Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1323. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:43:47
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érdekek ösvényei//

*Fogalma sincs, mégis mi a bánatos orkpöcs ütött a férfiba. Nem számított rá, hogy ilyet merészel tenni. Azt gondolta a sértettség és a gyűlölet oly buzgón munkálkodik benne a kis afférjuk óta, hogy esze ágában sincs akárcsak megtűrni maga mellett Dayát, nemhogy még majd sötét kapualjakban alattomosan csókot csen. Undorodnia kellene, meg kellene vetnie a wegtorenit, ezzel pedig jócskán megkönnyítenie a nő dolgát, hogy még csak meg se forduljon a fejében az iménti jelenethez hasonló. És még el is vicceli! Idegesen simít végig fogain a visszakérdezést hallva, bosszankodva még orrát is megvakarja.*
- És én még csodálkoztam, hogy olyan könnyű volt átejteni téged...
*Jóval nyugodtabb a hangja, meg is toldja egy arcára erőltetett gúnyos mosollyal. Nyilvánvalóan bántani akarja aljas szavaival, minél messzebb akarja taszítani őt magától és az ingertől, hogy még egyszer ilyesmit tegyen. Kár, hogy a hirtelen szerzett higgadtság villámgyorsan távozik, mikor a fattyú lepillangózza. Hát nem a színes kis jószág jut róla eszébe.*
- Még van képed leszajházni, miután az előbb elém vetetted magad, mint valami utolsó hímlotyó?
*Hiába kéri az összes régi és új istent, hogy adjanak neki türelmet, azok nem szánják meg. Sőt, a helyzet csak romlik, mikor még őt nevezik meg felbujtónak. Legszívesebben puszta kézzel fojtaná meg Nolent.*
- Hogy én?! Előbb akarnék megcsókolni egy döglött angolnát vagy egy büdös orkot! Előbb nyomnám le a nyelvem Hangyás Hyren torkán!
*Közös ismerősük emlegetésére azért átszalad egy fintor arcán. Kevés olyan igazán rusnya ember mászkál Lanawinon, mint Hyren, a természet kegyetlen tréfát űzött vele. Hogy valaki olyan undorítóan bibircsókos és még kancsal is legyen egyszerre.
Nem is figyel arra, mi a francot mutogat neki Nolenar, magában fortyogva dübörög tovább. Vagy hát dübörögne, de aztán elege lesz a kérdésekből és hirtelen torpan meg, nem csodálná, ha a sarkában nyüzsgő kikötői véletlenül neki is menne. Feszülten fordul a férfi felé.*
- Hát, hogy becses neked. Hogy jobb, ha vigyázol rá, mert, ha netán lecsapom, mégis mi a franccal fogsz gondolkodni?
*Nyúlik epés mosolyra szája, de zöldjei még mindig szikráznak. Aztán a világítótorony felé veszi az irányt, úgy tűnik mégiscsak figyelt valamelyest a mutogatáskor. A magas sziklafal gondolata csábítja veszettül, milyen szépen le lehetne onnan lökni a Velasco'rrát.*



1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 17:09:29
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Érdekek ösvényei//

*Az a józanító pofon szépen elrebbenti a... bármit is gondolt a Velasco'rra. Igaz, nem túl messze, mert ezek a dolgok már csak ilyenek. Elengedi a lányt, mielőtt még más eszközök is eszébe jutnának ennek előmozdítására. Megdörzsöli az arcát, bár tudja, hogy olcsón megúszta. Visszaint még a komának, aki a paprikás hangulatú némbert látva inkább röhögve szaporázza meg a lépteit a Rumos felé csalinkázó társaság után. Nolen ellenben hamar szembe találja magát a villogó, zöld tekintettel.*
- Drága? *emel ki egyetlen szót az egész leteremtésből, mintha a többi úgy, ahogy van, le is pergett volna róla. Kérdőn szűkíti össze a szemét az elgondolkodtató jelző kapcsán. Ha a lány sarkon is fordul és nagy sebbel-lobbal indul is a dokkok felé, Nolen ott nyüzsög a sarkában.*
- Hogy értetted, hogy "drága"? *töpreng hangosan.* - Amúgy ne fortyogj, pillangó. Én is csak akkor ismertem fel Mairac hangját, amikor mellénk értek *von vállat.* - És a viahros égre mondom, meg mertem volna esküdni, hogy meg akarsz csókolni.
*Már tudja, hogy hiába siet úgy a wegtoreni a dokkokhoz, ott csak hűlt helyét fogja találni a hajónak, de lenne rá egy fogadása, hogy most aztán mondhatna neki bármit.*
- Várj már. Ne rohanj! Arra kéne menni inkább, hallod? *mutat a Világítótorony felé.* - De tényleg, hogy értetted, hogy "drága"?
*Mi tagadás, élvezi a helyzetet. Lehet, hogy nem kellene túlfeszítenie a húrt, de bőven van mit visszafizetnie. Ameddig eljutnak a Szhyllára, tálcán kínálja magát a lehetőség, hogy éljen vele. Hazai terepen van, Daya meg valószínűleg rövid pórázon. Soha jobb alkalmat!*


1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 12:58:37
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érdekek ösvényei//

- Eressz!
*Sziszegi fogai között, mint egy ádáz vipera, ahogy megragadják majd határozott mozdulattal bontakozik ki a fogásból. Indulatait iszonyúan nehezen tudja fékezni ebben a pillanatban, még kabátján keresztül lopva jó öreg tőrére is ráfog, de vesz egy mély lélegzetet és magára erőlteti hirtelen elvesztett önfegyelmét. Próbálja emlékeztetni magát, hogy nem művelhet ostobaságot, azzal elrontana mindent, na meg bármennyire szeretné is jelenleg, nem lenne képes komolyan bántani a férfit. Ettől a gondolattól valahogy még zabosabb lesz.*
- Azért csak kérdezzük meg!
*Daya még naivan reménykedik. Mikor besétáltak abba a fogadóba, bár tagadhatatlanul feszélyezve érezte magát, de úgy vélte, nem lesz itt gond. Hogy mindent a kezében tart, Nolen jelenléte bosszantó, de megbirkózik vele. Arra gondolt, annyi esztendő eltelt már, mindketten változtak, idősebbek lettek, a kezdeti feszültség után majd minden gördülékenyen fog haladni. Nem is tévedhetett volna ennél nagyobbat. Már most megőrül tőle, mi lesz, ha napokat, netán hatokat kénytelenek együtt tölteni?*
- Engem te csak ne pisszegj le!
*Jóval halkabban mordul azért, mikor azonban ismét csendre intik, kelletlenül ugyan, de befogja a száját. Meglepően készségesen hagyja, hogy a kapualjba húzzák, de csak mert nincs ideje megszemlélni, kitől kellene tartania, az esetleges veszélyhelyzet pedig igen hamar képes engedelmessé varázsolni az embert. Büszke, de nem féleszű. Megannyi ismerős arca lepereg előtte, ahogy próbálja kitalálni, ki lehet az, aki elől bujkálniuk kellene, de a lista oly hosszú, nincs idő mindenkin átfutni. Sietős elmélkedését egyébként is megzavarja a fejébe nyomott kalap, gondolatai meg egy szempillantás alatt foszlanak szét a váratlan közelségtől. A düh és az alattomosan rátörő vágyódás furcsa elegyének melege elönti mellkasát. Nem érti, mi a franc történik, de egy csipetnyit elcsábul, épp csak összeérnek ajkaik egy kósza pillanatra. Aztán már érkezik is a józanító pofon és bizony nem csak képletesen. Tenyere határozottan csattan az arcon. Túl sok erő ugyan nincs a mozdulatban, sejtheti a kikötői, hogy ennél jóval nagyobbat is kaphatott volna, a hangja viszont épp elég éles ahhoz, hogy sietve elűzze a veszélyesen fülledt miliőt. Nem szól, zöldjei viszont értetlenül, magyarázatra várva cikáznak az arcon, egészen addig, míg a pityókás hang fel nem csendül oldalról. Fejét komótosan fordítja a félrészeg fickó felé, az pedig már láthatja tekintetén, hogy a méreg homálya lassacskán rátelepszik. Talán el is ijeszti. Szó sem volt tehát veszélyről. Hát persze, hogy nem! A fattyú pontosan tudta kik jönnek, ismeri őket, szándékosan a bolondját járatta vele. Megvárja, míg az idegen elmegy, ha kell, rá is morran, aztán hevesen markol a férfi ruhájára, hogy dühösen a szemközti falhoz gyűrhesse. Bősz irbiszpillantása szikrákat szórva fúródik kíméletlenül a mandulavágású szemekbe. Mintha valóban csak egy hajszál választaná el attól, hogy elharapja a torkát vadállat módjára.*
- Jól figyelj Velasco'rra, mert csak egyszer mondom el! *pofátlanul közel hajol vicsorgó fenyegetése közben* - Nincs se időm, se energiám a gyerekes bosszúdra. Ha még egyszer ilyesmivel próbálkozol, levágom a drága farkad és megetetem a halakkal!
*Azzal elereszti. Indulatosan kezébe nyomja még az imént a wegtoreni kobakján díszelgő kalapot, aztán alig láthatóan remegő kézzel hátrasimítva tincseit indul ismét a dokkok felé.*


1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 07:49:29
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Érdekek ösvényei//

*Nolent felettébb idegesíti, hogy a lány úgy rohan, mint a városi fruskák a taruni piacnap reggelén, amikor a legtöbb külhoni csecsebecse érkezik a standokra.*
- Nem majd visszatérünk *mondja és pár megnyújtott lépéssel veéri a wegtorenit, aztán grabancon is ragadja, mint egy neveletlen utcakölyköt.* - Most!
*Fél szemmel a dokkok felé pillantva ő már tudja, amit Dayaneer még nem. Innen a dombról már látszania kéne a Szhylla árbocainak. Ha még itt lenne.*
- Az öreg sosem bízna másra. Akármi történt is. *Kissé megrándul a szája a hozzáfűzésnél, de bizonyosságához kétség sem férhet.
Ha a lány válaszolna is, Nolen felemeli az ujját.*
- Sssss! *Fülel. Egy nagyobb társaság közeledő zajai hallatszanak a sarok felől. Azt nem nagyon lehet kivenni, miről beszélnek. Nem mintha nem lennének elég hangosak, de a kikötőiek nyelvezete olykor nem is hajaz a közösre. Pedig, az egekre, az! Hadarnak, elnyelik a hangzókat vagy épp mással cserélik fel. Állítólag nagyon részegen viszont mindenki tökéletesen beszéli. Az is, aki még életében nem járt a Kikötőben. Ha nem, akkor még nem elég részeg.*
- Egy szót se! *suttogja, és igyekszik egy kapualjba húzódni a lánnyal. Gyorsan Daya fejébe csapja a kalapját, ő pedig felhúzza a csuklyáját. Mikor a társaság elhalad mellettük, egészen közel simul, hogy minél jobban takarja a lányt. Az orruk szinte összeér. A dolog pedig csak megtörténik, már ha a wegtoreni meg nem állítja benne. Az a csók olyan hivalkodón húzta a dús ajkak érzéki ívéről, hogy egyszerűen csak...
Mikor oldalra pillant, a társaság utolsó, kissé lemaradt tagja félrészeg vidorságban int feléje.*
- Hoyy, Nolen! *utána mond még valami zavarosat, amiben szinte biztos, hogy említett üzekedést meg ivást. Igazából, már amikor viszonylag közel értek, tudta, hogy csak Mairac meg a komái, de akkor már elkapta a pillanat.*


1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-16 16:28:30
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érdekek ösvényei//

*A hosszan elnyúló, néma pillantás most szokatlanul feszültté teszi. Mintha az óvatlan érintés kizökkentette volna egy bosszantó minutumra a fegyelmezetten szurkálódó, alattomos némber szerepéből, melyben oly rutinosan tetszeleg már, szinte valóban beleolvadt jellemébe. Ettől még persze rezzenéstelenül tűri a zöldjeibe fúródó tekintetet, ha valaki előtt igazán nem akar gyengének mutatkozni, hát az a kikötői. Gyomra is összerándul a gondolattól, micsoda elégedettséggel töltené el, ha valahogyan rajtakapná. A silány kifogásból erőt merítve szalad somolygásra szája egyik sarka, nem szól rá semmit, a kaján ábrázat úgy véli éppen elegendő visszavágás a kimért szavakra.
Újra a jellegzetes szagú, keskeny utcára libbenve, mély sóhaj tör fel belőle. Hirtelen még a bűz sem zavarja, úgy kortyol a sós levegőbe, mint aki egészen eddig visszatartotta a lélegzetét, éppen úgy is érzi magát. Lopva hátrapillantva látta, hogy a másik még lemaradt, ha nem így lenne, nyilvánvalóan nem merne ilyen látványos gesztusokat tenni. Még csak az hiányozna, hogy meglássa. Szívesen gyújtana ismét pipára, de tart tőle, a fűszeres dohány hatása az alkohollal összeölelkezve többet ártana, mint használna. Inkább csak kabátjának zsebébe dugja kezeit, s a csibukra markol a mélyén. Valahogy megnyugtatja a mozdulat. Gondolataiba mélyedve bámulja a szemben húzódó mocskos házfalat, mikor Nolenar mögé érkezik, válla felett sandít csak rá, szeme sarkából, szemöldökét közönyösen emeli.*
- Micsoda jótét lélek...
*Orra alatt morog csupán, aztán már ráérősen indul is. Ha a férfi mellé igyekezne felzárkózni, léptei közben alig észrevehetően növeli a kettejük között lévő távolságot. Nem akar a közelében lenni.
Grimaszát nem is igyekszik leplezni, mikor ismét elhangzik a feltétel. Úgy beszél, mintha Daya valami engedetlen kisgyerek lenne, akit épp ideje megregulázni a szülői szigorral, szívesen megmondaná neki, hova dugja az ostoba kitételeit. De nem teszi, helyette higgadtan szól.*
- Erre majd visszatérünk. *hadarja, minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy kimondja, szófogadó lesz. Tisztában van vele azonban, ha úgy alakul, nem lesz más választása* - Bízzunk abban, hogy az öreg nem kényszerít össze minket. A közös múltra való tekintettel... *Sokatmondóan Nolenre pillant. Nem kérdez rá, de talán érezheti, arra kíváncsi, elregélte-e a kettőjük dolgát apjának. Nem hibáztatná érte, ha nem. Ő jóformán semmit nem mondott el Cressysnek, azontúl persze, amit feltétlenül szükséges volt, pedig úgy vallatta őt, mint valami féltékeny szerető. Az emléktől felfordul a gyomra. Lenyelve fintorát fordul a dokkok felé.*


1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 01:18:36
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érdekek ösvényei//

*Fölényeskedő mosolyát nem könnyű fenntartani. A gúnyolódást hallva szemöldöke megrándul, nyelvével bosszúsan simít végig fogain higgadtságot erőltetve magára. De nem szól. Vonásai nyugodtan simulnak el, zöld szemei azonban vad szikrákat szórnak. Arra gondol, milyen könnyen ki tudná vágni a nyelvét. Szigorúan véve semmi szükségük a férfi beszélőkéje, kár, hogy ezen véleményét valószínűleg nem osztaná az öreg Velasco'rra. Rendkívül élénk képzelete sietve segít leküzdenie mérgét, az álmodozást szerencsére még nem tiltja semmi.
A fintor már-már felhőtlen derűt varázsol arcára. Ugyan nem metélheti kedve szerint apró darabokra valamelyik testrészét, de az idegein ettől még könnyed táncot lejthet büntetlenül. Abban egyébként is jeleskedik.*
-De tégy a fejére egy trikornt és máris hajósnak képzeli magát.
*Sandít a férfi kalapjára, aztán szája kaján mosolyra rándul a kikötőire pillantva. Átkozottul hosszú nap lesz ez a mai, úgy fognak fürdőzni a kátrányos malíciában, mint két pancsoló kisgyerek. És a legrosszabbat a kikötői fattyú még nem is tudja: nem lesz ma vége. Legjobb esetben is hatokról van szó, s nem elég nagy ez a hely, hogy elkerülhessék egymást.*
-Más? Nehéz lehet emlékezni, mikor csak szajházni jár arrafelé az ember.
*A fejét megértően ingatja, aztán elnyomva fintorát követi kelletlenül a Velasco'rrát. Pontosan látja mit művel, bár megtartva a távolságot, de egymás mellett haladnak, Daya pedig vigyorogva villantja zöldjeit a másikra szeme sarkából.*
-Ha a hátadba akarnám mártani a tőröm, azt nem itt tenném.
*Jegyzi meg bizalmaskodva*
-Választanék valami csinosabb helyet. Mondjuk azt az édes kis sikátort amott.
*Egy különösen bizalomgerjesztő utcácska felé biccent, ahol ha jól látja, néhány hodarilfüggő kóvályog. Mímelt vígsággal rántja meg még vállát, magasról tesz ő az illemre egyébként is, s felszegett fejjel lépdel be a szíve csücske által választott fogadóba.*


1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-23 20:16:25
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Érdekek ösvényei//

- Szívem *kommentál egy elnéző pillantással, mert hát neki se kell a szomszédba menni leereszkedő sziporkákért.* - Kevesebb ördögvigyor, több rálátás a humor valódi fogalmára.
*Ez a nő mindemellett bárki zsebében kinyitja a bicskát egy perc alatt. Nolenarnak kikötői mércével jeges víz folyik az ereiben, de figyelnie kell, hogy meg ne feledkezzen magáról.
Az emlegetett ajándék viszont mintha valamiféle ajánlat részét képezné. Eddig nem is vette igazán komolyan, inkább ezt is amolyan bántó fricskának vélte. Az a hajó nagyon érzékeny pont a Velasco'rráknál, a családi kötelékekkel egyetemben.
A wegtoreni pökhendi magabiztossággal hallgatja. A kellemetlen tény, hogy kompromisszumot kell kötniük, tüske a körme alatt. Ez egy olyan egyezség, ami egyiküket se teszi boldoggá, de a patthelyzetből egyedül így mozdulhatnak ki az ellentétes érdekek. Ez a mozdulás pedig szarkasztikusan, gúnyosan csikorog. Bántó, irritáló dolog, amin valahogy túl kell esni.
Csak egy fintort villant a név kérdésére. A nő valószínűleg pontosan tudja, melyik fivérrel van dolga. Nem törvényszerűen, de azért meglepődne, ha nem így lenne. ~Ha Morn talált volna itt, bogaram, már a csatorna felé cipelnénk a kitört nyakú hulládat.~ A bátyja már csak ilyen. Finoman szólva kevés eséllyel választanák meg a megfontoltság nagykövetének. Ellenben a forró fejénél csak a balhorga keményebb.*
- A döglött borzoit is partra sodorja víz, azt mégsem nevezném hajózásnak.
*A higgadt, de csípős adok-kapok most inkább kiereszti a gőzt, legalábbis a Velascorra fejéből. A dolgok feletti ellenérzések ezen a csatornán biztonságban elnavigálnak. egyelőre.*
- Tényleg? Pedig nekem egészen más rémlik Wegtorenről *sercinti oda foghegyről, aztán ellöki magát a házfaltól és biccent a nőnek, hogy kövesse. Jobb lesz ezt a megbeszélést semleges terepen lebonyolítani. Soha jobb alkalmat, hogy megnézze magának azt a Boszorkánykonyhának keresztelt új vendégvárót. Azt azért nem nehéz észrevenni, hogy esze ágában sincs maga mögé engedni a wegtorenit. Előbb bízna egy kétes derűvel mosolygó mélységiben.
Odaérve (már ha Dayaneer hajlandó őt követni) kinyitja neki az ajtót.*
- Remélem, megfelel a kényes ízlésednek. *Bár az illem másképp diktálná, a nőt tessékeli előre.*


1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-22 23:19:28
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érdekek ösvényei//

*A sötétre mázolt ajkait elhagyó teátrális sóhaj oly mély, a fiaikat háborúból hazaváró anyákat, az első szerelmet gyászoló serdülőket, de talán még a hajnalban férjeiket váró iszákos matrózok feleségeit is megszégyeníti. Az a három tengeri patkány az év nagy részében rendszerint vízen van, pökhendin eljátsszák mekkora hajósok, talán még el is hiszik, erre épp most kellett úgy döntenie egynek, -reméli, hogy csak annyinak- hogy visszatér ebbe a szutykos koszfészekbe. Mi a bánatos gnómpöcsért nem bírtak még ki néhány napot? Addig Khaan már elsimította volna az ügyet az öreggel, amazok meg kész tények elé lennének állítva. Bizonyosan húznák a szájukat, jól tudja, büszke kis görények, de nem tehetnének semmit.
Az események azonban kellemetlen fordulatot vettek, el kell hát viselnie, ahogy a sértett kisfiú most kitölti rajta mérgét, mit már valószínűleg jó ideje cipel magával.*
-Látod, ez a baj a Kikötővel!
*Bök pipájával felé ingatva fejét, majd bele is szippant sietve*
-Kiöli az emberből a humorérzéket.
*Szórakozottan ereget pár aprócska füstkarikát, aztán ujjával megdörzsölgeti bizsergő orra hegyét, alatta a kis aranykarikát ide-oda mozgatva. A vénasszonyok most azt mondanák, bosszús lesz, de ezt orrviszketés nélkül, magától is megjósolta volna.*
-A Szhylla megpakolva fél tucat ládányi rohadt drága szesszel. Abban a pár évben, ami még hátravan nektek, biztosan kitart.
*Maga is unottan veti falnak hátát a kellemes bájcsevej közben, megtartva a távolságot, mint valami territóriumát féltő nagymacska. Ha közelebb merészkedne, félő, hogy véletlenül torkának esne, az meg nem mozdítaná túlságosan előre a leendő üzletelést. Kénytelen elmosolyodni a nevetlen módon még csak színes papírba sem csomagolt fenyegetésen. Ezzel épp el is árulja, mennyire retteg.*
-Ugyan, semmi hasznod nem lenne a halálomból. Pár napig talán csillapítaná a kis gyerekes bosszúvágyad...
*Közben végez a pipával, gyakorlott mozdulatokkal ütögeti ki belőle a hamut*
-Csak hát sajnos Cressys nem az a fajta, aki szépen, csendben gyászol.
*Kimondania sem kell, mindketten tudják, csinos kis vérontást rendezve a kis zsoldosaival a környéken. Úgy tűnik a fickó viszont nem ostoba, sietve le is tesz a bérgyilkosság gondolatáról.*
-De édes! Emlékszel a nevemre.
*Rugaszkodik el végül a faltól lazán, csibukját kabátjának zsebébe mélyeszti majd morfondírozó ábrázattal nézi a másikat*
-Te melyik is vagy egyébként? Rhymorn?
*Úgy tesz, mint aki nagyon erőlködik, de az istenekre se akar eszébe jutni, melyik fivér előtt is áll, de nem törekszik túlzottan a hiteles játékra. A sértegetésekkel vegyített puhatolózás viszont már előcsal belőle egy gúnyos kuncogást.*
-Csak egy Velasco'rra lehet olyan gőgös, hogy azt képzelje, más nem képes meghajtani a ladikját.
*Most már lop egy keveset a távolságon, de nem merészkedik túl közel, épp csak nem akar hangosan beszélni*
-Na? Túl vagyunk már a kislányos nyafogáson? Már kezdem unni.
*Kúszik kelletlen grimasz a szeplős arcra*
-Készségesen válaszolok a kérdéseidre, szépfiú, de felénk nem szokás a húgyszagú utcán megbeszélni az ilyen kényes dolgokat.


1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-22 20:25:39
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Érdekek ösvényei//

- Kevés dolog van, amit az ember szilárd bizonyossággal tudhat az életében, de állítom, hogy az egyik ilyen az, hogy mi ketten nem vagyunk barátok, cicám *mondja továbbra is az epébe mártott bájolgás sikamlós modorában. Azért fúrja az oldalát a kíváncsiság, mi kellhet annyira Cressysnek, hogy a kis kedvencét küldte ide személyesen.*
- Ha Szhyllára gondolsz "ajándék" alatt, az legalább olyan ízléstelen gesztus volna, mint rummal kínálni valakit a saját italos szekrényéből.
*Viszonozza a méricskélést, aztán a falnak dőlve leveszi trikornját, hogy hátrasimítsa hevenyészve összekötött haját. Ráérősen morfondírozik egy kicsit, mint a tipikus artheniori városőr azzal a bizonyos "Hát mit kezdjek én most magával?" kifejezéssel, amiről mindenki tudja, hogy igazából mit jelent.*
- Hmm. *Talányos, de így is épp eléggé rosszmájú mosoly húzódik a szája szegletébe. Szórakozottan babrál a kalapja szegélyével.* - Tudod, talán meg is oldaná a gondjaim egy részét, ha egyszerűen csak hagynám, hogy tovább kérdezősködj, mint egy bugris bakfis. A kihívó ékszereiddel meg az aranytól dagadó erszényeddel. Mennyi van nálad? Száz? *ingatja a fejét, ahogy találomra becsül.* - A feléért is kapnék pár markos legényt, akik seperc alatt kiírnának a színről, kedvesem.
*Le se tagadhatná, hogy mennyire élvezi, hogy ezúttal ő lehet hazai pályán. Nem félti a wegtoreni némbert, tudja, hogy azért nem teljesen idegen neki a Kikötő. Kevesen járnak itt ilyen magabiztosan, főleg nő létükre.*
- Ha az apám nem lenne Cressys... vendégszeretetében *fogalmaz a visszatetsző kifejezéssel, amit az a tetovált aljadék használt előszeretettel* - meg is tenném. Így viszont, tartok tőle, engem is kellemetlenül érintene, ha bajba kevernéd magad, Bíborkéz Dayaneer. *Úgy mondja ki a nevet, mint valami tüskés szitokszót.*
- Hogyhogy ilyen hosszú pórázra engedtek? A Szhylla makrancos hajó. Talán nem boldogultok vele? Az öreg mindig mondta, hogy a wegtorenieknek legfeljebb az evezős gályákhoz van tehetségük, a szél nyelvén csak az igazi tengerészek értenek.


1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 19:13:24
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érdekek ösvényei//

*Halvány lila gőze sincs mióta kóvályog, mint a bürköt evett liba a koszos, halszagú, keskeny utcákon. Érzetre nagyjából ezer év lehet, talán valójában réges-rég megdöglött unalmában és már csak a dohányszagú lidérce suhan az itt-ott ürülékkel tarkított út felett. Ez arra is magyarázat lehetne épp, hogy miért nézik néhányan jóformán levegőnek. Cefetül megalázó, rohadtul bosszantja is, de sajnos most nem fenyegethet senkit frissen fent szablyájával meg legalább annyira éles nyelvével. Pedig jó lenne térden állva könyörögve látni azt a felfuvalkodott halas kofát.
Akármennyire is gusztustalannak találja most a Kikötőt, nem rühellte mindig így, sőt, az az egy év, amit kénytelen volt itt tölteni egészen tűrhető volt, de annak már jó pár esztendeje. Azóta meg nem csak ez a szutykos hely változott, hanem bizonyosan ő is.*
-Csillagom, itten senki sem fog felelni magácskának.
*Szól halkan, öregesen remegő hanggal egy vénasszony, ki kagylóból, s tengeri sünökből készült csecsebecséket árul az egyik utcasarkon. Előtte nagy gonddal néz körül, szavait is bizalmasan, közelebb intve a nőt osztja meg, aztán már úgy is tesz, mintha nem is szóltak volna egymáshoz. Még a krimó nevét emlegeti, de tán szája is alig mozog, a wegtoreni pedig tudomásul veszi, hogy a helyiekkel semmire sem fog menni. Na nem mintha félne betérni az öreg Rumosba, nem veréb ő, csak hát jó lett volna józan emberektől megtudni pár dolgot, mielőtt a tintás matrózok nagyotmondásait lesz kénytelen hallgatni. Szeretnek ám pletykálni, rosszabbak tán, mint a falusi bakfisok, de állandóan igyekeznek egymásra licitálni baromságaikkal, úgy meg nem egyszerű az ember lányának kiszűrni a használható információkat. Sóhajtva veszi tudomásul a kellemetlen tényállást, gondolatban már búcsúzik is pénzétől, jó sokat el fog verni, hogy szóra bírja a helyi hajósokat meg zsiványokat. Reméli erszénye megbocsát, hisz, ha ügyesen végzi dolgát, Daya kamatostul adja majd vissza neki az elvesztegetett aranyakat. Kelletlen befektetés ez, de hosszútávon, ha az istenek is úgy akarják, megtérül.
Még mielőtt megindulna, mögötte ismerős hang csendül.*
~A büdös francba~
*Szalad át egy gyors szitok gondolataiban, a gúnyolódó szavakat hallva úgy forgatja szemeit, csoda, hogy nem esnek ki helyükről. Azt hitte az öreg fattyai a tengeren lesznek érkezésükkor, fintorogva fojtja el tévedését. A férfi felé pördülve sietve ölt maga is egy bájolgó mosolyt arcára, de zöld tekintetéről ordít, miféle kedves jókívánságok kavarognak most fejében. Megvárja míg közelebb ér a másik, nem menekül, csak ráérősen pipázgat, hogy aztán lassan fújja ki a füstöt kettejük közé, mintegy megszabva ezzel a határokat.*
-Hát így kell üdvözölni egy régi barátot?
*Rosszallóan csóválja fejét, képe is kicsit szomorkássá válik.*
-Pedig még ajándékot is hoztam.
*Vigyora bosszantóan szélesre nyúlik, közben alaposan megszemléli már magának a nyálas képű fickót.*



1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 17:12:11
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Érdekek ösvényei (Bíborkéz Dayaneer)//

- Itt van a Szhylla! *Bjuval szinte úgy töri rá az ajtót.*
- Mit beszélsz? *dörgöli ki a szunyókálás csipáját a szeméből a középső Velasco'rra fivér.* - Részeg vagy?
- Dehogy vagyok részeg! Ezzel a két szememmel láttam! A Fekete Szhylla itt horgonyoz a dokksoron! *kiabálja Nolen arcába a kopasz hajóács.
Miután lefejtette a gnóm ingét markoló kezeit magáról, hamar meglódulnak a gondolatai. Ha az apjának sikerült valahogy visszaszerezni a hajót... Nagyot sóhajt és gyorsan elkezdi húzni a csizmáit.*
- A fivéreimet láttad? És az öreg? *kérdezget közben. Biztos, ami biztos, gyorsan a derekára csatolja a fegyverövet is, aztán összeköti a haját egy bőrszalaggal és a fejébe csapja a kalapját.*
- Csak a Lejtősről láttam az árboczatát. Ezer közül megismerem.
*Nolen rohanva indul a dokkok felé. Ezer dolog kavarog a fejében. Nem akarja túl közel engedni magához a gondolatot, hogy minden jóra fordult, mert ahhoz túl óvatos, de hiába nem akarja, a remények belé csimpaszkodnak bizakodó kis testükkel, hogy majd' elemelik őt a földről szaladtában.*
- A raktáraknál vagy a végen, Bjuval? Hol láttad? *kérdi, de aztán egy pillanat alatt meg is torpan. A jócskán lemaradt gnóm alig bír lefékezni, hogy bele ne rohanjon.*
- Az a szuka! *szűri a fogai közt, mikor meglátja a wegtoreni némbert a Rumos felé téblábolni.*
- Bjuval! Menj le a dokkokhoz és nézz körül, hogy mi a helyzet. De óvatosan! Én kifaggatom Cressys ribancát. Hagyd nyitva a hátsó kaput. Megyek, amint tudok.
*Nem akarja, hogy Bjubal is belekeveredjen ebbe az egészbe. Épp eleget tett már eddig is. Megvárja, míg a gnóm eltűnik a színről, aztán figyel még egy darabig. A nő próbál kérdezősködni, ahogy nézi, de nem túl sok sikerrel. Néhány utcával odébb elindul Dayaneer felé.*
- Csak nem rád unt a gazdád, hogy kénytelen vagy rendes munka után nézni? * kérdi epésen negédes mosollyal.* - Ahogy látom, nem kellesz senkinek. A híred biztos megelőzött.


1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-18 08:41:45
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//

*Nem is követi szorosan, tartja a három lépés távolságot, persze nem mögötte, inkább mellette. A nő pedig elkezdi szórni az információ morzsákat, amelyekről nem akar lemaradni mert még fontosak lehetnek.*
-Igen, az ő ízlését tükrözi. *Bólogat nagy egyetértően a teremtménnyel kapcsolatos dolgokra.*
-Szóval még kölyök? Mondjuk volt egy ilyen benyomásom… *Ezen elmondás alapján az a valami még nagyobbra is fog nőni, mint amekkora most, bizonyosan messze földön híre megy, ha egy ilyen furcsa lény néha- néha előmerészkedik majd a sötétből. Aztán a másik előrukkol vele, hogy kellenek neki új ruhák, amivel mélységesen egyetért.*
-Hogy? *Kapja fel a nagy egyetértés közepette a fejét, mikor arra terelődik a szó, hogy majd ő megveszi a ruhákat. Végül neki is eszébe jut, hogy talán ez a legbékésebb és legkézenfekvőbb megoldása a dolognak.*
-Persze, csak mosakodj egy kicsit meg valahol. *Még egy kis kézi kendőt is odanyújt, hiszen a feladat ami rájuk vár igenis több emberes lesz, kár lenne, ha már út közben elveszítené az egyik kiválasztott társát.*
-Csak haladjunk már… *Morog az orra alá. Mert ez a baj a véres áldozatokkal, hogy sok utánuk a takarítani való.*



1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:51:33
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Jól emlékszik rá, mikor pár évvel ezelőtt olyan elhamarkodott kijelentés hagyta el ajkait, hogy a Kikötőnél siralmasabb hely valószínűleg nem létezik. Nagyjából valahol a wegtoreni pincetömlöcök és a pirtianesi kínzókamrák könnyed derűjét idézte a hely mindig is, annyi különbséggel, hogy míg előbbiekbe csak úgy, véletlenül nem kerül az ember, s el sem hagyhatja kedve szerint, addig ebben a koszfészekben önként, saját akaratukból élnek emberek és döntenek mindennap a maradás mellett.
Ha ez egyáltalán lehetséges, a Kikötő bizony elkeserítőbb látványt nyújt most, mint legutóbbi ittjártakor. Nem lehet persze kizárni a lehetőséget, hogy a távol töltött évek előzékenyen megszépítették az emlékeit, a kis település előnyére torzították el az elméjében élő képeket az utcákról és a helyiekről, s valójában sohasem volt ennél kellemesebb látvány a szemnek. Úgy érzi viszont az épületek romosabbak lettek, a szagok szúrósabbak, a helyiek ágrólszakadtabbak, a légkör pedig sokkalta nyomasztóbb.
Pár részegebb, beszédesebbnek tűnő fickót már leszólított menet közben. Ám hiába ajánlott aranyat, dohányt, sőt, egyiknek még gyűrűt is, de egyik se volt hajlandó válaszolni kérdéseire. Fogalma sincs mivel tarthatják félelemben a Patkányok az itt élőket, de eddig senki nem merte a szájukra venni a nevüket. Sóhajtva gyújt ismét pipára, ahogy valami vén halárus is elzavarja. Valahol sejtette azért, hogy nem lesz egy sétagalopp ez a faggatózás, abban bízik, annak a lecsúszott kricsminek a szeszkós törzsvendégei majd segítőkészebbek lesznek. Talán még néhány régi ismerőssel is találkozik, azoknak meg úgyis megered a nyelve pár pohárka rum vagy szippantásnyi ördögvigyor után. Jó lenne látni Almart is, de odahaza azt beszélik az itteni őrség tagjait feloszlatták, amelyik maradt, azt meg megkínozták vagy kivégezték azok a nyomorultak. Igazán sajnálná, ha fény derülne rá, cinkosának az utóbbi sors jutott, senkinek olyan szívesen nem adta még a kenőpénzt, mint neki.*


1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 15:10:55
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//

*A bőrét kíméletlenül húzza a rászáradt sár. Itt-ott vakarózni is kezd, na nem úgy, mint aki bolhás, csak szolidan, alig észrevehetően. Szerencsére a hűvös levegő sokat tompít szaglásán, de egészen biztos benne, hogy nem lehet rózsaillatú. Bele se mer gondolni, mennyi ideig tengődhetett eszméletlenül a Vérkertben, talán jobb is, hogy nem tudja.*
-Kölyöknek hívják.
*Idézi fel magában a ködös emlékek között kutatva, bár még nem sejlett el fel előtte minden a közelmúltból. Csupán néhány apró részlet rémlik neki.*
-Pontosan nem tudom mi lehet, de Urunk teremtménye.
*Az összevont szemöldökű elfre pillantva felszakad belőle egy mély sóhaj. Ő sem szívesen tesz kitérőt, egyszerűbb lenne egyenest a szántóföldekre menni, s minél hamarabb elvégezni küldetésüket.*
-Kénytelen leszek új ruhát venni.
*Felel, s közben végig is pillant magán*
-Nem hiszem, hogy elkerülné a helyiek figyelmét valaki, aki vértől csatakos.
*Talán mondania sem kell, de épp ezen okból kifolyólag a folyónál is kénytelenek lesznek megállni. Ilyen hűvösben persze nem vetemedne arra, hogy megfürödjön a jéghideg vízben, de a kezeit, s arcát, illetve egyéb jól látható bőrfelületeit muszáj lesz megtisztogatnia.*
-Ha odaértünk adok némi aranyat és majd te mész be a piacra.
*Reméli ehhez sem kell magyarázatot adnia. A nő könnyen elrejtheti villásnyelvű barátait csuklyája alatt, de Marának nincs semmije, amit hirtelen magára öltve elkerülhetné a kíváncsi pillantásokat. A szagát meg egyébkén sem tudná elnyomni semmiféle ruhadarab.*


1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-16 13:39:59
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//

*Lassan kisétálnak a kertből, útjuk visszavezet a kikötő házai közé, a sötét utcákra. Nem igazán találta eddig sem jó társaságnak a nőt, akivel meg kell osztania a küldetés terhét, amit a sötét isten bízott rájuk, most viszont kifejezetten feltűnő is, az átlagemberhez képest. A Kikötőben nem igazán tűnik fel egy-egy részeg csavargó vagy gatya nélkül fekvő másnapos, de azért a kígyók, meg a vér már más megítélés alá esik, ezért is hord csuklyát.*
-Nem a szolga, hát ki? Avagy inkább mi? Nem tűnt e világi lénynek. *Jegyzi meg, nem igazán látott még hozzá hasonlót sem, az viszont semmi pénzért be nem vallaná, hogy esetleg ő az aki nem elég tájékozott.*
-Miért pont a piac felé? *Ugranak össze a szemöldökei, hiszen ott lehet a legnagyobb embertömeget meglelni, neki eszébe se jutna oda belépni, ha nem muszáj. ~Az emberek csordában olyanok, mint a birkák. ~ Persze nem akar ő előre menni, de felvetül benne, hogy nem ártana egy vagy két dolgot letisztázni, nehogy ők sétáljanak bele a csapdába, amit a balszerencse szőtt a véletlen szálaival számukra.*



1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-11 20:30:31
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//

*A két hosszúéltű minden bizonnyal hosszan el tudna vitatkozni azon, melyikük is az, akit Uruk hasznavehető hívőnek találna. Mara az évek során meglehetősen sok Sa'Tereth hívővel találkozott, a leglényegibb kérdésekben nagyjából mind egyetértettetek ugyan, de hamar kénytelen volt szembesülni a ténnyel, egészen másképp képzelik el az isteni szolgálatot. Az elf az egész életét az Arctalannak ajánlotta, egyetlen célja, hogy az ő akaratát teljesítse, s azt egy pillanatig meg nem kérdőjelezve cselekszik, mint egy jó katona. Bízik szándékaiban, épp ezért nem tart attól, ha esetleg életét veszti szent küldetésük alatt-ha Uruk úgy dönt, halnia kell, akkor annak úgy kell lennie. A filozófiai disputát azonban jelenleg kénytelenek félretenni, bár szinte biztos benne, hogy útjuk során nem fogják tudni elkerülni az erről való vitát.*
-Az nem a Szolga volt.
*Szögezi le, de nem tűnik úgy, hogy mást hozzá kíván fűzni még ehhez, feleslegesnek találja most erről beszélni. Szemöldökét összevonva elmélkedik erőtlenül lépdelve az úton. Lopva végigpillant mocskos ruháján, közben át is szalad egy halovány fintor az arcán. Kénytelenek lesznek megállni valahol, ahol levakarhatja magáról a koszt, a sár még nem zavaró, de a száradt vért bizony könnyen kiszúrhatják, nekik pedig jelenleg nincs szükségük felesleges figyelemre.*
-Amon felől fogunk közelíteni, teszünk egy kitérőt a piac felé.
*Közli a tervet határozottan, arcáról közben megpróbálja ledörzsölni a megdermedt, iszapos foltokat.*


1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-23 21:08:20
 ÚJ
>Balarick Benwell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

// Kóbor és Kócos //

*A nagy szortírozás közben simítja meg hátát szelíd szellőként Hinia bátorítása, ami magában rejti a reményt, hogy a szülői szerep tényleg tanulható, valamint azt a nem teljesen magától értetődő tényt, hogy jövő tavaszra ŐK - így hangsúlyosan, nem két főt jelentve - még mindig egy csapatot fognak alkotni.
Egy pillanatra lelassul keze a levegőben, ahogy pakol, fejét pedig öntudatlanul is oldalra billenti az elképzelésre, de szája éppen csak egy kicsit nyílik O-ra, mint aki még nem döntötte-e el szabad-e a gondolatra elmosolyodni. Aztán a következő szavaktól leül a sarkára, és ezúttal már hátra is fordul, hogy felpillantson Hiniára. Arcán értetlenség tükröződik, nem is a miértek vagy a hangsúly kapcsán, hanem olyanért, amikor olyasmire mutatnak rá a környezetében, amit már mindenkinek szinte kiszúrja a szemét, csak az övét nem.*
- Régen gyakrabban jöttem? *ismétli meg halkan a szavakat, őszintén rácsodálkozó arckifejezéssel. Tudta, talán tudta ezt ő, de biztosan nem sejtette. Lesz-e újra régen? Mert mégis mitől lett már a Most? Több a munkája? Ó, annyival azért nem több. Több időt veszteget teljesen feleslegesen borongással és önsajnálattal? Bizony, hogy igen. Ebből a szempontból kétségtelenül számára is terápiás jellegű lenne gyakrabban mennie emberek közé. Aztán mint izzasztó nyári napon a kínálkozó szabad bőrfelületre a becsapódó szúnyog szúrókája, úgy csípi meg a felismerés, hogy a Most az már nem egy nagybetűs büszke fogalom, hanem egy Xurrától elgyötört mankós vánszorgás. Balarick maga sem tudja mikor vesztette el a napok számon tartását, de tény, hogy a kis szurtos befogadása óta eléggé a káoszban lubickolnak mindketten.*
- Én, nos, nem igazán tudom nyomon követni az időt mostanában *vallja meg, teljesen feleslegesen, de hát nem is ő lenne, ha nem érezne rá az alkalmatlan időzítésekre. Valószínűleg a falak sóhaja hallatszódik csak abban a piciny csendben, ami követi szavait. Abban a némaságban, ami számára most pontosan ugyanolyan, mint a hatalmas felröhögések és a szívet tépő zokogások előtti hallgatás. Sosem képes megkülönböztetni a kettőt, és sosem érti, miből melyik okozat fog következni. Most ugyan egyik sem jön, mégis összerezzen az érintésre.*
- Hogyne *köszörüli meg a torkát, majd feltápászkodik, és hagyja, hogy belékarolva az étkező részbe kísérjék. Kézmosás közben már hallja, ahogy az emelet felől dübögnek az ikrek, ahogy iszkolnak az asztal felé. A közös családi ebédnek itt bizony megvan a tisztelete. Emiatt is hűl ki az a kevéske langyos vér ismét az alkimista ereiben, amikor asztalfőre invitálják. Nyel egy aprót, majd félszeg bólintással elfogadja, és a nevezett székre telepszik. A családfő helyére ülni számára inkább a bitorlást és azt a számtalan félreértést juttatja eszébe, amit már átélt mondhatni hálátlan kuncsaftoknak köszönhetően. Lerantea asszonyság szavai minden bizonnyal a megbecsültségről kellene, hogy biztosítsák a férfit, azonban az ő fejében más ízű hangulatok keringenek.
Balarick szerint bizonyos szempontból az alkimista nem egy jó szakma. Ahova alkimistát hívnak, oda a népi gyógyászat, az egyszerű asszony ész vagy a férfi kéz már kevés. Ott bár lebeg a szégyen árnyéka a házon. Ha nem gyógyul a seb, nem javul a fájdalom, nem bővül a család. Persze pénz az van benne. Az tényleg van, már amikor nem letagadják a szolgáltatást és fenyegetéssel bocsájtják útjára zörgő erszény helyett.
Balarick semleges arccal, maga elé, a tányérra meredve emlékszik vissza a rendszeres extra kérésre az üres fiolák és a kérés cetlijén, miszerint hova és mikor jöjjön. Futár hozza, utcagyerek, aki éppen jó alibi. A kérés pedig: éjjel persze, mindig csakis éjjel érkezzen. Még jobb, ha be se megy a házba, csak az ajtónál kicseréli a leszállított terméket a fizetségre. Nem véletlenül nincs alkimista címere a portán. Óvatosan Hiniára pillant. Hátha ő érti.
Itt sosem éreztették vele, hogy a tudása, a főzetek készítése rosszabb vagy kevesebb munka lenne, mint egy derék állattenyésztőé vagy asztalosé. Itt nem. De a világ bizony nagyobb hely, mint Lerantea asszonyság háza. Már éppen kezdene feltűnő lenni a tekintetében rejtőzködő kimondatlan kérdés, amikor Xurra színre lép. Balarick is rögtön a belépő irányába fordul és szinte hangosat koppan álla az asztalon. A sötételf kislány tisztán és a saját koordinátarendszerében véve maximálisan mértékben az átlagosnak megfelelő "rendes" külsővel érkezik meg. Balarick végigméri lányát, és ezúttal nincs hezitálás az érzelmei kifejezésében. Ide csakis egyetlen jelző illik.*
- Igazán sirály-riasztóan nézel ki, Xurra.
*Hangja mosolyog, nem az arca, de ezt senki sem tévesztheti el, aki látott már valaha megilletődött apát.*


1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-26 17:07:53
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Nem könnyű elszabadulni Bjuvalék vendégszeretetéből. Az a második tányér sült már nagyon nem kellett volna. Az ötödik kupica rum pedig tényleg egyáltalán nem. Azt már megtanulta, hogy a gnóm hajóáccsal nem érdemes leülni inni, mert úgy nyeli a szeszt, mintha vizet inna. Nolenar ellenben most kénytelen nagyokat sóhajtani a hideg levegőből, hogy egy kicsit kitisztuljon a feje és és megnyugodjon a gyomra. A középső Velasco'rra fivér járása viszont csak részben a szesz miatt imbolygó. A jobb lába úgy elzsibbadt, mintha hangyák rágták volna le a húsát. Miután több, mint egy óra hosszat lovagoltatta a legkisebb porontyot a térdén, örül, hogy egyáltalán a karosszékből fel bírt kelni. Akaratos kis rőt bestia lesz belőle, ha felnő, az hétszentség! A kikötői gnóm legények jobb, ha már most felkötik a gatyájukat. Bár akit apósjelöltként Bjuvallal ver meg a sors, az eleve kegyetlen csillagzat alatt született.
Néha muszáj megtámaszkodnia egy-egy házfal kiszögellésénél, hogy kicsit megrázza az elmacskásodott végtagot. Úgy érzi magát, mint a vén tengerész, akinek szú rágja a falábát.*
- Mit meg nem tesz az ember *sóhajtja, aztán lassan, botorkálva tovább indul. Kénytelen lesz kisétálnia magából ennek a vendégeskedésnek a hozadékát, mielőtt hazamenne.
A lakónegyed vajmi keveset változott az évek alatt. Néhány új falfirka ~XUЯЯA?~, néhány tenyérnyi újabb leomlott vakolat, néhány újabb koszlott utcácska a szövevényes rengetegben. Őszintén szólva egy kicsit se tűnik úgy, mintha a Patkányok bármit is visszaforgatnának az itteniek javára a bevételükből. Lehet, hogy csak az idő szépíti meg az emlékeit, de a Kikötő most nyomorúságosabbnak tűnik, mint valaha.
Sosem volt egy lihanechi mesebirodalom, de rengeteg dolog változott. Elég, ha csak a most Vérkertként emlegetett förmedvényre gondol. Nolen még élénken emlékszik a helyre azelőttről. A régi vámtiszteket is hiába keresi már. A Rumos mondjuk maradt, amilyen volt. Amilyen mindig is volt, mióta Nolenar az eszét tudja.
Jóval foghíjasabbak a kapcsolatai, mint számította, így valamivel döcögősebben indulnak a dolgok. Nem panaszkodik. Ha lassabban is, mint várta, de azért minden szépen halad a maga útján. Jó lenne, ha Jyzellie is előkerülne.
Nyest szalad át az utcán. Ilyenkor, amikor a hidegebb hónapokban kicsit elcsendesedik a Kikötő, gyakrabban látni őket. Vérmes kis jószágok. Összeakaszkodnak még a rakparti kandúrokkal is egy-egy jobb falatért. A sirálytojás pedig kifejezetten imádják, bár meg kell dolgozniuk érte, mert a hangoskodó madarak mindig igyekeznek biztonságos sziklákon fészkelni.
Amikor a fivéreivel még kölykök voltak, hatokig próbáltak magukhoz édesgetni egy ilyen kis tojástolvajt. Magukban eltervezték, hogy mennyi minden hasznos dologra fogják majd betanítani. Rozsdásnak hívták a vörösesbarna bundája miatt. Csak a lábai voltak egészen feketék, a mellkasán pedig csak úgy világított a fehér nyakfolt. Minden alkalommal tettek el valamennyit az ebédből meg a vacsorából is. A kis dög egy idő után már szó szerint pocakot eresztett, de se nem akarta követni őket, se nem hagyta magát megérinteni, szóval feladták a nagy nyestidomítási tervet. Csak Quillyn járkált ki még rendszeresen. Titokban. Az öccsük mindig hihetetlenül elszánt volt. Amit a fejébe vett, azt véghez is vitte akkor is, ha már mindenki meg is feledkezett az egészről. Nolen azt nem tudja, hogy végül meddig jutott a jószággal, mert hamarosan felbolydultak körülöttük az események és kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél.*
- Az édes kis Jyzellie hát nem mutatja magát.
A fáradt tengerészt melegíti majd a viharkabát *dúdolja csendesen, ahogy tovább sétál az ázott, holdfénytől olajos utcán.*
- Yo-ho-ho, melegíti majd a vásott viharkabát.
Viharmadár árnya, Yo-ho, csendben jő.
Tépi a szél a vitorlát, Yo-ho, mind itt lesz, ha eljön az idő. Szép Jyzellie, meglásd, mind itt lesz, ha eljön az idő.
*Nolenar Velasco'rra csuklyás alakját lassan elnyeli a sötét. A bajsza alatt dudorászott dal is elhalkul, s beleveszik a kikötő zsúfolt utcácskáinak sűrűjébe.*


1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:42:38
 ÚJ
>Histerainay Hursoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A lehetetlen után//

*A férfi nem tiltakozik Erai felvetése ellen, ami azért meglepi a lányt mégis valahogy azért látta Nazron szemében azt, hogy szüksége van a szőkére. Amikor a tolvaj az atyjára emlékezteti a nőt, akkor egy pillanatig elszomorodik, de a kék szeműre pillantva valahogy érzi, hogy ez most megfogja érni. *
- Egy öt perc és összeszedem magam. *feleli a férfinek, majd már libben is az emelet felé pár dolgot azért összeszedni magával, de csak a legszükségesebbek. Ruha, némi étel, elsősegély és természetesen pénz. A szobája rozoga fiókjából elő is vesz egy tiszta pergamentet és némi tintát, majd írni kezd.
~Drága Papa!
Tudod, hogy nagyon szeretlek és azt is, hogy megbízhatsz bennem. Egy ideig nem fogok hazajönni, de ne aggódj biztonságban leszek és jó ügyért cselekszem. Nemsokára, ha minden jól alakul meg is ismered azt a bolond fickót, aki kilopott tőlem egy randevút. Igazad volt, nagyon is jól sikerült, de ezt majd legközelebb megköszönöm neked. Tudod jól, hogy felelősségteljes vagyok és haza fogok jönni, mint mindig.

Addig is ne felejts el magadra főzni! Oh és Nazron előtt létszíves ne hívj, majd pici virágkának. ~ ezek után a kezében a levéllel ismét az ajtóhoz siet és lehelyezi a papírt, melyet az apjának írt és ha minden jól sikerül a másikkal együtt kilép azon az ajtón*




1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:24:29
 ÚJ
>Nazron Trimlend avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//A lehetetlen után//

* Titokban vágyott rá, hogy a lány vele tartson, de azért félti is. Nem szeretne ártani neki még véletlenül sem. Még majd talán megpróbálja lebeszélni, ha már elérték a Rumost. Most csak egy hálás mosolyt ereszt meg felé.*
- Azért atyádnak írj egy üzenetet, hogy ne aggódjék, bár én a helyében aggódnék.* Türelmesen megvárja ezt, bár szíve hevesen dobog. Nem mindennapi cselekedetre készül most. Ha készen vannak, akkor továbbra is néma csöndben indul el a fogadó felé a lánnyal. Talán amikor legközelebb ide jön, már egy új ember lesz.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1304-1323