// Edzésben //
*Nolenar csak bólogat a hallottakra, meg hümmög a szakállát simogatva, de nem fűz semmit ahhoz, amit Arja elfecseg, inkább töprengeni látszik. A lány csak következtet rá, hogy újdonság lehet neki, amit hall. A Kalmárról.
Azt tudja, még Ishennától (aki miután a bátyja egy nap a semmiből felbukkant, kis idő múlva szőrén szálán eltűnt) hogy a Kalmár nem mindig volt a báróé. Hogy korábban, régen, még az artheniori szegénylázadás meg a pestis előtt, valaha bordély volt. Arja még látta a mindenütt ott lógó üres kalitkákat. Amikben valamikor állítólag pintyek is voltak. És úgy hívták régen a Fogadót is. De Chayss aztán leszedette mindet.
És Nolenar, amikor Arja kíváncsian rákérdez, hogy idevalósi-e, a Kikötőbe (Arja _tuti biztos_ benne, hogy nem a Patkányokhoz tartozik! főleg a tegnapi éjszaka után), annyit el is árul, hogy jó ideig távol volt, és hogy azóta sok minden megváltozott.*
- Igen. *válaszol a változásra, belegondolva.*
- Régen... *csuklik el a hangja egyetlen töredék pillanatra, maga sem tudja, miért* - gyönyörű volt a Gazdagnegyed Artheniorban.
- Most... csak egy szakadék van a helyén. *rázza meg a fejét önkéntelenül, mintha egy nyomasztó igazságot próbálna erővel elhessegetni.
De aztán már fordul, és nekilát az edzésnek a bábuval. Végigcsinálja, keményen hajtva magát, az egészet. Amikor már fel-feladná, épp akkor jön mindig, épp időben, a segítség. Hogy újra megtalálva az ütemet, folytassa, végigcsinálja, kitartóan. Csak utána ül le Nolenar mellé.
Bólint, még piheg.*
- És Te? Te kinek a szolgálatában állsz? *kérdezi meg aztán, hogy levegőhöz jut, kíváncsian a férfi felé pillantva. Arja azt tippelné, hogy senkiében, meg hogy ha valakiében is, azt nem köti majd az orrára. De azért kíváncsi. ~Én is elmondtam, nem? Ez néha beválik.~ vihog.*
- A Patkányok! Azt hiszik, övék a Kikötő! *hozza szóba a dolgot óvatosan, morgásnak is beillő módon, ahogy eszébe jut a tegnapi éjszaka, és lesi, Nolenar mit válaszol.*
- Hát sokan lejárnak, a vendégek közül is, edzeni. Meg az őrök közül is. *von vállat.*
- Azt hiszem, akartak tartani egy nagy viadalt a megnyitáskor. De végül nem rendezték meg.
- Artheniorban nincsenek rabszolgák. Így nem olyan érdekes, gondolom. Verekedni lehet az utcán is. *vélekedik.*
- Mik? *kérdez vissza aztán, egy cseppet csodálkozva, sőt hirtelen zavarban. ~A Rumosban?! Fenegyerek?! A mi Mikünk?!~ döbben meg, és először _tuti biztos_ benne, hogy Nolen valami másik Mikről hallott. De aztán eszébe jut, hogy Chayss kiállította Miket a kovács ellen! Meg hogy hogy nézett ki, amikor megjöttek a pusztáról. ~Ismerik a hírét a Kikötőben?!~ Arját valamiért nem érinti olyan jól ez a dolog. Igazán nem tudná megmagyarázni, miért! A vőlegényre meg még egy enyhe vörösség is ellepi.*
- Nem, dehogy!! *tiltakozik vehemensen.*
- Csak egy mosogatófiú a Kalmárból. *dünnyögi, felszegve a fejét.
A martalóc igazán éppen jókor érkezik! Arja nem akar Mikről beszélni! ~Hogy Mik vannak!~ rágódik azért egy kicsit, elcsodálkozva a hallottakon.
~Talán Miknek kellene elneveznem mára.~ merül fel benne vihogva, ahogy újra a bábu felé fordul, és egy pillanatra nem is tűnik akkora hülyeségnek, amit a férfiak csinálnak ezzel az elnevezés meg püfölés dologgal. De aztán, a következő pillanatban, érthetetlen módon, meg hirtelen csak szomorú lesz.
Jó ideig csépeli a gyakorlókarddal a bábut, legtöbbször rögtönözve, csak néha belecsempészve egy-egy gyakorlatsor részletet az előre, hátra, oldalt való mozgásba.*
- És hol van az idősebb Velasco'rra? *kiáltja ki közben, két oldalsó vágás között.*
- Holnap is Te fogsz tanítani? *kérdezi még meg, amikor újra letelepedik, maga mellé téve a kardot, úgy ítélve meg, hogy mára igazán túlteljesítette a napi adagját.*
- Borquos reggelén vissza kell induljak a városba. Artheniorba. Lehet, hogy keresnek.
- Nem szóltam senkinek, hogy idejövök. *magyarázza.*
- Eljöhetnél velem! Nincs valami dolgod a városban? *teszi fel az ominózus kérést, amin egy ideje gondolkodik. Hátha a férfi rááll. Ha nem, akkor majd keres valaki mást, akihez csatlakozhat az erdei ösvényen. De sokkal jobb lenne, ha nem egyedül indulna vissza, úgy véli. Nolenar meg jó útitárs lenne.*
- Van lovad? *kérdezi még meg kíváncsian.*