Külső területek - Mil'Ochass
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Mil'OchassTaverna a Három Baráthoz (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 513. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

513. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-03 17:41:24
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1045
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Lyz háza//

*Nievesha úgy tűnik, nem fog újra hányni, így az erdőmélyi elf megkockáztatja, hogy felkel mellőle és leveszi a kényelmetlenné váló páncél többi darabját is. Keres magának egy könnyű, ujjatlan inget és egy kényelmes, bő nadrágot. Cipőt, sarut nem is vesz fel, nincs szükség rá és összefogja ezüst haját a tarkóján.
Közben természetesen nem felejti el ellenőrizni a kislányt és a fején a borogatást is lecseréli, hogy ne melegedjen át teljesen.
Kisvártatva halk morranás kelti fel a figyelmét, Xauzur tért vissza, akit nemsokára Lyzendra is követ. Az irbisz lefekszik a teraszon és halk mosdásba kezd.
Bár a megérkező Lyz halkan szól, de a csuhátlan csuhás két lépéssel előtte terem és mutatóujját az ajkai elé helyezi.*
- Igen, minden. Már amennyire lehet. *Mosolyog haloványan, de látni és érezni, hogy azért még sincs annyira minden rendben. Ugyan a hányást feltakarította, de a szag azért még bent maradt és neki már fel sem tűnt.
Az ölelést és a csókot viszonozza, de utána ellép és kinyit egy ablakot.*
- Bocsánat, Niev úgy tűnik, beteg lett. Lázas és hányt is. *Mondja bocsánatkérő arccal és követi Lyzendrát a kicsi mellé.*
- A városban még minden rendben volt, de mire visszaértünk, már nem volt jól. *Mondja el a körülményeket.*


512. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-04-01 19:38:16
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 73

Játékstílus: Vakmerő

//Araiven, Monsotor, Xauzur//

*Nem szívesen kotyog bele kéretlenül, de látja Araivenen, hogy nem idegen az íjhasználatban, így aztán apróbb mozzanatokat is elegendőnek lát, hogy segítse a pontosabb célzásban. Emiatt bátorkodik javaslatot tenni. S a kérésre mellé lép, megigazítja a karját, alapos odafigyeléssel és precizitással a mozdulatra. Később saját tartásában is ugyan úgy megismétli. Nem várja hogy azonnal sokkal jobb lesz a lövés, és valóban csak kicsit javul, de már ez is számít ahhoz az érzethez, hogy hasznos tanácsot adott, illetve reményei szerint hitelességében is helyt áll.
Monsotor érkezése ugyan kicsit megakasztja a gyakorlatot, de Lyz szereti befejezni azokat a mozzanatokat, amikbe belekezd, s mint ilyen, Araiven lövését is kivárná.*
- Jobb lett. Látod? *Örömében szemei félhold alakúra húzódnak mosolyától, ám nem feledkezik meg Monsotorra bízandó feladatról sem. Lyz úgy szereti a feladatot kiosztani, mintegy kérés, persze van, akinek ez is elegendő. Itt a közösségben legalábbis nem érzi szükségét keményebb hangvételnek, hiszen egy ügyért dolgoznak.*
- Köszönöm Monsotor *biccent egy időben mikor a súlyos tenyér elhagyja vállát.*
- Sajnos az a sátor teljesen üres. Megnézheted, de úgy tudom, nem sok mindent hagyott maga után. Dronrinnal beszélj esetleg, ha ragaszkodsz hozzá. Ha jól tudom, sokat voltak együtt. *Lyz nem szeretne következtetésekbe bonyolódni, és csak reméli, hogy Dronrinban nem okoz kellemetlenséget, ha hozzá irányítja az óriást. Ezzel egyidőben kissé meglepi a csendesnek ismert őr hozzá képest hosszabb gondolatmenet, mely biztosan nem ok nélkül fogant meg Araivenben. Noha Lyz elfoglaltságaiban nem tudta Gwaandril lelkét kiismerni, nincs oka cáfolni sem Araiven szavait. Úgy gondolja, ha szót emel, annak komoly oka van.*
- Hm *komorodik el. Egyáltalán nincs ínyére, hogy valaki, aki újonnan érkezik s kinek a beilleszkedés az egyetlen feladata, testileg vagy lelkileg bántson bárkit. Rosszul érinti, s kicsit magát is okolja, amiért nem figyelt az elfre jobban. Amiért nem vetette szigorúbb figyelem központjába.*
- Köszönöm, hogy elmondtad Araiven. *A lelkifurdalásnak nem tud mit tenni, kellemetlen érzés, de azt is tudjam nem tud mindenkit megvédeni, ám ha alkalma van, azért megpróbálja.*
- Ha netán visszatérne, mindenképp tudni szeretnék róla. Nem léphet be, míg külön engedélyt nem adok rá.* Ez esetben tekintete szigorodik. Kedvessége Araiven felé változatlan, ám érezhető, hogy legközelebb jobban felülvizsgálja majd, kit enged közéjük.
Míg Araivenhez beszél, Xauzurt látja érkezni a lombháza felől. Amíg Pycta távol van, az irbisz szinte láthatatlanul él köztük. Most pedig hirtelen megjelenik a semmiből, ami csak egyet jelenthet. Megbűvölve nézi egy pillanatig, aztán a két férfihoz fordul.*
- Ha nem haragszotok... Köszönöm Monsotor, *néz fel az óriásra* és remélem, még tudjuk folytatni Araiven, *néz a hosszúéletű társára* de meg kell néznem valamit.

//Lyz háza//

*Lép egyet a nagymacska irányába, kissé bűvölve indul még, csak szíve dobban mélyet. Hosszú lendületes lépteivel indul fel a lombházához, ahol kettesével szedi a fokokat felfelé szökkenve. Sietve nyúl az ajtó után, s nyit is be a házikóba.*
- Hát megérkeztetek *szól halkan, felcsillanó szemmel mikor meglátja az ágyon fekvő lánykát, s Pyctát. Csak az a szag nincs rendben, a félhomályos házikóban a vödröt első ízben nem is veszi észre.*
- Minden rendben? * lép közelebb Pyctához, hogy öleléssel s csókkal köszöntse őt, aki hosszú út után tér haza. Aztán persze lehajolna az alvó gyermek bongyori haját is megsimítani, s egy anyai csókkal köszönteni a halántéka környékén.*


511. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-31 14:15:37
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1045
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérve//

*Niev nem nagyon volt még beteg és ez megijeszti az erdőmélyi elfet is, de igyekszik nyugodt maradni. Bárki látná most, talán először fedezne fel a lombzöld szemekben aggodalmat és félelmet.
Halkan mozog a kislány körül, igyekszik nyugtatni és a gondját viselni. A sírással nem tud mit kezdeni, de tudja, szép lassan el szokott maradni és most is így történik. A vizes borogatást gyakran cseréli a kislány homlokán, ha átmelegedett, a gyenge kis ellenállás ellenére is.
Amikor aztán a kicsi elalszik, megtörölgeti az arcát is, a kezét is, a horkolásra viszont halovány mosollyal válaszol. El sem tudja képzelni, hogyan jöhet ki egy ilyen hang egy ennyire kicsi kislányból.
Pár percig még ül mellette, cseréli a borogatást, simogatja az arcát, figyeli a hortyogó kislányt, majd megkockáztat egy kis kitérőt a teraszra, hogy megnézze, Lyz merre járhat. Késő van már, lassan haza kellene érnie.
A lombház aljában Xauzur jelenik meg, sárga ragadozószemeiben a viszontlátás örömét véli felfedezni a páncélos csuhás. Az irbisz királyi léptekkel felsétál a csigalépcsőn és a teraszon találkozik az erődmélyi elffel, aki leguggol hozzá és átöleli az izmos nyakát.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Xauzur, megjöttünk. *Beszél halkan az állathoz, aki nekidőlve ledönti a lábáról dörgölőzés közben, így a hosszúéletű az ülepén landol.*
- Hol van Lyzendra? *Jön a kérdés és az irbisz erre semmit sem válaszol.*
- Keresd meg Lyzt, kérlek. *Suttogja az erdei párduc fülébe, ahogy megvakarja a nyakát. Xauzur halk, de erőteljes dorombolással válaszol, majd egy ásítás után elindul lefelé a lombházból és eltűnik a sötétségben, magára hagyva a terasz fáján ülő erdőmélyi elfet, aki ezután visszatér Nievesha mellé.*


510. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-31 11:13:47
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Hazatérve//

*Niev nincsen jól, de ez látszik is rajta. Egyszerre sápadt és mégis zöldes az arcocskája, ennek fényében Pycta egészen elővigyázatosnak tűnk a bekészített vödörrel. Niev persze nem nyugszik meg könnyen, hiszen pocsékul van, még sosem volt pocsékul és ez nagyon ijesztő a számára. A sírást nemigen tudja abbahagyni, amitől viszont még rosszabbul érzi magát, mondhatni, hogy belekerült valami ördögi körbe. A sírás viszont alapból fárasztó, a legyengült kis szervezetet pedig végképp kifacsarja. Összegömbölyödve fekszik az ágyban, a keserves sírás pityergéssé, majd hüppögéssé enyhül, a hüppögés lapos pislogással is párosul. Máskor valószínűleg tiltakozna a hideg borogatás ellen, de most csak egy bágyadt mozdulatot tesz, hogy valahogy lesederje a homlokáról a vizes kendőt, de ha nem ér célt, akkor nem próbálkozik tovább. Hamarost elalszik. Arcocskája lázrózsás és mivel az orra a sírástól és a betegségtől is megnedvesedett, ezért úgy horkol, hogy egy vadkan is megirigyelné.*


509. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-30 18:56:30
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra, Araiven//

*Lyzendra elmondja az óriásnak, hogy az elf már elment máshol szerencsét próbálni, az óriás arra vél következtetni, hogy az elf vezérnő sem tudja pontosan merre is mehetett, és hogy nem is akar ebbe belemenni. Araivennek is megvan a véleménye róla, ráadásul nem túl jók. Az óriás őt érzelmes, szentimentális és kedves személynek látja, de nem kívánkozik Araiven perspektívájába beleszólni. Lyzendra azt is közli vele, hogy ő is beszélni szeretne vele, de előtte int, hogy várjon Araiven lövésére. Az intésre Mons megvárja, amíg Araiven kilövi azt a vesszőt az íjból, utána a hosszúéletű nő feléje fordul. Mondataiból egyértelmű lesz, hogy fontos dolog az, mivel az óriást megbízza. Az említett tanyára Monsotor tisztán emlékszik, még fejében van a kaland, mely során ide kerültek, és a tanyán húzták meg magukat. Lyz kérdését, miszerint emlékszik-e a tanyára, válasz kapcsán biccent egyet. Miután az instrukciók megvoltak felőle, már csak egy kérdést intéz az óriás felé. A szerzetes mélyebben is felveszi a szemkontaktust vele, ezzel együtt bal vállára helyezi jobb kezét és a következőt válaszolja neki:*
-Rám bízhatod!
*Ezután le is veszi kezét a válláról, és még egy közölni valója lenne a vezérhez.*
-Szeretném a sátrat, amiben Gwaandril lakott, átkutatni. Tervezett egy házat, amiről megtárgyaltuk, hogy fel fogjuk építeni, de elment. Ha a tervrajzát a sátrában hagyta, felépíteném a terve szerinti házat arra az esetre, ha visszatérne.


508. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-29 09:00:16
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Monsotor, Lyz, Araiven//

*A lány jóváhagyását követően mosolyogva biccent, céloz, majd lő. Bár a fintor tényleg alig volt látható, nem kerülheti el Lyz éles szemeit, ami nem is csoda, hiszen a lány hasonlóan koncentráltan figyel, mint a férfi. Elfek közt ez már csak így szokás, fejlődnek és tanulnak.*
- Nyugodtan. *Bólint, s immár ismét hagyományos arckifejezést ölt magára, majd Lyzendrára figyel, miközben ő tanácsot ad.* A karom? *Emelkedik meg árnyalatnyit a szemöldöke, majd oldalt fordul, s anélkül, hogy nyílvesszőt illesztene az idegre, maga elé emeli és felhúzza, közben oldalra pillant.*
- Nem jól tartom? *Próbálja magának megigazítani, s közben kérdőn tekint ki, hogy megfelelően csinálja-e? Egyáltalán nem okoz számára kényelmetlenséget, hogy oktatni, tanítani próbálják, főképpen azért, mert a lány tudását és tapasztalatát elismeri. Ugyan nem tudja, hogy vajon hány évszak van már mögötte, de sejtése szerint Araiven jóval fiatalabb lehet, vagy legalábbis néhány évvel biztosan.*
- Segíts kérlek. *Nyomatékosítja szavaival is, s biccent válla és könyöke felé igazításra várva, majd látva, hogy prezentáció jön, laza mozdulattal leteszi maga mellé az íjat és jótékonyan hátrébb lép, hogy ne zavarja a lány célzását. A halk pendülést követően szemmel kíséri a villámgyors vessző útját, majd elismerően bólint.*
- Szép lövés... talán értem. *Lép ismét a célzókörbe, azonban, mielőtt a lövést megkezdhetné, távolról közeledő hangot hall. A döndülő léptek összetéveszthetetlenek, oda sem néz, tudja, hogy az óriás érkezik hozzájuk. Ismét leteszi a fegyvert, majd lágyan biccent.*
- Szép napot, Monsotor. *Üdvözli, hirtelen közös nyelvre váltva, melynek karcossága szinte bántó fülének, persze ez nem az óriás hibája. A köszönésen kívül nem szól bele a társalgásba, csupán figyel. Elnézi magának a lányt. Lyzendra csendes irányító személyisége szinte elveszni látszik, oly jótékonyan közöl információkat. Valójában nehéz vezetőként tekinteni rá, kedvessége mások szemében talán nem is tünteti fel annak, jóllehet igazából ez megkérdőjelezhetetlen. Araiven tudni véli, legalábbis az idősebb elfek beszélgetéséből, kik között azért elég gyakran, ha csak futólag is, de megfordul, hogy kényszerből vált azzá, ami, de könnyedén vette a küzdelmet. Merengéséből szakítják ki, amikor azt tapasztalja, hogy Lyz róla beszél.*
- Khm... igen! *Biccent, s a cél felé fordul fegyverét megemelve. Igyekszik az imént látott tudást alkalmazni, mielőtt ellövi a vesszőt. Visszatartott levegő, halkan kieresztett sóhaj, majd ismét pendülés, s a nyílvessző végigszántja a távolságot, majd a cél közepében állapodik meg.*
- Kicsit jobb lett. Köszönöm. *Mondja szerényen, s Lyzre mosolyog köszönete jeléül. Ismét elhallgat, s vár.* Láttam, amint Gwaandril elhagyta a kaput. *Természetesen látta, s fontosnak tartotta megjegyezni, mikor lehetősége adódott rá.* Nem illett közénk. Csapongó, kapkodó, kiismerhetetlen és beilleszkedésre képtelen. *Szalad ki a száján, majd saját szemei is elkerekednek.* Bocsánatot kérek, semmi közöm hozzá, de sokszor láttam, amiket Mil'Ochassban művelt. Indokolatlanul támadott és volt érzékeny, éretlen és tapasztalatlan, érzelmileg gyakran zsarolt másokat, azt gondolta körülötte forog a világ. Jó, hogy elment. Ez a véleményem. *Ami már egyszer elindult, azt nem tudja visszafogni.* De én csak egy őr vagyok. *Hajtja meg magát és ismét csendben marad, míg nem szólítják. Csak egy őr... ez viszont azt jelenti, hogy szinte mindent lát és hall. Ez elsősorban szakmájából és fajából adódik, nem tehet róla. Ez a feladata és hitvallás.*

A hozzászólás írója (Araiven Sias [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 09:03:08


507. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-28 21:12:29
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 73

Játékstílus: Vakmerő

//Araven, Monsotor//

- Örülök, hogy erre jártál *mosolyodik barátságosan.
Sosem váltottak többet csupán a napi feladatoknál a magának való őrrel. Nem zavarja egy pillanatig sem, hogy gyakorlás közben figyelik. Régen is, és Erdőmélyén is gyakoroltak többen egyszerre. Azóta nemigen jutott ideje ilyesmire, sokszor elszólítja a kötelesség, pedig elnézi azt a sok kis apróságot kik közt akár igazi kis tehetségek is lapulhatnak. Szívesen tanítana egyiknek másiknak íjászatot.*
-Nem zavar, dehogy is. *Mikor Araiven következik, pontosan olyan szemmel nézi végig mozdulatait, mint ahogy annak idején nagyapja figyelte őt is, azzal az éréssel karöltve, hogy esetleg tanulhat valamit.*
- Nem sűrűn van érkezésem gyakorolni mostanában, de régebben naponta jártam le a gyakorlótérre. Még Erdőmélyén.
*A félre sikerült lövés okán elhúzott száj, nem kerüli el figyelmét, de úgy hiszi, csupán lámpalázas.*
- A következő jobb lesz. Esetleg... de nem szeretnék beleszólni. Igazán. Csak észrevettem, hogy a karod... *Nem szeretne kéretlen tanácsokat osztogatni, de ha nem lát zavart vagy szégyent.
S mivel Araiven saját dallamos nyelvükön szólt hozzá, ő eszerint is folytatja a beszélgetést. Kezét emeli, s mondja mellé, hogy mire gondolt, amit apró hibának vél Araiven tartásában, s aminek javításával jobban célba találhatna. Mutatja a mozdulatot, majd leengedi kezét, és újra felveszi a tartást, összpontosít, s gördíti ujjait a húrról. Korábbi lövésének mása reppen ujjai közül, majd tompán puffan a táblán. Aztán újra félre áll, hogy helyet adjon Araivennek.*
- Persze nem szeretnék beleszólni, ha így tanultad, igazán csak segítő szándékkal mondom. *Mikor ellép, hogy újra az elf lőhessen, nevét hallja, s Monsotor eltéveszthetetlen orgánuma találja meg.*
- Szervusz Monsotor *fordul felé*
- Gwaandril itt hagyott minket. Máshol próbál szerencsét. *Lyznek nem volt alkalma az elffel beszélni, de elfogadja a döntését, ha máshol érezné jól magát. Lyz nem áll az útjába. A mondat egyértelmű, s nem is szeretne erről több szót ejteni.*
- Egy pillanat! *Emeli fel ujját várakozásra.* Araiven hadd lője el a vesszőt, utána én is szeretnék veled beszélni.
*Amint a vessző puffan, Lyz Monsotorhoz fordul.*
- Emlékszel arra a tanyára, ahol megszálltunk, mikor Erdőmélyéről jöttünk? Oda kellene visszamenni. Én nem tudok most elszakadni innen, de szeretném, ha megbizonyosodnál róla, hogy Lealla és Tae jól van, illetve szeretném, ha hoznál azokból a növényekből, amiket Tae elültetett.
*Tae gyakorlott kertész volt, abban biztos Lyz, hogy azok a növények rendben vannak, sőt, szaporodtak is azóta. Ellenben itt szűkében vannak a gyógynövényeknek. Márpedig kínkeservvel szerezték meg őket annak idején.*
- Írok néhány sort nekik, ha gondolod. De amint rügyezni kezdenek a fák, el kellene indulnod. Készíttess csomagot majd, sajttal pogácsával, és persze siess vissza. Neked nem kell ásnod, Tae szakszerűen meg tudja csinálni, de vihetsz magaddal valakit, aki esetleg segítségedre lehet.
*Lyz úgy gondolja elég alapos instrukciókkal látta el Monsotort, és elég felelősségteljes feladatot rótt rá ahhoz, hogy mindent úgy tegyen, ahogy Lyz kéri. A növényeket nem félti, hisz ahogy Taet ismeri biztosan szívesen ad, és úgy csomagolja el őket, hogy azoknak levelük se görbüljön.*
- Rád bízhatom, Monsotor? *kérdezi az óriást mélyzöldbe hajló pillantással.*


506. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-28 17:00:01
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

*Monsotor a nap folyamán az épülő házával foglalkozott, miután se Lyzendrát, sem Gwaandrilt nem találta meg a faluban. A gerendák nagy része már a helyén van, és már csak pár darabot kell a helyére szögelni. Az óriás szünetet úgy dönt, hogy tart egy kis szünetet, és jár egyet a kis faluban. Azon fák között sétál az óriás, melyek házakat tartanak magukon. Egy szép látvány, mely ámulatba ejti az óriást, épített és természetes környezet egybefonódása. Bámészkodik ott egy kicsit, majd a Pycta által elültetett fát figyeli tisztes távból egy rövid ideig. Ezek után a gyakorlópályához indul, hogy ott frissítse az ütlegeléssel kapcsolatos tudásházát. Ahogy odaér, azt véli észrevenni, hogy Lyzendra és Araiven is a helyszínen vannak, amire egy kis meglepettséget mutat az arcán, de ez csak pillanatnyi, ugyanis öröm veszi át ezt. Oda is sétál feléjük és integet nekik.*
-Sziasztok!
*A tisztes pár lépés távolságot hozzájuk elérve ott áll meg, majd Lyzendrához fordul kérdéseivel.*
-Merre voltál? Van ötleted, hogy merre mehetett Gwaandril?


505. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-28 14:23:29
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra//

- Me'Ochass, Lyzendra... *Biccent mosolyogva, s ösztönösen lép maga is közelebb, hogy a felé nyújtott kezet, s a felkínált homlokot sajátjával elfogadhassa.* Az őrségem véget ért, leváltottak, de még nem vagyok fáradt. *Pillant a táblák felé, mely irányba már Lyz talán lőtt is egyet-kettőt.*
- Ilyenkor általában sétálok egyet lefekvés előtt... de nem mindig tudok pihenni. *Tartása egyenes, s a közös nyelv helyett elfül beszél. Szeret fajtársai közelében lenni, s ősi, dallamos nyelvükön beszélni. Hangja kissé talán fáradt, ettől függetlenül nem veszít tónusából.*
- Csak ha nem bánod, Lyzendra... *Bólint elmosolyodva, így egy kissé, az általában gondterheltnek tűnő arca ráncai is engednek. Araiven többnyire magának való férfi, nem sokat mozog társaságban, s akkor azt is általában elfek közt teszi. Nem azért, mert más fajokkal problémája lenne, magányosságának oka elsősorban hivatása, mely magányossá teszi a nap számos részében, másrészt pedig erdei elf a javából, sohasem mozgott városi környezetben. Meglehetősen szokatlan és idegen számára a kultúrák sokszínűsége, míg fajtársai között otthon érezheti magát. A lány láthatóan helyet ad neki, így íját maga is leveheti válláról, majd gondosan, nyakát kissé megkörözve, állához emeli a felhúzott ideget, s céloz. Látása kiváló, miképpen keze sem remeg, jóllehet a végigőrködött nap, bizonyára rajta is érezteti hatását. Nem feszült és nem is ideges, Lyzendra közelsége cseppet sem zavarja, sokkal inkább inspiráló közeg ez, hiszen ismeri a lány íjtudományát körbeölelő legendát, sokszor vágyott rá, hogy ezt saját szemmel láthassa. Halk pendülés hallik, amint útjára engedi a vesszőt, majd kissé leengedve íját nézi meg, hogy hová csapódott. Két arasszal a közepe alá. Aprót ráng szája sarka, látható, hogy nem elégedett, de nem keres kifogásokat, inkább oldalt lép.*
- Te jössz. *Mosolyodik el, s a tábla felé biccent.* Sokszor gyakorolsz ily magányosan, Lyzendra? *Az elfek többsége alapvetően vegyes beállítottságú. Akadnak társasági és kevésbé társasági tagok is, Lyzendráról egyelőre nem tudja, hogy vajon a lány melyikhez tartozik.*
- Örömmel tölt el, hogy láthatlak gyakorlás közben. *Fűzi még hozzá őszintén, s kíváncsian figyeli a lány technikáját, ujjának és tekintetének minden apró rezdülését. Mély kapcsolat övezi fajukat, mi egymáshoz fűzi őket, talán nem zavaró hát a kíváncsi csillogás a tekintetében, mely Lyzendrát övezi.*

A hozzászólás írója (Araiven Sias [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.28 14:25:07


504. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-26 11:05:35
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1045
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérve//

*Nievesha nagyon nincs jól, mire felér vele a lombházba, ezt tökéletesen érzékeli. A tea elkészül és az erdőmélyi elf nekiáll levetkőztetni a kicsit és hálóinget adni rá. Aggódik és aggodalma egyre nő a vacogó kislányt látva.
Amikor aztán kész az öltözés és lefektetné Nievet, a kislány meg szeretné ölelni és az mondja, szereti. Egy apának kevés ennél szebb pillanat van az életben, amikor a kislánya azt mondja, szereti és meg szeretné ölelni. Vissza is ölel és akkor megtörténik a baj. Igyekszik úgy mozdulni - ösztönösen -, hogy kevés landoljon rajta, de így sem tudja elkerülni, hogy a páncél karvasa bánja.*
- Hoppá. *Konstatálja a dolog megtörténtét és most már lefekteti a kicsit. A teát félretolja, ha hányt a kislány, nem fogja itatni és gyorsan keres valamit, amivel feltakaríthatja a hányást. A konyhából kerít egy vödröt is, hogy ha a dolog megismétlődne, már elejét vehesse a takarításnak.*
- Nincs semmi baj, kincsem. Nyugodj meg. *Mondja közben halkan a sírni kezdő kislánynak, bár tudja, hogy a síráson ez nem fog segíteni.
Ha közben nem történt újabb probléma, akkor gyorsan lecsatolja magáról a vértet és a teraszra teszi, majd hűvös vizet mer egy edénybe és elveszi Lyz egyik kendőjét, hogy borogatást tehessen a kicsi homlokára.*
- Mindjárt jobban leszel. *Kedvesen suttogja neki és ha átmelegedne a borogatás, akkor lecseréli.
Jó volna Lyzendrának szólni, mert bár tudja, mi a teendő ebben a helyzetben, mégis egy nő jobban ért az ilyesmihez. Ám nem szeretné magára hagyni a kislányt, hisz nem tudhatja, mikor érkezik az újabb áldás és bár nincs rosszul a hányás látványától, mégsem szeretné, ha a lombház tele lenne vele.
Úgy dönt, egyelőre vár, hogy megismétlődik-e az eset és ha nem, akkor majd Lyz után néz vagy addig hátha megérkezik.*
- Kincsem, teát majd innod kell. Attól jobban leszel és hamarabb meggyógyulsz. *Teszi maguk mellé a teát, hisz ebben az állapotban innia kell a kicsinek, hogy ne száradjon ki. Cserélgeti a borogatást és nem mozdul el Niev mellől.*


503. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-26 08:36:33
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Hazatérve//

- Akkor jó.
*Rebegi elhaló hangon. Nagy szemei le-lecsukódnak, égig érő pillái alól bánatosan pislog. Arca kissé zöldes, úgy érzi, hogy túlságosan is rázkódik alatta a telivér. Szédeleg, ahogyan megérkeznek, didereg is hozzá. Úgy érzi, hogy Pycta is teljesen összerázza, ahogyan felviszi Lyz házába. Vacogva fekszik el az ágyon, topázsárga szemein látszik, hogy nincsen jól, kifejezetten fátyolos a tekintete, amit ennek ellenére is Pyctára szegez. Nem szól egy szót sem, de fogai kocognak, mikor Pycta levetkőzteti, hogy hálóinget tudjon ráadni.*
- Úgy szeretlek, apa!
*Így fázósan is szeretné átölelni a férfi nyakát, mielőtt takarók halma alá dugja. Ha pedig sikerül ezt megtennie, akkor kicsit szorítja vézna karocskáival. Aztán elhányja magát, emiatt pedig sírni kezd.*
- Debérekteját.
*Bömbikéli megint érthetetlenül, de amúgy a tea ellen tiltakozik.*


502. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-24 13:26:22
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1045
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Hazatérve//

*A lovagnak tetsző férfi elmarad mögöttük, de az erdőmélyi elfnek akad más, komolyabb gondja is. Ugyanis úgy tűnik, hogy Nievesha beteg lesz vagy már az is. A fészkelődős nyafogás se jó jel, ahogy a szótlanság sem. Más esetben már a fülén folyna ki az a sok minden, amit a kicsi elcsacsogott eddig.
Nem tetszik neki a nyirkos homlok és a forrónak tetsző bőr sem. Ez bizony valami meghűlés vagy betegség lesz. Nem tudja, hogyan lehetett beteg, hisz rendesen fel van öltözve és ki se melegedett nagyon, de ez most már lényegtelen is.*
- Mindjárt otthon vagyunk, kincsem. *Suttogja, majd gyorsabb tempóra fogja Éjvihart, hogy hamar visszaérhessenek Mil'Ochassba.
Kisvártatva meg is pillantják az alkonyi erdőbe vesző folyóparti falucska cölöpfalát. A páncélos csuhás lefékezi a telivért a kapunál és felkiált az őröknek. Ha pedig beengedik, Éjvihart az egyik elfre bízza és Lyz lombháza felé veszi az irányt.*
- Látod, itthon is vagyunk. *Mosolyog az ölében lévő kislányra. Aggódik persze, hogyne aggódna, de tudja, hogy egy jó forró, gyógyfüves tea biztosan segíteni fog. De ha az nem is, az Erdő Szívének ereje mindenképpen. Ám előbb a természetes gyógymódokkal próbálkozna.
Lyzendra lombházához érve felsiet a csigalépcsőn és Nievet az ágyra fekteti. A szőke íjász lány úgy tűnik, nincs otthon, így ledobja köpenyét és úgy ahogy van, páncélban nekikezd egy teát készíteni. Vizet forral, szárított kamillát, csalánfüvet és tör össze egy mozsárban, majd fekete bodzát ad hozzá és ha felforrt a víz, leforrázza a keveréket. Míg a növények áznak, levetkőzteti a kislányt és ad rá egy hálóinget, majd az ágyába fekteti és jól betakarja.*
- Mindjárt kész a tea, kérsz bele mézet? *Kérdi mosolyogva.*


501. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-19 13:33:30
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 73

Játékstílus: Vakmerő

//Araiven//

*Sorra lődözi a vesszőket. A rutinszerű mozdulatok csontjai mélyéről jönnek, s csupán amiatt nem lő lehunyt szemmel, mint ahogyan annak idején tanította nagyapja, mert attól tart valakit véletlenül eltalál. Annak ellenére, hogy elcsendesedni látszik a tábor, nem bízza a véletlenre. Sorra puffan minden vesző a tábla központjának közelében, így egyre hátrál, hogy nehezítse saját dolgát.
Halk fűcsomósercenés melyre felfigyel, de tudja, itt nem érheti baj, mely csendben közeledik. Mil'Ochass védett falai közt biztonságban érzi magát, s megerősíti ebben az a hang, mely kedvesen köszönti. Az éppen soros vesszőt még ellövi, mielőtt megfordul. Pillanat az egész.*
- Me'Ochass Araiven *mosolyodik miközben leereszti íját, s fordul a férfi felé.*
- Mi szél hozott? *kérdezi, majd köszöntésre lép, s nyújtja kezét, majd ha lehet, homlokát érinti Araivenéhez.*
- Van kedved? *int a tábla felé, s félre is áll, ha az őrnek volna kedve, léphessen a helyére, s lőhessen ő is. Lyz úgy tudja, nem rossz célzó a magának való férfi, de még sosem látta saját szemmel lőni. Reméli, most ez majd megváltozik.*



500. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-12 11:20:31
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Arra papa útra kél//

*Sikerült elaludni? Nem. Miért is sikerült volna ilyen szélviharban. Az öreg nem szokta meg, hogy süvít a szél mint babos lukban a cúg. Feltápászkodik a fekvő béka állásból. Odacsoszog a felhúzóketyeréhez. Van valami kar ami lestoppolja az egészet. Egy piros nyeleset lát egyedül. Meg is húzza, hogy ne jöjjön fel senki se nem. Kibattyog a szomszéddal összekötő hídhoz és középen szétkapcsolja és majdan bevontatja a saját házához. Az öreg odúja így meg nem közelíthetővé vált. Most már nem kell azon agyalnia, hogy valaki megfojtja amíg szunyókál.*
- A rosszzseb vigye el! Mér nincs még íjvetőm he?
*A tökéletes megnyugodás elmarad. Szegény szegény Arra papuci még mindig nincs eléggé fedezékben. Nincs itt a léhűtő gnómja, hogy fullajtárkodjon egy íjvetőért az öregnek.*
- Na jó! Egye kánya!
*Az öreg felkerekedik, hogy elmenjen az íjvető árushoz, az íjvető bódéba. Valahol a piacon biztos lehet fű alatt venni. Beaktiválja a tolóvonó ketyerét és leereszkedik a földbe. Kimászik a védőkalitkából és elindul a botjával a városba bevásárolni. Még jó, hogy ismeri az őröket és kiengedik szépen aranyosan.*


499. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-06 20:29:13
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Apróbb összegzés, Másnap//

*A tegnapi nap folyamán Monsotornak sikerül egy pár gerendát elhelyezni, de ezen kívül az este folyamán nem jutott sokra, így a többit egy másik napra hagyja, miután Gwaandril háza fel lesz építve. Az óriás elhelyezi magát az ágyában, és ott szunnyad el. Másnap felkel, és az első dolga felkeresni az északi elfet, hogy hozzá lássanak az építészetnek. Először a sátrába néz be, de ott senki nincs, majd a központban kezd el keresgélni, miközben teli torokból kiabál.*
-Gwaandril! Gwandril! Hol vagy?
*Az elftől nem hall reakciót, így tovább folytatja a keresést a központon kívül eső, de még a faluban lévő helyszíneken. Pár órába telik neki, hogy végigkutassa az egészet, még egy órába, hogy rájöjjön, hogy Jayzionhoz hasonlóan Gwaandril sem bújócskázik vele, hanem tényleg nincs itt. Így az útja a szerinte mindent tudó elf vezérnőhöz indul, hogy rákérdezzen Gwaandril hollétére.*


498. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-05 20:26:10
 ÚJ
>Araiven Sias [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Lyzendra//

*Amikor az első fás koppanást meghallja, tekintete az irányába fordul. Bentről érkezik a zaj, ehhez kétség sem férhet. A nap lassan ereszkedőbe indul, de még elég erős, hogy zavaró legyen, ha pont irányába néz, ezért kezével árnyékolja le tekintetét, hogy messzebbre láthasson a toronyból. A magasból, sok minden látszik, persze azért a legtöbb fa lombkoronáján túl nem lát, mégis elé messze kívül is, a Mil'Ochass előtt elterülő gondozott és frissen kaszált területre, valamint bent is, a gyarapodó lombházak és kunyhók szövevényes világába. Halkan felsóhajt, s fáradtan dörgöli meg szemét, hosszú volt a nap. Amint elindul lefelé a létrán, máris érkezik a váltás, egy idősebb elf személyében, kinek kurta biccentéssel köszön.*
- Nyugodt éjszakát, testvér! *Mondja szűkszavúan, majd a szokásos homlokérintést követően a hang irányába indul. A búzakalász színt, hamar észreveszi, hiszen a fű lassan zöldellésbe csap át, s a fákon rügyek pattannak szépen, egyébiránt a kissé még kopár gyakorlótéren gyakorlatozó lányt, éles, elf szemei rögvest beazonosítják. Halkan mozog, ahogyan ez egy elftől elvárható, ámbátor meglepetést, vagy ijedtséget sem akar. Talán, ha alaposabban ismernék egymást, most az ő nyílvesszeje mellé lőne egy másikat, ha az talál, de vélhetően majd nem teszi, csupán lassan közelebb ér, s kényelmesen ül le, egy nemrégiben kivágott, már elkorhadt fa, ott maradt tönkjén, s megköszörüli torkát.*
- Szép napot, Ssyleana Lyzendra! *Köszönti fajtársát, majd csendben marad, hogy a lány megfelelően célozhasson. Bár abban is biztos, hogy ettől mostohább körülmények között sem okozna gondot a célt eltalálni.*


497. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-05 16:17:22
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 73

Játékstílus: Vakmerő

*Rövid látogatás után a Tavernában visszatér otthonába. Gaelein igazán rendben tartja a környéket. Lyz kimondottan örül, hogy a férfit bízta meg a Taverna igazgatásával, míg Umon távol van, hisz ő a közösségnek is mindig megbízható tagja volt korábban.*
~Csak tudnám, merre kódorog az a jómadár...~
*Aggasztó számára, hogy Umon milyen régen távol van, de bízik benne, hogy egyszer visszatalál hozzájuk.
Végigsétál a karámok mellett visszavezeti Hajnalt a saját helyére, s a már megszokott mozdulatokkal nyergeli le. Kellemesen elfáradva indul a lombház felé. Ugyan kissé magányosnak érzi magát, hogy a családja még távol van, de bízik Pyctában, hogy vigyáz magukra, s igyekeznek vissza.
Mielőtt felmenne a lépcsőn, még a fa felé kanyarodik s térdre ereszkedik előtte.
Csak a levelek zizegését hallja, a folyó felől érkező vízcsobogással keveredve, valahonnan gyermeknevetés hallik, egy másik lombházból talán sírás inkább. Léptek zaja távolodva halkul ahogy lehunyja szemét, s halk fohászba kezd. Kéri az erdőszellemet, hogy védje meg övéit, Mil'Ochasst, s természetesen lelki szemei előtt szeretett családja is felrémlik. Mikor végez kinyitja szemeit, végigjártatja a fa törzsén s ágain. Elidőzik az apró tárgyakon melyet a közösség apraja-nagyja hagyott itt egy-egy elsuttogott fohász alkalmával.
Sosem felejti el, hogyan derengett fel a fa, s hogyan kérte hazahozatalát. Hite bár mindig is megvolt, sosem volt azelőtt jel, mely ilyen hatást gyakorolhatott volna rá.
Különös érzés, hogy ezen néhány perc alatt nem zavarta még meg senki, ezért bátorkodik a fától még a rögtönzött gyakorlótér felé sétálni. Lopva körülnéz mert túl nagynak ítéli a csendet, de aztán föláll a tábla elé a megszokott távolságra.
Tegeze oldalán, egy vessző csúszik ujjai közé, s találja célra tartva magát egyenesen a tábla közepe felé.*


496. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-05 13:01:11
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Arra papa palotája//
//Elkészült!//

*Jó kényelmesen elhencseledik a puha székbe. Egy kis sör kéne még vagy bor a kezébe. Egy szaftos csülöknek se mondana nemet. Alig huppan a székbe a gnóm már szabadkozódik, hogy mehetnéke van. Valami a lóval van. Elgémberedett vagy mi a szesz.*
- Jó van fijjam vigyed csak a jószágtot. Hadd legeljen frisstet.
*Még éppen őszvége téleleje van. Ha másutt nem is de a városszéli tisztáson még van zöld.*
- Vigyed a tisztásho fijjam. Ott tán van míg ződ a jószágnak.
*Ellátja egy kis útravalóval a fiút, hogy ne bocsánkázzon össze vissza.*
- Fefedezni? Hám á itten vagyok. Mit fedezzek?
*No mindegy is. Nem kell itten fedezgetni. Szép meg jó minden. Elhiszi, hogy a többi rész is jó. Most itt kényelmesen kiterül mint a leveli béka. Talán elalszik. Ki tudja.*


495. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-04 09:57:06
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Arra papa palotája//
//Elkészült!//

*Hagyja, hogy Arrapus maga fedezze fel a lombházat és az esetleges igényeit is fel tudja mérni. A fárasztó napok munkája miatt teljesen elhanyagolta szegény Éjtépőt. Igaz volt helye kerítésen belül futkározni, de az mégsem olyan, mint amikor a gazdájával vágtázhat. Úgy dönt, hogy a papust egy kis időre hagyja felfedezni magában, addig Éjtépővel vágtázik egy kicsit a környéken.*
- Papus egy kicsit kiviszem Éjtépőt megfuttatni. Szegény már nagyon hiányol. Addig nyugodtan fedezd fel a házad. Jövök hamarosan. *Bocsánatkérőn elbúcsúzik Arrapustól és a felvonószerkezettel lemegy a földszintre, majd egyenesen az istálló felé veszi az irányt. Éjtépő kitörő örömmel fogadja a gazdája látogatását. Ganer felnyergeli és felülve a hátára a kapuhoz vágtatnak. Az őrök utat nyitnak nekik, amit a gnóm hálás biccentéssel köszön meg. Az erdei körülményeknek megfelelő gyorsasággal kezdenek vágtázni, a Taverna felé.*


494. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-03-04 08:29:39
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Arra papa palotája//
//Elkészült!//

*A gépezettel még ismerkedni kell az biztos. Elég kuriózum az is biztos. Majd az elfek is csodájára járnak. Ez meg még biztosabb. Atyai büszkeséggel megveregeti hórihorgas fia vállait.*
- Derík tákolmány fijjam. Igen derík.
*Egy hangyányit szegényes a bútorzat. Nem kell nagyon szétnézni hozzá, hogy az öreg meglássa.*
- Még ezzel lesz dógod fijjam.
*Nem átallik megjegyezni a hiányosságot.*
- Amúgyan szíp lett.
*Megszagolja a falakat amiből friss háncsált fa illat terjeng. Új szaga van a háznak.*
- Igen a vizet pon mondani akartam.
*Valami gyűjtőtálat vagy mi a fittyfenét tervezget a gnóm. Már csak reccsentőt kéne valahova tenni, hogy ne kelljen lemenni a latrinákhoz. Ugye ehhez kéne a víz.*
- Víz az legyen fijjam. Meg jó vóna egy reccsentő ide fennre. Nem kíne lemennem ha rámgyün a cifra.
*Majd kitalál valamit a gnóm rá. Úgy is okos mint a fene. Saját nevelés ugyebár.*
- Bezony a tűz! Aztat is jó vóna mihamarabb.
*Egészen jól kiötölte a gnómja a házának toldását foldását. Ha mindent megcsinál amit ígérgetett akkor az öreg igen elégedett lesz.*
- Hú na most kinyúlok egy pettyet.
*Be is vágódik valami hintás karosszékbe ami jó bélelt ráadásul. Nyomban el tudna aludni de most jobb csak lazán hintázgatni és bambulni kifelé az ablakon.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 494-513