Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3198. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-12 22:02:13
Üzenet elküldve: 2026-03-12 22:02:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Feszengve nedvesíti meg bordóra mázolt ajkát a wegtoreni, miközben merev pillantásait egy pillanatra sem szakítja el a zöld rókatekintetről. Nem először hozzák élete során ilyen kényelmetlen helyzetbe. Azokban a kétes körökben, ahol maga is mozog, egy nőnek gyakran kínálnak végtelenül gátlástalan alkut, s néhányan talán a gördülékeny üzletelés lebonyolítása érdekében büszkeségüket félretéve eleget is tesznek a férfióhajnak. Dayaneert, a Bíborkezűt azonban nem a kreol combok, szeplős keblek vagy szorgos ajkak juttatták el oda, ahol van, hiába tűnhet ez másképpen néha a kacér rátartiságból.
Mindeddig kényelmesen laza pozíciójából felkászálódva, egyenes háttal ül fel.*
- Ez esetben *kezd bele végül, s erőltessen bármily kedélyességet hangjába, olyan lassan, nehézkesen préseli ki a szavakat, mintha a fogát húznák* - Elnézést kérek a pimaszságomért.
*Kénytelenül megfogalmazódik benne a kérdés: valóban a szemtelen viselkedése idézte elő az érzéki igényt vagy már a kezdetektől tervezgette ezt az aljas húzást a vörös. Végül felkecmereg az ágyból, s lassú léptekkel közelít az Intéző felé.*
- Nem vagyok szajha, Ambroggio *hangját nem emeli fel, de tisztán csendül benne az ellentmondást nem tűrés. Az asztalkához érve ráérős mozdulatokkal kezdi el feltekerni a kiterített térképet.* - Ezt jobb, ha minél előbb az eszedbe vésed.
*Zsebéből zsinórt halászva köti össze, hogy az lehetőleg egyben maradjon majd a rókaképű elé lépve dugja az orra alá a pergament. Talán nem fenyegető a közelség, de nem igazán merítené ki a tisztes távol fogalmát, épp egy kinyújtott karnyi hely feszül közéjük. Hogy az ibriszpillantások szomjaznak még némi vérre, az egyértelműen látszik abból, ahogy a vonásokat fürkészi, de úgy tűnik tökéletesen uralma alatt tartja. Még. Duarrténak nagyon úgy tűnik, megvan hozzá a tehetsége, hogy felpiszkálja.*
- Fogadd el a térképet és hozok még *holmi becsületszavát azért nem adja, nevetségesen hangzana egy nyugati kufár szájából. De a határozottságából nagyon úgy tűnik, hogy komolyan is gondolja* - Cserébe kérlek áruldd el, mit sikerült megtudnod Velasco'rra hollétéről.
*Feszengve nedvesíti meg bordóra mázolt ajkát a wegtoreni, miközben merev pillantásait egy pillanatra sem szakítja el a zöld rókatekintetről. Nem először hozzák élete során ilyen kényelmetlen helyzetbe. Azokban a kétes körökben, ahol maga is mozog, egy nőnek gyakran kínálnak végtelenül gátlástalan alkut, s néhányan talán a gördülékeny üzletelés lebonyolítása érdekében büszkeségüket félretéve eleget is tesznek a férfióhajnak. Dayaneert, a Bíborkezűt azonban nem a kreol combok, szeplős keblek vagy szorgos ajkak juttatták el oda, ahol van, hiába tűnhet ez másképpen néha a kacér rátartiságból.
Mindeddig kényelmesen laza pozíciójából felkászálódva, egyenes háttal ül fel.*
- Ez esetben *kezd bele végül, s erőltessen bármily kedélyességet hangjába, olyan lassan, nehézkesen préseli ki a szavakat, mintha a fogát húznák* - Elnézést kérek a pimaszságomért.
*Kénytelenül megfogalmazódik benne a kérdés: valóban a szemtelen viselkedése idézte elő az érzéki igényt vagy már a kezdetektől tervezgette ezt az aljas húzást a vörös. Végül felkecmereg az ágyból, s lassú léptekkel közelít az Intéző felé.*
- Nem vagyok szajha, Ambroggio *hangját nem emeli fel, de tisztán csendül benne az ellentmondást nem tűrés. Az asztalkához érve ráérős mozdulatokkal kezdi el feltekerni a kiterített térképet.* - Ezt jobb, ha minél előbb az eszedbe vésed.
*Zsebéből zsinórt halászva köti össze, hogy az lehetőleg egyben maradjon majd a rókaképű elé lépve dugja az orra alá a pergament. Talán nem fenyegető a közelség, de nem igazán merítené ki a tisztes távol fogalmát, épp egy kinyújtott karnyi hely feszül közéjük. Hogy az ibriszpillantások szomjaznak még némi vérre, az egyértelműen látszik abból, ahogy a vonásokat fürkészi, de úgy tűnik tökéletesen uralma alatt tartja. Még. Duarrténak nagyon úgy tűnik, megvan hozzá a tehetsége, hogy felpiszkálja.*
- Fogadd el a térképet és hozok még *holmi becsületszavát azért nem adja, nevetségesen hangzana egy nyugati kufár szájából. De a határozottságából nagyon úgy tűnik, hogy komolyan is gondolja* - Cserébe kérlek áruldd el, mit sikerült megtudnod Velasco'rra hollétéről.
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-12 14:50:02
Üzenet elküldve: 2026-03-12 14:50:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Szemeit lehunyja, majd a szája széle enyhén meggörbül felfelé. Ezt követően lassan és gyengéden himbálja a fejét jobbra-balra. Bárhogy próbál ezen vesződni, számára nem rakódik össze a kirakós, hogy mégis mi lehetett a végcél. Talán maguk sem tudták, s csak úsztak az árral, amit akkor jónak láttak, nem tudván, hogy cápából sincs hiány. Fejének mozgatása végül ott ér véget, mikor elhatározza, hogy a hallottak terveit és motivációját nem éri meg feszegetni, kivéve, ha nem szeretne a helyükbe lépni, amit nem akar. *
- Annyi baj legyen. Néhány mitugrásszal kevesebb nem sok vizet fog zavarni. Mást nem legalább azt a kevés lehetőséget nem lopják el mások elől. Bár ha ilyen balfaszok voltak, kétlem, hogy fürödtek volna lehetőségben.
* Végül félrelegyint kezével közömbösségét jelezve. Nem mintha olyan késztető érzése lenne, hogy beleköpjön a helyi erők levesébe. Azt meghagyja a közeli városnak. *
- Tudod te, hogy értettem.
* Förmed rá a másikra, még mielőtt kívülállónak titulálná saját otthonából. Mondhat bárki bármit a kikötőről, ez az ő otthona és el is fogadja minden bűzével, bűnével, amit csak felkínál. Legyen bármennyire is koszos az utca és váljon bármennyire is tisztábbá a vörös ruhája, a szülővárosa marad. Ám a tény, hogy itt nőtt fel, ez nem jelent semmit, főleg, ha nem járja naponta az utcákat. Bármi megjelenhet csakúgy. *
- Nem jártam be minden utcát és nem is figyelek nagyon oda a kis változásokra. Egy fogadó biztos csendesebb lenne. Na meg valamivel olcsóbb is. Gondolnom kell az éjszakára is, hacsak nem szeretném, hogy valaki meglátogasson az utcán az éjszaka közepén.
* Teszi hozzá, s bár a feltételezés nagyon is illik a kikötőre, valahogy nem szeretne most vérfürdőt rendezni. Miközben mondja a magáét kezei ösztönösen söprik össze a kockákat. Kezében aprón rázza meg őket, majd ugyanolyan hanyag mozdulattal engedi el őket, mint az iménti intése. Kettő egyes, egy kettes, négyes, hatos. Ezeket a számokat látván még az arckifejezése sem rezzen bele, csak felkapja az egészet és újradobja mindet, s bár jobb eredmény születik: kettő egyes, kettő kettes, ötös. *
* Szemeit lehunyja, majd a szája széle enyhén meggörbül felfelé. Ezt követően lassan és gyengéden himbálja a fejét jobbra-balra. Bárhogy próbál ezen vesződni, számára nem rakódik össze a kirakós, hogy mégis mi lehetett a végcél. Talán maguk sem tudták, s csak úsztak az árral, amit akkor jónak láttak, nem tudván, hogy cápából sincs hiány. Fejének mozgatása végül ott ér véget, mikor elhatározza, hogy a hallottak terveit és motivációját nem éri meg feszegetni, kivéve, ha nem szeretne a helyükbe lépni, amit nem akar. *
- Annyi baj legyen. Néhány mitugrásszal kevesebb nem sok vizet fog zavarni. Mást nem legalább azt a kevés lehetőséget nem lopják el mások elől. Bár ha ilyen balfaszok voltak, kétlem, hogy fürödtek volna lehetőségben.
* Végül félrelegyint kezével közömbösségét jelezve. Nem mintha olyan késztető érzése lenne, hogy beleköpjön a helyi erők levesébe. Azt meghagyja a közeli városnak. *
- Tudod te, hogy értettem.
* Förmed rá a másikra, még mielőtt kívülállónak titulálná saját otthonából. Mondhat bárki bármit a kikötőről, ez az ő otthona és el is fogadja minden bűzével, bűnével, amit csak felkínál. Legyen bármennyire is koszos az utca és váljon bármennyire is tisztábbá a vörös ruhája, a szülővárosa marad. Ám a tény, hogy itt nőtt fel, ez nem jelent semmit, főleg, ha nem járja naponta az utcákat. Bármi megjelenhet csakúgy. *
- Nem jártam be minden utcát és nem is figyelek nagyon oda a kis változásokra. Egy fogadó biztos csendesebb lenne. Na meg valamivel olcsóbb is. Gondolnom kell az éjszakára is, hacsak nem szeretném, hogy valaki meglátogasson az utcán az éjszaka közepén.
* Teszi hozzá, s bár a feltételezés nagyon is illik a kikötőre, valahogy nem szeretne most vérfürdőt rendezni. Miközben mondja a magáét kezei ösztönösen söprik össze a kockákat. Kezében aprón rázza meg őket, majd ugyanolyan hanyag mozdulattal engedi el őket, mint az iménti intése. Kettő egyes, egy kettes, négyes, hatos. Ezeket a számokat látván még az arckifejezése sem rezzen bele, csak felkapja az egészet és újradobja mindet, s bár jobb eredmény születik: kettő egyes, kettő kettes, ötös. *
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-12 12:01:26
Üzenet elküldve: 2026-03-12 12:01:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aprót bólint.*
- Amúgy igen. Tényleg sikerült nekik. *-az asztalra könyököl-* Hetekig másról sem beszéltek a népek, csak erről. Gondolhatod?!
*Bizony, tényleg felkapott beszédtéma volt ez. Jóformán mindenki azt találgatta, hogy mi lehetett a cél a dologgal. Elrettentés? Figyelmeztetés? Fenyegetés? Valószínű, hogy mindez együtt.
Lomhán bólint rá a törpe visszakérdezésére. Úgy sejti, hogy a szó szöget üthetett a fickó fejébe, ám az nem osztja meg vele a gondolatai ezzel kapcsolatban. Nem igyekszik rákérdezni. Mindenkinek járnak a saját gondolatok.*
- Jobbat? *-elvigyorodik-* Öregem, ha jártál már a Kikötőben, akkor tudhatod, hogy a Sellőháznál itt nincs jobb.
*És ezzel nem is túloz. Itt senki sem köpköd a padlóra, a pia nem vizezett, és a gyanús húsokból készült ragun kívül más is kérhető.*
- De az tény, hogy megkérik az árát. *-megbökdös két kockát, amely a hármassal felfelé áll. Az egyikből négyest csinál így, a másikból hatost. Teljes sort kap: kettőtől hatig látható minden szám. Bárcsak minden gond ilyen könnyen megoldható lenne az életben.*
- Nem, azt hiszem csak ez a kettő van, ha vedelni akarsz. A többi hely.. meh. Inkább csak fogadó. Azok meg tudod, milyenek..?!
*Aprót bólint.*
- Amúgy igen. Tényleg sikerült nekik. *-az asztalra könyököl-* Hetekig másról sem beszéltek a népek, csak erről. Gondolhatod?!
*Bizony, tényleg felkapott beszédtéma volt ez. Jóformán mindenki azt találgatta, hogy mi lehetett a cél a dologgal. Elrettentés? Figyelmeztetés? Fenyegetés? Valószínű, hogy mindez együtt.
Lomhán bólint rá a törpe visszakérdezésére. Úgy sejti, hogy a szó szöget üthetett a fickó fejébe, ám az nem osztja meg vele a gondolatai ezzel kapcsolatban. Nem igyekszik rákérdezni. Mindenkinek járnak a saját gondolatok.*
- Jobbat? *-elvigyorodik-* Öregem, ha jártál már a Kikötőben, akkor tudhatod, hogy a Sellőháznál itt nincs jobb.
*És ezzel nem is túloz. Itt senki sem köpköd a padlóra, a pia nem vizezett, és a gyanús húsokból készült ragun kívül más is kérhető.*
- De az tény, hogy megkérik az árát. *-megbökdös két kockát, amely a hármassal felfelé áll. Az egyikből négyest csinál így, a másikból hatost. Teljes sort kap: kettőtől hatig látható minden szám. Bárcsak minden gond ilyen könnyen megoldható lenne az életben.*
- Nem, azt hiszem csak ez a kettő van, ha vedelni akarsz. A többi hely.. meh. Inkább csak fogadó. Azok meg tudod, milyenek..?!
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-11 05:18:26
Üzenet elküldve: 2026-03-11 05:18:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
- A vágyam és az ízlésem... *mosolyog sejtelmesen, ahogy a wegtoreni szavaiból szemezget.* - Ezek bonyolult dolgok, kedvesem. *A sikamlósan duruzsoló hangszín egy lépéssel távolabb löki a másikat a további, mélyebb fejtegetéstől. Meglehet, hogy csak hatásvadászat, ahogy oly sok minden az Intéző kapcsán. Azt viszont egyértelműen érzi a vörös, hogy a kufár nem bizalmi státuszának változása miatt váltott közvetlenebb hangnemre. Zavarban van, vagy legalábbis feszeng, ami kissé azért mulattatja Ambroggiót.*
- Ezt csak magadnak köszönheted *fordítja fel tenyerét az utolsó mondatra. Nem is próbálja tagadni, hogy van benne igazság.* - Pimasz vagy. *Szúrja oda a nyilvánvaló okot is. Sürgető intése viszont nem mutat kéjelgő elégtételt, vagy éhesen várakozó férfivágyat. Van benne valami taszító, az kétségtelen, de inkább leányiskolák pedellusáé, aki csupán reá háruló kötelességből utasít, hogy aztán a térdére fektetve fenekelje el a vétkest, ahogy a vícium megköveteli. Mindig pőrén, habár erről a szabályok nem szólnak.
Talán az egész valóban nem más, csak hatalmi játszma. Elvégre a wegtoreni eléggé önkényesen óhajtja átszabni az üzleti megegyezést. Mindenesetre az látszik, hogy a férfit nem hatják meg az ügyesen csűrt-csavart szavak. Ragaszkodik a dologhoz, s ha Dayaneer az általa szabott új feltételek mentén akarja intézni a megegyezést, akkor ez alól nem bújhat ki.
Felmerülhet az is, hogy csak gyanakszik a lányra. Wegtorenben szép hagyománya van a rejtett pengéknek. A kufár pedig már az eddig felvázoltak alapján se épp az a szende szűzleány, aki szirupos eposzokon andalog egy kupac telepityergett zsebkendő között.*
- A vágyam és az ízlésem... *mosolyog sejtelmesen, ahogy a wegtoreni szavaiból szemezget.* - Ezek bonyolult dolgok, kedvesem. *A sikamlósan duruzsoló hangszín egy lépéssel távolabb löki a másikat a további, mélyebb fejtegetéstől. Meglehet, hogy csak hatásvadászat, ahogy oly sok minden az Intéző kapcsán. Azt viszont egyértelműen érzi a vörös, hogy a kufár nem bizalmi státuszának változása miatt váltott közvetlenebb hangnemre. Zavarban van, vagy legalábbis feszeng, ami kissé azért mulattatja Ambroggiót.*
- Ezt csak magadnak köszönheted *fordítja fel tenyerét az utolsó mondatra. Nem is próbálja tagadni, hogy van benne igazság.* - Pimasz vagy. *Szúrja oda a nyilvánvaló okot is. Sürgető intése viszont nem mutat kéjelgő elégtételt, vagy éhesen várakozó férfivágyat. Van benne valami taszító, az kétségtelen, de inkább leányiskolák pedellusáé, aki csupán reá háruló kötelességből utasít, hogy aztán a térdére fektetve fenekelje el a vétkest, ahogy a vícium megköveteli. Mindig pőrén, habár erről a szabályok nem szólnak.
Talán az egész valóban nem más, csak hatalmi játszma. Elvégre a wegtoreni eléggé önkényesen óhajtja átszabni az üzleti megegyezést. Mindenesetre az látszik, hogy a férfit nem hatják meg az ügyesen csűrt-csavart szavak. Ragaszkodik a dologhoz, s ha Dayaneer az általa szabott új feltételek mentén akarja intézni a megegyezést, akkor ez alól nem bújhat ki.
Felmerülhet az is, hogy csak gyanakszik a lányra. Wegtorenben szép hagyománya van a rejtett pengéknek. A kufár pedig már az eddig felvázoltak alapján se épp az a szende szűzleány, aki szirupos eposzokon andalog egy kupac telepityergett zsebkendő között.*
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-10 09:57:31
Üzenet elküldve: 2026-03-10 09:57:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Pedig aztán nem kis kacajba kezdene, ha kiderülne, hogy kék vér csörgedezik a másik ereiben. Ezt sajnos csak egyféleképpen lennének képesek megnézni, a módszer pedig kissé barbári és nagyban lenézett ebben az épületben, így azon felül, hogy egyszer elgondolkodik a másik rituális felnyársalásán, többet nem vesződik rajta. Egy pillanatra még a hideg is kirázza, mikor elképzeli a lázadók maradékát a dokkoknál. Undorító, bár nem ez az első, hogy ilyen történne. A megjegyzésére a szája sarka lassú görbülésbe kezd. *
- Hát, akkor sikerült nekik. Mármint a felrázás.
* Feleli jókedvűen. Rég volt már, hogy valaki megmutatta, hogy mire is képes. Ám mikor a kiszakítást említi az arcán lévő vonások hirtelen vállnak komorabbá. *
- Kiszakítani?
* Visszhangozza a hallott szót, s az elején értelmetlenségnek tartja, de ha jobban belegondol lát benne képzelőerőt. *
~ Először sárváros, most ez? Véletlen lenne? ~
- Talán…
* Motyogja szakálla alatt, majd a gondolatmenetet végigvezetve vált vissza az előbbi gondtalan énjére. Még ha igaza is van sem szeretne most ezzel foglalkozni. Meglendíti a kezét a másik felé, amolyan elutasítóan. Valóban sokat beszéltek, és még ha nem is tudják ebben a pillanatban, de sok gondolkodnivalót adott a törpének. *
- Jó ez a hely, de a gatyádat is ráfizeted, ha huzamosabb ideig iszol itt. Tudsz valami jobb helyet? A rumos az egy dolog, de oda csak az jár, akinek információ kell, vagy verekedni szeretne, vagy tiltva van mindenhonnan.
* Pedig aztán nem kis kacajba kezdene, ha kiderülne, hogy kék vér csörgedezik a másik ereiben. Ezt sajnos csak egyféleképpen lennének képesek megnézni, a módszer pedig kissé barbári és nagyban lenézett ebben az épületben, így azon felül, hogy egyszer elgondolkodik a másik rituális felnyársalásán, többet nem vesződik rajta. Egy pillanatra még a hideg is kirázza, mikor elképzeli a lázadók maradékát a dokkoknál. Undorító, bár nem ez az első, hogy ilyen történne. A megjegyzésére a szája sarka lassú görbülésbe kezd. *
- Hát, akkor sikerült nekik. Mármint a felrázás.
* Feleli jókedvűen. Rég volt már, hogy valaki megmutatta, hogy mire is képes. Ám mikor a kiszakítást említi az arcán lévő vonások hirtelen vállnak komorabbá. *
- Kiszakítani?
* Visszhangozza a hallott szót, s az elején értelmetlenségnek tartja, de ha jobban belegondol lát benne képzelőerőt. *
~ Először sárváros, most ez? Véletlen lenne? ~
- Talán…
* Motyogja szakálla alatt, majd a gondolatmenetet végigvezetve vált vissza az előbbi gondtalan énjére. Még ha igaza is van sem szeretne most ezzel foglalkozni. Meglendíti a kezét a másik felé, amolyan elutasítóan. Valóban sokat beszéltek, és még ha nem is tudják ebben a pillanatban, de sok gondolkodnivalót adott a törpének. *
- Jó ez a hely, de a gatyádat is ráfizeted, ha huzamosabb ideig iszol itt. Tudsz valami jobb helyet? A rumos az egy dolog, de oda csak az jár, akinek információ kell, vagy verekedni szeretne, vagy tiltva van mindenhonnan.
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-09 20:08:51
Üzenet elküldve: 2026-03-09 20:08:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*A kreol szereti azt képzelni magáról, hogy jól átlát az embereken, hogy piszkosul hamar megneszeli a szándékaikat vagy a vágyaikat - utóbbi igencsak hasznos tulajdonság annak, aki kufárkodásra adja a fejét. Mindig akadtak azonban az élete során, akik alaposan feladták neki a leckét. Cressys annyi együtt töltött év után is rejtelem maradt a számára, s úgy sejti hosszan tartó hatalma részben ennek a kiszámíthatatlanságnak köszönhető. Sokszor előfordult, hogy még őt vagy Khaant sem avatta be a terveibe, kénytelenek voltak vakon bízni benne, s csak utólag érthették meg, mi miért történt úgy, ahogy. Mire a kép összeállt, Cressys már két lépéssel előrébb járt, és az alku vége rendszerint pontosan ott kötött ki, ahol ő akarta. Nem volt ez feltétlenül kényelmes érzés, de a kreol kénytelen volt elismerni, kétségtelenül működött.
Ebben most leheletnyi hasonlóságot vél felfedezni egykori mestere és az Intéző között. Sikamlós modorából mindeddig nem sikerült kihámoznia a számításait, talán éppen ezért szalad végig rajta valamiféle viszkető izgalom, amíg a feleletre vár. Elképzelése sincs arról, hogy hajlandó-e elfogadni a hozott térképet holmi előleg gyanánt, még abban sem biztos, hogy egyáltalán rendelkezik azzal a bizonyos információval, amire a leány olyannyira vágyik. Elvégre eddig semmi jelét nem adta ennek.
Ugyan arcán nem játszik mosoly, de a zöldek egyértelmű vidor várakozással kutatják a rókaképű tekintetét, a kedélyes fény azonban a száraz utasításra egy pillanat alatt elillan. A kerekedő haragot azonban méltósággal viseli, épp csak feszülten markol az ágytakaróra, a pillantások elsötétednek, mint egy ugrásra kész ibrisznek. Az a megvillanó vérszomj árulkodik arról, más körülmények között nem gondolkodna azon, hogy tőrt rántson, s egy igencsak kellemes képzetben a pengéje hegyét már fenyegetve szorítja a férfi combjának.*
~ J'umuk haqira ~ *költ magában illő szitkot a vörös szülőanyjára, épp csak az utolsó pillanatban sikerül visszafognia a nyelvét, amivel helyette feszülten simít végig fogsorán. Végül csak csalódottan sóhajt fel - ezzel is időt nyerve, hogy leküzdje a torkán a haragot -, s rosszallóan csóválja meg a fejét.*
- Ejnye Ambroggio *feddi meg játékosan, felvéve egy bizalmasabb hangnemet, amitől eddig ügyesen távol tartotta magát* - Többet vártam tőled.
*Még csak hazudnia sem kell, furcsamód nem vette számításba, hogy ilyen jellegű óhaja lehet a másiknak vele szemben*
- Komolyan épp az én meztelen testem látványára vágysz egy bordélyban? *hitetlenkedés hallatszik a szavaiból. Esze ágában sincs ezzel a saját adottságait vitatni, de annyi leány közül válogathat kénye-kedve szerint, nem teljesen érti, miért épp ezt kéri tőle az Intéző. Egyértelműen nincsen rászorulva.*
- Egyébként is, úgy hiszem egy kicsit már koros vagyok az ízlésednek.
*A kis fricskáját csaknem követi azért egy gúnyos mosoly, de tartva attól, hogy olaj lenne a tűzre, inkább kíváncsian függeszti pillantásait a másikra, hűvös higgadtsággal kérdez tovább. Kényelembe helyezve magát támaszkodik az ágyon a könyökével, fejét oldalra billenti.*
- Vagy a megalázásom gondolata izgat, Intéző uram? *erre azért már nagyobb összeget merne tenni, annyit már ilyen rövid idő alatt is megtanult a vörösről, hogy kedvére van az ilyesfajta hatalmi játszma. Addig legalább is mindenképp, amíg ő van nyeregben.*
*A kreol szereti azt képzelni magáról, hogy jól átlát az embereken, hogy piszkosul hamar megneszeli a szándékaikat vagy a vágyaikat - utóbbi igencsak hasznos tulajdonság annak, aki kufárkodásra adja a fejét. Mindig akadtak azonban az élete során, akik alaposan feladták neki a leckét. Cressys annyi együtt töltött év után is rejtelem maradt a számára, s úgy sejti hosszan tartó hatalma részben ennek a kiszámíthatatlanságnak köszönhető. Sokszor előfordult, hogy még őt vagy Khaant sem avatta be a terveibe, kénytelenek voltak vakon bízni benne, s csak utólag érthették meg, mi miért történt úgy, ahogy. Mire a kép összeállt, Cressys már két lépéssel előrébb járt, és az alku vége rendszerint pontosan ott kötött ki, ahol ő akarta. Nem volt ez feltétlenül kényelmes érzés, de a kreol kénytelen volt elismerni, kétségtelenül működött.
Ebben most leheletnyi hasonlóságot vél felfedezni egykori mestere és az Intéző között. Sikamlós modorából mindeddig nem sikerült kihámoznia a számításait, talán éppen ezért szalad végig rajta valamiféle viszkető izgalom, amíg a feleletre vár. Elképzelése sincs arról, hogy hajlandó-e elfogadni a hozott térképet holmi előleg gyanánt, még abban sem biztos, hogy egyáltalán rendelkezik azzal a bizonyos információval, amire a leány olyannyira vágyik. Elvégre eddig semmi jelét nem adta ennek.
Ugyan arcán nem játszik mosoly, de a zöldek egyértelmű vidor várakozással kutatják a rókaképű tekintetét, a kedélyes fény azonban a száraz utasításra egy pillanat alatt elillan. A kerekedő haragot azonban méltósággal viseli, épp csak feszülten markol az ágytakaróra, a pillantások elsötétednek, mint egy ugrásra kész ibrisznek. Az a megvillanó vérszomj árulkodik arról, más körülmények között nem gondolkodna azon, hogy tőrt rántson, s egy igencsak kellemes képzetben a pengéje hegyét már fenyegetve szorítja a férfi combjának.*
~ J'umuk haqira ~ *költ magában illő szitkot a vörös szülőanyjára, épp csak az utolsó pillanatban sikerül visszafognia a nyelvét, amivel helyette feszülten simít végig fogsorán. Végül csak csalódottan sóhajt fel - ezzel is időt nyerve, hogy leküzdje a torkán a haragot -, s rosszallóan csóválja meg a fejét.*
- Ejnye Ambroggio *feddi meg játékosan, felvéve egy bizalmasabb hangnemet, amitől eddig ügyesen távol tartotta magát* - Többet vártam tőled.
*Még csak hazudnia sem kell, furcsamód nem vette számításba, hogy ilyen jellegű óhaja lehet a másiknak vele szemben*
- Komolyan épp az én meztelen testem látványára vágysz egy bordélyban? *hitetlenkedés hallatszik a szavaiból. Esze ágában sincs ezzel a saját adottságait vitatni, de annyi leány közül válogathat kénye-kedve szerint, nem teljesen érti, miért épp ezt kéri tőle az Intéző. Egyértelműen nincsen rászorulva.*
- Egyébként is, úgy hiszem egy kicsit már koros vagyok az ízlésednek.
*A kis fricskáját csaknem követi azért egy gúnyos mosoly, de tartva attól, hogy olaj lenne a tűzre, inkább kíváncsian függeszti pillantásait a másikra, hűvös higgadtsággal kérdez tovább. Kényelembe helyezve magát támaszkodik az ágyon a könyökével, fejét oldalra billenti.*
- Vagy a megalázásom gondolata izgat, Intéző uram? *erre azért már nagyobb összeget merne tenni, annyit már ilyen rövid idő alatt is megtanult a vörösről, hogy kedvére van az ilyesfajta hatalmi játszma. Addig legalább is mindenképp, amíg ő van nyeregben.*
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-09 06:12:56
Üzenet elküldve: 2026-03-09 06:12:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*A wegtoreniekre oly jellemző ez a rátarti arcátlanság. A kufár pedig ráadásképp úgy viseli, mint valami koronát. Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy ügyes a kicsike. A térkép, ha nem is a legpontosabb, amit látott, de egészen jó darab. Méghozzá igen rövid határidőn belül szállítva.
Az Intéző pillantása nem követi a wegtoreniét a kereskedelmi útvonalak rajzai közé. Ehelyett pontosan azt az utat követi, amit a saját portékáját méregető mozdulat csalja: végig a finom nyak vonalán, le a merész dekoltázs medrébe. A rókaképű viszont nem az a hajós ezeken a vizeken, akit tehetetlenül sodornak a női praktikák ármányai. Inkább egyfajta tisztelgés ez tőle, ami esendőség helyett arról árulkodik, hogy jobb az óvatosság vele szemben.
A némber olyan édes, búgó köntösben adja elő a mondandóját, mintha nem is az egyezségük teljes mértékű felrúgásáról, s előre követelt fizetségről beszélne. Már-már úgy hat, mint aki maga is szívességet tesz. Ügyes, meg kell hagyni.
Ambroggio töprengve sercinti meg szakállkáját, majd kortyol a poharából, s eközben végig a kufáron tartja zavarba ejtő tekintetét.*
- Hát legyen *mondja olyan hangon, melyben az a zönge már előre sejtelmes szőnyeget terít a következmények elé.* - Nem hagylak üres kézzel *mondja, aztán tart egy újabb szünetet, ami csak még tovább mélyíti a kellemetlen érzeteket ebben az üzletben.*
- De játsszunk nyílt lapokkal. *Megemelkedik kicsit az álla, s a metszett pohárral Dayaneer felé int.* - Vetkőzz.
*A hangja száraz és tárgyilagos, de Ambroggio szájából minden kicsit kenetteljesen és taszító élvetegséggel hangzik, akár valami levakarhatatlan képzerttársítás.*
*A wegtoreniekre oly jellemző ez a rátarti arcátlanság. A kufár pedig ráadásképp úgy viseli, mint valami koronát. Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy ügyes a kicsike. A térkép, ha nem is a legpontosabb, amit látott, de egészen jó darab. Méghozzá igen rövid határidőn belül szállítva.
Az Intéző pillantása nem követi a wegtoreniét a kereskedelmi útvonalak rajzai közé. Ehelyett pontosan azt az utat követi, amit a saját portékáját méregető mozdulat csalja: végig a finom nyak vonalán, le a merész dekoltázs medrébe. A rókaképű viszont nem az a hajós ezeken a vizeken, akit tehetetlenül sodornak a női praktikák ármányai. Inkább egyfajta tisztelgés ez tőle, ami esendőség helyett arról árulkodik, hogy jobb az óvatosság vele szemben.
A némber olyan édes, búgó köntösben adja elő a mondandóját, mintha nem is az egyezségük teljes mértékű felrúgásáról, s előre követelt fizetségről beszélne. Már-már úgy hat, mint aki maga is szívességet tesz. Ügyes, meg kell hagyni.
Ambroggio töprengve sercinti meg szakállkáját, majd kortyol a poharából, s eközben végig a kufáron tartja zavarba ejtő tekintetét.*
- Hát legyen *mondja olyan hangon, melyben az a zönge már előre sejtelmes szőnyeget terít a következmények elé.* - Nem hagylak üres kézzel *mondja, aztán tart egy újabb szünetet, ami csak még tovább mélyíti a kellemetlen érzeteket ebben az üzletben.*
- De játsszunk nyílt lapokkal. *Megemelkedik kicsit az álla, s a metszett pohárral Dayaneer felé int.* - Vetkőzz.
*A hangja száraz és tárgyilagos, de Ambroggio szájából minden kicsit kenetteljesen és taszító élvetegséggel hangzik, akár valami levakarhatatlan képzerttársítás.*
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-06 12:10:10
Üzenet elküldve: 2026-03-06 12:10:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem különösebben reagál a szarkasztikus hangsúlyra, talán csak szemöldökei emelkednek meg kissé. Nem tudja hová tenni a dolgot. Mit várt a törpe? Hogy Lihanech-i nemesnek hazudja magát? Mekkora ostobaság lenne már ilyesmit csinálni, nem igaz?*
- Ott hát. Már amit a sirályok és a patkányok meghagytak belőlük. *-szájzugába apró fintor ül egy pillanatra. Ocsmány egy dekoráció az, amiről beszélnek. Bár az igaz, hogy amióta kiakasztásra kerültek, nem is nagyon van virgonckodás meg késrángatás a Kikötőben. Rábiccent a fickó magvasan összefoglalt véleményére azt illetőn, hogy mibe nyúltak a szerencsétlen flótások.*
- Talán nem megváltani akarták. Csak felrázni a dolgokat. Vagy csak kiszakítani egy részt belőle maguknak. *-tűnődőn vállat von. Személy szerint tényleg nem tudja, hogy mi lehetett a dolog mögött. A pletykák.. hát, a pletykák olyanok, mint a lapostetű a Kikötői szajha bokrában. Számost vannak s nyüzsögnek. És a legjobb az, hogy ha egyiket sem hagyja az ember, hogy a bőre alá másszon. A nagy számok törvénye alapján biztos, hogy az egyik pletyka a legteljesebb és színtiszta igazság, épp úgy, mint ahogy -ha elégszer megpróbálja- mind az öt kockával lehetséges egyszerre hatost is dobnia. Csak ahogy ez utóbbira átkozottul kicsi az esély, úgy arra is az, hogy az ocsúból az ember megtalálja azt az egyetlen búzaszemet.*
- De hiába volt tökük, ha egyszer elszúrták, amit el akartak érni. Nem igaz? *-oldalra biccenti a fejét. Ráunt a témára. A halottak halottak maradnak, az élők meg továbbra is úgy kavarják a dolgaikat, ahogy akarják. Vagy ahogy tudják. Felmarkolja a kockáit, és találomra az asztalra szórja őket. Mekkora eséllyel dob majd pont öt darab hatost? Szemöldökei közé halvány árkok húzódnak a dobás eredményét látva. Egy kettes, három hármas (ez különben egész szerencsésen jött ki), és egy ötös.*
- Eh, csessze meg. *-sóhajtja. Megbillenti korsóját, de annak alján már csak némi fád hab ül.-* Nem megy most ez nekem. Ez is elfogyott.
*Visszaengedi a korsót.*
- És, azt hiszem, eleget susmusoltunk a száradni kirakott szennyesről is.
*Nem különösebben reagál a szarkasztikus hangsúlyra, talán csak szemöldökei emelkednek meg kissé. Nem tudja hová tenni a dolgot. Mit várt a törpe? Hogy Lihanech-i nemesnek hazudja magát? Mekkora ostobaság lenne már ilyesmit csinálni, nem igaz?*
- Ott hát. Már amit a sirályok és a patkányok meghagytak belőlük. *-szájzugába apró fintor ül egy pillanatra. Ocsmány egy dekoráció az, amiről beszélnek. Bár az igaz, hogy amióta kiakasztásra kerültek, nem is nagyon van virgonckodás meg késrángatás a Kikötőben. Rábiccent a fickó magvasan összefoglalt véleményére azt illetőn, hogy mibe nyúltak a szerencsétlen flótások.*
- Talán nem megváltani akarták. Csak felrázni a dolgokat. Vagy csak kiszakítani egy részt belőle maguknak. *-tűnődőn vállat von. Személy szerint tényleg nem tudja, hogy mi lehetett a dolog mögött. A pletykák.. hát, a pletykák olyanok, mint a lapostetű a Kikötői szajha bokrában. Számost vannak s nyüzsögnek. És a legjobb az, hogy ha egyiket sem hagyja az ember, hogy a bőre alá másszon. A nagy számok törvénye alapján biztos, hogy az egyik pletyka a legteljesebb és színtiszta igazság, épp úgy, mint ahogy -ha elégszer megpróbálja- mind az öt kockával lehetséges egyszerre hatost is dobnia. Csak ahogy ez utóbbira átkozottul kicsi az esély, úgy arra is az, hogy az ocsúból az ember megtalálja azt az egyetlen búzaszemet.*
- De hiába volt tökük, ha egyszer elszúrták, amit el akartak érni. Nem igaz? *-oldalra biccenti a fejét. Ráunt a témára. A halottak halottak maradnak, az élők meg továbbra is úgy kavarják a dolgaikat, ahogy akarják. Vagy ahogy tudják. Felmarkolja a kockáit, és találomra az asztalra szórja őket. Mekkora eséllyel dob majd pont öt darab hatost? Szemöldökei közé halvány árkok húzódnak a dobás eredményét látva. Egy kettes, három hármas (ez különben egész szerencsésen jött ki), és egy ötös.*
- Eh, csessze meg. *-sóhajtja. Megbillenti korsóját, de annak alján már csak némi fád hab ül.-* Nem megy most ez nekem. Ez is elfogyott.
*Visszaengedi a korsót.*
- És, azt hiszem, eleget susmusoltunk a száradni kirakott szennyesről is.
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-05 11:48:11
Üzenet elküldve: 2026-03-05 11:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Aprón bólint a megismétlésre. Pontosan az, aminek mondja és aminek tűnik. Osztja a hülyeséget, mármint az igét. Jó helyen kapiskál a másik, nem csak nosztalgiázni és beszélgetni jött a kikötőbe, de vannak olyan titkok, amiket még egy fogóval sem lehetne kihúzni a másokból. Talán ez is egy olyan. Talán ez is egy hazugság és valójában csak hiányzott neki a kikötő nyújtotta felhozatal.
Egy egyetértő arckifejezés ül ki rá az első szavak hallatán. Amolyan „jogos”. Mert valóban nincs rá szükség, de végül csak megkapja a választ. *
- Egy igazi kikötői.
* Mondja, persze az irónia méterekről érezhető, akárcsak a többnapos partra vetett hal. Ha lenne pohara most megemelné a másik előtt, annak hiányában csak kezével int, mintha lenne is ott valami. Bár ritkább madár errefelé, aki nem itt születve ver gyökeret a talajba. *
- Még mindig ott vannak? Biztos elkerülhettem őket, amikor jöttem. Mostanra már biztos felismerhetetlen mind.
* Mondata végén morbid nevetésbe kezd. Nem sajnálja őket, kellett nekik szarba csapni. Ennél már csak azok voltak hülyébbek, akik sárváros bukásáért feleltek. Nem kell neki előadni, hogy kik a felelősek, pontosan tudja, hogy itt kinek van olyan ereje, hogy ilyen figyelmeztetéseket tegyen mindenki szeme elé következmények nélkül. *
- Szarba
* Fejezi be a másik mondatát, majd fejét kezdi rázni. *
- Milyen világot élünk? Néhány tucat ember fegyvert ragad, és azt hiszik, megválthatják a világot. Legalább a tökük megvolt, ha már az erejük nem. Ezt sokan nem mondhatják el magukról.
* Vállát is megrázza a mondata végén. Persze majdnem biztos benne, hogy ha sikerült volna, és most mások vezetnék a kikötőt, akkor máshogy beszélne róluk, de így? *
* Aprón bólint a megismétlésre. Pontosan az, aminek mondja és aminek tűnik. Osztja a hülyeséget, mármint az igét. Jó helyen kapiskál a másik, nem csak nosztalgiázni és beszélgetni jött a kikötőbe, de vannak olyan titkok, amiket még egy fogóval sem lehetne kihúzni a másokból. Talán ez is egy olyan. Talán ez is egy hazugság és valójában csak hiányzott neki a kikötő nyújtotta felhozatal.
Egy egyetértő arckifejezés ül ki rá az első szavak hallatán. Amolyan „jogos”. Mert valóban nincs rá szükség, de végül csak megkapja a választ. *
- Egy igazi kikötői.
* Mondja, persze az irónia méterekről érezhető, akárcsak a többnapos partra vetett hal. Ha lenne pohara most megemelné a másik előtt, annak hiányában csak kezével int, mintha lenne is ott valami. Bár ritkább madár errefelé, aki nem itt születve ver gyökeret a talajba. *
- Még mindig ott vannak? Biztos elkerülhettem őket, amikor jöttem. Mostanra már biztos felismerhetetlen mind.
* Mondata végén morbid nevetésbe kezd. Nem sajnálja őket, kellett nekik szarba csapni. Ennél már csak azok voltak hülyébbek, akik sárváros bukásáért feleltek. Nem kell neki előadni, hogy kik a felelősek, pontosan tudja, hogy itt kinek van olyan ereje, hogy ilyen figyelmeztetéseket tegyen mindenki szeme elé következmények nélkül. *
- Szarba
* Fejezi be a másik mondatát, majd fejét kezdi rázni. *
- Milyen világot élünk? Néhány tucat ember fegyvert ragad, és azt hiszik, megválthatják a világot. Legalább a tökük megvolt, ha már az erejük nem. Ezt sokan nem mondhatják el magukról.
* Vállát is megrázza a mondata végén. Persze majdnem biztos benne, hogy ha sikerült volna, és most mások vezetnék a kikötőt, akkor máshogy beszélne róluk, de így? *
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-04 22:21:32
Üzenet elküldve: 2026-03-04 22:21:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*A kis pedáns minőségellenőrzést látva akaratlanul is felmerül a kérdés a kreolban, hogy vajon Ambroggio itt élhet a bordélyban? Persze átutazóknál gyakran előfordul, hogy huzamosabb ideig szállnak meg itt, sok évvel ezelőtt egy-két hatig maga is kénytelen volt élvezni a Sellőház vendégszeretetét - ha az ember nem szándékszik ágyi poloskákkal hálni valamelyik lecsúszott kikötői fogadóban, akkor nem igazán van választása. Az Intézőről azonban el tudja képzelni, hogy bármiféle szégyenérzet nélkül eltölt itt hónapokat, talán éveket... valahogy illik is hozzá, a piperkőc jelenléte egészen emlékezteti azokra az utcalányokat futtató alakokra, akik az intézményeken kívül próbálnak érvényesülni a kéjek árusításának kimeríthetetlen piacán. Ki tudja, talán épp azért jár a Madám nyomában folyvást, mert titkon a helyére pályázik.
Nagyon úgy tűnik azonban ez amolyan kecskére a káposztát eset lenne. A szobába lépve a vörös kis félvér látványa legalább is erről árulkodik, s ugyan döbbenet nem ül ki az arcára, némi visszafogott undor játszik rajta. Borzasztóan fiatalnak tűnik a leány, s a szinte bakfis pillangócskák láttán akaratlanul is kavarog benne a gondolat, mennyire közel volt ahhoz, hogy hasonló sorsra jusson. Egy utcakölyök előtt sohasem állt túl sok lehetőség, gyakorta a leányoknak nem is akad választása, könnyen begyűjtik őket a sikátorokban, s akár más városokban adnak túl rajtuk.
Nem zavartatja magát különösebben, mikor a szobalány érkezik, arrébb húzódva az útból finoman a falnak dől, türelmesen figyeli a gyakorlott munkát, s csak akkor löki el magát, mikor az ajtó és az ablak is zárul. Jót tett egyébként a szobának a kis szellőztetés, megültek benne az előző éjszaka kellemetlenül nehéz aromái, most azonban a hűvös kikötői szellő legalább kitessékelte a nagy részét.
Talán a helyzet megkívánná, de egyelőre nem foglal helyet. Az ágy mellett ellépve ujjai között finoman morzsolva szemléli meg a baldachin anyagát, majd lép tovább, hogy végigsimítson a szék bársonyán. Mint egy huncutságon ért kisgyerek, úgy mosolyodik el orra alatt a rosszallásra, de hamarosan rendezi is a vonásait. Az a pimasz kis fény azonban ott dereng pillantásaiban továbbra is, miközben egészen úgy tűnik, hogy a bútordarabot méregeti.*
- Nem voltam? *kérdez vissza egy leheletnyi szendeséggel, s épp csak szeme sarkából pillant ki a másikra* - Ne haragudjon Intéző uram, nem igazán szeretem mások előtt teregetni a szennyest *persze a közönség csak részben az oka a kis füllentésének, elvégre véleménye szerint a teljes igazság valójában semmiben sem befolyásolja a kérését. Legfeljebb csak a vörös önérzetét sérthetné a hazugság, de jól láthatóan inkább élvezettel kapaszkodik belé.* - De úgy hiszem ez érthető, nem igaz?
*Kérdez vissza lágyan, közben az asztalkához lépve simít végig a megmunkált fafelületen. Cédrus talán? Mahagóni? Vagy csak ügyes kis másolat? Igazából különösebben nem foglalkoztatja. A férfi előtt áll meg, füle mögé tűr egy zavaró gesztenyeszín fürtöt, aztán az asztallapra támaszkodva hajol közelebb, hogy ismét szemügyre vegye a térképet*
- Próbált már kalózoktól vagy csempészektől térképet szerezni, Ambroggio? *ujjbegye végigköveti a fő hajózási útvonal egyik halvány ívét* - Nem könnyű mutatvány és nem is olcsó. De hát ugye a tudást meg kell fizetni, ezek a tapasztalt haramiák pedig általában jobban ismerik a környéket, mint a kartográfusok.
*Felegyenesedik, nagyot sóhajtva fordul szembe a rókaképűvel, hogy illetlen kezecskéje kisimítson egy otromba gyűrődést a giccses ingen. Nem tűnik provokálónak a mozdulat, inkább mintha szívességet tenne a makulátlanságra kínosan ügyelő Intézőnek a kéretlen segítségével. Most, hogy felpillant rá tűnik fel neki igazán, milyen átkozottul magas a fickó, ez ülve valahogy nem volt ennyire szembeöltő.*
- A legtöbben még egy kövér erszény láttán sem válnak meg szívesen a térképüktől. Ahogy maga is mondta, kevesen foglalkoznak manapság kartográfiával.
*Eltávolodik végül a modortalan közelségből, hogy aztán néhány lépést téve a megvetett ágy végébe huppanjon le, vigyázva azért, hogy ne túrja szét a frissen vetett ágyneműt.*
- Maga pedig szinte egy teljes gyűjteményt kér tőlem *dől hátra kissé, s támasztja meg magát* - Nem lehetetlen ugyan a begyűjtésük, de hónapokba, ha nem évekbe telik. *tényszerűen közöl, nem úgy tűnik, mint aki puszta piszkálásból túlozna*
- Nem zárkózom el persze a kihívástól *egyik lábát átveti a másikon, kicsit megszemléli csizmája orrát mielőtt zöldjei felkeresnék a rókapillantásokat*
- De sajnos a fizetségemre nem várhatok éveket, még csak hónapokat sem. Egyikünk se látja sok hasznomat, ha a balga fiatalkori döntéseim utolérnek.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.04 22:27:21
*A kis pedáns minőségellenőrzést látva akaratlanul is felmerül a kérdés a kreolban, hogy vajon Ambroggio itt élhet a bordélyban? Persze átutazóknál gyakran előfordul, hogy huzamosabb ideig szállnak meg itt, sok évvel ezelőtt egy-két hatig maga is kénytelen volt élvezni a Sellőház vendégszeretetét - ha az ember nem szándékszik ágyi poloskákkal hálni valamelyik lecsúszott kikötői fogadóban, akkor nem igazán van választása. Az Intézőről azonban el tudja képzelni, hogy bármiféle szégyenérzet nélkül eltölt itt hónapokat, talán éveket... valahogy illik is hozzá, a piperkőc jelenléte egészen emlékezteti azokra az utcalányokat futtató alakokra, akik az intézményeken kívül próbálnak érvényesülni a kéjek árusításának kimeríthetetlen piacán. Ki tudja, talán épp azért jár a Madám nyomában folyvást, mert titkon a helyére pályázik.
Nagyon úgy tűnik azonban ez amolyan kecskére a káposztát eset lenne. A szobába lépve a vörös kis félvér látványa legalább is erről árulkodik, s ugyan döbbenet nem ül ki az arcára, némi visszafogott undor játszik rajta. Borzasztóan fiatalnak tűnik a leány, s a szinte bakfis pillangócskák láttán akaratlanul is kavarog benne a gondolat, mennyire közel volt ahhoz, hogy hasonló sorsra jusson. Egy utcakölyök előtt sohasem állt túl sok lehetőség, gyakorta a leányoknak nem is akad választása, könnyen begyűjtik őket a sikátorokban, s akár más városokban adnak túl rajtuk.
Nem zavartatja magát különösebben, mikor a szobalány érkezik, arrébb húzódva az útból finoman a falnak dől, türelmesen figyeli a gyakorlott munkát, s csak akkor löki el magát, mikor az ajtó és az ablak is zárul. Jót tett egyébként a szobának a kis szellőztetés, megültek benne az előző éjszaka kellemetlenül nehéz aromái, most azonban a hűvös kikötői szellő legalább kitessékelte a nagy részét.
Talán a helyzet megkívánná, de egyelőre nem foglal helyet. Az ágy mellett ellépve ujjai között finoman morzsolva szemléli meg a baldachin anyagát, majd lép tovább, hogy végigsimítson a szék bársonyán. Mint egy huncutságon ért kisgyerek, úgy mosolyodik el orra alatt a rosszallásra, de hamarosan rendezi is a vonásait. Az a pimasz kis fény azonban ott dereng pillantásaiban továbbra is, miközben egészen úgy tűnik, hogy a bútordarabot méregeti.*
- Nem voltam? *kérdez vissza egy leheletnyi szendeséggel, s épp csak szeme sarkából pillant ki a másikra* - Ne haragudjon Intéző uram, nem igazán szeretem mások előtt teregetni a szennyest *persze a közönség csak részben az oka a kis füllentésének, elvégre véleménye szerint a teljes igazság valójában semmiben sem befolyásolja a kérését. Legfeljebb csak a vörös önérzetét sérthetné a hazugság, de jól láthatóan inkább élvezettel kapaszkodik belé.* - De úgy hiszem ez érthető, nem igaz?
*Kérdez vissza lágyan, közben az asztalkához lépve simít végig a megmunkált fafelületen. Cédrus talán? Mahagóni? Vagy csak ügyes kis másolat? Igazából különösebben nem foglalkoztatja. A férfi előtt áll meg, füle mögé tűr egy zavaró gesztenyeszín fürtöt, aztán az asztallapra támaszkodva hajol közelebb, hogy ismét szemügyre vegye a térképet*
- Próbált már kalózoktól vagy csempészektől térképet szerezni, Ambroggio? *ujjbegye végigköveti a fő hajózási útvonal egyik halvány ívét* - Nem könnyű mutatvány és nem is olcsó. De hát ugye a tudást meg kell fizetni, ezek a tapasztalt haramiák pedig általában jobban ismerik a környéket, mint a kartográfusok.
*Felegyenesedik, nagyot sóhajtva fordul szembe a rókaképűvel, hogy illetlen kezecskéje kisimítson egy otromba gyűrődést a giccses ingen. Nem tűnik provokálónak a mozdulat, inkább mintha szívességet tenne a makulátlanságra kínosan ügyelő Intézőnek a kéretlen segítségével. Most, hogy felpillant rá tűnik fel neki igazán, milyen átkozottul magas a fickó, ez ülve valahogy nem volt ennyire szembeöltő.*
- A legtöbben még egy kövér erszény láttán sem válnak meg szívesen a térképüktől. Ahogy maga is mondta, kevesen foglalkoznak manapság kartográfiával.
*Eltávolodik végül a modortalan közelségből, hogy aztán néhány lépést téve a megvetett ágy végébe huppanjon le, vigyázva azért, hogy ne túrja szét a frissen vetett ágyneműt.*
- Maga pedig szinte egy teljes gyűjteményt kér tőlem *dől hátra kissé, s támasztja meg magát* - Nem lehetetlen ugyan a begyűjtésük, de hónapokba, ha nem évekbe telik. *tényszerűen közöl, nem úgy tűnik, mint aki puszta piszkálásból túlozna*
- Nem zárkózom el persze a kihívástól *egyik lábát átveti a másikon, kicsit megszemléli csizmája orrát mielőtt zöldjei felkeresnék a rókapillantásokat*
- De sajnos a fizetségemre nem várhatok éveket, még csak hónapokat sem. Egyikünk se látja sok hasznomat, ha a balga fiatalkori döntéseim utolérnek.
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.04 22:27:21
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-04 10:08:01
Üzenet elküldve: 2026-03-04 10:08:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
- Mindenki szereti, ha értékelik, kedvesem *mondja a személyzetnek hagyott aranyak kapcsán.
Az Intéző úgy viselkedik, mint aki otthon van. Ez persze nem is meglepő, azt tekintve, mennyi időt tölt itt. Úgy terelgeti, navigálja a wegtorenit a folyosó végén lévő szoba felé, mint egy házigazda. Út közben még arra is fordít figyelmet, hogy a szőnyeg egy ráncát a csizmája orrával kiegyengesse. Az egyik, sejtelmes fényű lámpást tartó fali kar díszkunkoráról lepattogzott festésen végigszalad az ujja, s nyűgös sóhaj szalad ki a tüdejéből, mint aki egyrészről elnézést kér az otromba csúfságért, másrészről pedig már a nyakába is akasztotta a javíttatás intézésének koloncát a későbbiekre.
Nem kulccsal nyitja a szobát, s hamarosan az is kiderül, hogy miért. Odabent egy kócos kis félvér épp kapkodva öltözködik. Talán csalóka a kevert vére miatt, de alig tűnik többnek bakfisnál.*
- Bocsásson meg, Duarrte úr. Elaludtam. Én nem akartam...
- Semmi baj, gyönyörűm *csókol az Intéző a fakóvörös tincsek közé. Atyák gesztusa ez imádott leányuk felé. Azt leszámítva persze, hogy Ambroggio keze közben a vékony ingecske alá csúszva cirógatja végig a félvér apró mellét.* - Menj csak *engedi útjára a lányt egy mosollyal, aki alig libben ki a szobából, halk kopogás hallatszik. Szoros konty, friss ágyneműt szorongató kezek.*
- Jöjjek vissza később? *kérdi bátortalan hang, mikor rájön, hogy az úr nincs egyedül.*
- Nem-nem, gyere csak *int neki az Intéző, mire a sellőkhöz mérten szinte pórian egyszerű ruhát viselő lány sietve lép a szobába. Látszik, hogy van gyakorlata az ilyesmiben: gyorsan ablakot nyit, s mire kellemesen kiszellőzik, már friss ágyneműt is húzott, a régit pedig kupacba fogva viszi a mosásba.
Ambroggio közben tölt magának egy pohár vizet, s az asztalnak támaszkodva figyeli a procedúrát. Semmi jelét nem mutatja, hogy bosszantaná a kis kényszerű közjáték. Sőt. Mintha még élvezné is, hogy váratja kicsit a wegtorenit. Int a lehúzott ágyiruhát ölelő leányzónak, hogy menjen csak, majd ő becsukja az ablakot. S így is tesz. Csukódik az ajtó, az Intéző pedig kintre zárja a még azért kissé csípős levegőt.*
- Sajnos több okból is rosszul indul ez az üzlet, drága Dayaneer *mondja, míg a függöny ráncainak rendezgetésével babrál.* - Egyrészt, mert nem voltál hozzám hozzám egészen őszinte *ingatja a fejét, de az nem derül ki, hogy a függönyráncok nem tökéletes szimmetriája vagy az információkkal való csúsztatás miatt.* - Másrészt pedig *fordul a wegtoreni felé, s csak koppant egyet az ujjával az asztalra tett térkép mellett* - nem ebben egyeztünk meg.
- Mindenki szereti, ha értékelik, kedvesem *mondja a személyzetnek hagyott aranyak kapcsán.
Az Intéző úgy viselkedik, mint aki otthon van. Ez persze nem is meglepő, azt tekintve, mennyi időt tölt itt. Úgy terelgeti, navigálja a wegtorenit a folyosó végén lévő szoba felé, mint egy házigazda. Út közben még arra is fordít figyelmet, hogy a szőnyeg egy ráncát a csizmája orrával kiegyengesse. Az egyik, sejtelmes fényű lámpást tartó fali kar díszkunkoráról lepattogzott festésen végigszalad az ujja, s nyűgös sóhaj szalad ki a tüdejéből, mint aki egyrészről elnézést kér az otromba csúfságért, másrészről pedig már a nyakába is akasztotta a javíttatás intézésének koloncát a későbbiekre.
Nem kulccsal nyitja a szobát, s hamarosan az is kiderül, hogy miért. Odabent egy kócos kis félvér épp kapkodva öltözködik. Talán csalóka a kevert vére miatt, de alig tűnik többnek bakfisnál.*
- Bocsásson meg, Duarrte úr. Elaludtam. Én nem akartam...
- Semmi baj, gyönyörűm *csókol az Intéző a fakóvörös tincsek közé. Atyák gesztusa ez imádott leányuk felé. Azt leszámítva persze, hogy Ambroggio keze közben a vékony ingecske alá csúszva cirógatja végig a félvér apró mellét.* - Menj csak *engedi útjára a lányt egy mosollyal, aki alig libben ki a szobából, halk kopogás hallatszik. Szoros konty, friss ágyneműt szorongató kezek.*
- Jöjjek vissza később? *kérdi bátortalan hang, mikor rájön, hogy az úr nincs egyedül.*
- Nem-nem, gyere csak *int neki az Intéző, mire a sellőkhöz mérten szinte pórian egyszerű ruhát viselő lány sietve lép a szobába. Látszik, hogy van gyakorlata az ilyesmiben: gyorsan ablakot nyit, s mire kellemesen kiszellőzik, már friss ágyneműt is húzott, a régit pedig kupacba fogva viszi a mosásba.
Ambroggio közben tölt magának egy pohár vizet, s az asztalnak támaszkodva figyeli a procedúrát. Semmi jelét nem mutatja, hogy bosszantaná a kis kényszerű közjáték. Sőt. Mintha még élvezné is, hogy váratja kicsit a wegtorenit. Int a lehúzott ágyiruhát ölelő leányzónak, hogy menjen csak, majd ő becsukja az ablakot. S így is tesz. Csukódik az ajtó, az Intéző pedig kintre zárja a még azért kissé csípős levegőt.*
- Sajnos több okból is rosszul indul ez az üzlet, drága Dayaneer *mondja, míg a függöny ráncainak rendezgetésével babrál.* - Egyrészt, mert nem voltál hozzám hozzám egészen őszinte *ingatja a fejét, de az nem derül ki, hogy a függönyráncok nem tökéletes szimmetriája vagy az információkkal való csúsztatás miatt.* - Másrészt pedig *fordul a wegtoreni felé, s csak koppant egyet az ujjával az asztalra tett térkép mellett* - nem ebben egyeztünk meg.
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-03 14:22:55
Üzenet elküldve: 2026-03-03 14:22:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Az a halványan undorodó távolságtartás a csészétől csal egy aprócska mosolyt a szája sarkába. Pitiáner kis diadal, jelentéktelen kis elégtétel a férfi legutóbbi gyomorforgató és provokáló viselkedése miatt, ennél többet jelenleg nem igazán engedhet meg magának. Amíg nem kapja meg, amit akar, nem áll szándékában hergelni a másikat, a kisstílű bosszúnál sokkal fontosabb, hogy tudomást szerezzen a kis papírja hollétéről. Még így is bőven akadnak kétségei afelől, hogy valóban segít neki a rókaképű, a tegnapi nyájasságba csomagolt fenyegetései fényében talán nem is meglepő.
Zöldjei érdeklődve mustrálják a térképet vizslató tekintetet, a finnyás kis mozdulatokon kedve volna nevetni, de még időben elharapja. Sajnos akármennyire is szeretné, egyelőre nem sikerül leolvasnia a bajszos arcról, mennyire való kedvére a szerzemény, enyhe izgatottság azért hullámzik közben a gyomrában. Már épp azon töri a fejét, hogy pipára gyújt, amikor Ambroggio felveti a privátabb beszélgetés lehetőségét. Nem szívesen marad vele kettesben valami szobában, de tudja jól, hogy errefelé a falnak is füle van. Így is már többet tudják a mocskos kis titkát, mint kellene.*
- Kiváló ötlet *el is ereszti hát kabátja zsebében a csibuk szárát majd feláll az asztaltól, hogy követhesse az Intézőt.*
- Maga aztán igencsak jól jattoló vendég *jegyzi meg kedélyesen az előbb látottakra. Amennyit itt a férfi megfordul már kész vagyonokat költhetett el itt, nem csoda, hogy az ébenbőrű Madám barátságát élvezi. Az a sejtése, hogy Ambroggiot nem csupán az egyszerű földi örömök tartják itt, annál azért körmönfontabb alaknak tűnik. Kíváncsi, hogy vajon mi lehet a valódi oka annak, hogy állandóan az intézmény falai között lopja a napot - ha egyáltalán lopja, a füzetecskéjébe valamiért úgy sejti nem szívfacsaró elégiákat költ.
Ráérősen szedi a lépcsőfokokat a férfi előtt, míg végül az emeletre érve a vörös szőnyeges folyosón megtorpanva várja be a másikat. Vet néhány pillantást az ajtókra és a falakra, belegondolni is furcsa, milyen hosszú ideje nem járt idefent. Mintha egy teljesen másik életben lett volna.*
*Az a halványan undorodó távolságtartás a csészétől csal egy aprócska mosolyt a szája sarkába. Pitiáner kis diadal, jelentéktelen kis elégtétel a férfi legutóbbi gyomorforgató és provokáló viselkedése miatt, ennél többet jelenleg nem igazán engedhet meg magának. Amíg nem kapja meg, amit akar, nem áll szándékában hergelni a másikat, a kisstílű bosszúnál sokkal fontosabb, hogy tudomást szerezzen a kis papírja hollétéről. Még így is bőven akadnak kétségei afelől, hogy valóban segít neki a rókaképű, a tegnapi nyájasságba csomagolt fenyegetései fényében talán nem is meglepő.
Zöldjei érdeklődve mustrálják a térképet vizslató tekintetet, a finnyás kis mozdulatokon kedve volna nevetni, de még időben elharapja. Sajnos akármennyire is szeretné, egyelőre nem sikerül leolvasnia a bajszos arcról, mennyire való kedvére a szerzemény, enyhe izgatottság azért hullámzik közben a gyomrában. Már épp azon töri a fejét, hogy pipára gyújt, amikor Ambroggio felveti a privátabb beszélgetés lehetőségét. Nem szívesen marad vele kettesben valami szobában, de tudja jól, hogy errefelé a falnak is füle van. Így is már többet tudják a mocskos kis titkát, mint kellene.*
- Kiváló ötlet *el is ereszti hát kabátja zsebében a csibuk szárát majd feláll az asztaltól, hogy követhesse az Intézőt.*
- Maga aztán igencsak jól jattoló vendég *jegyzi meg kedélyesen az előbb látottakra. Amennyit itt a férfi megfordul már kész vagyonokat költhetett el itt, nem csoda, hogy az ébenbőrű Madám barátságát élvezi. Az a sejtése, hogy Ambroggiot nem csupán az egyszerű földi örömök tartják itt, annál azért körmönfontabb alaknak tűnik. Kíváncsi, hogy vajon mi lehet a valódi oka annak, hogy állandóan az intézmény falai között lopja a napot - ha egyáltalán lopja, a füzetecskéjébe valamiért úgy sejti nem szívfacsaró elégiákat költ.
Ráérősen szedi a lépcsőfokokat a férfi előtt, míg végül az emeletre érve a vörös szőnyeges folyosón megtorpanva várja be a másikat. Vet néhány pillantást az ajtókra és a falakra, belegondolni is furcsa, milyen hosszú ideje nem járt idefent. Mintha egy teljesen másik életben lett volna.*
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-03 11:12:39
Üzenet elküldve: 2026-03-03 11:12:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bár a csontvázak értékére utaló félmondat világot gyújt a fejében azt illetőn, hogy a törpe tulajdonképpen mi az ótvart is akar a Kikötőben azon túl, hogy kockázik, a nekiszegezett kérdést olyan kecsesen kerüli ki, mintha nem is egy köpcös fickó lenne, hanem legalább egy madárcsontú táncos. Ez persze nem kerüli el a figyelmét. Ha az ember átsiklik az ilyen részletek felett, akkor igen hamar találhatja magát akár egy kés rosszabb oldalán is.*
- Áh, tehát csak terjeszted az igét. *-bólint mégis szinte ártatlan arccal. Magában valahol egészen biztos benne, hogy messze nem csupán ezért ücsörög a fickó a Sellőházban. De – legyen. Végtére is nem negyveneseznek, hogy mindenki parancsra felfedje a lapjait. Noha az, hogy a törpe tovább folytatja saját maga faggatózását, némileg ellent mond ennek a tézisnek.*
- Nem mondtam. *-vakarja meg tűnődve borostás állát. Hátradől a széken. Kíváncsi, hogy mit akar a másik, így úgy dönt, hogy annak szabályai szerint játszik, amíg ez a játék legalábbis valamennyire is szórakoztató a saját maga számára.-* Mert nincs is rá szükség. Ide születtem, öregem.
*Kortyol a sörből, s a korty a szükségesnél nagyobbra sikerül az új kérdést hallva. Megköszörüli a torkát kissé.*
- Hallani? A fenébe is, akárhányszor a dokkokhoz megy az ember, látja őket. *-megnyomja a szót, mintha épp azt magyarázná a törpének, hogy a látás tromfolja a hallást.-* De értem, mit kérdezel.
*Szipog egy sort, visszadől a könyökeire. Ismét halkabban szólal meg*
- Leginkább csak pletykák vannak. Semmi konkrét. De pletykából elég sokféle van. Ami közös, az általában az, hogy olyanba tenyereltek bele, *-fejével alig láthatóan a dokksor felé int, így az ott himbálózókra utalva-* amibe nem kellett volna. Talán a Patkányok levesébe. Legalábbis ezt mondják a legtöbben.
*Bár a csontvázak értékére utaló félmondat világot gyújt a fejében azt illetőn, hogy a törpe tulajdonképpen mi az ótvart is akar a Kikötőben azon túl, hogy kockázik, a nekiszegezett kérdést olyan kecsesen kerüli ki, mintha nem is egy köpcös fickó lenne, hanem legalább egy madárcsontú táncos. Ez persze nem kerüli el a figyelmét. Ha az ember átsiklik az ilyen részletek felett, akkor igen hamar találhatja magát akár egy kés rosszabb oldalán is.*
- Áh, tehát csak terjeszted az igét. *-bólint mégis szinte ártatlan arccal. Magában valahol egészen biztos benne, hogy messze nem csupán ezért ücsörög a fickó a Sellőházban. De – legyen. Végtére is nem negyveneseznek, hogy mindenki parancsra felfedje a lapjait. Noha az, hogy a törpe tovább folytatja saját maga faggatózását, némileg ellent mond ennek a tézisnek.*
- Nem mondtam. *-vakarja meg tűnődve borostás állát. Hátradől a széken. Kíváncsi, hogy mit akar a másik, így úgy dönt, hogy annak szabályai szerint játszik, amíg ez a játék legalábbis valamennyire is szórakoztató a saját maga számára.-* Mert nincs is rá szükség. Ide születtem, öregem.
*Kortyol a sörből, s a korty a szükségesnél nagyobbra sikerül az új kérdést hallva. Megköszörüli a torkát kissé.*
- Hallani? A fenébe is, akárhányszor a dokkokhoz megy az ember, látja őket. *-megnyomja a szót, mintha épp azt magyarázná a törpének, hogy a látás tromfolja a hallást.-* De értem, mit kérdezel.
*Szipog egy sort, visszadől a könyökeire. Ismét halkabban szólal meg*
- Leginkább csak pletykák vannak. Semmi konkrét. De pletykából elég sokféle van. Ami közös, az általában az, hogy olyanba tenyereltek bele, *-fejével alig láthatóan a dokksor felé int, így az ott himbálózókra utalva-* amibe nem kellett volna. Talán a Patkányok levesébe. Legalábbis ezt mondják a legtöbben.
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-03 10:18:19
Üzenet elküldve: 2026-03-03 10:18:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Épp csak keverint egyet a sötét italon. Funkciótlan, tesz-vesz mozdulat, a piszmogás idegesítő színjátéka, amivel beszélgetőpartnereit gyakorta "szórakoztatja". A csésze széléhez érinti a kiskanalat, hogy a rajta meggyűlő csepp csatlakozhasson a keserű fekete többi részéhez. Utána azért a kisujját eltartva le is nyalja az ezüstösen fénylő kis holmit, hogy a körülményes bíbelődést még tovább nyújtsa. Ezt az alkalmat használja ki wegtoeni.
Bár a csészéjéért nyúló kezet nem állítja meg, a nyájas mosolygás hűvössé fagy az Intéző ábrázatán. Az intermezzo után úgy tolja félre a talán feléig elfogyasztott feketelevest, mintha a wegtoreni legalábbis beleköpött volna. Nem, Ambroggio egyáltalán nem szíveli, ha idegenek az italához nyúlnak.
Szigorúan a kiskanál végével és a felöltője zsebéből előhúzott monogramos kendővel ér az elég megviseltnek tűnő térképhez, ahogy kihajtja. Jobb szemöldöke kissé megemelkedik, de egyelőre nem szól semmit, amíg alaposan végig nem mustrálta. Végül aztán elengedi a papirost, s hagyja hengerré kunkorodni ismét. A kiskanalat az asztalra hajítja, a térképre pedig ráejti a kendőjét, úgy fogja meg.*
- Nos, kedvesem, remélem egyetértesz, hogy a továbbiakat inkább kellő diszkréció mellett vitassuk meg *kel fel ültéből, s a lépcső felé tesz egy invitáló mozdulatot, mellyel az emelet felétessékeli a kufárt. Természetesen nem feledkezik meg a borravalóról sem. Ez most 3 arany, mely igazából csupán kedves figyelmesség a személyzetnek a korai órán való kellemetlenkedésért.
Ő maga még gondosan a zsebébe süllyeszti kis bőrkötéses füzetkéjét, aztán, ha nincs akadálya, meg is indulhatnak felfelé.
Ezúttal az Intéző modora is mellőzi a máskor szokásos émelygősséget. Továbbra is atyáskodó és finomkodó, de immár jóval szolidabb mértékben.*
*Épp csak keverint egyet a sötét italon. Funkciótlan, tesz-vesz mozdulat, a piszmogás idegesítő színjátéka, amivel beszélgetőpartnereit gyakorta "szórakoztatja". A csésze széléhez érinti a kiskanalat, hogy a rajta meggyűlő csepp csatlakozhasson a keserű fekete többi részéhez. Utána azért a kisujját eltartva le is nyalja az ezüstösen fénylő kis holmit, hogy a körülményes bíbelődést még tovább nyújtsa. Ezt az alkalmat használja ki wegtoeni.
Bár a csészéjéért nyúló kezet nem állítja meg, a nyájas mosolygás hűvössé fagy az Intéző ábrázatán. Az intermezzo után úgy tolja félre a talán feléig elfogyasztott feketelevest, mintha a wegtoreni legalábbis beleköpött volna. Nem, Ambroggio egyáltalán nem szíveli, ha idegenek az italához nyúlnak.
Szigorúan a kiskanál végével és a felöltője zsebéből előhúzott monogramos kendővel ér az elég megviseltnek tűnő térképhez, ahogy kihajtja. Jobb szemöldöke kissé megemelkedik, de egyelőre nem szól semmit, amíg alaposan végig nem mustrálta. Végül aztán elengedi a papirost, s hagyja hengerré kunkorodni ismét. A kiskanalat az asztalra hajítja, a térképre pedig ráejti a kendőjét, úgy fogja meg.*
- Nos, kedvesem, remélem egyetértesz, hogy a továbbiakat inkább kellő diszkréció mellett vitassuk meg *kel fel ültéből, s a lépcső felé tesz egy invitáló mozdulatot, mellyel az emelet felétessékeli a kufárt. Természetesen nem feledkezik meg a borravalóról sem. Ez most 3 arany, mely igazából csupán kedves figyelmesség a személyzetnek a korai órán való kellemetlenkedésért.
Ő maga még gondosan a zsebébe süllyeszti kis bőrkötéses füzetkéjét, aztán, ha nincs akadálya, meg is indulhatnak felfelé.
Ezúttal az Intéző modora is mellőzi a máskor szokásos émelygősséget. Továbbra is atyáskodó és finomkodó, de immár jóval szolidabb mértékben.*
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-02 11:04:42
Üzenet elküldve: 2026-03-02 11:04:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Számára édes mindegy, hogy ki szövetkezik kivel, egészen addig, ameddig nem ellene szövetkeznek. Azt viszont nem egy ilyen helyen tudná meg. Ám nem tartja kizártnak egy titkos szövetség elképzelését a két világ krémjei között. Elvégre, míg módszerben és helyszínben különböznek, addig mindenhol ugyanazzal fizetnek. Az pénz olykor pedig többet beszél helyettük, mint ők. Nem nehéz elképzelni, hogy egy kisebb profit miatt néhány napra félre kerülnek az egymás után dobott sérelmek. Szabad kezét az asztal fölé emeli, majd a csontváz szót meghallva csettint egyet, majd mutató ujjával felé bök. *
- Ahogy mondod. Néhány… Csontváz talán érhet is annyit, hogy egy életre elrakhasd a zsebedbe az illetőt.
* Feltéve, ha az illető jól játssza ki a lapjait. Az is lehet, hogy miközben a saját malmára készülne hajtani a vizet, beleesik a folyóba. Ha túl erősen szorítunk valaki, az kicsúszik, ha túl gyengén, az elszökik. Ujjaival még mindig aprókat koppantgat az asztal felületére, ám a visszakérdezésre ezt abbahagyja. Szemei is egy pillanatra elengedik az eddig magára vetített érzelmet. Egyik szemöldökét egy hangyányival feljebb emeli, de hagyja, hogy a némaság elnyúljon kettejük között. *
- Csábítani? Én csupán terjesztem az igét. Gondolj erre úgy, mint egy szívességre, vagy mint egy vesztett fogadás büntetése.
* Vállát megvonja miközben szemei egy rövid pillanatra a guruló kockák eredményeit olvassa le, majd vissza a férfira. Nem válaszol az előbbi kérdésre, helyette inkább másra tereli a témát. *
- Mit is mondtál, mióta vagy a kikötőben?
* Teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést, majd a válasz után folytatja is. *
- Legutóbb mikor itt jártam eléggé érdekes dekorációval látták el a dokkokat. Talán két tucatnyi férfit kötöttek fel. Mint valami fogadónak a címere, úgy hagyták ott himbálózni őket a szélben. Hallottál erről valamit?
* Egyeseknek nem elég erős a gyomra, hogy ilyenekkel foglalkozzon, de hátha megtud valamit a jelenségről. *
* Számára édes mindegy, hogy ki szövetkezik kivel, egészen addig, ameddig nem ellene szövetkeznek. Azt viszont nem egy ilyen helyen tudná meg. Ám nem tartja kizártnak egy titkos szövetség elképzelését a két világ krémjei között. Elvégre, míg módszerben és helyszínben különböznek, addig mindenhol ugyanazzal fizetnek. Az pénz olykor pedig többet beszél helyettük, mint ők. Nem nehéz elképzelni, hogy egy kisebb profit miatt néhány napra félre kerülnek az egymás után dobott sérelmek. Szabad kezét az asztal fölé emeli, majd a csontváz szót meghallva csettint egyet, majd mutató ujjával felé bök. *
- Ahogy mondod. Néhány… Csontváz talán érhet is annyit, hogy egy életre elrakhasd a zsebedbe az illetőt.
* Feltéve, ha az illető jól játssza ki a lapjait. Az is lehet, hogy miközben a saját malmára készülne hajtani a vizet, beleesik a folyóba. Ha túl erősen szorítunk valaki, az kicsúszik, ha túl gyengén, az elszökik. Ujjaival még mindig aprókat koppantgat az asztal felületére, ám a visszakérdezésre ezt abbahagyja. Szemei is egy pillanatra elengedik az eddig magára vetített érzelmet. Egyik szemöldökét egy hangyányival feljebb emeli, de hagyja, hogy a némaság elnyúljon kettejük között. *
- Csábítani? Én csupán terjesztem az igét. Gondolj erre úgy, mint egy szívességre, vagy mint egy vesztett fogadás büntetése.
* Vállát megvonja miközben szemei egy rövid pillanatra a guruló kockák eredményeit olvassa le, majd vissza a férfira. Nem válaszol az előbbi kérdésre, helyette inkább másra tereli a témát. *
- Mit is mondtál, mióta vagy a kikötőben?
* Teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést, majd a válasz után folytatja is. *
- Legutóbb mikor itt jártam eléggé érdekes dekorációval látták el a dokkokat. Talán két tucatnyi férfit kötöttek fel. Mint valami fogadónak a címere, úgy hagyták ott himbálózni őket a szélben. Hallottál erről valamit?
* Egyeseknek nem elég erős a gyomra, hogy ilyenekkel foglalkozzon, de hátha megtud valamit a jelenségről. *
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-01 21:27:15
Üzenet elküldve: 2026-03-01 21:27:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Kétségtelenül gyomorforgató a vörös stílusa, amit negédesen elő is ad köszönésképpen, Dayaneer arcán azonban az undor legkisebb jele sem mutatkozik. Finom kis mosoly játszik a bordó ajkakon, még rajtakapva a méregető zöld pillantásokat is, a bosszankodása bizonyosan csak elégedettséget csiholna az élveteg rókaképre. A korábbi találkozásuk fényében meg van róla győződve, hogy a csevejük egy pontján úgysem kerülheti el, de minél kevesebbet látja rajta, annál tovább tud higgadt maradni. Lássuk be, a wegtoreniek nem éppen a halvérűségükről híresek.
Ha őszinte akarna lenni, megfordult az a kis naiv gondolata a fejében, hogy esetleg ezt az egész üzletet néhány kurta szóváltással nyélbe is ütik. Ambroggio azonban nem tűnik annak a sietős fajtának, inkább olyan, aki szereti hosszan kiélvezni a piszkos kis játszmáit, bizonyára esze ágában sincs a wegtorenit olyan könnyen szélnek ereszteni a megszerzett információjával. Mintegy beletörődve ebbe a gondolatba az illendő invitáció nélkül is helyet foglal az asztalnál, s egy pofátlan mozdulattal elemeli a csészét, hogy beleszagoljon.*
- Hoztam magának egy térképet *az otthon ismerős aromája lebben az orrába, azért persze odáig nem merészkedik, hogy belekortyoljon. Mintha az egész semmiség lett volna teszi vissza a helyére.*
- Nézze csak meg *bök az állával a feltekert pergamen felé, közben kíváncsi pillantásai egy darabig az édességet szemléli. Wegtoreni csemegének tűnik így elsőre, nem tartozik a kedvencei közé, valahogy sohasem kedvelte az állagát.*
- Egy aktívan hajózó kapitánytól szereztem, a személyes jegyzetei is szerepelnek rajta *talán nem annyira részletes, mint amire titkon az Intéző vágyott, de ennyi idő alatt ennél aligha találna jobbat.*
- Ha nem tévedek akkor így a kis barterünk rám eső részét teljesítettem is *hagyja persze, hogy a másik megszemlélje a szerzeményt, közben türelmesen várakozva fonja össze ujjait az asztal felett. Igazán reméli, hogy a vörös nem szándékszik majd átverni őt, a legkevésbé sem bízik benne, miért is tenné? Csak abban tud reménykedni, hogy Duarrte út okosabb annál, hogy mindössze egy átkozott térképért cserébe ellenséget szerezzen magának.*
*Kétségtelenül gyomorforgató a vörös stílusa, amit negédesen elő is ad köszönésképpen, Dayaneer arcán azonban az undor legkisebb jele sem mutatkozik. Finom kis mosoly játszik a bordó ajkakon, még rajtakapva a méregető zöld pillantásokat is, a bosszankodása bizonyosan csak elégedettséget csiholna az élveteg rókaképre. A korábbi találkozásuk fényében meg van róla győződve, hogy a csevejük egy pontján úgysem kerülheti el, de minél kevesebbet látja rajta, annál tovább tud higgadt maradni. Lássuk be, a wegtoreniek nem éppen a halvérűségükről híresek.
Ha őszinte akarna lenni, megfordult az a kis naiv gondolata a fejében, hogy esetleg ezt az egész üzletet néhány kurta szóváltással nyélbe is ütik. Ambroggio azonban nem tűnik annak a sietős fajtának, inkább olyan, aki szereti hosszan kiélvezni a piszkos kis játszmáit, bizonyára esze ágában sincs a wegtorenit olyan könnyen szélnek ereszteni a megszerzett információjával. Mintegy beletörődve ebbe a gondolatba az illendő invitáció nélkül is helyet foglal az asztalnál, s egy pofátlan mozdulattal elemeli a csészét, hogy beleszagoljon.*
- Hoztam magának egy térképet *az otthon ismerős aromája lebben az orrába, azért persze odáig nem merészkedik, hogy belekortyoljon. Mintha az egész semmiség lett volna teszi vissza a helyére.*
- Nézze csak meg *bök az állával a feltekert pergamen felé, közben kíváncsi pillantásai egy darabig az édességet szemléli. Wegtoreni csemegének tűnik így elsőre, nem tartozik a kedvencei közé, valahogy sohasem kedvelte az állagát.*
- Egy aktívan hajózó kapitánytól szereztem, a személyes jegyzetei is szerepelnek rajta *talán nem annyira részletes, mint amire titkon az Intéző vágyott, de ennyi idő alatt ennél aligha találna jobbat.*
- Ha nem tévedek akkor így a kis barterünk rám eső részét teljesítettem is *hagyja persze, hogy a másik megszemlélje a szerzeményt, közben türelmesen várakozva fonja össze ujjait az asztal felett. Igazán reméli, hogy a vörös nem szándékszik majd átverni őt, a legkevésbé sem bízik benne, miért is tenné? Csak abban tud reménykedni, hogy Duarrte út okosabb annál, hogy mindössze egy átkozott térképért cserébe ellenséget szerezzen magának.*
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-03-01 09:20:47
Üzenet elküldve: 2026-03-01 09:20:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál - Az üzlet az üzlet//
*Az Intéző mintha tökéletesen kiszámítaná a taktust, hogy mikor kell összecsuknia füzetkéjét, hogy avatatlan szemek ne kutathassanak a jegyzetei között.*
- Ó, eme alja vidéket beragyogó fenséges nap, ím felkelt. ~Hogy tüzével felmelegítsen, vagy elemésszen, kedve szerint.~ *Az ismert vers szólamainak eme folytatását már nem fűzi bele az üdvözlésbe, csak a tőle megszokott, már-már visszatetszően nyájas rókamosolyt.*
- Ajándékot? Felcsigázol. Ily korai órán *teszi hozzá egy szemtelenül élveteg pillantás keretében, mely végigfut a wegtoreni kufáron. A kellemes domborulatok, az aranyszínben hivalkodó ékszerek, a telt ajkak, és az a pikáns kis orrkarika, nos valószínűleg már több férfiban is ébresztettek ösztönszülte gondolatokat.*
- És mégis mivel érdemeltem ki, én, esendő bábja a létezésnek *mosolyog, az arisztokrácia henye ifjaira jellemzően keresztbe vetett lábakkal hátradőlve* - ajándékot tőled, kedves Dayaneer?
*Nem kínálja hellyel a másikat, mint illő volna. Nem valószínű, hogy ne tudná, mit diktál az etikett, de az Intéző játszmái ilyenek. Aljas kis kedvtelés ez a részéről. A csészéjében feketéllő ital kapcsán árulkodó a vastag, sűrű hab, de már színében és markáns, fűszeres illatában is jelzi, hogy hagyományos wegtoreni módon készült. A hegy innenső oldalán ezt a legtöbben ihatatlanul keserűnek ítélnék. Se cukor se tej nincs az asztalon, szóval ha édesítette is, azt előre jelezte, ahogy nyugaton szokás. A kis porcukorba forgatott, ragacsos kis édesség a kistányéron autentikus kelléke a feketeleves fogyasztásának. A csésze és a kiskanál viszont teljességgel elüt. Kétségtelenül szép darab mindkettő, de az artheniori ízlésvilág jegyeivel ékeskednek mind formájukban, mind mintájukban. Az persze nem derül ki, hogy kinek a számlájára írható ez a zavaró tény, de mindkét oldalról lábbal tiporja az érzékeket.*
*Az Intéző mintha tökéletesen kiszámítaná a taktust, hogy mikor kell összecsuknia füzetkéjét, hogy avatatlan szemek ne kutathassanak a jegyzetei között.*
- Ó, eme alja vidéket beragyogó fenséges nap, ím felkelt. ~Hogy tüzével felmelegítsen, vagy elemésszen, kedve szerint.~ *Az ismert vers szólamainak eme folytatását már nem fűzi bele az üdvözlésbe, csak a tőle megszokott, már-már visszatetszően nyájas rókamosolyt.*
- Ajándékot? Felcsigázol. Ily korai órán *teszi hozzá egy szemtelenül élveteg pillantás keretében, mely végigfut a wegtoreni kufáron. A kellemes domborulatok, az aranyszínben hivalkodó ékszerek, a telt ajkak, és az a pikáns kis orrkarika, nos valószínűleg már több férfiban is ébresztettek ösztönszülte gondolatokat.*
- És mégis mivel érdemeltem ki, én, esendő bábja a létezésnek *mosolyog, az arisztokrácia henye ifjaira jellemzően keresztbe vetett lábakkal hátradőlve* - ajándékot tőled, kedves Dayaneer?
*Nem kínálja hellyel a másikat, mint illő volna. Nem valószínű, hogy ne tudná, mit diktál az etikett, de az Intéző játszmái ilyenek. Aljas kis kedvtelés ez a részéről. A csészéjében feketéllő ital kapcsán árulkodó a vastag, sűrű hab, de már színében és markáns, fűszeres illatában is jelzi, hogy hagyományos wegtoreni módon készült. A hegy innenső oldalán ezt a legtöbben ihatatlanul keserűnek ítélnék. Se cukor se tej nincs az asztalon, szóval ha édesítette is, azt előre jelezte, ahogy nyugaton szokás. A kis porcukorba forgatott, ragacsos kis édesség a kistányéron autentikus kelléke a feketeleves fogyasztásának. A csésze és a kiskanál viszont teljességgel elüt. Kétségtelenül szép darab mindkettő, de az artheniori ízlésvilág jegyeivel ékeskednek mind formájukban, mind mintájukban. Az persze nem derül ki, hogy kinek a számlájára írható ez a zavaró tény, de mindkét oldalról lábbal tiporja az érzékeket.*
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-28 16:43:44
Üzenet elküldve: 2026-02-28 16:43:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 283
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*A Sellőház reggel egészen más arcát mutatja. A nehéz anyagú függönyök félig behúzva lógnak, az előző este meggyújtott gyertyacsonkok viaszcsíkjai fehérlenek az asztalokon, a levegőben a tegnap dohányának, s édeskés parfümjeinek tompa maradéka ül. Az álmosnak tűnő pultos csendben törölgeti a poharakat, néhány cicomázatlan pillangó lézeng az üres asztalok között. Nincs zsúfoltság, nincs zsongás, a bordély most inkább emlékeztet egy elegánsabb fogadóra, mint kuplerájra.
A kreol magabiztosan libben be az ajtón. Mostanság nem szokása ilyen korai órán ügyeket intézni, arca azonban leheletnyi nyúzottsága ellenére egészen kisimult. A széles wegtoreni csípő lágyan ring, ahogy beljebb merészkedik, egy sejtelmesebb nyugati szabású ruhában - melynek viselésén különlegesebb alkalmakkor rajta lehet azért kapni -, ezzel a kényelmes kevélységgel most egészen könnyedén elvegyülhetne a kurtizánok között. Nem ostoba leány, nem kísértené a sorsot azzal, hogy wegtoreni muszlinban járjon a Kikötőben a kiéhezett tengerészek között, marad hát így nadrág, a fűző, s egy hímzett arany napokkal díszített selyeming, mely enged némi rálátást a kellemes barna dekoltázsra.
Az Intéző vörös képét már az ajtóból észrevette, így útja egyenesen az asztalához vezet, ami felett csípőre tett kézzel áll meg várva egy hosszabb pillanatig, amíg a férfi befejezi a jegyzetelgetést.*
- Öröm viszontlátni Duarrte úr! *negédes a mosoly, de egyértelműen érződik benne valamiféle kelletlenség, nem is kívánja leplezni. Bordó kabátja belső zsebébe nyúl, aztán hamarosan halkan csattan a feltekert térkép az asztallapon.*
- Hoztam magának egy kis ajándékot.
*A Sellőház reggel egészen más arcát mutatja. A nehéz anyagú függönyök félig behúzva lógnak, az előző este meggyújtott gyertyacsonkok viaszcsíkjai fehérlenek az asztalokon, a levegőben a tegnap dohányának, s édeskés parfümjeinek tompa maradéka ül. Az álmosnak tűnő pultos csendben törölgeti a poharakat, néhány cicomázatlan pillangó lézeng az üres asztalok között. Nincs zsúfoltság, nincs zsongás, a bordély most inkább emlékeztet egy elegánsabb fogadóra, mint kuplerájra.
A kreol magabiztosan libben be az ajtón. Mostanság nem szokása ilyen korai órán ügyeket intézni, arca azonban leheletnyi nyúzottsága ellenére egészen kisimult. A széles wegtoreni csípő lágyan ring, ahogy beljebb merészkedik, egy sejtelmesebb nyugati szabású ruhában - melynek viselésén különlegesebb alkalmakkor rajta lehet azért kapni -, ezzel a kényelmes kevélységgel most egészen könnyedén elvegyülhetne a kurtizánok között. Nem ostoba leány, nem kísértené a sorsot azzal, hogy wegtoreni muszlinban járjon a Kikötőben a kiéhezett tengerészek között, marad hát így nadrág, a fűző, s egy hímzett arany napokkal díszített selyeming, mely enged némi rálátást a kellemes barna dekoltázsra.
Az Intéző vörös képét már az ajtóból észrevette, így útja egyenesen az asztalához vezet, ami felett csípőre tett kézzel áll meg várva egy hosszabb pillanatig, amíg a férfi befejezi a jegyzetelgetést.*
- Öröm viszontlátni Duarrte úr! *negédes a mosoly, de egyértelműen érződik benne valamiféle kelletlenség, nem is kívánja leplezni. Bordó kabátja belső zsebébe nyúl, aztán hamarosan halkan csattan a feltekert térkép az asztallapon.*
- Hoztam magának egy kis ajándékot.
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-26 13:58:59
Üzenet elküldve: 2026-02-26 13:58:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Jobbról balra, balról jobbra dönti kissé a fejét a törpe szavaira reagálva. Hogy a Patkányok vagy a Viharfik szövetkeztek volna az Arthenior-i nemességgel? Nehezen tudná elképzelni. Egyik sem olyan fajta, amelyik a másikat megtűrné az asztalánál - noha más-más indokból.*
- Csontvázakat. *-elvigyorodik-* Rohadjak meg, ha nincsen csontváz némelyik szekrényében.
*Persze nem szó szerint értett csontokra gondol, de ennek ellenére egy rég elfeledett -vagy elfeledésre szánt- húzás előkerülése épp akkora izgalmat és kavarodást tudna kiváltani, mintha a tavalyelőtti bújócska-játék nyertese kerülne hirtelen mégiscsak elő.
De nem a csontok számítanak. Még mindig a kockákkal szórakozva hallgatja a választ a feltett kérdésére, és valahogy nem biztos benne, hogy amit hall, azt úgy is kell értenie ahogy hallja, vagy csak a tengerfenék mélységét érintő módon titokzatoskodik másfajú komája.*
- He? *-teszi fél-szóvá kétségeit-* Kincsek? Környezet?
*Felmarkolja a kockákat, tekintete a törpe arcára emelkedik.*
- Ez alatt mire gondolsz? *-egy bizonyos szintig nincs baja azzal, ha a valódi szándékot csűrt-csavart mondatok mögé rejtik. Viszont amikor a titokzatoskodás már olyan szóvirágokat sző, hogy amellett bármelyik rozmaringkoszorú is elbújhat egy szép lány hajában, már egészen rossz ízű a szája a dologtól. Jobban szereti az egyenességet. Szórakozottan elgurítja a kockáit, rájuk sem néz (amúgy sem nagy szám dobás lett: egyes, két hármas, négyes és ötös), helyettük továbbra is a vörös szemöldökök alatt ülő szemeket fürkészi.-* Eddig komolyan azt hittem, hogy a Törött Korsódba akarsz elcsábítani. De ezek szerint talán mégsem..?
*Jobbról balra, balról jobbra dönti kissé a fejét a törpe szavaira reagálva. Hogy a Patkányok vagy a Viharfik szövetkeztek volna az Arthenior-i nemességgel? Nehezen tudná elképzelni. Egyik sem olyan fajta, amelyik a másikat megtűrné az asztalánál - noha más-más indokból.*
- Csontvázakat. *-elvigyorodik-* Rohadjak meg, ha nincsen csontváz némelyik szekrényében.
*Persze nem szó szerint értett csontokra gondol, de ennek ellenére egy rég elfeledett -vagy elfeledésre szánt- húzás előkerülése épp akkora izgalmat és kavarodást tudna kiváltani, mintha a tavalyelőtti bújócska-játék nyertese kerülne hirtelen mégiscsak elő.
De nem a csontok számítanak. Még mindig a kockákkal szórakozva hallgatja a választ a feltett kérdésére, és valahogy nem biztos benne, hogy amit hall, azt úgy is kell értenie ahogy hallja, vagy csak a tengerfenék mélységét érintő módon titokzatoskodik másfajú komája.*
- He? *-teszi fél-szóvá kétségeit-* Kincsek? Környezet?
*Felmarkolja a kockákat, tekintete a törpe arcára emelkedik.*
- Ez alatt mire gondolsz? *-egy bizonyos szintig nincs baja azzal, ha a valódi szándékot csűrt-csavart mondatok mögé rejtik. Viszont amikor a titokzatoskodás már olyan szóvirágokat sző, hogy amellett bármelyik rozmaringkoszorú is elbújhat egy szép lány hajában, már egészen rossz ízű a szája a dologtól. Jobban szereti az egyenességet. Szórakozottan elgurítja a kockáit, rájuk sem néz (amúgy sem nagy szám dobás lett: egyes, két hármas, négyes és ötös), helyettük továbbra is a vörös szemöldökök alatt ülő szemeket fürkészi.-* Eddig komolyan azt hittem, hogy a Törött Korsódba akarsz elcsábítani. De ezek szerint talán mégsem..?
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-26 07:03:54
Üzenet elküldve: 2026-02-26 07:03:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Álmos reggel. Valahogy így fémjelezhető a késő délelőtt a Sellőházban. Az előző éjt itt töltő vendégek lassan elszállingóztak már mind. Egyikük-másikuk már elköltötte reggelijét is, ki-ki az este elfogyasztott alkohol, vagy egyéb szerek függvényében szolidabb vagy kiadósabb verzióban.
Ambroggio ritkán reggelizik, viszont az itt megszokotthoz képest kifejezetten korán kel. Wegtoreni feketelevest hörpöl csinos kis csészéjéből, és vagy régi Hírverőket böngész, vagy firkálgat valamit bőrkötéses kis füzetkéjébe, vagy egyéb hasonló piszmogással foglalja le magát. Mellékesen persze mindig szóval tartja a személyzetet, akik igyekeznek, hogy a Sellőház ismét érzéki tökélyében pompázzon, mire a vendégek újfent megsokasodnak az impozáns intézmény szolgáltatásainak bűvkörében. Ilyenkor a sellők legtöbbje még pihen, hogy majd éjjel tündökölhessen, de a konyhán már sürgölődnek. A söprést, felmosást is ilyenkor ejtik meg, hogy minél kevesebbet zavarkolódjanak vele. Az Intéző pedig odavan ezért a vendégek legtöbbje számára rejtett miliőért. A nyájas bókok ilyenkor tarolnak. Nem felvértezett kurtizánokat ostromolnak, hanem szende konyhalányokat és mokány asszonyságokat, általában láthatatlanok a szolgáltatások hátterében. Eleinte persze szégyellős tartózkodással fogadták, de a rókatermészetű piperkőc idővel megtalálja mindenkihez a gyenge pontokat. Különc kis meséivel, túlzó hízelgésével, gavallérságával némely semmiség kapcsán. Egy-egy csusszanó arany soha jobb befektetésnek nem volt alanya, melyekkel apránként bizalomba férkőzik azoknál, akik a háttérben a legtöbb dologra rálátással rendelkeznek. Az elmúlt pár napban 20 huncut kis érme talált így gazdát a személyzet kevéssé kirakatban lévő tagjainál.*
Ambroggio ritkán reggelizik, viszont az itt megszokotthoz képest kifejezetten korán kel. Wegtoreni feketelevest hörpöl csinos kis csészéjéből, és vagy régi Hírverőket böngész, vagy firkálgat valamit bőrkötéses kis füzetkéjébe, vagy egyéb hasonló piszmogással foglalja le magát. Mellékesen persze mindig szóval tartja a személyzetet, akik igyekeznek, hogy a Sellőház ismét érzéki tökélyében pompázzon, mire a vendégek újfent megsokasodnak az impozáns intézmény szolgáltatásainak bűvkörében. Ilyenkor a sellők legtöbbje még pihen, hogy majd éjjel tündökölhessen, de a konyhán már sürgölődnek. A söprést, felmosást is ilyenkor ejtik meg, hogy minél kevesebbet zavarkolódjanak vele. Az Intéző pedig odavan ezért a vendégek legtöbbje számára rejtett miliőért. A nyájas bókok ilyenkor tarolnak. Nem felvértezett kurtizánokat ostromolnak, hanem szende konyhalányokat és mokány asszonyságokat, általában láthatatlanok a szolgáltatások hátterében. Eleinte persze szégyellős tartózkodással fogadták, de a rókatermészetű piperkőc idővel megtalálja mindenkihez a gyenge pontokat. Különc kis meséivel, túlzó hízelgésével, gavallérságával némely semmiség kapcsán. Egy-egy csusszanó arany soha jobb befektetésnek nem volt alanya, melyekkel apránként bizalomba férkőzik azoknál, akik a háttérben a legtöbb dologra rálátással rendelkeznek. Az elmúlt pár napban 20 huncut kis érme talált így gazdát a személyzet kevéssé kirakatban lévő tagjainál.
*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3179-3198