//Jáde és acél//
- Talán az is vagyok.
*Röviden felnevet, majd fejét oldalra billentve szemléli a még ágyon pihenő férfit. Alsó ajkát beharapja, amint gondolatait ismételten buja ötletek töltik ki. Alig néhány perce távolodtak el egymástól, mégis újult erővel vágyja a férfi közelségét és társaságát. El is tűnődik rajta, hogy jellemzően ennyi idő alatt már megunja partnereit, de úgy tűnik Denjaar azon kevés ritka kivételek közé tartozik, aki mellett nem lankad érdeklődése. Syoud volt a legutóbbi, aki ennyire megmozgatta Relael nyughatatlan fantáziáját, ám az is kérészéletű románc volt, tekintettel arra, hogy a férfi se szó, se beszéd elhagyta őt.
Mielőtt belesüppedne a melankóliába, folytatja mondandóját.*
- Az viszont nem lenne jó hír rád nézve. Még csak a pengéd sincs a közelben, hogy megvédjen.
*Kurta, gonosz kacaja talán riasztó lenne másnak, ám kettejük kapcsolatának elengedhetetlen része a halál ígérete.
Kicsit csalódottnak tűnik, melynek hangot is ad.*
- Milyen... egyszerű és kézenfekvő.
*Illőnek érzi a tűz város népéhez, s jobban belegondolva Denjaar is a hasonló megoldásokat kedveli.*
- A pór és a hatalmas között sincsen különbség.
*Érdeklődik tovább.*
- Napokig égő fáklya, vagy hatalmas utcai ünnepség?
*Hirtelen ötlettől vezérelve mártózik meg a vízben, s bár elmerül benne, de láthatóan nem leli már örömét a bódult illatokkal teli dézsában. Persze kérhetne bele ismételten meleg vizet, ám annyi fáradtságot nem érne meg. Nem óhajt hosszasan időzni a Sellőházban.*
- Arthneiorban földbe temetik az embert, a gazdagok legalább tekintélyes kriptákat kapnak.
*Magyarázza tűnödve. Megemelve kinyújtott lábát csodálja, hogy a vízcseppek miként szaladnak végig sima bőrén. Némi borotválkozás is ráférne már, de nincs türelme ezzel bajlódni most.*
- Egy kripta mondjuk tetszene. Pompázatos és iszonyatos egyszerre.
*Sóhajtja.*
- Itt a Kikötőben a vízbe "temetik" a népeket, s úgy tudom Lihanechben is hasonló van. Állítólag ott lebegnek a víz felszínén a fejfák.
*Egyszerre felvillanyozza és borzongatja az elképzelés, de elismeréssel adózik a kreativitásnak.*
- Nincsen senki, csak elmélkedtem.
*Kikászálódik a vízből, és jó alaposan megtörölgeti magát, nedves haját pedig törölközőjébe csavarja, mint egy rögtönzött turbánt.*
- Ó dehogy.
*Denjaar elé lép, ismét megérinti annak testét, miközben felpislog a nála jóval magasabb férfira.*
- De persze ha némi aranyat tennél félre, akkor a szobámban is megpihenhetsz.
*Teszi hozzá könnyedén, látszólag érdektelenül, holott nyilvánvalóan nem közömbös az egykori bajnokkal szemben.*