Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 186 (3701. - 3720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-08 13:23:23
Üzenet elküldve: 2025-01-08 13:23:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hozott már pár buta döntést a rövid kis életében, de ez azért mind közül az egyik legostobább. Még mindig nem merte elárulni, hogy szorítja az a cipő, de ha valaha érezte, hogy igazán fáj a lába, az most van. Na de kibírja. Viszont az erdő és a növényzet bámulása közben is ráeszmél pár dologra. Mégpedig, hogy azért annyira nem ért ő ehhez, mint hitte, nem is olyan szórakoztató egyedül, s sok ideje nem is maradt, mert a nap olyan hamar fog majd lemenni, hogy haza sem talál… és az már nem szürkület lesz, ami egyenlő azzal, hogy megmossák majd a fejét. Azért egy kis időt még rááldozhat a kutatásra. Szégyen is lenne sarkon fordulni egyetlen gyógynövény nélkül. Kelleni fog még neki is, mert ha így folytatja megfázik és le is sántul. Szívósabb ő ennél persze, de megtörténhet.*
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-30 10:18:45
Üzenet elküldve: 2024-11-30 10:18:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Lépései komótosabbá válnak, minél messzebb kerül a Kikötő sosem tetsző halszagától és búskomor polgáraitól. A friss levegő és a fullasztó tömeg hiánya megszünteti benne a kényszert, hogy egy karral a háta mögött, folyamatosan fegyvere markolatának a környékében baktasson, s egyre kevésbé kell szorongania amiatt, hogy valahol egy évek óta nem élezett szúrófegyver egy extra lyukat fog neki adni.
És ugyan a kitaposott szekérösvényen sosem lesz teljesen egyedül hosszútávon, ugyanúgy kerülgetve az embereket és kocsikat húzó állatokat, valamint magányos világvándorokat, akár csak a városok népét, a csökkentett zaj és a csődület hiánya elég lesz neki.*
És ugyan a kitaposott szekérösvényen sosem lesz teljesen egyedül hosszútávon, ugyanúgy kerülgetve az embereket és kocsikat húzó állatokat, valamint magányos világvándorokat, akár csak a városok népét, a csökkentett zaj és a csődület hiánya elég lesz neki.*
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-28 18:38:49
Üzenet elküldve: 2024-11-28 18:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vér és magány//
*A dokkok egyre távolabbnak tűnnek, a halszag is elmúlik, helyét átveszi a friss, erdei levegő. Jól esik neki, így nagyot is szippant belőle, s közben azon tűnődik, hogy mennyi hely van már ezen a világon, ahová emlékek kötik. Még az erdőhöz is, nem is egy. Szép emlék a Clion-nal töltött éjszaka, amikor azt a csillagot kapta ajándékba. Kár, hogy a világ tetejét úgy látszik, már sosem másszák meg együtt, de ki tudja. A sors néha igazán vicces tud lenni, nem kizárt, hogy egyszer keresztezik még egymás útját. Illetve itt van most már a Ril-lel eltöltött idő. Sokat tanult a lánytól, főleg azzal kapcsolatban, hogy miképp kezelje a zajt, és ezért örökre hálás lehet neki. Ahányszor eszébe jut az elf, ösztönösen a karjára pillant. Valódi árnyak azok. Egész biztosan valódiak.
Elmosolyodik, fészkelődik egy kicsit a nyeregben, majd miután elhelyezkedett, megszorítja a kantárt, kiadja a vezényszót, Árnyék pedig vágtázva halad tovább. Bizonyára a ló is örül neki, hogy most csak egy embert kell cipelnie, így gyorsabb tempóra is képes, mint mikor Ril-lel a háta mögött mentek az ellenkező irányba. Mindent energiát ki akar hajtani a hátasából, már csak azért is, hogy a lehető leghamarabb elérje a város határát. Ott majd a szokásos istállóba viszi, ahol ellátják, kap enni, és pihenhet, amennyit akar. Addig viszont nincs kegyelem.
A szél is az arcába csap, ahogy a fák között süvítenek, ami megint csak kellemes érzéssel tölti el. Mi tagadás, élvezi a lovaglást.*
*A dokkok egyre távolabbnak tűnnek, a halszag is elmúlik, helyét átveszi a friss, erdei levegő. Jól esik neki, így nagyot is szippant belőle, s közben azon tűnődik, hogy mennyi hely van már ezen a világon, ahová emlékek kötik. Még az erdőhöz is, nem is egy. Szép emlék a Clion-nal töltött éjszaka, amikor azt a csillagot kapta ajándékba. Kár, hogy a világ tetejét úgy látszik, már sosem másszák meg együtt, de ki tudja. A sors néha igazán vicces tud lenni, nem kizárt, hogy egyszer keresztezik még egymás útját. Illetve itt van most már a Ril-lel eltöltött idő. Sokat tanult a lánytól, főleg azzal kapcsolatban, hogy miképp kezelje a zajt, és ezért örökre hálás lehet neki. Ahányszor eszébe jut az elf, ösztönösen a karjára pillant. Valódi árnyak azok. Egész biztosan valódiak.
Elmosolyodik, fészkelődik egy kicsit a nyeregben, majd miután elhelyezkedett, megszorítja a kantárt, kiadja a vezényszót, Árnyék pedig vágtázva halad tovább. Bizonyára a ló is örül neki, hogy most csak egy embert kell cipelnie, így gyorsabb tempóra is képes, mint mikor Ril-lel a háta mögött mentek az ellenkező irányba. Mindent energiát ki akar hajtani a hátasából, már csak azért is, hogy a lehető leghamarabb elérje a város határát. Ott majd a szokásos istállóba viszi, ahol ellátják, kap enni, és pihenhet, amennyit akar. Addig viszont nincs kegyelem.
A szél is az arcába csap, ahogy a fák között süvítenek, ami megint csak kellemes érzéssel tölti el. Mi tagadás, élvezi a lovaglást.*
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-25 09:26:13
Üzenet elküldve: 2024-11-25 09:26:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A vadászat//
* Akaratlanul is elneveti magát. Ilyet sem hallott még más szájából. *
- Akkor unalmas lehetett. Pedig némelyik jó történetet tud ám mesélni!
* Meséli szépen részletesen az akció részleteit, közben figyel arra, hogy a másik miként reagál az egészre. De mivel nem látja rajta az unalom jeleit, így nem aggódik. Elvégre ő kérdezte, és persze, ha mélypontra érnének, akkor biztos megszakítaná a félvért. *
- Jártál már a kikötőben?
* Teszi fel az egyértelműen viccnek szánt kérdésre a kérdést. *
- Minden sarkon ott vannak! Engem jobban érdekel az, hogy hogyan sikerült megtartani idáig a hatalmukat!
* Kicsit meglepi a félbeszakítás. Olyannyira, hogy még teáját sem mozdítja. Aztán csak elenged egy kis kacajt. Elvégre teljesen igaza van a másiknak! Teljesen hülyének kell lennie valakinek ahhoz, hogy ilyen fordulatra vetemedjen. Még szerencséje a félvérnek, hogy kiskorában fejére ejtették. *
- Elvégre… *Elmosolyodik a félvér. * Ha nincs senki, aki köpjön, akkor nincs lebukás sem! A városőrök tisztelnek, a patkányok pedig szövetségesükként kezelnek.
* Beleszürcsöl a teájába, miközben mereven bámulja a másikat. *
- És most, hogy ezt tudod… Meg kell, hogy öljelek!
* Teljes komolysággal hagyják el a száját a mondatok és egy percre még néma is marad. De aztán nem tudja megállni, hogy ne nevesse el magát. Elvégre olyan abszurd az egész. Amíg Aginnak lapos a szája, addig nincs oka végezni vele. De biztos nyitva tartja szemét. *
- De komolyan! Senkinek egy szót se.
* A félszeműt nem most hallja először. Mintha rémlene valami ilyesmi a fogadóból. *
- Mi ez a félszemű mánia? Ha jól emlékszem, akkor attól a dagadéktól is erről kérdeztél. Talán a félszeműek az eseted? Hé! Én nem ítélkezem!
//A vadászat//
* Akaratlanul is elneveti magát. Ilyet sem hallott még más szájából. *
- Akkor unalmas lehetett. Pedig némelyik jó történetet tud ám mesélni!
* Meséli szépen részletesen az akció részleteit, közben figyel arra, hogy a másik miként reagál az egészre. De mivel nem látja rajta az unalom jeleit, így nem aggódik. Elvégre ő kérdezte, és persze, ha mélypontra érnének, akkor biztos megszakítaná a félvért. *
- Jártál már a kikötőben?
* Teszi fel az egyértelműen viccnek szánt kérdésre a kérdést. *
- Minden sarkon ott vannak! Engem jobban érdekel az, hogy hogyan sikerült megtartani idáig a hatalmukat!
* Kicsit meglepi a félbeszakítás. Olyannyira, hogy még teáját sem mozdítja. Aztán csak elenged egy kis kacajt. Elvégre teljesen igaza van a másiknak! Teljesen hülyének kell lennie valakinek ahhoz, hogy ilyen fordulatra vetemedjen. Még szerencséje a félvérnek, hogy kiskorában fejére ejtették. *
- Elvégre… *Elmosolyodik a félvér. * Ha nincs senki, aki köpjön, akkor nincs lebukás sem! A városőrök tisztelnek, a patkányok pedig szövetségesükként kezelnek.
* Beleszürcsöl a teájába, miközben mereven bámulja a másikat. *
- És most, hogy ezt tudod… Meg kell, hogy öljelek!
* Teljes komolysággal hagyják el a száját a mondatok és egy percre még néma is marad. De aztán nem tudja megállni, hogy ne nevesse el magát. Elvégre olyan abszurd az egész. Amíg Aginnak lapos a szája, addig nincs oka végezni vele. De biztos nyitva tartja szemét. *
- De komolyan! Senkinek egy szót se.
* A félszeműt nem most hallja először. Mintha rémlene valami ilyesmi a fogadóból. *
- Mi ez a félszemű mánia? Ha jól emlékszem, akkor attól a dagadéktól is erről kérdeztél. Talán a félszeműek az eseted? Hé! Én nem ítélkezem!
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-24 21:12:20
Üzenet elküldve: 2024-11-24 21:12:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
*A kora hajnali órákban, nem sokkal pirkadat után hagyja maga mögött a szántóföldeket és tér be az erdőbe.
Az éjszakát egy barátságos földműves otthonában töltötte. Ez már a második alkalom, hogy ott szállt meg, a csűrben nyugodtan álomra hajthatta a fejét, viszonylagos oltalomban. Amikor első ízben ott járt, még lakott ott egy szemrevaló lányka is, akit azonban most nem talált ott. Este felé próbálta közömbös hangon megkérdezni, hogy miért nem látja már ott. Elég ügyetlenül csinálta, azonnal kapott is egy bizalmatlan pillantást. Aztán elég nyersen közölték vele, hogy a leány nem lány többé, feleségül ment és immáron urával a saját kis telkén él. Mykael persze próbált erre is lazán és közömbös vidámsággal felelni. Persze, semmi köze ahhoz a lányhoz, ő legfeljebb egy kis esti mókázásban bizakodott, így nem veszített sokat. Leginkább a helyi népek jóindulatát.
Másnap aztán korán reggel búcsút intett nekik és megindult, hogy a mai napon már tényleg megérkezzen a kikötőbe. Alig várja már, hogy újra megérezze azt a jellegzetes, sós illatot, ami a végtelen kékségből árad.*
Az éjszakát egy barátságos földműves otthonában töltötte. Ez már a második alkalom, hogy ott szállt meg, a csűrben nyugodtan álomra hajthatta a fejét, viszonylagos oltalomban. Amikor első ízben ott járt, még lakott ott egy szemrevaló lányka is, akit azonban most nem talált ott. Este felé próbálta közömbös hangon megkérdezni, hogy miért nem látja már ott. Elég ügyetlenül csinálta, azonnal kapott is egy bizalmatlan pillantást. Aztán elég nyersen közölték vele, hogy a leány nem lány többé, feleségül ment és immáron urával a saját kis telkén él. Mykael persze próbált erre is lazán és közömbös vidámsággal felelni. Persze, semmi köze ahhoz a lányhoz, ő legfeljebb egy kis esti mókázásban bizakodott, így nem veszített sokat. Leginkább a helyi népek jóindulatát.
Másnap aztán korán reggel búcsút intett nekik és megindult, hogy a mai napon már tényleg megérkezzen a kikötőbe. Alig várja már, hogy újra megérezze azt a jellegzetes, sós illatot, ami a végtelen kékségből árad.*
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-23 18:34:28
Üzenet elküldve: 2024-11-23 18:34:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Az ork barátra csak felhúzza a vállát. *
- Eh, már nem emlékszem a nevére. Elég hülyén kellett kiejteni.
* Abban viszont teljesen biztos, hogy ha most betoppanna, akkor felismerné. Nem mindennap találkozik orkokkal, beszélni meg pláne nem sokkal volt alkalma A külsőjét viszont nem felejtette el.
Csak úgy eszi a szavakat, amiket a fehérhajú mond a sárvárosi „kirándulásról”. Próbálja megemészteni a dolgokat, és kihámozni mindebből azt, ami őt is érdekli, vagy ami számára is hasznos lehet. *
- Egy mélységi volt a Patkányok vezére? Mégis hányan vannak ezek a Patkányok?
* A nagydarab fickó jut eszébe, aki a múltkor meglátogatta a tavernát. Feltételezi, hogy ő parancsol mindenkinek. Tény, hogy messzire elér a kezük, ha még Sárvárosban is ott voltak. *
- Na várjunk csak!
* Felemeli a kezét. Lassan, de biztosan kezdi összerakni a darabkákat. *
- Szóval te a múltkor még a Patkányok ellen harcoltál, most meg itt vagy velünk, ahogy szövetséget kötöttünk velük. * Kis szünet, majd elmosolyodik. * Te aztán nem vagy semmi. Úgy vered át őket, ahogy akarod, ravasz barátom. Nem rossz.
* Lehúzza a maradék teáját, és lerakja a csészét. Tovább hallgatja a történetet. A vérbosszúra felkapja a fejét. *
- Egy nő vérbosszút akart? Ki ellen? Csak nem valami félszeműt nézett ki magának?
//Vadászat//
* Az ork barátra csak felhúzza a vállát. *
- Eh, már nem emlékszem a nevére. Elég hülyén kellett kiejteni.
* Abban viszont teljesen biztos, hogy ha most betoppanna, akkor felismerné. Nem mindennap találkozik orkokkal, beszélni meg pláne nem sokkal volt alkalma A külsőjét viszont nem felejtette el.
Csak úgy eszi a szavakat, amiket a fehérhajú mond a sárvárosi „kirándulásról”. Próbálja megemészteni a dolgokat, és kihámozni mindebből azt, ami őt is érdekli, vagy ami számára is hasznos lehet. *
- Egy mélységi volt a Patkányok vezére? Mégis hányan vannak ezek a Patkányok?
* A nagydarab fickó jut eszébe, aki a múltkor meglátogatta a tavernát. Feltételezi, hogy ő parancsol mindenkinek. Tény, hogy messzire elér a kezük, ha még Sárvárosban is ott voltak. *
- Na várjunk csak!
* Felemeli a kezét. Lassan, de biztosan kezdi összerakni a darabkákat. *
- Szóval te a múltkor még a Patkányok ellen harcoltál, most meg itt vagy velünk, ahogy szövetséget kötöttünk velük. * Kis szünet, majd elmosolyodik. * Te aztán nem vagy semmi. Úgy vered át őket, ahogy akarod, ravasz barátom. Nem rossz.
* Lehúzza a maradék teáját, és lerakja a csészét. Tovább hallgatja a történetet. A vérbosszúra felkapja a fejét. *
- Egy nő vérbosszút akart? Ki ellen? Csak nem valami félszeműt nézett ki magának?
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-21 18:59:58
Üzenet elküldve: 2024-11-21 18:59:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Csendes a világ. A földek sötét hullámzását lassan felváltja körülötte a Vaserdő feketesége. Kellemetlenül vág a szél a fák között is. Zúgnak a lombok odafent, a saját léptein kívül nincs más életnek nyoma a cúgos éjszakában. Fázósan, a kabátzsebébe tolva a kezét húzza össze magát. Ha lenne sála, most egészen amögé rejtené az arcát is. Megszokhatta volna már, mégis idegen a hideg évszak ezen a tájon. Fázik.
Nem tér le a kitaposott útról. Ezt az erdőséget nem ismeri annyira, hogy meg merné kockáztatni, főleg sötétben, még ha lehet rövidebb utat is rejtene a sűrű mélye. Járt már erre éjszaka is, mégsem hívná ki maga ellen a Sorsot. A délután óta szakadatlan fúvó szél legalább a korábban leült felhőket elkergette; a holdak be-beeső fényében figyeli a semmibe vesző utat maga előtt. Hallgatózik. Nyikorogva hajladoznak a fák a szélben. Nem ég fény, nem riad őz, se szarvas. Lehajtva a fejét rejti a gallérja mögé az állát.*
Nem tér le a kitaposott útról. Ezt az erdőséget nem ismeri annyira, hogy meg merné kockáztatni, főleg sötétben, még ha lehet rövidebb utat is rejtene a sűrű mélye. Járt már erre éjszaka is, mégsem hívná ki maga ellen a Sorsot. A délután óta szakadatlan fúvó szél legalább a korábban leült felhőket elkergette; a holdak be-beeső fényében figyeli a semmibe vesző utat maga előtt. Hallgatózik. Nyikorogva hajladoznak a fák a szélben. Nem ég fény, nem riad őz, se szarvas. Lehajtva a fejét rejti a gallérja mögé az állát.*
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:08:38
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:08:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Furcsa, de egyáltalán nem hiányzik a társaság mellőle. Nem, mintha bármi gondja lett volna Mykaellel; a fiatal harcos csak akkor beszélt, ha kérdezték és előszeretettel hallgatta meg az anekdotáit és a bölcseleteit a fehérnépekről. Ezt pedig mind díjazta benne. Mégis, most valahogy kellemesebb az utazás kompánia nélkül. Még el is szenderedett egy darabon a nyeregben, bár ezzel nem fog büszkélkedni.
Gondolatai leginkább Relael körül járnak. Szépen sorjázza magában, mi az, amit megfog osztani az elf lánnyal és mi az, amiről bölcsen hallgatni fog. Utóbbiak közé tartozik alkuja a Wegtoreni Kalmárral és persze Yeza maga. Úgy véli, a nemeskisasszony mindkettőt előszeretettel kifogásolná. Ismervén pedig a lány szeszélyes természetét, jobbnak látja nem felesleges konfrontációba bocsátkozni, legyen szó akármilyen csekélységről is.
Előkotorja a sellőt formázó pipát mellzsebéből, majd ajkai közé löki.*
-A fene vinné... *Morogja, mikor konstatálja, hogy egy valamit csak elfelejtett; a dohány dolgát. Egy darabig még szopogatja a pipaszárat, csak a miheztartás végett. A semminél valahogy ez is többnek érződik.*
Gondolatai leginkább Relael körül járnak. Szépen sorjázza magában, mi az, amit megfog osztani az elf lánnyal és mi az, amiről bölcsen hallgatni fog. Utóbbiak közé tartozik alkuja a Wegtoreni Kalmárral és persze Yeza maga. Úgy véli, a nemeskisasszony mindkettőt előszeretettel kifogásolná. Ismervén pedig a lány szeszélyes természetét, jobbnak látja nem felesleges konfrontációba bocsátkozni, legyen szó akármilyen csekélységről is.
Előkotorja a sellőt formázó pipát mellzsebéből, majd ajkai közé löki.*
-A fene vinné... *Morogja, mikor konstatálja, hogy egy valamit csak elfelejtett; a dohány dolgát. Egy darabig még szopogatja a pipaszárat, csak a miheztartás végett. A semminél valahogy ez is többnek érződik.*
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-11 17:56:06
Üzenet elküldve: 2024-11-11 17:56:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Először csak összehúzza a szemöldökét, tekintetével pedig követi a dobócsillag útját a levegőbe, majd vissza Ril kezébe. Komolyan is venné a fenyegetést, de ahogy észreveszi a nem odaillő mosolyt, ő is megenyhül.*
- Nem állna olyan jól, mint a te hajadban a tűlevél. *Duzzogva fordul el. Már majdnem úgy kezdik húzni egymás agyát, mint két barát, de sajnos a talált gyilkos növény, és az azzal kapcsolatban felmerülő kérdések nem engedik, hogy a jókedv eluralkodjon a pároson.
Nori mesél, őszintén, úgy, ahogy nagyon keveseknek. Nem azért, mert szégyelli a múltját, vagy nem akar róla beszélni, hanem mert általában nem kérdezik. Senkit nem szokott érdekelni, hogy min ment keresztül, általában csak azt látják, hogy most milyen. Pedig mindennek oka van. Sok mindenre nagyon régi, akár évtizedekre visszanyúló történések következményei szolgálnak magyarázatképp, de a legtöbben csak az alapján ítélkeznek, hogy most egy szörnyet látnak maguk előtt, abba kevesen gondolnak bele, hogy vajon miért vált azzá. Hát ezért. Ril nem kezdi el sajnálni, de el sem ítéli miatta. Neki egyelőre ennyi most pont elég.*
- Igen, és úgy döntöttem, hogy látni sem akarom többet. *Fél a növénytől, mert nem tudja, hogy mit tenne vele, ha a kezei közé kerülne. Lehet, hogy semmit, de az is előfordulhat, hogy az első adandó alkalommal újra gyilkossá válna. Nem akar ölni, mert akkor menekülni kell. Nem akar üldözötté sem válni, csak egy otthont szeretne végre, olyanja még nem volt soha.
Mikor Ril újra megszólal, egyetértően bólint, és ahogy a lónak is járható terepre tévednek, felül rá. Megvárja, hogy az elf is felüljön mögé, aztán elindul. Mikor sikerül kikecmeregniük az útra, már erősen sötétedik, de a Kikötő fényei látszanak a távolban.*
- Kicsit gyorsabbra vesszük a tempót *mondja, és a gyeplőn egyet csattintva vágtára ösztönzi Árnyékot.* A lehető legjobbat akarom magunknak ma estére. Tudom is, hogy hová kell mennünk. *Mondja hangosan, már vágta közben. Nem tervez már megállni, a dokkokig semmiképp.*
*Először csak összehúzza a szemöldökét, tekintetével pedig követi a dobócsillag útját a levegőbe, majd vissza Ril kezébe. Komolyan is venné a fenyegetést, de ahogy észreveszi a nem odaillő mosolyt, ő is megenyhül.*
- Nem állna olyan jól, mint a te hajadban a tűlevél. *Duzzogva fordul el. Már majdnem úgy kezdik húzni egymás agyát, mint két barát, de sajnos a talált gyilkos növény, és az azzal kapcsolatban felmerülő kérdések nem engedik, hogy a jókedv eluralkodjon a pároson.
Nori mesél, őszintén, úgy, ahogy nagyon keveseknek. Nem azért, mert szégyelli a múltját, vagy nem akar róla beszélni, hanem mert általában nem kérdezik. Senkit nem szokott érdekelni, hogy min ment keresztül, általában csak azt látják, hogy most milyen. Pedig mindennek oka van. Sok mindenre nagyon régi, akár évtizedekre visszanyúló történések következményei szolgálnak magyarázatképp, de a legtöbben csak az alapján ítélkeznek, hogy most egy szörnyet látnak maguk előtt, abba kevesen gondolnak bele, hogy vajon miért vált azzá. Hát ezért. Ril nem kezdi el sajnálni, de el sem ítéli miatta. Neki egyelőre ennyi most pont elég.*
- Igen, és úgy döntöttem, hogy látni sem akarom többet. *Fél a növénytől, mert nem tudja, hogy mit tenne vele, ha a kezei közé kerülne. Lehet, hogy semmit, de az is előfordulhat, hogy az első adandó alkalommal újra gyilkossá válna. Nem akar ölni, mert akkor menekülni kell. Nem akar üldözötté sem válni, csak egy otthont szeretne végre, olyanja még nem volt soha.
Mikor Ril újra megszólal, egyetértően bólint, és ahogy a lónak is járható terepre tévednek, felül rá. Megvárja, hogy az elf is felüljön mögé, aztán elindul. Mikor sikerül kikecmeregniük az útra, már erősen sötétedik, de a Kikötő fényei látszanak a távolban.*
- Kicsit gyorsabbra vesszük a tempót *mondja, és a gyeplőn egyet csattintva vágtára ösztönzi Árnyékot.* A lehető legjobbat akarom magunknak ma estére. Tudom is, hogy hová kell mennünk. *Mondja hangosan, már vágta közben. Nem tervez már megállni, a dokkokig semmiképp.*
3711. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-11 14:52:22
Üzenet elküldve: 2024-11-11 14:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Törődhetne azzal, hogy esetleg megijeszti a másikat, de a szemei előtt csak a kedvenc növénye lebeg, nem pedig a lány igen furcsa lelkivilága. Nesztelenek a léptei, de amikor elég közel ért hozzá, akár meg is hallhatta volna őket, de amaz megint csak bele van mélyedve valamibe, ami sosem tesz neki jót. A gondolatok mellőzése nehéz feladat, bár igen hasznos tud lenni alkalomadtán.
Leina mellett suhan el, mint aki valóban jól végezte dolgát, majd leguggolva szedi össze a pengéjét és a Xado-t. A válla mögül néz rá még a kérdése előtt, ahogy a másik rosszallóan teszi a megjegyzését.*
- Ne fenyegess, ha nem akarsz a homlokodba egy ilyet.
*Dobja fel a csillagot és kapja el, ügyelve, hogy ne vágja meg vele a saját kezét. A tekintetére engedi azt a ritkán látott mosolyt, ami üzeni a másiknak, hogy nem gondolta komolyan. Bármikor megtenné persze, ha valós fenyegetésnek vette volna az átok szót, aminek már az említésére is összeszorul egyébként a torka. Nem a lánytól fél, a múlt köszön így vissza.
Újra közel kerül a másikhoz, aki mesébe kezd. Ha egy szóról visszaköszön a múlt, akkor a röpke történetről szinte ráordít. Nagy levegőt vesz. Eddig nem értette túlzottan az ében lányt, de így árnyaltabb a kép. Máshogy kezelik, hiába találkoznak össze a sorsok.*
- De már te döntöd el, hogy használod-e.
*Rántja meg a vállát hanyagul, pedig sokatmondó ez a mondat. Vannak döntések. Nehezek, de meg lehet őket hozni. Kéretlen tanácsokat sosem osztogatott, de egy elejtett mondatnyit megér a másik.
Ő is befejezettnek tekinti a keresést, azon a véleményen is osztozik, hogy menjenek.
Hosszasan sétálnak, mikor már érzékeli a szürkületet. Ekkor szólal csak meg újra.*
- Gyorsabb lenne...
*Bök állával a ló irányába. Már ő is maga mögött hagyná az erdőt, épp elég volt. Az ő része pedig még csak most fog kezdődni. *
*Törődhetne azzal, hogy esetleg megijeszti a másikat, de a szemei előtt csak a kedvenc növénye lebeg, nem pedig a lány igen furcsa lelkivilága. Nesztelenek a léptei, de amikor elég közel ért hozzá, akár meg is hallhatta volna őket, de amaz megint csak bele van mélyedve valamibe, ami sosem tesz neki jót. A gondolatok mellőzése nehéz feladat, bár igen hasznos tud lenni alkalomadtán.
Leina mellett suhan el, mint aki valóban jól végezte dolgát, majd leguggolva szedi össze a pengéjét és a Xado-t. A válla mögül néz rá még a kérdése előtt, ahogy a másik rosszallóan teszi a megjegyzését.*
- Ne fenyegess, ha nem akarsz a homlokodba egy ilyet.
*Dobja fel a csillagot és kapja el, ügyelve, hogy ne vágja meg vele a saját kezét. A tekintetére engedi azt a ritkán látott mosolyt, ami üzeni a másiknak, hogy nem gondolta komolyan. Bármikor megtenné persze, ha valós fenyegetésnek vette volna az átok szót, aminek már az említésére is összeszorul egyébként a torka. Nem a lánytól fél, a múlt köszön így vissza.
Újra közel kerül a másikhoz, aki mesébe kezd. Ha egy szóról visszaköszön a múlt, akkor a röpke történetről szinte ráordít. Nagy levegőt vesz. Eddig nem értette túlzottan az ében lányt, de így árnyaltabb a kép. Máshogy kezelik, hiába találkoznak össze a sorsok.*
- De már te döntöd el, hogy használod-e.
*Rántja meg a vállát hanyagul, pedig sokatmondó ez a mondat. Vannak döntések. Nehezek, de meg lehet őket hozni. Kéretlen tanácsokat sosem osztogatott, de egy elejtett mondatnyit megér a másik.
Ő is befejezettnek tekinti a keresést, azon a véleményen is osztozik, hogy menjenek.
Hosszasan sétálnak, mikor már érzékeli a szürkületet. Ekkor szólal csak meg újra.*
- Gyorsabb lenne...
*Bök állával a ló irányába. Már ő is maga mögött hagyná az erdőt, épp elég volt. Az ő része pedig még csak most fog kezdődni. *
3710. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-10 17:14:40
Üzenet elküldve: 2024-11-10 17:14:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikertelen//
*Akár simogathatná is szerencsétlen kis lelkét a dicséret, de jelen pillanatban nem ér el hozzá. Ha választani lehetne, inkább azt szeretné, hogy bár ne látta volna meg a borostyán levelei közt megbúvó Yrtasyn-t. Ril nem lenne rá büszke, de nem is érezne gombócot a torkában. Akkor is büszkék voltak rá, mikor a főzet, melyet a leveleiből készített, elérte a kívánt hatást, és közvetetten ugyan, de az ő keze által került át valaki a másvilágra. Dicsérték, de csak azért, hogy ne kételkedjen abban, hogy amit csinál, az helyes. Fiatal volt még, így, ha a felnőttek örültek, akkor ő is. Csupán idővel, évekkel később, szétcincált lélekkel eszmélt rá, hogy mennyire kihasználták.
Hátat fordít hát a gyilkos növénynek, és ezzel szimbolikusan a múltjának is. Távolodik tőle, Ril-t is ott hagyja, hadd vegye magához, ha kell neki. A lány léptei továbbra is nesztelenek, nem veszi észre, hogy követni kezdi, így a vállai felett elsuhanó dobócsillag is meglepetésként éri. Keze gyorsan mozdul, ahogy rámarkol az egyik tőrére, de nem rántja elő, hanem egy pillanatra megáll, majd féloldalasan visszafordul Ril felé, szemeiben még látszik az őszinte ijedtség és a bizalmatlanság. Először nem tudja mire vélni az orvtámadást. Végig követi Ril-t, ahogy a levágott Xado felé lépked, ekkor tudatosul csak benne, hogy a célpont valószínűleg eredetileg sem ő, hanem a növény volt. Sóhajt egyet. Megszólalna, de a lány megelőzi egy olyan kérdéssel, amire nem szívesen válaszolna. Hogy a holló vájná ki azokat az arany szemeit! Egyszer kérdez, akkor is a legrosszabbat.*
- Ezt ne csináld többet, ha nem akarsz egy átok áldozata lenni! *Nem fenyegetésből, hanem jó tanácsként mondja. Veszélyhelyzetben ösztönösen cselekszik, és nem biztos, hogy legközelebb is parancsolni tud majd magának.*
- Azért, mert jól ismerem azt a növényt. Azzal csináltak belőlem gyilkost már kölyökként, cserébe pedig csak egy nyirkos szobát kaptam, ahová bezártak, és ha ellenkeztem, még meg is kötöztek. Ha öltem, kaptam enni és jól bántak velem, ha nem, akkor napokig éheztettek és aludni sem hagytak.
*Nehéz volt, de csak megszülte a választ. Körbenéz még egyszer, utoljára, de őszintén, már nem is érdekli, hogy van-e még a környéken hasznos növény. El akar menni innen.*
- Nincs már itt semmi más. Menjünk! *Eloldozza Árnyékot, és elkezdi kivezetni az erdőből, de ráülni most nincs kedve.*
//Keresés: sikertelen//
*Akár simogathatná is szerencsétlen kis lelkét a dicséret, de jelen pillanatban nem ér el hozzá. Ha választani lehetne, inkább azt szeretné, hogy bár ne látta volna meg a borostyán levelei közt megbúvó Yrtasyn-t. Ril nem lenne rá büszke, de nem is érezne gombócot a torkában. Akkor is büszkék voltak rá, mikor a főzet, melyet a leveleiből készített, elérte a kívánt hatást, és közvetetten ugyan, de az ő keze által került át valaki a másvilágra. Dicsérték, de csak azért, hogy ne kételkedjen abban, hogy amit csinál, az helyes. Fiatal volt még, így, ha a felnőttek örültek, akkor ő is. Csupán idővel, évekkel később, szétcincált lélekkel eszmélt rá, hogy mennyire kihasználták.
Hátat fordít hát a gyilkos növénynek, és ezzel szimbolikusan a múltjának is. Távolodik tőle, Ril-t is ott hagyja, hadd vegye magához, ha kell neki. A lány léptei továbbra is nesztelenek, nem veszi észre, hogy követni kezdi, így a vállai felett elsuhanó dobócsillag is meglepetésként éri. Keze gyorsan mozdul, ahogy rámarkol az egyik tőrére, de nem rántja elő, hanem egy pillanatra megáll, majd féloldalasan visszafordul Ril felé, szemeiben még látszik az őszinte ijedtség és a bizalmatlanság. Először nem tudja mire vélni az orvtámadást. Végig követi Ril-t, ahogy a levágott Xado felé lépked, ekkor tudatosul csak benne, hogy a célpont valószínűleg eredetileg sem ő, hanem a növény volt. Sóhajt egyet. Megszólalna, de a lány megelőzi egy olyan kérdéssel, amire nem szívesen válaszolna. Hogy a holló vájná ki azokat az arany szemeit! Egyszer kérdez, akkor is a legrosszabbat.*
- Ezt ne csináld többet, ha nem akarsz egy átok áldozata lenni! *Nem fenyegetésből, hanem jó tanácsként mondja. Veszélyhelyzetben ösztönösen cselekszik, és nem biztos, hogy legközelebb is parancsolni tud majd magának.*
- Azért, mert jól ismerem azt a növényt. Azzal csináltak belőlem gyilkost már kölyökként, cserébe pedig csak egy nyirkos szobát kaptam, ahová bezártak, és ha ellenkeztem, még meg is kötöztek. Ha öltem, kaptam enni és jól bántak velem, ha nem, akkor napokig éheztettek és aludni sem hagytak.
*Nehéz volt, de csak megszülte a választ. Körbenéz még egyszer, utoljára, de őszintén, már nem is érdekli, hogy van-e még a környéken hasznos növény. El akar menni innen.*
- Nincs már itt semmi más. Menjünk! *Eloldozza Árnyékot, és elkezdi kivezetni az erdőből, de ráülni most nincs kedve.*
3709. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-10 13:17:57
Üzenet elküldve: 2024-11-10 13:17:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikeres//
*Kihasználhatná ezen tudását is a másiknak, de jelenleg nincs kedve beszélgetni. Fáradt kissé és dolguk van. Felesleges kérdéseket nem tenne fel tovább, csak az motoz benne, hogy hol is töltsék el az éjszakát. Ráér még. Azt tudja, hogy hol nem akarja.
Sokkal fontosabbnak tartja, hogy a kis tisztást, amit megtalálnak felfedezhesse. Hamar sikerrel jár, azt nem is figyeli, hogy Leina éppen mit kutat, hiszen át szeretne fésülni mindent, az ő, annál sokkal értőbb szemeivel. A lila virágot magáénak tudja, a csendes bolyongásból pedig kiszakítja a másik hangja. Még mindig furcsa, hogy ezen a néven szólítják, a tekintet lassabban is fordul felé, mint szokott. Tesz néhány lépést közelebb, majd megérti, hogy miről van szó. A mosolya most van olyan elégedett, hogy szinte lezártnak tekinthetik a kalandjukat. Ennyi zsákmánnyal kibírja a telet és ha gondja adódik, azt is el tudja intézni, az ő maga módján.*
- Jó a szemed.
*Nem dicsérne túlzón, de ennyit megérdemel a másik. Sokat segített, ugyan nem eleget ahhoz, hogy elfelejtse neki, hogy amennyi haszna van, annyi kárt is képes lenne tenni. Hamar vágja ki a borostyánlevelek közül a Halálos Yrtasyn-t, már alig akad hely nála.
Az ében lány már halad is tovább. Valami baja van ezzel a növénnyel, akkor lett zavarodott, amikor az után ment, bár akkor nem igazán értette, de a képet így könnyebb összeraknia... ha rákérdezne, akkor közelebb kerülhetne ahhoz a valósághoz, amiben amaz létezik. Tesz is néhány lépést felé nesztelenül. Ritkán égeti vágy, hogy kiszedjen valakiből dolgokat, de újabb éjjel vele, s a kikötői ismeretei adnak némi motivációt arra, hogy akár közelebb is tartsa magához. Furcsa gondolat, de bármennyire is szeret egyedül helytállni, nem rontja a saját esélyeit.
Ha nem figyel eléggé a fekete hajú, akkor akár meg is ijesztheti a következő mozdulatával. Sokkal előkelőbb helyen látja meg a fenyőágak közé búvó Xado-t, amit egy hanyagnak tűnő, mégis igen megfontolt dobással szabadít meg a jelen helyéről. A csillag Leina válla mögül indul. Ehhez nem kell mászni, túl jó helyen van, ha pedig valamihez ért, az a dobófegyverek használata. Miközben a pengéjéért és a növényért indul szólal csak meg.*
- Leina... elmondod miért félsz azoktól a levelektől?
//Keresés: sikeres//
*Kihasználhatná ezen tudását is a másiknak, de jelenleg nincs kedve beszélgetni. Fáradt kissé és dolguk van. Felesleges kérdéseket nem tenne fel tovább, csak az motoz benne, hogy hol is töltsék el az éjszakát. Ráér még. Azt tudja, hogy hol nem akarja.
Sokkal fontosabbnak tartja, hogy a kis tisztást, amit megtalálnak felfedezhesse. Hamar sikerrel jár, azt nem is figyeli, hogy Leina éppen mit kutat, hiszen át szeretne fésülni mindent, az ő, annál sokkal értőbb szemeivel. A lila virágot magáénak tudja, a csendes bolyongásból pedig kiszakítja a másik hangja. Még mindig furcsa, hogy ezen a néven szólítják, a tekintet lassabban is fordul felé, mint szokott. Tesz néhány lépést közelebb, majd megérti, hogy miről van szó. A mosolya most van olyan elégedett, hogy szinte lezártnak tekinthetik a kalandjukat. Ennyi zsákmánnyal kibírja a telet és ha gondja adódik, azt is el tudja intézni, az ő maga módján.*
- Jó a szemed.
*Nem dicsérne túlzón, de ennyit megérdemel a másik. Sokat segített, ugyan nem eleget ahhoz, hogy elfelejtse neki, hogy amennyi haszna van, annyi kárt is képes lenne tenni. Hamar vágja ki a borostyánlevelek közül a Halálos Yrtasyn-t, már alig akad hely nála.
Az ében lány már halad is tovább. Valami baja van ezzel a növénnyel, akkor lett zavarodott, amikor az után ment, bár akkor nem igazán értette, de a képet így könnyebb összeraknia... ha rákérdezne, akkor közelebb kerülhetne ahhoz a valósághoz, amiben amaz létezik. Tesz is néhány lépést felé nesztelenül. Ritkán égeti vágy, hogy kiszedjen valakiből dolgokat, de újabb éjjel vele, s a kikötői ismeretei adnak némi motivációt arra, hogy akár közelebb is tartsa magához. Furcsa gondolat, de bármennyire is szeret egyedül helytállni, nem rontja a saját esélyeit.
Ha nem figyel eléggé a fekete hajú, akkor akár meg is ijesztheti a következő mozdulatával. Sokkal előkelőbb helyen látja meg a fenyőágak közé búvó Xado-t, amit egy hanyagnak tűnő, mégis igen megfontolt dobással szabadít meg a jelen helyéről. A csillag Leina válla mögül indul. Ehhez nem kell mászni, túl jó helyen van, ha pedig valamihez ért, az a dobófegyverek használata. Miközben a pengéjéért és a növényért indul szólal csak meg.*
- Leina... elmondod miért félsz azoktól a levelektől?
3708. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-10 12:38:32
Üzenet elküldve: 2024-11-10 12:38:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikeres//
*A viszonylagos csöndet Ril rövid kérdése töri meg, melyre Nori először csak egy hitetlenkedő szemöldökrántással reagál, amit a mögötte ülő nem láthat, de ott van. Nem érti, hogy lehet tőle ilyet kérdezni, de aztán hamar rájön, hogy ugyan mégis honnan tudhatná a másik, hogy neki mi köze van a Kikötőhöz?*
- Ismerem minden zugát. Két évtized elegendő volt hozzá, hogy kiismerjem magam. *Nem válaszol hosszan, Ril nem szereti. Ha kíváncsi még valamire, akkor majd kérdez. Kezd már rájönni, hogy ők ketten akkor tudnak igazán hatékonyan együtt dolgozni, ha így áll hozzá, és most, hogy elmúlt a zaj, tud is koncentrálni a feladatra és arra, hogy jól működjenek a dolgok.
Egyébként ő sem siet annyira sehová, csak arra vágyik, hogy az éjszakát már fedél alatt tölthesse. Ha sötétedés után találnak szállást, azt nem bánja. Lehetőségük van bőven. Nem egyszer aludt már a Világítótoronyban, és ott vannak a csatornák is, de van pénze fogadóra is, úgyhogy ma inkább rendes szállást szeretne. Talán megint ki kéne kényszerítenie abból a fél-elfből egy ingyen szobát, ami valójában nem is volt ingyen. Ma nincs kedve férfiak igényeit kielégíteni, ahhoz túl fáradt. Arra vágyik, hogy őt szolgálják ki. Van is egy hely, a Sellőház, ahová szívesen menne. Ugyan nem könnyű bejutni, de annak ellenére, hogy napokig felkelni sem tudott, mikor ott járt, élvezte a vendégszeretetet.*
- Jó *egyezik hát bele abba, hogy átnézzék az újabb tisztást. Ő is leszáll a lóról, kiköti az egyik fához, majd elindul egy másik irányba, mint Ril, de csak annyira kóborol el tőle, hogy ne tévesszék egymást vagy a lovat szem elől. Nem lenne jó eltévedni. Tüzetesen nézi át a növényzetet, s szeme épp egy fa kérgén felfutó borostyánon fut végig, mikor hirtelen megpillantja a növényt, mely alattomos módon bújik meg a borostyán levelei között, de annál jóval veszélyesebb. Szíve hevesen kezd dobogni, még oda is nyúl a mellkasához, mert az hirtelen kellemetlenül szúrni kezd, de nem engedi, hogy újra eluralkodjanak rajta a múlt emlékeiből táplálkozó sötét árnyak.*
- Ril! Gyere ide! *kiált neki, és ha az elf odajön hozzá megnézni, hogy mit sápítozik, akkor csak a fa irányába biccent, ahol a Halálos Yrtasyn ártalmatlan növényzetnek tetteti magát.*
- Ott, az. Szedd le, ha kell neked! *El is fordul a fától, és inkább elindul mást keresni.*
//Keresés: sikeres//
*A viszonylagos csöndet Ril rövid kérdése töri meg, melyre Nori először csak egy hitetlenkedő szemöldökrántással reagál, amit a mögötte ülő nem láthat, de ott van. Nem érti, hogy lehet tőle ilyet kérdezni, de aztán hamar rájön, hogy ugyan mégis honnan tudhatná a másik, hogy neki mi köze van a Kikötőhöz?*
- Ismerem minden zugát. Két évtized elegendő volt hozzá, hogy kiismerjem magam. *Nem válaszol hosszan, Ril nem szereti. Ha kíváncsi még valamire, akkor majd kérdez. Kezd már rájönni, hogy ők ketten akkor tudnak igazán hatékonyan együtt dolgozni, ha így áll hozzá, és most, hogy elmúlt a zaj, tud is koncentrálni a feladatra és arra, hogy jól működjenek a dolgok.
Egyébként ő sem siet annyira sehová, csak arra vágyik, hogy az éjszakát már fedél alatt tölthesse. Ha sötétedés után találnak szállást, azt nem bánja. Lehetőségük van bőven. Nem egyszer aludt már a Világítótoronyban, és ott vannak a csatornák is, de van pénze fogadóra is, úgyhogy ma inkább rendes szállást szeretne. Talán megint ki kéne kényszerítenie abból a fél-elfből egy ingyen szobát, ami valójában nem is volt ingyen. Ma nincs kedve férfiak igényeit kielégíteni, ahhoz túl fáradt. Arra vágyik, hogy őt szolgálják ki. Van is egy hely, a Sellőház, ahová szívesen menne. Ugyan nem könnyű bejutni, de annak ellenére, hogy napokig felkelni sem tudott, mikor ott járt, élvezte a vendégszeretetet.*
- Jó *egyezik hát bele abba, hogy átnézzék az újabb tisztást. Ő is leszáll a lóról, kiköti az egyik fához, majd elindul egy másik irányba, mint Ril, de csak annyira kóborol el tőle, hogy ne tévesszék egymást vagy a lovat szem elől. Nem lenne jó eltévedni. Tüzetesen nézi át a növényzetet, s szeme épp egy fa kérgén felfutó borostyánon fut végig, mikor hirtelen megpillantja a növényt, mely alattomos módon bújik meg a borostyán levelei között, de annál jóval veszélyesebb. Szíve hevesen kezd dobogni, még oda is nyúl a mellkasához, mert az hirtelen kellemetlenül szúrni kezd, de nem engedi, hogy újra eluralkodjanak rajta a múlt emlékeiből táplálkozó sötét árnyak.*
- Ril! Gyere ide! *kiált neki, és ha az elf odajön hozzá megnézni, hogy mit sápítozik, akkor csak a fa irányába biccent, ahol a Halálos Yrtasyn ártalmatlan növényzetnek tetteti magát.*
- Ott, az. Szedd le, ha kell neked! *El is fordul a fától, és inkább elindul mást keresni.*
3707. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-09 13:48:31
Üzenet elküldve: 2024-11-09 13:48:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikeres//
*Jobb a viszonylagos csönd. Lóháton nem az igazi, de azért tudja a szemeivel pásztázni a környezetét, bár már nem sok esélyt lát arra, hogy ettől több kincsre lel. Pedig ott a tisztáson még azt érezte, hogy egy aranybányában van. Viszont cseppet sem elégedetlen, s azt is tudja, hogy neki is dolga lesz a lánnyal.
Kikötő. Nem titkolta, hogy merre él, de nem volt kérdés sem. Haza nem viszi. Nem is hiányzik az, amit ezen a ráaggatott néven hív, de még egyedüli biztos pont így is, s nem osztaná meg akárkivel. *
- Mennyire ismered?
*Teszi fel a kérdést. A Hét Varjút kihagyná, ott néha megfordul, s kérdéseket nem akar az ottani félvértől, sem senkitől. Sokkal jobb, ha megmarad annak, akit mindig is mutat.
Egy jó darabon kell még menniük, amikor ismét felsejlik egy tisztás. Már nem úszik úgy a fényárban, mint az előző, de jócskán marad még idejük felfedezni. Nem érdekli, ha majd az út maradékát sötétben kell megtenni. Visszajöhetne egyedül is, de ha most könnyebb plusz két szemmel, akkor nem volna olyan botor még akkor sem, ha kényelmes lenne a maga tempójában a keresés. Ennyi még amúgy is belefér az üzletbe. Örök lenyomatot fog adni, a füvek pedig elfogynak. Mi az a néhány fertályóra még?*
- Ezt még nézzük át.
*Nyúl el a lány válla mellett, ha elkerülné a figyelmét a fák és bokrok között felsejlő kép. Ha megáll, nem kell sok, hogy lepattanjon Árnyákról, s át is gyalogol a számára cseppet sem akadálynak minősülő terepen. A lónak talán azért nem való.
Nem kell sok, hogy újra Elija Csókjára bukkanjon. Több lapul már nála, mint szükséges, de jelez, hogy erre még maradt élet az örökzöldeken túl.*
//Keresés: sikeres//
*Jobb a viszonylagos csönd. Lóháton nem az igazi, de azért tudja a szemeivel pásztázni a környezetét, bár már nem sok esélyt lát arra, hogy ettől több kincsre lel. Pedig ott a tisztáson még azt érezte, hogy egy aranybányában van. Viszont cseppet sem elégedetlen, s azt is tudja, hogy neki is dolga lesz a lánnyal.
Kikötő. Nem titkolta, hogy merre él, de nem volt kérdés sem. Haza nem viszi. Nem is hiányzik az, amit ezen a ráaggatott néven hív, de még egyedüli biztos pont így is, s nem osztaná meg akárkivel. *
- Mennyire ismered?
*Teszi fel a kérdést. A Hét Varjút kihagyná, ott néha megfordul, s kérdéseket nem akar az ottani félvértől, sem senkitől. Sokkal jobb, ha megmarad annak, akit mindig is mutat.
Egy jó darabon kell még menniük, amikor ismét felsejlik egy tisztás. Már nem úszik úgy a fényárban, mint az előző, de jócskán marad még idejük felfedezni. Nem érdekli, ha majd az út maradékát sötétben kell megtenni. Visszajöhetne egyedül is, de ha most könnyebb plusz két szemmel, akkor nem volna olyan botor még akkor sem, ha kényelmes lenne a maga tempójában a keresés. Ennyi még amúgy is belefér az üzletbe. Örök lenyomatot fog adni, a füvek pedig elfogynak. Mi az a néhány fertályóra még?*
- Ezt még nézzük át.
*Nyúl el a lány válla mellett, ha elkerülné a figyelmét a fák és bokrok között felsejlő kép. Ha megáll, nem kell sok, hogy lepattanjon Árnyákról, s át is gyalogol a számára cseppet sem akadálynak minősülő terepen. A lónak talán azért nem való.
Nem kell sok, hogy újra Elija Csókjára bukkanjon. Több lapul már nála, mint szükséges, de jelez, hogy erre még maradt élet az örökzöldeken túl.*
3706. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-07 09:47:21
Üzenet elküldve: 2024-11-07 09:47:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Nem is meglepő. Az orkoknak nagy hasznát veszik a városban. Csoda, hogy hagytak egyet meglógni. A város meg tele sátánistákkal. Szóval azon végképp semmi meglepetés. *
- Érdekes baráti köröd van! De én nem szólok bele!
* Semmi köze hozzá, hogy Agin milyen emberekkel, vagy épp orkokkal köt barátságokat. Sőt, néha jobb is, ha minden körben vannak barátaid. Képes kihúzni a csávából! Legnagyobb erőbedobása ellenére sem képes előrukkolni még csak egy cseppnyi alkohollal sem. Kár, vagy nem, ezt döntse el mindenki magának. Agin okos. A félvér egyetlen visszakérdezéséből összekötötte a szálakat. Vág az esze, mint a legkiválóbb mesterfegyverek. Ettvallder elmosolyodik, ezzel jelezve, hogy fején találta a szöget. Beleszürcsöl a teájába, mielőtt folytatná. *
- Pontosan! Több mint gondolnád. Sárváros lerohanása előtt volt egy kis összegyűlés a kaszárnyában. Ott valami parancsnok tartott nekünk egy jó órás tájékoztatót, hogy nekünk mi a dolgunk. A nekünk alatt értsd zsoldosok. Míg a városőrök feleltek a város felszámolásáról, nekünk el kellett vágnunk néhány nem túl kellemes szálat. Az én célpontom egy mélységi volt, már nem emlékszem a nevére. De ő lehetett a helyi patkány vezér. Egy elég lepukkant kocsmában kellett megverekednünk velük. Még egyelő küzdelem is lehetett volna köztünk és az ő testőrei között, de sajnos a kocsmában lévők többje ellenünk fordult, mikor pénz került az asztalra. Végül sikeresen a fejét vettük, ám szerintem többet is kihúzhattunk a helyzetből, csak volt velünk valami városi picsa, aki vérbosszút követelt és nem tudtuk lebeszélni róla!
//Vadászat//
* Nem is meglepő. Az orkoknak nagy hasznát veszik a városban. Csoda, hogy hagytak egyet meglógni. A város meg tele sátánistákkal. Szóval azon végképp semmi meglepetés. *
- Érdekes baráti köröd van! De én nem szólok bele!
* Semmi köze hozzá, hogy Agin milyen emberekkel, vagy épp orkokkal köt barátságokat. Sőt, néha jobb is, ha minden körben vannak barátaid. Képes kihúzni a csávából! Legnagyobb erőbedobása ellenére sem képes előrukkolni még csak egy cseppnyi alkohollal sem. Kár, vagy nem, ezt döntse el mindenki magának. Agin okos. A félvér egyetlen visszakérdezéséből összekötötte a szálakat. Vág az esze, mint a legkiválóbb mesterfegyverek. Ettvallder elmosolyodik, ezzel jelezve, hogy fején találta a szöget. Beleszürcsöl a teájába, mielőtt folytatná. *
- Pontosan! Több mint gondolnád. Sárváros lerohanása előtt volt egy kis összegyűlés a kaszárnyában. Ott valami parancsnok tartott nekünk egy jó órás tájékoztatót, hogy nekünk mi a dolgunk. A nekünk alatt értsd zsoldosok. Míg a városőrök feleltek a város felszámolásáról, nekünk el kellett vágnunk néhány nem túl kellemes szálat. Az én célpontom egy mélységi volt, már nem emlékszem a nevére. De ő lehetett a helyi patkány vezér. Egy elég lepukkant kocsmában kellett megverekednünk velük. Még egyelő küzdelem is lehetett volna köztünk és az ő testőrei között, de sajnos a kocsmában lévők többje ellenünk fordult, mikor pénz került az asztalra. Végül sikeresen a fejét vettük, ám szerintem többet is kihúzhattunk a helyzetből, csak volt velünk valami városi picsa, aki vérbosszút követelt és nem tudtuk lebeszélni róla!
3705. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-07 09:12:31
Üzenet elküldve: 2024-11-07 09:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikertelen//
*Ő is csak addig tervezett a ló hátán maradni, míg maguk mögött hagyják ezt a területet, ugyanis nem igazán kecsegtet már semmi jóval. Hosszú ideje barangolnak így is, de sehol semmi. Ő nem annyira okos, hogy meg tudja állapítani, mindez a közelgő hideg időszak előszele, cserébe morgolódik is magában, amiért nem teszik az erdő szellemei egy aranyládában eléjük a természet minden kincsét.
Lelassítja a lovat, hogy Ril le tudjon szállni, de ő maga ezúttal nem követi a példáját. Talán el is fáradt már. Ennyi odafigyelés, koncentráció egy napra sok neki, nem csoda, hogy a tisztáson majdnem eluralkodott rajta a zaj. Mindezek tudatában megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor társa azt mondja, nem akar már a barlangokhoz érni. Neki például fogalma sincs, hogy milyen messze lehetnek még a hegyek. Itt az erdő közepén már elveszítette a képességét, hogy meg tudja állapítania a távolságokat vagy az eltelt időt.*
- Egyetértek. Veszélyes volna. Még nekünk is. *Megköszönhetné, hogy Ril nem próbál beletaposni az egyébként is túl sokat bántott lelkébe, de így, hogy a valódi, ki nem fejtett gondolatait nem ismeri, csak tudatlanul lehet neki hálás.*
- Menjünk. Figyelek. *Valóban figyel, de hiába. Növények, gazok mindenhol, amerre a szem ellát, de semmi hasznos. Ha rajta múlna, ő már feladná az egészet, annyira csalódott az elmúlt egy óra sikertelensége miatt, de nem rajta múlik.*
- Ha kiértünk az útra, gyorsítunk a tempón. Sötétedésig talán már nem, de még ma elérhetjük a kikötőt. Ott keressünk valami szállást, mert nem akarok még egy éjszakát a szabadban tölteni. Egy biztonságos szobában szeretném, ha megcsinálnád. *Kérdezték az igényeit, hát ő elmondta. Tetőt akar a feje fölé, mert hiába aludt jól a földön is, és hiába nem történt velük semmi rossz múlt éjszaka, nem érezte magát biztonságban.*
//Keresés: sikertelen//
*Ő is csak addig tervezett a ló hátán maradni, míg maguk mögött hagyják ezt a területet, ugyanis nem igazán kecsegtet már semmi jóval. Hosszú ideje barangolnak így is, de sehol semmi. Ő nem annyira okos, hogy meg tudja állapítani, mindez a közelgő hideg időszak előszele, cserébe morgolódik is magában, amiért nem teszik az erdő szellemei egy aranyládában eléjük a természet minden kincsét.
Lelassítja a lovat, hogy Ril le tudjon szállni, de ő maga ezúttal nem követi a példáját. Talán el is fáradt már. Ennyi odafigyelés, koncentráció egy napra sok neki, nem csoda, hogy a tisztáson majdnem eluralkodott rajta a zaj. Mindezek tudatában megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor társa azt mondja, nem akar már a barlangokhoz érni. Neki például fogalma sincs, hogy milyen messze lehetnek még a hegyek. Itt az erdő közepén már elveszítette a képességét, hogy meg tudja állapítania a távolságokat vagy az eltelt időt.*
- Egyetértek. Veszélyes volna. Még nekünk is. *Megköszönhetné, hogy Ril nem próbál beletaposni az egyébként is túl sokat bántott lelkébe, de így, hogy a valódi, ki nem fejtett gondolatait nem ismeri, csak tudatlanul lehet neki hálás.*
- Menjünk. Figyelek. *Valóban figyel, de hiába. Növények, gazok mindenhol, amerre a szem ellát, de semmi hasznos. Ha rajta múlna, ő már feladná az egészet, annyira csalódott az elmúlt egy óra sikertelensége miatt, de nem rajta múlik.*
- Ha kiértünk az útra, gyorsítunk a tempón. Sötétedésig talán már nem, de még ma elérhetjük a kikötőt. Ott keressünk valami szállást, mert nem akarok még egy éjszakát a szabadban tölteni. Egy biztonságos szobában szeretném, ha megcsinálnád. *Kérdezték az igényeit, hát ő elmondta. Tetőt akar a feje fölé, mert hiába aludt jól a földön is, és hiába nem történt velük semmi rossz múlt éjszaka, nem érezte magát biztonságban.*
3704. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-06 17:43:38
Üzenet elküldve: 2024-11-06 17:43:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
- Pirtianes…
* Ízlelgeti a nevet, hátha fel tud valamit idézni a városról, amit bedobhat a beszélgetésbe. *
- Egyszer beszéltem egy orkkal, aki onnan származott. Ronda egy lény volt. Sa'Terethet szolgálta.
* Rémes a névmemóriája, az ork nevére nem is emlékszik, viszont az isten nevére még igen, pedig róla is akkor hallott először. Talán jobban megmaradt benne, mint azt először gondolta volna. *
- Igen, már egy ideje. Elég jól ismerem.
* Valóban elég jó ideje van már mellette, de igazából még mostanra sem tudta megérteni és kiismerni őt. Soha nem tudja, hogy mire számítson tőle. Ez mondjuk a legtöbb nővel így van, úgyhogy ezen nem is akad fenn.
Sajnálattal konstatálja, hogy nincsen alkohol a házban, és újabbat kortyol a teába. Azzal is beéri.
Ettvallder a Patkányokról kérdezi, amire ránt egyet a vállán. *
- Mittomén'. Láthattad, hogy nekik nyírtuk ki azokat az alakokat. * Kortyol egyet a teából. * Személy szerint én egyiküket sem ismerem. Akkor találkoztam velük először.
* Előre dől a székében, felvonja a szemöldökét. *
- Csak nem azt akarod mondani, hogy ők is benne voltak a sárvárosi leszámolásban?
* Erről semmit nem hallott, úgyhogy mindenképpen új és érdekes információ lenne a számára. *
//Vadászat//
- Pirtianes…
* Ízlelgeti a nevet, hátha fel tud valamit idézni a városról, amit bedobhat a beszélgetésbe. *
- Egyszer beszéltem egy orkkal, aki onnan származott. Ronda egy lény volt. Sa'Terethet szolgálta.
* Rémes a névmemóriája, az ork nevére nem is emlékszik, viszont az isten nevére még igen, pedig róla is akkor hallott először. Talán jobban megmaradt benne, mint azt először gondolta volna. *
- Igen, már egy ideje. Elég jól ismerem.
* Valóban elég jó ideje van már mellette, de igazából még mostanra sem tudta megérteni és kiismerni őt. Soha nem tudja, hogy mire számítson tőle. Ez mondjuk a legtöbb nővel így van, úgyhogy ezen nem is akad fenn.
Sajnálattal konstatálja, hogy nincsen alkohol a házban, és újabbat kortyol a teába. Azzal is beéri.
Ettvallder a Patkányokról kérdezi, amire ránt egyet a vállán. *
- Mittomén'. Láthattad, hogy nekik nyírtuk ki azokat az alakokat. * Kortyol egyet a teából. * Személy szerint én egyiküket sem ismerem. Akkor találkoztam velük először.
* Előre dől a székében, felvonja a szemöldökét. *
- Csak nem azt akarod mondani, hogy ők is benne voltak a sárvárosi leszámolásban?
* Erről semmit nem hallott, úgyhogy mindenképpen új és érdekes információ lenne a számára. *
3703. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-05 15:59:04
Üzenet elküldve: 2024-11-05 15:59:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikertelen//
*Sokkal nagyobb sikerük lenne, ha nem lóháton közlekednének, hanem gyalogosan. De nem bánja, ha megtesznek egy nagyobb távot, a szemei így is folyton figyelnek mindent, ami érdekes lehet. Talán egy újabb tisztás nagyobb reménnyel kecsegtetne. Érkezik a hideg, nem olyan gazdag már az erdő, tudta ezt jól, mégis megannyi növény lapul így is nála. Többnyire elégedett. Csak egy színtelen hümmentésre futja tőle, mikor a lány szóvá teszi, hogy nem találnak semmit. Viszont, hogy egy kicsit távolodhasson a közelségtől, ő is leszáll az állatról és körbenéz, jó pár lépéssel távolabb.
Mikor megállapíthatja, hogy valóban nincs számára hasznos zöld, visszatér a másikhoz, s máris kérdés fogadja. A barlang miatt indult, de nem érzi jó ötletnek, hogy most ezt vele kísérelje meg. Lelhet rájuk ezer veszély, szüksége pedig nincsen valakire, aki hátráltatja. Eddig ugyan segítség volt Leina, de a tisztáson végbemenő zavar és katyvasz nem segít abban, hogy mellette biztosnak érezzen egy ilyen utat. Otthagyhatná... de megígért valamit. Sóhajjal szöknek ki az első szavak.*
- Addig leszáll az éj. Nem volna bölcs.
*Mondhatná, hogy vele nem. De ha valami nem célja, akkor feleslegesen szítani a tüzét annak, aki így sincs jól. Ő nem tudhatja, hogy mi zajlik az ében lányban belül, neki csak a katyvasz hátramaradt érzete jutott.*
- Menjünk ki innen. Hosszú lesz így is. Közben figyelj.
*Adja az utasításokat, amiket valójában nem annak szán, de nincs ingere többet mondani annál, mint ami a lényeg. Talán fárad, hiszen ő nem aludt, csak pihent az éjjel.*
- Hol csináljam meg?
*Kérdi, neki egyértelmű, hogy mire gondol, a lánynak is valószínűleg. Visszasétál a lóhoz a választ várva.*
//Keresés: sikertelen//
*Sokkal nagyobb sikerük lenne, ha nem lóháton közlekednének, hanem gyalogosan. De nem bánja, ha megtesznek egy nagyobb távot, a szemei így is folyton figyelnek mindent, ami érdekes lehet. Talán egy újabb tisztás nagyobb reménnyel kecsegtetne. Érkezik a hideg, nem olyan gazdag már az erdő, tudta ezt jól, mégis megannyi növény lapul így is nála. Többnyire elégedett. Csak egy színtelen hümmentésre futja tőle, mikor a lány szóvá teszi, hogy nem találnak semmit. Viszont, hogy egy kicsit távolodhasson a közelségtől, ő is leszáll az állatról és körbenéz, jó pár lépéssel távolabb.
Mikor megállapíthatja, hogy valóban nincs számára hasznos zöld, visszatér a másikhoz, s máris kérdés fogadja. A barlang miatt indult, de nem érzi jó ötletnek, hogy most ezt vele kísérelje meg. Lelhet rájuk ezer veszély, szüksége pedig nincsen valakire, aki hátráltatja. Eddig ugyan segítség volt Leina, de a tisztáson végbemenő zavar és katyvasz nem segít abban, hogy mellette biztosnak érezzen egy ilyen utat. Otthagyhatná... de megígért valamit. Sóhajjal szöknek ki az első szavak.*
- Addig leszáll az éj. Nem volna bölcs.
*Mondhatná, hogy vele nem. De ha valami nem célja, akkor feleslegesen szítani a tüzét annak, aki így sincs jól. Ő nem tudhatja, hogy mi zajlik az ében lányban belül, neki csak a katyvasz hátramaradt érzete jutott.*
- Menjünk ki innen. Hosszú lesz így is. Közben figyelj.
*Adja az utasításokat, amiket valójában nem annak szán, de nincs ingere többet mondani annál, mint ami a lényeg. Talán fárad, hiszen ő nem aludt, csak pihent az éjjel.*
- Hol csináljam meg?
*Kérdi, neki egyértelmű, hogy mire gondol, a lánynak is valószínűleg. Visszasétál a lóhoz a választ várva.*
3702. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-04 18:25:04
Üzenet elküldve: 2024-11-04 18:25:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikertelen//
*Nori nemhogy a lehetetlen helyzetek megoldását, és az abból kikerekedő történetek végét nem tudja, hanem sokszor a jelenét sem tudja hová tenni. Ezen kell valahogy változtatnia, javítania, melyhez az első, helyes lépésnek már nem az elnyomást, hanem az elfogadást érzi.
Az a rövid időnyi csend a fűben ülve kifejezetten jót tett neki. Ahogy az után pillant fel Ril-re, szemeiben már nem látszik a korábbi zavar, csak némi fáradtság, amit az elmúlt percek okoztak. Menniük kell tovább, egyetért. Nem kell noszogatni, felül a lóra, megvárja a társát, majd Árnyékot vezetve még beljebb indulnak az erdőbe.
Út közben szokatlan csend öleli őket körül. Nem az a fura, hogy Ril hangját nem hallani, hanem az, hogy most már Nori-ét sem. Ha beszél, abból csak a baj van, szóval jobb, ha nem teszi, inkább a feladatára koncentrál, bár most az sem kecsegtet túl nagy sikerrel.*
- Mindenhol csak haszontalan gaz *jegyzi meg végül, majd megáll, és leugrik a lóról, hogy benézzen a sűrű növényzet alá is, hátha ott bújtak meg a kincsek, de nem. Csak hülye páfrány, lapulevél meg néhány nagyobb bogár kacsint vissza rá.*
- Amúgy még mindig a barlang a cél? *Mert ha nem, akkor szíve szerint nem befelé, hanem kifelé haladna az erdőből, mert ahhoz semmi kedve nincs, hogy a rengetegben érje őket az éjszaka. Akkor már tölthetnék azt a Kikötőben valahol, hogy másnap újult erővel keressenek tovább növényeket. Nincs már innen messze. Egy viszonylag kényelmes szálláson pedig Ril is könnyebben végezhetné el a munkát az üzlet rá eső részével kapcsolatban, de nem adja elő az ötletét. Döntsön most is a lány, ahogy eddig mindig, mióta együtt vannak.*
//Keresés: sikertelen//
*Nori nemhogy a lehetetlen helyzetek megoldását, és az abból kikerekedő történetek végét nem tudja, hanem sokszor a jelenét sem tudja hová tenni. Ezen kell valahogy változtatnia, javítania, melyhez az első, helyes lépésnek már nem az elnyomást, hanem az elfogadást érzi.
Az a rövid időnyi csend a fűben ülve kifejezetten jót tett neki. Ahogy az után pillant fel Ril-re, szemeiben már nem látszik a korábbi zavar, csak némi fáradtság, amit az elmúlt percek okoztak. Menniük kell tovább, egyetért. Nem kell noszogatni, felül a lóra, megvárja a társát, majd Árnyékot vezetve még beljebb indulnak az erdőbe.
Út közben szokatlan csend öleli őket körül. Nem az a fura, hogy Ril hangját nem hallani, hanem az, hogy most már Nori-ét sem. Ha beszél, abból csak a baj van, szóval jobb, ha nem teszi, inkább a feladatára koncentrál, bár most az sem kecsegtet túl nagy sikerrel.*
- Mindenhol csak haszontalan gaz *jegyzi meg végül, majd megáll, és leugrik a lóról, hogy benézzen a sűrű növényzet alá is, hátha ott bújtak meg a kincsek, de nem. Csak hülye páfrány, lapulevél meg néhány nagyobb bogár kacsint vissza rá.*
- Amúgy még mindig a barlang a cél? *Mert ha nem, akkor szíve szerint nem befelé, hanem kifelé haladna az erdőből, mert ahhoz semmi kedve nincs, hogy a rengetegben érje őket az éjszaka. Akkor már tölthetnék azt a Kikötőben valahol, hogy másnap újult erővel keressenek tovább növényeket. Nincs már innen messze. Egy viszonylag kényelmes szálláson pedig Ril is könnyebben végezhetné el a munkát az üzlet rá eső részével kapcsolatban, de nem adja elő az ötletét. Döntsön most is a lány, ahogy eddig mindig, mióta együtt vannak.*
3701. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-11-03 13:33:20
Üzenet elküldve: 2024-11-03 13:33:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
//Keresés: sikertelen//
*Sokszor volt már lehetetlen helyzetben, de minden egyes történetnek tudta a végét. Munkát kapott és el kellett végeznie, bármi áron, mert abból élt, ahhoz értett, azt hagyták rá. Hogy ő ennyi. Eszköz, aki jól él abból, amit csinál, még ha ki sem tudta élvezni a javakat. Az üres időkben csak festett, vászonra, bőrre. Túl sok aljasságra kérték ahhoz, hogy valakihez kapcsolódjon, s nem is adott volna másra ilyen terhet. Növényeket gyűjtött, hogy majd azokkal befoltozza a sebeit, vagy legyen mivel végrehajtani a feladatát. Sekélyes, kietlen, üres. Mégis könnyebb volt, csak kevésbé élettel teli. Nem zúgott a feje egy piaci forgatag után, az övéhez hasonló kiolvashatatlanságban keresve valamit, és végképp nem egy bolonddal gyűjtögetett, akit ott sem hagyhat, mert ígéretet tett neki. Valahogy mégsem vágyik vissza minden percben.
Nem érdekli, hogy magába mélyedve keresi a csendet a lány, de jobb a tudat, hogy nem érte utol teljesen a zavar. Így is kezdi rázni a hideg a tudattól, hogy olyannal tölti a napját, aki minden bizonnyal kiszámíthatatlan. Nem foglal el nagy teret a gondolataiban, de a készenlét ébred, jobban, mint eddig.
Nem kellett sokáig győzködni, hogy induljanak, de nem is volt tervben. Indulni kell, túl sok idő telt el a tisztáson, nem akarja az éjjelt ismét Leiná-val tölteni, pedig az esély megvan rá. Talán lassan fel kell függeszteni az egészet, akkor maradna idő az ígéret rá eső részére. Nehéz az égen nyomon követni a nap állását, hogy újra lóháton a sűrűbe vetik magukat. Szemei jó darabon nem lelnek kincsre. Megszólalni viszont nincs kedve.*
//Keresés: sikertelen//
*Sokszor volt már lehetetlen helyzetben, de minden egyes történetnek tudta a végét. Munkát kapott és el kellett végeznie, bármi áron, mert abból élt, ahhoz értett, azt hagyták rá. Hogy ő ennyi. Eszköz, aki jól él abból, amit csinál, még ha ki sem tudta élvezni a javakat. Az üres időkben csak festett, vászonra, bőrre. Túl sok aljasságra kérték ahhoz, hogy valakihez kapcsolódjon, s nem is adott volna másra ilyen terhet. Növényeket gyűjtött, hogy majd azokkal befoltozza a sebeit, vagy legyen mivel végrehajtani a feladatát. Sekélyes, kietlen, üres. Mégis könnyebb volt, csak kevésbé élettel teli. Nem zúgott a feje egy piaci forgatag után, az övéhez hasonló kiolvashatatlanságban keresve valamit, és végképp nem egy bolonddal gyűjtögetett, akit ott sem hagyhat, mert ígéretet tett neki. Valahogy mégsem vágyik vissza minden percben.
Nem érdekli, hogy magába mélyedve keresi a csendet a lány, de jobb a tudat, hogy nem érte utol teljesen a zavar. Így is kezdi rázni a hideg a tudattól, hogy olyannal tölti a napját, aki minden bizonnyal kiszámíthatatlan. Nem foglal el nagy teret a gondolataiban, de a készenlét ébred, jobban, mint eddig.
Nem kellett sokáig győzködni, hogy induljanak, de nem is volt tervben. Indulni kell, túl sok idő telt el a tisztáson, nem akarja az éjjelt ismét Leiná-val tölteni, pedig az esély megvan rá. Talán lassan fel kell függeszteni az egészet, akkor maradna idő az ígéret rá eső részére. Nehéz az égen nyomon követni a nap állását, hogy újra lóháton a sűrűbe vetik magukat. Szemei jó darabon nem lelnek kincsre. Megszólalni viszont nincs kedve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720