Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-12 10:49:44
Üzenet elküldve: 2026-04-12 10:49:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
*Merrin mosolygása olyasmi, aminek a legtöbb esetben semmiféle külső jele nincs. De van az az érzés... ahogy a közterek szobrai bámulnak rád, amikor épp kutyaszarba lépsz. Shan fenékdörzsölgetése, és olykor-olykor természetellenesbe húzó járása pont ilyen láthatatlan, gunyoros derűt csal a félvér szögletes arcvonásaira.
Hallgatja a beszámolót, közben pedig próbálja a tekintetével is lekövetni a felvázolt dolgokat. Az elvileg kinyitott új fogadó épületét nem sikerül beazonosítania. Egyetlen újnak tűnőt sem lát közöttük. Egyik lepukkantabb, mint a másik. Még mindig nem igazán tudja hová tenni ezt a nyomorúságos helyet. Wegtoren kikötője nagyon nem így fest. Az, hogy a Patkányok rátették a kezüket, és megakasztották a hajóforgalom nagy részét, valószínűleg nem tett jót, de nehéz lenne elhinnie, hogy ez az állapot az elmúlt néhány év hozadéka.*
- Városi nemes kisasszonyka? *horkan.* - Gondolom, pénz beszél... De ha neki nincs haszna a dologból, ez egy feneketlen kút. Mondjuk *vonja meg a vállát* - a Kikötőben kocsmát nyitni a helyi banda cégére alatt, az elég biztos üzletnek tűnik. Kérdés, hogy a helyieknek mi a búbánatos fenéből van pénzük, amit egy kocsmában elverhetnek.
*A kegyhely említésére a mutatott irányba fordul. Fakó szeme résnyire szűkülve méri fel a távolt.*
- Az jó *bólint, mikor a zsoldos közli az ürömben megbúvó örömteli részletet is, miszerint nem sok vizet zavarnak a szektások. Tartott tőle, hogy Sa'Tereth kultusza jóval erősebben van jelen errefelé.*
- Élnek még itt ismerőseid? Rokonaid? *kérdi, ahogy ráfordulnak a hírneves bordély felé vezető útra. Meg is torpan egy pillanatra, annyira meglepi a látvány, mikor a düledező viskók zegzugos katyvaszából hirtelen előtűnik a murvás úttal felvezetett épület. Az enyhe kifejezés, hogy kitűnik a többi közül. Szó se róla, nem is vegyül a szedett-vedett kikötői házak közé. Határozottan, és jól felmérhetően elkülönül azoktól.*
- A városban talán el is mentem volna mellette, de itt *biccent* - mintha egy másik világ délibábja lenne.
*Mikor odaérnek, kiköti a lovat az istállóban. Remélhetőleg akad ott egy legény is, aki 5 aranyért
lecsutakolja, vizet meg abrakot rak elé.
A nyeregtáskát a vállára kanyarítva indul Shan után. Hagyja, hogy a zsoldos mutassa az utat, elvégre ő az idegenvezető ezen a kis kiruccanáson.*
- És a Vihar Fiai? Velük mi a helyzet? A bordélyt látogatják? Üzletelnek még errefelé egyáltalán? *kérdi még odakint. Így legalább az is kiderül, hogy a nyilvánvalóan kényes témákat mennyire tudják odabent diszkréten érinteni. A wegtoreni kuplerájokban a falnak is füle van. Shanneira viszont jobban ismeri a helyi viszonyokat.*
*Merrin mosolygása olyasmi, aminek a legtöbb esetben semmiféle külső jele nincs. De van az az érzés... ahogy a közterek szobrai bámulnak rád, amikor épp kutyaszarba lépsz. Shan fenékdörzsölgetése, és olykor-olykor természetellenesbe húzó járása pont ilyen láthatatlan, gunyoros derűt csal a félvér szögletes arcvonásaira.
Hallgatja a beszámolót, közben pedig próbálja a tekintetével is lekövetni a felvázolt dolgokat. Az elvileg kinyitott új fogadó épületét nem sikerül beazonosítania. Egyetlen újnak tűnőt sem lát közöttük. Egyik lepukkantabb, mint a másik. Még mindig nem igazán tudja hová tenni ezt a nyomorúságos helyet. Wegtoren kikötője nagyon nem így fest. Az, hogy a Patkányok rátették a kezüket, és megakasztották a hajóforgalom nagy részét, valószínűleg nem tett jót, de nehéz lenne elhinnie, hogy ez az állapot az elmúlt néhány év hozadéka.*
- Városi nemes kisasszonyka? *horkan.* - Gondolom, pénz beszél... De ha neki nincs haszna a dologból, ez egy feneketlen kút. Mondjuk *vonja meg a vállát* - a Kikötőben kocsmát nyitni a helyi banda cégére alatt, az elég biztos üzletnek tűnik. Kérdés, hogy a helyieknek mi a búbánatos fenéből van pénzük, amit egy kocsmában elverhetnek.
*A kegyhely említésére a mutatott irányba fordul. Fakó szeme résnyire szűkülve méri fel a távolt.*
- Az jó *bólint, mikor a zsoldos közli az ürömben megbúvó örömteli részletet is, miszerint nem sok vizet zavarnak a szektások. Tartott tőle, hogy Sa'Tereth kultusza jóval erősebben van jelen errefelé.*
- Élnek még itt ismerőseid? Rokonaid? *kérdi, ahogy ráfordulnak a hírneves bordély felé vezető útra. Meg is torpan egy pillanatra, annyira meglepi a látvány, mikor a düledező viskók zegzugos katyvaszából hirtelen előtűnik a murvás úttal felvezetett épület. Az enyhe kifejezés, hogy kitűnik a többi közül. Szó se róla, nem is vegyül a szedett-vedett kikötői házak közé. Határozottan, és jól felmérhetően elkülönül azoktól.*
- A városban talán el is mentem volna mellette, de itt *biccent* - mintha egy másik világ délibábja lenne.
*Mikor odaérnek, kiköti a lovat az istállóban. Remélhetőleg akad ott egy legény is, aki 5 aranyért
lecsutakolja, vizet meg abrakot rak elé.A nyeregtáskát a vállára kanyarítva indul Shan után. Hagyja, hogy a zsoldos mutassa az utat, elvégre ő az idegenvezető ezen a kis kiruccanáson.*
- És a Vihar Fiai? Velük mi a helyzet? A bordélyt látogatják? Üzletelnek még errefelé egyáltalán? *kérdi még odakint. Így legalább az is kiderül, hogy a nyilvánvalóan kényes témákat mennyire tudják odabent diszkréten érinteni. A wegtoreni kuplerájokban a falnak is füle van. Shanneira viszont jobban ismeri a helyi viszonyokat.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-24 20:05:48
Üzenet elküldve: 2026-03-24 20:05:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Só és füst //
*Shan igencsak ráérősre veszi lépteit, ahogy a lakónegyedben haladnak, s ennek nagyrészt az az oka, hogy átkozottul kikezdte a nyereg hátulja a seggét. Néha-néha úrihölgyhöz méltóan meg is dörzsöli magának, de hát ez aztán nem a legmodortalanabb dolog, amit a Kikötő valaha látott, elég ehhez csak oldalra sandítani, ahol valamelyik fogatlan matróz jókora turhával ajándékozza meg az anyaföldet. Ó igen, máris otthon érzi magát, épp csak pár satu részeg tengerész hiányzik még, akik faltól falig közlekednek, de vélhetőleg nem kell sokat sétálniuk, hogy belefussanak egybe.
Merrin hirtelen annyi feladatot ró rá, nem is tudja hol kezdje, hangosan kifújva a levegőt igyekszik felidézni az itt töltött időket. Nem is oly egyszerű tekintve, hogy jó pár éve nem is járt már erre, s a bordélyőrködése előtt is inkább úton volt, vagy épp a hegy nyugati oldalán*
- Túl sok izgalmas dologgal nem fogok tudni szolgálni *ismeri be vállát vonva, de erre talán valamelyest a félvér is számíthatott. Nyilván nem kellett volna idáig jönniük, ha már tőle megtudhatna mindent a férfi, Shan leginkább a helyismeretével és az erejével lesz útitársa segítségére, de hát ha jól értette, egyébként is ezért hozta éppen őt magával.*
- Amerre látsz most minden a Patkányoké. Akadnak jelentéktelen helyi bandák még itt-ott, de általában hamar szövetségre kényszerülnek a rágcsálókkal, amelyik meg nem... hát... *elhúzza torka előtt az ujját, de a dokksor díszei után talán ezt különösebben nem is szükséges részleteznie a másiknak. Állával a Vámház irányába bök.*
- Ott rendezték be a főhadiszállásukat, régen a artheniori Kikötői Őrségé volt *árulja el egybe ezzel a régmúltidők egyik fő helyi tényezőjét.* - Azoknak is akadt vaj bőven a fülük mögött, de amíg itt voltak legalább kordában voltak tartva ezek az itteni kedves baráti körök.
*Ahogy lépdelnek tovább az új taverna utcája előtt egy pillanatra megtorpan*
- Errefelé elvileg kinyitott egy új fogadó és azt beszélik valami városi nemes kisasszonyka a tulaj *jókedvűen, de mégis némi gúnnyal horkan fel* - Ezek az előkelő népségek úgy tűnik néha tényleg nem tudják, mihez kezdjenek a pénzükkel meg az idejükkel.
*Az, hogy még áll és működik a taverna azt sejteti, hogy ők sem ápolhatnak rossz viszonyt a helyi urakkal.
Aztán indul is, közben fejét - meg néha farát - vakarászva morfondírozik, mit lehetne még elmondani.*
- Amarra valami kegyhely van *mutat az egyik irányba* - A háború után az Arctalan híve kezdtek el járni oda, azóta bűzös mocsár és halálszag lengi körül *átfut egy kis undorodó grimasz az arcán. Gyermekként még sokat játszottak arrafelé, most meg minden helyi úgy kerüli, mint a tüzet* - De meglepően sok vizet nem zavarnak ezek a bolond szektások.
*Lassan elérik a bordély épületét is, a zsoldos pedig önkénytelenül is halványan elmosolyodik a nosztalgiára. Átkozottul régen nem járt már bent, kíváncsi vajon hozzányúltak-e a berendezéshez azóta*
- A Sellőház új tulaja szintén a Patkányok embere *talán ezt már említette korábban, de annyit pofázott az ide úton, nem is csoda, ha elfelejtette* - De ezek után ez bizonyára nem lep meg.
*Hacsak a férfi nem tartóztatja, akkor folytatja is útját a kupleráj felé*
*Shan igencsak ráérősre veszi lépteit, ahogy a lakónegyedben haladnak, s ennek nagyrészt az az oka, hogy átkozottul kikezdte a nyereg hátulja a seggét. Néha-néha úrihölgyhöz méltóan meg is dörzsöli magának, de hát ez aztán nem a legmodortalanabb dolog, amit a Kikötő valaha látott, elég ehhez csak oldalra sandítani, ahol valamelyik fogatlan matróz jókora turhával ajándékozza meg az anyaföldet. Ó igen, máris otthon érzi magát, épp csak pár satu részeg tengerész hiányzik még, akik faltól falig közlekednek, de vélhetőleg nem kell sokat sétálniuk, hogy belefussanak egybe.
Merrin hirtelen annyi feladatot ró rá, nem is tudja hol kezdje, hangosan kifújva a levegőt igyekszik felidézni az itt töltött időket. Nem is oly egyszerű tekintve, hogy jó pár éve nem is járt már erre, s a bordélyőrködése előtt is inkább úton volt, vagy épp a hegy nyugati oldalán*
- Túl sok izgalmas dologgal nem fogok tudni szolgálni *ismeri be vállát vonva, de erre talán valamelyest a félvér is számíthatott. Nyilván nem kellett volna idáig jönniük, ha már tőle megtudhatna mindent a férfi, Shan leginkább a helyismeretével és az erejével lesz útitársa segítségére, de hát ha jól értette, egyébként is ezért hozta éppen őt magával.*
- Amerre látsz most minden a Patkányoké. Akadnak jelentéktelen helyi bandák még itt-ott, de általában hamar szövetségre kényszerülnek a rágcsálókkal, amelyik meg nem... hát... *elhúzza torka előtt az ujját, de a dokksor díszei után talán ezt különösebben nem is szükséges részleteznie a másiknak. Állával a Vámház irányába bök.*
- Ott rendezték be a főhadiszállásukat, régen a artheniori Kikötői Őrségé volt *árulja el egybe ezzel a régmúltidők egyik fő helyi tényezőjét.* - Azoknak is akadt vaj bőven a fülük mögött, de amíg itt voltak legalább kordában voltak tartva ezek az itteni kedves baráti körök.
*Ahogy lépdelnek tovább az új taverna utcája előtt egy pillanatra megtorpan*
- Errefelé elvileg kinyitott egy új fogadó és azt beszélik valami városi nemes kisasszonyka a tulaj *jókedvűen, de mégis némi gúnnyal horkan fel* - Ezek az előkelő népségek úgy tűnik néha tényleg nem tudják, mihez kezdjenek a pénzükkel meg az idejükkel.
*Az, hogy még áll és működik a taverna azt sejteti, hogy ők sem ápolhatnak rossz viszonyt a helyi urakkal.
Aztán indul is, közben fejét - meg néha farát - vakarászva morfondírozik, mit lehetne még elmondani.*
- Amarra valami kegyhely van *mutat az egyik irányba* - A háború után az Arctalan híve kezdtek el járni oda, azóta bűzös mocsár és halálszag lengi körül *átfut egy kis undorodó grimasz az arcán. Gyermekként még sokat játszottak arrafelé, most meg minden helyi úgy kerüli, mint a tüzet* - De meglepően sok vizet nem zavarnak ezek a bolond szektások.
*Lassan elérik a bordély épületét is, a zsoldos pedig önkénytelenül is halványan elmosolyodik a nosztalgiára. Átkozottul régen nem járt már bent, kíváncsi vajon hozzányúltak-e a berendezéshez azóta*
- A Sellőház új tulaja szintén a Patkányok embere *talán ezt már említette korábban, de annyit pofázott az ide úton, nem is csoda, ha elfelejtette* - De ezek után ez bizonyára nem lep meg.
*Hacsak a férfi nem tartóztatja, akkor folytatja is útját a kupleráj felé*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-23 14:22:55
Üzenet elküldve: 2026-03-23 14:22:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
* A Vérkertet elhagyva kérdést tesz fel Zrammi-nak, amire először egyértelmű választ kap, azonban ez egy mondattal később zavarossá válik a válasz. *
- ilyen régóta élnél? Nem mostanában érkeztek az istenek, mégis mintha ezt a felkavarodást érzékelnéd. * Merül fel benne egy fura kérdés. *
- Gyanítom, az itt rekedt szellemek nem annyara örülnek, hogy itt maradtak. * Mondja ki a gondolatát a vidéki zsoldos. *
- Olykor egy romlott krumpli is elég, hogy egymás torkának essenek. Nem csoda, ha ez is csak egy ok, amit fel lehet használni arra, hogy megvaduljon bárki és vért ontson. * Ért egyet a másikkal. A vallási tanok nem csak tanok, hanem rossz kezekben már ok is lehet dolgokra. Főleg az amúgy nem megmagyarázható nem logikus dolgokra. *
- Azt hiszem értem. Ezért legközelebb inkább hozzunk valamilyen állatot. * Mondja egy félmosoly kíséretében. Bárkivel is fog ide jönni, legközelebb csak akkor megy, ha van áldozati állat, mert nem szeretne ebbe a szerepbe kerülni. *
- Mehettünk a part felé. * Mondja semleges hangon a fiú. *
- A korai keléssel nincsen bajom. Megszoktam, hogy az első kakasszóra kelni kell és enni kell adni az állatoknak. * Mondja tárgyilagosan Markondenten. *
* A Vérkertet elhagyva kérdést tesz fel Zrammi-nak, amire először egyértelmű választ kap, azonban ez egy mondattal később zavarossá válik a válasz. *
- ilyen régóta élnél? Nem mostanában érkeztek az istenek, mégis mintha ezt a felkavarodást érzékelnéd. * Merül fel benne egy fura kérdés. *
- Gyanítom, az itt rekedt szellemek nem annyara örülnek, hogy itt maradtak. * Mondja ki a gondolatát a vidéki zsoldos. *
- Olykor egy romlott krumpli is elég, hogy egymás torkának essenek. Nem csoda, ha ez is csak egy ok, amit fel lehet használni arra, hogy megvaduljon bárki és vért ontson. * Ért egyet a másikkal. A vallási tanok nem csak tanok, hanem rossz kezekben már ok is lehet dolgokra. Főleg az amúgy nem megmagyarázható nem logikus dolgokra. *
- Azt hiszem értem. Ezért legközelebb inkább hozzunk valamilyen állatot. * Mondja egy félmosoly kíséretében. Bárkivel is fog ide jönni, legközelebb csak akkor megy, ha van áldozati állat, mert nem szeretne ebbe a szerepbe kerülni. *
- Mehettünk a part felé. * Mondja semleges hangon a fiú. *
- A korai keléssel nincsen bajom. Megszoktam, hogy az első kakasszóra kelni kell és enni kell adni az állatoknak. * Mondja tárgyilagosan Markondenten. *
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-23 06:46:24
Üzenet elküldve: 2026-03-23 06:46:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
*Már kifelé sétálnak, amikor megkapja a kérdést, hogy ő is ezt a hitet vallja.*
- Hogy én? Nem, dehogy. Részei a szellemvilágnak, de én inkább a hagyományos szellemvilággal állok kapcsolatban. Viszont mióta az istenek megérkeztek a szellemi sík jócskán felkavarodott, Mondhatni megkerülhetetlen szereplői váltak a szellemvilágban. Az ilyen helyeken, ahol erős a jelenlétük általában több szellemlény is összegyűl, akiket ők vonzanak be. Azért is járok ilyen helyekre.* Fejezi be a rövid magyarázatot. Addigra már szerencsére a elhagyják a kertet is újra a macskaköves utcákat róják.*
- Minden istennek megvan a maga bölcsessége, avagy tana, amit aztán sokan sokféleképpen értelmezhetnek. Néha még az azonos istent követők is ősztűzésbe keverednek egymással és elkezdik egymást öldösni. Olyan ez, mint a politika.* Magyarázza, de sejti, hogy nem sok fog megragadni a falusi fiú fejében.*
- Szoktak állatokat is áldozni, de az értelmes fajok áldozatát kedveli inkább, ha érted, amire gondolok.* Ezt már nem akarja túlmagyarázni a fiúnak. Valószínűleg érteni fogja. Azt nem teszi hozzá, hogy, ha szükséges ő maga is végrehajt véráldozatot az erdei szellemeknek is. Az erdei boszorkányoknak is fura szokása van, amit jobb nem firtatni.*
- Na, de ennyi talán elég is volt. Még meg meg akarom mártani a lában a hús tengervízben, meg sétálnék egy kicsit a parton és készen befejeztem azt, amiért ide jöttem. Holnap korán jó lenne megint elindulni.* Sorolja fel azt a kevés tervet, ami még hátra van.*
*Már kifelé sétálnak, amikor megkapja a kérdést, hogy ő is ezt a hitet vallja.*
- Hogy én? Nem, dehogy. Részei a szellemvilágnak, de én inkább a hagyományos szellemvilággal állok kapcsolatban. Viszont mióta az istenek megérkeztek a szellemi sík jócskán felkavarodott, Mondhatni megkerülhetetlen szereplői váltak a szellemvilágban. Az ilyen helyeken, ahol erős a jelenlétük általában több szellemlény is összegyűl, akiket ők vonzanak be. Azért is járok ilyen helyekre.* Fejezi be a rövid magyarázatot. Addigra már szerencsére a elhagyják a kertet is újra a macskaköves utcákat róják.*
- Minden istennek megvan a maga bölcsessége, avagy tana, amit aztán sokan sokféleképpen értelmezhetnek. Néha még az azonos istent követők is ősztűzésbe keverednek egymással és elkezdik egymást öldösni. Olyan ez, mint a politika.* Magyarázza, de sejti, hogy nem sok fog megragadni a falusi fiú fejében.*
- Szoktak állatokat is áldozni, de az értelmes fajok áldozatát kedveli inkább, ha érted, amire gondolok.* Ezt már nem akarja túlmagyarázni a fiúnak. Valószínűleg érteni fogja. Azt nem teszi hozzá, hogy, ha szükséges ő maga is végrehajt véráldozatot az erdei szellemeknek is. Az erdei boszorkányoknak is fura szokása van, amit jobb nem firtatni.*
- Na, de ennyi talán elég is volt. Még meg meg akarom mártani a lában a hús tengervízben, meg sétálnék egy kicsit a parton és készen befejeztem azt, amiért ide jöttem. Holnap korán jó lenne megint elindulni.* Sorolja fel azt a kevés tervet, ami még hátra van.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-20 17:19:24
Üzenet elküldve: 2026-03-20 17:19:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
* Nos a tények magukért beszéltek, a fiú le van izzadva és ki is pirult a hirtelen jött mozgástól. Egy részét be is akarta mutatni, de nem sok sikerrel. A nyilvánvalót kimondó sötételf nőre csak vigyorogni tud, megcáfolni nem is igazán tudná a dolgot. *
- Hogy vért akarok ontani? * Válaszolja meg a szájába adott választ a zsoldos. Egy pillanatra elbizonytalanodik a fiú, még igazán sosem ontott vért. Mármint csirkét vágott már le, na de egy gondolkodó lényt még sosem ölt meg. A helyszín a lakónegyedre változik, miközben haladnak a vérkert felé. De vajon, ha annyira veszélyes, miért van közel olyan területhez, ahol laknak? Valami itt nem logikus. Ha veszélyes lenne talán már a föld alá temették volna. *
- Nem igazán hiszek másban. Nincs ez másképpen most sem és talán akkor sem, ha bemegyek a vérkertbe. * Mondja kissé nyugodt hangon Markondenten. *
- A kérdés inkább az, hogy te be akarsz menni olyannal oda, aki fegyverrel tud neked ártani? * Teszi fel a maga kérdést a vidéki zsoldos. Mert eddig nem látott komoly fegyvert nála, ami persze nem azt jelenti, hogy nem védtelen. De mégsem érzi azt, hogy ne szorulna a védelmére. Okkal van ő itt, mint zsoldos és nem csak egy díszlet. Legalábbis szeretné ezt hinni. *
* Nos a tények magukért beszéltek, a fiú le van izzadva és ki is pirult a hirtelen jött mozgástól. Egy részét be is akarta mutatni, de nem sok sikerrel. A nyilvánvalót kimondó sötételf nőre csak vigyorogni tud, megcáfolni nem is igazán tudná a dolgot. *
- Hogy vért akarok ontani? * Válaszolja meg a szájába adott választ a zsoldos. Egy pillanatra elbizonytalanodik a fiú, még igazán sosem ontott vért. Mármint csirkét vágott már le, na de egy gondolkodó lényt még sosem ölt meg. A helyszín a lakónegyedre változik, miközben haladnak a vérkert felé. De vajon, ha annyira veszélyes, miért van közel olyan területhez, ahol laknak? Valami itt nem logikus. Ha veszélyes lenne talán már a föld alá temették volna. *
- Nem igazán hiszek másban. Nincs ez másképpen most sem és talán akkor sem, ha bemegyek a vérkertbe. * Mondja kissé nyugodt hangon Markondenten. *
- A kérdés inkább az, hogy te be akarsz menni olyannal oda, aki fegyverrel tud neked ártani? * Teszi fel a maga kérdést a vidéki zsoldos. Mert eddig nem látott komoly fegyvert nála, ami persze nem azt jelenti, hogy nem védtelen. De mégsem érzi azt, hogy ne szorulna a védelmére. Okkal van ő itt, mint zsoldos és nem csak egy díszlet. Legalábbis szeretné ezt hinni. *
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-18 05:50:19
Üzenet elküldve: 2026-03-18 05:50:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
*A válaszra Merrintől a már megszokott, karcos hümmentés érkezik ama díszítésre vonatkozóan. Nem is ácsorognak sokáig. A lovat kantárszáron vezetve indul meg a lakóházakkal sűrűbben tűzdelt rész felé, amerre az emlegetett bordélyt sejti.*
- Akkor mutasd az utat, zsoldod *mondja. Shan felé pillant a fakó tekintet az első keresztutca szájánál.* - És kezdheted a csicsergést arról, mi merre, kinek az érdekeltsége most, kié volt régen, mire érdemes figyelni, mi lehet fontos...
*Ahogy körülnéz, látszik, hogy nem túl boldog a viszontlátástól. Hajón érkezett, amikor megbízói Artheniorba küldték. Nem mondhatni, hogy kellemes útja volt. Utána viszont nem időzött sokáig a Kikötő vendégszeretetében. Indult is a város felé, amely döntésért utólag se korholná magát. Ez itt, egyáltalán nem az a hely, ami egy napig is marasztalná az utazót. Figyelme a Vámházon azonban mindjárt megakad. Gyorsan méri fel, aztán vissza is fordul a zsoldoshoz. Nem szeretne okot adni az épület előtt posztoló fegyvereseknek, hogy kérdőre vonják a fürkész bámészkodásért. De a dokkok mellett sorakozó nagyobb raktárakon kívül egyelőre ez az egyetlen figyelemreméltó épület ebben a sirályszaros pöcegödörben, amit eddig látott. A figyelemreméltó jelzőt itt is szigorúan helyi szinten húzza alá.
Minél többet lát a Kikötőből, annál kevesebb elvárással maszatolja képzeletébe azt a bizonyos, sokat magasztalt Sellőházat is. Ha nem ez lenne az egyetlen tengeri kapcsolata a Levegő Városának, őszintén meg is értené, miért hagyták veszni az egészet számottevő erőfeszítés nélkül.*
*A válaszra Merrintől a már megszokott, karcos hümmentés érkezik ama díszítésre vonatkozóan. Nem is ácsorognak sokáig. A lovat kantárszáron vezetve indul meg a lakóházakkal sűrűbben tűzdelt rész felé, amerre az emlegetett bordélyt sejti.*
- Akkor mutasd az utat, zsoldod *mondja. Shan felé pillant a fakó tekintet az első keresztutca szájánál.* - És kezdheted a csicsergést arról, mi merre, kinek az érdekeltsége most, kié volt régen, mire érdemes figyelni, mi lehet fontos...
*Ahogy körülnéz, látszik, hogy nem túl boldog a viszontlátástól. Hajón érkezett, amikor megbízói Artheniorba küldték. Nem mondhatni, hogy kellemes útja volt. Utána viszont nem időzött sokáig a Kikötő vendégszeretetében. Indult is a város felé, amely döntésért utólag se korholná magát. Ez itt, egyáltalán nem az a hely, ami egy napig is marasztalná az utazót. Figyelme a Vámházon azonban mindjárt megakad. Gyorsan méri fel, aztán vissza is fordul a zsoldoshoz. Nem szeretne okot adni az épület előtt posztoló fegyvereseknek, hogy kérdőre vonják a fürkész bámészkodásért. De a dokkok mellett sorakozó nagyobb raktárakon kívül egyelőre ez az egyetlen figyelemreméltó épület ebben a sirályszaros pöcegödörben, amit eddig látott. A figyelemreméltó jelzőt itt is szigorúan helyi szinten húzza alá.
Minél többet lát a Kikötőből, annál kevesebb elvárással maszatolja képzeletébe azt a bizonyos, sokat magasztalt Sellőházat is. Ha nem ez lenne az egyetlen tengeri kapcsolata a Levegő Városának, őszintén meg is értené, miért hagyták veszni az egészet számottevő erőfeszítés nélkül.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-16 20:46:39
Üzenet elküldve: 2026-03-16 20:46:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok.//
- Igen azt látom, hogy elégé ki vagy pirulva a sok mozgástól.* Mondja neki miközben elkezdenek lefelé haladni.*
- Sa'Tereth hatalmát nem mindenki képes kibírni. Könnyedén az elmédbe férkőzhet. Aztán mit gondolsz az isten, ami vért kíván milyen gondolatokat ébreszt benned?* Teszi fel a kérdést menet közben. Hamarosan a dokkok közt sétálnak, de gyorsan betérnek a lakóházak sűrűjébe. A nő egyre jobban érzi az isten jelenlétét, mint egy minden átható erőt. A lépteik kopognak a macskakövön. Amikor már kellően közel vannak, akkor szólal meg.*
- Akkor biztosan be akarsz jönni ide? Nem szégyen, ha itt kint megvársz. Pláne akkor nem, ha Eeyr hitét is magadénak tudod, akkor legkevésbé sem ajánlom.* Azt tudja, hogy a falvakban Eeyr tanai gyorsan elterjedtek, így sokan vallják az ő hitét.*
- Igen azt látom, hogy elégé ki vagy pirulva a sok mozgástól.* Mondja neki miközben elkezdenek lefelé haladni.*
- Sa'Tereth hatalmát nem mindenki képes kibírni. Könnyedén az elmédbe férkőzhet. Aztán mit gondolsz az isten, ami vért kíván milyen gondolatokat ébreszt benned?* Teszi fel a kérdést menet közben. Hamarosan a dokkok közt sétálnak, de gyorsan betérnek a lakóházak sűrűjébe. A nő egyre jobban érzi az isten jelenlétét, mint egy minden átható erőt. A lépteik kopognak a macskakövön. Amikor már kellően közel vannak, akkor szólal meg.*
- Akkor biztosan be akarsz jönni ide? Nem szégyen, ha itt kint megvársz. Pláne akkor nem, ha Eeyr hitét is magadénak tudod, akkor legkevésbé sem ajánlom.* Azt tudja, hogy a falvakban Eeyr tanai gyorsan elterjedtek, így sokan vallják az ő hitét.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-30 11:59:55
Üzenet elküldve: 2026-01-30 11:59:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók//
*Butaság lenne azt állítani, hogy nem veszi észre ahogy a lány megfeszül akkor, amikor elé áll. Bár nem nagyon mozdítja el szemeit a vörös arcáról, a szeme sarkából látja az apró mozdulatot, ahogy amaz előkészít egy ütést. Ez valahol megnyugtatja. A lány kapálózhatna a szablya markolata után is. Pár ívesen megindított ütést valószínűleg gond nélkül kibírna -bár hagyni nem hagyná magát, nem bizony-, de a bőre nem igazán állna ellen az acélnak.
Valószínűleg mindkettejük szerencséjére a lány végül nem kezd el pattogni, sőt, végighallgatja a szövegelését. Persze eközben is úgy néz ki, mint egy gyerek, akitől elvettek valami különösen érdekeset. Más körülmények között talán még arra is kíváncsi lenne, hogy mire fel ez a rengeteg dac. Amikor a vörös ellép mellette és megindul, csak a fejét fordítja utána; a teljes körű bizalom felépülése még igen messze van, és sosem szerette, ha olyan valaki áll a háta mögött, akinek a derekáról fegyver lóg. A feleselést hallva maga is megereszt egy vigyort, és visszafordul a Lakónegyed felé. Neki nem kell szökellnie, hogy átléphesse azt az ocsmány tócsát.*
- Talán. *-válaszolja a kard értékére vonatkozó szavakra, és újra megnézi a szóban forgó tárgyat magának az előtte sétáló lány oldalán. Igen, talán érhet annyit, mint a kabátja. Egy, vagy két kör a kockákkal. Onnantól a lány kezén és szerencséjén múlik, hogy elveszíti-e, vagy aranyakhoz jut.-* Bár ha a Félkarú Röeb is ott lesz, neki pont nem hiszem, hogy kéne a kardod. De lehet, hogy mást elfogadna.
*Szinte ártatlanul vonja meg a vállát.*
- Aha, a Rumosba. Ha szerencsém van, ott lesz, akit keresek. Ha nem.. *-nem fejezi be a mondatot. Ha nincs szerencséje ezzel, attól még játszani fog, talán ott az lesz. Talán sikerül majd annyi aranyat szereznie, hogy ne is kelljen a régi kabátja, mert vehet helyette újat. Lépteit a vöröséhez igazítja ahogy mellé ér.*
- Többnyire, *-javítja ki a lányt szinte felhorkantva-* többnyire igaza van. Ha valami hülyeséget, vagy egyenesen veszélyeset csinál, akkor nincs.
*A klasszikus „ha azt mondják, hogy ugorj kútba” esete. Joren ugyan nem kútba akarta ugrasztani az embereit, vagy örvényekkel tűzdelt szakaszon átnavigálni a Csukát, de éppen bölcs dolgot se művelt.*
- Thira. *-visszhangozza az elhangzó nevet. Nem tűnik neki ismerősnek. Persze ez akár olyasmi név is lehet, amit épp most talált ki a lány.-* Az enyém pedig Niall.
*A szutykos utcán lehallatszik valami részeg, akadó-nyelvű gajdolás. Valaki biztos jól érzi magát a Rumos Rókalyukban.*
- Na és te? *-lapos oldalpillantás-* Téged melyik hajóról szalajtottak?
*Veszettül meglepődne, ha valamelyik becsületes kereskedőhajó nevét hallaná válaszul. A lányt elnézve akár a Fekete Szhylláról is lerugdoshatták.*
*Butaság lenne azt állítani, hogy nem veszi észre ahogy a lány megfeszül akkor, amikor elé áll. Bár nem nagyon mozdítja el szemeit a vörös arcáról, a szeme sarkából látja az apró mozdulatot, ahogy amaz előkészít egy ütést. Ez valahol megnyugtatja. A lány kapálózhatna a szablya markolata után is. Pár ívesen megindított ütést valószínűleg gond nélkül kibírna -bár hagyni nem hagyná magát, nem bizony-, de a bőre nem igazán állna ellen az acélnak.
Valószínűleg mindkettejük szerencséjére a lány végül nem kezd el pattogni, sőt, végighallgatja a szövegelését. Persze eközben is úgy néz ki, mint egy gyerek, akitől elvettek valami különösen érdekeset. Más körülmények között talán még arra is kíváncsi lenne, hogy mire fel ez a rengeteg dac. Amikor a vörös ellép mellette és megindul, csak a fejét fordítja utána; a teljes körű bizalom felépülése még igen messze van, és sosem szerette, ha olyan valaki áll a háta mögött, akinek a derekáról fegyver lóg. A feleselést hallva maga is megereszt egy vigyort, és visszafordul a Lakónegyed felé. Neki nem kell szökellnie, hogy átléphesse azt az ocsmány tócsát.*
- Talán. *-válaszolja a kard értékére vonatkozó szavakra, és újra megnézi a szóban forgó tárgyat magának az előtte sétáló lány oldalán. Igen, talán érhet annyit, mint a kabátja. Egy, vagy két kör a kockákkal. Onnantól a lány kezén és szerencséjén múlik, hogy elveszíti-e, vagy aranyakhoz jut.-* Bár ha a Félkarú Röeb is ott lesz, neki pont nem hiszem, hogy kéne a kardod. De lehet, hogy mást elfogadna.
*Szinte ártatlanul vonja meg a vállát.*
- Aha, a Rumosba. Ha szerencsém van, ott lesz, akit keresek. Ha nem.. *-nem fejezi be a mondatot. Ha nincs szerencséje ezzel, attól még játszani fog, talán ott az lesz. Talán sikerül majd annyi aranyat szereznie, hogy ne is kelljen a régi kabátja, mert vehet helyette újat. Lépteit a vöröséhez igazítja ahogy mellé ér.*
- Többnyire, *-javítja ki a lányt szinte felhorkantva-* többnyire igaza van. Ha valami hülyeséget, vagy egyenesen veszélyeset csinál, akkor nincs.
*A klasszikus „ha azt mondják, hogy ugorj kútba” esete. Joren ugyan nem kútba akarta ugrasztani az embereit, vagy örvényekkel tűzdelt szakaszon átnavigálni a Csukát, de éppen bölcs dolgot se művelt.*
- Thira. *-visszhangozza az elhangzó nevet. Nem tűnik neki ismerősnek. Persze ez akár olyasmi név is lehet, amit épp most talált ki a lány.-* Az enyém pedig Niall.
*A szutykos utcán lehallatszik valami részeg, akadó-nyelvű gajdolás. Valaki biztos jól érzi magát a Rumos Rókalyukban.*
- Na és te? *-lapos oldalpillantás-* Téged melyik hajóról szalajtottak?
*Veszettül meglepődne, ha valamelyik becsületes kereskedőhajó nevét hallaná válaszul. A lányt elnézve akár a Fekete Szhylláról is lerugdoshatták.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-29 15:02:46
Üzenet elküldve: 2026-01-29 15:02:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók//
*Valójában jóformán csak hablatyol. Az értesülései legalább annyira régiek, mint a csizmája, persze ezt a tényt a világért sem említené. Hosszú időt volt távol a Kikötőtől, a megbízható "informátorai" is alaposan megcsappantak időközben.
Olyannyira el van foglalva vele, hogy észrevétlen lopja közöttük a távolságot, hogy kis híján nekiütközik a hirtelen felé forduló férfinek. Ahogy az acélszín tekintetekbe pillant, rögtön látja, hogy akciója nem úgy sült el, ahogy azt eredetileg eltervezte. Nem tépelődik különösebben rajta. Ajkait beharapja, balja pedig ökölbe szorul. Felkészül. Váratlanul óhajt lecsapni, mielőtt a tengerész megmoccanhatna. Itt, a dokkok mentén egy efféle, rövid közjátékkal még csak a figyelmet sem hívná fel magára különösebben. Ha elég gyors és kíméletlen, a tőlük jobbra húzódó sikátorban még a fickó zsebeit is lenne ideje kiforgatni. Ellenben ha Niall tolvajt kiált...
Legnagyobb meglepetésére a matróz nem ezt az utat választja. Épp ellenkezőleg. Mesélni kezd. Karba fonja kezeit maga előtt, tekintetével pedig a partmenti faépítményeket célozza töretlen daccal, miközben a férfit hallgatja. Töpreng. Nem is a hallottakon, sokkal inkább napjának hátralévő részét illetően. Furcsa gondolat, de csak sodródik, mióta partot ért lába. Valójában nincs terve, így pedig nem is kell kétszer meggondolnia, hogy a szokottnál barátságosabb tengerésszel tartson-e.
Úgy indul előre a Lakónegyed girbe-gurba, kővel rakott utcácskáján, mintha csak ő invitálta volna Niallt, és nem fordítva.*
-Pátyolgatni. *Visszhangozza a szót, majd felhorkan.*
-Pátyolgasson a Kétarcú Dellion. *Vigyorogva pillant hátra a válla felett, mintha nem épp az imént próbálta volna megzsebelni, a férfit.*
-Kockázni, hmm? Nincs egy vasam se. *Átugrik egy határozottan kellemetlen küllemű tócsát.*
-A kardom talán ér valamit. *Szólal meg újra némi merengés után. Nem szívesen veszítené el fegyverét, de az aranyszerzés lehetősége határozottan csigázza. Fejben már ördögvigyorra, dellionra, hodarilra, s még ki tudja, miféle bódulatra cserélte nem létező vagyonát.*
-Hová megyünk? A Rókalyukba?
*Néhány lépés után bevárja a tengerészt.*
-Szóval Sárga Csuka. *Igyekszik felidézni a legkevésbé sem magasztos hajót.*
-Megtanulhattad már volna, hogy a kapitánynak mindig igaza van. *Fejti ki nagy bölcsen sajátságos véleményét. Kevés gátlás szorult belé, de a kapitányi uniformis határozottan tiszteletet vált ki belőle. Az ő szemében ez a hierarchia csúcsa. Egyebet nem is fűz hozzá a szemtelen vigyort leszámítva.*
-A nevem Thira. *Veti még oda, csak úgy a miheztartás végett. Sokféleképp nevezték már, de talán ehhez ragaszkodik leginkább.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.29 15:12:08
*Valójában jóformán csak hablatyol. Az értesülései legalább annyira régiek, mint a csizmája, persze ezt a tényt a világért sem említené. Hosszú időt volt távol a Kikötőtől, a megbízható "informátorai" is alaposan megcsappantak időközben.
Olyannyira el van foglalva vele, hogy észrevétlen lopja közöttük a távolságot, hogy kis híján nekiütközik a hirtelen felé forduló férfinek. Ahogy az acélszín tekintetekbe pillant, rögtön látja, hogy akciója nem úgy sült el, ahogy azt eredetileg eltervezte. Nem tépelődik különösebben rajta. Ajkait beharapja, balja pedig ökölbe szorul. Felkészül. Váratlanul óhajt lecsapni, mielőtt a tengerész megmoccanhatna. Itt, a dokkok mentén egy efféle, rövid közjátékkal még csak a figyelmet sem hívná fel magára különösebben. Ha elég gyors és kíméletlen, a tőlük jobbra húzódó sikátorban még a fickó zsebeit is lenne ideje kiforgatni. Ellenben ha Niall tolvajt kiált...
Legnagyobb meglepetésére a matróz nem ezt az utat választja. Épp ellenkezőleg. Mesélni kezd. Karba fonja kezeit maga előtt, tekintetével pedig a partmenti faépítményeket célozza töretlen daccal, miközben a férfit hallgatja. Töpreng. Nem is a hallottakon, sokkal inkább napjának hátralévő részét illetően. Furcsa gondolat, de csak sodródik, mióta partot ért lába. Valójában nincs terve, így pedig nem is kell kétszer meggondolnia, hogy a szokottnál barátságosabb tengerésszel tartson-e.
Úgy indul előre a Lakónegyed girbe-gurba, kővel rakott utcácskáján, mintha csak ő invitálta volna Niallt, és nem fordítva.*
-Pátyolgatni. *Visszhangozza a szót, majd felhorkan.*
-Pátyolgasson a Kétarcú Dellion. *Vigyorogva pillant hátra a válla felett, mintha nem épp az imént próbálta volna megzsebelni, a férfit.*
-Kockázni, hmm? Nincs egy vasam se. *Átugrik egy határozottan kellemetlen küllemű tócsát.*
-A kardom talán ér valamit. *Szólal meg újra némi merengés után. Nem szívesen veszítené el fegyverét, de az aranyszerzés lehetősége határozottan csigázza. Fejben már ördögvigyorra, dellionra, hodarilra, s még ki tudja, miféle bódulatra cserélte nem létező vagyonát.*
-Hová megyünk? A Rókalyukba?
*Néhány lépés után bevárja a tengerészt.*
-Szóval Sárga Csuka. *Igyekszik felidézni a legkevésbé sem magasztos hajót.*
-Megtanulhattad már volna, hogy a kapitánynak mindig igaza van. *Fejti ki nagy bölcsen sajátságos véleményét. Kevés gátlás szorult belé, de a kapitányi uniformis határozottan tiszteletet vált ki belőle. Az ő szemében ez a hierarchia csúcsa. Egyebet nem is fűz hozzá a szemtelen vigyort leszámítva.*
-A nevem Thira. *Veti még oda, csak úgy a miheztartás végett. Sokféleképp nevezték már, de talán ehhez ragaszkodik leginkább.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.29 15:12:08
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:16:26
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:16:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Terhes Társaság//
*Szúrós hunyorgás közepette dönti oldalra fejét, ahogy a Kapitány határozottan és módfelett pontosan céloz szavaival. Egy könnyed gyomros csupán, amiből seperc alatt felépül. A válasz pedig ott rejlik tekintetében, még ha akaratlanul is.
Nem felel, helyette követi a férfi iránymutatását a dokkok mentén állomásozó hajótestek felé, s kell néhány szívdobbanásnyi idő hozzá, hogy rájöjjön, mire is utal a tengerész. Mosolya szép lassan vigyorba húzódik immáron, hogy az álarc lehullott. Nem kárhoztatja a férfit, még meg is könnyebbül kissé lélekben, hogy végső soron igaza volt.
Azért meglepetésében felszalad szemöldöke a vakmerő ötletre. Nem tudja elsőre eldönteni, hogy a másik ismét a bolondját igyekszik járatni vele, vagy valóban ily nagy terveken forgatja elméjét.*
-Azt, amelyikkel a leggyorsabban elevickélhetünk. Mert a Vihar Fiai ott lesznek a kapitány úr seggében. *Ajkába harap, hogy megfékezze vihorászását. Képtelen ötlet, mégis felkelti kíváncsiságát. Talán ez a kapitány itt nem holmi közönséges szélhámos. Talán ért is valamihez. Kiderül.*
-Rég jártál a Kikötőben, hmm? *Fordul hátra válla felett, ahogy megindul a Lakónegyed irányába.*
-Ott kellemest aligha kapsz, de legalább szesz van mindenben bőven. A tervedről pedig... Beszéljünk inkább ott.
*Itt, a dokkok mentén, de még a Lakónegyed szűk kőutcáin is füle van a falnak. Nem bízhat az ember leánya vagy fia sem az utcakölykökben, sem az útszéli pillangóban. A Patkányok alaposan behálózták a várost.*
-Azért remélem, az öklöd legalább olyan gyorsan jár, mint a nyelved. *Pillant a férfira, igyekezvén megmérni, mennyire is lehet erejének teljében. Természetesen feltűnik neki, hogy a másik fegyvertelen. Legalábbis a kapitányi küllem ellenére nem lóg az oldaláról szablya.*
-A Rumosban sosem tudni... Hopla! *Ügyes mozdulattal kerül ki egy éjjeliedény tartalmát, melyet épp egy emeleti ablakból szórtak alá. Szokatlan érzés követ tudni a talpa alatt ennyi idő után. S ha már idő... Idejét sem tudja, mikor élhetett legutoljára valami bódító holmival... Az alkoholon felül. Titkon meri remélni, hogy újdonsült kompániája valamelyik zsebében rejlik valami izgalmas.*
-Honnét a fészkesből evett téged ide a fene? *Kérdi hirtelen, hátha többet megtudhat a férfiról, mielőtt asztaltársaságává avanzsálja.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 18:16:31
*Szúrós hunyorgás közepette dönti oldalra fejét, ahogy a Kapitány határozottan és módfelett pontosan céloz szavaival. Egy könnyed gyomros csupán, amiből seperc alatt felépül. A válasz pedig ott rejlik tekintetében, még ha akaratlanul is.
Nem felel, helyette követi a férfi iránymutatását a dokkok mentén állomásozó hajótestek felé, s kell néhány szívdobbanásnyi idő hozzá, hogy rájöjjön, mire is utal a tengerész. Mosolya szép lassan vigyorba húzódik immáron, hogy az álarc lehullott. Nem kárhoztatja a férfit, még meg is könnyebbül kissé lélekben, hogy végső soron igaza volt.
Azért meglepetésében felszalad szemöldöke a vakmerő ötletre. Nem tudja elsőre eldönteni, hogy a másik ismét a bolondját igyekszik járatni vele, vagy valóban ily nagy terveken forgatja elméjét.*
-Azt, amelyikkel a leggyorsabban elevickélhetünk. Mert a Vihar Fiai ott lesznek a kapitány úr seggében. *Ajkába harap, hogy megfékezze vihorászását. Képtelen ötlet, mégis felkelti kíváncsiságát. Talán ez a kapitány itt nem holmi közönséges szélhámos. Talán ért is valamihez. Kiderül.*
-Rég jártál a Kikötőben, hmm? *Fordul hátra válla felett, ahogy megindul a Lakónegyed irányába.*
-Ott kellemest aligha kapsz, de legalább szesz van mindenben bőven. A tervedről pedig... Beszéljünk inkább ott.
*Itt, a dokkok mentén, de még a Lakónegyed szűk kőutcáin is füle van a falnak. Nem bízhat az ember leánya vagy fia sem az utcakölykökben, sem az útszéli pillangóban. A Patkányok alaposan behálózták a várost.*
-Azért remélem, az öklöd legalább olyan gyorsan jár, mint a nyelved. *Pillant a férfira, igyekezvén megmérni, mennyire is lehet erejének teljében. Természetesen feltűnik neki, hogy a másik fegyvertelen. Legalábbis a kapitányi küllem ellenére nem lóg az oldaláról szablya.*
-A Rumosban sosem tudni... Hopla! *Ügyes mozdulattal kerül ki egy éjjeliedény tartalmát, melyet épp egy emeleti ablakból szórtak alá. Szokatlan érzés követ tudni a talpa alatt ennyi idő után. S ha már idő... Idejét sem tudja, mikor élhetett legutoljára valami bódító holmival... Az alkoholon felül. Titkon meri remélni, hogy újdonsült kompániája valamelyik zsebében rejlik valami izgalmas.*
-Honnét a fészkesből evett téged ide a fene? *Kérdi hirtelen, hátha többet megtudhat a férfiról, mielőtt asztaltársaságává avanzsálja.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 18:16:31
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-18 15:19:11
Üzenet elküldve: 2026-01-18 15:19:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* A Hét Varjú Taverna ajtaja végül bezárul mögötte, a zsoldos elindul a kikötő felé, ahol a leendő munkáját véli meglelni. Vagy ha nem, legalább megismeri a környéket és az abban rejlő lehetőségeket. Ha pedig nem lesz benne se lehetőség se munka, hát még mindig odébb állhat.
A lakónegyben, elég csak a sós párás levegőt követnie, ami majd a tengerhez vezeti Markondenten-t. Az út közben pedig nézelődik. Mindent próbál rögzíteni az elméjében, hogy még vissza tudjon találni a tavernába. Mert, ha estig nem találna szállást magának, jobb lesz oda visszatérnie. Elégedett volt a szobával, mindent tudott, amire éppen szüksége volt. Volt benne ágy.
Nem tudja pontosan, mennyi házat hagyott maga után, de végül elér egy pontra, ahol a házakat már a kikötő raktárak és boltok váltják. Végül, elér hát oda, ahova elindult. *
A lakónegyben, elég csak a sós párás levegőt követnie, ami majd a tengerhez vezeti Markondenten-t. Az út közben pedig nézelődik. Mindent próbál rögzíteni az elméjében, hogy még vissza tudjon találni a tavernába. Mert, ha estig nem találna szállást magának, jobb lesz oda visszatérnie. Elégedett volt a szobával, mindent tudott, amire éppen szüksége volt. Volt benne ágy.
Nem tudja pontosan, mennyi házat hagyott maga után, de végül elér egy pontra, ahol a házakat már a kikötő raktárak és boltok váltják. Végül, elér hát oda, ahova elindult. *
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-05 19:21:46
Üzenet elküldve: 2026-01-05 19:21:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*A fenyegetést hallva Norhelt már nem csak halkan horkant fel. Amikor Ravik hozzáteszi a feltételt, a zsoldos szélesen elvigyorodik, a fejét kissé oldalra billenti, mintha komolyan mérlegelné a kérdést.*
- Hát szoktam én olyat?
*A válasz nyájas, de az él benne marad, ahogy a mosoly is. A lépteit hozzáigazítja a nőéhez, és követi tovább, immár a kikötő zajosabb peremét maga mögött hagyva.
A Lakónegyed lassan bontakozik ki előttük. Előbb az apró, roskatag kalyibák tűnnek fel, majd a vályogházak, végül a sötét kőből emelt bérházak, amelyek egymásra torlódva, szinte fojtogatva szűkítik le az utcákat. A sikátorok kanyargósak, a kövezet hiányos, a szenny lustán csordogál a csatornák felé. A levegő nehéz, keveredik benne az állott víz, az emberi jelenlét és a főtt étel szaga. Norhelt tekintete végigjárja az erkélyeket, a nyitott ablakokat, a sarkokban meghúzódó alakokat.
Ahogy haladnak, a szeme megakad egy hiányos öltözékű örömlányon. A nő a falnak támaszkodva áll, mozdulataiban gyakorlott unalom. Norhelt tekintete udvariasnál jóval tovább időzik rajta, s ha nem lenne elég egyértelmű mire gondol, a vigyora is kiszélesedik, mielőtt Ravik irányába pillantana egy fél másodpercre, mintha csak ellenőrizné, mennyire érdemes tovább húzni a dolgot. Végül továbblép, de a jókedv ott marad az arcán.
Egy mellékutcából hirtelen tompa csattanások és rekedt kiabálás szűrődik ki. Norhelt automatikusan lassít, félrehúzódik annyira, hogy rálásson a jelenetre: két alak birkózik egymással, egy harmadik a földön hever, valaki nevet, valaki szitkozódik. A zsoldos megáll egy pillanatra, nézi, fejét enyhén oldalra döntve, mintha egy régi ismerőst látna viszont. Aztán vállat von, és Ravik után indul.*
- Teysus punnyadt pöcsére… *Morogja elégedetten.* - De hiányzott ez. Csak úgy zajlik itt az élet, kérem szépen.
*A fenyegetést hallva Norhelt már nem csak halkan horkant fel. Amikor Ravik hozzáteszi a feltételt, a zsoldos szélesen elvigyorodik, a fejét kissé oldalra billenti, mintha komolyan mérlegelné a kérdést.*
- Hát szoktam én olyat?
*A válasz nyájas, de az él benne marad, ahogy a mosoly is. A lépteit hozzáigazítja a nőéhez, és követi tovább, immár a kikötő zajosabb peremét maga mögött hagyva.
A Lakónegyed lassan bontakozik ki előttük. Előbb az apró, roskatag kalyibák tűnnek fel, majd a vályogházak, végül a sötét kőből emelt bérházak, amelyek egymásra torlódva, szinte fojtogatva szűkítik le az utcákat. A sikátorok kanyargósak, a kövezet hiányos, a szenny lustán csordogál a csatornák felé. A levegő nehéz, keveredik benne az állott víz, az emberi jelenlét és a főtt étel szaga. Norhelt tekintete végigjárja az erkélyeket, a nyitott ablakokat, a sarkokban meghúzódó alakokat.
Ahogy haladnak, a szeme megakad egy hiányos öltözékű örömlányon. A nő a falnak támaszkodva áll, mozdulataiban gyakorlott unalom. Norhelt tekintete udvariasnál jóval tovább időzik rajta, s ha nem lenne elég egyértelmű mire gondol, a vigyora is kiszélesedik, mielőtt Ravik irányába pillantana egy fél másodpercre, mintha csak ellenőrizné, mennyire érdemes tovább húzni a dolgot. Végül továbblép, de a jókedv ott marad az arcán.
Egy mellékutcából hirtelen tompa csattanások és rekedt kiabálás szűrődik ki. Norhelt automatikusan lassít, félrehúzódik annyira, hogy rálásson a jelenetre: két alak birkózik egymással, egy harmadik a földön hever, valaki nevet, valaki szitkozódik. A zsoldos megáll egy pillanatra, nézi, fejét enyhén oldalra döntve, mintha egy régi ismerőst látna viszont. Aztán vállat von, és Ravik után indul.*
- Teysus punnyadt pöcsére… *Morogja elégedetten.* - De hiányzott ez. Csak úgy zajlik itt az élet, kérem szépen.
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-21 10:38:20
Üzenet elküldve: 2025-12-21 10:38:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*A fogadó kellemes melegéből kilépve újra felnyög. Szakadt köpenyében próbál elbújni a hideg elől, miközben csupasz lábai szinte azonnal átfagynak, ahogy a hideg talajra lép. Már most meg is bánta, hogy kijött. Talán látja ezt rajta az öreg gnóm is, mert megáll, és a köpenyét kezdi széttépni. Maavie először nem érti, hogy miért.*
- Hát… *Hebegi a kérdésre, s legszívesebben elhúzná a lábait, de azok nem mozdulnak, mintha a földbe gyökereztek volna. Meglenne rá az oka, hogy ne engedje meg a gnómnak bekötözni őket, de már mindegy. Az öreg a művelet közben felfedezheti a lány bokáin éktelenkedő rabláncok maradványait, a gondosan bezárt, itt-ott már rozsdásodó bilincskarikákat, melyekhez lánc ugyan már nem tartozik, de könyörtelenül hirdetik a fiatal lány múltját.*
- Köszönöm szépen, bácsi. Kedves magától. *Motyogja megilletődve, de közben hálásan sóhajt fel. Ugyan biztosan nem olyan meleg és kényelmes, mint egy bakancs, de a semminél valóban sokkal jobb. Már rögtön érezni kezdi a rögtönzött fásli melegét, és abban is van igazság, hogy üvegszilánkba lépni sem kellemes. Van már benne tapasztalata. Mondjuk a láb levágásával riogatni őt rossz ötlet, majdnem el is sírja magát miatta. Tudhatná az apó, hogy nem kedvtelésből jár mezítláb.*
- Menekültem. *Suttogja szinte a kérdésre.* Nem akartam, hogy újra bezárjanak. Azt gondoltam, hogy itt, a kikötőben majd nem találnak meg. *Most már tényleg minden mindegy, ezért megmutatja az öregnek, hogy a kezein és a nyakában is vannak bilincskarikák, melyeket eddig igyekezett ügyesen rejtegetni mindenki elől.*
- Majdnem megfagytam idekint, de rám talált a maga fajtársa. Ő vitt el abba a fogadóba, de aztán eltűnt. *Félrenéz hirtelen, és nem is szólal meg többet. Nem tudja, hogyan fog most vélekedni róla az öreg gnóm, de hazudni már nem lett volna értelme.*
*A fogadó kellemes melegéből kilépve újra felnyög. Szakadt köpenyében próbál elbújni a hideg elől, miközben csupasz lábai szinte azonnal átfagynak, ahogy a hideg talajra lép. Már most meg is bánta, hogy kijött. Talán látja ezt rajta az öreg gnóm is, mert megáll, és a köpenyét kezdi széttépni. Maavie először nem érti, hogy miért.*
- Hát… *Hebegi a kérdésre, s legszívesebben elhúzná a lábait, de azok nem mozdulnak, mintha a földbe gyökereztek volna. Meglenne rá az oka, hogy ne engedje meg a gnómnak bekötözni őket, de már mindegy. Az öreg a művelet közben felfedezheti a lány bokáin éktelenkedő rabláncok maradványait, a gondosan bezárt, itt-ott már rozsdásodó bilincskarikákat, melyekhez lánc ugyan már nem tartozik, de könyörtelenül hirdetik a fiatal lány múltját.*
- Köszönöm szépen, bácsi. Kedves magától. *Motyogja megilletődve, de közben hálásan sóhajt fel. Ugyan biztosan nem olyan meleg és kényelmes, mint egy bakancs, de a semminél valóban sokkal jobb. Már rögtön érezni kezdi a rögtönzött fásli melegét, és abban is van igazság, hogy üvegszilánkba lépni sem kellemes. Van már benne tapasztalata. Mondjuk a láb levágásával riogatni őt rossz ötlet, majdnem el is sírja magát miatta. Tudhatná az apó, hogy nem kedvtelésből jár mezítláb.*
- Menekültem. *Suttogja szinte a kérdésre.* Nem akartam, hogy újra bezárjanak. Azt gondoltam, hogy itt, a kikötőben majd nem találnak meg. *Most már tényleg minden mindegy, ezért megmutatja az öregnek, hogy a kezein és a nyakában is vannak bilincskarikák, melyeket eddig igyekezett ügyesen rejtegetni mindenki elől.*
- Majdnem megfagytam idekint, de rám talált a maga fajtársa. Ő vitt el abba a fogadóba, de aztán eltűnt. *Félrenéz hirtelen, és nem is szólal meg többet. Nem tudja, hogyan fog most vélekedni róla az öreg gnóm, de hazudni már nem lett volna értelme.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-20 20:07:38
Üzenet elküldve: 2025-12-20 20:07:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* A fogadó előtt az öreg gnóm megáll, és lepillant a csupasz lábakra. Láthatóan a korábbi szavakat elengedte a füle mellett, ez viszont nem hagyja nyugodni. Végül a köpenyét akasztja le a hátáról, és kezdi el gyakorlott mozdulatokkal széttépni. Az tépi így, aki kötszert szeretne belőle csinálni, de ilyen koszos, piszkos, és lyukacsos anyagból aligha lehetne. Mégis, dolga végeztével egész hosszú, és nagyjából egy zárt arasznyi széles anyagot fog a kezébe. *
- Megengeded? * Teszi fel a kérdést lehajolva, és ha a lány engedi, akkor gyors, gyakorlott mozdulatokkal kezdi el bekötözni a lábát, mintha csak fásli lenne a ruha, ami az előbb még köpeny volt. Ha hagyják, akkor ahogy az egyik lábbal végez, ott eltépi az anyagot, és a másik lábat is gyorsan bekötözi. *
- Cipőtől messze áll, és pocsolyába nem ajánlott lépni vele, de a kő hidegétől valamennyire véd. És így attól se kell tartanod, hogy üvegszilánkba lépsz. Amilyen mocsok van itt a kikötőben, ha felsérted valamivel a talpad, örülhetsz, ha nem kell térdből levágni. * Ad magyarázatot ha sikerrel járt a bekötözés, de ha nem engedi neki a lány, akkor ezzel a felvilágosítással próbálja meggyőzni, hogy engedje a lábához közel, hadd segítsen neki. Csak kétszer próbálkozik, ha mindkétszer elutasítás az osztályrésze, akkor viszont hagyja, hogy hadd jöjjön csupasz talppal. Csak azon tud segíteni, aki hagyja. *
- Hgoy kerültél a kikötőbe, lányom? * Teszi fel a kérdést menet közben. A köpeny nélkül láthatóan fázik a hideg széltől, de nem fél tőle, és tudja, hogy előbb utóbb talál majd valamit, amit magára teríthet. Mindig is így volt ez, már hosszú évtizedek óta. Nem tartja szégyenteljesnek a lopást, főleg olyankor, amikor azért szorul rá, mert valakin segíteni akart. Amennyiben a rögtönzött lábbeli végleges elutasításra került, a pólyát szépen feltekeri, és a zsebébe teszi. Alapos mosás, és kifőzés után még arra is alkalmas lesz, hogy sebet kötözzön be vele. Nem szeret pazarolni. *
* A fogadó előtt az öreg gnóm megáll, és lepillant a csupasz lábakra. Láthatóan a korábbi szavakat elengedte a füle mellett, ez viszont nem hagyja nyugodni. Végül a köpenyét akasztja le a hátáról, és kezdi el gyakorlott mozdulatokkal széttépni. Az tépi így, aki kötszert szeretne belőle csinálni, de ilyen koszos, piszkos, és lyukacsos anyagból aligha lehetne. Mégis, dolga végeztével egész hosszú, és nagyjából egy zárt arasznyi széles anyagot fog a kezébe. *
- Megengeded? * Teszi fel a kérdést lehajolva, és ha a lány engedi, akkor gyors, gyakorlott mozdulatokkal kezdi el bekötözni a lábát, mintha csak fásli lenne a ruha, ami az előbb még köpeny volt. Ha hagyják, akkor ahogy az egyik lábbal végez, ott eltépi az anyagot, és a másik lábat is gyorsan bekötözi. *
- Cipőtől messze áll, és pocsolyába nem ajánlott lépni vele, de a kő hidegétől valamennyire véd. És így attól se kell tartanod, hogy üvegszilánkba lépsz. Amilyen mocsok van itt a kikötőben, ha felsérted valamivel a talpad, örülhetsz, ha nem kell térdből levágni. * Ad magyarázatot ha sikerrel járt a bekötözés, de ha nem engedi neki a lány, akkor ezzel a felvilágosítással próbálja meggyőzni, hogy engedje a lábához közel, hadd segítsen neki. Csak kétszer próbálkozik, ha mindkétszer elutasítás az osztályrésze, akkor viszont hagyja, hogy hadd jöjjön csupasz talppal. Csak azon tud segíteni, aki hagyja. *
- Hgoy kerültél a kikötőbe, lányom? * Teszi fel a kérdést menet közben. A köpeny nélkül láthatóan fázik a hideg széltől, de nem fél tőle, és tudja, hogy előbb utóbb talál majd valamit, amit magára teríthet. Mindig is így volt ez, már hosszú évtizedek óta. Nem tartja szégyenteljesnek a lopást, főleg olyankor, amikor azért szorul rá, mert valakin segíteni akart. Amennyiben a rögtönzött lábbeli végleges elutasításra került, a pólyát szépen feltekeri, és a zsebébe teszi. Alapos mosás, és kifőzés után még arra is alkalmas lesz, hogy sebet kötözzön be vele. Nem szeret pazarolni. *
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-01 15:47:03
Üzenet elküldve: 2025-12-01 15:47:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vayshanna Krah'Elur//
* Yvon, aki jóval bátrabbnak és határozottabbnak próbálja magát beállítani, mint amilyen, nagyot nyel, miközben a válaszra vár. Szerencséjére nem szelik el se a torkát, se az erszényét. A mélységi tulajdonképpen egész barátságos választ ad, legalábbis a korábban felvázolt lehetőségek tükrében Yvonnak egy rossz szava sem lehet rá. Ennek úgy megörül, hogy egy pillanatig el is felejt válaszolni, aztán megint nagyot nyel, amikor eszébe jut, hogy talán még mindig életveszélyben van. Hebegve-habogva kezd bele. *
– Persze, hogyne, mármint… Magadfajtának…? * Kérdez vissza, végignézve a csuklyás nőn. Nem tudja pontosan, miféle munkát ajánlhatna egy ilyen alaknak. Az biztos, hogy nem hatköznapi munkát keres. Pedig a Hét Varjúban Tavernában biztos mindig szívesen látnának ügyes kezű felszolgálókat, szobalányokat – bár a sötételfek rossz hírneve miatt talán még oda se vennék fel. A gondolattól Yvon el is szomorodik kissé. Szörnyű lehet sötételfként élni. A szomorúság valószínűleg arcára is kiül, de még mielőtt halálra untatná a másikat, gyorsan vidám mosollyal leplezi, hogy nincs semmi ötlete. Szeme is felcsillan, amitől maga is úgy érzi, mintha remek ötlete támadt volna. Persze csak az időt húzza. *
– Hát hogyne! Természetesen mindig van munka az ilyen csinos hölgyek számára! * Ahogy ezeket a szavakat kimondja, rögtön rájön, hogy talán ez a megfogalmazás sem volt a legszerencsésebb. Gyorsan javítja is. *
– Mármint biztosan sok mindenhez értesz, hiszen látom, hogy szikrázik a szemedből az értelem, nem úgy, mint azoknak a bamba… * Úgy érzi, minden szóval egyre mélyebbre ássa a saját sírját, így egy ponton inkább csak elhallgat és valami olyat mond, ami őt is meglepi. *
– Ami azt illeti, épp üzlettársat keresek… Dolgozhatnál velem! Tíz százalék részesedést kapnál minden bevételből!
* Yvon, aki jóval bátrabbnak és határozottabbnak próbálja magát beállítani, mint amilyen, nagyot nyel, miközben a válaszra vár. Szerencséjére nem szelik el se a torkát, se az erszényét. A mélységi tulajdonképpen egész barátságos választ ad, legalábbis a korábban felvázolt lehetőségek tükrében Yvonnak egy rossz szava sem lehet rá. Ennek úgy megörül, hogy egy pillanatig el is felejt válaszolni, aztán megint nagyot nyel, amikor eszébe jut, hogy talán még mindig életveszélyben van. Hebegve-habogva kezd bele. *
– Persze, hogyne, mármint… Magadfajtának…? * Kérdez vissza, végignézve a csuklyás nőn. Nem tudja pontosan, miféle munkát ajánlhatna egy ilyen alaknak. Az biztos, hogy nem hatköznapi munkát keres. Pedig a Hét Varjúban Tavernában biztos mindig szívesen látnának ügyes kezű felszolgálókat, szobalányokat – bár a sötételfek rossz hírneve miatt talán még oda se vennék fel. A gondolattól Yvon el is szomorodik kissé. Szörnyű lehet sötételfként élni. A szomorúság valószínűleg arcára is kiül, de még mielőtt halálra untatná a másikat, gyorsan vidám mosollyal leplezi, hogy nincs semmi ötlete. Szeme is felcsillan, amitől maga is úgy érzi, mintha remek ötlete támadt volna. Persze csak az időt húzza. *
– Hát hogyne! Természetesen mindig van munka az ilyen csinos hölgyek számára! * Ahogy ezeket a szavakat kimondja, rögtön rájön, hogy talán ez a megfogalmazás sem volt a legszerencsésebb. Gyorsan javítja is. *
– Mármint biztosan sok mindenhez értesz, hiszen látom, hogy szikrázik a szemedből az értelem, nem úgy, mint azoknak a bamba… * Úgy érzi, minden szóval egyre mélyebbre ássa a saját sírját, így egy ponton inkább csak elhallgat és valami olyat mond, ami őt is meglepi. *
– Ami azt illeti, épp üzlettársat keresek… Dolgozhatnál velem! Tíz százalék részesedést kapnál minden bevételből!
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-23 21:48:10
Üzenet elküldve: 2025-11-23 21:48:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yvon Rëtkarakh//
~ A franc egye meg! ~ gondolja magában a sötételf nőstény, és ez a gondolat egészen addig az arcára is kiül, ameddig az előtte haladó fiú teljesen felé nem fordítja arcát. Ezután következik Vayshanna elkerekedett tekintete, amikor célpontja megszólal, és egy hirtelen bemutatkozással tartóztatja fel. Nos, bár lebukott, általában nem ilyen barátságos reakcióval találja magát szembe. *
- Szép...
* Vayshanna felelete résnyire nyitott, gyanakvó tekintettel, és igencsak komoly hangon zeng. Válaszával némi időt akar nyerni magának, miközben az előtte álló alakot fürkészi, akihez ezentúl már nevet is párosíthat: Yvon Rëtkarakh.
Minden bizonnyal rosszul mérte fel a helyzetet, és Yvon óvatosabb hasonszőrű társainál. Ki tudja, talán megjárta már egy párszor. Meg aztán a nőstény is arra a következtetésre jut, hogy nem ez volt élete legsikeresebb "bevetése". De talán még időben félbeszakadt. Elvégre gyanús külseje még nem ok semmilyen elfogásra, nem igaz? *
- Nos... Ha te vagy errefelé a "legnagyobb" kereskedő - kezdi válaszát kétkedve a sötételf, - akkor bizonyára tudod, hogy hol érdemes munka után kutakodni a magam fajtának.
Vayshanna borostyán szemei vészjóslóan csillognak a csuklya alatt. Erősen kételkedik benne, hogy az ifjú bármilyen hasznos tanáccsal tudna szolgálni, kérdése leginkább a gyanút hivatott elterelni az iménti esetlen próbálkozásáról. *
~ A franc egye meg! ~ gondolja magában a sötételf nőstény, és ez a gondolat egészen addig az arcára is kiül, ameddig az előtte haladó fiú teljesen felé nem fordítja arcát. Ezután következik Vayshanna elkerekedett tekintete, amikor célpontja megszólal, és egy hirtelen bemutatkozással tartóztatja fel. Nos, bár lebukott, általában nem ilyen barátságos reakcióval találja magát szembe. *
- Szép...
* Vayshanna felelete résnyire nyitott, gyanakvó tekintettel, és igencsak komoly hangon zeng. Válaszával némi időt akar nyerni magának, miközben az előtte álló alakot fürkészi, akihez ezentúl már nevet is párosíthat: Yvon Rëtkarakh.
Minden bizonnyal rosszul mérte fel a helyzetet, és Yvon óvatosabb hasonszőrű társainál. Ki tudja, talán megjárta már egy párszor. Meg aztán a nőstény is arra a következtetésre jut, hogy nem ez volt élete legsikeresebb "bevetése". De talán még időben félbeszakadt. Elvégre gyanús külseje még nem ok semmilyen elfogásra, nem igaz? *
- Nos... Ha te vagy errefelé a "legnagyobb" kereskedő - kezdi válaszát kétkedve a sötételf, - akkor bizonyára tudod, hogy hol érdemes munka után kutakodni a magam fajtának.
Vayshanna borostyán szemei vészjóslóan csillognak a csuklya alatt. Erősen kételkedik benne, hogy az ifjú bármilyen hasznos tanáccsal tudna szolgálni, kérdése leginkább a gyanút hivatott elterelni az iménti esetlen próbálkozásáról. *
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-19 13:01:54
Üzenet elküldve: 2025-11-19 13:01:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vayshanna Krah'Elur//
* Ahogy a halszagú utcákat járja, nem törődik túlzottan a környezetével, azonban a nem túl népes utcán mégis meghallja az egyre közeledő léptek hangját. Észreveszi, hogy egy nem épp barátságosnak tűnő csuklyás alak közelít felé. Persze nem tudhatja biztosan, de a tény, hogy a Kikötő nem a legbiztonságosabb hely, amit el tudna képzelni, óvatosságra vezérli. Ennyi pénz elherdálása után nincs a legjobb hangulatban. Már csak az kéne, hogy még ez a csuklyás alak is kirabolja. Félreáll, és kezét tőrére helyezi. Még nem biztos benne, hogy szükség lesz rá, de nem árt az elővigyázatosság. Vagy a megfélemlítés. Az igazság az, hogy Yvon nem az a harcos típus, legalábbis nem fegyverrel harcol. Erre maga is hamar rájön. El is veti az ötletét, hogy késpárbajba keveredjen a kikötő mocskos utcáin. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy dönt, elejét veszi az ügynek – teljes testével a mögötte érkező felé fordul és kitárja karjait. Bár a szeme alatti karikákból leolvasható a fáradtság, arcán viszont őszintének épp nem nevezhető, de a pillanat hevében talán meggyőző mosoly kerekedik. *
– Szép napunk van, nem igaz? H-hölgyem, hallotta már a legújabb híreket? Ugye nem tartom fel? Yvon Rëtkarakh vagyok, a környék legnagyobb kereskedője, bizonyára már ismeri a nevem. Biztosíthatom, hogy néhány aranyért cserébe mindent és bármit is megtudhat! Nos, csak az a kérdés, hogy mit akar tudni drága kegyed? * Csak remélni tudja, hogy mindezt sikerül végigmondania, mielőtt átszúrnák a torkát és kirabolnák. Talán a meglepetés ereje segít kilábalnia ebből a szituációból. A végén még jól is járhat vele akár. *
* Ahogy a halszagú utcákat járja, nem törődik túlzottan a környezetével, azonban a nem túl népes utcán mégis meghallja az egyre közeledő léptek hangját. Észreveszi, hogy egy nem épp barátságosnak tűnő csuklyás alak közelít felé. Persze nem tudhatja biztosan, de a tény, hogy a Kikötő nem a legbiztonságosabb hely, amit el tudna képzelni, óvatosságra vezérli. Ennyi pénz elherdálása után nincs a legjobb hangulatban. Már csak az kéne, hogy még ez a csuklyás alak is kirabolja. Félreáll, és kezét tőrére helyezi. Még nem biztos benne, hogy szükség lesz rá, de nem árt az elővigyázatosság. Vagy a megfélemlítés. Az igazság az, hogy Yvon nem az a harcos típus, legalábbis nem fegyverrel harcol. Erre maga is hamar rájön. El is veti az ötletét, hogy késpárbajba keveredjen a kikötő mocskos utcáin. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy dönt, elejét veszi az ügynek – teljes testével a mögötte érkező felé fordul és kitárja karjait. Bár a szeme alatti karikákból leolvasható a fáradtság, arcán viszont őszintének épp nem nevezhető, de a pillanat hevében talán meggyőző mosoly kerekedik. *
– Szép napunk van, nem igaz? H-hölgyem, hallotta már a legújabb híreket? Ugye nem tartom fel? Yvon Rëtkarakh vagyok, a környék legnagyobb kereskedője, bizonyára már ismeri a nevem. Biztosíthatom, hogy néhány aranyért cserébe mindent és bármit is megtudhat! Nos, csak az a kérdés, hogy mit akar tudni drága kegyed? * Csak remélni tudja, hogy mindezt sikerül végigmondania, mielőtt átszúrnák a torkát és kirabolnák. Talán a meglepetés ereje segít kilábalnia ebből a szituációból. A végén még jól is járhat vele akár. *
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-11 19:53:35
Üzenet elküldve: 2025-11-11 19:53:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Csuklyával fedett fejét lehorgasztva járja Arthenior Lakónegyedének utcáit. Néhány napja már a városban van, de ez még távoltól sem jelenti azt, hogy megszokta vagy alaposan megismerte volna. Bár anyja céllal indította útnak otthonról, ez a cél ebben a hatalmas városban kissé elhomályosult előtte. Ott lebeg ugyan lelki szemei előtt, mégsem bírja megragadni. Mindezidáig hallgatózott és figyelt, hogy felvegye a város ritmusát, és valóra válthassa az otthon tanultakat. Eddig nem sok sikerrel járt, de ez inkább az általános kedvetlenségének köszönhető. Na, meg annak, hogy idáig legtöbbször azon morfondírozott, hogy hogyan törje be néhány ordenáré férfi orrát, ami nem lendítené túlságosan előre terveit. Az ilyesfajta hírhedté válás igazán előnytelen lenne Vayshannának, akinek az árnyak közt van a helye.
Honvágytól és családjának hiányától szenved, miközben az idegen sokaság közelsége tovább mélyíti lelkében az utálat karmait. Azt mesélték Artheniorban élnek sötételfek, de mióta itt van eggyel sem találkozott. Nem mintha nagyon szóba akarna velük elegyedni, mert mégiscsak idegenek, de látványuk talán feledtetné honvágyát egy rövidke időre.
Gondolatait egy felé közeledő ló ritmusos léptei zavarják meg, amit a házak visszhangoznak. Mellette egy igencsak megviselt arcú ifjú lépked, akire Vayshanna a csuklya alól felfigyel. Van némi tapasztalata a szakmájában, így hát feltűnés nélkül igyekszik megközelíteni a fiút. *
Honvágytól és családjának hiányától szenved, miközben az idegen sokaság közelsége tovább mélyíti lelkében az utálat karmait. Azt mesélték Artheniorban élnek sötételfek, de mióta itt van eggyel sem találkozott. Nem mintha nagyon szóba akarna velük elegyedni, mert mégiscsak idegenek, de látványuk talán feledtetné honvágyát egy rövidke időre.
Gondolatait egy felé közeledő ló ritmusos léptei zavarják meg, amit a házak visszhangoznak. Mellette egy igencsak megviselt arcú ifjú lépked, akire Vayshanna a csuklya alól felfigyel. Van némi tapasztalata a szakmájában, így hát feltűnés nélkül igyekszik megközelíteni a fiút. *
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-11 15:34:43
Üzenet elküldve: 2025-11-11 15:34:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Fáradtan, bárgyú tekintettel sétál az utcán. Sárkányát – azaz csak Sárkány névre hallgató lovát – maga mellett vezeti. Sárkány felemelt fejjel követi fiatal gazdáját. Legalább benne még maradt büszkeség és némi kíváncsiság az új hellyel kapcsolatban.
A Hét Varjú tavernából jönnek, és Yvon rendkívül szégyelli magát a tegnap este miatt. Úgy emlékezett, hogy csak néhány kupica rumot ivott, illetve egy vacsorát kért magának, na meg a szobát – de a megmaradt pénze valahogy mégsem ezt támasztja alá. Mintha több száz aranyat vágott volna hozzá az elbűvölő csaposhoz. Talán így is van, talán álmában bejöttek a szobájába és kirabolták. Nem emlékszik ilyenre, és kár is lenne erre gyanakodni. Az ajtó zárva volt reggel, és annyira csak nem ütötte ki magát, hogy az egészet átaludja. Tehát mégis Nellirának adományozta a pénze jelentős hányadát. Emiatt fáj most a feje, na meg a másnaposság miatt. Persze maradt még így is egy kis vésztartaléka, de épp csak most érkezett a Kikötőbe, és ha nagy üzleteket akar kötni, ahhoz bizony nagy pénz kell. Vagy nagy arc. Ez utóbbiból általában nem szenved hiányt, de most olyan másnapos, hogy legszívesebben megfürödne a tengerben, hogy magához térjen. A hűvös idő és a sziklák miatt ez talán mégsem a legjobb ötlet, de majdcsak keres egy olyan részt, ahol kevésbé háborog a tenger, és fürdésre is alkalmas. Most azonban még csak a sós tengeri levegő illatát érzi, ami keveredik a lakónegyed szagaival. Szinte biztos benne, hogyha elkezdene keresni, találna legalább egy hullát valamelyik sikátorban, meg még ki tudja mit. A kikötő Sa'Tereth fennhatósága, ezért nem árt óvatosnak lenni.
Most azonban fényes nappal van, talán csak nem fognak rá, illetve rájuk támadni. Ha meg mégis, bármikor felugorhat Sárkány hátára és elvágtathat a biztonságot nyújtó… Fogadóhoz? Nos, igen. Yvonnak még nem jött jobb ötlete. Vagy a fogadó vagy az utca. Idővel szeretne egy házat kibérelni vagy akár meg is vásárolni, de ha mást nem, legalább egy kis raktárhelyiséget. Azonban egyelőre azt se tudja eldönteni, hol kezdjen bele mindebbe. Rengeteg dolga lenne, de valahogy el kell döntenie, hogy melyek a legfontosabbak. Ehhez segít neki most ez a séta. *
A Hét Varjú tavernából jönnek, és Yvon rendkívül szégyelli magát a tegnap este miatt. Úgy emlékezett, hogy csak néhány kupica rumot ivott, illetve egy vacsorát kért magának, na meg a szobát – de a megmaradt pénze valahogy mégsem ezt támasztja alá. Mintha több száz aranyat vágott volna hozzá az elbűvölő csaposhoz. Talán így is van, talán álmában bejöttek a szobájába és kirabolták. Nem emlékszik ilyenre, és kár is lenne erre gyanakodni. Az ajtó zárva volt reggel, és annyira csak nem ütötte ki magát, hogy az egészet átaludja. Tehát mégis Nellirának adományozta a pénze jelentős hányadát. Emiatt fáj most a feje, na meg a másnaposság miatt. Persze maradt még így is egy kis vésztartaléka, de épp csak most érkezett a Kikötőbe, és ha nagy üzleteket akar kötni, ahhoz bizony nagy pénz kell. Vagy nagy arc. Ez utóbbiból általában nem szenved hiányt, de most olyan másnapos, hogy legszívesebben megfürödne a tengerben, hogy magához térjen. A hűvös idő és a sziklák miatt ez talán mégsem a legjobb ötlet, de majdcsak keres egy olyan részt, ahol kevésbé háborog a tenger, és fürdésre is alkalmas. Most azonban még csak a sós tengeri levegő illatát érzi, ami keveredik a lakónegyed szagaival. Szinte biztos benne, hogyha elkezdene keresni, találna legalább egy hullát valamelyik sikátorban, meg még ki tudja mit. A kikötő Sa'Tereth fennhatósága, ezért nem árt óvatosnak lenni.
Most azonban fényes nappal van, talán csak nem fognak rá, illetve rájuk támadni. Ha meg mégis, bármikor felugorhat Sárkány hátára és elvágtathat a biztonságot nyújtó… Fogadóhoz? Nos, igen. Yvonnak még nem jött jobb ötlete. Vagy a fogadó vagy az utca. Idővel szeretne egy házat kibérelni vagy akár meg is vásárolni, de ha mást nem, legalább egy kis raktárhelyiséget. Azonban egyelőre azt se tudja eldönteni, hol kezdjen bele mindebbe. Rengeteg dolga lenne, de valahogy el kell döntenie, hogy melyek a legfontosabbak. Ehhez segít neki most ez a séta. *
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-01 10:59:47
Üzenet elküldve: 2025-11-01 10:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
* Markon nem tapossal el az ékszert ezért a belei bent maradnak a hasában. Ez már egy jó kezdet egy ismeretség megkezdésére. A dolgok a kezdeti nehézségek után már sokkal könnyebb mederben folynak. A férfi sokkal oldottabban beszél a lányhoz, akinek nem csak a szavait figyeli, hanem magát a testet is ami a hangokat képezi, annak minden domborulatával együtt. *
- Megnéznél egy ilyen helyet? * Lepi meg a vidéki fiút a lány nyíltsága. Hiszen, ez nem a erkölcsös hölgyek helye. Vajon Nelira mennyire van birtokában ennek az erkölcs nevű dolognak? Így első ránézésre, nem a tipikus toronyban lovagja után epekedő szűznek, aki életét az egyetlen szerelemnek áldozza. De persze, a szem tévedhet, még nem fossza meg ennek a lehetőségtől a lányt. Biztosan csak a látszat csal csupán. *
- Egy nagy város unalmas? * Mereng el Markondenten. *
- Ez pedig itt az izgalmas? * Kérdezi értetlenül az ifjú miközben séta közben majdnem rálép egy szekér taposta döglött patkányra, amit egyszerűen a bakancsa oldalával odébb rúg. *
- Milyen izgalmak vannak itt? * Kérdez vissza az ifjú zsoldos. *
- Mármint, azon túl, hogy egy rossz lépés miatt ki akarnak filézni? Mert eddig csak ennyit éreztem izgalmasnak. * Mondja kissé tárgyilagosan Markon. Nem igazán lát, komolyabb perspektívát a húgytól bűzlő utcákban. Habár otthon is voltak kellemetlen szagok a jószágok körül, de ez valahogy más. *
- Igen, itt sok a ház és nagyobb a tömeg. Ami még fura kissé. * Magyarázza a vidéki fiú, az őt szokatlanul érintő tényezőket.
Rövidebb, vagy éppen hosszabb séta közben kicyit tudnak beszélgetni. Amikor pedig nem, akkor az ifjú csak élvezi a mutatós kíséretének látványát és társaságát. *
- Sokat gyakoroltam indulás előtt. Már bármelyik szalmabábot le tudom győzni. Nyugodt lehetsz mellettem ifjú hölgy, nem eshet bajod, amíg itt vagyok. * Mondja határozottan az ifjú zsoldos, akiben még él a verhetetlen kép önmagával szemben. *
- Hát, rendben. Nem mondom majd bent. * Ígéri meg ezt az egyszerű dolgot a vidéki fiú. *
- Nem olyan fontos. Ez csak egy név. Úgyis annak fontos igazán, aki adta neki. * Vonja meg a vállát Markondenten. Nem igazán érdekli a név, csak azért volt kíváncsi rá, hogy tudja kik lehetnek a név mögött. Az ugyanis sokat elárulhat azokról, akik a helyet üzemeltetik. Na meg azokról, akik ezt a helyet látogatják. *
- Ha nincs más hely, akkor igen. Nincs más lehetőségem. * Mondja nyugodt hangon a zsoldos. Aki, eldöntötte, hogy szerencsét próbál. Ehhez pedig tudta, hogy sok esetben majd a helyzethez kell alkalmazkodnia. Jelen esetben az egyetlen szálláshelyhez. *
- Nocsak, a végén kiderül, hogy te veted majd az ágyamat? Vagy mást dolgozol ott? * Kérdezi meglepetten a zsoldos. Lehet a véletlen segítség nem is önzetlen, hanem nagyon is üzleti. Ez már nem annyira szép fénybe teszi az ismeretségüket. Egy baráti ismeretség helyett, csak egy sokkal sivárabb üzleti kapcsolat szintjére került. Ami már kevésbé marasztaló helyzet. *
- A rendet védeni kell valakinek. Az nem olyan ostoba dolog. Ha nem lenne. Minden csak rabolt tárgy lenne, de senki nem akarna újat teremteni. Akkor pedig, hamar éhen halna a világ. * Jelenti ki a naiv világképét a fiú. Aki, nem rabolni indult el otthonról, hanem hogy egy hős lehessen. Közben pedig elérnek a Hét Varjú fogadó elé. Ekkor kap választ arra, hogy miért is van egy szép lány egy lerohadt, mocskos és bűzös világban. A válasz persze nem lepi meg. De persze, ez azt is jelzi, hogy ez a szempár nem ő és gyanítja nem is lesz soha az. *
- Ilyenek ez a csábos és gyönyörű szempárok. Megmérgezik a fejet és aztán egy fogadó előtt találják magukat. * Mondja Makaron, miközben Nelira szemei közé néz. Majd a fogadó ajtajára. Azonban, a mondandóm újra érdekes információt tartalmaznak, amit nem tud a zsoldos figyelmen kívül hagyni. *
- Miféle varázsitalok? Ezek nagyon érdekesen hangaznak ám. Gyanítom, akkor a tanulmányaid sem a szakács tudományáról szólnak. Hanem a mágiáról. Ezekről keveset tudok. Szeretném, ha erről mesélnél nekem. Ez kifejezeten hasznos tudásnak tűnik. * Mondja érdeklődve a vidéki zsoldos. Aki, mindent is tudni akar. Főleg azokról a dolgokról, amikkel szembe találhatja magát ebben a nem városnak nevezet kikötőben. *
* Markon nem tapossal el az ékszert ezért a belei bent maradnak a hasában. Ez már egy jó kezdet egy ismeretség megkezdésére. A dolgok a kezdeti nehézségek után már sokkal könnyebb mederben folynak. A férfi sokkal oldottabban beszél a lányhoz, akinek nem csak a szavait figyeli, hanem magát a testet is ami a hangokat képezi, annak minden domborulatával együtt. *
- Megnéznél egy ilyen helyet? * Lepi meg a vidéki fiút a lány nyíltsága. Hiszen, ez nem a erkölcsös hölgyek helye. Vajon Nelira mennyire van birtokában ennek az erkölcs nevű dolognak? Így első ránézésre, nem a tipikus toronyban lovagja után epekedő szűznek, aki életét az egyetlen szerelemnek áldozza. De persze, a szem tévedhet, még nem fossza meg ennek a lehetőségtől a lányt. Biztosan csak a látszat csal csupán. *
- Egy nagy város unalmas? * Mereng el Markondenten. *
- Ez pedig itt az izgalmas? * Kérdezi értetlenül az ifjú miközben séta közben majdnem rálép egy szekér taposta döglött patkányra, amit egyszerűen a bakancsa oldalával odébb rúg. *
- Milyen izgalmak vannak itt? * Kérdez vissza az ifjú zsoldos. *
- Mármint, azon túl, hogy egy rossz lépés miatt ki akarnak filézni? Mert eddig csak ennyit éreztem izgalmasnak. * Mondja kissé tárgyilagosan Markon. Nem igazán lát, komolyabb perspektívát a húgytól bűzlő utcákban. Habár otthon is voltak kellemetlen szagok a jószágok körül, de ez valahogy más. *
- Igen, itt sok a ház és nagyobb a tömeg. Ami még fura kissé. * Magyarázza a vidéki fiú, az őt szokatlanul érintő tényezőket.
Rövidebb, vagy éppen hosszabb séta közben kicyit tudnak beszélgetni. Amikor pedig nem, akkor az ifjú csak élvezi a mutatós kíséretének látványát és társaságát. *
- Sokat gyakoroltam indulás előtt. Már bármelyik szalmabábot le tudom győzni. Nyugodt lehetsz mellettem ifjú hölgy, nem eshet bajod, amíg itt vagyok. * Mondja határozottan az ifjú zsoldos, akiben még él a verhetetlen kép önmagával szemben. *
- Hát, rendben. Nem mondom majd bent. * Ígéri meg ezt az egyszerű dolgot a vidéki fiú. *
- Nem olyan fontos. Ez csak egy név. Úgyis annak fontos igazán, aki adta neki. * Vonja meg a vállát Markondenten. Nem igazán érdekli a név, csak azért volt kíváncsi rá, hogy tudja kik lehetnek a név mögött. Az ugyanis sokat elárulhat azokról, akik a helyet üzemeltetik. Na meg azokról, akik ezt a helyet látogatják. *
- Ha nincs más hely, akkor igen. Nincs más lehetőségem. * Mondja nyugodt hangon a zsoldos. Aki, eldöntötte, hogy szerencsét próbál. Ehhez pedig tudta, hogy sok esetben majd a helyzethez kell alkalmazkodnia. Jelen esetben az egyetlen szálláshelyhez. *
- Nocsak, a végén kiderül, hogy te veted majd az ágyamat? Vagy mást dolgozol ott? * Kérdezi meglepetten a zsoldos. Lehet a véletlen segítség nem is önzetlen, hanem nagyon is üzleti. Ez már nem annyira szép fénybe teszi az ismeretségüket. Egy baráti ismeretség helyett, csak egy sokkal sivárabb üzleti kapcsolat szintjére került. Ami már kevésbé marasztaló helyzet. *
- A rendet védeni kell valakinek. Az nem olyan ostoba dolog. Ha nem lenne. Minden csak rabolt tárgy lenne, de senki nem akarna újat teremteni. Akkor pedig, hamar éhen halna a világ. * Jelenti ki a naiv világképét a fiú. Aki, nem rabolni indult el otthonról, hanem hogy egy hős lehessen. Közben pedig elérnek a Hét Varjú fogadó elé. Ekkor kap választ arra, hogy miért is van egy szép lány egy lerohadt, mocskos és bűzös világban. A válasz persze nem lepi meg. De persze, ez azt is jelzi, hogy ez a szempár nem ő és gyanítja nem is lesz soha az. *
- Ilyenek ez a csábos és gyönyörű szempárok. Megmérgezik a fejet és aztán egy fogadó előtt találják magukat. * Mondja Makaron, miközben Nelira szemei közé néz. Majd a fogadó ajtajára. Azonban, a mondandóm újra érdekes információt tartalmaznak, amit nem tud a zsoldos figyelmen kívül hagyni. *
- Miféle varázsitalok? Ezek nagyon érdekesen hangaznak ám. Gyanítom, akkor a tanulmányaid sem a szakács tudományáról szólnak. Hanem a mágiáról. Ezekről keveset tudok. Szeretném, ha erről mesélnél nekem. Ez kifejezeten hasznos tudásnak tűnik. * Mondja érdeklődve a vidéki zsoldos. Aki, mindent is tudni akar. Főleg azokról a dolgokról, amikkel szembe találhatja magát ebben a nem városnak nevezet kikötőben. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 852-871