Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1903. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1884-1903
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-09-03 09:38:40
Üzenet elküldve: 2022-09-03 09:38:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Hallgatva az óriást és Anisst megnyugszik, az élelmük egyenlőre elég. A kisebb vadak után élelmüket még egy óriás ellenére is fenn tudják tartani. *
- Mondanám, hogy előre lovaglunk élelemért, de szerintem kibírjuk ennyivel is. Nem lesz probléma.
* Rántja meg a vállát, hogy utána most már felpattanjon a nyeregbe. Az úton békésen haladnak, és nem okoz számára problémát a lassított tempó, számított rá mindenkit, hogy nem lesz olyan könnyű ez a kaland, mint ahogy elképzelték. Kellő tájékozódási képesség nélkül bárki itt ragadhat, ahol medvék farkasok és a favágók által leginkább rettegett erdei párduc képviseli a vadon népének előkelőségét. A rutintalan erdőjárókat kis szerencsével egy láthatatlan erő visszavezeti a határra, vagy örökre odavesznek, ez történt Syndrával is majdnem, így belegondolva nem is olyan rossz a lassabb tempó. ~ Még a végén újra eltévedünk a semmibe. ~ *
- Mit szólnátok ha néhány hónap múlva újra próbálnánk a dolgot? Nem lenne ellenem, ha újra neki vágnánk egyszer.
* Ez a kérdés inkább az óriásnak szól, de partnernőjére is ugyanúgy ránéz. Hirtelen jött felindulásból észbe kap. *
- Aniss nem lenne kedved velem tartani? Szívesen bemutatnám a várost. Már egy ideje Artheniorban élek.
* Ravasz mosoly húzódik az arcán, de ezt senki nem láthatja. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Hallgatva az óriást és Anisst megnyugszik, az élelmük egyenlőre elég. A kisebb vadak után élelmüket még egy óriás ellenére is fenn tudják tartani. *
- Mondanám, hogy előre lovaglunk élelemért, de szerintem kibírjuk ennyivel is. Nem lesz probléma.
* Rántja meg a vállát, hogy utána most már felpattanjon a nyeregbe. Az úton békésen haladnak, és nem okoz számára problémát a lassított tempó, számított rá mindenkit, hogy nem lesz olyan könnyű ez a kaland, mint ahogy elképzelték. Kellő tájékozódási képesség nélkül bárki itt ragadhat, ahol medvék farkasok és a favágók által leginkább rettegett erdei párduc képviseli a vadon népének előkelőségét. A rutintalan erdőjárókat kis szerencsével egy láthatatlan erő visszavezeti a határra, vagy örökre odavesznek, ez történt Syndrával is majdnem, így belegondolva nem is olyan rossz a lassabb tempó. ~ Még a végén újra eltévedünk a semmibe. ~ *
- Mit szólnátok ha néhány hónap múlva újra próbálnánk a dolgot? Nem lenne ellenem, ha újra neki vágnánk egyszer.
* Ez a kérdés inkább az óriásnak szól, de partnernőjére is ugyanúgy ránéz. Hirtelen jött felindulásból észbe kap. *
- Aniss nem lenne kedved velem tartani? Szívesen bemutatnám a várost. Már egy ideje Artheniorban élek.
* Ravasz mosoly húzódik az arcán, de ezt senki nem láthatja. *
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-31 09:16:15
Üzenet elküldve: 2022-08-31 09:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
– Az mán igaz! * Helyesel Aniss szavaira és talán egy hangyányit el is szégyelli magát, hogy eddig még nem gondolt erre. *
– Aztat nem t'om. Nagy, ződ könyv vót. * Legalábbis úgy rémlik. Gondolatban viszont már máshol jár. Hiába olvasná el Arthenior könyvtárának minden egyes könyvét és tekercsét, akkor is lenne számos írás, amit még nem olvasott. Azokról nem is beszélve, amiket még senki nem írt le. Jobban belegondolva, rá kell jönnie, hogy mindvégig neki volt igaza, és próbálkozni is felesleges. Mit ér a tudás, ha nem teljes? Nyilván ezzel a logikával számos mágus, alkimista és miegyéb szembeszállhatna, de közülük vajmi keveset ismer az óriás. Ráadásul már arra sem emlékszik, hogy mikor ült le utoljára egy jót beszélgetni valamelyikükkel az élet nagy (vagy épp kicsiny) dolgairól.
Óriásunk tehát nagyrészt gondolataiba mélyedve sétál hazafelé, hiszen nyilvánvalóan óriásokhoz méltóan óriási méretekben is tűnődik mindenen. Így ami az ember fiának-lányának tán csak perceibe telhet, az Morwon számára több napi csemege. Nemcsak, mert mindent szépen lassan, többször is átgondol, hanem mert amikor gondolataiból kizökkenti egy közeli ág reccsenése vagy egy harkály kopácsolása, gondolatmenetét nem kizárt, hogy elölről kell kezdenie. Az sem segít a koncentrálásban, hogy az erdőben járva végig nyitott szemmel kell járnia, hátha meglát valamit, ami ehető. Persze az esetek többségében mire ő megállapítaná valamiről, hogy ehető, Syndra (vagy Aniss) már le is szüretelte. Ennek ellenére mondhatni jól megy a soruk és bár hangyákokat nem találnak, éhen sem halnak.
Néhány napot haladnak csak az erdőben, aztán végre rátérnek az útra, amely az ingoványos vidéken keresztül vezeti őket a város felé. *
– Innét már csak pár nap. * Szólal meg egyszer a melák. Az út nagy részében azonban továbbra is gondolataiba mélyedve halad tovább a többiekkel. Sajnos a mocsárvidéken még annyi élelmet sem fognak találni, mint Erdőmélyén, de így vagy úgy el kell, hogy érjék az Arthenior közelében lévő tanyákat. Ott pedig, ha az ott élők vendégszeretete még él, feltölthetik készleteiket és lepihenhetnek. Hacsak nem érzik majd úgy, hogy kibírják a városig és meg sem állnak a Pegazus fogadóig, ahol degeszre ehetik magukat. Bárhogy is legyen, a lehetőséget azért felveti óriásunk. *
– A város közelébe' van pár tanya, tán lepihenhetnénk valamelyikbe', ha az ottaniak megengedik. * Természetesen az, hogy ki mit enged meg a messziről jött vándoroknak, csak kisebb részt függ az illető vendégszeretetétől, mint inkább az aranytól, amit fizetnek neki. Legalábbis az emberek vidékén ez Morwon tapasztalata. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
– Az mán igaz! * Helyesel Aniss szavaira és talán egy hangyányit el is szégyelli magát, hogy eddig még nem gondolt erre. *
– Aztat nem t'om. Nagy, ződ könyv vót. * Legalábbis úgy rémlik. Gondolatban viszont már máshol jár. Hiába olvasná el Arthenior könyvtárának minden egyes könyvét és tekercsét, akkor is lenne számos írás, amit még nem olvasott. Azokról nem is beszélve, amiket még senki nem írt le. Jobban belegondolva, rá kell jönnie, hogy mindvégig neki volt igaza, és próbálkozni is felesleges. Mit ér a tudás, ha nem teljes? Nyilván ezzel a logikával számos mágus, alkimista és miegyéb szembeszállhatna, de közülük vajmi keveset ismer az óriás. Ráadásul már arra sem emlékszik, hogy mikor ült le utoljára egy jót beszélgetni valamelyikükkel az élet nagy (vagy épp kicsiny) dolgairól.
Óriásunk tehát nagyrészt gondolataiba mélyedve sétál hazafelé, hiszen nyilvánvalóan óriásokhoz méltóan óriási méretekben is tűnődik mindenen. Így ami az ember fiának-lányának tán csak perceibe telhet, az Morwon számára több napi csemege. Nemcsak, mert mindent szépen lassan, többször is átgondol, hanem mert amikor gondolataiból kizökkenti egy közeli ág reccsenése vagy egy harkály kopácsolása, gondolatmenetét nem kizárt, hogy elölről kell kezdenie. Az sem segít a koncentrálásban, hogy az erdőben járva végig nyitott szemmel kell járnia, hátha meglát valamit, ami ehető. Persze az esetek többségében mire ő megállapítaná valamiről, hogy ehető, Syndra (vagy Aniss) már le is szüretelte. Ennek ellenére mondhatni jól megy a soruk és bár hangyákokat nem találnak, éhen sem halnak.
Néhány napot haladnak csak az erdőben, aztán végre rátérnek az útra, amely az ingoványos vidéken keresztül vezeti őket a város felé. *
– Innét már csak pár nap. * Szólal meg egyszer a melák. Az út nagy részében azonban továbbra is gondolataiba mélyedve halad tovább a többiekkel. Sajnos a mocsárvidéken még annyi élelmet sem fognak találni, mint Erdőmélyén, de így vagy úgy el kell, hogy érjék az Arthenior közelében lévő tanyákat. Ott pedig, ha az ott élők vendégszeretete még él, feltölthetik készleteiket és lepihenhetnek. Hacsak nem érzik majd úgy, hogy kibírják a városig és meg sem állnak a Pegazus fogadóig, ahol degeszre ehetik magukat. Bárhogy is legyen, a lehetőséget azért felveti óriásunk. *
– A város közelébe' van pár tanya, tán lepihenhetnénk valamelyikbe', ha az ottaniak megengedik. * Természetesen az, hogy ki mit enged meg a messziről jött vándoroknak, csak kisebb részt függ az illető vendégszeretetétől, mint inkább az aranytól, amit fizetnek neki. Legalábbis az emberek vidékén ez Morwon tapasztalata. *
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:33:14
Üzenet elküldve: 2022-08-22 21:33:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
- Minden könyvet csak nem olvastál el Morwi! * Felkacag, hangja csilingelve száll tovább az óriás felé. * - Mi a címe a könyvnek? Biztos sok más szörny is van benne, engem érdekelne! * Csillannak fel őszintén a szemei és erősen bámul felfelé Óriásunk arcába. Mélyen egyetért azzal, hogy ne maradjanak sokáig az erdőben. Járt már többféle fák között, de ez egészen barátságtalan. A nap egyáltalán nem akar még egy pillanatra sem bekúszni, a szél metszőn borzolja fel a hátán a pihe szőrszálait, kevés ajándékot ad az utazónak és még ott van az emlegetett Erdőszellem is. Szerencsére azzal nem akadt dolguk, sőt, a nagyobb és veszélyesebb vadak is egyelőre elkerülték őket. *
- Igazad van Syndra, mikor idefelé jöttünk sokkal járhatóbb és világosabb volt az út, biztonságosabb. Nem hiába vagy te elf, értesz az ilyesmihez. Na, nem mintha Morwi nem, de őtőle meg biztos félnek, pedig barátságos egy óriás, én mondom! * Beszél mindenfélét, és láthatóan kedveli a mellette lévő párost. Igyekszik amíg mennek nem útba lenni, meg segíteni, ha kérik, ezen felül pedig továbbra is élelem után kutat, hogy mindig legyen mit enniük. Nyilvánvalóan nem ő fogja a legtöbb dolgot összegyűjteni, de próbálkozik. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
- Minden könyvet csak nem olvastál el Morwi! * Felkacag, hangja csilingelve száll tovább az óriás felé. * - Mi a címe a könyvnek? Biztos sok más szörny is van benne, engem érdekelne! * Csillannak fel őszintén a szemei és erősen bámul felfelé Óriásunk arcába. Mélyen egyetért azzal, hogy ne maradjanak sokáig az erdőben. Járt már többféle fák között, de ez egészen barátságtalan. A nap egyáltalán nem akar még egy pillanatra sem bekúszni, a szél metszőn borzolja fel a hátán a pihe szőrszálait, kevés ajándékot ad az utazónak és még ott van az emlegetett Erdőszellem is. Szerencsére azzal nem akadt dolguk, sőt, a nagyobb és veszélyesebb vadak is egyelőre elkerülték őket. *
- Igazad van Syndra, mikor idefelé jöttünk sokkal járhatóbb és világosabb volt az út, biztonságosabb. Nem hiába vagy te elf, értesz az ilyesmihez. Na, nem mintha Morwi nem, de őtőle meg biztos félnek, pedig barátságos egy óriás, én mondom! * Beszél mindenfélét, és láthatóan kedveli a mellette lévő párost. Igyekszik amíg mennek nem útba lenni, meg segíteni, ha kérik, ezen felül pedig továbbra is élelem után kutat, hogy mindig legyen mit enniük. Nyilvánvalóan nem ő fogja a legtöbb dolgot összegyűjteni, de próbálkozik. *
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-20 10:48:02
Üzenet elküldve: 2022-08-20 10:48:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Syndra csak bólint az óriás szavaira, a nyeregbe még felesleges felűlni, hisz az aljnövényzet olyan dús, hogy lova könnyedén nyakát is ki törhetné. Megpróbál megbízható úton vonulni lovával vissza felé. Csak remélni tudja, hogy biztonságos és nyugodt útjuk lesz csupán. Az Morw szótlanságán nem lepődik meg, így próbálja tekintetét ő is a hangyákokra összpontosítani. ~ Talán még a végén így találjuk meg őket. ~ Rántja meg a vállát, hogy utána Aniss felé forduljon. *
- Csak az erdőből kell kikerülnünk, onnantól már nem lesz probléma.
* Mondja a lánynak, majd tovább megy az úton. Van annyi élelmük, hogy a haza út minden kényelmetlenség nélkül teljen. Árnyéknak is tele van a hasa, így lova miatt sem kell már aggódnia. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Syndra csak bólint az óriás szavaira, a nyeregbe még felesleges felűlni, hisz az aljnövényzet olyan dús, hogy lova könnyedén nyakát is ki törhetné. Megpróbál megbízható úton vonulni lovával vissza felé. Csak remélni tudja, hogy biztonságos és nyugodt útjuk lesz csupán. Az Morw szótlanságán nem lepődik meg, így próbálja tekintetét ő is a hangyákokra összpontosítani. ~ Talán még a végén így találjuk meg őket. ~ Rántja meg a vállát, hogy utána Aniss felé forduljon. *
- Csak az erdőből kell kikerülnünk, onnantól már nem lesz probléma.
* Mondja a lánynak, majd tovább megy az úton. Van annyi élelmük, hogy a haza út minden kényelmetlenség nélkül teljen. Árnyéknak is tele van a hasa, így lova miatt sem kell már aggódnia. *
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-18 20:29:58
Üzenet elküldve: 2022-08-18 20:29:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Habár a patak megtalálása reményt adott a csapatnak, ez a remény napról napra halványodik, ahogy egyre távolodnak az úttól, de hangyákoknak nyoma sincs. Az élelemszerzésben Morwon is besegít, de se ő, se társai nem találnak olyat, amivel egy - legfeljebb két - napnál tovább jóllaknának. Végül Syndra veti fel először, hogy forduljanak vissza. Illetve nem először, de legutóbb úgy döntöttek, hogy továbbhaladnak. Morwon kissé csalódottan, de egyetértően bólint. *
- Legyen úgy. * Válaszolja röviden, miután Aniss is elmondta véleményét. *
- Menjünk vissza. Ám a könyvekbe' nem írnak róluk semmit se! Olvastam! * Emeli ki és még mielőtt ismét valaki kételkedni kezdene szavaiban, meg is erősíti kijelentését. *
- Bezony, én! * Aztán elnéz a távolba, mintha abban reménykedne, hogy még az utolsó pillanatban meglát egy óriás-hangyát, alighanem hiába. *
- Tán a pusztába' nagyobb szerencsénk akad majdan. Ám most induljunk visszafele a városba! * Ő sem ellenkezik, így bizonyára senkinek sem lesz ellenvetése. Pajtásék felé néz. A hátasoknak eddig nem vették hatalmas hasznát, hiszen nem volt mit cipelniük, de ez számukra alighanem pozitívum. Aztán visszanéz a lányokra. *
- Induljunk is! De az este vigyázzunk, nehogy az irbiszek megegyék Pajtásékat! * Hívja fel a figyelmet a potenciális veszélyre. Azután el is indul. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Habár a patak megtalálása reményt adott a csapatnak, ez a remény napról napra halványodik, ahogy egyre távolodnak az úttól, de hangyákoknak nyoma sincs. Az élelemszerzésben Morwon is besegít, de se ő, se társai nem találnak olyat, amivel egy - legfeljebb két - napnál tovább jóllaknának. Végül Syndra veti fel először, hogy forduljanak vissza. Illetve nem először, de legutóbb úgy döntöttek, hogy továbbhaladnak. Morwon kissé csalódottan, de egyetértően bólint. *
- Legyen úgy. * Válaszolja röviden, miután Aniss is elmondta véleményét. *
- Menjünk vissza. Ám a könyvekbe' nem írnak róluk semmit se! Olvastam! * Emeli ki és még mielőtt ismét valaki kételkedni kezdene szavaiban, meg is erősíti kijelentését. *
- Bezony, én! * Aztán elnéz a távolba, mintha abban reménykedne, hogy még az utolsó pillanatban meglát egy óriás-hangyát, alighanem hiába. *
- Tán a pusztába' nagyobb szerencsénk akad majdan. Ám most induljunk visszafele a városba! * Ő sem ellenkezik, így bizonyára senkinek sem lesz ellenvetése. Pajtásék felé néz. A hátasoknak eddig nem vették hatalmas hasznát, hiszen nem volt mit cipelniük, de ez számukra alighanem pozitívum. Aztán visszanéz a lányokra. *
- Induljunk is! De az este vigyázzunk, nehogy az irbiszek megegyék Pajtásékat! * Hívja fel a figyelmet a potenciális veszélyre. Azután el is indul. *
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-09 21:58:08
Üzenet elküldve: 2022-08-09 21:58:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Kezd belefáradni a sikertelenségbe, jól árulkodó érzelmek futnak végig rajta. Amint észreveszik ezt a többiek, igyekszik, hogy ez ne látszódjon, és többé-kevésbé sikerül is. Talán nem látják meg rajta, hogy nincs már olyan jó kedve az egészhez, hiszen mindenfélét láttak már, csak "hangyákokat" nem sodortak feléjük az istenek. Azért el tudja képzelni, hogy nem is léteznek. Igyekszik minden segítségre és nem útba lenni a többiek számára, többnyire bogyókat és gombákat gyűjt, amikre eleinte rámondják, hogy ehető, később már maga is megjegyzi azt. De legalább nem éhesek, szomjasak és kezd beleszokni a vadonba, már kezdi meglátni, hogy sokan mit szeretnek az erdei életbe. Ennek ellenére ő jobban szereti a kényelmet ennél, így későbbiekben is arra fog törekedni, hogy legyen elég pénze majd mindenre. *
- Igaza lehet Syndrának Morwi. Még az is lehet, hogy ebben az évszakban a "hangyákok" nem aktívak, hanem pihennek. * Vonja meg a vállát, mert némi alaptudása van, és tudja, hogy sok állat van, aki nem nagyon csinál semmit mondjuk a hideg időszakokban. Talán ezek is ilyenek, talán nem itt tanyáznak és ahogy már magában megállapította: talán nem is léteznek. *
- Én is arra szavazok, hogy menjünk vissza. Egészen bejárhattuk ezt a területet és már bele kellett volna botlanunk ezekbe az állatokba, ahogy Morwi leírta őket. Gondolom nem magányosan élnek, hanem sokan. Csak észrevettünk volna már. Na meg kicsit el is áradtam itt a bóklászásban, de szerencsére velem vagytok, így szívesen tettem. Én visszamennék és jobban utánakérdeznék ezeknek a "hanygákoknak". Talán van valami könyvtár, ahol tudnak segíteni, nem? * Nincs róla elképzelése, hogy lenne ilyen, csak tudja, hogy a levegő városában akad könyvtár. Ott pedig lehet olyan könyv, ahol le van írva, illetve vannak tapasztalt vadászok és utazók is, akik tudhatnak ezekről. Végül ő is odanéz a kedvenc óriására és várja, hogy mit dönt ő. Végül is az ő kedvéért jött el, és ha maradni szeretne, Aniss maradni fog... kivéve, ha Syndra elmenne, mert tudja, hogy ketten nem élnék túl feltétlenül az erdőben bóklászást. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Kezd belefáradni a sikertelenségbe, jól árulkodó érzelmek futnak végig rajta. Amint észreveszik ezt a többiek, igyekszik, hogy ez ne látszódjon, és többé-kevésbé sikerül is. Talán nem látják meg rajta, hogy nincs már olyan jó kedve az egészhez, hiszen mindenfélét láttak már, csak "hangyákokat" nem sodortak feléjük az istenek. Azért el tudja képzelni, hogy nem is léteznek. Igyekszik minden segítségre és nem útba lenni a többiek számára, többnyire bogyókat és gombákat gyűjt, amikre eleinte rámondják, hogy ehető, később már maga is megjegyzi azt. De legalább nem éhesek, szomjasak és kezd beleszokni a vadonba, már kezdi meglátni, hogy sokan mit szeretnek az erdei életbe. Ennek ellenére ő jobban szereti a kényelmet ennél, így későbbiekben is arra fog törekedni, hogy legyen elég pénze majd mindenre. *
- Igaza lehet Syndrának Morwi. Még az is lehet, hogy ebben az évszakban a "hangyákok" nem aktívak, hanem pihennek. * Vonja meg a vállát, mert némi alaptudása van, és tudja, hogy sok állat van, aki nem nagyon csinál semmit mondjuk a hideg időszakokban. Talán ezek is ilyenek, talán nem itt tanyáznak és ahogy már magában megállapította: talán nem is léteznek. *
- Én is arra szavazok, hogy menjünk vissza. Egészen bejárhattuk ezt a területet és már bele kellett volna botlanunk ezekbe az állatokba, ahogy Morwi leírta őket. Gondolom nem magányosan élnek, hanem sokan. Csak észrevettünk volna már. Na meg kicsit el is áradtam itt a bóklászásban, de szerencsére velem vagytok, így szívesen tettem. Én visszamennék és jobban utánakérdeznék ezeknek a "hanygákoknak". Talán van valami könyvtár, ahol tudnak segíteni, nem? * Nincs róla elképzelése, hogy lenne ilyen, csak tudja, hogy a levegő városában akad könyvtár. Ott pedig lehet olyan könyv, ahol le van írva, illetve vannak tapasztalt vadászok és utazók is, akik tudhatnak ezekről. Végül ő is odanéz a kedvenc óriására és várja, hogy mit dönt ő. Végül is az ő kedvéért jött el, és ha maradni szeretne, Aniss maradni fog... kivéve, ha Syndra elmenne, mert tudja, hogy ketten nem élnék túl feltétlenül az erdőben bóklászást. *
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-08 19:55:06
Üzenet elküldve: 2022-08-08 19:55:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* A nyomok nem éppen célravezetőek, nem-igen talál bármilyen nyomot is a hangyákoktól. Nagyobb termetű fenevadak, vagy éppen kis termetű állatokat bőven észrevesz, de rovarszerű lényeknek nyomára nem lel. Mérgek keresésével sem jár sikerrel Syndra, pedig mindent elkövetett az üggyel kapcsolatban. Az istenek áldásából alkalmanként néhány állatot elejt az íjával, és társai segítségével, így éhen nem maradnak. Az eddigi keresést mégis csalódottsággal fogadja, fogalma sincs, hogy pontosan mit keressen, tisztában van vele, hogy készleteik is bőszen fogytán vannak, lovának épségét sem kockáztatná szívesen, így kutyagolás közben felveti társai felé a probléma gyökerét. *
- Egyenlőre se nyomukat nem találom, sem pedig mást. Ideje lenne átgondolni a helyzetünket. Túlbecsültük a tudásunk, és egyben a készleteink. Hosszú távon a hegyek között nem fogunk élelemre lelni, ahogyan vízre se.
* Mutat fel az előttük álló hegység felé. Nem szégyen vissza fordulni míg megtehetik, még mindig jobb, mintha a halál szele lepné meg őket. *
- Nem vagyok semmi jónak elrontója, de jobb lenne vissza fordulni, és nagyobb készletekkel újra neki vágni. Mondjuk, legalább 2 hati készlettel, kötéllel, lánccal, fáklyákkal, és sok más dologgal. Akkor este is haladhatnánk, de ennyi élelemmel felelőtlenség volt elindulnunk. Már nekem sincs mit megosztani, van még egy kevés nyulunk a reggeli fogásból, de ha hegy előtt nem gyűjtünk több élelmet...
* Sóhajt fel az elf, de utána hamar válla fölött áthajítja rakoncátlan tincseit. Nem áll szándékában bárkit is vádolni a felelőtlen vásárlásért, így inkább többesszámban beszél velük. Anissra pillantva tisztában van vele, hogy a lány még túlságosan tapasztalatlan egy ilyen veszélyes útra, talán még ő maga is veszélynek van kitéve. A bárgyú óriásra tekint segélykérőn, tudja jól, hogy a termetes férfi még bőven bírná az utat egyedül, de Syndra kétli, hogy nem bánná meg ha közben társai elhullanak mellőle. *
- Mi legyen?
* Kérdi ridegen társait, nem fog tiltakozni, hogy folytassák útjukat, de jobban érezné magát, ha nagyobb esélyt adnának maguknak. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* A nyomok nem éppen célravezetőek, nem-igen talál bármilyen nyomot is a hangyákoktól. Nagyobb termetű fenevadak, vagy éppen kis termetű állatokat bőven észrevesz, de rovarszerű lényeknek nyomára nem lel. Mérgek keresésével sem jár sikerrel Syndra, pedig mindent elkövetett az üggyel kapcsolatban. Az istenek áldásából alkalmanként néhány állatot elejt az íjával, és társai segítségével, így éhen nem maradnak. Az eddigi keresést mégis csalódottsággal fogadja, fogalma sincs, hogy pontosan mit keressen, tisztában van vele, hogy készleteik is bőszen fogytán vannak, lovának épségét sem kockáztatná szívesen, így kutyagolás közben felveti társai felé a probléma gyökerét. *
- Egyenlőre se nyomukat nem találom, sem pedig mást. Ideje lenne átgondolni a helyzetünket. Túlbecsültük a tudásunk, és egyben a készleteink. Hosszú távon a hegyek között nem fogunk élelemre lelni, ahogyan vízre se.
* Mutat fel az előttük álló hegység felé. Nem szégyen vissza fordulni míg megtehetik, még mindig jobb, mintha a halál szele lepné meg őket. *
- Nem vagyok semmi jónak elrontója, de jobb lenne vissza fordulni, és nagyobb készletekkel újra neki vágni. Mondjuk, legalább 2 hati készlettel, kötéllel, lánccal, fáklyákkal, és sok más dologgal. Akkor este is haladhatnánk, de ennyi élelemmel felelőtlenség volt elindulnunk. Már nekem sincs mit megosztani, van még egy kevés nyulunk a reggeli fogásból, de ha hegy előtt nem gyűjtünk több élelmet...
* Sóhajt fel az elf, de utána hamar válla fölött áthajítja rakoncátlan tincseit. Nem áll szándékában bárkit is vádolni a felelőtlen vásárlásért, így inkább többesszámban beszél velük. Anissra pillantva tisztában van vele, hogy a lány még túlságosan tapasztalatlan egy ilyen veszélyes útra, talán még ő maga is veszélynek van kitéve. A bárgyú óriásra tekint segélykérőn, tudja jól, hogy a termetes férfi még bőven bírná az utat egyedül, de Syndra kétli, hogy nem bánná meg ha közben társai elhullanak mellőle. *
- Mi legyen?
* Kérdi ridegen társait, nem fog tiltakozni, hogy folytassák útjukat, de jobban érezné magát, ha nagyobb esélyt adnának maguknak. *
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-08 08:15:36
Üzenet elküldve: 2022-08-08 08:15:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Az erdőmélyi kaland már egy hata tart és bár a triónak sikerült vizet és élelmet találni, hisz mindebben gazdag a vadon, ám a keresett "hangyákoknak" se híre, se hamva. A vadászat hol sikerül, hol nem, de nem kell panaszkodniuk, ha nem mohók, hogy magukra haragítsák az Erdőszellemet, akkor ugyan nem fényűzően élnek, de nem kell nélkülözniük. Kimondottan mérgező növényeket, amelyek alkalmasak lennének életek kioltására, nem talál a csapat egyik tagja sem. Ki azért, mert nem tudja, mit keressen, más meg azért, mert legfeljebb olyat talál, amelyből egy rétre valót meg kellene enni, hogy halálos legyen. Teába főzve, ételbe rejtve ki lehetne érezni a cianid keserű ízét és legfeljebb szédülést, gyomorrontást tudna okozni, halált csak komoly mennyiségben. Egyszerű gyomok ezek amelyek az avar alatt nőnek, az állatok messzire elkerülik.
Az erdő különben nyugodt körülöttük, vannak veszélyes pillanatok, egy-egy irbisz közelíti meg őket, lupus fulgurok éjjeli vonítását sodorja feléjük a szél, de ha elkerülik a vadászterületüket, nem akadnak össze velük. Minden a hármason múlik.
A második hat kezdődik, akár beljebb is haladhattak Erdőmélye vadonjába, ám a keresett lényeknek nyoma sincs. Ők is tudják, hogy ezek a különleges állatok - vagy rovarok - kietlen területen élnek, ám úgy tűnik, Erdőmélye sem elég lakatlan ahhoz, hogy a nyomukra bukkanjanak. Talán északabbra kellene menniük, fel a hegyek felé, ki tudja, lehet, sikerrel járnak.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Az erdőmélyi kaland már egy hata tart és bár a triónak sikerült vizet és élelmet találni, hisz mindebben gazdag a vadon, ám a keresett "hangyákoknak" se híre, se hamva. A vadászat hol sikerül, hol nem, de nem kell panaszkodniuk, ha nem mohók, hogy magukra haragítsák az Erdőszellemet, akkor ugyan nem fényűzően élnek, de nem kell nélkülözniük. Kimondottan mérgező növényeket, amelyek alkalmasak lennének életek kioltására, nem talál a csapat egyik tagja sem. Ki azért, mert nem tudja, mit keressen, más meg azért, mert legfeljebb olyat talál, amelyből egy rétre valót meg kellene enni, hogy halálos legyen. Teába főzve, ételbe rejtve ki lehetne érezni a cianid keserű ízét és legfeljebb szédülést, gyomorrontást tudna okozni, halált csak komoly mennyiségben. Egyszerű gyomok ezek amelyek az avar alatt nőnek, az állatok messzire elkerülik.
Az erdő különben nyugodt körülöttük, vannak veszélyes pillanatok, egy-egy irbisz közelíti meg őket, lupus fulgurok éjjeli vonítását sodorja feléjük a szél, de ha elkerülik a vadászterületüket, nem akadnak össze velük. Minden a hármason múlik.
A második hat kezdődik, akár beljebb is haladhattak Erdőmélye vadonjába, ám a keresett lényeknek nyoma sincs. Ők is tudják, hogy ezek a különleges állatok - vagy rovarok - kietlen területen élnek, ám úgy tűnik, Erdőmélye sem elég lakatlan ahhoz, hogy a nyomukra bukkanjanak. Talán északabbra kellene menniük, fel a hegyek felé, ki tudja, lehet, sikerrel járnak.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-08-07 00:02:03
Üzenet elküldve: 2022-08-07 00:02:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
* Hegyeket felváltotta az erdő. A karaván utat végtelennek tűnő erdő veszi körben. Hojuw megáll végtelennek tűnő útja közben pihenni. Pihenője közben tekinti a körülette lévő tájra szegeződik. Az erdei tájról eszébe jut Wegtoren várasa környékén lévő erdő. Néhány percig vissza emlékezik erdővel kapcsolatos emlékeivel. Enyhén elmosolyodik és újra visszatér ereje út folytatásához. Folytatja tovább útját a karaván úton. Haladása közben egyre zártabb és sötétebb válik az erdő körülötte, már semennyire se emlékeztette emlékeibe élő Wegtoren városa környéki erdőre. Lassítás nélkül lépésről, lépésre haladót célja felé, ami Arthenior város elérése. *
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-07-06 10:59:06
Üzenet elküldve: 2022-07-06 10:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Az óriások általában nem a bölcsességükről híresek – ellenben Morwon nagyon sokat szokott gondolkodni a világ nagy dolgain, így Syndra kérdése kissé bántja, de nem fog emiatt jelenetet rendezni. Főleg úgy, hogy az elfnek igaza van – habár természetesen az óriás ezt továbbra sem ismeri el. A szavazást furcsa megoldásnak tartja.
~ Minek nyújtózkodni, ha mondhatjuk is, hogy mit akarunk? Eleddig erről volt szó! ~ Egy kicsit bután tekint le a másik kettőre. Az elf szavazatán nem lepődik meg. Aniss egy hangyányit többet gondolkodik a dolgon, ám végül ő is a vadászat mellett szavaz, ezzel – ha Morwon számításai helytállóak – el is döntve a választást. Morwon megvonja vállait és végül ő is felemeli mancsát, bár az értelmét továbbra sem érti. *
– Legyen há'! De én tudok ám vadászni! * Elő is veszi hatalmas számszeríját, hátha eddig nem vették volna észre az oldalán lógó fegyvert. *
– Csak nehogy megin' eltévedjetek! * Hangjában egy parányi gúny érződik. Ha már nem álltak le csapdákat készíteni, majd a vadászat terén bizonyít. A hangyákok meg bizonyára megvárják őket. Továbbindulnak tehát, eleinte a folyó mentén vagy, ha találnak egy csapást, akkor arrafelé, mivel más javaslat egyelőre nem érkezett. Kisvártatva Morwon újra megszólal. *
– Pajtásékat hun hagyjuk? * Ha még emlékezne arra, hogy Syndra korábban a hátasok hátrahagyása mellett érvelt, most bizonyára nem kérdezne rá erre ilyen könnyeden, de hát az óriások nem is az emlékezőképességükről híresek. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Az óriások általában nem a bölcsességükről híresek – ellenben Morwon nagyon sokat szokott gondolkodni a világ nagy dolgain, így Syndra kérdése kissé bántja, de nem fog emiatt jelenetet rendezni. Főleg úgy, hogy az elfnek igaza van – habár természetesen az óriás ezt továbbra sem ismeri el. A szavazást furcsa megoldásnak tartja.
~ Minek nyújtózkodni, ha mondhatjuk is, hogy mit akarunk? Eleddig erről volt szó! ~ Egy kicsit bután tekint le a másik kettőre. Az elf szavazatán nem lepődik meg. Aniss egy hangyányit többet gondolkodik a dolgon, ám végül ő is a vadászat mellett szavaz, ezzel – ha Morwon számításai helytállóak – el is döntve a választást. Morwon megvonja vállait és végül ő is felemeli mancsát, bár az értelmét továbbra sem érti. *
– Legyen há'! De én tudok ám vadászni! * Elő is veszi hatalmas számszeríját, hátha eddig nem vették volna észre az oldalán lógó fegyvert. *
– Csak nehogy megin' eltévedjetek! * Hangjában egy parányi gúny érződik. Ha már nem álltak le csapdákat készíteni, majd a vadászat terén bizonyít. A hangyákok meg bizonyára megvárják őket. Továbbindulnak tehát, eleinte a folyó mentén vagy, ha találnak egy csapást, akkor arrafelé, mivel más javaslat egyelőre nem érkezett. Kisvártatva Morwon újra megszólal. *
– Pajtásékat hun hagyjuk? * Ha még emlékezne arra, hogy Syndra korábban a hátasok hátrahagyása mellett érvelt, most bizonyára nem kérdezne rá erre ilyen könnyeden, de hát az óriások nem is az emlékezőképességükről híresek. *
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-07-05 19:32:44
Üzenet elküldve: 2022-07-05 19:32:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Anissnak fogalma sincs, hogy melyik lenne jó választás a szavazást illetően. Ha sok csapdájuk lenne már, mindig lenne bőségesen mit enniük, ez biztos. Azonban sem felszerelésük, sem pedig idejük nem nagyon van... mivel, hogy nincs tartalékuk, egyedül talán szomjúságukat tudnák oltani mindig. Végül ő is a vadászatra teszi fel a kezét.*
- A vízhez viszont mindig vissza kellene találnunk, vagy az is lehet, hogy a víz mentén kéne vadászni. Az állatok csak isznak, nem? *Néz előbb Syndrara majd az óriásra. Ha így tennének biztosan nem kerülnék el a kis patakot, így fürödni és inni is tudnának. *
- Vagy keressük egy csapát, ami a víz közelébe vezet, biztos járnak ide inni kevésbé veszélyes vadak is. Syndra pedig ügyes íjász lehet, Morwi te meg bárkit legyőzöl. * Mondja elég nagy meggyőződéssel. De ezt nem nehéz megtennie, mert tökéletesen így is gondolja. Így aztán vár, hogy mi lesz, és már kezd izgulni, hogy talán vadászhat a csinos elf lánnyal. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Anissnak fogalma sincs, hogy melyik lenne jó választás a szavazást illetően. Ha sok csapdájuk lenne már, mindig lenne bőségesen mit enniük, ez biztos. Azonban sem felszerelésük, sem pedig idejük nem nagyon van... mivel, hogy nincs tartalékuk, egyedül talán szomjúságukat tudnák oltani mindig. Végül ő is a vadászatra teszi fel a kezét.*
- A vízhez viszont mindig vissza kellene találnunk, vagy az is lehet, hogy a víz mentén kéne vadászni. Az állatok csak isznak, nem? *Néz előbb Syndrara majd az óriásra. Ha így tennének biztosan nem kerülnék el a kis patakot, így fürödni és inni is tudnának. *
- Vagy keressük egy csapát, ami a víz közelébe vezet, biztos járnak ide inni kevésbé veszélyes vadak is. Syndra pedig ügyes íjász lehet, Morwi te meg bárkit legyőzöl. * Mondja elég nagy meggyőződéssel. De ezt nem nehéz megtennie, mert tökéletesen így is gondolja. Így aztán vár, hogy mi lesz, és már kezd izgulni, hogy talán vadászhat a csinos elf lánnyal. *
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:18:09
Üzenet elküldve: 2022-07-04 07:18:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Syndra butaságnak tartja, hogy csapdát készítsenek. Veszélyes időpazarlásnak érzi, ami nem csoda, hisz egy árva falat élelmük sem maradt. Az arcára kiül az aggodalom, de a mosolyt továbbra is fenn tartja. *
- Biztos vagy benne, hogy bölcs döntés lenne most csapdát készíteni? Egy árva élelmiszerünk sincs, még a vissza útra se. Akár mozgásba maradunk, vagy esetleg készítünk csapdát, ugyanúgy kimerítő lesz számunkra. De csapda esetén megfelelő helyen el is kell helyezni.
* Teszi gyorsan hozzá az elf, elég gyakran készített különféle szerkezeteket az élete során, de ezt nem fogja semelyik orrára kötni. Ő szívesen szórakozgatna és barkácsolna különféle csapdákat, de ahhoz is élelem szükségeltetik, ha ráfókuszálnak a vadászatra, akkor könnyen megoldhatják a hiányát, de ha csak az időt pazarolják barkácsolással, az éhség hamar utat tör lelkük mélyére. *
- Szerintem maradjunk a vadászatnál, de hárman vagyunk. Szavazzunk, aki csapdákat akar készíteni, az emelje fel a kezét.
* Tekintetével társait figyeli. Egy kis szünetet hagy szavai között, hogy utána a másik lehetőséget is felajánlja. *
- Most pedig aki a vadászatra szavaz.
* Határozottan felemeli a kezét, és utána körülnéz. Bármi is történik a szavazás alatt rábólint, nem fog akadékoskodni, az út alatt gombák keresésével tölti az idejét, és mérgező növények felkutatásával. ~ Ártani nem árt. ~ *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Syndra butaságnak tartja, hogy csapdát készítsenek. Veszélyes időpazarlásnak érzi, ami nem csoda, hisz egy árva falat élelmük sem maradt. Az arcára kiül az aggodalom, de a mosolyt továbbra is fenn tartja. *
- Biztos vagy benne, hogy bölcs döntés lenne most csapdát készíteni? Egy árva élelmiszerünk sincs, még a vissza útra se. Akár mozgásba maradunk, vagy esetleg készítünk csapdát, ugyanúgy kimerítő lesz számunkra. De csapda esetén megfelelő helyen el is kell helyezni.
* Teszi gyorsan hozzá az elf, elég gyakran készített különféle szerkezeteket az élete során, de ezt nem fogja semelyik orrára kötni. Ő szívesen szórakozgatna és barkácsolna különféle csapdákat, de ahhoz is élelem szükségeltetik, ha ráfókuszálnak a vadászatra, akkor könnyen megoldhatják a hiányát, de ha csak az időt pazarolják barkácsolással, az éhség hamar utat tör lelkük mélyére. *
- Szerintem maradjunk a vadászatnál, de hárman vagyunk. Szavazzunk, aki csapdákat akar készíteni, az emelje fel a kezét.
* Tekintetével társait figyeli. Egy kis szünetet hagy szavai között, hogy utána a másik lehetőséget is felajánlja. *
- Most pedig aki a vadászatra szavaz.
* Határozottan felemeli a kezét, és utána körülnéz. Bármi is történik a szavazás alatt rábólint, nem fog akadékoskodni, az út alatt gombák keresésével tölti az idejét, és mérgező növények felkutatásával. ~ Ártani nem árt. ~ *
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-07-01 12:30:08
Üzenet elküldve: 2022-07-01 12:30:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A többiek nem értékelik annyira felfedezését, mint ő maga, de attól még a csapdák készítése nem elvetendő ötlet. Legalábbis neki nem tűnik az élelemszerzés és a csapdakészítés összeegyezhetetlen műveletnek. Egyből válaszol is. *
– Há' akkó' csináljunk egyszerű csapdákat! * Az egyszerű dolgokat egyébként is jobban kedveli, mint a bonyolultakat. *
– Rakjuk őket a víz közelébe, oszt' majd visszafelé jövet meglátjuk, hogy hangyákokat vagy nyulakat találunk bennök. * Végül azonban megvonja vállait. *
– De nekem oszt' mindegy. * Nehéz lesz végleges döntést hozniuk, ha nincs valaki, aki kezébe veszi az irányítást, márpedig – ebben a kérdésben legalábbis – Morwon nem a legtapasztaltabb. Úgyhogy összekulcsolja kezeit maga előtt és lenéz a másik kettőre, bár kettejük közül is inkább az elf nő tekintetét keresi. *
– Legyen ahogy akarjátok, de ha csak egy helyben ácsorgunk, se hangyákot, se ételt nem találunk! * Ez persze nem biztos, hiszen bármikor szembe jöhet velük egy csapat hangya vagy egy terített asztal az erdő közepén… Viszont erre aligha alapozhatják a tervüket. Úgyhogy azt teszi, amit Syndráék javasolnak. Ha csapdát készítenek, besegít abban, ha inkább továbbmennek, akkor sem ellenkezik. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A többiek nem értékelik annyira felfedezését, mint ő maga, de attól még a csapdák készítése nem elvetendő ötlet. Legalábbis neki nem tűnik az élelemszerzés és a csapdakészítés összeegyezhetetlen műveletnek. Egyből válaszol is. *
– Há' akkó' csináljunk egyszerű csapdákat! * Az egyszerű dolgokat egyébként is jobban kedveli, mint a bonyolultakat. *
– Rakjuk őket a víz közelébe, oszt' majd visszafelé jövet meglátjuk, hogy hangyákokat vagy nyulakat találunk bennök. * Végül azonban megvonja vállait. *
– De nekem oszt' mindegy. * Nehéz lesz végleges döntést hozniuk, ha nincs valaki, aki kezébe veszi az irányítást, márpedig – ebben a kérdésben legalábbis – Morwon nem a legtapasztaltabb. Úgyhogy összekulcsolja kezeit maga előtt és lenéz a másik kettőre, bár kettejük közül is inkább az elf nő tekintetét keresi. *
– Legyen ahogy akarjátok, de ha csak egy helyben ácsorgunk, se hangyákot, se ételt nem találunk! * Ez persze nem biztos, hiszen bármikor szembe jöhet velük egy csapat hangya vagy egy terített asztal az erdő közepén… Viszont erre aligha alapozhatják a tervüket. Úgyhogy azt teszi, amit Syndráék javasolnak. Ha csapdát készítenek, besegít abban, ha inkább továbbmennek, akkor sem ellenkezik. *
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-26 20:46:12
Üzenet elküldve: 2022-06-26 20:46:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Jól esik neki, hogy találtak egy kisebb patakot, más néven csermelyt, mert a felfrissülés igazán jól esik neki. Nem beszélve a kiszáradt ajkairól, amik már majdnem cserepesedni kezdtek, túlzással. De most, hogy találtak vizet, máris valahogy előhozta belőle újra a reményt, hogy mégsem mennek üres kézzel majd haza. Mert arra már rájött, hogy még ő is csalódott lenne, ha tényleg semmit sem találnának, mert ahhoz ez a „kaland” mérhetetlenül fárasztó és idegesítő volt a sok kényelmetlenség miatt. Szerencsére a társaság kárpótolja, az elf nő pedig egészen a szívébe lopta magát, ahogy a mogorva óriás is. Mindkettőjük kicsit másképpen, de ez természetes, Aniss mindkettőben jóbarátot lát, Syndrában talán még többet is, de nem tud ezekkel az érzésekkel most foglalkozni, miközben ilyen hűsítő a víz. *
- Ez igaz, látszik, hogy tapasztaltabb vagy ebben. * Egyezik ki Syndrával, mert valóban több fényre lenne szükségük a növényeknek ahhoz, hogy egyáltalán teremjenek. Habár gombákat találhatnának, ő nagyon nem ért hozzájuk, így továbbra sem meri javasolni sem azt, hogy gyűjtsék őket. Ekkor javasolja azt, hogy maradjanak a patak mentén, mert akkor legalább vizük lesz és könnyebben találnak vadakat is. Kacag, ahogy az óriás barátja magához öleli „finoman”, meg egy kicsit piheg is utána, amikor a másik leteszi őt, mert éppen nem kapott levegőt, de nem rója fel Morwonnak. ha nem is került a hátára, ez már most több, mint hitte volna. A nagy bejelentést Syndra tudása lombozza le az elf szavai ellenére, hiszen ő sem tudta, hogy a hangyák hogyan táplálkoznak pontosan. Bár az óriáshangyák véleménye szerint nem biztos, hogy a harmatot nyalogatják, de ezt nem tudná komolyan megerősíteni. Amikor Syndra megöleli, jól esik neki, a fogdosódásra pedig szégyenlősen beharapja az ajkait. Nem tud mit kezdeni még ezzel, az elf nagyon közvetlen ő meg szégyenlős is hármasban, de nem is akarja Syndrát visszautasítani. Így aztán marad ebben az állapotban, miközben folyik a diskurzus a csapdákat illetően. Úgy néz ki, hogy ő már beleesett egybe. *
- Igen, elég hiányosak. Szerintem is keressünk élelmet és ha közben jönnek a hangyák, csak még jobb, nem, Morwi? * Odafordul az óriás felé, és elpirulva kérdezget, miközben próbál egy kicsit kihátrálni Syndra kezei közül. Nem mintha bánná, csak úgy érzi, hogy nem ez a legjobb pillanat erre. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Jól esik neki, hogy találtak egy kisebb patakot, más néven csermelyt, mert a felfrissülés igazán jól esik neki. Nem beszélve a kiszáradt ajkairól, amik már majdnem cserepesedni kezdtek, túlzással. De most, hogy találtak vizet, máris valahogy előhozta belőle újra a reményt, hogy mégsem mennek üres kézzel majd haza. Mert arra már rájött, hogy még ő is csalódott lenne, ha tényleg semmit sem találnának, mert ahhoz ez a „kaland” mérhetetlenül fárasztó és idegesítő volt a sok kényelmetlenség miatt. Szerencsére a társaság kárpótolja, az elf nő pedig egészen a szívébe lopta magát, ahogy a mogorva óriás is. Mindkettőjük kicsit másképpen, de ez természetes, Aniss mindkettőben jóbarátot lát, Syndrában talán még többet is, de nem tud ezekkel az érzésekkel most foglalkozni, miközben ilyen hűsítő a víz. *
- Ez igaz, látszik, hogy tapasztaltabb vagy ebben. * Egyezik ki Syndrával, mert valóban több fényre lenne szükségük a növényeknek ahhoz, hogy egyáltalán teremjenek. Habár gombákat találhatnának, ő nagyon nem ért hozzájuk, így továbbra sem meri javasolni sem azt, hogy gyűjtsék őket. Ekkor javasolja azt, hogy maradjanak a patak mentén, mert akkor legalább vizük lesz és könnyebben találnak vadakat is. Kacag, ahogy az óriás barátja magához öleli „finoman”, meg egy kicsit piheg is utána, amikor a másik leteszi őt, mert éppen nem kapott levegőt, de nem rója fel Morwonnak. ha nem is került a hátára, ez már most több, mint hitte volna. A nagy bejelentést Syndra tudása lombozza le az elf szavai ellenére, hiszen ő sem tudta, hogy a hangyák hogyan táplálkoznak pontosan. Bár az óriáshangyák véleménye szerint nem biztos, hogy a harmatot nyalogatják, de ezt nem tudná komolyan megerősíteni. Amikor Syndra megöleli, jól esik neki, a fogdosódásra pedig szégyenlősen beharapja az ajkait. Nem tud mit kezdeni még ezzel, az elf nagyon közvetlen ő meg szégyenlős is hármasban, de nem is akarja Syndrát visszautasítani. Így aztán marad ebben az állapotban, miközben folyik a diskurzus a csapdákat illetően. Úgy néz ki, hogy ő már beleesett egybe. *
- Igen, elég hiányosak. Szerintem is keressünk élelmet és ha közben jönnek a hangyák, csak még jobb, nem, Morwi? * Odafordul az óriás felé, és elpirulva kérdezget, miközben próbál egy kicsit kihátrálni Syndra kezei közül. Nem mintha bánná, csak úgy érzi, hogy nem ez a legjobb pillanat erre. *
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-18 11:24:05
Üzenet elküldve: 2022-06-18 11:24:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Nehéz megfogalmazni azt az érzést, ami Syndra szívében nagy helyet kapott. Talán csak a sexuális vágy vezérli a hosszú életűt? Vagy éppen van valami mögöttes szándéka is? Egy falusi lány kapcsán aligha nevezhető tényleges indíttatásnak.
Hosszú füleit hegyezve fürkészi az erdő rejtelmeit. ~ Gyümölcsöket? ~ Fancsalodik el egy pillanatra a tekintete, de utána rámosolyog a lányra. *
- Az ehető bogyókkal szerencsénk volt, de itt már ilyen nem fog nőni, azoknak intenzív fényre van szüksége, vadakra kell koncentrálnunk.
* Lapogatja meg a vállán levő íjat, természetesen valahol érti a lány lelkesedését is, de nem akarja hitegetni hiú reményekkel. Mellesleg hús nélkül alig lesz erejük a további vadak ellen, Morw tekintete is hasonló gondolatokat tükröz számára. A későbbiekben az óriás megvilágosodik, és megosztja velük újonnan szerzett elméletét, amire Syndra felkacag. *
- Nem akarlak lelombozni, de a hangyák a növényekből szerzik be a folyadékukat. Talán mivel nagyobbak mint a természetes példányok isznak, de nagyon kicsi reményt fűzök hozzá.
* Úgy látszik, hogy most rajta van a sor, hogy kétkedjen az ötletekben, bár nem szívesen teszi. Könnyedén demoralizáló hatással lehet másokra. *
- Csapda?
* Szalad fel a szemöldöke a borostyán szeműnek. Rutinos csapda készítésben, de hiányos készleteikkel aligha építhetnek bonyolultabb csapdákat. Anisst még jobban magához ölelve gondolkozó tekintetet vág. *
- Nos... Néhány egyszerűbbet elkészíthetünk, de kötél, ásó és balta hiányában hátránnyal indulunk.
* Az emberlány testét minduntalan felfedezi átkarolt kezével, egyik pillanatról a másikra észre veheti a másik fél, hogy megállapodik a fenekén a keze. ~ Hosszú ágak? Levél csapda? Tüskés csapda? Vágó csapda? Rönk csapda? Kötelet is csinálhatunk, de lehet egy napunk rámegy. ~ Állapítja meg a gondolataiban, de keze tovább markolássza a lányt, egy pillanatra Anissra tekint mosolyogva. *
- Fejsze nélkül nagyobb csapdát nem tudunk készíteni, de kötelet fonhatunk hosszú indákból, néhány egyszerűbbet össze hozhatunk, de ráfog menni a napunk. Mondjuk kötél csapda lehet, de felkötözhetünk nagy köveket a fára, hogy lendülettel telibe találja a célpontot. Nagyon hiányosak a felszereléseink.
* Karjait egy pillanatra szét tárja, de utána újra megállapodik Aniss derekán. *
- Ne inkább próbáljunk élelmet találni először? Ha ez a nap sikertelen lesz, akkor vissza kell fordulnunk.
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Nehéz megfogalmazni azt az érzést, ami Syndra szívében nagy helyet kapott. Talán csak a sexuális vágy vezérli a hosszú életűt? Vagy éppen van valami mögöttes szándéka is? Egy falusi lány kapcsán aligha nevezhető tényleges indíttatásnak.
Hosszú füleit hegyezve fürkészi az erdő rejtelmeit. ~ Gyümölcsöket? ~ Fancsalodik el egy pillanatra a tekintete, de utána rámosolyog a lányra. *
- Az ehető bogyókkal szerencsénk volt, de itt már ilyen nem fog nőni, azoknak intenzív fényre van szüksége, vadakra kell koncentrálnunk.
* Lapogatja meg a vállán levő íjat, természetesen valahol érti a lány lelkesedését is, de nem akarja hitegetni hiú reményekkel. Mellesleg hús nélkül alig lesz erejük a további vadak ellen, Morw tekintete is hasonló gondolatokat tükröz számára. A későbbiekben az óriás megvilágosodik, és megosztja velük újonnan szerzett elméletét, amire Syndra felkacag. *
- Nem akarlak lelombozni, de a hangyák a növényekből szerzik be a folyadékukat. Talán mivel nagyobbak mint a természetes példányok isznak, de nagyon kicsi reményt fűzök hozzá.
* Úgy látszik, hogy most rajta van a sor, hogy kétkedjen az ötletekben, bár nem szívesen teszi. Könnyedén demoralizáló hatással lehet másokra. *
- Csapda?
* Szalad fel a szemöldöke a borostyán szeműnek. Rutinos csapda készítésben, de hiányos készleteikkel aligha építhetnek bonyolultabb csapdákat. Anisst még jobban magához ölelve gondolkozó tekintetet vág. *
- Nos... Néhány egyszerűbbet elkészíthetünk, de kötél, ásó és balta hiányában hátránnyal indulunk.
* Az emberlány testét minduntalan felfedezi átkarolt kezével, egyik pillanatról a másikra észre veheti a másik fél, hogy megállapodik a fenekén a keze. ~ Hosszú ágak? Levél csapda? Tüskés csapda? Vágó csapda? Rönk csapda? Kötelet is csinálhatunk, de lehet egy napunk rámegy. ~ Állapítja meg a gondolataiban, de keze tovább markolássza a lányt, egy pillanatra Anissra tekint mosolyogva. *
- Fejsze nélkül nagyobb csapdát nem tudunk készíteni, de kötelet fonhatunk hosszú indákból, néhány egyszerűbbet össze hozhatunk, de ráfog menni a napunk. Mondjuk kötél csapda lehet, de felkötözhetünk nagy köveket a fára, hogy lendülettel telibe találja a célpontot. Nagyon hiányosak a felszereléseink.
* Karjait egy pillanatra szét tárja, de utána újra megállapodik Aniss derekán. *
- Ne inkább próbáljunk élelmet találni először? Ha ez a nap sikertelen lesz, akkor vissza kell fordulnunk.
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-16 20:44:20
Üzenet elküldve: 2022-06-16 20:44:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
~ Mitet esznek a hangyákok? ~ * Egész reggel ez a kérdés zakatol a fejében, így a többieknek talán feltűnhet, hogy magához mérten rendkívül csendesen végzi a rutinos teendőket: felveszi cipőjét, páncélját és megreggelizik. A több napos étellel épp csak jóllakik, de persze hálás Syndának, amiért előrelátóbb volt, mint akár ő, akár Aniss. Ezt azonban most nem mutatja ki, hiszen gondolatai jobban érdeklik. Syndra megjegyzésére röviden felnéz. Bár a maga részéről szívesen töltene a vadonban akár hatokat is, míg hangyákokat nem talál, kénytelen egyetérteni az elffel abban, hogy étel és víz nélkül nem olyan kellemes ez a túra. Úgyhogy némán bólint rá és tovább tűnődik a hangyákok étkezési szokásain.
Elindulnak, így ekkor már jobban oda kell figyelnie a külvilágra – nehogy lefejeljen egy méhkast, vagy lábfeje beakadjon egy kiálló gyökérbe. Néha hátra is néz, hogy megvannak-e még a lányok, de az fel sem tűnik neki, hogy hogy összemelegedtek az úton. Ehelyett jobbára csak az utat figyeli. *
– Az irbisz éjjel vadászik. * Összegzi tudásának nagy részét az állatról, ám ezzel aligha vannak előrébb. *
– Túl nagy falat vónék én nekije. De még ti is. * Próbálja megnyugtatni társait, habár úgy látszik, ők sem látnak túl nagy fenyegetést az állat közelségében, annál is inkább, mert Syndra elmondásából is az következik, hogy a lény félti a bundáját, csak kíváncsiskodni jött. Azt még talán szabad. Mindenesetre legalább azt már tudják, hogy nem egy elátkozott erdőben vannak, ahol semmilyen állat nem él meg és az éjjeli őrködésük sem hiábavaló.
Nem kell sokat caplatniuk és végre elérkeznek Teysus ajándékához, ahogy társai nevezik. Morwon számára ez csupán egy pataknak tűnik, de nem akar ünneprontó lenni. ~ No, szomjan mán nem fogunk halni! ~ Megmossa arcát, kezeit és iszik is a hideg vízből, aztán nem felejti el megtölteni kulacsát sem. Épp csak végez a legfontosabb teendőkkel, mikor az elf doromboló hangjára lesz figyelmes. *
– Hát persze. * Válaszol röviden. A nő kérésére lassan elindul a csermely mentén, hadd tisztálkodjanak. Pajtást otthagyja velük, hadd igya ő is tele magát, maga pedig az illemet betartva végig az ellenkező irányba tekintve próbál még mindig választ találni a kérdésre, ami tegnap este óta nem hagyja nyugodni. ~ Mitet esznek a hangyákok? ~ Hazugság lenne azt mondani, hogy egyszer sem fordul meg fejében valami egészen más, valami sokkal érdekfeszítőbb, ami két meztelen, fürdőző nőt tartalmaz; hiszen akármilyen tompák is tudnak lenni olykor az óriások, nekik is van némi fantáziájuk. S bár Morwon egy időben gyakorta járt a városi fürdőbe és látott egyet, s mást, férfi létére csak természetes, hogy jobban érdekli az, amit nem kaphat meg, mint amit az arcába tolnak. Ezenfelül azt sem szabad elfelejteni, hogy Morwon óriás, úgyhogy az aprónépek majdhogynem hidegen hagyják. Ám térjünk vissza a nagy kérdésre, mivelhogy a kolosszus gondolatai is gyorsan visszatérnek a hangyákokra.
Mikor úgy hallja, hogy a hölgyek végeztek a mosdással – ezt a felé intézett kérdésből állapítja meg –, megfordul és visszaindul hozzájuk. Aniss kérdésén először röviden hümmög, aztán akár a villámcsapás, érkezik a felismerés. Tágra nyílt szemekkel és szájjal néz a zsoldoslányra. Mikor közel érnek egymáshoz, ahelyett, hogy hagyná, hogy megölelje őt, boldogan nevetve kapja fel a földről és úgy öleli magához a kicsiny emberlányt. Legalábbis megpróbálja. Ha sikerül felkapnia, próbálja nem kipréselni belőle a levet, de azért erősen tartja, nehogy leejtse. Persze, ha Aniss nagyon ellenkezne, előbb, egyéb esetben úgy tíz másodperc elteltével óvatosan visszarakja őt a talajra és gyors magyarázatot ad hirtelen felüdülésére. *
– Rágyüttem! Nem kő tudnunk, hogy mitet esznek a hangyákok, ha tudjuk, hogy mitet isznak! Oszt' mitet isznak?! Hát vizet! * Bár a felfedezést nem egyedül tette – sőt, ami azt illeti, Aniss nélkül bizonyára sosem jött volna rá –, most nagyon örül, hogy egyedül megoldott egy ily' nehéz feladványt. Illetve nem egyedül, ezért is olyan hálás a lánynak, de úgy érzi, hogy a végső magállapítást mégiscsak ő tette. *
– Bezony! Az állatok is isznak, így előbb-utóbb találnunk kő valamit! * Belesimít szakállába és kevésbé lelkesen hozzáfűzi. *
– Még ha nem is hangyákokat. * Ezután az elf nő felé néz, hiszen ő tűnik a csapat legtalpraesettebb tagjának, már ami az erdőjárást illeti. *
– Tudsz csapdákat készíteni? Kihelyezhetnénk egyet-egyet a folyó mentén, így ha erre jár egy állat, talán beleesne. * Merthogy a csapdák általában így működnek, ezt még Morwon is tudja. *
– Segítek, amiben csak kell. * Teszi hozzá gyorsan. Habár még nem találtak mást, csak egy patakot és néhány málnabokrot, Morwon olyan lelke, mintha Gurgothaar elveszett szentélyére leltek volna. Ha Syndra esetleg nem is ért a csapdák készítéséhez, az óriás tarsolyában is lapul néhány trükk, csupán jobbnak látta előbb az elf tudására támaszkodni, ugyanis ő már sokszor bizonyította rátermettségét. Ha a többiek esetleg nem lelkesülnek úgy a csapdák ötletén, mint ő, azt is megérti, hiszen nem akarja magára haragítani se az Erdő Szellemét, se Teysust, se a többi nagyokost. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
~ Mitet esznek a hangyákok? ~ * Egész reggel ez a kérdés zakatol a fejében, így a többieknek talán feltűnhet, hogy magához mérten rendkívül csendesen végzi a rutinos teendőket: felveszi cipőjét, páncélját és megreggelizik. A több napos étellel épp csak jóllakik, de persze hálás Syndának, amiért előrelátóbb volt, mint akár ő, akár Aniss. Ezt azonban most nem mutatja ki, hiszen gondolatai jobban érdeklik. Syndra megjegyzésére röviden felnéz. Bár a maga részéről szívesen töltene a vadonban akár hatokat is, míg hangyákokat nem talál, kénytelen egyetérteni az elffel abban, hogy étel és víz nélkül nem olyan kellemes ez a túra. Úgyhogy némán bólint rá és tovább tűnődik a hangyákok étkezési szokásain.
Elindulnak, így ekkor már jobban oda kell figyelnie a külvilágra – nehogy lefejeljen egy méhkast, vagy lábfeje beakadjon egy kiálló gyökérbe. Néha hátra is néz, hogy megvannak-e még a lányok, de az fel sem tűnik neki, hogy hogy összemelegedtek az úton. Ehelyett jobbára csak az utat figyeli. *
– Az irbisz éjjel vadászik. * Összegzi tudásának nagy részét az állatról, ám ezzel aligha vannak előrébb. *
– Túl nagy falat vónék én nekije. De még ti is. * Próbálja megnyugtatni társait, habár úgy látszik, ők sem látnak túl nagy fenyegetést az állat közelségében, annál is inkább, mert Syndra elmondásából is az következik, hogy a lény félti a bundáját, csak kíváncsiskodni jött. Azt még talán szabad. Mindenesetre legalább azt már tudják, hogy nem egy elátkozott erdőben vannak, ahol semmilyen állat nem él meg és az éjjeli őrködésük sem hiábavaló.
Nem kell sokat caplatniuk és végre elérkeznek Teysus ajándékához, ahogy társai nevezik. Morwon számára ez csupán egy pataknak tűnik, de nem akar ünneprontó lenni. ~ No, szomjan mán nem fogunk halni! ~ Megmossa arcát, kezeit és iszik is a hideg vízből, aztán nem felejti el megtölteni kulacsát sem. Épp csak végez a legfontosabb teendőkkel, mikor az elf doromboló hangjára lesz figyelmes. *
– Hát persze. * Válaszol röviden. A nő kérésére lassan elindul a csermely mentén, hadd tisztálkodjanak. Pajtást otthagyja velük, hadd igya ő is tele magát, maga pedig az illemet betartva végig az ellenkező irányba tekintve próbál még mindig választ találni a kérdésre, ami tegnap este óta nem hagyja nyugodni. ~ Mitet esznek a hangyákok? ~ Hazugság lenne azt mondani, hogy egyszer sem fordul meg fejében valami egészen más, valami sokkal érdekfeszítőbb, ami két meztelen, fürdőző nőt tartalmaz; hiszen akármilyen tompák is tudnak lenni olykor az óriások, nekik is van némi fantáziájuk. S bár Morwon egy időben gyakorta járt a városi fürdőbe és látott egyet, s mást, férfi létére csak természetes, hogy jobban érdekli az, amit nem kaphat meg, mint amit az arcába tolnak. Ezenfelül azt sem szabad elfelejteni, hogy Morwon óriás, úgyhogy az aprónépek majdhogynem hidegen hagyják. Ám térjünk vissza a nagy kérdésre, mivelhogy a kolosszus gondolatai is gyorsan visszatérnek a hangyákokra.
Mikor úgy hallja, hogy a hölgyek végeztek a mosdással – ezt a felé intézett kérdésből állapítja meg –, megfordul és visszaindul hozzájuk. Aniss kérdésén először röviden hümmög, aztán akár a villámcsapás, érkezik a felismerés. Tágra nyílt szemekkel és szájjal néz a zsoldoslányra. Mikor közel érnek egymáshoz, ahelyett, hogy hagyná, hogy megölelje őt, boldogan nevetve kapja fel a földről és úgy öleli magához a kicsiny emberlányt. Legalábbis megpróbálja. Ha sikerül felkapnia, próbálja nem kipréselni belőle a levet, de azért erősen tartja, nehogy leejtse. Persze, ha Aniss nagyon ellenkezne, előbb, egyéb esetben úgy tíz másodperc elteltével óvatosan visszarakja őt a talajra és gyors magyarázatot ad hirtelen felüdülésére. *
– Rágyüttem! Nem kő tudnunk, hogy mitet esznek a hangyákok, ha tudjuk, hogy mitet isznak! Oszt' mitet isznak?! Hát vizet! * Bár a felfedezést nem egyedül tette – sőt, ami azt illeti, Aniss nélkül bizonyára sosem jött volna rá –, most nagyon örül, hogy egyedül megoldott egy ily' nehéz feladványt. Illetve nem egyedül, ezért is olyan hálás a lánynak, de úgy érzi, hogy a végső magállapítást mégiscsak ő tette. *
– Bezony! Az állatok is isznak, így előbb-utóbb találnunk kő valamit! * Belesimít szakállába és kevésbé lelkesen hozzáfűzi. *
– Még ha nem is hangyákokat. * Ezután az elf nő felé néz, hiszen ő tűnik a csapat legtalpraesettebb tagjának, már ami az erdőjárást illeti. *
– Tudsz csapdákat készíteni? Kihelyezhetnénk egyet-egyet a folyó mentén, így ha erre jár egy állat, talán beleesne. * Merthogy a csapdák általában így működnek, ezt még Morwon is tudja. *
– Segítek, amiben csak kell. * Teszi hozzá gyorsan. Habár még nem találtak mást, csak egy patakot és néhány málnabokrot, Morwon olyan lelke, mintha Gurgothaar elveszett szentélyére leltek volna. Ha Syndra esetleg nem is ért a csapdák készítéséhez, az óriás tarsolyában is lapul néhány trükk, csupán jobbnak látta előbb az elf tudására támaszkodni, ugyanis ő már sokszor bizonyította rátermettségét. Ha a többiek esetleg nem lelkesülnek úgy a csapdák ötletén, mint ő, azt is megérti, hiszen nem akarja magára haragítani se az Erdő Szellemét, se Teysust, se a többi nagyokost. *
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-16 11:50:54
Üzenet elküldve: 2022-06-16 11:50:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
- Éhes vagyok, rendes tőled, hogy megosztod velünk! * Átveszi egy félmosollyal a maradék ételt Syndrától. Továbbra sem csökkent a félelme, hogy talán eltévedhettek, Morwon sem olyan harsány már, mint eleinte volt. Kicsit mintha rájuk borult volna a kilátástalanság, de aztán két falat között el is hessegeti ezeket a rossz gondolatokat magából. ~ Lassan egyél, ahogy Syndra, akkor tovább tart. Jaj, papus, bárcsak megtanítottál volna mindenre! ~ Gondolatai messzi járnak evés közben, emellett próbál minden falatot kiélvezni, ami nem is esik nehezére, mert nem mondhatná, hogy mostanában olyan jól lakott lenne. Nagy baj nincs, hiszen sosem volt olyan mérhetetlenül sok étel az asztalon, hogy keveset ne tudná megbecsülni, de azért ő is érzi, hogy hamarosan újabb ennivalót kell találniuk. Most nem bánna egy őzet, vagy valami nagyobb vadat, hogy akár több napra is elegendő ételük legyen. Az sem lenne rossz, ha találnának hangyát, hogy visszafordulhassanak végre. Kezd belefásulni az egészbe, nem erre számított. Úgy volt vele, hogy magabiztos óriás még ha néha ferdít is, jóval többet tud az egészről. Persze Syndra elfségében még mindig bízik, az erdőn kívül Morwon, azon belül a mellette falatozó nő, akikből erőt meríthet. A harc az már megint más lehet, abból már ő is ki tudná venni a részét valamennyire. Végül hamarabb elfogy az étel, mint azt szeretné, de legalább nem teljesen éhes, és a kipihentségével sincs igazán baj. *
- Ha lenne legalább egy kis étel és víz, akkor persze maradhatnánk még nem? * Pillant a két társára kérdőn, mert ezzel egyértelműsíti, hogy ha ma tényleg semmit sem találnak ideje lesz visszaindulni. *
- Most már hárman kereshetünk bogyókat és gyümölcsöket is, na meg vizet! Jó lenne találni, mert felcserepesedik a szám, az pedig nem szép látvány * Neveti el magát, majd feltápászkodik és összeszedelőzködik. Felveszi a vérjét is és egy kicsit megmozgatja a tagjait. Egészen jól érzi magát testben, lélekben már kevésbé. Ezért is siet oda Syndra kérésére az elf mellé egyből, ha már a lány ilyen kedvesen meginvitálta. Az Erdei Irbisz nem rémíti meg, hiszen hárman vannak, és a lény nem támadt rájuk éjjel sem. Elvörösödik, ahogy a másik magához húzza őt, de nem tesz ellenlépéseket, annyira meglepődik. Nem tudja mit is jelent ez, hogy csak ennyire közvetlen a másik, vagy ő is szimpátiát érez iránta, ahogy Aniss Syndra iránt. Nem gondol igazán ebbe bele, és nem is veszi ezt többnek annál, mint aminek ez látszik. Amíg mennek, próbál újra felfigyelni néhány gyümölcsre, ehető bogyóra, vagy akár megbúvó, elejthető állatokra. Hátha szerencséjük lesz és akkor egy kicsit jobban belakhatnak, visszatérhet minden erejük. Ő is megörül a víznek, az illata szinte kitölti az orrát, és hasonlóan a lányhoz, azonnal a kis csermely felé veszi az útját. Kikeresi a kulacsát, majd félig megtölti és ki is issza addig, amíg úgy nem érzi, hogy elég. Utána nagyokat pihegve, jóleső mosollyal az arcán pillant a közben vetkőzni kezdő Syndrára. Nem sokáig, mert az elf nő nem hagyja abba a vetkőzést, ő pedig szégyenlősen fordul Morwon felé, aki talán kérés nélkül sem kukkol. Végül ő is elkezd vetkőzni, és egy rongydarabbal, miután megmosdott nagyjából, szárazra törli magát. Közben oda-oda pillant az elfre, és csodálja gyönyörű bőrét, de nem bámulja meg. Fura forróságát a csermely hideg vize kompenzálja, így már frissen és üdén öltözik fel, a tisztálkodás után. Újra iszik, majd teljesen teletölti a kulacsot. *
- Morwi, a hangyákok a víz mellett élnek? Mert akkor mehetnénk a patak mentén. A vadászásra is jó hely, mert az állatok is isznak valahol, nem Syndra? * Fordul az elf felé és próbál gondolkodni, hogy miket tanított még neki az apja, de ennél többre már nem emlékszik. *
- Igen, biztos az övé. * Mondja bólintva, és bár ő is Teysus hívő, nem annyira elkötelezett, mint lennie kellene. De ezt persze nem hangoztatja, és próbál az isten iránymutatása szerint élni, amennyire csak tud. Azt is tudja, hogy lenne még bőven miben fejlődnie ez ügyben is, de talán majd holnaptól ebben is jobb lesz. Azért egy rövid imát elmormol magában a csermelyért, hátha az isten meglátja a háláját. Kuncogni kezd Syndra ajánlatára, és persze nem akarja érteni, hogy mire is célozgat az elf, pedig nagyon is érti. Csak még nem hiszi el, hogy egy ilyen szépségnek, mint ő, bármiért is tetszene. *
- Talán később lesz rá alkalom, hihi * Nevetgél, majd miután meggyőződött, hogy minden kulacsa tele van friss vízzel, az óriás felé fordul. *
- Na, lássuk azokat a hangyákokat! * Vigyora most olyan, mint amikor először találkoztak, sőt, váratlanul meg is öleli az óriást oldalról, amennyire tudja. Aztán Syndra mellé siet és őt is átölelgeti. Amint mindenki kész, útnak is indul a kis csapattal, de nem felejti el keresni továbbra sem a gyümölcsöket, ehető bogyókat.*
// Aniss, Morwon, Syndra //
- Éhes vagyok, rendes tőled, hogy megosztod velünk! * Átveszi egy félmosollyal a maradék ételt Syndrától. Továbbra sem csökkent a félelme, hogy talán eltévedhettek, Morwon sem olyan harsány már, mint eleinte volt. Kicsit mintha rájuk borult volna a kilátástalanság, de aztán két falat között el is hessegeti ezeket a rossz gondolatokat magából. ~ Lassan egyél, ahogy Syndra, akkor tovább tart. Jaj, papus, bárcsak megtanítottál volna mindenre! ~ Gondolatai messzi járnak evés közben, emellett próbál minden falatot kiélvezni, ami nem is esik nehezére, mert nem mondhatná, hogy mostanában olyan jól lakott lenne. Nagy baj nincs, hiszen sosem volt olyan mérhetetlenül sok étel az asztalon, hogy keveset ne tudná megbecsülni, de azért ő is érzi, hogy hamarosan újabb ennivalót kell találniuk. Most nem bánna egy őzet, vagy valami nagyobb vadat, hogy akár több napra is elegendő ételük legyen. Az sem lenne rossz, ha találnának hangyát, hogy visszafordulhassanak végre. Kezd belefásulni az egészbe, nem erre számított. Úgy volt vele, hogy magabiztos óriás még ha néha ferdít is, jóval többet tud az egészről. Persze Syndra elfségében még mindig bízik, az erdőn kívül Morwon, azon belül a mellette falatozó nő, akikből erőt meríthet. A harc az már megint más lehet, abból már ő is ki tudná venni a részét valamennyire. Végül hamarabb elfogy az étel, mint azt szeretné, de legalább nem teljesen éhes, és a kipihentségével sincs igazán baj. *
- Ha lenne legalább egy kis étel és víz, akkor persze maradhatnánk még nem? * Pillant a két társára kérdőn, mert ezzel egyértelműsíti, hogy ha ma tényleg semmit sem találnak ideje lesz visszaindulni. *
- Most már hárman kereshetünk bogyókat és gyümölcsöket is, na meg vizet! Jó lenne találni, mert felcserepesedik a szám, az pedig nem szép látvány * Neveti el magát, majd feltápászkodik és összeszedelőzködik. Felveszi a vérjét is és egy kicsit megmozgatja a tagjait. Egészen jól érzi magát testben, lélekben már kevésbé. Ezért is siet oda Syndra kérésére az elf mellé egyből, ha már a lány ilyen kedvesen meginvitálta. Az Erdei Irbisz nem rémíti meg, hiszen hárman vannak, és a lény nem támadt rájuk éjjel sem. Elvörösödik, ahogy a másik magához húzza őt, de nem tesz ellenlépéseket, annyira meglepődik. Nem tudja mit is jelent ez, hogy csak ennyire közvetlen a másik, vagy ő is szimpátiát érez iránta, ahogy Aniss Syndra iránt. Nem gondol igazán ebbe bele, és nem is veszi ezt többnek annál, mint aminek ez látszik. Amíg mennek, próbál újra felfigyelni néhány gyümölcsre, ehető bogyóra, vagy akár megbúvó, elejthető állatokra. Hátha szerencséjük lesz és akkor egy kicsit jobban belakhatnak, visszatérhet minden erejük. Ő is megörül a víznek, az illata szinte kitölti az orrát, és hasonlóan a lányhoz, azonnal a kis csermely felé veszi az útját. Kikeresi a kulacsát, majd félig megtölti és ki is issza addig, amíg úgy nem érzi, hogy elég. Utána nagyokat pihegve, jóleső mosollyal az arcán pillant a közben vetkőzni kezdő Syndrára. Nem sokáig, mert az elf nő nem hagyja abba a vetkőzést, ő pedig szégyenlősen fordul Morwon felé, aki talán kérés nélkül sem kukkol. Végül ő is elkezd vetkőzni, és egy rongydarabbal, miután megmosdott nagyjából, szárazra törli magát. Közben oda-oda pillant az elfre, és csodálja gyönyörű bőrét, de nem bámulja meg. Fura forróságát a csermely hideg vize kompenzálja, így már frissen és üdén öltözik fel, a tisztálkodás után. Újra iszik, majd teljesen teletölti a kulacsot. *
- Morwi, a hangyákok a víz mellett élnek? Mert akkor mehetnénk a patak mentén. A vadászásra is jó hely, mert az állatok is isznak valahol, nem Syndra? * Fordul az elf felé és próbál gondolkodni, hogy miket tanított még neki az apja, de ennél többre már nem emlékszik. *
- Igen, biztos az övé. * Mondja bólintva, és bár ő is Teysus hívő, nem annyira elkötelezett, mint lennie kellene. De ezt persze nem hangoztatja, és próbál az isten iránymutatása szerint élni, amennyire csak tud. Azt is tudja, hogy lenne még bőven miben fejlődnie ez ügyben is, de talán majd holnaptól ebben is jobb lesz. Azért egy rövid imát elmormol magában a csermelyért, hátha az isten meglátja a háláját. Kuncogni kezd Syndra ajánlatára, és persze nem akarja érteni, hogy mire is célozgat az elf, pedig nagyon is érti. Csak még nem hiszi el, hogy egy ilyen szépségnek, mint ő, bármiért is tetszene. *
- Talán később lesz rá alkalom, hihi * Nevetgél, majd miután meggyőződött, hogy minden kulacsa tele van friss vízzel, az óriás felé fordul. *
- Na, lássuk azokat a hangyákokat! * Vigyora most olyan, mint amikor először találkoztak, sőt, váratlanul meg is öleli az óriást oldalról, amennyire tudja. Aztán Syndra mellé siet és őt is átölelgeti. Amint mindenki kész, útnak is indul a kis csapattal, de nem felejti el keresni továbbra sem a gyümölcsöket, ehető bogyókat.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-16 07:15:11
Üzenet elküldve: 2022-06-16 07:15:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Az ébredés nem olyan kellemesen telik mint eddig. Feszülten és szomjasan indul el a nyeregtáskájáért, hogy aztán az utolsó hideg élelmet is kivegye. Három részre osztva, megpróbálja úgy szétosztani, hogy Morwnak se korogjon a gyomra az elkövetkezendő út alatt. ~ Még az kellene, hogy legyen egy hisztis óriásunk. ~ Mosolyodik el egy pillanatra. Az ételt eléjük helyezi, és gyorsan meg is jegyzi. *
- Itt a vége, ha estig nem találunk semmit, vissza kell fordulnunk.
* Az éhezés nem egy kellemes társ, reménykedett egy darabig, hogy egy kereskedő kisegíti őket, de erre már az utolsó csepp reménye is megszűnt. Étkezés alatt lassan fogyasztja az étket, hogy így is valamennyire laktatóbb legyen. *
- Este volt egy kis gond, de úgy éreztem nem lenne bölcs szólni nektek, míg ki nem pihenitek magatokat.
* Teszi hozzá határozottan, de az arcáról leolvasható az aggodalom. *
- Ma számíthatunk társaságra, vagy este, vagy éppen nappal. Erdei Irbisz méregetett minket az este, mire észbe kaptam már meglógott.
* Szinte biztos benne, hogy felderítés céljából próbálta megfigyelni őket. Az indulás hamar bekövetkezik, hisz nincs ami marasztalhatná őket a táboruknál. *
- Aniss gyere mellém, és maradj is a közelemben.
* Az íjászok rajtaütés esetén hátránnyal indulnak, ha megpróbálják először őt kiszedni, akkor nagy slamasztikába kerülhetnek, de ha védik őket, akkor előnyt kovácsolhatnak belőle. Természetesen ha a lány mellé szegődik, lovának a vezetését a bal kezébe, míg a jobbal átkarolja a lány derekát és magához húzza. *
- Maradj a közelemben,
* Dorombolja a lánynak, természetesen már a hosszadalmas kirándulás miatt az izzadtság frusztrálja, ideje lenne már rendbe szednie magát, nem élvezi a koszt, sem pedig a saját szagát. Az út alatt szemével a tájat fürkészi, de alkalmanként vissza tér a lány simogatására, talán ezzel nyugtatja magát az elf, de az is lehet, hogy a hosszú út kiéheztette. ~ Egy kis kaland jól esne. ~ Egy fél órás sötétségben való séta nem hozza meg a lehetőséget a letámadásra, de amikor a csermelyt megpillantja hangosan felsóhajt. *
- Áhh végre!!
* A lányt szabadon eresztve, lovát azonnal a vízhez vezeti. Árnyék elégedetten veti magát rá, hogy aztán nagy nyelésekkel minél több folyadékot vegyen magához. *
- Most jött el a pillanat! Igyunk, de utána Morw nekem szükségem van egy kis szünetre. Megtisztálkodnék, míg te őrködsz.
* Társaira néz, de utána le is térdel a csermely elé, hogy kulacsát megtöltve ő is ihasson. Amint elég folyadékot magához vesz, a nyeregtáskájához lép, hogy egy törölközőt magához vegyen és néhány rongyot. *
- Fordulj el, míg rendbe szedjük magunkat!
* Jelzi az óriás felé, de zavartalanul kezdi el magáról lehámozni a ruhákat. Aniss előtt nem szégyenlős, ahogy ha az óriás is kukkolna, szabadon hagyja neki. Az emberlányt tekintetével követve kezdi el lehámozni magáról a páncélt, amint felszerelése egy része földet ér, felsőjét zavartalanul húzza le magáról, még félhomályban is testbőre mintha egy porcelán babáé lenne. Kebleit nem rejtegeti, határozottan néz a lány szemébe félig mezítelenül. *
- Morw ne kukkolj!
* Teszi hozzá kacagva, de ténylegesen nem ellenőrzi le, hogy a méretes férfi tiszteletben-e tartja kérését. A rongyot vízbe mártva felső testét áttörölgeti a csermelyből származó vízzel. A hideg víz érintése kéjjel teli sóhajt szabadít fel belőle. A szemét nem veszi le Anissról miközben tisztálkodik, ha csatlakozik hozzá a másik fél akkor őt is szemügyre veszi. Szája szélét megnyalva folytatja a tisztálkodást, haját is bevizezi, majd az oldaltáskájából származó fésűvel megpróbálja a lehetetlent, kiegyenesíteni göndör fürtjeit. A lehetetlen küldetéssel hamar végez, természetesen bukással végződik. Tisztában volt vele, hogy nem fog sikerülni, de nem akarja, hogy a nagy párában teljesen összeálljanak a fürtjei, amint a felsőtestével és az arcával is végez, tovább vetkőzik zavartalanul. Csizmáját maga mellé helyezve, nadrágját szép lassan tolja le magáról. Amint végigtörli magát a táskájában lévő hajpakolással rendbe szedi a makrancos fürtöket. *
- Ez a csermely Tesyus ajándéka.
* Ciprusolajat sem felejti el, gyorsan kikészíti maga mellé, hogy testét bekenhesse vele. Természetesen a hajlatokat sem hagyja ki, bár tisztában van vele, hogy a szagukat inkább elrejteni kellene. Amint végzett a lenti teendőkkel kirázza a ruháját, hogy utána nemes egyszerűséggel fel is kapja magára. Halkan a lánynak oda súgja. *
- Bárcsak több időnk lenne egy kicsit kettesben.
* Dorombolja, de utána nem felejt el beleharapni az alsó ajkába. Syndra mindig is oda volt a különleges kalandokért, és egy erdő mélyén lévő szexuális élmény csak még intenzívebbé tenné számára az élményt. Felszerelését amint magához veszi, tükre is előkerül, hogy a sminkjét elkészítse. Szemceruzával megrajzolja a szükséges vonalakat, hogy aztán figyelmesen vigye fel a festéket is, az ecsettel. Amint végzett a szükséges vonásokkal a rúzst sem feledi el, ami csak még jobban kiemeli porcelánbőrét. Gondolatai Aniss felsőtestén járnak, de figyelme mégis a tájat fürkészi alkalmanként. ~ Szedd össze magadat te marha! Itt nem alkalmas! ~ Amint mindenki rendbe szedi magát, követi a többieket tekintetével a vadakat fürkészve. ~ Jó lenne valami húst találni mihamarabb. ~ *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Az ébredés nem olyan kellemesen telik mint eddig. Feszülten és szomjasan indul el a nyeregtáskájáért, hogy aztán az utolsó hideg élelmet is kivegye. Három részre osztva, megpróbálja úgy szétosztani, hogy Morwnak se korogjon a gyomra az elkövetkezendő út alatt. ~ Még az kellene, hogy legyen egy hisztis óriásunk. ~ Mosolyodik el egy pillanatra. Az ételt eléjük helyezi, és gyorsan meg is jegyzi. *
- Itt a vége, ha estig nem találunk semmit, vissza kell fordulnunk.
* Az éhezés nem egy kellemes társ, reménykedett egy darabig, hogy egy kereskedő kisegíti őket, de erre már az utolsó csepp reménye is megszűnt. Étkezés alatt lassan fogyasztja az étket, hogy így is valamennyire laktatóbb legyen. *
- Este volt egy kis gond, de úgy éreztem nem lenne bölcs szólni nektek, míg ki nem pihenitek magatokat.
* Teszi hozzá határozottan, de az arcáról leolvasható az aggodalom. *
- Ma számíthatunk társaságra, vagy este, vagy éppen nappal. Erdei Irbisz méregetett minket az este, mire észbe kaptam már meglógott.
* Szinte biztos benne, hogy felderítés céljából próbálta megfigyelni őket. Az indulás hamar bekövetkezik, hisz nincs ami marasztalhatná őket a táboruknál. *
- Aniss gyere mellém, és maradj is a közelemben.
* Az íjászok rajtaütés esetén hátránnyal indulnak, ha megpróbálják először őt kiszedni, akkor nagy slamasztikába kerülhetnek, de ha védik őket, akkor előnyt kovácsolhatnak belőle. Természetesen ha a lány mellé szegődik, lovának a vezetését a bal kezébe, míg a jobbal átkarolja a lány derekát és magához húzza. *
- Maradj a közelemben,
* Dorombolja a lánynak, természetesen már a hosszadalmas kirándulás miatt az izzadtság frusztrálja, ideje lenne már rendbe szednie magát, nem élvezi a koszt, sem pedig a saját szagát. Az út alatt szemével a tájat fürkészi, de alkalmanként vissza tér a lány simogatására, talán ezzel nyugtatja magát az elf, de az is lehet, hogy a hosszú út kiéheztette. ~ Egy kis kaland jól esne. ~ Egy fél órás sötétségben való séta nem hozza meg a lehetőséget a letámadásra, de amikor a csermelyt megpillantja hangosan felsóhajt. *
- Áhh végre!!
* A lányt szabadon eresztve, lovát azonnal a vízhez vezeti. Árnyék elégedetten veti magát rá, hogy aztán nagy nyelésekkel minél több folyadékot vegyen magához. *
- Most jött el a pillanat! Igyunk, de utána Morw nekem szükségem van egy kis szünetre. Megtisztálkodnék, míg te őrködsz.
* Társaira néz, de utána le is térdel a csermely elé, hogy kulacsát megtöltve ő is ihasson. Amint elég folyadékot magához vesz, a nyeregtáskájához lép, hogy egy törölközőt magához vegyen és néhány rongyot. *
- Fordulj el, míg rendbe szedjük magunkat!
* Jelzi az óriás felé, de zavartalanul kezdi el magáról lehámozni a ruhákat. Aniss előtt nem szégyenlős, ahogy ha az óriás is kukkolna, szabadon hagyja neki. Az emberlányt tekintetével követve kezdi el lehámozni magáról a páncélt, amint felszerelése egy része földet ér, felsőjét zavartalanul húzza le magáról, még félhomályban is testbőre mintha egy porcelán babáé lenne. Kebleit nem rejtegeti, határozottan néz a lány szemébe félig mezítelenül. *
- Morw ne kukkolj!
* Teszi hozzá kacagva, de ténylegesen nem ellenőrzi le, hogy a méretes férfi tiszteletben-e tartja kérését. A rongyot vízbe mártva felső testét áttörölgeti a csermelyből származó vízzel. A hideg víz érintése kéjjel teli sóhajt szabadít fel belőle. A szemét nem veszi le Anissról miközben tisztálkodik, ha csatlakozik hozzá a másik fél akkor őt is szemügyre veszi. Szája szélét megnyalva folytatja a tisztálkodást, haját is bevizezi, majd az oldaltáskájából származó fésűvel megpróbálja a lehetetlent, kiegyenesíteni göndör fürtjeit. A lehetetlen küldetéssel hamar végez, természetesen bukással végződik. Tisztában volt vele, hogy nem fog sikerülni, de nem akarja, hogy a nagy párában teljesen összeálljanak a fürtjei, amint a felsőtestével és az arcával is végez, tovább vetkőzik zavartalanul. Csizmáját maga mellé helyezve, nadrágját szép lassan tolja le magáról. Amint végigtörli magát a táskájában lévő hajpakolással rendbe szedi a makrancos fürtöket. *
- Ez a csermely Tesyus ajándéka.
* Ciprusolajat sem felejti el, gyorsan kikészíti maga mellé, hogy testét bekenhesse vele. Természetesen a hajlatokat sem hagyja ki, bár tisztában van vele, hogy a szagukat inkább elrejteni kellene. Amint végzett a lenti teendőkkel kirázza a ruháját, hogy utána nemes egyszerűséggel fel is kapja magára. Halkan a lánynak oda súgja. *
- Bárcsak több időnk lenne egy kicsit kettesben.
* Dorombolja, de utána nem felejt el beleharapni az alsó ajkába. Syndra mindig is oda volt a különleges kalandokért, és egy erdő mélyén lévő szexuális élmény csak még intenzívebbé tenné számára az élményt. Felszerelését amint magához veszi, tükre is előkerül, hogy a sminkjét elkészítse. Szemceruzával megrajzolja a szükséges vonalakat, hogy aztán figyelmesen vigye fel a festéket is, az ecsettel. Amint végzett a szükséges vonásokkal a rúzst sem feledi el, ami csak még jobban kiemeli porcelánbőrét. Gondolatai Aniss felsőtestén járnak, de figyelme mégis a tájat fürkészi alkalmanként. ~ Szedd össze magadat te marha! Itt nem alkalmas! ~ Amint mindenki rendbe szedi magát, követi a többieket tekintetével a vadakat fürkészve. ~ Jó lenne valami húst találni mihamarabb. ~ *
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-15 16:23:43
Üzenet elküldve: 2022-06-15 16:23:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A málnán és Syndra hideg élelmén kívül nincs más vacsorára, de több mint a semmi. Az éjjel komolyabb esemény nélkül telik el, az elf lány találkozásán kívül az ismeretlen ragadozóval nem is történik semmi.
A reggel harmattal és köddel érkezik, de mire mindhárom kalandor felébred, a köd nagy része felszáll. Újra Syndra az, aki ételt oszt és újabb egy adag hideg élelem fogy el a felszerelésből. A reggeli után pedig a hármas úgy dönt, hogy belevetik magukat a vadonba.
Amikor elindulnak, az erdő úgy záródik össze mögöttük, mint valami fal. Az összeboruló fák alatt szinte folyamatos félhomály uralkodik, a kék ég csak nagyon ritkán mutatja meg magát. Abban szerencséjük van, hogy alig félórás út után találnak egy csermelyt, aminél mind feltölthetik készleteiket vízzel és a hátasok is hálásan isszák tele magukat a friss, hűs vízzel.
A hármas a megállás alatt pedig eldöntheti, hogy merre indulnak tovább. Utak vagy felismerhető csapások nem akadnak a fák alatt, legfeljebb olyanok, amelyeket az állatok használnak. Tájékozódni sem könnyű, mert mivel az ég nem látható, nehéz megállapítani az égtájakat és az idő múlása is másképp érzékelhető. Mintha lelassult volna minden, ahogy körbeveszi őket az élő-lüktető vadon.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A málnán és Syndra hideg élelmén kívül nincs más vacsorára, de több mint a semmi. Az éjjel komolyabb esemény nélkül telik el, az elf lány találkozásán kívül az ismeretlen ragadozóval nem is történik semmi.
A reggel harmattal és köddel érkezik, de mire mindhárom kalandor felébred, a köd nagy része felszáll. Újra Syndra az, aki ételt oszt és újabb egy adag hideg élelem fogy el a felszerelésből. A reggeli után pedig a hármas úgy dönt, hogy belevetik magukat a vadonba.
Amikor elindulnak, az erdő úgy záródik össze mögöttük, mint valami fal. Az összeboruló fák alatt szinte folyamatos félhomály uralkodik, a kék ég csak nagyon ritkán mutatja meg magát. Abban szerencséjük van, hogy alig félórás út után találnak egy csermelyt, aminél mind feltölthetik készleteiket vízzel és a hátasok is hálásan isszák tele magukat a friss, hűs vízzel.
A hármas a megállás alatt pedig eldöntheti, hogy merre indulnak tovább. Utak vagy felismerhető csapások nem akadnak a fák alatt, legfeljebb olyanok, amelyeket az állatok használnak. Tájékozódni sem könnyű, mert mivel az ég nem látható, nehéz megállapítani az égtájakat és az idő múlása is másképp érzékelhető. Mintha lelassult volna minden, ahogy körbeveszi őket az élő-lüktető vadon.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-06-09 16:41:57
Üzenet elküldve: 2022-06-09 16:41:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 1355
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Társai visszatérnek és mivel Morwon még felejtette el nagyszerű ötletét, gyorsan meg is osztja velük gondolatait. *
– Rágyüttem, hogy találhatunk hangyákokat! Csak kell egy… csali. Olyan, amit a hangyákok esznek. * Ennél tovább még nem jutott, de talán lányok okosabbak nála és kisegítik majd. Syndra szavai elgondolkodtatják, de csak vállat von és így válaszol: *
– Nekem mindegy. A lényeg, hogy találjunk valamit. * Ő aztán gyorsan meggyőzhető. Bár valóban örülne néhány óriás-hangyának, de ő is kezdi belátni, hogy örökké nem hajkurászhatnak egy olyan fajt, aminek létezése nem is biztos (még, ha elég valószínű is, hiszen még könyvet is írtak róluk!). Ám Morwont jobban érdekli a felfedezéssel járó kaland, mint a hangyák, ezért kész változtatni a terven. Már csak azért is, mert ha nem találnak enni- és innivalót a napokban, a hangyabollyal sem fognak tudni mit kezdeni. *
– Kösz. * A kevés kis málnát persze elfogadja, bár nem mondaná, hogy jóllakott lett tőle. Mégis örül, hiszen ezúttal mindkét társa előkerült, ráadásul egyben – az előző napokhoz képest ez is haladás. Hamar álomra hajtja a fejét és fel sem kel, míg Syndra nem ébreszti, vagy hasára nem süt a nap.
A gyomrában kongó ürességet érez, torka és ajkai szárazak. Megpróbál még egy pár csepp vízhez jutni a kulacsából, de azzal aligha oltja szomját. Majd a közeli fákhoz megy, és valami bokorfélét keres – talán annak levelein talál pár harmatcseppet. Nem tépked leveleket, csak végigsimítja kezét rajtuk és a kezéről nyaldossa le a vízcseppeket.
Ezután visszamegy az ekkor már csak pislákoló tűzhöz és megvárja, míg a többiek is felkelnek. *
– Reggelt. * Hamar megreggeliznek, hiszen már alig maradt ételük. Utána pedig elindulnak. Hogy pontosan hova, azt még valószínűleg egyikük se tudja, de alighanem be az erdőbe, keresni egy tisztást, folyót, tavat vagy, ha a véletlen úgy hozza, egy hangyabolyt. Morwon Pajtást vezetve kérdezi két társát a tegnapiakról. *
– Találtatok valamit az este? Mán a málnán kívül.
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Társai visszatérnek és mivel Morwon még felejtette el nagyszerű ötletét, gyorsan meg is osztja velük gondolatait. *
– Rágyüttem, hogy találhatunk hangyákokat! Csak kell egy… csali. Olyan, amit a hangyákok esznek. * Ennél tovább még nem jutott, de talán lányok okosabbak nála és kisegítik majd. Syndra szavai elgondolkodtatják, de csak vállat von és így válaszol: *
– Nekem mindegy. A lényeg, hogy találjunk valamit. * Ő aztán gyorsan meggyőzhető. Bár valóban örülne néhány óriás-hangyának, de ő is kezdi belátni, hogy örökké nem hajkurászhatnak egy olyan fajt, aminek létezése nem is biztos (még, ha elég valószínű is, hiszen még könyvet is írtak róluk!). Ám Morwont jobban érdekli a felfedezéssel járó kaland, mint a hangyák, ezért kész változtatni a terven. Már csak azért is, mert ha nem találnak enni- és innivalót a napokban, a hangyabollyal sem fognak tudni mit kezdeni. *
– Kösz. * A kevés kis málnát persze elfogadja, bár nem mondaná, hogy jóllakott lett tőle. Mégis örül, hiszen ezúttal mindkét társa előkerült, ráadásul egyben – az előző napokhoz képest ez is haladás. Hamar álomra hajtja a fejét és fel sem kel, míg Syndra nem ébreszti, vagy hasára nem süt a nap.
A gyomrában kongó ürességet érez, torka és ajkai szárazak. Megpróbál még egy pár csepp vízhez jutni a kulacsából, de azzal aligha oltja szomját. Majd a közeli fákhoz megy, és valami bokorfélét keres – talán annak levelein talál pár harmatcseppet. Nem tépked leveleket, csak végigsimítja kezét rajtuk és a kezéről nyaldossa le a vízcseppeket.
Ezután visszamegy az ekkor már csak pislákoló tűzhöz és megvárja, míg a többiek is felkelnek. *
– Reggelt. * Hamar megreggeliznek, hiszen már alig maradt ételük. Utána pedig elindulnak. Hogy pontosan hova, azt még valószínűleg egyikük se tudja, de alighanem be az erdőbe, keresni egy tisztást, folyót, tavat vagy, ha a véletlen úgy hozza, egy hangyabolyt. Morwon Pajtást vezetve kérdezi két társát a tegnapiakról. *
– Találtatok valamit az este? Mán a málnán kívül.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1884-1903