Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 567. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-06-01 22:03:16
Üzenet elküldve: 2026-06-01 22:03:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Mikor az elf leány kedvesemnek szólítja Krazindurt, Wertus kissé oldalra biccenti a fejét és bambán néz a párosra egy pillanatig, majd gyorsan igyekszik elhessegetni magától a gondolatot is, hogy egy elf, meg egy törpe, ráadásul herceg... ~ Micsoda fertő. Nem, biztosan félreértettem valamit az nem lehet! ~ Majd fejét rázva fordul Wrojth felé, kinek szavai térítik magához az öreget.*
- Igen! Húzódjatok biztos helyre. Mi mindjárt itt vagyunk!
* Úgy tűnik, hogy az elf ért a gyógyításhoz, ráadásul a hercegnek most egy kis nyugalomra van szüksége, ezért Wertus elkíséri Wrojthot a sámán sátrához. A vörös törpe azon szavaira, hogy nem hagyta itt őket nem szól semmit. Most még túlzottan az események hatása alatt áll, így Wrojth szavai nem jutnak el a tudatához. Nem szórakozik sokat, belemarkol ő is az asztalon található papírokba és amennyit csak tud magához vesz. Viszont az nincs ínyére, hogy holmi kotyvalékokat cipeljen, így azt udvariasan visszautasítja:*
- Van eszemben ezt a sok szart cipelni! Itt rohadjon meg az összes a gazdájával együtt! Siess! Ne szöszmötölj már annyit, mert itt pusztulunk mi is!
* Ezzel sarkon fordul és igyekszik a sátor kijárata felé, hogy mielőbb utolérje a herceget és az elfet. Amit itt találtak nem túl érdekes a számára, viszont az, amit az a kettő tudhat most sokkal jobban érdekli. Természetesen nem lankad a figyelme egy pillanatra sem. Csatabárdját a kezében tartva szeli át a lángoló tábort. Amennyiben beéri a párost és a helyzet is alkalmas rá, fel is teszi az első pár kérdését. *
- Mégis, kik vagytok ti? Milyen hatalommal tettétek mindezt? Milyen istent szolgáltok, hogy ekkora hatalmat adott nektek?
* Egyelőre megelégszik annyival, hogy ezekre az alapvető dolgokra választ kapjon. Valahogy olyan érzése van a ketrecben elhangzottak alapján, hogy a herceg nem Wylnurana híve. Ez a gondolat pedig nagyon nyugtalanítja, mert az öreg szemében minden valamire való törpe az istennő szolgája. *
* Mikor az elf leány kedvesemnek szólítja Krazindurt, Wertus kissé oldalra biccenti a fejét és bambán néz a párosra egy pillanatig, majd gyorsan igyekszik elhessegetni magától a gondolatot is, hogy egy elf, meg egy törpe, ráadásul herceg... ~ Micsoda fertő. Nem, biztosan félreértettem valamit az nem lehet! ~ Majd fejét rázva fordul Wrojth felé, kinek szavai térítik magához az öreget.*
- Igen! Húzódjatok biztos helyre. Mi mindjárt itt vagyunk!
* Úgy tűnik, hogy az elf ért a gyógyításhoz, ráadásul a hercegnek most egy kis nyugalomra van szüksége, ezért Wertus elkíséri Wrojthot a sámán sátrához. A vörös törpe azon szavaira, hogy nem hagyta itt őket nem szól semmit. Most még túlzottan az események hatása alatt áll, így Wrojth szavai nem jutnak el a tudatához. Nem szórakozik sokat, belemarkol ő is az asztalon található papírokba és amennyit csak tud magához vesz. Viszont az nincs ínyére, hogy holmi kotyvalékokat cipeljen, így azt udvariasan visszautasítja:*
- Van eszemben ezt a sok szart cipelni! Itt rohadjon meg az összes a gazdájával együtt! Siess! Ne szöszmötölj már annyit, mert itt pusztulunk mi is!
* Ezzel sarkon fordul és igyekszik a sátor kijárata felé, hogy mielőbb utolérje a herceget és az elfet. Amit itt találtak nem túl érdekes a számára, viszont az, amit az a kettő tudhat most sokkal jobban érdekli. Természetesen nem lankad a figyelme egy pillanatra sem. Csatabárdját a kezében tartva szeli át a lángoló tábort. Amennyiben beéri a párost és a helyzet is alkalmas rá, fel is teszi az első pár kérdését. *
- Mégis, kik vagytok ti? Milyen hatalommal tettétek mindezt? Milyen istent szolgáltok, hogy ekkora hatalmat adott nektek?
* Egyelőre megelégszik annyival, hogy ezekre az alapvető dolgokra választ kapjon. Valahogy olyan érzése van a ketrecben elhangzottak alapján, hogy a herceg nem Wylnurana híve. Ez a gondolat pedig nagyon nyugtalanítja, mert az öreg szemében minden valamire való törpe az istennő szolgája. *
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-06-01 13:49:15
Üzenet elküldve: 2026-06-01 13:49:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* A sámán bevégzésével végleg pontot tesz a története végére. Utolsó hullagyalázás gyanánt a sámán ruhájába törli a véres pengét, bár ránézésre ezzel lehet csak rontott a pengéje helyzetén. Később alaposan is le fogja tisztítani. *
- Gyere apucihoz. Fúj! Mi ez?
* Mondja az orra alatt, miközben kihúzza a sámán zsebéből az erszényét, majd valami taknyos rongyot. Kezét ösztönösen a földön lévő növényekbe törli és undorodva áll fel. Ekkor pillant meg valami mást is a nyakában. Egy rövid lehajolást követve egy kulcs kerül elő, és tekintve, hogy neki már nem lesz erre szüksége, szépen eltávolítja. Nagyot ránt a kulcson. Nehéz csizmájával egyenesen a holttestre lép, mintha csak egy sárban heverő farönk lenne az útjában. Nem kerüli ki, nem lépi át, nem adja meg neki az utolsó tiszteletet.
Miközben elmegy Krazindur mellett, kijelentésére csak megrántja a vállait. Nem fog vele vitatkozni, főleg mert szemei előtt égő sátrak lassan bekebelezik a többit. A nagy nyögés következtében egy pillanatra megáll és fejét hátra fordítja. *
~ Ősi törpe rúna. Na, erre kíváncsi leszek. ~
- Mindjárt visszajövünk. Menjetek ki, elég ha csak nekünk kell kimenekülnünk az égő táborból. A közeli tisztáson találkozunk.
* Mondja, majd tovább követi társát. Mikor megbizonyosodik, hogy csak ők vannak innentől, utána szólal meg. *
- Gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy nem hagylak itt titeket. Hogy fogok őseim szemébe nézni a halálom után, ha még a saját fajtámat is elárulnám?
* Azt még a vörös sem firtatná, hogy ezek ketten miként végeznének a maradék csőcselével. Ugyan az állatok teszik a dolguk rendesen, de azért néhány holttestről megmondja, hogy már jóval a roham előtt kezelésbe lettek véve. *
- Szép munka. Ami pedig a helyzetet illeti. Fogalmam sincs, de biztos a nő műve. Bármi is legyen nem szeretnék a rossz oldalára kerülni.
* Jegyzi meg gyorsan, majd amint a sátorhoz értek, két kezével félretolja a bejárnál lévő szőrmét és betér rajta. A bűz egy erősebb formája csapja meg és ösztönösen kezd legyezni a kezével. *
- Szóval innen származik ez a förtelmes szag. Azokat az üveget ki se merem nyitni, ki tudja milyen járványt rejthet, habár…
* Mondja, bár minél több szó hagyja el a száját, annál jobban tetszik neki az ötlet. Ha valóban valami fogyasztásra alkalmatlan anyag lehet benne, úgy jól fog jönni később. Míg ezen gondolkozik, közelebb lép az asztalhoz, majd az ott található papírokat kezdi nézegetni. Még jó, hogy már elkezdte tanulni az olvasás művészetét, bár még így se olyan profi, mint mások. Több idő kell neki, hogy a leírt szavakat értelmezni tudja. Feltéve, ha olyan nyelven van, amit ért. Az egyre melegedő helyzetet is érzi már. Izzadságcseppek ülnek ki a homlokára, majd egy határozott mozdulattal elkezdi a papírokat belegyömöszölni a táskájába. Próbál ügyelni arra, hogy ne gyűrődjön, tépődjön, de járulékos veszteséget nehéz elkerülni, főleg ha siet a törpe. *
- Hozd az italokat, hátha tévedek és használhatóak valamire. De ha mégse, akkor csak simán…
* Ekkor pillantja meg a kis ládikót. Közelebb húzza magához, majd megpróbálja felnyitni a kulcs nélkül, hátha. Ha nem nyílik, elrejti a táskája mélyére, ha nem férne el, csak a hóna alá kapja. *
- Menjünk. Majd átnyálazzuk az egészet az éj leple alatt. Így is elég feltűnést keltettünk. Keressünk menedéket.
* Mondja, és ha nincs ellenvetés, úgy elindul az imént említett tisztásra. *
* A sámán bevégzésével végleg pontot tesz a története végére. Utolsó hullagyalázás gyanánt a sámán ruhájába törli a véres pengét, bár ránézésre ezzel lehet csak rontott a pengéje helyzetén. Később alaposan is le fogja tisztítani. *
- Gyere apucihoz. Fúj! Mi ez?
* Mondja az orra alatt, miközben kihúzza a sámán zsebéből az erszényét, majd valami taknyos rongyot. Kezét ösztönösen a földön lévő növényekbe törli és undorodva áll fel. Ekkor pillant meg valami mást is a nyakában. Egy rövid lehajolást követve egy kulcs kerül elő, és tekintve, hogy neki már nem lesz erre szüksége, szépen eltávolítja. Nagyot ránt a kulcson. Nehéz csizmájával egyenesen a holttestre lép, mintha csak egy sárban heverő farönk lenne az útjában. Nem kerüli ki, nem lépi át, nem adja meg neki az utolsó tiszteletet.
Miközben elmegy Krazindur mellett, kijelentésére csak megrántja a vállait. Nem fog vele vitatkozni, főleg mert szemei előtt égő sátrak lassan bekebelezik a többit. A nagy nyögés következtében egy pillanatra megáll és fejét hátra fordítja. *
~ Ősi törpe rúna. Na, erre kíváncsi leszek. ~
- Mindjárt visszajövünk. Menjetek ki, elég ha csak nekünk kell kimenekülnünk az égő táborból. A közeli tisztáson találkozunk.
* Mondja, majd tovább követi társát. Mikor megbizonyosodik, hogy csak ők vannak innentől, utána szólal meg. *
- Gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy nem hagylak itt titeket. Hogy fogok őseim szemébe nézni a halálom után, ha még a saját fajtámat is elárulnám?
* Azt még a vörös sem firtatná, hogy ezek ketten miként végeznének a maradék csőcselével. Ugyan az állatok teszik a dolguk rendesen, de azért néhány holttestről megmondja, hogy már jóval a roham előtt kezelésbe lettek véve. *
- Szép munka. Ami pedig a helyzetet illeti. Fogalmam sincs, de biztos a nő műve. Bármi is legyen nem szeretnék a rossz oldalára kerülni.
* Jegyzi meg gyorsan, majd amint a sátorhoz értek, két kezével félretolja a bejárnál lévő szőrmét és betér rajta. A bűz egy erősebb formája csapja meg és ösztönösen kezd legyezni a kezével. *
- Szóval innen származik ez a förtelmes szag. Azokat az üveget ki se merem nyitni, ki tudja milyen járványt rejthet, habár…
* Mondja, bár minél több szó hagyja el a száját, annál jobban tetszik neki az ötlet. Ha valóban valami fogyasztásra alkalmatlan anyag lehet benne, úgy jól fog jönni később. Míg ezen gondolkozik, közelebb lép az asztalhoz, majd az ott található papírokat kezdi nézegetni. Még jó, hogy már elkezdte tanulni az olvasás művészetét, bár még így se olyan profi, mint mások. Több idő kell neki, hogy a leírt szavakat értelmezni tudja. Feltéve, ha olyan nyelven van, amit ért. Az egyre melegedő helyzetet is érzi már. Izzadságcseppek ülnek ki a homlokára, majd egy határozott mozdulattal elkezdi a papírokat belegyömöszölni a táskájába. Próbál ügyelni arra, hogy ne gyűrődjön, tépődjön, de járulékos veszteséget nehéz elkerülni, főleg ha siet a törpe. *
- Hozd az italokat, hátha tévedek és használhatóak valamire. De ha mégse, akkor csak simán…
* Ekkor pillantja meg a kis ládikót. Közelebb húzza magához, majd megpróbálja felnyitni a kulcs nélkül, hátha. Ha nem nyílik, elrejti a táskája mélyére, ha nem férne el, csak a hóna alá kapja. *
- Menjünk. Majd átnyálazzuk az egészet az éj leple alatt. Így is elég feltűnést keltettünk. Keressünk menedéket.
* Mondja, és ha nincs ellenvetés, úgy elindul az imént említett tisztásra. *
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-30 21:43:45
Üzenet elküldve: 2026-05-30 21:43:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A sámán még vonaglik néhány másodpercig, mielőtt a súlyos test végleg mozdulatlanná válna. Ő már több fejfájást nem fog okozni. Remélhetőleg. Wrojth ha átkutatja a tetemet, néhány koszos rongyot találhat, száznál valamivel több aranytallért és egy egészen nagy vaskulcsot, amit a nyakáról szakíthat le, ha szeretné. Krazindur és Faelny végre egymás karjaiba borulhatnak, hosszan ölelik egymást mielőtt a törpék szavai visszahúznák őket a valóságba.*
-Legyen csak az enyészeté, a varjak és farkasok lakmározzanak a húsából. Nekem ennyi elégtétel elég.
*Mondja Krazindur vigyorogva, majd egyszer csak, mintha villám csapott volna belé, úgy rogy térdre. Orrából a korábban csak csepegő vér most már szüntelen folyik, és hamar kénytelen elterülni a földön. Vaskos kezeivel a fejét kezdi dörzsölni, láthatóan nagy fájdalami vannak.*
-Kedvesem!
*Nyögi az elf és rögtön mellé térdel, zsákjából valamiféle gyógynövényt vesz elő, amit kezében kezd el dörzsölni, hogy ápolni tudja a törpe herceget.*
-Ez az ősi rúnamágia nagy erőt ad, de sokat is követel. Szerencsére még időben elcsíptem, csak kell egy kis idő míg rendbehozom.
*Magyarázza mosolyogva a három törpének, már ha egyáltalán érdekli őket a dolog. Egyébként pedig zavartalanul megközelíthetik a sámán sátrát, Wertus és Gubaf tudják is az utat. Igaz jó lesz sietniük, mert a tábor azóta is folyamatosan ég, és elég ha a szél úgy fordul, máris gyorsan elterjedhetnek a lángok. A sátor a legnagyobb a táborban, így könnyen odatalálni, bent mindenéle kotyvalék, csirkebelsőségek, vér és ismeretlen eredetű húscafatok lógnak. Szárított és friss növények, csontok, és a sámán személyes holmijai egy a sátor bentebbi részében megbújó asztalon. Az asztalon papírosok vannak, tele különféle írásokkal, és egy kis ládika, amit puszta kézzel aligha tudnának feltörni.*
*A sámán még vonaglik néhány másodpercig, mielőtt a súlyos test végleg mozdulatlanná válna. Ő már több fejfájást nem fog okozni. Remélhetőleg. Wrojth ha átkutatja a tetemet, néhány koszos rongyot találhat, száznál valamivel több aranytallért és egy egészen nagy vaskulcsot, amit a nyakáról szakíthat le, ha szeretné. Krazindur és Faelny végre egymás karjaiba borulhatnak, hosszan ölelik egymást mielőtt a törpék szavai visszahúznák őket a valóságba.*
-Legyen csak az enyészeté, a varjak és farkasok lakmározzanak a húsából. Nekem ennyi elégtétel elég.
*Mondja Krazindur vigyorogva, majd egyszer csak, mintha villám csapott volna belé, úgy rogy térdre. Orrából a korábban csak csepegő vér most már szüntelen folyik, és hamar kénytelen elterülni a földön. Vaskos kezeivel a fejét kezdi dörzsölni, láthatóan nagy fájdalami vannak.*
-Kedvesem!
*Nyögi az elf és rögtön mellé térdel, zsákjából valamiféle gyógynövényt vesz elő, amit kezében kezd el dörzsölni, hogy ápolni tudja a törpe herceget.*
-Ez az ősi rúnamágia nagy erőt ad, de sokat is követel. Szerencsére még időben elcsíptem, csak kell egy kis idő míg rendbehozom.
*Magyarázza mosolyogva a három törpének, már ha egyáltalán érdekli őket a dolog. Egyébként pedig zavartalanul megközelíthetik a sámán sátrát, Wertus és Gubaf tudják is az utat. Igaz jó lesz sietniük, mert a tábor azóta is folyamatosan ég, és elég ha a szél úgy fordul, máris gyorsan elterjedhetnek a lángok. A sátor a legnagyobb a táborban, így könnyen odatalálni, bent mindenéle kotyvalék, csirkebelsőségek, vér és ismeretlen eredetű húscafatok lógnak. Szárított és friss növények, csontok, és a sámán személyes holmijai egy a sátor bentebbi részében megbújó asztalon. Az asztalon papírosok vannak, tele különféle írásokkal, és egy kis ládika, amit puszta kézzel aligha tudnának feltörni.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:49:56
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Bizony az öreg nem gondolta volna, hogy épp bőrrel megússzák ezt az estét. Legyűrtek három orkot, de van még vagy száz, akiket úgy látszik iménti győzelmük nem hatott meg túlságosan. Az orkoknak eszük ágában sincs szabadon ereszteni a törpéket.
Aztán hirtelen, mint derült égből villámcsapás, változik a helyzetük. Az erdő vadjai sodorják el ezt a koszos hordát. Miután látszólag lecsendesedtek a dolgok, Wertus körül néz a tábor romjain, majd Gubacshoz fordul:*
- Nem mint, ha szükség lett volna erre a cécóra! Elbírtunk volna velük mi hárman is.
* A herceg füleihez és értelméhez szavai már nem jutottak el, hisz addigra távol jár tőlük, a nő felé loholva. Cserébe Wrojth közeledik. Az öreg úgy dönt, talán most nem alkalmas, hogy kérdéseivel a herceget és a leányt zaklassa, ezért bevárja a vörös törpét.*
- Na, te vörös róka! Hát ezt meg hogyan intézted el? Már azt hittem rég a Pegazusban szürcsölöd a sörödet és rólunk pedig rég megfeledkeztél! Mi a fészkes fene volt ez? Ilyet még nem láttam!
Örülök, ha többé nem látom azt a sámánt, nem hogy a csizmámat mocskoljam be vele!
* A sátorral kapcsolatban, biccent egyet a fejével, majd így szól:*
- Kövess! Erre van! De közben meséld már el, hogy ki ez a lány, hogy ilyen hatalma van?!
* Csatabárdját persze kéznél tartja, ha netán lenne még ork a közelben, kinek kedve szottyan egy kis fejvesztéshez. Így indul meg Wrojth előtt az utat mutatva a sátor felé. Persze közben igyekszik fél szemét a hercegen és a lányon tartani, nehogy kereket oldjanak. Lesz még néhány kérdése hozzájuk...*
* Bizony az öreg nem gondolta volna, hogy épp bőrrel megússzák ezt az estét. Legyűrtek három orkot, de van még vagy száz, akiket úgy látszik iménti győzelmük nem hatott meg túlságosan. Az orkoknak eszük ágában sincs szabadon ereszteni a törpéket.
Aztán hirtelen, mint derült égből villámcsapás, változik a helyzetük. Az erdő vadjai sodorják el ezt a koszos hordát. Miután látszólag lecsendesedtek a dolgok, Wertus körül néz a tábor romjain, majd Gubacshoz fordul:*
- Nem mint, ha szükség lett volna erre a cécóra! Elbírtunk volna velük mi hárman is.
* A herceg füleihez és értelméhez szavai már nem jutottak el, hisz addigra távol jár tőlük, a nő felé loholva. Cserébe Wrojth közeledik. Az öreg úgy dönt, talán most nem alkalmas, hogy kérdéseivel a herceget és a leányt zaklassa, ezért bevárja a vörös törpét.*
- Na, te vörös róka! Hát ezt meg hogyan intézted el? Már azt hittem rég a Pegazusban szürcsölöd a sörödet és rólunk pedig rég megfeledkeztél! Mi a fészkes fene volt ez? Ilyet még nem láttam!
Örülök, ha többé nem látom azt a sámánt, nem hogy a csizmámat mocskoljam be vele!
* A sátorral kapcsolatban, biccent egyet a fejével, majd így szól:*
- Kövess! Erre van! De közben meséld már el, hogy ki ez a lány, hogy ilyen hatalma van?!
* Csatabárdját persze kéznél tartja, ha netán lenne még ork a közelben, kinek kedve szottyan egy kis fejvesztéshez. Így indul meg Wrojth előtt az utat mutatva a sátor felé. Persze közben igyekszik fél szemét a hercegen és a lányon tartani, nehogy kereket oldjanak. Lesz még néhány kérdése hozzájuk...*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-26 10:40:02
Üzenet elküldve: 2026-05-26 10:40:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Faelny nem jön a közelébe. Valahogy nem zavarja annyira, mint azt elsőre hitte volna. Pusztán nem érti, hogy miért nem akarja bevégezni, amit elkezdtek. Ösztönösen vágja ismét szájba, mikor az megszólal alatta. Meglepődve fordul vissza. *
- Még tudsz beszélni?
* Kiemeli a tőrét, majd még utoljára szemébe néz. *
- Hadd segítsek.
* Mondja, és azzal egy gyors mozdulattal véget vet szegény teremtés szenvedéseinek. Nemes gesztus is lehetne a törpe részéről, ám inkább nem kockáztatná meg, hogy abban a néhány percben míg nem figyel, valamelyik varázslatával túlélné. Amint megbizonyosodott róla, hogy csakis maguk az istenek lennének képesek feltámasztani, átkutatja. Főleg nyomot keres, annak érdekében, hogy mit keresnek itt, de az értékek sem zavarják. Végül feláll, majd egy rövid nyújtózást követve kezdi követni az elfet. *
- Na, ezzel is megvolnánk. Mondtam én, ostobák ezek. Ha lett volna eszük, már akkor kereket oldottak volna, mikor megtudták, hogy törpék ellen kell küzdeniük.
* Mondja, még mielőtt beérnék a benti csapatot. Az állatok láttán csak egy aprót füttyent. *
- Gondolom ez lenne az erdő szelleme. Szép munka.
* Hátba is veregetné az elfet, de ekkor pillantja meg a számára ismeretlen törpét, aki épp a köztük lévő távolságot igyekszik felülírni. *
~ Ő lenne Krazindur? Mégis mik azok a jelek a testén? ~
* Túl sok kérdés merül fel a végére és sajnos túl kevés válasza van. Elsétál a páros mellett, beljebb a táborban. Társai mellett csupán egy pillanatra áll meg.*
- A sámán ott fekszik, ha esetleg kedvetek lenne belerúgni egyet. Merre van a sátra?
* Egyéb visszakérdezésre csak nemlegesen bólint. Minden egyéb ráér később is. Ha elmondják neki, úgy odatart. Ha nem, megkeresi maga. Ha megtalálja és képes bemenni, úgy odabenn is nyomokat és egyéb értékeket keres. *
* Faelny nem jön a közelébe. Valahogy nem zavarja annyira, mint azt elsőre hitte volna. Pusztán nem érti, hogy miért nem akarja bevégezni, amit elkezdtek. Ösztönösen vágja ismét szájba, mikor az megszólal alatta. Meglepődve fordul vissza. *
- Még tudsz beszélni?
* Kiemeli a tőrét, majd még utoljára szemébe néz. *
- Hadd segítsek.
* Mondja, és azzal egy gyors mozdulattal véget vet szegény teremtés szenvedéseinek. Nemes gesztus is lehetne a törpe részéről, ám inkább nem kockáztatná meg, hogy abban a néhány percben míg nem figyel, valamelyik varázslatával túlélné. Amint megbizonyosodott róla, hogy csakis maguk az istenek lennének képesek feltámasztani, átkutatja. Főleg nyomot keres, annak érdekében, hogy mit keresnek itt, de az értékek sem zavarják. Végül feláll, majd egy rövid nyújtózást követve kezdi követni az elfet. *
- Na, ezzel is megvolnánk. Mondtam én, ostobák ezek. Ha lett volna eszük, már akkor kereket oldottak volna, mikor megtudták, hogy törpék ellen kell küzdeniük.
* Mondja, még mielőtt beérnék a benti csapatot. Az állatok láttán csak egy aprót füttyent. *
- Gondolom ez lenne az erdő szelleme. Szép munka.
* Hátba is veregetné az elfet, de ekkor pillantja meg a számára ismeretlen törpét, aki épp a köztük lévő távolságot igyekszik felülírni. *
~ Ő lenne Krazindur? Mégis mik azok a jelek a testén? ~
* Túl sok kérdés merül fel a végére és sajnos túl kevés válasza van. Elsétál a páros mellett, beljebb a táborban. Társai mellett csupán egy pillanatra áll meg.*
- A sámán ott fekszik, ha esetleg kedvetek lenne belerúgni egyet. Merre van a sátra?
* Egyéb visszakérdezésre csak nemlegesen bólint. Minden egyéb ráér később is. Ha elmondják neki, úgy odatart. Ha nem, megkeresi maga. Ha megtalálja és képes bemenni, úgy odabenn is nyomokat és egyéb értékeket keres. *
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-25 10:56:18
Üzenet elküldve: 2026-05-25 10:56:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A legvitézebb orkok a párbajt elveszítették, némelyik a fejét is. Szerencsétlen ügy. A tábor orkjai tanácstalanul állnak, szorongatják a fegyvereiket, vadul morognak, készen arra, hogy megrohamozzák a mocsok, gaz törpéket. Ám vezető nélkül valahogy mégsem indul meg a roham, a sámán nincs ott, hogy megmondja nekik mit tegyenek, a legerősebb hadvezérük pedig halott. Mikor aztán éppen feltüzelné magát annyira az egyikü, hogy hadba szólítsa a töbit, az erdő moraja, ami eddig aljas viharfelőként közeledett, beéri a tábort. A fák közül falkányi farkas ugrik elő, hatalmas mind, a legkülönfélébb bundájúak. Akad szénfekete is, meg tarka, de egészen fehér is. Félelem nélkül rohamozzák meg az orkokat. Mögöttük, egy kicsivel odébb néhány medve is elbőgi magát mielőtt roppant testükkel prédájukra vetemednének. Hatalmas káosz alakul ki, szarvasok futnak keresztül teljes sebességgel és sodorják el a feleszmélni vágyó betolakodókat. Az erdő úgy látszik kitaszítja magából a fertőzött a szilánkot. Koponyák reccsennek, vér fröccsen, összetört testű orkok hevernek mindenfelé. Ugyan megpróbálják védeni magukat, de esélyük sincs. Még a varjak is vadul teszik a dolgukat, nem kímélve egyik szeme világát sem. Ijedt kiáltások közepette szalad szét az egész tábor, ki merre lát, csak meneküljön erről az istenverte helyről. A sámán pedig nem tud tovább küzdeni, Wrojth kitartása és elszántsága végül felülkerekedik rajta. Földre viszi, a mellkasára ül, az élete egyértelműen a kezében van. Még motyog valamit az orra alatt, ha kicsit közelebb hajol hozzá hallhatja is a vörös törpe.*
-Ostoba..
*Nyögi a sámán feldagadt szemeit próbálva nyitva tartan, mindhiába. Faelny látva, hogy a sámán már nem jelenthet veszélyt, és az erdő is éppen visszaveszi ami az övé, hatalmasat sóhajt. Wertus és Gubaf is felléleegezhet, legalábbis egyelőre. Csatlakozhatnak Wrojthoz, már semmi nem áll útjukban hogy ezt megtegyék. Krazindur az első, aki el is indul feléjük, Faelny fátyolos tekintetét látva a lépéseiből törpéket megszégyenítú futás válik.*
*A legvitézebb orkok a párbajt elveszítették, némelyik a fejét is. Szerencsétlen ügy. A tábor orkjai tanácstalanul állnak, szorongatják a fegyvereiket, vadul morognak, készen arra, hogy megrohamozzák a mocsok, gaz törpéket. Ám vezető nélkül valahogy mégsem indul meg a roham, a sámán nincs ott, hogy megmondja nekik mit tegyenek, a legerősebb hadvezérük pedig halott. Mikor aztán éppen feltüzelné magát annyira az egyikü, hogy hadba szólítsa a töbit, az erdő moraja, ami eddig aljas viharfelőként közeledett, beéri a tábort. A fák közül falkányi farkas ugrik elő, hatalmas mind, a legkülönfélébb bundájúak. Akad szénfekete is, meg tarka, de egészen fehér is. Félelem nélkül rohamozzák meg az orkokat. Mögöttük, egy kicsivel odébb néhány medve is elbőgi magát mielőtt roppant testükkel prédájukra vetemednének. Hatalmas káosz alakul ki, szarvasok futnak keresztül teljes sebességgel és sodorják el a feleszmélni vágyó betolakodókat. Az erdő úgy látszik kitaszítja magából a fertőzött a szilánkot. Koponyák reccsennek, vér fröccsen, összetört testű orkok hevernek mindenfelé. Ugyan megpróbálják védeni magukat, de esélyük sincs. Még a varjak is vadul teszik a dolgukat, nem kímélve egyik szeme világát sem. Ijedt kiáltások közepette szalad szét az egész tábor, ki merre lát, csak meneküljön erről az istenverte helyről. A sámán pedig nem tud tovább küzdeni, Wrojth kitartása és elszántsága végül felülkerekedik rajta. Földre viszi, a mellkasára ül, az élete egyértelműen a kezében van. Még motyog valamit az orra alatt, ha kicsit közelebb hajol hozzá hallhatja is a vörös törpe.*
-Ostoba..
*Nyögi a sámán feldagadt szemeit próbálva nyitva tartan, mindhiába. Faelny látva, hogy a sámán már nem jelenthet veszélyt, és az erdő is éppen visszaveszi ami az övé, hatalmasat sóhajt. Wertus és Gubaf is felléleegezhet, legalábbis egyelőre. Csatlakozhatnak Wrojthoz, már semmi nem áll útjukban hogy ezt megtegyék. Krazindur az első, aki el is indul feléjük, Faelny fátyolos tekintetét látva a lépéseiből törpéket megszégyenítú futás válik.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-20 21:45:02
Üzenet elküldve: 2026-05-20 21:45:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öreg nem így tervezte az első éjszakát erdőmélyén. Semmi kedve orkokkal viaskodni, jobban szereti a nyugodt, csendes estéket, amikor a tábortűz ropogása ringatja álomba ősz fejét, hogy aztán legalább álmában sétálgathasson a szent város utcáin. De ha már így alakult, bizony nem riad meg egy kis viaskodástól. Sőt! Ha már elé merészelt állni ez a szerencsétlen ork, bizony rajta tölti ki dühét, amiért keresztülhúzták számításait a nyugodt estével kapcsolatban.
Nem is teketóriázik sokat. Nem telik bele egy percbe és az ork feje már a tábor porában pihen. Sajnos ez még nem jelenti azt, hogy hátradőlhetnek, a java még csak most következik! Miközben Krazindur a következő párbajozni vágyó orkot hívogatja, ő a csatabárdját tisztogatja az ork vérétől annak ruhájába törölgetve azt. Közben nem szól semmit, csak a szemeit járatja körbe-körbe a táboron és az orkokon. Arra nem számít, hogy lenne még jelentkező a párviadalra, arra viszont igen, hogy esetleg egy orvlövész venné őket célba, hogy íjjal zárja rövidre ezt a történetet.
Ekkor egy női hangot hall a távolból, mely feltépi a táborra telepedett csendet. Akaratlanul is oda kapja fejét, ahonnét a hangot hallotta, majd elkiáltja magát:*
- VÉGRE! ITT AZ ERŐSÍTÉS! VÉGETEK ORKOK!
* Bár van egy olyan érzése, hogy nem fog jönni senki, de már maga sem tudja mit gondoljon, hisz fordulatokban bővelkedik ez a nap, az egyszer biztos!*
* Az öreg nem így tervezte az első éjszakát erdőmélyén. Semmi kedve orkokkal viaskodni, jobban szereti a nyugodt, csendes estéket, amikor a tábortűz ropogása ringatja álomba ősz fejét, hogy aztán legalább álmában sétálgathasson a szent város utcáin. De ha már így alakult, bizony nem riad meg egy kis viaskodástól. Sőt! Ha már elé merészelt állni ez a szerencsétlen ork, bizony rajta tölti ki dühét, amiért keresztülhúzták számításait a nyugodt estével kapcsolatban.
Nem is teketóriázik sokat. Nem telik bele egy percbe és az ork feje már a tábor porában pihen. Sajnos ez még nem jelenti azt, hogy hátradőlhetnek, a java még csak most következik! Miközben Krazindur a következő párbajozni vágyó orkot hívogatja, ő a csatabárdját tisztogatja az ork vérétől annak ruhájába törölgetve azt. Közben nem szól semmit, csak a szemeit járatja körbe-körbe a táboron és az orkokon. Arra nem számít, hogy lenne még jelentkező a párviadalra, arra viszont igen, hogy esetleg egy orvlövész venné őket célba, hogy íjjal zárja rövidre ezt a történetet.
Ekkor egy női hangot hall a távolból, mely feltépi a táborra telepedett csendet. Akaratlanul is oda kapja fejét, ahonnét a hangot hallotta, majd elkiáltja magát:*
- VÉGRE! ITT AZ ERŐSÍTÉS! VÉGETEK ORKOK!
* Bár van egy olyan érzése, hogy nem fog jönni senki, de már maga sem tudja mit gondoljon, hisz fordulatokban bővelkedik ez a nap, az egyszer biztos!*
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-19 11:15:00
Üzenet elküldve: 2026-05-19 11:15:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Sikerül a csel, nem sikerül a csel. Csak épp annyira hitt benne, hogy a sikert követve mondta volna, hogy igen, ezt így tervezte. Végül mit sem számít, a sámán hite, elvégre pontosan az történik, amit akart, talán kicsivel hamarabb. Nincs szüksége rohamra, csak egy jó helyzetre. A helyzetet pedig maga a sámán adja a kezei közé. Bizonyára nem látott még törpét kámforrá válni, most bepótolhatja. Sok ideje nemigen lesz meglepődni, ugyanis ami egyszer magától, valahol eltűnik, annak valahol, valamikor meg is kell jelennie. Pechére a megjelenés pont a közelében történik, nem egy messzi faluban és nem is felkészületlenül. A két kezében szorított pengével élesen vág az ég felé, aminek köszönhetően szemkápráztató sebet ejt a másikon. Ördögi vigyora csupán akkor hagy alább, mikor egy rövid kézjellel később méterekkel repül arrébb. Nem talpra esik, oldalán gurul párat, majd olyan gyorsan, olyan meglepődött arccal áll fel, mintha maga sem hinné el, dagadt ork erejét. *
- Dögölj már meg! Hát nem látod, hogy én nyertem?
* Üvölti oda. szabad kezével még mellkason is csapja magát. Eddig tartott a két rohanó orktól, ám a sámán térdre rogyott testét látva, egyfajta felsőbbség érzete támad, ami nem engedi elmenekülni. Teste megfeszül, kardját megmarkolja, majd meglepetésként érinti a mellette elszáguldó nyilak és Faelny felbukkanása. Eddig is széles vigyor honolt az arcán, ám amikor a két ork holtan terül el, úgy még szélesebbre nyúlik, mintha minden problémája elillant volna. Legalábbis úgy gondolja egészen addig, míg a sámán ki nem nyitja a büdös pofáját. Ekkor olyat tesz, amit már azóta meg akar csinálni, hogy először meglátta a rusnya dagadt pofáját. Térdével állcsúcson kínálja az orkot, hogy az a hátán végezze, majd a kardját átszúrja az egyik kézfején, hogy még véletlenül se akarjon itt varázsolgatni. Próbálja minél jobban a földbe szúrni a kardját, ha kell rá is nehezedik, csak ki ne tudja húzni, majd otthagyja a kardot. Ekkor mellkasára ugrik, ahol egyik kezével próbálja lefogni az érintetlen kezét, majd a szabad kezével minden törpöt megszégyenítő erővel kezdi átrendezni annak ismertetőjegyeit. Túlzásokba azért nem esik, csupán addig püföli jóllakott képét, míg az fel nem hagy az ellenállással. Nem tervezi megölni, csak ha nem kívánja az elf bemocskolni a kezeit, amiben igazán kételkedik. Keze hirtelen hagy fel az ork püfölésével, majd ha Faelny is úgy dönt, hogy a közelébe lép, úgy hozzászól. Ha továbbra sem akar előjönni neki kell megölnie. *
- Faelny.
* Szól oda fáradtságtól lihegve. *
- Jössz nekem eggyel.
* Mondja, majd ha igényt tart rá, úgy le is száll az ork testéről, majd a törjenek markolatára csúszik a keze. Látta mire képes az ork és nem fogja a véletlenre bízni. Ha esetleg megint ellőne valamit, úgy egyből cselekszik. *
* Sikerül a csel, nem sikerül a csel. Csak épp annyira hitt benne, hogy a sikert követve mondta volna, hogy igen, ezt így tervezte. Végül mit sem számít, a sámán hite, elvégre pontosan az történik, amit akart, talán kicsivel hamarabb. Nincs szüksége rohamra, csak egy jó helyzetre. A helyzetet pedig maga a sámán adja a kezei közé. Bizonyára nem látott még törpét kámforrá válni, most bepótolhatja. Sok ideje nemigen lesz meglepődni, ugyanis ami egyszer magától, valahol eltűnik, annak valahol, valamikor meg is kell jelennie. Pechére a megjelenés pont a közelében történik, nem egy messzi faluban és nem is felkészületlenül. A két kezében szorított pengével élesen vág az ég felé, aminek köszönhetően szemkápráztató sebet ejt a másikon. Ördögi vigyora csupán akkor hagy alább, mikor egy rövid kézjellel később méterekkel repül arrébb. Nem talpra esik, oldalán gurul párat, majd olyan gyorsan, olyan meglepődött arccal áll fel, mintha maga sem hinné el, dagadt ork erejét. *
- Dögölj már meg! Hát nem látod, hogy én nyertem?
* Üvölti oda. szabad kezével még mellkason is csapja magát. Eddig tartott a két rohanó orktól, ám a sámán térdre rogyott testét látva, egyfajta felsőbbség érzete támad, ami nem engedi elmenekülni. Teste megfeszül, kardját megmarkolja, majd meglepetésként érinti a mellette elszáguldó nyilak és Faelny felbukkanása. Eddig is széles vigyor honolt az arcán, ám amikor a két ork holtan terül el, úgy még szélesebbre nyúlik, mintha minden problémája elillant volna. Legalábbis úgy gondolja egészen addig, míg a sámán ki nem nyitja a büdös pofáját. Ekkor olyat tesz, amit már azóta meg akar csinálni, hogy először meglátta a rusnya dagadt pofáját. Térdével állcsúcson kínálja az orkot, hogy az a hátán végezze, majd a kardját átszúrja az egyik kézfején, hogy még véletlenül se akarjon itt varázsolgatni. Próbálja minél jobban a földbe szúrni a kardját, ha kell rá is nehezedik, csak ki ne tudja húzni, majd otthagyja a kardot. Ekkor mellkasára ugrik, ahol egyik kezével próbálja lefogni az érintetlen kezét, majd a szabad kezével minden törpöt megszégyenítő erővel kezdi átrendezni annak ismertetőjegyeit. Túlzásokba azért nem esik, csupán addig püföli jóllakott képét, míg az fel nem hagy az ellenállással. Nem tervezi megölni, csak ha nem kívánja az elf bemocskolni a kezeit, amiben igazán kételkedik. Keze hirtelen hagy fel az ork püfölésével, majd ha Faelny is úgy dönt, hogy a közelébe lép, úgy hozzászól. Ha továbbra sem akar előjönni neki kell megölnie. *
- Faelny.
* Szól oda fáradtságtól lihegve. *
- Jössz nekem eggyel.
* Mondja, majd ha igényt tart rá, úgy le is száll az ork testéről, majd a törjenek markolatára csúszik a keze. Látta mire képes az ork és nem fogja a véletlenre bízni. Ha esetleg megint ellőne valamit, úgy egyből cselekszik. *
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-18 20:58:46
Üzenet elküldve: 2026-05-18 20:58:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Wertus úgy harcol, mintha maga a törpék ősi szellemei adtak volna erőt a karjaiba. Az ork támadását játszi könnyedséggel hárítja, hogy aztán a halálos csatabárd dalolva szelje át a levegőt, s az ellensége nyakát egyaránt. A fej, tompa puffanással ér földet, a nézősereg nagy döbbenetére. Hamar síri csönd uralkodik el az ork táboron, akik eddig bőszen biztatták bajnokaikat. Az a harcos, aki úgy döntött, hogy birokra kel Gubaffal, igencsak bánhatja a dolgot. A törpe ugyanis megfejeli őt, s mint mikor az ember egy kókuszdiót tör fel, vagy egy jól megérett dinnyét, úgy roppan meg az ork koponyája is. Ugyan Gubaf is beleszédül a támadásba, s homlokából vér sarjad, de ez aligha gátolhatja őt bármiben. Krazindur pedig csontrepesztő csatakiáltást hallat, olyat amitől még a leghatalmasabb, kolosszális orkban is megfagy a vér. A kiáltást pedig hamarosan a lesújtó pöröly követi, egyenesen az arca közepébe. Az ork eldől akár egy zsák krumpli, a törpe herceg pedig fújtatva törli meg az orrából fakadó vért. Rúnái halványulni kezdenek, s már nem izzanak oly erősen, mint korábban, de még mindig erőt sugároznak.*
-Van még valaki?!
*Kihívóan néz végig a tábor többi orkján, majd ismét elbődül.*
-VAN MÉG VALAKI?
*Wrojth eközben hátrapillant, de az elfet nem látja sehol, látszólag eltűnt a káoszban. Ám sok ideje nincs arra, hogy nézelődjön. A csele nem válik be, már ami a fáradtság tettetését illeti. Bár aligha számítana, a sámán gőgössége, és egyre csak gyógyuló sebesülése egyébként is szellemi erővel tölti el. Nyeregben érzi magát. Főleg, hogy ő maga is tisztában van vele, hogy érkezik az erősítés felé. Kardját mohón igyekszik a törpe húsába mártani, ám döbbent szemekkel eszmél rá, hogy ahol az imént még a célpontja volt, most csak a sár van, mit meg is talál a penge hegye.*
-Mi a..
*Nincs sok ideje, ugyanis Wrojth csatakiáltása elnyomja saját hangját, s tudja jól, hogy még egyszer nem lesz olyan szerencséje, mint legutóbb. Megpróbál félreugrani lomha, hájas testével, de a vörös kardja ezúttal nem téveszt. Szaggatva vág utat magának a penge ruhán és zsíron át, széles sebet hagyva a sámán másik oldalán is. A fájdalomtól üvöltve ugrik hátra, kezével pedig furcsa mozdulatokat tesz, markában összesűríti a körülötte lévő levegőt és robbanásszerűen ereszti ki azt, hátralökve Wrojthot, ezzel nyerve egy kis távolságot kettejük közt. Ez azonban igencsak kimeríti az egyébként is rossz bőrben lévő orkot, így féltérdre rogy. Szemei pedig furcsán csillognak. Fél. Érzi, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt szeretné. Wrojth
ekkor szúrhatja ki ismét Faelnyt, aki úgy látszik egy kis távolságot lopott magának a fák között, és onnan veszi célba az éppen érkező két másik ork egyikét íjával. A húr pendül, egyszer, kétszer, s hiába a kidolgozatlan nyilak, hamarosan mindkettő holtan terül el. *
-Ide! Erősítést ide, átkozottak!
*Kiáltja bárkinek, akárkinek aki csak hallja. Akárkinek, csak jöjjön már valaki.*
*Wertus úgy harcol, mintha maga a törpék ősi szellemei adtak volna erőt a karjaiba. Az ork támadását játszi könnyedséggel hárítja, hogy aztán a halálos csatabárd dalolva szelje át a levegőt, s az ellensége nyakát egyaránt. A fej, tompa puffanással ér földet, a nézősereg nagy döbbenetére. Hamar síri csönd uralkodik el az ork táboron, akik eddig bőszen biztatták bajnokaikat. Az a harcos, aki úgy döntött, hogy birokra kel Gubaffal, igencsak bánhatja a dolgot. A törpe ugyanis megfejeli őt, s mint mikor az ember egy kókuszdiót tör fel, vagy egy jól megérett dinnyét, úgy roppan meg az ork koponyája is. Ugyan Gubaf is beleszédül a támadásba, s homlokából vér sarjad, de ez aligha gátolhatja őt bármiben. Krazindur pedig csontrepesztő csatakiáltást hallat, olyat amitől még a leghatalmasabb, kolosszális orkban is megfagy a vér. A kiáltást pedig hamarosan a lesújtó pöröly követi, egyenesen az arca közepébe. Az ork eldől akár egy zsák krumpli, a törpe herceg pedig fújtatva törli meg az orrából fakadó vért. Rúnái halványulni kezdenek, s már nem izzanak oly erősen, mint korábban, de még mindig erőt sugároznak.*
-Van még valaki?!
*Kihívóan néz végig a tábor többi orkján, majd ismét elbődül.*
-VAN MÉG VALAKI?
*Wrojth eközben hátrapillant, de az elfet nem látja sehol, látszólag eltűnt a káoszban. Ám sok ideje nincs arra, hogy nézelődjön. A csele nem válik be, már ami a fáradtság tettetését illeti. Bár aligha számítana, a sámán gőgössége, és egyre csak gyógyuló sebesülése egyébként is szellemi erővel tölti el. Nyeregben érzi magát. Főleg, hogy ő maga is tisztában van vele, hogy érkezik az erősítés felé. Kardját mohón igyekszik a törpe húsába mártani, ám döbbent szemekkel eszmél rá, hogy ahol az imént még a célpontja volt, most csak a sár van, mit meg is talál a penge hegye.*
-Mi a..
*Nincs sok ideje, ugyanis Wrojth csatakiáltása elnyomja saját hangját, s tudja jól, hogy még egyszer nem lesz olyan szerencséje, mint legutóbb. Megpróbál félreugrani lomha, hájas testével, de a vörös kardja ezúttal nem téveszt. Szaggatva vág utat magának a penge ruhán és zsíron át, széles sebet hagyva a sámán másik oldalán is. A fájdalomtól üvöltve ugrik hátra, kezével pedig furcsa mozdulatokat tesz, markában összesűríti a körülötte lévő levegőt és robbanásszerűen ereszti ki azt, hátralökve Wrojthot, ezzel nyerve egy kis távolságot kettejük közt. Ez azonban igencsak kimeríti az egyébként is rossz bőrben lévő orkot, így féltérdre rogy. Szemei pedig furcsán csillognak. Fél. Érzi, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt szeretné. Wrojth
ekkor szúrhatja ki ismét Faelnyt, aki úgy látszik egy kis távolságot lopott magának a fák között, és onnan veszi célba az éppen érkező két másik ork egyikét íjával. A húr pendül, egyszer, kétszer, s hiába a kidolgozatlan nyilak, hamarosan mindkettő holtan terül el. *
-Ide! Erősítést ide, átkozottak!
*Kiáltja bárkinek, akárkinek aki csak hallja. Akárkinek, csak jöjjön már valaki.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-07 19:00:49
Üzenet elküldve: 2026-05-07 19:00:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* A hárított támadással kapcsolatban, bizony nincs mit meglepődnie a csorba állúnak, ha már valaha látott az életében törpét. Amennyiben ez az első találkozás a törpe nép fiaival, akkor pedig egy életre meg fogja jegyezni a leckét. És ehhez nem fog kelleni hosszú távú memória, mert az öreg tenni fog róla, hogy ez a szerencsétlen élet hamar lezáruljon az ork számára.
Nem is teketóriázik sokat. Számított rá, hogy, ha balul sülne el a támadása a védelemre is gondoljon. Újra igyekszik kitérni az ork pengéje elől, miközben ránt egy nagyot a csatabárdon, hogy az minél előbb kiszabaduljon a disznó testéből és újra lesújthasson rá. Ezúttal remélhetőleg utoljára. *
* A hárított támadással kapcsolatban, bizony nincs mit meglepődnie a csorba állúnak, ha már valaha látott az életében törpét. Amennyiben ez az első találkozás a törpe nép fiaival, akkor pedig egy életre meg fogja jegyezni a leckét. És ehhez nem fog kelleni hosszú távú memória, mert az öreg tenni fog róla, hogy ez a szerencsétlen élet hamar lezáruljon az ork számára.
Nem is teketóriázik sokat. Számított rá, hogy, ha balul sülne el a támadása a védelemre is gondoljon. Újra igyekszik kitérni az ork pengéje elől, miközben ránt egy nagyot a csatabárdon, hogy az minél előbb kiszabaduljon a disznó testéből és újra lesújthasson rá. Ezúttal remélhetőleg utoljára. *
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-05 10:40:42
Üzenet elküldve: 2026-05-05 10:40:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A szent lány nyomában//
//Árnytánc//
* Szemei villámgyorsan szelik át a kettejük közötti teret bármi jellegű fedezéket keresve. Bármennyire erősen is nézelődik, a legközelebbi fáig eljutni nem éppen egy leányálom. Vagy hátba támadják, vagy azt hinnék inába szállt az iménti bátorsága. Egyiket sem engedheti meg magának, így is több sérülést szenvedett, mint amire számított. Saját erejéből kell kikerülnie felé irányuló támadásból, ami látszólag sikeresen megtörténik, ám a visszatámadással ismét kudarcot vall. Sebesülése talán súlyosabb, mint amennyire azt elsőnek megszakértette, ugyanis meg van arról győződve, hogy az orknak már rég halottnak kéne lennie. A rövid kardváltást követve jókorát ugrik vissza a biztonsága, hogy aztán ott térdre rogyva a földbe támasztott kardjára támaszkodjon. Ekkor félszemével hátrapillant. A harc hevében nem vett tudomást a társáról. Reméli nem kapták el. Megint. Tekintete visszafordul a sámánra, akinél csak ekkor veszi észre a tenyerén lévő fényességet, majd a mögötte gyorsan közeledő segítséget, ami pechére nem miatta érkezik. Egy jókora adagot köp félre, majd mintha már nehezére esne a mozgás, úgy egyenesedik fel. Kívülről talán úgy látszódhat, hogy a fáradtság határán táncol, holott csak színlel. Ha érez is valamit, nem eleget, hogy ne tudjon még egy trükköt alkalmazni a harc hevében. Amennyiben képtelen a következő támadásával pontot tennie a sámán élete végére, úgy meg sem próbálja három másik mellett. Kardját kihúzza a földből, majd az élét a sámán irányába mutatja, amit egy csatakiáltás követ, egy rohammal párosulva. Sokat megtanulhat egy törpe, ha egy másik egyeddel párbajozik, márpedig ha egy dolgot megtanult a sámánról, akkor az az, hogy rühelli a törpéket. Ha igaza lenne, úgy egy felé futva kiabáló törpe látványa biztos megteszi a hatását. Nem támadni készül, legalábbis nem elsőként. Kivárja az sámán támadását, amit saját vérszomjas találata követ minél közelebbről, hogy még véletlenül se tudjon kihajolni. *
//Árnytánc//
* Szemei villámgyorsan szelik át a kettejük közötti teret bármi jellegű fedezéket keresve. Bármennyire erősen is nézelődik, a legközelebbi fáig eljutni nem éppen egy leányálom. Vagy hátba támadják, vagy azt hinnék inába szállt az iménti bátorsága. Egyiket sem engedheti meg magának, így is több sérülést szenvedett, mint amire számított. Saját erejéből kell kikerülnie felé irányuló támadásból, ami látszólag sikeresen megtörténik, ám a visszatámadással ismét kudarcot vall. Sebesülése talán súlyosabb, mint amennyire azt elsőnek megszakértette, ugyanis meg van arról győződve, hogy az orknak már rég halottnak kéne lennie. A rövid kardváltást követve jókorát ugrik vissza a biztonsága, hogy aztán ott térdre rogyva a földbe támasztott kardjára támaszkodjon. Ekkor félszemével hátrapillant. A harc hevében nem vett tudomást a társáról. Reméli nem kapták el. Megint. Tekintete visszafordul a sámánra, akinél csak ekkor veszi észre a tenyerén lévő fényességet, majd a mögötte gyorsan közeledő segítséget, ami pechére nem miatta érkezik. Egy jókora adagot köp félre, majd mintha már nehezére esne a mozgás, úgy egyenesedik fel. Kívülről talán úgy látszódhat, hogy a fáradtság határán táncol, holott csak színlel. Ha érez is valamit, nem eleget, hogy ne tudjon még egy trükköt alkalmazni a harc hevében. Amennyiben képtelen a következő támadásával pontot tennie a sámán élete végére, úgy meg sem próbálja három másik mellett. Kardját kihúzza a földből, majd az élét a sámán irányába mutatja, amit egy csatakiáltás követ, egy rohammal párosulva. Sokat megtanulhat egy törpe, ha egy másik egyeddel párbajozik, márpedig ha egy dolgot megtanult a sámánról, akkor az az, hogy rühelli a törpéket. Ha igaza lenne, úgy egy felé futva kiabáló törpe látványa biztos megteszi a hatását. Nem támadni készül, legalábbis nem elsőként. Kivárja az sámán támadását, amit saját vérszomjas találata követ minél közelebbről, hogy még véletlenül se tudjon kihajolni. *
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-02 02:18:43
Üzenet elküldve: 2026-05-02 02:18:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A csorbaállú ork támadása súlyos erejűnek hat, azonban Wertusnak sikerül félreütnie a pengét az útjából és kitérnie előle. Az ork bamba képpel fogadja a jelenetet, meglehet nincs hozzászokva, hogy olyasvalakivel harcoljon, aki nem adja könnyen magát. A törpe csatabárja élesen hasítja a levegőt és az orknak éppen csak sikerül annyit belemozdulnia, hogy ne szegje rögtön a fejét, de az acél így is mélyen a mellkasába fúródik a kulccsontja alatt. Fájdalmasan felüvölt, s akár a sebzett vad, utolsó erejéből is küzdeni próbál, szétszórt mozdulattal próbál visszaszúrni Wertus felé. Gubaf tömzsi ellenfele hajszálhíján véti el a támadását, így a törpének alkalma nyílik birokra kelni vele a fegyveréért. Az ork azonban keményen megveti lábát és feszülő inakkal ugyan, de sikerül visszaszereznie a bárdot. A tábor orkjai körülöttük kiáltva biztatják társaikat, ám nem szállnak be a harcba. Úgy látszik él még a hagyomány, hogy a kihívásra felelni kell, s abba tiszteletlenség beleavatkozni. Hangos, hörgő csatakiáltásokat hallatnak, az egyikük még egy harci dobot is talál, amit ütemesen verni kezd. Gubaf szavai a helyzetet tekintve az ork elevenjébe találnak. Gőgösen dobja el a fegyverét messzire kettejüktől, és önelégült vigyorral indul el immáronm pusztakézzel feléje.*
-Összecsomagollak mint egy zsák szart, te kutya!
*Azonban az első ütést Gubaf viheti be, ha jól időzít. Krazindur sem tétlenkedik, ő kalapácsával a legnagyobb ork kardját találja el, s olyan erővel suhintja megy a fegyverét, ahogyan csak a törpék képesek. Hiába hárít az ellenség, egyszerűen a nyers erő miatt saját kardja sebzi meg, ahogy visszapattan a kalapácsról és az arcába vág. Haragosan felbőg, egyértelműen tud még harcolni, de már nem olyan hatékonyan mint eddig. A tömeg pedig szinte őrjöng az izgalmas párbaj okán. Annyira oda koncentrálnak, hogy fel sem tűnik nekik, hogy a tábor orkjai egyesével, lassacskán mintha fogyatkozni kezdenének. Nem sokkal odébb Wrojth igyekszik kitérni a sámán támadása elől, ezúttal sikerrel. Ugyan fát nem talál amit kihasználhatna, a harci képességei és a reflexei is elégnek bizonyulnak hogy elkerülje a támadást. Esélye pedig akad is visszatámadni, ám a sámánnak sikerül hárítania. Bosszúsan vicsorog a törpére. Wrojth azt láthatja, hogy a sebe még mindig nem gyógyult be, azonban a varázslat továbbra is él a sámán egyik tenyerén, amit szorosan ott tart. Mögötte pedig arra lehet figyelmes, hogy három ork őr közelít feléjük. Ugyan egy darabig még nem fognak odaérni, de egyértelműen észrevették a párost. Nem húzhatja sokáig ezt a küzdelmet, ha nem akar többszörös túlerővel szembeszállni.*
*A csorbaállú ork támadása súlyos erejűnek hat, azonban Wertusnak sikerül félreütnie a pengét az útjából és kitérnie előle. Az ork bamba képpel fogadja a jelenetet, meglehet nincs hozzászokva, hogy olyasvalakivel harcoljon, aki nem adja könnyen magát. A törpe csatabárja élesen hasítja a levegőt és az orknak éppen csak sikerül annyit belemozdulnia, hogy ne szegje rögtön a fejét, de az acél így is mélyen a mellkasába fúródik a kulccsontja alatt. Fájdalmasan felüvölt, s akár a sebzett vad, utolsó erejéből is küzdeni próbál, szétszórt mozdulattal próbál visszaszúrni Wertus felé. Gubaf tömzsi ellenfele hajszálhíján véti el a támadását, így a törpének alkalma nyílik birokra kelni vele a fegyveréért. Az ork azonban keményen megveti lábát és feszülő inakkal ugyan, de sikerül visszaszereznie a bárdot. A tábor orkjai körülöttük kiáltva biztatják társaikat, ám nem szállnak be a harcba. Úgy látszik él még a hagyomány, hogy a kihívásra felelni kell, s abba tiszteletlenség beleavatkozni. Hangos, hörgő csatakiáltásokat hallatnak, az egyikük még egy harci dobot is talál, amit ütemesen verni kezd. Gubaf szavai a helyzetet tekintve az ork elevenjébe találnak. Gőgösen dobja el a fegyverét messzire kettejüktől, és önelégült vigyorral indul el immáronm pusztakézzel feléje.*
-Összecsomagollak mint egy zsák szart, te kutya!
*Azonban az első ütést Gubaf viheti be, ha jól időzít. Krazindur sem tétlenkedik, ő kalapácsával a legnagyobb ork kardját találja el, s olyan erővel suhintja megy a fegyverét, ahogyan csak a törpék képesek. Hiába hárít az ellenség, egyszerűen a nyers erő miatt saját kardja sebzi meg, ahogy visszapattan a kalapácsról és az arcába vág. Haragosan felbőg, egyértelműen tud még harcolni, de már nem olyan hatékonyan mint eddig. A tömeg pedig szinte őrjöng az izgalmas párbaj okán. Annyira oda koncentrálnak, hogy fel sem tűnik nekik, hogy a tábor orkjai egyesével, lassacskán mintha fogyatkozni kezdenének. Nem sokkal odébb Wrojth igyekszik kitérni a sámán támadása elől, ezúttal sikerrel. Ugyan fát nem talál amit kihasználhatna, a harci képességei és a reflexei is elégnek bizonyulnak hogy elkerülje a támadást. Esélye pedig akad is visszatámadni, ám a sámánnak sikerül hárítania. Bosszúsan vicsorog a törpére. Wrojth azt láthatja, hogy a sebe még mindig nem gyógyult be, azonban a varázslat továbbra is él a sámán egyik tenyerén, amit szorosan ott tart. Mögötte pedig arra lehet figyelmes, hogy három ork őr közelít feléjük. Ugyan egy darabig még nem fognak odaérni, de egyértelműen észrevették a párost. Nem húzhatja sokáig ezt a küzdelmet, ha nem akar többszörös túlerővel szembeszállni.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-05-01 22:59:12
Üzenet elküldve: 2026-05-01 22:59:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Néhány törpe a világ ellen. De legalábbis az erdőmélyi ork-tábor ellen. Se ő, se Wertus nem riad meg a küzdelemtől, Krazindurt meg még csak annyira se kell félteni. Ő maga kezdeményezi a harcot.
A Gubacs felé támadó ork bárdja elől megpróbál kitérni, mivel ez rendkívül fontos lépés az egészsége érdekében, és hogy folytathassa a harcot. Hát, ha az ork bárdja nem találja el őt, akkor talán van pár másodpercnyi ideje, hogy visszatámadjon. De először is szeretné, ha kiegyenlítettek lennének az erőviszonyok, így aztán a zöldbőrű fegyverét próbálja megfogni és puszta erővel kicsavarni a bizonyára meglepett használója kezéből. *
– Bunyózz úgy, mint egy férfi! A karod tán nem elég erős?! * Üvölt rá ellenfelére, és amennyiben sikerül elszednie tőle a fegyvert, el is hajítja maga mögé a földre. Ha nem sikerül, akkor kénytelen lesz abban bízni, hogy szavai célt értek. *
* Néhány törpe a világ ellen. De legalábbis az erdőmélyi ork-tábor ellen. Se ő, se Wertus nem riad meg a küzdelemtől, Krazindurt meg még csak annyira se kell félteni. Ő maga kezdeményezi a harcot.
A Gubacs felé támadó ork bárdja elől megpróbál kitérni, mivel ez rendkívül fontos lépés az egészsége érdekében, és hogy folytathassa a harcot. Hát, ha az ork bárdja nem találja el őt, akkor talán van pár másodpercnyi ideje, hogy visszatámadjon. De először is szeretné, ha kiegyenlítettek lennének az erőviszonyok, így aztán a zöldbőrű fegyverét próbálja megfogni és puszta erővel kicsavarni a bizonyára meglepett használója kezéből. *
– Bunyózz úgy, mint egy férfi! A karod tán nem elég erős?! * Üvölt rá ellenfelére, és amennyiben sikerül elszednie tőle a fegyvert, el is hajítja maga mögé a földre. Ha nem sikerül, akkor kénytelen lesz abban bízni, hogy szavai célt értek. *
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-27 10:52:12
Üzenet elküldve: 2026-04-27 10:52:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Önzőn üldözi továbbra is a hatalmas orkot, ám az az utolsó pillanatban minden negatívuma mellett sikeresen kijátssza. Az elkerülés már önmagában megér néhány bónusz pontot a szemében, de a visszavágást muszáj elismernie. Meglepte. Bár páncélja valamelyest felfogja a hájas csapását, teljesen nem teszi semmissé. Vicsorogva ugrik vissza egy lépést, majd odakap a találat helyére. Nem érez akkora fájdalmat, hogy meggátolja a továbbiakban, de ha kiderülne, hogy a fegyvere mérgezett, azt nem nézné jó szemmel. *
- Hogy mit mondtál dagadék?
* Pillant fel az istene említésére. Elengedi sérült kezét, majd újra harcra kész állás vesz fel az orkkal szemben. Talán az iránta táplált düh, talán az adrenalin mossa tisztára az emlékeit, de nem emlékszik arra, hogy megosztotta volna vele az istene kilétét. Ez külön zavarja. Majd a támadást látva rámarkol a fegyverére és egy jól ismert manővert készül újrahasználni. Ha van fa a közelben, úgy annak a közelébe húzódik és a támadás pillanatában mögé ugrik és onnan készül meglepetésszerűen támadni. Ha erre nincs lehetősége, úgy nincs más hátra, mintsem szembe menni az árral és nyílt terepen kitérni. Ezúttal próbálja úgy támadni, hogy ne tudjon idő előtt elmenekülni. *
* Önzőn üldözi továbbra is a hatalmas orkot, ám az az utolsó pillanatban minden negatívuma mellett sikeresen kijátssza. Az elkerülés már önmagában megér néhány bónusz pontot a szemében, de a visszavágást muszáj elismernie. Meglepte. Bár páncélja valamelyest felfogja a hájas csapását, teljesen nem teszi semmissé. Vicsorogva ugrik vissza egy lépést, majd odakap a találat helyére. Nem érez akkora fájdalmat, hogy meggátolja a továbbiakban, de ha kiderülne, hogy a fegyvere mérgezett, azt nem nézné jó szemmel. *
- Hogy mit mondtál dagadék?
* Pillant fel az istene említésére. Elengedi sérült kezét, majd újra harcra kész állás vesz fel az orkkal szemben. Talán az iránta táplált düh, talán az adrenalin mossa tisztára az emlékeit, de nem emlékszik arra, hogy megosztotta volna vele az istene kilétét. Ez külön zavarja. Majd a támadást látva rámarkol a fegyverére és egy jól ismert manővert készül újrahasználni. Ha van fa a közelben, úgy annak a közelébe húzódik és a támadás pillanatában mögé ugrik és onnan készül meglepetésszerűen támadni. Ha erre nincs lehetősége, úgy nincs más hátra, mintsem szembe menni az árral és nyílt terepen kitérni. Ezúttal próbálja úgy támadni, hogy ne tudjon idő előtt elmenekülni. *
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-26 14:23:47
Üzenet elküldve: 2026-04-26 14:23:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Törpe herceghez illő módon Krazindur előre lép, hogy méltó fogadtatásban részesítse a reá támadó orkot. Wertus veszteg marad és megvárja, hogy a bőrpáncélos ork csapjon elsőként kardjával. Az öreg harchelyzetekben gyorsan elveszti a fejét, főként, ha ork az ellenfél, de nem úgy ahogyan azt az ork reméli.
Csatabárdját nem használja arra, hogy az ork kardját félreüsse, hanem kitér a csapás elől és amennyiben ez sikerült, és az ork a célt tévesztett suhintástól egyensúlyát veszti, úgy rajta a sor. Ezúttal az öreg fegyvere lendül az ork nyaka felé, hogy a nyak gazdáját gyorsan megszabadítsa a világi gondoktól és az ork élet nehézségeitől...*
* Törpe herceghez illő módon Krazindur előre lép, hogy méltó fogadtatásban részesítse a reá támadó orkot. Wertus veszteg marad és megvárja, hogy a bőrpáncélos ork csapjon elsőként kardjával. Az öreg harchelyzetekben gyorsan elveszti a fejét, főként, ha ork az ellenfél, de nem úgy ahogyan azt az ork reméli.
Csatabárdját nem használja arra, hogy az ork kardját félreüsse, hanem kitér a csapás elől és amennyiben ez sikerült, és az ork a célt tévesztett suhintástól egyensúlyát veszti, úgy rajta a sor. Ezúttal az öreg fegyvere lendül az ork nyaka felé, hogy a nyak gazdáját gyorsan megszabadítsa a világi gondoktól és az ork élet nehézségeitől...*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-25 00:17:45
Üzenet elküldve: 2026-04-25 00:17:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*Wrojth egy pillanatig sem késlekedik, hogy a sámán nyomába eredjen. Annyira elszántan fűti őt a bosszú, vagy a vadászat - ezt talán csak ő maga tudhatja - hogy még elf társát is hátrahagyja. Az eredmény viszont nem marad el, hamar be is éri a menekülő orkot, s így, a tábor szélén rá is veti magát. A sarkát célozza pengéjével, ám elszámolja a mozdulatot. Úgy látszik a sámán nem óhajtj egykönnyen adni a bőrét, vaskos lábával furcsa könnyedséggel táncol el a csapás elől. Kezében pedig a hosszú csonttőrével kíméletlenül visszavág az őt üldöző törpének. A penge élesen szúr Wrojth jobb karjába, szerencséjére a lácning megvédi a komolyabb sérüléstől, így fegyverét továbbra is tudja használni. De a fájdalmat bizony érzi, és néhány csepp vér is fel-fel sejlik az öltözéke alól. Önelégült vigyorral figyeli őt az ork, az üldözött most szemben áll vele. Wrojth azt veheti észre, hogy a sámán szabad keze a saját sebhelyén tartja, és furcsa, mágikus fény lengi körül tenyerét. A vérzése pedig egyre inkább elállni látszik. Egyelőre még csak ketten vannak, a sámánhoz siető orkoknak kell némi idő, hogy beérjék őket, meg aztán közel sem biztos, hogy csak úgy bele mernének szólni a nagyságos szellemi vezető dolgába kéretlenül.*
-A sötét isten itt nem védhet meg te csótány. Tőlem nem!
*A sámán ismét támadásra emeli csonttőrét. A tábor zajosabb oldalán a legnagyobb ork egyre közelít a trióhoz. Krazindur széles vigyorral fogadja fajtársait.*
-Wylnurana ránk mosolygott, fivéreim!
*Büszke rá, hogy két ilyen bátor törpe szegült mellé, s hogy együtt harcolhatnak az orkok ellen. Többet aligha kívánhatna bárki. Erősen megszorítja pörölyét és tesz néhány lépést előre, hogy meleg fogadtatásban részesítse a hatalmas ellenséget. Egyenesen a fegyvere irányába csap. A mögötte érkező ork, egy nyúrga, bőrpáncélt viselő, csorbaállú harcos. Kezében kurta kardot szorongat, és fröcsögve igyekszik Wertus fejét elválasztani a testétől. Rögtön mellette pedig Gubaf találhat orkjára, ugyanis a másik, alacsony törött pajzscímeres őt célozza meg harci bárdjával. Körülöttük pedig egészen érdekes helyzet alakul ki. A tábor többi orkja kíváncsian figyeli a viadalt. Wertus és Gubaf úgy érezhetik, mintha csak valami rögtönzött arénába kerültek volna. Wrojth mögött Faelny csak most érkezhet meg, tekintete rögtön Krazinduron állapodik meg. Szemeibe örömkönnyek szöknek, és elcsukló hangon, szinte csak magának suttogja.*
-Hát élsz!
*Hála és harag keveredik benne, de a meglepettség csak akkor ül ki az arcára, mikor meglátja, hogy miféle mágiát használ a törpe herceg.*
-Oly sok év után, éppen most..? Tegyél róla, hogy számítson.
*A hallhatatlan üzenetet úgy rebegi ajkai között, mintha csak a másik lelkébe küldhetné azt. Ha az istenek úgy akarják, talán meg is hallja.*
*Wrojth egy pillanatig sem késlekedik, hogy a sámán nyomába eredjen. Annyira elszántan fűti őt a bosszú, vagy a vadászat - ezt talán csak ő maga tudhatja - hogy még elf társát is hátrahagyja. Az eredmény viszont nem marad el, hamar be is éri a menekülő orkot, s így, a tábor szélén rá is veti magát. A sarkát célozza pengéjével, ám elszámolja a mozdulatot. Úgy látszik a sámán nem óhajtj egykönnyen adni a bőrét, vaskos lábával furcsa könnyedséggel táncol el a csapás elől. Kezében pedig a hosszú csonttőrével kíméletlenül visszavág az őt üldöző törpének. A penge élesen szúr Wrojth jobb karjába, szerencséjére a lácning megvédi a komolyabb sérüléstől, így fegyverét továbbra is tudja használni. De a fájdalmat bizony érzi, és néhány csepp vér is fel-fel sejlik az öltözéke alól. Önelégült vigyorral figyeli őt az ork, az üldözött most szemben áll vele. Wrojth azt veheti észre, hogy a sámán szabad keze a saját sebhelyén tartja, és furcsa, mágikus fény lengi körül tenyerét. A vérzése pedig egyre inkább elállni látszik. Egyelőre még csak ketten vannak, a sámánhoz siető orkoknak kell némi idő, hogy beérjék őket, meg aztán közel sem biztos, hogy csak úgy bele mernének szólni a nagyságos szellemi vezető dolgába kéretlenül.*
-A sötét isten itt nem védhet meg te csótány. Tőlem nem!
*A sámán ismét támadásra emeli csonttőrét. A tábor zajosabb oldalán a legnagyobb ork egyre közelít a trióhoz. Krazindur széles vigyorral fogadja fajtársait.*
-Wylnurana ránk mosolygott, fivéreim!
*Büszke rá, hogy két ilyen bátor törpe szegült mellé, s hogy együtt harcolhatnak az orkok ellen. Többet aligha kívánhatna bárki. Erősen megszorítja pörölyét és tesz néhány lépést előre, hogy meleg fogadtatásban részesítse a hatalmas ellenséget. Egyenesen a fegyvere irányába csap. A mögötte érkező ork, egy nyúrga, bőrpáncélt viselő, csorbaállú harcos. Kezében kurta kardot szorongat, és fröcsögve igyekszik Wertus fejét elválasztani a testétől. Rögtön mellette pedig Gubaf találhat orkjára, ugyanis a másik, alacsony törött pajzscímeres őt célozza meg harci bárdjával. Körülöttük pedig egészen érdekes helyzet alakul ki. A tábor többi orkja kíváncsian figyeli a viadalt. Wertus és Gubaf úgy érezhetik, mintha csak valami rögtönzött arénába kerültek volna. Wrojth mögött Faelny csak most érkezhet meg, tekintete rögtön Krazinduron állapodik meg. Szemeibe örömkönnyek szöknek, és elcsukló hangon, szinte csak magának suttogja.*
-Hát élsz!
*Hála és harag keveredik benne, de a meglepettség csak akkor ül ki az arcára, mikor meglátja, hogy miféle mágiát használ a törpe herceg.*
-Oly sok év után, éppen most..? Tegyél róla, hogy számítson.
*A hallhatatlan üzenetet úgy rebegi ajkai között, mintha csak a másik lelkébe küldhetné azt. Ha az istenek úgy akarják, talán meg is hallja.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-24 16:42:43
Üzenet elküldve: 2026-04-24 16:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Az öreg csele ugyan nem vált be, de az égő sátrak és jajveszékelő orkok látványával így is roppant elégedett. Lassan Gubacs is kikászálódik a ketrecből és eddig nem tapasztalt harciasság csillan fel szemeiben a lángok fényénél. Nem is szórakozik sokat, hanem rögtön a herceg mellé áll és pusztakézzel igyekszik felvenni a harcot az orkokkal. ~Nagy harcos lehet ez a Gubacs, ha még fegyver sem kell neki!~ gondolja az öreg magában, miközben a páros felé igyekezve észreveszi a sámánt. Egy pillanatra el is gondolkodik rajta, hogy végezzen vele, de ekkor észreveszi Wrojthot! Nagyon megörül láttán, de nem kiált felé, nehogy ráterelje a figyelmet, hanem inkább a Gubacs – herceg pároshoz rohan. *
- Na végre Gubacs koma! Már azt hittem elnyomott az álom és a ketrecben alszol! Igaz ezek a disznók nincsenek sokan, magam is elbántam volna velük. Alhattál volna nyugodtan. De, ha már jöttél, majd igyekszek hagyni belőlük nektek is. Ne mondjátok, hogy telhetetlen az öreg!
* Ekkor komor arccal a közeledő orkok felé fordul és elkiáltja magát.*
- Gyertek csak disznók! Aki elém áll holnap már nem fogja meglátni a kelő napot! Wylnurana, tekints le méltatlan szolgáidra!
* Öblös hangját visszhangozza a környező erdő. Szemeiben nincs félelem. Nyugodtan, csatabárdját szorítva várja, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.*
* Az öreg csele ugyan nem vált be, de az égő sátrak és jajveszékelő orkok látványával így is roppant elégedett. Lassan Gubacs is kikászálódik a ketrecből és eddig nem tapasztalt harciasság csillan fel szemeiben a lángok fényénél. Nem is szórakozik sokat, hanem rögtön a herceg mellé áll és pusztakézzel igyekszik felvenni a harcot az orkokkal. ~Nagy harcos lehet ez a Gubacs, ha még fegyver sem kell neki!~ gondolja az öreg magában, miközben a páros felé igyekezve észreveszi a sámánt. Egy pillanatra el is gondolkodik rajta, hogy végezzen vele, de ekkor észreveszi Wrojthot! Nagyon megörül láttán, de nem kiált felé, nehogy ráterelje a figyelmet, hanem inkább a Gubacs – herceg pároshoz rohan. *
- Na végre Gubacs koma! Már azt hittem elnyomott az álom és a ketrecben alszol! Igaz ezek a disznók nincsenek sokan, magam is elbántam volna velük. Alhattál volna nyugodtan. De, ha már jöttél, majd igyekszek hagyni belőlük nektek is. Ne mondjátok, hogy telhetetlen az öreg!
* Ekkor komor arccal a közeledő orkok felé fordul és elkiáltja magát.*
- Gyertek csak disznók! Aki elém áll holnap már nem fogja meglátni a kelő napot! Wylnurana, tekints le méltatlan szolgáidra!
* Öblös hangját visszhangozza a környező erdő. Szemeiben nincs félelem. Nyugodtan, csatabárdját szorítva várja, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-24 10:59:01
Üzenet elküldve: 2026-04-24 10:59:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Pár pillanatra elbambul, és mire felocsúdik, már a történések kellős közepén találja magát. Lángoló sátrak, jajveszékelő, fel-alá rohangáló orkok, a herceg pedig… Nos, ő egyedül áll ki az ork tábor ellen. *
– A bötyörtös butykó batyuját neki! Ezt nem hagyhatjuk! * Gubacsnak eleve nem volt fegyvere, így most sem iparkodik magához venni bármit. Puszta öklében bízik a legjobban, méghozzá olyannyira, hogy a felfordulás közepette maga is Krazindur mellé szegődik. *
– Ha meg kell halni, legalább hősiesen haljunk meg, nem pedig menekülve! * Kiált hátra Wertus felé, és ellentámadásba lendül. *
– Ide jöjjön a második legerősebb ork! Hahaha-ha… * Ő azért a ruháit nem veti le, mert annyira nincs melege, és ő nem is tud szupertörpévé alakulni. Viszont nevetése és őrült vigyora mindent elárul. Nem fog kegyelmezni annak, aki rátámad. *
~ Jöjjön, aminek jönnie kell. ~
* Pár pillanatra elbambul, és mire felocsúdik, már a történések kellős közepén találja magát. Lángoló sátrak, jajveszékelő, fel-alá rohangáló orkok, a herceg pedig… Nos, ő egyedül áll ki az ork tábor ellen. *
– A bötyörtös butykó batyuját neki! Ezt nem hagyhatjuk! * Gubacsnak eleve nem volt fegyvere, így most sem iparkodik magához venni bármit. Puszta öklében bízik a legjobban, méghozzá olyannyira, hogy a felfordulás közepette maga is Krazindur mellé szegődik. *
– Ha meg kell halni, legalább hősiesen haljunk meg, nem pedig menekülve! * Kiált hátra Wertus felé, és ellentámadásba lendül. *
– Ide jöjjön a második legerősebb ork! Hahaha-ha… * Ő azért a ruháit nem veti le, mert annyira nincs melege, és ő nem is tud szupertörpévé alakulni. Viszont nevetése és őrült vigyora mindent elárul. Nem fog kegyelmezni annak, aki rátámad. *
~ Jöjjön, aminek jönnie kell. ~
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-21 12:38:26
Üzenet elküldve: 2026-04-21 12:38:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng nyomában//
* Találat. Csak egy vad mosoly feszül a törpe arcán, miközben pengéje kihúzódik a dagadék testéből. Egyfajta dicsőséget érez most magában, főleg miután felkapja a nyúlcipőt. A táborban történő zajok egyre hangosabbak, és a kürtszó után már biztosan felverték a holtakat is. Szájával aprót szisszent. A helyzetük nem jó, de nem is tragikus. Amikor a varázsló eldobja a kürtöt, hirtelen eszmél, hogy itt megint lefogás lesz, és a gondolat megijeszti. Megijesztené, ha nem látná, hogy kinevezett vezetőjük oldalát fogva menekül a terepről. Pedig ha sikerülne a varázslat, úgy ki is végezhetné a törpét hamar. Sebaj, nem fogja kioktatni utolsó pillanataiban az orkot, nem mintha menne vele valamire a túlvilágon. Mint hamar kiderül, a varázsló nem farkasbiztos. Gigáját olyan gyorsan és vadul távolítják el tőle, mintha sosem lett volna az övé. Mindenesetre a farkas megjelenése nem változtat a bosszúvágyán. Ugyan az előbbi pofonért már megfizetett a sámán, a megaláztatásért még nem. A varázslat nem köti őt, így nincs is semmi, ami meggátolná abba, hogy kövesse. Faelnyvel maximum Wrojth hűlt helyébe kapaszkodik, mert a törpe nem fogja hagyni, hogy a sámán elérje az alárendeltjeit. Biztos benne, hogy sétálva is hamarabb utolérné a túlsúlyos és sérült orkot, de nem bízik semmit a véletlenre. Amint felzárkózott, kész kegyetlenül véget vetni büdös életének. Ha már csak a szagtól megválnának, hálás lehetne neki a fél kontinens. Ám ez Wrojthnak közel sem elég. Kardjával a sámán bokáját célozza meg. Pontosabban az achillesét készül elvágni, hogy a futás, csak egy távoli gondolatként merüljön fel a továbbiakban. Ha sikerrel jár az orkot térdre küldve hajon ragadja. Ha az nincs, úgy nyakát öleli körbe az egyik kezével. Hacsak nem mond valami értékeset egyből, ami megmentené az életét, úgy a törpe egyetlen mozdulattal végez vele. Ha megoszt vele valamit, akkor is végez vele. *
- Éljen a király.
* Suttogja, majd a tőrt megforgatja a nyakában. Addig tervezi tartani az orkot, míg az fel nem hagy az éléssel. Utána sem pihen. Rövid pillanatokon belül feldíszíti az övét a sámán fejével. Ha élve csak az útjában állt, úgy a halálában a segítségére lesz. Az értékei, immáron a törpét illetik. *
* Találat. Csak egy vad mosoly feszül a törpe arcán, miközben pengéje kihúzódik a dagadék testéből. Egyfajta dicsőséget érez most magában, főleg miután felkapja a nyúlcipőt. A táborban történő zajok egyre hangosabbak, és a kürtszó után már biztosan felverték a holtakat is. Szájával aprót szisszent. A helyzetük nem jó, de nem is tragikus. Amikor a varázsló eldobja a kürtöt, hirtelen eszmél, hogy itt megint lefogás lesz, és a gondolat megijeszti. Megijesztené, ha nem látná, hogy kinevezett vezetőjük oldalát fogva menekül a terepről. Pedig ha sikerülne a varázslat, úgy ki is végezhetné a törpét hamar. Sebaj, nem fogja kioktatni utolsó pillanataiban az orkot, nem mintha menne vele valamire a túlvilágon. Mint hamar kiderül, a varázsló nem farkasbiztos. Gigáját olyan gyorsan és vadul távolítják el tőle, mintha sosem lett volna az övé. Mindenesetre a farkas megjelenése nem változtat a bosszúvágyán. Ugyan az előbbi pofonért már megfizetett a sámán, a megaláztatásért még nem. A varázslat nem köti őt, így nincs is semmi, ami meggátolná abba, hogy kövesse. Faelnyvel maximum Wrojth hűlt helyébe kapaszkodik, mert a törpe nem fogja hagyni, hogy a sámán elérje az alárendeltjeit. Biztos benne, hogy sétálva is hamarabb utolérné a túlsúlyos és sérült orkot, de nem bízik semmit a véletlenre. Amint felzárkózott, kész kegyetlenül véget vetni büdös életének. Ha már csak a szagtól megválnának, hálás lehetne neki a fél kontinens. Ám ez Wrojthnak közel sem elég. Kardjával a sámán bokáját célozza meg. Pontosabban az achillesét készül elvágni, hogy a futás, csak egy távoli gondolatként merüljön fel a továbbiakban. Ha sikerrel jár az orkot térdre küldve hajon ragadja. Ha az nincs, úgy nyakát öleli körbe az egyik kezével. Hacsak nem mond valami értékeset egyből, ami megmentené az életét, úgy a törpe egyetlen mozdulattal végez vele. Ha megoszt vele valamit, akkor is végez vele. *
- Éljen a király.
* Suttogja, majd a tőrt megforgatja a nyakában. Addig tervezi tartani az orkot, míg az fel nem hagy az éléssel. Utána sem pihen. Rövid pillanatokon belül feldíszíti az övét a sámán fejével. Ha élve csak az útjában állt, úgy a halálában a segítségére lesz. Az értékei, immáron a törpét illetik. *
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2026-04-21 09:17:06
Üzenet elküldve: 2026-04-21 09:17:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szent láng nyomában//
*A kürt megszólal a varázsló kezében, Wrojth pedig egy pillanatig sem habozik. Lábai akár a gnómok legcsodálatosabb rugói, úgy pattannak el a földtől, szinte suhan a levegőben a sámán felé. Mire az észlelni tudná, hogy mekkora hibát is vétettek, már túl késő. A törpe pengéje egyenesen a hájas húsba mar, valahol az ork oldalát találja el. A sámán fájdalmasasan felhörög, s talán ha kevésbé lenne kövér ez végzetes sebesülés is lehetne, azonban a zsír megvédi a szerveit az acéltól. A baj viszont megtörtént. Ez, és a táborból szűrődő furcsa zajok nem jelentenek jót.*
-Te ostoba arrgh..! Fogd le őket! Grukh'tarr!
*Kiáltja a varázslónak, és a környezetnek úgy általában. A másik ork pedig, szinte elhajítva kürtjét ismét elmormolja korábbi varázslatát, tenyereit pedig a földre igyekszik helyezni. Valamivel viszont nem számolt. Faelnyvel. Ő ugyan a helyén maradt, ám elővette az agancsból készült tőrét, és az orra alatt mormolni kezdett. Mielőtt a mágia létrejöhetne, a fák közül egy hatalmas, éjfekete farkas veti rá magát a varázslóra, és egy pillanat alatt szétroppantja a gigáját. A sámán, kihasználva a zűrzavart vaskos ujjait a sebhelyén tartva, döngő léptekkel menekülni kezd. Egy pillanatig sem habozik sorsára hagyni fajtársát a fenevad karmai között, hogy nyerhessen némi elönyt. A farkas nagyobb lehet, mint Wrojth maga. Agyarairól friss, forró vér csöpög, sötét szemeivel a párost vizsgálja, míg végül az elfen állapodik meg.*
-Hát mégis él! Krazindur él!
*Lángoló tekintetével szorítja meg a törpe karját az elf, és rögtön feltápászkodik a földről.*
-Nincs mire várnunk, Wrojth! Itt az idő! Égessük porig ezt a fertőt! Az Erdőszellem is velünk van, látod?
*Mutat az agancsos tőrével a farkasra, aki kíváncsian oldalra biccenti a fejét. A fák között pedig egyre több mozgolódást hallani, horkanásokat, zörgő fatörzseket és reccsenő ágakat.*
-A sámánt... Őt kell kiiktatnunk. Most hogy megsebesült teljesen kiszámíthatatlan lesz, mint a sarokba szorított vad. Le kell vadásznunk!
*S a maga részéről az elf öles léptekkel el is indul a tábor felé. Aligha tartóztathaná fel bármi. Wrojthon áll, hogy követi-e őt és befejezi-e amit elkezdett, vagy valami más tervet eszel ki. Ha rögtön a sámán után iramodnak, igenhamar a szemük elé tárulhat a tábor, és a lángoló sátrak látványa, és persze a három törpe is, akik szembenállnak jó néhány orkkal.*
*Wertus igencsak furfangos egy törpe, hisz rögtön a legnagyobb károkozást igyekszik végrehajtani. Több-kevesebb sikerrel sikerül felgyújtania jó néhány sátrat, mielőtt a benne fekvő félrészegek észbe kaphattak volna. A levegőt jajveszékelés, halálhörgés és égett hús szaga tölti meg. Innen már nincs visszaút. Beletelik egy kis időbe ugyan, de rendeződnek a bestiák a táborban, s hamar mindenki kívül találja magát a nyílt terepen. A megtévesztés viszont nem válik be, hisz a feldühödt orkok csak három törpét látnak maguk előtt, és a társaik halála kellően feltüzeli őket ahhoz, hogy több ne is kelljen. Közel egy jó század lehet ez, valamivel kevesebb. Krazindur szemeiben viszont a félelem szikrája sem látszik, ellenkezőleg! Az égő sátrak fénye tükröződik bennük, és a harci vágy.*
-Szép csel volt fivérem!
*Dicséri meg fogolytársát.*
-Most már csak egy pár tucat maradt.
*Széles vigyora ijesztően hat az orkok hadára. A törpe herceg azonban egyértelműen nem rettent meg tőlük. Hatalmas levegőket kezd el venni, mintha sóhajtozna. Nemesi ingét és felső ruházatát levetei magáról, ahogy szembenéznek a mérhetetlen túlerővel. Mellkasán, hasán és hátán vastag, kékkel vésett rúnatetoválások díszelegnek, olyasmi, amit csak a törpe legendákban hallani.*
-Jöjjön a legerősebb ork! Állj ki ha mersz te féreg! GYERE!
*Lábaival dobbant egyet akár egy kos, majd még egyet és még egyet. Wertus és Gubaf szinte érezhetik a mellkasukban a föld rezgéseit. Aztán, ha csak a szemük nem káprázik, azt vehetik észre, hogy Krazindur tetoválásai izzani kezdenek, és mintha a törpe herceg nagyobbá vált volna. Vaskosabb karok, szélesebb vállak, magasabb fej. Legendákba illő ősi varázslat ez, nem vitás, ám láthatóan sokat kivesz a törpéből. A verejték patakokban folyik a homlokáról, és az orrából is mintha elcsöppenne néhány csepp vér. A lángoló sátrak közül egy toronymagas, páncélos ork lép elő a tétova tömegből. Nem is szól az semmit, csak üvölt egy nagyot és csatabárdját magasra emelve indul rohamra egyenesen Krazindurt célozva. Őt másik három, kisebb fajtársa követi, jóllehet egy klánból valóak lehetnek, hisz ugyanaz a törött pajzs címer van mindhármójuk ruházatán. A többi ork egyelőre kivárja, hogy mi lesz a viadal kimenetele, egyszerre dolgozik bennük a kíváncsiság és a félelem. Míg Krazindur az első összecsapásra készül fel, Wertus és Gubaf láthatják, hogy a sámán érkezik a fák egyik irányából, tenyerét a vérző oldalához szorítva, erősen izzadva és lihegve igyekszik elérni a sátrát. Néhány ork őr is észreveszi őt, és ketten rögtön mellészegődnek, hogy kíséretet adjanak neki. Ha most nekiindulnak, talán még be is érhetik, így viszont magára kell hagyniuk Krazindurt az összes orkkal szemben.*
*A kürt megszólal a varázsló kezében, Wrojth pedig egy pillanatig sem habozik. Lábai akár a gnómok legcsodálatosabb rugói, úgy pattannak el a földtől, szinte suhan a levegőben a sámán felé. Mire az észlelni tudná, hogy mekkora hibát is vétettek, már túl késő. A törpe pengéje egyenesen a hájas húsba mar, valahol az ork oldalát találja el. A sámán fájdalmasasan felhörög, s talán ha kevésbé lenne kövér ez végzetes sebesülés is lehetne, azonban a zsír megvédi a szerveit az acéltól. A baj viszont megtörtént. Ez, és a táborból szűrődő furcsa zajok nem jelentenek jót.*
-Te ostoba arrgh..! Fogd le őket! Grukh'tarr!
*Kiáltja a varázslónak, és a környezetnek úgy általában. A másik ork pedig, szinte elhajítva kürtjét ismét elmormolja korábbi varázslatát, tenyereit pedig a földre igyekszik helyezni. Valamivel viszont nem számolt. Faelnyvel. Ő ugyan a helyén maradt, ám elővette az agancsból készült tőrét, és az orra alatt mormolni kezdett. Mielőtt a mágia létrejöhetne, a fák közül egy hatalmas, éjfekete farkas veti rá magát a varázslóra, és egy pillanat alatt szétroppantja a gigáját. A sámán, kihasználva a zűrzavart vaskos ujjait a sebhelyén tartva, döngő léptekkel menekülni kezd. Egy pillanatig sem habozik sorsára hagyni fajtársát a fenevad karmai között, hogy nyerhessen némi elönyt. A farkas nagyobb lehet, mint Wrojth maga. Agyarairól friss, forró vér csöpög, sötét szemeivel a párost vizsgálja, míg végül az elfen állapodik meg.*
-Hát mégis él! Krazindur él!
*Lángoló tekintetével szorítja meg a törpe karját az elf, és rögtön feltápászkodik a földről.*
-Nincs mire várnunk, Wrojth! Itt az idő! Égessük porig ezt a fertőt! Az Erdőszellem is velünk van, látod?
*Mutat az agancsos tőrével a farkasra, aki kíváncsian oldalra biccenti a fejét. A fák között pedig egyre több mozgolódást hallani, horkanásokat, zörgő fatörzseket és reccsenő ágakat.*
-A sámánt... Őt kell kiiktatnunk. Most hogy megsebesült teljesen kiszámíthatatlan lesz, mint a sarokba szorított vad. Le kell vadásznunk!
*S a maga részéről az elf öles léptekkel el is indul a tábor felé. Aligha tartóztathaná fel bármi. Wrojthon áll, hogy követi-e őt és befejezi-e amit elkezdett, vagy valami más tervet eszel ki. Ha rögtön a sámán után iramodnak, igenhamar a szemük elé tárulhat a tábor, és a lángoló sátrak látványa, és persze a három törpe is, akik szembenállnak jó néhány orkkal.*
*Wertus igencsak furfangos egy törpe, hisz rögtön a legnagyobb károkozást igyekszik végrehajtani. Több-kevesebb sikerrel sikerül felgyújtania jó néhány sátrat, mielőtt a benne fekvő félrészegek észbe kaphattak volna. A levegőt jajveszékelés, halálhörgés és égett hús szaga tölti meg. Innen már nincs visszaút. Beletelik egy kis időbe ugyan, de rendeződnek a bestiák a táborban, s hamar mindenki kívül találja magát a nyílt terepen. A megtévesztés viszont nem válik be, hisz a feldühödt orkok csak három törpét látnak maguk előtt, és a társaik halála kellően feltüzeli őket ahhoz, hogy több ne is kelljen. Közel egy jó század lehet ez, valamivel kevesebb. Krazindur szemeiben viszont a félelem szikrája sem látszik, ellenkezőleg! Az égő sátrak fénye tükröződik bennük, és a harci vágy.*
-Szép csel volt fivérem!
*Dicséri meg fogolytársát.*
-Most már csak egy pár tucat maradt.
*Széles vigyora ijesztően hat az orkok hadára. A törpe herceg azonban egyértelműen nem rettent meg tőlük. Hatalmas levegőket kezd el venni, mintha sóhajtozna. Nemesi ingét és felső ruházatát levetei magáról, ahogy szembenéznek a mérhetetlen túlerővel. Mellkasán, hasán és hátán vastag, kékkel vésett rúnatetoválások díszelegnek, olyasmi, amit csak a törpe legendákban hallani.*
-Jöjjön a legerősebb ork! Állj ki ha mersz te féreg! GYERE!
*Lábaival dobbant egyet akár egy kos, majd még egyet és még egyet. Wertus és Gubaf szinte érezhetik a mellkasukban a föld rezgéseit. Aztán, ha csak a szemük nem káprázik, azt vehetik észre, hogy Krazindur tetoválásai izzani kezdenek, és mintha a törpe herceg nagyobbá vált volna. Vaskosabb karok, szélesebb vállak, magasabb fej. Legendákba illő ősi varázslat ez, nem vitás, ám láthatóan sokat kivesz a törpéből. A verejték patakokban folyik a homlokáról, és az orrából is mintha elcsöppenne néhány csepp vér. A lángoló sátrak közül egy toronymagas, páncélos ork lép elő a tétova tömegből. Nem is szól az semmit, csak üvölt egy nagyot és csatabárdját magasra emelve indul rohamra egyenesen Krazindurt célozva. Őt másik három, kisebb fajtársa követi, jóllehet egy klánból valóak lehetnek, hisz ugyanaz a törött pajzs címer van mindhármójuk ruházatán. A többi ork egyelőre kivárja, hogy mi lesz a viadal kimenetele, egyszerre dolgozik bennük a kíváncsiság és a félelem. Míg Krazindur az első összecsapásra készül fel, Wertus és Gubaf láthatják, hogy a sámán érkezik a fák egyik irányából, tenyerét a vérző oldalához szorítva, erősen izzadva és lihegve igyekszik elérni a sátrát. Néhány ork őr is észreveszi őt, és ketten rögtön mellészegődnek, hogy kíséretet adjanak neki. Ha most nekiindulnak, talán még be is érhetik, így viszont magára kell hagyniuk Krazindurt az összes orkkal szemben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 548-567