Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 716. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-27 19:03:44
Üzenet elküldve: 2020-03-27 19:03:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti ázás a Világítótoronynál//
//Irány a Rókalyuk//
*Feltys szavaival egyetért. Tudja, hogy használnia kellett volna valamelyiknek, vagy a varázslatnak, vagy a gyógynövényeknek. De semmi nem használ, így maradnak az idegesítő szúrások. Amikbe már belelát dolgokat. Néha úgy érzi, a gondolataira reagálnak ezek. Mint ahogy álmodott is róla.
~Egy szúrás igen, kettő a nem.~
Erre érkezik egy szúrás, mint egy igent jelentve. Elégedetlen sóhaj hagyja el az ajkát.
~Bár lenne egyszerűbb valami ebben az életben!~
Tör fel belőle a vágyakozó sóhaj, és reméli, egyszer azért meghallgatásra kerülnek az imái.
A férfi kedves nevetése jól eső, aztán ahogy elbeszéli, mit szeret inkább. Szemei felcsillannak.*
- Azokkal sincsen bajom, bár azért annyit inni nem szoktam, de a sütiből tudnék nagyot sokat enni. *Mondja, gondolkozik közben egyelőre így látja. A hege a lapockáján viszont két viszkető szúrással reagál. Ami eddig a nemet jelentette. Nem érti, így meghagyja az estére ezt a problémát. Akkor úgy is több minden derül ki számára, mint így. A kérdésen elmélázik.*
- Akár most már mehetünk a Rókába. *Viszont, hogy Felthys a biztonsága érdekében kíséri el, ezen meglepődik.*
- Nagyon kedves ez tőled. Köszönöm. *mondja, majd feláll. *
- Induljunk mindjárt esni fog, sőt nem is szakadni.* jósolja meg, ami mindjárt javában elkezdődik. *
//Esti ázás a Világítótoronynál//
//Irány a Rókalyuk//
*Feltys szavaival egyetért. Tudja, hogy használnia kellett volna valamelyiknek, vagy a varázslatnak, vagy a gyógynövényeknek. De semmi nem használ, így maradnak az idegesítő szúrások. Amikbe már belelát dolgokat. Néha úgy érzi, a gondolataira reagálnak ezek. Mint ahogy álmodott is róla.
~Egy szúrás igen, kettő a nem.~
Erre érkezik egy szúrás, mint egy igent jelentve. Elégedetlen sóhaj hagyja el az ajkát.
~Bár lenne egyszerűbb valami ebben az életben!~
Tör fel belőle a vágyakozó sóhaj, és reméli, egyszer azért meghallgatásra kerülnek az imái.
A férfi kedves nevetése jól eső, aztán ahogy elbeszéli, mit szeret inkább. Szemei felcsillannak.*
- Azokkal sincsen bajom, bár azért annyit inni nem szoktam, de a sütiből tudnék nagyot sokat enni. *Mondja, gondolkozik közben egyelőre így látja. A hege a lapockáján viszont két viszkető szúrással reagál. Ami eddig a nemet jelentette. Nem érti, így meghagyja az estére ezt a problémát. Akkor úgy is több minden derül ki számára, mint így. A kérdésen elmélázik.*
- Akár most már mehetünk a Rókába. *Viszont, hogy Felthys a biztonsága érdekében kíséri el, ezen meglepődik.*
- Nagyon kedves ez tőled. Köszönöm. *mondja, majd feláll. *
- Induljunk mindjárt esni fog, sőt nem is szakadni.* jósolja meg, ami mindjárt javában elkezdődik. *
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-27 00:07:57
Üzenet elküldve: 2020-03-27 00:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti ázás a Világítótoronynál//
- Ha volt közte fájdalomcsillapító varázs, annak egy normál sebre hatnia kellett volna.
*Jelenti ki egyszerűen, ezzel mindent alátámasztva. Nem lehet biztos a dolgában, de nagy eséllyel átkozott lehetett az a fránya tőr, ha egyetlen varázslat sem hat a fájdalomra. Ha a sérülést nem is gyógyítja meg, a fájdalommal tehetett volna valamit, még ha ideiglenesen is -gyanújának ez a legfőbb oka.
A kérdésre, miszerint más valami mást mondott-e az arcáról, csak hümmög egyet. Tele az arca ránccal, Lihanechbe látogatása előtt pedig még a sokk és a stressz is elnyüvést ültetett arcára, csodálkozott, hogy nem köszöntek a korabeli lányok csókolommal neki, mikor szembejöttek.
Éppen mélyen koncentrál az eső általi nyugalomra, mikor a lány elmeséli a történetét a sütivel. Csodálkozva vonja fel a szemöldökét, majd ahogy folytatja, annál inkább csap át kedves nevetésbe.*
- Persze, bár nem vagyok az az édesszájú, szívesebben szeretem a bort, s a sert!
*Mosolyodik el, midőn az eső egyre inkább sűrűbben koppan a talajon, s a felhők is feléjük igyekeznek.*
- Nosza, merre szeretnél menni az eső elől? Mindenesetre elkísérlek, hisz mint mondtam, nem túl biztonságos errefelé.
*Érdeklődve figyel a lányra, hátha megvan már a kijelölt úti cél. Az eső elől neki is menedéket kell majd keresnie, az biztos.*
//Esti ázás a Világítótoronynál//
- Ha volt közte fájdalomcsillapító varázs, annak egy normál sebre hatnia kellett volna.
*Jelenti ki egyszerűen, ezzel mindent alátámasztva. Nem lehet biztos a dolgában, de nagy eséllyel átkozott lehetett az a fránya tőr, ha egyetlen varázslat sem hat a fájdalomra. Ha a sérülést nem is gyógyítja meg, a fájdalommal tehetett volna valamit, még ha ideiglenesen is -gyanújának ez a legfőbb oka.
A kérdésre, miszerint más valami mást mondott-e az arcáról, csak hümmög egyet. Tele az arca ránccal, Lihanechbe látogatása előtt pedig még a sokk és a stressz is elnyüvést ültetett arcára, csodálkozott, hogy nem köszöntek a korabeli lányok csókolommal neki, mikor szembejöttek.
Éppen mélyen koncentrál az eső általi nyugalomra, mikor a lány elmeséli a történetét a sütivel. Csodálkozva vonja fel a szemöldökét, majd ahogy folytatja, annál inkább csap át kedves nevetésbe.*
- Persze, bár nem vagyok az az édesszájú, szívesebben szeretem a bort, s a sert!
*Mosolyodik el, midőn az eső egyre inkább sűrűbben koppan a talajon, s a felhők is feléjük igyekeznek.*
- Nosza, merre szeretnél menni az eső elől? Mindenesetre elkísérlek, hisz mint mondtam, nem túl biztonságos errefelé.
*Érdeklődve figyel a lányra, hátha megvan már a kijelölt úti cél. Az eső elől neki is menedéket kell majd keresnie, az biztos.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:30:51
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:30:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Felthys elmagyarázza a mágia lehetőségét, hogy a tőr tényleg elátkozott lehetett. Erre felsóhajt, és örül neki, hogy legalább megerősítést nyert a sejtése.*
- Hát nem minden varázslatot próbáltak szerintem, de volt közte kifejezetten gyógyító ilyen fájdalom csillapítós is. *fejti ki Lisé a varázslat milyenségét.*
- Bár ezt a részét annyira nem tudom annyira. *mondja, de azt valahogy nem meri mondani, hogy tegnap a Vérkertben járt, és ott igazán fura érzések kerítették hatalmába. Még mindig nem biztos benne, hogy ez az isten miféle isten. Hogy jó vagy rossz. Kapott már elég mesét róla, még sem tudja minek is nevezze. Mindenesetre számára a halál és a vér istene nem igazán jó. Nem tudja magáról elképzelni, hogy egy ilyen istent követ. Pedig úgy fest és még hisz is neki, csak eddig nem tudta, hogy istenről van szó. Nagyot sóhajt, majd elmeséli pontosan hány éves, meg azt hogy milyen képessége nyilvánult meg.*
- Már is többet tudsz róla, mint én. *mosolyodik el. Hiszen tényleg tájékozottabb.*
- Igazán nincs mit. *mondja, őszintén így gondolja ezt. Nem igazán látja rosszabbnak a férfi arcát, mint amilyennek gondolhatják mások.*
- Miért valaki mást mondott róla? *kérdezősködik. Az időjárásra Lisé is úgy tekint, mint a vihar előtti csendre. Nem nagyon hatja meg ez se, de hát, amikor az első esőcsepp lehull az arcára, úgy kedvtelenedik el.*
- Annyira reméltem, hogy ma nem lesz esős idő.*biggyed le az ajka. Aztán egy új dolgot oszt meg a férfivel.*
- Képzeld tegnap ettem életemben először sütit. *mondja. Számára igazán új élmény volt, és nem tud betelni vele még most sem. Az, hogy Felthys fejében milyen gondolatok mennek végbe arra sajnos nincsen képessége, de hát lehet jobb is ez így.*
- Nem is tudtam, hogy az evés is lehet élvezetes.*jegyzi még meg. Lisé fejében semmi más nem fordul meg. Pusztán a tegnapi sütijére gondol, igazán kellemes volt elfogyasztani.*
- Te ettél már sütit? *kérdezgeti Felthyst.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Felthys elmagyarázza a mágia lehetőségét, hogy a tőr tényleg elátkozott lehetett. Erre felsóhajt, és örül neki, hogy legalább megerősítést nyert a sejtése.*
- Hát nem minden varázslatot próbáltak szerintem, de volt közte kifejezetten gyógyító ilyen fájdalom csillapítós is. *fejti ki Lisé a varázslat milyenségét.*
- Bár ezt a részét annyira nem tudom annyira. *mondja, de azt valahogy nem meri mondani, hogy tegnap a Vérkertben járt, és ott igazán fura érzések kerítették hatalmába. Még mindig nem biztos benne, hogy ez az isten miféle isten. Hogy jó vagy rossz. Kapott már elég mesét róla, még sem tudja minek is nevezze. Mindenesetre számára a halál és a vér istene nem igazán jó. Nem tudja magáról elképzelni, hogy egy ilyen istent követ. Pedig úgy fest és még hisz is neki, csak eddig nem tudta, hogy istenről van szó. Nagyot sóhajt, majd elmeséli pontosan hány éves, meg azt hogy milyen képessége nyilvánult meg.*
- Már is többet tudsz róla, mint én. *mosolyodik el. Hiszen tényleg tájékozottabb.*
- Igazán nincs mit. *mondja, őszintén így gondolja ezt. Nem igazán látja rosszabbnak a férfi arcát, mint amilyennek gondolhatják mások.*
- Miért valaki mást mondott róla? *kérdezősködik. Az időjárásra Lisé is úgy tekint, mint a vihar előtti csendre. Nem nagyon hatja meg ez se, de hát, amikor az első esőcsepp lehull az arcára, úgy kedvtelenedik el.*
- Annyira reméltem, hogy ma nem lesz esős idő.*biggyed le az ajka. Aztán egy új dolgot oszt meg a férfivel.*
- Képzeld tegnap ettem életemben először sütit. *mondja. Számára igazán új élmény volt, és nem tud betelni vele még most sem. Az, hogy Felthys fejében milyen gondolatok mennek végbe arra sajnos nincsen képessége, de hát lehet jobb is ez így.*
- Nem is tudtam, hogy az evés is lehet élvezetes.*jegyzi még meg. Lisé fejében semmi más nem fordul meg. Pusztán a tegnapi sütijére gondol, igazán kellemes volt elfogyasztani.*
- Te ettél már sütit? *kérdezgeti Felthyst.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-25 01:13:59
Üzenet elküldve: 2020-03-25 01:13:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Elmélyülten hümmög, mikor a lány elmagyarázza, hogy mágia sem hat a viszketésre. Akárhogy is, nincs olyan seb, vagy heg, amire nem hathatna mágia, csakis akkor, ha az maga is mágikus eredetű.*
- Hogyne. *Válaszol az átkozott tőrre.* - Normális esetben a fájdalmat mágiának mulasztania kéne, ha mást nem, hát enyhíteni, feltéve, ha a megfelelő varázslatot használják hozzá. De ha nem hat, akkor gyanús, hogy ott az oknak is mágikusnak kell lennie.
*Ő maga nem nagyon konyít a varázsláshoz, viszont rengeteget időzött már a mágustoronyban, hisz' érdekli a dolog, rengeteget tanult a mágiáról. Majd egyszer tán ő is eljut arra a szintre, hogy ezt a tudást gyakorlatban alkalmazza, de addig még hosszú és rögös út áll előtte.
A lány elárulja a korát, ami nem lepi meg a féllovagot, talán egy-két évvel saccolta volna idősebbnek.
Az égen egyre több felhő gyülemlik, és a narancssárga egyre mélyebb tónusokban terpeszkedik szét az égbolton, vegyülve az érkező acélszürke felhőkkel, amelyek csendesen vonulnak a szél iránya felől. Vihar előtti csend. Milyen kellemes, és meghitt percei is ezek a világnak! Olyan nyugalmas, hogy már-már hipnotizálja a lelket, holott tudja az emberfia, hogy mindjárt lecsapni készül a harag teljes erejével. Mégis... A legkedvesebb percek mindig a legnagyobb csapás előtt vannak.
Közben Lisé mesél a támadásról is, melyet kerek szemekkel hallgat, majd a végére érve állát kezdi el dörzsölni.*
- Gondolom, rendelkezel valamelyest mágikus erővel. Ez az egyetlen, amire gondolni tudok, találgatni én sem merek, lévén nem vagyok a dolgok szakértője, csak tudok egyet, s mást.
*Aztán jön a gyors témaváltás, és Felthys arcára kiül a zavarodottság. Nagy szemekkel pislog a vörösre, közben azért fejben örül, hogy mégsem tűnik olyan vénnek, mint amilyennek magát látja, és ennek tetejébe ez a lánynak kifejezetten tetszik is.*
- Öhm... Köszi.
*Mosolyodik el erőtlenül, majd a távolt kezdi el fürkészni. Még a szél is csendesedni látszik...
Aztán lehullik egy kurta csepp. Az eső a maga csendes szemerkélésében zendít rá, alig észrevehetően, csupán néhány eltévedt csepp gördülhet az ember arcára, a tudat mégis csalódással tölti el a féllovagot.*
- Pedig már mondani akartam, mennyivel szebb idő lett...
*Sopánkodik, majd azért mégiscsak megtalálja a szépet benne. A vihar előtti csend még mindig áll, a csendes szemerkélés pedig belevegyíti az ütemes, drága ritmust. Szívesen nézné ezt a sziluettet egy ablak mögül, abban az esetben képes lenne egész éjszaka élvezni, bámulni ezt a gyönyörű jelenséget.
Meg mondjuk... Azt a másikat is mellette.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Elmélyülten hümmög, mikor a lány elmagyarázza, hogy mágia sem hat a viszketésre. Akárhogy is, nincs olyan seb, vagy heg, amire nem hathatna mágia, csakis akkor, ha az maga is mágikus eredetű.*
- Hogyne. *Válaszol az átkozott tőrre.* - Normális esetben a fájdalmat mágiának mulasztania kéne, ha mást nem, hát enyhíteni, feltéve, ha a megfelelő varázslatot használják hozzá. De ha nem hat, akkor gyanús, hogy ott az oknak is mágikusnak kell lennie.
*Ő maga nem nagyon konyít a varázsláshoz, viszont rengeteget időzött már a mágustoronyban, hisz' érdekli a dolog, rengeteget tanult a mágiáról. Majd egyszer tán ő is eljut arra a szintre, hogy ezt a tudást gyakorlatban alkalmazza, de addig még hosszú és rögös út áll előtte.
A lány elárulja a korát, ami nem lepi meg a féllovagot, talán egy-két évvel saccolta volna idősebbnek.
Az égen egyre több felhő gyülemlik, és a narancssárga egyre mélyebb tónusokban terpeszkedik szét az égbolton, vegyülve az érkező acélszürke felhőkkel, amelyek csendesen vonulnak a szél iránya felől. Vihar előtti csend. Milyen kellemes, és meghitt percei is ezek a világnak! Olyan nyugalmas, hogy már-már hipnotizálja a lelket, holott tudja az emberfia, hogy mindjárt lecsapni készül a harag teljes erejével. Mégis... A legkedvesebb percek mindig a legnagyobb csapás előtt vannak.
Közben Lisé mesél a támadásról is, melyet kerek szemekkel hallgat, majd a végére érve állát kezdi el dörzsölni.*
- Gondolom, rendelkezel valamelyest mágikus erővel. Ez az egyetlen, amire gondolni tudok, találgatni én sem merek, lévén nem vagyok a dolgok szakértője, csak tudok egyet, s mást.
*Aztán jön a gyors témaváltás, és Felthys arcára kiül a zavarodottság. Nagy szemekkel pislog a vörösre, közben azért fejben örül, hogy mégsem tűnik olyan vénnek, mint amilyennek magát látja, és ennek tetejébe ez a lánynak kifejezetten tetszik is.*
- Öhm... Köszi.
*Mosolyodik el erőtlenül, majd a távolt kezdi el fürkészni. Még a szél is csendesedni látszik...
Aztán lehullik egy kurta csepp. Az eső a maga csendes szemerkélésében zendít rá, alig észrevehetően, csupán néhány eltévedt csepp gördülhet az ember arcára, a tudat mégis csalódással tölti el a féllovagot.*
- Pedig már mondani akartam, mennyivel szebb idő lett...
*Sopánkodik, majd azért mégiscsak megtalálja a szépet benne. A vihar előtti csend még mindig áll, a csendes szemerkélés pedig belevegyíti az ütemes, drága ritmust. Szívesen nézné ezt a sziluettet egy ablak mögül, abban az esetben képes lenne egész éjszaka élvezni, bámulni ezt a gyönyörű jelenséget.
Meg mondjuk... Azt a másikat is mellette.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 23:03:13
Üzenet elküldve: 2020-03-24 23:03:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Annyira azért kicsit nem volt. Csak kisebb, mint most, aztán rájön, hogy sosem volt igazán méretben kicsi. Mindig is magasabb volt az átlagtól egy kicsit. Persze a férfi így is fölé magasodik, ami nem csoda. Erősebb nembe tartozik az a dolga, hogy nagyobb erősebb legyen. Lisé felfogásában.*
- Nem, de mágiával sem sikerült elmulasztani ezt az érzést. A tőrre viszont azt mondták, hogy valami ismeretlen idegen erő volt benne. *erre vállat von, mert ezt a részét nem osztották meg vele.*
- De akár az is lehet, amit mondasz, átkozott tőr is okozhatta akkor nem? *kérdezi a férfit, hátha ő többet tud az ilyenekről. Aztán kiderül, hogy való igaz jóval ismerősebb lehet ebben a témában. Elmeséli mi történt az arcával. Ezt Lisé nagyon érdeklődve hallgatja. Fogalma sincsen, milyen lehet az olyan erő, ami kiszívja egy másik ember életerejét és megöregszik tőle. Gondolatban egészen érdekes dolgok jutnak eszébe. Egyből hogy neki is lehet valami ilyen ereje? ~Ezt meg kell kérdeznem tőled.~ Határozza el magát. Azon viszont nem lepődik meg, hogy a férfi mennyi idős valójában.*
- Szerintem egyáltalán nem hihetetlen. *felel rá, hogy sok fura dolgot látott már, szóval elhiszi az ilyesmit. Amivel inkább kétségei vannak és nagyon ismeretlen terep az a városok számára. Bár ezekkel a helyekkel is elkezdett megismerkedni, szóval előbb vagy utóbb az se lesz számára akadály. Viszont akad némi kétség benne, mert szeretné megérinteni Felthys arcát, hogy milyen lehet. Nem meri megkérdezni ezt most. Ugyanakkor úgy érzi igazságosnak, hogy elárulja a maga korát.*
- Én pedig csak húsz leszek kereken. * mondja, majd hozzá teszi óvatosan, hogy mikor is.*
- Majd télen.*mivel most múlik el a tél, így igazán eddig még jó pár hónapja van. Mágiáról esik szó, így Lisének el kell árulnia egy másik ehhez irányuló fontos dolgot.*
- Vannak néha ennek előnyei is, azért. Bár eddig csak egyszer fordult elő, de amikor megtámadtak. Tudod én nem értek semmiféle fegyverforgatáshoz, se ökölharchoz. *magyarázza miért is baj, ha megtámadják mások. *
- Szóval volt ez a támadás, és számomra nagyon ijesztő dolog történt. A támadóm egyszer csak a hátrább ugrott és valami merevgörcs kezdte rázni. A földre dobta magát, hangosan ordított, és a fejét fogta. *meséli el ezt az egy érdekes történetét.*
- Tudod próbáltam eltolni magamtól, és itt a homlokát érintettem meg. *mutatja meg a saját fején pontosan hol is tette. Semmi esetre sem érintene meg mást ott, mert hátha megint megtörténik.*
- Aztán meg valami láthatatlan ellenséggel kezdett kiabálni és hadonászott feléjük. *a hideg is kirázza Lisét ahogy ezt felidézi.*
- Nagyon ijesztő volt. Igazán ez miatt indultam el válaszokat keresni. Ezzel viszketéssel együtt tudok élni, de ezzel nem.* rázza meg a fejét. Úgy dönt, egyelőre nem meri megérinteni a férfi arcát, mert bár nem érzi veszélyben magát, ki tudja, mi zajlik le a következő percben. Lehet valami zajt hall hirtelen és megijed. Aztán akkor itt a baj.*
- Amúgy nem olyan vészes az arcod, így is egész jól nézel ki. Nem mondtam volna rád, hogy öreg vagy. *mondja hosszabban, erre a lapockája újfent gyötrődést akar okozni neki. Fejét is elfordítja, és ismét az ajkába harapva nyomja el a szúró viszkető érzés hangtani jeleit.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Annyira azért kicsit nem volt. Csak kisebb, mint most, aztán rájön, hogy sosem volt igazán méretben kicsi. Mindig is magasabb volt az átlagtól egy kicsit. Persze a férfi így is fölé magasodik, ami nem csoda. Erősebb nembe tartozik az a dolga, hogy nagyobb erősebb legyen. Lisé felfogásában.*
- Nem, de mágiával sem sikerült elmulasztani ezt az érzést. A tőrre viszont azt mondták, hogy valami ismeretlen idegen erő volt benne. *erre vállat von, mert ezt a részét nem osztották meg vele.*
- De akár az is lehet, amit mondasz, átkozott tőr is okozhatta akkor nem? *kérdezi a férfit, hátha ő többet tud az ilyenekről. Aztán kiderül, hogy való igaz jóval ismerősebb lehet ebben a témában. Elmeséli mi történt az arcával. Ezt Lisé nagyon érdeklődve hallgatja. Fogalma sincsen, milyen lehet az olyan erő, ami kiszívja egy másik ember életerejét és megöregszik tőle. Gondolatban egészen érdekes dolgok jutnak eszébe. Egyből hogy neki is lehet valami ilyen ereje? ~Ezt meg kell kérdeznem tőled.~ Határozza el magát. Azon viszont nem lepődik meg, hogy a férfi mennyi idős valójában.*
- Szerintem egyáltalán nem hihetetlen. *felel rá, hogy sok fura dolgot látott már, szóval elhiszi az ilyesmit. Amivel inkább kétségei vannak és nagyon ismeretlen terep az a városok számára. Bár ezekkel a helyekkel is elkezdett megismerkedni, szóval előbb vagy utóbb az se lesz számára akadály. Viszont akad némi kétség benne, mert szeretné megérinteni Felthys arcát, hogy milyen lehet. Nem meri megkérdezni ezt most. Ugyanakkor úgy érzi igazságosnak, hogy elárulja a maga korát.*
- Én pedig csak húsz leszek kereken. * mondja, majd hozzá teszi óvatosan, hogy mikor is.*
- Majd télen.*mivel most múlik el a tél, így igazán eddig még jó pár hónapja van. Mágiáról esik szó, így Lisének el kell árulnia egy másik ehhez irányuló fontos dolgot.*
- Vannak néha ennek előnyei is, azért. Bár eddig csak egyszer fordult elő, de amikor megtámadtak. Tudod én nem értek semmiféle fegyverforgatáshoz, se ökölharchoz. *magyarázza miért is baj, ha megtámadják mások. *
- Szóval volt ez a támadás, és számomra nagyon ijesztő dolog történt. A támadóm egyszer csak a hátrább ugrott és valami merevgörcs kezdte rázni. A földre dobta magát, hangosan ordított, és a fejét fogta. *meséli el ezt az egy érdekes történetét.*
- Tudod próbáltam eltolni magamtól, és itt a homlokát érintettem meg. *mutatja meg a saját fején pontosan hol is tette. Semmi esetre sem érintene meg mást ott, mert hátha megint megtörténik.*
- Aztán meg valami láthatatlan ellenséggel kezdett kiabálni és hadonászott feléjük. *a hideg is kirázza Lisét ahogy ezt felidézi.*
- Nagyon ijesztő volt. Igazán ez miatt indultam el válaszokat keresni. Ezzel viszketéssel együtt tudok élni, de ezzel nem.* rázza meg a fejét. Úgy dönt, egyelőre nem meri megérinteni a férfi arcát, mert bár nem érzi veszélyben magát, ki tudja, mi zajlik le a következő percben. Lehet valami zajt hall hirtelen és megijed. Aztán akkor itt a baj.*
- Amúgy nem olyan vészes az arcod, így is egész jól nézel ki. Nem mondtam volna rád, hogy öreg vagy. *mondja hosszabban, erre a lapockája újfent gyötrődést akar okozni neki. Fejét is elfordítja, és ismét az ajkába harapva nyomja el a szúró viszkető érzés hangtani jeleit.*
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 19:48:24
Üzenet elküldve: 2020-03-24 19:48:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Túléli. Az még rendben van, de ez a fájdalom semmiképp sem normális. Aggodalmait az sem nyugtatja, mikor a lány elmeséli, hogy mindez kislánykorában történt. Annyi ideje egy ilyen sebnek nem kéne viszketnie, szúrnia.*
- Esetleg eltalálhatott valami olyan pontot... Vagy talán csontot ért... *Gondolkodik hangosan.* - Vagy esetleg... Arra nem gondoltál, hogy valami mágia lehet a dolog mögött? Nem ritkák az ilyen sebhelyek.
*Mindeközben érkezése oka is tisztázódik, és Felthys is mindent ért már.
Az apró kis huncut mosolyt viszonozza, bár huncutság helyett inkább nagyapós kedvességet lehet benne fellelni, egy ilyen aggodalom -és gondolathullám után a huncutkodás az utolsó, ami eszébe jut, bár később ez a szorongás úgyis feloldódik, ahogy a féllovag ismeri magát.
Aztán jön a kérdés az arcról. Felthys felsóhajt, rövid időre szemeit is lehunyva, majd mikor kifújta a levegőt, belekezd.*
- Tudod... Volt egy kisfiú. Azt mondta, a szülei nagy bajban vannak, így követtem őt, hogy segítsek rajtuk. Beléptem a házba, és a következő emlékem az volt, hogy valahol a föld alatt ülök megkötözve. Volt egy... Szertartás, vagy ahhoz hasonló. Hosszú és véres történet, a lényeg viszont annyi, hogy egy férfi elkezdte kiszipolyozni az életerőmet, a fiatalodása érdekében. Valami sötét, undorító mágia volt az. Végül a művelet kellős közepén kiszabadultam, és azt a két őrültet megöltem, de a kölyköt, aki átvert, nem volt szívem bántani. Magamhoz vettem, aztán rá néhány napra megszökött. Azóta se tudom, mi van vele. Szóval tudom, talán hihetetlennek hangzik, de húsz és hat esztendős vagyok csupán, és mégis így festek.
*Nem tudja, a nő kineveti-e, avagy sem. Ő elmondta a saját történetét, Lisén áll, hogy hisz neki avagy sem.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Túléli. Az még rendben van, de ez a fájdalom semmiképp sem normális. Aggodalmait az sem nyugtatja, mikor a lány elmeséli, hogy mindez kislánykorában történt. Annyi ideje egy ilyen sebnek nem kéne viszketnie, szúrnia.*
- Esetleg eltalálhatott valami olyan pontot... Vagy talán csontot ért... *Gondolkodik hangosan.* - Vagy esetleg... Arra nem gondoltál, hogy valami mágia lehet a dolog mögött? Nem ritkák az ilyen sebhelyek.
*Mindeközben érkezése oka is tisztázódik, és Felthys is mindent ért már.
Az apró kis huncut mosolyt viszonozza, bár huncutság helyett inkább nagyapós kedvességet lehet benne fellelni, egy ilyen aggodalom -és gondolathullám után a huncutkodás az utolsó, ami eszébe jut, bár később ez a szorongás úgyis feloldódik, ahogy a féllovag ismeri magát.
Aztán jön a kérdés az arcról. Felthys felsóhajt, rövid időre szemeit is lehunyva, majd mikor kifújta a levegőt, belekezd.*
- Tudod... Volt egy kisfiú. Azt mondta, a szülei nagy bajban vannak, így követtem őt, hogy segítsek rajtuk. Beléptem a házba, és a következő emlékem az volt, hogy valahol a föld alatt ülök megkötözve. Volt egy... Szertartás, vagy ahhoz hasonló. Hosszú és véres történet, a lényeg viszont annyi, hogy egy férfi elkezdte kiszipolyozni az életerőmet, a fiatalodása érdekében. Valami sötét, undorító mágia volt az. Végül a művelet kellős közepén kiszabadultam, és azt a két őrültet megöltem, de a kölyköt, aki átvert, nem volt szívem bántani. Magamhoz vettem, aztán rá néhány napra megszökött. Azóta se tudom, mi van vele. Szóval tudom, talán hihetetlennek hangzik, de húsz és hat esztendős vagyok csupán, és mégis így festek.
*Nem tudja, a nő kineveti-e, avagy sem. Ő elmondta a saját történetét, Lisén áll, hogy hisz neki avagy sem.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 18:29:56
Üzenet elküldve: 2020-03-24 18:29:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Egészen határozottan tudja, hogy nem fagyott volna jégtömbbe a férfi. Ahhoz minimum a hegyi hideg szél kell, és nem ez a vízi langyos. Számára ez igenis enyhe. Fázik ugyan, csípi az arcbőrét a szél, de még mindig kellemesebb, mikor még apró jégkristályokat is az arcodba csap. Na, azok igen kellemetlen érzeteket okoznak, mintha ezernyi tű akarna a bőr alá bejutni. Persze Lisének is van egy hasonló kínja, ami éppen egymás után többször is megkínozza. Az utóbbi pedig igen hangzatosra sikerült. Felthys aggódón szólal meg, és még vállát is megérinti.*
- Túlélem. *mondja ki a szót. Fájdalom még enyhén érződik a hangján. Aztán már el is tűnik.*
- Csak egy régi sebhely. *mondja, mert azt hiszi az, persze sejti attól több lehet ez. Hiszen tegnap a kertben is másképp zajlottak a dolgok, illetve hát az éjszakái sosem túl nyugodtak. Mert mindenféle rémálmok gyötrik.*
- Nem. Nem kell felcser. * mondja halkan.*
- Egyszer úgy is el kell múlnia. *folytatja. Aztán végül elmeséli.*
- Hát igazán még sokkal kisebb voltam, amikor az erdőben gyógynövényt gyűjtöttem a törzsem egyik tagjával. Az egyik férfivel, aki akkoriban vigyázott rám. Tudod, én nem tudok harcolni, beszélni azt tudok, de ennyi. Mindegy is.*legyint egyet.*
- Megtámadott minket egy nő. Annyira váratlanul ért az egész, hogy sikerült egy tőrrel leszúrnia. A nő, annyira vad volt és őrjöngött, hogy nem tudtak mást tenni megölték, de a tőrje által okozott seb csúnya volt, és nagyon sokáig gyógyultam belőle. Itt szúrt meg a lapockámon. *mutat a sebhelyre a ruhák alatt. Ám most nem fogja kihámozni magát, hogy Felthys megcsodálhassa azt a tőr által okozott heg lenyomatot.*
- Tudod, időnként fáj, szúr és viszket. *ossza meg vele, bár ezt nyilván kitalálta a másik. *
- Amúgy azért jöttem ide, hogy hátha tudja, valaki mitől viszkethet, és fájhat. Lehet nem gyógyult be? *Kérdezi, és szusszan egyet a sok beszédtől. Ekkor észleli, hogy a férfi keze még mindig a vállán van, és hogy az utolsó szó furán lóg kettejük között.*
- Nem igazán tudom, hogy szükségem van-e valakire, egészen addig, míg nem találkozom ezzel a valakivel, és rájövök, hogy szükségem van rá. * Mondja huncutul mosolyogva, majd a férfi arcára néz, és ezúttal kibukkan belőle a kérdés.*
- Mi történt az arcoddal? *kérdez, és közben mutat Felthys arcát keresztül szántó ráncokra.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 18:32:19
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Egészen határozottan tudja, hogy nem fagyott volna jégtömbbe a férfi. Ahhoz minimum a hegyi hideg szél kell, és nem ez a vízi langyos. Számára ez igenis enyhe. Fázik ugyan, csípi az arcbőrét a szél, de még mindig kellemesebb, mikor még apró jégkristályokat is az arcodba csap. Na, azok igen kellemetlen érzeteket okoznak, mintha ezernyi tű akarna a bőr alá bejutni. Persze Lisének is van egy hasonló kínja, ami éppen egymás után többször is megkínozza. Az utóbbi pedig igen hangzatosra sikerült. Felthys aggódón szólal meg, és még vállát is megérinti.*
- Túlélem. *mondja ki a szót. Fájdalom még enyhén érződik a hangján. Aztán már el is tűnik.*
- Csak egy régi sebhely. *mondja, mert azt hiszi az, persze sejti attól több lehet ez. Hiszen tegnap a kertben is másképp zajlottak a dolgok, illetve hát az éjszakái sosem túl nyugodtak. Mert mindenféle rémálmok gyötrik.*
- Nem. Nem kell felcser. * mondja halkan.*
- Egyszer úgy is el kell múlnia. *folytatja. Aztán végül elmeséli.*
- Hát igazán még sokkal kisebb voltam, amikor az erdőben gyógynövényt gyűjtöttem a törzsem egyik tagjával. Az egyik férfivel, aki akkoriban vigyázott rám. Tudod, én nem tudok harcolni, beszélni azt tudok, de ennyi. Mindegy is.*legyint egyet.*
- Megtámadott minket egy nő. Annyira váratlanul ért az egész, hogy sikerült egy tőrrel leszúrnia. A nő, annyira vad volt és őrjöngött, hogy nem tudtak mást tenni megölték, de a tőrje által okozott seb csúnya volt, és nagyon sokáig gyógyultam belőle. Itt szúrt meg a lapockámon. *mutat a sebhelyre a ruhák alatt. Ám most nem fogja kihámozni magát, hogy Felthys megcsodálhassa azt a tőr által okozott heg lenyomatot.*
- Tudod, időnként fáj, szúr és viszket. *ossza meg vele, bár ezt nyilván kitalálta a másik. *
- Amúgy azért jöttem ide, hogy hátha tudja, valaki mitől viszkethet, és fájhat. Lehet nem gyógyult be? *Kérdezi, és szusszan egyet a sok beszédtől. Ekkor észleli, hogy a férfi keze még mindig a vállán van, és hogy az utolsó szó furán lóg kettejük között.*
- Nem igazán tudom, hogy szükségem van-e valakire, egészen addig, míg nem találkozom ezzel a valakivel, és rájövök, hogy szükségem van rá. * Mondja huncutul mosolyogva, majd a férfi arcára néz, és ezúttal kibukkan belőle a kérdés.*
- Mi történt az arcoddal? *kérdez, és közben mutat Felthys arcát keresztül szántó ráncokra.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 18:32:19
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 17:39:06
Üzenet elküldve: 2020-03-24 17:39:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Ahogy a nap lenyugodni készül, a féllovag szórakozottan nézi az égre festett narancssárga csíkok sziluettjét, ahogy a széltől sebes felhők hol elő -hol eltűnnek, a meleg, kellemes szín mindig egy más árnyalatát tükrözve, egy másik helyen, immáron valamilyen új formában.
A szisszenésre kapja oda a fejét, pislog kettőt, majd annyiban is hagyja. Ő is kapott a lapockájába nyílvesszőt, jó darabig hasonlatos érzés volt neki is, bár ezt a történetet senki nem fogja hallani. Ki lenne büszke arra, hogy egy tündér keresztüllőtte, majd jól helybenhagyta? Mondjuk a szégyen csak félszégyen, hiszen az az apró mocsok még a Thargoknak is fejfájást okozott, ahogy egyes egyedül lövöldözött az erődre minden irányból.
Úgy véli, ez is hasonló seb lehet, tán még friss is, az őrülten tud viszketni. Az ilyenekre inkább nem kérdez rá, talán fájó emlék. Talán pont ez az oka, hogy elhagyta földjét, megölni próbálták, vagy hasonló.
Az egymásra találás kérdésén csupán hümmög, biztos benne, hogy egy jégtömbbe fagyott pasas felhívta volna a lány figyelmét, s máris fordult volna a kocka.
Ahogy a lány közelebb hajol hozzá, lágy mosollyal fordul felé, hagyja, hadd fürkéssze őt. Mikor amaz észbe kap, és elhúzódna, csak azután fog bele az elbeszélésekbe.
Történetét kurtán elmeséli, majd a lány felnyög. Kérdőn fordul felé a sztori végeztével, és akkor konstatálja, hogy itt vélhetőleg nagyobb baj van, mint egy régebbi lőtt seb. Aggódva teszi a kezét a lány hátára, aki közben elárulja jöttének okát is. Az az ok csak több kérdést vet fel maga után, de egyelőre azok a kérdések várhatnak, elnézve Lisé állapotát.*
- Minden rendben van? Mi történt veled? Sérülés, átok? *Egy szemhunyásnyi pillanat után mélyen a szemébe néz.* - Szükséged van felcserre, vagy valakire?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Ahogy a nap lenyugodni készül, a féllovag szórakozottan nézi az égre festett narancssárga csíkok sziluettjét, ahogy a széltől sebes felhők hol elő -hol eltűnnek, a meleg, kellemes szín mindig egy más árnyalatát tükrözve, egy másik helyen, immáron valamilyen új formában.
A szisszenésre kapja oda a fejét, pislog kettőt, majd annyiban is hagyja. Ő is kapott a lapockájába nyílvesszőt, jó darabig hasonlatos érzés volt neki is, bár ezt a történetet senki nem fogja hallani. Ki lenne büszke arra, hogy egy tündér keresztüllőtte, majd jól helybenhagyta? Mondjuk a szégyen csak félszégyen, hiszen az az apró mocsok még a Thargoknak is fejfájást okozott, ahogy egyes egyedül lövöldözött az erődre minden irányból.
Úgy véli, ez is hasonló seb lehet, tán még friss is, az őrülten tud viszketni. Az ilyenekre inkább nem kérdez rá, talán fájó emlék. Talán pont ez az oka, hogy elhagyta földjét, megölni próbálták, vagy hasonló.
Az egymásra találás kérdésén csupán hümmög, biztos benne, hogy egy jégtömbbe fagyott pasas felhívta volna a lány figyelmét, s máris fordult volna a kocka.
Ahogy a lány közelebb hajol hozzá, lágy mosollyal fordul felé, hagyja, hadd fürkéssze őt. Mikor amaz észbe kap, és elhúzódna, csak azután fog bele az elbeszélésekbe.
Történetét kurtán elmeséli, majd a lány felnyög. Kérdőn fordul felé a sztori végeztével, és akkor konstatálja, hogy itt vélhetőleg nagyobb baj van, mint egy régebbi lőtt seb. Aggódva teszi a kezét a lány hátára, aki közben elárulja jöttének okát is. Az az ok csak több kérdést vet fel maga után, de egyelőre azok a kérdések várhatnak, elnézve Lisé állapotát.*
- Minden rendben van? Mi történt veled? Sérülés, átok? *Egy szemhunyásnyi pillanat után mélyen a szemébe néz.* - Szükséged van felcserre, vagy valakire?
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 17:19:09
Üzenet elküldve: 2020-03-24 17:19:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Szándékosan mondja el a neveit, az összest és még az anyjáét is. Magában jót derül ezen. Nem is tudja, mit élvez jobban, hogy majdnem félrenyelt a férfi, vagy az a fej, amit vágott közben.
A Rókába vissza akar menni, mivel ott vett ki szobát, de hát nem most. Éppen csak most ért ide a toronyhoz. Azért nem ilyen rövid sétát tervezett magának.
A padra leül, pár másodperces késéssel követi Felthys is. Lisé hagy maguknak egy tenyérnyi helyet kettejük között. Azért még se ismeri a férfit, és úgy gondolja, hogy van félni valója, még ha bátornak is mutatja magát. A vörös haj ugye kötelezi az embert. ~Mit csinálok, ha bántani akar?~ szakad fel elméjébe a kósza félelemnek apró, de annál zavaróbb magja. Sajnos ki is virágzik, és eluralkodik lelkén. Ennek pedig az a jól ismert szúró viszkető érzés a lapockájában vet véget neki. Ajkába harap, hogy elnyomja a hangtani jelét ennek, de a sokadik szúrás után már képtelen rá. Felszisszen. A lapockájához kap, és megdörzsöli. Nem vakarja körömmel az eddig sem segített.
~Elég. ~ Gondol erősen a szóra, és ezúttal megkegyelmez neki ez a valami. Felsóhajt, és előre figyel, reméli Felthys ezúttal sem vette észre ezt.
A nap lenyugodni készül, elnéz abba az irányba, és szívfacsaróan gyönyörű számára ez a természeti jelenség. A naplementét és a felkeltét is szerette mindig is.*
- Nem is én találtam rád, hanem te rám. Észre se vettelek volna. Ha meg igen azt gondoltam volna, hogy egy őr vagy a toronyból. *magyarázza a helyzet valódi tényét. A férfire néz, és tényleg jobban látja az arcát. Érdekes a mágiához van érzéke, mint kiderült. Nem tudatosan ismeri fel annak a nyomát, csak valahol mélyen belül tudja mit lát. Persze van az a lehetőség is, hogy nem ő tudja hanem csak jó a női megérzése. ~Vagy micsodám?~ gondolja zavartan. Picit közelebb hajol, hogy megnézze az arcát még jobban, hogy jól látja, de hamar észreveszi magát. Vissza húzódna, de Felthys ekkor elmesél egy hosszabb történetet a régebbi időkről és itt elég sok mindent nem ért. ~Hogy hogy itt volt az a torony? És hogy repülnek át tornyok helyeket?~ Túl sok kérdésére nincsen válasz, és akkor még ez a férfi itt tetézi neki ezeknek a számát. Ennek egyáltalán nem örül. Az élőholtak szóra azonban egy igazán alattomos erős nyilallás éri a lapockáját. Ez olyan váratlanul éri, hogy erre hangosabban felsikkant. Az egyik kezével bal lapockáját fogja, meg a másik kezén az egyik ujjára pedig ráharap. Kérdését még fel tudta tenni Feltys, s Lisé mintha ezt felelte volna, mert alighogy kimondta az utolsó szót Lisé már zajosabb hangzással hívta fel magára a figyelmet. Nos, erre lehet nem is volt nagyon szüksége. Biztos, hogy hosszabban felelt volna a kérdésre, miért jött ide, de így csak egy halk szópárost motyog.*
- Kérdések és válaszok.
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 17:23:34
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Szándékosan mondja el a neveit, az összest és még az anyjáét is. Magában jót derül ezen. Nem is tudja, mit élvez jobban, hogy majdnem félrenyelt a férfi, vagy az a fej, amit vágott közben.
A Rókába vissza akar menni, mivel ott vett ki szobát, de hát nem most. Éppen csak most ért ide a toronyhoz. Azért nem ilyen rövid sétát tervezett magának.
A padra leül, pár másodperces késéssel követi Felthys is. Lisé hagy maguknak egy tenyérnyi helyet kettejük között. Azért még se ismeri a férfit, és úgy gondolja, hogy van félni valója, még ha bátornak is mutatja magát. A vörös haj ugye kötelezi az embert. ~Mit csinálok, ha bántani akar?~ szakad fel elméjébe a kósza félelemnek apró, de annál zavaróbb magja. Sajnos ki is virágzik, és eluralkodik lelkén. Ennek pedig az a jól ismert szúró viszkető érzés a lapockájában vet véget neki. Ajkába harap, hogy elnyomja a hangtani jelét ennek, de a sokadik szúrás után már képtelen rá. Felszisszen. A lapockájához kap, és megdörzsöli. Nem vakarja körömmel az eddig sem segített.
~Elég. ~ Gondol erősen a szóra, és ezúttal megkegyelmez neki ez a valami. Felsóhajt, és előre figyel, reméli Felthys ezúttal sem vette észre ezt.
A nap lenyugodni készül, elnéz abba az irányba, és szívfacsaróan gyönyörű számára ez a természeti jelenség. A naplementét és a felkeltét is szerette mindig is.*
- Nem is én találtam rád, hanem te rám. Észre se vettelek volna. Ha meg igen azt gondoltam volna, hogy egy őr vagy a toronyból. *magyarázza a helyzet valódi tényét. A férfire néz, és tényleg jobban látja az arcát. Érdekes a mágiához van érzéke, mint kiderült. Nem tudatosan ismeri fel annak a nyomát, csak valahol mélyen belül tudja mit lát. Persze van az a lehetőség is, hogy nem ő tudja hanem csak jó a női megérzése. ~Vagy micsodám?~ gondolja zavartan. Picit közelebb hajol, hogy megnézze az arcát még jobban, hogy jól látja, de hamar észreveszi magát. Vissza húzódna, de Felthys ekkor elmesél egy hosszabb történetet a régebbi időkről és itt elég sok mindent nem ért. ~Hogy hogy itt volt az a torony? És hogy repülnek át tornyok helyeket?~ Túl sok kérdésére nincsen válasz, és akkor még ez a férfi itt tetézi neki ezeknek a számát. Ennek egyáltalán nem örül. Az élőholtak szóra azonban egy igazán alattomos erős nyilallás éri a lapockáját. Ez olyan váratlanul éri, hogy erre hangosabban felsikkant. Az egyik kezével bal lapockáját fogja, meg a másik kezén az egyik ujjára pedig ráharap. Kérdését még fel tudta tenni Feltys, s Lisé mintha ezt felelte volna, mert alighogy kimondta az utolsó szót Lisé már zajosabb hangzással hívta fel magára a figyelmet. Nos, erre lehet nem is volt nagyon szüksége. Biztos, hogy hosszabban felelt volna a kérdésre, miért jött ide, de így csak egy halk szópárost motyog.*
- Kérdések és válaszok.
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 17:23:34
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:44:14
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:44:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Ahogy indulnak a pad felé, a lány elveti a Rókalyuk ötletét. Nem is bánja, piszkos egy hely, csupán ez volt az egyetlen lehetőség, ami eszébe ötlött így hirtelen.
Az úton a lány elárulja a teljes nevét is, mire Felthys majdnem félrenyel.
~ Lisé Henna Haw... Mivan?! Jó, majd marad Lisé. ~ A vörös hajból korábban már sejtette, hogy hegyi lehet, ezt megerősítette saját maga is, akkor viszont tényleg nagyon jól bírja a hideget.
Kisvártatva megérkezik anyja neve is, melyre csak bámul.
~ Höh... Lisé marad. ~
Végül ő maga is lehuppan a padra. Körbenéz, úgy ötven lépésre egy fehér paca mozgolódik a bokrok mögött. Hiába, hűséges egy lova van, nem fog eliszkolni akkor sem, ha itt hagyja.
A szél idebent tényleg lecsendesedni érződik. Még a hideg is elviselhetőbb így, hogy az embernek nem fújja a fagyot a képébe a légmozgás. Mindezek ellenére elegánsan összébb húzza a köpenyt, haját pedig gyors mozdulattal hátra csapja. Pont a lemenő nappal szemben ülnek, így a lánynak lehetősége adódik a férfi arcának fürkészésére, ha úgy kívánja.
Mindeközben ő elkapja kezeit a köpeny alól, és pár pillanat erejéig dörzsölgeti, lehelgeti, hogy visszatérjen a vérkeringés. Metódusából a kérdés ébreszti fel, kurta mosollyal válaszol.*
- Hát, ha ez a szél hozott volna, talán jégbe fagyva találtál volna. Az igazat megvallva, egy évet távol voltam a környéktől, visszatértem a szülővárosomba egy-két ügyet elintézni. Nemrégiben tértem vissza, és láttam, egy év alatt mennyire megváltozott a környék. Gondoltam, ide is elnézek. Régen itt volt a Mágustorony a közelben, még tanúja voltam, mikor átrepült az a világ északi oldalára. Hála az égnek, már legalább nem fenyegetik a népet az élőholtak! Sok dolog ment errefelé végbe, Lisé. Őrült egy világot élünk.
*Mondja keserűen mosolyogva, majd mint feloszló köd, bamba letörtsége és úgy tűnik el, újra kedves mosolyt költöztetve arcára.*
- És te? Mi hoz egy hegyi lányt ide, messze otthonától? Szerencsét próbálsz? Netán tanulni?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Ahogy indulnak a pad felé, a lány elveti a Rókalyuk ötletét. Nem is bánja, piszkos egy hely, csupán ez volt az egyetlen lehetőség, ami eszébe ötlött így hirtelen.
Az úton a lány elárulja a teljes nevét is, mire Felthys majdnem félrenyel.
~ Lisé Henna Haw... Mivan?! Jó, majd marad Lisé. ~ A vörös hajból korábban már sejtette, hogy hegyi lehet, ezt megerősítette saját maga is, akkor viszont tényleg nagyon jól bírja a hideget.
Kisvártatva megérkezik anyja neve is, melyre csak bámul.
~ Höh... Lisé marad. ~
Végül ő maga is lehuppan a padra. Körbenéz, úgy ötven lépésre egy fehér paca mozgolódik a bokrok mögött. Hiába, hűséges egy lova van, nem fog eliszkolni akkor sem, ha itt hagyja.
A szél idebent tényleg lecsendesedni érződik. Még a hideg is elviselhetőbb így, hogy az embernek nem fújja a fagyot a képébe a légmozgás. Mindezek ellenére elegánsan összébb húzza a köpenyt, haját pedig gyors mozdulattal hátra csapja. Pont a lemenő nappal szemben ülnek, így a lánynak lehetősége adódik a férfi arcának fürkészésére, ha úgy kívánja.
Mindeközben ő elkapja kezeit a köpeny alól, és pár pillanat erejéig dörzsölgeti, lehelgeti, hogy visszatérjen a vérkeringés. Metódusából a kérdés ébreszti fel, kurta mosollyal válaszol.*
- Hát, ha ez a szél hozott volna, talán jégbe fagyva találtál volna. Az igazat megvallva, egy évet távol voltam a környéktől, visszatértem a szülővárosomba egy-két ügyet elintézni. Nemrégiben tértem vissza, és láttam, egy év alatt mennyire megváltozott a környék. Gondoltam, ide is elnézek. Régen itt volt a Mágustorony a közelben, még tanúja voltam, mikor átrepült az a világ északi oldalára. Hála az égnek, már legalább nem fenyegetik a népet az élőholtak! Sok dolog ment errefelé végbe, Lisé. Őrült egy világot élünk.
*Mondja keserűen mosolyogva, majd mint feloszló köd, bamba letörtsége és úgy tűnik el, újra kedves mosolyt költöztetve arcára.*
- És te? Mi hoz egy hegyi lányt ide, messze otthonától? Szerencsét próbálsz? Netán tanulni?
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:00:06
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:00:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Jó lenne, ha magáénak tudhatna valami hasznos képességeket. Mint mondjuk a gondolatolvasás. Valahogy nem tudja megfejteni a férfit most. Az arca nagyon fura neki, és nem tud rájönni miért. Persze az is lehet, hogy csak a sötét és a szél miatt nem tudja jól megnézni.
~Vagyis az elsődleges célom most, hogy fényben is megnézzem az arcát. ~ Persze erre az kéne, hogy vagy a Rókába vagy a Sellőbe betérjen a férfivel. A kóstolós megjegyzését viccnek szánja, amit a férfi tovább visz. Lisé szeme erre kikerekedik.*
- Óh, igazad van. *ért egyet. Ezt így akkor alaposan újra kell terveznie, vagy hagyhatja is annyiban. Viccelődni még akár pajzánul is szokott és szeret is, de a megvalósítása ezeknek sosem volt erőssége. Tán a sötét miatt nem veszi észre a férfi, hogy küzd a lapockáján lüktető kínnal, ennek örül. Most nem akarná elmagyarázni, hogy miféle gondok árnyalják az elméjét. Nagyot sóhajt és végül elárulja a nevét. Na, nem a teljeset, csak azt, ahogyan legtöbben szólítják. Az erre érkező reakció, hogy misztikus lenne, nem igazán érti. ~Hogy lehet egy név misztikus? ~ Érti a misztikus szót, de névvel együtt nem tudja értelmezni. Vállat von, és erre most inkább nem kérdez rá. ~Vajon mit mondana az anyám nevére, ha az enyémre ilyen érthetetlen szavakat mond. ~ Elmosolyodik és elhatározza, hogy még az anyja nevét is elárulja, csak hogy halljon még ilyen érdekes megjegyzéseket.
Ezután a férfi is bemutatkozik. Igazán meglepődik, amikor a férfi elárulja nagyon is teljesen, hogy ki is ő és merről is érkezett ide. ~Hm, mi lehet az a nemes?~ Szakad fel elméjében az újabb kérdés. Ért Lisé nagyon sok mindent, és nagyon is eszes, csak bizonyos szavak, amiket sosem használtak előtte az ő törzse, kicsit kiesik a fejében rendszerbe szedett szavak csokrából.*
- Felthys. *ragadja ki az egyetlen, ami érthető. A férfi neve, ez legalább világos. Azonban a férfi tud egy jó helyet a kis pad azt látta ő is ide jövet. *
- A pad oda leülhetnénk. *mondja. A rókára meg hát hárít.*
- Onnan jöttem, és még nem akarok visszamenni, ha nem baj. *erre lehet, a férfi mondana valamit, de ennek az elejét veszi.*
- Jól bírom a hideget a hegyekben nőttem fel, nem fogok megfázni, ha ettől tartasz. *teszi még hozzá. Persze sejti, hogy a férfi is fázhat, és magára is gondolt, nem csak a vöröskére. Viszont Lisé sejti ezt a másik biztosan nem vallaná be, így lesz min mosolyognia az elkövetkező csevej alatt. A neve újfent olyan jelzőt kap, amit nem ért. Ajkába harap, és elgondolkodik. Aztán inkább bemutatkozik teljesen.*
- Amit ígértem megtartom. Lisé Henna Hawless a nevem. *mondja, és egyből elújságolja a Lisé eredetét, hátha úgy ismerős lesz a férfinek.*
- A Lisé az Alisénethel becézése. Anya neve volt. *mondja. Közben reményei szerint talán elérik a padot, és akkor le is ülhet. Most azonban áldja az ötletét, hogy nem a ruháját vette fel. Lehet úgy fázott volna egy padon ücsörögve. *
- Na és Felthys mi szél hozott a kikötőbe? *érdeklődik szelíden. Meg se várja, hogy a férfi is leüljön, vagy kényelembe helyezze magát. Egyből érdeklődik, ha már nem lehet egyedül legalább tudjon mindent a másikról.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Jó lenne, ha magáénak tudhatna valami hasznos képességeket. Mint mondjuk a gondolatolvasás. Valahogy nem tudja megfejteni a férfit most. Az arca nagyon fura neki, és nem tud rájönni miért. Persze az is lehet, hogy csak a sötét és a szél miatt nem tudja jól megnézni.
~Vagyis az elsődleges célom most, hogy fényben is megnézzem az arcát. ~ Persze erre az kéne, hogy vagy a Rókába vagy a Sellőbe betérjen a férfivel. A kóstolós megjegyzését viccnek szánja, amit a férfi tovább visz. Lisé szeme erre kikerekedik.*
- Óh, igazad van. *ért egyet. Ezt így akkor alaposan újra kell terveznie, vagy hagyhatja is annyiban. Viccelődni még akár pajzánul is szokott és szeret is, de a megvalósítása ezeknek sosem volt erőssége. Tán a sötét miatt nem veszi észre a férfi, hogy küzd a lapockáján lüktető kínnal, ennek örül. Most nem akarná elmagyarázni, hogy miféle gondok árnyalják az elméjét. Nagyot sóhajt és végül elárulja a nevét. Na, nem a teljeset, csak azt, ahogyan legtöbben szólítják. Az erre érkező reakció, hogy misztikus lenne, nem igazán érti. ~Hogy lehet egy név misztikus? ~ Érti a misztikus szót, de névvel együtt nem tudja értelmezni. Vállat von, és erre most inkább nem kérdez rá. ~Vajon mit mondana az anyám nevére, ha az enyémre ilyen érthetetlen szavakat mond. ~ Elmosolyodik és elhatározza, hogy még az anyja nevét is elárulja, csak hogy halljon még ilyen érdekes megjegyzéseket.
Ezután a férfi is bemutatkozik. Igazán meglepődik, amikor a férfi elárulja nagyon is teljesen, hogy ki is ő és merről is érkezett ide. ~Hm, mi lehet az a nemes?~ Szakad fel elméjében az újabb kérdés. Ért Lisé nagyon sok mindent, és nagyon is eszes, csak bizonyos szavak, amiket sosem használtak előtte az ő törzse, kicsit kiesik a fejében rendszerbe szedett szavak csokrából.*
- Felthys. *ragadja ki az egyetlen, ami érthető. A férfi neve, ez legalább világos. Azonban a férfi tud egy jó helyet a kis pad azt látta ő is ide jövet. *
- A pad oda leülhetnénk. *mondja. A rókára meg hát hárít.*
- Onnan jöttem, és még nem akarok visszamenni, ha nem baj. *erre lehet, a férfi mondana valamit, de ennek az elejét veszi.*
- Jól bírom a hideget a hegyekben nőttem fel, nem fogok megfázni, ha ettől tartasz. *teszi még hozzá. Persze sejti, hogy a férfi is fázhat, és magára is gondolt, nem csak a vöröskére. Viszont Lisé sejti ezt a másik biztosan nem vallaná be, így lesz min mosolyognia az elkövetkező csevej alatt. A neve újfent olyan jelzőt kap, amit nem ért. Ajkába harap, és elgondolkodik. Aztán inkább bemutatkozik teljesen.*
- Amit ígértem megtartom. Lisé Henna Hawless a nevem. *mondja, és egyből elújságolja a Lisé eredetét, hátha úgy ismerős lesz a férfinek.*
- A Lisé az Alisénethel becézése. Anya neve volt. *mondja. Közben reményei szerint talán elérik a padot, és akkor le is ülhet. Most azonban áldja az ötletét, hogy nem a ruháját vette fel. Lehet úgy fázott volna egy padon ücsörögve. *
- Na és Felthys mi szél hozott a kikötőbe? *érdeklődik szelíden. Meg se várja, hogy a férfi is leüljön, vagy kényelembe helyezze magát. Egyből érdeklődik, ha már nem lehet egyedül legalább tudjon mindent a másikról.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 14:15:25
Üzenet elküldve: 2020-03-24 14:15:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*~Szóval tényleg nem járhatott még városban.~
Jelenti ki saját magának a tényt, hiszen Lihanech tornyai messze földön híresen, ki ne ismerné? Abban az egyben biztos, hogy nagyon elzártan élhetett eddig a lány, talán olyan faluban, ahol a madár se jár. No sebaj! Annál jobb, egy ilyen lány mindenre rácsodálkozik, én idegenvezetője nem fogja unalmasnak érezni magát mellette.
A reggeli kóstolás ötletére alig láthatóan összerezzen. ~Ez gyors volt... Vagy tényleg megenne? Esetleg most egy kellemes ébredős bújásra invitál?~ Gondolatait inkább egy mosolygós sóhajjal hessegeti el, majd kisül minden, aminek ki kell sülnie. Remélhetőleg nem Felthys lesz az, aki sülni fog.*
- Remélem, egy melegebb helyen akarsz kóstolóra várni, mert a végén a fogad is beletörik, bármibe is harapsz bele.
*Mondja enyhén szenvedő hangon. A lány elutasítja a neki szánt köpenyt, ettől Felthys arcára csalódottság ül ki, de ahogy ama köpenyt szorosabbra magára tekeri, olybá tűnik, elutasítása mégsem okozott akkora szomorúságot a férfinak, mint az elsőre tetszett.
A reggeli kóstoló megerősítést nyert, és itt már biztos benne, hogy a leány ágyba invitálja. Csak az istenek adják, hogy semmit nem értett félre és nem egy almával a szájában ébred!
Mindeközben már a lány be is mutatkozik. Gyors szemöldökfelvonással nyugtázza a férfi a nevet.*
- Lisé... *Kóstolgatja magában.* - Milyen misztikus név.
*A bemutatkozás viszonzására megvakarja tarkóját. Érti ő, hogy kölcsönkenyér visszajár, csak azt nem, hogy most az igazi, netalán álnevet használjon. Végtére is mindegy, hisz ha a lány nem is tud semmit Arthenior neves városairól, nagy eséllyel nem tud semmit az azokat vezető családokról sem.*
- Felthys vagyok. Felthys a Belaldurok közül, Lihanech egy nemese. Legalábbis voltam, vagyok... Áh, bonyolult.
*Neveti el magát kínosan. Talán majd egyszer, egy kellemes bor felett elmeséli ezt a lánynak, viszont a történet túl hosszú, hogy ilyen hidegben végére érjen.
A sétára való felkérést egy csendes bólintással nyugtázza, majd sarkon fordul.*
- Van a kertben egy kisebb padocska, viszonylag szélvédett. Minden irányból sűrű cserjés fogja, a hideg ellen viszont nem segít. Mit szólnál esetleg a Rumos Rókalyukhoz?
*És már el is indul a lova irányába, vagy a padokéba, a lány döntése alapján. Közben azért megszólal, nem néma vándor ő.*
- Szóval Lisé... Ha ez a neved ilyen rejtélyesen cseng, hát hogy szól a többi?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*~Szóval tényleg nem járhatott még városban.~
Jelenti ki saját magának a tényt, hiszen Lihanech tornyai messze földön híresen, ki ne ismerné? Abban az egyben biztos, hogy nagyon elzártan élhetett eddig a lány, talán olyan faluban, ahol a madár se jár. No sebaj! Annál jobb, egy ilyen lány mindenre rácsodálkozik, én idegenvezetője nem fogja unalmasnak érezni magát mellette.
A reggeli kóstolás ötletére alig láthatóan összerezzen. ~Ez gyors volt... Vagy tényleg megenne? Esetleg most egy kellemes ébredős bújásra invitál?~ Gondolatait inkább egy mosolygós sóhajjal hessegeti el, majd kisül minden, aminek ki kell sülnie. Remélhetőleg nem Felthys lesz az, aki sülni fog.*
- Remélem, egy melegebb helyen akarsz kóstolóra várni, mert a végén a fogad is beletörik, bármibe is harapsz bele.
*Mondja enyhén szenvedő hangon. A lány elutasítja a neki szánt köpenyt, ettől Felthys arcára csalódottság ül ki, de ahogy ama köpenyt szorosabbra magára tekeri, olybá tűnik, elutasítása mégsem okozott akkora szomorúságot a férfinak, mint az elsőre tetszett.
A reggeli kóstoló megerősítést nyert, és itt már biztos benne, hogy a leány ágyba invitálja. Csak az istenek adják, hogy semmit nem értett félre és nem egy almával a szájában ébred!
Mindeközben már a lány be is mutatkozik. Gyors szemöldökfelvonással nyugtázza a férfi a nevet.*
- Lisé... *Kóstolgatja magában.* - Milyen misztikus név.
*A bemutatkozás viszonzására megvakarja tarkóját. Érti ő, hogy kölcsönkenyér visszajár, csak azt nem, hogy most az igazi, netalán álnevet használjon. Végtére is mindegy, hisz ha a lány nem is tud semmit Arthenior neves városairól, nagy eséllyel nem tud semmit az azokat vezető családokról sem.*
- Felthys vagyok. Felthys a Belaldurok közül, Lihanech egy nemese. Legalábbis voltam, vagyok... Áh, bonyolult.
*Neveti el magát kínosan. Talán majd egyszer, egy kellemes bor felett elmeséli ezt a lánynak, viszont a történet túl hosszú, hogy ilyen hidegben végére érjen.
A sétára való felkérést egy csendes bólintással nyugtázza, majd sarkon fordul.*
- Van a kertben egy kisebb padocska, viszonylag szélvédett. Minden irányból sűrű cserjés fogja, a hideg ellen viszont nem segít. Mit szólnál esetleg a Rumos Rókalyukhoz?
*És már el is indul a lova irányába, vagy a padokéba, a lány döntése alapján. Közben azért megszólal, nem néma vándor ő.*
- Szóval Lisé... Ha ez a neved ilyen rejtélyesen cseng, hát hogy szól a többi?
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:47:04
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:47:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*A férfi felnéz a torony teteje után. Lisé pedig követi a tekintetével. Most is olyan nagynak tűnik, persze félszemmel a férfit lesi. Van valami fura a másikban, amit nem tud hirtelen hova tenni, de szörnyen kíváncsi lett. A kíváncsiságát meg jobb megetetni, mint hogy éhezni hagyja.*
- Aha, míg bele nem halok. *reagál a veszélyes életre. Igazán nem szeret veszélyesen élni, csak miért is ne kábítsa így a másikat. Viszont a férfi két olyan tornyot is említ, ami messzebbre nyúlik az ég felé, mint ez. Nem igazán tudja ezt elhinni, Lisének ez is nyakfájdítóan magas.*
- Egyszer biztos megnézném azokat is. *jelenti ki elgondolkozva. Kedvezni akart a másiknak, hogy nem enné meg, erre meg a férfi rájátszik erre. Ez egy kicsit érdekes, de már hozzá szokott a férfiak fura gondolkodásmódjához. Így felveszi ezt a fonalat is.*
- Hm de kár, hogy már meg volt a vacsorám. *mondja, ajkait lebiggyeszti, hogy lássa, a másik mennyire sajnálja ezt. *
- Reggelig biztosan várhatok a kóstolóval. *ígéri meg, de már nevetés is nehéz megállnia. Rég hozott össze ennyi sületlenséget valakivel, aki vevő is volt rá. A felajánlott köpenyre a fejét rázza.*
- Tartsd, magadon még a végén megfázol. *mondja törődő hangszínnel, tekintetében is ilyen fények csillannak fel. Bár meggyógyítani meg tudná, de hát jobb, ha valaki inkább vigyáz és nem lesz beteg. A férfit sok minden akarta már megenni, ezen egészen felszalad a szemöldöke.
~Mit érthet az alatt a sok minden alatt?~ Persze a hízelgő szavakra elneveti magát.*
- Igen? *kérdezi. *
- Hát jó, reggelig nem éhezem meg, de akkor megkóstolhatlak, ha szeretnéd. *mondja ki.
~Hm, most egész este itt fogok vele cseverészni, míg meg nem éhezem?~ Akad fenn ezen, bár ki tudja mire nem képes egy-egy jó falatért. Ezúttal egy szúrás sorozatot kap a lapockájába. Nagyon hirtelen éri, így a meglepettség és a fájdalom vegyítve ül ki bájos arcára. Ajkába harapva tompítja ezt a kifejezést.
~Az ajkam fogom megenni, ha ezt nem hagyja abba ez a nyamvadt viszkető szúrás.~ Csattan fel a gondolatban. *
- Azt hiszem szabad. *mondja elmélázva a kérdésen, amit a nevére intéz a férfi.*
- Lisé vagyok. A többinek viszont ára van, vagyis azt is elárulhatom, persze ha te is elárulod a tiéd. *köti feltételekhez az egész nevének hallatását. Pedig nincs mit rajta titkolni. Csak ha eddig játszottak miért most hagyja abba?*
- Nem sétálhatnánk? Lehet, elviselhetőbb lenne a hideg úgy.*dob fel egy lehetőséget. Ha mozgásban vannak talán nem fagynak olyan gyorsan halálra.*
- Tudod mindig is azt képzeltem, hogy tűzboszorkány vagyok, akkor lehet, nem hatna meg ennyire a hideg, de úgy látszik nem az a sorsom.* ossza meg a férfivel egyik nagy gyerekkori vágyát. Ez mellékesen nagyon félresiklott, mert még csak köze sincsen a tűzhöz, hacsak a haját nem vesszük ide.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*A férfi felnéz a torony teteje után. Lisé pedig követi a tekintetével. Most is olyan nagynak tűnik, persze félszemmel a férfit lesi. Van valami fura a másikban, amit nem tud hirtelen hova tenni, de szörnyen kíváncsi lett. A kíváncsiságát meg jobb megetetni, mint hogy éhezni hagyja.*
- Aha, míg bele nem halok. *reagál a veszélyes életre. Igazán nem szeret veszélyesen élni, csak miért is ne kábítsa így a másikat. Viszont a férfi két olyan tornyot is említ, ami messzebbre nyúlik az ég felé, mint ez. Nem igazán tudja ezt elhinni, Lisének ez is nyakfájdítóan magas.*
- Egyszer biztos megnézném azokat is. *jelenti ki elgondolkozva. Kedvezni akart a másiknak, hogy nem enné meg, erre meg a férfi rájátszik erre. Ez egy kicsit érdekes, de már hozzá szokott a férfiak fura gondolkodásmódjához. Így felveszi ezt a fonalat is.*
- Hm de kár, hogy már meg volt a vacsorám. *mondja, ajkait lebiggyeszti, hogy lássa, a másik mennyire sajnálja ezt. *
- Reggelig biztosan várhatok a kóstolóval. *ígéri meg, de már nevetés is nehéz megállnia. Rég hozott össze ennyi sületlenséget valakivel, aki vevő is volt rá. A felajánlott köpenyre a fejét rázza.*
- Tartsd, magadon még a végén megfázol. *mondja törődő hangszínnel, tekintetében is ilyen fények csillannak fel. Bár meggyógyítani meg tudná, de hát jobb, ha valaki inkább vigyáz és nem lesz beteg. A férfit sok minden akarta már megenni, ezen egészen felszalad a szemöldöke.
~Mit érthet az alatt a sok minden alatt?~ Persze a hízelgő szavakra elneveti magát.*
- Igen? *kérdezi. *
- Hát jó, reggelig nem éhezem meg, de akkor megkóstolhatlak, ha szeretnéd. *mondja ki.
~Hm, most egész este itt fogok vele cseverészni, míg meg nem éhezem?~ Akad fenn ezen, bár ki tudja mire nem képes egy-egy jó falatért. Ezúttal egy szúrás sorozatot kap a lapockájába. Nagyon hirtelen éri, így a meglepettség és a fájdalom vegyítve ül ki bájos arcára. Ajkába harapva tompítja ezt a kifejezést.
~Az ajkam fogom megenni, ha ezt nem hagyja abba ez a nyamvadt viszkető szúrás.~ Csattan fel a gondolatban. *
- Azt hiszem szabad. *mondja elmélázva a kérdésen, amit a nevére intéz a férfi.*
- Lisé vagyok. A többinek viszont ára van, vagyis azt is elárulhatom, persze ha te is elárulod a tiéd. *köti feltételekhez az egész nevének hallatását. Pedig nincs mit rajta titkolni. Csak ha eddig játszottak miért most hagyja abba?*
- Nem sétálhatnánk? Lehet, elviselhetőbb lenne a hideg úgy.*dob fel egy lehetőséget. Ha mozgásban vannak talán nem fagynak olyan gyorsan halálra.*
- Tudod mindig is azt képzeltem, hogy tűzboszorkány vagyok, akkor lehet, nem hatna meg ennyire a hideg, de úgy látszik nem az a sorsom.* ossza meg a férfivel egyik nagy gyerekkori vágyát. Ez mellékesen nagyon félresiklott, mert még csak köze sincsen a tűzhöz, hacsak a haját nem vesszük ide.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:11:35
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:11:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Egy fél pillanatra végigméri a vöröst, ahogy a torony magassága felőli kíváncsiságát hangoztatja. Ha nem fagynának le köpenybe rejtett kezei, meg is vakarná a fejét értetlenségében, de így inkább csak egy kurta hümmögéssel nyugtázza a dolgot.
~Mondjuk, hallottam már furcsábbat is.~
Arra már nem válaszol semmit, miszerint először van a városban; sok ember van így, a jelenlegi események és a körülöttük lévő forgatag rengeteg embert csalogat a városba, mindenek előtt Artheniorba és környékére. Nagyon úgy fest, hogy ez a város lassan a világ epicentrumává fog válni.
Annál inkább reagál viszont a veszélyes életre, annak a szeretetére.*
- Majd megunod... *Sóhajt fel kínosan.* - Ha pedig ilyen magas építményt nem láttál, nos, nem láttad még a Mágustornyot. Vagy Lihanech tornyait. Kecsesek, akár a földből kiáll óriási lándzsák. Ez a torony itt eltörpülne mellettük.
*Közben ő is végigméri a világítótorony magasságát, és hiába, szemmértéke még azért megvan, a lihanechi tornyok megvannak ennek a többszörösei is.
Ahogy a lány kikéri magának a tolvaj jelzőt, inkább nem mond semmit, helyette fejét felé fordítva kuncogja el magát. Mikor a vörös a vacsorát emlegeti, mosolya még magasabbra kúszik, mígnem kijelenti, hogy a szőkék finomabbak a barnáknál. Na ez sérti a büszkeségét, így egyszerűen viszkető késztetést érez arra, hogy peckesen színt valljon. Szó szerint.*
- Hát, akkor én finomnak számíthatok. Nem látszik, de a hajam szőke, tudod, mint a mesék hercegeinek. Egy darabig titkolnom kellett, ki is vagyok, erre föl ez a barna szín, talán alkohollal vegyített vízzel majd visszanyerem a szőke koronám. De azért légy oly' kedves, ne kóstolj meg. Egyelőre.
*Neveti el magát, majd őt is kirázza a hideg egy erősebb fuvallatnál. Vértjét a lován hagyta, aki éppen valahol a kertben legelészik, csupán a lovaglóruha és köpenye van rajta, nem éppen kora tavaszi fagyos viharokra való készlet.*
- Ha gondolod, szívesen odaadom a köpenyem, meg ne fázz itt nekem. *Ajánlja fel lovagiasan segítségét, bár legbelül könyörög a visszautasításért, mivel tudja, hogy akkor itt fog halálra fagyni.*
- Fene tudja, sok minden akart már engem megenni. Volt, aminek majdnem sikerült, volt, aminek félig, de egy ilyen csinos jelenésnek talán megengedem, hogy megharapjon. Apropó. Szabad esetleg a neved felől érdeklődnöm?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Egy fél pillanatra végigméri a vöröst, ahogy a torony magassága felőli kíváncsiságát hangoztatja. Ha nem fagynának le köpenybe rejtett kezei, meg is vakarná a fejét értetlenségében, de így inkább csak egy kurta hümmögéssel nyugtázza a dolgot.
~Mondjuk, hallottam már furcsábbat is.~
Arra már nem válaszol semmit, miszerint először van a városban; sok ember van így, a jelenlegi események és a körülöttük lévő forgatag rengeteg embert csalogat a városba, mindenek előtt Artheniorba és környékére. Nagyon úgy fest, hogy ez a város lassan a világ epicentrumává fog válni.
Annál inkább reagál viszont a veszélyes életre, annak a szeretetére.*
- Majd megunod... *Sóhajt fel kínosan.* - Ha pedig ilyen magas építményt nem láttál, nos, nem láttad még a Mágustornyot. Vagy Lihanech tornyait. Kecsesek, akár a földből kiáll óriási lándzsák. Ez a torony itt eltörpülne mellettük.
*Közben ő is végigméri a világítótorony magasságát, és hiába, szemmértéke még azért megvan, a lihanechi tornyok megvannak ennek a többszörösei is.
Ahogy a lány kikéri magának a tolvaj jelzőt, inkább nem mond semmit, helyette fejét felé fordítva kuncogja el magát. Mikor a vörös a vacsorát emlegeti, mosolya még magasabbra kúszik, mígnem kijelenti, hogy a szőkék finomabbak a barnáknál. Na ez sérti a büszkeségét, így egyszerűen viszkető késztetést érez arra, hogy peckesen színt valljon. Szó szerint.*
- Hát, akkor én finomnak számíthatok. Nem látszik, de a hajam szőke, tudod, mint a mesék hercegeinek. Egy darabig titkolnom kellett, ki is vagyok, erre föl ez a barna szín, talán alkohollal vegyített vízzel majd visszanyerem a szőke koronám. De azért légy oly' kedves, ne kóstolj meg. Egyelőre.
*Neveti el magát, majd őt is kirázza a hideg egy erősebb fuvallatnál. Vértjét a lován hagyta, aki éppen valahol a kertben legelészik, csupán a lovaglóruha és köpenye van rajta, nem éppen kora tavaszi fagyos viharokra való készlet.*
- Ha gondolod, szívesen odaadom a köpenyem, meg ne fázz itt nekem. *Ajánlja fel lovagiasan segítségét, bár legbelül könyörög a visszautasításért, mivel tudja, hogy akkor itt fog halálra fagyni.*
- Fene tudja, sok minden akart már engem megenni. Volt, aminek majdnem sikerült, volt, aminek félig, de egy ilyen csinos jelenésnek talán megengedem, hogy megharapjon. Apropó. Szabad esetleg a neved felől érdeklődnöm?
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 22:44:34
Üzenet elküldve: 2020-03-23 22:44:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Lisé senkit nem néz semminek. Nem von le következtetést, míg nem ismerte meg, és körbe nem járta legalább háromszor a férfit. Hanem többször.*
- Csak a tornyot, hogy milyen magas lehet. *jelenti ki vállat vonva, bár ez lehet, nem igen látszódik a ruha és a sok küzdés közben, hogy a haját is lefogja meg a köpenyt is. Nem tudja miféle gondolatok elevenednek meg a férfi jegesen metsző szemei mögött. Félni nem fél egyáltalán nem az a típus. Az ő félelmei más irányúak.*
- Hát nem, csak most vagyok először városban. *a megfogalmazása szándékos, mert hát érthető ez úgy is, hogy ebben a városban vagy úgy simán az első, amibe belépett. *
- Szeretek veszélyesen élni. *felel a kikötő veszélyességére. Majd elmosolyodik, és beavatja a másikat a valóság rejtelmeibe. Mely sokkal egyszerűbb, mint azt hinné.*
- Viccen kívül, csak körül akartam nézni, de ez a torony, még sosem láttam ilyen magas építményt. *mondja, a szavai teljesen őszintének hangzanak. Kékeszöldes tekintetében is ilyen fények csillannak fel. Újabb lüktetés kel életre a lapockáján ezúttal hatékonyan zárja ki. Mintha kezdene immunis lenni rá. Aztán a férfi hosszas hallgatás után megszólal. Lisé arcára pedig ráncokat gyűr a értetlenkedése.
~Miért jön mindenki ezzel a tolvajlással? Most komolyan úgy nézek én ki?~
Erre két szúrást érez a lapockáján.
~Legalább valamiben egyetértünk.~ Gondolja, aztán felnevet az abszurd ötletre.*
- Most őszintén úgy nézek ki, mint egy tolvaj? *kérdezi, elég érdekes, hogy csak ezen akad fenn. A másikra is felel azonban.*
- Nem köszönöm a lehetőséget, de már vacsoráztam, egy nagyon helyes szexi szőke fiúkát. *mondja, ha már ilyen képtelenségeket mond neki a férfi, hát akkor kapja a nyakába az egészet egy viccként.*
- Tudod a szőkék sokkal finomabbak, mint a barnák. *Közelebb is lép, közben úgy dönt, hogy a haját megpróbálja ezúttal erősebben összefonni. Akkor legalább egy fonatot fog cibálni a szél. A szalag, ami tartotta a kezében van, így viszont a köpenyt elengedi. Ettől kicsit kirázza a hideg. Így igazán sebesen haladnak végig ujjai a hajtincsein, és készül el a fonata. Összekötözi a végét, és a köpenye alá rejti. Ezzel a köpenyét pedig két kézzel húzza összébb magán.*
- Na most már sokkal jobb. * mondja ki hangosan és fel is lélegzik erre.*
- Legutóbb ki akart megenni?*kérdezi, és hallani, hogy a nevetésével küzd. Viccnek gondolja ezt, csak nem érti miért.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 22:48:55
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Lisé senkit nem néz semminek. Nem von le következtetést, míg nem ismerte meg, és körbe nem járta legalább háromszor a férfit. Hanem többször.*
- Csak a tornyot, hogy milyen magas lehet. *jelenti ki vállat vonva, bár ez lehet, nem igen látszódik a ruha és a sok küzdés közben, hogy a haját is lefogja meg a köpenyt is. Nem tudja miféle gondolatok elevenednek meg a férfi jegesen metsző szemei mögött. Félni nem fél egyáltalán nem az a típus. Az ő félelmei más irányúak.*
- Hát nem, csak most vagyok először városban. *a megfogalmazása szándékos, mert hát érthető ez úgy is, hogy ebben a városban vagy úgy simán az első, amibe belépett. *
- Szeretek veszélyesen élni. *felel a kikötő veszélyességére. Majd elmosolyodik, és beavatja a másikat a valóság rejtelmeibe. Mely sokkal egyszerűbb, mint azt hinné.*
- Viccen kívül, csak körül akartam nézni, de ez a torony, még sosem láttam ilyen magas építményt. *mondja, a szavai teljesen őszintének hangzanak. Kékeszöldes tekintetében is ilyen fények csillannak fel. Újabb lüktetés kel életre a lapockáján ezúttal hatékonyan zárja ki. Mintha kezdene immunis lenni rá. Aztán a férfi hosszas hallgatás után megszólal. Lisé arcára pedig ráncokat gyűr a értetlenkedése.
~Miért jön mindenki ezzel a tolvajlással? Most komolyan úgy nézek én ki?~
Erre két szúrást érez a lapockáján.
~Legalább valamiben egyetértünk.~ Gondolja, aztán felnevet az abszurd ötletre.*
- Most őszintén úgy nézek ki, mint egy tolvaj? *kérdezi, elég érdekes, hogy csak ezen akad fenn. A másikra is felel azonban.*
- Nem köszönöm a lehetőséget, de már vacsoráztam, egy nagyon helyes szexi szőke fiúkát. *mondja, ha már ilyen képtelenségeket mond neki a férfi, hát akkor kapja a nyakába az egészet egy viccként.*
- Tudod a szőkék sokkal finomabbak, mint a barnák. *Közelebb is lép, közben úgy dönt, hogy a haját megpróbálja ezúttal erősebben összefonni. Akkor legalább egy fonatot fog cibálni a szél. A szalag, ami tartotta a kezében van, így viszont a köpenyt elengedi. Ettől kicsit kirázza a hideg. Így igazán sebesen haladnak végig ujjai a hajtincsein, és készül el a fonata. Összekötözi a végét, és a köpenye alá rejti. Ezzel a köpenyét pedig két kézzel húzza összébb magán.*
- Na most már sokkal jobb. * mondja ki hangosan és fel is lélegzik erre.*
- Legutóbb ki akart megenni?*kérdezi, és hallani, hogy a nevetésével küzd. Viccnek gondolja ezt, csak nem érti miért.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 22:48:55
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 22:07:32
Üzenet elküldve: 2020-03-23 22:07:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
- Nos, azt sajna én nem tudhatom, pont azért kérdeztem.
*Jelenti ki negédes hangon, majd mosolyodik el a lány költői visszakérdezésére. A szemezést viszonozza, aztán leesik neki a tantusz.
~Hogyaza...~ Káromkodik magában. Teli van a pofája ráncokkal, meg ott van az a rohadt heg is, már nem az a sármos ifjonc, mint aki egy éve volt, talán valami öreg kéjencnek nézi a másik.
~Na most hogy mented ki magad a helyzetből, te barom? Elmeséled neki, hogy amúgy milyen szép szál legény vagy, csak most pont nem?~ Majdhogynem el is szégyelli magát, önkínzásából csak a másik kérdésére ocsúdik fel, melyet egy belső lelki felsóhajtás követ. Ez a kis csalfa kérdés mégsem azt meri következtetni, hogy valami kéjenc erőszaktevőnek néződik a féllovag.*
- Nosza, szóval mégsem vársz itt senkire. *Kacsint oda, bár nem nagyon hiszi, hogy a hajkorona és a szél játékától amaz látni is fog belőle valamit. Ha mégis, annál jobb.* - Hát akkor mit keres itt egy csinos hölgy, mikor az este majd' leszáll? Tudod, milyen veszélyes a Kikötő éjjel?
*Abba már bele se mer gondolni, hogy talán ez a lány egyedül veszélyesebb, mint a Kikötő egész csőcseléke, ismerve a szerencséjét. Csak titkon reménykedik, hogy nem valami boszorkát, vagy csinos pofi mögé rejtőzött démont kapott ki (már megint), ha meg mégis, hát üsse kő, úgyis megszokta már.
Szeme egy darabon elidőzik a mérges tengeren, azon a néhány hajón, akik ilyenkor is vitorlát mertek mondani. Bátrak, vagy barmok? Ők tudják, Felthys a víz városának szülötte, ironikusan viszont egy talpalatnyi tenger sincs ott, csak egy veszett nagy tó. Ott azért nincsenek ilyen hullámok, meg a levegő se ilyen sós. Lehet, valójában pont ezért igézi meg őt minden egyes alkalommal a tenger látványa, van benne valami lehengerlően hatalmas és fenséges, ahogy az ember ránéz.
Gyors bambulásából hamar összekapja magát, és újfent a vörösre néz, vannak még kérdések bőven a repertoárjában.*
- Többnyire, ha itt vagyok, egyedül vagyok, vagy valami meg akar enni, esetleg valaki ki akar rabolni. Ugye te egyiket sem akarod?
*Nevet fel erőtlenül, mert mindezek után eszébe ötlik a kis vöröske, aki miatt anno belépett a bérgyilkosok csapatába. Azóta is fogja a fejét a balul sikerült hajóinvázió miatt.
~Hogy ezek a vörösek miért tudják ennyire elcsavarni a fejem?~*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
- Nos, azt sajna én nem tudhatom, pont azért kérdeztem.
*Jelenti ki negédes hangon, majd mosolyodik el a lány költői visszakérdezésére. A szemezést viszonozza, aztán leesik neki a tantusz.
~Hogyaza...~ Káromkodik magában. Teli van a pofája ráncokkal, meg ott van az a rohadt heg is, már nem az a sármos ifjonc, mint aki egy éve volt, talán valami öreg kéjencnek nézi a másik.
~Na most hogy mented ki magad a helyzetből, te barom? Elmeséled neki, hogy amúgy milyen szép szál legény vagy, csak most pont nem?~ Majdhogynem el is szégyelli magát, önkínzásából csak a másik kérdésére ocsúdik fel, melyet egy belső lelki felsóhajtás követ. Ez a kis csalfa kérdés mégsem azt meri következtetni, hogy valami kéjenc erőszaktevőnek néződik a féllovag.*
- Nosza, szóval mégsem vársz itt senkire. *Kacsint oda, bár nem nagyon hiszi, hogy a hajkorona és a szél játékától amaz látni is fog belőle valamit. Ha mégis, annál jobb.* - Hát akkor mit keres itt egy csinos hölgy, mikor az este majd' leszáll? Tudod, milyen veszélyes a Kikötő éjjel?
*Abba már bele se mer gondolni, hogy talán ez a lány egyedül veszélyesebb, mint a Kikötő egész csőcseléke, ismerve a szerencséjét. Csak titkon reménykedik, hogy nem valami boszorkát, vagy csinos pofi mögé rejtőzött démont kapott ki (már megint), ha meg mégis, hát üsse kő, úgyis megszokta már.
Szeme egy darabon elidőzik a mérges tengeren, azon a néhány hajón, akik ilyenkor is vitorlát mertek mondani. Bátrak, vagy barmok? Ők tudják, Felthys a víz városának szülötte, ironikusan viszont egy talpalatnyi tenger sincs ott, csak egy veszett nagy tó. Ott azért nincsenek ilyen hullámok, meg a levegő se ilyen sós. Lehet, valójában pont ezért igézi meg őt minden egyes alkalommal a tenger látványa, van benne valami lehengerlően hatalmas és fenséges, ahogy az ember ránéz.
Gyors bambulásából hamar összekapja magát, és újfent a vörösre néz, vannak még kérdések bőven a repertoárjában.*
- Többnyire, ha itt vagyok, egyedül vagyok, vagy valami meg akar enni, esetleg valaki ki akar rabolni. Ugye te egyiket sem akarod?
*Nevet fel erőtlenül, mert mindezek után eszébe ötlik a kis vöröske, aki miatt anno belépett a bérgyilkosok csapatába. Azóta is fogja a fejét a balul sikerült hajóinvázió miatt.
~Hogy ezek a vörösek miért tudják ennyire elcsavarni a fejem?~*
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:41:09
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:41:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Elmélyülten néz felfelé a torony tetejére. Próbálja megsaccolni hány láb magas lehet. A kis vörös elsőre arra próbál rájönni milyen magasra nyúlt. Sokan mondják, hogy magas az átlagnál kicsit magasabb egy kislányhoz képest.
~Pedig már nő vagyok, és nem kislány. ~
Bosszankodik magában. Erre két szúró érzés hasít a lapockájába. Ezúttal megdörzsöli, és próbál nem figyelni ennek a jelentésére most. Most nyugalmat keres, távol mindenkitől és mindentől. Át akar gondolni pár dolgot, és ez a magas Világítótorony tökéletes helyszíne ennek. Észlel valami mozgást arrébb, de nem figyel fel rá ténylegesen. Hiszen napközben látta vannak itt őrök, nyilván ők mászkálnak errefelé. Felsóhajt, és akkor jó sok viszkető szerű szúrás kezdi hasogatni a lapockáját. Az ajkába a harap, és egy kettőnél felszisszen, mert már egyenesen fájdalmasnak éli meg.
A léptek közelednek, és igazán hátborzongatóan éli meg ezt, hogy közben a lapockája már szinte lüktet.
~Elég már!~
Csattan fel a gondolatai között, és megdörzsöli a bal lapockáját. Az még sem nyugszik meg, így a léptek zaja felé fordul. Erre meg teljesen megszűnik. Felsóhajt. ~Aljas mocsok.~
Míg próbálja értelmezni a kérdést, és megnézni jobban ki az, akit erre evett a fene ilyen későn. Szemét résnyire összébb húzva figyeli a másikat. A szél miatt kicsit összébb húzza a köpenyét, ezt jó szorosan meg is fogja egyik kezével. Másik szabaddal pedig a haját próbálja az arcából kisöpörni. Nem igazán sok sikerrel.*
- Mi kötné le szerinted? *kérdez vissza lágyan. Sosem volt benne semmi olyan, hogy illemet tartson, tegezzen vagy magázzon másokat, így eléggé közvetlen most is. Nyersnek nem nyers, sőt éppen ahogy hangja legördül ajkáról, olyan simán szépen formálja meg a szavakat. A szelet is valahogy sikerül emelt hangon túl játszania. Sőt mintha a szél vinné el a szavait a férfihez. A kérdés tovább fűződik a férfi által. Na, erre rőt szemöldökei a magasba szaladnak. Azon gondolkodik, hogy felvegye a játékot vagy inkább ne. ~Jó kérdés attól függ, mit akar tőlem?~ Ajkát kezdi rágcsálni megint. Közben újabb rakoncátlan hajszálak lendülnek az arca elé.*
- Hm, nem is tudom. Várjak valakire, vagy ne? *dob vissza egy kérdést. Talán így a férfi elárulja jövetelének célját, és akkor elmondhatja, hogy mi az igazság, vagy mi nem. A heg a hátán kicsit lüktetni kezd. Szemét behunyva, harap ajkába. Mindkét keze foglalt, de most erősebben fehérednek el, ahogy megfeszülnek gyengécske öklei. Ráébred nem is fáj most, inkább csak idegesíti. Kifújja a levegőt, és nyugalmat erőltet magára, míg vár a férfi válaszára.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 21:49:39
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Elmélyülten néz felfelé a torony tetejére. Próbálja megsaccolni hány láb magas lehet. A kis vörös elsőre arra próbál rájönni milyen magasra nyúlt. Sokan mondják, hogy magas az átlagnál kicsit magasabb egy kislányhoz képest.
~Pedig már nő vagyok, és nem kislány. ~
Bosszankodik magában. Erre két szúró érzés hasít a lapockájába. Ezúttal megdörzsöli, és próbál nem figyelni ennek a jelentésére most. Most nyugalmat keres, távol mindenkitől és mindentől. Át akar gondolni pár dolgot, és ez a magas Világítótorony tökéletes helyszíne ennek. Észlel valami mozgást arrébb, de nem figyel fel rá ténylegesen. Hiszen napközben látta vannak itt őrök, nyilván ők mászkálnak errefelé. Felsóhajt, és akkor jó sok viszkető szerű szúrás kezdi hasogatni a lapockáját. Az ajkába a harap, és egy kettőnél felszisszen, mert már egyenesen fájdalmasnak éli meg.
A léptek közelednek, és igazán hátborzongatóan éli meg ezt, hogy közben a lapockája már szinte lüktet.
~Elég már!~
Csattan fel a gondolatai között, és megdörzsöli a bal lapockáját. Az még sem nyugszik meg, így a léptek zaja felé fordul. Erre meg teljesen megszűnik. Felsóhajt. ~Aljas mocsok.~
Míg próbálja értelmezni a kérdést, és megnézni jobban ki az, akit erre evett a fene ilyen későn. Szemét résnyire összébb húzva figyeli a másikat. A szél miatt kicsit összébb húzza a köpenyét, ezt jó szorosan meg is fogja egyik kezével. Másik szabaddal pedig a haját próbálja az arcából kisöpörni. Nem igazán sok sikerrel.*
- Mi kötné le szerinted? *kérdez vissza lágyan. Sosem volt benne semmi olyan, hogy illemet tartson, tegezzen vagy magázzon másokat, így eléggé közvetlen most is. Nyersnek nem nyers, sőt éppen ahogy hangja legördül ajkáról, olyan simán szépen formálja meg a szavakat. A szelet is valahogy sikerül emelt hangon túl játszania. Sőt mintha a szél vinné el a szavait a férfihez. A kérdés tovább fűződik a férfi által. Na, erre rőt szemöldökei a magasba szaladnak. Azon gondolkodik, hogy felvegye a játékot vagy inkább ne. ~Jó kérdés attól függ, mit akar tőlem?~ Ajkát kezdi rágcsálni megint. Közben újabb rakoncátlan hajszálak lendülnek az arca elé.*
- Hm, nem is tudom. Várjak valakire, vagy ne? *dob vissza egy kérdést. Talán így a férfi elárulja jövetelének célját, és akkor elmondhatja, hogy mi az igazság, vagy mi nem. A heg a hátán kicsit lüktetni kezd. Szemét behunyva, harap ajkába. Mindkét keze foglalt, de most erősebben fehérednek el, ahogy megfeszülnek gyengécske öklei. Ráébred nem is fáj most, inkább csak idegesíti. Kifújja a levegőt, és nyugalmat erőltet magára, míg vár a férfi válaszára.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 21:49:39
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:11:01
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:11:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*~Kellett ez neked, mi, Felth?~
Elég szeles időt választott a kellemes kis sétákhoz kikötői kiruccanása alatt. Egy évet Lihanechben töltött álca alatt, hogy nagybátyja után kémkedhessen, így hiányzott már neki a környék. Egy kis séta nem árthat, gondolta akkor. Aha.
Jelen pillanatban arcát úgy fújja a fagyos szél, mint hegyi barbár tökét a jégboszorka, úgyhogy a kellemes kerti ücsörgés inkább morgós szitkozódássá fajult.
~Mire is gondoltam...~
Hősünkkel az a baj, hogy mindhiába tudja magáról, mily' szerencsétlen, mindezek ellenére is kísérti azt, a sorsnak minden lehetőséget megadva, hogy alpárian megszívassa. Konkrétan beleugrik a tábortűzbe, és menekülést gyanánt száraz avart szór a lábai elé.
Már éppen a visszaindulást tervezgeti, amikor szemei megakadnak egy másik jövevényen, ki aléltan bámulja a tornyot.
~Rád ne dőljön.~
Ironizál picit magában, majd vissza is szívja szavait, imént említett anti-szerencséjéhez híven elég esélyes, hogy egy a végén még valósan is megtörténhet, így szavait inkább belső szitkokkal teszi semmissé. Inkább szemügyre veszi amazt. Haját ide-oda dobálja a szél, hol arcába, hol hátra, mintha egy fáklya lenne az valami viharos éjszakán.
~Hmm...~
Férfiból van, na, és ahogy egy-két fuvallat szabadon láthatóvá teszi a lány arcát, kellemesen nyugtázza, hogy ínyére van a látvány. Mindenesetre furcsa, ha már-már nem gyanús egy szép, fiatal lány az esti viharban, aki a tornyot bámulja meredten, így belső balszerencse-riasztója újfent megszólal, eszébe juttatja a kedves gyereket, aki végül elkábította, és apja kiszívta az életerejét, meg a kedves kis rom, ahol szekérméretű, már kevésbé kedves pókok köszöntötték, no meg az az aranyos lány, aki néha ágyba akarta vinni, néha meg leszúrni. Mi is volt a neve? Myna? Ha jól emlékszik, az ágyas volt Myna, a szúrós meg az ikertestvére. Mindegy is, inkább lerázza magáról a gondolatokat, és a vörös jelenés mellé lép.*
- Mi köti le annyira a figyelmedet, te leány? *Kérdezi kicsit hangosabban, hogy a szél süvítésével versenyre kerekedhessen.* - Talán a szerelmed az egyik őr, s munkája végeztét várod?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*~Kellett ez neked, mi, Felth?~
Elég szeles időt választott a kellemes kis sétákhoz kikötői kiruccanása alatt. Egy évet Lihanechben töltött álca alatt, hogy nagybátyja után kémkedhessen, így hiányzott már neki a környék. Egy kis séta nem árthat, gondolta akkor. Aha.
Jelen pillanatban arcát úgy fújja a fagyos szél, mint hegyi barbár tökét a jégboszorka, úgyhogy a kellemes kerti ücsörgés inkább morgós szitkozódássá fajult.
~Mire is gondoltam...~
Hősünkkel az a baj, hogy mindhiába tudja magáról, mily' szerencsétlen, mindezek ellenére is kísérti azt, a sorsnak minden lehetőséget megadva, hogy alpárian megszívassa. Konkrétan beleugrik a tábortűzbe, és menekülést gyanánt száraz avart szór a lábai elé.
Már éppen a visszaindulást tervezgeti, amikor szemei megakadnak egy másik jövevényen, ki aléltan bámulja a tornyot.
~Rád ne dőljön.~
Ironizál picit magában, majd vissza is szívja szavait, imént említett anti-szerencséjéhez híven elég esélyes, hogy egy a végén még valósan is megtörténhet, így szavait inkább belső szitkokkal teszi semmissé. Inkább szemügyre veszi amazt. Haját ide-oda dobálja a szél, hol arcába, hol hátra, mintha egy fáklya lenne az valami viharos éjszakán.
~Hmm...~
Férfiból van, na, és ahogy egy-két fuvallat szabadon láthatóvá teszi a lány arcát, kellemesen nyugtázza, hogy ínyére van a látvány. Mindenesetre furcsa, ha már-már nem gyanús egy szép, fiatal lány az esti viharban, aki a tornyot bámulja meredten, így belső balszerencse-riasztója újfent megszólal, eszébe juttatja a kedves gyereket, aki végül elkábította, és apja kiszívta az életerejét, meg a kedves kis rom, ahol szekérméretű, már kevésbé kedves pókok köszöntötték, no meg az az aranyos lány, aki néha ágyba akarta vinni, néha meg leszúrni. Mi is volt a neve? Myna? Ha jól emlékszik, az ágyas volt Myna, a szúrós meg az ikertestvére. Mindegy is, inkább lerázza magáról a gondolatokat, és a vörös jelenés mellé lép.*
- Mi köti le annyira a figyelmedet, te leány? *Kérdezi kicsit hangosabban, hogy a szél süvítésével versenyre kerekedhessen.* - Talán a szerelmed az egyik őr, s munkája végeztét várod?
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 20:41:37
Üzenet elküldve: 2020-03-23 20:41:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Esti borzongás a Világítótoronynál //
*A Kikötőben van már jó pár napja, megismerkedett a várossal úgy ahogy. Élete első városával. Érdekes új élmények kergetőznek elméjében. Hallgathatna is rá, de most nem akar. A viszkető szúró érzést is igyekszik figyelmen kívül hagyni, mely folyamatosan a lapockájánál lüktet. Megpróbálja nem vakarászni, mert úgy érezte semmit nem ér el vele. Kezei ökölbe szorulnak, és ajkába harap, ahogy megvárja, míg elmúlik ez a bosszantó érzés.
Fellélegzik, elmúlt.
Lisé igazán vékony altestén egy barna bőrnadrágot lötyög, Fentebb egy sötétzöld blúzzal, melyre rá egy szürke prémes mellényt párosít. A hideg ellen védeni fogja a köpennyel együtt. Azután a haját egy hosszú laza fonatba rendezi, mindig is így szokta hordani. Lábbelinek a megszokott barna bőrcsizmája van rajta. Oldalán a csonttőrje látszik, ha éppen nem a barnás prémes köpenye takarja el. A csuklya ezúttal nincsen a fejébe húzva. Ez, még amikor a fogadóból eljött tartósnak tűnt, de a tengeri szél alaposan megtépázta, így most igazán ziláltnak tűnik a lángvörös hajzata.
A léptei egészen a Világítótoronyig viszi. Magába a toronyba nem megy be, de a környező kertet megnézi. A torony magassága egészen lenyűgözi. Még soha nem látott ilyen magas építményt. Fehér szeplős arca ámulva figyeli, kékes zöld szeme pedig nem is a tengert figyeli, hanem a tornyot. Ha a kert szép volt, akkor a torony magasztos és fenséges számára. A szél pedig a haját folyton az arca elé fújja, csiklandozva az orrát. Bár jelenleg ez sem érdekli, a torony viszont annál inkább.*
// Esti borzongás a Világítótoronynál //
*A Kikötőben van már jó pár napja, megismerkedett a várossal úgy ahogy. Élete első városával. Érdekes új élmények kergetőznek elméjében. Hallgathatna is rá, de most nem akar. A viszkető szúró érzést is igyekszik figyelmen kívül hagyni, mely folyamatosan a lapockájánál lüktet. Megpróbálja nem vakarászni, mert úgy érezte semmit nem ér el vele. Kezei ökölbe szorulnak, és ajkába harap, ahogy megvárja, míg elmúlik ez a bosszantó érzés.
Fellélegzik, elmúlt.
Lisé igazán vékony altestén egy barna bőrnadrágot lötyög, Fentebb egy sötétzöld blúzzal, melyre rá egy szürke prémes mellényt párosít. A hideg ellen védeni fogja a köpennyel együtt. Azután a haját egy hosszú laza fonatba rendezi, mindig is így szokta hordani. Lábbelinek a megszokott barna bőrcsizmája van rajta. Oldalán a csonttőrje látszik, ha éppen nem a barnás prémes köpenye takarja el. A csuklya ezúttal nincsen a fejébe húzva. Ez, még amikor a fogadóból eljött tartósnak tűnt, de a tengeri szél alaposan megtépázta, így most igazán ziláltnak tűnik a lángvörös hajzata.
A léptei egészen a Világítótoronyig viszi. Magába a toronyba nem megy be, de a környező kertet megnézi. A torony magassága egészen lenyűgözi. Még soha nem látott ilyen magas építményt. Fehér szeplős arca ámulva figyeli, kékes zöld szeme pedig nem is a tengert figyeli, hanem a tornyot. Ha a kert szép volt, akkor a torony magasztos és fenséges számára. A szél pedig a haját folyton az arca elé fújja, csiklandozva az orrát. Bár jelenleg ez sem érdekli, a torony viszont annál inkább.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:08:28
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:08:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Óriás és a bárd//
*A Rumos Rókalyukat jelenleg maguk mögött hagyják, bár tudja, hogy még estére úgy is vissza fognak térni oda. Hrun, mint mindig, gyorsan vagy legalábbis nagy léptekkel megy vagy inkább tör utat magának. Nem hiszi, hogy bárki is képes lenne megállítani. Talán csak egy nála nagyobb óriás. Az útjukba csak egy részeg dokkmunkás állt, bár túl sok problémát nem okozott. A Világítótorony környékén szintén kicsit sós a levegő, de nem annyira mint a dokkoknál. ~Még szerencse, hogy nem egy halász város a Kikötő. Milyen bűz lenne itt.~ Még a gondolattól is kirázza a hideg.*
*A Rumos Rókalyukat jelenleg maguk mögött hagyják, bár tudja, hogy még estére úgy is vissza fognak térni oda. Hrun, mint mindig, gyorsan vagy legalábbis nagy léptekkel megy vagy inkább tör utat magának. Nem hiszi, hogy bárki is képes lenne megállítani. Talán csak egy nála nagyobb óriás. Az útjukba csak egy részeg dokkmunkás állt, bár túl sok problémát nem okozott. A Világítótorony környékén szintén kicsit sós a levegő, de nem annyira mint a dokkoknál. ~Még szerencse, hogy nem egy halász város a Kikötő. Milyen bűz lenne itt.~ Még a gondolattól is kirázza a hideg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 697-716