Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 179 (3561. - 3572. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3553-3572
3572. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-12-10 10:06:48
Üzenet elküldve: 2023-12-10 10:06:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban a Fekete Nővérnél//
-Sajnos keveset. Nem szívesen teszem ki a lábam, a vén mágusmester tornya pedig messze. *Valóban nem szívesen indul Lihanech irányába.
Figyelmesen fülel. Valóban érdekli, mily terveket sző az ork.*
-Igazság. *Fancsali mosoly húzódik arcára.*
-Az igazságot nehezen veszi a gyomor. Én megfizettem az árát. Ha nincs az urunk, még mindig egy hamis úrnő előtt hajlongok a földön kúszva. Az a templom pedig Artheniorban... Már voltak előtted is olyanok, kik ledöntötték a fény oltárát, s a helyére urunkét emelték. Tudod, hol vannak most? *Komoran elmosolyodik.*
-Én magam voltam, ki urunk trónját eltiporta. Megkínzott érte. De a kín vezetett engem az igazsághoz. Nem a hatalom és a födél ígérete. *Szemei a kandalló mellett álló orkra rebbennek.
A Csatornarendszert illetőekre végül felsóhajt.*
-Jártam odalenn. Találkoztam is egy... Banyával, ki urunk tanait követte. De furcsa szerzetek azok ott lenn. Sokkal... Inkább megragadják a vérmágia adta lehetőségeket, mint azt idefenn gondolnánk. De hogy megtalálnám-e őket újra? Aligha. Éjsötét volt odalenn. Noha ez nem riaszt, nem tudnám megmondani, merre vannak. Én csak... A hangjukat követtem. *Nyakát masszírozva fordul vissza az asztal felé. Kissé elmereng, mielőtt újra szólásra nyitná száját. Úgy érzi, Wruzto tervei kissé kuszák.*
-Türelmesnek kell lenned. Jönni fognak még olyanok, kik elánnal szolgálják urunkat. Őket kell megtalálnod.
-Sajnos keveset. Nem szívesen teszem ki a lábam, a vén mágusmester tornya pedig messze. *Valóban nem szívesen indul Lihanech irányába.
Figyelmesen fülel. Valóban érdekli, mily terveket sző az ork.*
-Igazság. *Fancsali mosoly húzódik arcára.*
-Az igazságot nehezen veszi a gyomor. Én megfizettem az árát. Ha nincs az urunk, még mindig egy hamis úrnő előtt hajlongok a földön kúszva. Az a templom pedig Artheniorban... Már voltak előtted is olyanok, kik ledöntötték a fény oltárát, s a helyére urunkét emelték. Tudod, hol vannak most? *Komoran elmosolyodik.*
-Én magam voltam, ki urunk trónját eltiporta. Megkínzott érte. De a kín vezetett engem az igazsághoz. Nem a hatalom és a födél ígérete. *Szemei a kandalló mellett álló orkra rebbennek.
A Csatornarendszert illetőekre végül felsóhajt.*
-Jártam odalenn. Találkoztam is egy... Banyával, ki urunk tanait követte. De furcsa szerzetek azok ott lenn. Sokkal... Inkább megragadják a vérmágia adta lehetőségeket, mint azt idefenn gondolnánk. De hogy megtalálnám-e őket újra? Aligha. Éjsötét volt odalenn. Noha ez nem riaszt, nem tudnám megmondani, merre vannak. Én csak... A hangjukat követtem. *Nyakát masszírozva fordul vissza az asztal felé. Kissé elmereng, mielőtt újra szólásra nyitná száját. Úgy érzi, Wruzto tervei kissé kuszák.*
-Türelmesnek kell lenned. Jönni fognak még olyanok, kik elánnal szolgálják urunkat. Őket kell megtalálnod.
3571. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-29 09:49:49
Üzenet elküldve: 2023-11-29 09:49:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
- Elrejti a fejedet, és az elég lesz. *Ítéli meg a szerencsés végeredményt; nem hajlott voltaképp a szépséges kinézetre, nem mintha tudna jobbat. Igazából attól félt bőven, hogy leesik róla a túlméretezett csuklya, vagy akár szét is szakad az anyag. Szerencsére egyik sem történt meg, megrázhatja majd az árus kezét majd Artheniorban, ha egy darabban visszatérnek. Viszont Lillyenn dicséretére nem reagál semmit, még a kezét sem siet megfogni; no nem mintha meg akarná őt sérteni, de ha tudná a leány, milyen körülmények kényszerítették e kezdő szintű szakma kitanulására, akkor nem lenne annyira büszke ő az orkra.
Mindenesetre mikor Armarkhtur megáldja őket jelenlétével, Ukromnak nem kell hosszasan ecsetelnie bármiről, fél-elf barátjukba ezerszer több kíváncsiság fúródik. Egy kicsit túl sok. A szürkebőrű óva intően két ujja közé csípi Lilly hátát is díszítő ing végét (nem véletlenül nem a hátát fogja meg), hogy mikor őt a manó felé kezdi vonzani kíváncsisága, érezze a tanító jellegű, visszatartó erőt. Ugyan nem tartaná vissza örökké, de véleményét ezzel megmondja; jobb nem megijeszteni a teremtményt. Ő maga a helyén marad.
Mindenesetre a várva várt dilemma felhangzik, az ork pedig visszafojtott lélegzettel várja a választ. A pozitív jellegű szavak pedig megnövelik szívverését, és egészségtelen mennyiségű reményt adnak szegény szívének. Nehéz lepleznie izgatottságát, hogy a józan gondolkodás ellenére Armarkhtur nem csak hogy tudja, kiről beszélnek, de azt is, hogy hol van. Hogy aztán mégis miért, és hogyan, azon ráér később rágódni. Feladatuk van!
Gyorsan sétálni kezd, hogy cókmókjait összekapkodja, és miután csak sikerül megszúrnia magát a varrótűvel az izgatottságtól, és tatyója hasonlóképp néz ki, mielőtt itt letelepedtek volna, a kis manó felé lép. Két nagy kezével, derekánál fogja felkapja a továbbra is harmatkönnyű lényt, hogy lehajolva óvatosan tarkójára tegye; ad neki időt, hogy elhelyezkedjen. Más helyzetben kétszer is meggondolná, mielőtt bárki törpénél kisebb szerzet kérné meglovagoltatásra, de ha sietni akarnak, hát sietni fognak. Tekintve, hogy úti vezetőjük per pillanat rajta van, Ukrom nem rest előre menni, hogy a manónak ne kelljen a két hölgynek előre kiabálni, mikor merre forduljanak. Nehéz lesz a szürkebőrűt, s menetelésének nyomát eltéveszteniük...*
- Elrejti a fejedet, és az elég lesz. *Ítéli meg a szerencsés végeredményt; nem hajlott voltaképp a szépséges kinézetre, nem mintha tudna jobbat. Igazából attól félt bőven, hogy leesik róla a túlméretezett csuklya, vagy akár szét is szakad az anyag. Szerencsére egyik sem történt meg, megrázhatja majd az árus kezét majd Artheniorban, ha egy darabban visszatérnek. Viszont Lillyenn dicséretére nem reagál semmit, még a kezét sem siet megfogni; no nem mintha meg akarná őt sérteni, de ha tudná a leány, milyen körülmények kényszerítették e kezdő szintű szakma kitanulására, akkor nem lenne annyira büszke ő az orkra.
Mindenesetre mikor Armarkhtur megáldja őket jelenlétével, Ukromnak nem kell hosszasan ecsetelnie bármiről, fél-elf barátjukba ezerszer több kíváncsiság fúródik. Egy kicsit túl sok. A szürkebőrű óva intően két ujja közé csípi Lilly hátát is díszítő ing végét (nem véletlenül nem a hátát fogja meg), hogy mikor őt a manó felé kezdi vonzani kíváncsisága, érezze a tanító jellegű, visszatartó erőt. Ugyan nem tartaná vissza örökké, de véleményét ezzel megmondja; jobb nem megijeszteni a teremtményt. Ő maga a helyén marad.
Mindenesetre a várva várt dilemma felhangzik, az ork pedig visszafojtott lélegzettel várja a választ. A pozitív jellegű szavak pedig megnövelik szívverését, és egészségtelen mennyiségű reményt adnak szegény szívének. Nehéz lepleznie izgatottságát, hogy a józan gondolkodás ellenére Armarkhtur nem csak hogy tudja, kiről beszélnek, de azt is, hogy hol van. Hogy aztán mégis miért, és hogyan, azon ráér később rágódni. Feladatuk van!
Gyorsan sétálni kezd, hogy cókmókjait összekapkodja, és miután csak sikerül megszúrnia magát a varrótűvel az izgatottságtól, és tatyója hasonlóképp néz ki, mielőtt itt letelepedtek volna, a kis manó felé lép. Két nagy kezével, derekánál fogja felkapja a továbbra is harmatkönnyű lényt, hogy lehajolva óvatosan tarkójára tegye; ad neki időt, hogy elhelyezkedjen. Más helyzetben kétszer is meggondolná, mielőtt bárki törpénél kisebb szerzet kérné meglovagoltatásra, de ha sietni akarnak, hát sietni fognak. Tekintve, hogy úti vezetőjük per pillanat rajta van, Ukrom nem rest előre menni, hogy a manónak ne kelljen a két hölgynek előre kiabálni, mikor merre forduljanak. Nehéz lesz a szürkebőrűt, s menetelésének nyomát eltéveszteniük...*
3570. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-29 03:14:16
Üzenet elküldve: 2023-11-29 03:14:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Lomhán huppan le a szekérről az őszi avarba.
Emlékei szerint ez az az elágazás, ahol a kikötőbe is el lehet jutni. Járt már Artheniorban, annak az lett a vége, hogy egy évre követ fejthetett, így nem igazán kér többet a városból, inkább enged kíváncsiságának. Végtére is, jelenleg szabad mint a madár, se pénze, se háza, nem veszíthet semmit.
Rá sem néz az őrökre miközben a csupán félig meg-megálló kocsiról lelép. Amint lába talaj érint, lép még párat menetirányba, de amint legyőzi önnön tehetetlenségét már a kikötő felé is kanyarodik. Legalábbis ez a látszat. Egy ideig még a szekér után sandít, majd mikor amazok kellőképp messze vannak már, belép a susnyásba, mint egy csörtető vaddisznó.
Hamarost meg is találja, amit keresett, szerencsére észrevehető helyre lett téve, így egy ilyen bamba melák, mint Wrugg is könnyen ki tudja szúrni.
~ Ahol az út szerteágazik, az útjelző mögötti csipkebokor lábánál. ~
Visszahangzik fejében a mondat, melyet egyetlen szövetségese súgott a fülébe egy nappal ezelőtt. Egy őr, az ő templomából, személyes ismerőse, még ha az az ismertség nem is oly' mély. Talán két-három évvel hamarabb indult útnak a hegyekből mint ő. Egyikük pandúr, a másikjuk rabló. Felhorkant a sors fintorán, ahogy a földbe szúrt botot félrehajítva kiássa kezével a kis barna szütyőt. Nem sok, de arra, hogy némi alamizsnát és kvártélyt kaphasson pár éjjelre bőven elég.
Összeérinti ökleit, majd meghajol a csipkebokor előtt, s a kis erszényt sietősen bőrszíjához fűzi, ruházata alá dugva.
Olvasni nem igazán tud, így nem nagyon tudja, merre is van pontosan a kikötő. Kisvártatva, némi fejvakarás után a délutáni nap állásából kikövetkezteti merre is van dél, így elindul a leglogikusabbnak tűnő úton.*
Emlékei szerint ez az az elágazás, ahol a kikötőbe is el lehet jutni. Járt már Artheniorban, annak az lett a vége, hogy egy évre követ fejthetett, így nem igazán kér többet a városból, inkább enged kíváncsiságának. Végtére is, jelenleg szabad mint a madár, se pénze, se háza, nem veszíthet semmit.
Rá sem néz az őrökre miközben a csupán félig meg-megálló kocsiról lelép. Amint lába talaj érint, lép még párat menetirányba, de amint legyőzi önnön tehetetlenségét már a kikötő felé is kanyarodik. Legalábbis ez a látszat. Egy ideig még a szekér után sandít, majd mikor amazok kellőképp messze vannak már, belép a susnyásba, mint egy csörtető vaddisznó.
Hamarost meg is találja, amit keresett, szerencsére észrevehető helyre lett téve, így egy ilyen bamba melák, mint Wrugg is könnyen ki tudja szúrni.
~ Ahol az út szerteágazik, az útjelző mögötti csipkebokor lábánál. ~
Visszahangzik fejében a mondat, melyet egyetlen szövetségese súgott a fülébe egy nappal ezelőtt. Egy őr, az ő templomából, személyes ismerőse, még ha az az ismertség nem is oly' mély. Talán két-három évvel hamarabb indult útnak a hegyekből mint ő. Egyikük pandúr, a másikjuk rabló. Felhorkant a sors fintorán, ahogy a földbe szúrt botot félrehajítva kiássa kezével a kis barna szütyőt. Nem sok, de arra, hogy némi alamizsnát és kvártélyt kaphasson pár éjjelre bőven elég.
Összeérinti ökleit, majd meghajol a csipkebokor előtt, s a kis erszényt sietősen bőrszíjához fűzi, ruházata alá dugva.
Olvasni nem igazán tud, így nem nagyon tudja, merre is van pontosan a kikötő. Kisvártatva, némi fejvakarás után a délutáni nap állásából kikövetkezteti merre is van dél, így elindul a leglogikusabbnak tűnő úton.*
3569. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-28 15:07:53
Üzenet elküldve: 2023-11-28 15:07:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A félvér kis beszéde nem igazán érte el a kívánt eredményt. Hiszen a szerzetes csendbe burkolózva reagálja le azt. Vagy épp ellenkezőleg és Mandulaszem ép elgondolkodik a hallottakon. Bárhogy is, árvánk Ukrom munkájának fürkészését választja a további háborgások helyett. Lassacskán mindkét ruhadarab elkészül, a lány pedig nem is rest azonnal felpróbálni a sajátját. Ahogy azt sejteni lehetett, kicsit hosszabbra sikerült, mint az ork tervezte. De nem mulatságosan nagyra. Maga a csuklya pont akkora, hogy elrejtse Lily arcát de ne gátolja őt a kilátásban. A többi része viszont alaposan, még a háta közepénél is lejjebb lóg. Ellenben árvánk ugyanúgy örül neki, mintha rá öntötték volna. Még körbe is fordul, hogy minden oldalról megmutassa magát.*
- Na? Hogy áll? Teszi a dolgát?
*Kérdez miközben a mestert figyeli, büszke-e a művére.*
- Szerintem ügyesen varrogatsz. Köszönöm szépen!
*Rázza meg a melák hatalmas mancsát. Mondjuk igazából egy ölelést tervezett, csak tartott tőle, hogy az nem venné jónéven. Majd Armarkhtur megidézésére kerül sor. Ő pedig kisvártatva meg is jelenik. Mindenkit a nevén nevezve üdvözöl. Ami furcsa, mert Lilyvel még nem találkozhatott. A kis tolvaj hangot is ad meglepődésének, amit a manó frappánsan meg is válaszol. Bár az nem derül ki, hogy kinél, vagy hol tájékozódott. Hiszen az árvát kevesen ismerik név szerint. Még annyian sem az ingoványos vidékeken. Az új szerzet látványával azonban nem tud betelni. Lassan meg is közelíti, kocsikerék méretűre nőtt kékekkel. Ha pedig az nem hátrál, egészen közel hajol hozzá.*
- Mi a manó?!
*Szólal meg kislányos zavarában.*
- Tényleg igazi vagy?
*A kérdés költői, mivel a félvér maga ellenőrzi le a választ. Baljának mutatóujjával megérinteni Armarkhtur orrát. Amennyiben ez sikerül neki, meglepetésében azonnal hátrhőköl.*
- Bocsánat! Csak tudod, még sosem láttam manót. Azt sem hittem, hogy léteztek.
*Mentegetőzik egy sort, aztán barátságos mosolyt húz arcocskájára.*
- De ha már így alakult, akkor örvendek!
*Ezek után Nawanthiri elmeséli, hogy miért van szüksége segítségre a csapatnak. A manó pedig, némi hümmögős töprengés után, biztosíja is őket, hogy tudja a megoldást a gondjukra. Már csak el kell indulni, nem is más, mint a Kikötő irányába.*
*A félvér kis beszéde nem igazán érte el a kívánt eredményt. Hiszen a szerzetes csendbe burkolózva reagálja le azt. Vagy épp ellenkezőleg és Mandulaszem ép elgondolkodik a hallottakon. Bárhogy is, árvánk Ukrom munkájának fürkészését választja a további háborgások helyett. Lassacskán mindkét ruhadarab elkészül, a lány pedig nem is rest azonnal felpróbálni a sajátját. Ahogy azt sejteni lehetett, kicsit hosszabbra sikerült, mint az ork tervezte. De nem mulatságosan nagyra. Maga a csuklya pont akkora, hogy elrejtse Lily arcát de ne gátolja őt a kilátásban. A többi része viszont alaposan, még a háta közepénél is lejjebb lóg. Ellenben árvánk ugyanúgy örül neki, mintha rá öntötték volna. Még körbe is fordul, hogy minden oldalról megmutassa magát.*
- Na? Hogy áll? Teszi a dolgát?
*Kérdez miközben a mestert figyeli, büszke-e a művére.*
- Szerintem ügyesen varrogatsz. Köszönöm szépen!
*Rázza meg a melák hatalmas mancsát. Mondjuk igazából egy ölelést tervezett, csak tartott tőle, hogy az nem venné jónéven. Majd Armarkhtur megidézésére kerül sor. Ő pedig kisvártatva meg is jelenik. Mindenkit a nevén nevezve üdvözöl. Ami furcsa, mert Lilyvel még nem találkozhatott. A kis tolvaj hangot is ad meglepődésének, amit a manó frappánsan meg is válaszol. Bár az nem derül ki, hogy kinél, vagy hol tájékozódott. Hiszen az árvát kevesen ismerik név szerint. Még annyian sem az ingoványos vidékeken. Az új szerzet látványával azonban nem tud betelni. Lassan meg is közelíti, kocsikerék méretűre nőtt kékekkel. Ha pedig az nem hátrál, egészen közel hajol hozzá.*
- Mi a manó?!
*Szólal meg kislányos zavarában.*
- Tényleg igazi vagy?
*A kérdés költői, mivel a félvér maga ellenőrzi le a választ. Baljának mutatóujjával megérinteni Armarkhtur orrát. Amennyiben ez sikerül neki, meglepetésében azonnal hátrhőköl.*
- Bocsánat! Csak tudod, még sosem láttam manót. Azt sem hittem, hogy léteztek.
*Mentegetőzik egy sort, aztán barátságos mosolyt húz arcocskájára.*
- De ha már így alakult, akkor örvendek!
*Ezek után Nawanthiri elmeséli, hogy miért van szüksége segítségre a csapatnak. A manó pedig, némi hümmögős töprengés után, biztosíja is őket, hogy tudja a megoldást a gondjukra. Már csak el kell indulni, nem is más, mint a Kikötő irányába.*
3568. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-27 21:01:23
Üzenet elküldve: 2023-11-27 21:01:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 73
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 73
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Semmit nem szól a lányka monológjára. Talán vitatkozni nem akar, talán ötleteket adni a szörnynek, mindenesetre amíg az idézés ideje el nem jön, a szerzetes beleburkolózik a csöndjébe, amit a többiek már egyre jobban ismernek.*
*Amikor a manó megjelenik, hirtelen Nawanthiri sem ismer rá. Armarkhtur szépen kikerekedett, a sebei meggyógyultak, és a legújabb manódivat szerint öltözködik - nagyot fordult a világ három év alatt! Valahonnan még a kis tolvajlány nevét is tudja!*
- Hát csak tájékozódom, mielőtt útra kelek! *feleli, mintha ez lenne a minimum. A bálról azonban sajnos nem jut ideje mesélni, mert Savanyú Ukrom - magából teljesen kivetkőzve - csevegésre vetemedik. Dél Sarlója is gyakrabban áll együtt Észak Kardjával ennél, nem hagyhatja figyelmen kívül.*
- Nekem az ingovány az otthonom. De megfogadtam, hogy magányos vénasszonyokkal nem tréfálok soha többet!
*Aztán bizonytalanul Nawanthirire tekint, aki eddig nem szólalt meg.*
- Miért hívtál ide?
*A szerzetes nehézkesen visszaül a sarkaira, és nem kevésbé bizonytalanul a barátaira pillant. Lehet Armarkhtur akármekkora trükkmester, csak egy kicsivel tudnak róla többet a tenger szívében lakó mesternél. Mandulaszem persze elmondja azt a keveset. A manó elgondolkodva simogatja a nemlétező szakállát.*
- Hmm-hmm-hmm! Ismerem én ezt a te Csontvetődet, és azt is tudom, melyik szigeten lakik. Hmm-hmm-hmm!
*Borzasztó pofákat vág, miközben gondolkodik. Nagy vitorlafüleit is megpiszkálja közben, aztán leszopogatja az ujját.*
- Még olyan kapitányt is tudok a Kikötőben, aki járt ott! *szegezi az inkriminált ujjat a szerzetesre* Olyan viszont egyet se, aki vállalná az utat. Hmm-hmm-hmm!
*Végigtekint a társaságon. Összecsapja a kezét.*
- Hadd üljek fel a nyakadba, Ukrom! Tudok egy hajót!
*Ha a szürkebőrű hajlandó felvenni, az apró teremtmény a Kikötő nyugati széle felé kalauzolja hőseinket, árkon-bokron keresztül…*
*Semmit nem szól a lányka monológjára. Talán vitatkozni nem akar, talán ötleteket adni a szörnynek, mindenesetre amíg az idézés ideje el nem jön, a szerzetes beleburkolózik a csöndjébe, amit a többiek már egyre jobban ismernek.*
*Amikor a manó megjelenik, hirtelen Nawanthiri sem ismer rá. Armarkhtur szépen kikerekedett, a sebei meggyógyultak, és a legújabb manódivat szerint öltözködik - nagyot fordult a világ három év alatt! Valahonnan még a kis tolvajlány nevét is tudja!*
- Hát csak tájékozódom, mielőtt útra kelek! *feleli, mintha ez lenne a minimum. A bálról azonban sajnos nem jut ideje mesélni, mert Savanyú Ukrom - magából teljesen kivetkőzve - csevegésre vetemedik. Dél Sarlója is gyakrabban áll együtt Észak Kardjával ennél, nem hagyhatja figyelmen kívül.*
- Nekem az ingovány az otthonom. De megfogadtam, hogy magányos vénasszonyokkal nem tréfálok soha többet!
*Aztán bizonytalanul Nawanthirire tekint, aki eddig nem szólalt meg.*
- Miért hívtál ide?
*A szerzetes nehézkesen visszaül a sarkaira, és nem kevésbé bizonytalanul a barátaira pillant. Lehet Armarkhtur akármekkora trükkmester, csak egy kicsivel tudnak róla többet a tenger szívében lakó mesternél. Mandulaszem persze elmondja azt a keveset. A manó elgondolkodva simogatja a nemlétező szakállát.*
- Hmm-hmm-hmm! Ismerem én ezt a te Csontvetődet, és azt is tudom, melyik szigeten lakik. Hmm-hmm-hmm!
*Borzasztó pofákat vág, miközben gondolkodik. Nagy vitorlafüleit is megpiszkálja közben, aztán leszopogatja az ujját.*
- Még olyan kapitányt is tudok a Kikötőben, aki járt ott! *szegezi az inkriminált ujjat a szerzetesre* Olyan viszont egyet se, aki vállalná az utat. Hmm-hmm-hmm!
*Végigtekint a társaságon. Összecsapja a kezét.*
- Hadd üljek fel a nyakadba, Ukrom! Tudok egy hajót!
*Ha a szürkebőrű hajlandó felvenni, az apró teremtmény a Kikötő nyugati széle felé kalauzolja hőseinket, árkon-bokron keresztül…*
3567. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-27 10:28:17
Üzenet elküldve: 2023-11-27 10:28:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Miközben Ukrom szkeptikus volt fél-elf társa ötletével kapcsolatban, Nawanthiri egyenesen meg volt rettenve tőle, az ork enyhe meglepetésére. Azért csak nem lehetett "olyan" rossz az ötlet, ugye? Mondjuk ők itt zavart vizeken eveznek, amiket a szerzetes jobban ismer, úgyhogy valószínűleg jobb, ha rá hallgatnak. Maradnak akkor a való világban, és ujjukat keresztezhetik, hogy nem süllyed az óriásnevelt még egy kómába. Még a gondolat is viszketi a szürkebőrű, nos, bőrét.*
- Nem fogod azt örökké érezni, csak ne ugorj ki még a bőrödből. *Hangzik el a józan eszű tanács. A folyamatos ágyban fekvéssel és épülettömbökben mérhető kirándulásokkal ellentétben ez a túra bőven húzhatja Lillyen sebeit, de ha nem tesz valami különösen erőfeszítőt, akkor nem fog kelleni senkinek aggódnia. Azonban most reá várnak a manó megidézésénél, így maradék idejét nem a további beszédnek, hanem a másik csuklya elkészítésének szenteli, amivel így hamar végez; Ez a második nem annyival kisebb méretű, mint ahogy azt a serdülő elfek és felnőtt orkok méretaránya diktálja, így Lillyennek több mint a fejét fogja ez az improvizált ruha elfedni, de legalább így is rejtve marad az arca. Hanem ezután siet ellebegtetni a fáklyát, hogy rájuk boruljon a sötétség.
A rituálé pillanatai számára feszültséggel telnek, nem tudja, mire is számítson. Háromszor hangzik el a manó neve, és Ukrom nem rest szemeivel a fatörzsek között szökellni. Nem tetszett neki a csönd. Egy néma vállrándítással válaszolna Nawanthiri kérdésére, ha nem lepné volna meg egy idegen zaj olyannyira, hogy centiméterek akadállyozzák meg attól, hogy a fonótűbe tenyereljen, miközben felugrik. Már a hangra sem emlékezett.
Armarkhtur egésze pedig olyannyira különbözik a félhalálig gyötört, csontsovány, félmeztelen manótól a mocsári kunyhó pincéjében, hogy a szürkebőrűt minden probléma nélkül meg lehetett volna győzni, hogy ez egy másik teremtmény. Még fél szemmel Nawanthiri felé is sandít, mintha nem lenne biztos, hogy a jó személyt kapták meg. Nem is siet hangot adni tettetett örvendésének, ami főleg elmarad, mikor a manó megint csak gúnynevét teszi hozzá sajátjához, amitől az ork szeme felparázslik; az összes részlet közül ezt az egyet igazán elfelejthették volna mindketten! De legalább elérték, amit akartak: Armarkhtur itt van, közöttük, és vele együtt a remény, hogy nem kell az elkövetkezendő napokat a tengeren vakon tölteniük, egyik nevesincs szigetről a másikra hajókázva.*
- ...Jobban nézel ki. Kerülted a mocsarakat, gondolom? *Ezért az udvariasság minimumát fránya csevegésként csak asztalhoz teszi, mielőtt a szerzetes a tárgyra térne. Neki több mondanivalója lesz.*
*Miközben Ukrom szkeptikus volt fél-elf társa ötletével kapcsolatban, Nawanthiri egyenesen meg volt rettenve tőle, az ork enyhe meglepetésére. Azért csak nem lehetett "olyan" rossz az ötlet, ugye? Mondjuk ők itt zavart vizeken eveznek, amiket a szerzetes jobban ismer, úgyhogy valószínűleg jobb, ha rá hallgatnak. Maradnak akkor a való világban, és ujjukat keresztezhetik, hogy nem süllyed az óriásnevelt még egy kómába. Még a gondolat is viszketi a szürkebőrű, nos, bőrét.*
- Nem fogod azt örökké érezni, csak ne ugorj ki még a bőrödből. *Hangzik el a józan eszű tanács. A folyamatos ágyban fekvéssel és épülettömbökben mérhető kirándulásokkal ellentétben ez a túra bőven húzhatja Lillyen sebeit, de ha nem tesz valami különösen erőfeszítőt, akkor nem fog kelleni senkinek aggódnia. Azonban most reá várnak a manó megidézésénél, így maradék idejét nem a további beszédnek, hanem a másik csuklya elkészítésének szenteli, amivel így hamar végez; Ez a második nem annyival kisebb méretű, mint ahogy azt a serdülő elfek és felnőtt orkok méretaránya diktálja, így Lillyennek több mint a fejét fogja ez az improvizált ruha elfedni, de legalább így is rejtve marad az arca. Hanem ezután siet ellebegtetni a fáklyát, hogy rájuk boruljon a sötétség.
A rituálé pillanatai számára feszültséggel telnek, nem tudja, mire is számítson. Háromszor hangzik el a manó neve, és Ukrom nem rest szemeivel a fatörzsek között szökellni. Nem tetszett neki a csönd. Egy néma vállrándítással válaszolna Nawanthiri kérdésére, ha nem lepné volna meg egy idegen zaj olyannyira, hogy centiméterek akadállyozzák meg attól, hogy a fonótűbe tenyereljen, miközben felugrik. Már a hangra sem emlékezett.
Armarkhtur egésze pedig olyannyira különbözik a félhalálig gyötört, csontsovány, félmeztelen manótól a mocsári kunyhó pincéjében, hogy a szürkebőrűt minden probléma nélkül meg lehetett volna győzni, hogy ez egy másik teremtmény. Még fél szemmel Nawanthiri felé is sandít, mintha nem lenne biztos, hogy a jó személyt kapták meg. Nem is siet hangot adni tettetett örvendésének, ami főleg elmarad, mikor a manó megint csak gúnynevét teszi hozzá sajátjához, amitől az ork szeme felparázslik; az összes részlet közül ezt az egyet igazán elfelejthették volna mindketten! De legalább elérték, amit akartak: Armarkhtur itt van, közöttük, és vele együtt a remény, hogy nem kell az elkövetkezendő napokat a tengeren vakon tölteniük, egyik nevesincs szigetről a másikra hajókázva.*
- ...Jobban nézel ki. Kerülted a mocsarakat, gondolom? *Ezért az udvariasság minimumát fránya csevegésként csak asztalhoz teszi, mielőtt a szerzetes a tárgyra térne. Neki több mondanivalója lesz.*
3566. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:33:41
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:33:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gyertya meggyullad, ahogy kell. Az agyaras elégedetten morran, aztán Hanlorenre pillant.*
- Ez már múltkor is fasza trükk volt! Tudsz még?
*Attól nem tart, hogy reggelre tüzet fog hányni, de a kis praktikákkal is előrébb van. Majd indulás előtt el ne felejtsen itt hagyni valami jóságot az oktatásért!*
- Akkor megmondom, mikre gondoltam én. Hátha hozzá tudsz fűzni valamit.
*Az emberek mindenhol önzők. A parasztot ugyanúgy az fogja érdekelni, mit nyer Sa'Tereth-tel, mind bármelyik kikötői mandrót. Wruzto hülyét kap ettől a csőlátó anyagiasságtól, Arthenior környékén viszont nagyrészt emberek élnek. Hozzájuk kell alkalmazkodni.*
- Nem akarnék a sokaságnak prédikálni. Aki igazságot keres, vagy helyet a világban, az meg fog hallani minket. Ilyenből kevés van. A legtöbb halandó az igazságnak még a létezését is letagadja, csak hogy ne kelljen semmihez tartania magát.
*Undorodva elhúzza a száját.*
- Varázslatot én csak a rafináltaknak ígérnék, mer' ahogyan mondtad, az isten nem villámot ad a papjainak, amit akárki bele tud baszni az ellenbe.
*Feltápászkodik, és a kandallóhoz ballag.*
- A hatalmat, a bosszút, a födelet a hívek feje fölé csak mi tudjuk megadni.
*Félreteszi a kondért, egy hosszabb ággal megkotorja a parazsat.*
- Akarok épülni egy zarándokszállást a Vérkertben. Sötétkamrával, könyvekkel, meg valakivel, aki vigyáz rá. Ezzel már lesz otthona a keresőknek.
*Két hasáb fa, és még egy. Finoman alájuk fúj. A tűz belekapnak a száraz kéregbe.*
- Aki bosszút akar, megkaphatja. *A Nővérre tekint. Sárga szemeiben táncolnak a lángok.* Tőled is. Aki békét, annak vérrel kötünk szerződést, hogy az ellensége soha be ne támadhassa többet.
*Elkezd hátratett mancsokkal járkálni a szobában, az ajtóig meg vissza. A csizmái úgy kopognak, mint a végzet.*
- Ennyivel indulunk, de van még tovább.
*Megáll az ajtó előtt. Hátrapillant a válla fölött.*
- Nemtom, hogy vagy vele, de nekem tetszik az a templom Artheniorban…
*Valószínűleg ötlete is van a megszerzésére, de egyelőre hagyja leülepedni az elmondottakat. Ami a csatornát illeti:*
- Egy oltárt fölszenteltem a Lakónegyed alatt. Régóta be akarom járni, csak egyedül nem mertem.
*Lomhán visszaereszkedik a székére.*
- Mer' te ismered lenn a járást? Vagy csak voltál lenn, azt' láttál, amit láttál?
*Ha a Nővér eligazodik a földalatti világban, abban nagy lehetőségek rejlenek. Akár a templomot is visszaadhatja a Láncok Leverőjének…*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gyertya meggyullad, ahogy kell. Az agyaras elégedetten morran, aztán Hanlorenre pillant.*
- Ez már múltkor is fasza trükk volt! Tudsz még?
*Attól nem tart, hogy reggelre tüzet fog hányni, de a kis praktikákkal is előrébb van. Majd indulás előtt el ne felejtsen itt hagyni valami jóságot az oktatásért!*
- Akkor megmondom, mikre gondoltam én. Hátha hozzá tudsz fűzni valamit.
*Az emberek mindenhol önzők. A parasztot ugyanúgy az fogja érdekelni, mit nyer Sa'Tereth-tel, mind bármelyik kikötői mandrót. Wruzto hülyét kap ettől a csőlátó anyagiasságtól, Arthenior környékén viszont nagyrészt emberek élnek. Hozzájuk kell alkalmazkodni.*
- Nem akarnék a sokaságnak prédikálni. Aki igazságot keres, vagy helyet a világban, az meg fog hallani minket. Ilyenből kevés van. A legtöbb halandó az igazságnak még a létezését is letagadja, csak hogy ne kelljen semmihez tartania magát.
*Undorodva elhúzza a száját.*
- Varázslatot én csak a rafináltaknak ígérnék, mer' ahogyan mondtad, az isten nem villámot ad a papjainak, amit akárki bele tud baszni az ellenbe.
*Feltápászkodik, és a kandallóhoz ballag.*
- A hatalmat, a bosszút, a födelet a hívek feje fölé csak mi tudjuk megadni.
*Félreteszi a kondért, egy hosszabb ággal megkotorja a parazsat.*
- Akarok épülni egy zarándokszállást a Vérkertben. Sötétkamrával, könyvekkel, meg valakivel, aki vigyáz rá. Ezzel már lesz otthona a keresőknek.
*Két hasáb fa, és még egy. Finoman alájuk fúj. A tűz belekapnak a száraz kéregbe.*
- Aki bosszút akar, megkaphatja. *A Nővérre tekint. Sárga szemeiben táncolnak a lángok.* Tőled is. Aki békét, annak vérrel kötünk szerződést, hogy az ellensége soha be ne támadhassa többet.
*Elkezd hátratett mancsokkal járkálni a szobában, az ajtóig meg vissza. A csizmái úgy kopognak, mint a végzet.*
- Ennyivel indulunk, de van még tovább.
*Megáll az ajtó előtt. Hátrapillant a válla fölött.*
- Nemtom, hogy vagy vele, de nekem tetszik az a templom Artheniorban…
*Valószínűleg ötlete is van a megszerzésére, de egyelőre hagyja leülepedni az elmondottakat. Ami a csatornát illeti:*
- Egy oltárt fölszenteltem a Lakónegyed alatt. Régóta be akarom járni, csak egyedül nem mertem.
*Lomhán visszaereszkedik a székére.*
- Mer' te ismered lenn a járást? Vagy csak voltál lenn, azt' láttál, amit láttál?
*Ha a Nővér eligazodik a földalatti világban, abban nagy lehetőségek rejlenek. Akár a templomot is visszaadhatja a Láncok Leverőjének…*
3565. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:44:45
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:44:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ukrom kételyeinek ad hangot, árvánk ötletével kapcsolatban. A szerzetes pedig egyenesen lehangolóan veti el már gondolatot is. Pedig a lány abban reménykedett, hogy a terve működhet. Nyerve vele némi időt a kis csapatnak. Ám, ha nem, hát nem. Azért egy gondolatot még fűz Nawanthiri szavai mögé.*
- Értem, amit mondasz. Talán nem ez a legjobb terv a rém ellen.
*Mondja szavait meghazudtoló töretlen határozottsággal.*
- Az aggodalmad is érthető, valamilyen szinten. Nem akarsz jobban belekeverni minket, mint amennyire szükséges. De...
*Ennél a pontnál, mintegy szavait nyomatékosítva, jobbját a csépőjére teszi, baljának mutatóujját pedig Mandulaszemre szegezi.*
- De neked is meg kell értened valamit. Talán el foglak szomorítani, ám már nyakig benne vagyunk. Úgy Ukrom is és én is, ahogyan te.
*Aztán csak rájön, túlságosan is hepciásra vette a hangnemet. A lány szenvedett eleget és teljesen jogosan igyekszik megóvni ettől a barátait. Azonban ennek már elmúlt az ideje. Lily egy mély lélegzet kifújása után folytatja. Már sokkal higgadtabban.*
- Mind tudtuk, mire vállalkozunk, mikor elindultunk. Mégis itt vagyunk. És egy utolsó, nem is tudom, hogy minek, érezném magam, ha hagynálak egyedül szembenézni azzal az ízével.
*Ezzel pedig be is fejezi kis monológját, hogy inkább felajánlja a segítségét az orknak. Nawanthiri együttműködésével sikerül is fáklyát gyújtani. Így legalább a látási viszonyok javulnak némiképp. A melák kérdésére viszont a félvérnek legörbülnek az ajkai.*
- Ezt itt már alig érzem. Csak néhány mozdulatnál feszül meg, vagy mi.
*Mutat a hasán lévő vágásra.*
- A másik még rendesen tud fájni. De túl fogom élni. Köszönöm!
*Aztán a szerzetes előkészület, hogy megidézze a manót. Végre. Lily már alig várta ezt a pillanatot. Fel is készül mindenféle ragyogó fényekre és hangok kavalkádjára. Szóval megannyi csinnadrattára, ahogy a hozzá nem értők elképzelik a varázslatokat. Ellenben semmi ilyesmi nem történik. A trió már-már kezdené azt hinni, hogy az idézés kudarcba fulladt, mikor egy fura szerzet tipeg be a fáklya fénye alá. Árvánk meglepődöttségében rögtön hátrál is két lépést. De a fura figura megszólal, azzal pedig egyértelművé teszi, hogy őt várta a csapat. A tolvaj palánta tátott szájjal méri végig a szerzetet. Majd csak kérdések csúsznak ki rajta.*
- Te tudod a nevem?
*Ad hangot rögvest a csodálkozásának.*
- Bál? Miféle bál?
*Ukrom kételyeinek ad hangot, árvánk ötletével kapcsolatban. A szerzetes pedig egyenesen lehangolóan veti el már gondolatot is. Pedig a lány abban reménykedett, hogy a terve működhet. Nyerve vele némi időt a kis csapatnak. Ám, ha nem, hát nem. Azért egy gondolatot még fűz Nawanthiri szavai mögé.*
- Értem, amit mondasz. Talán nem ez a legjobb terv a rém ellen.
*Mondja szavait meghazudtoló töretlen határozottsággal.*
- Az aggodalmad is érthető, valamilyen szinten. Nem akarsz jobban belekeverni minket, mint amennyire szükséges. De...
*Ennél a pontnál, mintegy szavait nyomatékosítva, jobbját a csépőjére teszi, baljának mutatóujját pedig Mandulaszemre szegezi.*
- De neked is meg kell értened valamit. Talán el foglak szomorítani, ám már nyakig benne vagyunk. Úgy Ukrom is és én is, ahogyan te.
*Aztán csak rájön, túlságosan is hepciásra vette a hangnemet. A lány szenvedett eleget és teljesen jogosan igyekszik megóvni ettől a barátait. Azonban ennek már elmúlt az ideje. Lily egy mély lélegzet kifújása után folytatja. Már sokkal higgadtabban.*
- Mind tudtuk, mire vállalkozunk, mikor elindultunk. Mégis itt vagyunk. És egy utolsó, nem is tudom, hogy minek, érezném magam, ha hagynálak egyedül szembenézni azzal az ízével.
*Ezzel pedig be is fejezi kis monológját, hogy inkább felajánlja a segítségét az orknak. Nawanthiri együttműködésével sikerül is fáklyát gyújtani. Így legalább a látási viszonyok javulnak némiképp. A melák kérdésére viszont a félvérnek legörbülnek az ajkai.*
- Ezt itt már alig érzem. Csak néhány mozdulatnál feszül meg, vagy mi.
*Mutat a hasán lévő vágásra.*
- A másik még rendesen tud fájni. De túl fogom élni. Köszönöm!
*Aztán a szerzetes előkészület, hogy megidézze a manót. Végre. Lily már alig várta ezt a pillanatot. Fel is készül mindenféle ragyogó fényekre és hangok kavalkádjára. Szóval megannyi csinnadrattára, ahogy a hozzá nem értők elképzelik a varázslatokat. Ellenben semmi ilyesmi nem történik. A trió már-már kezdené azt hinni, hogy az idézés kudarcba fulladt, mikor egy fura szerzet tipeg be a fáklya fénye alá. Árvánk meglepődöttségében rögtön hátrál is két lépést. De a fura figura megszólal, azzal pedig egyértelművé teszi, hogy őt várta a csapat. A tolvaj palánta tátott szájjal méri végig a szerzetet. Majd csak kérdések csúsznak ki rajta.*
- Te tudod a nevem?
*Ad hangot rögvest a csodálkozásának.*
- Bál? Miféle bál?
3564. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:45:52
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:45:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Sietős hazaút//
*A Morthimer ház címerével ellátott echós szekér relatíve gyors tempóban halad az Arthenior felé vezető úton. Gyors ahhoz képest, hogy két igavonó húzza, mivel ezeket a jószágokat nem a sebességük, hanem az kitartásuk miatt szokás tartani.
Orthus Morthimer és kocsisa, Japher Campa ülnek a bakon. Mostanra Orthus már nagyjából lehiggadt és egyfajta sztoikus nyugalom lett úrrá rajta. Kellemetlen híreket kapott egy igen értékes és nagy becsben tartott tulajdona kapcsán, ezért siet haza. Annyira azért nem volt fontos az ügy, hogy a szekeret hátrahagyva lovat béreljen. Már úgyse tehet sokat az ügyben. Ezzel együtt kétségtelenül bosszús. Sajnos a rabszolga olyan ingóság, aminek van saját akarata, meg lába is. Így néha megesik, hogy lába kél. Már csak az a kérdés, hogy önszántából, vagy csak vad természete miatt? Egymagában, vagy segítséggel? Ezeken töpreng az egyhangú hazaúton, miközben szekere egyre csak fogyasztja a mérföldeket.*
*A Morthimer ház címerével ellátott echós szekér relatíve gyors tempóban halad az Arthenior felé vezető úton. Gyors ahhoz képest, hogy két igavonó húzza, mivel ezeket a jószágokat nem a sebességük, hanem az kitartásuk miatt szokás tartani.
Orthus Morthimer és kocsisa, Japher Campa ülnek a bakon. Mostanra Orthus már nagyjából lehiggadt és egyfajta sztoikus nyugalom lett úrrá rajta. Kellemetlen híreket kapott egy igen értékes és nagy becsben tartott tulajdona kapcsán, ezért siet haza. Annyira azért nem volt fontos az ügy, hogy a szekeret hátrahagyva lovat béreljen. Már úgyse tehet sokat az ügyben. Ezzel együtt kétségtelenül bosszús. Sajnos a rabszolga olyan ingóság, aminek van saját akarata, meg lába is. Így néha megesik, hogy lába kél. Már csak az a kérdés, hogy önszántából, vagy csak vad természete miatt? Egymagában, vagy segítséggel? Ezeken töpreng az egyhangú hazaúton, miközben szekere egyre csak fogyasztja a mérföldeket.*
3563. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:16:10
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:16:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban a Fekete Nővérnél//
*Komor mosoly terül szét arcán, ahogy az orknak sikerül meggyújtani a gyertyát elsőre. Örül, hogy legalább egy kevés tudást átadhatott az inkvizítornak. Nem, mintha e mágia megváltoztatná életét, de tapasztalatai szerint legalább megkönnyíti valamelyest.
Az asztalra könyökölve, figyelmesen hallgatja vendégét. Szemei fürkészve kutatják a a savószín tekintetet, majd lassan, értően bólint.*
-Ki jutalomért fogadkozik őelőtte, hamar pórul jár. Mindig megtalálja azokat, kik nem szívvel szolgálják. Hogy mivel tudnál őszinte szándékot kicsikarni belőlük? *Lassan nyúl hátra, hogy gondosan font haját szórakozottan piszkálni kezdje, míg a sötét ablakon kipillantva gondolataiba réved.*
-Ha tudnám erre a választ, nem itt lennék. Látod, én is elbuktam Sziritán dolgát. Pedig bajban a legkönnyebb megnyerni a lelket. *Feláll, hogy elvegye az ork elöl az üres tányért, s ha kiürült a korsója, újratöltse azt.*
-Megsegítem uram szolgálóit, megetetem és megitatom őket, sebüket kötözöm. Tanáccsal szolgálok, ha úgy óhajtják, de a győzelem receptjét nem ismerem. *Visszaül helyére.*
-A Szántóföldek jóformán hitetlen. Néhány helyen a tharg isteneket tisztelik, máshol Eeyr vagy Teysus csapja fel a fejét... De ha Urunk jószerencsével szolgálna a parasztokat és megsegítené őket... Nem elveszett ügy. Csak Sziritánt kerüld. *Halkan felsóhajt. Egy darabig szótlan ül.*
-A Kikötőt jól ismered. A Csatornarendszerben jártál-e? *Tölt magának a teából.*
-Jóval nagyobb, mint gondoltam. És különös szerzetek lakják. Urunk követői is, többek között. Egyik-másik... Érdekes erőkkel bír. *Még mindig előtte van a banya, ki egészen sajátos vérmágiát eszközölt odalenn. Bő lére ereszti ezúttal. Igyekszik segíteni az ork dolgát, megosztva minél több információt.*
*Komor mosoly terül szét arcán, ahogy az orknak sikerül meggyújtani a gyertyát elsőre. Örül, hogy legalább egy kevés tudást átadhatott az inkvizítornak. Nem, mintha e mágia megváltoztatná életét, de tapasztalatai szerint legalább megkönnyíti valamelyest.
Az asztalra könyökölve, figyelmesen hallgatja vendégét. Szemei fürkészve kutatják a a savószín tekintetet, majd lassan, értően bólint.*
-Ki jutalomért fogadkozik őelőtte, hamar pórul jár. Mindig megtalálja azokat, kik nem szívvel szolgálják. Hogy mivel tudnál őszinte szándékot kicsikarni belőlük? *Lassan nyúl hátra, hogy gondosan font haját szórakozottan piszkálni kezdje, míg a sötét ablakon kipillantva gondolataiba réved.*
-Ha tudnám erre a választ, nem itt lennék. Látod, én is elbuktam Sziritán dolgát. Pedig bajban a legkönnyebb megnyerni a lelket. *Feláll, hogy elvegye az ork elöl az üres tányért, s ha kiürült a korsója, újratöltse azt.*
-Megsegítem uram szolgálóit, megetetem és megitatom őket, sebüket kötözöm. Tanáccsal szolgálok, ha úgy óhajtják, de a győzelem receptjét nem ismerem. *Visszaül helyére.*
-A Szántóföldek jóformán hitetlen. Néhány helyen a tharg isteneket tisztelik, máshol Eeyr vagy Teysus csapja fel a fejét... De ha Urunk jószerencsével szolgálna a parasztokat és megsegítené őket... Nem elveszett ügy. Csak Sziritánt kerüld. *Halkan felsóhajt. Egy darabig szótlan ül.*
-A Kikötőt jól ismered. A Csatornarendszerben jártál-e? *Tölt magának a teából.*
-Jóval nagyobb, mint gondoltam. És különös szerzetek lakják. Urunk követői is, többek között. Egyik-másik... Érdekes erőkkel bír. *Még mindig előtte van a banya, ki egészen sajátos vérmágiát eszközölt odalenn. Bő lére ereszti ezúttal. Igyekszik segíteni az ork dolgát, megosztva minél több információt.*
3562. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-24 16:54:57
Üzenet elküldve: 2023-11-24 16:54:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 73
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 73
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Lily ötletén lemondóan megrázza a fejét.*
- Mikor először álmodtam vele, tízszer megöltem egymás után. Pár nap múlva megint ott volt velem. Semmit nem számított.
*Arra a felvetésre, hogy megpróbálhatná meghívni a barátait az álmába, rémülten a lánykára mered:*
- Biztos, hogy nem!
*Annyira nem, hogy még meg is rázná szegény félelfet, de ezt a késztetést szerencsére sikerül visszanyelnie.*
- A mesterem azt mondta, a saját álmában senkit nem érhet baj. A szörny mégis tud nekem ártani, ha csak közvetve is! Titeket viszont nem fog megvédeni semmi, és álomszőni se tudtok!
*Mély levegő. Kifúj.*
- Egy álomban semmi nem úgy van, mint ébren, tudod? Megverhetsz egy hadsereget egyedül, és kikaphatsz egy kisegértől. Én meg… *baloldalt a füle mögé simítja a haját* hát láttátok, kicsit azért tudom irányítani az álmaim, de nem tudom úgy kiforgatni őket, mint a szörny. Még csak magamhoz se tudom parancsolni, hogy na akkor küzdjünk…
*Itt abba is hagyja, mert nem akar örökké panaszkodni. Inkább követi Lilyt, hátha tud valamit segíteni a szürkebőrű csuklyáiban. Ha mást nem, hát meggyújtja a tolvajlány fáklyáját, aztán meg kerít egy nagyobb követ, amire az idézéshez szükséges gyertyát ráültetheti. Ha Ukrom elkészül, így is tesz. Az égen közben a hold felhág a fák fölé. A korongja bevilágítja az erdőt, és ezüstbe vonja az országutat. Tele van egészen.
Nawanthiri a gyertya mellé térdel és meggyújtja. A lángot eleinte óvnia kell a kezeivel, hogy ki ne aludjon, de lassacskán erőre kap. A szerzetes ekkor elveszi a kezét. Leül a sarkaira.*
- Armarkhtur! Armarkhtur! Armarkhtur!
*Elfújja a gyertyát. Körbepillant, de nem lát mozgást a barátain kívül. Nem is hall semmi különöset. Kérdőn Ukromra néz. A percek múlnak, de csak az erdő susog körülöttük. Olyan fertály óra után Nawanthiri bizonytalanul megkérdi az orkot:*
- Szerinted újragyújtsam?
- Áh, hagyd csak!
*A szerzetes úgy pattan föl, mint akit pók mart meg. Az árnyak közül egy apró alak tipeg be a fáklya fénykörébe. Nagy fülek, hosszú orr, ravaszdi szemek… myridaenbőr kabát és csizmácska, nádbugából szőtt nadrág, arancsatos öv, vadászkalpag, nyteliköpeny - a manóra alig lehet ráismerni!*
- Szervusz neked is, Savanyú Ukrom! Lilyenn! *biccenti meg a kalapját feléjük* Na mi a helyzet? Nem is vagytok kutyaszorítóban! *körbetekint a holdfényben fürdő tájon* Vagy… *elmosolyodik* szeretnétek eljönni velem a bálba?
*Lily ötletén lemondóan megrázza a fejét.*
- Mikor először álmodtam vele, tízszer megöltem egymás után. Pár nap múlva megint ott volt velem. Semmit nem számított.
*Arra a felvetésre, hogy megpróbálhatná meghívni a barátait az álmába, rémülten a lánykára mered:*
- Biztos, hogy nem!
*Annyira nem, hogy még meg is rázná szegény félelfet, de ezt a késztetést szerencsére sikerül visszanyelnie.*
- A mesterem azt mondta, a saját álmában senkit nem érhet baj. A szörny mégis tud nekem ártani, ha csak közvetve is! Titeket viszont nem fog megvédeni semmi, és álomszőni se tudtok!
*Mély levegő. Kifúj.*
- Egy álomban semmi nem úgy van, mint ébren, tudod? Megverhetsz egy hadsereget egyedül, és kikaphatsz egy kisegértől. Én meg… *baloldalt a füle mögé simítja a haját* hát láttátok, kicsit azért tudom irányítani az álmaim, de nem tudom úgy kiforgatni őket, mint a szörny. Még csak magamhoz se tudom parancsolni, hogy na akkor küzdjünk…
*Itt abba is hagyja, mert nem akar örökké panaszkodni. Inkább követi Lilyt, hátha tud valamit segíteni a szürkebőrű csuklyáiban. Ha mást nem, hát meggyújtja a tolvajlány fáklyáját, aztán meg kerít egy nagyobb követ, amire az idézéshez szükséges gyertyát ráültetheti. Ha Ukrom elkészül, így is tesz. Az égen közben a hold felhág a fák fölé. A korongja bevilágítja az erdőt, és ezüstbe vonja az országutat. Tele van egészen.
Nawanthiri a gyertya mellé térdel és meggyújtja. A lángot eleinte óvnia kell a kezeivel, hogy ki ne aludjon, de lassacskán erőre kap. A szerzetes ekkor elveszi a kezét. Leül a sarkaira.*
- Armarkhtur! Armarkhtur! Armarkhtur!
*Elfújja a gyertyát. Körbepillant, de nem lát mozgást a barátain kívül. Nem is hall semmi különöset. Kérdőn Ukromra néz. A percek múlnak, de csak az erdő susog körülöttük. Olyan fertály óra után Nawanthiri bizonytalanul megkérdi az orkot:*
- Szerinted újragyújtsam?
- Áh, hagyd csak!
*A szerzetes úgy pattan föl, mint akit pók mart meg. Az árnyak közül egy apró alak tipeg be a fáklya fénykörébe. Nagy fülek, hosszú orr, ravaszdi szemek… myridaenbőr kabát és csizmácska, nádbugából szőtt nadrág, arancsatos öv, vadászkalpag, nyteliköpeny - a manóra alig lehet ráismerni!*
- Szervusz neked is, Savanyú Ukrom! Lilyenn! *biccenti meg a kalapját feléjük* Na mi a helyzet? Nem is vagytok kutyaszorítóban! *körbetekint a holdfényben fürdő tájon* Vagy… *elmosolyodik* szeretnétek eljönni velem a bálba?
3561. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-23 10:50:50
Üzenet elküldve: 2023-11-23 10:50:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Már évek teltek el, mióta utoljára varrnia kellett, tehát nem halad éppen fénysebességgel, de legalább halad. Komikusnak nézhet ki, ahogy a kis tűt az ork a két ujja között tartja, csakhogy eléggé koncentrálnia kell a méretek miatt, hogy csak a szövetet, és ne saját bőrét szúrja át véletlenül.
Közben a rejtélyes, de számára inkább lehangoló választ hallva elégedetlenül morog. Valami kézzelfoghatóbbra számított, nem pedig olyasmire, amit ironikusan egy lázálomban tapasztalhatna csak meg. De ez is a fő probléma azzal, hogy nem egy mindennapi ellenfele akad a szerzetesnek; nem egy fizikai jelenség, amit ő is láthatna. Valami szellem, amikben ő ezelőtt még csak nem is hitt. Hihetetlenül bosszantó, milyen keveset tud ezzel kezdeni.
De legalább Lillyenn elég leleményes még egy ötlethez. Még ha az az ötlet ugyanolyan talapzat nélküli, mint Nawanthiri leírása, de reményteli, és nem is kifejezetten őrültség; elvégre volt már lehetőségük az Álomfűz alatt az óriásnevelt régi álmát végignézni, milyen nehéz lehet egy éppen zajlóban aktívan részt venni? Bár ha amazt jól értette, nem számít, milyen állapotban hagyják azt a jelenséget, ha úgy jön vissza, mintha mi sem történt volna vele.
Egy pillanatra a leányra néz, mikor ő hozzá fordul. Szokásos, komor ábrázata helyett mély gondolkodás látszódik a szürkebőrű arcán.*
- Hm. Kétlem hogy ilyen egyszerű lenne. *Kénytelen a fél-elf izgalmát kicsit lenyomni.* - De ha a kezeim közé kapnám... *Nem fejezi be, akarattal nyomja le az ingert hangjában. Nem vérezné össze a szövetet. De ha már zsenge társa mellette van, még egyszer megnézi magának amaz buksiját, megítéli magának, nagy lesz e ruhadarabja neki. Szinte biztos, de átvészeli, maximum levágja a végét.*
- Nem kell, mindjárt kész vagyok. Hanem jó buzgó vagy ahhoz képest, hogy lejártad a fél kontinenst. Hogy vannak a sebeid?
*Közben már valóban végzett az egyik csuklya elkészítésével, és nem nehéz megállapítani, hogy ez Ukrom mérete. A ruha kifejezetten vékonynak néz ki a takaró tömése nélkül, és az anyag nem nyúlik annyira, mint egy valódi fejfedő, de legalább biztosan elrejti buksijukat a Kikötő amúgy is gyanúsnak kinéző lakosai zömében.
A rájuk ereszkedő sötétség megnehezíti Ukrom munkáját, úgyhogy vizuálisan is örül a fáklya fényének, ha valóban gyújtanak egyet. Munkájától elszakadva az égboltot fürkészi, próbálja megnézni, mázlijuk van e. Szerencsére nincs sok felhő, ami jó jel, úgyhogy nem lesz sok akadályuk a hold megkeresésében.*
*Már évek teltek el, mióta utoljára varrnia kellett, tehát nem halad éppen fénysebességgel, de legalább halad. Komikusnak nézhet ki, ahogy a kis tűt az ork a két ujja között tartja, csakhogy eléggé koncentrálnia kell a méretek miatt, hogy csak a szövetet, és ne saját bőrét szúrja át véletlenül.
Közben a rejtélyes, de számára inkább lehangoló választ hallva elégedetlenül morog. Valami kézzelfoghatóbbra számított, nem pedig olyasmire, amit ironikusan egy lázálomban tapasztalhatna csak meg. De ez is a fő probléma azzal, hogy nem egy mindennapi ellenfele akad a szerzetesnek; nem egy fizikai jelenség, amit ő is láthatna. Valami szellem, amikben ő ezelőtt még csak nem is hitt. Hihetetlenül bosszantó, milyen keveset tud ezzel kezdeni.
De legalább Lillyenn elég leleményes még egy ötlethez. Még ha az az ötlet ugyanolyan talapzat nélküli, mint Nawanthiri leírása, de reményteli, és nem is kifejezetten őrültség; elvégre volt már lehetőségük az Álomfűz alatt az óriásnevelt régi álmát végignézni, milyen nehéz lehet egy éppen zajlóban aktívan részt venni? Bár ha amazt jól értette, nem számít, milyen állapotban hagyják azt a jelenséget, ha úgy jön vissza, mintha mi sem történt volna vele.
Egy pillanatra a leányra néz, mikor ő hozzá fordul. Szokásos, komor ábrázata helyett mély gondolkodás látszódik a szürkebőrű arcán.*
- Hm. Kétlem hogy ilyen egyszerű lenne. *Kénytelen a fél-elf izgalmát kicsit lenyomni.* - De ha a kezeim közé kapnám... *Nem fejezi be, akarattal nyomja le az ingert hangjában. Nem vérezné össze a szövetet. De ha már zsenge társa mellette van, még egyszer megnézi magának amaz buksiját, megítéli magának, nagy lesz e ruhadarabja neki. Szinte biztos, de átvészeli, maximum levágja a végét.*
- Nem kell, mindjárt kész vagyok. Hanem jó buzgó vagy ahhoz képest, hogy lejártad a fél kontinenst. Hogy vannak a sebeid?
*Közben már valóban végzett az egyik csuklya elkészítésével, és nem nehéz megállapítani, hogy ez Ukrom mérete. A ruha kifejezetten vékonynak néz ki a takaró tömése nélkül, és az anyag nem nyúlik annyira, mint egy valódi fejfedő, de legalább biztosan elrejti buksijukat a Kikötő amúgy is gyanúsnak kinéző lakosai zömében.
A rájuk ereszkedő sötétség megnehezíti Ukrom munkáját, úgyhogy vizuálisan is örül a fáklya fényének, ha valóban gyújtanak egyet. Munkájától elszakadva az égboltot fürkészi, próbálja megnézni, mázlijuk van e. Szerencsére nincs sok felhő, ami jó jel, úgyhogy nem lesz sok akadályuk a hold megkeresésében.*
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-22 22:38:48
Üzenet elküldve: 2023-11-22 22:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Amilyen izgalmasan teltek az elmúlt napok, talán éppen annyira érzi most testének fáradalmait. Nagyot sóhajt ahogy a már ismerős közegbe hajtja szekerét. ~Már nem sok van hátra.~ Vágyik a városra, a megszokott fogadóra, a puha ágyára, meleg vacsorára és a forró ölelésre valamelyik kedvesétől. Nem is él igazán ki nem vágyik ilyesmire. Persze azért boldog, és alig várja hogy hasznot is lásson a sok holmiból amit magáénak tudhat. ~Már nem sok van hátra.~ Ha Teysus is megsegíti, már semmi sem fogja akadályozni hogy Artheniorba érjen.*
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-22 17:25:30
Üzenet elküldve: 2023-11-22 17:25:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy az orkot a tanítás, az elfet az összedolgozás nem hozza lázba. Wruztónak ráér a dolog: sok hasznát eddig se látta a Nővérnek, és most sincs olyan konkrét feladat, amihez igénybe venné. Egyedül abban bízik, hogy ha lesz, a hosszúfülű zokszó nélkül segíteni fog.
A sziritáni beszámolót figyelemmel hallgatja. Közben elropogtat egy combot, kiszívja belőle a velőt.*
- Kinyírtál nekik két hodarilárust, aztán meg se köszönték? *hunyorít a fél szemére* Hát az anyjuk valagát…
*A szarkazmust tapintani lehet a hangjában, de inkább irányul a falusiakra, mint az elfre. Wruzto nem volt ott, de a sziritáni vendégszeretethez volt már szerencséje. Nem fog pálcát törni Hanloren fölött.
Mielőtt belefoghatna a saját mondókájába, elejbe raknak egy gyertyát, és elkezdik tűzmágiára oktatni. Összedolgozás címszóval. A szürke mindenre számított, csak erre nem, ugyanakkor nagyobb kibaszást is el tud képzelni így hajnal előtt pár órával. Nem vitatkozik. Leküldi az utolsó falás nyulat, félretolja a tányért, aztán megkeresi magában azt az emésztő tüzet.*
~Hol a picsába' kezdjem el…?~
*Wruzto rég maga mögött hagyta lázas ifjúságát, és Pirtianes nem a lánglelkű próféták földje. Se kimutatni, se megélni nem szokás arrafelé az érzelmeket. Az akarat megengedett. A könyörtelenség elvárt. Na de a szenvedély…?
Bosszúsan fölmordul.*
~Hogyan volt a hajcsárkrédó? "Ne csak őrizd, gyűlöld is"?~
*Elindul ezen a vonalon. Ha érzett is valaha részvétet a rabszolgák iránt, hamar kiirtották belőle. Felügyelőként a hajcsárokat hajtotta. Intézőként korbáccsal tárgyalt, bottal követelt.*
~Megy ez bazmeg…~
*Érzi, ahogy gyűlik benne a harag. Régi szép idők. Ránéz a gyertyára. Ha minden jól megy, elindul az elméjében a mana, hogy szikrát hányva meggyújtsa a kanócot.
Bármi lesz is az eredmény, ideje, hogy előálljon a farbával.*
- Olyasmiben akartalak megkérdezni, amivel Sziritánban találkoztál. *hátradőlve elrakja a pipacuccát* Aki emberrel beszéltem, mind szerződést akart kötni az istennel. Ők szolgálják, a Halál Legyőzője meg majd hatalmat ad nekik. Jutalmul! Vagy megoldja a bajukat. Vagy bosszút áll helyettük. Hol a faszba' élnek ezek?
*Belekortyol a teába. Az íze jól harmonizál a véleményével.*
- Otthon a megtérést ukázba adták, aztán aki nem csinálta, magyarázkodhatott az inkvizítoroknak. Itt még egy épkézláb verőlegényt se találtam magam mellé! Te lihanechi vagy. Az egy másik világ, más perspektíva. *teátrálisan széttárja a karját* Mivel tudnám szerinted rávenni az ittenieket, hogy Sa'Tereth eszközei legyenek?
*Leejti a mancsait az asztalra, hogy beleremegnek az ablakok. Nem tűnik olyan tanácstalannak, mint amennyire a szavai sugallják, de aki nem ismeri az orkokat, aligha fog tudni olvasni a testbeszédéből. Annyi mindenesetre látszik, hogy tényleg érdekli a Nővér véleménye.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy az orkot a tanítás, az elfet az összedolgozás nem hozza lázba. Wruztónak ráér a dolog: sok hasznát eddig se látta a Nővérnek, és most sincs olyan konkrét feladat, amihez igénybe venné. Egyedül abban bízik, hogy ha lesz, a hosszúfülű zokszó nélkül segíteni fog.
A sziritáni beszámolót figyelemmel hallgatja. Közben elropogtat egy combot, kiszívja belőle a velőt.*
- Kinyírtál nekik két hodarilárust, aztán meg se köszönték? *hunyorít a fél szemére* Hát az anyjuk valagát…
*A szarkazmust tapintani lehet a hangjában, de inkább irányul a falusiakra, mint az elfre. Wruzto nem volt ott, de a sziritáni vendégszeretethez volt már szerencséje. Nem fog pálcát törni Hanloren fölött.
Mielőtt belefoghatna a saját mondókájába, elejbe raknak egy gyertyát, és elkezdik tűzmágiára oktatni. Összedolgozás címszóval. A szürke mindenre számított, csak erre nem, ugyanakkor nagyobb kibaszást is el tud képzelni így hajnal előtt pár órával. Nem vitatkozik. Leküldi az utolsó falás nyulat, félretolja a tányért, aztán megkeresi magában azt az emésztő tüzet.*
~Hol a picsába' kezdjem el…?~
*Wruzto rég maga mögött hagyta lázas ifjúságát, és Pirtianes nem a lánglelkű próféták földje. Se kimutatni, se megélni nem szokás arrafelé az érzelmeket. Az akarat megengedett. A könyörtelenség elvárt. Na de a szenvedély…?
Bosszúsan fölmordul.*
~Hogyan volt a hajcsárkrédó? "Ne csak őrizd, gyűlöld is"?~
*Elindul ezen a vonalon. Ha érzett is valaha részvétet a rabszolgák iránt, hamar kiirtották belőle. Felügyelőként a hajcsárokat hajtotta. Intézőként korbáccsal tárgyalt, bottal követelt.*
~Megy ez bazmeg…~
*Érzi, ahogy gyűlik benne a harag. Régi szép idők. Ránéz a gyertyára. Ha minden jól megy, elindul az elméjében a mana, hogy szikrát hányva meggyújtsa a kanócot.
Bármi lesz is az eredmény, ideje, hogy előálljon a farbával.*
- Olyasmiben akartalak megkérdezni, amivel Sziritánban találkoztál. *hátradőlve elrakja a pipacuccát* Aki emberrel beszéltem, mind szerződést akart kötni az istennel. Ők szolgálják, a Halál Legyőzője meg majd hatalmat ad nekik. Jutalmul! Vagy megoldja a bajukat. Vagy bosszút áll helyettük. Hol a faszba' élnek ezek?
*Belekortyol a teába. Az íze jól harmonizál a véleményével.*
- Otthon a megtérést ukázba adták, aztán aki nem csinálta, magyarázkodhatott az inkvizítoroknak. Itt még egy épkézláb verőlegényt se találtam magam mellé! Te lihanechi vagy. Az egy másik világ, más perspektíva. *teátrálisan széttárja a karját* Mivel tudnám szerinted rávenni az ittenieket, hogy Sa'Tereth eszközei legyenek?
*Leejti a mancsait az asztalra, hogy beleremegnek az ablakok. Nem tűnik olyan tanácstalannak, mint amennyire a szavai sugallják, de aki nem ismeri az orkokat, aligha fog tudni olvasni a testbeszédéből. Annyi mindenesetre látszik, hogy tényleg érdekli a Nővér véleménye.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-22 16:17:42
Üzenet elküldve: 2023-11-22 16:17:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Míg a szerzetes válaszát hallgatja, árvánkban egy kép kezd körvonalazódni az ellenfelükről. Ezeket hallva már sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnik az eddig csupán valami entitásnak, vagy gonosz erőnek vélt rém. Tudván, hogy sebezhető és meg is lehet ölni, kevésbé félelmetes az előttük álló küzdelem. Még egy ötlet szikrája is kipattan a lány kobakjából.*
- A feltámadás biztosan sokat kivesz belőle. Nyilván össze kell szednie magát, mielőtt ismét támadásba lendülne.
*Gondolkodik hangosan. Majd a kolbász utolsó falatkáját egy gwuff irányába hajítva barátai felé fordul.*
- Ezt kihasználhatnánk. Feltéve...
*Gondolkodik el ismét. Az elszánt lelkesedés pedig egy pillanat alatt szökik ki a tekintetéből.*
- Feltéve, ha mindhárman egy ugyanazon álomba csöppennénk. Ha megtalálnánk ott ezt a férget és ismét eltennénk láb alól, nyerhetnénk magunknak némi időt. Talán még a mester-remetét is megtalálnánk, mire ismét elő kerülne.
*Bizony sok a ha és így hangosan kimondva a félvér is rájön, hogy mennyire lehetetlen dolgokról ábrándozik. Ám aki képes manót idézni, meg olyan fát ültetni, ami álmokat hoz termésként, az talán mást is meg tud oldani. Hiszen a legjobb védekezés a támadás. Lily még csodálja is, hogy ez az ötlet az ő haja alól pattant ki.*
- Te mit gondolsz, Ukrom? Hárman el tudnánk taposni egy álmokban garázdálkodó démont?
*Lép a bőszen ügyködő ork mellé. Még azt sem titkolja, hogy a készülő ruhadarabokra kíváncsi. Méregeti a takaró darabjait. Mivel pedig egy cseppet sem ért a varráshoz, el sem tudja képzelni, hogy miképp válik majd belőlük csuklya. De ez sem veszi kedvét.*
- Amúgy, nem kell segítség? Fogalmam sincs, hogy kell csinálni. Ellenben gyorsan tanulok.
*Ha mást nem is tehet, meggyújthatják a fáklyáját és fényt biztosíthat. Így is már szürkület van és minden perccel egyre sötétebb lesz. Az égen kúszó holdat megpillantva pedig kénytelen rájönni, hogy máris sötétebb van, mint hitte. Biztosan csak a kékjei szokták meg a fényviszonyokat. Ukrom válaszától függetlenül, árvánk Nawanthiri felé pillant. Hiszen ha már holdak, felmerül a kérdés.*
- Szerinted minden a helyén van, hogy ma meg tudd idézni a manót?
*Míg a szerzetes válaszát hallgatja, árvánkban egy kép kezd körvonalazódni az ellenfelükről. Ezeket hallva már sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnik az eddig csupán valami entitásnak, vagy gonosz erőnek vélt rém. Tudván, hogy sebezhető és meg is lehet ölni, kevésbé félelmetes az előttük álló küzdelem. Még egy ötlet szikrája is kipattan a lány kobakjából.*
- A feltámadás biztosan sokat kivesz belőle. Nyilván össze kell szednie magát, mielőtt ismét támadásba lendülne.
*Gondolkodik hangosan. Majd a kolbász utolsó falatkáját egy gwuff irányába hajítva barátai felé fordul.*
- Ezt kihasználhatnánk. Feltéve...
*Gondolkodik el ismét. Az elszánt lelkesedés pedig egy pillanat alatt szökik ki a tekintetéből.*
- Feltéve, ha mindhárman egy ugyanazon álomba csöppennénk. Ha megtalálnánk ott ezt a férget és ismét eltennénk láb alól, nyerhetnénk magunknak némi időt. Talán még a mester-remetét is megtalálnánk, mire ismét elő kerülne.
*Bizony sok a ha és így hangosan kimondva a félvér is rájön, hogy mennyire lehetetlen dolgokról ábrándozik. Ám aki képes manót idézni, meg olyan fát ültetni, ami álmokat hoz termésként, az talán mást is meg tud oldani. Hiszen a legjobb védekezés a támadás. Lily még csodálja is, hogy ez az ötlet az ő haja alól pattant ki.*
- Te mit gondolsz, Ukrom? Hárman el tudnánk taposni egy álmokban garázdálkodó démont?
*Lép a bőszen ügyködő ork mellé. Még azt sem titkolja, hogy a készülő ruhadarabokra kíváncsi. Méregeti a takaró darabjait. Mivel pedig egy cseppet sem ért a varráshoz, el sem tudja képzelni, hogy miképp válik majd belőlük csuklya. De ez sem veszi kedvét.*
- Amúgy, nem kell segítség? Fogalmam sincs, hogy kell csinálni. Ellenben gyorsan tanulok.
*Ha mást nem is tehet, meggyújthatják a fáklyáját és fényt biztosíthat. Így is már szürkület van és minden perccel egyre sötétebb lesz. Az égen kúszó holdat megpillantva pedig kénytelen rájönni, hogy máris sötétebb van, mint hitte. Biztosan csak a kékjei szokták meg a fényviszonyokat. Ukrom válaszától függetlenül, árvánk Nawanthiri felé pillant. Hiszen ha már holdak, felmerül a kérdés.*
- Szerinted minden a helyén van, hogy ma meg tudd idézni a manót?
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-21 22:14:56
Üzenet elküldve: 2023-11-21 22:14:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban a Fekete Nővérnél//
*Az ork csak nem áll elő a farbával. Úgy nyújtja, akár a parasztasszony a jóféle tésztát.
Szeme meg-megrebben a csont roppanására, de nem szól egy szót sem. Hallgatja az orkot, mintha csak kötelessége lenne. Tisztában van vele, hogy a férfi itt tölti az éjjelt. Ostobaság lenne a sötétben botorkálnia itt, az erdőben, ráadásul ez nem is az első eset.*
-A fény úrnőjének szószólóit találtam a faluban. A helyet feldúlták korábban a thargok, így a parasztok keserűségén élősködtek, így próbálták megnyerni lelküket. Megöltem őket. *Arcizma sem rezdül.*
-A helyes útra akartam téríteni a falut. A mi utunkra. Ám amazok gyanút fogtak a papok miatt, így menekülnöm kellett. *Nem az első kudarca, s alighanem nem is az utolsó. Azelőtt gyűlölte az eredménytelenséget, de mióta a sötétség lelkébe költözött, valahogy hozzászokott.*
-Összedolgozni. *Tér vissza egy korábbi frázishoz, sajátos mosollyal arcán. Felemelkedik ültéből és egy gyertyával tér vissza. Az asztalra helyezi, majd összekulcsolja kezeit maga előtt és Wruztóra emeli pillantását.*
-Urunk ugyan kegyes, s megosztja velünk hatalmának egy szeletét, de mindez kevés ahhoz, hogy megvédd magad. Ezt tudod Te is. *Lehet bármily zord az ork, a mágia mindig erősebb a testnél.*
-Az emésztő tűz talán segítséget nyújthat. Nem vagyok járatos benne túlságosan, de az alapokat megoszthatom.
*Ismét leül szemben, de tekintetét nem veszi le a gyertyáról.*
-Érezd az emésztő tüzet, s tápláld lelkedből. Merítheted onnan is, ahonnét urunk ajándéka jön. Már ha van ilyesmihez affinitásod. Gyerekjáték. *Homlokráncolással jelzi, hogy elvárja az orktól, hogy próbálkozzon.
Amint ezzel megvannak, keresztbe fonja karjait és kivár Megvárja, mi mondandója akad még szűkszavú "vendégének".*
*Az ork csak nem áll elő a farbával. Úgy nyújtja, akár a parasztasszony a jóféle tésztát.
Szeme meg-megrebben a csont roppanására, de nem szól egy szót sem. Hallgatja az orkot, mintha csak kötelessége lenne. Tisztában van vele, hogy a férfi itt tölti az éjjelt. Ostobaság lenne a sötétben botorkálnia itt, az erdőben, ráadásul ez nem is az első eset.*
-A fény úrnőjének szószólóit találtam a faluban. A helyet feldúlták korábban a thargok, így a parasztok keserűségén élősködtek, így próbálták megnyerni lelküket. Megöltem őket. *Arcizma sem rezdül.*
-A helyes útra akartam téríteni a falut. A mi utunkra. Ám amazok gyanút fogtak a papok miatt, így menekülnöm kellett. *Nem az első kudarca, s alighanem nem is az utolsó. Azelőtt gyűlölte az eredménytelenséget, de mióta a sötétség lelkébe költözött, valahogy hozzászokott.*
-Összedolgozni. *Tér vissza egy korábbi frázishoz, sajátos mosollyal arcán. Felemelkedik ültéből és egy gyertyával tér vissza. Az asztalra helyezi, majd összekulcsolja kezeit maga előtt és Wruztóra emeli pillantását.*
-Urunk ugyan kegyes, s megosztja velünk hatalmának egy szeletét, de mindez kevés ahhoz, hogy megvédd magad. Ezt tudod Te is. *Lehet bármily zord az ork, a mágia mindig erősebb a testnél.*
-Az emésztő tűz talán segítséget nyújthat. Nem vagyok járatos benne túlságosan, de az alapokat megoszthatom.
*Ismét leül szemben, de tekintetét nem veszi le a gyertyáról.*
-Érezd az emésztő tüzet, s tápláld lelkedből. Merítheted onnan is, ahonnét urunk ajándéka jön. Már ha van ilyesmihez affinitásod. Gyerekjáték. *Homlokráncolással jelzi, hogy elvárja az orktól, hogy próbálkozzon.
Amint ezzel megvannak, keresztbe fonja karjait és kivár Megvárja, mi mondandója akad még szűkszavú "vendégének".*
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-21 21:52:04
Üzenet elküldve: 2023-11-21 21:52:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 73
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 73
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ez egy kisebb gwuffcsorda: alig vannak harmincan a szerzetes útravalójára. Van is tülekedés a farakás körül, a többség azonban nyilván nem fér oda. A hoppon maradtak Lilynél kárpótolják maguk. Egy szépszemű gwufftehén még Ukrom zsákjába is belekíváncsiskodik, míg a zsoldos el nem zavarja.
Közben a lányka kérdez, és Nawanthiri hirtelen nem tudja, mit mondhatna neki. Az eddigiek alapján a félelf nagyon bátor, de a problémákat azért jobb szereti furfanggal megoldani. A szerzetesnek viszont - talán mert most eszik ma először rendesen - fogalma sincs, hogy tudna valaki más álmaihoz trükköket kitalálni. Egy álomban minden személyes, illékony, öntörvényű. Bármiből lehet bármikor bármi, kivéve, ha egy arctalan rém megakadályozza.*
- Olyan, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. *mondja nagy sokára. A gwuffok minden elemózsiáját megették, kezdenek is szétszéledni.*
- A hangja, az érintése. Ahogy átölel, mintha körbefolyna, de közben szívós, mint a… mint a hajókötél.
*Leszállt az esti harmat. Alant a tenger ködöt lehel magából, ami lassanként elborítja a Kikötőt. Valahol nagy mulatság lehet, mert a dobok hangja idáig felhallik.*
- Megölni nem olyan nehéz, de mindig föltámad. Egyszer tudtam csak igazán legyőzni: azon az estén, amikor az Álomfűzt is elültettem. Mindkét hold fent volt az égen. A szörny testét kettétéptem, mint a vásznat, és a lábamhoz tettem árnyéknak. Fölfutott rajtam, hogy a számon keresztül kihúzza a szívem, én meg a fejem köré tekertem, mint a kendőt szokták a sivatagi nomádok. Ez a kendő szorította az arcom, míg olyan nem lett, mint egy második bőr. Belemostam a folyóba. Nawanthirishardipandra hatokig nem került utána elő.
*Az egészet úgy adja elő, mintha mindennapos dolog lenne. Nem teszi hozzá, hogy az egész küzdelem alatt a szörny úgy sikoltott, mint fém a fémen. Nem akar mindent újraélni.
A keleti égen lassan felkel a nagyobbik hold. Elhomályosít minden csillagot maga körül.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ez egy kisebb gwuffcsorda: alig vannak harmincan a szerzetes útravalójára. Van is tülekedés a farakás körül, a többség azonban nyilván nem fér oda. A hoppon maradtak Lilynél kárpótolják maguk. Egy szépszemű gwufftehén még Ukrom zsákjába is belekíváncsiskodik, míg a zsoldos el nem zavarja.
Közben a lányka kérdez, és Nawanthiri hirtelen nem tudja, mit mondhatna neki. Az eddigiek alapján a félelf nagyon bátor, de a problémákat azért jobb szereti furfanggal megoldani. A szerzetesnek viszont - talán mert most eszik ma először rendesen - fogalma sincs, hogy tudna valaki más álmaihoz trükköket kitalálni. Egy álomban minden személyes, illékony, öntörvényű. Bármiből lehet bármikor bármi, kivéve, ha egy arctalan rém megakadályozza.*
- Olyan, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. *mondja nagy sokára. A gwuffok minden elemózsiáját megették, kezdenek is szétszéledni.*
- A hangja, az érintése. Ahogy átölel, mintha körbefolyna, de közben szívós, mint a… mint a hajókötél.
*Leszállt az esti harmat. Alant a tenger ködöt lehel magából, ami lassanként elborítja a Kikötőt. Valahol nagy mulatság lehet, mert a dobok hangja idáig felhallik.*
- Megölni nem olyan nehéz, de mindig föltámad. Egyszer tudtam csak igazán legyőzni: azon az estén, amikor az Álomfűzt is elültettem. Mindkét hold fent volt az égen. A szörny testét kettétéptem, mint a vásznat, és a lábamhoz tettem árnyéknak. Fölfutott rajtam, hogy a számon keresztül kihúzza a szívem, én meg a fejem köré tekertem, mint a kendőt szokták a sivatagi nomádok. Ez a kendő szorította az arcom, míg olyan nem lett, mint egy második bőr. Belemostam a folyóba. Nawanthirishardipandra hatokig nem került utána elő.
*Az egészet úgy adja elő, mintha mindennapos dolog lenne. Nem teszi hozzá, hogy az egész küzdelem alatt a szörny úgy sikoltott, mint fém a fémen. Nem akar mindent újraélni.
A keleti égen lassan felkel a nagyobbik hold. Elhomályosít minden csillagot maga körül.*
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:10:35
Üzenet elküldve: 2023-11-21 18:10:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A biztonságosabb megoldások híveként Ukrom pozitívan tapasztalja, hogy a csendes, nyugodt és a Kikötőnél tonnányival biztonságosabb erdőben várják meg a hold eljövetelét; Az ork nem tudja, mennyire igényes ez a feltétel, takarhatja e el az égitestet felhő, még az is elég, hogy teliholdnak kéne lennie. Hogy veszik azt észre? Egyáltalán hogy kapcsolódik ahhoz a manóhoz? Ezeken még el gondolkodott, de tudja, valószínűleg nem is lenne értelme: örüljön, hogy ha előjön.
Egy több mint használható vágóeszközt Nawanthiritól megkapva, Ukrom, miután táborhelyüket meglepően hamar megtalálják, munkához is lát. Egy tőle nem vártan precíz vágással a szürkebőrű először eltávolítja takarójából a tömést, aminek a tartalmát a többiektől tisztes távra önti ki, kissé mélyebben a fák között. Mozdulataiból látszik, nem először volt lehetősége improvizált ruharészeket csinálni. Helyére visszatérve leül, és a vékony, üres anyagra ujját letéve méreteket kezd megtervezni, ahhoz megfelelően csonkítja tovább a szövetet, rövidebb, hosszabb vágásokat végezve. Több pontnál Lillyenre szuggerál, szűk szemekkel mustrálja a leány fejét és nyakát, majd egy vállvonással tovább folytatja munkáját.
Nem fordít sok figyelmet a szinte csak gwufffból álló állatbagázs újonnani jövetelére, tekintve hogy még Ukrom nem étkezik - ez persze nem azt jelenti, hogy meg van békélve jelenlétükkel, ha adnak neki egy okot, biztos az erdő másik végébe akarna rúgni egy lába alatt lévő bocit. Arról viszont már lemondott, hogy vacsorát próbáljon csinálni az egyikből, már elég közel vannak a civilizált (ami ebben az esetben nem éppen tárgyilagos) világhoz, hogy ne kelljen gyomra miatt aggódnia.
Ép füle láthatólag megmozdul, keze pedig megáll, mikor a fél-elf felteszi az komoly kérdést, de nem néz fel. Hanem folytatja, ha lassabban is, a ruhanemű készítését, előtéve az elsősegélydobozból tűt-fonalat, s közben elhesseget felőle egy túlzottan kíváncsi gwuffot. Némán figyel*
*A biztonságosabb megoldások híveként Ukrom pozitívan tapasztalja, hogy a csendes, nyugodt és a Kikötőnél tonnányival biztonságosabb erdőben várják meg a hold eljövetelét; Az ork nem tudja, mennyire igényes ez a feltétel, takarhatja e el az égitestet felhő, még az is elég, hogy teliholdnak kéne lennie. Hogy veszik azt észre? Egyáltalán hogy kapcsolódik ahhoz a manóhoz? Ezeken még el gondolkodott, de tudja, valószínűleg nem is lenne értelme: örüljön, hogy ha előjön.
Egy több mint használható vágóeszközt Nawanthiritól megkapva, Ukrom, miután táborhelyüket meglepően hamar megtalálják, munkához is lát. Egy tőle nem vártan precíz vágással a szürkebőrű először eltávolítja takarójából a tömést, aminek a tartalmát a többiektől tisztes távra önti ki, kissé mélyebben a fák között. Mozdulataiból látszik, nem először volt lehetősége improvizált ruharészeket csinálni. Helyére visszatérve leül, és a vékony, üres anyagra ujját letéve méreteket kezd megtervezni, ahhoz megfelelően csonkítja tovább a szövetet, rövidebb, hosszabb vágásokat végezve. Több pontnál Lillyenre szuggerál, szűk szemekkel mustrálja a leány fejét és nyakát, majd egy vállvonással tovább folytatja munkáját.
Nem fordít sok figyelmet a szinte csak gwufffból álló állatbagázs újonnani jövetelére, tekintve hogy még Ukrom nem étkezik - ez persze nem azt jelenti, hogy meg van békélve jelenlétükkel, ha adnak neki egy okot, biztos az erdő másik végébe akarna rúgni egy lába alatt lévő bocit. Arról viszont már lemondott, hogy vacsorát próbáljon csinálni az egyikből, már elég közel vannak a civilizált (ami ebben az esetben nem éppen tárgyilagos) világhoz, hogy ne kelljen gyomra miatt aggódnia.
Ép füle láthatólag megmozdul, keze pedig megáll, mikor a fél-elf felteszi az komoly kérdést, de nem néz fel. Hanem folytatja, ha lassabban is, a ruhanemű készítését, előtéve az elsősegélydobozból tűt-fonalat, s közben elhesseget felőle egy túlzottan kíváncsi gwuffot. Némán figyel*
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-20 15:42:19
Üzenet elküldve: 2023-11-20 15:42:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánkat is szinte ketté szakítja a kérdés, ami a maradásra irányul. Ha csupán önmagára gondol is, erős a dilemma. Egy része szívesen töltené az éjszakát puha párnák között. Nem említve, hogy egy nagy adag finom, meleg ételt követően. Ellenben a másik fele a háta közepére sem kívánja a piás kéjsóvár alakok közelségét. De persze ott van Nawanthiri állapota is, amit nem hagyhatnak figyelmen kívül. No meg az sem kizárt, hogy ő maga sincs távol a tűrőképessége felső határától. Ukrom is a maradás mellett érvel. Mire Lily is kénytelen egyetértően bólogatni. Hiszen senki sem szeretné megzavarni a részeges kéjencek duhajkodását.*
- Ukromnak igaza van. Nem kéne felhívni magunkra a figyelmet. Azok után, ami legutóbb a Kikötőben történt velünk, nem.
*Helyesel és egyben emlékezteti a szerzetest a legutóbbi kalandjukra. Azt is nagyon reméli, hogy majd a manó is képes lesz ezt tiszteletben tartani. Végül Mandulaszem dönt és a maradás mellett voksol. Gyorsan le is telepedik egy farakás tetején, hogy ott álljon neki a vándorok szerény vacsorájának. A félvér örömmel követi a példáját, bár ő csak a farakás lépcsőjének alján helyezi magát kényelembe. Épp sikerül megválnia a tatyójától és Második Kórótól, mikor egy csapatnyi, ha nem seregnyi, gwuff jelenik meg szinte a semmiből. A szerzetes bizony nem túlzott, mikor azt mondta, sosem eszik egyedül a szabad ég alatt. Egy önzőbb szerzet azt mondaná, inkább átok ez, mint áldás. Azonban Lilyben még lobog az újdonság varázsa. Először megmosolyogja az egyre bátrabb állatokat. Aztán egy vékonyabb szál kolbászt húz elő a tatyójától, amiből nemes egyszerűséggel darabokat tör le. Ezekkel kínálva azokat, akik nem ijednek meg, mikor a közelükbe lép. Ők jutalmul még cirógatást is kapnak. Közben azért önmagáról sem feledkezik meg. Nagyokat harap a kolbászba minden alkalommal, mikor van rá lehetősége. Viszont a csapat nem azért van itt, hogy csodás állatokban gyönyörködjön. Árvánk is inkább kötné össze a kellemest a hasznossal, ha már mindenképp várniuk kell a holdtöltét.*
- Talán mesélhetnél nekünk többet erről a titokzatos árnyékról. Tudod, minden apró részlet fontos lehet.
*Mondja kékjeit a szerzetesre emelve. Ám közben nem hagyja abba az egyik kisebb gwuff fülének vakargatását. A lány szinte biztos benne, hogy szavaival megöli a hangulatot. De azt sem szeretné hagyni, hogy bármi is elterelje a figyelmüket a céljukról. Ukrom sem lehet más véleményen. Hiszen céltudatosan csuklyákat készít. Az talán ad némi előnyt számukra, ha a Kikötő népe még mindig a volt bajnok gyilkosait keresnék.*
*Árvánkat is szinte ketté szakítja a kérdés, ami a maradásra irányul. Ha csupán önmagára gondol is, erős a dilemma. Egy része szívesen töltené az éjszakát puha párnák között. Nem említve, hogy egy nagy adag finom, meleg ételt követően. Ellenben a másik fele a háta közepére sem kívánja a piás kéjsóvár alakok közelségét. De persze ott van Nawanthiri állapota is, amit nem hagyhatnak figyelmen kívül. No meg az sem kizárt, hogy ő maga sincs távol a tűrőképessége felső határától. Ukrom is a maradás mellett érvel. Mire Lily is kénytelen egyetértően bólogatni. Hiszen senki sem szeretné megzavarni a részeges kéjencek duhajkodását.*
- Ukromnak igaza van. Nem kéne felhívni magunkra a figyelmet. Azok után, ami legutóbb a Kikötőben történt velünk, nem.
*Helyesel és egyben emlékezteti a szerzetest a legutóbbi kalandjukra. Azt is nagyon reméli, hogy majd a manó is képes lesz ezt tiszteletben tartani. Végül Mandulaszem dönt és a maradás mellett voksol. Gyorsan le is telepedik egy farakás tetején, hogy ott álljon neki a vándorok szerény vacsorájának. A félvér örömmel követi a példáját, bár ő csak a farakás lépcsőjének alján helyezi magát kényelembe. Épp sikerül megválnia a tatyójától és Második Kórótól, mikor egy csapatnyi, ha nem seregnyi, gwuff jelenik meg szinte a semmiből. A szerzetes bizony nem túlzott, mikor azt mondta, sosem eszik egyedül a szabad ég alatt. Egy önzőbb szerzet azt mondaná, inkább átok ez, mint áldás. Azonban Lilyben még lobog az újdonság varázsa. Először megmosolyogja az egyre bátrabb állatokat. Aztán egy vékonyabb szál kolbászt húz elő a tatyójától, amiből nemes egyszerűséggel darabokat tör le. Ezekkel kínálva azokat, akik nem ijednek meg, mikor a közelükbe lép. Ők jutalmul még cirógatást is kapnak. Közben azért önmagáról sem feledkezik meg. Nagyokat harap a kolbászba minden alkalommal, mikor van rá lehetősége. Viszont a csapat nem azért van itt, hogy csodás állatokban gyönyörködjön. Árvánk is inkább kötné össze a kellemest a hasznossal, ha már mindenképp várniuk kell a holdtöltét.*
- Talán mesélhetnél nekünk többet erről a titokzatos árnyékról. Tudod, minden apró részlet fontos lehet.
*Mondja kékjeit a szerzetesre emelve. Ám közben nem hagyja abba az egyik kisebb gwuff fülének vakargatását. A lány szinte biztos benne, hogy szavaival megöli a hangulatot. De azt sem szeretné hagyni, hogy bármi is elterelje a figyelmüket a céljukról. Ukrom sem lehet más véleményen. Hiszen céltudatosan csuklyákat készít. Az talán ad némi előnyt számukra, ha a Kikötő népe még mindig a volt bajnok gyilkosait keresnék.*
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-19 16:12:04
Üzenet elküldve: 2023-11-19 16:12:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*Ahogy maga mögött hagyja a kikötő épületét és lassan beér az erdőbe, valami fura illatot érez. Nagyon különös. Egyszerre ismerős és újszerű. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, amíg rá nem jön, hogy az erdőt érzi, a fák, a bozót, az avar illatát. Ezen még el is ámul. Élete nagyobb részét szárazföldön töltve még nem nagyon találkozott olyan helyzettel, amiben az erdő számít újszerűnek. De visszaemlékszik arra, milyen érzés volt először szagolni a tengeri párás-sós levegőt, és hogy idővel ennek újszerűsége valahogy megszűnt. Most meg lám, maga mögött hagyja a tengerpartot, és a szárazföldet érzi meg. Ez a felfedezés is mosolyt csal az arcára. Most, hogy már tudja, mit is érez, örömmel fogadja. A természetes közegébe tér vissza. Az erdő sokkal inkább az, mint a tenger, vagy akár a népes város.
Órákig baktat magában, ütemesen és jó kedéllyel, amíg az utat körülölelő ösvény ismét gyérülni kezd, jelezve, hogy nemsokára kiér a szántóföldek vidékére.*
*Ahogy maga mögött hagyja a kikötő épületét és lassan beér az erdőbe, valami fura illatot érez. Nagyon különös. Egyszerre ismerős és újszerű. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, amíg rá nem jön, hogy az erdőt érzi, a fák, a bozót, az avar illatát. Ezen még el is ámul. Élete nagyobb részét szárazföldön töltve még nem nagyon találkozott olyan helyzettel, amiben az erdő számít újszerűnek. De visszaemlékszik arra, milyen érzés volt először szagolni a tengeri párás-sós levegőt, és hogy idővel ennek újszerűsége valahogy megszűnt. Most meg lám, maga mögött hagyja a tengerpartot, és a szárazföldet érzi meg. Ez a felfedezés is mosolyt csal az arcára. Most, hogy már tudja, mit is érez, örömmel fogadja. A természetes közegébe tér vissza. Az erdő sokkal inkább az, mint a tenger, vagy akár a népes város.
Órákig baktat magában, ütemesen és jó kedéllyel, amíg az utat körülölelő ösvény ismét gyérülni kezd, jelezve, hogy nemsokára kiér a szántóföldek vidékére.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3553-3572