Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3131. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-26 19:57:11
 ÚJ
>Zsonorha Beestingerm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// A szállítmány védelmében //

*Szépen lassan a szekér és minden vele tartozója visszaáll a régi kerékvágásba. Mintha semmi nyoma nem lenne ennek a kis kitérőnek, annyi bökkenővel az oldalán, hogy még el sem sikerült indulni, de már van egy eszméletlen utas hátul, egy kétségbeesett, némileg fontoskodó öreg gnóm és a szállítmány, aminek nagy eséllyel már a kikötőben kéne lennie. Bár Zsonorha eddig szívesen lett volna az öreg segítségére, ez az utolsó mondata még nem tudott pontot rakni a félvér fejében.*
~Igen az megeshet. Bizonyára hasonló módon reagálhat az érzelmi zsarolásra is. Vajon öreg korára mindenki megkergül? Ha egyszer itt lesz az ideje majd úgy is megtudom.~ *Szedi össze gondolatait a történtekről. Semmi megvetnivalója nincs abban, ha egyesek máshogy látják a dolgokat, mert szerinte sokkal jobb egy saját akaratú tudatban élni, mint megvetni a másikét. De egy részben az is igaz, hogy nem lehet kellemes belefutni egy rakománnyal teli szekérre vigyázó őrségbe, akik egyik pillanatban segítenek, a másikban meg ott hagynak a bozótban egy elhunyt állattal és egy törött kocsival. Végül is többet tettek a semminél. Mire észbe kap, már minden készen van az induláshoz. Bizonyára mindenkinek egy nagy megkönnyebbülés, hogy már nem sok van hátra az útból. De abban a kis időben is próbál figyelni a környezetére. Hátha esetleg belefutnak még egy ismeretlen tényezőbe.*


3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-25 20:55:15
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

*Rheia válaszát feszülten várja, főleg ahogy közelebb hajol, és úgy látszik, hogy valami fontosat akar mondani. És hát nem is téved igazán a barbár. Széles vigyor ül ki képére, ahogy mély, karcos hangjával felel.*
-Nem a magunkfajtának való az kedvesem...
*Ősi bölcsesség, mondhatni.*
-Nem vágyom puha párnák közt öregen és betegen csatlakozni az őseimhez, és benne is olyan tüzes vér folyhat, mint itt.
*Kezével a saját szívére bök, majd óvatosan Rheia kebleihez emeli kezét, kvázi hogy az ő szívét is megmutathassa. Persze ez egyértelműen nem egy olyan cselekedet, mintha csak jól meg akarná tapogatni őt.*
-Nem hiszem, hogy gondot okozna neked az ilyesmi. Erősebb vagy, mint hinnéd. Érzem.
*Mert tudni valóban nem tudhatja, de érezni? Na az már más kérdés.*
-Tudod a néped egyik tagja, azt hiszem Yagnar volt a neve? Yagnar Rhagodar! Igen. Beléfutottam mikor egy portyáról beszélt, és csatlakoztam hozzá. Bár nem volt túl izgalmas, de egész jó zsákmányt szereztünk. Nem olyan volt, mint amire számítottam, nem kenyerem a lázas öregek álmukban való legyilkolása tudod jól, úgyhogy a javából kimaradtam, de becstelen lett volna, ha nem állom a szavam, úgyhogy ott maradtam vele.
*Nos a többi már történelem, de kár is lenne tovább fejtegetni ezt, anélkül hogy hagyná a másikat reagálni rá. Nem akar állandóan csak magáról mesélni meg a kalandjairól. A furfangos kérdések pedig igencsak ingoványos talaj Rorkir számára, szinte bármelyik férfi tudná, hogy mit kell ilyenkor válaszolni, mi az, amit a szebbik nem füle hallani akar, de ő más.*
-Ha szeretnél akkor maradj.
*Feleli.*
-Nem akarlak úgy marasztalni, hogy nincs is kedved. Ha maradsz, én örülni fogok neki nagyon.
*Teszi hozzá, és reméli, hogy nem túlságosan amatőr az ilyen szituációkban ahhoz, hogy elriassza. *
-Most lebuktam volna?
*Kacag fel zavarodottan, mert valóban más egyéb, fontosabb dolgai akadtak mióta erre a vidékre érkezett, minthogy mindenféle fehérnépet hajkurásszon. Aztán csak bólint, valóban hasznos és roppant kedves lehet az ember szívének egy társ. Amiből ezidáig Rorkirnak sosem jutott igazán.*
-Medve.
*Feleli, és nem tudja nem észre venni, hogy a nő szinte ragyog a dolog elképzelésén.*
-Megtennéd?
*Kérdezi kétkedve, mert bár ugyan ezt nem tudhatja, de a férfi törzsében az a hagyomány, hogy az ilyesmiket mindig az asszony készíti el az embere számára.*
-Hálás lennék, meg az íj dolgáért is. No de előbb együnk, üres hassal nem lehet elindulni!
*Azzal pedig fel is pattan a rönkről és nagyobb darab fatányért hoz elő, kettőt, meg kanalat és kérdés nélkül szed mindkettejüknek. Egy cipót is félbetör, és odanyújtja az egyik darabot, ha esetleg Rheia kérne.*
-Eszel velem igaz?
*Párat pislog a válaszra várva, aztán vagy így vagy úgy, de falatozni kezd a frissen főtt nyúlraguból.*


3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-25 19:55:51
 ÚJ
>Hathúros Strat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//Jobb később mint soha//

*Egy darabig még csak hallgatja a két újdonsült komáját a nemességről viskurálni, de már csak olykor-olykor bólint egyet, vagy rázza meg a fajét ha éppen úgy alakul, érdemben nem tesz hozzá, leginkább csak sodródik az árral. Nem mintha nem tudna, egyszerűen csak nem érdekli. Az üvegben lévő kígyóra kuncogni kezd, s gyorsan hozzá is teszi a magáét.*
-Azt mondják a szeme a legfinomabb, egyes helyeken külön csemege az ilyesmi! Úgy bizony!
*Csak Teysus tudhatja, hogy igazat szól-e, mindenesetre el tudja képzelni, hogy tényleg van ilyen, úgyhogy akár lehet is. Hisz miért ne? Kifelé menet azonban egy ennél sokkal érdekesebb dolog történik, a pásztormágus úgy felhúzza ezen magát, hogy rögtön lángba borulnak az öklei. Ez azért egy óva intő jel Strat számára, hogy nehogy túlságosan ellazuljon és felengedjen, mert ez az őrült talán legközelebb őt akarja megsütni valami furcsa elgondolásból. Ennek ellenére, és ezt megkockáztatva is felel neki, habár a kérdés költőinek hathat.*
-Borzasztó... Vagy azért levágni, megszárítani majd hamuvá égetni, hogy füstöljön a pipánkban! Vagy azért megölni, mert szép az asztalon egy vázában, esetleg finom az íze.
*Szarkasztikus hangjában több él aligha lehetne, és igazából, ha senkit nem is érdekel, ő maga jót mosolyog rajta. Ha nem ivott volna ennyit valószínűleg csak magában mondja ki ezeket a szavakat félve az elporlasztás lehetőségétől. Ha minden jól megy hamarosan mind a hárman egyébként a Sellőház felé tarthatnak eközben, át a kikötői erdőségen vezet a legrövidebb út, így Strat is arra veszi az irányt. Persze a saját hátasát előbb magához véve, de erre könnyen lehet ideje amíg a többiek is elkészülődnek. Ez a vidék egyébként mindig is tetszett számára, olyan békés, főleg most ilyen napszakban, ebben a hűvöskés időben. Hamar ki is tisztul a feje, és így hogy nincsenek összezárva a házfalak között igyekszik kicsit nagyobb távolságot tartani.*
-Olyan nyugodt itt...
*Jegyzi meg a többieknek, már ha vele tartanak.*
-Talán itt kellene vennem egy kis házat, biztos akadnak, akik itt élnek, mindentől elzárva.


3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-25 08:11:59
 ÚJ
>Illidary Manteqrut avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

// A szállítmány védelmében //

* A mélységi gyorsan és határozottan marad továbbra a szekér hátulján, Tekintete az öregre téved szavai után. ~ Eeyr is láthatja, hogy mindent jó szándékból elkövettünk érte, de nem kockáztatjuk a rakományt. ~ Egy kisebb gondolkodás után szájával szavakat formáz, de végül nem mondja ki hangosan. Nem tartja szükségét, a megbízója dönt a dolgokban. Nem az ő felelőssége az ilyen, ő csak azzal foglalkozik amivel szükséges. Ha pedig ezzel magára hagyják az öreget, akkor Eeyr ítélkezzen lelkükön. Csak nem türtőzteti magát Illidary. *
- Jó uram! A szállítmány védelme számunkra az első. Ön cselekedete által veszélyforrás, szavamat adom, hogy az első városőrnek jelezzük, hogy ön itt van. De nem fogja társam kockáztatni a szállítmányt. Azt sem tudjuk, hogy micsoda maga. Mert nem az az öreg gnóm akinek mutatja magát, az biztos. Vigyázzon magára!
* Köszön el tőle, és remélnyei szerint nyugodt további út vár csak rájuk. Nem nagyon örülne ha további fenn forgás lenne. Ha pedig elindulnak figyelme továbbra is töretlenül a tájat fogja fürkészni, hogy feladatát el lássa. *


3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-25 07:10:28
 ÚJ
>Lluthery Mytryell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A szállítmány védelmében//

*Ahogy pedig azt eldöntötték, az öreget leköltöztetik a szekérről Lily pedig felkerül rá. Nem vállalhatnak felesleges kockázatot egy vénember miatt, aki talán a legrosszabb, ami velük valaha történt, de ezt talán már sosem tudják meg. Még némi megjegyzése lesz a kirakott öregnek, amire csak egy kurtát válaszol a lováról még mielőtt elindulna a kocsi.*
-Ha lá… látja és é… érdemes vagy a ke…kegyelmére, bi… bi… bizonyosan megsegít majd. Jó sze…szerencsét! *Int majd a szekéren ülő lándzsásnak is, hogy induljanak, hiszen pont eleget időztek már, mert hát a férfi, aki a kocsiban ül nyilván egy hajóval kíván kifutni a kikötőből, azért cipelteti le az értékeit, kár lenne, ha miattuk csúszna le róla, így ő elesne a kíséreti pénztől.*
-Má… már nincs so… sok há… hátra. Mi… mindjárt ott va… va… vagyunk. *Nyugtatja magát és a többieket is, remélve, hogy még egy ilyen akadályozó tényező nem kerül már az útjukba.*



3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-24 22:31:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A szállítmány védelmében//

*Az öreg gnóm kezd ráébredni, hogy ebben a helyzetben már teljesen tehetetlen, hiszen a kis csapat döntött, s látszólag ez a döntés megmásíthatatlan. Azért töretlenül próbálkozik keservesen szomorú és gyámoltalan ábrázatával, miközben a lándzsás eleget téve Lluthery kérésének felpakolja Lilyt a szekérre. Mivel a keserű arckifejezése nem tűnik hatásosnak, ezért taktikát vált.*
- Eeyr bizonyosan csalódott lenne, ha látná ezt.
*Ingatja fejét lemondóan, miközben a többiek indulásra készülődnek. Láthatóan nem kívánja megakadályozni őket ebben, hiszen ő nem hozhat helyettük döntést.*
- Talán látja is.
*Rántja meg vállait, s ha a szekér lassan elindul a csapat hátrapillantva láthatja az öreget az út közepén állni, és hallhatják egyre halkuló mormolását, illetve azt megszakító köhécselését.*


3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-22 14:39:05
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

- Hááát...
*Rövid töprengést követően közelebb hajol a másikhoz, majd fojtott hangon - mintha egy hét pecsétes titkot készülne elárulni - hozzáteszi.*
- Azt hiszem de. Korábban úgy hittem nyugodt életre vágyom már, de rájöttem, hogy még nem. Még hajt valami előre.
*Csak azt sajnálja, hogy erre nem jött rá korábban, talán Nozarinnal is jobban megértették volna egymást.*
- Szeretnék aktívan segíteni a törzsemnek, hogy dicső utat járjanak be, mint felmenőink. Aktívan alatt úgy értem, hogy mellettük a csatasorban. De még nem biztos, hogy eléggé visszanyertem hozzá az erőmet.
*A különös nevű falura csak ingatja fejét.*
- Még nem ismerem elég jól a vidéket, nem hallottam még róla. Hosszú ideje pedig csak Synmirán tanulok, és tanulok, és tanulok, meg egyszer Learonnal elindultunk felkutatni Wojestet, de nem sokra jutottunk sajnos.
*A kérdésre furfangosan kérdéssel felel.*
- Ha szeretnéd, akkor maradhatok.
*Szeretné Rorkir szájából hallani a marasztalást csupán azért mert jól esne neki.*
- Akkor elég kevés nőt ismerhetsz.
*Vicceli el a komoly témát, s a számtalan bókot, ami nem mellesleg megmelengeti szívét. A jóleső szavak hallatán hálásan megsimogatja a férfi felkarját.*
- Sok terhen segíthet át egy társ, akiben megbízhatsz.
*Teszi hozzá bölcsen, s kissé bizonytalanul fürkészve a férfi arcát, hogy pontosabban miként értette szavait, mielőtt még többet vagy mást látn beléjük.*
- Medve?
*Nem tehet róla, ösztönösen felragyog arca, amikor a hatalmas és veszedelmes állat legyőzéséről van szó. Amikor pedig elképzeli, hogy mindezt Rorkir viszi végbe az még megnyerőbbé teszi számára a harcost.*
- Biztos gyönyörű a bundája. Ha megölsz egyet, akkor készítek neked belőle kabátot, a fejéből meg trófeát.
*A látszólag visszafogott barbár asszony fejében pedig más gondolatok is megfogalmazódnak, hogy mi fog történni, ha Rorkir megölne egy medvét. Kicsit el is szégyelli magát ezen gondolatok miatt, ami miatt kipirosodik arca.*
- Nem nehéz, és nem is vagyok igazán jó benne. Kisebb, fürge állatokat biztos nem tudnék elejteni vele, mint egy nyúl. De ha szeretnéd egy-két alapvető dolgot megmutathatok.


3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-22 14:08:21
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Nehezére esne kimondania itt léte valódi okát Ester társaságában, ezért Rorkir kérdezősködésére tanácstalanul pislog a férfira.*
- Az mindig nehéz.
*Feleli jobb híján, reménykedve, hogy ezzel a téma le is zárul, ám a barbár harcos sikeresen zavarba hozza. Úgy tesz, mintha a kérdés a kutyusoknak szólna, s mivel nem is biztos az ellenkezőjében, ezért ez Karheia számára elégnek bizonyul.*
- Tudod, hogy oda vannak érted.
*Valójában mindenkiért, hiszen kutyakölykök, más forgatókönyv nem is nagyon elképzelhető náluk.
Távozása nem bizonyul olyan egyszerűen, hiszen mind a ketten marasztalják őt. Rorkir annyira nem is lepi meg, nem úgy mint Ester, ellenben a férfi érintése zökkenti ki s ébreszti rá a lángokra. Rögvest szétnyitja tenyerét, és rémülten kap a harcos keze után, hogy megvizsgálja nem a sérült meg miatta.*
- Sajnálom.
*Jelezvén, hogy ez nem csak Rorkirnak szól a másik nőre is pillant, akit érthetően megijesztett viselkedésével. Nem mondhatja, hogy Ester nem ellenszenves kissé számára - pedig tudja jól, hogy a nő ugyan nem tehet semmiről -, ám annak viselkedése miatt akaratlanul is megenyhül felé.*
- Karheia Rhagodar.
*Biccent a nőnek a bemutatkozást követően, majd sután hozzáteszi még.*
- Szép névvel ajándékoztak meg felmenőid.
*Szeretné azt mondani, hogy nem okoz gondot, de nem tudná őszintén megtenni ezt, így inkább a hallgatás mellett dönt. Karheia látszólag némileg nyugodtabb, de ez közel sincs így, legfeljebb a hirtelen támadt haragja csillapodott, rossz érzései viszont nem. Mondhat a másik kettő bármit is, s korábbi tapasztalatai ellenére sem gondolja, hogy Rorkir csak úgy önzetlenül látja vendégül Estert. Az sem számítana, ha tudná, hogy mi az igazság, hiszen az ellenkezőjét a fejébe vette, viszont ezen ok miatt dönt a maradás mellett egy számára ennyire kínos helyzet ellenére is. Nem akarja, hogy Rorkir és Ester kettesben maradjanak. Zavarná őt. Nem kellene, amiatt ahogyan viselkedett a férfival korábban, de ez érzésein nem változtat semmit. Zavarná.*
- A Szellemek velem vannak Rorkir, egy kis hideg ugyan meg sem kottyan nekem.
*Tekintve, hogy varázslatai ebben is segítségére lennének ez a kijelentése igaz, bár ezt Rorkir aligha tudhatja. Mindenesetre Karheia úgy tűnik végleg megtorpan, amin felbátorodva a két kölyök nem rest valami puhát keresni, hiszen ők eléggé átfagytak és elfáradtak a út során. Az egyikük ismételten megpróbálkozik Esternél, hátha az nem csak megsimogatja, de ölébe véve kényelmesen szundikálhatna ott.*
- A Lebegő Toronynál voltam.
*Kanyarodik vissza korábbi témájukhoz, mégpedig itt léte okához.*
- Hosszú az út vissza Thargföldre és ránk esteledett.
*Szavaival talán kicsit úgy érzékeltetheti, hogy az éjszaka híján egyébként be sem nézett volna Rorkirhoz, pedig ez nem igaz. Azért van itt, mert szerette volna látni a férfit.
Az asztalhoz húzódik egy kis teret ékelve közé, és a páros közé, s szabad szék esetén le is ül oda. Lehámozza magáról kabátját, és havas csizmáját, illetve örömmel veszi tudomásul, hogy Rorkir meg vele ellenkezőleg, némileg eltakarja magát.*
- Na és hol leltetek egymásra? Ha messze van az úti célod szívesen kölcsönadom a lovamat majd, és Rorkir mindenképpen kísérjen el, veszélyes lenne neked egyedül.
*Szavai kissé barátságtalanok, pedig lova felajánlásában valóban semmi rossz szándék nincs, nem elzavarni kívánja a másikat, ellenben Esternek lehet így tűnik majd, ahogy az az utalás is - amit viszont Karheia igaznak vél -, hogy a nő nem tudja megvédeni magát.*


3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-22 12:54:23
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Az akció sikeres! Legalábbis Rorkir ösztönös cselekedete, mert tervnek aligha lenne nevezhető, bevált. Már ami Estert illeti. Elcsattan az a bizonyos csók, s bár amennyire eltérnek egymástól mint küllemben, mind szellemben, valahogy mégis most egyek lehetnek egy végtelen pillanatban. A szavaira csak kedvesen bólint, minthogy megengedi neki, hogy úgy tegyen a saját házában, ahogy egyedül is szokott. Rheia megjelenése azonban valóban nem várt fordulat. A szavaira pedig könnyen kivehető Rorkir zavarodottsága. Nem a legélesebb kés a fiókban, de megvan a magához való esze. Azok a bizonyos fogaskerekek pedig dolgoznak is rendesen.*
-Ha nincs baj akkor...
~Vajon miért jöhetett éjnek idején ilyen messzi ilyen farkasordító hidegben?~
-Csak nem a szíved nehéz?
*Tágra nyílt szemekkel vizslatja a nőt, hátha ki tud fürkészni belőle valamit, és egyúttal még inkább megenyhül az arca, már ha ez lehetséges egyáltalán. A kutyusoknak külön örül, nem bánja ha kicsit megkarmolásszák, hisz tudja jól, hogy nem tudják visszahúzni azokat, meg is simogatja mind a kettőt lelkesen.*
-Csak nem hiányoztam?
*Persze ez a gazdájuknak szól. Legutóbb nem feltétlen a legkedvesebben váltak el egymástól, ha jól emlékszik akkor Rheia hibának nevezte azt, ami köztük történt, kételyt hagyva a férfi lelkében kettejük dolgáról.*
-Ugyan.. tudod hogy így alszom.
*Mondja huncut tekintettel, emlékezhet is rá a másik, hogy amikor először találkoztak is ez volt a helyzet. Aztán pedig ahogy beljebb lép a házba olyan dolog történik, amilyen még sosem történt a barbár életében. Hisz ő maga alapvetően nem is feltétlenül érti, hogy mire fel ez a hirtelen zavarodottság mindkét nőben, mert szemével azért ide-oda pillant ahogy a számára furcsa jelenet lezajlik. ~Durogaar segíts meg.~ Szól a fegyverében lakozó ősi szellemhez. Aztán Esterre vándorol a tekintete, ahogy előlép és igazán meglepve a férfi roppant előzékenyen és kedvesen tesz. Na nem mintha ez lepné meg, inkább a bátorsága. Szívmelengető a jelenet a férfinek, aki egy darabig nem is igen tud szólni, csak hagyja kibontakozni a dolgot. Az újonnan érkező reakciója Rorkir vendégére viszont igazán megmosolyogtatja a barbárt. ~Csak nem féltékeny vagy kedvesem?~ És azt, amit Ester végül nem mer, vagy nem akar megcselekedni azt megteszi ő maga. Gondolkodás nélkül nyúl Rheia kezéért, oda amelyik éppen lángol. A fájdalmat egyébként is nagyon jól bírja, és ha megnyaldossák a kezét a lángot arra sem vet különösebben nagy gondot.*
-Maradj! Ugyan kérlek, te sosem zavarsz.
*Igyekszik jelentőségteljes pillantásával elkapni a tekintetét.*
-És te sem okoztál gondot. Senki nem zavar itt senkit no!
*Hangját nem emeli meg, pusztán a tónusa változik némileg parancsolóvá, kijelentővé.*
-Mégis hova mennél ilyen időben? Ne butáskodj Rheia, gyere csak szépen be. elférünk itt mind a hárman.
*Azzal ha sikerül meggyőznie, meggyőzniük a nőt, hogy ne akarjon távozni, akkor pedig becsukná az ajtót, és a derekára csavarna valami apró kis szövetdarabot.*
-A tűz ég, füstölt hús és bor is akad itt. A jó szívem fog a sírba vinni.
*Nevet fel, és reméli hogy sikerül oldania az esetleges feszültséget. Merthogy benne ugyan nincs, sokkal egyszerűbb ember ő annál, és sokkal másabb szokásokkal rendelkező nép szülötte, mint a hegyen innen élők többsége. Talán nem is érti, hogy mennyire szerencsés férfi, és hogy sokan ölnének, hogy a helyében lehessenek. Talán idővel rájön majd. Talán nem túl későn...*


3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-20 00:01:07
 ÚJ
>Esterasray Rhiskely avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Lassacskán az idegen kunyhó már nem is olyan idegen. Mintha nem először járna itt, olyannyira kellemesen érzi magát. A lassan terjengő illatok, a meleg és Rorkir társasága apránként megidézi benne az érzést, hogy ezt nap, mint nap el tudná viselni. De persze badarság ilyen hamar, ennyire ismeretlenül gondolkodnia ezeken, így nem is említi még viccnek gondolva sem. Csupán csak némán, apró mosollyal biccent a lényegében közös megegyezésre, miszerint egyikőjük sem fog ma éjszaka a földön aludni. Pironkodása elárulja, hogy ezt nem is nagyon bánja. Ahogy a férfi a fejére simít szemeit lehunyva bújik a tenyérbe. A szíve ismeretlenül heves ritmusban kezd kalapálni, elméje pedig valami rejtélyes köd rabságába esik. Így a felkínált kézre gondtalanul ráfog, hogy felkeljen, s a férfival együtt lépjen az ágyhoz. Majd, mint villámcsapás, úgy éri a csók, váratlanul, de számára erőteljesen. Először megszeppentségében viszonozni is elfelejti, de végül megenyhülve, apró mosollyal bújik a karok közé, hogy gyengéden tapadhasson vendéglátójának karjai közé. Fogalma sincs mi lehet most vele. Eddig egyetlen férfi sem volt rá ilyen hatással, s azt gondolta, hogy ez így is fog maradni. Erre egy pár órányi ismertség után, még szinte idegennek nevezhető férfi kunyhójában csüng annak ajkain.*
- Csak tessék.
*Harapja be alsó ajkát, miközben az a kevés ruha is lekerül a férfiról. S, mint egy bugyuta szűz lány, ami igazából fedi is a valóságot, a szemei elé kapja a kezeit. Fülig pirosodva nyög fel zavarában, ahogy szembe találja magát a férfi ékességével. De kíváncsisága és a rózsaszín köd a fejében erőteljesebben parancsol rá, így ujjai között kikukucskálva nyel aprót. Lassan pedig a kezeit is leereszti, miután a meztelenségre érkezik is a magyarázat. Viszont a szőkeség továbbra sem keresi a szemkontaktust. Hol a tetoválásokat, hol az újabb és újabb felbukkanó hegeket, a leggyakrabban pedig az ékességet veszi szemügyre. Valószínűleg túlzottan nem lehet zavaró, ha már egyszer házigazdája szinte tálcán kínálja a szemrevételezésre. Ő pedig él is a lehetőséggel.*
- Miattam ne érezd magad kényelmetlenül. Nyugodtan csinálj mindent ugyan úgy, mint máskor is.
*Nevet fel halkan és eléggé zavartan, ahogy nehézkesen, de tekintetét visszaemeli az arcára. Bátorságát összeszedve indul ismét a karok közé, de szinte egy lépést sem tud tenni, mikor a kopogás közbe zavar.*
- Azokat hívják váratlan vendégeknek.
*Ejti is meg az eget rengető bölcsességet. Először még nem is kezd el aggódni, de a szigorú tekintet és a kézbe vett balta hamar változtat a helyzeten. Mégis milyen nő lehet az, aki ellen Rorkir baltát ragad? Azután egy ismeretlenül csengő név üti meg a fülét, a balta pedig röppen is vissza a helyére. Ha eddig nem pislogott veszettül értetlenül, akkor ezt most idejében bepótolja. Kicsit bugyután ácsorog kicsit kitakarva Rorkir mögött, közben pedig inkább jobban összehúzza magán a köpenyt. Szerencse, hogy azt magán hagyta, így legalább a huzat nem annyira bántó. A csevegésre nem figyel, hiszen nem az ő dolga, inkább a padlót bámulja, amíg a férfi nem végez. Azután a váratlan fordulat bekövetkezik, amikor a házigazda beinvitálja a másikat is. A fejét felkapva pillant a nő irányába, de figyelme gyorsan el is terelődik a két berontó kutyával. Széles mosollyal nyújtja is ki a karját, hogy megsimogathassa a felé iramodó szőrgombolyagokat, de a nő éles hangja őt is ugyan úgy rendre parancsolja, mint ahogy a két ebet. A kezét visszakapva áll is szinte vigyázzba, ekkor pedig már az újabb vendégre pillant. Gyönyörű nő nem túl barátságosnak ítélt pillantásokkal, aminek az áldozata ő maga. Csupán csak futó pillantással méri végig, ami nem is jut tovább az ökölbe szorított kéznél. Ekkor pedig szíve ismét hatalmasat dobban. De nem azzal a jólesővel, mint pár pillanattal ezelőtt. Talán riadtan a látni vélt lángnyelvektől, vagy inkább csalódottan a felismeréstől, hogy a haragosnak gondolt női tekintetnek, a kettejük egymással barátságosnak hangzó beszélgetésnek valószínűleg oka van. Olyan oka, aminél ő igencsak zavaró tényező most, ami persze nem akar lenni. Igaz nem akarja keresztbe komplikálni a dolgokat, de akkor is kényelmetlenül érzi magát. Igaz, nem tettek semmit, csak egy buta csók csattant el. De talán épp a nő szerencsétlenül szerencsés betoppanása akadályozott meg valami többet. Ki tudja? De jelen pillanatban most úgy érzi, hogy nem is akarja, hogy ez már kiderüljön. Az ajkát harapva totyorog egy helyben egy ideig, majd hirtelen ötlettől vezérelve varázsol magára ügyetlenül barátságos mosolyt.*
- Várj! *Tesz is egy tétova lépést a nő felé. Csupán csak centiken múlik, hogy ne fogjon a karjára, hogy marasztalja, de a biztonság kedvéért inkább visszakapja a kezét.* Egyáltalán nem zavarsz. Aludni készültünk. Sokat utaztam és Rorkir kedves volt, ő a vendéglátóm.
*Köszörüli meg zavartan a torkát, ahogy igyekszik magyarázatokkal szolgálni, annak ellenére, hogy őt senki sem kérdezte. De az önértékelési gondjai rákényszerítik arra, hogy meghunyászkodva visszavonulót fújjon.*
- Láthatod, hogy Rorkir is már pizsamában van. Azt mondta, hogy így szokott aludni.
*Nevet fel halkan, s reméli a lehetetlent, hogy ez a kusza feszültség oldódni fog, a nő pedig marad.*
- A nevem Ester. Ne haragudj, hogy ilyen furcsán kellett ránk találnod, nem akartam... gondot okozni.
*Vakar bele szőke tincseibe, jobb lábával pedig baljának ujjait kezdi piszkálgatni. Rorkirt tüntetőlegesen kerüli a tekintetével, mindamellett, hogy nem haragszik rá. Ahhoz túl kedves neki, csak kicsit rosszul esik az, hogy nem említette, hogy talán van egy kedvese. Talán ez is ilyen barbár szokás, ami miatt nem igazán tudja hibáztatni. Bár anyja az ilyet egyszerűen csak úgy hívta, hogy férfi. Akkor nem értette, most talán. Az egyetlen dolog, amiben biztos most, hogy jó lenne, ha elnyelné a föld, vagy a kunyhó tényleg nem kellett volna, hogy beengedje.*


3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 19:48:31
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Árnyék úgy tűnik nem támad rá, ami megnyugtató, s Karheia ezt egy simogatással honorálja, amennyiben az eb látszólag nem bánná ezt. Ezután vár, a fények és a motoszkálás egyértelmű jelei annak, hogy a ház tulaja itthon van. Rövidesen a zajok az ajtó felé vonulnak, ami pillanatokon belül ki is tárul előtte. Karheia arcán széles mosollyal fogadná a férfit, ám annak fogadtatása rögtön más hangulatot ébreszt benne. Nem tudatosan, de tesz egy lépést hátra, és igyekszik döbbenetét leplezni. Még a másik meztelen látványa annyira nem is zavarná, mindez a favágó eszközzel viszont aggasztó elegyet alkot.*
- Nincsen baj, jól vagyok.
*A két kiskutya ügyet sem vetve a jelentre, farok csóválva trappol Rorkirhoz, akinek lábszárára ugrálva karmolgatják össze azt, majd szélsebesen beiszkolnak a házba, mintha otthonuk volna az. Rheia talán rájuk parancsolna, de már túl késő, figyelmét elterelte a szürreális fogadtatás.*
- Én fagyok meg? Mondod mindezt te teljesen meztelenül?
*Kérdezi a barbár nő ismételten széles mosollyal arcán - hiszen a balta eltűnt -, majd az invitálást gyanútlanul elfogadva eleget is tesz a kérésnek.*
- Ne haragudj, hogy ilyen váratlanul jöttem, igazán nem akartalak za...
*A meglepetések sorának viszont nincsen még vége, hiszen a kunyhóba betérve látni véli azt, amit Rorkir termetes teste kitakart eddig. Egy leány.*
- ...varni.
*Értetlenül pislog a másik vendégre, akire jelenleg képtelen ennél többet reagálni. Gyorsan összerakja a képet Rorkir meztelensége, illetve Ester jelenléte között, amitől rögvest zavarba is jön. Ismételten egy ösztönös gesztus mutatkozik meg nála, a benne már lángra kapó düh miatt, s hirtelen ökölbe szorítja kézfejét.*
- Úgy tűnik mégis megtettem. Ne haragudj, nem tudtam, hogy alkalmatlan az idő.
*Az ebek mit sem törődve Karheia érzéseinek kuszaágával, örömmel szaladnak oda az idegen nőhöz, hogy nála is ugrálva próbáljanak simogatáshoz jutni.*
- Hé!
*Förmed rájuk Karheia, ami hatásosnak bizonyul, mert a két kölyök tüstént lekonyult fülekkel baktat vissza a nő lábaihoz.
Nem tud mit mondani, azt sem tudja, hogy kellene mondjon bármit is, vagy a legfontosabb, hogy szeretne e. Túl sok minden bukott fel benne hirtelen, s ez most túl sok neki ahhoz, hogy kibogozza valamint átlássa érzéseit.*
- Bocsánat, inkább megyek is.
*Cuppogó hanggal kelti fel a kutyák figyelmét, akik fülüket hegyezve fel is kapják fejüket. Karheia fejével a kijárat felé bök, közben egész testével fordul afelé, ez pedig elég jelzés a két kiskutyának ahhoz, hogy már meg is lóduljanak, várva az ajtónyitást, hogy elsők lehessenek a távozásban is.*

A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.

3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:31:27
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm, az amazon és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A dolgok elrendeződni látszódnak, a nap is elbújik szépen, a hideg szél ostromolja az ajtót és az ablakokat, de mindhiába. Belül viszont a pattogó tűz kellemes meleggel jutalmazza meg életre keltőit, néhány gyertya is ég a kunyhóban, csak hogy lehessen látni is valamit, amolyan félhomály lehet ott, ahová nem világít el a kunyhó szíve.*
-Nana! Ne butáskodj kicsi!
*Kedves, melengető mosollyal keresi Ester kékjeit, egészen derűs látvány látni ott ejtőzni őt, a tulajdon otthonában.*
-Dehogyis alszol a földön. És én sem.
*Mondja, és végül is nagyon megkönnyebbül, hogy nem olyan királykisasszonyt hozott haza, akinek még ez is derogál. Sőt egész kellemes érzése van vele kapcsolatban, van benne valami, amitől Rorkir úgy érzi, hogy szeretné, ölelné, és óvná amíg lehelni tud. Egyszerre mint egy szende szerető és egy óvni való kincs, ami nem az ő kincse, de ennek ellenére is érzi, hogy muszáj róla gondoskodnia. Hirtelen elkezdené mesélni, hogy bizony ő mennyi sok napokat is egészen jól elvan fürdés vagy mosdás nélkül, de úgy látja jónak, hogyha ebbe most inkább nem megy bele. Ha teheti odasétál a lányhoz és lapáttenyerével finoman megsimítja a haját, majd a levegőben tartja kezét, mint egy amolyan segítséget, hogy felkaphassa és a puha ágyhoz vezethesse őt. A tűzzel megvilágított, tetovált arc megenyhülni látszik, ahogy a férfi igyekszik egy csókot lopni. Ha nem húzódik el túlságosan a másik, akkor gyengéden és érzékien "mutatkozik be". A derekát fogná, hogy úgy húzhassa némileg közelebb magához.*
-Csak egy pillanat.
*Búgja, ahogy a még magán maradt ruháktól kezd megszabadulni. Mindent levesz és anyaszült meztelenül áll. Nem tudja és igazán nem is aggódik amiatt, hogy mit fog ehhez szólni a vendége, mindig így fekszik az ágyba, és nem most fog elkezdeni megváltozni, meg aztán talán le is tudja venni őt a lábáról így. Panaszkodnia egyébként sincs igazán mire, a családi öröksége egészen rendben van, sőt!*
-Tudod mindig így fekszem az le...
*Így a combja is szabaddá válik, amin szintén akad néhány vékony, már régóta begyógyult forradás, csak úgy mint a teste többi részén elszórva. Igyekezne ágyba bújni, akár egyedül, már ha eddig elijesztette volna a nőt, de szívesebben találná magát a pöttöm, ám annál inkább izgató Ester mellett. Azonban a szellemek más utat szánnak Rorkirnak, legalábbis ebben a pillanatban, ugyanis kopogást hall az ajtaján.*
-Nem kellene annak lennie, nem várok vendéget.
*Feleli és szemei szigorúan villannak, csak úgy, mint korábban az ajtó rejtélyének kapcsán. A férfi rögtön a legrosszabbra gondol. ~Vajon Árnyékot is elintézte? ~ Csak ekkor ékezik meg a hang a fejébe, és jut el a tudatáig a név, amit magának követel az idegen. Azért biztos ami biztos felveszi az ajtó melletti tönkből a baltát, s úgy, meztelenül, fejszével a kezében nyit ajtót valamiféle bajra készülve.*
-Rheia!
*Baj azonban aligha akad, nem úgy néz ki, mintha üldöznék kedvesét vagy ilyesmi, úgyhogy a balta szépen visszakerül az őt megillető helyére, a fába. Szerencsére elég éles és Rorkir elég gyakorlott benne, úgyhogy nem csattan nagyot, vagy ilyesmi.*
-Hát te? Baj történt? Megsérültél? Jól vagy?
*Természetesen továbbra sem zavarja egy fikarcnyit sem, hogy férfiassága ide-oda himbálózik, és az sem, hogy immár két gyönyörű nő is vendége lehet egyszerre egy éjszaka.*
-Megfagysz odakint! Gyere be!


3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 17:02:13
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

-És nem hiányzik?
*Vágja rá rögtön a fosztogatás dolgára, bár igaz alapvetően csak a szót említi szerelme, de a férfi rögtön továbbkapcsolja azt a tevékenységre is.*
-Mondhatni, bár egészen különös fordulatot vett a dolog.
*Megvakargatja a fejét ott, ahol borotválva tartja a haját.*
-Hallottál esetleg erről a sziritániai faluról?
*Könnyen lehet, hogy még a nevére sem emlékszik igazán. Közben természetesen figyelmesen hallgatja Rheiát, s csak néha teszi hozzá a magáét, nem is szól ő bele inkább csak adja alá a lovat, hol hümment egyet, hol kedves emlékeket idézve mosolyog.*-
-Mikor ültem utoljára győzelmi tort a fívéreimmel ó...
*Egészen keserédes hangulat keríti hatalmába a férfit, ahogy olyan hosszú idő után most végre kicsit úgy érzi, hogy egy hozzá hasonlóval társaloghat ezekről a dolgokról, még akkor is, ha nem egy törzsből valók. Arról nem is beszélve, hogy nem is akárki ez a valaki, hanem éppen a szíve választottja.*
-Nem is tudod milyen biztos vagyok benne!
*Megpiszkálja a tüzet egy darab fával, majd ha jó helyet lát neki, akkor rá is teszi azt. Lassan elkészül a nyúlragu.*
-Még egy kicsit rotyognia kell, de az íze már jó lesz. Maradsz ebédre igaz?
*Ezt csak úgy mellékesen teszi hozzá, bár tudja, hogy nem kapcsolódik éppen ahhoz a nagy beszélgetéshez, amiben benne vannak, de amennyire nem kapcsolódik hozzá, talán éppen annyira fontos is. Sőt! Talán még egy kicsikét fontosabb is. Éppen csak egy nyúlfaroknyit.*
-Á ne szerénykedj Rheia! Te vagy a leghatalmasabb nő akit ismerek. Ha te nem lennél lelkiismeretes és odaadó vezetője a népednek, akkor senki!
*Azért jól esik neki a dicséret természetesen, de ő valóban tudja magáról, hogy nem való neki ez a szerep. Egyedül biztos nem.*
-Tudod talán ketten együtt kellene, hogy támogassuk egymást.
*Kacsint oda, miközben lassan hagyja, hogy a tűz halványuljon. Nem huny az ki olyan hamar, csak nem tesz már rá többet.*
-Mennyire vagyok jó vadász? Hmm. Nos.
*Kocogtatja meg a bográcsot a fakanállal.*
-Elkapok ezt-azt, nem vagyok olyan jó íjász, inkább csapdászni szoktam, meg nagyobb vadakra menni de azokra sem igazán íjjal. Egy medvére fáj a fogam egy ideje, de nem feszültem még neki.
*Talán ez egy olyan hiányosság, amit ideje lenne orvosolnia.*
-Talán megtaníthatnál lőni.
*Szívesen mondaná, hogy ő pedig az egész dolgokat megmutatja neki, de nem biztos, hogy nem tudja már eleve őket.*


3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 15:04:27
 ÚJ
>Esterasray Rhiskely avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*A férfi szavaira megnyugodni látszik. A könnyek is alább hagynak végre. A fáradt, nyűgös, gyermekded hiszti ideje lejárni készül. Így meg most kezdi magát kicsit bolondnak érezni, hogy ilyen kis hülye, hogy egy utólag semmiségnek tűnő dolgon képes volt magát elsírni. Egy kemény szívű, óriás barbár előtt, aki valószínűleg most már végérvényesen csak egy gyereket fog benne látni. Ami érthető is és egyben megmagyarázza, hogy miért is van még mindig ennyi idősen is egyedül.*
- Akkor jól van.
*Dünnyögi kissé morcosan az orra alá, majd egy hosszú sóhaj végeztével valami mosolyszerűséget is az arcára erőltet. Persze ez nem sikeredik teljesen természetesre, mert a férfi visszafojtott nevetéséből fakadó ajakrándulásra azért kicsit összehúzza a szemeit. Ha el is nevette volna magát, akkor Rorkir abban biztos lehet, hogy bosszúból kegyetlen megtorlásnak lett volna részese, ami a lány képességeihez mérten kimerült volna abban, hogy egy jó nagyot csíp a mellkasába.
Inkább érdeklődve kezdi fürkészni, ahogy a démonvérről kezdene mesélni. De végül sokáig nem jutnak tovább, így a dolog úgy fest tényleg megmarad esti mesének.*
- Há... hát...
*Pillázik is megszeppenten a hirtelen visszakérdezésre. Még az arcára is felfut a pír, miközben igyekszik valami ügyes érvet találni, hogy neki egy pillanatra sem futott át a fején az, hogy bármelyikőjük is a földön aludjon. Amikor pedig betért a kunyhóba és futólag körbepillantott nem igazán látott még egy ágyat. Erre megkapja a megerősítést is, de azért biztosra menve pillant körbe a beltérben. Helyes és otthonos. Meglátszik, hogy nem egy palota, hanem egy barbár kétkezi munkája az egész, de Ester számára ez így tökéletes. Nem is tudna elképzelni apró, aranyozott bútorokat, selyemfüggönyöket, díszpárnákat meg csipkét. Elég meghökkentő és mókás képet festene a férfi egy olyan otthonban. Ennek a gondolatnak pedig hangot is ad egy kuncogással.*
- Hát aludhatok a földön is.
*Pislog párat, majd mosolyogva von aprót a vállain. Nem mondja, hogy nem érezné otthonosabbnak, ha egy puha ágyban aludhatna, de egy kunyhó padlója sem akkora tragédia, hogy egy éjszakát ne bírjon ki. Vagy kettőt-hármat. Ki tudja? De az is igaz, hogy a kunyhó és az ágyban mellette fekvő férfi testének melege az igazán csábító éjszakai alvási pozíció.
És, hát Rorkir a házigazda, szóval majd ő véleményezi, hogy hol is legyen a helye az estére. Amíg nem kell kint aludnia neki olyan mindegy.
Így már csak az újabb bókot mosolyogja meg, amihez büszkén ki is húzza magát. Igazából most szerencséje volt a tűzzel. Igaz, hogy odahaza is gyakorolhatta már ezt a munkafolyamatot, de azért voltak esetek mikor igencsak meg kellett küzdenie a melegért.*
- Nem, köszönöm. *Ráz aprót a fején a kérdésáradatra.* A fogadóban jól laktam.
*Húzza ismét mosolyra ajkait. Persze a fürdő azért igen csábító. Egy dézsa meleg vízben pihentetni a fáradt tagjait felbecsülhetetlen, de már így is eleget tett érte a férfi. Azért nem akar teljesen a fejére nőni.*
- Azt hiszem fürdés nélkül is kibírok egy estét.
*Azután már kényelmesbe vetkőzve kuporodik is le a földre a meleg elé ülve. Akár a házi macskák, mikor jön a lustálkodás ideje. Az újabb bókra kissé belepirul, de most nem hagyja magát teljesen zavarba hozni. Egy apró vigyorral bólogat is a szavait megerősítve.*
- Igen már én is akartam mondani, hogy milyen jóvágású vagy.
*A fejét kissé oldalra billentve méri is végig szemtelenül és igen alaposan. S hiába viccelődött azt valóban meg kell hagyni, hogy nem igazán talál kivetnivalót a férfin. Persze egyáltalán nem hasonlít azokhoz a puhányokhoz, akiket a szülei képzeltek el mellé, de talán épp ez a legcsábítóbb Rorkirban.*
- Dehogy is. Te vagy itthon. Nem akarlak kitúrni. Tényleg nem gond, ha én alszom a földön.
*Szusszan fel, ahogy nehezen, de leveszi kékjeit a férfiról, hogy aztán pillanatokon belül az ajtó felé kapja a fejét. A férfi szólongatására és az idegen hangra kissé megemelkednek a szemöldökei. Számára ismeretlen okból a szíve is hevesebben kezd kalapálni, ahogy beazonosítja, hogy a hang igen nagy bizonyossággal tartozik egy nőhöz.*
- Úgy hallom, hogy van egy újabb vendéged. Micsoda forgalmas este.
*Dünnyögi halkan maga elé, majd visszafordul a tűzhöz, jobban összehúzza magán a köpenyt, s természetesen jól nevelt vendéghez illően hagyja, hogy a házigazda tegye a dolgát.*


3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-19 08:42:49
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Már érzi, hogy közel van céljához, ezért megszaporázza Csatangló lépteit. Örömmel tölti el a gondolat, hogy láthatja Rorkirt, akinek élvezi társaságát, s aki mellett kicsit kevésbé érzi különcnek magát. Valamint mostanság megjelent magányát is enyhíti a férfi jelenléte, holott igazán nem panaszkodhat, hiszen barátja akad elég.
Időnként hátrapillant az ügető kutyusokra, akiknek a nyelve már-már a földet éri.*
- Hamarosan pihenünk egy nagyot. Mindnyájunkra ráfér.
*Nyugtatgatja az ebeket, mintha azok értenék szavait. Végül lelassít a kunyhó közelében, rövidesen pedig meg is pillantja azt a fák között. Könnyedén csúszik le a nyeregből, és türelmetlenkedve kezdi el Csatangló kikötését. Árnyék bizonyosan felfigyelt már rá, remélhetőleg megismeri, és ha a kutya kint van akkor örömmel nyújtja felé kezét jelezve barátságos szándékait.*
- Rorkir!
*Szólal meg fennhangon, és mozgolódás után fülel a kis menedékből.*
- Rorkir! Rheia vagyok.
*Ha nincs akadálya, akkor az ajtóhoz is sétál, de válasz hiányában semmiképpen sem nyit be, hiszen lehet a házigazda itthon sincs, ami nem lenne szokatlan hiszen jöttét nem jelezte. Igaz egy írástudatlan barbár számára nehéz lenne levelet írni.*


3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-18 22:29:21
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Az aprócska nő könnyeit látván Rorkir egyébként igencsak kemény szíve meglágyulni érződik, ez a meleg, dióbarna szemekből könnyen kiolvasható, ha bárki is rászánja magát, hogy megpróbálja.*
-Nem fog seggre esni ne aggódj, most már minden rendben lesz elvileg.
*Azért az elvileg szót kimondva feltörni látszik belőle valami nevetésféle, de inkább magában tartja, így a biztos. Nem szeretné külön ingerelni Estert, talán nem tenne jót a lelki állapotának jelenleg.*
-Démonvérből meg...
*Kicsit elgondolkozik, ahogy tekintete is igencsak elkomorodik a dolog hallatán, vagy inkább azon emlékek miatt, amiket ez előidéz benne.*
-Á nem tudom még mi volt. Valamit hozzákevertek azok a fura alakok.
*Szinte legyint is a kezével a levegőbe, biztos zagyvaságnak hangozhatnak ezek az össze-vissza információk, úgyhogy nem is folytatja ezt.*
-Ágyban leszünk?
*Akad meg egy pillanatra miközben kaján vigyort mutat.*
-Bár igaz csak egy ágyam van. Meg egyébként.. Tudom én hogy nem egy palota ez a kis kunyhó, de biztonságos, meleg és kényelmes.
*Meg aztán Rorkir mellett egyébként is biztonságban érezheti magát bárki ember fia vagy lánya.*
-Nem. Egyáltalán nem vagy ügyetlen. Nekem sokkal tovább szokott tartani.
*Vallja be férfiasan a dolgot, és ami igaz az igaz. Bár nem is mindig tartózkodik itt ugyebár. Belül egyébként egész szép rend van, pár nagyobbacska, durván faragott de simára csiszolt asztal található, jó vastag lapokkal és lábakkal, mellette székek is egy pár. Összességében semmi sem túl szép, de minden takaros és igencsak tartósnak tűnnek. Olyan darabok amik bírják az időt és a használatot. A legtöbbjét Rorkir maga készítette a közeli fákból, ágakból és ilyesmikből. Csak pár szöget vásárolt a piacon az illesztésekhez és a jobb tartáshoz. Az egyik zugban egy konyhaféleség foglal magának helyet, fűszernövények csüngnek és szárított paprika az falról, némi zsír és alapvető dolgok. Ahogy a tűz melege pedig kezdi betölteni a teret úgy kezd el mindenféle kellemes illat is kavarogni.*
-Nem vagy éhes? Szomjas? Esetleg melegítsek vizet? Ha megmosdanál esetleg.
*Persze szívesen meglesné a másikat eme folyamat közben, de ezt nem teszi hozzá, bár talán elég egyértelmű is lehet. Mindenesetre hideg vize van, abban mossa meg az arcát, amíg Ester leveszi a felesleges ruhadarabokat. Ez igencsak kacér cselekedet, legalábbis a férfi szerint, szemeivel máris méregeti a nőt.*
-Milyen csinos itt valaki kettőnk közül!
*Persze a sok ruhától csak nem úgy látszódnak a női vonalak, mint nélkülük, és talán ebben az egyben igazán bizonyosak lehetünk, hogy nem saját magára gondolt.*
-Tudod aludhatok a földön is, ha szeretnéd.
*Ezt azért hozzáteszi, nem akar tolakodó lenni, végtére is nem várja el, hogy bárhogy is "fizessen" a szállásért a vendége. Nem mintha ellenére lenne a dolog, egyszerűen csak ezt az alapvető tiszteletet a szebbik nem felé sokra tartják abban a törzsben, amelyikből Rorkir származik.*


3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-17 00:04:20
 ÚJ
>Esterasray Rhiskely avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

*Rorkir dicséretére csak egy pironkodós mosollyal felel. Nem igazán szokott a bókokhoz, így a megfelelő viszont szavakat sem találja elsőre. Ezért is foglalatoskodik inkább a fa behordásával. vagyis foglalatoskodna, ha sikerülne bejutnia. De valami vagy valaki nagyon nem szeretné, ha odabent találhatná magát.
A sikertelenség pedig könnyekben tör utat magának. Ami hamar el is apad, ahogy Rorkir reakciójára felötlik benne a gondolat, hogy egy esetleges hívatlan vendég is szóba jöhet. Így az utasításnak kekeckedés nélkül is tesz eleget. Megszeppenten várja, hogy mire jut a férfi. Mi lesz, ha ő sem jut be a kunyhóba. Beletörődik, ha kint kell aludnia. Szereti a csillagos eget nézni, csak hát nem a tél kellős közepén. Nem elkényeztetett királylány, de a meleget jobban viseli, mint a fagyot.*
- Rorkir?
*Tesz is egy lépést a kunyhó felé, mikor a férfi sikeresen eltűnik benne. Ez annyira nem rossz jel, de akkor neki miért nem sikerült. Ismét legörbülnek az ajkai, részben a sikertelensége miatt, részben pedig azért, mert aggódik házigazdája miatt. Így megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, mikor ismét meglátja a férfit. Viszont a hangos nevetéstől azért kissé elképedve pislog rá.*
- Ebben most mi olyan vicces?
*Fújja is fel kissé arcát, akár egy hisztis gyermek, de a beinvitálás egy aprót enyhít a dolgon. Annak ellenére is, hogy bizalmatlanul indul az ajtó felé.*
- Nem akarok megint fenékre esni.
*Dünnyögi halkan az orra alá, majd nagy levegőt véve emeli a lábát, hogy átlépje a küszöböt. S lássanak csodát már bent, Rorkir oldalán vigyorodik el, akár a tejbetök.*
- Démon... vérből?
*Billenti is félre a fejét kissé kíváncsian, de eléggé megszeppenve. Azt hitte démonok csak mesék kitalált szörnyetegei, nem pedig olyan por hozzávalója, ami nem engedi be a kunyhóba.*
- Hát... ha meleg lesz és ágyban leszünk, akár még el is mesélheted.
*Mosolyodik el végül kedvesen.*
- De most még munka van.
*Már megkönnyebbülten húzza ki magát, hogy visszasiessen összekapkodni a fákat. Most már azért nagyobb biztonságban érzi magát és jobban is tud segíteni, hogy végre a fával megpakolva be is jut a kunyhóba. Szépen összerendezi a fadarabokat, majd elégedetten porolja le a kezeit, ahogy Rorkirra pillant.*
- Ez készen van. Végre jöhet a tűz.
*Széles és elégedett mosollyal térdel is le, hogy nekilásson a tűzrakásnak. Berendezgeti a rönköket, majd halkan dúdolni kezd, hogy könnyebben menjen a munka. Most már az sem zavarja, hogy csak az első pár próbálkozás után kezd el pislákolni a tűz. De apránként már vidám lángok táncolhatnak a kandallóban, hogy lassan a kunyhó is bemelegedjen.*
- Nem is vagyok olyan ügyetlen.
*Jegyzi is meg büszkén, majd lekanyarítja magáról a köpenyét, hogy a ruháitól is megszabadulhasson. Persze a hálóingnek is megfelelő alsónemű marad rajta. De ki akarna teljes harci díszben aludni menni? Azért persze a szégyenlősség nem engedi, hogy a köpenyt ne terítse vissza magára.*


3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-15 07:15:49
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

- Fosztogatni? Nahát, nem is hallottam már jó ideje ezt a szót sem. Volt mostanság bármi sikeres fosztogatásod?
*Bár a sikertelenség is érdekes, s tanulságos lehet, mégis Karheia egyértelműen a győzelmeket és a győzteseket preferálja, bár talán kedves természete miatt ezt aligha feltételeznék róla.*
- A hódítás, fejlesztés, gyarapodás. Minél több zsákmánnyal visszatérni, egyre jobb harcosokká válni, a lehető legtöbb gyermeket felnevelni és JÓL nevelni. Oh és az ünnepségek! A kedvenceim! A vetési ünnepségek, amikor termékeny talajért fohászkodtunk áldozatokkal, s együtt dolgoztunk utána. Az esküvők, a győzelmi ebédek. Mindig történt valami a közösséggel, ez pedig elengedhetetlen, ahogy a törekvés is, hogy a törzs előre tartson, gyarapodjon.
*Ezen törekvéseket nem látja manapság a thargokban, igaz a thargokkal is igen kevés időt tölt úgy, hogy Synmirán tölti ideje jelentős részét a mágia tanulásával.*
- Valószínűleg. A gyenge asszonyok kedvelt megoldása.
*A férfi kacagása őt is magával rántja, de csak könnyed nevetgéléssel csatlakozik hozzá.*
- Én?
*Hitetlenkedik.*
- Nem vagyok vezetésre termett.
*Feje ingatásával hangsúlyozza mennyire rossz döntés lenne ő, mint vezető.*
- De egy hagyományőrző, s rettenthetetlen harcos férfi, mint amilyen te is vagy, tökéletes lenne a thargok vezetői szerepére. Támogatnálak benne, ha ilyen törekvéseid lennének.
*Egy mosollyal arcán megérinti a férfi karját, kézfejét hagyja is még kicsit ott nyugodni, remélhetőleg érzékeltetve mindazt, hogy Rorkir ténylegesen fordulhat hozzá bármikor.*
- Gondolom olyan volt, erről nem esett szó. Azt hiszem azóta nincsen a népemnek szellemi vezetője, de nem is csodálom, egy ilyen nagy asszonyhoz mint Leandana, biztosa nehéz is felérni.
*Karheiában fel sem merült soha, hogy ilyen komoly felelősségű posztokra törekedjen. Úgy érzi még nem áll készen, még gyenge, sokat kell fejlődjön, hogy méltó lehessen a thargok oldalán való harcra.*
- Rorkir, te mennyire vagy jó vadász? Képzeld még nem is használtam a megszerzett íjamat.


3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-14 17:08:16
 ÚJ
>Zsonorha Beestingerm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// A szállítmány védelmében //

*Voltaképpen nem érti, hogy mire ez a nagy ellenszenv az öreggel szemben, de ezt hangosan nem osztaná meg. Ahogy figyelte ezek után nem nagyon volt kérdés, hogy magukkal viszik-e vagy sem. Szép szóval elég nagy traumát okozott ez a kis kitérő valakik számára. Ezen felül úgy érzi, ennél többet már nem tud tenni az ügy érdekében.*
-Legyen hát úgy, ha így gondolják. *Hangja nyugodt és megfontolt. Nincs benne semmi ellentmondás vagy gúny. Fölöslegesnek tartja, hogy ez miatt vitába keveredjen, esetleg rossz fényben tüntesse fel magát. Ha nincs rá sürgős magyarázat, akkor nem hiányzik még az is, hogy egymás haját húzzák. A körülmények így is húzzák rendesen. Mellesleg egyedül úgy sem tudna tenni semmit. Így inkább eldönti, hogy felszáll a szekérre és ott várakozik tovább egészen az indulásig.*
~Aztán nem árt majd vigyázni, hátha egyszer csak szembe jön velünk egy „istentagadó boszorkány.” Sosem lehet tudni.~


3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:04:11
 ÚJ
>Yzoldinea T'wetryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Visszaúton//

*Nem igazán változott a táj, mióta tegnap erre döcögött azzal a szekérrel, ám az utazás minősége igen. Ezúttal nem kell olyan veszettül kapaszkodnia az oldalába, mert szerencsére ez a szekér valamivel jobb, mint amivel Arthenior felé ment. Ám ezúttal néha fel- feljajdul, mikor az enyhe zötykölődés mégiscsak odaüti a tákolmányhoz azon részeit, amik már eleve lilák és zöldek voltak. Bizony azoknak kell idő, hogy meggyógyuljanak, egy kiadós alvás nem elégséges. De ha csak ennyi az ára, bizony akkor megszenvedi és kész.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3112-3131