Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Szolgálati terület (új) Boszorkánykonyha (új) |  |
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:44:01
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:44:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 343
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 343
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Míg van benne élet//
*Ez már nem a fekete, hosszú álom, mi eddig fogságában tartotta. Sűrűn pislogva nyitja ki szemeit, a hold felette pedig úgy éget, mintha csak a napba bámulna. Sötétek voltak álmának órái, s még sötétebb az ébredés. Végigsimít sápadt arcán, min nem is oly rég még levakarhatatlan, széles mosoly játszott...
Nincs benne kétely, a mágia nem működött. Már meg sem lepődik a dolgon s azon sem, hogy a Vérkert kivetette magából. Kitessékelte, mint tanító a rakoncátlan nebulót. Egy szájhúzással hagyja maga mögött a kudarcot, majd pillant körbe a kietlen, ám még is ezer szemmel figyelő Kikötő magányán.*
-Nem hagyom abba, míg van bennem élet. *Suttogja a Vérkert felé vezető utat bámulva, méregzöld tekintete szinte dühödten villan a sötétben.
Feltápászkodik ültéből, majd fájó bokái miatt kissé tántorogva ismét a homály fedte kert felé vánszorog. Hiába, aki éjjelente táncra hívja a halált, annak bírnia kell reggelig.*
*Ez már nem a fekete, hosszú álom, mi eddig fogságában tartotta. Sűrűn pislogva nyitja ki szemeit, a hold felette pedig úgy éget, mintha csak a napba bámulna. Sötétek voltak álmának órái, s még sötétebb az ébredés. Végigsimít sápadt arcán, min nem is oly rég még levakarhatatlan, széles mosoly játszott...
Nincs benne kétely, a mágia nem működött. Már meg sem lepődik a dolgon s azon sem, hogy a Vérkert kivetette magából. Kitessékelte, mint tanító a rakoncátlan nebulót. Egy szájhúzással hagyja maga mögött a kudarcot, majd pillant körbe a kietlen, ám még is ezer szemmel figyelő Kikötő magányán.*
-Nem hagyom abba, míg van bennem élet. *Suttogja a Vérkert felé vezető utat bámulva, méregzöld tekintete szinte dühödten villan a sötétben.
Feltápászkodik ültéből, majd fájó bokái miatt kissé tántorogva ismét a homály fedte kert felé vánszorog. Hiába, aki éjjelente táncra hívja a halált, annak bírnia kell reggelig.*
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-31 09:10:42
Üzenet elküldve: 2020-08-31 09:10:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Doktor Hollad és Adoaver úr különös esete//
~ Jesszusanyám, mennyi időt tölthettem ott?! Hol van az a tudós? Miért nem mondta, hová megy? Most nem tévedek el, ugye? ~ *Ezen nem túl bátorító gondolatok háborgatják amúgy is kimerült agyát, miközben a hevesen lebegő köpönyeg miatt kék szellemként hajt át a negyeden, csuklyája megint csak fejét fedve. Szólnia kellett volna neki is. Mi ütött belé? Ki tudja mennyi ideig tapogat egy oszlopot, mint valami fanatikus őrült? Ezt nehéz lesz megmagyaráznia még csak egy órája ismert társának. Kis híján fejjel előre csapódik az egyik épület falának is. Meg kell nyugtatnia magát.*
~ Nem mondta, hogy van egy kúriája valahol? ~
~ Jesszusanyám, mennyi időt tölthettem ott?! Hol van az a tudós? Miért nem mondta, hová megy? Most nem tévedek el, ugye? ~ *Ezen nem túl bátorító gondolatok háborgatják amúgy is kimerült agyát, miközben a hevesen lebegő köpönyeg miatt kék szellemként hajt át a negyeden, csuklyája megint csak fejét fedve. Szólnia kellett volna neki is. Mi ütött belé? Ki tudja mennyi ideig tapogat egy oszlopot, mint valami fanatikus őrült? Ezt nehéz lesz megmagyaráznia még csak egy órája ismert társának. Kis híján fejjel előre csapódik az egyik épület falának is. Meg kell nyugtatnia magát.*
~ Nem mondta, hogy van egy kúriája valahol? ~
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-25 20:33:28
Üzenet elküldve: 2020-08-25 20:33:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Elgroonak nagyon jó kedve van, hiszen tele van pénzzel és még a munkáját is megdicsérték, amit nem csak szóban, hanem írásban is megkapott.*
~ Na ez igen! Az első munkám ezen a környéken jól sikerült. Máris szereztem magamnak egy kis hírnevet.~ *Jó kedvében egy a Sellőházban hallott pajzán dalocskát kezd el dúdolgatni. Kezében a táskáját cipeli, amiben az építkezésekhez szükséges szerszámok, meg néhány ecset és papír van. A papírok között jó pár meg is van festve kikötői tájképekkel vagy félmeztelen lányokkal. Békés sétálásának a kikötő felé egy csinos lány vett véget, amikor odalép hozzá és megszólítja.*
- Elnézést Uram! Tudna segíteni egy kicsit nekem?
- Természetesen kisasszony! Miben állhatok szolgálatára?* Áll rögtön rendelkezésre a férfi. Hiszen egy csinos nőnek sosem tudna ellenállni.*
- A Kalmárok lakhelyét keresem. Esetleg útba tudna igazítani?* Elgnek ezt nem kell kétszer mondani, hiszen már szinte az egész környéket ismeri. Le is teszi maga mellé a táskáját és úgy kezd el mutogatni meg magyarázni lánynak. Ez lesz a veszte, mivel néhány kölyök rögtön fel is kapja az amúgy annyira nem is könnyű táskát.*
- Hé! Mocskos kis tolvajok! Gyertek vissza!* Kiált utánuk és még szaladni is kezd, de a rutinos kölykök hamar beinalnak a mellékutcák kanyargós rengetegébe, ahol végül nyomukat veszti. Kifulladva és dühösen ér fordul vissza a nőhöz, akinek időközben nyoma veszett.*
- Jól bedőltél te bolond ennek az átverésnek!* Szidalmazza magát hangosan. De hát nincs mit tenni, menni kell tovább.* ~ Még szerencse, hogy az aranyam nem abban a táskában volt. Vágnak egy fejet biztosan, amikor kinyitják és csak azt a pár holmit találják. A súlyából ítélve biztos azt hiszik arannyal van megrakva. Kénytelen leszek venni egy új készletet majd.~* Sóhajt egyet, de közben hálát ad az égnek, hogy nem a ládikójának kélt lába. Folytatja hát most már kevésbé vidáman a kikötő felé.*
~ Na ez igen! Az első munkám ezen a környéken jól sikerült. Máris szereztem magamnak egy kis hírnevet.~ *Jó kedvében egy a Sellőházban hallott pajzán dalocskát kezd el dúdolgatni. Kezében a táskáját cipeli, amiben az építkezésekhez szükséges szerszámok, meg néhány ecset és papír van. A papírok között jó pár meg is van festve kikötői tájképekkel vagy félmeztelen lányokkal. Békés sétálásának a kikötő felé egy csinos lány vett véget, amikor odalép hozzá és megszólítja.*
- Elnézést Uram! Tudna segíteni egy kicsit nekem?
- Természetesen kisasszony! Miben állhatok szolgálatára?* Áll rögtön rendelkezésre a férfi. Hiszen egy csinos nőnek sosem tudna ellenállni.*
- A Kalmárok lakhelyét keresem. Esetleg útba tudna igazítani?* Elgnek ezt nem kell kétszer mondani, hiszen már szinte az egész környéket ismeri. Le is teszi maga mellé a táskáját és úgy kezd el mutogatni meg magyarázni lánynak. Ez lesz a veszte, mivel néhány kölyök rögtön fel is kapja az amúgy annyira nem is könnyű táskát.*
- Hé! Mocskos kis tolvajok! Gyertek vissza!* Kiált utánuk és még szaladni is kezd, de a rutinos kölykök hamar beinalnak a mellékutcák kanyargós rengetegébe, ahol végül nyomukat veszti. Kifulladva és dühösen ér fordul vissza a nőhöz, akinek időközben nyoma veszett.*
- Jól bedőltél te bolond ennek az átverésnek!* Szidalmazza magát hangosan. De hát nincs mit tenni, menni kell tovább.* ~ Még szerencse, hogy az aranyam nem abban a táskában volt. Vágnak egy fejet biztosan, amikor kinyitják és csak azt a pár holmit találják. A súlyából ítélve biztos azt hiszik arannyal van megrakva. Kénytelen leszek venni egy új készletet majd.~* Sóhajt egyet, de közben hálát ad az égnek, hogy nem a ládikójának kélt lába. Folytatja hát most már kevésbé vidáman a kikötő felé.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-22 13:47:39
Üzenet elküldve: 2020-08-22 13:47:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Doktor Hollad és Adoaver úr különös esete//
*Társát hátrahagyva, továbbindul Arthenior felé. ~Majd csak utolér.~ Gondolja.
Megint elsétál a már sokszor látott házak ellőtt. Az egyik ablakból épp kiöntik a szennyvizet. Odébb ugrik, nehogy csurom vizelet legyen. Ekkor megbotlik és háttal egy pocsolyába esik. ~Na, ezt hogy fogom kimosni?~ Fordul meg a fejében. Feláll, leporolja magát és továbbáll.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.08.24 15:33:05, a következő indokkal:
Írj jelen időben! Figyelj a játékban használatos jelölésekre!
*Társát hátrahagyva, továbbindul Arthenior felé. ~Majd csak utolér.~ Gondolja.
Megint elsétál a már sokszor látott házak ellőtt. Az egyik ablakból épp kiöntik a szennyvizet. Odébb ugrik, nehogy csurom vizelet legyen. Ekkor megbotlik és háttal egy pocsolyába esik. ~Na, ezt hogy fogom kimosni?~ Fordul meg a fejében. Feláll, leporolja magát és továbbáll.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.08.24 15:33:05, a következő indokkal:
Írj jelen időben! Figyelj a játékban használatos jelölésekre!
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-19 20:54:41
Üzenet elküldve: 2020-08-19 20:54:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Kóbor és Kócos //
*Balaricknak nem fejlődtek még ki azok az alapvető szülői reflexei, amikkel részben emberfeletti erőhöz juthat, vagyis képes lehet bárhol, bármikor a bokájánál fogva elkapni a nevezetes kölyköt, mielőtt az szándékolatlanul egy kútba, homokcsapdába, szakadékba, kőomlás alá vagy egy medve szájába förmedné magát. Ezek persze csak a könnyebb akadályok. Egy átlagos, háromórás húslevesfőzés már elmondhatatlan veszélyekkel jár a konyha területén. A szülői reflexek persze nemcsak a poronty életben tartása során hasznosak, hanem edzetté is teszik a felnőtt érzékszerveket az amolyan nagybetűs váratlanra. Az indokolatlan visítás például ilyen. Balarick összerándul, hiszen nem emlékezett semmi közvetlen veszélyre a szobában, a szappan említésére meg még korántsem elég rafkós. Fordul is a hang irányába, keze már eszközért nyúlna, hogy megvédje a jelenlévőket, de a nagybetűs váratlanra inkább csak elkerekednek szemei. Nagy levegő. Pislog, lélegez, látványt feldolgoz. Úriemberhez méltóan előbb mérlegeli a pincelejárat korlátjának felújítási költségeit, mielőtt nekilátna elfogadhatóvá kicsinyíteni a Benwell néven esett kráternyi károkat.*
- Már megint *morogja rezignáltan, ám a tettek mezejét nem ő fogja lekaszálni, mert Hinia, majd Lerantea asszonyság valami boszorkánysággal olyan eredményeket ér el, amilyeneket az alkimista még sosem. Dermedten figyeli az eseményeket, de hiába pörgeti vissza az emlékezet egyre csalfább képsorait, a bűvésztrükkre nem jön rá. Sehol egy jutalomfalat, fenyegetés, cukorka, sirály vagy bármi egyéb. Csak egy csendes diskurzus és maga a csoda. Balarick fogai összekoccanva emlékeznek meg a szobrot érdemlő eseményről, ahogy végül kiszáradt szájpadlása emlékezteti arra, hogy akár be is csukhatná a száját.*
- Hát ilyet én még nem... *és úriember ide vagy oda, ezen nincs mit szépíteni, de valami egészen furcsa, érthetetlen szó csúszik ki a száján. Döbbenetében fel sem fogja milyen igét is válogatott most eme alkalomra. Fejcsóválva ácsorog, és ennél balekabbnak már nem is érezhetné magát. Az egy dolog, hogy Lerantea asszonyságnak évtizednyi előnye van a gyereknevelésben, de akkor sem szép dolog ezt ilyen látványosan mások elkeseredett, új keletű szülői orra alá dörgölni. Balarick végül nem maradhat így, látványos döbbenetében sóbálvánnyá meredve. Megrázza magát, pillantása megkeresi Hiniát, és talán csak a lány féloldalas mosolyából, és a fülében visszhangzó kuncogásból jön rá, hogy valóban milyen furán nézhetett ki az imént. Egye kutya, ő is prüszköl egy halk kacagást.*
- Ha ezer évig is élek, akkor sem fogom soha megtudni, hogy mi történt az előbb, ugye? *kérdezi immáron újra nyugodt hangon, majd elindul a lépcső mellé borult holmik kupaca felé.*
- A nehezeket a helyükre rakom, aztán mondd, mit tudok még segíteni.
*Pillant válla felett Hiniára, mikor már oda is ért a könyvek, kacatok dombocskája mellé, és a választól függetlenül nekilátott a dolgok rendszerezéséhez. Mármint a saját rendszere szerint, hiszen a kiválogatott ruhákról szinte el is felejtkezett már. Tervei szerint egy "rongy", egy "könyv" és egy "nem tudom mi" halmot fog létrehozni, aztán nemes egyszerűséggel a befoglaló alakzat és súly kombinációjával kiszámolja, minek hol van a logikus helye. Röviden szólva: perceken belül biztosan úgy fog kinézni, mint azok a fontoskodó kifejezésű madarak, akik nagy lármával építenek fészket, de a végeredmény csak három egymást keresztező gallyacska lesz, amik között átpottyan a tojás.*
*Balaricknak nem fejlődtek még ki azok az alapvető szülői reflexei, amikkel részben emberfeletti erőhöz juthat, vagyis képes lehet bárhol, bármikor a bokájánál fogva elkapni a nevezetes kölyköt, mielőtt az szándékolatlanul egy kútba, homokcsapdába, szakadékba, kőomlás alá vagy egy medve szájába förmedné magát. Ezek persze csak a könnyebb akadályok. Egy átlagos, háromórás húslevesfőzés már elmondhatatlan veszélyekkel jár a konyha területén. A szülői reflexek persze nemcsak a poronty életben tartása során hasznosak, hanem edzetté is teszik a felnőtt érzékszerveket az amolyan nagybetűs váratlanra. Az indokolatlan visítás például ilyen. Balarick összerándul, hiszen nem emlékezett semmi közvetlen veszélyre a szobában, a szappan említésére meg még korántsem elég rafkós. Fordul is a hang irányába, keze már eszközért nyúlna, hogy megvédje a jelenlévőket, de a nagybetűs váratlanra inkább csak elkerekednek szemei. Nagy levegő. Pislog, lélegez, látványt feldolgoz. Úriemberhez méltóan előbb mérlegeli a pincelejárat korlátjának felújítási költségeit, mielőtt nekilátna elfogadhatóvá kicsinyíteni a Benwell néven esett kráternyi károkat.*
- Már megint *morogja rezignáltan, ám a tettek mezejét nem ő fogja lekaszálni, mert Hinia, majd Lerantea asszonyság valami boszorkánysággal olyan eredményeket ér el, amilyeneket az alkimista még sosem. Dermedten figyeli az eseményeket, de hiába pörgeti vissza az emlékezet egyre csalfább képsorait, a bűvésztrükkre nem jön rá. Sehol egy jutalomfalat, fenyegetés, cukorka, sirály vagy bármi egyéb. Csak egy csendes diskurzus és maga a csoda. Balarick fogai összekoccanva emlékeznek meg a szobrot érdemlő eseményről, ahogy végül kiszáradt szájpadlása emlékezteti arra, hogy akár be is csukhatná a száját.*
- Hát ilyet én még nem... *és úriember ide vagy oda, ezen nincs mit szépíteni, de valami egészen furcsa, érthetetlen szó csúszik ki a száján. Döbbenetében fel sem fogja milyen igét is válogatott most eme alkalomra. Fejcsóválva ácsorog, és ennél balekabbnak már nem is érezhetné magát. Az egy dolog, hogy Lerantea asszonyságnak évtizednyi előnye van a gyereknevelésben, de akkor sem szép dolog ezt ilyen látványosan mások elkeseredett, új keletű szülői orra alá dörgölni. Balarick végül nem maradhat így, látványos döbbenetében sóbálvánnyá meredve. Megrázza magát, pillantása megkeresi Hiniát, és talán csak a lány féloldalas mosolyából, és a fülében visszhangzó kuncogásból jön rá, hogy valóban milyen furán nézhetett ki az imént. Egye kutya, ő is prüszköl egy halk kacagást.*
- Ha ezer évig is élek, akkor sem fogom soha megtudni, hogy mi történt az előbb, ugye? *kérdezi immáron újra nyugodt hangon, majd elindul a lépcső mellé borult holmik kupaca felé.*
- A nehezeket a helyükre rakom, aztán mondd, mit tudok még segíteni.
*Pillant válla felett Hiniára, mikor már oda is ért a könyvek, kacatok dombocskája mellé, és a választól függetlenül nekilátott a dolgok rendszerezéséhez. Mármint a saját rendszere szerint, hiszen a kiválogatott ruhákról szinte el is felejtkezett már. Tervei szerint egy "rongy", egy "könyv" és egy "nem tudom mi" halmot fog létrehozni, aztán nemes egyszerűséggel a befoglaló alakzat és súly kombinációjával kiszámolja, minek hol van a logikus helye. Röviden szólva: perceken belül biztosan úgy fog kinézni, mint azok a fontoskodó kifejezésű madarak, akik nagy lármával építenek fészket, de a végeredmény csak három egymást keresztező gallyacska lesz, amik között átpottyan a tojás.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:27:32
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:27:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*Majdnem szem elől téveszti társát a lemaradása miatt. Egy utca tábla előtt éri utol.* -Én sem kedvelem az efféle helyeket, a bolhákról meg ne is beszéljen, szerintem még mindig van rajtam egy-kettő. Majd gázzal lemarom őket a kúriámban. Hogy hová valósi vagyok? Itt születtem Lanawinban, később úgy hatéves koromban elköltöztünk egy tengeren túli országba. Ott nevelkedtem és tanultam ki a családi szakmát, a vegyészetet. Most alig pár napja jöttem vissza az örökségemért, a kúriárt Arthenior-ban, tudja ott a szakédék környékén. *Miután ezeket elmondta tovább indul a Vérkert felé.*
*Majdnem szem elől téveszti társát a lemaradása miatt. Egy utca tábla előtt éri utol.* -Én sem kedvelem az efféle helyeket, a bolhákról meg ne is beszéljen, szerintem még mindig van rajtam egy-kettő. Majd gázzal lemarom őket a kúriámban. Hogy hová valósi vagyok? Itt születtem Lanawinban, később úgy hatéves koromban elköltöztünk egy tengeren túli országba. Ott nevelkedtem és tanultam ki a családi szakmát, a vegyészetet. Most alig pár napja jöttem vissza az örökségemért, a kúriárt Arthenior-ban, tudja ott a szakédék környékén. *Miután ezeket elmondta tovább indul a Vérkert felé.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:05:16
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*Megváltásként, és külső szemmel bogaras személynek nézve szívja be a kinti levegőt a kocsma izzadó lakosaitól elviselhetetlenné vált bűze után. Ezután egy idegi inkább a fák között fog aludni. Hátranéz, hogy Holladként bemutatkozott tudóstársa követi e, és a megbizonyosodás után gyorsan a legközelebbi úti tábla felé veti magát. Sok ugyan nem kell belőle e Artheniorban lányegesebben kisebb közutcai labirintusban, de inkább egy másodperc olvasás utáni meggyőződés, mint plusz egy órányi tétlen séta rossz eltájékozódás miatt.*
- Elnézést a siettetésért. *Kezdi, mikor társa beérti. Közelebb lépve lejjebb veszi a hangját.* -Csak hogy őszinte legyek, ki nem állhatom az efféle "közösségi területeket". Az emberek, a zaj, a szag, és a bolháktól nyüzsgő ágyak... *Kifejezetten undorodott képet vág az utolsóhoz, majd visszaterelve a témát folytatja.* - Nincs kifejezetten fontos üzleti dolgom a Vérkertnél, úgyhogy ígérem, hogy nem vesztegetünk a kelleténél több időt. Mondja, maga hova valósi? *Jut hirtelen eszébe. Hiszen eddig még meg sem kérdezte tőle ezt a kellő információt.*
*Megváltásként, és külső szemmel bogaras személynek nézve szívja be a kinti levegőt a kocsma izzadó lakosaitól elviselhetetlenné vált bűze után. Ezután egy idegi inkább a fák között fog aludni. Hátranéz, hogy Holladként bemutatkozott tudóstársa követi e, és a megbizonyosodás után gyorsan a legközelebbi úti tábla felé veti magát. Sok ugyan nem kell belőle e Artheniorban lányegesebben kisebb közutcai labirintusban, de inkább egy másodperc olvasás utáni meggyőződés, mint plusz egy órányi tétlen séta rossz eltájékozódás miatt.*
- Elnézést a siettetésért. *Kezdi, mikor társa beérti. Közelebb lépve lejjebb veszi a hangját.* -Csak hogy őszinte legyek, ki nem állhatom az efféle "közösségi területeket". Az emberek, a zaj, a szag, és a bolháktól nyüzsgő ágyak... *Kifejezetten undorodott képet vág az utolsóhoz, majd visszaterelve a témát folytatja.* - Nincs kifejezetten fontos üzleti dolgom a Vérkertnél, úgyhogy ígérem, hogy nem vesztegetünk a kelleténél több időt. Mondja, maga hova valósi? *Jut hirtelen eszébe. Hiszen eddig még meg sem kérdezte tőle ezt a kellő információt.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-15 18:04:32
Üzenet elküldve: 2020-08-15 18:04:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Piszkos anyagiak //
* Most, hogy az építkezést befejezték végre rátérhetnek a fizetésre. A két alkalmazottat a Sellőház fogja honorálni. Elgnek jár a fizetése, Droggna meg most fogja leperkálni a járandóságát.*
- Na gyere ide Drogg öcsém!* Szól oda neki és ő is elindul a törp felé.*
- Na szép munkát végeztünk itt, d e azt hiszem ideje lesz most már külön válnunk. Remélem sok hasznos tudást a fejedbe szívtál ez alatt az idő alatt. Ha valaha is szükséged lenne rám, akkor keress nyugodtan. A munkád természetesen nem ingyen vettem igénybe, szóval most rögtön itt ki is fizetlek.* Azzal elő is vesz négy súlyos erszényt, amelyekben összesen 1000 lapul. Minden egyes erszény 250 aranyat rejt. Át is nyújtja ezeket Pörölytörő Drogghyannak
. Amint átvette az erszényeket a kezét nyújtja.*
- Na az istenek óvjanak téged öcsém! Majd még egyszer biztosan találkozunk.* Aztán a két munkást keresi fel.*
- Jól dolgoztatok fiúk! Most elmegyek, hogy tárgyaljak a béretekről, mivel ezt csak nem számolhatjuk a rendes pénzetekkel. Lazítsatok!* Velük is kezet ráz és elindul a Sellőház felé.*
* Most, hogy az építkezést befejezték végre rátérhetnek a fizetésre. A két alkalmazottat a Sellőház fogja honorálni. Elgnek jár a fizetése, Droggna meg most fogja leperkálni a járandóságát.*
- Na gyere ide Drogg öcsém!* Szól oda neki és ő is elindul a törp felé.*
- Na szép munkát végeztünk itt, d e azt hiszem ideje lesz most már külön válnunk. Remélem sok hasznos tudást a fejedbe szívtál ez alatt az idő alatt. Ha valaha is szükséged lenne rám, akkor keress nyugodtan. A munkád természetesen nem ingyen vettem igénybe, szóval most rögtön itt ki is fizetlek.* Azzal elő is vesz négy súlyos erszényt, amelyekben összesen 1000 lapul. Minden egyes erszény 250 aranyat rejt. Át is nyújtja ezeket Pörölytörő Drogghyannak
. Amint átvette az erszényeket a kezét nyújtja.*- Na az istenek óvjanak téged öcsém! Majd még egyszer biztosan találkozunk.* Aztán a két munkást keresi fel.*
- Jól dolgoztatok fiúk! Most elmegyek, hogy tárgyaljak a béretekről, mivel ezt csak nem számolhatjuk a rendes pénzetekkel. Lazítsatok!* Velük is kezet ráz és elindul a Sellőház felé.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-04 16:29:17
Üzenet elküldve: 2020-08-04 16:29:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Szerencsére elkerültem a banditákat. Bár még most sem vagyok biztos benne.~ *Kilép a sikátorból* ~Nocsak ez biztos a lakónegyed, itt él a kikötő csőcselékje.~ *Undorral az arcán szemléli a házakat.* ~Szánalmas dolog ilyen helyen lakni. Biztos vagyok benne hogy az itteni fogadók sem lesznek túl impozánsak. De nincs más ez vagy a mocskos utca.~ *A szemével egy embert keres. Végre meglát egyet.* -Elnézést kérek uram, megmondaná nekem hogy merre találom a legközellebbi fogadót? -A Rumos Rókalyukra gondol? Menjen egyenesen aztán jobbra, nem lehet eltéveszteni. -Nagyon szépen köszönöm uram. *Tovább indul arra ammere a férfi mutatta.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-07-27 15:52:09
Üzenet elküldve: 2020-07-27 15:52:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
// Zárás //
* A munka gördülékenyen halad, bár azért elég hosszadalmas. Viszont a csapat már elég jól össze szokott ez alatt a hosszú idő alatt. A hatok csak szinte egy szempillantás alatt eltelnek. Mire ez bekövetkezik már nem csak kívülről látszik, hogy lassan elkészül a hely. Végül aztán ez is bekövetkezik. Az utolsó mozzanat az, hogy Elg belevési a nevüket egy jól látható helyre. Na meg nem csak a név a fontos, de az idő is. Napra pontosan vési ezt is bele, mert számára ez lényeges. Drogg meg közben feltesz egy kérdést neki.*
- Nos maga az épület ezzel el is készült. Össze dobunk még egy kutat, hogy legyen mindig friss víz és utána vége az építkezésnek.* Válaszolja és aztán elvonul pihenni. Nem kell mindent egy nap alatt megcsinálni. Másnap kijelöli a helyet és a két munkásnak kiosztja a feladatait.*
- Nos fiúk, amíg ti ástok, mi idehordjuk az építőanyagokat.* Azzal, ha nincs ellenvetés Droggal nekilát idecipelni a kőtéglákból. Ez jóval hamarabb megvan, mint az ásás, mivel az egyre csak lassabban fog haladni. Egy bizonyos mélység után már nem is lehet úgy ásni, hogy fentről nem segítenek. Kötél segítségével kötelet engednek le és azzal húzzák ki a homokot. A munka gördülékenyebb haladása érdekében gyakorta váltják egymást ásás közben. Addig tart az ásás, amíg el nem érik az vízzáró réteget. Onnantól már nem sok dolog van. Kívülről felfalazzák, majd egy aprócska tetőt húznak felé. Na meg persze behelyezik a tekerő szerkezetet. Aztán az egészet meglocsolják vízzel, hogy a mészpor megkössön.*
- Na most vagyunk teljesen készen. Gratulálok uraim! Egy élmény volt együtt dolgozni veletek.* Ráz mindegyikükkel kezet az építész.*
A hozzászólás írója (Elgroon Tramal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.27 15:56:14
// Zárás //
* A munka gördülékenyen halad, bár azért elég hosszadalmas. Viszont a csapat már elég jól össze szokott ez alatt a hosszú idő alatt. A hatok csak szinte egy szempillantás alatt eltelnek. Mire ez bekövetkezik már nem csak kívülről látszik, hogy lassan elkészül a hely. Végül aztán ez is bekövetkezik. Az utolsó mozzanat az, hogy Elg belevési a nevüket egy jól látható helyre. Na meg nem csak a név a fontos, de az idő is. Napra pontosan vési ezt is bele, mert számára ez lényeges. Drogg meg közben feltesz egy kérdést neki.*
- Nos maga az épület ezzel el is készült. Össze dobunk még egy kutat, hogy legyen mindig friss víz és utána vége az építkezésnek.* Válaszolja és aztán elvonul pihenni. Nem kell mindent egy nap alatt megcsinálni. Másnap kijelöli a helyet és a két munkásnak kiosztja a feladatait.*
- Nos fiúk, amíg ti ástok, mi idehordjuk az építőanyagokat.* Azzal, ha nincs ellenvetés Droggal nekilát idecipelni a kőtéglákból. Ez jóval hamarabb megvan, mint az ásás, mivel az egyre csak lassabban fog haladni. Egy bizonyos mélység után már nem is lehet úgy ásni, hogy fentről nem segítenek. Kötél segítségével kötelet engednek le és azzal húzzák ki a homokot. A munka gördülékenyebb haladása érdekében gyakorta váltják egymást ásás közben. Addig tart az ásás, amíg el nem érik az vízzáró réteget. Onnantól már nem sok dolog van. Kívülről felfalazzák, majd egy aprócska tetőt húznak felé. Na meg persze behelyezik a tekerő szerkezetet. Aztán az egészet meglocsolják vízzel, hogy a mészpor megkössön.*
- Na most vagyunk teljesen készen. Gratulálok uraim! Egy élmény volt együtt dolgozni veletek.* Ráz mindegyikükkel kezet az építész.*
A hozzászólás írója (Elgroon Tramal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.27 15:56:14
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-07-23 15:55:55
Üzenet elküldve: 2020-07-23 15:55:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*Elg a kérdésekre és azok kifejtésére, most sem fukarkodik a szavakkal. Mindent alaposan és elég részletesen elmagyaráz mindenkinek. Így a munka tökéletes összhangban végezhető, és mindenki végezheti azt, amivel megbízták. Majd újra a munkára fordítja a figyelmet. A folyamat, azaz a tető is lassan elkészül. Elg új, de gyakorlatilag már könnyebb munkákra hívja fel a figyelmet. Drogg és a főnöke a lépcsővel foglalkozik, míg a két munkás Gregor, és Michal a padlót kezdik el lerakni. A lépcsőkkel hamar végeznek, hisz jól láthatóan nem sok van belőle az épületben. Ezután a fűtésre, azaz a kályhákra és a kandallóra terelődik a téma. A munka hatok múlva ér a végéhez közel, noha nem nehéz munkák, inkább alaposságot és figyelmet igényel, és ezt nehéz összekapni. Főleg hogy a tartósság, és a tűzbiztonság az elsődleges. A konyhák kiépítése is elég sok munkával jár, hisz itt sem lehet sem füst sem omlás veszély, mert az alkimisták elég trehány egyedek, és az életül múlik azon, hogy jó főző helyeket használnak. a hatok csak szálnak, de az épület végre átadhatóvá válik. Kint ahogy a késznek látszó épületnél vési négyük nevét az alapzatba.*
- Mi van még hátra? Olyan sok minden már nem lehet, hisz mindent elvégeztünk nem?
*Elg a kérdésekre és azok kifejtésére, most sem fukarkodik a szavakkal. Mindent alaposan és elég részletesen elmagyaráz mindenkinek. Így a munka tökéletes összhangban végezhető, és mindenki végezheti azt, amivel megbízták. Majd újra a munkára fordítja a figyelmet. A folyamat, azaz a tető is lassan elkészül. Elg új, de gyakorlatilag már könnyebb munkákra hívja fel a figyelmet. Drogg és a főnöke a lépcsővel foglalkozik, míg a két munkás Gregor, és Michal a padlót kezdik el lerakni. A lépcsőkkel hamar végeznek, hisz jól láthatóan nem sok van belőle az épületben. Ezután a fűtésre, azaz a kályhákra és a kandallóra terelődik a téma. A munka hatok múlva ér a végéhez közel, noha nem nehéz munkák, inkább alaposságot és figyelmet igényel, és ezt nehéz összekapni. Főleg hogy a tartósság, és a tűzbiztonság az elsődleges. A konyhák kiépítése is elég sok munkával jár, hisz itt sem lehet sem füst sem omlás veszély, mert az alkimisták elég trehány egyedek, és az életül múlik azon, hogy jó főző helyeket használnak. a hatok csak szálnak, de az épület végre átadhatóvá válik. Kint ahogy a késznek látszó épületnél vési négyük nevét az alapzatba.*
- Mi van még hátra? Olyan sok minden már nem lehet, hisz mindent elvégeztünk nem?
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-07-12 20:30:51
Üzenet elküldve: 2020-07-12 20:30:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kóbor és Kócos //
*Xurra laposakat pislogva, kicsit dülöngélve veszi át a felé nyújtott zsebkendőt, a noszogatásra pedig először bizonytalanul, kicsit grimaszolva húzza végig a nyelvén. Balarick íze van. A kezdeti húzódozás után pár minutummal már egykedvű rutinnal törölget, illetve inkább gyakorlatilag nyalogatja a zsebkendőt, mint kevésbé rendhagyó kölykök a gyümölcsös jégzúzalékot a vásárban. A környező események meg beszédfoszlányok lassú, formátlanul és légiesen úszó dolgokká egyszerűsödnek körülötte. Kivéve egy dolgot. Az az egy úgy rázza fel, mint amikor valaki tökmagrágcsálás közben egy keserű szemre harap. ~Szappan.~ A kénköves démoni síkok borzalmait simán kenterbe verő rémség visszataszítóan huppogó neve felállítja Xurra tarkóján a szőrt. Napsárga szemei nagyra nyílnak, mint a grabancánál fogott macskáé, ami felé vizes szivaccsal közelítenek. Xurra már csak tudja.
Amíg Balarick elnézést meg mindenféle inkvizíciós kellékeket, és még több elnézést kér, a kis szurtos igyekszik beleolvadni a fal mintájába. Behúzza a nyakát, mintha nem is lenne és szép óvatosan elkezd hátrálni. Csak a zsebkendőt nyalogatja gépiesen, pedig be se beszélték neki, hogy baja lesz tőle, ha abbahagyja. Így lopja a távolságot, amíg észre nem veszik, de akkor aztán iszkiri, visítva rohan, amerre lát.*
- Ne szappan, ne szappan neeeeeeeeeeeee! Fújfújfujjjj!
*Amikor a konyhába berobbanva zsákutcába keveredik, jobb híján megkapaszkodik a pincelejárat korlátjában és szorítja, mintha az élete múlna rajta. Balarick már tudja, hogy egy ilyen helyről jóval nehezebb lefejteni a kislányt, mint azt az emberfia gondolná.
Lerantea asszonyság csak értetlenül és meglepetten pislog a dologra, míg Hinia fel nem világosítja a történtekről. Mielőtt az alkimista nekigyürkőzne, hogy lefaragja Xurrát a korlátról, ami a kis körmöktől már most is forgácsot könnyezik, Lerantea asszonyság leinti a fiatalokat és odahajol a mindenre elszánt mélységi kölyök füléhez. Súg neki valamit, amire Xurra tekintete hökkenten fordul felé, aztán súg neki még valamit, amire a kis szurtos csak tétován megrázza a fejét és nagyokat pislog az asszonyságra. A következő odasúgott mondat után kis grimasz rándul a kölyök képére és beletörődő bólogatásba kezd. Lerantea asszonyság a kezét nyújtja, Xurra pedig egy hatalmas sóhaj után elereszti a korlátot és a néni kezébe csúsztatja kormos ujjacskáit.*
- De fel fogom írni *prüszköli durcásan Balarick felé.* - A listárma... listámra! *Nyomatékul meg is szívja az orrát, de az a híg takonykacsepp hamar visszakúszik az ajka fölé. Letörölné az ingujjában, de az egyik keze Lerantea asszonyság kezében van, a másikkal meg a zsebkendőt fogja, tehát automatikusan kiejti a lehetőségek közül, úgyhogy inkább kinyújtja fölfelé a nyelvét, amennyire csak tudja és lenyalja.*
- Menjetek, takarítsatok össze *mondja Lerantea.* - Addig én lecsutakolom a kis vakarékot. Gyere életem. *És Xurra megy. Csak hogy világos legyen, ezt az eseményt a Lanawini Krónikák mindegyike külön oldalon, vastagított, piros betűkkel fogja jegyezni, ahogy az olyan jelentős történéseket szokás, mint a városok alapítása, az istenek kinyilatkozása vagy a numarói éneklő piócák hatalomátvétele az ismert világ felett.*
*Xurra laposakat pislogva, kicsit dülöngélve veszi át a felé nyújtott zsebkendőt, a noszogatásra pedig először bizonytalanul, kicsit grimaszolva húzza végig a nyelvén. Balarick íze van. A kezdeti húzódozás után pár minutummal már egykedvű rutinnal törölget, illetve inkább gyakorlatilag nyalogatja a zsebkendőt, mint kevésbé rendhagyó kölykök a gyümölcsös jégzúzalékot a vásárban. A környező események meg beszédfoszlányok lassú, formátlanul és légiesen úszó dolgokká egyszerűsödnek körülötte. Kivéve egy dolgot. Az az egy úgy rázza fel, mint amikor valaki tökmagrágcsálás közben egy keserű szemre harap. ~Szappan.~ A kénköves démoni síkok borzalmait simán kenterbe verő rémség visszataszítóan huppogó neve felállítja Xurra tarkóján a szőrt. Napsárga szemei nagyra nyílnak, mint a grabancánál fogott macskáé, ami felé vizes szivaccsal közelítenek. Xurra már csak tudja.
Amíg Balarick elnézést meg mindenféle inkvizíciós kellékeket, és még több elnézést kér, a kis szurtos igyekszik beleolvadni a fal mintájába. Behúzza a nyakát, mintha nem is lenne és szép óvatosan elkezd hátrálni. Csak a zsebkendőt nyalogatja gépiesen, pedig be se beszélték neki, hogy baja lesz tőle, ha abbahagyja. Így lopja a távolságot, amíg észre nem veszik, de akkor aztán iszkiri, visítva rohan, amerre lát.*
- Ne szappan, ne szappan neeeeeeeeeeeee! Fújfújfujjjj!
*Amikor a konyhába berobbanva zsákutcába keveredik, jobb híján megkapaszkodik a pincelejárat korlátjában és szorítja, mintha az élete múlna rajta. Balarick már tudja, hogy egy ilyen helyről jóval nehezebb lefejteni a kislányt, mint azt az emberfia gondolná.
Lerantea asszonyság csak értetlenül és meglepetten pislog a dologra, míg Hinia fel nem világosítja a történtekről. Mielőtt az alkimista nekigyürkőzne, hogy lefaragja Xurrát a korlátról, ami a kis körmöktől már most is forgácsot könnyezik, Lerantea asszonyság leinti a fiatalokat és odahajol a mindenre elszánt mélységi kölyök füléhez. Súg neki valamit, amire Xurra tekintete hökkenten fordul felé, aztán súg neki még valamit, amire a kis szurtos csak tétován megrázza a fejét és nagyokat pislog az asszonyságra. A következő odasúgott mondat után kis grimasz rándul a kölyök képére és beletörődő bólogatásba kezd. Lerantea asszonyság a kezét nyújtja, Xurra pedig egy hatalmas sóhaj után elereszti a korlátot és a néni kezébe csúsztatja kormos ujjacskáit.*
- De fel fogom írni *prüszköli durcásan Balarick felé.* - A listárma... listámra! *Nyomatékul meg is szívja az orrát, de az a híg takonykacsepp hamar visszakúszik az ajka fölé. Letörölné az ingujjában, de az egyik keze Lerantea asszonyság kezében van, a másikkal meg a zsebkendőt fogja, tehát automatikusan kiejti a lehetőségek közül, úgyhogy inkább kinyújtja fölfelé a nyelvét, amennyire csak tudja és lenyalja.*
- Menjetek, takarítsatok össze *mondja Lerantea.* - Addig én lecsutakolom a kis vakarékot. Gyere életem. *És Xurra megy. Csak hogy világos legyen, ezt az eseményt a Lanawini Krónikák mindegyike külön oldalon, vastagított, piros betűkkel fogja jegyezni, ahogy az olyan jelentős történéseket szokás, mint a városok alapítása, az istenek kinyilatkozása vagy a numarói éneklő piócák hatalomátvétele az ismert világ felett.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-30 20:35:02
Üzenet elküldve: 2020-06-30 20:35:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az eltűnt rokonság nyomában //
*Némán figyeli tippje után Rhulet, ahogy az ablakra pillant, a kijelentésre biccent egyet. Teljesen háttérbe húzódik, de kicsit összerezzen, ahogy Rhule az ajtóra csap le. A szavaira még a nyakát is beljebb húzza, és hátrébb lép.
~Csak nem töri be tényleg? ~ Villan át elméjén a kérdés, de erről majd alkalomadtán le fogja beszélni. Legfeljebb kérdezősködnek, a környéken és visszajönnek később.
Sajnos erre sem érkezik válasz, és a dühödt kijelentésre már lépne Rhule mögé, hogy megfékezze, mikor az ajtórésnyire nyílik. Fellélegzik, és továbbra is a háttérben maradva figyeli az eseményeket. Ezután azonban az ajtóban megjelenik valaki, és halk párbeszéd indul el Rhule és a házban levő akárki között. Közelebb lép, és fülelni kezd, így azt a fiatalúrra végződő mondatot elcsípi a nő részéről. Meglepve pillant Rhule-ra majd az ajtó túloldalán álló nőre. ~Inkább lányra.~ Úgy sejti a lány vele egy idős lehet, vagy kicsivel fiatalabb. Nagy megdöbbenésére az ajtóban veszteglő leány, a cickányképű, asszonyomnak szólítja Rhule anyját. Ezt nem tudja hova tenni, jó persze elég sok mindent mesélt Rhule, de ezeket most valahogy elfeledte ebben a szokatlan helyzetben. Nagy levegőt vesz, hogy bemutatkozik, de Rhule sietősebbnek tartja, hogy anyjához menjen, így csendben követi. Vagyis követné, de mivel látja Rhule kicsit összezuhanni, inkább mellélép.*
- Hé, nagy levegő, nyugodj meg, és minden rendben lesz. *súgja halkan, és még alkarját is elkapva megszorítja bátorítón a férfit. Ha találkozik tekintetük, akkor csendben biccent, és szolidan elmosolyodik.
Elérik Rhule anyjának a szobáját, és a lány zavart félős halk mentegetőzését hallja, majd Rhulet. Valahogy ösztönösen belépett a fiúval a szobába, és kicsit zavartan pillant most az ott bent uralkodó asszonyságra. Rhule anyjára. Csendben hallgatja a rövid kialakult párbeszédet, a pofonra majdhogynem odalép, hogy elkapja az asszony karját, de még idejében leállítja magát.
~Teysusra mi ütött belém, csak az anyja az, nem valami gyilkos haramia!~ Korholja meg magát, majd tovább figyeli az anyai ölelő karokat, amire fintorog kicsit, eszébe jut az sajátja, aki szándékosan ölelgette így mások előtt, mert tudta, hogy utálja, ha ölelgetik. Elfordítja a fejét az anya fia párostól, majd az eltűnt szóra fordul vissza feléjük, és pillant rájuk megint. Nos ha a lánynak elmulasztotta a bemutatást Rhule, ezt aligha kihagyhatja az anyjánál, aki eléggé szemrehányóan néz rájuk, vagy legalábbis olyannak tűnik. Előrébb lép, ahogy meghallja a nevét, és csak a szemét forgatja a hosszabb nevére. Előrébb lép.*
- A társa vagyok. *mondja, majd ráébred, hogy ez eléggé úgy hangzik, ahogy nem akarnák, így kiegészíti. Arra a félreértésre a saját anyja követelné Rhuletól, hogy házasodjanak meg. Nos, nem tudja milyen anya Rhule anyja, de ezt inkább elkerülné. *
- A harcos társa. Üdvözlöm, és leginkább Meirának szoktak szólítani. * Szavai végével apró félmosolyra húzódik ajka, majd próbál ebbe valami határozottságot csempészni, hogy valamivel idősebbnek tűnjön, mint ami. Ezután pedig tanácstalan hogy is legyen tovább. Nyújtsa a kezét kézfogásra vagy ne, mondjon még valamit vagy ne. Segítségkérőn pillant Rhulera, a labda visszadobva a feladónak.*
*Némán figyeli tippje után Rhulet, ahogy az ablakra pillant, a kijelentésre biccent egyet. Teljesen háttérbe húzódik, de kicsit összerezzen, ahogy Rhule az ajtóra csap le. A szavaira még a nyakát is beljebb húzza, és hátrébb lép.
~Csak nem töri be tényleg? ~ Villan át elméjén a kérdés, de erről majd alkalomadtán le fogja beszélni. Legfeljebb kérdezősködnek, a környéken és visszajönnek később.
Sajnos erre sem érkezik válasz, és a dühödt kijelentésre már lépne Rhule mögé, hogy megfékezze, mikor az ajtórésnyire nyílik. Fellélegzik, és továbbra is a háttérben maradva figyeli az eseményeket. Ezután azonban az ajtóban megjelenik valaki, és halk párbeszéd indul el Rhule és a házban levő akárki között. Közelebb lép, és fülelni kezd, így azt a fiatalúrra végződő mondatot elcsípi a nő részéről. Meglepve pillant Rhule-ra majd az ajtó túloldalán álló nőre. ~Inkább lányra.~ Úgy sejti a lány vele egy idős lehet, vagy kicsivel fiatalabb. Nagy megdöbbenésére az ajtóban veszteglő leány, a cickányképű, asszonyomnak szólítja Rhule anyját. Ezt nem tudja hova tenni, jó persze elég sok mindent mesélt Rhule, de ezeket most valahogy elfeledte ebben a szokatlan helyzetben. Nagy levegőt vesz, hogy bemutatkozik, de Rhule sietősebbnek tartja, hogy anyjához menjen, így csendben követi. Vagyis követné, de mivel látja Rhule kicsit összezuhanni, inkább mellélép.*
- Hé, nagy levegő, nyugodj meg, és minden rendben lesz. *súgja halkan, és még alkarját is elkapva megszorítja bátorítón a férfit. Ha találkozik tekintetük, akkor csendben biccent, és szolidan elmosolyodik.
Elérik Rhule anyjának a szobáját, és a lány zavart félős halk mentegetőzését hallja, majd Rhulet. Valahogy ösztönösen belépett a fiúval a szobába, és kicsit zavartan pillant most az ott bent uralkodó asszonyságra. Rhule anyjára. Csendben hallgatja a rövid kialakult párbeszédet, a pofonra majdhogynem odalép, hogy elkapja az asszony karját, de még idejében leállítja magát.
~Teysusra mi ütött belém, csak az anyja az, nem valami gyilkos haramia!~ Korholja meg magát, majd tovább figyeli az anyai ölelő karokat, amire fintorog kicsit, eszébe jut az sajátja, aki szándékosan ölelgette így mások előtt, mert tudta, hogy utálja, ha ölelgetik. Elfordítja a fejét az anya fia párostól, majd az eltűnt szóra fordul vissza feléjük, és pillant rájuk megint. Nos ha a lánynak elmulasztotta a bemutatást Rhule, ezt aligha kihagyhatja az anyjánál, aki eléggé szemrehányóan néz rájuk, vagy legalábbis olyannak tűnik. Előrébb lép, ahogy meghallja a nevét, és csak a szemét forgatja a hosszabb nevére. Előrébb lép.*
- A társa vagyok. *mondja, majd ráébred, hogy ez eléggé úgy hangzik, ahogy nem akarnák, így kiegészíti. Arra a félreértésre a saját anyja követelné Rhuletól, hogy házasodjanak meg. Nos, nem tudja milyen anya Rhule anyja, de ezt inkább elkerülné. *
- A harcos társa. Üdvözlöm, és leginkább Meirának szoktak szólítani. * Szavai végével apró félmosolyra húzódik ajka, majd próbál ebbe valami határozottságot csempészni, hogy valamivel idősebbnek tűnjön, mint ami. Ezután pedig tanácstalan hogy is legyen tovább. Nyújtsa a kezét kézfogásra vagy ne, mondjon még valamit vagy ne. Segítségkérőn pillant Rhulera, a labda visszadobva a feladónak.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-27 09:15:02
Üzenet elküldve: 2020-06-27 09:15:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az eltűnt rokonság nyomában //
* Rhule csalódottan hátrál el egy lépést az ajtótól, miután kopogtatására nem érkezik válasz. Meira ekkor adja neki a fülest, hogy az ablaknál odabent mintha mozdult volna valaki. Az ifjú erre felkapja a fejét, tekintete a megnevezett függönyre siklik, s bár nem lát most ott senkit, mintha a drapéria bojtjai még mindig finoman ringatóznának. Az ablak megfelelően záródónak tűnik, így nem gondolná, hogy a huzat játszadozik velük. Valaki van odabent, de nem méltóztatik ajtót nyitni. Óvatosságból talán?*
- Megpróbálom.* nyugtázza Meira javaslatát. Ismét közelebb lép az ajtóhoz, öklével a korábbinál jóval határozottabban követelve a bebocsátást. Homlokán verejtékcsepp gördül végig.
~Ilyen meleg volna?~
- Én...* kezdene bele, de hangja elcsuklik. Nyel egy nagyot és megacélozza akaratát.* Rhule Bedowir vagyok, nyissa már valaki ki ezt az átkozott ajtót, vagy betöröm.* kicsit erélyesebbre sikeredett mondandója, mint tervezte, de elragadta a hév. Felelet nem érkezik, az ajtó nem mozdul. A férfi haragos tekintettel fordul útitársa felé.*
- Ezek tényleg nem hagynak nekem más választást.* fortyog felkészülve arra, hogy most nyomban berúgja ezt az istenekverte tákolmányt. Meg is fordul, de abban a pillanatban halk kattanás hallatszik és a kilincs lenyomódik. Az ajtórésben nagy ijedt barna szempár jelenik meg, egy hozzátartozó sovány arccal.*
- Na, végre.* köszörüli meg a torkát Rhule és önkénytelen mozdulattal megigazítja magán az inget.* Örvendek.* próbál szépíteni belépőjén, de nem igen van értelme.*
- Hasonlít rá.* szólal meg a vékony hangú nő. Rhule nem tehet róla, s tudja nem szép dolog, de leginkább egy cickányra emlékezteti a fiatal lány.*
- Hm? Kire?* kérdez vissza.*
- Hát a fiatalúrra.* lábadnak könnybe egy pillanat alatt a barna szemek.*
- Áh, igen, gyakran mondták.* Rhule viszont sosem vette különösebben jó néven a hasonlítgatást, most sem teszi.*
- Anyámat keresem. Azt mondták itt találom.* kezd bele, mert már nagyon unja az ajtóban ácsorgást.*
- Az asszonyom odafent van, gyengélkedik. Jöjjenek beljebb.* siklik kérdőn tekintete Meira irányába, Rhule azonban elmulasztja a hölgy bemutatását.*
- Vezessen hozzá, kérem.* utasítja a lányt. Hátranéz Meirára, hogy a lány követi-e. Anyja szobájához közeledve minden lépéssel veszik ki belőle egy adagnyi bátorság, így úgy érzi jól jönne a támogatást, amit a lány jelenléte nyújthat neki.*
- Asszonyom.* lép be először a szolgálólány az elfüggönyözött, sötét szobába.* Látogatója érkezett.*
- Hát nem megmondtam, hogy ne nyiss ajtót senkinek Te mihaszna lány!* csattan fel az asszony jól ismert hangja a szoba egyik sarkából.
- De...* kezdene mentegetőzni a cickányképű lány, de Rhule néhány határozott lépéssel a szoba közepén terem.*
- Én vagyok az anyám.* igyekszik kihúzni magát, de gyomra apró gombóccá szorul nyomban, hogy szemtől szemben találja magát rég nem látott anyjával.*
- Hogy? Byrion, hát visszatértél?* siklik ki az asszony a takarók alól és egy fiatal leány fürgeségével pattan fel az ágyból, hogy a fiú elé siessen.*
- Nem anyám, csupán én vagyok az, Rhule.
* Az asszony fiúéhoz hasonlatos szürke szeme könnybe lábad. Egy pillanatig meredten bámulja a nála másfél fejjel magasabb férfit, majd vékony karja mozgásba lendül, s egy jókora pofonnal üdvözli régen látott fiát. Rhulet meglepi a dolog, szeme elkerekedik, de nem mozdul.*
- Te...te...* dadogja a nő, nehezen türtőzteti érzelmeit.* Hát hol késlekedtél eddig?* lép közelebb és átöleli a fiút.
Rhulet feszélyezi a helyzet, s csak ügyetlen félkézzel karolja át a törékeny asszonyt.*
- Sajnálom, anyám.* hogy mit sajnál és mit egyáltalán nem az egy hosszú beszélgetést igényelne, aminek nem most jött el az ideje. Anyja is összeszedi magát, szipog még egyet, majd elhúzódik, tartása ismét fejedelmi.*
- Byrion és a kedves arája eltűntek. Elő kell kerítened őket.* hangzik el a parancs, majd a szürke tekintet Meirára téved.* Elmulasztottál valamit Fiam.*
- Igen, ő itt Elrainieth Meiratalah * mutatja be teljes, a lány által nem kedvelt nevén Meirát.* Ő az én...* néz segélykérőn a lányra, nem találva hirtelen a megfelelő szavakat.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.27 09:20:44
* Rhule csalódottan hátrál el egy lépést az ajtótól, miután kopogtatására nem érkezik válasz. Meira ekkor adja neki a fülest, hogy az ablaknál odabent mintha mozdult volna valaki. Az ifjú erre felkapja a fejét, tekintete a megnevezett függönyre siklik, s bár nem lát most ott senkit, mintha a drapéria bojtjai még mindig finoman ringatóznának. Az ablak megfelelően záródónak tűnik, így nem gondolná, hogy a huzat játszadozik velük. Valaki van odabent, de nem méltóztatik ajtót nyitni. Óvatosságból talán?*
- Megpróbálom.* nyugtázza Meira javaslatát. Ismét közelebb lép az ajtóhoz, öklével a korábbinál jóval határozottabban követelve a bebocsátást. Homlokán verejtékcsepp gördül végig.
~Ilyen meleg volna?~
- Én...* kezdene bele, de hangja elcsuklik. Nyel egy nagyot és megacélozza akaratát.* Rhule Bedowir vagyok, nyissa már valaki ki ezt az átkozott ajtót, vagy betöröm.* kicsit erélyesebbre sikeredett mondandója, mint tervezte, de elragadta a hév. Felelet nem érkezik, az ajtó nem mozdul. A férfi haragos tekintettel fordul útitársa felé.*
- Ezek tényleg nem hagynak nekem más választást.* fortyog felkészülve arra, hogy most nyomban berúgja ezt az istenekverte tákolmányt. Meg is fordul, de abban a pillanatban halk kattanás hallatszik és a kilincs lenyomódik. Az ajtórésben nagy ijedt barna szempár jelenik meg, egy hozzátartozó sovány arccal.*
- Na, végre.* köszörüli meg a torkát Rhule és önkénytelen mozdulattal megigazítja magán az inget.* Örvendek.* próbál szépíteni belépőjén, de nem igen van értelme.*
- Hasonlít rá.* szólal meg a vékony hangú nő. Rhule nem tehet róla, s tudja nem szép dolog, de leginkább egy cickányra emlékezteti a fiatal lány.*
- Hm? Kire?* kérdez vissza.*
- Hát a fiatalúrra.* lábadnak könnybe egy pillanat alatt a barna szemek.*
- Áh, igen, gyakran mondták.* Rhule viszont sosem vette különösebben jó néven a hasonlítgatást, most sem teszi.*
- Anyámat keresem. Azt mondták itt találom.* kezd bele, mert már nagyon unja az ajtóban ácsorgást.*
- Az asszonyom odafent van, gyengélkedik. Jöjjenek beljebb.* siklik kérdőn tekintete Meira irányába, Rhule azonban elmulasztja a hölgy bemutatását.*
- Vezessen hozzá, kérem.* utasítja a lányt. Hátranéz Meirára, hogy a lány követi-e. Anyja szobájához közeledve minden lépéssel veszik ki belőle egy adagnyi bátorság, így úgy érzi jól jönne a támogatást, amit a lány jelenléte nyújthat neki.*
- Asszonyom.* lép be először a szolgálólány az elfüggönyözött, sötét szobába.* Látogatója érkezett.*
- Hát nem megmondtam, hogy ne nyiss ajtót senkinek Te mihaszna lány!* csattan fel az asszony jól ismert hangja a szoba egyik sarkából.
- De...* kezdene mentegetőzni a cickányképű lány, de Rhule néhány határozott lépéssel a szoba közepén terem.*
- Én vagyok az anyám.* igyekszik kihúzni magát, de gyomra apró gombóccá szorul nyomban, hogy szemtől szemben találja magát rég nem látott anyjával.*
- Hogy? Byrion, hát visszatértél?* siklik ki az asszony a takarók alól és egy fiatal leány fürgeségével pattan fel az ágyból, hogy a fiú elé siessen.*
- Nem anyám, csupán én vagyok az, Rhule.
* Az asszony fiúéhoz hasonlatos szürke szeme könnybe lábad. Egy pillanatig meredten bámulja a nála másfél fejjel magasabb férfit, majd vékony karja mozgásba lendül, s egy jókora pofonnal üdvözli régen látott fiát. Rhulet meglepi a dolog, szeme elkerekedik, de nem mozdul.*
- Te...te...* dadogja a nő, nehezen türtőzteti érzelmeit.* Hát hol késlekedtél eddig?* lép közelebb és átöleli a fiút.
Rhulet feszélyezi a helyzet, s csak ügyetlen félkézzel karolja át a törékeny asszonyt.*
- Sajnálom, anyám.* hogy mit sajnál és mit egyáltalán nem az egy hosszú beszélgetést igényelne, aminek nem most jött el az ideje. Anyja is összeszedi magát, szipog még egyet, majd elhúzódik, tartása ismét fejedelmi.*
- Byrion és a kedves arája eltűntek. Elő kell kerítened őket.* hangzik el a parancs, majd a szürke tekintet Meirára téved.* Elmulasztottál valamit Fiam.*
- Igen, ő itt Elrainieth Meiratalah * mutatja be teljes, a lány által nem kedvelt nevén Meirát.* Ő az én...* néz segélykérőn a lányra, nem találva hirtelen a megfelelő szavakat.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.27 09:20:44
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-26 22:29:45
Üzenet elküldve: 2020-06-26 22:29:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Kóbor és Kócos //
*Balarick nem is sejti, hogy sajátos bambasága milyen sokszor menti meg kényelmetlen, szívet csikaró dilemmákon való merengéstől. Az ő logikája egyszerű: tetszett neki Hinia. Annak idején, egyszer. Az az egyszer viszont még mindig tart. De tudja jól, hogy Hinia férjnél van. Ezt tudja, semmi többet. De mindegy is, egy csók talán csak ártatlan reménysugár, talán több, de Balarick nem engedheti meg magának. Nem az érzelmi felkavaródásról van szó, az ellen úgysem tud védekezni. Inkább csak a hírnévről. Nem a város legkeresettebb alkimistája, de úgy biztosan nem is lesz az, ha kiderül, hogy férjes asszonyokat csókolgat. A gondolat persze nem jut eme logikai útvesztő végére, még csak ajtót sem tudja kinyitni. Nem, Balarick bambasága alattomosabb. Nem most, hiszen úgyis dolog van meg izgalom. Majd este, majd egy vagy két pohár bor után, majd amikor Xurra már horkol, amikor Vancsevicze néni még jobban horkol, akkor a plafont bámulva az ágyában eszébe fog jutni Hinia ajka. Az ajkáról pedig a lomok alatti sóhaj. És vélhetően több arasznyit fognak haladni az égen a csillagok, mire eljut addig a konklúzióig, hogy az a sóhaj talán, esetleg, lehet hogy, lehetségesen valami másra is akart utalni.
Tehát ez még mind az este meséje, most Xurra öklendezése van, amihez itt termet rögvest, és most szeme sarkából látja csak a kirohanó Hiniát. A kislányok csínyét ő lassabban rakja össze, mint a jelenet nőnemű tagjai. A cipője orrát nézve csak megcsóválja fejét, aztán rájön mit is kellene tenni, de mivel nem a saját lakásában van, így kissé tanácstalan. Zsebéből egy szövetzsebkendőt húz elő, a szurtos kislány felé nyújtja, miután meggyőződött arról, hogy a vörös szemekbe vélhetően nem került méreg.*
- Ebbe töröld a nyelved, meg köpköd oda azt, ami ki akar még jönni* sóhajtja, és felegyenesedik, hogy alaposabban szétnézzen a szobában. Szerencsére Hinia villámgyorsan visszatér, és beszámol a bajok okozójáról, legalábbis a kétéltűek csoportját illetően.*
- Sárga és fekete. Az jó. Mármint jobb eset. Abból nem lesz baj. A kék foltos lenne valódi probléma* motyogja maga elé, és ahogy ismét végignéz a bazsajgó Xurrán, mármint az egész Xurrán, tetőtől talpig, jobbról balra, nem kifelejtve a tojás nyálkától csöpögő részeket se, akkor önkéntelenül is fáradtan megdörzsöli orrnyergét. A sötételf kislánnyal való közös élet beláthatatlan mennyiségű takarítással kezd járni. Eltelik pár lélegzetvétel, majd összeszedi magát. Az ajtóban toporgó Hiniára pillant.*
- Köszönöm. És sajnálom. Borzasztóan sajnálom. Ezt.
*Széttárja kezeit a szoba teljes látképét illetően. Lomok a lépcsőfeljárón, hányás meg tojás nyálka nyomok mindenütt. Balarick azért egymaga nem így szokott vendégségben lenni.*
- Szükségünk lenne egy jó nagy pohár vízre öblögetéshez, és szappanra is, hogy lemossa az arcát, meg nyelvét, meg... mindenét. Igazság szerint így nem vihetem haza Vancsevicze nénihez.
*A szavak a közös tervezés gondolatainak nyomán potyognak ki belőle. Ha Xurra eddig csak aranyos különcnek, egy szegény szurtos békának tűnt a túlméretes ingben, akkor a mostani állapotában már tényleg egy kikerülendő koszhalmazzá vált. Ezt még Balarick is belátja.*
- Röstellem, hogy szívességet kell kérjek, de meg tudna itt fürödni, és aztán átöltözni Xurra? Addig én feltakarítom a szobát.
*Közli halkan, tényleg a kérlelő hangját elővéve, és nem restell részt venni a rendrakásban, amit vélhetően úgysem fog tudni győzködés nélkül magára vállalni, ismerve Hiniáékat.*
*Balarick nem is sejti, hogy sajátos bambasága milyen sokszor menti meg kényelmetlen, szívet csikaró dilemmákon való merengéstől. Az ő logikája egyszerű: tetszett neki Hinia. Annak idején, egyszer. Az az egyszer viszont még mindig tart. De tudja jól, hogy Hinia férjnél van. Ezt tudja, semmi többet. De mindegy is, egy csók talán csak ártatlan reménysugár, talán több, de Balarick nem engedheti meg magának. Nem az érzelmi felkavaródásról van szó, az ellen úgysem tud védekezni. Inkább csak a hírnévről. Nem a város legkeresettebb alkimistája, de úgy biztosan nem is lesz az, ha kiderül, hogy férjes asszonyokat csókolgat. A gondolat persze nem jut eme logikai útvesztő végére, még csak ajtót sem tudja kinyitni. Nem, Balarick bambasága alattomosabb. Nem most, hiszen úgyis dolog van meg izgalom. Majd este, majd egy vagy két pohár bor után, majd amikor Xurra már horkol, amikor Vancsevicze néni még jobban horkol, akkor a plafont bámulva az ágyában eszébe fog jutni Hinia ajka. Az ajkáról pedig a lomok alatti sóhaj. És vélhetően több arasznyit fognak haladni az égen a csillagok, mire eljut addig a konklúzióig, hogy az a sóhaj talán, esetleg, lehet hogy, lehetségesen valami másra is akart utalni.
Tehát ez még mind az este meséje, most Xurra öklendezése van, amihez itt termet rögvest, és most szeme sarkából látja csak a kirohanó Hiniát. A kislányok csínyét ő lassabban rakja össze, mint a jelenet nőnemű tagjai. A cipője orrát nézve csak megcsóválja fejét, aztán rájön mit is kellene tenni, de mivel nem a saját lakásában van, így kissé tanácstalan. Zsebéből egy szövetzsebkendőt húz elő, a szurtos kislány felé nyújtja, miután meggyőződött arról, hogy a vörös szemekbe vélhetően nem került méreg.*
- Ebbe töröld a nyelved, meg köpköd oda azt, ami ki akar még jönni* sóhajtja, és felegyenesedik, hogy alaposabban szétnézzen a szobában. Szerencsére Hinia villámgyorsan visszatér, és beszámol a bajok okozójáról, legalábbis a kétéltűek csoportját illetően.*
- Sárga és fekete. Az jó. Mármint jobb eset. Abból nem lesz baj. A kék foltos lenne valódi probléma* motyogja maga elé, és ahogy ismét végignéz a bazsajgó Xurrán, mármint az egész Xurrán, tetőtől talpig, jobbról balra, nem kifelejtve a tojás nyálkától csöpögő részeket se, akkor önkéntelenül is fáradtan megdörzsöli orrnyergét. A sötételf kislánnyal való közös élet beláthatatlan mennyiségű takarítással kezd járni. Eltelik pár lélegzetvétel, majd összeszedi magát. Az ajtóban toporgó Hiniára pillant.*
- Köszönöm. És sajnálom. Borzasztóan sajnálom. Ezt.
*Széttárja kezeit a szoba teljes látképét illetően. Lomok a lépcsőfeljárón, hányás meg tojás nyálka nyomok mindenütt. Balarick azért egymaga nem így szokott vendégségben lenni.*
- Szükségünk lenne egy jó nagy pohár vízre öblögetéshez, és szappanra is, hogy lemossa az arcát, meg nyelvét, meg... mindenét. Igazság szerint így nem vihetem haza Vancsevicze nénihez.
*A szavak a közös tervezés gondolatainak nyomán potyognak ki belőle. Ha Xurra eddig csak aranyos különcnek, egy szegény szurtos békának tűnt a túlméretes ingben, akkor a mostani állapotában már tényleg egy kikerülendő koszhalmazzá vált. Ezt még Balarick is belátja.*
- Röstellem, hogy szívességet kell kérjek, de meg tudna itt fürödni, és aztán átöltözni Xurra? Addig én feltakarítom a szobát.
*Közli halkan, tényleg a kérlelő hangját elővéve, és nem restell részt venni a rendrakásban, amit vélhetően úgysem fog tudni győzködés nélkül magára vállalni, ismerve Hiniáékat.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-22 20:53:18
Üzenet elküldve: 2020-06-22 20:53:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* A tűzfal következik a feladatok sorában. Drog most sem tartja magában a kérdéseit amire Elg most is kész válaszolni.*
- Nem barátom. A sárgerenda fogja tartani a tetőt. A tűzfalat pont a tető háromszög szögelése fogja megadni. A tűzfal szerepe az, hogy a szél ne tudjon alányúlni a tetőnek. Képzeld el, hogy ha bejutna egy nagyobb széllökés az egyszerűen elvinné a tetőt. Hivatalosan nem is tűzfal a neve, hanem oromfal. A tűzfalakat igazából a nagy sorházakban használják a városokban. Amikor egy nagy házban többen laknak, akkor a padlások belül ilyen tűzfalakkal vannak lezárva. Ezek a falak a tetőn is túlnyúlnak. A cserepezés is tűzfaltól tűzfalig tart. Azt a kinyúló részt pedig macskalépcsőnek nevezik. Ha kigyullad a ház, akkor nem tud a tűz végigfutni az egész tetőt. Maximum az egyik macskalépcsőtől a másikig. Na, de vissza a munkához!* Adja ki az utasítást. A tűzfalba azért még mind a két oldalon becsempészik egy-egy kicsi ablakocskát is, hogy a padlásra jusson elég fény. A törp is jól végzi a saját munkáját, így nemsokára készen van az egész tető. A munkálatoknak lassan, de biztosan vége szakad. Már csak az épület belseje van hátra.*
- Na fiúk már közel a cél, de azért még van munkánk bőven. Kályhák, lépcsők, padlózat. Ezek mind ránk várnak még.* Vázolja fel a teendők hosszú sorát. Kezdeni a lépcsőkkel kezdik. Anyag van bent, mivel már hordtak be neki korábban. Ő és Drogg a ezzel foglalkoznak, amíg a másik két munkás a szobákban teszik le a deszkákat a padlóra. Lépcsőkből nincs sok, ezért hamar végeznek ezzel, így hát a két mester ezután foglalkozhat a kályhákkal meg a központi nagy kandallóval. A hely ki van hagyva és még anyag is van. A kandalló igazából egyszerű, mert az egy nagy tűztér, ami egy folyamatosan szűkülő járatban végződik. A kályhák már kicsivel bonyolultabbak, mivel ott külön járatokat kell építeni a füstnek, de legalább kicsik, mivel csak a lakószobákat kell velük befűteni. Aztán ott van egy kis kemence a konyhába, amit úgy alakítanak ki, hogy sütni főzni lehessen benne. Aztán még egy kis főzőhelyet kialakít amit az alkímiai kísérletekhez és a téli fűtéshez is lehet használni. Végül is egy kis kályha ez kicsit átalakítva. Hatok múlva lesznek csak ezzel is készen, hiszen ezt nem lehet elkapkodni. A munkások, addigra már az összes padlózati részt lerakták. Amíg ők ténykednek Droggal, addig azok az ajtókat, ablakok meg az egyéb ilyen apróságokat teszik a helyükre. Hosszú idő telt el, de végre készen van az épület. Az utolsó tennivaló nem más, mint a nevük bevésése a egy alsó kőtéglába. Elg gondosan jár el, amikor a neveket viszi fel a falra. A nevek mögé kerülnek a munkában betöltött szerepek is, meg egy évszám.*
- Látjátok ezt? Készen vagyunk. Az épület készen van. Még pár kiegészítő dolgot kívülre felhúzunk és annyi. Ezek már csak ilyen levezető munkák lesznek.
* A tűzfal következik a feladatok sorában. Drog most sem tartja magában a kérdéseit amire Elg most is kész válaszolni.*
- Nem barátom. A sárgerenda fogja tartani a tetőt. A tűzfalat pont a tető háromszög szögelése fogja megadni. A tűzfal szerepe az, hogy a szél ne tudjon alányúlni a tetőnek. Képzeld el, hogy ha bejutna egy nagyobb széllökés az egyszerűen elvinné a tetőt. Hivatalosan nem is tűzfal a neve, hanem oromfal. A tűzfalakat igazából a nagy sorházakban használják a városokban. Amikor egy nagy házban többen laknak, akkor a padlások belül ilyen tűzfalakkal vannak lezárva. Ezek a falak a tetőn is túlnyúlnak. A cserepezés is tűzfaltól tűzfalig tart. Azt a kinyúló részt pedig macskalépcsőnek nevezik. Ha kigyullad a ház, akkor nem tud a tűz végigfutni az egész tetőt. Maximum az egyik macskalépcsőtől a másikig. Na, de vissza a munkához!* Adja ki az utasítást. A tűzfalba azért még mind a két oldalon becsempészik egy-egy kicsi ablakocskát is, hogy a padlásra jusson elég fény. A törp is jól végzi a saját munkáját, így nemsokára készen van az egész tető. A munkálatoknak lassan, de biztosan vége szakad. Már csak az épület belseje van hátra.*
- Na fiúk már közel a cél, de azért még van munkánk bőven. Kályhák, lépcsők, padlózat. Ezek mind ránk várnak még.* Vázolja fel a teendők hosszú sorát. Kezdeni a lépcsőkkel kezdik. Anyag van bent, mivel már hordtak be neki korábban. Ő és Drogg a ezzel foglalkoznak, amíg a másik két munkás a szobákban teszik le a deszkákat a padlóra. Lépcsőkből nincs sok, ezért hamar végeznek ezzel, így hát a két mester ezután foglalkozhat a kályhákkal meg a központi nagy kandallóval. A hely ki van hagyva és még anyag is van. A kandalló igazából egyszerű, mert az egy nagy tűztér, ami egy folyamatosan szűkülő járatban végződik. A kályhák már kicsivel bonyolultabbak, mivel ott külön járatokat kell építeni a füstnek, de legalább kicsik, mivel csak a lakószobákat kell velük befűteni. Aztán ott van egy kis kemence a konyhába, amit úgy alakítanak ki, hogy sütni főzni lehessen benne. Aztán még egy kis főzőhelyet kialakít amit az alkímiai kísérletekhez és a téli fűtéshez is lehet használni. Végül is egy kis kályha ez kicsit átalakítva. Hatok múlva lesznek csak ezzel is készen, hiszen ezt nem lehet elkapkodni. A munkások, addigra már az összes padlózati részt lerakták. Amíg ők ténykednek Droggal, addig azok az ajtókat, ablakok meg az egyéb ilyen apróságokat teszik a helyükre. Hosszú idő telt el, de végre készen van az épület. Az utolsó tennivaló nem más, mint a nevük bevésése a egy alsó kőtéglába. Elg gondosan jár el, amikor a neveket viszi fel a falra. A nevek mögé kerülnek a munkában betöltött szerepek is, meg egy évszám.*
- Látjátok ezt? Készen vagyunk. Az épület készen van. Még pár kiegészítő dolgot kívülre felhúzunk és annyi. Ezek már csak ilyen levezető munkák lesznek.
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-22 10:09:57
Üzenet elküldve: 2020-06-22 10:09:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*Az építkezés az utolsó szakaszaihoz ért végre, noha a valós vég még odébb van. Elg újabb feladatokat ad ki, amik még normálisak is.*
- A tűzfalat nem korábban kellett volna felrakni? Mielőtt a tetőgerendákat felraktuk, hisz azok is tartják azokat nem? Vagy hol tervezzük felhúzni?
*A kérdései ugyan fontosak, és a félelftől nem kell tartania a téren hogy nem, elégíti ki a törpe kíváncsiságát. A folyamat leírása szokás szerint részletes, ez becsüli is Drogg a főnökében. A tűzfalak felhúzása körülményes, de pár nap alatt azokat is felhúzzák. Majd újra a fránya vizes égetés jön. Viszont most nem várnak napokat, hanem lent kezdenek el dolgozni, ezt azért örömmel veszi hogy haladnak tovább. A kéménynél nem sok magyarázni való van, Elg rajza és a jelölések a padlón egész megkönnyítik a munkájukat. Ezen résznél is hamar a végére érnek, legalábbis a tetőig. Itt Elg ismét a bizalmát fejezi ki a törpe felé, ami Droggot büszkeséggel tölti el. A kéménnyel hamarabb végez mint a társai a cserepezéssel. Noha a magassággal nincs gondja, hisz törpeként néha a mélységbe kellene bámulnia a tárnákban. Inkább az erejét használja ki, amivel a cserepeket a tető szintjére húzza, míg a többiek lerakodják és felhelyezik a helyükre. Nem mintha gondja lenne belőle, hogy kímélik e téren. De így legalább a balesetveszélyes törmelékektől és leesett cserépdaraboktól megtisztítja a helyet. Az utolsó szakaszoknál már ő is fent van biztosítani Elgnek a folyamatos anyagellátást. Az egészre egy hatot is eltöltenek, de meg is látszik az eredmény, ami nem csak Elget de a többi munkást is elégedettséggel tölti el. Még pár hat és teljesen elkészül az épület, amire már rég várnak. Elg újabb szavaira csak bólogatni tudnak.*
- Az már nem sok, és az eddigiekhez képest könnyebb lesz szerintem. De az már csak a végső munkálat lesz. Az a pár hat, jó munka mellett gyorsan elszáll.
*Az építkezés az utolsó szakaszaihoz ért végre, noha a valós vég még odébb van. Elg újabb feladatokat ad ki, amik még normálisak is.*
- A tűzfalat nem korábban kellett volna felrakni? Mielőtt a tetőgerendákat felraktuk, hisz azok is tartják azokat nem? Vagy hol tervezzük felhúzni?
*A kérdései ugyan fontosak, és a félelftől nem kell tartania a téren hogy nem, elégíti ki a törpe kíváncsiságát. A folyamat leírása szokás szerint részletes, ez becsüli is Drogg a főnökében. A tűzfalak felhúzása körülményes, de pár nap alatt azokat is felhúzzák. Majd újra a fránya vizes égetés jön. Viszont most nem várnak napokat, hanem lent kezdenek el dolgozni, ezt azért örömmel veszi hogy haladnak tovább. A kéménynél nem sok magyarázni való van, Elg rajza és a jelölések a padlón egész megkönnyítik a munkájukat. Ezen résznél is hamar a végére érnek, legalábbis a tetőig. Itt Elg ismét a bizalmát fejezi ki a törpe felé, ami Droggot büszkeséggel tölti el. A kéménnyel hamarabb végez mint a társai a cserepezéssel. Noha a magassággal nincs gondja, hisz törpeként néha a mélységbe kellene bámulnia a tárnákban. Inkább az erejét használja ki, amivel a cserepeket a tető szintjére húzza, míg a többiek lerakodják és felhelyezik a helyükre. Nem mintha gondja lenne belőle, hogy kímélik e téren. De így legalább a balesetveszélyes törmelékektől és leesett cserépdaraboktól megtisztítja a helyet. Az utolsó szakaszoknál már ő is fent van biztosítani Elgnek a folyamatos anyagellátást. Az egészre egy hatot is eltöltenek, de meg is látszik az eredmény, ami nem csak Elget de a többi munkást is elégedettséggel tölti el. Még pár hat és teljesen elkészül az épület, amire már rég várnak. Elg újabb szavaira csak bólogatni tudnak.*
- Az már nem sok, és az eddigiekhez képest könnyebb lesz szerintem. De az már csak a végső munkálat lesz. Az a pár hat, jó munka mellett gyorsan elszáll.
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-12 16:31:17
Üzenet elküldve: 2020-06-12 16:31:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kicsekkolva a Rumosból //
* Lisé berzenkedik magának, de ez az ébredező zúgó fejű Nazt most nem túlzottan izgatja. Annak örül, hogy legalább hasznossá teszi magát és kinyitja az ablakot. Ő lent reggelizik, amíg a vöröske bevásárol ezt-azt. A halra vonatkozó étel ajánlását nem támogatja a lány, de ez nem szegi kedvét a bárdnak.*
- Igazad lehet. Igazi vademberek leszünk. Magunk fogjuk megszerezni a napi betevőre valót.* Máris elképzeli, hogy egy szál kihegyezett bottal ácsorog a víz mellett. A gomba ragu sem hangzik rosszul, bár lövése sincs, hogy miképpen fogja elkészíteni, mert nála bizony semmilyen edény nincs. Hamar mind a ketten elintézik a maguk dolgát, hogy aztán indulásra készen álljanak az útra. Már a Lakónegyed kövét koptatják, amikor a Rókalány kérdést intéz felé.*
- Aludni? Hát összebújva a tábortűz mellett a csillagos ég alatt. Vagy talán egy barlangban, ahol aztán festünk a kezünkkel pár rajzot a falra az utókornak. Ez annyira izgalmasan hangzik.* Lelkendezik a fiú. Ebből biztosan fog írni majd valamilyen költeményt. Már nyoma sincs a reggeli fáradt énjének. Majd kicsattan a lelkesedéstől és az energiától. Régen érezte magát ilyen lelkesnek valami iránt.*
* Lisé berzenkedik magának, de ez az ébredező zúgó fejű Nazt most nem túlzottan izgatja. Annak örül, hogy legalább hasznossá teszi magát és kinyitja az ablakot. Ő lent reggelizik, amíg a vöröske bevásárol ezt-azt. A halra vonatkozó étel ajánlását nem támogatja a lány, de ez nem szegi kedvét a bárdnak.*
- Igazad lehet. Igazi vademberek leszünk. Magunk fogjuk megszerezni a napi betevőre valót.* Máris elképzeli, hogy egy szál kihegyezett bottal ácsorog a víz mellett. A gomba ragu sem hangzik rosszul, bár lövése sincs, hogy miképpen fogja elkészíteni, mert nála bizony semmilyen edény nincs. Hamar mind a ketten elintézik a maguk dolgát, hogy aztán indulásra készen álljanak az útra. Már a Lakónegyed kövét koptatják, amikor a Rókalány kérdést intéz felé.*
- Aludni? Hát összebújva a tábortűz mellett a csillagos ég alatt. Vagy talán egy barlangban, ahol aztán festünk a kezünkkel pár rajzot a falra az utókornak. Ez annyira izgalmasan hangzik.* Lelkendezik a fiú. Ebből biztosan fog írni majd valamilyen költeményt. Már nyoma sincs a reggeli fáradt énjének. Majd kicsattan a lelkesedéstől és az energiától. Régen érezte magát ilyen lelkesnek valami iránt.*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-10 13:07:29
Üzenet elküldve: 2020-06-10 13:07:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* A munkálatok újabb fázishoz érnek. Ideje végre beburkolni azt a tetőt cseréppel. Először viszont fel kell építeni a tűzfalat. Neki is lát Elg elmagyarázni a következő munkálatoknak.*
- Nos most már ideje neki látni a cserepezésnek, de azelőtt még a tűzfalakat kell felraknunk.* A tűzfal az nem egy ördöngösség az elején. Ugyan olyan falazás, csak itt egy háromszöget kell csinálni. A dolgot az nehezíti meg, hogy a magasban kell dolgozni. na meg, hogy később egyre nehezebb lesz kirakni a háromszög csúcsát, de ezt Elg megoldja, hiszen ő az építész. A két tűzfal az egy-egy nap. Aztán szépen belocsolják, hadd égjen be, de ezúttal nem lesz pihenő. Addig a földszinten tudnak munkálkodni. A kémény készítése pont aktuális. Különösebben ez sem jelent túl nagy munkát. Szintén csak egy előre megtervezett rajz alapján kell falazni. A munkásoknak itt nem is kell sokat dolgozniuk, csak a már behordott anyagokat adni a félvér kezébe. A tetőig ezt is felhúzzák egy nap alatt, hogy aztán fent folytassák a munkálatokat a cserepezéssel. A törpét kímélni Elgroon a tetőléceken való mászkálástól, ezért inkább a kémény további rakásával bízza meg. Már kinézi belőle, hogy képes legyen egy rajz alapján dolgozni. Viszont, ha mégis kérné, akkor elmagyarázná neki a dolgokat. Egy munkást adna is mellé, hogy segítsen neki az anyagok terén, amíg ő a másikkal rakná felfelé a cserepeket. A cserepezés nagyon hosszadalmas munka. Legalább egy hatig tart felrakni, még úgy is, ha a kémény után a többiek is besegítenek. Már az is nagy segítség, ha hordják a cserepeket. A törpétől nem fogja elvárni senki, hogy a léceken egyensúlyozzon. A hat letelte után végre elégedetten szemlélhetik meg a pofás kis épületet. Már szinte teljesen készen is vannak vele. A külseje már nem sokat fog változni. Pár ablak meg ajtó lesz beszerelve és kész is. A belsejét kell még kipofozni és kész. Lépcsők, kályhák meg a padlózat.*
- Nos uraim, ez a látkép már nem nagyon fog megváltozni. Szinte már készen is vagyunk. A belsejét kell elrendeznünk és készen is vagyunk. Az még vagy három hat lesz, mire minden a helyére fog kerülni.* Saccolja meg, mert a belső munkálatokból is van még bőven.*
* A munkálatok újabb fázishoz érnek. Ideje végre beburkolni azt a tetőt cseréppel. Először viszont fel kell építeni a tűzfalat. Neki is lát Elg elmagyarázni a következő munkálatoknak.*
- Nos most már ideje neki látni a cserepezésnek, de azelőtt még a tűzfalakat kell felraknunk.* A tűzfal az nem egy ördöngösség az elején. Ugyan olyan falazás, csak itt egy háromszöget kell csinálni. A dolgot az nehezíti meg, hogy a magasban kell dolgozni. na meg, hogy később egyre nehezebb lesz kirakni a háromszög csúcsát, de ezt Elg megoldja, hiszen ő az építész. A két tűzfal az egy-egy nap. Aztán szépen belocsolják, hadd égjen be, de ezúttal nem lesz pihenő. Addig a földszinten tudnak munkálkodni. A kémény készítése pont aktuális. Különösebben ez sem jelent túl nagy munkát. Szintén csak egy előre megtervezett rajz alapján kell falazni. A munkásoknak itt nem is kell sokat dolgozniuk, csak a már behordott anyagokat adni a félvér kezébe. A tetőig ezt is felhúzzák egy nap alatt, hogy aztán fent folytassák a munkálatokat a cserepezéssel. A törpét kímélni Elgroon a tetőléceken való mászkálástól, ezért inkább a kémény további rakásával bízza meg. Már kinézi belőle, hogy képes legyen egy rajz alapján dolgozni. Viszont, ha mégis kérné, akkor elmagyarázná neki a dolgokat. Egy munkást adna is mellé, hogy segítsen neki az anyagok terén, amíg ő a másikkal rakná felfelé a cserepeket. A cserepezés nagyon hosszadalmas munka. Legalább egy hatig tart felrakni, még úgy is, ha a kémény után a többiek is besegítenek. Már az is nagy segítség, ha hordják a cserepeket. A törpétől nem fogja elvárni senki, hogy a léceken egyensúlyozzon. A hat letelte után végre elégedetten szemlélhetik meg a pofás kis épületet. Már szinte teljesen készen is vannak vele. A külseje már nem sokat fog változni. Pár ablak meg ajtó lesz beszerelve és kész is. A belsejét kell még kipofozni és kész. Lépcsők, kályhák meg a padlózat.*
- Nos uraim, ez a látkép már nem nagyon fog megváltozni. Szinte már készen is vagyunk. A belsejét kell elrendeznünk és készen is vagyunk. Az még vagy három hat lesz, mire minden a helyére fog kerülni.* Saccolja meg, mert a belső munkálatokból is van még bőven.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-08 18:57:08
Üzenet elküldve: 2020-06-08 18:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*Elg figyelmeztetése jókor jött, a félelf nagyon belelovalta magát a munkába, de ez még mindig a jobbik eset. Hisz megtehetné, hogy csak néz miközben a munkások izzadnak, görnyednek a munka súlya alatt. Drogg nem csupán maga miatt kérte a pihenőt, hisz ő azért ennél keményebb törpe, de mindenkinek jó ha nem hal bele a végkimerülésbe. Amilyen tempót a főnökük diktál, már az is csoda hogy a munkások nem léptek le eddig. De a lényeg, az épület már egyre pofásabb. További hosszú munkanapok múlva már a deszkák elhelyezése lenne hátra.
Elg hamarosan új szakasz megkezdését jelenti be ezt Drogg és a duó csak bólintással veszi tudomásul. Hisz a munka, talán legkönnyebb része jön most. A terasz elkészítése és a kövek, majd a salak elhelyezése, a tető építéséhez képest bagatell munkának tűnik, noha az is elég fárasztó lesz a számukra. Amíg ők Elgel kint a lépcsőn dolgoznak, addig a munkások behordják azt, ami szükséges lesz a számukra a benti munkálatoknál. Nehéz és leterhelő munka ez a folyamat is de jól haladnak vele. Ez után a rész után újabb hosszú pihenőt iktat be Elg, önmagának és a munkásainak is, amire mindenkinek szüksége is van rá. Amint kipihenték magukat, és frissült elszántsággal vetik újra a munkába magukat. Pár óriás jelenik, meg akik az oszlopokat teszik a helyére, na meg tartják, amíg ők alul is rögzítik, majd a rájuk kerülő gerendát felhúzzák, és rögzítik az oszlopok tetején. Ezek után újabb tető munkálatba fognak, és egybe kötik a már megépített résszel. Így is rengeteg dolgot tudtak le hamarabb, hála az óriások egynapos segítségének. Az épület hamarosan elkészül, és ez a jó munkaerőnek, és a kitartó társaságnak köszönhető, no meg a ténynek hogy Elgnek hála az isteneknek nincs elfogultsága feléjük. Mire a harmadik szakasz végére érnek mindenki már csak a pihenést várja, hisz rengeteget halattak az elmúlt hatok alatt ismét.*
*Elg figyelmeztetése jókor jött, a félelf nagyon belelovalta magát a munkába, de ez még mindig a jobbik eset. Hisz megtehetné, hogy csak néz miközben a munkások izzadnak, görnyednek a munka súlya alatt. Drogg nem csupán maga miatt kérte a pihenőt, hisz ő azért ennél keményebb törpe, de mindenkinek jó ha nem hal bele a végkimerülésbe. Amilyen tempót a főnökük diktál, már az is csoda hogy a munkások nem léptek le eddig. De a lényeg, az épület már egyre pofásabb. További hosszú munkanapok múlva már a deszkák elhelyezése lenne hátra.
Elg hamarosan új szakasz megkezdését jelenti be ezt Drogg és a duó csak bólintással veszi tudomásul. Hisz a munka, talán legkönnyebb része jön most. A terasz elkészítése és a kövek, majd a salak elhelyezése, a tető építéséhez képest bagatell munkának tűnik, noha az is elég fárasztó lesz a számukra. Amíg ők Elgel kint a lépcsőn dolgoznak, addig a munkások behordják azt, ami szükséges lesz a számukra a benti munkálatoknál. Nehéz és leterhelő munka ez a folyamat is de jól haladnak vele. Ez után a rész után újabb hosszú pihenőt iktat be Elg, önmagának és a munkásainak is, amire mindenkinek szüksége is van rá. Amint kipihenték magukat, és frissült elszántsággal vetik újra a munkába magukat. Pár óriás jelenik, meg akik az oszlopokat teszik a helyére, na meg tartják, amíg ők alul is rögzítik, majd a rájuk kerülő gerendát felhúzzák, és rögzítik az oszlopok tetején. Ezek után újabb tető munkálatba fognak, és egybe kötik a már megépített résszel. Így is rengeteg dolgot tudtak le hamarabb, hála az óriások egynapos segítségének. Az épület hamarosan elkészül, és ez a jó munkaerőnek, és a kitartó társaságnak köszönhető, no meg a ténynek hogy Elgnek hála az isteneknek nincs elfogultsága feléjük. Mire a harmadik szakasz végére érnek mindenki már csak a pihenést várja, hisz rengeteget halattak az elmúlt hatok alatt ismét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1222-1241