Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Synmira (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2191. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-23 12:06:43
 ÚJ
>Teliir Dartiv avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Régóta nem járt már a kikötő közelében. Mióta társával elhagyták a kikötőt azóta nem is jött vissza, és Rasdehert sem találta a városban. Az az idióta rókaképű úgy hagyta őt ott a szántóföldeken, hogy utána már meg sem találta. A városban kellett volna találkozniuk. Csak hogy ő még azelőtt nem járt ott. Nem is nagy meglepetés az hogy eltévedt, és mire a találka helyszínére ért, már sehol sem volt a Madaras. Teliir Ezután hosszú ideig a városban maradt. Ismerkedett a hellyel. Többször körbejárta Artheniort. Búvóhelyek után kutatott, vész esetére. Próbált ismeretségeket is kötni. Bár ez nem igazán szolgált eredménnyel. Nem is meglepő. Így hát mire a zavargások kitörtek, ő még a városban volt. Sokáig csak bujkált. Nem szeretett volna semmilyen konfliktusba keveredni. A helyzet súlyossága túl mutatott a képességein. Most aztán úgy döntött vissza tér a kikötőbe. Kíváncsi rá, vajon mi van a kárhozottakkal, és ott találja-e elkóborolt társát.*


2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-22 14:01:14
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

//Az Artheniorba vezető úton//

-Ez szomorú, pedig a vendégek azt szeretik, majd megmutatom, hogyan kell. *Mondja magabiztosan, hiszen segíteni öröm, ha meg még ő is élvezi a dolgot, akkor meg kész gyönyörűség. Bár már előre jót mosolyog a mélységi próbálkozásain, úgy gondolja, nagy lélekjelenlétet kell majd tanúsítania gyakorlás közben. Viszont a hangjában érződik, hogy nem igazán van más választása a nőnek, ezt már felírta a listájára.*
-Vicces lesz? Kinek? *Hüledezik, és zavartan pislogva nézi a mellettük elhaladó tájat. Nem igazán szeretné magát elképzelni, ahogy izomfájdalomtól megbéklyózva kacsázik az utcákon, mint valami vénasszony. Akkor meg aztán már tényleg mindegy, hogy milyen szépen öltözött fel, mindenki dőlni fog a röhögéstől, aki csak látja.*
-Milyen gyorsan hat az a kenőcs vajon? *Veti fel a kérdést, de érződik, hogy nem igazán vár rá választ, biztos benne, hogy nem csodaszer és legalább egy éjszakát hagyni kell neki, hogy kifejthesse áldásos hatását. Mikor pedig Dreyia a tetőn való alvásról zeng ódákat, még a kettejük között fenn álló csendben is hallani a gondolatait, hogy ezzel nem tud egyetérteni. ~Persze, aztán leesik és egy hullával több lesz a kikötőben. Minek kell olyan veszélyes helyeken aludnia? Hiszen a Sellő biztonságban van, bezárunk ajtót, ablakot. ~ *
-Miért nem mondtad, hogy neked ilyesmikre van szükséged? Meg tudjuk oldani, ha padlón vagy kövön szeretnél aludni. *Morogja, bár nem tudja elképzelni, hogy lehet olyan helyeken jót aludni.*
-Vérkert? Elég hátborzongatóan hangzik, ott mi van? Virágoskert? *Próbál helyesen asszociálni dolgokra, hiszen még nem igazán járkált a Sellő falain kívül, és nem feltétlenül szeretne ezen változtatni sem. *
-Ernussal volt arrafelé dolgotok? *Szalad ki hitetlenkedve a száján, tagadhatatlanul elkalandoznak a gondolatai és mindjárt felugrik a kép, ahogy a szerzetes és a mélységi kéz a kézben sétálnak a Vérkertben a pirosan nyíló virágok között, szorosan egymás tekintetébe fonódva.*
-Ernussal? Azzal a szerzetessel? *Két dolog is motoszkál a buksijában, először is, hogy akkor valószínűleg miután őt felvitte, akkor eshetett meg a dolog, másodszor pedig soha nem hitte volna, hogy az a férfi, akinek még a hálóing látványa is igen zavaró volt ilyet tegyen. ~Azt hiszem, másról lehet itt szó. ~ Egy kis fejtegetés után ő is kizárja az előbbi felvetést, bizonyára más dolguk volt, de hát akkor is! Szinte teljesen eltévelyedik ebben a sötét erdőben, amelyet eköré a kép köré felépített magában, így csak jóval később eszmél újabb felismerésre.*
-Fénycsóva? Ez igen különös… Te! Várj! *Hirtelen ugrik be neki, hogy a másik szerzetes, akit reggel volt szerencséje megkínálni egy igen frissítő pohár vízzel, szintén valami alvilági dolgokról, meg veszélyről, meg éjszakai jelenésekről. ~Akkor mégsem volt annyira dilis. ~ De nincs ideje jobban ezt kifejteni, hiszen ekkor kezdenek tempósabb vágtába és szófogadó kislányhoz híven, erősen megkapaszkodik Dreyia derekában, a hátára simulva. Kezdi érezni, hogy a kenőcs nem alaptalanul vetült fel, mint szükséges kellék. Ahogy a nő megszokja a vágtát, mindjárt neki is szegez egy igen érdekes kérdést.*
-Hát… mindennel. *Váratlanul érte a dolog, így ezen még töpreng egy kicsit.*
-Ugye alszom, és azt eleget kell, mert az fontos. Aztán meg… felöltözöm. Az sem vesz el kevés időt, majd eszem valamit vagy csak iszom, attól függ, hogy érzem magam vagy milyen napszak van. Ezek után körbe nézek a lányoknál, beszélgetünk meg hasonlók, be szoktam köszönni a fürdőbe is… ha meg még akad időm, megfürdök vagy kifésülöm a hajamat, esetleg leülök a kertben. *Összegezi nagy hatásszünetek közepette a dolgokat, persze akadnak dolgok, amiket úgy vél, a másiknak nem kell tudnia.* -Miért érdekel?




2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-22 13:46:47
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//

*A megvékonyodott fal bontása igen jól halad és ennek eredménye, hogy hamarosan elér egy vízzáró réteget. Ez egyrészt öröm, másrészt óvatosságra inti a törpét. Habár Zhaggur elég makacs önfejű és vakmerő, de ami bizonyos, hogy a veszélyérzete bekapcsol.
Megáll a bontással és megpróbál némi információt gyűjteni a fal mögötti vízről. Vajon patak, tó, vagy csak a felszínről beszivárgó csapadék vízgyűjtője. Hallgatózik tapogat. A vízcseppek és pára lecsapódás is segíthet megfejteni a dolgokat. Megpróbál alaposan számításba venni mindent, de a haladás iránya kezd egészen egyértelművé válni számára.
Át kell törnie a falat, hogy tovább tudjon haladni. Amennyiben csak egy adag víz gyűlt össze, akkor az szépen lefolyik és ő tovább léphet egy új tárnába. Ha patak csörgedezik akkor annak irányát megváltoztatva felkapaszkodhat a tárnába. Ha annyi víz van a másik oldalon, hogy az megtölti a jelen termet, akkor vagy meghal, vagy sikeresen átúszik a túloldalra és az ott felszabaduló helyen folytatja a haladást. Sok sok talány van a levegőben.
Hagy magának pár perc gondolkodást, végül úgy dönt, hogy egy apró ponton áttöri a záró réteget és gyorsan odébb áll, hogy a mögöttes víz súlya átrepessze a falat. Ameddig reped a fal, addig ő egy távolabbi ponton szépen átvészeli az egész folyamatot és amikor lecsendesednek a dolgok átmászhat az új barlangba. Tervét haladéktalanul végre is hajtja.*


2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:46:49
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Az Artheniorba vezető úton//

-Én nem morcosan nézek, csak nem szoktam mosolyogni. *Nevet a lányra, és már a nevetés is fura a számára, de néha kibukik a sötételfből. *Amíg utánam jössz, nem érhet baj. De azért figyeljünk, hogy semmi se történjen, míg a városban vagyunk. Igen a séta az vicces lesz, de időben elcsípjük az izomfájdalmakat. Ezért hozzuk a kenőcsöt.
*Amikor a tetőn alvás kerül, terítékre felsóhajt, na meg azt a fülét simogatja, amit a hangtámadás ért Mady részéről.*
-Ott aludtam igen, kétszer is. De van, viszont nem akarok elszokni a kényelmetlen dolgoktól sem. Na meg istentelen jót aludtam ott. Aludni bárhol lehet, ha kedvet érzel hozzá, na meg nem víz alatt van, vagy épp a tűz emészti. Ne adj, isten törpe földmunkások ásnak alattad.
*Az éjszakai események meglepik Madyt, késsz csoda, hogy nem lopták ki alóla a Sellőt olyan mélyen aludt. Igaz mások se igen rohantak ki az épületből, holott ez lett volna az elvárt. Ez viszont felvet egy újabb kérdést, vajon ki képes elaltatni ilyen mélyen egy éjszaka is életképes kikötőt. Viszont lassan beérnek az erdőbe, ideje kicsit gyorsabbra venni az utazást.*
-Igen az volt, a Vérkert volt a kiindulópontja. Nem, nem aludtam, Ernussal volt arrafelé dolgunk. Így pont érezhettük az erejét, hisz a kert közelében kapott el minket. Na meg az a fénycsóva. Mintha az alvilág támadta volna meg az eget. Erő sugárzott belőle, nem is kevés. Ami a tetőt illeti, ha ott ért volna, jó eséllyel én élem túl egyedül, ha durvább földrengés jön. De most kapaszkodj, mert ezzel a poroszkálással soha nem érünk oda sehova.
*Ahogy a lány szorosabban öleli, a lovat lassabb vágtára ösztönzi. Majd amikor mindketten megszokták a ritmusát újra beszélgetésbe kezd.*
-Te mivel töltöd a napjaid, ha nem dolgozol? Van valami, amit ilyenkor csinálsz?



2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-22 07:45:36
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy igazi sorscsapás//

*A kézügyességét figyelemreméltónak nem nevezné, de nem is mondaná ügyetlennek magát. Persze a kis figurák nem sikerültek rosszul, talán azért is, mert a csőnyábbakat már elhasználta tüzelőnek, meg persze ideje volt elég, így nem kellett egyikkel sem sietnie. A szövés viszont határozottan hiányzik neki, és ha végre megszerzi a hőn áhított kis házikóját, akkor bizonyosan beszerez egy olyat is. Megint belesajdul a szíve, ahogy erre gondol.*
- Mondhatni.
*Azt nem kívánja hozzátenni, hogy nem feltétlen bátorságról, hanem sokkal inkább kényszerűség miatt volt ezen vad élőlények közelében. Sőt, kicsit bántja az a felismerés is, hogy amellett, hogy gyűlöli őket, de továbbra is retteg még a gondolatuktól is. Összeszorítja fogait, és inkább eltereli gondolatait egy másik irányba.
Amikor a tündér leány a csillagképek, és égbolt emlegetésébe kezd, valami kellemes érzés tölti el. Mindemellett pedig elismerően pillant Cyprylanára, aki végre nem nyafog, és ezáltal nem csak jobb társaság, de arca is szebb, hogy nem a sírás torzítja el.*
- Úgy valahogy. Ismerek egy-két fogást. Inkább azt mondanám, hogy képes vagyok észrevenni a jeleket.
*Vagy az annak vélt dolgokat. Ezután annak rendje és módja szerint benedvesíti a rongyok egyikét, és jól ki is csavarja, hogy ne vizezze össze a lányt szükségtelenül, mert az erdő árnyékában még talán meg is fázna gyönge nemesi teste.*
- Tényleg nem komoly. Nem lesz bajod. Bár ha itt lennének a növényeim, akkor gyorsabban gyógyulhatna, csak legutóbb elhasználtam őket.
*Eszébe jut szegény kicsi Prexiarja, aki annyira elgyengült volt. Még a szíve is belesajdul, ahogy feldereng előtte a kép. Egyik kezével a tündér bal csípőjét fogja, hogy ne tudjon elhúzódni, és ficánkolni, a másikkal belekezd a seb takarításába. Mivel csak egy apróság, ezért nem igényel túlzott gondoskodást, és ezáltal a tündér is hamar szabadulhat a számára kényelmetlen helyzetből.*
- Na, nem kell aggódni, megmaradsz, és még nyoma sem marad. Szerencse, hogy nem komoly, mert akkor el kellene égetni. Kár lenne a szép bőrödért.
*Mindezt teljes komolysággal mondja, jelét sem adva annak, hogy esetleg csak ráijesztene a tündérre, vagy viccelődne vele. Leporolja magát, és kezeit az egyik száraz rongyba törli.*
- Ó, egyébként Karheia Rhagodar vagyok.


2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-21 08:33:54
 ÚJ
>Cyprylana Yee'rylion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy igazi sorscsapás//

*A tündér most úgy érzi, magát, hogy a nő elkezdi taglalni a szellemek témakörét, amely vonzatában az életét és annak választásait megéli, mintha egy felfedező lenne a városból és éppen a bennszülött elf vagy egyéb fajú törzsek szokásait kutatná. Amint pedig bizonyosságot nyert, hogy a nő nem akarja letépni a szárnyát, legalábbis egyelőre, felbátorodik, és közelebb lépve nézegeti a medálokat, amiket neki mutogat. Valamennyire az ő világában is léteznek segítő entitások, de mindig is másnak tartotta őket, mint a hiedelemvilágban élők a szellemeket. Egyelőre a helyén is kezeli őket, mert az anyagi világhoz ragaszkodik, amiben ezek a medalionok érzelmi és egyéb értéket képviselnek a viselőjük számára. Továbbá azzal is tisztában van, hogy nem szabad tiszteletlennek lennie a nővel, csupán csak azért, mert eltér a neveltetésük és a hitviláguk, valamint az sem érzi elhanyagolható oknak, hogy nagyobb és erősebb nála, így csak mosolyogva hallgatja a beszámolót.*
-A természet egyensúlya kétségtelen, hogy fontos tényező. *Vonja le a következtetést, amelyre minden eddig elhangzott dolog utalni hivatott, és amivel teljes mértékben egyet tud érteni.* -Tehát, akkor ezeket te készítetted. Figyelemre méltó a kézügyességed. *Mondja, bár lehet annyira nem kifinomult munka, mégis számára annak tűnik, hiszen ő nem jeleskedik semmi gyakorlati tapasztalattal kivitelezhető dologban. Úgy nem a faragásban, mint a varrásban. Mikor pedig a nő előveszi féltve őrzött ork ereklyéit, láthatóan egyre nagyobbra nyílnak a szemei.*
-Szóval verekedés közben? Ez bámulatos, bár én nem mernék akkor a közelben lenni, nagyon bátor lehetsz. *Bár ezt már eddig is sejtette, viszont ezúttal ki is csúszik a száján. Mikor pedig elmeséli, hogy elhunyt hozzátartozói, ősei miatt jár ki az erdőbe, csak nagyokat hallgat. Tudja, hogy mindenki máshogy éli meg az elválást a szeretteitől és, hogy ez a dolog szent és sérthetetlen, amivel nem lenne jó babrálni. Viszont egyre inkább kezd elhatalmasodni rajta egy érzés, minthogy a nő ilyen sok személyes dolgot osztott már meg vele, ő meg még nem adott semmit cserébe.*
-Tudod, nemsokára látható lesz az éjszakai égbolton, a tűz havának legerőteljesebb csillagképe is, néha úgy érzem, egy- egy ilyen uralkodó jelkép felderengésekor, idelent a földön is mozgolódni kezdenek a szellemi energiák. Ezért most jó esélyed van rá, hogy a szellemvilágba átjut a fohászod. *Magyarázza, majd segít felkapkodni a szerteszét hullott holmikat.*
-Te tudsz jósolni? *Vetül fel a kérdés, bár azt tapasztalta, akik hisznek a szellemvilágban, azok általában nem titkolják a kapcsolatot, ennek egyik megnyilvánulása lehet a jövendőmondás. Majd a nő elsétál a forráshoz, addig ő ácsorog, mert ilyen ruházatban inkább nem tenné le a szabad hátsóját sehova. Mikor visszaér és elhangzik a kérés, kicsit pironkodva és lassan ugyan, de eleget tesz a kérésnek és szabaddá teszi a karcolást, teljes hosszában. Szépen kicsomózza az anyagot, de maga elé fogja, csak a hátulja válik szabaddá, hisz belehalna a szégyenbe, ha akárki most arra járna.*




2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-20 23:45:11
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy igazi sorscsapás//

- Hüm.
*Őszintén meglepi a válasz, még akkor is, hacsak „kicsit” ijesztő egy félénknek tűnő tündérlány szemében. Valamilyen szokatlan módon imponál is ez neki.*
- Akkor jó.
*Lassacskán talán leveti a traumák okozta alázatos félénkségét, és visszatér egykori önmagához, legalábbis mutat erre irányuló apró jeleket. Úgy tűnik viszont a tündér leány nem fél annyira tőle - erről persze árulkodott a „kicsit” kifejezés is -, hogy ragaszkodjon a közöttük lévő távolsághoz. Karheia meglepetten veszi tudomásul, hogy valaki ténylegesen felfigyelt a rajta függeszkedő „kacatokra”, amiket ő szépnek talál, és ragaszkodik is hozzájuk.*
- Hát, van közöttük ami semmit sem, csak esztétikusak. Nem mindig volt lehetőségem például szőni, akkor ezzel helyettesítettem. Az állatok tulajdonságaikat képviselik, úgy mint *Egy elnagyoltan farkast ábrázoló kissé kopott fafigurát emel a tündér elé.* a farkas kitartó, és hűséges állat, ideális szellemi vezető azoknak, akik erős köteléket szeretnének a családjukkal. A medve erős, és rettenthetetlen, így ő inkább a harcos férfiaknak, vagy nőknek ideális társa.
*Hosszasan tudna erről mesélni, de aligha tudna újat mondani annál, amit egyébként egy művelt, és természet iránt érdeklődő egyén ne tudna. Ami talán érdekesebb lehet a tündérke számára, azok a rúnák, amikből számos akad.*
- Ez a vagyont jelképezi, talizmánként használva segít javak szerzésében, legyenek azok akármilyenek. Persze az adomány csak úgy érkezik, ha hasonló módon teszel valamit a mindenségért, megsegítesz mást, építesz a környezeteden, és a többi.
*Egy másikra mutat, ami szintúgy tenyerében pihen.*
- Ez az erő, de nem csak a fizikai. Segít megőrizni az energiákat, vagy megújítani azokat. Ez a másik a szerencse. Ezeket gyakran használják a harcosok. Ez itt például védelmet nyújt, legyen az fizikai ártalom, betegség, veszélyes gondolatok, rossz szándék és így tovább.
*Még számtalan másik is akad közöttük, de történetesen feleslegesnek találja túlmagyarázni, főleg, hogy az sem biztos, hogy eddig nem untatta halálra a lányt.*
- Persze önző módon egyikkel sem szabad visszaélni, mert a visszájára fordulhat. Tisztelettel kell bánni ezekkel, és nem csak elvenni, de adni is cserébe.
*Elteszi bőr erszényébe a faragványokat, és kavicsokat, helyettük pedig elővesz pár nagyobb szemfogat. Kissé viseltesek, helyenként le van törve belőlük, vagy fekete foltok tarkítják.*
- Nem sok. Több mint az átlagnak, de elég ritka. A kisebbek még a kölyköké, azoknak is cserélődik, mint a rendes embereknek. Az nem is igazán érdekes, de a nagyobbak már igen. Legegyszerűbb úgy szerezni, ha hagyod, hogy szétverjék egymást. Olyankor úgy hullanak ezek, mint nyári zápor során a kövér esőcseppek. Ezért is olyan foghíjas mindegyik.
*Imádja ezeket a relikviákat, éppen annyira, amennyire gyűlöli őket. Egyik táplálja a másikat. Ha másra nem is, de legalább mesélni jók, vagy emlékeztetni magát céljaira. Bár Karheia ezen felül úgy hiszi, hogy erős szellemi erő lakik bennük, mint az élőlények maradványaiban egyébként, éppen ezért szívesen hordja magánál, mint védelmi és erőt adó talizmánt.*
- A múltamról, a hozzátartozóimról, őseimről.
*Feleli röviden egy szelíd mosollyal arcán, láthatóan nem zavarja az, hogy szavába vágtak. Ha nem lennének rég elhunyt szerettei is kijárna ide, hogy hálát adjon a szellemeknek.*
- Köszönöm.
*Suttogja orra alatt, és éppen a szívének legkedvesebb ásványait kapkodja fel, köztük azokat is, amit a legutóbbi szokatlan csillaghullás során szerzett.*
- Jók jóslásra is.
*Tekintetét abba az irányba fordítja, amerre a tündér mutat, majd biccentve jelzi, hogy tudomásul vette.*
- Remek.
*Lendületesen feltolja magát, és a szövetet kezdi el tépkedni pár apróbb darabra, mert jelenleg kényelmetlenül nagy, ami csak megnehezítené a dolgát. A forrás megtalálása nem okoz komoly nehézséget, hiszen pontosan arra találja meg, amerre Cyprylana mondta.*
- Húzd majd kérlek kicsit lejjebb a nadrágodat, hogy jobban hozzá tudja férni a sebhez.


2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-18 12:27:16
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

-Az ork, a bogár, a vér.
*Ismételgeti a teendőit s még a sorrend is helyes. Nem fog egyedül nekivágni e feladatnak, segítségre van szüksége. Nem kívánja otthagyni a fogát holmi bogarak vérének lecsapolása közben... Csak hogy kiszolgáljon egy vénasszonyt odalenn.
A fák lombjai ugyan valamelyest megszűrik az erősen tűző nap sugarait, de még így is pokoli a meleg. Az öltözetét tovább már aligha kurtíthatja, így csupán gyöngyöző homlokát törli meg és nagyot kortyolgat az oldalán lógó kulacsból. A víz langyos ugyan, de még így is jól esik a szomjas toroknak.*
-Az ork, a bogár, a vér.




2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-16 00:13:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//

*A mélységgel és a vidám napfény hiányával mit sem törődve Zhaggur ezúttal sem a felszínre törekszik, sokkal inkább a mély titkai foglalkoztatják. De hát nem is lehet hibáztatni, hiszen milyen rendszerességgel csöppen a törpe fia ilyen lehetetlenül szokatlan helyzetbe egy köpésnyire az otthonától? Elhelyezkedik a falnál, pár lépésre a természetes csúszdához – legalább is ő annak használta az iménti érkezésekor –, hiszen itt a legvékonyabb a fal, és bontani kezdi azt. Minden rendben is megy, és bár valahol a lelke mélyén biztosan szeretne valamilyen értékes kőzetet találni, ehhez sincs szerencséje. A fal egyszerű és mondhatni, unalmas. A törpe egyenként választja le a kőzetek rétegeit, s választja le a falról nagy koppanásokkal, mígnem egy kis ebédszünet után újabb szakaszhoz nem ér. Csak pár lépéssel mélyíthette be a falat, lába körül törmelékek hevernek, azonban olyan óvatos munkát végez, hogy nem kerüli el a figyelmét az előtte emelkedő vízválasztó kőréteg. Vastagabb a többinél és simább, nem áthatolhatatlan, de meg kell fontolnia, mit tesz majd vele, hiszen mögötte, jól hallhatja, víz surrog, s helyenként kis apró, gyöngyöző cseppek formájában azt is a férfi tudtára adja, hogy folyadék van odaát. Nyilván a víz nem akkora, mint a mellette lévő patak, annál jóval csendesebbnek tűnik, de Zhaggurnak meg kell fontolnia az esetet. Az azonban mindenképpen biztos, hogy egy újabb vízforrásra talált, vagy a nagy egész egy kisebb leágazására. A zúgás tompa odaát, de ez lehet azért is, mert közel van és kevés víz mozog, illetve azért is, mert távolabb, de több. Élelemből akad még, ivóvize is van, ezért még mindig előtte a mély tárnák esetleges rejtélye.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 00:14:24


2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-10 13:18:51
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//

*Morog egyet hangosan a szokásához híven és ha ez a hang nem is lenne elég, hogy elnyomja a a patak vizének moraját, mégis számára megfelelő a stressz levezetéséhez. Volt már ilyen helyzetben, vagy akár szorultabban is és ennek megfelelően valamit ki fog találni. A lehetséges útvonalakat számolgatva végül csak kettő marad meg. Az első, ha kicsit alakítva a bemeneti járaton kialakít magának egy felfele vezető utat a másik, ha a falakat megbontva keres egy szomszédos termet vagy járatot.
Rövid tanakodás után a számára kevésbé megerőltető lehetőség mellett dönt. Nincs kedve mászni és kialakítani egy felfele vezető utat. Amúgy sem szeret visszafele haladni és szimata úgy tájékoztatja, hogy valaminek még kell lennie idelent, amely érdekelheti. Ennek érdekében megpróbálja a lehetséges bontási pontok közül kiválasztani a legmegfelelőbbet, ahol a legvékonyabb a kőzet és statikailag sem azt eredményezi, hogy a fejére omlik, majd elkezdi kibontani a falat.
Taktikusan, nem megerőltető módon. Inkább odafigyelve a rétegekre és terep adta fogási lehetőségekre. Erősnek és eszesnek tartja magát ahhoz, hogy jó keresőként törpe módjára ássa ki magát a szorult helyzetből. Természetesen csak a remény fűti, hogy valóban talál is valamit, de ha még sem, akkor még mindig ott van neki az a járat, ahonnan jött.
A bontásban tart egy kis szünetet, hogy egyen pár falatot a megtalált élelemből és igyon egy keveset a kulacsából. Az étkezést leszámítva próbál inkább a bányászatra koncentrálni.*


2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-10 11:49:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//

*A víz alatti csermely kitartóan csobog, mossa a partokat, mintha évmilliók óta ezzel ütné el az időt, s ebben az örök, lassú állandóságban egy felfedezésre váró, tapasztalt törpe keresi a megoldást a kialakuló, meglehetősen problémás helyzetre. Arra jut, hogy egyenként tapogatja végig a falakat, és kisvártatva szembesülhet vele, hogy ezeket sokkal puhább, jól megmunkálható kőből vájta a természet, mintha a korábban más irányból betörő víz csiszolta volna simára a járatok padlóját, míg a falakkal nem igazán tudott mit kezdeni. Ugyanez igaz a járatra is, ahol leereszkedett, majd lecsúszott. Nem tudni, milyen széles rétegben borítja ez a puha kő a falakat, de az biztos, hogy valamennyire módosíthatja azokat, ha beveti törpe praktikáit.
Ezen kívül aligha van kijárat, ez a terem igazán elvágta magát a környéktől. Egyedül oda vághatott valamiféle belső járatot a víz, ahonnan kitör a kis medencébe, de ez igen magasan van, és ha Zhaggur valahogy mégis megbontaná, a víz elsodorná őt. A barlangi patak hasonlóan nem akar abban sem segíteni, hogy a törpe megállapítsa, milyen mély a szakadék, amerre elfolyik, hiszen amint a kő beleröppen a járatba, a vízesésként dübörgő, a mélybe ömlő víz hangja elnyomja a választ, milyen mély lehet. A víz eltérítése pedig a nyersanyagok miatt hasznos lehet, de egyértelműen több emberes munka.*


2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-07 08:53:05
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//

*Szép kis csapda lett a felfedező útjából. Ez így nagyon nem tetszik neki, pedig csak a saját dühét okolhatja a kialakult helyzetért. Nem volt elég óvatos és előrelátó, hogy kötéllel biztosítsa be magát és a kijutást. Innentől kezdve más kiutat kell keresnie, vagy megpróbálhatja megint a mászást.
Egy rövid ideig leül a földre, hogy megszárítsa a csizmáját és átgondolja a helyzetét. Talán van kiút, ha a patak felé indul le a mélybe. Van még nála kötél és ha ki tudja kötni akkor le tud ereszkedni. De ez persze igencsak veszélyes. Töri a fejét mi lehet a megoldás és végül arra jut, hogy először a jelen hasadékokat kutatja át.
Nem felejti el az állati üvöltést, amit hallott nem sokkal ezelőtt, de lassan kezdi azt hinni, hogy a szörnyet, vagy vadat a halott férfi elméje idézte elő és nem a valóság.
Feláll és aprólékosan lépésről lépésre elkezdi áttapogatni a falakat és a sziklákat, hátha talál valamit, ami el van rejtve és nem vett észre. Talán a szikla valahol vékonyabb és közel van egy másik terem vagy járat. Olyan, amelyet át tud törni. Amennyiben semmit nem talál a patak zúgójához sétál és a lehető legalaposabban megpróbálja kideríteni, hogy merre mehet a víz. Követ dob a hasadékba, hátha hallja, hogy milyen mély. Megvizsgálja a sziklákat is, hátha az év milliók során nem e gyengültek annyira, hogy elvékonyodva nagyobb helyet csinálhasson magának.*


2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-07 01:53:21
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Titok a mélyben//

*Ahogy az immár megtisztult Zhaggur súlyos döntései után megkísérli a visszautat, azzal szembesülhet, hogy feladata valóban nem olyan egyszerű. Sőt: lejönni le lehet, de visszatérni valóban nehéz. Erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy a kemény, sima kő és a törpe cipője is nedves, így amint hozzálát a művelethez, és megkapaszkodik a fal kövében, már megvetni sem képes a lábát, csúszik is vissza. Szerencsére, vagy bánatára, de annyira sem sikerül nekiindulnia az emelkedőnek, hogy egyáltalán megsérüljön, elessen. Ugyanott tart, ahonnan nagyon elszántan elindult az imént, de ez nem elég: Zhaggur próbálkozhat ugyan, de lehet, hogy az idegenhez hasonlóan ő is itt ragad majd még egy darabig, ha nem talál ki valami megoldást.*


2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-03 15:48:49
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Hiába süt hétágra a nap s hiába van rekkenő hőség még az erdő fái között is, sötétebbnek tűnik a rengeteg, mint eddig bármikor, mikor err járt. A feketeség, mit lelke őriz nem tud kitörni, nem áll rá készen. Pedig ott rejlik a rengeteg tudás fejében. Frusztráló és elkeserítő érzés, ám őt még sem töri le, sőt, inkább hajtja előre. Kedvét szegi ugyan a sikertelenség, de ahhoz, hogy hasznosan szolgálhassa új urát, képesnek kell lennie minden varázslatra.
A kiszáradt föld szinte ropog a saru alatt, ahogy halad az erdei úton. Nagy út áll előtte, sokkal hosszabb és göröngyösebb, mint mögötte. S egyedül van. Oly egyedül, mint még soha. A Vérkertben töltött három éj ezt a magányt törte volna meg, de elbukott. Hogy ő hibázott-e, vagy csupán a szerencse hagyta magára, nehéz lenne eldönteni. Egy biztos, nem sikerült.
A szántók dimbes-dombos, sárgálló lankái már látszanak a messzeségben. Nagyot sóhajt s leoldja hátáról a göcsörtös, rúnákkal szabdalt botot. Fogalma sincs, mi vár rá majd, ha visszatért. Egy biztos, Pyctáéknak nem mutatkozhat meg.*


2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:23:02
 ÚJ
>Vic Shabaron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Ismét az immár jól ismert erdő, amihez az utóbbi időben volt szerencséje már. Enyhe fintorral az arcán gondol vissza arra az elhamarkodott döntésére, amikor hirtelen felindulásból úgy döntött, hogy ő bizony kiköltözik egy időre az erdőbe, s remeteként, békességben, a természettel összhangban éldegél majd, gond nélkül. Körülbelül öt napig bírta, majd mikor már elhatalmasodott rajta a durva föld által feltört fájdalom, az álmatlanság és éhség kínzó érzése, végre beismerte magának, hogy ez nagyon nem az ő világa, meghagyja a szerzeteseknek és druidáknak ezt a szép életmódot. Ő meg inkább keres valami forgalmasabb helyet, sok, megtömött emberrel, ahol megvan a napi betevője, és fedél a feje felé.
De most megint egy új hely felé veszi az irányt, mintha nem tanult volna az összes eddigi hibájából.*


2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:29:57
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a melyben//

*Sajnálatos módon nincs szerencséje a kis hasadékkal és az ürüléken kívül nem talál ott semmit, így nincs más hátra mint előre, vagyis vissza az omláshoz. Csízmáját letakarítja a patak vizében, hogy az ne bűzölögjön tovább és amikor ezen egyszerű kis mozdulatsort megtette, akkor elindul visszafele az omlás helyszínére. Van még egy járat, amelyet érdemes lenne felderíteni és ha ott is sikerrel jár, akkor kimászik majd és lehozza a bányász felszereléseit, hogy nekilásson a kifejtésnek. Még mindig érdekli, hogy vajon ő előtte kik lehettek itt. Sajnos a lábát tört egyéntől semmit nem tudott meg, így máshol kell válaszokat kapnia.
Ahogy elér felfele vezető úthoz, amely visszaviheti beomlott szakaszhoz, alaposan átgondolja, hogyan lehete könnyebb és biztonságosabb utat építeni a bányászathoz. Megpróbál felkapaszkodni, hogy kijusson és ez valószínűsíthetően kemény erőpróba lesz a számára, hiszen ide is csúszdázva jutott le.*


2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-01 17:18:03
 ÚJ
>Cyprylana Yee'rylion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy igazi sorscsapás//

*Persze ezt a nő nem tudhatja, de akármilyen ruha is lett volna rajta, szintén ilyen tragédiának élné meg az elszakadását véleménye szerint ilyen kényes helyen. Még szipog néhányat, aztán egészen kiszárad a könnyszökőkút, de szemei alól a sötét duzzanatok nem tűnnek el egyik pillanatról a másikra persze.
Mikor hátrál gyanakodva éri a kérdés, mi szerint ennyire ijesztő lenne tán? Néhányat még pislog aztán úgy dönt, hogy inkább ő jöjjön elő a bokorból, mint az a vadmalacka, aki nem szégyellte megkóstolni.*
-Hát… kicsit. *Kúszik ki a száján, miközben tekintetét néha a földre néha a másik arcára veti. Azt már egyből levette, hogy jóval kevesebbet foglalkozik a külsejével, mint ő maga, de hát nem születhet mindenki tündérnek. Arról már nem is beszélve, hogy igen megkíméltnek számít, fizikai munka szempontjából is, bár kétséges, hogy törékeny teste bírná e egyáltalán. Majd szemei megakadnak a Karheia nyakában lengedező fa amuletteken, közelebb is lép, hogy jobban szemügyre vegye azokat. Látszólag egy pillanatra el is feledkezik a hatalmas drámáról és a kilátszó fenekéről.*
-De érdekesek. Te csináltad? Mit jelentenek? *Nyúlna is feléjük, ha a nő nem akadályozza meg.*
-Ork agyar? *Néz fel egy hirtelen, aztán nyel egyet.*
-Neked…. sok van belőle? Hol lehet olyat találni? Hullajtják őket az orkok, mint a szarvas az agancsát? *Árasztja el kérdésekkel a nőt, hisz nem igazán ért az ork dolgokhoz, jószerivel csak messziről látott még olyanokat. Ha teheti kerüli őket, ugyanis rajta vannak a „akiket egy tündérnek kerülni kell” családi listán.*
-Szóval fohászkodni. *Tekint körbe, a lágy szélben lengedező fakoronák játéka, kellemes légkört teremt, a természet már csak ilyen, ő is néha ki szokott járni elmélkedni, az esti megfigyelésekről nem is beszélve.*
-Mi az, amiről megemlékezel? *Kérdez bele a közepébe pillarebegtetés közben, a tapintat sem az erőssége, soha sem szorult rá. Mikor a nő ügyetlenségből egy csomó holmit a földre szór, persze mindjárt letérdel segíteni felkapkodni, de jól meg is nézi őket.*
-Miért tartasz ilyet magadnál? *Emel fel egy kisebb csontot, tekintete inkább érdeklődést tükröz, mintsem fintorgást vagy visszahúzódást.* - Aztán, forrást is láttam ám, kicsit arrébb. *Mutat a távolba a bokor mögé, pont mellette futott el, kis híján egy rossz helyre telepedő kő által majdnem bele is bukdácsolt. Miután mindent felszedtek ismét felegyenesedik. Amint pedig a nő azt kezdi el ecsetelni, hogy erre márpedig kitaláltak már valamit, hogy a tündér ne szúrja véresre az ujját varrás közben, nagyra nyílnak a szemei.*
-Tényleg? Hát ez nagyszerű! *Tárja szét a kezeit, majd csapja össze, bár nem úgy néz ki, mint aki nyafogás nélkül meg tudná varrni akár azt a tenyérni szakadást is a saját ruháján.*



2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-01 09:47:50
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy igazi sorscsapás//

*Elhúzza a száját. Egy kicsit másabb a helyzet számára, ha a ruha ajándék egy szeretett személytől, így elnézőbbé válik a tündérrel szemben, igaz továbbra sem érti meg a kisasszony drámáját.*
- Értem.
*Nyugtázza ennyivel.
Karheia annyira el van foglalva a szárnyak nézegetésével, hogy teljesen nincs is tudatában annak, hogy ezt teszi, illetve azzal sem, hogy mindezt látványosan műveli. Éppen ezért nem is érti elsőként, hogy mitől is rémült meg a tündérke, első gondolata az, hogy egy ork van a háta mögött, és nem saját maga. A megilletődés után kiszakad belőle egy őszinte, jól eső nevetés.*
- Jaj, ilyen ijesztőnek nézek ki?
*Végig pillant ruházatán, tükör híján csak ennyivel kell beérnie. Tagadhatatlanul szokatlan lehet egy városi szemével nézve, a barbárok pedig nem feltétlen kellemes emberekként vannak elkönyvelve a köztudatban.*
- Nem, bár tagadhatatlanul szépek a szárnyaid, de akkor már inkább ork agyarakban utaznék. A tündérlábujj szerencsét hoz? Ezt nem is hallottam. Egyébként főleg fohászkodni vagyok itt, kicsit megemlékezni, meg hasonlók.
*Végsősoron ez hasznos információ, tekintve, hogy eléggé érdeklődik a spiritualitás iránt, és ki tudja még hova sodorja az élet, lehet egyszer tündér labujjakkal fog kereskedni.*
- Nem, nem súlyos, de jobb óvatosnak lenni, nemde?
*El is kezd kutakodni már kopott bőrtáskájában, hogy rongyot keressen, amit hanarosan meg is talál, de ahogy kihúzza onnan pár apróságot is magával ránt, például aprócska csontokat, látszólag csirke méretűek lehetnek, illetve pici faragott motívumokat, meg egy pár követ, amire rúnaszerű minták vannak festve.*
- Csak egy forrást kellene találnunk, mert elfogyott a vizem.
*Bök ujjával a kulacsára, miközben leguggol, hogy összeszedje kiszórt holmijait.*
- Gyógynövények most nincsenek nálam, de úgy hiszem nem is szükségesek.
*Mindent bedobál a helyére, hogy ott zörögjenek tovább, majd felegyenesedik. Próbálja nem szemeit forgatni a tündértől kapott válaszon.*
- A szellemekre! Nem lesz semmi bajod egy kis szúrástól.
*Rosszallóan ingatja a fejét, mert egyáltalán nem tartja azt helyesnek, hogy valakit ilyen mértékig kiszolgálnak, és elkényeztetnek. Úgy véli ebből csak a tündér leánykának lesz baja, mint az most is látszik.*
- Egyébként meg van erre kifejezetten egy eszköz, amit az ujjad végére húzol, és így megvéd a szúrástól.


2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:26:32
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//

*Jobban nyitvatartja a szemét, mint idefelé. Fürkészi az erdőt, a fákat s a cserjét, hátha kiszúrja azt, ami a nyomába szegődött idefelé. Furcsa mód a Vérkertben kezdődött, ami arra engedne következtetni, hogy ugyanazt az istent szolgálják az idegennel. Még is, valahogy nyugtalanító e láthatatlan társaság és ez óvatosságra sarkalja. Nem úgy tűnik, mint egy titkos hódoló vagy egy túlbuzgó tanonc.
Nem szabadna nyugtalankodnia. Elvégre Urának vérmágusa ő, talán nem is a legkisebb. Ez a valaki pedig látta, mily hatalommal bír... El is kergeti a baljós gondolatokat s kilépve próbálja lehagyni a lassan nyugvó nap sugarait. Mihelyst kezdetét veszi az éj, neki a Vérkertbe kell érnie. *


2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:58:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 548
OOC üzenetek: 67

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//

*Léptek, faág reccsen. Aztán szünet és csak a bot koppanása hallik. Neszezés, valaki jár odakint. A szekér szántotta út porát nem veri fel, az erdőben jár. Hanloren fejében emlékek kavarognak, s szinte kiköpi őket a földre. Úgy ömlik elő, akár egy kiborított hordó lőre. Körülbelül annyira is értékeli most, nem véletlen. Szép a táj. Semmi baljós nincs benne, az elf gondolhatná, hogy csupán a szél jár a fák között de nem. Közelít már, lassan közeleg. Valami, vagy valaki. Hang sem hallatszik, csak árgus szempár figyel, érdes és szúrós, akárha mérges volna, mintha összehúzott dús szemöldök alól, villámokat szórna a szem. Legalábbis érzetre egy üres erdőben magányosan ilyen lehet. Újabb reccsenés, ezúttal egy nagyobb, nem sokkal Hanloren mögött, hirtelen és gyors, mintha megindulna. Erőteljes visítás, ordenáré, dobhártyarepesztő. Ha a lány megfordul elé tárul. Egy vadkan rohan át előtte az út egyik oldaláról a másikra. Mögötte apró visító kocák sorban, apró lábaikat szedve. Hangos csörtetéssel tűnnek el, majd ismét csend lesz. De csak addig, míg a lány elindul, aztán bizonytalan időközönként, határozatlanul roppan egy fa, koppan egy bot, zizzen a fű, s ijedt madár reppen fel. Követik.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 19:59:36


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2172-2191