fejüket ingatva vagy akár gúnyosan összevigyorogva szemlélik Dearthan nem túl látványos küzdelmét. Kisvártatva a Sellőház személyzete siet a férfi segítségére. Noha részükről ez távol áll a joviálistól, inkább üzleti érdekből cselekszenek. Elvégre egy hányásszagú senkiházi nemigen lendíti meg az aznapi forgalmat, ráadásul egyelőre az sem biztos, hogy ez a nem várt vendég finanszírozni tudja a kért vagy kéretlen szolgáltatást, legyen szó bármiről is. Jelen esetben a konyháról hozott, az előző adag mosogatásból visszamaradt, enyhén szutykos vödör vízről van szó, amit valaki Dearthannak pofájára loccsant.
Ilyen és ehhez hasonló módszerrel hamarosan összekanalazzák, a pult mellé cibálják, szerteszóródott holmiját összeszedik, és beviszik a konyhába, hogy kaució gyanánt megőrizzék. Vértje a vágások egy részét elnyelte, ám alkarján és arcán jócskán maradnak árulkodó nyomok; ezek azonban messze nem életveszélyesek. Az esetleges belső sérülésekkel törődni sem szakértelem, sem hajlandóság nem mutatkozik, így további sorsát átadják az orvosok orvosának, az Időnek. Ezt követően megkezdődik a Sellőház külső és belső esztétikumának azonnali és minél hatásosabb helyreállítása, mely láthatóan sokkal fontosabb a fogadó alkalmazottai számára, mint egy névtelen valaki összefércelése. A használhatatlanná vált bútorokat eltüntetik és pótolni próbálják. Az ablak renoválása is megkezdődik már amennyire körülmény engedik.
Dearthan számára felfoghatatlan, mennyi idő telhetett el, mióta a pult széléhez húzott háromlábú székre ültették. Fertályóra? Talán egy egész óra? Környezete olykor-olykor még elmosódik a színektől és formáktól eleven képzelgései mögött. Egybefüggő fájdalma lassan apadni kezd; egy-egy helyen zsibbadássá vagy égető érzéssé tompul. Ugyanígy csökken a felé sandító pillantások számossága is. A vendégek figyelme újra a társalgásra, a játékra, az ételre és legfőképp a lányokra terelődik. A kommerciális homeosztázis helyreállni tetszik.
Néhány mély lélegzet. Térdéből már nem szalad ki az erő, amikor megpróbál ráterhelni. Tekintetével igyekszik elkapni a személyzet valamely tagját. Érdeklődne, mi történt, kivel tud beszélni és hol találja holmiját, de a lányok nem különösebben szeretnének több energiát pazarolni rá. Nem éri meg. Az egyik sellő mégis mintha legalább lassítana léptein, felveszi vele a szemkontaktust, majd fejével amarra biccent és továbbmegy. Bár ebből nem sokat ért, de feltápászkodik a székről, és elindul a pult mellett abba az irányba. Bizonytalan léptei miatt lassan, kissé bicegve halad. A Sellőház ajtaja kitárul, hideg, nyirkos szél vágódik be, amitől kissé összerezzen. Egy óvatlan lépésnél egyensúlya megbillen, és könyökkel a söntésnél ülő egyik nagydarab tag oldalába bök.*
– Magadat fogdossad, te fattyú! *löki vissza vállal a sértett fél, és azzal a lendülettel fel is egyenesedik ültéből.
Dearthan csodával határos módon talpon marad. Zavarodottan félresandít, és egy pillanatra Dayaneer tekintetével is összeakad pillantása, majd figyelme visszaterelődik a begőzölt ipsére, aki megindul felé. Hátrálva, fogait összeszorítva, kissé sziszegve présel ki néhány szót.*
– Véletlen… nem akarok balhét. *ha a kötekedő fickó hallja is ezeket a szavakat, nemigen gyakorolnak rá hatást.
A továbbra is hátráló Dearthant pár nyújtott lépéssel utoléri, megragadja, majd játszi könnyedséggel taszítja odébb, aki minden igyekezete és kapálózása ellenére hátratántorodik – egyenesen Niall felé. Bokája megbicsaklik, és mint egy zsák, úgy zuhan a tengerész irányába.*
*Földön fekvő teste még meg-megvonaglik, ahogy a fájdalom végigtáncol izmain. Hártyás, elmosódott képek tolulnak elméjébe, miközben szervezete felszabadítja erőtartalékait. Szemei egy pillanatra fennakadnak, szája hangtalan jajszóra nyílik, de egy újabb fájdalomhullámtól fogai összekoccannak. Hánykolódó testének közelében lévő vendégek közül néhányan – ki ételét vagy italát szorongatva – a fennforgástól kissé távolabb húzódnak, mások csak ácsorognak, miközben fejüket ingatva vagy akár gúnyosan összevigyorogva szemlélik Dearthan nem túl látványos küzdelmét. Kisvártatva a Sellőház személyzete siet a férfi segítségére. Noha részükről ez távol áll a joviálistól, inkább üzleti érdekből cselekszenek. Elvégre egy hányásszagú senkiházi nemigen lendíti meg az aznapi forgalmat, ráadásul egyelőre az sem biztos, hogy ez a nem várt vendég finanszírozni tudja a kért vagy kéretlen szolgáltatást, legyen szó bármiről is. Jelen esetben a konyháról hozott, az előző adag mosogatásból visszamaradt, enyhén szutykos vödör vízről van szó, amit valaki Dearthannak pofájára loccsant.
Ilyen és ehhez hasonló módszerrel hamarosan összekanalazzák, a pult mellé cibálják, szerteszóródott holmiját összeszedik, és beviszik a konyhába, hogy kaució gyanánt megőrizzék. Vértje a vágások egy részét elnyelte, ám alkarján és arcán jócskán maradnak árulkodó nyomok; ezek azonban messze nem életveszélyesek. Az esetleges belső sérülésekkel törődni sem szakértelem, sem hajlandóság nem mutatkozik, így további sorsát átadják az orvosok orvosának, az Időnek. Ezt követően megkezdődik a Sellőház külső és belső esztétikumának azonnali és minél hatásosabb helyreállítása, mely láthatóan sokkal fontosabb a fogadó alkalmazottai számára, mint egy névtelen valaki összefércelése. A használhatatlanná vált bútorokat eltüntetik és pótolni próbálják. Az ablak renoválása is megkezdődik már amennyire körülmény engedik.
Dearthan számára felfoghatatlan, mennyi idő telhetett el, mióta a pult széléhez húzott háromlábú székre ültették. Fertályóra? Talán egy egész óra? Környezete olykor-olykor még elmosódik a színektől és formáktól eleven képzelgései mögött. Egybefüggő fájdalma lassan apadni kezd; egy-egy helyen zsibbadássá vagy égető érzéssé tompul. Ugyanígy csökken a felé sandító pillantások számossága is. A vendégek figyelme újra a társalgásra, a játékra, az ételre és legfőképp a lányokra terelődik. A kommerciális homeosztázis helyreállni tetszik.
Néhány mély lélegzet. Térdéből már nem szalad ki az erő, amikor megpróbál ráterhelni. Tekintetével igyekszik elkapni a személyzet valamely tagját. Érdeklődne, mi történt, kivel tud beszélni és hol találja holmiját, de a lányok nem különösebben szeretnének több energiát pazarolni rá. Nem éri meg. Az egyik sellő mégis mintha legalább lassítana léptein, felveszi vele a szemkontaktust, majd fejével amarra biccent és továbbmegy. Bár ebből nem sokat ért, de feltápászkodik a székről, és elindul a pult mellett abba az irányba. Bizonytalan léptei miatt lassan, kissé bicegve halad. A Sellőház ajtaja kitárul, hideg, nyirkos szél vágódik be, amitől kissé összerezzen. Egy óvatlan lépésnél egyensúlya megbillen, és könyökkel a söntésnél ülő egyik nagydarab tag oldalába bök.*
– Magadat fogdossad, te fattyú! *löki vissza vállal a sértett fél, és azzal a lendülettel fel is egyenesedik ültéből.
Dearthan csodával határos módon talpon marad. Zavarodottan félresandít, és egy pillanatra Dayaneer tekintetével is összeakad pillantása, majd figyelme visszaterelődik a begőzölt ipsére, aki megindul felé. Hátrálva, fogait összeszorítva, kissé sziszegve présel ki néhány szót.*
– Véletlen… nem akarok balhét. *ha a kötekedő fickó hallja is ezeket a szavakat, nemigen gyakorolnak rá hatást.
A továbbra is hátráló Dearthant pár nyújtott lépéssel utoléri, megragadja, majd játszi könnyedséggel taszítja odébb, aki minden igyekezete és kapálózása ellenére hátratántorodik – egyenesen Niall felé. Bokája megbicsaklik, és mint egy zsák, úgy zuhan a tengerész irányába.*
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-18 10:30:20
Üzenet elküldve: 2025-11-18 10:30:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Inggallérját felhajtva, nyakát behúzva próbál védekezni a ködölő esővel szemben, de ez utóbbi áll nyerésre. Persze nincs túl nagy baja sem az esővel, sem azzal, ha ruhái átnedvesednek -a tengeren ez amúgy is napjában többször is előfordul-, most mégis jobban elviselné, ha a nyílt víz felől beúszó felhők megtartották volna maguknak terhüket.
A Sellőház felé közeledve, hogy gondolatait elterelje, magában azzal üti el az időt, hogy számba veszi hogy hányszor járt már itt, s mi mindenben volt része. Mert természetesen nem csak a forró vízzel teli dézsák miatt járt itt korábban. Hibáztatható ezért? Aligha. Újdonat, egyelőre-alig-ismert társának tudtára azért nem hozná a részleteket, de úgy sejti hogy erre annak aligha van szüksége ahhoz, hogy magától is kitalálja a részleteket. Hogy azok mennyire állnának közel a valósághoz..? Nos, ezt ki-ki fantáziájára marad.
Megakad a szeme a kókányolt ablakon, ami skorbutfekélyként csúfítja a Sellőház amúgy szépnek mondható épületét, de Dayaneer hümmentését elégnek érzi, nem teszi hozzá sajátját is. Mindenesetre megjegyzi magának a dolgot, és talán ezért is válik tekintete élénkebbé – kíváncsi, hogy mit vehet még észre, ami az elmúlt napok szemlátomást nem túl kegyes kézlenyomatát viseli magán.
A Sellőházba lépve a benti meleg, illatrengeteg és hangok szinte megütik a kinti idő után. Ujjaival rendezi hátra átázott tincseit, majd ugyanazzal a mozdulattal hajtja vissza gallérját, míg a wegtoreni nyomában halad. Nem túlzott udvariaskodásól engedi előre a nőt, és kivételesen nem is csak azért, hogy olykor tekintetét megpihentesse a jobbra-balra csapódó kabátszárny által sejtetett derékon; de azért, mert Dayaneer az, aki konkrét céllal érkezett, s így ő az kettejük közül, aki tudja, hogy kit-mit keres.*
- Gondolod? *-sandít maga is újra, immár belülről a láthatóan nemrég betört és sebtiben betáblázott ablak felé.-* Szép, de valószínűleg rövid. Errefelé nem nagyon támogatják a hiriget. Hogy' is..? Ez nem a Rumos, ugye.
*Egy pillanatig a nőre hunyorint, majd követi annak tekintetét a pillangó irányába egy gyors felmérő pillantásra, majd még épp elcsípi azt, ahogy wegtoreni társa ajkába harap.*
- Miért? Szeretnéd, ha becsatlakoznék? *-kérdését teljesen tárgyilagos hangon teszi fel, mintha komoly megfontolást igénylő dolgot beszélnének épp meg, épp csak a szájsarkában meg-megrebbenő mosolyárnyék az, ami elárulja őt. Figyelme továbbsiklik Dayaneer arcáról annak kérdését követően, és maga is rászán egy mély légvételnyi időt, hogy megszemlélje a férfit. Többet nem. Egy ilyen helyen, mint a Sellőház, a hosszan fenntartott bámulás olykor.. nos.. egész pikáns jelentéssel is bírhat.*
- Nem tudom. *-válaszolja végül egyszerűen, noha lehet, hogy a nő nem is várt igazából választ. Fejével alig láthatóan az ablak felé int.-* De fogadnék rá, hogy van összefüggés.
*Inggallérját felhajtva, nyakát behúzva próbál védekezni a ködölő esővel szemben, de ez utóbbi áll nyerésre. Persze nincs túl nagy baja sem az esővel, sem azzal, ha ruhái átnedvesednek -a tengeren ez amúgy is napjában többször is előfordul-, most mégis jobban elviselné, ha a nyílt víz felől beúszó felhők megtartották volna maguknak terhüket.
A Sellőház felé közeledve, hogy gondolatait elterelje, magában azzal üti el az időt, hogy számba veszi hogy hányszor járt már itt, s mi mindenben volt része. Mert természetesen nem csak a forró vízzel teli dézsák miatt járt itt korábban. Hibáztatható ezért? Aligha. Újdonat, egyelőre-alig-ismert társának tudtára azért nem hozná a részleteket, de úgy sejti hogy erre annak aligha van szüksége ahhoz, hogy magától is kitalálja a részleteket. Hogy azok mennyire állnának közel a valósághoz..? Nos, ezt ki-ki fantáziájára marad.
Megakad a szeme a kókányolt ablakon, ami skorbutfekélyként csúfítja a Sellőház amúgy szépnek mondható épületét, de Dayaneer hümmentését elégnek érzi, nem teszi hozzá sajátját is. Mindenesetre megjegyzi magának a dolgot, és talán ezért is válik tekintete élénkebbé – kíváncsi, hogy mit vehet még észre, ami az elmúlt napok szemlátomást nem túl kegyes kézlenyomatát viseli magán.
A Sellőházba lépve a benti meleg, illatrengeteg és hangok szinte megütik a kinti idő után. Ujjaival rendezi hátra átázott tincseit, majd ugyanazzal a mozdulattal hajtja vissza gallérját, míg a wegtoreni nyomában halad. Nem túlzott udvariaskodásól engedi előre a nőt, és kivételesen nem is csak azért, hogy olykor tekintetét megpihentesse a jobbra-balra csapódó kabátszárny által sejtetett derékon; de azért, mert Dayaneer az, aki konkrét céllal érkezett, s így ő az kettejük közül, aki tudja, hogy kit-mit keres.*
- Gondolod? *-sandít maga is újra, immár belülről a láthatóan nemrég betört és sebtiben betáblázott ablak felé.-* Szép, de valószínűleg rövid. Errefelé nem nagyon támogatják a hiriget. Hogy' is..? Ez nem a Rumos, ugye.
*Egy pillanatig a nőre hunyorint, majd követi annak tekintetét a pillangó irányába egy gyors felmérő pillantásra, majd még épp elcsípi azt, ahogy wegtoreni társa ajkába harap.*
- Miért? Szeretnéd, ha becsatlakoznék? *-kérdését teljesen tárgyilagos hangon teszi fel, mintha komoly megfontolást igénylő dolgot beszélnének épp meg, épp csak a szájsarkában meg-megrebbenő mosolyárnyék az, ami elárulja őt. Figyelme továbbsiklik Dayaneer arcáról annak kérdését követően, és maga is rászán egy mély légvételnyi időt, hogy megszemlélje a férfit. Többet nem. Egy ilyen helyen, mint a Sellőház, a hosszan fenntartott bámulás olykor.. nos.. egész pikáns jelentéssel is bírhat.*
- Nem tudom. *-válaszolja végül egyszerűen, noha lehet, hogy a nő nem is várt igazából választ. Fejével alig láthatóan az ablak felé int.-* De fogadnék rá, hogy van összefüggés.
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:09:12
Üzenet elküldve: 2025-11-17 18:09:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen vizeken//
*Bár kénytelen egyetérteni Niallal abban a megállapításában, hogy a Sellőház kiváló fürdővel rendelkezik, maga még csupán ezen egyszerű indokból kifolyólag sohasem tett látogatást a bordélyba. A többi kikötői ivóhoz mérten nívós egy hely, de eddig leginkább üzleti érdekek vezérelték ide korábban, s most emlékeiben nem is lel olyan alkalmat, amikor rendeltetésszerű célja miatt kereste volna fel az intézményt. Hiába, legyen bármilyen patinás lebuj is a Sellőház, a Teraszokhoz szokott szem nem látja többnek középszerű kuplerájnál.
Némi taknyos időben tett kurta séta után az épület előtt megtorpanva, felvont szemöldökkel szemléli az ideiglenesen toldozott ablakot, s elgondolkodva hümment. Nem jellemző errefelé az ilyen heves csetepaté, de esett már ilyen a történelemben.
Mindenesetre jól esik most maga mögött hagyni a hűvös időt és belépni a cirádás faajtón. Összetalálkozik pillantása a bejáratnál álló őrével egy rövid, csendes köszönésre, de hamar halad is tovább egy futó bizalmas mosolyt villantva még a nagydarab férfi felé. Maga mögé sandít néha, figyeli, hogy Niall a nyomában van-e még, ha esetleg lemaradt volna, kegyesen bevárja.
A földszinti terembe érve a hűvös utcai eső illata elillan, s máris a bódító, fűszeres dohány, nyugatias parfüm és a szesz aromáinak keveréke tölti meg a tüdejét. A halk zene érzéki ritmusával szinte összefonódik a lenge öltözetű leányok kelméinek ütemes suhogása. Meg kell hagyni, nyomokban egészen jól idézi Wegtoren hangulatát, főleg, ha az embert olyannyira kínozza a honvágy, mint a kreolt.
A bársonyszékek és lakkozott asztalok között tekintete gyorsan végigpásztázza a vendégeket ismerős arc után kutatva, de egyelőre nem akad meg pillantása senkin. A pultnál álldogálva azonban kivesz a közeli pillangók sutyorgásából néhány szófoszlányt, amiből arra következtet, történt valami szokatlan nemrégiben.*
- Úgy sejtem lemaradtunk valamiről. *pillant Niallra, kissé hangját lehalkítva, majd közben megszabadul tengerészkabátjától, s rendezi kissé átnedvesedett fürtjeit.* - Pedig az ablakból ítélve szép kis műsor lehetett.
*Meg kell hagyni igazán szemrevaló hölgyemények járkálnak körülöttük, s egynéhányat szégyenérzet nélkül meg is néz magának.*
- Biztos, hogy csak fürdőzni akarsz? *kérdezi miközben épp összepillant az egyik fekete hajú pillangócskával, s egy elmélázó ajakharapás árulkodik tovaszaladó kéjes képzelgéseiről. Igaz, épp csak egy pillanat, hamarosan tekintete követi az elszállingózó leány csípőjét, kissé hátrébb pedig meg is akadnak zöldjei egy férfin.*
- Na azt meg vajon mi lelhette?
*Bár kénytelen egyetérteni Niallal abban a megállapításában, hogy a Sellőház kiváló fürdővel rendelkezik, maga még csupán ezen egyszerű indokból kifolyólag sohasem tett látogatást a bordélyba. A többi kikötői ivóhoz mérten nívós egy hely, de eddig leginkább üzleti érdekek vezérelték ide korábban, s most emlékeiben nem is lel olyan alkalmat, amikor rendeltetésszerű célja miatt kereste volna fel az intézményt. Hiába, legyen bármilyen patinás lebuj is a Sellőház, a Teraszokhoz szokott szem nem látja többnek középszerű kuplerájnál.
Némi taknyos időben tett kurta séta után az épület előtt megtorpanva, felvont szemöldökkel szemléli az ideiglenesen toldozott ablakot, s elgondolkodva hümment. Nem jellemző errefelé az ilyen heves csetepaté, de esett már ilyen a történelemben.
Mindenesetre jól esik most maga mögött hagyni a hűvös időt és belépni a cirádás faajtón. Összetalálkozik pillantása a bejáratnál álló őrével egy rövid, csendes köszönésre, de hamar halad is tovább egy futó bizalmas mosolyt villantva még a nagydarab férfi felé. Maga mögé sandít néha, figyeli, hogy Niall a nyomában van-e még, ha esetleg lemaradt volna, kegyesen bevárja.
A földszinti terembe érve a hűvös utcai eső illata elillan, s máris a bódító, fűszeres dohány, nyugatias parfüm és a szesz aromáinak keveréke tölti meg a tüdejét. A halk zene érzéki ritmusával szinte összefonódik a lenge öltözetű leányok kelméinek ütemes suhogása. Meg kell hagyni, nyomokban egészen jól idézi Wegtoren hangulatát, főleg, ha az embert olyannyira kínozza a honvágy, mint a kreolt.
A bársonyszékek és lakkozott asztalok között tekintete gyorsan végigpásztázza a vendégeket ismerős arc után kutatva, de egyelőre nem akad meg pillantása senkin. A pultnál álldogálva azonban kivesz a közeli pillangók sutyorgásából néhány szófoszlányt, amiből arra következtet, történt valami szokatlan nemrégiben.*
- Úgy sejtem lemaradtunk valamiről. *pillant Niallra, kissé hangját lehalkítva, majd közben megszabadul tengerészkabátjától, s rendezi kissé átnedvesedett fürtjeit.* - Pedig az ablakból ítélve szép kis műsor lehetett.
*Meg kell hagyni igazán szemrevaló hölgyemények járkálnak körülöttük, s egynéhányat szégyenérzet nélkül meg is néz magának.*
- Biztos, hogy csak fürdőzni akarsz? *kérdezi miközben épp összepillant az egyik fekete hajú pillangócskával, s egy elmélázó ajakharapás árulkodik tovaszaladó kéjes képzelgéseiről. Igaz, épp csak egy pillanat, hamarosan tekintete követi az elszállingózó leány csípőjét, kissé hátrébb pedig meg is akadnak zöldjei egy férfin.*
- Na azt meg vajon mi lelhette?
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-11-10 09:50:30
Üzenet elküldve: 2025-11-10 09:50:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Telihold van. Farkasvonyítás hangját kapja fel a csípős esti szél és süvít végig sárveretes kalyibák és vályogházak között és megcibál néhányat a száradásra kint felejtett ruhákból. Az egyik ház ajtajában egy gyermek játszik a fabábújával és a labdájával. Belülről gyertyafény, lepény illat. A vacsora kész. Anya hangja hallatszik, mire fel is pattan gyermek. Óvatlan mozdulat. Kezéből a labda kicsúszik, lepattan lábára és kigurul az utcára.
Dearthan fáradt léptékkel, szinte cammogva botorkál a kanyargós kis utcácskában. Egyszerű, olcsó nyergét bal vállára feldobva, kalapácsát jobb kezében tartva, gondolataiban elmerülve sétál. A kiskölyök labdája csizmájának gurul. Megáll, de néhány másodpercre fel sem eszmél. Kisvártatva felnéz és tekintete rátalál a kisfiúra, aki otthonától egy lépésnyi távolságra merészkedett ki a koraestébe. Dearthan lehajol és kissé ügyetlenül, de sikerül jobb kezének hüvelykujjával befognia a labdát és elindul a gyerek felé. Amaz ugyanebben a pillanatban inkább tesz egy-két lépést hátrafelé. Dearthan könnyed mosollyal próbálkozik, biccent is a fiú felé. Szája szóra nyílik, szeretné biztatni a gyermeket, de hosszú ideje utazik és nem szólalt meg. Az út pora reszeli a torkát, a szó bennakad, s felszakadva köszörülő krákogás. A barátságos gesztus gyanakvó ellenszenvbe fordul, a fiú megfordul és inkább besiet a házba. Dearthan egy pillanatra megáll. Megrázza fejét és a bejárati ajtó előtti lépcsőnél leteszi a labdát, majd folytatja útját a Sellőház felé.
Ahogy közeledik a fogadóhoz, a házak ritkulnak, az éhség nő, az eső elered. Már olyan közel jár, hogy érzi a konyha szagát és hallani véli a fogadó zaját.*
~ Jó lenne ragút vacsorázni. ~
*Gondolja, de hamar ráeszmél arra nem lesz pénze. Jó lesz a híg leves is. Erősödik az eső, meg kell nyújtania a lépteit, ha nem akar bőrig ázni, mire beér. Egyre hívogatóbb a taverna hangja. Nevetést is hall. Meg ritmusos kopogást.
Az épület sarkánál jár, mikorra az eső ellen a nyerget szinte a feje fölé kell tartania. Reméli a fogadóssal tud pár jó szót váltani. Talán hall tőle érdekes pletykát. Gondolataiból a mögé érő hangos kopogás miatt réved fel. Megfordul, izmait megfeszíti. Egy sötétruhás, köpenyes lovas fékezi léptetésre a lovát. Dearthan lassú léptekkel hátrál a Sellő bejárata felé, ami már csak pár lépésre van, s közben tekintetével a lovas kezét keresi, hogy felkészülhessen, ha az fegyvert ránt.*
- Azt hitted búcsú nélkül elengedünk…? - *Szólal meg a lovas, s bár arcát rongy fedte, Dearthan úgy képzelte szája gúnyos vigyorra húzódik.
A Sellő bejárata mellett strázsáló őr figyelmét sem kerüli a történés, s már indul, hogy a közbelépjen és a fogadó területén kívülre dobja a párost, mielőtt a helyzet kulminálna.
Dearthannak is hasonló elképzelése van. Jobb kezében a kalapács nyelét díszítő színtelen ékkövet borvörös tompa ragyogás önti el és hirtelen ötlettől vezérelve a lovas feje felé lendíti fegyverét. Noha a mozdulat kivitelezése esetlen, a fekete köpönyeges lovas tán riadalomból, tán lova életének megóvása érdekében félrerántja a kantárt, s húzza, fordítja a lovat a kalapács elől, mely ettől függetlenül messze elkerüli az állat fejét. Talán a cselnek, talán a lovas rossz technikájának köszönhetően, de kaviccsal borított ösvényen rosszul mozduló ló megriad. Előbb ágaskodva curikkol, majd a rosszul ülő lovas miatt nyihogva bakol. Dearthannak lélegzetvételnyi ideje sem marad, a rúgás eltalálja és hátrapenderíti, egyenest keresztül a Sellő egyik ablakán. Ha a rúgást valamelyest nem tompítja a vállára vetett nyereg, abban a pillanatban kimúlik. Bezuhan a fogadó mit sem sejtő főtermébe és vendégei közé, egyenesen egy asztalra. Függöny, étkészlet, boroskancsó, patinás gyertatartó, köpőcsésze – kár érte vagy sem – mindent tarol, miközben feje hátranyekken, koponyája koppan és legördül a padlóra. Odalent másodpercekig mozdulatlanul fekszik, majd tüdejéből felszakadó sípoló hang kíséretében kissé oldalra gördül és véres hányadékot terít maga mellé majd eszméletét vesztve visszazuhan a padlóra.*
Dearthan fáradt léptékkel, szinte cammogva botorkál a kanyargós kis utcácskában. Egyszerű, olcsó nyergét bal vállára feldobva, kalapácsát jobb kezében tartva, gondolataiban elmerülve sétál. A kiskölyök labdája csizmájának gurul. Megáll, de néhány másodpercre fel sem eszmél. Kisvártatva felnéz és tekintete rátalál a kisfiúra, aki otthonától egy lépésnyi távolságra merészkedett ki a koraestébe. Dearthan lehajol és kissé ügyetlenül, de sikerül jobb kezének hüvelykujjával befognia a labdát és elindul a gyerek felé. Amaz ugyanebben a pillanatban inkább tesz egy-két lépést hátrafelé. Dearthan könnyed mosollyal próbálkozik, biccent is a fiú felé. Szája szóra nyílik, szeretné biztatni a gyermeket, de hosszú ideje utazik és nem szólalt meg. Az út pora reszeli a torkát, a szó bennakad, s felszakadva köszörülő krákogás. A barátságos gesztus gyanakvó ellenszenvbe fordul, a fiú megfordul és inkább besiet a házba. Dearthan egy pillanatra megáll. Megrázza fejét és a bejárati ajtó előtti lépcsőnél leteszi a labdát, majd folytatja útját a Sellőház felé.
Ahogy közeledik a fogadóhoz, a házak ritkulnak, az éhség nő, az eső elered. Már olyan közel jár, hogy érzi a konyha szagát és hallani véli a fogadó zaját.*
~ Jó lenne ragút vacsorázni. ~
*Gondolja, de hamar ráeszmél arra nem lesz pénze. Jó lesz a híg leves is. Erősödik az eső, meg kell nyújtania a lépteit, ha nem akar bőrig ázni, mire beér. Egyre hívogatóbb a taverna hangja. Nevetést is hall. Meg ritmusos kopogást.
Az épület sarkánál jár, mikorra az eső ellen a nyerget szinte a feje fölé kell tartania. Reméli a fogadóssal tud pár jó szót váltani. Talán hall tőle érdekes pletykát. Gondolataiból a mögé érő hangos kopogás miatt réved fel. Megfordul, izmait megfeszíti. Egy sötétruhás, köpenyes lovas fékezi léptetésre a lovát. Dearthan lassú léptekkel hátrál a Sellő bejárata felé, ami már csak pár lépésre van, s közben tekintetével a lovas kezét keresi, hogy felkészülhessen, ha az fegyvert ránt.*
- Azt hitted búcsú nélkül elengedünk…? - *Szólal meg a lovas, s bár arcát rongy fedte, Dearthan úgy képzelte szája gúnyos vigyorra húzódik.
A Sellő bejárata mellett strázsáló őr figyelmét sem kerüli a történés, s már indul, hogy a közbelépjen és a fogadó területén kívülre dobja a párost, mielőtt a helyzet kulminálna.
Dearthannak is hasonló elképzelése van. Jobb kezében a kalapács nyelét díszítő színtelen ékkövet borvörös tompa ragyogás önti el és hirtelen ötlettől vezérelve a lovas feje felé lendíti fegyverét. Noha a mozdulat kivitelezése esetlen, a fekete köpönyeges lovas tán riadalomból, tán lova életének megóvása érdekében félrerántja a kantárt, s húzza, fordítja a lovat a kalapács elől, mely ettől függetlenül messze elkerüli az állat fejét. Talán a cselnek, talán a lovas rossz technikájának köszönhetően, de kaviccsal borított ösvényen rosszul mozduló ló megriad. Előbb ágaskodva curikkol, majd a rosszul ülő lovas miatt nyihogva bakol. Dearthannak lélegzetvételnyi ideje sem marad, a rúgás eltalálja és hátrapenderíti, egyenest keresztül a Sellő egyik ablakán. Ha a rúgást valamelyest nem tompítja a vállára vetett nyereg, abban a pillanatban kimúlik. Bezuhan a fogadó mit sem sejtő főtermébe és vendégei közé, egyenesen egy asztalra. Függöny, étkészlet, boroskancsó, patinás gyertatartó, köpőcsésze – kár érte vagy sem – mindent tarol, miközben feje hátranyekken, koponyája koppan és legördül a padlóra. Odalent másodpercekig mozdulatlanul fekszik, majd tüdejéből felszakadó sípoló hang kíséretében kissé oldalra gördül és véres hányadékot terít maga mellé majd eszméletét vesztve visszazuhan a padlóra.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:14:22
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:14:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Éppen két formás kiscsaj csücsül az ölében, mikor szeme sarkából észreveszi, hogy testvére felpattan, majd össze is zuhan. A két csirkét teljesen figyelmen kívül hagyja ugrik fel, és kezdi el rázni testvére testét.*
- Norwon, mi van? Baszd meg, mi van?
*Lehet csak sokat ivott? Nem, lehetetlen, hiszen pár perccel ezelőtt olyan jól elvoltak még. Ahogy Norwon, tudtán kívül már élettelen testét próbálja ébresztgetni érzi, hogy szája jobb sarkára mintha súlyt kötöttek volna.*
- Nauvan, eabreadj feal!
*~ Mi a faszért van olyan hangom, mintha nem lenne nyelvem?
~ Nekem, nyelvem? Ki az a nekem? Ki vagyok én egyáltalán? Jaa!*
- Leywulfnak szegütése van! *Szélütés.* - Hívjatok egy leycsert!
*Aztán kidől, rá a testvére élettelen testére. A testvérek együtt jöttek a világra és együtt is távoznak onnét.*
- Norwon, mi van? Baszd meg, mi van?
*Lehet csak sokat ivott? Nem, lehetetlen, hiszen pár perccel ezelőtt olyan jól elvoltak még. Ahogy Norwon, tudtán kívül már élettelen testét próbálja ébresztgetni érzi, hogy szája jobb sarkára mintha súlyt kötöttek volna.*
- Nauvan, eabreadj feal!
*~ Mi a faszért van olyan hangom, mintha nem lenne nyelvem?
~ Nekem, nyelvem? Ki az a nekem? Ki vagyok én egyáltalán? Jaa!*
- Leywulfnak szegütése van! *Szélütés.* - Hívjatok egy leycsert!
*Aztán kidől, rá a testvére élettelen testére. A testvérek együtt jöttek a világra és együtt is távoznak onnét.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-09-16 20:27:19
Üzenet elküldve: 2025-09-16 20:27:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Ahogy ott ül az asztalnál, bizseregni kezd a jobb karja. Először nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, tovább ül mozdulatlanul és szótlanul. Aztán arra lesz figyelmes, hogy zúgni kezd a füle, ráadásul egyre hangosabban. Ez már kezdi idegesíteni. Épp úgy dönt, hogy feláll és szív egy kis friss levegőt, de ahogy felállna, hirtelen fájdalom nyilal a szívébe. Arra sincs ideje, hogy annyit mondjon "Áu", s holtan esik össze a Sellőház egyik mocskos asztalánál. Hogy megmérgezték vagy spontán szívroham végzett vele, azt nem tudja, és már nem is fogja megtudni hacsak nem az alvilág őrétől vagy magától Sa'Terethttől. *
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-14 18:44:44
Üzenet elküldve: 2025-07-14 18:44:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*A szoba csendes, csak a mosdótálba csepegő víz és Merv távolodó lépései törik meg az ébredés utáni pillanatokat. Zzul oldalra fordulva figyeli Merv hátát. Ahogy az megmosakszik és kisvártatva válaszol. Az a válasz érkezik, amitől a legjobban tartott, mégis erre számított. Az a száj, amely tegnap éjjel, még forrón csókolta, most rideg szavakkal rántja vissza a valóságba. A test, amely még az éjjel forrón simult hozzá, most hűvös sietséggel távozik. Egyedül marad a szobában.
Ujjait végigvezeti az ágynemű gyűrődésein, ahol még ott a másik melege. Merv szavai ott visszhangoznak továbbra is a fülében.
~Elfelejteni?~
A gondolat keserű mosolyt csal az ork arcára, de nem neheztel. Pont erre számított. Talán remélte, hogy más lesz. De ha Merv így akarja, hát legyen. Legalábbis egyelőre.
Ami éjszaka egyszerű volt és ösztönös, az reggel már bonyolult és fájdalmas. De Zzul nem az a fajta, aki könyörög vagy szégyenkezik. Mélyet sóhajt, majd lassan felül. Megdörzsöli arcát, vállát megropogtatja, mint aki egy csata után próbál talpra állni. Komótosan öltözik fel. Külső nyugalma belső csalódottságát leplezi. Mikor végzett a mosakodással és felöltözött az ajtóhoz lép, egy pillanatra megáll, majd ő is kilép a szobából. Komótosan veszi lefelé a lépcsőfokokat. A szoba kulcsa koppan a pulton és Zzul is távozik.*
*A szoba csendes, csak a mosdótálba csepegő víz és Merv távolodó lépései törik meg az ébredés utáni pillanatokat. Zzul oldalra fordulva figyeli Merv hátát. Ahogy az megmosakszik és kisvártatva válaszol. Az a válasz érkezik, amitől a legjobban tartott, mégis erre számított. Az a száj, amely tegnap éjjel, még forrón csókolta, most rideg szavakkal rántja vissza a valóságba. A test, amely még az éjjel forrón simult hozzá, most hűvös sietséggel távozik. Egyedül marad a szobában.
Ujjait végigvezeti az ágynemű gyűrődésein, ahol még ott a másik melege. Merv szavai ott visszhangoznak továbbra is a fülében.
~Elfelejteni?~
A gondolat keserű mosolyt csal az ork arcára, de nem neheztel. Pont erre számított. Talán remélte, hogy más lesz. De ha Merv így akarja, hát legyen. Legalábbis egyelőre.
Ami éjszaka egyszerű volt és ösztönös, az reggel már bonyolult és fájdalmas. De Zzul nem az a fajta, aki könyörög vagy szégyenkezik. Mélyet sóhajt, majd lassan felül. Megdörzsöli arcát, vállát megropogtatja, mint aki egy csata után próbál talpra állni. Komótosan öltözik fel. Külső nyugalma belső csalódottságát leplezi. Mikor végzett a mosakodással és felöltözött az ajtóhoz lép, egy pillanatra megáll, majd ő is kilép a szobából. Komótosan veszi lefelé a lépcsőfokokat. A szoba kulcsa koppan a pulton és Zzul is távozik.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-14 17:09:30
Üzenet elküldve: 2025-07-14 17:09:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Hátán fekszik, mikor az ork felé fordul. Ránéz, de ahogy tekintetük találkozik rögtön a másik irányba fordul. Az érintésre kellemes bizsergés fut végig a testén. Hamar felül az ágyban, egy jókora fejfájással és az izomlázból való fájdalommal. A dohánynak nem maradt hatása, de az a kevés alkohol nyomot hagyott. Fekve nem érezte ezt. A mosdó asztalhoz megy, nehéz léptekkel és fájó fejjel. A hideg vízzel alaposan megmossa az arcát, hogy felébressze magát. Egy ideig a mosdó tál felett tenyerel, csukott szemmel, hallgatva ahogy a vízcseppek lecsorognak arcáról. A tegnap éjszaka emlékei halványa derengenek, de ha arra akar emlékezni, hogy az orkkal mit csináltak, azt már nem tudja felidézni. Nagy megkönnyebbüléssel fogadja ezt a tapasztalatot, bár legbelül, valahol a tudata legmélyén bánja, de ezt nem merné bevallani senkinek sem, főleg nem magának. Az ork a kérdés még az ágyban tette fel, de a válasz jó tíz perccel utána érkezik, mikor Merv már végzett a mosakodással.*
-Figyelj, nem tudom mi ütött belém tegnap éjjel. Én...
*Itt elakad. Nem tud semmilyen mentséget felhozni. Lehet nem is akar. De hogy bevallja, hogy élvezte? Mármint amire emlékszik. Azt nem.*
-Mi lenne, ha elfelejtenénk. Jól indult a tegnapi nap és épp a Kikötőbe tartottam, szóval ezzel is megvagyunk.
*Hevesen, de ügyetlenül próbál felöltözni. Egyensúlyérzéke még nem szokott hozzá, ahhoz hogy ébren van.*
-Nem tagadom, hogy az éjszaka jó volt, sőt csodálatos. De ennyi. Most mennem kell.
*Azzal ha az ork nem állítja meg összeszedi a holmijait és kilép a szobából. A pultnál rendel két pohár Forrásvízet, 4 aranyért.
Úgy issza mintha már napok óta nem ivott volna. Pedig ezt csak az esti alkohol okozza. Miután megitta a vizet, kilép a napfénybe.*
*Hátán fekszik, mikor az ork felé fordul. Ránéz, de ahogy tekintetük találkozik rögtön a másik irányba fordul. Az érintésre kellemes bizsergés fut végig a testén. Hamar felül az ágyban, egy jókora fejfájással és az izomlázból való fájdalommal. A dohánynak nem maradt hatása, de az a kevés alkohol nyomot hagyott. Fekve nem érezte ezt. A mosdó asztalhoz megy, nehéz léptekkel és fájó fejjel. A hideg vízzel alaposan megmossa az arcát, hogy felébressze magát. Egy ideig a mosdó tál felett tenyerel, csukott szemmel, hallgatva ahogy a vízcseppek lecsorognak arcáról. A tegnap éjszaka emlékei halványa derengenek, de ha arra akar emlékezni, hogy az orkkal mit csináltak, azt már nem tudja felidézni. Nagy megkönnyebbüléssel fogadja ezt a tapasztalatot, bár legbelül, valahol a tudata legmélyén bánja, de ezt nem merné bevallani senkinek sem, főleg nem magának. Az ork a kérdés még az ágyban tette fel, de a válasz jó tíz perccel utána érkezik, mikor Merv már végzett a mosakodással.*
-Figyelj, nem tudom mi ütött belém tegnap éjjel. Én...
*Itt elakad. Nem tud semmilyen mentséget felhozni. Lehet nem is akar. De hogy bevallja, hogy élvezte? Mármint amire emlékszik. Azt nem.*
-Mi lenne, ha elfelejtenénk. Jól indult a tegnapi nap és épp a Kikötőbe tartottam, szóval ezzel is megvagyunk.
*Hevesen, de ügyetlenül próbál felöltözni. Egyensúlyérzéke még nem szokott hozzá, ahhoz hogy ébren van.*
-Nem tagadom, hogy az éjszaka jó volt, sőt csodálatos. De ennyi. Most mennem kell.
*Azzal ha az ork nem állítja meg összeszedi a holmijait és kilép a szobából. A pultnál rendel két pohár Forrásvízet, 4 aranyért.
Úgy issza mintha már napok óta nem ivott volna. Pedig ezt csak az esti alkohol okozza. Miután megitta a vizet, kilép a napfénybe.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-14 14:25:43
Üzenet elküldve: 2025-07-14 14:25:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Reggel van. A napfény már beszűrődik a vastag függöny résein, de a szoba még félhomályban úszik. A levegőben ott lebeg a tegnap esti dohány és alkohol tompa illata, de Zzul számára már csak az az egy dolog létezik, aki ott fekszik mellette. Fél szemmel figyeli Merv ébredését, és azt ahogy a férfi nagyot sóhajt. Talán egy kicsit sajnálja, hogy azok az érintések, azok a csókok csak neki maradtak meg neki, de ez a tudat valahogy különösen meghittebbé teszi az egészet. Reméli, hogy egyszer Merv eltudja majd fogadni a történéseket. Lassan megmozdul. Előbb csak egy kicsit közelebb csúszik, mintha véletlen lenne, aztán karját Merv derekára csúsztatja és halkan, rekedten szólal meg, a férfi fülébe suttogva.*
-Már azt hittem, sose ébredsz fel.
*Hangja meleg és mély, benne van a tegnap este minden lüktetése. Egy kicsit megemelkedik, könyökére támaszkodva néz Merv szemeibe.*
-Maradsz még egy kicsit? Vagy most jön az a rész, hogy úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna?
*Ujjai finoman simítanak végig Merv oldalán. Az érintés lágy és szenvedélyes. Ha a férfi elutasítaná legalább még egyszer hagy érezze a másik bőrét.*
*Reggel van. A napfény már beszűrődik a vastag függöny résein, de a szoba még félhomályban úszik. A levegőben ott lebeg a tegnap esti dohány és alkohol tompa illata, de Zzul számára már csak az az egy dolog létezik, aki ott fekszik mellette. Fél szemmel figyeli Merv ébredését, és azt ahogy a férfi nagyot sóhajt. Talán egy kicsit sajnálja, hogy azok az érintések, azok a csókok csak neki maradtak meg neki, de ez a tudat valahogy különösen meghittebbé teszi az egészet. Reméli, hogy egyszer Merv eltudja majd fogadni a történéseket. Lassan megmozdul. Előbb csak egy kicsit közelebb csúszik, mintha véletlen lenne, aztán karját Merv derekára csúsztatja és halkan, rekedten szólal meg, a férfi fülébe suttogva.*
-Már azt hittem, sose ébredsz fel.
*Hangja meleg és mély, benne van a tegnap este minden lüktetése. Egy kicsit megemelkedik, könyökére támaszkodva néz Merv szemeibe.*
-Maradsz még egy kicsit? Vagy most jön az a rész, hogy úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna?
*Ujjai finoman simítanak végig Merv oldalán. Az érintés lágy és szenvedélyes. Ha a férfi elutasítaná legalább még egyszer hagy érezze a másik bőrét.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:53:54
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:53:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkohol és a dohány hamar éreztetik hatásukat. Már nehezen fogja fel a történéseket. Annyit tud, hogy itt akar lenni, de elméje azt nem tudná elfogadni. Még nem. Ezért is kell elnyomnia az egyértelmű ellenkezést az agyából, hogy szíve parancsoljon most. Vagy az alapvető ösztöne. Nem tudja, mert ha még ebbe is bele kell gondolnia, akkor az alkohol lenne az állandó társa. Az ork érintése melegséggel járja át, akár csak a közelsége. Feje kavarog az elnyomott gondolatoktól, melyek szép lassan vesznek el a füstben és csak egy kép marad előtte, Zzul. A férfi megfordítja, mely úgy hat rá mintha az egész világot forgatták volna meg. Az orktól egy mély, érzelmes csókot kap, de ezzel ellentétben Merv nem tud ilyet adni. A dohány elintézi, hogy vad ösztönei lépjenek a színpadra. Felfogja a csók édességét, az ölelés melegét, amely képes lenne megvédeni, de ennyi az egész. A többi mind a füst homályába kerül.*
//Másnap//
*A köd lassan feloszlik és a mély sötétségnek adja át a helyét. A sötétben folyamatosan egyvalaki tér vissza és nem más az mint az ork. Annak meleg érintése és édes csókja. Aztán valami felkelti. Egy kürtszó az. Szemhéjai hamar felnyílnak. Körül néz. Félre fordítja fejét és látja a mellette fekvő orkot. Valamiért reménykedett benne, hogy ő lesz az első látványa reggel. Vissza teszi nehézkes fejét a párnára és nagyot sóhajt, de halkan. Teste fura mód kipihent de mintha izomlázat érezne a hasában és a karjában. Nem emlékszik semmire az orkkal töltött éjszakából. Minden sűrű füstbe burkolózik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkohol és a dohány hamar éreztetik hatásukat. Már nehezen fogja fel a történéseket. Annyit tud, hogy itt akar lenni, de elméje azt nem tudná elfogadni. Még nem. Ezért is kell elnyomnia az egyértelmű ellenkezést az agyából, hogy szíve parancsoljon most. Vagy az alapvető ösztöne. Nem tudja, mert ha még ebbe is bele kell gondolnia, akkor az alkohol lenne az állandó társa. Az ork érintése melegséggel járja át, akár csak a közelsége. Feje kavarog az elnyomott gondolatoktól, melyek szép lassan vesznek el a füstben és csak egy kép marad előtte, Zzul. A férfi megfordítja, mely úgy hat rá mintha az egész világot forgatták volna meg. Az orktól egy mély, érzelmes csókot kap, de ezzel ellentétben Merv nem tud ilyet adni. A dohány elintézi, hogy vad ösztönei lépjenek a színpadra. Felfogja a csók édességét, az ölelés melegét, amely képes lenne megvédeni, de ennyi az egész. A többi mind a füst homályába kerül.*
//Másnap//
*A köd lassan feloszlik és a mély sötétségnek adja át a helyét. A sötétben folyamatosan egyvalaki tér vissza és nem más az mint az ork. Annak meleg érintése és édes csókja. Aztán valami felkelti. Egy kürtszó az. Szemhéjai hamar felnyílnak. Körül néz. Félre fordítja fejét és látja a mellette fekvő orkot. Valamiért reménykedett benne, hogy ő lesz az első látványa reggel. Vissza teszi nehézkes fejét a párnára és nagyot sóhajt, de halkan. Teste fura mód kipihent de mintha izomlázat érezne a hasában és a karjában. Nem emlékszik semmire az orkkal töltött éjszakából. Minden sűrű füstbe burkolózik.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:15:01
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:15:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esti szórakozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zzul az ágyon fekszik, egyik karjával a feje alatt, tekintete a mennyezeten pihen. Hallotta amikor Merv távozott, de nem mozdult utána. Tudta, hogy ha a férfi visszajön, akkor érdemes kivárni. És most visszajött. Halk léptek, ajtónyitás, a gyertya fellobbanó fénye. Zzul oldalra fordítja a fejét, és szótlanul nézi, ahogy Merv ismét belép a szobába. A férfi teste részben ruhában, inge nyitva, ahogy a cigarettát meggyújtja, s a füstöt köhögve fújja ki. Zzul lassan felül az ágyon. Izmai még mindig feszülnek a korábbi feszültségtől, de most valami másféle energia hajtja. Feláll és odalép Merv mögé. Nem szól. Csak ott áll mögötte, a dohány füstjében. Kezét finoman a férfi derekára helyezi, majd lassan feljebb csúsztatja az oldalán, a nyitott ing alatt a bőréhez érve.*
– Végül is, azt hiszem, választottál.
*Morogja mély hangján Merv fülébe, miközben ajkai közel hajolnak a férfi bőréhez, de még nem érintik. Csak a leheletét érezni, forrón, puhán. Ezután óvatosan megfordítja Mervet, szembefordul vele, szemei vágytól fénylenek, de türelmesek. Egyik kezével az ing két oldalát fogja meg, és még jobban széthúzza, végignézve a férfi mellkasán. Közelebb lép, mellkasuk szinte összeér. Nem kell gondolkodniuk. Az csak elrontja a szórakozást. Ezúttal ő hajol közelebb, és megcsókolja Mervet. Nem sietősen, nem mohón, de minden eddiginél mélyebben. Egy olyan csók ez amiben benne van minden kavarodott gondolat, az ösztön, az elfogadás és a vágy is. Ha Merv viszonozza, Zzul szorosan átöleli, egyik karjával a hátára simulva, másik kezével a hajába túr. Nincs több kérdés. Csak ők ketten maradtak és az éjszaka.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zzul az ágyon fekszik, egyik karjával a feje alatt, tekintete a mennyezeten pihen. Hallotta amikor Merv távozott, de nem mozdult utána. Tudta, hogy ha a férfi visszajön, akkor érdemes kivárni. És most visszajött. Halk léptek, ajtónyitás, a gyertya fellobbanó fénye. Zzul oldalra fordítja a fejét, és szótlanul nézi, ahogy Merv ismét belép a szobába. A férfi teste részben ruhában, inge nyitva, ahogy a cigarettát meggyújtja, s a füstöt köhögve fújja ki. Zzul lassan felül az ágyon. Izmai még mindig feszülnek a korábbi feszültségtől, de most valami másféle energia hajtja. Feláll és odalép Merv mögé. Nem szól. Csak ott áll mögötte, a dohány füstjében. Kezét finoman a férfi derekára helyezi, majd lassan feljebb csúsztatja az oldalán, a nyitott ing alatt a bőréhez érve.*
– Végül is, azt hiszem, választottál.
*Morogja mély hangján Merv fülébe, miközben ajkai közel hajolnak a férfi bőréhez, de még nem érintik. Csak a leheletét érezni, forrón, puhán. Ezután óvatosan megfordítja Mervet, szembefordul vele, szemei vágytól fénylenek, de türelmesek. Egyik kezével az ing két oldalát fogja meg, és még jobban széthúzza, végignézve a férfi mellkasán. Közelebb lép, mellkasuk szinte összeér. Nem kell gondolkodniuk. Az csak elrontja a szórakozást. Ezúttal ő hajol közelebb, és megcsókolja Mervet. Nem sietősen, nem mohón, de minden eddiginél mélyebben. Egy olyan csók ez amiben benne van minden kavarodott gondolat, az ösztön, az elfogadás és a vágy is. Ha Merv viszonozza, Zzul szorosan átöleli, egyik karjával a hátára simulva, másik kezével a hajába túr. Nincs több kérdés. Csak ők ketten maradtak és az éjszaka.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3071-3090