//Engedetlen fiú//
*Mindaddig, míg ki nem emeli, hogy az ork lehetne akár nemes, vagy bandita is, eszébe sem jutott, hogy az ork esetleg rá is veszélyes lenne. Mi sem bizonyítja jobban naiv és gyermeki gondolkodását. Arcán is látszik, illetve, ahogy ismét végigméri útitársát, hogy ezt csak most fogta fel. Hogy az ork, már csak erejéből adódóan agyon is vághatná, különösebben meg sem kéne erőltetnie magát. Meg is jegyzi Vito magában, hogy nem az ork lesz az, akit feltett szándékában áll majd feldühíteni. Legalábbis egyelőre biztosan nem.*
– Kiengedtem, hátha azok a fajankók elkezdenek egy kicsit többet foglalkozni velük. A büntetést? Nos, apám kellett, hogy kárpótlást fizessen, én megúsztam azzal, hogy abban a hónapban csak két naponta adott kaját, és szíjat hasított a hátamból. Ehhez mondjuk hozzá tartozik, hogy a lóval együtt két hétre engem se találtak meg, így a nép java már megenyhült addigra, a legtöbbjük megelégedett azzal, hogy megfenyegetett, de azért pár pofont is kaptam még. Meg ketten elkaptak és megrugdostak. Egyszóval nem volt túl vészes. Amiért haragudtam, az egy másik csínyem következménye volt. Először és utoljára kötöttem bele harcias nőbe. Levágta a hajam! Mindet! A derékig érő, gyönyörű hajamat egyetlen kard suhintással lenyeste a fejem búbjánál. Majdhogynem a fejemet is vele vette! Az nem volt vicces. Pedig csak darázsfészket bújtattam a ládájába, még csak kára se lett belőle. Engem jobban megcsipkedtek. – *Jegyzi meg bosszúsan visszagondolva az emlékre.* – Eredetileg kígyót vagy békát kerestem, de nem állt mellém a szerencse. Megérdemelte volna pedig, hogy hetekig hüllőszagú legyen! Kényes kis vakarcs volt. – *Potyára az előbbi felismerésnek, Vito nem érzi úgy, hogy csínján kéne bánjon a szavakkal az ork mellett. Talán mert megmentette, és még nem ártott neki? Meglehet. Az azért nem kerüli el a figyelmét, hogy az ork jót mulat a büntetésén.*
– Határozottan megérte. Egy egész napot mulatni másfél-két óra nehezebb mozgásért? Kaptam én már rosszabbat is, de úri népek voltak azok, és nem akartak vért fakasztani. Apámtól többet kaptam érte, mikor a ruha árát a nyakába varrták. Rajtam meg nem tudta behajtani, senki nem mert szerszámot adni a kezembe, eszükbe se volt a területükre önként beengedni azok után, amilyen hírt kavartam. –
* Fiatalsága ellenére, mikor az ork óvva inti attól, hogy eddigi életmódját folytassa, azt láthatóan megfontolja. Való igaz, annyira azért ismerte környezetét, hogy tudja, ki nem veszi fejét azért, ha ellene tesz.*
– Való igaz, amíg a környéket meg nem ismerem, jobb lenne nem tenni-venni mindenki ellen. Noha én azt se bánnám, ha nem lennék tagja egyiknek sem. A társaság nem olyan dolog, miért élek-halok. – *A nem tetszés kiül az arcára, mihelyst elhúzza száját oldal irányba, szemöldökeit meg egymás felé. Jobban hangzik így, mint másképp, hogy nem volt még anyján kívül, ki hosszabb időre megtűrte maga mellett. Talán nem ártana, ha találna valakit, ki megsegíti az első időkben. Ez a gondolat mégúgy se tetszik neki, horkantva rázza meg a fejét az ostobaságon, mi megfordult benne. Nem kenyere mások ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Főleg nem akkortájt, mikor valakinek segítség kéne! Még mit nem! Mindenki segítsen önmagán! A szívességeknek mindig nem várt kérés lesz a vége, minek ha ellent mer mondani, már nincs is jóban az adott illetővel.* – A társasággal csak a gond van. Minél többen vannak, annál nagyobb a gond is vele!