Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 547. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-14 10:07:08
Üzenet elküldve: 2026-04-14 10:07:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Sokan mondhatnák, hogy a hirtelen jött erejét magától Wylnuranától, vagy akár saját istenétől kapta, hogy újonnan kapott erejével bizonyítsa rátermettségét az istenek szolgálatához. Ám a vörös törpe nem így gondolja, gondolná, ha gondolkodna egyáltalán ilyen apróságokra. Ugyanis minden erejét, minden koncentrációját lefoglalja, hogy ne szarja össze magát a rá aggatott súlyok alatt. Az első lépés könnyebben teszi meg, mint a másodikat, a harmadik pedig már kínzással ér fel, ahogy próbálja még egyszer parancsra utasítani lábait. Sajnos sosem fogják megtudni, hogy valójában meddig lenne képes elsétálni. A sámán úgy pofozza fel a törpét, mint valami engedelmetlen kurvát romváros mélyében. Eddigi sziklaszilárd akarata most megbillen, és nyomban földre rogy. Nem is akárhogy. Eleinte olyan meghajlásba kényszerül, mintha tiszteletét mutatná az orkok irányába. Egy darabig így várja a következő ütést, de az elf közbeszólása hamar elveszi a sámán figyelmét a törpéről. Ekkor kicsit tudatosul benne, hogy sosem volt itt főszereplő, ami más körülmények között nagy követ venne le a szívéről, de pofozás után csak mérgét szítja. Nem kísérli meg a felállást, még nem, de nem is marad meghajolva olyanok előtt, akik szarral kenik magukat, így félig térdre próbál kiegyenesedni, hogy láthassák, hogy ez édes kevés. Kár, hogy nem vele foglalkoznak, de egyelőre nem tud mit csinálni. Néhány pillanattal később, talán az egyetlen pillanatban, mikor Faelny nem kiált fel fájdalmában, vagy épp aközben hall valami ismerőset. Egy pillanatra még az ő tekintete is a hang irányába fordul, s bár nem tudja ki lehet ez, elsőnek társaira gondol, esetleg erre a bizonyos Krazindurra. Feltéve, ha még élnek. Bármi, avagy bárki is legyen, az elterelés megtörtént, csupán egy apró lehetőségre vár, amit hamarosan maguk az orkok adnak a kezébe. Amint a varázsló keze elhagyja a talajt, az őt megkötő béklyók is olyan könnyedséggel kerülnek a feledés homályába. Óriási hibát követtek el, és erről hamar biztosítja a sámánt. A varázsló pedig hamar rá fog jönni, hogy aki csak parancsokat követ, az parancsra is fog meghalni. Wrojth nem tétovázik. Keze a lehető leggyorsabban lendül a kardjához. Talán itt és most épp kapóra jön, hogy nem hüvelyben tárolja a kicsikét. A mágnesérceknek hála, az az egy másodperc, amit azzal nyer, hogy csak szimplán lerántja a hátáról, most kapóra jöhet. Lábait sem kell félteni ez idő alatt, ugyanis már a varázslat szertefoszlásánál elrajtolt, mintha nem lenne holnap. Két rühes ork aligha okoz neki fejfájást, főleg nem ilyen előnnyel. Ha a sámán a táborban kiáltó törpével van van elfoglalva, akkor az lesz az utolsó dolog, ami miatt aggódni is fog. Amint a vörös a közelébe ér, megpróbál minél mélyebb vágást ejteni rajta. A kárörvendést azutánra hagyja, hogy legalább az egyiküket a halál küszöbére fekteti. *
* Sokan mondhatnák, hogy a hirtelen jött erejét magától Wylnuranától, vagy akár saját istenétől kapta, hogy újonnan kapott erejével bizonyítsa rátermettségét az istenek szolgálatához. Ám a vörös törpe nem így gondolja, gondolná, ha gondolkodna egyáltalán ilyen apróságokra. Ugyanis minden erejét, minden koncentrációját lefoglalja, hogy ne szarja össze magát a rá aggatott súlyok alatt. Az első lépés könnyebben teszi meg, mint a másodikat, a harmadik pedig már kínzással ér fel, ahogy próbálja még egyszer parancsra utasítani lábait. Sajnos sosem fogják megtudni, hogy valójában meddig lenne képes elsétálni. A sámán úgy pofozza fel a törpét, mint valami engedelmetlen kurvát romváros mélyében. Eddigi sziklaszilárd akarata most megbillen, és nyomban földre rogy. Nem is akárhogy. Eleinte olyan meghajlásba kényszerül, mintha tiszteletét mutatná az orkok irányába. Egy darabig így várja a következő ütést, de az elf közbeszólása hamar elveszi a sámán figyelmét a törpéről. Ekkor kicsit tudatosul benne, hogy sosem volt itt főszereplő, ami más körülmények között nagy követ venne le a szívéről, de pofozás után csak mérgét szítja. Nem kísérli meg a felállást, még nem, de nem is marad meghajolva olyanok előtt, akik szarral kenik magukat, így félig térdre próbál kiegyenesedni, hogy láthassák, hogy ez édes kevés. Kár, hogy nem vele foglalkoznak, de egyelőre nem tud mit csinálni. Néhány pillanattal később, talán az egyetlen pillanatban, mikor Faelny nem kiált fel fájdalmában, vagy épp aközben hall valami ismerőset. Egy pillanatra még az ő tekintete is a hang irányába fordul, s bár nem tudja ki lehet ez, elsőnek társaira gondol, esetleg erre a bizonyos Krazindurra. Feltéve, ha még élnek. Bármi, avagy bárki is legyen, az elterelés megtörtént, csupán egy apró lehetőségre vár, amit hamarosan maguk az orkok adnak a kezébe. Amint a varázsló keze elhagyja a talajt, az őt megkötő béklyók is olyan könnyedséggel kerülnek a feledés homályába. Óriási hibát követtek el, és erről hamar biztosítja a sámánt. A varázsló pedig hamar rá fog jönni, hogy aki csak parancsokat követ, az parancsra is fog meghalni. Wrojth nem tétovázik. Keze a lehető leggyorsabban lendül a kardjához. Talán itt és most épp kapóra jön, hogy nem hüvelyben tárolja a kicsikét. A mágnesérceknek hála, az az egy másodperc, amit azzal nyer, hogy csak szimplán lerántja a hátáról, most kapóra jöhet. Lábait sem kell félteni ez idő alatt, ugyanis már a varázslat szertefoszlásánál elrajtolt, mintha nem lenne holnap. Két rühes ork aligha okoz neki fejfájást, főleg nem ilyen előnnyel. Ha a sámán a táborban kiáltó törpével van van elfoglalva, akkor az lesz az utolsó dolog, ami miatt aggódni is fog. Amint a vörös a közelébe ér, megpróbál minél mélyebb vágást ejteni rajta. A kárörvendést azutánra hagyja, hogy legalább az egyiküket a halál küszöbére fekteti. *
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-14 07:51:39
Üzenet elküldve: 2026-04-14 07:51:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öreg is a menekülő ork után rohan, de mire odaér addigra a herceg ökle lesújt utoljára is és az orknak vége. Wertus szintén a ládához rohan, de nem kotor benne túl sokáig, nincs most idő az ilyesmire, csak felkapja csatabárdját és körülnéz, felméri gyorsan a helyzetüket. Az ork őrség morálja az elvárt szintet hozta. Olyan részeg az összes, hogy nem harcolni, de egyenesen járni is alig tudnak. Az éppen felriadt orkok helyzete sem rózsás. A sátrak közt a keresztül kasul kifeszített tartóköteleken nem olyan egyszerű az átkelés a sötétben. Ráadásul, akit riasztottak már fel mély álmából az tudja, hogy bizony nem olyan egyszerű a helyzet felmérése az első néhány percben. Ez a zűrzavar talán hasznukra lehet. Szemei egy közelben lévő fáklyát keresnek. A maga részéről kibékült volna a csendes távozással is, de ha már így alakult, akkor jöjjön aminek jönnie kell. A csendes éjszakai tábor nyugalmát az orkok kiáltozása és a törpe csatakiáltása veri fel. Wertus, amennyiben sikerült tüzet szereznie körbefut és igyekszik annyi sátrat lángra lobbantani a környéken, amennyit csak bír. Ebben segítségére lehet, hogy az ork sátrak szedett-vedett rongyokból állnak, melyek vízállóságát állati zsiradékokkal biztosítják. Ez vízálló ugyan, de tűzálló aligha! Ekkor az erdő szélén megszólal a kürt. Erre törpénk sem rest! Krazindur felé veszi az irányt és torka szakadtából üvölti:*
- Törpék! Wylnurana istennőnk ma éjjel reánk mosolygott! Hallottátok a kürtöt! Jobbszárny előre! Balszárny, kerítsétek körbe a tábort! Ne várjuk meg, míg az emberek és elfek serege ideér! Végezzünk még előttük a disznókkal!
* Remélhetőleg, terve sikerül és az istennő valóban rájuk mosolyog ma éjjel. Ha valóban sikerült néhány sátrat lángra lobbantani és szerencséje van, akkor voltak azokban a sátrakban még orkok is, akik visítva és megperzselődve hagyják el sátraikat, ezzel is növelve a káoszt. Talán az az egyetlen esélyük, ha az orkok beveszik a cselt és menekülőre fogják, mert akármilyen remek harcosok is a törpék, azért egy tábornyi orkkal nem bírnak hárman. *
* Az öreg is a menekülő ork után rohan, de mire odaér addigra a herceg ökle lesújt utoljára is és az orknak vége. Wertus szintén a ládához rohan, de nem kotor benne túl sokáig, nincs most idő az ilyesmire, csak felkapja csatabárdját és körülnéz, felméri gyorsan a helyzetüket. Az ork őrség morálja az elvárt szintet hozta. Olyan részeg az összes, hogy nem harcolni, de egyenesen járni is alig tudnak. Az éppen felriadt orkok helyzete sem rózsás. A sátrak közt a keresztül kasul kifeszített tartóköteleken nem olyan egyszerű az átkelés a sötétben. Ráadásul, akit riasztottak már fel mély álmából az tudja, hogy bizony nem olyan egyszerű a helyzet felmérése az első néhány percben. Ez a zűrzavar talán hasznukra lehet. Szemei egy közelben lévő fáklyát keresnek. A maga részéről kibékült volna a csendes távozással is, de ha már így alakult, akkor jöjjön aminek jönnie kell. A csendes éjszakai tábor nyugalmát az orkok kiáltozása és a törpe csatakiáltása veri fel. Wertus, amennyiben sikerült tüzet szereznie körbefut és igyekszik annyi sátrat lángra lobbantani a környéken, amennyit csak bír. Ebben segítségére lehet, hogy az ork sátrak szedett-vedett rongyokból állnak, melyek vízállóságát állati zsiradékokkal biztosítják. Ez vízálló ugyan, de tűzálló aligha! Ekkor az erdő szélén megszólal a kürt. Erre törpénk sem rest! Krazindur felé veszi az irányt és torka szakadtából üvölti:*
- Törpék! Wylnurana istennőnk ma éjjel reánk mosolygott! Hallottátok a kürtöt! Jobbszárny előre! Balszárny, kerítsétek körbe a tábort! Ne várjuk meg, míg az emberek és elfek serege ideér! Végezzünk még előttük a disznókkal!
* Remélhetőleg, terve sikerül és az istennő valóban rájuk mosolyog ma éjjel. Ha valóban sikerült néhány sátrat lángra lobbantani és szerencséje van, akkor voltak azokban a sátrakban még orkok is, akik visítva és megperzselődve hagyják el sátraikat, ezzel is növelve a káoszt. Talán az az egyetlen esélyük, ha az orkok beveszik a cselt és menekülőre fogják, mert akármilyen remek harcosok is a törpék, azért egy tábornyi orkkal nem bírnak hárman. *
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-13 20:59:34
Üzenet elküldve: 2026-04-13 20:59:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A bűz ami betölti a levegőt könnyen kelthet olyan gyanút Wrojtban, hogy tényleg szarral kenegetik magukat jódolgukban az orkok. Ez sajnos azonban mit sem segít a helyzetűkön. A varázslat bizony nehéz sziklaként köti gúsba végtagjaikat. Az elf rögtön térdrerogy, a vörös törpe azonban izzó szemekkel állja a sarat. Fogait csikorgatja, nyakaiban kidülled az ér, izmai megfeszülnek, és talán valami ősi törpe erő szállja meg, de képes néhány lépést képes tenni a sámán felé. Ez őszinte meglepettséggel tölti el az ork varázslót és a sámánt is, mindketten tátott szájjal figyelik Wrojth emberfeletti erejét, így a kihívásának is nagyobb hangsúlyt harcol ki vele. Azonban a sámán nem az a becsületes fajta, és a dicsőség sem izgatja, nem itt, nem most. Hurkás ujjaival pofozza meg a törpét, amitől aztán a korábbi ellennállásra tett koncentrációja is megtörik, és ő is a földre hull.*
-Elég te féreg! Nem mondok neked semmit! Inkább ölj meg és ne tököljünk egész éjszaka.
*Köpi Faelny összeszorított fogai közt, szemeiben pedig gyűlölet és harag keveredik. Ez az nézés, amit a sámán igazán szeret. Szája széles vigyorra nyúlik, és közelebb lép a hosszúéletűhöz.*
-Helyes. Dühöngj csak, annál hamarabb megtörlek!
*Azzal pedig hosszú tőrét végighúzza az elf arcán, mély sebet ejtve rajta. A penge a húsba mar, és bármennyire is küzd ellene, fájdalmában élesen felkiált.*
*Az ork csak egy pillanatra nem figyel oda, míg saját társai elvonják a figyelmét, s ez pont elég ahhoz, hogy a foglyok akcióba lendüljenek. Wertus vaskos ujjaival ragadja meg az őr torkát, és nem is szándékozik azt elereszteni. Azonban az ijedtében csapkodó és vergődő ork levegőért kapkodva ugyan, de kiverekszi magát a marok közül. Arra viszont éppen elég ideig tartotta őt Wertus, hogy Gubaf el tudja halászni a kulcsokat tőle, így ugyan az ork fulldokolva és köhögve tántorog, a zár már nem tarthatja tovább őket fogva. Ekkor hallhatják az éjszakát átszelő éles női sikolyt a fák közül, tőlük nem is túl messzire. A törpe herceg homályos szemekkel sóhajt fel. Megismeri a hangot.*
-Faelny...
*A ketrec ajtaja nyitva, az ork őr pedig a sátrak felé próbál eljutni, de mindhiába. Krazindur dühödt bikaként suhan el kettejük között, tekintete szinte lángol, és bármelyik törpét megszégyenítő sebességet vesz fel. Pillanatok alatt beéri Hosszúlábat, és ráveti magát. Öklei akár a súlyos kalapács, és a szerencsétlen ork arca az üllő. Addig üti, míg már csak lágy, loccsanó hangot hallani ahogy utoljára lecsap. Véres öklével, vicsorogva feláll és visszakocog a fogolytársaihoz. Ha körbenéznek láthatnak egy nagy faládát, amibe mindenféle fegyverek és egyéb holmik vannak bedobálva, jóllehet a saját felszerelésük az. A törpe herceg nem vár sokat, fejszét és kalapácsot ragad, majd széles, már-már őrült vigyorral kiált fel.*
– Dubek'harr, Wylnurana gyermekei, az örök tűz égesse porrá ellenségeink! FEGYVERBE! GYERTEK CSAK, ORKOK! Álljatok sorba a halálért!
*Láthatóan cseppet sem törődik a meneküléssel. Az orkok hamar riadót fújnak, hamarosan elözönlik a helyet a kiabálásra, elég csak egy őrszem aki észreveszi őket. Wertus és Gubaf dönthetnek, hogy mit lépnek most. A menekülés előttük áll, közel az erdő, a fák között bizonyára nehezebben akadnának a nyomukra, de akár Krazindurral is maradhatnak. Vagy talán meglátnak egy harmadik utat is?*
*Faelny arca és teste bővül még néhány vágással, és egyre nehezebben tartja magát, ám ekkor meghallanak valamit. Félreérthetetlen hang ez, csatakiáltás, nem is akármilyen. Egy törpe csatakiáltás. A sámán, de még az ork varázsló is zavarodottan néznek össze.*
-Fújd meg a kürtöt, nézzék meg mi történt a foglyokkal.
*Adja ki a parancsot a sámán, gondterhelt arckifejezzésel néz a hang irányába. A varázsló pedig engedelmeskedik, és megfogja övén pihenő kürtjét, majd megfújja azt. Csakhogy így, hogy kezeit nem tartja a földön, a varázslat megszűnik. Wrojth végtagjai pehelykönnyűnek érződnek, most van esélye cselekedni.*
*A bűz ami betölti a levegőt könnyen kelthet olyan gyanút Wrojtban, hogy tényleg szarral kenegetik magukat jódolgukban az orkok. Ez sajnos azonban mit sem segít a helyzetűkön. A varázslat bizony nehéz sziklaként köti gúsba végtagjaikat. Az elf rögtön térdrerogy, a vörös törpe azonban izzó szemekkel állja a sarat. Fogait csikorgatja, nyakaiban kidülled az ér, izmai megfeszülnek, és talán valami ősi törpe erő szállja meg, de képes néhány lépést képes tenni a sámán felé. Ez őszinte meglepettséggel tölti el az ork varázslót és a sámánt is, mindketten tátott szájjal figyelik Wrojth emberfeletti erejét, így a kihívásának is nagyobb hangsúlyt harcol ki vele. Azonban a sámán nem az a becsületes fajta, és a dicsőség sem izgatja, nem itt, nem most. Hurkás ujjaival pofozza meg a törpét, amitől aztán a korábbi ellennállásra tett koncentrációja is megtörik, és ő is a földre hull.*
-Elég te féreg! Nem mondok neked semmit! Inkább ölj meg és ne tököljünk egész éjszaka.
*Köpi Faelny összeszorított fogai közt, szemeiben pedig gyűlölet és harag keveredik. Ez az nézés, amit a sámán igazán szeret. Szája széles vigyorra nyúlik, és közelebb lép a hosszúéletűhöz.*
-Helyes. Dühöngj csak, annál hamarabb megtörlek!
*Azzal pedig hosszú tőrét végighúzza az elf arcán, mély sebet ejtve rajta. A penge a húsba mar, és bármennyire is küzd ellene, fájdalmában élesen felkiált.*
*Az ork csak egy pillanatra nem figyel oda, míg saját társai elvonják a figyelmét, s ez pont elég ahhoz, hogy a foglyok akcióba lendüljenek. Wertus vaskos ujjaival ragadja meg az őr torkát, és nem is szándékozik azt elereszteni. Azonban az ijedtében csapkodó és vergődő ork levegőért kapkodva ugyan, de kiverekszi magát a marok közül. Arra viszont éppen elég ideig tartotta őt Wertus, hogy Gubaf el tudja halászni a kulcsokat tőle, így ugyan az ork fulldokolva és köhögve tántorog, a zár már nem tarthatja tovább őket fogva. Ekkor hallhatják az éjszakát átszelő éles női sikolyt a fák közül, tőlük nem is túl messzire. A törpe herceg homályos szemekkel sóhajt fel. Megismeri a hangot.*
-Faelny...
*A ketrec ajtaja nyitva, az ork őr pedig a sátrak felé próbál eljutni, de mindhiába. Krazindur dühödt bikaként suhan el kettejük között, tekintete szinte lángol, és bármelyik törpét megszégyenítő sebességet vesz fel. Pillanatok alatt beéri Hosszúlábat, és ráveti magát. Öklei akár a súlyos kalapács, és a szerencsétlen ork arca az üllő. Addig üti, míg már csak lágy, loccsanó hangot hallani ahogy utoljára lecsap. Véres öklével, vicsorogva feláll és visszakocog a fogolytársaihoz. Ha körbenéznek láthatnak egy nagy faládát, amibe mindenféle fegyverek és egyéb holmik vannak bedobálva, jóllehet a saját felszerelésük az. A törpe herceg nem vár sokat, fejszét és kalapácsot ragad, majd széles, már-már őrült vigyorral kiált fel.*
– Dubek'harr, Wylnurana gyermekei, az örök tűz égesse porrá ellenségeink! FEGYVERBE! GYERTEK CSAK, ORKOK! Álljatok sorba a halálért!
*Láthatóan cseppet sem törődik a meneküléssel. Az orkok hamar riadót fújnak, hamarosan elözönlik a helyet a kiabálásra, elég csak egy őrszem aki észreveszi őket. Wertus és Gubaf dönthetnek, hogy mit lépnek most. A menekülés előttük áll, közel az erdő, a fák között bizonyára nehezebben akadnának a nyomukra, de akár Krazindurral is maradhatnak. Vagy talán meglátnak egy harmadik utat is?*
*Faelny arca és teste bővül még néhány vágással, és egyre nehezebben tartja magát, ám ekkor meghallanak valamit. Félreérthetetlen hang ez, csatakiáltás, nem is akármilyen. Egy törpe csatakiáltás. A sámán, de még az ork varázsló is zavarodottan néznek össze.*
-Fújd meg a kürtöt, nézzék meg mi történt a foglyokkal.
*Adja ki a parancsot a sámán, gondterhelt arckifejezzésel néz a hang irányába. A varázsló pedig engedelmeskedik, és megfogja övén pihenő kürtjét, majd megfújja azt. Csakhogy így, hogy kezeit nem tartja a földön, a varázslat megszűnik. Wrojth végtagjai pehelykönnyűnek érződnek, most van esélye cselekedni.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-13 12:26:22
Üzenet elküldve: 2026-04-13 12:26:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Tervük beválni látszik, viszont aztán a távolból szólítják az orkot társai, ezzel pedig reményük elveszni látszana, ha Wertus nem lépni közbe. Azt Gubacs nem tudhatja, hogy társának sikerül-e tényleg hatástalanítani a zöldbőrűt, viszont a felszólításra rögtön felpattan és megpróbálja elszedni tőle a kulcscsomót a rácson keresztül. *
– A búvalbaszott bokros búbos banka szarna a fejedre, te büdös barom ork! Vagy te a kutya! * Káromkodik sértetten. Ha nem mondott volna ilyen rondát rájuk a vadállat, most bizonyára azt gondolná, hogy ez azért mégiscsak túlzás Wertus részéről. Talán így is ezt gondolja, viszont ha már így alakult, nem várhatja ölbe tett kézzel, hogy ideérjenek az ork társai is.
Egyetlen célja, hogy megkaparintsa a kulcsot, akár annak árán is, hogy közben valamelyik társa ellopja a kedvenc kavicsát. Azért, ha sikerül az akció, amazt is felkapja a földről, ha más még nem tette meg, és csak utána kezd a szabadulásukkal foglalkozni. Már, ha egyáltalán hozzájutott a kulcshoz. Anélkül nehéz lesz. *
* Tervük beválni látszik, viszont aztán a távolból szólítják az orkot társai, ezzel pedig reményük elveszni látszana, ha Wertus nem lépni közbe. Azt Gubacs nem tudhatja, hogy társának sikerül-e tényleg hatástalanítani a zöldbőrűt, viszont a felszólításra rögtön felpattan és megpróbálja elszedni tőle a kulcscsomót a rácson keresztül. *
– A búvalbaszott bokros búbos banka szarna a fejedre, te büdös barom ork! Vagy te a kutya! * Káromkodik sértetten. Ha nem mondott volna ilyen rondát rájuk a vadállat, most bizonyára azt gondolná, hogy ez azért mégiscsak túlzás Wertus részéről. Talán így is ezt gondolja, viszont ha már így alakult, nem várhatja ölbe tett kézzel, hogy ideérjenek az ork társai is.
Egyetlen célja, hogy megkaparintsa a kulcsot, akár annak árán is, hogy közben valamelyik társa ellopja a kedvenc kavicsát. Azért, ha sikerül az akció, amazt is felkapja a földről, ha más még nem tette meg, és csak utána kezd a szabadulásukkal foglalkozni. Már, ha egyáltalán hozzájutott a kulcshoz. Anélkül nehéz lesz. *
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-12 14:55:44
Üzenet elküldve: 2026-04-12 14:55:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Miközben szóba elegyedett az orkal természetesen igyekszik minél közelebb kerülni hozzá. A három törpe közül talán ő az, aki a legközelebb jut ahhoz, hogy egy hirtelen mozdulattal elkapja a rácsokon keresztül a figyelmetlen orkot, aki a hallottak alapján már nem is lehet teljesen józan. Erre jobb alkalom nem is kínálkozik a mostaninál. Egyrészt a kulcsaira figyel, másrészt társa hívása is kellőképpen eltereli a figyelmét.
Mindezek ellenére Wertusnak a torkában dobog a szíve. Vajon mit tegyen most? Próbálja még szavakkal rávenni az orkot, hogy maga nyissa ki az ajtót, vagy ugorjon oda és a rácsokon keresztül próbálja elkapni?
Talán az első megoldás lenne a simábbik út, de látszólag a zöldséget jobban érdekli az ital, mint az arany és hatalom. Márpedig, ha ez most elmegy, talán már nem lesz még egy ilyen alkalmuk a szabadulásra.
Viszont a második megoldás túl kockázatos. Nem szabad, hogy az ork kiáltson. Ráadásul egy elég komoly fizikai korlát is van kettejük között, a rácsok.
Az a pillanat, míg az öreg ezen gondolkodik egy örökkévalóságnak tűnik, végül mégis csak a második megoldást választja.
Mikor az ork épp italozásra hívó társa felé figyel, az öreg a rácshoz ugrik és azzal a lendülettel mindkét kezét kidugja a rácson, hogy elkapja és közelebb rántsa a felkészületlen és figyelmetlen orkot. Egyik kezével igyekszik elkapni a torkát, hogy erős markával egy mozdulattal összeroppantsa és kitépje az ork gégéjét. Ez az egyetlen esélye, hogy amaz ne kiálthasson. Másik kezével igyekszik mellkasánál fogva a rácsokhoz préselni, hogy kiszorítsa a tüdejéből a levegőt. Közben oda szól Krazindurnak és Gubacsnak is.*
- A kulcs! Vegyétek el a kulcsot tőle és nyissátok ki az ajtót!
* Miközben szóba elegyedett az orkal természetesen igyekszik minél közelebb kerülni hozzá. A három törpe közül talán ő az, aki a legközelebb jut ahhoz, hogy egy hirtelen mozdulattal elkapja a rácsokon keresztül a figyelmetlen orkot, aki a hallottak alapján már nem is lehet teljesen józan. Erre jobb alkalom nem is kínálkozik a mostaninál. Egyrészt a kulcsaira figyel, másrészt társa hívása is kellőképpen eltereli a figyelmét.
Mindezek ellenére Wertusnak a torkában dobog a szíve. Vajon mit tegyen most? Próbálja még szavakkal rávenni az orkot, hogy maga nyissa ki az ajtót, vagy ugorjon oda és a rácsokon keresztül próbálja elkapni?
Talán az első megoldás lenne a simábbik út, de látszólag a zöldséget jobban érdekli az ital, mint az arany és hatalom. Márpedig, ha ez most elmegy, talán már nem lesz még egy ilyen alkalmuk a szabadulásra.
Viszont a második megoldás túl kockázatos. Nem szabad, hogy az ork kiáltson. Ráadásul egy elég komoly fizikai korlát is van kettejük között, a rácsok.
Az a pillanat, míg az öreg ezen gondolkodik egy örökkévalóságnak tűnik, végül mégis csak a második megoldást választja.
Mikor az ork épp italozásra hívó társa felé figyel, az öreg a rácshoz ugrik és azzal a lendülettel mindkét kezét kidugja a rácson, hogy elkapja és közelebb rántsa a felkészületlen és figyelmetlen orkot. Egyik kezével igyekszik elkapni a torkát, hogy erős markával egy mozdulattal összeroppantsa és kitépje az ork gégéjét. Ez az egyetlen esélye, hogy amaz ne kiálthasson. Másik kezével igyekszik mellkasánál fogva a rácsokhoz préselni, hogy kiszorítsa a tüdejéből a levegőt. Közben oda szól Krazindurnak és Gubacsnak is.*
- A kulcs! Vegyétek el a kulcsot tőle és nyissátok ki az ajtót!
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-10 08:54:33
Üzenet elküldve: 2026-04-10 08:54:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
- Még nem találkoztam ezzel a törpével, de már most tetszik az alak.
* Jegyzi meg gyorsan egy halk kacagással kísérve. Azért még nem felejtette el, hogy hol is van, így azért nem is akarja felfedni minden világtalannak a pontos helyzetüket. Ha tudná, hogy éppen csapdába sétálnak, úgy talán valamivel felkészítené magukat. Annak hiányában a boldog tudatlanság vezeti. A bűz valóban orrcsikorgató és eleinte ő is elkezdi legyezni a levegőt, mintha az segítene. *
- Egekre mondom. Ezek vagy nem takarítanak maguk után, vagy szarral kenik magukat.
* Szólal fel ismét, ám ezúttal hangjában egyre jobban érződik haragos személyisége. Az egy dolog, ha valaki ritkán fürdik, de ettől a szagtól hosszútávon károsodik az ember tüdeje. Még inkább megerősödik benne a gondolat, hogy amint végeztek, azonnal távolodjanak el ettől a pöcegödörtől. Egy fa takarásából nézegeti az említett tábort. *
- Jó ötlet, akkor dologra.
* Mondja, majd mozdulna is, hogy valami közelebbi helyről jobb belátást szerezzen a tábort illetően. Legalábbis tenné, ha tudna mozogni. A vörös törpére eddig ismeretlen erő hat, aminek köszönhetően lábai küzdenek, már csak azért is, hogy állva tudjon maradni. Eddig viszonylag egyenes testtartása kissé meggörnyed a láthatatlan súlyok alatt és kezeit is kissé széttárja, mintha egy asztalba kapaszkodva próbálná ellensúlyozni a hirtelen nyomást. *
- Mi a fa…
* A váratlan meglepetések itt nem érnek véget. Egy mély hang üti meg a fülét, ami felé a lehető leglassabban fordítja a fejét. Kár, hogy ezúttal nem a drámai hatás végett. Az, hogy gyomorforgató szaggal kínozzák, az egy dolog, de az már csak hab a tortán, hogy az undorító mágiáját is használta rajta. Elméje egyre jobban ködösödik, hacsak arra gondol, hogy ez a rondaság ilyen alantas módon fogja kicsinálni. Pedig ő egy párbajban reménykedett, ahol felkenheti mindegyikkel a padlót. Valahogy nem nyugtatja le a sámán beszéde, a tőr láttán pedig arca csak jobban méregbe borul. *
- Dalolok én neked olyat mindjárt.
* Mondja fogcsikorgatva, majd minden erejét beleadva próbál megtenni egy lépést az ork irányába. Támadási szándéka van bőven, ám ilyen béklyóval az oldalán erre lehetőséget nem lát, csupán erőfitogtatásnak szánja. *
- Válassz fegyvert! Ha legyőzöl, megmondom hol a drágalátos ereklyéd. És most hívd ide a bajnokod, hogy megmutathassam ki az erdő bajnoka!
* Az utolsó mondatát szinte már torkaszakadtából üvölti a sámán felé. Szemeiben harci láng ég és még izmait is előre befeszíti. Meglehet, hogy csak a béklyók elleni ellenállás következménye, de azok hiányában sem lenne másképp a helyzet. Kezeit lassan egybecsapja, majd megropogtatja őket, amit egy önelégült mosoly követ. *
- Persze csak ha nem félsz, hogy egy szaros törpe felülkerekedik a híres orkok erején.
* Ezután a beszólás után felkészül, hogy nem marad megtorlatlanul. Ha nem fogadja el a kihívást, úgy egy-két ütésre mindenképp felkészül. *
- Még nem találkoztam ezzel a törpével, de már most tetszik az alak.
* Jegyzi meg gyorsan egy halk kacagással kísérve. Azért még nem felejtette el, hogy hol is van, így azért nem is akarja felfedni minden világtalannak a pontos helyzetüket. Ha tudná, hogy éppen csapdába sétálnak, úgy talán valamivel felkészítené magukat. Annak hiányában a boldog tudatlanság vezeti. A bűz valóban orrcsikorgató és eleinte ő is elkezdi legyezni a levegőt, mintha az segítene. *
- Egekre mondom. Ezek vagy nem takarítanak maguk után, vagy szarral kenik magukat.
* Szólal fel ismét, ám ezúttal hangjában egyre jobban érződik haragos személyisége. Az egy dolog, ha valaki ritkán fürdik, de ettől a szagtól hosszútávon károsodik az ember tüdeje. Még inkább megerősödik benne a gondolat, hogy amint végeztek, azonnal távolodjanak el ettől a pöcegödörtől. Egy fa takarásából nézegeti az említett tábort. *
- Jó ötlet, akkor dologra.
* Mondja, majd mozdulna is, hogy valami közelebbi helyről jobb belátást szerezzen a tábort illetően. Legalábbis tenné, ha tudna mozogni. A vörös törpére eddig ismeretlen erő hat, aminek köszönhetően lábai küzdenek, már csak azért is, hogy állva tudjon maradni. Eddig viszonylag egyenes testtartása kissé meggörnyed a láthatatlan súlyok alatt és kezeit is kissé széttárja, mintha egy asztalba kapaszkodva próbálná ellensúlyozni a hirtelen nyomást. *
- Mi a fa…
* A váratlan meglepetések itt nem érnek véget. Egy mély hang üti meg a fülét, ami felé a lehető leglassabban fordítja a fejét. Kár, hogy ezúttal nem a drámai hatás végett. Az, hogy gyomorforgató szaggal kínozzák, az egy dolog, de az már csak hab a tortán, hogy az undorító mágiáját is használta rajta. Elméje egyre jobban ködösödik, hacsak arra gondol, hogy ez a rondaság ilyen alantas módon fogja kicsinálni. Pedig ő egy párbajban reménykedett, ahol felkenheti mindegyikkel a padlót. Valahogy nem nyugtatja le a sámán beszéde, a tőr láttán pedig arca csak jobban méregbe borul. *
- Dalolok én neked olyat mindjárt.
* Mondja fogcsikorgatva, majd minden erejét beleadva próbál megtenni egy lépést az ork irányába. Támadási szándéka van bőven, ám ilyen béklyóval az oldalán erre lehetőséget nem lát, csupán erőfitogtatásnak szánja. *
- Válassz fegyvert! Ha legyőzöl, megmondom hol a drágalátos ereklyéd. És most hívd ide a bajnokod, hogy megmutathassam ki az erdő bajnoka!
* Az utolsó mondatát szinte már torkaszakadtából üvölti a sámán felé. Szemeiben harci láng ég és még izmait is előre befeszíti. Meglehet, hogy csak a béklyók elleni ellenállás következménye, de azok hiányában sem lenne másképp a helyzet. Kezeit lassan egybecsapja, majd megropogtatja őket, amit egy önelégült mosoly követ. *
- Persze csak ha nem félsz, hogy egy szaros törpe felülkerekedik a híres orkok erején.
* Ezután a beszólás után felkészül, hogy nem marad megtorlatlanul. Ha nem fogadja el a kihívást, úgy egy-két ütésre mindenképp felkészül. *
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-09 21:20:13
Üzenet elküldve: 2026-04-09 21:20:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Az elf csak mosolyog Wrojth szavain.*
-Törpék. Mindig csak azok a fránya fegyverek. Krazindur is éppen ilyen.
*Szép emlékek sejlenek fel benne, amit akaraterővel kell visszaszorítania. Tudja, hogy ennek nem most van itt az ideje. Közben szelik az éjszakát, mint két prédára éhes sakál, minden reccsenésre, minden neszre meg-meg rándulva. Az erdő illata körbelengi őket, frissan rügyező fák, aprócska fehér virágok tarkítják az éjjeli látképet. A talaj nedves, lépéseik súlyát maguk is érezhetik miközben tovább haladnak. Ám hamar felváltja a kellemes idillt az eltéveszthetetlen szag. Orkbűz. Az elf fintorogva fordul a törpe felé.*
-Az a táboruk széle. Ó igen. Ki kell vágni a fertőzött húst a sebből, amit ejtettek ebben a szent erdőben. Úgy tudom egy mágusféle, sámán vagy mifene vezeti őket. Őt mindenképp meg kell ölni. De ne aggódj, van egy tervem!
*Feleli, és éppen hogy felállna, hogy másik pozíciót keressen magának, a lába nem engedelmeskedik neki. Wrojth is azt veheti észre, hogy mozdulni is alig bír, mintha ólomsúlyok húznák őt lefelé.*
-Mi a ..
-Lám lám lám.
*Szólal meg egy érces hang a sötétből, és a korábban érzett bűz egyre erősödik. Lassú, rengő léptekkel lép elő az árnyakból a sámán, és karbatett kézzel röhögni kezd.*
-Csak nem az elf szukafattya?!
*Mosolya természetesen szélesre nyúlik. Fejével pedig az mögötte, kezeit a földön tartó ifjú tanoncára biccent.*
-Ügyes kölyök, még sokra viheti. Megvan benne a kellő erő. Nos..
*Egy karcsú, görbe hosszútőrt hűz elő az övéből.*
-Daloljatok, madárkáim. Hol van az ereklye?!
*A ketrecben a színjátk működni látszik. Legyen akármilyen zavaros és érthetetlen, talán éppen ebben van az ereje. Az orkok egymás közt úgy beszélik, hogy a törpék hírtesen kapzsi népség, és bármikor egymás ellen fordulnak, így az őrt egyáltalán nem lepi meg ez a fajta viaskodás közöttük. Önelégült vigyorral lép közelebb, mert úgy érzi nyert ügye van. Úgy gondolja, a sámán rettentő bölcs lehet, hisz sikerült néhány mondattal éket vernie a foglyok közé.*
-Vissza, kutyák!
*Morogja, és az övén lévő kulcscsomót babrálja, míg végül meg nem találja azt, ami ezt a bizonyos zárat oldja. Már éppen dugná is a lyukba, mikor egy másik őr szólítja meg a sátrak irányából.*
-Gyere Hosszúláb, elfogy az összes pálinka míg a törpékkel szöszmötölsz!
*Azt láthatóan eléggé zavarja ez a rettenetes hír, így végül egy darabig elgondolkozik azon, hogy valóban foglalkozzon-e a törpékkel, vagy csak igya meg ami jár neki, és reggelre úgyis kideül minden. Néhány pillanat csupán, amíg a figyelme nincs teljesen ott ahol lennie kellene, a karjai viszont már elég közel vannak hozzá, hogy a ketrecen belülről is el lehessen érni.*
*Az elf csak mosolyog Wrojth szavain.*
-Törpék. Mindig csak azok a fránya fegyverek. Krazindur is éppen ilyen.
*Szép emlékek sejlenek fel benne, amit akaraterővel kell visszaszorítania. Tudja, hogy ennek nem most van itt az ideje. Közben szelik az éjszakát, mint két prédára éhes sakál, minden reccsenésre, minden neszre meg-meg rándulva. Az erdő illata körbelengi őket, frissan rügyező fák, aprócska fehér virágok tarkítják az éjjeli látképet. A talaj nedves, lépéseik súlyát maguk is érezhetik miközben tovább haladnak. Ám hamar felváltja a kellemes idillt az eltéveszthetetlen szag. Orkbűz. Az elf fintorogva fordul a törpe felé.*
-Az a táboruk széle. Ó igen. Ki kell vágni a fertőzött húst a sebből, amit ejtettek ebben a szent erdőben. Úgy tudom egy mágusféle, sámán vagy mifene vezeti őket. Őt mindenképp meg kell ölni. De ne aggódj, van egy tervem!
*Feleli, és éppen hogy felállna, hogy másik pozíciót keressen magának, a lába nem engedelmeskedik neki. Wrojth is azt veheti észre, hogy mozdulni is alig bír, mintha ólomsúlyok húznák őt lefelé.*
-Mi a ..
-Lám lám lám.
*Szólal meg egy érces hang a sötétből, és a korábban érzett bűz egyre erősödik. Lassú, rengő léptekkel lép elő az árnyakból a sámán, és karbatett kézzel röhögni kezd.*
-Csak nem az elf szukafattya?!
*Mosolya természetesen szélesre nyúlik. Fejével pedig az mögötte, kezeit a földön tartó ifjú tanoncára biccent.*
-Ügyes kölyök, még sokra viheti. Megvan benne a kellő erő. Nos..
*Egy karcsú, görbe hosszútőrt hűz elő az övéből.*
-Daloljatok, madárkáim. Hol van az ereklye?!
*A ketrecben a színjátk működni látszik. Legyen akármilyen zavaros és érthetetlen, talán éppen ebben van az ereje. Az orkok egymás közt úgy beszélik, hogy a törpék hírtesen kapzsi népség, és bármikor egymás ellen fordulnak, így az őrt egyáltalán nem lepi meg ez a fajta viaskodás közöttük. Önelégült vigyorral lép közelebb, mert úgy érzi nyert ügye van. Úgy gondolja, a sámán rettentő bölcs lehet, hisz sikerült néhány mondattal éket vernie a foglyok közé.*
-Vissza, kutyák!
*Morogja, és az övén lévő kulcscsomót babrálja, míg végül meg nem találja azt, ami ezt a bizonyos zárat oldja. Már éppen dugná is a lyukba, mikor egy másik őr szólítja meg a sátrak irányából.*
-Gyere Hosszúláb, elfogy az összes pálinka míg a törpékkel szöszmötölsz!
*Azt láthatóan eléggé zavarja ez a rettenetes hír, így végül egy darabig elgondolkozik azon, hogy valóban foglalkozzon-e a törpékkel, vagy csak igya meg ami jár neki, és reggelre úgyis kideül minden. Néhány pillanat csupán, amíg a figyelme nincs teljesen ott ahol lennie kellene, a karjai viszont már elég közel vannak hozzá, hogy a ketrecen belülről is el lehessen érni.*
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-08 13:15:25
Üzenet elküldve: 2026-04-08 13:15:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Mikor az ork a ketrechez lép és megszólal, Wertus úgy tesz, mint aki épp akkor vette észre, hogy társaságuk van. Közelebb lép hozzá és csendre inti. *
- Pssszt! Nincs itt semmiféle ereklye csak ez a kő! A sámán nem ezt keresi, hogy a világ urává váljon és mindenki hódoljon előtte! Ne is figyelj erre a kettőre, nem tudják mit beszélnek!
* Ekkor oda fordul dulakodó társaihoz és úgy tesz, mint aki véletlenül elszólja magát. *
- Tegyétek már el azt az ereklyét! Ha a varázsló nem változtatta volna kővé, most lebuktunk volna ez előtt a szemfüles ork előtt, aki megszerezte volna magának és a világ ura lenne!
* Ekkor az öreg zavartan az orkhoz fordul és ezt mondja. *
- Ö,ő, akarom mondani követ! Tegyétek el azt az ócska követ!
Na jó.
* Legyint ekkor lemondóan az öreg. *
- Tudod, nálunk van az ereklye. De ha a sámán ezt megtudja, úgy mi is rosszul járunk és te is! Minket megölnek, te pedig szolgálhatod tovább a feletteseidet, úgy mint eddig. De van egy ajánlatom, amivel mindannyian jól járhatunk! Szabadon eresztesz minket, mi pedig cserébe átadjuk az ereklyét és visszaváltoztatjuk. Persze csak, ha már a táboron kívül leszünk!
Így mindannyian jól járunk! Te leszel a legokosabb és leghatalmasabb lény e földön, mi pedig életben maradunk. Nos? Mit szólsz hozzá? De csak csendesen, nehogy más is megtudja, hogy itt az ereklye, mert akkor végünk!
* Ezek után az öreg kíváncsian néz az orkra. Vajon mit szól az ajánlathoz? *
* Mikor az ork a ketrechez lép és megszólal, Wertus úgy tesz, mint aki épp akkor vette észre, hogy társaságuk van. Közelebb lép hozzá és csendre inti. *
- Pssszt! Nincs itt semmiféle ereklye csak ez a kő! A sámán nem ezt keresi, hogy a világ urává váljon és mindenki hódoljon előtte! Ne is figyelj erre a kettőre, nem tudják mit beszélnek!
* Ekkor oda fordul dulakodó társaihoz és úgy tesz, mint aki véletlenül elszólja magát. *
- Tegyétek már el azt az ereklyét! Ha a varázsló nem változtatta volna kővé, most lebuktunk volna ez előtt a szemfüles ork előtt, aki megszerezte volna magának és a világ ura lenne!
* Ekkor az öreg zavartan az orkhoz fordul és ezt mondja. *
- Ö,ő, akarom mondani követ! Tegyétek el azt az ócska követ!
Na jó.
* Legyint ekkor lemondóan az öreg. *
- Tudod, nálunk van az ereklye. De ha a sámán ezt megtudja, úgy mi is rosszul járunk és te is! Minket megölnek, te pedig szolgálhatod tovább a feletteseidet, úgy mint eddig. De van egy ajánlatom, amivel mindannyian jól járhatunk! Szabadon eresztesz minket, mi pedig cserébe átadjuk az ereklyét és visszaváltoztatjuk. Persze csak, ha már a táboron kívül leszünk!
Így mindannyian jól járunk! Te leszel a legokosabb és leghatalmasabb lény e földön, mi pedig életben maradunk. Nos? Mit szólsz hozzá? De csak csendesen, nehogy más is megtudja, hogy itt az ereklye, mert akkor végünk!
* Ezek után az öreg kíváncsian néz az orkra. Vajon mit szól az ajánlathoz? *
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-07 12:19:38
Üzenet elküldve: 2026-04-07 12:19:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Míg a lopakodásban vannak hibái, támadásába senki sem köthet bele. Az orknak esélye sincs Wrojth szakavatott kezei ellen. Mondhatni erősebb anyagokon gyakorolt a tengeren, mint az agyarasak bőre, így nem is történik olyan hatalmas meglepetés. Hamar el is távolítja a holttesteket az útból, utána pihenhetnek egy darabig, bár magában nem érez fáradtságot, bizonyára minden erejére szüksége lesz, így nem teszi szóvá, bármennyire is szeretne ellenkezni. Látta, hogy mennyien vannak és fáradtan elindulni öngyilkosság lenne. *
- Akkor követjük. Ha látunk többet, szedjük le őket is. Nem tudom, hogy mennyien járőrőznek, de valami azt súgja a táborban túl nagy zajt fogunk csapni ahhoz, hogy észrevétlenek maradjunk. Jobb lenne, ha előtte megtizedelnénk őket.
* Feleli, majd az egyik fának nekidőlve egy rongyot vesz elő, amivel gondosan letisztítja a vért a tőréről. A törpe herceg említésére egy pillanatra megdermed, és szemeivel eleinte kételkedve pislog az elf irányába. Nem szól közbe, tovább tisztítja pengéjét. Néhol hümmögve tudatja a nővel, hogy figyel a beszédére. Mikor felteszi a kérdést teszi csak el a megtisztított pengét, majd kezeit a mellkasánál összefonva válaszol. *
- Nos én se nem vagyok nemes, se nem értek az ősi dolgokhoz. Egy közönséges városi törpe vagyok, egy zsoldos, aki nevet és jólétet akar magának. Csak remények és a túlélés vezet engem. Az a két törpe, akikkel jöttem, szerintük létezik és szerintük rég elfeledett kincsekkel van tele. Én megelégednék őseink egyik mesterien kidolgozott fegyverével is, de kétlem, hogy hátra hagytak volna bármi értékeset.
* Feleli, majd elrugaszkodik a fától és egy apró bólintást követve elindul a nyomokat követve. Keze szorosan a tőrén pihen, szemei pedig a környező erdőt vizslatja. A legkiesebb neszre megdermed, de orkok híján nem időzik sokat. Ha vannak orkok, megpróbálja ugyanazzal a rajtaütő taktikával kivégezni őket. *
- És milyen jól is tettem, hogy eljöttem.
* Jegyzi meg gyorsan két fa takarásából. *
- Ki tudja mit csináltak volna ezek a férgek. Szerinted, hogy kéne leszámolnunk velük? A legelső tervem nem fog tetszeni neked, főleg ha ragaszkodsz az erdőhöz. De azért nem zárnám ki a lehetőséget, hogy rájuk gyújtsuk a táborukat, ha végeztünk. Ők biztos megtennék, ha ez azt jelentené, hogy végezzenek velünk.
* Mondja halkan és határozott hangnemben. Ha erősen elutasítja a lehetőséget, úgy csak bólint egyet egyetértően és nem feszegeti tovább a témát. Elvégre nem tudja megállítani a törpét anélkül, hogy ne segítené az orkokat ezzel. *
- Egy dolog biztos. A legtöbb agyatlan, így biztos van valaki, aki egy kicsivel okosabb. Na, vele végeznünk kell bármi legyen. Nem csak azért, mert nélkülük majdnem biztos elvesznek, de ő az, aki miatt ilyen helyzetbe kerültetek.
* Míg a lopakodásban vannak hibái, támadásába senki sem köthet bele. Az orknak esélye sincs Wrojth szakavatott kezei ellen. Mondhatni erősebb anyagokon gyakorolt a tengeren, mint az agyarasak bőre, így nem is történik olyan hatalmas meglepetés. Hamar el is távolítja a holttesteket az útból, utána pihenhetnek egy darabig, bár magában nem érez fáradtságot, bizonyára minden erejére szüksége lesz, így nem teszi szóvá, bármennyire is szeretne ellenkezni. Látta, hogy mennyien vannak és fáradtan elindulni öngyilkosság lenne. *
- Akkor követjük. Ha látunk többet, szedjük le őket is. Nem tudom, hogy mennyien járőrőznek, de valami azt súgja a táborban túl nagy zajt fogunk csapni ahhoz, hogy észrevétlenek maradjunk. Jobb lenne, ha előtte megtizedelnénk őket.
* Feleli, majd az egyik fának nekidőlve egy rongyot vesz elő, amivel gondosan letisztítja a vért a tőréről. A törpe herceg említésére egy pillanatra megdermed, és szemeivel eleinte kételkedve pislog az elf irányába. Nem szól közbe, tovább tisztítja pengéjét. Néhol hümmögve tudatja a nővel, hogy figyel a beszédére. Mikor felteszi a kérdést teszi csak el a megtisztított pengét, majd kezeit a mellkasánál összefonva válaszol. *
- Nos én se nem vagyok nemes, se nem értek az ősi dolgokhoz. Egy közönséges városi törpe vagyok, egy zsoldos, aki nevet és jólétet akar magának. Csak remények és a túlélés vezet engem. Az a két törpe, akikkel jöttem, szerintük létezik és szerintük rég elfeledett kincsekkel van tele. Én megelégednék őseink egyik mesterien kidolgozott fegyverével is, de kétlem, hogy hátra hagytak volna bármi értékeset.
* Feleli, majd elrugaszkodik a fától és egy apró bólintást követve elindul a nyomokat követve. Keze szorosan a tőrén pihen, szemei pedig a környező erdőt vizslatja. A legkiesebb neszre megdermed, de orkok híján nem időzik sokat. Ha vannak orkok, megpróbálja ugyanazzal a rajtaütő taktikával kivégezni őket. *
- És milyen jól is tettem, hogy eljöttem.
* Jegyzi meg gyorsan két fa takarásából. *
- Ki tudja mit csináltak volna ezek a férgek. Szerinted, hogy kéne leszámolnunk velük? A legelső tervem nem fog tetszeni neked, főleg ha ragaszkodsz az erdőhöz. De azért nem zárnám ki a lehetőséget, hogy rájuk gyújtsuk a táborukat, ha végeztünk. Ők biztos megtennék, ha ez azt jelentené, hogy végezzenek velünk.
* Mondja halkan és határozott hangnemben. Ha erősen elutasítja a lehetőséget, úgy csak bólint egyet egyetértően és nem feszegeti tovább a témát. Elvégre nem tudja megállítani a törpét anélkül, hogy ne segítené az orkokat ezzel. *
- Egy dolog biztos. A legtöbb agyatlan, így biztos van valaki, aki egy kicsivel okosabb. Na, vele végeznünk kell bármi legyen. Nem csak azért, mert nélkülük majdnem biztos elvesznek, de ő az, aki miatt ilyen helyzetbe kerültetek.
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-07 11:32:58
Üzenet elküldve: 2026-04-07 11:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* A nap során felgyülemlett feszültségüknek és törpe vérüknek hála nem sokat kell tettetni; Gubacs a maga részéről már-már meg is feledkezik róla, hogy valójában nem Krazindur az ellenség. Remélhetőleg Wertus és a herceg nem ennyire forrófejű. Előbbi bár úgy tűnik, egyetért abban, hogy az ereklye őt, vagyis Erdőmélye királyát illeti, azért odafordul, és hozzá is intéz pár keresetlen szót. *
– Na persze! Most ezt mondod, de te meg biztosan magadnak akarod a gazdagságot, te… te… Kahwg! * De aztán visszafordul a herceghez, hogy megpróbálja kiszedni az ujjai közül a szent ereklyét. Ha sikerül neki, próbálja úgy intézni, hogy a dulakodás közben véletlennek látszó módon leessen a földre. Ekkor aztán testi épségét cseppet sem féltve veti rá magát a kődarabra, hogy testével védje meg azt a többi kapzsi törpe elől. A földről aztán felnéz az orkra, aki mostanra egész közel merészkedett hozzájuk, és éles dörmögő hangja még így is félelmet kelt Gubacsban. Azért nem esik ki a szerepéből, és megszólal. *
– Itt van nálam! Jobban megbízok benned, te ork, mint ebben a kettőben! Vidd el a sámánnak, és mondd, hogy Erdőmélye királya küldi! Nem a herceg, hanem én! * Persze továbbra is a kövön fekszik, nem nyújtja csak úgy át az orknak. Ahhoz közelebb kell jönnie. Talán egészen be a ketrecbe. *
* A nap során felgyülemlett feszültségüknek és törpe vérüknek hála nem sokat kell tettetni; Gubacs a maga részéről már-már meg is feledkezik róla, hogy valójában nem Krazindur az ellenség. Remélhetőleg Wertus és a herceg nem ennyire forrófejű. Előbbi bár úgy tűnik, egyetért abban, hogy az ereklye őt, vagyis Erdőmélye királyát illeti, azért odafordul, és hozzá is intéz pár keresetlen szót. *
– Na persze! Most ezt mondod, de te meg biztosan magadnak akarod a gazdagságot, te… te… Kahwg! * De aztán visszafordul a herceghez, hogy megpróbálja kiszedni az ujjai közül a szent ereklyét. Ha sikerül neki, próbálja úgy intézni, hogy a dulakodás közben véletlennek látszó módon leessen a földre. Ekkor aztán testi épségét cseppet sem féltve veti rá magát a kődarabra, hogy testével védje meg azt a többi kapzsi törpe elől. A földről aztán felnéz az orkra, aki mostanra egész közel merészkedett hozzájuk, és éles dörmögő hangja még így is félelmet kelt Gubacsban. Azért nem esik ki a szerepéből, és megszólal. *
– Itt van nálam! Jobban megbízok benned, te ork, mint ebben a kettőben! Vidd el a sámánnak, és mondd, hogy Erdőmélye királya küldi! Nem a herceg, hanem én! * Persze továbbra is a kövön fekszik, nem nyújtja csak úgy át az orknak. Ahhoz közelebb kell jönnie. Talán egészen be a ketrecbe. *
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-02 21:23:28
Üzenet elküldve: 2026-04-02 21:23:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Az orknak esélye sincs, Wrojth tőre úgy vágja át a torkát akár a forró kés a friss kalácsot. Csak halkan felhördülni van ideje áldozatának, mielőtt saját vérétől fuldokolva esne hanyatt.*
-Szép munka.
*Súgja halkan az elf, és kezével gyorsan átfutja a saját holtteste zsebeit és szütyőit. Ugyan elsőre semmi hasznosat nem talál, ám ahogy megfordítja a tetemet, akkor látja csak, hogy vállán hanyagul átdobva egy íj pihen. Csúnyán kidolgozott, de ép. Ezt magához is veszi, némi nyílvesszővel egyetemben, majd a fáklyát is megfogja, hisz még jól jöhet.*
-Ha követjük a nyomokat biztosan hamarabb elérjük a tábort.
*Mielőtt azonban ismét útnak indulhatnának úgy érzi, hogy nem árt, ha kifújják magukat egy kicsit.*
-Korábban az ősi törpe városról kérdeztél. Tudod nem voltam végig egyedül az erdőben, időközben találkoztam valakivel akit Krazindurnak hívnak. Ő egy.. Ő egy törpe herceg. Királyi vér folyik az ereiben. Bár hátra hagyta azt az életet, réges-régen már, biztosan tudott volna mesélni róla neked.
*Haragosan köp egyet az egyik ork tetem felé.*
-De elragadták tőlem ezek a férgek!
*Küzd a könnyeivel, a hangja egészen elvékonyul, a gyűlölet és a bánat különös, keserédes hangja ez.*
-Miért keresed ezt a helyet?
*Kérdezi halkan, mielőtt még egy utolsót sóhajtana az indulás előtt.*
*Az őr egyre közelebb és közelebb oson, s egyre kevésbé figyel oda rá, hogy legalább a látszatot megadja. A gazdagságról való fantáziálás, a nők, a hatalom egyszerűen túlságosan csábító neki.*
-Az anyád picsáját vagy te király! Engem illet! Én vagyok a herceg!
*Játszik rá Krazindur is a maga részéről, s közben csak arra vár, hogy az az ostoba ork még közelebb tolja a képét.*
-Mondjuk az igaz. Ezt a követ sosem találnák meg.
*Teszi hozzá már kissé higgadtabb hangnemben, s a őr pedig, botor módon egyedül egészen a ketrec széléig jutott.*
-Miféle ereklye, hm? Daloljatok gyorsan malackák, vagy beengedek egy wargot a ketrecbe!
*Már egésze nem sok híja van, hogy kartávolságba kerüljön az ork, ha egy kicsivel közelebb tudnák csalni, talán el is érhetnék őt.*
*Az orknak esélye sincs, Wrojth tőre úgy vágja át a torkát akár a forró kés a friss kalácsot. Csak halkan felhördülni van ideje áldozatának, mielőtt saját vérétől fuldokolva esne hanyatt.*
-Szép munka.
*Súgja halkan az elf, és kezével gyorsan átfutja a saját holtteste zsebeit és szütyőit. Ugyan elsőre semmi hasznosat nem talál, ám ahogy megfordítja a tetemet, akkor látja csak, hogy vállán hanyagul átdobva egy íj pihen. Csúnyán kidolgozott, de ép. Ezt magához is veszi, némi nyílvesszővel egyetemben, majd a fáklyát is megfogja, hisz még jól jöhet.*
-Ha követjük a nyomokat biztosan hamarabb elérjük a tábort.
*Mielőtt azonban ismét útnak indulhatnának úgy érzi, hogy nem árt, ha kifújják magukat egy kicsit.*
-Korábban az ősi törpe városról kérdeztél. Tudod nem voltam végig egyedül az erdőben, időközben találkoztam valakivel akit Krazindurnak hívnak. Ő egy.. Ő egy törpe herceg. Királyi vér folyik az ereiben. Bár hátra hagyta azt az életet, réges-régen már, biztosan tudott volna mesélni róla neked.
*Haragosan köp egyet az egyik ork tetem felé.*
-De elragadták tőlem ezek a férgek!
*Küzd a könnyeivel, a hangja egészen elvékonyul, a gyűlölet és a bánat különös, keserédes hangja ez.*
-Miért keresed ezt a helyet?
*Kérdezi halkan, mielőtt még egy utolsót sóhajtana az indulás előtt.*
*Az őr egyre közelebb és közelebb oson, s egyre kevésbé figyel oda rá, hogy legalább a látszatot megadja. A gazdagságról való fantáziálás, a nők, a hatalom egyszerűen túlságosan csábító neki.*
-Az anyád picsáját vagy te király! Engem illet! Én vagyok a herceg!
*Játszik rá Krazindur is a maga részéről, s közben csak arra vár, hogy az az ostoba ork még közelebb tolja a képét.*
-Mondjuk az igaz. Ezt a követ sosem találnák meg.
*Teszi hozzá már kissé higgadtabb hangnemben, s a őr pedig, botor módon egyedül egészen a ketrec széléig jutott.*
-Miféle ereklye, hm? Daloljatok gyorsan malackák, vagy beengedek egy wargot a ketrecbe!
*Már egésze nem sok híja van, hogy kartávolságba kerüljön az ork, ha egy kicsivel közelebb tudnák csalni, talán el is érhetnék őt.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-30 12:19:48
Üzenet elküldve: 2026-03-30 12:19:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Nem is kell több szót fűzni a dolgokhoz. Apró termetével fürgén közelíti meg a neki szánt célpontot, hogy egy gyors mozdulattal kiolthassa a lángot a szemeiből. Tervét csupán egyetlen baki érinti; egy halk reccsenés, amivel napközben nem is lenne baj, de az éjnek éjjelén, amikor már minden állat alszik, aligha nevezhető véletlennek. Még szerencse, hogy közel van a célpontjához, ugyanis amikor az elf kirobban a sötétből, hogy végezhessen saját ellenfelével, a másik figyelmét is magára tereli, amit a törpe azonnal ki is használ. A lehető leggyorsabban előkapja a tőrét, majd megfelelő lendületet véve ráugrik az ork hátára. Egyik kezével a szájához nyúl, hogy egy hang se hagyhassa el a testét, majd tőrét a bőrébe mélyeszti. Először a nyakát kezdi megmetszeni és ha nem hullik a porba néhány másodpercen belül, úgy egyre jobban igyekszik a legtöbb helyen megszúrni. Ha akciója sikeres, az ork a hátán csimpaszkodó törpével együtt dől ki, mint egy fa. A törpe azonnal lecsúszik róla, és késlekedés nélkül munkához lát, hátha talál valami hasznosat. A testeket egy közeli susnyásba rejti, vagy egy dombnál legurítja, hogy a további őrjáratoknak ne legyen könnyű dolga. Amint végzett, némán bólint egyet az elf irányába és követi tovább. *
* Nem is kell több szót fűzni a dolgokhoz. Apró termetével fürgén közelíti meg a neki szánt célpontot, hogy egy gyors mozdulattal kiolthassa a lángot a szemeiből. Tervét csupán egyetlen baki érinti; egy halk reccsenés, amivel napközben nem is lenne baj, de az éjnek éjjelén, amikor már minden állat alszik, aligha nevezhető véletlennek. Még szerencse, hogy közel van a célpontjához, ugyanis amikor az elf kirobban a sötétből, hogy végezhessen saját ellenfelével, a másik figyelmét is magára tereli, amit a törpe azonnal ki is használ. A lehető leggyorsabban előkapja a tőrét, majd megfelelő lendületet véve ráugrik az ork hátára. Egyik kezével a szájához nyúl, hogy egy hang se hagyhassa el a testét, majd tőrét a bőrébe mélyeszti. Először a nyakát kezdi megmetszeni és ha nem hullik a porba néhány másodpercen belül, úgy egyre jobban igyekszik a legtöbb helyen megszúrni. Ha akciója sikeres, az ork a hátán csimpaszkodó törpével együtt dől ki, mint egy fa. A törpe azonnal lecsúszik róla, és késlekedés nélkül munkához lát, hátha talál valami hasznosat. A testeket egy közeli susnyásba rejti, vagy egy dombnál legurítja, hogy a további őrjáratoknak ne legyen könnyű dolga. Amint végzett, némán bólint egyet az elf irányába és követi tovább. *
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-29 13:56:52
Üzenet elküldve: 2026-03-29 13:56:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Társai, vele ellentétben nem gondolják túl a dolgokat. Sőt! Rögtön bele is kezdenek a színjátékba. Wertus lopva körbepillant a környező táboron. Szeme sarkából észreveszi, hogy bizony Gubacs terve talán még működhet is, hiszen felkeltették legalább egy ork érdeklődését. Ezért az öreg sem teketóriázik sokat és máris bele is kapcsolódik a rögtönzött színjátszó körbe. Úgy tesz, mint aki suttogni próbál, de azért dörgő hangját alaposan megremegtetve, hogy azt a közelben levők is kivehetően hallják, így szól:*
- Te csak egy herceg vagy Krazindur! Ez az ereklye, viszont a királyt illeti! Semmiképpen nem kerülhet az ork sámán kezébe, mert aki ezt az ereklyét birtokolja, olyan hatalmat és annyi gazdagságot birtokol, amit még egy törpe ész is csak nehezen foghat fel! Legyetek hát csendben! Nem tudhatja meg senki, hogy itt van nálunk! Szerencsére a mágusnak sikerült kővé varázsolnia, így az orkok sosem jönnének rá, hogy épp a táboruk kellős közepén van az, amit annyira meg akarnak szerezni!
* Szeme sarkából figyeli az orkot, aki az imént közelebb próbált hozzájuk lopódzni. Vajon ráharap a csalira? Talán ez az egyetlen esélyük, hogy kiszabaduljanak innét. Annyi bizonyos, hogy így, vagy úgy, de az öregnek eszében sincs megvárnia a reggelire beígért kínzásokat...*
* Társai, vele ellentétben nem gondolják túl a dolgokat. Sőt! Rögtön bele is kezdenek a színjátékba. Wertus lopva körbepillant a környező táboron. Szeme sarkából észreveszi, hogy bizony Gubacs terve talán még működhet is, hiszen felkeltették legalább egy ork érdeklődését. Ezért az öreg sem teketóriázik sokat és máris bele is kapcsolódik a rögtönzött színjátszó körbe. Úgy tesz, mint aki suttogni próbál, de azért dörgő hangját alaposan megremegtetve, hogy azt a közelben levők is kivehetően hallják, így szól:*
- Te csak egy herceg vagy Krazindur! Ez az ereklye, viszont a királyt illeti! Semmiképpen nem kerülhet az ork sámán kezébe, mert aki ezt az ereklyét birtokolja, olyan hatalmat és annyi gazdagságot birtokol, amit még egy törpe ész is csak nehezen foghat fel! Legyetek hát csendben! Nem tudhatja meg senki, hogy itt van nálunk! Szerencsére a mágusnak sikerült kővé varázsolnia, így az orkok sosem jönnének rá, hogy épp a táboruk kellős közepén van az, amit annyira meg akarnak szerezni!
* Szeme sarkából figyeli az orkot, aki az imént közelebb próbált hozzájuk lopódzni. Vajon ráharap a csalira? Talán ez az egyetlen esélyük, hogy kiszabaduljanak innét. Annyi bizonyos, hogy így, vagy úgy, de az öregnek eszében sincs megvárnia a reggelire beígért kínzásokat...*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-27 10:30:49
Üzenet elküldve: 2026-03-27 10:30:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Büszke magára, hogy végre egy olyan ötlettel állt elő, ami nemcsak a hercegnek, de még Wertusnak is tetszik. Biztos benne, hogy Wrojth is értékelné ezt a tervet, már ha itt lenne velük. Az öreg persze kicsit túlgondolja a dolgot, de Krazindur már bele is kezd a színjátszásba, így nincs idejük megbeszélni a részleteket. Improvizálni kell. Abban pedig Gubacs – úgy tudja – rendkívül jó. Úgy a legkönnyebb átverni az ellenfelet, ha te magad se tudod, mit csinálsz. Hamar tudatosul benne, hogy mit csinál a herceg, ő pedig szélesen elvigyorodik, és fennhangon visszaszól neki. *
– Bah! Még mit nem! Biztosan magadnak akarod az ereklyét! Én vagyok Erdőmélye királya, engem illet ez a… ez az értékes ereklye, amire a sámán vágyik! El a kezekkel! * Kacsint egyet Krazindur felé, aztán, hogy még hitelesebb legyen az alakítás, megpróbál lekeverni egy jobb öklöst a törpe hercegnek. *
– Ha megszerzi ezt egy ork… Ő lesz a legerősebb és leggazdagabb ork a világon! Eszedbe ne jusson elvenni, mert… mert még meghallja valamelyik ork, hogy ettől az ereklyétől minden gondja elszállna, és az egész világot uralhatná vele! De tényleg!
* Büszke magára, hogy végre egy olyan ötlettel állt elő, ami nemcsak a hercegnek, de még Wertusnak is tetszik. Biztos benne, hogy Wrojth is értékelné ezt a tervet, már ha itt lenne velük. Az öreg persze kicsit túlgondolja a dolgot, de Krazindur már bele is kezd a színjátszásba, így nincs idejük megbeszélni a részleteket. Improvizálni kell. Abban pedig Gubacs – úgy tudja – rendkívül jó. Úgy a legkönnyebb átverni az ellenfelet, ha te magad se tudod, mit csinálsz. Hamar tudatosul benne, hogy mit csinál a herceg, ő pedig szélesen elvigyorodik, és fennhangon visszaszól neki. *
– Bah! Még mit nem! Biztosan magadnak akarod az ereklyét! Én vagyok Erdőmélye királya, engem illet ez a… ez az értékes ereklye, amire a sámán vágyik! El a kezekkel! * Kacsint egyet Krazindur felé, aztán, hogy még hitelesebb legyen az alakítás, megpróbál lekeverni egy jobb öklöst a törpe hercegnek. *
– Ha megszerzi ezt egy ork… Ő lesz a legerősebb és leggazdagabb ork a világon! Eszedbe ne jusson elvenni, mert… mert még meghallja valamelyik ork, hogy ettől az ereklyétől minden gondja elszállna, és az egész világot uralhatná vele! De tényleg!
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-25 20:24:30
Üzenet elküldve: 2026-03-25 20:24:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
-Az pedig igazán nem lesz nehéz feladat.
*Hangosan felröhög a törpe herceg, hisz ostoba orkon kívül másfélét nem is igen ismer. Valójában ez az ötlet még neki is tetszik. Főleg, hogy úgy érzékeli, hogy Wertus is hajlik a dologra, csak kicsit más megközelítésben.*
-Jó! De tedd el ezt az ereklyét, koma! Még a végén meglátja valamelyik ork!
*Kiált rá Gubafra, de közben azért kacsint. Egy darabka nagyobb követ könnyen találhatnak a földön, amivel megpróbálhatják becsapni az őröket. S erre nem is kell sokáig várniuk, hisz az egyik, félig részeg gizda ork már nyújtogatja is a fejét, hogy hallgatózzon, vajon miről susmutolnak ott a ketrecben a törpék.*
-Még a végén elveszi, hogy ő maguk adják a sámánnak. Biztos úgy megjutalmazná, hogy soha többé nem lenne gondja semmire!
*Teszi hozzá, éppen csak egy kicsivel hallkabban, mint az előzőeket. Ha szerencséjük van bekapja az ork a csalit, persze sokat segíthet ha a másik két rabtárs is besegít. Szinte észrevétlenül - legalábbis a gizda ork szerint - araszolgat közelebb az őr.*
*Az elf csak mosolyogva bólint, hisz valójában nem volt végig egyedül, de hogy ezt elmesélje arra nem ez a legalkalmasabb időpont, az őrjárat tesz róla.*
-Jó! Enyém a fáklyás!
*Feleli halkan, és meghúzza magát a bozótban, így Wrojth is elindulhat a maga célpontja felé. Azok ketten szigorú szemekkel figyelik a sötétséget maguk körül, főleg mikor a törpe lába alatt megreccsen egy ág. Elég közel, hogy ne hihessék, hogy valami vadállat az. Ám ekkor az éj leple alól előugrik az elf, és egyetlen villámgyors mozdulattal átszúrja az egyikük gigáját. Vértől habzó szájjal rogy térdre, mielőtt arccal a földre hullna. A másik már rántaná is elő a kardját, ám Wrojth amit nem tudott behozni lopakodásban, azt a meglepetésszerű támadásával annál inkább. Így megadhatja a kegyelemdöfést a szinte védtelen orknak, de akár máshogy is dönthet ebben a helyzetben. Csak rajta áll. Kettejük ellen aligha vehetné fel a versenyt ez az őr.*
-Az pedig igazán nem lesz nehéz feladat.
*Hangosan felröhög a törpe herceg, hisz ostoba orkon kívül másfélét nem is igen ismer. Valójában ez az ötlet még neki is tetszik. Főleg, hogy úgy érzékeli, hogy Wertus is hajlik a dologra, csak kicsit más megközelítésben.*
-Jó! De tedd el ezt az ereklyét, koma! Még a végén meglátja valamelyik ork!
*Kiált rá Gubafra, de közben azért kacsint. Egy darabka nagyobb követ könnyen találhatnak a földön, amivel megpróbálhatják becsapni az őröket. S erre nem is kell sokáig várniuk, hisz az egyik, félig részeg gizda ork már nyújtogatja is a fejét, hogy hallgatózzon, vajon miről susmutolnak ott a ketrecben a törpék.*
-Még a végén elveszi, hogy ő maguk adják a sámánnak. Biztos úgy megjutalmazná, hogy soha többé nem lenne gondja semmire!
*Teszi hozzá, éppen csak egy kicsivel hallkabban, mint az előzőeket. Ha szerencséjük van bekapja az ork a csalit, persze sokat segíthet ha a másik két rabtárs is besegít. Szinte észrevétlenül - legalábbis a gizda ork szerint - araszolgat közelebb az őr.*
*Az elf csak mosolyogva bólint, hisz valójában nem volt végig egyedül, de hogy ezt elmesélje arra nem ez a legalkalmasabb időpont, az őrjárat tesz róla.*
-Jó! Enyém a fáklyás!
*Feleli halkan, és meghúzza magát a bozótban, így Wrojth is elindulhat a maga célpontja felé. Azok ketten szigorú szemekkel figyelik a sötétséget maguk körül, főleg mikor a törpe lába alatt megreccsen egy ág. Elég közel, hogy ne hihessék, hogy valami vadállat az. Ám ekkor az éj leple alól előugrik az elf, és egyetlen villámgyors mozdulattal átszúrja az egyikük gigáját. Vértől habzó szájjal rogy térdre, mielőtt arccal a földre hullna. A másik már rántaná is elő a kardját, ám Wrojth amit nem tudott behozni lopakodásban, azt a meglepetésszerű támadásával annál inkább. Így megadhatja a kegyelemdöfést a szinte védtelen orknak, de akár máshogy is dönthet ebben a helyzetben. Csak rajta áll. Kettejük ellen aligha vehetné fel a versenyt ez az őr.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-22 13:50:22
Üzenet elküldve: 2026-03-22 13:50:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Úgy látszik a sámán érdeklődését nem keltik fel Wertus szavai. Amilyen gyorsan kikerültek a ketrecükből, olyan gyorsan vissza is térnek oda. Miután rájuk zárják a ketrec ajtaját az öreg egy darabig nem szól semmit. Miután a herceg magához tér figyelmesen végighallgatja, majd ezt követően Gubacs ötletét is. Ez utóbbi talán nem is rossz ötlet, de elég kockázatos. Annyira azért talán mégsem hülyék az orkok, hogy elhiggyék. De ha el is hiszik, miért engednék el őket, ha már náluk van az ereklye, mikor egyszerűen meg is ölhetik a három törpét?*
- Szerintem meg mondjuk azt, hogy a herceg a halálán van az ütéstől amit kapott és ha meghal, akkor már nem lesz kit kihallgatni! Ha bejön az őr, hogy ellenőrizze, leteperjük és elvesszük a fegyverét.
* Ekkor kissé elgondolkodik azon amit mondott, megvakarja szakállát és így szól.*
- De lehet, hogy túlgondoljuk a dolgot. Talán elég lenne megvesztegetni az őrt. Az orkok nem túl becsületes népek. Esetleg mondjuk azt neki, hogy megmutatjuk, hogy hol van az ereklye és, ha ő fogja elhozni a sámánnak biztosan előléptetik! Legalább parancsnok lesz belőle, ha nem nagyobb valaki! De csendben legyen ám, mert ha a társai megtudják elhappolják előle az ereklyét, aztán fújhatja az egészet! Persze cserébe aztán minket el kell engednie, de ő mindenképp jól jár.
* Ezután kíváncsian néz a másik kettőre. Vajon kinek a tervét fogadják el? Esetleg a hercegnek van jobb ötlete?*
* Úgy látszik a sámán érdeklődését nem keltik fel Wertus szavai. Amilyen gyorsan kikerültek a ketrecükből, olyan gyorsan vissza is térnek oda. Miután rájuk zárják a ketrec ajtaját az öreg egy darabig nem szól semmit. Miután a herceg magához tér figyelmesen végighallgatja, majd ezt követően Gubacs ötletét is. Ez utóbbi talán nem is rossz ötlet, de elég kockázatos. Annyira azért talán mégsem hülyék az orkok, hogy elhiggyék. De ha el is hiszik, miért engednék el őket, ha már náluk van az ereklye, mikor egyszerűen meg is ölhetik a három törpét?*
- Szerintem meg mondjuk azt, hogy a herceg a halálán van az ütéstől amit kapott és ha meghal, akkor már nem lesz kit kihallgatni! Ha bejön az őr, hogy ellenőrizze, leteperjük és elvesszük a fegyverét.
* Ekkor kissé elgondolkodik azon amit mondott, megvakarja szakállát és így szól.*
- De lehet, hogy túlgondoljuk a dolgot. Talán elég lenne megvesztegetni az őrt. Az orkok nem túl becsületes népek. Esetleg mondjuk azt neki, hogy megmutatjuk, hogy hol van az ereklye és, ha ő fogja elhozni a sámánnak biztosan előléptetik! Legalább parancsnok lesz belőle, ha nem nagyobb valaki! De csendben legyen ám, mert ha a társai megtudják elhappolják előle az ereklyét, aztán fújhatja az egészet! Persze cserébe aztán minket el kell engednie, de ő mindenképp jól jár.
* Ezután kíváncsian néz a másik kettőre. Vajon kinek a tervét fogadják el? Esetleg a hercegnek van jobb ötlete?*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-17 10:09:48
Üzenet elküldve: 2026-03-17 10:09:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az éj leple alatt tőrnek utat maguknak a sűrűbb aljnövényzetben. A törp egyelőre nem tudja, hogy merre kéne keresniük ezt bizonyos tábort, s titkon bízik benne, hogy az elf már legalább messziről megcsodálta. *
- Esztendők? Magányosan hangzik.
* Teszi hozzá, bár nem feledi iménti mondatát, miszerint sosincs egyedül az erdőben. Ha neki ezt kell mondania, hogy nyugodtabban tudjon aludni éjszaka, az az ő dolga, ám a vörösnek a hátán is feláll a szőr, ha arra gondol, hogy valaki figyeli álmában. Nem kell ez neki és egyre jobban és jobban tölti el az az érzés, hogy ideje meglépni. Hogy miért nem teszi? Nincs annyira nyakig a szarban, hogy szenvedjen, megtehetné, hogy sarkon fordul és lelép, de mégsem teszi. Kérdése bizonyára jó fejtörő lehet, ugyanis még az elfnek is meg kell állnia, hogy erre válaszoljon. Már el is hiszi a törpe, hogy végre valahára, legalább az egyik kérdésére kap választ, ám ezt az illúziót hamar megtöri néhány bajkeverő. Az éj leplének takarása révén nem kezd magánakcióba, hasonlóan az elfhez maga is leguggol, bár talpon sem vennék észre. Lassan és óvatosan közelíti meg az elfet. *
- Hmm. Jókor.
* Feleli halkan a szakálla mögül, s hallani belőle az erős szarkazmust. *
- Ha nem érnek vissza, akkor bizonyára elkezdik őket keresni. Azonban ha elfajulnának a dolgok, kettővel kevesebb lehet a túlélésünket jelenti. Szedjük le őket és bizonyosodjunk meg arról, hogy ne találják meg őket könnyen.
* Feleli a véleményét, és ha egy hullámhossza kerülnek, úgy kardját lecsatolja a hátáról és óvatosan kezdi megközelíteni az egyik orkot. A másikat az elfre hagyja, de igyekszik gyors munkát végezni arra az esetre, ha gyorsan kéne végeznie a másikkal is. *
* Az éj leple alatt tőrnek utat maguknak a sűrűbb aljnövényzetben. A törp egyelőre nem tudja, hogy merre kéne keresniük ezt bizonyos tábort, s titkon bízik benne, hogy az elf már legalább messziről megcsodálta. *
- Esztendők? Magányosan hangzik.
* Teszi hozzá, bár nem feledi iménti mondatát, miszerint sosincs egyedül az erdőben. Ha neki ezt kell mondania, hogy nyugodtabban tudjon aludni éjszaka, az az ő dolga, ám a vörösnek a hátán is feláll a szőr, ha arra gondol, hogy valaki figyeli álmában. Nem kell ez neki és egyre jobban és jobban tölti el az az érzés, hogy ideje meglépni. Hogy miért nem teszi? Nincs annyira nyakig a szarban, hogy szenvedjen, megtehetné, hogy sarkon fordul és lelép, de mégsem teszi. Kérdése bizonyára jó fejtörő lehet, ugyanis még az elfnek is meg kell állnia, hogy erre válaszoljon. Már el is hiszi a törpe, hogy végre valahára, legalább az egyik kérdésére kap választ, ám ezt az illúziót hamar megtöri néhány bajkeverő. Az éj leplének takarása révén nem kezd magánakcióba, hasonlóan az elfhez maga is leguggol, bár talpon sem vennék észre. Lassan és óvatosan közelíti meg az elfet. *
- Hmm. Jókor.
* Feleli halkan a szakálla mögül, s hallani belőle az erős szarkazmust. *
- Ha nem érnek vissza, akkor bizonyára elkezdik őket keresni. Azonban ha elfajulnának a dolgok, kettővel kevesebb lehet a túlélésünket jelenti. Szedjük le őket és bizonyosodjunk meg arról, hogy ne találják meg őket könnyen.
* Feleli a véleményét, és ha egy hullámhossza kerülnek, úgy kardját lecsatolja a hátáról és óvatosan kezdi megközelíteni az egyik orkot. A másikat az elfre hagyja, de igyekszik gyors munkát végezni arra az esetre, ha gyorsan kéne végeznie a másikkal is. *
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-16 11:01:43
Üzenet elküldve: 2026-03-16 11:01:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
– Látod, ő is egyetért! * Bök állával az ébredező törpe herceg felé, akiről előbb úgy tűnik, mintha maga is egyetértene vele abban, hogy csak várniuk kell a csodára. Ám aztán kiderül, hogy csak viccelt. Gubacs frusztráltan felsóhajt. Miért nem lehet csak egyszer neki is igaza? Ezen kissé megsértődik, de azért hallgatja a törpe herceg szavait. Egy darabig csak szótlanul ül, de amikor Krazindur elmeséli nekik az ereklyéről szóló történetet, felcsillan a szeme. *
– Hát, akkor ez a megoldás! Még Wylnuranára se kell várnunk! Csak kerítenünk kell egy ostoba orkot! * Körülnéz a kis ketrecükben, mintha keresne valamit. Keres is, de nem is akármit! Egy törpe ereklyét keres. Nem épp azt, amit az orkok meg akarnak kaparintani, inkább egy olyat, ami úgy néz ki, mint egy hétköznapi kavics. Bizonyára akad a közelben, s ha akad, akkor megmutatja társainak. *
– Látjátok, ez itt a törpe ereklye, amit az orkok keresnek! * Ezt még elég hangosan mondja, aztán kicsit bizalmasabb hangon folytatja, nehogy meghallják szavait a kíváncsiskodó ork fülek. *
– Vagyis, ha megmutatjuk az egyik őrnek, biztosan elhiszi, hogy ez az! Bejön érte, ti leütitek, aztán elszaladunk! Az erdőbe, ahol aztán nem esznek meg a vadállatok. Na, hogy tetszik ez az ötlet? * Hatalmas vigyorral néz egyik, majd másik társára. Úgy érzi, ezt a csodálatos gondolatot maga Wylnurana ültette el a fejében, amíg a ketrecnek dőlve pihent. A terv utolsó része, vagyis, hogy nem eszik meg őket az erdő vadjai, kifejezetten tetszik neki. Nagyon büszke magára, és úgy szorongatja a kavicsát, mintha tényleg egy értékes ereklye lenne. *
– Látod, ő is egyetért! * Bök állával az ébredező törpe herceg felé, akiről előbb úgy tűnik, mintha maga is egyetértene vele abban, hogy csak várniuk kell a csodára. Ám aztán kiderül, hogy csak viccelt. Gubacs frusztráltan felsóhajt. Miért nem lehet csak egyszer neki is igaza? Ezen kissé megsértődik, de azért hallgatja a törpe herceg szavait. Egy darabig csak szótlanul ül, de amikor Krazindur elmeséli nekik az ereklyéről szóló történetet, felcsillan a szeme. *
– Hát, akkor ez a megoldás! Még Wylnuranára se kell várnunk! Csak kerítenünk kell egy ostoba orkot! * Körülnéz a kis ketrecükben, mintha keresne valamit. Keres is, de nem is akármit! Egy törpe ereklyét keres. Nem épp azt, amit az orkok meg akarnak kaparintani, inkább egy olyat, ami úgy néz ki, mint egy hétköznapi kavics. Bizonyára akad a közelben, s ha akad, akkor megmutatja társainak. *
– Látjátok, ez itt a törpe ereklye, amit az orkok keresnek! * Ezt még elég hangosan mondja, aztán kicsit bizalmasabb hangon folytatja, nehogy meghallják szavait a kíváncsiskodó ork fülek. *
– Vagyis, ha megmutatjuk az egyik őrnek, biztosan elhiszi, hogy ez az! Bejön érte, ti leütitek, aztán elszaladunk! Az erdőbe, ahol aztán nem esznek meg a vadállatok. Na, hogy tetszik ez az ötlet? * Hatalmas vigyorral néz egyik, majd másik társára. Úgy érzi, ezt a csodálatos gondolatot maga Wylnurana ültette el a fejében, amíg a ketrecnek dőlve pihent. A terv utolsó része, vagyis, hogy nem eszik meg őket az erdő vadjai, kifejezetten tetszik neki. Nagyon büszke magára, és úgy szorongatja a kavicsát, mintha tényleg egy értékes ereklye lenne. *
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-15 20:27:02
Üzenet elküldve: 2026-03-15 20:27:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Az elf csak haloványan elmosolyodik Wrojth szavain. Hiszi, hogy a törpe sem kedvelheti túlságosan az orkok népségét, főleg ha valóban elvitték a társait. A bizalma persze kérdéses, de ebben a helyzetben aligha válogathat a szövetségesek között. Hinnie kell. Mást aligha tehet. A rejtélyes szertartás végeztével minden készen áll, hogy elinduljanak felderíteni a tábort, bár először meg kell találniuk.*
-Igen. Sok esztendeje már, rég nem számolom.
*Feleli, közben pedig holmijait összeszedve indulnak el az éjszakában. A nő vezeti az irányt, szerencséjükre a hold ad annyi fényt, hogy amint a szemük megszokta a sötétet lássanak valamennyit az orruk előtt.*
-Avaluryddát, azt mondod?
*Kérdez vissza az elf és megáll egy pillanatra. Arcára meglepettség ül ki, szemöldökei felkúsznak homlokára, még a fejét is oldalra billenti.*
-Ami azt illeti... várj!
*Mielőtt felelhetne egy fáklya fénye tűnik fel a vastag fatörzsek között, Faelny pedig ösztönösen a földre veti magát. Ez Wrojthnak bizonyára könnyebben megy majd termetét tekintve.*
-Két orkot látok, őrjárat lehet.
*Suttogja a törpének.*
-Közel járhatunk. Szedjük le őket, vagy osonjunk el?
*Ugyan ha egyedül lenne tudná mitévő legyen, de most fontosabb, hogy összedolgozzanak, elvégre a közös cél hajtja őket.*
*Meglehet Wertus szavai azok, amik megmentik Gubacs fejét egy rövid, ámde annál ívesebb repüléstől. A sámán csak morog valamit, majd kezével int hogy vihetik a foglyokat. Esze ágában sincs beavatni holmi törpéket a terveibe. Ő mindenhogy nyer, bár azért titkon reméli, hogy a törpéknek lesz olyan fontos a saját nyavalyás életük, hogy a herceg ellen forduljanak, neki ez lenne a legkönnyebb. Az éjszaka rátelepszik a táborra, csak néhány fáklya fénye az ami fényt ad, no meg persze a hold. Az orkok java nyugovóra tér, a sátrakban a röfögést horkolás váltja fel, s csak egy-két őr az, akik unott pofával ugyan, de állják az őrség feladatát. Krazindur nyöszögve kezdi nyitogatni szemeit, és lassan húzza magát a ketrecük oldalához, hogy azon megtámaszkodva fel tudjon ülni.*
-Wylnurana, mi?
*Mondja egyszer csak halkan, és kiköp némi vért. meglehet elharapta a száját az ütés nyomán.*
-Wyshwydrugg és Wyshmael is eljön?
*Ugyan szavai gúnyosnak hathatnak, ez leginkább csak a szorult helyzetükből fakadó kilátástalanságnak köszönhető. Ám a herceg megrázza magát, megmarkolja a facölöpöt és a két lábára küzdi magát.*
-Nem, testvérek. Nekünk kell megmentenünk magunkat, s Wylnurana tán lesz oly kegyes, hogy erőt ádjon nekünk hozzá. Ez a sámán egy nagy tökfejű ostoba barom!
*Teszi hozzá, majd folytatja. Ha reggel megkínozzák, majd valószínűleg megölik őt, nem igazán van vesztenivalója.*
-Valami ereklyét keresnek, és azt hiszik, hogy Faelny tudja hol lehet. Sőt, nála van. Orkok. Annyi eszük van, mint a seggemnek kifordítva.
*Ezen aztán fel is röfög a herceg, akinek valahogy így, mintha kezdene visszatérni a tűz a szemébe. A kisugárzása is egészen másféle, mint mikor először látták a sarokban gubbasztani.*
-Most van a legjobb esélyünk megszökni, míg éjszaka van, és ezek a disznók részegen fetrengenek. Talán ha az egyik őrt idecsalnánk, közösen el tudnánk kapni.
*Vázolja fel az ötletet, persze közel sem biztos, hogy a két törpe nem akarja tovább faggatni őt, vagy hogy egyáltalán óhajtanak-e segíteni neki, csakis rajtuk áll.*
-De ha gondolod várd csak a csodát, törpekirály. Én nem döglök meg itt, az kurvára biztos.
*Az elf csak haloványan elmosolyodik Wrojth szavain. Hiszi, hogy a törpe sem kedvelheti túlságosan az orkok népségét, főleg ha valóban elvitték a társait. A bizalma persze kérdéses, de ebben a helyzetben aligha válogathat a szövetségesek között. Hinnie kell. Mást aligha tehet. A rejtélyes szertartás végeztével minden készen áll, hogy elinduljanak felderíteni a tábort, bár először meg kell találniuk.*
-Igen. Sok esztendeje már, rég nem számolom.
*Feleli, közben pedig holmijait összeszedve indulnak el az éjszakában. A nő vezeti az irányt, szerencséjükre a hold ad annyi fényt, hogy amint a szemük megszokta a sötétet lássanak valamennyit az orruk előtt.*
-Avaluryddát, azt mondod?
*Kérdez vissza az elf és megáll egy pillanatra. Arcára meglepettség ül ki, szemöldökei felkúsznak homlokára, még a fejét is oldalra billenti.*
-Ami azt illeti... várj!
*Mielőtt felelhetne egy fáklya fénye tűnik fel a vastag fatörzsek között, Faelny pedig ösztönösen a földre veti magát. Ez Wrojthnak bizonyára könnyebben megy majd termetét tekintve.*
-Két orkot látok, őrjárat lehet.
*Suttogja a törpének.*
-Közel járhatunk. Szedjük le őket, vagy osonjunk el?
*Ugyan ha egyedül lenne tudná mitévő legyen, de most fontosabb, hogy összedolgozzanak, elvégre a közös cél hajtja őket.*
*Meglehet Wertus szavai azok, amik megmentik Gubacs fejét egy rövid, ámde annál ívesebb repüléstől. A sámán csak morog valamit, majd kezével int hogy vihetik a foglyokat. Esze ágában sincs beavatni holmi törpéket a terveibe. Ő mindenhogy nyer, bár azért titkon reméli, hogy a törpéknek lesz olyan fontos a saját nyavalyás életük, hogy a herceg ellen forduljanak, neki ez lenne a legkönnyebb. Az éjszaka rátelepszik a táborra, csak néhány fáklya fénye az ami fényt ad, no meg persze a hold. Az orkok java nyugovóra tér, a sátrakban a röfögést horkolás váltja fel, s csak egy-két őr az, akik unott pofával ugyan, de állják az őrség feladatát. Krazindur nyöszögve kezdi nyitogatni szemeit, és lassan húzza magát a ketrecük oldalához, hogy azon megtámaszkodva fel tudjon ülni.*
-Wylnurana, mi?
*Mondja egyszer csak halkan, és kiköp némi vért. meglehet elharapta a száját az ütés nyomán.*
-Wyshwydrugg és Wyshmael is eljön?
*Ugyan szavai gúnyosnak hathatnak, ez leginkább csak a szorult helyzetükből fakadó kilátástalanságnak köszönhető. Ám a herceg megrázza magát, megmarkolja a facölöpöt és a két lábára küzdi magát.*
-Nem, testvérek. Nekünk kell megmentenünk magunkat, s Wylnurana tán lesz oly kegyes, hogy erőt ádjon nekünk hozzá. Ez a sámán egy nagy tökfejű ostoba barom!
*Teszi hozzá, majd folytatja. Ha reggel megkínozzák, majd valószínűleg megölik őt, nem igazán van vesztenivalója.*
-Valami ereklyét keresnek, és azt hiszik, hogy Faelny tudja hol lehet. Sőt, nála van. Orkok. Annyi eszük van, mint a seggemnek kifordítva.
*Ezen aztán fel is röfög a herceg, akinek valahogy így, mintha kezdene visszatérni a tűz a szemébe. A kisugárzása is egészen másféle, mint mikor először látták a sarokban gubbasztani.*
-Most van a legjobb esélyünk megszökni, míg éjszaka van, és ezek a disznók részegen fetrengenek. Talán ha az egyik őrt idecsalnánk, közösen el tudnánk kapni.
*Vázolja fel az ötletet, persze közel sem biztos, hogy a két törpe nem akarja tovább faggatni őt, vagy hogy egyáltalán óhajtanak-e segíteni neki, csakis rajtuk áll.*
-De ha gondolod várd csak a csodát, törpekirály. Én nem döglök meg itt, az kurvára biztos.
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-03-10 14:07:13
Üzenet elküldve: 2026-03-10 14:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öregnek nagyon a nyelvébe kell harapnia, hogy ne szóljon vissza, mikor az ork a törpéket becsmérli. Kínjában talán még mosolyog is. Az nem éri meglepetésként, hogy a sámán nem Gubacsra gondolt, mikor királyt emlegetett. Már csak azt kellene kideríteni, hogy ki is ez a Krazindur valójában és miért fogták el az orkok. De legfőképp azért furdalja most a kíváncsiság, hogy megtudja, miért annyira értékes az az elf? Egyelőre, azonban várnia kell az ügy szálainak felgöngyölítésével, mert Krazindur akkorát kap a tarkójára, hogy egy darabig biztosan nem lesz kikérdezhető állapotban. Még szerencséje, hogy a sámán nem értette a válasza végét, mert talán azonnal a fejét vetette volna. Mikor visszafelé terelik a ketrecükbe őket Wertus még biccent a sámánnak és ezt mondja:*
- Ne aggódj ó nagy sámán! Reggelig megtudjuk tőle mindazt, mit tudnunk kell, bízd csak ránk. De mondd csak! Miért ilyen fontos az az elf szuka?
* Ha a sámán még válaszol az öreg érdeklődve hallgatja. Miután visszatértek a ketrecbe nem csak Gubacs számít az istennő segítségére, de Wertus is. Elmormol magában egy gyors fohászt, majd felméri a helyzetüket: Wrojth talán már mindeközben árkon, bokron túl jár és a Pegazusban szürcsöli a sörét, de még ha itt is maradt a közelben, egy sebesülttel az oldalán nem sokat tehet értük. Van ezen kívül egy eszméletlen trónörökös, meg egy esztelen szerzetes. Hát, abból kell főzni, amijük van! Az öreg homlokát ráncolva gondolkodik. A vérét biztosan nem fogja elárulni, akkor inkább meghal. Mindeközben Gubacs, mint aki jól végezte dolgát hátradől.*
- Hé, te! Ne marháskodj már! Szerintem ez a sámán látja, hogy valaki igazat-e mond, tehát nem hazudhatunk neki! De valamit ki kell találnunk reggelig, különben végünk!
* Aztán ismét fölméri a helyzetüket. Talán az alkonyat és sötétség most az ő malmukra hajthatja a vizet. Talán sikerülhet megszökniük, de, ha ez így is van a trónörököst is viszik magukkal. Ezért Wertus közelebb lép hozzá és ellenőrzi az állapotát. Ha sikerül, akkor igyekszik észhez téríteni. Ha viszont a szökés lehetetlen, ki kell találniuk egy tervet. Lehetőleg jobbat, mint az imént!*
* Az öregnek nagyon a nyelvébe kell harapnia, hogy ne szóljon vissza, mikor az ork a törpéket becsmérli. Kínjában talán még mosolyog is. Az nem éri meglepetésként, hogy a sámán nem Gubacsra gondolt, mikor királyt emlegetett. Már csak azt kellene kideríteni, hogy ki is ez a Krazindur valójában és miért fogták el az orkok. De legfőképp azért furdalja most a kíváncsiság, hogy megtudja, miért annyira értékes az az elf? Egyelőre, azonban várnia kell az ügy szálainak felgöngyölítésével, mert Krazindur akkorát kap a tarkójára, hogy egy darabig biztosan nem lesz kikérdezhető állapotban. Még szerencséje, hogy a sámán nem értette a válasza végét, mert talán azonnal a fejét vetette volna. Mikor visszafelé terelik a ketrecükbe őket Wertus még biccent a sámánnak és ezt mondja:*
- Ne aggódj ó nagy sámán! Reggelig megtudjuk tőle mindazt, mit tudnunk kell, bízd csak ránk. De mondd csak! Miért ilyen fontos az az elf szuka?
* Ha a sámán még válaszol az öreg érdeklődve hallgatja. Miután visszatértek a ketrecbe nem csak Gubacs számít az istennő segítségére, de Wertus is. Elmormol magában egy gyors fohászt, majd felméri a helyzetüket: Wrojth talán már mindeközben árkon, bokron túl jár és a Pegazusban szürcsöli a sörét, de még ha itt is maradt a közelben, egy sebesülttel az oldalán nem sokat tehet értük. Van ezen kívül egy eszméletlen trónörökös, meg egy esztelen szerzetes. Hát, abból kell főzni, amijük van! Az öreg homlokát ráncolva gondolkodik. A vérét biztosan nem fogja elárulni, akkor inkább meghal. Mindeközben Gubacs, mint aki jól végezte dolgát hátradől.*
- Hé, te! Ne marháskodj már! Szerintem ez a sámán látja, hogy valaki igazat-e mond, tehát nem hazudhatunk neki! De valamit ki kell találnunk reggelig, különben végünk!
* Aztán ismét fölméri a helyzetüket. Talán az alkonyat és sötétség most az ő malmukra hajthatja a vizet. Talán sikerülhet megszökniük, de, ha ez így is van a trónörököst is viszik magukkal. Ezért Wertus közelebb lép hozzá és ellenőrzi az állapotát. Ha sikerül, akkor igyekszik észhez téríteni. Ha viszont a szökés lehetetlen, ki kell találniuk egy tervet. Lehetőleg jobbat, mint az imént!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 528-547