Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-25 14:14:48
Üzenet elküldve: 2022-09-25 14:14:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt Dalaf gondolta volna. Nixomia munkássága nem nyeri el a tetszését, amit szavakba is önt. A szavaira nem sok válasz reakció érkezik. A lefejelés meg nem igazán lehetséges, mivel háttal van neki, de az első lökdösésekre meg ellenállásra abba hagyja ő magától is. Annyira nem szadista, hogy megpróbálja megerőszakolni a férfit. Leszáll róla és felhúzza a nadrágját. Elborult arccal hallgatja a másik hisztijét, csak hát a sötétség már elrejti a vonásait.*
- Nem érhetek hozzád? Akkor kóstold meg a csizmám!* Rúg belé, mert valószínűleg az még éppen csak tápászkodik felfelé. A has tájékára céloz, hogy szenvedjen vele a másik még jó darabig.*
- Phe!* Köp ki oldalra.* Azt te valami hímkurva voltál?* Összeszedi azt a pár holmiját és vissza indul a fogadóba. A vörös disznó meg hadd fetrengjen a saját mocskában. Jobbnak látja, ha távozik, mert a végén olyat tenne, amit később talán megbánna, bár legalább szemtanú nem lenne. Itt a kikötőben senki nem kérné számon rajta az biztos.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt Dalaf gondolta volna. Nixomia munkássága nem nyeri el a tetszését, amit szavakba is önt. A szavaira nem sok válasz reakció érkezik. A lefejelés meg nem igazán lehetséges, mivel háttal van neki, de az első lökdösésekre meg ellenállásra abba hagyja ő magától is. Annyira nem szadista, hogy megpróbálja megerőszakolni a férfit. Leszáll róla és felhúzza a nadrágját. Elborult arccal hallgatja a másik hisztijét, csak hát a sötétség már elrejti a vonásait.*
- Nem érhetek hozzád? Akkor kóstold meg a csizmám!* Rúg belé, mert valószínűleg az még éppen csak tápászkodik felfelé. A has tájékára céloz, hogy szenvedjen vele a másik még jó darabig.*
- Phe!* Köp ki oldalra.* Azt te valami hímkurva voltál?* Összeszedi azt a pár holmiját és vissza indul a fogadóba. A vörös disznó meg hadd fetrengjen a saját mocskában. Jobbnak látja, ha távozik, mert a végén olyat tenne, amit később talán megbánna, bár legalább szemtanú nem lenne. Itt a kikötőben senki nem kérné számon rajta az biztos.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-24 20:23:19
Üzenet elküldve: 2022-09-24 20:23:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dalaf pár pillanatig, úgy érzi minden oka meg van a vigyorgásra. A felszerelése remek, még a sosem elégedett szőke is megdicséri azt. Ráadásul rá is rántanak a tagjára. Az egész ígéretes már-már győzelemnek indul. Azért erősen meglepődik amikor a nő, csak úgy letolja a saját nadrágját is, de miért panaszkodna? Szereti a látványt. És azért még az irányítás iránti szeretete is eltudja azt viselni, hogyha az elfet jól meglovagolják. Azonban itt nem következik semmi jó. Először csak azt hiszi, hogy a másik csendesebb fajta, de aztán már egy olyan tizenöt másodperc után profi lévén könnyen felfedezi az érzelmektől mentes szabályosságot. Ráadásul konkrétan le is fogják a nehéz lovagi testtel. Ezt a fajta megalázást pedig, már tényleg nem tűri. Először ráparancsolni próbál a nőre elég határozottan, hogy elég és álljon meg, de ha ez nem működik akkor máshoz folyamodik. Fajtájának köszönhetően, ha nem is erős, de elég gyors ahhoz, hogy lefejelje, vagy csak ellökje előre a másikat. A helyzetétül függ, hogy végül is hogyan, de az kurva biztos, hogy kikerül a másik alól még mielőtt az elégedett lehetne. Ha kell még meg is üti ezúttal, ha a legvégső eset úgy hozza, eléggé ki van hozzá bukva. Legbelül szinte ijedt jobban, mint az összes megöléséhez kötődő próbálkozástól. Aztán talpra ugrana és a lehető legmesszebb kerül*
- Mi a fasz! Ilyet kibaszottul még pénzért sem vállalok. Nemhogy szabad kedvemből! Ez rohadtul túl megy azon, amit eltűrök. Hogy is gondolhattam, hogy legalább a nemi életét nem teszi tönkre és egészségtelenné? Kibaszott rémálom, mint valami fordított kényszerházasságon az első éjszaka. Soha többé hozzám sem érhet. Megértette? Nem tudja milyen kibaszott jó menetet hagyott most ki. Ráadásul én nem utáltam magát, de erre szexuálisan megpróbál így megalázni? Ez nem oké! *szedelőzködni is kezdene a visszaúthoz, az sem érdekli, ha a másik nem követi. Bár sokkal valószínűbb, hogy harcolni fognak még. Szavakkal vagy erővel, ahogy a nőt ismeri. Már nem is próbál benne jót látni. ~Reménytelen egy beteg, önfejű szuka~*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dalaf pár pillanatig, úgy érzi minden oka meg van a vigyorgásra. A felszerelése remek, még a sosem elégedett szőke is megdicséri azt. Ráadásul rá is rántanak a tagjára. Az egész ígéretes már-már győzelemnek indul. Azért erősen meglepődik amikor a nő, csak úgy letolja a saját nadrágját is, de miért panaszkodna? Szereti a látványt. És azért még az irányítás iránti szeretete is eltudja azt viselni, hogyha az elfet jól meglovagolják. Azonban itt nem következik semmi jó. Először csak azt hiszi, hogy a másik csendesebb fajta, de aztán már egy olyan tizenöt másodperc után profi lévén könnyen felfedezi az érzelmektől mentes szabályosságot. Ráadásul konkrétan le is fogják a nehéz lovagi testtel. Ezt a fajta megalázást pedig, már tényleg nem tűri. Először ráparancsolni próbál a nőre elég határozottan, hogy elég és álljon meg, de ha ez nem működik akkor máshoz folyamodik. Fajtájának köszönhetően, ha nem is erős, de elég gyors ahhoz, hogy lefejelje, vagy csak ellökje előre a másikat. A helyzetétül függ, hogy végül is hogyan, de az kurva biztos, hogy kikerül a másik alól még mielőtt az elégedett lehetne. Ha kell még meg is üti ezúttal, ha a legvégső eset úgy hozza, eléggé ki van hozzá bukva. Legbelül szinte ijedt jobban, mint az összes megöléséhez kötődő próbálkozástól. Aztán talpra ugrana és a lehető legmesszebb kerül*
- Mi a fasz! Ilyet kibaszottul még pénzért sem vállalok. Nemhogy szabad kedvemből! Ez rohadtul túl megy azon, amit eltűrök. Hogy is gondolhattam, hogy legalább a nemi életét nem teszi tönkre és egészségtelenné? Kibaszott rémálom, mint valami fordított kényszerházasságon az első éjszaka. Soha többé hozzám sem érhet. Megértette? Nem tudja milyen kibaszott jó menetet hagyott most ki. Ráadásul én nem utáltam magát, de erre szexuálisan megpróbál így megalázni? Ez nem oké! *szedelőzködni is kezdene a visszaúthoz, az sem érdekli, ha a másik nem követi. Bár sokkal valószínűbb, hogy harcolni fognak még. Szavakkal vagy erővel, ahogy a nőt ismeri. Már nem is próbál benne jót látni. ~Reménytelen egy beteg, önfejű szuka~*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-24 17:34:48
Üzenet elküldve: 2022-09-24 17:34:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Rövid pórázon tartja a kis vöröst, amivel továbbra is éreztetni kívánja, hogy itt ő dominál. Az lesz, amit ő akar, így történhet hát meg, hogy ő veszi le róla azt a nadrágot is, hogy megszemlélje szerszámát. Számított ő valamire, de azért egy hangyányit meglepi a dolog. Elf létére van dorongja azt meg kell hagynia, de ez még mindig nem egy törp kard, amelyek ennél is vaskosabbak. Hűvös jobbjával ráfog, hogy húzzon rajta párat.*
- Nocsak, nocsak. A nyegle kis elf, miket rejteget itt. Erre vagy olyan büszke?* Mondhatni ezzel az eszközzel még a lány is elégedett.*
~ Tenyérbe mászó egy alak, de egy próbát megér. ~* Feláll és a férfinak háttal terpeszbe áll felette. Kicsit megoldja a nadrágját, de nem tolja le teljesen. Éppen csak térdig, hogy a lényeg szabad legyen. A homályban sokat úgy se láthat belőle a férfi, maximum egy kerek, fehér feneket.*
- Lássuk, hogy mennyit érsz.* Konkrétan bele guggol a másik férfiasságába. Nem sóhajtozik, vagy szól semmit, mert ezt a szívességet nem teszi meg. Elhelyezkedik kényelmesen, hogy aztán egy gyors, durva és jellegtelen közösülésben részesíthesse a férfit, ami annyit tesz, hogy fel-le mozog rajta hevesen, de mindezt úgy, hogy a másiknak a lehető legkevesebb lehetőséget tudja megadni a mozgásra. Talán még fájdalmat is okoz neki, a dúrva lecsapódás. Annyi öröm van az ürömben, hogy a lovagnő igazán szűk ott lent, mert nem sűrűn szerelmeskedik, ha az ilyet lehet annak hívni. Igyekszik magát hamar eljuttatni a csúcsra, hogy aztán majd csak úgy felálljon és visszahúzza a nadrágját, fittyet hányva arra, hogy esetleg a férfi megélte-e a gyönyör rá eső részét vagy sem.*
- Megjárja.* Szól oda hűvösen, mielőtt össze szedelőzködne és elindulnia vissza a fogadó irányába.*
- Menjünk mielőtt kihűl teljesen a kaja.* Ha minden így történt Dalaf most már tisztában lehet a nő szexuális életével, aminél még talán némelyik állaté is különb.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Rövid pórázon tartja a kis vöröst, amivel továbbra is éreztetni kívánja, hogy itt ő dominál. Az lesz, amit ő akar, így történhet hát meg, hogy ő veszi le róla azt a nadrágot is, hogy megszemlélje szerszámát. Számított ő valamire, de azért egy hangyányit meglepi a dolog. Elf létére van dorongja azt meg kell hagynia, de ez még mindig nem egy törp kard, amelyek ennél is vaskosabbak. Hűvös jobbjával ráfog, hogy húzzon rajta párat.*
- Nocsak, nocsak. A nyegle kis elf, miket rejteget itt. Erre vagy olyan büszke?* Mondhatni ezzel az eszközzel még a lány is elégedett.*
~ Tenyérbe mászó egy alak, de egy próbát megér. ~* Feláll és a férfinak háttal terpeszbe áll felette. Kicsit megoldja a nadrágját, de nem tolja le teljesen. Éppen csak térdig, hogy a lényeg szabad legyen. A homályban sokat úgy se láthat belőle a férfi, maximum egy kerek, fehér feneket.*
- Lássuk, hogy mennyit érsz.* Konkrétan bele guggol a másik férfiasságába. Nem sóhajtozik, vagy szól semmit, mert ezt a szívességet nem teszi meg. Elhelyezkedik kényelmesen, hogy aztán egy gyors, durva és jellegtelen közösülésben részesíthesse a férfit, ami annyit tesz, hogy fel-le mozog rajta hevesen, de mindezt úgy, hogy a másiknak a lehető legkevesebb lehetőséget tudja megadni a mozgásra. Talán még fájdalmat is okoz neki, a dúrva lecsapódás. Annyi öröm van az ürömben, hogy a lovagnő igazán szűk ott lent, mert nem sűrűn szerelmeskedik, ha az ilyet lehet annak hívni. Igyekszik magát hamar eljuttatni a csúcsra, hogy aztán majd csak úgy felálljon és visszahúzza a nadrágját, fittyet hányva arra, hogy esetleg a férfi megélte-e a gyönyör rá eső részét vagy sem.*
- Megjárja.* Szól oda hűvösen, mielőtt össze szedelőzködne és elindulnia vissza a fogadó irányába.*
- Menjünk mielőtt kihűl teljesen a kaja.* Ha minden így történt Dalaf most már tisztában lehet a nő szexuális életével, aminél még talán némelyik állaté is különb.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-14 19:20:55
Üzenet elküldve: 2022-09-14 19:20:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi egy része természetesen rendkívül sértett és frusztrált, hogy még csak megkóstolni sem lehet azt az átkozott nőt. Pedig aztán mi mindent tudna neki mutatni! Na meg a saját módján visszaadni. Erre azonban még várnia kell hiszen azért egyszer csak össze fog még jönni. *
- Elég jó eszem van hozzá *és egyébként nem csak ehhez, de ne szórjunk már el előre minden esélyt hiszen végül is az elfről lecibálják a gatyát, ami nem egy rossz jel. Nyilván hatalmas az önbizalma ezzel kapcsolatban és hát van is rá oka. Vigyorogva néz a nőre, ahogy a tagja kiszabadul a nadrágból és most már Nix is pontosan tudja, hogy miből keresett olyan sokat a vörös. Ha a másik képes itt is belekötni, hát ő biztosan megtapsolja. Hiszen a férfi kínálata vastag, erezett és formás. Nem világrekord hosszú, de eddig soha senki nem kevesellte, így is nagyobb azért, mint az átlag. Bármelyik nő legmélyebb pontját eltudja vele érni, nincs arra szükség, hogy felesleges centiket próbáljon betuszkolni. Sokkal jobban élvezi amúgy is, ha ki- tágíthatja és töltheti a partnereit a szélességével. Ha pedig egy-egy kuncsaft kimondottan fájdalomra vágyott akkor azt is meg tudta adni. Elég tapasztalt ahhoz, hogy bárhogy működjön. Ráadásul ínycsiklandó látványt nyújt. A szeméremszőrzete egyébként lejjebb van nyírva, de azért férfiasan sűrű és jóval sötétebb, mint a haja, inkább nagyon sötétbarna egy kis vörös fénnyel. Nagyon kíváncsi egyébként a másik reakciójára. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi egy része természetesen rendkívül sértett és frusztrált, hogy még csak megkóstolni sem lehet azt az átkozott nőt. Pedig aztán mi mindent tudna neki mutatni! Na meg a saját módján visszaadni. Erre azonban még várnia kell hiszen azért egyszer csak össze fog még jönni. *
- Elég jó eszem van hozzá *és egyébként nem csak ehhez, de ne szórjunk már el előre minden esélyt hiszen végül is az elfről lecibálják a gatyát, ami nem egy rossz jel. Nyilván hatalmas az önbizalma ezzel kapcsolatban és hát van is rá oka. Vigyorogva néz a nőre, ahogy a tagja kiszabadul a nadrágból és most már Nix is pontosan tudja, hogy miből keresett olyan sokat a vörös. Ha a másik képes itt is belekötni, hát ő biztosan megtapsolja. Hiszen a férfi kínálata vastag, erezett és formás. Nem világrekord hosszú, de eddig soha senki nem kevesellte, így is nagyobb azért, mint az átlag. Bármelyik nő legmélyebb pontját eltudja vele érni, nincs arra szükség, hogy felesleges centiket próbáljon betuszkolni. Sokkal jobban élvezi amúgy is, ha ki- tágíthatja és töltheti a partnereit a szélességével. Ha pedig egy-egy kuncsaft kimondottan fájdalomra vágyott akkor azt is meg tudta adni. Elég tapasztalt ahhoz, hogy bárhogy működjön. Ráadásul ínycsiklandó látványt nyújt. A szeméremszőrzete egyébként lejjebb van nyírva, de azért férfiasan sűrű és jóval sötétebb, mint a haja, inkább nagyon sötétbarna egy kis vörös fénnyel. Nagyon kíváncsi egyébként a másik reakciójára. *
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-14 15:49:31
Üzenet elküldve: 2022-09-14 15:49:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nix azt csinál, amit akar, általában ezt szokta, így nem meglepő, hogy a földre küldi a vörös elfet, miután ágyékát markolászta. Kényelmesen helyezkedik el rajta, mielőtt a következő részbe kezdenének.*
- Lenne hozzá eszed, ugye?* Ebből máris kiveheti, hogy nem fog élni az ajánlattal, főleg nem a parancsolgatással. Itt csak ő szeret parancsolgatni.*
- Oly büszke vagy arra, hogy milyen ügyes vagy, most már látnom kell, hogy mire.* Áll fel, hogy Dalaf lábához sétáljon. Célja lerángatni a nadrágját, de csak annyira, hogy vethessen egy pillantást a híres szerszámra, feltéve, ha nem akadékoskodik a vörös. A tőle már megszokott durvasággal igyekszik majd a ruhát lejjebb cincálni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nix azt csinál, amit akar, általában ezt szokta, így nem meglepő, hogy a földre küldi a vörös elfet, miután ágyékát markolászta. Kényelmesen helyezkedik el rajta, mielőtt a következő részbe kezdenének.*
- Lenne hozzá eszed, ugye?* Ebből máris kiveheti, hogy nem fog élni az ajánlattal, főleg nem a parancsolgatással. Itt csak ő szeret parancsolgatni.*
- Oly büszke vagy arra, hogy milyen ügyes vagy, most már látnom kell, hogy mire.* Áll fel, hogy Dalaf lábához sétáljon. Célja lerángatni a nadrágját, de csak annyira, hogy vethessen egy pillantást a híres szerszámra, feltéve, ha nem akadékoskodik a vörös. A tőle már megszokott durvasággal igyekszik majd a ruhát lejjebb cincálni.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-11 23:36:55
Üzenet elküldve: 2022-09-11 23:36:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sziklaszirtek - A néhai Kárhozottak rejteke//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A hallgatás beleegyezés, így hát testvérével együtt indul a sziklaszirtek irányába. Nem sokkal sötétedés előtt értek vissza a Kikötőbe, így a lemenő nap vöröses-sárgásra festi az ég alját, ahogy a bárkák mellett haladnak. Ami azt illeti, Norwont nem igazán érdeklik a természeti jelenségek, amíg nem vihar közeledik vagy istenek csapnak össze a fejük felett. Most is csak fél szemmel néz el a horizontra, az út további részében inkább a meglehetősen kihalt kikötő járókelőit figyeli.
~ Hát persze, már mindenki a kocsmában vedel. ~ Tervei szerint úgy fél órán belül ők is így lesznek ezzel, de előtte még megnézi, hová vezeti őt öccse. Kérdésére gondolkodás nélkül bólint. *
– Hogyne emlékeznék! Nem mondom, hogy a városőrség fényesei voltak a kedvenceim, de azoknak legalább még volt valami tartásuk. * Tetszik neki Leywulf metaforája, ezért bólint is rá, aztán utána ő is letér az ösvényről. *
– Azt hittem, a világítótoronyhoz megyünk. * Jegyzi meg, de nem ellenkezik, amúgy sem tudta elképzelni, hogy mit akarhat testvére a Patkányoktól. Ezek szerint valami érdekeset is látni fog ma. Némán követi a másikat. Megbízik benne, így követné, ha a pokolba gyalogolna is, de azért a biztonság kedvéért próbál nem nagy zajt csapni és figyelni a közeli aljnövényzetet. Kalandos lezárása lenne a mai napnak, ha véletlenül összefutnának egy tretillel vagy valami hasonló förtelemmel, de őszintén szólva jobban örülne annak, ha nem futnának össze egy tretillel vagy valami hasonló förtelemmel. Legalábbis nem ma, amikor már fáradtak és nincsenek felkészülve ilyenekre. *
– Hó, ki ne törd nekem a nyakad! * Kiált fel hirtelen, mikor látja, hogy testvére majdnem egyensúlyát veszíti. Nyúlna is utána, de mire elérné, már sikerül felegyenesednie. A következőkre felnevet. *
– Persze, én vigyázzak! ~ Mintha nem te hasaltál volna el majdnem egy pillanattal ezelőtt! ~ * Ennek ellenére természetesen nem ugrik fejest a lejáratba. Lándzsáját maga elé tartva indul lefelé, persze ügyelve arra, hogy ha mégis megcsúszna, ne testvérét szúrja vele hátba. Bent nem sokat látnak, de van egy olyan érzése, hogy ez nem kizárólag a sötét miatt van így. Ha testvére egy kincsestárat talált volna, nem ilyen nyugodtan közölte volna a nap végén. Ha a fosztogatók vagy az előző tulajok itt hagytak egyáltalán valamit, az bizonyára annyit is ér. Üres, ládák, törött fadarabok és hasonlók. Norwon hamar megérti, miért vezette őt ide testvére. *
– Tökéletes. Már, amennyiben valóban olyan elhagyatott, ahogy mondtad. Első ránézésre valóban annak tűnik és talán másodjára is, de gondoljunk csak bele: ha az öregek tudtak róla, valószínűleg a Patkányok fülébe is eljutott már. Más kérdés, hogy amíg nem csapunk nagy balhét, addig mi okuk lenne pont minket basztatni? * A Kikötőben aki nem csal, lop, hazudik (vagy ezek kombinációi), az valószínűleg a testét árulja, így a Patkányoknak valóban aligha lenne bajuk két nagyravágyó szerencsétlennel, akik a sziklaszirtek közt húzzák meg magukat. Persze sosem lehet tudni, azért sosem árt óvatosnak lenni.
Követi testvérét a part felé. A kikötés nehézsége valóban nem elhanyagolható hátulütő, valószínűleg ennek is köze van ahhoz, hogy más még nem rendezkedett be ebbe a lyukba. Végigsimít állán, próbál gyorsan kitalálni valami megoldást, de akármit is mondana, az még további átgondolást és megannyi ügyintézést jelentene, most pedig egyikhez sincs kedve. *
– Tetszik a hely. * Mondja kisvártatva. A "tökéletes" jelző talán túlzás volt, de olyan nincs, hogy valamit nem lehet megjavítani, így semmiképpen nem vetné el az ötletet. Alkordaszról továbbra is megvan a maga véleménye, de nem akarja ismételni magát, illetve kinézi testvéréből, hogy neki is van annyi esze, hogy ne induljon gondolkodás nélkül egy több napos hajóútra egy állítólagos szigetre, egy emberbőrből készült térkép alapján, amit valami félnótástól kapott. Ha viszont mégis ilyen ostoba lenne, Norwon gondolkodás nélkül követné – elvégre valakinek meg is kell védenie öccsét. *
– Jó lesz, jó lesz, csak a részleteket még ki kell találnunk. A gondolkodáshoz viszont rumra van szükségünk! * Int kezével, hogy induljanak visszafelé és, ha más nincs, amit Leywulf meg akarna mutatni neki, el is indul. Közben el is kezd gondolkodni. *
– A Patkányok sem teljesen lököttek, csak tudni kell beszélni a nyelvükön. A pénz nyelvén. Ha tudjuk, kik vannak éppen őrségben, tudjuk, mennyit kell fizetnünk, hogy elfelejtse, hogy látott minket. Ha jól csináljuk, elegendő egy-kettőt ismerni közülük és mindig akkor intéznénk az itteni dolgainkat, amikor ők strázsálnak éppen. Persze ez nem a legbiztonságosabb dolog, hiszen továbbra is végig kell sétálnunk a rakparton, de ezen ráér akkor aggódnunk, ha már lesz mit elrejtenünk. * Elhallgat és a következő percekben már csak gondolataiban próbál további lehetőségeket felsorakoztatni. Viszont amilyen kifizetődő lenne az egész Kikötőre kiterjedő szervezetet kiépítve kivenni az irányítást a Patkányok kezéből, annál bonyolultabb lenne mindezt kitervelni és végrehajtani. Mivel csak ketten vannak, ezért az ilyen nagyszabású terveken egyelőre felesleges is törni a fejüket. Most jobban teszik, ha a holnapon gondolkodnak. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A hallgatás beleegyezés, így hát testvérével együtt indul a sziklaszirtek irányába. Nem sokkal sötétedés előtt értek vissza a Kikötőbe, így a lemenő nap vöröses-sárgásra festi az ég alját, ahogy a bárkák mellett haladnak. Ami azt illeti, Norwont nem igazán érdeklik a természeti jelenségek, amíg nem vihar közeledik vagy istenek csapnak össze a fejük felett. Most is csak fél szemmel néz el a horizontra, az út további részében inkább a meglehetősen kihalt kikötő járókelőit figyeli.
~ Hát persze, már mindenki a kocsmában vedel. ~ Tervei szerint úgy fél órán belül ők is így lesznek ezzel, de előtte még megnézi, hová vezeti őt öccse. Kérdésére gondolkodás nélkül bólint. *
– Hogyne emlékeznék! Nem mondom, hogy a városőrség fényesei voltak a kedvenceim, de azoknak legalább még volt valami tartásuk. * Tetszik neki Leywulf metaforája, ezért bólint is rá, aztán utána ő is letér az ösvényről. *
– Azt hittem, a világítótoronyhoz megyünk. * Jegyzi meg, de nem ellenkezik, amúgy sem tudta elképzelni, hogy mit akarhat testvére a Patkányoktól. Ezek szerint valami érdekeset is látni fog ma. Némán követi a másikat. Megbízik benne, így követné, ha a pokolba gyalogolna is, de azért a biztonság kedvéért próbál nem nagy zajt csapni és figyelni a közeli aljnövényzetet. Kalandos lezárása lenne a mai napnak, ha véletlenül összefutnának egy tretillel vagy valami hasonló förtelemmel, de őszintén szólva jobban örülne annak, ha nem futnának össze egy tretillel vagy valami hasonló förtelemmel. Legalábbis nem ma, amikor már fáradtak és nincsenek felkészülve ilyenekre. *
– Hó, ki ne törd nekem a nyakad! * Kiált fel hirtelen, mikor látja, hogy testvére majdnem egyensúlyát veszíti. Nyúlna is utána, de mire elérné, már sikerül felegyenesednie. A következőkre felnevet. *
– Persze, én vigyázzak! ~ Mintha nem te hasaltál volna el majdnem egy pillanattal ezelőtt! ~ * Ennek ellenére természetesen nem ugrik fejest a lejáratba. Lándzsáját maga elé tartva indul lefelé, persze ügyelve arra, hogy ha mégis megcsúszna, ne testvérét szúrja vele hátba. Bent nem sokat látnak, de van egy olyan érzése, hogy ez nem kizárólag a sötét miatt van így. Ha testvére egy kincsestárat talált volna, nem ilyen nyugodtan közölte volna a nap végén. Ha a fosztogatók vagy az előző tulajok itt hagytak egyáltalán valamit, az bizonyára annyit is ér. Üres, ládák, törött fadarabok és hasonlók. Norwon hamar megérti, miért vezette őt ide testvére. *
– Tökéletes. Már, amennyiben valóban olyan elhagyatott, ahogy mondtad. Első ránézésre valóban annak tűnik és talán másodjára is, de gondoljunk csak bele: ha az öregek tudtak róla, valószínűleg a Patkányok fülébe is eljutott már. Más kérdés, hogy amíg nem csapunk nagy balhét, addig mi okuk lenne pont minket basztatni? * A Kikötőben aki nem csal, lop, hazudik (vagy ezek kombinációi), az valószínűleg a testét árulja, így a Patkányoknak valóban aligha lenne bajuk két nagyravágyó szerencsétlennel, akik a sziklaszirtek közt húzzák meg magukat. Persze sosem lehet tudni, azért sosem árt óvatosnak lenni.
Követi testvérét a part felé. A kikötés nehézsége valóban nem elhanyagolható hátulütő, valószínűleg ennek is köze van ahhoz, hogy más még nem rendezkedett be ebbe a lyukba. Végigsimít állán, próbál gyorsan kitalálni valami megoldást, de akármit is mondana, az még további átgondolást és megannyi ügyintézést jelentene, most pedig egyikhez sincs kedve. *
– Tetszik a hely. * Mondja kisvártatva. A "tökéletes" jelző talán túlzás volt, de olyan nincs, hogy valamit nem lehet megjavítani, így semmiképpen nem vetné el az ötletet. Alkordaszról továbbra is megvan a maga véleménye, de nem akarja ismételni magát, illetve kinézi testvéréből, hogy neki is van annyi esze, hogy ne induljon gondolkodás nélkül egy több napos hajóútra egy állítólagos szigetre, egy emberbőrből készült térkép alapján, amit valami félnótástól kapott. Ha viszont mégis ilyen ostoba lenne, Norwon gondolkodás nélkül követné – elvégre valakinek meg is kell védenie öccsét. *
– Jó lesz, jó lesz, csak a részleteket még ki kell találnunk. A gondolkodáshoz viszont rumra van szükségünk! * Int kezével, hogy induljanak visszafelé és, ha más nincs, amit Leywulf meg akarna mutatni neki, el is indul. Közben el is kezd gondolkodni. *
– A Patkányok sem teljesen lököttek, csak tudni kell beszélni a nyelvükön. A pénz nyelvén. Ha tudjuk, kik vannak éppen őrségben, tudjuk, mennyit kell fizetnünk, hogy elfelejtse, hogy látott minket. Ha jól csináljuk, elegendő egy-kettőt ismerni közülük és mindig akkor intéznénk az itteni dolgainkat, amikor ők strázsálnak éppen. Persze ez nem a legbiztonságosabb dolog, hiszen továbbra is végig kell sétálnunk a rakparton, de ezen ráér akkor aggódnunk, ha már lesz mit elrejtenünk. * Elhallgat és a következő percekben már csak gondolataiban próbál további lehetőségeket felsorakoztatni. Viszont amilyen kifizetődő lenne az egész Kikötőre kiterjedő szervezetet kiépítve kivenni az irányítást a Patkányok kezéből, annál bonyolultabb lenne mindezt kitervelni és végrehajtani. Mivel csak ketten vannak, ezért az ilyen nagyszabású terveken egyelőre felesleges is törni a fejüket. Most jobban teszik, ha a holnapon gondolkodnak. *
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-11 01:43:03
Üzenet elküldve: 2022-09-11 01:43:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A sziklaszirtek - A néhai Kárhozottak rejteke//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Nem bánja, hogy testvére vele tart, midőn úgyis tervben volt megmutatni neki a helyet. Nem ilyen korán, talán holnap, delelő napnál sokkal jobban látszódnak a dolgok, viszont még a délutáni nap kellőképp magasan van ahhoz, hogy látni lehessen minden részletet a hellyel kapcsolatban.
Keresztül halad a világítótorony előtt, ahol éppen az őrváltás folyik. Minden áldott nap, mikor a nap lenyugodni látszik, új őrök jönnek, és mikor felkel, szintén, de nem ugyanazok. Különböző váltások vannak, ezt rendesen kifigyelte már, hisz' ki tudja, mikor válik ez még hasznukra?
Rátér az ösvényre, mely a Mágus tornyának néhai helyére vezet. Pár éve már, hogy az az ebugatta épület csak úgy elröpült innét, nem sokkal utána pedig az egész kikötő egy óriási bűnvárossá változott. Na már most, nem mintha ez korábban nem emígy lett volna, azonban a bűnözés sokkalta pofátlanabb lett minőségében.*
- Te, emlékszel, mikor még a Patkányok sehol nem voltak? Amikor ezek a kurafik feltűntek, akik hozzájuk tartoztak, azóta minden szart megcsinálhatnak anélkül hogy bujkálniuk kéne.
*Költői kérdés, de azért megvárja, hogy ikertestvére helyeseljen, és ha ez megtörténik, folytatja hát monológját.*
- Szóval, ezek csak lapátolják a szart, lapátolják, abban reménykedve, hogy szép kővárat húznak fel, vagy ami még jobb, várat aranyból! Csak túl barmok ahhoz, hogy észrevegyék, hiába színezed át sárgára a szart, attól még szar marad, a szar pedig büdös. Kurva büdös.
*Hirtelen letér balra az ösvényről, a szirtek irányába. Ösvénynek tűnik ez is, de mintha évek óta nem járták volna, a fák ágai itt-ott ránőttek már, s a kijárt utat is kezdi visszahódítani az aljnövényzet. Ő maga is csak úgy talált rá, hogy hallotta a Rókalyukban a történeteket, inkább pletykákat, még jobb: legendákat, hisz' olyan rég történt már, és hatokon át kereste az ösvényt, amerre az öregek beszámolói alapján lehet. Sajnos nem túl jó a rejtett ösvények, ne adják istenek, nyomok fellelésében, ezért nagyon sok időbe telt neki... De megvan.*
- Szóval, aki okos, rejtve lapátolja a szart. *Kezdi újra, miközben jó pár ágak félrehajlít útjából, és testvére kezébe engedi azokat, nehogy orrnyergen törölje őt bármelyik is.* - Szépen belezárod valamibe, hogy ne eressze a szagot, na azt már tudod téglává formázni, és lehet belőle vár.
*Megbotlik egy kőben, majdnem elhasal. Gyorsan visszanyeri lélekjelenlétét, így két tetemes lépéssé csitul az elterülés jelensége, mindezt félhangos szitkokkal tűzdelve.
Végül ritkulni látszik a növényzet, és mikor kiérnek, a szirteknél egy nagyobb szikla látszódik, s valami hasadék ott. Ha testvére észreveszi a hasadékot, ha nem, ő odafelé biccent, és megindul.*
- Vigyázz, nehogy megcsússz. Bemegyünk.
*Odabent sejtelmes félhomály fogadja, és meglehetőst tágas hely. Ezeréves tűz nyoma az elfeketedett szikla, ezt még a hülye is tudja, pláne, ha szénné égett fa is van mellette.*
- Na ez, kérlek alássan, ez az, amikor a szarnak nem csupán látszatát, de a szagát is rejted. Az öregek mesélték a Rumosban, hogy itt az istenek harca előtt jó pár évvel valami bűnös banda tanyázott. Körbenéztem már, de semmi nincs itt. Nem is ez a lényeg.
*Ezek után valószínű, legalábbis Norwon testvére sunyi észjárásából ítélve, hogy leesett neki, mire gondol.*
- Csempészraktár. Vagy csak raktár. Kipakolunk valami hajót, és az árut ide tudjuk rejteni, a kutya nem jár ide. Csak egy baj van vele... És egy mocskosul nagy baj.
*Sarkon fordul, remélhetőleg hagyott elég időt a másiknak hogy felmérje a benti terepet, végtére is sok látnivaló nincs.
Ha bátyja utoléri, láthatja, ahogy Leywulf a szirteken túli tengert bámulja, ahogy haragosan veri a sziklákat. Tekintete a távolba réved, bajszát is idegesen riszálja ide-oda ajka mozgatásával, ahogy ezt mindig is csinálni szokta kutyaszorítóban.*
- Ez a bajom... *legyint egyet hanyagul maga előtt, mintha csak az egész tájat el akarná söpörni* - Ide hajóval nem hogy kikötni nem lehet. Vehetnénk egy csónakot, kikötünk távolabb, és ideevezünk a cuccal, de... Biztos vagyok benne, hogy itt minden tele van vízalatti sziklákkal. Kinyírni magunkat meg nem akarom. Kézzel a kikötőből idegyalogolni, keresztül a világítótorony őrségén szintén azt hozná magával, hogy a halszagú fejünk egy dárda tetején lenne reggelre, hogy a kurva Patkányok lepisálhassák...
*Végül testvére felé fordul, tekintete megenyhül. Vállára teszi a kezét, és mélyen a szemébe néz.*
- Pont ezért van rád szükségem ebben. Te konyítasz a sunyításhoz, én meg ahhoz, hogy kitaláljam, mit tudunk sunyítani. Tökéletes csapat!
*Reméli, hogy ikrének is tetszik a koncepció, bár a megvalósításon nagyon sokat kell még törni a fejüket, és az is benne van a pakliban, hogy az egész ötlet kuka, sztornó, lehetetlen, egyszerűen felejtős.*
- Alkordasz térképe, ez a rohadt nagy lyuk, minden itt van előttünk! Minden! És nagyon jó lesz, csak ki kell valamit hozni azokból a tökfejünkből!
*Megvárja, hogy Norwon mit szól az egészhez, milyen hozzáfűznivalója van mindahhoz, amit most látott, majd részéről akár indulhatnak is vissza a Sellőházba, ámbár azt se bánja, ha a másik még szívesen széjjelebb nézne a környéken. Utóbbit jelenleg nem igazán tartja jó ötletnek, lévén nemsokára éjjeledik, de ha ez testvére szíve vágya, hát legyen.*
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Nem bánja, hogy testvére vele tart, midőn úgyis tervben volt megmutatni neki a helyet. Nem ilyen korán, talán holnap, delelő napnál sokkal jobban látszódnak a dolgok, viszont még a délutáni nap kellőképp magasan van ahhoz, hogy látni lehessen minden részletet a hellyel kapcsolatban.
Keresztül halad a világítótorony előtt, ahol éppen az őrváltás folyik. Minden áldott nap, mikor a nap lenyugodni látszik, új őrök jönnek, és mikor felkel, szintén, de nem ugyanazok. Különböző váltások vannak, ezt rendesen kifigyelte már, hisz' ki tudja, mikor válik ez még hasznukra?
Rátér az ösvényre, mely a Mágus tornyának néhai helyére vezet. Pár éve már, hogy az az ebugatta épület csak úgy elröpült innét, nem sokkal utána pedig az egész kikötő egy óriási bűnvárossá változott. Na már most, nem mintha ez korábban nem emígy lett volna, azonban a bűnözés sokkalta pofátlanabb lett minőségében.*
- Te, emlékszel, mikor még a Patkányok sehol nem voltak? Amikor ezek a kurafik feltűntek, akik hozzájuk tartoztak, azóta minden szart megcsinálhatnak anélkül hogy bujkálniuk kéne.
*Költői kérdés, de azért megvárja, hogy ikertestvére helyeseljen, és ha ez megtörténik, folytatja hát monológját.*
- Szóval, ezek csak lapátolják a szart, lapátolják, abban reménykedve, hogy szép kővárat húznak fel, vagy ami még jobb, várat aranyból! Csak túl barmok ahhoz, hogy észrevegyék, hiába színezed át sárgára a szart, attól még szar marad, a szar pedig büdös. Kurva büdös.
*Hirtelen letér balra az ösvényről, a szirtek irányába. Ösvénynek tűnik ez is, de mintha évek óta nem járták volna, a fák ágai itt-ott ránőttek már, s a kijárt utat is kezdi visszahódítani az aljnövényzet. Ő maga is csak úgy talált rá, hogy hallotta a Rókalyukban a történeteket, inkább pletykákat, még jobb: legendákat, hisz' olyan rég történt már, és hatokon át kereste az ösvényt, amerre az öregek beszámolói alapján lehet. Sajnos nem túl jó a rejtett ösvények, ne adják istenek, nyomok fellelésében, ezért nagyon sok időbe telt neki... De megvan.*
- Szóval, aki okos, rejtve lapátolja a szart. *Kezdi újra, miközben jó pár ágak félrehajlít útjából, és testvére kezébe engedi azokat, nehogy orrnyergen törölje őt bármelyik is.* - Szépen belezárod valamibe, hogy ne eressze a szagot, na azt már tudod téglává formázni, és lehet belőle vár.
*Megbotlik egy kőben, majdnem elhasal. Gyorsan visszanyeri lélekjelenlétét, így két tetemes lépéssé csitul az elterülés jelensége, mindezt félhangos szitkokkal tűzdelve.
Végül ritkulni látszik a növényzet, és mikor kiérnek, a szirteknél egy nagyobb szikla látszódik, s valami hasadék ott. Ha testvére észreveszi a hasadékot, ha nem, ő odafelé biccent, és megindul.*
- Vigyázz, nehogy megcsússz. Bemegyünk.
*Odabent sejtelmes félhomály fogadja, és meglehetőst tágas hely. Ezeréves tűz nyoma az elfeketedett szikla, ezt még a hülye is tudja, pláne, ha szénné égett fa is van mellette.*
- Na ez, kérlek alássan, ez az, amikor a szarnak nem csupán látszatát, de a szagát is rejted. Az öregek mesélték a Rumosban, hogy itt az istenek harca előtt jó pár évvel valami bűnös banda tanyázott. Körbenéztem már, de semmi nincs itt. Nem is ez a lényeg.
*Ezek után valószínű, legalábbis Norwon testvére sunyi észjárásából ítélve, hogy leesett neki, mire gondol.*
- Csempészraktár. Vagy csak raktár. Kipakolunk valami hajót, és az árut ide tudjuk rejteni, a kutya nem jár ide. Csak egy baj van vele... És egy mocskosul nagy baj.
*Sarkon fordul, remélhetőleg hagyott elég időt a másiknak hogy felmérje a benti terepet, végtére is sok látnivaló nincs.
Ha bátyja utoléri, láthatja, ahogy Leywulf a szirteken túli tengert bámulja, ahogy haragosan veri a sziklákat. Tekintete a távolba réved, bajszát is idegesen riszálja ide-oda ajka mozgatásával, ahogy ezt mindig is csinálni szokta kutyaszorítóban.*
- Ez a bajom... *legyint egyet hanyagul maga előtt, mintha csak az egész tájat el akarná söpörni* - Ide hajóval nem hogy kikötni nem lehet. Vehetnénk egy csónakot, kikötünk távolabb, és ideevezünk a cuccal, de... Biztos vagyok benne, hogy itt minden tele van vízalatti sziklákkal. Kinyírni magunkat meg nem akarom. Kézzel a kikötőből idegyalogolni, keresztül a világítótorony őrségén szintén azt hozná magával, hogy a halszagú fejünk egy dárda tetején lenne reggelre, hogy a kurva Patkányok lepisálhassák...
*Végül testvére felé fordul, tekintete megenyhül. Vállára teszi a kezét, és mélyen a szemébe néz.*
- Pont ezért van rád szükségem ebben. Te konyítasz a sunyításhoz, én meg ahhoz, hogy kitaláljam, mit tudunk sunyítani. Tökéletes csapat!
*Reméli, hogy ikrének is tetszik a koncepció, bár a megvalósításon nagyon sokat kell még törni a fejüket, és az is benne van a pakliban, hogy az egész ötlet kuka, sztornó, lehetetlen, egyszerűen felejtős.*
- Alkordasz térképe, ez a rohadt nagy lyuk, minden itt van előttünk! Minden! És nagyon jó lesz, csak ki kell valamit hozni azokból a tökfejünkből!
*Megvárja, hogy Norwon mit szól az egészhez, milyen hozzáfűznivalója van mindahhoz, amit most látott, majd részéről akár indulhatnak is vissza a Sellőházba, ámbár azt se bánja, ha a másik még szívesen széjjelebb nézne a környéken. Utóbbit jelenleg nem igazán tartja jó ötletnek, lévén nemsokára éjjeledik, de ha ez testvére szíve vágya, hát legyen.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-08-25 16:29:46
Üzenet elküldve: 2022-08-25 16:29:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Talán a nő tényleg azt csinál, amit csak akar, hiszen, ha belegondol vörös még senkit sem látott, aki végül is nem a szőke kénye kedve szerint állt készen az összes igényéhez vagy éppen a deszkák között terült el, ha személyesen eseteket is említene a volt sellő. Az hagyján, hogy nem először végzi ez az őrült nőstény mellett, de azért az már tényleg nem semmi, hogy rávegye ne akarjon sietősen hazaindul. Ráadásul újra és újra lenézte utána is őt. Szájára vette a gyermekét, megverte még előtte a férfit. Aztán most leitatta, rávette, hogy varázsitallal együtt pusztítson és a szintén a nő miatt felszínre került depressziója mellett is felkorbácsolta a vágyait. Szóval valószínűleg igen, Nix tényleg megtehet. És egyszerűbb, ha nem is gondolkodik tovább rajta az elf. Az ezt követő események úgy is megtörténnek és Nix talán pont most először nem azért mászott rá, hogy megölelje. Piszkálni azonban még mindig szereti. ~Már azt hittem legalább megdicséri az ajkaimat~ gondolja magában aztán a másik csípőjére fog és elmosolyodik*
- Üljön feljebb! *határozottan utasítja a nőt*
- Megnézzük, ha máshogy jártatom a nyelvemet mit fog a számról mondani. *Ha a másik megérti mit akar és engedelmeskedik is neki akkor először még a nadrágon keresztül markolna a combjába. Aztán a másik ingje alá csúsztatná a kezét. Feljebb emelkedik amennyire tud, már ha engedik neki és a lovagnő hasát csókolja. Másik, a combját tartó kezével tovább simogatja a hosszú lábakat. Csókjai hevesek, néhol harapja őt. Fokozatosan lejjebb haladna. Ha minden jól megy, akkor nemsokára lejjebb rántja a szőke nadrágját és a szeméremdombjába harap. Természetesen nem olyan őrült ő, hogy bármi is fájjon a másiknak, de ha már oda engedik akkor kihasználja a helyzetet. Nem tudni mennyire tervezi irányítani a nő vagy hagyni őt, de ha a saját kedve szerint halad, akkor egy jó ideig még csak szenvedélyesen kínozza a másikat. Nem teszi a száját a másik legfinomabb részeihez. Mégis úgy eszi kóstolgatja őt mintha minden eddigi sérelmét így adhatná vissza a leghevesebben. Figyel arra bármeddig is jut, hogy hol a legérzékenyebb a másik, de nem szerelmesek a csókjai. Alig várja, hogy eljussanak odáig, hogy Nix kérje*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Talán a nő tényleg azt csinál, amit csak akar, hiszen, ha belegondol vörös még senkit sem látott, aki végül is nem a szőke kénye kedve szerint állt készen az összes igényéhez vagy éppen a deszkák között terült el, ha személyesen eseteket is említene a volt sellő. Az hagyján, hogy nem először végzi ez az őrült nőstény mellett, de azért az már tényleg nem semmi, hogy rávegye ne akarjon sietősen hazaindul. Ráadásul újra és újra lenézte utána is őt. Szájára vette a gyermekét, megverte még előtte a férfit. Aztán most leitatta, rávette, hogy varázsitallal együtt pusztítson és a szintén a nő miatt felszínre került depressziója mellett is felkorbácsolta a vágyait. Szóval valószínűleg igen, Nix tényleg megtehet. És egyszerűbb, ha nem is gondolkodik tovább rajta az elf. Az ezt követő események úgy is megtörténnek és Nix talán pont most először nem azért mászott rá, hogy megölelje. Piszkálni azonban még mindig szereti. ~Már azt hittem legalább megdicséri az ajkaimat~ gondolja magában aztán a másik csípőjére fog és elmosolyodik*
- Üljön feljebb! *határozottan utasítja a nőt*
- Megnézzük, ha máshogy jártatom a nyelvemet mit fog a számról mondani. *Ha a másik megérti mit akar és engedelmeskedik is neki akkor először még a nadrágon keresztül markolna a combjába. Aztán a másik ingje alá csúsztatná a kezét. Feljebb emelkedik amennyire tud, már ha engedik neki és a lovagnő hasát csókolja. Másik, a combját tartó kezével tovább simogatja a hosszú lábakat. Csókjai hevesek, néhol harapja őt. Fokozatosan lejjebb haladna. Ha minden jól megy, akkor nemsokára lejjebb rántja a szőke nadrágját és a szeméremdombjába harap. Természetesen nem olyan őrült ő, hogy bármi is fájjon a másiknak, de ha már oda engedik akkor kihasználja a helyzetet. Nem tudni mennyire tervezi irányítani a nő vagy hagyni őt, de ha a saját kedve szerint halad, akkor egy jó ideig még csak szenvedélyesen kínozza a másikat. Nem teszi a száját a másik legfinomabb részeihez. Mégis úgy eszi kóstolgatja őt mintha minden eddigi sérelmét így adhatná vissza a leghevesebben. Figyel arra bármeddig is jut, hogy hol a legérzékenyebb a másik, de nem szerelmesek a csókjai. Alig várja, hogy eljussanak odáig, hogy Nix kérje*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-08-25 10:22:52
Üzenet elküldve: 2022-08-25 10:22:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nixomia játszik a férfival, aki veszi a lapot. Az lenne a furcsa, ha nem így tenne.*
- Azt csinálok, amit csak akarok.* Harap bele a vörös hegyes fülébe. Az pedig a vágyaitól fűtve húzza magával a roncs széléhez.*
- Játék? Ugyan! Az a gyerekeknek való.* Villant farkas vigyort miközben megpróbálja kigáncsolni Dalafot, hogy az a deszkák közzé érkezve nézzen fel rá. Már ha ebben a homályban képes ilyenre. Oldalról a kis tűz halványan haldokló fénye, még éppen nyújt némi világosságot, de az se sok. Ha ott fekszik a férfi, akkor onnan ő már nem is fogja engedni felállni. Ha kell lábával a mellkasára tapos. Úgy néz le rá szikrázó szemeivel. Aztán átlép rajta és ráül a férfira, csípőtájt, de úgy, hogy ékessége maximum csak a hátának feszülhessen.*
- Halljuk, hogy nyelvelsz most! Tudom, hogy most sem fogod befogni a szemtelen, pimasz szádat.* Sejti, hogy ez fog következni, de nem izgatja. Kellően nehéz ahhoz, hogy éreztesse Dalaffal, hogy itt van a karmai között.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nixomia játszik a férfival, aki veszi a lapot. Az lenne a furcsa, ha nem így tenne.*
- Azt csinálok, amit csak akarok.* Harap bele a vörös hegyes fülébe. Az pedig a vágyaitól fűtve húzza magával a roncs széléhez.*
- Játék? Ugyan! Az a gyerekeknek való.* Villant farkas vigyort miközben megpróbálja kigáncsolni Dalafot, hogy az a deszkák közzé érkezve nézzen fel rá. Már ha ebben a homályban képes ilyenre. Oldalról a kis tűz halványan haldokló fénye, még éppen nyújt némi világosságot, de az se sok. Ha ott fekszik a férfi, akkor onnan ő már nem is fogja engedni felállni. Ha kell lábával a mellkasára tapos. Úgy néz le rá szikrázó szemeivel. Aztán átlép rajta és ráül a férfira, csípőtájt, de úgy, hogy ékessége maximum csak a hátának feszülhessen.*
- Halljuk, hogy nyelvelsz most! Tudom, hogy most sem fogod befogni a szemtelen, pimasz szádat.* Sejti, hogy ez fog következni, de nem izgatja. Kellően nehéz ahhoz, hogy éreztesse Dalaffal, hogy itt van a karmai között.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-08-15 15:26:28
Üzenet elküldve: 2022-08-15 15:26:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Valódi parádé hangulat az egész. Dalaf fejben ki tudja hol jár, közben épp valami teljesen esztelen mutatványa ér véget. A nő tapsol, aztán úgy dönt inkább csatlakozik a játékokhoz. A játéka pedig akkor legyen már a kedvenc vörös cicája, csakhogy ő nem szelídíteni szeret. ~Mi a picsa~ gondolja a férfi, ahogy a szőke, olyan közel hajol hozzá a semmiből. Aztán túllép egy határt, amire nem csak Dalaf teste reagál. Talán az őt kísértő emlékek végett vagy éppen az erő hozza ki belőle, de morogva kap a nő dereka után. Aztán, ha ez sikerül szorosan magához húzza az ágyékával egy vonalban. Ugyanúgy hajol hozzá hátulról, mint ahogy előbb vele tették*
-Mit gondol mit csinál? *mély, szinte dühös hangon suttogja. Ha a nő valami olyan reakciót ad miszerint tovább játszana akkor a hajóroncs szélére emelve találja magát*
- Azt akarja, hogy ezt játsszuk? *markol a másik combjába és igyekszik egyre beljebb haladni, ameddig csak teheti. Mindeközben ő állja a lovagnő tekintetét, kihívja vele. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Valódi parádé hangulat az egész. Dalaf fejben ki tudja hol jár, közben épp valami teljesen esztelen mutatványa ér véget. A nő tapsol, aztán úgy dönt inkább csatlakozik a játékokhoz. A játéka pedig akkor legyen már a kedvenc vörös cicája, csakhogy ő nem szelídíteni szeret. ~Mi a picsa~ gondolja a férfi, ahogy a szőke, olyan közel hajol hozzá a semmiből. Aztán túllép egy határt, amire nem csak Dalaf teste reagál. Talán az őt kísértő emlékek végett vagy éppen az erő hozza ki belőle, de morogva kap a nő dereka után. Aztán, ha ez sikerül szorosan magához húzza az ágyékával egy vonalban. Ugyanúgy hajol hozzá hátulról, mint ahogy előbb vele tették*
-Mit gondol mit csinál? *mély, szinte dühös hangon suttogja. Ha a nő valami olyan reakciót ad miszerint tovább játszana akkor a hajóroncs szélére emelve találja magát*
- Azt akarja, hogy ezt játsszuk? *markol a másik combjába és igyekszik egyre beljebb haladni, ameddig csak teheti. Mindeközben ő állja a lovagnő tekintetét, kihívja vele. *
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-08-15 07:43:19
Üzenet elküldve: 2022-08-15 07:43:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Ki tudja, hogy mi lehet a lány fejében, hiszen azon a legnehezebb kiigazodni, de az biztos, hogy most jó kedve van, de ez még csak a kezdet. Átadja a bájitalt, ami egyértelmű üzenete annak, hogy mit szeretne. Nixomia ezt követően zúzni kezd, amihez csatlakozik Dalaf is, ami már igazi műsor Nixomia számára. Izgatottan nézi, ahogy a férfi vadállatként tör és zúz.*
~ Végre! ~* Ez hozza őt lázba, ettől máris nedvesebbnek érzi magát. Alsó ajkába harapva nézi végig az egészet. Ekkor elkezd tapsolni, miközben lassan megközelíti farkas módjára a vöröst.*
- Lenyűgöző! Tudsz te, ha akarsz.* Ekkora már elég közel, hogy a többit az exsellő fülei körül duruzsolja forró leheletével.*
- Milyen érzés volt? Milyen érzés szabadjára engedni a nyers, elemi erőt? Máris sokkalta macsósabbnak tűnsz.* Ezzel egy időben rá is markol a férfi ágyékára, mintha csak nyomatékosítani akarná a mondandóját, majd nevetve el is engedi azt. Kíváncsi, hogy milyen visszajelzést fog kapni Dalaftól. Roppant kíváncsi rá, és amíg erre vár, kiveszi az italt a másik kezéből, hogy a maradékát leküldje, majd az egyik sziklához vágja.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Ki tudja, hogy mi lehet a lány fejében, hiszen azon a legnehezebb kiigazodni, de az biztos, hogy most jó kedve van, de ez még csak a kezdet. Átadja a bájitalt, ami egyértelmű üzenete annak, hogy mit szeretne. Nixomia ezt követően zúzni kezd, amihez csatlakozik Dalaf is, ami már igazi műsor Nixomia számára. Izgatottan nézi, ahogy a férfi vadállatként tör és zúz.*
~ Végre! ~* Ez hozza őt lázba, ettől máris nedvesebbnek érzi magát. Alsó ajkába harapva nézi végig az egészet. Ekkor elkezd tapsolni, miközben lassan megközelíti farkas módjára a vöröst.*
- Lenyűgöző! Tudsz te, ha akarsz.* Ekkora már elég közel, hogy a többit az exsellő fülei körül duruzsolja forró leheletével.*
- Milyen érzés volt? Milyen érzés szabadjára engedni a nyers, elemi erőt? Máris sokkalta macsósabbnak tűnsz.* Ezzel egy időben rá is markol a férfi ágyékára, mintha csak nyomatékosítani akarná a mondandóját, majd nevetve el is engedi azt. Kíváncsi, hogy milyen visszajelzést fog kapni Dalaftól. Roppant kíváncsi rá, és amíg erre vár, kiveszi az italt a másik kezéből, hogy a maradékát leküldje, majd az egyik sziklához vágja.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-08-08 00:27:46
Üzenet elküldve: 2022-08-08 00:27:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Végül is a férfi nem hal meg kicsúszott szavai végett. Sőt, mintha a nőnek még tetszene is a helyzet, bár nem azzal az ártatlanul boldog, virágzó mosollyal rendelkezik hozzá. Lehetséges az is, hogy csak a rövid zúzásnak örül még mindig annyira. Nem számít, így is úgy is megdicséri a vöröst, hiszen ez már igen is annak mondható. Sőt! Haladásnak. Mindenesetre furcsa egy nőszemély. Rá is sózza egyik bájitalát- már megint. Szegény Dalaf csak pislog és már egy ilyen sötét szülte cucc ül a markában. ~Nagyon remélem, hogy nem most költöznek be erre a városőrök~ morogja magában miközben lehörpinti azt az italt. A nő úgy tett, mintha valamiféle istenné vált volna az egész közben, de ő nem érzi magát belül másnak. ~Lehet zúzásra indul be az érzet~ feltételezi. Feláll és megfog egy jó nehéznek tűnő ládát, hogy elhajítsa. Azonban rohadtul nincsen pihe súlya hiába hitte. Valamivel mégis könnyebb a dolog. Ez a tudat most még sem elégíti ki. ~Szórakozás a farkam~ hajítja az egyik sziklának azt a szart. Érzi a nő jelenlétét nyilvánvalóan, ami kimondottan spannol is rajta. Megragad egy kisebb olyan cuccot, közben egyre több gondolat önti el a fejét. Egyre gyorsabban dobálja azt, ami a kezébe kerül, de nem elég, egyáltalán nem segít. A buzogány után kap és a tönkretett lécekre fut a tekintete. Aztán egyenesen az előzők helye mellé csap. Újra és újra, a mozdulat pedig a régi éveit eleveníti fel. Mikor ostorra csapott másokra. Tudjam, hogy még mindig a cuccai között van az a dolog. És valahol megérti. Ez ugyanaz, csak most a törés jelenti azokat az édes nyögéseket. Egy üres ládát rúg ki a szikláknak, de az nem törik el. ~Nem akarom ezt többet csinálni! ~ ordítja a belső hangja, de ő csak a buzogánnyal csapja ketté. ~Így vághattam volna a fát is. Egy rendes, kibaszott otthonban! De nem vagyok ott senki, senki nincs is velem! ~ ezúttal a bora után kap és afrodiziákumként kortyol bele. Csak egy kis aroma, valami, bármi, ami felépíthet benne... mást. Néha egyszerűen ez az egész, olyan... üres. Nemsokára újra lecsap azzal a cuccal, csak fáradni akar, míg nem gondol semmire. Lihegve szakad ki belőle már a levegő. Nem, ez határozottan nem segít rajta. Ez nem a része vagy vágya. ~Mindjárt minden meg lesz, már nem kell sok. Bírd ki~ és ezzel megkönnyebbültnek tűnve nevetni kezd. Nem mintha igaz volna, de elég lesz, hogy még talán saját maga is bevegye. Talán még képes is ennyi ilyen év után parancsra boldog lenni. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az erőt a következő két körre.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Végül is a férfi nem hal meg kicsúszott szavai végett. Sőt, mintha a nőnek még tetszene is a helyzet, bár nem azzal az ártatlanul boldog, virágzó mosollyal rendelkezik hozzá. Lehetséges az is, hogy csak a rövid zúzásnak örül még mindig annyira. Nem számít, így is úgy is megdicséri a vöröst, hiszen ez már igen is annak mondható. Sőt! Haladásnak. Mindenesetre furcsa egy nőszemély. Rá is sózza egyik bájitalát- már megint. Szegény Dalaf csak pislog és már egy ilyen sötét szülte cucc ül a markában. ~Nagyon remélem, hogy nem most költöznek be erre a városőrök~ morogja magában miközben lehörpinti azt az italt. A nő úgy tett, mintha valamiféle istenné vált volna az egész közben, de ő nem érzi magát belül másnak. ~Lehet zúzásra indul be az érzet~ feltételezi. Feláll és megfog egy jó nehéznek tűnő ládát, hogy elhajítsa. Azonban rohadtul nincsen pihe súlya hiába hitte. Valamivel mégis könnyebb a dolog. Ez a tudat most még sem elégíti ki. ~Szórakozás a farkam~ hajítja az egyik sziklának azt a szart. Érzi a nő jelenlétét nyilvánvalóan, ami kimondottan spannol is rajta. Megragad egy kisebb olyan cuccot, közben egyre több gondolat önti el a fejét. Egyre gyorsabban dobálja azt, ami a kezébe kerül, de nem elég, egyáltalán nem segít. A buzogány után kap és a tönkretett lécekre fut a tekintete. Aztán egyenesen az előzők helye mellé csap. Újra és újra, a mozdulat pedig a régi éveit eleveníti fel. Mikor ostorra csapott másokra. Tudjam, hogy még mindig a cuccai között van az a dolog. És valahol megérti. Ez ugyanaz, csak most a törés jelenti azokat az édes nyögéseket. Egy üres ládát rúg ki a szikláknak, de az nem törik el. ~Nem akarom ezt többet csinálni! ~ ordítja a belső hangja, de ő csak a buzogánnyal csapja ketté. ~Így vághattam volna a fát is. Egy rendes, kibaszott otthonban! De nem vagyok ott senki, senki nincs is velem! ~ ezúttal a bora után kap és afrodiziákumként kortyol bele. Csak egy kis aroma, valami, bármi, ami felépíthet benne... mást. Néha egyszerűen ez az egész, olyan... üres. Nemsokára újra lecsap azzal a cuccal, csak fáradni akar, míg nem gondol semmire. Lihegve szakad ki belőle már a levegő. Nem, ez határozottan nem segít rajta. Ez nem a része vagy vágya. ~Mindjárt minden meg lesz, már nem kell sok. Bírd ki~ és ezzel megkönnyebbültnek tűnve nevetni kezd. Nem mintha igaz volna, de elég lesz, hogy még talán saját maga is bevegye. Talán még képes is ennyi ilyen év után parancsra boldog lenni. *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az erőt a következő két körre.
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-08-06 15:51:22
Üzenet elküldve: 2022-08-06 15:51:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Ne panaszkodj már, hanem inkább igyekezz!* Fedi meg, a megjegyzése miatt. Odaérve pedig egy kis erő bemutatót tart, amihez felhasználja az egyik piros italt. Buzogány se kell már neki, azt amúgy is a vörösnek tartogatja, aki használja is, mivel bele vágja a roncs szélébe.*
- Ez a beszéd! Add ki magadból!* Indul el a férfi felé bizakodva, aki káromkodva húzza ki a fegyvert. Viszont a következő csapás elmarad, ehelyett simogatni kezdi a fegyvert. Már pont elég közel jár a férfihoz, amikor az egy unalmasnak tűnő monológ végére vallomást tesz. Nixomia pedig elégedett ragadozó mosolyát ölti az arcára.*
- Én nem felejtek és igenis rémesen nézel ki. bár egy fokkal jobban, mint a gyógyital előtt.* Bókol neki a szőke a maga módján.*
- Nesze! Idd meg és zúz velem, mert hamar kimegy a hatása.* Dobja oda Dalaf a tűzdémon mellkasára azt az 1 Piros varázsitalt
.* Itt az erő a kezeid közt. Rajtad áll, hogy mit fogsz vele kezdeni.* Fordít neki hátat, hogy aztán egy dobozt emeljen fel és vágjon hozzá egy másikhoz. Ezt még párszor megteszi mielőtt a boros üveg után nyúlna, hogy leöblítse a bájitalt alkohollal. Számára ez kifejezetten kellemes időtöltés, ami üdítően hat rá. Jól szórakozott és most Dalafra emeli méz szín szemeit, hogy mit művel éppen. Látni akarja, hogy tombol.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Ne panaszkodj már, hanem inkább igyekezz!* Fedi meg, a megjegyzése miatt. Odaérve pedig egy kis erő bemutatót tart, amihez felhasználja az egyik piros italt. Buzogány se kell már neki, azt amúgy is a vörösnek tartogatja, aki használja is, mivel bele vágja a roncs szélébe.*
- Ez a beszéd! Add ki magadból!* Indul el a férfi felé bizakodva, aki káromkodva húzza ki a fegyvert. Viszont a következő csapás elmarad, ehelyett simogatni kezdi a fegyvert. Már pont elég közel jár a férfihoz, amikor az egy unalmasnak tűnő monológ végére vallomást tesz. Nixomia pedig elégedett ragadozó mosolyát ölti az arcára.*
- Én nem felejtek és igenis rémesen nézel ki. bár egy fokkal jobban, mint a gyógyital előtt.* Bókol neki a szőke a maga módján.*
- Nesze! Idd meg és zúz velem, mert hamar kimegy a hatása.* Dobja oda Dalaf a tűzdémon mellkasára azt az 1 Piros varázsitalt
.* Itt az erő a kezeid közt. Rajtad áll, hogy mit fogsz vele kezdeni.* Fordít neki hátat, hogy aztán egy dobozt emeljen fel és vágjon hozzá egy másikhoz. Ezt még párszor megteszi mielőtt a boros üveg után nyúlna, hogy leöblítse a bájitalt alkohollal. Számára ez kifejezetten kellemes időtöltés, ami üdítően hat rá. Jól szórakozott és most Dalafra emeli méz szín szemeit, hogy mit művel éppen. Látni akarja, hogy tombol.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-07-31 23:07:53
Üzenet elküldve: 2022-07-31 23:07:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dalaf hálás azért, hogy nem próbálják tovább borzolni át idegeit. Kellemes szabadidőben reménykedik. Ami egészen közeli képnek is tűnik a lemenő nap fényével megvilágított dokkoknál sétálva. Megmelengeti a szívét. Hirtelen sok mindenhez támad kedve, de hajóroncsok nézegetéséhez biztosan nem*
- Máshogy értelmezhetjük a gyönyörű kifejezést. *~Mi a.… már megint azok a boszorkány főzzetek? Biztosan nem kérek többet, meg az előzőt sem emésztett meg~ azonban a buzogány dobálást, mint hétköznapi tett már egészen sikerült neki. ~Most meg miért a fenét csinál? Miért is hittem, hogy mondjuk énekelni akar~ inkább lerakja azt a buzogányt a tűz mellé, de elég messze, hogy ne érintkezhessenek. Sok mindent kértek már tőle, de ez nem a bordélyház ezúttal, nem szorul rá, hogy megtegye. Aztán közelebb lépked a roncshoz. Leguggol, finoman végig simít a vizes lécek egészen stabil maradványán. Aztán meghúzza a boros üveget. Erről a vizes padlóról eszébe jut egy igazán régi emléke, még az akkor újdonsült feleségével. Aztán csak az a sok fájdalom és magány marad vele. ~Nincs itt senki igaz? ~ Nem is igazán tudja mit tegyen, szorongó érzéssel a gyomrában iszik ismét egy kortyot, aztán lehunyja a szemét. Egy papír után keresgél a zsebében. A sötétben alig látszik, de szóról szóra ismeri azt a levelet. *
- Tönkretetted a fiatal éveimet. *suttogja, majd gyűri meg a papírt, hogy aztán a tűzbe hajítsa azt. Aztán csak ül ott egy darabig, kicsit remeg is. Annyiszor gondolkodott már azon hol lenne, ha egy másik nőt választ vagy bármi mást. Innen nézve a régi énje nem is tűnik ugyanannak az elfnek. Nem is ugyanaz. Egy pillanatról a másikra visszanyúl a buzogányért és a hajóroncs szélébe vágja azt. Aztán csak nézi azt törni. Mintha egy része süllyedne vele, zihálva fekszik el*
- Bassza meg... *úgy markol a fegyver nyelébe, mintha az lenne az utolsó kapaszkodója az életben. Aztán önfeledten felnevet, de nem akar többet ütni. Megsimogatja inkább a fegyvert. ~Még nem tudtad le az életed szerelme részt nagyfiú~*
- Nem is, olyan förtelmes, ha máshogy vezet le az ember dolgokat. Még mindig magunkra szabható. Gyönyörű az ég. Jól érzem magamat és maga is gyöny...*Hivatalosan is egy pillanatra beütött a bor és a sokk, de félúton ráharap a nyelvére, azonban érezhető, hogy ez nem csábítás lett volna, csak egy röpke észrevétel*
- Basszus! Felejtse el! Sajnálom! Megindul a nyelvem, ha háton fekszem és hirtelen nagyon szeretem a világot. Még szerencsém, hogy legalább nem rémesen nézek ki közben. ~Igen, ha úgy teszel, mintha mindent dicsérnél akkor nem öl meg~ *gondolkodik, felül a hajába túr, aztán úgy dönt inkább kiengedi azt. Most tudja mi hiányzik neki és az nem egy hempergés. Vegyes érzelmekkel figyeli hát a másikat, már ha ezt még megteheti. Szíve most egészen baráti. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dalaf hálás azért, hogy nem próbálják tovább borzolni át idegeit. Kellemes szabadidőben reménykedik. Ami egészen közeli képnek is tűnik a lemenő nap fényével megvilágított dokkoknál sétálva. Megmelengeti a szívét. Hirtelen sok mindenhez támad kedve, de hajóroncsok nézegetéséhez biztosan nem*
- Máshogy értelmezhetjük a gyönyörű kifejezést. *~Mi a.… már megint azok a boszorkány főzzetek? Biztosan nem kérek többet, meg az előzőt sem emésztett meg~ azonban a buzogány dobálást, mint hétköznapi tett már egészen sikerült neki. ~Most meg miért a fenét csinál? Miért is hittem, hogy mondjuk énekelni akar~ inkább lerakja azt a buzogányt a tűz mellé, de elég messze, hogy ne érintkezhessenek. Sok mindent kértek már tőle, de ez nem a bordélyház ezúttal, nem szorul rá, hogy megtegye. Aztán közelebb lépked a roncshoz. Leguggol, finoman végig simít a vizes lécek egészen stabil maradványán. Aztán meghúzza a boros üveget. Erről a vizes padlóról eszébe jut egy igazán régi emléke, még az akkor újdonsült feleségével. Aztán csak az a sok fájdalom és magány marad vele. ~Nincs itt senki igaz? ~ Nem is igazán tudja mit tegyen, szorongó érzéssel a gyomrában iszik ismét egy kortyot, aztán lehunyja a szemét. Egy papír után keresgél a zsebében. A sötétben alig látszik, de szóról szóra ismeri azt a levelet. *
- Tönkretetted a fiatal éveimet. *suttogja, majd gyűri meg a papírt, hogy aztán a tűzbe hajítsa azt. Aztán csak ül ott egy darabig, kicsit remeg is. Annyiszor gondolkodott már azon hol lenne, ha egy másik nőt választ vagy bármi mást. Innen nézve a régi énje nem is tűnik ugyanannak az elfnek. Nem is ugyanaz. Egy pillanatról a másikra visszanyúl a buzogányért és a hajóroncs szélébe vágja azt. Aztán csak nézi azt törni. Mintha egy része süllyedne vele, zihálva fekszik el*
- Bassza meg... *úgy markol a fegyver nyelébe, mintha az lenne az utolsó kapaszkodója az életben. Aztán önfeledten felnevet, de nem akar többet ütni. Megsimogatja inkább a fegyvert. ~Még nem tudtad le az életed szerelme részt nagyfiú~*
- Nem is, olyan förtelmes, ha máshogy vezet le az ember dolgokat. Még mindig magunkra szabható. Gyönyörű az ég. Jól érzem magamat és maga is gyöny...*Hivatalosan is egy pillanatra beütött a bor és a sokk, de félúton ráharap a nyelvére, azonban érezhető, hogy ez nem csábítás lett volna, csak egy röpke észrevétel*
- Basszus! Felejtse el! Sajnálom! Megindul a nyelvem, ha háton fekszem és hirtelen nagyon szeretem a világot. Még szerencsém, hogy legalább nem rémesen nézek ki közben. ~Igen, ha úgy teszel, mintha mindent dicsérnél akkor nem öl meg~ *gondolkodik, felül a hajába túr, aztán úgy dönt inkább kiengedi azt. Most tudja mi hiányzik neki és az nem egy hempergés. Vegyes érzelmekkel figyeli hát a másikat, már ha ezt még megteheti. Szíve most egészen baráti. *
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-07-31 21:15:42
Üzenet elküldve: 2022-07-31 21:15:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia forgatja a szavakat, ami amúgy a vörös dolga szokott lenni. Úgy tűnik, hogy végül sikerül is megbolygatnia a darázsfészket.*
~ Nocsak, nocsak. A gyerek a gyenge pontja. Harap rá, mint harcsa a kukacra. ~* Azért csak végig mondja a dolgot, aztán meg elviharzik az asztaltól, hogy visszatérve kifelé ráncigálja az elfet, aki mint egy engedelmes rongybaba szó nélkül követi. Hamarosan kint találják magukat. Alkonyodik, de ez nem állítja meg a lányt. Nem megy most a hátasért, hanem célirányos megindul a dokkok irányába. A hűs esti szél pedig bele kap a szőke tincsekbe. A hely zajai pedig lassan kezdenek elcsendesedni. Főleg, hogy egyre inkább elhagyják a lakott részeket. Hamarosan már a világítótorony csipkés bércei alatt kutyagolnak. Kicsit botladozva, de halad a lány előre az egyre sűrűsödő félhomályban.*
- Mindjárt ott vagyunk, bár még soha nem jártam itt.* Nyugtatja meg a férfit. Itt már nincs más csak a tenger, meg a köves bércek. Talpuk alatt kagylók és csigák mesze héja ropog, ami a zörgő kavicsok közzé vegyül. Sziklákat is kell kerülgetni, ami egyre nehezebb lesz a sötét miatt. A parton akadnak még deszka darabok is, amik a szerencsétlenül járt hajókról sodródhattak ide. Előrébb meg egy sötétebb roncs sziluettje bontakozik ki. Egy kis halászhajó roncsa lehet, ami hajdanán a kikötő elestekor eshetett áldozatául a csipkés szikláknak. A világító torony fénye nélkül halálos csapda a hajók számára ez a vidék.*
- Itt vagyunk. Hát nem gyönyörű? Csak pont ránk várt.* Elő húz közben egy piros fiolát.
- Ez az enyém.* Hörpinti le saját italát, aminek üvegét aztán az egyik sziklához csapja.*
- Áhhh!! Micsoda erő! Nesze!* Dobja oda a buzogányát a férfinak, hogy aztán nekilásson egy apró tűz rakásának a szárazabb fából. Van acélja meg kovája, így ez gyorsan megy. Hamarosan kis tűz lobog, aminek vidám fénye pont elegendő a két fél számára. Ezután Nixomia boldogan rohan a hajóhoz, hogy rozoga hordókat meg ládákat hordjon egy kupacba, amikből egymásra is pakol párat.*
- Rajta! Ess neki! Zúzd szét őket azzal a buzogánnyal.* Biztatja a négy oszlop lerombolására. Alapból nem nagy dolog ezeknek a hordóknak a szétütése. Nixa sem tétlenkedik, mert felkap egy hordót, amit szintén hozzá csap a szikla szirtekhez, hogy ott ízzé-porrá törjék a korhadt fa.*
- Hahahaha! Micsoda erő, micsoda pusztítás! Eljött a rombolás ideje.* Rántja ki a dugót, hogy benyakaljon még bort, amit aztán a vörös felé nyújt! Ezt követően pedig megmarkol egy hatalmas fa gerendát, ami valaha egy árboc lehetett és könnyedén, mint egy gerelyt hajítja be az öles fát messzi a tengerbe.*
- Igyál és zúz!* Szépen kivárja, hogy mi lesz a vége ennek. Dalaf reakciói nagyon érdeklik, ezért a tűz narancsos fényében az arcvonásait kémleli, aztán, ha készen áll a férfi, majd ad neki is egy pirosat.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.31 21:19:56
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az erőt a következő két körre.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia forgatja a szavakat, ami amúgy a vörös dolga szokott lenni. Úgy tűnik, hogy végül sikerül is megbolygatnia a darázsfészket.*
~ Nocsak, nocsak. A gyerek a gyenge pontja. Harap rá, mint harcsa a kukacra. ~* Azért csak végig mondja a dolgot, aztán meg elviharzik az asztaltól, hogy visszatérve kifelé ráncigálja az elfet, aki mint egy engedelmes rongybaba szó nélkül követi. Hamarosan kint találják magukat. Alkonyodik, de ez nem állítja meg a lányt. Nem megy most a hátasért, hanem célirányos megindul a dokkok irányába. A hűs esti szél pedig bele kap a szőke tincsekbe. A hely zajai pedig lassan kezdenek elcsendesedni. Főleg, hogy egyre inkább elhagyják a lakott részeket. Hamarosan már a világítótorony csipkés bércei alatt kutyagolnak. Kicsit botladozva, de halad a lány előre az egyre sűrűsödő félhomályban.*
- Mindjárt ott vagyunk, bár még soha nem jártam itt.* Nyugtatja meg a férfit. Itt már nincs más csak a tenger, meg a köves bércek. Talpuk alatt kagylók és csigák mesze héja ropog, ami a zörgő kavicsok közzé vegyül. Sziklákat is kell kerülgetni, ami egyre nehezebb lesz a sötét miatt. A parton akadnak még deszka darabok is, amik a szerencsétlenül járt hajókról sodródhattak ide. Előrébb meg egy sötétebb roncs sziluettje bontakozik ki. Egy kis halászhajó roncsa lehet, ami hajdanán a kikötő elestekor eshetett áldozatául a csipkés szikláknak. A világító torony fénye nélkül halálos csapda a hajók számára ez a vidék.*
- Itt vagyunk. Hát nem gyönyörű? Csak pont ránk várt.* Elő húz közben egy piros fiolát.
- Ez az enyém.* Hörpinti le saját italát, aminek üvegét aztán az egyik sziklához csapja.*
- Áhhh!! Micsoda erő! Nesze!* Dobja oda a buzogányát a férfinak, hogy aztán nekilásson egy apró tűz rakásának a szárazabb fából. Van acélja meg kovája, így ez gyorsan megy. Hamarosan kis tűz lobog, aminek vidám fénye pont elegendő a két fél számára. Ezután Nixomia boldogan rohan a hajóhoz, hogy rozoga hordókat meg ládákat hordjon egy kupacba, amikből egymásra is pakol párat.*
- Rajta! Ess neki! Zúzd szét őket azzal a buzogánnyal.* Biztatja a négy oszlop lerombolására. Alapból nem nagy dolog ezeknek a hordóknak a szétütése. Nixa sem tétlenkedik, mert felkap egy hordót, amit szintén hozzá csap a szikla szirtekhez, hogy ott ízzé-porrá törjék a korhadt fa.*
- Hahahaha! Micsoda erő, micsoda pusztítás! Eljött a rombolás ideje.* Rántja ki a dugót, hogy benyakaljon még bort, amit aztán a vörös felé nyújt! Ezt követően pedig megmarkol egy hatalmas fa gerendát, ami valaha egy árboc lehetett és könnyedén, mint egy gerelyt hajítja be az öles fát messzi a tengerbe.*
- Igyál és zúz!* Szépen kivárja, hogy mi lesz a vége ennek. Dalaf reakciói nagyon érdeklik, ezért a tűz narancsos fényében az arcvonásait kémleli, aztán, ha készen áll a férfi, majd ad neki is egy pirosat.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.31 21:19:56
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az erőt a következő két körre.
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-07-15 10:41:56
Üzenet elküldve: 2022-07-15 10:41:56
ÚJ
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Messziről nem gondolta, hogy ennyit kell majd gyalogolnia, hogy elérje a kikötő nyugati szélét, ahol a világítótorony magasodik. Ami még jobban meglepi amikor odaér, az az, hogy meglepően rendezett a torony és környéke, ellentétben a város eddig bejárt részéből. Nem volt nehéz idetalálnia, hiszen csak fel kellett nézi az égre, és máris láthatta, hogy merre vezet az útja. A következő meglepetés akkor éri, amikor kiderül, hogy a tornyot erősen felfegyverzett alakok vigyázzák, valahol érthető módon. Vendaar nem örül ennek, annyi pénze meg nem hiszi, hogy van, hogy lefizesse az őrséget azért, hogy egy koszos raktárba megpihenjen. Látja már a rossz sorsát, még ma el kell jutnia a Hét Varjúba, amiből már annyit kiderírett, hogy létezik. Egy nagy sóhajjal fordul vissza az utca felé, és a viléágosabb részeken kérdezősködni is kezd, hogy mere lehet a célpont fogadó. Nagyon reméli, hogy sikerrel jár és nem jött feleslegesen el ilyen messzire a levegő városából.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-07-10 19:15:58
Üzenet elküldve: 2022-07-10 19:15:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bizony a gyengédség néha az ember előnyére válik. A nő rögtön elengedi őt. Azonban a sértettségét nem. Dalaf beszél hozzá és igyekszik javítani a dolgokon, na meg kitárni a szívét, amit a másik egy köpéssel fogad. ~Hát ez nem éppen volt vonzó vagy kedves~ de még csak nyitott sem a megszólításokra, hiszen azon is kiakad a másik, hogy a nevén szólítják. ~Hát jól van, ha ennyire utálja a nevét, akkor nem hívom rajta. Megpróbálom máshogyan~ ám az se válik be. Amin ezen a ponton már nem is lepi meg. Azonban az a nevetés még mindig rosszul esik neki. Egy röpke pillanatra még a tekintetét is lesüti. Aztán úgy kapja vissza, mintha a talaj látványa megégette volna. ~Megbírtam volna ütni. Pont ez a lényeg, hogy nem tettem. Nem vettem el az erejét, bár néha arrébb tehetné az egyszer biztos. Akkor sem hagyhatom menni~*
- Nem tehetem! *kiállt utána és gyorsan feltápászkodik eddigi pozíciójából. *
- Fizetett, hogy önnel tartsak! Ráadásul most már biztosan az ügyemmé vált. *~Túlságosan is~*
- Nem akarja megnézni, hogy bírok egy olyan helyet, mint ahová készül? ~Megint kinevethet~
- Valahogy biztosan dűlőre jutunk. Mi kell ahhoz, hogy ne köpjön vagy verjen le? Van jó oldalam! *egy ideje már kocogva beszél. ~Nem vagyok én már túl öreg futni valaki után? Betudom az őrületnek~*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bizony a gyengédség néha az ember előnyére válik. A nő rögtön elengedi őt. Azonban a sértettségét nem. Dalaf beszél hozzá és igyekszik javítani a dolgokon, na meg kitárni a szívét, amit a másik egy köpéssel fogad. ~Hát ez nem éppen volt vonzó vagy kedves~ de még csak nyitott sem a megszólításokra, hiszen azon is kiakad a másik, hogy a nevén szólítják. ~Hát jól van, ha ennyire utálja a nevét, akkor nem hívom rajta. Megpróbálom máshogyan~ ám az se válik be. Amin ezen a ponton már nem is lepi meg. Azonban az a nevetés még mindig rosszul esik neki. Egy röpke pillanatra még a tekintetét is lesüti. Aztán úgy kapja vissza, mintha a talaj látványa megégette volna. ~Megbírtam volna ütni. Pont ez a lényeg, hogy nem tettem. Nem vettem el az erejét, bár néha arrébb tehetné az egyszer biztos. Akkor sem hagyhatom menni~*
- Nem tehetem! *kiállt utána és gyorsan feltápászkodik eddigi pozíciójából. *
- Fizetett, hogy önnel tartsak! Ráadásul most már biztosan az ügyemmé vált. *~Túlságosan is~*
- Nem akarja megnézni, hogy bírok egy olyan helyet, mint ahová készül? ~Megint kinevethet~
- Valahogy biztosan dűlőre jutunk. Mi kell ahhoz, hogy ne köpjön vagy verjen le? Van jó oldalam! *egy ideje már kocogva beszél. ~Nem vagyok én már túl öreg futni valaki után? Betudom az őrületnek~*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-07-10 16:21:05
Üzenet elküldve: 2022-07-10 16:21:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Eddig nem találta el Dalafot, ami vagy a szerencse, vagy a technikája végett volt. Mindegy is, mert amint a földre kerülnek a helyzet megváltozik. Lefejeli homlokkal az arcát. Most már láthatja, hogy a közelharchoz mégis csak ért egy kicsit. Ezt követően aztán elkezdi fojtogatni a szerencsétlent, aki volt olyan ostoba, hogy még hergelje is. Fojtogatja és közben rázogatja is, de olyan hévvel, mintha tényleg meg akarná ölni. Képes is lenne rá most, ha nem érintenék meg a kezét. Ilyesmire nem számított. Heves védekezésre annál inkább, de ilyen sima kérő érintésre nem. Ez úgy meglepődik, hogy a fogásán is enged, majd aztán észbe kapván, hogy mit művelt, szépen le is mászik a férfiról.*
~ Nyomorult vörös disznó! Majdnem megöltem a mocskot. Jól van, nyugalom. Csak lélegezz! ~* Sebtében elkezdi leporolni magát, miközben amaz a földön fetrengve el kezd beszélni hozzá. Jól gondolja Dalaf, mert simán elküldené a fenébe a lány, ha nem folytatná rögvest, így inkább csak nézi, hogy mégis mit művel ez az ostoba, de közben azért porolgatja magát, meg igyekszik elszabadult tincseit rendezni. Még most is fújtatva veszi a levegőt, félig a dühtől, félig meg a fáradságtól. Füle azért nyitva van, de a hallottaktól köphetnékje támad, amit nem is fojt magába. Oldalra fordulva kiköp maga mellé.*
- Te csak nem Nixezzél engem. Nem emlékszem rá, hogy engedélyt adtam volna arra, hogy letegez!* Hangja csordultig van sértődéssel, meg haraggal, de aztán mégse tudja megállni, hogy ne nevesse ki Dalafot. Gúnyosan, lenézően, ahogy azt már megszokhattuk tőle.*
- Még hogy megütni engem? El se jutottál volna addig, csak szöcskéztél itt nekem. Lehet, hogy ettől te most férfinak érzed magad, de ezzel együl vagy. Pfe!* Köp ki megint maga mellé. Már a lovához indul, amiből lehet arra következtetni, hogy nem kíváncsi rá.*
- Inkább a magad dolgával törődj!* Veti, mielőtt felszáll a lovára. Kényelmes lépés tempóban indul el a dokkok irányába. Nem nehéz kitalálni, hogy hová igyekszik. Nem haladnak túl gyorsan, elvégre a csacsinak is lépést kell tartania.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Eddig nem találta el Dalafot, ami vagy a szerencse, vagy a technikája végett volt. Mindegy is, mert amint a földre kerülnek a helyzet megváltozik. Lefejeli homlokkal az arcát. Most már láthatja, hogy a közelharchoz mégis csak ért egy kicsit. Ezt követően aztán elkezdi fojtogatni a szerencsétlent, aki volt olyan ostoba, hogy még hergelje is. Fojtogatja és közben rázogatja is, de olyan hévvel, mintha tényleg meg akarná ölni. Képes is lenne rá most, ha nem érintenék meg a kezét. Ilyesmire nem számított. Heves védekezésre annál inkább, de ilyen sima kérő érintésre nem. Ez úgy meglepődik, hogy a fogásán is enged, majd aztán észbe kapván, hogy mit művelt, szépen le is mászik a férfiról.*
~ Nyomorult vörös disznó! Majdnem megöltem a mocskot. Jól van, nyugalom. Csak lélegezz! ~* Sebtében elkezdi leporolni magát, miközben amaz a földön fetrengve el kezd beszélni hozzá. Jól gondolja Dalaf, mert simán elküldené a fenébe a lány, ha nem folytatná rögvest, így inkább csak nézi, hogy mégis mit művel ez az ostoba, de közben azért porolgatja magát, meg igyekszik elszabadult tincseit rendezni. Még most is fújtatva veszi a levegőt, félig a dühtől, félig meg a fáradságtól. Füle azért nyitva van, de a hallottaktól köphetnékje támad, amit nem is fojt magába. Oldalra fordulva kiköp maga mellé.*
- Te csak nem Nixezzél engem. Nem emlékszem rá, hogy engedélyt adtam volna arra, hogy letegez!* Hangja csordultig van sértődéssel, meg haraggal, de aztán mégse tudja megállni, hogy ne nevesse ki Dalafot. Gúnyosan, lenézően, ahogy azt már megszokhattuk tőle.*
- Még hogy megütni engem? El se jutottál volna addig, csak szöcskéztél itt nekem. Lehet, hogy ettől te most férfinak érzed magad, de ezzel együl vagy. Pfe!* Köp ki megint maga mellé. Már a lovához indul, amiből lehet arra következtetni, hogy nem kíváncsi rá.*
- Inkább a magad dolgával törődj!* Veti, mielőtt felszáll a lovára. Kényelmes lépés tempóban indul el a dokkok irányába. Nem nehéz kitalálni, hogy hová igyekszik. Nem haladnak túl gyorsan, elvégre a csacsinak is lépést kell tartania.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-07-10 01:07:25
Üzenet elküldve: 2022-07-10 01:07:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A feldühödött szőke a semmiből fejeli le Dalafot. Szégyen erre gondolnia is, de erre most tényleg nem számított. A feje zúgni kezd és úgy érzi kissé szédül is, ez a húzás, már tényleg fájt a nőtől. Nem igazán tud most rajta gondolkodni, nem is igen realizálja, de átfut az agyán, hogy ez, hogy a fenébe nem fájt a másiknak is, hiszen az minden energiájával üvölt rajta. Egy amolyan félig magánál lévő állapotba kerül míg csukva tartja nagy, sárga szemeit. Majd amikor végül nehézkesen ismét kinyítja azokat, elnyílnak az ajkai. Az őt fojtogató kéz szinte nem is izgatja, de amit most lát... Az igen. ~Annyira tele vagy dühvel, hogy szinte már az éltet. Annyi kimaradt dolog... és félelem. Az ereje megmutatása, de félelem~ Lehet nagyon beverte a fejét most a vörös és szimplán, csak megőrült, de most mégis úgy érzi megvilágosult a lovagnővel kapcsolatosan. Sőt! Azt hiszi még tudja is mit kell tennie. Megpróbálja felemelni a karját, hogy a lehető leggyengédebben megérintse a másik kezét. Annyira óvatosan és kérőn, hogy tudják ez nem energiahiány. Szemei is ezt sugallják, legalábbis erre törekszik éppen. Nem igazán érdekli, hogy erről mit gondol majd Nix. Ahogy arról sem, hogyha ez nem sikerül, akkor a talajt csapkodja meg. Azt is hasonlóan, csak finoman jelezvén. Ha elengedik nyilván levegő után kap, majd a hasára gurul és elterül a fűben, amint csak engedik azt neki. Persze lehet ehhez majd előbb más kell, de csak eljutnak eddig. Hagyja kitisztulni gondolatait, majd végül még az előbb történtektől rekedtes hangon megszólal.*
- Nem fekszik mellém? Mármint messzebb, de a fűbe. *Lehet most elküldik a fenébe, úgyhogy gyorsan folytatja*
- Bár tudom, hogy nem segít elnyernem, hogy elismerjen mint személy és arról már amúgy is egészen lemondtam... de attól még sajnálom. Nem azt, hogy elvert, mert arra szükség volt. Azt, hogy míg produkáltam az... *gondolkodik kicsit, hogy fogalmazzon*
- Az megalázó lehetett és gyűlölöm ezt tenni egy nővel. Maga erős, de nem látom, hogy bízna bárkiben. Tudja... Én bíztam önben, hogy nem öl meg. Nem... nem ezt akarom úgy igazán mondani. Remélem most... harmadszorra? Emiatt sem halok meg, de Nix... az élet gyengéd oldala szép és nem veszi el senki erejét. Ki fog nevetni, de attól érzem magam férfinak, hogy nem ütöttem meg és azt hiszem arra kérem, így megbolondulva a halál széléről térve vissza, hogy néha legyen gyengédebb másokhoz. Sokszor azt kap amit ad vagy ha nem is, de könnyen bánthatunk másokat. Tényleg érdekelne mikor engedett bárkit magához úgy igazán közel. Tisztelet, gyengédség vagy valami hasonló. A gyermekkora nem számít vagy akik onnan jönnek. A szeme... mindig olyan ellenséges és nem csak felém, persze értem én kiben lehet manapság bízni, de egyszer biztos megtette. Kíváncsi vagyok maga milyen, ha kedves. Ha elmondja cserébe bármit kérdezhetsz, amennyit csak akar, bármit elmondok. Aztán én most már megnézném azt a véres helyet, ha már végre passzolok oda. *Remélhetőleg eljuthat ezekig a sorokig*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A feldühödött szőke a semmiből fejeli le Dalafot. Szégyen erre gondolnia is, de erre most tényleg nem számított. A feje zúgni kezd és úgy érzi kissé szédül is, ez a húzás, már tényleg fájt a nőtől. Nem igazán tud most rajta gondolkodni, nem is igen realizálja, de átfut az agyán, hogy ez, hogy a fenébe nem fájt a másiknak is, hiszen az minden energiájával üvölt rajta. Egy amolyan félig magánál lévő állapotba kerül míg csukva tartja nagy, sárga szemeit. Majd amikor végül nehézkesen ismét kinyítja azokat, elnyílnak az ajkai. Az őt fojtogató kéz szinte nem is izgatja, de amit most lát... Az igen. ~Annyira tele vagy dühvel, hogy szinte már az éltet. Annyi kimaradt dolog... és félelem. Az ereje megmutatása, de félelem~ Lehet nagyon beverte a fejét most a vörös és szimplán, csak megőrült, de most mégis úgy érzi megvilágosult a lovagnővel kapcsolatosan. Sőt! Azt hiszi még tudja is mit kell tennie. Megpróbálja felemelni a karját, hogy a lehető leggyengédebben megérintse a másik kezét. Annyira óvatosan és kérőn, hogy tudják ez nem energiahiány. Szemei is ezt sugallják, legalábbis erre törekszik éppen. Nem igazán érdekli, hogy erről mit gondol majd Nix. Ahogy arról sem, hogyha ez nem sikerül, akkor a talajt csapkodja meg. Azt is hasonlóan, csak finoman jelezvén. Ha elengedik nyilván levegő után kap, majd a hasára gurul és elterül a fűben, amint csak engedik azt neki. Persze lehet ehhez majd előbb más kell, de csak eljutnak eddig. Hagyja kitisztulni gondolatait, majd végül még az előbb történtektől rekedtes hangon megszólal.*
- Nem fekszik mellém? Mármint messzebb, de a fűbe. *Lehet most elküldik a fenébe, úgyhogy gyorsan folytatja*
- Bár tudom, hogy nem segít elnyernem, hogy elismerjen mint személy és arról már amúgy is egészen lemondtam... de attól még sajnálom. Nem azt, hogy elvert, mert arra szükség volt. Azt, hogy míg produkáltam az... *gondolkodik kicsit, hogy fogalmazzon*
- Az megalázó lehetett és gyűlölöm ezt tenni egy nővel. Maga erős, de nem látom, hogy bízna bárkiben. Tudja... Én bíztam önben, hogy nem öl meg. Nem... nem ezt akarom úgy igazán mondani. Remélem most... harmadszorra? Emiatt sem halok meg, de Nix... az élet gyengéd oldala szép és nem veszi el senki erejét. Ki fog nevetni, de attól érzem magam férfinak, hogy nem ütöttem meg és azt hiszem arra kérem, így megbolondulva a halál széléről térve vissza, hogy néha legyen gyengédebb másokhoz. Sokszor azt kap amit ad vagy ha nem is, de könnyen bánthatunk másokat. Tényleg érdekelne mikor engedett bárkit magához úgy igazán közel. Tisztelet, gyengédség vagy valami hasonló. A gyermekkora nem számít vagy akik onnan jönnek. A szeme... mindig olyan ellenséges és nem csak felém, persze értem én kiben lehet manapság bízni, de egyszer biztos megtette. Kíváncsi vagyok maga milyen, ha kedves. Ha elmondja cserébe bármit kérdezhetsz, amennyit csak akar, bármit elmondok. Aztán én most már megnézném azt a véres helyet, ha már végre passzolok oda. *Remélhetőleg eljuthat ezekig a sorokig*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-07-09 22:01:43
Üzenet elküldve: 2022-07-09 22:01:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Kellemetlen szituáció alakul ki. Dalaf újfent kivívta magának a nő haragját azzal a csókkal. Most pedig kapja érte az ütéseket, vagyis azt a kettőt, amit hagy neki az elején bevinni. Nixomia balszerencséjére többet nem sikerül betalálnia, amire, csak még dühösebb lesz. Végül azért csak sikerül felborítania, bár azt nem sejti, hogy ez direkt történt. Arról viszont tesz, hogy megbánja könnyelmű cselekedetét. Szájal vele és még a csípőjére rá is fog.*
- Te rohadék!* Lefejeli, mert azt ilyen közelről csak nem véti el. Hadd fájjon, meg vérezzen a másik arca.*
- Nesze te szemét!* Aztán két kezével megragadja a torkát, hogy fojtogassa a vöröst.*
- Nesze, te vörös kutya!* Meg még egyéb szitkokat is a fejéhez vág, miközben kemény ujjai a másik torkát szorongatják. Méz színű szemei haragtól lángolnak, a düh eltompítja józan ítélőképességét. Jó lesz valamit cselekednie a vörösnek, mert a végén még itt hagyja a fogát.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Kellemetlen szituáció alakul ki. Dalaf újfent kivívta magának a nő haragját azzal a csókkal. Most pedig kapja érte az ütéseket, vagyis azt a kettőt, amit hagy neki az elején bevinni. Nixomia balszerencséjére többet nem sikerül betalálnia, amire, csak még dühösebb lesz. Végül azért csak sikerül felborítania, bár azt nem sejti, hogy ez direkt történt. Arról viszont tesz, hogy megbánja könnyelmű cselekedetét. Szájal vele és még a csípőjére rá is fog.*
- Te rohadék!* Lefejeli, mert azt ilyen közelről csak nem véti el. Hadd fájjon, meg vérezzen a másik arca.*
- Nesze te szemét!* Aztán két kezével megragadja a torkát, hogy fojtogassa a vöröst.*
- Nesze, te vörös kutya!* Meg még egyéb szitkokat is a fejéhez vág, miközben kemény ujjai a másik torkát szorongatják. Méz színű szemei haragtól lángolnak, a düh eltompítja józan ítélőképességét. Jó lesz valamit cselekednie a vörösnek, mert a végén még itt hagyja a fogát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860