Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:16:26
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:16:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Terhes Társaság//
*Szúrós hunyorgás közepette dönti oldalra fejét, ahogy a Kapitány határozottan és módfelett pontosan céloz szavaival. Egy könnyed gyomros csupán, amiből seperc alatt felépül. A válasz pedig ott rejlik tekintetében, még ha akaratlanul is.
Nem felel, helyette követi a férfi iránymutatását a dokkok mentén állomásozó hajótestek felé, s kell néhány szívdobbanásnyi idő hozzá, hogy rájöjjön, mire is utal a tengerész. Mosolya szép lassan vigyorba húzódik immáron, hogy az álarc lehullott. Nem kárhoztatja a férfit, még meg is könnyebbül kissé lélekben, hogy végső soron igaza volt.
Azért meglepetésében felszalad szemöldöke a vakmerő ötletre. Nem tudja elsőre eldönteni, hogy a másik ismét a bolondját igyekszik járatni vele, vagy valóban ily nagy terveken forgatja elméjét.*
-Azt, amelyikkel a leggyorsabban elevickélhetünk. Mert a Vihar Fiai ott lesznek a kapitány úr seggében. *Ajkába harap, hogy megfékezze vihorászását. Képtelen ötlet, mégis felkelti kíváncsiságát. Talán ez a kapitány itt nem holmi közönséges szélhámos. Talán ért is valamihez. Kiderül.*
-Rég jártál a Kikötőben, hmm? *Fordul hátra válla felett, ahogy megindul a Lakónegyed irányába.*
-Ott kellemest aligha kapsz, de legalább szesz van mindenben bőven. A tervedről pedig... Beszéljünk inkább ott.
*Itt, a dokkok mentén, de még a Lakónegyed szűk kőutcáin is füle van a falnak. Nem bízhat az ember leánya vagy fia sem az utcakölykökben, sem az útszéli pillangóban. A Patkányok alaposan behálózták a várost.*
-Azért remélem, az öklöd legalább olyan gyorsan jár, mint a nyelved. *Pillant a férfira, igyekezvén megmérni, mennyire is lehet erejének teljében. Természetesen feltűnik neki, hogy a másik fegyvertelen. Legalábbis a kapitányi küllem ellenére nem lóg az oldaláról szablya.*
-A Rumosban sosem tudni... Hopla! *Ügyes mozdulattal kerül ki egy éjjeliedény tartalmát, melyet épp egy emeleti ablakból szórtak alá. Szokatlan érzés követ tudni a talpa alatt ennyi idő után. S ha már idő... Idejét sem tudja, mikor élhetett legutoljára valami bódító holmival... Az alkoholon felül. Titkon meri remélni, hogy újdonsült kompániája valamelyik zsebében rejlik valami izgalmas.*
-Honnét a fészkesből evett téged ide a fene? *Kérdi hirtelen, hátha többet megtudhat a férfiról, mielőtt asztaltársaságává avanzsálja.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 18:16:31
*Szúrós hunyorgás közepette dönti oldalra fejét, ahogy a Kapitány határozottan és módfelett pontosan céloz szavaival. Egy könnyed gyomros csupán, amiből seperc alatt felépül. A válasz pedig ott rejlik tekintetében, még ha akaratlanul is.
Nem felel, helyette követi a férfi iránymutatását a dokkok mentén állomásozó hajótestek felé, s kell néhány szívdobbanásnyi idő hozzá, hogy rájöjjön, mire is utal a tengerész. Mosolya szép lassan vigyorba húzódik immáron, hogy az álarc lehullott. Nem kárhoztatja a férfit, még meg is könnyebbül kissé lélekben, hogy végső soron igaza volt.
Azért meglepetésében felszalad szemöldöke a vakmerő ötletre. Nem tudja elsőre eldönteni, hogy a másik ismét a bolondját igyekszik járatni vele, vagy valóban ily nagy terveken forgatja elméjét.*
-Azt, amelyikkel a leggyorsabban elevickélhetünk. Mert a Vihar Fiai ott lesznek a kapitány úr seggében. *Ajkába harap, hogy megfékezze vihorászását. Képtelen ötlet, mégis felkelti kíváncsiságát. Talán ez a kapitány itt nem holmi közönséges szélhámos. Talán ért is valamihez. Kiderül.*
-Rég jártál a Kikötőben, hmm? *Fordul hátra válla felett, ahogy megindul a Lakónegyed irányába.*
-Ott kellemest aligha kapsz, de legalább szesz van mindenben bőven. A tervedről pedig... Beszéljünk inkább ott.
*Itt, a dokkok mentén, de még a Lakónegyed szűk kőutcáin is füle van a falnak. Nem bízhat az ember leánya vagy fia sem az utcakölykökben, sem az útszéli pillangóban. A Patkányok alaposan behálózták a várost.*
-Azért remélem, az öklöd legalább olyan gyorsan jár, mint a nyelved. *Pillant a férfira, igyekezvén megmérni, mennyire is lehet erejének teljében. Természetesen feltűnik neki, hogy a másik fegyvertelen. Legalábbis a kapitányi küllem ellenére nem lóg az oldaláról szablya.*
-A Rumosban sosem tudni... Hopla! *Ügyes mozdulattal kerül ki egy éjjeliedény tartalmát, melyet épp egy emeleti ablakból szórtak alá. Szokatlan érzés követ tudni a talpa alatt ennyi idő után. S ha már idő... Idejét sem tudja, mikor élhetett legutoljára valami bódító holmival... Az alkoholon felül. Titkon meri remélni, hogy újdonsült kompániája valamelyik zsebében rejlik valami izgalmas.*
-Honnét a fészkesből evett téged ide a fene? *Kérdi hirtelen, hátha többet megtudhat a férfiról, mielőtt asztaltársaságává avanzsálja.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.18 18:16:31
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-18 15:19:11
Üzenet elküldve: 2026-01-18 15:19:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* A Hét Varjú Taverna ajtaja végül bezárul mögötte, a zsoldos elindul a kikötő felé, ahol a leendő munkáját véli meglelni. Vagy ha nem, legalább megismeri a környéket és az abban rejlő lehetőségeket. Ha pedig nem lesz benne se lehetőség se munka, hát még mindig odébb állhat.
A lakónegyben, elég csak a sós párás levegőt követnie, ami majd a tengerhez vezeti Markondenten-t. Az út közben pedig nézelődik. Mindent próbál rögzíteni az elméjében, hogy még vissza tudjon találni a tavernába. Mert, ha estig nem találna szállást magának, jobb lesz oda visszatérnie. Elégedett volt a szobával, mindent tudott, amire éppen szüksége volt. Volt benne ágy.
Nem tudja pontosan, mennyi házat hagyott maga után, de végül elér egy pontra, ahol a házakat már a kikötő raktárak és boltok váltják. Végül, elér hát oda, ahova elindult. *
A lakónegyben, elég csak a sós párás levegőt követnie, ami majd a tengerhez vezeti Markondenten-t. Az út közben pedig nézelődik. Mindent próbál rögzíteni az elméjében, hogy még vissza tudjon találni a tavernába. Mert, ha estig nem találna szállást magának, jobb lesz oda visszatérnie. Elégedett volt a szobával, mindent tudott, amire éppen szüksége volt. Volt benne ágy.
Nem tudja pontosan, mennyi házat hagyott maga után, de végül elér egy pontra, ahol a házakat már a kikötő raktárak és boltok váltják. Végül, elér hát oda, ahova elindult. *
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-05 19:21:46
Üzenet elküldve: 2026-01-05 19:21:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*A fenyegetést hallva Norhelt már nem csak halkan horkant fel. Amikor Ravik hozzáteszi a feltételt, a zsoldos szélesen elvigyorodik, a fejét kissé oldalra billenti, mintha komolyan mérlegelné a kérdést.*
- Hát szoktam én olyat?
*A válasz nyájas, de az él benne marad, ahogy a mosoly is. A lépteit hozzáigazítja a nőéhez, és követi tovább, immár a kikötő zajosabb peremét maga mögött hagyva.
A Lakónegyed lassan bontakozik ki előttük. Előbb az apró, roskatag kalyibák tűnnek fel, majd a vályogházak, végül a sötét kőből emelt bérházak, amelyek egymásra torlódva, szinte fojtogatva szűkítik le az utcákat. A sikátorok kanyargósak, a kövezet hiányos, a szenny lustán csordogál a csatornák felé. A levegő nehéz, keveredik benne az állott víz, az emberi jelenlét és a főtt étel szaga. Norhelt tekintete végigjárja az erkélyeket, a nyitott ablakokat, a sarkokban meghúzódó alakokat.
Ahogy haladnak, a szeme megakad egy hiányos öltözékű örömlányon. A nő a falnak támaszkodva áll, mozdulataiban gyakorlott unalom. Norhelt tekintete udvariasnál jóval tovább időzik rajta, s ha nem lenne elég egyértelmű mire gondol, a vigyora is kiszélesedik, mielőtt Ravik irányába pillantana egy fél másodpercre, mintha csak ellenőrizné, mennyire érdemes tovább húzni a dolgot. Végül továbblép, de a jókedv ott marad az arcán.
Egy mellékutcából hirtelen tompa csattanások és rekedt kiabálás szűrődik ki. Norhelt automatikusan lassít, félrehúzódik annyira, hogy rálásson a jelenetre: két alak birkózik egymással, egy harmadik a földön hever, valaki nevet, valaki szitkozódik. A zsoldos megáll egy pillanatra, nézi, fejét enyhén oldalra döntve, mintha egy régi ismerőst látna viszont. Aztán vállat von, és Ravik után indul.*
- Teysus punnyadt pöcsére… *Morogja elégedetten.* - De hiányzott ez. Csak úgy zajlik itt az élet, kérem szépen.
*A fenyegetést hallva Norhelt már nem csak halkan horkant fel. Amikor Ravik hozzáteszi a feltételt, a zsoldos szélesen elvigyorodik, a fejét kissé oldalra billenti, mintha komolyan mérlegelné a kérdést.*
- Hát szoktam én olyat?
*A válasz nyájas, de az él benne marad, ahogy a mosoly is. A lépteit hozzáigazítja a nőéhez, és követi tovább, immár a kikötő zajosabb peremét maga mögött hagyva.
A Lakónegyed lassan bontakozik ki előttük. Előbb az apró, roskatag kalyibák tűnnek fel, majd a vályogházak, végül a sötét kőből emelt bérházak, amelyek egymásra torlódva, szinte fojtogatva szűkítik le az utcákat. A sikátorok kanyargósak, a kövezet hiányos, a szenny lustán csordogál a csatornák felé. A levegő nehéz, keveredik benne az állott víz, az emberi jelenlét és a főtt étel szaga. Norhelt tekintete végigjárja az erkélyeket, a nyitott ablakokat, a sarkokban meghúzódó alakokat.
Ahogy haladnak, a szeme megakad egy hiányos öltözékű örömlányon. A nő a falnak támaszkodva áll, mozdulataiban gyakorlott unalom. Norhelt tekintete udvariasnál jóval tovább időzik rajta, s ha nem lenne elég egyértelmű mire gondol, a vigyora is kiszélesedik, mielőtt Ravik irányába pillantana egy fél másodpercre, mintha csak ellenőrizné, mennyire érdemes tovább húzni a dolgot. Végül továbblép, de a jókedv ott marad az arcán.
Egy mellékutcából hirtelen tompa csattanások és rekedt kiabálás szűrődik ki. Norhelt automatikusan lassít, félrehúzódik annyira, hogy rálásson a jelenetre: két alak birkózik egymással, egy harmadik a földön hever, valaki nevet, valaki szitkozódik. A zsoldos megáll egy pillanatra, nézi, fejét enyhén oldalra döntve, mintha egy régi ismerőst látna viszont. Aztán vállat von, és Ravik után indul.*
- Teysus punnyadt pöcsére… *Morogja elégedetten.* - De hiányzott ez. Csak úgy zajlik itt az élet, kérem szépen.
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-21 10:38:20
Üzenet elküldve: 2025-12-21 10:38:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
*A fogadó kellemes melegéből kilépve újra felnyög. Szakadt köpenyében próbál elbújni a hideg elől, miközben csupasz lábai szinte azonnal átfagynak, ahogy a hideg talajra lép. Már most meg is bánta, hogy kijött. Talán látja ezt rajta az öreg gnóm is, mert megáll, és a köpenyét kezdi széttépni. Maavie először nem érti, hogy miért.*
- Hát… *Hebegi a kérdésre, s legszívesebben elhúzná a lábait, de azok nem mozdulnak, mintha a földbe gyökereztek volna. Meglenne rá az oka, hogy ne engedje meg a gnómnak bekötözni őket, de már mindegy. Az öreg a művelet közben felfedezheti a lány bokáin éktelenkedő rabláncok maradványait, a gondosan bezárt, itt-ott már rozsdásodó bilincskarikákat, melyekhez lánc ugyan már nem tartozik, de könyörtelenül hirdetik a fiatal lány múltját.*
- Köszönöm szépen, bácsi. Kedves magától. *Motyogja megilletődve, de közben hálásan sóhajt fel. Ugyan biztosan nem olyan meleg és kényelmes, mint egy bakancs, de a semminél valóban sokkal jobb. Már rögtön érezni kezdi a rögtönzött fásli melegét, és abban is van igazság, hogy üvegszilánkba lépni sem kellemes. Van már benne tapasztalata. Mondjuk a láb levágásával riogatni őt rossz ötlet, majdnem el is sírja magát miatta. Tudhatná az apó, hogy nem kedvtelésből jár mezítláb.*
- Menekültem. *Suttogja szinte a kérdésre.* Nem akartam, hogy újra bezárjanak. Azt gondoltam, hogy itt, a kikötőben majd nem találnak meg. *Most már tényleg minden mindegy, ezért megmutatja az öregnek, hogy a kezein és a nyakában is vannak bilincskarikák, melyeket eddig igyekezett ügyesen rejtegetni mindenki elől.*
- Majdnem megfagytam idekint, de rám talált a maga fajtársa. Ő vitt el abba a fogadóba, de aztán eltűnt. *Félrenéz hirtelen, és nem is szólal meg többet. Nem tudja, hogyan fog most vélekedni róla az öreg gnóm, de hazudni már nem lett volna értelme.*
*A fogadó kellemes melegéből kilépve újra felnyög. Szakadt köpenyében próbál elbújni a hideg elől, miközben csupasz lábai szinte azonnal átfagynak, ahogy a hideg talajra lép. Már most meg is bánta, hogy kijött. Talán látja ezt rajta az öreg gnóm is, mert megáll, és a köpenyét kezdi széttépni. Maavie először nem érti, hogy miért.*
- Hát… *Hebegi a kérdésre, s legszívesebben elhúzná a lábait, de azok nem mozdulnak, mintha a földbe gyökereztek volna. Meglenne rá az oka, hogy ne engedje meg a gnómnak bekötözni őket, de már mindegy. Az öreg a művelet közben felfedezheti a lány bokáin éktelenkedő rabláncok maradványait, a gondosan bezárt, itt-ott már rozsdásodó bilincskarikákat, melyekhez lánc ugyan már nem tartozik, de könyörtelenül hirdetik a fiatal lány múltját.*
- Köszönöm szépen, bácsi. Kedves magától. *Motyogja megilletődve, de közben hálásan sóhajt fel. Ugyan biztosan nem olyan meleg és kényelmes, mint egy bakancs, de a semminél valóban sokkal jobb. Már rögtön érezni kezdi a rögtönzött fásli melegét, és abban is van igazság, hogy üvegszilánkba lépni sem kellemes. Van már benne tapasztalata. Mondjuk a láb levágásával riogatni őt rossz ötlet, majdnem el is sírja magát miatta. Tudhatná az apó, hogy nem kedvtelésből jár mezítláb.*
- Menekültem. *Suttogja szinte a kérdésre.* Nem akartam, hogy újra bezárjanak. Azt gondoltam, hogy itt, a kikötőben majd nem találnak meg. *Most már tényleg minden mindegy, ezért megmutatja az öregnek, hogy a kezein és a nyakában is vannak bilincskarikák, melyeket eddig igyekezett ügyesen rejtegetni mindenki elől.*
- Majdnem megfagytam idekint, de rám talált a maga fajtársa. Ő vitt el abba a fogadóba, de aztán eltűnt. *Félrenéz hirtelen, és nem is szólal meg többet. Nem tudja, hogyan fog most vélekedni róla az öreg gnóm, de hazudni már nem lett volna értelme.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-20 20:07:38
Üzenet elküldve: 2025-12-20 20:07:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nincstelenek//
* A fogadó előtt az öreg gnóm megáll, és lepillant a csupasz lábakra. Láthatóan a korábbi szavakat elengedte a füle mellett, ez viszont nem hagyja nyugodni. Végül a köpenyét akasztja le a hátáról, és kezdi el gyakorlott mozdulatokkal széttépni. Az tépi így, aki kötszert szeretne belőle csinálni, de ilyen koszos, piszkos, és lyukacsos anyagból aligha lehetne. Mégis, dolga végeztével egész hosszú, és nagyjából egy zárt arasznyi széles anyagot fog a kezébe. *
- Megengeded? * Teszi fel a kérdést lehajolva, és ha a lány engedi, akkor gyors, gyakorlott mozdulatokkal kezdi el bekötözni a lábát, mintha csak fásli lenne a ruha, ami az előbb még köpeny volt. Ha hagyják, akkor ahogy az egyik lábbal végez, ott eltépi az anyagot, és a másik lábat is gyorsan bekötözi. *
- Cipőtől messze áll, és pocsolyába nem ajánlott lépni vele, de a kő hidegétől valamennyire véd. És így attól se kell tartanod, hogy üvegszilánkba lépsz. Amilyen mocsok van itt a kikötőben, ha felsérted valamivel a talpad, örülhetsz, ha nem kell térdből levágni. * Ad magyarázatot ha sikerrel járt a bekötözés, de ha nem engedi neki a lány, akkor ezzel a felvilágosítással próbálja meggyőzni, hogy engedje a lábához közel, hadd segítsen neki. Csak kétszer próbálkozik, ha mindkétszer elutasítás az osztályrésze, akkor viszont hagyja, hogy hadd jöjjön csupasz talppal. Csak azon tud segíteni, aki hagyja. *
- Hgoy kerültél a kikötőbe, lányom? * Teszi fel a kérdést menet közben. A köpeny nélkül láthatóan fázik a hideg széltől, de nem fél tőle, és tudja, hogy előbb utóbb talál majd valamit, amit magára teríthet. Mindig is így volt ez, már hosszú évtizedek óta. Nem tartja szégyenteljesnek a lopást, főleg olyankor, amikor azért szorul rá, mert valakin segíteni akart. Amennyiben a rögtönzött lábbeli végleges elutasításra került, a pólyát szépen feltekeri, és a zsebébe teszi. Alapos mosás, és kifőzés után még arra is alkalmas lesz, hogy sebet kötözzön be vele. Nem szeret pazarolni. *
* A fogadó előtt az öreg gnóm megáll, és lepillant a csupasz lábakra. Láthatóan a korábbi szavakat elengedte a füle mellett, ez viszont nem hagyja nyugodni. Végül a köpenyét akasztja le a hátáról, és kezdi el gyakorlott mozdulatokkal széttépni. Az tépi így, aki kötszert szeretne belőle csinálni, de ilyen koszos, piszkos, és lyukacsos anyagból aligha lehetne. Mégis, dolga végeztével egész hosszú, és nagyjából egy zárt arasznyi széles anyagot fog a kezébe. *
- Megengeded? * Teszi fel a kérdést lehajolva, és ha a lány engedi, akkor gyors, gyakorlott mozdulatokkal kezdi el bekötözni a lábát, mintha csak fásli lenne a ruha, ami az előbb még köpeny volt. Ha hagyják, akkor ahogy az egyik lábbal végez, ott eltépi az anyagot, és a másik lábat is gyorsan bekötözi. *
- Cipőtől messze áll, és pocsolyába nem ajánlott lépni vele, de a kő hidegétől valamennyire véd. És így attól se kell tartanod, hogy üvegszilánkba lépsz. Amilyen mocsok van itt a kikötőben, ha felsérted valamivel a talpad, örülhetsz, ha nem kell térdből levágni. * Ad magyarázatot ha sikerrel járt a bekötözés, de ha nem engedi neki a lány, akkor ezzel a felvilágosítással próbálja meggyőzni, hogy engedje a lábához közel, hadd segítsen neki. Csak kétszer próbálkozik, ha mindkétszer elutasítás az osztályrésze, akkor viszont hagyja, hogy hadd jöjjön csupasz talppal. Csak azon tud segíteni, aki hagyja. *
- Hgoy kerültél a kikötőbe, lányom? * Teszi fel a kérdést menet közben. A köpeny nélkül láthatóan fázik a hideg széltől, de nem fél tőle, és tudja, hogy előbb utóbb talál majd valamit, amit magára teríthet. Mindig is így volt ez, már hosszú évtizedek óta. Nem tartja szégyenteljesnek a lopást, főleg olyankor, amikor azért szorul rá, mert valakin segíteni akart. Amennyiben a rögtönzött lábbeli végleges elutasításra került, a pólyát szépen feltekeri, és a zsebébe teszi. Alapos mosás, és kifőzés után még arra is alkalmas lesz, hogy sebet kötözzön be vele. Nem szeret pazarolni. *
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-01 15:47:03
Üzenet elküldve: 2025-12-01 15:47:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vayshanna Krah'Elur//
* Yvon, aki jóval bátrabbnak és határozottabbnak próbálja magát beállítani, mint amilyen, nagyot nyel, miközben a válaszra vár. Szerencséjére nem szelik el se a torkát, se az erszényét. A mélységi tulajdonképpen egész barátságos választ ad, legalábbis a korábban felvázolt lehetőségek tükrében Yvonnak egy rossz szava sem lehet rá. Ennek úgy megörül, hogy egy pillanatig el is felejt válaszolni, aztán megint nagyot nyel, amikor eszébe jut, hogy talán még mindig életveszélyben van. Hebegve-habogva kezd bele. *
– Persze, hogyne, mármint… Magadfajtának…? * Kérdez vissza, végignézve a csuklyás nőn. Nem tudja pontosan, miféle munkát ajánlhatna egy ilyen alaknak. Az biztos, hogy nem hatköznapi munkát keres. Pedig a Hét Varjúban Tavernában biztos mindig szívesen látnának ügyes kezű felszolgálókat, szobalányokat – bár a sötételfek rossz hírneve miatt talán még oda se vennék fel. A gondolattól Yvon el is szomorodik kissé. Szörnyű lehet sötételfként élni. A szomorúság valószínűleg arcára is kiül, de még mielőtt halálra untatná a másikat, gyorsan vidám mosollyal leplezi, hogy nincs semmi ötlete. Szeme is felcsillan, amitől maga is úgy érzi, mintha remek ötlete támadt volna. Persze csak az időt húzza. *
– Hát hogyne! Természetesen mindig van munka az ilyen csinos hölgyek számára! * Ahogy ezeket a szavakat kimondja, rögtön rájön, hogy talán ez a megfogalmazás sem volt a legszerencsésebb. Gyorsan javítja is. *
– Mármint biztosan sok mindenhez értesz, hiszen látom, hogy szikrázik a szemedből az értelem, nem úgy, mint azoknak a bamba… * Úgy érzi, minden szóval egyre mélyebbre ássa a saját sírját, így egy ponton inkább csak elhallgat és valami olyat mond, ami őt is meglepi. *
– Ami azt illeti, épp üzlettársat keresek… Dolgozhatnál velem! Tíz százalék részesedést kapnál minden bevételből!
* Yvon, aki jóval bátrabbnak és határozottabbnak próbálja magát beállítani, mint amilyen, nagyot nyel, miközben a válaszra vár. Szerencséjére nem szelik el se a torkát, se az erszényét. A mélységi tulajdonképpen egész barátságos választ ad, legalábbis a korábban felvázolt lehetőségek tükrében Yvonnak egy rossz szava sem lehet rá. Ennek úgy megörül, hogy egy pillanatig el is felejt válaszolni, aztán megint nagyot nyel, amikor eszébe jut, hogy talán még mindig életveszélyben van. Hebegve-habogva kezd bele. *
– Persze, hogyne, mármint… Magadfajtának…? * Kérdez vissza, végignézve a csuklyás nőn. Nem tudja pontosan, miféle munkát ajánlhatna egy ilyen alaknak. Az biztos, hogy nem hatköznapi munkát keres. Pedig a Hét Varjúban Tavernában biztos mindig szívesen látnának ügyes kezű felszolgálókat, szobalányokat – bár a sötételfek rossz hírneve miatt talán még oda se vennék fel. A gondolattól Yvon el is szomorodik kissé. Szörnyű lehet sötételfként élni. A szomorúság valószínűleg arcára is kiül, de még mielőtt halálra untatná a másikat, gyorsan vidám mosollyal leplezi, hogy nincs semmi ötlete. Szeme is felcsillan, amitől maga is úgy érzi, mintha remek ötlete támadt volna. Persze csak az időt húzza. *
– Hát hogyne! Természetesen mindig van munka az ilyen csinos hölgyek számára! * Ahogy ezeket a szavakat kimondja, rögtön rájön, hogy talán ez a megfogalmazás sem volt a legszerencsésebb. Gyorsan javítja is. *
– Mármint biztosan sok mindenhez értesz, hiszen látom, hogy szikrázik a szemedből az értelem, nem úgy, mint azoknak a bamba… * Úgy érzi, minden szóval egyre mélyebbre ássa a saját sírját, így egy ponton inkább csak elhallgat és valami olyat mond, ami őt is meglepi. *
– Ami azt illeti, épp üzlettársat keresek… Dolgozhatnál velem! Tíz százalék részesedést kapnál minden bevételből!
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-23 21:48:10
Üzenet elküldve: 2025-11-23 21:48:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yvon Rëtkarakh//
~ A franc egye meg! ~ gondolja magában a sötételf nőstény, és ez a gondolat egészen addig az arcára is kiül, ameddig az előtte haladó fiú teljesen felé nem fordítja arcát. Ezután következik Vayshanna elkerekedett tekintete, amikor célpontja megszólal, és egy hirtelen bemutatkozással tartóztatja fel. Nos, bár lebukott, általában nem ilyen barátságos reakcióval találja magát szembe. *
- Szép...
* Vayshanna felelete résnyire nyitott, gyanakvó tekintettel, és igencsak komoly hangon zeng. Válaszával némi időt akar nyerni magának, miközben az előtte álló alakot fürkészi, akihez ezentúl már nevet is párosíthat: Yvon Rëtkarakh.
Minden bizonnyal rosszul mérte fel a helyzetet, és Yvon óvatosabb hasonszőrű társainál. Ki tudja, talán megjárta már egy párszor. Meg aztán a nőstény is arra a következtetésre jut, hogy nem ez volt élete legsikeresebb "bevetése". De talán még időben félbeszakadt. Elvégre gyanús külseje még nem ok semmilyen elfogásra, nem igaz? *
- Nos... Ha te vagy errefelé a "legnagyobb" kereskedő - kezdi válaszát kétkedve a sötételf, - akkor bizonyára tudod, hogy hol érdemes munka után kutakodni a magam fajtának.
Vayshanna borostyán szemei vészjóslóan csillognak a csuklya alatt. Erősen kételkedik benne, hogy az ifjú bármilyen hasznos tanáccsal tudna szolgálni, kérdése leginkább a gyanút hivatott elterelni az iménti esetlen próbálkozásáról. *
~ A franc egye meg! ~ gondolja magában a sötételf nőstény, és ez a gondolat egészen addig az arcára is kiül, ameddig az előtte haladó fiú teljesen felé nem fordítja arcát. Ezután következik Vayshanna elkerekedett tekintete, amikor célpontja megszólal, és egy hirtelen bemutatkozással tartóztatja fel. Nos, bár lebukott, általában nem ilyen barátságos reakcióval találja magát szembe. *
- Szép...
* Vayshanna felelete résnyire nyitott, gyanakvó tekintettel, és igencsak komoly hangon zeng. Válaszával némi időt akar nyerni magának, miközben az előtte álló alakot fürkészi, akihez ezentúl már nevet is párosíthat: Yvon Rëtkarakh.
Minden bizonnyal rosszul mérte fel a helyzetet, és Yvon óvatosabb hasonszőrű társainál. Ki tudja, talán megjárta már egy párszor. Meg aztán a nőstény is arra a következtetésre jut, hogy nem ez volt élete legsikeresebb "bevetése". De talán még időben félbeszakadt. Elvégre gyanús külseje még nem ok semmilyen elfogásra, nem igaz? *
- Nos... Ha te vagy errefelé a "legnagyobb" kereskedő - kezdi válaszát kétkedve a sötételf, - akkor bizonyára tudod, hogy hol érdemes munka után kutakodni a magam fajtának.
Vayshanna borostyán szemei vészjóslóan csillognak a csuklya alatt. Erősen kételkedik benne, hogy az ifjú bármilyen hasznos tanáccsal tudna szolgálni, kérdése leginkább a gyanút hivatott elterelni az iménti esetlen próbálkozásáról. *
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-19 13:01:54
Üzenet elküldve: 2025-11-19 13:01:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vayshanna Krah'Elur//
* Ahogy a halszagú utcákat járja, nem törődik túlzottan a környezetével, azonban a nem túl népes utcán mégis meghallja az egyre közeledő léptek hangját. Észreveszi, hogy egy nem épp barátságosnak tűnő csuklyás alak közelít felé. Persze nem tudhatja biztosan, de a tény, hogy a Kikötő nem a legbiztonságosabb hely, amit el tudna képzelni, óvatosságra vezérli. Ennyi pénz elherdálása után nincs a legjobb hangulatban. Már csak az kéne, hogy még ez a csuklyás alak is kirabolja. Félreáll, és kezét tőrére helyezi. Még nem biztos benne, hogy szükség lesz rá, de nem árt az elővigyázatosság. Vagy a megfélemlítés. Az igazság az, hogy Yvon nem az a harcos típus, legalábbis nem fegyverrel harcol. Erre maga is hamar rájön. El is veti az ötletét, hogy késpárbajba keveredjen a kikötő mocskos utcáin. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy dönt, elejét veszi az ügynek – teljes testével a mögötte érkező felé fordul és kitárja karjait. Bár a szeme alatti karikákból leolvasható a fáradtság, arcán viszont őszintének épp nem nevezhető, de a pillanat hevében talán meggyőző mosoly kerekedik. *
– Szép napunk van, nem igaz? H-hölgyem, hallotta már a legújabb híreket? Ugye nem tartom fel? Yvon Rëtkarakh vagyok, a környék legnagyobb kereskedője, bizonyára már ismeri a nevem. Biztosíthatom, hogy néhány aranyért cserébe mindent és bármit is megtudhat! Nos, csak az a kérdés, hogy mit akar tudni drága kegyed? * Csak remélni tudja, hogy mindezt sikerül végigmondania, mielőtt átszúrnák a torkát és kirabolnák. Talán a meglepetés ereje segít kilábalnia ebből a szituációból. A végén még jól is járhat vele akár. *
* Ahogy a halszagú utcákat járja, nem törődik túlzottan a környezetével, azonban a nem túl népes utcán mégis meghallja az egyre közeledő léptek hangját. Észreveszi, hogy egy nem épp barátságosnak tűnő csuklyás alak közelít felé. Persze nem tudhatja biztosan, de a tény, hogy a Kikötő nem a legbiztonságosabb hely, amit el tudna képzelni, óvatosságra vezérli. Ennyi pénz elherdálása után nincs a legjobb hangulatban. Már csak az kéne, hogy még ez a csuklyás alak is kirabolja. Félreáll, és kezét tőrére helyezi. Még nem biztos benne, hogy szükség lesz rá, de nem árt az elővigyázatosság. Vagy a megfélemlítés. Az igazság az, hogy Yvon nem az a harcos típus, legalábbis nem fegyverrel harcol. Erre maga is hamar rájön. El is veti az ötletét, hogy késpárbajba keveredjen a kikötő mocskos utcáin. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy dönt, elejét veszi az ügynek – teljes testével a mögötte érkező felé fordul és kitárja karjait. Bár a szeme alatti karikákból leolvasható a fáradtság, arcán viszont őszintének épp nem nevezhető, de a pillanat hevében talán meggyőző mosoly kerekedik. *
– Szép napunk van, nem igaz? H-hölgyem, hallotta már a legújabb híreket? Ugye nem tartom fel? Yvon Rëtkarakh vagyok, a környék legnagyobb kereskedője, bizonyára már ismeri a nevem. Biztosíthatom, hogy néhány aranyért cserébe mindent és bármit is megtudhat! Nos, csak az a kérdés, hogy mit akar tudni drága kegyed? * Csak remélni tudja, hogy mindezt sikerül végigmondania, mielőtt átszúrnák a torkát és kirabolnák. Talán a meglepetés ereje segít kilábalnia ebből a szituációból. A végén még jól is járhat vele akár. *
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-11 19:53:35
Üzenet elküldve: 2025-11-11 19:53:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Csuklyával fedett fejét lehorgasztva járja Arthenior Lakónegyedének utcáit. Néhány napja már a városban van, de ez még távoltól sem jelenti azt, hogy megszokta vagy alaposan megismerte volna. Bár anyja céllal indította útnak otthonról, ez a cél ebben a hatalmas városban kissé elhomályosult előtte. Ott lebeg ugyan lelki szemei előtt, mégsem bírja megragadni. Mindezidáig hallgatózott és figyelt, hogy felvegye a város ritmusát, és valóra válthassa az otthon tanultakat. Eddig nem sok sikerrel járt, de ez inkább az általános kedvetlenségének köszönhető. Na, meg annak, hogy idáig legtöbbször azon morfondírozott, hogy hogyan törje be néhány ordenáré férfi orrát, ami nem lendítené túlságosan előre terveit. Az ilyesfajta hírhedté válás igazán előnytelen lenne Vayshannának, akinek az árnyak közt van a helye.
Honvágytól és családjának hiányától szenved, miközben az idegen sokaság közelsége tovább mélyíti lelkében az utálat karmait. Azt mesélték Artheniorban élnek sötételfek, de mióta itt van eggyel sem találkozott. Nem mintha nagyon szóba akarna velük elegyedni, mert mégiscsak idegenek, de látványuk talán feledtetné honvágyát egy rövidke időre.
Gondolatait egy felé közeledő ló ritmusos léptei zavarják meg, amit a házak visszhangoznak. Mellette egy igencsak megviselt arcú ifjú lépked, akire Vayshanna a csuklya alól felfigyel. Van némi tapasztalata a szakmájában, így hát feltűnés nélkül igyekszik megközelíteni a fiút. *
Honvágytól és családjának hiányától szenved, miközben az idegen sokaság közelsége tovább mélyíti lelkében az utálat karmait. Azt mesélték Artheniorban élnek sötételfek, de mióta itt van eggyel sem találkozott. Nem mintha nagyon szóba akarna velük elegyedni, mert mégiscsak idegenek, de látványuk talán feledtetné honvágyát egy rövidke időre.
Gondolatait egy felé közeledő ló ritmusos léptei zavarják meg, amit a házak visszhangoznak. Mellette egy igencsak megviselt arcú ifjú lépked, akire Vayshanna a csuklya alól felfigyel. Van némi tapasztalata a szakmájában, így hát feltűnés nélkül igyekszik megközelíteni a fiút. *
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-11 15:34:43
Üzenet elküldve: 2025-11-11 15:34:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Fáradtan, bárgyú tekintettel sétál az utcán. Sárkányát – azaz csak Sárkány névre hallgató lovát – maga mellett vezeti. Sárkány felemelt fejjel követi fiatal gazdáját. Legalább benne még maradt büszkeség és némi kíváncsiság az új hellyel kapcsolatban.
A Hét Varjú tavernából jönnek, és Yvon rendkívül szégyelli magát a tegnap este miatt. Úgy emlékezett, hogy csak néhány kupica rumot ivott, illetve egy vacsorát kért magának, na meg a szobát – de a megmaradt pénze valahogy mégsem ezt támasztja alá. Mintha több száz aranyat vágott volna hozzá az elbűvölő csaposhoz. Talán így is van, talán álmában bejöttek a szobájába és kirabolták. Nem emlékszik ilyenre, és kár is lenne erre gyanakodni. Az ajtó zárva volt reggel, és annyira csak nem ütötte ki magát, hogy az egészet átaludja. Tehát mégis Nellirának adományozta a pénze jelentős hányadát. Emiatt fáj most a feje, na meg a másnaposság miatt. Persze maradt még így is egy kis vésztartaléka, de épp csak most érkezett a Kikötőbe, és ha nagy üzleteket akar kötni, ahhoz bizony nagy pénz kell. Vagy nagy arc. Ez utóbbiból általában nem szenved hiányt, de most olyan másnapos, hogy legszívesebben megfürödne a tengerben, hogy magához térjen. A hűvös idő és a sziklák miatt ez talán mégsem a legjobb ötlet, de majdcsak keres egy olyan részt, ahol kevésbé háborog a tenger, és fürdésre is alkalmas. Most azonban még csak a sós tengeri levegő illatát érzi, ami keveredik a lakónegyed szagaival. Szinte biztos benne, hogyha elkezdene keresni, találna legalább egy hullát valamelyik sikátorban, meg még ki tudja mit. A kikötő Sa'Tereth fennhatósága, ezért nem árt óvatosnak lenni.
Most azonban fényes nappal van, talán csak nem fognak rá, illetve rájuk támadni. Ha meg mégis, bármikor felugorhat Sárkány hátára és elvágtathat a biztonságot nyújtó… Fogadóhoz? Nos, igen. Yvonnak még nem jött jobb ötlete. Vagy a fogadó vagy az utca. Idővel szeretne egy házat kibérelni vagy akár meg is vásárolni, de ha mást nem, legalább egy kis raktárhelyiséget. Azonban egyelőre azt se tudja eldönteni, hol kezdjen bele mindebbe. Rengeteg dolga lenne, de valahogy el kell döntenie, hogy melyek a legfontosabbak. Ehhez segít neki most ez a séta. *
A Hét Varjú tavernából jönnek, és Yvon rendkívül szégyelli magát a tegnap este miatt. Úgy emlékezett, hogy csak néhány kupica rumot ivott, illetve egy vacsorát kért magának, na meg a szobát – de a megmaradt pénze valahogy mégsem ezt támasztja alá. Mintha több száz aranyat vágott volna hozzá az elbűvölő csaposhoz. Talán így is van, talán álmában bejöttek a szobájába és kirabolták. Nem emlékszik ilyenre, és kár is lenne erre gyanakodni. Az ajtó zárva volt reggel, és annyira csak nem ütötte ki magát, hogy az egészet átaludja. Tehát mégis Nellirának adományozta a pénze jelentős hányadát. Emiatt fáj most a feje, na meg a másnaposság miatt. Persze maradt még így is egy kis vésztartaléka, de épp csak most érkezett a Kikötőbe, és ha nagy üzleteket akar kötni, ahhoz bizony nagy pénz kell. Vagy nagy arc. Ez utóbbiból általában nem szenved hiányt, de most olyan másnapos, hogy legszívesebben megfürödne a tengerben, hogy magához térjen. A hűvös idő és a sziklák miatt ez talán mégsem a legjobb ötlet, de majdcsak keres egy olyan részt, ahol kevésbé háborog a tenger, és fürdésre is alkalmas. Most azonban még csak a sós tengeri levegő illatát érzi, ami keveredik a lakónegyed szagaival. Szinte biztos benne, hogyha elkezdene keresni, találna legalább egy hullát valamelyik sikátorban, meg még ki tudja mit. A kikötő Sa'Tereth fennhatósága, ezért nem árt óvatosnak lenni.
Most azonban fényes nappal van, talán csak nem fognak rá, illetve rájuk támadni. Ha meg mégis, bármikor felugorhat Sárkány hátára és elvágtathat a biztonságot nyújtó… Fogadóhoz? Nos, igen. Yvonnak még nem jött jobb ötlete. Vagy a fogadó vagy az utca. Idővel szeretne egy házat kibérelni vagy akár meg is vásárolni, de ha mást nem, legalább egy kis raktárhelyiséget. Azonban egyelőre azt se tudja eldönteni, hol kezdjen bele mindebbe. Rengeteg dolga lenne, de valahogy el kell döntenie, hogy melyek a legfontosabbak. Ehhez segít neki most ez a séta. *
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-01 10:59:47
Üzenet elküldve: 2025-11-01 10:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Csecsebecse//
* Markon nem tapossal el az ékszert ezért a belei bent maradnak a hasában. Ez már egy jó kezdet egy ismeretség megkezdésére. A dolgok a kezdeti nehézségek után már sokkal könnyebb mederben folynak. A férfi sokkal oldottabban beszél a lányhoz, akinek nem csak a szavait figyeli, hanem magát a testet is ami a hangokat képezi, annak minden domborulatával együtt. *
- Megnéznél egy ilyen helyet? * Lepi meg a vidéki fiút a lány nyíltsága. Hiszen, ez nem a erkölcsös hölgyek helye. Vajon Nelira mennyire van birtokában ennek az erkölcs nevű dolognak? Így első ránézésre, nem a tipikus toronyban lovagja után epekedő szűznek, aki életét az egyetlen szerelemnek áldozza. De persze, a szem tévedhet, még nem fossza meg ennek a lehetőségtől a lányt. Biztosan csak a látszat csal csupán. *
- Egy nagy város unalmas? * Mereng el Markondenten. *
- Ez pedig itt az izgalmas? * Kérdezi értetlenül az ifjú miközben séta közben majdnem rálép egy szekér taposta döglött patkányra, amit egyszerűen a bakancsa oldalával odébb rúg. *
- Milyen izgalmak vannak itt? * Kérdez vissza az ifjú zsoldos. *
- Mármint, azon túl, hogy egy rossz lépés miatt ki akarnak filézni? Mert eddig csak ennyit éreztem izgalmasnak. * Mondja kissé tárgyilagosan Markon. Nem igazán lát, komolyabb perspektívát a húgytól bűzlő utcákban. Habár otthon is voltak kellemetlen szagok a jószágok körül, de ez valahogy más. *
- Igen, itt sok a ház és nagyobb a tömeg. Ami még fura kissé. * Magyarázza a vidéki fiú, az őt szokatlanul érintő tényezőket.
Rövidebb, vagy éppen hosszabb séta közben kicyit tudnak beszélgetni. Amikor pedig nem, akkor az ifjú csak élvezi a mutatós kíséretének látványát és társaságát. *
- Sokat gyakoroltam indulás előtt. Már bármelyik szalmabábot le tudom győzni. Nyugodt lehetsz mellettem ifjú hölgy, nem eshet bajod, amíg itt vagyok. * Mondja határozottan az ifjú zsoldos, akiben még él a verhetetlen kép önmagával szemben. *
- Hát, rendben. Nem mondom majd bent. * Ígéri meg ezt az egyszerű dolgot a vidéki fiú. *
- Nem olyan fontos. Ez csak egy név. Úgyis annak fontos igazán, aki adta neki. * Vonja meg a vállát Markondenten. Nem igazán érdekli a név, csak azért volt kíváncsi rá, hogy tudja kik lehetnek a név mögött. Az ugyanis sokat elárulhat azokról, akik a helyet üzemeltetik. Na meg azokról, akik ezt a helyet látogatják. *
- Ha nincs más hely, akkor igen. Nincs más lehetőségem. * Mondja nyugodt hangon a zsoldos. Aki, eldöntötte, hogy szerencsét próbál. Ehhez pedig tudta, hogy sok esetben majd a helyzethez kell alkalmazkodnia. Jelen esetben az egyetlen szálláshelyhez. *
- Nocsak, a végén kiderül, hogy te veted majd az ágyamat? Vagy mást dolgozol ott? * Kérdezi meglepetten a zsoldos. Lehet a véletlen segítség nem is önzetlen, hanem nagyon is üzleti. Ez már nem annyira szép fénybe teszi az ismeretségüket. Egy baráti ismeretség helyett, csak egy sokkal sivárabb üzleti kapcsolat szintjére került. Ami már kevésbé marasztaló helyzet. *
- A rendet védeni kell valakinek. Az nem olyan ostoba dolog. Ha nem lenne. Minden csak rabolt tárgy lenne, de senki nem akarna újat teremteni. Akkor pedig, hamar éhen halna a világ. * Jelenti ki a naiv világképét a fiú. Aki, nem rabolni indult el otthonról, hanem hogy egy hős lehessen. Közben pedig elérnek a Hét Varjú fogadó elé. Ekkor kap választ arra, hogy miért is van egy szép lány egy lerohadt, mocskos és bűzös világban. A válasz persze nem lepi meg. De persze, ez azt is jelzi, hogy ez a szempár nem ő és gyanítja nem is lesz soha az. *
- Ilyenek ez a csábos és gyönyörű szempárok. Megmérgezik a fejet és aztán egy fogadó előtt találják magukat. * Mondja Makaron, miközben Nelira szemei közé néz. Majd a fogadó ajtajára. Azonban, a mondandóm újra érdekes információt tartalmaznak, amit nem tud a zsoldos figyelmen kívül hagyni. *
- Miféle varázsitalok? Ezek nagyon érdekesen hangaznak ám. Gyanítom, akkor a tanulmányaid sem a szakács tudományáról szólnak. Hanem a mágiáról. Ezekről keveset tudok. Szeretném, ha erről mesélnél nekem. Ez kifejezeten hasznos tudásnak tűnik. * Mondja érdeklődve a vidéki zsoldos. Aki, mindent is tudni akar. Főleg azokról a dolgokról, amikkel szembe találhatja magát ebben a nem városnak nevezet kikötőben. *
* Markon nem tapossal el az ékszert ezért a belei bent maradnak a hasában. Ez már egy jó kezdet egy ismeretség megkezdésére. A dolgok a kezdeti nehézségek után már sokkal könnyebb mederben folynak. A férfi sokkal oldottabban beszél a lányhoz, akinek nem csak a szavait figyeli, hanem magát a testet is ami a hangokat képezi, annak minden domborulatával együtt. *
- Megnéznél egy ilyen helyet? * Lepi meg a vidéki fiút a lány nyíltsága. Hiszen, ez nem a erkölcsös hölgyek helye. Vajon Nelira mennyire van birtokában ennek az erkölcs nevű dolognak? Így első ránézésre, nem a tipikus toronyban lovagja után epekedő szűznek, aki életét az egyetlen szerelemnek áldozza. De persze, a szem tévedhet, még nem fossza meg ennek a lehetőségtől a lányt. Biztosan csak a látszat csal csupán. *
- Egy nagy város unalmas? * Mereng el Markondenten. *
- Ez pedig itt az izgalmas? * Kérdezi értetlenül az ifjú miközben séta közben majdnem rálép egy szekér taposta döglött patkányra, amit egyszerűen a bakancsa oldalával odébb rúg. *
- Milyen izgalmak vannak itt? * Kérdez vissza az ifjú zsoldos. *
- Mármint, azon túl, hogy egy rossz lépés miatt ki akarnak filézni? Mert eddig csak ennyit éreztem izgalmasnak. * Mondja kissé tárgyilagosan Markon. Nem igazán lát, komolyabb perspektívát a húgytól bűzlő utcákban. Habár otthon is voltak kellemetlen szagok a jószágok körül, de ez valahogy más. *
- Igen, itt sok a ház és nagyobb a tömeg. Ami még fura kissé. * Magyarázza a vidéki fiú, az őt szokatlanul érintő tényezőket.
Rövidebb, vagy éppen hosszabb séta közben kicyit tudnak beszélgetni. Amikor pedig nem, akkor az ifjú csak élvezi a mutatós kíséretének látványát és társaságát. *
- Sokat gyakoroltam indulás előtt. Már bármelyik szalmabábot le tudom győzni. Nyugodt lehetsz mellettem ifjú hölgy, nem eshet bajod, amíg itt vagyok. * Mondja határozottan az ifjú zsoldos, akiben még él a verhetetlen kép önmagával szemben. *
- Hát, rendben. Nem mondom majd bent. * Ígéri meg ezt az egyszerű dolgot a vidéki fiú. *
- Nem olyan fontos. Ez csak egy név. Úgyis annak fontos igazán, aki adta neki. * Vonja meg a vállát Markondenten. Nem igazán érdekli a név, csak azért volt kíváncsi rá, hogy tudja kik lehetnek a név mögött. Az ugyanis sokat elárulhat azokról, akik a helyet üzemeltetik. Na meg azokról, akik ezt a helyet látogatják. *
- Ha nincs más hely, akkor igen. Nincs más lehetőségem. * Mondja nyugodt hangon a zsoldos. Aki, eldöntötte, hogy szerencsét próbál. Ehhez pedig tudta, hogy sok esetben majd a helyzethez kell alkalmazkodnia. Jelen esetben az egyetlen szálláshelyhez. *
- Nocsak, a végén kiderül, hogy te veted majd az ágyamat? Vagy mást dolgozol ott? * Kérdezi meglepetten a zsoldos. Lehet a véletlen segítség nem is önzetlen, hanem nagyon is üzleti. Ez már nem annyira szép fénybe teszi az ismeretségüket. Egy baráti ismeretség helyett, csak egy sokkal sivárabb üzleti kapcsolat szintjére került. Ami már kevésbé marasztaló helyzet. *
- A rendet védeni kell valakinek. Az nem olyan ostoba dolog. Ha nem lenne. Minden csak rabolt tárgy lenne, de senki nem akarna újat teremteni. Akkor pedig, hamar éhen halna a világ. * Jelenti ki a naiv világképét a fiú. Aki, nem rabolni indult el otthonról, hanem hogy egy hős lehessen. Közben pedig elérnek a Hét Varjú fogadó elé. Ekkor kap választ arra, hogy miért is van egy szép lány egy lerohadt, mocskos és bűzös világban. A válasz persze nem lepi meg. De persze, ez azt is jelzi, hogy ez a szempár nem ő és gyanítja nem is lesz soha az. *
- Ilyenek ez a csábos és gyönyörű szempárok. Megmérgezik a fejet és aztán egy fogadó előtt találják magukat. * Mondja Makaron, miközben Nelira szemei közé néz. Majd a fogadó ajtajára. Azonban, a mondandóm újra érdekes információt tartalmaznak, amit nem tud a zsoldos figyelmen kívül hagyni. *
- Miféle varázsitalok? Ezek nagyon érdekesen hangaznak ám. Gyanítom, akkor a tanulmányaid sem a szakács tudományáról szólnak. Hanem a mágiáról. Ezekről keveset tudok. Szeretném, ha erről mesélnél nekem. Ez kifejezeten hasznos tudásnak tűnik. * Mondja érdeklődve a vidéki zsoldos. Aki, mindent is tudni akar. Főleg azokról a dolgokról, amikkel szembe találhatja magát ebben a nem városnak nevezet kikötőben. *
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-11-01 09:12:56
Üzenet elküldve: 2025-11-01 09:12:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csecsebecse//
*Nelira szavai, ha nem figyel oda rájuk, valóban megbotránkoztatóak, de sokakat kárpótol a smaragdpillantás, ami mintha mindig éhesen csillanna. Persze ezzel csak túlél, így tanulta meg, így ér el mindig mindent és feledteti el, hogy valójában mennyire tébolyult is néha. Az ifjú nem bántotta az ékszerét, sőt mi több, legelteti a kellemes idomokon a szemét, így már nem tart tőle. Amúgyis elintézte volna, ha nem tőrrel, akkor mágiával. Humora is van Markonnak, a pikkelyvértet és a filézést egybegyúrva nem is tud rajta nem kacarászni. *
- Jó-jó, tényleg mindenki megbámul… na de valahol a Lakónegyeden túl van, azt mondják, még nem voltam ott. Majd megnézem! *Még képes lenne és fizetne is, hogy kegyekben részesítsék, csak kutató jelleggel. Ugyanis ő is szajhának állt volna, ha nem győzött volna a józan esze anno. Még fordulhat a kocka, ha nem jönnek be a számításai.*
- Igen, arra van Arthenior, de unalmas egy idő után. *Legyint. Persze nem unalmas, csak már rezgett a léc, hogy idejekorán bebörtönzik, főleg, ha rossz városőrrel hetyeg.*
- Itt nem túl szép, de izgalmasabb. *Ezt alátámasztani ugyan nem tudná, benne is az újdonság varázsa dolgozik.* - Hát, akkor neked tényleg minden városnak tűnik. *Kacag fel újra, s meg sem áll, hogy tárlatvezetés nélkül bár, de végigszánkázzanak a Lakónegyeden, ahol láthatja a másik, hogy valóban akadnak igencsak lepusztult házak, s a legtöbb helyen még kövezett utak sincsenek, na meg a szenny folyik. Néhány döglött patkányon is át kell lépni, na de végre köves útra is rátérhetnek.* - Ne aggódj, nem rossz hely ez, de azért oda kell figyelni. Bár, ha jól bánsz a karddal, talán megúszod. *Vonja meg a vállát, s igyekszik a Hét Varjú felé, a másikat karonfogva. A nevet illetően meg sem rezzen, elrontotta, hát volt már ilyen.*
- Ó, ezt majd ott bent ne mondd ki hangosan. *Nem mintha tudná a hely nevének eredetét. Majd Haldriantól megkérdi, ő úgyis okosabb, na meg akkor lesz alkalma fecsegni vele.* - Nem tudom, most érkeztem én is, nem olyan rég. De feltétlenül pótlom e hiányosságot és ha majd újra látlak, elmesélem. Gondolom úgysem tudsz jobbat, mint itt megszállni napokra. Úgyhogy lesz alkalmunk. *Ő már elrendezte fejben Markon sorait, majd szépen eltanyázik a Varjúban és hozza neki az aranyat.* - Ott dolgozok ugyanis. *Mondja büszkén, mert hát neki legalább van munkája.*
- Biztos akad valami munka neked is errefelé. Rakományt védeni, vagy ilyesmi. Ha nem tetszik és nem metszik el a torkod, hát ott a város is. De városőrnek ne állj. Azok mind ostobák. *Peregnek is a képek lelki szemei előtt, hogyan vezette meg egyiket-másikat közülük. Közben a Taverna elé érnek, de még nem nyit be.*
- Idecsábítottak. Egy gyönyörű szempár. *Harap bele ajkába, mintha csak álmodozna Relaelről.* - Keresek elég aranyat, hogy tanulhassak és még abba sem kötnek bele, hogy hogyan készítem a varázsitalaim. *Persze nem fejti ki, hogy inkább a mérgekkel szeret foglalkozni és senki nem varrja be érte, ha ki is próbálja őket.*
*Nelira szavai, ha nem figyel oda rájuk, valóban megbotránkoztatóak, de sokakat kárpótol a smaragdpillantás, ami mintha mindig éhesen csillanna. Persze ezzel csak túlél, így tanulta meg, így ér el mindig mindent és feledteti el, hogy valójában mennyire tébolyult is néha. Az ifjú nem bántotta az ékszerét, sőt mi több, legelteti a kellemes idomokon a szemét, így már nem tart tőle. Amúgyis elintézte volna, ha nem tőrrel, akkor mágiával. Humora is van Markonnak, a pikkelyvértet és a filézést egybegyúrva nem is tud rajta nem kacarászni. *
- Jó-jó, tényleg mindenki megbámul… na de valahol a Lakónegyeden túl van, azt mondják, még nem voltam ott. Majd megnézem! *Még képes lenne és fizetne is, hogy kegyekben részesítsék, csak kutató jelleggel. Ugyanis ő is szajhának állt volna, ha nem győzött volna a józan esze anno. Még fordulhat a kocka, ha nem jönnek be a számításai.*
- Igen, arra van Arthenior, de unalmas egy idő után. *Legyint. Persze nem unalmas, csak már rezgett a léc, hogy idejekorán bebörtönzik, főleg, ha rossz városőrrel hetyeg.*
- Itt nem túl szép, de izgalmasabb. *Ezt alátámasztani ugyan nem tudná, benne is az újdonság varázsa dolgozik.* - Hát, akkor neked tényleg minden városnak tűnik. *Kacag fel újra, s meg sem áll, hogy tárlatvezetés nélkül bár, de végigszánkázzanak a Lakónegyeden, ahol láthatja a másik, hogy valóban akadnak igencsak lepusztult házak, s a legtöbb helyen még kövezett utak sincsenek, na meg a szenny folyik. Néhány döglött patkányon is át kell lépni, na de végre köves útra is rátérhetnek.* - Ne aggódj, nem rossz hely ez, de azért oda kell figyelni. Bár, ha jól bánsz a karddal, talán megúszod. *Vonja meg a vállát, s igyekszik a Hét Varjú felé, a másikat karonfogva. A nevet illetően meg sem rezzen, elrontotta, hát volt már ilyen.*
- Ó, ezt majd ott bent ne mondd ki hangosan. *Nem mintha tudná a hely nevének eredetét. Majd Haldriantól megkérdi, ő úgyis okosabb, na meg akkor lesz alkalma fecsegni vele.* - Nem tudom, most érkeztem én is, nem olyan rég. De feltétlenül pótlom e hiányosságot és ha majd újra látlak, elmesélem. Gondolom úgysem tudsz jobbat, mint itt megszállni napokra. Úgyhogy lesz alkalmunk. *Ő már elrendezte fejben Markon sorait, majd szépen eltanyázik a Varjúban és hozza neki az aranyat.* - Ott dolgozok ugyanis. *Mondja büszkén, mert hát neki legalább van munkája.*
- Biztos akad valami munka neked is errefelé. Rakományt védeni, vagy ilyesmi. Ha nem tetszik és nem metszik el a torkod, hát ott a város is. De városőrnek ne állj. Azok mind ostobák. *Peregnek is a képek lelki szemei előtt, hogyan vezette meg egyiket-másikat közülük. Közben a Taverna elé érnek, de még nem nyit be.*
- Idecsábítottak. Egy gyönyörű szempár. *Harap bele ajkába, mintha csak álmodozna Relaelről.* - Keresek elég aranyat, hogy tanulhassak és még abba sem kötnek bele, hogy hogyan készítem a varázsitalaim. *Persze nem fejti ki, hogy inkább a mérgekkel szeret foglalkozni és senki nem varrja be érte, ha ki is próbálja őket.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-10 20:14:12
Üzenet elküldve: 2025-10-10 20:14:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Várja a választ, de az nem érkezik. Ez már ismerősebb, ez már valahogy otthonosabb. Ebben a házban már csak így megy és ha meg is válik tőle hamarosan, utolsó emlékképek egyikének éppen megfelelő, hogy idehozta azt, akit eddig nélkülöznie kellett. Úgy babrált ki vele is az élet, ahogyan azt senkinek nem kívánható, s ha kiderül, hogy nem vére is úgy tudna rá tekinteni emiatt. Talán. A köd maga előtt ezt mondatja vele, de fogalma sem lehet róla, hogy mi uralkodik majd el rajta holnap. Dac, düh, vagy csak közönnyel az arcán rángatja maga után a Szántókig a fiút. Mert el nem fogja kergetni.
Már nincs mi izzon a pipában, a fekete koszt lustán ütögeti ki belőle az asztalon lévő cseréptálra. Ha koccan is, nem olyan hangos, hogy Samyrn felkelhessen rá. Már egy jó ideje hallgatja az egyenletes légzést és még mindig nem tudja idegesíteni, hogy idegen hang szuszog. Hogy van egyáltalán bent hang, ami nem tőle származik. Megingatja a fejét, ma már nem tudna dűlőre jutni semmivel. Még egy jókora hasábot tesz a tűzre, majd az ágyhoz sétál. Csak egy pillantásnyi ellenőrzés a takaró alatt pőrén kiterült kölyökre.
Ő maga is elfekszik, tisztes távra húzódva tőle. Hogy nemrég vállára hajtotta a fejét talán annyi ital után nem bosszantotta, de ha hasonlóra ébredne, a párnája alatt pihenő tőre félő, hogy felkarcolná azt a nyeszlett testet. Jobb volna onnan eltenni, de ennyire még ő sem bízik meg senkiben. Az álom valahogy mégis elnyomja…*
//Füstös//
*Várja a választ, de az nem érkezik. Ez már ismerősebb, ez már valahogy otthonosabb. Ebben a házban már csak így megy és ha meg is válik tőle hamarosan, utolsó emlékképek egyikének éppen megfelelő, hogy idehozta azt, akit eddig nélkülöznie kellett. Úgy babrált ki vele is az élet, ahogyan azt senkinek nem kívánható, s ha kiderül, hogy nem vére is úgy tudna rá tekinteni emiatt. Talán. A köd maga előtt ezt mondatja vele, de fogalma sem lehet róla, hogy mi uralkodik majd el rajta holnap. Dac, düh, vagy csak közönnyel az arcán rángatja maga után a Szántókig a fiút. Mert el nem fogja kergetni.
Már nincs mi izzon a pipában, a fekete koszt lustán ütögeti ki belőle az asztalon lévő cseréptálra. Ha koccan is, nem olyan hangos, hogy Samyrn felkelhessen rá. Már egy jó ideje hallgatja az egyenletes légzést és még mindig nem tudja idegesíteni, hogy idegen hang szuszog. Hogy van egyáltalán bent hang, ami nem tőle származik. Megingatja a fejét, ma már nem tudna dűlőre jutni semmivel. Még egy jókora hasábot tesz a tűzre, majd az ágyhoz sétál. Csak egy pillantásnyi ellenőrzés a takaró alatt pőrén kiterült kölyökre.
Ő maga is elfekszik, tisztes távra húzódva tőle. Hogy nemrég vállára hajtotta a fejét talán annyi ital után nem bosszantotta, de ha hasonlóra ébredne, a párnája alatt pihenő tőre félő, hogy felkarcolná azt a nyeszlett testet. Jobb volna onnan eltenni, de ennyire még ő sem bízik meg senkiben. Az álom valahogy mégis elnyomja…*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-05 11:22:48
Üzenet elküldve: 2025-10-05 11:22:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Megborzong, amikor magán érzi a vizsgató tekintetet, de vágy jelei nem jelentkeznek. Kellemetlen ez, apróbbnak érzi magát tőle, és mintha jobban fázna is, pedig a tűz melege itt is eléri őket. Libabőr szalad végig rajta, de tűri, nem húzza magára a takarót. Ő maga nem vizslatja hasonlóan a másikat, pedig elismeri magában, hogy szép teremtés, és lenne rajta mit nézni. Mégse érzi magában már évek óta a vágyat, hogy valakit intim módon öleljen, hiányzik belőle az a kényszeres szaporodási vágy, ami a férfiakra annyira jellemző. Talán közrejátszik ebben fajának sajátossága, de sokkal inkább érzi úgy, hogy az elmúlt évek lelki traumái ölték ki belőle teljes mértékben. Megijed a gondolatra, hogy valaki megcsókolja, undort kelt benne a lehetőség, hogy valami a férfisságához érhet, de a túlélési ösztön mindennél erősebben dolgozik benne, ezért fekszik még mindig itt.
És minden belsőséges, szexuális pillanatnál többet jelent számára az, amikor átnyújtják neki a rajzot. Meglepetten pislog, miközben elveszi a papírt remegő kezekkel. Nem nagy dolog, de mégis egy önzetlennek tűnő ajándék. Lényének egy része azt hangoztatja, hogy ez is csak egyfajta fizetség, amivel szolgálatait akarják megvenni, de most elzárja ezt a hangot jó mélyen, mert őszintén hinni akarja, hogy ezt most tényleg mindenféle kényszer nélkül kapja. Kicsit elhomályosul a látása, de hamar kipislogja a gyengeség jeleit. Nem gördül le az arcán semmi, csak a szívéről egy kő, apró kavics, de ennyivel is könnyebb neki most az élet. *
- Gyönyörűen beszélsz a vásznon keresztül. * Nyögi rekedtes hangon, és elfordul, hogy maga mellett biztonságba helyezze a kapott papirost. Nem akarja, hogy meggyűrődjön, vagy véletlenül rátegyen bármit, olyan helyet keres, ahol reggel még mindig ugyan ilyen állapotban leli. Pedig tudja, hogy össze kell majd egyszer hajtja, hogy zsebre tehesse, de egyelőre ez a gondolat várat magára. Csak nézi ott, ahogy a tűz fénye megfesti, az ágyról lelógó szemmel nézi a szemet, ami visszapillant rá. Egy pillanatra olyat érez, amit már régóta nem volt része megtapasztalni. Nem meri elismerni, mert fél, hogy akkor elmúlik. De ő most egy picit boldog. Betakarózik, nem mutogatja magát többé. A pipa felajánlására nem mozdul, és nem mond semmit, csak a szemet figyeli, egészen addig, amíg szemhéja el nem kezdenek elnehezedni. Ha Caelril hagyja, akkor így alszik el. *
//Füstös//
* Megborzong, amikor magán érzi a vizsgató tekintetet, de vágy jelei nem jelentkeznek. Kellemetlen ez, apróbbnak érzi magát tőle, és mintha jobban fázna is, pedig a tűz melege itt is eléri őket. Libabőr szalad végig rajta, de tűri, nem húzza magára a takarót. Ő maga nem vizslatja hasonlóan a másikat, pedig elismeri magában, hogy szép teremtés, és lenne rajta mit nézni. Mégse érzi magában már évek óta a vágyat, hogy valakit intim módon öleljen, hiányzik belőle az a kényszeres szaporodási vágy, ami a férfiakra annyira jellemző. Talán közrejátszik ebben fajának sajátossága, de sokkal inkább érzi úgy, hogy az elmúlt évek lelki traumái ölték ki belőle teljes mértékben. Megijed a gondolatra, hogy valaki megcsókolja, undort kelt benne a lehetőség, hogy valami a férfisságához érhet, de a túlélési ösztön mindennél erősebben dolgozik benne, ezért fekszik még mindig itt.
És minden belsőséges, szexuális pillanatnál többet jelent számára az, amikor átnyújtják neki a rajzot. Meglepetten pislog, miközben elveszi a papírt remegő kezekkel. Nem nagy dolog, de mégis egy önzetlennek tűnő ajándék. Lényének egy része azt hangoztatja, hogy ez is csak egyfajta fizetség, amivel szolgálatait akarják megvenni, de most elzárja ezt a hangot jó mélyen, mert őszintén hinni akarja, hogy ezt most tényleg mindenféle kényszer nélkül kapja. Kicsit elhomályosul a látása, de hamar kipislogja a gyengeség jeleit. Nem gördül le az arcán semmi, csak a szívéről egy kő, apró kavics, de ennyivel is könnyebb neki most az élet. *
- Gyönyörűen beszélsz a vásznon keresztül. * Nyögi rekedtes hangon, és elfordul, hogy maga mellett biztonságba helyezze a kapott papirost. Nem akarja, hogy meggyűrődjön, vagy véletlenül rátegyen bármit, olyan helyet keres, ahol reggel még mindig ugyan ilyen állapotban leli. Pedig tudja, hogy össze kell majd egyszer hajtja, hogy zsebre tehesse, de egyelőre ez a gondolat várat magára. Csak nézi ott, ahogy a tűz fénye megfesti, az ágyról lelógó szemmel nézi a szemet, ami visszapillant rá. Egy pillanatra olyat érez, amit már régóta nem volt része megtapasztalni. Nem meri elismerni, mert fél, hogy akkor elmúlik. De ő most egy picit boldog. Betakarózik, nem mutogatja magát többé. A pipa felajánlására nem mozdul, és nem mond semmit, csak a szemet figyeli, egészen addig, amíg szemhéja el nem kezdenek elnehezedni. Ha Caelril hagyja, akkor így alszik el. *
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-04 09:34:17
Üzenet elküldve: 2025-10-04 09:34:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Ha teljességgel nem is, de tisztább a kép. A vonásokat nézi, miközben az általa telerajzolt és írott füzetlapokat vizsgálja a fiú. Nem érdekli annak teste, de látja, hogy viseletes. Akaratlan gondol magára is, hogy mennyi izmot vesztett pusztán azzal, hogy nem minden nap gyakorlatozik. Többet fest, többet rajzol, s ha még mindig fel is mászik a Világítótoronyig, az állóképessége csökkent. Talán edzésre bírhatja majd Samyrnt. Talán akkor visszakapja ő is a régebbi valóját, amiből ha nem is minden hiányzik, igen sok pontja mégis. Ismét összevonja szemöldökét, ahogy tudatosul, hogy nem egymaga van a jövőképeiben, hanem a vére is. Fertályóránként váltakozik, hogy minek tekinti, de győzedelmeskedik, hogy minden bizonnyal rokon. És, ha nem is kedvelt elfoglaltsága másokról gondoskodni, ez egyszer megteheti, hogy visszaadja a fiúnak a reményt, ha már ő maga nem él vele.
Figyelmesen hallgat, s amennyire át tud törni a ködön át a hang, igyekszik bele is gondolni. Az üzenetbe, Samyrn fájdalmából szerzett bölcsességébe. Nem ért egyet. Felvillan a szoborküllemű félvér emléke, hogy vajon morranna-e egyáltalán, ha ő hallgatna ilyen szavakat. Elmosolyodik, majd felnevet. Az ördögvigyor lám még mindig fertőzi. Jóízűt nevet, s alig kapcsol, hogy ezzel megbánthatja a fél-elfet, holott nem akarja. Nem az a cél és nem is mondott ostobaságot. De miért is ne gördítené le a szavakat magáról, hogy más képére essenek rá? Addig sem őt nyomja agyon. Befejezi persze, majd óarany szemeivel a sárgákba néz. Számára sárga.*
- Nem rajtad nevetek. *Megingatja a fejét, majd próbálja leolvasztani a ritkán látott jókedvet.*
- Okos vagy te Samyrn. De honnan tudhatnád kinek mi a felszabadító? Ha egyfélék lennénk, nem volna érdekes senki. *Kissé lejjebb tolja magát, látszólag kényelmetlenül görbül így a háta, de nem érez kellemetlenséget.*
- Hagyjuk meg a terjengést, a szavakat azoknak, akik élvezik használni. Nekem jó a vászon. *Legyen az bármiből. Átnyújtja az időközben ölébe ejtett pergament a szőkének.*
- Tied.
*Teszi hozzá hanyagul, majd felkel, hogy felizzítsa az asztalra tett, ki nem végzett pipájának töltetét.*
- Kell még? *Néz vissza válla mögé. Utolsó próbálkozás, hogy el tudjon általa aludni. Ha nem is sértően, de idegen számára minden, ami ma van… kétli, hogy bármi segítség nélkül el tudna aludni, de azért fontolóra veszi kredencének tartalmát is.*
//Füstös//
*Ha teljességgel nem is, de tisztább a kép. A vonásokat nézi, miközben az általa telerajzolt és írott füzetlapokat vizsgálja a fiú. Nem érdekli annak teste, de látja, hogy viseletes. Akaratlan gondol magára is, hogy mennyi izmot vesztett pusztán azzal, hogy nem minden nap gyakorlatozik. Többet fest, többet rajzol, s ha még mindig fel is mászik a Világítótoronyig, az állóképessége csökkent. Talán edzésre bírhatja majd Samyrnt. Talán akkor visszakapja ő is a régebbi valóját, amiből ha nem is minden hiányzik, igen sok pontja mégis. Ismét összevonja szemöldökét, ahogy tudatosul, hogy nem egymaga van a jövőképeiben, hanem a vére is. Fertályóránként váltakozik, hogy minek tekinti, de győzedelmeskedik, hogy minden bizonnyal rokon. És, ha nem is kedvelt elfoglaltsága másokról gondoskodni, ez egyszer megteheti, hogy visszaadja a fiúnak a reményt, ha már ő maga nem él vele.
Figyelmesen hallgat, s amennyire át tud törni a ködön át a hang, igyekszik bele is gondolni. Az üzenetbe, Samyrn fájdalmából szerzett bölcsességébe. Nem ért egyet. Felvillan a szoborküllemű félvér emléke, hogy vajon morranna-e egyáltalán, ha ő hallgatna ilyen szavakat. Elmosolyodik, majd felnevet. Az ördögvigyor lám még mindig fertőzi. Jóízűt nevet, s alig kapcsol, hogy ezzel megbánthatja a fél-elfet, holott nem akarja. Nem az a cél és nem is mondott ostobaságot. De miért is ne gördítené le a szavakat magáról, hogy más képére essenek rá? Addig sem őt nyomja agyon. Befejezi persze, majd óarany szemeivel a sárgákba néz. Számára sárga.*
- Nem rajtad nevetek. *Megingatja a fejét, majd próbálja leolvasztani a ritkán látott jókedvet.*
- Okos vagy te Samyrn. De honnan tudhatnád kinek mi a felszabadító? Ha egyfélék lennénk, nem volna érdekes senki. *Kissé lejjebb tolja magát, látszólag kényelmetlenül görbül így a háta, de nem érez kellemetlenséget.*
- Hagyjuk meg a terjengést, a szavakat azoknak, akik élvezik használni. Nekem jó a vászon. *Legyen az bármiből. Átnyújtja az időközben ölébe ejtett pergament a szőkének.*
- Tied.
*Teszi hozzá hanyagul, majd felkel, hogy felizzítsa az asztalra tett, ki nem végzett pipájának töltetét.*
- Kell még? *Néz vissza válla mögé. Utolsó próbálkozás, hogy el tudjon általa aludni. Ha nem is sértően, de idegen számára minden, ami ma van… kétli, hogy bármi segítség nélkül el tudna aludni, de azért fontolóra veszi kredencének tartalmát is.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-03 19:41:33
Üzenet elküldve: 2025-10-03 19:41:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Samryn érdeklődve szemléli a lerajzott formát, ami a maga egyszerűségéhez képest még így is részletgazdag. Negyed ilyen jól sem tudna rajzolni, bármennyire is erőltetné magát, pedig szeretne. A fiú összerezzen, amikor a nő feje mozdul kicsit, és végignézi a meztelen testet, de nem fordul el, annál több méltóság szorult belé. Még ha nem is a legszebb látvány, amit nyújtani tud, elfogadja, hogy ő ilyen. Nem bánja, ha csak még jobban elmegy tőle a kedv, és nyugodtan maradhat éjszakára. Egyébként ha a művész végig néz rajta, akkor láthatja, hogy igen viseltes a test, újszerűnek véletlenül sem mondható. Tele van karcokkal, hegekkel, zúzódásokkal, ami az izomzat hiányával párosul. Az csak hab a nem létező tortán, hogy emellett még tiszta csont és bőr is, mint akitől nem idegen a koplalás. Bár nem vallaná be, de amit ma evett, az több, mint amit eddig az egész hat során, bár általában mindig megoldja előbb utóbb, hogy ne haljon éhen, ahogy most is sikerült neki. *
- A zenészek azt mondják, hogy amit nem lehet elmondani, azt el lehet zenélni. * Feleli halkan, és megvonja fektében a vállát, miközben néhány kósza tincset söpör ki a szeméből, hogy jobban lássa a rajzot. Közben elhangzik egy kérdés, ő pedig bólint rá. Érdeklődve nézi, hogy Caelril elhúzódik, és egy bőrkötetes könyvet vesz elő. A fiatal félvér érdeklődve nézi, nem csak a képeket, de az írásokat is elolvassa. Ha teheti, akkor elveszi, és elkezdi átlapozni. Meg se próbálja megtanulni a dolgokat, ahhoz túl sokat ittak, de azért érdekli őt. Amikor végez a lapozgatással, óvatosan csukja össze, és adja vissza. *
- Azt hiszem, minden művész ilyen. * Tér vissza a korábbi beszédtémára. * Mármint a megfogalmazás kapcsán, amiről előbb beszéltünk. Pedig nagyon választékos a nyelv, és mindent ki lehet mondani, csak nem mindenki akarja. Van, aki fél kimondani a dolgokat, más pedig nagyzolni akar azzal, hogy máshogy is képes rá. Pedig a szavak egyszerűek, és kifejezőket. Szerintem te is ki tudnád mondani a dolgokat, csak nem akarod. Pedig azzal, hogy lerajzolod, is kimondod őket. Csak halkan, mintha suttognád.
* Nem vádaskodik, nem kioktatásnak szánja a dolgot, csak hangosan gondolkodik, ahogy a részeg agy beindul, és nagy dolgokat kezd megfejteni, kevés ésszel. Halkan beszél, de nem suttog. És nagyon keveset gesztikulál beszéd közben. *
- Belesuttogod egy üres szobába, és reméled, hogy valaki véletlenül meghallja. Átvered magad azzal, hogy így fejezed ki, amit gondolsz. Az a legveszélyesebb, amikor önmagunknak hazudunk.
//Füstös//
* Samryn érdeklődve szemléli a lerajzott formát, ami a maga egyszerűségéhez képest még így is részletgazdag. Negyed ilyen jól sem tudna rajzolni, bármennyire is erőltetné magát, pedig szeretne. A fiú összerezzen, amikor a nő feje mozdul kicsit, és végignézi a meztelen testet, de nem fordul el, annál több méltóság szorult belé. Még ha nem is a legszebb látvány, amit nyújtani tud, elfogadja, hogy ő ilyen. Nem bánja, ha csak még jobban elmegy tőle a kedv, és nyugodtan maradhat éjszakára. Egyébként ha a művész végig néz rajta, akkor láthatja, hogy igen viseltes a test, újszerűnek véletlenül sem mondható. Tele van karcokkal, hegekkel, zúzódásokkal, ami az izomzat hiányával párosul. Az csak hab a nem létező tortán, hogy emellett még tiszta csont és bőr is, mint akitől nem idegen a koplalás. Bár nem vallaná be, de amit ma evett, az több, mint amit eddig az egész hat során, bár általában mindig megoldja előbb utóbb, hogy ne haljon éhen, ahogy most is sikerült neki. *
- A zenészek azt mondják, hogy amit nem lehet elmondani, azt el lehet zenélni. * Feleli halkan, és megvonja fektében a vállát, miközben néhány kósza tincset söpör ki a szeméből, hogy jobban lássa a rajzot. Közben elhangzik egy kérdés, ő pedig bólint rá. Érdeklődve nézi, hogy Caelril elhúzódik, és egy bőrkötetes könyvet vesz elő. A fiatal félvér érdeklődve nézi, nem csak a képeket, de az írásokat is elolvassa. Ha teheti, akkor elveszi, és elkezdi átlapozni. Meg se próbálja megtanulni a dolgokat, ahhoz túl sokat ittak, de azért érdekli őt. Amikor végez a lapozgatással, óvatosan csukja össze, és adja vissza. *
- Azt hiszem, minden művész ilyen. * Tér vissza a korábbi beszédtémára. * Mármint a megfogalmazás kapcsán, amiről előbb beszéltünk. Pedig nagyon választékos a nyelv, és mindent ki lehet mondani, csak nem mindenki akarja. Van, aki fél kimondani a dolgokat, más pedig nagyzolni akar azzal, hogy máshogy is képes rá. Pedig a szavak egyszerűek, és kifejezőket. Szerintem te is ki tudnád mondani a dolgokat, csak nem akarod. Pedig azzal, hogy lerajzolod, is kimondod őket. Csak halkan, mintha suttognád.
* Nem vádaskodik, nem kioktatásnak szánja a dolgot, csak hangosan gondolkodik, ahogy a részeg agy beindul, és nagy dolgokat kezd megfejteni, kevés ésszel. Halkan beszél, de nem suttog. És nagyon keveset gesztikulál beszéd közben. *
- Belesuttogod egy üres szobába, és reméled, hogy valaki véletlenül meghallja. Átvered magad azzal, hogy így fejezed ki, amit gondolsz. Az a legveszélyesebb, amikor önmagunknak hazudunk.
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-03 18:49:38
Üzenet elküldve: 2025-10-03 18:49:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Minden hang arra utal, hogy a fiú elaludt, ő maga pedig igyekszik tisztázni a benne kavargó érzetet. A szén útja a pergamenen segítségére van, bele vezeti minden figyelmét, noha imbolyog a papír is, mégis szép lassan beáll a kép. Akkor rezzen meg újra a tudat, mikor ráeszmél, hogy nem vette észre idejében a mozgolódást. Talán az ital, talán a hosszú ideje kezébe nem vett kard elfeledtette a testével, hogy minden neszre oda kell figyelni, bárhol is legyen, bármilyen állapotban. Keserű a tudat, de ezt sem tudja végig görgetni magában, hiszen egy arcot érez a vállán, na meg a másik tincseit, ahogy csiklandozzák a bőrét. Komoran vonja össze szemöldökét és keresi a semmiben a reflexet. Elhaltak? Ha végig is fut a hideg a hátán, nem akarja egy taszítással lelökni a fejet, s ez lenne a legenyhébb, amit mással tett volna hasonlóért. Megdermed, de nem érkezik meg a kényszer, hogy leseperje magáról, mint egy eltévedt hangyát. Ijesztőbb ez, mintha képeket látna maga előtt, hogy hogyan büntetné meg azért, hogy egyáltalán hozzá mert érni. Lassan, végtelen kimértséggel fordít kicsit a fején, hogy szemrevételezze a fiúból látható vonásokat, de vissza is fordul.*
- Nem tanultam, csak csináltam. Valahogy mindig ment. *Szólal meg végül halkan, beletörődve, hogy miféle helyzetbe keveredett. Odaadja a széndarabkát, s elveszi a kezét is a lapról, hogy rendesen lássa a rajzot. Egy szem. Nincs benne semmi cifrázás, még csak nem is sárgállik. Nem hasonlít senkiére, csupán egy kiragadott érzelem, ami rajta úgy lehet sosem jelenhetne meg. Vágyakozás. Nem kéj uralta, hanem az ismeretlen, a jó, a kellemes. *
- Sosem kérdezték még… *folytatja* - Azt hiszem, amit nem lehet megfogalmazni, azt le lehet rajzolni. Néha magam sem értem, ami a papíron van.
*Elréved kissé az ablak irányába. Sötét már kint minden, de a falakat megfesti a lobogó tűz vöröse, a keret körül a kettejük lenyomata nyúlik el.*
- Akarsz látni valami érdekesebbet?
*Nem néz kérdőn, de nem is vár sokáig válaszra. Megmoccan, el kell vegye a fejét Samyrn róla, érdekes izzás a hűlt helye. Mintha volna ott maradása, de nem ver hevesebben a szív, nincs jele oda nem való érzéseknek. Ilyen lehet ha valakinek van testvére? Természetes?
A fiókba nyúl és egy bőrkötetes füzetet vesz elő belőle. A legtöbb valamirevaló növény rajza tarkítja a lapokat, leírásokkal, receptekkel, feljegyzésekkel. Néhol áthúzva egy-egy sor, s fölé pingálva a saját új tapasztalat. Nem csak gyógyhatásokkal van tele, annak ellentétével is, s ha van sütnivalója, megértheti a jegyzetekből, hogy kipróbált hatások. Egy kézben volt eddig a sajátján kívül, s mégsem adja nehezen a félvérébe.*
//Füstös//
*Minden hang arra utal, hogy a fiú elaludt, ő maga pedig igyekszik tisztázni a benne kavargó érzetet. A szén útja a pergamenen segítségére van, bele vezeti minden figyelmét, noha imbolyog a papír is, mégis szép lassan beáll a kép. Akkor rezzen meg újra a tudat, mikor ráeszmél, hogy nem vette észre idejében a mozgolódást. Talán az ital, talán a hosszú ideje kezébe nem vett kard elfeledtette a testével, hogy minden neszre oda kell figyelni, bárhol is legyen, bármilyen állapotban. Keserű a tudat, de ezt sem tudja végig görgetni magában, hiszen egy arcot érez a vállán, na meg a másik tincseit, ahogy csiklandozzák a bőrét. Komoran vonja össze szemöldökét és keresi a semmiben a reflexet. Elhaltak? Ha végig is fut a hideg a hátán, nem akarja egy taszítással lelökni a fejet, s ez lenne a legenyhébb, amit mással tett volna hasonlóért. Megdermed, de nem érkezik meg a kényszer, hogy leseperje magáról, mint egy eltévedt hangyát. Ijesztőbb ez, mintha képeket látna maga előtt, hogy hogyan büntetné meg azért, hogy egyáltalán hozzá mert érni. Lassan, végtelen kimértséggel fordít kicsit a fején, hogy szemrevételezze a fiúból látható vonásokat, de vissza is fordul.*
- Nem tanultam, csak csináltam. Valahogy mindig ment. *Szólal meg végül halkan, beletörődve, hogy miféle helyzetbe keveredett. Odaadja a széndarabkát, s elveszi a kezét is a lapról, hogy rendesen lássa a rajzot. Egy szem. Nincs benne semmi cifrázás, még csak nem is sárgállik. Nem hasonlít senkiére, csupán egy kiragadott érzelem, ami rajta úgy lehet sosem jelenhetne meg. Vágyakozás. Nem kéj uralta, hanem az ismeretlen, a jó, a kellemes. *
- Sosem kérdezték még… *folytatja* - Azt hiszem, amit nem lehet megfogalmazni, azt le lehet rajzolni. Néha magam sem értem, ami a papíron van.
*Elréved kissé az ablak irányába. Sötét már kint minden, de a falakat megfesti a lobogó tűz vöröse, a keret körül a kettejük lenyomata nyúlik el.*
- Akarsz látni valami érdekesebbet?
*Nem néz kérdőn, de nem is vár sokáig válaszra. Megmoccan, el kell vegye a fejét Samyrn róla, érdekes izzás a hűlt helye. Mintha volna ott maradása, de nem ver hevesebben a szív, nincs jele oda nem való érzéseknek. Ilyen lehet ha valakinek van testvére? Természetes?
A fiókba nyúl és egy bőrkötetes füzetet vesz elő belőle. A legtöbb valamirevaló növény rajza tarkítja a lapokat, leírásokkal, receptekkel, feljegyzésekkel. Néhol áthúzva egy-egy sor, s fölé pingálva a saját új tapasztalat. Nem csak gyógyhatásokkal van tele, annak ellentétével is, s ha van sütnivalója, megértheti a jegyzetekből, hogy kipróbált hatások. Egy kézben volt eddig a sajátján kívül, s mégsem adja nehezen a félvérébe.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-01 21:22:10
Üzenet elküldve: 2025-10-01 21:22:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Próbál úgy tenni, mint aki alszik, és úgy tűnik, hogy ez működik, mert végül nem mászik rá a nő, helyette matatni kezd mögötte. Samryn behunyt szemekkel azért fohászkodik, hogy rendezze le magát, és hagyja őt békén, de a hangok alapján nem ez történik. Pedig már felkészült rá, hogy terpeszkedni kezd mellette az elf, és térdét a csípőjének támasztja, meg se próbálva leplezni, hogy mit csinál. Kicsit sértve is érzi magát, hogy ilyen könnyen lemondanak róla, de azért nem bánja. Viszont a sercegő hang felkelti az érdeklődését, mert nem tudja hova tenni. Oldalra fordul, nem zavartatja magát, ahogy a törölköző lehullik derekáról, felfedve mindent. Végül is így, hogy leleplezte magát, és azt, hogy nem alszik, mégis muszáj lesz bepótolja a dolgokat. Viszont amit lát, az egészen megdöbbenti. A tűz fényében egész egyértelmű, hogy mivel foglalatoskodik alvópartnere, és Samonyr is felül az ágyban, hogy szemügyre vegye a rajzot. *
- Hol tanultál rajzolni? * Teszi fel a kérdést, és ha lehetősége van rá, akkor a nő vállára hajtja a fejét, miközben figyeli a munkálatokban. Továbbra sem érez semmilyen szexuális vonzalmat, de valahol kezdi biztos pontnak érezni maga mellett Caelrilt. Rég volt ilyen kellemes napja, és attól fél, hogy valami miatt el fog romlani, és újabb hosszú évekig nem lesz semmi hasonló boldogságban része. *
- Miből szoktál ihletet nyerni? Vagy csak lerajzolod, ami éppen eszedbe jut? * Tesz fel egy újabb kérdést, és reménykedik benne, hogy a beszélgetéssel eléggé megöli a másik kedvét, és csak szépen elalszanak majd egymás mellett. Ha lehetősége van rá, megpróbálja kézbe venni a széndarabot, és megfigyelni közelebbről is. *
- Lenyűgöző, hogy tudod, hogyan nyomd úgy a papírra, hogy visszaadja ami a fejedben van. Írni még tudok, de rajzolni sose tudnék. * Adja vissza, hogyha volt alkalma megszemlélni. Látszik rajta, hogy ez is egy olyan dolog, amit szívesen tanulna. *
//Füstös//
* Próbál úgy tenni, mint aki alszik, és úgy tűnik, hogy ez működik, mert végül nem mászik rá a nő, helyette matatni kezd mögötte. Samryn behunyt szemekkel azért fohászkodik, hogy rendezze le magát, és hagyja őt békén, de a hangok alapján nem ez történik. Pedig már felkészült rá, hogy terpeszkedni kezd mellette az elf, és térdét a csípőjének támasztja, meg se próbálva leplezni, hogy mit csinál. Kicsit sértve is érzi magát, hogy ilyen könnyen lemondanak róla, de azért nem bánja. Viszont a sercegő hang felkelti az érdeklődését, mert nem tudja hova tenni. Oldalra fordul, nem zavartatja magát, ahogy a törölköző lehullik derekáról, felfedve mindent. Végül is így, hogy leleplezte magát, és azt, hogy nem alszik, mégis muszáj lesz bepótolja a dolgokat. Viszont amit lát, az egészen megdöbbenti. A tűz fényében egész egyértelmű, hogy mivel foglalatoskodik alvópartnere, és Samonyr is felül az ágyban, hogy szemügyre vegye a rajzot. *
- Hol tanultál rajzolni? * Teszi fel a kérdést, és ha lehetősége van rá, akkor a nő vállára hajtja a fejét, miközben figyeli a munkálatokban. Továbbra sem érez semmilyen szexuális vonzalmat, de valahol kezdi biztos pontnak érezni maga mellett Caelrilt. Rég volt ilyen kellemes napja, és attól fél, hogy valami miatt el fog romlani, és újabb hosszú évekig nem lesz semmi hasonló boldogságban része. *
- Miből szoktál ihletet nyerni? Vagy csak lerajzolod, ami éppen eszedbe jut? * Tesz fel egy újabb kérdést, és reménykedik benne, hogy a beszélgetéssel eléggé megöli a másik kedvét, és csak szépen elalszanak majd egymás mellett. Ha lehetősége van rá, megpróbálja kézbe venni a széndarabot, és megfigyelni közelebbről is. *
- Lenyűgöző, hogy tudod, hogyan nyomd úgy a papírra, hogy visszaadja ami a fejedben van. Írni még tudok, de rajzolni sose tudnék. * Adja vissza, hogyha volt alkalma megszemlélni. Látszik rajta, hogy ez is egy olyan dolog, amit szívesen tanulna. *
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-10-01 19:18:31
Üzenet elküldve: 2025-10-01 19:18:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Nem komfortos. A legutóbbi feltörő gondolatai lesepertek minden idillt, s szinte remeg azért, hogy visszakaphassa. Még néhány utolsó tüdejét megtöltő füsttel megpróbálkozik, de nem jön vissza semmi. Halkan sóhajt, mikor a megvetett ágyát nézi, s belemászik. Hanyatt fekszik le, tetovált karját hasán pihentetve, miközben a plafont bámulja. A máskor oly szilárd fagerenda, mely keresztezi a mennyezetet, most hömpölygő erezettel néz vissza rá. Minél tovább nézi, annál kellemetlenebb, így inkább lustán fordítja a fejét a mellé telepedő kölyök irányába, úgyis felőle szólt a hang.
Kedves. Egy hangnyi nevetés szakad fel belőle. Kedves. Mintha csak selyemköntöst adtak volna egy gúnynévre. Az elképedt mosoly az ajkán marad. Minden ő, csak nem kedves. Csupán tarkót lát, piszkosszőke, kissé nedves tincseket. Hogy megtűri maga mellett, s nem rázza épp tőle a hideg, aligha volna kedvesség.*
- Hogy a faszba keveredtél épp a Világítótoronyhoz?
*Sóhajt fel, nem válaszol, csak kérdez. Az is amolyan költői. Megingatja a fejét, majd megkísérli lehunyni a szemeit, de hamar újra nyílik; forog a világ. Nem ő az, ki bárkit is szóval tartana. Hallja a mélyülő, ritmusos légzést, mintha már rég aludna a másik. Miért is tartaná ebben fel? Úgysem tudja mit mondjon…
Feltolja magát, s az éjjeliszekrényhez nyúl. Alig lát, de ha rajzolásba kezd, hátha majd abba belefárad annyira, hogy a lapok vágjanak lenyomatot arcának bőrébe, mikor majd felébred. Apró széndarab serceg a pergamenen. Beleveszik a ropogó tűz, a szuszogás neszébe. Elmúlt a zaklatottság, de nem tér vissza a jó. Újra a fiúra mered. Tényleg megtörténhet? Nem hisz csodákban…*
//Füstös//
*Nem komfortos. A legutóbbi feltörő gondolatai lesepertek minden idillt, s szinte remeg azért, hogy visszakaphassa. Még néhány utolsó tüdejét megtöltő füsttel megpróbálkozik, de nem jön vissza semmi. Halkan sóhajt, mikor a megvetett ágyát nézi, s belemászik. Hanyatt fekszik le, tetovált karját hasán pihentetve, miközben a plafont bámulja. A máskor oly szilárd fagerenda, mely keresztezi a mennyezetet, most hömpölygő erezettel néz vissza rá. Minél tovább nézi, annál kellemetlenebb, így inkább lustán fordítja a fejét a mellé telepedő kölyök irányába, úgyis felőle szólt a hang.
Kedves. Egy hangnyi nevetés szakad fel belőle. Kedves. Mintha csak selyemköntöst adtak volna egy gúnynévre. Az elképedt mosoly az ajkán marad. Minden ő, csak nem kedves. Csupán tarkót lát, piszkosszőke, kissé nedves tincseket. Hogy megtűri maga mellett, s nem rázza épp tőle a hideg, aligha volna kedvesség.*
- Hogy a faszba keveredtél épp a Világítótoronyhoz?
*Sóhajt fel, nem válaszol, csak kérdez. Az is amolyan költői. Megingatja a fejét, majd megkísérli lehunyni a szemeit, de hamar újra nyílik; forog a világ. Nem ő az, ki bárkit is szóval tartana. Hallja a mélyülő, ritmusos légzést, mintha már rég aludna a másik. Miért is tartaná ebben fel? Úgysem tudja mit mondjon…
Feltolja magát, s az éjjeliszekrényhez nyúl. Alig lát, de ha rajzolásba kezd, hátha majd abba belefárad annyira, hogy a lapok vágjanak lenyomatot arcának bőrébe, mikor majd felébred. Apró széndarab serceg a pergamenen. Beleveszik a ropogó tűz, a szuszogás neszébe. Elmúlt a zaklatottság, de nem tér vissza a jó. Újra a fiúra mered. Tényleg megtörténhet? Nem hisz csodákban…*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-30 22:07:00
Üzenet elküldve: 2025-09-30 22:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Újra élvezheti az ördögvigyor kábító hatását, bármennyire is gyűlöli magát emiatt. Elégedetten fújja ki a füstöt, és már kezdené újra jól érezni magát, de valószínűleg ugyan így érez az elf is. Hirtelen minden nőies kecsességet nélkülözve az ágyhoz sétál, ahol félreértésnek nem adva nyomot jelzi, hogy eljött a bizonyítás ideje. Samryn gyorsan körbe néz a lakáson, vizet keres, hogy igyon valamennyit az igénybevétel előtt. Megvizsgálja a tüzet, hogy biztos elég fa van rajta, és égni fog még elég ideig. Miután több dolgot nem talál, amivel az időt húzhatná, nagyot sóhajt, és az ágyhoz lép. Úgy kapaszkodik a törülközőbe, mintha az élete múlna rajta. Leül az alvó hely szélére, és próbálja magát mentálisan felkészíteni. Eszébe jut a múlt, amikor mocskos, túrós dolgokat nyomtak a szájába, és ha nem nyelte le, akkor kevesebb pénz és pofon volt a jutalma. Annál ez biztosan kellemesebb lesz, emlékszik rá, hogy barátnőinek milyen íze volt, és hogy annyira nem is utálta csinálni. Elmosolyodik a gondolatra, hogy végül is ez nem a legrosszabb munka, amit vállalhat. Mégis, egy utolsó trükk még van a tarsolyában. Eldől oldalra, hagyva, hogy a törölköző a földre hulljon, és magára húzza a pokrócot. *
- Nagyon kedves vagy hozzám. * Kezd beszélni, és egy ásítást rejt a beszédébe, miközben a pattogó tüzet nézi, Rilnek háttal. *
- Nem tudom mivel érdemeltem ki. * Beszél tovább, egyre álmodabbnak tűnő hangon. Légzése mély és egyenletes, egyre hangosabb, mintha csak az álom kerítené hatalmába. *
//Füstös//
* Újra élvezheti az ördögvigyor kábító hatását, bármennyire is gyűlöli magát emiatt. Elégedetten fújja ki a füstöt, és már kezdené újra jól érezni magát, de valószínűleg ugyan így érez az elf is. Hirtelen minden nőies kecsességet nélkülözve az ágyhoz sétál, ahol félreértésnek nem adva nyomot jelzi, hogy eljött a bizonyítás ideje. Samryn gyorsan körbe néz a lakáson, vizet keres, hogy igyon valamennyit az igénybevétel előtt. Megvizsgálja a tüzet, hogy biztos elég fa van rajta, és égni fog még elég ideig. Miután több dolgot nem talál, amivel az időt húzhatná, nagyot sóhajt, és az ágyhoz lép. Úgy kapaszkodik a törülközőbe, mintha az élete múlna rajta. Leül az alvó hely szélére, és próbálja magát mentálisan felkészíteni. Eszébe jut a múlt, amikor mocskos, túrós dolgokat nyomtak a szájába, és ha nem nyelte le, akkor kevesebb pénz és pofon volt a jutalma. Annál ez biztosan kellemesebb lesz, emlékszik rá, hogy barátnőinek milyen íze volt, és hogy annyira nem is utálta csinálni. Elmosolyodik a gondolatra, hogy végül is ez nem a legrosszabb munka, amit vállalhat. Mégis, egy utolsó trükk még van a tarsolyában. Eldől oldalra, hagyva, hogy a törölköző a földre hulljon, és magára húzza a pokrócot. *
- Nagyon kedves vagy hozzám. * Kezd beszélni, és egy ásítást rejt a beszédébe, miközben a pattogó tüzet nézi, Rilnek háttal. *
- Nem tudom mivel érdemeltem ki. * Beszél tovább, egyre álmodabbnak tűnő hangon. Légzése mély és egyenletes, egyre hangosabb, mintha csak az álom kerítené hatalmába. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 843-862