Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 871. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-12-03 21:53:41
Üzenet elküldve: 2023-12-03 21:53:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Mandulaszem szótlanul követi Ukromot, de idővel érzékeli, hogy a félvér lánykán kezd erőt venni a fáradtság. Maga is úgy van vele, hogy jó lesz már letáborozni. Hiába aludta át a délelőttöt, sokat nem pihent, ha belegondol, már harmadik napja. Az akarat viszi előre, meg az otthon felszedett állóképesség. Amikor Lily másodjára zárkózik fel lihegve hozzájuk, megkérdezi tőle:*
- Vigyem a pakkod?
*A teherhordó rúdon van még hely bőven, árvánknak meg pár kiló is könnyebbség. Csak nem mennek olyan messzire!
Ami azt illeti, ez az árkon-bokron át menetelés mind a félelfben, mind a szürkebőrűben felvet kérdéseket. A zsoldos még le is lassít a nyomaték kedvéért.*
- Három parittyalövésre a Világítótoronytól van egy barlang, ami a tengerre néz. De csak az találja meg, aki egyenesen oda tart. *válaszolja a manó magabiztosan* Ott lesz a hajótok!
*Nawanthiri könnyen elfogadja a választ, ha másért nem, hát mert Armarkhturt köti az ígérete, máshoz pedig nem fordulhat segítségért. A manó ugyanakkor bővebben nem szándékozik belemenni a részletekbe: "Majd meglátjátok!" Nagyjából ez a válasza a hajót - de főleg a legénységet - firtató kérdésekre, meg néhány huncut kacsintás. Nem mindennapi bárka lehet abban a barlangban…*
*Ha a társaság továbbindul, rézsút fogják a tengert megközelíteni. Sokat nem látni belőle az éjszakától és a ködtől, de a Világítorony fénye minden utazónak igazodási pont. Talán száz lépésre haladnak el mellette. Fölötte-körülötte tucatszám keringenek a sirályok, mint a dögevők.
A nehéz, párás levegő, meg a meredek part valamennyire megfogja a hullámverés hangját. A tenger nyugodt, és ahogy a csapat lassan eléri a sziklákat, hallani, ahogy az apró üregekben meg a kövek között gurgulázik a víz. Armarkhtur végül egy látszólag jellegtelen szakaszon megkéri a zsoldost, hogy tegye le a földre, mert megérkeztek.
A telihold fénye átsejlik a ködön, és letekintve hőseink egy szűk, a parttal párhuzamosan futó szurdokot láthatnak, amit a hullámok vájtak az élő sziklába. A közelebbi vége zárt, a másik a tengerbe torkollik. Hatvan lépés hosszú és két ölnyi mély lehet, vagy nem sokkal több.*
- Ha itt lemásztok, egy kis párkányra lépve bejuthattok a barlangba. Lemegyek veletek, mert én leszek a kapitány!
*A manó ezen kijelentésén már a szerzetes is pislog egyet. Aztán lenéz a szurdokba.*
- Lakik itt valaki, Armarkhtur?
*Arra inkább nem akar rákérdezni, hol tanulta meg egy mocsárlakó manó a tengerjárást, mert fél, hogy választ kap rá…*
*Mandulaszem szótlanul követi Ukromot, de idővel érzékeli, hogy a félvér lánykán kezd erőt venni a fáradtság. Maga is úgy van vele, hogy jó lesz már letáborozni. Hiába aludta át a délelőttöt, sokat nem pihent, ha belegondol, már harmadik napja. Az akarat viszi előre, meg az otthon felszedett állóképesség. Amikor Lily másodjára zárkózik fel lihegve hozzájuk, megkérdezi tőle:*
- Vigyem a pakkod?
*A teherhordó rúdon van még hely bőven, árvánknak meg pár kiló is könnyebbség. Csak nem mennek olyan messzire!
Ami azt illeti, ez az árkon-bokron át menetelés mind a félelfben, mind a szürkebőrűben felvet kérdéseket. A zsoldos még le is lassít a nyomaték kedvéért.*
- Három parittyalövésre a Világítótoronytól van egy barlang, ami a tengerre néz. De csak az találja meg, aki egyenesen oda tart. *válaszolja a manó magabiztosan* Ott lesz a hajótok!
*Nawanthiri könnyen elfogadja a választ, ha másért nem, hát mert Armarkhturt köti az ígérete, máshoz pedig nem fordulhat segítségért. A manó ugyanakkor bővebben nem szándékozik belemenni a részletekbe: "Majd meglátjátok!" Nagyjából ez a válasza a hajót - de főleg a legénységet - firtató kérdésekre, meg néhány huncut kacsintás. Nem mindennapi bárka lehet abban a barlangban…*
*Ha a társaság továbbindul, rézsút fogják a tengert megközelíteni. Sokat nem látni belőle az éjszakától és a ködtől, de a Világítorony fénye minden utazónak igazodási pont. Talán száz lépésre haladnak el mellette. Fölötte-körülötte tucatszám keringenek a sirályok, mint a dögevők.
A nehéz, párás levegő, meg a meredek part valamennyire megfogja a hullámverés hangját. A tenger nyugodt, és ahogy a csapat lassan eléri a sziklákat, hallani, ahogy az apró üregekben meg a kövek között gurgulázik a víz. Armarkhtur végül egy látszólag jellegtelen szakaszon megkéri a zsoldost, hogy tegye le a földre, mert megérkeztek.
A telihold fénye átsejlik a ködön, és letekintve hőseink egy szűk, a parttal párhuzamosan futó szurdokot láthatnak, amit a hullámok vájtak az élő sziklába. A közelebbi vége zárt, a másik a tengerbe torkollik. Hatvan lépés hosszú és két ölnyi mély lehet, vagy nem sokkal több.*
- Ha itt lemásztok, egy kis párkányra lépve bejuthattok a barlangba. Lemegyek veletek, mert én leszek a kapitány!
*A manó ezen kijelentésén már a szerzetes is pislog egyet. Aztán lenéz a szurdokba.*
- Lakik itt valaki, Armarkhtur?
*Arra inkább nem akar rákérdezni, hol tanulta meg egy mocsárlakó manó a tengerjárást, mert fél, hogy választ kap rá…*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-09-14 20:14:27
Üzenet elküldve: 2023-09-14 20:14:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tenger és tetoválások//
- Egyszer majd kipróbálom.
*feleli mosolyogva, olyan magabiztossággal a hangjában, hogy valószínűleg tényleg kipróbálja majd egyszer a tengeri utazást. Azonban egyelőre bőven beéri azzal, hogy távolról nézi a hajókat és próbál rájönni, mégis hogyan alkották meg őket és hogyan képesek átszelni velük a végtelen tengereket.*
- Azért csak óvatosan Artheniorban. Hogy velem nem kötekedtek, az nem jelenti azt, hogy veled se fognak.
*mondja azért a lánynak. Mykaelnek több olyan tulajdonsága van, ami miatt nem nagyon kell tartania senkitől. Kisebb részt azért, mert elég keménykötésűnek tűnik ahhoz, hogy eltántorítsa tőle az embereket. Na meg azért, mert egyszerűen nem provokál senkit. De leginkább azért, mert annyira ágrólszakadt a külseje, hogy semmi hasznot nem lehet remélni a kötekedésből.
Ugyanezért jár-kel olyan nyugodtan a kikötőben is. A leányzó intő szavaira azért bólint, főleg az utolsóra, amitől elvigyorodik. Ha a húgai is ilyen szemrevalóak, nehéz lesz megfogadni a tanácsot. És ha valahogy kikeveredik a bajból, talán majd utólag okul belőle valamit.*
- Köszönöm, és viszlát! Érezd jól magad Artheniorban! A két legnagyobb fogadó, a Pegazus és a Wegtoreni kalmár jó helyek, egész tűrhető áron.
*ad még egy tanácsot útravalóul.
Ő maga még ottmarad egy ideig, aztán viszont elindul megkeresni magának azt az öreg fickót, akitől talán megtanulhat ezt-azt a tetoválásról.*
- Egyszer majd kipróbálom.
*feleli mosolyogva, olyan magabiztossággal a hangjában, hogy valószínűleg tényleg kipróbálja majd egyszer a tengeri utazást. Azonban egyelőre bőven beéri azzal, hogy távolról nézi a hajókat és próbál rájönni, mégis hogyan alkották meg őket és hogyan képesek átszelni velük a végtelen tengereket.*
- Azért csak óvatosan Artheniorban. Hogy velem nem kötekedtek, az nem jelenti azt, hogy veled se fognak.
*mondja azért a lánynak. Mykaelnek több olyan tulajdonsága van, ami miatt nem nagyon kell tartania senkitől. Kisebb részt azért, mert elég keménykötésűnek tűnik ahhoz, hogy eltántorítsa tőle az embereket. Na meg azért, mert egyszerűen nem provokál senkit. De leginkább azért, mert annyira ágrólszakadt a külseje, hogy semmi hasznot nem lehet remélni a kötekedésből.
Ugyanezért jár-kel olyan nyugodtan a kikötőben is. A leányzó intő szavaira azért bólint, főleg az utolsóra, amitől elvigyorodik. Ha a húgai is ilyen szemrevalóak, nehéz lesz megfogadni a tanácsot. És ha valahogy kikeveredik a bajból, talán majd utólag okul belőle valamit.*
- Köszönöm, és viszlát! Érezd jól magad Artheniorban! A két legnagyobb fogadó, a Pegazus és a Wegtoreni kalmár jó helyek, egész tűrhető áron.
*ad még egy tanácsot útravalóul.
Ő maga még ottmarad egy ideig, aztán viszont elindul megkeresni magának azt az öreg fickót, akitől talán megtanulhat ezt-azt a tetoválásról.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-09-14 12:17:02
Üzenet elküldve: 2023-09-14 12:17:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tenger és tetoválások//
-És még nem is szálltál hajóra! Onnan kezdődik csak igazán a világ. *Felel csillogó szemekkel. Az ő számára a tenger az élet, melynek a Kikötő is visszatérő eleme.*
-Nem bánom, ha kevésbé közvetlenek. Tudod, ha egy egész életet töltöttél le olyanok között, kik zokszó nélkül megfejelnek vagy a seggedre csapnak... Esetleg mindkettőt... Akkor vágysz a változatosságra. Persze hiányozna ez a légkör, ha nem volna. *Nagyot szippant a levegőből, mintha csak magába tudná szívni e hely szellemét. Ő sem különb. Noha talán első pillantásra nem látszik meg rajta, az erőszakosabb fajtából való.
Egy kevés ideig még üldögél ott, elnézve a horizontot, majd szép lassan feltápászkodik.*
-Ha adhatok egy tanácsot; légy észrevétlen. A firkászgatás a dokkok mentén nem egy ilyen ténykedés. Ó, és kerüld a vörös üstököket. Van néhány húgom... Egy darab kenyeret sem bíznék rájuk. *Félmosolyba húzódnak ajkai. Egyik-másikat szívesen elagyabugyálná, csak a miheztartás végett.*
-Viszlát, Mykael. *Pillant hátra még válla felett a legényre, mielőtt elindulna lefelé ugyanazon az úton, mint ami ide vezette őket. Valahogy megnyugtatta lelkét e társalgás. Nem érezte magát feszélyezve és attól sem kellett tartania, melyikük ránt előbb pengét. Érdekes változatosság... Talán pont ez az, amiről a férfiú is beszélt. Arthenior. Vajon mindenki ilyen ott?*
-És még nem is szálltál hajóra! Onnan kezdődik csak igazán a világ. *Felel csillogó szemekkel. Az ő számára a tenger az élet, melynek a Kikötő is visszatérő eleme.*
-Nem bánom, ha kevésbé közvetlenek. Tudod, ha egy egész életet töltöttél le olyanok között, kik zokszó nélkül megfejelnek vagy a seggedre csapnak... Esetleg mindkettőt... Akkor vágysz a változatosságra. Persze hiányozna ez a légkör, ha nem volna. *Nagyot szippant a levegőből, mintha csak magába tudná szívni e hely szellemét. Ő sem különb. Noha talán első pillantásra nem látszik meg rajta, az erőszakosabb fajtából való.
Egy kevés ideig még üldögél ott, elnézve a horizontot, majd szép lassan feltápászkodik.*
-Ha adhatok egy tanácsot; légy észrevétlen. A firkászgatás a dokkok mentén nem egy ilyen ténykedés. Ó, és kerüld a vörös üstököket. Van néhány húgom... Egy darab kenyeret sem bíznék rájuk. *Félmosolyba húzódnak ajkai. Egyik-másikat szívesen elagyabugyálná, csak a miheztartás végett.*
-Viszlát, Mykael. *Pillant hátra még válla felett a legényre, mielőtt elindulna lefelé ugyanazon az úton, mint ami ide vezette őket. Valahogy megnyugtatta lelkét e társalgás. Nem érezte magát feszélyezve és attól sem kellett tartania, melyikük ránt előbb pengét. Érdekes változatosság... Talán pont ez az, amiről a férfiú is beszélt. Arthenior. Vajon mindenki ilyen ott?*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-09-11 22:05:33
Üzenet elküldve: 2023-09-11 22:05:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tenger és tetoválások//
*Ahogy követi a matrózlányt, a figyelme a világítótorony felé terelődik, hiszen azt már messziről is jól látni. Nagyjából tisztában van a funkciójával, de mint igazi "szárazföldi patkány", nem érti pontosan, hogy miért és hogyan segít a torony. De kétségtelenül impozáns látvány. Sőt, ami azt illeti, eddig talán a legtakarosabb épület, amit a kikötőben látott. A Sellőházat nem számítva. Lelkesedése ezért is visszatér, ahogy leplezetlen csodálattal nézi az épületet.
Tirät eddig hidegen hagyta a megjegyzése, nem mintha olyan nagyon egyértelművé tette volna a dolgot. Meg aztán, tényleg nincs most olyan nagyon kiéhezve a mókázásra, hála a Sellőházban töltött pazar éjszakának. Így nem is nagyon erőlteti a dolgot. A tengerészlány függőségeinek pedig nem látja komoly nyomát. Van, amikor meglátszik az. A tekinteten, a mozgáson, a beszéden. A fogak állapotán, a leheleten. A katonák közt éppúgy találni függőket, Mykaelnek volt is alkalma nem egy bódító szer hatásait látni. Részben ezért ő maga még csak nem is dohányzik. Igaz, az italt nem veti meg, bár nem is nagyon gyakorlott vedelő még.*
- Hát... mi tagadás...
*feleli a leány megjegyzésére, hogy itt ihletet kaphat. Ha azt nem is, de mindenképpen élményszámba megy a látvány.*
- Ezekről a sziklákról oda, a tengerbe?
*kérdi érezhető megdöbbenéssel. Ha helyi lenne, biztosan ő is csinálta volna gyerekként, de most lenézve a mélybe, és a kősziklákon tajtékot verő haragos tengeri hullámok láttán nem tartja bölcs dolognak. Persze, nem nagyobb hülyeség, mint éles karddal hadonászni, vagy nagy vadkanokra vadászni - vagyis olyan dolgoknál, amikkel ő a szárazföldön gyerekként kísértette a szerencséjét.*
- Na, ebben bíztam, hogy csak találok itt valakit, aki ért a tetováláshoz.
*feleli elégedetten. Egyelőre nem veszi elő a papírost és a széndarabokat, inkább csak nézelődik.*
- Egy hatig, talán. Többet terveztem, de úgy tűnik lesz némi munka másfelé. Aztán majd visszajövök, mert ennek a helynek kevés egy hat.
*mondja elmerengve, majd hozzáteszi.*
- Te meg mész Artheniorba? Jó hely. Szép házak, jó fogadók, munka akad dögivel. Csak az emberek kissé... nem is tudom, hűvösebbek?
*fejti ki a véleményét, bár az utolsó jelzőben nem biztos. Kétségtelenül arrafelé kimértebb, távolságtartóbb népek laknak. Legalábbis, amerre ő megfordult.*
*Ahogy követi a matrózlányt, a figyelme a világítótorony felé terelődik, hiszen azt már messziről is jól látni. Nagyjából tisztában van a funkciójával, de mint igazi "szárazföldi patkány", nem érti pontosan, hogy miért és hogyan segít a torony. De kétségtelenül impozáns látvány. Sőt, ami azt illeti, eddig talán a legtakarosabb épület, amit a kikötőben látott. A Sellőházat nem számítva. Lelkesedése ezért is visszatér, ahogy leplezetlen csodálattal nézi az épületet.
Tirät eddig hidegen hagyta a megjegyzése, nem mintha olyan nagyon egyértelművé tette volna a dolgot. Meg aztán, tényleg nincs most olyan nagyon kiéhezve a mókázásra, hála a Sellőházban töltött pazar éjszakának. Így nem is nagyon erőlteti a dolgot. A tengerészlány függőségeinek pedig nem látja komoly nyomát. Van, amikor meglátszik az. A tekinteten, a mozgáson, a beszéden. A fogak állapotán, a leheleten. A katonák közt éppúgy találni függőket, Mykaelnek volt is alkalma nem egy bódító szer hatásait látni. Részben ezért ő maga még csak nem is dohányzik. Igaz, az italt nem veti meg, bár nem is nagyon gyakorlott vedelő még.*
- Hát... mi tagadás...
*feleli a leány megjegyzésére, hogy itt ihletet kaphat. Ha azt nem is, de mindenképpen élményszámba megy a látvány.*
- Ezekről a sziklákról oda, a tengerbe?
*kérdi érezhető megdöbbenéssel. Ha helyi lenne, biztosan ő is csinálta volna gyerekként, de most lenézve a mélybe, és a kősziklákon tajtékot verő haragos tengeri hullámok láttán nem tartja bölcs dolognak. Persze, nem nagyobb hülyeség, mint éles karddal hadonászni, vagy nagy vadkanokra vadászni - vagyis olyan dolgoknál, amikkel ő a szárazföldön gyerekként kísértette a szerencséjét.*
- Na, ebben bíztam, hogy csak találok itt valakit, aki ért a tetováláshoz.
*feleli elégedetten. Egyelőre nem veszi elő a papírost és a széndarabokat, inkább csak nézelődik.*
- Egy hatig, talán. Többet terveztem, de úgy tűnik lesz némi munka másfelé. Aztán majd visszajövök, mert ennek a helynek kevés egy hat.
*mondja elmerengve, majd hozzáteszi.*
- Te meg mész Artheniorba? Jó hely. Szép házak, jó fogadók, munka akad dögivel. Csak az emberek kissé... nem is tudom, hűvösebbek?
*fejti ki a véleményét, bár az utolsó jelzőben nem biztos. Kétségtelenül arrafelé kimértebb, távolságtartóbb népek laknak. Legalábbis, amerre ő megfordult.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-09-11 14:23:01
Üzenet elküldve: 2023-09-11 14:23:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tenger és tetoválások//
*Nem esik le a tantusz, már ami Mykael kétértelmű szavait illeti. Ő az egyenes beszédhez szokott; ha bárki szándékkal közelítette, hát kimondta. Általában roppant trágár szókörnyezetben. Hogy e habitus mennyire eredményes nála, az vitatható. Hogy széttárt combok vagy ököl viszonozta-e a felkérést, az nagyban függött attól, mivel csábították. Tirä ugyanis függő, habár ezt Mykael aligha tudhatja. Elmegy a falig és azon is túl, ha ilyesmivel kecsegtetik. Fiatal utcakölyökként és hajósinasként még kereste a romantikát, a szeretetet, s persze az élvezetet a testiségben, de ebben manapság már nem leli annyi örömét, mint egykoron.
Mykael sem kápráztatta még el, nem is nagyon volt miért. Érdekesnek találja a rajztudását és a kíváncsiságát, de különösebb vonzalom nem fűzi a férfiúhoz.
Felcaplat hát a társaságában a Világítótorony lábához, s nem is kell túlságosan kilépni hozzá, hogy sikerrel vegyék az akadályt.*
-Kölyökkoromban sokat jártunk ide. Ugráltunk a sziklákról a vízbe, ilyesmi. *Vállat von. A szentimentális emlékek úgy peregnek le róla, mint a víz a kellően megmunkált hajódeszkáról.*
-Itt is volnánk. *Mutat a távolba. A sziklák és a világítótorony alatt elterül a Kikötő, azon túl pedig a végtelen víztömeg. Még talán ijesztő látvány is lehet annak, ki először látja.*
-Talán itt jobban ihletődsz, mint odalenn. Nem messze lakik innen egy vén varrómester. Testvarró. *Teszi hozzá magyarázólag, tekintetét le sem véve a horizontról.*
-Talán ha meglátogatod, hajlandó némi arany ellenében tanítani. *Helyet foglal egy kiszögellésen. Nincs már benne félsz a fiút illetően. Kötve hiszi az eddigiek fényében, hogy ártó szándékok vezérelnék.*
-Meddig maradsz? A Kikötőben. *Pillant végül a fiúra.*
*Nem esik le a tantusz, már ami Mykael kétértelmű szavait illeti. Ő az egyenes beszédhez szokott; ha bárki szándékkal közelítette, hát kimondta. Általában roppant trágár szókörnyezetben. Hogy e habitus mennyire eredményes nála, az vitatható. Hogy széttárt combok vagy ököl viszonozta-e a felkérést, az nagyban függött attól, mivel csábították. Tirä ugyanis függő, habár ezt Mykael aligha tudhatja. Elmegy a falig és azon is túl, ha ilyesmivel kecsegtetik. Fiatal utcakölyökként és hajósinasként még kereste a romantikát, a szeretetet, s persze az élvezetet a testiségben, de ebben manapság már nem leli annyi örömét, mint egykoron.
Mykael sem kápráztatta még el, nem is nagyon volt miért. Érdekesnek találja a rajztudását és a kíváncsiságát, de különösebb vonzalom nem fűzi a férfiúhoz.
Felcaplat hát a társaságában a Világítótorony lábához, s nem is kell túlságosan kilépni hozzá, hogy sikerrel vegyék az akadályt.*
-Kölyökkoromban sokat jártunk ide. Ugráltunk a sziklákról a vízbe, ilyesmi. *Vállat von. A szentimentális emlékek úgy peregnek le róla, mint a víz a kellően megmunkált hajódeszkáról.*
-Itt is volnánk. *Mutat a távolba. A sziklák és a világítótorony alatt elterül a Kikötő, azon túl pedig a végtelen víztömeg. Még talán ijesztő látvány is lehet annak, ki először látja.*
-Talán itt jobban ihletődsz, mint odalenn. Nem messze lakik innen egy vén varrómester. Testvarró. *Teszi hozzá magyarázólag, tekintetét le sem véve a horizontról.*
-Talán ha meglátogatod, hajlandó némi arany ellenében tanítani. *Helyet foglal egy kiszögellésen. Nincs már benne félsz a fiút illetően. Kötve hiszi az eddigiek fényében, hogy ártó szándékok vezérelnék.*
-Meddig maradsz? A Kikötőben. *Pillant végül a fiúra.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-06-16 21:28:57
Üzenet elküldve: 2023-06-16 21:28:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Jobbjával a kőfalnak támaszkodva szemléli a tengert egy darabon. Barnáival hajót keres a dokkok mentén. Olyat, amin még nem járt természetesen. Azokon már aligha van keresnivalója, még ha padlót mosni is jelentkezne. Tudják már, miféle és kiféle. Nagyot horkan, ahogy meglátja az épp kifutó Ráját. Úgy lépett meg a kapitány papagájával - na meg némi arannyal - hogy a szóban forgó kapitány kipeckelt szájjal és letolt gatyával várta a megmentőjét a hajófenékben.* ~Kár azért a madárért! Még beszélni is tudott!~ *Na nem a kapitányra gondol, hanem a papagájra. Persze eladta, ahogy kikötöttek.
Kissé jobb kedvre deríti a merengés, s már úton is van. Rumos vagy a dokkok? Ahová viszi a lába.*
Kissé jobb kedvre deríti a merengés, s már úton is van. Rumos vagy a dokkok? Ahová viszi a lába.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-03-30 23:03:22
Üzenet elküldve: 2023-03-30 23:03:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 400
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 400
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Első útja nem a Vérkertbe vezet. Kerüli, mint deák a szigorú tanítóját, ámbár tudja, hogy végül úgy sem húzhatja a látogatását. Borzong, s mégis imádja az ott rejlő oltárt. Borzong, mert lelkébe lát, s imádja, mert a lelkén ülő sötétség mágnesként vonzza oda.
Balját a jobbján húzódó madáralakon nyugtatja, miközben végighordozza tekintetét a horizonton. Végül a Kikötő felé fordul, fakó-üres tekintettel. Emlékek örvénylenek fel, vereségről és kudarcról egyaránt. Jó ideig bámészkodik itt gondolatai közé veszve, de hamar földet kapar rá. Nem szabad a múlton merengenie. Ezt megtanulta, mióta lelkébe ette magát a feketeség. Rideg logika kell, hogy vezérelje. Az emlékek azonban felszínre hozzák a megannyi... Érzést. Ajkába harapva húzza összébb magán a vékonyka kabátot, majd elindul lefelé a kaptatón. A Vérkert miatt érkezett, hát nem fogja sokáig kerülgetni.*
Balját a jobbján húzódó madáralakon nyugtatja, miközben végighordozza tekintetét a horizonton. Végül a Kikötő felé fordul, fakó-üres tekintettel. Emlékek örvénylenek fel, vereségről és kudarcról egyaránt. Jó ideig bámészkodik itt gondolatai közé veszve, de hamar földet kapar rá. Nem szabad a múlton merengenie. Ezt megtanulta, mióta lelkébe ette magát a feketeség. Rideg logika kell, hogy vezérelje. Az emlékek azonban felszínre hozzák a megannyi... Érzést. Ajkába harapva húzza összébb magán a vékonyka kabátot, majd elindul lefelé a kaptatón. A Vérkert miatt érkezett, hát nem fogja sokáig kerülgetni.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-02-24 10:53:39
Üzenet elküldve: 2023-02-24 10:53:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Felpillant a hatalmas építményre, noha a világért sem mászná meg. Nem. Helyette megül a sziklapárkányon, hogy végigpásztázza a tengert. Nagyot szippant az enyhén csípős, sós levegőből, s hosszan elmereng.*
~Tudod, mi a teendő.~ *Mintha nem is a saját hangját hallaná. Nem. A sámánasszonyt hallja fejében, ki felkente harcossá. Nem lehet ez más, csakis az ősök szava. Legalábbis az ő elgondolásában.*
~Nagy útra indulsz s rögösre. Véred folyt véred által, s nem ez az utolsó. Töltsd ki a bosszúd, hogy a kör bezárulhasson.~
*Noha saját elméje szüli őket, ő az Ősök Akaratának bélyegzi azokat. Egy dolog azonban biztos; nem érti őket. Legalábbis nem nyertek értelmet még számára.*
~Tudod, mi a teendő.~ *Mintha nem is a saját hangját hallaná. Nem. A sámánasszonyt hallja fejében, ki felkente harcossá. Nem lehet ez más, csakis az ősök szava. Legalábbis az ő elgondolásában.*
~Nagy útra indulsz s rögösre. Véred folyt véred által, s nem ez az utolsó. Töltsd ki a bosszúd, hogy a kör bezárulhasson.~
*Noha saját elméje szüli őket, ő az Ősök Akaratának bélyegzi azokat. Egy dolog azonban biztos; nem érti őket. Legalábbis nem nyertek értelmet még számára.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-01-23 14:59:53
Üzenet elküldve: 2023-01-23 14:59:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*A kutatás során többször is belebotlott a világítótoronyba, és eszébe jutnak a szép emlékek még arról az időről, amikor először ideérkezett a hegyen túlról. Azóta megannyi dolog történt vele, szomorúak és szépek egyaránt. Áldoz egy kis időt rá, hogy ismét megmássza a tornyot és onnan nézzen szét egy kicsit. Régen járt erre, így ez most tökéletes alkalom lehet a számára hogy a sós levegőt mellkasába szívja. A hullámok még mindig megborzasztják, ~Vajon ezek a tengerészek hogy nem lesznek betegek?~ Nos egyértelműen Rorkir csak a szárazföldön veszélyes, de ha a szellemek is úgy akarják nem kell tengerre szállnia.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-01-22 16:27:17
Üzenet elküldve: 2023-01-22 16:27:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A hajó sehol. Egy próbát viszont megért a dolog. Alighanem időről-időre le fog merészkedni ide, hogy szemmel tarthassa a horgonyzó bárkákat. Ha azt a setétbőrű kapitányt vissza eszi ide a fene, hát lelécel innét egykettőre.
Tudja, a Patkányok nagy ívben szarnak a körözési listákra, adja ki azt bármelyik város. Ez a nagy szerencséje. Lassan nincs olyan hely, ahol ne keresnék. Nem, mintha bánná a dolgot. Azokban a körökben, ahol ő mozog, az ilyesmi nagyszerű ajánlólevél.
Kinyújtóztatja tagjait, majd távozóra fogja. Visszatér a kalyibába, amit az erdőségben húzott fel. Bujkál még egy darabig, míg nem ér vissza a csempész. Addig pedig... Megszedi magát, már amennyire tudja. Egy-két fajankó horogra akadhat még, mint azok a némberek, akik felfogadták a fogadó kifosztására.*
Tudja, a Patkányok nagy ívben szarnak a körözési listákra, adja ki azt bármelyik város. Ez a nagy szerencséje. Lassan nincs olyan hely, ahol ne keresnék. Nem, mintha bánná a dolgot. Azokban a körökben, ahol ő mozog, az ilyesmi nagyszerű ajánlólevél.
Kinyújtóztatja tagjait, majd távozóra fogja. Visszatér a kalyibába, amit az erdőségben húzott fel. Bujkál még egy darabig, míg nem ér vissza a csempész. Addig pedig... Megszedi magát, már amennyire tudja. Egy-két fajankó horogra akadhat még, mint azok a némberek, akik felfogadták a fogadó kifosztására.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2023-01-20 18:13:50
Üzenet elküldve: 2023-01-20 18:13:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megunja kicsit a sok embert akivel kénytelen volt egy levegőt szívni az elmúlt hatokban, úgyhogy úgy dönt kiszellőzteti a fejét. Erre pedig a legjobb hely amit ismer a közelben az a vilagítótorony. Fel is captat a tetejére, jól ismer itt már minden egyet követ és lépcsőt, talán még az őröket is. Biccent ahol kell és máris élvezheti azt, amiért idejött. ~Kéne már egy jó zsíros meló, unom a kibaszott száraz kenyeret. A sör se esik olyan jól ilyen hidegben, ha nincs a fejem fölött egy rendes tető! Na de majd most!~*
*Megunja kicsit a sok embert akivel kénytelen volt egy levegőt szívni az elmúlt hatokban, úgyhogy úgy dönt kiszellőzteti a fejét. Erre pedig a legjobb hely amit ismer a közelben az a vilagítótorony. Fel is captat a tetejére, jól ismer itt már minden egyet követ és lépcsőt, talán még az őröket is. Biccent ahol kell és máris élvezheti azt, amiért idejött. ~Kéne már egy jó zsíros meló, unom a kibaszott száraz kenyeret. A sör se esik olyan jól ilyen hidegben, ha nincs a fejem fölött egy rendes tető! Na de majd most!~*
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-25 14:14:48
Üzenet elküldve: 2022-09-25 14:14:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt Dalaf gondolta volna. Nixomia munkássága nem nyeri el a tetszését, amit szavakba is önt. A szavaira nem sok válasz reakció érkezik. A lefejelés meg nem igazán lehetséges, mivel háttal van neki, de az első lökdösésekre meg ellenállásra abba hagyja ő magától is. Annyira nem szadista, hogy megpróbálja megerőszakolni a férfit. Leszáll róla és felhúzza a nadrágját. Elborult arccal hallgatja a másik hisztijét, csak hát a sötétség már elrejti a vonásait.*
- Nem érhetek hozzád? Akkor kóstold meg a csizmám!* Rúg belé, mert valószínűleg az még éppen csak tápászkodik felfelé. A has tájékára céloz, hogy szenvedjen vele a másik még jó darabig.*
- Phe!* Köp ki oldalra.* Azt te valami hímkurva voltál?* Összeszedi azt a pár holmiját és vissza indul a fogadóba. A vörös disznó meg hadd fetrengjen a saját mocskában. Jobbnak látja, ha távozik, mert a végén olyat tenne, amit később talán megbánna, bár legalább szemtanú nem lenne. Itt a kikötőben senki nem kérné számon rajta az biztos.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt Dalaf gondolta volna. Nixomia munkássága nem nyeri el a tetszését, amit szavakba is önt. A szavaira nem sok válasz reakció érkezik. A lefejelés meg nem igazán lehetséges, mivel háttal van neki, de az első lökdösésekre meg ellenállásra abba hagyja ő magától is. Annyira nem szadista, hogy megpróbálja megerőszakolni a férfit. Leszáll róla és felhúzza a nadrágját. Elborult arccal hallgatja a másik hisztijét, csak hát a sötétség már elrejti a vonásait.*
- Nem érhetek hozzád? Akkor kóstold meg a csizmám!* Rúg belé, mert valószínűleg az még éppen csak tápászkodik felfelé. A has tájékára céloz, hogy szenvedjen vele a másik még jó darabig.*
- Phe!* Köp ki oldalra.* Azt te valami hímkurva voltál?* Összeszedi azt a pár holmiját és vissza indul a fogadóba. A vörös disznó meg hadd fetrengjen a saját mocskában. Jobbnak látja, ha távozik, mert a végén olyat tenne, amit később talán megbánna, bár legalább szemtanú nem lenne. Itt a kikötőben senki nem kérné számon rajta az biztos.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-24 20:23:19
Üzenet elküldve: 2022-09-24 20:23:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dalaf pár pillanatig, úgy érzi minden oka meg van a vigyorgásra. A felszerelése remek, még a sosem elégedett szőke is megdicséri azt. Ráadásul rá is rántanak a tagjára. Az egész ígéretes már-már győzelemnek indul. Azért erősen meglepődik amikor a nő, csak úgy letolja a saját nadrágját is, de miért panaszkodna? Szereti a látványt. És azért még az irányítás iránti szeretete is eltudja azt viselni, hogyha az elfet jól meglovagolják. Azonban itt nem következik semmi jó. Először csak azt hiszi, hogy a másik csendesebb fajta, de aztán már egy olyan tizenöt másodperc után profi lévén könnyen felfedezi az érzelmektől mentes szabályosságot. Ráadásul konkrétan le is fogják a nehéz lovagi testtel. Ezt a fajta megalázást pedig, már tényleg nem tűri. Először ráparancsolni próbál a nőre elég határozottan, hogy elég és álljon meg, de ha ez nem működik akkor máshoz folyamodik. Fajtájának köszönhetően, ha nem is erős, de elég gyors ahhoz, hogy lefejelje, vagy csak ellökje előre a másikat. A helyzetétül függ, hogy végül is hogyan, de az kurva biztos, hogy kikerül a másik alól még mielőtt az elégedett lehetne. Ha kell még meg is üti ezúttal, ha a legvégső eset úgy hozza, eléggé ki van hozzá bukva. Legbelül szinte ijedt jobban, mint az összes megöléséhez kötődő próbálkozástól. Aztán talpra ugrana és a lehető legmesszebb kerül*
- Mi a fasz! Ilyet kibaszottul még pénzért sem vállalok. Nemhogy szabad kedvemből! Ez rohadtul túl megy azon, amit eltűrök. Hogy is gondolhattam, hogy legalább a nemi életét nem teszi tönkre és egészségtelenné? Kibaszott rémálom, mint valami fordított kényszerházasságon az első éjszaka. Soha többé hozzám sem érhet. Megértette? Nem tudja milyen kibaszott jó menetet hagyott most ki. Ráadásul én nem utáltam magát, de erre szexuálisan megpróbál így megalázni? Ez nem oké! *szedelőzködni is kezdene a visszaúthoz, az sem érdekli, ha a másik nem követi. Bár sokkal valószínűbb, hogy harcolni fognak még. Szavakkal vagy erővel, ahogy a nőt ismeri. Már nem is próbál benne jót látni. ~Reménytelen egy beteg, önfejű szuka~*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dalaf pár pillanatig, úgy érzi minden oka meg van a vigyorgásra. A felszerelése remek, még a sosem elégedett szőke is megdicséri azt. Ráadásul rá is rántanak a tagjára. Az egész ígéretes már-már győzelemnek indul. Azért erősen meglepődik amikor a nő, csak úgy letolja a saját nadrágját is, de miért panaszkodna? Szereti a látványt. És azért még az irányítás iránti szeretete is eltudja azt viselni, hogyha az elfet jól meglovagolják. Azonban itt nem következik semmi jó. Először csak azt hiszi, hogy a másik csendesebb fajta, de aztán már egy olyan tizenöt másodperc után profi lévén könnyen felfedezi az érzelmektől mentes szabályosságot. Ráadásul konkrétan le is fogják a nehéz lovagi testtel. Ezt a fajta megalázást pedig, már tényleg nem tűri. Először ráparancsolni próbál a nőre elég határozottan, hogy elég és álljon meg, de ha ez nem működik akkor máshoz folyamodik. Fajtájának köszönhetően, ha nem is erős, de elég gyors ahhoz, hogy lefejelje, vagy csak ellökje előre a másikat. A helyzetétül függ, hogy végül is hogyan, de az kurva biztos, hogy kikerül a másik alól még mielőtt az elégedett lehetne. Ha kell még meg is üti ezúttal, ha a legvégső eset úgy hozza, eléggé ki van hozzá bukva. Legbelül szinte ijedt jobban, mint az összes megöléséhez kötődő próbálkozástól. Aztán talpra ugrana és a lehető legmesszebb kerül*
- Mi a fasz! Ilyet kibaszottul még pénzért sem vállalok. Nemhogy szabad kedvemből! Ez rohadtul túl megy azon, amit eltűrök. Hogy is gondolhattam, hogy legalább a nemi életét nem teszi tönkre és egészségtelenné? Kibaszott rémálom, mint valami fordított kényszerházasságon az első éjszaka. Soha többé hozzám sem érhet. Megértette? Nem tudja milyen kibaszott jó menetet hagyott most ki. Ráadásul én nem utáltam magát, de erre szexuálisan megpróbál így megalázni? Ez nem oké! *szedelőzködni is kezdene a visszaúthoz, az sem érdekli, ha a másik nem követi. Bár sokkal valószínűbb, hogy harcolni fognak még. Szavakkal vagy erővel, ahogy a nőt ismeri. Már nem is próbál benne jót látni. ~Reménytelen egy beteg, önfejű szuka~*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-24 17:34:48
Üzenet elküldve: 2022-09-24 17:34:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Rövid pórázon tartja a kis vöröst, amivel továbbra is éreztetni kívánja, hogy itt ő dominál. Az lesz, amit ő akar, így történhet hát meg, hogy ő veszi le róla azt a nadrágot is, hogy megszemlélje szerszámát. Számított ő valamire, de azért egy hangyányit meglepi a dolog. Elf létére van dorongja azt meg kell hagynia, de ez még mindig nem egy törp kard, amelyek ennél is vaskosabbak. Hűvös jobbjával ráfog, hogy húzzon rajta párat.*
- Nocsak, nocsak. A nyegle kis elf, miket rejteget itt. Erre vagy olyan büszke?* Mondhatni ezzel az eszközzel még a lány is elégedett.*
~ Tenyérbe mászó egy alak, de egy próbát megér. ~* Feláll és a férfinak háttal terpeszbe áll felette. Kicsit megoldja a nadrágját, de nem tolja le teljesen. Éppen csak térdig, hogy a lényeg szabad legyen. A homályban sokat úgy se láthat belőle a férfi, maximum egy kerek, fehér feneket.*
- Lássuk, hogy mennyit érsz.* Konkrétan bele guggol a másik férfiasságába. Nem sóhajtozik, vagy szól semmit, mert ezt a szívességet nem teszi meg. Elhelyezkedik kényelmesen, hogy aztán egy gyors, durva és jellegtelen közösülésben részesíthesse a férfit, ami annyit tesz, hogy fel-le mozog rajta hevesen, de mindezt úgy, hogy a másiknak a lehető legkevesebb lehetőséget tudja megadni a mozgásra. Talán még fájdalmat is okoz neki, a dúrva lecsapódás. Annyi öröm van az ürömben, hogy a lovagnő igazán szűk ott lent, mert nem sűrűn szerelmeskedik, ha az ilyet lehet annak hívni. Igyekszik magát hamar eljuttatni a csúcsra, hogy aztán majd csak úgy felálljon és visszahúzza a nadrágját, fittyet hányva arra, hogy esetleg a férfi megélte-e a gyönyör rá eső részét vagy sem.*
- Megjárja.* Szól oda hűvösen, mielőtt össze szedelőzködne és elindulnia vissza a fogadó irányába.*
- Menjünk mielőtt kihűl teljesen a kaja.* Ha minden így történt Dalaf most már tisztában lehet a nő szexuális életével, aminél még talán némelyik állaté is különb.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Rövid pórázon tartja a kis vöröst, amivel továbbra is éreztetni kívánja, hogy itt ő dominál. Az lesz, amit ő akar, így történhet hát meg, hogy ő veszi le róla azt a nadrágot is, hogy megszemlélje szerszámát. Számított ő valamire, de azért egy hangyányit meglepi a dolog. Elf létére van dorongja azt meg kell hagynia, de ez még mindig nem egy törp kard, amelyek ennél is vaskosabbak. Hűvös jobbjával ráfog, hogy húzzon rajta párat.*
- Nocsak, nocsak. A nyegle kis elf, miket rejteget itt. Erre vagy olyan büszke?* Mondhatni ezzel az eszközzel még a lány is elégedett.*
~ Tenyérbe mászó egy alak, de egy próbát megér. ~* Feláll és a férfinak háttal terpeszbe áll felette. Kicsit megoldja a nadrágját, de nem tolja le teljesen. Éppen csak térdig, hogy a lényeg szabad legyen. A homályban sokat úgy se láthat belőle a férfi, maximum egy kerek, fehér feneket.*
- Lássuk, hogy mennyit érsz.* Konkrétan bele guggol a másik férfiasságába. Nem sóhajtozik, vagy szól semmit, mert ezt a szívességet nem teszi meg. Elhelyezkedik kényelmesen, hogy aztán egy gyors, durva és jellegtelen közösülésben részesíthesse a férfit, ami annyit tesz, hogy fel-le mozog rajta hevesen, de mindezt úgy, hogy a másiknak a lehető legkevesebb lehetőséget tudja megadni a mozgásra. Talán még fájdalmat is okoz neki, a dúrva lecsapódás. Annyi öröm van az ürömben, hogy a lovagnő igazán szűk ott lent, mert nem sűrűn szerelmeskedik, ha az ilyet lehet annak hívni. Igyekszik magát hamar eljuttatni a csúcsra, hogy aztán majd csak úgy felálljon és visszahúzza a nadrágját, fittyet hányva arra, hogy esetleg a férfi megélte-e a gyönyör rá eső részét vagy sem.*
- Megjárja.* Szól oda hűvösen, mielőtt össze szedelőzködne és elindulnia vissza a fogadó irányába.*
- Menjünk mielőtt kihűl teljesen a kaja.* Ha minden így történt Dalaf most már tisztában lehet a nő szexuális életével, aminél még talán némelyik állaté is különb.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-14 19:20:55
Üzenet elküldve: 2022-09-14 19:20:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi egy része természetesen rendkívül sértett és frusztrált, hogy még csak megkóstolni sem lehet azt az átkozott nőt. Pedig aztán mi mindent tudna neki mutatni! Na meg a saját módján visszaadni. Erre azonban még várnia kell hiszen azért egyszer csak össze fog még jönni. *
- Elég jó eszem van hozzá *és egyébként nem csak ehhez, de ne szórjunk már el előre minden esélyt hiszen végül is az elfről lecibálják a gatyát, ami nem egy rossz jel. Nyilván hatalmas az önbizalma ezzel kapcsolatban és hát van is rá oka. Vigyorogva néz a nőre, ahogy a tagja kiszabadul a nadrágból és most már Nix is pontosan tudja, hogy miből keresett olyan sokat a vörös. Ha a másik képes itt is belekötni, hát ő biztosan megtapsolja. Hiszen a férfi kínálata vastag, erezett és formás. Nem világrekord hosszú, de eddig soha senki nem kevesellte, így is nagyobb azért, mint az átlag. Bármelyik nő legmélyebb pontját eltudja vele érni, nincs arra szükség, hogy felesleges centiket próbáljon betuszkolni. Sokkal jobban élvezi amúgy is, ha ki- tágíthatja és töltheti a partnereit a szélességével. Ha pedig egy-egy kuncsaft kimondottan fájdalomra vágyott akkor azt is meg tudta adni. Elég tapasztalt ahhoz, hogy bárhogy működjön. Ráadásul ínycsiklandó látványt nyújt. A szeméremszőrzete egyébként lejjebb van nyírva, de azért férfiasan sűrű és jóval sötétebb, mint a haja, inkább nagyon sötétbarna egy kis vörös fénnyel. Nagyon kíváncsi egyébként a másik reakciójára. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi egy része természetesen rendkívül sértett és frusztrált, hogy még csak megkóstolni sem lehet azt az átkozott nőt. Pedig aztán mi mindent tudna neki mutatni! Na meg a saját módján visszaadni. Erre azonban még várnia kell hiszen azért egyszer csak össze fog még jönni. *
- Elég jó eszem van hozzá *és egyébként nem csak ehhez, de ne szórjunk már el előre minden esélyt hiszen végül is az elfről lecibálják a gatyát, ami nem egy rossz jel. Nyilván hatalmas az önbizalma ezzel kapcsolatban és hát van is rá oka. Vigyorogva néz a nőre, ahogy a tagja kiszabadul a nadrágból és most már Nix is pontosan tudja, hogy miből keresett olyan sokat a vörös. Ha a másik képes itt is belekötni, hát ő biztosan megtapsolja. Hiszen a férfi kínálata vastag, erezett és formás. Nem világrekord hosszú, de eddig soha senki nem kevesellte, így is nagyobb azért, mint az átlag. Bármelyik nő legmélyebb pontját eltudja vele érni, nincs arra szükség, hogy felesleges centiket próbáljon betuszkolni. Sokkal jobban élvezi amúgy is, ha ki- tágíthatja és töltheti a partnereit a szélességével. Ha pedig egy-egy kuncsaft kimondottan fájdalomra vágyott akkor azt is meg tudta adni. Elég tapasztalt ahhoz, hogy bárhogy működjön. Ráadásul ínycsiklandó látványt nyújt. A szeméremszőrzete egyébként lejjebb van nyírva, de azért férfiasan sűrű és jóval sötétebb, mint a haja, inkább nagyon sötétbarna egy kis vörös fénnyel. Nagyon kíváncsi egyébként a másik reakciójára. *
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-14 15:49:31
Üzenet elküldve: 2022-09-14 15:49:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nix azt csinál, amit akar, általában ezt szokta, így nem meglepő, hogy a földre küldi a vörös elfet, miután ágyékát markolászta. Kényelmesen helyezkedik el rajta, mielőtt a következő részbe kezdenének.*
- Lenne hozzá eszed, ugye?* Ebből máris kiveheti, hogy nem fog élni az ajánlattal, főleg nem a parancsolgatással. Itt csak ő szeret parancsolgatni.*
- Oly büszke vagy arra, hogy milyen ügyes vagy, most már látnom kell, hogy mire.* Áll fel, hogy Dalaf lábához sétáljon. Célja lerángatni a nadrágját, de csak annyira, hogy vethessen egy pillantást a híres szerszámra, feltéve, ha nem akadékoskodik a vörös. A tőle már megszokott durvasággal igyekszik majd a ruhát lejjebb cincálni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nix azt csinál, amit akar, általában ezt szokta, így nem meglepő, hogy a földre küldi a vörös elfet, miután ágyékát markolászta. Kényelmesen helyezkedik el rajta, mielőtt a következő részbe kezdenének.*
- Lenne hozzá eszed, ugye?* Ebből máris kiveheti, hogy nem fog élni az ajánlattal, főleg nem a parancsolgatással. Itt csak ő szeret parancsolgatni.*
- Oly büszke vagy arra, hogy milyen ügyes vagy, most már látnom kell, hogy mire.* Áll fel, hogy Dalaf lábához sétáljon. Célja lerángatni a nadrágját, de csak annyira, hogy vethessen egy pillantást a híres szerszámra, feltéve, ha nem akadékoskodik a vörös. A tőle már megszokott durvasággal igyekszik majd a ruhát lejjebb cincálni.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-11 23:36:55
Üzenet elküldve: 2022-09-11 23:36:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sziklaszirtek - A néhai Kárhozottak rejteke//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A hallgatás beleegyezés, így hát testvérével együtt indul a sziklaszirtek irányába. Nem sokkal sötétedés előtt értek vissza a Kikötőbe, így a lemenő nap vöröses-sárgásra festi az ég alját, ahogy a bárkák mellett haladnak. Ami azt illeti, Norwont nem igazán érdeklik a természeti jelenségek, amíg nem vihar közeledik vagy istenek csapnak össze a fejük felett. Most is csak fél szemmel néz el a horizontra, az út további részében inkább a meglehetősen kihalt kikötő járókelőit figyeli.
~ Hát persze, már mindenki a kocsmában vedel. ~ Tervei szerint úgy fél órán belül ők is így lesznek ezzel, de előtte még megnézi, hová vezeti őt öccse. Kérdésére gondolkodás nélkül bólint. *
– Hogyne emlékeznék! Nem mondom, hogy a városőrség fényesei voltak a kedvenceim, de azoknak legalább még volt valami tartásuk. * Tetszik neki Leywulf metaforája, ezért bólint is rá, aztán utána ő is letér az ösvényről. *
– Azt hittem, a világítótoronyhoz megyünk. * Jegyzi meg, de nem ellenkezik, amúgy sem tudta elképzelni, hogy mit akarhat testvére a Patkányoktól. Ezek szerint valami érdekeset is látni fog ma. Némán követi a másikat. Megbízik benne, így követné, ha a pokolba gyalogolna is, de azért a biztonság kedvéért próbál nem nagy zajt csapni és figyelni a közeli aljnövényzetet. Kalandos lezárása lenne a mai napnak, ha véletlenül összefutnának egy tretillel vagy valami hasonló förtelemmel, de őszintén szólva jobban örülne annak, ha nem futnának össze egy tretillel vagy valami hasonló förtelemmel. Legalábbis nem ma, amikor már fáradtak és nincsenek felkészülve ilyenekre. *
– Hó, ki ne törd nekem a nyakad! * Kiált fel hirtelen, mikor látja, hogy testvére majdnem egyensúlyát veszíti. Nyúlna is utána, de mire elérné, már sikerül felegyenesednie. A következőkre felnevet. *
– Persze, én vigyázzak! ~ Mintha nem te hasaltál volna el majdnem egy pillanattal ezelőtt! ~ * Ennek ellenére természetesen nem ugrik fejest a lejáratba. Lándzsáját maga elé tartva indul lefelé, persze ügyelve arra, hogy ha mégis megcsúszna, ne testvérét szúrja vele hátba. Bent nem sokat látnak, de van egy olyan érzése, hogy ez nem kizárólag a sötét miatt van így. Ha testvére egy kincsestárat talált volna, nem ilyen nyugodtan közölte volna a nap végén. Ha a fosztogatók vagy az előző tulajok itt hagytak egyáltalán valamit, az bizonyára annyit is ér. Üres, ládák, törött fadarabok és hasonlók. Norwon hamar megérti, miért vezette őt ide testvére. *
– Tökéletes. Már, amennyiben valóban olyan elhagyatott, ahogy mondtad. Első ránézésre valóban annak tűnik és talán másodjára is, de gondoljunk csak bele: ha az öregek tudtak róla, valószínűleg a Patkányok fülébe is eljutott már. Más kérdés, hogy amíg nem csapunk nagy balhét, addig mi okuk lenne pont minket basztatni? * A Kikötőben aki nem csal, lop, hazudik (vagy ezek kombinációi), az valószínűleg a testét árulja, így a Patkányoknak valóban aligha lenne bajuk két nagyravágyó szerencsétlennel, akik a sziklaszirtek közt húzzák meg magukat. Persze sosem lehet tudni, azért sosem árt óvatosnak lenni.
Követi testvérét a part felé. A kikötés nehézsége valóban nem elhanyagolható hátulütő, valószínűleg ennek is köze van ahhoz, hogy más még nem rendezkedett be ebbe a lyukba. Végigsimít állán, próbál gyorsan kitalálni valami megoldást, de akármit is mondana, az még további átgondolást és megannyi ügyintézést jelentene, most pedig egyikhez sincs kedve. *
– Tetszik a hely. * Mondja kisvártatva. A "tökéletes" jelző talán túlzás volt, de olyan nincs, hogy valamit nem lehet megjavítani, így semmiképpen nem vetné el az ötletet. Alkordaszról továbbra is megvan a maga véleménye, de nem akarja ismételni magát, illetve kinézi testvéréből, hogy neki is van annyi esze, hogy ne induljon gondolkodás nélkül egy több napos hajóútra egy állítólagos szigetre, egy emberbőrből készült térkép alapján, amit valami félnótástól kapott. Ha viszont mégis ilyen ostoba lenne, Norwon gondolkodás nélkül követné – elvégre valakinek meg is kell védenie öccsét. *
– Jó lesz, jó lesz, csak a részleteket még ki kell találnunk. A gondolkodáshoz viszont rumra van szükségünk! * Int kezével, hogy induljanak visszafelé és, ha más nincs, amit Leywulf meg akarna mutatni neki, el is indul. Közben el is kezd gondolkodni. *
– A Patkányok sem teljesen lököttek, csak tudni kell beszélni a nyelvükön. A pénz nyelvén. Ha tudjuk, kik vannak éppen őrségben, tudjuk, mennyit kell fizetnünk, hogy elfelejtse, hogy látott minket. Ha jól csináljuk, elegendő egy-kettőt ismerni közülük és mindig akkor intéznénk az itteni dolgainkat, amikor ők strázsálnak éppen. Persze ez nem a legbiztonságosabb dolog, hiszen továbbra is végig kell sétálnunk a rakparton, de ezen ráér akkor aggódnunk, ha már lesz mit elrejtenünk. * Elhallgat és a következő percekben már csak gondolataiban próbál további lehetőségeket felsorakoztatni. Viszont amilyen kifizetődő lenne az egész Kikötőre kiterjedő szervezetet kiépítve kivenni az irányítást a Patkányok kezéből, annál bonyolultabb lenne mindezt kitervelni és végrehajtani. Mivel csak ketten vannak, ezért az ilyen nagyszabású terveken egyelőre felesleges is törni a fejüket. Most jobban teszik, ha a holnapon gondolkodnak. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A hallgatás beleegyezés, így hát testvérével együtt indul a sziklaszirtek irányába. Nem sokkal sötétedés előtt értek vissza a Kikötőbe, így a lemenő nap vöröses-sárgásra festi az ég alját, ahogy a bárkák mellett haladnak. Ami azt illeti, Norwont nem igazán érdeklik a természeti jelenségek, amíg nem vihar közeledik vagy istenek csapnak össze a fejük felett. Most is csak fél szemmel néz el a horizontra, az út további részében inkább a meglehetősen kihalt kikötő járókelőit figyeli.
~ Hát persze, már mindenki a kocsmában vedel. ~ Tervei szerint úgy fél órán belül ők is így lesznek ezzel, de előtte még megnézi, hová vezeti őt öccse. Kérdésére gondolkodás nélkül bólint. *
– Hogyne emlékeznék! Nem mondom, hogy a városőrség fényesei voltak a kedvenceim, de azoknak legalább még volt valami tartásuk. * Tetszik neki Leywulf metaforája, ezért bólint is rá, aztán utána ő is letér az ösvényről. *
– Azt hittem, a világítótoronyhoz megyünk. * Jegyzi meg, de nem ellenkezik, amúgy sem tudta elképzelni, hogy mit akarhat testvére a Patkányoktól. Ezek szerint valami érdekeset is látni fog ma. Némán követi a másikat. Megbízik benne, így követné, ha a pokolba gyalogolna is, de azért a biztonság kedvéért próbál nem nagy zajt csapni és figyelni a közeli aljnövényzetet. Kalandos lezárása lenne a mai napnak, ha véletlenül összefutnának egy tretillel vagy valami hasonló förtelemmel, de őszintén szólva jobban örülne annak, ha nem futnának össze egy tretillel vagy valami hasonló förtelemmel. Legalábbis nem ma, amikor már fáradtak és nincsenek felkészülve ilyenekre. *
– Hó, ki ne törd nekem a nyakad! * Kiált fel hirtelen, mikor látja, hogy testvére majdnem egyensúlyát veszíti. Nyúlna is utána, de mire elérné, már sikerül felegyenesednie. A következőkre felnevet. *
– Persze, én vigyázzak! ~ Mintha nem te hasaltál volna el majdnem egy pillanattal ezelőtt! ~ * Ennek ellenére természetesen nem ugrik fejest a lejáratba. Lándzsáját maga elé tartva indul lefelé, persze ügyelve arra, hogy ha mégis megcsúszna, ne testvérét szúrja vele hátba. Bent nem sokat látnak, de van egy olyan érzése, hogy ez nem kizárólag a sötét miatt van így. Ha testvére egy kincsestárat talált volna, nem ilyen nyugodtan közölte volna a nap végén. Ha a fosztogatók vagy az előző tulajok itt hagytak egyáltalán valamit, az bizonyára annyit is ér. Üres, ládák, törött fadarabok és hasonlók. Norwon hamar megérti, miért vezette őt ide testvére. *
– Tökéletes. Már, amennyiben valóban olyan elhagyatott, ahogy mondtad. Első ránézésre valóban annak tűnik és talán másodjára is, de gondoljunk csak bele: ha az öregek tudtak róla, valószínűleg a Patkányok fülébe is eljutott már. Más kérdés, hogy amíg nem csapunk nagy balhét, addig mi okuk lenne pont minket basztatni? * A Kikötőben aki nem csal, lop, hazudik (vagy ezek kombinációi), az valószínűleg a testét árulja, így a Patkányoknak valóban aligha lenne bajuk két nagyravágyó szerencsétlennel, akik a sziklaszirtek közt húzzák meg magukat. Persze sosem lehet tudni, azért sosem árt óvatosnak lenni.
Követi testvérét a part felé. A kikötés nehézsége valóban nem elhanyagolható hátulütő, valószínűleg ennek is köze van ahhoz, hogy más még nem rendezkedett be ebbe a lyukba. Végigsimít állán, próbál gyorsan kitalálni valami megoldást, de akármit is mondana, az még további átgondolást és megannyi ügyintézést jelentene, most pedig egyikhez sincs kedve. *
– Tetszik a hely. * Mondja kisvártatva. A "tökéletes" jelző talán túlzás volt, de olyan nincs, hogy valamit nem lehet megjavítani, így semmiképpen nem vetné el az ötletet. Alkordaszról továbbra is megvan a maga véleménye, de nem akarja ismételni magát, illetve kinézi testvéréből, hogy neki is van annyi esze, hogy ne induljon gondolkodás nélkül egy több napos hajóútra egy állítólagos szigetre, egy emberbőrből készült térkép alapján, amit valami félnótástól kapott. Ha viszont mégis ilyen ostoba lenne, Norwon gondolkodás nélkül követné – elvégre valakinek meg is kell védenie öccsét. *
– Jó lesz, jó lesz, csak a részleteket még ki kell találnunk. A gondolkodáshoz viszont rumra van szükségünk! * Int kezével, hogy induljanak visszafelé és, ha más nincs, amit Leywulf meg akarna mutatni neki, el is indul. Közben el is kezd gondolkodni. *
– A Patkányok sem teljesen lököttek, csak tudni kell beszélni a nyelvükön. A pénz nyelvén. Ha tudjuk, kik vannak éppen őrségben, tudjuk, mennyit kell fizetnünk, hogy elfelejtse, hogy látott minket. Ha jól csináljuk, elegendő egy-kettőt ismerni közülük és mindig akkor intéznénk az itteni dolgainkat, amikor ők strázsálnak éppen. Persze ez nem a legbiztonságosabb dolog, hiszen továbbra is végig kell sétálnunk a rakparton, de ezen ráér akkor aggódnunk, ha már lesz mit elrejtenünk. * Elhallgat és a következő percekben már csak gondolataiban próbál további lehetőségeket felsorakoztatni. Viszont amilyen kifizetődő lenne az egész Kikötőre kiterjedő szervezetet kiépítve kivenni az irányítást a Patkányok kezéből, annál bonyolultabb lenne mindezt kitervelni és végrehajtani. Mivel csak ketten vannak, ezért az ilyen nagyszabású terveken egyelőre felesleges is törni a fejüket. Most jobban teszik, ha a holnapon gondolkodnak. *
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-09-11 01:43:03
Üzenet elküldve: 2022-09-11 01:43:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A sziklaszirtek - A néhai Kárhozottak rejteke//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Nem bánja, hogy testvére vele tart, midőn úgyis tervben volt megmutatni neki a helyet. Nem ilyen korán, talán holnap, delelő napnál sokkal jobban látszódnak a dolgok, viszont még a délutáni nap kellőképp magasan van ahhoz, hogy látni lehessen minden részletet a hellyel kapcsolatban.
Keresztül halad a világítótorony előtt, ahol éppen az őrváltás folyik. Minden áldott nap, mikor a nap lenyugodni látszik, új őrök jönnek, és mikor felkel, szintén, de nem ugyanazok. Különböző váltások vannak, ezt rendesen kifigyelte már, hisz' ki tudja, mikor válik ez még hasznukra?
Rátér az ösvényre, mely a Mágus tornyának néhai helyére vezet. Pár éve már, hogy az az ebugatta épület csak úgy elröpült innét, nem sokkal utána pedig az egész kikötő egy óriási bűnvárossá változott. Na már most, nem mintha ez korábban nem emígy lett volna, azonban a bűnözés sokkalta pofátlanabb lett minőségében.*
- Te, emlékszel, mikor még a Patkányok sehol nem voltak? Amikor ezek a kurafik feltűntek, akik hozzájuk tartoztak, azóta minden szart megcsinálhatnak anélkül hogy bujkálniuk kéne.
*Költői kérdés, de azért megvárja, hogy ikertestvére helyeseljen, és ha ez megtörténik, folytatja hát monológját.*
- Szóval, ezek csak lapátolják a szart, lapátolják, abban reménykedve, hogy szép kővárat húznak fel, vagy ami még jobb, várat aranyból! Csak túl barmok ahhoz, hogy észrevegyék, hiába színezed át sárgára a szart, attól még szar marad, a szar pedig büdös. Kurva büdös.
*Hirtelen letér balra az ösvényről, a szirtek irányába. Ösvénynek tűnik ez is, de mintha évek óta nem járták volna, a fák ágai itt-ott ránőttek már, s a kijárt utat is kezdi visszahódítani az aljnövényzet. Ő maga is csak úgy talált rá, hogy hallotta a Rókalyukban a történeteket, inkább pletykákat, még jobb: legendákat, hisz' olyan rég történt már, és hatokon át kereste az ösvényt, amerre az öregek beszámolói alapján lehet. Sajnos nem túl jó a rejtett ösvények, ne adják istenek, nyomok fellelésében, ezért nagyon sok időbe telt neki... De megvan.*
- Szóval, aki okos, rejtve lapátolja a szart. *Kezdi újra, miközben jó pár ágak félrehajlít útjából, és testvére kezébe engedi azokat, nehogy orrnyergen törölje őt bármelyik is.* - Szépen belezárod valamibe, hogy ne eressze a szagot, na azt már tudod téglává formázni, és lehet belőle vár.
*Megbotlik egy kőben, majdnem elhasal. Gyorsan visszanyeri lélekjelenlétét, így két tetemes lépéssé csitul az elterülés jelensége, mindezt félhangos szitkokkal tűzdelve.
Végül ritkulni látszik a növényzet, és mikor kiérnek, a szirteknél egy nagyobb szikla látszódik, s valami hasadék ott. Ha testvére észreveszi a hasadékot, ha nem, ő odafelé biccent, és megindul.*
- Vigyázz, nehogy megcsússz. Bemegyünk.
*Odabent sejtelmes félhomály fogadja, és meglehetőst tágas hely. Ezeréves tűz nyoma az elfeketedett szikla, ezt még a hülye is tudja, pláne, ha szénné égett fa is van mellette.*
- Na ez, kérlek alássan, ez az, amikor a szarnak nem csupán látszatát, de a szagát is rejted. Az öregek mesélték a Rumosban, hogy itt az istenek harca előtt jó pár évvel valami bűnös banda tanyázott. Körbenéztem már, de semmi nincs itt. Nem is ez a lényeg.
*Ezek után valószínű, legalábbis Norwon testvére sunyi észjárásából ítélve, hogy leesett neki, mire gondol.*
- Csempészraktár. Vagy csak raktár. Kipakolunk valami hajót, és az árut ide tudjuk rejteni, a kutya nem jár ide. Csak egy baj van vele... És egy mocskosul nagy baj.
*Sarkon fordul, remélhetőleg hagyott elég időt a másiknak hogy felmérje a benti terepet, végtére is sok látnivaló nincs.
Ha bátyja utoléri, láthatja, ahogy Leywulf a szirteken túli tengert bámulja, ahogy haragosan veri a sziklákat. Tekintete a távolba réved, bajszát is idegesen riszálja ide-oda ajka mozgatásával, ahogy ezt mindig is csinálni szokta kutyaszorítóban.*
- Ez a bajom... *legyint egyet hanyagul maga előtt, mintha csak az egész tájat el akarná söpörni* - Ide hajóval nem hogy kikötni nem lehet. Vehetnénk egy csónakot, kikötünk távolabb, és ideevezünk a cuccal, de... Biztos vagyok benne, hogy itt minden tele van vízalatti sziklákkal. Kinyírni magunkat meg nem akarom. Kézzel a kikötőből idegyalogolni, keresztül a világítótorony őrségén szintén azt hozná magával, hogy a halszagú fejünk egy dárda tetején lenne reggelre, hogy a kurva Patkányok lepisálhassák...
*Végül testvére felé fordul, tekintete megenyhül. Vállára teszi a kezét, és mélyen a szemébe néz.*
- Pont ezért van rád szükségem ebben. Te konyítasz a sunyításhoz, én meg ahhoz, hogy kitaláljam, mit tudunk sunyítani. Tökéletes csapat!
*Reméli, hogy ikrének is tetszik a koncepció, bár a megvalósításon nagyon sokat kell még törni a fejüket, és az is benne van a pakliban, hogy az egész ötlet kuka, sztornó, lehetetlen, egyszerűen felejtős.*
- Alkordasz térképe, ez a rohadt nagy lyuk, minden itt van előttünk! Minden! És nagyon jó lesz, csak ki kell valamit hozni azokból a tökfejünkből!
*Megvárja, hogy Norwon mit szól az egészhez, milyen hozzáfűznivalója van mindahhoz, amit most látott, majd részéről akár indulhatnak is vissza a Sellőházba, ámbár azt se bánja, ha a másik még szívesen széjjelebb nézne a környéken. Utóbbit jelenleg nem igazán tartja jó ötletnek, lévén nemsokára éjjeledik, de ha ez testvére szíve vágya, hát legyen.*
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Nem bánja, hogy testvére vele tart, midőn úgyis tervben volt megmutatni neki a helyet. Nem ilyen korán, talán holnap, delelő napnál sokkal jobban látszódnak a dolgok, viszont még a délutáni nap kellőképp magasan van ahhoz, hogy látni lehessen minden részletet a hellyel kapcsolatban.
Keresztül halad a világítótorony előtt, ahol éppen az őrváltás folyik. Minden áldott nap, mikor a nap lenyugodni látszik, új őrök jönnek, és mikor felkel, szintén, de nem ugyanazok. Különböző váltások vannak, ezt rendesen kifigyelte már, hisz' ki tudja, mikor válik ez még hasznukra?
Rátér az ösvényre, mely a Mágus tornyának néhai helyére vezet. Pár éve már, hogy az az ebugatta épület csak úgy elröpült innét, nem sokkal utána pedig az egész kikötő egy óriási bűnvárossá változott. Na már most, nem mintha ez korábban nem emígy lett volna, azonban a bűnözés sokkalta pofátlanabb lett minőségében.*
- Te, emlékszel, mikor még a Patkányok sehol nem voltak? Amikor ezek a kurafik feltűntek, akik hozzájuk tartoztak, azóta minden szart megcsinálhatnak anélkül hogy bujkálniuk kéne.
*Költői kérdés, de azért megvárja, hogy ikertestvére helyeseljen, és ha ez megtörténik, folytatja hát monológját.*
- Szóval, ezek csak lapátolják a szart, lapátolják, abban reménykedve, hogy szép kővárat húznak fel, vagy ami még jobb, várat aranyból! Csak túl barmok ahhoz, hogy észrevegyék, hiába színezed át sárgára a szart, attól még szar marad, a szar pedig büdös. Kurva büdös.
*Hirtelen letér balra az ösvényről, a szirtek irányába. Ösvénynek tűnik ez is, de mintha évek óta nem járták volna, a fák ágai itt-ott ránőttek már, s a kijárt utat is kezdi visszahódítani az aljnövényzet. Ő maga is csak úgy talált rá, hogy hallotta a Rókalyukban a történeteket, inkább pletykákat, még jobb: legendákat, hisz' olyan rég történt már, és hatokon át kereste az ösvényt, amerre az öregek beszámolói alapján lehet. Sajnos nem túl jó a rejtett ösvények, ne adják istenek, nyomok fellelésében, ezért nagyon sok időbe telt neki... De megvan.*
- Szóval, aki okos, rejtve lapátolja a szart. *Kezdi újra, miközben jó pár ágak félrehajlít útjából, és testvére kezébe engedi azokat, nehogy orrnyergen törölje őt bármelyik is.* - Szépen belezárod valamibe, hogy ne eressze a szagot, na azt már tudod téglává formázni, és lehet belőle vár.
*Megbotlik egy kőben, majdnem elhasal. Gyorsan visszanyeri lélekjelenlétét, így két tetemes lépéssé csitul az elterülés jelensége, mindezt félhangos szitkokkal tűzdelve.
Végül ritkulni látszik a növényzet, és mikor kiérnek, a szirteknél egy nagyobb szikla látszódik, s valami hasadék ott. Ha testvére észreveszi a hasadékot, ha nem, ő odafelé biccent, és megindul.*
- Vigyázz, nehogy megcsússz. Bemegyünk.
*Odabent sejtelmes félhomály fogadja, és meglehetőst tágas hely. Ezeréves tűz nyoma az elfeketedett szikla, ezt még a hülye is tudja, pláne, ha szénné égett fa is van mellette.*
- Na ez, kérlek alássan, ez az, amikor a szarnak nem csupán látszatát, de a szagát is rejted. Az öregek mesélték a Rumosban, hogy itt az istenek harca előtt jó pár évvel valami bűnös banda tanyázott. Körbenéztem már, de semmi nincs itt. Nem is ez a lényeg.
*Ezek után valószínű, legalábbis Norwon testvére sunyi észjárásából ítélve, hogy leesett neki, mire gondol.*
- Csempészraktár. Vagy csak raktár. Kipakolunk valami hajót, és az árut ide tudjuk rejteni, a kutya nem jár ide. Csak egy baj van vele... És egy mocskosul nagy baj.
*Sarkon fordul, remélhetőleg hagyott elég időt a másiknak hogy felmérje a benti terepet, végtére is sok látnivaló nincs.
Ha bátyja utoléri, láthatja, ahogy Leywulf a szirteken túli tengert bámulja, ahogy haragosan veri a sziklákat. Tekintete a távolba réved, bajszát is idegesen riszálja ide-oda ajka mozgatásával, ahogy ezt mindig is csinálni szokta kutyaszorítóban.*
- Ez a bajom... *legyint egyet hanyagul maga előtt, mintha csak az egész tájat el akarná söpörni* - Ide hajóval nem hogy kikötni nem lehet. Vehetnénk egy csónakot, kikötünk távolabb, és ideevezünk a cuccal, de... Biztos vagyok benne, hogy itt minden tele van vízalatti sziklákkal. Kinyírni magunkat meg nem akarom. Kézzel a kikötőből idegyalogolni, keresztül a világítótorony őrségén szintén azt hozná magával, hogy a halszagú fejünk egy dárda tetején lenne reggelre, hogy a kurva Patkányok lepisálhassák...
*Végül testvére felé fordul, tekintete megenyhül. Vállára teszi a kezét, és mélyen a szemébe néz.*
- Pont ezért van rád szükségem ebben. Te konyítasz a sunyításhoz, én meg ahhoz, hogy kitaláljam, mit tudunk sunyítani. Tökéletes csapat!
*Reméli, hogy ikrének is tetszik a koncepció, bár a megvalósításon nagyon sokat kell még törni a fejüket, és az is benne van a pakliban, hogy az egész ötlet kuka, sztornó, lehetetlen, egyszerűen felejtős.*
- Alkordasz térképe, ez a rohadt nagy lyuk, minden itt van előttünk! Minden! És nagyon jó lesz, csak ki kell valamit hozni azokból a tökfejünkből!
*Megvárja, hogy Norwon mit szól az egészhez, milyen hozzáfűznivalója van mindahhoz, amit most látott, majd részéről akár indulhatnak is vissza a Sellőházba, ámbár azt se bánja, ha a másik még szívesen széjjelebb nézne a környéken. Utóbbit jelenleg nem igazán tartja jó ötletnek, lévén nemsokára éjjeledik, de ha ez testvére szíve vágya, hát legyen.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-08-25 16:29:46
Üzenet elküldve: 2022-08-25 16:29:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Talán a nő tényleg azt csinál, amit csak akar, hiszen, ha belegondol vörös még senkit sem látott, aki végül is nem a szőke kénye kedve szerint állt készen az összes igényéhez vagy éppen a deszkák között terült el, ha személyesen eseteket is említene a volt sellő. Az hagyján, hogy nem először végzi ez az őrült nőstény mellett, de azért az már tényleg nem semmi, hogy rávegye ne akarjon sietősen hazaindul. Ráadásul újra és újra lenézte utána is őt. Szájára vette a gyermekét, megverte még előtte a férfit. Aztán most leitatta, rávette, hogy varázsitallal együtt pusztítson és a szintén a nő miatt felszínre került depressziója mellett is felkorbácsolta a vágyait. Szóval valószínűleg igen, Nix tényleg megtehet. És egyszerűbb, ha nem is gondolkodik tovább rajta az elf. Az ezt követő események úgy is megtörténnek és Nix talán pont most először nem azért mászott rá, hogy megölelje. Piszkálni azonban még mindig szereti. ~Már azt hittem legalább megdicséri az ajkaimat~ gondolja magában aztán a másik csípőjére fog és elmosolyodik*
- Üljön feljebb! *határozottan utasítja a nőt*
- Megnézzük, ha máshogy jártatom a nyelvemet mit fog a számról mondani. *Ha a másik megérti mit akar és engedelmeskedik is neki akkor először még a nadrágon keresztül markolna a combjába. Aztán a másik ingje alá csúsztatná a kezét. Feljebb emelkedik amennyire tud, már ha engedik neki és a lovagnő hasát csókolja. Másik, a combját tartó kezével tovább simogatja a hosszú lábakat. Csókjai hevesek, néhol harapja őt. Fokozatosan lejjebb haladna. Ha minden jól megy, akkor nemsokára lejjebb rántja a szőke nadrágját és a szeméremdombjába harap. Természetesen nem olyan őrült ő, hogy bármi is fájjon a másiknak, de ha már oda engedik akkor kihasználja a helyzetet. Nem tudni mennyire tervezi irányítani a nő vagy hagyni őt, de ha a saját kedve szerint halad, akkor egy jó ideig még csak szenvedélyesen kínozza a másikat. Nem teszi a száját a másik legfinomabb részeihez. Mégis úgy eszi kóstolgatja őt mintha minden eddigi sérelmét így adhatná vissza a leghevesebben. Figyel arra bármeddig is jut, hogy hol a legérzékenyebb a másik, de nem szerelmesek a csókjai. Alig várja, hogy eljussanak odáig, hogy Nix kérje*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Talán a nő tényleg azt csinál, amit csak akar, hiszen, ha belegondol vörös még senkit sem látott, aki végül is nem a szőke kénye kedve szerint állt készen az összes igényéhez vagy éppen a deszkák között terült el, ha személyesen eseteket is említene a volt sellő. Az hagyján, hogy nem először végzi ez az őrült nőstény mellett, de azért az már tényleg nem semmi, hogy rávegye ne akarjon sietősen hazaindul. Ráadásul újra és újra lenézte utána is őt. Szájára vette a gyermekét, megverte még előtte a férfit. Aztán most leitatta, rávette, hogy varázsitallal együtt pusztítson és a szintén a nő miatt felszínre került depressziója mellett is felkorbácsolta a vágyait. Szóval valószínűleg igen, Nix tényleg megtehet. És egyszerűbb, ha nem is gondolkodik tovább rajta az elf. Az ezt követő események úgy is megtörténnek és Nix talán pont most először nem azért mászott rá, hogy megölelje. Piszkálni azonban még mindig szereti. ~Már azt hittem legalább megdicséri az ajkaimat~ gondolja magában aztán a másik csípőjére fog és elmosolyodik*
- Üljön feljebb! *határozottan utasítja a nőt*
- Megnézzük, ha máshogy jártatom a nyelvemet mit fog a számról mondani. *Ha a másik megérti mit akar és engedelmeskedik is neki akkor először még a nadrágon keresztül markolna a combjába. Aztán a másik ingje alá csúsztatná a kezét. Feljebb emelkedik amennyire tud, már ha engedik neki és a lovagnő hasát csókolja. Másik, a combját tartó kezével tovább simogatja a hosszú lábakat. Csókjai hevesek, néhol harapja őt. Fokozatosan lejjebb haladna. Ha minden jól megy, akkor nemsokára lejjebb rántja a szőke nadrágját és a szeméremdombjába harap. Természetesen nem olyan őrült ő, hogy bármi is fájjon a másiknak, de ha már oda engedik akkor kihasználja a helyzetet. Nem tudni mennyire tervezi irányítani a nő vagy hagyni őt, de ha a saját kedve szerint halad, akkor egy jó ideig még csak szenvedélyesen kínozza a másikat. Nem teszi a száját a másik legfinomabb részeihez. Mégis úgy eszi kóstolgatja őt mintha minden eddigi sérelmét így adhatná vissza a leghevesebben. Figyel arra bármeddig is jut, hogy hol a legérzékenyebb a másik, de nem szerelmesek a csókjai. Alig várja, hogy eljussanak odáig, hogy Nix kérje*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2022-08-25 10:22:52
Üzenet elküldve: 2022-08-25 10:22:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nixomia játszik a férfival, aki veszi a lapot. Az lenne a furcsa, ha nem így tenne.*
- Azt csinálok, amit csak akarok.* Harap bele a vörös hegyes fülébe. Az pedig a vágyaitól fűtve húzza magával a roncs széléhez.*
- Játék? Ugyan! Az a gyerekeknek való.* Villant farkas vigyort miközben megpróbálja kigáncsolni Dalafot, hogy az a deszkák közzé érkezve nézzen fel rá. Már ha ebben a homályban képes ilyenre. Oldalról a kis tűz halványan haldokló fénye, még éppen nyújt némi világosságot, de az se sok. Ha ott fekszik a férfi, akkor onnan ő már nem is fogja engedni felállni. Ha kell lábával a mellkasára tapos. Úgy néz le rá szikrázó szemeivel. Aztán átlép rajta és ráül a férfira, csípőtájt, de úgy, hogy ékessége maximum csak a hátának feszülhessen.*
- Halljuk, hogy nyelvelsz most! Tudom, hogy most sem fogod befogni a szemtelen, pimasz szádat.* Sejti, hogy ez fog következni, de nem izgatja. Kellően nehéz ahhoz, hogy éreztesse Dalaffal, hogy itt van a karmai között.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nixomia játszik a férfival, aki veszi a lapot. Az lenne a furcsa, ha nem így tenne.*
- Azt csinálok, amit csak akarok.* Harap bele a vörös hegyes fülébe. Az pedig a vágyaitól fűtve húzza magával a roncs széléhez.*
- Játék? Ugyan! Az a gyerekeknek való.* Villant farkas vigyort miközben megpróbálja kigáncsolni Dalafot, hogy az a deszkák közzé érkezve nézzen fel rá. Már ha ebben a homályban képes ilyenre. Oldalról a kis tűz halványan haldokló fénye, még éppen nyújt némi világosságot, de az se sok. Ha ott fekszik a férfi, akkor onnan ő már nem is fogja engedni felállni. Ha kell lábával a mellkasára tapos. Úgy néz le rá szikrázó szemeivel. Aztán átlép rajta és ráül a férfira, csípőtájt, de úgy, hogy ékessége maximum csak a hátának feszülhessen.*
- Halljuk, hogy nyelvelsz most! Tudom, hogy most sem fogod befogni a szemtelen, pimasz szádat.* Sejti, hogy ez fog következni, de nem izgatja. Kellően nehéz ahhoz, hogy éreztesse Dalaffal, hogy itt van a karmai között.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 852-871