Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 927. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-08 11:16:41
Üzenet elküldve: 2021-10-08 11:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
- Kincsem... *Fordul Nievesha felé, akit láthatóan mélyen megérintett a búcsú. Pedig tudta, hogy így lesz, hisz korábban ezt már megbeszélték. Ám a lány mégis olyan véglegesnek fogja fel, ám mindenképpen visszatérnek, hisz ez volt újjászületésük helyszíne, az otthonuk.*
- Fogd fel úgy, hogy ez egy új út kezdete, az első lépés afelé, hogy elérjük a célunk. Tudom, hogy fáj, hidd el, nekem is ugyanúgy, de előre kell néznünk. *Mosolyog kedvesen Nievre és közelebb lépve megölelné. Nem tudja, mit mondhatna még, mivel vigasztalhatná meg a lányt. Őt is olyan sok minden köti ide. Persze az ő lelkét már megedzették az elmúlt idők, kérgesebb lett kicsit, érzéketlenebb, nem ez az első búcsúja. A fejlődés nem csak fizikai értelemben kezdődött most el Nieveshának. Lelkileg is meg kell edződnie, hisz ami előttük áll, nem csak a testüket, de a szellemüket is próbára teszi majd.*
- Tessék, vigyázz erre. *Nyúl a köpenye egyik rejtett zsebéhez és átad Nievesha del Ventusnak egy 1000 aranyat rejtő erszényt.
*
- Ha végeztünk Erdőmélyén, elmegyünk a városba és veszünk neked páncélt, fegyvert és lovat. Nem gyalogolhatsz mindig, igaz? *Mosolyog tréfálkozva a lányra, hátha javít kicsit a kedvén.*
- Most pedig menjünk, mert hosszú még az út, *Fordul el és kezdi vezetni Éjvihart az úton észak felé. A Szent Fát tartó szán együtt indul meg a telivérrel.*
- Ismered azt a virágot? *Mutat egy alacsony növényre az út mentén, beljebb a fék között. Egyetlen, tölcsér-szerű levél öleli körül az apró, ezüstfehér, gyöngyszerű virágokat és az őket pálcaként tartó szárat.*
- Kincsem... *Fordul Nievesha felé, akit láthatóan mélyen megérintett a búcsú. Pedig tudta, hogy így lesz, hisz korábban ezt már megbeszélték. Ám a lány mégis olyan véglegesnek fogja fel, ám mindenképpen visszatérnek, hisz ez volt újjászületésük helyszíne, az otthonuk.*
- Fogd fel úgy, hogy ez egy új út kezdete, az első lépés afelé, hogy elérjük a célunk. Tudom, hogy fáj, hidd el, nekem is ugyanúgy, de előre kell néznünk. *Mosolyog kedvesen Nievre és közelebb lépve megölelné. Nem tudja, mit mondhatna még, mivel vigasztalhatná meg a lányt. Őt is olyan sok minden köti ide. Persze az ő lelkét már megedzették az elmúlt idők, kérgesebb lett kicsit, érzéketlenebb, nem ez az első búcsúja. A fejlődés nem csak fizikai értelemben kezdődött most el Nieveshának. Lelkileg is meg kell edződnie, hisz ami előttük áll, nem csak a testüket, de a szellemüket is próbára teszi majd.*
- Tessék, vigyázz erre. *Nyúl a köpenye egyik rejtett zsebéhez és átad Nievesha del Ventusnak egy 1000 aranyat rejtő erszényt.
*- Ha végeztünk Erdőmélyén, elmegyünk a városba és veszünk neked páncélt, fegyvert és lovat. Nem gyalogolhatsz mindig, igaz? *Mosolyog tréfálkozva a lányra, hátha javít kicsit a kedvén.*
- Most pedig menjünk, mert hosszú még az út, *Fordul el és kezdi vezetni Éjvihart az úton észak felé. A Szent Fát tartó szán együtt indul meg a telivérrel.*
- Ismered azt a virágot? *Mutat egy alacsony növényre az út mentén, beljebb a fék között. Egyetlen, tölcsér-szerű levél öleli körül az apró, ezüstfehér, gyöngyszerű virágokat és az őket pálcaként tartó szárat.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-07 18:14:16
Üzenet elküldve: 2021-10-07 18:14:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//7.//
*Az nem viselte meg a lány lelkét különösebben, hogy három nap alatt lett kisgyermekből kamasz, de az, hogy el kell innen mennie, megviseli. Tudta ugyan, hogy el fognak menni, hiszen az egész hercehurca azért volt, de nem hitte, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik majd. Nievnek olyan érzése van, mintha pofon ütötték volna, az egész teljesen letaglózó. Az ölelés valamelyest enyhít ezen az érzése és Xauzur dörgölődése is, de képtelen egyelőre megszólalni, csak bólintással reagál arra is, hogy visszatérnek még és arra is, hogy indulniuk kell. Lábai mintha ólomból lennének, olyan nehezen emeli őket, de erről az ásás is tehet, nemcsak a szomorúság. Kezei tompán lüktetnek, feje zsong, automatikus mozdulattal követi Pyctát.
//Vissza a vadonba//
A lombházban már valahogy megnyugszik, már legalábbis a sírást abbahagyja. Elcsigázottnak érzi magát, fásultnak. Nézi, hogy Pycta mi mindent pakol össze, neki nem igazán van rutinja az ilyesmiben, ezért aztán mindent jól megfigyel, elraktároz későbbre. Mindezt szavak nélkül teszi. Ő maga nem rak el semmit, csupán a hajszalagot, amit egyszer régen vett neki Pycta, de sosem volt a hajában és azt az pár ezüst fülbevalót, amit ugyanakkor vásároltak, de azóta sem kerültek be a fülébe.
A kapu előtt állva már tényleg nagyon véglegesnek tűnik minden. Araivenre megpróbál rámosolyogni, de csak az arca hullámzik furcsán. Inkább sietősre veszi a lépteit, ne kelljen búcsúzkodni és minél gyorsabban eltűnjenek a falak a szeme elől. Nem akar visszanézni, mert újra sírna. Később majd biztosan megnyugszik, de most még túl friss ez az egész neki.*
//7.//
*Az nem viselte meg a lány lelkét különösebben, hogy három nap alatt lett kisgyermekből kamasz, de az, hogy el kell innen mennie, megviseli. Tudta ugyan, hogy el fognak menni, hiszen az egész hercehurca azért volt, de nem hitte, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik majd. Nievnek olyan érzése van, mintha pofon ütötték volna, az egész teljesen letaglózó. Az ölelés valamelyest enyhít ezen az érzése és Xauzur dörgölődése is, de képtelen egyelőre megszólalni, csak bólintással reagál arra is, hogy visszatérnek még és arra is, hogy indulniuk kell. Lábai mintha ólomból lennének, olyan nehezen emeli őket, de erről az ásás is tehet, nemcsak a szomorúság. Kezei tompán lüktetnek, feje zsong, automatikus mozdulattal követi Pyctát.
//Vissza a vadonba//
A lombházban már valahogy megnyugszik, már legalábbis a sírást abbahagyja. Elcsigázottnak érzi magát, fásultnak. Nézi, hogy Pycta mi mindent pakol össze, neki nem igazán van rutinja az ilyesmiben, ezért aztán mindent jól megfigyel, elraktároz későbbre. Mindezt szavak nélkül teszi. Ő maga nem rak el semmit, csupán a hajszalagot, amit egyszer régen vett neki Pycta, de sosem volt a hajában és azt az pár ezüst fülbevalót, amit ugyanakkor vásároltak, de azóta sem kerültek be a fülébe.
A kapu előtt állva már tényleg nagyon véglegesnek tűnik minden. Araivenre megpróbál rámosolyogni, de csak az arca hullámzik furcsán. Inkább sietősre veszi a lépteit, ne kelljen búcsúzkodni és minél gyorsabban eltűnjenek a falak a szeme elől. Nem akar visszanézni, mert újra sírna. Később majd biztosan megnyugszik, de most még túl friss ez az egész neki.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-07 15:41:58
Üzenet elküldve: 2021-10-07 15:41:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//7.//
*Az erdő majd begyógyítja a sebet, akkor is, ha a közösségbeliek nem ássák be a gödröt. Egy idő után fű nő rajta-benne és csak egy fura talaj lesz. A valódi sebek is így gyógyulnak. Ha heg nélkül forrnak is be, mindig tudni fogják, hogy ott volt. Ilyen lesz a Hajnal-liget is a Szent Fa nélkül. Mindig kiemelt szerepe lesz a területnek, mert egykor itt állt az élő oltár.
Az erdőmélyi elf látja a Nievesha szemeiben erővel visszatartott könnyeket. Bátorító mosolyt küld felé amikor a borral megöntözik a fa földlabdába csomagolt gyökerét. Érzi a mellette álló, lehajtott fejű lány fájdalmát és együttérez vele. De neki előre kell néznie a jövőbe, meg kell tennie azt, amire hivatott és rendeltetett. Prófétaként kötelességei is vannak.
Szavait talán nem kíséri ujjongás vagy taps, de nem is vár el ilyesmit. Ez egy szomorú pillanat, a búcsú pillanata.
A kérdés után Xauzur is felnéz rá, mintha ő is választ várna.*
- Vissza. *Öleli meg a sírni kezdő Nievet, az irbisz odadugja busa fejét a lány lábához.*
- Indulnunk kell. *Suttogja oda az őt ölelő lánynak, innentől minden óra számít. A megmaradtakhoz fordul, akik még rá figyelnek.*
- A fohász véget ért, az áldozatot bemutattuk! Köszönöm, hogy társaim voltatok az úton, de most új küldetés vár rám! Az Erdő Szíve áldjon meg benneteket! *Köszön el és kézenfogva elindul a lombháza felé.*
//Vissza a vadonba//
*A lombházból már teljes vértezetben lép ki, a hátára szíjazott hevederre erősített kardhüvelyben pihen már a mesterpenge, vállán csuklyás köpeny. Ezüst haját összefogta a tarkóján, a fényes tincsek közé már egyre több vöröses-sárgás szál vegyül. Közel az ősz. Arca feszült, sárga ragadozópillantásában tettrekészség szikrája ragyog.*
- Útra fel.
*Talán Nievesha már megnyugodott annyira, hogy ne sírjon. Neki is durva utazóruhát adott, ami nem szép, de praktikus egy erdei úton. Nem adott még fegyvert neki, azt ki kell érdemelnie.
Éjvihar istállójánál felszereli a telivért és egy szánforma alkalmatosságot is, amelyre majd a fát helyeznék, hogy könnyebb legyen szállítani. Felszerelésük nem áll sokból, kulacs és tömlő a víznek, pár napra hideg élelem és a bájitalok, amelyek még segítségükre lehetnek a küldetés során. Csak a legfontosabbak.
Ha a ligetnél a szánra emelik a Szent Fát, a csuhátlan csuhás rögzíti azt egy kötéllel, nem lenne jó elhagyni út közben. Másik lovat nem visznek, Nievesha nem is tud még lovagolni, így gyalogszerrel indulnak el.
Mil'Ochass kapujában mindenkitől elköszönnek, aki búcsújukra odaér. Elköszön Araiventől, a szőke elf őrtől is, immáron rá marad a közösség védelme. De valóban vissza szándékozik térni. Azt nem tudja, mikor, de mindenképp visszajönnek.
A kapu nyílik és ők elindulnak. Minden nagy utazás egy lépéssel kezdődik és ők épp most tették meg ezt a lépést.*
//7.//
*Az erdő majd begyógyítja a sebet, akkor is, ha a közösségbeliek nem ássák be a gödröt. Egy idő után fű nő rajta-benne és csak egy fura talaj lesz. A valódi sebek is így gyógyulnak. Ha heg nélkül forrnak is be, mindig tudni fogják, hogy ott volt. Ilyen lesz a Hajnal-liget is a Szent Fa nélkül. Mindig kiemelt szerepe lesz a területnek, mert egykor itt állt az élő oltár.
Az erdőmélyi elf látja a Nievesha szemeiben erővel visszatartott könnyeket. Bátorító mosolyt küld felé amikor a borral megöntözik a fa földlabdába csomagolt gyökerét. Érzi a mellette álló, lehajtott fejű lány fájdalmát és együttérez vele. De neki előre kell néznie a jövőbe, meg kell tennie azt, amire hivatott és rendeltetett. Prófétaként kötelességei is vannak.
Szavait talán nem kíséri ujjongás vagy taps, de nem is vár el ilyesmit. Ez egy szomorú pillanat, a búcsú pillanata.
A kérdés után Xauzur is felnéz rá, mintha ő is választ várna.*
- Vissza. *Öleli meg a sírni kezdő Nievet, az irbisz odadugja busa fejét a lány lábához.*
- Indulnunk kell. *Suttogja oda az őt ölelő lánynak, innentől minden óra számít. A megmaradtakhoz fordul, akik még rá figyelnek.*
- A fohász véget ért, az áldozatot bemutattuk! Köszönöm, hogy társaim voltatok az úton, de most új küldetés vár rám! Az Erdő Szíve áldjon meg benneteket! *Köszön el és kézenfogva elindul a lombháza felé.*
//Vissza a vadonba//
*A lombházból már teljes vértezetben lép ki, a hátára szíjazott hevederre erősített kardhüvelyben pihen már a mesterpenge, vállán csuklyás köpeny. Ezüst haját összefogta a tarkóján, a fényes tincsek közé már egyre több vöröses-sárgás szál vegyül. Közel az ősz. Arca feszült, sárga ragadozópillantásában tettrekészség szikrája ragyog.*
- Útra fel.
*Talán Nievesha már megnyugodott annyira, hogy ne sírjon. Neki is durva utazóruhát adott, ami nem szép, de praktikus egy erdei úton. Nem adott még fegyvert neki, azt ki kell érdemelnie.
Éjvihar istállójánál felszereli a telivért és egy szánforma alkalmatosságot is, amelyre majd a fát helyeznék, hogy könnyebb legyen szállítani. Felszerelésük nem áll sokból, kulacs és tömlő a víznek, pár napra hideg élelem és a bájitalok, amelyek még segítségükre lehetnek a küldetés során. Csak a legfontosabbak.
Ha a ligetnél a szánra emelik a Szent Fát, a csuhátlan csuhás rögzíti azt egy kötéllel, nem lenne jó elhagyni út közben. Másik lovat nem visznek, Nievesha nem is tud még lovagolni, így gyalogszerrel indulnak el.
Mil'Ochass kapujában mindenkitől elköszönnek, aki búcsújukra odaér. Elköszön Araiventől, a szőke elf őrtől is, immáron rá marad a közösség védelme. De valóban vissza szándékozik térni. Azt nem tudja, mikor, de mindenképp visszajönnek.
A kapu nyílik és ők elindulnak. Minden nagy utazás egy lépéssel kezdődik és ők épp most tették meg ezt a lépést.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-07 12:42:02
Üzenet elküldve: 2021-10-07 12:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//6.//
*Megrendítő ez az egész dolog, hiszen ez a kis liget, ahol a fa állt, mindig is a nyugalom szigete volt, most pedig, noha nem végeztek a szükségesnél nagyobb rombolást, de mégis olyan, mint a tájkép csata után. A gödör, melyből Pycta kiemelte a fát olyan, mintha egy sebhely lenne a liget talaján. Niev igazából sírni szeretne emiatt, annyira elszomorító az egész.
Természetesen odalép az elfhez, mellé is térdel, a kulacsot is elveszi, de ezalatt egy szót sem szól, csak egy áhítatos pillanatban dől Pyctának, szőke fejét a vállára hajtva.
Pycta beszéde alatt is csak csendesen áll, lehajtott fejjel, tekintetét összekulcsolt kezeire szegezve. Szemeit szúrja a sírás, melyet visszafojt. Világ életében itt élt, annyira véglegesnek hangzik az, hogy elmenjen innen.*
- Visszajövünk még?
*Kérdezi végül olyan halkan, mintha csak egy kisegér motozna. Megfogja Pycta kezét, majd megöleli. Sír, vállait rázza a zokogás.*
//6.//
*Megrendítő ez az egész dolog, hiszen ez a kis liget, ahol a fa állt, mindig is a nyugalom szigete volt, most pedig, noha nem végeztek a szükségesnél nagyobb rombolást, de mégis olyan, mint a tájkép csata után. A gödör, melyből Pycta kiemelte a fát olyan, mintha egy sebhely lenne a liget talaján. Niev igazából sírni szeretne emiatt, annyira elszomorító az egész.
Természetesen odalép az elfhez, mellé is térdel, a kulacsot is elveszi, de ezalatt egy szót sem szól, csak egy áhítatos pillanatban dől Pyctának, szőke fejét a vállára hajtva.
Pycta beszéde alatt is csak csendesen áll, lehajtott fejjel, tekintetét összekulcsolt kezeire szegezve. Szemeit szúrja a sírás, melyet visszafojt. Világ életében itt élt, annyira véglegesnek hangzik az, hogy elmenjen innen.*
- Visszajövünk még?
*Kérdezi végül olyan halkan, mintha csak egy kisegér motozna. Megfogja Pycta kezét, majd megöleli. Sír, vállait rázza a zokogás.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-06 22:53:38
Üzenet elküldve: 2021-10-06 22:53:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//6.//
*A Szent Fa kiemelve a földből, gyökerei visszametszve, takaros földlabdába csomagolva, gallyai ugyanúgy visszavágva, bőrszalagokkal megkötve. Az erdőmélyi elf még így is érzi a belőle áradó Fényt, bár minden bizonnyal már nem funkcionál oltárként, hisz ahhoz a talajban kellene lennie, mint minden fának.
A gyökérlabdát meglocsolja az áldozatra szánt borral, átitatja a földet és a vásznat, mintegy megkezdéseként az utazásnak, első öntözésként mielőtt útnak indulnak Erdőmélyére vele.
Nieveshán látja, hogy fáradt, a szemén, a tartásán, de az első akadályt jól vette, ám még számtalan áll előtte, mire felkészül.
A közösségbeli öreg elfek, a rangidősek már mind tudják, hogy elmennek és ha sajnálják is, talán megértik, hogy az ő érdekükben kell elvinniük az oltárt. Ha őrizetlenül hagyják, akkor célpontjává válik a sötét erőknek, Sa'Tereth szolgáinak, akik már biztosan várják, hogy visszaadhassák a kölcsönt, amit a templomban adtak nekik.
Kezét nyújtja Niev felé, hívja maga mellé és ha a lány odamegy hozzá, letérdel a kiásott fa előtt, a feldúlt Hajnal-ligetben. Kezébe adja a boroskulacsot, hogy Nievesha is locsoljon a gyökérre a benne maradt borból, jelezve, hogy kiveszi a részét az út viszontagságaiból. Ha a lány megtette, elveszi a kulacsot és leteszi maga mellé.*
- Mil'Ochass lakói, barátaim! *Emeli fel a csuhátlan csuhás a hangját és végighordozza sárga tekintetét az egybegyűlteken, legyen csak pár elf vagy tucatnyi belőlük.*
- Bár most elmegyünk, de ez a közösség mindig az Erdő Szívének oltalmát fogja élvezni. Ha tisztelitek az erdőt és nincs kétségem afelől, hogy így lesz, akkor ad nektek kincseiből, megvéd benneteket a bajtól. Köszönöm nektek, amit értem, értünk tettetek. Világítson nektek mindig a Fény és ne feledjétek, hogy bár tűzben született ez a szövetség, a béke és a nyugalom otthonává tettétek az Ezer Levél Házát! *Mosolyog, bár ritkán szokta tenni, de csak jó emlékei vannak. Lyzendra, Umon és mindenki, aki velük együtt dolgozott Mil'Ochassért.*
- Hamarosan útra kelünk, de mindig visszatérünk ide és remélem, szeretettel fogadtok majd minket.
*Pillantása visszatér Nieveshára, ki itt nőtt fel, bár varázslattal, de itt lett belőle kamasz lány, akinek az utazás csak most kezdődik.*
- Gyere, lassan indulnunk kell. *Mosolyog rá szeretettel és kezét nyújtja neki.*
//6.//
*A Szent Fa kiemelve a földből, gyökerei visszametszve, takaros földlabdába csomagolva, gallyai ugyanúgy visszavágva, bőrszalagokkal megkötve. Az erdőmélyi elf még így is érzi a belőle áradó Fényt, bár minden bizonnyal már nem funkcionál oltárként, hisz ahhoz a talajban kellene lennie, mint minden fának.
A gyökérlabdát meglocsolja az áldozatra szánt borral, átitatja a földet és a vásznat, mintegy megkezdéseként az utazásnak, első öntözésként mielőtt útnak indulnak Erdőmélyére vele.
Nieveshán látja, hogy fáradt, a szemén, a tartásán, de az első akadályt jól vette, ám még számtalan áll előtte, mire felkészül.
A közösségbeli öreg elfek, a rangidősek már mind tudják, hogy elmennek és ha sajnálják is, talán megértik, hogy az ő érdekükben kell elvinniük az oltárt. Ha őrizetlenül hagyják, akkor célpontjává válik a sötét erőknek, Sa'Tereth szolgáinak, akik már biztosan várják, hogy visszaadhassák a kölcsönt, amit a templomban adtak nekik.
Kezét nyújtja Niev felé, hívja maga mellé és ha a lány odamegy hozzá, letérdel a kiásott fa előtt, a feldúlt Hajnal-ligetben. Kezébe adja a boroskulacsot, hogy Nievesha is locsoljon a gyökérre a benne maradt borból, jelezve, hogy kiveszi a részét az út viszontagságaiból. Ha a lány megtette, elveszi a kulacsot és leteszi maga mellé.*
- Mil'Ochass lakói, barátaim! *Emeli fel a csuhátlan csuhás a hangját és végighordozza sárga tekintetét az egybegyűlteken, legyen csak pár elf vagy tucatnyi belőlük.*
- Bár most elmegyünk, de ez a közösség mindig az Erdő Szívének oltalmát fogja élvezni. Ha tisztelitek az erdőt és nincs kétségem afelől, hogy így lesz, akkor ad nektek kincseiből, megvéd benneteket a bajtól. Köszönöm nektek, amit értem, értünk tettetek. Világítson nektek mindig a Fény és ne feledjétek, hogy bár tűzben született ez a szövetség, a béke és a nyugalom otthonává tettétek az Ezer Levél Házát! *Mosolyog, bár ritkán szokta tenni, de csak jó emlékei vannak. Lyzendra, Umon és mindenki, aki velük együtt dolgozott Mil'Ochassért.*
- Hamarosan útra kelünk, de mindig visszatérünk ide és remélem, szeretettel fogadtok majd minket.
*Pillantása visszatér Nieveshára, ki itt nőtt fel, bár varázslattal, de itt lett belőle kamasz lány, akinek az utazás csak most kezdődik.*
- Gyere, lassan indulnunk kell. *Mosolyog rá szeretettel és kezét nyújtja neki.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-06 09:20:26
Üzenet elküldve: 2021-10-06 09:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//5.//
*Örül, hogy elfogy a tennivaló, mert komolyan elfáradt, még sosem ásott, vagy legalábbis nem igazi ásóval. Ráadásul kicsit zavarja, hogy a körme alja koszos lett és az is, hogy az inge az izzadtságtól a hátára tapad. Illetve a tenyerén a számtalan felfakadt vízhólyag. Új bőre mintha túl puha lenne... De majd biztosan megedződik. Meg kell edződnie!
Szótlanul figyeli az elfet, topázsárga pillantása annak kezére, ezzel együtt a borosflaskára szegeződik. Továbbra sem tudja elképzelni, hogy hogyan vihetik át az erdő legmélyére így a fát, de bízik Pyctában, hogy tudja mit csinál. Elvégre az ő apukája a legokosabb...*
//5.//
*Örül, hogy elfogy a tennivaló, mert komolyan elfáradt, még sosem ásott, vagy legalábbis nem igazi ásóval. Ráadásul kicsit zavarja, hogy a körme alja koszos lett és az is, hogy az inge az izzadtságtól a hátára tapad. Illetve a tenyerén a számtalan felfakadt vízhólyag. Új bőre mintha túl puha lenne... De majd biztosan megedződik. Meg kell edződnie!
Szótlanul figyeli az elfet, topázsárga pillantása annak kezére, ezzel együtt a borosflaskára szegeződik. Továbbra sem tudja elképzelni, hogy hogyan vihetik át az erdő legmélyére így a fát, de bízik Pyctában, hogy tudja mit csinál. Elvégre az ő apukája a legokosabb...*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-05 13:24:40
Üzenet elküldve: 2021-10-05 13:24:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//5.//
*Jó látni, hogy annak ellenére, hogy Nievesha mennyire fáradt már, még mindig dacosan teszi, amit az erdőmélyi elf tőle kér. Az ásás volt az oroszlánrésze a feladatnak, innen már a könnyebb dolgok következnek. A gallyak összeszedése és a fa kiemelése után a csuhátlan csuhás nekiáll, hogy földet hordjon a frissen kiásott kupacból a vászonra, hogy aztán takaros földgolyóba kösse a visszametszett gyökérrészt. Egy elfderék átmérőjű gömböt elégségesnek ítél, ám azt majd folyamatosan nedvesen kell tartaniuk, hogy minél tovább életben tartsák a talajból kiemelt Szent Fát. A gallyak összekötése után már csaknem készen vannak, szállíthatóvá vált a fa, ami már csak törzsében hasonlít egykori önmagára.
A fáknak a földben a helyük, de másképp nem tudnák biztonságos helyre szállítani. Elérkeztek az áldozat valódi részéhez, amikor magához az Erdő Szívéhez szólhatnak a Szent Fán keresztül. Nieveshának már nagyon nem is akad feladat, az erdőmélyi elf szótlan invitálja a kiemelt fa elé, maga mellé.*
- Erdőszellem, áldozatot mutatunk most be neked, hogy Fényeddel világítsd meg utunk, erősítsd meg lelkünk. Mindazokét, kik benned hisznek és fohászkodnak hozzád. *Kezébe boroskulacsot vesz és megöntözi a fa földlabdába kötött gyökerét. A bort korábban is áldozatra használták, ám most különös jelentősége is lehet. Reméli, hogy ezzel sikerül egy időre megőrizni a gyökérzetet, hogy életben tarthassák a Szent Fát.*
//5.//
*Jó látni, hogy annak ellenére, hogy Nievesha mennyire fáradt már, még mindig dacosan teszi, amit az erdőmélyi elf tőle kér. Az ásás volt az oroszlánrésze a feladatnak, innen már a könnyebb dolgok következnek. A gallyak összeszedése és a fa kiemelése után a csuhátlan csuhás nekiáll, hogy földet hordjon a frissen kiásott kupacból a vászonra, hogy aztán takaros földgolyóba kösse a visszametszett gyökérrészt. Egy elfderék átmérőjű gömböt elégségesnek ítél, ám azt majd folyamatosan nedvesen kell tartaniuk, hogy minél tovább életben tartsák a talajból kiemelt Szent Fát. A gallyak összekötése után már csaknem készen vannak, szállíthatóvá vált a fa, ami már csak törzsében hasonlít egykori önmagára.
A fáknak a földben a helyük, de másképp nem tudnák biztonságos helyre szállítani. Elérkeztek az áldozat valódi részéhez, amikor magához az Erdő Szívéhez szólhatnak a Szent Fán keresztül. Nieveshának már nagyon nem is akad feladat, az erdőmélyi elf szótlan invitálja a kiemelt fa elé, maga mellé.*
- Erdőszellem, áldozatot mutatunk most be neked, hogy Fényeddel világítsd meg utunk, erősítsd meg lelkünk. Mindazokét, kik benned hisznek és fohászkodnak hozzád. *Kezébe boroskulacsot vesz és megöntözi a fa földlabdába kötött gyökerét. A bort korábban is áldozatra használták, ám most különös jelentősége is lehet. Reméli, hogy ezzel sikerül egy időre megőrizni a gyökérzetet, hogy életben tarthassák a Szent Fát.*
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-05 09:57:42
Üzenet elküldve: 2021-10-05 09:57:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//4.//
*Egy idő után csak az elhatározás viszi előre, de egyértelműen látszik, hogy fárad, mert egyre kevésbé precíz és egyre lassabb. Tiszta szerencse, hogy lassan a végére érnek az egésznek. Némán bólintva kezdi a levágott ágakat összeszedni és csinos rakásba halmozni a fától egy kis távolságra. Jó lenne már végezni, de valószínűleg nem lesz idő pihenni, mert az a földlabda valószínűleg nem megfelelő arra, hogy túl sokáig lacafacázzanak.
Ha végzett a levágott ágak összeszedésével, akkor segít összekötni a megmaradt ágakat is.
Nievet egyébként kicsit megszeppenti a szituáció, mikor mindent megtett, amit Pycta kért, akkor csak sután toporog, mert nem is tudja, hogy most mi fog következni.*
//4.//
*Egy idő után csak az elhatározás viszi előre, de egyértelműen látszik, hogy fárad, mert egyre kevésbé precíz és egyre lassabb. Tiszta szerencse, hogy lassan a végére érnek az egésznek. Némán bólintva kezdi a levágott ágakat összeszedni és csinos rakásba halmozni a fától egy kis távolságra. Jó lenne már végezni, de valószínűleg nem lesz idő pihenni, mert az a földlabda valószínűleg nem megfelelő arra, hogy túl sokáig lacafacázzanak.
Ha végzett a levágott ágak összeszedésével, akkor segít összekötni a megmaradt ágakat is.
Nievet egyébként kicsit megszeppenti a szituáció, mikor mindent megtett, amit Pycta kért, akkor csak sután toporog, mert nem is tudja, hogy most mi fog következni.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-04 16:55:15
Üzenet elküldve: 2021-10-04 16:55:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//4.//
*Ha nem is ismeri még az új, idősebb Nieveshát, attól még látja rajta a fáradtságot, hogy mennyire kikezdi a fizikai munka. Nem lehet könnyű ilyen hirtelen "használatba vennie" az új testét, de minél hamarabb szokik hozzá, annál hamarabb tudnak előre lépni a kiképzés felé.
Miután a nagy részét kiásta a lánynak, hagyja, hogy a finomabb, precízebb ásónyomot igénylő területeket Niev szabadítsa ki a földből, míg az erdőmélyi elf nekikezd visszavágni a gallyakat, ágakat. Valóban hagyja, hogy az Erdő Szíve vezesse az ujjait, így a vágást is, hisz nem szeretne kárt tenni a Szent Fában.
Valójában csak elképzelései vannak, hogy hogyan szeretné megoldani a szállítást. Számára is most fog kiderülni, hogy mekkora lesz a gyökerei és ágai nagy részétől megszabadított fa. A súlya is kérdéses, bár Erdőmélye határáig el tudják vinni lóháton is, bár az ingoványban is meggyűlik majd a bajuk vele. Ha pedig beléptek Erdőmélyére, akkor válik igazán nehézzé a feladatuk, hisz a vadonban nem tudják majd mindenhol lóval vinni a fát.
De ezek az akadályok a jövőben állnak előttük, ha ott lesznek, majd megoldást találnak rá. Egy megoldandó problémával bánnak el egyszerre.
Amikor látja, hogy Nievesha végzett az ásással, új feladatot kíván adni neki.*
- Szedd össze kérlek az ágakat és a gallyakat. *Mutat a már levágott, a fa körül heverő farészekre, ő pedig folytatja a vágást, míg körbe nem ér. Az egész munkát áthatja számára valami magasztos cél, nem egyszerű kulimunka ez, hanem szent küldetésük első lépése. Biztonságba helyezni a Szent Fát.
Amikor végeztek egy kissé kopasznak tűnő, alul-felül megcsonkított fát láthatnak, de ha jól dolgoztak, akkor magának a növénynek nem esett baja.*
- A fák a földbe tartoznak, nem hagyhatjuk sokáig talaj nélkül. *Mondja Nievnek, ahogy a fát fürkészi.*
- Segíts megkötni a gallyakat, hogy ne akadjanak majd bele mindenbe. *Kéri meg a lányt és ehhez alkarnyi, vékony bőrszíjakat ad neki, amivel a hosszabb gallyakat össze lehet kötni.
A csuhátlan csuhás pedig nekilát elvágni az utolsó gyökereket is, amelyek a földhöz kötik a Szent Fát, ha pedig végzett vele, kiemeli a gödörből, egy előre odakészített jókora vászon közepére, hogy majd földlabdába köthesse később.*
//4.//
*Ha nem is ismeri még az új, idősebb Nieveshát, attól még látja rajta a fáradtságot, hogy mennyire kikezdi a fizikai munka. Nem lehet könnyű ilyen hirtelen "használatba vennie" az új testét, de minél hamarabb szokik hozzá, annál hamarabb tudnak előre lépni a kiképzés felé.
Miután a nagy részét kiásta a lánynak, hagyja, hogy a finomabb, precízebb ásónyomot igénylő területeket Niev szabadítsa ki a földből, míg az erdőmélyi elf nekikezd visszavágni a gallyakat, ágakat. Valóban hagyja, hogy az Erdő Szíve vezesse az ujjait, így a vágást is, hisz nem szeretne kárt tenni a Szent Fában.
Valójában csak elképzelései vannak, hogy hogyan szeretné megoldani a szállítást. Számára is most fog kiderülni, hogy mekkora lesz a gyökerei és ágai nagy részétől megszabadított fa. A súlya is kérdéses, bár Erdőmélye határáig el tudják vinni lóháton is, bár az ingoványban is meggyűlik majd a bajuk vele. Ha pedig beléptek Erdőmélyére, akkor válik igazán nehézzé a feladatuk, hisz a vadonban nem tudják majd mindenhol lóval vinni a fát.
De ezek az akadályok a jövőben állnak előttük, ha ott lesznek, majd megoldást találnak rá. Egy megoldandó problémával bánnak el egyszerre.
Amikor látja, hogy Nievesha végzett az ásással, új feladatot kíván adni neki.*
- Szedd össze kérlek az ágakat és a gallyakat. *Mutat a már levágott, a fa körül heverő farészekre, ő pedig folytatja a vágást, míg körbe nem ér. Az egész munkát áthatja számára valami magasztos cél, nem egyszerű kulimunka ez, hanem szent küldetésük első lépése. Biztonságba helyezni a Szent Fát.
Amikor végeztek egy kissé kopasznak tűnő, alul-felül megcsonkított fát láthatnak, de ha jól dolgoztak, akkor magának a növénynek nem esett baja.*
- A fák a földbe tartoznak, nem hagyhatjuk sokáig talaj nélkül. *Mondja Nievnek, ahogy a fát fürkészi.*
- Segíts megkötni a gallyakat, hogy ne akadjanak majd bele mindenbe. *Kéri meg a lányt és ehhez alkarnyi, vékony bőrszíjakat ad neki, amivel a hosszabb gallyakat össze lehet kötni.
A csuhátlan csuhás pedig nekilát elvágni az utolsó gyökereket is, amelyek a földhöz kötik a Szent Fát, ha pedig végzett vele, kiemeli a gödörből, egy előre odakészített jókora vászon közepére, hogy majd földlabdába köthesse később.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-01 14:01:02
Üzenet elküldve: 2021-10-01 14:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//3.//
*Biztos, ami biztos, ásás közben az idő nagyon-nagyon lassan telik, mintha nem haladnának semerre és ez bosszantó, de bosszúságának nem ad hangot. Topázsárga tekintete a saját lábára szegeződik, ahogyan újra és újra rálép az ásóra. A talpa is kezd fájni, nemcsak tenyere, mintha lábujjai le akarnának szakadni a helyükről. Világosszőke haja egészen sötét árnyalatot ölt, ahogyan az izzadtság megnedvesíti. Valószínűleg még soha nem izzadt meg ennyire, akkor sem ha az egész délelőttjét rohangálással töltötte. A lába sem fájt így még soha, pedig nemigen lehetett ráimádkozni a cipőt azelőtt. Szeretne kicsit leülni, de nem teszi, mert úgy érzi, hogy nem teheti, Pycta nagyon csalódott lenne, ha megtenné és nem akar csalódást okozni a férfinak. Csak akkor fogja abbahagyni, ha Pycta azt mondja, de akkor valószínűleg eldől és úgy marad picit. Ha itt kiásták a fát, akkor valahol máshol újra be kell majd ásniuk. Nem akar ásni, egy darabig biztosan nem, de félő, hogy hamarabb eljön újra ez a pillanat, mint szeretné.*
//3.//
*Biztos, ami biztos, ásás közben az idő nagyon-nagyon lassan telik, mintha nem haladnának semerre és ez bosszantó, de bosszúságának nem ad hangot. Topázsárga tekintete a saját lábára szegeződik, ahogyan újra és újra rálép az ásóra. A talpa is kezd fájni, nemcsak tenyere, mintha lábujjai le akarnának szakadni a helyükről. Világosszőke haja egészen sötét árnyalatot ölt, ahogyan az izzadtság megnedvesíti. Valószínűleg még soha nem izzadt meg ennyire, akkor sem ha az egész délelőttjét rohangálással töltötte. A lába sem fájt így még soha, pedig nemigen lehetett ráimádkozni a cipőt azelőtt. Szeretne kicsit leülni, de nem teszi, mert úgy érzi, hogy nem teheti, Pycta nagyon csalódott lenne, ha megtenné és nem akar csalódást okozni a férfinak. Csak akkor fogja abbahagyni, ha Pycta azt mondja, de akkor valószínűleg eldől és úgy marad picit. Ha itt kiásták a fát, akkor valahol máshol újra be kell majd ásniuk. Nem akar ásni, egy darabig biztosan nem, de félő, hogy hamarabb eljön újra ez a pillanat, mint szeretné.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:47:03
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:47:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//3.//
*Amikor a saját részével végez, áttér Nievesha oldalára és ott látja, hogy a lány bár precízen teljesíti a feladatát, de emiatt kínzóan lassan halad. Nem szól neki, csak beáll mellé és lendületesen ásni kezd. A munka dandárját végzi, azaz a földet ássa ki és a gyökerek kiszabadítását már Nievre hagyja, így jól kiegészíthetik egymást.
Hallja a halk szisszenéseket is és sejti, hogy az ásástól keletkezett vízhólyagok lehetnek érte a felelősek, de a nagylány jól rejti fájdalmát.
Valamiféle transz hatja át ásás közben, mintha az időérzékét is elveszítené, csak a feladat lebeg a szeme előtt, kiszabadítani a fát és hazajuttatni Erdőmélyére.
Amikor a gyökerekkel végeztek és már csak a fő gyökérzet tartja a fát, áttérhetnek az ágakra. Egy metszőollóval kezd neki a vékonyabbaknak, vigyázva, hogy nehogy túlvágjon egy-egy ágat. Hordozhatóvá szeretnék tenni a fát, nem megölni.*
- Bízz bennünk, Erdőszellem, segíts nekünk küldetésünkben. *Fohászkodik minden vágás után, hagyja, hogy kezét a transz, a Fákban Lakó vezesse. Minden vágással közelebb és közelebb kerülnek ahhoz, hogy mozgatható állapotba hozzák a Szent Fát.*
//3.//
*Amikor a saját részével végez, áttér Nievesha oldalára és ott látja, hogy a lány bár precízen teljesíti a feladatát, de emiatt kínzóan lassan halad. Nem szól neki, csak beáll mellé és lendületesen ásni kezd. A munka dandárját végzi, azaz a földet ássa ki és a gyökerek kiszabadítását már Nievre hagyja, így jól kiegészíthetik egymást.
Hallja a halk szisszenéseket is és sejti, hogy az ásástól keletkezett vízhólyagok lehetnek érte a felelősek, de a nagylány jól rejti fájdalmát.
Valamiféle transz hatja át ásás közben, mintha az időérzékét is elveszítené, csak a feladat lebeg a szeme előtt, kiszabadítani a fát és hazajuttatni Erdőmélyére.
Amikor a gyökerekkel végeztek és már csak a fő gyökérzet tartja a fát, áttérhetnek az ágakra. Egy metszőollóval kezd neki a vékonyabbaknak, vigyázva, hogy nehogy túlvágjon egy-egy ágat. Hordozhatóvá szeretnék tenni a fát, nem megölni.*
- Bízz bennünk, Erdőszellem, segíts nekünk küldetésünkben. *Fohászkodik minden vágás után, hagyja, hogy kezét a transz, a Fákban Lakó vezesse. Minden vágással közelebb és közelebb kerülnek ahhoz, hogy mozgatható állapotba hozzák a Szent Fát.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:08:59
Üzenet elküldve: 2021-10-01 10:08:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//2.//
*Pycta sajnos nem ad kellő magyarázatot a hogyan?-ra. Niev értetlen arccal néz rá, de azt csak egyszerűen megvonja a vállát, nem kell neki mindent értenie. Egy szekérrel nyilván nem hatolhatnak be erdőmélyére, de még egy kordé is sok lehet, a hónuk alá fogják csapni? Még visszametszve is meglehet a súlya és azért nem túl kézies egy növendék-fával lavírozni a vadösvényeken.
A problémával most nem foglalkozik, csak ássa kifelé azt a részt, amit Pycta neki rendelt. Dühítően lassan halad, még azzal együtt is, hogy az elvégzett munka kifogástalan. Sokkal jobban szeretne gyorsan és jól dolgozni. Morog is emiatt, de csak halkan, magának. Fél fülével hallgatja az elfet, de inkább az ásásra igyekszik koncentrálni. A vízhólyagok növekedésével és kipukkanásukkal a morgás halk sziszegéssé változik, de Niev makacs teremtés. Egy idő után már nehezére esik megemelni az ásót, csak a konokság hajtja előre, de konokság ide, makacsság oda, nagyon várja, hogy végezzenek.*
//2.//
*Pycta sajnos nem ad kellő magyarázatot a hogyan?-ra. Niev értetlen arccal néz rá, de azt csak egyszerűen megvonja a vállát, nem kell neki mindent értenie. Egy szekérrel nyilván nem hatolhatnak be erdőmélyére, de még egy kordé is sok lehet, a hónuk alá fogják csapni? Még visszametszve is meglehet a súlya és azért nem túl kézies egy növendék-fával lavírozni a vadösvényeken.
A problémával most nem foglalkozik, csak ássa kifelé azt a részt, amit Pycta neki rendelt. Dühítően lassan halad, még azzal együtt is, hogy az elvégzett munka kifogástalan. Sokkal jobban szeretne gyorsan és jól dolgozni. Morog is emiatt, de csak halkan, magának. Fél fülével hallgatja az elfet, de inkább az ásásra igyekszik koncentrálni. A vízhólyagok növekedésével és kipukkanásukkal a morgás halk sziszegéssé változik, de Niev makacs teremtés. Egy idő után már nehezére esik megemelni az ásót, csak a konokság hajtja előre, de konokság ide, makacsság oda, nagyon várja, hogy végezzenek.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-30 10:44:30
Üzenet elküldve: 2021-09-30 10:44:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//2.//
*Talán tényleg sikerül kicsit megnyugodnia, talán tényleg kevésbé aggódik, mint azt korábban tette. Nieveshán nem látszik semmi, kiegyensúlyozott és nyugodt, sőt, ő nyugtatja az erdőmélyi elfet is. Ezzel a nyugalommal felvértezve indulhatnak el a Hajnal-ligetbe. Út közben Niev arról érdeklődik, hogy hogyan szállítják majd a fát, amire a csuhátlan csuhás nyugodt választ ad.*
- Ahogy mondtam, visszametsszük az ágakat és a gyökereket, aztán földlabdába kötjük és akkor tudjuk mozgatni. *Magyarázza és mutatja a kezével, körülbelül milyen nagy földlabdára gondol. Nehéz lesz még így is, de csak ilyen módon tudják megoldani a szállítást. És akkor még a lehetséges akadályokról még nem is beszéltek. De azokkal majd később foglalkoznak.
A ligethez érve ott találják Xauzurt, akit a lány kedvesen köszönt. Az irbiszt nem zavarta meg Niev idősebbé válása, ugyanúgy szereti, mint azelőtt és ez fordítva is igaz.
Aztán nekikezdenek az áldozásnak és egyben a Szent Fa kiemelésének. Az ásás nincs az erdőmélyi elf nehezére, nem úgy, mint Nieveshának, aki láthatóan lassabban halad. A páncélos próféta viszont akkurátus pontossággal és lendülettel halad.*
- Szent Fa, hazaviszünk a te birodalmadba, Erdőmélyére, ahol sajátjaid között élhetsz, katonáid védelmezhetnek, míg mi a te küldetésedet járjuk. *Folytatja a fohászt és ahogy a gyökerek egymás után előkerülnek a földből, úgy gyengülnek a kötések, amelyek ide kötik a fát.*
- De sosem hagyunk el, visszatérünk hozzád, hogy megerősítsük a Fényed, hogy utat mutass nekünk a sötétben.
*Amikor a saját oldalával végzett, besegít Nieveshának is. Látja, hogy az óvatosságot nem csak a gyökerek miatti félelem okozza, hanem a tenyerének sérülése is, de ez a legkisebb még azok előtt, amelyek rá várnak.*
- Csak így tovább, kincsem. *Súgja oda gyöngyöző homlokkal, mosolyogva és folytatja az ásást, hisz ezután a gallyakat is vissza kell még metszeniük.*
//2.//
*Talán tényleg sikerül kicsit megnyugodnia, talán tényleg kevésbé aggódik, mint azt korábban tette. Nieveshán nem látszik semmi, kiegyensúlyozott és nyugodt, sőt, ő nyugtatja az erdőmélyi elfet is. Ezzel a nyugalommal felvértezve indulhatnak el a Hajnal-ligetbe. Út közben Niev arról érdeklődik, hogy hogyan szállítják majd a fát, amire a csuhátlan csuhás nyugodt választ ad.*
- Ahogy mondtam, visszametsszük az ágakat és a gyökereket, aztán földlabdába kötjük és akkor tudjuk mozgatni. *Magyarázza és mutatja a kezével, körülbelül milyen nagy földlabdára gondol. Nehéz lesz még így is, de csak ilyen módon tudják megoldani a szállítást. És akkor még a lehetséges akadályokról még nem is beszéltek. De azokkal majd később foglalkoznak.
A ligethez érve ott találják Xauzurt, akit a lány kedvesen köszönt. Az irbiszt nem zavarta meg Niev idősebbé válása, ugyanúgy szereti, mint azelőtt és ez fordítva is igaz.
Aztán nekikezdenek az áldozásnak és egyben a Szent Fa kiemelésének. Az ásás nincs az erdőmélyi elf nehezére, nem úgy, mint Nieveshának, aki láthatóan lassabban halad. A páncélos próféta viszont akkurátus pontossággal és lendülettel halad.*
- Szent Fa, hazaviszünk a te birodalmadba, Erdőmélyére, ahol sajátjaid között élhetsz, katonáid védelmezhetnek, míg mi a te küldetésedet járjuk. *Folytatja a fohászt és ahogy a gyökerek egymás után előkerülnek a földből, úgy gyengülnek a kötések, amelyek ide kötik a fát.*
- De sosem hagyunk el, visszatérünk hozzád, hogy megerősítsük a Fényed, hogy utat mutass nekünk a sötétben.
*Amikor a saját oldalával végzett, besegít Nieveshának is. Látja, hogy az óvatosságot nem csak a gyökerek miatti félelem okozza, hanem a tenyerének sérülése is, de ez a legkisebb még azok előtt, amelyek rá várnak.*
- Csak így tovább, kincsem. *Súgja oda gyöngyöző homlokkal, mosolyogva és folytatja az ásást, hisz ezután a gallyakat is vissza kell még metszeniük.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-28 12:38:09
Üzenet elküldve: 2021-09-28 12:38:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//1.//
*Ha Niev valamit nem tanult meg eddigi életében, hát az a hazugság vagy a színlelés, ugyan tekintete inkább komoly, mint mosolygós, de még így is süt belőle a Pycta iránti rajongása. Bár a jelenet miatt némi értetlenség is van benne, még mindig nem érti, hogy Pyctát mi is szomorította annyira el. Helyesebben azt érti, hogy mi, csak ő egészen másképp éli meg. Szerencsére azonban a férfi könnyedén megnyugtatható és felvidítható, szóval Niev úgy érzi, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mosolyogva simogatja meg az elf vállát. Niev részéről ezzel minden el van rendezve.
Mikor a kezébe kapja az ásót, akkor egy pillanatig értetlenül áll, de hát nem nehéz kitalálni, hogy ásni kell. Más kérdés, hogy még sosem ásott. Kislapáttal persze igen, hiszen szívesen segített abban, hogy virágokat ültessenek, vagy konyhakertet gondozzanak. Az ásás azonban egészen más tészta.*
- És hogyan visszük el?
*Értetlenkedik, mert annak ellenére, hogy a Szent Fa még fiatal, de törzse mégis olyan vastag, mint egy felnőtt férfi karja és nagyjából Pyctával egymagas.*
- Hát ki ez a gyönyörű cicus?!
*Kérdezi szeretetteljes, búgó hangon a doromboló irbisztől, akiről természetesen tudja, hogy nem cica, de vele rendszerint úgy viselkedik. Niev végigsimítja az állat hátát, aztán leguggol mellé egy pillanatra, ezúttal a füle tövét vakargatja meg és az állát, aztán pedig, mielőtt ásni kezdene, még a Szent Fa törzsén is végigsimít. Nem is emlékszik rá, hogy valaha megérintette volna. Az ásással kicsit tanácstalan, bár a technikát hamar ellesi, de kicsit benne van a félsz, hogy nemcsak megnőtt, de túl erős is lett és esetleg megsérti a gyökereket. Az aggodalom miatt nem halad olyan gyorsan, mint szeretne, de rendkívül precízen dolgozik, talán kicsit túlságosan precízen is, nyelve hegyét a szája sarkában kidugja. Közben hallgatja Pycta fohászát, pillanatok alatt vízhólyagossá váló tenyereivel meg nem is törődik, noha csípő az érzés és az amúgy is lassú munkáját csak még jobban lelassítja. *
//1.//
*Ha Niev valamit nem tanult meg eddigi életében, hát az a hazugság vagy a színlelés, ugyan tekintete inkább komoly, mint mosolygós, de még így is süt belőle a Pycta iránti rajongása. Bár a jelenet miatt némi értetlenség is van benne, még mindig nem érti, hogy Pyctát mi is szomorította annyira el. Helyesebben azt érti, hogy mi, csak ő egészen másképp éli meg. Szerencsére azonban a férfi könnyedén megnyugtatható és felvidítható, szóval Niev úgy érzi, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mosolyogva simogatja meg az elf vállát. Niev részéről ezzel minden el van rendezve.
Mikor a kezébe kapja az ásót, akkor egy pillanatig értetlenül áll, de hát nem nehéz kitalálni, hogy ásni kell. Más kérdés, hogy még sosem ásott. Kislapáttal persze igen, hiszen szívesen segített abban, hogy virágokat ültessenek, vagy konyhakertet gondozzanak. Az ásás azonban egészen más tészta.*
- És hogyan visszük el?
*Értetlenkedik, mert annak ellenére, hogy a Szent Fa még fiatal, de törzse mégis olyan vastag, mint egy felnőtt férfi karja és nagyjából Pyctával egymagas.*
- Hát ki ez a gyönyörű cicus?!
*Kérdezi szeretetteljes, búgó hangon a doromboló irbisztől, akiről természetesen tudja, hogy nem cica, de vele rendszerint úgy viselkedik. Niev végigsimítja az állat hátát, aztán leguggol mellé egy pillanatra, ezúttal a füle tövét vakargatja meg és az állát, aztán pedig, mielőtt ásni kezdene, még a Szent Fa törzsén is végigsimít. Nem is emlékszik rá, hogy valaha megérintette volna. Az ásással kicsit tanácstalan, bár a technikát hamar ellesi, de kicsit benne van a félsz, hogy nemcsak megnőtt, de túl erős is lett és esetleg megsérti a gyökereket. Az aggodalom miatt nem halad olyan gyorsan, mint szeretne, de rendkívül precízen dolgozik, talán kicsit túlságosan precízen is, nyelve hegyét a szája sarkában kidugja. Közben hallgatja Pycta fohászát, pillanatok alatt vízhólyagossá váló tenyereivel meg nem is törődik, noha csípő az érzés és az amúgy is lassú munkáját csak még jobban lelassítja. *
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-26 22:39:31
Üzenet elküldve: 2021-09-26 22:39:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//1.//
*Máskor Nievesha tényleg úgy pattant ki az ágyból hajnalban, mint aki rugóra jár. Ezért az erdőmélyi elfnek is feltűnik, hogy a nagylány türelmet kér az ébredéshez.*
- Ki az ágyból, álomszuszék. *Szól oda a kinti szobából folytatva a pakolást.*
- Rengeteg dolgunk van. *Teszi hozzá. Szívesen hagyná még aludni, de sajnos tényleg rengeteg dolguk van. Mostantól nem húzhatja az időt, döntött és elvégezték a szertartást. Eljött a cselekvés ideje.
Úgy tűnik, nem csak testben, de lélekben is végbement bizonyos változás, mert mire Niev ott áll mellette, már megfésülködött és bakancsot húzott. A csuhátlan csuhás készült erre az alkalomra, ruhákkal, lábellikkel és mindenfélével, ami egy kamaszlánynak kellhet.
Aztán jön a vallomás és hála az Erdő Szívének, Nievesha nem érez úgy, ahogy az erdőmélyi elf. Sőt, megöleli és még puszit is kap az arcára. Sárga ragadozószemei a lányét keresik és tényleg nem lát bennük haragot vagy csalódottságot. Inkább lelkesedést és tettrekészséget.*
- Akkor jó. *Suttogja halkan. Pár szívdobbanásnyi ideig még így maradhatnak, de aztán indulni kell.*
- Menjünk. *Kacsint a lányra, majd kezébe nyom egy ásót.*
- Erre szükséged lesz. *Adja át a szerszámot, majd elindulhatnak lefelé, hogy leérve a lombházból, a Hajnal-liget felé vegyék az irányt.*
- Ki kell ásnunk a fát, vigyázva a gyökereire, a gallyakat visszavágjuk amennyire lehet, de vigyáznunk kell, nehogy baja essen az oltárnak. *Magyarázza út közben. A mil'ochassi oltár különleges, mert nem kőből vagy márványból emelték, hanem azt a fát szentelte fel a csuhátlan csuhás, amit ő maga ületett még Erdőmélyén.
Amikor elérik az alacsony kerítéssel körbekerített kis ligetet, Xauzur már ott várja őket, dorombolva köszönti Nieveshát.*
- Itt vagyunk hát. *Néz végig a Szent Fán sóhajtva. Amikor eljöttek Erdőmélyéről, Vadvédből, azt hitte, nem kell már újra útra kelnie soha. De tévedett, most megint költözniük kell.*
- Ott kezdd el! *Mutat halkan a fa egyik oldalára, jó másfél lépésre a törzstől.*
- Óvatosan dolgozz, vigyázz a vastagabb gyökerekre, ne sebezd meg a fát. *Ad tanácsot a kislánynak az ásáshoz. Majd ha felkészültek, akkor az átellenes oldalra áll és nekikezd az ásásnak.*
- Erdő Szíve, Fákban Lakó, Erdőszellem, kérlek, halld meg fohászom. Pycta del Ventus vagyok, Prófétád a te kegyedből. *Kezd bele egy halk fohászba, hisz veszélyes küldetésbe kezdenek bele. A fát időben el kell ültetni újra, nem késlekedhetnek sokáig.*
- Kérlek, segíts minket küldetésünkben, hogy biztonságban visszajuttassuk a Szent Fát Erdőmélyére és adj erőt az előttünk álló akadályok legyőzésére. *Folytatja a fohászt, hisz az Erdő Szívének kegyéből lehetőséget kapott, hogy minden évben megerősítse magában a Fényt. És mielőtt elindulnak, szeretne ezzel a keggyel élni.*
//1.//
*Máskor Nievesha tényleg úgy pattant ki az ágyból hajnalban, mint aki rugóra jár. Ezért az erdőmélyi elfnek is feltűnik, hogy a nagylány türelmet kér az ébredéshez.*
- Ki az ágyból, álomszuszék. *Szól oda a kinti szobából folytatva a pakolást.*
- Rengeteg dolgunk van. *Teszi hozzá. Szívesen hagyná még aludni, de sajnos tényleg rengeteg dolguk van. Mostantól nem húzhatja az időt, döntött és elvégezték a szertartást. Eljött a cselekvés ideje.
Úgy tűnik, nem csak testben, de lélekben is végbement bizonyos változás, mert mire Niev ott áll mellette, már megfésülködött és bakancsot húzott. A csuhátlan csuhás készült erre az alkalomra, ruhákkal, lábellikkel és mindenfélével, ami egy kamaszlánynak kellhet.
Aztán jön a vallomás és hála az Erdő Szívének, Nievesha nem érez úgy, ahogy az erdőmélyi elf. Sőt, megöleli és még puszit is kap az arcára. Sárga ragadozószemei a lányét keresik és tényleg nem lát bennük haragot vagy csalódottságot. Inkább lelkesedést és tettrekészséget.*
- Akkor jó. *Suttogja halkan. Pár szívdobbanásnyi ideig még így maradhatnak, de aztán indulni kell.*
- Menjünk. *Kacsint a lányra, majd kezébe nyom egy ásót.*
- Erre szükséged lesz. *Adja át a szerszámot, majd elindulhatnak lefelé, hogy leérve a lombházból, a Hajnal-liget felé vegyék az irányt.*
- Ki kell ásnunk a fát, vigyázva a gyökereire, a gallyakat visszavágjuk amennyire lehet, de vigyáznunk kell, nehogy baja essen az oltárnak. *Magyarázza út közben. A mil'ochassi oltár különleges, mert nem kőből vagy márványból emelték, hanem azt a fát szentelte fel a csuhátlan csuhás, amit ő maga ületett még Erdőmélyén.
Amikor elérik az alacsony kerítéssel körbekerített kis ligetet, Xauzur már ott várja őket, dorombolva köszönti Nieveshát.*
- Itt vagyunk hát. *Néz végig a Szent Fán sóhajtva. Amikor eljöttek Erdőmélyéről, Vadvédből, azt hitte, nem kell már újra útra kelnie soha. De tévedett, most megint költözniük kell.*
- Ott kezdd el! *Mutat halkan a fa egyik oldalára, jó másfél lépésre a törzstől.*
- Óvatosan dolgozz, vigyázz a vastagabb gyökerekre, ne sebezd meg a fát. *Ad tanácsot a kislánynak az ásáshoz. Majd ha felkészültek, akkor az átellenes oldalra áll és nekikezd az ásásnak.*
- Erdő Szíve, Fákban Lakó, Erdőszellem, kérlek, halld meg fohászom. Pycta del Ventus vagyok, Prófétád a te kegyedből. *Kezd bele egy halk fohászba, hisz veszélyes küldetésbe kezdenek bele. A fát időben el kell ültetni újra, nem késlekedhetnek sokáig.*
- Kérlek, segíts minket küldetésünkben, hogy biztonságban visszajuttassuk a Szent Fát Erdőmélyére és adj erőt az előttünk álló akadályok legyőzésére. *Folytatja a fohászt, hisz az Erdő Szívének kegyéből lehetőséget kapott, hogy minden évben megerősítse magában a Fényt. És mielőtt elindulnak, szeretne ezzel a keggyel élni.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-24 15:15:44
Üzenet elküldve: 2021-09-24 15:15:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Áldozat - előkészületek//
*Niev annak ellenére nagyon jót alszik, hogy előtte három napig is ezt tette. Bár az talán nem is igazi alvás volt és ha tekintetbe vesszük, hogy mi minden történt ez alatt a három nap alatt, akkor érthető is ha fáradt.
Mélyen alszik már, mikor Pycta megérkezik a megbeszélésből és reggel az elf lesz az, aki ébreszti, nem pedig a pakolással való szöszmötölése.*
- Csak még pár perc...
*Nyögi kérlelően, közben pedig a másik oldalára fordul. Ha Pycta engedélyez neki pár percet, akkor ezt arra használja fel, hogy megpróbálja a takaró alatt kidörgölni az álmot a szeméből. Ha az elf nem tesz neki engedményt, akkor felülve, némiképp morcosabban próbálja megtenni ugyanezt.
Kislányként könnyedén kipattant az ágyból, de kamaszként ez valahogy nehezére esik, mintha félálomban lenne, mikor magára húzza a ruháit. A fésülködésre bezzeg rászánja az időt és az odafigyelést is, a végén pedig a tükörben ellenőrzi az eredményt. Hümmentéssel fejezi ki elégedettségét, az utolsó simítás pedig az, megigazítja határozott ívű szemöldökeit. Teljesen el van foglalva magával, furcsa is lehet Pyctának, mert kislányként nem volt a barátja sem a fésű, sem pedig a cipő, de most magától fésülködött, magától húzott bakancsot.
Reggele egyértelműen jókedvű, hiszen belevágnak egy új, nagy kalandba, amit izgatottan vár. Pycta egészen meg is lepi, mikor rázúdítja a vallomást. Komoly arcvonásai egy pillanat alatt lágyulnak el, mert hát ismeri minden búbánat elűzőjét. Egyszerűen átöleli Pycta nyakát és egy nagy cuppanóst nyom az arcára.*
- Jajj apa, ne beszélj csacsiságokat.
*Talán nem fogja fel, hogy az elf miről beszél, de talán nem is keresi az szavai értelmét, mert egyszerűen nem is érdekli. Neki csak az a lényeg, hogy mindig az ő erős és okos apukájával lehet, nem számít milyen áron.*
//Áldozat - előkészületek//
*Niev annak ellenére nagyon jót alszik, hogy előtte három napig is ezt tette. Bár az talán nem is igazi alvás volt és ha tekintetbe vesszük, hogy mi minden történt ez alatt a három nap alatt, akkor érthető is ha fáradt.
Mélyen alszik már, mikor Pycta megérkezik a megbeszélésből és reggel az elf lesz az, aki ébreszti, nem pedig a pakolással való szöszmötölése.*
- Csak még pár perc...
*Nyögi kérlelően, közben pedig a másik oldalára fordul. Ha Pycta engedélyez neki pár percet, akkor ezt arra használja fel, hogy megpróbálja a takaró alatt kidörgölni az álmot a szeméből. Ha az elf nem tesz neki engedményt, akkor felülve, némiképp morcosabban próbálja megtenni ugyanezt.
Kislányként könnyedén kipattant az ágyból, de kamaszként ez valahogy nehezére esik, mintha félálomban lenne, mikor magára húzza a ruháit. A fésülködésre bezzeg rászánja az időt és az odafigyelést is, a végén pedig a tükörben ellenőrzi az eredményt. Hümmentéssel fejezi ki elégedettségét, az utolsó simítás pedig az, megigazítja határozott ívű szemöldökeit. Teljesen el van foglalva magával, furcsa is lehet Pyctának, mert kislányként nem volt a barátja sem a fésű, sem pedig a cipő, de most magától fésülködött, magától húzott bakancsot.
Reggele egyértelműen jókedvű, hiszen belevágnak egy új, nagy kalandba, amit izgatottan vár. Pycta egészen meg is lepi, mikor rázúdítja a vallomást. Komoly arcvonásai egy pillanat alatt lágyulnak el, mert hát ismeri minden búbánat elűzőjét. Egyszerűen átöleli Pycta nyakát és egy nagy cuppanóst nyom az arcára.*
- Jajj apa, ne beszélj csacsiságokat.
*Talán nem fogja fel, hogy az elf miről beszél, de talán nem is keresi az szavai értelmét, mert egyszerűen nem is érdekli. Neki csak az a lényeg, hogy mindig az ő erős és okos apukájával lehet, nem számít milyen áron.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-24 12:02:13
Üzenet elküldve: 2021-09-24 12:02:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Az erdőmélyi elfben viszont jócskán akad kétely. Annak ellenére is, hogy ezt a szertartást épp azért végezte el, hogy ne kelljen aggódnia. Most pedig, hogy meghozta a döntést, sőt, el is végezték a szertartást, kétkedni kezdett a döntése helyességében. Úgy érzi, elvett a kislányától valamit, valami fontosat. Ám most már nincs visszaút. Az utazás elkezdődött.
Csak kurtán bólint arra, hogy Nievesha értését fejezi ki az elhangzottakkal kapcsolatban. Ahogy földet ér odalent és elmorzsolja a rövid szitkot, el is indul a központi lombházba, hogy a közösség vezetőivel is megossza jövőbeli terveit. Vagy legalábbis azok egy részét, főleg azokat, amelyek őket érintik.
Sokáig beszél a vezetőkkel, idősökkel, hogy megnyugtassa őket és elmagyarázza döntései célját és okát. Ha elmennek, nem hagyhatja itt a Szent Fát, mert akkor a sötét erők célpontjává válna a közösség. Amikor a templomban harcoltak és Hanlorennel ketten átléptek a sötétségbe, ott Sa'Tereth elmondta nekik, hogy nem hagyja annyiban oltárának elpusztítását, vissza fog térni. Nem kockáztathat.
Amikor aztán elhagyja a N'othrymet, visszatér Nieveshához, hogy pihenni térjenek. Ha a nagylány alszik már, akkor betakarja és lefekszik mellé, hogy álomtalan álomba szenderedjen hajnalig.*
//Másnap//
//Áldozat - előkészületek//
*Még napkelte előtt ébred, jócskán azelőtt, hogy a közösség ébredezni kezdene. Igyekszik halkan felkészülni az áldozatra, hogy aztán felkészíthessék a fát az utazásra.*
- Kincsem, ébredj. *Ébreszti fel Nieveshát, ha a lány még nem ébredt volna fel.*
- Készülj. *Mosolyog haloványan a lányra, majd összepakol maguknak az útra. Csak a legszükségesebbeket veszi magához és a bájitalokat is elteszi, hisz mindkettőjüknek szüksége lehet majd egy kis erősítésre.*
- Tudom, hogy furcsa ez neked és talán érthetetlen is, de... *Áll meg pakolás közben és szomorú mosollyal néz Nievre.*
- Én nem akartam elvenni tőled semmit, csak azt szerettem volna, hogy ne kelljen itt hagynom téged. *Nehezen jönnek ezek a szavak az ajkára.*
- De most úgy érzem, rosszul döntöttem. *Vallja be azt, ami a szívét nyomja.
Az éjszaka alig tudott aludni emiatt és bár ismeri a döntése mögött álló okokat, mégsem nyugodt. Ha minden igaz, akkor a változást kettőjük közül ő viseli rosszabbul. Nem gondolta volna, hogy így lesz.*
*Az erdőmélyi elfben viszont jócskán akad kétely. Annak ellenére is, hogy ezt a szertartást épp azért végezte el, hogy ne kelljen aggódnia. Most pedig, hogy meghozta a döntést, sőt, el is végezték a szertartást, kétkedni kezdett a döntése helyességében. Úgy érzi, elvett a kislányától valamit, valami fontosat. Ám most már nincs visszaút. Az utazás elkezdődött.
Csak kurtán bólint arra, hogy Nievesha értését fejezi ki az elhangzottakkal kapcsolatban. Ahogy földet ér odalent és elmorzsolja a rövid szitkot, el is indul a központi lombházba, hogy a közösség vezetőivel is megossza jövőbeli terveit. Vagy legalábbis azok egy részét, főleg azokat, amelyek őket érintik.
Sokáig beszél a vezetőkkel, idősökkel, hogy megnyugtassa őket és elmagyarázza döntései célját és okát. Ha elmennek, nem hagyhatja itt a Szent Fát, mert akkor a sötét erők célpontjává válna a közösség. Amikor a templomban harcoltak és Hanlorennel ketten átléptek a sötétségbe, ott Sa'Tereth elmondta nekik, hogy nem hagyja annyiban oltárának elpusztítását, vissza fog térni. Nem kockáztathat.
Amikor aztán elhagyja a N'othrymet, visszatér Nieveshához, hogy pihenni térjenek. Ha a nagylány alszik már, akkor betakarja és lefekszik mellé, hogy álomtalan álomba szenderedjen hajnalig.*
//Másnap//
//Áldozat - előkészületek//
*Még napkelte előtt ébred, jócskán azelőtt, hogy a közösség ébredezni kezdene. Igyekszik halkan felkészülni az áldozatra, hogy aztán felkészíthessék a fát az utazásra.*
- Kincsem, ébredj. *Ébreszti fel Nieveshát, ha a lány még nem ébredt volna fel.*
- Készülj. *Mosolyog haloványan a lányra, majd összepakol maguknak az útra. Csak a legszükségesebbeket veszi magához és a bájitalokat is elteszi, hisz mindkettőjüknek szüksége lehet majd egy kis erősítésre.*
- Tudom, hogy furcsa ez neked és talán érthetetlen is, de... *Áll meg pakolás közben és szomorú mosollyal néz Nievre.*
- Én nem akartam elvenni tőled semmit, csak azt szerettem volna, hogy ne kelljen itt hagynom téged. *Nehezen jönnek ezek a szavak az ajkára.*
- De most úgy érzem, rosszul döntöttem. *Vallja be azt, ami a szívét nyomja.
Az éjszaka alig tudott aludni emiatt és bár ismeri a döntése mögött álló okokat, mégsem nyugodt. Ha minden igaz, akkor a változást kettőjük közül ő viseli rosszabbul. Nem gondolta volna, hogy így lesz.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-22 13:27:05
Üzenet elküldve: 2021-09-22 13:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Nievben van valami furcsa nyugalom, bizakodás. Cseppnyi kételye sincsen, sosem volt, hiszen továbbra is úgy gondolja, hogy az ő apukája a legerősebb, a legokosabb, a legszebb és a legjobb. El sem tud képzelni olyan körülményt, hogy ez a Pyctába vetett bizalma megrendüljön. Niev mindig is érdeklődő volt, ez pedig most sem szűnt meg, ugyanúgy tudni akar mindent, sőt még annál is többet, a világ egészen kinyílt a számára, igenis meg akar tanulni mindent, amit Pycta meg akar tanítani neki és nem ijeszti meg az, hogy Pycta vázolta előtte a nehézségeket. Sőt, kihívásként tekint rá, egyfajta megoldandó feladatként, kihívásokat teljesíteni, feladatokat megoldani pedig mindig jó.*
- Értem.
*Bólint végül és továbbra is összehúzott szemekkel figyeli az elfet. Furcsának találja a viselkedését, közben elmereng azon, hogy vajon Pycta mindig is furcsa volt, csak a térde magasságából ez nem tűnt még fel? Vagy a komorsága csak neki szól?! Biztos másmilyennek képzelte el... Beletúr Xauzur bundájába, miközben ő is feláll, pár lépéssel van csak lemaradva a páros mögött és meglepi az, hogy Pycta milyen lazasággal veti át korláton. Niev ezen is megütközik kissé, mert még soha nem látott ilyesmit az elftől, noha teljesen egyértelmű, hogy nem most csinálja először. Niev a korláton áthajolva néz utána. Igazából értetlenül áll a dolog előtt, de főleg a káromkodás előtt, sosem hallott ilyesmit Pyctától, nem is tudja mire vélni. Azonkívül, hogy arra gondol, hogy valamit rosszul csinált? Pycta valahogy másként képzelte el ennek a szertartásnak a végkimenetelét? Sosem látta így viselkedni.*
*Nievben van valami furcsa nyugalom, bizakodás. Cseppnyi kételye sincsen, sosem volt, hiszen továbbra is úgy gondolja, hogy az ő apukája a legerősebb, a legokosabb, a legszebb és a legjobb. El sem tud képzelni olyan körülményt, hogy ez a Pyctába vetett bizalma megrendüljön. Niev mindig is érdeklődő volt, ez pedig most sem szűnt meg, ugyanúgy tudni akar mindent, sőt még annál is többet, a világ egészen kinyílt a számára, igenis meg akar tanulni mindent, amit Pycta meg akar tanítani neki és nem ijeszti meg az, hogy Pycta vázolta előtte a nehézségeket. Sőt, kihívásként tekint rá, egyfajta megoldandó feladatként, kihívásokat teljesíteni, feladatokat megoldani pedig mindig jó.*
- Értem.
*Bólint végül és továbbra is összehúzott szemekkel figyeli az elfet. Furcsának találja a viselkedését, közben elmereng azon, hogy vajon Pycta mindig is furcsa volt, csak a térde magasságából ez nem tűnt még fel? Vagy a komorsága csak neki szól?! Biztos másmilyennek képzelte el... Beletúr Xauzur bundájába, miközben ő is feláll, pár lépéssel van csak lemaradva a páros mögött és meglepi az, hogy Pycta milyen lazasággal veti át korláton. Niev ezen is megütközik kissé, mert még soha nem látott ilyesmit az elftől, noha teljesen egyértelmű, hogy nem most csinálja először. Niev a korláton áthajolva néz utána. Igazából értetlenül áll a dolog előtt, de főleg a káromkodás előtt, sosem hallott ilyesmit Pyctától, nem is tudja mire vélni. Azonkívül, hogy arra gondol, hogy valamit rosszul csinált? Pycta valahogy másként képzelte el ennek a szertartásnak a végkimenetelét? Sosem látta így viselkedni.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-21 18:21:56
Üzenet elküldve: 2021-09-21 18:21:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1204
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Van, ami nem változik és talán az erdőmélyi elf szomorú is lett volna, ha Nieveshából eltűnik a rá jellemző habitus és viselkedésminták. Először elmosolyodik a felismerésen, hogy azért a nagylány nem változott meg teljesen. Ám nem sokkal utána lehervad a mosoly az arcáról, mert rájön, hogy mennyi munka lesz abban, hogy ne aggódjon érte, ha belevágnak egy kalandba vagy küldetésbe. Kétségei vannak, hogy mi lesz, ha nem lesz jó tanár, ha nem elég legendásan ismerni azt, amit át szeretne adni, ha nem csak a tudás mértékén múlik a tanítás. Ráadásul fájdalmat kell okoznia majd neki, hisz a fizikai fejlesztés nem létezik fájdalom nélkül. Elméjében hallja saját mestere szavait: "Ami fáj, az nevel." És melyik apa akar fájdalmat okozni a lányának?
Most úgy állnak a dolgok, hogy Nievesha érti, "mi is a dolga", ám ezt még egy szakadék választja el a megvalósítástól. Most jön csak a neheze. Niev meglepett szavai állítják meg, de csak megtorpan, fejével fordul vissza.*
- Visszavisszük a Szent Fát Erdőmélyére. Itt nem tudjuk megvédeni, ha elindulunk. Holnap a hajnal első fényénél áldozat, aztán kiássuk a fát, felkészítjük az utazásra és elindulunk Erdőmélyére. Az az Ő területe, nem eshet baja. *Magyarázza komor hangon, komolyan.*
- Ha sikeresen elültettük, nekikezdünk a kiképzésnek. Pihenj, szükséged lesz az erődre. *Zárja le a monológot. Még egy szívdobbasányi ideig fürkészi Nievesha arcát, majd kilép a lombházból. Xauzur felpattan, fejét odadugja még a lányéhoz és követi társát a lombház teraszára.
A csuhátlan csuhás a nehezebb utat választja lefelé, egyszerűen átlendül a korláton, zuhanásban elkapja az egyik vastagabb ágat és onnan puhán érkezik a talajra, az irbisz könnyedén követi lefelé. Odalent megáll, hevesen zakatoló szívvel szorítja össze állkapcsát. Sárga tekintetében szomorúság és fájdalom. Tudta, hogy nehéz lesz, de korántsem sejtette, hogy ennyire.*
- Bassza meg.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Van, ami nem változik és talán az erdőmélyi elf szomorú is lett volna, ha Nieveshából eltűnik a rá jellemző habitus és viselkedésminták. Először elmosolyodik a felismerésen, hogy azért a nagylány nem változott meg teljesen. Ám nem sokkal utána lehervad a mosoly az arcáról, mert rájön, hogy mennyi munka lesz abban, hogy ne aggódjon érte, ha belevágnak egy kalandba vagy küldetésbe. Kétségei vannak, hogy mi lesz, ha nem lesz jó tanár, ha nem elég legendásan ismerni azt, amit át szeretne adni, ha nem csak a tudás mértékén múlik a tanítás. Ráadásul fájdalmat kell okoznia majd neki, hisz a fizikai fejlesztés nem létezik fájdalom nélkül. Elméjében hallja saját mestere szavait: "Ami fáj, az nevel." És melyik apa akar fájdalmat okozni a lányának?
Most úgy állnak a dolgok, hogy Nievesha érti, "mi is a dolga", ám ezt még egy szakadék választja el a megvalósítástól. Most jön csak a neheze. Niev meglepett szavai állítják meg, de csak megtorpan, fejével fordul vissza.*
- Visszavisszük a Szent Fát Erdőmélyére. Itt nem tudjuk megvédeni, ha elindulunk. Holnap a hajnal első fényénél áldozat, aztán kiássuk a fát, felkészítjük az utazásra és elindulunk Erdőmélyére. Az az Ő területe, nem eshet baja. *Magyarázza komor hangon, komolyan.*
- Ha sikeresen elültettük, nekikezdünk a kiképzésnek. Pihenj, szükséged lesz az erődre. *Zárja le a monológot. Még egy szívdobbasányi ideig fürkészi Nievesha arcát, majd kilép a lombházból. Xauzur felpattan, fejét odadugja még a lányéhoz és követi társát a lombház teraszára.
A csuhátlan csuhás a nehezebb utat választja lefelé, egyszerűen átlendül a korláton, zuhanásban elkapja az egyik vastagabb ágat és onnan puhán érkezik a talajra, az irbisz könnyedén követi lefelé. Odalent megáll, hevesen zakatoló szívvel szorítja össze állkapcsát. Sárga tekintetében szomorúság és fájdalom. Tudta, hogy nehéz lesz, de korántsem sejtette, hogy ennyire.*
- Bassza meg.
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-21 10:26:42
Üzenet elküldve: 2021-09-21 10:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
- Tudom. Csak érdekes.
*A változás gyorsan végbement ugyan, de ilyen gyorsan nem lehet megszokni, nemcsak az új kinézetet, de úgy minden. Például az, hogy szempillantás alatt nagyon sok dolgot megevett, bár a csipegetés sosem volt jellemző rá, de ez még önmagához képest is jelentős mennyiség, kétszer-háromszor annyi.*
- Tudom, apaaa!
*Van, ami nem változik, például az, hogy Pycta nyilvánvalóságokat magyaráz el, mire Niev olyan arccal néz rá, hogy arckifejezéssel egyértelműsítse, hogy nyilvánvaló dolgokról kár beszélni.*
- Megértettem, apa.
*Hogy a gyakorlatban ez majd mit jelent, azt még nem tudja, de úgyis hamarosan ki fog minden derülni. Tudja persze, hogy Pycta sok dolgot tud, sok olyan dolgot, amit ő nem, de azt is tudja, hogy ő mindent és még annál is többet meg akar tanulni.*
- Értem.
*Tulajdonképpen megelégszik ezzel a válasszal, arról meg teljesen meg is felejtkezett, hogy három nappal ezelőtt még keserves sírás közepette el akart rohanni az anyjához. Akiről semmit nem tud, csak annyit, hogy ember, illetve most már tudja azt, hogy olyan a füle, mint az övé. Viszont az idősödésével együtt a megfigyelőképessége is javult kissé és rögtön észreveszi, hogy valami nem kerek. Összehúzott szemekkel nézi a felálló, torkát köszörülő Pyctát, de nem szól. A témaváltás is olyan gyors, Niev csak úgy kapkodja a fejét. Felkészíteni a fát? Elmenni innen? A kiképzés az rendben van, az elmúlt percekben pont erről beszéltek.*
- Hogy mit csinálunk?
- Tudom. Csak érdekes.
*A változás gyorsan végbement ugyan, de ilyen gyorsan nem lehet megszokni, nemcsak az új kinézetet, de úgy minden. Például az, hogy szempillantás alatt nagyon sok dolgot megevett, bár a csipegetés sosem volt jellemző rá, de ez még önmagához képest is jelentős mennyiség, kétszer-háromszor annyi.*
- Tudom, apaaa!
*Van, ami nem változik, például az, hogy Pycta nyilvánvalóságokat magyaráz el, mire Niev olyan arccal néz rá, hogy arckifejezéssel egyértelműsítse, hogy nyilvánvaló dolgokról kár beszélni.*
- Megértettem, apa.
*Hogy a gyakorlatban ez majd mit jelent, azt még nem tudja, de úgyis hamarosan ki fog minden derülni. Tudja persze, hogy Pycta sok dolgot tud, sok olyan dolgot, amit ő nem, de azt is tudja, hogy ő mindent és még annál is többet meg akar tanulni.*
- Értem.
*Tulajdonképpen megelégszik ezzel a válasszal, arról meg teljesen meg is felejtkezett, hogy három nappal ezelőtt még keserves sírás közepette el akart rohanni az anyjához. Akiről semmit nem tud, csak annyit, hogy ember, illetve most már tudja azt, hogy olyan a füle, mint az övé. Viszont az idősödésével együtt a megfigyelőképessége is javult kissé és rögtön észreveszi, hogy valami nem kerek. Összehúzott szemekkel nézi a felálló, torkát köszörülő Pyctát, de nem szól. A témaváltás is olyan gyors, Niev csak úgy kapkodja a fejét. Felkészíteni a fát? Elmenni innen? A kiképzés az rendben van, az elmúlt percekben pont erről beszéltek.*
- Hogy mit csinálunk?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927