Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Szolgálati terület (új) |  |
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:57:51
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:57:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Igaza volt a tömeggel kapcsolatban, mert a lakóházak közzé érve tényleg ritkulni kezdenek a népek. A kiskocsmák is kezdenek megtelni, sőt már az első verekedések is elkezdődnek. Az utcalányokat sorban kapkodják el. Ilyenkor még az se számít ha kicsit csúnyácska a leányzó. ~ Tűzoltásra a moslékos vödör is jó. ~ Fogan meg eme bölcs gondolat a kalóz fejében. Egy másik gondolat is utat tör magának. Gyorsan ő is oda csapódik egy ilyen hölgyikéhez.*
– Na gyere csak cicám!* Húzza el egy félre eső helyre. A csaj egyből benyögi neki az árat.*
– Húsz arany lesz drága egy menet. Persze ha más óhajaid vannak, akkor arra más a tarifa. Ha ilyen van mondd és felszámolom neked.
– Nem rabolom sokáig az idődet ne aggódj! Reményeim szerint hamar túlesünk a dolgon. Ezeket kéne befűznöd a szakállamba és utána mehetsz is tovább.* Ezzel előveszi a három szakállgyűrűjét.*
– Csak ennyi? Na jó nekem mindegy. Mondjuk tíz aranyért megteszem ezt neked.
– Fenét! Ötöt adok érte és kész. Ha nem tetszik, akkor keresek mást.
– Jól van legyen öt! Add ide őket nekem akkor!
– Nesze itt vannak. De meg ne próbálj nekem meglépni velük, mert annak nem lesz jó vége.* Azzal elhúzza a nő arca előtt a kampóját. A madara is élénken figyeli a válláról a nőcskét, ami talán nyomasztóan hathat rá. Az ékszereket átadja a nőnek, aki azért egy kicsit meg van szeppenve a fenyegetés miatt. Szorgosan kezdi el felfűzni őket Svornt fekete szakállára. Két kézzel ez nem túl bonyolult dolog, ezért hát hamar meg is van a dolog.*
– Hát igen. Könnyű így neked két kézzel. Nekem kicsit nehéz lett volna.
– Ne szövegelj itt nekem tovább! Add ide a pénzem ha nem akarsz mást tőlem!
– Jól van nesze! * Előkotor gyorsan 5 aranyat és a nő Mesélő (Mimóza) kezébe nyomja
. Ezzel letudják a dolgot és elválnak útjaik. Alig lép ki a nő a forgalmasabb részre máris akad újabb partnere aki valószínűleg jobban megdolgoztatja majd. A kalóz meg megtekinti a szakállát és elégedetten nyugtázza azt amit lát. ~ Megérte megvenni ezeket a kis apróságokat. Mondjuk nem egy sellő lányka fűzte be, de most ez is megfelel. Majd ha elviszek egy jó pénzt érő fejet az illetékesnek, akkor lehet szó azokról a sellőkről is. Most viszont irány a fogadó.~ Azzal becsatlakozik abba a csoportba amelyik éppen oda tart, hogy elverje az aznapi keresetét.*
– Na gyere csak cicám!* Húzza el egy félre eső helyre. A csaj egyből benyögi neki az árat.*
– Húsz arany lesz drága egy menet. Persze ha más óhajaid vannak, akkor arra más a tarifa. Ha ilyen van mondd és felszámolom neked.
– Nem rabolom sokáig az idődet ne aggódj! Reményeim szerint hamar túlesünk a dolgon. Ezeket kéne befűznöd a szakállamba és utána mehetsz is tovább.* Ezzel előveszi a három szakállgyűrűjét.*
– Csak ennyi? Na jó nekem mindegy. Mondjuk tíz aranyért megteszem ezt neked.
– Fenét! Ötöt adok érte és kész. Ha nem tetszik, akkor keresek mást.
– Jól van legyen öt! Add ide őket nekem akkor!
– Nesze itt vannak. De meg ne próbálj nekem meglépni velük, mert annak nem lesz jó vége.* Azzal elhúzza a nő arca előtt a kampóját. A madara is élénken figyeli a válláról a nőcskét, ami talán nyomasztóan hathat rá. Az ékszereket átadja a nőnek, aki azért egy kicsit meg van szeppenve a fenyegetés miatt. Szorgosan kezdi el felfűzni őket Svornt fekete szakállára. Két kézzel ez nem túl bonyolult dolog, ezért hát hamar meg is van a dolog.*
– Hát igen. Könnyű így neked két kézzel. Nekem kicsit nehéz lett volna.
– Ne szövegelj itt nekem tovább! Add ide a pénzem ha nem akarsz mást tőlem!
– Jól van nesze! * Előkotor gyorsan 5 aranyat és a nő Mesélő (Mimóza) kezébe nyomja
. Ezzel letudják a dolgot és elválnak útjaik. Alig lép ki a nő a forgalmasabb részre máris akad újabb partnere aki valószínűleg jobban megdolgoztatja majd. A kalóz meg megtekinti a szakállát és elégedetten nyugtázza azt amit lát. ~ Megérte megvenni ezeket a kis apróságokat. Mondjuk nem egy sellő lányka fűzte be, de most ez is megfelel. Majd ha elviszek egy jó pénzt érő fejet az illetékesnek, akkor lehet szó azokról a sellőkről is. Most viszont irány a fogadó.~ Azzal becsatlakozik abba a csoportba amelyik éppen oda tart, hogy elverje az aznapi keresetét.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-13 14:06:15
Üzenet elküldve: 2019-10-13 14:06:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*A néni nem szereti, ha úgy néznek a teájára, mint most Balarick. Ismeri már annyira a nyeszledt félvért, hogy tudja, akkor se szólna, ha valóban kimaradt volna az osztásból. Ezúttal azonban nem tudja hibáztatni, hogy megfeledkezett a tényről, hogy bizony a kezébe nyomott neki is egy adag teát, amikor átvette a fürdetést. Méghozzá jó rumosat, pedig a saját készletét ritkán kótyavetyéli másra. Lapos pillantása hamar végigpásztázza a terepet, aztán a tikfa szekrényke felé bök az orrával, ahol Balarick bögréje árválkodik.
A fergeteges hasonlatra azért a néni is jóízűen eldödörög. Nagyon találó. Látszik, hogy azért az alkimistának se ez az első napja a kölökkel.*
- Ne aggódj, fiam, fertályóra és olyan nyugodt lesz, mintha vederbe fujtottad vón *bólogat értőn, bár Xurrát elnézve elég valószínűtlennek tetszik a kijelentés.* - Már akkor ásítozott, mikor a vizet csinyátad. Nem sokat aludhatott az iccaka.
*Vancsevicze néni részvétlenül figyeli a macska élet-halál harcát a kis szurtossal, akiről nehéz eldönteni, hogy meg akarja simogatni vagy ki akarja fordítani... vagy legalább a sorrendet.
A kopott hintaszék felnyög az asszonyság meglett súlya alatt, a tarkabarka, horgolt takaró lelógó részei unottan követik a hintázás ütemét. Egykor biztos sokkal kevésbé volt fakó, de az idő ezt is kikezdte, mint itt a legtöbb dolgot.*
- Pedig jobb lesz, ha hozzászokik, hogy este nincs viribölés. *Komoly képpel legyez a pipája szárával a szabályt illetően. Igaz, Vancsevicze néni úgy tud aludni, hogy ha orkok ostromolnák a Kikötőt, arra se ébredne fel. Mondjuk pár szendébb orkot talán meg is ugrasztana a néni horkolásának orgánuma.*
- A szomszédék ikrei úgy nyúlnak, mintha húznák üket. A nyáron biztos kinyőtték az összes ruhát, amit tavaly varratott nekik. *Oldalra biccentett fejjel méregeti a kislányt aki a szekrény elé hasalva próbálja meg elérni az alatta kucorgó cirmost.* - Hány éves lehet? *morfondírozik két füstkarika között, aztán csak legyint. Olyan mindegy. Mire kettőt pislog az ember, már szájaló kamaszok.*
- Fegyelem, az köll neki. Meg szabályok *mondja a pipa csutoráját rágicsálva.* - Ruhát, cipőt szerzünk rá a szomszédéktú. Ha meghallják, hogy a te kölked, a fél világok rátukmá'ják úgyis.
*Xurra közben egyre laposabbakat pislog a macskát leső élénksárga szemeivel, és így, hogy hirtelen kirohangálta magát, most meg vízszintesbe került, a fáradtság szépen fogja a tudatos énjét, a vállára csapja, mint egy fonnyadt zsákot és elviszi, hogy aztán lerúgja az álomország határán húzódó meredek lejtőn.*
*A néni nem szereti, ha úgy néznek a teájára, mint most Balarick. Ismeri már annyira a nyeszledt félvért, hogy tudja, akkor se szólna, ha valóban kimaradt volna az osztásból. Ezúttal azonban nem tudja hibáztatni, hogy megfeledkezett a tényről, hogy bizony a kezébe nyomott neki is egy adag teát, amikor átvette a fürdetést. Méghozzá jó rumosat, pedig a saját készletét ritkán kótyavetyéli másra. Lapos pillantása hamar végigpásztázza a terepet, aztán a tikfa szekrényke felé bök az orrával, ahol Balarick bögréje árválkodik.
A fergeteges hasonlatra azért a néni is jóízűen eldödörög. Nagyon találó. Látszik, hogy azért az alkimistának se ez az első napja a kölökkel.*
- Ne aggódj, fiam, fertályóra és olyan nyugodt lesz, mintha vederbe fujtottad vón *bólogat értőn, bár Xurrát elnézve elég valószínűtlennek tetszik a kijelentés.* - Már akkor ásítozott, mikor a vizet csinyátad. Nem sokat aludhatott az iccaka.
*Vancsevicze néni részvétlenül figyeli a macska élet-halál harcát a kis szurtossal, akiről nehéz eldönteni, hogy meg akarja simogatni vagy ki akarja fordítani... vagy legalább a sorrendet.
A kopott hintaszék felnyög az asszonyság meglett súlya alatt, a tarkabarka, horgolt takaró lelógó részei unottan követik a hintázás ütemét. Egykor biztos sokkal kevésbé volt fakó, de az idő ezt is kikezdte, mint itt a legtöbb dolgot.*
- Pedig jobb lesz, ha hozzászokik, hogy este nincs viribölés. *Komoly képpel legyez a pipája szárával a szabályt illetően. Igaz, Vancsevicze néni úgy tud aludni, hogy ha orkok ostromolnák a Kikötőt, arra se ébredne fel. Mondjuk pár szendébb orkot talán meg is ugrasztana a néni horkolásának orgánuma.*
- A szomszédék ikrei úgy nyúlnak, mintha húznák üket. A nyáron biztos kinyőtték az összes ruhát, amit tavaly varratott nekik. *Oldalra biccentett fejjel méregeti a kislányt aki a szekrény elé hasalva próbálja meg elérni az alatta kucorgó cirmost.* - Hány éves lehet? *morfondírozik két füstkarika között, aztán csak legyint. Olyan mindegy. Mire kettőt pislog az ember, már szájaló kamaszok.*
- Fegyelem, az köll neki. Meg szabályok *mondja a pipa csutoráját rágicsálva.* - Ruhát, cipőt szerzünk rá a szomszédéktú. Ha meghallják, hogy a te kölked, a fél világok rátukmá'ják úgyis.
*Xurra közben egyre laposabbakat pislog a macskát leső élénksárga szemeivel, és így, hogy hirtelen kirohangálta magát, most meg vízszintesbe került, a fáradtság szépen fogja a tudatos énjét, a vállára csapja, mint egy fonnyadt zsákot és elviszi, hogy aztán lerúgja az álomország határán húzódó meredek lejtőn.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-13 10:33:22
Üzenet elküldve: 2019-10-13 10:33:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Egy becsületbeli ügy//
*A mondat azért némi óvatosságra inti. A kikötői fruskák eléggé tűzrőlpattantak, ez tény, de a meggondolatlan rátartiság inkább a városi lánykákra jellemző. Ez felveti, hogy a kis vörös talán azért ilyen merész, mert valaki vagy valakik eddig megvédték a csinos hátsóját. Ha a Vihar Fiai vagy a Patkányok berkein belül egy fontos személynek a lánya, az felvethet némi problémát. De az is lehet, hogy csak van vagy négy jókötésű bátyja. Mondjuk ez se lenne túl örvendetes hír. Főleg ha fel is bukkannának. Jobb lesz vigyázni, ám Ambroggio nem olyan, aki pár kósza felvetéstől visszatáncolna egy ilyen kihívás elől.*
- Bekapnálak én szőröstül-bőröstül *válaszol vissza a bajsza alatt azzal az irritáló rókavigyorral. A zöld szemek villogása igazából csak hájjal kenegeti. Egy kicsit azért bízik benne, hogy a lány magabiztossága csak abból ered, hogy ügyesen harcol. Őszintén, ha így lenne, az még egy vereséget is megérne neki.*
- A testőrömként minden hat végén 250 arany lesz a béred. Lehet több is, de ahhoz még bizonyítanod kell. Egy haton két nap szabad, de én mondom meg, melyik kettő. A szolgálatban töltött időd pedig napkeltétől napnyugtáig tart. Vagy épp napnyugtától napkeltéig, ahogy épp rendelkezem *sorolja a részleteket, mintha fejben már meg is írta volna a szerződést.* - Ha azt látom, hogy nem végzed lelkiismeretesen a munkát, elküldelek és fogadok helyetted mást. De azt tudnod kell, hogy a becstelenséget nem felejtem el senkinek. *Ebből az utolsó részből kihallható, hogy ez a "más", akit felfogadna, esetlegesen arról is tenne, hogy a munkáltatóját ért sérelem kellő retorziót kapjon.*
- Viszont ha te ingyen szeretnéd a szolgálataimat, az legfeljebb egy hatra működik. Így igazságos *tárja szét a karjait, mint akinek meg van kötve a keze a gavallérság tekintetében, hiszen a mérleg egyik serpenyőjében se lehet több.* - Vagy pedig te is ingyen szolgálsz nekem, ha én nyerek.
*Amint megegyeztek a feltételekben, Ambroggio nekilát, hogy megoldja az övét. Nagyjából olyan önelégült, élveteg képet vág hozzá, mintha máris nyert volna és nem utolsósorban mintha valami egészen más feltételekben egyeztek volna meg.
Mindenesetre arra figyel, hogy a lánnyal egy ütemben végezze a műveletet. Nem szeretne abba a hibába esni, hogy túlságosan előreszalad, aztán ő ott áll egy kardhüvellyel, míg a kicsike rávonja a pengéjét.
A fegyverövet leteszi az ablakpárkányra, a cirádás, díszkosaras kardot pedig a falnak támasztja.*
*A mondat azért némi óvatosságra inti. A kikötői fruskák eléggé tűzrőlpattantak, ez tény, de a meggondolatlan rátartiság inkább a városi lánykákra jellemző. Ez felveti, hogy a kis vörös talán azért ilyen merész, mert valaki vagy valakik eddig megvédték a csinos hátsóját. Ha a Vihar Fiai vagy a Patkányok berkein belül egy fontos személynek a lánya, az felvethet némi problémát. De az is lehet, hogy csak van vagy négy jókötésű bátyja. Mondjuk ez se lenne túl örvendetes hír. Főleg ha fel is bukkannának. Jobb lesz vigyázni, ám Ambroggio nem olyan, aki pár kósza felvetéstől visszatáncolna egy ilyen kihívás elől.*
- Bekapnálak én szőröstül-bőröstül *válaszol vissza a bajsza alatt azzal az irritáló rókavigyorral. A zöld szemek villogása igazából csak hájjal kenegeti. Egy kicsit azért bízik benne, hogy a lány magabiztossága csak abból ered, hogy ügyesen harcol. Őszintén, ha így lenne, az még egy vereséget is megérne neki.*
- A testőrömként minden hat végén 250 arany lesz a béred. Lehet több is, de ahhoz még bizonyítanod kell. Egy haton két nap szabad, de én mondom meg, melyik kettő. A szolgálatban töltött időd pedig napkeltétől napnyugtáig tart. Vagy épp napnyugtától napkeltéig, ahogy épp rendelkezem *sorolja a részleteket, mintha fejben már meg is írta volna a szerződést.* - Ha azt látom, hogy nem végzed lelkiismeretesen a munkát, elküldelek és fogadok helyetted mást. De azt tudnod kell, hogy a becstelenséget nem felejtem el senkinek. *Ebből az utolsó részből kihallható, hogy ez a "más", akit felfogadna, esetlegesen arról is tenne, hogy a munkáltatóját ért sérelem kellő retorziót kapjon.*
- Viszont ha te ingyen szeretnéd a szolgálataimat, az legfeljebb egy hatra működik. Így igazságos *tárja szét a karjait, mint akinek meg van kötve a keze a gavallérság tekintetében, hiszen a mérleg egyik serpenyőjében se lehet több.* - Vagy pedig te is ingyen szolgálsz nekem, ha én nyerek.
*Amint megegyeztek a feltételekben, Ambroggio nekilát, hogy megoldja az övét. Nagyjából olyan önelégült, élveteg képet vág hozzá, mintha máris nyert volna és nem utolsósorban mintha valami egészen más feltételekben egyeztek volna meg.
Mindenesetre arra figyel, hogy a lánnyal egy ütemben végezze a műveletet. Nem szeretne abba a hibába esni, hogy túlságosan előreszalad, aztán ő ott áll egy kardhüvellyel, míg a kicsike rávonja a pengéjét.
A fegyverövet leteszi az ablakpárkányra, a cirádás, díszkosaras kardot pedig a falnak támasztja.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-12 15:40:51
Üzenet elküldve: 2019-10-12 15:40:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy becsületbeli ügy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesysnek nem kenyere az aljaskodás, bár néha tagadhatatlanul szükségszerű. Ez viszont nem az az alkalom, amikor szeretne tisztességtelenül előnyre szert tenni, hiszen az élete nem múlik rajta, legfeljebb csak a szép arcának épsége.*
- Hogyne, az égiek.
*Morogja maga elé, amikor Ambroggio kilép az ajtón, és újabb bosszantó szövegelésbe kezd. Először csak tekintetével követi a férfi mozgását, majd fejét is fordítja felé, de testével nem mozdul, mereven áll, és feszülten jár állkapcsa. Nem tetszik neki a szituáció, amiben azt érzi, mintha egy őzgida lenne, miközben azt várja, hogy a farkas lecsapjon rá.*
- Már miért ne lenne való? A kikötőben nőttem fel, azt hiszed nem volt még ilyenhez szerencsém?
*Összeszűkült szemekkel méregeti Ambroggiot, és megfordul a fejében, hogy a férfi esetleg nem túlzottan jeleskedik a harc ezen ágában, és ezért próbálja elterelni magukat attól az opciótól. Daesyst ezt persze nem zavarja, bármilyen kihívásra készen áll.*
- Legyen így!
*Bólint rá az ötletre, de még nem kezdi el megszabadítani magát pengéjétől, mert a büntetés feltételeire nem bólintott rá.*
- Kapd be!
*Morogja orra alatt a sértő hangnem miatt. Zöld szemei ellenszenvesen villannak fel.*
- Rendben. Ha én nyerek, úgy fordítva, szolgálataid az enyémek lesznek egy hónapig, és teljesen ingyen.
*Szándékosan fogalmaz valamelyest félreérthetően, bár úgy sejti Ambroggionak feltűnik majd ez az apró elszólás. Mindenesetre a lekezelő megjegyzés után örömmel dirigálgatna a férfinak. Amint megtörténik a megegyezés - ha megtörténik - úgy lassan megszabadítja magát a fegyverövétől, ahogy ebben megállapodtak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesysnek nem kenyere az aljaskodás, bár néha tagadhatatlanul szükségszerű. Ez viszont nem az az alkalom, amikor szeretne tisztességtelenül előnyre szert tenni, hiszen az élete nem múlik rajta, legfeljebb csak a szép arcának épsége.*
- Hogyne, az égiek.
*Morogja maga elé, amikor Ambroggio kilép az ajtón, és újabb bosszantó szövegelésbe kezd. Először csak tekintetével követi a férfi mozgását, majd fejét is fordítja felé, de testével nem mozdul, mereven áll, és feszülten jár állkapcsa. Nem tetszik neki a szituáció, amiben azt érzi, mintha egy őzgida lenne, miközben azt várja, hogy a farkas lecsapjon rá.*
- Már miért ne lenne való? A kikötőben nőttem fel, azt hiszed nem volt még ilyenhez szerencsém?
*Összeszűkült szemekkel méregeti Ambroggiot, és megfordul a fejében, hogy a férfi esetleg nem túlzottan jeleskedik a harc ezen ágában, és ezért próbálja elterelni magukat attól az opciótól. Daesyst ezt persze nem zavarja, bármilyen kihívásra készen áll.*
- Legyen így!
*Bólint rá az ötletre, de még nem kezdi el megszabadítani magát pengéjétől, mert a büntetés feltételeire nem bólintott rá.*
- Kapd be!
*Morogja orra alatt a sértő hangnem miatt. Zöld szemei ellenszenvesen villannak fel.*
- Rendben. Ha én nyerek, úgy fordítva, szolgálataid az enyémek lesznek egy hónapig, és teljesen ingyen.
*Szándékosan fogalmaz valamelyest félreérthetően, bár úgy sejti Ambroggionak feltűnik majd ez az apró elszólás. Mindenesetre a lekezelő megjegyzés után örömmel dirigálgatna a férfinak. Amint megtörténik a megegyezés - ha megtörténik - úgy lassan megszabadítja magát a fegyverövétől, ahogy ebben megállapodtak.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:14:50
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:14:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
*Ez az egész út egy katasztrófába torkollott! Sywerna jelenleg a legmélyebb apokalipsziseket éli meg, egymás után, másodpercenként. Türtőztetnie kell magát, hiszen orkkal áll szemben, erősebb nála. Kikapják a térképet a kezéből, ami roppantul felidegesíti, de az előző okok miatt nem reagál, változatlanul mosolyog.*
-Szívesen Önnek adom, ha szeretné. Megtarthatja. ~ Úgyis megjegyeztem már, merre van a Vérkert, kaparék. A többit majd megtalálom, csak hagy álljak tovább, könyörgöm, ennyi környörület legyen benned! ~ *Együgyű teremtésnek véli az orkot, aki... akiből kettő lett?! Ráadásul egy nőstén? ~ Jaj, ne, könyörgöm ne! ~ Sóhajtozik magában. ~ Hogyan kerülhetnék el innen? Áh, megvan! ~ Pattan ki belőle az isteni szikra. Megerőlteti magát, nagy levegőt vesz és aranyos, csilingelő hangjával szólal meg.*
-Megtarthatja a térképet, amennyiben tényleg egy fogadót keres. Mind a Rókalyuk, mind a Sellő rajta van. Gondolom valamelyik ezek közül lesz a kiszemelt célpontjuk. ~ CSAK HAGYJ MÁR BÉKÉN! ~ *Itt egy cseppet kuncog, hogy árnyalja az ártatlan nemeslány képét. A nőstény azonban! Ez hihetetlen: egy ork köpetes kézbe rakja a... sajátját! ~ Légy erős, Divrine! Ki kell bírnod! Add be, hogy Corvenust meg kell keresned és fuss! Úgyis az ork hessegette el. ~ Mosolyog, szinte úgy, mintha bánná, hogy nem tud a zöldekkel tartani, s ezt lágy hangjával erősíti.*
-Mélységesen sajnálom, de időre kell mennem egy találkozóra, nem messze innen, ráadásul az elszálló hollómat is meg kell keresnem! Tényleg nagyon röstellem, szívesen veletek tartanék, de nem engedi ez a rohanó világ! Persze a térképet megtarthatjátok: még hasznotokra lehet. *Kacsint a hím felé, aztán összeszorított fogakkal, hányingerrel küszködve, de belecsap a nyálas mancsba. Ha valaki hallaná a gondolatait, egyszerre harmincezer megkínzott nő sikításától zúgna a feje; ha Cruelitia tényleges lelki állapotát akarná megtapasztalni. Ha nem tartják vissza, részéről el is indulna a Vérkert irányába, míg el nem felejti, merre van az.*
*Ez az egész út egy katasztrófába torkollott! Sywerna jelenleg a legmélyebb apokalipsziseket éli meg, egymás után, másodpercenként. Türtőztetnie kell magát, hiszen orkkal áll szemben, erősebb nála. Kikapják a térképet a kezéből, ami roppantul felidegesíti, de az előző okok miatt nem reagál, változatlanul mosolyog.*
-Szívesen Önnek adom, ha szeretné. Megtarthatja. ~ Úgyis megjegyeztem már, merre van a Vérkert, kaparék. A többit majd megtalálom, csak hagy álljak tovább, könyörgöm, ennyi környörület legyen benned! ~ *Együgyű teremtésnek véli az orkot, aki... akiből kettő lett?! Ráadásul egy nőstén? ~ Jaj, ne, könyörgöm ne! ~ Sóhajtozik magában. ~ Hogyan kerülhetnék el innen? Áh, megvan! ~ Pattan ki belőle az isteni szikra. Megerőlteti magát, nagy levegőt vesz és aranyos, csilingelő hangjával szólal meg.*
-Megtarthatja a térképet, amennyiben tényleg egy fogadót keres. Mind a Rókalyuk, mind a Sellő rajta van. Gondolom valamelyik ezek közül lesz a kiszemelt célpontjuk. ~ CSAK HAGYJ MÁR BÉKÉN! ~ *Itt egy cseppet kuncog, hogy árnyalja az ártatlan nemeslány képét. A nőstény azonban! Ez hihetetlen: egy ork köpetes kézbe rakja a... sajátját! ~ Légy erős, Divrine! Ki kell bírnod! Add be, hogy Corvenust meg kell keresned és fuss! Úgyis az ork hessegette el. ~ Mosolyog, szinte úgy, mintha bánná, hogy nem tud a zöldekkel tartani, s ezt lágy hangjával erősíti.*
-Mélységesen sajnálom, de időre kell mennem egy találkozóra, nem messze innen, ráadásul az elszálló hollómat is meg kell keresnem! Tényleg nagyon röstellem, szívesen veletek tartanék, de nem engedi ez a rohanó világ! Persze a térképet megtarthatjátok: még hasznotokra lehet. *Kacsint a hím felé, aztán összeszorított fogakkal, hányingerrel küszködve, de belecsap a nyálas mancsba. Ha valaki hallaná a gondolatait, egyszerre harmincezer megkínzott nő sikításától zúgna a feje; ha Cruelitia tényleges lelki állapotát akarná megtapasztalni. Ha nem tartják vissza, részéről el is indulna a Vérkert irányába, míg el nem felejti, merre van az.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-12 09:26:51
Üzenet elküldve: 2019-10-12 09:26:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
*Hamar beéri Ormot, de mire odaér, arra lesz figyelmes, hogy egy szőke nővel társalog. Már beszélnek is valamit, ez Gyldwa fülét is megcsapja, hisz annyira nincs leszakadva tőle. Csak amennyire a kóborló emberek feltarthatták. A másik ork már valami papírral a kezében nevetgél.*
-Hát te mit nézegetel annyira, bátyó?
*A nőre pillant furcsa, vizslató tekintettel. ~Ez biztos egy olyan nemesizé lehet, akikről a tengerészek meséltek. Aszondják ezek hazudnak mint a vízfolyás. Bár nem tudom mennyire lehet adni az ő szavukra.~ Elmélkedik, mielőtt újra kinyitná a száját.*
-Szép napot, kedves...
*Itt mondaná a nevét, de nem tudja.*
-Hallottam igen. Látod, ezt is megéltük.
*Ő maga is nevetésben tör ki, hisz így még talán sosem szólították őt. Majd nevetését némileg elfolytva a saját kezére néz, majd a lányéra. Pár másodperc, és beleköp egy hatalmasat a tenyerébe, és úgy nyújtja jobbját neki üdvözlésképp.*
-Ha nem vagyunk túl büdösek neked, úgy csapj hát bele! Gyldwa vagyok!
*Hamar beéri Ormot, de mire odaér, arra lesz figyelmes, hogy egy szőke nővel társalog. Már beszélnek is valamit, ez Gyldwa fülét is megcsapja, hisz annyira nincs leszakadva tőle. Csak amennyire a kóborló emberek feltarthatták. A másik ork már valami papírral a kezében nevetgél.*
-Hát te mit nézegetel annyira, bátyó?
*A nőre pillant furcsa, vizslató tekintettel. ~Ez biztos egy olyan nemesizé lehet, akikről a tengerészek meséltek. Aszondják ezek hazudnak mint a vízfolyás. Bár nem tudom mennyire lehet adni az ő szavukra.~ Elmélkedik, mielőtt újra kinyitná a száját.*
-Szép napot, kedves...
*Itt mondaná a nevét, de nem tudja.*
-Hallottam igen. Látod, ezt is megéltük.
*Ő maga is nevetésben tör ki, hisz így még talán sosem szólították őt. Majd nevetését némileg elfolytva a saját kezére néz, majd a lányéra. Pár másodperc, és beleköp egy hatalmasat a tenyerébe, és úgy nyújtja jobbját neki üdvözlésképp.*
-Ha nem vagyunk túl büdösek neked, úgy csapj hát bele! Gyldwa vagyok!
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 16:42:36
Üzenet elküldve: 2019-10-11 16:42:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
*Nem ül le ő sehova, főleg, mert a elf is épp az utcán ácsorog, pergamennel a kezében. Na meg úgy ő maga is hatalmasabbnak tűnik, bár ülve se lenne kisebb, csak tömörebb. Valóban nem tűnik fel neki, hogy a nő az egyik kezét a háta mögé vezeti, hogy a tőrt rejtve tartsa, így nyugodt szívvel kapja ki a kezéből az imént még oly serényen nézegetett térképet.*
-Hova igyekezöl mutasd! *Morogja maga elé, majd ha sikerült elorozni a papírost jól meg is nézi magának.*
-Höhö! Hallottad Gyldwa? Uramnak szólított. *Ez valójában igenis jólesett neki, mintha az arcán is valami vidámságféle rajzolódna ki, majd szabad kezével megütögeti a nő karját elismerően.*
-Neked is szépet! *Néz oldalra a húgára, hogy lássa, teljesen jól viselkedik, és udvarias is, ahogy azt tőle elvárja. Persze az idegen arcát még mindig nem látja tisztán, ugyanis azt fekete fátyol borítja.*
-Mi egy fogadót keresünk. *Áll elő a dologgal, hiszen ezért vannak itt.*
*Nem ül le ő sehova, főleg, mert a elf is épp az utcán ácsorog, pergamennel a kezében. Na meg úgy ő maga is hatalmasabbnak tűnik, bár ülve se lenne kisebb, csak tömörebb. Valóban nem tűnik fel neki, hogy a nő az egyik kezét a háta mögé vezeti, hogy a tőrt rejtve tartsa, így nyugodt szívvel kapja ki a kezéből az imént még oly serényen nézegetett térképet.*
-Hova igyekezöl mutasd! *Morogja maga elé, majd ha sikerült elorozni a papírost jól meg is nézi magának.*
-Höhö! Hallottad Gyldwa? Uramnak szólított. *Ez valójában igenis jólesett neki, mintha az arcán is valami vidámságféle rajzolódna ki, majd szabad kezével megütögeti a nő karját elismerően.*
-Neked is szépet! *Néz oldalra a húgára, hogy lássa, teljesen jól viselkedik, és udvarias is, ahogy azt tőle elvárja. Persze az idegen arcát még mindig nem látja tisztán, ugyanis azt fekete fátyol borítja.*
-Mi egy fogadót keresünk. *Áll elő a dologgal, hiszen ezért vannak itt.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 15:14:05
Üzenet elküldve: 2019-10-11 15:14:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
//Egyelőre Orm//
//Érintőlegesen Gyldwa//
*Nyugodtan sétálgat a bűzös házak között, továbbra is a sós levegőt, a holdak fényét és Corvenus szállingózását kiélvezve. A holló karjára telepedik le egy kis idő múlva. Fejét simogatva mondja neki, nedédes mosollyal arcán.*
-Nincsen messze a Vérkert már, drágaságom. *Ekkor azonban baljóslatú lépéseket hall maga mögött. Ruhaujjába csúsztatja a hosszútőrt, vészhelyzet esetére. Egy szemében undorító ork félfajzat telepedik le mellé, ráadásul szerencsétlen madarát is elhessegeti. Balját háta mögé viszi, hogy a penge élét még érezhesse csuklójánál. ~ Meghalsz, kutya, ha bántani mered Corvenust, vagy engem. ~ Gondolatainak és tetteinek azonban vészesen ellentmond arca. Kedvesen mosolyog a másikra, mintha csak egy régi jó barát lenne. Csicsergő madárhangján, finoman szólal meg.*
-Jó estét, uram! ~ Fordulnál fel, te zöld szörnyeteg. ~ Neeem, nem tévedtem el, csupán tennék egy kellemes sétát a finom, hűs tengeri levegő és a kellemesen fújdogáló szélben, a holdak ezüstös fénye alatt. ~ Na persze, ebben az undorító bűzben. Véletlenül sem az istenem itteni helyéhez igyekszek. ~ Na és ön mi járatban errefelé? ~ Remélem eltakarodni, büdös ebkölyke. ~ *Rebegteti szempilláit sűrűn. Újabb lépteket hall a távolban, amira csak még inkább megszorítja bal első végtagjával a ruhaujját. Persze ennek az okát a két jövevény nem tudhatja. Sywerna jelenleg óvatosan a pengéjét markolászgatja az anyag takarásában.*
//Egyelőre Orm//
//Érintőlegesen Gyldwa//
*Nyugodtan sétálgat a bűzös házak között, továbbra is a sós levegőt, a holdak fényét és Corvenus szállingózását kiélvezve. A holló karjára telepedik le egy kis idő múlva. Fejét simogatva mondja neki, nedédes mosollyal arcán.*
-Nincsen messze a Vérkert már, drágaságom. *Ekkor azonban baljóslatú lépéseket hall maga mögött. Ruhaujjába csúsztatja a hosszútőrt, vészhelyzet esetére. Egy szemében undorító ork félfajzat telepedik le mellé, ráadásul szerencsétlen madarát is elhessegeti. Balját háta mögé viszi, hogy a penge élét még érezhesse csuklójánál. ~ Meghalsz, kutya, ha bántani mered Corvenust, vagy engem. ~ Gondolatainak és tetteinek azonban vészesen ellentmond arca. Kedvesen mosolyog a másikra, mintha csak egy régi jó barát lenne. Csicsergő madárhangján, finoman szólal meg.*
-Jó estét, uram! ~ Fordulnál fel, te zöld szörnyeteg. ~ Neeem, nem tévedtem el, csupán tennék egy kellemes sétát a finom, hűs tengeri levegő és a kellemesen fújdogáló szélben, a holdak ezüstös fénye alatt. ~ Na persze, ebben az undorító bűzben. Véletlenül sem az istenem itteni helyéhez igyekszek. ~ Na és ön mi járatban errefelé? ~ Remélem eltakarodni, büdös ebkölyke. ~ *Rebegteti szempilláit sűrűn. Újabb lépteket hall a távolban, amira csak még inkább megszorítja bal első végtagjával a ruhaujját. Persze ennek az okát a két jövevény nem tudhatja. Sywerna jelenleg óvatosan a pengéjét markolászgatja az anyag takarásában.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 11:02:10
Üzenet elküldve: 2019-10-11 11:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sywerna Cruelitia Divrine, Orm//
*Orm távozik a toronyból, így természetesen Gyldwa is követi. Valószínűleg elhatározta magát. Ilyenkor nem jó egy ork útjába kerülni, ezt minden valamirevaló élőlény tudja. Lassan lépked, korábban már járt itt. Akkor sem tetszett neki, hogy ilyen szűkek az utcák, na és a bűz. Feladja, hogy próbálja Ormot figyelmeztetni, hogy ezek a kis emberkék olyanok neki, mint valami apró állatkák, akikre ügyelnie kellene, mert óvatlanul is rossz vége lehet. Csak a fejét csóválja, ahogy valamivel mögötte halad. Közben nézelődik, próbálja megtalálni a szépséget a legocsmányabb dologban is. Ki akarja deríteni, hogy mit rejt még magában a kikötő, és környéke. Talán felfedezni mindent, mielőtt tovább állna abba a városba, amit látott korábban. De bátyja gyorsabb, és úgy látszik, hogy oda is megy valakihez. ~Mi a? Mit keres itt így egy madár. Meg mi ez a fekete fátyol? Tán gyászol a nő. Nem fiatal ahhoz egy kicsit? Jaj bátyó csak ne csinálj semmi hülyeséget.~ Gondolja magában, miközben igyekszik odaérni hozzájuk.*
//Sywerna Cruelitia Divrine, Orm//
*Orm távozik a toronyból, így természetesen Gyldwa is követi. Valószínűleg elhatározta magát. Ilyenkor nem jó egy ork útjába kerülni, ezt minden valamirevaló élőlény tudja. Lassan lépked, korábban már járt itt. Akkor sem tetszett neki, hogy ilyen szűkek az utcák, na és a bűz. Feladja, hogy próbálja Ormot figyelmeztetni, hogy ezek a kis emberkék olyanok neki, mint valami apró állatkák, akikre ügyelnie kellene, mert óvatlanul is rossz vége lehet. Csak a fejét csóválja, ahogy valamivel mögötte halad. Közben nézelődik, próbálja megtalálni a szépséget a legocsmányabb dologban is. Ki akarja deríteni, hogy mit rejt még magában a kikötő, és környéke. Talán felfedezni mindent, mielőtt tovább állna abba a városba, amit látott korábban. De bátyja gyorsabb, és úgy látszik, hogy oda is megy valakihez. ~Mi a? Mit keres itt így egy madár. Meg mi ez a fekete fátyol? Tán gyászol a nő. Nem fiatal ahhoz egy kicsit? Jaj bátyó csak ne csinálj semmi hülyeséget.~ Gondolja magában, miközben igyekszik odaérni hozzájuk.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 10:36:35
Üzenet elküldve: 2019-10-11 10:36:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sywerna Cruelitia Divrine, Gyldwa//
*Ahogy csörtet előre a koszos utcákon, lehagyva az éppen még részegségük teljében andalgó matrózokat, akik némelyike nem félti az életét és még hozzá is odatámolyog.*
-No! Álljá má meg a lábadon! *Löki arrébb az útjukból, nem nagy lendülettel, csak éppen hogy. Most, hogy végre szereztek elég aranyat, a lánnyal meghányták vetették a dolgot és úgy döntöttek még adnak egy esélyt a kivénhedt környéknek és az őket hetykén lenéző ficsúroknak.*
-Ha meg elesik és megfesti a házfalat, az meg az én bajom lesz. *Motyog mogorván maga elé. Ekkor valami igen szokatlan dolgot pillant meg a keresztutcában. Egy madár meg egy kirívó külsejű, talán nő, valami papírossal a kezében.*
-Odanézzé má! *Változtat mindjárt irányt a szokatlan jelenség felé trappol, majd elé áll, a madáron tartva a szemeit.*
-Kisasszonka! Csak nem eltévelyedtél errefelé? *Még így is, hogy az arcán nem látja, ruhája és alkata, na meg, hogy csak egyedül bóklászik errefelé, máris felkelti a figyelmét. Néhány karlendítést is végez a tollas jószág felé, hogy elhessegesse.*
-Ennek meg mi baja van? Érzi a vesztét, hogy így csapkod? *Egyelőre úgy véli, csak valami kaja reményében szegődhetett a tollas bestia az idegen mellé, fel sem merül benne, hogy talán egyéb oka is lehet.*
//Sywerna Cruelitia Divrine, Gyldwa//
*Ahogy csörtet előre a koszos utcákon, lehagyva az éppen még részegségük teljében andalgó matrózokat, akik némelyike nem félti az életét és még hozzá is odatámolyog.*
-No! Álljá má meg a lábadon! *Löki arrébb az útjukból, nem nagy lendülettel, csak éppen hogy. Most, hogy végre szereztek elég aranyat, a lánnyal meghányták vetették a dolgot és úgy döntöttek még adnak egy esélyt a kivénhedt környéknek és az őket hetykén lenéző ficsúroknak.*
-Ha meg elesik és megfesti a házfalat, az meg az én bajom lesz. *Motyog mogorván maga elé. Ekkor valami igen szokatlan dolgot pillant meg a keresztutcában. Egy madár meg egy kirívó külsejű, talán nő, valami papírossal a kezében.*
-Odanézzé má! *Változtat mindjárt irányt a szokatlan jelenség felé trappol, majd elé áll, a madáron tartva a szemeit.*
-Kisasszonka! Csak nem eltévelyedtél errefelé? *Még így is, hogy az arcán nem látja, ruhája és alkata, na meg, hogy csak egyedül bóklászik errefelé, máris felkelti a figyelmét. Néhány karlendítést is végez a tollas jószág felé, hogy elhessegesse.*
-Ennek meg mi baja van? Érzi a vesztét, hogy így csapkod? *Egyelőre úgy véli, csak valami kaja reményében szegődhetett a tollas bestia az idegen mellé, fel sem merül benne, hogy talán egyéb oka is lehet.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 09:18:58
Üzenet elküldve: 2019-10-11 09:18:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Útja egyenesen a sós levegő alatt rostokoló házak közé vezet be. ~ Még szerencse, hogy utánanéztem ennek a helynek, indulás előtt! ~ Tökéletesen annak a tudatnak a csapdája alatt van a lány, hogy pillanatokon belül eltévedne, ha nem a pergamen darabra vázolt térkép lenne a segítségére. A holló szálldos körülötte, úgy tűnik Corvenus postamadár helyett sirálynak érzi most magát.*
-Azért itt ne hagyjál! *Fenyegeti ujjával a szárnyast. Az utcák nem olyan néptelenek, mint képzelte volna. Sokat ront a fejében elképzelt összképen ez így. ~ De ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni. ~ Vonja meg a vállát a hirtelen felállított életbölcseleten, majd a sárral tarkított utcákon kígyózik jobbra-balra. Megpróbálja kikerülni a legtöbb részees tengerészt, koldusbotra jutott árvát és mellesleg a vele szembe jövő egyéb szerzetet is. Dolgát az sem könnyíti meg igazán, hogy a ruháját a legkevésbé sem szeretné bepiszkolni. Fekete fátylat borít arcára a hátizsákot elővéve, hogy ne lássák meg vonásait. Ám ennek a furcsának tűnhető mozdulatnak lehet az is az árnyoldala, hogy valaki felfigyel rá. Ezzel azonban ő nem törődik. Újra előveszi a papírt, mely a tájékozódásban segíti, s megpróbálja betájolni magát. Amennyiben sikerrel jár és senki nem állítja meg, folytatja az útját, egészen céljáig.*
*Útja egyenesen a sós levegő alatt rostokoló házak közé vezet be. ~ Még szerencse, hogy utánanéztem ennek a helynek, indulás előtt! ~ Tökéletesen annak a tudatnak a csapdája alatt van a lány, hogy pillanatokon belül eltévedne, ha nem a pergamen darabra vázolt térkép lenne a segítségére. A holló szálldos körülötte, úgy tűnik Corvenus postamadár helyett sirálynak érzi most magát.*
-Azért itt ne hagyjál! *Fenyegeti ujjával a szárnyast. Az utcák nem olyan néptelenek, mint képzelte volna. Sokat ront a fejében elképzelt összképen ez így. ~ De ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni. ~ Vonja meg a vállát a hirtelen felállított életbölcseleten, majd a sárral tarkított utcákon kígyózik jobbra-balra. Megpróbálja kikerülni a legtöbb részees tengerészt, koldusbotra jutott árvát és mellesleg a vele szembe jövő egyéb szerzetet is. Dolgát az sem könnyíti meg igazán, hogy a ruháját a legkevésbé sem szeretné bepiszkolni. Fekete fátylat borít arcára a hátizsákot elővéve, hogy ne lássák meg vonásait. Ám ennek a furcsának tűnhető mozdulatnak lehet az is az árnyoldala, hogy valaki felfigyel rá. Ezzel azonban ő nem törődik. Újra előveszi a papírt, mely a tájékozódásban segíti, s megpróbálja betájolni magát. Amennyiben sikerrel jár és senki nem állítja meg, folytatja az útját, egészen céljáig.*
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:18:57
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Szirén a sellők közt//
- Én is, kedvesem, én is *súgja szinte már a cserfes ajkakra. Nyomorult gúzsban a kétfelé húzó kötelesség közt. Nászéjen hadba hívó parancs se lehet keményebb dió. Nem szívesen hagyja ott a báró úr formás kapitányát. Érett, telt, dús zamatú nyalánkságnak tűnik, ami fűszeres és pikáns csemege is egyben.*
- Csak maradjon benned erő és egy csepp józanság, míg visszaérek *kacsint a vörösre még búcsúzóra, aztán irány a Sellőház előtti tér, hiszen a másik kis hölgyike se valószínű, hogy a türelméről híres.*
//Egy becsületbeli ügy//
*Kilép az ajtón, de azért tapasztalt róka lévén elég óvatos, hogy nem egy meglepetés maflás fogadja.
Kint már javában zsolozsmázza paprikás kedvét a kicsike, ami bicskanyitogató vigyort szalaszt Ambroggio képére.*
- Édes, hogy aggódsz értem, bogaram *tárja szét a karjait.* - Az égiek is arra teremtettek, hogy a testőröm legyél.
*Ahogy az erejüket méregető ragadozók, elkezdi kerülni a lányt. Közben persze kaján mosolygással méregeti. Formás a kicsike, meg kell hagyni. Fiatalka még, de tagadhatatlanul formás.*
- És? Hogy csináljuk? *kérdi.* - Az ökölpárbaj nem való egy ilyen zsenge kis pukkancsnak, mint te. A penge pedig nem tesz jót se a csipkének se a hamvas bőrnek. Mit szólnál, ha levennénk a fegyverövet és a kardhüvellyel mérkőznénk meg? *ajánlja.* - Akit lefegyvereznek, a földre kerül vagy feladja, az veszít.
*Jobban örülne neki, ha elvek feszülnének egymásnak, mint élre fent acél.*
- Ha én nyerek, egy hónapig a testőröm leszel. Utána pedig eldöntheted, hogy maradnál-e a poszton vagy visszamennél... akármit is csinálsz épp *mondja, de a mondat vége határozottan degradáló kicsengést hordoz azzal szemben, hogy ilyen jelentős személyt szolgáljon a tűzrőlpattant kis csitri.*
- Én is, kedvesem, én is *súgja szinte már a cserfes ajkakra. Nyomorult gúzsban a kétfelé húzó kötelesség közt. Nászéjen hadba hívó parancs se lehet keményebb dió. Nem szívesen hagyja ott a báró úr formás kapitányát. Érett, telt, dús zamatú nyalánkságnak tűnik, ami fűszeres és pikáns csemege is egyben.*
- Csak maradjon benned erő és egy csepp józanság, míg visszaérek *kacsint a vörösre még búcsúzóra, aztán irány a Sellőház előtti tér, hiszen a másik kis hölgyike se valószínű, hogy a türelméről híres.*
//Egy becsületbeli ügy//
*Kilép az ajtón, de azért tapasztalt róka lévén elég óvatos, hogy nem egy meglepetés maflás fogadja.
Kint már javában zsolozsmázza paprikás kedvét a kicsike, ami bicskanyitogató vigyort szalaszt Ambroggio képére.*
- Édes, hogy aggódsz értem, bogaram *tárja szét a karjait.* - Az égiek is arra teremtettek, hogy a testőröm legyél.
*Ahogy az erejüket méregető ragadozók, elkezdi kerülni a lányt. Közben persze kaján mosolygással méregeti. Formás a kicsike, meg kell hagyni. Fiatalka még, de tagadhatatlanul formás.*
- És? Hogy csináljuk? *kérdi.* - Az ökölpárbaj nem való egy ilyen zsenge kis pukkancsnak, mint te. A penge pedig nem tesz jót se a csipkének se a hamvas bőrnek. Mit szólnál, ha levennénk a fegyverövet és a kardhüvellyel mérkőznénk meg? *ajánlja.* - Akit lefegyvereznek, a földre kerül vagy feladja, az veszít.
*Jobban örülne neki, ha elvek feszülnének egymásnak, mint élre fent acél.*
- Ha én nyerek, egy hónapig a testőröm leszel. Utána pedig eldöntheted, hogy maradnál-e a poszton vagy visszamennél... akármit is csinálsz épp *mondja, de a mondat vége határozottan degradáló kicsengést hordoz azzal szemben, hogy ilyen jelentős személyt szolgáljon a tűzrőlpattant kis csitri.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-08 22:27:58
Üzenet elküldve: 2019-10-08 22:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy becsületbeli ügy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Még hogy a gnómokat kifelejtettem!
*Puffog magában, ahogy a Sellőházból kilép az utcára. Felettébb bosszantja Ambroggio tenyérbemászó jelleme, és nem is fér a fejébe, hogy miért van annyira oda az örömlányokért. Daesys is elismeri szépségüket, tagadhatatlanul szemrevaló, és bájos leány az a szőke elf is, de ugyanúgy jelen vannak benne az ellenérzések is. Legfőképpen pedig sajnálja azt az elragadó teremtést, hogy jobb dolga sincs, mint gusztustalan alakok elé térdepelni. Daesys becsüli annyira magát, hogy ilyenre sose vetemedjen, és partnereit is megválogassa, így például a ringyókat csókolgató férfiakkal ne kezdjen.
Magában tovább folytatja a vitát, érvel, elképzeli, hogy a férfi mit válaszolna. Gondolatban kiszalad a száján az is, hogy „azért mert a szart selyembe csomagolod még büdös marad”, de ez nem is feltétlenül fedi le azt, amire valójában gondol, ezért igyekszik frappánsan átfogalmazni. Hiszen akárhogy is szépíti a dolgokat, ezek a lányok nem a vonzó értelemben mocskos munkát végeznek, és Daesys látott már csúnya nemi betegségeket, éppen elég riasztó volt a számára ahhoz, hogy ne akarjon egyet magának.*
- Majd akkor legyen nagy a szád, amikor sopánkodva vakargatod a tökeidet.
*Morogja bele a levegőbe, feltehetően pont akkor, amikor Ambroggio is kilép az ajtón. Még nem tudja eldönteni, hogy mire számítson. Úgy érzi még nem sikerült kiismernie a férfit, ezért azt is elképzelhetőnek tartja, hogy csak nagy a szája, vagy azt, hogy ez egy trükk arra irányulóan, hogy esetleg a falnak szoríthassa őt. Márpedig akkor bizonyosan orrba fogja csűrni, hiszen őt bizony ne fogdossa senki, aki örömlányok csőréből vesz ízmintát a nyelvével, miközben azoknak nem éppen az ezüstkanál lóg ki a szájukból. Nyilván ez erős túlzás, de Daesys szereti a túlzó költői képeket, mert ő már csak ilyen igényes leány.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Még hogy a gnómokat kifelejtettem!
*Puffog magában, ahogy a Sellőházból kilép az utcára. Felettébb bosszantja Ambroggio tenyérbemászó jelleme, és nem is fér a fejébe, hogy miért van annyira oda az örömlányokért. Daesys is elismeri szépségüket, tagadhatatlanul szemrevaló, és bájos leány az a szőke elf is, de ugyanúgy jelen vannak benne az ellenérzések is. Legfőképpen pedig sajnálja azt az elragadó teremtést, hogy jobb dolga sincs, mint gusztustalan alakok elé térdepelni. Daesys becsüli annyira magát, hogy ilyenre sose vetemedjen, és partnereit is megválogassa, így például a ringyókat csókolgató férfiakkal ne kezdjen.
Magában tovább folytatja a vitát, érvel, elképzeli, hogy a férfi mit válaszolna. Gondolatban kiszalad a száján az is, hogy „azért mert a szart selyembe csomagolod még büdös marad”, de ez nem is feltétlenül fedi le azt, amire valójában gondol, ezért igyekszik frappánsan átfogalmazni. Hiszen akárhogy is szépíti a dolgokat, ezek a lányok nem a vonzó értelemben mocskos munkát végeznek, és Daesys látott már csúnya nemi betegségeket, éppen elég riasztó volt a számára ahhoz, hogy ne akarjon egyet magának.*
- Majd akkor legyen nagy a szád, amikor sopánkodva vakargatod a tökeidet.
*Morogja bele a levegőbe, feltehetően pont akkor, amikor Ambroggio is kilép az ajtón. Még nem tudja eldönteni, hogy mire számítson. Úgy érzi még nem sikerült kiismernie a férfit, ezért azt is elképzelhetőnek tartja, hogy csak nagy a szája, vagy azt, hogy ez egy trükk arra irányulóan, hogy esetleg a falnak szoríthassa őt. Márpedig akkor bizonyosan orrba fogja csűrni, hiszen őt bizony ne fogdossa senki, aki örömlányok csőréből vesz ízmintát a nyelvével, miközben azoknak nem éppen az ezüstkanál lóg ki a szájukból. Nyilván ez erős túlzás, de Daesys szereti a túlzó költői képeket, mert ő már csak ilyen igényes leány.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-08 21:25:16
Üzenet elküldve: 2019-10-08 21:25:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Az iszákos szipirtyó még szép, hogy magára hagyja a férfi félvért a legégetőbb szükség idején. Balarick arca egy árnyalatnyit halványabb lesz, szája egy reménytelen vonallá keskenyedik, de hangos szó nélkül - bár megereszkedő vállakkal - veszi tudomásul, hogy a vízi csata kifárasztásos része biztosan ráhárul. Aztán, hogy ki fog egy fertályóra múlva a kimerültségtől hullaszerűen lebegni a víz tetején, az remek fogadási téma lehetne a kockázatkereső egyéneknek.
Balarick úgy lavíroz végig, hogy a kis fürdőhely egyetlen kijáratát és egyúttal menekülési útvonalát blokád alatt tartsa, a minden irányba izgő-mozgó, végtagjaival az összes szilárd felületen betámasztó kis ördögfattyút pedig a vízfelszín tisztálkodás szempontjából kedvezőbb oldalán. Ez nyilvánvaló okokból csak félig-meddig sikerül. A két alsó polc tartalma csörömpölve borul a dulakodásban, színes zselék csúsznak végig amorf csigaként a falon, dézsán egyaránt, illatozó tócsák habzanak mindenfelé, csak Xurra testén nem, szikkadt szivacsdarabok cafatnyi teste hullik alá hóesésszerűen mindenfelől.*
- Ne tessék szűken mérni a rumot az enyémből se! *kiált, pontosabban ordít ki a szobából Balarick, amikor megérzi az első adagnyi vízcsorgást a gerince mentén egészen az alsónadrágja korcáig. Inge mellkastájon kislánytalp mintázatúvá vált, feltűrt ingujjából már csorog a fürdővíz. Haja szintúgy hamar víztől lesz kócosabb. Egy habpaca éppen szemében találna végső felszívódási helyre, amit egy felkarjába törléssel oldana meg, ám ez egy meggondolatlan mozdulatnak minősül, ugyanis kisvártatva hegyes fogacskák mélyednek másik kezébe, amivel mindhiába próbálja vízen/vízben tartani Xurrát.*
- HOGYAZA! *ordít fel, és máris két kézzel tartja "veszteg" állapotban a kislányt, hogy valahogy lerázza magáról a harapást. Könnyezés a végeredmény több szempontból is. Szerencsére érkezik Vancsevicze néni, Balarick pedig mormogó hálálkodással ballag ki a tett helyszínéről. Ismét átöltözik egy száraz ingbe, áttörli a harapást fertőtlenítővel, és beköti vékony gyolccsal. Mire végez, a pucér, mindenhova dörgölőző kislány rohan át lába közt, szerencsére ezúttal nem lefejelve a kényes részeket. A dolgok ismét borulnak, reccsennek, macska nyervog fel, de Balarick úgy véli, úgyis új szabályok lépnek életbe a háztartásban: például mindenki vigyázzon jobban önmagára. Egy macska csak elbír a kislánnyal... remélhetőleg. Az elégedett fizimiskájú néni odatotyog mellé a teával, Balaricknak természetesen elfeledve hozni egy adaggal. Mindegy is.*
- Lehet. De én nem láttam még leláncolható fergeteg semmilyen viharos égen *motyogja egy ásítást követően, egészen estének érződik már, pedig még alig múlhatott ebédidő.* Mégiscsak gyerekből van. Azok meg szoktak összeesni a fáradtságtól, ugye? *kérdezi olyannyira reménykedve, hogy egyértelmű, kinek lenne éppen szüksége pár órányi békére és nyugalomra.*
- Mindenképpen kell neki valami értelmesebben hordható. Hol készítenek ekkora ruhákat?
*Balarick magának sem túl gyakran vesz ruhát, így nem igazán rendelkezik szabóságok válogatott listájával elméjében.*
- Mi kell még ezen kívül egy ekkora kislánynak?
*Balarick tanácstalanul pislog, mint egyszeri úrilány, aki egzotikus pillangót kapott, és fogalma sincs arról, hogyan tarthatná életben. A vacok elkészítése nagyobb kreativitást igényel részéről, mint amennyi tartalékkal rendelkezik még a mai napra. Xurra persze kétség kívül speciális. Biztosan kell néhány extra, szokatlan dolog is neki az általános dolgokon túl. És most még csak nem is a pórázra kell gondolni.*
*Az iszákos szipirtyó még szép, hogy magára hagyja a férfi félvért a legégetőbb szükség idején. Balarick arca egy árnyalatnyit halványabb lesz, szája egy reménytelen vonallá keskenyedik, de hangos szó nélkül - bár megereszkedő vállakkal - veszi tudomásul, hogy a vízi csata kifárasztásos része biztosan ráhárul. Aztán, hogy ki fog egy fertályóra múlva a kimerültségtől hullaszerűen lebegni a víz tetején, az remek fogadási téma lehetne a kockázatkereső egyéneknek.
Balarick úgy lavíroz végig, hogy a kis fürdőhely egyetlen kijáratát és egyúttal menekülési útvonalát blokád alatt tartsa, a minden irányba izgő-mozgó, végtagjaival az összes szilárd felületen betámasztó kis ördögfattyút pedig a vízfelszín tisztálkodás szempontjából kedvezőbb oldalán. Ez nyilvánvaló okokból csak félig-meddig sikerül. A két alsó polc tartalma csörömpölve borul a dulakodásban, színes zselék csúsznak végig amorf csigaként a falon, dézsán egyaránt, illatozó tócsák habzanak mindenfelé, csak Xurra testén nem, szikkadt szivacsdarabok cafatnyi teste hullik alá hóesésszerűen mindenfelől.*
- Ne tessék szűken mérni a rumot az enyémből se! *kiált, pontosabban ordít ki a szobából Balarick, amikor megérzi az első adagnyi vízcsorgást a gerince mentén egészen az alsónadrágja korcáig. Inge mellkastájon kislánytalp mintázatúvá vált, feltűrt ingujjából már csorog a fürdővíz. Haja szintúgy hamar víztől lesz kócosabb. Egy habpaca éppen szemében találna végső felszívódási helyre, amit egy felkarjába törléssel oldana meg, ám ez egy meggondolatlan mozdulatnak minősül, ugyanis kisvártatva hegyes fogacskák mélyednek másik kezébe, amivel mindhiába próbálja vízen/vízben tartani Xurrát.*
- HOGYAZA! *ordít fel, és máris két kézzel tartja "veszteg" állapotban a kislányt, hogy valahogy lerázza magáról a harapást. Könnyezés a végeredmény több szempontból is. Szerencsére érkezik Vancsevicze néni, Balarick pedig mormogó hálálkodással ballag ki a tett helyszínéről. Ismét átöltözik egy száraz ingbe, áttörli a harapást fertőtlenítővel, és beköti vékony gyolccsal. Mire végez, a pucér, mindenhova dörgölőző kislány rohan át lába közt, szerencsére ezúttal nem lefejelve a kényes részeket. A dolgok ismét borulnak, reccsennek, macska nyervog fel, de Balarick úgy véli, úgyis új szabályok lépnek életbe a háztartásban: például mindenki vigyázzon jobban önmagára. Egy macska csak elbír a kislánnyal... remélhetőleg. Az elégedett fizimiskájú néni odatotyog mellé a teával, Balaricknak természetesen elfeledve hozni egy adaggal. Mindegy is.*
- Lehet. De én nem láttam még leláncolható fergeteg semmilyen viharos égen *motyogja egy ásítást követően, egészen estének érződik már, pedig még alig múlhatott ebédidő.* Mégiscsak gyerekből van. Azok meg szoktak összeesni a fáradtságtól, ugye? *kérdezi olyannyira reménykedve, hogy egyértelmű, kinek lenne éppen szüksége pár órányi békére és nyugalomra.*
- Mindenképpen kell neki valami értelmesebben hordható. Hol készítenek ekkora ruhákat?
*Balarick magának sem túl gyakran vesz ruhát, így nem igazán rendelkezik szabóságok válogatott listájával elméjében.*
- Mi kell még ezen kívül egy ekkora kislánynak?
*Balarick tanácstalanul pislog, mint egyszeri úrilány, aki egzotikus pillangót kapott, és fogalma sincs arról, hogyan tarthatná életben. A vacok elkészítése nagyobb kreativitást igényel részéről, mint amennyi tartalékkal rendelkezik még a mai napra. Xurra persze kétség kívül speciális. Biztosan kell néhány extra, szokatlan dolog is neki az általános dolgokon túl. És most még csak nem is a pórázra kell gondolni.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-07 21:46:13
Üzenet elküldve: 2019-10-07 21:46:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hazatérés//
*Egyidejűleg sokkal több titok és nyíltság veszi körül őket, mint gondolnák. Mindketten csak a maguk szemszögéből látják, s ugyanúgy elsiklik a figyelmük valamin. Cassy felkapja a tekintetét a tiltó szóra, majd elkapja Khul szemeiről, képtelen állni szigorú pillantását. Attól is fél, hogy meglátja, nem csak miatta eredtek egy könnyei. A szelíd érintés utoléri, mikor megpróbál elfordulni, a férfi ujját melegnek érzi szélfútta arcához képest, így mintha melegségéből is átadna neki. Kissé megborzong, mint mikor a házba lép valaki, és kezdi átjárni a melege.*
- Sajnálom. Abbahagyom.
*Gyorsan megkeresi magában az erős falakat, és a támaszt a zsoldos vállán, mit igazából támogató gesztusnak szánt, de önmaga számára is erőt nyer vele. A magasztalását ő nem látja ennyire sarkosan.*
- Nem vagyok jobb nálad. Pusztán más szokásokat vettünk fel a munkánkból adódóan. Ki venne komolyan minket, ha úgy viselkednénk, ahogy a másik?
*Kuncog most ő röviden, amint elképzeli, hogy Khul felvenné a szerepét, és szinte lábujjhegyen libbenne erre-arra, szendén pirulva és vigyorogva, vagy ha Cassy kezdene hangosan káromkodni, és kiharapni a dugót a fél kézzel felmart üvegből, vagy egy állig felfegyverzett alak elé állna csípőre tett kezekkel, hogy már pedig egy tapodtat se tehet beljebb, míg a vasakat le nem pakolja a szélre.*
- Akkor egy távolabbi földön.
*Von vállat a betöltött szomszédsági pozíció kifogására egy vigyorral. Kellemes lehet a szántóföldeken lakni. Összesimuló arcuk nagyon bensőséges közelséget teremt, ami megijeszti, ezért félénken kihúzza magát. Jóllehet ő kezdte vigasztalás címén a „bújást”, de ezt már veszélyesnek érzi, nagyon megugrik tőle a szívverése. A mai egy különleges nap, és nagyon örül, hogy itt lehet Khullal, de ha nincs észnél, és sodródik az árral, amerre jólesne sodródni, könnyen mindent elronthat. Egyre vékonyodik a kötél, melybe kapaszkodik józansága, előre pillantgat, feltűnik-e már az ismerős szélkakas és a magas épület. Az érzékeny témák felerősítik magányérzetüket, és egyre kézenfekvőbbé kezd válni, hogy enyhíteni tudnák egymás kínjait. Csábító gondolat, még nem ért véget a szabadságuk, mág ráfoghatja, hogy ami ma történt, annak nincs köze a hétköznapokhoz, különösen a jövőt illetően. De ez olyan csapda lenne, melyen egy értékes barátság és a megközelíthetetlenség illúziója veszne oda. Megrepedne az álarc, mellyel oly könnyűléptűnek és gondtalannak látszik. Nélküle pedig úgy érzi, már lélegezni se lenne képes. Eltereli hát a figyelmet a férfi jövőjére, és beleszövi saját óhajait, melyeket már sosem érhet el. Először úgy tűnik, működik a dolog, de az elszólás szíven üti, a bosszúság pedig ráerősít gyanújára. Míg Khul elnézést kér, bizonytalanul, zavaros gondolatokkal néz rá. Egy kislány szívbemarkoló képe jelenik meg a szemei előtt. Fürtösen szőke, mint az apja, pajkosan viháncoló. De már a Fal túloldalán rekedt, a szellemkép áttetszőn halványul el. Képtelen ránézni a férfira, többször is lenyeli könnyeit. Feltűnik a Sellőház, ám még percek állnak előttük, a kérdés pedig elhangzott, súlyosan lóg a levegőben. Nem akarja megbántani a zsoldost, de nem is mer engedni neki.*
- Khul…
*Suttogja rekedten. Megköszörüli a torkát.*
- Én… nem vagyok rá kész, hogy erről beszéljek. Nem vagyok olyan erős, mint te.
*Lesüti égő szemeit. Aztán gondol egyet, és magához szorítja a zsoldos karját, egy kicsit hozzásimul oldalról. Még mindig halkan beszél.*
- Olyan szép volt ez a mai nap! Olyan rég volt ilyesmiben utoljára részem!
*Most már elég erőt érez magában, hogy a férfi szemébe nézzen.*
- Kérlek… szeretnék így emlékezni rá. Cserébe elmondok egy dolgot, mikor elbúcsúzunk.
*Szomorúan, könyörgőn rámosolyog, és ujjainak külső felével óvatosan megsimogatja az arcát, ha engedi. Ekkor érzi csak meg, milyen hidegek, visszarántja őket.*
- Jaj, bocsáss meg, kérlek! Jobb is, hogy megjöttünk, hűvös lett az éjszaka.
//Hazatérés//
*Egyidejűleg sokkal több titok és nyíltság veszi körül őket, mint gondolnák. Mindketten csak a maguk szemszögéből látják, s ugyanúgy elsiklik a figyelmük valamin. Cassy felkapja a tekintetét a tiltó szóra, majd elkapja Khul szemeiről, képtelen állni szigorú pillantását. Attól is fél, hogy meglátja, nem csak miatta eredtek egy könnyei. A szelíd érintés utoléri, mikor megpróbál elfordulni, a férfi ujját melegnek érzi szélfútta arcához képest, így mintha melegségéből is átadna neki. Kissé megborzong, mint mikor a házba lép valaki, és kezdi átjárni a melege.*
- Sajnálom. Abbahagyom.
*Gyorsan megkeresi magában az erős falakat, és a támaszt a zsoldos vállán, mit igazából támogató gesztusnak szánt, de önmaga számára is erőt nyer vele. A magasztalását ő nem látja ennyire sarkosan.*
- Nem vagyok jobb nálad. Pusztán más szokásokat vettünk fel a munkánkból adódóan. Ki venne komolyan minket, ha úgy viselkednénk, ahogy a másik?
*Kuncog most ő röviden, amint elképzeli, hogy Khul felvenné a szerepét, és szinte lábujjhegyen libbenne erre-arra, szendén pirulva és vigyorogva, vagy ha Cassy kezdene hangosan káromkodni, és kiharapni a dugót a fél kézzel felmart üvegből, vagy egy állig felfegyverzett alak elé állna csípőre tett kezekkel, hogy már pedig egy tapodtat se tehet beljebb, míg a vasakat le nem pakolja a szélre.*
- Akkor egy távolabbi földön.
*Von vállat a betöltött szomszédsági pozíció kifogására egy vigyorral. Kellemes lehet a szántóföldeken lakni. Összesimuló arcuk nagyon bensőséges közelséget teremt, ami megijeszti, ezért félénken kihúzza magát. Jóllehet ő kezdte vigasztalás címén a „bújást”, de ezt már veszélyesnek érzi, nagyon megugrik tőle a szívverése. A mai egy különleges nap, és nagyon örül, hogy itt lehet Khullal, de ha nincs észnél, és sodródik az árral, amerre jólesne sodródni, könnyen mindent elronthat. Egyre vékonyodik a kötél, melybe kapaszkodik józansága, előre pillantgat, feltűnik-e már az ismerős szélkakas és a magas épület. Az érzékeny témák felerősítik magányérzetüket, és egyre kézenfekvőbbé kezd válni, hogy enyhíteni tudnák egymás kínjait. Csábító gondolat, még nem ért véget a szabadságuk, mág ráfoghatja, hogy ami ma történt, annak nincs köze a hétköznapokhoz, különösen a jövőt illetően. De ez olyan csapda lenne, melyen egy értékes barátság és a megközelíthetetlenség illúziója veszne oda. Megrepedne az álarc, mellyel oly könnyűléptűnek és gondtalannak látszik. Nélküle pedig úgy érzi, már lélegezni se lenne képes. Eltereli hát a figyelmet a férfi jövőjére, és beleszövi saját óhajait, melyeket már sosem érhet el. Először úgy tűnik, működik a dolog, de az elszólás szíven üti, a bosszúság pedig ráerősít gyanújára. Míg Khul elnézést kér, bizonytalanul, zavaros gondolatokkal néz rá. Egy kislány szívbemarkoló képe jelenik meg a szemei előtt. Fürtösen szőke, mint az apja, pajkosan viháncoló. De már a Fal túloldalán rekedt, a szellemkép áttetszőn halványul el. Képtelen ránézni a férfira, többször is lenyeli könnyeit. Feltűnik a Sellőház, ám még percek állnak előttük, a kérdés pedig elhangzott, súlyosan lóg a levegőben. Nem akarja megbántani a zsoldost, de nem is mer engedni neki.*
- Khul…
*Suttogja rekedten. Megköszörüli a torkát.*
- Én… nem vagyok rá kész, hogy erről beszéljek. Nem vagyok olyan erős, mint te.
*Lesüti égő szemeit. Aztán gondol egyet, és magához szorítja a zsoldos karját, egy kicsit hozzásimul oldalról. Még mindig halkan beszél.*
- Olyan szép volt ez a mai nap! Olyan rég volt ilyesmiben utoljára részem!
*Most már elég erőt érez magában, hogy a férfi szemébe nézzen.*
- Kérlek… szeretnék így emlékezni rá. Cserébe elmondok egy dolgot, mikor elbúcsúzunk.
*Szomorúan, könyörgőn rámosolyog, és ujjainak külső felével óvatosan megsimogatja az arcát, ha engedi. Ekkor érzi csak meg, milyen hidegek, visszarántja őket.*
- Jaj, bocsáss meg, kérlek! Jobb is, hogy megjöttünk, hűvös lett az éjszaka.
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:26:42
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:26:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeliden kitartott göcögésbe vált a fájdalmas nevetés, s az arcon is úgy ül meg, akár egy vénséges, vén tekintet, mi már sokat látott, olyat is, melyet soha nem akart. Khul nem fiatal már, igaz, idősnek sem idős, saját magát fiatal felnőttnek vallaná, de sosem foglalkozott valójában korával. Apró szarkalábak aztán kisimulnak szeme körül, mikor a magyarázatot hallgatja, melyre tompán biccent, tudja ő... hisz csak viccelt, jelzi a tekintet somolyogva. Nem akart ő megkeverni senkit, pusztán van, ki saját védelmében, van, ki mások védelmében húzza álcáját, s lám, mi történik, mikor a lepel lehull? Meglepetten pillant a karján szoruló apró, vékony és kecses ujjakra, de jól esik neki az érintés, tán ezen lepődik me igazán. Mintha rég elfeledett megtapasztalás útjából most egy apró szellő egy szikladarabot gurított volna el.*
- Ne... *Emeli fel szigorúan tekinteté, s szabad hüvelykujjával a lány szeme sarkából, ha tud elmázol egy kószán megjelenő könnycseppet. Elmosolyodik.*
- Ezt ne... *Csóválja meg fejét, tán még bölcsnek is tűnhet. Halkan felsóhajt, aztán lassan sétál tovább, olykor belebólintva egy-egy érintésbe.*
- Jó lennék? Én?! Akkor te mi vagy csibebaba? Itt hallgatsz órák óta, s költői ömlengésem csúcspontján érzékenyülsz el! *Nevet fel, már-már jóízűen, jóllehet nem a szituáció kacagtatja, belül háborog. Nevetése csak akkor erősödik kissé, mikor Learon szóba kerül.*
- Laknak a szomszédjában, így oda csak akkor kerülhetek, ha előtte kifüstölöm az ebadtát. *kacsint a lányra, s arcát odafúrja az övéhez kuncogva, érezve a hűvös szellő által megcsípett puha bőrt.*
- Szép képek... *Biccent.* Bár laor lenne a megmondhatója, hogy egy zsoldos élete sohasem ilyen... *Mereng el egy pillanatra a távolba révedve, szinte látja, frissen megismert idős cimboráját, aki épp egy átkos küldetésen szorítja két kezét, az éles penge által feltépett torkára, lassan üvegesedő tekintettel. Felpillant... valami megváltozott. A szép történetből hirtelen, nem egy odaadó, hanem inkább borzalmas mese kerekedik. Felszalad a szemöldöke:*
- Én... nem hiszem, hogy gyilkos rablóbandáról meséltem volna a lányomnak... *Szalad ki a száján hirtelen, majd hirtelen penge vékonyra simul.*
- Bassza meg... *Morogja kissé megrendülten, majd a lányra pillant.*
- Bocsáss meg, nem neked szólt. Nem te vagy a hibás. *Fejét rázza.* Szóval rablóbanda? Wegtoren? Elég jellemző, drága... szüleid? *Kérdezi röviden, s immár, hogy maga is önkéntelenül megnyílt, hát miért ne kérdezne tovább, hogy belemerüljenek saját, eltitkolt világuk kellős közepébe?*
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeliden kitartott göcögésbe vált a fájdalmas nevetés, s az arcon is úgy ül meg, akár egy vénséges, vén tekintet, mi már sokat látott, olyat is, melyet soha nem akart. Khul nem fiatal már, igaz, idősnek sem idős, saját magát fiatal felnőttnek vallaná, de sosem foglalkozott valójában korával. Apró szarkalábak aztán kisimulnak szeme körül, mikor a magyarázatot hallgatja, melyre tompán biccent, tudja ő... hisz csak viccelt, jelzi a tekintet somolyogva. Nem akart ő megkeverni senkit, pusztán van, ki saját védelmében, van, ki mások védelmében húzza álcáját, s lám, mi történik, mikor a lepel lehull? Meglepetten pillant a karján szoruló apró, vékony és kecses ujjakra, de jól esik neki az érintés, tán ezen lepődik me igazán. Mintha rég elfeledett megtapasztalás útjából most egy apró szellő egy szikladarabot gurított volna el.*
- Ne... *Emeli fel szigorúan tekinteté, s szabad hüvelykujjával a lány szeme sarkából, ha tud elmázol egy kószán megjelenő könnycseppet. Elmosolyodik.*
- Ezt ne... *Csóválja meg fejét, tán még bölcsnek is tűnhet. Halkan felsóhajt, aztán lassan sétál tovább, olykor belebólintva egy-egy érintésbe.*
- Jó lennék? Én?! Akkor te mi vagy csibebaba? Itt hallgatsz órák óta, s költői ömlengésem csúcspontján érzékenyülsz el! *Nevet fel, már-már jóízűen, jóllehet nem a szituáció kacagtatja, belül háborog. Nevetése csak akkor erősödik kissé, mikor Learon szóba kerül.*
- Laknak a szomszédjában, így oda csak akkor kerülhetek, ha előtte kifüstölöm az ebadtát. *kacsint a lányra, s arcát odafúrja az övéhez kuncogva, érezve a hűvös szellő által megcsípett puha bőrt.*
- Szép képek... *Biccent.* Bár laor lenne a megmondhatója, hogy egy zsoldos élete sohasem ilyen... *Mereng el egy pillanatra a távolba révedve, szinte látja, frissen megismert idős cimboráját, aki épp egy átkos küldetésen szorítja két kezét, az éles penge által feltépett torkára, lassan üvegesedő tekintettel. Felpillant... valami megváltozott. A szép történetből hirtelen, nem egy odaadó, hanem inkább borzalmas mese kerekedik. Felszalad a szemöldöke:*
- Én... nem hiszem, hogy gyilkos rablóbandáról meséltem volna a lányomnak... *Szalad ki a száján hirtelen, majd hirtelen penge vékonyra simul.*
- Bassza meg... *Morogja kissé megrendülten, majd a lányra pillant.*
- Bocsáss meg, nem neked szólt. Nem te vagy a hibás. *Fejét rázza.* Szóval rablóbanda? Wegtoren? Elég jellemző, drága... szüleid? *Kérdezi röviden, s immár, hogy maga is önkéntelenül megnyílt, hát miért ne kérdezne tovább, hogy belemerüljenek saját, eltitkolt világuk kellős közepébe?*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-06 21:18:57
Üzenet elküldve: 2019-10-06 21:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Vancsevicze néni ördögi, tapasztalatból jócskán építkező taktikája nyomán Xurra úgy belemerül a magyarázásba, hogy ha meg nem érzi a tiszta víz szörnyen gyanús szagát, talán egy kis félrevezető noszogatásra magától bele is mászik a dézsába anélkül, hogy kizökkenne a mesélésből. Vagy átesne a szélén és magára borítaná az egészet. Balarick valószínűleg még ezt a verziót is jobban értékelné azután, ami ezt követően jön. A néni a hóna alá csapja a Xurráról lehámozott, átkozottul koszos ruhakupacot és egy* - Teszek fel egy teját *(így jével, mert Vancsevicze néni nem ad a flancos szalonzsargonra) kijelentéssel elhagyja a színt és engedi a félvért érvényesülni. Jó, van azért a dologban egy kis tüneményes, csendesen kuncogó rosszindulat, de a néni már csak ilyen. Neki is kijár a szórakozás néha.
Természetesen csak akkor tér vissza, amire Balarick már legalább olyan vizes, mint a kis szurtos és azok ketten túl vannak a repertoár nagy részén.*
- Menjél, csináld meg a vackot a kölöknek. Raktam oda ágyneműt *nyom Balarick kezébe egy bögre teát.* - És szedd rendbe magad. Az a harapás elég rútul néz ki *csóválja a fejét, aztán a gyerkőc felé fordul és feltűri a ruhaujját.*
- Na fiam, most megfürdöl *mondja félelmetes tárgyilagossággal Xurrának, aki épp kézzel-lábbal igyekszik kitámasztani a dézsa peremén, nehogy elérje a szörnyűséges, levendulaillatot párálló rettenet.
A dézsa felől egy darabig csönd van, aztán jön némi loccs-poccs, egy kis vinnyogás, aztán már csak Vancsevicze néni ütemtelen, igazából dallamtalan, de nagyon elégedett dudorászása hallatszik. Meg mellette valami halk, kitartó és mindemellett bazi reménytelen morgás.
Mikor a fürdetés tortúráján túl vannak, Vancsevicze néninek rá kell jönnie, hogy Xurrát megtörölni éppen annyira reménytelen vállalkozás, mint egy izgága ebet. Engedi hát a kis mihasznát, hadd szaladjon. Majd megdörgölődzik, ahol jólesik neki. Így is lesz. A fotelben, a díszpárnákon, a szőnyegen. Mire a néni beéri, Xurra nagyjából már meg is szárítkozott és épp a macskát igyekszik sarokba szorítani.*
- Bújj bele. Na gyerünk, add szépen a kezed. A másikat is *koordinálja a kölökre Balarick egyik régi ingét. Az ujjait ugyan felhajtja szépen, de Xurra úgy felélénkül ettől a nagy tisztaságtól, hogy rövid időn belül már ismét a földön húzza őket.*
- Lehet, hogy meg kéne kötni hátul *biccenti félre a fejét Vancsevicze néni és az erősen rumszagú teájába hörpöl. A cafogó ruhaujjak ilyetén hasznost a praktikussal felhasználása valószínűleg egy idő után bárkinek eszébe jutna, aki a gyerkőcöt fél percnél tovább figyeli.*
*Vancsevicze néni ördögi, tapasztalatból jócskán építkező taktikája nyomán Xurra úgy belemerül a magyarázásba, hogy ha meg nem érzi a tiszta víz szörnyen gyanús szagát, talán egy kis félrevezető noszogatásra magától bele is mászik a dézsába anélkül, hogy kizökkenne a mesélésből. Vagy átesne a szélén és magára borítaná az egészet. Balarick valószínűleg még ezt a verziót is jobban értékelné azután, ami ezt követően jön. A néni a hóna alá csapja a Xurráról lehámozott, átkozottul koszos ruhakupacot és egy* - Teszek fel egy teját *(így jével, mert Vancsevicze néni nem ad a flancos szalonzsargonra) kijelentéssel elhagyja a színt és engedi a félvért érvényesülni. Jó, van azért a dologban egy kis tüneményes, csendesen kuncogó rosszindulat, de a néni már csak ilyen. Neki is kijár a szórakozás néha.
Természetesen csak akkor tér vissza, amire Balarick már legalább olyan vizes, mint a kis szurtos és azok ketten túl vannak a repertoár nagy részén.*
- Menjél, csináld meg a vackot a kölöknek. Raktam oda ágyneműt *nyom Balarick kezébe egy bögre teát.* - És szedd rendbe magad. Az a harapás elég rútul néz ki *csóválja a fejét, aztán a gyerkőc felé fordul és feltűri a ruhaujját.*
- Na fiam, most megfürdöl *mondja félelmetes tárgyilagossággal Xurrának, aki épp kézzel-lábbal igyekszik kitámasztani a dézsa peremén, nehogy elérje a szörnyűséges, levendulaillatot párálló rettenet.
A dézsa felől egy darabig csönd van, aztán jön némi loccs-poccs, egy kis vinnyogás, aztán már csak Vancsevicze néni ütemtelen, igazából dallamtalan, de nagyon elégedett dudorászása hallatszik. Meg mellette valami halk, kitartó és mindemellett bazi reménytelen morgás.
Mikor a fürdetés tortúráján túl vannak, Vancsevicze néninek rá kell jönnie, hogy Xurrát megtörölni éppen annyira reménytelen vállalkozás, mint egy izgága ebet. Engedi hát a kis mihasznát, hadd szaladjon. Majd megdörgölődzik, ahol jólesik neki. Így is lesz. A fotelben, a díszpárnákon, a szőnyegen. Mire a néni beéri, Xurra nagyjából már meg is szárítkozott és épp a macskát igyekszik sarokba szorítani.*
- Bújj bele. Na gyerünk, add szépen a kezed. A másikat is *koordinálja a kölökre Balarick egyik régi ingét. Az ujjait ugyan felhajtja szépen, de Xurra úgy felélénkül ettől a nagy tisztaságtól, hogy rövid időn belül már ismét a földön húzza őket.*
- Lehet, hogy meg kéne kötni hátul *biccenti félre a fejét Vancsevicze néni és az erősen rumszagú teájába hörpöl. A cafogó ruhaujjak ilyetén hasznost a praktikussal felhasználása valószínűleg egy idő után bárkinek eszébe jutna, aki a gyerkőcöt fél percnél tovább figyeli.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-05 17:30:11
Üzenet elküldve: 2019-10-05 17:30:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 146
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hazatérés//
*Értetlenül pislog a különös nevetésre, mely valahogy nem cseng szívből jövőn. Mintha valamely tréfa áldozata lett volna, és mégsem. Bizonytalanul mosolyog.*
- Ügyesen kevered meg a kártyákat, kedves. És engem is.
*Kuncog halkan. Úgy sejti, nem pusztán tréfáról volt szó, de tapasztalata szerint fájó hangulatot enyhítenek most félszeg derűjükkel, amit semmiképpen nem szeretne lerombolni. Az elméjére ülő bódulat alatt könnyű céltáblává válik, önkéntelenül hagyja vezetni gondolatait a pajzán jelképek felé, amin megint felkuncog.*
- Nem-nem, még mikor kislány voltam, akkor neveztem el így. A falunk elöljárójának házában volt egy ilyen családi örökség. Egy finoman megmunkált ezüst gyertyatartó, amit hosszú nemzedékeken keresztül örököltek. Mindig nagyon tetszett, csodaszép volt, és ez a csillagkép… rá emlékeztetett.
*Süti le szemeit restelkedőn, hiszen kislányos áhítat áll a nemes szimbólum magasztalása helyett e rejtély mögött. Khul azonnal megfejti, miről van szó, az ismerős csillagok szelíden ragyognak az égen.*
- Nyitott könyv vagyok előtted, édes!
*Villannak ki fogai, de belül retteg, hogy valóban így van, s a férfi észreveszi, mennyire közel kerültek egymáshoz lelkileg és fizikailag is. A kikötő félelmetes sötétjét enyhíti a holdak csendes fénye, de azért Khul karjához húzódik testével. Tudja, mindentől a zsoldos sem mentheti meg. Félelmeinek ad hangot a férfi, mikor éppen azokkal a szavakkal fejezi ki hasonlóságukat, melyeket először úgy értelmez, hogy nagy egyetértés van közöttük, melyből akár lehetne valami. De nem csak ezért hallgatja figyelmes csendben, feledve a veszélyt, mi körülveszi őket. Megnyílik a mélység, de nem elrettentéssel, hanem baráti bizalmassággal, a zsoldos lelkébe betekintést engedőn. Khul érezheti, hogy Cassy ujjai szorosabban, támogatón fonódnak karjára, s a törődő tekintet szeretettel pihen az arcán. Az ajkak csodálkozón elnyílnak, a döbbenettől csillogó szemekben megremeg a fény, és vékony csíkokat fest az arcára. Szégyenkezőn fordítja el és hajtja le a fejét. Diszkréten letörli az arcát, és megpróbál úrrá lenni a torkát fojtogató síráson, a lelkét elárasztó fájdalmas bánaton. Nyelnie kell, és hosszan visszatartani a lélegzetét, hogy ő legyen az erősebb. Még egy-két törlés, és rendesen levegőhöz jut.*
- Khul…
*Suttogja egészen halkan, mikor végre meg mer szólalni, ám épp egy időben a záró szavakkal, „rég volt”, ezért elhallgat. Kényszeredetten, önkéntelenül kuncog, ahogy néha bánatában is rájön az emberre, ha valami képtelenséget mondanak neki. Nem gondolja, hogy ilyesmit kitalálna a férfi, és ezzel próbálna csalni vele szemben. Akkor kihasználhatta volna a helyzetet korábban. Megpróbál nem mélyebb értelmet keresni a kijelentésben. Ha teheti, fejét a férfi vállára hajtja, jobbjával kezdi simogatni a karját, amit szinte már teljesen magához ölel, ezért egészen hozzá kell igazítani a lépését a zsoldoséhoz.*
- Én elhiszem neked. Te egy jó ember vagy. Törődsz mindenkivel, és mindenkihez van egy jó szavad akkor is, ha teljesen idegen számodra.
*Az apró simítások kitartanak, ha tehetik, háborgó lelkére visszahat a szeretetet közvetítő gesztus. Legalább annyira szüksége van rá, mint amennyire sejti, hogy a férfinak lehet szüksége gyászában. Nem tudja, mit mondhatna, amivel vigaszt nyújthat, tudja jól, hogy erre nehéz szavakat találni, amiket érdemes kimondani is. Talán némi csend ereszkedik közéjük inkább, mialatt testbeszéddel osztják meg a terhet. Többet, mint azt Khul sejthetné.*
- Nem vagy egyedül, Khul. És lehetsz még boldog. Kívánom neked, hogy így legyen.
*A mosoly bánatosan ül vissza az arcára, bár, ha még mindig Khul vállán támaszkodik a feje, talán nem is látja.*
- Találsz majd egy erényes, tiszta, szemrevaló menyecskét, leteszed a kardod és földet veszel Learon mester szomszédságában. Asszonyoddal visszavonulsz gazdálkodni, és egy rakás gyereket neveltek fel együtt. Olykor Laorral kártyáztok a tornácon, Learonnal boroztok, lábadnál egy borzas kutyával, felemásan álló fülekkel. Esténként pedig asszonyodat átkarolva a kandalló pattogó tüzénél mesélsz a gyerekeidnek a rablóbandáról, mely az életedre tört a sivatagban. Századszor is feszülten fogják hallgatni, és mindig el akarják majd játszani, mikor szigorúan ágyba küldöd már őket.
*Ismét elfátyolosodik a tekintete egy kissé.*
//Hazatérés//
*Értetlenül pislog a különös nevetésre, mely valahogy nem cseng szívből jövőn. Mintha valamely tréfa áldozata lett volna, és mégsem. Bizonytalanul mosolyog.*
- Ügyesen kevered meg a kártyákat, kedves. És engem is.
*Kuncog halkan. Úgy sejti, nem pusztán tréfáról volt szó, de tapasztalata szerint fájó hangulatot enyhítenek most félszeg derűjükkel, amit semmiképpen nem szeretne lerombolni. Az elméjére ülő bódulat alatt könnyű céltáblává válik, önkéntelenül hagyja vezetni gondolatait a pajzán jelképek felé, amin megint felkuncog.*
- Nem-nem, még mikor kislány voltam, akkor neveztem el így. A falunk elöljárójának házában volt egy ilyen családi örökség. Egy finoman megmunkált ezüst gyertyatartó, amit hosszú nemzedékeken keresztül örököltek. Mindig nagyon tetszett, csodaszép volt, és ez a csillagkép… rá emlékeztetett.
*Süti le szemeit restelkedőn, hiszen kislányos áhítat áll a nemes szimbólum magasztalása helyett e rejtély mögött. Khul azonnal megfejti, miről van szó, az ismerős csillagok szelíden ragyognak az égen.*
- Nyitott könyv vagyok előtted, édes!
*Villannak ki fogai, de belül retteg, hogy valóban így van, s a férfi észreveszi, mennyire közel kerültek egymáshoz lelkileg és fizikailag is. A kikötő félelmetes sötétjét enyhíti a holdak csendes fénye, de azért Khul karjához húzódik testével. Tudja, mindentől a zsoldos sem mentheti meg. Félelmeinek ad hangot a férfi, mikor éppen azokkal a szavakkal fejezi ki hasonlóságukat, melyeket először úgy értelmez, hogy nagy egyetértés van közöttük, melyből akár lehetne valami. De nem csak ezért hallgatja figyelmes csendben, feledve a veszélyt, mi körülveszi őket. Megnyílik a mélység, de nem elrettentéssel, hanem baráti bizalmassággal, a zsoldos lelkébe betekintést engedőn. Khul érezheti, hogy Cassy ujjai szorosabban, támogatón fonódnak karjára, s a törődő tekintet szeretettel pihen az arcán. Az ajkak csodálkozón elnyílnak, a döbbenettől csillogó szemekben megremeg a fény, és vékony csíkokat fest az arcára. Szégyenkezőn fordítja el és hajtja le a fejét. Diszkréten letörli az arcát, és megpróbál úrrá lenni a torkát fojtogató síráson, a lelkét elárasztó fájdalmas bánaton. Nyelnie kell, és hosszan visszatartani a lélegzetét, hogy ő legyen az erősebb. Még egy-két törlés, és rendesen levegőhöz jut.*
- Khul…
*Suttogja egészen halkan, mikor végre meg mer szólalni, ám épp egy időben a záró szavakkal, „rég volt”, ezért elhallgat. Kényszeredetten, önkéntelenül kuncog, ahogy néha bánatában is rájön az emberre, ha valami képtelenséget mondanak neki. Nem gondolja, hogy ilyesmit kitalálna a férfi, és ezzel próbálna csalni vele szemben. Akkor kihasználhatta volna a helyzetet korábban. Megpróbál nem mélyebb értelmet keresni a kijelentésben. Ha teheti, fejét a férfi vállára hajtja, jobbjával kezdi simogatni a karját, amit szinte már teljesen magához ölel, ezért egészen hozzá kell igazítani a lépését a zsoldoséhoz.*
- Én elhiszem neked. Te egy jó ember vagy. Törődsz mindenkivel, és mindenkihez van egy jó szavad akkor is, ha teljesen idegen számodra.
*Az apró simítások kitartanak, ha tehetik, háborgó lelkére visszahat a szeretetet közvetítő gesztus. Legalább annyira szüksége van rá, mint amennyire sejti, hogy a férfinak lehet szüksége gyászában. Nem tudja, mit mondhatna, amivel vigaszt nyújthat, tudja jól, hogy erre nehéz szavakat találni, amiket érdemes kimondani is. Talán némi csend ereszkedik közéjük inkább, mialatt testbeszéddel osztják meg a terhet. Többet, mint azt Khul sejthetné.*
- Nem vagy egyedül, Khul. És lehetsz még boldog. Kívánom neked, hogy így legyen.
*A mosoly bánatosan ül vissza az arcára, bár, ha még mindig Khul vállán támaszkodik a feje, talán nem is látja.*
- Találsz majd egy erényes, tiszta, szemrevaló menyecskét, leteszed a kardod és földet veszel Learon mester szomszédságában. Asszonyoddal visszavonulsz gazdálkodni, és egy rakás gyereket neveltek fel együtt. Olykor Laorral kártyáztok a tornácon, Learonnal boroztok, lábadnál egy borzas kutyával, felemásan álló fülekkel. Esténként pedig asszonyodat átkarolva a kandalló pattogó tüzénél mesélsz a gyerekeidnek a rablóbandáról, mely az életedre tört a sivatagban. Századszor is feszülten fogják hallgatni, és mindig el akarják majd játszani, mikor szigorúan ágyba küldöd már őket.
*Ismét elfátyolosodik a tekintete egy kissé.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-04 13:34:37
Üzenet elküldve: 2019-10-04 13:34:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*A kis tűz alatt hamar felmelegedik annyira az erre a célra szánt kondér, hogy hozzáadott hideg vízzel már egy kellemesnek mondható hőmérsékletű fürdővizet lehessen kikeverni belőle. Talán ez az egyetlen olyan bájital, amit Balarick még csukott szemmel is képes összehozni. Nem dudorászós fajta, túl sok múltbéli tartozás és jövőbeli terv kering egyszerre a gondolatai közt ahhoz, hogy a jelen pillanatát könnyed dallamokkal ajándékozza meg. Ha egyszer mégis dúdolna, az biztosan nem könnyed lenne, nem csilingelő madárfütty a városi forgatagban, inkább egy mélyebb orgánumú, komor nóta, ami egy másfajta szépségideálhoz gyönyörűségesen illeszkedne.
A fürdővíz tehát a dézsában. Balarick feltűrt ingujjban, könyékig merülve kavargatja, hogy megbizonyosodjon a jóságáról, közben pillantása a polcot fürkészi egy nem túl kirívó illatú, de mégis tisztító hatású szappananyagot keresve. A buborékok vajon jók lesznek? Vagy legyen kevéssé habzó? Erős illat biztosan nem jó, hiszen lehet, hogy Xurrának ez élete első fürdése és... ugyan, felesleges kábítania magát, hiszen régóta ismeri a kislányt. Xurra valószínűleg soha életében nem kapott ilyesfajta rendes gondoskodást.
Egy rozmaringos illat mellett dönt, az még a hajra is jó lehet, és minimálisan csípi csak a szemet, sebeket, egyéb problémás részeket. Balarick önt egy kicsit a vízbe, belehajít még egy-két szikkadt tengeri szivacsot, kartávolságon belülre rakja a körömkefét, majd indul kifelé vancsevicze néniékhez.
A küszöbön aztán megtorpan. Majdnem el is felejtette. Gyorsan visszalép, és az előrelátás áldásos jegyében kibújik ingéből, mellényéből, és kerít egy amolyan "otthoni, játszós" fajtát. Nincsenek pozitív reményei a fürdés sikerét illetően. Amikor átöltözött és kellő magasságba helyezte gúnyáját, kimasírozik a néni ölében nagy történetmesélésbe merült kölyökhöz. Igazság szerint jobb taktikának látja nem bejelenteni az apokalipszis eljövetelét, vagyis fürdést, úgyhogy csak a néninek jelez finom fejbiccentéssel, hogy készen van a terep. Ez ennél készebb már nem lesz.
Vancsevicze néni a maga határozott öreganyós, de mégis szelíd gesztusaival a fürdőrész felé terelgeti a kislányt, Balarick reményei szerint egyre kevesebb ruhadarabban. Aztán a magyarázkodás, könyörgés, parancsolás, utasítás, hiszti és kompromisszum keresés ráér majd akkor, ha a tények és a dézsa elé vannak állítva mindhárman.*
*A kis tűz alatt hamar felmelegedik annyira az erre a célra szánt kondér, hogy hozzáadott hideg vízzel már egy kellemesnek mondható hőmérsékletű fürdővizet lehessen kikeverni belőle. Talán ez az egyetlen olyan bájital, amit Balarick még csukott szemmel is képes összehozni. Nem dudorászós fajta, túl sok múltbéli tartozás és jövőbeli terv kering egyszerre a gondolatai közt ahhoz, hogy a jelen pillanatát könnyed dallamokkal ajándékozza meg. Ha egyszer mégis dúdolna, az biztosan nem könnyed lenne, nem csilingelő madárfütty a városi forgatagban, inkább egy mélyebb orgánumú, komor nóta, ami egy másfajta szépségideálhoz gyönyörűségesen illeszkedne.
A fürdővíz tehát a dézsában. Balarick feltűrt ingujjban, könyékig merülve kavargatja, hogy megbizonyosodjon a jóságáról, közben pillantása a polcot fürkészi egy nem túl kirívó illatú, de mégis tisztító hatású szappananyagot keresve. A buborékok vajon jók lesznek? Vagy legyen kevéssé habzó? Erős illat biztosan nem jó, hiszen lehet, hogy Xurrának ez élete első fürdése és... ugyan, felesleges kábítania magát, hiszen régóta ismeri a kislányt. Xurra valószínűleg soha életében nem kapott ilyesfajta rendes gondoskodást.
Egy rozmaringos illat mellett dönt, az még a hajra is jó lehet, és minimálisan csípi csak a szemet, sebeket, egyéb problémás részeket. Balarick önt egy kicsit a vízbe, belehajít még egy-két szikkadt tengeri szivacsot, kartávolságon belülre rakja a körömkefét, majd indul kifelé vancsevicze néniékhez.
A küszöbön aztán megtorpan. Majdnem el is felejtette. Gyorsan visszalép, és az előrelátás áldásos jegyében kibújik ingéből, mellényéből, és kerít egy amolyan "otthoni, játszós" fajtát. Nincsenek pozitív reményei a fürdés sikerét illetően. Amikor átöltözött és kellő magasságba helyezte gúnyáját, kimasírozik a néni ölében nagy történetmesélésbe merült kölyökhöz. Igazság szerint jobb taktikának látja nem bejelenteni az apokalipszis eljövetelét, vagyis fürdést, úgyhogy csak a néninek jelez finom fejbiccentéssel, hogy készen van a terep. Ez ennél készebb már nem lesz.
Vancsevicze néni a maga határozott öreganyós, de mégis szelíd gesztusaival a fürdőrész felé terelgeti a kislányt, Balarick reményei szerint egyre kevesebb ruhadarabban. Aztán a magyarázkodás, könyörgés, parancsolás, utasítás, hiszti és kompromisszum keresés ráér majd akkor, ha a tények és a dézsa elé vannak állítva mindhárman.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-30 22:33:43
Üzenet elküldve: 2019-09-30 22:33:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*A felfedező körút egy pontján Balarick megállítja és a hanglejtésből ítélve fontos kérdést tesz fel. Finoman árnyalva domborítja ki a pozitívumokat és lebegteti be az ajánlaton kívül váró negatívumokat. Xurra arcáról mondjuk nem a józan és mélységeiben alaposan megforgatott megfontolás olvasható le, hanem az, hogy neki teljesen kényelmes, ha más hozza meg ezt a döntést.*
- Ühümm *bólint azért, ami bőven megfelel erre a szóbeli szerződésre tett két X-nek. Esetében ez nagyon találóan egyben a valódi szignója is.
Neki igazából szinte bárhol megfelel. Főleg, ha Balarick is ott van. Ott... vagy legalább a környéken. Jobb, ha vigyáz rá. Mármint ő Balarickra. Még nagyon sok dolgot kell neki megtanítania, hogy rendesen meg tudjon maradni. Az egyik ilyen például rákkupacolás a parton a szottyadt hínárral. Az nagyon fontos! Mert a rákok nagyon szemtelen népség. Ha nincsenek kordában tartva, ki tudja, mire képesek.
Míg a nagyok beszélnek, Xurra talál magának egy könyvecskét elfoglaltságnak, amivel le is kuporodik és nagy műgonddal az összes jelölést, amit a lapok közé tettek átrendezgeti. Szépen sorba, ahogy kell. Szigorúan az egymást követő oldalakra.*
- Pom-pom-pom-pom. Püm-pom-pom-pom *düdörészi közben, aztán nagy sóhajjal nyilvánítja befejezettnek a rendcsinálást, ami fontos és nagyon-nagyon fárasztó munka.
Mire Balarick visszakukkant a vizezésből, Xurra már Vancsevicze néni ölében ülve mesél nagy átéléssel.*
- És a félszemű azt mondta, hogy nyuvaszthatnánk embereket pénzért, de a vízihulla néni szerintem inkább a nyögdösős dologra gondolt. És aztán a puszpángon meg már át se lehet férni. Meg a pókok is beleköltöztek. Jó nagyon. Akkorák, mint az ujjam. És kapok ajándékot, de még csak egyet, mert a másik még nem jön ki *mutatja foghíjas vigyorban a mozgatással már puhítani kezdett következő delikvenst. Nem nagyon zavartatja magát az összefüggéstelen csapongásban. Lelkesen mesél, Vancsevicze néni pedig bólogatva, figyelmesen hallgatja. Legalábbis Xurra teljesen elhiszi, hogy így van. Fel se tűnik neki, hogy közben szépen megszabadítják lóbálódzó lábait a koszlott lábbelitől és kezdik lassacskán kibontogatni a ruhácskából a professzionális aljassággal dolgozó ráncos ujjak, hogy a kárhozat tornácáca felé terelgessék, melynek neve: fürdés.*
*A felfedező körút egy pontján Balarick megállítja és a hanglejtésből ítélve fontos kérdést tesz fel. Finoman árnyalva domborítja ki a pozitívumokat és lebegteti be az ajánlaton kívül váró negatívumokat. Xurra arcáról mondjuk nem a józan és mélységeiben alaposan megforgatott megfontolás olvasható le, hanem az, hogy neki teljesen kényelmes, ha más hozza meg ezt a döntést.*
- Ühümm *bólint azért, ami bőven megfelel erre a szóbeli szerződésre tett két X-nek. Esetében ez nagyon találóan egyben a valódi szignója is.
Neki igazából szinte bárhol megfelel. Főleg, ha Balarick is ott van. Ott... vagy legalább a környéken. Jobb, ha vigyáz rá. Mármint ő Balarickra. Még nagyon sok dolgot kell neki megtanítania, hogy rendesen meg tudjon maradni. Az egyik ilyen például rákkupacolás a parton a szottyadt hínárral. Az nagyon fontos! Mert a rákok nagyon szemtelen népség. Ha nincsenek kordában tartva, ki tudja, mire képesek.
Míg a nagyok beszélnek, Xurra talál magának egy könyvecskét elfoglaltságnak, amivel le is kuporodik és nagy műgonddal az összes jelölést, amit a lapok közé tettek átrendezgeti. Szépen sorba, ahogy kell. Szigorúan az egymást követő oldalakra.*
- Pom-pom-pom-pom. Püm-pom-pom-pom *düdörészi közben, aztán nagy sóhajjal nyilvánítja befejezettnek a rendcsinálást, ami fontos és nagyon-nagyon fárasztó munka.
Mire Balarick visszakukkant a vizezésből, Xurra már Vancsevicze néni ölében ülve mesél nagy átéléssel.*
- És a félszemű azt mondta, hogy nyuvaszthatnánk embereket pénzért, de a vízihulla néni szerintem inkább a nyögdösős dologra gondolt. És aztán a puszpángon meg már át se lehet férni. Meg a pókok is beleköltöztek. Jó nagyon. Akkorák, mint az ujjam. És kapok ajándékot, de még csak egyet, mert a másik még nem jön ki *mutatja foghíjas vigyorban a mozgatással már puhítani kezdett következő delikvenst. Nem nagyon zavartatja magát az összefüggéstelen csapongásban. Lelkesen mesél, Vancsevicze néni pedig bólogatva, figyelmesen hallgatja. Legalábbis Xurra teljesen elhiszi, hogy így van. Fel se tűnik neki, hogy közben szépen megszabadítják lóbálódzó lábait a koszlott lábbelitől és kezdik lassacskán kibontogatni a ruhácskából a professzionális aljassággal dolgozó ráncos ujjak, hogy a kárhozat tornácáca felé terelgessék, melynek neve: fürdés.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1012-1031