Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
ErdőmélyeNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1430. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-23 16:26:23
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A lány válasza várható volt a tündér szemszögéből. Nem számított másra, szóval odaszól hozzá, még a disznók érkezése előtt.*
-Igen, nem vagy a társam. Egy társ nem titkolja el azt, hogy vándor és főként nem olyan következetlen, hogy egyedül hagyja egy vadonban megrohadni a másikat. Ledobod a földre a száz aranyat, aztán Nyxa visszahozza hozzám. *Ő is észleli baglya kacsintgatását a fiókára, szóval f hangot formál, amivel eriasztja azt a pihéstől. Folytatja az inkább viccesnek, mint a tündér hangulatát tükrözőnek tűnő beszédet.* Azért hozattam vissza az aranyat és küldtem ide Nyxát, mert azt hittem, jobb belátásra bírhatlak, de nagyot tévedtem. Makacs vagy. Szóval innestől én nem futok utánad. Vagy magadtól jössz velem, vagy maradunk így. Képzeld, én borzalmasan éhes vagyok, csak almát ettem, a szerinted "hamis" Erdő egész este rémálmokkal gyötört, se innivalóm, se irbiszem, se semmim. *A lány nevetése végleg felidegesíti.* Szerinted zsoldosokat nem fogok fogadni?! Csapnivaló harcos vagyok, ezért kéne egy nagytestű ragadozó. Nyxára mindig nem hagyatkozhatok. Plusz magamnak is bizonyítani akarok. *Ekkor aztán érkezik a malac. Nimeril óvva intését meg sem hallja, nem olyan gyors, hogy el tudjon futni. Ez az egyetlen eshetősége van. A malachoz vigyorogva, reménnyel telve fordul. Ez az állat dönti el: van itt sikere, vagy csak az erdő mulat rajtuk.*
-Gyere ide, egyikőtöket sem bántalak. *Ám a kocát hidegen hagyja a tündér, buzgón mozgó orrkorongjával indul hadba, teljes sárpáncélba öltözve a tündét ellen. A druida baglya valószínűleg otthagyja a félvér által ledobott aranyat ilyenkor (ha addig, vagy egyáltalán ledobja), s megpróbálná kikaparni sűrű csapongással az anyadisznó szemeit. Vehemensen szokta védeni a gazdáját, látszana, hogy nem ez az első alkalom, hogy ezt teszi. Ha sikerül a bagolynak a terve, lehet, hogy a vad visszavonulót fúj, de az is lehet, hogy nem. Bármelyik eshetőség lép fel, a tündér megpróbálja előrángatni a számszeríjat, amíg kihasználhatja a koca összezavarodottságát. Ha a disznó a feldúltságától megint felé indulna, lőne. Tíz méteren belül van az állat, nem lenne sok ideje a lövésre, de a nyílpuska erös fegyver, eltalálhatná a malacot. Mërulon reszket, de koncentrál, amennyire tud: meg persze imádkozik mind a kettő istenhez, akiben hisz. A disznó valószínűleg sűrűn mozog, megpróbálja elűzni maga körül a baglyot. A tündér ekkor próbálna meg lőni. Repülne a vessző, s mostantól csak a szerencse állhat a druida oldalán.*


1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-23 16:03:48
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//

* A tündér is visszatámad és ez nem lepi meg a lányt. Nimeril nem tartja magát hibásnak, mert ő csak kioktatta Mërulont, még ha ezt nem is éppen a legszebb módon tette.*
– Én nem érzem magam hibásnak és elmondani se fogom még egyszer az okát. Engem a legkevésbé sem érdekel, hogy te nemes vagy, itt nem erről van szó.* Idáig még egész nyugodt volt, de amit most mondott tündér az kicsit kihozza a sodrából.*
– Az előbb még arról beszélsz, hogy a társad vagyok és azért adtál pénzt. Most meg vad idegennek titulálsz. Tervekről beszélsz, de engem kérdeztél, hogy most mit tegyünk. Azért is oktatalak ki. Ellent mondasz magadnak.* Kiabál le hozzá. A céljait valóban nem fogja most már elárulni egyelőre. Közben Mërulon elhallgat, mintha valami fontosat akarna mondani. A szünetben Nim a fiókát keresi szemével. Meg is pillantja egy hozzá közeli gallyon a fészket. Egy kis pihés jószág csivitel benne. A lány úgy véli, hogy a kismadár nem jókedvében teszi ezt. Mivel a megevéshez túl kicsi, ezért egyelőre nem háborgatja inkább a szüleit keresi. Azt észreveszi, hogy a bagoly is érdeklődik a kicsi iránt. Ha megközelíteni a kicsit a lány biztosan megpróbálná elhajtani, mert tudja, hogy a baglyok ragadozó madarak. Közben Mërulon folytatni kezdi a beszédet. Végig hallgatja, de mikor a kastély visszafoglalását említi hangosan elkezd kacagni.*
– Ez egy vicc ugye? Egy macskával akarsz elfoglalni egy kastélyt.* A nevetésből az érkező disznók zökkentik ki. Figyelmezteti a tündért, de többet nem tud tenni érte. Döbbenten nézi, ahogy a disznók felé közelít*
– Mit csinálsz te ostoba? Inkább menekülj amíg még megteheted!* Mondja neki aggódó hangon. Nem szívesen nézné végig, ahogy felkoncolják a fiút.*


1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-23 14:51:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Erdőmélyi expedíció//

*Az erdőmélyi vadon nem törődik a két kívülálló torzsalkodásával. Körülöttük ugyanúgy él és lélegzik az erdő, mint máskor tenné, legfeljebb hangjuk, egymáshoz vágott szavaik verik fel a közvetlen közelben az erdő csendjét és nyugalmát.
Nimeril egy magasabb ágon marad, onnan intézi szavait a tündérhez. Úgy tűnik, a problémák csak gyarapodnak és a szakadék, amely közöttük kialakult, csak mélyül. A félvérhez közeli gallyon van a fészek, egy kis, pihés jószág ül benne és csivitel kétségbeesettnek tűnőd. Nyxa is érdeklődve figyeli a fészket.
Az ágon, biztonságban lévő Nimeril figyelmezteti a tündért a vaddisznóra. Tudja, hogy vízlelőhely van erre, a visszatérés így érthető.
Mërulon hasonlóan agresszívan szól a félvérhez, nem úgy tűnik, közös nevezőre jutnának. Végül pedig a vadak megérkezésekor veszélyes vállalkozásra szánja magát, talán, hogy Nimerilnek bizonyítson.
A zörgő bokor elé áll, ahonnan kisvártatva meg is érkezik a várt vad, a vaddisznó koca. A malackák is feltűnnek, de csak egy pillanatra és lehet, hogy egyszerűen elmentek volna egy másik irányba, de a közvetlen szemben álló Mërulon túl veszélyesnek hathat rájuk nézve.
A koca előbb megtorpan, kihívóan néz a tündérre, majd szinte azonnal röfögve rohamra indul előre, egyenesen Mërulon felé, hogy megfutamítsa a veszélyt okozót.*


1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:51:50
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//

*Nimeril a fán marad, s Mërulonnal ott beszél, egy vastagabb ágra telepedve. Beszél-inkább hallgatja egy darabig, állát az égnek szegezve. Ha azt akarja ezzel elérni, hogy a tündér kényelmetlenül érezze magát, rosszul gondolta: a negyvenöt éve alatt hozzászokott már, hogy mindenkire fel kell, hogy nézzen. ~ Ne ez nem azt jelenti, hogy többet ér nálam. ~ A lány alig hallgatja végig, a mondandója felére sem reagál: amint üti valami a csőrét, nekitámad megint Mërulonnak. A druida nagyon unja ezt a magatartást, bár jól tudja eltitkolni érzéseit, valószínűleg nem látszik meg rajta. Csöndben várja, fejét enyhén balra bólintva, hogy Nim befejezze a monológját. Ezután kimért, teljesen érdektelen, előzőtől igen eltérő hangnemben válaszolna.*
-Fogalmam sincs, mire érted, hogy én kezdem. Tudtommal azt sugalltam, hogy MINDKETTEN hibáztunk, de én, s csakis az ÉN részemről, BOCSÁNATOT kértem. Ha ezt nem tudod egy NEMESTŐL díjazni, akkor sajnállak. Az meg, hogy puszta kirohanásból "lelégyférfizel", hát... szerintem furcsa. Volt és van is tervem, de nem kell mindent azonnal megosztanom egy vad idegennel, főleg a jelenlegi helyzetemben. *A lány sikerein megdöbben, vándornak hiszi. ~ De akkor miért nézi le az Erdőszellemet? Szokatlan. ~ Ezután úgy határozna magában, hogy Nim minden, de nem orgyilkos. Amennyit szükséges, megpróbálna kitálalni.* Hát nem tudom, mi lett az "új célod", ezek után az rád tartozik. Én mindenesetre nem hagyom el ezt az erdőt, míg meg nem halok, vagy nincs az oldalamon egy szelídített irbisz. *Maga elé mered, látszik rajta, hogy zavarni fogja az elkövetkező mondandó.* Amikor a lázadás után megmaradt családunk elköltözött Artheniorból, Holdvégben telepedtünk le. Ezt mondtam neked, semmi új. Azt viszont nem, hogy nagybátyám fogadott gyermekének a férje átvette az irányítást a kastélyban: anyám, apám és testvéreim Lihanechbe költöztek, én még ezelőtt jöttem a városba. *Valójában kezd könnyekkel küszködni.* Nagybáyamat megölte az az undorító féreg. A kastély most nála van, minden vagyonnal. Nagyszülőnk örökségére fáj most a foga, melyet akkor kaparinthat meg, ha ő kerül első helyre az örökösödésben. A két testvérem már lemondott javára, most rajtam a sor. Nem tudom, mi ütheti a markát, de ez alapján a levél alapján, nagy dolog lehet. Az irbiszre egyszerű ok miatt van szükségem: kell mellém egy testőr állat, hogy... visszafoglaljam a kastélyt. Az akkori terveim meg már engem illetnek, kizárólag. *Próbálná átadni a levelet a (valószínűleg továbbra is teljesen közönyös) lánynak, mikor felfigyel a csörgő bokorra, s Nim figyelmezteti. Úgy gondolja, itt az idő, hogy a lány ne nézze semmibe. Mostantól nincs visszaút: őrültséget tervez, egyenesen a koca elé akar menni, hogy használhassa a szelídítés képességét. ~ Mi baj történhetne? Maximum meghalok. Az állatok meg amúgy is megérzik, ha valaki fél. Én nem félek tőle, ők a barátaim. ~ Várná a röfit és a kicsiket, szinte boldogan. Félelem nem lenne benne: amennyire képtelen volt megölni az őzet, legalább annyira rajong a szőrös fenevadakért. Nimre nem számíthat, lászik rajta, hogy utálja, itt már nincs mese. Egy dolgot még megkérdez a dagonyázó érkezése előtt.*
-A származásom, vagy a fajom, esetleg a kasztom, netán a vallásom miatt utálsz, Nimeril? *Mire befejezné, talán meg is jelennének a malacok, s most csak a saját karizmájában, higgadtságában bízhat.*


1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:04:17
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

* Nim éppen lefelé mászik a fáról, mikor Mërulon megszólítja. Először meglepődik, mivel nem számított látogatókra. Ki is lép egy faágra, hogy onnan tárgyaljon a tündérrel. Egyelőre nem tűnik ellenségesnek a másik. A beszélgetéshez nem mászik le a fáról, mivel így Mërulonnak felfelé kell néznie. Így akár még kényelmetlenül is érezheti magát. A másik bocsánatot kér tőle. Ez tetszik Nimerilnek, de hamar megváltozik a hangulata mikor, Mërulon azt kezdi el mondani neki, hogy meggondolatlan volt mikor ott hagyta. Talán igaza is van, de senki nem szereti ha őt hibáztatják.*
– Szóval megint kezded mi! És miben is hibáztam, mikor ott hagytalak. Elég jó éjszakai menedéket találtam magamnak. Nem is olyan régen elejtettem egy nyulat és degeszre ettem magam. Még maradt is belőle. Találtam friss vizet is. Ráadásul láttam fentről egy helyet, ahonnan még a kiutat is megláthatom. Lehet, hogy Sárkányfogat is fogok találni, bár nem az a fő célom most már. ~ Igaz, hogy javarészt ezeket a piszok nagy szerencsémnek köszönhetem, de neki erről már nem kell tudnia.~ Részemről nem tekintem hibának, hogy akkor ott hagytalak. Szerintem te voltál a hibás. Annyit mondtam, hogy légy férfi és állj az élre! Nem volt semmi terved és engem kérdezgettél olyan dolgokról amiről nekem gőzöm sincs. Mikor közöltem veled mindezt nekem álltál. De cáfolj meg és mondd azt, hogy van egy épkézláb terved!* Nem célja elüldözni a fiút, de azt se hagyja, hogy rákenje a dolgot. Közben meghallja a fióka hangját, ezért megpróbálja a magaslatról megpillantani az állatott. Ha megpillantja, akkor el tudja dönteni, hogy megéri-e vele foglalkozni. Ha egy kirepülés előtt álló egyedet lát, akkor már megérné elvinnie magával. Ha csak egy kis bébi madár az, akkor már nem éri meg a fáradságot. Akárhogy is a kis csevejüket ismerős csörtetés és visítozás zavarj a meg. Valószínűleg a vaddisznó család térhetett vissza. Nimerlinek esze ágában sincs, hogy lemásszon a biztonságos magasságból. Bors is idegesség vált és a lány szerint jogosan. Megpróbálja még időben figyelmeztetni a tündért.*
– Jobb lesz ha most elmenekülsz, amíg még van rá lehetőséged. Egy malacos koca közelít és én nem kerülnék szívesen az útjukba.* Nem kíván rosszat a tündérnek, de ezt nélküle kell, hogy megoldja. Annyiban a segítségére lesz ha tud, hogy fadarabokat dobál a disznókhoz fentről. Ha erre nincs lehetősége, akkor csak nézi, hogy mi lesz.*


1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:49:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Erdőmélyi expedíció //

*Nimeril az előző nap történteknek megfelelő bizalmatlansággal fordul a megjelenő Mërulon felé. Egyelőre csak egy magasabb ágról figyeli a Bors hátán megérkező tündért. A kis fióka ilyen tervszerű felhasználása akár még érthető is lehetne az ilyen logikusan gondolkodó félvér számára.
A félelf lába nincs vérrel átitatva, inkább csak foltos a vértől, ahogy a lábbelije is, hisz a nyúzás és a belezés véres munka, de ettől még nem itatódik át a ruhája teljesen. De Nimeril keze és arca, amelyet lemosott, tiszta.
A tündér nem is gondol a nyílpuskával, így a félvér akár le is mászhat, hogy meghallgassa Mërulon szavait. A tündér elmondása akár egy bocsánatkérésnek is betudható, de Nimeril döntése, hogy hogyan viszonyul hozzájuk. A félelf tud a közeli csermelyről, nála van hús még a nyúlból, bár nem tudja, hogy a tündér csak almát evett reggelire és éhes.
A hajnal elmúlik felőlük és a nap sugarainak egy része utat talál a lombok alá felszárítva a harmatot. Az erdő lassan megtelik hangokkal.
Bors hirtelen nyugtalanná válik, idegesen kapálja a földet és a bokros felé tekintget, ahonnan Nimeril ismerős hangokat hallhat. Röfögés és vékony hangú, derűs visítozás.*


1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-20 13:30:24
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//

*Próbálja közelebb hívni magához az őzet, szinte minden eszközzel: ágakat kínál fel neki, kedves szóval hívja, a kezét is nyújtja felé, de az állat mégsem mozdul, sőt, egy idő után még el is illan. Nem tudja, miért, aztán felfigyel a háta mögött egyre inkább erősödő zajokra. Bors kissé zaklatottabb lehet, de Nyxa (valószínűleg a Nimerillel együtt töltött idő miatt) ugyanolyan nyugodtan ül tovább az ágon, mint eddig. Mërulon izgatottá válik, mivel ebbe is belelátja már az irbiszt. Leszállna Borsról, ha Nim még nem pillantotta meg, majd eltávolodna a kancától, hogy véletlenül se ő legyen a ragadozó elsődleges célpontja. Igen ám, de ekkor megpillantaná a két, vérrel átitatott lábat, majd a mászóvasakkal lefelé közlekedő tulajdonosukat, a félvért. A tündér arcára valószínűleg kiülne a döbbenet, nem tudná eltitkolni (vagy akár magában tartani) ezt. A legvalószínűbb opció egy kérdés lenne.*
-Nimeril?! *Tenné fel elkerekedett szemekkel, inkább kérdő, mintsem szemrehányó hangsúllyal.* Te vagy az? *Megvárná, míg lejön a lány. A nyílpuskára nem is gondol, nem vállalna ellenséges magatartást a tanonccal szemben. Elsősorban megpróbálna beszélni vele, ha Nimeril lemászott a fáról. Ha az ágon bújt meg, akkor is hasonlóan cselekedne, bár óvatosabban. Mondana valamit neki, megpróbálná belátásra bírni.*
-Nim, tudom, hogy haragszol rám és be kell látnom, nem volt helyes, amit mondtam, eltúloztam. ~ Ha borzalmasan lekezelő voltál velem eddig, s csoda, hogy egyáltalán eddig kibírtam. ~ *Az utóbbi mondatot még véletlenül sem említi, kerüli az újabb konfliktust. A lányra bízza, belátja e.* Részemről én a bocsánatodat kérem. Tényleg ne haragudj, viszont szeretném, ha belátnád, hogy együtt kéne maradnunk. Nem volt okos dolog ott hagynod, ezt tudhattad volna. *Az arca őszinte, inkább megbánást és csalódottságot, mint dühöt mutat.* Mindketten itt veszünk, ha nem dolgozunk össze. Egyikünknek sem sikerül a célja: te nem szerzel Sárkányfogat, nekem nem lesz irbiszem. Mindkettőnket elpusztít az erdő még idő előtt. Viszont, kérlek, dolgozzunk össze, legalább amíg itt vagyunk. *Majd itt megjegyezne valamit, bár halkabban.* Bár én utána sem lennék haragba veled. *Megvárja Nim válaszát. Ha elutasítja, baglyostul tovább fog állni. Ha beleegyezik, s a talajon van, szokásához híven megölelné boldogságában. Bármelyik opciót választja a félvér, ő megkérdezné, mit látott fent, a fa tetején. Amennyiben Nim elárulja neki a fenyvest, javasolná, hogy menjenek arra. A tanítója szerint az irbiszek a sűrűbb, zárt erdő részeket kedvelik. Így két legyet is üthetnek egy csapásra. Ezután eszébe jutna még valami, mielőtt a lány mellé csapódna, vagy egyedül menne tovább.*
-A pénzt meg ne vedd rossz néven, kérlek. Társamnak fizettelek ki, ezt akartam jelezni vele. Ha sértésnek vetted, visszaveszem, de akkor megadom tárgyban az árát. Így illik. *Mondaná, majd elő is készítené azt a kis, csatos füzetet, amelyet még mestere adott neki. Fellapozná, majd kikeresné azt az oldalt a herbárium részből, melyen a Sárkányfog részletes tájékoztatója, s rajza szerepel. Ha a lány megtartja az erszényt, annak örülne, viszont így ellenkező esetben sem esne kétségbe. A nyúl maradványait is észreveszi baglya által, bár mivel nem tud mit tenni, elviseli az éhséget. ~ Ha van itt patak, majd keresek vizet, meg Rézszínű Holst, este pedig kinézek egy fenyvesebb részt, ahol hátha találok Holdsajtot. ~ Határozná el magában. Most már nincs mit tenni: várja Nimeril válaszát, minden kérdésére.*


1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-20 11:21:08
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

* Miután minden megtudott, amit meg akart, elindul lefelé. Nem könnyű feladat ez, még így a mászóvassal sem. A lefelé mászás még nehezebb is, mint a felmászás. Nagy figyelmet igénylő feladat ez. Nem is veszi észre Mërulont se ha az időközben megérkezik. Alatta mozgás zajára lesz figyelmes, de az ütemes hangokból arra következtet, hogy valamilyen vad lehetett. Ha még a fán megszólítja, akkor egy vastagabb ágra áll rá és onnan figyeli a másikat. Jól emlékszik még rá, hogy a tündérnek van egy nyílpuskája. Ha megvárja a másik, amíg leérkezik, akkor ott fog sor kerülni a csevejre. Nimeril nem nyújthat szép látványt így mocskosan és véresen. Bár megpróbálta eltávolítani a vért a ruhájáról, azért még mindig jól látszik rajta. Örül is meg nem is a találkozásnak. Egyrészről nem rossz, ha nem egyedül császkál az erdőben, másrészről viszont jól összevesztek. Ráadásul a ma reggeli sok szerencséje után most még elég magabiztos is. A madár csivitelésre felfigyel a lány. ~ Talán meg kéne néznem, milyen madár az. Biztosan egy fióka, ha elég nagyra nőt, akkor könnyű kaja lenne. Ráadásul még csak meg se kéne rögtön ölnöm. Elfér a táskámban, majd amíg van kajám etettem, ha meg elfogy levágom. Legalább friss lesz a hús.~ Elmélkedik magában. Ha lejut a földre, akkor megkeresi azt a fát, amiről a hangot hallotta és arra kezd el felmászni.*


1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-20 08:53:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Erdőmélyi expedíció//

*A félvér lány a magasban elég sok információt tud gyűjteni ahhoz, hogy elhatározza, tovább indul. A lemászás a mászóvassal sem egyszerű, de a felszerelésnek hála sikerül biztonságosan megindulnia lefelé. A hasa tele, a kulacsa is, a táborhely több éjszakára is megfelelő volna, de Nimerilnek más tervei vannak. A hegyeket már látta, az irányt be tudja lőni, de ki tudja, út közben majd milyen akadályok állják útját, óvatosnak kell lennie.
Mërulon baglya visszatér hozzá, a madár is láthatóan örül gazdája látásának, majd a saját módján jelezni próbál a tündérnek és megindul egy irány felé. A tábor nyomait tökéletesen felismeri. A még meleg parázs, a sült hús illata, de a félvér által elejtett és megsütött nyúlból nem talál, azt Nimeril magához vette, viszont Nyxa megtalálja a nyúl belsőségeit és a bőrét messzebb a tábortól. De az a tündér számára már ehetetlen.
Mërulon viszont hamarabb vadászná le az őzet, hogy élelemet szerezzen, minthogy csaliként használja fel, hogy odavonzza a ragadozókat miután megszelídítette és magához édesgette. Egy olyan tündér, akinek fontosabbak az állatok az értelmes fajoknál, nem használná ilyen alattomos tervhez fel az őzet, hogy a természet törvényeivel szemben, ahol az irbisz levadászhatja az őzet, inkább befogja, hogy csaliként használja fel. Ha az ötlet meg is fogalmazódna benne, valószínűleg elvetné.
Viszont a fa lombkoronájából továbbra is hallja a hangokat, amit az őz érzékeny hallása is befog, majd hirtelen megugrik és eltűnik a bokrok között. A fa alsó harmadán pedig a Bors hátán ülő tündér megpillanthatja a mászóvassal lefelé ügyeskedő félvért.
Ha Mërulon nem állítja meg valahogyan, akkor a félelf biztonságban ér talajt nem messze tőle a fa tövében. Nem messze tőlük az egyik ágon egy fészekben fióka csivitel fel.*


1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 22:59:04
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//

*Az önállóskodás a várt eredményt hozta: alig lát ki nyomokat a gödrökből, távolról sem biztos, hogy Nimet követi. Egyáltalán nem bízik magában, bár jelenleg nem ér rá a gondolkodásra. A bogyókutatásból hajolgatás lett, a kiálló gallyak miatt. Emellett Borsnak is kerülgetnie kell a földön elterülő bokrokat és harasztokat. Lassan, vontatottan telik eddig a reggele. Bors kezd kimerülni szerinte, nem a koncentráció az erőssége a kancának. Végső soron feladja a bogyók utáni kutatást: a nyeregből nem akar leszállni, mivel a lovaglás kevésbé fárasztó számára a gyaloglásnál, jelenleg pedig kímélnie kell magát, a szegényes reggeli miatt. Igazság szerint most tudatosul benne, hogy ez egy nagybetűs vadon, nem valami városmenti erdőség, melybe bármelyik értelmes lény beleavatkozhat, s a rendezettség miatt lehetetlen eltévedni benne. Ez Erdőmélye, tele veszélyes lényekkel, melyek a legkevésbé sem félnek tőle, bár már csak az erdő is fenyegetést jelenthet önmagában. A fohászt Eeyrhez szavakba önti, maga előtt mormol, várva, hátha megsegíti az istennő.*
-Drága Eeyr, szeretet istene, vezess társamhoz, mert az összefogást hirdeted te is. Segíts célomon, hogy az erdei párducot oldalamra állítván szelídítsem meg, hogy idomítani tudjak, mert az összefogást hirdeted te is. Adj ételt az irbisznek, a baglyomnak, a lovamnak és a társamnak is, mert az életet hirdeted te is. *Úgy néz ki, az imák meghallgattatni látszanak, ugyanis a folyamatos füttyentgetésre válasz érkezik. Ez pedig nem más, mint maga a madár: Nyxa száll alá, a fák lombkoronája alól. A tündér sziporkázni kezd, hiányzott neki a legkedvesebb társa.*
-Szervusz, Nyxa! Hát csak meg tudtál találni? Ügyes kislány! *A karjára hívja a madarat, hogy dicséretképpen meg tudja simogatni. Ezt a madár élvezi egy darabig, de hamar felröppen, majd úgy szárnyal az árnyas ágak között, mintha mutatni akarna valamit. Mërulon régóta ismeri madarát, ezért úgy dönt, követi. Egy rövidebb út után egy tábornak tűnő, kitaposott tisztáshoz érkeznek. Viszont nem ez tűnik fel elsőként a druidának, hanem a sült hús igéző illata. Szétnézne, ám senkit sem találna. Nem tudhatja, hogy nagy valószínűséggel Nimeril táborába vezette a bagoly. Nyxa azonban itt nem áll le: egyenesen a nyúlpecsenye maradékához vezeti gazdáját. Már pont próbálná felfalni az ínycsiklandó ételt, mikor újra beindulhatnak agyának fogaskerekei. ~Ha van hús és látok nyomokat is, hol van a hozzájuk tartozó személy?~ Ez a kérdés foglalkoztatná a tündért, de még mielőtt választ találhatna, egyszerre két dolgot fedez fel. Az egyik egy hang, amely a mellette lévő öreg, göcsörtös kocsánytalan tölgytől jön, vagyis inkább annak a lombkoronájától. A hang igazán nem oda illő, egy nagyobb testű, folyamatos mozgásban lévő állattól származhat (legalábbis a tündér ezt gondolja), de nem csak ez az egy opció létezik számára. Ez akár a tábor tulajdonosa is lehet, amelyre két eshetőséget vélhetne felfedezni: Nimerilt, vagy egy banditát. Előbbinél boldog lesz, utóbbinál halott. Egyik sem zavarná igazán, úgyhogy ezt a dolgot annyiban hagyja, nem úgy, mint a másik dolog, ami nem más, mint tőle cirka negyven méternyire egy őz, mely éppen őt nézi, lélekig hatoló szemeivel. Sajnos az éhség miatt megfordulhat az agyában, hogy levadássza az állatot számszeríjával, de ezt szinte abban a pillanatban elvetné, hogy rágondol. Sosem lenne képes ilyen állatot ölni, bár nem veti meg azt, hogy csalinak használja az irbiszhez. Arra gondolna, hogy megszelídíti, közel hívhatná magához, majd elkísérhetné őket az útjukon. Éjszaka kikötné, ez bevonzaná a ragadozókat. Ha sikerülne megszelídítenie, azzal előnyre tenne szert. A hangokat elhanyagolhatja, most az őzzel foglalkozna, már persze ha sikerrel jár, s nem esik az a valaki (vagy valami) egyenesen a dolgok közepébe.*


1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 20:52:47
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

* Nimerilnek sikerül találnia egy egész jó kis ágat. Aztán nekilát a lándzsa elkészítéséhez. Az eredmény egy egész pofás szúró fegyver lett. A lány méltán érzi büszkének magát. A kipróbálására se kell sokat várnia. Egy nyúl tűnik fel az egyik bokor alján. Elég közel van hozzá, ezért megpróbálja leteríteni. Rövid célzás után az állat felé dobja rögtönzött fegyverét. Nem akarja elhinni amit lát, de eltalálja a nyulat. Szegény jószág egyből elpusztul. Nimeril sajnálja csóró állatkát, de itt most a lét a tét. A nyúzással nincs problémája. Az akadémián embereket is boncoltak, ez meg se kottyan neki. Bár a nyúzás nem éppen olyan dolog ami menne neki. A zsigerelés, ami könnyeben megy neki. Így is mire végez, azért mocskos lesz a ruhája. Ezután tüzet rak, amihez a lámpaolajból is használ egy keveset. Így hamar pofás kis tüze lesz. A megtisztított nyulat felszúrja egy ágra és elkezdi megsütni. Nemsokára a sülő hús illata tölti be a levegőt. Az illata viszont jobb, mint az íze. Sajnos kiérződédik rajta a fűszerek hiánya. Na, de panaszra nem lehet a lánynak oka, mert ez most igazi ínyencség. Teli is eszi magát, sőt még marad is a húsból bőven. Gondosan elcsomagolja, majd víz után néz. Hamarosan meg is találja, amit keres. Egy aprócska csermelyre bukkan. Mohón iszik a vízből, aztán feltölti a kulacsát tiszta vízzel. Nagyjából a vért kimossa a ruhájából, hogy ne vonzza magához a ragadózókat. Ahogy jobban megszemléli a körülötte lévő földet, arra lesz figyelmes, hogy nem csak ő jár ide inni. Különféle állatok nyomára lesz figyelmes. ~ Jobb lesz ha nem maradok itt sokáig. Kitudja mi jár még ide a disznókon kívül.~ Vissza is megy a szállásához. Felszerelkezik a famászáshoz és elkezd felmászni a fára. Hosszú az út felfelé, de jóval könnyebb a mászóvassal. Addig mászik felfelé, amíg csak tud. Innen, ahogy körbenéz nem látja az erdő szélét, de a távolban hegyeket pillant meg. Sőt még egy baglyot is megpillant a magasban. ~ Nyxa lenne az? Akkor viszont a közelében kell lennie Mërulonnak is.~ Bár még mindig neheztel a tündérre, azért kíváncsi is rá, hogy mi lehet vele. Úgy van vele, hogy elindul a hegyek felé. A magasabb részen, majd megint felmászik egy fára és úgy talán megláthatja az erdő szélét. Ha meg útközben összetalálkozik Mërulonnal akkor majd talán megbékélnek addig amíg kijutnak innen. Na meg a hegyeknél van fenyő is. Ha fenyő van, akkor Sárkányfognak is kell lennie. Így hát célokkal telve kezd el lemászni a fáról. Úgy érzi, hogy még sikerülhet is neki kijutnia élve a gyógynövénnyel együtt.*


1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 18:14:25
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Erdőmélyi expedíció//
//Nimeril//

*A hajnal, bár kényelmetlen, de viszonylag békésen zajlik. A nap már biztosan felkelt, de a sűrű lombkoronán egyelőre még nem jutnak át a nap sugarai, sejtelmes homályba öltöztetve az erdőt. Talán köd is lehetett korábban, ahogy a hegy felől legördült a hajnal Erdőmélyére.
A félelf szerencséjére talál megfelelő ágat, élőt nem tudna dísztőrével lehasítani, de elég erősnek tűnő, lehullott gallyból képes csinálni magának egyet. Ránézésre kitarthat egy ideig. A dísztőr a kötél elvágására sem a legjobb, de sikerül lehasítania egy megfelelő darabot, amellyel a bot végére erősítheti a tőrt, ehhez ügyességéhez kell folyamodnia. Amikor végez, a tőr tökéletesen áll a bot végén, büszke lehet munkájára.
Amikor végez, megpillant egy, a bokrok alján matató állatot, amelyben egy nyúlra ismer. Abban biztos, hogy közelebb szeretne menni, akkor a nyúl biztosan elfutna, így lándzsaként kell használnia fegyverét, de dönthet úgy is, hogy megpróbálja leteríteni a nyulat.
HA úgy dönt, levadássza a nyulat, úgy rövid célzás után meglepetésére sikerül eltalálnia a prédát, amely azonnal meg is hal.
HA úgy dönt, elengedi, más rágcsálót nem talál.
Bárhogy is legyen, van egy halott nyula, egy dísztőre a bot végére erősítve. Kova és acél a tűzhöz és még lámpaolaja is, hogy tüzet rakhasson, így remek reggelit rittyentget magának. Bár azt ő is tudja, hogy az elejtett vadat ki kell véreztetni, megnyúzni és csak utána fogyaszthatja el, különben meg is betegedhet a reggelijétől. Csúnya mészárosmunka ez egy félvér lánynak, de a túlélés érdekében kénytelen lesz minderre.
Ha megsüti a húst, kissé íztelen lesz só nélkül és egysíkú, de tápláló és még marad is belőle. Talál vizet is, de csak egy aprócska csermelyt, hal nincs benne, de a vize iható. A nyomokból ítélve az erdei állatok gyakran látogatják, kérdés ezért, hogy mennyi ideig érdemes a közelben maradni.
A mászóvasakkal gyermekjátéknak tűnik a fára mászás, bár a vékonyabb ágakra kimászni őrültségnek tűnik, ám így is sikerül annyira felkapaszkodnia, hogy megláthassa a sűrűn nőtt lombok között a kéken szikrázó eget. Az erdő szélét ugyan nem látja, de láthat nyugatra égnek emelkedő hegyormokat és azokon büszke fenyveseket.
Magasan felette pedig egy ismerős madár köröz derűsen a hegy felől fújó szélben. Mërulon baglya.*

//Mërulon//

*A tündér gyorsabban rájön, hogy Bors gyakorlatilag csak az orra után megy, nem nyomot követ. A lovak intelligens jószágok, de nem tudnak szagot követni, ezért a hátas sokszor megáll, busa fejét ingatja, hogy gazdája vezesse. Mërulon nyomolvasási képességeiből fakadóan semmiféle nyomot nem tud megkülönböztetni, amiben nyomra ismerne, általában csak egy ismerős alakú, de természetes kis gödör vagy hasonló képződmény lehet. Erdei gyümölcsökre lehet esélye, de azokat egyelőre nem lát a közelben, főleg a ló nyergében ülve. Ám így is sokszor Borsnak kell kerülgetnie a sűrűn növő fákat vagy Mërulonnak kell lehajolnia gyakran egy-egy alacsonyra nyúló gally elől. Ez itt nem az Artheniort körülvevő békés erdő, hanem egy hamisítatlan vadon.
Gondolkodás közben baglyát hívja, amely kisvártatva át is töri a lombkoronát és egy közeli ágra száll le, intelligens tekintetével üdvözli gazdáját.
Erdőmélye valóban varázsos vadon, sokan hisznek az itt élő Erdőszellemben, mások pedig ostoba dajkamesének tartják a dolgot, de ki-ki döntse el saját tapasztalatai alapján. Mindenesetre egy patrónushoz imádkozni nem vezethet rosszra.
Nyxa mintha mutatni szeretne neki valamit, egyik gallyról a másikra száll, oda-vissza, mintha jelezni szeretné az irányt.
Ha Mërulon követni kezdi, akkor nemsokára vizenyősebb talajú erdőrészhez érhet, a magasban, egy fa lombkoronájában oda nem illő zajokat hallhat, de egyelőre nem látja, mi lehet a fa tetején. Orrát íncsiklandó, sült hús illata csapja meg, amire gyomra is megmozdul.
Jó harminc-negyven méterre tőle egy kecses őz jelenik meg a bozótos takarásában, érdeklődve fordítja fejét a Bors hátán ülő tündér felé, miközben békésen kérődzik.*

//Dobások: Nimeril - sikeres ügyességpróba - "lándzsakészítés", CÉ dobás, találat//

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.17 18:17:33


1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 16:35:06
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//

*Mërulon egy idő után rájön, hogy a lova megy, csupán nem a nyomok után. Ezt abból fejtené meg, hogy Nimeril (tegnap óta még jól kivehető nyomai) majdnem a másik irányban van. Megállítja a kancát, majd gondolkozik. A lóra nem támaszkodhat, alapból, az ilyen esetekben Nyxa szokta vezetni. Nem valami jó nyomkövető, de jelenleg nincs más választása: magának kell keresni. Elindul Nim lábnyomai vonalában, bár távolról sem kizárt, hogy el fog tévedni. Ha ez megtörténne, átgondolná a dolgokat: elsősorban bogyókra lesz szüksége, áfonyára és hasonlóakra, hogy az alma mellett mást is egyen. A bora is kezd apadni, szomja is lassan előkerülhet. Be kell vallania magának: a baglya hatalmas segítség számára általában. Az irbiszt itt most nem tudná beidomítani, az hosszabb folyamat (előbb ki kéne hoznia a vadonból). Elsősorban megszelídítené, majd azonnal húst kéne biztosítani számára. ~Na igen, de Nyxa nélkül nem tudok vadászni.~ Ha találna élelmet, akkor egy patak felkutatása lenne a következő feladat. Figyelné, hogy merre nő dúsabb, lágyabb szárú növényzet: az erdei közegben legtöbbször ezek jelzik a vizet. A mohában nem tudna bízni, mivel az az északi oldalt is jelezheti. Közben füttyentene folyamatosan, azon a hangszínen, amivel Nyxát hívja. Ez végig jelen lenne mellette, elsősorban a bagoly megtalálása fontos számára. ~Ha meg lenne Nyxa, akkor el tudna vezetni Nimerilhez, aztán tudna nekem húst vadászni.~ Lehet, hogy helyes a gondolatmenete, viszont a kivitelezéssel gondja akadhat. Kicsi rá a valószínűség, hogy a szélcsendes, zárt erdőben meghallja őt a madár, főként, ha a tanonccal messzire mentek. Persze van egy másik opció is, melyet párhuzamosan alkalmazhat. Erdőmélyében érzi, hogy mágikus hatás alatt van. Nem tudja, mi által és miért, nem is izgatja, mivel eddig csak viccelődött vele a vadon. Ám erről eszébe juthatna valami: a vallás. Eeyrhez imádkozna magában, ez megnyugtatná. Lehet, hogy az istennő kegyben részesíti, s talán szerencsés lesz. Addig innen nem mozdul, míg meg nem hal, vagy nem tud irbisszel az oldalán visszatérni. Ez fix, ezen nincs mit változtatni, nem is akar. Nem is lenne hová visszatérnie, s mivel nem valami jó harcos (magyarán mondva: csapnivaló), a további terveihez szükséges a nagymacska. Nimnek is segítene persze, ha nem találta meg már a növényeit, s nem hagyta nevetve egyedül megrohadni az erdőben. Ehhez hasonló talányok gyötrik, de jelenleg az élelemre és baglyának megtalálására koncentrál.*


1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 15:58:58
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

* A madár óvatosan, de elviszi a húst, amit lány dobot neki. Hiába tűnik ostobaságnak, hogy a madárral beszélget, de egy kicsit megnyugszik tőle, hogy valakihez tudott beszélni. Az odú üresnek tűnik, ezért befészkeli magát. Még egyszer kinéz, hogy inden rendben van-e, nem lát semmit. Még Nyxa is eltűnt. ~ Biztos vadászni ment.~ Vélekedik és aludni tér. Korán ébred fel. A végtagjait alig érzi. Nagy nehezen kikászálódik a lyukból.~ Ahh. Teljesen elgémberedtek a tagjaim.~ Nekilát gyorsan átmozgatni a tagjait. Mikor úgy érzi, hogy már rendesen tud mozogni, akkor körbenéz. Most jobbak a látási viszonyok, mint tegnap este. Döbbenten tapasztalja, hogy mintha nem is ugyanazon a helyen lenne. Semmi nem ismerős számára. Hiányérzete támad, de nem tudja miért. Végül rájön, hogy a tündér madarát se látja már sehol. ~ Biztos visszament Mërulonhoz vagy megette valami az éjjel.~ Morfondírozik, amiből gyomra korgása rántja vissza a jelenbe. Van még a tegnap este megbontott hideg élelméből, de azt nem szeretné még elfogyasztani. Helyben található élelem után akar nézni. Először is okulva a tegnapiakból, fegyvert akar csinálni. Ehhez egy viszonylag hosszú, de erős egyenes ágat keres. Ha talál ilyet, akkor a dísztőrével vág a köteléből egy akkora darabot, amivel rendesen hozzá tudja erősíteni a fához a fegyvert. Ha sikerül a folyamat, akkor egy primitív, de egész jó kis lándzsája lesz. Ezzel már sikerrel felveheti a harcot egy nagyobb ragadózóval is. Ha ez megvan, akkor az avarban matató kis rágcsálókra kezd el vadászni. Ha más nem egy fadarabbal. Igyekszik minél többet levadászni belőlük. Sikeres vadászat esetén a tőre pengéjével megnyúzza őket és kis tüzet rakva megsüti azokat. Ha talál a környéken erdei gyümölcsöket, akkor azokból eszik. Ha marad hús azt elcsomagolja későbbre. Ha nem sikerül a vadászat, akkor lénytelen a saját elemózsiájából enni. Evés után a vizet kezd el keresni. A talaj nedves, ezért valahol lennie kell a közelben víznek is. Ahol víz van ott akadhat hal és vadszárnyas is. Ha van rá módja, akkor megpróbál elejteni belőlük. Ha megtalálja a vizet, akkor először ellenőrzi, hogy fogyasztásra alkalmas. Ha igen akkor jót iszik és feltölti a kulacsát is. Most már az alapvető szükségletei ki lehetnek elégítve. A következő terve, hogy kiderítse azt, hogy merre van. Kinéz egy jó magas fát magának. Felveszi a mászó vasat, hogy könnyebben fel tudjon mászni a fára. A zsákját egy magasabban lévő ágra felakassza, hogy mászás közben ne zavarja. Megpróbál minél magasabbra mászni a fán. Fentről az erdő szélét keresi, de azért ha lát fenyőfát vagy olyan dombosabb- hegyesebb területet, akkor azt is jól szemügyre veszi. A Sárkányfog csak jó lenne. Ezután elindul lefelé a fáról.*


1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-17 14:30:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Erdőmélyi expedíció//
//Nimeril//

*A vaddisznó-család eltűnik a susnyásban és Nimeril egyedül marad a sötétedő erdőben. Az alkony szinte átmenet nélkül éri el és azon kapja magát, hogy lassan az orráig sem lát. A bagoly elfogadja a felé hajított húst, amely először ugyan az avarba esik, de a szárnyas leszáll mellé, bizalmatlanul méregeti előbb, hol a húst, hol a félvér lányt, majd felkapja és visszaszáll egy fára vele, hogy elfogyassza.
Nimeril megtalálja a kis odút, elővigyázatosan megpiszkálja és rájön, hogy nincs benne sem kígyó, se más erdőmélyi állat. Bár ostobaságnak tartja, hogy egy bagollyal beszélget, mégis az a madár az egyetlen kapcsolata a világgal a vadonon kívül, kis nyugalommal töltheti el.
Amikor bemászik a kis odúba és esetleg kiles, láthatja, hogy a bagoly eltűnt. Éjszakai ragadozó, neki nem fog gondot jelenteni visszatalálni Nimerilhez. A lány kimerülve, talán félve is húzódik az üregbe, ahol puha avaraljon nyomja el az álom.
Reggel korán ébred, tagjai elzsibbadtak, mert nem tudta kinyújtani a lábát az odúban, de az üreg megvédte a hajnali harmattól. Kicsit ugyan koszos lett, de összességében jól van. Ha átmozgatja kissé magát, akkor gyorsan visszatérhet az élet a tagjaiba.
Mërulon madara nincs az ágon, ahol korábban látta, körülötte ébredezik a természet, az erdő hangai töltik be a párás levegőt. Madarak csivitelnek, avar zörög, apró rágcsálók matatnak a levelek alatt.
Nimeril és éhes és szomjas, szétnézve ismeretlen erdő veszi körül, pedig biztos, hogy tapodtat sem mozdult az éjjel.*

//Mërulon//

*Bors nem érti a tündér kérdését, de halkan nyihogva köszönti gazdáját hajnalban. Átöltözik, eszik valamit és a hátas is megkapja az utolsó abrakot, de ezzel Mërulon készletei vészesen megcsappantak és az alma nem túl tápláló élelem, főleg egy erdőmélyi expedíció alatt. Bár Mërulon tündér, mégis olyan táplálékra van szüksége, amelyből elegendő erőt szerezhet. Ha csak almát enne, azt érné el, hogy menne a hasa.
A Borsnak előadott terv kerek, de ki tudja, mennyit és mikor sikerül megvalósítani belőlük. A tündér tudhatja, hogy megszelídíteni valamit, nem egy alkalom alatt sikerül. Egy állattal foglalkozni kell, főleg, ha vadállat, szoktatni az engedelmességre, hisz különleges képességeivel sem idomítható egy állat engedelmességre, csak rövid időre nyeri el a szelídséget és az is csak azt jelenti, hogy nem falja fel.
Bors értetlenül fordítja nagy szemeit Mërulon felé amikor a tündér az orra alá tartja Nimeril pokrócát. Egy ló, bár érzékei élesebbek, mint az embereké vagy tündéreké, mégsem vadászkopó, hogy tévedhetetlenül találjon meg szag alapján egy ekkora erdőben egy személyt.
Ha a tündér meg akarja találni Nimerilt, akkor másképp kell hozzáfognia.*


1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-16 18:05:27
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//
//A hozzászólás 16+ jeleneter tartalmaz!//

*Ahogy lehunyta szemét, szinte olyan hamar ébren van. Nem tudja, mi történt vele, de teljes erejében van. A ló hátára ül és gyors vágtára fogja. Úgy érzi, menten meghal. A ló az égbe emelkedik a parancsra, sebesen száll. Nimerilt keresi, hogy megölje, maga sem tudja, miért. Aztán csillagokkal találkozik, timoreneknek látja őket. Az erdő mozog alatta, aztán baj történik. Egy sebesen szárnyaló valami (vagy valaki) földre teperi őket. Bors halálsikolya beteríti a vadont, melynek hatására a zajok felerősödnek. Brácsa halk hangját fedezi fel Mërulon a sárkány ordításában, mely után a bestia átharapja gerincét. Reccsen a csont, folyik a vér, bár ennek ellenére a tündér még él. Mërulon ordít, torka szakadtából, de nem hallja hangját. Belenéz a szörny szemébe, mely irbisz fejéből mered rá. A fogai közt vergődik, akár egy termetes hal a varsában, de mégis érthetőnek véli az ismerősnek tűnő lény szavait. Kalóz rokonát véli felfedezni benne, egyre inkább hasonlít rá.*
-Az örökség az enyém, Mërulon. Mindenki nekem adta, s te is ezt fogod tenni. *Aztán a bestia beljebb tuszkolta irdatlan szájába, szinte lenyelte, mikor... A tündér felriad. Rázza a hideg, harmat és izzadság áztatja ruháját. Valamint egy bőrös arc: Borsé. Megcsókolja a ló orrát és átöleli pofáját.*
-Édes, édes Bors, hát álom volt ez? *Sajog a feje és zúg a füle, de lassan kezdi hallani a körülötte lévő hangokat. Lassan, de sikerül felülnie, majd fel is áll. Nyújtózik és rájön, hogy nem valami jó ebben a ruhában lennie. Ruhát cserélne, aztán megreggelizik: a kancának odaadja az utolsó adag abrakot, aztán megpróbálna enni az almából, inni a Pegazusból hozott borból (persze nem túl sokat, nehogy berúgjon). Ha ezzel kész lenne háborítatlanul, átvehetné a váltó utazó ruháját, majd biztosan felpakkolna mindent a ló hátára, kihúzna egy hegyeett ágat a sáncból, felülne Borsra, s ezt mondaná (aztán hajtaná véghez).*
-Keressük meg Nimet és Nyxát, kislány. Aztán találjunk Nimnek hátast, vagy útközben szelídítsünk és idomítsunk be egy irbiszt. Ki tudja, melyik jön hamarabb. *Aztán megszagoltatná a lóval a lány szagát viselő pokrócot, s elindulnának. Ez az éjszaka élete legrémesebb és eddigi legjobb kalandja volt. Azt biztosra elhatározta magában: bármit is tesz vele az erdő, addig innen ki nem teszi a lábát, míg nincs mellette Nimeril Sárkányfogastul és egy idomított erdei párduc. Lassan indulnának el a lány nyomában, a ló patái halkan koppanánnak a harmatos hajnalban, hátán rázkódna a málha és a tündér.*


1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-16 16:59:42
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

* A vaddisznó eddig elkerülte és a lány megpróbálja kihasználni az alkalmat, hogy felmásszon a fára. Az elképzelés nem rossz, de sajnos fáradt és a nehéz zsákja, se könnyíti meg a dolgot. A sikertelen próbálkozás után más taktikára vált. Szerencséjére pont akad egy kődarab a közelben. Ezt jó messzire dobja és ezzel a kocát meg is zavarja. Nem fedezik fel és inkább úgy döntenek, hogy távoznak innen. Akkor nyugszik meg egy kicsit Nimeril, mikor már nem hallja a csörtetésüket. Körbenézve megpillant két parázsló szempárt.~ Kitartó egy madár.~ Nem foglalkozik vele sokat. A sötét ellenére egy odút vesz észre a fa tövében. Látszólag jó kis alvó hely lenne, de a lány nem bízza a véletlenre a dolgot. Ha akad egy fadarab, akkor azzal megpiszkálja a leveleket. Nem akarja, hogy kígyóba vagy valamilyen más veszélyes lénybe feküdjön bele. Ha nem talál ágat, akkor a rövidke tőrével piszkálja meg a leveleket. Ha nem történik semmi, akkor bemászik a nem túl nagy helyre. A zsákjából elkaparja azt a kevés élelmet, amit magával hozott. Eszik egy keveset. Mielőtt lefeküdne még egy dob egy darab húst a bagolynak is.*
– Nesze egyél! Végül is nem rád haragszom, hanem az ostoba gazdádra. Ráadásul még egy árva fenyőt se láttam. Pedig azt mondta, hogy biztosan lesz az erdő közelében. Már ott tartok, hogy egy madárral beszélgetek. Remélem nem kezdtem el megőrülni.* Ezt letudva nagyjából kényelmesen elhelyezkedik. ~ Jó kis hely ez. Ha valami rám törne, akkor csak egy irányból tudna. Talán még lenne is esélyem megvédeni magam.~ Vélekedik, aztán jól belefúrja magát a levelek közzé és megpróbál elaludni.*


1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-16 14:46:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Erdőmélyi expedíció//
//Nimeril//

*Nimeril jól gondolkodik, a vadmalacok ritkán kóborolnak el anyjuk mellől, általában mindig a közelében maradnak és a vadkan koca nem szívleli az idegeneket a kicsinyei körül. A megtermett vaddisznó anya a laza földbe túr orrával, jellegzetes röfögő hanggal kommunikálva a visítozó, gondtalanul játszó malackákkal.
A félvér sincs túl jó erőben, bár kicsit erősebb, mint a tündér, de az adrenalin segítségével sem képes felhúzni magát az alacsonyabb, de így is fejmagasságban lévő ágakra és ebben felszerelésének súlya sem segíti.
A famászás helyett így más trükkel kell élnie. A sötétségbe boruló erdőben nehéz megfelelő hellyel számolni, de az avarban puffanó kő megriasztja a vadakat, a koca harciasan fordul el Nimeriltől, amerre a kő talajt ért, a malackák mögé húzódnak és pár pillanatnyi röfögéssel teli másodperc után a erdei állatok sietve újra belevesznek a bozótosba. A félelf még sokáig hallja csörtetésüket, mielőtt újra a csend kupolája borul rá.
Ha megkeresi tekintetével a baglyot, már csak a két parázsló szempárt láthatja, az is sokszor beleveszik az erdőbe. A bagoly éjjeli madár, mondhatni ez a természetes közege, itt ő van előnyben.
Nimeril is kezd kimerülni, a sok izgalom, az egész napos utazás és a félelem kiszívja az erejét. A fa gyökerei közt kisebb természetes odút talál, kicsinyke, ő maga éppen beleférne, de puha avarlevelek borítják, nem is nedves. Talán megtalálta éjjeli menedékét.*

//Mërulon//

*A tündérnek már késő azon gondolkodni, hogy jó ötlet volt-e Lanawin legveszélyesebb erdejében szétválniuk és egyedül maradniuk éjszakára. Mindenképpen értékes tapasztalat lesz, ha megérik a reggelt és bizonyosan újra fogják gondolni, hogy félre tegyék-e nézeteltéréseiket a kaland idejére.
Hiába nyugtatja a lovat, a környezet sokkal nagyobb súllyal esik latba, így Bors, bár gazdája közelségét érzi és bizonyosan hallja is a hangját, kissé nyugodtabb lesz, de teljesen nem nyugszik meg.
Suttogása az erdő zajaiba veszik, minden úgy tűnik, hogy az akaratának megfelelően alakul, hátasa készségesen hajlítja térdeit, hogy lefeküdjön és hagyja, hogy Mërulon a hátára másszon. Valahogy könnyebbnek érzi tagjait, könnyedén száll a nyeregbe, hogy a szivárványos ragyogással megnyíló fák felé szárnyaljon. Bors patái a levegőbe emelkednek, hatalmas hófehér szárnyak dagasztják mellette a levegőt és a kacagó csillagokkal versenyt repülve emelkedik a komor vadon fölé.
Ám a távolban farkastestű, fehér-csíkos bundájú, párducfejű sárkány hág a horizontra. Karmai Bors szárnyai után kapnak és Mërulon lebucskázik a nyeregből és zuhanni kezd a fafogú, gonosz erdő felé a hihetetlen magasból. Csak zuhan és zuhan és semmi nincs, ami megállíthatná.
Ám amikor a fogak közé érne, hirtelen, mint aki mély vízből tör a felszínre, felébred. Bors megugrik mellette, de hamar észleli, hogy csak gazdája ébredt fel. Közelebb lépdel és orrát nyújtja a tündér felé.
Mërulon ruhája a harmattól vizes, őt magát rázza a hideg, a nyári erdőben hajnalban alacsonyra esik a hőmérséklet. Éhes és szomjas, de biztonságban van.
Úgy tűnik, elaludt az éjjel, még mielőtt cselekedhetett volna. A sánc körülötte áll és minden felszerelése megvan.*

//Dobások: Nimeril - sikertelen erőpróba +1-gyel - fára mászás, Mërulon - sikertelen állóképességpróba +1-gyel - ébren maradás)

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.16 14:52:26


1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:28:09
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Erdőmélyi expedíció//

*Alig hunyta le a szemeit, Bors patáinak koppanásaira és kifejezetten nyugtalan hangjára figyel fel. A tündérben alig van már erő, a hosszas munka, az egyedüllétből és kialvatlanságból eredő stressz valószínűleg az oka. Egy pillanatra Nimerilre gondol, nem érti, hogy ö miért bántotta meg a tanoncot, valamint az miért volt olyan bolond, hogy egyedül hagyta az erdőben. ~Ezzel mindkettőnket alaposan veszélyeztetett.~ Visszatér a pillanatba. A kismadarat hallgatja, majd Borshoz szólna.*
- Nyugodj meg, kislány, semmi baj, itt vagyok. *Erőtlen hangja elcsuklik, mikor a fióka valószínű halálát hallja (pontosabban a csendet, ami utána jött). Eszébe jutnak újra a bölcs tanító szavai, mikor még a holdvégi családi kastélyban nevelkedett, nem pedig a vadonban kereste a halál vigyorát. ~A lupusfulgur és az irbisz együtt is vadászhat, ráadásul falkában. Akkor aztán játszhatok szobrot, örömmel falna fel a párducok valamelyike.~ Nyomott, szinte tapintható csend telepszik a vadon új vendégeire, a lóra és a gazdájára. A nemes átesett félelmének holtpontján: már nem féli, szinte várja a halált. Kíváncsi, vajon mi fog és merről érkezni, de az biztos, nem fogja magát hagyni. Borsra nézne, már amennyire látja a fekete lepelnek tűnő éjszakában. A ló nem a nyugalom miatt hallgathatott el, lehet, hogy felkészül. Lehetséges, hogy hall, vagy érez valamit. Mërulon úgy dönt, nem bízná sem a saját tapasztalatlanságára, sem a soha vissza nem térő társára, sem a szedett-vetett sáncra magát. Odaszólhat a lovának, nagyon halkan, hogy csak az állat hallja.*
-Feküdj le, Bors. A hátadra ülök. *Odakúszna a parancsot végrehajtó kanca mellé, együttműködnek. Borzalmas az állóképessége jelenleg, az alvatlanság további fáradsággal jár. Ezért dönthetne úgy, hogy kettő dolgot vitetne csak el magával: egy kötelet, mellyel valamennyire odakötözné magát a lóhoz, hogy le ne essen, valamint a Nimerilnek kölcsönbe szolgáltatott pokrócot. Ezt megszagoltatná az állattal, rábízná a személyét. Aztán arra gondol, hogyha megtalálja a lányt, melyik lenne előnyösebb: egy fáklya, vagy lámpása világításnak. A fáklya mellett dönt. Egy dolgon jár az esze: társat kell kerítenie. A lóhoz szólna, persze halkan, ha semmi nem történik még. Az éjszaka most csendesnek tűnik. Túl csendesnek, az meg főként nem tetszik neki, hogy a lova is nyughatatlan.*
-Bors, ha bármi történik: törj ki, és fuss, majd keressük meg Nimet. De elsősorban menekülj... *Befejezni nem tudhatja, mivel a teljes kimerültség miatt, a ló nyakára dőlve, szerencsére odakötözve, de elaludhat. A ló tanácstalanul állna a továbbiakban, nem tudni, vajon gazdája szavára fog hallgatni, vagy maradhat mozdulatlan is, hátán a holtfáradt tündérrel.*

A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.15 14:39:27


1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-08-15 14:02:13
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

// Erdőmélyi expedíció //

* Hiába kiabál a madárral, azt nem igazán hatja meg a dolog. Továbbra is csak őt figyeli. Mivel nem tud mit kezdeni vele, ezért hagyja a madarat békén. Mire a nedves talajú területre ér, már kezd besötétedni. A bokor zörgésére bemenekül egy vastag fa mögé és onnan les ki, hogy miféle lény érkezik. A sötét ellenére egy termetes vaddisznót pillant meg. Az orra nedvesen csillan meg ebből és a talaj minőségéből következtetik arra, hogy itt valahol nagyobb mennyiségű víz lehet. ~ Talán egy kisebb tó vagy patak lehet a környéken. Esetleg valamilyen mocsaras terület.~ Elmélkedik, de ezt majd csak reggel fogja tudni megnézni magának. Közben megjelenik két kis malac is. A lánynak eszébe jutnak a már számtalanszor hallott történetek. ~ Ha malacok felvisítanak ez a disznó engem felkoncol. Emlékszem egy pár történetre, ahol szintén a malacos koca ölte meg a vadászt. Szép csöndben le kéne lépnem innen. Esetleg felmászhatnék erre a fára.~ Tűnődik el és közben azt nézi, hogy mennyire lenne nehéz dolga a fára mászással. Ha úgy látja, hogy lenne esélye felmászni a fára, akkor azt meg is próbálja. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor keres a közelében egy követ vagy fadarabot és magától jó messzire hajítja azt. Lehetőleg úgy, hogy ahol földet ér ott nagy zajt csapjon. Aztán óvatosan el kezd hátrálni lehetőleg úgy, hogy takarásban legyen. Ha közben talál olyan fát amire felmászhat, akkor azt megpróbálja.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1411-1430