Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
ErdőmélyeNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1627. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-14 13:44:37
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 361
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Wojest nyomát vesztve//
//Zárás//

- Akkor nem lehetsz a papja. Csak azok lehetnek papjai, akik teljes szívükkel a Fény Úrnője felé fordulnak. Nem is értem, hogy jutott eszedbe ilyesmi. *Válaszol Glendron fejcsóválva.*
- Akkor hagyd, hogy mások hívjanak ezeken a neveken! Ne magadat illesd hangzatos nevekkel! *Láthatóan bosszantja, hogy Learon ilyen nagy mellénnyel viseli azokat a titulusokat, amelyeket állítólag mások találtak ki neki. Az ilyen hivalkodás nem illik Eeyrhez.*
- Ne forgasd ki a szavaimat, hogy úgy tálald, ahogy neked megfelel! Pontosan érted te, hogy mit szeretnék mondani, csak jobb neked másokat hibáztatni. *Csapja vissza, amikor Learon újra a korábbiakat kezdi szajkózni.*
- Valóban hiba volt, de én továbbmegyek és megkeresem, ha már eljöttem idáig. Biztosan keresni fog majd, ha a nagy Learonra szüksége lesz a Fény Úrnőjének! A birtokodra repül és esdekel majd a segítségedért! *Ezt már felemelt hangon mondja a távozni készülő férfi után, dühösen. Eddigre már ő is elvesztette a fejét, de majd meggyónja, hisz nem Learon tehet róla, hogy nem érti, mi is volt a vita lényege.
Ha Karheia Learonnal tart, akkor a lány is távozik és Glendron egyedül marad Erdőmélye határán és lassan beleveszik a fák közé.*


1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-09 23:24:38
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1424
OOC üzenetek: 116

Játékstílus: Megfontolt

//Wojest nyomában//

-Azért mérem a hasznosságukat, mert úgy hallottam, hogy az egyiket a másikért el kell hagyni. Úgy tudom, Eeyr elveszi a mágiát azért, hogy adjon. Ha nekem hasznosabb a jelenlegi mágiám, hát nem kérem az övéit. Ennyi. *Kezd egy kicsit bosszankodni ezen az egészen, és kezdi már bánni, hogy elindult.* ~Lehet ott kellett volna megállni, amikor megtudtam, hogy Wojest Eeyr félistene, én pedig az ő bajnoka és kész!~ *A következőkkel a pásztormágus elemére tapint a férfi, és bár ő maga nem hiszi, hogy így van, mégis itt rejlik az igazság és pontosan ezért zaklatja fel annyira a Sajt-mestert.*
-Mások neveztek el így, nem én magamat. *Jelenti ki és ez így meg is felel a valóságnak, még ha csak féligazság is, hiszen átvette ezeket a jelzőket és magára is használja, nem csak hagyja, hogy mások mondják.*
-Azt mondod nem mész fejjel a falnak, aztán a következő mondatodban azt, hogyha Eeyr azt kéri, menj neki a falnak, hát nekimész. Én nem fogok nekimenni, ha kéri. *Lehet, hogy szavai immáron egyszerűen sértőek, de pontosan azokat a dolgokat emeli ki a férfi, amiket Learon tudat alatt igenis gyengeségnek vél a lelkében.*
-Nem vonok én semmit, de elment a kedvem tőle, hogy megkeressem, ha a már az első papjával összevészek, akivel találkozom. Hiba volt eljönni ide. Majd, ha kellek Eeyrnek, megtalál mindig, nem fogom én keresni! *Egyenes a mocsár felé megy. Esze ágában sincs már továbbra is keresni azt a félistent.*
-Dolgozok keményen, de a magam módján! Ha a templomnak vagy Eeyrnek segítségre van szüksége a jövőben, a Derin-birtokon fogtok megtalálni, most pedig hazamegyek!



1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-06 00:05:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 361
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Wojest nyomában//

- Mégis mit gondoltál a papokról? *Kérdi Glendron érdeklődve, talán ő sem érti pontosan, miféle gondolatok fogalmazódtak meg Learonban, hogy ilyen végkövetkeztetésre jutott.*
- Örömteli, hogy birtokában voltál a mágiának, de miért állítod szembe az Élet és Áldás varázslataival? Az egyik erre jó, a másik meg arra. Felesleges a hasznosságukat mérni. *Mondja ki a bocsánatkérésnek egyáltalán nem hangzó felelet után.
A titulusokat és hangzatos neveket illetően is eltér a véleményük, ám ezzel nem is volna baj.*
- Persze, tudják, hogy te ki vagy és ismerjék, mire vagy képes ám azzal, hogy magadat nevezed ennek vagy annak, attól csak önmagasztalásnak tűnik az egész. Az emberek szólítsanak így, azok, akik segítségért folyamodnak hozzád nevezzenek pásztormágusnak vagy Tűznek, ne te magadat. Olyan, mintha ezzel a folyamatos ismétléssel magadat akarnád emlékeztetni, hogy ki is vagy és mit is értél el, mert ha nem teszed, elfelejtenek. *Ez megint csak Glendor véleménye, nem Eeyré, se nem másé és lehet, hogy nem is takarja a valóságot. Ha pedig efelett Learon sértettséget érez, akkor valószínűleg van benne valami.*
- És mert ezt mondtam, te már egyértelműnek veszed, hogy fejjel megyek a falnak vagy hogy Eeyr ártalmamra volna? *Kérdi, de kérdése költői. Nem vár valódi érveket szavai ellen.*
- Eeyr nem kérné tőlem, hogy áldozzam fel magam feleslegesen, hogy bizonyítsam szilárd hitemet. Ha ilyet kérne tőlem, annak valószínűleg meg volna az oka és én meg is tenném, de érzem, ezt te
úgysem értenéd meg. Láthatóan csak két végletet látsz, hitetlent és vak hitet, de nem minden fekete vagy fehér. Mindünkben vannak kétségek, de a hit csak átsegít a gondokon, erőt ad és utat mutat. Ami ritkán vezet a halálba. *Ezeket határozottan mondja ki, egyáltalán nincs benne kétség, hisz ezek hitének és elveinek alapjai.*
- Miből gondolod, hogy Eeyr szerint az életed hívság? Én nem mondtam ilyet. A saját véleményemet közöltem veled. Ürítsd ki lelked keserű kelyhét, ne ítélkezz a Fény Úrnője felett, mert magadra vonod a haragját. *Azt állítani, hogy Eeyr papjainak élete cél nélkül való és megköti híveit, újabb olyan sértés, amelyet egy szerzetese nem tűrhet szó nélkül. Újra csak a korábbi érvek, hogy Eeyr hívei csak vakbuzgó, céltalanok lehetnek. Aki segíteni akar, az segít. Titulusok és hangzatos nevek nélkül.*
- Dolgozz keményen, csendben, és hagyd, hogy a sikereid beszéljenek helyetted! *Zárja le a mondanivalóját dühösen.*


1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-05 22:36:17
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1424
OOC üzenetek: 116

Játékstílus: Megfontolt

//Wojest nyomában//

*Nem igazán érti ezt az egészet, hiszen az ő fejében a papokról valami egészen más kép él. Nem tudta, hogy pap csak az ilyen mindent benyelő hívekből lehet.*
-Valami teljesen mást képzeltünk pap alatt, bocsánat, hogy felvetettem. *Vonja meg a vállát, mert egyre kuszább kezd lenni ez az egész és a Sajt-mestert kezdi bosszantani, hogy egyáltalán nem érti ezt a vakhit dolgot. Azt remélte, hogy valahogy összehozhatja majd a saját hitével és mágikus tudásával, de olybá tűnik, hogy ez lehetetlenség. Mikor látja, hogy a férfit megbántotta előző mondatával, próbálja szebben megfogalmazni az előzőt.*
-Úgy értettem, nagyon is jó, hogy ennek a mágiának a birtokában voltam és nagy kár lenne, ha elveszne és egy másik mágia nem pótolhatná ezt. *Nem biztos benne, hogy sokkal jobb lett ez így de ő próbálkozott. A következőhöz azonban nem akar hozzászólni. Attól, hogy Eeyr hívja, még nem lesz értelmes egy harc. Ezt már elmondta, kár lenne ragozni. Azon, hogy fontosak neki a titulusok és az, hogy mások ismerjék, halkan felnevet. Nem hangosan, nehogy baj legyen belőle, de jól kivehetően.*
-Persze, hogy fontosak a titulusok. Így mindenki tudja, hogy ki vagyok, és mivel kapcsolatban fordulhatnak hozzám segítségért. Ha az emberek nem tudnák, hogy Tharg vagyok vagy mágus, vagy maga a Tűz és a többi, nem tudnák, hogy miben adhatok nekik segítőkezet. Sőt, azt se tudnák, hogy egyáltalán vagyok és képes vagyok segíteni! *A Derinek nagy múltra tekintenek vissza, ha a címek és hírnevek hajszolásáról van szó. Szinte a vérükben van, és eléggé sértve érzi magát most a pásztor, hogy emiatt nyilvánvaló gúny tárgya lett.*
-És te magad mondtad, hogy vakbuzgó hívő vagy. Mindent megteszel amit Eeyr mondjon, bármi kételkedés nélkül. Akármit. *Neki ez már, így ahogy van, kezd kicsit sok lenni.*
-Ne sajnálkozz már ezen! *Csóválja meg a fejét.*
-Nincs semmi baj azzal, ami történt, a lényeg, hogy jól vagy! *Aztán amikor a nagy beszédet befejezi a férfi, Learon szól neki, de a másik irányba néz. Arra amerről jöttek.*
-Nem megyünk tovább. Maradok, aki vagyok, Learon Derin. Ha Eeyr szerint az életem értelme egy hívság, akkor köszönöm, nem kérek belőle! Majd megkeres, ha kellek újra én rendelkezésre fogok állni, ha a cél amiért küzdeni kell, szerintem is jó cél! *Azzal elindul arra amerről jöttek.*
-Sajnálom, hogy magammal rángattalak bennetek, hiba volt egyáltalán elindulnom, de én nem tudtam, hogy Eeyr ennyire megköti az embert és nem hajlandó vakhit nélküli segítők segítségét elfogadni. Akarjon a papja lenni az, akinek semmi célja az életben!



1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-05 16:55:35
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 361
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Wojest nyomában//

- Nem kell ahhoz papjának lenned, hogy terjeszthesd az ő igéjét vagy hogy a saját eszközeiddel harcolj érte. De pap csak az lehet, aki teljes szívében hisz a Fény Úrnőjében és valóban hisz benne. Ez ilyen egyszerű. *Válaszol Glendron Learon szavaira.*
- Nem értem, miért akarsz a papja lenni, ha nem fogadod el, hogy ha megkapod a fényét, a hatalmát, akkor azért le kell mondanod valamiről. *Ez az értetlenség látszik is a fiatal szerzetes arcán.*
- Ez a te döntésed, nem rajtam múlik, hogy lehetsz-e a papja, ez csak az én véleményem. *Tárja szét karjait az akolita, mert valóban neki semmi beleszólása nincs abba, hogy Learonból lehet-e pap. Az pedig, hogy a férfi a szemére hányja, hogy lehet, ha nem lenne birtokában a tudás, amellyel megmentette, már lehet, hogy halott volna, akkor kissé lefehéredik.*
- Értem. *Mondja beletörődve. Láthatóan rosszul esett neki, hogy Learon ezt hozta fel érvnek a tudása mellett, amelyet ezzel szembe állított az Élet és Áldás varázslataival, megkérdőjelezve azok értékét.*
- Ha ő szólít, akkor annak a harcnak, hidd el, van értelme és tétje. *Újabb beletörődő mondat egy sóhajjal kísérve. Úgy tűnik, Learonnak mindenről kialakult elképzelése van.*
- Hiszek neked. *Válaszol arra, hogy a mágusok dolga a dolgok megkérdőjelezése. Nem vitatkozik tovább.
Learon folytatja, bábnak titulálva azokat, akik követik Eeyrt és úgy cselekszenek, ahogy sugallja nekik.*
- Úgy látom, neked fontosabbak a titulusok és a nevek, amelyekkel illetnek és az, hogy mindenki tudja, hogy mit tettél vagy értél el. Ám ha hiszed, ha nem, én is csak egy "bárki-akárki csuhás" vagyok, nem vágyom nevekre, hangzatos titulusokra, csak arra, hogy jót cselekedjek és segítsek másokon. Mint most rajtatok is. *Sóhajtja szomorúan.*
- Sértő, amiket mondasz, rám, a hittársaimra, a Fény Úrnőjének híveire és hitére, magára Eeyrre is, mert azt hiszed, mi mind csak vakbuzgó hívők vagyunk, akik nem gondolkodnak, csak mennek előre a falnak. Én téged sajnállak, Learon Derin, pásztormágus, sajtmester, a Tűz- és a Thargok szövetségének tagja. *Ezúttal Glendronon a mosolygás sora, de ő nem rejti el mosolyát.*
- Én nem dönthetek a sorsodról, csak segíteni érkeztem utatokon, sajnálom, hogy mocsárba süllyedtem és neked kellett a hatalmaddal megmenteni az életem. Elkísérlek Wojesthez, de majd Eeyr eldönti, hogy lehetsz-e a papja és mennyit kér tőled ezért. Ahogy majd te is eldöntheted, hogy ilyen gondolatokkal a színe elé állsz-e és felteszed-e neki a kérdést vagy maradsz, aki most vagy és tanításai szerint éled az életed és segítesz másokon, hírnévért, titulusokért és más hívságokért. *Fejezi be a hosszúra nyúlt véleménynyilvánítást és elfordul, hogy induljon tovább az úton.*
- Erre megyünk? *Kérdi és követi az utat, amerre eddig haladtak.*


1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-05 15:32:24
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1424
OOC üzenetek: 116

Játékstílus: Megfontolt

//Wojest nyomában//

*Felhúzza a szemöldökét arra, amit hall. Eddig egészen kedves volt számára az összes dolog, amit Eeyrről hallott, de ez a pár mondat most szinte összetörte a róla eddig felállított képét.*
-Nem kérem a fényét. Nem kérek tőle én semmit! *Csóválja meg a fejét.*
-Annyit kérdeztem, hogy lehetek-e a papja úgy, hogy maradok olyan elemi mágus, amilyen voltam eddig is. Ezelőtt is úgy segítettem neki, hogy nem az ő varázslatait használtam, hanem a sajátjaimat. Csupán sok igazságot látok abban, amit mondanak róla és szeretnék segíteni neki és akár terjeszteni a jó hírét. *Nem is tudja mi ez a fény, amiről szó van.*
-Nem, nem érdemes odaadni az eddigi tudásomat. *Ebben a mondatban semmi határozatlanság nincsen az előzőkhez képest, hiszen eddig csupa feltételes mód és bizonytalanság volt abban, amit beszélt.*
-Arról, amit már megtanultam, nem mondanék le semmiért. Ha nem lenne a tudás a birtokomban, már lehet, hogy rég a mocsárba fulladtál volna. Hallottam az élet és áldás mágiákról, de azok nem segítenek, ha valakit elragad a láp. *Lehet, hogy ez cinizmusnak tűnhet a részéről, de nem annak szánja. persze kezdi úgy érezni, hogy akármit mondhat, szavai ki lesznek fordítva és ha nem minden szava csupa mézes-mázas Eeyr dicséret, akkor úgysem felel meg a férfinak.*
-Nem minden harcnak van értelme, még ha ő szólít sem. *Újabb szemöldökfelhúzás, de ezúttal sokkal magasabbra, mint az előző és még egy homlokráncolás is tartozik hozzá, pláne amikor az óvó kör rajzolódik a szív fölé, bár ezen inkább kacagni támad kedve, de ezt mégsem teszi, hiszen mégis csak egy veszélyes erdőben vannak.*
-Mindenkit és mindent megkérdőjelezek. Ezért vagyok mágus. Nekünk ez a dolgunk. *Ezt lassabban mondja, mintha csak valami gyenge felfogásúnak mondaná.*
-Máshogy nem tudnék elé állni, csak úgy, ha kitárom a szívem és mindent őszintén megvallok. Én így gondolom a dolgaimat. Nem vagyok benne biztos, hogy Wojestnek, Eeyrnek csupa olyan bábra van szüksége, akik nem is gondolkodnak, csak azt teszik, amit valaki leírt vagy amit egy ilyen konklávén kinyilatkoztattak. Ha így tennék, elveszteném önmagam és nem Learon Derin lennék a pásztormágus és Sajt-mester, aki maga a Tűz és a Thargok szövetségének tagja és minden más, amit elértem és ahogy hívnak különböző helyeken, hanem csak egy bárki-akárki csuhás. *A végére jut eszébe, hogy ezzel megsérthette az akolitát.*
-Sajnálom, nem a csuhával van bajom, hanem azzal, ha az emberek nem gondolkodhatnak. *Ezzel megvonja a vállát.*
-Ha Eeyr nem fogad el olyannak, aki vagyok, és nem látja, hogy így is segítségére lehetek és szabad elmével is jót cselekedhetek az ő nevében, akkor sajnálom. *Ezzel megtorpan ő maga is mert tudja, hogy ettől a választól függ, hogy továbbmegy-e vagy nem. Jelenleg úgy tekinti, hogy Eeyr hangja maga Glendron, hiszen, ha ennyire szolgája ennek az istennek, akkor biztos azt mondja, amit az ura is.*



1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-04 16:04:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 361
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Wojest nyomában//

*Glendron figyelmesen hallgatja végig Learon szavait, de nem csak Learon az, aki összezavarodik, hanem Glendron is. Hisz abban, amit hall, rengeteg az ellentmondás. Halovány mosollyal, de komoly pillantással torpan meg útjukban. Karheia egészen elhallgatott, így most csak a pásztor és a szerzetes hangja hallatszik a vadon fái közt.*
- Ha jól értem, amit mondasz, akkor úgy akarod Eeyr és Wojest figyelmét kérni, hogy közben nem mondasz le semmiről. *Kezd bele enyhén félrefordított fejjel.*
- Bár nem én döntöm el, hogy lehetsz-e Eeyr papja vagy sem, de úgy gondolom, hogy nem kapnád meg a Fény Úrnőjének fényét, ha nem vagy hajlandó lemondani arról, hogy "nagy-mágus" legyél. *Mondja el saját véleményét az elhangzottakról. A folytatásra kicsit összébb rándul a szemöldöke.*
- Hogy érted azt, hogy "ha már tényleg ennyire hatalmas"? *Kérdi kissé megrökönyödve.*
- Ő a Fény Úrnője, a Hetedik, aki azt tanítja, légy önzetlen, oszd meg hatalmad és segíts vele másokon! *Sorolja, mintha egy szent könyvből olvasná. Hangjában van némi neheztelés, mert Learon egyáltalán nem tűnik önzetlennek azok után, amiket most előadott. A szerzetes viszont épp olyan vakbuzgó hívőnek tűnik, amilyen Learon nem.*
- Ő nem kér, hanem elfogad és ad cserébe saját hatalmából. Amit ad az élet és áldás. Nem érdemes odaadni érte bármit? Hogyan akarhatnál a papja lenni, ha nem osztod meg vele a saját hatalmad, nem adsz varázslatért varázslatot? *És a folytatás sem tetszik annyira Glendronnak.*
- Ha harcba szólít, annak mindig van értelme, hisz azt tanítja, hogy hallgass a szívedre és sose bánts másokat. Ha viszont meg kell menteni őket szűklátásuktól a szeretet vezéreljen. *Újabb teológiai tanítás.*
- Megkérdőjeleznéd Wojestet? Megkérdőjeleznél egy isteni küldöttet? Az olyan, mintha magát Eeyrt kérdőjeleznéd meg. *Lép egyet hátra és óvó kört rajzol a szíve fölé.
Lehet, hogy Learonban van értelme a szavainak, de ahogy azokat kívülről Glendron hallja, elég visszásak és ellentmondóak. A szerzetes most nagyon nem érti, miért indult útnak Learon, ha ilyen gondolatok árnyékolják be az elméjét.*
- Tényleg így akarsz Wojest elé állni? *Kérdi zavart ábrázattal az akolita végül, mert tudni szeretné, hogy mit is akar Learon tőle vagy Eeyr küldöttétől a férfi ezek után.*


1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-07-01 22:43:31
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1424
OOC üzenetek: 116

Játékstílus: Megfontolt

//Wojest nyomában//

-Sajnos tényleg sok gond van Sa'Terethel, ezt a saját bőrömön tapasztaltam. *Húzza el a száját a tényszerű mondatra, bár ő keveset harcolt azokkal, akik konkrétan a sötét úr szolgáinak mondták magukat, de közvetetten, a legtöbbször visszavezethetőek voltak hozzá a szálak.*
-Szóval az istenek papjai. *Ezen egészen elgondolkodik a pásztormágus és egy furcsa gondolat jut eszébe.*
-Azt hallottam, hogy az új istenek elveszik a képességet a mágusoktól, hogy az elemek legnagyobb fokát elérhessék, cserébe odaadják a saját varázslataikat. Azon gondolkodom, hogy én, mint nagy-mágus, vajon lehetek-e Eeyr papja, vagy szolgája úgy, hogy nem kérem a varázslatait, hiszen a saját tudásommal többet tudnék elérni az ügyében. Tudod, évekig tanultam és kiismerem magam sok mágiában, nem szeretném, hogy csak úgy eltűnjön mindez. *Lehet, hogy ostobaságnak és talán még bizalmatlanságnak is tűnhet, amit mond, de ő ebben hisz.*
-Szívesen tanulnék Eeyrről és erről az egészről sőt, ha már Wojest bajnoka, tehát Eeyr bajnoka vagyok, ahogy mondod, szívesen lennék afféle papja is, ha már tényleg ennyire hatalmas. Azonban őseim hitéről, a szellemek hitéről sem mondanék le soha. *Egészen összezavarodott a sok információ és félkész tények hallatán.*
-Ha tényleg olyan jó ez az Eeyr, talán nem kéri, hogy mondjak le mindenről. *Az utolsó kérdésre pedig bólint.*
-Ha olyan harcba hív, aminek van értelme, vele tartok. Ahogy ismerem eddig, amit Wojestről eddig tudok, az szimpatikus és jó, de nem vagyok olyan vak hívő, mint sokan. Vele tartanék, de megkérdőjelezném gyakran. *Lehet, hogy nem elég jó válasz ez Glendronnak és egyébként tényleg kesze-kuszának hangzik, de a Sajt-mester fejében valahol van értelme.*



1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:42:00
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 361
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Wojest nyomában//

*Glendron egy szerzeteshez mérten okos és hitéről talán olyan dolgokat is tud, amelyek az egyszerű hívőnek nincsenek ismeretében. Eeyr egyházán belül is akadnak olyan teológiák, amelyekkel nem minden pap ért egyet, de ez a nézetbeli különbség sosem szül ellenségeskedést, megmarad puszta teológiai vita szintjén.*
- A béke és a nyugalom mindig fontosak, én örülnék a legjobban, ha sosem kellene harcolnunk a sötétség erőivel, de tudom, hogy sajnos ez lehetetlen, mert Sa'Tereth pusztítani akar és sötétséggel fertőzni meg a fényt. *Sóhajtja a szerpap szomorúan.
Karheia válaszát, miszerint nem tudja, mit mondana Wojestnek, ha meglelik, elfogadja. Kurta biccentéssel veszi tudomásul, mert elhiszi, hogy ezt talán nem tudhatja előre az ember. Hisz ritkán találkozik égi küldöttekkel az ember, nem lehet az ilyesmire elsőre válaszolni.
Eeyr teológusai olyan papok, akik hitüket kutatják, de köztük sincs mindig egyetértés. Egyikük a saját teóriáját tartja valósabbnak, a másik is a sajátját.*
- A konklávé olyan gyűlés, ahol az istenek papjai vesznek részt, hogy a közös utat meghatározzák. Az egység fontos része egy vallásnak, hisz, ha nincs egység, egy közösen meghatározott irány, akkor a hívők széthúznak, az isten ereje elaprózódik. *Magyarázza meglátásait ezen dolgokról.
Learon nevetésére összeszalad a szemöldöke, de nem tudni, hogy a hangos hangnak szól-e mindez vagy annak, hogy kineveti a szavait.*
- Ha valamit várunk a segítségünkért, akkor az nem tiszta. *Kezd bele a férfi válasza után. A folytatásra csak bólint.*
- Akkor az a kérdés, Learon uram, hogy vársz-e már valóban a segítségedért jutalmat vagy elfogadod, hogy megjutalmaznak a jóságodért. *Reméli, hogy Learon érzi a szavaiban rejlő kettősséget. Mert, ha már várja a segítség után a jutalmat és rosszul esik neki, ha nem kap mégis semmit vagy nem érzi megfelelőnek a jutalmat, akkor már baj van. De ha csak elfogadja, bármit is kapjon vagy esetleg ne kapjon semmit, akkor Eeyr fénye benne makulátlan marad, nem szennyezi az önzés árnyéka.*
- Meglepődnél, ha azt mondanám, Eeyr Wojest és Wojest Eeyr? *Kérdi mosolyogva.*
- Mindünkben, kik szívünkben hordjuk a Fény Úrnőjét, osztozunk fényében, így egy kicsit mi is a Fény részei vagyunk. Így valójában mindegy, hogy kit érzel közelebb magadhoz. Könnyebb is egy küldöttét közelebb érezni magunkhoz, hisz az isteni tökéletesség messze áll tőlünk. *Folytatja magyarázatát, majd mikor befejezte, kis időre elhallgat, mintha a vadont hallgatná.*
- Ha harcba hívna téged őérte, vele tartanál? *Kérdi a kis csend után, tekintete Learon arcát fürkészi.*


1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-06-03 11:17:07
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1424
OOC üzenetek: 116

Játékstílus: Megfontolt

Wojest nyomában//

*Nem igazán tud meg újat erről az erdőszellemről, csak annyit, hogy semmi köze az ő törzsi hitükhöz. A férfi folyamatosan teológusokra hivatkozik, akikről a Sajt-mester is hallott már. Úgy értesült, hogy olyan emberek, akik semmit nem csinálnak, csak mindenféle elmondások és kigondolások alapján eldöntik, hogy abból mi az igaz és mi nem. Persze a pásztor szerint van helye a világban ennek a fajta gondolkodásnak is, de ő inkább a tettek embere. Még senki nem győzte meg róla szavakkal, hogy ezek a lények, kezdve Wojesttel és Eeyr-el istenek és felistenek. Számára az Ősök Szellemei nagyobb hatalmú lények, azok pedig azelőtt emberek és állatok voltak, így tehát bárki tehet szert isteni hatalomra. Ezt azonban csak magában gondolja végig, nem érzi úgy, hogy ez a beszélgetés egy vakhívővel bárhova is jutna. Akármit mondana, mindig kapna egy frappáns, vagy kicsavart választ.* ~Az istenek hívői mind ilyenek! Mindig csak a beszéd, de semmi alja!~
-Konklávé? Az micsoda? *Egy olyan szó, amit nem ismer, sokkal jobban magához ragadja a figyelmét, mint holmi Erőszellem, aki nem is igazi szellem.*
-Nem hallottam még ezt a szót. *Aztán amikor Glendron arról beszél, hogy nem túl jó viselkedés az, hogy a saját dolgait helyezi előtérbe és mindig a kapott javakért munkálkodik, egyszerűen felnevet a pásztormágus.*
-Ugyan! *Aztán hirtelen visszafogja hangját, realizálva, hogy egy erdő közepén vannak, így lehalkítja hangját és úgy válaszol.*
-Mindenki vár valamit a jóságért. Ha mást nem, a lelke megnyugvását. Maga az ember is úgy van elkészítve, jó esetben, hogy megjutalmazza még a saját lelke is azért, ha jót cselekszik. Csak gondolj bele. Ételt adsz egy éhezőnek és ezzel jobban érzed magad. Pusztán a jó cselekedet ténye felett érzett későbbi boldogságunk miatt is segítünk. Én sosem kértem, hogy jutalmazzanak meg azért, amiért segítek másokon, de észrevettem, hogyha így teszek, akkor mindig valaki megjutalmaz. Legyenek azok a Szellemek, vagy Wojest és Eeyr vagy egyszerű emberek. *Aztán megvonja a vállát.*
-Vagy a saját lelkem, aki ujjong, ha segítek valakin. *Aztán a következő kérdéshez jutnak vissza újra.*
-Megköszönném, hogy eddig figyelt rám és megkérdezném, hogy szüksége van-e tőlem bármire, amivel segíthetek neki. Azt hiszem, ezt kérdezném. Nem hiszek benne, hogy egy félisten vagy isten volna, de egy erős entitás, akinek céljai és tervei egyeznek az enyémmel, így jó lenne vele együttműködni. Wojestet közelebb érzem magamhoz, mint Eeyrt, így őt keresem, hiszen vele már beszéltem régebben.


1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-30 09:45:27
 ÚJ
>D'or Gaiffar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//
//Hágón át//

*Szélbe kapaszkodni, magát átölelni, tartózkodni a hidegtől. A fagyos, néhol orkánerejű nem kíméli, s a hágón át nem könnyű út vezet. Mily messze is van már a sivatag száraz és vakító fehéren szikrázó homoktengere, mintha soha nem is létezett volna. Hosszú ideje talppal, zord tekintete, van, mikor a távolba réved, s van, mikor egyszerű grimaszba húzva izmait, inkább hunyorogva tekint a világra, azt mondják, így egyébként is elviselhetőbb. A két oldalt magasodó hegyormok végtelen nagyságát egykedvű tekintettel szemléli, s nem nyújtja nyakát, nem néz felfelé, célja kizárólag szeme előtt lebeg. Hosszú még az út, de kedveli a magányt, s útja során valószínűleg rengetegszer lesz ebben része. Noha nem gondolkodik ezen, sokszor mégis megfordul fejében, hogy nagy merészségre vall ennek egyedül nekivágni, hisz ismeretlen vizekre evez. A sziklagöröngyös kaptató, porhanyós és ingatag felszíne, nem nyújt biztos támaszt, bár ezen nem segít, hogy csizmája híján van a prémnek, s merev talpa rendkívül csúszós olykor, így erre is figyel, az istenek játéka egyébként is kiszámíthatatlan. Nem hallott még-e helyről, s arról sem, hogy hová visz, hátán keresztben fektetett fúvócső, s néhány tőre vajmi kevés segítséget nyújthat neki bármiben, így nem marad csupán elkötelezett hite. A hit, mely mindent megváltoztathat. A hegyormok felett, a hágó felett, néha kibukkan a nap, s tiszta, szerecsen bőrét megvilágítja, érzi, nem illik ide, s azt is, hogy nincs biztonságban. Jóllehet a nagyja még hátra van, így érdemes a legrosszabbakra felkészülni. Szorosra húzza derekán a kötelet, kései halk pendüléssel koccannak össze, így azokon is igazít, nem árt, ha kéznél vannak. Egy idő után megáll, s kiegyenesedve a meredek kaptatón, csípőre tett kézzel, emelt állal néz körbe, félelem nem kínozza szívét, a magány nem dönti le lábáról, a kétség nem ingatja meg a célba vetett hitét.*
- Nem gyötör kétely, ha a távolságot látom. Nem foglalkoztat a kihívás, ha a cél ily közel. Nem lökhet le semmi, pusztán a felsőbb karja. *Biccent, s ajkára láthatatlan mosoly húzódik. Van valami varázslat a hegyek között, néhol, mintha barlangokat látna, melyekben apró tábortüzek lobognak. Egyesek úgy tartják az apró népség vert itt tanyát, kik a világ mocskától csömört kapva rejtőzködtek el. Nem zavarja őket. A Szerecsen némán jár, s nem beszél, tettei nem ütnek meg harangot, lába szinte nem érinti a talajt, jóllehet a földön jár.*
- A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s... *felkapja tekintetét, szúrós szemmel méri fel az előtte álló távot, már majdnem a kaptató tetején jár, hogy feje kibukkanhasson a felhők közül. Vajon milyen lehet egy felhő íze? A súlyos páráé, a hűvös cseppeké, mik körtáncba gyűlve képeznek égi vánkost, melyen az istenek feje pihenhet meg, míg világ a világ.*


1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-24 23:30:59
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Wojest nyomában//

- Hüm, valóban. Ezen még nem is töprengtem igazán.
*Karheia meg is állapítja magában, hogy Glendron igen okos fiatalember lehet. Egészen magáénak is érzi az Erdőszellem gondolatát, főleg a fénnyel való összefüggésben, persze nem annyira, hogy népe hitétől elforduljon. Egyáltalán nem bánja, hogy a beszélgetés ebbe az irányba terelődik, hiszen őt is igencsak foglalkoztatja a hit kérdésköre, különösen mert a szellemi vezető szerepe náluk amolyan hagyomány szintjén öröklődött a női vonalon. Persze nem csak kötelességből foglalkozott mindig a Szellemek akaratával, és az ősi hagyományok megőrzésével, hanem mert ebben találta meg küldetését is.*
- Békés életet élni végső soron kellemes, de így legalább mindig akad mesélni valód a baráti összejöveteleken.
*Karheia maga is szívesen pihenne otthon, és gondozgatná a muskátlikat a háza körül - már ha lenne neki olyan -, bár még elég fiatal ahhoz, hogy próbálja megvalósítani önmagát, főleg úgy, hogy olyan sok éve ment kárba a rabszolgaságban. Azt sem tartja kizártnak, hogy még Learon korában is olyan aktív lesz, pedig eredetileg egyáltalán nem így tervezte.*
- Örülök, hogy a bizonytalanságod elillant.
*Jegyzi meg Glendron után, aki előtte Learon szándékainak önző mivoltát hányja a pásztormágus szemére. Ezen ő csak jót mosolyog az orra alatt, hiszen nagyon jól tudja még a legvisszafogottabb tharg férfiak is milyen törtető természetűek tudnak lenni, hogy megszerezzék azt, amit a szívük óhajt. Már pedig valamit mindig szeretnének elérni, és Karheia úgy hiszi, hogy ez az erős vágy ami annyira sikeressé és többnyire hosszú életűvé teszi őket.
Ezt követően a szerpap érdekes kérdést vet fel, ami meg is lepi Karheiát. Nem szólal meg rögtön, hiszen láthatóan töpreng a válaszon.*
- Ezen igazából még én nem is gondolkodtam. Nem vagyok benne biztos, hogy van bármi mondanivalóm a számára.
*Vallja be őszintén, hiszen ő továbbra is csupán egy hűséges kísérője Learonnak, aki meginvitálta őt erre az utazásra.*


1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-23 20:13:19
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Zarándok//

*Hát hogyne adna neki a vizéből, mikor szegénynél egy korty ital nincsen! Egész nap gyalogolt, aztán cipeli még a páncélját meg a fegyvereit. A lány csak azért nem ajánlja fel, hogy segít vinni azokat is, mert az ork már emiatt a kevés kis étel-ital miatt is szabódik.*
~Meg aztán melyik harcos adná csak úgy oda a vértjét egy idegennek?~
*Azért a hálás tekintetet észreveszi, vissza is mosolyog rá.*
- Jól van. Tudnánk sietni egy kicsit? Ránk esteledik lassan... *A nap még ugyan fent van, de ha Ukrom jól lőtte be a távolságot, lenyugszik, mire kiérnek az erdőből. Sötétben, az összeboruló fák alatt meg tényleg elvéthetik az utat. Akárhogyan is, a szürkebőrű hamar kifújja magát, és indulnak tovább. Nawanthirishardipandra olyan természetességgel jár mezítláb, hogy talán soha nem hord cipőt. A termetéhez képest meglepően könnyűek a léptei, zajt jobbára akkor üt, amikor egy-egy száraz gallyra lép.
Ha Ukrom nem szól, csendben telik el a következő negyed óra is. Nem sokkal később más hangja lesz a levelek közt motozó szélnek, halk zúgással keveredik. A lány beleszagol a levegőbe.*
~Víz!~
*A zúgás lassan erősödik, az erdő pedig egyre ritkább. Hamarosan elérnek egy kisebb folyóhoz. Híd nincs, de nem tűnik mélynek. Nawanthiri körbepillant, hátha van valami jobb átkelőhely, de az út egyszerűen a folyón át vezet. Bizonyára a szekerek is csak áthajtanak rajta, mikor nem olyan magas a víz. Ránéz az orkra, van-e jobb ötlete. Ha nincs, belegázol a folyóba, és meg sem áll a túlsó partig. A víz hideg, de a térdéig sem ér - még jól is esik ennyi kutyagolás után. A távolban már mintha látszana az erdő vége.*
- Holnap már Artheniorban leszünk! Ismerős vagy arrafelé? *kérdezi vidáman*


1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-23 17:38:40
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Zarándok//

*Hamar megtalálja békés hangulatát a néma csendben, miközben az útszerűséget koptatják. Minden, az erdőből kifelé tett lépéstől vajmi energiát nyer vissza, ha más miatt nem is, akkor a rejtelmes halál elkerülésének ígérete miatt. A feléjük nyúló növényzettel igyekszik nem testi kapcsolatba lépni, nyúlékonyan hajolgat az esetenként arcába kerülő gallyak elől, és lépi át az őt kigáncsolni kívánó gyökereket. Ezen kívül más aggodalomra még nincs oka, ennek rendkívül hálás is. És a csönd... nem szenvedne, ha örökké tartana.
Időérzéke már rég elveszett, így nem tudja, hány óra telik el, míg utazótársa megállást nem kér. Különösebb reakció nélkül meg is teszi ezt, lassan a legközelebbi mohás fatörzs felé ballagva, hogy támasztékot találjon folyamatosan fájó hátának. Mindig görnyedni kezd, ha sokat lépdel egy idő alatt. Érdeklődve észleli, ahogy Nawanthiri (idáig jut a vaskos név visszaemlékezésével) szomját oltja, majd meg is kívánja vele. Milyen jólelkű! Eleinte ösztönösen fejét rázná, de a kicserepesedett ajka miatti irritáció követeli a folyadékot. Így nagy röstellve, szó nélkül, de elfogadja, és gyorsan kiüríti a kulacs tartalmát. Mikor azt visszaadja a deltás asszonyságnak, észreveheti, hogy szemében a hála halovány csillaga ébred föl.
Körülnéz. Sehol semmi újdonság, továbbra is berkenyék és tölgyek sűrűsége veszi körül őket. Köszönet az ösvénynek, hogy tudják hova tartanak.*
- Folyókról, arról nem tudok. De nemsokára amúgy is víz körül leszünk. Körülbelül egy vastag óra, ha fenntartjuk az iramot. - *És egy kis hezitálás után hozzáteszi.* - Most már csak a szabad eget nézve hajtom le fejem. Vagy Artheniorban. Gyerünk, nincs sok hátra. - *Egyenesíti is ki magát, és indul is. Ha már esélyes, hogy nem a nem is létező falak között fog elaludni, akkor legalább egy minél kevésbé hírhedt helyen tegye. E pagonynak még csak a határa sem számít annak, tehát koptatnia kell még bakancsát. De ha már lábbeli. Ahogy jobban megnézi, észreveszi, hogy a lányka egyáltalán nem hord olyat magán! Miért? Kényelmetlen számára? Nem hibáztatná, ugyanis még neki is eltartott, míg rászokott ahhoz, hogy saját lábfejét is beburkolja. Azt is csak pár rendkívül kellemetlen csalán és beütött lábujj után tette. De mit zavarja is ez őt.
Ha minden igaz, nemsokára egy olyan környéken lesznek, ahol akár le is vehetné őket...*

A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 17:39:59


1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-23 16:05:55
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Zarándok//

- Oh, a városiak... *neveti el magát halkan. Elnéző csodálat bujkál ebben a nevetésben. A jómódú vidéki rokonok vannak így a tehetséges, de amúgy éhező városi unokatestvérrel.* Téged sem bántott semmi, pedig egyedül kószáltál a fák között. *csóválja meg a fejét, de tovább nem bolygatja a dolgot. Viszont elhatározza, hogy ha berendezkedett Artheniorban, bejárja ezt a rémerdőt. Hátha itt is élnek szerzetesek, akik épp annyira szörnyűek, mint az övéi. Ekkor döbben rá, mennyire hiányzik neki "Feledés Félelmetes Istene", meg a többiek. Pedig csak pár napja vált el tőlük.
Mikor elindulnak, besorol Ukrom mögé. Lassabban mennek, mint a lábai szeretnék, de azért igyekszik nem a sarkában loholni. Nem sok minden lehet azokban a bőrzsákokban, amit a rúdján cipel.
A bemutatkozás után hosszú csönd telepszik rájuk. Mihelyt az ork visszafordítja a fejét menetirányba, Nawanthirishardipandra körbekémlel a fák között. Szeme az árnyakat kutatja. Nincs senki ott, csak a homály. Hallgatózik, de csak Ukrom meg az ő lépései hallatszanak, senki másé. Átszalad egy félmosoly árnyéka az arcán.*
~Vajon "Szívedig Kúszó Féreg" mit főzött ma?~
*Mar bele a honvágy, negyed óra sem telik el.*
~Talán nyulat, fenyőmaggal. Az már hatok óta nem volt. "Holdarcú Démon" meg biztos megint elvert mindenkit a küzdőveremben. Igazán megérdemelné már, hogy valaki megruházza... na, csak jussak haza egyszer, csomót is kötök rá. Drága testvéreim, miért vagytok olyan messze...!~
*Aztán eszébe jut, hogy a nyavalygás nem méltó egy szerzeteshez, és gondolatban elkezdi recitálni a tanaikat. Eleinte csak azért, hogy visszanyerje a belső békéjét, de idővel a hosszú, egymásba kapcsolódó versek meditációvá állnak össze a suttogó lombok alatt. Ha az ork nem szól hozzá, sok idő fog eltelni így.*
- Kicsit álljunk meg. *szól aztán Ukromnak. Ha a szürkebőrű megállt, leteszi a teherhordó rudat, és a laposabbik zsákból egy nagy bőrkulacsot halász elő. Iszik, aztán odakínálja az orknak.* Víz. Idd meg mindet nyugodtan. *Talán egy söröskorsónyi lehet még benne.* Igaz, hogy az erdő végén folyók vannak? Hol fogunk aludni? *kérdi mikor visszakapja a kulacsot. Ha kiürült, el is teszi.*


1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-22 19:49:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 361
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Wojest nyomában//

*Abban megegyeznek, hogy visszafogottan haladnak tovább és nem keltenek feleslegesen zajt, ami mindenképpen hasznos dolog lehet a vadonban. Egyelőre a járt utat követik, de Erdőmélyén ez csak viszonylagos biztonságot jelenthet.*
- Igen, Erdőszellem. *Mosolyog Karheiára, de úgy tűnik, mindkét társa figyelmét felkeltette az érdeklődését.*
- A Fény Úrnője, talán egy, talán csak egy másik aspektusa az Erdőszellem, ezen még a teológusok is gyakran vitáznak. De ha belegondoltok, minden növény fénnyel él, ha nincs fény, nincsenek növények és itt *mutat körbe.*, itt rengeteg növény van. *Mosolyog szélesen.
Karheia is egyetért Glendorral, hogy nem Wojestnek vagy más nagy hatalmú entitásnak kellene felkeresnie híveit, hanem épp fordítva, így a küldetésüknek mégis van értelme. A lány biztatja Learont, hogy nem volt hiába való az út, miközben tovább haladnak az ösvényen, amivel láthatóan a szerzetes is egyetért.
Válaszát persze Learonnak is szánta, mert ő is szeretne még hallani az Erdőszellemről.*
- Nem gondolom, hogy köze volna az ősök szelleméhez, ebben a teológusok egyetértenek. Egyre többen azonosítják a Fény Úrnőjével, elég sok összefüggés van közöttük, de kimondani még egyik konklávé sem mondta még.
*Közben tovább haladnak az úton, miközben Learon a bizonytalanságáról beszél.*
- Jó utat járni mindig helyes. *Bólint egyetértően a férfi szavaira.*
- De remélem, nem ezekért a javakért teszed, amit teszel? *Kérdi Glendron visszanézve Learonra.*
- Nem túl eeyri viselkedés volna. *Teszi hozzá halovány mosollyal. A továbbiakra csak bólint, mert megérti, ha Learon meg szeretné köszönni Wojestnek, hogy visszaadta a karja épségét.
Nyugat felé tartva az ösvényen haladnak, körbeveszi őket az erdő, a sűrű vadon, amelynek hangjai hozzájuk is eljutnak.*
- Ha megtaláljuk, mit mondanátok neki? *Kérdi a szerzetes az ösvény felett látható ég keskeny vonalát fürkészve. Mivel Karheia vezet, így Glendron nem ügyel arra, hogy milyen irányt tartanak, a két kalandornak kell eldöntenie, mikor térnek le az ösvényről és indulnak el a fák közé.*


1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-22 17:06:45
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Zarándok//

*A felé mutató rúd végét úgy mustrálja, akár egy rossz óment. A fejében életet nyer a kérdés, hogy minek a vállain ilyen kellék, de ezt inkább magában tartja. A végén még sajnálatból megeteti vele a másik végét is.*
- Itteniek alatt a városiakat értem. Ha találsz ebben a rengetegben valakit, aki szavad érti, nyugodt szívvel kérdezd őt ki. Utána szedd a lábad. Gyorsan. - *Kezdi megfurcsállni útitársa folytonos értetlenségét. Valóban nem hallott erről a helyről? Vagy csak összekeveri a településekhez közeli kis pagonyokkal? Az is lehet, hogy őhozzá hasonlóan nem itten honos személlyel van dolga. Sőt, ahogy most forognak agyában a fogaskerekek, úgy jön rá, hogy egy még nála is frissebb vendéggel hozta össze a sors. Csak legyen amaz vendégnek annyi szerencséje, hogy ne úgy szerepeljen e föld történelmének lapjai közt mindössze áldozatként.
Végül csak elindulnak. Számára visszafele, a nő számára előre. Társaság miatt most visszavett tempót tart, pár lépéssel a markos asszonyság előtt járva. Bár, ahogy magának vallja be, ennél sebesebben nem is tudna haladni páncélja, és a sok órányi előzőleges korzózás miatt. Kevesebbet kéne üldögélnie a kocsmában.
A lány neve hallatán nem reagál azonnal. Először is, mert nem azonnal fogja föl, hogy valóban egy szóból álló, de irdatlan hosszú nevét ejtette ki. Másodszor is, mert meg kellett az említett nevet magában ismételnie, és szótagokká szétbontani, hogy ne gabalyodjon bele (amúgy sem egy pörgő agyú fazon a mogorva ork). Harmadszor is, mert nem is szándékozik válaszolni. Csak miután különös ábrázattal, ami mintha azt mondaná: "Te most szórakozni akarsz velem?", feje hátrafordul, fogja el a lelkiismeretfulladás. Rögvest csinál egy száznyolcvan fokost koponyájával, nehogy 'Nawanthirishardipandra' (Azt a hét meg a nyolcszázát...) tovább rongálja reagálásával méltóságérzetét.*
- ...Ukrom. - *Felel végül. Alig láthatólag, de növeli a köztük lévő sétatávolságot egy lépéssel. Beszélőkéje itt cserben is hagyja, némán szemezget a előttük álló úttal, gyaloglás közben kissé megigazítva a hátáról félrelógó tokot bal kezével. A mögötte rejlő lándzsa eléggé feltűnő lehet azalatt a pillanat alatt. Ő sosem volt egy szószátyár, így nem tud magától további társalgást ajánlani.*


1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-22 16:00:23
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Zarándok//

*Nem volt hiába a sok lelkigyakorlat! A lány csak azoknak köszönheti, hogy nem tör ki vidám kacagásban, amikor Ukrom rájön, hogy suttyomban etetik, és majd megfullad a méregtől. Helyette ártatlanul érdeklődő arcot vág, mintha észre sem venné az ork szívében tomboló zivatart, hanem csak az erdő nevenincs borzalmairól szóló mendemondákat hallgatná nagy figyelemmel. Azért a teherhordó rúd valahogy megfordul vállán, hogy véletlenül közéjük keveredjen. A vége keresztben valahová az ork jobb válla felé mutat, nincs benne semmi fenyegető, csak útban van, ha a szürkebőrű kartávolságon belülről szeretné kifejteni az álláspontját. Nem mintha aggódni kellene, csak az ilyen önérzetes férfiúknál sose lehessen tudni. Szerencsére az éhség nagyobb úr a büszkeségnél, és Ukrom, ha már elkezdte, be is fejezi a holdsajtot. Persze szigorúan csak udvariasságból.*
- Az itteniek? *emelkednek magasba a szemöldökei* Kik laknak ebben a szép erdőben? *Úgy látszik, nem bizonytalanítja el, hogy nem sok tanú akad, aki a környékbeli rémségekről mesélni tudna. Az viszont már annyira nem tetszik neki, hogy sötétedésig gyalogoljon, csak hogy meg ne egyék a pomogácsok. Ment egész nap, aztán még táborhelyet is kell keresni, vizet is... mondjuk a karavánpihenőben hallotta, hogy az erdő keleti végén folyók lesznek, ahol a lovakat is meg szokták itatni.*
- Hát jó, menjünk akkor. *egyezik bele végül vonakodva* De lépjünk ki, jó? *neki is vágnak. A nevét firtató kérdésre nem válaszol egyből. Nyel egyet.*
- Az én nevem Nawanthirishardipandra... *mondja aztán lassan. A hangsúly alapján a mondat itt nem ér véget, de nem folytatja. A név úgy hangzik a szájából, mintha most mutatkozna be rajta először. Ha az ork a hallgatás miatt netalán megint hátrapillant, különös, kemény csillogást vehet észre a lány fekete szemeiben.* A tied?


1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-21 21:48:30
 ÚJ
>Savanyú Ukrom avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Zarándok//

*Való igaz, keze automatikus mozdulatokkal teszi szájába a megmaradt sajtot. Olyan ösztönösséggel, hogy amikor Nawanthiri közelebb lép hozzá, és a másik darabbal gazdát cseréltet, különösebb reagálás nélkül tép ki belőle egy darabot, miközben szemmel tartja az asszonyságot. Csak akkor veszi tudomásul a számára rendkívül szemtelen turpisságot, mikor az első darab már fogai közt őrlődik. Szeme el is kerekedik meglepetésében, és botrányában hátrahőkölne, ha nem állna az átkozottul nagy fatörzs az útjában. Kis híján ki is köpi a darabot. Miután teljesen felfogja a helyzetet, tekintete villámokat kezd szórni, és megáll a falat a szájában. Testbeszédéből a nő láthatja, hogy nem igazán tett szívére e mozdulattal. Sőt, büszkeségének ez egyenlő volt egy pofoncsapással. Azt hiszi, hogy az ork éhen szomjan tengődik a környéken, vadidegenek maradékaiból és jóságából túlélvén?! Ő tisztességes és törvényes munkával keresi a kenyerét, minden külső segítség nélkül! (Már amennyire az ideiglenes zsoldosszakma munkának számít.) Úgy érzi, hogy a lehető leghamarabb vissza kell e két darabot fizetnie, akár nevetségesen nagyobb áron is. De az úgy nem fog menni, ha most leharapja a fejét.
Összeszed annyi illemet, hogy nem köpi ki a megrágott ételt. Egy gyors nyelés után irritáltan morog egy sort, majd reagál a közben előmerült mondatra is.*
- Hogy miért veszélyes a környék, azzal a itteniek tökéletesen tisztában vannak. A probléma mindössze az, hogy csekély a ma is mászkáló szemtanú, aki valóban igazat tudna adni e..."feltevéseknek".- *Ízlelgeti meg a szót, ahogy az előbb a sajtot. Most, hogy jobban elgondolkodik, talán még szerencse is, hogy útja akadt ezzel a pimasz lánykával. Saját konoksága miatt, hogy ő akkor is fölfedezi ezt a környéket, akár el is nyelhette őt a vadon, mint sok más szerencsétlen vándort.
Megrázza fejét, mintha a hideg szél fújt volna bele koponyájába.*
- Nem ajánlom a pihenőt. Elég sok fáma kezdődik itten alvással. Amúgy is, már nem vagy messze. Éjjelre kint is vagy a fák közül. -
~ Bár a mocsarat kevésbé fogod élvezni, annyi biztos. ~ *E belső szavakat végiggondolva learatja a maradék holdsajtot (Muszájból!), és vállait megforgatva útra vágásra nyújtózik ki. Azt még akkor sem kérdezi meg, hogy vele akar e tartani, ha az élete múlna rajta. Ugyan utuk most már egy irányba vezet, de Ukrom nem Ukrom lenne, ha ilyen könnyen más társaságát vállalná el. Főleg egy olyanét, aki szent véleménye szerint az előbb tiporta szét önbecsülése egy részét.
De ez nem azt jelenti, hogy ellenezné a kompániát.*
- Hogy hívnak? - Kérdi, hátrafordulva lábnyomai felé, amit az örökös porral hagyott. -

A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 21:52:41


1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:56:02
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Zarándok//

*Az ork meg se pucolja a holdsajtot, de akkorát harap belőle, hogy a lány elkezdi megkeresni a másikat is. Mire előkerül, az első sajt szinte már el is tűnt a szürkebőrű odúnyi szájában. Ezt Nawanthiri már nem várja meg, hanem míg az ork az erdő veszedelmeiről mesél, magától értetődő természetességgel a kezébe adja. Hátha nem tud egyszerre a beszédre meg a kezére is figyelni, és mire észbe kapna, már a második holdsajtot is megette. Fogalma sincs, mikor evett utoljára az agyaras, de biztos nem ma délután. Aztán ahogy hallgatja a mondókáját, valami szöget üt a lány fejébe. Valami nem stimmel ezzel az orkkal. Mintha valami hiányozna róla...*
~Hova lettek az agyarai...?~
*Erre akkor jön rá, amikor Ukrom a "természetellenes pusztító erőkhöz" ér. A felismeréstől egy pillanatra elakad a lélegzete, és alig észrevehetően elkerekednek a szemei.*
~Meg merjem tőle kérdezni? Áh, a többi ork biztos mindig ezzel szekálja...~
*Ugyan ilyen közelről még nem látott orkot, de a fejében az orksághoz határozottan hozzátartoznak az agyarak - a zöld vagy szürke bőrrel, a súlyos fegyverekkel meg a harciassággal együtt.*
- Akkor igazából nem is tudni, miért veszélyes ez a környék, csak mindenfélét mondanak. *állapítja meg* Azért amíg az országúton maradunk, csak nem lesz semmi baj. Ilyenkor tavasz végén a farkasok is inkább őzgidát fognak, mint zarándokot. *pillant végig az úton* Artheniorba megyek, de ma már biztos nem érek oda. Arra gondoltam, sétálok, amíg alkonyodni nem kezd, aztán ha útközben találok jó táborhelyet, hát megállok előbb. Te ismerős vagy erre? *ez utóbbit már azzal a nem titkolt szándékkal kérdezi, hogy hátha az ork már tud is valami tuti helyet, ahol meg lehet aludni biztonságban. Föl sem merül benne, hogy Ukrom esetleg nem óhajt Arthenior felé menni. Ránézésre nem úgy van felszerelve, mint aki hosszú útra indult, inkább mint aki csak úgy elment talpig vasban erdőt járni, aztán megszaladt a lába.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1608-1627