Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 95. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

95. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-24 00:09:16
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Vakmerő

//Mil'Ochass//
//Vacsora//

*Nehéz volna Monsotort em észrevenni, Lyz éppen úgy köszönti az óriást is, ahogyan mélységi barátját. Ellenben legalább tisztességesen szeretné köszönteni a jövevényeket is, ezért egy röpke köszönés után tovább is lép.
Mogrim köszöntésére felé fordul, s biccent a gnóm köszönetére.*
- Üdvözöllek Mogrim, *köszönti immár nevének tudatában a gnóm ifjút* és téged is Arra papa.
*Ez utóbbit ajkai csücskében játszó reszketeg mosollyal. Különös szerzet mindkét jövevény, így közelükbe telepszik, hogy válton velük néhány szót, csak míg egy tálra maga is húst szed, ám ahhoz egy ujja sem ér.*
- Örülök, hogy ízlik. *Válaszol Arra papának, majd Mogrimhoz fordul.*
- Neked is ízlik? Az illatából ítélve, Dat kiváló szakács. *Mosolyog biztatón az említett szakácsra is.*
- A közösség nagyja a városi zavargások elől menekült ide, a többiek pedig utána, apránként *fog bele a magyarázatba.*
- Ó, nem! Biztosan összekeveri egy másik közösséggel. Milohasz, nem létezett ezelőtt. Milőcsegyházán pedig sosem jártam, de elhiszem, hogy egzotikus törp énekeseik vannak *Az elképzelt képek meglehetősen szórakoztatják, melyek az emlegetett kórus okán férkőznek fejébe. Addig tart a jókedve, míg el nem hangzik Arra papakérdése.*
- Hogy ki? *Hirtelen elsápad, hisz számára Aranyhaj egészen mást takar, így az idős tündért csak fürkészi egy kitartott pillanatig. Még csak az hiányzott volna, hogy Aranyhaj nemzzen neki gyermeket, akkor most biztosan egyedülálló anya lenne, ami pedig egyenesen a kudarc melegágya is lenne.*
- Óh, hogy... Pycta? *esik le a tantusz meglehetősen nagyot koppanva.* Ő nem a férjem, és a gyermek sem az enyém. *Zabolázza vonásait, nem engedi kiülni rá, hogy voltaképpen mindene megvan, és mégis semmije sincs. Íjász tudományáról messzi földön s hallottak már, s eddig ennyi neki bőven elegendő is volt. *
- A gyermek, őőő a kis pömpölő Pyctáé, én csak segítek neki boldogulni *zavarba ejtő feltételezés, hogy ő volna az anya, annak ellenére, hogy akár lehetne is már gyermeke, hisze elf mércével legalább egy éve betöltötte a felnőttkort.* De jobban értek az íjhoz mint a gyerekekhez. *nevet fel halkan. Igyekszik kedvesen válaszolni, hiszen nem tudhatja az idős tündér, hogy mi is a tényállás, emiatt aztán igyekszik felhomályosítani is egyúttal.*
- Köszönöm Dat *zökken ki a magyarázatból, s vesz az áfonyából is a hús mellé, majd még egy-egy karéj cipót is mellé tesz a kupacnak, melyhez továbbra sem nyúl hozzá. Egy pillanatra, mintha újra hallaná a gyermeksírást, ám míg rezzenéstelenül fülel, s azon morfondírozik, vajon tényleg jól hall-e, vagy csak a korábbi sírás emléke köszön vissza, már el is csendesül.*
~Jól hallottam, vagy tévedek?~


94. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:22:37
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Megfontolt

//Mil'Ochass//
//Vacsora//

*Valóban nem kell kétszer mondani, az öreg nagy mohón veti rá magát a húsra, melyet Dat készített.*
-Örülök, hogy ízlik!
*Igyekszik szerény maradni, de jól láthatóan fülig ér a szája a boldogságtól. Bár Arraele úr már intézkedett, ő is ráerősít a sorrendre.*
-Álljatok sorba, és mindenki vegyen, amennyi jólesik!
*Megvárja míg mindenki megérkezik, csak utána áll majd be ő is a sorba. Tőrét kérésre bárkinek átnyújtja, akinek szüksége van rá a húsvágáshoz.*
-Vegyetek áfonyát is!


93. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-21 15:35:44
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Milőcsegyháza//
//A nagy zabálás//

*Ez ám a fogadtatás! Még asztalhoz is ülteti őket a nagy üstfőző, legfőbb szarvaspörköltfőző.*
- Ejjj de jó ilyen finomság mellé ülni!
*Az öreg szájában már javában összefut a nyáltenger. Kis híja, hogy ki nem csordul. Ámulattal bambulja a tőrpörgetést, majd ennél áhítatosabban nézi végig, ahogy a finom, porhanyós combhúst lekanyarítják neki.*
- Nem köll kítszer mondanod fijjam!
*Egyetlen mozdulattal ki is kapja a húst a két kezébe és mohón tép bele, mint valami ragadozó. Szinte elolvad a friss hús ízétől.*
- Gyáá, teringettit, ez pompás, sőt fensíges!
*Borzasztó falánk módon bedúrja a húst és egy marék áfonyát tunkol rá.*
- Magasságos Eír! Idejít nem tudom mikó ettem ilyen finómat! A fínyes isten ádja meg a kezed szakács komám!
*Ilyet sem mond mindenkinek az öreg, komoly elismerésnek számít.*
- A fél karom adnám, ha egy pofa serrel leöblíthetném a szaftot a torkomról!
*Óhajtó, sóhajtó mondata messze szállhat, mert a sóhajtás nagy, és tán valaki meghallja, avagy nem.*
- Öregek és csecsemők szedjenek előszőr! Aztán az asszonyok, majd a többi!
*Szavához híven jó adagot szed magának a szarvasból, vagy szedet, már ha a szakács komája szed neki, de ha nem akkor szed ő magának púposat. A falásrohama közben alig lát és hall, átadja magát a szarvasnak, mint valami ragadozó. Mire a szoptatós anyuka megérkezik, addigra a fél adagot már letakarítja és már valamennyire tud figyelni.*
- Szervusz jányom! Arra papa vagyok.
*Az öreg kora miatt marad a helyén, de a fejét azért odafordítja az elf anyuka felé, miközben folytatja az evést nagy csámcsogva.*
- Eír csókolja a kezedet csillagom! Pazar ez a lakoma, máskor is csináljatok ilyet és jövünk!
*Nem átalja meghívattatni magát a következő nagyzabálásra.*
- Osztán mióta laktok Milőcsegyházán? Vagy hatvan esztendője vót itt egy falu, Milócsháza. Apám idejében még Milőcsegyháza vót.
*A Mogrim megkukult tán az éhségtől, ki tudja azt. Az öreg beszél helyette is.*
- Jó kis falu vót itt. Híres is vót valamennyire. A Milőcsegyházi asszonykórust mindenki ismerte vagy háromnapi járásnyira kőrüskörűl.
*Néhány hasznos dolgot oszt meg a szőke asszonysággal, hátha nem tudta ezeket.*
- Olyan szípen ínekeltek a törpe asszonyságok, csak győzni kellett hallgatni. Öt vagy hat orkpálesz után egészen szípnek hatott a hangjuk.
*Horkantva nevet az öreg mikor elréved az emlékekben.*
- Osztán mondjad csak Aranyhaj, hun van a fírjed? A kis pömpölő nemzője.
*Ha asszony van, akkor embernek is lenni kell.*


92. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-21 12:52:56
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Mil'Ochassban//
//Vacsora//

*Mosolyogva fogadja Arraele úr tanácsait, amiket a kicsit illetően ad a többieknek. A maga módján fejezi ki, de alapvetően nem mond rossz dolgokat. Ezután a tündér úr egy érdekes kérdést tesz fel neki az elfek várandósságával kapcsolatban. Ez talán nem tűnik nehéz kérdésnek, de mivel sohasem folytatott tanulmányokat ezen a téren, így csak a vállát tudja rántani rá.*
- Sajnos nem tudom. Nem olvastam ebben a témakörben. Olyan nagyon nem térhet el a többiekétől, bár az életidejük hosszabb, ezért lehet kicsit több ideig hordják ki a magzatot mint más fajok. *Elgondolkodtató kérdés, ami egy új kutatási területet ad a kíváncsi gnómnak. Amíg ezen gondolkodik, addig Arraele úr mohón megindul az illatok felé. Vigyorogva követi az idős tündért, aki szinte teljesen felélénkült az étel lehetőségére és főleg az illatára. Az idős tündér beszédbe elegyedik a szakáccsal, s Mogrimnak van egy kis ideje nézelődni, akár beszédbe elegyedni valakivel, aki szintén szabad egy rövid csevegésre. Nézelődése közben a szakács hellyel kínálja őket. Az igazán jól esik neki, hogy az idős tündérrel kedvesen bánnak az itteniek, pedig néha nem könnyű vele, ezt jól tudja.*
- Köszönjük. *A helyfoglalást illendő megköszönni és el is fogadni, így vélhetőleg Arraele úr mellett tud helyet foglalni, aki már meg is kapja a kóstolóját. Figyelme most az elf hölgyre terelődik, aki az ölében tartotta a csecsemőt, de vélhetően nem a sajátját, mert az érződött volna. Amikor messziről köszönti a vacsorázó társaságot, akkor felemelkedik székéről és odaköszön Lyz-nek.*
- Jó estét kisasszony! *Köszönti a vezéregyéniséget, legalább is így állapítja meg az eddigiek alapján.*
- Én Mogrin Jorlin vagyok, de röviden csak Mogrim. Lyzendra kisasszony szeretném megjegyezni, hogy nagyon hálásak vagyunk a kedves fogadásért és a vendéglátásért is! *Arraele úr bemutatkozását meghagyja az idős tündérnek, de a köszönetét azt szerette volna megköszönni a hölgynek. Ha a kisasszony többre is kíváncsi természetesen örömmel válaszol a kérdéseire.*


91. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-21 12:40:09
 ÚJ
>Nievesha d'Aquista Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Pycta//

*Úgy tűnik, hogy az elfnek szerencséje van, mert a kislány ezúttal hamar elnyugszik, csak fel kell venni és amint testecskéje függőleges helyzetbe kerül, már böfög is egy hatalmasat, de akkorát, hogy Pycta haja lobog. Ha az elf kicsit a vállán tartja, akkor rövid nyűglődés után visszaalszik újabb pár órára. Ekkor kitűnik az is, hogy elég fejlett gyermek, mert próbálkozik - és sikeresen - azzal, hogy megtartsa a fejét és lám sikerül is neki anélkül, hogy hátrabicsaklana. Ettől függetlenül persze nem árt, ha Pycta tartja a fejecskéjét.
A következő ébredésnél a tejecske is visszaaltatja és az elf talán megfigyelheti azt is, hogy a kislányt teljesen elnyugtatja a szívverése.*


90. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-21 10:16:06
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 936
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Lyz, Nievesha, Umon, Pycta//

*A kis Nievesha sírásának vége mindenkire pozitív hatással van. Az erdőmélyi elfnek rá kell jönnie, hogy ha az ilyesmi mindennapos lesz, márpedig a csecsemőknél szokott ilyesmi történni, akkor nagyon nehéz időszaknak néz elébe. És nem csak ő, mindenki, aki hallótávolságban lesz. De az alvó, kerek arcú kislány békés látványa egyelőre feledteti vele a jövő nehézségeit.
Umon magyarázata még mindig több kérdést vet fel, mint válasszal szolgál, de megelégszik vele. Ismeri már annyira a férfit, hogy ha volna még fontos részlet, amelyről tudnia kellene, akkor említette volna. Bízik Umonban, de az ilyen történéseik mindig emlékeztetik, hogy milyen sötét titkokat hordoz a magában.*
- A Fákban Lakó segedelmével. *Válaszol kurtán, hasonlóan, fáradt mosollyal.*
- Menj csak, jó pihenést! *Szól halkan a távozóban lévő Umon után. Mára elég volt az izgalmakból, másnap, kipihenten, hideg fejjel majd újra beszélnek.
Lyzendra is megnyugodni látszik a történtek után, az alvó kislány látványa szerencsére fordított hatással van mindenkire, mint a sírás. Halkan elköszönnek egymástól és míg a többiek mind a tűznél gyűlnek össze, hogy vacsorázzanak, a páncélos csuhás a sátrához megy Nieveshával.
Egyelőre saját ágyára fekteti a gyermeket, eléggé jól be van bugyolálva, hogy ne tudjon leesni. Xauzur a sátor mellett pihen, érdeklődve nézi a kislányt a nyitott sátorlap mögött.
Az erdőmélyi elf amilyen halkan csak tudja, lehámozza magáról a páncélt és a helyére teszi, majd átöltözik kényelmes viseletbe, csak nadrág és egy zárt, lenge és könnyű ing marad rajta. A Feyenntől kapott holmikat elrendezi a sátorban és bár a tűz felől kellemes illatokat és beszélgetés zaját viszi felé a szél, mégsem kíván elindulni. Fáradt és éhes is, hisz Lyzzel a Pegazusban ettek utoljára, de úgy érzi, most inkább maradna. Ez lesz az első estéje kettesben a kislánnyal, de biztos benne, hogy életre szóló élmény lesz.
Pokrócot és bőröket terít az ágya mellé és arra fekszik hanyatt. Kezeit összekulcsolja a hasán és a sátor tetejét figyelve, hallgatva a N'othrymből kiszűrődő halk beszélgetést, álomba szenderül.

Valójában nem tudja, mennyi idő telhetett el, ő egy pillanatnak érzi, amikor erdei aszkézisen fejlődött éles érzékei felfogják az ágyon mocorgó Nievesha zajait. Azonnal felül és az ágy felé fordul. A mocorgásból nyöszörgés lesz, végül pedig bekövetkezik, amitől a legjobban tartott talán, a sírás.
Az ágyra ül és megfogja a kislányt, megpróbálja ringatva elcsendesíteni, hátha csak rosszat álmodott, de az is lehet, hogy újra éhes vagy tele a pelusa. Ha az egyszerű ringatás és a nyugtató, halk szavak nem segítenek, akkor ellenőrzi a pelust és ha kell, kicseréli. Ha ez történik, akkor kissé ügyetlenül, halk borzadállyal a produktum okán, de igyekszik helyt állni, majd ha ez sem segít, akkor jöhet a Feyenntől kapott maradék tejecske.
Reméli, hogy ez a metódus elegendő lesz, hogy a kis Nievesha megnyugodjon, mert ha nem, akkor elfogytak az ötletei. Későre jár, bár tényleg nem tudja, mennyi idő telhetett el, de ilyenkor nem zavarna senkit. Reméli, hogy az Erdő Szíve ad neki erőt és segítséget átvészelni az első éjszakát.*


89. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-20 19:49:56
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//

*A mélységi megválaszolja az óriás kérdését, és még ajánlja is a város meglátogatását. Az óriás eredeti úti célja Arthenior volt, csak az események jöttével inkább a mélységi és elf lány duóval tartott, és most itt van. Jó pár mindenen ment keresztül a duóval együtt, és most egy erdő közepébe épülő faluban van, és segít a helyieknek az építkezésben. Monsotor igyekszik ahogy tud, hogy befejezze a munkát. Ahogy lassan lemegy a nap, úgy a társaság is végez a melóval. Az óriás vizsgálgatja amit építettek.*
-Szerintem célnak meg fog felelni ez az építmény.
*A szerzetes meghallja a kiáltást, amivel azt kívánják jelezni, hogy a vacsora készen áll, és már van lehetőség az étkezésre. Jayzion jelzi szóban, hogy ideje vályúhoz ülni, és kacsint az óriás felé, de lehetőséget ad arra is, hogy ha máshoz van kedve, menjen nyugodtan. De az óriásnak nincs semmi feladata egyelőre, szóval úgy gondolván, hogy enni már pedig kell, a sötételffel tart.*
-Nincs dolgom, szóval veled tartok.

//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat, Denzack, Monsotor//

*Mikor Denzackkal a tűz közelében vannak, bizony megcsapják a finomabbnál finomabb illatok. A vacsora biztos fejedelmi lehet. Körbenézve látja a díszes társaságot, egy-két új arccal együtt. Az óriás türelemmel várja a saját adagját, és próbálja felvenni a fonalat a többiek beszélgetésébe.*


88. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-20 18:29:29
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Vakmerő

//Mil'Ochassban//
//Pycta, Nievesha, Umon//

*Umon sebeinek csupán a helyét látja, de így is aggasztóak a vércsíkok. Amint érkezése lesz, megkeresi Umont a kocsmánál, amúgy is kíváncsi, mire jutottak azzal a rozoga épülettel.*
- Köszönöm *leheli halkan* de nem az én érdemem. Feyenné *hárítja magáról, mert persze a sírás oka bármi lehet, egy tapasztalt családanya hamarabb rájön. Megoldani nem tudta volna, csupán elhozta olyanokhoz, akik inkább jártasak ebben, s a lehető legmegbízhatóbbak, ami a kérdéseket illeti.*
- Éncsak... *kezdene mentegetőzni az arcát simító kéz alatt. ~Ennyire látszik?~ de rá kell jönnie, nincs miért. Csak jól esett a kezében fogni, és azt gondolta, egy pár percet még gyönyörködhet abban a megnyugvón kisimuló arcocskában, ha már így a kezébe lett nyomva. Ilyen közelről már évtizedek óta nem látott gyermeket, ennyire kicsit legalábbis biztosan. Még testvére sincs, akinél segédkezhetett volna annak idején. Ám nem tudja, pontosan behatárolni, mire is értette Umon a megjegyzését, érzései pedig elég komplex elegyet alkotnak, hogy ne lehessen csak szálaira bontva beszélni róluk. Valahol azt is be kell vallja, hogy örül, nem rá bízták a gyermeket. Még olyan felsülést biztosan nem látott volna egész Lanawin, mintha neki egy személyben kellene helyt állnia.*
- De jó! Nagyon sokat haladtatok ezek szerint *villanyozódik fel a kocsma előrehaladtának említésére.* Holnap meglátogatlak titeket. Kíváncsi vagyok, mit sikerült összehozni.
*Abban biztos, hogy nagyon lelkiismeretesen dolgoztak rajta, így bármilyen is lett, az csak jó lehet. Lyznek alapvetően pozitív a hozzáállása, és a társaiba vetett hite is.*
- Akkor jó pihenést. Holnap találkozunk *rebben a smaragdszín tekintet Umon után mikor az lelendül a lombház bejárata elől, Lyz pedig a főépület, a N'othrym felé igyekszik tovább.*

//N'othrym//
//Vacsora//

*Néhány fa távolságra van csupán a tanácsteremtől, mégis mintha fényévekre volna. A hűvös sötét este jótékonyan hat tisztulni vágyó elmére. Lyzre is. Fejében az út képei, a báróval való megbeszélés emléke, s a Pyctával való beszélgetés sorjázik, még mielőtt hozzájuk került a gyermek. Sorra villan Bobbir arca, Aenae távoli sápatag tekintete, Pycta zavartsága, majd a gyermek édesded alvás közben. Az idegenek a kapuban, akikhez most éppen igyekszik, de innen újra visszakanyarodik a tejtől megnyugvó ded, s az arcára csókoló elf felé. Beszélniük kell, talán még ma éjjel, ha nem jön vacsorára Pycta. Akkor valószínűleg csomagol neki, hisz együtt ettek utoljára még a Pegazusban. Biztosan éhes, csak a feladatok olykor elveszik a figyelmet az éhségről.
Felsétál a fatörzs körüli csigalápcsőn, s belép az öt fa együttesére épített főépületbe. Odabent már zúgolódik az élet, a duruzsoló hangokat, s az ínycsiklandó illatokat már messziről megérezte.*
- Jó estét! Jó étvágyat! *szól tisztán csengőn, kellőképp hangosan, ám cseppet sem harsányan azokhoz, akik bent tartózkodnak. Meglehetősen karót nyelt elf benyomását keltheti. Igyekszik most már lezárni a napot, s a faramuci helyzeteket, így mély lélegzettel indul az újonnan érkezett két szerzethez. Menet közben Denzack vállára teszi a kezét, így köszönti, de már megy is tovább.*
-Szervusz Datvinoolv *köszönti a férfit, akit Umon olyan nagyon dicsért.*
- Hallom jól haladtatok Umonnal a tanyánál. Említette, hogy talán holnap be is fejezitek. Alig várom, hogy láthassam *mosolyodik haloványan, ám elismerően a férfira, majd a két idegenhez fordul.*
- Ssyleana Lyzendra vagyok. Nem volt alkalmam rendesen bemutatkozni korábban, elnézéseteket kérem *szól Arraele úrhoz, és Mogrimhoz. Volt némi ideje összeszedni magát, ez jól látszik. Már nem olyan kétségbeesett az arca, már nem olyan sápatag.*
- Erdőszellem hozott benneteket Mil'Ochsson, az ezer levél Honában. *Amennyiben persze békével érkeztek, de Lyz igyekszik így tekinteni rájuk.*
- Hogyan szólíthatlak benneteket?


87. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-20 17:18:32
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Megfontolt

//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat, Denzack//

*Jól gondolta, nem kell sokat várni, és máris felbukkan az első két jelentkező, a két vándor személyében.*
-Szervusztok! Foglaljatok helyet.
*Köszön ő is, és hellyel kínálja a két utazót.*
-Meghiszem azt! *bólint elégedetten a dicséret hallatán*
-Üdv! *ennyire volt ideje, mielőtt az öreg megszólította, de Dat nem veszi tolakodásnak, hiszen bizonyára már majd kipurcannak az éhségtől*
-Rendben van! *nevet fel, majd előveszi tőrét, amit persze a hatás kedvéért egyszer megpörget a levegőben, és egy apró, de szép darabot kanyarít le a szarvas combjából*
-Tessék csak megkóstolni! *jókedvűen biztatja az öreget, tőre hegyére tűzi a húsdarabot, így nyújtja felé. Időközben újabb taggal gyarapodott a társaság, neki csak egy biccentéssel köszön, majd folytatja.*
-Vegyen hozzá áfonyát is, itt van ni, ebben a kosárban. *másik kezével kitapogatja a kosarat, és előrébbrakja, hogy elérhető legyen. Ha mindenki összegyűlt, akkor kezdődhet is a falatozás.*


86. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-20 16:31:23
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A karámnál//

*Monsotor felel Denzack kérdésére, hogy még sohasem járt a városban. A mélységi félrehúzza száját, majd így felel.*
- Hát... én már egészen régen fordultam meg Artheniorban, de úgy hiszem, hogy egyszer minden élő léleknek érdemes látnia, hiszen nagysága ámulatba ejtő. Azonban nem tartom kizártnak, hogy a falunk jobban el fogja kápráztatni az emberek idővel.
*Aztán folytatja is a munkát, hiszen minél hamarabb készen szeretne már lenni. A nap lassan lemenni látszik, mikor elkészülnek a munkálatokkal és Denzack elégedetten áll meg az építményük előtt.*
- Hm... talán nem a legszebb és nem is a legjobb, de legalább a miénk.
*Ekkor hallja meg a kiáltást, miként a vacsorával is elkészültek már a többiek. Denzack egészen meglepődik, hogy így elszaladt az idő, de a vacsora szó hallatán rá tör az igazi éhség.*
- Azt hiszem ideje vályúhoz ülni. *Kacsint a mélységi az óriás felé.* - Persze, ha inkább még maradnál vagy más dolgod van, akkor elválok tőled, ugyanis már farkas éhes vagyok.
*A sötételf el is indul a kiáltás irányába, hogy megtömje gyomrát valami finomsággal. Ha az óriás vele tart akkor együtt, másként egyedül megy.*

//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat, Denzack//

*A tűz fénye felé közeledve orrát jobbnál jobb illatok csapják meg, azonban ezektől az illatoktól csak még jobban kísértésbe esik, hogy minél több ételt fogyasszon. Közelebb érve megpillantja, hogy egészen díszes társaság gyűlt össze, s jó néhányuk még ismeretlen a mélységi számára.*
- Jó estét! Látom igazi fejedelmi vacsorának nézünk elébe.
*Igazából nem kezd felesleges bemutatkozásba, hiszen egészen éhes, illetve nem tudja, hogy egyáltalán érdekel-e valakit a mélységi kiléte. Türelmesen vár a saját adagjába, illetve igyekszik felvenni a beszélgetés fonalát. Reményei szerint az idegenekről is többet megtudhat.*



85. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-20 09:40:06
 ÚJ
>Nievesha d'Aquista Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Mil'Ochassban//

*Tele has és tiszta pelenka, no meg ölelő karok, más sem kell egy kisbabának. Szája sarkában egy csepp tejecske kicsordult, de ez csak még cukibbá teszi a jelenséget, merthogy Nievesha nagyon kis cuki. Ugyan kicsi gyűrött, meg az ordítástól vörös a kis pofija, de bárki pacává olvad tőle, ahogy látja álmában nyammogni meg böccölni.
Pár órát biztosan megmarad ez az áldott állapot és Pyctának ennyi ideje lesz is arra, hogy pihenjen. Mocorgás és nyöszörgés lesz, ami felébreszti, ugyanis ezek előzik meg a sírást. Ami nagyjából olyan frekvencián mozog, amitől az elf úgy érezheti, hogy éppen egy bazi szöget vernek be az agyába a szemén keresztül.*


84. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-19 22:32:09
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 241

Játékstílus: Vakmerő

//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat//

*Annyi bizonyára feltűnik neki, hogy a gyermek rövid idő után elhallgat, tán Lyzék megtalálták a megoldást. Megkönnyebbülten sóhajt fel, zavarta fülét ez az éktelen ordítás, melyet sem magányában, sem az utóbbi táborban töltött órái alatt sem hallott. A téma viszont nem kevésbé kényes, így természetesen figyel és koncentrál. Amint ezen gondolatai végigfutnak eléjében hangzik fel Dat kiáltása, mely a vacsora elkészültét jelzi, de nem lesz tiszteletlen, s fordítja el tekintetét. Abban bizonyos, hogy a frissen verbuválódott kis csapat tudni fogja az utat a tábortűzig, ha eddig nem látták volna. Dat nem tétlenkedik, ez viszont jó fog szólni néhány jó szót Pyctának vele kapcsolatosan. Mogrim és az öreg immár megnyugodhat, s Mogrim hangjából ez is tűnik ki korábban, mire válaszul szintén biccent. Szótlansága nem annak köszönhető, hogy nem szimpatizálna bármelyikükkel is, sőt, az öreg tündér ízes beszéde valójában még mulattatja is, s rögtön szívébe zárja szókimondásáért, mi valószínűleg hamarosan elcsendesedik, amint sült húst töm a szájába. Pycta arcáról nem sok mindent tud leolvasni, jóllehet ismeri az elfet. Talán némi kétkedést lát, némi bizonytalanságot, de ez Umont illetőlen valójában mindig is így volt, érkezésétől egészen mostanáig. Ezt a harcot az elfnek kell megvívnia magával, s eldönteni, a férfi alkalmas-e arra, hogy a csapat tagja legyen, vagy sem. Ha feltenne bármilyen kérdést, Umon készséggel elmagyarázná, hogy miről van szó, de semmi ilyesmi nem történik, ellenben történik más.*
- Ezt... *Mered le a mellkasához közeledő kézre, s azonnal érzi a változást. Az arcában lévő eleddig más számára bizonyára kínzó, Umon számára csak némi kellemetlenséggel járó zsibogó fájdalom eltűnik, s szinte érzi, ahogy a feltépett sebszélek lassan összehúzódnak.* Némi változást vélek felfedezni benned... *Mosolyodik el közben, majd meghajtja magát, mikor Lyz is melléjük ér.* Köszönöm. *Mondja, s még hozzáfűzné, hogy hasonló erőkkel bírhat, s Hanlorent is az győzte meg, de nem teszi. Hagyja, hogy szemébe mécses fénye bújjon. Lyz mosolygó arcot láthat, ugyan kissé fáradtat.*
- Minden rendben, köszönöm. *Szélesedik a mosoly.* Örülök, hogy újra itt vagytok. Látom ügyesen megoldottad. *Biccent az elcsendesedett kisded felé.*
- Beszéljetek. A kocsmánál leszek. Lepihenek. *Emeli kezét, hogy Lyz arcán simítson végig, majd Pyctára is pillant.*
- Holnap befejezzük a kocsmát, Datvinoolv rengeteget segített. Ha van még nyitott kérdés, inkább tedd fel, mint magadba fojtsd. *Élesedik a tekintet Pycta felé, majd egy gyors fordulóval tűnik el a sötétségben, hogy a kocsma felé lépdelve, immár gondolataiba merülve nyelje el az éj.*


83. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-19 19:23:54
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 936
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat//

- Köszönöm. *Válaszolja Umon jókívánságaira kétkedő pillantással. Bár abban biztos lehet, hogy nem az erdőmélyi elfé a gyermek, a másik arcán éktelenkedő, frissnek tűnő karmolások egy kicsit más kategóriába esnek. A gyermek, bár hangos és hisztis, érthetően persze, nem karmol össze senkit, legalábbis nem fizikailag jelent veszélyt a közösség nyugalmára. Így a páncélos csuhás bizonyosan nem fogadna el egy hasonlóan kurta és kitérő választ.
A válaszról, amelyet hall, nem tudja eldönteni, hogy jó vagy rossz. Hanloren említésére megörül, hisz éppen őt is keresték a városban, sajnos sikertelenül, erre Umon elmondja, hogy itt járt, de azt egyáltalán nem érti, miért akarta Átkot és miért kellett Umonnak "elengednie". Azt gondolta, Átok már nem létezik, hisz a férfi azt mondta, összeolvadt vele és külön-külön már nincsenek, de úgy tűnik, félreértett valamit. Átok léte mindannyiukra veszélyt jelent. Arra gondol, az irányítás csak illúzió és valójában, ha elég erős lesz, képes lesz újra felszínre törni és elnyomni Umon valódi akaratát.
A történtek többi részét komor képpel hallgatja, szinte nem is hallja, mert teljesen máshol jár, másra gondol. Nem tudja hova tenni ezt az egészet. Minek kellett Hanlorennek Átok, mire és hogyan jutott egyáltalán eszébe Eeyr papnőjének, hogy Umon sötét oldalát szólítsa? Ajkain van a kérdés, hogy miért engedte el, de nem tartja túl jó pillanatnak ilyesmit firtatni. Hanloren megváltozott, ez biztos, csak azt nem tudja, hogy mi okozta ezt a változást és mennyire tért le a fény útjáról.*
- Megengeded? *Kérdi és közelebb lép a férfihez és ha Umon engedélyt ad rá akkor páncélkesztyűs tenyerét a mellkasára teszi, majd hagyja, hogy az Erdő Szívének gyógyító fénye átjárja a másik szerzetes sebeit. Nincs tudomása olyan lehetőségről, amely meghiúsítaná ezen törekvését, kivéve persze Umon akarata. Ha nem akarja, nem teszi meg. Ha megengedi és sikerül a mágiája, bár a fa-oltár közelében nem gondolja, hogy ne sikerülne, akkor Umon arcán a karmolások gyógyulni kezdenek.
Azon kapja magát, hogy nem hallja Nievesha ordítását, meglepetten fordítja arrafelé lombzöld tekintetét és kéri el a kislányt. Látja Lyzen a zavart, de egyelőre nem tudja hova tenni. Úgy gondolja, elég már abból, hogy a rábízott gyermeket más istápolja.
Umon távozik és a kislánnyal a kezében az erdőmélyi elf nem is lép utána, bár volna még miről beszélniük és Lyzendra szavai is megállítják, ahogy magához öleli a csecsemőt.*
- Persze... hogyne. *Mondja zavartan. Ha sikerült a varázslata és Umon megengedte, akkor ekkorra Lyz már csak a karmolások gyógyultabb hegeit láthatja már csak a férfi véres arcán. Hisz az alvadt vért a mágia sem tünteti el.
A bekakálás tényét érzékei is jelzik, nyugtalanul néz a távozó Umon és a vendégek ellenőrzésére induló Lyzendra után.*
- Lyz! *Lépne a lány után hirtelen.*
- Nagyon köszönöm, me'ochass. *Súgja halkan és ha Lyzendra engedi, könnyű csókot nyom az arcára és már fordul is el, hogy Feyennék lakrészébe lépjen.
Ezzel a kaka-krízissel kell kezdenie valamit és bár sok mindent látott, azért pár instrukcióra és felszerelésre szüksége volna. Mivel Nievesha nyugodt most és halkan szuszog, így pár kurta kérdéssel és kéréssel él az elf anya felé. Megpróbál mindent olyan gyorsan elintézni, amilyen gyorsan csak tud. A másnapi segítséggel kapcsolatban is beszélnek pár szót, hisz nem szaladgálhat folyton Lyzhez. Reméli, hogy a család segíteni fog neki.
Ha mindennel végzett, elkér egy kis tejet még, ami a felébredő kislánynak éjjelre elég lesz, pár dolog a tisztába tételhez és úgy általában egy babához kell és a páncélos csuhás egy nagy pakk holmival indul végre a sötét falun keresztül a sátra felé, hogy elkészítse Nievesha fekhelyét, berendezkedjen és holtfáradtan álomra hajtsa a fejét.
Már ha minden a tervei szerint alakul.*

A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.

82. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-19 18:09:34
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Vakmerő

//Mil'Ochassban//
//Mogrim, Arrale, Pycta, Umon, Lyz, Datvinoolv, Nievesha//

*Menten elpirul, amikor újfent a gyermek anyjaként utalnak rá. Már nem csak a fülei égnek, hanem arcán is megjelennek a rózsaszín foltok, de sietősre fogja a sokgyermekes családig.
Bízik benne, hogy az újonnan jöttekkel a fiúk foglalkoznak, mivelhogy a gyermek rá lett bízva, eszerint igyekszik helyt állni. Nincs gyakorlata, emiatt aztán olyan családnál öt ki, ahol viszont nagyon is tudják mi a dörgés. Nem sokat kérdeznek, ami szerencse. Lyz olyannyira a családra, s a feladatra koncentrál, hogy nehogy leejtse a babát, de nehogy túlságosan megnyomja, és hogy mielőbb célba érjenek, hogy a két társát csak akkor veszi észre, amikor azok az ajtóban megállnak. Mintha út közben hallotta volna a nevét is, de elsikkadt a visítás hullámzó trillájában.
Válla fölött hátra sandít, s intene is nekik, hogy menjenek kijjebb, vagy jöjjenek be, de leginkább a csendet szeretné mielőbb maga köré, mert ettől a visítástól szétreped a feje. Érzékeny, neszezés zajait kutató füleinek csapás ez a néhány perc. Az sem kevéssé kellemetlen, hogy estébe menően, váratlanul rátörtek segítségért egy elf családra, ahol ráadásképp pár hónapos ded is van. Azok a családok meglehetősen kialvatlanok voltak már annak idején is, amikor Lyz régi otthonában élt. Odabent a két szülő, másik három gyermek, illetve az éppen alvó, de Nievesha ordítására meg-megmoccanó gyermek él. Lyz egészen beleszédül ebbe a tömegbe, s hogy mögötte két társa még a menekülést jelentő ajtót is elzárja. Ahogy Feyenn megeteti a babát, mire ő csendesedvén szuszogóra veszi a hangerőt, s Lyz megnyugodva nyúlna érte, Pycta érinti meg vállát, s veszi inkább ő kézbe a gyermeket. Az egyre szűkösebb tér annak ellenére is az marad, hogy a gyermek a tejre megnyugszik.*
- Óh, persze, én csak... *sűrűn pislogva húzza vissza rejtett anyai ösztönei által vezérelt kezeit, s engedi át Pyctának a babát. Ám ez így sehogy nem jó. Minden ügyetlensége ellenére kesernyés érzés keríti hatalmába.*
- Ha lesz egy perced, beszélnünk kell *fordul jelentőségteljesen Pyctához. Nem a család előtt szeretné a határait tisztázni, mert a segítsége még mindig él, de az első alkalom, nem sikerült valami jól. Megzavarta a gyermek Pyctát, ezt megérti hisz őt is megzavarta, pedig nem rá bízták. De egyiküket sem lehet így tologatni, mint ahogyan most érzi magát.*
- Köszönöm Feyenn. Ha nem haragszotok *hátrál, majd kifelé menet Umonhoz hajol, miközben tüzetesen megnézi magának sebeit.*
- Ugye nincs nagy baj? *emeli fel kezét a sebesülés környékét jobban megnézni a kiszűrődő mécsfénynél, mielőtt maga mögött behúzza az ajtót, s az a kicsi is eltűnik. Odabent így is akad mit tenni, mert meglehetősen fura hangok, s erőteljes rottyanó érzés ment végig a pólyán, mikor azt Pycta kezébe adta. Emiatt azonban nem aggódik, a kedves család biztosan segít az erdőmélyi elfnek ellátni ezt a váratlan meglepetést is. Alkalomadtán megköszöni rendesen is a családnak, amikor nem éjbe fordul a nap.*
- Megnézném a vendégeinket. Még nem sikerült rendesen köszöntenem őket. Aztán a házamban leszek... ha segítség kellene... *bár azon túl, hogy kifigyelte a baba szakszerű megfogását, és hogy hogyan kell a csőrös edényt a szájához tenni, nemigen látott mást.*


81. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-19 13:36:25
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Milőcsegyházán//
//Az összes népségnek//

*A kis purgyék Mogrim násztáncától egy negyed pislantásig megnyugodik.*
~Nesze neked násztánc fijjam, etetni kől a porontyot. Tudom ín!~
- Hagggyad az anyára fijjam. Íhes a lelkem. Mög kell tömni a pocakját, mint nekünkét he! Osztán majd ha jó kiszelelte magát elalszik.
*Végtelen életbölcsességéből oktatja Mogrimot, hogy ha lesz kölke, akkor tudjon vele bánni.*
- Azon morfondordírozok fijjam, hogy mennyi a vemhessígi ideje a hegyesfülűeknek? Nem óvástál ilyet valami könyvedbe?
*Az öreget foglalkoztatja a téma. Elf szüléseknél még nem bábáskodott, ebből így kimaradt. Az ember vágott képét megvizslatja mielőtt bemennek a kapun.*
~Na maj odok ín egy kít tanácsot annak az embernek, milűtt szítszabdalja a pofáját.~
*Már a kapuban friss szarvaspörkölt szaga terjeng, beborítva az egész erdőt.*
- Jó mondod fijjam, ott a tűzníl a helyünk. Gyere hát mer elfoglalja valamík bílpoklos előlünk he!
*A Mogrim jól mondja, hogy oda kell menni, igen deréken ráérzett a kölyök. Arra papa hamar odatúrja magát a szakács mellé.*
- Szevasz komám! Arra papa vagyok a főkostoló. Hamar, adjál csak egy kis ízlelni valót, hadd nízzem meg, hogy nem sóztad e el a finom pögöltöt.
*A nyál is kicsordul a száján. Az ember bizonyosságára látja a hatalmas szakértelmet az öregen. Így nyugodt szívvel felkínálhatja az első fogás megízlelését. Csak hogy a falás innentől kezdődik...*


80. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-19 10:19:32
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Mil'Ochassban//
//Mogrim, Arrale, Pycta, Umon, Lyz, Datvinoolv, Nievesha//

*Mogrim enyhén meghajol köszönete jeléül, amikor Pycta kinyittatja a kapukat és beinvitálja őket.*
- Hálásan köszönjük Önöknek! *Szavai nyomán tekintete végigfut Pycta, Umon és Lyz között. A központi lombházat jelölték ki számukra, ahol mind szállás mind étel tekintetében el lesznek látva. Ennek nagyon tud örülni, mert a hosszú vándorlás óra jól esik majd egy rendes szállás és friss étek. A segítőkész férfi még be is mutatkozik Umon Palasan néven. A bemutatkozásra válaszolva biccent ő is. Még egy jó szándékú útmutatás gyanánt Mogrim az említett csemete fát kezdi el keresni szemeivel, ami mellett megtalálják Datvinoolv nevű személyt, aki, éppen sültet készít vacsorára. ~Ez nagyon jól hangzik! Biztos, hogy Arraele úr is fel fog lelkesedni az étel említésére.~ Alig gondolja végig mindezt, az idős tündér újfent átveszi az irányítást és megindul a lombház felé, vélhetően a vacsora miatt.*
- Arraele úr, a csemete fához kellene mennünk előbb, mert a vacsorát ott főzik éppen. *A lombházban is biztosan kapnának ételt, de Umon egy jobb lehetőséget említ meg, ami friss ételt jelentene, s erre talán az idős tündér sem fog nemet mondani. Amennyiben Arraele úr hajlik Mogrim javaslatára úgy a csemetefa melletti főzés felé mennek. Egy magas, vékony férfi áll a tűz mellett és hangosan jelez mindenkinek, hogy a vacsora elkészült. Tapintatosan lép oda a kellemes szarvas illatú étek mellé.*
- Üdvözöllek barátom! Mogrin vagyok, a bácsikám pedig Arraele úr. Vendégként érkeztünk nem sokkal ezelőtt. *Bemutatkozik illendően és Arraele urat sem hagyja ki természetesen. Enyhén meghajtja magát, amikor bemutatkozik.*
- Nagyon finom illata van! *Nagyokat szippant a levegőben terjengő, finom illatokból, s elismeri a férfi tehetségét az étel elkészítésében, mert aminek ilyen finom az illata annak az íze sem lehet rossz.*


79. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-18 15:53:59
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Megfontolt

//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat//

*Elbambult kissé a sütögetés közben, észre se vette, hogy közben összeverődött egy nagyobbfajta társaság. Egy pillanatra beszünteti a vacsorakészítést, és hunyorogva kémlel a többiek irányába. A két vándor közbe bebocsátást nyert, és Dat meg merne esküdni rá, hogy gyereksírást hall. Nem akarja zavarni a gyűlést, egyrészt csendes mivolta, másrészt az őrködés végett. A férfi már épp leülne, mikor a bogyóért küldött elf lép a tűz fénykörébe.*
-Te meg merre kószáltál? *Nevet fel barátságosan, és elégedetten veregeti meg a fiatal vállát, mikor az egy jó kosárnyi áfonyát tesz le mellé. Mostanra biztos mindenki kellőképp megéhezett, és a hús is elkészült, így hát Dat feláll, két kezéből tölcsért formál a szája előtt, és elordítja magát.*
-KÉSZ A VACSORA!
*Hangja messzire száll a sötétben, szinte lehetetlen nem meghallani. Dat leereszti két kezét, biztos benne, hogy nem kell kétszer szólni. A sült szarvas illata körbelengi a területet, aki megközelíti tüzet, már érezheti.*


78. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:13:13
 ÚJ
>Nievesha d'Aquista Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat//

*Környezetéből leginkább azt érzékeli, hogy hamarosan megtelik a pocakja, ez pedig okot ad arra, hogy elhallgasson és az éktelen óbégatást elégedett cuppogás váltsa fel. Ahogy telik a pocak, úgy pislog egyre laposabbakat. Azért nem szenderedik el, mert előbb megtölti a pelenkáját, de színültig. Ezután még folytatja kicsit az evést, de egy böccenés után már el is alszik. Amilyen kicsi, ahhoz képest igen emberes az a böff. Édes, mazsolaarccal szendereg, ráadásul elég mélyen ahhoz, hogy fel se tűnjön neki az, hogy újra kézről-kézre adják. Pár órát most biztosan nyernek a felnőttek, míg újra megéhezik.*


77. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-16 13:22:50
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 241

Játékstílus: Vakmerő

//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat//

*Az öreg még elmondja jókívánságait, amit mosolyogva nyugtáz a sötétben, kissé elkínzott tekintetére egy-két mosolyráncot csal. Úgy látszik a vacsora gondolata meglehetősen feltüzeli a tündért, nyilván hosszú ideje úton vannak már, azonban a gnóm varázsa nem hat, már ha egyáltalán az volt, csak egy rövidke pillanatra, jóllehet a másodpercre megszakított bömbölés is jótékony erővel hat. Felszalad a szemöldöke, mikor Lyz és a szoptatás szóba jön, azt igazán nehézkes lenne kivitelezni, azt pedig nem feltételezi, hogy a csöppség Lyzendra és Pycta közös gyermeke lenne, ki egy nap alatt fogant, megszületett, majd bömböl. Ekkora csodát még maga sem látott, véleménye szerint nem is fog. Lyz mindenesetre előresiet, míg Umon, Pycta kérésére hátramaradva lassan sétál a szerzetes mellett. Az elfá lány útjár szemmel nem kell követni, bőségesen elég az ordítás után caflatni. Umon intésére a kapu újfent bezárul, míg a kezében lévő fáklyát tartójába helyezi vissza. A központi lombházhoz vezető út immár meg van világítva kisebb fáklyákkal, mécsesekkel, ilyenkor a tábor egyébként is gyönyörű. A tábortűzhöz siető népség azt könnyen megtalálja, a terebélyes, fejlődő fától nem messze, s Datvinoolv ül a környékén.
Lyz talán saját türelmének köszönhetően, de meglepően jól viseli a gyermek ordítását, legalábbis a korábbi ijedt tekintethez képest, a gyermek talán hamarosan enni is kap. Hogy Pycta kíváncsiságát kielégíti e, vagy sem, jelenleg nem foglalkoztatja, sok minden történt, amit magának is meg kell emészteni, nemhogy azonnal egy használható tájáékoztatót adjon belőle, mindenesetre megpróbálja, amint megkapja a választ. Fürkészőn néz, Pyctával ellentétben az ő arcáról semmit sem lehet leolvasni, teljességgel közönyös bármi iránt, persze a gyermek megjelenése meglepte.*
- Fogadd őszinte gratulációmat. Szép név. *Hajol meg egy pillanatra, szája sarkában nem játszik mosoly, talán annyi mégis kiolvasható, hogy hiszi is, meg nem is, amit hall, s a válasz kurta volta fáj lelkének, de a szemek tükrének jelzése értelmében, nem bolygatja tovább azt, mit nem lehet. A sejtése szerint nem túl őszinte válasz feljogosítaná, hogy hasonlóképpen kurtán fogalmazva tegye meg saját maga jelentését, azonban egy pillanatnyi sóhaj feloldja ezt a terhet. Van ideje átgondolni, Lyz segítséget kér, vagy legalábbis a hangos ordítás hamar arra sarkallha a lemaradtakat, hogy vegyék ki részüket a nevelésből, így Pycta hívására természetesen Umon is vele tart, majd a kivilágított lombházaktól nem messze megállnak. Nem veszi halkra a hangját, ha Pyctának tudnia kell, hát tudja meg mindenki, elég volt a rejtélyes dolgokból.*
- Hanloren itt járt. Átkot akarta magával vinni. Megmutattam neki, hogy mit választ, ha a sötétséget követi, s Átkot elengedtem, bemutattam. Ő karmolta össze a képem, de ura voltam a helyzetnek, lefogtam, míg a hallucinációi tartottak. Utam során képessé váltam bizonyos dolgokra. Sötét dolgok, nem számítanak, nem élek velük. Miután megtagadtam hívását, sértődötten elvonult. *Foglalja össze tömören.*
- A kocsmát Datvinoolval úgy, ahogy rendbe hoztuk. Ügyes a kis ember. Már csak az előteret kell és nyithatunk. A többi ráér közben is. A fát Dat őrizte míg távol voltam, Rothdavaar nem akarta kivenni a részét a feladatokból, elfeket állítottam rá, hogy figyeljék. Holnap javaslom kikísérni, nincs helye köztönk annak, aki nem dolgozik. A druida, Ahseelaxa vacsorát ígért de nem láttam hosszú órák óta, pedig jeleztem nekik, hogy térjenek nyugovóra. Nem szólt, hogy elmenne bárhová is, így ugyanazt feltételezem, mint Rothról. Az óriás és Jayzion még mindig a karámot építik, bár lehet elaludtak már. Ennyi történt ma. Ha nem probléma, most lepihennék, fárasztó nap volt, a kocsmában alszom. *Sóhajt, majd ha teheti, Pyctáék válasza után elfordul, de csak kis időre, mert egy pillanatra visszanéz és a kis csomagra mutat.*
- Lehet bekakált. Szagoljatok oda neki, úgy tudom úgy szokták ellenőrizni. Azt hiszem. *Vonja meg a vállát halványan elmosolyodva.*


76. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-08-16 11:53:49
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 936
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Mil'Ochassban//
//Arrale, Nievesha, Lyz, Mogrim, Pycta, Umon, Dat//

*Umon válasza egyáltalán nem elégíti ki az erdőmélyi elf érdeklődését, de ez látszik is rajta, amikor a másik szerzetesre néz. Nem kívánja titkolni ebbéli ellenérzéseit. Ha valaki vérző arccal tér vissza egy ellenőrző körútról, ott több van a háttérben, mint amennyit ennyivel el lehet intézni.
A férfi a fejéhez vághatná, hogy Lyzzel eltűntek, de tisztában volt vele, előre megbeszélték és sötétedésre visszaértek. Máskor az ilyesmi nem okozott gondot Umonnak. Ám mindennek megtárgyalását egyelőre máskorra hagyja, most más dolgok élveznek prioritást.
A pillanatnyi nyugalom gyorsan múlik és újra nyomasztó érzés lesz úrrá a páncélos csuháson, de most már higgadtan kezeli.
Umon úgy tűnik, nem kíván válaszolni még, de az erdőmélyi elf belső nyugalma már visszaállt annyira, hogy türelemmel várjon a válaszokra. A Lyzendra karjaiban lévő gyermek kérdésére az íjász lány után tekint, Xauzur elmarad mellőle és saját sátra, félkész lombháza felé veszi az irányt, amely az oltár-fa mellett áll.*
- Nieveshának hívják és a kislányom. *Fordul lombzöld tekintete a férfi felé. Pillantásában minden benne van, egyszerre őszinte és kérlelő, hogy kerüljék a téma boncolgatását még.
A sötétség és a körülmények megtréfálják, a testes, mogorva férfiben tündérre ismer, míg a fiatalabb, jó kiállású ifjú gnómnak tűnik második látásra. De mindketten elfogadják az invitálást és megindulnak a N'othrym, a központi lombház felé.
Ha Mogrim és Arraele odaérnek, egy csigalépcsőn sétálhatnak fel az öt fa tartotta, jókora lombházba, ahol a falu többi lakója is vacsorázik, az őrség váltásban van és elf asszonyok szolgálják fel az erdő kincseiből készített étkeket. Egy valami nincs az asztalon, az pedig alkohol. Sem bor, sem pálinka, sem sör. Csak friss, erdei forrásvíz.
Nievesha tovább bömböl, bizonyosan felverve vele az egész falut, az erdőmélyi elfnek pedig facsarodik a szíve, ahogy hallgatja a kis csöppséget.*
- Jövök veled, Lyz! *Szól oda a lánynak, hisz nem neki kellene elvinnie a kislányt, hanem neki. De nem szeretné csak úgy kikapni a kezéből, miután a kapuban rátukmálta. Még szoknia kell az apaszerepet.*
- Gyere kérlek te is, Umon. *Nem, nem hagyja ilyen könnyen lelépni a férfit, magyarázatot kell adnia a véres arcára és az erdőben történtekre.
Ugyan követi (és remélhetően, Umon is vele tart) Lyzendrát, kívül marad és kintről figyeli, mi történik odabent. Feyenn ösztönösen jól bánik a gyermekkel, s ha észre is veszi az odakint, az ajtóban álló páncélos csuhást, az csak bátortalan mosollyal felel.*
- Mi történt az arcoddal? *Kérdi halkan odakint, karjait összefonja mellkasa előtt, az alkarvédők halkan koccannak a mellvért acélján. Valamiért érzi, hogy nem egyszerű járőr volt a kis esti séta és ezt nem csak a véres ábrázatból sejti.
Ha közben Feyenn végez az etetéssel, szeretné visszakapni a kis Nieveshát.*
- Lyz, nagyon köszönöm és ne haragudj. *Mondja a szőke lánynak szégyenkezve kissé viselkedése miatt. A visszatérés egyáltalán nem sikerült olyan nyugodtra, mint szerette volna. De úgy érzi, ezek után kevés dolog fog úgy történni a mindennapokban, mint szeretné.
A sötét udvaron, a lombházaktól megvilágítva állhatnak így négyen, Lyz, Umon, az erdőmélyi elf és ha visszakapta a kislányt, halkan beszélgetve. Mint régen, de mégis most minden más.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 76-95