Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1318. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 01:18:36
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érdekek ösvényei//

*Fölényeskedő mosolyát nem könnyű fenntartani. A gúnyolódást hallva szemöldöke megrándul, nyelvével bosszúsan simít végig fogain higgadtságot erőltetve magára. De nem szól. Vonásai nyugodtan simulnak el, zöld szemei azonban vad szikrákat szórnak. Arra gondol, milyen könnyen ki tudná vágni a nyelvét. Szigorúan véve semmi szükségük a férfi beszélőkéje, kár, hogy ezen véleményét valószínűleg nem osztaná az öreg Velasco'rra. Rendkívül élénk képzelete sietve segít leküzdenie mérgét, az álmodozást szerencsére még nem tiltja semmi.
A fintor már-már felhőtlen derűt varázsol arcára. Ugyan nem metélheti kedve szerint apró darabokra valamelyik testrészét, de az idegein ettől még könnyed táncot lejthet büntetlenül. Abban egyébként is jeleskedik.*
-De tégy a fejére egy trikornt és máris hajósnak képzeli magát.
*Sandít a férfi kalapjára, aztán szája kaján mosolyra rándul a kikötőire pillantva. Átkozottul hosszú nap lesz ez a mai, úgy fognak fürdőzni a kátrányos malíciában, mint két pancsoló kisgyerek. És a legrosszabbat a kikötői fattyú még nem is tudja: nem lesz ma vége. Legjobb esetben is hatokról van szó, s nem elég nagy ez a hely, hogy elkerülhessék egymást.*
-Más? Nehéz lehet emlékezni, mikor csak szajházni jár arrafelé az ember.
*A fejét megértően ingatja, aztán elnyomva fintorát követi kelletlenül a Velasco'rrát. Pontosan látja mit művel, bár megtartva a távolságot, de egymás mellett haladnak, Daya pedig vigyorogva villantja zöldjeit a másikra szeme sarkából.*
-Ha a hátadba akarnám mártani a tőröm, azt nem itt tenném.
*Jegyzi meg bizalmaskodva*
-Választanék valami csinosabb helyet. Mondjuk azt az édes kis sikátort amott.
*Egy különösen bizalomgerjesztő utcácska felé biccent, ahol ha jól látja, néhány hodarilfüggő kóvályog. Mímelt vígsággal rántja meg még vállát, magasról tesz ő az illemre egyébként is, s felszegett fejjel lépdel be a szíve csücske által választott fogadóba.*


1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-23 20:16:25
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Érdekek ösvényei//

- Szívem *kommentál egy elnéző pillantással, mert hát neki se kell a szomszédba menni leereszkedő sziporkákért.* - Kevesebb ördögvigyor, több rálátás a humor valódi fogalmára.
*Ez a nő mindemellett bárki zsebében kinyitja a bicskát egy perc alatt. Nolenarnak kikötői mércével jeges víz folyik az ereiben, de figyelnie kell, hogy meg ne feledkezzen magáról.
Az emlegetett ajándék viszont mintha valamiféle ajánlat részét képezné. Eddig nem is vette igazán komolyan, inkább ezt is amolyan bántó fricskának vélte. Az a hajó nagyon érzékeny pont a Velasco'rráknál, a családi kötelékekkel egyetemben.
A wegtoreni pökhendi magabiztossággal hallgatja. A kellemetlen tény, hogy kompromisszumot kell kötniük, tüske a körme alatt. Ez egy olyan egyezség, ami egyiküket se teszi boldoggá, de a patthelyzetből egyedül így mozdulhatnak ki az ellentétes érdekek. Ez a mozdulás pedig szarkasztikusan, gúnyosan csikorog. Bántó, irritáló dolog, amin valahogy túl kell esni.
Csak egy fintort villant a név kérdésére. A nő valószínűleg pontosan tudja, melyik fivérrel van dolga. Nem törvényszerűen, de azért meglepődne, ha nem így lenne. ~Ha Morn talált volna itt, bogaram, már a csatorna felé cipelnénk a kitört nyakú hulládat.~ A bátyja már csak ilyen. Finoman szólva kevés eséllyel választanák meg a megfontoltság nagykövetének. Ellenben a forró fejénél csak a balhorga keményebb.*
- A döglött borzoit is partra sodorja víz, azt mégsem nevezném hajózásnak.
*A higgadt, de csípős adok-kapok most inkább kiereszti a gőzt, legalábbis a Velascorra fejéből. A dolgok feletti ellenérzések ezen a csatornán biztonságban elnavigálnak. egyelőre.*
- Tényleg? Pedig nekem egészen más rémlik Wegtorenről *sercinti oda foghegyről, aztán ellöki magát a házfaltól és biccent a nőnek, hogy kövesse. Jobb lesz ezt a megbeszélést semleges terepen lebonyolítani. Soha jobb alkalmat, hogy megnézze magának azt a Boszorkánykonyhának keresztelt új vendégvárót. Azt azért nem nehéz észrevenni, hogy esze ágában sincs maga mögé engedni a wegtorenit. Előbb bízna egy kétes derűvel mosolygó mélységiben.
Odaérve (már ha Dayaneer hajlandó őt követni) kinyitja neki az ajtót.*
- Remélem, megfelel a kényes ízlésednek. *Bár az illem másképp diktálná, a nőt tessékeli előre.*


1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-22 23:19:28
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érdekek ösvényei//

*A sötétre mázolt ajkait elhagyó teátrális sóhaj oly mély, a fiaikat háborúból hazaváró anyákat, az első szerelmet gyászoló serdülőket, de talán még a hajnalban férjeiket váró iszákos matrózok feleségeit is megszégyeníti. Az a három tengeri patkány az év nagy részében rendszerint vízen van, pökhendin eljátsszák mekkora hajósok, talán még el is hiszik, erre épp most kellett úgy döntenie egynek, -reméli, hogy csak annyinak- hogy visszatér ebbe a szutykos koszfészekbe. Mi a bánatos gnómpöcsért nem bírtak még ki néhány napot? Addig Khaan már elsimította volna az ügyet az öreggel, amazok meg kész tények elé lennének állítva. Bizonyosan húznák a szájukat, jól tudja, büszke kis görények, de nem tehetnének semmit.
Az események azonban kellemetlen fordulatot vettek, el kell hát viselnie, ahogy a sértett kisfiú most kitölti rajta mérgét, mit már valószínűleg jó ideje cipel magával.*
-Látod, ez a baj a Kikötővel!
*Bök pipájával felé ingatva fejét, majd bele is szippant sietve*
-Kiöli az emberből a humorérzéket.
*Szórakozottan ereget pár aprócska füstkarikát, aztán ujjával megdörzsölgeti bizsergő orra hegyét, alatta a kis aranykarikát ide-oda mozgatva. A vénasszonyok most azt mondanák, bosszús lesz, de ezt orrviszketés nélkül, magától is megjósolta volna.*
-A Szhylla megpakolva fél tucat ládányi rohadt drága szesszel. Abban a pár évben, ami még hátravan nektek, biztosan kitart.
*Maga is unottan veti falnak hátát a kellemes bájcsevej közben, megtartva a távolságot, mint valami territóriumát féltő nagymacska. Ha közelebb merészkedne, félő, hogy véletlenül torkának esne, az meg nem mozdítaná túlságosan előre a leendő üzletelést. Kénytelen elmosolyodni a nevetlen módon még csak színes papírba sem csomagolt fenyegetésen. Ezzel épp el is árulja, mennyire retteg.*
-Ugyan, semmi hasznod nem lenne a halálomból. Pár napig talán csillapítaná a kis gyerekes bosszúvágyad...
*Közben végez a pipával, gyakorlott mozdulatokkal ütögeti ki belőle a hamut*
-Csak hát sajnos Cressys nem az a fajta, aki szépen, csendben gyászol.
*Kimondania sem kell, mindketten tudják, csinos kis vérontást rendezve a kis zsoldosaival a környéken. Úgy tűnik a fickó viszont nem ostoba, sietve le is tesz a bérgyilkosság gondolatáról.*
-De édes! Emlékszel a nevemre.
*Rugaszkodik el végül a faltól lazán, csibukját kabátjának zsebébe mélyeszti majd morfondírozó ábrázattal nézi a másikat*
-Te melyik is vagy egyébként? Rhymorn?
*Úgy tesz, mint aki nagyon erőlködik, de az istenekre se akar eszébe jutni, melyik fivér előtt is áll, de nem törekszik túlzottan a hiteles játékra. A sértegetésekkel vegyített puhatolózás viszont már előcsal belőle egy gúnyos kuncogást.*
-Csak egy Velasco'rra lehet olyan gőgös, hogy azt képzelje, más nem képes meghajtani a ladikját.
*Most már lop egy keveset a távolságon, de nem merészkedik túl közel, épp csak nem akar hangosan beszélni*
-Na? Túl vagyunk már a kislányos nyafogáson? Már kezdem unni.
*Kúszik kelletlen grimasz a szeplős arcra*
-Készségesen válaszolok a kérdéseidre, szépfiú, de felénk nem szokás a húgyszagú utcán megbeszélni az ilyen kényes dolgokat.


1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-22 20:25:39
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Érdekek ösvényei//

- Kevés dolog van, amit az ember szilárd bizonyossággal tudhat az életében, de állítom, hogy az egyik ilyen az, hogy mi ketten nem vagyunk barátok, cicám *mondja továbbra is az epébe mártott bájolgás sikamlós modorában. Azért fúrja az oldalát a kíváncsiság, mi kellhet annyira Cressysnek, hogy a kis kedvencét küldte ide személyesen.*
- Ha Szhyllára gondolsz "ajándék" alatt, az legalább olyan ízléstelen gesztus volna, mint rummal kínálni valakit a saját italos szekrényéből.
*Viszonozza a méricskélést, aztán a falnak dőlve leveszi trikornját, hogy hátrasimítsa hevenyészve összekötött haját. Ráérősen morfondírozik egy kicsit, mint a tipikus artheniori városőr azzal a bizonyos "Hát mit kezdjek én most magával?" kifejezéssel, amiről mindenki tudja, hogy igazából mit jelent.*
- Hmm. *Talányos, de így is épp eléggé rosszmájú mosoly húzódik a szája szegletébe. Szórakozottan babrál a kalapja szegélyével.* - Tudod, talán meg is oldaná a gondjaim egy részét, ha egyszerűen csak hagynám, hogy tovább kérdezősködj, mint egy bugris bakfis. A kihívó ékszereiddel meg az aranytól dagadó erszényeddel. Mennyi van nálad? Száz? *ingatja a fejét, ahogy találomra becsül.* - A feléért is kapnék pár markos legényt, akik seperc alatt kiírnának a színről, kedvesem.
*Le se tagadhatná, hogy mennyire élvezi, hogy ezúttal ő lehet hazai pályán. Nem félti a wegtoreni némbert, tudja, hogy azért nem teljesen idegen neki a Kikötő. Kevesen járnak itt ilyen magabiztosan, főleg nő létükre.*
- Ha az apám nem lenne Cressys... vendégszeretetében *fogalmaz a visszatetsző kifejezéssel, amit az a tetovált aljadék használt előszeretettel* - meg is tenném. Így viszont, tartok tőle, engem is kellemetlenül érintene, ha bajba kevernéd magad, Bíborkéz Dayaneer. *Úgy mondja ki a nevet, mint valami tüskés szitokszót.*
- Hogyhogy ilyen hosszú pórázra engedtek? A Szhylla makrancos hajó. Talán nem boldogultok vele? Az öreg mindig mondta, hogy a wegtorenieknek legfeljebb az evezős gályákhoz van tehetségük, a szél nyelvén csak az igazi tengerészek értenek.


1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 19:13:24
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érdekek ösvényei//

*Halvány lila gőze sincs mióta kóvályog, mint a bürköt evett liba a koszos, halszagú, keskeny utcákon. Érzetre nagyjából ezer év lehet, talán valójában réges-rég megdöglött unalmában és már csak a dohányszagú lidérce suhan az itt-ott ürülékkel tarkított út felett. Ez arra is magyarázat lehetne épp, hogy miért nézik néhányan jóformán levegőnek. Cefetül megalázó, rohadtul bosszantja is, de sajnos most nem fenyegethet senkit frissen fent szablyájával meg legalább annyira éles nyelvével. Pedig jó lenne térden állva könyörögve látni azt a felfuvalkodott halas kofát.
Akármennyire is gusztustalannak találja most a Kikötőt, nem rühellte mindig így, sőt, az az egy év, amit kénytelen volt itt tölteni egészen tűrhető volt, de annak már jó pár esztendeje. Azóta meg nem csak ez a szutykos hely változott, hanem bizonyosan ő is.*
-Csillagom, itten senki sem fog felelni magácskának.
*Szól halkan, öregesen remegő hanggal egy vénasszony, ki kagylóból, s tengeri sünökből készült csecsebecséket árul az egyik utcasarkon. Előtte nagy gonddal néz körül, szavait is bizalmasan, közelebb intve a nőt osztja meg, aztán már úgy is tesz, mintha nem is szóltak volna egymáshoz. Még a krimó nevét emlegeti, de tán szája is alig mozog, a wegtoreni pedig tudomásul veszi, hogy a helyiekkel semmire sem fog menni. Na nem mintha félne betérni az öreg Rumosba, nem veréb ő, csak hát jó lett volna józan emberektől megtudni pár dolgot, mielőtt a tintás matrózok nagyotmondásait lesz kénytelen hallgatni. Szeretnek ám pletykálni, rosszabbak tán, mint a falusi bakfisok, de állandóan igyekeznek egymásra licitálni baromságaikkal, úgy meg nem egyszerű az ember lányának kiszűrni a használható információkat. Sóhajtva veszi tudomásul a kellemetlen tényállást, gondolatban már búcsúzik is pénzétől, jó sokat el fog verni, hogy szóra bírja a helyi hajósokat meg zsiványokat. Reméli erszénye megbocsát, hisz, ha ügyesen végzi dolgát, Daya kamatostul adja majd vissza neki az elvesztegetett aranyakat. Kelletlen befektetés ez, de hosszútávon, ha az istenek is úgy akarják, megtérül.
Még mielőtt megindulna, mögötte ismerős hang csendül.*
~A büdös francba~
*Szalad át egy gyors szitok gondolataiban, a gúnyolódó szavakat hallva úgy forgatja szemeit, csoda, hogy nem esnek ki helyükről. Azt hitte az öreg fattyai a tengeren lesznek érkezésükkor, fintorogva fojtja el tévedését. A férfi felé pördülve sietve ölt maga is egy bájolgó mosolyt arcára, de zöld tekintetéről ordít, miféle kedves jókívánságok kavarognak most fejében. Megvárja míg közelebb ér a másik, nem menekül, csak ráérősen pipázgat, hogy aztán lassan fújja ki a füstöt kettejük közé, mintegy megszabva ezzel a határokat.*
-Hát így kell üdvözölni egy régi barátot?
*Rosszallóan csóválja fejét, képe is kicsit szomorkássá válik.*
-Pedig még ajándékot is hoztam.
*Vigyora bosszantóan szélesre nyúlik, közben alaposan megszemléli már magának a nyálas képű fickót.*



1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 17:12:11
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Érdekek ösvényei (Bíborkéz Dayaneer)//

- Itt van a Szhylla! *Bjuval szinte úgy töri rá az ajtót.*
- Mit beszélsz? *dörgöli ki a szunyókálás csipáját a szeméből a középső Velasco'rra fivér.* - Részeg vagy?
- Dehogy vagyok részeg! Ezzel a két szememmel láttam! A Fekete Szhylla itt horgonyoz a dokksoron! *kiabálja Nolen arcába a kopasz hajóács.
Miután lefejtette a gnóm ingét markoló kezeit magáról, hamar meglódulnak a gondolatai. Ha az apjának sikerült valahogy visszaszerezni a hajót... Nagyot sóhajt és gyorsan elkezdi húzni a csizmáit.*
- A fivéreimet láttad? És az öreg? *kérdezget közben. Biztos, ami biztos, gyorsan a derekára csatolja a fegyverövet is, aztán összeköti a haját egy bőrszalaggal és a fejébe csapja a kalapját.*
- Csak a Lejtősről láttam az árboczatát. Ezer közül megismerem.
*Nolen rohanva indul a dokkok felé. Ezer dolog kavarog a fejében. Nem akarja túl közel engedni magához a gondolatot, hogy minden jóra fordult, mert ahhoz túl óvatos, de hiába nem akarja, a remények belé csimpaszkodnak bizakodó kis testükkel, hogy majd' elemelik őt a földről szaladtában.*
- A raktáraknál vagy a végen, Bjuval? Hol láttad? *kérdi, de aztán egy pillanat alatt meg is torpan. A jócskán lemaradt gnóm alig bír lefékezni, hogy bele ne rohanjon.*
- Az a szuka! *szűri a fogai közt, mikor meglátja a wegtoreni némbert a Rumos felé téblábolni.*
- Bjuval! Menj le a dokkokhoz és nézz körül, hogy mi a helyzet. De óvatosan! Én kifaggatom Cressys ribancát. Hagyd nyitva a hátsó kaput. Megyek, amint tudok.
*Nem akarja, hogy Bjubal is belekeveredjen ebbe az egészbe. Épp eleget tett már eddig is. Megvárja, míg a gnóm eltűnik a színről, aztán figyel még egy darabig. A nő próbál kérdezősködni, ahogy nézi, de nem túl sok sikerrel. Néhány utcával odébb elindul Dayaneer felé.*
- Csak nem rád unt a gazdád, hogy kénytelen vagy rendes munka után nézni? * kérdi epésen negédes mosollyal.* - Ahogy látom, nem kellesz senkinek. A híred biztos megelőzött.


1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-18 08:41:45
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//

*Nem is követi szorosan, tartja a három lépés távolságot, persze nem mögötte, inkább mellette. A nő pedig elkezdi szórni az információ morzsákat, amelyekről nem akar lemaradni mert még fontosak lehetnek.*
-Igen, az ő ízlését tükrözi. *Bólogat nagy egyetértően a teremtménnyel kapcsolatos dolgokra.*
-Szóval még kölyök? Mondjuk volt egy ilyen benyomásom… *Ezen elmondás alapján az a valami még nagyobbra is fog nőni, mint amekkora most, bizonyosan messze földön híre megy, ha egy ilyen furcsa lény néha- néha előmerészkedik majd a sötétből. Aztán a másik előrukkol vele, hogy kellenek neki új ruhák, amivel mélységesen egyetért.*
-Hogy? *Kapja fel a nagy egyetértés közepette a fejét, mikor arra terelődik a szó, hogy majd ő megveszi a ruhákat. Végül neki is eszébe jut, hogy talán ez a legbékésebb és legkézenfekvőbb megoldása a dolognak.*
-Persze, csak mosakodj egy kicsit meg valahol. *Még egy kis kézi kendőt is odanyújt, hiszen a feladat ami rájuk vár igenis több emberes lesz, kár lenne, ha már út közben elveszítené az egyik kiválasztott társát.*
-Csak haladjunk már… *Morog az orra alá. Mert ez a baj a véres áldozatokkal, hogy sok utánuk a takarítani való.*



1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:51:33
 ÚJ
>Bíborkéz Dayaneer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Jól emlékszik rá, mikor pár évvel ezelőtt olyan elhamarkodott kijelentés hagyta el ajkait, hogy a Kikötőnél siralmasabb hely valószínűleg nem létezik. Nagyjából valahol a wegtoreni pincetömlöcök és a pirtianesi kínzókamrák könnyed derűjét idézte a hely mindig is, annyi különbséggel, hogy míg előbbiekbe csak úgy, véletlenül nem kerül az ember, s el sem hagyhatja kedve szerint, addig ebben a koszfészekben önként, saját akaratukból élnek emberek és döntenek mindennap a maradás mellett.
Ha ez egyáltalán lehetséges, a Kikötő bizony elkeserítőbb látványt nyújt most, mint legutóbbi ittjártakor. Nem lehet persze kizárni a lehetőséget, hogy a távol töltött évek előzékenyen megszépítették az emlékeit, a kis település előnyére torzították el az elméjében élő képeket az utcákról és a helyiekről, s valójában sohasem volt ennél kellemesebb látvány a szemnek. Úgy érzi viszont az épületek romosabbak lettek, a szagok szúrósabbak, a helyiek ágrólszakadtabbak, a légkör pedig sokkalta nyomasztóbb.
Pár részegebb, beszédesebbnek tűnő fickót már leszólított menet közben. Ám hiába ajánlott aranyat, dohányt, sőt, egyiknek még gyűrűt is, de egyik se volt hajlandó válaszolni kérdéseire. Fogalma sincs mivel tarthatják félelemben a Patkányok az itt élőket, de eddig senki nem merte a szájukra venni a nevüket. Sóhajtva gyújt ismét pipára, ahogy valami vén halárus is elzavarja. Valahol sejtette azért, hogy nem lesz egy sétagalopp ez a faggatózás, abban bízik, annak a lecsúszott kricsminek a szeszkós törzsvendégei majd segítőkészebbek lesznek. Talán még néhány régi ismerőssel is találkozik, azoknak meg úgyis megered a nyelve pár pohárka rum vagy szippantásnyi ördögvigyor után. Jó lenne látni Almart is, de odahaza azt beszélik az itteni őrség tagjait feloszlatták, amelyik maradt, azt meg megkínozták vagy kivégezték azok a nyomorultak. Igazán sajnálná, ha fény derülne rá, cinkosának az utóbbi sors jutott, senkinek olyan szívesen nem adta még a kenőpénzt, mint neki.*


1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 15:10:55
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//

*A bőrét kíméletlenül húzza a rászáradt sár. Itt-ott vakarózni is kezd, na nem úgy, mint aki bolhás, csak szolidan, alig észrevehetően. Szerencsére a hűvös levegő sokat tompít szaglásán, de egészen biztos benne, hogy nem lehet rózsaillatú. Bele se mer gondolni, mennyi ideig tengődhetett eszméletlenül a Vérkertben, talán jobb is, hogy nem tudja.*
-Kölyöknek hívják.
*Idézi fel magában a ködös emlékek között kutatva, bár még nem sejlett el fel előtte minden a közelmúltból. Csupán néhány apró részlet rémlik neki.*
-Pontosan nem tudom mi lehet, de Urunk teremtménye.
*Az összevont szemöldökű elfre pillantva felszakad belőle egy mély sóhaj. Ő sem szívesen tesz kitérőt, egyszerűbb lenne egyenest a szántóföldekre menni, s minél hamarabb elvégezni küldetésüket.*
-Kénytelen leszek új ruhát venni.
*Felel, s közben végig is pillant magán*
-Nem hiszem, hogy elkerülné a helyiek figyelmét valaki, aki vértől csatakos.
*Talán mondania sem kell, de épp ezen okból kifolyólag a folyónál is kénytelenek lesznek megállni. Ilyen hűvösben persze nem vetemedne arra, hogy megfürödjön a jéghideg vízben, de a kezeit, s arcát, illetve egyéb jól látható bőrfelületeit muszáj lesz megtisztogatnia.*
-Ha odaértünk adok némi aranyat és majd te mész be a piacra.
*Reméli ehhez sem kell magyarázatot adnia. A nő könnyen elrejtheti villásnyelvű barátait csuklyája alatt, de Marának nincs semmije, amit hirtelen magára öltve elkerülhetné a kíváncsi pillantásokat. A szagát meg egyébkén sem tudná elnyomni semmiféle ruhadarab.*


1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-16 13:39:59
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//

*Lassan kisétálnak a kertből, útjuk visszavezet a kikötő házai közé, a sötét utcákra. Nem igazán találta eddig sem jó társaságnak a nőt, akivel meg kell osztania a küldetés terhét, amit a sötét isten bízott rájuk, most viszont kifejezetten feltűnő is, az átlagemberhez képest. A Kikötőben nem igazán tűnik fel egy-egy részeg csavargó vagy gatya nélkül fekvő másnapos, de azért a kígyók, meg a vér már más megítélés alá esik, ezért is hord csuklyát.*
-Nem a szolga, hát ki? Avagy inkább mi? Nem tűnt e világi lénynek. *Jegyzi meg, nem igazán látott még hozzá hasonlót sem, az viszont semmi pénzért be nem vallaná, hogy esetleg ő az aki nem elég tájékozott.*
-Miért pont a piac felé? *Ugranak össze a szemöldökei, hiszen ott lehet a legnagyobb embertömeget meglelni, neki eszébe se jutna oda belépni, ha nem muszáj. ~Az emberek csordában olyanok, mint a birkák. ~ Persze nem akar ő előre menni, de felvetül benne, hogy nem ártana egy vagy két dolgot letisztázni, nehogy ők sétáljanak bele a csapdába, amit a balszerencse szőtt a véletlen szálaival számukra.*



1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-11 20:30:31
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//

*A két hosszúéltű minden bizonnyal hosszan el tudna vitatkozni azon, melyikük is az, akit Uruk hasznavehető hívőnek találna. Mara az évek során meglehetősen sok Sa'Tereth hívővel találkozott, a leglényegibb kérdésekben nagyjából mind egyetértettetek ugyan, de hamar kénytelen volt szembesülni a ténnyel, egészen másképp képzelik el az isteni szolgálatot. Az elf az egész életét az Arctalannak ajánlotta, egyetlen célja, hogy az ő akaratát teljesítse, s azt egy pillanatig meg nem kérdőjelezve cselekszik, mint egy jó katona. Bízik szándékaiban, épp ezért nem tart attól, ha esetleg életét veszti szent küldetésük alatt-ha Uruk úgy dönt, halnia kell, akkor annak úgy kell lennie. A filozófiai disputát azonban jelenleg kénytelenek félretenni, bár szinte biztos benne, hogy útjuk során nem fogják tudni elkerülni az erről való vitát.*
-Az nem a Szolga volt.
*Szögezi le, de nem tűnik úgy, hogy mást hozzá kíván fűzni még ehhez, feleslegesnek találja most erről beszélni. Szemöldökét összevonva elmélkedik erőtlenül lépdelve az úton. Lopva végigpillant mocskos ruháján, közben át is szalad egy halovány fintor az arcán. Kénytelenek lesznek megállni valahol, ahol levakarhatja magáról a koszt, a sár még nem zavaró, de a száradt vért bizony könnyen kiszúrhatják, nekik pedig jelenleg nincs szükségük felesleges figyelemre.*
-Amon felől fogunk közelíteni, teszünk egy kitérőt a piac felé.
*Közli a tervet határozottan, arcáról közben megpróbálja ledörzsölni a megdermedt, iszapos foltokat.*


1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-01-23 21:08:20
 ÚJ
>Balarick Benwell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

// Kóbor és Kócos //

*A nagy szortírozás közben simítja meg hátát szelíd szellőként Hinia bátorítása, ami magában rejti a reményt, hogy a szülői szerep tényleg tanulható, valamint azt a nem teljesen magától értetődő tényt, hogy jövő tavaszra ŐK - így hangsúlyosan, nem két főt jelentve - még mindig egy csapatot fognak alkotni.
Egy pillanatra lelassul keze a levegőben, ahogy pakol, fejét pedig öntudatlanul is oldalra billenti az elképzelésre, de szája éppen csak egy kicsit nyílik O-ra, mint aki még nem döntötte-e el szabad-e a gondolatra elmosolyodni. Aztán a következő szavaktól leül a sarkára, és ezúttal már hátra is fordul, hogy felpillantson Hiniára. Arcán értetlenség tükröződik, nem is a miértek vagy a hangsúly kapcsán, hanem olyanért, amikor olyasmire mutatnak rá a környezetében, amit már mindenkinek szinte kiszúrja a szemét, csak az övét nem.*
- Régen gyakrabban jöttem? *ismétli meg halkan a szavakat, őszintén rácsodálkozó arckifejezéssel. Tudta, talán tudta ezt ő, de biztosan nem sejtette. Lesz-e újra régen? Mert mégis mitől lett már a Most? Több a munkája? Ó, annyival azért nem több. Több időt veszteget teljesen feleslegesen borongással és önsajnálattal? Bizony, hogy igen. Ebből a szempontból kétségtelenül számára is terápiás jellegű lenne gyakrabban mennie emberek közé. Aztán mint izzasztó nyári napon a kínálkozó szabad bőrfelületre a becsapódó szúnyog szúrókája, úgy csípi meg a felismerés, hogy a Most az már nem egy nagybetűs büszke fogalom, hanem egy Xurrától elgyötört mankós vánszorgás. Balarick maga sem tudja mikor vesztette el a napok számon tartását, de tény, hogy a kis szurtos befogadása óta eléggé a káoszban lubickolnak mindketten.*
- Én, nos, nem igazán tudom nyomon követni az időt mostanában *vallja meg, teljesen feleslegesen, de hát nem is ő lenne, ha nem érezne rá az alkalmatlan időzítésekre. Valószínűleg a falak sóhaja hallatszódik csak abban a piciny csendben, ami követi szavait. Abban a némaságban, ami számára most pontosan ugyanolyan, mint a hatalmas felröhögések és a szívet tépő zokogások előtti hallgatás. Sosem képes megkülönböztetni a kettőt, és sosem érti, miből melyik okozat fog következni. Most ugyan egyik sem jön, mégis összerezzen az érintésre.*
- Hogyne *köszörüli meg a torkát, majd feltápászkodik, és hagyja, hogy belékarolva az étkező részbe kísérjék. Kézmosás közben már hallja, ahogy az emelet felől dübögnek az ikrek, ahogy iszkolnak az asztal felé. A közös családi ebédnek itt bizony megvan a tisztelete. Emiatt is hűl ki az a kevéske langyos vér ismét az alkimista ereiben, amikor asztalfőre invitálják. Nyel egy aprót, majd félszeg bólintással elfogadja, és a nevezett székre telepszik. A családfő helyére ülni számára inkább a bitorlást és azt a számtalan félreértést juttatja eszébe, amit már átélt mondhatni hálátlan kuncsaftoknak köszönhetően. Lerantea asszonyság szavai minden bizonnyal a megbecsültségről kellene, hogy biztosítsák a férfit, azonban az ő fejében más ízű hangulatok keringenek.
Balarick szerint bizonyos szempontból az alkimista nem egy jó szakma. Ahova alkimistát hívnak, oda a népi gyógyászat, az egyszerű asszony ész vagy a férfi kéz már kevés. Ott bár lebeg a szégyen árnyéka a házon. Ha nem gyógyul a seb, nem javul a fájdalom, nem bővül a család. Persze pénz az van benne. Az tényleg van, már amikor nem letagadják a szolgáltatást és fenyegetéssel bocsájtják útjára zörgő erszény helyett.
Balarick semleges arccal, maga elé, a tányérra meredve emlékszik vissza a rendszeres extra kérésre az üres fiolák és a kérés cetlijén, miszerint hova és mikor jöjjön. Futár hozza, utcagyerek, aki éppen jó alibi. A kérés pedig: éjjel persze, mindig csakis éjjel érkezzen. Még jobb, ha be se megy a házba, csak az ajtónál kicseréli a leszállított terméket a fizetségre. Nem véletlenül nincs alkimista címere a portán. Óvatosan Hiniára pillant. Hátha ő érti.
Itt sosem éreztették vele, hogy a tudása, a főzetek készítése rosszabb vagy kevesebb munka lenne, mint egy derék állattenyésztőé vagy asztalosé. Itt nem. De a világ bizony nagyobb hely, mint Lerantea asszonyság háza. Már éppen kezdene feltűnő lenni a tekintetében rejtőzködő kimondatlan kérdés, amikor Xurra színre lép. Balarick is rögtön a belépő irányába fordul és szinte hangosat koppan álla az asztalon. A sötételf kislány tisztán és a saját koordinátarendszerében véve maximálisan mértékben az átlagosnak megfelelő "rendes" külsővel érkezik meg. Balarick végigméri lányát, és ezúttal nincs hezitálás az érzelmei kifejezésében. Ide csakis egyetlen jelző illik.*
- Igazán sirály-riasztóan nézel ki, Xurra.
*Hangja mosolyog, nem az arca, de ezt senki sem tévesztheti el, aki látott már valaha megilletődött apát.*


1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-26 17:07:53
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Nem könnyű elszabadulni Bjuvalék vendégszeretetéből. Az a második tányér sült már nagyon nem kellett volna. Az ötödik kupica rum pedig tényleg egyáltalán nem. Azt már megtanulta, hogy a gnóm hajóáccsal nem érdemes leülni inni, mert úgy nyeli a szeszt, mintha vizet inna. Nolenar ellenben most kénytelen nagyokat sóhajtani a hideg levegőből, hogy egy kicsit kitisztuljon a feje és és megnyugodjon a gyomra. A középső Velasco'rra fivér járása viszont csak részben a szesz miatt imbolygó. A jobb lába úgy elzsibbadt, mintha hangyák rágták volna le a húsát. Miután több, mint egy óra hosszat lovagoltatta a legkisebb porontyot a térdén, örül, hogy egyáltalán a karosszékből fel bírt kelni. Akaratos kis rőt bestia lesz belőle, ha felnő, az hétszentség! A kikötői gnóm legények jobb, ha már most felkötik a gatyájukat. Bár akit apósjelöltként Bjuvallal ver meg a sors, az eleve kegyetlen csillagzat alatt született.
Néha muszáj megtámaszkodnia egy-egy házfal kiszögellésénél, hogy kicsit megrázza az elmacskásodott végtagot. Úgy érzi magát, mint a vén tengerész, akinek szú rágja a falábát.*
- Mit meg nem tesz az ember *sóhajtja, aztán lassan, botorkálva tovább indul. Kénytelen lesz kisétálnia magából ennek a vendégeskedésnek a hozadékát, mielőtt hazamenne.
A lakónegyed vajmi keveset változott az évek alatt. Néhány új falfirka ~XUЯЯA?~, néhány tenyérnyi újabb leomlott vakolat, néhány újabb koszlott utcácska a szövevényes rengetegben. Őszintén szólva egy kicsit se tűnik úgy, mintha a Patkányok bármit is visszaforgatnának az itteniek javára a bevételükből. Lehet, hogy csak az idő szépíti meg az emlékeit, de a Kikötő most nyomorúságosabbnak tűnik, mint valaha.
Sosem volt egy lihanechi mesebirodalom, de rengeteg dolog változott. Elég, ha csak a most Vérkertként emlegetett förmedvényre gondol. Nolen még élénken emlékszik a helyre azelőttről. A régi vámtiszteket is hiába keresi már. A Rumos mondjuk maradt, amilyen volt. Amilyen mindig is volt, mióta Nolenar az eszét tudja.
Jóval foghíjasabbak a kapcsolatai, mint számította, így valamivel döcögősebben indulnak a dolgok. Nem panaszkodik. Ha lassabban is, mint várta, de azért minden szépen halad a maga útján. Jó lenne, ha Jyzellie is előkerülne.
Nyest szalad át az utcán. Ilyenkor, amikor a hidegebb hónapokban kicsit elcsendesedik a Kikötő, gyakrabban látni őket. Vérmes kis jószágok. Összeakaszkodnak még a rakparti kandúrokkal is egy-egy jobb falatért. A sirálytojás pedig kifejezetten imádják, bár meg kell dolgozniuk érte, mert a hangoskodó madarak mindig igyekeznek biztonságos sziklákon fészkelni.
Amikor a fivéreivel még kölykök voltak, hatokig próbáltak magukhoz édesgetni egy ilyen kis tojástolvajt. Magukban eltervezték, hogy mennyi minden hasznos dologra fogják majd betanítani. Rozsdásnak hívták a vörösesbarna bundája miatt. Csak a lábai voltak egészen feketék, a mellkasán pedig csak úgy világított a fehér nyakfolt. Minden alkalommal tettek el valamennyit az ebédből meg a vacsorából is. A kis dög egy idő után már szó szerint pocakot eresztett, de se nem akarta követni őket, se nem hagyta magát megérinteni, szóval feladták a nagy nyestidomítási tervet. Csak Quillyn járkált ki még rendszeresen. Titokban. Az öccsük mindig hihetetlenül elszánt volt. Amit a fejébe vett, azt véghez is vitte akkor is, ha már mindenki meg is feledkezett az egészről. Nolen azt nem tudja, hogy végül meddig jutott a jószággal, mert hamarosan felbolydultak körülöttük az események és kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél.*
- Az édes kis Jyzellie hát nem mutatja magát.
A fáradt tengerészt melegíti majd a viharkabát *dúdolja csendesen, ahogy tovább sétál az ázott, holdfénytől olajos utcán.*
- Yo-ho-ho, melegíti majd a vásott viharkabát.
Viharmadár árnya, Yo-ho, csendben jő.
Tépi a szél a vitorlát, Yo-ho, mind itt lesz, ha eljön az idő. Szép Jyzellie, meglásd, mind itt lesz, ha eljön az idő.
*Nolenar Velasco'rra csuklyás alakját lassan elnyeli a sötét. A bajsza alatt dudorászott dal is elhalkul, s beleveszik a kikötő zsúfolt utcácskáinak sűrűjébe.*


1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:42:38
 ÚJ
>Histerainay Hursoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A lehetetlen után//

*A férfi nem tiltakozik Erai felvetése ellen, ami azért meglepi a lányt mégis valahogy azért látta Nazron szemében azt, hogy szüksége van a szőkére. Amikor a tolvaj az atyjára emlékezteti a nőt, akkor egy pillanatig elszomorodik, de a kék szeműre pillantva valahogy érzi, hogy ez most megfogja érni. *
- Egy öt perc és összeszedem magam. *feleli a férfinek, majd már libben is az emelet felé pár dolgot azért összeszedni magával, de csak a legszükségesebbek. Ruha, némi étel, elsősegély és természetesen pénz. A szobája rozoga fiókjából elő is vesz egy tiszta pergamentet és némi tintát, majd írni kezd.
~Drága Papa!
Tudod, hogy nagyon szeretlek és azt is, hogy megbízhatsz bennem. Egy ideig nem fogok hazajönni, de ne aggódj biztonságban leszek és jó ügyért cselekszem. Nemsokára, ha minden jól alakul meg is ismered azt a bolond fickót, aki kilopott tőlem egy randevút. Igazad volt, nagyon is jól sikerült, de ezt majd legközelebb megköszönöm neked. Tudod jól, hogy felelősségteljes vagyok és haza fogok jönni, mint mindig.

Addig is ne felejts el magadra főzni! Oh és Nazron előtt létszíves ne hívj, majd pici virágkának. ~ ezek után a kezében a levéllel ismét az ajtóhoz siet és lehelyezi a papírt, melyet az apjának írt és ha minden jól sikerül a másikkal együtt kilép azon az ajtón*




1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:24:29
 ÚJ
>Nazron Trimlend avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//A lehetetlen után//

* Titokban vágyott rá, hogy a lány vele tartson, de azért félti is. Nem szeretne ártani neki még véletlenül sem. Még majd talán megpróbálja lebeszélni, ha már elérték a Rumost. Most csak egy hálás mosolyt ereszt meg felé.*
- Azért atyádnak írj egy üzenetet, hogy ne aggódjék, bár én a helyében aggódnék.* Türelmesen megvárja ezt, bár szíve hevesen dobog. Nem mindennapi cselekedetre készül most. Ha készen vannak, akkor továbbra is néma csöndben indul el a fogadó felé a lánnyal. Talán amikor legközelebb ide jön, már egy új ember lesz.*



1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:14:42
 ÚJ
>Histerainay Hursoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A lehetetlen után//

*Kimondottan furcsa a másik szájából hallani a „fűzni” szót és valószínűleg bárki mástól hallva megsértődne a nő, de most még valahogy boldog is a férfi szavaitól. Erai ismert, már függőket és olvasott rengeteget a jelenségről, de el sem tudja képzelni miféle fájdalom lehet ez hiszen, ha ő szenved az egészen másféle érzelmek sokasága volt. Viszont ezek után történik, csak az egyik legnagyobb súlyú beszélgetésük kezdete. ~Megpróbálná értem~ Erai legszívesebben most megcsókolná a férfit, de tudja, hogy még nem teheti előbb... ~Nem akarom, hogy egyedül csinálja végig, nem engedhetem, főleg nem kérhetem~*
- Nem zárkózhatsz be egyedül, embertelen lenne. A lelkednek, a testednek, bármi bajod lehet. Megmondtam melletted leszek, úgyhogy együtt zárkózunk be. Tudom, hogy ez nem egy kellemes nyaralás lesz, de ott leszek.



1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-04 19:32:03
 ÚJ
>Nazron Trimlend avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//A lehetetlen után//

* Az ételről végül a tárgyra térnek. Elmondja, hogy miért is ódzkodik a találkától a lány apjával. Kikéri persze a lány véleményét is.*
- Előbb vagy utóbb úgyis találkoznom kéne vala, ha már a lányát fűzöm. Biztos jó fej, mert a randinkra is szépen rávett, hogy kiöltözz.* Eddig tényleg csak köszönettel tartozik a lány apja irányába, viszont ettől még nem szívesen mutatkozna előtte.*
- A legfontosabb az első benyomás. Márpedig most nem éppen a legjobb formámban vagyok.* Valamiért ez a meditációs dolog nincs éppen az ínyére, bár az esti kis játékból nem emlékszik sokra. A szőke olyan könnyen ejti ki azokat a szavakat, hogy cserélje le az ivást valami másra. Látszik, hogy ő nem szenvedély beteg.*
- Le tenném az italt, de nem egyszerű. Ha nem iszol nagyon rosszul vagy. Egyszerűen képtelen vagy leállni róla. Muszáj inni.* Mondja halkan, majd egy kis szünet után megszólal.*
- Elmondom hát, hogy mi jár a fejemben. Szeretnék felhagyni ezzel a mértéktelen ivással. Ha megkérsz rá megpróbálom. Akkor bezárkózóm a Rumos egyik szobájába tíz egész napra. Annyi idő pia nélkül biztosan elég lenne.* Ez azért nem kis dolog lenne a férfi részéről. Ekkora áldozatot még senkiért sem tett volna meg, mert ez biztosan iszonyú kínokkal jár. Mondjuk még ez nem végleges, hiszen Histnek is lehet még pár megjegyzése.*


1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-04 18:52:06
 ÚJ
>Histerainay Hursoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A lehetetlen után//

*A másik végül, csak- csak megdicséri főztjét, de azért továbbra sem képes érteni, hogy lehet szeretni az ecetet. Ráadásul ez leves és nem savanyúság. Kis idővel később Nazron elkezdi kifejteni miért is nem szeretne találkozni a nő apjával, ami igazán meglepi a késdobálót. *
- Megleptél, Trimlend. Tudod azt hittem egyáltalán nem is akarsz találkozni az apámmal. Viszont téged érdekel mit gondolna rólad. *Hist le is tesz mindent a kezeiből és hatalmas mosoly ül ki az arcára, miközben a magában egy kicsit mindig szenvedőt nézi. *
- Apám jó ember, sokkal jobban értékelné, ha látja rajtad, hogy nehézségek mellett is kitartasz valami mellett, mintha elmenekülnél előle, de tiszteletben tartom, ha inkább elmennél. Őszinte leszek túl sok ötletem nincs, de bármiben is szeretnéd én segítek és ott leszek melletted. Láttalak, már szörnyű állapotodban és még mindig itt vagyok. Egyszerűen, csak ne félj! Tudod atyámmal nagyon hasonlítok, ha őszinte leszel az sokat segít. Viszont, ha én valami nehezen megyek keresztül meditálni szoktam. Ki és be légzem, ott az a hármas összpontosítós játék, amit már mutattam neked és hasonlók, el lehet vonni a dolgokról a figyelmet. Mondjuk lecserélhetnéd valami egészségesebb tevékenységre az ivást. Tudom ettől a szervezeted hiányolni fogja, de jobb, mint a semmi. Elárulod nekem mi jár a fejedben?



1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-04 18:28:04
 ÚJ
>Nazron Trimlend avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//A lehetetlen után//

* A hagymás viccén nevetnek, ami jó. A leves is lassan elkészül, hogy aztán Naz sajátos ízlése szerint ízesítse tovább. Látja, hogy a lány fancsali képet vág erre. Úgy látszik annyira nincs oda az ő ízléséért. Amúgy a leves nagyon is finomra sikerült.*
- Ez a leves mennyei.* Jegyzi meg, miközben eszik. Sajnos Erai felhozza azt a kérdést, amin már Nazron is gondolkodott egy ideje.*
- Igen. El akarok menni, mielőtt megjön. Muszáj lesz elmenem. Mit fog gondolni, ha meglát engem? Nem most, hanem, ha elkezd kijönni rajtam az ital utáni vágy. Egy nap és biztosan jelentkezni fognak a tünetek.* Nem szeretné, ha így látná a lány apja.*
- Szerinted mit kéne csinálnom?* Semmi ötlete sincs, reméli, hogy valamit majd csak kisüt a leány. Végül is ő kardoskodott amellett, hogy maradjon. Ez most már a közös gondjuk.*


1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-12-04 17:52:07
 ÚJ
>Histerainay Hursoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A lehetetlen után//

*A férfi kezei is átkarolják a nő testét és ismét az ismerős szagolgatást érezheti a szőke a hajában. Hamar be is igazolódik a sejtése miszerint a másik nagyon nem tudhat főzni. A légkör pedig a két fiatal között tényleg önti magából a könnyedség érzetét, mintha semmi sem történt volna. A másik viccén hangosan felnevet és noha a bókot nem igen érzi a szavakban, de ez egy jó kis könnyedség volt a tolvaj részéről. Hist teljesen elfeledkezik magáról a főzés közepette és nemsokára dalra is derül, bár a sorok nem túl említésre méltóak. *
- Édesanyámnak volt csodálatos hangja, én nem igazán tudok énekelni. *mosolyodik el halvány nosztalgiával, miközben óráján a gyenge pír is felüti fejét. Végül a leves is az asztalra kerül, mellette a darab főtt hússal egy másik tányérban. A lány látva a másik ügyetlenkedését, segít a leves kiszedésében is. Az azonban, hogy a férfi miként is szereti a levest továbbra is botrányos a számára. Fintorogva, de végül odaadja a további ízesítőket Nazronnak és ő is leül sebtében az egyik székre a „nagy lakomához” *
- Lassan szerintem hazaér atyám, csak hogy tisztában légy vele. Nem tudom el e kívánsz menekülni *kuncog egyet halkan, amíg látja maga előtt a papa elől menekülő kék szempárt*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1299-1318