Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-27 15:16:26
Üzenet elküldve: 2022-01-27 15:16:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
- Akkor is együtt leszünk. Tedd, amit tenned kell, amit tőled telik. *Nyugtatja mosolyogva és egy erősebb öleléssel eltávolodik a lánytól mielőtt elindulnának.
Ahogy a mondás tartja: felkészülni annyi, mint megbékélni az elrendeléssel, akkor is, ha sötét ösvényekre vezet. És az erdőmélyi elf felkészült azokra a sötét ösvényekre amelyeken most járnak. A köd miatt közelebb hívja magához társait, nehogy szem elől tévesszék egymást. Úgy tűnik, mindenkiben felmerül a kérdés a hálókkal kapcsolatban. És ahol háló van, ott póknak is kell lennie.
Ha ő észleli, akkor Xauzurnak is észlelnie kell. Öklét emeli a magasba, hogy megállítsa haladásukat és fordul a szeme sarkából észlelt mozgás irányába és ahogy megpillantja a testet pókokat leereszkedni, tudja, hogy kevés ideje van.*
- Fegyverbe! Mögöttünk! *Csak két kurta szó. Hisz ajkai már formálják is a kérelem litániáját, hogy fegyvert varázsoljon a kezébe ahelyett, amit Nieveshának adott. De közben már mozdul is, széles léptekkel indul el Rírion felé egyelőre üres kézzel, hogy már a levegőben lendítse a még meg sem jelent fegyvert. De amint érzi ujjai között az ismerős súlyt és markolatot, azzal a lendülettel le is csap a lefelé ereszkedő első pók fejére, lehetőleg még akkor, amikor még a szőrös láb nem érte a talajt. Addig talán nem képes úgy védekezni, ha a potrohán ereszkedik.
Ha nem sikerülne a fegyverkérés, akkor lendületben lévő öklével súlyt le a szörnyeteg koponyájára a szemei között. A tharg törpe kovácsmester úgy kovácsolta meg páncélját, a Lombok Őrét, hogy annak acélkesztyűibe kovácsolta a mithrillt, hogy akár testetlen vagy démoni lényekkel is felvehesse ököllel is a harcot. Ám egy pók koponyájában is hatalmas kárt tehet így egy legendásan küzdő harcművész.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
- Akkor is együtt leszünk. Tedd, amit tenned kell, amit tőled telik. *Nyugtatja mosolyogva és egy erősebb öleléssel eltávolodik a lánytól mielőtt elindulnának.
Ahogy a mondás tartja: felkészülni annyi, mint megbékélni az elrendeléssel, akkor is, ha sötét ösvényekre vezet. És az erdőmélyi elf felkészült azokra a sötét ösvényekre amelyeken most járnak. A köd miatt közelebb hívja magához társait, nehogy szem elől tévesszék egymást. Úgy tűnik, mindenkiben felmerül a kérdés a hálókkal kapcsolatban. És ahol háló van, ott póknak is kell lennie.
Ha ő észleli, akkor Xauzurnak is észlelnie kell. Öklét emeli a magasba, hogy megállítsa haladásukat és fordul a szeme sarkából észlelt mozgás irányába és ahogy megpillantja a testet pókokat leereszkedni, tudja, hogy kevés ideje van.*
- Fegyverbe! Mögöttünk! *Csak két kurta szó. Hisz ajkai már formálják is a kérelem litániáját, hogy fegyvert varázsoljon a kezébe ahelyett, amit Nieveshának adott. De közben már mozdul is, széles léptekkel indul el Rírion felé egyelőre üres kézzel, hogy már a levegőben lendítse a még meg sem jelent fegyvert. De amint érzi ujjai között az ismerős súlyt és markolatot, azzal a lendülettel le is csap a lefelé ereszkedő első pók fejére, lehetőleg még akkor, amikor még a szőrös láb nem érte a talajt. Addig talán nem képes úgy védekezni, ha a potrohán ereszkedik.
Ha nem sikerülne a fegyverkérés, akkor lendületben lévő öklével súlyt le a szörnyeteg koponyájára a szemei között. A tharg törpe kovácsmester úgy kovácsolta meg páncélját, a Lombok Őrét, hogy annak acélkesztyűibe kovácsolta a mithrillt, hogy akár testetlen vagy démoni lényekkel is felvehesse ököllel is a harcot. Ám egy pók koponyájában is hatalmas kárt tehet így egy legendásan küzdő harcművész.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-27 12:33:37
Üzenet elküldve: 2022-01-27 12:33:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Egy erdő, ahol ily módon felborult a rend s fái a sötétségben gyökereznek, csakis meglepetést tartogathat az utazónak. Noha nem rejtély, mily erők munkálkodnak a lombok alatt, a következménye ennek azonban a ködbe vész. Egy ilyen erő ténykedése oly lakókat hoz az erdőnek, melyek eddig hasadékokba húzodtak, s ott reszketve bújtak meg a napfény elől. Sötétben, árnyak között éltek, csendben kivárva idejüket.
Nem csak az átláthatatlan, nyirkos köd, de a pókhálók egyre szaporább csillogása is feszélyezheti a triót. A völgy mélyén, mintha a fák is vaskosabbak és magasabbak volnának. Hogy a jelenlegi állapotok voltak rájuk különös kihatással, netán még a szebb napokban nyújtózkodtak a nap felé ilyen kitartóan, nehéz lenne megmondani.
A mindhármukban felsejlő, baljós kép olybá tűnik, testet ölt. Az erdő némaságában valami moccan. Az egyetlen közülük, akinek feltűnik az Pycta, s ő is éppen csak a szeme sarkából szúrja ki az erdő töretlen csendjében aláereszkedő lényt.
Egy termetes, majd pásztorkutya méretű pók kúszik le némán leheletvékony hálóján, alig néhány lépésnyire Fänrírion mögött. Még nem ért földet, hosszú lábai óvatosan készülnek a hangtalan érkezésre. Egyensúlyozása közben piszkosfehér, duzzadt potroha visszataszítóan ficánkol, s vele együtt a végén hegyesedő, éles, fekete fullánk is. Mégsem ez a legriasztóbb látvány. Háta mögött legalább nyolc társa teszi ugyanezt, hasonló óvatossággal. Az erdei elf könnyűszerrel kiszúrhatja a megannyi háló csillanását. Szemek tucatjai ragadnak rájuk mohón, s noha gazdáik ugyan a magasból ereszkednek alá, Pycta érezheti, csupán pillanatok állnak rendelkezésre.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.27 12:47:05
*Egy erdő, ahol ily módon felborult a rend s fái a sötétségben gyökereznek, csakis meglepetést tartogathat az utazónak. Noha nem rejtély, mily erők munkálkodnak a lombok alatt, a következménye ennek azonban a ködbe vész. Egy ilyen erő ténykedése oly lakókat hoz az erdőnek, melyek eddig hasadékokba húzodtak, s ott reszketve bújtak meg a napfény elől. Sötétben, árnyak között éltek, csendben kivárva idejüket.
Nem csak az átláthatatlan, nyirkos köd, de a pókhálók egyre szaporább csillogása is feszélyezheti a triót. A völgy mélyén, mintha a fák is vaskosabbak és magasabbak volnának. Hogy a jelenlegi állapotok voltak rájuk különös kihatással, netán még a szebb napokban nyújtózkodtak a nap felé ilyen kitartóan, nehéz lenne megmondani.
A mindhármukban felsejlő, baljós kép olybá tűnik, testet ölt. Az erdő némaságában valami moccan. Az egyetlen közülük, akinek feltűnik az Pycta, s ő is éppen csak a szeme sarkából szúrja ki az erdő töretlen csendjében aláereszkedő lényt.
Egy termetes, majd pásztorkutya méretű pók kúszik le némán leheletvékony hálóján, alig néhány lépésnyire Fänrírion mögött. Még nem ért földet, hosszú lábai óvatosan készülnek a hangtalan érkezésre. Egyensúlyozása közben piszkosfehér, duzzadt potroha visszataszítóan ficánkol, s vele együtt a végén hegyesedő, éles, fekete fullánk is. Mégsem ez a legriasztóbb látvány. Háta mögött legalább nyolc társa teszi ugyanezt, hasonló óvatossággal. Az erdei elf könnyűszerrel kiszúrhatja a megannyi háló csillanását. Szemek tucatjai ragadnak rájuk mohón, s noha gazdáik ugyan a magasból ereszkednek alá, Pycta érezheti, csupán pillanatok állnak rendelkezésre.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.27 12:47:05
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-27 11:10:35
Üzenet elküldve: 2022-01-27 11:10:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
- És ha ezután már késő? Mert nem lesz ezután?
*Kérdései szinte hangtalanok, a legnagyobb félelmeit önti alig hallható szavakba.*
- Ha nem tudok segíteni?
*Hosszú percekig marad Pycta ölelésében, mert a világ ugye változik, de Pycta egy állandóság a lány életében. A legnagyobb állandóság, pont ezért bízik benne töretlenül és pont ezért nem akarja szem elől téveszteni. Félelmei ennek ellenére vannak, és talán jobb is, ha kimondja őket, mert így Pycta talán tudja őket orvosolni. Hosszú percek múlva megnyugszik valamennyire.
Szótlanul menetel előre, környezetét figyelve. A pókhálókat látva még mindig ott van benne az a rendkívül visszataszító gondolat, hogy valami hatalmas pók vacsorájaként végzik. Hallja a fülében, ahogyan csattognak a hatalmas csáprágók, mint két jól kifent penge. Jól láthatóan megborzong.*
- Remélem, hogy sok kicsi és nem egy nagy...
*Válaszolja Rírion kérdésére, akit szintén a pókhálók foglalkoztathatnak, ha már rákérdezett.
Nem elég a titokzatos pókháló, de az egyre sűrűsödő köd sem valami bizalomgerjesztő. Niev érzi, hogy hideg verejték lepi el a hátát, kicsit felzárkózik Pyctához, mert az ő szeme amúgy sem olyan jó, de itt meg aztán végképp nem hagyatkozhat rá, vagy legalábbis egyre kevésbé. Kinyújtja kezét az elf felé, kartávolságban éppen ideális a távolságuk.*
- És ha ezután már késő? Mert nem lesz ezután?
*Kérdései szinte hangtalanok, a legnagyobb félelmeit önti alig hallható szavakba.*
- Ha nem tudok segíteni?
*Hosszú percekig marad Pycta ölelésében, mert a világ ugye változik, de Pycta egy állandóság a lány életében. A legnagyobb állandóság, pont ezért bízik benne töretlenül és pont ezért nem akarja szem elől téveszteni. Félelmei ennek ellenére vannak, és talán jobb is, ha kimondja őket, mert így Pycta talán tudja őket orvosolni. Hosszú percek múlva megnyugszik valamennyire.
Szótlanul menetel előre, környezetét figyelve. A pókhálókat látva még mindig ott van benne az a rendkívül visszataszító gondolat, hogy valami hatalmas pók vacsorájaként végzik. Hallja a fülében, ahogyan csattognak a hatalmas csáprágók, mint két jól kifent penge. Jól láthatóan megborzong.*
- Remélem, hogy sok kicsi és nem egy nagy...
*Válaszolja Rírion kérdésére, akit szintén a pókhálók foglalkoztathatnak, ha már rákérdezett.
Nem elég a titokzatos pókháló, de az egyre sűrűsödő köd sem valami bizalomgerjesztő. Niev érzi, hogy hideg verejték lepi el a hátát, kicsit felzárkózik Pyctához, mert az ő szeme amúgy sem olyan jó, de itt meg aztán végképp nem hagyatkozhat rá, vagy legalábbis egyre kevésbé. Kinyújtja kezét az elf felé, kartávolságban éppen ideális a távolságuk.*
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-26 17:57:36
Üzenet elküldve: 2022-01-26 17:57:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Szívszorító látni Nieveshát sírni. Rírion tudja, hogy a lánynak az apja kell egy ilyen helyzetben, ezért kettesben hagyja őket, amennyire ezt most megteheti. Amíg nem borít be mindent a sötét köd, igyekszik meghagyni egy kisebb távolságot, ezzel tiszteli meg a kis családot. Hátul marad, Xauzur társaságában. Az irbisz melette sétál, ezen meglepődik, ám örül neki nagyon is. Megkedvelte a nagymacskát, mint társait, és reméli ez kölcsönös. Korábban nem próbálta megérinteni, de most látja ennek lehetőségét. Óvatosan megsimogatja Xauzur füle tövét, ha az hagyja neki.
A hálókon morfondírozik nem keveset. Mikor már újra közel van társaihoz, kimondja gondolatát, de csak halkan, mert úgy érzi itt nem okos dolog hangoskodni.*
- Mégis mennyi pók kell ehhez... *Hangzik a költői kérdés. Rírion maga is tudja a választ, rengeteg. Arra nem gondol, hogy egy is elég lehet, ha az elég nagy. De akár rengeteg kicsi, akár egy, vagy néhány nagy, mindkét eset természetellenesnek hat.*
*Szívszorító látni Nieveshát sírni. Rírion tudja, hogy a lánynak az apja kell egy ilyen helyzetben, ezért kettesben hagyja őket, amennyire ezt most megteheti. Amíg nem borít be mindent a sötét köd, igyekszik meghagyni egy kisebb távolságot, ezzel tiszteli meg a kis családot. Hátul marad, Xauzur társaságában. Az irbisz melette sétál, ezen meglepődik, ám örül neki nagyon is. Megkedvelte a nagymacskát, mint társait, és reméli ez kölcsönös. Korábban nem próbálta megérinteni, de most látja ennek lehetőségét. Óvatosan megsimogatja Xauzur füle tövét, ha az hagyja neki.
A hálókon morfondírozik nem keveset. Mikor már újra közel van társaihoz, kimondja gondolatát, de csak halkan, mert úgy érzi itt nem okos dolog hangoskodni.*
- Mégis mennyi pók kell ehhez... *Hangzik a költői kérdés. Rírion maga is tudja a választ, rengeteg. Arra nem gondol, hogy egy is elég lehet, ha az elég nagy. De akár rengeteg kicsi, akár egy, vagy néhány nagy, mindkét eset természetellenesnek hat.*
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-26 14:13:15
Üzenet elküldve: 2022-01-26 14:13:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Ha nem érkezik kérdés Rírion felől, akkor nem válaszol, de legalább most már mind tudhatják, hogy bizalma van bennük az erdőmélyi elfnek. Veszélyes küldetés ez, mind tudták és most már a csuhátlan csuhás sem aggódik úgy lányáért, mint eddig. Ha ez a sorsuk, akkor állnak elébe. Együtt. Ketten, kiegészülve az ifjú elffel.
Amikor megöleli Nieveshát, a lány visszaölel, hangtalan sírását nem kell hallania, hogy tudja, mi történik. Szorosabbra fogja ölelését.*
- Kard? *Pillant a lány hátára szíjazott mesterpenge felé.*
- Ha az a baj, hogy nem tudod, hogyan használd, ne aggódj. Ezután megtanítalak, addig pedig akkor húzd elő, ha szükségesnek látod. Rendben? *Kérdi és kissé eltávolodva letörölné Niev minden könnycseppjét, hogy bátorító mosollyal öntsön belé lelkesedét.
Ezután céltudatosan halad elsőként előre a fekete erdőségben látott tisztás felé, ahol az a hatalmas fa áll. Ösztönei és tapasztalatai vezetik előre, igyekszik tartani az irányt. A völgybe leérve már könnyebben haladnak, a sűrűn nőtt fák és a vadon nem újdonság számára, Erdőmélye is hasonlóan vad és zabolátlan erdő. A háló az egyetlen elütő dolog, ami nagyon szúrja a szemét, idegesen figyel is mindenfelé, ahol sűrűbben szőtt hálót lát. Azt sejti, valamiféle nagy pók telepedett meg a lombkoronák szintjén.
A köd is furcsa, nem természetes, pedig az erdőben nem ritka az ilyen jelenség hajnalban a hegy felől.*
- Maradjunk együtt. *Szólal meg a ködben járva és lelassít, hogy Nievesha és Rírion is beérhesse. Így kíván előrehaladni a ködben, mert ha a látási viszonyok annyira leromlanak, hogy már alig látják egymást pár lépésről, az már komoly aggodalomra ad okot.
Így haladnak előre tovább, közel egymáshoz és ha semmi nem állítja meg őket, remélhetően eljutnak oda, ahová szeretnének, hogy kiderítsék, mivel kell szembeszállniuk, hogy megtisztítsák a Erdőmélye vadonját.*
*Ha nem érkezik kérdés Rírion felől, akkor nem válaszol, de legalább most már mind tudhatják, hogy bizalma van bennük az erdőmélyi elfnek. Veszélyes küldetés ez, mind tudták és most már a csuhátlan csuhás sem aggódik úgy lányáért, mint eddig. Ha ez a sorsuk, akkor állnak elébe. Együtt. Ketten, kiegészülve az ifjú elffel.
Amikor megöleli Nieveshát, a lány visszaölel, hangtalan sírását nem kell hallania, hogy tudja, mi történik. Szorosabbra fogja ölelését.*
- Kard? *Pillant a lány hátára szíjazott mesterpenge felé.*
- Ha az a baj, hogy nem tudod, hogyan használd, ne aggódj. Ezután megtanítalak, addig pedig akkor húzd elő, ha szükségesnek látod. Rendben? *Kérdi és kissé eltávolodva letörölné Niev minden könnycseppjét, hogy bátorító mosollyal öntsön belé lelkesedét.
Ezután céltudatosan halad elsőként előre a fekete erdőségben látott tisztás felé, ahol az a hatalmas fa áll. Ösztönei és tapasztalatai vezetik előre, igyekszik tartani az irányt. A völgybe leérve már könnyebben haladnak, a sűrűn nőtt fák és a vadon nem újdonság számára, Erdőmélye is hasonlóan vad és zabolátlan erdő. A háló az egyetlen elütő dolog, ami nagyon szúrja a szemét, idegesen figyel is mindenfelé, ahol sűrűbben szőtt hálót lát. Azt sejti, valamiféle nagy pók telepedett meg a lombkoronák szintjén.
A köd is furcsa, nem természetes, pedig az erdőben nem ritka az ilyen jelenség hajnalban a hegy felől.*
- Maradjunk együtt. *Szólal meg a ködben járva és lelassít, hogy Nievesha és Rírion is beérhesse. Így kíván előrehaladni a ködben, mert ha a látási viszonyok annyira leromlanak, hogy már alig látják egymást pár lépésről, az már komoly aggodalomra ad okot.
Így haladnak előre tovább, közel egymáshoz és ha semmi nem állítja meg őket, remélhetően eljutnak oda, ahová szeretnének, hogy kiderítsék, mivel kell szembeszállniuk, hogy megtisztítsák a Erdőmélye vadonját.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-26 11:48:31
Üzenet elküldve: 2022-01-26 11:48:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*A három vándor úgy dönt, az út folytatódik. Erőt és bátorságot merítenek a lezajlott beszélgetésből és egymás társaságából is. Szívmelengető a tudat, hogy nincsenek egyedül, s mégis, most egymás életéért is felelnek.
Ahogy haladnak befelé a völgyben, úgy sötétülnek a levelek is körülöttük, s úgy lesz egyre sötétebb is az erdőben. A fák ágas-bogas lobmbkoronája itt talán még inkább csillog a sűrűn benőtt hálóban. A Khunezkel történt eszmecsere óta jó egy óra eltelik, mire az ösvény talpuk alatt egyenletessé válik. Épségben leértek a völgybe.
Köd honol, s ahogy beljebb és beljebb érnek, az egyre sűrűbbnek hat. Nem olyan tejfehér köd ez, mint amihez szoktak. Kékesszürke, áthatolhatatlan, mintha csak éjjel érte volna őket a hegyoldalról lezúduló felhőfátyol. Fänrírion éppen csak látja maga előtt Nieveshát és Pyctát. Innen is tudhatják, jó az irány.
A fiatal elf íjász mellett Xauzur lépked, immáron jóval nagyobb bizalommal, mint útjuk kezdetén. Az állatot kevésbé viseli meg az erdőben beállt változás, látszólagos nyugalommal fürkészi környezetük, s hallgatja annak neszeit. Utóbbira valószínűleg csak ő képes, ugyanis a trió az erdő feszült csendjén kívül csak saját lépteit hallja.*
*A három vándor úgy dönt, az út folytatódik. Erőt és bátorságot merítenek a lezajlott beszélgetésből és egymás társaságából is. Szívmelengető a tudat, hogy nincsenek egyedül, s mégis, most egymás életéért is felelnek.
Ahogy haladnak befelé a völgyben, úgy sötétülnek a levelek is körülöttük, s úgy lesz egyre sötétebb is az erdőben. A fák ágas-bogas lobmbkoronája itt talán még inkább csillog a sűrűn benőtt hálóban. A Khunezkel történt eszmecsere óta jó egy óra eltelik, mire az ösvény talpuk alatt egyenletessé válik. Épségben leértek a völgybe.
Köd honol, s ahogy beljebb és beljebb érnek, az egyre sűrűbbnek hat. Nem olyan tejfehér köd ez, mint amihez szoktak. Kékesszürke, áthatolhatatlan, mintha csak éjjel érte volna őket a hegyoldalról lezúduló felhőfátyol. Fänrírion éppen csak látja maga előtt Nieveshát és Pyctát. Innen is tudhatják, jó az irány.
A fiatal elf íjász mellett Xauzur lépked, immáron jóval nagyobb bizalommal, mint útjuk kezdetén. Az állatot kevésbé viseli meg az erdőben beállt változás, látszólagos nyugalommal fürkészi környezetük, s hallgatja annak neszeit. Utóbbira valószínűleg csak ő képes, ugyanis a trió az erdő feszült csendjén kívül csak saját lépteit hallja.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-25 10:54:07
Üzenet elküldve: 2022-01-25 10:54:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev furcsa megkönnyebbülést érez, mikor a jelenés eltűnik, Khunezkkel együtt a rajta lévő feszültség egy része is elillan. Fél, ki ne félne attól, ha az életét, vagy a szerettei életét fenyegetik? De Niev bízik, nem is annyira az Erdőszellemben, vagy az Erdő Szívében, vagy Eeyrben, hanem csak és kizárólag Pyctában. Egyszerre minden haragja elszáll, homlokuk és talán az orruk hegye is összeér, roppant bensőséges a jelenet pár pillanatig, és ez fokozódik akkor, mikor Niev átöleli az elf nyakát, hogy fejét Pycta vállgödrébe temeti. Sír. Szinte némán ugyan, de látni a válla mozgásából.*
- Én nem tudom... nem tudom...
*Nem sikerül kimondani, hogy mit nem tud, legalábbis nagyon nehezen, türelmesnek kell lenni vele, míg sikerül kinyögnie.*
- A kard... a kard...
*Niev furcsa megkönnyebbülést érez, mikor a jelenés eltűnik, Khunezkkel együtt a rajta lévő feszültség egy része is elillan. Fél, ki ne félne attól, ha az életét, vagy a szerettei életét fenyegetik? De Niev bízik, nem is annyira az Erdőszellemben, vagy az Erdő Szívében, vagy Eeyrben, hanem csak és kizárólag Pyctában. Egyszerre minden haragja elszáll, homlokuk és talán az orruk hegye is összeér, roppant bensőséges a jelenet pár pillanatig, és ez fokozódik akkor, mikor Niev átöleli az elf nyakát, hogy fejét Pycta vállgödrébe temeti. Sír. Szinte némán ugyan, de látni a válla mozgásából.*
- Én nem tudom... nem tudom...
*Nem sikerül kimondani, hogy mit nem tud, legalábbis nagyon nehezen, türelmesnek kell lenni vele, míg sikerül kinyögnie.*
- A kard... a kard...
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-25 08:29:20
Üzenet elküldve: 2022-01-25 08:29:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nievesha "válaszát" tartja a leginkább lényegretörőnek. Más helyzetben kinevetné a sötét szolgát, amiért ezt kapta a leánytól. Sajnos minden egyéb, ami ezután elhangzik, már kevésbé egyértelmű. Rírionnak sem világos a "fénytörés", ugyanakkor Pycta szavai sem. Xauzurra néz, maga sem érti miért. Mintha egy pillanatig abban reménykedne hogy a nagymacska mindent ért. Pycta Nieveshához megy és ami ekkor történik az már nem hagy kérdéseket Rírionban. Legalább ez egyértelmű, a köztük lévő szeretet. Most már a kócos elf nem is foglalkozik azzal, mit jelentenek a korábbiak. Egyelőre, merthogy lényegesek lesznek még, abban biztos. Bár az ő elméje nem kapott olyan erős terhet, mint a többieké, szöget üt a fejében egy gondolat. Eeyr miért ezt az apa-lánya párost küldte ide, akik nem veszíthetik el egymást? Hogy ő ide keveredett az egy dolog. Neki se kutyája se macskája, senki nem várja. Nem hisz Khunezknek abban, hogy Eeyr feláldozna egy kisebb családot. Ilyet nem tesz az Úrnő Rírion szerint. De akkor mi a megoldás? ~ Ha nem volnánk képesek rá, nem minket küld. ~ Alkotja meg saját magyarázatát, amitől jobb lesz a hangulata és bátrabban indul ő is tovább.*
*Nievesha "válaszát" tartja a leginkább lényegretörőnek. Más helyzetben kinevetné a sötét szolgát, amiért ezt kapta a leánytól. Sajnos minden egyéb, ami ezután elhangzik, már kevésbé egyértelmű. Rírionnak sem világos a "fénytörés", ugyanakkor Pycta szavai sem. Xauzurra néz, maga sem érti miért. Mintha egy pillanatig abban reménykedne hogy a nagymacska mindent ért. Pycta Nieveshához megy és ami ekkor történik az már nem hagy kérdéseket Rírionban. Legalább ez egyértelmű, a köztük lévő szeretet. Most már a kócos elf nem is foglalkozik azzal, mit jelentenek a korábbiak. Egyelőre, merthogy lényegesek lesznek még, abban biztos. Bár az ő elméje nem kapott olyan erős terhet, mint a többieké, szöget üt a fejében egy gondolat. Eeyr miért ezt az apa-lánya párost küldte ide, akik nem veszíthetik el egymást? Hogy ő ide keveredett az egy dolog. Neki se kutyája se macskája, senki nem várja. Nem hisz Khunezknek abban, hogy Eeyr feláldozna egy kisebb családot. Ilyet nem tesz az Úrnő Rírion szerint. De akkor mi a megoldás? ~ Ha nem volnánk képesek rá, nem minket küld. ~ Alkotja meg saját magyarázatát, amitől jobb lesz a hangulata és bátrabban indul ő is tovább.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:00:53
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Valójában meglepi, ahogy Nievesha és Rírion reagálnak. Minden bizonnyal mindkettőjükben lejátszódik ugyanaz, mint az erdőmélyi elfben. Legalábbis így hiszi, ám a válasz, amit Khunezk kap, halvány mosolyra fakasztja a csuhátlan csuhást. Bár rögtön utána össze is szalad az ezüst szemöldök, hogy Niev hol is tanulhatta az ilyen csúfságot.
Látszólag nem jön válasz egyiküknek sem. Talán a küldött nem erre számított, talán túl kiszámíthatók voltak és most a vesztükbe rohannak. De ha nem most, akkor majd később tennék és az erdőmélyinek szembe kellene néznie saját kudarcával és gyávaságával is.
A "fénytörés" szóra feljebb szalad leheletnyit az egyik szemöldöke. Pontosan nem érti, mire gondol Khunezk. Talán arra, hogy elvakította őket a fény, talán arra, hogy mint a vízen megtörő fény tükrében, most rosszul látják a jövőjüket. Pedig ő pontosan látja, hogy merre tartanak és vállalja érte a felelősséget. És már nem csak magáért, de Nievesháért és Rírionért is. A döntéstől valahogy megkönnyebbül. Valójában éppen Sa'Tereth küldötte lökte őt a döntés kerekei alá és miatt hozta meg. Most már nem aggódik, jöjjön, aminek jönnie kell.
Üres fenyegetésnek érzi Khunezk szavait, mindenféle szövetekről és szolgáktól. Magában vállat von a szavakra. Üldözni fogják őt... na bumm. Ha innen élve kerülnek ki, Nievesha rendes kiképzést kap és akkor erősebb és jobb lesz, mint a páncélos próféta. Ahogy Rírion is, ha kitart mellettük.*
- Köszönöm, Khunezk. *Mondja a füstbe burkolódzó küldött után és talán társai nem is értik, mit is köszön neki. Ám az erdőmélyi elf tudja. Meghozta a döntést, amit eddig halogatott és most már képes tisztán gondolkodni. Innen már nincs visszaút.
Társai felé fordul, megsimogatja a lába mellé álló, levegőbe szimatoló irbisz nyakát.*
- Amikor a legnagyobb a sötétség, akkor világít legvakítóbban a fény és azokban lobog legerősebben az élet lángja, akik a halál árnyékában járnak. *Egyszerű krédó, elcsépelt közhely, ám igaz.
Odalép Nievesha elé, apai szeretettel érinti vállait, homloka homlokához ér.*
- Mindig veled. *Hunyja le mosolyogva sárga ragadozószemét. Némán kér tőle bocsánatot az elmúltakért, beleegyezést a döntéséhez.*
- Menjünk.
*A völgy felé fordul, az utat fürkészi előttük. Tisztán látható, hova kell menniük, a tisztáson álló sötét fa - már ha az egyáltalán - szinte hívja őket. Valamiért úgy hiszi, útjuk ott teljesedik ki. Visszafordulni nem fognak, ez biztos.
El is indul a pókhálós fákkal szegélyezett erdőben céljuk felé, át az ismeretlen, néma vadonon. Ha nem jön közbe semmilyen akadály, egyenesen odáig vándorolnak. Ám attól tart, az út tartogat még számukra meglepetést és veszélyt.*
*Valójában meglepi, ahogy Nievesha és Rírion reagálnak. Minden bizonnyal mindkettőjükben lejátszódik ugyanaz, mint az erdőmélyi elfben. Legalábbis így hiszi, ám a válasz, amit Khunezk kap, halvány mosolyra fakasztja a csuhátlan csuhást. Bár rögtön utána össze is szalad az ezüst szemöldök, hogy Niev hol is tanulhatta az ilyen csúfságot.
Látszólag nem jön válasz egyiküknek sem. Talán a küldött nem erre számított, talán túl kiszámíthatók voltak és most a vesztükbe rohannak. De ha nem most, akkor majd később tennék és az erdőmélyinek szembe kellene néznie saját kudarcával és gyávaságával is.
A "fénytörés" szóra feljebb szalad leheletnyit az egyik szemöldöke. Pontosan nem érti, mire gondol Khunezk. Talán arra, hogy elvakította őket a fény, talán arra, hogy mint a vízen megtörő fény tükrében, most rosszul látják a jövőjüket. Pedig ő pontosan látja, hogy merre tartanak és vállalja érte a felelősséget. És már nem csak magáért, de Nievesháért és Rírionért is. A döntéstől valahogy megkönnyebbül. Valójában éppen Sa'Tereth küldötte lökte őt a döntés kerekei alá és miatt hozta meg. Most már nem aggódik, jöjjön, aminek jönnie kell.
Üres fenyegetésnek érzi Khunezk szavait, mindenféle szövetekről és szolgáktól. Magában vállat von a szavakra. Üldözni fogják őt... na bumm. Ha innen élve kerülnek ki, Nievesha rendes kiképzést kap és akkor erősebb és jobb lesz, mint a páncélos próféta. Ahogy Rírion is, ha kitart mellettük.*
- Köszönöm, Khunezk. *Mondja a füstbe burkolódzó küldött után és talán társai nem is értik, mit is köszön neki. Ám az erdőmélyi elf tudja. Meghozta a döntést, amit eddig halogatott és most már képes tisztán gondolkodni. Innen már nincs visszaút.
Társai felé fordul, megsimogatja a lába mellé álló, levegőbe szimatoló irbisz nyakát.*
- Amikor a legnagyobb a sötétség, akkor világít legvakítóbban a fény és azokban lobog legerősebben az élet lángja, akik a halál árnyékában járnak. *Egyszerű krédó, elcsépelt közhely, ám igaz.
Odalép Nievesha elé, apai szeretettel érinti vállait, homloka homlokához ér.*
- Mindig veled. *Hunyja le mosolyogva sárga ragadozószemét. Némán kér tőle bocsánatot az elmúltakért, beleegyezést a döntéséhez.*
- Menjünk.
*A völgy felé fordul, az utat fürkészi előttük. Tisztán látható, hova kell menniük, a tisztáson álló sötét fa - már ha az egyáltalán - szinte hívja őket. Valamiért úgy hiszi, útjuk ott teljesedik ki. Visszafordulni nem fognak, ez biztos.
El is indul a pókhálós fákkal szegélyezett erdőben céljuk felé, át az ismeretlen, néma vadonon. Ha nem jön közbe semmilyen akadály, egyenesen odáig vándorolnak. Ám attól tart, az út tartogat még számukra meglepetést és veszélyt.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-20 14:29:31
Üzenet elküldve: 2022-01-20 14:29:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Egyikük felé sem érkezik érdemi válasz Khunezktől. Láthatóan nem célja, hogy vitába bocsátkozzon. Végtelen türelemmel és hidegvérrel hallgatja mindhármukat, csak a fiatal leány reakciójára horkant fel. Hogy humorát csiklandozzák a látottak, netán bosszús, nehéz lenne megállapítani.*
-Látom már, mi ez. Fénytörés. Ne gondoljátok, hogy az, akinek nevében eljártok, nem áldoz fel Titeket önnön imádatának oltárán. Hahh! Vagy az a valami, mi e fák alatt mozog. *A hófehér csuklya nagyot rebben hatalmas gazdáján, ahogy az hirtelen Pycta felé fordítja tekintetét.*
-Hogyan nevezted korábban? Erdőszellem? *A gunyoros hanghordozásból mindhárman kivehetik, hogy a csuklya alatt Khunezk bizony elvigyorodik.*
-A lét szövetei meggyűrődtek Urunk akarata nyomán. Legnagyobb szolgái ismét az ég alatt járnak. Titeket pedig... Örökkön üldözni fognak. *Kezével int csupán, mire a gomolygó, fekete füstfelhők egy szempillantás alatt nyelik el fodrozódva a groteszk ablakot. Mire a trió kettőt pislog, a fekete fellegek már el is tűnnek a levegőben.
Enyhe lejtő rajzolódik ki előttük a nyomán, mi hosszan fut, s elég meredeken hozzá, hogy alább elláthassanak a fák lombjai felett. A messzeségben hatalmas hegyek bontakoznak ki, hegylábaik alatt pedig széles völgy húzódik. A messzeség közepén, a setétlő lombkoronák gyűrűjében pedig tisztás bontakozik, közepén egy magányos, ősöreg fával. Fekete, akár a legsötétebb éj, s göcsörtösebb, mint a legöregebb fák itt együttvéve.
Csak a trión áll, folytatja-e útját a pókhálókkal szabdalt, fenyegető erdőségbe, vagy követi Khunezk tanácsát és visszafordul. A szolga szavai nyomán keltett kétségek még velük vannak, s alighanem egy darabig kísérik is még őket útjukon.*
*Egyikük felé sem érkezik érdemi válasz Khunezktől. Láthatóan nem célja, hogy vitába bocsátkozzon. Végtelen türelemmel és hidegvérrel hallgatja mindhármukat, csak a fiatal leány reakciójára horkant fel. Hogy humorát csiklandozzák a látottak, netán bosszús, nehéz lenne megállapítani.*
-Látom már, mi ez. Fénytörés. Ne gondoljátok, hogy az, akinek nevében eljártok, nem áldoz fel Titeket önnön imádatának oltárán. Hahh! Vagy az a valami, mi e fák alatt mozog. *A hófehér csuklya nagyot rebben hatalmas gazdáján, ahogy az hirtelen Pycta felé fordítja tekintetét.*
-Hogyan nevezted korábban? Erdőszellem? *A gunyoros hanghordozásból mindhárman kivehetik, hogy a csuklya alatt Khunezk bizony elvigyorodik.*
-A lét szövetei meggyűrődtek Urunk akarata nyomán. Legnagyobb szolgái ismét az ég alatt járnak. Titeket pedig... Örökkön üldözni fognak. *Kezével int csupán, mire a gomolygó, fekete füstfelhők egy szempillantás alatt nyelik el fodrozódva a groteszk ablakot. Mire a trió kettőt pislog, a fekete fellegek már el is tűnnek a levegőben.
Enyhe lejtő rajzolódik ki előttük a nyomán, mi hosszan fut, s elég meredeken hozzá, hogy alább elláthassanak a fák lombjai felett. A messzeségben hatalmas hegyek bontakoznak ki, hegylábaik alatt pedig széles völgy húzódik. A messzeség közepén, a setétlő lombkoronák gyűrűjében pedig tisztás bontakozik, közepén egy magányos, ősöreg fával. Fekete, akár a legsötétebb éj, s göcsörtösebb, mint a legöregebb fák itt együttvéve.
Csak a trión áll, folytatja-e útját a pókhálókkal szabdalt, fenyegető erdőségbe, vagy követi Khunezk tanácsát és visszafordul. A szolga szavai nyomán keltett kétségek még velük vannak, s alighanem egy darabig kísérik is még őket útjukon.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-19 10:42:27
Üzenet elküldve: 2022-01-19 10:42:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Nievben már jó ideje meglehetősen ambivalens érzések munkálkodnak. Egyrészt valóban nem tudja, hogy mit keres itt, hogy miben lehetne hasznára Pyctának, ha még azt sem tudja, hogy hogyan kell használni a hátára szíjazott kardot?! Ugyanakkor miért csinálták végig mindezt, ha nem azért, hogy utána vállvetve harcoljanak egymás mellett? Pyctára sandít, mikor az alak arra kérdez rá, hogy félti-e Ríriont és őt? Ösztönösen tudja, hogy félti, őt valószínűleg jobban, mint Ríriont. Khunezk hozzájuk fordul, Niev szemöldökei összeszaladnak, arckifejezése szigorú és ez a szigorúság remekül leplezi a rémületét. Újra Pyctára néz, akiben - szemben Khunezkkel - tökéletesen megbízik. Khunezknek pedig mit reagál? Keze előbb ökölbe szorul, majd felemelkedik az ökölbe szorult kéz, no nem azért, hogy fenyegetően rázza, hanem azért, hogy középső ujját kinyújtva beintsen. Pycta meg gondolkodhat azon, hogy hol tanult a lány ilyeneket?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Nievben már jó ideje meglehetősen ambivalens érzések munkálkodnak. Egyrészt valóban nem tudja, hogy mit keres itt, hogy miben lehetne hasznára Pyctának, ha még azt sem tudja, hogy hogyan kell használni a hátára szíjazott kardot?! Ugyanakkor miért csinálták végig mindezt, ha nem azért, hogy utána vállvetve harcoljanak egymás mellett? Pyctára sandít, mikor az alak arra kérdez rá, hogy félti-e Ríriont és őt? Ösztönösen tudja, hogy félti, őt valószínűleg jobban, mint Ríriont. Khunezk hozzájuk fordul, Niev szemöldökei összeszaladnak, arckifejezése szigorú és ez a szigorúság remekül leplezi a rémületét. Újra Pyctára néz, akiben - szemben Khunezkkel - tökéletesen megbízik. Khunezknek pedig mit reagál? Keze előbb ökölbe szorul, majd felemelkedik az ökölbe szorult kéz, no nem azért, hogy fenyegetően rázza, hanem azért, hogy középső ujját kinyújtva beintsen. Pycta meg gondolkodhat azon, hogy hol tanult a lány ilyeneket?*
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-18 08:32:14
Üzenet elküldve: 2022-01-18 08:32:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*kedvesnek álcázott ajánlatokba burkolt fenyegetések. Ezek kinyitják a bicskát az elf zsebében. Elsőként az, amit Pycta kap, ha később a sajátjuk nem volna elég.*
- Szerinted fordítva nincs így, mi nem féltjük őt? Mégis mind itt vagyunk. *Rírion szerint bőven túl van tárgyalva a dolog, de nem tudja mivel kínozza Khunezk a társai elméjét. Övön aluli dolognak tartaná, viszont egyelőre nem látja jelét. Mindketten saját harcukat vívják a lelkükben, és ha volna róla tudomása se biztos hogy hasznukra lenne ebben. Ha látszik is Pyctán az átmeneti zavar, akkor is felülkerekedik rajta az elf és elutasítja Sa'Tereth üzenetét. De Khunezk csak nem hagyja abba, most őket célozza Nieveshával.*
- Én is hoztam neked egy ajánlatot. Mutasd meg az uradnak, hová dugja fel az övét, de előbb nyald neki tisztára!
*Reméli, hogy Nievesha is egyetért ezzel, bár a lány biztos nem fogalmazna ilyen modortalanul.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*kedvesnek álcázott ajánlatokba burkolt fenyegetések. Ezek kinyitják a bicskát az elf zsebében. Elsőként az, amit Pycta kap, ha később a sajátjuk nem volna elég.*
- Szerinted fordítva nincs így, mi nem féltjük őt? Mégis mind itt vagyunk. *Rírion szerint bőven túl van tárgyalva a dolog, de nem tudja mivel kínozza Khunezk a társai elméjét. Övön aluli dolognak tartaná, viszont egyelőre nem látja jelét. Mindketten saját harcukat vívják a lelkükben, és ha volna róla tudomása se biztos hogy hasznukra lenne ebben. Ha látszik is Pyctán az átmeneti zavar, akkor is felülkerekedik rajta az elf és elutasítja Sa'Tereth üzenetét. De Khunezk csak nem hagyja abba, most őket célozza Nieveshával.*
- Én is hoztam neked egy ajánlatot. Mutasd meg az uradnak, hová dugja fel az övét, de előbb nyald neki tisztára!
*Reméli, hogy Nievesha is egyetért ezzel, bár a lány biztos nem fogalmazna ilyen modortalanul.*
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:20:44
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:20:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Fura lett volna, ha Khunezk tombolni kezd amiatt, mert az erdőmélyi elf és társai nem úgy cselekszenek vagy válaszolnak, ahogyan azt ő elvárta. Sztoikus nyugalommal hallgatja végig Nievesha és Rírion válaszát is. Bízik bennük, lányában feltétel nélkül, az ifjú elf pedig már ezerszer visszafordulhatott volna. Ám kitartott mellettük.
Amikor a jelenés pillantását újra magán érzi, állja a tekintetét. Az egyensúly említésére halványan elmosolyodik. Nem sejtette, hogy Khunezk saját tanításai kifigurázásával próbál majd meg fogást találni rajta. Ám a mosoly lehervad arcáról, amikor társai életéről kérdez.*
- Erdőmélye egyensúlya nem tartozik rátok, itt nincs helyetek. Ami itt történik az az egyensúly megcsúfolása, épp, hogy most borult felé és én azért vagyok itt, hogy visszaállítsam. *Nem kíván túl sokat magyarázni. Ők ketten ellentétesen értelmezik az egyensúlyt, nézőpontok kérdése, ki mit lát jónak.
Az aggodalom felerősödik benne, Rírionért is felelősséggel tartozik, hisz megengedte, hogy velük jöjjön, holott biztosan tudta, hogy akár bele is halhat. Neveshát épp azért tette idősebbé, hogy megóvja és lám, a legnagyobb veszélynek tette ki most. Kevés dolog maradt neki az életben, társai elmaradoztak mellőle, de a lány, aki rábíztak, bár nem véréből való a legjobb dolog, ami történhetett vele. És most az életét kockáztatja ezzel a küldetéssel.
Volt idő, az artheniori templom ostromakor, amikor a Fákban Lakó elvette érzelmei egy részét, hogy csak a küldetésére koncentráljon, nem hagyta neki, hogy elvonja bármi is a figyelmét. De erre most nincs szükség. Ha nem járnak sikerrel, akkor előbb utóbb eléri őket a vég, ha nem itt, akkor máshol és hogyan állna a lánya elé és nézne a szemébe, ha most megfutamodna. Viszont ha sikerrel járnak, átlépik a legnagyobb akadályt és már semmi nem állhat útjukba.
Utána Nievesha és Rírion felé intéz szavakat a sötét küldött, a csuhátlan csuhás sárga pillantása feléjük fordul, az arcukat fürkészi. Ezt a döntést nekik kell meghozniuk, nem befolyásolhatja őket, ha pedig szabad akaratukból döntenek mellette, akkor Khunezknek esélye sem lehet már náluk.
A fenyegetésre visszafordul a jelenés felé, megcsóválja a fejét.*
- Látod, ultimátumot kínálsz, de közben halálról beszélsz. Erőtlenek a szavaid és súlytalanok. *Vonja meg a vállát.*
*Fura lett volna, ha Khunezk tombolni kezd amiatt, mert az erdőmélyi elf és társai nem úgy cselekszenek vagy válaszolnak, ahogyan azt ő elvárta. Sztoikus nyugalommal hallgatja végig Nievesha és Rírion válaszát is. Bízik bennük, lányában feltétel nélkül, az ifjú elf pedig már ezerszer visszafordulhatott volna. Ám kitartott mellettük.
Amikor a jelenés pillantását újra magán érzi, állja a tekintetét. Az egyensúly említésére halványan elmosolyodik. Nem sejtette, hogy Khunezk saját tanításai kifigurázásával próbál majd meg fogást találni rajta. Ám a mosoly lehervad arcáról, amikor társai életéről kérdez.*
- Erdőmélye egyensúlya nem tartozik rátok, itt nincs helyetek. Ami itt történik az az egyensúly megcsúfolása, épp, hogy most borult felé és én azért vagyok itt, hogy visszaállítsam. *Nem kíván túl sokat magyarázni. Ők ketten ellentétesen értelmezik az egyensúlyt, nézőpontok kérdése, ki mit lát jónak.
Az aggodalom felerősödik benne, Rírionért is felelősséggel tartozik, hisz megengedte, hogy velük jöjjön, holott biztosan tudta, hogy akár bele is halhat. Neveshát épp azért tette idősebbé, hogy megóvja és lám, a legnagyobb veszélynek tette ki most. Kevés dolog maradt neki az életben, társai elmaradoztak mellőle, de a lány, aki rábíztak, bár nem véréből való a legjobb dolog, ami történhetett vele. És most az életét kockáztatja ezzel a küldetéssel.
Volt idő, az artheniori templom ostromakor, amikor a Fákban Lakó elvette érzelmei egy részét, hogy csak a küldetésére koncentráljon, nem hagyta neki, hogy elvonja bármi is a figyelmét. De erre most nincs szükség. Ha nem járnak sikerrel, akkor előbb utóbb eléri őket a vég, ha nem itt, akkor máshol és hogyan állna a lánya elé és nézne a szemébe, ha most megfutamodna. Viszont ha sikerrel járnak, átlépik a legnagyobb akadályt és már semmi nem állhat útjukba.
Utána Nievesha és Rírion felé intéz szavakat a sötét küldött, a csuhátlan csuhás sárga pillantása feléjük fordul, az arcukat fürkészi. Ezt a döntést nekik kell meghozniuk, nem befolyásolhatja őket, ha pedig szabad akaratukból döntenek mellette, akkor Khunezknek esélye sem lehet már náluk.
A fenyegetésre visszafordul a jelenés felé, megcsóválja a fejét.*
- Látod, ultimátumot kínálsz, de közben halálról beszélsz. Erőtlenek a szavaid és súlytalanok. *Vonja meg a vállát.*
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-12 16:23:56
Üzenet elküldve: 2022-01-12 16:23:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Látszólag figyelmesen hallgatja az erdei elfet, töretlen béketűréssel. Még azt is morózus nyugalommal fogadja, ahogy a
Fänrírion által elhajított kavics akadály nélkül repül át fején, hogy valahol a fekete füstfelleg mögött landoljon, tompán csattanva az ösvényen. Csuklyájának rezdülése jelzi, hogy fejét csóválja Nievesha szavai nyomán, végül ismét Pyctán állapodik meg tekintete.*
-És mi van az Erdő egyensúlyával? Ahol fény honol, ott sötétség is dukál. Vagy nem így látod? Ismerünk téged, elf. Jobban, mint hinnéd. Becsülöm, hogy nem félted a léted... Hát az övék félted-e?
*A félelf érzi, hogy a szavak miként telepednek gondolataira, miképp találnak utat elméjéhez. Felerősödik benne az aggodalom társaiért, s főleg Nievesháért, minden eddiginél jobban. Khunezk elfordul a szerzetestől, hogy a csuklya alól most Nieveshát és Fänríriont vegye szemügyre.*
-Ha neki nem is, nektek ajánlattal tartozom. *A szavak furcsán melegen hatolnak a fülekbe, még ha hangja vérfagyasztó is.*
-Dicsőség helyett sötétség, mi rátok vár e erdőben. Az ösvény, mi idáig hozott, vissza már nem viszi lábatok. Hagyjátok hát megpihenni gazdám erdejét, s térjetek vissza biztonságban oda, ahonnét jöttetek. Még a Fehér Fátok is megmaradhat. Máskülönben bukásotok nyomán az egész rengeteg az Övé lesz, az utolsó nyamvadt fáig. *Nievesha szintúgy érezheti, ahogy a sötét szavak gondolatait ostromolják.* ~Mi a fenének jött ide? Ugyan, miért az ő feladata mindez? Mi értelme az egésznek, ha mindhárman odavesznek?~ *Egyedül Fänrírionra nincsenek hatással az elhangzottak. Az ő elméje tiszta marad, legalábbis egyelőre.*
*Látszólag figyelmesen hallgatja az erdei elfet, töretlen béketűréssel. Még azt is morózus nyugalommal fogadja, ahogy a
Fänrírion által elhajított kavics akadály nélkül repül át fején, hogy valahol a fekete füstfelleg mögött landoljon, tompán csattanva az ösvényen. Csuklyájának rezdülése jelzi, hogy fejét csóválja Nievesha szavai nyomán, végül ismét Pyctán állapodik meg tekintete.*
-És mi van az Erdő egyensúlyával? Ahol fény honol, ott sötétség is dukál. Vagy nem így látod? Ismerünk téged, elf. Jobban, mint hinnéd. Becsülöm, hogy nem félted a léted... Hát az övék félted-e?
*A félelf érzi, hogy a szavak miként telepednek gondolataira, miképp találnak utat elméjéhez. Felerősödik benne az aggodalom társaiért, s főleg Nievesháért, minden eddiginél jobban. Khunezk elfordul a szerzetestől, hogy a csuklya alól most Nieveshát és Fänríriont vegye szemügyre.*
-Ha neki nem is, nektek ajánlattal tartozom. *A szavak furcsán melegen hatolnak a fülekbe, még ha hangja vérfagyasztó is.*
-Dicsőség helyett sötétség, mi rátok vár e erdőben. Az ösvény, mi idáig hozott, vissza már nem viszi lábatok. Hagyjátok hát megpihenni gazdám erdejét, s térjetek vissza biztonságban oda, ahonnét jöttetek. Még a Fehér Fátok is megmaradhat. Máskülönben bukásotok nyomán az egész rengeteg az Övé lesz, az utolsó nyamvadt fáig. *Nievesha szintúgy érezheti, ahogy a sötét szavak gondolatait ostromolják.* ~Mi a fenének jött ide? Ugyan, miért az ő feladata mindez? Mi értelme az egésznek, ha mindhárman odavesznek?~ *Egyedül Fänrírionra nincsenek hatással az elhangzottak. Az ő elméje tiszta marad, legalábbis egyelőre.*
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-12 09:31:19
Üzenet elküldve: 2022-01-12 09:31:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Niev egyfajta sztoikus nyugalommal nézi a rókát, ami ott ücsörög előttük. Magában megállapítja, hogy a fekete nem lesz a kedvenc színe. Talán ő maga észre sem veszi, de lassan araszol előre, csak az torpantja meg, hogy az állat öklendezni kezd.
Valamiért biztos benne, hogy nem egy szőrcsomót fog felköhögni, mint a macskák szoktak. És lám, tényleg nem csupán egy szőrcsomó feküdte meg az állat gyomrát. Niev fél szemöldöke felszalad, arcára kiül az undor.
Nem is próbálja leplezni az érzéseit, topázsárga pillantása a jelenésre(?) szegeződik, karjait összefonja mellkasa előtt. Alig észrevehetően rázza a fejét.*
- Ez most komoly?! "Halál vár rátok." Ennél jobbat nem tudsz kitalálni?!
*Nem mondja igazán hangosan, inkább csak magának dohog, de bárki meghallhatja. Arckifejezése pont az, amivel a kamaszok nézni tudnak a felnőttekre, mikor szent meggyőződésük, hogy a felnőttek teljesen hülyék.*
*Niev egyfajta sztoikus nyugalommal nézi a rókát, ami ott ücsörög előttük. Magában megállapítja, hogy a fekete nem lesz a kedvenc színe. Talán ő maga észre sem veszi, de lassan araszol előre, csak az torpantja meg, hogy az állat öklendezni kezd.
Valamiért biztos benne, hogy nem egy szőrcsomót fog felköhögni, mint a macskák szoktak. És lám, tényleg nem csupán egy szőrcsomó feküdte meg az állat gyomrát. Niev fél szemöldöke felszalad, arcára kiül az undor.
Nem is próbálja leplezni az érzéseit, topázsárga pillantása a jelenésre(?) szegeződik, karjait összefonja mellkasa előtt. Alig észrevehetően rázza a fejét.*
- Ez most komoly?! "Halál vár rátok." Ennél jobbat nem tudsz kitalálni?!
*Nem mondja igazán hangosan, inkább csak magának dohog, de bárki meghallhatja. Arckifejezése pont az, amivel a kamaszok nézni tudnak a felnőttekre, mikor szent meggyőződésük, hogy a felnőttek teljesen hülyék.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-11 19:23:50
Üzenet elküldve: 2022-01-11 19:23:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Eddig "csak" egy nem mindennapi rókát láttak, most azonban a furcsa események rendkívüli gyorsasággal követik egymást. Ekkor már ő is tesz egy határozott lépést Pycta felé, mert az elf aggasztóan közel áll a füsthöz. Rírion azt hitte egy pillanatig, hogy a fekete füst mérgező lesz, de annak más a rendeltetése, szerencsére. Ezt a mágikus ablakot álmában se feltételezte volna. Támadás helyett fenyegetést kapnak. Egyelőre. Rírion abban is biztos, hogy a beígért ajándék az életük lenne. Erősen kételkedig a sötét isten bőkezűségében, de ha az mégis ajándékot osztana, akkor később fizetnék meg százszorosan, bármit kapnak tőle. Eszébe jut mindaz, amit a templomban élt át nem rég. Az Úrnő személyesen látogatta meg, hogy segítsen rajta. A legkevesebb, amit tehet cserébe, hogy soha nem árulja el, mindegy mit kínálnak a másik oldalon. Bátorsága még nem hagyja el, szókincse viszont szabadságra megy. Amúgy sem a szavak elfje. Felemel egy vékony, letört faágat, vagy bármit, ami egy erdei ösvényen fellelhető és megemelhető, legyen az akár egy toboz, vagy kis kavics.*
- Tessék, egy vélemény. *Feleli röviden, ha bármi könnyű a kezébe akadt és Khunezk felé hajítja. Látni akarja, átjut e a tárgy is azon az ablakon, ami hangot és látványt átenged. Ha a dobás lepattan vagy elvész, úgy nem parazol rögtön egy nyílvesszőt, mint "vélemény".*
*Eddig "csak" egy nem mindennapi rókát láttak, most azonban a furcsa események rendkívüli gyorsasággal követik egymást. Ekkor már ő is tesz egy határozott lépést Pycta felé, mert az elf aggasztóan közel áll a füsthöz. Rírion azt hitte egy pillanatig, hogy a fekete füst mérgező lesz, de annak más a rendeltetése, szerencsére. Ezt a mágikus ablakot álmában se feltételezte volna. Támadás helyett fenyegetést kapnak. Egyelőre. Rírion abban is biztos, hogy a beígért ajándék az életük lenne. Erősen kételkedig a sötét isten bőkezűségében, de ha az mégis ajándékot osztana, akkor később fizetnék meg százszorosan, bármit kapnak tőle. Eszébe jut mindaz, amit a templomban élt át nem rég. Az Úrnő személyesen látogatta meg, hogy segítsen rajta. A legkevesebb, amit tehet cserébe, hogy soha nem árulja el, mindegy mit kínálnak a másik oldalon. Bátorsága még nem hagyja el, szókincse viszont szabadságra megy. Amúgy sem a szavak elfje. Felemel egy vékony, letört faágat, vagy bármit, ami egy erdei ösvényen fellelhető és megemelhető, legyen az akár egy toboz, vagy kis kavics.*
- Tessék, egy vélemény. *Feleli röviden, ha bármi könnyű a kezébe akadt és Khunezk felé hajítja. Látni akarja, átjut e a tárgy is azon az ablakon, ami hangot és látványt átenged. Ha a dobás lepattan vagy elvész, úgy nem parazol rögtön egy nyílvesszőt, mint "vélemény".*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-11 11:00:08
Üzenet elküldve: 2022-01-11 11:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*A varázslat ezúttal sikerül és abban a pillanatban, míg az erdőmélyi elf lehunyja a szemét, nem érzékel életet körülöttük. Ez is elégséges válasz a fel nem tett kérdésére. A vadon az élet bölcsője, az, hogy nem észleli maga körül az életet, kivéve persze Nievesháét és Rírionét, ékesebben beszél bárminél.*
- Hm. *Nyitja ki sárga ragadozószemeit és a rókát kezdi fürkészni. Amikor az köhögni kezd, megtorpan, úgy nézi a küszködni látszó állatot. Ahogy pedig füst kezd ömleni a róka szemén-száján át, már megfeszült izmokkal, ugrásra készen várja a fejleményeket. Nem akar segíteni az állaton, valahogy az az érzése, hogy nem jönne ki jól.
A füst felemelkedik, formát ölt és végül ott áll előttük egy páncélos-csuklyás alak, kezében vaskos kötettel, akit ha jól veszi ki, valamiféle fura "ablakon" át figyelnek. Mintha egy másik helyen lenne a csuklyás. Aztán a jelenés felfigyel rájuk, bár a páncélos próféta sejti, hogy sosem tévesztette őket szem elől. A dörrenő hang nem rémiszti amikor amaz bemutatkozik. A név bár ismeretlen számára, semmi jót nem ígér, a sirály hangja is felkelti a figyelmét, hisz ebben az erdőben nem élnek sirályok. A páncélos alak talán valahol a kikötőben van? Olyan messze tőlük?
Aztán Khunezk folytatja, Urát emlegeti, aki nem lehet más, mint maga Sa'Tereth, halálról beszél és ajánlatról, sőt ajándékról. A csuhátlan csuhás kihúzza magát előtte.*
- Találkoztam már uraddal korábban is, még a templomnál, akkor azt ígérte, visszatér. *Vonja meg vállát könnyeden, pedig minden izma ugrásra kész.*
- Ez a vadon *Int körbe maga körül.* az Erdő Szívéé, a Fákban Lakóé és mi azért vagyunk itt, hogy visszavegyük azt, amit az övé. Menned kell, neked is és az uradnak is innen. *Folytatja nyugodt hangon. Bár ezek között a fák között már nem érzi patrónusa erejét, de még mindig Erdőmélyén vannak, az otthonában és nem hagyja, hogy Sa'Tereth bemocskolja.*
- Ez az én ajánlatom. *Dob kesztyűt Khunezknek.*
- Ha ezzel megvagyunk, lehet, hogy meghallgatom az ajánlatát. *Teszi hozzá fanyar mosollyal.
A jelenés halálról beszél és ha valóban harcra kerül a sor, akkor nem csak a saját, de társai, a lánya életét is veszélyezteti, ám nem ismer olyan lehetőséget, hogy behódoljon ennek a küldöttnek vagy Sötét urának. Akkor inkább a halál. Az erdőnek meg kell tisztulnia.*
*A varázslat ezúttal sikerül és abban a pillanatban, míg az erdőmélyi elf lehunyja a szemét, nem érzékel életet körülöttük. Ez is elégséges válasz a fel nem tett kérdésére. A vadon az élet bölcsője, az, hogy nem észleli maga körül az életet, kivéve persze Nievesháét és Rírionét, ékesebben beszél bárminél.*
- Hm. *Nyitja ki sárga ragadozószemeit és a rókát kezdi fürkészni. Amikor az köhögni kezd, megtorpan, úgy nézi a küszködni látszó állatot. Ahogy pedig füst kezd ömleni a róka szemén-száján át, már megfeszült izmokkal, ugrásra készen várja a fejleményeket. Nem akar segíteni az állaton, valahogy az az érzése, hogy nem jönne ki jól.
A füst felemelkedik, formát ölt és végül ott áll előttük egy páncélos-csuklyás alak, kezében vaskos kötettel, akit ha jól veszi ki, valamiféle fura "ablakon" át figyelnek. Mintha egy másik helyen lenne a csuklyás. Aztán a jelenés felfigyel rájuk, bár a páncélos próféta sejti, hogy sosem tévesztette őket szem elől. A dörrenő hang nem rémiszti amikor amaz bemutatkozik. A név bár ismeretlen számára, semmi jót nem ígér, a sirály hangja is felkelti a figyelmét, hisz ebben az erdőben nem élnek sirályok. A páncélos alak talán valahol a kikötőben van? Olyan messze tőlük?
Aztán Khunezk folytatja, Urát emlegeti, aki nem lehet más, mint maga Sa'Tereth, halálról beszél és ajánlatról, sőt ajándékról. A csuhátlan csuhás kihúzza magát előtte.*
- Találkoztam már uraddal korábban is, még a templomnál, akkor azt ígérte, visszatér. *Vonja meg vállát könnyeden, pedig minden izma ugrásra kész.*
- Ez a vadon *Int körbe maga körül.* az Erdő Szívéé, a Fákban Lakóé és mi azért vagyunk itt, hogy visszavegyük azt, amit az övé. Menned kell, neked is és az uradnak is innen. *Folytatja nyugodt hangon. Bár ezek között a fák között már nem érzi patrónusa erejét, de még mindig Erdőmélyén vannak, az otthonában és nem hagyja, hogy Sa'Tereth bemocskolja.*
- Ez az én ajánlatom. *Dob kesztyűt Khunezknek.*
- Ha ezzel megvagyunk, lehet, hogy meghallgatom az ajánlatát. *Teszi hozzá fanyar mosollyal.
A jelenés halálról beszél és ha valóban harcra kerül a sor, akkor nem csak a saját, de társai, a lánya életét is veszélyezteti, ám nem ismer olyan lehetőséget, hogy behódoljon ennek a küldöttnek vagy Sötét urának. Akkor inkább a halál. Az erdőnek meg kell tisztulnia.*
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-11 00:09:26
Üzenet elküldve: 2022-01-11 00:09:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a vadonba//
*Hűvös szellő rebbenti a megannyi pókhálót köröttük, ahogy Pycta mormolni kezd. A szerzetes nem a róka jelenlétén kívül nem érez más élőlényt a közelben. Olybá tűnik, egy árva lélek sincs a közelükben.
A róka türelmesen szemléli a közeledő triót, meg sem moccan. Sötét szemeiből sem olvasható ki túl sok minden. Olyannyira nem tűnik fenyegetőnek, hogy még Xauzur is csupán kíváncsian szagol bele a levegőbe Pycta mellett.
Ahogy azonban a vadmacskával kiegészült hármas jó tíz lépésre ér tőle, a fekete róka köhögni kezd. Feltápászkodik ültéből, s homorít, mint akinek a torkán akadt valami, s öklendezni igyekszik. Szőrét borzolja, ám a fekete tekintet már nem a társaságot figyeli. Szemeiből és szájából feketén gomolygó füst kezd ömleni, egy pillantással később pedig minden testnyílása követi e példát. Oly gyorsan zajlik mindez, hogy ha a vándorok segíteni óhajtanának, akkor sem lennének rá képesek. Minden bizonnyal akkor is elemésztené a rejtélyes erő, ha végeznének vele. Végül az apró test egész valója fekete füstbe öltözik, s mire kettőt pislognának, az állatnak már hűlt helye.
Helyette ott lebeg az a sűrű, áthatolhatatlannak tűnő gomoly az út felett, mi szép lassan kerek formát ölt. Lázálomszerű látvány, valahogy mégsem egészen idegen e környezettől. mindez pillanatok alatt zajlódik le előttük, s az örvénylő feketeség végül képet is alkot. Egy óriási, fehérbe öltözött, csuklyás alak, ám az arca sötétbe vész. Hogy hol van, vagy hogy mi van mögötte, homály fedi. Látszólag nem figyel rájuk, legalábbis nem azonnal. Behajtja előbb maga előtt a vaskos kötetet, s csak ezután fordul feléjük. Az erdő köröttük vérfagyasztó csendbe borul, mintha az is csak a csuklyás szellemalak szavaira várna ezen a förtelmes ablakon keresztül.*
-Ily hamar? *A szellemalak nagyot dörren mély hangján, mégis valahogy könnyednek érződik hanglejtése. Mindhármukon végig hordozza tekintetét, mielőtt folytatná.*
-Az én nevem Khunezk. *Szavai szinte nyájasan ülnek meg, s hagy is némi időt, hogy leülepedjen neve, még ha címet nem is sző hozzá. Valahol a messzeségben, de az ablakon túl, sirály vijjogása hallatszik haloványan.*
-Figyeltelek Titeket. Messzire jöttetek. Egyesek bizonyosan úgy fogalmaznának, túl messzire. *Látszik, ahogy hatalmas jobbját szórakozottan a könyvre helyezi. Páncélja valóságos mestermunka.*
-Az Uramnak ajánlata van felétek. Sőt, ajándéka. *Hangja még mindig meggyőzően barátságos, a trió mindhárom tagja érzi, ahogy a szavak elméjükre telepszenek. Ugyanakkor kellő akaraterővel bírnak hozzá, hogy ez ne fejtsen ki hatást egyikőjükön se.*
-A halál vár rátok ezen az ösvényen. Logikus lenne tehát, ha meghallgatnátok a mondanivalóm. *Nem sieti el. Ismét csak végig hordozza tekintetét a csuklya mögül mindhármukon, várakozva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.11 00:18:31
*Hűvös szellő rebbenti a megannyi pókhálót köröttük, ahogy Pycta mormolni kezd. A szerzetes nem a róka jelenlétén kívül nem érez más élőlényt a közelben. Olybá tűnik, egy árva lélek sincs a közelükben.
A róka türelmesen szemléli a közeledő triót, meg sem moccan. Sötét szemeiből sem olvasható ki túl sok minden. Olyannyira nem tűnik fenyegetőnek, hogy még Xauzur is csupán kíváncsian szagol bele a levegőbe Pycta mellett.
Ahogy azonban a vadmacskával kiegészült hármas jó tíz lépésre ér tőle, a fekete róka köhögni kezd. Feltápászkodik ültéből, s homorít, mint akinek a torkán akadt valami, s öklendezni igyekszik. Szőrét borzolja, ám a fekete tekintet már nem a társaságot figyeli. Szemeiből és szájából feketén gomolygó füst kezd ömleni, egy pillantással később pedig minden testnyílása követi e példát. Oly gyorsan zajlik mindez, hogy ha a vándorok segíteni óhajtanának, akkor sem lennének rá képesek. Minden bizonnyal akkor is elemésztené a rejtélyes erő, ha végeznének vele. Végül az apró test egész valója fekete füstbe öltözik, s mire kettőt pislognának, az állatnak már hűlt helye.
Helyette ott lebeg az a sűrű, áthatolhatatlannak tűnő gomoly az út felett, mi szép lassan kerek formát ölt. Lázálomszerű látvány, valahogy mégsem egészen idegen e környezettől. mindez pillanatok alatt zajlódik le előttük, s az örvénylő feketeség végül képet is alkot. Egy óriási, fehérbe öltözött, csuklyás alak, ám az arca sötétbe vész. Hogy hol van, vagy hogy mi van mögötte, homály fedi. Látszólag nem figyel rájuk, legalábbis nem azonnal. Behajtja előbb maga előtt a vaskos kötetet, s csak ezután fordul feléjük. Az erdő köröttük vérfagyasztó csendbe borul, mintha az is csak a csuklyás szellemalak szavaira várna ezen a förtelmes ablakon keresztül.*
-Ily hamar? *A szellemalak nagyot dörren mély hangján, mégis valahogy könnyednek érződik hanglejtése. Mindhármukon végig hordozza tekintetét, mielőtt folytatná.*
-Az én nevem Khunezk. *Szavai szinte nyájasan ülnek meg, s hagy is némi időt, hogy leülepedjen neve, még ha címet nem is sző hozzá. Valahol a messzeségben, de az ablakon túl, sirály vijjogása hallatszik haloványan.*
-Figyeltelek Titeket. Messzire jöttetek. Egyesek bizonyosan úgy fogalmaznának, túl messzire. *Látszik, ahogy hatalmas jobbját szórakozottan a könyvre helyezi. Páncélja valóságos mestermunka.*
-Az Uramnak ajánlata van felétek. Sőt, ajándéka. *Hangja még mindig meggyőzően barátságos, a trió mindhárom tagja érzi, ahogy a szavak elméjükre telepszenek. Ugyanakkor kellő akaraterővel bírnak hozzá, hogy ez ne fejtsen ki hatást egyikőjükön se.*
-A halál vár rátok ezen az ösvényen. Logikus lenne tehát, ha meghallgatnátok a mondanivalóm. *Nem sieti el. Ismét csak végig hordozza tekintetét a csuklya mögül mindhármukon, várakozva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.11 00:18:31
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-10 12:17:11
Üzenet elküldve: 2022-01-10 12:17:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nievben ott a vágy, hogy megpróbálja Pyctát megakadályozni abban, hogy megközelítse az állatot, vagy legalább, hogy szót emeljen a megközelítése ellen. Mert ha nem is ártó szándékú, mágikus lény, még akkor is simán lehet, hogy valami ragályos, halálos, harapás útján terjedő kórság miatt ilyen barátságos. Vagy barátságosnak tűnő. Nem ellenséges. Viszont nem szól egy szót sem, nem tesz semmit, igazából egyetlen porcikája sem vágyik arra, hogy ismét rendreutasítsák amiatt, hogy félti az elfet. Szemöldökei szigorúan-dacosan összeszaladnak, nem mozdul Xauzur mellől, keze továbbra is a tőr markolatán. Csak azon töpreng el picit, hogy van-e jelentősége annak, hogy az a róka - vagy rókának tűnő állat -, fekete színű? Merthogy ő nem tudott róla, hogy léteznek fekete színű rókák is. Ez persze nem bizonyítja azt, hogy az állat különleges, azt viszont igen, hogy az ő ismeretei esetleg korlátozottak. Szóval simán lehet, hogy a fekete róka tényleg valami kórságot terjeszt, amit mindjárt ráragaszt Pyctára, mikor hirtelen megharapja. Pár tétova lépést tesz Pycta és a róka felé.*
*Nievben ott a vágy, hogy megpróbálja Pyctát megakadályozni abban, hogy megközelítse az állatot, vagy legalább, hogy szót emeljen a megközelítése ellen. Mert ha nem is ártó szándékú, mágikus lény, még akkor is simán lehet, hogy valami ragályos, halálos, harapás útján terjedő kórság miatt ilyen barátságos. Vagy barátságosnak tűnő. Nem ellenséges. Viszont nem szól egy szót sem, nem tesz semmit, igazából egyetlen porcikája sem vágyik arra, hogy ismét rendreutasítsák amiatt, hogy félti az elfet. Szemöldökei szigorúan-dacosan összeszaladnak, nem mozdul Xauzur mellől, keze továbbra is a tőr markolatán. Csak azon töpreng el picit, hogy van-e jelentősége annak, hogy az a róka - vagy rókának tűnő állat -, fekete színű? Merthogy ő nem tudott róla, hogy léteznek fekete színű rókák is. Ez persze nem bizonyítja azt, hogy az állat különleges, azt viszont igen, hogy az ő ismeretei esetleg korlátozottak. Szóval simán lehet, hogy a fekete róka tényleg valami kórságot terjeszt, amit mindjárt ráragaszt Pyctára, mikor hirtelen megharapja. Pár tétova lépést tesz Pycta és a róka felé.*
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2022-01-07 23:56:39
Üzenet elküldve: 2022-01-07 23:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
*Nem lepődne meg, ha a róka válaszolna Pycta kérdésére. Vagyis de, egy kicsit meghökkenne, ugyanakkor annyi mindent látott már mióta Erdőmélyén járnak, hogy már nem tudja, mi számít deviánsnak. A fekete bundás nem tűnik fenyegetőnek. Mégis, Rírion úgy érzi, e békés hozzáállás megváltozna, ha megpróbálnának tovább haladni mellette. Őszintén reméli saját tévedését. Eközben bátran keresi a róka tekintetét, mert egyfelől szimplán kíváncsi az állat szemeire, másrészt sokat mondhat el a tekintet. Főleg, ha annak gazdája is így akarja. Egyértelmű és gyors üzenet lehet egyetlen pillantás. Vagy jó, vagy rossz. Reméli az előbbit, mert nem szívesen lenne ellensége egy ilyen szép állatnak.*
*Nem lepődne meg, ha a róka válaszolna Pycta kérdésére. Vagyis de, egy kicsit meghökkenne, ugyanakkor annyi mindent látott már mióta Erdőmélyén járnak, hogy már nem tudja, mi számít deviánsnak. A fekete bundás nem tűnik fenyegetőnek. Mégis, Rírion úgy érzi, e békés hozzáállás megváltozna, ha megpróbálnának tovább haladni mellette. Őszintén reméli saját tévedését. Eközben bátran keresi a róka tekintetét, mert egyfelől szimplán kíváncsi az állat szemeire, másrészt sokat mondhat el a tekintet. Főleg, ha annak gazdája is így akarja. Egyértelmű és gyors üzenet lehet egyetlen pillantás. Vagy jó, vagy rossz. Reméli az előbbit, mert nem szívesen lenne ellensége egy ilyen szép állatnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780