Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Synmira (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 141 (2801. - 2811. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2811. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-04 08:33:57
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*Már egészen jó meleg kezd lenni amíg az a fénygömb meg nem jelenik az Intendáns kezébe. Akkor megint elkezdi a didergést a minden végtagja is. Nem tudni melyik a jobb. A meleg vagy a fény. Most a meleget jobban komálná és inkább tapogatózna. Na de ez van. Masszív világítással hatolnak a vájatba. Belebotlanak egy fehér puccos sírba. Az Intendáns valami nap kripta őrzőről beszél. Nem túl bizalomgerjesztő.*
- Nekem eléggé halottnak tűnik. Biztos, hogy ez a lány jelent meg neked?
*A falfestmény régi mint a karavánút de azért egy elf lányka kisejlik belőle.*
- Azért a neve legalább szép. Bár halottan nem megy vele sokra.
*A kripták határozottan nem a kedvenc helyei. Eddig se voltak de most ezután se lesznek főleg mikor meglátja a tucatnyi többi sírt ott hátul.*
- Vezérem azért nyugtass meg, hogy nem támadnak ránk a holtak? Csak azét mert ugye ilyen már volt a setét istenség miatt.
*Nem akar bajt hozni a fejükre de hát az igazság az igazság. Csermely csendesen csordogál a kalandorok középső helyét elfoglalva. Furcsa mód csendbe van de mintha valamit mantrálna magában. Na szóval itt nem időznek sokat és balga módon mennek a vesztükbe befelé. Borsódzik a háta a helytől de a vezér parancsa szent. Mindenesetre nem szívesen harapna itt kriptába.*


2810. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-03 11:11:35
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Mindenki felkészűl a rájuk váró veszélyre. A mágikus lámpás tiszta, szent fénye szerte kergeti a szívüket szorongató búskomor sötétséget. Azok árnyékot vetve a szürkén jéghideg falakon, a sziklafal repedésein át fújnak visszavonulót, majd tűnnek el a szemük elől. A feszültséget valamelyest oldja a tény, hogy nem a vaksötétben kell botorkálniuk. Talpuk alatt, mint hó ropog a több emberöltőnyi kőpor, amely az idő során felhalmozódott a padlón.
A melengető mágia már nem járja át, valószínű kioltotta a mennyei fénygömb hatása, amely messze űzte a koromfekete sötétséget. Ahogy beljebb haladnak, a tengernek szilaj hullámverése is egyre elhalkulva hallatszik, majd tompa morajlássá csitul. Arcukat már nem gyötri tovább a hideg szél jeges fuvallata sem.
A viszonylag szűk folyosó, hamarosan egy kisebb előcsarnokká szélesedik. Mívesen faragott kőoszlopok szegélyezik útjukat. Jobban szemügyre veszi azokat, hátha bármilyen információval szolgálhatnak számára, amellyel segítheti céljuk elérését.
Tovább haladva, mint hó ropog a lábuk alatt az idő során felhalmozódott kőpor. Lábbelijük nyomot hagy eme finom takaróban. Szöget is üt a fejében a gondolat kalapácsa, körbekémlelve mások nyomait keresi fürkésző szemeivel. A nyomolvasás, cserkelés nem újdonság számára, bár ez nem az erdei terep, de biztosan észreveszi, ha valaki lábával illette a barlang padlóját.
Miután végzett az oszlopokkal, egyenesen halad tovább a kompániával. A csarnok vége egy ősi sírboltba torkollik.
Mielőtt közelebb menne annak lakójához szól, szájára nem jönnek szavak, de elméjének mélyén, az elhunyt kegyeiért esedezik.*
~Ne haragudj ránk, hogy megzavartuk meghitt álmodat, háborgatásodért megértésed kérjük. Szent küldetésünk kifürkészhetetlen fonalai ide vezettek. Mennyei és földi javaidat nem érintjük tisztátalan kezünkkel, a jó szándék vezéreli szívünket~
*Miután végzett fohászával, közelebbről is megvizsgálja a szarkofágot. Tejfehér márvány fedlapjának zárókövén, aranyló napszimbólum sziluettje dereng fel sejtelmesen. Bárki is volt az elhunyt, nagy tiszteletnek örvendhetett.
Hamarosan erre is fény derül. Ahogyan a világosság jobban rávetül a sírhant mögötti falazatra, egy freskó tárul a szeme elé. Az alkotáson nyomot hagyott az idő vasfoga, de jobban megnézve egy női alak körvonalai rajzolódnak ki. Talán fajtársai közül való lehet, de erre nem venne mérget, viszont hamarosan a titokzatos amazon nevére is fény derül. A nőalak mögött lenyugvó nap utolsó sugárai, mintha betűket formáznának a csendélet felett. Valóban, egy ősi írás olvasható a műremek magasában.*
~Lorhien, A nap kriptájának őrizője~




2809. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-03 10:01:48
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Társain látja a kellemes érzést, ami végig fut rajtuk, a képességhasználat közben. Kis időre enyhülést hoz számukra a meleg fuvallat, ami körbe veszi őket. A két elf felkészülnek a legrosszabb eshetőségre, s a kérésnek eleget téve íjaikat kézbe veszik. Csermelynek egy hosszú íja van, ami közelről elég nagy átütő erővel bír. Harkron kezében egy számszeríj van, így vezetőként, neki valamilyen közelharci fegyvert kellene elő vennie. Bal kezében a világító gömb helyezkedik el, mely az útjukban vezeti őket. Szabad jobb kezébe, elővigyázatosságból kihúzza rövidkardját, mielőtt a bejárattól túl messze haladnának befelé. Eleinte a tenger zúgása az egyetlen hang, amit hallanak, de ahogy haladnak befelé a süvítő szél hideg érzete kezd alábbhagyni, s a tenger morajlása is kezd halkulni mögöttük. A fény hálás ajándék, így nem vakon kell előre menniük. A gömb jól bevilágítja a körülöttük lévő teret, így tisztán kivehetővé válik számukra egy aprócska előcsarnok, amiben díszes, faragott kőoszlopok vannak. Nem egy tipikusan elhagyatott barlang jellegét kölcsönzi. Biztos, hogy valami fontos hely lehetett, ha ilyen szép faragványokat véstek a kőbe. Lába alatt kőpor ropog, amit egy kis időre, lepillantva megvizsgál. A ropogó hangot leszámítva a talaj biztonságosnak tűnik. Szemben velük egy hatalmas sírhely tárul eléjük, arany napszimbólummal egy fehér márvány alapzaton. Ganer nyomban odalép a márvány sírhelyhez, hogy jobban megvizsgálja. A fényben megvilágítva, a falra festett alakot pillantja meg. Jól kivehető női alak.*
- "Lorhien, a Nap Kriptájának őrizője". Hihetetlen! *Nem kiabál, de hangot ad őszinte meglepettségének. Egy sírhelyben egyébként is tiszteletlen lenne hangosan kiabálni. A freskó nagyon réginek tűnik, azonban tovább nézve a női alakot ismerős vonásokat vél benne felfedezni.*
- Lorhien. Te jelentél meg a fogadóban? Ez, hogy lehetséges? *Megosztja gondolatait társaival, hiszen immár az elf leány nevét is tudja, akit látott valamiféle látomásban. Rengeteg kérdés van benne ezek után, de válaszokat egyelőre nem tud adni rájuk.*
- Egészen biztosan jó helyen járunk. A képen lévő lányt láttam megjelenni a tavernában. Hogy ez miként lehetséges azt nem tudom. *Rövid magyarázattal fordul a két elfhez, hiszen így számukra is összekötődhetnek az események szálai. Körül nézve ebben a kis előcsarnokban más érdekesség nem látható. A fényár bekúszik a sötét folyosókba, s annyit látni enged, hogy sírboltok egész sora található a járatokban.*
- Ez egy temetkezési hely, méghozzá tömeges. Legyetek tisztelettel, ugyanakkor maradjatok éberek! *Nem szeretné meggyalázni egyik sírhelyet sem, így ha nem akadályozza őket semmi, akkor a jobb oldali folyosót választja, s ha vezet út a sírboltok mellett, akkor azon indul el, bízva abban, hogy társai követik a fényhordozót.*


2808. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-02 21:12:37
 ÚJ
>Wylindhor Valdhorisz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

*Útja az erdőségen keresztül vezet visszafelé. Első sorban Artheniorba menne, és komolyan fontolgatja, hogy új fegyvert kovácsoltat magának. Csontból készült tőrétől pedig megválna, helyette egy másik kardra tenne szert. Szeretne valami munkát is vállalni, de hogy hol és kinél, az jó kérdés. Annyi bizonyos, hogy leginkább kémkedéssel foglalkozna szívesen. Reméli, hogy hamarosan talál olyan helyet vagy társaságot, ahol pont kémet keresnek.*


2807. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-02 12:15:25
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*Harkron és Csermely fegyvert ránt, legalábbis íjat. A tenger zúgásán kívül egy ideig nem hallatszik más, csak az előhúzott, majd idegre helyezett nyílvesszők neszezése. A készülődés feszült pillanatai ezek, az utolsó lélegzetvétel a merülés előtt.
A hasadékban honoló sötétséget hamar szétkergeti a gnóm tenyeréből áradó, mágikus világosság. Hátránya, hogy az imént idézett, melengető varázs abbamarad, azonban a járatban alighanem amúgy is elkerüli majd őket a hullámokat korbácsoló tengeri szél.
A fény betölti az egész teret, s mihelyst a hármas belép a hasadékba, a szemük elé tárulhat, mi eddig rejtve maradt. Egy aprócska előcsarnokban találhatják magukat, díszesen faragott kőoszlopok között. Lábuk alatt ropog a málló kőpor, ahogy belépnek, s még hallhatják a tenger moraját a hátuk mögött, de már jóval tompábban, mint eddig. Velük szemben jókora sírhely, aranyló napszimbólummal a hófehér márvány alapon. Amennyiben közelebb lépnek hozzá, a fényben jól kivehetik a hant felett falra festett női alakot, nyugvó nappal a háta mögött. Felette aranyozott betűk hirdetik az eltemettet: "Lorhien, a Nap Kriptájának őrizője". Noha a freskót már alaposan elkoptatta az idő vasfoga, Ganer még így is könnyedén felismerheti benne a fogadóban látott, mosolygó elfleányt.
Az előcsarnokban látszólag nincs egyéb. Jobbról setétbe vesző folyosó vezet tovább, ám azt még a félhomályban is kivehetik, hogy sírboltok egész sora szegélyezi a járatot jobbról s balról egyaránt. Egy kriptában járnak, ha volt eddig bármelyikükben kétség efelől.*


2806. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-02 09:13:02
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*A dideri vacogása abbamarad úgy nagy hirtelenjében. Valami meleg fuvallat csapja meg Ganer felől. Most már kinyitja magának a szemét megnézni mi történt. Az történt ugyebár, hogy valami meleg áramlat hullámzik a gnóm vezérből ami egy kicsit barátságossá teszi tocsogó ruháját és még a közérzetét is.*
- Ez jó húzás volt vezérem!
*Egy tábortűz mondjuk jobb volna de a semmitől ez is jobb. Sajnálatos, hogy a meleg nem fog sokáig tartani. De legalább sziklát nem pakolnak ami azért elég jó váltás.*
- Fegyver kézbe. Értettem!
*Számszeríját leakasztja a hátáról és a tegezből egy vesszőt húz elő amit felhúz a számszeríjra lövésre kész állapotba. Szintúgy sereghajtóként kullog hátul. Már éppen kérdezni akarta, hogy a világítás mivel lesz megoldva amikor az Intendást tenyeréből egy gömb bújik ki és rendesen bevilágítja az egész mindenséget. Így már azért bátrabban lép be a hasadékon mert elvileg ugye látnak mindent menet közbe. Csermely is felfegyverkezik biztos ami biztos. Ganer nem húz elő semmit. Biztos van valami védőcsapása vagy valami. Nem véletlen elementalista. Legalább egy picit reméljük, hogy van támadó ereje is nem csak fénygömb jön a tenyeréből meg szárító hullám.*


2805. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-12-01 06:37:59
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Harkron, mint csapzott kutya prüszköl a vízi áldás nyomán, nadrágjának ülepe viccesen ereszkedik lefelé hátsó fertályán. Nagy kő esik le az elf férfi szívéről, amelynek hangot is ad, mikor elérik a barátságosabbnak ható teraszt.
Csermely jót szórakozik fajtársán, majd hamarosan egész arcára széles mosoly vetül. Szemét még mindig becsukva tartja, nem telik el sok idő, mire halovány, jóleső melegség fut át egész testén. A gnóm varázslatát mormolja. A mágiának lágy, semmivel össze nem téveszthető bizsergése keríti hatalmába tetőtől-talpig. Átjárja minden porcikáját a melegség, még ha rövid időre is, de nagyon hálás Ganernek.
Nem idegen számára a mágia, anyja gyakran használta, de valahogy a lányt nem tudta megfogni a varázslás tudománya. Sokkal jobban szeretett kint lenni a szabadban, gyógyfüveket szedni, tinktúrákat, kenőcsöket készíteni a rászorulóknak.
A gyolcsot is maga szőtte rokkáján, nyír és fűzfából hántotta, majd fonta össze az apró rostokat. Fakérget zúzott sárgaréz mozsárjában. Sokszor haza sem ment, kint éjszakázott a természet lágy ölén, néha még a tél derekán is. Volt egy kényelmes lombkunyhója egy több emberöltőt látott, kocsányos tölgy magasában, idegen szemek elől jól elrejtve. Itt nagyon szépen berendezkedett.
A gnóm igéit kántálja, majd tenyeréből megjelenik egy fénygömb, amely mélyen bevilágít a koromsötét barlangba. Akár egy lidércfény, bevilágít a hasadék feneketlen gyomrába, testük árnyékot vet a szürkén komor sziklákon.
Íját lecsatolja hátáról, majd kezébe veszi. Az idegre felhelyez egy vesszőt minden eshetőségre számítva. Tegezét jobb válla felé forgatja, hogy minél hamarabb hozzáférhessen. Jobbbjával kihúzogat találomra párat, megmozgatja nyilait, hogy még véletlen se ragadhassanak bele tartójukba.
Bízik benne, hogy nem kell használnia fegyvereit, de erősen koncentrál. Minden apró neszre felfigyel, kiélesíti érzékeit, majd elindul vezérük után.*


2804. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-30 11:01:45
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Társai főként csendben szemlélik az eléjük táruló sziklahasadékot, majd engedelmesen behunyják szemüket, amikor kéri őket. Egy kis melegséget sikerül a levegőbe vinni, bár ez még nem elég arra, hogy megszáradjanak, csupán nem kell dideregniük egy rövid ideig. Harkron kérdésére elmosolyodik.*
- Nem, csupán ezt a képességet még nem használtam. Féltem, nehogy ártsak nektek valahogy. *Ez az első alkalom, hogy az olvasztó képességet felhasználta, s nem volt benne teljesen biztos, hogy milyen hatása lesz. Annyi bizonyos, hogy kis melegséget hoz a hűvösbe, ami már önmagában megérte a használatot. A megkönnyebbülést látja társai arcán, akik örülnek, hogy egy kicsit biztonságosabb részhez értek, s a hullámok sem csapkodják őket, bár mindhárman kaptak vizet elég rendesen.*
- Sajnos a melegebb levegő nem fog sokáig tartani. Készüljetek rá, hogy újra dideregni fogunk. *Sajnos kevésnek bizonyul tudása, ahhoz, hogy megszáradjanak. Noha van a tarsolyában ettől erősebb képesség is, azzal most nem próbálkozna. Ahogy jobban szemügyre veszi a hasadékot, észre kell vennie, hogy olyan nagy szikladarab nem áll útjukban, ami a bejutásukat akadályozná a hasadék bejáratán. Így megnézve, talán olyan hatást kelt, mintha valaki, vagy valami bentről kifelé zúzta volna a sziklákat. Nem tudja, hogy mi lehet bent, mindenesetre ezen az úton kell haladniuk, a jelek egyértelműek.*
- Ne aggódjatok, megyek előre és megpróbálok világítani. A fegyvereitek azért legyenek kéznél, nem tudom mi vár odabent minket. *Ha társai felkészültek, akkor a sziklapakolást felhagyva elindul a hasadékon befelé. Mielőtt belépne, bal tenyerét kinyitva, felfelé fordítja, s ha elég erősen sikerül a koncentráció, akkor a nyitott tenyerében egy fénygömbnek kell megjelennie, mely az utat kellőképpen megvilágíthatja előttük. Ha nem sikerül, akkor is előremegy, csak akkor sokkal lassabban és óvatosabban.*

A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy világító gömb jelenik meg. A gömb minden nem mágikus sötétséget bevilágít harminc lépéses környezetben. A hatás addig tart, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.

2803. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-29 18:58:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*A varázslat nyomán hamar arra eszmélhetnek, hogy az eddig hűvös szél hirtelen meleget hoz, s noha ruhájuk nem szárad meg egyik percről a másikra, még is csak kellemes érzés járja át őket, ahogy hevül a levegő köröttük. Dideregni és vacogni egy ideig nem fognak, ennyi bizonyos.
A tátongó hasadék, mi egykor talán kapu volt, még mindig ott feketéllik előttük, szerencsére a bejutáshoz szükségtelen sziklákat rámolni. A mázsás faldarabok nem állják útjuk, meglepően nagy sugárban fekszenek a bejárat körül. Mintha csak kirobbantak volna a helyükről.
Ganer hamar tanúbizonyságot tesz arról, hogy feltett szándéka behatolni a szikla gyomrába, legyen odabenn bármi. Útitársainak pedig elég volt csupán a gnóm szava ahhoz, hogy kövessék őt erdőn s sziklákon át. A hármast nem akadályozza immáron semmi abban, hogy behatoljanak a sötétségbe a hasadékon keresztül. Már ha a sötétségtől és az ismeretlentől való félelem nem tántorítja őket.*



2802. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-29 16:10:39
 ÚJ
>Rendor Froksz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kívül a tűz körén//

*Úgy ízlelgetik szavait, mintha valamilyen ízletes falat volna. Az meg, hogy a másik fegyver után nyúl még csak fel sem tűnik neki. Na meg, amúgy sem ijedne meg egy tőrtől, mert tud már vigyázni magára. Nos úgy tűnik, hogy a sütemény kínálgatás nem jött be, mert szóra se méltatják, viszont legalább hellyel megkínálják.*
- Nem fogok, ígérem! Nem kenyerem az ilyesmi már. Köszönöm!* Le is teszi magát arra a tönkre, amit megjelöltek neki, mint ülő alkalmatosság. A kapott kérdésre felkuncog, mert tényleg elég balfék módon választotta meg az időpontot az indulásra.*
- Már nem kell keresnem, mert megtaláltam. Avagy a mai tanulság, hogy mindig időben indulj el! Amikor elhagytam a Sellőházat még világos volt, csak hát megfeledkeztem róla, hogy most már korán sötétedik.* Bölcselkedik, miközben a már elemlegettet süteményt próbálja meg zsákjából előbányászni.*
- Ó! Hát a jó illemem meg hol hagytam? Rendor Froksz a nevem! Örvendek!* Mutatkozik be gyorsan.*
- Csak úgy kíváncsiságból, de ez a szép kis csapat mit keres éjszaka ebben az erdőben?* Ha már tőle megkérdezték ő is megkérdezi. Közben kibontja a szépen elcsomagolt linzereket.*
- Biztos nem kérsz?* Nyújtja vendéglátója felé a sütiket.*


2801. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-29 11:49:27
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*A kötél dolgot elodázza a két elől caplató. Szóval nincsen így nincs mit aggódni miatta. Pottyannak ha nem vigyáznak. Az Intendáns nyugtatgatja, hogy hárman vannak. Ez mind szép és jó de alattuk hullámsír van és közel járnak hozzá. Nagyon is. Na mindegy. Összeszorított foggal és farpofával lapul tovább a falnak. A víz becsapódik és üleptől lefelé beönti.*
~Nagyszerű! Most úgy nézek ki mint aki a gatyába vizelt.~
*Még jó, hogy hátul kullog és nem látják. Egy másik hullámverés most nyakig betakarja.*
~Kösz tengeranya. Így már csak csurom vizes vagyok.~
*Bosszankodik egy sort de hát nincs mit tenni. A hullámok jönnek és áztatják rendesen. Nem is marad száraz rész rajta, ahogy Csermelyen se. Szépen rátapad a gúnyája. Ezt meglesi azért. A naplementét nagyon nem firtatja. örül, hogy a széles peremre kiterülhet.*
- Haaa. Túléltük!
*Mire kiörömködi magát addigra már valami barlang bejáratot emleget az első kettő. Furcsa helyre tették a bejáratot annyi szent. Ganer pakolni akar sziklát amihez így dideregve nem sok kedve van. Aztán meg be kell hunyni a szemüket. De minek? Hát behunyja. Nem tudja milyen huncutságra készül az Intendás de mindjárt kisejlik. Aztán ha muszájos akkor szikla pakolásban is segít. Nekidurálja magát pedig nem egy nagy izomagy.*
- Ugye nem bújócskázni akarsz Intendáns?
*Még a szeme csukva van persze. Csak nógatja a gnóm vezért amíg várja, hogy most mi lesz.*


2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-29 06:06:36
 ÚJ
>Csendes Chiqerqaq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Követi a gnómot a nyaktörő, csúszós lépcsősoron, amely itt-ott elég hiányos. Nagyon veszélyesnek tűnik, ezért minden lépésnél jól megveti lábát, de igyekszik nem feltartani Harkront. Jó két lépésnyire lemarad az elővédtől, nem akar nagyon Ganer hátába kerülni. Többek között azért sem, mert ha nagyon közel kerülne hozzá, akkor nem látná az előtte feltáruló út veszélyeit. A húzósabb szakaszokon sasszézva megy, szinte már érinti az egekbe szökő sziklafalat. Amennyiben megcsúszna, gyorsan meg tudna kapaszkodni.
Az elf megkérdi van e náluk kötél, majd röviden válaszol neki.*
-Nálam sajnos nincs, ezért kérlek titeket óvatosan menjünk.
~Még jó hogy nem sötétben kell megtennünk ezt az öngyilkos kutyagolást~
*Utolsó mondatait már mindkét férfihoz intézi, de nincs ideje most elkalandozni, kényesen ügyel most saját mozdulataira is. Megvan mindenkinek a maga baja, még Lina sem fakadna trilláira, pedig neki mindene a zene.
Fürge moccan csak néha gelebének mélyén, de a páni félelemtől összekuporodva próbálja átvészelni ezt a nyaktörő mutatványt. Kíváncsi állat, de még orrát sem meri kidugni rejtekéből.
Csermelyt mintha a hideg rázná, ám hamarosan rájön, hogy a remegés nem tőle származik. Szegény állatkája riadt csak meg. A veszély jeges fuvallata szánt végig annak dús bundáján, csak a félelem borzolja kedélyeit. Szerencsére idővel erőt vesz magán, lassan megnyugszik és nem esik pánikba. Bozontos farkába belefúrja apró fejecskéjét, szemeit ki sem meri nyitni.
A lány már hozzászokott a kinti léthez, erősen koncentrál, nem is érzi a hideget, bár ruházata csurom vizes lesz, minek okán feltárulnak természetes idomai.
Lassacskán véget ér az út, amely egy szirti terasz képében végződik. Ide már nem tudnak felcsapni a tajtékzó hullámok, melyek idáig igen bőkezűen ontották rájuk a sós permetet. A széles kiszögellésről a csodaszép naplementét szemléli.*
~Derűre ború.~
*Gondolja magában, majd jól hallhatóan kifújja az eddig visszatartott szuszt tüdejéből. Miután a nap melengető sugarai végigsimították arcát és pozitív energiákkal töltődött, megszemléli a környéket.
Mintha egy hasadék húzódna a szikla gyomrában, ami előtt szerte-szana hevernek hatalmas darabjai, ami egykori kőomlásra utalhat. Hamarosan tanúbizonyságot is nyer feltevése. Kellemetlen huzat borzolja csapzott haját, amitől libabőr fut végig egész testén. Újabb fagyos fuvallat éri odabentről, még a hideg is kirázza.
Nem túl bizalomkeltő a hűvösen sötét nyiladék, de körbepásztázva szemei nem lelnek rá más útvonalra.*
~Talán erre kell mennünk. A sors útjai kifürkészhetetlenek. A rögös út már megvan, remélem örömteli lesz a finálé is~
*Haloványan elmosolyodik gondolatai nyomán, ezzel is biztatja magát. Amennyiben a többiek tanakodva a tovább vezető utat keresik, kihasználja az időt és megmaradt étkeinek egyharmadát elfogyasztja, majd a kapott borocskából is kortyol egy keveset.
Eleget téve a gnóm kérésének szemei elé helyezi a tenyereit, majd várja hogy mi fog történni. Reméli nem csak egy kis csínytevés arra, hogy egy csókot próbáljon tőle lopni. Amint a férfi újra megszólítja és a világra tárhatja gleccserkék szemeit ismét, természetesen segít az útjukat álló sziklák elgörgetésében*

A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.29 06:08:11


2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-28 20:51:06
 ÚJ
>Siari Nilur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kívül a tűz körén//

- Szerzetes… Tapasztalatszerző körút… hmmm…*Ízlelgeti a szavakat szelíd mosollyal arcán, miközben tovább méregeti az idegent. Első ránézésre nem tűnik valami veszélyes alaknak, de biztos, ami biztos, kitapintja a szoknyája bugyrai között lapuló díszes tőrt. A mozdulat egyáltalán nem feltűnő, olyan, mintha csak helyezkedne kissé döntött támlájú székében.
Az elemózsia és a sütemény említése nem nagyon hozza lázba, mivel jelenleg nincs túl sok étvágya. Az viszont egyre inkább kezdi érdekelni, kit sodort ma este ide a szél. *
- Ha istenekről akarsz magyarázni, rossz tűzhöz jöttél... de ha megkímélsz ettől, akár le is ülhetsz. *”Szabad” kezével az egyik rönk felé int, ami akár ülőalkalmatosságnak is megfelel. Nem olyan kényelmes, mint az ő tábori széke, de a hideg földnél jobb.*
- És mondd csak, miféle tapasztalatot keresel az éjszakai erdőben? *Ha a férfi közelebb lép, újból kicsit előredől a székben, hogy jobban szemügyre vehesse magának. Igen bátornak, nagyon elszántnak vagy simán ostobának kell lennie, ha páncél és valami fenyegetően nagy kard nélkül nekivágott éjjel a kikötői erdőségnek.*



2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-28 08:48:23
 ÚJ
>Ganer Worcryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyugvó nap//

*Csermely kérésére bólint. Természetesen nem akadály, hogy másodikként kövesse az elől haladó gnómot. Hátra pillantva Harkron is követi őket, így nincs más hátra, mint előre a sziklaperemen. Haladás közben Harkron feltesz egy kérdést a kötéllel kapcsolatban.*
- Reméljük nem lesz rá szükség! *Tekintetét nem fordítja hátra, inkább az útra koncentrál, s őszintén bízik benne, hogy nem lesz szükség kötélre. Bár a perem keskeny, de ha biztonságosan haladnak és nem akarnak vakmerően és felelőtlenül átvágni rajta, akkor talán tényleg nem lesz szükség kötélre. Nem tudja, hogy mitől, de az elfnek megered a nyelve és egy gyermekkori történetet mesél el nekik, ami a jelenlegi helyzetükre emlékezteti. Tekintete továbbra is előre vetül, de valahogy, legalább szavakkal szeretné megnyugtatni a harmadik kalandort.*
- Gyerekként minden könnyebbnek tűnik, de ne aggódj. Hárman vagyunk! *Próbál egy kis bátorságot önteni a másikba, miközben halad tovább előre. A hullámok felcsapnak és a ruhája lassan, de biztosan teljesen átázik. Ezzel sajnos most nem tud mit kezdeni, így kénytelenek ezzel együtt tovább menni. A hideg hullámok és az átázott ruha érzete kellemetlen érzést kelt, de ha ezen a részen túl lennének, akkor eszébe jut valami megoldás erre. Nem kell sokat kanyarogniuk és egy kör alakú kiszögellésnél véget ér a falhoz simulásuk, mert itt meg tudnak pihenni egy kicsit. Mielőtt még jobban körülnézhetne, tekintete a nyugati távolba mered, ahol a nap csodálatos sziluettjét láthatja alábukni a horizonton. Mindig is szerette nézni a naplementét, csakúgy, mint a napfelkeltét. A gyönyörű látkép után átkel a biztonságosabb kiszögellésre és társait is megvárja, hogy biztonságban átérjenek. Fürkésző tekintete most a földre vetül, ahol egy kopottas nap szimbólumot pillant meg. Nyomban lehajol, hogy jobban megnézze, s ujjaival végig is szalad a szimbólum vonalain.*
- Jó helyen járunk. Ez lesz az! *Izgatottan szólítja meg társait, hátra pillantva rájuk. Tekintetét vissza emelve egy sötét hasadékot vesz észre, melyen keresztül hűvös szellő csapja meg az arcát.*
- Talán ez lehet a bejárat. *Érdeklődve emelkedik fel álló helyzetbe és lép közelebb a sziklatörmelékhez és a hasadékhoz.*
- Nem marad más lehetőség, mint hogy egy kis bejáratot csináljunk magunknak. Pár sziklát félre kell görgessünk onnan. *Társaira pillantva bízik benne, hogy ez nem okoz gondot hármójuknak. A nedves ruha azonban hátráltatja őket.*
- Kérlek takarjátok el egy kis időre a szemetek! *Ha eleget tesz két társa a kérésének, akkor megpróbálkozik ruháikat és testüket egy kicsit felmelegíteni. Ha sikerül, akkor talán megszáradhat a ruhájuk, vagy legalább is szárazabb lehet. Ha sikerül, ha nem, ezután a szikladarabokhoz lép.*
- Gyertek segítsetek! Hárman fogjuk meg a nagyobb darabokat. Ne emeljük, inkább próbáljuk meg legörgetni. Így talán sikerülhet. *Ha társai támogatják, akkor minden erejét altba vetve esik neki az útjukban álló sziklák arrébb görgetésének, hogy bejáratot tudjanak eszközölni ez által.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására 20 lépés sugarú körben a hőmérséklet enyhe mértékben megemelkedik. Erős olvasztó hatású, ha a környezet erre alkalmas. Hatása két körig tart.

2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-27 20:45:12
 ÚJ
>Rendor Froksz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kívül a tűz körén//

* Jöttére a tűz mellett ücsörgő alak feláll és már így fogadja. Annyira nem megy közel, hogy belepillantson a kék szempárba. Tisztes távolságból szólítja meg, mert nem akar rámenős lenni. Kérdést szegeznek neki és mire válaszolna addigra már az ismeretlen vissza is ül a székébe.*
- A magamfajta csak egy volt szerzetes, aki tapasztalat szerző körútra indult. Semmi rossz szándékom nincsen.* Feleli egyszerűen, mert ez az igazság.*
- Szívesen megosztom saját elemózsiám is. Még egy kis süteményem is akad.* A Sellőházból szép kis csomagot hozott magával. A süteményt amúgy is meg kellett volna ennie. Mellesleg csak remélni meri, hogy tisztes szándékú népséghez érkezett. Nem szégyen az, hogy készen áll arra, hogy bármikor bevesse magát az erdő sötétjébe, ha esetleg úgy adódna a helyzet. Itt a kikötő közelében bármi ilyesmi megtörténhet.*


2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-27 19:48:25
 ÚJ
>Siari Nilur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kívül a tűz körén//

*Amikor valószínűleg már csak pár lépés választja el az idegent attól, hogy tüzének fénykörébe lépjen, végre Siari is észbe kap, hogy valaki közeleg. Ráérős mozdulattal löki el magát székének támlájától, majd a hang irányába pillant. Puszta kíváncsiságból, hisz tudomása szerint mindenki a közös tűznél gyűlt össze, arra meg felfigyelt volna, ha valamelyikük erre andalog. Megijedni valahogy eszébe sem jut, hisz neki elég csak egy egészen aprót sikkantania ahhoz, hogy az egész kompánia idecsődüljön, na meg nem is számít arra, hogy egy ismeretlen kerül elő a bokrok közül.
Lustán emeli zavarba ejtően kék szemeit a jövevényre, amikor az kellő távolságba ér ahhoz, hogy lásson is belőle valamit. Mivel egyáltalán nem tűnik ismerősnek, szemöldökei kérdőn húzódnak kicsit magasabbra, ahogy végigméri a férfit.*
- Magadfajta? *Tart apróbb szünetet, míg kissé fátyolos tekintetét újból végigfuttatja az idegenen.*
- Mit takar az pontosan? *Hangja lágy és kellemes, egy pillanatig sem gyanakvó, inkább érdeklődőnek tetszik. Közben szépen visszadől a szék támlájára, úgy tűnik, nem nagyon zaklatta fel a férfi váratlan megjelenése. *



2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-27 18:01:21
 ÚJ
>Ladharol Syrdolie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Midőn tovább haladt a kikötő térségéből, lába már egy zölddel borított terület földjét tapossák. Amerre csak ellát, a fák által birtokolt környezetet látja. Mélyen szippant a levegőbe, s felfedezni véli, hogy már nem a hal és sós víz illata lengi be orrjáratait, hanem a fák és a természet nyújtotta finomságokat. Kisebb felfedezésbe indulva, beljebb merészkedik az óriások közé. Élvezi, hogy kellemes az idő és nem lát szinte senkit környezetében. Olykor hallja, ha a bozótosok megrezzennek, ezzel következtetve arra, hogy állatok lapulnak meg egy-egy mögött. Élvezettel sétálgat, megjegyezvén merről jött, hisz nem akar elveszni a rengetegben. Szemeit egy kis ház ragadja meg, mely a zölddel beborított életet mutatja az erre járók felé. Mégis Lad érdeklődve megy közelebb s felfedezi eme elhagyatott kis építményt, s elképzeli régebben mifélére is alkalmazhattak vagy éppen ki lakhatta ezt.*


2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:43:46
 ÚJ
>Rendor Froksz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kívül a tűz körén//

*Az este az erdőben éri szegény Rendort.*
~ A fene enné meg! Talán jobban át kellett volna gondolnom ezt a kiruccanást. ~ *Bosszankodik magában. Sötétben nem nagyon fog tudni haladni, mert az ostobaság volna. Viszont nincs minden veszve, mert nem olyan messziről tüzek fényét pillantja meg. Arra indul el. Ahogy közeledik lassan mintha ének szót is elkezdene hallani.*
~ Valakik jól érzik magukat ma este. Jó lesz azért vigyázni velük. ~* Tudja, hogy ez az erdő haramiákat is rejteget, akikkel nem volna jó összefutni. Amikor már elég közel van hozzájuk óvatosan kiles a bokrok közül. A mulatozóktól kicsit arrébb egy magányos kis tüzet pillant meg. Inkább oda igyekszik, mert a nem túl józan tömeggel nincs kedve most bajlódni. Ki is kerüli a közös tüzet, hogy aztán a magányosnál kössön ki. Amikor oda érkezik diszkréten köszön az lévőnek vagy lévőknek.*
- Jó estét! Vándorutam során itt ért az este. Akadna még itt egy kis hely a magam fajtának?


2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:33:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Nyugvó nap//

*Éjtépő, mint engedelmes hátas, prüszkölve veszi tudomásul gazdája szavait. Jobban is teszi, a lefelé kanyargó, sziklába vájt lépcsősor valóban nem paripának való út.
A szokatlan trió végül elindul, szerencséjükre megfelelő körültekintéssel és óvatossággal teszik mindezt. A durva kőlépcső hol szélesedik, hol keskenyedik, ahogy lefelé vezet, s ha volt is korlát vagy bármi kapaszkodó, annak már hűlt helye. Az egyetlen biztos pontnak a sziklafal bizonyul mellettük, s noha nedves már az át-átcsapó hullámok verésétől, az egyensúlyukat legalább megtarthatják a segítségével.
Amennyiben maradt az ideúton száraz ruhanemű rajtuk, a fel-felcsapó hullámverés gondoskodik róluk. Vászon, posztó, állatbőr, egy sem barátja a víznek, rövid úton érezhetik a ruhaneműt bőrükhöz tapadni. A mozgásban ugyan nem akadályozza őket, ettől még hosszú távon kellemetlen tud lenni a nedves gúnya.
A lépcsősor nem kanyarog messzire. Körbeölelve a sziklát egy kör alakú, platformszerű kiszögellésbe végződik, minek a hullámok már csak az alját nyaldoshatják. Innen kitűnő, szabad kilátás nyílik nyugat felé. Alighanem gyönyörű napnyugtában részesülhet, ki megkockáztat egy efféle nyaktörő utat.
Ügyességük révén a hármas többnyire könnyedén maga mögött hagyja a csúszós lépcsősort, s néhány perc alatt elérik a teraszt. Ami először szembe ötölhet, az a hat ágú, kopottas nap szimbólum a padlón. A második, ami talán ennél jóval meglepőbb, az a sötéten tátongó hasadék a platform és a sziklafal találkozásánál. Akár holmi barlangbejáratnak is nézhetné az ember, de a hiányzó sziklafal mázsás darabjai derékba törve fekszenek a hasadék körül.
Hűvös szellő csaphatja meg az arcuk szemből, ha a bejárat előtt állnak. Annyi bizonyos lehet a kalandorrá vedlett hármas számára, hogy csak egyetlen módja van annak, hogy kiderítsék, hová vezet az út. Már ha tudni óhajtják.*


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.26 19:34:00


2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-26 07:59:50
 ÚJ
>Harkron Harkrosson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyugvó nap//

*Gyalog kullog a lovas páros mögött valahol sereghajtóként. Úgy látszik senkinek sincs nagy beszélőkéje mostanság. Valami nagy koncentrációban lehetnek ha megkukultak. Sebaj. Elfünk elvan a csendben is. Némán rója az utat a partig. Az Intendáns valami ösvényt szúr ki amit innen alig lehet látni. Megnézi magának és tényleg van ott valami útféleség.*
- Felőlem.
*Ha főnök megy akkor neki is menni kell. Nincs apelláta. Hátra hagyják a lovacskát is mert az ugye nem tud sziklapárkányon ügyesen ickázni. Jobb is így mert szegény pára még fejjel fordulna a tengerbe. Kár lenne érte. Szép jószág. Valamit nagyon érzékel a gnóm mert úgy kajtat elől mintha egy irányító tűt követne. Nem őrült meg elsőnek menni. Ezt az Intendáns bevállalja. Nincs sok kedve ilyen nyálkás időbe pucér sziklaperemen táncolni de kénytelen lesz rálépni. Fajtársa akar középen menni amire vállat von.*
- Menjél csak. Hátat védő leszek.
*Harmadikként kullog a többiek után. Úgy belesimul a falba mint valami oda nőtt moha. Nem tervezte hullámsírba végezni.*
- Azért ugye van kötelünk ha valaki beleesne?
*Már csak azért mert elfünk nem hozott. Nem mintha lubickolni akarna a vízbe de hát sose lehet tudni. Ilyen lehetetlen helyzetbe is csak egy végtelen kíváncsi gnóm tudja hajszolni. Harki bezzeg ellenne a jó meleg kocsmába egy pofa sörrel vagy borral. Az vigasztalja, hogy ha hazamennek akkor jól beiszik. Már ha nem harapnak itt vízbe.*
- Eszembe jutott amikor kölyök koromba kimentünk az üvöltő szirtre. Sose engedtek ki ezért csak sunyiba lopództunk oda. Veszett érzés volt lenézni ott. Most valahogy felnőve nem olyan nagy kaland.
*A frászt hozza ki belőle ez a sziklamászás. Ilyenkor locsog és nem tudja befogni a száját.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2792-2811