Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 509. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-16 20:55:43
Üzenet elküldve: 2026-02-16 20:55:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Wrojth az elfet könnyűszerrel ragadja karjaiba, miután az elájul a sokktól és a fájdalomtól. Ám így is kettő helyett fut, ráadásul a lábai sem valami hosszúak, és igencsak lassan tud haladni a növényzetben. Wertus beéri Gubafot és az orkot, a földön fekvő pedig összeszorított fogakkal néz mindkettőre. Gubaf szavaira gúnyosan felszisszen.*
-Gubacs a király, mi?
*Még inkább rászorít kardjára, a szeme pedig csak egy pillanatra rándul össze, ahogy meghallja egy húr pendülését. Egy mocskos, egyenetlenül vágott tollú nyílvessző csapódik az ork és a törpék közé, egyenesen Gubaf lába előtt csattan a földbe. A fák közül pedig egy érces hang szólal meg.*
-Add meg magad te, törpe vérű fattyú!
*Úgy látszik megérkezett az erősítés amire az ork várhatott, egy jó tucat fajtájabéli kászálódik elő az erdőből, kik lándzsát, mások íjat tartanak kezükben egyenesen a törpékre szegezve fegyvereiket. Mindegyikükön egy törött szarvú bika látható, pajzsokon, sisakokon, vagy a bőrükön, éppen a felszereltségüktől függően. A vezér pedig egy jó fejjel magasabb ork, mint a legmegtermetteb társa. Jókora kardja lomhán libeg jobbra-balra az övén, izmos karjait a mellkasa előtt fogja össze.*
-A felderítőim szerint nincs a közelben senki más.
*Odalép a földön fekvőhöz, aki láthatóan megkönnyebbül a társai láttán, ám ahogy a vezér egyre közeledik hozzá, a félelem kezd kiülni az arcára. A jókora csizma szinte reccsen a nyakán, ahogy a hatalmas ork rátapos.*
-De a felderítőimet két büdös törpe is képes volt elkapni.
*Ám mielőtt végleg kilehelné a lelkét megkíméli őt.*
-Hol a fogoly?
-Ők... ők vitték el.
*Nyögi két köhögés közben a földön fekvő, göcsörtös ujjaival pedig Gubafra és Wertusra mutat. A többi ork közbn pedig egy pillanatra sem veszi le a figyelmét a párosról, csak arra várnak, hogy megadják magukat, vagy tegyenek valami ostobaságot, ami miatt felkoncolhatják őket.*
-Hozzátok őket, kötözzétek meg mindkettőt. Majd a táborban kihallgatjuk őket.
*Bőgi a vezér, és néhány megtermett ork rögtön el is indul feléjük néhány lépés kötéllel a kezükben. Wrojth mire beéri őket, azt láthatja, hogy egy csapatnyi ork veszi körbe társait. Őt azonban valami különös szerencsénél fogva nem veszik észre, meglehet az elf leány éppen annyira lassította le, hogy megússza a bajt. Ha most hátramarad, könnyen meglehet, hogy követni tudja őket akárhová is viszik társait. A sebesült pedig lassan kezdi nyitogatni a szemeit, bizonyára hamarosan fel fog ébredni, így Wrojthon áll, hogy hogyan dönt.*
*Wrojth az elfet könnyűszerrel ragadja karjaiba, miután az elájul a sokktól és a fájdalomtól. Ám így is kettő helyett fut, ráadásul a lábai sem valami hosszúak, és igencsak lassan tud haladni a növényzetben. Wertus beéri Gubafot és az orkot, a földön fekvő pedig összeszorított fogakkal néz mindkettőre. Gubaf szavaira gúnyosan felszisszen.*
-Gubacs a király, mi?
*Még inkább rászorít kardjára, a szeme pedig csak egy pillanatra rándul össze, ahogy meghallja egy húr pendülését. Egy mocskos, egyenetlenül vágott tollú nyílvessző csapódik az ork és a törpék közé, egyenesen Gubaf lába előtt csattan a földbe. A fák közül pedig egy érces hang szólal meg.*
-Add meg magad te, törpe vérű fattyú!
*Úgy látszik megérkezett az erősítés amire az ork várhatott, egy jó tucat fajtájabéli kászálódik elő az erdőből, kik lándzsát, mások íjat tartanak kezükben egyenesen a törpékre szegezve fegyvereiket. Mindegyikükön egy törött szarvú bika látható, pajzsokon, sisakokon, vagy a bőrükön, éppen a felszereltségüktől függően. A vezér pedig egy jó fejjel magasabb ork, mint a legmegtermetteb társa. Jókora kardja lomhán libeg jobbra-balra az övén, izmos karjait a mellkasa előtt fogja össze.*
-A felderítőim szerint nincs a közelben senki más.
*Odalép a földön fekvőhöz, aki láthatóan megkönnyebbül a társai láttán, ám ahogy a vezér egyre közeledik hozzá, a félelem kezd kiülni az arcára. A jókora csizma szinte reccsen a nyakán, ahogy a hatalmas ork rátapos.*
-De a felderítőimet két büdös törpe is képes volt elkapni.
*Ám mielőtt végleg kilehelné a lelkét megkíméli őt.*
-Hol a fogoly?
-Ők... ők vitték el.
*Nyögi két köhögés közben a földön fekvő, göcsörtös ujjaival pedig Gubafra és Wertusra mutat. A többi ork közbn pedig egy pillanatra sem veszi le a figyelmét a párosról, csak arra várnak, hogy megadják magukat, vagy tegyenek valami ostobaságot, ami miatt felkoncolhatják őket.*
-Hozzátok őket, kötözzétek meg mindkettőt. Majd a táborban kihallgatjuk őket.
*Bőgi a vezér, és néhány megtermett ork rögtön el is indul feléjük néhány lépés kötéllel a kezükben. Wrojth mire beéri őket, azt láthatja, hogy egy csapatnyi ork veszi körbe társait. Őt azonban valami különös szerencsénél fogva nem veszik észre, meglehet az elf leány éppen annyira lassította le, hogy megússza a bajt. Ha most hátramarad, könnyen meglehet, hogy követni tudja őket akárhová is viszik társait. A sebesült pedig lassan kezdi nyitogatni a szemeit, bizonyára hamarosan fel fog ébredni, így Wrojthon áll, hogy hogyan dönt.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-12 13:34:13
Üzenet elküldve: 2026-02-12 13:34:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* A halott orknál semmi érdemlegeset nem talált, így ott hagyja a tetemet, csak a pénzt viszi magával. Miután a felszerelését Wrojthra bízta, lohol Gubacs és a másik ork nyomában, ahogyan csak tud. Persze a sietség közben sem feledkezik meg arról, hogy hol is van és a környező erdőn is rajta tartja szemeit. Wylnuranának hála hamar beéri őket. Mikor feltűnnek a szemei előtt az ork már a földön fekszik, kardját tartva védekezésül maga és a nem éppen vérszomjas Gubacs közé. Ebben a pillanatban az ork elordítja magát. Wertus megdermed, a szíve is megáll egy pillanatra. Olyan, mint, ha az ork hívna valakit. Mikor pedig azt látja az öreg, hogy az ork körül is néz várva, hogy megjelenjen az imént szólított, már biztos benne, hogy nem csak ketten voltak.* ~ Már csak ez kellett, a végén kiderül, hogy egy egész ork regiment van itt!~ *Fut át a gondolat az ősz törpe agyán, de nincs sok ideje gondolkodni. Mivel az ork és Gubacs még túl messze vannak tőle az ork pedig különben is egy rosszul védhető helyzetben van nem rohamoz. Csak óvatosan közelít hozzájuk, kihasználva minden növényzet és terep kínálta fedezéket a rejtve maradáshoz. Közben fürkészi a környező erdőt, várva, hogy megjelenjen az ork által hívott. Mikor Wertus azt hiszi, hogy rosszabb már nem jöhet megrökönyödve látja, hogy a Bűbelaki beszédbe elegyedik az orkkal, ahelyett, hogy csákányával kibelezné azt. Ezzel időt ad az ellenségnek, hogy újabb kiáltozásba kezdjen, vagy esetleg kardját használja. Nem tudja, hogy milyen istenben hisz az ork, de az biztos, hogy hálát adhat néki, mert ha Wertus éri utol, akkor bizony már nem lenne helyén a feje. Amennyiben megjelenik még valaki, vagy valami és látszódni fog rajta az ellenséges szándék, úgy természetesen az öreg annak fogja szentelni figyelmét, igyekezvén mihamarább örökre elnémítani és ártalmatlanná tenni azt.*
* A halott orknál semmi érdemlegeset nem talált, így ott hagyja a tetemet, csak a pénzt viszi magával. Miután a felszerelését Wrojthra bízta, lohol Gubacs és a másik ork nyomában, ahogyan csak tud. Persze a sietség közben sem feledkezik meg arról, hogy hol is van és a környező erdőn is rajta tartja szemeit. Wylnuranának hála hamar beéri őket. Mikor feltűnnek a szemei előtt az ork már a földön fekszik, kardját tartva védekezésül maga és a nem éppen vérszomjas Gubacs közé. Ebben a pillanatban az ork elordítja magát. Wertus megdermed, a szíve is megáll egy pillanatra. Olyan, mint, ha az ork hívna valakit. Mikor pedig azt látja az öreg, hogy az ork körül is néz várva, hogy megjelenjen az imént szólított, már biztos benne, hogy nem csak ketten voltak.* ~ Már csak ez kellett, a végén kiderül, hogy egy egész ork regiment van itt!~ *Fut át a gondolat az ősz törpe agyán, de nincs sok ideje gondolkodni. Mivel az ork és Gubacs még túl messze vannak tőle az ork pedig különben is egy rosszul védhető helyzetben van nem rohamoz. Csak óvatosan közelít hozzájuk, kihasználva minden növényzet és terep kínálta fedezéket a rejtve maradáshoz. Közben fürkészi a környező erdőt, várva, hogy megjelenjen az ork által hívott. Mikor Wertus azt hiszi, hogy rosszabb már nem jöhet megrökönyödve látja, hogy a Bűbelaki beszédbe elegyedik az orkkal, ahelyett, hogy csákányával kibelezné azt. Ezzel időt ad az ellenségnek, hogy újabb kiáltozásba kezdjen, vagy esetleg kardját használja. Nem tudja, hogy milyen istenben hisz az ork, de az biztos, hogy hálát adhat néki, mert ha Wertus éri utol, akkor bizony már nem lenne helyén a feje. Amennyiben megjelenik még valaki, vagy valami és látszódni fog rajta az ellenséges szándék, úgy természetesen az öreg annak fogja szentelni figyelmét, igyekezvén mihamarább örökre elnémítani és ártalmatlanná tenni azt.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-12 12:18:26
Üzenet elküldve: 2026-02-12 12:18:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Csákánya segítségével sikerült megállítani az orkot. Vagyis… még egy darabig gurul, miután kigáncsolja, de azután csak sikerül megállnia. Amikor kezébe veszi kardját, Gubacs a szemét forgatja. *
– Add meg magad! Mi öten vagyunk, te egyedül! Akkor talán megkímélem az életed! Én vagyok Gubacs, Erdőmélye királya és parancsolom… * A csákányt átteszi bal kezébe, hogy ökölbe zárt jobbját megrázhassa a levegőben, ezzel is mutatva, hogy mekkora erő lakozik benne. *
– Parancsolom, hogy tedd le a fegyvered, te ork vérű! ~ Szotyadék! ~ * Külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy inába szállt Gubacs bátorsága, és ahelyett, hogy harcba szállna egy nála sokkal magasabb (és bizonyára erősebb) orkkal, inkább diplomáciai úton próbálja megoldani a dolgot. De persze szó sincs a bátorság hiányáról, csak egyszerűen nincs kedve ehhez az egészhez. Épp most futott le egy akkora távot, amit fiatal törpe kora óta nem futott, és jobban örülne annak, ha felesleges bunyó helyett leülnének meginni egy üveg bort, és az ork elmesélné nekik a tábortűz körül, hogy mi járatban erre. Elvégre Gubacs abban se biztos, hogy ők itt a rosszak, és nem épp az elf nőtől próbálták megóvni az erdőt.
~ Ki tudja, miben mesterkedett az a hosszúéletű szuka. ~
Nem biztos benne, hogy a vadon élő orkok megértik a közös beszédet, de az ökölrázás és a tény, hogy nem próbálja megölni, univerzális jele lehet annak, hogy békét ajánl.
~ Hol a halálban van már a másik kettő?! ~ Fut át az agyán a kérdés. Ha a másik ork esetleg elbánt volna bajtársaival, akkor nagyon, de nagyon rossz helyzetben találná magát. Remélhetőleg hamarosan utolérik. *
* Csákánya segítségével sikerült megállítani az orkot. Vagyis… még egy darabig gurul, miután kigáncsolja, de azután csak sikerül megállnia. Amikor kezébe veszi kardját, Gubacs a szemét forgatja. *
– Add meg magad! Mi öten vagyunk, te egyedül! Akkor talán megkímélem az életed! Én vagyok Gubacs, Erdőmélye királya és parancsolom… * A csákányt átteszi bal kezébe, hogy ökölbe zárt jobbját megrázhassa a levegőben, ezzel is mutatva, hogy mekkora erő lakozik benne. *
– Parancsolom, hogy tedd le a fegyvered, te ork vérű! ~ Szotyadék! ~ * Külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy inába szállt Gubacs bátorsága, és ahelyett, hogy harcba szállna egy nála sokkal magasabb (és bizonyára erősebb) orkkal, inkább diplomáciai úton próbálja megoldani a dolgot. De persze szó sincs a bátorság hiányáról, csak egyszerűen nincs kedve ehhez az egészhez. Épp most futott le egy akkora távot, amit fiatal törpe kora óta nem futott, és jobban örülne annak, ha felesleges bunyó helyett leülnének meginni egy üveg bort, és az ork elmesélné nekik a tábortűz körül, hogy mi járatban erre. Elvégre Gubacs abban se biztos, hogy ők itt a rosszak, és nem épp az elf nőtől próbálták megóvni az erdőt.
~ Ki tudja, miben mesterkedett az a hosszúéletű szuka. ~
Nem biztos benne, hogy a vadon élő orkok megértik a közös beszédet, de az ökölrázás és a tény, hogy nem próbálja megölni, univerzális jele lehet annak, hogy békét ajánl.
~ Hol a halálban van már a másik kettő?! ~ Fut át az agyán a kérdés. Ha a másik ork esetleg elbánt volna bajtársaival, akkor nagyon, de nagyon rossz helyzetben találná magát. Remélhetőleg hamarosan utolérik. *
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-12 08:59:23
Üzenet elküldve: 2026-02-12 08:59:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Magával a karddal nincs baja, talán csak annyi, hogy ilyenből már akard nála. Persze övé sokkal jobban fest, mint az agyarasé, de ez nem állítja meg, hogy felkösse a hátizsákja oldalára. Legfeljebb az első adandó alkalommal megválik tőle, ha a lehetőség úgy kívánja. Mások gyógyítása nem az ő reszortja, ám valakinek meg kell tennie, ha már a többi agyalágyult erre képtelen. Mikor odaér a lányhoz, lépései lassulnak, lélegzete felgyorsul. Most próbálja kifújni magát a nagy futások után. Látja, hogy a nő távolodni szeretne tőle, talán a többieknek igaza volt és pontosan ugyanolyan rusnya kívül, mint belül. Ha a város közepén lennének, mindenféle lelkiismeret nélkül lépne el mellette és hagyná a sorsára, semmi haszna nem származik belőle. Ám nem a városban vannak, hanem az erdőmélyén. *
- Mégis…
* Kérdését nem tudja befejezni, a nő elájul előtte egy jó pár méterre, ekkor kicsit emel a tempóján, majd mellé guggol. Először csak szemeivel vizsgálja a nő sérüléseit, később állát megragadva fordítja a fejét különböző irányokba, hogy felmérhesse, hogy mégis hányadán állnak. A törp egy túlélő, ha sérülésekről van szó. Megannyi verekedés, késelés és bántalmazásnak szemtanúja volt, párban még saját keze is benne volt. Tudja, hogy mitől halnak az elfek és ez itt nem egy olyan szituáció. A fájdalom erősnek erős lehet, de közel sem annyira, hogy egy bájital segítségére kelljen támaszkodni. Már csak azért sem, mert nem tudja, hogy egyáltalán hasznát lelné a nőben, vagy csak az ellátmányát csökkentené. Amint megbizonyosodik arról, hogy túléli, a földön lévő táskákat felveszi, majd a nőt is és megindul a többiek irányába. Nem túl rózsás a helyzet. Két táskát cipel, egy sérült van a kezei között, és bármelyik percben ráronthat valami bestia, ork, fogalmuk sincs, hogy mi folyik itt! Sürgősen csatlakoznia kell a többiekhez. Homlokráncolva siet a látszólag frissen kitaposott irányba, ügyelve arra, hogy ne akadjon meg a lába valamiben és essen a nőre, különben elvesztik az egyetlen lelket, aki felvilágosíthatná őket arról, hogy mi is folyik itt. *
- Ó, istenem. Miért baszol így ki velem?
* Szitkozódik az orra alatt, miközben próbálja csökkenteni a távolságot. Közben szemei gyors iramban, szinte minden neszre felfigyelve forgatja, hol ide, hol oda. Ha esetleg bármi megtámadná muszáj lesz a fák között forgolódnia, mígnem talál egy olyan pontot, ahol vagy csillagjaival, vagy tőrével képes valamit csinálni. Reménykedik, hogy most erre nem kerül sor. *
- Hátha nem ölik meg azok a barmok és tőle is megtudunk néhány dolgot.
* Magával a karddal nincs baja, talán csak annyi, hogy ilyenből már akard nála. Persze övé sokkal jobban fest, mint az agyarasé, de ez nem állítja meg, hogy felkösse a hátizsákja oldalára. Legfeljebb az első adandó alkalommal megválik tőle, ha a lehetőség úgy kívánja. Mások gyógyítása nem az ő reszortja, ám valakinek meg kell tennie, ha már a többi agyalágyult erre képtelen. Mikor odaér a lányhoz, lépései lassulnak, lélegzete felgyorsul. Most próbálja kifújni magát a nagy futások után. Látja, hogy a nő távolodni szeretne tőle, talán a többieknek igaza volt és pontosan ugyanolyan rusnya kívül, mint belül. Ha a város közepén lennének, mindenféle lelkiismeret nélkül lépne el mellette és hagyná a sorsára, semmi haszna nem származik belőle. Ám nem a városban vannak, hanem az erdőmélyén. *
- Mégis…
* Kérdését nem tudja befejezni, a nő elájul előtte egy jó pár méterre, ekkor kicsit emel a tempóján, majd mellé guggol. Először csak szemeivel vizsgálja a nő sérüléseit, később állát megragadva fordítja a fejét különböző irányokba, hogy felmérhesse, hogy mégis hányadán állnak. A törp egy túlélő, ha sérülésekről van szó. Megannyi verekedés, késelés és bántalmazásnak szemtanúja volt, párban még saját keze is benne volt. Tudja, hogy mitől halnak az elfek és ez itt nem egy olyan szituáció. A fájdalom erősnek erős lehet, de közel sem annyira, hogy egy bájital segítségére kelljen támaszkodni. Már csak azért sem, mert nem tudja, hogy egyáltalán hasznát lelné a nőben, vagy csak az ellátmányát csökkentené. Amint megbizonyosodik arról, hogy túléli, a földön lévő táskákat felveszi, majd a nőt is és megindul a többiek irányába. Nem túl rózsás a helyzet. Két táskát cipel, egy sérült van a kezei között, és bármelyik percben ráronthat valami bestia, ork, fogalmuk sincs, hogy mi folyik itt! Sürgősen csatlakoznia kell a többiekhez. Homlokráncolva siet a látszólag frissen kitaposott irányba, ügyelve arra, hogy ne akadjon meg a lába valamiben és essen a nőre, különben elvesztik az egyetlen lelket, aki felvilágosíthatná őket arról, hogy mi is folyik itt. *
- Ó, istenem. Miért baszol így ki velem?
* Szitkozódik az orra alatt, miközben próbálja csökkenteni a távolságot. Közben szemei gyors iramban, szinte minden neszre felfigyelve forgatja, hol ide, hol oda. Ha esetleg bármi megtámadná muszáj lesz a fák között forgolódnia, mígnem talál egy olyan pontot, ahol vagy csillagjaival, vagy tőrével képes valamit csinálni. Reménykedik, hogy most erre nem kerül sor. *
- Hátha nem ölik meg azok a barmok és tőle is megtudunk néhány dolgot.
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-11 18:04:27
Üzenet elküldve: 2026-02-11 18:04:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A sisakos ork holtan terül el, Wertus pedig tesz róla, hogy a halott tényleg halott halott legyen. Sosem árt a bizonyosság, gondolhatja, miközben durva suhintással lecsapja a fejet a testéről. A test átkutatásával nem sok mindent talál, csak harminc aranyat, egy félig üres vízzel teli kulacsot és valami furcsa, nyálkás rongyot. Wrojth pedig elteheti a legyőzött fegyverét ha akarja, egyszerű rövidkard ez, viseltes darab, de az éle rendben van. Az erdő csendesnek tűnik körülöttük, így mindketten a menekülő és Gubaf után erednek. A vörös törpe az, ki végül a sebesült elf nő istápolása mellett dönt, ő a földön fekszik, az félig ájultan. Azt láthatja rajta, hogy csúnyán összeverték, nehezen vesz levegőt, eltörhetett pár borda is, de azt könnyen leszűrheti, hogy életveszélyben nincs. Legalábbis egyelőre. Kényesen ügyelhettek rá az orkok, hogy megmaradjon. Mikor mellé ér, az elf nő riadtan veti rá véres tekintetét, mintha attól félne, hogy Wrojth is csak a következő aki bántani fogja. Hátrálni próbál, kúszni, reszkető kezeivel a földet markolja de mindhiába, túl kevés erő maradt benne hozzá, hogy tovább kitartson. Egy utolsó pillantás, és végleg elájul. Eközben Gubaf elszántan üldözi a sebesült orkot, aki kétségbeesetten próbálja növelni a távolságot, de mindhiába. Mikor pedig elég közel ér a törpe megsuhintja csákányát. Ugyan meg nem tudja sebesíteni az orkot, de ahhoz elég a csapás hogy megbicsakoljon. Hangos szitkozódással esik előre az üldözött, gurul is egyet a földön mielőtt végleg megáll. Ez éppen elég idő ahhoz, hogy Gubaf teljesen beérje őt, de még Wertus is feltűnik a láthatóron, bizonyára hamar beéri őket.*
-GRAKH'TAR!
*Kiáltja az ork a földön fekve, és ép kezével esetlenül maga elé tartja saját rövidkardját. Fogait összeszorítja és k9rülnéz az erdőben, mintha keresne valamit. Látszik rajta a félelem, tudja jól, hogy az irhája a tét.*
*A sisakos ork holtan terül el, Wertus pedig tesz róla, hogy a halott tényleg halott halott legyen. Sosem árt a bizonyosság, gondolhatja, miközben durva suhintással lecsapja a fejet a testéről. A test átkutatásával nem sok mindent talál, csak harminc aranyat, egy félig üres vízzel teli kulacsot és valami furcsa, nyálkás rongyot. Wrojth pedig elteheti a legyőzött fegyverét ha akarja, egyszerű rövidkard ez, viseltes darab, de az éle rendben van. Az erdő csendesnek tűnik körülöttük, így mindketten a menekülő és Gubaf után erednek. A vörös törpe az, ki végül a sebesült elf nő istápolása mellett dönt, ő a földön fekszik, az félig ájultan. Azt láthatja rajta, hogy csúnyán összeverték, nehezen vesz levegőt, eltörhetett pár borda is, de azt könnyen leszűrheti, hogy életveszélyben nincs. Legalábbis egyelőre. Kényesen ügyelhettek rá az orkok, hogy megmaradjon. Mikor mellé ér, az elf nő riadtan veti rá véres tekintetét, mintha attól félne, hogy Wrojth is csak a következő aki bántani fogja. Hátrálni próbál, kúszni, reszkető kezeivel a földet markolja de mindhiába, túl kevés erő maradt benne hozzá, hogy tovább kitartson. Egy utolsó pillantás, és végleg elájul. Eközben Gubaf elszántan üldözi a sebesült orkot, aki kétségbeesetten próbálja növelni a távolságot, de mindhiába. Mikor pedig elég közel ér a törpe megsuhintja csákányát. Ugyan meg nem tudja sebesíteni az orkot, de ahhoz elég a csapás hogy megbicsakoljon. Hangos szitkozódással esik előre az üldözött, gurul is egyet a földön mielőtt végleg megáll. Ez éppen elég idő ahhoz, hogy Gubaf teljesen beérje őt, de még Wertus is feltűnik a láthatóron, bizonyára hamar beéri őket.*
-GRAKH'TAR!
*Kiáltja az ork a földön fekve, és ép kezével esetlenül maga elé tartja saját rövidkardját. Fogait összeszorítja és k9rülnéz az erdőben, mintha keresne valamit. Látszik rajta a félelem, tudja jól, hogy az irhája a tét.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-10 21:58:39
Üzenet elküldve: 2026-02-10 21:58:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öreg sikeres támadása után az ork teteme a lábai előtt hever. Wertus kihúzza csatabárdját az ork hátából, majd gyorsan meggyőződik róla, hogy valóban halott-e. Na nem kezdi vizsgálgatni, hogy az ocsmányság lélegzik-e, vagy ver-e a szíve, hanem fogja a csatabárdját, újra feje felé emeli, hogy egy csapással megszabadítsa áldozata fejét a torzójától. Miután ezzel végzett gyorsan körbe tekint. Az erdőt és a könyéket kémleli, mert ahogy ők megbújtak az erdő aljnövényzetében, úgy őket is érheti kellemetlen meglepetés. Ezek utána a tetem átkutatásába kezd. Igyekszik alapos munkát végezni, főként valami írást keres, hátha többet megtudhat arról, hogy mit kereshettek itt ezek ketten. Ezen tevékenysége közben továbbra is fel-fel tekint, nincs-e valami mozgás a környéken. Amint végzett, Wrojth után rohan. Ott találja őt az elf mellett, akit ápolni próbál. Wertus gyorsan ledobja hátizsákját és a fölösleges dolgait a vörös törpe mellett, csak a csatabárdját viszi magával, majd így szól.*
- Te maradj itt! Én Gubacs után megyek, segíteni neki. El kell hallgattatnunk a másikat is!
* Rögvest tovább rohan Gubacs és a másik ork után. Amennyiben közel kerül hozzájuk és már folyik a harc kettejük közt, ismét az ork hátába, vagy oldalába igyekszik kerülni, hogy onnét sújtson le rá...*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.10 22:00:30
* Az öreg sikeres támadása után az ork teteme a lábai előtt hever. Wertus kihúzza csatabárdját az ork hátából, majd gyorsan meggyőződik róla, hogy valóban halott-e. Na nem kezdi vizsgálgatni, hogy az ocsmányság lélegzik-e, vagy ver-e a szíve, hanem fogja a csatabárdját, újra feje felé emeli, hogy egy csapással megszabadítsa áldozata fejét a torzójától. Miután ezzel végzett gyorsan körbe tekint. Az erdőt és a könyéket kémleli, mert ahogy ők megbújtak az erdő aljnövényzetében, úgy őket is érheti kellemetlen meglepetés. Ezek utána a tetem átkutatásába kezd. Igyekszik alapos munkát végezni, főként valami írást keres, hátha többet megtudhat arról, hogy mit kereshettek itt ezek ketten. Ezen tevékenysége közben továbbra is fel-fel tekint, nincs-e valami mozgás a környéken. Amint végzett, Wrojth után rohan. Ott találja őt az elf mellett, akit ápolni próbál. Wertus gyorsan ledobja hátizsákját és a fölösleges dolgait a vörös törpe mellett, csak a csatabárdját viszi magával, majd így szól.*
- Te maradj itt! Én Gubacs után megyek, segíteni neki. El kell hallgattatnunk a másikat is!
* Rögvest tovább rohan Gubacs és a másik ork után. Amennyiben közel kerül hozzájuk és már folyik a harc kettejük közt, ismét az ork hátába, vagy oldalába igyekszik kerülni, hogy onnét sújtson le rá...*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.10 22:00:30
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-10 00:08:11
Üzenet elküldve: 2026-02-10 00:08:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Egy törpényit sem érdekli, hogy az ork vagy kétszer akkora, mint ő, fejvesztve lódul utána, az meg fejvesztve menekül. Feltűnik ugyan neki, hogy időközben elejtette a zsákmányát, de ez se állítja meg egy pillanatra se. Felőle a fehérnép akár fel is fordulhat, mert hát minek jött egyedül az erdő közepébe? Gubacs fő célja, hogy ne veszítse szem elől a menekülőt, de ha elég közel ér hozzá, akkor megpróbálja csákányával lábon csapni, hogy ne fusson már annyira, mert ő sem bírja már sokáig. Közben a kiabálást abbahagyja, mert azzal is csak az energiája fogyna. Szíve már így is a torkában dobog. De, ha ez kell ahhoz, hogy elintézze a zöldbőrűt, ám legyen. *
~ Csak tudnám, minek fut ez az erdő közepibe? Azt hiszi, ott jobb lesz neki? ~
* Egy törpényit sem érdekli, hogy az ork vagy kétszer akkora, mint ő, fejvesztve lódul utána, az meg fejvesztve menekül. Feltűnik ugyan neki, hogy időközben elejtette a zsákmányát, de ez se állítja meg egy pillanatra se. Felőle a fehérnép akár fel is fordulhat, mert hát minek jött egyedül az erdő közepébe? Gubacs fő célja, hogy ne veszítse szem elől a menekülőt, de ha elég közel ér hozzá, akkor megpróbálja csákányával lábon csapni, hogy ne fusson már annyira, mert ő sem bírja már sokáig. Közben a kiabálást abbahagyja, mert azzal is csak az energiája fogyna. Szíve már így is a torkában dobog. De, ha ez kell ahhoz, hogy elintézze a zöldbőrűt, ám legyen. *
~ Csak tudnám, minek fut ez az erdő közepibe? Azt hiszi, ott jobb lesz neki? ~
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-09 09:20:28
Üzenet elküldve: 2026-02-09 09:20:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Bizonyára senkit sem lep meg, hogy a vörös csak játszadozni szeretne, a felé oly nagy erőkkel közeledő agyarassal. Még egy pillanatra a menekülő ork felé pillant, hátha blöffje sikeres és megtorpantja. Ekkor a másik kettő könnyen leszedhetné a sérültet. Meglepetésére a saját fejében elkészült forgatókönyv nagyban eltér társaitól. Egyik sem úgy és akkor mozdul meg, amit magában kieszelt. Ám nem is tudná hibáztatni őket. Nem volt megbeszélve. Bosszantani azért mégis bosszantja. Gubaf kiáltásait csak pislogva figyeli arra a néhány másodpercre, amíg ideje engedi, utána újra az rohamozóé minden figyelme. Talán még meg is lepődne, ha nem Gubafról lenne szó, de így? A felé gyorsan közeledő ork ocsmány tekintete arra engedi következtetni, hogy a menekülő lesz az okosabb kettejük közül. Csoda, hogy nem esik pofára, ám nagyon jót nevetne azon. Az ork végül testközelébe ér, mindenki meglepetésére, de főleg az orknak okozva ezzel nagy fejfájást. Ki hitte volna, hogy lesznek olyanok, akiknek nem a félelemtől gyökerezik le a lába. Manővere újfent félsikernek örvend. Amint az ork fegyvere megakad, akkor lép elő egy határozott támadással, amit maguk az istenek segítenek neki kivédeni, azt is csupán egy hajszálnyival. Már csillan is a törp szemében a halvány remény, hogy itt bizony óriási harcokat fog vívni a nála kétszer akkorákkal, ám ez az álom hamar szertefoszlik. Wertus jelenik meg a szeme sarkából, s tesz pontot a rövid konfliktus végére. Az ork a porba hullik, ám Wrojth továbbra is Wertuson tartja a szemét. Nem tartja szép dolognak ellopni másnak a zsákmányát, főleg nem olyan alattomos módon, amire csak irigykedhet. Wrojth felkapja az ork fegyverét és megnézi közelebbről. Köztudott, hogy az orkok veszélyes fegyverekkel dolgoznak, így ha fegyvere is ilyen, úgy megtart ennyit a zsákmányból. *
- Ennyit megtartok, ha már elloptad a dicsőséget. A többi a tied, győződj meg arról, hogy halott és, hogy mit keresnek itt.
* Mondja mindezt rideg hangnemben. Nem nehéz kitalálni, hogy bár lerövidítette a harcot, elvette az abból fakadó örömét. Innentől ő is a menekülő ork után kezd szaladni, a már előre kitaposott ösvényen. Talán gyorsabban utoléri őket, mint az sejtenék. Ha Gubaf megáll az eldobott nő mellett segíteni, akkor kétszer sem fog elgondolkodni, hogy mit fog csinálni, elkapja az orkot. Ha a nő mellett nem látja a törpöt, úgy magának kell megnéznie, hogy képes e segíteni az elfen. Van nála néhány bájital, amik bár nem a legerősebbek, de akad mellé néhány gyógynövény, ami talán segítségükre lehet. *
* Bizonyára senkit sem lep meg, hogy a vörös csak játszadozni szeretne, a felé oly nagy erőkkel közeledő agyarassal. Még egy pillanatra a menekülő ork felé pillant, hátha blöffje sikeres és megtorpantja. Ekkor a másik kettő könnyen leszedhetné a sérültet. Meglepetésére a saját fejében elkészült forgatókönyv nagyban eltér társaitól. Egyik sem úgy és akkor mozdul meg, amit magában kieszelt. Ám nem is tudná hibáztatni őket. Nem volt megbeszélve. Bosszantani azért mégis bosszantja. Gubaf kiáltásait csak pislogva figyeli arra a néhány másodpercre, amíg ideje engedi, utána újra az rohamozóé minden figyelme. Talán még meg is lepődne, ha nem Gubafról lenne szó, de így? A felé gyorsan közeledő ork ocsmány tekintete arra engedi következtetni, hogy a menekülő lesz az okosabb kettejük közül. Csoda, hogy nem esik pofára, ám nagyon jót nevetne azon. Az ork végül testközelébe ér, mindenki meglepetésére, de főleg az orknak okozva ezzel nagy fejfájást. Ki hitte volna, hogy lesznek olyanok, akiknek nem a félelemtől gyökerezik le a lába. Manővere újfent félsikernek örvend. Amint az ork fegyvere megakad, akkor lép elő egy határozott támadással, amit maguk az istenek segítenek neki kivédeni, azt is csupán egy hajszálnyival. Már csillan is a törp szemében a halvány remény, hogy itt bizony óriási harcokat fog vívni a nála kétszer akkorákkal, ám ez az álom hamar szertefoszlik. Wertus jelenik meg a szeme sarkából, s tesz pontot a rövid konfliktus végére. Az ork a porba hullik, ám Wrojth továbbra is Wertuson tartja a szemét. Nem tartja szép dolognak ellopni másnak a zsákmányát, főleg nem olyan alattomos módon, amire csak irigykedhet. Wrojth felkapja az ork fegyverét és megnézi közelebbről. Köztudott, hogy az orkok veszélyes fegyverekkel dolgoznak, így ha fegyvere is ilyen, úgy megtart ennyit a zsákmányból. *
- Ennyit megtartok, ha már elloptad a dicsőséget. A többi a tied, győződj meg arról, hogy halott és, hogy mit keresnek itt.
* Mondja mindezt rideg hangnemben. Nem nehéz kitalálni, hogy bár lerövidítette a harcot, elvette az abból fakadó örömét. Innentől ő is a menekülő ork után kezd szaladni, a már előre kitaposott ösvényen. Talán gyorsabban utoléri őket, mint az sejtenék. Ha Gubaf megáll az eldobott nő mellett segíteni, akkor kétszer sem fog elgondolkodni, hogy mit fog csinálni, elkapja az orkot. Ha a nő mellett nem látja a törpöt, úgy magának kell megnéznie, hogy képes e segíteni az elfen. Van nála néhány bájital, amik bár nem a legerősebbek, de akad mellé néhány gyógynövény, ami talán segítségükre lehet. *
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-08 20:50:00
Üzenet elküldve: 2026-02-08 20:50:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A sisakos orknak nem kell sok idő, hogy ráeszméljen, hogy rájuk támadtak, s rögtön rohamra indul. Hangos csatakiáltása betölti a csöndes erdőt, ahogy izmos lábait egyre gyorsabban teszi egymás után. Lopja a távolságot a vörös törpe és saját maga között, szemében vérszomj látszik, valószínűleg nem is figyeli túlságosan a környezetét, csak arra koncentrál, hogy pengéjét minél hamarabb a törpe húsába vághassa. Ez a vérszomjas roham okozhatta, hogy a csapás bizony megakad az egyik fa vastag törzsében, lehetőséget adva Wrojthnak hogy visszatámadjon. Az ork szemei kikerekednek és ijedten felkiált, ösztönszerűen rántja maga elé a pengét és csak a puszta szerencséjén múlik, hogy néhány arasszal ugyan, de lepattan kardjáról a csapás. Arra azonban nem számolhatott, hogy Wertus csatabárdja megfeszül ujjai közt, és egyenesen az ork hátában állapodik meg. Az pedig bambán bámul maga elé, még mormog valamit az orra alatt, de már csak a vér bugyborékolását hallani, mielőtt élettelen teste tompa puffanással elterül.
A menekülő viszont egy percig sem habozik és folyamatosan távolodik a törpéktől, összeszorított fogakkal ugyan, és erősen vérezve, de távolodik. Legalábbis amíg meg nem hallja Wrojth szavait, amin talán elgondolkozna, ha nem látná, hogy egy eszelős törpe szitkozódva üldözi őt. Ez nem igazán hagy neki választást, minthogy tovább iszkoljon. Combjai kezdenek égni, karja fáj, a tüdeje egyre hevesebben dolgozik, ám akárhányszor hátrapillant az az átkozott törpe egyre közelebb és közelebb ér. Végső elkeseredésében eldobja foglyát, s így talán gyorsabban menekülhet. Gubafon múlik, hogy tovább üldözi-e, valószínűleg így is képes lehet utolérni őt, de ehhez mélyebben be kell hatolnia az erdőségbe, kockáztatva hogy elszakad társaitól.*
*A sisakos orknak nem kell sok idő, hogy ráeszméljen, hogy rájuk támadtak, s rögtön rohamra indul. Hangos csatakiáltása betölti a csöndes erdőt, ahogy izmos lábait egyre gyorsabban teszi egymás után. Lopja a távolságot a vörös törpe és saját maga között, szemében vérszomj látszik, valószínűleg nem is figyeli túlságosan a környezetét, csak arra koncentrál, hogy pengéjét minél hamarabb a törpe húsába vághassa. Ez a vérszomjas roham okozhatta, hogy a csapás bizony megakad az egyik fa vastag törzsében, lehetőséget adva Wrojthnak hogy visszatámadjon. Az ork szemei kikerekednek és ijedten felkiált, ösztönszerűen rántja maga elé a pengét és csak a puszta szerencséjén múlik, hogy néhány arasszal ugyan, de lepattan kardjáról a csapás. Arra azonban nem számolhatott, hogy Wertus csatabárdja megfeszül ujjai közt, és egyenesen az ork hátában állapodik meg. Az pedig bambán bámul maga elé, még mormog valamit az orra alatt, de már csak a vér bugyborékolását hallani, mielőtt élettelen teste tompa puffanással elterül.
A menekülő viszont egy percig sem habozik és folyamatosan távolodik a törpéktől, összeszorított fogakkal ugyan, és erősen vérezve, de távolodik. Legalábbis amíg meg nem hallja Wrojth szavait, amin talán elgondolkozna, ha nem látná, hogy egy eszelős törpe szitkozódva üldözi őt. Ez nem igazán hagy neki választást, minthogy tovább iszkoljon. Combjai kezdenek égni, karja fáj, a tüdeje egyre hevesebben dolgozik, ám akárhányszor hátrapillant az az átkozott törpe egyre közelebb és közelebb ér. Végső elkeseredésében eldobja foglyát, s így talán gyorsabban menekülhet. Gubafon múlik, hogy tovább üldözi-e, valószínűleg így is képes lehet utolérni őt, de ehhez mélyebben be kell hatolnia az erdőségbe, kockáztatva hogy elszakad társaitól.*
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-07 13:37:58
Üzenet elküldve: 2026-02-07 13:37:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öreg törpe sosem tudta eldönteni, hogy kit utál jobban. Az elfeket, vagy az orkokat? Viszont azt sosem tűrte, hogy a gyengébbet bántsák, pláne ketten ráadásul egy nőt. Szóval szíve szerint közbe is lépne, meg nem is. Sokat azonban nem kellett gondolkoznia ezen, mert Wrojth meghozta helyettük ezt a nehéz döntést. Innentől pedig kissé felpörögnek az események. Először ő is indulna az elfet cipelő ork után, de látja, hogy Gubacs már elindult. Az ork nehezen halad, látszólag sok vért is vesztett, egyik karja használhatatlan, ráadásul a másikban cipeli áldozatát. Most úgy tűnik, hogy Gubacs utol fogja érni és eséllyel veheti fel ellene a harcot. Ezért inkább figyelme afelé az ork felé fordul, amelyik Wrojthra támad. Mikor annak már nincs esélye észrevenni őt Wertus elhagyja rejtekét és sietve mögé kerül, hogy míg az a vörös szakállú társukra figyel csatabárdjával csapást mérhessen rá. Nem szokása a hátba támadás, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak. Mielőbb el kell hallgattatniuk ezt a két orkot, nehogy a társaik a közelben legyenek és felfigyeljenek a csatazajra.*
* Az öreg törpe sosem tudta eldönteni, hogy kit utál jobban. Az elfeket, vagy az orkokat? Viszont azt sosem tűrte, hogy a gyengébbet bántsák, pláne ketten ráadásul egy nőt. Szóval szíve szerint közbe is lépne, meg nem is. Sokat azonban nem kellett gondolkoznia ezen, mert Wrojth meghozta helyettük ezt a nehéz döntést. Innentől pedig kissé felpörögnek az események. Először ő is indulna az elfet cipelő ork után, de látja, hogy Gubacs már elindult. Az ork nehezen halad, látszólag sok vért is vesztett, egyik karja használhatatlan, ráadásul a másikban cipeli áldozatát. Most úgy tűnik, hogy Gubacs utol fogja érni és eséllyel veheti fel ellene a harcot. Ezért inkább figyelme afelé az ork felé fordul, amelyik Wrojthra támad. Mikor annak már nincs esélye észrevenni őt Wertus elhagyja rejtekét és sietve mögé kerül, hogy míg az a vörös szakállú társukra figyel csatabárdjával csapást mérhessen rá. Nem szokása a hátba támadás, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak. Mielőbb el kell hallgattatniuk ezt a két orkot, nehogy a társaik a közelben legyenek és felfigyeljenek a csatazajra.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-07 12:13:41
Üzenet elküldve: 2026-02-07 12:13:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Követi a nyomokat, mint egy vadászkopó. Még mielőtt elszabadulná a káosz, kap Wrojthtól egy tőrt. Nem tudja, mit kezdjen vele, mert hát ő az ököl erejében hisz. Mindegy, elteszi, jól jöhet még.
Amikor elég közel ér, hogy rendesen lássa és hallja a történéseket, biztosra veszi, hogy társai, vagy legalábbis Wrojth nem fogja az életüket kockáztatni egy fehérnép miatt. Ám téved. Mire észbe kap, a vörös már támadásba is lendül. Mit tehetne, most már csak nem fog bujdosni, még azt hinnék a többiek, hogy berezelt. De nem ám az után indul, amelyik Wrojthra támad, hanem a másikra, amelyik menekül. Személy szerint az a véleménye, hogy jobb lenne életben hagyni mindkét orkot, meg talán az elf nőt is, de nincs kedve arra pazarolnia az idejét és energiáját, hogy ezt megossza a többiekkel is. Csákányát maga előtt lóbálva indul a menekülő ork után, miközben olyanokat mond, amiket később talán megbán. *
– Gyere ide, moslékevő csürő-csáró csoszadék! * Közben a csákánnyal próbál utat törni magának az aljnövényzetben. *
– Fordulj meg és tőből leharapom azt a zöld orrodat, te büdös nyomvadék nyürhe nyavargó rohadék! * Ordít utána. Bár lábai aprók az orkhoz képest, de az ő kisebb terhet cipel, ráadásul az ork sérült is, és ő megy elől, így talán kitapossa az ösvényt Gubacs számára. A törpe pedig nagyon fenyegetően lohol utána. Arra gondol, hogyha utol nem is éri, legalább kideríti, hogy hova fut a zöldbőrű. Biztosan jó hely. *
* Követi a nyomokat, mint egy vadászkopó. Még mielőtt elszabadulná a káosz, kap Wrojthtól egy tőrt. Nem tudja, mit kezdjen vele, mert hát ő az ököl erejében hisz. Mindegy, elteszi, jól jöhet még.
Amikor elég közel ér, hogy rendesen lássa és hallja a történéseket, biztosra veszi, hogy társai, vagy legalábbis Wrojth nem fogja az életüket kockáztatni egy fehérnép miatt. Ám téved. Mire észbe kap, a vörös már támadásba is lendül. Mit tehetne, most már csak nem fog bujdosni, még azt hinnék a többiek, hogy berezelt. De nem ám az után indul, amelyik Wrojthra támad, hanem a másikra, amelyik menekül. Személy szerint az a véleménye, hogy jobb lenne életben hagyni mindkét orkot, meg talán az elf nőt is, de nincs kedve arra pazarolnia az idejét és energiáját, hogy ezt megossza a többiekkel is. Csákányát maga előtt lóbálva indul a menekülő ork után, miközben olyanokat mond, amiket később talán megbán. *
– Gyere ide, moslékevő csürő-csáró csoszadék! * Közben a csákánnyal próbál utat törni magának az aljnövényzetben. *
– Fordulj meg és tőből leharapom azt a zöld orrodat, te büdös nyomvadék nyürhe nyavargó rohadék! * Ordít utána. Bár lábai aprók az orkhoz képest, de az ő kisebb terhet cipel, ráadásul az ork sérült is, és ő megy elől, így talán kitapossa az ösvényt Gubacs számára. A törpe pedig nagyon fenyegetően lohol utána. Arra gondol, hogyha utol nem is éri, legalább kideríti, hogy hova fut a zöldbőrű. Biztosan jó hely. *
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-05 09:13:08
Üzenet elküldve: 2026-02-05 09:13:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Három törpe, három királyjelölt. Ahogy Gubaf jóslatai szóltak, egyikükből király lesz, de, hogy minek a királya, azt képtelenség lenne megmondani Színes társaságukból kiindulva. A törpök királya aligha lesz bárki. Ez az álom, már ha lehet így nevezni, olyan messze van tőlük, mint az istenek birodalma a sajátjuktól. Képzelete viszont enged elképzelni néhány speciális esetet, mint például Gubaf, mint az alkohol királya. Wertus, mint a tudás királya, avagy mint maga, az alvilág királya. Hamar el is hessegeti e gondolatokat. Majd később lesz ideje felmérni a lehetőségeit, ám most az erdőre kell figyelnie.
Nem tetszik ez Wrojthnak. Túlságosan is nagy csend honol körülöttük. Leszámítva a lábuk alatt ropogó ágakat és hasonló dolgokat. A kiabálás pillanatában nem tűnik fel neki a körülöttük egyértelműen meglátható bizonyíték, csak miután Wertus csendre inti, lát meg valamit a szeme sarkából, ami a vér irányába vezeti a tekintetét. Nem lett rózsásabb a helyzet, de ennyi vérrel a földön, már-már otthonosan érzi magát. Kár, hogy látásában és mozgásában korlátozva van, különben még tárt karokkal közeledne a hang irányába. Végül elindulnak a hang irányába. Körbenéz a társaságon, szemei kicsit jobban időzve a csákányos törpén. Még mielőtt odaérnének nyújt felé egy hétköznapi tőrt, amit táskája mélyéről kapart elő, aztán minden hang nélkül, csak egy bólintással nyugtázz, hogy vegye el. Közelre sokkal jobb lesz, mint az a nehéz csákány. Ha nem veszi el, akkor Wertusnak is felkínálja hasonló indokkal. Természetesen nem örökbe, csak ameddig a veszély tart. Közelebb érve látja is meg a két melákot. Így legyen öt-hatosa kockapókerben! Utána látja csak a földön fekvő elfet, ekkor szemei összeszűkülnek, s innen már végleg eldőlt, hogy mit fog csinálni. Táskáját finoman a földre helyezi és dob. Találata duplán célt ér, bár a vállán érő sérülés nem lesz olyan látványos, mint a kulacsának törése, de egy mosolyt mindenképp csal az arcára. Jobb is így. Így legalább kiélvezheti beteg vágyait az orkokon. Rég nem ölt már mást, s itt az idő pótolni. Ha nem is vennék észre is előbújna. Nehogy a végén mindkettő menekülőre fogja, elég, ha csak egyet kell megtalálni a későbbiekben. Ahogy előjön a bokorból hangos nevetésbe kezd. Keze a hátán lévő kardra csúszik, majd egy egyszerű mozdulattal lerántja a mágneses tartójáról. *
- Nem jutsz messzire te kúrva! A méreg ellen csak nekem van ellenszerem.
* Dob oda egy egyszerű blöfföt, hátha megtorpantja a menekülőt. A többit a többiekre bízza, neki tele lesz a keze egy kis időre. Egy vérszomjas ork rohama nem okoz benne félelmet. A tengeren ezerszer rosszabb dolgok vannak. Higgadtan felméri a terepet, majd a mellette lévő fa tövébe húzódik. Pont úgy helyezkedik, hogy a fa mögé bújással az ork pengéje beleakadjon a fa tövébe, s az ennél kapott néhány másodpercnél tervez visszatámadni. *
* Három törpe, három királyjelölt. Ahogy Gubaf jóslatai szóltak, egyikükből király lesz, de, hogy minek a királya, azt képtelenség lenne megmondani Színes társaságukból kiindulva. A törpök királya aligha lesz bárki. Ez az álom, már ha lehet így nevezni, olyan messze van tőlük, mint az istenek birodalma a sajátjuktól. Képzelete viszont enged elképzelni néhány speciális esetet, mint például Gubaf, mint az alkohol királya. Wertus, mint a tudás királya, avagy mint maga, az alvilág királya. Hamar el is hessegeti e gondolatokat. Majd később lesz ideje felmérni a lehetőségeit, ám most az erdőre kell figyelnie.
Nem tetszik ez Wrojthnak. Túlságosan is nagy csend honol körülöttük. Leszámítva a lábuk alatt ropogó ágakat és hasonló dolgokat. A kiabálás pillanatában nem tűnik fel neki a körülöttük egyértelműen meglátható bizonyíték, csak miután Wertus csendre inti, lát meg valamit a szeme sarkából, ami a vér irányába vezeti a tekintetét. Nem lett rózsásabb a helyzet, de ennyi vérrel a földön, már-már otthonosan érzi magát. Kár, hogy látásában és mozgásában korlátozva van, különben még tárt karokkal közeledne a hang irányába. Végül elindulnak a hang irányába. Körbenéz a társaságon, szemei kicsit jobban időzve a csákányos törpén. Még mielőtt odaérnének nyújt felé egy hétköznapi tőrt, amit táskája mélyéről kapart elő, aztán minden hang nélkül, csak egy bólintással nyugtázz, hogy vegye el. Közelre sokkal jobb lesz, mint az a nehéz csákány. Ha nem veszi el, akkor Wertusnak is felkínálja hasonló indokkal. Természetesen nem örökbe, csak ameddig a veszély tart. Közelebb érve látja is meg a két melákot. Így legyen öt-hatosa kockapókerben! Utána látja csak a földön fekvő elfet, ekkor szemei összeszűkülnek, s innen már végleg eldőlt, hogy mit fog csinálni. Táskáját finoman a földre helyezi és dob. Találata duplán célt ér, bár a vállán érő sérülés nem lesz olyan látványos, mint a kulacsának törése, de egy mosolyt mindenképp csal az arcára. Jobb is így. Így legalább kiélvezheti beteg vágyait az orkokon. Rég nem ölt már mást, s itt az idő pótolni. Ha nem is vennék észre is előbújna. Nehogy a végén mindkettő menekülőre fogja, elég, ha csak egyet kell megtalálni a későbbiekben. Ahogy előjön a bokorból hangos nevetésbe kezd. Keze a hátán lévő kardra csúszik, majd egy egyszerű mozdulattal lerántja a mágneses tartójáról. *
- Nem jutsz messzire te kúrva! A méreg ellen csak nekem van ellenszerem.
* Dob oda egy egyszerű blöfföt, hátha megtorpantja a menekülőt. A többit a többiekre bízza, neki tele lesz a keze egy kis időre. Egy vérszomjas ork rohama nem okoz benne félelmet. A tengeren ezerszer rosszabb dolgok vannak. Higgadtan felméri a terepet, majd a mellette lévő fa tövébe húzódik. Pont úgy helyezkedik, hogy a fa mögé bújással az ork pengéje beleakadjon a fa tövébe, s az ennél kapott néhány másodpercnél tervez visszatámadni. *
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-04 20:44:08
Üzenet elküldve: 2026-02-04 20:44:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A három törpe békés utazása megtörni látszik, s őket bizony nem olyan kőből faragták, hogy csak úgy elsétáljanak a baj elől, legalábbis nem anélkül, hogy engednének a kíváncsiságuknak. Ahogy közelebb lopóznak a bozótban, messzebb, félig takarásban két orkot pillantanak meg. Mindkettő legalább olyan széles, mint amilyen magas, agyaruk hosszú és, és viszonylag szépen rendben tartott bőrvértet viselnek. Könnyű felszerelést, amivel gyorsan haladhatnak bármilyen terepen, bőrszoknyát, íjat, könnyű csizmát meg egy-egy rövidkardot. Az egyik, amelyiknek hosszú szakálla fonatokban lóg egy hatalmas, véres kést tart a kezében, és könnyen láthatják azt is, hogy bizony dolgozik vele. Egy szép szarvast szabadít meg éppen a felesleges belsőségektől. A másik, amelyik fején egy szarvas sisak van egy a földön összerogyott elffel foglalatoskodik, s csak néha pillant körbe a tájon. Felváltva rúgja és neveti ki, mikor milyen kedve van. A hosszúéletű eltéveszthetetlenül nő lehet, bár az arca olyan püffedt a sok veréstől, hogy csak a szemfülesebbek vehetik észre a vonásaiból.*
-Majd a törzsfő kiszedi belőled a többit, szuka!
*Öblösen felnevet az ork, a másik pedig csak bólint hozzá. Ő jobban el van foglalva a munkával, mint a szórakozással.*
-Azért meg ne öld, élve van rá szükségünk. Tudod mit mondott a sámán.
*Feleli neki, majd leteszi a kést és a kulacsáért nyúl miután megtörölte a kezét egy rongyba. A kulacs azonban nem jut el a szájáig, hiába látja szeme sarkából ahogyan a dobócsillag átszeli a levegőt és a kulacsot széttörve a vállába fúródik. Éppen a páncél felé. Ha nem lett volna ott az a kulacs talán a szemét kapta volna el, így viszont még maradt benne egy kis szusz. Igaz a bal kezét aligha fogja tudni használni. Fájdalmában felkiált, a vér pedig vastag csíkban folyik le a karján. Társának sem kell több, azonnal megragadja kardját és az erdőt kezdi figyelni. Wrojth vörös szakállát pedig szinte lehetetlen nem meglátni, hisz ahhoz hogy megfelelően meg tudja célozni az orkot, ki kellett hajolnia a növényzet közül. Éppen csak annyira, hogy már ne legyen elég ideje visszabújni. A sisakos ork, mivel csak őt látja bátran és vérszomjasan rohamoz felé. A többiek egyelőre rejtve maradtak az ellenség elől. A sebesült ork pedig némi mérlegelés után a szarvas és a fogoly között az elf nőt karolja fel ép kezével, és menekülni próbál a bajtól. Az erdő körülöttük síri csendbe zárkózik, az aprócska tisztás füvét pedig hamarosan sok vér fogja táplálni. Vagy így, vagy úgy.*
*A három törpe békés utazása megtörni látszik, s őket bizony nem olyan kőből faragták, hogy csak úgy elsétáljanak a baj elől, legalábbis nem anélkül, hogy engednének a kíváncsiságuknak. Ahogy közelebb lopóznak a bozótban, messzebb, félig takarásban két orkot pillantanak meg. Mindkettő legalább olyan széles, mint amilyen magas, agyaruk hosszú és, és viszonylag szépen rendben tartott bőrvértet viselnek. Könnyű felszerelést, amivel gyorsan haladhatnak bármilyen terepen, bőrszoknyát, íjat, könnyű csizmát meg egy-egy rövidkardot. Az egyik, amelyiknek hosszú szakálla fonatokban lóg egy hatalmas, véres kést tart a kezében, és könnyen láthatják azt is, hogy bizony dolgozik vele. Egy szép szarvast szabadít meg éppen a felesleges belsőségektől. A másik, amelyik fején egy szarvas sisak van egy a földön összerogyott elffel foglalatoskodik, s csak néha pillant körbe a tájon. Felváltva rúgja és neveti ki, mikor milyen kedve van. A hosszúéletű eltéveszthetetlenül nő lehet, bár az arca olyan püffedt a sok veréstől, hogy csak a szemfülesebbek vehetik észre a vonásaiból.*
-Majd a törzsfő kiszedi belőled a többit, szuka!
*Öblösen felnevet az ork, a másik pedig csak bólint hozzá. Ő jobban el van foglalva a munkával, mint a szórakozással.*
-Azért meg ne öld, élve van rá szükségünk. Tudod mit mondott a sámán.
*Feleli neki, majd leteszi a kést és a kulacsáért nyúl miután megtörölte a kezét egy rongyba. A kulacs azonban nem jut el a szájáig, hiába látja szeme sarkából ahogyan a dobócsillag átszeli a levegőt és a kulacsot széttörve a vállába fúródik. Éppen a páncél felé. Ha nem lett volna ott az a kulacs talán a szemét kapta volna el, így viszont még maradt benne egy kis szusz. Igaz a bal kezét aligha fogja tudni használni. Fájdalmában felkiált, a vér pedig vastag csíkban folyik le a karján. Társának sem kell több, azonnal megragadja kardját és az erdőt kezdi figyelni. Wrojth vörös szakállát pedig szinte lehetetlen nem meglátni, hisz ahhoz hogy megfelelően meg tudja célozni az orkot, ki kellett hajolnia a növényzet közül. Éppen csak annyira, hogy már ne legyen elég ideje visszabújni. A sisakos ork, mivel csak őt látja bátran és vérszomjasan rohamoz felé. A többiek egyelőre rejtve maradtak az ellenség elől. A sebesült ork pedig némi mérlegelés után a szarvas és a fogoly között az elf nőt karolja fel ép kezével, és menekülni próbál a bajtól. Az erdő körülöttük síri csendbe zárkózik, az aprócska tisztás füvét pedig hamarosan sok vér fogja táplálni. Vagy így, vagy úgy.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-02 13:30:17
Üzenet elküldve: 2026-02-02 13:30:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Miután végre Gubacs is lenyugszik és Wrojth is csatlakozik hozzájuk nekiállnak enni és pihenni. Itt az erdő szélén, még viszonylagos biztonságban érezhetik magukat és a csend megtartására sem kell oly kínosan ügyelniük, ezért Wertus ki is használja az alkalmat, hogy újabb monológba kezdhessen.*
- Tudjátok a minap találkoztam a városban egy lánnyal. Azt állította, hogy nemrégiben járt errefelé. Azt a jó tanácsot adta, hogy, ha Lupusfulgurokkal találkoznánk dermedjünk mozdulatlanná, akkor nem támadnak.
* Wrojth hozzá intézett szavaira elmosolyodik és így válaszol:*
- Ne félts engem. Figyelni fogok minden neszre. Az istennőnk gondviselése nélkül nem lennénk most itt. De abban igazad van, hogy nem lehetünk gyámoltalanok. Nekünk saját erőnkből kell haladnunk az általa kijelölt úton, de az ő akaratát sosem hagyhatjuk figyelmen kívül.
* Ekkor gubacsra néz, mielőtt folytatná.*
- Szóval nem bántunk az erdőben semmi élőt, mert azzal magunkra haragítjuk az istennőt. Az ő gondviselése nélkül, pedig esélyünk sincs itt!
* Miután kipihenték magukat útnak indulnak. Most úgy tűnik, hogy a másik kettő kivételesen egyetért a tanácsával. Gubacs figyel előre, ők ketten, pedig a két oldalt figyelik, olykor hátra és fel pillantva. Így szinte körkörösen szemmel tartva az erdőt.
Csak lassan haladnak, ügyelve arra, hogy minél kevesebb zajt csapjanak. Néha egy fácán reppen fel nem messze tőlik, vagy őz ugrik fel riadtan. Ilyenkor mindhárman mozdulatlanná dermednek. Talán már több, mint egy órája úton lehetnek, mikor az erdő csendjét sikoltozás és segélykiáltás töri meg. Wertus egy pillanatra megdermed, majd gyorsan körbe tekint, nehogy egy másik irányból meglepetés érje őket. Két társa, még ha halkan is, de beszélni kezd. Erre az öreg mutatóujját a szája elé tartva jelzi nekik, hogy kussoljanak! Igaz, hogy harc közben minden teremtmény szaglása és hallása tompul, de nem lenne okos dolog most kideríteni, hogy mennyire.
Miután meggyőződött róla, hogy nem érheti őket máshonnan veszély, első dolga, hogy alaposabban körülnézzen. A törött ágak, vérnyomok és a sérült fatörzsek nem arról árulkodnak, hogy csak két mókus veszett össze egy darab dión. A fatörzseken látható nyomokból, talán következtethet rá, hogy mivel van dolguk. Ezek után gyorsan meggyőződik róla, hogy honnét fúj a szél. Nem lenne jó, ha Gubacs szaga előbb elérné a lényeket, mint, hogy látótávolságba kerülhetne a három törpe. Természetesen minden papírforma szerint alakul, már ami a társait illeti, mert mire ő végzett mindezzel a két törpe már méterekkel előrébb jár a zaj forrása felé lopakodva. Így nincs mit tennie, ő is közelíteni próbál, természetesen figyelembe véve a szélirányt és kihasználva a sűrű aljnövényzet takarását. Csuklyáját hátra hajtja, hogy füleit semmi se akadályozza a hallásban. Szerencsére szürke haja és szakálla a szürke köpenyével párosítva szinte beleolvad a párás téli erdő aljnövényzetébe. Csatabárdját kezében tartva közelebb lopódzik, míg szemeivel meg nem pillantja, hogy mi is zajlik valójában. Természetesen mindeközben társait is igyekszik szemmel tartani, hogy egy esetleges támadást összehangolva tudjanak végrehajtani...*
* Miután végre Gubacs is lenyugszik és Wrojth is csatlakozik hozzájuk nekiállnak enni és pihenni. Itt az erdő szélén, még viszonylagos biztonságban érezhetik magukat és a csend megtartására sem kell oly kínosan ügyelniük, ezért Wertus ki is használja az alkalmat, hogy újabb monológba kezdhessen.*
- Tudjátok a minap találkoztam a városban egy lánnyal. Azt állította, hogy nemrégiben járt errefelé. Azt a jó tanácsot adta, hogy, ha Lupusfulgurokkal találkoznánk dermedjünk mozdulatlanná, akkor nem támadnak.
* Wrojth hozzá intézett szavaira elmosolyodik és így válaszol:*
- Ne félts engem. Figyelni fogok minden neszre. Az istennőnk gondviselése nélkül nem lennénk most itt. De abban igazad van, hogy nem lehetünk gyámoltalanok. Nekünk saját erőnkből kell haladnunk az általa kijelölt úton, de az ő akaratát sosem hagyhatjuk figyelmen kívül.
* Ekkor gubacsra néz, mielőtt folytatná.*
- Szóval nem bántunk az erdőben semmi élőt, mert azzal magunkra haragítjuk az istennőt. Az ő gondviselése nélkül, pedig esélyünk sincs itt!
* Miután kipihenték magukat útnak indulnak. Most úgy tűnik, hogy a másik kettő kivételesen egyetért a tanácsával. Gubacs figyel előre, ők ketten, pedig a két oldalt figyelik, olykor hátra és fel pillantva. Így szinte körkörösen szemmel tartva az erdőt.
Csak lassan haladnak, ügyelve arra, hogy minél kevesebb zajt csapjanak. Néha egy fácán reppen fel nem messze tőlik, vagy őz ugrik fel riadtan. Ilyenkor mindhárman mozdulatlanná dermednek. Talán már több, mint egy órája úton lehetnek, mikor az erdő csendjét sikoltozás és segélykiáltás töri meg. Wertus egy pillanatra megdermed, majd gyorsan körbe tekint, nehogy egy másik irányból meglepetés érje őket. Két társa, még ha halkan is, de beszélni kezd. Erre az öreg mutatóujját a szája elé tartva jelzi nekik, hogy kussoljanak! Igaz, hogy harc közben minden teremtmény szaglása és hallása tompul, de nem lenne okos dolog most kideríteni, hogy mennyire.
Miután meggyőződött róla, hogy nem érheti őket máshonnan veszély, első dolga, hogy alaposabban körülnézzen. A törött ágak, vérnyomok és a sérült fatörzsek nem arról árulkodnak, hogy csak két mókus veszett össze egy darab dión. A fatörzseken látható nyomokból, talán következtethet rá, hogy mivel van dolguk. Ezek után gyorsan meggyőződik róla, hogy honnét fúj a szél. Nem lenne jó, ha Gubacs szaga előbb elérné a lényeket, mint, hogy látótávolságba kerülhetne a három törpe. Természetesen minden papírforma szerint alakul, már ami a társait illeti, mert mire ő végzett mindezzel a két törpe már méterekkel előrébb jár a zaj forrása felé lopakodva. Így nincs mit tennie, ő is közelíteni próbál, természetesen figyelembe véve a szélirányt és kihasználva a sűrű aljnövényzet takarását. Csuklyáját hátra hajtja, hogy füleit semmi se akadályozza a hallásban. Szerencsére szürke haja és szakálla a szürke köpenyével párosítva szinte beleolvad a párás téli erdő aljnövényzetébe. Csatabárdját kezében tartva közelebb lopódzik, míg szemeivel meg nem pillantja, hogy mi is zajlik valójában. Természetesen mindeközben társait is igyekszik szemmel tartani, hogy egy esetleges támadást összehangolva tudjanak végrehajtani...*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:05:13
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:05:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Amikor nagy bölcsen nekivágna az erdőnek, újabb kioktatásban részesül. Már számon se tartja, hányadjára teremti le őt az öreg, de szerencsére a legtöbbre úgyse emlékszik. Lejjebb ereszti csákányát, mielőtt még valakit véletlenül fejbe vágna vele, aztán pár pillanatig farkasszemet néz Wertussal, végül a vereséget elismerő morgással földbe veri a csákányt. *
– Jó, pihenjünk le. De aztán, ha kiront az erdőből egy wargfalka, Wylnurana a tanúm rá, hogy az összes fogukat kiverem! * Ezután pihenőt tartanak, majd végre útra kelnek Erdőmélye sűrűjében. Ő megy középen, mivel ő a legrátermettebb hármójuk közül, és ezt amazok is belátják. Wertus csákányát vállán pihentetve halad, amikor egyszer csak sikoltást hallanak az erdőből. Gubacs megáll, és arra néz, amerről a hang jött. Mivelhogy ő minden törpök törpje, azt is észreveszi, hogy itt bizony valaki járt előttük, és a törött faágakat hagyott maga után. *
– Nem tudom, ez nem tetszik nekem… * Morogja, de persze az se tetszene neki, ha szó nélkül tovább mennének. Akármik vagy akárkik is csinálták ezt a pusztítást, nem szeretné, ha mögéjük kerülnének, és most már tőlük is félniük kellene. Kezébe kapja hát (Wertus) csákányát, és indul is a hang irányába. Nem szeretne harcba bocsátkozni, csak ha muszáj, ezért a hang forrásához közelebb érve lassít és fülel, hátha többet megtud ellenfeleikről: hogy hányan vannak, kik vagy mik ők, és miben mesterkednek. *
* Amikor nagy bölcsen nekivágna az erdőnek, újabb kioktatásban részesül. Már számon se tartja, hányadjára teremti le őt az öreg, de szerencsére a legtöbbre úgyse emlékszik. Lejjebb ereszti csákányát, mielőtt még valakit véletlenül fejbe vágna vele, aztán pár pillanatig farkasszemet néz Wertussal, végül a vereséget elismerő morgással földbe veri a csákányt. *
– Jó, pihenjünk le. De aztán, ha kiront az erdőből egy wargfalka, Wylnurana a tanúm rá, hogy az összes fogukat kiverem! * Ezután pihenőt tartanak, majd végre útra kelnek Erdőmélye sűrűjében. Ő megy középen, mivel ő a legrátermettebb hármójuk közül, és ezt amazok is belátják. Wertus csákányát vállán pihentetve halad, amikor egyszer csak sikoltást hallanak az erdőből. Gubacs megáll, és arra néz, amerről a hang jött. Mivelhogy ő minden törpök törpje, azt is észreveszi, hogy itt bizony valaki járt előttük, és a törött faágakat hagyott maga után. *
– Nem tudom, ez nem tetszik nekem… * Morogja, de persze az se tetszene neki, ha szó nélkül tovább mennének. Akármik vagy akárkik is csinálták ezt a pusztítást, nem szeretné, ha mögéjük kerülnének, és most már tőlük is félniük kellene. Kezébe kapja hát (Wertus) csákányát, és indul is a hang irányába. Nem szeretne harcba bocsátkozni, csak ha muszáj, ezért a hang forrásához közelebb érve lassít és fülel, hátha többet megtud ellenfeleikről: hogy hányan vannak, kik vagy mik ők, és miben mesterkednek. *
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-01 21:29:32
Üzenet elküldve: 2026-02-01 21:29:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az erdő határánál állva szívja be magába az abból kiáramló hideg fuvallatot. Még talán túlságosan is rájátszik a szerepére. Egyik lábával fellép egy kőre, kezeit pedig mellkasánál fonja össze, s így tekint előre. Gubaf szavaira rá se legyint, hiába csak két szóból állt, ő jobban el van foglalva az erdőben megtalálható veszéllyel, amit még nem látnak, de tudják, hogy ott van, és azok is biztosan tudják, hogy ők jönnek. Csak akkor emeli jobbra a tekintetét, mikor az idősebbre jön rá a szófosás. Ugyan nem tudja miről van szó, de biztos megint Gubaf csinál valami hülyeséget. Az alkoholista törp jobban meglepi, mint eddig bármikor. Szájára nagy mosoly kerül bátorsága láttán, bár majdnem biztos benne, hogy csak azért mer elől lenni, mert látja, hogy nincs ott semmi. Le is ugrik a kőről, amit eddig állt, hogy felzárkózzon a többiekhez. Hatalmasat nevet a kettejük irányába, s így szól. *
- Ez a beszéd. Végre kezdesz úgy beszélni, mint egy igazi törpe. Wertus! Ajánlom te is szorosan fogd a fokosod, mert innen nem kapunk figyelmeztetést a bestiáktól. Wylnurana lehet mindenható, de gondolod azelőtt mentene meg minket, hogy bizonyítanánk rátermettségünket?
* Mondja oda szúrós szemekkel. Ha élve akar kijutni innen az öreg, akkor jobb, ha innentől nem lankad a figyelme. *
- Vizünk van, élelmünk van. Induljunk, keressünk egy jó táborhelyet.
* Csap oda Gubaf vállára, majd maga is megfeszülve sétál előre. Pontosabban pont úgy, ahogyan Wertus javasolja. Nem rossz terv, s így a lehető legnagyobb területet lefedik a szemeikkel. Kezébe nem kardot vesz, hanem dobócsillagjait. Abból is egyet-egyet. Eddig még nem volt panasza, sem a reflexeire, sem a célzására, s ha valami kiugrik eléjük, azt előbb dobja meg, s csak utána tesz fel kérdéseket. *
- Ha valami megtámad a szemét célozd. Sok bestiának jobb páncélja van, mint a lovagi rendeknek.
* Súgja oda a másik kettőnek, hogy azt csak ők hallják, bár az erdőben fellelhető állatoknak sokkal jobb hallásuk van, mint azt elsőre gondolnák. Figyel, hallgat. Nem szeretné, ha valami pont az ő oldaláról támadná meg őket, s az ő hibája legyen, de azt sem, ha valamelyik gyagyásnak lankadna a figyelme. Feszülten sétál, lába alatt a száraz ágak recsegése elkerülhetetlen, ő mégis próbálja kikerülni azokat, amiket lát. Aztán elkezdődik. Hangos ordítást hall az egyik irányból, s már szinte reflexszerűen fordul az irányba, s készül elhajítani csillagjait. Néz néhány másodpercig, de az irányból nem érkezik semmi, s csak miután elmúlik a kezdeti sok, jut csak eszébe, hogy amit hallanak, az nem természetes. *
- Bassza meg, valaki bajban van.
* Jelenti ki, hátha a többieknek ez nem lenne egyértelmű, bár közel sem lehetetlen, hogy csak a képzelete játszik vele. *
- Onnan.
* Mutat az egyik irányba, majd szeme sarkából a többiekre pillant, hogy ők, hogy döntenek. Wrojthot nem érdekli egy emberi élet, de bizonyára a két lágyhitű hamar mellveregetve rohan előre. Legalábbis Gubaf biztos. Ha téved, s egy húron pendülnek, nem ellenkezik és sétál tovább. Azonban, ha társai megmozdulnak a hang irányába, úgy ő is megy, elvégre hárman többre mennek, bárhogy is döntsenek. Nem olyan naiv, hogy elhiggye magáról, hogy egyedül is boldogul az erdőben. Egy kicsit kapcsol a tempón, hogy láthassa, hogy mi folyik ott. Amint egy olyan helyre ér, ahol látja a szituációt, gyorsan fel is méri azt. Társainak gyors kézmozdulatokkal jelzi, hogy menjenek balra, míg maga jobbra kezd lépdelni. A kiabálásból ítélve banditákra és orkokra számít. A szokásos felállással. Ölnek és fosztogatnak. Ha az ellen nem több, mint a saját létszámuk, úgy lehet előre cselekszik, ha látja, hogy valaki bajban van. Ha a túlerő jelentős, úgy egy csak egy bokorból figyeli a történéseket. Egyelőre két dobócsillag pihen a kezébe és ha lát olyat, aki hiányos páncéllal rendelkezik, azt ki is szemeli magának. Orgyilkosként ellenfelei kiismerése és azok gyors és hatékony semlegesítése az ő specialitás. Ha dob, azt csak is úgy teszi, ha ölni akar, márpedig most ölni akar. A fa takarásából elhajítja a két csillagot, s ha ezzel felfedi magát, úgy nem tervez dobni többet. Akkor nem marad más, mint fejjel menni a előre. Ha valaki vakon megtámadná, egy laza mozdulattal lerántja a kardját a mágnessel felszerelt hátáról és megkísérel kitérni támadója támadása elől. *
* Az erdő határánál állva szívja be magába az abból kiáramló hideg fuvallatot. Még talán túlságosan is rájátszik a szerepére. Egyik lábával fellép egy kőre, kezeit pedig mellkasánál fonja össze, s így tekint előre. Gubaf szavaira rá se legyint, hiába csak két szóból állt, ő jobban el van foglalva az erdőben megtalálható veszéllyel, amit még nem látnak, de tudják, hogy ott van, és azok is biztosan tudják, hogy ők jönnek. Csak akkor emeli jobbra a tekintetét, mikor az idősebbre jön rá a szófosás. Ugyan nem tudja miről van szó, de biztos megint Gubaf csinál valami hülyeséget. Az alkoholista törp jobban meglepi, mint eddig bármikor. Szájára nagy mosoly kerül bátorsága láttán, bár majdnem biztos benne, hogy csak azért mer elől lenni, mert látja, hogy nincs ott semmi. Le is ugrik a kőről, amit eddig állt, hogy felzárkózzon a többiekhez. Hatalmasat nevet a kettejük irányába, s így szól. *
- Ez a beszéd. Végre kezdesz úgy beszélni, mint egy igazi törpe. Wertus! Ajánlom te is szorosan fogd a fokosod, mert innen nem kapunk figyelmeztetést a bestiáktól. Wylnurana lehet mindenható, de gondolod azelőtt mentene meg minket, hogy bizonyítanánk rátermettségünket?
* Mondja oda szúrós szemekkel. Ha élve akar kijutni innen az öreg, akkor jobb, ha innentől nem lankad a figyelme. *
- Vizünk van, élelmünk van. Induljunk, keressünk egy jó táborhelyet.
* Csap oda Gubaf vállára, majd maga is megfeszülve sétál előre. Pontosabban pont úgy, ahogyan Wertus javasolja. Nem rossz terv, s így a lehető legnagyobb területet lefedik a szemeikkel. Kezébe nem kardot vesz, hanem dobócsillagjait. Abból is egyet-egyet. Eddig még nem volt panasza, sem a reflexeire, sem a célzására, s ha valami kiugrik eléjük, azt előbb dobja meg, s csak utána tesz fel kérdéseket. *
- Ha valami megtámad a szemét célozd. Sok bestiának jobb páncélja van, mint a lovagi rendeknek.
* Súgja oda a másik kettőnek, hogy azt csak ők hallják, bár az erdőben fellelhető állatoknak sokkal jobb hallásuk van, mint azt elsőre gondolnák. Figyel, hallgat. Nem szeretné, ha valami pont az ő oldaláról támadná meg őket, s az ő hibája legyen, de azt sem, ha valamelyik gyagyásnak lankadna a figyelme. Feszülten sétál, lába alatt a száraz ágak recsegése elkerülhetetlen, ő mégis próbálja kikerülni azokat, amiket lát. Aztán elkezdődik. Hangos ordítást hall az egyik irányból, s már szinte reflexszerűen fordul az irányba, s készül elhajítani csillagjait. Néz néhány másodpercig, de az irányból nem érkezik semmi, s csak miután elmúlik a kezdeti sok, jut csak eszébe, hogy amit hallanak, az nem természetes. *
- Bassza meg, valaki bajban van.
* Jelenti ki, hátha a többieknek ez nem lenne egyértelmű, bár közel sem lehetetlen, hogy csak a képzelete játszik vele. *
- Onnan.
* Mutat az egyik irányba, majd szeme sarkából a többiekre pillant, hogy ők, hogy döntenek. Wrojthot nem érdekli egy emberi élet, de bizonyára a két lágyhitű hamar mellveregetve rohan előre. Legalábbis Gubaf biztos. Ha téved, s egy húron pendülnek, nem ellenkezik és sétál tovább. Azonban, ha társai megmozdulnak a hang irányába, úgy ő is megy, elvégre hárman többre mennek, bárhogy is döntsenek. Nem olyan naiv, hogy elhiggye magáról, hogy egyedül is boldogul az erdőben. Egy kicsit kapcsol a tempón, hogy láthassa, hogy mi folyik ott. Amint egy olyan helyre ér, ahol látja a szituációt, gyorsan fel is méri azt. Társainak gyors kézmozdulatokkal jelzi, hogy menjenek balra, míg maga jobbra kezd lépdelni. A kiabálásból ítélve banditákra és orkokra számít. A szokásos felállással. Ölnek és fosztogatnak. Ha az ellen nem több, mint a saját létszámuk, úgy lehet előre cselekszik, ha látja, hogy valaki bajban van. Ha a túlerő jelentős, úgy egy csak egy bokorból figyeli a történéseket. Egyelőre két dobócsillag pihen a kezébe és ha lát olyat, aki hiányos páncéllal rendelkezik, azt ki is szemeli magának. Orgyilkosként ellenfelei kiismerése és azok gyors és hatékony semlegesítése az ő specialitás. Ha dob, azt csak is úgy teszi, ha ölni akar, márpedig most ölni akar. A fa takarásából elhajítja a két csillagot, s ha ezzel felfedi magát, úgy nem tervez dobni többet. Akkor nem marad más, mint fejjel menni a előre. Ha valaki vakon megtámadná, egy laza mozdulattal lerántja a kardját a mágnessel felszerelt hátáról és megkísérel kitérni támadója támadása elől. *
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-02-01 20:26:16
Üzenet elküldve: 2026-02-01 20:26:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A törpe trió olyan helyen jár, ahonnan csak kevesen tértek vissza, azok listája pedig akik egészben jöttek vissza még kurtább. A szél, mi korábban csíphette arcukat most enyhülni látszik, orrukat a jellegzetes tölgyek illata tölti be. Egy darabig zavartalanul haladhatnak az erdőben, ami a maga valójában igencsak gyönyörű. Nem rontotta meg az emberek - és egyéb fajúak - gonoszsága. Dús növényzet uralja a talajt, a fák között pedig több száz esztendős is akad, legalábbis erre lehet következtetni a méreteikből. Valóban párját ritkító környezet ez, ha félreteszik a pletykákat és mendemondákat a veszélyes lényekről és az Erdőszellemről, egészen békés és nyugodt az erdő. A zavartalan haladásukat azonban egy éles, fülsüketítő hang szakítja félbe. Furcsa, emberszerű hang ez, elkeseredett sikoltás, fájdalmas segélykiáltás.*
-Ne! ... nálják!
*Távolságra pedig egyáltalán nem úgy hangzik, mintha túl messze lenne a törpéktől. Ha alaposabban körülnézek maguk körül friss vérnyomokat láthatnak a földön, törött ágakat, felsértett fakérgeket. Rajtuk áll, hogy mitévők lesznek. Talán megpróbálnak utánajárni, és nyomokat keresni? Netán vadul nekirontanak az ismeretlennek fegyverrel a kezükben? Vagy nyakukba kapják a lábukat és menekülőre fogják? Akárhogy is döntenek, Wylnurana segítse őket.*
*A törpe trió olyan helyen jár, ahonnan csak kevesen tértek vissza, azok listája pedig akik egészben jöttek vissza még kurtább. A szél, mi korábban csíphette arcukat most enyhülni látszik, orrukat a jellegzetes tölgyek illata tölti be. Egy darabig zavartalanul haladhatnak az erdőben, ami a maga valójában igencsak gyönyörű. Nem rontotta meg az emberek - és egyéb fajúak - gonoszsága. Dús növényzet uralja a talajt, a fák között pedig több száz esztendős is akad, legalábbis erre lehet következtetni a méreteikből. Valóban párját ritkító környezet ez, ha félreteszik a pletykákat és mendemondákat a veszélyes lényekről és az Erdőszellemről, egészen békés és nyugodt az erdő. A zavartalan haladásukat azonban egy éles, fülsüketítő hang szakítja félbe. Furcsa, emberszerű hang ez, elkeseredett sikoltás, fájdalmas segélykiáltás.*
-Ne! ... nálják!
*Távolságra pedig egyáltalán nem úgy hangzik, mintha túl messze lenne a törpéktől. Ha alaposabban körülnézek maguk körül friss vérnyomokat láthatnak a földön, törött ágakat, felsértett fakérgeket. Rajtuk áll, hogy mitévők lesznek. Talán megpróbálnak utánajárni, és nyomokat keresni? Netán vadul nekirontanak az ismeretlennek fegyverrel a kezükben? Vagy nyakukba kapják a lábukat és menekülőre fogják? Akárhogy is döntenek, Wylnurana segítse őket.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-01-31 14:50:41
Üzenet elküldve: 2026-01-31 14:50:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng keresése//
* Hála Wylnurana istennő gondoskodásának, aki szinte a tenyerén hordozva segítette át őket az ingoványon, meglepően gyorsan az erdő szélén találják magukat. Az öreg ötletét a kötéllel kapcsolatban mindketten visszautasítják. Ettől függetlenül Wertus a keze ügyében tartja a kötelet, ha esetleg szükség lenne rá, de szerencsére nincs. Mikor elérik az erdő szélét Gubacs magánakcióba kezd. Nekiáll az ő csákányával erdőt irtani. Az öreg rémülten kap utána és bár félig suttogva, de annál indulatosabban leteremti.*
- Te Bűbelak barma mi a frászt csinálsz? Nem bántunk ebben az erdőben semmi élőt, hacsak az nem akar bántani minket! Egyrészt feleslegesen pocsékolod az erődet, másrészt nem okos dolog magunkra haragítani a vendéglátónkat! Mi ebben az erdőben csak vendégek vagyunk, úgy viselkedjetek! Különben is az istennőnk minden élőt szeret, elfelejtetted? Vagy tán őt is magadra haragítanád? Wrojthnak igaza van! Mutasd inkább az utat a hegyekig!
* Wertus reméli, hogy mihamarább sikerül megállítani Gubacsot és szavai használnak neki. Mikor ez sikerült vesz egy mély levegőt és folytatja.*
- Na szóval. Tiszteljétek az erdőt, ha nem akarjátok itt hagyni a fogatokat! Ha lehet minél kevesebbet, de inkább semmit se zajongjatok. Nem kell feleslegesen felhívni magunkra a figyelmet! Gubacs te menj középütt, ha lehet és mutasd az utat. Mi Wrojthal a két oldaladon leszünk, ki jobbra ki balra figyelve minden neszt és mozgást. Egymástól sosem távolodhatunk el, mert a fák között könnyű eltévedni! És akkor már kiáltozhattok a többiek után, mert a sűrű erdő úgy nyeli el a hangotokat, mint tenger az esőcseppet!
Fújjuk ki magunkat, együnk, aztán indulás!
* Az öreg most már reméli, hogy a másik kettő megfontolja az ötleteit. És ha kell, most bizony bármelyikkel vitába száll az igazáért. A felesleges vandalizmust továbbra sem tűri el egyiktől sem. Azt azonnal megállítja! De ha van jobb tervük, nyugodtan megoszthatják. Miután jól laktak és kipihenték az eddigi utat indulhatnak tovább. Be a sűrű erdő legmélyére ahová még a nap fénye is alig szűrődik le, még annak ellenére is, hogy a fák most sűrű lombkoronájuk nélkül meredeznek az ég felé.*
* Hála Wylnurana istennő gondoskodásának, aki szinte a tenyerén hordozva segítette át őket az ingoványon, meglepően gyorsan az erdő szélén találják magukat. Az öreg ötletét a kötéllel kapcsolatban mindketten visszautasítják. Ettől függetlenül Wertus a keze ügyében tartja a kötelet, ha esetleg szükség lenne rá, de szerencsére nincs. Mikor elérik az erdő szélét Gubacs magánakcióba kezd. Nekiáll az ő csákányával erdőt irtani. Az öreg rémülten kap utána és bár félig suttogva, de annál indulatosabban leteremti.*
- Te Bűbelak barma mi a frászt csinálsz? Nem bántunk ebben az erdőben semmi élőt, hacsak az nem akar bántani minket! Egyrészt feleslegesen pocsékolod az erődet, másrészt nem okos dolog magunkra haragítani a vendéglátónkat! Mi ebben az erdőben csak vendégek vagyunk, úgy viselkedjetek! Különben is az istennőnk minden élőt szeret, elfelejtetted? Vagy tán őt is magadra haragítanád? Wrojthnak igaza van! Mutasd inkább az utat a hegyekig!
* Wertus reméli, hogy mihamarább sikerül megállítani Gubacsot és szavai használnak neki. Mikor ez sikerült vesz egy mély levegőt és folytatja.*
- Na szóval. Tiszteljétek az erdőt, ha nem akarjátok itt hagyni a fogatokat! Ha lehet minél kevesebbet, de inkább semmit se zajongjatok. Nem kell feleslegesen felhívni magunkra a figyelmet! Gubacs te menj középütt, ha lehet és mutasd az utat. Mi Wrojthal a két oldaladon leszünk, ki jobbra ki balra figyelve minden neszt és mozgást. Egymástól sosem távolodhatunk el, mert a fák között könnyű eltévedni! És akkor már kiáltozhattok a többiek után, mert a sűrű erdő úgy nyeli el a hangotokat, mint tenger az esőcseppet!
Fújjuk ki magunkat, együnk, aztán indulás!
* Az öreg most már reméli, hogy a másik kettő megfontolja az ötleteit. És ha kell, most bizony bármelyikkel vitába száll az igazáért. A felesleges vandalizmust továbbra sem tűri el egyiktől sem. Azt azonnal megállítja! De ha van jobb tervük, nyugodtan megoszthatják. Miután jól laktak és kipihenték az eddigi utat indulhatnak tovább. Be a sűrű erdő legmélyére ahová még a nap fénye is alig szűrődik le, még annak ellenére is, hogy a fák most sűrű lombkoronájuk nélkül meredeznek az ég felé.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-01-31 11:03:06
Üzenet elküldve: 2026-01-31 11:03:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Gubacs se ragaszkodik a kötélhez, csak a fejét rázza, de Wertus, ha akarja, magához kötözheti, hogy szükség esetén annál fogva kihúzhassák őt fiatalabb társai. Ha nem is pár perc, de pár óra gyaloglás után sikerül átérniük az ingovány túloldalára. Köszönhetik sikerüket Wylnurana óvó tekintetének és Gubacs rendkívüli tapasztalatának a mocsárjárás terén. Tekintve, hogy a kereskedelmi útról nem kell letérniük, különösebb veszélyek nélkül elérik Erdőmélyét. Esős időben egészen máshogy nézett volna ki ez az út, de a lényeg, hogy itt vannak. *
– Itt vagyunk. * Mondja, és megáll ott, ahol vannak, azaz a senki földjén, ahová épeszű ember vagy törpe csak akkor megy, ha nyomós indoka van, de leginkább akkor sem. – Arra vannak ők, hogy az ép eszűek otthon lógathassák a lábukat. Előttük a sűrű, sötét erdő, mögöttük az ingovány. Ha még mindig nála van Wertus csákánya, leveszi válláról, és törpéhez mérten nagy léptekkel elindul a fák felé. *
– Na, lássuk, hány fülesbagolymacska várja, hogy kiüssem a fogait? Gyertek csak, hadd üsselek agyon bennetek, csoricsálé csücsögi csattogó macskák és egyebek!
* Gubacs se ragaszkodik a kötélhez, csak a fejét rázza, de Wertus, ha akarja, magához kötözheti, hogy szükség esetén annál fogva kihúzhassák őt fiatalabb társai. Ha nem is pár perc, de pár óra gyaloglás után sikerül átérniük az ingovány túloldalára. Köszönhetik sikerüket Wylnurana óvó tekintetének és Gubacs rendkívüli tapasztalatának a mocsárjárás terén. Tekintve, hogy a kereskedelmi útról nem kell letérniük, különösebb veszélyek nélkül elérik Erdőmélyét. Esős időben egészen máshogy nézett volna ki ez az út, de a lényeg, hogy itt vannak. *
– Itt vagyunk. * Mondja, és megáll ott, ahol vannak, azaz a senki földjén, ahová épeszű ember vagy törpe csak akkor megy, ha nyomós indoka van, de leginkább akkor sem. – Arra vannak ők, hogy az ép eszűek otthon lógathassák a lábukat. Előttük a sűrű, sötét erdő, mögöttük az ingovány. Ha még mindig nála van Wertus csákánya, leveszi válláról, és törpéhez mérten nagy léptekkel elindul a fák felé. *
– Na, lássuk, hány fülesbagolymacska várja, hogy kiüssem a fogait? Gyertek csak, hadd üsselek agyon bennetek, csoricsálé csücsögi csattogó macskák és egyebek!
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:41:02
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:41:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Bár eddig sem bízta volna a másik kettőre az életét, ha tudná, hogy ezek ketten annyira veszik komolyan az őrködés fontosságát, mint a vörös az áldozatainak könnyeit, akkor biztos egy pofonnal keltené fel az öreget. Az talán móresre tanítaná és hiánytalanul elüldözné az álmosságát.
Végül az isteneknek hála az este eseménytelenül telik. Wertus idegesítő hangjára ébred, meglehetősen feszülten. Szemeinek nyitásával párhuzamosan a mellette fekvő kardjának markolatához kap, mintha csatára készülne. Még mielőtt hadonászhatna vele, látja csak, hogy hol is van. Egy kis kőtákolmányban valahol az ingovány és az erdő között. Mégsem álom volt, hogy kimerészkedett a város védelmet nyújtó épületei közül. Kardját a földbe szúrja támaszként, majd abba kapaszkodva áll fel, majd hasonlóan könnyű mozdulattal átveti válla felett és felpattintja a mágnesekhez. Körbenéz, majd ki is sétál az építményből. Maga sem olyan nagyon beszédes pirkadatkor, meg nem is tudja mit kéne mondania kettejüknek. A közeli folyóban megmossa arcát, majd indulásra kész.
Miközben mennek az ingoványon keresztül, az idős törpének valami roppant furcsa ötlete támad. Még ha fizetnének, sem kötné magához egyikkőjüket sem. Talán igaza van, talán segítene abban, ha valamelyikük süllyedne, de ha valami meglepné őket, akkor csak hátráltatná őt a másik kettő, így ő elutasítja. *
- Tartsd meg egyelőre. Ha valaki süllyedne, csak akkor dobd oda. Felesleges lerántani a többieket is.
* Mondja az öregnek. Számára ez a beszélgetés véget ért. Ha ők ketten összekötnék magukat, bánja a fene. Egy darabig még biztos az úton fognak menni, s csak a végén jöhet olyan terület, ahol a süllyedés veszélye fennállhat. Wertus kérdésére Gubafot kezdi nézni. *
- Nincs messze az erdő. Látod azokat a fákat? Onnan már a föld is szilárdabbá válik és Gubaf is talán felismeri az utat onnan. Talán félúton lehetünk a hegylánctól, de beszéljen a szakértő.
* Gondol itt Gubafra. Néhány perccel később pedig valóban megérkeznek egy sűrűbben fásított helyre. Aztán ha innen átveszi az irányítás, akkor követi, ha nem, akkor tovább megy egyenesen. Jobb ötlete nincsen. *
* Bár eddig sem bízta volna a másik kettőre az életét, ha tudná, hogy ezek ketten annyira veszik komolyan az őrködés fontosságát, mint a vörös az áldozatainak könnyeit, akkor biztos egy pofonnal keltené fel az öreget. Az talán móresre tanítaná és hiánytalanul elüldözné az álmosságát.
Végül az isteneknek hála az este eseménytelenül telik. Wertus idegesítő hangjára ébred, meglehetősen feszülten. Szemeinek nyitásával párhuzamosan a mellette fekvő kardjának markolatához kap, mintha csatára készülne. Még mielőtt hadonászhatna vele, látja csak, hogy hol is van. Egy kis kőtákolmányban valahol az ingovány és az erdő között. Mégsem álom volt, hogy kimerészkedett a város védelmet nyújtó épületei közül. Kardját a földbe szúrja támaszként, majd abba kapaszkodva áll fel, majd hasonlóan könnyű mozdulattal átveti válla felett és felpattintja a mágnesekhez. Körbenéz, majd ki is sétál az építményből. Maga sem olyan nagyon beszédes pirkadatkor, meg nem is tudja mit kéne mondania kettejüknek. A közeli folyóban megmossa arcát, majd indulásra kész.
Miközben mennek az ingoványon keresztül, az idős törpének valami roppant furcsa ötlete támad. Még ha fizetnének, sem kötné magához egyikkőjüket sem. Talán igaza van, talán segítene abban, ha valamelyikük süllyedne, de ha valami meglepné őket, akkor csak hátráltatná őt a másik kettő, így ő elutasítja. *
- Tartsd meg egyelőre. Ha valaki süllyedne, csak akkor dobd oda. Felesleges lerántani a többieket is.
* Mondja az öregnek. Számára ez a beszélgetés véget ért. Ha ők ketten összekötnék magukat, bánja a fene. Egy darabig még biztos az úton fognak menni, s csak a végén jöhet olyan terület, ahol a süllyedés veszélye fennállhat. Wertus kérdésére Gubafot kezdi nézni. *
- Nincs messze az erdő. Látod azokat a fákat? Onnan már a föld is szilárdabbá válik és Gubaf is talán felismeri az utat onnan. Talán félúton lehetünk a hegylánctól, de beszéljen a szakértő.
* Gondol itt Gubafra. Néhány perccel később pedig valóban megérkeznek egy sűrűbben fásított helyre. Aztán ha innen átveszi az irányítás, akkor követi, ha nem, akkor tovább megy egyenesen. Jobb ötlete nincsen. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 490-509