//Minden kezdet nehéz//
*Természetesen azaz első dolga, hogy jól megnézi az orkot magának, mert sok minden árulkodó lehet, a nélkül, hogy az ember vagy ork tudna róla. A nyakát takaró dolog felkelti az érdeklődését, orkon ilyet az előtt még nem sűrűn látott, bár nem tudja teljesen kizárni, hogy valami törzsi hagyomány okán kényszerül erre a nő. Miután megkapja az engedélyt a másiktól helyet is foglal. Miközben meghallja az ork első megnyilvánulását, kicsit meglepődik, nem szokott hozzá ilyen gyenge hanghoz egy ilyen robusztus teremtménytől. ~Biztos a nyakbigyó miatt van, vagy pont fordítva. ~ Erre azért nem árt majd rákérdeznie, egyelőre csak a kíváncsiság jegyében. A vigyorra valóban nem tud mit mondani, csak arra tud gondolni egy kóstolás után, hogy a nőnek ízlik az, amit hozott. Majd mindjárt a lényegre is térnek. ~A munka igen. ~ Próbál nyitottan hozzáállni, egyelőre még nem tudja, hogy azért beszél így és ilyen tőszavakban a nő, mert nem ismer többet vagy mert a nyakán lévő bizgentyű akadályozza. A mágus említésére összeugranak a szemöldökei, mert ha valóban az kell, itt valami nagyobb dologról van szó. A segítségért pedig dolgozna, ez abból a néhány szóból is egyértelmű számára amit hall, az ork felszereléséből pedig sejtette, hogy sellőnek szeretne jelentkezni nála. Valamint, hogy az őr az ajtónál, aki elkéri a fegyvereket vagy összecsinálta magát az ork látványától vagy csak simán silány munkát végez. ~Darelldnek persze nyoma sincsen.~*
-Igen, ork munkák is akadnak errefelé dögivel. Nagy ládák és balhés vendégek, amerre a szem ellát. *Áll hozzá eleinte elég lazán a dologhoz, még egyelőre nem tudták pontosítani miért is kell a nőnek a segítség, de úgy sejti a legjobb helyen jár. Továbbá pedig, ha valóban mágust kíván a probléma megoldása, akkor ő kész elébe állni, szereti a kihívásokat.*
-Becsületes, persze és megbízható az a munkaerő? *Kérdez rá, nála ez talán a legfontosabb, hogy ha kell tudjon számítani az embereire és ne hagyják ott a pácban.*
-Mivel pedig titkos, talán jobb, ha ezt később, kettesben beszéljük meg. *Mert itt a diszkrécióhoz is nagyon értenek ám, a vendégtérben pedig aztán mindig van kettővel több fül.*
-Hadd kérdezzem meg, mire való az… *Mutat a nő nyakán lévő dologra, nem igazán szereti ezt a megoldást, de nevén nem tudja illetni a tárgyat, mert még nem volt dolga vele.*
//Zsonorha Beestingerm//
*Az udvariasság első számú követelmény a személyzet köreiben, így az ajtónyitás se teljesen idegen, főleg, ha nőnemű személy közelíti meg az épületet. Valóban, odabenn nem igazán változott semmi, csupán a lányok cserélődnek viszonylag gyakran. A felszolgáló természetesen annyit vár, amennyire a vendégnek szüksége van a döntéshez, nem sietteti, vannak elegen, hogy végezzenek a munkával. Miután megrendelte a nő a levest, azért még feltesz egy kérdést.*
-A mai kínálatban van kagylóleves vagy zöldségleves májgombóccal gazdagon, és zeller zöldje pasztaleves pirított zsemlekockával. *Az első és az utolsó igazi ínyencségnek számít errefelé, a sima zöldséglevest csak azért készítik, ha valaki valami hagyományos ízt keresne, az is nyugodt szívvel betérhessen. Ha megkapja a választ, akkor már megy és rendeli is ki a konyháról. Amint megérkezik, kiteszi ezüstös tálcára és evőeszközzel, valamint egy szépen összekészített szalvéta kíséretében, egy pohár vízzel viszi ki az asztalhoz. Jobb helyeken, mint amilyen ez is, az édesvíz az ebédhez jár.*
-Esetleg szolgálhatok mással? *Kérdez rá, de ha csak leintik, akkor visszatér a pult mögé.*