Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1488. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1469-1488
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-22 00:22:35
Üzenet elküldve: 2019-09-22 00:22:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz.//
// Hatok-Hónapok-Meg... Évek//
*Annak ellenére, hogy a történtek óta remeteként élt Erdőméllyén, egész ápoltnak tűnik. Vadvédet elhagyták Sylweranék, maga pedig klánvezér lett. Rövidke ideig. Mintha kómába zuhant volna. Ha nem zajlottak volna le addigra a zavargások a feketemágia, és a holtak feltámadása körül, lehet elégetik a testét, nehogy vissza jöjjön értük megölni. Már azt sem tudja Venár e vagy sem. Vagy vannak e még. Mintha megbabonázták volna, egyik reggel a lehető legegyszerűbb módon elhagyta Vadvédet. A helyet ami az otthona volt. Most hogy túl van ezeken az időkön, nagyon furcsa érzése támad. Nem tudja mihez kezdjen. Élvezi a remete életet az erdőben. Van egy szép kis házikója. Nem nagy, nem kényelmes, de van. Olykor ki jár bogyót szedni. Perchipfellel egyre ritkábban elegyedik szóba, mégis valami más ezen a reggelen. Mint minden alkalommal, most is magához veszi a kardot. Nem mintha bármitől is tartana, csak a megszokás. Azonban nem úgy történik mint eddig bármikor. A magányos csönd ami napjait övezi rengeteg hat óta, hirtelen szertefoszlik, egyetlen hangos ordítással.*
~EMELD FEL A LUSTA SEGGED TE FATTYÚ.~
*Hallja fejében a lány hangján harsogó kardot. Ritkán tudja Niavi emlékével összeegyeztetni az elhangzottakat, de most pláne nem érti.*
-Mi van veled barátom?
*Kérdezi nem kis megrökönyödéssel, amíg nekiáll a fadarabokból összefércelt konyhaszerűségben valami reggelit csinálni.*
~Unlak. Téged, ezt a lyukat ahova száműzted magad, mert hagytad a klánodat feloszlani, Sylweranékat elmenni, és Niavit meghalni. Unom azt a letargikus posványt amibe száműzted magad. Ha én lennék a karod is aki forgat, most beléd döfném magam.~
*Kezdi a hosszasnak ígérkező gyalázkodást, aminek a célpontja az egyelőre meglehetősen nyugodt Soreyl.*
~Nem gondolod, hogy gyávaság elmenekülni a világ elől? Miért hiszed hogy ez egyáltalán megoldás? Azt sem tudom pontosan mióta tűröm, hogy itt ülj, és mereszd a vánnyadt valagad Soreyl. Ha az a két vándor nem járt volna erre, azt sem tudnád mi folyik a világban. Csak gondolj bele a kicsiny agyaddal, még ha nem is vagy olyan éles eszű mint én.~
*Mondta a mesterkard. Soreyl felkuncog. Rég hallotta már ezeket a gyenge szóvicceket.*
~Mit csináltál Vadvéddel? Mit csináltál mikor Artheniort kettészakították? Mit csináltál amikor kitört a pestis? Ezt tanultad te Lovag? Te nagy senkiházi? Hagyod terjedni a rosszat? Legalább szaladj ki a mezőre és rúgj bele egy fába, hátha Eeyr megkönyörül rajtad, és hamar megöl.~
*A férfi egyre hangosabban hallja a hangot a fejében, és maga is kezd hosszasabban elgondolkozni a hallottakon. Nem nehéz, hiszen ezek az ő gondolatai, hiába tulajdonítja azt a kardjáénak. Sokáig mélázni azonban nincs ideje. Perchipfell csak egy képzeletbeli levegőt vett csupán.*
~Verd szét ezt a csapott kis viskót, és tedd a dolgot Venár. Rakd fel a Hydra medált, menj ki a világba, öljed le a szörnyeket. Állítsd meg a gazfickókat, tegyél rendet ebben a rohadt rumliban, pofozd ki a szart is a gyilkosokból, mert ha te nem, Akkor nem biztos hogy van más.~
*Soreyl először szólal meg komolyan, és nyugodt hangon hozzáfűzi*
-Mindig van valaki más.
*A lovag fejében a hang szinte fortyog a dühtől.*
~TÉNYLEG?! Te suta, buta barom! Ezt mond a gazdagnegyedi ártatlanoknak. A városi őrségnek. Niavinak.~
*Egy intéssel lecsitítja gondolatait, miközben elkészül a tegnap elejtett nyulának maradékával hogy elfogyasztja. Jól működnek a hurok csapdák, amiket még Jezabiell tanított neki.*
-Lehet, hogy a fele se igaz, annak amiket a vándorok hordtak össze.
*Mondja, és ezzel lezártnak tekinti a vitát. Mármint a férfi. Perchipfell másképp vélekedik a dologról.*
~Éppen azért kell hogy oda menj, és megnézd. Hogy vállalj felelőséget a tetteidért, és vállalj felelőséget másokért. Ártatlanokért. Vagy nem ezt tanították neked az iskolában? Vagy éppen Sylweran ezt tanította volna?~
*Mondja, és próbál bármilyen hatást gyakorolni a férfira. Egyelőre leheletnyi sikerrel csupán.*
-Azt tanította amit akkor tudnom kellett. Minden úgy alakult ahogy annak lennie kellett.
*Mondja és neki lát a reggelije megevésének.*
~Gyáva emberek kifogásai. Féltél. Azért jöttél el Vadvédből mert megijedtél, hogy felelned kell emberekért. Miattad történt az ami. Egyáltalán nem kellett volna így lennie. Virágzó családot, és egy csodás otthont dobtál el, és miért? Hogy bogyókat gyűjthess? Te szánalmas! Te gyáva! Te... Senki.~
*Soreyl torkán megakad a falat. Mintha gombóc lenne a torkában. Tudja hogy habár jogos Kardjának minden gondolata, kizárólag azért fogalmaz így, hogy reakcióra bírja a lovagot. Mégis ilyen kontextusban hallani, be kell látnia, hogy teljesen igaza van. Még egy könnycsepp is megjelenik az arcán, mely rezzenéstelen. Először csillogni kezd mélybarna tekintete mellyel az ágya mellett lévő Venár függőt bámulja, aztán legördül arca jobb felén.*
~Még sírni mersz te gyáva féreg?~
*Kezdene bele a kard, amikor azzal a szomorú erélyességgel, ahogy csak az igazi, minden önutálattal megkent bús lovag tudja, leinti a férfi.*
-Elég. Még ma elindulunk.
*Hallja a fejében a sóhajtást a válasz előtt.*
~Na végre. Azt hittem még az anyádba is el kell küldjelek. Már untam a kiabálást. Nem könnyű téged munkára bírni.~
*Azzal úgy tesz, ahogy Perchipfell mondta. Mindent magához vesz, amit csak kell. A medál ott van már a nyakában, ráadásul a rég nem hordott vasak felett. Büszkén díszeleg a Venár jelképp a páncélján. A kunyhót nem hagyja meg. A Vadvéd, és a mostani idők közötti űrt jelképezi számára. Pillanatok alatt szétkapja, mint róka a tyúkokat. Vadvéd felé nem néz. Eleget hallott róla a vándoroktól. Amúgy sem akarja tovább keseríteni a szívét. Célba veszi a levegő városát. Tenyerében van az erdő minden apró darabkája. Csöndben telik az útja a mocsaras, lápos területekig, csak egy dologra tud gondolni.*
-Jó újra úton lenni.
// Hatok-Hónapok-Meg... Évek//
*Annak ellenére, hogy a történtek óta remeteként élt Erdőméllyén, egész ápoltnak tűnik. Vadvédet elhagyták Sylweranék, maga pedig klánvezér lett. Rövidke ideig. Mintha kómába zuhant volna. Ha nem zajlottak volna le addigra a zavargások a feketemágia, és a holtak feltámadása körül, lehet elégetik a testét, nehogy vissza jöjjön értük megölni. Már azt sem tudja Venár e vagy sem. Vagy vannak e még. Mintha megbabonázták volna, egyik reggel a lehető legegyszerűbb módon elhagyta Vadvédet. A helyet ami az otthona volt. Most hogy túl van ezeken az időkön, nagyon furcsa érzése támad. Nem tudja mihez kezdjen. Élvezi a remete életet az erdőben. Van egy szép kis házikója. Nem nagy, nem kényelmes, de van. Olykor ki jár bogyót szedni. Perchipfellel egyre ritkábban elegyedik szóba, mégis valami más ezen a reggelen. Mint minden alkalommal, most is magához veszi a kardot. Nem mintha bármitől is tartana, csak a megszokás. Azonban nem úgy történik mint eddig bármikor. A magányos csönd ami napjait övezi rengeteg hat óta, hirtelen szertefoszlik, egyetlen hangos ordítással.*
~EMELD FEL A LUSTA SEGGED TE FATTYÚ.~
*Hallja fejében a lány hangján harsogó kardot. Ritkán tudja Niavi emlékével összeegyeztetni az elhangzottakat, de most pláne nem érti.*
-Mi van veled barátom?
*Kérdezi nem kis megrökönyödéssel, amíg nekiáll a fadarabokból összefércelt konyhaszerűségben valami reggelit csinálni.*
~Unlak. Téged, ezt a lyukat ahova száműzted magad, mert hagytad a klánodat feloszlani, Sylweranékat elmenni, és Niavit meghalni. Unom azt a letargikus posványt amibe száműzted magad. Ha én lennék a karod is aki forgat, most beléd döfném magam.~
*Kezdi a hosszasnak ígérkező gyalázkodást, aminek a célpontja az egyelőre meglehetősen nyugodt Soreyl.*
~Nem gondolod, hogy gyávaság elmenekülni a világ elől? Miért hiszed hogy ez egyáltalán megoldás? Azt sem tudom pontosan mióta tűröm, hogy itt ülj, és mereszd a vánnyadt valagad Soreyl. Ha az a két vándor nem járt volna erre, azt sem tudnád mi folyik a világban. Csak gondolj bele a kicsiny agyaddal, még ha nem is vagy olyan éles eszű mint én.~
*Mondta a mesterkard. Soreyl felkuncog. Rég hallotta már ezeket a gyenge szóvicceket.*
~Mit csináltál Vadvéddel? Mit csináltál mikor Artheniort kettészakították? Mit csináltál amikor kitört a pestis? Ezt tanultad te Lovag? Te nagy senkiházi? Hagyod terjedni a rosszat? Legalább szaladj ki a mezőre és rúgj bele egy fába, hátha Eeyr megkönyörül rajtad, és hamar megöl.~
*A férfi egyre hangosabban hallja a hangot a fejében, és maga is kezd hosszasabban elgondolkozni a hallottakon. Nem nehéz, hiszen ezek az ő gondolatai, hiába tulajdonítja azt a kardjáénak. Sokáig mélázni azonban nincs ideje. Perchipfell csak egy képzeletbeli levegőt vett csupán.*
~Verd szét ezt a csapott kis viskót, és tedd a dolgot Venár. Rakd fel a Hydra medált, menj ki a világba, öljed le a szörnyeket. Állítsd meg a gazfickókat, tegyél rendet ebben a rohadt rumliban, pofozd ki a szart is a gyilkosokból, mert ha te nem, Akkor nem biztos hogy van más.~
*Soreyl először szólal meg komolyan, és nyugodt hangon hozzáfűzi*
-Mindig van valaki más.
*A lovag fejében a hang szinte fortyog a dühtől.*
~TÉNYLEG?! Te suta, buta barom! Ezt mond a gazdagnegyedi ártatlanoknak. A városi őrségnek. Niavinak.~
*Egy intéssel lecsitítja gondolatait, miközben elkészül a tegnap elejtett nyulának maradékával hogy elfogyasztja. Jól működnek a hurok csapdák, amiket még Jezabiell tanított neki.*
-Lehet, hogy a fele se igaz, annak amiket a vándorok hordtak össze.
*Mondja, és ezzel lezártnak tekinti a vitát. Mármint a férfi. Perchipfell másképp vélekedik a dologról.*
~Éppen azért kell hogy oda menj, és megnézd. Hogy vállalj felelőséget a tetteidért, és vállalj felelőséget másokért. Ártatlanokért. Vagy nem ezt tanították neked az iskolában? Vagy éppen Sylweran ezt tanította volna?~
*Mondja, és próbál bármilyen hatást gyakorolni a férfira. Egyelőre leheletnyi sikerrel csupán.*
-Azt tanította amit akkor tudnom kellett. Minden úgy alakult ahogy annak lennie kellett.
*Mondja és neki lát a reggelije megevésének.*
~Gyáva emberek kifogásai. Féltél. Azért jöttél el Vadvédből mert megijedtél, hogy felelned kell emberekért. Miattad történt az ami. Egyáltalán nem kellett volna így lennie. Virágzó családot, és egy csodás otthont dobtál el, és miért? Hogy bogyókat gyűjthess? Te szánalmas! Te gyáva! Te... Senki.~
*Soreyl torkán megakad a falat. Mintha gombóc lenne a torkában. Tudja hogy habár jogos Kardjának minden gondolata, kizárólag azért fogalmaz így, hogy reakcióra bírja a lovagot. Mégis ilyen kontextusban hallani, be kell látnia, hogy teljesen igaza van. Még egy könnycsepp is megjelenik az arcán, mely rezzenéstelen. Először csillogni kezd mélybarna tekintete mellyel az ágya mellett lévő Venár függőt bámulja, aztán legördül arca jobb felén.*
~Még sírni mersz te gyáva féreg?~
*Kezdene bele a kard, amikor azzal a szomorú erélyességgel, ahogy csak az igazi, minden önutálattal megkent bús lovag tudja, leinti a férfi.*
-Elég. Még ma elindulunk.
*Hallja a fejében a sóhajtást a válasz előtt.*
~Na végre. Azt hittem még az anyádba is el kell küldjelek. Már untam a kiabálást. Nem könnyű téged munkára bírni.~
*Azzal úgy tesz, ahogy Perchipfell mondta. Mindent magához vesz, amit csak kell. A medál ott van már a nyakában, ráadásul a rég nem hordott vasak felett. Büszkén díszeleg a Venár jelképp a páncélján. A kunyhót nem hagyja meg. A Vadvéd, és a mostani idők közötti űrt jelképezi számára. Pillanatok alatt szétkapja, mint róka a tyúkokat. Vadvéd felé nem néz. Eleget hallott róla a vándoroktól. Amúgy sem akarja tovább keseríteni a szívét. Célba veszi a levegő városát. Tenyerében van az erdő minden apró darabkája. Csöndben telik az útja a mocsaras, lápos területekig, csak egy dologra tud gondolni.*
-Jó újra úton lenni.
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:46:07
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:46:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
*Nem tetszik neki Nimeril bicegése. Ő jobban van már, a karját kivéve, de az nem kell a gyalogláshoz.*
-Ülj fel Borsra. Egy darabig elvisz. *Ha a lány megteszi a kérését, segít neki felszállni. Sötétül az erdő, mikor ez történik. Lehet, hogy kezd esteledni, de az is lehet, hogy a késő délután miatt ilyen árnyas a rengeteg. Erdőmélyén nem látni pontosan, melyik igaz. A lány válaszára a történettel kapcsolatban felnevet.*
-Szép mese, annyira, hogy valós is. *Kicsi hatásszünetet tart.* Az ükapám volt az első, aki megkapta a Rózsavarázst. *Továbbiakban hallgat. Aggasztja, amit Nim a bagoly szeméről mond, az meg még inkább, amit Nyxa tegnap leművelt.*
-Fogalmam sincs, mi lehetett a baja. *Utal a madárra, aki hirtelen leül egy fára, s felemás szemét a tündérre mereszti. Mërulon először megijed a bagolytól, aztán észreveszi, miért történt ez. Előttük mocsár látszik. Pár lépés és kint vannak. Arca önkéntelenül mosolyra fakad, hangja gyermeki.*
-Nim, vége. Az expedíciónak vége! Kijutottunk! *Felnevet, majd a lovat (és talán a rajta ülő tanoncot) a lápba vezeti. Hosszú és eseménydús napjaik voltak, tele szenvedéssel, reménytelenséggel és szellemekkel. Ennek ellenére Mërulon boldog: az Erdő újjá formálta. Azért még az utolsó fát is maga mögött tudva, odasúgja a rengetegnek.*
-Köszönöm. *Azzal hátat fordít, s tovább indul az ingoványba.*
*Nem tetszik neki Nimeril bicegése. Ő jobban van már, a karját kivéve, de az nem kell a gyalogláshoz.*
-Ülj fel Borsra. Egy darabig elvisz. *Ha a lány megteszi a kérését, segít neki felszállni. Sötétül az erdő, mikor ez történik. Lehet, hogy kezd esteledni, de az is lehet, hogy a késő délután miatt ilyen árnyas a rengeteg. Erdőmélyén nem látni pontosan, melyik igaz. A lány válaszára a történettel kapcsolatban felnevet.*
-Szép mese, annyira, hogy valós is. *Kicsi hatásszünetet tart.* Az ükapám volt az első, aki megkapta a Rózsavarázst. *Továbbiakban hallgat. Aggasztja, amit Nim a bagoly szeméről mond, az meg még inkább, amit Nyxa tegnap leművelt.*
-Fogalmam sincs, mi lehetett a baja. *Utal a madárra, aki hirtelen leül egy fára, s felemás szemét a tündérre mereszti. Mërulon először megijed a bagolytól, aztán észreveszi, miért történt ez. Előttük mocsár látszik. Pár lépés és kint vannak. Arca önkéntelenül mosolyra fakad, hangja gyermeki.*
-Nim, vége. Az expedíciónak vége! Kijutottunk! *Felnevet, majd a lovat (és talán a rajta ülő tanoncot) a lápba vezeti. Hosszú és eseménydús napjaik voltak, tele szenvedéssel, reménytelenséggel és szellemekkel. Ennek ellenére Mërulon boldog: az Erdő újjá formálta. Azért még az utolsó fát is maga mögött tudva, odasúgja a rengetegnek.*
-Köszönöm. *Azzal hátat fordít, s tovább indul az ingoványba.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:31:53
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
– Jó reggelt!* Elintézik a reggeli dolgokat, de mintha Mërulon elhűlt volna a baglyától. ~ Biztos a szem teszi.~ Aztán elindulnak és a tündér válaszol a feltett kérdésére. A történetre csak felhúzza a szemöldökét.*
– Ez akár egy mese is lehet. Viszont amit itt tapasztaltunk az nem a véletlen volt. Sőt elég ránézned Nyxa szemére. Onnan valaki figyel minket.* Az útjuk valószínűleg zavartalanul telik. Csak Nimeril sebe makacskodik. Nem tetszik neki a sok menés. Egyelőre a varrás még tart talán egy darabig. Hogy jobban tudjon haladni egy jó kis ágat vesz fel a földről. Közben mintha az erdő ritkulni kezdene előttük. Lassan, de biztosan csak kiérnek a rengetegből.*
Úgy látom lassan kezd esteledni. Igyekezzünk és akkor talán még kijutunk arra a füves részre, ahol megaludtunk, mielőtt beléptünk az erdőbe. Csak ahhoz be kell majd egy kicsit menni az ingoványba.* Részéről valamivel gyorsabb tempóra vált.*
– Jó reggelt!* Elintézik a reggeli dolgokat, de mintha Mërulon elhűlt volna a baglyától. ~ Biztos a szem teszi.~ Aztán elindulnak és a tündér válaszol a feltett kérdésére. A történetre csak felhúzza a szemöldökét.*
– Ez akár egy mese is lehet. Viszont amit itt tapasztaltunk az nem a véletlen volt. Sőt elég ránézned Nyxa szemére. Onnan valaki figyel minket.* Az útjuk valószínűleg zavartalanul telik. Csak Nimeril sebe makacskodik. Nem tetszik neki a sok menés. Egyelőre a varrás még tart talán egy darabig. Hogy jobban tudjon haladni egy jó kis ágat vesz fel a földről. Közben mintha az erdő ritkulni kezdene előttük. Lassan, de biztosan csak kiérnek a rengetegből.*
Úgy látom lassan kezd esteledni. Igyekezzünk és akkor talán még kijutunk arra a füves részre, ahol megaludtunk, mielőtt beléptünk az erdőbe. Csak ahhoz be kell majd egy kicsit menni az ingoványba.* Részéről valamivel gyorsabb tempóra vált.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 17:17:52
Üzenet elküldve: 2019-09-06 17:17:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
*Felkelnek és a lány már ügyködik.*
-Szép reggelt! *Köszönti a lányt. Nyxa a lombok közül száll le, egyenesen a tűz mellé. Maerli még viszolyog tőle, szóval hozzá sem szól. A lány válaszán elgondolkozik, majd úgy hiszi, megéri elmondani az egyik históriát, amit a tanítójától hallott.*
-Öreg hosszúéletű mesterem mesélt egy szellemről. Elmondom, hátha érdekel. Valahol az ingovány és Erdőmélye határán lakik, egy Szarvas Istennek, vagy Vadak Urának nevezett entitás. Minxek által kommunikál legtöbbször, de nem ez a fontos. Állítólag a szellem rendelkezik egy Rózsavarázs nevezetű, tanítható képességgel, melyet tündér és elf lovagoknak, vagy nemes szívű humanoidoknak oszt ki, bár nagyon ritka az ilyen. Egyéb leírást nem igazán tudok róla. *Fejezi be a mesét. A lánnyal teljesen ellentétes véleményen van: soha semmi közös dolgot nem akar többé akármelyik szellemmel. Ha befejezték a reggelit, a bagolyhoz szólna a kiútért. Nyxa meglepő módon vezeti őket. Talán még ma kiérnek innen. Az expedíció a végéhez közeledik.*
*Felkelnek és a lány már ügyködik.*
-Szép reggelt! *Köszönti a lányt. Nyxa a lombok közül száll le, egyenesen a tűz mellé. Maerli még viszolyog tőle, szóval hozzá sem szól. A lány válaszán elgondolkozik, majd úgy hiszi, megéri elmondani az egyik históriát, amit a tanítójától hallott.*
-Öreg hosszúéletű mesterem mesélt egy szellemről. Elmondom, hátha érdekel. Valahol az ingovány és Erdőmélye határán lakik, egy Szarvas Istennek, vagy Vadak Urának nevezett entitás. Minxek által kommunikál legtöbbször, de nem ez a fontos. Állítólag a szellem rendelkezik egy Rózsavarázs nevezetű, tanítható képességgel, melyet tündér és elf lovagoknak, vagy nemes szívű humanoidoknak oszt ki, bár nagyon ritka az ilyen. Egyéb leírást nem igazán tudok róla. *Fejezi be a mesét. A lánnyal teljesen ellentétes véleményen van: soha semmi közös dolgot nem akar többé akármelyik szellemmel. Ha befejezték a reggelit, a bagolyhoz szólna a kiútért. Nyxa meglepő módon vezeti őket. Talán még ma kiérnek innen. Az expedíció a végéhez közeledik.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 17:04:18
Üzenet elküldve: 2019-09-06 17:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Tanácstalanul állnak a dolog előtt. Mondjuk Nimet nagyon nem izgatja, hogy mennyire kedveli Nyxa a tündért.*
– Én nem tudom és végül is nem az én problémám. Mondjuk, azért szegény madárnak is lehetnek rossz napjai. Ki tudja milyen megpróbáltatásokkal járt az neki, hogy a szeme megváltozott. Na, de inkább aludjunk!* A madarat megkéri, hogy távozzon, ha ezt nem teszi meg, akkor egyszerűen leemeli a válláról és lerakja a földre. Aztán lefekszik, hogy végre aludhasson. Ma éjjel már valamivel jobban tud talán aludni. Ettől függetlenül korán felébred. Az előző napi procedúrát végig hajtja. A tűz mellet meg reggelizhetnek, aztán ha minden rendben van indulhatnak tovább. Ma este már a mágus toronynál lévő részen szeretné tölteni az éjszakát. Még ha ez abba is kerül, hogy az útjuk belenyúlik az éjszakába. Menet közben eszébe jut amit a másik az mondott.*
– Szóval nem tervezel ide visszatérni? Milyen furcsa dolog ez. Én behatolni ebbe nagy erdőbe nem nagyon akartam, de most már feltett célom, hogy visszajöjjek majd ide. Be fogok hatolni az erdő legmélyére. Látnom kell a szellemeket! Főleg a leghatalmasabbikat, mert szerintem többen vannak. De ez még messze van. Fel kell rá készülnöm rendesen. A szellemekről is végeznem kell egy alaposabb kutatást.* A sérüléseik talán már nem akadályozzák annyira őket a haladásban, de azért a lánynak még szokott vérezni. Nem használ neki ez a sok mozgolódás. Reméli, hogy Intath, majd rendbe teszi azt a sebet rendesen.*
* Tanácstalanul állnak a dolog előtt. Mondjuk Nimet nagyon nem izgatja, hogy mennyire kedveli Nyxa a tündért.*
– Én nem tudom és végül is nem az én problémám. Mondjuk, azért szegény madárnak is lehetnek rossz napjai. Ki tudja milyen megpróbáltatásokkal járt az neki, hogy a szeme megváltozott. Na, de inkább aludjunk!* A madarat megkéri, hogy távozzon, ha ezt nem teszi meg, akkor egyszerűen leemeli a válláról és lerakja a földre. Aztán lefekszik, hogy végre aludhasson. Ma éjjel már valamivel jobban tud talán aludni. Ettől függetlenül korán felébred. Az előző napi procedúrát végig hajtja. A tűz mellet meg reggelizhetnek, aztán ha minden rendben van indulhatnak tovább. Ma este már a mágus toronynál lévő részen szeretné tölteni az éjszakát. Még ha ez abba is kerül, hogy az útjuk belenyúlik az éjszakába. Menet közben eszébe jut amit a másik az mondott.*
– Szóval nem tervezel ide visszatérni? Milyen furcsa dolog ez. Én behatolni ebbe nagy erdőbe nem nagyon akartam, de most már feltett célom, hogy visszajöjjek majd ide. Be fogok hatolni az erdő legmélyére. Látnom kell a szellemeket! Főleg a leghatalmasabbikat, mert szerintem többen vannak. De ez még messze van. Fel kell rá készülnöm rendesen. A szellemekről is végeznem kell egy alaposabb kutatást.* A sérüléseik talán már nem akadályozzák annyira őket a haladásban, de azért a lánynak még szokott vérezni. Nem használ neki ez a sok mozgolódás. Reméli, hogy Intath, majd rendbe teszi azt a sebet rendesen.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 16:45:31
Üzenet elküldve: 2019-09-06 16:45:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
*Nimeril válasza eléggé közönyös, szóval pontosít.*
-Figyelj, erre még nem volt példa, sosem. Nem is kellett volna a tanaim alapján ilyennek történnie. Mi történt; s nem csak az előbb, hanem amíg a ragadozók előtt fetrengtem. *Mondja a kiüresedett tündér. Ennél nagyobb megaláztatás druidát nem is érhetne.*
-Nincs olyan eset, amiről hallottam volna, s saját állata támadt volna druidára. *Kijelenti, aztán sem a bagollyal, sem a lánnyal nem foglalkozik. Nyxa nyugodtan, felemás szemével méregeti a tanoncot, továbbra is a vállán pihenve. Talán lenne valami, amiről mindketten megfeledkeztek? Netán a bagoly úgy döntött, hogy saját lényként, nem utasítottként működik a továbbiakban? Mindenesetre Mërulon agyában egy dolog jár: kijutni innen. Valószínűleg ha lepihen, kicsit el is alszik. Ekkor csak másnap ébredne fel.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.06 16:46:07
*Nimeril válasza eléggé közönyös, szóval pontosít.*
-Figyelj, erre még nem volt példa, sosem. Nem is kellett volna a tanaim alapján ilyennek történnie. Mi történt; s nem csak az előbb, hanem amíg a ragadozók előtt fetrengtem. *Mondja a kiüresedett tündér. Ennél nagyobb megaláztatás druidát nem is érhetne.*
-Nincs olyan eset, amiről hallottam volna, s saját állata támadt volna druidára. *Kijelenti, aztán sem a bagollyal, sem a lánnyal nem foglalkozik. Nyxa nyugodtan, felemás szemével méregeti a tanoncot, továbbra is a vállán pihenve. Talán lenne valami, amiről mindketten megfeledkeztek? Netán a bagoly úgy döntött, hogy saját lényként, nem utasítottként működik a továbbiakban? Mindenesetre Mërulon agyában egy dolog jár: kijutni innen. Valószínűleg ha lepihen, kicsit el is alszik. Ekkor csak másnap ébredne fel.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.06 16:46:07
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 15:15:28
Üzenet elküldve: 2019-09-06 15:15:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Szép nagy pofont oszt ki, amitől a másik a földre kerül. Viszont amaz belátja a dolgot, hogy miért is kapta, ezért nem is vesznek ezen össze. Aztán olyan történik amit Nimeril nehezen tud felfogni. Nyxa a saját gazdájára támad. Alig tudja a tündér lenyugtatni. Végül a madár a lány vállán köt ki. Mërulon tőle várja a választ, de Nimerilnek halvány lila gőze sincs, hogy mi történhetett.*
– Nem tudom. Én nem értek az állatokhoz. Te vagy a druida ezt neked jobban kéne tudnod.
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.06 15:16:21
* Szép nagy pofont oszt ki, amitől a másik a földre kerül. Viszont amaz belátja a dolgot, hogy miért is kapta, ezért nem is vesznek ezen össze. Aztán olyan történik amit Nimeril nehezen tud felfogni. Nyxa a saját gazdájára támad. Alig tudja a tündér lenyugtatni. Végül a madár a lány vállán köt ki. Mërulon tőle várja a választ, de Nimerilnek halvány lila gőze sincs, hogy mi történhetett.*
– Nem tudom. Én nem értek az állatokhoz. Te vagy a druida ezt neked jobban kéne tudnod.
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.06 15:16:21
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:55:27
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:55:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
*Éppen pihenne, mikor Nim lekeveri neki a pofont. Mërulon a földre roggyan, amikor pedig felül, a félvér szónokol neki egy sort az okról. A tündér bólint, majd megszólal.*
-Értem és köszö... *Befejezni nem tudja, mert egy felszálló baglyot pillant meg a lány mögött. Nyxa valószínűleg Nimeril felé száll, hogy gazdáját védje. Maerli kitárja kezét és utasít.*
-Nyxa, ne! *Ekkor azonban furcsa dolog történik. Az állat egy kecses mozdulattal kikerüli a lányt és visítva gazdája arcára támad, egyenesen mellényébe akaszkodva. Mërulon meglepődik, amikor a bagoly próbálja ott szúrni csőrével, ahol tudja. Hevesen kapálózik a druida az arca elé, hogy védje, amit tud. Szemeit becsukja, majd egy kis idő múlva, ösztönösen cselekszik.*
// Aktív képesség: Szelídítés //
-NYUGODJ LE! *Ordítja a bagolyra, aki duzzogva száll, egy újra meglepő helyre. Nyxa Nim vállát nézte ki magának és visít onnan gazdájára. Maerli kerek szemekkel néz rájuk, nagyon meglepődve és cseppet összetörve. Lehet, hogy egy könnycsepp is elhagyja szemüregét. Nem tudni, hogy a tanonc miként reagál erre, mindenesetre halkan felteszi a kérdést.*
-Ez meg mi volt? *Riadt szemeiből áradnak a szavak Nimeril felé. ~ Te tanultál Akadémián, te vagy a tudós, mondd meg, mi volt ez. ~ Vajon a madár megelégelte a folyamatos harcot és azt hitte ez is az? Talán félt, hogy gazdája megint hevesen reagál? Netán talán elvadult valamennyire és Mërulon szándékait már tisztán látja? Vagy egyszerűen csak saját gondolata volt? Nem tudni, de annyi biztos: nem feltétlenül az Erdőszellem áll emögött. A tündérnek be kell látnia, hogy nem pakkolható minden a természetfelettire, anélkül is történhetnek furcsa, tán még furcsább dolgok is. Csens telepszik rájuk, míg Nim meg nem szólal, bal vállán a madár pihen közben.*
*Éppen pihenne, mikor Nim lekeveri neki a pofont. Mërulon a földre roggyan, amikor pedig felül, a félvér szónokol neki egy sort az okról. A tündér bólint, majd megszólal.*
-Értem és köszö... *Befejezni nem tudja, mert egy felszálló baglyot pillant meg a lány mögött. Nyxa valószínűleg Nimeril felé száll, hogy gazdáját védje. Maerli kitárja kezét és utasít.*
-Nyxa, ne! *Ekkor azonban furcsa dolog történik. Az állat egy kecses mozdulattal kikerüli a lányt és visítva gazdája arcára támad, egyenesen mellényébe akaszkodva. Mërulon meglepődik, amikor a bagoly próbálja ott szúrni csőrével, ahol tudja. Hevesen kapálózik a druida az arca elé, hogy védje, amit tud. Szemeit becsukja, majd egy kis idő múlva, ösztönösen cselekszik.*
// Aktív képesség: Szelídítés //
-NYUGODJ LE! *Ordítja a bagolyra, aki duzzogva száll, egy újra meglepő helyre. Nyxa Nim vállát nézte ki magának és visít onnan gazdájára. Maerli kerek szemekkel néz rájuk, nagyon meglepődve és cseppet összetörve. Lehet, hogy egy könnycsepp is elhagyja szemüregét. Nem tudni, hogy a tanonc miként reagál erre, mindenesetre halkan felteszi a kérdést.*
-Ez meg mi volt? *Riadt szemeiből áradnak a szavak Nimeril felé. ~ Te tanultál Akadémián, te vagy a tudós, mondd meg, mi volt ez. ~ Vajon a madár megelégelte a folyamatos harcot és azt hitte ez is az? Talán félt, hogy gazdája megint hevesen reagál? Netán talán elvadult valamennyire és Mërulon szándékait már tisztán látja? Vagy egyszerűen csak saját gondolata volt? Nem tudni, de annyi biztos: nem feltétlenül az Erdőszellem áll emögött. A tündérnek be kell látnia, hogy nem pakkolható minden a természetfelettire, anélkül is történhetnek furcsa, tán még furcsább dolgok is. Csens telepszik rájuk, míg Nim meg nem szólal, bal vállán a madár pihen közben.*
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:15:05
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:15:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Útjuk oda vezet, ahol minden baj elkezdődött. Az első napi szálláshelyre. Letáboroznak éjszakára. A kérdésre, hogy jobban van-e már a tündér, pozitív választ kap. A lány pont erre várt. Van még vele egy rendezetlen ügye és erre most sort fog keríteni.*
– Nyxa figyelj csak! * Szól a madárhoz, aki valószínűleg odanéz a neve hallatán. Mikor odanéz Nimeril meglendíti a jobb kezét és egy hatalmas pofont lekever Mërulonnak.*
– Oh bocs, de ezzel még tartoztam neked. Vagyis annak a szellemnek. Tudod, mikor szét akartak tépni azok a vadak, én szónokoltam érted. Akkor mondtam, hogy egy nagy pofont és nem halált érdemelsz. Meg is ígértem, hogy megadom ha jobban vagy. Én betartom, az ígéreteimet, főleg ha egy ilyen nagy hatalmú lénynek teszem. Remélem megérted, hogy ezt meg kellett tennem.* Mentegetőzik a lány, de kétség kívül jól eset neki ez a pofon. Ha nem lesz veszekedés, akkor akár mehetnek is aludni. Holnap este már szeretne az erdőn kívül aludni.*
* Útjuk oda vezet, ahol minden baj elkezdődött. Az első napi szálláshelyre. Letáboroznak éjszakára. A kérdésre, hogy jobban van-e már a tündér, pozitív választ kap. A lány pont erre várt. Van még vele egy rendezetlen ügye és erre most sort fog keríteni.*
– Nyxa figyelj csak! * Szól a madárhoz, aki valószínűleg odanéz a neve hallatán. Mikor odanéz Nimeril meglendíti a jobb kezét és egy hatalmas pofont lekever Mërulonnak.*
– Oh bocs, de ezzel még tartoztam neked. Vagyis annak a szellemnek. Tudod, mikor szét akartak tépni azok a vadak, én szónokoltam érted. Akkor mondtam, hogy egy nagy pofont és nem halált érdemelsz. Meg is ígértem, hogy megadom ha jobban vagy. Én betartom, az ígéreteimet, főleg ha egy ilyen nagy hatalmú lénynek teszem. Remélem megérted, hogy ezt meg kellett tennem.* Mentegetőzik a lány, de kétség kívül jól eset neki ez a pofon. Ha nem lesz veszekedés, akkor akár mehetnek is aludni. Holnap este már szeretne az erdőn kívül aludni.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-06 08:02:01
Üzenet elküldve: 2019-09-06 08:02:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Közepes tempóban haladnak az árnyas lombok alatt. A sebe sajog, bár valószínűleg már jobb, mint tegnap. A bagoly valószínűleg Mërulon első, sánccal körbe kerített táborához vezeti majd őket. Ekkor Nim is és a tündér is biztosnágban lehet. Maerli ad valamennyit a bagolynak a maradék húsából, ezután elfogadja Nim táborverési javaslatát. A sáncon belül még biztonságban is vannak. A tanonc is szeretne enni adni Nyxának, amit Maerli bólintással hálál meg és odahívja a madarat. Ezután a félvér megnézi a sebét, amit megköszön.*
-Köszönöm szépen! Jobban vagyok már valamennyire. A zúzódásom *legalábbis ő azt hiszi, hogy az* még fáj, de a koca okozta seb sokkal jobb. Mondd, te hogy vagy? *Ha nem is akarja kimutatni, de aggódik Nimerilért. Soha nem akart ilyen mélyre lesüllyedni. Sok mindent kell még átgondolnia. ~ Hogyan változhattam át ilyen szörnyeteggé? Az erdő hatása? Vagy az, hogy nekem kell megoldanom a családom problémáit, mikor semmit sem kapok érte? Vagy ami a legrosszabb: mindig is ilyen voltam? ~ Láthatóan kiül arcára, hogy kétségek között gyötrődik. A baglyot hagyja pihenni, akár a lovat. Szeretné, ha ma este itt maradnának.*
-Itt biztonságban vagyunk. Azt javaslom, maradjunk a sáncnál ma estére, hogy az állatok is pihenhessenek. *Ha Nim elfogadja a javaslatát, lepihen ő is. Talán holnap hamarabb indulnak el és akkor az ingoványhoz is érhetnek már.*
*Közepes tempóban haladnak az árnyas lombok alatt. A sebe sajog, bár valószínűleg már jobb, mint tegnap. A bagoly valószínűleg Mërulon első, sánccal körbe kerített táborához vezeti majd őket. Ekkor Nim is és a tündér is biztosnágban lehet. Maerli ad valamennyit a bagolynak a maradék húsából, ezután elfogadja Nim táborverési javaslatát. A sáncon belül még biztonságban is vannak. A tanonc is szeretne enni adni Nyxának, amit Maerli bólintással hálál meg és odahívja a madarat. Ezután a félvér megnézi a sebét, amit megköszön.*
-Köszönöm szépen! Jobban vagyok már valamennyire. A zúzódásom *legalábbis ő azt hiszi, hogy az* még fáj, de a koca okozta seb sokkal jobb. Mondd, te hogy vagy? *Ha nem is akarja kimutatni, de aggódik Nimerilért. Soha nem akart ilyen mélyre lesüllyedni. Sok mindent kell még átgondolnia. ~ Hogyan változhattam át ilyen szörnyeteggé? Az erdő hatása? Vagy az, hogy nekem kell megoldanom a családom problémáit, mikor semmit sem kapok érte? Vagy ami a legrosszabb: mindig is ilyen voltam? ~ Láthatóan kiül arcára, hogy kétségek között gyötrődik. A baglyot hagyja pihenni, akár a lovat. Szeretné, ha ma este itt maradnának.*
-Itt biztonságban vagyunk. Azt javaslom, maradjunk a sáncnál ma estére, hogy az állatok is pihenhessenek. *Ha Nim elfogadja a javaslatát, lepihen ő is. Talán holnap hamarabb indulnak el és akkor az ingoványhoz is érhetnek már.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-05 21:32:07
Üzenet elküldve: 2019-09-05 21:32:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Már indulna, mikor a tündér kioktatja a nevéről. A lány csak legyint és megy tovább. ~ A Gombernyőt könnyebb megjegyezni. ~ A nyugtalan éjszaka után végre elindulhatnak hazafelé. Mërulon utasítja a baglyát, hogy vezesse ki őket az erdőből. Ha madár segít nekik, akkor őt követve indulnak el. A táv, ahogy Nimeril emlékszik elvileg nem lehet olyan nagy. Egy napnyi gyaloglás volt nagyjából befelé. Mondjuk, akkor még frissek és egészségesek voltak. Most inkább néznek ki úgy, mint egy vert hadsereg. Valószínűleg többször is meg kell majd állniuk pihenni. Ha jó ütemben haladnának, akkor az este valahol az erdő széle fele érné őket. Sötétedés előtt Nimeril javasolná a tábor verést. A sebeiket is meg kell néznie, meg egy kis fát se ártana gyűjteni majd. Ha már lobog a tűz és falatoznak, akkor majd a lány gondolni fog Nyxára is.*
– Hívd ide a madarat is! Adok neki a hideg csomagomban lévő húsból. Azt legutóbb megette.* Ha a tündér teljesíti a kérését, akkor add előkerül az emlegetett madár kaja is. Nimeril a zsákjára tenné a baglyot és kézből etetgetné.*
– Mondd csak, jobban vagy már? Tegnap elég rosszul néztél ki. Hogy érzed magad? Ha van valami szóljál nekem nyugodtan. Lehet, hogy apróságnak tűnik valami, de nagy baj is lehet belőle.* Kérdezi a másiktól. Nem mintha aggódna érte, csak örülne ha jobban lenne a társa.*
* Már indulna, mikor a tündér kioktatja a nevéről. A lány csak legyint és megy tovább. ~ A Gombernyőt könnyebb megjegyezni. ~ A nyugtalan éjszaka után végre elindulhatnak hazafelé. Mërulon utasítja a baglyát, hogy vezesse ki őket az erdőből. Ha madár segít nekik, akkor őt követve indulnak el. A táv, ahogy Nimeril emlékszik elvileg nem lehet olyan nagy. Egy napnyi gyaloglás volt nagyjából befelé. Mondjuk, akkor még frissek és egészségesek voltak. Most inkább néznek ki úgy, mint egy vert hadsereg. Valószínűleg többször is meg kell majd állniuk pihenni. Ha jó ütemben haladnának, akkor az este valahol az erdő széle fele érné őket. Sötétedés előtt Nimeril javasolná a tábor verést. A sebeiket is meg kell néznie, meg egy kis fát se ártana gyűjteni majd. Ha már lobog a tűz és falatoznak, akkor majd a lány gondolni fog Nyxára is.*
– Hívd ide a madarat is! Adok neki a hideg csomagomban lévő húsból. Azt legutóbb megette.* Ha a tündér teljesíti a kérését, akkor add előkerül az emlegetett madár kaja is. Nimeril a zsákjára tenné a baglyot és kézből etetgetné.*
– Mondd csak, jobban vagy már? Tegnap elég rosszul néztél ki. Hogy érzed magad? Ha van valami szóljál nekem nyugodtan. Lehet, hogy apróságnak tűnik valami, de nagy baj is lehet belőle.* Kérdezi a másiktól. Nem mintha aggódna érte, csak örülne ha jobban lenne a társa.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-05 06:02:22
Üzenet elküldve: 2019-09-05 06:02:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril felvetése jogos, a tündér emiatt ráhagyja a dolgot, bár egy részleten képtelen elsiklani, az pedig a neve. ~ Gombernyő Mërulon?! Csak Gombernyő? És állítólag a tudósoknak jó az emlékezetük. ~ Mikor Nim a dolgára indul, ő csak úgy megszólal a levegőbe, bár érezhető, hogy ez se nem szemrehányás, se nem kötözködés, csupán családi követelmények miatt javítás.*
-Az Mërulon Saniclum. A Gombernyő ragadványnév. *Azzal letelepedik pihenni. A bagollyal nem foglalkozik, be kell vallania magának, Nyxától tart az átváltozása óta. Borsra még rátekint, igaz, tényleg csak szemmel követi. Hamar eléri az álom, s ha később is, mint a tanonc, de hajnalban kel fel. Nimeril már ügyködik, mikor Mërulon feltápászkodik valahogyan, a botra támaszkodva. Sok idejük van, a napi "túrákra" visszagondolva, talán egy közepes tempóval és a madár segítségével még ma haza juthatnak. Mërulon kiadja az utasítást.*
-Nyxa, vezess minket haza! *Pihenés után a gyaloglás is könnyebben megy, meg talán az este folyamán a vérfű kenőcs is dolgozhatott. Reményekkel tele indul el, erről az emlékezetes útról. Egy biztos: soha többé nem akarja betenni a lábát Erdőmélyére. Mostantól csak a saját, megszokott városi és vidéki környezetében akar mozogni, de a vadontól távol marad.*
*Nimeril felvetése jogos, a tündér emiatt ráhagyja a dolgot, bár egy részleten képtelen elsiklani, az pedig a neve. ~ Gombernyő Mërulon?! Csak Gombernyő? És állítólag a tudósoknak jó az emlékezetük. ~ Mikor Nim a dolgára indul, ő csak úgy megszólal a levegőbe, bár érezhető, hogy ez se nem szemrehányás, se nem kötözködés, csupán családi követelmények miatt javítás.*
-Az Mërulon Saniclum. A Gombernyő ragadványnév. *Azzal letelepedik pihenni. A bagollyal nem foglalkozik, be kell vallania magának, Nyxától tart az átváltozása óta. Borsra még rátekint, igaz, tényleg csak szemmel követi. Hamar eléri az álom, s ha később is, mint a tanonc, de hajnalban kel fel. Nimeril már ügyködik, mikor Mërulon feltápászkodik valahogyan, a botra támaszkodva. Sok idejük van, a napi "túrákra" visszagondolva, talán egy közepes tempóval és a madár segítségével még ma haza juthatnak. Mërulon kiadja az utasítást.*
-Nyxa, vezess minket haza! *Pihenés után a gyaloglás is könnyebben megy, meg talán az este folyamán a vérfű kenőcs is dolgozhatott. Reményekkel tele indul el, erről az emlékezetes útról. Egy biztos: soha többé nem akarja betenni a lábát Erdőmélyére. Mostantól csak a saját, megszokott városi és vidéki környezetében akar mozogni, de a vadontól távol marad.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-04 21:15:24
Üzenet elküldve: 2019-09-04 21:15:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Végre elengedik a lábát és még a baglyot is megszemlélheti. Persze Mërulon egyből nyafogni kezd. ~ Ennek semmi se jó.~ Inkább elengedi ezt, most mert ha megint összevesznek, annak nagyon nem lesz jó vége. Már éppen távozna, mikor a tündér előáll a kérésével.*
– Tény, hogy ismerjük egymást, már egy ideje. Viszont ne várd tőlem, hogy majd becézgetlek, mintha a legjobb cimbik lennénk. Tudod van egy a barátságunkból született sebem. Hogy helyére tegyük a dolgot még most se kedvellek. Megtűrlek, de semmi több. Szóval jó pihenést Gombernyő Mërulon.* Sarkon fordul és távozik. Ledűl végre a fája tövébe és nemsokára már alszik is. Nem mondaná, hogy jól alszik, mert a történtek nem igazán hagyják nyugton. Ráadásnak ott van a döglött disznó is. Bár a ragadozók nem bántották őket, valószínűleg az éjszaka a tetemet meglátogatják. Ezek a hosszabb rövidebb alvások arra lesznek csak elegek, hogy reggel ne hullafáradtan keljen fel. Hajnal tájt tüzet gyújtana, hogy óvja magukat a leszálló harmattól. Ha nedvesek is lesznek, így talán hamar megszáradnak és nem fáznak át. Ha már tűrhető az idő, akkor egy gyors reggeli után, akár indulhatnak is. Nyxa hasznos lehet az erdő elhagyásában, de azért Nimeril is felidézi a tegnapi irányt.*
* Végre elengedik a lábát és még a baglyot is megszemlélheti. Persze Mërulon egyből nyafogni kezd. ~ Ennek semmi se jó.~ Inkább elengedi ezt, most mert ha megint összevesznek, annak nagyon nem lesz jó vége. Már éppen távozna, mikor a tündér előáll a kérésével.*
– Tény, hogy ismerjük egymást, már egy ideje. Viszont ne várd tőlem, hogy majd becézgetlek, mintha a legjobb cimbik lennénk. Tudod van egy a barátságunkból született sebem. Hogy helyére tegyük a dolgot még most se kedvellek. Megtűrlek, de semmi több. Szóval jó pihenést Gombernyő Mërulon.* Sarkon fordul és távozik. Ledűl végre a fája tövébe és nemsokára már alszik is. Nem mondaná, hogy jól alszik, mert a történtek nem igazán hagyják nyugton. Ráadásnak ott van a döglött disznó is. Bár a ragadozók nem bántották őket, valószínűleg az éjszaka a tetemet meglátogatják. Ezek a hosszabb rövidebb alvások arra lesznek csak elegek, hogy reggel ne hullafáradtan keljen fel. Hajnal tájt tüzet gyújtana, hogy óvja magukat a leszálló harmattól. Ha nedvesek is lesznek, így talán hamar megszáradnak és nem fáznak át. Ha már tűrhető az idő, akkor egy gyors reggeli után, akár indulhatnak is. Nyxa hasznos lehet az erdő elhagyásában, de azért Nimeril is felidézi a tegnapi irányt.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-04 06:02:51
Üzenet elküldve: 2019-09-04 06:02:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimeril válaszára csak bólogat, aztán elengedi a félvér lábát. Inkább csendben, a maga gyermeki természetével engedi, hogy a fához vezessék. Ha ez meg volt, s Nim felfedezte Nyxa átváltozását, odahívja a baglyot. A tanonc megvizsgálja, amihez Maerli tesz egy megjegyzést.*
-Ja, szép kis áldás. Csak tudnám, mit var el az Erdő. Konkrét utasítást, vagy a baglyomhoz útmutatót a továbbiakban nem kaptam. *Látszik, hogy cseppet sem viccnek szánta. A különféle lelki válságokon áverekedett, gyermeteg lelkű nemestündér csak kiüresedve mered maga elé, s azon gondolkozik, hogyan tovább. A fák lombjaira tekint, szinte sugározza a belső kérdését. ~ Köszönöm, hogy élhetek, de nem tudom: mit kérsz? ~ Valamin felkapja a fejét, amit még muszáj lesz helyre raknia.*
-Légyszíves hívj Maerlinek. Szerintem túlságosan is elég időt töltöttünk itt ahhoz, hogy lebecézz. *Mondja, majd a fáradtságtól valószínűleg hamar elaludna, talán hajnalig fel sem kell, tudatában, hogy az erdő békén hagyja őket, persze csak feltehetően. Hogy mi fog történni, egyáltalán történni fog e valami, még a jövő zenéje.*
*Nimeril válaszára csak bólogat, aztán elengedi a félvér lábát. Inkább csendben, a maga gyermeki természetével engedi, hogy a fához vezessék. Ha ez meg volt, s Nim felfedezte Nyxa átváltozását, odahívja a baglyot. A tanonc megvizsgálja, amihez Maerli tesz egy megjegyzést.*
-Ja, szép kis áldás. Csak tudnám, mit var el az Erdő. Konkrét utasítást, vagy a baglyomhoz útmutatót a továbbiakban nem kaptam. *Látszik, hogy cseppet sem viccnek szánta. A különféle lelki válságokon áverekedett, gyermeteg lelkű nemestündér csak kiüresedve mered maga elé, s azon gondolkozik, hogyan tovább. A fák lombjaira tekint, szinte sugározza a belső kérdését. ~ Köszönöm, hogy élhetek, de nem tudom: mit kérsz? ~ Valamin felkapja a fejét, amit még muszáj lesz helyre raknia.*
-Légyszíves hívj Maerlinek. Szerintem túlságosan is elég időt töltöttünk itt ahhoz, hogy lebecézz. *Mondja, majd a fáradtságtól valószínűleg hamar elaludna, talán hajnalig fel sem kell, tudatában, hogy az erdő békén hagyja őket, persze csak feltehetően. Hogy mi fog történni, egyáltalán történni fog e valami, még a jövő zenéje.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:59:04
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:59:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* Ahogy a tündérhez lép az átöleli a lábát és már megint furcsaságokat beszél.*
– Igen itt vagyok még, de ha sokáig szorongatod a lábam, akkor itt hagylak. Maradjunk annyiban, hogy nem hagylak itt, ha el tudjuk viselni addig a kis időig egymást, amíg kijutunk az erdőből.* Közben beváltja az ígéretét és feltámogatja Mërulont. Egy fához vezeti, ahol kényelmesen lefeküdhet. Ha akarja a hátát nekitámasztja a törzsnek. Már indulna is pihenni, mikor meghallja az elszörnyedést. Értetlenül néz rá majd a bagolyra, és akkor megpillantja a probléma forrását. Megereszt egy mosolyt és kárörvendően beszélni kezd a tündérhez.*
– Úgy látom a szavadon fognak. Valaki figyelni fog rá, hogy betartsd, amit ígértél. Helyes! Hívd csak ide, hadd nézzem meg közelebbről is!* Ha kérésének eleget tesznek, akkor közel hajol Nyxához és belebámul a szemébe.*
– Váó! Ez nagyon menő! Valaki figyel onnan bentről és nem csak a madár. Még veheted áldásnak is. Na viszont megyek pihenni. Majd nemsokára elindulhatunk.* Azzal magára hagyja és visszatér a saját dolgaihoz. Most rá fog férni egy kis pihenés.*
* Ahogy a tündérhez lép az átöleli a lábát és már megint furcsaságokat beszél.*
– Igen itt vagyok még, de ha sokáig szorongatod a lábam, akkor itt hagylak. Maradjunk annyiban, hogy nem hagylak itt, ha el tudjuk viselni addig a kis időig egymást, amíg kijutunk az erdőből.* Közben beváltja az ígéretét és feltámogatja Mërulont. Egy fához vezeti, ahol kényelmesen lefeküdhet. Ha akarja a hátát nekitámasztja a törzsnek. Már indulna is pihenni, mikor meghallja az elszörnyedést. Értetlenül néz rá majd a bagolyra, és akkor megpillantja a probléma forrását. Megereszt egy mosolyt és kárörvendően beszélni kezd a tündérhez.*
– Úgy látom a szavadon fognak. Valaki figyelni fog rá, hogy betartsd, amit ígértél. Helyes! Hívd csak ide, hadd nézzem meg közelebbről is!* Ha kérésének eleget tesznek, akkor közel hajol Nyxához és belebámul a szemébe.*
– Váó! Ez nagyon menő! Valaki figyel onnan bentről és nem csak a madár. Még veheted áldásnak is. Na viszont megyek pihenni. Majd nemsokára elindulhatunk.* Azzal magára hagyja és visszatér a saját dolgaihoz. Most rá fog férni egy kis pihenés.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-01 13:54:31
Üzenet elküldve: 2019-09-01 13:54:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*Mërulon amint becsukná a szemét, látja elmenni az irbiszt, viszont a lupusok és a medvék gyűrűbe zárják. Úgy érzi, az erdőt tényleg mélyen megsértette. A mosoly letörlődik az arcáról, s becsukja szemét.*
-Szóval így kell véget érjen. *Az összes érzelem, ami eddig volt benne: a vérszomj, a harag, a boldogság és a béke, most mind megszűnt. Készül a vicsorgó bestiák okozta, lassú halálra, mikor úgy gondolja, túl hosszú ideje várakozik. Szemeit kinyitja, s akkor a távolodó ragadozókat pillantja meg. Halkan szólal meg.*
-Köszönöm... *Majd elcsuklott hangján hozzáteszi a falfehér tündér.* De mit kérsz tőlem? *Ekkor Nim odalép mellé. Olyat érez a druida, mit eddig sosem. Nyugalmat. Azt hiszi, újjá formálták. Ha teheti, átöleli a félvér lábát, s bocsánatot kér.*
-Te itt vagy? *A távozásra csak bólogat.* Külön mennél, vagy együtt. *Bizalma gyanánt hozzáeszi.* A számszeríj maradjon nálad, míg ki nem érünk. *A pihenésre is bólogat.* Az erdő szerintem békén fog minket hagyni mostantól. Akár este is elindulhatunk, ha kipihentük magunkat. Még egyszer köszönök mindent. *Aztán megpillantja a fán ülö Nyxát és annak a megváltozott szemét. Hiába lett újra olyan lojális és tiszta szívű, mint amilyennek lenni kívánt, nem tud örülni. Falfehér lesz a bagoly láttán, s a madár felé mutat. Nimet kérdi az eseményről.*
-Nimeril... te tudod, mi lett Nyxával? *Rettegő szemekkel fordul a lány felé. Kíváncsi, vajon a társa hazafelé is vele tart e. Változott e valamiben és ki, vagy mi által. Ezeregy kérdés szállingózik a fejében.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.01 15:17:49
*Mërulon amint becsukná a szemét, látja elmenni az irbiszt, viszont a lupusok és a medvék gyűrűbe zárják. Úgy érzi, az erdőt tényleg mélyen megsértette. A mosoly letörlődik az arcáról, s becsukja szemét.*
-Szóval így kell véget érjen. *Az összes érzelem, ami eddig volt benne: a vérszomj, a harag, a boldogság és a béke, most mind megszűnt. Készül a vicsorgó bestiák okozta, lassú halálra, mikor úgy gondolja, túl hosszú ideje várakozik. Szemeit kinyitja, s akkor a távolodó ragadozókat pillantja meg. Halkan szólal meg.*
-Köszönöm... *Majd elcsuklott hangján hozzáteszi a falfehér tündér.* De mit kérsz tőlem? *Ekkor Nim odalép mellé. Olyat érez a druida, mit eddig sosem. Nyugalmat. Azt hiszi, újjá formálták. Ha teheti, átöleli a félvér lábát, s bocsánatot kér.*
-Te itt vagy? *A távozásra csak bólogat.* Külön mennél, vagy együtt. *Bizalma gyanánt hozzáeszi.* A számszeríj maradjon nálad, míg ki nem érünk. *A pihenésre is bólogat.* Az erdő szerintem békén fog minket hagyni mostantól. Akár este is elindulhatunk, ha kipihentük magunkat. Még egyszer köszönök mindent. *Aztán megpillantja a fán ülö Nyxát és annak a megváltozott szemét. Hiába lett újra olyan lojális és tiszta szívű, mint amilyennek lenni kívánt, nem tud örülni. Falfehér lesz a bagoly láttán, s a madár felé mutat. Nimet kérdi az eseményről.*
-Nimeril... te tudod, mi lett Nyxával? *Rettegő szemekkel fordul a lány felé. Kíváncsi, vajon a társa hazafelé is vele tart e. Változott e valamiben és ki, vagy mi által. Ezeregy kérdés szállingózik a fejében.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.01 15:17:49
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-09-01 12:15:09
Üzenet elküldve: 2019-09-01 12:15:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Megfontolt
// Erdőmélyi expedíció //
* A tündér megtört ez jól látszik a viselkedésén. Hiszi is meg nem is, amit mond. A lényeg, hogy a nyílpuska hozzá kerül, bár a tegez a vesszőkel Mërulonnál marad. Így nem sok hasznát veszi a fegyvernek, de legalább nem fogják újra lelőni vele. Szerencsére a ragadozók nem vele törődnek, hanem a sérült tündért akarják széttépni. Az állatok viselkedéséből rájön, hogy ez nem természetes. Álláspontja az erdőről továbbra is marad. Miszerint nem hiszi, hogy az erdő maga is egy élőlény lenne, ahogy az elején Mërulonnal összevitatkoztak rajta. Az erdőben élő szellemek jelenlétét nem tagadja. Ez igazolhatja a helyet átitató mágia is. Ha viszont a lányt kérdeznék, akkor azt mondaná, hogy talán több szellem is lakik itt. Akárhogy is legyen ennek később még utána jár majd. Most viszont megpróbálja kiengesztelni azt amelyik haragszik. Várja az eredményt és közben figyeli, hogy mi fog történni. Azon, hogy a tündér miket mond már meg sem lepődik. Egy pillanatig , úgy gondolja befelezett a fiúnak. Aztán váratlanul az irbisz megfordul és távozik. A többi állat viszont szorosabbra fonja a gyűrűt. Felvillannak az agyarak, de ekkor a lány elfordítja a fejét. Inkább nem nézné végig. Mikor legközelebb vissza néz, igen meglepődik. A vadakat már szinte teljesen ellepte az erdő és Mërulon is egyben van még. Aztán a feje felett sas vijjogást hal. Ahogy felnéz egy sast pillant meg a levegőben. Mintha valami lenne nála. Nem sokára kiderül, hogy mi az, mert elengedi és az szinte előtte landol a földön. Hát mindenre számított volna csak erre nem. Egy karnyi vastag fenyő ágat pillant meg, amin tucatnyi Sárkányfog van. Meg se bír szólalni. Miután végre összeszedi magát halkan, hogy a tündér ne hallja kibök egy szót.*
– Köszönöm! * Aztán odasétál, megnézni a másikat. A lándzsára tud támaszkodni. Ha odaér megnézi, hogy lett-e valami baja. Ha látja a vérző sebet, akkor kezd vele valamit.*
– Na jól figyelj rám. Ideje távozni az erdőből. Remélem egyetértesz és elkerülhetjük a konfliktusokat addig. Adok egy botot és felsegítelek. Keres magadnak egy helyet és pihenjél. Én is azt fogom tenni, mert kimerültem. Aztán ha belefér az időbe elindulunk.* Mondja neki és aztán nézz egy botot, majd felsegíti. Továbbiakban oda megy, ahova akar. A lány vissza botorkál a fájához, ahol a cuccai vannak. Még az is lehet, hogy elszundítana. Ha a pihenésnek vége és elég erősnek érzi magát, akkor megkockáztatná az indulást.*
* A tündér megtört ez jól látszik a viselkedésén. Hiszi is meg nem is, amit mond. A lényeg, hogy a nyílpuska hozzá kerül, bár a tegez a vesszőkel Mërulonnál marad. Így nem sok hasznát veszi a fegyvernek, de legalább nem fogják újra lelőni vele. Szerencsére a ragadozók nem vele törődnek, hanem a sérült tündért akarják széttépni. Az állatok viselkedéséből rájön, hogy ez nem természetes. Álláspontja az erdőről továbbra is marad. Miszerint nem hiszi, hogy az erdő maga is egy élőlény lenne, ahogy az elején Mërulonnal összevitatkoztak rajta. Az erdőben élő szellemek jelenlétét nem tagadja. Ez igazolhatja a helyet átitató mágia is. Ha viszont a lányt kérdeznék, akkor azt mondaná, hogy talán több szellem is lakik itt. Akárhogy is legyen ennek később még utána jár majd. Most viszont megpróbálja kiengesztelni azt amelyik haragszik. Várja az eredményt és közben figyeli, hogy mi fog történni. Azon, hogy a tündér miket mond már meg sem lepődik. Egy pillanatig , úgy gondolja befelezett a fiúnak. Aztán váratlanul az irbisz megfordul és távozik. A többi állat viszont szorosabbra fonja a gyűrűt. Felvillannak az agyarak, de ekkor a lány elfordítja a fejét. Inkább nem nézné végig. Mikor legközelebb vissza néz, igen meglepődik. A vadakat már szinte teljesen ellepte az erdő és Mërulon is egyben van még. Aztán a feje felett sas vijjogást hal. Ahogy felnéz egy sast pillant meg a levegőben. Mintha valami lenne nála. Nem sokára kiderül, hogy mi az, mert elengedi és az szinte előtte landol a földön. Hát mindenre számított volna csak erre nem. Egy karnyi vastag fenyő ágat pillant meg, amin tucatnyi Sárkányfog van. Meg se bír szólalni. Miután végre összeszedi magát halkan, hogy a tündér ne hallja kibök egy szót.*
– Köszönöm! * Aztán odasétál, megnézni a másikat. A lándzsára tud támaszkodni. Ha odaér megnézi, hogy lett-e valami baja. Ha látja a vérző sebet, akkor kezd vele valamit.*
– Na jól figyelj rám. Ideje távozni az erdőből. Remélem egyetértesz és elkerülhetjük a konfliktusokat addig. Adok egy botot és felsegítelek. Keres magadnak egy helyet és pihenjél. Én is azt fogom tenni, mert kimerültem. Aztán ha belefér az időbe elindulunk.* Mondja neki és aztán nézz egy botot, majd felsegíti. Továbbiakban oda megy, ahova akar. A lány vissza botorkál a fájához, ahol a cuccai vannak. Még az is lehet, hogy elszundítana. Ha a pihenésnek vége és elég erősnek érzi magát, akkor megkockáztatná az indulást.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:31:36
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:31:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 259
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 259
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Erdőmélyi expedíció//
*Nimerilnek úgy tűnhet, hogy a tündér a végletek között ingázik. Egyszer gyűlöli és a vérét kívánja, annyira, hogy képes volt nyilat repíteni a hasába, máskor pedig bocsánatot kér mindenért, amit elkövetett ellene, barátnak és társnak nevezi.
Elveszi a számszeríjat, bár a tegez még Mërulonnál van, így az gyakorlatilag használhatatlan, de legalább a tündér nem fogja újra használni ellene.
A varrás után így egyetlen használható fegyvere a dísztőrből készített lándzsa, ami a nyúlnál bevált, de a medvék ellen vajmi keveset érhet. Ám meglepetésére csak a barna szemek fordulnak felé egy pillanatra és a két barna ragadozó elsétál mellette cammogva egykori táboruk helyszíne felé.
A félvér láthatja, ahogy az erdei vadak Mërulon köré gyűlnek. Ha nincsenek is pontos ismeretei az erdei ragadozókról, azt akkor is tudhatja, hogy ezek a vadak általában nem keresik egymás társaságát. Hogy mi és miért történt, az magának kell megmagyaráznia, mert kívülről semmiféle magyarázatot nem kap.
Megítélése az Erdőmélyét uraló entitás létezéséről mintha változna, mert fennhangon intéz monológot valamihez, amiről úgy hiszi, Mërulon vesztét akarja.
Kérdés, hogy az erdő tud-e a haragudni, a felsőbbrendű lények éreznek-e ilyesmit, egyáltalán vannak-e érzelmeik? Nimeril hatalmasnak és bölcsnek nevezi az erdő szellemét, pedig korábban a létezését is megkérdőjelezte és még most sem áll előtte, hogy valódi bizonyítéka lehessen minderről.
De szavai ártani nem árthatnak.
Mërulon nem csodálkozhat a második korbácsütésen, amelyet a félelftől kap. Csaknem a vesztét okozta, ha csak egy tenyérnyit beljebb fúrja át a testét a tollatlan acélvessző, nincs az erdőben semmi, ami megmenthette volna a hosszú és fájdalmas haláltól a lányt.
Nyxa eltűnik a lombok között, nem sokkal utána pedig a tündér megpillantja a lupus fulgurokat, később a medvéket, végül pedig az áhított irbiszt is. Körbeveszik a földön fekvő Mërulont, két méterre tőle állnak meg.
A tündér is az erdő szelleméhez szólna, bár nem láthatja sehol. Nincs semmi a vadak jelenlétén kívül, ami arra utalna, hogy bármiféle entitás törne pálcát felette. A távolban, egy fa mellett megpillanthatja Nimerilt is. Az arca falfehér, a kezei és a ruhái véresek, kezében lándzsa.
Mërulonnak akár a fájdalom és a vérveszteség is kikezdhette már az elméjét, szavai az Erdőszellemhez szólnak, de kérdés, hogy meghallgatja-e őket? Az is kérdés, hogy azok után, amit a lombjai alatt művelt, érdeklik-e az érvei, az esküdözése vagy a lehetőségek, amelyeket felajánl azért cserébe, hogy ne falják fel a vadak.
Amikor az irbiszre terelődik a szó, a sárga szemű, barna bundájú csúcsragadozó megvetőnek tűnő pillantással méri végig az avarban fekvőt, majd királyi léptekkel megfordul és elindul, hogy elhagyja a tisztást. A medvék és a lupusok viszont előre lépnek, mind az öten agyarat villantanak a tündérre. A távolba Nimeril minden jól láthat, a tündér szavait is hallhatja, ám az irbisz távozik, a többi ragadozó pedig szorosabbra fonja a gyűrűt Mërulon körül. Úgy tűnik, elérkezett az istenítélet pillanata és az entitás nem adja meg azt a tündérnek, amit annyira kívánna, hogy az erdei párduc karmaitól haljon.
Ám amikor Mërulon felkészült a halálra, hogy a medvék és lupusok tépik szét, amikor kinyitja a szemét, már csak a vadak hátát látja, ahogy távoznak. Az egyik fa ágán ott ül Nyxa, semmit sem változott, kivéve azt, hogy az egyik szeme fehér, apró sárga és fekete pettyekkel hatalmas íriszében. A tündér pedig úgy érezheti, azon a szemen keresztül valaki egészen más figyeli őt.
Nimeril felette sas vijjogását hallhatja és ha feltekint, megpillanthatja a szárnyast, amely mintha valamit tartana a karmai közt, amelyet elenged. A félvértől nem messze, a lombkoronán átbucskázva egy nagyobb gallyszerű dolog zuhan az avarba. Ha közelebbről megnézi, egy karnyi fenyőágat találhat, amelyen a tobozok között tucatnyi Sárkányfog-termés bújik meg. A sas egy hatalmas szárnycsapással a levegőbe emelkedik és eltűnik a lombkorona felett.
Az erdőre újra csend borul. Az irbisz és a többi ragadozót pedig elnyeli a vadon.*
*Nimerilnek úgy tűnhet, hogy a tündér a végletek között ingázik. Egyszer gyűlöli és a vérét kívánja, annyira, hogy képes volt nyilat repíteni a hasába, máskor pedig bocsánatot kér mindenért, amit elkövetett ellene, barátnak és társnak nevezi.
Elveszi a számszeríjat, bár a tegez még Mërulonnál van, így az gyakorlatilag használhatatlan, de legalább a tündér nem fogja újra használni ellene.
A varrás után így egyetlen használható fegyvere a dísztőrből készített lándzsa, ami a nyúlnál bevált, de a medvék ellen vajmi keveset érhet. Ám meglepetésére csak a barna szemek fordulnak felé egy pillanatra és a két barna ragadozó elsétál mellette cammogva egykori táboruk helyszíne felé.
A félvér láthatja, ahogy az erdei vadak Mërulon köré gyűlnek. Ha nincsenek is pontos ismeretei az erdei ragadozókról, azt akkor is tudhatja, hogy ezek a vadak általában nem keresik egymás társaságát. Hogy mi és miért történt, az magának kell megmagyaráznia, mert kívülről semmiféle magyarázatot nem kap.
Megítélése az Erdőmélyét uraló entitás létezéséről mintha változna, mert fennhangon intéz monológot valamihez, amiről úgy hiszi, Mërulon vesztét akarja.
Kérdés, hogy az erdő tud-e a haragudni, a felsőbbrendű lények éreznek-e ilyesmit, egyáltalán vannak-e érzelmeik? Nimeril hatalmasnak és bölcsnek nevezi az erdő szellemét, pedig korábban a létezését is megkérdőjelezte és még most sem áll előtte, hogy valódi bizonyítéka lehessen minderről.
De szavai ártani nem árthatnak.
Mërulon nem csodálkozhat a második korbácsütésen, amelyet a félelftől kap. Csaknem a vesztét okozta, ha csak egy tenyérnyit beljebb fúrja át a testét a tollatlan acélvessző, nincs az erdőben semmi, ami megmenthette volna a hosszú és fájdalmas haláltól a lányt.
Nyxa eltűnik a lombok között, nem sokkal utána pedig a tündér megpillantja a lupus fulgurokat, később a medvéket, végül pedig az áhított irbiszt is. Körbeveszik a földön fekvő Mërulont, két méterre tőle állnak meg.
A tündér is az erdő szelleméhez szólna, bár nem láthatja sehol. Nincs semmi a vadak jelenlétén kívül, ami arra utalna, hogy bármiféle entitás törne pálcát felette. A távolban, egy fa mellett megpillanthatja Nimerilt is. Az arca falfehér, a kezei és a ruhái véresek, kezében lándzsa.
Mërulonnak akár a fájdalom és a vérveszteség is kikezdhette már az elméjét, szavai az Erdőszellemhez szólnak, de kérdés, hogy meghallgatja-e őket? Az is kérdés, hogy azok után, amit a lombjai alatt művelt, érdeklik-e az érvei, az esküdözése vagy a lehetőségek, amelyeket felajánl azért cserébe, hogy ne falják fel a vadak.
Amikor az irbiszre terelődik a szó, a sárga szemű, barna bundájú csúcsragadozó megvetőnek tűnő pillantással méri végig az avarban fekvőt, majd királyi léptekkel megfordul és elindul, hogy elhagyja a tisztást. A medvék és a lupusok viszont előre lépnek, mind az öten agyarat villantanak a tündérre. A távolba Nimeril minden jól láthat, a tündér szavait is hallhatja, ám az irbisz távozik, a többi ragadozó pedig szorosabbra fonja a gyűrűt Mërulon körül. Úgy tűnik, elérkezett az istenítélet pillanata és az entitás nem adja meg azt a tündérnek, amit annyira kívánna, hogy az erdei párduc karmaitól haljon.
Ám amikor Mërulon felkészült a halálra, hogy a medvék és lupusok tépik szét, amikor kinyitja a szemét, már csak a vadak hátát látja, ahogy távoznak. Az egyik fa ágán ott ül Nyxa, semmit sem változott, kivéve azt, hogy az egyik szeme fehér, apró sárga és fekete pettyekkel hatalmas íriszében. A tündér pedig úgy érezheti, azon a szemen keresztül valaki egészen más figyeli őt.
Nimeril felette sas vijjogását hallhatja és ha feltekint, megpillanthatja a szárnyast, amely mintha valamit tartana a karmai közt, amelyet elenged. A félvértől nem messze, a lombkoronán átbucskázva egy nagyobb gallyszerű dolog zuhan az avarba. Ha közelebbről megnézi, egy karnyi fenyőágat találhat, amelyen a tobozok között tucatnyi Sárkányfog-termés bújik meg. A sas egy hatalmas szárnycsapással a levegőbe emelkedik és eltűnik a lombkorona felett.
Az erdőre újra csend borul. Az irbisz és a többi ragadozót pedig elnyeli a vadon.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-30 19:30:39
Üzenet elküldve: 2019-08-30 19:30:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Futás délre//
*Napok óta, alig pihenve, kimerülten érkezik meg a Lihanechhez tartozó, óriási vízfolyam déli csücskétől kezdődő, s az ingoványig elterülő, hatalmas erdőséghez. Már bőven éjszaka van, mire elvegyül, a talán menedéket nyújtó, sűrű lombok közé. Gwaandril fut, méghozzá otthonról: barátait kegyetlenül lemészárolták, otthonát felgyújtották, családja még életben maradt tagjai, hozzá hasonlóan eliszkoltak arra, amerre szemük látott éppen. Egyetlen társa most Juhar, kiben (már csak vele töltött, hosszú évei nyomán, s a kutya testi adottságaiból kifolyólag) megbízik. Nem fog megállni, míg a városba nem ér. Az emberek nyelvét nehezen beszéli, de fogékony az újra. Majd lesz valahogy. Most az a fontos, hogy még időben szem elől tévesszék. Annyit tud az erdőről, hogy él benne egy szellem, akárcsak náluk a Tölgykirály, vagy a Tiszafa Szüze. Talán kérhetné a segítségét.*
-Jó szellem! Segíts rejtőzködnöm. *Valószínűleg meghallották kérését, mert az őt követő léptét nem hallja, mióta a vadonba lépett. ~Esetleg megijedt az erdőtől?~ Merül fel benne a kérdés. Mindenesetre úgy gondolja, megúszta. A holdsajtból mutat be ételáldozatot az erdőnek, hátha így megköszönheti a kedvességét és szabad kiutat nyerhet. Ekkor a kutya felé fordul.*
-Gyerünk, Juhar! Nem állhatunk meg. Még akár követhetnek is. *A ragadozóktól nem tart, azok voltak az ő háza tájékán is. Emlékszik, apja egy wargot is beidomított. Azóta néz fel csak igazán az öregére. ~Elsők közt volt az állat, kiket megöltek. Védte anyámékat.~ Bár az enyhe mosolyt csal az arcára, hogy Waelwin igen tekintélyes számú ellenséget csonkolt, esetleg ölt meg azelőtt, hogy kihunyt volna szeme világa. Lehet, hogy ma este el fog aludni, bár nem hiszi. A félelem és az adrenalin dübörög a testében. Halad egyenesen előre, legalábbis ő tökéletesen ezt hiszi. Hogy valaha kijut e, egy ehhez hasonló, számára teljesen idegen erdőből, az kétséges. Talán a kutya találhatna nyomot, vagy szagot, de nem bízik benne. Valószínű néha felmászik egy fára, s a csillagok alapján próbál majd tájékozódni. Késő hajnal, netán már korán reggel van, mire (igaz sértetlenül), de kikerül az ismeretlen vadonból.*
//Futás délre//
*Napok óta, alig pihenve, kimerülten érkezik meg a Lihanechhez tartozó, óriási vízfolyam déli csücskétől kezdődő, s az ingoványig elterülő, hatalmas erdőséghez. Már bőven éjszaka van, mire elvegyül, a talán menedéket nyújtó, sűrű lombok közé. Gwaandril fut, méghozzá otthonról: barátait kegyetlenül lemészárolták, otthonát felgyújtották, családja még életben maradt tagjai, hozzá hasonlóan eliszkoltak arra, amerre szemük látott éppen. Egyetlen társa most Juhar, kiben (már csak vele töltött, hosszú évei nyomán, s a kutya testi adottságaiból kifolyólag) megbízik. Nem fog megállni, míg a városba nem ér. Az emberek nyelvét nehezen beszéli, de fogékony az újra. Majd lesz valahogy. Most az a fontos, hogy még időben szem elől tévesszék. Annyit tud az erdőről, hogy él benne egy szellem, akárcsak náluk a Tölgykirály, vagy a Tiszafa Szüze. Talán kérhetné a segítségét.*
-Jó szellem! Segíts rejtőzködnöm. *Valószínűleg meghallották kérését, mert az őt követő léptét nem hallja, mióta a vadonba lépett. ~Esetleg megijedt az erdőtől?~ Merül fel benne a kérdés. Mindenesetre úgy gondolja, megúszta. A holdsajtból mutat be ételáldozatot az erdőnek, hátha így megköszönheti a kedvességét és szabad kiutat nyerhet. Ekkor a kutya felé fordul.*
-Gyerünk, Juhar! Nem állhatunk meg. Még akár követhetnek is. *A ragadozóktól nem tart, azok voltak az ő háza tájékán is. Emlékszik, apja egy wargot is beidomított. Azóta néz fel csak igazán az öregére. ~Elsők közt volt az állat, kiket megöltek. Védte anyámékat.~ Bár az enyhe mosolyt csal az arcára, hogy Waelwin igen tekintélyes számú ellenséget csonkolt, esetleg ölt meg azelőtt, hogy kihunyt volna szeme világa. Lehet, hogy ma este el fog aludni, bár nem hiszi. A félelem és az adrenalin dübörög a testében. Halad egyenesen előre, legalábbis ő tökéletesen ezt hiszi. Hogy valaha kijut e, egy ehhez hasonló, számára teljesen idegen erdőből, az kétséges. Talán a kutya találhatna nyomot, vagy szagot, de nem bízik benne. Valószínű néha felmászik egy fára, s a csillagok alapján próbál majd tájékozódni. Késő hajnal, netán már korán reggel van, mire (igaz sértetlenül), de kikerül az ismeretlen vadonból.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:45:41
Üzenet elküldve: 2019-08-30 18:45:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*A beszéd, mint látja, semmit sem ért. Nimeril ráhúz egyet a korbáccsal. Mërulon a földre esik, s úgy dönt, úgy marad. Úgy érzi, mindenki vagy cserben hagyta, vagy felhasználta. Előbbit Nimrire érti, s az a baj, a tett jogos. A lánynál van a számszeríja, nem adta vissza. Fegyvertelen. Ekkor látja meg, hogy Nyxa elrepül.*
-Te meg hová mész? *Kérdi. Ekkor morgó hangokat hall. Először a lupus fulgurokat pillantja meg, aztán a medvéket. ~Ez... a szellem?~ Gondolja. Nagyon fél, retteg. Ekkor megérkezik valami, amire annyira várt. Az irbisz, akár egy bíra áll elé. Megvető a tekintete. Maerli érzi: a Szellem dühös rá és ő itt és most, fegyvertelenül, új ént felépítve, célokkal tele, de meg fog halni. Könnyezik, de ezek nem szomorúság könnycseppek. Örömkönnyek.*
-Hát létezel? *Fordul a szellem felé.* Hát te élsz? *Kérdi, szinte ordítva, de boldogan.* És hoztál elém egy irbiszt, ha megölni is? *Kicsit felnevet. Minden értelmet nyert neki. Végre boldog. Végre szabad. Végre valaki, akit nem befolyásolnak mások és aki nem befolyásol másokat. Ekkor azonban gondolkozni kezd: mivel bosszanthatta fel a szellemet? ~A Vérkert.~ Jut eszébe. Sokat bántotta az erdőt. Mielőtt távozik, bocsánatot kell kérnie. Fejét forgatja a ragadozók és a lombok között.* Erdőszellem! Faragatlan, hálatlan és tapintatlan voltam! Csak kértem, de nem adtam. Meggyaláztam nevedet, mikor a Sötét Úrhoz hasonlítottam lombjaid szépségét. Mélységesen megbántam, mert Te bebizonyítottad nagyságodat! Látlak Téged, látom hatalmadat és köszönöm azt, hogy megengedted nekem az irbisz látványát. Hiszek benned. Te is istenem vagy és nincs az a dolog, mivel helyre tudnám hozni vétkeimet. Ha mégis ismersz ilyet, engedj élnem! Engedj élnem azért, hogy felneveljem a malacokat! Engedj élnem, hogy a fiút kiemeljem a nyomorból! Engedj élnem, hogy családom becsületét vissza tudjam állítani, mert ezért történt minden itt! Ha viszont a halálomat pártolod, kérlek, az irbisz öljön meg! *Szinte meg sem várja, míg választ kap, felkínálja a nyakát a párducnak. Felszegezi állát, hogy megfeszüljön a bőr. Becsukja szemeit, majd hallja Nim szavait.* Köszönök neked is mindent! Bármi is a célod a Sárkányfoggal, remélem sikerül! Ha megleled Nyxát, mostantól a Tiéd! Viseld gondját, rádruházom. *Odaszól az irbiszhez.* Legyél gyors és kíméletlen. *Pedig nem is biztos, hogy meg fog halni, de Maerli úgy könyvelte el a dolgot, hogy bűnei miatt most meglakol. Meglakol a nemesi pompa által, burokban élt életének minden hiányosságáért és azért, mert egészen ezelőtt nemrégiben még csak gyermek lelke volt. Attól még önkéntelenül felkiált, ha van ideje.*
-Eeyr, el ne hagyj! *S csukott szemmel, várja a halált.*
*A beszéd, mint látja, semmit sem ért. Nimeril ráhúz egyet a korbáccsal. Mërulon a földre esik, s úgy dönt, úgy marad. Úgy érzi, mindenki vagy cserben hagyta, vagy felhasználta. Előbbit Nimrire érti, s az a baj, a tett jogos. A lánynál van a számszeríja, nem adta vissza. Fegyvertelen. Ekkor látja meg, hogy Nyxa elrepül.*
-Te meg hová mész? *Kérdi. Ekkor morgó hangokat hall. Először a lupus fulgurokat pillantja meg, aztán a medvéket. ~Ez... a szellem?~ Gondolja. Nagyon fél, retteg. Ekkor megérkezik valami, amire annyira várt. Az irbisz, akár egy bíra áll elé. Megvető a tekintete. Maerli érzi: a Szellem dühös rá és ő itt és most, fegyvertelenül, új ént felépítve, célokkal tele, de meg fog halni. Könnyezik, de ezek nem szomorúság könnycseppek. Örömkönnyek.*
-Hát létezel? *Fordul a szellem felé.* Hát te élsz? *Kérdi, szinte ordítva, de boldogan.* És hoztál elém egy irbiszt, ha megölni is? *Kicsit felnevet. Minden értelmet nyert neki. Végre boldog. Végre szabad. Végre valaki, akit nem befolyásolnak mások és aki nem befolyásol másokat. Ekkor azonban gondolkozni kezd: mivel bosszanthatta fel a szellemet? ~A Vérkert.~ Jut eszébe. Sokat bántotta az erdőt. Mielőtt távozik, bocsánatot kell kérnie. Fejét forgatja a ragadozók és a lombok között.* Erdőszellem! Faragatlan, hálatlan és tapintatlan voltam! Csak kértem, de nem adtam. Meggyaláztam nevedet, mikor a Sötét Úrhoz hasonlítottam lombjaid szépségét. Mélységesen megbántam, mert Te bebizonyítottad nagyságodat! Látlak Téged, látom hatalmadat és köszönöm azt, hogy megengedted nekem az irbisz látványát. Hiszek benned. Te is istenem vagy és nincs az a dolog, mivel helyre tudnám hozni vétkeimet. Ha mégis ismersz ilyet, engedj élnem! Engedj élnem azért, hogy felneveljem a malacokat! Engedj élnem, hogy a fiút kiemeljem a nyomorból! Engedj élnem, hogy családom becsületét vissza tudjam állítani, mert ezért történt minden itt! Ha viszont a halálomat pártolod, kérlek, az irbisz öljön meg! *Szinte meg sem várja, míg választ kap, felkínálja a nyakát a párducnak. Felszegezi állát, hogy megfeszüljön a bőr. Becsukja szemeit, majd hallja Nim szavait.* Köszönök neked is mindent! Bármi is a célod a Sárkányfoggal, remélem sikerül! Ha megleled Nyxát, mostantól a Tiéd! Viseld gondját, rádruházom. *Odaszól az irbiszhez.* Legyél gyors és kíméletlen. *Pedig nem is biztos, hogy meg fog halni, de Maerli úgy könyvelte el a dolgot, hogy bűnei miatt most meglakol. Meglakol a nemesi pompa által, burokban élt életének minden hiányosságáért és azért, mert egészen ezelőtt nemrégiben még csak gyermek lelke volt. Attól még önkéntelenül felkiált, ha van ideje.*
-Eeyr, el ne hagyj! *S csukott szemmel, várja a halált.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1469-1488