Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1452. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-23 20:21:03
Üzenet elküldve: 2019-08-23 20:21:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház - Cassy//
*Különösen hat rá ez a játékból meglovagolt előkelőség. Kéjes elnyújtózni a fényében, de talán sosem érezte ennél tisztábban, hogy mennyire nem az ő gúnyája. Törtető fruska volt világ életében, a feljebb és feljebb kapaszkodást gyakorlatilag beléjük nevelték. És emellett még valamit: azt, hogy van egy határ, amit nem léphetnek át. Azon a határon felülre nem vetik a pillantásukat. Azon a határon túlra feltétel nélküli főhajtással és engedelmességgel adóznak. Yeza mindig hadilábon állt a határokkal, emiatt is állt annyira rosszul a szénája a céhmester helyettesénél.
Az, hogy a kérdése után Cassy arrébb húzza a székét és a szemébe nézve válaszol, egy kicsit meglepi. Úgy gondolta, e kényes témánál épp hogy hálás lesz érte, hogy nem kényszerül ilyesmire a válaszhoz.
Amikor a lány Essanról beszél, Yeza ajkára lassan apró mosoly kúszik.*
- Tetszik neked? *kérdi meg nyíltan, hiszen valahogy ezt érzi ki a szavak mögül. Akaratlanul is eszébe jut, amikor még növendékek voltak a céhnél és először látta meg Wäort. Libabőrös lett a füle hegyéig. És bár szemérmetlenül mérte végig az ifjú vadászt, amikor az a hidegkék szempár visszapillantott rá, épp csak egy kicsin múlt, hogy szégyellősen elkapja előle a tekintetét. A férfiak megérzik az ilyesmit. Wäoreyn is előszeretettel igyekezett őt zavarba hozni, de nyilván ez Yezával sokkal nagyobb feladat, mint a szőke elf lány tekintetében. De Essan nem is az a baltával faragott vad farkas, mint az ő vadásza volt.
Csak bólint, hogy szívesen megnézné a végeredményt a fonatok terén, s ha Cassy tükröt hoz, szemügyre is veszi. Nem ilyesmire gondolt, amikor megkérte a lányt, szokatlan is neki egy kicsit a különleges frizura, de kétség kívül gyönyörű munka. Fényes báltermekben is megállná a helyét. Ami azt illeti, lehet, hogy jóval nagyobb eséllyel, mint Yeza.*
- Van hozzá érzéked *bólint elismerően, aztán visszanyújtja a tükröt.* - Köszönöm.
*Megejtő hallgatni a szabadkozást, hiszen Cassy korábban már említette korai távozása okát, a vörösben pedig fel se merült, hogy ferdítene.*
- Nem csalódtam *simít végig finoman a bájos elf orcán.* - Kivételes este volt. De tényleg örültem volna, ha ott talállak, mikor felkelek *mondja.* - És te? Szívesen maradtál volna? *A kérdés inkább költői, hiszen egy kurtizán mit is felelne erre? De a bordélyok az ilyesmiben nem marasztalhatók el. A szavak igazát nem tisztje senkinek firtatni, és tulajdonképpen bolond, aki megteszi. Mert e szavak méltató hízelgése olyan kegy, ami jár. Itt minden éj különleges, minden vendég fenség és minden kívánság szent.*
- Egészen elkényeztetsz *nyújtózik a dézsában. Ilyesmiben már rég volt része a vörösnek. Abban pedig, hogy így kiszolgálják, korábban sem igazán. De Cassy ért hozzá, hogyan csábítsa be az embert az élvezetek habkönnyű tündérkertjébe.* - Szégyellem, magam, mert még korai az óra, de úgy megjött a kedvem egy pohár borhoz. Hoznál nekem, ha megkérlek? És egy kis fügét, meg diót, ha akad *mosolyodik, mint aki a jólétben próbálgatja a szárnyait. Bár azt nehéz volna letagadnia, hogy a luxus, mint olyan, azért nem idegen a számára.*
*Különösen hat rá ez a játékból meglovagolt előkelőség. Kéjes elnyújtózni a fényében, de talán sosem érezte ennél tisztábban, hogy mennyire nem az ő gúnyája. Törtető fruska volt világ életében, a feljebb és feljebb kapaszkodást gyakorlatilag beléjük nevelték. És emellett még valamit: azt, hogy van egy határ, amit nem léphetnek át. Azon a határon felülre nem vetik a pillantásukat. Azon a határon túlra feltétel nélküli főhajtással és engedelmességgel adóznak. Yeza mindig hadilábon állt a határokkal, emiatt is állt annyira rosszul a szénája a céhmester helyettesénél.
Az, hogy a kérdése után Cassy arrébb húzza a székét és a szemébe nézve válaszol, egy kicsit meglepi. Úgy gondolta, e kényes témánál épp hogy hálás lesz érte, hogy nem kényszerül ilyesmire a válaszhoz.
Amikor a lány Essanról beszél, Yeza ajkára lassan apró mosoly kúszik.*
- Tetszik neked? *kérdi meg nyíltan, hiszen valahogy ezt érzi ki a szavak mögül. Akaratlanul is eszébe jut, amikor még növendékek voltak a céhnél és először látta meg Wäort. Libabőrös lett a füle hegyéig. És bár szemérmetlenül mérte végig az ifjú vadászt, amikor az a hidegkék szempár visszapillantott rá, épp csak egy kicsin múlt, hogy szégyellősen elkapja előle a tekintetét. A férfiak megérzik az ilyesmit. Wäoreyn is előszeretettel igyekezett őt zavarba hozni, de nyilván ez Yezával sokkal nagyobb feladat, mint a szőke elf lány tekintetében. De Essan nem is az a baltával faragott vad farkas, mint az ő vadásza volt.
Csak bólint, hogy szívesen megnézné a végeredményt a fonatok terén, s ha Cassy tükröt hoz, szemügyre is veszi. Nem ilyesmire gondolt, amikor megkérte a lányt, szokatlan is neki egy kicsit a különleges frizura, de kétség kívül gyönyörű munka. Fényes báltermekben is megállná a helyét. Ami azt illeti, lehet, hogy jóval nagyobb eséllyel, mint Yeza.*
- Van hozzá érzéked *bólint elismerően, aztán visszanyújtja a tükröt.* - Köszönöm.
*Megejtő hallgatni a szabadkozást, hiszen Cassy korábban már említette korai távozása okát, a vörösben pedig fel se merült, hogy ferdítene.*
- Nem csalódtam *simít végig finoman a bájos elf orcán.* - Kivételes este volt. De tényleg örültem volna, ha ott talállak, mikor felkelek *mondja.* - És te? Szívesen maradtál volna? *A kérdés inkább költői, hiszen egy kurtizán mit is felelne erre? De a bordélyok az ilyesmiben nem marasztalhatók el. A szavak igazát nem tisztje senkinek firtatni, és tulajdonképpen bolond, aki megteszi. Mert e szavak méltató hízelgése olyan kegy, ami jár. Itt minden éj különleges, minden vendég fenség és minden kívánság szent.*
- Egészen elkényeztetsz *nyújtózik a dézsában. Ilyesmiben már rég volt része a vörösnek. Abban pedig, hogy így kiszolgálják, korábban sem igazán. De Cassy ért hozzá, hogyan csábítsa be az embert az élvezetek habkönnyű tündérkertjébe.* - Szégyellem, magam, mert még korai az óra, de úgy megjött a kedvem egy pohár borhoz. Hoznál nekem, ha megkérlek? És egy kis fügét, meg diót, ha akad *mosolyodik, mint aki a jólétben próbálgatja a szárnyait. Bár azt nehéz volna letagadnia, hogy a luxus, mint olyan, azért nem idegen a számára.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-23 14:36:16
Üzenet elküldve: 2019-08-23 14:36:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Istálló //
// Csak egy kis takarítás //
* Visszaérve folytatja a megkezdett munkát. Újból megtölti a vödröket és megteszi az utat a tárolóig. ~ Nem olyan rossz munka ez. Könnyebb, mint a bányában volt. Nem egy sötét alagútban kell a kőporos levegőt szívnom. Viszonylagos csend van és nyugalom. Tágas és elég fényes is a hely. Ennél többet nem is kívánhatnék.~ Kiborítja a vedret és visszatér a kiindulási pontra. Addig csinálja ezt, amíg a villával el tud boldogulni. Ha már azzal nem megy átvált a lapátra. Szép tisztára kihúzza az egész állást. Megpakolja a két vedret és megint elindul kifelé. Oda vissza járkál az istálló és tároló között. Azért nem megy ez a munka olyan gyorsan, de azért halad. Ha már a lapát is soknak bizonyul, akkor kerül elő a seprű. Kisepri az egész bokszot, úgy mint a lapátolásnál. Az állás elejénél összehúzza egy kis kupacra a lovak melléktermékével keveredett szalmát. Ezt amennyire tudja belapátolja az két vödörbe. Utána megint összehúzza a seprűvel, de most már a lapátra rásepri a seprűvel. Ha ezzel végzett, akkor már igazán tisztának lehet mondani az állást. Megint csak megindul, hogy kiöntse a trágyát. Ha ezzel megvan, akkor megenged magának egy kis pihenőt is. Persze nem sokat, csak egy kis szusszanásnyit. A gyors pihenő után folytatja a következő hely kitakarításával. Addig az elsőnek van ideje kiszáradnia meg kiszellőznie. A szalmázást, majd a végére hagyja, mikor már mindegyik boksz tiszta.*
// Csak egy kis takarítás //
* Visszaérve folytatja a megkezdett munkát. Újból megtölti a vödröket és megteszi az utat a tárolóig. ~ Nem olyan rossz munka ez. Könnyebb, mint a bányában volt. Nem egy sötét alagútban kell a kőporos levegőt szívnom. Viszonylagos csend van és nyugalom. Tágas és elég fényes is a hely. Ennél többet nem is kívánhatnék.~ Kiborítja a vedret és visszatér a kiindulási pontra. Addig csinálja ezt, amíg a villával el tud boldogulni. Ha már azzal nem megy átvált a lapátra. Szép tisztára kihúzza az egész állást. Megpakolja a két vedret és megint elindul kifelé. Oda vissza járkál az istálló és tároló között. Azért nem megy ez a munka olyan gyorsan, de azért halad. Ha már a lapát is soknak bizonyul, akkor kerül elő a seprű. Kisepri az egész bokszot, úgy mint a lapátolásnál. Az állás elejénél összehúzza egy kis kupacra a lovak melléktermékével keveredett szalmát. Ezt amennyire tudja belapátolja az két vödörbe. Utána megint összehúzza a seprűvel, de most már a lapátra rásepri a seprűvel. Ha ezzel végzett, akkor már igazán tisztának lehet mondani az állást. Megint csak megindul, hogy kiöntse a trágyát. Ha ezzel megvan, akkor megenged magának egy kis pihenőt is. Persze nem sokat, csak egy kis szusszanásnyit. A gyors pihenő után folytatja a következő hely kitakarításával. Addig az elsőnek van ideje kiszáradnia meg kiszellőznie. A szalmázást, majd a végére hagyja, mikor már mindegyik boksz tiszta.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-23 12:10:33
Üzenet elküldve: 2019-08-23 12:10:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház – Yeza//
*Cassy sajátos világához valóban nem tapadhat a zord valóság szürkesége, legalábbis nem sokáig. Yeza önmegtartóztatása figyelmes gesztus, de kevés lenne az intő szó, hogy megváltoztassa a törékenynek tűnő világ beállítottságát. A szőke szirén könnyedsége, energikussága túllendíti a csalódásokon és nehézségeken, engedékenyen hagyja lesüllyedni a bántó tüskéket a mélybe anélkül, hogy hagyná magát lehúzni általuk. Szerénysége segíti benne, hogy háttérbe szorítsa igényeit, valamint ne ragaszkodjon túlzottan semmihez, akarata pedig, hogy előre nézzen, miképp vendége sem engedi magához a múlt fájdalmát. A súlytalan Sellő felhőkön jár. Ha nem is tűnik teljesnek a kép, a vendégek számára éppen elég és Cassynek könnyebb így őszintén mosolyognia, értékelnie a legapróbb örömöket is.
Megszeppenten dermed meg néhány pillanatra, míg megpróbálja eldönteni, hogy Yeza ugratja-e rangjával. Elsőre azt mondaná nyilvánvalónak, hogy igen, ám ha valóban titkolná kilétét, ez a legjobb módja, hogy homályba borítsa. Némi hezitálás után úgy dönt, hogy tulajdonképpen mindegy, mi az igazság, se több, se kevesebb nem lesz általa, mint vendég, könnyen belemehet a játékba maga is. Elvigyorodik tehát.*
- Igenis, úrnőm! Úgy lesz, ahogy parancsolod.
*Kacsint vissza, és kiegyenesedve befejezi a frizurát, hajtűvel rögzítve és ékesítve egyben. Már csak az utolsó simításokat végzi, hogy ellenőrizze, mindenhol jól tart-e, és nem húzódik. A tétován induló kérdésre felpillant, majd bűntudat szállja meg. Nem hitte, hogy Yeza rossz néven fogja venni tőle a távozását, hiszen ritkán tölti az egész éjszakát a vendégekkel, és hagyott maga helyett egy sármos férfiút.*
- Ne haragudj, kérlek, nem akartalak megbántani! Tudod…
*Most rajta a tétovaság sora.*
- Nem tettetek semmi rosszat.
*Úgy érzi, Yeza nem fog hinni neki, ha nem a szemébe mondja, ezért áthúzza a széket úgy, hogy vele szemben ülhessen és rámosolyoghasson.*
- Igazán. Nem ezért surrantam ki.
*Restelkedővé váló mosollyal elpirul.*
- Egy kicsit nehéz lesz Essanra néznem. Tudod, ő szeret ugratni és pontosan tudja, mivel hozhat zavarba. De ez eddig is így volt.
*Legyint könnyeden.*
- Már megszoktam.
*Aztán hirtelen megkomolyodik az arca.*
- De ugye nem csalódtál? Sajnálom, hogy nem voltam ott, mikor felébredtél.
*Tekintete a kényelmetlenséget okozó kötésre siklik.*
- Tudom, hogy azt mondtad, így kellett lennie, de akkor is sajnálom.
*Visszapillant Yezára, és saját munkájára kritikus szemmel nézve vizsgálja meg frizuráját. A derű visszaköltözik az arcára.*
- Szeretnéd megnézni, hogy áll?
*Cassy sajátos világához valóban nem tapadhat a zord valóság szürkesége, legalábbis nem sokáig. Yeza önmegtartóztatása figyelmes gesztus, de kevés lenne az intő szó, hogy megváltoztassa a törékenynek tűnő világ beállítottságát. A szőke szirén könnyedsége, energikussága túllendíti a csalódásokon és nehézségeken, engedékenyen hagyja lesüllyedni a bántó tüskéket a mélybe anélkül, hogy hagyná magát lehúzni általuk. Szerénysége segíti benne, hogy háttérbe szorítsa igényeit, valamint ne ragaszkodjon túlzottan semmihez, akarata pedig, hogy előre nézzen, miképp vendége sem engedi magához a múlt fájdalmát. A súlytalan Sellő felhőkön jár. Ha nem is tűnik teljesnek a kép, a vendégek számára éppen elég és Cassynek könnyebb így őszintén mosolyognia, értékelnie a legapróbb örömöket is.
Megszeppenten dermed meg néhány pillanatra, míg megpróbálja eldönteni, hogy Yeza ugratja-e rangjával. Elsőre azt mondaná nyilvánvalónak, hogy igen, ám ha valóban titkolná kilétét, ez a legjobb módja, hogy homályba borítsa. Némi hezitálás után úgy dönt, hogy tulajdonképpen mindegy, mi az igazság, se több, se kevesebb nem lesz általa, mint vendég, könnyen belemehet a játékba maga is. Elvigyorodik tehát.*
- Igenis, úrnőm! Úgy lesz, ahogy parancsolod.
*Kacsint vissza, és kiegyenesedve befejezi a frizurát, hajtűvel rögzítve és ékesítve egyben. Már csak az utolsó simításokat végzi, hogy ellenőrizze, mindenhol jól tart-e, és nem húzódik. A tétován induló kérdésre felpillant, majd bűntudat szállja meg. Nem hitte, hogy Yeza rossz néven fogja venni tőle a távozását, hiszen ritkán tölti az egész éjszakát a vendégekkel, és hagyott maga helyett egy sármos férfiút.*
- Ne haragudj, kérlek, nem akartalak megbántani! Tudod…
*Most rajta a tétovaság sora.*
- Nem tettetek semmi rosszat.
*Úgy érzi, Yeza nem fog hinni neki, ha nem a szemébe mondja, ezért áthúzza a széket úgy, hogy vele szemben ülhessen és rámosolyoghasson.*
- Igazán. Nem ezért surrantam ki.
*Restelkedővé váló mosollyal elpirul.*
- Egy kicsit nehéz lesz Essanra néznem. Tudod, ő szeret ugratni és pontosan tudja, mivel hozhat zavarba. De ez eddig is így volt.
*Legyint könnyeden.*
- Már megszoktam.
*Aztán hirtelen megkomolyodik az arca.*
- De ugye nem csalódtál? Sajnálom, hogy nem voltam ott, mikor felébredtél.
*Tekintete a kényelmetlenséget okozó kötésre siklik.*
- Tudom, hogy azt mondtad, így kellett lennie, de akkor is sajnálom.
*Visszapillant Yezára, és saját munkájára kritikus szemmel nézve vizsgálja meg frizuráját. A derű visszaköltözik az arcára.*
- Szeretnéd megnézni, hogy áll?
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:12:56
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:12:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Zevmann, Ralas//
*Némajátékuk Ralasszal gyorsan véget ér, de mindent elmond, amit kell. Remélhetőleg valóban csak egymás számára. Mikor elhangzik a partner megnevezés, kis híján elneveti magát, annyira furcsán cseng ez a férfi szájából. Szerencsére mosolya mögé tudja rejteni derültségét, csak egy-két pillanatig hunyorog társára évődőn. Mikor Zevmann bemutatkozik, először nem örül. Azt gondolja, valahonnan rájuk küldték, hogy tartson vizsgálatot a könyveik fölött, talán Raurun kekeckedik, vagy Rollen megbízói próbálkoznak bürokratikus úton, ezért komollyá válik az arca. Ralas azonban kiegészíti az informálást a férfi jelenlétének egy igen fontos mozzanatával, mely felmenti a kárukra való nyerészkedés gyanúja alól, legalábbis abban az értelemben, ahogyan Zammiriában az imént felmerült.*
- Áh, értem. Részemről a szerencse.
*Üdvözli Zevmannt visszasejlő, ám ezúttal megfontoltabb mosollyal, majd helyet foglal. A személyzeti probléma kapcsán visszafordul Ralashoz.*
- Mindjárt jönnek, már intézkedtem. Ne aggódj!
*Mosolyog biztatón. A maga részéről elképzelhetőnek tartja, hogy az átmeneti zavar az általa javasolt változtatások hozadéka, az edzőterem építésének és a járőrözésnek a plusz kapacitásforrása, valamint némi munkaerő-kiesés együttes eredménye. A rend helyreáll hamarosan, csak némi helyreigazítást igényel a rendszer. Cassy talán éppen azon ügyben jár el, hogy egyeztessen a melléképület személyzetével, sejtette, hogy sok teher nehezedik rá most, hogy segítői elmentek. Ettől függetlenül persze jobban kell majd igyekeznie, de hibákat nem csak ő követett el. Megakadályozni már valószínűleg nem tudja, hogy Ralas felálljon, pedig szükségtelennek érzi, hogy kiszolgálja, hiszen nemrég reggelizett éppen. Nem tehet mást, mint hogy háláját fejezi ki.*
- Köszönöm. Ez kedves volt tőled.
*Ezután pedig visszatérhetnek a beszélgetés fonalához, amibe éppen csak belecsöppent. Nem tudja, miről esett szó eddig, ezért inkább csak értelmezi a hallottakat.*
- Nos, a bürokrácia talán nem az első szó, ami a kikötőről manapság eszébe jut valakinek, bár a kereskedelem nehezen lehet meg nélküle. Nem hiszem, hogy lenne valamilyen központi hatalom, mely adót vagy vámot szed azért, hogy felújításokat végezzen a házakon, megőrizze a dokkok állagát, javítsa a kikötő működését, legalábbis az utóbbi években. Meg is lehet nézni a düledező házakat a lakónegyedben, a megőrzés és szerkezetjavítás, a vagyonvédelem leginkább magánkezdeményezésekből történhet. Persze biztosan folynak pénzek bizonyos szervezetek zsebébe, de inkább tekinthető lefölözésnek. E pénzek nélkül nagyobb mértékű kalózkodást és vandalizmust sejtenék. De azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam, elnézést...
*Ébred rá, hogy nagyon messzire szaladt a tekintete, de a bürokráciáról neki nem az jut eszébe, hogy ezt használni tudnák a Sellőház berkein belül, neki mindjárt társadalmi vetületek lebegnek a szemei előtt.*
- Gondolom, inkább a diplomáciai tevékenységről esett szó eddig.
*Pillant hol egyikre, hol másikra. Talán jobb, ha folytatják ott, ahol félbe maradt a dolog, és majd bekapcsolódik. Alfonz megnyugtató módon kezeli a helyzetet, csak egy pillantást vet arrafelé, a beszélgetésnek nem lesz tanúja.*
*Némajátékuk Ralasszal gyorsan véget ér, de mindent elmond, amit kell. Remélhetőleg valóban csak egymás számára. Mikor elhangzik a partner megnevezés, kis híján elneveti magát, annyira furcsán cseng ez a férfi szájából. Szerencsére mosolya mögé tudja rejteni derültségét, csak egy-két pillanatig hunyorog társára évődőn. Mikor Zevmann bemutatkozik, először nem örül. Azt gondolja, valahonnan rájuk küldték, hogy tartson vizsgálatot a könyveik fölött, talán Raurun kekeckedik, vagy Rollen megbízói próbálkoznak bürokratikus úton, ezért komollyá válik az arca. Ralas azonban kiegészíti az informálást a férfi jelenlétének egy igen fontos mozzanatával, mely felmenti a kárukra való nyerészkedés gyanúja alól, legalábbis abban az értelemben, ahogyan Zammiriában az imént felmerült.*
- Áh, értem. Részemről a szerencse.
*Üdvözli Zevmannt visszasejlő, ám ezúttal megfontoltabb mosollyal, majd helyet foglal. A személyzeti probléma kapcsán visszafordul Ralashoz.*
- Mindjárt jönnek, már intézkedtem. Ne aggódj!
*Mosolyog biztatón. A maga részéről elképzelhetőnek tartja, hogy az átmeneti zavar az általa javasolt változtatások hozadéka, az edzőterem építésének és a járőrözésnek a plusz kapacitásforrása, valamint némi munkaerő-kiesés együttes eredménye. A rend helyreáll hamarosan, csak némi helyreigazítást igényel a rendszer. Cassy talán éppen azon ügyben jár el, hogy egyeztessen a melléképület személyzetével, sejtette, hogy sok teher nehezedik rá most, hogy segítői elmentek. Ettől függetlenül persze jobban kell majd igyekeznie, de hibákat nem csak ő követett el. Megakadályozni már valószínűleg nem tudja, hogy Ralas felálljon, pedig szükségtelennek érzi, hogy kiszolgálja, hiszen nemrég reggelizett éppen. Nem tehet mást, mint hogy háláját fejezi ki.*
- Köszönöm. Ez kedves volt tőled.
*Ezután pedig visszatérhetnek a beszélgetés fonalához, amibe éppen csak belecsöppent. Nem tudja, miről esett szó eddig, ezért inkább csak értelmezi a hallottakat.*
- Nos, a bürokrácia talán nem az első szó, ami a kikötőről manapság eszébe jut valakinek, bár a kereskedelem nehezen lehet meg nélküle. Nem hiszem, hogy lenne valamilyen központi hatalom, mely adót vagy vámot szed azért, hogy felújításokat végezzen a házakon, megőrizze a dokkok állagát, javítsa a kikötő működését, legalábbis az utóbbi években. Meg is lehet nézni a düledező házakat a lakónegyedben, a megőrzés és szerkezetjavítás, a vagyonvédelem leginkább magánkezdeményezésekből történhet. Persze biztosan folynak pénzek bizonyos szervezetek zsebébe, de inkább tekinthető lefölözésnek. E pénzek nélkül nagyobb mértékű kalózkodást és vandalizmust sejtenék. De azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam, elnézést...
*Ébred rá, hogy nagyon messzire szaladt a tekintete, de a bürokráciáról neki nem az jut eszébe, hogy ezt használni tudnák a Sellőház berkein belül, neki mindjárt társadalmi vetületek lebegnek a szemei előtt.*
- Gondolom, inkább a diplomáciai tevékenységről esett szó eddig.
*Pillant hol egyikre, hol másikra. Talán jobb, ha folytatják ott, ahol félbe maradt a dolog, és majd bekapcsolódik. Alfonz megnyugtató módon kezeli a helyzetet, csak egy pillantást vet arrafelé, a beszélgetésnek nem lesz tanúja.*
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:22:19
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház - Cassy//
*Az, hogy épp egy örömlány veszi védelmébe a férfinép becsületét, elég meglepő fordulat Yeza számára. Cassy olyan meggyőződésesen beszél, mint egy tündérmeséken nevelkedett nemesi kisasszony egy köztiszteletben álló családból, akire még sose vigyorgott rá az élet meztelen és éles és sárga és szuvas fogsorral. Elhiszi, amit mond és Yezának nincs szándékában összekarcolni a szavaival ezt a szép képet. Furcsa hallgatni a lányt. Valami azt súgja, nem az a naiv teremtés, aki nincs tisztában a lét sötétebb dolgaival, de a hite a jóban és az igazban olyan erősen ragyog, hogy Yeza szemét szinte vakítja.
A felfestett férfikép délibábjából mégis feldereng Wäor acélkék pillantása, és az a pillantás sajgón és mélyen szánt a szívébe. Nem akarja közelebb engedni. Még időben elzárja egy kedves mosollyal Cassy felé. Vigyáznia kell. Ez a lány természet adta tehetséggel nyit utat, s ösztönöz őszinte kitárulkozásra. Bizony, szívesen beszélgetne vele erről, mesélne a vadászról, nem szégyenkezve, hogy az emlékek meghomályosítják a szemei csillogását. De nem lehet. És megfogadta magának, hogy eztán előre tekint majd, hogy maga mögött hagyhassa az életet, aminek a láncai így is épp elég súllyal húzzák.
A hajfonatok készülnek, a fürdő pedig minden kellemes tulajdonságával őt kényezteti. A borongós gondolatokat elkergeti a fesztelen fecsegés. Ám mintha egyszerre épp a serényen és gyakorlottan ügyködő ujjacskák munkáján érezne némi zavart. Az egyik fonatot vissza is bontja a lány, és Yezának valamelyest az is feltűnik, hogy udvarhölgye pillekönnyű lépéssel kerüli ki Essant a beszélgetésben.
A kifinomult jelzőnél Yeza azért az ajkába harap, nehogy kiszökjön az a kacagás. Húgocskái bizonyára kacagnának, ha hallanák.*
- Lebuktam *mosolyog a fülébe súgott feltételezésre. Arcának játéka és a hangjába bújtatott talányosság kivételes tehetséggel egyensúlyoz a kedélye komolyság és a tréfálkozás között.* - De ez maradjon a mi titkunk *súgja vissza egy kacsintás kíséretében.*
- Az este *szólal meg újra rövid hallgatás után. Ezúttal már kicsit komolyabb és csendesebb.* - Bevallom tépelődtem kissé, amikor kicsusszantál mellőlünk. Megnyugodtam, amikor említetted, hogy mi szólított el, de... *fordítja a fejét leheletnyire, mint aki hátra sandít.* - Tettem olyasmit, ami nem volt kedvedre? Vagy Essan? *kérdi puhatolózva, mert bár az éjjel nem tapasztalt ilyesmire utaló jelet, de most valami furcsa érzés lebeg a légyott emlegetése felett.* - Megmondhatod.
*Az, hogy épp egy örömlány veszi védelmébe a férfinép becsületét, elég meglepő fordulat Yeza számára. Cassy olyan meggyőződésesen beszél, mint egy tündérmeséken nevelkedett nemesi kisasszony egy köztiszteletben álló családból, akire még sose vigyorgott rá az élet meztelen és éles és sárga és szuvas fogsorral. Elhiszi, amit mond és Yezának nincs szándékában összekarcolni a szavaival ezt a szép képet. Furcsa hallgatni a lányt. Valami azt súgja, nem az a naiv teremtés, aki nincs tisztában a lét sötétebb dolgaival, de a hite a jóban és az igazban olyan erősen ragyog, hogy Yeza szemét szinte vakítja.
A felfestett férfikép délibábjából mégis feldereng Wäor acélkék pillantása, és az a pillantás sajgón és mélyen szánt a szívébe. Nem akarja közelebb engedni. Még időben elzárja egy kedves mosollyal Cassy felé. Vigyáznia kell. Ez a lány természet adta tehetséggel nyit utat, s ösztönöz őszinte kitárulkozásra. Bizony, szívesen beszélgetne vele erről, mesélne a vadászról, nem szégyenkezve, hogy az emlékek meghomályosítják a szemei csillogását. De nem lehet. És megfogadta magának, hogy eztán előre tekint majd, hogy maga mögött hagyhassa az életet, aminek a láncai így is épp elég súllyal húzzák.
A hajfonatok készülnek, a fürdő pedig minden kellemes tulajdonságával őt kényezteti. A borongós gondolatokat elkergeti a fesztelen fecsegés. Ám mintha egyszerre épp a serényen és gyakorlottan ügyködő ujjacskák munkáján érezne némi zavart. Az egyik fonatot vissza is bontja a lány, és Yezának valamelyest az is feltűnik, hogy udvarhölgye pillekönnyű lépéssel kerüli ki Essant a beszélgetésben.
A kifinomult jelzőnél Yeza azért az ajkába harap, nehogy kiszökjön az a kacagás. Húgocskái bizonyára kacagnának, ha hallanák.*
- Lebuktam *mosolyog a fülébe súgott feltételezésre. Arcának játéka és a hangjába bújtatott talányosság kivételes tehetséggel egyensúlyoz a kedélye komolyság és a tréfálkozás között.* - De ez maradjon a mi titkunk *súgja vissza egy kacsintás kíséretében.*
- Az este *szólal meg újra rövid hallgatás után. Ezúttal már kicsit komolyabb és csendesebb.* - Bevallom tépelődtem kissé, amikor kicsusszantál mellőlünk. Megnyugodtam, amikor említetted, hogy mi szólított el, de... *fordítja a fejét leheletnyire, mint aki hátra sandít.* - Tettem olyasmit, ami nem volt kedvedre? Vagy Essan? *kérdi puhatolózva, mert bár az éjjel nem tapasztalt ilyesmire utaló jelet, de most valami furcsa érzés lebeg a légyott emlegetése felett.* - Megmondhatod.
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:12:16
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:12:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alfonz//
*Csupasznak érzi magát a fegyverei nélkül. Nem gyakori az hogy megválik tőlük. Még egy darabig a tárolón tartja a tekintetét, és úgy válaszol.*
-Jó itt.
*Nem szeretne összevissza csatangolni az épületben. Éppen hogy megszokta ezt a helyiséget. A figyelmét a fegyverekről a teremben lévő asztaltársaságra fordítja. Jobban szemügyre veszi a három alakot, de sokáig nem vizslatja őket. Egyszerűen csak felhívta a figyelmét a mozgás. Amikor pedig Alfonz afelől kérdez, hogy milyen jellegű munkát szeretne vállalni Retorein, akkor csak bök egyet a fegyverei felé. Elég merev a mozdulata, kissé feszélyezve érzi még magát. Kis várakozás után, végül is szóra nyitja a száját.*
-Azok a védelmemre vannak.
*Átlátszó lódítás amit mond. Mivel ez így nem teljesen igaz. Lépett már fel támadólag is mások ellen. Valószínűleg Alfonz is kételkedve fogadja a szavait. Újabb rövid szünet után folytatja.*
-Másokat is megtudok védeni.
*Nem fogalmaz egyenesen, és továbbra sem használ sok szót. Ettől függetlenül kihámozható, hogy fegyveres szolgálatot szeretne vállalni. Italt nem kér. Ezt egy gyors és rövid legyintéssel jelzi.*
-Én Retorein vagyok.
*Világossá válik számára, hogy jelenleg csak Alfonzzal tud beszélgetni munkaügyben. Ennek köszönhetően hajlik a bővebb beszélgetésre. Plusz a kezdeti nehézségei után, már oldódik egy kicsit a merevsége.*
-Van olyan munka ami fegyverrel kell csinálni?
*Elég suta a beszédkészsége, de elnézhető neki. Ritkán beszélget. Szókincse hiányosnak mondható. Aztán bevillan neki egy kérdés, valami amin már gondolkodott.*
-Mi ez a hely? Nem kocsma. Mit adnak el?
*Újabb gyors pillantásokkal méri fel a termet ismét. Most hosszabb ideig kalandozik el a tekintete a bútorok, díszek, paravánok, a pult, és az emberek között.*
*Csupasznak érzi magát a fegyverei nélkül. Nem gyakori az hogy megválik tőlük. Még egy darabig a tárolón tartja a tekintetét, és úgy válaszol.*
-Jó itt.
*Nem szeretne összevissza csatangolni az épületben. Éppen hogy megszokta ezt a helyiséget. A figyelmét a fegyverekről a teremben lévő asztaltársaságra fordítja. Jobban szemügyre veszi a három alakot, de sokáig nem vizslatja őket. Egyszerűen csak felhívta a figyelmét a mozgás. Amikor pedig Alfonz afelől kérdez, hogy milyen jellegű munkát szeretne vállalni Retorein, akkor csak bök egyet a fegyverei felé. Elég merev a mozdulata, kissé feszélyezve érzi még magát. Kis várakozás után, végül is szóra nyitja a száját.*
-Azok a védelmemre vannak.
*Átlátszó lódítás amit mond. Mivel ez így nem teljesen igaz. Lépett már fel támadólag is mások ellen. Valószínűleg Alfonz is kételkedve fogadja a szavait. Újabb rövid szünet után folytatja.*
-Másokat is megtudok védeni.
*Nem fogalmaz egyenesen, és továbbra sem használ sok szót. Ettől függetlenül kihámozható, hogy fegyveres szolgálatot szeretne vállalni. Italt nem kér. Ezt egy gyors és rövid legyintéssel jelzi.*
-Én Retorein vagyok.
*Világossá válik számára, hogy jelenleg csak Alfonzzal tud beszélgetni munkaügyben. Ennek köszönhetően hajlik a bővebb beszélgetésre. Plusz a kezdeti nehézségei után, már oldódik egy kicsit a merevsége.*
-Van olyan munka ami fegyverrel kell csinálni?
*Elég suta a beszédkészsége, de elnézhető neki. Ritkán beszélget. Szókincse hiányosnak mondható. Aztán bevillan neki egy kérdés, valami amin már gondolkodott.*
-Mi ez a hely? Nem kocsma. Mit adnak el?
*Újabb gyors pillantásokkal méri fel a termet ismét. Most hosszabb ideig kalandozik el a tekintete a bútorok, díszek, paravánok, a pult, és az emberek között.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 17:29:13
Üzenet elküldve: 2019-08-22 17:29:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Zevmann, Ralas//
*Sokáig nem gondolkodik azon, hogy az újonnan érkező feltalálja e magát, Alfonz kezébe veszi a dolgokat, így koncentrálhat Zevmannra. Egy legyintéssel hessegeti el a tervekről való értekezést, ezt egyedül nem akarja, majd, ha Zam megérkezik. Az érkező nőt nem látja, pont mögötte tűnik fel a pult mögött, bár csendes beszélgetést hall, Zammiria csak akkor tűnik fel számára, mikor közvetlen hozzájuk ér.*
- Rendfenntartó erő nincs, ahogy igazi területmegosztás sem. A Patkányok felügyelnek mindent, s olykor egynéhány más szervezet is akar szeletet a tortából. Az űrt kívánom pótolni, úgy, hogy mindenkinek jó legyen. *Persze ez nem igaz, amit állít valójában kivitelezhetetlen. Nem igazán bízik benne, hogy a jog segítségével fognak győzni, de a lassan alakuló tanáccsal és más klánokkal szemben, vagy mellett csupán tárgyalással érhetnek el célt, mást nem is szeretne.*
- A mi védelmi erőnk frissen verbuvált, kevésbé elkötelezett tagokból áll... még. *Emeli fel ujját a levegőbe nyomatékosítva szavait.* De eljön majd az időnk. *Biccent optimistán. Zevmann további kérdésére csupán megrázza a fejét.*
- Nem, nem, a helyes kérdés, hogy mire van szükségünk? *Kuncog fel.* Jelenleg fára, sok-sok fára. Aranyra, ingatlanhoz és védelemre. Támogatókra építkezéshez. És barátokra... sok-sok barátra. *Hunyorít.* A külső területekkel magam az egyszerű cserére szavazok, kérdés nekik mire van szükségük? Alkoholra? Nem hiszem. Nőre? Azt sem. Talán ebben is segíthetne, azt sem gondolnám, hogy a természet lágy ölén aranyat gyűjtenének. *Nevet fel jóízűen, s ebben a nevetésben fogan meg Zammiria kedves köszöntése és megérkezése. Egy pillanatra csupán a jóízű mosoly marad, halványulva lassan kedvessé és boldoggá, s akképp is pillant a nőre.*
- Zammiria! *Áll fel maga is.* A legjobbkor, partner.
*Kacsint a lányra egyszerűen, de egy meghatározhatatlan csillanás tekintetében, a lánynak mást is jelenthet.* Zevmann úr, mint említette is, a hirdetésünkre jelentkezett, bürokrata, a törvények és diplomácia jeles képviselője. Legalábbis az eddig beszélgetésből ezt szűrtem le. *Kissé túloz, de ez Ralasra jellemző.*
- Ülj le, kérlek máris... *Emeli fel kezét a levegőbe, hogy intsen a pultosnak, majd bosszúsan fúj egyet, mikor eszébe jut, hogy korábban miért dühöngött.*
- Hol az istenekben van mindenki?! *Pillant segélykérően Zammiriára, majd kezét felemelve áll fel.* Csak egy pillanat.
*A pulthoz siet, s egy tiszta poharat levéve, tölt a lánynak is egy pohár gyümölcslevet, függetlenül attól kér-e, vagy sem.*
- Szóval Zevmann úrral épp a jövőről és távlati tervekről beszélgetünk, illetve, hogy miben lehetne a mi szolgálatunkra. *Összegzi, miután kifújja magát és lendületesen helyet foglal.*
//Retorein, Alfonz//
*Alfonz figyelmét nem kerüli el a kapkodó tekintet. Villámgyors felmérés, vagy csupán zaklatott lelkiállapot? Egyelőre nem tudja eldönteni, de jelenleg nem is tiszte. Az viszont eszébe jut, hogy talán a férfi a zárt helyektől tarthat.*
- Esetleg ajánlhatom önnek a kinti kiülőnket is, ha kellemesebb. *Int az ajtó felé. Nem foglalkozik azzal, hogy köszöntését nem viszonozták.*
- A vezetőség éppen tárgyal. *Említi meg, de nem mutat az asztal felé, hol Zammiria éppen helyet foglalt, s Ralas és Zevmann beszélgetnek, nem tartozik a férfira. Megvárja míg a fegyverek is a helyükre kerülnek, majd egy elnézést kérő mosollyal hajtja meg magát ismét.*
- Csak óvintézkedés, természetesen hiánytalanul meg fogja találni őket ugyanott.
*A csuklyáról és a maszkról nem szól a fáma. Akad vendég, ki rejtőzködő marad mindvégig, míg itt van.*
- Addig esetleg egy italt hozhatok önnek, míg várakozik? *Ismétli meg, de nem erőszakosan.* Esetleg elmondhatná, hogy milyen természetű munkára gondolt. Magam Alfonz vagyok, a Sellő vigyázója, ha úgy tetszik. Közvetlenül a vezetésnek jelentek. *Fontosnak tartja elmondani, hátha így a férfi jobban megnyílik, kevés az információ, melyen elindulhat.*
*Sokáig nem gondolkodik azon, hogy az újonnan érkező feltalálja e magát, Alfonz kezébe veszi a dolgokat, így koncentrálhat Zevmannra. Egy legyintéssel hessegeti el a tervekről való értekezést, ezt egyedül nem akarja, majd, ha Zam megérkezik. Az érkező nőt nem látja, pont mögötte tűnik fel a pult mögött, bár csendes beszélgetést hall, Zammiria csak akkor tűnik fel számára, mikor közvetlen hozzájuk ér.*
- Rendfenntartó erő nincs, ahogy igazi területmegosztás sem. A Patkányok felügyelnek mindent, s olykor egynéhány más szervezet is akar szeletet a tortából. Az űrt kívánom pótolni, úgy, hogy mindenkinek jó legyen. *Persze ez nem igaz, amit állít valójában kivitelezhetetlen. Nem igazán bízik benne, hogy a jog segítségével fognak győzni, de a lassan alakuló tanáccsal és más klánokkal szemben, vagy mellett csupán tárgyalással érhetnek el célt, mást nem is szeretne.*
- A mi védelmi erőnk frissen verbuvált, kevésbé elkötelezett tagokból áll... még. *Emeli fel ujját a levegőbe nyomatékosítva szavait.* De eljön majd az időnk. *Biccent optimistán. Zevmann további kérdésére csupán megrázza a fejét.*
- Nem, nem, a helyes kérdés, hogy mire van szükségünk? *Kuncog fel.* Jelenleg fára, sok-sok fára. Aranyra, ingatlanhoz és védelemre. Támogatókra építkezéshez. És barátokra... sok-sok barátra. *Hunyorít.* A külső területekkel magam az egyszerű cserére szavazok, kérdés nekik mire van szükségük? Alkoholra? Nem hiszem. Nőre? Azt sem. Talán ebben is segíthetne, azt sem gondolnám, hogy a természet lágy ölén aranyat gyűjtenének. *Nevet fel jóízűen, s ebben a nevetésben fogan meg Zammiria kedves köszöntése és megérkezése. Egy pillanatra csupán a jóízű mosoly marad, halványulva lassan kedvessé és boldoggá, s akképp is pillant a nőre.*
- Zammiria! *Áll fel maga is.* A legjobbkor, partner.
*Kacsint a lányra egyszerűen, de egy meghatározhatatlan csillanás tekintetében, a lánynak mást is jelenthet.* Zevmann úr, mint említette is, a hirdetésünkre jelentkezett, bürokrata, a törvények és diplomácia jeles képviselője. Legalábbis az eddig beszélgetésből ezt szűrtem le. *Kissé túloz, de ez Ralasra jellemző.*
- Ülj le, kérlek máris... *Emeli fel kezét a levegőbe, hogy intsen a pultosnak, majd bosszúsan fúj egyet, mikor eszébe jut, hogy korábban miért dühöngött.*
- Hol az istenekben van mindenki?! *Pillant segélykérően Zammiriára, majd kezét felemelve áll fel.* Csak egy pillanat.
*A pulthoz siet, s egy tiszta poharat levéve, tölt a lánynak is egy pohár gyümölcslevet, függetlenül attól kér-e, vagy sem.*
- Szóval Zevmann úrral épp a jövőről és távlati tervekről beszélgetünk, illetve, hogy miben lehetne a mi szolgálatunkra. *Összegzi, miután kifújja magát és lendületesen helyet foglal.*
//Retorein, Alfonz//
*Alfonz figyelmét nem kerüli el a kapkodó tekintet. Villámgyors felmérés, vagy csupán zaklatott lelkiállapot? Egyelőre nem tudja eldönteni, de jelenleg nem is tiszte. Az viszont eszébe jut, hogy talán a férfi a zárt helyektől tarthat.*
- Esetleg ajánlhatom önnek a kinti kiülőnket is, ha kellemesebb. *Int az ajtó felé. Nem foglalkozik azzal, hogy köszöntését nem viszonozták.*
- A vezetőség éppen tárgyal. *Említi meg, de nem mutat az asztal felé, hol Zammiria éppen helyet foglalt, s Ralas és Zevmann beszélgetnek, nem tartozik a férfira. Megvárja míg a fegyverek is a helyükre kerülnek, majd egy elnézést kérő mosollyal hajtja meg magát ismét.*
- Csak óvintézkedés, természetesen hiánytalanul meg fogja találni őket ugyanott.
*A csuklyáról és a maszkról nem szól a fáma. Akad vendég, ki rejtőzködő marad mindvégig, míg itt van.*
- Addig esetleg egy italt hozhatok önnek, míg várakozik? *Ismétli meg, de nem erőszakosan.* Esetleg elmondhatná, hogy milyen természetű munkára gondolt. Magam Alfonz vagyok, a Sellő vigyázója, ha úgy tetszik. Közvetlenül a vezetésnek jelentek. *Fontosnak tartja elmondani, hátha így a férfi jobban megnyílik, kevés az információ, melyen elindulhat.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 16:37:28
Üzenet elküldve: 2019-08-22 16:37:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, ill. Alfonz//
*Hamar lemond saját gondolatainak társaságáról. Túlságosan is leengedte a védelmét. Igen könnyelmű cselekedet ez tőle. Bár előfordul olykor. Mikorra figyelme visszatér, már egy férfi közelít felé. Most felszegi lehajtott fejét, és ide-oda kapkodó tekintettel fésüli át a helyet. Igen kellemes a környezet. Nem járt még romos kocsmákon kívül semmilyen épületben. Eddig sziklák közt és sűrű bozótosokban húzta meg magát, vagy ha lakott területen járt akkor sikátorokban. Itt a kikötőben pedig a dokkoknál keresgélt magának búvóhelyet. Talán ezért is idegenkedik a Sellő fogadó termétől, de közben kényelmesnek is találja. A kényelmet eddig nem engedte meg magának, nem is kereste. A saját biztonságát többre tartotta a szép szobáknál, illatos ételeknél, és drága kelméknél.
Visszakanyarodva a terem rövid felmérésére. Lát még pár embert, de első ránézésre nem tűnnek az egészségére ártalmasnak. Ahogy a felé közelítő férfi sem valószínű hogy ártani szeretne. Nyugodt marad mikor Alfonz megszólítja, és észrevehetően felméri. Viszont Retorein-t nem viseli meg a dolog. Nem paranoiás, nem képzel minden sarok mögé gyilkosokat. Sokkal inkább a túlzottan óvatos jelző illik rá. Alfonz tekintetében is óvatosságot vél felfedezni. Ezt megérti. Tisztában van azzal, hogy nem éppen kellemes a megjelenése. Mondjuk még mindig jobb mintha nem takrná el bőrét díszítő tetoválásait. Valószínűleg eléggé riasztó megjelenése lenne. A férfi üdvözlését viszonzatlanul hagyja, csak a kérdésére felel halkan.*
-Csak munkát keresek.
*Ezután hosszú másodpercekig csak bámulja az ajtó melletti fegyver tartót. Halk sóhaj kíséretében lecsatolja hátáról a csatabárdját, és pajzsát. Aztán sisakját is leteszi. Oldalán lógó kalapácsát még sokáig csak szorongatja mire hajlandó megválni tőle. Vértjét magán hagyja ha nem kérik meg annak levételére is, de lehet akkor sem venné le. Csizmájába bújtatott dobótőrét viszont magánál tartja. Miközben mindezt megteszi, szól pár szót Alfonzhoz anélkül hogy felé fordulna.*
-Mindet itt akarom találni később.
*Fején még mindig ott nyugszik a csuklya, és az arcán a maszk is. Szintén nem fordít rá figyelmet addig amíg meg nem kérik rá. Pedig ez elő fordulhat mert elképzelhető, hogy a maszktól nem érteni rendesen a szavait.*
*Hamar lemond saját gondolatainak társaságáról. Túlságosan is leengedte a védelmét. Igen könnyelmű cselekedet ez tőle. Bár előfordul olykor. Mikorra figyelme visszatér, már egy férfi közelít felé. Most felszegi lehajtott fejét, és ide-oda kapkodó tekintettel fésüli át a helyet. Igen kellemes a környezet. Nem járt még romos kocsmákon kívül semmilyen épületben. Eddig sziklák közt és sűrű bozótosokban húzta meg magát, vagy ha lakott területen járt akkor sikátorokban. Itt a kikötőben pedig a dokkoknál keresgélt magának búvóhelyet. Talán ezért is idegenkedik a Sellő fogadó termétől, de közben kényelmesnek is találja. A kényelmet eddig nem engedte meg magának, nem is kereste. A saját biztonságát többre tartotta a szép szobáknál, illatos ételeknél, és drága kelméknél.
Visszakanyarodva a terem rövid felmérésére. Lát még pár embert, de első ránézésre nem tűnnek az egészségére ártalmasnak. Ahogy a felé közelítő férfi sem valószínű hogy ártani szeretne. Nyugodt marad mikor Alfonz megszólítja, és észrevehetően felméri. Viszont Retorein-t nem viseli meg a dolog. Nem paranoiás, nem képzel minden sarok mögé gyilkosokat. Sokkal inkább a túlzottan óvatos jelző illik rá. Alfonz tekintetében is óvatosságot vél felfedezni. Ezt megérti. Tisztában van azzal, hogy nem éppen kellemes a megjelenése. Mondjuk még mindig jobb mintha nem takrná el bőrét díszítő tetoválásait. Valószínűleg eléggé riasztó megjelenése lenne. A férfi üdvözlését viszonzatlanul hagyja, csak a kérdésére felel halkan.*
-Csak munkát keresek.
*Ezután hosszú másodpercekig csak bámulja az ajtó melletti fegyver tartót. Halk sóhaj kíséretében lecsatolja hátáról a csatabárdját, és pajzsát. Aztán sisakját is leteszi. Oldalán lógó kalapácsát még sokáig csak szorongatja mire hajlandó megválni tőle. Vértjét magán hagyja ha nem kérik meg annak levételére is, de lehet akkor sem venné le. Csizmájába bújtatott dobótőrét viszont magánál tartja. Miközben mindezt megteszi, szól pár szót Alfonzhoz anélkül hogy felé fordulna.*
-Mindet itt akarom találni később.
*Fején még mindig ott nyugszik a csuklya, és az arcán a maszk is. Szintén nem fordít rá figyelmet addig amíg meg nem kérik rá. Pedig ez elő fordulhat mert elképzelhető, hogy a maszktól nem érteni rendesen a szavait.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 15:03:06
Üzenet elküldve: 2019-08-22 15:03:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ralas, Zammiria//
*Patkányok és Vihar Fiai információkat elraktározza, majd a szektás résznél kissé megemeli a szemöldökét, és elkönyveli magában, hogy itt tényleg van kavalkád. A bűnszervezet kifejezéssel nem igazán tud mit kezdeni, hiszen egy helyen ahol nincs törvény, ott nem lehet bűnszervezetről beszélni, vagy épp csak azokról lehet.*
- Milyen tervekre gondol? *Kérdez rá azonnal, hiszen ebben már kirajzolódhat az ő segítsége vagy szaktudása. Egyelőre még nem igazán tudja magát elhelyezni a rendszerben, de azért csak csak alakul a megbeszélés.*
- Ha jól gondolom az említett szervezetek mind tartanak fenn rendfenntartó alakulatokat. Esetleg be van osztva területi alapon, hogy ki melyikért felel? Önöknek is van? Vagy csak a sellő. *Fontos kérdés, hiszen egy ilyen leosztás akár valamiféle rendezettségre is vezethet, vagy valamiféle igazgatási alapja is lehet mindennek. Érdeklődve hallgatja a választ.*
- Értem. *Felel a súlyos anyagiak kifejezésre, majd tovább figyel.*
- Remek. *Mosolyodik el az alapvetően karót nyelt jogtudor és tovább figyeli a másikat.*
- Mivel szeretnének kereskedni? *Fontos kérdés, hiszen egyelőre csak annyit lát, hogy ez egy bordély, amely alapvetően szolgáltatást nyújt, így a legkézenfekvőbb áru a hölgyek áruba bocsátása. De inkább megvárja a választ.*
- Amennyire jártas vagyok a délvidék jogi kultúrájában úgy, ha távolabbi vidékekkel például Artheniorral, vagy a Thargokkal szeretnének kereskedni, akkor ott már lehetnek jogi vonatkozásai egy együttműködésnek. Legjobb tudásom szerint ezek a területek rendelkeznek bizonyos szintű törvényekkel még úgy is, hogy a háború, vagy zavargások megtépázták a környezetüket.
*A mondat befejeztével beszélgető partnere bepillantást enged vezetési stílusába, amelyet Zevmann örömmel fogad, hiszen szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a kikötő kemény hely és csak az tudja túlélni, aki így szervezi maga körül az életet. A kis közjáték után visszatér a Ralas és már folytathatják is.*
- Nos igen. A kereskedelemnél tartottunk. *Mindeközben a már említett üzleti partner is csatlakozik hozzájuk, amelyet hatására Zevmann úriemberként felállással köszönt. Nem kimondottan akar kezet csókolni a hölgynek, ki tudja mi a szokás, így csak egy apró meghajlást tesz és bemutatkozik.*
- Üdvözlöm és örvendek a szerencsének. *Teszi a saját hivatalos és udvarias, de hűvös gesztusával.*
- A nevem Zevmann Emeron. Jogtudor és könyvvizsgáló. *A doktort most lehagyja, nem akar még egy embernek magyarázkodni emiatt. Ha erre fele ezt nem ismerik, akkor szívfájdalom, de elengedi a dolgot.*
- Igen Drayte úr már említette. *Majd ha a nő helyet foglal, akkor ő is.*
*Patkányok és Vihar Fiai információkat elraktározza, majd a szektás résznél kissé megemeli a szemöldökét, és elkönyveli magában, hogy itt tényleg van kavalkád. A bűnszervezet kifejezéssel nem igazán tud mit kezdeni, hiszen egy helyen ahol nincs törvény, ott nem lehet bűnszervezetről beszélni, vagy épp csak azokról lehet.*
- Milyen tervekre gondol? *Kérdez rá azonnal, hiszen ebben már kirajzolódhat az ő segítsége vagy szaktudása. Egyelőre még nem igazán tudja magát elhelyezni a rendszerben, de azért csak csak alakul a megbeszélés.*
- Ha jól gondolom az említett szervezetek mind tartanak fenn rendfenntartó alakulatokat. Esetleg be van osztva területi alapon, hogy ki melyikért felel? Önöknek is van? Vagy csak a sellő. *Fontos kérdés, hiszen egy ilyen leosztás akár valamiféle rendezettségre is vezethet, vagy valamiféle igazgatási alapja is lehet mindennek. Érdeklődve hallgatja a választ.*
- Értem. *Felel a súlyos anyagiak kifejezésre, majd tovább figyel.*
- Remek. *Mosolyodik el az alapvetően karót nyelt jogtudor és tovább figyeli a másikat.*
- Mivel szeretnének kereskedni? *Fontos kérdés, hiszen egyelőre csak annyit lát, hogy ez egy bordély, amely alapvetően szolgáltatást nyújt, így a legkézenfekvőbb áru a hölgyek áruba bocsátása. De inkább megvárja a választ.*
- Amennyire jártas vagyok a délvidék jogi kultúrájában úgy, ha távolabbi vidékekkel például Artheniorral, vagy a Thargokkal szeretnének kereskedni, akkor ott már lehetnek jogi vonatkozásai egy együttműködésnek. Legjobb tudásom szerint ezek a területek rendelkeznek bizonyos szintű törvényekkel még úgy is, hogy a háború, vagy zavargások megtépázták a környezetüket.
*A mondat befejeztével beszélgető partnere bepillantást enged vezetési stílusába, amelyet Zevmann örömmel fogad, hiszen szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a kikötő kemény hely és csak az tudja túlélni, aki így szervezi maga körül az életet. A kis közjáték után visszatér a Ralas és már folytathatják is.*
- Nos igen. A kereskedelemnél tartottunk. *Mindeközben a már említett üzleti partner is csatlakozik hozzájuk, amelyet hatására Zevmann úriemberként felállással köszönt. Nem kimondottan akar kezet csókolni a hölgynek, ki tudja mi a szokás, így csak egy apró meghajlást tesz és bemutatkozik.*
- Üdvözlöm és örvendek a szerencsének. *Teszi a saját hivatalos és udvarias, de hűvös gesztusával.*
- A nevem Zevmann Emeron. Jogtudor és könyvvizsgáló. *A doktort most lehagyja, nem akar még egy embernek magyarázkodni emiatt. Ha erre fele ezt nem ismerik, akkor szívfájdalom, de elengedi a dolgot.*
- Igen Drayte úr már említette. *Majd ha a nő helyet foglal, akkor ő is.*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 14:28:27
Üzenet elküldve: 2019-08-22 14:28:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 366
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Ralas, Zevmann//
//Érintőlegesen Retorei//
*A pult mögötti ajtón át tűnik fel, sajnálatos módon valamivel hosszabb távollét után, mint szánta, ám úgy érzi, az idő hasznosan telt. A fogadótér nyüzsgése már korántsem olyan, mint távozásakor volt, mintha valamely titkos jelre hirtelen mindenki szétrebbent volna. De legalább Ralas és az idegen, cingár férfi a helyén maradt, most úgyis velük lesz dolga számításai szerint. Shan felvette őrhelyét, csak egy pillantást vet felé, miképpen Alfonzra is, ki éppen egy idegennel beszél. Megáll a pult mögött nyomban, találgatja, vajon miért van szükség Alfonz közbelépésére, hiszen ő elsősorban a rendet vigyázza. Megfigyeli az idegen viselkedését, közben látszólag elfoglalja magát a papírok rendezgetésével. Rájön aztán, hogy igazából egyetlen felszolgálót sem lát itt. Sokan voltak idebent, mikor távozott, mostanra azonban szinte mindenki szőrén-szálán eltűnt. Otthagyja a papírokat, és először a nőhöz ballag. Álmosságát ugyan látja, ám talán egy kis mozgás segíteni fog a dolgon.*
- Shan, megkeresnéd Cassyt és szólnál neki, hogy senki sincs szolgálatban se a pultnál, se az egész fogadótérben? Intézkednie kellene.
*Az ő dolga, hogy megszervezze a kiszolgálást, úgy tűnik, még nem áll a helyzet magaslatán. A végén vissza fogja vonni ezt a döntést is, ha nem fog működni, és a maga kezébe veszi a dolgot. Darelldet persze ő küldte el, és lehet, hogy Cassy épp azt a bizonyos intézkedést foganatosítja, de jelenleg nem mutat jól a kép. Ennél több lány is lehetne szolgálatban, valakinek lennie kellene mindig a pultnál. Azt azért látja, hogy Yezáék asztalát valaki makulátlanra törölgette, megszabadítva még a szinte láthatatlan kéznyomoktól is. Emlékét azonban nem tüntetheti el, a nő sok időt töltött legaktívabb őrükkel, akire pedig nem jellemző, hogy leül egy asztalhoz bájcsevegésre a nap közepén. Meglehet, hogy korán ítélt és szigorúan, a saját beszélgetése keltette feszültséggel a lelkében, és talán attól való félelmében, hogy a zord férfi fejébe szállt, hogy elismerik és kiemelten kezelik. Ám ha Darelld megengedi magának ezt a viselkedést, aminek a dolog látszott, hogyan kérhetné számon a többiektől, ha hasonlóan kezdik múlatni a szolgálatban töltött időt? Persze nem tudni, mi volt a háttérben, még az sem biztos, hogy nem információkat próbált éppen megtudni egy számukra hasznos ügyről.
Úgy tűnik, az az asztal is újra használatra kész állapotba került, amelynél reggelizett a szerzetessel. Utólag belegondolva nem tudott meg tőle többet, mint az embereitől, de akkor még nem tudhatta, hogy ők is jártak a Vérkertben. Mindegy, a pénzt befektetésnek tekinti, hátha megtérül még hasznosabb információkkal vagy magával a kapcsolattal. Zammiria nem készül feladni régi életének kapcsolatépítő tevékenységét. Mindenki hasznos lehet valamire. Shantól a két férfi felé indul, mármint Ralas és Zevmann felé. Arca enyhe, udvarias mosolyban enyhül meg, ahogy odaér hozzájuk.*
- Jó reggelt, uraim!
*Ralast most üdvözli először ezen a napon szemtől szemben, számára a tekintete mást jelenthet, de hosszan nem időzhet rajta, épp csak elégedetten veszi tudomásul, hogy a férfi új külseje még mindig nagyon tetszetős. Aztán Zevmannra emeli pillantását.*
- Üdvözlöm a Sellőházban! Zammiria Rykoven vagyok, üzlettársam talán már említette a nevem.
*Némajátékukból azt szűrte le, hogy kívánatos a társasága, de rájuk hagyja, hogy hellyel kínálják-e, vagy megmaradnak a bemutatkozásnál.*
//Érintőlegesen Retorei//
*A pult mögötti ajtón át tűnik fel, sajnálatos módon valamivel hosszabb távollét után, mint szánta, ám úgy érzi, az idő hasznosan telt. A fogadótér nyüzsgése már korántsem olyan, mint távozásakor volt, mintha valamely titkos jelre hirtelen mindenki szétrebbent volna. De legalább Ralas és az idegen, cingár férfi a helyén maradt, most úgyis velük lesz dolga számításai szerint. Shan felvette őrhelyét, csak egy pillantást vet felé, miképpen Alfonzra is, ki éppen egy idegennel beszél. Megáll a pult mögött nyomban, találgatja, vajon miért van szükség Alfonz közbelépésére, hiszen ő elsősorban a rendet vigyázza. Megfigyeli az idegen viselkedését, közben látszólag elfoglalja magát a papírok rendezgetésével. Rájön aztán, hogy igazából egyetlen felszolgálót sem lát itt. Sokan voltak idebent, mikor távozott, mostanra azonban szinte mindenki szőrén-szálán eltűnt. Otthagyja a papírokat, és először a nőhöz ballag. Álmosságát ugyan látja, ám talán egy kis mozgás segíteni fog a dolgon.*
- Shan, megkeresnéd Cassyt és szólnál neki, hogy senki sincs szolgálatban se a pultnál, se az egész fogadótérben? Intézkednie kellene.
*Az ő dolga, hogy megszervezze a kiszolgálást, úgy tűnik, még nem áll a helyzet magaslatán. A végén vissza fogja vonni ezt a döntést is, ha nem fog működni, és a maga kezébe veszi a dolgot. Darelldet persze ő küldte el, és lehet, hogy Cassy épp azt a bizonyos intézkedést foganatosítja, de jelenleg nem mutat jól a kép. Ennél több lány is lehetne szolgálatban, valakinek lennie kellene mindig a pultnál. Azt azért látja, hogy Yezáék asztalát valaki makulátlanra törölgette, megszabadítva még a szinte láthatatlan kéznyomoktól is. Emlékét azonban nem tüntetheti el, a nő sok időt töltött legaktívabb őrükkel, akire pedig nem jellemző, hogy leül egy asztalhoz bájcsevegésre a nap közepén. Meglehet, hogy korán ítélt és szigorúan, a saját beszélgetése keltette feszültséggel a lelkében, és talán attól való félelmében, hogy a zord férfi fejébe szállt, hogy elismerik és kiemelten kezelik. Ám ha Darelld megengedi magának ezt a viselkedést, aminek a dolog látszott, hogyan kérhetné számon a többiektől, ha hasonlóan kezdik múlatni a szolgálatban töltött időt? Persze nem tudni, mi volt a háttérben, még az sem biztos, hogy nem információkat próbált éppen megtudni egy számukra hasznos ügyről.
Úgy tűnik, az az asztal is újra használatra kész állapotba került, amelynél reggelizett a szerzetessel. Utólag belegondolva nem tudott meg tőle többet, mint az embereitől, de akkor még nem tudhatta, hogy ők is jártak a Vérkertben. Mindegy, a pénzt befektetésnek tekinti, hátha megtérül még hasznosabb információkkal vagy magával a kapcsolattal. Zammiria nem készül feladni régi életének kapcsolatépítő tevékenységét. Mindenki hasznos lehet valamire. Shantól a két férfi felé indul, mármint Ralas és Zevmann felé. Arca enyhe, udvarias mosolyban enyhül meg, ahogy odaér hozzájuk.*
- Jó reggelt, uraim!
*Ralast most üdvözli először ezen a napon szemtől szemben, számára a tekintete mást jelenthet, de hosszan nem időzhet rajta, épp csak elégedetten veszi tudomásul, hogy a férfi új külseje még mindig nagyon tetszetős. Aztán Zevmannra emeli pillantását.*
- Üdvözlöm a Sellőházban! Zammiria Rykoven vagyok, üzlettársam talán már említette a nevem.
*Némajátékukból azt szűrte le, hogy kívánatos a társasága, de rájuk hagyja, hogy hellyel kínálják-e, vagy megmaradnak a bemutatkozásnál.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:17:56
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:17:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház – Yeza//
- Á, értem, köszönöm, hogy elmagyaráztad nekem. Nagyon szép szó, ezt megjegyzem!
*Csendesen mosolyog a férfiak negatív méltatására, úgy gondolja, sok csalódás érhette Yezát, így tiszteletben tartja érzéseit, nem ellenkezik hevesen. Csak halkan, kissé megkésve fűzi hozzá gondolatait, talán némi tompa elfogódottsággal.*
- Vannak tisztességes férfiak is, akikben van tartás, becsület és melegség. A férfiakat szilajnak, míg a nőket szerénynek nevelik, természetes jellemünk is feltehetően ezt szolgálja inkább. Talán ezért tűnhet úgy, hogy a férfiak többet engednek meg maguknak, mint szabadna. A férfiak a hódítók, a nők a megőrzők, társulásuk így egységes és harmonikus. Legalábbis ideális esetben.
*Teszi hozzá, mielőtt felhorgadna Yezában az ellenvetés, hogy ilyen álomvilág csak az ő szöszi fejében létezik. Talán így van. Ez is a kaleidoszkóp része lehet.*
- Persze senki sem tökéletes. Az önzés mindenkiben jelen van és kisebb-nagyobb mértékben szabadjára engedi. Nő is lehet leigázó zsarnok és férfi is elgyengülhet védelmet keresve egy asszony karjaiban. Talán a rájuk erőltetett szerepek ütnek vissza. A nőnek önfeláldozónak kellene lennie, a férfinak pedig erősnek. Nehéz mindig megfelelni az elvárásoknak, mert a nőkben is van akarat és büszkeség, a férfiaknak is vannak gyenge pillanataik.
*Örül, hogy engedélyt kap ügyessége kibontakoztatására, a hajfonatok készítése mindig is jól ment neki és szerette is csinálni, ha volt rá lehetősége.*
- Igenis! Kényelmesnek fogod szerintem találni, és elbűvölő leszel benne.
*Lelkesen csillognak szemei, megnézi jobbról és balról is, hogy felmérje az adottságokat, a fejformát, a forgókat.*
- Kérlek, tartsd addig egyenesen a fejed!
*Ha Yeza engedi, akkor kezeivel lágyan közrefogva megmutatja a helyes pozíciót.*
- Ígérem, nem tart sokáig.
*Ujjai finoman szántanak bele a vörös fürtökbe felül, kisebb tincseket választanak szét arányosan egyforma vastagságban. Széles vigyor terül szét arcán a kósza hercegség kósza ígéretére, halkan kuncog is rajta. A férfi nevének hallatán azonban megállnak kezei, el is feledkezett róla, hogy hamarosan ő is szolgálatba áll, és akkor találkozik vele. Kellemetlen zavar lesz rajta úrrá, amit egy újabb halk nevetéssel próbál elütni, de ez idegesebb színezetű.*
- Ez nagyon kedves tőled, úrnőm!
*Egyelőre cirkalmasabb válaszra képtelen, mert kissé elfogja a pánik, hogy megint magához hívathatja őket együtt. Lopva körül is néz, hogy nem lófrál-e erre a férfi, de szerencsére csak néhány unatkozó, tereferélő lányt és vízhordót lát. Egy kicsit megkönnyebbül, de még mindig nem teljesen nyugodt, azonban legalább a társalgásra újra képessé válik. Felfigyel rá, hogy egy szakaszon elrontotta a fonást, visszabontja, hogy kijavítsa.*
- Azt hiszem, ez pedig hozzád illene nagyon. Mármint a hercegség vezetése. Művelt, kifinomult és határozott vagy. Viszont olyan herceget tudnék elképzelni melletted, aki tisztel, de nem köt gúzsba.
*Hirtelen eszébe ötlik valami, amitől kikerekedett szemekkel megdermed. Aztán közelebb hajol a vállához és lehalkítja a hangját.*
- Csak nem egy szökött hercegnő vagy?
*Hiszen tudomása szerint egy kisebb vagyont költött el a Sellőben, otthonosan használja a személyzetet, rafináltsága és különleges szépsége illik a képbe, hogy gazdag férfi tartsa maga mellett, nem beszélve az imént említett erényekről.*
- Á, értem, köszönöm, hogy elmagyaráztad nekem. Nagyon szép szó, ezt megjegyzem!
*Csendesen mosolyog a férfiak negatív méltatására, úgy gondolja, sok csalódás érhette Yezát, így tiszteletben tartja érzéseit, nem ellenkezik hevesen. Csak halkan, kissé megkésve fűzi hozzá gondolatait, talán némi tompa elfogódottsággal.*
- Vannak tisztességes férfiak is, akikben van tartás, becsület és melegség. A férfiakat szilajnak, míg a nőket szerénynek nevelik, természetes jellemünk is feltehetően ezt szolgálja inkább. Talán ezért tűnhet úgy, hogy a férfiak többet engednek meg maguknak, mint szabadna. A férfiak a hódítók, a nők a megőrzők, társulásuk így egységes és harmonikus. Legalábbis ideális esetben.
*Teszi hozzá, mielőtt felhorgadna Yezában az ellenvetés, hogy ilyen álomvilág csak az ő szöszi fejében létezik. Talán így van. Ez is a kaleidoszkóp része lehet.*
- Persze senki sem tökéletes. Az önzés mindenkiben jelen van és kisebb-nagyobb mértékben szabadjára engedi. Nő is lehet leigázó zsarnok és férfi is elgyengülhet védelmet keresve egy asszony karjaiban. Talán a rájuk erőltetett szerepek ütnek vissza. A nőnek önfeláldozónak kellene lennie, a férfinak pedig erősnek. Nehéz mindig megfelelni az elvárásoknak, mert a nőkben is van akarat és büszkeség, a férfiaknak is vannak gyenge pillanataik.
*Örül, hogy engedélyt kap ügyessége kibontakoztatására, a hajfonatok készítése mindig is jól ment neki és szerette is csinálni, ha volt rá lehetősége.*
- Igenis! Kényelmesnek fogod szerintem találni, és elbűvölő leszel benne.
*Lelkesen csillognak szemei, megnézi jobbról és balról is, hogy felmérje az adottságokat, a fejformát, a forgókat.*
- Kérlek, tartsd addig egyenesen a fejed!
*Ha Yeza engedi, akkor kezeivel lágyan közrefogva megmutatja a helyes pozíciót.*
- Ígérem, nem tart sokáig.
*Ujjai finoman szántanak bele a vörös fürtökbe felül, kisebb tincseket választanak szét arányosan egyforma vastagságban. Széles vigyor terül szét arcán a kósza hercegség kósza ígéretére, halkan kuncog is rajta. A férfi nevének hallatán azonban megállnak kezei, el is feledkezett róla, hogy hamarosan ő is szolgálatba áll, és akkor találkozik vele. Kellemetlen zavar lesz rajta úrrá, amit egy újabb halk nevetéssel próbál elütni, de ez idegesebb színezetű.*
- Ez nagyon kedves tőled, úrnőm!
*Egyelőre cirkalmasabb válaszra képtelen, mert kissé elfogja a pánik, hogy megint magához hívathatja őket együtt. Lopva körül is néz, hogy nem lófrál-e erre a férfi, de szerencsére csak néhány unatkozó, tereferélő lányt és vízhordót lát. Egy kicsit megkönnyebbül, de még mindig nem teljesen nyugodt, azonban legalább a társalgásra újra képessé válik. Felfigyel rá, hogy egy szakaszon elrontotta a fonást, visszabontja, hogy kijavítsa.*
- Azt hiszem, ez pedig hozzád illene nagyon. Mármint a hercegség vezetése. Művelt, kifinomult és határozott vagy. Viszont olyan herceget tudnék elképzelni melletted, aki tisztel, de nem köt gúzsba.
*Hirtelen eszébe ötlik valami, amitől kikerekedett szemekkel megdermed. Aztán közelebb hajol a vállához és lehalkítja a hangját.*
- Csak nem egy szökött hercegnő vagy?
*Hiszen tudomása szerint egy kisebb vagyont költött el a Sellőben, otthonosan használja a személyzetet, rafináltsága és különleges szépsége illik a képbe, hogy gazdag férfi tartsa maga mellett, nem beszélve az imént említett erényekről.*
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 10:19:22
Üzenet elküldve: 2019-08-22 10:19:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Sellőház előtt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vigyorogva ropogtat, s igyekszik a legkedvesebb pofázmányát előtérbe helyezni. Mulattatja a kis töpörödött, látszik, hogy neki nagyon fontos, amit mondani akar, vagy csak húzni akarja vele, de abban az esetben is jól fog szórakozni.*
- Hát, ha kukából zabálsz ne csodálkozz rajta, hogy nem a kedvednek való, kicsim! *Nevet fel jókedvűen, majd illedelmesen bemutatkozik, s mutatja be a lányt is maga mellett. Hátrarántja a kezét, nem akar megijeszteni senkit.*
- Vó... vó... vó..., kislány, csak bemutatkoztam, eszem ágában sincs lenyúlni a cimborádat, különben is elég szótlan fajta, hozzám az kevésbé való, meg hát... itt a sajátom. *Mutatja fel széttárt ujjakkal saját lapát tenyerét mosolyogva.* Reynek is van, nézd, szép fehér! Majdnem olyan hulla színű, mint Rogaré. *Röhög fel csípőre tett kézzel, aztán csak nézi a cikázó kis varnyút.*
- Okkkééé... *Int egyet, végül is neki mindegy, pedig már épp felajánlotta volna, hogy befizeti egy normális kajára, de aztán erre nem adódik lehetőség.*
- Pedig nem is akartam. *Sóhajt egyet szomorkásan.* Szimpatikus kölök volt, rám emlékeztet. *Nevet fel. Majd ha teheti oldalba böki a mélységi leányt.*
- Hallod-e, te milyen jóízűen tudsz kacagni! *Dicséri meg.* Az az igazi belevalószarokbele! *Nevet tovább.* Tetszett! *Kacsint a lányra, aztán a lakónegyed irányába int.*
- No induljunk, hosszú még a nap, hátha belefutunk ebbe a kis görcsbe és a nyakamba kaphatom, hogy szaladjunk egy kört. *Vigyorodik el.*
//Őrjárat//
//Sellőház előtt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vigyorogva ropogtat, s igyekszik a legkedvesebb pofázmányát előtérbe helyezni. Mulattatja a kis töpörödött, látszik, hogy neki nagyon fontos, amit mondani akar, vagy csak húzni akarja vele, de abban az esetben is jól fog szórakozni.*
- Hát, ha kukából zabálsz ne csodálkozz rajta, hogy nem a kedvednek való, kicsim! *Nevet fel jókedvűen, majd illedelmesen bemutatkozik, s mutatja be a lányt is maga mellett. Hátrarántja a kezét, nem akar megijeszteni senkit.*
- Vó... vó... vó..., kislány, csak bemutatkoztam, eszem ágában sincs lenyúlni a cimborádat, különben is elég szótlan fajta, hozzám az kevésbé való, meg hát... itt a sajátom. *Mutatja fel széttárt ujjakkal saját lapát tenyerét mosolyogva.* Reynek is van, nézd, szép fehér! Majdnem olyan hulla színű, mint Rogaré. *Röhög fel csípőre tett kézzel, aztán csak nézi a cikázó kis varnyút.*
- Okkkééé... *Int egyet, végül is neki mindegy, pedig már épp felajánlotta volna, hogy befizeti egy normális kajára, de aztán erre nem adódik lehetőség.*
- Pedig nem is akartam. *Sóhajt egyet szomorkásan.* Szimpatikus kölök volt, rám emlékeztet. *Nevet fel. Majd ha teheti oldalba böki a mélységi leányt.*
- Hallod-e, te milyen jóízűen tudsz kacagni! *Dicséri meg.* Az az igazi belevalószarokbele! *Nevet tovább.* Tetszett! *Kacsint a lányra, aztán a lakónegyed irányába int.*
- No induljunk, hosszú még a nap, hátha belefutunk ebbe a kis görcsbe és a nyakamba kaphatom, hogy szaladjunk egy kört. *Vigyorodik el.*
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 10:05:17
Üzenet elküldve: 2019-08-22 10:05:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zevmann//
//Érintőlegesen mindenki//
*Miután a feladatokat kiosztotta, gyakorlatilag a Sellőház folytatja szokásos életét, mely jelenleg szerencsére egy felbolydult méhkashoz hasonlítható. Zevmann elmélkedését nem töri meg, szerencsére tudott egy-két utasítást kiosztani, mielőtt folytatnák a beszélgetést. A városba távozó csapat jó szerencse kívánságai mellett távozik, Darelld és Wrexan pedig már az istálló felé. Az őrjárat is elhagyta az épületet, hogy megkezdjék munkájukat. Cassy és Yeza kisasszony is távozott, ahogy Zammiria is. Shan úgy látszik őrposztot kapott, amit máris elfoglal, ezt elégedetten veszi tudomásul. Mosolyra húzódik ajka, majd a megszólaló Zevmann felé fordul.*
- Mármint a kikötőt? Vagy az egészet?
*Kérdezi, bár elhessegeti az Arthenior egészére irányuló lehetőséget.*
- Elsősorban egy Patkányoknak nevezett bűnszervezet, azonban emellett megtalálhatóak más bandák is, közülük a legszervezettebb a Vihar Fiai. *Biccent.* De akadnak mélységben megbúvó szektások is, a fontos, *emeli fel ujját* hogy mindenkivel semleges, jó viszont ápoljunk. *Kicsit közelebb hajol.*
- Tudja, van egy-két tervem, amihez szükségesek ingatlanok, illetve az őrjárat is a település biztonságát hivatott szolgálni. Hogy ezt meddig nézik el... *tárja szét kezét* nos, nincsenek illúzióim, ez a kikötő. *engedi le mindkettőt az asztalra.*
- Jóllehet, ami rendet itt lát, *mutat körbe* azt mi biztosítjuk, s értük el a saját kezünkkel súlyos aranyak árán.
*Nevet fel halkan, mintha nem is számítana. A továbbiakat figyelmesen hallgatja, valójában érti is, meg nem is, mit a férfi gondol, bár az az érzése, hogy, bár ő tudományosabb szempontból, de meglátta a lehetőséget a helyben, csak úgy, mint Zammiria és saját maga. Megvárja míg iszik, s a közjátékot eltekintve maga is így tesz.*
- Itt megadhatjuk ezt a lehetőséget önnek. *Bólint.* Emellett kereskedelmi kapcsolatot szeretnék kiépíteni minden környező szerveződéssel, Artheniorban és a külső területeken is. A thargokat hagynám utoljára, kemény diónak tűnnek, bár jelenleg csendesek, bizonyára nyitottak ők is jövedelmező társulásokra. Harcosok. *Vonja meg a vállát.* Emellett egy bizonyos növény kitermelését is megkezdeném itt, a kikötőben. Nem tudom mi szükséges hozzá. *Zárja mondatait.*
//Retorein Arzatrai, Zevmann//
//Érintőlegesen Shan//
*Ajtó nyílását hallja, majd felpillant. Egy ápolatlannak tűnő, magas ember jelenik meg a Sellőben. Összevonja szemöldökét. Teljes vértezetben, nem szokványos látvány, arca tarkított, egyébiránt nem az a napbarnított fajta, mintha eleddig a csatornában mászkált volna, s a napot nem látta. Halkan felsóhajt, s már intene valamelyik lánynak... azonban egyiket sem találja.*
- Hova tűnt mindenki?! *Mordul fel úgy, hogy Zevmann is kiválóan hallhatja. Mármint a felszolgáló személyzetre gondol. Nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy bármikor is felügyelet és kiszolgálás nélkül maradnak. Jobb híján Alfonz felé int tekintetével, Shan még tapasztalatlan e téren, nem akarja rábízni, jóllehet kezét felemelve biccent a lánynak a férfi felé, hogy figyeljen. Alfonz, szikár férfi hosszú ideje a Sellő őrszeme és gyakorlatilag mindenese. Felügyel a biztonságra, óvja a vendégeket. Alfonz néma bólintással löki el magát posztjáról és a férfihoz siet.*
- Jó napot, Uram! Üdvözöljük a Sellőben!
*Hajol meg, s ajkára kisebb mosoly húzódik. Ralas úr jelenleg nem ér rá, illetve addig, míg a férfi szándékáról meg nem bizonyosodik nem is tud intézkedni.*
- Kérem, válasszon helyet, a fegyvereit pedig helyezze el az ajtó mellett álló tartóban. Esetleg hozhatok valamit, vagy még gondolkodik?
*Alfonz tekintete nem felmérő, bár bizonyára alaposan felméri az érkezett alakot. Minden apró rezdülést, minden apró esetleges izgága tekintetet, mely veszélye utalhat. Retorein azonban szúrós, tekintetbe fúrt tekintettel nem találkozhat, Alfonz most felszolgálóként és nem rendreutasítóként van jelen, így tartja a tiszteletteljes távolságot és kimért, kedves modorban beszél. Ralas ellenben visszafordul Zevmannhoz, azzal a gondolattal, hogy a beosztás átírása lesz szükséges és a kiemelt vendégeket is kissé nagyobb szabadságra engedik, mármint kiszolgálás nélkül, mert ez így nem jó. Ha Cassy rövid időn belül nem jelenik meg kénytelen lesz beállni a pult mögé, az viszont a megbeszélések rovására fog menni, amit nem akar.*
- Hol is tartottunk? Látja, zajlik az élet! *Mosolyodik el bocsánatkérően, de belül valójában tombol.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.22 10:23:12
//Érintőlegesen mindenki//
*Miután a feladatokat kiosztotta, gyakorlatilag a Sellőház folytatja szokásos életét, mely jelenleg szerencsére egy felbolydult méhkashoz hasonlítható. Zevmann elmélkedését nem töri meg, szerencsére tudott egy-két utasítást kiosztani, mielőtt folytatnák a beszélgetést. A városba távozó csapat jó szerencse kívánságai mellett távozik, Darelld és Wrexan pedig már az istálló felé. Az őrjárat is elhagyta az épületet, hogy megkezdjék munkájukat. Cassy és Yeza kisasszony is távozott, ahogy Zammiria is. Shan úgy látszik őrposztot kapott, amit máris elfoglal, ezt elégedetten veszi tudomásul. Mosolyra húzódik ajka, majd a megszólaló Zevmann felé fordul.*
- Mármint a kikötőt? Vagy az egészet?
*Kérdezi, bár elhessegeti az Arthenior egészére irányuló lehetőséget.*
- Elsősorban egy Patkányoknak nevezett bűnszervezet, azonban emellett megtalálhatóak más bandák is, közülük a legszervezettebb a Vihar Fiai. *Biccent.* De akadnak mélységben megbúvó szektások is, a fontos, *emeli fel ujját* hogy mindenkivel semleges, jó viszont ápoljunk. *Kicsit közelebb hajol.*
- Tudja, van egy-két tervem, amihez szükségesek ingatlanok, illetve az őrjárat is a település biztonságát hivatott szolgálni. Hogy ezt meddig nézik el... *tárja szét kezét* nos, nincsenek illúzióim, ez a kikötő. *engedi le mindkettőt az asztalra.*
- Jóllehet, ami rendet itt lát, *mutat körbe* azt mi biztosítjuk, s értük el a saját kezünkkel súlyos aranyak árán.
*Nevet fel halkan, mintha nem is számítana. A továbbiakat figyelmesen hallgatja, valójában érti is, meg nem is, mit a férfi gondol, bár az az érzése, hogy, bár ő tudományosabb szempontból, de meglátta a lehetőséget a helyben, csak úgy, mint Zammiria és saját maga. Megvárja míg iszik, s a közjátékot eltekintve maga is így tesz.*
- Itt megadhatjuk ezt a lehetőséget önnek. *Bólint.* Emellett kereskedelmi kapcsolatot szeretnék kiépíteni minden környező szerveződéssel, Artheniorban és a külső területeken is. A thargokat hagynám utoljára, kemény diónak tűnnek, bár jelenleg csendesek, bizonyára nyitottak ők is jövedelmező társulásokra. Harcosok. *Vonja meg a vállát.* Emellett egy bizonyos növény kitermelését is megkezdeném itt, a kikötőben. Nem tudom mi szükséges hozzá. *Zárja mondatait.*
//Retorein Arzatrai, Zevmann//
//Érintőlegesen Shan//
*Ajtó nyílását hallja, majd felpillant. Egy ápolatlannak tűnő, magas ember jelenik meg a Sellőben. Összevonja szemöldökét. Teljes vértezetben, nem szokványos látvány, arca tarkított, egyébiránt nem az a napbarnított fajta, mintha eleddig a csatornában mászkált volna, s a napot nem látta. Halkan felsóhajt, s már intene valamelyik lánynak... azonban egyiket sem találja.*
- Hova tűnt mindenki?! *Mordul fel úgy, hogy Zevmann is kiválóan hallhatja. Mármint a felszolgáló személyzetre gondol. Nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy bármikor is felügyelet és kiszolgálás nélkül maradnak. Jobb híján Alfonz felé int tekintetével, Shan még tapasztalatlan e téren, nem akarja rábízni, jóllehet kezét felemelve biccent a lánynak a férfi felé, hogy figyeljen. Alfonz, szikár férfi hosszú ideje a Sellő őrszeme és gyakorlatilag mindenese. Felügyel a biztonságra, óvja a vendégeket. Alfonz néma bólintással löki el magát posztjáról és a férfihoz siet.*
- Jó napot, Uram! Üdvözöljük a Sellőben!
*Hajol meg, s ajkára kisebb mosoly húzódik. Ralas úr jelenleg nem ér rá, illetve addig, míg a férfi szándékáról meg nem bizonyosodik nem is tud intézkedni.*
- Kérem, válasszon helyet, a fegyvereit pedig helyezze el az ajtó mellett álló tartóban. Esetleg hozhatok valamit, vagy még gondolkodik?
*Alfonz tekintete nem felmérő, bár bizonyára alaposan felméri az érkezett alakot. Minden apró rezdülést, minden apró esetleges izgága tekintetet, mely veszélye utalhat. Retorein azonban szúrós, tekintetbe fúrt tekintettel nem találkozhat, Alfonz most felszolgálóként és nem rendreutasítóként van jelen, így tartja a tiszteletteljes távolságot és kimért, kedves modorban beszél. Ralas ellenben visszafordul Zevmannhoz, azzal a gondolattal, hogy a beosztás átírása lesz szükséges és a kiemelt vendégeket is kissé nagyobb szabadságra engedik, mármint kiszolgálás nélkül, mert ez így nem jó. Ha Cassy rövid időn belül nem jelenik meg kénytelen lesz beállni a pult mögé, az viszont a megbeszélések rovására fog menni, amit nem akar.*
- Hol is tartottunk? Látja, zajlik az élet! *Mosolyodik el bocsánatkérően, de belül valójában tombol.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.22 10:23:12
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-21 22:31:50
Üzenet elküldve: 2019-08-21 22:31:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Sellőház előtt//
*Tévedett, Khul nem ismeri a kölyköt, de minden bizonnyal akadt már dolga hasonló kis taknyos csavargókkal. Legalábbis abból kiindulva, ahogy kezeli a helyzetet. Ezt látva Reyraa úgy dönt, nem is szól bele, marad a háttérben, fenyegető árnyként, és csak szúrós szemekkel bámulja a lányt, némi gúnnyal a tekintetében. Amúgy sincs jó beszélőkéje, nem szokott csevegni az áldozatokkal.
Khul ügyesen visszavág, hasonló stílusban, mint ahogy a kölyök úgy rájuk rontott. Váratlan és kiszámíthatatlan.
Látva a kis kormos meghökkent arcát, Rey megenged magának egy mosolyt.*
~Na mivan, öcsi, erre nem számítottál? ~
*A szituáció egyre absztaktabbá válik, a kislány pedig egyre zavartabbá, legalábbis a mélységi nőnek úgy tűnik. A jelenet csúcspontján Rey nem bírja tovább, fekszakad belőle egy halk kacaj. Persze nem az az édes, gyöngyöző női kacaj, sokkal inkább nevezhető gúnyosnak, megintcsak. (Ez Rey specialitása, már szinte tökélyre fejlesztette a gúnyos és megvető nevetés és mosoly tudományát.)
És a csavargó hamarosan elszalad, majd vissza, majd megint el, majd megint vissza, végül úgy néz ki, eltűnik. Reyraa legalábbis nagyon reméli.*
-Szép volt, Zsoldoskám, szerintem kiakasztottad.
*Kacsint a férfi felé, majd végignéz az előttük elterülő házakon.*
-Ideje lenne tényleg elindulni.
//Őrjárat//
//Sellőház előtt//
*Tévedett, Khul nem ismeri a kölyköt, de minden bizonnyal akadt már dolga hasonló kis taknyos csavargókkal. Legalábbis abból kiindulva, ahogy kezeli a helyzetet. Ezt látva Reyraa úgy dönt, nem is szól bele, marad a háttérben, fenyegető árnyként, és csak szúrós szemekkel bámulja a lányt, némi gúnnyal a tekintetében. Amúgy sincs jó beszélőkéje, nem szokott csevegni az áldozatokkal.
Khul ügyesen visszavág, hasonló stílusban, mint ahogy a kölyök úgy rájuk rontott. Váratlan és kiszámíthatatlan.
Látva a kis kormos meghökkent arcát, Rey megenged magának egy mosolyt.*
~Na mivan, öcsi, erre nem számítottál? ~
*A szituáció egyre absztaktabbá válik, a kislány pedig egyre zavartabbá, legalábbis a mélységi nőnek úgy tűnik. A jelenet csúcspontján Rey nem bírja tovább, fekszakad belőle egy halk kacaj. Persze nem az az édes, gyöngyöző női kacaj, sokkal inkább nevezhető gúnyosnak, megintcsak. (Ez Rey specialitása, már szinte tökélyre fejlesztette a gúnyos és megvető nevetés és mosoly tudományát.)
És a csavargó hamarosan elszalad, majd vissza, majd megint el, majd megint vissza, végül úgy néz ki, eltűnik. Reyraa legalábbis nagyon reméli.*
-Szép volt, Zsoldoskám, szerintem kiakasztottad.
*Kacsint a férfi felé, majd végignéz az előttük elterülő házakon.*
-Ideje lenne tényleg elindulni.
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-21 21:56:07
Üzenet elküldve: 2019-08-21 21:56:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház - Cassy//
- Galantéria... nos, udvariasság, modor *sorolja a szónak megfelelő szinonimákat.* - A nőkkel szembeni előzékenységre szokás használni. Igaz, nem a legelterjedtebb kifejezés. Ahogy a szokás maga is elég kopott darab *húzza el a száját kissé.* - A férfiak mind disznók *sóhajtja el a konklúziót.* - Némelyik mondjuk egész szerethető, formás fajta *teszi hozzá, belekuncogva a borongósra sikerült társadalomkritikába.
A fürdővíz kellemesen ellazítja, a hajával babráló lány egyszerű, nyílt közvetlensége, a természetéből fakadó odaadás pedig kisöpri a fejéből a nyomasztó gondolatokat. A szerénysége, a pironkodása és hogy ennyire híján van a nagyravágyásnak, mintha épp Yeza ellenpólusa lenne a világban. A fejére kínált koronát Cassy bársonypárnára helyezve nyújtja vissza a vörösnek. Finoman kibújik a bókban ráruházott hatalom alól, s visszaállítja a rendet, mely ugyan hálásan megtartja a csillogás közelében, de visszaállítja szerényebb posztjára.*
- Rád bízom *mondja a hajfonat kapcsán. Ő igazán nem gondolta túl ezt a dolgot. Csupán praktikus szempontok miatt kérte. De nehéz lenne nem észrevenni, hogy az elf lány milyen örömmel babrál a rőt tincsekkel. Nem szegné kedvét azzal, hogy szorítkozzon az egyszerűségre, inkább hagyja kibontakozni.* - Csak ne legyen se túl szoros, se túl laza. *Ennyi kikötést tesz csupán, s így valószínűleg mindketten megkapják, amit szeretnének. Yeza előre fordul és a tenyerébe merve vizet csorgat végig a nyakán, a vállán, aztán a szivacsért nyúl, hogy megnedvesítve azzal folytassa. Tisztálkodás köntösébe bujtatott hedonizmus. Egy ilyen fürdőház pontosan ennek emelt templom.*
- Ha egyszer rám szállna egy kósza hercegség *mosolyodik kegyes hálával a kényeztetés felett* -, téged foglak elsőnek a szolgálatomba csábítani. És Essant *teszi hozzá.* - Talán. Mit gondolsz? *kérdi vidoran, de nem fordul hátra. Egyrészt nem akarja megzavarni a lányt a fonatokkal való ügyködésben, másrészt pedig sejtése szerint a név említése is épp eléggé zavarba hozza anélkül is, hogy a pillantásával tetézné.*
- Galantéria... nos, udvariasság, modor *sorolja a szónak megfelelő szinonimákat.* - A nőkkel szembeni előzékenységre szokás használni. Igaz, nem a legelterjedtebb kifejezés. Ahogy a szokás maga is elég kopott darab *húzza el a száját kissé.* - A férfiak mind disznók *sóhajtja el a konklúziót.* - Némelyik mondjuk egész szerethető, formás fajta *teszi hozzá, belekuncogva a borongósra sikerült társadalomkritikába.
A fürdővíz kellemesen ellazítja, a hajával babráló lány egyszerű, nyílt közvetlensége, a természetéből fakadó odaadás pedig kisöpri a fejéből a nyomasztó gondolatokat. A szerénysége, a pironkodása és hogy ennyire híján van a nagyravágyásnak, mintha épp Yeza ellenpólusa lenne a világban. A fejére kínált koronát Cassy bársonypárnára helyezve nyújtja vissza a vörösnek. Finoman kibújik a bókban ráruházott hatalom alól, s visszaállítja a rendet, mely ugyan hálásan megtartja a csillogás közelében, de visszaállítja szerényebb posztjára.*
- Rád bízom *mondja a hajfonat kapcsán. Ő igazán nem gondolta túl ezt a dolgot. Csupán praktikus szempontok miatt kérte. De nehéz lenne nem észrevenni, hogy az elf lány milyen örömmel babrál a rőt tincsekkel. Nem szegné kedvét azzal, hogy szorítkozzon az egyszerűségre, inkább hagyja kibontakozni.* - Csak ne legyen se túl szoros, se túl laza. *Ennyi kikötést tesz csupán, s így valószínűleg mindketten megkapják, amit szeretnének. Yeza előre fordul és a tenyerébe merve vizet csorgat végig a nyakán, a vállán, aztán a szivacsért nyúl, hogy megnedvesítve azzal folytassa. Tisztálkodás köntösébe bujtatott hedonizmus. Egy ilyen fürdőház pontosan ennek emelt templom.*
- Ha egyszer rám szállna egy kósza hercegség *mosolyodik kegyes hálával a kényeztetés felett* -, téged foglak elsőnek a szolgálatomba csábítani. És Essant *teszi hozzá.* - Talán. Mit gondolsz? *kérdi vidoran, de nem fordul hátra. Egyrészt nem akarja megzavarni a lányt a fonatokkal való ügyködésben, másrészt pedig sejtése szerint a név említése is épp eléggé zavarba hozza anélkül is, hogy a pillantásával tetézné.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-21 21:17:15
Üzenet elküldve: 2019-08-21 21:17:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan, lépésről lépésre minden egyes mozdulatát alaposan megfontolva halad a Sellőház irányába Retorein. Kifejezetten kényelmetlenül érzi magát amiért önszántából merészkedik emberek közé. Gondolatai egymás hegyén-hátán tolongva kavarognak körbe a fejében. Hol el kap egy gondolatszálat, hol belegabalyodik másik háromba, aztán elfelejti mindet. Már azt is súlyos teher észben tartania, hogy hova is készült. Többször majdnem sarkon fordult, és visszahúzódott egy "kényelmes" és "biztonságos" sikátorba. Végül sikeresen ujjai közé tudta kaparintani a sok keringő gondolat foszlány közül azt ami tartalmazta elindulása céljának emlékét. Ezt az emléket jó szorosan megragadja, és sokadik alkalommal csomagolja ki, hogy rálátást szerezzen saját ambíciójára.* ~Miért? Miért is megyek pénzt keresni? Ez az! Munkát akarok találni és pénzt keresni! Ezért indultam, nem? De. Ezért. Pénz... Vajon mire használnám?~ *Saját magához feltett kérdésében talál válaszra. Végül csak ennyire jut. Megdolgozni némi aranyért. Eszébe jut az is hogy egy napja látott egy hirdetést. Ezért elindult a Sellőházba, hogy jelentkezzen arra a hirdetésre. Viszont anyagi javak utáni vágyának okát nem sikerül felfednie maga előtt. Végül egy vállrántás kíséretében beletörődik ebbe. Ettől függetlenül folytatja útját. Abban biztos hogy nem hiába indult el. Nem szeret felesleges dolgokat csinálni, és bizonyos hogy jó ok nélkül nem menne közösségbe.
Mire sikeresen elrendezi gondolatit, máris egy ajtóba ütközik. Igazi ajtóba, de csak képletesen ütközik bele. ~Hehe! Útonálló.~ Igencsak jót mulat a saját bugyuta viccén, de ez külsején nem látszik. Arca vonásai rezzenéstelenek már amióta elindult. Továbbá szokásos testét és arcát is takaró öltözékét is magán viseli. Éppen ezért arca fedetlen részeiről, de már a maszkjából is csöpög az izzadtság. Bár ez egy cseppet sem zavarja. Azért visel ennyi göncöt, hogy eltakarja bőrét, illetve az azon található tetoválásokat. Túl sok tekintetet vonzana eltérő színű íriszeivel, és a tetoválásokkal. Márpedig nem szereti ha nézik, pontosabban azt nem szívleli ha bámulják. A szemkontaktust pedig kifejezetten kerüli. Ahogy a vadon élőlényei is, ugyanúgy ő is idegesen, olykor agresszívan reagál rá. Habár általában sikerül uralkodnia magán. Sőt! Arra is képes, hogy az elméje kavargó káoszát kordában tartsa, és gondolatainak hatalmas csomóját egyenesre fésülje. Ilyenkor teljesen eltudja űzni zavartságát, így viselkedése is szinte teljesen átlagossá válik. Szinte. Csak hogy amint újra összegabalyodnak fejében az okokat és célokat összekötő szálak, újra fejetlenség uralkodik el a tudatában.
Visszatérve az ajtóhoz. Körbe nézve lassan megerősíti magában a tényt, miszerint ezen ajtó már a pinty bejárata. Mivel nehezére esik bemerészkedni, ezért nem ront be csak úgy. Szépen, illedelmesen, természetesen csak időhúzás céljából be kopog az épületbe. Aztán tudatosul benne hogy a kopogás nem is volt jó ötlet. Jelezte hogy itt van, innen már nem fordulhat vissza. Ezért hát lassú mozdulattal nyitja ki maga előtt az ajtót. Amint belép igen merevvé, feszélyezetté válik. Le szegett fejjel halad beljebb, de szó nélkül. Nem is köszön. Egyszerűen csak helyet foglal egy asztalnál. Eztán törni kezdi a fejét hogyan is kéne tovább folytatnia. Az is nehezére esett hogy ide jöjjön. Másokkal pedig nem repesve az örömtől szokott beszélgetni. Maximum csak magának feltett kérdésekre válaszol könnyeden. Így hát ül és jobb híján várja a csodát. Közben próbálja le nyugtatni magát. Barátkozik a gondolattal miszerint mostantól sokat lesz emberek között.*
Mire sikeresen elrendezi gondolatit, máris egy ajtóba ütközik. Igazi ajtóba, de csak képletesen ütközik bele. ~Hehe! Útonálló.~ Igencsak jót mulat a saját bugyuta viccén, de ez külsején nem látszik. Arca vonásai rezzenéstelenek már amióta elindult. Továbbá szokásos testét és arcát is takaró öltözékét is magán viseli. Éppen ezért arca fedetlen részeiről, de már a maszkjából is csöpög az izzadtság. Bár ez egy cseppet sem zavarja. Azért visel ennyi göncöt, hogy eltakarja bőrét, illetve az azon található tetoválásokat. Túl sok tekintetet vonzana eltérő színű íriszeivel, és a tetoválásokkal. Márpedig nem szereti ha nézik, pontosabban azt nem szívleli ha bámulják. A szemkontaktust pedig kifejezetten kerüli. Ahogy a vadon élőlényei is, ugyanúgy ő is idegesen, olykor agresszívan reagál rá. Habár általában sikerül uralkodnia magán. Sőt! Arra is képes, hogy az elméje kavargó káoszát kordában tartsa, és gondolatainak hatalmas csomóját egyenesre fésülje. Ilyenkor teljesen eltudja űzni zavartságát, így viselkedése is szinte teljesen átlagossá válik. Szinte. Csak hogy amint újra összegabalyodnak fejében az okokat és célokat összekötő szálak, újra fejetlenség uralkodik el a tudatában.
Visszatérve az ajtóhoz. Körbe nézve lassan megerősíti magában a tényt, miszerint ezen ajtó már a pinty bejárata. Mivel nehezére esik bemerészkedni, ezért nem ront be csak úgy. Szépen, illedelmesen, természetesen csak időhúzás céljából be kopog az épületbe. Aztán tudatosul benne hogy a kopogás nem is volt jó ötlet. Jelezte hogy itt van, innen már nem fordulhat vissza. Ezért hát lassú mozdulattal nyitja ki maga előtt az ajtót. Amint belép igen merevvé, feszélyezetté válik. Le szegett fejjel halad beljebb, de szó nélkül. Nem is köszön. Egyszerűen csak helyet foglal egy asztalnál. Eztán törni kezdi a fejét hogyan is kéne tovább folytatnia. Az is nehezére esett hogy ide jöjjön. Másokkal pedig nem repesve az örömtől szokott beszélgetni. Maximum csak magának feltett kérdésekre válaszol könnyeden. Így hát ül és jobb híján várja a csodát. Közben próbálja le nyugtatni magát. Barátkozik a gondolattal miszerint mostantól sokat lesz emberek között.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-21 19:25:49
Üzenet elküldve: 2019-08-21 19:25:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Zammiria, Darelld, Wrexan//
*Shanneira gondolatai kákicslevek és erős, rumos teák körül forognak, illetve azon morfondírozik, hogy hogy a fenébe szerezhetne úgy, hogy nem bír még megszólalni. Noha ő úgy gondolja, ábrázata magáért beszél, úgy tűnik mások számára nem egyértelmű a helyzet, senki sem siet ugyanis a megmentésére. Sorsába beletörődve sóhajt, mikor végül valaki megszólítja. Erősen hunyorogva pillant a hang irányába, már eléggé kitisztult a látása szerencsére ahhoz, hogy felismerje egyik főnökét és ne morranjon rá, bár valószínűleg nem is lenne rá ereje.*
-Rendben.
*Suttogja a szokottnál is rekedtebb hangon, miután Zammiriához lépve megtudja mai feladatát. Jobban is örül kicsit, hogy inkább őrködni osztotta őt be a mélységi, az ilyen pakolászásért meg hasonlókért nincs kifejezetten oda, persze, ha muszáj lenne azt is megcsinálná.*
-'Reggelt!
*Köszönti kisebb torokköszörülés után Darelldet is, meg az imént emlegetett fiút, akire épp csak egy gyors pillantást vet, hamar leterheli ugyanis az éppen egészen takarékosan működő agyát a férfi nem is oly rövid mondókája. Lassan, de biztosan ugyan elérnek az információk a tudatáig, legalább is a lényeges részek, ezt halvány bólogatásokkal jelzi is a másiknak.
Amint magára hagyják őt, egy ásítás kíséretében nyújtózik egyet, kiroppantja ujjait és nyakát majd fejbőrét vakargatva pillant végig a helyiségen és megállapítja, hogy tényleg jóformán senki sincs itt. Ledobja hát magát az egyik üres székre, ahonnan jól rálát a bejárati ajtóra, közben pedig abban reménykedik, hogy Csibe hamarosan visszaér és ad neki valamit, amitől felébred.*
//Zammiria, Darelld, Wrexan//
*Shanneira gondolatai kákicslevek és erős, rumos teák körül forognak, illetve azon morfondírozik, hogy hogy a fenébe szerezhetne úgy, hogy nem bír még megszólalni. Noha ő úgy gondolja, ábrázata magáért beszél, úgy tűnik mások számára nem egyértelmű a helyzet, senki sem siet ugyanis a megmentésére. Sorsába beletörődve sóhajt, mikor végül valaki megszólítja. Erősen hunyorogva pillant a hang irányába, már eléggé kitisztult a látása szerencsére ahhoz, hogy felismerje egyik főnökét és ne morranjon rá, bár valószínűleg nem is lenne rá ereje.*
-Rendben.
*Suttogja a szokottnál is rekedtebb hangon, miután Zammiriához lépve megtudja mai feladatát. Jobban is örül kicsit, hogy inkább őrködni osztotta őt be a mélységi, az ilyen pakolászásért meg hasonlókért nincs kifejezetten oda, persze, ha muszáj lenne azt is megcsinálná.*
-'Reggelt!
*Köszönti kisebb torokköszörülés után Darelldet is, meg az imént emlegetett fiút, akire épp csak egy gyors pillantást vet, hamar leterheli ugyanis az éppen egészen takarékosan működő agyát a férfi nem is oly rövid mondókája. Lassan, de biztosan ugyan elérnek az információk a tudatáig, legalább is a lényeges részek, ezt halvány bólogatásokkal jelzi is a másiknak.
Amint magára hagyják őt, egy ásítás kíséretében nyújtózik egyet, kiroppantja ujjait és nyakát majd fejbőrét vakargatva pillant végig a helyiségen és megállapítja, hogy tényleg jóformán senki sincs itt. Ledobja hát magát az egyik üres székre, ahonnan jól rálát a bejárati ajtóra, közben pedig abban reménykedik, hogy Csibe hamarosan visszaér és ad neki valamit, amitől felébred.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-21 18:20:56
Üzenet elküldve: 2019-08-21 18:20:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
// Istálló //
// Istálló takarítás //
* Nincs baj a lovakkal, mondjuk az egyik kanca húzódozik, de végül csak zöld ágra vergődnek. Szépen átvezeti mindegyiket egy másik bokszba. Megpaskolja az állatok nyakát is, dicséretképpen. Kiderül, hogy a karám említése, csak félreértés volt. Ezt tisztázva már nincs más. Hamarosan Darelld távozik is, így Wrexan egyedül marad a munkájával. Miután a lovak másik helyre kerültek, elkeríti a két nagy vedret. Fogja villát és elkezdi a trágyát beleszedni. Ha megtelt, akkor megragadja a két vödröt és megindul a trágyatároló felé. Nem egyszerű dolog cipelni a két vedret, de nem fog ki ez a fiún. A tárolóhoz érve egyesével borítja ki a vedreket. Aztán szépen megindul vissza. ~ Nem vészes a munka, csak időigényes lesz egy kicsit. Nem akarom összecsapni. ~ Vélekedik magában. Eddig ilyesfajta munkát nem végzet még. A lovakkal csak annyi dolga volt, hogy befogja a bánya kocsi elé és irányítsa a jószágot. Soha nem is gondolta volna, hogy ez most a hasznára válik. Visszatérve a bokszhoz, folytatja amit elkezdett.*
// Istálló //
// Istálló takarítás //
* Nincs baj a lovakkal, mondjuk az egyik kanca húzódozik, de végül csak zöld ágra vergődnek. Szépen átvezeti mindegyiket egy másik bokszba. Megpaskolja az állatok nyakát is, dicséretképpen. Kiderül, hogy a karám említése, csak félreértés volt. Ezt tisztázva már nincs más. Hamarosan Darelld távozik is, így Wrexan egyedül marad a munkájával. Miután a lovak másik helyre kerültek, elkeríti a két nagy vedret. Fogja villát és elkezdi a trágyát beleszedni. Ha megtelt, akkor megragadja a két vödröt és megindul a trágyatároló felé. Nem egyszerű dolog cipelni a két vedret, de nem fog ki ez a fiún. A tárolóhoz érve egyesével borítja ki a vedreket. Aztán szépen megindul vissza. ~ Nem vészes a munka, csak időigényes lesz egy kicsit. Nem akarom összecsapni. ~ Vélekedik magában. Eddig ilyesfajta munkát nem végzet még. A lovakkal csak annyi dolga volt, hogy befogja a bánya kocsi elé és irányítsa a jószágot. Soha nem is gondolta volna, hogy ez most a hasznára válik. Visszatérve a bokszhoz, folytatja amit elkezdett.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-21 16:17:33
Üzenet elküldve: 2019-08-21 16:17:33
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Istálló//
//Wrexan//
*Bólint az elhatározásra, és figyeli, miképp bánik Wrexan a jószágokkal. Meg kell állapítania, hogy egész nyugodtan viselik, látszik, hogy valóban nem először nyúl lovakhoz. A pej kanca ugyan húzódozik egy kicsit, de mindenkivel ilyen félénk, az egyik illusztris hölgyvendég hátasa, aki három napja érkezett. A női vendégek nem meglepő módon valamivel ritkábban fordulnak meg itt, de ha a kikötői szállásnál a Rumos és a Sellő között kell választani, akkor még bordély mivolta ellenére is szívesebben jönnek ide, főleg, ha nem egyedül szállnak meg. Tudomása szerint nem is tölti egyedül az éjszakáit az asszony, legalábbis valahogy férjezett benyomást kelt kora és alakja miatt. Nem csúnya nő és nem is öreg, de legalább egy-két gyermeket kinéz belőle. Arról természetesen mélyen hallgat, hogy nem gyerekekkel, de még csak nem is férjjel érkezett ide, ez nem tartozik rá, különben is az egész merő spekuláció, amit évtizedek tapasztalatai táplálnak. Sokan vannak, kik a hamvas leányoknál jobban értékelik az érett, asszonyi kegyeket, az elhanyagolt, tapasztalt, hálás nőkét, kik még csak nem is akaszkodhatnak a szabad széptevők nyakába, akkor sem, ha állapotosak lesznek. Ez azonban a saját magánügyük, Darelldtől biztosan nem is hall senki erről, a folyosói pletykák leginkább a szobalányoktól és a Sellőktől erednek. A kérdés még akkor éri, mikor épp azon gondolkodik, hogy lassan távozóra fogja.*
- Csak ott kell takaríts, ahol bent álltak a lovak az imént. Az istálló teljes takarítása két nap múlva esedékes.
*Szabadtéri kifutójuk nincs, csupán gerenda, melyhez a szabad ég alatt kiköthetik a lovakat, így Darelld helytelenül használta a karám szót, ha esetleg elhagyta a száját. Úgy tűnik, más dolga nincs, nem marad hát tovább, elindul megkeresni a mélységit, hogy nekilássanak a munkának.*
//Wrexan//
*Bólint az elhatározásra, és figyeli, miképp bánik Wrexan a jószágokkal. Meg kell állapítania, hogy egész nyugodtan viselik, látszik, hogy valóban nem először nyúl lovakhoz. A pej kanca ugyan húzódozik egy kicsit, de mindenkivel ilyen félénk, az egyik illusztris hölgyvendég hátasa, aki három napja érkezett. A női vendégek nem meglepő módon valamivel ritkábban fordulnak meg itt, de ha a kikötői szállásnál a Rumos és a Sellő között kell választani, akkor még bordély mivolta ellenére is szívesebben jönnek ide, főleg, ha nem egyedül szállnak meg. Tudomása szerint nem is tölti egyedül az éjszakáit az asszony, legalábbis valahogy férjezett benyomást kelt kora és alakja miatt. Nem csúnya nő és nem is öreg, de legalább egy-két gyermeket kinéz belőle. Arról természetesen mélyen hallgat, hogy nem gyerekekkel, de még csak nem is férjjel érkezett ide, ez nem tartozik rá, különben is az egész merő spekuláció, amit évtizedek tapasztalatai táplálnak. Sokan vannak, kik a hamvas leányoknál jobban értékelik az érett, asszonyi kegyeket, az elhanyagolt, tapasztalt, hálás nőkét, kik még csak nem is akaszkodhatnak a szabad széptevők nyakába, akkor sem, ha állapotosak lesznek. Ez azonban a saját magánügyük, Darelldtől biztosan nem is hall senki erről, a folyosói pletykák leginkább a szobalányoktól és a Sellőktől erednek. A kérdés még akkor éri, mikor épp azon gondolkodik, hogy lassan távozóra fogja.*
- Csak ott kell takaríts, ahol bent álltak a lovak az imént. Az istálló teljes takarítása két nap múlva esedékes.
*Szabadtéri kifutójuk nincs, csupán gerenda, melyhez a szabad ég alatt kiköthetik a lovakat, így Darelld helytelenül használta a karám szót, ha esetleg elhagyta a száját. Úgy tűnik, más dolga nincs, nem marad hát tovább, elindul megkeresni a mélységit, hogy nekilássanak a munkának.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-21 14:46:54
Üzenet elküldve: 2019-08-21 14:46:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház - Yeza//
*Bizalmas mosollyal kuncog Yeza hárításán, bizony erős személyiség, ezért, ha nőnek akarja érezni magát, egy erős akaratú férfi dukál mellé. El tudja képzelni valóban, hogy más nők viszont éppen az uralkodást élvezik, bár őt sosem hajtották ilyen késztetések, így nehezen érzi át. Még egy szende leány mellé tudna elképzelni egy szende fiút, kik kedves párost alkotnak, bizonyosan annyira udvariasan és félénken bánva egymással, hogy az udvarlás tényleg egy esztendőn át is eltarthat, ahogy a szokások terjedtek el bizonyos helyeken.*
- Gondolod?
*Kérdez vissza sustorgón arra, hogy Wrexan a nők kedvence is lehet, bár esély sincs, hogy bárki kihallgatja a beszélgetést, hiszen még úton vannak. Egy új fiú mindig hálás beszédtéma a nők körében, ahogy fordítva is bizonyára így történik a férfiak között, amennyiben új szoknyát látnak.*
- Remélem, kedvére alakulnak a dolgok, bárhogy is lesz. Biztosan meghódít egy-két szívet, ha megakadt rajta a tekinteted.
*Igazán ő sem tud többet mondani Wrexanról egy röpke pillantás alapján, csak annyit, hogy szegény közegből érkezhetett, de annak meg nem sok köze van itt a jövőjéhez. Annál hálásabb téma Khul és Shan párosa. Itt is Yezával együtt derül szíve mélyéről, örömmel konstatálja, hogy a nő kedve javulni kezd, legalábbis látszólag. Egy szón viszont elakad az értelmezésben, ezért visszakérdez.*
- Galantéria? Ez mit jelent? Bocsáss meg, még sose hallottam ezt a szót.
*Shan szépségén is eltöpreng, mert igazából nem ez az első dolog, ami eszébe jutott, mikor ránézett. Külseje valóban vad és különleges, de zavarba jön, ha női oldalát vizsgálja, mert nem olyan a kisugárzása. Ez nem jelenti azt, hogy ellenszenves lenne számára, éppen ellenkezőleg, hiszen személyisége magával ragadó. Egy kicsit szabadkozón válaszol hát Yezának.*
- Nem is tudom, inkább a jelleme az, ami megfogott. Magabiztos, nyugodt és csendes, de ahogy mondod, akár egy-két szóval helyre tesz bárkit, és tökéletesen időzíti humorát.
*Vigyorog a Khullal történt adok-kapok emlékén. Khul említésén egy kicsit ő is ellágyul, részben ráérezve Yeza lelkiállapotának finom változásaira, részben hozzátéve saját érzéseit. A tegnap esti társaságból ő az, akit a legrégebben ismer, és több alkalommal is bizonyította, hogy figyelmes, sőt, lovagias.*
- Khul az a fajta férfi, akire lehet számítani.
*Bólogat.*
- Elsőre nagyszájúnak tűnik, és szereti a nőket, de azt hiszem, valójában nagy szíve van.
*Eszébe jut, hogy nős volt, de ezt most nem osztja meg, érezhetően tegnap sem akart róla beszélni, mikor fény derült rá. Nem biztos, hogy bolygatnia kellene a témát, bár tegnap megfogadta, hogy félreteszi kérdéseit, míg négyszemközt beszélhetnek. Majd talán arrafelé vezeti a témát, és ha akar, majd beszél róla. Nem szeretne vakon tapogatni egy seb körül.
Cassy sokszor mutatkozik naivnak, talán túlzottan nyitott mások felé, pedig óvatosabb is lehetne például Reyraa kapcsán. Nem állítható, hogy nincs benne némi félsz a mélységiekkel szemben, már puszta megjelenésük is ijesztő, főként, ha erős kisugárzással párosul, mint ahogy a Sellőház sötételfeinek mindegyikénél megfigyelhető. A szőke Sellő egy kicsit álomvilágba zárkózva, elszakadva a talajtól, sajátos kaleidoszkópon keresztül szemléli a körülötte lévőket. Reyraa szépségére fogékonyabb ijesztő volta ellenére is, belőle ugyanis süt a nőiesség.
Észre sem veszi, hogy egy kicsit kiadja munkatársait az elsőre ártatlannak tűnő benyomásokat megosztva, pusztán olyan információkat szűrve, amik titkolásával védeni igyekszik magánéletüket, és amiket elsőre nem árulnak el magukról. Illetve, amikről így vélekedik, mert azért ennél több csúszik át a rostán.*
- Ó, bocsáss meg, Ernuss a mélységi férfi.
*Egészíti ki a leírást, mikor rájön, hogy azért minddel nem ült egy asztalnál a nő, bár addigra mintha maga is megfejtené. Feltűnik neki némi ellenérzés a távolságtartó mélységiek témájában, de hagyja elterelni a szót másfelé. Nem mosolyogja meg a tanácstalanságot a szék kapcsán, s bár készségesen adna ötletet, Yeza előbb nyilvánította ki, hogy nem tart igényt a támaszra, ezért kívánsága szerint jár el, majd szabadkozik, hogy nem találta el ízlését.*
- Ugyan, semmiség! Elnézést kérek, rossz ötlet volt.
*Boldog, hogy megkaphatja az egész vörös hajzatot, és selymes fényűvé varázsolhatja. A fésülgetés nagyon bensőséges, otthonos érzés számára, megtölti lelkét megnyugvással, a lélegzetvételekkel egyre jobban látszódó eredmény pedig elégedettséggel. Igazán nem sok bogot talál, puhán és könnyeden csúszik a puha kefe. Úgy értelmezi, hogy a visszakérdezés költői, a választ magától kitalálja a nő minden magyarázat nélkül.*
- Azt mondod?
*Halkítja le a hangját és somolyog szerényen, ekkor a még háttal ülő vendégnek, aki a várost hozzáillőnek titulálja. A bók jóleső, hiszen a várost csodásnak emlegetik, bár Yeza nem erősítette meg benne, hogy a mendemondáknak igazi alapja van-e, vagy hogy egyáltalán járt-e már ott. De úgy feltételezi, hogy a valóság nem lehet olyan cudar, akkor nem így mondaná. Különösen azt, amit utána említ. Abba Cassy valósággal a füle hegyéig belepirul, és szégyenlős mosollyal le-lesüti a szemeit, szórakozottan játszva a hajkefével, egy kicsit továbbszőve az ábrándképet.*
- Oh, én igazán nem is tudom... inkább tudnám elképzelni magam a hercegnő szolgálatában. Már az is megtiszteltetés lenne egy magamfajtának, hogy öltöztethetem, fürdővizet készíthetek neki, kifésülhetem a haját esténként és reggel.
*Meglepi, mennyire magával ragadja a vágy hirtelen, hogy tényleg ezt a munkát végezze. Sóhajt egyet és leteszi a hajkefét a többi eszköz mellé, majd kihúzza magát és Yezára pillant játékos mosollyal, akár visszafordult előre, akár nem.*
- Úrnőm ma milyen hajfonatot kíván magának? Ajánlhatok egy díszes félkörívet, melyből laza tincsek lógnak ki? Akár egész nap viselhetnéd hajkoronádat úgy.
*Bizalmas mosollyal kuncog Yeza hárításán, bizony erős személyiség, ezért, ha nőnek akarja érezni magát, egy erős akaratú férfi dukál mellé. El tudja képzelni valóban, hogy más nők viszont éppen az uralkodást élvezik, bár őt sosem hajtották ilyen késztetések, így nehezen érzi át. Még egy szende leány mellé tudna elképzelni egy szende fiút, kik kedves párost alkotnak, bizonyosan annyira udvariasan és félénken bánva egymással, hogy az udvarlás tényleg egy esztendőn át is eltarthat, ahogy a szokások terjedtek el bizonyos helyeken.*
- Gondolod?
*Kérdez vissza sustorgón arra, hogy Wrexan a nők kedvence is lehet, bár esély sincs, hogy bárki kihallgatja a beszélgetést, hiszen még úton vannak. Egy új fiú mindig hálás beszédtéma a nők körében, ahogy fordítva is bizonyára így történik a férfiak között, amennyiben új szoknyát látnak.*
- Remélem, kedvére alakulnak a dolgok, bárhogy is lesz. Biztosan meghódít egy-két szívet, ha megakadt rajta a tekinteted.
*Igazán ő sem tud többet mondani Wrexanról egy röpke pillantás alapján, csak annyit, hogy szegény közegből érkezhetett, de annak meg nem sok köze van itt a jövőjéhez. Annál hálásabb téma Khul és Shan párosa. Itt is Yezával együtt derül szíve mélyéről, örömmel konstatálja, hogy a nő kedve javulni kezd, legalábbis látszólag. Egy szón viszont elakad az értelmezésben, ezért visszakérdez.*
- Galantéria? Ez mit jelent? Bocsáss meg, még sose hallottam ezt a szót.
*Shan szépségén is eltöpreng, mert igazából nem ez az első dolog, ami eszébe jutott, mikor ránézett. Külseje valóban vad és különleges, de zavarba jön, ha női oldalát vizsgálja, mert nem olyan a kisugárzása. Ez nem jelenti azt, hogy ellenszenves lenne számára, éppen ellenkezőleg, hiszen személyisége magával ragadó. Egy kicsit szabadkozón válaszol hát Yezának.*
- Nem is tudom, inkább a jelleme az, ami megfogott. Magabiztos, nyugodt és csendes, de ahogy mondod, akár egy-két szóval helyre tesz bárkit, és tökéletesen időzíti humorát.
*Vigyorog a Khullal történt adok-kapok emlékén. Khul említésén egy kicsit ő is ellágyul, részben ráérezve Yeza lelkiállapotának finom változásaira, részben hozzátéve saját érzéseit. A tegnap esti társaságból ő az, akit a legrégebben ismer, és több alkalommal is bizonyította, hogy figyelmes, sőt, lovagias.*
- Khul az a fajta férfi, akire lehet számítani.
*Bólogat.*
- Elsőre nagyszájúnak tűnik, és szereti a nőket, de azt hiszem, valójában nagy szíve van.
*Eszébe jut, hogy nős volt, de ezt most nem osztja meg, érezhetően tegnap sem akart róla beszélni, mikor fény derült rá. Nem biztos, hogy bolygatnia kellene a témát, bár tegnap megfogadta, hogy félreteszi kérdéseit, míg négyszemközt beszélhetnek. Majd talán arrafelé vezeti a témát, és ha akar, majd beszél róla. Nem szeretne vakon tapogatni egy seb körül.
Cassy sokszor mutatkozik naivnak, talán túlzottan nyitott mások felé, pedig óvatosabb is lehetne például Reyraa kapcsán. Nem állítható, hogy nincs benne némi félsz a mélységiekkel szemben, már puszta megjelenésük is ijesztő, főként, ha erős kisugárzással párosul, mint ahogy a Sellőház sötételfeinek mindegyikénél megfigyelhető. A szőke Sellő egy kicsit álomvilágba zárkózva, elszakadva a talajtól, sajátos kaleidoszkópon keresztül szemléli a körülötte lévőket. Reyraa szépségére fogékonyabb ijesztő volta ellenére is, belőle ugyanis süt a nőiesség.
Észre sem veszi, hogy egy kicsit kiadja munkatársait az elsőre ártatlannak tűnő benyomásokat megosztva, pusztán olyan információkat szűrve, amik titkolásával védeni igyekszik magánéletüket, és amiket elsőre nem árulnak el magukról. Illetve, amikről így vélekedik, mert azért ennél több csúszik át a rostán.*
- Ó, bocsáss meg, Ernuss a mélységi férfi.
*Egészíti ki a leírást, mikor rájön, hogy azért minddel nem ült egy asztalnál a nő, bár addigra mintha maga is megfejtené. Feltűnik neki némi ellenérzés a távolságtartó mélységiek témájában, de hagyja elterelni a szót másfelé. Nem mosolyogja meg a tanácstalanságot a szék kapcsán, s bár készségesen adna ötletet, Yeza előbb nyilvánította ki, hogy nem tart igényt a támaszra, ezért kívánsága szerint jár el, majd szabadkozik, hogy nem találta el ízlését.*
- Ugyan, semmiség! Elnézést kérek, rossz ötlet volt.
*Boldog, hogy megkaphatja az egész vörös hajzatot, és selymes fényűvé varázsolhatja. A fésülgetés nagyon bensőséges, otthonos érzés számára, megtölti lelkét megnyugvással, a lélegzetvételekkel egyre jobban látszódó eredmény pedig elégedettséggel. Igazán nem sok bogot talál, puhán és könnyeden csúszik a puha kefe. Úgy értelmezi, hogy a visszakérdezés költői, a választ magától kitalálja a nő minden magyarázat nélkül.*
- Azt mondod?
*Halkítja le a hangját és somolyog szerényen, ekkor a még háttal ülő vendégnek, aki a várost hozzáillőnek titulálja. A bók jóleső, hiszen a várost csodásnak emlegetik, bár Yeza nem erősítette meg benne, hogy a mendemondáknak igazi alapja van-e, vagy hogy egyáltalán járt-e már ott. De úgy feltételezi, hogy a valóság nem lehet olyan cudar, akkor nem így mondaná. Különösen azt, amit utána említ. Abba Cassy valósággal a füle hegyéig belepirul, és szégyenlős mosollyal le-lesüti a szemeit, szórakozottan játszva a hajkefével, egy kicsit továbbszőve az ábrándképet.*
- Oh, én igazán nem is tudom... inkább tudnám elképzelni magam a hercegnő szolgálatában. Már az is megtiszteltetés lenne egy magamfajtának, hogy öltöztethetem, fürdővizet készíthetek neki, kifésülhetem a haját esténként és reggel.
*Meglepi, mennyire magával ragadja a vágy hirtelen, hogy tényleg ezt a munkát végezze. Sóhajt egyet és leteszi a hajkefét a többi eszköz mellé, majd kihúzza magát és Yezára pillant játékos mosollyal, akár visszafordult előre, akár nem.*
- Úrnőm ma milyen hajfonatot kíván magának? Ajánlhatok egy díszes félkörívet, melyből laza tincsek lógnak ki? Akár egész nap viselhetnéd hajkoronádat úgy.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452