Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 668. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

668. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-04 22:28:11
 ÚJ
>Dronrin Vertthe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A betoppanó új kezdet//

*A lány úgy látja Enna kicsit meglepődik érkezésé, de nem feltételez rosszat a reakció láttán, főleg köszöntés hallatán, ami nagyon megmosolyogtatja.*
-Úgy látom már sikerült ezek szerint kiokosítania az ittenieknek. Nagyon kedves nép.
*Enyhén közelebb hajol és suttogva folytatja.*
-Mellesleg az ételük sem az utolsó...
*Természetesen viccnek szánja a dolgot. Tudja, hogy nagyon sokat köszönhet ennek a varázslatos helynek és Lyznek, akit nem áll szándékában megsérteni. Vissza tér hát a megszokott csevegési stílusához.*
-Hát én jobbnak láttam az éjjel lelécelni és kialudni magamat. A közel múltban történtek kicsit megbolygatták a lelki világomat, de próbálok túl lendülni a dolgokon. Nektek végül hogyan alakult az este? Mesélj, történt valami Umonnal?
*Kíváncsiskodik kicsit, hiszen mindenki érezhette a pattogó szikrákat közöttük és azt mennyire megértették egymást. Hamarosan Lyz is betoppan és a tőle már jól megszokott kecsességgel, eleganciával betölti a teret. Valószínűleg Enna is érzékeli ezt a jelenséget, hiszen tőle nem várt módon, stílusban köszönti a közösség vezetőjét. Dronrin halkan fel is kuncog a jelenet láttán és sejti, hogy Lyz is jól mulat közben. A fekete hajú már tudja, hogy nincs miért tartani a hosszú életűtől, ezért hagyja, hogy két társa megismerkedjen és megoldja a helyzetet. Hátradőlve székében, egy kis időre háttérbe húzódik tehát és csak akkor szól közbe, hogyha szólítják.*


667. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-04 21:52:35
 ÚJ
>Ennalinae Traelehnn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A betoppanó új kezdet//

*Érdeklődve hallgatja a segítőkész elf szavait, kíváncsian szív magába mindent, ami ezzel a különös, de varázslatos hellyel kapcsolatos.*
- Á, értem. Szóval levelem. Ez kedves.
*Mondja lelkesen, elcsodálkozva. A további neveket is igyekszik elcsípni, valamint belevésni a fejébe, de nem mindent sikerül teljesen. A szavak ritmusát ugyan sikerül elkapnia, de megjegyeznie már nem feltétlen tudja őket, így a pontos kiejtéssel meggyűlne a baja. Na, majd ha majd később is hallja még ezeket a neveket, akkor majd úgyis beletanul. Mindenesetre a „Me'Ochass”-t igyekszik mélyre vésni, mert tényleg tetszik neki, illetve a vezér nevét is többször elismétli magában, nehogy később kellemetlen helyzetbe kerüljön miatta. Lyzendrát egyébként kifejezetten szimpatikusnak találja, vagyis inkább megkönnyebbül, mikor meglátja őt a trónuson. Valahogy keményebbnek, szigorúbbnak képzelt egy úrnőt.*
- Köszönöm az útbaigazítást, és a vizet is.
*Hálálkodik. Tényleg jól esik neki az újabb pohár víz, azonnal kortyolgatni is kezdi, bár ezúttal jóval lassabban, és csak a pohár feléig issza le azt. Éhsége is csillapulóban van. Összességében eléggé jól érzi magát most a bőrében.
Ahogy ott üldögél, egyszer csak megcsapja a felismerés, hogy ez pontosan az a hely, amelyről Umon mesélt neki nem is olyan régiben. Illetve a nevük mintha piszok mód hasonlítana. Felkavarodik benne rengeteg gondolat és érzelem, újraéli a tegnap éjszakát, majd a ma reggeli útját is, de a sok-sok gondolatfoszlány nem áll össze semmi értelmessé, csak újabb és újabb gondolatokat és kérdőjeleket szül. Miért is nem kereste meg reggel a többieket? Egy buta megérzés miatt? A rátörő mehetnék miatt? Maga sem tudja. Hogyhogy nem tűnt fel neki, hova tévedt? Bár persze nem tud sokat Mil'Ochassról, sőt, voltaképpen semmit, de meglehetősen különös fordulata a sorsnak, hogy pont ide vetődött. ~ Pont, ahol Umon... ~ forgatja magában a dolgot.
Merengése közben lép oda hozzájuk Dronrin, akinek igencsak sikerül meglepnie Ennát. Ezt a magasra szaladó szemöldökök jelzik is. Félreértés ne essék, örül a váratlan találkozásnak, sőt, még akár szívesen meg is ölelné fajtársát üdvözlésül, ha arra kerülne sor, de azért nem számított rá, hogy újra összefutnak, ráadásul ilyen hamar.*
- Nahát, Dronrin! Nem szükséges a fordítás, már kitanultam a dolgokat. Me'Ochass neked is.
*Még kacsint is mellé, hogy teljes hatást érjen el a frissen szerzett nyelvtudásával. Persze mindezt csak azért teszi, hogy mihamarabb kizökkenjen az előbbi furcsa lelkiállapotából, és leplezze zavarát. Hiszen, ha kívül vidámnak és magabiztosnak látszik, akkor sokkal könnyebb ezt elhitetnie önmagával is, míg a vihar csillapul, és valójában azzá nem válik.*
- Hát te meg hova lettél az este? Minden rendben?
*Kérdezi inkább viccelődve, mint aggodalmasan, miközben Dronrin helyet foglal mellettük. A könnyed hangnem ellenére tényleg érdekli, mi történt azóta a lánnyal, így minden figyelmét a válaszának szenteli.
Kibontakozó csevegésük közben odalép hozzájuk Lyzendra is, így Ennát már szinte csak akkor érhetné több külső és belső impulzus, ha valaki erőteljesen rázni kezdené a testét. De azért csak feláll, szép egyenesen, összeszedi magát, és bemutatkozik.*
- Ennalinae Traelehnn vagyok, utazó. *Foglalja össze szép köntösben, hogy egy céltalanul bolyongó munkanélküli.* - Kíváncsiságom hozott erre a helyre, remélem, jelenlétemmel nem zavarok majd senkit. Örvendek a találkozásnak.
*Még meg is hajol kissé, bár inkább csak biccentésnek lehetne nevezni a mozdulatot. Igyekszik illedelmes lenni, de ugyanakkor nem túlzásokba esni. Mindenesetre az összkép kissé komikusra sikeredik, mert a lány közvetlen jellemének ellentmond a helyzet (vélt vagy valós) formalitása, így végül egy felelő kisdiákhoz hasonlatos a produkciója.*


666. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-01 09:37:36
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Két hattal később//

*A kígyómarás okozta nehézségeken már túl van. Két hat pihenés és fokozatos terhelés meghozta a gyümölcsét. Szerencsére nem szerzett maradandó károsodást, de bal alkarján két apró pont jelzi a halálos kígyó névjegyét, amit rajta hagyott. Korábbi ereje és fizikuma majdnem teljesen visszatért már. Most, felgyógyulva, könnyedén kel ki az ágyból, ami azon az éjszakán lehetetlennek tűnt. Redin már nincs itt. Legalább is nem látta azóta az éjszaka után. Biztos visszatért a biztonságot jelentő Kikötőjébe. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem sajnálja azt, hogy már nincs itt. Hiányzik a társasága, még, akkor is, ha tudja, ismeri a valódi énjét. Titkon még reménykedik, hogy nem ment messzire, és ez is csak egy játék számára. Nála nem lehet tudni sosem mit forgat a fejében. Az egészen biztos, hogy meg fogja látogatni a Kikötőben, ha elérkezik ennek az ideje. Kikelve az ágyból megmosakodik a friss patakvízben, amit előző nap hozott fel egy vödörben. Már tervek vannak róla, hogy csináljon egy esővíztárolót, amit használhatnak idefent fürdésre, vagy zuhanyfürdéshez. Ezeket meg fogja valósítani amint visszatér a városból, de most két elintéznivalója is akad, amit szeretne már elvégezni. Mosdás után felöltözik tiszta ruhákba és megreggelizik. Arra papa egy ideje már elment, s az őröktől úgy hallani, hogy a Tavernában segít, mint személyzet. Reggeli után leereszkedik a csigás felvonón, majd az istállóhoz sétál, ahol Éjtépő már nagyon várja. Felszerszámozza hátasát, majd felül a hátára és a kapu irányába indul meg lóháton. A kapu őrségének hagy egy üzenetet, hogy merre találják. Egész pontosan meghagyja, hogy Artheniorba kell mennie, de hamarosan visszatér. A nyitott kapun a felkelő nap sugarai között kilovagol az erdőbe és vágtában indul meg a város felé.*


665. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-30 10:57:31
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
//Záró//

*Pycta hasznos tanácsokkal látja el gyakorlás közben. Jól odafigyel minden gondolatra, amit a harcos erdőmélyi elf közvetít neki. A segítő kezet hálásan veszi, majd így felállva tovább hallgatja, hogyan kell az ellenfél hibáit kihasználni, magunkat kiismerhetetlennek megtartani, és a türelem fontossága. Ezekre egyetértően bólint a gnóm.*
- Ezekre oda fogok figyelni. Biztosan sokat kell gyakoroljak még, de már így is rengeteget tanítottál nekem. *Hálásan és mosolyogva mondja mindezt a másiknak. Az újabb csel kérdésén Pycta felnevet. Ganer kíváncsisága mint gnómé határtalan. Erre a kérdésére az elf harcos pár tanácsot ad még, hogyan lehet előnyhöz juttatni magunkat egy küzdelemben.*
- Ezeket is észben tartom majd. Sőt, gyakorolni is fogom. *Látszik rajta, hogy valamin már töri is a fejét. Egy bábu terve kezd kirajzolódni a fejében, amivel gyakorolhatja a küzdelmet. Az ellenfél részletezését is aprólékosan jegyzeteli magában. Nagyon hasznos dolgokat mond a harcos, amikre fontos odafigyelnie. A komoly hangvételű mondatra komolyan is bólint. Megérti, hogy egy éles harc akár halálhoz is vezet.*
- Megértettem, ez komoly dolog, ha élesben harcolunk. Nem fogom elviccelni ha netalán olyan helyzetbe kerülnék. *Biztosítja mesterét, hogy megfogadja az intelmeit és azok szerint fog eljárni. Úgy érzi, hogy sokat tanult, amit magában tudna gyakorolni. Pycta-nak van elég dolga, ezért nem szeretné tovább feltartani az elfet, ezért enyhén meghajtja magát a másik felé.*
- Nagyon hálás vagyok a segítségedért mesterem. Valóban nagy harcos vagy, akitől érdemes lesz még tanulnom a jövőben is. Egy bábut szeretnék építeni, amin gyakorolhatok mindenfélét. Ha nem bánod, itt építeném meg, hogy más is használhassa, ha kedve támad. Nem is szeretnélek tovább feltartani téged. A kislányod bizonyára hiányol már. *Megvárja a másik reakcióit, s ha Pycta is rábólint, akkor el fogja kezdeni a gyakorló bábú építését. Az elf érzékelheti a gnóm szavaiból áradó hálát, a gyakorlásért, oktatásért. Amennyiben a másik távozna, akkor mosollyal köszön el tőle. Ganer mindenképp marad, mert a bábút meg kell tervezni és építeni is.*


664. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:40:34
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Nyílt//
//Időjárásjelentés//

*A meleg idővel a szeszélyes időjárás kéz a kézben jár, s úgy tűnik, most különösen tréfás kedvében van. A fák levelei közül kikukkantva a figyelmesebbek észrevehetik, hogy lassan tömött, szürke fellegek kúsznak Mil'Ochass fölé, halk morgástól, dörgéstől kísérve – de már kár is lenne miattuk szólni. A kellemes, hűs szél szinte azonnal feltámad, nem veszedelmesen, de azért alaposan végigsimít a fák lombkoronáján, és bizony a kövér esőcseppekre sem kell várni. Kipp, kopp, pattognak a keményebb felületeken, meglocsolják a földet, és, ha nem vigyáznak, a népét sem kímélik. Az első villámok felvillannak, az általuk kísért mély dörgés most már betölti a teret. Szép kis eső kerekedik, meg kell hagyni.*


663. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-26 12:10:54
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1074
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Próféták//

*Nem ez az első pillanat, hogy a világ egy szemvillanás alatt változik meg körülötte. Ám ez az alkalom sokkal üdvözítőbb, mint amikor Sa'Tereth-tel találkozott az artheniori oltár sikeres felszabadítása után. Azonnal érzi, hogy ez a hely közelebb áll a szívéhez és a lelkéhez, mint minden más hely, ahol eddig járt. Talán csak Erdőmélye nyugalma hasonlítható hozzá. Ennek ellenére sem mosolyog, mert tisztában van azzal, milyen lemondásokkal járhatnak számára az elkövetkezők.
Lombzöld szemeit áhítattal emeli az előtte álló szellemalakra. Kétségtelen számára, hogy patrónusa, maga az Erdő Szíve előtt térdel.*
- Parancsolj velem. *Suttogja maga elé halkan és teljes lelkével átadja magát az elhangzó szavaknak.
Hangtalan, türelmesen hallgatja a Fákban Lakót, nem szól közbe, nem kérdez, hisz a kérdéseknek nem jött még el az ideje.
Valóban, sosem vesztette el a hitét, még akkor sem, amikor az Erdő Szíve elvette tőle az érzelmeit és valóját, mert erejére és képességeire volt szükség, hogy őérte harcoljon. Eddig sem volt kétsége afelől, hogy Eeyr, a Fény Úrnője a Fákban Lakóval egylényegű, bár most már tudja, hogy különálló égi istenség, nem egyazon isten két aspektusa. Ám ez semmit sem változtat meg benne, sem hitében, sem eltökéltségében.
Aztán elérnek az erdőmélyi elf szerepére is a történésekben és most először villan érzelem a csuhátlan csuhás lombzöld tekintetében. Sosem vágyott vezetni, sosem akart több lenni a Fákban Lakó katonájánál, lesújtó öklénél, ki védelmezi és harcol őérte. Ám most úgy tűnik, patrónusa egészen más utat kíván el tőle.
Lehajtja fejét, úgy hallgatja feladatait, amelyek minden emléknél élesebben vésődnek elméjébe és tagjaiba. Tudja, hogy nincs akarat benne nemet mondani, de nem is kíván. Szolgája volt mindig is az Erdő Szívének és ezután sem lesz ez másképp. Ez az ő sorsa.
Amikor a szellemalak alakja megváltozik, újra ráemeli lombzöld szemeit, hogy tanúja lehessen az erdő körforgását lefestő változásoknak. Tavasszal a gyógyítás erejét kínálja neki a Fákban Lakó, nyáron ereje kiteljesedik, ősszel védelmet nyújt neki és télen pedig őrszem lesz az erdő békéje felett. Ha minden most nem is teljesen világos számára, türelmesen kivárja majd, míg fény derül valódi képességeire.
Patrónusa emberibb arcán tanúja lehet annak is, rajta miféle változások mennek majd végbe, de egyiket sem bánja, hisz eddig is együtt élt és lélegzett az erdővel, szívében ugyanezek az érzések váltották egymást.
Végül az Erdő Szíve felajánlja neki a választás lehetőségét, de az erdőmélyi elf egyetlen pillanatig sem gondolkodik a válaszon, hisz egész életét az ő szolgálatának szentelte.*
- Az életem és a sorsom a tiéd, rendelkezz velem, mutasd meg utam és vezess engem. *Teljes odaadással és őszinteséggel ejti ki a szavakat, kétségnek makulája sincs benne.
Ha a Fákban Lakó azt kéri tőle, legyen a Küldötte, Prófétája ezen a földön, akkor a csuhátlan csuhás örömmel vállalja a feladatot, a nehézségeket és mindent, mit ez az út kínál neki.*
- Vállalom, mit kívánsz tőlem. *Mondja ki végül a beleegyezés szavait és lombzöld szemeit patrónusára emeli, ajkának szélén örömteli, halvány mosoly. Megérkezett.*


662. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-25 21:34:04
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1074
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//

*Valóban nem az a cél, hogy Ganer essen-keljen vagy hogy az erdőmélyi elf a saját tudását csillogtassa egy kevésbé képzett előtt. A lényeg a tapasztalás és a tanulás és a csuhátlan csuhás igyekszik ennek megfelelően vezetni a gnóm ifjút az edzés alatt.
A cselt magyarázat követi, majd amikor Ganer szinte azonnal megismételné a korábbi cselt, a mögé kerülést, akkor az erdőmélyi kihasználja azt, hogy pontosan tudja, mi következik és egy másik csellel lepi meg a gnómot.
Amikor aztán Ganer a földre kerül, felhagy a támadással és kezét nyújtja neki, hogy segítsen felállni.*
- A harcban előny a kiismerhetetlenség. Ha az ellenfeled tudja, mit fog tenni, akkor kihasználhatja. Ezért mindig maradj kiismerhetetlen, lásd meg a lehetőséged és használd ki. Légy türelmes. *Mosolyog a feltápászkodó Ganerre, miközben pár újabb tanáccsal próbál meg segíteni neki a fejlődésben.*
- Újabb csel? *Nevet fel halkan. A gnóm ifjú szivacsként szívná magába a tudást. Elgondolkodik, hogy mit taníthatna még neki és persze sok minden van a tarsolyában, de nem szeretné egyszerre sok újdonsággal elárasztani őt, mert akkor félő, hogy a sok információ között elvész a tudás.*
- Sokféle előnyhöz juttathatod magad egy harcban. Ha le tudod fegyverezni az ellenfeled vagy megfelelő fegyver esetén akár el is törheted a másik fegyverét. *Sorolja, amelyek gyorsan eszébe jutnak.*
- Ezek mind-mind az ellenféltől és fegyverétől függenek, ezért nagyon fontos, hogy minden apró részletet megfigyelj az ellenfeleden. A fegyver, a páncélzat, a mozgása, a súlya, de még az is, hogy melyik kezében forgatja a fegyvert fontos lehet. *Lép kissé közelebb, hogy mélyen a gnóm ifjú szemébe nézhessen.*
- Ez most egy gyakorló küzdelem, de ha valódi harc kezdődik, akkor sokszor meghal valaki. *Szeretné, hogy mielőtt folytatják, Ganer tisztában lenne azzal, hogy amit mondott, nagyon is igaz. A mostani harc alatt sokadszor hallhatott volna már meg.*


661. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-22 21:45:47
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 776
OOC üzenetek: 204

Játékstílus: Szelíd

//Próféták//

*Xauzur megtorpan a virágok szélén, füleit hegyezve, éber őrként figyeli az újabb és újabb neszeket, amik miután egyetlen hanggá olvadtak elhalnak.*
-Jöjj!
*Mondja még egyszer utoljára a hang, és ahogy Pycta lenéz és a szirmokat érinti, egyetlen pislantás alatt megváltozik körülötte a világ. Mikor újra kinyitja a szemét óriási, hegymagas fák között áll, melyek akár a felhők, úgy takarják el a napot, köztük kisebb fák, bokrok, virágok nőnek, nem olyan vadak, mint Erdőmélye bozótosai, nagyságuk letisztulttá teszi a tájat. Egy éteri alak áll Pycta előtt, a szellemalak lába gyökerekben végződik, külsejéből pillangók és madarak repülnek ki, vagy éppen olvadnak bele, karjai ágak, vagy éppen agancsok, teste pedig akár a vezérszarvas kihúzott mellkasa, úgy domborodik.*
-Hallgattam Erdő Gyermeke, mint a lombok télvíz idején. Hallgattam, míg a rügy újra ki nem bújt, míg a virág újra ki nem nyílt, de most itt vagyok!
*Jelenti be egy kis szünet után.*
-Itt vagyok, s te, az Erdő Védelmezője is itt vagy, mert még álmomban sem hagytál el.
*Kicsit elmozdul a levegőben.*
-Erőm újra a teljében, a Hetedik, és hű követőim jóvoltából. A Hetedik, igen Pycta, ő az egyedüli szövetséges az égi hatalmasok között, ő az, aki megérti a virágot és gyámolítja azt, kinek a szíve a természet szavára dobban. Az ő temploma az enyém, és az én templomom az övé. Te pedig ennek a templomnak, ennek az óriás zöld katedrálisnak vagy az őrizője, s hűségedért, kitartásodért tanítást és felhatalmazást kapsz tőlem.
*Miután kifejtette Eeyr istennő szerepét önmaga fényének visszanyerésében rátér Pyctáéra.*
-Küldöttem leszel, küldöttem, hogy megvédd az erdő határait, hogy taníts, hogy szólj helyettem azokhoz, kiknek a füle nem elég éles. Küldetésed nem ért véget Erdők Őrizője, még csak most kezdődik. Áldozzatok nekem minden nyári napfordulóján Eeyr oltárán szentelt vadat, s bogyókat, valamint vasat, mely már nem bánthat fát. Hívd össze az embereket, elfeket és egyéb lényeket, hogy tanúi lehessenek a zöld uralmának! De nem hagylak egyedül utadon, nem, többé nem!
*Átváltozik, egy apró fagyermek alakját veszi fel, mi rügyet fakaszt, leveleket, virágot növeszt, majd elhullajtja azokat, végül kopaszon didereg, csak hogy egy perccel később újrakezdhesse.*
-A természet örökkön változik, ez az ereje. Ez az én szívdobbanásom, ez a zubogó vér az ereimben, és ez lesz a tiedben is, ha szolgálatomba állsz.
*A táj hirtelen kicsit megváltozik, tavasz köszönt be.*
-A tavasz a növekedésé, a sebek begyógyulásáé, a megfelelő időben a tavasz erejét adom neked, hogy se állat, se növény ne szenvedhessen, ha őket érinted.
*A virágok kipattannak, a rovarok kórusa felhangosodik, a fény is erősödik kissé ahogy az első termések is megjelennek.*
-A nyár a természet erejének telje, ilyenkor ébren vannak az állatok, növények, fák, ha valaki ilyenkor tör reád, az én otthonomban, az erdőben segítségedre sietnek testvéreid!
*A levelek megsárgulnak, esőként kezdenek lehullni.*
-Az ősz a színeké, a felkészülésé, a megbúvásé. A levelek eltakarják a földi bogarat, a fák pedig téged. Lépj a törzsükbe, s onnan ki többé nem engednek, ám vigyázz Erdő Védelmezője, amelyik fába belépsz, azzal összekötöd életedet, míg el nem hagyod őt!
*Ezután hideg szél hasít végig a tájon, a fák csontvázként merednek az égbe száz meg száz láb magasan, és a vadak kezdenek el csak mozogni a hóban.*
-Télen majd mindenki alszik, néhány vad csupán az, ki őrzi az erdőt, te vagy a vezérük. Ha álomra hunyod a szemed, s ismersz egy vadat, úgy az ő szemével látod a világot, az ő vére zubog át rajtad, s az ő izmait feszítheted meg. Egy télen egy vad Pycta, ahogyan a vadászat szabálya is írja!
*Mindezek után visszaváltozik emberibb alakjába, és most az arcán jelentkeznek az évszakok jelei. Tavasszal kisimul arca, haja kisarjad, nyárra szemfogai megnyúlnak kissé, erőssé téve arccsontját, ősszel szőrzete a kékes-fehéres-zöldes árnyalatból rőtbe vált, míg télen haja kihullik, arcára ráncok költöznek.*
-A vérem, mi benned folyik rajtad is meglátszik majd. Az állatok megérzik, nem akarják majd véred, míg nem bántod őket. Tavasszal te is megújulsz, hegeid a múltba vesznek a hatok alatt. Nyáron a virágok és vadak erejének teljében a virágok illata és a vadak szemfoga lesz a tiéd. Ősszel te is a levelekkel sárgulsz, míg télen rideg lesz homlokod, akár a fagyott faág.
*Beszédének végével Pyctára néz.*
-Szólj most te, Erdő Őrzője! Magadra veszed vérem terhét? Vezeted azon gyermekeimet, kik elszakadtak tőlem, hogy újra harmóniában élhessenek velem? S esküdet megújítod azzal, hogy az Eeyrnél szentelt vadat feláldozod nekem, s vérét magadénak veszed?
*Kérdezi most az újdonsült prófétát, hisz sorsa talán elkerülhetetlen, de az Erdő Ura is tudja, hogy nem lehet Őrző az, kinek szívében kétségek égnek, akár az erdő avarába beleharapó bozótlángok.*


660. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-21 18:10:25
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Éjjeli pacsirták//
//Másnap délelőtt//

*A veres lányka nem egy bőbeszédű jelenség az már hótziher. Reggel a vén tündér kipattan az ágyból úgy mint a dörzsölt bolha. Még pizsamában odamegy a gnóm fiához aki már éledezik vagyis ébredezik. Megnézi a homlokát. A láza lement és a színe is javul már. Gyorsan odakészít neki egy tálcán reggelit. Gyümölcs egy kis kenyérrel sajttal meg valami sülthússal. Finom sört is tenne mellé de az sajna nincsen. Marad a forrásvíz.*
- Tessék fijjam egyé! Ettő majd meggyün az erőd.
*Amíg a gnóm eszeget addig a lányka is biztosan kikecmereg az ágyból.*
- Níkem most kicsit el kell menjek ítelért. Kezd kikopni az ílískamra. Jányom addig vigyázzá Ganer fijjamra!
*Nem lesz baja a fiúnak a veres lánnyal ha már így is együtt lovagoltak. Az öreg tündér a levonószerkezettel lemegy a talajszintre és a reggeli kapunyitásnál elballag a taverna felé.*
- Elmentem a tavernába!
*Még az őrnek odakiált a kapuba, hogy tudják hova megy az öreg és ne kelljen keresgélni.*


659. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-18 11:41:37
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Éjjeli pacsirták//
//Másnap délelőtt//

*Az első nap sugarai még alva találják a férfit, de homloka már nem verejtékes, elhagyta a láz is. Csupán kissé elgyötört még és gyenge. Túlélte az éjszakát és innentől talán minden nappal erősebb lesz. A nap harmadik, negyedik órája is lehet, mire szemei kinyílnak. Nyújtózkodik, mivel már végre az is megy neki és sokkal kevésbé fájdalmas a mozgás, mint tegnap volt. Az izmai még sajognak, de már délutánra talán az ágyból is fel tud kelni. Erejének teljes visszanyeréséhez egy-két hét biztosan kelleni fog. Korgó gyomorral együtt ébred, mivel a tegnapi kígyó sültet nem ették meg, így lassan már egy teljes napja nem evett, csak ivott valami keserű italt, amire alig emlékszik. Arra papa alakja dereng neki, aki mintha felé hajolt volna tegnap és valami tálból itatta, elég gyógynövényes, tömény itallal. Zavaros emlékei vannak az estéről, s egy homályos kép ugrik be neki, amin talán Redin-t látta az ágya mellett, a homlokát simítva végig. Valamit mondhatott is a lány, de arra már nem emlékszik. Most szemeivel a lányt keresi és Arra papát. Talán megelőzték a felkelésben és elmentek, de ez hamarosan ki fog derülni úgy is.*


658. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-18 11:15:17
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 74

Játékstílus: Vakmerő

//Házhozszállítás//

*Nem tudja nem észrevenni Rony reakcióját a Tavernával kapcsolatban. Ám ami még érdekesebb az a történet, melyet kikerekít belőle. Lyz elmosolyodva hallgatja, de a tűzgolyós résznél nem tud csodálkozásának gátat szabni, így szép ívű szemöldöke lassan megemelkedik.
~Biztosan beütötte a fejét. Egy kiabálást Gael biztosan észrevett volna. Alkalomadtán rákérdezek. Tűzgolyók...~
Azért lelkében felvillan a Taverna amint tűzgolyók cikáznak benne, és nem tetszik neki a kép. Félti azt a helyet, de tudja, hogy Gael meg tudja védeni, csupán az egészséges félsz mely felötlik benne.*
- Azért örülök, hogy elsimult az ügy, ~és nem égett porig a Taverna~ *mosolyodik hamiskásan, de a humor ezen finom kifejezése, diplomácia inkább, mint őszinte. Valójában nagyon is komolyan örül, hogy nem lett nagyobb konfliktus a dologból, noha egy Taverna élete könnyen fordulhat ilyen irányba is egy átmulatott éjszakán.
Az idegenvezetés első állomásán aztán a tündér nem győz csodálkozni, ami Lyznek melengeti a mellkasát. Ahogy látja azért nem csak az ő, de az egész kalmáros delegációnak megelégedésére van Mil'Ochass.*
-Igazán nincs mit *válaszol Arja hálájára, hogy megnézhették a fát. *
- Főként a békés együttélésre törekszünk egymással és az erdővel. Mi, ugyan az Erdő Szíveként emlegetjük, de a városiak Eeyrtként ismerik istennőnket. Aki őt elutasítja, úgy hiszem, nem is maradna köztünk. A sötétség hívei pedig nem léphetik át a kapunkat. Nem véletlenül kértem azt az íjat. *mosolya kissé kesernyés melyben szeme nem is mosolyog egyáltalán, csupán szája rándul, hisz újra felszínre kerül az élet védelme melyhez fegyver szükséges. A történet pedig magáért beszél, melyet a fával kapcsolatban mond.*
- Segítjük egymást, és azokat akik a segítségünket kérik. Aztán persze különös esetek mindig akadnak.
*Nem gördít akadályt Arja áldozata elé, s az elé sem, ha bárki egy imával mondana hálát Eeyrnek. *
- Csak tessék.* int a fa felé, amikor Arja engedélyt kér. Lyz gondoskodik a vendégek kényelméről, s megbízza az egyik elf lányt a szállás elkészítésével, és egyáltalán a gardedám szereppel is. Ha valamilyen gondjuk-bajuk volna, hozzá fordulhatnak. *
- A tevéiteket az istállókba vezették, ott van aki ellátja őket. Ha korán indulnátok, lehet, hogy nem találkozunk majd, de jó utat kívánok nektek, Érjetek épségben vissza a városba. Az Erdőszellem vigyázza utatok.
*Elköszön, s az elf leány hamarosan frissítőket hoz a vendégeknek, és nem tudván, hogy saját ellátmányuk is van, az elfek ételeiből is hoz nekik kóstolót.*

//Betoppanó//
//Új kezdet//

*Miután maga mögött hagyja a kereskedőket, a Nothrymba viszi útja. Úgy mondták, várja valaki. Nem kell sokat keresnie, amikor az idegen szőke leányt.*
- Üdvözöllek Mil'Ochassban *szól ez az idegen leánynak, hisz Dronrinnal már találkozott, de egy kedves mosolyt a sötét hajú leány is kap.*
- Ssyleana Lyzendra vagyok. Benned kit tisztelhetek?
*fordul újra Enna felé, hogy szerét ejtsék a bemutatkozásnak.*


657. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-17 18:28:14
 ÚJ
>Redissaeana La'Riuilnor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Éjjeli pacsirták//

*A lány jelentősen megkönnyebbül, mikor a furcsa férfi elmegy. Nem tudja megmagyarázni, még magának sem, mi zavarta benne ennyire, de az biztos, hogy nem tetszett neki a felsőbbrendű figura. Elmerül önmagában, a padlón játszogató holdfényt bámulva, amint apró darabkákban szaladgál a meleg, száraz felületen. Kissé émelyeg, de leküzdi az érzést, nem akar gyengének mutatkozni. Az öreg szavaira ügyet sem vet - nem akar vele semmiféle kapcsolatba kerülni, nem akar magyarázkodni, hogy ő aztán egyáltalán nem idevaló, és elege van a sok gyomorforgató bájolgásból, amit ezek itt egymás iránt tanúsítanak, nem neki való ez. Nem akarja mindezt megértetni, elfogadtatni vele, túl sok energiának tetszik ez, túl kevés eredményért. Összeszoruló ajkakkal ácsorog, szoborszerű merevségbe burkolózva, némán és szenvtelenül. Szeme sarkából azért figyeli, mikor a vénség a gnóm körül ügyködik, de nem ad teret kíváncsiságának. A takarót szó, vagy tekintetváltás nélkül elveszi, de úgy tartja, mint valami döglött állatot. Mikor végre-valahára meghallja a durmoló tündér ütemes hortyogását, ő maga is felsóhajt. Tagjai felengednek, mint a tó vize egy hosszú, kemény tél után, s könnyeden libbennek vissza az élettér központja felé. A neki kikészített pamlagra dobja a takarót, tudja, hogy nem fogja használni, bár jó szívvel adták. Ganerhez lépdel, nesztelen macskajárással. Lehuppan a fekhely szélére, néhány percig ül csupán, szavak nélkül, érzelmek nélkül. Jeges íriszeivel bejárja a szobát, s a testet is, majd vékony, hófehér ujjaival cirógatni kezdi a lángoló homlokot. Mozdulatai óvatosak, nem tolakodók, inkább csak szórakoztatja magát.*
- Nem is értem, hogy vettél rá ennyi mindenre. Ügyes fickó vagy, azt meg kell hagyni. Ügyesebb, mint hittem.
*Ajkai elnémulnak, de kezei továbbra is kalandoznak, majd egy idő után megunja, visszahúzza tenyerét. Csendben várja a hajnal első sugarainak csókját, mellyel véget érhet ez a különös éjszaka.*


656. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-16 13:57:38
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Éjjeli pacsirták//
//Záróka//

*Ez a Pycta csak nem akar visszajönni.*
~Hun van mán?~
*A cefre tudja merre kódorgott el. De nincs. Az biztos. Valamit a vén tündér kiokoskodik.*
- Na várjatok csak he! Hoztak énníkem az elfek egy kupac gyógymizériát.
*Kotorászik az egyik szekrénybe és pár köteg gyógynövényt halászik ki.*
- Eír tudja mire jók de mostan bevetjük.
*A gyógynövényeknek felforral egy kis lábas vizet és beáztatja őket. Amikor már jól beáztak akkor kiszedi a füveket és egy rongyba tekeri.*
- No ezt rá a marásra.
*Bajt biztos nem csinál. Ganer harapott karjára odakötözi a rongy áztatott gyógynövényt. Becsempészik Ganer Worcryn zsebébe egy szütyőt hátha segít az is. A levét fújdogálja és próbálja megitatni a gnómjával.*
- Ehin van ni fijjam. Igyad csak megfele!
*Úgy tesz mint aki érti mit csinál. Egyszer azért látott kígyómarás gyógyítást. Mondjuk ott tudták is milyen fű kell rá. Ebbe meg volt csalántól kezdve minden kutyafarka. Rosszabb biztos nem lesz.*
- Mást nemigen tehetünk jányom. Hagyjuk aluszni.
*Betakarja Ganert és előhúz egy pamlagot és a földre teregeti.*
- Gyere jányom. Ezen elalhatsz az íjjel.
*Takarót is nyom a kezébe. Az öreg is megveti az ágyát és pizsamára öltözik. Na ha ezzel megvan akkor szépen bevágódik a saját ágyába a dunna alá és már durmol is.*

A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.16 13:58:47


655. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-15 10:33:29
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//

*Pycta ismét helyzeti előnybe kerül, de most sem használja ki, hiszen ezzel tanítani szeretné Ganer-t. Figyelmesen hallgatja a másikat, hogy a cselek alkalmazásához a megfelelő alkalom felismerése is legalább olyan fontos. Megértően bólint a magyarázatra.*
- Igyekszem figyelni a lehetőségeket és inkább biztosra menni majd, mintsem magamat hátrányba hozni. *Az erdőmélyi elf valóban ért a harchoz, ez nem lehet kérdés Ganer szemében.*
- Magammal mindig is szigorú voltam. *Mosolyogva válaszolja a mesterének, hiszen ez így is van. Az újabb támadása és a csel bevetése nem alakul túl jól. Pycta-nak sikerül gáncsot vetni a gnóm lába elé, amiből a férfi nem tud jól kijönni így elesik az elf furfangos cselében.*
- Azt hiszem most haltam volna meg sokadszorra. *Vigyorogva és nevetve tápászkodik fel, mert itt már nem kérdés, hogy egy halálos csapást is kaphatott volna, de látszik, hogy nem rontja kedvét a sikertelenség, sőt ez még inkább sarkallja.*
- Esetleg van harmadik csel? *Kíváncsian csillan fel a tekintete és úgy szívja magába a tudást, mint egy szivacs.*


654. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-15 10:21:11
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Éjjeli pacsirták//

*Álomba zuhanva gyógyul, küzd a teste, s úgy tűnik nyerésre áll. Szívós fajta a gnóm faj, s ez éppúgy igaz Ganer-re is. Hűsítő érzés járja át homlokát, ezzel enyhítve a tomboló lángorkánon, ami átjárja a testét. A fájdalmai mintha kissé szűnnének, de ennyire könnyen azért nem szabadul. Az egyik testvérét marta már meg mérges kígyó, s akkor a falu gyógyítója azt mondta, hogy az első éjszaka a kritikus. Utána pár nap alatt rendbe jön a beteg, feltéve, hogy első nap a szervezete leküzdi a mérget és kezd lentebb menni a láza. A hideg most nagyon jól esik neki, bár ezen kívül semmi egyebet nem tud a külvilágról. Most a legfontosabb, hogy jó helyen van, a lázát vizes ruhával igyekeznek lehúzni és ez nagy valószínűség szerint jó irányba tereli majd a férfi állapotát.*


653. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:34:34
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Éjjeli pacsirták//

*A veres lányka nem óhajtozik beszélni. Olyan mint egy fészekből kivergődött csibemadár. Szegény gnómjának kell felelni félholtan, hogy hol marták meg meg, hogy mikor. Végül is sikerül kinyögnie egy kis vergődés után. Pycta nem tud foházkodni. Vagyis tudna de az ellen nem véd.*
- Jó van fijjam akkor hozzad kírlek a fűveket.
*Az elfünk mindent megtesz amit a vén tündér köszönettel vesz. Hátha a füvek vagy valami bájolgó ital meghatja a gnóm fiút. Mondjuk így is szívós fajta. Lehet magától is meggyógyulna. Azért ne bízzuk a véletlenre. Pycta elmegy fűért. Egyedül maradnak a veres lánykával.*
- Jányom osztán mondjad mi bajod van níked? Úgy ász ott mint aki a kivígzísíre kíszül ippen. Mondom ín níked, hogy nem akar itten senki se lebántani tíged. Ha nem írzed jó magad akkor holnap el is mehetsz a világos napba.
*Nem tűnik rosszéletűnek de ki tudja. Furcsának furcsa az már biztos. Na de mindegy. Az öreg nem hepciáskodik vele. A lelkére beszél nem másra. Talán hat de lehet hogy nem.*


652. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-13 14:00:39
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1074
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Próféták//

*Arraele lombházából kilépve, amint leér a lépcső aljába, megtorpan. Láthatatlan erő készteti megállásra, amellyel eleddig egyszer volt alkalma szembesülni.*
- A Fákban Lakóra... *Csak ennyit tud kinyögni, mert bár tudta, hogy egyszer bekövetkezik, mindig azt remélte, nem ilyen hamar.
A körülötte felélénkülő erdőt megkövülten hallgatja, minden szőrszála az égnek áll, karján-gerincén hideg remegés fut végig. Eljött hát az idő.
Lehunyja egy pillanatra lombzöld szemeit, átadva magát a hívásnak, a hangnak, amely tudja, csak egy helyről érkezhet. Bármennyire is segíteni szeretne most Ganeren, tudja, hogy szükség volna a gyógynövényekre és a törődésre, de nem ellenkezik. Hisz az Erdő Szíve nem várhat.
Ha nem hallaná a hangot, akkor is pontosan tudná, merre kell mennie. Halk sóhajjal indul el a Szent Fa felé. Út közben Xauzur is csatlakozik hozzá, hisz mint a Fákban Lakó katonája, talán ő is éppen olyan jól hallja a hívást a Hajnal-liget felől.
Elérve az alacsony kerítéssel körbevett élő oltárt leejtett fejjel térdel a virágok közé, amelyekkel a Szent Fát ültették körbe.*
- Rendelkezz velem. *Karjait széttárja maga mellett alacsonyan, ujjai a virágok szirmát érintik. Mellkasán mintha megmozdulna a fekete vonalakkal rajzolt madáralak, szárnyainak evezőtollai. Ajkán hangtalan fohász kél, melyet oly régen hallhatott már az Anyagi Világ.*

~ Nem ököl vagyok, hanem kar, mely az ütést indítja. Nem kar vagyok, hanem test, amelyhez a kar tartozik. Nem test vagyok, hanem a szellem, mely az erdőből ered. Az erdő része vagyok, az erdő ökle vagyok.

Nem ököl vagyok, hanem kar, mely az ütést indítja. Nem kar vagyok, hanem test, amelyhez a kar tartozik. Nem test vagyok, hanem a fénylő szellem a sötétségben, mely az erdőből ered. Az erdő fénye vagyok, az erdő fénye vagyok. A Fény vagyok... ~


651. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-13 09:31:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 776
OOC üzenetek: 204

Játékstílus: Szelíd

//Próféták//
//Pycta//

*Ahogy Pycta elindul, és kilép a csillagok és a holdak alá, úgy lesz hirtelen egyre-egyre zajosabb a környék. Először csak a fák, aztán már a bokrok, végül pedig maguk a fűszálak egyenként is susogják.*
-Jöjj, jöjj!
*A neszek halkak, de egy elf fülének nem okozhatnak nehézséget, talán még egy ember is meghallaná, azt leszámítva, hogy bizony más nem hallja ezeket, csak Pycta maga.*
-Jöjj...
*Susog egyszerre minden, egymás szavába vágva hívogatják a férfit, a hangok pedig az Erdő Szívéhez közeledve egyre csak hangosabbak és hangosabbak lesznek, tőle távol pedig egyre halkabbak.*
-Jöjj!
*Közel érve egy ismerős hang, egy ismerős tónus, emelkedik ki a sok háttérsuttogó hangja közül, mely egyenesen az oltárfából jön, ez nem más, mint a Vadak Urának és a Fák Királyának a hangja, és csak egy dolgot mond.*
-Jöjj!



650. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-12 11:24:46
 ÚJ
>Redissaeana La'Riuilnor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Éjjeli pacsirták//

*Redin kecses teste izzadni kezd a sok újdonság izgalmától, nedves bőre a falhoz tapad egészen, néhány vérszín hajszála is a bőrére ragadva térképszerű rajzolatokat mutat. Érdekes hatást kelt a porcelános fehéren ez a víztől elsötétült vörös, mintha a csordogáló vér alvadt volna meg rajta. Ajkai összeszorulnak, tüntető hallgatásba burkolódzik, nem akar itt lenni, nem akar közösséget vállalni ezekkel, nem akar részese lenni ennek az egésznek, nem akar segíteni senkin és semmin, milliószor meg is fogadja magában, soha, de soha többet ilyet nem tesz. Mikor Ganer leesett a hátasról abban a bűzös sikátorban, ott kellett volna hagynia, mint egy hátára fordult bogarat, hadd kapálódzon levegő után egyedül, el kellett volna lopnia a lovát, majd pénzzé tenni a kikötőben, s másnap az árából királyi estét tartani a sellők társaságában bódítószerekkel tömve meg testét. Pontosan ezt kellett volna tennie, de valami érthetetlen és értelmetlen okból a józan esze leköszönt egy időre. A vén tündér mondatára, miszerint egyen morcosan kapja oda fejét. ~ Na persze, még mit nem? Én itt aztán nem fogok enni, nem fogok leülni az asztalodhoz, nem leszek neked senkid. Ó, csak jönne már a hajnal... ~ Gondolatainak inkább gátat szab ajkainál, s csupán fejét finoman megrázva még közelebb simul a falhoz. Néhány pillanatra behunyja szemeit, s ismerős otthonának képei villódznak előtte, az ismerős piszok, melyet úgy szeret. Az utcalányok illatos habteste, a kocsmák penetráns bűze, a hajlékának otthonos penésszaga. Úgy szereti a bűzt, hogy az itteni levegő tisztasága bántja orrát. Némán nézi, ahogy bebugyolálódik a gnóm teste, s arra gondol, hagyni kellett volna meghalni. Ha nem elég életképes ahhoz, hogy egyedül megmaradjon, akkor jobb lett volna neki, ha távozik. Cinikus, keserű éllel mosolyog, s mikor szavakat intéz hozzájuk a furcsa pasas, még csak egy bólintást sem ereszt meg. Talán az zavarja a lányt, hogy a férfi túlságosan tiszta? Hogy őt nehéz volna megrontania, ujja köré csavarnia? Ha így is van, nem vallaná be magának. Akárhogy is van a valóság, némiképp fellélegzik, mikor távozik az elf, de nem mozdul helyéről.*


649. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-11 16:38:56
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1074
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Éjjeli pacsirták//

*Ha észleli is az ijedt kismadárként falhoz lapuló lány kellemetlen helyzetét vagy a csizma felé tapogatózó kezet, mely minden bizonnyal valamiféle fegyver után kutathat, nem adja jelét. Tudja, hogy Araiven a kapuban elkéri a betérők fegyvereit és bár az elf őr ösztönei is átverhetők, mégsem tart most támadástól. Legalábbis elég értelmetlen volna.
A villogó szemek persze nem jelentenek jót, de az erdőmélyi elf cseppet sem tart az idegen lánytól. Ez persze nem nagyképűség a részéről, egyszerű magabiztosság és bizalom saját képességeiben.
A gúnyos kacajra már nem is figyel, ahogy a választ is csak a fülével hallja, tekintete és kezei már Ganert kutatják át sérülést keresve. Sajnos a kérdéseire nem kap választ.*
- Hol és mikor. *Koppannak hidegen a szavai a tündér apó házának padlóján. Nem tudja, miért veszi a lány támadásnak a kérdéseit vagy miért érzi ilyen kellemetlenül magát egy ilyen biztonságos környezetben, mint Mil'Ochass, de ha nem szeretne segíteni neki, akkor nem fogja erőltetni.
Közben Arraele visszatér a vízzel és a törölközőkkel és lefoglalja a félvér lányt, míg a csuhátlan csuhás a gnóm ifjúval foglalkozik.
Szerencsére Ganer még annyira eszméletén van, hogy választ kapjon. Kiderül, hogy a karján érte a marás és hogy pár órája. Ha olyan kígyó marta volna meg, amelyiknek halálos a mérge, akkor ide talán már el sem jutnak, az erdőmélyi elf fohászkodik az erdő szívéhez, hogy Ganer túlélje, mert most már nem sokat tud tenni érte. Kihámozza a ruháiból a gnómot és miután a vízbe mártotta a törölközőket, elkezdi betekerni azokkal a gnóm testét. A mellkasára kerül nedves törölköző és a karjaira, lábaira, aminek elégnek kell lennie, hogy kicsit lehúzzák a lázát.
A méreg már felszívódott, most a gnómon múlik, hogyan vészeli át ezt a bizonytalan éjszakát.*
- Fohásszal csak a sebét tudom begyógyítani, a méreggel már nem tudok semmit kezdeni. Túl régen marta meg a kígyó. *Fordul lombzöld tekintete Arraele és a zavartan viselkedő lány felé.*
- Cseréljétek a törölközőket rajta, ha átmelegedtek. Én elmegyek gyógyfüvekért, hogy segítsük a méreg kitisztulását, de most többet nem tudok tenni. Talán van a raktárban bájital mérgekre. Sietek vissza. *Érzi, hogy mindez kevés és szeretne többet tenni, de tehetetlen. Ha nem marasztalják, akkor máris indul és sietős léptekkel haladva összeszedi a szükséges dolgokat, hogy segíthessék Ganer gyógyulását.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 649-668