Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 826. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-06 00:00:05
Üzenet elküldve: 2021-03-06 00:00:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Araiven mutat neki egy újfajta csomót, amit nagy érdeklődve figyel, közben elismerően bólogatva. Ezzel a módszerrel biztosan nem esik senki fejére semmi, csak a kötél tartson ki. Ami az erősségét illeti, csak legyintene a kijelentésre, de mégsem teszi, hiszen tudja, hogy mindketten más adottságokkal rendelkeznek, és felesleges is lenne most erről vitát nyitni.*
- Rendben van.
*Fejezi ki egyetértését, majd nekiáll a mászásnak. Ezúttal sem jelent különösebb gondot a fára feljutás. Amikor felér, átveti a kötelet a legvastagabb ágon, majd a kezébe veszi, és vár. A számolás után teljes erejéből húzza, feszül is a kötél rendesen. Az a kis idő amelybe a rönk felhúzása kerül nagyon hosszúnak tűnik Dat számára, de végül csak felkerül az a fa. Megvárja míg az elf is felmászik, azután pedig segít a helyére rakni az alapot.*
- Nem egy könnyű darab.
*Mondja miközben nagyokat szív a friss erdei levegőből.*
- Ha gondolod jöhet a következő.
*Ha kellően kipihenték magukat akkor megpróbálkozhatnak a következő farönkkel. Ha az elf is készen áll, akkor ismét nekiveselkedik a kötélnek, és hamarosan újabb darabbal bővülhet a lombház alapja. Mikor befejezik a második fa felhelyezését Dat megtámaszkodik egy ágon, hogy kipihenje magát.*
- Mi a következő lépés?
*Kérdezi amint a szíve abbahagyja a heves dobogást*
*Araiven mutat neki egy újfajta csomót, amit nagy érdeklődve figyel, közben elismerően bólogatva. Ezzel a módszerrel biztosan nem esik senki fejére semmi, csak a kötél tartson ki. Ami az erősségét illeti, csak legyintene a kijelentésre, de mégsem teszi, hiszen tudja, hogy mindketten más adottságokkal rendelkeznek, és felesleges is lenne most erről vitát nyitni.*
- Rendben van.
*Fejezi ki egyetértését, majd nekiáll a mászásnak. Ezúttal sem jelent különösebb gondot a fára feljutás. Amikor felér, átveti a kötelet a legvastagabb ágon, majd a kezébe veszi, és vár. A számolás után teljes erejéből húzza, feszül is a kötél rendesen. Az a kis idő amelybe a rönk felhúzása kerül nagyon hosszúnak tűnik Dat számára, de végül csak felkerül az a fa. Megvárja míg az elf is felmászik, azután pedig segít a helyére rakni az alapot.*
- Nem egy könnyű darab.
*Mondja miközben nagyokat szív a friss erdei levegőből.*
- Ha gondolod jöhet a következő.
*Ha kellően kipihenték magukat akkor megpróbálkozhatnak a következő farönkkel. Ha az elf is készen áll, akkor ismét nekiveselkedik a kötélnek, és hamarosan újabb darabbal bővülhet a lombház alapja. Mikor befejezik a második fa felhelyezését Dat megtámaszkodik egy ágon, hogy kipihenje magát.*
- Mi a következő lépés?
*Kérdezi amint a szíve abbahagyja a heves dobogást*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-02 12:22:55
Üzenet elküldve: 2021-03-02 12:22:55
ÚJ
![>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11774_1586441661_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Sok szó között elvész a munka, így egyáltalán nem baj, ha jobbára a dolgukkal törődnek a beszélgetés helyett. Persze jó társaságban halad a munka és telik az idő. Dattal jól együtt tudnak dolgozni és egyelőre egyetlen érkező sem töri meg a munka lendületét, hogy Araivennek vissza kelljen térni a kapuba.
A rönkök elkészülnek és az egyiket Dat a vállára is kapja, ami elismerést vált ki a nála kevésbé erős íjászból. De aztán a férfi belemegy, hogy ketten vigyenek egyet a lombháznak kijelölt fa alá.
Ott aztán Dat ráköti az előzőleg a fára feldobott kötél végét a rönkre.*
- Mutatok egy csúszó csomót. Ugyanúgy tart, mint a tiéd, de elég meghúzni a végét és máris szabad a köteled. *Magyarázza és megmutatja, hogyan is lehet olyan csomót kötni, ami tart, de egy mozdulattal oldható, így nem kell a magasban azzal bíbelődni, hogy kikössék. Hasznos és biztonságos egyben.*
- Így ni. *Mutatja meg a csomó kötésének módját, amit még az apjától tanult.*
- Te erősebb vagy, menj fel, én majd innen segítek, hogy felhúzd. *Néz fel a fa magasába. Nem hízelgés ez, tény, így nem érheti szó Araivent.
Ha Dat felkapaszkodott, akkor készen is állnak, hogy felhúzzák a rönköt a magasba.*
- HÓ-RUKK! *Számol be az elf és igyekszik lentről segíteni a műveletet.*
- Támaszd ki fent és megyek, aztán megcsináljuk az alapot! *Kiált fel, ha fent van a rönk, aztán ügyesen fel is mászik, hogy odafent rögzítsék az alap első darabját. Ha pedig ezzel végeztek, akkor jöhet a többi sorban egymás után.*
*Sok szó között elvész a munka, így egyáltalán nem baj, ha jobbára a dolgukkal törődnek a beszélgetés helyett. Persze jó társaságban halad a munka és telik az idő. Dattal jól együtt tudnak dolgozni és egyelőre egyetlen érkező sem töri meg a munka lendületét, hogy Araivennek vissza kelljen térni a kapuba.
A rönkök elkészülnek és az egyiket Dat a vállára is kapja, ami elismerést vált ki a nála kevésbé erős íjászból. De aztán a férfi belemegy, hogy ketten vigyenek egyet a lombháznak kijelölt fa alá.
Ott aztán Dat ráköti az előzőleg a fára feldobott kötél végét a rönkre.*
- Mutatok egy csúszó csomót. Ugyanúgy tart, mint a tiéd, de elég meghúzni a végét és máris szabad a köteled. *Magyarázza és megmutatja, hogyan is lehet olyan csomót kötni, ami tart, de egy mozdulattal oldható, így nem kell a magasban azzal bíbelődni, hogy kikössék. Hasznos és biztonságos egyben.*
- Így ni. *Mutatja meg a csomó kötésének módját, amit még az apjától tanult.*
- Te erősebb vagy, menj fel, én majd innen segítek, hogy felhúzd. *Néz fel a fa magasába. Nem hízelgés ez, tény, így nem érheti szó Araivent.
Ha Dat felkapaszkodott, akkor készen is állnak, hogy felhúzzák a rönköt a magasba.*
- HÓ-RUKK! *Számol be az elf és igyekszik lentről segíteni a műveletet.*
- Támaszd ki fent és megyek, aztán megcsináljuk az alapot! *Kiált fel, ha fent van a rönk, aztán ügyesen fel is mászik, hogy odafent rögzítsék az alap első darabját. Ha pedig ezzel végeztek, akkor jöhet a többi sorban egymás után.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:36:27
Üzenet elküldve: 2021-03-01 15:36:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Ha ritkásabbá is válik a társalgás ez nem akadályozza a dolgok haladását, és a kedvüket sem szegi. A farönkös művelete még egy elismerő pillantásban is részesül. Felnevet a kijelentés hallatán, de nem teszi le a felemelt darabot ha már sikerült a vállára feltornászni.*
- Akkor vigyük hát ketten.
*Bólogat egyetértően vigyorogva. Ami nem megy azt ugyebár nem szabad erőltetni. Ebből a mondásból csak a csapatmunka hiányzik, azzal ugyanis jóval több mindent lehet véghezvinni, mint egyedül. Ketten máris sikerül felemelniük a rönköt, hogy aztán elvigyék a többihez a fa alá. Aztán mehetnek is vissza a másikért, és már meg is volnának. Mikor ezzel is kész vannak előszedi a kötelet amit nemrég hagyott ott, és rákötözi az egyik rönk végére.*
- Így jó?
*Kérdezi az elfet, ő biztosan tudja hogyan kell. Legfeljebb más módon köti rá, a lényeg, hogy a fa ne essen a fejükre.*
*Ha ritkásabbá is válik a társalgás ez nem akadályozza a dolgok haladását, és a kedvüket sem szegi. A farönkös művelete még egy elismerő pillantásban is részesül. Felnevet a kijelentés hallatán, de nem teszi le a felemelt darabot ha már sikerült a vállára feltornászni.*
- Akkor vigyük hát ketten.
*Bólogat egyetértően vigyorogva. Ami nem megy azt ugyebár nem szabad erőltetni. Ebből a mondásból csak a csapatmunka hiányzik, azzal ugyanis jóval több mindent lehet véghezvinni, mint egyedül. Ketten máris sikerül felemelniük a rönköt, hogy aztán elvigyék a többihez a fa alá. Aztán mehetnek is vissza a másikért, és már meg is volnának. Mikor ezzel is kész vannak előszedi a kötelet amit nemrég hagyott ott, és rákötözi az egyik rönk végére.*
- Így jó?
*Kérdezi az elfet, ő biztosan tudja hogyan kell. Legfeljebb más módon köti rá, a lényeg, hogy a fa ne essen a fejükre.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:24:45
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:24:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Ha a beszélgetésben ritkábban és kevesebb szó is esik, a munka halad és a kedv sem törik meg. Két férfi férfias munkát végez és közben kedélyesen elbeszélgetnek. Mi kellhet egy elfnek vagy embernek ezen kívül?
Abban mindketten egyetértenek, hogy a nyugalom milyen fontos. Annak idején pont a nyugalom és a béke hiánya miatt keltek útra és telepedtek le itt a folyó partján.
Aztán kicsit nagyobb csend áll be a beszélgetésben, mert akad dolguk. Miközben Dat a gallyakat távolítja el a rönkről, addig Araiven a fűrésszel dolgozik, hogy a lombházhoz megfelelő gerendákat és faanyagot kapjanak. Tényleg nincs meleg, de a végére már ő is feltűri az ujját és egy kendővel megtörli a homlokát.
Amikor már a kész "művet" szemlélik, Dat felkap a vállára egy nagyobb farönköt, az elf íjász elismerően tekint rá.*
- Én íjász vagyok, nem erőművész. *Jelenti ki nevetve, majd megpróbálja a férfi után csinálni, de nem nagyon megy neki.*
- Vigyük ketten, az a biztos. Ha beáll a derekam, ki fogja megmasszírozni? *Mondja széles mosollyal. Biztosan találna rá valami szemrevaló elf lányt a közösségben, de azért nem szeretné, ha ilyesmi megesne.
Ha sikerült elvinni, akkor vissza is térhetnek a másikért és indulhatnak a kiszemelt fa alá. Ahol már csak kötelek kellene, hogy felhúzhassák a magasba a rönköket és megalapozhassák a lombház szerkezetét.*
*Ha a beszélgetésben ritkábban és kevesebb szó is esik, a munka halad és a kedv sem törik meg. Két férfi férfias munkát végez és közben kedélyesen elbeszélgetnek. Mi kellhet egy elfnek vagy embernek ezen kívül?
Abban mindketten egyetértenek, hogy a nyugalom milyen fontos. Annak idején pont a nyugalom és a béke hiánya miatt keltek útra és telepedtek le itt a folyó partján.
Aztán kicsit nagyobb csend áll be a beszélgetésben, mert akad dolguk. Miközben Dat a gallyakat távolítja el a rönkről, addig Araiven a fűrésszel dolgozik, hogy a lombházhoz megfelelő gerendákat és faanyagot kapjanak. Tényleg nincs meleg, de a végére már ő is feltűri az ujját és egy kendővel megtörli a homlokát.
Amikor már a kész "művet" szemlélik, Dat felkap a vállára egy nagyobb farönköt, az elf íjász elismerően tekint rá.*
- Én íjász vagyok, nem erőművész. *Jelenti ki nevetve, majd megpróbálja a férfi után csinálni, de nem nagyon megy neki.*
- Vigyük ketten, az a biztos. Ha beáll a derekam, ki fogja megmasszírozni? *Mondja széles mosollyal. Biztosan találna rá valami szemrevaló elf lányt a közösségben, de azért nem szeretné, ha ilyesmi megesne.
Ha sikerült elvinni, akkor vissza is térhetnek a másikért és indulhatnak a kiszemelt fa alá. Ahol már csak kötelek kellene, hogy felhúzhassák a magasba a rönköket és megalapozhassák a lombház szerkezetét.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:01:01
Üzenet elküldve: 2021-02-18 19:01:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Jól haladnak a dolgokkal, s az idő is vidám hangulatban telik a beszélgetéssel.*
-Nyugalom, igen.
*Szinte csak magának motyogva bólogat. Csakugyan jó dolog az. Bár fiatal kora és természete lévén leginkább a kaland és az izgalom vonzza. Közben a csípős hideg ellenére feltűri az ingujját. Mosolyogva hallgatja Araivent, együtt nevet vele. Amint vége a vagdosásnak már megy is a következő darabhoz, hogy annak is nekiálljon. Majd valahogy odacipelik a rönköket, ugyan azt még nem tudja, hogyan. Fáradhatatlanul csapkod a baltával, csak időnként áll meg pár pillanatra, hogy pihenjen. Ha ez is megvan, hátralép, és végignéz a legallyazott két fán. Elégedetten hümmög, majd az egyik fa végét a vállára emeli. Nem egyszerű egy egész farönköt felemelni, akár csak az egyik végén is, de sikerül.*
- Így talán el tudjuk húzni odáig.
*Néz az elfre, kíváncsi a véleményére. Ha mindketten elbírnak egyet-egyet akkor talán gyorsabb lesz a munka, és az ágak sem tudnak beakadni semmibe. De akár ketten is vihetnek egy rönköt, mert azt biztosan elbírják.*
*Jól haladnak a dolgokkal, s az idő is vidám hangulatban telik a beszélgetéssel.*
-Nyugalom, igen.
*Szinte csak magának motyogva bólogat. Csakugyan jó dolog az. Bár fiatal kora és természete lévén leginkább a kaland és az izgalom vonzza. Közben a csípős hideg ellenére feltűri az ingujját. Mosolyogva hallgatja Araivent, együtt nevet vele. Amint vége a vagdosásnak már megy is a következő darabhoz, hogy annak is nekiálljon. Majd valahogy odacipelik a rönköket, ugyan azt még nem tudja, hogyan. Fáradhatatlanul csapkod a baltával, csak időnként áll meg pár pillanatra, hogy pihenjen. Ha ez is megvan, hátralép, és végignéz a legallyazott két fán. Elégedetten hümmög, majd az egyik fa végét a vállára emeli. Nem egyszerű egy egész farönköt felemelni, akár csak az egyik végén is, de sikerül.*
- Így talán el tudjuk húzni odáig.
*Néz az elfre, kíváncsi a véleményére. Ha mindketten elbírnak egyet-egyet akkor talán gyorsabb lesz a munka, és az ágak sem tudnak beakadni semmibe. De akár ketten is vihetnek egy rönköt, mert azt biztosan elbírják.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:33:55
Üzenet elküldve: 2021-02-14 10:33:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Jó társaságban telik az idő, megy a munka - ahogy a mondás is tartja. Aravien szívesen segít mindenhol a közösségben, de azért lombházat építeni mégiscsak férfimunka. Jobban kedveli, mint tehenet fejni vagy vajat köpülni. Kezében szorgosan jár a szerszám, a favágás és méretre vágás nem olyan nehéz, majd építeni lesz nehezebb.*
- Én annyira nem bánom, amúgy. *Mondja két fűrészhúzás között.*
- Szeretem a nyugalmat és a békét. *Teszi hozzá és megtörli a homlokát. Nincs meleg, de a munkától kimelegedett.*
- Biztos a tél. *Sóhajtja mosolyogva.*
- Mindenki szeret jó melegben kuksolni mézzel ízesített forralt borral a kezében. *Nevet Datra.*
- Akarom mondani, teával. *Kacsint, hogy a férfi is értse. Mert ő nem érti, miért nem szabad alkoholt tartaniuk otthon.*
- Egen, a jó idő. *Néz el a folyó irányába. Amúgy nincsenek sokkal kevesebben, a közösség tagjai még mindig megvannak, csak a vezetők, a kalandorok tűntek el leginkább.*
- Szükség lesz rá, ha nem akarsz egy tenyérnyi helyen kuporogni. *Nevet Datra barátságosan. Mert ha nagyobb lombházat akarnak, akkor több fa is kell, de van ott még, ahonnan ezt is hozták.*
- Vágjunk fel még egyet, aztán húzzuk fel az alapot a fára. Ha az megvan, akkor már látni fogjuk, mennyi kell még anyagból. *Néz fel a lombszint felé, hogy lássa, milyen magasra kell majd felhúzni Dat lombházát.*
*Jó társaságban telik az idő, megy a munka - ahogy a mondás is tartja. Aravien szívesen segít mindenhol a közösségben, de azért lombházat építeni mégiscsak férfimunka. Jobban kedveli, mint tehenet fejni vagy vajat köpülni. Kezében szorgosan jár a szerszám, a favágás és méretre vágás nem olyan nehéz, majd építeni lesz nehezebb.*
- Én annyira nem bánom, amúgy. *Mondja két fűrészhúzás között.*
- Szeretem a nyugalmat és a békét. *Teszi hozzá és megtörli a homlokát. Nincs meleg, de a munkától kimelegedett.*
- Biztos a tél. *Sóhajtja mosolyogva.*
- Mindenki szeret jó melegben kuksolni mézzel ízesített forralt borral a kezében. *Nevet Datra.*
- Akarom mondani, teával. *Kacsint, hogy a férfi is értse. Mert ő nem érti, miért nem szabad alkoholt tartaniuk otthon.*
- Egen, a jó idő. *Néz el a folyó irányába. Amúgy nincsenek sokkal kevesebben, a közösség tagjai még mindig megvannak, csak a vezetők, a kalandorok tűntek el leginkább.*
- Szükség lesz rá, ha nem akarsz egy tenyérnyi helyen kuporogni. *Nevet Datra barátságosan. Mert ha nagyobb lombházat akarnak, akkor több fa is kell, de van ott még, ahonnan ezt is hozták.*
- Vágjunk fel még egyet, aztán húzzuk fel az alapot a fára. Ha az megvan, akkor már látni fogjuk, mennyi kell még anyagból. *Néz fel a lombszint felé, hogy lássa, milyen magasra kell majd felhúzni Dat lombházát.*
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-11 08:01:02
Üzenet elküldve: 2021-02-11 08:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kis fogadót elhagyva még mindig elméjében kavarognak a tegnapi kellemes emlékek. Különös ismeretséget kötött Toroti-val, wegtoren lányával. Más helyzetben nem tudta volna elképzelni, hogy együtt töltsenek egy estét, ilyen nyugodt és békés hangulatban. A vörös személyisége teljesen meglepte, a benne rejlő tűz és érzelmek erősek és mélyek. Megkedvelte őt, nagyon is, ez tagadhatatlan. Nem csak puszta szavaknak szánta, hogy még újra találkoznak, s a másik melegséget árasztó, szép barna szemeiből hasonló komolyságot fedezett fel. Elraktározza magában ezeket a szép emlékeket, s a legjobbakat remélve indul el a város irányába, hogy ellenfele keresésére induljon.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-09 23:13:10
Üzenet elküldve: 2021-02-09 23:13:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Örül, hogy Araiven ilyen önzetlenül és segítőkészen állt a dolgokhoz, ezt amint csak tudja, viszonozni szeretné. Miután az elf is rábólint a választására és a szerszámok is megvannak, ő is nekifog a munkának. A famegmunkálás sem újdonság számára, így nincs akadálya a haladásnak. A levágott darabokat méret szerint kupacokba gyűjti, hogy azután se kelljen ezzel bajlódni.*
- Csakugyan elég kevesen vagyunk mostanság.
*Biccent ahogy belelegyedik a beszélgetésbe. Ő is észrevette, hogy a korábbiakhoz képest igen csekély a létszám.*
- Nem fér a fejembe, hogy hova tűntek a népek. Nemrég még rengetegen jártak erre.
*Folytatja a beszélgetést. Igazán nem érti, mi az oka a pangásnak, hiszen annyi magyszerű lehetőség van itt. A szóban forgó "nemrég" ugyan már vagy egy éve volt, de így is hihetetlennek tűnik számára, hogy az egykoron virágzó közösség ennyire üresen kongjon.*
- Majd a jó idő idevonzza őket.
*Ezt hozzáteszi még, reménykedve. Amikor mindketten végeznek a gallyazással visszacsúsztatja baltáját az övébe és így szól:*
- Kereshetnénk még egyet, annyit még el tudunk cipelni.
*Néz az elf íjászra. Így is, úgy is többször kell majd fordulniuk, de ez talán hatékonyabb. De persze nyitott más lehetőségekre is.*
*Örül, hogy Araiven ilyen önzetlenül és segítőkészen állt a dolgokhoz, ezt amint csak tudja, viszonozni szeretné. Miután az elf is rábólint a választására és a szerszámok is megvannak, ő is nekifog a munkának. A famegmunkálás sem újdonság számára, így nincs akadálya a haladásnak. A levágott darabokat méret szerint kupacokba gyűjti, hogy azután se kelljen ezzel bajlódni.*
- Csakugyan elég kevesen vagyunk mostanság.
*Biccent ahogy belelegyedik a beszélgetésbe. Ő is észrevette, hogy a korábbiakhoz képest igen csekély a létszám.*
- Nem fér a fejembe, hogy hova tűntek a népek. Nemrég még rengetegen jártak erre.
*Folytatja a beszélgetést. Igazán nem érti, mi az oka a pangásnak, hiszen annyi magyszerű lehetőség van itt. A szóban forgó "nemrég" ugyan már vagy egy éve volt, de így is hihetetlennek tűnik számára, hogy az egykoron virágzó közösség ennyire üresen kongjon.*
- Majd a jó idő idevonzza őket.
*Ezt hozzáteszi még, reménykedve. Amikor mindketten végeznek a gallyazással visszacsúsztatja baltáját az övébe és így szól:*
- Kereshetnénk még egyet, annyit még el tudunk cipelni.
*Néz az elf íjászra. Így is, úgy is többször kell majd fordulniuk, de ez talán hatékonyabb. De persze nyitott más lehetőségekre is.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-06 09:51:57
Üzenet elküldve: 2021-02-06 09:51:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Az elf íjász, szívesen segít a közösségben, ha épp nincs szolgálatban és úgy tűnik, most épp máson a sor, hogy a falon túli világot szemmel tartsa. A munkára hívó szóra csak kurtán biccent, elf létére is szívesen dolgozik, hisz az erdőben csak így lehet megélni, ha magának intézi el, amit kell. És segítség is akad, valószínűleg Dat is ugyanígy állna a dolgokhoz, ha Araivennek kellene segítség.
Követi Datot a kidőlt fákig, majd odaérve végignéz az alapanyagon. Emlékszik a viharra, ami pár kisebb fát eldöntött, azokat amúgy is ki kell vágni, nehogy a közösség tagjaira dőljenek. De azok épp megfelelőek egy ilyen munkához és az erdő sem sínyli meg. Mindketten tudják, mik az erdő törvényei.*
- Pompás. *Vigyorog a férfire végigsimítva a törzsön.*
- Gallyazzuk le, a vastagabb ágakból lehetne a tetőt tartó lécek és a törzsből talán ki tudunk hozni két gerendát is. *Simogatja meg sima állát, majd felnéz Datra.*
- Szerezzünk fűrészt és baltát, szükség lesz rájuk. *Mondja jókedvűen, majd, ha beszerezték a szerszámokat, akkor neki is láthatnak a munkának. Araiven egy fejszét vesz kézbe és elkezdi levágni a vaskosabb gallyakról az ágakat. Semmi nem vész kárba. A levelekből komposzt, az ágakból gyújtós lesz.*
- Jól kiürült mostanában a közösség, nem? *Kérdi két csapás közt az elf íjász Dattól. Ha beszélgetnek, jobban telik a munkaidő.*
*Az elf íjász, szívesen segít a közösségben, ha épp nincs szolgálatban és úgy tűnik, most épp máson a sor, hogy a falon túli világot szemmel tartsa. A munkára hívó szóra csak kurtán biccent, elf létére is szívesen dolgozik, hisz az erdőben csak így lehet megélni, ha magának intézi el, amit kell. És segítség is akad, valószínűleg Dat is ugyanígy állna a dolgokhoz, ha Araivennek kellene segítség.
Követi Datot a kidőlt fákig, majd odaérve végignéz az alapanyagon. Emlékszik a viharra, ami pár kisebb fát eldöntött, azokat amúgy is ki kell vágni, nehogy a közösség tagjaira dőljenek. De azok épp megfelelőek egy ilyen munkához és az erdő sem sínyli meg. Mindketten tudják, mik az erdő törvényei.*
- Pompás. *Vigyorog a férfire végigsimítva a törzsön.*
- Gallyazzuk le, a vastagabb ágakból lehetne a tetőt tartó lécek és a törzsből talán ki tudunk hozni két gerendát is. *Simogatja meg sima állát, majd felnéz Datra.*
- Szerezzünk fűrészt és baltát, szükség lesz rájuk. *Mondja jókedvűen, majd, ha beszerezték a szerszámokat, akkor neki is láthatnak a munkának. Araiven egy fejszét vesz kézbe és elkezdi levágni a vaskosabb gallyakról az ágakat. Semmi nem vész kárba. A levelekből komposzt, az ágakból gyújtós lesz.*
- Jól kiürült mostanában a közösség, nem? *Kérdi két csapás közt az elf íjász Dattól. Ha beszélgetnek, jobban telik a munkaidő.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-02-04 19:15:44
Üzenet elküldve: 2021-02-04 19:15:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Araiven is megerősíti, hogy jön vele fagyűjtő akcióra. Ketten mégis könnyebb farönköket cipelni, mint egyedül. Úgy tűnik mindkettejüknek nagyszerű kedve van.*
- Remek! *bólint mosolyogva* Akkor mehetünk is!
*Ezzel elindul azon az úton, amit korábban is használt, és kényelmes tempóban elsétál a kidőlt fák helyéhez. Megvárja míg társa beéri, ezután megszólal.*
- Innen hoztam korábban.
*Magyarázza az elfnek, végigmutatva a földön fekvő fákon. Ő is tiszteletben tartja az erdőt, ezért válogatott először innen. Szerencsére a múltkori vihar jó néhány alkalmas fát fordított ki a talajból, így egy ideig biztosan nem kell egyet sem kivágniuk. Körbenéz, megfelelő rönkök után kutatva. Egyen meg is állapodik a tekintete, ami valamivel vastagabb, mint az eddigiek. Használható darabnak tűnik, de kíváncsi Araiven véleményére is, hiszen ő az, aki a szerkezeti dolgokhoz ért.*
- Mit gondolsz, ez megteszi?
*Helyezi jobb lábát a farönk végére. Elég hosszú egy példány, azt meg kell hagyni, de akár két gerenda is kitelne belőle.*
*Araiven is megerősíti, hogy jön vele fagyűjtő akcióra. Ketten mégis könnyebb farönköket cipelni, mint egyedül. Úgy tűnik mindkettejüknek nagyszerű kedve van.*
- Remek! *bólint mosolyogva* Akkor mehetünk is!
*Ezzel elindul azon az úton, amit korábban is használt, és kényelmes tempóban elsétál a kidőlt fák helyéhez. Megvárja míg társa beéri, ezután megszólal.*
- Innen hoztam korábban.
*Magyarázza az elfnek, végigmutatva a földön fekvő fákon. Ő is tiszteletben tartja az erdőt, ezért válogatott először innen. Szerencsére a múltkori vihar jó néhány alkalmas fát fordított ki a talajból, így egy ideig biztosan nem kell egyet sem kivágniuk. Körbenéz, megfelelő rönkök után kutatva. Egyen meg is állapodik a tekintete, ami valamivel vastagabb, mint az eddigiek. Használható darabnak tűnik, de kíváncsi Araiven véleményére is, hiszen ő az, aki a szerkezeti dolgokhoz ért.*
- Mit gondolsz, ez megteszi?
*Helyezi jobb lábát a farönk végére. Elég hosszú egy példány, azt meg kell hagyni, de akár két gerenda is kitelne belőle.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-29 17:04:53
Üzenet elküldve: 2021-01-29 17:04:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Aravien inkább csak ismer olyanokat, akik építettek már lombházat. Így ugyan mesternek nem mondható, de azért ismer egy-két trükköt. Ketten már biztosan össze tudnak hozni egy rendes és biztonságos házat Datnak a lombszinten.*
- Jó választás. *Mondja a kötélhágcsóra.*
- Még szerencse, hogy nincs a közösségben alkohol. *Nevet fel.*
- El tudod képzelni, hogy részegen mászol fel a kötélen? *Őszintén nevet saját tréfáján, mert azért tényleg vicces lehet, ahogy valaki ittasan próbál meg felmászni sötétben.*
- Az viszont jó ötlet, egyszerű és nagyszerű. *Néz fel a képzeletbeli lombház lejtős tetejére.*
- Mohás tető, az is remek. Vízálló és még szép is. *Bólogat a mohás megjegyzésre. Dat úgy tűnik, tényleg tudja, mit szeretne. Ám a meglévő faanyagot látva mindketten láthatják, hogy nem elegendő a lombházhoz, de még a korláthoz sem talán.*
- Persze, szívesen segítek, nem csak a szám jár. *Vigyorog szélesen és ha Dat is úgy gondolja, már indulhatnak is, hogy megfelelő faanyagot keressenek. Persze az erdőre vigyázniuk kell, de biztosan találnak olyat, ami megfelelő lesz és legfeljebb később majd ültetnek a kivágott fa helyett.*
*Aravien inkább csak ismer olyanokat, akik építettek már lombházat. Így ugyan mesternek nem mondható, de azért ismer egy-két trükköt. Ketten már biztosan össze tudnak hozni egy rendes és biztonságos házat Datnak a lombszinten.*
- Jó választás. *Mondja a kötélhágcsóra.*
- Még szerencse, hogy nincs a közösségben alkohol. *Nevet fel.*
- El tudod képzelni, hogy részegen mászol fel a kötélen? *Őszintén nevet saját tréfáján, mert azért tényleg vicces lehet, ahogy valaki ittasan próbál meg felmászni sötétben.*
- Az viszont jó ötlet, egyszerű és nagyszerű. *Néz fel a képzeletbeli lombház lejtős tetejére.*
- Mohás tető, az is remek. Vízálló és még szép is. *Bólogat a mohás megjegyzésre. Dat úgy tűnik, tényleg tudja, mit szeretne. Ám a meglévő faanyagot látva mindketten láthatják, hogy nem elegendő a lombházhoz, de még a korláthoz sem talán.*
- Persze, szívesen segítek, nem csak a szám jár. *Vigyorog szélesen és ha Dat is úgy gondolja, már indulhatnak is, hogy megfelelő faanyagot keressenek. Persze az erdőre vigyázniuk kell, de biztosan találnak olyat, ami megfelelő lesz és legfeljebb később majd ültetnek a kivágott fa helyett.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:40:51
Üzenet elküldve: 2021-01-29 11:40:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Jól gondolta ám, hogy az elf konyít valamennyit a házépítéshez. Már sorolja is, mi szükséges ahhoz, hogy éjjel ne a földön találja magát kunyhóstul. Ennek érdekében figyelmesen hallgatja végig a lombházépítés rejtelmeit. A feljutás kérdésén rövid ideig gondolkodik a fát bámulva, majd így szól:*
- Megteszi a kötélhágcsó.
*Lépcsőt faragni lesz még ideje, ha meggondolná magát. A tetőt illetően sem kell sokat agyalnia, főleg mert arról volt már elképzelése.*
- Egy egyszerű lejtős tetőt, mohával vagy valami ilyesmivel befedve.
*Válaszolja meg a kérdést. Feléjük északon gyakori a mohával vagy fűvel fedett tető. A lejtős alatt pedig azt érti, hogy a fa törzse felől lefele, egy irányba lejt. De ez majd úgyis kialakul. Van ideje, és a munkától sem tart.*
- Azt hiszem ez kevés lesz ehhez.
*Mutat jókedvűen a maradék két fára amik még a földön hevernek. Sőt, talán egy fűrész sem ártana.*
- Megyek hozok még fát. Velem tartasz?
*Kérdi Araivenre tekintve. Közben felszedi a baltát a földről, ahova az előbb helyezte, és az övébe tűzi.*
*Jól gondolta ám, hogy az elf konyít valamennyit a házépítéshez. Már sorolja is, mi szükséges ahhoz, hogy éjjel ne a földön találja magát kunyhóstul. Ennek érdekében figyelmesen hallgatja végig a lombházépítés rejtelmeit. A feljutás kérdésén rövid ideig gondolkodik a fát bámulva, majd így szól:*
- Megteszi a kötélhágcsó.
*Lépcsőt faragni lesz még ideje, ha meggondolná magát. A tetőt illetően sem kell sokat agyalnia, főleg mert arról volt már elképzelése.*
- Egy egyszerű lejtős tetőt, mohával vagy valami ilyesmivel befedve.
*Válaszolja meg a kérdést. Feléjük északon gyakori a mohával vagy fűvel fedett tető. A lejtős alatt pedig azt érti, hogy a fa törzse felől lefele, egy irányba lejt. De ez majd úgyis kialakul. Van ideje, és a munkától sem tart.*
- Azt hiszem ez kevés lesz ehhez.
*Mutat jókedvűen a maradék két fára amik még a földön hevernek. Sőt, talán egy fűrész sem ártana.*
- Megyek hozok még fát. Velem tartasz?
*Kérdi Araivenre tekintve. Közben felszedi a baltát a földről, ahova az előbb helyezte, és az övébe tűzi.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:10:16
Üzenet elküldve: 2021-01-22 10:10:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Az íjász őrszem egyáltalán nem mondható "szakértőnek", inkább csak látott már egyet s mást. Végignézte csaknem az összes mil'Ochassi lombház felépítését, sőt, segédkezett is bennük, így bizonyos rálátással rendelkezik róluk.
A kulacs gazdát cserél, majd visszakerül Aravienhez, aki Dathoz hasonlóan meghúzza és visszaakasztja egy pajkos mosoly kíséretében az övére. Megoldja zubbonya gombjait, majd felgyűri az ujját, készen, hogy segíthessen a férfinek az építkezésben.*
- Ha alulról megerősítünk minden tartógerendát, akkor nem kell félned a leeséstől. *Kacsint Datra.*
- Aztán a faltartó főgerendákat kell beépítenünk és ha megvan a váz, már csak a falak és a tető van hátra. *Gondolkodik szőrtelen állát vakargatva.*
- Milyen módon szeretnél feljutni? *Kérdi a férfire tekintve.*
- A kötélhágcsónak megvan a maga vad romantikája, de egy nehéz nap után fárasztó felhúzni magad. A lépcső kicsit munkásabb, de szebb is lehet egy szép faragással és azt később is hozzátoldhatod. *Ad tanácsokat a lombházat illetően.*
- Milyen tetőt szeretnél? *Néz a férfire kérdőn, hisz mégiscsak az ő lombháza lesz, legyen olyan, amilyet szeretne. Minden megvalósítható, csak idő és munka kérdése.*
*Az íjász őrszem egyáltalán nem mondható "szakértőnek", inkább csak látott már egyet s mást. Végignézte csaknem az összes mil'Ochassi lombház felépítését, sőt, segédkezett is bennük, így bizonyos rálátással rendelkezik róluk.
A kulacs gazdát cserél, majd visszakerül Aravienhez, aki Dathoz hasonlóan meghúzza és visszaakasztja egy pajkos mosoly kíséretében az övére. Megoldja zubbonya gombjait, majd felgyűri az ujját, készen, hogy segíthessen a férfinek az építkezésben.*
- Ha alulról megerősítünk minden tartógerendát, akkor nem kell félned a leeséstől. *Kacsint Datra.*
- Aztán a faltartó főgerendákat kell beépítenünk és ha megvan a váz, már csak a falak és a tető van hátra. *Gondolkodik szőrtelen állát vakargatva.*
- Milyen módon szeretnél feljutni? *Kérdi a férfire tekintve.*
- A kötélhágcsónak megvan a maga vad romantikája, de egy nehéz nap után fárasztó felhúzni magad. A lépcső kicsit munkásabb, de szebb is lehet egy szép faragással és azt később is hozzátoldhatod. *Ad tanácsokat a lombházat illetően.*
- Milyen tetőt szeretnél? *Néz a férfire kérdőn, hisz mégiscsak az ő lombháza lesz, legyen olyan, amilyet szeretne. Minden megvalósítható, csak idő és munka kérdése.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:55:58
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:55:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*Alighogy végez máris társasága akad, Araiven jött megnézni mit művel. Ez cseppet sem zavarja, sőt örül, hogy egy hozzáértő csatlakozott hozzá. Elvégre ki értene jobban egy lombház felépítéséhez, mint egy elf maga?*
- Most, hogy mondod, valóban nem ártana.
*Vakarja meg a fejét az alátámasztás ötletének hallatán. Nem tetszik neki a leesés lehetősége. A felé nyújtott kulacs viszont annál inkább. Elfogadja a kínált italt, és jóízűt kortyol belőle.*
- Köszönöm, ez jól esett.
*Mondja, majd visszaadja a flaskát. Viszonylag ritkán iszik alkoholt, de egy kedves gesztust sosem utasít vissza.*
- Tartom a szám.
*Teszi még hozzá mosolyogva. Megvárja amíg az elf is iszik, ezután szólal csak meg ismét.*
- Szóval... mit gondolsz hogyan kéne csinálni?
*Alighogy végez máris társasága akad, Araiven jött megnézni mit művel. Ez cseppet sem zavarja, sőt örül, hogy egy hozzáértő csatlakozott hozzá. Elvégre ki értene jobban egy lombház felépítéséhez, mint egy elf maga?*
- Most, hogy mondod, valóban nem ártana.
*Vakarja meg a fejét az alátámasztás ötletének hallatán. Nem tetszik neki a leesés lehetősége. A felé nyújtott kulacs viszont annál inkább. Elfogadja a kínált italt, és jóízűt kortyol belőle.*
- Köszönöm, ez jól esett.
*Mondja, majd visszaadja a flaskát. Viszonylag ritkán iszik alkoholt, de egy kedves gesztust sosem utasít vissza.*
- Tartom a szám.
*Teszi még hozzá mosolyogva. Megvárja amíg az elf is iszik, ezután szólal csak meg ismét.*
- Szóval... mit gondolsz hogyan kéne csinálni?
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-18 01:19:02
Üzenet elküldve: 2021-01-18 01:19:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés//
*Az őrséget se lehet mindig csinálni, így Aravien kicsit kinyújtóztatva tagjait sétál a közösségben, amikor nagy munkára lesz figyelmes. A téli erdőben a kopácsolás hangja száll a szélben, az íjász elf pedig elindul a hang irányába.
A keze a kesztyűben is fázik és egy íjásznak kellenek az ujjai, így olykor rálehelve kesztyűs kezére áll meg a Dat által kiszemelt fa alatt és nézi a dolgozó férfit.*
- Az úgy nem biztos, hogy jó lesz. Kell egy alátámasztás is. *Mutat az egyik kötésre, amikor a férfi lemászik, hogy megszemlélje művét.*
- Ha nem szeretnél egy szeles éjjelen lepottyanni onnan házastul, akkor érdemes lesz megerősíteni. *Mosolyog Datra és leoldja oldaláról a kulacsát. Pycta nem tud róla, de cserélt a városiakkal prémre egy kis pálinkát, azzal kínálja most a férfit.*
- A prófétának egy szót se. *Illeszti mutatóujját az ajkaira merőlegesen kaján mosollyal.*
*Az őrséget se lehet mindig csinálni, így Aravien kicsit kinyújtóztatva tagjait sétál a közösségben, amikor nagy munkára lesz figyelmes. A téli erdőben a kopácsolás hangja száll a szélben, az íjász elf pedig elindul a hang irányába.
A keze a kesztyűben is fázik és egy íjásznak kellenek az ujjai, így olykor rálehelve kesztyűs kezére áll meg a Dat által kiszemelt fa alatt és nézi a dolgozó férfit.*
- Az úgy nem biztos, hogy jó lesz. Kell egy alátámasztás is. *Mutat az egyik kötésre, amikor a férfi lemászik, hogy megszemlélje művét.*
- Ha nem szeretnél egy szeles éjjelen lepottyanni onnan házastul, akkor érdemes lesz megerősíteni. *Mosolyog Datra és leoldja oldaláról a kulacsát. Pycta nem tud róla, de cserélt a városiakkal prémre egy kis pálinkát, azzal kínálja most a férfit.*
- A prófétának egy szót se. *Illeszti mutatóujját az ajkaira merőlegesen kaján mosollyal.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-01-17 18:08:35
Üzenet elküldve: 2021-01-17 18:08:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés//
*A hideg idő beálltával Dat egyre inkább vágyik egy helyre ahol meghúzhatja magát, és pihenhet. Annak idején Umon barátjával akartak lombházakat építeni, de végül ez sosem történt meg.*
~Kíváncsi lennék merre csavarog mostanság...~
*Azóta nem is látta amióta a tavernát befejezték. Majd megkérdezi Pyctát ha visszajön, ő biztos tudja merre kószál. De nem tűnődik tovább, hanem nekilát a munkának. Először is, kiszemel magának egy terebélyes fát, amely biztosan alkalmas egy ilyesfajta építmény megtartására. Közben gondosan tanulmányozza a környező házak felépítését. Eszébe jut Pyr lombháza, amit volt szerencséje kívül-belül szemügyre venni. Talán ez is segít majd. Mikor, hogy elégnek érzi az összegyűjtött információ mennyiségét, elvándorol a környező erdőbe. Elsősorban újonnan kidőlt fákat keres, eszköz híján nehéz lenne egyet is kivágni, mert azt persze nem hozott. Egy nem túl vastag, de erős fatörzsre esik a választása. Nosza fel is kapja a vállára, és hurcolja vissza a táborhelyre. A következő körben már kettő hasonlót húz vissza, hogy biztosan legyen elég. Ezúttal nem felejt el kölcsönkérni egy baltát sem. Miután levágja a felesleges gallyakat elkezd gondolkozni azon, hogy hogyan is kéne ezt kivitelezni. Most végre hasznát tudja venni a piacon vásárolt kötélnek. Ráköti az egyik törzs végére, hogy a kiálló gallyak megtartsák, a kötél másik végét pedig átveti a kiválasztott fán. Felhúzza a rönköt a megfelelő magasságba, aztán kiköti, hogy ne essen le. Nem könnyű feladat, de megbirkózik vele. Legalább addig sem fázik. Mielőtt lepihenne még felmászik a fára, hogy az ott lógó fát a helyére -két villás ág közé- igazítsa. Mikor ezzel végez, lejön a fáról, és megszemléli művét. Leporolja a kezét, és elégedetten ül le az egyik rönkre.*
*A hideg idő beálltával Dat egyre inkább vágyik egy helyre ahol meghúzhatja magát, és pihenhet. Annak idején Umon barátjával akartak lombházakat építeni, de végül ez sosem történt meg.*
~Kíváncsi lennék merre csavarog mostanság...~
*Azóta nem is látta amióta a tavernát befejezték. Majd megkérdezi Pyctát ha visszajön, ő biztos tudja merre kószál. De nem tűnődik tovább, hanem nekilát a munkának. Először is, kiszemel magának egy terebélyes fát, amely biztosan alkalmas egy ilyesfajta építmény megtartására. Közben gondosan tanulmányozza a környező házak felépítését. Eszébe jut Pyr lombháza, amit volt szerencséje kívül-belül szemügyre venni. Talán ez is segít majd. Mikor, hogy elégnek érzi az összegyűjtött információ mennyiségét, elvándorol a környező erdőbe. Elsősorban újonnan kidőlt fákat keres, eszköz híján nehéz lenne egyet is kivágni, mert azt persze nem hozott. Egy nem túl vastag, de erős fatörzsre esik a választása. Nosza fel is kapja a vállára, és hurcolja vissza a táborhelyre. A következő körben már kettő hasonlót húz vissza, hogy biztosan legyen elég. Ezúttal nem felejt el kölcsönkérni egy baltát sem. Miután levágja a felesleges gallyakat elkezd gondolkozni azon, hogy hogyan is kéne ezt kivitelezni. Most végre hasznát tudja venni a piacon vásárolt kötélnek. Ráköti az egyik törzs végére, hogy a kiálló gallyak megtartsák, a kötél másik végét pedig átveti a kiválasztott fán. Felhúzza a rönköt a megfelelő magasságba, aztán kiköti, hogy ne essen le. Nem könnyű feladat, de megbirkózik vele. Legalább addig sem fázik. Mielőtt lepihenne még felmászik a fára, hogy az ott lógó fát a helyére -két villás ág közé- igazítsa. Mikor ezzel végez, lejön a fáról, és megszemléli művét. Leporolja a kezét, és elégedetten ül le az egyik rönkre.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-12-07 11:34:02
Üzenet elküldve: 2020-12-07 11:34:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdet//
- Az jó lenne már!
*Mondja a kislány kicsit tán erélyesen. Mert ő akarja, hogy visszanőjön az elf haja. Egyáltalán miért hullott ki? Miért jó ez? Hát így megfázhat a feje. Meg a füle is. Homlokát ráncolva méregeti tovább Pyctát. A kérdésre, hogy ne lenne szép, bólogat. A kijelentésre, hogy valamennyire mégis, szintén bólogat.*
- Kár. Ha fenyő lennél, az sokkal jobb lenne. Apa!
*Határozottan néz fel az elfre, csípőre tett kézzel, továbbra is összevont szemöldökökkel.*
- Neked kell egy sapka! Zsebkendőd van? És ha betaknyosodsz nekem?!
*Ekkor már felemeli jobbját, hogy a mutatóujját fenyegetően az elf elé emelje.*
- Persze főzök neked teát.
*Enyhít rögtön a szigoron. Mert végül is ez a gyermekek dolga, hogy ellássák idősödő szüleiket. Pycta meg jelenleg pont egy idősödő szülőnek tűnik. Mindeközben felhúzza a saját sapkáját, gondosan rá a saját füleire, még meg is köti az álla alatt, vagyis megpróbálja, de ez kevéssé sikerül, mert egy fura csomó a végeredmény, ami pár perc után ki is bomlik. Mondjuk ez őt kevéssé érdekli, mert már annyira be van zsongva, hogy indulnak végre. A kapuban ő integetéssel búcsúzik, de hát az elkövetkezendő izgalmak miatt nemigen figyel oda. Szokásához híven zsizseg.*
- Nem lehet Xauzurra ülnöm? Mikor lesz aranyszőrű lovam?
- Az jó lenne már!
*Mondja a kislány kicsit tán erélyesen. Mert ő akarja, hogy visszanőjön az elf haja. Egyáltalán miért hullott ki? Miért jó ez? Hát így megfázhat a feje. Meg a füle is. Homlokát ráncolva méregeti tovább Pyctát. A kérdésre, hogy ne lenne szép, bólogat. A kijelentésre, hogy valamennyire mégis, szintén bólogat.*
- Kár. Ha fenyő lennél, az sokkal jobb lenne. Apa!
*Határozottan néz fel az elfre, csípőre tett kézzel, továbbra is összevont szemöldökökkel.*
- Neked kell egy sapka! Zsebkendőd van? És ha betaknyosodsz nekem?!
*Ekkor már felemeli jobbját, hogy a mutatóujját fenyegetően az elf elé emelje.*
- Persze főzök neked teát.
*Enyhít rögtön a szigoron. Mert végül is ez a gyermekek dolga, hogy ellássák idősödő szüleiket. Pycta meg jelenleg pont egy idősödő szülőnek tűnik. Mindeközben felhúzza a saját sapkáját, gondosan rá a saját füleire, még meg is köti az álla alatt, vagyis megpróbálja, de ez kevéssé sikerül, mert egy fura csomó a végeredmény, ami pár perc után ki is bomlik. Mondjuk ez őt kevéssé érdekli, mert már annyira be van zsongva, hogy indulnak végre. A kapuban ő integetéssel búcsúzik, de hát az elkövetkezendő izgalmak miatt nemigen figyel oda. Szokásához híven zsizseg.*
- Nem lehet Xauzurra ülnöm? Mikor lesz aranyszőrű lovam?
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:21:25
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1114
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1114
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Legbelül persze aggódik, hogy veszélyes lehet Erdőmélyére menniük, főleg, hogy tudja, mi történt akkor, amikor a Szent Fát elhozták Mil'Ochassba. Persze attól nem tart, hogy a vadonban bármi is veszélyeztethetné őket. Nála jobban kevesen ismerik Erdőmélyét, arról nem is beszélve, hogy az Erdő Szíve prófétájává emelte, így nem lát rá nagy esélyt, hogy a vadonban bajuk eshetne. Még akkor is, ha Nievesha nem olyan ügyes, mint az erdőmélyi elf.*
- Ha a fákkal így van, akkor biztosan az én hajam is visszanő. *Válaszol mosolyogva. Bármennyire is komoly dolgok állnak előttük, mégis képes mosollyal fordulni a kislány és az általa előadottak felé.*
- Szóval nem vagyok szép? *Kérdőn tekint Niev felé és megpróbál komoly arcot vágni, de nem megy és felnevet.*
- Nem annyira. *Konstatálja és megöleli a kislányt.*
- De akkor valamennyire mégis. *Vonja meg a vállát elégedetten. Közben folytatódik a haj és a fák leveleivel összefüggő beszélgetés, amikor Niev új ötlettel áll elő.*
- Szerintem már nem tudok másik fa lenni. *Sóhajt elgondolkodva a felvetésre, hogy ha fenyő volna, akkor nem kellene elhullatnia a haját.*
- Jól van, ha tudunk, szerzünk fonalat és kötőtűt is. *Mondja nyugtató hangon. Kicsi az esélye, hogy tudnak majd ilyesmit szerezni, de ki tudja. Attól tart, az elemózsia összekészítésekor okafogyottá válik majd a dolog.
A N'orthrymben aztán gyorsan összekészít maguknak kevés élelmet. Kenyeret, füstölt húst, pár télre letett zöldséget, sajtot. A nagy részét az út elején el fogják használni, a többit pedig majd beszerzik az erdőben. Bár télen a vadon szűkmarkúan bánik kincseivel, aki tudja, hol keresse, nem fog éhezni. Ha tud, kölcsön kér egy kis fonalat és egy pár kötőtűt is, ha Nievesha nem feledi el, aztán pedig már csak az istállóba kell menni Éjviharért.
A fekete szőrű telivér örömmel üdvözli a kettőst, még Xauzurnak is örül, pedig az irbiszt kevésbé kedveli.
A kapuig kantáron vezeti a felnyergelt lovat, de csak annyit hagy hátra, hogy Erdőmélyére kell mennie, de amint lehet, vissza fog térni Mil'Ochassba.*
- Indulhatunk? *Kérdi a kislányt, majd ha igenlő a válasz, akkor a nyeregbe emeli és felszáll mögé és fejébe hajtja a csuklyát. Nieveshának igaza van, tényleg fázik így a kopasz feje. A kapuban elköszön az őröktől, majd ha kinyitják neki, akkor kilovagolnak és Éjvihart az ingovány felé irányítja, amely mögött Erdőmélye elterül. Jó lesz hazatérni végre.*
*Legbelül persze aggódik, hogy veszélyes lehet Erdőmélyére menniük, főleg, hogy tudja, mi történt akkor, amikor a Szent Fát elhozták Mil'Ochassba. Persze attól nem tart, hogy a vadonban bármi is veszélyeztethetné őket. Nála jobban kevesen ismerik Erdőmélyét, arról nem is beszélve, hogy az Erdő Szíve prófétájává emelte, így nem lát rá nagy esélyt, hogy a vadonban bajuk eshetne. Még akkor is, ha Nievesha nem olyan ügyes, mint az erdőmélyi elf.*
- Ha a fákkal így van, akkor biztosan az én hajam is visszanő. *Válaszol mosolyogva. Bármennyire is komoly dolgok állnak előttük, mégis képes mosollyal fordulni a kislány és az általa előadottak felé.*
- Szóval nem vagyok szép? *Kérdőn tekint Niev felé és megpróbál komoly arcot vágni, de nem megy és felnevet.*
- Nem annyira. *Konstatálja és megöleli a kislányt.*
- De akkor valamennyire mégis. *Vonja meg a vállát elégedetten. Közben folytatódik a haj és a fák leveleivel összefüggő beszélgetés, amikor Niev új ötlettel áll elő.*
- Szerintem már nem tudok másik fa lenni. *Sóhajt elgondolkodva a felvetésre, hogy ha fenyő volna, akkor nem kellene elhullatnia a haját.*
- Jól van, ha tudunk, szerzünk fonalat és kötőtűt is. *Mondja nyugtató hangon. Kicsi az esélye, hogy tudnak majd ilyesmit szerezni, de ki tudja. Attól tart, az elemózsia összekészítésekor okafogyottá válik majd a dolog.
A N'orthrymben aztán gyorsan összekészít maguknak kevés élelmet. Kenyeret, füstölt húst, pár télre letett zöldséget, sajtot. A nagy részét az út elején el fogják használni, a többit pedig majd beszerzik az erdőben. Bár télen a vadon szűkmarkúan bánik kincseivel, aki tudja, hol keresse, nem fog éhezni. Ha tud, kölcsön kér egy kis fonalat és egy pár kötőtűt is, ha Nievesha nem feledi el, aztán pedig már csak az istállóba kell menni Éjviharért.
A fekete szőrű telivér örömmel üdvözli a kettőst, még Xauzurnak is örül, pedig az irbiszt kevésbé kedveli.
A kapuig kantáron vezeti a felnyergelt lovat, de csak annyit hagy hátra, hogy Erdőmélyére kell mennie, de amint lehet, vissza fog térni Mil'Ochassba.*
- Indulhatunk? *Kérdi a kislányt, majd ha igenlő a válasz, akkor a nyeregbe emeli és felszáll mögé és fejébe hajtja a csuklyát. Nieveshának igaza van, tényleg fázik így a kopasz feje. A kapuban elköszön az őröktől, majd ha kinyitják neki, akkor kilovagolnak és Éjvihart az ingovány felé irányítja, amely mögött Erdőmélye elterül. Jó lesz hazatérni végre.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-12-01 13:52:25
Üzenet elküldve: 2020-12-01 13:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdet//
*Pyctának Niev bármit elhinne, még azt is, ha bármi olyan kijelentést tenne, ami szöges ellentétben áll azzal, amit amúgy a világról tud. Ezek fényében az igazán csekélység, hogy Pycta szerint az nem okozhat problémát, hogy ő nem olyan ügyes, mint apukája.*
- De apa, a fák levele visszanő. Mi van, ha a hajad nem? Fényes fejjel nem vagy ám annyira szép! Azért szép vagy.
*Egy kis hízelgést sosem szalasztana el, bár ez tőle nem hízelgés, mert minden szót teljesen komolyan gondol.*
- Csak most nem annyira.
*Teszi hozzá, mert hát ezt is teljesen komolyan gondolja és ritkán esik meg vele az, hogy ne mondja ki azt, amire gondol.*
- Apa, nem lehetnél inkább fenyőfa? Annak mindig van levele. Hm?
*Félrebiccentett fejjel méregeti megint az elfet. Végül is, simán el tudja képzelni olyan rövid, tüsi hajjal, mintha csak egy fenyőfa tüskéi lennének.*
- Menjünk már! Menjünk!
*Lelkendezik újra szökdécselve.*
- Az elemózsiához kéne olyan izééé is, amiből sapkát lehet kötni.
*Jegyzi meg nagyon komoly ábrázattal, elfelejtve azt a tényt, hogy az utóbbi pár percben sem tanult meg sapkát kötni. Szokták mondani, hogy a szándék a fontos, nos benne megvan a szándék, mondhatni, hogy tombol benne. Már különböző színű fonalakon - aminek nem jut eszébe a neve - és mindenféle geometrikus mintákon töri a kis buksiját, miközben beügyeskedi a hajába a masnit, amit a múltkor vett neki Pycta a városban. Aztán már azon gondolkodik, hogy Xauzuris milyen csinos lehetne egy masnival.*
*Pyctának Niev bármit elhinne, még azt is, ha bármi olyan kijelentést tenne, ami szöges ellentétben áll azzal, amit amúgy a világról tud. Ezek fényében az igazán csekélység, hogy Pycta szerint az nem okozhat problémát, hogy ő nem olyan ügyes, mint apukája.*
- De apa, a fák levele visszanő. Mi van, ha a hajad nem? Fényes fejjel nem vagy ám annyira szép! Azért szép vagy.
*Egy kis hízelgést sosem szalasztana el, bár ez tőle nem hízelgés, mert minden szót teljesen komolyan gondol.*
- Csak most nem annyira.
*Teszi hozzá, mert hát ezt is teljesen komolyan gondolja és ritkán esik meg vele az, hogy ne mondja ki azt, amire gondol.*
- Apa, nem lehetnél inkább fenyőfa? Annak mindig van levele. Hm?
*Félrebiccentett fejjel méregeti megint az elfet. Végül is, simán el tudja képzelni olyan rövid, tüsi hajjal, mintha csak egy fenyőfa tüskéi lennének.*
- Menjünk már! Menjünk!
*Lelkendezik újra szökdécselve.*
- Az elemózsiához kéne olyan izééé is, amiből sapkát lehet kötni.
*Jegyzi meg nagyon komoly ábrázattal, elfelejtve azt a tényt, hogy az utóbbi pár percben sem tanult meg sapkát kötni. Szokták mondani, hogy a szándék a fontos, nos benne megvan a szándék, mondhatni, hogy tombol benne. Már különböző színű fonalakon - aminek nem jut eszébe a neve - és mindenféle geometrikus mintákon töri a kis buksiját, miközben beügyeskedi a hajába a masnit, amit a múltkor vett neki Pycta a városban. Aztán már azon gondolkodik, hogy Xauzuris milyen csinos lehetne egy masnival.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-11-29 13:07:08
Üzenet elküldve: 2020-11-29 13:07:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1114
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1114
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nehéz úgy mosolyogni, hogy közben tudja, ha sikerrel járnak, akkor egy nagy darabot elvesz majd a kislány életéből. Egy olyan darabot, amelyek a legboldogabb, leggondtalanabb lehetne számára, mielőtt szembe kell néznie az élet nehézségeivel. De vagy ez vagy magára hagyja, hogy ne tegye ki azoknak a veszélyeknek, amelyek küldetése alatt várnak rá. Nem tudja, hogyan oldhatná meg ezt a problémát másképp, jobban. Ez szomorúvá teszi, de igyekszik érzelmeit leplezni.
Közben úgy tűnik, sikerül megnyugtatnia Nieveshát Erdőmélyét illetően, így még egy puszit és ölelést is kap, amit igyekszik annyira kiélvezni, amennyire lehetséges.
Az ügyességük összehasonlításakor mosolyogva fordítja sárga ragadozószemeit a kislány felé.*
- Én úgy gondolom, hogy nem lesz probléma. *Mondja és megsimogatja a kicsi szőke haját.*
- Igen? *Kérdi, amikor Niev belekezd a mondatba és közben a felszerelésüket ellenőrzi, de amikor a kislány megtorpan, akkor felé fordítja fejét. Ritka pillanatok egyike, amikor Nievesha nem fejez be egy mondatot, pedig nagyon látja rajta, hogy valamit mondana. De végül mégsem teszi.
Zavart pislogásra futja csak, amikor aztán a sapka kerül szóba. Igaz, amióta beállt a tél, az erdőmélyi elf elhullatta haját, mint a fák a leveleit. Ez is része annak, hogy az Erdő Szíve a profétájává tette és őt magát egyáltalán nem zavarja. Azt leszámítva persze, hogy valóban fázik a feje.*
- Az nagyon jó volna. *Válaszol hálásan, aztán halkan felnevet a folytatáson.*
- Nekem is jobban tetszik. *Sóhajtja mosolyogva.*
- De látod, a fák is elveszítik télen a leveleiket, ahogy én is a hajam. *Húz párhuzamot újra az erdő és közte.*
- Igen, ha neked sapkát kell venned, akkor nekem is. *Mondja beletörődve és megerősítve a kislány szavait. Valamit, valamiért.
Amikor Niev odanyújtja lábait, megcsóválja kicsit a fejét, hisz tudja, hogy meg tudná kötni magának is, de leguggol és nekikezd bekötni a bakancsokat gondosan. Hogy tudna ellenállni kislánya szempillarebegtetésének? Sehogy.
Amikor készen vannak, megigazítja még a fűzőket és megsimítja Nievesha arcát.*
- Indulhatunk. *Mondja halkan, kedvesen.
Aztán feláll és felveszi a felszereléseiket rejtő nyeregtáskákat és a vállára akasztja őket. Ha pedig mindketten készenállnak, akkor elindulhatnak kifelé. Xauzur a lombház alatt várja őket, mintha már sejtené, hogy hamarosan útrakelnek.*
- Gyere, szerzünk elemóóózsiát és már indulhatunk is. *Mosolyog Nievre, majd a N'orthrym felé veszi az irányt.*
*Nehéz úgy mosolyogni, hogy közben tudja, ha sikerrel járnak, akkor egy nagy darabot elvesz majd a kislány életéből. Egy olyan darabot, amelyek a legboldogabb, leggondtalanabb lehetne számára, mielőtt szembe kell néznie az élet nehézségeivel. De vagy ez vagy magára hagyja, hogy ne tegye ki azoknak a veszélyeknek, amelyek küldetése alatt várnak rá. Nem tudja, hogyan oldhatná meg ezt a problémát másképp, jobban. Ez szomorúvá teszi, de igyekszik érzelmeit leplezni.
Közben úgy tűnik, sikerül megnyugtatnia Nieveshát Erdőmélyét illetően, így még egy puszit és ölelést is kap, amit igyekszik annyira kiélvezni, amennyire lehetséges.
Az ügyességük összehasonlításakor mosolyogva fordítja sárga ragadozószemeit a kislány felé.*
- Én úgy gondolom, hogy nem lesz probléma. *Mondja és megsimogatja a kicsi szőke haját.*
- Igen? *Kérdi, amikor Niev belekezd a mondatba és közben a felszerelésüket ellenőrzi, de amikor a kislány megtorpan, akkor felé fordítja fejét. Ritka pillanatok egyike, amikor Nievesha nem fejez be egy mondatot, pedig nagyon látja rajta, hogy valamit mondana. De végül mégsem teszi.
Zavart pislogásra futja csak, amikor aztán a sapka kerül szóba. Igaz, amióta beállt a tél, az erdőmélyi elf elhullatta haját, mint a fák a leveleit. Ez is része annak, hogy az Erdő Szíve a profétájává tette és őt magát egyáltalán nem zavarja. Azt leszámítva persze, hogy valóban fázik a feje.*
- Az nagyon jó volna. *Válaszol hálásan, aztán halkan felnevet a folytatáson.*
- Nekem is jobban tetszik. *Sóhajtja mosolyogva.*
- De látod, a fák is elveszítik télen a leveleiket, ahogy én is a hajam. *Húz párhuzamot újra az erdő és közte.*
- Igen, ha neked sapkát kell venned, akkor nekem is. *Mondja beletörődve és megerősítve a kislány szavait. Valamit, valamiért.
Amikor Niev odanyújtja lábait, megcsóválja kicsit a fejét, hisz tudja, hogy meg tudná kötni magának is, de leguggol és nekikezd bekötni a bakancsokat gondosan. Hogy tudna ellenállni kislánya szempillarebegtetésének? Sehogy.
Amikor készen vannak, megigazítja még a fűzőket és megsimítja Nievesha arcát.*
- Indulhatunk. *Mondja halkan, kedvesen.
Aztán feláll és felveszi a felszereléseiket rejtő nyeregtáskákat és a vállára akasztja őket. Ha pedig mindketten készenállnak, akkor elindulhatnak kifelé. Xauzur a lombház alatt várja őket, mintha már sejtené, hogy hamarosan útrakelnek.*
- Gyere, szerzünk elemóóózsiát és már indulhatunk is. *Mosolyog Nievre, majd a N'orthrym felé veszi az irányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 807-826