Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
ErdőmélyeNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1957. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-13 20:53:29
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Épségben leérnek a hegyről. Ez is valami, s hálát kell adni érte. Ugyanakkor azt is tudja, hogy a szerencse azért pártolt melléjük, mert megdolgoztak érte.
Maga is begyűjti a hegylábnál hagyott felszereléseket, majd halovány, elégedett mosollyal ábrázatán fordul Mykael felé.*
-Javallom, lépjünk ki. Ha csak el nem tévedünk, pont napnyugtára elérhetjük a karavánpihenőt az ingoványban. Az megfelelő lenne. Nem tudom, te hogy vagy vele, de nem szívesen hajtanám a fejem még egy éjjelre itt, a sűrűben. *Valóban idegen számára ez a terep. Egy kellemetlen érzés futkos minden pillanatban itt a hátán; mintha csak folyton figyelnék őket.*
-Jó munkát végeztél. *Leoldja magáról a kötelet, majd gondosan behajtja azt táskájába.*
-Meglesz a béred, amint visszaértünk. Gondolom, velem tartasz a a kalmárhoz. Egy jó sört legalább iszunk erre. *A puha ágy és a fürdő dolga sem utolsó, de van egy olyan érzése, hogy az ifjú harcosnak nem lételeme a kényelem. Neki sem az.
Fáradtságot nem ismerve növeli tempójukat. Szeretné tényleg háta mögött hagyni a fullasztó erdőt, s vissza sem térni ide, ha lehet. Szemmel láthatóan - és hallhatóan - jóval jobb a kedélye az egykori viadornak. *
-Kíváncsi vagyok, mihez kezd a kovács majd ezzel. *Somolyog. Bizonyára feladja majd a leckét; elvégre fogalma sincs, az artheniori kovácsok képesek-e bármit kezdeni a bestiavért dolgával. Bárhogy is, ez már a kalmár dolga lesz.*


1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-11 21:54:56
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Bosszúsan állapítja meg a szörny pofáját méregetve, hogy abban nem található méreg. Persze teljesen másképp gondolt volna erre akkor, amikor a szörny még eleven volt és az életüket veszélyeztette. De tudomásul veszi, hogy nem remélhet értékes zsákmányt innen, magát a fejet pedig meghagyja Denjaarnak. A karmos ujjakat azonban pár határozott csapással lemeszti, majd a karmos ujjvégeket bebugyolálja és elteszi magának. Nincs értelme az egész mancsot cipelni. A karom a lényeg, amiből nyakdísz lehet, vagy más értékes szuvenír.
Eljátszadozik a gondolattal, hogy a lény húsából is vinni kéne, élelem gyanánt a visszaúton még jól jöhet. De rájön, hogy nem lenne bölcs dolog az erdőben húst sütni és a szagokkal mindenféle ragadozót magukhoz vonzani. Pár napig kibírja még a kétszersültön. Kulacsából vizet önt a kezeire, és a homlokára, lemosva magáról minden vért (a sajátját és a szörnyét is), aztán összeszedi a felszerelését, pajzsát visszaszíjazza a hátára, és így szól.*
- Jól van, eleget időztünk itt. Mehetünk.
*azzal megindul a gladiátor mögött, bár sűrűn kémleli a hasadékot és a levegőt is. Nem tudja, mennyire természete a tretilnek a bosszú, de nem vágyik arra, hogy egy sereg ilyen szörny lecsapjon rájuk.
Ha gond nélkül megérkeznek a hegy lábához, ott kiássa a felszerelésüket a talajból, és elkezdi visszarendezni a holmit a visszaútra.*

A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.11 21:55:16


1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-11 21:06:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Denjaar a fejjel kissé megküzd, elvégre annak felső részén már igen vastagok a pikkelyek, végül fogakkal együtt megszerzi a trófeáját. Mykael már nem annyira szerencsés a méreggel kapcsolatban, elvégre az állat valóban közelebb áll a gyíkokhoz, mint kígyókhoz, s nem hatalmas méregfogak fogadják őt. Méreg nélkül ugyan, de tekintélyes fekete karmokkal bővül hátizsákjának készlete.
Amennyiben a hasadékba nem kukucskálnak be, hanem együttesen távozóra fogják, akkor csupán a meredek lejtővel kell szembenézniük, melynél nem árt óvatosan eljárniuk. Távozásuk során szárnycsapásokra is figyelmesek lehetnek, s a sziklás terület felé megpillanthatják, hogy egy korábbihoz hasonló sziluett körözik a tetem felett.*


1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-11 20:40:45
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

-Vidd, ha akarod. *Csak egy pillanat erejéig néz fel, hogy szemügyre vegye a mancsokat. Hogy minek az ifjoncnak szuvenír, az az ő dolga. Neki a bőre kell, na meg a trófea. Ezért jött.
Elügyködik egy darabig; az érzékenyebb pontokon Mykael kését használja, de nagyrészt megmarad a wegtoreni acélnál. Az úgy viszi a bőrt, mintha vajba mártaná. Mielőtt fejét venné a tetemnek, visszanyújtja a kést Mykaelnek. Az ifjú azonban még a lény pofájába is belebámul. Fogalma sincs, miért teszi mindezt; még ha tudná, hogy e szörnyetegek méreggel is dolgoznak, akkor sem lenne képes mit kezdeni vele, elvégre nem tanulta ki a megszerzésének hogyanját. Ráadásul őt inkább egy szárnyas gyíkra emlékezteti. Wegtorenben akadt kígyó bőven, látta, hogyan fosztják meg azokat mérgüktől. De e szárnyas bestia már más tészta az ő szemében.*
-A fogak maradnak. *Jelenti ki.*
-Egy ragadozó trófea fogak nélkül... *Nem fejezi be a mondatot, csak fejét rázza meg.
Nevének hallatán felpillant, elvégre a férfiú hanglejtése arról árulkodik, hogy baj van. Lassan, sóhajtva egyenesedik fel. Az ígéretes trófeát és az állat bőrét táskájába helyezi, majd az egész batyut átveti vállán.*
-Nem tudom, mi van ott és nem is akarom megtudni. *Hangjában nincs félelem, csupán azt igyekszik a fiatal férfi tudtára adni, hogy ostobaság lenne tovább időzni.
Nem szól semmit, de Mykael könnyedén kitalálhatja, hogy elveti a döghússal való játék ötletét. Nem sokat tud e lényekről, de semmi szín alatt nem ingerelné őket elő onnét, főleg nem fajtársuk húsával.*
-Ereszkedjünk alá. Ne kísértsük se a sorsot, se a szerencsét. *Nem is teketóriázik sokat. A kötél nem elég hosszú ahhoz, hogy egy kiszögellésbe akasztva hasznát vegyék az esetlegesen meredek visszaúthoz, de az ide úton gyakorolt metódusukat folytathatják vele. Kötél ide vagy oda, ő elindul arra, amerről jöttek, s meri remélni, hogy semmi sem követi majd őket. Céltudatos ember, s nem is akar mást most, mint háta mögött hagyni az erdőséget.*


A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.11 20:47:03


1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-11 17:39:01
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Előhalássza övéből a bicskáját, és átadja Denjaarnak. A gladiátor megállapíthatja, hogy egy nagyon öreg fegyverrel van dolga, amit olyan sokszor élesítettek már meg, hogy az eredeti pengehosszának jó felét is elveszíthette már, vagy talán többet is. Alig három centi, ami maradt, az viszont borotvaéles. És mivel egykoron ez egy hosszabb kés volt, vastagabb is az acél, mint ami egy ilyen pengehossztól indokolt. Ez most jól jöhet, ezzel a késsel könnyű lesz lefejteni a bőrt, még ha nem is vág túl mélyre.
Miután Mykael a bájitaltól teljesen felgyógyul, sőt, mintha a fáradtsága nagy része is elpárolgott volna, már sokkal segítőkészebben megy szemügyre venni a prédájukat. Részben azért is tanulmányozza, hogy később ki tudja faragni, papírra tudja vetni, vagy esetleg bőrbe varrni. Az már biztos, hogy saját magának csináltatni fog egy tretil tetoválást, és az is, hogy ahhoz ő fogja papíroson szolgáltatni a mintát. Segít a nyúzásban (megtartja az állatot, hogy Denjaar könnyebben dolgozhasson), közben pedig így szól:*
-Vágjuk le a mancsait, az is jó szuvenír lehet, nem? A karmaira biztos lenne vevő. Van ezeknek a dögöknek még olyan szerve, ami valakinek értékes lehet?
*Ezen elmereng egy kicsit, majd a szörny fejére téved a tekintete.*
- A fejét elvisszük egészben? Ha nem, legalább a fogait törjük ki!
*javasolja, majd oda is lép a fejhez és kitátja a pofáját. Ám nem kezdi rongálni, csak vizsgálja. Elvégre ez mégis csak egy kígyó. Akkor kell lennie méregmirigynek a fogai mögött. A méreg pedig mindig nagy érték.
Ha felfedez méregmirigyeket a szörny állkapcsában, akkor előkeríti azt a három kiürült bájitalos üvegcsét, amilyük van (kettőt ő használt el, egyet Denjaar), és kiöblíti ezeket a kulacsában lévő vízzel. Aztán pedig óvatosan lefeji a kígyómérget úgy, hogy a szörny fogának hegyét beteszi az üvegcsébe, aztán nyomkodni kezdi a mirigyet mögötte. Mindkét tépőfoggal megismétli ezt, és ha tudja, feltölti a három üvegcsét, amiket aztán gondosan megjelöl (nehogy legközelebb valamelyikük ezt hörpintse ki, amikor valamilyen bájitalt keres).
Magát az állatot ezzel nem bántotta, így Denjaar döntése szerint ezután még mindig fejét vehetik. Ahogy a gyíkról lassan lekerül az irhája, és láthatóvá válnak az izmai, inai, Mykael folyamatosan azon töri a fejét, mit kellene még magukkal vinni a tetemből, amit értékké tudnak tenni. Utána kellett volna járni. Lehet, hogy valami méregkeverő vagyonokat fizetne mondjuk a veséjéért, ők meg most itthagyják majd szétrohadni.
Ám, ahogy ezen morfondírozik, szeme sarkából meglátja a mozgolódást az üregben.*
- Denjaar.
*mondja halkan, de elég határozottan ahhoz, hogy bajtársa felnézzen, akkor pedig rámutat az üregre.*
- Talán... mintha megmozdult volna valami.
*mondja, miközben a pajzsához lép, és felerősíti a karjára. Lehet, hogy nincs jó állapotban a védőeszköz, de még mindig több, mint a semmi.*
- A kölykei? Vagy a párja?
*kérdi feszülten. Egyiknek se örülne túlzottan.*
- Metssz le valami húst a dögről és dobd a hasadék szájába. Lássuk, előjön-e valami.
*javasolja aztán, miközben készenlétbe helyezkedik, hátha rájuk ront egy másik óriás tretil. Vagy sok kicsi. Vagy bármi egyéb.*

A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.11 17:44:56


1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-10 21:48:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Mindkét férfi más-más dologgal foglalja el magát. Mykael sebei nyalogatásával foglalkozik, míg Denjaar inkább a zsákmányon tartja szürke íriszeit.
Miután Mykael sikeresen lekezelte fején lévő sérülését, s be is kötözte azt, végül egy bájital mellett dönt, melyet követően némi bizsergést érez a sajgó területek környékén, mintha hangyák mászkálnának bőre alatt. Amint ez eltompul, s kipróbálja új önmagát, elégedetten tapasztalhatja, hogy minden korábbi fájdalma eltűnt, s karja is jobb mint új korában.
Denjaar eközben a hüllő nyúzásának kezd neki, amely egy türelmet, erőt és ügyességet igénylő feladat, s szerencsére mindháromból akad elég a férfinak. Lassan lefejti a bőrt a húsról, s nem marad egyéb, csupán az állat véres maradványai, melyek igen tekintélyes izmokat rejtettek egykoron. A bájital terén Denjaar is hasonló sikereket könyvelhet el. Amint elfogyasztja azt, zúzódása pillanatokon belül felszívódik, így ez már nem fogja hátráltatni a mozgásban.
Ahogy az idő telik a nap is magasabban jár már, ám ami még inkább felkelti Mykael figyelmét, az a korábbi hasadásban valami mozgolódás. Nehéz lenne eldönteni, hogy mi is az, talán semmi, elvégre csupán a szeme sarkából látta.*


1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-07 20:01:41
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Elnézi a dögöt a válaszra, majd megcsóválja a fejét.*
-Ez van akkora, mint egy ló és a súlya sem sokkal kevesebb. El aligha bírjuk, én meg nem akarom végighúzni a sziklákon és a földön. Árt a bőrének.
*Leguggol a tretil teteme mellé, hogy szemrevételezze a szóban forgó bőrt. Szarvast és egyéb nagyobb állatot nyúzott már, ez sem lehet sokkal másabb. Kirántja hát a cirádás wegtoreni hüvelyből a fegyvert, hogy aztán bemetszést ejtsen vele az állat karjainak közepén. Szerencséjére a penge nem sokkal hosszabb egy hosszútőrnél és kellően éles.*
-Azért csak mutasd azt a bicskát. Lehet, hogy van olyan pont, ahol szükségem lehet rá. Aztán helyezd magad kényelembe. Lassan fogom csinálni.
*Szavaihoz híven komótos mozdulatokkal fordul a tretil nyaka felé, hogy bemetszést ejthessen. Lassan és biztosan nyúzza le a bőrt onnan kiindulva.*
-Igazad lehet. *Pillant fel. Elég zúzódás érte már az életében, hogy tudja, mivel kell foglalatoskodnia és mivel nem. Ugyanakkor nem óhajtja kitenni magát meglepetéseknek a hazaúton, így jobbnak látja lehúzni a világosabb színű itókát.
Amint ezzel végzett, folytatja tevékenységét, s meri remélni, hogy nem ejt kárt a bőrben ügyködése közezepette.
Ha végzett, felegyenesedve igyekszik óvatosan "tekercselni" szerzeményük. Egyéb esetben szükséges lenne kinyújtani, esetleg besózni, de a tretil bőre elég száraznak tűnik hozzá, hogy nyugodtan összekötözhesse.
Természetesen nem feledi el a trófea dolgát sem; lelki szemei előtt van, ahogy a szörnyeteg preparált pofáját Relael asztalára dobja. Ezen a gondolaton még haloványan el is mosolyodik. Jókora csapással igyekszik hát elválasztani a tetem fejét testétől.*
-Artheniorba megyünk majd elsőre. *Szuszogja, miközben felemelvén a fejet megvizsgálja annak szemeit közelebbről.*
-Ott Te is megkapod a zsoldod. Talán még mást is. *Elvigyorodik. Ha kitelik a bőrből, talán az ifjú zsoldosnak is jut valami. Ez majd ott kiderül. De nem oszlatja szerte az esetlegesen ígéretes képzetet sem, ha netalán a vörös jutna eszébe az ifjoncnak a Kalmárban.*

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.

1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-06 10:40:24
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*A fejsérülése már nem vérzik, szinte semennyire. Előveszi a kulacsát és az elsősegély csomagjából némi gézt, és elkezdi óvatosan körbe tisztogatni a fejsérülését. Magát a sérülést is kitisztítja, habár lehet, hogy ezzel újra beindul a vérzés. De inkább ez, mint hogy maradjon némi kosz, kőszilánk a sérülésben. Miután sikerült úgy-ahogy megtisztítani a sebet, már egy fokkal nyugodtabb. Kitisztult az elméje, és bár a fejsérülése sajog, de ez is jó jel. Ha nem fájna, az kábaságra, esetleg komolyabb bajra utalna. Mykael épp elég harci sérülést látott, hogy legyen némi alapvető ismerete ezekről a dolgokról.
Amíg a fejével foglalkozott, végig érezte a keze sajgását is, de eddig nem ez volt a fontosabb. Most már van ideje foglalkozni vele.
Közben eljut a tudatáig Denjaar kérdése, és tétován ránéz a dögre.*
- Hát... csak az a kicsi bicskám van, amivel farigcsálni szoktam. Éles, de nagyon rövid a pengéje. Ehhez nyúzókés kellene inkább...
*mondja, és elrévedve a tetemet kezdi bámulni.*
- Te, szerintem egész könnyen le tudnánk vinni. Fogjuk a kötelünket, a szárnyát meg a végtagjait a törzséhez kötözzük. Akkor már csak egy nagyranőtt kígyó. Egyikünk kötéllel vonszolja előlről, a másikunk meg hátulról húzza vissza, hogy ne lóduljon meg. Mit gondolsz?
*kérdi. Egy egész kötél van a mellkasán átvetve, bőven elég lenne ehhez. Ha a gladiátor elkéri, oda is adja neki a kötélhágcsót, igaz, elég nehézkes mozdulatokkal.
Amíg Denjaar végiggondolja az ötletét, ő ismét a sérüléseivel kezd foglalkozni. Mindenek előtt óvatosan leszíjazza a kezéről a pajzsot. Azzal most nem foglalkozik, hogy az eszköz milyen állapotban van. Inkább mozgatni kezdi a karját, hogy felmérje, eltört-e valami, vagy csak meghúzódott. Elég fájdalmas érzés, de azért még tudja mozgatni. Törése tehát valószínűleg nincs. Végignézi az elsősegély készletét. Már éppen azon lenne, hogy körbetekerje gézzel a fejét, amikor eszébe jut, hogy tele van bájitalokkal. Nincs hozzászokva, életében először az imént próbált ilyen szert. De az élményből kiindulva úgy gondolja, érdemes lenne tenni egy próbát vele, mielőtt rájár a gyógyító-készletére.
Kutatni kezd hát a gondosan elpakolt bájitalok között. Hamar kezébe kerülnek a zöldek, és némi hezitálás után a fűzöldet veszi elő. Úgy okoskodik, hogy ha az imént a világosabb barna italtól annyira gyorsult fel, amennyire, akkor most egy világosabb zöld nem feltétlenül lesz elég, hogy orvosolja a baját. Persze lehet, hogy ezzel még túl is lő a célon. De hát tapasztalásból tanul az ember.
Úgyhogy végül sóhajt egyet, aztán kihörpinti a fűzöld bájitalt. Hagy egy kis időt a szernek, hogy hasson, aztán óvatosan ellenőrzi az állapotát. Most a karjával kezdi a mustrát, hogy lássa, mennyit javult annak az állapota. Aztán foglalkozik ismét a fejsérülésével.
Közben odaszól Denjaarnak is.*
- A te sérülésed milyen? Nem kellene egy bájital? Inkább pazaroljunk el egyet, és legyél ép. Van itt még veszély bőven.
*teszi hozzá. Éppen ezért egyébként, amennyire a sérülései engedik, igyekszik lemosni magáról a vért, nem csak a fejéről, hanem a ruhájáról is. Nem akar erdei ragadozókat magához csalni a vérszaggal.*

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.

1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-05 22:21:01
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*A két férfi végül élve teljesíti küldetésüket, s többnyire enyhe sérüléseket érezhetnek testükön, mely aligha üti meg a harcosok ingerküszöbét. Mykael fejéből folyó vér látványos, de ártalmatlan, ellenben alkarjában érez némi fájdalmat. Pajzsa furcsa módon megrepedt, de még egyben van. Denjaar is fájdalmat érez bordái tájékán, talán egy el is törött, de mozogni ennek ellenére képes, elvégre a fájdalom régi ismerős a számára.
Hogy a tőrrel mire jutnak ezt bizony fontolóra kell venni. Denjaar ha közelebbről megvizsgálja a pikkelyes bőrt, akkor láthatja, hogy az állat testének felső felét vastagabb, már-már csontosnak érződő rücskök fedik, mely feltehetően a gerincet és csigolyákat óhajtott megóvni. Oldalt sokkal lágyabb az állat bőre, s ha megfordítják, akkor érezhetik, hogy a földet súroló hasi tájékon a legpuhább, mely aligha keményebb bármely állat bőrénél.*


1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-04 20:40:03
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Látja Mykael sérülését, de tenni aligha tehet bármit ez ügyben - el van foglalva vele, hogy erősen markolja a lény nyakából meredező lándzsát. Semmi esetre nem eresztené, hisz nem akar úgy járni, mint az ifjú zsoldos. Csak miután a tretil elgyengülése közepette épp kileheli lelkét, akkor fordul az ifjonc felé.*
-Meg. Megöltük. Egyben vagy? Nagyot kaptál. *Hamar visszatalál tekintete a szörnyeteg időközben üvegessé vált íriszére. Keze már a wegtoreni lándzsa markolatán volt, hogy könnyítsen az állat sorsán.*
-Azt hiszem, ezzel megleszünk. Nem kockáztatnám tovább a jószerencsénk idefenn további prédáért. Így is kijutott szerencséből bőven. Már ha kijutunk az erdőből épségben. *Kirántja végül a dárdát a lény nyakából, majd mellé hajítja a földre. Nincs már szüksége rá. Végül csak elvigyorodik.*
-Jól tartottad magad. Ez a szarházi nem rágta át magát a pajzsodon. *Hümmög egy sort.*
-Címernek sem lenne utolsó. Egy pajzsba csimpaszkodó sárkányfajzat. *Leesni látszik róla az eddigi feszült koncentráció.*
-Hanem a hegyről nem szívesen cibálnám le a dögöt. Van nálad tőr? Megnyúzom magam. *Van benne némi tapasztalata, még ha efféle lényhez még nem volt szerencséje. Tőr azonban nincs nála, úgyhogy reménykedik a szerencsében, hogy az ifjonc előrelátóbb volt nála.*


1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-04 20:06:18
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Ahol az erdő a csillagokig ér//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //

*Mivel a fiú a harc nagyobbik részében a pajzsa fedezékében van, és csak villanásnyi időkre pislant ki két csapás között, nem tudta pontosan felmérni és felfogni, mennyire halálos Denjaar támadása. Ő ugyanazzal a lendülettel védekezett és küzdött a lény ellen, mintha az még nem lenne legyőzve.
Denjaar kiáltását úgy-ahogy meghallja, de sokat nem változtat a helyzetén: a tretil szárnyát sikerült megsebeznie, ezzel valóban a földön tudta tartani. De a dárdája ottragadt a szörnyben, ezért kénytelen kardot rántani. Akármilyen megszokott és gyors mozdulat is ez neki, pillanatnyi szünetet jelent a védekezésében, amit a lény ki is használ (vagy csak szerencsésen jött ki neki a lépés). A tretil csapása elemi erővel érkezik és tántorítja őt hátra. Hallja a reccsenést és érzi a karján a fájdalmat, de nincs ideje beazonosítani, mi reccsent igazán. A fejét érő ütéstől aztán eltompul minden.
Mykael ösztöne azonban nem hagyja a földön fetrengeni, mert az a halált jelenti ütközetben. Ezért szinte rögtön elkezd felkászálódni, igaz, nem tiszta a tudata és nem is nagyon lát semmit a szemére ülő vörös ködtől (ami valójában a vére). A pajzsát, vagy ami abból maradt, erőtlenül maga elé emeli, miközben tétova hessegető mozdulatokkal kezd kalimpálni a rövidkardjával maga előtt. Nem célszerű tehát a közelébe jönni, amíg vissza nem nyeri annyira az eszméletét és a lélekjelenlétét, hogy felfogja: véget ért a küzdelem.
Akkor aztán leroskad arra a sziklára, ami az ő vérétől vöröslik, és fáradtan motyogni kezd maga elé.*
- A rühös szuka anyád...
*Aztán valamivel erőteljesebb hangon szól Denjaar irányába, miközben rövidkardját beledöfi a földbe, és így felszabadult kezével megpróbálja kisöpörni a vért a szeméből.*
- Megvagy? Megöltük?


1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-07-01 21:52:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Mykael bármily gyorsnak érzi magát az ital hatására, de még ezzel együtt sem haladja meg a szépek népének képességeit, s bizony annak is vannak korlátai. A sikeres védekezést követően két vakon történő szúrásra futja, mely közül az egyik be is talál, ám ez a már halálsoron lévő hüllő számára aligha jelent bármit is a hártya átszúrása.
A felbőszült lény vesztét érezve ész nélkül vergődik, farkának csapása ezúttal elkerüli az éber wegtorenit, aki időben, könnyedén tud elugrani előle, a pajzsa mögött menedéket lelő Mykael viszont nem ily szerencsés. Az ifjú katona megérzi az élőlény megdöbbentő erejét, akinek végső csapása hallatán hangos reccsenéssel terül el a sziklán. Hogy a hang forrása a pajzsa, vagy a sajgó alkarja, ezt még nehéz eldönteni, főleg mert földet érve halántékát is enyhén beveri. Ez nem okoz komolyabb gondot, legfeljebb egy néhány másodperces kiesést, s némi felületi sérülést, ami a vérerekben gazdag fejbőrnek hála bő vér formájában mutatkozik meg.
Az állat még él, ám testéből lassan távozik az erő, miközben a rávetett háló is egyre súlyosabban szegezi a talajhoz. Fejét, s szárnyait erőtlenül mozgatva küzd az elkerülhetetlennel szemben, mielőtt utolsókat pislogva, egy hatalmas sóhajjal távozik e világból.*


1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-06-18 20:16:21
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Régi ismerősként üdvözli az arcát érő porfelleget; az arénák homokját idézi fel benne. Persze az ellenfél ezúttal nem kétlábú - sőt, szárnyai vannak - de ettől még nem kevésbé koncentrált.
Sikeresen keresztüldöfi a lény nyakát a lándzsával, s úgy véli, ez épp elég lesz az állatnak ahhoz, hogy kimúljon, ha nem is azonnal.
A dárda még a lényben, ő pedig igyekszik feltápászkodni és begyűjteni a nemrégiben kivetett hálót. Megkísérli újra a lényre vetni, s az eredménytől függetlenül a tretilből kiálló dárdát megragadva távolságot tartani közte és a lény között, míg az ki nem szenved. Véletlenül sem akarja, hogy a sárkányszerű gyík szárnyra kapjon.*
-Vigyázz a bőrére! *Kiáltja Mykael felé. Fogalma sincs, miként készítik a bestiavértet, de az biztos nem segít a dolgon, ha kilyuggatják a lényt.*
-Csak tartsd itt és ne hagyd elrepülni! *Mykaelnek is látnia kell a lény átlyukasztott nyakát.*



1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-06-17 18:33:05
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Szerencsésen hárítja a bestia támadását, amire számított is. Arra már kevésbé, hogy a tretil a szárnyaival verdesve porfelhőt kavar. Szerencséjére a pajzsa a nagyját ennek is felfogja, ezzel együtt csak hunyorogva tud kipislogni a pajzs mögül néha, hogy lássa, mit csinál az állat.
A szárnyak látványa egyszerre jelent komoly fenyegetést és egy nagy lehetőséget: fenyegető a gondolat, hogy a lény a levegőbe emelkedik és egyszerűen elmenekül, vagy netalán onnan fog le-lecsapni rájuk, amiben nyilván van gyakorlata.
Ugyanakkor sebezhető pontot is fed fel, mert azok a hártyás, denevér-szerű szárnyak bizony nem páncélozottak. Éppen ezért Mykael - tűnőben lévő gyorsasága maradékával - sorozatban kezd döfködni a tretil kifeszülő szárnya felé, át-átdöfve a bőrhártyát. Mivel a dárdája a baljában van, csak azon az oldalon (vagyis a tretil jobb szárnyán) tud sérüléseket okozni, de ott jó eséllyel elég sok kárt tud tenni ezekkel a felgyorsított szurkálódásokkal ahhoz, hogy ha a lény tényleg repülni próbálna, azzal az oldallal már ne legyen képes rendesen tartani magát a levegőben.
Kipillantva azt látja, hogy a tretil ütése eléri Denjaart, aki így most minimum egy-két másodpercig biztos kiesik a küzdelemből. De Mykael attól is tart, hogy a tretil is inkább a gladiátorra fordítja a figyelmét, ezért pajzsa rejtekéből ráüvölt a lényre.*
- Hej-hej-hej!
*kiált hangosan és agresszíven gyors egymásutánban, hogy a dög megint őrá figyeljen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve előredöf, és megpróbálja a tretil szárnyát a földhöz szögezni. Nem biztos, hogy célt ér, mivel a pajzsát sose engedi le, csak mögüle ki-kikémlelve próbálja megsaccolni, pontosan hol és hogy is helyezkedik a prédájuk.
Ám ha sikerrel jár, ott is hagyja a dárdát a földbe fúródva, és helyette az oldaláról lógó rövid kardot vonja ki. Amilyen közel van hozzá a dög, ezzel is képes lesz elérni. Sőt: a kardjával sokkal erősebb ütéseket is tudna bevinni.
Egyelőre még nem érzi - vagy csak nem fogja fel - de bájital hatása múlóban van, így következő mozdulataira már csak szokott fürgeségével lesz képes.*


1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-06-16 20:29:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Mykael gyorsan reagál, részben az italnak hála, részben képességeinek köszönhetően. Pajzsát maga elé emelve könnyedén és ügyesen hárítja el a felbőszült bestia támadását, mely teljes súlyával neki csapódik. Mykael izmai megfeszülnek, de sikeresen talpon marad, még csak ki sem billen egyensúlyából. Az állatot persze ez cseppet sem bizonytalanítja el, helyette más taktikához fordul, s hatalmas hártyás szárnyaival csapkodva jelentős port kavar a levegőbe, illetve Mykael irányába. Persze az ifjú harcost ez aligha tántorítja el, döfései ugyan sikertelenek lesznek, s talán némi köhögés is utoléri, ámbár pajzsa mögött többnyire biztonságban van ettől.
Denjaar viszont nem rest az állat osztott figyelmét kihasználni. A férfi arcába csapódó por és kisebb légáramlat miatt a hálóval ugyan nem találja el a fenevadat, ám szúrása célt ér. Nincs könnyű dolga ugyan a vastag bőrrel, de végeredményként vér serken. Az állat fájdalmas, rémült sikollyal kezd el tekergőzni, farkával a wegtoreni harcos irányába csap. Denjaarnak aligha lenne esélye a váratlan támadással szemben, mely ostorként csattan rajta még mielőtt pajzsáért nyúlhatna. Még vérten keresztül is fájdalmas az ütés, mely őt éri, s hirtelen a földön találja magát a férfi, ám ezt leszámítva jól van.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.16 20:30:58


1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-06-06 21:46:46
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Sosem látott hasonló bestiát sem. A mesék sárkányaira hasonlatos, még ha annál ocsmányabb jószágnak is látszik. Ugyanakkor ha igaz, amit a vándorkovácsok mondanak, a bőréből igen csak jó páncél készíthető. Ők sem véletlen vannak itt.
Valahol sajnálja a fenevadat, amit becserkészni óhajtanak. Érdekes kettősség ez; hisz kétlábú ellenfeleivel szemben szemernyi sajnálat sem rejlik benne.*
-Ne hagyd repülni!
*Annyira azért nem sajnálkozik, hogy kivárva a megfelelő alkalmat ne cselekedjen. Amint a hüllő Mykael felé indul, a tretil mellé szökken, hogy lehetőleg minél közelebbről tudja a fenevadra dobni a kezébe készített hálót. Ha teheti, a lény nyakát célozva szúr is a dárdával, rögvest a hálódobás után. Feje tiszta, ő pedig koncentrált. Semmi más nem forog most a fejében, mint az, hogy elejtsék a vadat. Az pedig lehetőleg ne sodorja le őket a hegyről. Nem az arénában van, nem szükséges színpadias mozdulatokkal operálni; a két vadász egyetlen célja most a bestia elejtése. Lehetőleg minél egyszerűbben.*



1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-06-05 22:12:22
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Sikeresen cserkészik be a lényt, amely talán éppen szundított, de innentől kezdve már nehezebb dolguk lesz.
A dőfés sikeres, és bár nem látja, hogy pontosan hova sikerült találnia, azt rögtön megállapítja, hogy ellenfelüknek ugyancsak vastag az irhája. Persze ez nem újdonság, ebből a bőrből páncélt is készítenek. Mykaelben egy pillanatra fel is merül a gondolat: talán gyorsító helyett erősítő bájitalt kellett volna meginnia. Habár akkor meg lehet, hogy a lándzsáját törte volna bele a szörnybe.
Villámgyorsan hátrál a megriasztott lény támadása elől. Legalábbis ő villámgyorsnak érzi, mert amúgy is elég fürgén szokott mozogni, de most még gyorsabban tud. Már-már olyan, mintha a világ lassult volna le körülötte, még ha csak egy ici-picit is. De az tény, hogy gyorsabban tud reagálni a szörny mozgására, mint rendesen.
Egy lépésnyit ugrik csak hátra, ott azonban megveti a lábát és a pajzsát maga elé tartva előredől, felkészülve rá, hogy a tretil nekicsapódik. Pajzsa takarásából ki-kidöf a szörny pofája, torka, hasfala felé, de inkább csak azért, hogy a hüllő támadását lassítsa, adjon neki némi viszontfenyegetést. Most azonban főleg arra koncentrál, hogy ő hárítsa eredményesen a tretil támadásait, amihez - ha kell -, hátrál is. De ha kitérésre kényszerül, azt is úgy csinálja, hogy amíg csak lehet, próbálja a lényt egy helyben tartani és a teljes figyelmét önmagára vonni. Látja ugyanis, hogy Denjaar is támadásra készül.*


1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-06-04 08:48:16
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Vagy az istenek mosolyogtak ma a két kalandorra, vagy a tretil alszik igen mélyen, mivel a hatalmas lény továbbra sem mozdul, még akkor sem, amikor Mykael fegyverét tesztelgeti. Idejük van az előkészületekre, ezért a két férfi nyugodtan az általuk vélt legmegfelelőbb pontra állhatnak.
Végül az eseményeket Mykael kezdi meg egy szúrással, melyet elvéteni szinte képtelenség lett volna. A fiatal harcos viszont meglepődve tapasztalhatja, hogy bár megsebezte az erős, pikkelyes bőrt, apró vágásból vér serken, de átszúrni bizony nem lesz oly egyszerű feladat. A Tretil természetesen megriad, a mélyedésben hirtelen eltűnik, amíg megfordul, majd gyorsan felbukkan a lény termetes feje. Bizony ez nem egy ifjú példány, ekkor szembesülhetnek vele valójában.
A hüllő Mykael felé tör előre, hiszen az ifjabb harcos van látómezeje fókuszában. Száját szélesre tátja, láthatóan célja az, hogy megmarja azt, aki ilyen ádázul megzavarta nyugalmát.*


1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-23 17:34:24
 ÚJ
>Mykael Rohark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Lihegve kaptat fel az emelkedőn. Ő elég sokfelé talpalt már és látott sokféle tájat, de azért olykor, amikor végignéz a maguk alatt-mögött hagyott tájra, ő is elámul. Néha olyan érzése van, mintha még Artheniort is látná, bár lehet, hogy csak a képzelete varázsol épületeket távoli dombokból.
Végül a pihenőjük során észreveszik a lényt, amiért érkeztek. Denjaarra villan a tekintete, aki szintén szó nélkül munkához lát. Mykael is így tesz, és igyekszik halkan felkészülni: leoldja a kötelet, pajzsát a jobb kezébe veszi (egy pánt az alkarjához fogja, egy fogóval pedig tartja). Mielőtt fegyvert ragadna és megindulna a zsákmány felé, hirtelen ötlettől vezérelve előveszi az egyik világosbarna varázsitalát, és kihörpinti. Először elfintorodik a fura íztől, utána viszont szinte rögtön érzi a hatását: a mozgása felgyorsul, a reflexei soha nem tapasztalt mértékbe kiélesednek. Nyilván vannak ennél sokkal erősebb bájitalok is, azonban Mykael életében először használ most ilyet, így nem csoda, hogy még a kis változást is nagynak éli meg. Bal kezébe veszi a lándzsát és próbaképpen maga elé döf a levegőbe egyszer-kétszer, hogy kicsit megszokja a mostani fizikumát, aztán óvatosan megindul ő is a lény felé, de egy nagyobb kerülővel. Megértette Denjaar szándékát, ezért a lény átellenes oldalára helyezkedik, hogy a gladiátor felé terelje. De ha a tretil harcias kedvében Mykaelre támad, az is jó alkalom lesz Denjaarnak, hogy hátulról meglepje.
Ahogy óvatosan elkezdi becserkészni a prédáját, akaratlanul is széles mosoly jelenik meg az arcán, és a szája széle olykor megremeg, amikor leküzdi a nyílt vigyorgást. Az adrenalin pezseg a vérében, ez benne mindig egyfajta eufórikus állapotot idéz elő. Ez párosul a bájital adta képességekkel és azzal, hogy mennyire tetszik Mykaelnek ez az állapot. De bármennyire bugyután nézhet ki ettől, azért még nagyon is éber. Próbál odafigyelni a szél irányára is, hogy ne kerüljön olyan irányba, hogy a szagával árulja el magát. Habár fogalma sincs, hogy a tretilnek egyáltalán jó-e a szaglása. Illetve a kilógó testrész alapján próbálja megbecsülni, hogy mégis mekkora példány a célpontjuk. Ha netán aprónak tűnne, akkor pár (felturbózottan) villámgyors körbekémleléssel próbálja megállapítani, hogy nincsenek-e a közelben esetleg nagyobb tretilek, például szülők.
Ha sikerül teljesen észrevétlenül elhelyezkednie, gyorsan felméri a környezetét (merre lehet hátrálni, vetődni) és megvárja, amíg Denjaar is készen áll, aztán a lándzsájával előredöf, be a mélyedésbe, hogy valahol feljebb szúrja meg a lényt, ne csak a kilógó farkát. Készen áll a védekezésre, hátrálásra.*

Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.

1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2024-05-22 20:05:19
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Ahol az erdő a csillagokig ér//

*Wegtorent kietlen síkságok övezik, nem szokott az ilyen mászásokhoz. Szusszanva pihen meg, amikor csak tud, s szétnézve az erdő felett meg kell állapítania; sosem volt még ennyire magasan. Lám, még ennyi idő után is tapasztal újat. Szerencséjére és szerencséjükre harcedzett férfi, nem esik nehezére a meredek ösvény. Iszik a butykosából, néha ellenőrzi a kötelet, elég feszes-e. Olybá tűnik, nem csak az időjárással, de a nyomokkal is szerencséjük van; olyannyira, hogy megtalálják feltételezett prédájukat is.
Kezével int társának, miközben a másikkal a kötelet oldja le magukról. Ha harcra kerül a sor, bizonyosan hátráltatná őket a kötél, s nem kívánja, hogy a riadalom közepette a bestia esetlegesen lesodorja őket. Mert nincs kétsége afelől, hogy azzal van dolguk, amit keresnek.
Óvatosan leoldja hátáról a táskát, hogy előhúzza belőle a hálót és lehetőleg némán kioldja. Egyik kezében az egyik dárda, a másikban a háló.
Nem szól semmit, tekintetével jelez csak Mykaelnek, majd jelzésértékűen felemeli a hálót. Remélhetőleg tiszták lesznek a szándékai a fiatal férfinek is; ostobaság lenne a lény farkát csapdosni. Az ifjoncnak ki kell csalnia, hogy aztán ő rávethesse a hálót, mielőtt a lény megpróbálna elrepülni. Onnét aztán a dárdáikon a sor. Amennyiben a fiatal harcos így tesz, ő sem fog teketóriázni a hálóval. Tekintetét fókuszáltan tartja a prédán. Óvatosan, oldalazva közelít, igyekezvén felkészülni a lehetőségre.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1938-1957