Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-10-15 17:01:35
Üzenet elküldve: 2025-10-15 17:01:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Különös találkozó//
*Gondolta-e valaha is a fiatal nőstény, hogy egyszer szemben fog állni magával az imáiban annyiszor emlegetett Farkasistennel? Vélhetően eszébe sem jutott soha, hogy bármikor is ez megtörténhet. Hogy ezúttal tényleg maga a Gondviselő öltött nekik testet, vagy csak a hím képességei szelidítettek meg egy erdőmélyi fenevadat nem tudná eldönteni hirtelen. A tény, azonban tény marad: A lény ott van.
Zaghuma megdöbben, amikor Borugg ugyan az ő irányába, de még is mellette elbeszélve ejti a szavakat, mintegy megszólítva a háta mögött felbukkanót. Hátra pillant a válla fellett, majd lekövetve a hím mozgását, fordul meg teljesen, ím már szemben állva a méretes farkassal.
Nem mozdul, és nem azért, mert Borugg ezt parancsolta neki, hanem mert megbabonázza kissé a jelenet. Az óriás farkas, amint vicsorogva közeledik, majd a hím szavaira meggondolja magát, és hátrálni kezd. Aztán állóképpé válnak mind, mozdulatlanul fürkészve egymást.
Csak a nőstény mellkasának kissé szaporább emelkedése és süllyedése mutatja, azért nem teljesen nyugodt. Ám még sem fél, hiszen lehetősége lenne egy gyors mozdulatra, mellyel tőrét előránthatja. S azzal már tudna védekezni. Ám gyanítja, erre nem lesz szükség. Nem mozdul, csak figyel, hogy mit is hoz ki fajtársa a helyzetből.*
*Gondolta-e valaha is a fiatal nőstény, hogy egyszer szemben fog állni magával az imáiban annyiszor emlegetett Farkasistennel? Vélhetően eszébe sem jutott soha, hogy bármikor is ez megtörténhet. Hogy ezúttal tényleg maga a Gondviselő öltött nekik testet, vagy csak a hím képességei szelidítettek meg egy erdőmélyi fenevadat nem tudná eldönteni hirtelen. A tény, azonban tény marad: A lény ott van.
Zaghuma megdöbben, amikor Borugg ugyan az ő irányába, de még is mellette elbeszélve ejti a szavakat, mintegy megszólítva a háta mögött felbukkanót. Hátra pillant a válla fellett, majd lekövetve a hím mozgását, fordul meg teljesen, ím már szemben állva a méretes farkassal.
Nem mozdul, és nem azért, mert Borugg ezt parancsolta neki, hanem mert megbabonázza kissé a jelenet. Az óriás farkas, amint vicsorogva közeledik, majd a hím szavaira meggondolja magát, és hátrálni kezd. Aztán állóképpé válnak mind, mozdulatlanul fürkészve egymást.
Csak a nőstény mellkasának kissé szaporább emelkedése és süllyedése mutatja, azért nem teljesen nyugodt. Ám még sem fél, hiszen lehetősége lenne egy gyors mozdulatra, mellyel tőrét előránthatja. S azzal már tudna védekezni. Ám gyanítja, erre nem lesz szükség. Nem mozdul, csak figyel, hogy mit is hoz ki fajtársa a helyzetből.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:02:43
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:02:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös találkozó//
*Az ork szemei továbbra is félelemtől tágulnak, ahogy a nőstény óvatosan áll előtte. Már majdnem támadna mikor Zaghuma mögött valami zajt csap. Hirtelen a fák közül egy méretes teremtmény lép elő. Egy farkas. Nyála csorog, és a nőstényre Vicsorog. A farkas mozdulatlan, készen a támadásra. Borugg érzékeli a fenyegetést, de valami más is átfut az agyán. A nőstény mozdulatlan, és nyugodt, és őt próbálja megnyugtatni. És ekkor hirtelen megérti. Ahogy a farkas előre lép, Borugg lassan hátrál egy lépést, de nem ordít, nem menekül. Tekintetét Zaghumára emeli, és lassan összeáll benne a kép. A nőstény nem véletlenül van itt. A szellemek küldték, hogy segítsen neki, hogy megállítsa a hívást, ami a pusztításra késztette.*
-Te! Most ne mozdulj ha kedves az életed. Téged a szellemek küldtek úgy gondolom. Hogy, hogy megvédj. Igen igen. *A farkas tétovázik, mintha érezné Borugg belső feszültségét és a Zaghuma erejét. Borugg keze lassan leereszkedik az ostorral, de most már nem támad, inkább eldobja azt. Minden mozdulatát a felismerés irányítja. Zaghuma nem ellenség, hanem ajtó egy másik úthoz, amely elvezetheti őt a gyilkos hangok uralma alól. A farkas morgása halkabb lesz. Borugg szíve még gyorsan ver, de a félelem lassan átcsap figyelmességgé, felismeréssé. A nőstény előtt áll, közvetlenül előtte. Most már nem a veszélyt, hanem a biztonságot látja benne. És a szellemek jelenlétét is érzékeli, amint nyugtatóan, csendesen figyelik a tisztást. A farkas visszább lép. Borugg ismét egyet előre, kikerülve a nőstényt. Immáron a farkashoz beszél.*
-Te tudtad, hogy itt vagyok. És azért jöttél, hogy figyelmeztess. Hálás vagyok. Hogy megmutatod, hol vannak a gyökereim.
* Hajol le az ork így még inkább tűnik barátságosnak. Tekintete is más. Tiszta. Mintha most tért volna magához teljesen.*
//Aktív képesség Szelídítés//
*Az ork szemei továbbra is félelemtől tágulnak, ahogy a nőstény óvatosan áll előtte. Már majdnem támadna mikor Zaghuma mögött valami zajt csap. Hirtelen a fák közül egy méretes teremtmény lép elő. Egy farkas. Nyála csorog, és a nőstényre Vicsorog. A farkas mozdulatlan, készen a támadásra. Borugg érzékeli a fenyegetést, de valami más is átfut az agyán. A nőstény mozdulatlan, és nyugodt, és őt próbálja megnyugtatni. És ekkor hirtelen megérti. Ahogy a farkas előre lép, Borugg lassan hátrál egy lépést, de nem ordít, nem menekül. Tekintetét Zaghumára emeli, és lassan összeáll benne a kép. A nőstény nem véletlenül van itt. A szellemek küldték, hogy segítsen neki, hogy megállítsa a hívást, ami a pusztításra késztette.*
-Te! Most ne mozdulj ha kedves az életed. Téged a szellemek küldtek úgy gondolom. Hogy, hogy megvédj. Igen igen. *A farkas tétovázik, mintha érezné Borugg belső feszültségét és a Zaghuma erejét. Borugg keze lassan leereszkedik az ostorral, de most már nem támad, inkább eldobja azt. Minden mozdulatát a felismerés irányítja. Zaghuma nem ellenség, hanem ajtó egy másik úthoz, amely elvezetheti őt a gyilkos hangok uralma alól. A farkas morgása halkabb lesz. Borugg szíve még gyorsan ver, de a félelem lassan átcsap figyelmességgé, felismeréssé. A nőstény előtt áll, közvetlenül előtte. Most már nem a veszélyt, hanem a biztonságot látja benne. És a szellemek jelenlétét is érzékeli, amint nyugtatóan, csendesen figyelik a tisztást. A farkas visszább lép. Borugg ismét egyet előre, kikerülve a nőstényt. Immáron a farkashoz beszél.*
-Te tudtad, hogy itt vagyok. És azért jöttél, hogy figyelmeztess. Hálás vagyok. Hogy megmutatod, hol vannak a gyökereim.
* Hajol le az ork így még inkább tűnik barátságosnak. Tekintete is más. Tiszta. Mintha most tért volna magához teljesen.*
//Aktív képesség Szelídítés//
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-09-28 11:30:43
Üzenet elküldve: 2025-09-28 11:30:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Különös találkozó//
*Ha értené a szavakat, melyeket a másik hol csak motyog, hol félig sikoltozva, félig hörögve tébolyultan ont ki magából, talán könnyebb lenne a nőstény dolga, de ez nem történik meg. Az eszméletlen hím ajkai közül ömlik a szó, mint felbuggyanó forrás vize, ám egyetlen egy sincs közöttük, melyben értelmet találhatna. Megcsóválja fejét, majd még egy korty vizet megpróbál megitatni a másikkal.
Ez nem sikerül, mert a hím éppen ekkor tér magához, legalább is ülésbe lendül, és ezúttal már érthető nyelven kezd hadarni. Tiltakozása értetlenséget vált ki Zaghumából.*
-Én nem...
*Kezdene bele, de amaz váratlanul négykézláb kezd menekülni előle. Féltérdelésben fordul utána, másik lábára téve át a testsúlyát, majd félig felemelkedve utána iramodik. A hím behúzódik egy méretesebb fatörzs mögé, és Zaghuma is ezt teszi a törzs másik oldalán.*
-Nem bántlak. *Próbál szót érteni a másikkal, értelmet vinni a káoszba.* Zaghuma vagyok. Segíteni jöttem.
*Míg ezeket mondja, a hím feláll, ésegyértelműen védekező állást foglal el, így a nőstény sem tehet mást, felemelkedik, ellép a fa törzsétől. Mindkét karját kissé széttárva megemeli, jól látható, hogy nem nyúl fegyverhez.*
-Ellene vagyok a háborúnak. Nem kell harcolnod. A klánom ellenzi a mészárlást.
~Farkasisten! Add, hogy elérjék szavaim az elméjét.~
*Fohászkodik egy gyorsat magában. Nem lép közelebb, nem tesz fenyegető mozdulatokat. Csak áll türelmesen, de azért figyelve, nehogy a másik meglepje egy hirtelen támadással.*
*Ha értené a szavakat, melyeket a másik hol csak motyog, hol félig sikoltozva, félig hörögve tébolyultan ont ki magából, talán könnyebb lenne a nőstény dolga, de ez nem történik meg. Az eszméletlen hím ajkai közül ömlik a szó, mint felbuggyanó forrás vize, ám egyetlen egy sincs közöttük, melyben értelmet találhatna. Megcsóválja fejét, majd még egy korty vizet megpróbál megitatni a másikkal.
Ez nem sikerül, mert a hím éppen ekkor tér magához, legalább is ülésbe lendül, és ezúttal már érthető nyelven kezd hadarni. Tiltakozása értetlenséget vált ki Zaghumából.*
-Én nem...
*Kezdene bele, de amaz váratlanul négykézláb kezd menekülni előle. Féltérdelésben fordul utána, másik lábára téve át a testsúlyát, majd félig felemelkedve utána iramodik. A hím behúzódik egy méretesebb fatörzs mögé, és Zaghuma is ezt teszi a törzs másik oldalán.*
-Nem bántlak. *Próbál szót érteni a másikkal, értelmet vinni a káoszba.* Zaghuma vagyok. Segíteni jöttem.
*Míg ezeket mondja, a hím feláll, ésegyértelműen védekező állást foglal el, így a nőstény sem tehet mást, felemelkedik, ellép a fa törzsétől. Mindkét karját kissé széttárva megemeli, jól látható, hogy nem nyúl fegyverhez.*
-Ellene vagyok a háborúnak. Nem kell harcolnod. A klánom ellenzi a mészárlást.
~Farkasisten! Add, hogy elérjék szavaim az elméjét.~
*Fohászkodik egy gyorsat magában. Nem lép közelebb, nem tesz fenyegető mozdulatokat. Csak áll türelmesen, de azért figyelve, nehogy a másik meglepje egy hirtelen támadással.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-09-28 10:35:10
Üzenet elküldve: 2025-09-28 10:35:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös találkozó//
* Borugg teljesen eszméletlenül fekszik a tisztás közepén. De talán a szellemek küldték Zaghumát aki ismeretlenül azonnal segítségére siet. Jó ötlet ez? Ez bizony nem derül ki, talán csak a pofonok után. Az ork felriad, a ösztönösen felül. Torka szakadtából ordít továbbra is ismeretlen nyelven. Tekintete üveges, egész teste megfeszül. Ha a nőstény nem avatkozik bele egy idő után a kiabálás abba maradt. Csak a kapkodó lélegzetvétel ami hallatszik. Tekintete is kezd kitisztulni.*
~ Borugg! Érted jöttek! Mehetsz háborúzni! Ölj! Ölj!~ * Szól ismét egy hang az ork fejében. Ekkor gyorsan körbenéz, és meglátja Zaghumát. Szemei pánikszerűen nyílnak teljesen szét, mert most nem csak szóltak a fejében, de ott van mellette egy ork.*
-NEM! Nem! Nem! Nem megyek! Én nem pusztítok! Azt mondták ne engedjek a hívásnak! Ó Worenth hol vagy? * Zaghumától az avarban menekül kúszva az egyik fa tövéhez, mintha félne tőle. Közben a hangok továbbra is ostromolják az ork elméjét.*
~ Ez meg fog ölni, ha mész vele! Nézd meg gyűjti az orkokat! Háború lesz! És te is benne leszel.~
* Az ork feláll és letekeri magáról az ostort. Mozgása, és cselekedete kapkodással teli, de ha sikerül akkor megemeli Zaghuma felé.*
-Nem közelíts! Mert megöllek! Nem megyek veled! Én nem engedek a kürtnek! Soha!
*Többször rázza fejét, mert a hangok folyamatosan zavart keltenek az orkban. Sőt a gombák hatása se múlt még el.*
* Borugg teljesen eszméletlenül fekszik a tisztás közepén. De talán a szellemek küldték Zaghumát aki ismeretlenül azonnal segítségére siet. Jó ötlet ez? Ez bizony nem derül ki, talán csak a pofonok után. Az ork felriad, a ösztönösen felül. Torka szakadtából ordít továbbra is ismeretlen nyelven. Tekintete üveges, egész teste megfeszül. Ha a nőstény nem avatkozik bele egy idő után a kiabálás abba maradt. Csak a kapkodó lélegzetvétel ami hallatszik. Tekintete is kezd kitisztulni.*
~ Borugg! Érted jöttek! Mehetsz háborúzni! Ölj! Ölj!~ * Szól ismét egy hang az ork fejében. Ekkor gyorsan körbenéz, és meglátja Zaghumát. Szemei pánikszerűen nyílnak teljesen szét, mert most nem csak szóltak a fejében, de ott van mellette egy ork.*
-NEM! Nem! Nem! Nem megyek! Én nem pusztítok! Azt mondták ne engedjek a hívásnak! Ó Worenth hol vagy? * Zaghumától az avarban menekül kúszva az egyik fa tövéhez, mintha félne tőle. Közben a hangok továbbra is ostromolják az ork elméjét.*
~ Ez meg fog ölni, ha mész vele! Nézd meg gyűjti az orkokat! Háború lesz! És te is benne leszel.~
* Az ork feláll és letekeri magáról az ostort. Mozgása, és cselekedete kapkodással teli, de ha sikerül akkor megemeli Zaghuma felé.*
-Nem közelíts! Mert megöllek! Nem megyek veled! Én nem engedek a kürtnek! Soha!
*Többször rázza fejét, mert a hangok folyamatosan zavart keltenek az orkban. Sőt a gombák hatása se múlt még el.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-09-27 19:38:23
Üzenet elküldve: 2025-09-27 19:38:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Borugg//
*A Nap már a délutánt készíti elő, amikor a nőstény a folyó irányából eléri az erdőt. Nem rohant idáig, megfontoltan haladt, figyelme kiterjedt minden furcsaságra. Bármire, ami szokatlan lehetett. De most talán két óra hosszája ballag a tölgyek és cserfák lombjai alatt, melyek oly sűrűek, hogy a fény alig hatol át a levelek és ágak között. Félhomály uralja az égbe meredő fák törzseinek tövét. Még sem tágít útirányától. Talán küldetése van? Megeshet. Talán bízik abban, hogy lesznek társak, akik, ha lemaradva is, de követik nyomait, s beérik előbb vagy utóbb.
Nyomokat követ már egy ideje. Eleinte egy állatét, patást, amely könnyű vacsorát ígért, de talán egy órával ezelőtt furcsa nyomok keresztezték a vadösvényt. Sokáig nézegette eme nyomokat, igyekezett olvasni őket, s arra a következtetésre jutott, hogy egy ork, még pedig egy hím hagyhatta maga után.
A nyomok kuszák és zavarosak, mintha a másiknak fogalma nem lenne arról, merre is akar haladni valójában. Újra és újra körbe ment, majd a korábbi északiból, nyugatira váltott.
A Nap tovább haladt égi pályáján, maga után húzta a sötétséget, az erdő fényei megfakultak, a homály elmélyült. Távolról furcsa hangokat sodort a szél, mely a fákon megtörve seperte végig a talajt. A nyomok egyre frissebbek lettek, míg egyszer csak, kilépve egy kisebb bokor mögül, három fa által alkotott, talán három méter átmérőjű kis tisztásra érkezett, melynek közepén feküdt valaki.
Először megtorpant, majd lassan a fekvő alakhoz lépett, miután megbizonyosodott arról, hogy a másik hagyta a furcsa nyomokat. Azok ugyanis pontosan itt értek véget. A méretes hím a hátán feküdt, végtagjait szétvetette. Fejét keretező haja kócosan terült szét, ajkai elnyíltak, szája szegletén fehér hab nyoma látszódott.
Közelebb lépett, óvatosan féltérdre ereszkedett, majd ujjait a nyak és az áll találkozásához fúrta, hogy kitapinthassa a szív lüktetésének ritmusát. A másik még élt.
Kulacsát leakasztotta a derekáról, néhány csepp vizet a másik ajkai közé csorgatott, majd óvatosan megütögette az arcot.*
-Ébredj!
*Parancsolt rá nem hangosan, de kellő eréllyel, remélve, hogy célt ér.*
*A Nap már a délutánt készíti elő, amikor a nőstény a folyó irányából eléri az erdőt. Nem rohant idáig, megfontoltan haladt, figyelme kiterjedt minden furcsaságra. Bármire, ami szokatlan lehetett. De most talán két óra hosszája ballag a tölgyek és cserfák lombjai alatt, melyek oly sűrűek, hogy a fény alig hatol át a levelek és ágak között. Félhomály uralja az égbe meredő fák törzseinek tövét. Még sem tágít útirányától. Talán küldetése van? Megeshet. Talán bízik abban, hogy lesznek társak, akik, ha lemaradva is, de követik nyomait, s beérik előbb vagy utóbb.
Nyomokat követ már egy ideje. Eleinte egy állatét, patást, amely könnyű vacsorát ígért, de talán egy órával ezelőtt furcsa nyomok keresztezték a vadösvényt. Sokáig nézegette eme nyomokat, igyekezett olvasni őket, s arra a következtetésre jutott, hogy egy ork, még pedig egy hím hagyhatta maga után.
A nyomok kuszák és zavarosak, mintha a másiknak fogalma nem lenne arról, merre is akar haladni valójában. Újra és újra körbe ment, majd a korábbi északiból, nyugatira váltott.
A Nap tovább haladt égi pályáján, maga után húzta a sötétséget, az erdő fényei megfakultak, a homály elmélyült. Távolról furcsa hangokat sodort a szél, mely a fákon megtörve seperte végig a talajt. A nyomok egyre frissebbek lettek, míg egyszer csak, kilépve egy kisebb bokor mögül, három fa által alkotott, talán három méter átmérőjű kis tisztásra érkezett, melynek közepén feküdt valaki.
Először megtorpant, majd lassan a fekvő alakhoz lépett, miután megbizonyosodott arról, hogy a másik hagyta a furcsa nyomokat. Azok ugyanis pontosan itt értek véget. A méretes hím a hátán feküdt, végtagjait szétvetette. Fejét keretező haja kócosan terült szét, ajkai elnyíltak, szája szegletén fehér hab nyoma látszódott.
Közelebb lépett, óvatosan féltérdre ereszkedett, majd ujjait a nyak és az áll találkozásához fúrta, hogy kitapinthassa a szív lüktetésének ritmusát. A másik még élt.
Kulacsát leakasztotta a derekáról, néhány csepp vizet a másik ajkai közé csorgatott, majd óvatosan megütögette az arcot.*
-Ébredj!
*Parancsolt rá nem hangosan, de kellő eréllyel, remélve, hogy célt ér.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-09-17 17:40:13
Üzenet elküldve: 2025-09-17 17:40:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőben jár. A fák magasak, koronájuk elzárja a fényt. Az árnyékok közt lassan halad, minden lépése alatt recsegnek az ágak. Szeme ide-oda villan, fülel minden neszre. De nem az erdő az, ami zavarja. A hangok újra szólnak belülről.*
~Ölj. Tépd szét, ne hagyd élni.~ *Az ork összeszorítja az öklét. Fogai csikordulnak, de nem válaszol. Lép tovább, mégis hallja újra, most több hang egyszerre, mint egy kórus.* ~Vér kell! Pusztíts! Ne állj meg!~ *Borugg megtorpan, dühösen szól a semmibe*
-Elhallgattok végre! A hang egyre erősebb! Meddig fog még ez menni? Ó Worenth hol vagy? Szükség lenne a villogó botodra.
*Ekkor valami más tör elő a fejében. Egy szó, tisztább, mint a többi. Nem fenyegető, hanem hívó. Mély és lassú.* ~ Gyere csak. A vesztedbe menekülsz! Meg fogsz halni ork!~ * Megfordul. A szavak mintha az erdő sötétjéből jönnének. A fákat nézi, de nem lát senkit. Mégis érzi, merre kell mennie. Lassan elindul a nyugati oldal felé. Léptei nehezek, de biztosak. A hangok csendesebbek lesznek-e. Majd egyik pillanatról a másikra hirtelen megtorpan. Térdei megremegnek, majd összeesik a nedves avarba. Tenyerével a földet kaparja, mintha kapaszkodót keresne, de nincs ereje felállni. Szemei fennakadnak, csak a fehérje látszik. Teste rángatózni kezd, zihál, majd furcsa, idegen hangok törnek fel a torkából. Nem emberi, nem ork beszéd. Valami ismeretlen nyelv szavai hömpölyögnek ki belőle, torz hangon, mintha nem is ő maga beszélne. Szája szélén sűrű hab gyűlik, végigcsorog az állán, miközben teste újra és újra rándul, mintha láthatatlan erők cibálnák. Az erdő körülötte elcsendesedik, a hangok is elnémulnak, csak az ork eszelős, érthetetlen hadoválása visszhangzik a fák között. A hang egyre erősebb, betölti a fák közét, mintha több száz torokból szólnának egyszerre. A madarak riadtan felcsapnak a lombok közül, szarvasok vágtatnak el a sűrűben. A vadak fülelnek, morgás hallatszik a bokrok mélyéről. A hangzavar messzire terjed, megrezegteti a levegőt, és minden élőlény figyelmét felkeltheti az erdőben.*
~Ölj. Tépd szét, ne hagyd élni.~ *Az ork összeszorítja az öklét. Fogai csikordulnak, de nem válaszol. Lép tovább, mégis hallja újra, most több hang egyszerre, mint egy kórus.* ~Vér kell! Pusztíts! Ne állj meg!~ *Borugg megtorpan, dühösen szól a semmibe*
-Elhallgattok végre! A hang egyre erősebb! Meddig fog még ez menni? Ó Worenth hol vagy? Szükség lenne a villogó botodra.
*Ekkor valami más tör elő a fejében. Egy szó, tisztább, mint a többi. Nem fenyegető, hanem hívó. Mély és lassú.* ~ Gyere csak. A vesztedbe menekülsz! Meg fogsz halni ork!~ * Megfordul. A szavak mintha az erdő sötétjéből jönnének. A fákat nézi, de nem lát senkit. Mégis érzi, merre kell mennie. Lassan elindul a nyugati oldal felé. Léptei nehezek, de biztosak. A hangok csendesebbek lesznek-e. Majd egyik pillanatról a másikra hirtelen megtorpan. Térdei megremegnek, majd összeesik a nedves avarba. Tenyerével a földet kaparja, mintha kapaszkodót keresne, de nincs ereje felállni. Szemei fennakadnak, csak a fehérje látszik. Teste rángatózni kezd, zihál, majd furcsa, idegen hangok törnek fel a torkából. Nem emberi, nem ork beszéd. Valami ismeretlen nyelv szavai hömpölyögnek ki belőle, torz hangon, mintha nem is ő maga beszélne. Szája szélén sűrű hab gyűlik, végigcsorog az állán, miközben teste újra és újra rándul, mintha láthatatlan erők cibálnák. Az erdő körülötte elcsendesedik, a hangok is elnémulnak, csak az ork eszelős, érthetetlen hadoválása visszhangzik a fák között. A hang egyre erősebb, betölti a fák közét, mintha több száz torokból szólnának egyszerre. A madarak riadtan felcsapnak a lombok közül, szarvasok vágtatnak el a sűrűben. A vadak fülelnek, morgás hallatszik a bokrok mélyéről. A hangzavar messzire terjed, megrezegteti a levegőt, és minden élőlény figyelmét felkeltheti az erdőben.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:01:27
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:01:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
-Te Fynni, szerintem rohadtul nem a jó irányba fordultunk. Nagyon gyorsan fordítsd meg ezt a szekeret mert bajok lesznek! Elkap minket az isten tudja micsoda rém itt!
*Ha lenne nála ostor, most jól megcsapná a hátát ennek a szerencsétlennek, amiért idehozta, pedig tudja jól, hogy mennyi dolga van. Nem bóklászik el, nem nézelődik, nem csinál semmit hanem azon nyomban visszafordul. Esze ágában sincs packázni az erdő szellemével, hallott elég pletykát meg mendemondát hozzá, hogy ne kíváncsiskodjon errefelé.*
*Ha lenne nála ostor, most jól megcsapná a hátát ennek a szerencsétlennek, amiért idehozta, pedig tudja jól, hogy mennyi dolga van. Nem bóklászik el, nem nézelődik, nem csinál semmit hanem azon nyomban visszafordul. Esze ágában sincs packázni az erdő szellemével, hallott elég pletykát meg mendemondát hozzá, hogy ne kíváncsiskodjon errefelé.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-24 15:14:41
Üzenet elküldve: 2025-07-24 15:14:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Atkira//
-Hoa!
*Úgy riad fel a nap sugaraira, esetlenül megpróbálja megszorítani fegyverét, ami nincs is a kezében. Atkira is eltűnt valahová, úgyhogy Grorin magára maradt. Azért nem esik annyira pánikba, csak egy kicsit. Reméli, hogy nem ragadta el valami óriásbogár, attól biztosan kidobná a tegnap esti vacsoráját. Remélhetőleg hamar visszatér, a törpe pedig addig összepakolja a tábort. A tűz maradékát is alaposan eloltja, nehogy baj legyen belőle később, az erdő szelleme biztosan nem örülne neki. Ha a félkarú társa visszatér, úgy már egy indulásra kész törpét találhat. *
-Mehetünk erről a halálerdőből ugye ? Ha elindulunk az egyik irányba biztosan kikötünk valahol. Szerintem én Artheniort céloznám meg, persze miután kijutottunk innen. Te ? Vagy nem is tudod mit kezdj magaddal ?
*Mondjuk így belegondolva ő sem igazán. Haza nem mehet csak úgy, üres kézzel, amúgy is olyan nagy pofával indult el, hogy azt biztos nem viselné el hogy utána egész életében rajta röhögjenek a testvérei.*
-Hoa!
*Úgy riad fel a nap sugaraira, esetlenül megpróbálja megszorítani fegyverét, ami nincs is a kezében. Atkira is eltűnt valahová, úgyhogy Grorin magára maradt. Azért nem esik annyira pánikba, csak egy kicsit. Reméli, hogy nem ragadta el valami óriásbogár, attól biztosan kidobná a tegnap esti vacsoráját. Remélhetőleg hamar visszatér, a törpe pedig addig összepakolja a tábort. A tűz maradékát is alaposan eloltja, nehogy baj legyen belőle később, az erdő szelleme biztosan nem örülne neki. Ha a félkarú társa visszatér, úgy már egy indulásra kész törpét találhat. *
-Mehetünk erről a halálerdőből ugye ? Ha elindulunk az egyik irányba biztosan kikötünk valahol. Szerintem én Artheniort céloznám meg, persze miután kijutottunk innen. Te ? Vagy nem is tudod mit kezdj magaddal ?
*Mondjuk így belegondolva ő sem igazán. Haza nem mehet csak úgy, üres kézzel, amúgy is olyan nagy pofával indult el, hogy azt biztos nem viselné el hogy utána egész életében rajta röhögjenek a testvérei.*
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-23 00:48:01
Üzenet elküldve: 2025-07-23 00:48:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vasfejű Grorin//
* Nem sok kell neki, hogy elaludjon. Reméli, hogy reggel felébred. Nem telik el sok idő, és már érzi is a nap sugarait az arcán. Úgy érzi, mintha csak egy szempillantásra hunyta volna le a szemeit, ellenben egészen éberen pattannak fel szemhéjai és ösztönösen a fegyvere felé nyúl. Ahogy körbenéz, nem lát mást, csak egy szundító törpét.
~ Ezt az se érdekelné, ha épp egy warg-falka lakmározna a beleimből. ~ Rosszallóan megrázza fejét, de nem tud igazán mérges lenni a törpére. Valószínűleg őt is elnyomta volna az álom, ha nincs az a mókus. Apropó, mókus: rendkívül megéhezett az éjszaka. Bár nem épp a mókuspecsenye az első, ami eszébe jut, ha elé raknák, nem válogatna. Azért előbb még megpróbál valami kevésbé szőröset és fürgét találni. A nap első sugarai még épp csak, hogy megvilágítják Erdőmélye aljnövényzetét, de Atkira máris elindul felfedezőútjára. Nem megy messzire, hiszen mégiscsak Grorinnal közösen élték túl az éjszakát. Már csak a nappalt kéne. Aztán még ki tudja hány estét és hány napot. Kivont karddal, óvatos léptekkel lépked az avarban, mintha keresne valamit. Mert hát keres is, csak nem tudja, mit. Negyed óra bogarászás után sikerül kitúrnia egy pár barna gubist az avarból. Erdészeti szaktudását ezzel nagyjából ki is merítette. Tudja, hogy a barna, pufók növény ehető. Nem finom, de ehető. A három pöfeteget hóna alá kapja, és boldogan elindul vissza a "táborba". Reméli, hogy mire odaér, a vörös törpe villás reggelivel várja. Bár van egy olyan érzése, hogy nem. *
* Nem sok kell neki, hogy elaludjon. Reméli, hogy reggel felébred. Nem telik el sok idő, és már érzi is a nap sugarait az arcán. Úgy érzi, mintha csak egy szempillantásra hunyta volna le a szemeit, ellenben egészen éberen pattannak fel szemhéjai és ösztönösen a fegyvere felé nyúl. Ahogy körbenéz, nem lát mást, csak egy szundító törpét.
~ Ezt az se érdekelné, ha épp egy warg-falka lakmározna a beleimből. ~ Rosszallóan megrázza fejét, de nem tud igazán mérges lenni a törpére. Valószínűleg őt is elnyomta volna az álom, ha nincs az a mókus. Apropó, mókus: rendkívül megéhezett az éjszaka. Bár nem épp a mókuspecsenye az első, ami eszébe jut, ha elé raknák, nem válogatna. Azért előbb még megpróbál valami kevésbé szőröset és fürgét találni. A nap első sugarai még épp csak, hogy megvilágítják Erdőmélye aljnövényzetét, de Atkira máris elindul felfedezőútjára. Nem megy messzire, hiszen mégiscsak Grorinnal közösen élték túl az éjszakát. Már csak a nappalt kéne. Aztán még ki tudja hány estét és hány napot. Kivont karddal, óvatos léptekkel lépked az avarban, mintha keresne valamit. Mert hát keres is, csak nem tudja, mit. Negyed óra bogarászás után sikerül kitúrnia egy pár barna gubist az avarból. Erdészeti szaktudását ezzel nagyjából ki is merítette. Tudja, hogy a barna, pufók növény ehető. Nem finom, de ehető. A három pöfeteget hóna alá kapja, és boldogan elindul vissza a "táborba". Reméli, hogy mire odaér, a vörös törpe villás reggelivel várja. Bár van egy olyan érzése, hogy nem. *
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-19 14:30:39
Üzenet elküldve: 2025-07-19 14:30:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Atkira//
*Grorin félelmetes rohama és fáradhatatlan csapásai kétségtelenül győzelmet hoznak neki a bokor levelei és aprócska ágai ellen. Ellenségnek azonban nyoma sincs, hanem csak egy aprócska mókus szalad ki ijedtében a növényzetből. Ő sem látja igazán mi lehet az, meg talán be sem ismerné a szégyenteljes dolgot, hogy ekkora ádáz csatát vívott egy mókus félelmetes fenyegetése ellen.*
-Ja.
*Feleli kurtán, ahogy a fegyvereit elteszi a helyére, és kissé zavarodottan visszaül a tűzhöz.*
-Azt hiszem... Pihenj csak nyugodtan, majd én őrködöm. ~Máris kezd az agyamra menni ez az erdő, tényleg bajlós hangulata van. Még pár nap és lehet, hogy a saját barátját is megtámadná a törpe fia.~
*Ha volnának itt barátai, persze. Ha Atkira letelepszik a tűzhöz, ö maga csak figyelő szemekkel pásztázza a sötétséget, és fülét hegyezi minden egyes zajra és neszre amit csak hall. Egy darabig úgy tűnik, hogy órákig tudná ezt csinálni, de a fáradtság egyre kezd erőt venni rajta, a harc miatti izgalom is múlóban van, úgyhogy egy jó pár óra után ugyan, de elalszik őrködés közben. Remélhetőleg legközelebb már csak a nap sugaraira ébrednek mindketten, és eltűnhetnek végre erről a helyről.*
*Grorin félelmetes rohama és fáradhatatlan csapásai kétségtelenül győzelmet hoznak neki a bokor levelei és aprócska ágai ellen. Ellenségnek azonban nyoma sincs, hanem csak egy aprócska mókus szalad ki ijedtében a növényzetből. Ő sem látja igazán mi lehet az, meg talán be sem ismerné a szégyenteljes dolgot, hogy ekkora ádáz csatát vívott egy mókus félelmetes fenyegetése ellen.*
-Ja.
*Feleli kurtán, ahogy a fegyvereit elteszi a helyére, és kissé zavarodottan visszaül a tűzhöz.*
-Azt hiszem... Pihenj csak nyugodtan, majd én őrködöm. ~Máris kezd az agyamra menni ez az erdő, tényleg bajlós hangulata van. Még pár nap és lehet, hogy a saját barátját is megtámadná a törpe fia.~
*Ha volnának itt barátai, persze. Ha Atkira letelepszik a tűzhöz, ö maga csak figyelő szemekkel pásztázza a sötétséget, és fülét hegyezi minden egyes zajra és neszre amit csak hall. Egy darabig úgy tűnik, hogy órákig tudná ezt csinálni, de a fáradtság egyre kezd erőt venni rajta, a harc miatti izgalom is múlóban van, úgyhogy egy jó pár óra után ugyan, de elalszik őrködés közben. Remélhetőleg legközelebb már csak a nap sugaraira ébrednek mindketten, és eltűnhetnek végre erről a helyről.*
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-17 16:02:53
Üzenet elküldve: 2025-07-17 16:02:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Nem egy mestere a kardforgatásnak, de szerencséjére talált valakit, aki tanította. Rövid egy óra volt, de mindenféleképpen hasznos. Akár csak a tőreivel. Azokat is megtanulta használni, de be kell látnia, hogy értelmesebb bármilyen csatába egy karddal menni. A tőrökkel sokra nem menne egy párviadalban. A lehullott levelek halkan, némelyek hangosan ropognak a lábuk alatt. Itt még Hena kecses lépései sem segítenek. Ahol nem levél van, ott valamilyen kemény tokos termés vagy éppen kisebb gallyak. Ezek ropogása irányt adhat néhány veszélyes ragadozónak. Reméli, hogy a férfi nem akar annyira sokáig maradni. Mondjuk az éjjel Hena könnyedén túlélné, védő bűbája a segítségére lenne. De hogy Derket is védené, az már más kérdés. Szerencsére erre nem kell számítania, mert amit Derk keresett már meg is találta. A térképre egy rövid pillantást vet, amit látott azt gyorsan az eszébe véste. Hogy mit tud belőle kikövetkeztetni? Az már egy másik dolog. Annyiban biztos, hogy növényekért kutat. Hogy mit akar kotyvasztani? Jó lenne tudni. Lehet idővel meg is tudja. Addig viszont a férfi nyomában marad, rajta tartva a szemét.*
*Nem egy mestere a kardforgatásnak, de szerencséjére talált valakit, aki tanította. Rövid egy óra volt, de mindenféleképpen hasznos. Akár csak a tőreivel. Azokat is megtanulta használni, de be kell látnia, hogy értelmesebb bármilyen csatába egy karddal menni. A tőrökkel sokra nem menne egy párviadalban. A lehullott levelek halkan, némelyek hangosan ropognak a lábuk alatt. Itt még Hena kecses lépései sem segítenek. Ahol nem levél van, ott valamilyen kemény tokos termés vagy éppen kisebb gallyak. Ezek ropogása irányt adhat néhány veszélyes ragadozónak. Reméli, hogy a férfi nem akar annyira sokáig maradni. Mondjuk az éjjel Hena könnyedén túlélné, védő bűbája a segítségére lenne. De hogy Derket is védené, az már más kérdés. Szerencsére erre nem kell számítania, mert amit Derk keresett már meg is találta. A térképre egy rövid pillantást vet, amit látott azt gyorsan az eszébe véste. Hogy mit tud belőle kikövetkeztetni? Az már egy másik dolog. Annyiban biztos, hogy növényekért kutat. Hogy mit akar kotyvasztani? Jó lenne tudni. Lehet idővel meg is tudja. Addig viszont a férfi nyomában marad, rajta tartva a szemét.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:18:53
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:18:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Nem lenne rossz gondolat. Nem is tagadná túlságosan, hogy az ilyen békés helyek, ahol a szellő síkit, miközben átszeli a fák közötti távolságot, közben megborzongatja a leveleket, mitől azok sajátos táncba kezdenek. Hangjuk beteríti az erdőt s egyfajta békességet és nyugalmat idéz meg az idelátogatókban. Ha megfeledkezne, hogy ezen a szent helyen mégis milyen bestiák kaphatnak főszerepet, kirázza a hideg. Olyan nagy kérés lenne egy békés délutáni séta a rengetegben? Hogy ne váljék állat eledellé a lelki békéjének üldözése végett? Derk nem fél. Nem fél, mert tudja jól, hogy amerre ő tart, az aligha lesz veszélyesebb, mint a kikötőben sétálni fényes nappal. Bár jobban örülne néhány tagbaszakadt fazonnak tőrökkel, mintsem valami gyors bestiának karmokkal. Utóbbit talán még lereagálni sem tudja, de mégis eljött, tudván, hogy akadhat itt valami, ami segíthet neki az útján. A fém sajátos hangját hallja maga mögött, ahogy az eddig hüvelyétől védett penge kikerül oltalmazó öleléséből és kész lesújtani áldozataira. Csak reméli, hogy tanácsa végett tett így s nem azért, mert eldöntötte, hogy a férfinak vesznie kell. Mindenesetre nyitva tartja szemét, hátha valami vicces gondolata támadna a nőnek. *
- Remélem, tudod, hogy hogyan kell használni. A fogpiszkálóidhoz képest ez egy érdekes változás.
* Jegyzi meg, hangosan, hogy az annyival hátramaradott nő is hallja a mondandóját. Nem tetszett volna neki a tőr, talán rájött, hogy ahhoz merészebbnek kell lennie, mint a karddal? Nem érti, mondjuk nem is érdekli. Egy kis sétálás után meg is pillantja azt, amiért valójában jött. Letérdel a kis növény mellé, majd újfent előveszi a térképét. Ha Hena közelebbről megnézi a térképet, úgy láthat rajta néhány helyet bekarikázva. A karikák mellett szöveg, esetleg egy nyíl vezet a következő karikára. Két útvonal van, mindennek a végén a karikák mellett egy rajz is van egy-egy növényről s olybá tűnik az egyik mellett épp Derk térdel. *
- Ez gyorsabb volt, mint hittem.
* Jelenti ki, majd szed is néhányat. Miután végzett feláll, majd abba az irányba indul el, amelyikből érkeztek. *
* Nem lenne rossz gondolat. Nem is tagadná túlságosan, hogy az ilyen békés helyek, ahol a szellő síkit, miközben átszeli a fák közötti távolságot, közben megborzongatja a leveleket, mitől azok sajátos táncba kezdenek. Hangjuk beteríti az erdőt s egyfajta békességet és nyugalmat idéz meg az idelátogatókban. Ha megfeledkezne, hogy ezen a szent helyen mégis milyen bestiák kaphatnak főszerepet, kirázza a hideg. Olyan nagy kérés lenne egy békés délutáni séta a rengetegben? Hogy ne váljék állat eledellé a lelki békéjének üldözése végett? Derk nem fél. Nem fél, mert tudja jól, hogy amerre ő tart, az aligha lesz veszélyesebb, mint a kikötőben sétálni fényes nappal. Bár jobban örülne néhány tagbaszakadt fazonnak tőrökkel, mintsem valami gyors bestiának karmokkal. Utóbbit talán még lereagálni sem tudja, de mégis eljött, tudván, hogy akadhat itt valami, ami segíthet neki az útján. A fém sajátos hangját hallja maga mögött, ahogy az eddig hüvelyétől védett penge kikerül oltalmazó öleléséből és kész lesújtani áldozataira. Csak reméli, hogy tanácsa végett tett így s nem azért, mert eldöntötte, hogy a férfinak vesznie kell. Mindenesetre nyitva tartja szemét, hátha valami vicces gondolata támadna a nőnek. *
- Remélem, tudod, hogy hogyan kell használni. A fogpiszkálóidhoz képest ez egy érdekes változás.
* Jegyzi meg, hangosan, hogy az annyival hátramaradott nő is hallja a mondandóját. Nem tetszett volna neki a tőr, talán rájött, hogy ahhoz merészebbnek kell lennie, mint a karddal? Nem érti, mondjuk nem is érdekli. Egy kis sétálás után meg is pillantja azt, amiért valójában jött. Letérdel a kis növény mellé, majd újfent előveszi a térképét. Ha Hena közelebbről megnézi a térképet, úgy láthat rajta néhány helyet bekarikázva. A karikák mellett szöveg, esetleg egy nyíl vezet a következő karikára. Két útvonal van, mindennek a végén a karikák mellett egy rajz is van egy-egy növényről s olybá tűnik az egyik mellett épp Derk térdel. *
- Ez gyorsabb volt, mint hittem.
* Jelenti ki, majd szed is néhányat. Miután végzett feláll, majd abba az irányba indul el, amelyikből érkeztek. *
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-17 13:45:20
Üzenet elküldve: 2025-07-17 13:45:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Már el is felejtette, hogy milyen jó is egy olyan alakkal vitatkozni mint Derk. Máris érzi, hogy agykérge felpezsdül és egész agya azon van, hogy hogyan tudna a másik orra alá borsot törni. Talán még szó szerint is. A gúnyos választ elengedi a füle mellett. Ő maga is gúnyolódásnak tartotta az iránymutatást, szóval megérdemelte. Még az a szerencse, hogy egyikőjük sem gondolja komolyan az egymás megtámadását. Régebben is ilyen volt a kettejük kapcsolata és örül, hogy ugyanehhez tudtak visszajutni. Aztán követi tovább a férfit. Továbbra is tartja a 4-5 lépés távolságot, de odafigyel, hogy merre megy és el ne veszítse a szeme elől. A tanácsot is elfogadja és a kardot kihúzza hüvelyéből, hogy kéznél lehessen ha tényleg rosszra fordulnak a dolgok és szüksége lenne rá.
Egyre mélyebbre barangolnak a fák között. Arra már rájött, hogy az ingoványt már rég a hátuk mögött tudhatják.
~Mit akarhat itt?~
Veszélyes és hatalmas egy erdőség ez. Hallott már erről a helyről. Fel is akarta egyszer fedezni, de nem gondolta, hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezik majd. Az erdő fái fenségesen tornyosulnak a fejük felett. Mintha a civilizáció teljesen másviláginak érződne itt. A csend valahogy nyugtatóan hat, mintsem egy olyan jelenségnek, ami bármikor rád küldheti a legrosszabb lényeit. Még a levegő is tisztábbnak hat. Egy kellemes hümmögéssel kell, hogy nyugtázza a dolgokat.
Csak nem ezért jött ide Derk? Hogy remeteségbe vonuljon, távol a társadalomtól jöjjön rá valami mély filozófiai kérdésre. Valószínű, hogy hamar kiderül az indok.*
*Már el is felejtette, hogy milyen jó is egy olyan alakkal vitatkozni mint Derk. Máris érzi, hogy agykérge felpezsdül és egész agya azon van, hogy hogyan tudna a másik orra alá borsot törni. Talán még szó szerint is. A gúnyos választ elengedi a füle mellett. Ő maga is gúnyolódásnak tartotta az iránymutatást, szóval megérdemelte. Még az a szerencse, hogy egyikőjük sem gondolja komolyan az egymás megtámadását. Régebben is ilyen volt a kettejük kapcsolata és örül, hogy ugyanehhez tudtak visszajutni. Aztán követi tovább a férfit. Továbbra is tartja a 4-5 lépés távolságot, de odafigyel, hogy merre megy és el ne veszítse a szeme elől. A tanácsot is elfogadja és a kardot kihúzza hüvelyéből, hogy kéznél lehessen ha tényleg rosszra fordulnak a dolgok és szüksége lenne rá.
Egyre mélyebbre barangolnak a fák között. Arra már rájött, hogy az ingoványt már rég a hátuk mögött tudhatják.
~Mit akarhat itt?~
Veszélyes és hatalmas egy erdőség ez. Hallott már erről a helyről. Fel is akarta egyszer fedezni, de nem gondolta, hogy ez ilyen gyorsan bekövetkezik majd. Az erdő fái fenségesen tornyosulnak a fejük felett. Mintha a civilizáció teljesen másviláginak érződne itt. A csend valahogy nyugtatóan hat, mintsem egy olyan jelenségnek, ami bármikor rád küldheti a legrosszabb lényeit. Még a levegő is tisztábbnak hat. Egy kellemes hümmögéssel kell, hogy nyugtázza a dolgokat.
Csak nem ezért jött ide Derk? Hogy remeteségbe vonuljon, távol a társadalomtól jöjjön rá valami mély filozófiai kérdésre. Valószínű, hogy hamar kiderül az indok.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-17 12:59:59
Üzenet elküldve: 2025-07-17 12:59:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Kikerekedett szemekkel pillantana a nőre, ha hallaná gondolatait. Még, hogy eltenni láb alól, ahhoz kicsit többre lesz szüksége a nőnek, ha ilyen tervei lennének. Elvégre tanult egy két dolgot az elmúlt időkben, hogy sikeresen megvédje magát. Nem is beszélve arról, hogy a puszta önvédelemmel tudna ártani a támadóinak. Abban viszont sajnos igaza van, hogy senki sem hiányolná. Nem ismer senkit. Jó, ez talán túlzás, ismer néhány embert, bár velük sem tudja, hogy mi lehet. Közben próbálja értelmezni Hena testtartását. Fogalma sincs, hogy mit csinál, de csak lassan visszapillant a térképre. *
- Pff. Kérlek.
* Felnevet a nő kijelentésére. Tetszett neki ez a visszaszólás. A régi időkre emlékezteti. *
- Áldozat? Szegény férfiak. Vagyis nem, akit leveszel a lábáról, az biztos megérdemli a sorsát.
* Megvonja a vállait erre a kijelentésre. Emlékszik még, hogy mire kell az altató. Talán elvehetné magának. Ehhez csak az kéne, hogy a nő figyelmetlen legyen, bár ha megvan a kellő távolság, úgy bizonyíték nélkül is megtehetné. Milyen kár, hogy nem miatta van itt, különben talán több gondolatot is adna a dolgoknak, mintsem egy kosza gondolatot, amiből nem fog születni semmi. *
~ Lefogadom valami férfi gatyájába. ~
* Nevet fel magában a gyenge visszavágásra. Mondaná hangosan is, de látván, hogy keze a kardján pihen, nem szeretné a torkán érezni. *
- Tényleg?
* Válaszából a hülye is megmondja, hogy gúnyos próbál lenni. Valóban úgy nézne ki, mintha eltévedt volna? Pedig megjárta néhányszor az utat. Nagyot sóhajt, majd összehajtja a térképet és elrakja, majd elindul tovább az úton. Néhány lépéssel később, viszont újfent megáll. Egy alig látható mellékutat pillant meg, majd le is tér az útról. Minden bizonnyal az erdő egy mélyebb részére viszi, de egy nem éppen köztudott helyre. Már ha van köztudott hely arrafele. *
- Ha hasznos akarsz lenni, akkor készítsd a kardod. Ezen a pontot túl az életed teszed a vonalra.
* Jegyzi meg miközben egyre beljebb hatol a szűk ösvényen. *
* Kikerekedett szemekkel pillantana a nőre, ha hallaná gondolatait. Még, hogy eltenni láb alól, ahhoz kicsit többre lesz szüksége a nőnek, ha ilyen tervei lennének. Elvégre tanult egy két dolgot az elmúlt időkben, hogy sikeresen megvédje magát. Nem is beszélve arról, hogy a puszta önvédelemmel tudna ártani a támadóinak. Abban viszont sajnos igaza van, hogy senki sem hiányolná. Nem ismer senkit. Jó, ez talán túlzás, ismer néhány embert, bár velük sem tudja, hogy mi lehet. Közben próbálja értelmezni Hena testtartását. Fogalma sincs, hogy mit csinál, de csak lassan visszapillant a térképre. *
- Pff. Kérlek.
* Felnevet a nő kijelentésére. Tetszett neki ez a visszaszólás. A régi időkre emlékezteti. *
- Áldozat? Szegény férfiak. Vagyis nem, akit leveszel a lábáról, az biztos megérdemli a sorsát.
* Megvonja a vállait erre a kijelentésre. Emlékszik még, hogy mire kell az altató. Talán elvehetné magának. Ehhez csak az kéne, hogy a nő figyelmetlen legyen, bár ha megvan a kellő távolság, úgy bizonyíték nélkül is megtehetné. Milyen kár, hogy nem miatta van itt, különben talán több gondolatot is adna a dolgoknak, mintsem egy kosza gondolatot, amiből nem fog születni semmi. *
~ Lefogadom valami férfi gatyájába. ~
* Nevet fel magában a gyenge visszavágásra. Mondaná hangosan is, de látván, hogy keze a kardján pihen, nem szeretné a torkán érezni. *
- Tényleg?
* Válaszából a hülye is megmondja, hogy gúnyos próbál lenni. Valóban úgy nézne ki, mintha eltévedt volna? Pedig megjárta néhányszor az utat. Nagyot sóhajt, majd összehajtja a térképet és elrakja, majd elindul tovább az úton. Néhány lépéssel később, viszont újfent megáll. Egy alig látható mellékutat pillant meg, majd le is tér az útról. Minden bizonnyal az erdő egy mélyebb részére viszi, de egy nem éppen köztudott helyre. Már ha van köztudott hely arrafele. *
- Ha hasznos akarsz lenni, akkor készítsd a kardod. Ezen a pontot túl az életed teszed a vonalra.
* Jegyzi meg miközben egyre beljebb hatol a szűk ösvényen. *
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-16 15:29:34
Üzenet elküldve: 2025-07-16 15:29:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vasfejű Grorin//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Felkelti hát Grorint, aki gyorsan reagál a helyzetre. Ha Atkirának meglenne mindkét keze, valószínűleg előbb felmászott volna egy fára és onnan kiabált volna le a törpének, hogy baj van. Így viszont legalább úgy tűnik, bátran társa mellett marad, egy darabig legalábbis. A rohamban már nem csatlakozik Grorinhoz, de valljuk be, nem is sok ideje van felfogni, hogy mi történik, és a másik már a bokrot gyepálja.
Ezalatt az erdőmélyi szörnyeteg is mozgásba lendül: egy kis, vörös mókus szalad ki abból a bokorból, aminek a törpe nekiesett, és most sebesen felszalad egy fára. Atkira észreveszi és fel is kiált, megfeledkezve arról, hogy a hangoskodás adott esetben a vesztüket is okozhatja. Karját kinyújtva mutat a bestia felé. *
– Ott szalad! * A sötétben csak egy vörös szőrcsomót lát elszaladni. Nem esküdne meg rá, hogy tényleg mókus az, viszont azt látja, hogy nem nagyobb egy mókusnál. És úgy néz ki, mint egy mókus.
Abban sem biztos, hogy a törpe észrevette-e, ahogy a kis állat eliszkolt, hiszen felettébb belemerült a bokorbéli szörny legyőzésébe. Akárhogy is, Atkira szívverése lassan alábbhagy – még vár egy kis ideig, hátha valami más is lapult ott a bokorban, nem csak a mókus. Ám, ha a veszély elmúlik, leül a földre és a törpe felé néz. *
– Szerintem nem mer visszajönni. De, ha mégis, itt az idő, hogy te őrködj. * Nagyot ásít és közelebb kuporodik a tűzhöz, szablyáját maga mellé teszi. *
– Te majd újra elijeszted, ha kell. Ugye?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Felkelti hát Grorint, aki gyorsan reagál a helyzetre. Ha Atkirának meglenne mindkét keze, valószínűleg előbb felmászott volna egy fára és onnan kiabált volna le a törpének, hogy baj van. Így viszont legalább úgy tűnik, bátran társa mellett marad, egy darabig legalábbis. A rohamban már nem csatlakozik Grorinhoz, de valljuk be, nem is sok ideje van felfogni, hogy mi történik, és a másik már a bokrot gyepálja.
Ezalatt az erdőmélyi szörnyeteg is mozgásba lendül: egy kis, vörös mókus szalad ki abból a bokorból, aminek a törpe nekiesett, és most sebesen felszalad egy fára. Atkira észreveszi és fel is kiált, megfeledkezve arról, hogy a hangoskodás adott esetben a vesztüket is okozhatja. Karját kinyújtva mutat a bestia felé. *
– Ott szalad! * A sötétben csak egy vörös szőrcsomót lát elszaladni. Nem esküdne meg rá, hogy tényleg mókus az, viszont azt látja, hogy nem nagyobb egy mókusnál. És úgy néz ki, mint egy mókus.
Abban sem biztos, hogy a törpe észrevette-e, ahogy a kis állat eliszkolt, hiszen felettébb belemerült a bokorbéli szörny legyőzésébe. Akárhogy is, Atkira szívverése lassan alábbhagy – még vár egy kis ideig, hátha valami más is lapult ott a bokorban, nem csak a mókus. Ám, ha a veszély elmúlik, leül a földre és a törpe felé néz. *
– Szerintem nem mer visszajönni. De, ha mégis, itt az idő, hogy te őrködj. * Nagyot ásít és közelebb kuporodik a tűzhöz, szablyáját maga mellé teszi. *
– Te majd újra elijeszted, ha kell. Ugye?
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-16 11:34:19
Üzenet elküldve: 2025-07-16 11:34:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Valahol csodálja a férfi gondolkodását. Hiheti magát senkinek, ha akarja, de Cagon mégis csak egy ork. Ugyan ezekben az időkben az nem elég, hogy felakasszák, de látszik, hogy nem fogadják el a fajtáját. Ezért is kell kiépítenie egy kört, amik nyíltan alátámasszák a dolgokat, miszerint Cagon nemcsak, hogy nem rossz, de még segít is, ha engedik neki. Van egy pár jócselekedet a vállán, amit egy orkból nem néznének ki, de ez közel sem elég ahhoz, hogy nagyszabású emberek és egyebek elfogadják tőle a segítséget.
Közben a gyűjtögetést is siker övezi. Megannyi értékesebbnél értékesebb növényt képes begyűjteni. A megérte eljönni mondattal le sem tudja írni, hogy mennyire jól jön neki ennyi növény. Amint hazaért azt se fogja tudni, hogy melyikkel kezdjen kísérletekbe.
A legnagyobb sikere a gubisoknál van. Ettől nem szívesen perdül táncra. Felét ott is hagyja a földön.
Néhány órás keresgélést követve maga is visszafele tart. Vállán az átvetett zsák jól meg van tömve. Wrexan is láthatja, hogy arrafele is sikeres volt a keresés. *
- Lehetett volna jobb is. Gubisból annyi van, hogy egész Artheniort el lehetne látni élelemmel egész évben.
* Jegyzi meg a másiknak, majd felrakja a zsákot citromhabra, ha van még rajta hely. *
- Egyetértek. Jobb ha visszavonulunk a toronyhoz és onnan megtervezzük a többi teendőt.
* Visszajönnek hajnalban? Esetleg visszamennek a városba? Talán új helyszínre mennek? Sok kérdés, de mind várhat magára, elvégre, ha kifogynak a szerencséből, kitudja, hogy mi vár rájuk. Azzal az ork készen is van, hogy elindulhassanak a torony irányába. *
* Valahol csodálja a férfi gondolkodását. Hiheti magát senkinek, ha akarja, de Cagon mégis csak egy ork. Ugyan ezekben az időkben az nem elég, hogy felakasszák, de látszik, hogy nem fogadják el a fajtáját. Ezért is kell kiépítenie egy kört, amik nyíltan alátámasszák a dolgokat, miszerint Cagon nemcsak, hogy nem rossz, de még segít is, ha engedik neki. Van egy pár jócselekedet a vállán, amit egy orkból nem néznének ki, de ez közel sem elég ahhoz, hogy nagyszabású emberek és egyebek elfogadják tőle a segítséget.
Közben a gyűjtögetést is siker övezi. Megannyi értékesebbnél értékesebb növényt képes begyűjteni. A megérte eljönni mondattal le sem tudja írni, hogy mennyire jól jön neki ennyi növény. Amint hazaért azt se fogja tudni, hogy melyikkel kezdjen kísérletekbe.
A legnagyobb sikere a gubisoknál van. Ettől nem szívesen perdül táncra. Felét ott is hagyja a földön.
Néhány órás keresgélést követve maga is visszafele tart. Vállán az átvetett zsák jól meg van tömve. Wrexan is láthatja, hogy arrafele is sikeres volt a keresés. *
- Lehetett volna jobb is. Gubisból annyi van, hogy egész Artheniort el lehetne látni élelemmel egész évben.
* Jegyzi meg a másiknak, majd felrakja a zsákot citromhabra, ha van még rajta hely. *
- Egyetértek. Jobb ha visszavonulunk a toronyhoz és onnan megtervezzük a többi teendőt.
* Visszajönnek hajnalban? Esetleg visszamennek a városba? Talán új helyszínre mennek? Sok kérdés, de mind várhat magára, elvégre, ha kifogynak a szerencséből, kitudja, hogy mi vár rájuk. Azzal az ork készen is van, hogy elindulhassanak a torony irányába. *
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-15 15:26:46
Üzenet elküldve: 2025-07-15 15:26:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
*Lehet csak a kikötőnél lévő erdőséget értette félre az ork, de ez nem is lényeges, mivel már itt vannak mind a ketten. Egyelőre semmi nem akarja őket megenni, de ez még idővel változhat. A fiú idegesen kémlel minden neszt, ami a közelből hallatszik.*
- Igen és remélem az isteneknek sincs más terve.* Direkt nem említi egyik isten nevét sem, mivel ő mindent tiszteli a maga módján, amíg békében hagyják, pontosan ilyen véleménnyel van a szellemekről meg egyéb fura szerzetekről is. Neki mindegy, csak kerüljék el.*
- Jól van, majd akkor megbeszéljük.* Ő sem tartja ezt most prioritásnak, majd ráérnek ezzel foglalkozni, ha épségben hazaértek a Zöld Sirályba. A kis pihenős tisztás egyedül a lónak lesz csak pihenős. Nekik dolguk van, amit mihamarabb el kéne végezni, hogy leléphessenek innét. Ezért is bátorkodik kiosztani a feladatott. Ketté válnak és mindenki a maga módján igyekszik keresni a növényeket. Óvatosan add tanácsot a dögszagú növényre, hátha a híres ork szaglás hasznukra lesz és szerencsére nem tűnik úgy, hogy ezért meg orrolna rá Cagon. Nem is lenne bölcs dolog itt veszekedni sem, amikor ilyen távol vannak mindentől, amit civilizációnak lehet nevezni. Ő az Észak Reménye után kutat bőszen, amiből szerencsére akad is, meg másból is, főleg a Gubisokból, amiket, hát sokszor muszáj már csak azért is begyűjtenie, mert akaratlanul is felrúgja, letöri őket. Annál pedig többet ér, mintsem, hogy ott hagyja őket kárba veszni, bár meglehet, hogy a vadak felennék, vagy éppen azoknak is már elege van ebből a gombából. A kiadós famászós keresgélés meghozza a gyümölcsét a végére. Tetemes mennyiségű növényt sikerül begyűjtenie, nem kis fáradság árán, ami plusz jó az egészben, hogy fentről még kiszúr más növényeket, amiket nem sajnál szintén begyűjteni. Szinte már elégedettnek is mondhatja magát. A gyűjtés végeztével iszik néhány kortyot ő is, mielőtt felkeresné Cagont.*
- Én szép adagot tudtam begyűjteni. Összevetve az eddig találtakkal, szerintem bőven elegendő lesz egy darabig. Te szerencsével jártál?* Ha az ork is beszámol a teljesítményéről, akkor Wrexan nem is erőltetné tovább a dolgot.*
- Én lassan indulnék visszafelé. Ne kísértsük a szerencsénket. Jó lenne, ha sötétedésig elérnénk a tornyot.* Van még idő addig, de számol a nem tervezett időkieséssel is, ami jobb esetben plusz növényeket jelent, amíg rosszabban valami szörnyűséget. Már egyetlen porcikája sem kívánja ezt a helyet tovább, hiába egy békés fás rengeteg, ami szinte idillinek is mondható. Túlságosan sok eltűnt utazóról hallott itt történeteket, hogy tudja, ez a hely különösen veszedelmesnek számít.*
*Lehet csak a kikötőnél lévő erdőséget értette félre az ork, de ez nem is lényeges, mivel már itt vannak mind a ketten. Egyelőre semmi nem akarja őket megenni, de ez még idővel változhat. A fiú idegesen kémlel minden neszt, ami a közelből hallatszik.*
- Igen és remélem az isteneknek sincs más terve.* Direkt nem említi egyik isten nevét sem, mivel ő mindent tiszteli a maga módján, amíg békében hagyják, pontosan ilyen véleménnyel van a szellemekről meg egyéb fura szerzetekről is. Neki mindegy, csak kerüljék el.*
- Jól van, majd akkor megbeszéljük.* Ő sem tartja ezt most prioritásnak, majd ráérnek ezzel foglalkozni, ha épségben hazaértek a Zöld Sirályba. A kis pihenős tisztás egyedül a lónak lesz csak pihenős. Nekik dolguk van, amit mihamarabb el kéne végezni, hogy leléphessenek innét. Ezért is bátorkodik kiosztani a feladatott. Ketté válnak és mindenki a maga módján igyekszik keresni a növényeket. Óvatosan add tanácsot a dögszagú növényre, hátha a híres ork szaglás hasznukra lesz és szerencsére nem tűnik úgy, hogy ezért meg orrolna rá Cagon. Nem is lenne bölcs dolog itt veszekedni sem, amikor ilyen távol vannak mindentől, amit civilizációnak lehet nevezni. Ő az Észak Reménye után kutat bőszen, amiből szerencsére akad is, meg másból is, főleg a Gubisokból, amiket, hát sokszor muszáj már csak azért is begyűjtenie, mert akaratlanul is felrúgja, letöri őket. Annál pedig többet ér, mintsem, hogy ott hagyja őket kárba veszni, bár meglehet, hogy a vadak felennék, vagy éppen azoknak is már elege van ebből a gombából. A kiadós famászós keresgélés meghozza a gyümölcsét a végére. Tetemes mennyiségű növényt sikerül begyűjtenie, nem kis fáradság árán, ami plusz jó az egészben, hogy fentről még kiszúr más növényeket, amiket nem sajnál szintén begyűjteni. Szinte már elégedettnek is mondhatja magát. A gyűjtés végeztével iszik néhány kortyot ő is, mielőtt felkeresné Cagont.*
- Én szép adagot tudtam begyűjteni. Összevetve az eddig találtakkal, szerintem bőven elegendő lesz egy darabig. Te szerencsével jártál?* Ha az ork is beszámol a teljesítményéről, akkor Wrexan nem is erőltetné tovább a dolgot.*
- Én lassan indulnék visszafelé. Ne kísértsük a szerencsénket. Jó lenne, ha sötétedésig elérnénk a tornyot.* Van még idő addig, de számol a nem tervezett időkieséssel is, ami jobb esetben plusz növényeket jelent, amíg rosszabban valami szörnyűséget. Már egyetlen porcikája sem kívánja ezt a helyet tovább, hiába egy békés fás rengeteg, ami szinte idillinek is mondható. Túlságosan sok eltűnt utazóról hallott itt történeteket, hogy tudja, ez a hely különösen veszedelmesnek számít.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:54:20
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:54:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Valóban meglepi kissé a kapott válasz. Megesküdött volna, hogy említette, hogy járt már itt korábban. Sebaj, ami késik nem múlik, elvégre bepótolta elég hamar. Nem mond rá semmit. Hagyja, hogy ez a félreértés úgy vesszen a feledés homályába, mint egy tegnapi eső szárazság idején. *
- És milyen jó, hogy ilyen komolyan vettük az eddigi eseményeket és most itt lehetünk.
* Most nem az erdőmélyére gondol, hanem az egész életükre, bár ezt nem mondja ki. *
- Szerintem nagy hasznát venném ha írnál nekem egy ajánlólevele, de erre ráérünk gondolni, ha visszaértünk. Halottként nehezen venném hasznát, legyünk résen.
* A tisztásra kiérve körbetekint egy magaslatról. Hogy a szaglása valóban olyan jó e, amilyennek gondolja a másik, arról fogalma sincs, elvégre eddig nem volt szerencséje máshoz hasonlítani, nem úgy, mint a szemeit. A távolságba tekintve próbál a fák között bármilyen jellegű mozgásra felfigyelni. Itt-ott elcsíp egy nyulat, esetleg egy magányos farkas prédát keresve, de semmi olyasmit, amitől félniük kéne, legalábbis nem közvetlen közelükben. Visszalép citromhab mellé és kivesz egy kulacsot a rakományból. Aprókat kortyol belőle. Nem szeretné idő előtt elfogyasztani a tartalékait. *
- Dögszag?
* Kérdez vissza. Mondjuk nem azért, mert tagadná az imént felhozott vádakat, inkább mert váratlanul éri a téma. Szándékosan nem szagol döghúst, szóval meg nem mondja, hogy igaza van e, de a pálinkát már messziről megmondja, hogy miből készült, szóval lehet igazságalapja. *
- Rendben, akkor én arra leszek.
* Mutat az egyik irányba. *
- Aztán maradjunk hallótávban.
* Azzal felkap egy üres zsákot és elindul. Útja közben szed mindent, amit találhat. Kicsivel később pedig majd összemérhetik kettejük zsákmányát. Sétája közben kis térképet is készít az őket körülölelő tájról. Pontosabban azt rajzolja fel, hogy hol található egyes növényekből nagyobb csoportok a dombhoz képest.
Nem gondolta volna, hogy gubisból valóban ilyen sok lenne ezeken a tájakon. Valóban egy elég idegesítő növény, bár elég hasznos is. Bár sajnálja, hogy bármerre fordul, nem tud olyan helyre nézni, ahol ne látna néhány családnyit. Ha visszahozná mindet, úgy az egész várost képes lenne ellátni élelemmel egész évben. Valakinek biztos megérné ez. Egyelőre neki nem. *
* Valóban meglepi kissé a kapott válasz. Megesküdött volna, hogy említette, hogy járt már itt korábban. Sebaj, ami késik nem múlik, elvégre bepótolta elég hamar. Nem mond rá semmit. Hagyja, hogy ez a félreértés úgy vesszen a feledés homályába, mint egy tegnapi eső szárazság idején. *
- És milyen jó, hogy ilyen komolyan vettük az eddigi eseményeket és most itt lehetünk.
* Most nem az erdőmélyére gondol, hanem az egész életükre, bár ezt nem mondja ki. *
- Szerintem nagy hasznát venném ha írnál nekem egy ajánlólevele, de erre ráérünk gondolni, ha visszaértünk. Halottként nehezen venném hasznát, legyünk résen.
* A tisztásra kiérve körbetekint egy magaslatról. Hogy a szaglása valóban olyan jó e, amilyennek gondolja a másik, arról fogalma sincs, elvégre eddig nem volt szerencséje máshoz hasonlítani, nem úgy, mint a szemeit. A távolságba tekintve próbál a fák között bármilyen jellegű mozgásra felfigyelni. Itt-ott elcsíp egy nyulat, esetleg egy magányos farkas prédát keresve, de semmi olyasmit, amitől félniük kéne, legalábbis nem közvetlen közelükben. Visszalép citromhab mellé és kivesz egy kulacsot a rakományból. Aprókat kortyol belőle. Nem szeretné idő előtt elfogyasztani a tartalékait. *
- Dögszag?
* Kérdez vissza. Mondjuk nem azért, mert tagadná az imént felhozott vádakat, inkább mert váratlanul éri a téma. Szándékosan nem szagol döghúst, szóval meg nem mondja, hogy igaza van e, de a pálinkát már messziről megmondja, hogy miből készült, szóval lehet igazságalapja. *
- Rendben, akkor én arra leszek.
* Mutat az egyik irányba. *
- Aztán maradjunk hallótávban.
* Azzal felkap egy üres zsákot és elindul. Útja közben szed mindent, amit találhat. Kicsivel később pedig majd összemérhetik kettejük zsákmányát. Sétája közben kis térképet is készít az őket körülölelő tájról. Pontosabban azt rajzolja fel, hogy hol található egyes növényekből nagyobb csoportok a dombhoz képest.
Nem gondolta volna, hogy gubisból valóban ilyen sok lenne ezeken a tájakon. Valóban egy elég idegesítő növény, bár elég hasznos is. Bár sajnálja, hogy bármerre fordul, nem tud olyan helyre nézni, ahol ne látna néhány családnyit. Ha visszahozná mindet, úgy az egész várost képes lenne ellátni élelemmel egész évben. Valakinek biztos megérné ez. Egyelőre neki nem. *
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-13 10:16:09
Üzenet elküldve: 2025-07-13 10:16:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Egy félistennek igencsak szórakoztató lehet, ahogy egy halandó a világi javakért kapkod, s ez alól a legtöbb élőt érintő nyavalya, a kapzsiság alól Nori sem kivétel. Egy cseppnyi gátlást sem érez amiatt, hogy kirámolja az egész sírhelyet, ám mikor Yillith jutalmat emleget, egyből sikerül felkeltenie a feketeség érdeklődését. Nem is kell sokat gondolkoznia rajta, hogy mit kérjen a démonnőtől. Ha korábban képes volt egy olyan tárggyal megajándékozni őt, mellyel kicselezhette a halált, akkor néhány hang elhallgattatása nem okozhat neki gondot. Jól tippelt. A kapott válasz lenyűgözi.*
- Hálás vagyok a viperának, még szomorú is voltam, hogy elment, de valljuk be, fene nagy étvágya volt neki. *Az entitás sokszor már az őrületbe kergette, amikor nem volt rá lehetősége, hogy megfelelően táplálja. Bár a halhatatlanság ígérete csábító, egyáltalán nem bánja, hogy ettől a tehertől megszabadult.*
- Velar… *Ismétli a hallott nevet, ahogy visszahúzza a kezét, rajta az új hatalommal felvértezett karperecével. Yillith karmainak érintésétől borsódzik ugyan a bőre, de azt nem mondaná, hogy rossz érzés volt. Ezt követően visszafordul a ládához, hogy az utolsó tárgyat is kiemelje belőle, azonban amint ezt megteszi, váratlan dolog történik. Szíve megdobban, ajkait halk sikkantás hagyja el, majd hirtelen teljesen máshol találja magát: Artheniorban. Egyértelműen a városban van, de annyira más… Egy pusztítás közepébe csöppent, ahol az utcákon vér folyik, az épületek pedig lángok martalékává válnak, orkokat lát mindenhol. A legrusnyább, az lehet a parancsnokuk, efelől nincs semmi kétsége. Kiadja a parancsot a gyilkolásra, hogy aztán néhány másodperccel később a saját élete legyen az első, mely odaveszik. A halálos fegyvert Nori azonnal felismeri, ugyanaz a lándzsa, mely az ő szívét is átszúrta. A kép tiszta. Ennek a városőrnek állított emléket a szobor, de akkor a tárgy a kezében…
A látomás véget ér, ő pedig levegőért kapkodva tér magához.*
- Ez, ez egy… *Próbálná kinyögni, amit látott, de a vészjósló, fülsiketítő kürtszó beléfojt minden szót. Összeszorított fogakkal próbálja kibírni, míg véget nem ér.*
- Egy utolsó kérésem van, Yillith. Vigyél ki innen! Az erdőből. *Mondja, míg újra az apró táskában kutat, melyből az előző italt vette elő. Ezúttal egy barna színű lötty kerül elő belőle, amit rögtön le is húz. Jól fog jönni, ha menekülnie kell. Az üveget eldobja, és már rohan is kifelé, megfeledkezve szegény Kormi úrról, de egy macskát talán még belézárt démon nélkül sem kell félteni. Ha sikerül kiérnie a bejáratig, akkor egy pillanatra megtorpan. Először a sziklatömbre pillant, ahová a kulcsot helyezte, majd a félistenre, ha még mindig vele tart. Az előbb mondta, hogy nincs több kérése Yillith felé, de még egy talán mégis volna. Megígérte Ciliának, hogy vigyázni fog a medálra, és visszaviszi neki… Az is egy emlék, az utolsó emlék, mely a szüleitől maradt neki.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
*Egy félistennek igencsak szórakoztató lehet, ahogy egy halandó a világi javakért kapkod, s ez alól a legtöbb élőt érintő nyavalya, a kapzsiság alól Nori sem kivétel. Egy cseppnyi gátlást sem érez amiatt, hogy kirámolja az egész sírhelyet, ám mikor Yillith jutalmat emleget, egyből sikerül felkeltenie a feketeség érdeklődését. Nem is kell sokat gondolkoznia rajta, hogy mit kérjen a démonnőtől. Ha korábban képes volt egy olyan tárggyal megajándékozni őt, mellyel kicselezhette a halált, akkor néhány hang elhallgattatása nem okozhat neki gondot. Jól tippelt. A kapott válasz lenyűgözi.*
- Hálás vagyok a viperának, még szomorú is voltam, hogy elment, de valljuk be, fene nagy étvágya volt neki. *Az entitás sokszor már az őrületbe kergette, amikor nem volt rá lehetősége, hogy megfelelően táplálja. Bár a halhatatlanság ígérete csábító, egyáltalán nem bánja, hogy ettől a tehertől megszabadult.*
- Velar… *Ismétli a hallott nevet, ahogy visszahúzza a kezét, rajta az új hatalommal felvértezett karperecével. Yillith karmainak érintésétől borsódzik ugyan a bőre, de azt nem mondaná, hogy rossz érzés volt. Ezt követően visszafordul a ládához, hogy az utolsó tárgyat is kiemelje belőle, azonban amint ezt megteszi, váratlan dolog történik. Szíve megdobban, ajkait halk sikkantás hagyja el, majd hirtelen teljesen máshol találja magát: Artheniorban. Egyértelműen a városban van, de annyira más… Egy pusztítás közepébe csöppent, ahol az utcákon vér folyik, az épületek pedig lángok martalékává válnak, orkokat lát mindenhol. A legrusnyább, az lehet a parancsnokuk, efelől nincs semmi kétsége. Kiadja a parancsot a gyilkolásra, hogy aztán néhány másodperccel később a saját élete legyen az első, mely odaveszik. A halálos fegyvert Nori azonnal felismeri, ugyanaz a lándzsa, mely az ő szívét is átszúrta. A kép tiszta. Ennek a városőrnek állított emléket a szobor, de akkor a tárgy a kezében…
A látomás véget ér, ő pedig levegőért kapkodva tér magához.*
- Ez, ez egy… *Próbálná kinyögni, amit látott, de a vészjósló, fülsiketítő kürtszó beléfojt minden szót. Összeszorított fogakkal próbálja kibírni, míg véget nem ér.*
- Egy utolsó kérésem van, Yillith. Vigyél ki innen! Az erdőből. *Mondja, míg újra az apró táskában kutat, melyből az előző italt vette elő. Ezúttal egy barna színű lötty kerül elő belőle, amit rögtön le is húz. Jól fog jönni, ha menekülnie kell. Az üveget eldobja, és már rohan is kifelé, megfeledkezve szegény Kormi úrról, de egy macskát talán még belézárt démon nélkül sem kell félteni. Ha sikerül kiérnie a bejáratig, akkor egy pillanatra megtorpan. Először a sziklatömbre pillant, ahová a kulcsot helyezte, majd a félistenre, ha még mindig vele tart. Az előbb mondta, hogy nincs több kérése Yillith felé, de még egy talán mégis volna. Megígérte Ciliának, hogy vigyázni fog a medálra, és visszaviszi neki… Az is egy emlék, az utolsó emlék, mely a szüleitől maradt neki.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2025-07-13 00:43:21
Üzenet elküldve: 2025-07-13 00:43:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
*Nem úgy fest, hogy Yillith hálálkodást vár. Pillantása ha nem is rideg, de kifejezéstelennek hat.*
-Bármilyen átkot megtör. Ezért jöttünk ide. A többi holmiról fogalmam sincs. Régebbiek, mint Sa'Tereth maga. *Szórakozottan figyeli, ahogy Nori a szóban forgó tárgyakért nyúl. Yillith jóval közvetlenebbnek hat, mint a másik félisten, Khunezk. Megfordulhat a lány fejében, hogy ez a Yillith személyiségéből fakad-e, netán a félistenek között betöltött szerepéből, de végső soron ez számára mindegy.*
-Hangok, hmm? *Félredöntött fejjel fürkészi Norit. Látszik, hogy elmereng a kívánságon.*
-Az emlékeidet elvenni ostobaság lenne. Azok tesznek azzá, aki vagy. Adhatok viszont egy hangot, ami elnyomja a többit, ha túl zajosak. Segít koncentrálni, ha úgy érzed, elméd terhes. Vagy a féreg jobban bevált? *Lustán vizslatja végig az emberlányt. Amennyiben Nori rábólint, úgy kezéért nyúl és végighúzza ujjait a karperecen, amit annak idején ráruházott. A lány érezheti a hosszú körmök élét a bőrén.*
-A neve Velar. Megacélozza az elméd.
Éppen, hogy befejezi válaszát, Nori begyűjti az utolsó holmit is; a csillogó gyémánttömböt. Ahogy azonban ujja érinti a tárgyat, nyomban látomása támad. Látóképessége kapcsolt be, ahogy történt az ork holtestével is. Ezúttal azonban öntudatlan tette.*
"-Uram? *Öblös, mély hang hallatszik mellőle. Egy méretes, szabdalt pofájú orkfajzat áll mellette talpig páncélban. Orkszablyája véres. A háta mögött megannyi építmény lángol. Artheniorban vannak, de valahogy másmilyen, mint amire Nori emlékszik. Amennyire fel tudja mérni, a főtéren állnak, de máshol vannak az épületek, a szökőkút sincs ott, ahol lennie kéne. Halálsikoly és ordítások hangjai töltik be szerte az utcákat. Körülöttük megannyi halott, a jó része páncélt viselő városőr. Ork csapatok futkosnak, törnek be ajtókat és ráncigálnak ki embereket házaikból.*
-Öljétek meg mind. *Feleli az ork, kinek szemein keresztül Nori látja az eseményeket. Reszelős, ellentmondást nem tűrő hangja van. Ő maga is talpig páncélban áll. Hiába azonban; érzi, hirtelen a torkába fúródik valami. Egy lándzsa. Egy lovas vágtat el mellette, s tekint hátra a nyeregből. Egy fiatal városőr. Vigyorog."
Elsötétül minden, Nori pedig ocsúdik a látomásból. Kezei között ott van a gyémánttömb, melyet most van alkalma jobban is megvizsgálni. A gyémánttömbbe zárva egy szív dobog.
Nem telik el két szívdobbanásnyi idő, mély kürtszó harsan rekedten. Kormi úr és Yillith egyszerre rezzen össze. Nem a sírkamrából szól. Mindenhonnan. A talpuk alól, a fejük felett... Nehéz lenne megmondani. Hosszan kitart, s oly hangos, hogyha az ébenhajú lány sikítana, még ő maga sem hallaná meg mellette.
-Különös. *Pillant Norira és a kezében tartott valamire a félisten, ahogy a kürtszó elhalt. Látszik, valóban fogalma sincs, mi történt.*
-Talán a hátunk mögött kellene hagyni ezt a helyet. Nem gondolod?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.13 00:52:35
*Nem úgy fest, hogy Yillith hálálkodást vár. Pillantása ha nem is rideg, de kifejezéstelennek hat.*
-Bármilyen átkot megtör. Ezért jöttünk ide. A többi holmiról fogalmam sincs. Régebbiek, mint Sa'Tereth maga. *Szórakozottan figyeli, ahogy Nori a szóban forgó tárgyakért nyúl. Yillith jóval közvetlenebbnek hat, mint a másik félisten, Khunezk. Megfordulhat a lány fejében, hogy ez a Yillith személyiségéből fakad-e, netán a félistenek között betöltött szerepéből, de végső soron ez számára mindegy.*
-Hangok, hmm? *Félredöntött fejjel fürkészi Norit. Látszik, hogy elmereng a kívánságon.*
-Az emlékeidet elvenni ostobaság lenne. Azok tesznek azzá, aki vagy. Adhatok viszont egy hangot, ami elnyomja a többit, ha túl zajosak. Segít koncentrálni, ha úgy érzed, elméd terhes. Vagy a féreg jobban bevált? *Lustán vizslatja végig az emberlányt. Amennyiben Nori rábólint, úgy kezéért nyúl és végighúzza ujjait a karperecen, amit annak idején ráruházott. A lány érezheti a hosszú körmök élét a bőrén.*
-A neve Velar. Megacélozza az elméd.
Éppen, hogy befejezi válaszát, Nori begyűjti az utolsó holmit is; a csillogó gyémánttömböt. Ahogy azonban ujja érinti a tárgyat, nyomban látomása támad. Látóképessége kapcsolt be, ahogy történt az ork holtestével is. Ezúttal azonban öntudatlan tette.*
"-Uram? *Öblös, mély hang hallatszik mellőle. Egy méretes, szabdalt pofájú orkfajzat áll mellette talpig páncélban. Orkszablyája véres. A háta mögött megannyi építmény lángol. Artheniorban vannak, de valahogy másmilyen, mint amire Nori emlékszik. Amennyire fel tudja mérni, a főtéren állnak, de máshol vannak az épületek, a szökőkút sincs ott, ahol lennie kéne. Halálsikoly és ordítások hangjai töltik be szerte az utcákat. Körülöttük megannyi halott, a jó része páncélt viselő városőr. Ork csapatok futkosnak, törnek be ajtókat és ráncigálnak ki embereket házaikból.*
-Öljétek meg mind. *Feleli az ork, kinek szemein keresztül Nori látja az eseményeket. Reszelős, ellentmondást nem tűrő hangja van. Ő maga is talpig páncélban áll. Hiába azonban; érzi, hirtelen a torkába fúródik valami. Egy lándzsa. Egy lovas vágtat el mellette, s tekint hátra a nyeregből. Egy fiatal városőr. Vigyorog."
Elsötétül minden, Nori pedig ocsúdik a látomásból. Kezei között ott van a gyémánttömb, melyet most van alkalma jobban is megvizsgálni. A gyémánttömbbe zárva egy szív dobog.
Nem telik el két szívdobbanásnyi idő, mély kürtszó harsan rekedten. Kormi úr és Yillith egyszerre rezzen össze. Nem a sírkamrából szól. Mindenhonnan. A talpuk alól, a fejük felett... Nehéz lenne megmondani. Hosszan kitart, s oly hangos, hogyha az ébenhajú lány sikítana, még ő maga sem hallaná meg mellette.
-Különös. *Pillant Norira és a kezében tartott valamire a félisten, ahogy a kürtszó elhalt. Látszik, valóban fogalma sincs, mi történt.*
-Talán a hátunk mögött kellene hagyni ezt a helyet. Nem gondolod?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.13 00:52:35
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480