Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Szolgálati terület (új) Boszorkánykonyha (új) |  |
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-26 14:21:43
Üzenet elküldve: 2021-07-26 14:21:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ékes láncok//
*A kérdezősködés természetes, így annyira nem lepi meg annak áradata. A kellemetlenebb része az az, hogy nem igazán készítette fel magát minden egyes lehetőségre, így az azonnali válaszok is kissé nehézkesen fogannak meg. Szerencse, hogy az évek alatt megtanult úgy hazudni, mint a vízfolyás.*
- Nagyon kedvelheti önt Velasca úr. Csupa jót mesélt. Azt mondta, hogy tökéletes helyem lesz az ön oldalán. *Mosolyodik el őszintén.* Azt mondta. hogy őszinte, jóképű, erős kezű és határozott férfi.
*Nyájaskodik a lehető legügyesebben. Azt már nem osztja meg hányszor hallotta titokban, ahogy gazdája épp az egyik ágyasának igen nagy eltökéltséggel szapulja az Intézőt. Időnként elhangzottak olyan jelzők, hogy kis taknyos, ripacs, felfuvalkodott hólyag, agyatlan. Persze biztos kedveli Velasca úr az Intézőt, de ez igen elenyésző adag lehet. Hiszen, ha azt az oldalát nézik Sky igen nagy értékű ajándék, de az Intéző kaphatott volna jobbat is, legalábbis, ami a nő jellemét illeti.*
- Szobalány voltam, valamint a konyhában segédkeztem sokszor. Sajnos azt a megtiszteltetést már nem kaphattam meg, hogy ágyassá léphessek elő.
*Már csak az hiányzott volna a repertoárból. Hogy az a kéjenc vénember kóstolgassa. Eddig férfi nem ért hozzá, nem pont egy aggastyánnak fogja adni az ártatlanságát.*
- Hogy mulatni az időt?
*Pillázik is kissé meglepetten. A kérdés valóban meglepi, hiszen eddig nem érdeklődött soha senki arról, hogy mivel szereti mulatni az idejét. Igazából nem is nagyon tudja. hogy mi lehetett ez annak idején. Bár tény, hogy egy dolog mindig is volt, minden gazdájánál, amivel szívesen kitöltötte azt a kis szabadidejét, ami jutott.*
- Hát talán az állatok. Velasca úrnak kutyái és lovai vannak. Velük szerettem kint lenni. Meg a kert. A virágok.
*Mosolyodik el ismét, de most a mosoly mögül eltűnik a kétszínűség és a hazugság árnyéka. Most először sikerül önmaga régi ártatlanságával és őszinteségével beszélnie.*
- Sütötték. *Komorodik is el olyan hirtelen, amilyen gyorsan az előbbi fellelkesülése az arcára ült.* Velasca úrnál. Addig valahogy elmaradt. Szerintem úgy hitték, hogy fiatalkorom alatt úgy is kinyíratom magam.
*Ejti is el mormogva ezt a kis morzsát.*
- Persze Velasca úr mérges volt, mert ő azt hitte most már csak tetoválják. Azt mondta, hogy az sokkal jobban illett volna hozzám, mint egy undorító heg. De erről nem tájékoztatott senkit, így a tanácsadója a süttetést kérette, hogy ezzel is bosszút állhasson rajtam.
*Húzza el a száját, majd egy kicsit, talán illetlenül, de átveszi a kérdező szerepét.*
- Egyéb iránt a szolgáló és a rabszolga között mi a különbség? Ne haragudjon, nem igazán vagyok otthon a nagyképű újgazdagok szavajárásában, így nem igazán tudom elhatárolni egymástól a kettőt. Mind a két esetben arról van szó, hogy ön kér valamit, amit nekem meg kéne csinálnom, nemigaz?
*Vonja is fel a szemöldökeit kíváncsian. Most hagyta, hogy előbújjon belőle az egzotikus vadmacska, hiszen a szolgaság számára épp eléggé érzékeny téma ahhoz, hogy egy ilyen kivagyi, gondtalan, gazdag pojácával egyet tudjon érteni. A szolgáló ugyan olyan rabszolga, talán csak a bánásmód finomabb egy fokkal. De akármelyik részt képviselné majd ő az Intéző mellett, akkor sem lenne szabadsága.*
*A kérdezősködés természetes, így annyira nem lepi meg annak áradata. A kellemetlenebb része az az, hogy nem igazán készítette fel magát minden egyes lehetőségre, így az azonnali válaszok is kissé nehézkesen fogannak meg. Szerencse, hogy az évek alatt megtanult úgy hazudni, mint a vízfolyás.*
- Nagyon kedvelheti önt Velasca úr. Csupa jót mesélt. Azt mondta, hogy tökéletes helyem lesz az ön oldalán. *Mosolyodik el őszintén.* Azt mondta. hogy őszinte, jóképű, erős kezű és határozott férfi.
*Nyájaskodik a lehető legügyesebben. Azt már nem osztja meg hányszor hallotta titokban, ahogy gazdája épp az egyik ágyasának igen nagy eltökéltséggel szapulja az Intézőt. Időnként elhangzottak olyan jelzők, hogy kis taknyos, ripacs, felfuvalkodott hólyag, agyatlan. Persze biztos kedveli Velasca úr az Intézőt, de ez igen elenyésző adag lehet. Hiszen, ha azt az oldalát nézik Sky igen nagy értékű ajándék, de az Intéző kaphatott volna jobbat is, legalábbis, ami a nő jellemét illeti.*
- Szobalány voltam, valamint a konyhában segédkeztem sokszor. Sajnos azt a megtiszteltetést már nem kaphattam meg, hogy ágyassá léphessek elő.
*Már csak az hiányzott volna a repertoárból. Hogy az a kéjenc vénember kóstolgassa. Eddig férfi nem ért hozzá, nem pont egy aggastyánnak fogja adni az ártatlanságát.*
- Hogy mulatni az időt?
*Pillázik is kissé meglepetten. A kérdés valóban meglepi, hiszen eddig nem érdeklődött soha senki arról, hogy mivel szereti mulatni az idejét. Igazából nem is nagyon tudja. hogy mi lehetett ez annak idején. Bár tény, hogy egy dolog mindig is volt, minden gazdájánál, amivel szívesen kitöltötte azt a kis szabadidejét, ami jutott.*
- Hát talán az állatok. Velasca úrnak kutyái és lovai vannak. Velük szerettem kint lenni. Meg a kert. A virágok.
*Mosolyodik el ismét, de most a mosoly mögül eltűnik a kétszínűség és a hazugság árnyéka. Most először sikerül önmaga régi ártatlanságával és őszinteségével beszélnie.*
- Sütötték. *Komorodik is el olyan hirtelen, amilyen gyorsan az előbbi fellelkesülése az arcára ült.* Velasca úrnál. Addig valahogy elmaradt. Szerintem úgy hitték, hogy fiatalkorom alatt úgy is kinyíratom magam.
*Ejti is el mormogva ezt a kis morzsát.*
- Persze Velasca úr mérges volt, mert ő azt hitte most már csak tetoválják. Azt mondta, hogy az sokkal jobban illett volna hozzám, mint egy undorító heg. De erről nem tájékoztatott senkit, így a tanácsadója a süttetést kérette, hogy ezzel is bosszút állhasson rajtam.
*Húzza el a száját, majd egy kicsit, talán illetlenül, de átveszi a kérdező szerepét.*
- Egyéb iránt a szolgáló és a rabszolga között mi a különbség? Ne haragudjon, nem igazán vagyok otthon a nagyképű újgazdagok szavajárásában, így nem igazán tudom elhatárolni egymástól a kettőt. Mind a két esetben arról van szó, hogy ön kér valamit, amit nekem meg kéne csinálnom, nemigaz?
*Vonja is fel a szemöldökeit kíváncsian. Most hagyta, hogy előbújjon belőle az egzotikus vadmacska, hiszen a szolgaság számára épp eléggé érzékeny téma ahhoz, hogy egy ilyen kivagyi, gondtalan, gazdag pojácával egyet tudjon érteni. A szolgáló ugyan olyan rabszolga, talán csak a bánásmód finomabb egy fokkal. De akármelyik részt képviselné majd ő az Intéző mellett, akkor sem lenne szabadsága.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-25 10:04:59
Üzenet elküldve: 2021-07-25 10:04:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Ékes láncok//
*Valószínűleg egy férfi se róná fel az Intézőnek, hogy hisz az egzotikus szépség szavainak. Tetszik neki a válasz, bár némely dolgok mintha kimaradtak volna belőle.*
- És mit mesélt rólam az én drága barátom? *kérdi sokatmondó félmosollyal.* - Csak őszintén *biztatja színvallásra a lányt, akin azért olykor-olykor végigszalad a pillantása.*
- Tizenhat évesen *morfondírozik az elé tárt életúton. Zsenge kor egy ilyen gusztusos szerzeménynek. Talán azért volt hajlandó megválni tőle a tiszteletreméltó Velasca úr, mert a gyermekibb bájakat, köztudottan, jobban kedveli.*
- Mondd csak, mi volt a dolgod az előző gazdád házában? És azon túl, amit elvárnak tőled, mivel szereted múlatni az időd? Nem kertelek *sóhajt színpadiasan* -, jobb szeretnék egy megbízható szolgálót, mint egy rabszolgát, de a szabadságlevél drága mulatság. *Úgy hazudik, mintha könyvből olvasná.* - Egy ilyen befektetést jól meg kell fontolni. Viseled a jelet, ugye? *kérdi csak úgy mellékesen.* - Sütötték vagy tetoválták?
*Valószínűleg egy férfi se róná fel az Intézőnek, hogy hisz az egzotikus szépség szavainak. Tetszik neki a válasz, bár némely dolgok mintha kimaradtak volna belőle.*
- És mit mesélt rólam az én drága barátom? *kérdi sokatmondó félmosollyal.* - Csak őszintén *biztatja színvallásra a lányt, akin azért olykor-olykor végigszalad a pillantása.*
- Tizenhat évesen *morfondírozik az elé tárt életúton. Zsenge kor egy ilyen gusztusos szerzeménynek. Talán azért volt hajlandó megválni tőle a tiszteletreméltó Velasca úr, mert a gyermekibb bájakat, köztudottan, jobban kedveli.*
- Mondd csak, mi volt a dolgod az előző gazdád házában? És azon túl, amit elvárnak tőled, mivel szereted múlatni az időd? Nem kertelek *sóhajt színpadiasan* -, jobb szeretnék egy megbízható szolgálót, mint egy rabszolgát, de a szabadságlevél drága mulatság. *Úgy hazudik, mintha könyvből olvasná.* - Egy ilyen befektetést jól meg kell fontolni. Viseled a jelet, ugye? *kérdi csak úgy mellékesen.* - Sütötték vagy tetoválták?
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-20 19:57:35
Üzenet elküldve: 2021-07-20 19:57:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Délután van, Théor fáradtan gyalogol*
~Jó volt ez a kis tánc. Legalább nem valami csicsás aranyozott bál volt, mint amiket megszoktam, azt csináltam, amit akartam.~
*Hirtelen orrfacsaró bűzre lesz figyelmes, ahogy elhalad a nagyobb házak és furábbnál furább emberek mellett. A bűz az egész utcát övezi át, ezért valahogy meg kell szoknia a helyzetet. Egy csuklyás alak közelít felé. Biztos benne, hogy nem csak úgy tébolyog valamerre, hanem egyenesen felé tart, majd amikor beszéd távolságra kerül megszólítja.*
-Szép napot drága szépséges uram!
*Szólítja meg Théort nyájasan rekedt férfi hangon a csuklyás ember.*
-Szabad e megkérdeznem, hogy nem érdekli-e esetleg egy kis hancúrozás? Nem vagyok drága, mint a többiek, sőt még kedvezményt is adok!
*A mondandóját folytatva a csuklyás férfi lehajtja a fejét fedő ruhát, ezzel megnyilvánítva Théor előtt sebes, öreg arcát.*
~Az egyik mesteremre emlékeztet, lehet, hogy a sors idevetette őt is?~
*Théor zavarodottan válaszol.*
-Nem igazán érdekel ilyesfajta cselekvés engem, bár tényleg igazán hízelgő az... Az arca?
*Az öreg férfi elmosolyodik.*
-Ezek szerint csak tetszem. Lássuk csak, 600 aranyért a tiéd vagyok ifjú ember.
*Théort az öreg ajánlata egyszerre undorította el és lepte meg, ezért inkább úgy határoz, hogy jó lenne tovább menni, de a férfi látta rajta, hogy marasztalnia kell.*
-Nézd csak fiam... Még ajándékot is adok neked a szolgáltatás mellé!
*Az öreg férfi egy egyértelműen hamisított különleges negyvenes kártyát húz elő a csuklyájából, majd meglebegteti Théor előtt.*
-Ezt a kártyát egyenesen a KLA vezetőségtől szereztem, a neve a Pusztulás! A képességei határtalanok. Bármely játékot megnyered vele! Ismétlem BÁRMELYIKET!
*Théor nem hallgatná végig az egész meséjét az öregnek, hogy vajon milyen kalandos úton szerezte meg ezt a csodálatos és "egyértelműen" a KLA által kiadott kártyát, ezért inkább csak bólint egyet és tovább indul a bűzös és nyüzsgő utcácskán. Az öreg csuklyás férfi lelombozottan nézi végig, hogy a "kuncsaftja" eltávozik, ezért inkább visszaül (feltehetőleg) az ő vödre mellé, amiben valami fajta folyadék van, és megmossa az arcát benne. Théor már távolról nézi végig ezt az aktust, egy pillanatra elfintorodik, majd folytatja tovább az útját.*
*Délután van, Théor fáradtan gyalogol*
~Jó volt ez a kis tánc. Legalább nem valami csicsás aranyozott bál volt, mint amiket megszoktam, azt csináltam, amit akartam.~
*Hirtelen orrfacsaró bűzre lesz figyelmes, ahogy elhalad a nagyobb házak és furábbnál furább emberek mellett. A bűz az egész utcát övezi át, ezért valahogy meg kell szoknia a helyzetet. Egy csuklyás alak közelít felé. Biztos benne, hogy nem csak úgy tébolyog valamerre, hanem egyenesen felé tart, majd amikor beszéd távolságra kerül megszólítja.*
-Szép napot drága szépséges uram!
*Szólítja meg Théort nyájasan rekedt férfi hangon a csuklyás ember.*
-Szabad e megkérdeznem, hogy nem érdekli-e esetleg egy kis hancúrozás? Nem vagyok drága, mint a többiek, sőt még kedvezményt is adok!
*A mondandóját folytatva a csuklyás férfi lehajtja a fejét fedő ruhát, ezzel megnyilvánítva Théor előtt sebes, öreg arcát.*
~Az egyik mesteremre emlékeztet, lehet, hogy a sors idevetette őt is?~
*Théor zavarodottan válaszol.*
-Nem igazán érdekel ilyesfajta cselekvés engem, bár tényleg igazán hízelgő az... Az arca?
*Az öreg férfi elmosolyodik.*
-Ezek szerint csak tetszem. Lássuk csak, 600 aranyért a tiéd vagyok ifjú ember.
*Théort az öreg ajánlata egyszerre undorította el és lepte meg, ezért inkább úgy határoz, hogy jó lenne tovább menni, de a férfi látta rajta, hogy marasztalnia kell.*
-Nézd csak fiam... Még ajándékot is adok neked a szolgáltatás mellé!
*Az öreg férfi egy egyértelműen hamisított különleges negyvenes kártyát húz elő a csuklyájából, majd meglebegteti Théor előtt.*
-Ezt a kártyát egyenesen a KLA vezetőségtől szereztem, a neve a Pusztulás! A képességei határtalanok. Bármely játékot megnyered vele! Ismétlem BÁRMELYIKET!
*Théor nem hallgatná végig az egész meséjét az öregnek, hogy vajon milyen kalandos úton szerezte meg ezt a csodálatos és "egyértelműen" a KLA által kiadott kártyát, ezért inkább csak bólint egyet és tovább indul a bűzös és nyüzsgő utcácskán. Az öreg csuklyás férfi lelombozottan nézi végig, hogy a "kuncsaftja" eltávozik, ezért inkább visszaül (feltehetőleg) az ő vödre mellé, amiben valami fajta folyadék van, és megmossa az arcát benne. Théor már távolról nézi végig ezt az aktust, egy pillanatra elfintorodik, majd folytatja tovább az útját.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-12 21:11:58
Üzenet elküldve: 2021-07-12 21:11:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ékes láncok//
*Világ életében ehhez a rendszerhez kellett igazodnia. Egy szépen megírt papíros és ő, mint egy tulajdon, már más kezében ékeskedett. Egyetlen szerencséje csupán az, hogy annyira nem adogatták kézről kézre. A rabszolgaság olyan életvitel, ami ellen nehezen lehet harcolni, sokszor egyszerűbb a csendes meghunyászkodást választani. Ugyanis az olyan szabadszájú nők, mint amilyen Sky is, könnyen ráfázhatnak az engedetlenségre. Talán sokszor az mentette meg a komolyabb büntetéstől, hogy sok gazda hitvallása szerint csak annyira verjék meg a rabszolgát, hogy a szeme vagy a foga meg ne sérüljön. Ezért mutogathatja legalább a bájos arcát büszkén. Ezen felül már minden a meghunyászkodáson múlik, ahogyan most is. Alig egy lépéssel lemaradva halad az Intéző mögött, miközben kissé lehajtott fejjel pásztázza a környéket. Nem valami szívmelengető látvány. A szabad, tágas, forró homokkal borított sivataghoz szokott, nem pedig az ilyen nyirkos, bűzös utcákhoz.*
- A szolgaságba beleszülettem. *Kezd is bele az őszinte mesébe az Intéző kérdése után.* Sokáig wegtorenben szolgáltam. Ott két családnál.
*Kissé meg is támadják az emlékek, ahogy felidézi az ott töltött éveket. A keserűséget, a félelmet, az öröm nélküli napokat.*
- Az első családnál születtem. Nyolc évesen adtak túl rajtam.
*A miértekre inkább ki sem tér. Gyerekekhez méltó módon nehezen tudott a nyugton maradó szolgaságra koncentrálni. Neveletlen volt és nagyszájú, amit a konzervatív és nagy elvárásokkal élő gazdái nem nagyon viseltek el.*
- Tizenhat évesen kerültem el az Agassi családtól Velasca úrhoz.
*Eddig őszintén szóltak szavai, de eljött az ideje, hogy a jól betanult hazugsággal etesse meg a férfit. Hiszen kinek kéne egy olyan szolga, aki rögtön az elején kifejti, hogy meg fog gyűlni a baja vele, ahogyan a többi családnak is. A kör sosem fog bezárulni. Kézről kézre adogatják, ha megunják a vele való bajlódást. Így tett az első gazdája is, majd az Agassi família, hogy azután Velasca úr se cselekedjen másként. Ugyan így fog majd tenni az Intéző is.*
- Velasca úr úgy gondolta, hogy baráti kapcsolatuk méltó ajándéka lennék. Gazdám úgy véleményezte, hogy hiába a sok szép szolga, de a sápadt bőrű nők között sokkal kívánatosabb leszek Önnek az ében egzotikumommal.
*Húzza is hazug mosolyra az ajkait. A szemei szinte vidáman csillognak, arca üde, barátságos és őszintének ható, de közben magában óriási harcot vív, hogy ne forduljon fel a gyomra ettől a sok mézes-mázos sületlenségtől.*
- Remélem új gazdám szerepében sok öröme lesz majd bennem.
*Süti is le szemérmesen a szemeit, miközben igyekszik közelebb sietni a férfihoz. Az alig takaró, vörös ruházata, az olajoktól csillogó bőre és az egzotikus virágok illatával mámorba ejtő parfümje támaszára bízva magát, hogy benyomása csak még jobb legyen.*
*Világ életében ehhez a rendszerhez kellett igazodnia. Egy szépen megírt papíros és ő, mint egy tulajdon, már más kezében ékeskedett. Egyetlen szerencséje csupán az, hogy annyira nem adogatták kézről kézre. A rabszolgaság olyan életvitel, ami ellen nehezen lehet harcolni, sokszor egyszerűbb a csendes meghunyászkodást választani. Ugyanis az olyan szabadszájú nők, mint amilyen Sky is, könnyen ráfázhatnak az engedetlenségre. Talán sokszor az mentette meg a komolyabb büntetéstől, hogy sok gazda hitvallása szerint csak annyira verjék meg a rabszolgát, hogy a szeme vagy a foga meg ne sérüljön. Ezért mutogathatja legalább a bájos arcát büszkén. Ezen felül már minden a meghunyászkodáson múlik, ahogyan most is. Alig egy lépéssel lemaradva halad az Intéző mögött, miközben kissé lehajtott fejjel pásztázza a környéket. Nem valami szívmelengető látvány. A szabad, tágas, forró homokkal borított sivataghoz szokott, nem pedig az ilyen nyirkos, bűzös utcákhoz.*
- A szolgaságba beleszülettem. *Kezd is bele az őszinte mesébe az Intéző kérdése után.* Sokáig wegtorenben szolgáltam. Ott két családnál.
*Kissé meg is támadják az emlékek, ahogy felidézi az ott töltött éveket. A keserűséget, a félelmet, az öröm nélküli napokat.*
- Az első családnál születtem. Nyolc évesen adtak túl rajtam.
*A miértekre inkább ki sem tér. Gyerekekhez méltó módon nehezen tudott a nyugton maradó szolgaságra koncentrálni. Neveletlen volt és nagyszájú, amit a konzervatív és nagy elvárásokkal élő gazdái nem nagyon viseltek el.*
- Tizenhat évesen kerültem el az Agassi családtól Velasca úrhoz.
*Eddig őszintén szóltak szavai, de eljött az ideje, hogy a jól betanult hazugsággal etesse meg a férfit. Hiszen kinek kéne egy olyan szolga, aki rögtön az elején kifejti, hogy meg fog gyűlni a baja vele, ahogyan a többi családnak is. A kör sosem fog bezárulni. Kézről kézre adogatják, ha megunják a vele való bajlódást. Így tett az első gazdája is, majd az Agassi família, hogy azután Velasca úr se cselekedjen másként. Ugyan így fog majd tenni az Intéző is.*
- Velasca úr úgy gondolta, hogy baráti kapcsolatuk méltó ajándéka lennék. Gazdám úgy véleményezte, hogy hiába a sok szép szolga, de a sápadt bőrű nők között sokkal kívánatosabb leszek Önnek az ében egzotikumommal.
*Húzza is hazug mosolyra az ajkait. A szemei szinte vidáman csillognak, arca üde, barátságos és őszintének ható, de közben magában óriási harcot vív, hogy ne forduljon fel a gyomra ettől a sok mézes-mázos sületlenségtől.*
- Remélem új gazdám szerepében sok öröme lesz majd bennem.
*Süti is le szemérmesen a szemeit, miközben igyekszik közelebb sietni a férfihoz. Az alig takaró, vörös ruházata, az olajoktól csillogó bőre és az egzotikus virágok illatával mámorba ejtő parfümje támaszára bízva magát, hogy benyomása csak még jobb legyen.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-09 07:06:14
Üzenet elküldve: 2021-07-09 07:06:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Ékes láncok//
*Ebben a régre nyúló stádium alapvetően nem aláírásokról és papírokról szól. Az a dokumentum csupán díszlet. A szabadsághoz való jogot sem papíron jegyzik, ha a tényeket nézzük. Az Intéző nagyon jól ismeri ezt a környezetet. Olykor kissé göröngyös az út afelé, hogy az érintettek megértsék e szép hagyomány természetét, de végül mindig a helyükre rendeződnek a viszonyok. A világ már csak ilyen.
~Bizonyára?~ A lány majd idővel rájön, hogy a bizonyára egyáltalán nem elfogadható jelző ide. Az úrnak ugyanis _mindig_ igaza van. Nyilván akkor is, ha nem vagy csak részben. Ezen az önérzeti zökkenőn túl kell esni.
A lány engedelmesen és csendben követi, ami igen üdvös a kezdeti konklúziók után. Nem bánná, ha így is maradna, bár sejti, hogy kevés esély van rá, hogy ekkora szerencséje legyen. Egyelőre nem tudja még hová tenni új szerzeményét, de idővel kiderül majd, mire megy vele.*
- Mesélj, gyermek *pillant hátra épp csak arra sandítva.* - Hol és kinek szolgáltál eddig? Mihez értesz? Miért pont téged választott ki nekem a jó Velasca úr? Őszintén felelj! *ingatja meg az ujját, de ezúttal nem is néz a lány felé. Kényelmes tempóban sétál. Kedélyesen biccent az utcán lézengőknek. A kikötő miliőjében nem igazán dívik az ilyesmi, így leginkább bizalmatlan vagy értetlenkedő reakciókat gyűjthet be. Igaz, szemmel láthatólag ez Ambroggiót egy cseppet sem zavarja.*
*Ebben a régre nyúló stádium alapvetően nem aláírásokról és papírokról szól. Az a dokumentum csupán díszlet. A szabadsághoz való jogot sem papíron jegyzik, ha a tényeket nézzük. Az Intéző nagyon jól ismeri ezt a környezetet. Olykor kissé göröngyös az út afelé, hogy az érintettek megértsék e szép hagyomány természetét, de végül mindig a helyükre rendeződnek a viszonyok. A világ már csak ilyen.
~Bizonyára?~ A lány majd idővel rájön, hogy a bizonyára egyáltalán nem elfogadható jelző ide. Az úrnak ugyanis _mindig_ igaza van. Nyilván akkor is, ha nem vagy csak részben. Ezen az önérzeti zökkenőn túl kell esni.
A lány engedelmesen és csendben követi, ami igen üdvös a kezdeti konklúziók után. Nem bánná, ha így is maradna, bár sejti, hogy kevés esély van rá, hogy ekkora szerencséje legyen. Egyelőre nem tudja még hová tenni új szerzeményét, de idővel kiderül majd, mire megy vele.*
- Mesélj, gyermek *pillant hátra épp csak arra sandítva.* - Hol és kinek szolgáltál eddig? Mihez értesz? Miért pont téged választott ki nekem a jó Velasca úr? Őszintén felelj! *ingatja meg az ujját, de ezúttal nem is néz a lány felé. Kényelmes tempóban sétál. Kedélyesen biccent az utcán lézengőknek. A kikötő miliőjében nem igazán dívik az ilyesmi, így leginkább bizalmatlan vagy értetlenkedő reakciókat gyűjthet be. Igaz, szemmel láthatólag ez Ambroggiót egy cseppet sem zavarja.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-07 08:07:43
Üzenet elküldve: 2021-07-07 08:07:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Dacolva a halállal//
*Mondják, próba nélkül nincs szerencse. „Elégszer próbáltad”, mondaná az a kelletlen kis hang kobakjában, ám ő nem ért vele egyet. Hisz nem is kell messzire nyúlnia emlékei között, hogy példát találjon. Az az átkozott fénymágus legalább háromszor próbálkozott, mielőtt sikerült elpusztítania a vérkerti oltárt.
Fáradtan bandukol a macskaköves utcácskában, senkitől és semmitől nem zavartatva. Sötét van még, ippeg, csak szürkül az ég alja. A halászok hamarosan kelnek, hogy bárkáikon kihajózhassanak az első napsugarakkal, hogy aztán este, ki-ki a maga eredményességében menjen haza asszonyához…
Bekuporodik a sötét kis mellékutcácskába, csak hogy ne legyen szem előtt. még csuklyáját is alaposan arcába húzza, véletlenül se világítson sápadt bőre, s véletlenül se kelljen holmi halászoknak előadást tartania, mit is művel épp. Nem, mintha különösebben tartana tőlük. A legtöbbjük féli és tiszteli Sa'Terethet, némelyik még talán imádja is… Ez az egyetlen szempont, amiért itt van. Itt nem fogják fellógatni a hite miatt.*
*Mondják, próba nélkül nincs szerencse. „Elégszer próbáltad”, mondaná az a kelletlen kis hang kobakjában, ám ő nem ért vele egyet. Hisz nem is kell messzire nyúlnia emlékei között, hogy példát találjon. Az az átkozott fénymágus legalább háromszor próbálkozott, mielőtt sikerült elpusztítania a vérkerti oltárt.
Fáradtan bandukol a macskaköves utcácskában, senkitől és semmitől nem zavartatva. Sötét van még, ippeg, csak szürkül az ég alja. A halászok hamarosan kelnek, hogy bárkáikon kihajózhassanak az első napsugarakkal, hogy aztán este, ki-ki a maga eredményességében menjen haza asszonyához…
Bekuporodik a sötét kis mellékutcácskába, csak hogy ne legyen szem előtt. még csuklyáját is alaposan arcába húzza, véletlenül se világítson sápadt bőre, s véletlenül se kelljen holmi halászoknak előadást tartania, mit is művel épp. Nem, mintha különösebben tartana tőlük. A legtöbbjük féli és tiszteli Sa'Terethet, némelyik még talán imádja is… Ez az egyetlen szempont, amiért itt van. Itt nem fogják fellógatni a hite miatt.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-20 06:04:24
Üzenet elküldve: 2021-05-20 06:04:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Hat hat. Nincs is szüksége több időre. A Vihar Fiaival folytatott tárgyaláshoz azonban egészen más módszerekre is szüksége lesz. Olyanokhoz, amikhez ő, katonaként aligha konyít. Olyan valakire van szükség, aki kitűnően ért a meggyőzéshez… És azt is tudja, hogy hol keresgéljen.
De nem ma. Pihenni óhajt, még ha itt is kell meghúznia magát ebben az átokverte sikátorban, ládák között, bujkálva. Minél kevesebben tudnak jelenlétéről, annál nagyobb az esélye a sikerre. Nem gondolkodik már a mán vagy a holnapon, gondolatai úgy röppennek tova, mintha nem is lettek volna. Tudatát elnyeli a jótékony sötétség, ő pedig álomra szenderülve fordul hevenyészett szalmaágyán a másik oldalára.*
-Lo'hor di Wegtorenia. *Mellére szorítja öklét, majd fejét mélyen hajtja a páholyban ülők felé. Elfeledett, pusztai népek ajkán szólt, és még ha nem is túl ismert e nyelv, a mondás annál inkább köztudatban forog, legalábbis a városban. Az „Életemet Wegtorenért” rigmus nem holmi csatakiáltás, s nem is a várost védő katonák sajátja. Gladiátorok, viadorok jelzik ezzel, hogy készek itt, a küzdőtér porán kilehelni lelkük, ha a sors úgy hozza. Ő azonban nem készül hasonlóra.
Felpillantva egyenesedik ki, s karjait széttárva oly büszkén és kihívóan fordul körbe, mintha a hatalmas aréna összes lelkét egyszerre óhajtaná kihívni. Szénfekete, varkocsba font hajában még nem vegyülnek ősz szálak, ránctalan arca pedig könnyedén árulja el fiatal éveit. Az üdvrivalgás közepette nyomja fejébe a fekete, ám gazdagon szalagozott sisakot, s fordul szembe a jókora, kétszárnyú kapuval. Dobszó zengi be a küzdővermet, ütemesen, lassan. Négy óriás veri erőből, az aréna közönsége pedig néma csendbe burkolódzik. Egy pisszenés, annyi sem hallható a sorokból. Ekképp adják meg a tiszteletet az érkezőnek, ki merő szórakoztatásukból viszi bőrét vásárra.
A hollófekete pikkelypáncélon meg-megcsillan a napfény, miközben a földbe állított lándzsáért nyúl. Majd egy tucat színes szalag díszeleg rajta, különböző családok címereivel. A nemesek gazdagon fizetnek, hogy jelvényük ott virítson a lándzsáján.*
-Életemet Wegtorenért! *Érdes, kemény bariton hallatszik, kihívója megérkezett. Nem egy hatalmas óriás, még csak nem is egy vad, pusztai ork. Egy szandált viselő öregember lép a homokra, kezeiben egy-egy csupasz karddal. Még csak páncélt sem visel. Összeaszott, vén és gyenge. Legalábbis ránézésre. Tétova kacarászás hallatszik a nézőtérről, ahogy a dobok elhallgatnak, ő pedig átveti a lándzsát baljába, miközben fel-alá sétál a nemesek páholya előtt. Csak egy kurta pillantást vet a közönségükre, majd széttárva kezeit ismét körbe fordul. A produkció eléri a kellő hatást, s a szórványos kacajhoz még többen csatlakoznak.*
-Meguntad az életed, vénember? *Háta mögül pörgeti előre a lándzsát, s szegezi ellenfele irányába. Érdekelné a története, na meg az, hogyan jutott idáig az arénában. Nagy kár, hogy nem szándékozik neki holnapot adni.*
-Ígérem, gyors leszek. *Végig sem mondja azonban a mondatot, az öreg már ott is terem előtte. Szemmel szinte követhetetlen sebességgel vagdalkozik, ő pedig éppen, csak hátra tud hőkölni. A nézőközönség kacarászása egy csapásra alábbhagy, s feszült csend veszi át helyét.
Ő sem rest azonban, a lándzsát pörgetve sújt le, előbb váll, majd rögtön utána térd magasságban szúrva. Az öreg nem tér ki, kardjai segítségével hárítja a csapásokat. Oly könnyeden forgatja a pengéket, mintha azokkal született volna kezében. Még csak hasonlóval sem volt dolga soha. Halálos táncuk ezer és ezer szempár követi feszült csendben. Fa és vas koppanásának visszhangja tölti be az arénát, ahogy fegyvereik olykor találkoznak. Egy óvatlan pillanatban fordultával csap a lándzsával a vénség feje felé, ám amaz gyorsabbnak bizonyul. Kard szeli végig páncélját bordamagasságban, éles fájdalmat hagyva maga után…
Úgy riad fel az álomból, mintha egy nagy vödör jeges vízzel loccsintották volna képen. Hiába kapkodna az álomemlék képei után, úgy folynak szét, mint ujjak között a homokszemcsék. Persze, arra pontosan emlékszik, ki szerepelt álmában.
Hátrasimítja fekete sörényét, majd felül. A nap alighanem még nem kelt fel a horizonton, legalábbis szürke még az ég alja. Ő azonban már talpon. Azt is pontosan tudja már, hol fogja elkölteni reggelijét.*
De nem ma. Pihenni óhajt, még ha itt is kell meghúznia magát ebben az átokverte sikátorban, ládák között, bujkálva. Minél kevesebben tudnak jelenlétéről, annál nagyobb az esélye a sikerre. Nem gondolkodik már a mán vagy a holnapon, gondolatai úgy röppennek tova, mintha nem is lettek volna. Tudatát elnyeli a jótékony sötétség, ő pedig álomra szenderülve fordul hevenyészett szalmaágyán a másik oldalára.*
-Lo'hor di Wegtorenia. *Mellére szorítja öklét, majd fejét mélyen hajtja a páholyban ülők felé. Elfeledett, pusztai népek ajkán szólt, és még ha nem is túl ismert e nyelv, a mondás annál inkább köztudatban forog, legalábbis a városban. Az „Életemet Wegtorenért” rigmus nem holmi csatakiáltás, s nem is a várost védő katonák sajátja. Gladiátorok, viadorok jelzik ezzel, hogy készek itt, a küzdőtér porán kilehelni lelkük, ha a sors úgy hozza. Ő azonban nem készül hasonlóra.
Felpillantva egyenesedik ki, s karjait széttárva oly büszkén és kihívóan fordul körbe, mintha a hatalmas aréna összes lelkét egyszerre óhajtaná kihívni. Szénfekete, varkocsba font hajában még nem vegyülnek ősz szálak, ránctalan arca pedig könnyedén árulja el fiatal éveit. Az üdvrivalgás közepette nyomja fejébe a fekete, ám gazdagon szalagozott sisakot, s fordul szembe a jókora, kétszárnyú kapuval. Dobszó zengi be a küzdővermet, ütemesen, lassan. Négy óriás veri erőből, az aréna közönsége pedig néma csendbe burkolódzik. Egy pisszenés, annyi sem hallható a sorokból. Ekképp adják meg a tiszteletet az érkezőnek, ki merő szórakoztatásukból viszi bőrét vásárra.
A hollófekete pikkelypáncélon meg-megcsillan a napfény, miközben a földbe állított lándzsáért nyúl. Majd egy tucat színes szalag díszeleg rajta, különböző családok címereivel. A nemesek gazdagon fizetnek, hogy jelvényük ott virítson a lándzsáján.*
-Életemet Wegtorenért! *Érdes, kemény bariton hallatszik, kihívója megérkezett. Nem egy hatalmas óriás, még csak nem is egy vad, pusztai ork. Egy szandált viselő öregember lép a homokra, kezeiben egy-egy csupasz karddal. Még csak páncélt sem visel. Összeaszott, vén és gyenge. Legalábbis ránézésre. Tétova kacarászás hallatszik a nézőtérről, ahogy a dobok elhallgatnak, ő pedig átveti a lándzsát baljába, miközben fel-alá sétál a nemesek páholya előtt. Csak egy kurta pillantást vet a közönségükre, majd széttárva kezeit ismét körbe fordul. A produkció eléri a kellő hatást, s a szórványos kacajhoz még többen csatlakoznak.*
-Meguntad az életed, vénember? *Háta mögül pörgeti előre a lándzsát, s szegezi ellenfele irányába. Érdekelné a története, na meg az, hogyan jutott idáig az arénában. Nagy kár, hogy nem szándékozik neki holnapot adni.*
-Ígérem, gyors leszek. *Végig sem mondja azonban a mondatot, az öreg már ott is terem előtte. Szemmel szinte követhetetlen sebességgel vagdalkozik, ő pedig éppen, csak hátra tud hőkölni. A nézőközönség kacarászása egy csapásra alábbhagy, s feszült csend veszi át helyét.
Ő sem rest azonban, a lándzsát pörgetve sújt le, előbb váll, majd rögtön utána térd magasságban szúrva. Az öreg nem tér ki, kardjai segítségével hárítja a csapásokat. Oly könnyeden forgatja a pengéket, mintha azokkal született volna kezében. Még csak hasonlóval sem volt dolga soha. Halálos táncuk ezer és ezer szempár követi feszült csendben. Fa és vas koppanásának visszhangja tölti be az arénát, ahogy fegyvereik olykor találkoznak. Egy óvatlan pillanatban fordultával csap a lándzsával a vénség feje felé, ám amaz gyorsabbnak bizonyul. Kard szeli végig páncélját bordamagasságban, éles fájdalmat hagyva maga után…
Úgy riad fel az álomból, mintha egy nagy vödör jeges vízzel loccsintották volna képen. Hiába kapkodna az álomemlék képei után, úgy folynak szét, mint ujjak között a homokszemcsék. Persze, arra pontosan emlékszik, ki szerepelt álmában.
Hátrasimítja fekete sörényét, majd felül. A nap alighanem még nem kelt fel a horizonton, legalábbis szürke még az ég alja. Ő azonban már talpon. Azt is pontosan tudja már, hol fogja elkölteni reggelijét.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:43:47
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:43:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Fogalma sincs, mégis mi a bánatos orkpöcs ütött a férfiba. Nem számított rá, hogy ilyet merészel tenni. Azt gondolta a sértettség és a gyűlölet oly buzgón munkálkodik benne a kis afférjuk óta, hogy esze ágában sincs akárcsak megtűrni maga mellett Dayát, nemhogy még majd sötét kapualjakban alattomosan csókot csen. Undorodnia kellene, meg kellene vetnie a wegtorenit, ezzel pedig jócskán megkönnyítenie a nő dolgát, hogy még csak meg se forduljon a fejében az iménti jelenethez hasonló. És még el is vicceli! Idegesen simít végig fogain a visszakérdezést hallva, bosszankodva még orrát is megvakarja.*
- És én még csodálkoztam, hogy olyan könnyű volt átejteni téged...
*Jóval nyugodtabb a hangja, meg is toldja egy arcára erőltetett gúnyos mosollyal. Nyilvánvalóan bántani akarja aljas szavaival, minél messzebb akarja taszítani őt magától és az ingertől, hogy még egyszer ilyesmit tegyen. Kár, hogy a hirtelen szerzett higgadtság villámgyorsan távozik, mikor a fattyú lepillangózza. Hát nem a színes kis jószág jut róla eszébe.*
- Még van képed leszajházni, miután az előbb elém vetetted magad, mint valami utolsó hímlotyó?
*Hiába kéri az összes régi és új istent, hogy adjanak neki türelmet, azok nem szánják meg. Sőt, a helyzet csak romlik, mikor még őt nevezik meg felbujtónak. Legszívesebben puszta kézzel fojtaná meg Nolent.*
- Hogy én?! Előbb akarnék megcsókolni egy döglött angolnát vagy egy büdös orkot! Előbb nyomnám le a nyelvem Hangyás Hyren torkán!
*Közös ismerősük emlegetésére azért átszalad egy fintor arcán. Kevés olyan igazán rusnya ember mászkál Lanawinon, mint Hyren, a természet kegyetlen tréfát űzött vele. Hogy valaki olyan undorítóan bibircsókos és még kancsal is legyen egyszerre.
Nem is figyel arra, mi a francot mutogat neki Nolenar, magában fortyogva dübörög tovább. Vagy hát dübörögne, de aztán elege lesz a kérdésekből és hirtelen torpan meg, nem csodálná, ha a sarkában nyüzsgő kikötői véletlenül neki is menne. Feszülten fordul a férfi felé.*
- Hát, hogy becses neked. Hogy jobb, ha vigyázol rá, mert, ha netán lecsapom, mégis mi a franccal fogsz gondolkodni?
*Nyúlik epés mosolyra szája, de zöldjei még mindig szikráznak. Aztán a világítótorony felé veszi az irányt, úgy tűnik mégiscsak figyelt valamelyest a mutogatáskor. A magas sziklafal gondolata csábítja veszettül, milyen szépen le lehetne onnan lökni a Velasco'rrát.*
*Fogalma sincs, mégis mi a bánatos orkpöcs ütött a férfiba. Nem számított rá, hogy ilyet merészel tenni. Azt gondolta a sértettség és a gyűlölet oly buzgón munkálkodik benne a kis afférjuk óta, hogy esze ágában sincs akárcsak megtűrni maga mellett Dayát, nemhogy még majd sötét kapualjakban alattomosan csókot csen. Undorodnia kellene, meg kellene vetnie a wegtorenit, ezzel pedig jócskán megkönnyítenie a nő dolgát, hogy még csak meg se forduljon a fejében az iménti jelenethez hasonló. És még el is vicceli! Idegesen simít végig fogain a visszakérdezést hallva, bosszankodva még orrát is megvakarja.*
- És én még csodálkoztam, hogy olyan könnyű volt átejteni téged...
*Jóval nyugodtabb a hangja, meg is toldja egy arcára erőltetett gúnyos mosollyal. Nyilvánvalóan bántani akarja aljas szavaival, minél messzebb akarja taszítani őt magától és az ingertől, hogy még egyszer ilyesmit tegyen. Kár, hogy a hirtelen szerzett higgadtság villámgyorsan távozik, mikor a fattyú lepillangózza. Hát nem a színes kis jószág jut róla eszébe.*
- Még van képed leszajházni, miután az előbb elém vetetted magad, mint valami utolsó hímlotyó?
*Hiába kéri az összes régi és új istent, hogy adjanak neki türelmet, azok nem szánják meg. Sőt, a helyzet csak romlik, mikor még őt nevezik meg felbujtónak. Legszívesebben puszta kézzel fojtaná meg Nolent.*
- Hogy én?! Előbb akarnék megcsókolni egy döglött angolnát vagy egy büdös orkot! Előbb nyomnám le a nyelvem Hangyás Hyren torkán!
*Közös ismerősük emlegetésére azért átszalad egy fintor arcán. Kevés olyan igazán rusnya ember mászkál Lanawinon, mint Hyren, a természet kegyetlen tréfát űzött vele. Hogy valaki olyan undorítóan bibircsókos és még kancsal is legyen egyszerre.
Nem is figyel arra, mi a francot mutogat neki Nolenar, magában fortyogva dübörög tovább. Vagy hát dübörögne, de aztán elege lesz a kérdésekből és hirtelen torpan meg, nem csodálná, ha a sarkában nyüzsgő kikötői véletlenül neki is menne. Feszülten fordul a férfi felé.*
- Hát, hogy becses neked. Hogy jobb, ha vigyázol rá, mert, ha netán lecsapom, mégis mi a franccal fogsz gondolkodni?
*Nyúlik epés mosolyra szája, de zöldjei még mindig szikráznak. Aztán a világítótorony felé veszi az irányt, úgy tűnik mégiscsak figyelt valamelyest a mutogatáskor. A magas sziklafal gondolata csábítja veszettül, milyen szépen le lehetne onnan lökni a Velasco'rrát.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 17:09:29
Üzenet elküldve: 2021-03-17 17:09:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Az a józanító pofon szépen elrebbenti a... bármit is gondolt a Velasco'rra. Igaz, nem túl messze, mert ezek a dolgok már csak ilyenek. Elengedi a lányt, mielőtt még más eszközök is eszébe jutnának ennek előmozdítására. Megdörzsöli az arcát, bár tudja, hogy olcsón megúszta. Visszaint még a komának, aki a paprikás hangulatú némbert látva inkább röhögve szaporázza meg a lépteit a Rumos felé csalinkázó társaság után. Nolen ellenben hamar szembe találja magát a villogó, zöld tekintettel.*
- Drága? *emel ki egyetlen szót az egész leteremtésből, mintha a többi úgy, ahogy van, le is pergett volna róla. Kérdőn szűkíti össze a szemét az elgondolkodtató jelző kapcsán. Ha a lány sarkon is fordul és nagy sebbel-lobbal indul is a dokkok felé, Nolen ott nyüzsög a sarkában.*
- Hogy értetted, hogy "drága"? *töpreng hangosan.* - Amúgy ne fortyogj, pillangó. Én is csak akkor ismertem fel Mairac hangját, amikor mellénk értek *von vállat.* - És a viahros égre mondom, meg mertem volna esküdni, hogy meg akarsz csókolni.
*Már tudja, hogy hiába siet úgy a wegtoreni a dokkokhoz, ott csak hűlt helyét fogja találni a hajónak, de lenne rá egy fogadása, hogy most aztán mondhatna neki bármit.*
- Várj már. Ne rohanj! Arra kéne menni inkább, hallod? *mutat a Világítótorony felé.* - De tényleg, hogy értetted, hogy "drága"?
*Mi tagadás, élvezi a helyzetet. Lehet, hogy nem kellene túlfeszítenie a húrt, de bőven van mit visszafizetnie. Ameddig eljutnak a Szhyllára, tálcán kínálja magát a lehetőség, hogy éljen vele. Hazai terepen van, Daya meg valószínűleg rövid pórázon. Soha jobb alkalmat!*
*Az a józanító pofon szépen elrebbenti a... bármit is gondolt a Velasco'rra. Igaz, nem túl messze, mert ezek a dolgok már csak ilyenek. Elengedi a lányt, mielőtt még más eszközök is eszébe jutnának ennek előmozdítására. Megdörzsöli az arcát, bár tudja, hogy olcsón megúszta. Visszaint még a komának, aki a paprikás hangulatú némbert látva inkább röhögve szaporázza meg a lépteit a Rumos felé csalinkázó társaság után. Nolen ellenben hamar szembe találja magát a villogó, zöld tekintettel.*
- Drága? *emel ki egyetlen szót az egész leteremtésből, mintha a többi úgy, ahogy van, le is pergett volna róla. Kérdőn szűkíti össze a szemét az elgondolkodtató jelző kapcsán. Ha a lány sarkon is fordul és nagy sebbel-lobbal indul is a dokkok felé, Nolen ott nyüzsög a sarkában.*
- Hogy értetted, hogy "drága"? *töpreng hangosan.* - Amúgy ne fortyogj, pillangó. Én is csak akkor ismertem fel Mairac hangját, amikor mellénk értek *von vállat.* - És a viahros égre mondom, meg mertem volna esküdni, hogy meg akarsz csókolni.
*Már tudja, hogy hiába siet úgy a wegtoreni a dokkokhoz, ott csak hűlt helyét fogja találni a hajónak, de lenne rá egy fogadása, hogy most aztán mondhatna neki bármit.*
- Várj már. Ne rohanj! Arra kéne menni inkább, hallod? *mutat a Világítótorony felé.* - De tényleg, hogy értetted, hogy "drága"?
*Mi tagadás, élvezi a helyzetet. Lehet, hogy nem kellene túlfeszítenie a húrt, de bőven van mit visszafizetnie. Ameddig eljutnak a Szhyllára, tálcán kínálja magát a lehetőség, hogy éljen vele. Hazai terepen van, Daya meg valószínűleg rövid pórázon. Soha jobb alkalmat!*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 12:58:37
Üzenet elküldve: 2021-03-17 12:58:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
- Eressz!
*Sziszegi fogai között, mint egy ádáz vipera, ahogy megragadják majd határozott mozdulattal bontakozik ki a fogásból. Indulatait iszonyúan nehezen tudja fékezni ebben a pillanatban, még kabátján keresztül lopva jó öreg tőrére is ráfog, de vesz egy mély lélegzetet és magára erőlteti hirtelen elvesztett önfegyelmét. Próbálja emlékeztetni magát, hogy nem művelhet ostobaságot, azzal elrontana mindent, na meg bármennyire szeretné is jelenleg, nem lenne képes komolyan bántani a férfit. Ettől a gondolattól valahogy még zabosabb lesz.*
- Azért csak kérdezzük meg!
*Daya még naivan reménykedik. Mikor besétáltak abba a fogadóba, bár tagadhatatlanul feszélyezve érezte magát, de úgy vélte, nem lesz itt gond. Hogy mindent a kezében tart, Nolen jelenléte bosszantó, de megbirkózik vele. Arra gondolt, annyi esztendő eltelt már, mindketten változtak, idősebbek lettek, a kezdeti feszültség után majd minden gördülékenyen fog haladni. Nem is tévedhetett volna ennél nagyobbat. Már most megőrül tőle, mi lesz, ha napokat, netán hatokat kénytelenek együtt tölteni?*
- Engem te csak ne pisszegj le!
*Jóval halkabban mordul azért, mikor azonban ismét csendre intik, kelletlenül ugyan, de befogja a száját. Meglepően készségesen hagyja, hogy a kapualjba húzzák, de csak mert nincs ideje megszemlélni, kitől kellene tartania, az esetleges veszélyhelyzet pedig igen hamar képes engedelmessé varázsolni az embert. Büszke, de nem féleszű. Megannyi ismerős arca lepereg előtte, ahogy próbálja kitalálni, ki lehet az, aki elől bujkálniuk kellene, de a lista oly hosszú, nincs idő mindenkin átfutni. Sietős elmélkedését egyébként is megzavarja a fejébe nyomott kalap, gondolatai meg egy szempillantás alatt foszlanak szét a váratlan közelségtől. A düh és az alattomosan rátörő vágyódás furcsa elegyének melege elönti mellkasát. Nem érti, mi a franc történik, de egy csipetnyit elcsábul, épp csak összeérnek ajkaik egy kósza pillanatra. Aztán már érkezik is a józanító pofon és bizony nem csak képletesen. Tenyere határozottan csattan az arcon. Túl sok erő ugyan nincs a mozdulatban, sejtheti a kikötői, hogy ennél jóval nagyobbat is kaphatott volna, a hangja viszont épp elég éles ahhoz, hogy sietve elűzze a veszélyesen fülledt miliőt. Nem szól, zöldjei viszont értetlenül, magyarázatra várva cikáznak az arcon, egészen addig, míg a pityókás hang fel nem csendül oldalról. Fejét komótosan fordítja a félrészeg fickó felé, az pedig már láthatja tekintetén, hogy a méreg homálya lassacskán rátelepszik. Talán el is ijeszti. Szó sem volt tehát veszélyről. Hát persze, hogy nem! A fattyú pontosan tudta kik jönnek, ismeri őket, szándékosan a bolondját járatta vele. Megvárja, míg az idegen elmegy, ha kell, rá is morran, aztán hevesen markol a férfi ruhájára, hogy dühösen a szemközti falhoz gyűrhesse. Bősz irbiszpillantása szikrákat szórva fúródik kíméletlenül a mandulavágású szemekbe. Mintha valóban csak egy hajszál választaná el attól, hogy elharapja a torkát vadállat módjára.*
- Jól figyelj Velasco'rra, mert csak egyszer mondom el! *pofátlanul közel hajol vicsorgó fenyegetése közben* - Nincs se időm, se energiám a gyerekes bosszúdra. Ha még egyszer ilyesmivel próbálkozol, levágom a drága farkad és megetetem a halakkal!
*Azzal elereszti. Indulatosan kezébe nyomja még az imént a wegtoreni kobakján díszelgő kalapot, aztán alig láthatóan remegő kézzel hátrasimítva tincseit indul ismét a dokkok felé.*
- Eressz!
*Sziszegi fogai között, mint egy ádáz vipera, ahogy megragadják majd határozott mozdulattal bontakozik ki a fogásból. Indulatait iszonyúan nehezen tudja fékezni ebben a pillanatban, még kabátján keresztül lopva jó öreg tőrére is ráfog, de vesz egy mély lélegzetet és magára erőlteti hirtelen elvesztett önfegyelmét. Próbálja emlékeztetni magát, hogy nem művelhet ostobaságot, azzal elrontana mindent, na meg bármennyire szeretné is jelenleg, nem lenne képes komolyan bántani a férfit. Ettől a gondolattól valahogy még zabosabb lesz.*
- Azért csak kérdezzük meg!
*Daya még naivan reménykedik. Mikor besétáltak abba a fogadóba, bár tagadhatatlanul feszélyezve érezte magát, de úgy vélte, nem lesz itt gond. Hogy mindent a kezében tart, Nolen jelenléte bosszantó, de megbirkózik vele. Arra gondolt, annyi esztendő eltelt már, mindketten változtak, idősebbek lettek, a kezdeti feszültség után majd minden gördülékenyen fog haladni. Nem is tévedhetett volna ennél nagyobbat. Már most megőrül tőle, mi lesz, ha napokat, netán hatokat kénytelenek együtt tölteni?*
- Engem te csak ne pisszegj le!
*Jóval halkabban mordul azért, mikor azonban ismét csendre intik, kelletlenül ugyan, de befogja a száját. Meglepően készségesen hagyja, hogy a kapualjba húzzák, de csak mert nincs ideje megszemlélni, kitől kellene tartania, az esetleges veszélyhelyzet pedig igen hamar képes engedelmessé varázsolni az embert. Büszke, de nem féleszű. Megannyi ismerős arca lepereg előtte, ahogy próbálja kitalálni, ki lehet az, aki elől bujkálniuk kellene, de a lista oly hosszú, nincs idő mindenkin átfutni. Sietős elmélkedését egyébként is megzavarja a fejébe nyomott kalap, gondolatai meg egy szempillantás alatt foszlanak szét a váratlan közelségtől. A düh és az alattomosan rátörő vágyódás furcsa elegyének melege elönti mellkasát. Nem érti, mi a franc történik, de egy csipetnyit elcsábul, épp csak összeérnek ajkaik egy kósza pillanatra. Aztán már érkezik is a józanító pofon és bizony nem csak képletesen. Tenyere határozottan csattan az arcon. Túl sok erő ugyan nincs a mozdulatban, sejtheti a kikötői, hogy ennél jóval nagyobbat is kaphatott volna, a hangja viszont épp elég éles ahhoz, hogy sietve elűzze a veszélyesen fülledt miliőt. Nem szól, zöldjei viszont értetlenül, magyarázatra várva cikáznak az arcon, egészen addig, míg a pityókás hang fel nem csendül oldalról. Fejét komótosan fordítja a félrészeg fickó felé, az pedig már láthatja tekintetén, hogy a méreg homálya lassacskán rátelepszik. Talán el is ijeszti. Szó sem volt tehát veszélyről. Hát persze, hogy nem! A fattyú pontosan tudta kik jönnek, ismeri őket, szándékosan a bolondját járatta vele. Megvárja, míg az idegen elmegy, ha kell, rá is morran, aztán hevesen markol a férfi ruhájára, hogy dühösen a szemközti falhoz gyűrhesse. Bősz irbiszpillantása szikrákat szórva fúródik kíméletlenül a mandulavágású szemekbe. Mintha valóban csak egy hajszál választaná el attól, hogy elharapja a torkát vadállat módjára.*
- Jól figyelj Velasco'rra, mert csak egyszer mondom el! *pofátlanul közel hajol vicsorgó fenyegetése közben* - Nincs se időm, se energiám a gyerekes bosszúdra. Ha még egyszer ilyesmivel próbálkozol, levágom a drága farkad és megetetem a halakkal!
*Azzal elereszti. Indulatosan kezébe nyomja még az imént a wegtoreni kobakján díszelgő kalapot, aztán alig láthatóan remegő kézzel hátrasimítva tincseit indul ismét a dokkok felé.*
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 07:49:29
Üzenet elküldve: 2021-03-17 07:49:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Nolent felettébb idegesíti, hogy a lány úgy rohan, mint a városi fruskák a taruni piacnap reggelén, amikor a legtöbb külhoni csecsebecse érkezik a standokra.*
- Nem majd visszatérünk *mondja és pár megnyújtott lépéssel veéri a wegtorenit, aztán grabancon is ragadja, mint egy neveletlen utcakölyköt.* - Most!
*Fél szemmel a dokkok felé pillantva ő már tudja, amit Dayaneer még nem. Innen a dombról már látszania kéne a Szhylla árbocainak. Ha még itt lenne.*
- Az öreg sosem bízna másra. Akármi történt is. *Kissé megrándul a szája a hozzáfűzésnél, de bizonyosságához kétség sem férhet.
Ha a lány válaszolna is, Nolen felemeli az ujját.*
- Sssss! *Fülel. Egy nagyobb társaság közeledő zajai hallatszanak a sarok felől. Azt nem nagyon lehet kivenni, miről beszélnek. Nem mintha nem lennének elég hangosak, de a kikötőiek nyelvezete olykor nem is hajaz a közösre. Pedig, az egekre, az! Hadarnak, elnyelik a hangzókat vagy épp mással cserélik fel. Állítólag nagyon részegen viszont mindenki tökéletesen beszéli. Az is, aki még életében nem járt a Kikötőben. Ha nem, akkor még nem elég részeg.*
- Egy szót se! *suttogja, és igyekszik egy kapualjba húzódni a lánnyal. Gyorsan Daya fejébe csapja a kalapját, ő pedig felhúzza a csuklyáját. Mikor a társaság elhalad mellettük, egészen közel simul, hogy minél jobban takarja a lányt. Az orruk szinte összeér. A dolog pedig csak megtörténik, már ha a wegtoreni meg nem állítja benne. Az a csók olyan hivalkodón húzta a dús ajkak érzéki ívéről, hogy egyszerűen csak...
Mikor oldalra pillant, a társaság utolsó, kissé lemaradt tagja félrészeg vidorságban int feléje.*
- Hoyy, Nolen! *utána mond még valami zavarosat, amiben szinte biztos, hogy említett üzekedést meg ivást. Igazából, már amikor viszonylag közel értek, tudta, hogy csak Mairac meg a komái, de akkor már elkapta a pillanat.*
*Nolent felettébb idegesíti, hogy a lány úgy rohan, mint a városi fruskák a taruni piacnap reggelén, amikor a legtöbb külhoni csecsebecse érkezik a standokra.*
- Nem majd visszatérünk *mondja és pár megnyújtott lépéssel veéri a wegtorenit, aztán grabancon is ragadja, mint egy neveletlen utcakölyköt.* - Most!
*Fél szemmel a dokkok felé pillantva ő már tudja, amit Dayaneer még nem. Innen a dombról már látszania kéne a Szhylla árbocainak. Ha még itt lenne.*
- Az öreg sosem bízna másra. Akármi történt is. *Kissé megrándul a szája a hozzáfűzésnél, de bizonyosságához kétség sem férhet.
Ha a lány válaszolna is, Nolen felemeli az ujját.*
- Sssss! *Fülel. Egy nagyobb társaság közeledő zajai hallatszanak a sarok felől. Azt nem nagyon lehet kivenni, miről beszélnek. Nem mintha nem lennének elég hangosak, de a kikötőiek nyelvezete olykor nem is hajaz a közösre. Pedig, az egekre, az! Hadarnak, elnyelik a hangzókat vagy épp mással cserélik fel. Állítólag nagyon részegen viszont mindenki tökéletesen beszéli. Az is, aki még életében nem járt a Kikötőben. Ha nem, akkor még nem elég részeg.*
- Egy szót se! *suttogja, és igyekszik egy kapualjba húzódni a lánnyal. Gyorsan Daya fejébe csapja a kalapját, ő pedig felhúzza a csuklyáját. Mikor a társaság elhalad mellettük, egészen közel simul, hogy minél jobban takarja a lányt. Az orruk szinte összeér. A dolog pedig csak megtörténik, már ha a wegtoreni meg nem állítja benne. Az a csók olyan hivalkodón húzta a dús ajkak érzéki ívéről, hogy egyszerűen csak...
Mikor oldalra pillant, a társaság utolsó, kissé lemaradt tagja félrészeg vidorságban int feléje.*
- Hoyy, Nolen! *utána mond még valami zavarosat, amiben szinte biztos, hogy említett üzekedést meg ivást. Igazából, már amikor viszonylag közel értek, tudta, hogy csak Mairac meg a komái, de akkor már elkapta a pillanat.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-16 16:28:30
Üzenet elküldve: 2021-03-16 16:28:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*A hosszan elnyúló, néma pillantás most szokatlanul feszültté teszi. Mintha az óvatlan érintés kizökkentette volna egy bosszantó minutumra a fegyelmezetten szurkálódó, alattomos némber szerepéből, melyben oly rutinosan tetszeleg már, szinte valóban beleolvadt jellemébe. Ettől még persze rezzenéstelenül tűri a zöldjeibe fúródó tekintetet, ha valaki előtt igazán nem akar gyengének mutatkozni, hát az a kikötői. Gyomra is összerándul a gondolattól, micsoda elégedettséggel töltené el, ha valahogyan rajtakapná. A silány kifogásból erőt merítve szalad somolygásra szája egyik sarka, nem szól rá semmit, a kaján ábrázat úgy véli éppen elegendő visszavágás a kimért szavakra.
Újra a jellegzetes szagú, keskeny utcára libbenve, mély sóhaj tör fel belőle. Hirtelen még a bűz sem zavarja, úgy kortyol a sós levegőbe, mint aki egészen eddig visszatartotta a lélegzetét, éppen úgy is érzi magát. Lopva hátrapillantva látta, hogy a másik még lemaradt, ha nem így lenne, nyilvánvalóan nem merne ilyen látványos gesztusokat tenni. Még csak az hiányozna, hogy meglássa. Szívesen gyújtana ismét pipára, de tart tőle, a fűszeres dohány hatása az alkohollal összeölelkezve többet ártana, mint használna. Inkább csak kabátjának zsebébe dugja kezeit, s a csibukra markol a mélyén. Valahogy megnyugtatja a mozdulat. Gondolataiba mélyedve bámulja a szemben húzódó mocskos házfalat, mikor Nolenar mögé érkezik, válla felett sandít csak rá, szeme sarkából, szemöldökét közönyösen emeli.*
- Micsoda jótét lélek...
*Orra alatt morog csupán, aztán már ráérősen indul is. Ha a férfi mellé igyekezne felzárkózni, léptei közben alig észrevehetően növeli a kettejük között lévő távolságot. Nem akar a közelében lenni.
Grimaszát nem is igyekszik leplezni, mikor ismét elhangzik a feltétel. Úgy beszél, mintha Daya valami engedetlen kisgyerek lenne, akit épp ideje megregulázni a szülői szigorral, szívesen megmondaná neki, hova dugja az ostoba kitételeit. De nem teszi, helyette higgadtan szól.*
- Erre majd visszatérünk. *hadarja, minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy kimondja, szófogadó lesz. Tisztában van vele azonban, ha úgy alakul, nem lesz más választása* - Bízzunk abban, hogy az öreg nem kényszerít össze minket. A közös múltra való tekintettel... *Sokatmondóan Nolenre pillant. Nem kérdez rá, de talán érezheti, arra kíváncsi, elregélte-e a kettőjük dolgát apjának. Nem hibáztatná érte, ha nem. Ő jóformán semmit nem mondott el Cressysnek, azontúl persze, amit feltétlenül szükséges volt, pedig úgy vallatta őt, mint valami féltékeny szerető. Az emléktől felfordul a gyomra. Lenyelve fintorát fordul a dokkok felé.*
*A hosszan elnyúló, néma pillantás most szokatlanul feszültté teszi. Mintha az óvatlan érintés kizökkentette volna egy bosszantó minutumra a fegyelmezetten szurkálódó, alattomos némber szerepéből, melyben oly rutinosan tetszeleg már, szinte valóban beleolvadt jellemébe. Ettől még persze rezzenéstelenül tűri a zöldjeibe fúródó tekintetet, ha valaki előtt igazán nem akar gyengének mutatkozni, hát az a kikötői. Gyomra is összerándul a gondolattól, micsoda elégedettséggel töltené el, ha valahogyan rajtakapná. A silány kifogásból erőt merítve szalad somolygásra szája egyik sarka, nem szól rá semmit, a kaján ábrázat úgy véli éppen elegendő visszavágás a kimért szavakra.
Újra a jellegzetes szagú, keskeny utcára libbenve, mély sóhaj tör fel belőle. Hirtelen még a bűz sem zavarja, úgy kortyol a sós levegőbe, mint aki egészen eddig visszatartotta a lélegzetét, éppen úgy is érzi magát. Lopva hátrapillantva látta, hogy a másik még lemaradt, ha nem így lenne, nyilvánvalóan nem merne ilyen látványos gesztusokat tenni. Még csak az hiányozna, hogy meglássa. Szívesen gyújtana ismét pipára, de tart tőle, a fűszeres dohány hatása az alkohollal összeölelkezve többet ártana, mint használna. Inkább csak kabátjának zsebébe dugja kezeit, s a csibukra markol a mélyén. Valahogy megnyugtatja a mozdulat. Gondolataiba mélyedve bámulja a szemben húzódó mocskos házfalat, mikor Nolenar mögé érkezik, válla felett sandít csak rá, szeme sarkából, szemöldökét közönyösen emeli.*
- Micsoda jótét lélek...
*Orra alatt morog csupán, aztán már ráérősen indul is. Ha a férfi mellé igyekezne felzárkózni, léptei közben alig észrevehetően növeli a kettejük között lévő távolságot. Nem akar a közelében lenni.
Grimaszát nem is igyekszik leplezni, mikor ismét elhangzik a feltétel. Úgy beszél, mintha Daya valami engedetlen kisgyerek lenne, akit épp ideje megregulázni a szülői szigorral, szívesen megmondaná neki, hova dugja az ostoba kitételeit. De nem teszi, helyette higgadtan szól.*
- Erre majd visszatérünk. *hadarja, minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy kimondja, szófogadó lesz. Tisztában van vele azonban, ha úgy alakul, nem lesz más választása* - Bízzunk abban, hogy az öreg nem kényszerít össze minket. A közös múltra való tekintettel... *Sokatmondóan Nolenre pillant. Nem kérdez rá, de talán érezheti, arra kíváncsi, elregélte-e a kettőjük dolgát apjának. Nem hibáztatná érte, ha nem. Ő jóformán semmit nem mondott el Cressysnek, azontúl persze, amit feltétlenül szükséges volt, pedig úgy vallatta őt, mint valami féltékeny szerető. Az emléktől felfordul a gyomra. Lenyelve fintorát fordul a dokkok felé.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 01:18:36
Üzenet elküldve: 2021-02-24 01:18:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Fölényeskedő mosolyát nem könnyű fenntartani. A gúnyolódást hallva szemöldöke megrándul, nyelvével bosszúsan simít végig fogain higgadtságot erőltetve magára. De nem szól. Vonásai nyugodtan simulnak el, zöld szemei azonban vad szikrákat szórnak. Arra gondol, milyen könnyen ki tudná vágni a nyelvét. Szigorúan véve semmi szükségük a férfi beszélőkéje, kár, hogy ezen véleményét valószínűleg nem osztaná az öreg Velasco'rra. Rendkívül élénk képzelete sietve segít leküzdenie mérgét, az álmodozást szerencsére még nem tiltja semmi.
A fintor már-már felhőtlen derűt varázsol arcára. Ugyan nem metélheti kedve szerint apró darabokra valamelyik testrészét, de az idegein ettől még könnyed táncot lejthet büntetlenül. Abban egyébként is jeleskedik.*
-De tégy a fejére egy trikornt és máris hajósnak képzeli magát.
*Sandít a férfi kalapjára, aztán szája kaján mosolyra rándul a kikötőire pillantva. Átkozottul hosszú nap lesz ez a mai, úgy fognak fürdőzni a kátrányos malíciában, mint két pancsoló kisgyerek. És a legrosszabbat a kikötői fattyú még nem is tudja: nem lesz ma vége. Legjobb esetben is hatokról van szó, s nem elég nagy ez a hely, hogy elkerülhessék egymást.*
-Más? Nehéz lehet emlékezni, mikor csak szajházni jár arrafelé az ember.
*A fejét megértően ingatja, aztán elnyomva fintorát követi kelletlenül a Velasco'rrát. Pontosan látja mit művel, bár megtartva a távolságot, de egymás mellett haladnak, Daya pedig vigyorogva villantja zöldjeit a másikra szeme sarkából.*
-Ha a hátadba akarnám mártani a tőröm, azt nem itt tenném.
*Jegyzi meg bizalmaskodva*
-Választanék valami csinosabb helyet. Mondjuk azt az édes kis sikátort amott.
*Egy különösen bizalomgerjesztő utcácska felé biccent, ahol ha jól látja, néhány hodarilfüggő kóvályog. Mímelt vígsággal rántja meg még vállát, magasról tesz ő az illemre egyébként is, s felszegett fejjel lépdel be a szíve csücske által választott fogadóba.*
*Fölényeskedő mosolyát nem könnyű fenntartani. A gúnyolódást hallva szemöldöke megrándul, nyelvével bosszúsan simít végig fogain higgadtságot erőltetve magára. De nem szól. Vonásai nyugodtan simulnak el, zöld szemei azonban vad szikrákat szórnak. Arra gondol, milyen könnyen ki tudná vágni a nyelvét. Szigorúan véve semmi szükségük a férfi beszélőkéje, kár, hogy ezen véleményét valószínűleg nem osztaná az öreg Velasco'rra. Rendkívül élénk képzelete sietve segít leküzdenie mérgét, az álmodozást szerencsére még nem tiltja semmi.
A fintor már-már felhőtlen derűt varázsol arcára. Ugyan nem metélheti kedve szerint apró darabokra valamelyik testrészét, de az idegein ettől még könnyed táncot lejthet büntetlenül. Abban egyébként is jeleskedik.*
-De tégy a fejére egy trikornt és máris hajósnak képzeli magát.
*Sandít a férfi kalapjára, aztán szája kaján mosolyra rándul a kikötőire pillantva. Átkozottul hosszú nap lesz ez a mai, úgy fognak fürdőzni a kátrányos malíciában, mint két pancsoló kisgyerek. És a legrosszabbat a kikötői fattyú még nem is tudja: nem lesz ma vége. Legjobb esetben is hatokról van szó, s nem elég nagy ez a hely, hogy elkerülhessék egymást.*
-Más? Nehéz lehet emlékezni, mikor csak szajházni jár arrafelé az ember.
*A fejét megértően ingatja, aztán elnyomva fintorát követi kelletlenül a Velasco'rrát. Pontosan látja mit művel, bár megtartva a távolságot, de egymás mellett haladnak, Daya pedig vigyorogva villantja zöldjeit a másikra szeme sarkából.*
-Ha a hátadba akarnám mártani a tőröm, azt nem itt tenném.
*Jegyzi meg bizalmaskodva*
-Választanék valami csinosabb helyet. Mondjuk azt az édes kis sikátort amott.
*Egy különösen bizalomgerjesztő utcácska felé biccent, ahol ha jól látja, néhány hodarilfüggő kóvályog. Mímelt vígsággal rántja meg még vállát, magasról tesz ő az illemre egyébként is, s felszegett fejjel lépdel be a szíve csücske által választott fogadóba.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-23 20:16:25
Üzenet elküldve: 2021-02-23 20:16:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
- Szívem *kommentál egy elnéző pillantással, mert hát neki se kell a szomszédba menni leereszkedő sziporkákért.* - Kevesebb ördögvigyor, több rálátás a humor valódi fogalmára.
*Ez a nő mindemellett bárki zsebében kinyitja a bicskát egy perc alatt. Nolenarnak kikötői mércével jeges víz folyik az ereiben, de figyelnie kell, hogy meg ne feledkezzen magáról.
Az emlegetett ajándék viszont mintha valamiféle ajánlat részét képezné. Eddig nem is vette igazán komolyan, inkább ezt is amolyan bántó fricskának vélte. Az a hajó nagyon érzékeny pont a Velasco'rráknál, a családi kötelékekkel egyetemben.
A wegtoreni pökhendi magabiztossággal hallgatja. A kellemetlen tény, hogy kompromisszumot kell kötniük, tüske a körme alatt. Ez egy olyan egyezség, ami egyiküket se teszi boldoggá, de a patthelyzetből egyedül így mozdulhatnak ki az ellentétes érdekek. Ez a mozdulás pedig szarkasztikusan, gúnyosan csikorog. Bántó, irritáló dolog, amin valahogy túl kell esni.
Csak egy fintort villant a név kérdésére. A nő valószínűleg pontosan tudja, melyik fivérrel van dolga. Nem törvényszerűen, de azért meglepődne, ha nem így lenne. ~Ha Morn talált volna itt, bogaram, már a csatorna felé cipelnénk a kitört nyakú hulládat.~ A bátyja már csak ilyen. Finoman szólva kevés eséllyel választanák meg a megfontoltság nagykövetének. Ellenben a forró fejénél csak a balhorga keményebb.*
- A döglött borzoit is partra sodorja víz, azt mégsem nevezném hajózásnak.
*A higgadt, de csípős adok-kapok most inkább kiereszti a gőzt, legalábbis a Velascorra fejéből. A dolgok feletti ellenérzések ezen a csatornán biztonságban elnavigálnak. egyelőre.*
- Tényleg? Pedig nekem egészen más rémlik Wegtorenről *sercinti oda foghegyről, aztán ellöki magát a házfaltól és biccent a nőnek, hogy kövesse. Jobb lesz ezt a megbeszélést semleges terepen lebonyolítani. Soha jobb alkalmat, hogy megnézze magának azt a Boszorkánykonyhának keresztelt új vendégvárót. Azt azért nem nehéz észrevenni, hogy esze ágában sincs maga mögé engedni a wegtorenit. Előbb bízna egy kétes derűvel mosolygó mélységiben.
Odaérve (már ha Dayaneer hajlandó őt követni) kinyitja neki az ajtót.*
- Remélem, megfelel a kényes ízlésednek. *Bár az illem másképp diktálná, a nőt tessékeli előre.*
- Szívem *kommentál egy elnéző pillantással, mert hát neki se kell a szomszédba menni leereszkedő sziporkákért.* - Kevesebb ördögvigyor, több rálátás a humor valódi fogalmára.
*Ez a nő mindemellett bárki zsebében kinyitja a bicskát egy perc alatt. Nolenarnak kikötői mércével jeges víz folyik az ereiben, de figyelnie kell, hogy meg ne feledkezzen magáról.
Az emlegetett ajándék viszont mintha valamiféle ajánlat részét képezné. Eddig nem is vette igazán komolyan, inkább ezt is amolyan bántó fricskának vélte. Az a hajó nagyon érzékeny pont a Velasco'rráknál, a családi kötelékekkel egyetemben.
A wegtoreni pökhendi magabiztossággal hallgatja. A kellemetlen tény, hogy kompromisszumot kell kötniük, tüske a körme alatt. Ez egy olyan egyezség, ami egyiküket se teszi boldoggá, de a patthelyzetből egyedül így mozdulhatnak ki az ellentétes érdekek. Ez a mozdulás pedig szarkasztikusan, gúnyosan csikorog. Bántó, irritáló dolog, amin valahogy túl kell esni.
Csak egy fintort villant a név kérdésére. A nő valószínűleg pontosan tudja, melyik fivérrel van dolga. Nem törvényszerűen, de azért meglepődne, ha nem így lenne. ~Ha Morn talált volna itt, bogaram, már a csatorna felé cipelnénk a kitört nyakú hulládat.~ A bátyja már csak ilyen. Finoman szólva kevés eséllyel választanák meg a megfontoltság nagykövetének. Ellenben a forró fejénél csak a balhorga keményebb.*
- A döglött borzoit is partra sodorja víz, azt mégsem nevezném hajózásnak.
*A higgadt, de csípős adok-kapok most inkább kiereszti a gőzt, legalábbis a Velascorra fejéből. A dolgok feletti ellenérzések ezen a csatornán biztonságban elnavigálnak. egyelőre.*
- Tényleg? Pedig nekem egészen más rémlik Wegtorenről *sercinti oda foghegyről, aztán ellöki magát a házfaltól és biccent a nőnek, hogy kövesse. Jobb lesz ezt a megbeszélést semleges terepen lebonyolítani. Soha jobb alkalmat, hogy megnézze magának azt a Boszorkánykonyhának keresztelt új vendégvárót. Azt azért nem nehéz észrevenni, hogy esze ágában sincs maga mögé engedni a wegtorenit. Előbb bízna egy kétes derűvel mosolygó mélységiben.
Odaérve (már ha Dayaneer hajlandó őt követni) kinyitja neki az ajtót.*
- Remélem, megfelel a kényes ízlésednek. *Bár az illem másképp diktálná, a nőt tessékeli előre.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-22 23:19:28
Üzenet elküldve: 2021-02-22 23:19:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*A sötétre mázolt ajkait elhagyó teátrális sóhaj oly mély, a fiaikat háborúból hazaváró anyákat, az első szerelmet gyászoló serdülőket, de talán még a hajnalban férjeiket váró iszákos matrózok feleségeit is megszégyeníti. Az a három tengeri patkány az év nagy részében rendszerint vízen van, pökhendin eljátsszák mekkora hajósok, talán még el is hiszik, erre épp most kellett úgy döntenie egynek, -reméli, hogy csak annyinak- hogy visszatér ebbe a szutykos koszfészekbe. Mi a bánatos gnómpöcsért nem bírtak még ki néhány napot? Addig Khaan már elsimította volna az ügyet az öreggel, amazok meg kész tények elé lennének állítva. Bizonyosan húznák a szájukat, jól tudja, büszke kis görények, de nem tehetnének semmit.
Az események azonban kellemetlen fordulatot vettek, el kell hát viselnie, ahogy a sértett kisfiú most kitölti rajta mérgét, mit már valószínűleg jó ideje cipel magával.*
-Látod, ez a baj a Kikötővel!
*Bök pipájával felé ingatva fejét, majd bele is szippant sietve*
-Kiöli az emberből a humorérzéket.
*Szórakozottan ereget pár aprócska füstkarikát, aztán ujjával megdörzsölgeti bizsergő orra hegyét, alatta a kis aranykarikát ide-oda mozgatva. A vénasszonyok most azt mondanák, bosszús lesz, de ezt orrviszketés nélkül, magától is megjósolta volna.*
-A Szhylla megpakolva fél tucat ládányi rohadt drága szesszel. Abban a pár évben, ami még hátravan nektek, biztosan kitart.
*Maga is unottan veti falnak hátát a kellemes bájcsevej közben, megtartva a távolságot, mint valami territóriumát féltő nagymacska. Ha közelebb merészkedne, félő, hogy véletlenül torkának esne, az meg nem mozdítaná túlságosan előre a leendő üzletelést. Kénytelen elmosolyodni a nevetlen módon még csak színes papírba sem csomagolt fenyegetésen. Ezzel épp el is árulja, mennyire retteg.*
-Ugyan, semmi hasznod nem lenne a halálomból. Pár napig talán csillapítaná a kis gyerekes bosszúvágyad...
*Közben végez a pipával, gyakorlott mozdulatokkal ütögeti ki belőle a hamut*
-Csak hát sajnos Cressys nem az a fajta, aki szépen, csendben gyászol.
*Kimondania sem kell, mindketten tudják, csinos kis vérontást rendezve a kis zsoldosaival a környéken. Úgy tűnik a fickó viszont nem ostoba, sietve le is tesz a bérgyilkosság gondolatáról.*
-De édes! Emlékszel a nevemre.
*Rugaszkodik el végül a faltól lazán, csibukját kabátjának zsebébe mélyeszti majd morfondírozó ábrázattal nézi a másikat*
-Te melyik is vagy egyébként? Rhymorn?
*Úgy tesz, mint aki nagyon erőlködik, de az istenekre se akar eszébe jutni, melyik fivér előtt is áll, de nem törekszik túlzottan a hiteles játékra. A sértegetésekkel vegyített puhatolózás viszont már előcsal belőle egy gúnyos kuncogást.*
-Csak egy Velasco'rra lehet olyan gőgös, hogy azt képzelje, más nem képes meghajtani a ladikját.
*Most már lop egy keveset a távolságon, de nem merészkedik túl közel, épp csak nem akar hangosan beszélni*
-Na? Túl vagyunk már a kislányos nyafogáson? Már kezdem unni.
*Kúszik kelletlen grimasz a szeplős arcra*
-Készségesen válaszolok a kérdéseidre, szépfiú, de felénk nem szokás a húgyszagú utcán megbeszélni az ilyen kényes dolgokat.
*A sötétre mázolt ajkait elhagyó teátrális sóhaj oly mély, a fiaikat háborúból hazaváró anyákat, az első szerelmet gyászoló serdülőket, de talán még a hajnalban férjeiket váró iszákos matrózok feleségeit is megszégyeníti. Az a három tengeri patkány az év nagy részében rendszerint vízen van, pökhendin eljátsszák mekkora hajósok, talán még el is hiszik, erre épp most kellett úgy döntenie egynek, -reméli, hogy csak annyinak- hogy visszatér ebbe a szutykos koszfészekbe. Mi a bánatos gnómpöcsért nem bírtak még ki néhány napot? Addig Khaan már elsimította volna az ügyet az öreggel, amazok meg kész tények elé lennének állítva. Bizonyosan húznák a szájukat, jól tudja, büszke kis görények, de nem tehetnének semmit.
Az események azonban kellemetlen fordulatot vettek, el kell hát viselnie, ahogy a sértett kisfiú most kitölti rajta mérgét, mit már valószínűleg jó ideje cipel magával.*
-Látod, ez a baj a Kikötővel!
*Bök pipájával felé ingatva fejét, majd bele is szippant sietve*
-Kiöli az emberből a humorérzéket.
*Szórakozottan ereget pár aprócska füstkarikát, aztán ujjával megdörzsölgeti bizsergő orra hegyét, alatta a kis aranykarikát ide-oda mozgatva. A vénasszonyok most azt mondanák, bosszús lesz, de ezt orrviszketés nélkül, magától is megjósolta volna.*
-A Szhylla megpakolva fél tucat ládányi rohadt drága szesszel. Abban a pár évben, ami még hátravan nektek, biztosan kitart.
*Maga is unottan veti falnak hátát a kellemes bájcsevej közben, megtartva a távolságot, mint valami territóriumát féltő nagymacska. Ha közelebb merészkedne, félő, hogy véletlenül torkának esne, az meg nem mozdítaná túlságosan előre a leendő üzletelést. Kénytelen elmosolyodni a nevetlen módon még csak színes papírba sem csomagolt fenyegetésen. Ezzel épp el is árulja, mennyire retteg.*
-Ugyan, semmi hasznod nem lenne a halálomból. Pár napig talán csillapítaná a kis gyerekes bosszúvágyad...
*Közben végez a pipával, gyakorlott mozdulatokkal ütögeti ki belőle a hamut*
-Csak hát sajnos Cressys nem az a fajta, aki szépen, csendben gyászol.
*Kimondania sem kell, mindketten tudják, csinos kis vérontást rendezve a kis zsoldosaival a környéken. Úgy tűnik a fickó viszont nem ostoba, sietve le is tesz a bérgyilkosság gondolatáról.*
-De édes! Emlékszel a nevemre.
*Rugaszkodik el végül a faltól lazán, csibukját kabátjának zsebébe mélyeszti majd morfondírozó ábrázattal nézi a másikat*
-Te melyik is vagy egyébként? Rhymorn?
*Úgy tesz, mint aki nagyon erőlködik, de az istenekre se akar eszébe jutni, melyik fivér előtt is áll, de nem törekszik túlzottan a hiteles játékra. A sértegetésekkel vegyített puhatolózás viszont már előcsal belőle egy gúnyos kuncogást.*
-Csak egy Velasco'rra lehet olyan gőgös, hogy azt képzelje, más nem képes meghajtani a ladikját.
*Most már lop egy keveset a távolságon, de nem merészkedik túl közel, épp csak nem akar hangosan beszélni*
-Na? Túl vagyunk már a kislányos nyafogáson? Már kezdem unni.
*Kúszik kelletlen grimasz a szeplős arcra*
-Készségesen válaszolok a kérdéseidre, szépfiú, de felénk nem szokás a húgyszagú utcán megbeszélni az ilyen kényes dolgokat.
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-22 20:25:39
Üzenet elküldve: 2021-02-22 20:25:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
- Kevés dolog van, amit az ember szilárd bizonyossággal tudhat az életében, de állítom, hogy az egyik ilyen az, hogy mi ketten nem vagyunk barátok, cicám *mondja továbbra is az epébe mártott bájolgás sikamlós modorában. Azért fúrja az oldalát a kíváncsiság, mi kellhet annyira Cressysnek, hogy a kis kedvencét küldte ide személyesen.*
- Ha Szhyllára gondolsz "ajándék" alatt, az legalább olyan ízléstelen gesztus volna, mint rummal kínálni valakit a saját italos szekrényéből.
*Viszonozza a méricskélést, aztán a falnak dőlve leveszi trikornját, hogy hátrasimítsa hevenyészve összekötött haját. Ráérősen morfondírozik egy kicsit, mint a tipikus artheniori városőr azzal a bizonyos "Hát mit kezdjek én most magával?" kifejezéssel, amiről mindenki tudja, hogy igazából mit jelent.*
- Hmm. *Talányos, de így is épp eléggé rosszmájú mosoly húzódik a szája szegletébe. Szórakozottan babrál a kalapja szegélyével.* - Tudod, talán meg is oldaná a gondjaim egy részét, ha egyszerűen csak hagynám, hogy tovább kérdezősködj, mint egy bugris bakfis. A kihívó ékszereiddel meg az aranytól dagadó erszényeddel. Mennyi van nálad? Száz? *ingatja a fejét, ahogy találomra becsül.* - A feléért is kapnék pár markos legényt, akik seperc alatt kiírnának a színről, kedvesem.
*Le se tagadhatná, hogy mennyire élvezi, hogy ezúttal ő lehet hazai pályán. Nem félti a wegtoreni némbert, tudja, hogy azért nem teljesen idegen neki a Kikötő. Kevesen járnak itt ilyen magabiztosan, főleg nő létükre.*
- Ha az apám nem lenne Cressys... vendégszeretetében *fogalmaz a visszatetsző kifejezéssel, amit az a tetovált aljadék használt előszeretettel* - meg is tenném. Így viszont, tartok tőle, engem is kellemetlenül érintene, ha bajba kevernéd magad, Bíborkéz Dayaneer. *Úgy mondja ki a nevet, mint valami tüskés szitokszót.*
- Hogyhogy ilyen hosszú pórázra engedtek? A Szhylla makrancos hajó. Talán nem boldogultok vele? Az öreg mindig mondta, hogy a wegtorenieknek legfeljebb az evezős gályákhoz van tehetségük, a szél nyelvén csak az igazi tengerészek értenek.
- Kevés dolog van, amit az ember szilárd bizonyossággal tudhat az életében, de állítom, hogy az egyik ilyen az, hogy mi ketten nem vagyunk barátok, cicám *mondja továbbra is az epébe mártott bájolgás sikamlós modorában. Azért fúrja az oldalát a kíváncsiság, mi kellhet annyira Cressysnek, hogy a kis kedvencét küldte ide személyesen.*
- Ha Szhyllára gondolsz "ajándék" alatt, az legalább olyan ízléstelen gesztus volna, mint rummal kínálni valakit a saját italos szekrényéből.
*Viszonozza a méricskélést, aztán a falnak dőlve leveszi trikornját, hogy hátrasimítsa hevenyészve összekötött haját. Ráérősen morfondírozik egy kicsit, mint a tipikus artheniori városőr azzal a bizonyos "Hát mit kezdjek én most magával?" kifejezéssel, amiről mindenki tudja, hogy igazából mit jelent.*
- Hmm. *Talányos, de így is épp eléggé rosszmájú mosoly húzódik a szája szegletébe. Szórakozottan babrál a kalapja szegélyével.* - Tudod, talán meg is oldaná a gondjaim egy részét, ha egyszerűen csak hagynám, hogy tovább kérdezősködj, mint egy bugris bakfis. A kihívó ékszereiddel meg az aranytól dagadó erszényeddel. Mennyi van nálad? Száz? *ingatja a fejét, ahogy találomra becsül.* - A feléért is kapnék pár markos legényt, akik seperc alatt kiírnának a színről, kedvesem.
*Le se tagadhatná, hogy mennyire élvezi, hogy ezúttal ő lehet hazai pályán. Nem félti a wegtoreni némbert, tudja, hogy azért nem teljesen idegen neki a Kikötő. Kevesen járnak itt ilyen magabiztosan, főleg nő létükre.*
- Ha az apám nem lenne Cressys... vendégszeretetében *fogalmaz a visszatetsző kifejezéssel, amit az a tetovált aljadék használt előszeretettel* - meg is tenném. Így viszont, tartok tőle, engem is kellemetlenül érintene, ha bajba kevernéd magad, Bíborkéz Dayaneer. *Úgy mondja ki a nevet, mint valami tüskés szitokszót.*
- Hogyhogy ilyen hosszú pórázra engedtek? A Szhylla makrancos hajó. Talán nem boldogultok vele? Az öreg mindig mondta, hogy a wegtorenieknek legfeljebb az evezős gályákhoz van tehetségük, a szél nyelvén csak az igazi tengerészek értenek.
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 19:13:24
Üzenet elküldve: 2021-02-21 19:13:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Halvány lila gőze sincs mióta kóvályog, mint a bürköt evett liba a koszos, halszagú, keskeny utcákon. Érzetre nagyjából ezer év lehet, talán valójában réges-rég megdöglött unalmában és már csak a dohányszagú lidérce suhan az itt-ott ürülékkel tarkított út felett. Ez arra is magyarázat lehetne épp, hogy miért nézik néhányan jóformán levegőnek. Cefetül megalázó, rohadtul bosszantja is, de sajnos most nem fenyegethet senkit frissen fent szablyájával meg legalább annyira éles nyelvével. Pedig jó lenne térden állva könyörögve látni azt a felfuvalkodott halas kofát.
Akármennyire is gusztustalannak találja most a Kikötőt, nem rühellte mindig így, sőt, az az egy év, amit kénytelen volt itt tölteni egészen tűrhető volt, de annak már jó pár esztendeje. Azóta meg nem csak ez a szutykos hely változott, hanem bizonyosan ő is.*
-Csillagom, itten senki sem fog felelni magácskának.
*Szól halkan, öregesen remegő hanggal egy vénasszony, ki kagylóból, s tengeri sünökből készült csecsebecséket árul az egyik utcasarkon. Előtte nagy gonddal néz körül, szavait is bizalmasan, közelebb intve a nőt osztja meg, aztán már úgy is tesz, mintha nem is szóltak volna egymáshoz. Még a krimó nevét emlegeti, de tán szája is alig mozog, a wegtoreni pedig tudomásul veszi, hogy a helyiekkel semmire sem fog menni. Na nem mintha félne betérni az öreg Rumosba, nem veréb ő, csak hát jó lett volna józan emberektől megtudni pár dolgot, mielőtt a tintás matrózok nagyotmondásait lesz kénytelen hallgatni. Szeretnek ám pletykálni, rosszabbak tán, mint a falusi bakfisok, de állandóan igyekeznek egymásra licitálni baromságaikkal, úgy meg nem egyszerű az ember lányának kiszűrni a használható információkat. Sóhajtva veszi tudomásul a kellemetlen tényállást, gondolatban már búcsúzik is pénzétől, jó sokat el fog verni, hogy szóra bírja a helyi hajósokat meg zsiványokat. Reméli erszénye megbocsát, hisz, ha ügyesen végzi dolgát, Daya kamatostul adja majd vissza neki az elvesztegetett aranyakat. Kelletlen befektetés ez, de hosszútávon, ha az istenek is úgy akarják, megtérül.
Még mielőtt megindulna, mögötte ismerős hang csendül.*
~A büdös francba~
*Szalad át egy gyors szitok gondolataiban, a gúnyolódó szavakat hallva úgy forgatja szemeit, csoda, hogy nem esnek ki helyükről. Azt hitte az öreg fattyai a tengeren lesznek érkezésükkor, fintorogva fojtja el tévedését. A férfi felé pördülve sietve ölt maga is egy bájolgó mosolyt arcára, de zöld tekintetéről ordít, miféle kedves jókívánságok kavarognak most fejében. Megvárja míg közelebb ér a másik, nem menekül, csak ráérősen pipázgat, hogy aztán lassan fújja ki a füstöt kettejük közé, mintegy megszabva ezzel a határokat.*
-Hát így kell üdvözölni egy régi barátot?
*Rosszallóan csóválja fejét, képe is kicsit szomorkássá válik.*
-Pedig még ajándékot is hoztam.
*Vigyora bosszantóan szélesre nyúlik, közben alaposan megszemléli már magának a nyálas képű fickót.*
*Halvány lila gőze sincs mióta kóvályog, mint a bürköt evett liba a koszos, halszagú, keskeny utcákon. Érzetre nagyjából ezer év lehet, talán valójában réges-rég megdöglött unalmában és már csak a dohányszagú lidérce suhan az itt-ott ürülékkel tarkított út felett. Ez arra is magyarázat lehetne épp, hogy miért nézik néhányan jóformán levegőnek. Cefetül megalázó, rohadtul bosszantja is, de sajnos most nem fenyegethet senkit frissen fent szablyájával meg legalább annyira éles nyelvével. Pedig jó lenne térden állva könyörögve látni azt a felfuvalkodott halas kofát.
Akármennyire is gusztustalannak találja most a Kikötőt, nem rühellte mindig így, sőt, az az egy év, amit kénytelen volt itt tölteni egészen tűrhető volt, de annak már jó pár esztendeje. Azóta meg nem csak ez a szutykos hely változott, hanem bizonyosan ő is.*
-Csillagom, itten senki sem fog felelni magácskának.
*Szól halkan, öregesen remegő hanggal egy vénasszony, ki kagylóból, s tengeri sünökből készült csecsebecséket árul az egyik utcasarkon. Előtte nagy gonddal néz körül, szavait is bizalmasan, közelebb intve a nőt osztja meg, aztán már úgy is tesz, mintha nem is szóltak volna egymáshoz. Még a krimó nevét emlegeti, de tán szája is alig mozog, a wegtoreni pedig tudomásul veszi, hogy a helyiekkel semmire sem fog menni. Na nem mintha félne betérni az öreg Rumosba, nem veréb ő, csak hát jó lett volna józan emberektől megtudni pár dolgot, mielőtt a tintás matrózok nagyotmondásait lesz kénytelen hallgatni. Szeretnek ám pletykálni, rosszabbak tán, mint a falusi bakfisok, de állandóan igyekeznek egymásra licitálni baromságaikkal, úgy meg nem egyszerű az ember lányának kiszűrni a használható információkat. Sóhajtva veszi tudomásul a kellemetlen tényállást, gondolatban már búcsúzik is pénzétől, jó sokat el fog verni, hogy szóra bírja a helyi hajósokat meg zsiványokat. Reméli erszénye megbocsát, hisz, ha ügyesen végzi dolgát, Daya kamatostul adja majd vissza neki az elvesztegetett aranyakat. Kelletlen befektetés ez, de hosszútávon, ha az istenek is úgy akarják, megtérül.
Még mielőtt megindulna, mögötte ismerős hang csendül.*
~A büdös francba~
*Szalad át egy gyors szitok gondolataiban, a gúnyolódó szavakat hallva úgy forgatja szemeit, csoda, hogy nem esnek ki helyükről. Azt hitte az öreg fattyai a tengeren lesznek érkezésükkor, fintorogva fojtja el tévedését. A férfi felé pördülve sietve ölt maga is egy bájolgó mosolyt arcára, de zöld tekintetéről ordít, miféle kedves jókívánságok kavarognak most fejében. Megvárja míg közelebb ér a másik, nem menekül, csak ráérősen pipázgat, hogy aztán lassan fújja ki a füstöt kettejük közé, mintegy megszabva ezzel a határokat.*
-Hát így kell üdvözölni egy régi barátot?
*Rosszallóan csóválja fejét, képe is kicsit szomorkássá válik.*
-Pedig még ajándékot is hoztam.
*Vigyora bosszantóan szélesre nyúlik, közben alaposan megszemléli már magának a nyálas képű fickót.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 17:12:11
Üzenet elküldve: 2021-02-21 17:12:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei (Bíborkéz Dayaneer)//
- Itt van a Szhylla! *Bjuval szinte úgy töri rá az ajtót.*
- Mit beszélsz? *dörgöli ki a szunyókálás csipáját a szeméből a középső Velasco'rra fivér.* - Részeg vagy?
- Dehogy vagyok részeg! Ezzel a két szememmel láttam! A Fekete Szhylla itt horgonyoz a dokksoron! *kiabálja Nolen arcába a kopasz hajóács.
Miután lefejtette a gnóm ingét markoló kezeit magáról, hamar meglódulnak a gondolatai. Ha az apjának sikerült valahogy visszaszerezni a hajót... Nagyot sóhajt és gyorsan elkezdi húzni a csizmáit.*
- A fivéreimet láttad? És az öreg? *kérdezget közben. Biztos, ami biztos, gyorsan a derekára csatolja a fegyverövet is, aztán összeköti a haját egy bőrszalaggal és a fejébe csapja a kalapját.*
- Csak a Lejtősről láttam az árboczatát. Ezer közül megismerem.
*Nolen rohanva indul a dokkok felé. Ezer dolog kavarog a fejében. Nem akarja túl közel engedni magához a gondolatot, hogy minden jóra fordult, mert ahhoz túl óvatos, de hiába nem akarja, a remények belé csimpaszkodnak bizakodó kis testükkel, hogy majd' elemelik őt a földről szaladtában.*
- A raktáraknál vagy a végen, Bjuval? Hol láttad? *kérdi, de aztán egy pillanat alatt meg is torpan. A jócskán lemaradt gnóm alig bír lefékezni, hogy bele ne rohanjon.*
- Az a szuka! *szűri a fogai közt, mikor meglátja a wegtoreni némbert a Rumos felé téblábolni.*
- Bjuval! Menj le a dokkokhoz és nézz körül, hogy mi a helyzet. De óvatosan! Én kifaggatom Cressys ribancát. Hagyd nyitva a hátsó kaput. Megyek, amint tudok.
*Nem akarja, hogy Bjubal is belekeveredjen ebbe az egészbe. Épp eleget tett már eddig is. Megvárja, míg a gnóm eltűnik a színről, aztán figyel még egy darabig. A nő próbál kérdezősködni, ahogy nézi, de nem túl sok sikerrel. Néhány utcával odébb elindul Dayaneer felé.*
- Csak nem rád unt a gazdád, hogy kénytelen vagy rendes munka után nézni? * kérdi epésen negédes mosollyal.* - Ahogy látom, nem kellesz senkinek. A híred biztos megelőzött.
- Itt van a Szhylla! *Bjuval szinte úgy töri rá az ajtót.*
- Mit beszélsz? *dörgöli ki a szunyókálás csipáját a szeméből a középső Velasco'rra fivér.* - Részeg vagy?
- Dehogy vagyok részeg! Ezzel a két szememmel láttam! A Fekete Szhylla itt horgonyoz a dokksoron! *kiabálja Nolen arcába a kopasz hajóács.
Miután lefejtette a gnóm ingét markoló kezeit magáról, hamar meglódulnak a gondolatai. Ha az apjának sikerült valahogy visszaszerezni a hajót... Nagyot sóhajt és gyorsan elkezdi húzni a csizmáit.*
- A fivéreimet láttad? És az öreg? *kérdezget közben. Biztos, ami biztos, gyorsan a derekára csatolja a fegyverövet is, aztán összeköti a haját egy bőrszalaggal és a fejébe csapja a kalapját.*
- Csak a Lejtősről láttam az árboczatát. Ezer közül megismerem.
*Nolen rohanva indul a dokkok felé. Ezer dolog kavarog a fejében. Nem akarja túl közel engedni magához a gondolatot, hogy minden jóra fordult, mert ahhoz túl óvatos, de hiába nem akarja, a remények belé csimpaszkodnak bizakodó kis testükkel, hogy majd' elemelik őt a földről szaladtában.*
- A raktáraknál vagy a végen, Bjuval? Hol láttad? *kérdi, de aztán egy pillanat alatt meg is torpan. A jócskán lemaradt gnóm alig bír lefékezni, hogy bele ne rohanjon.*
- Az a szuka! *szűri a fogai közt, mikor meglátja a wegtoreni némbert a Rumos felé téblábolni.*
- Bjuval! Menj le a dokkokhoz és nézz körül, hogy mi a helyzet. De óvatosan! Én kifaggatom Cressys ribancát. Hagyd nyitva a hátsó kaput. Megyek, amint tudok.
*Nem akarja, hogy Bjubal is belekeveredjen ebbe az egészbe. Épp eleget tett már eddig is. Megvárja, míg a gnóm eltűnik a színről, aztán figyel még egy darabig. A nő próbál kérdezősködni, ahogy nézi, de nem túl sok sikerrel. Néhány utcával odébb elindul Dayaneer felé.*
- Csak nem rád unt a gazdád, hogy kénytelen vagy rendes munka után nézni? * kérdi epésen negédes mosollyal.* - Ahogy látom, nem kellesz senkinek. A híred biztos megelőzött.
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-18 08:41:45
Üzenet elküldve: 2021-02-18 08:41:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Papok csontjából//
*Nem is követi szorosan, tartja a három lépés távolságot, persze nem mögötte, inkább mellette. A nő pedig elkezdi szórni az információ morzsákat, amelyekről nem akar lemaradni mert még fontosak lehetnek.*
-Igen, az ő ízlését tükrözi. *Bólogat nagy egyetértően a teremtménnyel kapcsolatos dolgokra.*
-Szóval még kölyök? Mondjuk volt egy ilyen benyomásom… *Ezen elmondás alapján az a valami még nagyobbra is fog nőni, mint amekkora most, bizonyosan messze földön híre megy, ha egy ilyen furcsa lény néha- néha előmerészkedik majd a sötétből. Aztán a másik előrukkol vele, hogy kellenek neki új ruhák, amivel mélységesen egyetért.*
-Hogy? *Kapja fel a nagy egyetértés közepette a fejét, mikor arra terelődik a szó, hogy majd ő megveszi a ruhákat. Végül neki is eszébe jut, hogy talán ez a legbékésebb és legkézenfekvőbb megoldása a dolognak.*
-Persze, csak mosakodj egy kicsit meg valahol. *Még egy kis kézi kendőt is odanyújt, hiszen a feladat ami rájuk vár igenis több emberes lesz, kár lenne, ha már út közben elveszítené az egyik kiválasztott társát.*
-Csak haladjunk már… *Morog az orra alá. Mert ez a baj a véres áldozatokkal, hogy sok utánuk a takarítani való.*
*Nem is követi szorosan, tartja a három lépés távolságot, persze nem mögötte, inkább mellette. A nő pedig elkezdi szórni az információ morzsákat, amelyekről nem akar lemaradni mert még fontosak lehetnek.*
-Igen, az ő ízlését tükrözi. *Bólogat nagy egyetértően a teremtménnyel kapcsolatos dolgokra.*
-Szóval még kölyök? Mondjuk volt egy ilyen benyomásom… *Ezen elmondás alapján az a valami még nagyobbra is fog nőni, mint amekkora most, bizonyosan messze földön híre megy, ha egy ilyen furcsa lény néha- néha előmerészkedik majd a sötétből. Aztán a másik előrukkol vele, hogy kellenek neki új ruhák, amivel mélységesen egyetért.*
-Hogy? *Kapja fel a nagy egyetértés közepette a fejét, mikor arra terelődik a szó, hogy majd ő megveszi a ruhákat. Végül neki is eszébe jut, hogy talán ez a legbékésebb és legkézenfekvőbb megoldása a dolognak.*
-Persze, csak mosakodj egy kicsit meg valahol. *Még egy kis kézi kendőt is odanyújt, hiszen a feladat ami rájuk vár igenis több emberes lesz, kár lenne, ha már út közben elveszítené az egyik kiválasztott társát.*
-Csak haladjunk már… *Morog az orra alá. Mert ez a baj a véres áldozatokkal, hogy sok utánuk a takarítani való.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:51:33
Üzenet elküldve: 2021-02-17 19:51:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Jól emlékszik rá, mikor pár évvel ezelőtt olyan elhamarkodott kijelentés hagyta el ajkait, hogy a Kikötőnél siralmasabb hely valószínűleg nem létezik. Nagyjából valahol a wegtoreni pincetömlöcök és a pirtianesi kínzókamrák könnyed derűjét idézte a hely mindig is, annyi különbséggel, hogy míg előbbiekbe csak úgy, véletlenül nem kerül az ember, s el sem hagyhatja kedve szerint, addig ebben a koszfészekben önként, saját akaratukból élnek emberek és döntenek mindennap a maradás mellett.
Ha ez egyáltalán lehetséges, a Kikötő bizony elkeserítőbb látványt nyújt most, mint legutóbbi ittjártakor. Nem lehet persze kizárni a lehetőséget, hogy a távol töltött évek előzékenyen megszépítették az emlékeit, a kis település előnyére torzították el az elméjében élő képeket az utcákról és a helyiekről, s valójában sohasem volt ennél kellemesebb látvány a szemnek. Úgy érzi viszont az épületek romosabbak lettek, a szagok szúrósabbak, a helyiek ágrólszakadtabbak, a légkör pedig sokkalta nyomasztóbb.
Pár részegebb, beszédesebbnek tűnő fickót már leszólított menet közben. Ám hiába ajánlott aranyat, dohányt, sőt, egyiknek még gyűrűt is, de egyik se volt hajlandó válaszolni kérdéseire. Fogalma sincs mivel tarthatják félelemben a Patkányok az itt élőket, de eddig senki nem merte a szájukra venni a nevüket. Sóhajtva gyújt ismét pipára, ahogy valami vén halárus is elzavarja. Valahol sejtette azért, hogy nem lesz egy sétagalopp ez a faggatózás, abban bízik, annak a lecsúszott kricsminek a szeszkós törzsvendégei majd segítőkészebbek lesznek. Talán még néhány régi ismerőssel is találkozik, azoknak meg úgyis megered a nyelve pár pohárka rum vagy szippantásnyi ördögvigyor után. Jó lenne látni Almart is, de odahaza azt beszélik az itteni őrség tagjait feloszlatták, amelyik maradt, azt meg megkínozták vagy kivégezték azok a nyomorultak. Igazán sajnálná, ha fény derülne rá, cinkosának az utóbbi sors jutott, senkinek olyan szívesen nem adta még a kenőpénzt, mint neki.*
*Jól emlékszik rá, mikor pár évvel ezelőtt olyan elhamarkodott kijelentés hagyta el ajkait, hogy a Kikötőnél siralmasabb hely valószínűleg nem létezik. Nagyjából valahol a wegtoreni pincetömlöcök és a pirtianesi kínzókamrák könnyed derűjét idézte a hely mindig is, annyi különbséggel, hogy míg előbbiekbe csak úgy, véletlenül nem kerül az ember, s el sem hagyhatja kedve szerint, addig ebben a koszfészekben önként, saját akaratukból élnek emberek és döntenek mindennap a maradás mellett.
Ha ez egyáltalán lehetséges, a Kikötő bizony elkeserítőbb látványt nyújt most, mint legutóbbi ittjártakor. Nem lehet persze kizárni a lehetőséget, hogy a távol töltött évek előzékenyen megszépítették az emlékeit, a kis település előnyére torzították el az elméjében élő képeket az utcákról és a helyiekről, s valójában sohasem volt ennél kellemesebb látvány a szemnek. Úgy érzi viszont az épületek romosabbak lettek, a szagok szúrósabbak, a helyiek ágrólszakadtabbak, a légkör pedig sokkalta nyomasztóbb.
Pár részegebb, beszédesebbnek tűnő fickót már leszólított menet közben. Ám hiába ajánlott aranyat, dohányt, sőt, egyiknek még gyűrűt is, de egyik se volt hajlandó válaszolni kérdéseire. Fogalma sincs mivel tarthatják félelemben a Patkányok az itt élőket, de eddig senki nem merte a szájukra venni a nevüket. Sóhajtva gyújt ismét pipára, ahogy valami vén halárus is elzavarja. Valahol sejtette azért, hogy nem lesz egy sétagalopp ez a faggatózás, abban bízik, annak a lecsúszott kricsminek a szeszkós törzsvendégei majd segítőkészebbek lesznek. Talán még néhány régi ismerőssel is találkozik, azoknak meg úgyis megered a nyelve pár pohárka rum vagy szippantásnyi ördögvigyor után. Jó lenne látni Almart is, de odahaza azt beszélik az itteni őrség tagjait feloszlatták, amelyik maradt, azt meg megkínozták vagy kivégezték azok a nyomorultak. Igazán sajnálná, ha fény derülne rá, cinkosának az utóbbi sors jutott, senkinek olyan szívesen nem adta még a kenőpénzt, mint neki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1311-1330