Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Szolgálati terület (új) |  |
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:29:25
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:29:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//
*Csendesen figyel, szeme sem rezdül, s egyszerű, kissé együgyű módján érdeklődve hallgatja a magyarázatot, olykor bólogat, olykor pedig hümment rá, a növényt magát nem ismerte, de nem is hallott róla. Nem csoda. Se nem gyógyító, se nem vajákos, nem foglalkozott soha csupán a növények számára hasznosítható fajtájával. Érdeklődve csillan a tekintet, még a fej is félrebiccen kissé, mikor zavart vél felfedezni. Nem tudja mire vélni, a magyarázatra magára nem is számít, így váratlanul is érik a mondatok.*
- Afro... *Szalad fel a szemöldöke és abban a pillanatban kezd eszeveszetten pakolászni. Ortas nem az a szégyenlős fajta, valójában eddig nem is tudta, hogy létezik hasonló énje, így meglehetősen váratlanul éri.* Értem... értem... *Hadarja talán kissé gyorsabban, mint a szokványos, valahogy ne is akaródzik erről a témáról beszélni, Kaiykoval régóta ismerik egymást, de talán mégsem olyan régen. ~ Csak ősidők óta... ~ A vízzel nincs annyi dolog, mint amire számított, s a dézsa is előkészítve már régen, csupán tölteni kell, és pótolni a fogyó meleg vizet, újabbat és újabbat feltenni, de hamar elkészül. A téma melegében, ha úgy tetszik, mintegy előkészítve a meztelenséget, s megalapozva a néma hallgatást. Pedig nincs oka rá, hogy szégyenkezzen, hisz ismeri a lányt... talán mindig is ismerte.*
- Jó. Körbenézek. *Egyezik bele hamar. Valóban számos helyet ismer már, ugyan rövid ideig tartózkodott itt, de tudja, hogy a Sellőházban talán szükség lehet rá, miképp mindig akad boldogtalan ember, ki boldogságra vágyik, főleg a kikötőben. Nem mozdul, miközben Kaiyko keresgél. Arca hangyányit felderül:*
- Nem tudtam, hogy ott van. *Mosolyodik el halványan, bár visszahúzná azt is mi rajta van, emiatt ismét enyhe pír szédeleg arca köré. A felszólításra még inkább, de szótlan szabadul meg ruhájától, s ereszkedik a vízbe. Nem szisszen fel, arca sem rezdül, bár kellemesen forró és pihentető. Első reakciója talán a meghökkenés, mi úgy hal el, akár egy dörej, a csendes nyári éjszakán, a dereka körén érkező lábak váratlanul érik, de a válasz, csupán egy elégedett sóhaj.*
- Nem kell ezt tenned... ugye tudod? Meg tudom mosdani magam is... *Szól csendesen, anélkül, hogy hátranézne, vagy legalábbis ellenőrizné, hogy a lány is ruhátlan érkezett e, bár érzi nagyon is jól. Ettől függetlenül fejét hátrahajtva tűri hajának, vállának érintését, hamarosan szeme is lecsukódik.*
- Iria is így csinálta. *Szalad ki a száján egy végeláthatatlan perc után.* Mikor a gyerekek már elaludtak... csak akkor. Addig nem. *Mélyen zeng a hangja, lágyan száll, mint, mikor valaki mesél.*
- Addig míg ki nem hűlt a víz. *Szalad mosolyra az ajka, hogy aztán utána ismét penge vékonyra simuljon.*
//A földeken vár majd ránk//
*Csendesen figyel, szeme sem rezdül, s egyszerű, kissé együgyű módján érdeklődve hallgatja a magyarázatot, olykor bólogat, olykor pedig hümment rá, a növényt magát nem ismerte, de nem is hallott róla. Nem csoda. Se nem gyógyító, se nem vajákos, nem foglalkozott soha csupán a növények számára hasznosítható fajtájával. Érdeklődve csillan a tekintet, még a fej is félrebiccen kissé, mikor zavart vél felfedezni. Nem tudja mire vélni, a magyarázatra magára nem is számít, így váratlanul is érik a mondatok.*
- Afro... *Szalad fel a szemöldöke és abban a pillanatban kezd eszeveszetten pakolászni. Ortas nem az a szégyenlős fajta, valójában eddig nem is tudta, hogy létezik hasonló énje, így meglehetősen váratlanul éri.* Értem... értem... *Hadarja talán kissé gyorsabban, mint a szokványos, valahogy ne is akaródzik erről a témáról beszélni, Kaiykoval régóta ismerik egymást, de talán mégsem olyan régen. ~ Csak ősidők óta... ~ A vízzel nincs annyi dolog, mint amire számított, s a dézsa is előkészítve már régen, csupán tölteni kell, és pótolni a fogyó meleg vizet, újabbat és újabbat feltenni, de hamar elkészül. A téma melegében, ha úgy tetszik, mintegy előkészítve a meztelenséget, s megalapozva a néma hallgatást. Pedig nincs oka rá, hogy szégyenkezzen, hisz ismeri a lányt... talán mindig is ismerte.*
- Jó. Körbenézek. *Egyezik bele hamar. Valóban számos helyet ismer már, ugyan rövid ideig tartózkodott itt, de tudja, hogy a Sellőházban talán szükség lehet rá, miképp mindig akad boldogtalan ember, ki boldogságra vágyik, főleg a kikötőben. Nem mozdul, miközben Kaiyko keresgél. Arca hangyányit felderül:*
- Nem tudtam, hogy ott van. *Mosolyodik el halványan, bár visszahúzná azt is mi rajta van, emiatt ismét enyhe pír szédeleg arca köré. A felszólításra még inkább, de szótlan szabadul meg ruhájától, s ereszkedik a vízbe. Nem szisszen fel, arca sem rezdül, bár kellemesen forró és pihentető. Első reakciója talán a meghökkenés, mi úgy hal el, akár egy dörej, a csendes nyári éjszakán, a dereka körén érkező lábak váratlanul érik, de a válasz, csupán egy elégedett sóhaj.*
- Nem kell ezt tenned... ugye tudod? Meg tudom mosdani magam is... *Szól csendesen, anélkül, hogy hátranézne, vagy legalábbis ellenőrizné, hogy a lány is ruhátlan érkezett e, bár érzi nagyon is jól. Ettől függetlenül fejét hátrahajtva tűri hajának, vállának érintését, hamarosan szeme is lecsukódik.*
- Iria is így csinálta. *Szalad ki a száján egy végeláthatatlan perc után.* Mikor a gyerekek már elaludtak... csak akkor. Addig nem. *Mélyen zeng a hangja, lágyan száll, mint, mikor valaki mesél.*
- Addig míg ki nem hűlt a víz. *Szalad mosolyra az ajka, hogy aztán utána ismét penge vékonyra simuljon.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 23:11:26
Üzenet elküldve: 2019-08-19 23:11:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ikta Crouren//
*Eredetileg úgy tűnt, jól ki fognak jönni egymással, de a buzgó válaszadási hullám abbamarad. Nem baj, ha a fickó hallgat, amikor épp nem kell beszélnie, de a kérdésekre illene reagálni. Azonban az első reakciója egy kérdés, ami igazából vagy a gyanút hivatott eloszlatni róla, vagy... Nem, nem akar túl kapkodva következtetéseket levonni.*
- Egyelőre én kérdezek, ha nincs hozzá közöd, mondd azt. Ne kérdéssel felelj a kérdésre, még akkor sem, ha az magában hordozza a választ. Írd fel, később még szükséged lehet erre a szabályra, úgy fest, gyorsan felejtesz.
*Ha már arra sem emlékszik, mi történt az éjjel, akkor aztán ki tudja, erre a beszélgetésre meddig fog. Valami zavar lehet az agyával. Persze a szerzetes még mindig nem akar ítélkezni.*
- Sajnos nem érem be akármilyen mágussal, de nem hinném, hogy csak a Sötét Nagyfőnök irányíthatna el ahhoz, aki nekem kell. Ha nem tudod, akkor viszont nem igazán látom értelmét a dolognak a továbbiakban...
*Azonban hirtelen a férfi lelkesedése megsorokszorozódik, miközben olyan érdekes dolgokat állít, miszerint Sa'Tereth őt hívja. Nevetséges gondolat, de a tény, hogy ilyen következtetésre jutott, azt jelenti, hogy cimborál a sötét oldallal. Kiváló túsz lehetne, emberi pajzs, vallatási alany... De Komblard nem tud eltekinteni a ténytől, hogy ez az alak hülye. Ha még kellene is a Sötét Nagyfőnöknek, akkor is legfeljebb bedobni a cápák közé. Semmiféle stratégiai előnyt nem biztosítana neki a félnótás, nem kerülne vele alkupozícióba, nem tudna meg tőle semmit, és nem utolsó sorban ha elmenne vele a Vérkertbe, akkor vajon Sa'Tereth habozna egy pillanatig lesújtani villámával csak azért, mert van egy foglya? Nem. A tökéletes katona, semmit nem ér az ellenség kezében, ő viszont bármikor maga elé kaphatja, ha repül a kilőtt nyílvessző.
~ Átkozott Sa'Tereth, megint túljártál az eszemen! ~
Talán ha kicsit a fickóval tartana, hátha tényleg a Vérkertbe megy... Csak amint kiderül, hogy nem kell a Főnöknek, onnantól megint bajok lesznek. Nem, túl sok kockázat a semmiért.*
- Figyelj, új dolgokat kell felírnod! Add át a Sötét Nagyfőnöknek, a fény küldötte keresi a zavargásokért felelős mágust, valamint a hölgydémont a polipcsápokkal, és... nagyjából ennyi. Ő úgyis tudja majd, hol keressen, ha bármelyikükről elcsepegtetne valamit. Lekötelezne vele, szolgálóit próbára tehetné, engem talán eltüntethetne, meg ilyenek... Főként csak szórakozhatna egy jót, miközben talán folyik a vér, nem tudom... Nem igazán hiszem, hogy meglepne valami ilyesmivel, de hátha. Nem tudom, hogy mennek arra a dolgok. Ami a feliratot illeti... igen, mostanság kerülhetett ide.
*Reméli, hogy a fickó megjegyezte a dolgokat, bár a lelke mélyén tudja, hogí erre vajmi kevés esély van. Vacak küldöncöt talált, de hát mindenki abból gazdálkodik, ami van.*
- Jó mulatást! Ne feledd az üzenetet!
*Ő maga pedig elindul a világítótoronyhoz, éjjel oly' szépen lehetett látni onnan az őrjöngő hullámokat, és talán ott megszállja az ihlet. Szép kilátás...
~ Csak tudnám, miért mindig a hülyékkel ver az ég. Mintha nem lenne elég bajom saját magammal... Utálom a szakállasokat! ~*
*Eredetileg úgy tűnt, jól ki fognak jönni egymással, de a buzgó válaszadási hullám abbamarad. Nem baj, ha a fickó hallgat, amikor épp nem kell beszélnie, de a kérdésekre illene reagálni. Azonban az első reakciója egy kérdés, ami igazából vagy a gyanút hivatott eloszlatni róla, vagy... Nem, nem akar túl kapkodva következtetéseket levonni.*
- Egyelőre én kérdezek, ha nincs hozzá közöd, mondd azt. Ne kérdéssel felelj a kérdésre, még akkor sem, ha az magában hordozza a választ. Írd fel, később még szükséged lehet erre a szabályra, úgy fest, gyorsan felejtesz.
*Ha már arra sem emlékszik, mi történt az éjjel, akkor aztán ki tudja, erre a beszélgetésre meddig fog. Valami zavar lehet az agyával. Persze a szerzetes még mindig nem akar ítélkezni.*
- Sajnos nem érem be akármilyen mágussal, de nem hinném, hogy csak a Sötét Nagyfőnök irányíthatna el ahhoz, aki nekem kell. Ha nem tudod, akkor viszont nem igazán látom értelmét a dolognak a továbbiakban...
*Azonban hirtelen a férfi lelkesedése megsorokszorozódik, miközben olyan érdekes dolgokat állít, miszerint Sa'Tereth őt hívja. Nevetséges gondolat, de a tény, hogy ilyen következtetésre jutott, azt jelenti, hogy cimborál a sötét oldallal. Kiváló túsz lehetne, emberi pajzs, vallatási alany... De Komblard nem tud eltekinteni a ténytől, hogy ez az alak hülye. Ha még kellene is a Sötét Nagyfőnöknek, akkor is legfeljebb bedobni a cápák közé. Semmiféle stratégiai előnyt nem biztosítana neki a félnótás, nem kerülne vele alkupozícióba, nem tudna meg tőle semmit, és nem utolsó sorban ha elmenne vele a Vérkertbe, akkor vajon Sa'Tereth habozna egy pillanatig lesújtani villámával csak azért, mert van egy foglya? Nem. A tökéletes katona, semmit nem ér az ellenség kezében, ő viszont bármikor maga elé kaphatja, ha repül a kilőtt nyílvessző.
~ Átkozott Sa'Tereth, megint túljártál az eszemen! ~
Talán ha kicsit a fickóval tartana, hátha tényleg a Vérkertbe megy... Csak amint kiderül, hogy nem kell a Főnöknek, onnantól megint bajok lesznek. Nem, túl sok kockázat a semmiért.*
- Figyelj, új dolgokat kell felírnod! Add át a Sötét Nagyfőnöknek, a fény küldötte keresi a zavargásokért felelős mágust, valamint a hölgydémont a polipcsápokkal, és... nagyjából ennyi. Ő úgyis tudja majd, hol keressen, ha bármelyikükről elcsepegtetne valamit. Lekötelezne vele, szolgálóit próbára tehetné, engem talán eltüntethetne, meg ilyenek... Főként csak szórakozhatna egy jót, miközben talán folyik a vér, nem tudom... Nem igazán hiszem, hogy meglepne valami ilyesmivel, de hátha. Nem tudom, hogy mennek arra a dolgok. Ami a feliratot illeti... igen, mostanság kerülhetett ide.
*Reméli, hogy a fickó megjegyezte a dolgokat, bár a lelke mélyén tudja, hogí erre vajmi kevés esély van. Vacak küldöncöt talált, de hát mindenki abból gazdálkodik, ami van.*
- Jó mulatást! Ne feledd az üzenetet!
*Ő maga pedig elindul a világítótoronyhoz, éjjel oly' szépen lehetett látni onnan az őrjöngő hullámokat, és talán ott megszállja az ihlet. Szép kilátás...
~ Csak tudnám, miért mindig a hülyékkel ver az ég. Mintha nem lenne elég bajom saját magammal... Utálom a szakállasokat! ~*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 21:50:54
Üzenet elküldve: 2019-08-19 21:50:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard Silkton//
~Hadd jártassa a száját. Mindig az ad információt, aki beszél.~
*Szemét forgatja az utcai látképen keresgélve a isteni színjáték folytatását, persze hallójáratai sem restek hallgatni a bőbeszédűt.*
~Nem vagyok beszédes típus? Ezt remekül eltaláltad... „Utánajárok”. Remek. Legalább nem akarsz a végtelenségig rám akaszkodni... „Este”? Valami történt este? Ez az alak este is itt volt, de most látja először ezeket a betűket? Akkor ma reggelre kerültek fel?~
- Valami történt az éjszaka folyamán?
*Valójában magának okozta a sérüléseket, de talán jobb is ha egy kérdéses hitűt meghagy a maga képzeletében. Ha tényleg a Sa'Tereth műve volt, márpedig valószínűleg az, akkor az a szolgájának szólt.*
- Ha a sötét úr területén akarsz varázslót fogni, akkor rossz helyen jársz. Próbálkozz a Vérkertben. Lassacskán indulhat is a vadászat.
*Az utolsó mondatot énekelgeti és kivillantja a Bestia vigyorát, aki a vérre szomjazik.*
- Bestia... A Bestia! *Végre kiszökött a torzan boldog arc ismeretsége.* Nekem szólt! Engem keres! Nem figyelmeztet, hanem hív!
*Világgá kürtöli a boldogságát és még ugrándozik is.*
- Szóval ez „Xurra” ma reggelre került fel?
~Lehet hogy nekem szól.~
*Ha a köpenyes válaszol, hát válaszol, ha nem, akkor nem.
Megindul ivót keresni, ott folyik legjobban az információ.
Ha a másik vele tart, akkor tartson, ellenkező esetben elköszön tőle egy „Szerencsés boszorkányvadászatot!”-tal.*
~Hadd jártassa a száját. Mindig az ad információt, aki beszél.~
*Szemét forgatja az utcai látképen keresgélve a isteni színjáték folytatását, persze hallójáratai sem restek hallgatni a bőbeszédűt.*
~Nem vagyok beszédes típus? Ezt remekül eltaláltad... „Utánajárok”. Remek. Legalább nem akarsz a végtelenségig rám akaszkodni... „Este”? Valami történt este? Ez az alak este is itt volt, de most látja először ezeket a betűket? Akkor ma reggelre kerültek fel?~
- Valami történt az éjszaka folyamán?
*Valójában magának okozta a sérüléseket, de talán jobb is ha egy kérdéses hitűt meghagy a maga képzeletében. Ha tényleg a Sa'Tereth műve volt, márpedig valószínűleg az, akkor az a szolgájának szólt.*
- Ha a sötét úr területén akarsz varázslót fogni, akkor rossz helyen jársz. Próbálkozz a Vérkertben. Lassacskán indulhat is a vadászat.
*Az utolsó mondatot énekelgeti és kivillantja a Bestia vigyorát, aki a vérre szomjazik.*
- Bestia... A Bestia! *Végre kiszökött a torzan boldog arc ismeretsége.* Nekem szólt! Engem keres! Nem figyelmeztet, hanem hív!
*Világgá kürtöli a boldogságát és még ugrándozik is.*
- Szóval ez „Xurra” ma reggelre került fel?
~Lehet hogy nekem szól.~
*Ha a köpenyes válaszol, hát válaszol, ha nem, akkor nem.
Megindul ivót keresni, ott folyik legjobban az információ.
Ha a másik vele tart, akkor tartson, ellenkező esetben elköszön tőle egy „Szerencsés boszorkányvadászatot!”-tal.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 19:08:58
Üzenet elküldve: 2019-08-19 19:08:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ikta Crouren//
*A fickó a fejét rázza, ez jó hír. Mármint... az attól függ, kinek. Komblardnak kevésbé. Tippre a mélységi épp most kezdi beleásni magát valamibe, amihez nem sok köze lehet, legalábbis néhányan ezt így gondolják azok közül, akiknek beleszólása van a dologba.*
- Nem a beszédes típus, mi? Nem baj, így is megoldjuk *sóhajtja, bár azért jobban szereti, mikor nem csak ő beszél végig. A másik oldalról meg így övé lesz a színpad, ezt az állapotot is meg tudná szokni. Gyorsan mérlegeli, kezdhet-e így valamit a fickóval, vagy hogy érdekli-e egyáltalán, ha semmi köze a különös éjszakai jelenségekhez. Alapvetően ahol valami furcsa jelenség történik, ott szeret belegabalyodni, de ha már benne van valamiben, azt utálja lezáratlanul hagyni.*
- Szóval azt mondod, nem tudod, mit jelent? Én is most látom először, de majd utánajárok.
*Zárja le a dolgot, hiszen valami történik itt, van egy szó vagy név a kezükben, mi kell még? Ennyiből egy teljes hatalomátvételt le lehetne leplezni előre, és meg lehetne idejében állítani! Persze ilyesmiről biztos nincs szó, Sa'Tereth már úgyis főnök ezen a részen, nem kell megerőltetnie magát.*
- Attól függ. Ha van ennek bármi köze az estéhez, akkor hadd halljak mindent! Bár lehet, azzal kéne indítanom, neked van-e közöd hozzá? El is magyarázom, miért! Ha neked van valami közöd hozzá, azonban nem tudod, ki vagy mi az a Xurra, akkor Xurrának nincs köze az égi jelenségekhez, tehát számomra nincs jelentősége. Na, azt már tippre megmondom, hogy nem te csináltad, nem vagy te olyan nagy mágus. Akkor hát... Mi voltál te, valami véráldozat? Annak se túl jó, ha még itt vagy, de megmagyarázná a különös sebeket... Kinek kell hát lerónom tiszteletemet azokért a csodálatos égi jelenségekért?
*Egy sötételf mágus? Már a lehetőség is nevetséges. Soha eggyel se találkozott még, és ha ez a fickó lenne is itt az első, hát... nehezen hinné, hogy ekkora dolog tapad a kezéhez. Nem is hinné el. Ellenben ha bármi hasznossal tud szolgálni, akkor mindenki jól járhat... Ekkor jut eszébe, hogy a fickó részét picit elfelejtette a dologban, illene neki is ajánlania valamit a válaszokért cserébe.*
- Kapsz érte húsz aranyat. Vagy... tudod mit? Legyen ötven, ha hasznos dolgokat tudsz mondani. Annyit megér, ha találkozhatok a tegnap éjszakai dolgok mögött álló páratlan erejű varázshasználóval.
*A fickó a fejét rázza, ez jó hír. Mármint... az attól függ, kinek. Komblardnak kevésbé. Tippre a mélységi épp most kezdi beleásni magát valamibe, amihez nem sok köze lehet, legalábbis néhányan ezt így gondolják azok közül, akiknek beleszólása van a dologba.*
- Nem a beszédes típus, mi? Nem baj, így is megoldjuk *sóhajtja, bár azért jobban szereti, mikor nem csak ő beszél végig. A másik oldalról meg így övé lesz a színpad, ezt az állapotot is meg tudná szokni. Gyorsan mérlegeli, kezdhet-e így valamit a fickóval, vagy hogy érdekli-e egyáltalán, ha semmi köze a különös éjszakai jelenségekhez. Alapvetően ahol valami furcsa jelenség történik, ott szeret belegabalyodni, de ha már benne van valamiben, azt utálja lezáratlanul hagyni.*
- Szóval azt mondod, nem tudod, mit jelent? Én is most látom először, de majd utánajárok.
*Zárja le a dolgot, hiszen valami történik itt, van egy szó vagy név a kezükben, mi kell még? Ennyiből egy teljes hatalomátvételt le lehetne leplezni előre, és meg lehetne idejében állítani! Persze ilyesmiről biztos nincs szó, Sa'Tereth már úgyis főnök ezen a részen, nem kell megerőltetnie magát.*
- Attól függ. Ha van ennek bármi köze az estéhez, akkor hadd halljak mindent! Bár lehet, azzal kéne indítanom, neked van-e közöd hozzá? El is magyarázom, miért! Ha neked van valami közöd hozzá, azonban nem tudod, ki vagy mi az a Xurra, akkor Xurrának nincs köze az égi jelenségekhez, tehát számomra nincs jelentősége. Na, azt már tippre megmondom, hogy nem te csináltad, nem vagy te olyan nagy mágus. Akkor hát... Mi voltál te, valami véráldozat? Annak se túl jó, ha még itt vagy, de megmagyarázná a különös sebeket... Kinek kell hát lerónom tiszteletemet azokért a csodálatos égi jelenségekért?
*Egy sötételf mágus? Már a lehetőség is nevetséges. Soha eggyel se találkozott még, és ha ez a fickó lenne is itt az első, hát... nehezen hinné, hogy ekkora dolog tapad a kezéhez. Nem is hinné el. Ellenben ha bármi hasznossal tud szolgálni, akkor mindenki jól járhat... Ekkor jut eszébe, hogy a fickó részét picit elfelejtette a dologban, illene neki is ajánlania valamit a válaszokért cserébe.*
- Kapsz érte húsz aranyat. Vagy... tudod mit? Legyen ötven, ha hasznos dolgokat tudsz mondani. Annyit megér, ha találkozhatok a tegnap éjszakai dolgok mögött álló páratlan erejű varázshasználóval.
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 18:09:53
Üzenet elküldve: 2019-08-19 18:09:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard Silkton//
*Szerencsére az idegen jobban fogadta a vigyoros benyomást, mint azt várta.
Borsódzik a háta az ismerős arcmimikától, de nem akar felszínre törni az a bizonyos emlék, ami talán most életet menthet. A gondolatai kiülnek az arcára, tisztán lehet bennük olvasni. Erőlködés után sem jut eszébe semmi, csak azaz ismerős érzés. Végeredménynek csak a fejét rázza tagadóan.*
- Xurra... *Ismételi a szót, amit eddig elvétve mindenhol látott. Csak a reggelre ért a városba, nem tudhatja, hogy mióta ékesíti a házak falait ez a szó.* Mi az a Xurra? *Próbál ő is valami információt morzsát szerezni. Valamit valamiért, de az elsőt adja a másik.*
~Valami varázslathoz rúnák? Vagy egy kikötői banda jelzi a területét?~
*Köpenyes fazon láthatólag otthonosabban mozog a korábbihoz hasonló jelenések olvasásában.
Megfordul a fejében, hogy mikkel szennyezhette a kezét, de nem jut eszébe más csak a Vérkertben talált holttest és az egyik szütyőjében hánykódó bordája. Mindenesetre az istenség nem gerjedne haragra egy kis tisztogatásért a területén. Ikta szerint.
Rövid töprengés után elkezdi kioldani először a bal, majd a jobb alkarvédőjét, felfedve az alattuk lévő friss égéseket, varos vágásokat és köztük meghúzódó megannyi heget.*
- Ilyenekre gondolsz?
*A levetett páncélok a földre hullnak. Nem kíván többet megosztani vele magáról. Ha túl sokat fecseg az később problémás lehet. Most is csak szükség viszi rá a tanács kikérdezésére.*
*Szerencsére az idegen jobban fogadta a vigyoros benyomást, mint azt várta.
Borsódzik a háta az ismerős arcmimikától, de nem akar felszínre törni az a bizonyos emlék, ami talán most életet menthet. A gondolatai kiülnek az arcára, tisztán lehet bennük olvasni. Erőlködés után sem jut eszébe semmi, csak azaz ismerős érzés. Végeredménynek csak a fejét rázza tagadóan.*
- Xurra... *Ismételi a szót, amit eddig elvétve mindenhol látott. Csak a reggelre ért a városba, nem tudhatja, hogy mióta ékesíti a házak falait ez a szó.* Mi az a Xurra? *Próbál ő is valami információt morzsát szerezni. Valamit valamiért, de az elsőt adja a másik.*
~Valami varázslathoz rúnák? Vagy egy kikötői banda jelzi a területét?~
*Köpenyes fazon láthatólag otthonosabban mozog a korábbihoz hasonló jelenések olvasásában.
Megfordul a fejében, hogy mikkel szennyezhette a kezét, de nem jut eszébe más csak a Vérkertben talált holttest és az egyik szütyőjében hánykódó bordája. Mindenesetre az istenség nem gerjedne haragra egy kis tisztogatásért a területén. Ikta szerint.
Rövid töprengés után elkezdi kioldani először a bal, majd a jobb alkarvédőjét, felfedve az alattuk lévő friss égéseket, varos vágásokat és köztük meghúzódó megannyi heget.*
- Ilyenekre gondolsz?
*A levetett páncélok a földre hullnak. Nem kíván többet megosztani vele magáról. Ha túl sokat fecseg az később problémás lehet. Most is csak szükség viszi rá a tanács kikérdezésére.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:13:15
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:13:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ikta Crouren//
*A riadalom, amit a keze okoz, alig lepi meg. Alapvetően azt vallja, hogy az ijed meg ennyire, akinek vaj van a füle mögött, viszont a korábbi jelenet után lehet, ő is bizalmatlan lenne a világgal szemben. Ezek után a mosoly mér eléggé erőltetettnek tűnik, viszont így is majdnem bemos neki egyet. Alapvető megoldás arra, ha valakit megszál valami. Az orr betörésére talán vigyorog tovább, akkor valami megszállta, és nem érdekli az általa megszállt test. Ha a vigyorgás abbamarad, akkor vagy csak szórakozott, vagy a hirtelen fájdalom hatására eszéhez tért. Viszont itt szerencsére egészen egyértelmű, hogy miről van szó.*
- Hülye vagy te, nem egy *jegyzi meg az átlátszó dumára. Ők lehetnek egyek, de Komblard nem kíván csatlakozni a műsorhoz. A fickó hamar összekapja magát, és válaszol a feltett kérdésre, ami kiváló, ritkán akad ilyen jó beszélgetőpartnere.*
- Biztos? Ne az öregasszonyokra gondolj, inkább arra a gusztustalan vigyorra, esetleg valami szagra, amit éreztél közben... Valami furcsa érzés talán. Nem arra vagyok kíváncsi, a vén szipirtyókkal találkoztál-e már, hanem azzal a dologgal, ami rajtuk keresztül rád vigyorgott. Esetleg valami hasonló rémálom mostanság?
*Hagyja picit levegőhöz jutni a férfit, de azért szemeivel szüntelenül körbetekintget, nehogy egyéb vigyorgó öregek prédájává váljanak. Ekkor pillantja meg néhány helyen a különös feliratot.*
- Xurra... *olvassa enyhén hunyorogva, mert némelyik betű mintha nem stimmelne. Valami másmilyen, démoni nyelv betűje lenne? Majd figyelme újra új kedvenc beszélgetőtársára terelődik, és tudtára hozza, amit róla megállapított.*
- Te vagy besaraztad valamivel a kezedet, vagy épp most igyekszel. De elnézve azokat démoni vigyorokat, tudnám javasolni a visszavonulást. Nem szégyen az. Kivéve persze, ha van bármi közöd az éjszakai különös jelenségekhez, mert akkor a visszavonulás előtt szeretnék tudni mindent.
*Xurra... Miféle lény lehet? Talán nem is egy lény, inkább valami szó démoni nyelven, mint mondjuk a halál? Rettegjetek? Valaki olyannal kéne beszéljen, aki jobban ért ezekhez a dolgokhoz, ilyet azonban nem ismer. Nem mellesleg senkit nem ismer. Egy dolgot tud: tegnap még nem voltak itt a feliratok, ezek ama ominózus éjjelen kerültek ide, mikor ő is kint csatangolt, és a kikötőt elborította a gonosz. Akkor valami tényleg elszabadult itt... Ha csak belegondol, hogy kis híján talán ő is belerohant a színtiszta sötétség fizikai megtestesülésébe... Örülhet, hogy még él.*
*A riadalom, amit a keze okoz, alig lepi meg. Alapvetően azt vallja, hogy az ijed meg ennyire, akinek vaj van a füle mögött, viszont a korábbi jelenet után lehet, ő is bizalmatlan lenne a világgal szemben. Ezek után a mosoly mér eléggé erőltetettnek tűnik, viszont így is majdnem bemos neki egyet. Alapvető megoldás arra, ha valakit megszál valami. Az orr betörésére talán vigyorog tovább, akkor valami megszállta, és nem érdekli az általa megszállt test. Ha a vigyorgás abbamarad, akkor vagy csak szórakozott, vagy a hirtelen fájdalom hatására eszéhez tért. Viszont itt szerencsére egészen egyértelmű, hogy miről van szó.*
- Hülye vagy te, nem egy *jegyzi meg az átlátszó dumára. Ők lehetnek egyek, de Komblard nem kíván csatlakozni a műsorhoz. A fickó hamar összekapja magát, és válaszol a feltett kérdésre, ami kiváló, ritkán akad ilyen jó beszélgetőpartnere.*
- Biztos? Ne az öregasszonyokra gondolj, inkább arra a gusztustalan vigyorra, esetleg valami szagra, amit éreztél közben... Valami furcsa érzés talán. Nem arra vagyok kíváncsi, a vén szipirtyókkal találkoztál-e már, hanem azzal a dologgal, ami rajtuk keresztül rád vigyorgott. Esetleg valami hasonló rémálom mostanság?
*Hagyja picit levegőhöz jutni a férfit, de azért szemeivel szüntelenül körbetekintget, nehogy egyéb vigyorgó öregek prédájává váljanak. Ekkor pillantja meg néhány helyen a különös feliratot.*
- Xurra... *olvassa enyhén hunyorogva, mert némelyik betű mintha nem stimmelne. Valami másmilyen, démoni nyelv betűje lenne? Majd figyelme újra új kedvenc beszélgetőtársára terelődik, és tudtára hozza, amit róla megállapított.*
- Te vagy besaraztad valamivel a kezedet, vagy épp most igyekszel. De elnézve azokat démoni vigyorokat, tudnám javasolni a visszavonulást. Nem szégyen az. Kivéve persze, ha van bármi közöd az éjszakai különös jelenségekhez, mert akkor a visszavonulás előtt szeretnék tudni mindent.
*Xurra... Miféle lény lehet? Talán nem is egy lény, inkább valami szó démoni nyelven, mint mondjuk a halál? Rettegjetek? Valaki olyannal kéne beszéljen, aki jobban ért ezekhez a dolgokhoz, ilyet azonban nem ismer. Nem mellesleg senkit nem ismer. Egy dolgot tud: tegnap még nem voltak itt a feliratok, ezek ama ominózus éjjelen kerültek ide, mikor ő is kint csatangolt, és a kikötőt elborította a gonosz. Akkor valami tényleg elszabadult itt... Ha csak belegondol, hogy kis híján talán ő is belerohant a színtiszta sötétség fizikai megtestesülésébe... Örülhet, hogy még él.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-19 12:58:05
Üzenet elküldve: 2019-08-19 12:58:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Vakmerő
//Komblard Silkton//
*Indulna az útjára, de egy kéz hátulról marasztalja. Az elmúlt percek a vigyori banyákkal elegendő volt, hogy egy váratlan érintés is a frászt hozza rá. Talán még sikított is egy kicsit, talán csak az fejében játszódott le a hang, de biztosan jelét adta a meglepődésnek.
Fordítja a fejét, hogy megtalálja a kéz gazdáját, és újra felfesti magára az előző erőltetett vigyort.*
~Lehet hogy még nem ért véget a korábbi jelenség?~
*Fülig érő mosollyal fordul a idegen alakhoz.*
- Mi mind egyek vagyunk.
*Böki ki a kellően szektásnak hangzó mondatot. Szemrevételezi a köpenyest és a boldogság lefagy az arcáról. A csuklya alól nem egy elborultan vidám szempár néz kifelé, de a kinézete más értelemben furcsa. Mintha csak arra várna, hogy mindent, amit a szövet takar, felfedjen az utca járókelőinek és gyönyörködjenek a testében.*
- Először láttam őket.
*Nem bélyegezi ártalmasnak, de furának kellően fura. Most megütött normális modorral próbálja javítani az eltékozlott első benyomást.*
*Indulna az útjára, de egy kéz hátulról marasztalja. Az elmúlt percek a vigyori banyákkal elegendő volt, hogy egy váratlan érintés is a frászt hozza rá. Talán még sikított is egy kicsit, talán csak az fejében játszódott le a hang, de biztosan jelét adta a meglepődésnek.
Fordítja a fejét, hogy megtalálja a kéz gazdáját, és újra felfesti magára az előző erőltetett vigyort.*
~Lehet hogy még nem ért véget a korábbi jelenség?~
*Fülig érő mosollyal fordul a idegen alakhoz.*
- Mi mind egyek vagyunk.
*Böki ki a kellően szektásnak hangzó mondatot. Szemrevételezi a köpenyest és a boldogság lefagy az arcáról. A csuklya alól nem egy elborultan vidám szempár néz kifelé, de a kinézete más értelemben furcsa. Mintha csak arra várna, hogy mindent, amit a szövet takar, felfedjen az utca járókelőinek és gyönyörködjenek a testében.*
- Először láttam őket.
*Nem bélyegezi ártalmasnak, de furának kellően fura. Most megütött normális modorral próbálja javítani az eltékozlott első benyomást.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-17 20:24:49
Üzenet elküldve: 2019-08-17 20:24:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - aznap este//
*Valami van a levegőben, ezt minden porcikájában érzi a kis mélységi. Izgatottan gyűrögeti Rog ujjait, miközben ide-oda szaladozik.*
- Itt az idő *susmorogja maga elé, aztán kissé felbátorodva is megismétli.* - Itt az idő, Rogarr! Itt az idő, hogy a környék megismerje a nevemet! *Feltüzelten csap a levegőbe Rog alkarjával, illetve, ha úgy vesszük Rogarr egészével, mert hogy ismeretségük kezdete óta sose volt több egy alkarnál.
Azzal Xurra el is indul, hogy megvalósítsa a nagy tervet. Hajnalra pedig a Kikötő lakói is részesei lehetnek ennek a megvalósulásnak, mégpedig olyan formában, hogy házfalakon, rozoga budikon, széthagyott ládákon, talyigákon, utcakövön, öregebb kóbor ebeken és békésebb természetű macskákon egyaránt olvashatják a fehérrel mázolt kinyilatkoztatást: XUЯЯA.*
*Valami van a levegőben, ezt minden porcikájában érzi a kis mélységi. Izgatottan gyűrögeti Rog ujjait, miközben ide-oda szaladozik.*
- Itt az idő *susmorogja maga elé, aztán kissé felbátorodva is megismétli.* - Itt az idő, Rogarr! Itt az idő, hogy a környék megismerje a nevemet! *Feltüzelten csap a levegőbe Rog alkarjával, illetve, ha úgy vesszük Rogarr egészével, mert hogy ismeretségük kezdete óta sose volt több egy alkarnál.
Azzal Xurra el is indul, hogy megvalósítsa a nagy tervet. Hajnalra pedig a Kikötő lakói is részesei lehetnek ennek a megvalósulásnak, mégpedig olyan formában, hogy házfalakon, rozoga budikon, széthagyott ládákon, talyigákon, utcakövön, öregebb kóbor ebeken és békésebb természetű macskákon egyaránt olvashatják a fehérrel mázolt kinyilatkoztatást: XUЯЯA.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-17 19:31:55
Üzenet elküldve: 2019-08-17 19:31:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ikta Crouren//
*Ahogy újból beleveti magát a kikötő sajátos módon vidám világába, eltökéli, hogy ezúttal valami jobb helyet talál magának arra, hogy információkat szerezzen. Ezúttal nem hagyja, hogy valami hölgy csak úgy kizökkentse, elterelje a figyelmét, vagy ilyenek. A Vérkert éppen ezért még várhat, ott ugyanis csak ez várna rá, ahogy a szerencséjét ismeri. Így pedig épp elkezdene gondolkodni a következő lépésen, mikor egy enyhén horrorisztikus jelenet tárul eléje. Néhány öreg, akik valami borzalmasan groteszk, széles vigyorral merednek egy mélységire, aki talán még ezeknél is undorítóbb arckifejezéssel válaszol nekik. Az egész olyan természetellenesen hat, hogy semmi kétsége nem marad azt illetően, hogy itt valami készül. Majd az egész jelenet már el is tűnik egy pillanat múlva, az öregek elindulnak, a mélységit viszont nem akarja útjára engedni, így hát oda is sétál hozzá.*
- Hé! *pisszent oda neki, ha kell, meg is paskolja a vállát picit, majd halkan folytatja* Mi volt ezekkel az öregasszonyokkal?
*Valószínűleg a fickó is közéjük tartozik, de amíg nem tudja, kik azok az ők, addig nem akar elhamarkodott következtetéseket levonni. A legfontosabb az lenne, hogy legalább valamelyik felét szemmel tartsa a jelenségnek, és mivel az öregeknek hűlt helye van csak mostanra, ezt az alakot kéne lekötnie picit. Ha nincs is semmi köze a kísérteties jelenséghez, akkor lehet, épp most szemelték ki áldozatnak. Azt nem kockáztatja, hogy ebben az esetben megmentené, vagy akár megpróbálná, mert hát élet védelme ide vagy oda, azért van egy határ, amin túl már inkább iszik egy jó teát egy fogadóban, de nem viszi vásárra a bőrét.*
- Látta már őket korábban?
*Ahogy újból beleveti magát a kikötő sajátos módon vidám világába, eltökéli, hogy ezúttal valami jobb helyet talál magának arra, hogy információkat szerezzen. Ezúttal nem hagyja, hogy valami hölgy csak úgy kizökkentse, elterelje a figyelmét, vagy ilyenek. A Vérkert éppen ezért még várhat, ott ugyanis csak ez várna rá, ahogy a szerencséjét ismeri. Így pedig épp elkezdene gondolkodni a következő lépésen, mikor egy enyhén horrorisztikus jelenet tárul eléje. Néhány öreg, akik valami borzalmasan groteszk, széles vigyorral merednek egy mélységire, aki talán még ezeknél is undorítóbb arckifejezéssel válaszol nekik. Az egész olyan természetellenesen hat, hogy semmi kétsége nem marad azt illetően, hogy itt valami készül. Majd az egész jelenet már el is tűnik egy pillanat múlva, az öregek elindulnak, a mélységit viszont nem akarja útjára engedni, így hát oda is sétál hozzá.*
- Hé! *pisszent oda neki, ha kell, meg is paskolja a vállát picit, majd halkan folytatja* Mi volt ezekkel az öregasszonyokkal?
*Valószínűleg a fickó is közéjük tartozik, de amíg nem tudja, kik azok az ők, addig nem akar elhamarkodott következtetéseket levonni. A legfontosabb az lenne, hogy legalább valamelyik felét szemmel tartsa a jelenségnek, és mivel az öregeknek hűlt helye van csak mostanra, ezt az alakot kéne lekötnie picit. Ha nincs is semmi köze a kísérteties jelenséghez, akkor lehet, épp most szemelték ki áldozatnak. Azt nem kockáztatja, hogy ebben az esetben megmentené, vagy akár megpróbálná, mert hát élet védelme ide vagy oda, azért van egy határ, amin túl már inkább iszik egy jó teát egy fogadóban, de nem viszi vásárra a bőrét.*
- Látta már őket korábban?
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-15 12:41:11
Üzenet elküldve: 2019-08-15 12:41:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//
*Annyira kedves neki Ortas ezen oldala, annyi szeretetet gyújt benne, hogy szinte csikar a mellkasa, hogy megölelje. Nem teszi, csak tördeli a kezét, igyekezve elrejteni a mosolygását, nehogy még valóban megbántsa vele a férfit.*
- Nem, nem eleség *rázza meg a fejét.* A yadanok szerint ez... irye *kicsit gondolkodik rajta, mi a nomádok szavának helyes megfelelője.* - Szent. *Némi aggodalom suhan át rajta, hiszen nem tudja biztosan, hogy itt is megél-e. Figyeli Ortas ügyködését a dézsával meg a vízzel, közben pedig igyekszik pontosan felidézni mindent, amit a Kétarcúról tud.*
- A szárított levelek füstje nyugtató, pihentető álmot hoz. Kallan törzsében betegek felett égetik és olyankor, ha valaki zaklatott lelkébe békét kell hozzanak. Temetéseken is szokás a halotti máglyára szórni *magyarázza.* - A virága *szégyellősen harapja be az ajkát és a szemét lesütve a ruhája ráncaival kezd babrálni* - az egészen... más. *Kallan mindig nagy hangon és szabadosan beszélt ezekről a dolgokról. Főleg, ha derűs kedvében volt vagy jobban felöntött a garatra. Olyankor persze Narr bácsikája mindig rámorrant. Volt hogy egyszer a derékszíjával pirongatta ki a kunyhóból emiatt és reggelig be se eresztette, úgyhogy kint aludt a széna közt. Ha Narr bácsikáján múlott volna, Kaiyko gyermek marad, míg világ a világ. De Kallan más volt. Ő nem próbálta elzárni előle a tényt, hogy bizony változik. Ha ő nincs ott, amikor a teste visszavonhatatlanul átlépett a gyermekkor küszöbén, biztos kétségbeesik. Aznap Kallan zavarta el Narr bácsikáját. Beküldte a városba. Pontos listát adott, mi mindenre lesz szüksége Kaiykonak. Vizet melegített, fürdőt készített neki. Saját kezével mosta ki a vérpecsétes ruhácskát. Aztán elmentek a dombtetőre. Tüzet raktak és Kallan mesélt, míg a holdak a hegyek mögé buktak. Akkor nem úgy mesélt, mint egy katona. Nem volt kajánság a hangjában. Úgy mesélt, mint egy yadan csontvető, aki elmondja mindama titkokat a világ dolgairól, amit Kaiykónak tudnia kell.*
- Afrodiziákum *mondja.* - Frissen tűzre dobva feléleszti a test szikráját. *Felpillant Ortasra, hogy érti-e mire gondol, aztán mindjárt el is pislogja bátorságát és kapkodva igyekszik szinte mentegetni a növénykét.* - Szokás nászi ágy mellé rakni ajándékba. Ilyenkor kanócra fűzik és gyertyát mártanak belőle. A termése az, amiből italt erjesztenek. Erős, bódító hatása van. Megnyitja a határt a lét érméjének másik oldalára. A sámánok is ezzel élnek, ha látomásban keresnek választ.
*Fogalma sincs, milyen hely lehet itt, ahol ilyesmit használnának. Talán valami füvesember vagy ispotály.*
- Esetleg majd... körbekérdezhetnél *vonja meg a vállát bizonytalanul.* - Én nem ismerem a kikötőt. Egyáltalán *mondja, miközben keres valamit, amiben meg lehet majd törülközni. Keresgélés közben az ágy alatt felfedez egy ládát. Ágyiruha és néhány viseltes, de tiszta holmi van belenyomorgatva.*
- Nézd! *derül fel. Az ingek ujját valószínűleg fel kell majd tűrni, ahogy a nadrág szárát is, de bőségre Ortas méretének saccolja. Vannak vastag vászonlepedők is, amit mindjárt oda is készít a dézsa mellé, ahogy egy kisebb kendőt is a mosdáshoz.*
- Előbb te *mondja Ortasnak, mikor elkészül a vízzel és ebből nem enged. Elfordul, hogy a férfi levetkezhessen. Míg a vízbe ereszkedik, Kaiyko eligazgatja az ágyat és letakarja.*
- Később kimosom a koszos ruhákat. Amilyen melegen süt a nap délidőben, hamar megszáradnak *mondja, aztán elcsendesedik. Egy kicsit bizonytalanul indul a keze, de lassan kioldja az övét és maga is kibújik a ruhájából. A dézsa nem túl nagy, de Kaiyko olyan törékeny, olyan vékonyka hogy csoda, hogy a víz megemelkedik tőle, mikor finoman Ortas mögé csusszan. A lábát előre ügyeskedi a férfi dereka mellett, hogy ne kelljen miatta nagyon előre csúsznia. A kezébe veszi a kendőt, a vízbe meríti és Ortas loboncát félretűrve nekilát, hogy megmossa a férfi hátát meg a tarkóját meg a haját is. Persze csak ha engedi.*
//A földeken vár majd ránk//
*Annyira kedves neki Ortas ezen oldala, annyi szeretetet gyújt benne, hogy szinte csikar a mellkasa, hogy megölelje. Nem teszi, csak tördeli a kezét, igyekezve elrejteni a mosolygását, nehogy még valóban megbántsa vele a férfit.*
- Nem, nem eleség *rázza meg a fejét.* A yadanok szerint ez... irye *kicsit gondolkodik rajta, mi a nomádok szavának helyes megfelelője.* - Szent. *Némi aggodalom suhan át rajta, hiszen nem tudja biztosan, hogy itt is megél-e. Figyeli Ortas ügyködését a dézsával meg a vízzel, közben pedig igyekszik pontosan felidézni mindent, amit a Kétarcúról tud.*
- A szárított levelek füstje nyugtató, pihentető álmot hoz. Kallan törzsében betegek felett égetik és olyankor, ha valaki zaklatott lelkébe békét kell hozzanak. Temetéseken is szokás a halotti máglyára szórni *magyarázza.* - A virága *szégyellősen harapja be az ajkát és a szemét lesütve a ruhája ráncaival kezd babrálni* - az egészen... más. *Kallan mindig nagy hangon és szabadosan beszélt ezekről a dolgokról. Főleg, ha derűs kedvében volt vagy jobban felöntött a garatra. Olyankor persze Narr bácsikája mindig rámorrant. Volt hogy egyszer a derékszíjával pirongatta ki a kunyhóból emiatt és reggelig be se eresztette, úgyhogy kint aludt a széna közt. Ha Narr bácsikáján múlott volna, Kaiyko gyermek marad, míg világ a világ. De Kallan más volt. Ő nem próbálta elzárni előle a tényt, hogy bizony változik. Ha ő nincs ott, amikor a teste visszavonhatatlanul átlépett a gyermekkor küszöbén, biztos kétségbeesik. Aznap Kallan zavarta el Narr bácsikáját. Beküldte a városba. Pontos listát adott, mi mindenre lesz szüksége Kaiykonak. Vizet melegített, fürdőt készített neki. Saját kezével mosta ki a vérpecsétes ruhácskát. Aztán elmentek a dombtetőre. Tüzet raktak és Kallan mesélt, míg a holdak a hegyek mögé buktak. Akkor nem úgy mesélt, mint egy katona. Nem volt kajánság a hangjában. Úgy mesélt, mint egy yadan csontvető, aki elmondja mindama titkokat a világ dolgairól, amit Kaiykónak tudnia kell.*
- Afrodiziákum *mondja.* - Frissen tűzre dobva feléleszti a test szikráját. *Felpillant Ortasra, hogy érti-e mire gondol, aztán mindjárt el is pislogja bátorságát és kapkodva igyekszik szinte mentegetni a növénykét.* - Szokás nászi ágy mellé rakni ajándékba. Ilyenkor kanócra fűzik és gyertyát mártanak belőle. A termése az, amiből italt erjesztenek. Erős, bódító hatása van. Megnyitja a határt a lét érméjének másik oldalára. A sámánok is ezzel élnek, ha látomásban keresnek választ.
*Fogalma sincs, milyen hely lehet itt, ahol ilyesmit használnának. Talán valami füvesember vagy ispotály.*
- Esetleg majd... körbekérdezhetnél *vonja meg a vállát bizonytalanul.* - Én nem ismerem a kikötőt. Egyáltalán *mondja, miközben keres valamit, amiben meg lehet majd törülközni. Keresgélés közben az ágy alatt felfedez egy ládát. Ágyiruha és néhány viseltes, de tiszta holmi van belenyomorgatva.*
- Nézd! *derül fel. Az ingek ujját valószínűleg fel kell majd tűrni, ahogy a nadrág szárát is, de bőségre Ortas méretének saccolja. Vannak vastag vászonlepedők is, amit mindjárt oda is készít a dézsa mellé, ahogy egy kisebb kendőt is a mosdáshoz.*
- Előbb te *mondja Ortasnak, mikor elkészül a vízzel és ebből nem enged. Elfordul, hogy a férfi levetkezhessen. Míg a vízbe ereszkedik, Kaiyko eligazgatja az ágyat és letakarja.*
- Később kimosom a koszos ruhákat. Amilyen melegen süt a nap délidőben, hamar megszáradnak *mondja, aztán elcsendesedik. Egy kicsit bizonytalanul indul a keze, de lassan kioldja az övét és maga is kibújik a ruhájából. A dézsa nem túl nagy, de Kaiyko olyan törékeny, olyan vékonyka hogy csoda, hogy a víz megemelkedik tőle, mikor finoman Ortas mögé csusszan. A lábát előre ügyeskedi a férfi dereka mellett, hogy ne kelljen miatta nagyon előre csúsznia. A kezébe veszi a kendőt, a vízbe meríti és Ortas loboncát félretűrve nekilát, hogy megmossa a férfi hátát meg a tarkóját meg a haját is. Persze csak ha engedi.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-14 15:17:49
Üzenet elküldve: 2019-08-14 15:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//
*Tűnődőn figyeli a lányt, bús tekintetéből nem lehet kiolvasni azt sem, hogy megnyugtatta volna, ahogyan mást sem. Ortas visszatér szokványos medrébe, s hideg tekintetet ölt fel, bár a lány már ismerheti annyira, hogy tudja, ez nem neki szól, Ortas ilyen. Nem fél attól, hogy a lányt elragadná bármi, hisz ott lesz, vigyázni fog rá, még akkor is, ha jelenleg nem tudja, milyen ellen kell küzdeni, s ki, vagy mi próbálja meg Kaiyko lelkét magának tudni. A férfi egyszerűségében rejlik az ereje, semmit sem gondol túl, aggodalmas kérdései csupán annak tudhatóak be, hogy a lány már közelebb áll szívéhez, mint bárki már e világon. Természetes, hogy félti, akkor is, ha nyugtatni próbálják. Nem sóhajt fel, csak a végszóra kissé közelebb lépve szemléli meg az eredményt. Kaiykoval ellentétben, nem elégedetlen a látvánnyal, kicsit sem. Ajkán halvány mosoly jelenik meg.*
- Szép. *Biccent, majd úgy fordul, hogy az inget fel lehessen adni rá, s mihelyst rajta van, vállán rántva egyet igazítva rajta húzza ki magát. Megfordul, s a fentről lefelé haladó gombolkodó kezet figyelve, hagyja, hogy felöltöztessék, akár egy asszony az urát, háborúba indulás előtt. A majdnem felcsattanó kuncogásra felszalad homlokára a szemöldöke, de neki is ajka rándul, butaságot mondott volna talán? Tudja, hogy igen, zavartan vakarja meg állát.*
- Jól van, akkor nappal. *Duzzog kicsit, aztán Kaiyko kisegíti.* Khm... pedig azt hittem. *Pedig dehogy hitte, inkább félrenéz kicsit, majd zavartan tenni, venni kezd. Ortas nem harcos, csak a szíve az, világéletében földeken dolgozó családapa volt, míg el nem ragadta a sötétség. A gondolat eszébe jut, nem kellemes az emlék, összehúzza szemöldökét.*
- Eladjuk? Vigyük olyan helyre, ahol használni tudják, de én nem tudok tárgyalni, neked kell. *Mormogja enyhülten, ehhez végre hozzá tud szólni.*
- Mit tud az a növény? Eleség is? Vagy csak isszák? *Nem ismeri, de ezen az úton el tudnak indulni, bár az is elképzelhető, hogy megint csak butaságot mondott, ami okot adhat arra, hogy derüljenek rajta. Igyekszik hasznossá tenni magát. Az asztal már tiszta, így a dézsáért indul.*
- Fürödjünk. *Mondja mogorván, mielőtt a lány még válaszol.* Teszek fel vizet. *S intézkedni kezd, persze figyelme még mindig Kaiykoé.*
A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 15:43:50
//A földeken vár majd ránk//
*Tűnődőn figyeli a lányt, bús tekintetéből nem lehet kiolvasni azt sem, hogy megnyugtatta volna, ahogyan mást sem. Ortas visszatér szokványos medrébe, s hideg tekintetet ölt fel, bár a lány már ismerheti annyira, hogy tudja, ez nem neki szól, Ortas ilyen. Nem fél attól, hogy a lányt elragadná bármi, hisz ott lesz, vigyázni fog rá, még akkor is, ha jelenleg nem tudja, milyen ellen kell küzdeni, s ki, vagy mi próbálja meg Kaiyko lelkét magának tudni. A férfi egyszerűségében rejlik az ereje, semmit sem gondol túl, aggodalmas kérdései csupán annak tudhatóak be, hogy a lány már közelebb áll szívéhez, mint bárki már e világon. Természetes, hogy félti, akkor is, ha nyugtatni próbálják. Nem sóhajt fel, csak a végszóra kissé közelebb lépve szemléli meg az eredményt. Kaiykoval ellentétben, nem elégedetlen a látvánnyal, kicsit sem. Ajkán halvány mosoly jelenik meg.*
- Szép. *Biccent, majd úgy fordul, hogy az inget fel lehessen adni rá, s mihelyst rajta van, vállán rántva egyet igazítva rajta húzza ki magát. Megfordul, s a fentről lefelé haladó gombolkodó kezet figyelve, hagyja, hogy felöltöztessék, akár egy asszony az urát, háborúba indulás előtt. A majdnem felcsattanó kuncogásra felszalad homlokára a szemöldöke, de neki is ajka rándul, butaságot mondott volna talán? Tudja, hogy igen, zavartan vakarja meg állát.*
- Jól van, akkor nappal. *Duzzog kicsit, aztán Kaiyko kisegíti.* Khm... pedig azt hittem. *Pedig dehogy hitte, inkább félrenéz kicsit, majd zavartan tenni, venni kezd. Ortas nem harcos, csak a szíve az, világéletében földeken dolgozó családapa volt, míg el nem ragadta a sötétség. A gondolat eszébe jut, nem kellemes az emlék, összehúzza szemöldökét.*
- Eladjuk? Vigyük olyan helyre, ahol használni tudják, de én nem tudok tárgyalni, neked kell. *Mormogja enyhülten, ehhez végre hozzá tud szólni.*
- Mit tud az a növény? Eleség is? Vagy csak isszák? *Nem ismeri, de ezen az úton el tudnak indulni, bár az is elképzelhető, hogy megint csak butaságot mondott, ami okot adhat arra, hogy derüljenek rajta. Igyekszik hasznossá tenni magát. Az asztal már tiszta, így a dézsáért indul.*
- Fürödjünk. *Mondja mogorván, mielőtt a lány még válaszol.* Teszek fel vizet. *S intézkedni kezd, persze figyelme még mindig Kaiykoé.*
A hozzászólás írója (Ortas Hroops) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 15:43:50
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-12 15:53:44
Üzenet elküldve: 2019-08-12 15:53:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Ahogy a dokkok irányából elindul a vámház irányába a távolból már észleli az épületet, de végül meggondolja magát és irányt változtat. Nem is gondolja úgy, hogy talán a legjobb lenne a számára a helyi vezetéssel egyeztetni, inkább a felhívásnak tenne eleget, amely a szakmájának megfelelően lett kikiáltva. Ezért a városkán kell átvágnia, vagyis a lakónegyeden.
Kezében egy fekete táska tele jogi és könyvelési táblákkal, amely a munkájához elengedhetetlen. Így halad lassan a házak között. Ahogy megszemléli magának a területet, nincs elragadtatva, hiszen a házak a só és a tengeri szellő hatására néhol romosak, vagy mállanak. Ennek ellenére még mindig elszántan lépked előre. A távolban egy csehóra lesz figyelmes, amely talán a keresett épület lehet. Még egyszer felidézi a hirdetést lelki szemei előtt, hogy végig gondolja valóban jó helyen jár e és végül bátor és határozott iránnyal közelíti meg a kiszemelt célpontot.*
*Ahogy a dokkok irányából elindul a vámház irányába a távolból már észleli az épületet, de végül meggondolja magát és irányt változtat. Nem is gondolja úgy, hogy talán a legjobb lenne a számára a helyi vezetéssel egyeztetni, inkább a felhívásnak tenne eleget, amely a szakmájának megfelelően lett kikiáltva. Ezért a városkán kell átvágnia, vagyis a lakónegyeden.
Kezében egy fekete táska tele jogi és könyvelési táblákkal, amely a munkájához elengedhetetlen. Így halad lassan a házak között. Ahogy megszemléli magának a területet, nincs elragadtatva, hiszen a házak a só és a tengeri szellő hatására néhol romosak, vagy mállanak. Ennek ellenére még mindig elszántan lépked előre. A távolban egy csehóra lesz figyelmes, amely talán a keresett épület lehet. Még egyszer felidézi a hirdetést lelki szemei előtt, hogy végig gondolja valóban jó helyen jár e és végül bátor és határozott iránnyal közelíti meg a kiszemelt célpontot.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-12 11:46:08
Üzenet elküldve: 2019-08-12 11:46:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 315
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//
*Az aggodalmas kérdésre csak elmosolyodik.*
- Nem lesz semmi baj *mondja.* - De ez most más lesz, mint a jóscsontokkal. Azok csak sugallnak. A tűz túloldalán viszont jóval védtelenebb a lélek. A tiéd nem *teszi hozzá.* - Csak az enyém.
*Elharapja a cérnát és kissé megrázza az összefoltozott inget. Egy kicsit elégedetlen vele, mert sokkal alaposabb szeretett volna lenni, de leginkább sokkal szebb munkát szeretett volna vele végezni, de ahhoz ez a vastag tű és ez a durva cérna nem túl jó. Szétnyitva tartja Ortasnak, hogy könnyen bele tudjon bújni, aztán egy apró mozdulattal nógatja, hogy forduljon. Szemügyre veszi, hogy nem hagyott-e ki valami szakadást, de úgy tűnik, ha nem is lett túl mutatós, a célnak megfelel. Ha a férfi megfordult, gondosan össze is gombolja az inget rajta és lesimítja a ráncokat az anyagról.* - Így *mosolyodik el a látványon. Öltöztetni őt, olyan kedves feladat. Igazából bármi, amit érte tehet. Különös érzés. Ennyire erősen még a két veterán iránt se munkált benne ilyesmi.*
- Dehogy. *Megrázza a fejét, de a kezét is a szája elé kell kapnia, mert nem akarja kinevetni Ortast, de önkéntelenül kívánkozik ki belőle a kuncogás.* - Éjjel semmit se fogsz látni. *Lehet, hogy még így is épp elég nehéz lesz megtalálni a növényt, de az est leszálltával valószínűleg csak úgy menne, ha pontosan tudják, hol keressék.* - Nem tiltott *jegyzi meg, hátha amiatt merült fel az éjszakai begyűjtés.* - De... elmegyek veled, ha szeretnéd. Csak... egy kicsit félek a csónaktól *vallja be szégyellősen. Úgyis kiderült volna előbb-utóbb, hiszen egy szigetre készülnek.* - Viszont ha sikerrel járunk, nem kell többet a dokkokhoz menned munkáért. Amit a Kétarcúért kapunk, annak elégnek kell lennie. Mindenre. Feltéve, hogy találunk rá vevőt *sóhajt. Nem is olyan egyszerű ez. Nem megoldhatatlan, de egy kicsit sok még a ha.*
//A földeken vár majd ránk//
*Az aggodalmas kérdésre csak elmosolyodik.*
- Nem lesz semmi baj *mondja.* - De ez most más lesz, mint a jóscsontokkal. Azok csak sugallnak. A tűz túloldalán viszont jóval védtelenebb a lélek. A tiéd nem *teszi hozzá.* - Csak az enyém.
*Elharapja a cérnát és kissé megrázza az összefoltozott inget. Egy kicsit elégedetlen vele, mert sokkal alaposabb szeretett volna lenni, de leginkább sokkal szebb munkát szeretett volna vele végezni, de ahhoz ez a vastag tű és ez a durva cérna nem túl jó. Szétnyitva tartja Ortasnak, hogy könnyen bele tudjon bújni, aztán egy apró mozdulattal nógatja, hogy forduljon. Szemügyre veszi, hogy nem hagyott-e ki valami szakadást, de úgy tűnik, ha nem is lett túl mutatós, a célnak megfelel. Ha a férfi megfordult, gondosan össze is gombolja az inget rajta és lesimítja a ráncokat az anyagról.* - Így *mosolyodik el a látványon. Öltöztetni őt, olyan kedves feladat. Igazából bármi, amit érte tehet. Különös érzés. Ennyire erősen még a két veterán iránt se munkált benne ilyesmi.*
- Dehogy. *Megrázza a fejét, de a kezét is a szája elé kell kapnia, mert nem akarja kinevetni Ortast, de önkéntelenül kívánkozik ki belőle a kuncogás.* - Éjjel semmit se fogsz látni. *Lehet, hogy még így is épp elég nehéz lesz megtalálni a növényt, de az est leszálltával valószínűleg csak úgy menne, ha pontosan tudják, hol keressék.* - Nem tiltott *jegyzi meg, hátha amiatt merült fel az éjszakai begyűjtés.* - De... elmegyek veled, ha szeretnéd. Csak... egy kicsit félek a csónaktól *vallja be szégyellősen. Úgyis kiderült volna előbb-utóbb, hiszen egy szigetre készülnek.* - Viszont ha sikerrel járunk, nem kell többet a dokkokhoz menned munkáért. Amit a Kétarcúért kapunk, annak elégnek kell lennie. Mindenre. Feltéve, hogy találunk rá vevőt *sóhajt. Nem is olyan egyszerű ez. Nem megoldhatatlan, de egy kicsit sok még a ha.*
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:34:36
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:34:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Úgy látszik elgondolkodtatta a férfit. Őt magát nem izgatja a dolog, de egy olyasfajta, mint Ralas csak nem sétálgathat így. A hajóra kérdőn néz.*
– Fel lehetett hajóval jutni a városba. Az de jó lehetett. Nem kellett annyit utazni a két hely között.* Hüledezik a fiú. Ez neki új, de szívesen kipróbálná ha lenne rá módja. A következő kérdésre megáll egy pillanatra. Még válaszolni se tud, máris jön a következő kérdés.*
– Nem nem tudok se lovagolni se hajtani. Miért kérded? Mit tervezel?* Kérdezi, mert rosszat sejt ez ügy kapcsán. Aztán jön a válasz. Kocsit akar Ralas.*
– He? Csak a ruhám miatt ne fáradozz! El vagyok én így is.* Nem tudja, mit tervez a másik, de rossz érzése van az üggyel kapcsolatban. Így mennek tovább közben áttérnek a másik témára. Ráerősít a dologra, hogy lenyomja az árat és ennyiben is maradnak. Már majdnem elérik a dokkokat mikor újra előjön az a kérdés.*
– Nem még mindig nem. ~ Remélem nem lóval akar menni.~* A fiú már előre tart a továbbiaktól.*
* Úgy látszik elgondolkodtatta a férfit. Őt magát nem izgatja a dolog, de egy olyasfajta, mint Ralas csak nem sétálgathat így. A hajóra kérdőn néz.*
– Fel lehetett hajóval jutni a városba. Az de jó lehetett. Nem kellett annyit utazni a két hely között.* Hüledezik a fiú. Ez neki új, de szívesen kipróbálná ha lenne rá módja. A következő kérdésre megáll egy pillanatra. Még válaszolni se tud, máris jön a következő kérdés.*
– Nem nem tudok se lovagolni se hajtani. Miért kérded? Mit tervezel?* Kérdezi, mert rosszat sejt ez ügy kapcsán. Aztán jön a válasz. Kocsit akar Ralas.*
– He? Csak a ruhám miatt ne fáradozz! El vagyok én így is.* Nem tudja, mit tervez a másik, de rossz érzése van az üggyel kapcsolatban. Így mennek tovább közben áttérnek a másik témára. Ráerősít a dologra, hogy lenyomja az árat és ennyiben is maradnak. Már majdnem elérik a dokkokat mikor újra előjön az a kérdés.*
– Nem még mindig nem. ~ Remélem nem lóval akar menni.~* A fiú már előre tart a továbbiaktól.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:16:34
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:16:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Összeráncolja szemöldökét, persze nem azért, mert a kölyök hülyeséget, mondott volna, vagy tiszteletlen. Mielőtt kimondta végig sem gondolta, amit kér, a kikötő mélyen lent húzódik, míg a város legalább harminc mérföldre fekszik. Hosszú út.*
- Hmm... mondasz valamit. *Pillant a fiúra, mígnem kilépve a szabadba megigazgatja a kabátja ujját. Viselete sem épp vándorlásra termett, sőt, mondhatni kilóg a tömegből.*
- Hajó kellene, amivel a folyón felhajózhatnánk. Ezért is szeretném, ha a rév ismét helyreállításra kerülne, mint régen. *Árulja el egy tervét. Kusza gondolatok egyikeként eszébe ötlik az elmúlt éjszaka. " Te tudsz lovagolni? Megtaníthatlak..." Zammiria hangja közel cseng fülében, s most milyen jól is jönne ez a tudás.*
- Tudsz lovagolni, Wrexan? *Kérdezi. Ha legalább egy kocsija lenne, de azt is venni kellene, akkor csak felülnének, s Wrexan máris vihetné. Mielőtt még válaszolna máris továbblép.*
- És kocsit hajtani? *Látja maga mellett a kölyköt, egyen öltözetben, egyenes derékkal ülve a bakon.* Útközben szerzünk egy kocsit. *Biccent mosolyogva.*
- Naa, ne nézz így, mindent megoldunk, meglásd jó lesz! *Kacsint Wrexanra, s immár a házak tetején turbékoló galambokat figyeli, a messze bent a tenger felett repülő sirályokat, s léptei hamarosan a dokkok kiszögelt deszkáin fognak koppanni.*
- Szóval félreeső. Igen, az az árat meglehetősen lejjebb nyomhatja. Nem baj. *Legyint, mert közben már máson is jár az esze. Erősen delelőre jár, útravaló is kellene, de majd mindent megszereznek, ami csak kell. A dokkokban bevásárolnak. Vagyis...*
- Hmm... szóval tudsz lovagolni Wrexan? *Kérdezi, mert máris egy újabb ötlet jut eszébe, s meg is áll, a dokkokat csak néhány lépéssel érintve.*
*Összeráncolja szemöldökét, persze nem azért, mert a kölyök hülyeséget, mondott volna, vagy tiszteletlen. Mielőtt kimondta végig sem gondolta, amit kér, a kikötő mélyen lent húzódik, míg a város legalább harminc mérföldre fekszik. Hosszú út.*
- Hmm... mondasz valamit. *Pillant a fiúra, mígnem kilépve a szabadba megigazgatja a kabátja ujját. Viselete sem épp vándorlásra termett, sőt, mondhatni kilóg a tömegből.*
- Hajó kellene, amivel a folyón felhajózhatnánk. Ezért is szeretném, ha a rév ismét helyreállításra kerülne, mint régen. *Árulja el egy tervét. Kusza gondolatok egyikeként eszébe ötlik az elmúlt éjszaka. " Te tudsz lovagolni? Megtaníthatlak..." Zammiria hangja közel cseng fülében, s most milyen jól is jönne ez a tudás.*
- Tudsz lovagolni, Wrexan? *Kérdezi. Ha legalább egy kocsija lenne, de azt is venni kellene, akkor csak felülnének, s Wrexan máris vihetné. Mielőtt még válaszolna máris továbblép.*
- És kocsit hajtani? *Látja maga mellett a kölyköt, egyen öltözetben, egyenes derékkal ülve a bakon.* Útközben szerzünk egy kocsit. *Biccent mosolyogva.*
- Naa, ne nézz így, mindent megoldunk, meglásd jó lesz! *Kacsint Wrexanra, s immár a házak tetején turbékoló galambokat figyeli, a messze bent a tenger felett repülő sirályokat, s léptei hamarosan a dokkok kiszögelt deszkáin fognak koppanni.*
- Szóval félreeső. Igen, az az árat meglehetősen lejjebb nyomhatja. Nem baj. *Legyint, mert közben már máson is jár az esze. Erősen delelőre jár, útravaló is kellene, de majd mindent megszereznek, ami csak kell. A dokkokban bevásárolnak. Vagyis...*
- Hmm... szóval tudsz lovagolni Wrexan? *Kérdezi, mert máris egy újabb ötlet jut eszébe, s meg is áll, a dokkokat csak néhány lépéssel érintve.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 18:28:30
Üzenet elküldve: 2019-08-10 18:28:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Úgy néz ki itt végeztek mindennel. Wrexan még becsukja az ablakot és kilép a lakásból. A lépcsőház a szokásos hangjait hallatja. Ahogy a másik végig méri furcsa érzése támad. Főleg akkor mikor elkezd a ruhájáról beszélni.*
– Hát lehet, de én így is elboldogulok. * Válaszolja bizonytalanul, mivel még nem árulták el az úti célt. Mikor megtudja, hogy merre is mennek ledöbben egy pillanatra.*
– Be a városba? Te csak úgy átgyalogolsz a városba velem? Semmi ló vagy testőr meg ilyesmi? * Hüledezik a fiú. Azt eddig is látta, hogy Ralas sok mindenben különbözik az átlagos pénzes emberektől. Mert pénzesnek tartja. De ilyet, azért nem feltételezett volna róla. Közben ő is tartja az iramot a dokkok felé.*
– Hát körbejártam a helyet. A negyedet azt elég jól megismertem közben. Az ottani istennek szánt oltár az jóval barátságosabb, mint az itteni.* Ösztönösen a Vérkert felé pillant. Még mindig nincs kibékülve azzal a hellyel. A birtokra vonatkozó kérdésen felnevet.*
– Csak annyit tudok róla, hogy van. Soha nem láttam még a helyet. Majd ha megvettem megkérem az ügyben eljárót, hogy mutassa meg térképen a hollétét. Azt majd akkor megnézem. Azt mondták félreeső helyen van, azért is reménykedek, hogy olcsóbb lesz talán.* Fejezi be a beszédet. Elég rossz, hogy azt se tudja mit vesz majd meg. Eléggé zsákbamacskának tűnk a dolog, de hát szegény ember vízzel főz.*
* Úgy néz ki itt végeztek mindennel. Wrexan még becsukja az ablakot és kilép a lakásból. A lépcsőház a szokásos hangjait hallatja. Ahogy a másik végig méri furcsa érzése támad. Főleg akkor mikor elkezd a ruhájáról beszélni.*
– Hát lehet, de én így is elboldogulok. * Válaszolja bizonytalanul, mivel még nem árulták el az úti célt. Mikor megtudja, hogy merre is mennek ledöbben egy pillanatra.*
– Be a városba? Te csak úgy átgyalogolsz a városba velem? Semmi ló vagy testőr meg ilyesmi? * Hüledezik a fiú. Azt eddig is látta, hogy Ralas sok mindenben különbözik az átlagos pénzes emberektől. Mert pénzesnek tartja. De ilyet, azért nem feltételezett volna róla. Közben ő is tartja az iramot a dokkok felé.*
– Hát körbejártam a helyet. A negyedet azt elég jól megismertem közben. Az ottani istennek szánt oltár az jóval barátságosabb, mint az itteni.* Ösztönösen a Vérkert felé pillant. Még mindig nincs kibékülve azzal a hellyel. A birtokra vonatkozó kérdésen felnevet.*
– Csak annyit tudok róla, hogy van. Soha nem láttam még a helyet. Majd ha megvettem megkérem az ügyben eljárót, hogy mutassa meg térképen a hollétét. Azt majd akkor megnézem. Azt mondták félreeső helyen van, azért is reménykedek, hogy olcsóbb lesz talán.* Fejezi be a beszédet. Elég rossz, hogy azt se tudja mit vesz majd meg. Eléggé zsákbamacskának tűnk a dolog, de hát szegény ember vízzel főz.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 16:08:49
Üzenet elküldve: 2019-08-10 16:08:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Felkuncog a szavakra. Bizony. Minden egyes alkalmazott érdekes, de erről már kár szót ejteni, még a férfi azt gondolná, hogy nagyzol, azt pedig nem akarja. Távol áll tőle. Miután a kalapját fejébe nyomta, gyakorlatilag a maga részéről indulásra készen áll. A két poharat még fordultával egy tálcára teszi.*
- Igen, kérlek, köszönöm. *Bólint, az ablakról valóban elfeledkezett, még csak az hiányzik, hogy egy kikötői vihar eláztassa ezt a remek lakást. Van egy olyan érzése, hogy Zammiria sem túlságosan örülne neki. Ha Wrexan megteszi, még egy utolsó pillantást vet a lakásra, majd kilép az ajtón, s a férfi után bezárja azt. Kissé bizonytalan, korán van még ahhoz, hogy hazafelé induljon el, de egyelőre más cél nem jut az eszébe, illetve igen, de az túlságosan messze van... vagy mégsem? A lépcsőn lefelé már a szokásos lakónegyedi hangok hallatszódnak, itt-ott gyermeksírás, sőt, valahonnan még kutyaugatás is. Felpillant, s a vélhetően mellette sétáló férfi ruházatára tekint. Mezítlábas, szakadt öltözet. ~ Hmm... ~ *
- Szükséged van egy makulátlan öltözetre és egy cipőre is. Nem biztos, hogy a munkakörödnek megfelelő viseletet találnánk. *Nehéz munkákat szán neki, s a sellőházi szekrényekben jórészt öltönyök és egyéb kiegészítők akadnak. Felcsillan a tekintete.*
- Bemegyünk a városba. *Mondja egyszerűen vállát megvonva, s kilép a lakónegyedi tömbből, hogy a dokkok felé forduljon.* Ismerős vagy arrafelé? A szántón megmutathatnád a leendő birtokodat... érdekelne. *Biccent Wrexannak, kíváncsian figyelve a reakcióit.*
- Feltéve persze, ha tudod, hogy nagyjából merre van. *Mert arra nem emlékszik pontosan, hogy birtoklevél nélkül vajon a helyszín pontos helye adott-e?*
*Felkuncog a szavakra. Bizony. Minden egyes alkalmazott érdekes, de erről már kár szót ejteni, még a férfi azt gondolná, hogy nagyzol, azt pedig nem akarja. Távol áll tőle. Miután a kalapját fejébe nyomta, gyakorlatilag a maga részéről indulásra készen áll. A két poharat még fordultával egy tálcára teszi.*
- Igen, kérlek, köszönöm. *Bólint, az ablakról valóban elfeledkezett, még csak az hiányzik, hogy egy kikötői vihar eláztassa ezt a remek lakást. Van egy olyan érzése, hogy Zammiria sem túlságosan örülne neki. Ha Wrexan megteszi, még egy utolsó pillantást vet a lakásra, majd kilép az ajtón, s a férfi után bezárja azt. Kissé bizonytalan, korán van még ahhoz, hogy hazafelé induljon el, de egyelőre más cél nem jut az eszébe, illetve igen, de az túlságosan messze van... vagy mégsem? A lépcsőn lefelé már a szokásos lakónegyedi hangok hallatszódnak, itt-ott gyermeksírás, sőt, valahonnan még kutyaugatás is. Felpillant, s a vélhetően mellette sétáló férfi ruházatára tekint. Mezítlábas, szakadt öltözet. ~ Hmm... ~ *
- Szükséged van egy makulátlan öltözetre és egy cipőre is. Nem biztos, hogy a munkakörödnek megfelelő viseletet találnánk. *Nehéz munkákat szán neki, s a sellőházi szekrényekben jórészt öltönyök és egyéb kiegészítők akadnak. Felcsillan a tekintete.*
- Bemegyünk a városba. *Mondja egyszerűen vállát megvonva, s kilép a lakónegyedi tömbből, hogy a dokkok felé forduljon.* Ismerős vagy arrafelé? A szántón megmutathatnád a leendő birtokodat... érdekelne. *Biccent Wrexannak, kíváncsian figyelve a reakcióit.*
- Feltéve persze, ha tudod, hogy nagyjából merre van. *Mert arra nem emlékszik pontosan, hogy birtoklevél nélkül vajon a helyszín pontos helye adott-e?*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 14:52:03
Üzenet elküldve: 2019-08-10 14:52:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* A beszélgetésük ezen részét lezártnak tekinti és úgy néz ki Ralas is. Most már csak a bizonyítás van hátra, hogy képes megtenni azt amiről beszéltek és nem csak a szája járt. Az orvosról megtud pár dolgot. ~ Poli mi van? Biztos úgy van. De legalább nem én vagyok az egyetlen aki még nem bizonyított. Bár ha túl azokon a nehéz napokon, akkor lehet, hogy mégis csak bizonyított valamit. ~ Gondalja ezt, de inkább ezt se mondja ki.*
– Biztosan érdekes ember lehet ez a Maydeleine.* A nyitottsággal kapcsolatos dolgokat figyelmesen hallgatja, mert nagyon hasznosnak véli. Közben egyetértően bólogat. A semlegességre egyetértően válaszol.*
– Én is azt csinálom.* Az indulási utasításnál feláll és már indul is a férfi után csak még előtte kérdez gyorsan.*
– Becsukjam az ablakot? * Ha megkérik rá, akkor megteszi és utána indul el.*
* A beszélgetésük ezen részét lezártnak tekinti és úgy néz ki Ralas is. Most már csak a bizonyítás van hátra, hogy képes megtenni azt amiről beszéltek és nem csak a szája járt. Az orvosról megtud pár dolgot. ~ Poli mi van? Biztos úgy van. De legalább nem én vagyok az egyetlen aki még nem bizonyított. Bár ha túl azokon a nehéz napokon, akkor lehet, hogy mégis csak bizonyított valamit. ~ Gondalja ezt, de inkább ezt se mondja ki.*
– Biztosan érdekes ember lehet ez a Maydeleine.* A nyitottsággal kapcsolatos dolgokat figyelmesen hallgatja, mert nagyon hasznosnak véli. Közben egyetértően bólogat. A semlegességre egyetértően válaszol.*
– Én is azt csinálom.* Az indulási utasításnál feláll és már indul is a férfi után csak még előtte kérdez gyorsan.*
– Becsukjam az ablakot? * Ha megkérik rá, akkor megteszi és utána indul el.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-09 22:12:04
Üzenet elküldve: 2019-08-09 22:12:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Igyekszik alaposan megrágni minden szavát, persze ez Ralasnak nehézkesen megy. Hirtelen beszél, sokszor álmokat kergetve, ebből a szempontból céljait tekintve igencsak nehezen fejezi ki magát. Ezért is muszáj fürkésző tekintetét minduntalan a kölyökre vetni, hogy lássa a reakciókat, mely kapcsán irányt tud váltani, ha kell. Ennek szükségét nem látja, egyrészt saját indíttatásból, másrészt a reakciók hasonlóak, mint, amire számít, vagy elvár.*
- Rendben van. *Hárít röviden, ez úgy is majd munka közbeni hozzáálláson mutatkozik meg. Ha a fiú első lépése során berezel, akkor ő sem tud mit tenni, bár ezt nem tartja valószínűnek.*
- Maydeleine, amolyan polihisztor e téren. Az orvoslást korábbi munkái során tanulta, de erről elképzelhető, hogy maga is mesélni fog, nem szeretném elorozni tőle. A lényeg az volt, hogy céljának tekinti a segítséget, legalábbis mikor megérkezett akkor ezt mondta. Sajnos egyelőre még nem tudta bizonyítani, kissé forgalmas napokon vagyunk túl. *Vonja meg a vállát.*
- Nyitott vagyok, mert nyitottnak kell lennem. Ez a világ alkalmazkodást kíván és gyors helyzetfelismerést. *Bólint.* Azért is igyekeztem megmutatni jórészt minden oldalát, hogy ezzel tisztába légy és ne lepődj meg, ha egyszer berúgják az ajtót és védelmi pénzt követelnek, mert bizony ilyesmi is előfordulhat. *Néz fel komoran.*
- A fő a diplomácia és a semlegesség, egy kicsit minden oldalhoz húzunk, de valójában a magunkét nézzük. Nagyban ugyanezt csinálják a kikötői népek is, mert nincs számukra alternatíva. *Felsóhajt, majd kalapjáért nyúl, amit már felállás közben nyom a fejébe.*
- Induljunk. Eleget ültünk. *Biccent, majd az ajtó felé indul, a kölyöknek pedig int, hogy kövesse.*
*Igyekszik alaposan megrágni minden szavát, persze ez Ralasnak nehézkesen megy. Hirtelen beszél, sokszor álmokat kergetve, ebből a szempontból céljait tekintve igencsak nehezen fejezi ki magát. Ezért is muszáj fürkésző tekintetét minduntalan a kölyökre vetni, hogy lássa a reakciókat, mely kapcsán irányt tud váltani, ha kell. Ennek szükségét nem látja, egyrészt saját indíttatásból, másrészt a reakciók hasonlóak, mint, amire számít, vagy elvár.*
- Rendben van. *Hárít röviden, ez úgy is majd munka közbeni hozzáálláson mutatkozik meg. Ha a fiú első lépése során berezel, akkor ő sem tud mit tenni, bár ezt nem tartja valószínűnek.*
- Maydeleine, amolyan polihisztor e téren. Az orvoslást korábbi munkái során tanulta, de erről elképzelhető, hogy maga is mesélni fog, nem szeretném elorozni tőle. A lényeg az volt, hogy céljának tekinti a segítséget, legalábbis mikor megérkezett akkor ezt mondta. Sajnos egyelőre még nem tudta bizonyítani, kissé forgalmas napokon vagyunk túl. *Vonja meg a vállát.*
- Nyitott vagyok, mert nyitottnak kell lennem. Ez a világ alkalmazkodást kíván és gyors helyzetfelismerést. *Bólint.* Azért is igyekeztem megmutatni jórészt minden oldalát, hogy ezzel tisztába légy és ne lepődj meg, ha egyszer berúgják az ajtót és védelmi pénzt követelnek, mert bizony ilyesmi is előfordulhat. *Néz fel komoran.*
- A fő a diplomácia és a semlegesség, egy kicsit minden oldalhoz húzunk, de valójában a magunkét nézzük. Nagyban ugyanezt csinálják a kikötői népek is, mert nincs számukra alternatíva. *Felsóhajt, majd kalapjáért nyúl, amit már felállás közben nyom a fejébe.*
- Induljunk. Eleget ültünk. *Biccent, majd az ajtó felé indul, a kölyöknek pedig int, hogy kövesse.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-09 18:59:00
Üzenet elküldve: 2019-08-09 18:59:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Végül is megdorgálják és meg is dicsérik a fiút. ~ Persze neki könnyen megy az ilyesmi. Nem hiszem, hogy sok dolog lenne, amit ő nem tud. Bezzeg én szinte semmit.~ Persze ezen gondolatait megtartja magának.*
– Igyekezni fogok, hogy úgy cselekedjek ahogyan mondtad.* Csöndesen végig hallgatja a Sellőházról szóló kis beszámolót. Már kezdi rendesen érdekelni, hogy néz ki az emlegetett hely. Ahogy beszéd folytatódik kiderül, hogy a csapatban van egy orvos is.*
– Ó szóval van orvosotok is. Mondjuk azok rendes emberek szoktak lenni. Segítenek másokon.* Őt magát jó helyre sorolták, mert bár szívesen segít bárkin, azért nem fog önként közjótevőnek felcsapni. Ha Ralas segíteni akar rajta, ő nem fog ellenkezni.*
– Úgy látom nyitott vagy elég sok irányba.* Mondja neki elismerően.*
* Végül is megdorgálják és meg is dicsérik a fiút. ~ Persze neki könnyen megy az ilyesmi. Nem hiszem, hogy sok dolog lenne, amit ő nem tud. Bezzeg én szinte semmit.~ Persze ezen gondolatait megtartja magának.*
– Igyekezni fogok, hogy úgy cselekedjek ahogyan mondtad.* Csöndesen végig hallgatja a Sellőházról szóló kis beszámolót. Már kezdi rendesen érdekelni, hogy néz ki az emlegetett hely. Ahogy beszéd folytatódik kiderül, hogy a csapatban van egy orvos is.*
– Ó szóval van orvosotok is. Mondjuk azok rendes emberek szoktak lenni. Segítenek másokon.* Őt magát jó helyre sorolták, mert bár szívesen segít bárkin, azért nem fog önként közjótevőnek felcsapni. Ha Ralas segíteni akar rajta, ő nem fog ellenkezni.*
– Úgy látom nyitott vagy elég sok irányba.* Mondja neki elismerően.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 914-933