//Új kezdet//
*Legbelül persze aggódik, hogy veszélyes lehet Erdőmélyére menniük, főleg, hogy tudja, mi történt akkor, amikor a Szent Fát elhozták Mil'Ochassba. Persze attól nem tart, hogy a vadonban bármi is veszélyeztethetné őket. Nála jobban kevesen ismerik Erdőmélyét, arról nem is beszélve, hogy az Erdő Szíve prófétájává emelte, így nem lát rá nagy esélyt, hogy a vadonban bajuk eshetne. Még akkor is, ha Nievesha nem olyan ügyes, mint az erdőmélyi elf.*
- Ha a fákkal így van, akkor biztosan az én hajam is visszanő. *Válaszol mosolyogva. Bármennyire is komoly dolgok állnak előttük, mégis képes mosollyal fordulni a kislány és az általa előadottak felé.*
- Szóval nem vagyok szép? *Kérdőn tekint Niev felé és megpróbál komoly arcot vágni, de nem megy és felnevet.*
- Nem annyira. *Konstatálja és megöleli a kislányt.*
- De akkor valamennyire mégis. *Vonja meg a vállát elégedetten. Közben folytatódik a haj és a fák leveleivel összefüggő beszélgetés, amikor Niev új ötlettel áll elő.*
- Szerintem már nem tudok másik fa lenni. *Sóhajt elgondolkodva a felvetésre, hogy ha fenyő volna, akkor nem kellene elhullatnia a haját.*
- Jól van, ha tudunk, szerzünk fonalat és kötőtűt is. *Mondja nyugtató hangon. Kicsi az esélye, hogy tudnak majd ilyesmit szerezni, de ki tudja. Attól tart, az elemózsia összekészítésekor okafogyottá válik majd a dolog.
A N'orthrymben aztán gyorsan összekészít maguknak kevés élelmet. Kenyeret, füstölt húst, pár télre letett zöldséget, sajtot. A nagy részét az út elején el fogják használni, a többit pedig majd beszerzik az erdőben. Bár télen a vadon szűkmarkúan bánik kincseivel, aki tudja, hol keresse, nem fog éhezni. Ha tud, kölcsön kér egy kis fonalat és egy pár kötőtűt is, ha Nievesha nem feledi el, aztán pedig már csak az istállóba kell menni Éjviharért.
A fekete szőrű telivér örömmel üdvözli a kettőst, még Xauzurnak is örül, pedig az irbiszt kevésbé kedveli.
A kapuig kantáron vezeti a felnyergelt lovat, de csak annyit hagy hátra, hogy Erdőmélyére kell mennie, de amint lehet, vissza fog térni Mil'Ochassba.*
- Indulhatunk? *Kérdi a kislányt, majd ha igenlő a válasz, akkor a nyeregbe emeli és felszáll mögé és fejébe hajtja a csuklyát. Nieveshának igaza van, tényleg fázik így a kopasz feje. A kapuban elköszön az őröktől, majd ha kinyitják neki, akkor kilovagolnak és Éjvihart az ingovány felé irányítja, amely mögött Erdőmélye elterül. Jó lesz hazatérni végre.*