Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 616. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:54:25
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:54:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
-Én megfelelően szolgálom az urat.
*Feleli fagyosan, tekintete pedig a fiúra villan. Dühödten rántja vissza vállára a ruhát, elrejtve ezzel a bélyeget. Feltárta titkát Nirsnek, ám az csupán arra használta, hogy a fejére olvasson.*
-Túl sok kérdést teszel fel, holott magadtól is tudnod kellene a választ rájuk!
*Sziszegi dühösen, de hamar ráncba szedi magát s lágyabban folytatja.*
-Ez a Te küldetésed volt, nem Urunk feladata. Te is tudod, mit kell tenned.
*Sóhajt nagyot, de immáron végtelen türelemmel a szemében fordul a férfi felé.*
-Vedd a kezedbe a hatalmat, ha módod van rá. Az urat nem érdekli a bosszúd vagy az elvett életek... Az elevenek számára is fontosak. Elevenek...
*Suttogja az utolsó szót, miközben révetegen az égre tekint.*
-Gyere!
*Ragadja meg hirtelen Nirs kezét, s ha a fiú nem húzza el, hát ujjai ráfonódnak a csuklójára.*
-Korai még az éj... Olyat láthatsz most, mint még soha. S nekem meg kell próbálnom. Próbálnom kell, addig, míg nem sikerül!
*Húzza magával a fiút lefelé a dombon. Egészen izgalomba jött a gondolatra, még hátra is nevet a válla felett Nirsre.*
-Megmutatom, mit rejt az éj és ha sikerül... Ha sikerül... Na, gyere! A Vérkertbe megyünk, jártál már ott!
*Húzza-vonja a fiút, s reméli, az enged majd neki.*
-Egész éjjel táncolunk majd, s velünk tartanak majd mások is!
*Kacag fel vidáman, a néhány perccel ezelőtti komolyságnak, dühnek már nyoma sincs. Egyetlen dolog ösztökéli s hajtja előre, az pedig Urának hívása.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.23 23:00:51
-Én megfelelően szolgálom az urat.
*Feleli fagyosan, tekintete pedig a fiúra villan. Dühödten rántja vissza vállára a ruhát, elrejtve ezzel a bélyeget. Feltárta titkát Nirsnek, ám az csupán arra használta, hogy a fejére olvasson.*
-Túl sok kérdést teszel fel, holott magadtól is tudnod kellene a választ rájuk!
*Sziszegi dühösen, de hamar ráncba szedi magát s lágyabban folytatja.*
-Ez a Te küldetésed volt, nem Urunk feladata. Te is tudod, mit kell tenned.
*Sóhajt nagyot, de immáron végtelen türelemmel a szemében fordul a férfi felé.*
-Vedd a kezedbe a hatalmat, ha módod van rá. Az urat nem érdekli a bosszúd vagy az elvett életek... Az elevenek számára is fontosak. Elevenek...
*Suttogja az utolsó szót, miközben révetegen az égre tekint.*
-Gyere!
*Ragadja meg hirtelen Nirs kezét, s ha a fiú nem húzza el, hát ujjai ráfonódnak a csuklójára.*
-Korai még az éj... Olyat láthatsz most, mint még soha. S nekem meg kell próbálnom. Próbálnom kell, addig, míg nem sikerül!
*Húzza magával a fiút lefelé a dombon. Egészen izgalomba jött a gondolatra, még hátra is nevet a válla felett Nirsre.*
-Megmutatom, mit rejt az éj és ha sikerül... Ha sikerül... Na, gyere! A Vérkertbe megyünk, jártál már ott!
*Húzza-vonja a fiút, s reméli, az enged majd neki.*
-Egész éjjel táncolunk majd, s velünk tartanak majd mások is!
*Kacag fel vidáman, a néhány perccel ezelőtti komolyságnak, dühnek már nyoma sincs. Egyetlen dolog ösztökéli s hajtja előre, az pedig Urának hívása.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.23 23:00:51
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-23 19:39:43
Üzenet elküldve: 2019-08-23 19:39:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Most már jókedvűen mosolyodik el. Úgy látszik, hogy az elffel ismét félreértették egymás szavait, és ez már kezd szórakoztatóvá válni.*
- Szép. *jegyzi meg különösebb meggyőződés nélkül a faragásra, de mentségére szolgáljon, hogy az elégtelen világítás miatt sokat nem is láthat belőle* De nem így értettem, hogy te hová tartasz? Miért vagy itt? Mi a célod, mit akarsz elérni?
*A következő megjegyzésre, amit először akár elismerésként is lehetne értékelni, viszont már kezd felpaprikázódni. Mégis mit képzel ez a hegyesfülű? Nem is ismerik egymást, és szinte szemrehányóan jegyzi meg, hogy nem mond el mindent. Még szép! Természetesen szóvá is tenné, mert nem az a fajta aki csak úgy lenyel minden méltatlanságot, de Hanloren megelőzi. Amikor elkezdi megoldani a ruháját, és még meg is kérdi, hogy lát-e valamit, önkéntelenül nyel egyet. Ekkor ugyanis még nem tudja, hogy mire megy ki a játék, és történetesen abban a korban van amikor a fülén folynak ki a hormonok, még ha külseje alapján ennél többnek is néz ki. Aztán elnyom egy megkönnyebbült sóhajt, mert csak egy madárforma tetoválást vagy hasonlót láthat. És ez az a pillanat amikor meglehetősen rosszindulatúan mosolyodik el.*
- Elismerésre méltó, hogy mára felismerted korábbi tévelygésed, de mégis... te kérdezted tőlem, hogy megfelelően szolgálom-e az uram? Te? Aki Eeyr megvezetett balga követője voltál? *hümmög egyet* Bár a mi urunk tanításainak nem ez a legfőbb sarkköve, de egy kicsivel több szerénység és alázat nem lenne hátrányodra.
*Ha kicsit fagyossá lett a hangulat, arról alighanem mindketten tehetnek. Talán ezért is válaszol a következő kérdésre szinte támadóan. Ami, mint a közismert, a legjobb védekezés.*
- Velük. *elhúzza a száját* Tudom mire gondolsz. De az én feladatom az volt, hogy végezzek apám gyilkosával, az áruló Kagan Thargodarral. Ő pedig már nem él.
*Ez így logikus, Sa'Tereth pedig fölöttébb kedveli a logikát. Nirs pedig itt és most megint nem tér ki mindenre. Mint például arra, hogy másik nagybátyja is saras apja halálában, és ő még nagyon is él.*
- Tudod, ez furcsa. *fordul szembe hirtelen az elffel* Délen még Thargodrym vagyok, északon - ha tudják, hogy még élek - biztosan Thargodar kutyaként emlegetnek már. Te mit gondolsz, mit kéne tennem? Végezni Kagan összes pereputtyával, vagy akiket elérek és aztán hazamenni északra? Vagy maradni, mondván a gyilkost már elérte a végzete? Odafent erős a Legnagyobb Úr kultusza, itt gyenge. Te mit tennél?
*Most már jókedvűen mosolyodik el. Úgy látszik, hogy az elffel ismét félreértették egymás szavait, és ez már kezd szórakoztatóvá válni.*
- Szép. *jegyzi meg különösebb meggyőződés nélkül a faragásra, de mentségére szolgáljon, hogy az elégtelen világítás miatt sokat nem is láthat belőle* De nem így értettem, hogy te hová tartasz? Miért vagy itt? Mi a célod, mit akarsz elérni?
*A következő megjegyzésre, amit először akár elismerésként is lehetne értékelni, viszont már kezd felpaprikázódni. Mégis mit képzel ez a hegyesfülű? Nem is ismerik egymást, és szinte szemrehányóan jegyzi meg, hogy nem mond el mindent. Még szép! Természetesen szóvá is tenné, mert nem az a fajta aki csak úgy lenyel minden méltatlanságot, de Hanloren megelőzi. Amikor elkezdi megoldani a ruháját, és még meg is kérdi, hogy lát-e valamit, önkéntelenül nyel egyet. Ekkor ugyanis még nem tudja, hogy mire megy ki a játék, és történetesen abban a korban van amikor a fülén folynak ki a hormonok, még ha külseje alapján ennél többnek is néz ki. Aztán elnyom egy megkönnyebbült sóhajt, mert csak egy madárforma tetoválást vagy hasonlót láthat. És ez az a pillanat amikor meglehetősen rosszindulatúan mosolyodik el.*
- Elismerésre méltó, hogy mára felismerted korábbi tévelygésed, de mégis... te kérdezted tőlem, hogy megfelelően szolgálom-e az uram? Te? Aki Eeyr megvezetett balga követője voltál? *hümmög egyet* Bár a mi urunk tanításainak nem ez a legfőbb sarkköve, de egy kicsivel több szerénység és alázat nem lenne hátrányodra.
*Ha kicsit fagyossá lett a hangulat, arról alighanem mindketten tehetnek. Talán ezért is válaszol a következő kérdésre szinte támadóan. Ami, mint a közismert, a legjobb védekezés.*
- Velük. *elhúzza a száját* Tudom mire gondolsz. De az én feladatom az volt, hogy végezzek apám gyilkosával, az áruló Kagan Thargodarral. Ő pedig már nem él.
*Ez így logikus, Sa'Tereth pedig fölöttébb kedveli a logikát. Nirs pedig itt és most megint nem tér ki mindenre. Mint például arra, hogy másik nagybátyja is saras apja halálában, és ő még nagyon is él.*
- Tudod, ez furcsa. *fordul szembe hirtelen az elffel* Délen még Thargodrym vagyok, északon - ha tudják, hogy még élek - biztosan Thargodar kutyaként emlegetnek már. Te mit gondolsz, mit kéne tennem? Végezni Kagan összes pereputtyával, vagy akiket elérek és aztán hazamenni északra? Vagy maradni, mondván a gyilkost már elérte a végzete? Odafent erős a Legnagyobb Úr kultusza, itt gyenge. Te mit tennél?
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-21 22:57:58
Üzenet elküldve: 2019-08-21 22:57:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
-Gyilkosság, vérbosszú, halál. Bájos. Talán megelőzött valaki?
*Pillant ismét a férfire, zöldjei pedig kajánul csillannak a holdfényben.*
-Iránymutatást kérni? Az iránymutatás itt van.
*Bök a fejére, majd ezúttal már a bottal a kezében lép közelebb ismét az ifjúhoz.*
-Többen vagyunk, mint gondolnád.
*Szólal meg csendesen. A Kikötő többsége a sötétség hitét vallja, ki úgy, ki így. Bár errefelé nem tartozik épp a napi beszédtémák közé, ez tudott.*
-Nem megyek én sehova. Csak szeretem a kezem ügyébe tudni ezt a botot. Magam faragtam, már ha lehet ezt faragásnak nevezni.
*Dobbant a bottal szórakozottan a porhanyós talajon.*
-Egyébként becsülöm az őszinteséged. Még ha nem is mondasz el mindent.
*Hunyorog a fiatal férfira, majd hirtelen kibújtatja jobb vállát s karját a ruhából, hogy Nirs felé nyújtsa.*
-Látod ezt?
*Húzza végig mutatóujját a fekete madáralakon, majd a borostyánsárga tekintetre pillant.*
-A Fény szukája égette belém, mikor még az ő hazugságainak gyűrűjében éltem s vakon szolgáltam... Sok mindent tettem a sötétség ellenében, s most törlesztenem kell. Most már Te is tudsz egy titkot rólam.
*Vigyorodik el, tekintete pedig Nirsről az égre vándorol. A hold még éppen hogy csak megjelent, korai az éj... Talán megpróbálhatná, van hozzá ereje. Magával vihetné Nirst is a Vérkertbe, szívesen megmutatná, mire képes. De mi van, ha most sem sikerül? Talán maga a sötétség istene bünteti majd meg méltatlanságáért.
Visszarejti karját ruhája rejtekébe, s tekintete is visszasiklik a vállas idegenre.*
-Vannak még néhányan, kiknek hasonló ábra rejlik bőrén. Nekik halniuk kell még.
*Mosolyodik el szélesen, de tekintete most sem nevet ajkaival, számítóan és ridegen fürkészik a férfi arcát.*
-A thargok a rokonaid. Velük élsz Te is?
*Vált éles témát, s a mosoly sincs már arcán, helyette éber kíváncsiság tükröződik rajta.*
-Gyilkosság, vérbosszú, halál. Bájos. Talán megelőzött valaki?
*Pillant ismét a férfire, zöldjei pedig kajánul csillannak a holdfényben.*
-Iránymutatást kérni? Az iránymutatás itt van.
*Bök a fejére, majd ezúttal már a bottal a kezében lép közelebb ismét az ifjúhoz.*
-Többen vagyunk, mint gondolnád.
*Szólal meg csendesen. A Kikötő többsége a sötétség hitét vallja, ki úgy, ki így. Bár errefelé nem tartozik épp a napi beszédtémák közé, ez tudott.*
-Nem megyek én sehova. Csak szeretem a kezem ügyébe tudni ezt a botot. Magam faragtam, már ha lehet ezt faragásnak nevezni.
*Dobbant a bottal szórakozottan a porhanyós talajon.*
-Egyébként becsülöm az őszinteséged. Még ha nem is mondasz el mindent.
*Hunyorog a fiatal férfira, majd hirtelen kibújtatja jobb vállát s karját a ruhából, hogy Nirs felé nyújtsa.*
-Látod ezt?
*Húzza végig mutatóujját a fekete madáralakon, majd a borostyánsárga tekintetre pillant.*
-A Fény szukája égette belém, mikor még az ő hazugságainak gyűrűjében éltem s vakon szolgáltam... Sok mindent tettem a sötétség ellenében, s most törlesztenem kell. Most már Te is tudsz egy titkot rólam.
*Vigyorodik el, tekintete pedig Nirsről az égre vándorol. A hold még éppen hogy csak megjelent, korai az éj... Talán megpróbálhatná, van hozzá ereje. Magával vihetné Nirst is a Vérkertbe, szívesen megmutatná, mire képes. De mi van, ha most sem sikerül? Talán maga a sötétség istene bünteti majd meg méltatlanságáért.
Visszarejti karját ruhája rejtekébe, s tekintete is visszasiklik a vállas idegenre.*
-Vannak még néhányan, kiknek hasonló ábra rejlik bőrén. Nekik halniuk kell még.
*Mosolyodik el szélesen, de tekintete most sem nevet ajkaival, számítóan és ridegen fürkészik a férfi arcát.*
-A thargok a rokonaid. Velük élsz Te is?
*Vált éles témát, s a mosoly sincs már arcán, helyette éber kíváncsiság tükröződik rajta.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-21 20:49:16
Üzenet elküldve: 2019-08-21 20:49:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Lassan kezdi megszokni, hogy délen nem veszik komolyan a faji előítélet szép hagyományát. Különös világ ez. Ezen viszont nincs sok ideje elmélkedni, mert az elf közelebb lép, és magától értetődő természetességgel keveredik - legalábbis Nirs szerint - intim közelségbe. Tulajdonképpen ilyen bensőségesnek hatóan Aenae-n kívül még senki sem simogatta meg, meg is borzong tőle egy kicsit, jólesőn. Amitől azonnal el szégyelli magát, és most neki is kapóra jön az éjszaka sötétje, ami jótékonyan rejti el a kis pirulást. Fentieknek megfelelően nem is kapkodja a fejét, de a szemöldöke megrándul a számonkérő hangra.*
- Egyedül Ő hivatott eldönteni, hogy híven szolgálom-e, másnak nem tartozom erről számadással.
*Ez már a hamisítatlan tharg dölyf, de arra nem viszi rá a lélek, hogy lerázza magáról Hanloren kezét.*
- Apámat akadályozta meg tulajdon öccse. Megölte. Én pedig azért hagytam oda északot, hogy beteljesítsem a vérbosszút és végezzek a gyilkossal. De elkéstem, már nincs az élők között.
*Ez részben igaz is. Kagant valóban utolérte a végzete, de annak előtte lett volna ideje, hogy legalább egy próbát tegyen. Mint ahogy arról sem beszél, hogy végül a lányát vette nőül.*
- Ez igaz. *szusszan egyet amikor az elf elfordul és egyelőre nem tudja eldönteni, hogy örül-e annak, hogy a kezét is elveszi az arcáról, vagy sajnálja* Szinte mindenki szolgál valami urat ezen a világon is, de szerintem tudod, hogy miként értettem.
*Most már látja, hogy Hanloren egy botot vett el a faltól. Talán indulni készül, mert azt most nem gondolná, hogy rá akarna támadni vele.*
- Azért voltam a Vérkertben, hogy az iránymutatását kérjem. Hiszem, hogy valami módon megmutatja a helyes utat. És talán az sem véletlen, hogy találkoztunk. Hiszen errefelé kevesen vagyunk, akik az igaz hitet valljuk, és gyakran titkolnunk is kell. Talán terve van velünk. És te hová tartsz?
*Nem olyasmi válaszra számít, hogy "a Rumosba", de ha az elf éjszakai szállás után nézne, úgy megvan rá az ürügy, hogy odáig felajánlja társaságát. Elvégre ő sem szeretne a puszta földön éjszakázni.*
*Lassan kezdi megszokni, hogy délen nem veszik komolyan a faji előítélet szép hagyományát. Különös világ ez. Ezen viszont nincs sok ideje elmélkedni, mert az elf közelebb lép, és magától értetődő természetességgel keveredik - legalábbis Nirs szerint - intim közelségbe. Tulajdonképpen ilyen bensőségesnek hatóan Aenae-n kívül még senki sem simogatta meg, meg is borzong tőle egy kicsit, jólesőn. Amitől azonnal el szégyelli magát, és most neki is kapóra jön az éjszaka sötétje, ami jótékonyan rejti el a kis pirulást. Fentieknek megfelelően nem is kapkodja a fejét, de a szemöldöke megrándul a számonkérő hangra.*
- Egyedül Ő hivatott eldönteni, hogy híven szolgálom-e, másnak nem tartozom erről számadással.
*Ez már a hamisítatlan tharg dölyf, de arra nem viszi rá a lélek, hogy lerázza magáról Hanloren kezét.*
- Apámat akadályozta meg tulajdon öccse. Megölte. Én pedig azért hagytam oda északot, hogy beteljesítsem a vérbosszút és végezzek a gyilkossal. De elkéstem, már nincs az élők között.
*Ez részben igaz is. Kagant valóban utolérte a végzete, de annak előtte lett volna ideje, hogy legalább egy próbát tegyen. Mint ahogy arról sem beszél, hogy végül a lányát vette nőül.*
- Ez igaz. *szusszan egyet amikor az elf elfordul és egyelőre nem tudja eldönteni, hogy örül-e annak, hogy a kezét is elveszi az arcáról, vagy sajnálja* Szinte mindenki szolgál valami urat ezen a világon is, de szerintem tudod, hogy miként értettem.
*Most már látja, hogy Hanloren egy botot vett el a faltól. Talán indulni készül, mert azt most nem gondolná, hogy rá akarna támadni vele.*
- Azért voltam a Vérkertben, hogy az iránymutatását kérjem. Hiszem, hogy valami módon megmutatja a helyes utat. És talán az sem véletlen, hogy találkoztunk. Hiszen errefelé kevesen vagyunk, akik az igaz hitet valljuk, és gyakran titkolnunk is kell. Talán terve van velünk. És te hová tartsz?
*Nem olyasmi válaszra számít, hogy "a Rumosba", de ha az elf éjszakai szállás után nézne, úgy megvan rá az ürügy, hogy odáig felajánlja társaságát. Elvégre ő sem szeretne a puszta földön éjszakázni.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-21 01:17:53
Üzenet elküldve: 2019-08-21 01:17:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
-Népem. Néped.
*Rázza meg a fejét alig észrevehetően.*
-A mi népünk a sötétség, s annak követői. Én a hátam mögött hagytam, aki voltam. Elvakított a fény, de a feketeség ura kézen ragadott és kivezetett belőle.
*A következő szavakra megcsillan a szeme, egy pillanatra pedig gondolataiba merülve bámul el Nirs válla felett, csak hogy egy egy másodperccel később mosolyogva fókuszálja be újra a férfi borostyánszemeit. A név ismerős, s tudja is honnan. Nehéz lenne nem asszociálni belőle egy másik névre... Vajmi kevés az esély, hogy a hasonlóság csupán a véletlen műve lenne.*
-Volna?
*Lép közelebb, a szélesedő mosoly pedig két kis apró gödröcskét rajzol arcára. A szemek azonban nem nevetnek az ajkakkal. Élénken és mohón csillannak, bár ebben a sötétben még egy mélységi is nehezen venné ki e változást.*
-És mi állította meg Nirs Thargodrymet, Joryk fiát, hogy elfoglalja a törzsfői széket?
*Suttogja, és ha a fiatal férfi engedi, gyengéden végigsimít annak vállán.*
-Messze jársz hazulról, bolyongasz az éjszakában...
*Ha csak Nirs nem rántja el a fejét, ujjai a válláról círógatva szánkáznak végig a nyakán, hogy végül az arcán állapodjanak meg, finom satuba fogva állát.*
-Hol van most Nirs Thargodrym, harcol-e és jól szolgálja-e a Fekete Urat?
*Nyomja meg keményen a szavakat, velük együtt pedig leereszti kezét. Félredöntött fejjel fürkészi egy darabig a férfit, mielőtt válaszolna.*
-Ó, sok úr létezik. Te is szolgálsz élőt, vagy tévedek? De mindenség urából csak egy van.
*Fordul el, hogy magához vehesse a torony falának támasztott fabotot.*
-Ahogy Nirs Thargodrymből is.
*Mosolyodik el felegyenesedve és ismét a férfi felé fordul.*
-Szóval? Mik a terveid?
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.21 01:19:55
-Népem. Néped.
*Rázza meg a fejét alig észrevehetően.*
-A mi népünk a sötétség, s annak követői. Én a hátam mögött hagytam, aki voltam. Elvakított a fény, de a feketeség ura kézen ragadott és kivezetett belőle.
*A következő szavakra megcsillan a szeme, egy pillanatra pedig gondolataiba merülve bámul el Nirs válla felett, csak hogy egy egy másodperccel később mosolyogva fókuszálja be újra a férfi borostyánszemeit. A név ismerős, s tudja is honnan. Nehéz lenne nem asszociálni belőle egy másik névre... Vajmi kevés az esély, hogy a hasonlóság csupán a véletlen műve lenne.*
-Volna?
*Lép közelebb, a szélesedő mosoly pedig két kis apró gödröcskét rajzol arcára. A szemek azonban nem nevetnek az ajkakkal. Élénken és mohón csillannak, bár ebben a sötétben még egy mélységi is nehezen venné ki e változást.*
-És mi állította meg Nirs Thargodrymet, Joryk fiát, hogy elfoglalja a törzsfői széket?
*Suttogja, és ha a fiatal férfi engedi, gyengéden végigsimít annak vállán.*
-Messze jársz hazulról, bolyongasz az éjszakában...
*Ha csak Nirs nem rántja el a fejét, ujjai a válláról círógatva szánkáznak végig a nyakán, hogy végül az arcán állapodjanak meg, finom satuba fogva állát.*
-Hol van most Nirs Thargodrym, harcol-e és jól szolgálja-e a Fekete Urat?
*Nyomja meg keményen a szavakat, velük együtt pedig leereszti kezét. Félredöntött fejjel fürkészi egy darabig a férfit, mielőtt válaszolna.*
-Ó, sok úr létezik. Te is szolgálsz élőt, vagy tévedek? De mindenség urából csak egy van.
*Fordul el, hogy magához vehesse a torony falának támasztott fabotot.*
-Ahogy Nirs Thargodrymből is.
*Mosolyodik el felegyenesedve és ismét a férfi felé fordul.*
-Szóval? Mik a terveid?
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.21 01:19:55
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-20 21:17:48
Üzenet elküldve: 2019-08-20 21:17:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Csak egy nyeglén, dacból odavetett válasz volt a Vérkert arra, hogy honnan is jött és bele sem gondolt, hogy ez rosszul is elsülhet. Noha a kikötő és környéke nem az úri népességéről közismert, Sa'Tereth hite itt sem örvend osztatlan népszerűségnek. Mondhatni, hogy éppen csak megtűrik. És ha ebbe nem is gondolt bele, a reakció viszont teljesen meglepi. Ha a tekintet változását nem is látja, de az új hangszín feltűnik neki.*
- Onnan. *vágja rá reflexszerűen, aztán az elf következő kérdésére már ő is elmosolyodik* Megvallom, most jártam ott először mióta délre érkeztem. Így nincs viszonyítási alapom. De sötétnek, vészjóslónak, ridegnek találtam. Szóval azt hiszem, hogy minden rendben van.
*Ahogy Hanloren közelebb lép, most már jobban szemügyre veszi az elfet. Ha már valamilyen szintet lelki társak. Kár, hogy elf. Ami fel is vet egy újabb kérdést.*
- Megleptél. A néped rendszerint ellenséges a Legnagyobb Úrral. És ezen a vidéken nem hódolnak neki olyan buzgalommal ahogy ez illő és okos lenne. Talán te is ezért húzódtál ide, mindentől messze, Hanloren?
*Ha pedig az elf bemutatkozott - lám, mennyit számít Sa'Tereth neve - úgy érzi, helyes ha ő is megteszi.*
- Nirs Thargodrym vagyok, Joryk fia, aki jog szerint a Thargodrymek törzsfői székét örökölte volna.
*Nem is tudja, hogy ez utóbbit miért tette hozzá. Illetve sejti. Van ebben egy kis dicsekvés is. Aki pedig enged a dicsekvésnek, annak a jó uram megszólítás is igen jólesik. Főleg, hogy ebben még nem volt része. De csak megrázza a fejét mosolyogva, mert úgy érzi, hogy nagyon passzol ide amit annak idején vén tanítómesterétől hallott, amikor hasonlóan nevezte.*
- Ne szólíts uramnak! Csak egyetlen igaz úr van.
*Ez nagyon jól hangzik, mintha csak a mester mondta volna. Igaz, valamelyest rontja a jelenet fényét Nirs szemében, hogy bár keveset tud az elfekről, azt sejti, hogy a másik nagyjából kétszer annyi idős is lehet, mint ő. Akkor pedig a tudása is nagyobb lehet. De ez majd kiderül. Legalábbis Nirs reméli, hogy többet is megtudhat az elfről a nevén kívül. Érdekesnek látszik.*
*Csak egy nyeglén, dacból odavetett válasz volt a Vérkert arra, hogy honnan is jött és bele sem gondolt, hogy ez rosszul is elsülhet. Noha a kikötő és környéke nem az úri népességéről közismert, Sa'Tereth hite itt sem örvend osztatlan népszerűségnek. Mondhatni, hogy éppen csak megtűrik. És ha ebbe nem is gondolt bele, a reakció viszont teljesen meglepi. Ha a tekintet változását nem is látja, de az új hangszín feltűnik neki.*
- Onnan. *vágja rá reflexszerűen, aztán az elf következő kérdésére már ő is elmosolyodik* Megvallom, most jártam ott először mióta délre érkeztem. Így nincs viszonyítási alapom. De sötétnek, vészjóslónak, ridegnek találtam. Szóval azt hiszem, hogy minden rendben van.
*Ahogy Hanloren közelebb lép, most már jobban szemügyre veszi az elfet. Ha már valamilyen szintet lelki társak. Kár, hogy elf. Ami fel is vet egy újabb kérdést.*
- Megleptél. A néped rendszerint ellenséges a Legnagyobb Úrral. És ezen a vidéken nem hódolnak neki olyan buzgalommal ahogy ez illő és okos lenne. Talán te is ezért húzódtál ide, mindentől messze, Hanloren?
*Ha pedig az elf bemutatkozott - lám, mennyit számít Sa'Tereth neve - úgy érzi, helyes ha ő is megteszi.*
- Nirs Thargodrym vagyok, Joryk fia, aki jog szerint a Thargodrymek törzsfői székét örökölte volna.
*Nem is tudja, hogy ez utóbbit miért tette hozzá. Illetve sejti. Van ebben egy kis dicsekvés is. Aki pedig enged a dicsekvésnek, annak a jó uram megszólítás is igen jólesik. Főleg, hogy ebben még nem volt része. De csak megrázza a fejét mosolyogva, mert úgy érzi, hogy nagyon passzol ide amit annak idején vén tanítómesterétől hallott, amikor hasonlóan nevezte.*
- Ne szólíts uramnak! Csak egyetlen igaz úr van.
*Ez nagyon jól hangzik, mintha csak a mester mondta volna. Igaz, valamelyest rontja a jelenet fényét Nirs szemében, hogy bár keveset tud az elfekről, azt sejti, hogy a másik nagyjából kétszer annyi idős is lehet, mint ő. Akkor pedig a tudása is nagyobb lehet. De ez majd kiderül. Legalábbis Nirs reméli, hogy többet is megtudhat az elfről a nevén kívül. Érdekesnek látszik.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-20 13:16:30
Üzenet elküldve: 2019-08-20 13:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
-A Vérkertből?
*Ismétli, az eddig bizalmatlanul méregető tekintet pedig egy csapásra elkerekedik. Világos, hogy a fiatal férfi igazat szól. Ugyan miért füllentene bárki ilyet? A bizalmát még nem nyerte el teljesen, de az, hogy ily őszintén kiterítette a lapjait... Vagy pökhendiségre, vagy magabiztosságra utal. Lehet mindkettő vagy akár egyik sem, igazából nem számít.*
-Minden rendben van urunk kertjében?
*Hangja most már sokkal melegebb, keze sem markolássza már a zsebében rejlő tőr markolatát. Kíváncsi, és nem csak a férfire. Elvégre bármily fájó, ő még nem mehet vissza a Vérkertbe az incidens után... Most még nem.*
-A sötétség urának tanítványa vagy. Nincs mitől félned az éjszakában.
*Duruzsolja s csak szeme rebben Nirsre, miközben haloványan elmosolyodik. A zöldek azonban még mindig az idegen arcon járnak, még a félhomályban is igyekszenek belefúrni a topázsárga szempárba. Gazdájuk pedig magabiztosan tornyosul előtte, rezzenéstelen arccal, a fiatal vonásokon félelem nem mutatkozik.*
-Hanloren vagyok. Hanloren Duunelar. De már nagyon rég nem szólítottak a nevemen. A tiéd mi, jó uram?
-A Vérkertből?
*Ismétli, az eddig bizalmatlanul méregető tekintet pedig egy csapásra elkerekedik. Világos, hogy a fiatal férfi igazat szól. Ugyan miért füllentene bárki ilyet? A bizalmát még nem nyerte el teljesen, de az, hogy ily őszintén kiterítette a lapjait... Vagy pökhendiségre, vagy magabiztosságra utal. Lehet mindkettő vagy akár egyik sem, igazából nem számít.*
-Minden rendben van urunk kertjében?
*Hangja most már sokkal melegebb, keze sem markolássza már a zsebében rejlő tőr markolatát. Kíváncsi, és nem csak a férfire. Elvégre bármily fájó, ő még nem mehet vissza a Vérkertbe az incidens után... Most még nem.*
-A sötétség urának tanítványa vagy. Nincs mitől félned az éjszakában.
*Duruzsolja s csak szeme rebben Nirsre, miközben haloványan elmosolyodik. A zöldek azonban még mindig az idegen arcon járnak, még a félhomályban is igyekszenek belefúrni a topázsárga szempárba. Gazdájuk pedig magabiztosan tornyosul előtte, rezzenéstelen arccal, a fiatal vonásokon félelem nem mutatkozik.*
-Hanloren vagyok. Hanloren Duunelar. De már nagyon rég nem szólítottak a nevemen. A tiéd mi, jó uram?
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-19 23:50:25
Üzenet elküldve: 2019-08-19 23:50:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A napfény már teljesen beborítja a környéket, mire Komblard megérkezik. Kellemes délelőtti levegő, tagadhatatlanul barátságosabb így a környék, mint éjszaka volt. Talán ezt kéne megragadnia, elvégre Eeyr is a fény olyan közel állnak egymáshoz.
~ Akkor miért szeretem jobban az éjszakákat? ~
Elég kevesen vannak, akik úgy élnek, mint ő, hogyha lehet, egész éjszaka kint kóborolnak, aztán nappal alszanak. Bizonyára jól hangzik a kifogás, hogy a démonok nappal nem jönnek elő, és ő rájuk vadászik, de... igaz ez? Nem csak egyszerűen jobban érzi magát? Sóhajt egyet, majd leül. Élvezi picit a napfényt, és úgy dönt, jól érzi ő magát éjjel is, és ilyenkor is. Neki nem igazán a fényre vagy a sötétségre van igénye... A változatosságra!
~ Teysus, te vén zsivány... A tieid szabadok, mi? ~
Nem igazán ismert soha Teysushoz hű lényeket, de úgy képzeli, igen jó dolguk lehet. Haszonleső bagázs, hol ezzel cimborálnak, hol azzal, ahol épp arany, vagy egyéb érték van. Vajon csak erről lenne szó? És ha hol itt áll, hol ott, akkor megbízik benne bármelyik oldal? Az ingázás örök problémája Komblard szerint, hogy sehová nem tartoznak igazán. Ezt bizonyítja az is, hogy nincs nekik helyük a világban. Vagy ha van, ő még nem hallott róla.
~ Nem mintha Eeyr templomában olyan sokat jártam volna, de hidd el, istennőm, a hit nem a templomokon múlik. Nem vagyok én olyan ember... Úgy szolgállak, ahogy jellememből kitelik. ~
Erre a gondolatra úgy dönt, elég volt a felesleges gondolatokból, ideje rendszereznie, mit tud eddig a különös jelenségekről. Elvégre azzal, hogy idejött, a fejét már a fenevad szájába dugta, a kérdés pusztán az, meddig akarja odabent pihentetni.
~ Földrengés, háborgó tenger, az ég maghasad... Ezek olyan távol vannak egymástól, talán jelenthet valamit. A démoni vigyor az öregeken, ami elvileg hívószó. Ha Sa'Tereth valóban hülyéket toboroz, akkor mire kellenek neki? Valami első vonal egy közelgő csatában? Ez megint a földi jelenségekkel cimborál, az égi jelek inkább mágikus tevékenység nyomai. Ó, mágusok is lesznek a seregében. De ha támadni akar, ráadásul halandó sereggel, akkor minek kellett ez a nagy földindulás elmúlt éjjel? Oda a meglepetés... És Xurra... Ki az a Xurra? Ha őt megtalálom, ő alighanem választ adhatna minden kérdésemre. De a neve mindenhol ott volt, lehetetlen megmondani, merről merre haladt... Megjelölte volna a területét, és következő éjjel ott kell keresnem, vagy inkább itt már végzett, és új helyen fog portyázni legközelebb? Minden helyzetben a két leglogikusabb lehetőség szöges ellentéte egymásnak! ~
Hangos sóhajtás, majd inkább feltápászkodik. Kezd fáradni, jót tenne már egy alvás. Talán okosabb volna visszatérni a Sellőbe, és lepihenni, mert minél többet gondolkodik ezen, annál kuszább az egész.*
~ Akkor miért szeretem jobban az éjszakákat? ~
Elég kevesen vannak, akik úgy élnek, mint ő, hogyha lehet, egész éjszaka kint kóborolnak, aztán nappal alszanak. Bizonyára jól hangzik a kifogás, hogy a démonok nappal nem jönnek elő, és ő rájuk vadászik, de... igaz ez? Nem csak egyszerűen jobban érzi magát? Sóhajt egyet, majd leül. Élvezi picit a napfényt, és úgy dönt, jól érzi ő magát éjjel is, és ilyenkor is. Neki nem igazán a fényre vagy a sötétségre van igénye... A változatosságra!
~ Teysus, te vén zsivány... A tieid szabadok, mi? ~
Nem igazán ismert soha Teysushoz hű lényeket, de úgy képzeli, igen jó dolguk lehet. Haszonleső bagázs, hol ezzel cimborálnak, hol azzal, ahol épp arany, vagy egyéb érték van. Vajon csak erről lenne szó? És ha hol itt áll, hol ott, akkor megbízik benne bármelyik oldal? Az ingázás örök problémája Komblard szerint, hogy sehová nem tartoznak igazán. Ezt bizonyítja az is, hogy nincs nekik helyük a világban. Vagy ha van, ő még nem hallott róla.
~ Nem mintha Eeyr templomában olyan sokat jártam volna, de hidd el, istennőm, a hit nem a templomokon múlik. Nem vagyok én olyan ember... Úgy szolgállak, ahogy jellememből kitelik. ~
Erre a gondolatra úgy dönt, elég volt a felesleges gondolatokból, ideje rendszereznie, mit tud eddig a különös jelenségekről. Elvégre azzal, hogy idejött, a fejét már a fenevad szájába dugta, a kérdés pusztán az, meddig akarja odabent pihentetni.
~ Földrengés, háborgó tenger, az ég maghasad... Ezek olyan távol vannak egymástól, talán jelenthet valamit. A démoni vigyor az öregeken, ami elvileg hívószó. Ha Sa'Tereth valóban hülyéket toboroz, akkor mire kellenek neki? Valami első vonal egy közelgő csatában? Ez megint a földi jelenségekkel cimborál, az égi jelek inkább mágikus tevékenység nyomai. Ó, mágusok is lesznek a seregében. De ha támadni akar, ráadásul halandó sereggel, akkor minek kellett ez a nagy földindulás elmúlt éjjel? Oda a meglepetés... És Xurra... Ki az a Xurra? Ha őt megtalálom, ő alighanem választ adhatna minden kérdésemre. De a neve mindenhol ott volt, lehetetlen megmondani, merről merre haladt... Megjelölte volna a területét, és következő éjjel ott kell keresnem, vagy inkább itt már végzett, és új helyen fog portyázni legközelebb? Minden helyzetben a két leglogikusabb lehetőség szöges ellentéte egymásnak! ~
Hangos sóhajtás, majd inkább feltápászkodik. Kezd fáradni, jót tenne már egy alvás. Talán okosabb volna visszatérni a Sellőbe, és lepihenni, mert minél többet gondolkodik ezen, annál kuszább az egész.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-19 19:34:14
Üzenet elküldve: 2019-08-19 19:34:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Esküdni merne rá, hogy hallott valami hangot, de könnyen meglehet, hogy csak a képzelete játszott vele. Akárhogy is, nem számít különösebben. A lényeg most az, hogy az alak akin keresztül bucskázott, nem a fantáziája szüleménye. Annyira nem, hogy fel is van háborodva az alkalmatlankodásán. Noha nem kiabál, de Nirs úgy érzi, hogy nincs elragadtatva a jelenlététől. És a hangtól egy kicsit meg is nyugszik. Legalább nem valami tagbaszakadt kikötői verekedőt zavart meg. Az is igaz persze, hogy a nők is lehetnek olyan veszélyesek. Sőt! Tehát elnyom egy sóhajt még ha a másik első szavai meglehetősen vészjóslóra is vannak hangolva. Nirs pedig nem lép hátra, így két dolog is történik. Az ifjú megállapítja, hogy a hang egy igen vonzó vonásokkal megáldott archoz tartozik, és mivel férfiből van, nem mulasztja egy röviden szemrevételezni a nyak alatti területeket is. Sajnos ama vonások elég finomak hozzá, hogy akár elf is lehessen a másik, ami viszont rossz pont. De sebaj, Nirs mostanában nem lát más nőt kis feleségén kívül.
A másik pedig az, hogy Hanloren észreveheti, szavainak van hatása. Különösen annak, amit nyomatékkal ejti. Ennek hatására a fiú arca bosszúsan meg is rándul.*
- Bocsánatod kérem, kedves Éjszaka!
*Dühe ellenére, amit a megszólítás váltott ki, most olyan kedvesen mosolyodik el, hogy csak rosszindulattal lehet pimaszkodásnak venni mondanivalóját. Persze nézőpont kérdése, hogy mit veszünk rosszindulatnak.*
- Nem vagyok ennyire vakmerő. És talán ostoba sem.
*Noha Hanloren épp az imént okította ki, hogy miként kell errefelé viselkedni, ő olyan nyeglén és lekezelően beszél vele, hogy komolyan uralkodnia kell pukkancs természetén. Odafent északon ezzel a stílussal egy napig sem húzná a másik. No persze, elfként a modor mindegy is lenne.*
- Valóban nem vagyok idevalósi. *Mivel a másik halkan beszél, önkéntelenül is csendesebbre fogja a szavait.* Nem vagyok sem tengerész, sem haramia. A Vérkertből jövök.
*És ez történetesen igaz is, még ha pontosan tudja is, hogy a lány nem így értette a kérdést. De most már a dac is dolgozik benne, amiért tiszteletlenül bántak vele. Legalábbis megítélése szerint.*
- Csak kíváncsi voltam a toronyra, meg a tengerre. *vonja meg a vállát a végén, mert aztán romantikus gondolatai végkép nem fogja megosztani egy idegennel* Nem gondoltam volna, hogy merészség kell hozzá.
*Aztán elvigyorodik, miközben elkerüli figyelmét ahogy Hanloren a zsebében motoz. Sötét is van, meg aztán nem is harcos, hogy ilyen jelekre éber legyen.*
- De mondd csak! Ha olyan veszélyes itt ilyentájt, akkor is a botor avagy vakmerő? Aki szemlélődni jön ide, vagy aki itt pihen le?
*Esküdni merne rá, hogy hallott valami hangot, de könnyen meglehet, hogy csak a képzelete játszott vele. Akárhogy is, nem számít különösebben. A lényeg most az, hogy az alak akin keresztül bucskázott, nem a fantáziája szüleménye. Annyira nem, hogy fel is van háborodva az alkalmatlankodásán. Noha nem kiabál, de Nirs úgy érzi, hogy nincs elragadtatva a jelenlététől. És a hangtól egy kicsit meg is nyugszik. Legalább nem valami tagbaszakadt kikötői verekedőt zavart meg. Az is igaz persze, hogy a nők is lehetnek olyan veszélyesek. Sőt! Tehát elnyom egy sóhajt még ha a másik első szavai meglehetősen vészjóslóra is vannak hangolva. Nirs pedig nem lép hátra, így két dolog is történik. Az ifjú megállapítja, hogy a hang egy igen vonzó vonásokkal megáldott archoz tartozik, és mivel férfiből van, nem mulasztja egy röviden szemrevételezni a nyak alatti területeket is. Sajnos ama vonások elég finomak hozzá, hogy akár elf is lehessen a másik, ami viszont rossz pont. De sebaj, Nirs mostanában nem lát más nőt kis feleségén kívül.
A másik pedig az, hogy Hanloren észreveheti, szavainak van hatása. Különösen annak, amit nyomatékkal ejti. Ennek hatására a fiú arca bosszúsan meg is rándul.*
- Bocsánatod kérem, kedves Éjszaka!
*Dühe ellenére, amit a megszólítás váltott ki, most olyan kedvesen mosolyodik el, hogy csak rosszindulattal lehet pimaszkodásnak venni mondanivalóját. Persze nézőpont kérdése, hogy mit veszünk rosszindulatnak.*
- Nem vagyok ennyire vakmerő. És talán ostoba sem.
*Noha Hanloren épp az imént okította ki, hogy miként kell errefelé viselkedni, ő olyan nyeglén és lekezelően beszél vele, hogy komolyan uralkodnia kell pukkancs természetén. Odafent északon ezzel a stílussal egy napig sem húzná a másik. No persze, elfként a modor mindegy is lenne.*
- Valóban nem vagyok idevalósi. *Mivel a másik halkan beszél, önkéntelenül is csendesebbre fogja a szavait.* Nem vagyok sem tengerész, sem haramia. A Vérkertből jövök.
*És ez történetesen igaz is, még ha pontosan tudja is, hogy a lány nem így értette a kérdést. De most már a dac is dolgozik benne, amiért tiszteletlenül bántak vele. Legalábbis megítélése szerint.*
- Csak kíváncsi voltam a toronyra, meg a tengerre. *vonja meg a vállát a végén, mert aztán romantikus gondolatai végkép nem fogja megosztani egy idegennel* Nem gondoltam volna, hogy merészség kell hozzá.
*Aztán elvigyorodik, miközben elkerüli figyelmét ahogy Hanloren a zsebében motoz. Sötét is van, meg aztán nem is harcos, hogy ilyen jelekre éber legyen.*
- De mondd csak! Ha olyan veszélyes itt ilyentájt, akkor is a botor avagy vakmerő? Aki szemlélődni jön ide, vagy aki itt pihen le?
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-19 00:41:49
Üzenet elküldve: 2019-08-19 00:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
*Nem sikolyra ébred, az csak álmából visszhangzik fülében. Valaki bizony átesett rajta, legalábbis a félhomályban feltápászkodó alak és a sajgó combja erre a lehetőségre adnak választ.
A felcsendülő szavakra nem válaszol, csak összehúzott szemekkel kezdi mustrálni a férfit. Éjnek évadján ilyen hangot megütni itt... Pedig nem hangzik részegnek.*
-Halkan. Botor dolog kihívni magad ellen az éjszakát, mit épp háborgatsz.
*Szólal meg kis idő után, majd maga is feltápászkodik a földről. Nem óhajt a földről válaszolgatni a fickónak, sőt, ügyet sem vet a feltett kérdésekre.*
-Vagy vakmerő.
*Jelennek meg arcán halovány gödröcskék, ahogyan átsuhan rajta a mosoly.*
-Honnan jössz, fiú?
*Alaposan megnyomja az utolsó szót, miközben közelebb lép a férfihez. Zöldjeit mereven függeszti az idegen arcra, a vonásait igyekszik kivenni a holdfényben, de oly közelről, hogy ha Nirs nem lép hátra, érezheti bőrén a meleg leheletet.*
-Nem kikötői vagy, igaz? Persze, hogy nem.
*Lép hátra egyet, szemrebbenés nélkül fixírozva tovább a jövevényt.*
-Pihentem.
*Feleli végül nemes egyszerűséggel.*
-Mondana neked tán bármit a nevem, vagy hogy honnan jöttem? Aligha.
*Keze a zsebében túr, hogy kitapinthassa a tőr nyelét. Figyelték, követték, tán a férfi sem ok nélkül vetődött erre a kései órán.*
-Most, hogy ezt tudod, mondd hát, mi dolgod itt.
*Nem sikolyra ébred, az csak álmából visszhangzik fülében. Valaki bizony átesett rajta, legalábbis a félhomályban feltápászkodó alak és a sajgó combja erre a lehetőségre adnak választ.
A felcsendülő szavakra nem válaszol, csak összehúzott szemekkel kezdi mustrálni a férfit. Éjnek évadján ilyen hangot megütni itt... Pedig nem hangzik részegnek.*
-Halkan. Botor dolog kihívni magad ellen az éjszakát, mit épp háborgatsz.
*Szólal meg kis idő után, majd maga is feltápászkodik a földről. Nem óhajt a földről válaszolgatni a fickónak, sőt, ügyet sem vet a feltett kérdésekre.*
-Vagy vakmerő.
*Jelennek meg arcán halovány gödröcskék, ahogyan átsuhan rajta a mosoly.*
-Honnan jössz, fiú?
*Alaposan megnyomja az utolsó szót, miközben közelebb lép a férfihez. Zöldjeit mereven függeszti az idegen arcra, a vonásait igyekszik kivenni a holdfényben, de oly közelről, hogy ha Nirs nem lép hátra, érezheti bőrén a meleg leheletet.*
-Nem kikötői vagy, igaz? Persze, hogy nem.
*Lép hátra egyet, szemrebbenés nélkül fixírozva tovább a jövevényt.*
-Pihentem.
*Feleli végül nemes egyszerűséggel.*
-Mondana neked tán bármit a nevem, vagy hogy honnan jöttem? Aligha.
*Keze a zsebében túr, hogy kitapinthassa a tőr nyelét. Figyelték, követték, tán a férfi sem ok nélkül vetődött erre a kései órán.*
-Most, hogy ezt tudod, mondd hát, mi dolgod itt.
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-18 19:14:52
Üzenet elküldve: 2019-08-18 19:14:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Azt mondják, hogy repül az idő ha az ember jól érzi magát. Nirs megtapasztalhatta, hogy ez akkor is igaz lehet, ha éppen nem virágos jókedve van. Minden jel szerint hosszúra nyúlt az a révület a Vérkertben, hiszen erősen sötétedik már és nem lenne sok értelme visszaindulna a Vashegyre. Valahogy nem fűlik a foga az éjszakai úthoz. A kikötőben biztosan talál valami szállást, így okoskodik magában, és ha az nem is a legfényesebb fogadó, hát annyi baj legyen. Most viszont szinte valami gyerekes kíváncsisággal kapaszkodik felfelé a világítótoronyhoz. Sohasem járt még erre, és bár a kikötő nyüzsgését, folyamatos zsivaját is érdekesnek találta, a valamivel távolabb az ég felé nyújtózó torony jobban felkeltette az érdeklődését. Az is eszébe jut, hogy milyen szép lehet onnan az alkonyat, ahogy a fények eltűnnek a horizont mögött, és milyen szép lenne Aenae-vel végignézni egyszer. Aztán el is mosolyodik, mert vagy egy olyan érzése, hogy ifjú hitvese hupililát hányna ettől a negédes gondolattól.
Későn indult, lassan is haladt és mire felér már lemaradt arról a látványról amit elképzelt. Sötét van már, és legfeljebb annyi marad, hogy a csillagos eget szemlélheti. Egy idő után ebből is elég, és már indul vissza a kikötő felé, amikor panaszosnak tűnő kiáltás vág az éjszakába. Kapkodja a fejét, nem is minden ijedelem nélkül, és így aztán szabályosan keresztül is esik azon az alakon aki a torony tövében kuporog.*
- Bocsánat, én... *hebegi ahogy kezd feltápászkodni és a derengő sötétben próbálja kivenni, hogy kin bucskázott keresztül. Hirtelen fel is mérgelődik. Hogy ő kérjen elnézést?*
- Egyáltalán miféle ötlet éjnek idején itt ücsörögni? *fújtat dühösen és azon töpreng, hogy ha arra kerülne sor, a tőrére bízza magát vagy az igéire?* Ki vagy te?
*A kérdést olyan gőggel veti oda ahogy csak egy Thargodrym vagy Thargodar képes, és csak éppen annyi a probléma, hogy nem északon vagy a Vashegyen vannak, ahol az ilyesminek nem lehet következménye.*
*Azt mondják, hogy repül az idő ha az ember jól érzi magát. Nirs megtapasztalhatta, hogy ez akkor is igaz lehet, ha éppen nem virágos jókedve van. Minden jel szerint hosszúra nyúlt az a révület a Vérkertben, hiszen erősen sötétedik már és nem lenne sok értelme visszaindulna a Vashegyre. Valahogy nem fűlik a foga az éjszakai úthoz. A kikötőben biztosan talál valami szállást, így okoskodik magában, és ha az nem is a legfényesebb fogadó, hát annyi baj legyen. Most viszont szinte valami gyerekes kíváncsisággal kapaszkodik felfelé a világítótoronyhoz. Sohasem járt még erre, és bár a kikötő nyüzsgését, folyamatos zsivaját is érdekesnek találta, a valamivel távolabb az ég felé nyújtózó torony jobban felkeltette az érdeklődését. Az is eszébe jut, hogy milyen szép lehet onnan az alkonyat, ahogy a fények eltűnnek a horizont mögött, és milyen szép lenne Aenae-vel végignézni egyszer. Aztán el is mosolyodik, mert vagy egy olyan érzése, hogy ifjú hitvese hupililát hányna ettől a negédes gondolattól.
Későn indult, lassan is haladt és mire felér már lemaradt arról a látványról amit elképzelt. Sötét van már, és legfeljebb annyi marad, hogy a csillagos eget szemlélheti. Egy idő után ebből is elég, és már indul vissza a kikötő felé, amikor panaszosnak tűnő kiáltás vág az éjszakába. Kapkodja a fejét, nem is minden ijedelem nélkül, és így aztán szabályosan keresztül is esik azon az alakon aki a torony tövében kuporog.*
- Bocsánat, én... *hebegi ahogy kezd feltápászkodni és a derengő sötétben próbálja kivenni, hogy kin bucskázott keresztül. Hirtelen fel is mérgelődik. Hogy ő kérjen elnézést?*
- Egyáltalán miféle ötlet éjnek idején itt ücsörögni? *fújtat dühösen és azon töpreng, hogy ha arra kerülne sor, a tőrére bízza magát vagy az igéire?* Ki vagy te?
*A kérdést olyan gőggel veti oda ahogy csak egy Thargodrym vagy Thargodar képes, és csak éppen annyi a probléma, hogy nem északon vagy a Vashegyen vannak, ahol az ilyesminek nem lehet következménye.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-18 16:17:55
Üzenet elküldve: 2019-08-18 16:17:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Már el is felejtette, mily meredek is a kaptató, mi a világítotoronyhoz vezet. Nem is teketóriázik sokat, a meszelt, fehér fal tövébe roskad, tekintetét pedig a tenger felé fordítja, melynek horizontján épp most köszönnek el a világtól az utolsó sugarak is. A feketéllő, habzó hullámok szüntelen ostromolják a sziklaszirtet, még akkor is, ha oly szélcsend honol, mint most. E robaj valahogy megnyugtató, sőt, egyenesen álmosító. Bárhogy is, gondolatai folyamát egyáltalán nem zavarja.*
~Mert erős vár a Fény, de kihuny, ha falait őrizetlen hagyják.~
*Szinte fülében csengenek a vénember szavai. De vajon őrzik e azokat a falakat kellőképp?
Haloványan elmosolyodik, majd tekintete elkúszik a tengertől és a Kikötő felé terelődik. Szép lassan gyúlnak ki a fények szerte a városban. A gyermekzsivajt felváltja a távolról szűrődő részeg röhögés, s még ilyenkor is hallani, ahogy a langyos szellő bele, belekap a vitorlák vásznába.* ~Vitorlák.~
*A hatalmas hajótest úgy szántja a vizet, mintha nem létezne e nap alatt oly erő, mi képes lenne megállítani. A dagadó, szénfekete vitorlákba belekap a szél, de a fedélzet azonban üres. Egy lélek sincs a hajón, legalábbis innét nem látni. De hol is van ő?
A távolban közeledő fények sejlenek, a Kikötő az. A hajó azonban nem lassít, tovább szeli a habokat, nem mintha bárki lenne a hajón, ki meghúzhat egy kötelet is.
Sikoly hangja csap az éjszakába élesen a tenger felett, szinte beleremeg a föld, ő pedig felriad álmából.*
~Mert erős vár a Fény, de kihuny, ha falait őrizetlen hagyják.~
*Szinte fülében csengenek a vénember szavai. De vajon őrzik e azokat a falakat kellőképp?
Haloványan elmosolyodik, majd tekintete elkúszik a tengertől és a Kikötő felé terelődik. Szép lassan gyúlnak ki a fények szerte a városban. A gyermekzsivajt felváltja a távolról szűrődő részeg röhögés, s még ilyenkor is hallani, ahogy a langyos szellő bele, belekap a vitorlák vásznába.* ~Vitorlák.~
*A hatalmas hajótest úgy szántja a vizet, mintha nem létezne e nap alatt oly erő, mi képes lenne megállítani. A dagadó, szénfekete vitorlákba belekap a szél, de a fedélzet azonban üres. Egy lélek sincs a hajón, legalábbis innét nem látni. De hol is van ő?
A távolban közeledő fények sejlenek, a Kikötő az. A hajó azonban nem lassít, tovább szeli a habokat, nem mintha bárki lenne a hajón, ki meghúzhat egy kötelet is.
Sikoly hangja csap az éjszakába élesen a tenger felett, szinte beleremeg a föld, ő pedig felriad álmából.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-08-03 17:39:18
Üzenet elküldve: 2019-08-03 17:39:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Igazán kellemetlen helyzetbe csöppent. A sötétség erői oly' erősek, hogy a fény nemes szolgája, Komblard Silkton alig kap levegőt. Sőt, egyáltalán nem is kap. Eleinte észre sem vette, hiszen néhány másodperc légszomj aligha zavarna bárkit. Viszont fél percnél már feltűnő jelenség, főleg jelen helyzetünkben, hiszen a szerzetes igazán nem tudja sokáig visszatartani a levegőt. Egy perc talán ment volna neki, ha felkészül, de erre esélye sem volt az egész helyzet a semmiből érkezett, hirtelen hiába próbálta beszívni a levegőt, nem sikerült.
~ Átok rád, Sa'Tereth, hát megszimatoltad, hogy a legokosabb szerzetes a nyomodban jár, és most próbálsz elhallgattatni? Mert tudod, hogy nem vagy kihívás az elmémnek, a testemet próbálod összezúzni... Aljas démon vagy... ~
Amikor a légszomj már kezd szinte elviselhetetlenné válni, a test ösztönösen reagál, a száj kinyílik, és beszívja a friss, kikötői levegőt. Komblard egy darabig értetlenül pislog, majd hirtelen rájön, mi is történt.*
- Nofene, hát megint a fülemen át próbáltam levegőt venni?
*Fejét csóválva egyenesedik ki, miközben szépen lassan helyreáll a légzése. Nem Sa'Tereth fojtogatta, hanem ő saját magát, amikor az orra vagy a szája helyett a fülén keresztül kísérelt meg lélegezni.*
- Erre jó lesz figyelni a jövőben, nehogy rosszko kerítsen hatalmába ez a hóbort...
*Dünnyögése szép lassan elhalkul, ahogy körbepillant, látta-e valaki a malőrt, de hirtelenjében nem akad meg senki élőn a pillantása.
~ Rendben, jól van ez így... Még azt hinnék, megőrültem, vagy engem is megszállt ez a mianyavalya... A nyugtalanság fokozódik a sötétség szívében, jó lesz utánajárni. Kéne valami kocsma, hátha beszédesek a népek. És jó lenne hagyni ezt a fény szolgája dolgot... Valamiért úgy érzem, nem ezzel fogom belopni magam a népek szívébe itt. ~
Azzal nekivág az útnak, hogy sokadjára is átvághasson a kikötőn, ezúttal olyasmiket keresve, amit eddig soha. Pillanatra eszébe sem ötlik, hogy épp most kövezi ki útját a biztos halálba, hiszen az némi előrelátásra utalna, ami Komblardból köztudottan hiányzik.*
~ Átok rád, Sa'Tereth, hát megszimatoltad, hogy a legokosabb szerzetes a nyomodban jár, és most próbálsz elhallgattatni? Mert tudod, hogy nem vagy kihívás az elmémnek, a testemet próbálod összezúzni... Aljas démon vagy... ~
Amikor a légszomj már kezd szinte elviselhetetlenné válni, a test ösztönösen reagál, a száj kinyílik, és beszívja a friss, kikötői levegőt. Komblard egy darabig értetlenül pislog, majd hirtelen rájön, mi is történt.*
- Nofene, hát megint a fülemen át próbáltam levegőt venni?
*Fejét csóválva egyenesedik ki, miközben szépen lassan helyreáll a légzése. Nem Sa'Tereth fojtogatta, hanem ő saját magát, amikor az orra vagy a szája helyett a fülén keresztül kísérelt meg lélegezni.*
- Erre jó lesz figyelni a jövőben, nehogy rosszko kerítsen hatalmába ez a hóbort...
*Dünnyögése szép lassan elhalkul, ahogy körbepillant, látta-e valaki a malőrt, de hirtelenjében nem akad meg senki élőn a pillantása.
~ Rendben, jól van ez így... Még azt hinnék, megőrültem, vagy engem is megszállt ez a mianyavalya... A nyugtalanság fokozódik a sötétség szívében, jó lesz utánajárni. Kéne valami kocsma, hátha beszédesek a népek. És jó lenne hagyni ezt a fény szolgája dolgot... Valamiért úgy érzem, nem ezzel fogom belopni magam a népek szívébe itt. ~
Azzal nekivág az útnak, hogy sokadjára is átvághasson a kikötőn, ezúttal olyasmiket keresve, amit eddig soha. Pillanatra eszébe sem ötlik, hogy épp most kövezi ki útját a biztos halálba, hiszen az némi előrelátásra utalna, ami Komblardból köztudottan hiányzik.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:41:13
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:41:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egy szirt tetején ücsörög, lábát lazán lelógatva. Teleszívja tüdejét a friss, tengeri, sós levegővel, benn tartja, ameddig csak szusszal bírja, majd egy mély sóhajtás erejével kiengedi. A következő pillanatban már két lábon áll, és pár percig némán szemléli a messzeséget. Egyszer talán elhajózhat, messzire, s új földeket fedezhet fel, ismeretlen népekkel, kultúrákkal és élővilággal. De ahhoz még sokat kell küzdenie, hogy egyáltalán egy hajóútra befizethessen. És egy magafajta kis tolvajnak aligha van esélye annyit összekaparni, hogy akár egy Lanawinon belüli utazgatásra is fussa. De legalább álmodhat. Azért nem kell fizetnie.
Úgy érzi, itt az ideje a napi edzésének, már kiskorától kezdve minden nap ügyel fizikai erőnlétére.
Most a futás mellett dönt, a szirtnél jó a terep, ráadásul változatos is, nem olyan unalmas és sík, ahol hamar elunná magát. Igaz, ezzel együtt megerőltetőbb is, de Vic él-hal a kihívásokért.
Összeszedi magát, kevés cókmókját a hátára vetve, egyenletes, közepes tempóban indul el. Már az első kör után érzi azt a kellemes zsibbadást a testében, amit úgy szeret. Ezután már magától viszi a lába, rendíthetetlenül, s még teste a világítótorony körül fut, elméje egészen más távlatokban jár.*
Úgy érzi, itt az ideje a napi edzésének, már kiskorától kezdve minden nap ügyel fizikai erőnlétére.
Most a futás mellett dönt, a szirtnél jó a terep, ráadásul változatos is, nem olyan unalmas és sík, ahol hamar elunná magát. Igaz, ezzel együtt megerőltetőbb is, de Vic él-hal a kihívásokért.
Összeszedi magát, kevés cókmókját a hátára vetve, egyenletes, közepes tempóban indul el. Már az első kör után érzi azt a kellemes zsibbadást a testében, amit úgy szeret. Ezután már magától viszi a lába, rendíthetetlenül, s még teste a világítótorony körül fut, elméje egészen más távlatokban jár.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:24:49
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:24:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Talán most először vél némi érzelmet felfedezni Ralas arcán. ~Létezne, hogy valaki ennyire szeresen egy helyet az ott élőkkel együtt?~ Ahogy egyre hallgatja ezt a sok dolgot, kezd igen belegabalyodni.*
– Hát most már kezdem elveszíteni a fonalat. Először azt mondod, hogy ez a hely nem a te szened, hanem mindenkié, de aztán mikor a gyémántról van szó akkor megint visszaváltasz magadra. Nem kell keresnem, csak tennem érte, hogy az enyém legyen. Már ne haragudj meg, nem szokásom beleszólni mások dolgaiba, de akkor hogy van ez? A szén mindenkié, de a gyémántra neked fáj a fogad. Elég kétértelmű a dolog. Nem mintha érintene a dolog, csak fura számomra. * Nem szeret ilyet csinálni, mert könnyen megütheti vele a bokáját, de ez a sok okosság amit, ma magába szívott kezd hatni. Mikor Ralas ráförmed, eléggé meglepődik. Valamit lehet, hogy vagy ő mondott rosszul, vagy a másik értett félre.*
– Én egy szóval sem mondtam, hogy a katonáknak a lakosságot kéne bántania. Egyszerűen csak szükség van rájuk. A jelenlétük egyszerre ad biztonságérzetet és egyben elrettentés a bűnözőknek. Azt se mondtam, hogy neked kéne a vezetőnek lenned. Az erős kéz sem jelenti feltétlenül azt, hogy akkor erőszakosnak kéne lenni. Neked ehhez jobban kéne értened, mint nekem. * Arra, hogy megöli az útvégén kicsit elborul az arca. Végül is kinézi, azért belőle, hogy képes lenne rá. Bár úgy tűnik, nem gondolta komolyan, azért visszább vesz egy kicsit. A szénosztogatásnál is csak az jön le neki, hogy ez bizony a hatalomról is szól. Mert ha adsz valakinek valamit, akkor az az egyén már neked tartozik vagy legalábbis lekötelezed. Mikor rámutat, na ott teljesen elveszti a fonalat. Roppant bamba fejet vág és közben magára mutat.*
– Én?? * Bizonytalanul ejti a szót. ~Már miért lennék én a legfontosabb? ~ Ráhagyja a dolgot. Talán ha több időt tölt el Ralas közelében, majd jobban megérti a dolgot.*
– Nem nézek a szemükbe, az menni fog. * Közben úgy tesz, ahogyan a férfi parancsolta a találkozásukkor. Le nem szakad mellőle és ügyel rá, hogy oldalról védve legyen.*
* Talán most először vél némi érzelmet felfedezni Ralas arcán. ~Létezne, hogy valaki ennyire szeresen egy helyet az ott élőkkel együtt?~ Ahogy egyre hallgatja ezt a sok dolgot, kezd igen belegabalyodni.*
– Hát most már kezdem elveszíteni a fonalat. Először azt mondod, hogy ez a hely nem a te szened, hanem mindenkié, de aztán mikor a gyémántról van szó akkor megint visszaváltasz magadra. Nem kell keresnem, csak tennem érte, hogy az enyém legyen. Már ne haragudj meg, nem szokásom beleszólni mások dolgaiba, de akkor hogy van ez? A szén mindenkié, de a gyémántra neked fáj a fogad. Elég kétértelmű a dolog. Nem mintha érintene a dolog, csak fura számomra. * Nem szeret ilyet csinálni, mert könnyen megütheti vele a bokáját, de ez a sok okosság amit, ma magába szívott kezd hatni. Mikor Ralas ráförmed, eléggé meglepődik. Valamit lehet, hogy vagy ő mondott rosszul, vagy a másik értett félre.*
– Én egy szóval sem mondtam, hogy a katonáknak a lakosságot kéne bántania. Egyszerűen csak szükség van rájuk. A jelenlétük egyszerre ad biztonságérzetet és egyben elrettentés a bűnözőknek. Azt se mondtam, hogy neked kéne a vezetőnek lenned. Az erős kéz sem jelenti feltétlenül azt, hogy akkor erőszakosnak kéne lenni. Neked ehhez jobban kéne értened, mint nekem. * Arra, hogy megöli az útvégén kicsit elborul az arca. Végül is kinézi, azért belőle, hogy képes lenne rá. Bár úgy tűnik, nem gondolta komolyan, azért visszább vesz egy kicsit. A szénosztogatásnál is csak az jön le neki, hogy ez bizony a hatalomról is szól. Mert ha adsz valakinek valamit, akkor az az egyén már neked tartozik vagy legalábbis lekötelezed. Mikor rámutat, na ott teljesen elveszti a fonalat. Roppant bamba fejet vág és közben magára mutat.*
– Én?? * Bizonytalanul ejti a szót. ~Már miért lennék én a legfontosabb? ~ Ráhagyja a dolgot. Talán ha több időt tölt el Ralas közelében, majd jobban megérti a dolgot.*
– Nem nézek a szemükbe, az menni fog. * Közben úgy tesz, ahogyan a férfi parancsolta a találkozásukkor. Le nem szakad mellőle és ügyel rá, hogy oldalról védve legyen.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-28 22:01:34
Üzenet elküldve: 2019-07-28 22:01:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Érdekes egy ifjú. Nem sokkal korábban egy kikötői sétának álcázott szemlének indult, s egy vásott, szakadt és rémült kölyökkel találkozott a móló végén, dobozokon ülve. Nincstelenül, elkeseredve. Lám, mennyire külső alapján is ítél az ember! Amit hall, alaposan megmozgatja fantáziáját, mert bár eddig nem sokszor volt rá lehetősége, ezek a gondolatok viszik előre a világot és Ralas, bizony szeret értelmes keretek között ezekről beszélgetni. Az eszébe sem jutott, hogy egy látszólag elkeseredett ifjúval teheti majd ezt meg. Arcáról sok minden nem olvasható, jóllehet kezdi azt érezni, hogy az ifjú is figyeli őt, amit jó pontnak könyvel el. A szén dolgára elégedetten bólint, maga is így gondolta, de kíváncsi volt, hogy a fiú hogyan vélekedik erről. Eszébe jut a két kő, mit a parton rejtettek el Zammiriával, s apró mosolyra húzódik szája, nem csak az emlék miatt. Eddig is egyenes háttal állt, de most kihúzza magát és körbefuttatja tekintetét a tenger távoli habjain, a be nem jelentett zugivók sárveretes faházain, a lassan kezdődő móló algás és hínáros lábazatán.*
- Igen, Wrexan, bizonyos értelemben igen. De nem az enyém. Valójában mindenkié, aki itt él és itt akar élni. *Talán először kerülnek apró, érzelem dús szarkalábak a szemei köré is.*
- De nem kell keresnem, tudom, hogy megvan, csak tennem kell érte, hogy az enyém lehessen. És igen, ehhez kell a semlegesség és a megértés... mert sokfélék vagyunk, mind-mind értékkel. *Biccent ismét egyetértően. A mélységi fajról szóló kitérő kapcsán kapott válaszra nem reagál, úgyis eldönti az élet és hiszi, hogy mindenki személyisége által ítéltetik meg, nem pedig kinézete, vagy aszerint, ahogy éppen faját elnevezték. A magyarázat második része kapcsán azonban némiképp csökken az iménti jókedv, s az arca megint csak hideggé válik.*
- Vigyázz! Ne ítélj azonnal, míg nem tudod, mi zajlik a háttérben. Bizonyos értelemben igazad lehet, sokan belefordulnak a csömörükbe, nézz magadra! Mindig... nézz magadra! Egy dobozon ültél, mikor találkoztunk és félve menekültél volna, aztán valami változott. *Megvonja a vállát és tovább indul, a mólón koppannak immár fekete cipőbe bújtatott léptei.* Majd megmutatom, most a Vámházhoz megyünk. *Int egy másik irányba.*
- Kellenek katonák... de nem az itt lakók ellen, sőt, senki ellen sem. *Magyarázza.* Erős kéz is kell, de ki dönti el, hogy én vagyok-e az? Te meg tudod ítélni? Mert szép ruhában járok és bölcselkedem? Ezt egy bazári komédiás is megtehetné. Honnan tudod, hogy nem öllek meg utunk végén, s nem csak szórakozom? *Fúrja tekintetét az ifjú szemébe.*
- Vannak a csatornarendszerben kik jól fizetnének testedért, talán próbát teszek, ki tudja? *Legyint. Nem gondolta komolyan, ez talán látszik is arcán.*
- Nem, kölyök. Nekik kell eldönteni, hogy akarják-e, az én dolgom... a _mi_ dolgunk, hogy meggyőzzük őket erről, az erőszak pedig soha nem vezetett semmire, csak szükséges rossz. Persze már nincs ellenemre, történt egy, s más, mi valamit megváltoztatott bennem. Mindig, csak apránként. *Emeli fel mutatóujját az ifjúra mutatva.*
- Előbb egy darab szén, egy szelete életednek. Aztán még egy, mígnem egy egész takaros gyűjteményed lesz. Abból adhatsz másnak is... *Mosolyodik el.* hisz neked sok van belőle és érted már. Lehet, hogy az a másik is ad egyet másnak, elmesélve történetét, de egyet nem fognak elfeledni... _aki_ az első szenet adta. *Széttárja kezét.*
- Persze nem is a szén a legfontosabb... hanem te. *Bök rá a fiúra, majd elfordul és sétál tovább.*
- Nos, hamarosan megérkezünk. Ne nézz mereven egyetlen ember szemébe sem, ez már nehezebb környék, kihívásnak vennék! Nem lesz gond, ha szükséges üzletelünk, közben elmesélem, hogy kik is uralják errefelé a környéket, de jobb lesz, ha meghúzzuk magunkat, maradj a nyomomban, ha szólok állj meg. *Láthatóan óvatosabb létekre vált és szemei a házak tetejét fürkészi számszeríjászok után. Ebben az öltözetben hamar kiszúrhatják, de nem bánja, ha kell vásárolni, vagy lefizetni fog.*
*Érdekes egy ifjú. Nem sokkal korábban egy kikötői sétának álcázott szemlének indult, s egy vásott, szakadt és rémült kölyökkel találkozott a móló végén, dobozokon ülve. Nincstelenül, elkeseredve. Lám, mennyire külső alapján is ítél az ember! Amit hall, alaposan megmozgatja fantáziáját, mert bár eddig nem sokszor volt rá lehetősége, ezek a gondolatok viszik előre a világot és Ralas, bizony szeret értelmes keretek között ezekről beszélgetni. Az eszébe sem jutott, hogy egy látszólag elkeseredett ifjúval teheti majd ezt meg. Arcáról sok minden nem olvasható, jóllehet kezdi azt érezni, hogy az ifjú is figyeli őt, amit jó pontnak könyvel el. A szén dolgára elégedetten bólint, maga is így gondolta, de kíváncsi volt, hogy a fiú hogyan vélekedik erről. Eszébe jut a két kő, mit a parton rejtettek el Zammiriával, s apró mosolyra húzódik szája, nem csak az emlék miatt. Eddig is egyenes háttal állt, de most kihúzza magát és körbefuttatja tekintetét a tenger távoli habjain, a be nem jelentett zugivók sárveretes faházain, a lassan kezdődő móló algás és hínáros lábazatán.*
- Igen, Wrexan, bizonyos értelemben igen. De nem az enyém. Valójában mindenkié, aki itt él és itt akar élni. *Talán először kerülnek apró, érzelem dús szarkalábak a szemei köré is.*
- De nem kell keresnem, tudom, hogy megvan, csak tennem kell érte, hogy az enyém lehessen. És igen, ehhez kell a semlegesség és a megértés... mert sokfélék vagyunk, mind-mind értékkel. *Biccent ismét egyetértően. A mélységi fajról szóló kitérő kapcsán kapott válaszra nem reagál, úgyis eldönti az élet és hiszi, hogy mindenki személyisége által ítéltetik meg, nem pedig kinézete, vagy aszerint, ahogy éppen faját elnevezték. A magyarázat második része kapcsán azonban némiképp csökken az iménti jókedv, s az arca megint csak hideggé válik.*
- Vigyázz! Ne ítélj azonnal, míg nem tudod, mi zajlik a háttérben. Bizonyos értelemben igazad lehet, sokan belefordulnak a csömörükbe, nézz magadra! Mindig... nézz magadra! Egy dobozon ültél, mikor találkoztunk és félve menekültél volna, aztán valami változott. *Megvonja a vállát és tovább indul, a mólón koppannak immár fekete cipőbe bújtatott léptei.* Majd megmutatom, most a Vámházhoz megyünk. *Int egy másik irányba.*
- Kellenek katonák... de nem az itt lakók ellen, sőt, senki ellen sem. *Magyarázza.* Erős kéz is kell, de ki dönti el, hogy én vagyok-e az? Te meg tudod ítélni? Mert szép ruhában járok és bölcselkedem? Ezt egy bazári komédiás is megtehetné. Honnan tudod, hogy nem öllek meg utunk végén, s nem csak szórakozom? *Fúrja tekintetét az ifjú szemébe.*
- Vannak a csatornarendszerben kik jól fizetnének testedért, talán próbát teszek, ki tudja? *Legyint. Nem gondolta komolyan, ez talán látszik is arcán.*
- Nem, kölyök. Nekik kell eldönteni, hogy akarják-e, az én dolgom... a _mi_ dolgunk, hogy meggyőzzük őket erről, az erőszak pedig soha nem vezetett semmire, csak szükséges rossz. Persze már nincs ellenemre, történt egy, s más, mi valamit megváltoztatott bennem. Mindig, csak apránként. *Emeli fel mutatóujját az ifjúra mutatva.*
- Előbb egy darab szén, egy szelete életednek. Aztán még egy, mígnem egy egész takaros gyűjteményed lesz. Abból adhatsz másnak is... *Mosolyodik el.* hisz neked sok van belőle és érted már. Lehet, hogy az a másik is ad egyet másnak, elmesélve történetét, de egyet nem fognak elfeledni... _aki_ az első szenet adta. *Széttárja kezét.*
- Persze nem is a szén a legfontosabb... hanem te. *Bök rá a fiúra, majd elfordul és sétál tovább.*
- Nos, hamarosan megérkezünk. Ne nézz mereven egyetlen ember szemébe sem, ez már nehezebb környék, kihívásnak vennék! Nem lesz gond, ha szükséges üzletelünk, közben elmesélem, hogy kik is uralják errefelé a környéket, de jobb lesz, ha meghúzzuk magunkat, maradj a nyomomban, ha szólok állj meg. *Láthatóan óvatosabb létekre vált és szemei a házak tetejét fürkészi számszeríjászok után. Ebben az öltözetben hamar kiszúrhatják, de nem bánja, ha kell vásárolni, vagy lefizetni fog.*
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-28 19:28:12
Üzenet elküldve: 2019-07-28 19:28:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Kíváncsian figyeli amit, a férfi mond. Jó lehet még azt se tudja, hogy miről beszél. Éjszaka érkezett ide és túlzottan nem vett észre semmit, ami félelemre adott volna okot. Ma reggel se látott olyat, amitől félnie kellett volna. És mégis mindenki azt mondja, hogy durva környék. A pletykák a városban a tengerész és még Ralas is. Eddig még csak az alvó szörnyeteget látta volna? Egy biztos, hogy nemsokára a saját szemével győződhet meg róla. Most már nagyon kíváncsi rá, hogy mit ért azon a gyönge változáson. A szénre vonatkozó kérdésen, el kell gondolkodnia, hogy megtalálja a megfelelő szavakat rá.*
– Emlékeztetni fog, ha ránézek, hogy mit vittem ma véghez. Egyrészről arra, hogy olyat mertem megcsinálni ami tilos. Mert nem hiába őrzik a helyet. Nem szoktam szembe menni a törvénnyel. Másrészről viszont ostoba és meggondolatlan dolog volt. Majdnem meghaltam, ráadásul azt se tudom, hogy miért tettem. Mondjuk ennek köze lehet a sok fura bölcs beszédeidhez. Ezt se szabad felednem, hogy ne legyek ostoba. És végül jó érzés ezt a haszontalan dolgot a magaménak tudni, mivel szinte értéktelen, de mégis rengeteg munkába került, hogy hozzá jussak.* Ekkor mintha valami kattanna a fejében. Amíg friss a dolog, addig kérdez rá. Nem is kérdez, inkább határozottan kijelenti.*
– Várjunk csak egy pillanatot! Nem tudom, mit tettél eddig a helyért, de nagyon úgy beszéltél, mint én. Neked ez a hely a szened igaz? Rengeteg munkád van benne és még az életed is majdnem ráment. Csak nem a gyémántot keresed a szén közepében?* Ez olyan nagy bölcsesség tőle, hogy még maga is meglepődik rajta. Úgy néz ki, hogy a férfival töltött rövid idő alatt, csak fejlődőt valamit. Álmok és célok. Szinte tettre késztetik a szavak. Eszébe jutnak a szegény árvák akikkel a negyedben találkozott. Sajnálta, hogy nem tudott segíteni nekik és most mégis úgy érzi valamit tennie kell ez ügyben. Azt még nem tudja hogyan, de célnak egyelőre megfelel. Persze még mindig első a birtok, utána ha az meg van majd ráér gondolkodni, hogy mit tegyen. Mikor Ralas megáll ő is úgy tesz. ~ Na ezzel legalább nem mondott újat.~*
– Eddig se köteleztem el magam sehova. Minden istennek és még az elementálnak megadom a tiszteletet. Eddig se volt jó döntés, ha elköteleztem magam bárki mellet, inkább semleges maradok és akkor nagy eséllyel békén hagynak. A legjobb az arany közép út.* Furcsa kérdés érkezik megint, de erre gondolkodás nélkül is tud válaszolni.*
– Nem gyűlölöm őket, miért tenném? Bármelyik városban ugyan úgy megtorolták volna a tettüket. Vétkeztek a törvény ellen és megfizettek érte. Ott a sötételfek taposták el az embereket, máshol fordítva van. Erős kézzel kormányoznak és rend is van ott az utcákon. Az alja népnek meg mindenütt rossz sora van. De jártam itt a szegénynegyedben és azt kell, hogy mondjam, nem túl biztató. Az igaz, hogy a mi családunk sokat dolgozott, de jutott enni való és tető a fejünk fölé. Mellesleg nem rokkantunk bele anyagilag abba se, hogy anyámat ápolni kellett. Miután elkobozták a házat se kerültem utcára, hanem ott volt a munkás szálló. Itt meg az ember a saját mocskukban alszanak és koldulnak. Az a baj, hogy lusták dolgozni és nincs aki felrázza őket ebből. Ha tényleg ilyen veszélyes hely a kikötő, miért nem vezényelnek ki katonákat. Mert nincs erőskezű vezető aki ezt meg tudná tenni.* Fejezi be a beszédet. Meglehet maga ellen is beszélt, de ez az igazság a saját belátása szerint. Kezdi ez a sok furcsa bölcs beszéd kizökkenteni. Lassan már ott tart, hogy a birtok vételben is meg ing. Aztán gyorsan megacélozza magát. Nem hagyja, hogy eltántorítsák. Neki nyugodt, csöndes és lassú életre van szüksége. Azért jól figyel továbbra is, mert hasznos dolgok ezek, ha nem kavarodik bele az ember.*
* Kíváncsian figyeli amit, a férfi mond. Jó lehet még azt se tudja, hogy miről beszél. Éjszaka érkezett ide és túlzottan nem vett észre semmit, ami félelemre adott volna okot. Ma reggel se látott olyat, amitől félnie kellett volna. És mégis mindenki azt mondja, hogy durva környék. A pletykák a városban a tengerész és még Ralas is. Eddig még csak az alvó szörnyeteget látta volna? Egy biztos, hogy nemsokára a saját szemével győződhet meg róla. Most már nagyon kíváncsi rá, hogy mit ért azon a gyönge változáson. A szénre vonatkozó kérdésen, el kell gondolkodnia, hogy megtalálja a megfelelő szavakat rá.*
– Emlékeztetni fog, ha ránézek, hogy mit vittem ma véghez. Egyrészről arra, hogy olyat mertem megcsinálni ami tilos. Mert nem hiába őrzik a helyet. Nem szoktam szembe menni a törvénnyel. Másrészről viszont ostoba és meggondolatlan dolog volt. Majdnem meghaltam, ráadásul azt se tudom, hogy miért tettem. Mondjuk ennek köze lehet a sok fura bölcs beszédeidhez. Ezt se szabad felednem, hogy ne legyek ostoba. És végül jó érzés ezt a haszontalan dolgot a magaménak tudni, mivel szinte értéktelen, de mégis rengeteg munkába került, hogy hozzá jussak.* Ekkor mintha valami kattanna a fejében. Amíg friss a dolog, addig kérdez rá. Nem is kérdez, inkább határozottan kijelenti.*
– Várjunk csak egy pillanatot! Nem tudom, mit tettél eddig a helyért, de nagyon úgy beszéltél, mint én. Neked ez a hely a szened igaz? Rengeteg munkád van benne és még az életed is majdnem ráment. Csak nem a gyémántot keresed a szén közepében?* Ez olyan nagy bölcsesség tőle, hogy még maga is meglepődik rajta. Úgy néz ki, hogy a férfival töltött rövid idő alatt, csak fejlődőt valamit. Álmok és célok. Szinte tettre késztetik a szavak. Eszébe jutnak a szegény árvák akikkel a negyedben találkozott. Sajnálta, hogy nem tudott segíteni nekik és most mégis úgy érzi valamit tennie kell ez ügyben. Azt még nem tudja hogyan, de célnak egyelőre megfelel. Persze még mindig első a birtok, utána ha az meg van majd ráér gondolkodni, hogy mit tegyen. Mikor Ralas megáll ő is úgy tesz. ~ Na ezzel legalább nem mondott újat.~*
– Eddig se köteleztem el magam sehova. Minden istennek és még az elementálnak megadom a tiszteletet. Eddig se volt jó döntés, ha elköteleztem magam bárki mellet, inkább semleges maradok és akkor nagy eséllyel békén hagynak. A legjobb az arany közép út.* Furcsa kérdés érkezik megint, de erre gondolkodás nélkül is tud válaszolni.*
– Nem gyűlölöm őket, miért tenném? Bármelyik városban ugyan úgy megtorolták volna a tettüket. Vétkeztek a törvény ellen és megfizettek érte. Ott a sötételfek taposták el az embereket, máshol fordítva van. Erős kézzel kormányoznak és rend is van ott az utcákon. Az alja népnek meg mindenütt rossz sora van. De jártam itt a szegénynegyedben és azt kell, hogy mondjam, nem túl biztató. Az igaz, hogy a mi családunk sokat dolgozott, de jutott enni való és tető a fejünk fölé. Mellesleg nem rokkantunk bele anyagilag abba se, hogy anyámat ápolni kellett. Miután elkobozták a házat se kerültem utcára, hanem ott volt a munkás szálló. Itt meg az ember a saját mocskukban alszanak és koldulnak. Az a baj, hogy lusták dolgozni és nincs aki felrázza őket ebből. Ha tényleg ilyen veszélyes hely a kikötő, miért nem vezényelnek ki katonákat. Mert nincs erőskezű vezető aki ezt meg tudná tenni.* Fejezi be a beszédet. Meglehet maga ellen is beszélt, de ez az igazság a saját belátása szerint. Kezdi ez a sok furcsa bölcs beszéd kizökkenteni. Lassan már ott tart, hogy a birtok vételben is meg ing. Aztán gyorsan megacélozza magát. Nem hagyja, hogy eltántorítsák. Neki nyugodt, csöndes és lassú életre van szüksége. Azért jól figyel továbbra is, mert hasznos dolgok ezek, ha nem kavarodik bele az ember.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-28 16:32:17
Üzenet elküldve: 2019-07-28 16:32:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Alaposan megfigyeli a reakciókat, érdekes módon kíváncsian fürkészi ezt a kölyköt, akit valójában még szinte alig ismer. Jóllehet egy hang a fülében továbbra is azt kiabálja, hogy senkiben sem bízzon, így ezt elérni nagyon nehézkes lesz bárki számára, azonban ez nem képezi akadályát annak, hogy életéről meséljen. Arca immár ismét hűvös, s kissé elkalandozó, útjának még a felénél sem jár, s máris mennyi új és hasznos ismeretet szerzett a kikötőről. Akad még lélek, akin segíteni tudna, s elsődleges célja, saját hatalmának kiterjesztésén túl, többnyire ez. Biccent, miközben a lejtőn lefelé indul el, s int a férfinak, hogy kövesse.*
- Hogy megérte-e? Ez majd akkor derül ki, ha meghalok. Ha ez gyorsan történik, soha nem tudom meg, de hiszem, hogy megmozdult valami itt, a kikötőben, mióta itt vagyunk. Nem ismerlek, de látszólag értékes számodra az az egyszerű tárgy, *Utal a széndarabra.* inkább mondd meg te, hogy miért? *Pillant futólag Wrexanra.*
- Hogy boldog vagyok-e? Hiszem, hogy igen és ez a legfontosabb. A hit. Elsősorban magadban, másodsorban azokban, akik körbevesznek. *Megvonja a vállát, de arca nem árulkodik érzelmekről, nem akarja kimutatni őket, ahogyan Zammiriáról sem mesél még.*
- Álmaim voltak Wrexan, s egy idő után, egy hasonló lökés következtében, mit tán most én adhatok neked, az álmaimból célok lettek. *Folytatja rejtélyesen.*
- Álmodozónak tartanak, talán mindig az is maradok, de immár nem félek tenni az álmaimért, akár vér kell hozzá... akár erő. Ház és birtok, család, gyermekek... ezek is szép álmok, sokban nem különböznek az enyémtől, de az én gyermekem más... majd meglátod. *Halkul el, s folytatja útját, miközben Wrexan a családjáról mesél. Nem volt egyszerű élete az ifjúnak sem. Egy két mondatnál a férfira pillant, s homlokára szaladó szemöldöke hűen jelzi érdeklődését.*
- Ha hozzám csatlakozol, egyet kell megtanulnod! *Áll meg, s hátratett kézzel fordul Wrexan felé.*
- Mindegy, hogy Eeyr, hogy Sa'thereth, hogy Patkányok, hogy Arthenior, vagy thargok, sose kötelezd el magad egyetlen oldal mellett sem, Wrexan. Semlegesnek kell maradnod, az érzéseid tedd háttérbe, miképp túl közel se engedj magadhoz soha senkit, maximum egyetlen embert... vagy más szerzetet. Nem számít a rang, s nem számít a nem sem. Mi, mi vagyunk, s a céljaink tesznek egyenlővé, nem pedig egyéb más... soha nem leszünk lázadó csoport. *Villan meg ismét a tekintet.*
- Apád hibázott, egy olyan államban lett lázadó, hol esélye sem volt fajának... azonban fel kell tennem egy kérdést... meggyűlölted a sötételfeket?
*Addig nem is indul tovább, míg erre a kérdésre választ nem kap. Pirtianes... rengeteget olvasott már a katonaállamról, hol mélységiek irányítanak. Diktatórikus és harci eszközökkel, agresszívan és kegyetlenül.*
- Úgy vélem, hogy tudok segíteni az ügyedben. De előbb megmutatom, hogy milyen környezetben élünk, hogy megismerd, s adott esetben, ha meg is vennéd a hőn áhított birtokot, dönthess másképp is. Sokat szenvedtél... önhibádon kívül, erősítsen ez, s a késztetés, hogy gyermekednek ne kelljen ezt átélnie. *Ismét a hideg tekintet, merev arcél és penge vékonyra szorított száj.*
*Alaposan megfigyeli a reakciókat, érdekes módon kíváncsian fürkészi ezt a kölyköt, akit valójában még szinte alig ismer. Jóllehet egy hang a fülében továbbra is azt kiabálja, hogy senkiben sem bízzon, így ezt elérni nagyon nehézkes lesz bárki számára, azonban ez nem képezi akadályát annak, hogy életéről meséljen. Arca immár ismét hűvös, s kissé elkalandozó, útjának még a felénél sem jár, s máris mennyi új és hasznos ismeretet szerzett a kikötőről. Akad még lélek, akin segíteni tudna, s elsődleges célja, saját hatalmának kiterjesztésén túl, többnyire ez. Biccent, miközben a lejtőn lefelé indul el, s int a férfinak, hogy kövesse.*
- Hogy megérte-e? Ez majd akkor derül ki, ha meghalok. Ha ez gyorsan történik, soha nem tudom meg, de hiszem, hogy megmozdult valami itt, a kikötőben, mióta itt vagyunk. Nem ismerlek, de látszólag értékes számodra az az egyszerű tárgy, *Utal a széndarabra.* inkább mondd meg te, hogy miért? *Pillant futólag Wrexanra.*
- Hogy boldog vagyok-e? Hiszem, hogy igen és ez a legfontosabb. A hit. Elsősorban magadban, másodsorban azokban, akik körbevesznek. *Megvonja a vállát, de arca nem árulkodik érzelmekről, nem akarja kimutatni őket, ahogyan Zammiriáról sem mesél még.*
- Álmaim voltak Wrexan, s egy idő után, egy hasonló lökés következtében, mit tán most én adhatok neked, az álmaimból célok lettek. *Folytatja rejtélyesen.*
- Álmodozónak tartanak, talán mindig az is maradok, de immár nem félek tenni az álmaimért, akár vér kell hozzá... akár erő. Ház és birtok, család, gyermekek... ezek is szép álmok, sokban nem különböznek az enyémtől, de az én gyermekem más... majd meglátod. *Halkul el, s folytatja útját, miközben Wrexan a családjáról mesél. Nem volt egyszerű élete az ifjúnak sem. Egy két mondatnál a férfira pillant, s homlokára szaladó szemöldöke hűen jelzi érdeklődését.*
- Ha hozzám csatlakozol, egyet kell megtanulnod! *Áll meg, s hátratett kézzel fordul Wrexan felé.*
- Mindegy, hogy Eeyr, hogy Sa'thereth, hogy Patkányok, hogy Arthenior, vagy thargok, sose kötelezd el magad egyetlen oldal mellett sem, Wrexan. Semlegesnek kell maradnod, az érzéseid tedd háttérbe, miképp túl közel se engedj magadhoz soha senkit, maximum egyetlen embert... vagy más szerzetet. Nem számít a rang, s nem számít a nem sem. Mi, mi vagyunk, s a céljaink tesznek egyenlővé, nem pedig egyéb más... soha nem leszünk lázadó csoport. *Villan meg ismét a tekintet.*
- Apád hibázott, egy olyan államban lett lázadó, hol esélye sem volt fajának... azonban fel kell tennem egy kérdést... meggyűlölted a sötételfeket?
*Addig nem is indul tovább, míg erre a kérdésre választ nem kap. Pirtianes... rengeteget olvasott már a katonaállamról, hol mélységiek irányítanak. Diktatórikus és harci eszközökkel, agresszívan és kegyetlenül.*
- Úgy vélem, hogy tudok segíteni az ügyedben. De előbb megmutatom, hogy milyen környezetben élünk, hogy megismerd, s adott esetben, ha meg is vennéd a hőn áhított birtokot, dönthess másképp is. Sokat szenvedtél... önhibádon kívül, erősítsen ez, s a késztetés, hogy gyermekednek ne kelljen ezt átélnie. *Ismét a hideg tekintet, merev arcél és penge vékonyra szorított száj.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-28 15:01:29
Üzenet elküldve: 2019-07-28 15:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* A visszakapott széndarabot gondosan a zsebébe süllyeszti. Érdeklődve hallgatja amit Ralas mond, mert úgy tűnik ezek a számára néha nehezen értelmezhető dolgok, bizony igen hasznosnak bizonyulhatnak. Az eleje kicsit zavaros számára, de már valamit kezd sejteni. A széndarabbal, viszont ráhibázott, mert úgy hiszi tényleg valami fontosat tanult meg vele. Csak némán bólint, mikor erről beszél a férfi. A következő részre a kikötővel kapcsolatban már szóra nyitná a száját, mikor a kezébe nyomják a kis zacskó aranyat. Döbbenten mered Ralasra, mivel a súlyából ítélve jóval több lehet benne, mint amit ma elköltött. Érti is meg nem is a pénz dolgát, de mivel elég határozottan nyomták a kezébe, hát elteszi. Sokat jelent ez Wrexannak, mert eddig még senki nem becsülte meg ily módon a munkáját. És itt most nem a pénzen van a hangsúly, hanem a szándékon.*
– Köszönöm. * Ejti ki a szavakat. Azon is elmélázik, hogy Ralas, hogy kezdte a dolgot.~ Az első száz aranyát, ily piszkos módon szerezte és mégis, most úgy fest nem szenved hiányt az aranyból. Biztos hosszú út vezet idáig, de vajon megérte neki?~ Úgy dönt, hogy csak megkérdezi ezt tőle, hátha le tud vonni belőle valamit.*
– Azt mondod te is hasonló módon kezdted, mint én. Látom mostanság, már nem szenvedsz hiányt az aranyból. Van házad, istállód, munkásaid meg még amit meg se említettél. Ha tényleg úgy van ahogy mondod, akkor meg is küzdöttél azért, hogy ez mind meglegyen. Tiszteletre méltó dolognak tartom. Csak azt áruld el nekem, hogy megérte ez neked? Boldogabb vagy így? Mond azt, hogy én egyszerű ember vagyok egyszerű igényekkel, de én biza nem csinálnám azt a mit te. Fognám a pénzem és vennék egy házat vagy birtokot egy csendes helyen. Családot alapítanék és nyugodtan élném az életem. * Mondja a másiknak és közben az arcát fürkészi, hogy milyen érzelmek jelennek meg rajta. Miután ezt kitárgyalták kezd bele a családjáról való mesélésbe.*
– Nekem már nincsenek meg a szüleim. Pirtianesből származom, azon kevés emberek közzé tartozom, akik ott élnek. Nem jó arra embernek lenni. * Sóhajt egyet, majd folyatja.*
– Anyám lebetegedett tízéves koromban. Öt évig tartó betegeskedés után halt meg. Addig én ápoltam az apám meg a bányában dolgozott. Anyám halála után én is ott kezdtem el dolgozni. Az apám el akart költözni, de ahhoz pénz kellet volna. Mint később kiderült, beállt egy magukat lázadóknak nevező csoportba, hogy több pénzhez jusson. Persze ezek a lázadók elkezdtek rabolni. A pénz elvakította őket és szép lassan az ügyük a feledésbe merült. Közönséges banditák lettek, akik éjszaka a szállítmányokat fosztogatták. Nem kell mondanom, hogy rajta vesztek a dolgon. Az ottani katonaság elég erős. Szépen tőrbe csalták őket és aki nem halt meg az tömlöcbe került. Én nem tudtam semmiről, mivel nem avattak be. Jól megkínoztak, mire ezt a következtetést levonták. Végig kellett néznem a kivégzést. Az apámat is az nap ölték meg. Aztán lefoglalták a házat, mondván a károk fedezésére. Onnantól munkásszálláson éltem. Egy este egy fura alak állított meg. Azt mondta az apám vett egy olcsó birtokot itt. Még papírt is adott róla. Segített kijutni a városból is. Persze mikor a földért folyamodtam kiderült hiába fizetett az apám annyit érte. Azért a földért elég szép összegre lesz még szükségem. A városba meg hiába kerestem munkát, nem akadt semmi. Egy tengerész mondta, hogy itt mindig akad valami. Hát most itt vagyok. * Fejezi be a beszédet a fiú.*
* A visszakapott széndarabot gondosan a zsebébe süllyeszti. Érdeklődve hallgatja amit Ralas mond, mert úgy tűnik ezek a számára néha nehezen értelmezhető dolgok, bizony igen hasznosnak bizonyulhatnak. Az eleje kicsit zavaros számára, de már valamit kezd sejteni. A széndarabbal, viszont ráhibázott, mert úgy hiszi tényleg valami fontosat tanult meg vele. Csak némán bólint, mikor erről beszél a férfi. A következő részre a kikötővel kapcsolatban már szóra nyitná a száját, mikor a kezébe nyomják a kis zacskó aranyat. Döbbenten mered Ralasra, mivel a súlyából ítélve jóval több lehet benne, mint amit ma elköltött. Érti is meg nem is a pénz dolgát, de mivel elég határozottan nyomták a kezébe, hát elteszi. Sokat jelent ez Wrexannak, mert eddig még senki nem becsülte meg ily módon a munkáját. És itt most nem a pénzen van a hangsúly, hanem a szándékon.*
– Köszönöm. * Ejti ki a szavakat. Azon is elmélázik, hogy Ralas, hogy kezdte a dolgot.~ Az első száz aranyát, ily piszkos módon szerezte és mégis, most úgy fest nem szenved hiányt az aranyból. Biztos hosszú út vezet idáig, de vajon megérte neki?~ Úgy dönt, hogy csak megkérdezi ezt tőle, hátha le tud vonni belőle valamit.*
– Azt mondod te is hasonló módon kezdted, mint én. Látom mostanság, már nem szenvedsz hiányt az aranyból. Van házad, istállód, munkásaid meg még amit meg se említettél. Ha tényleg úgy van ahogy mondod, akkor meg is küzdöttél azért, hogy ez mind meglegyen. Tiszteletre méltó dolognak tartom. Csak azt áruld el nekem, hogy megérte ez neked? Boldogabb vagy így? Mond azt, hogy én egyszerű ember vagyok egyszerű igényekkel, de én biza nem csinálnám azt a mit te. Fognám a pénzem és vennék egy házat vagy birtokot egy csendes helyen. Családot alapítanék és nyugodtan élném az életem. * Mondja a másiknak és közben az arcát fürkészi, hogy milyen érzelmek jelennek meg rajta. Miután ezt kitárgyalták kezd bele a családjáról való mesélésbe.*
– Nekem már nincsenek meg a szüleim. Pirtianesből származom, azon kevés emberek közzé tartozom, akik ott élnek. Nem jó arra embernek lenni. * Sóhajt egyet, majd folyatja.*
– Anyám lebetegedett tízéves koromban. Öt évig tartó betegeskedés után halt meg. Addig én ápoltam az apám meg a bányában dolgozott. Anyám halála után én is ott kezdtem el dolgozni. Az apám el akart költözni, de ahhoz pénz kellet volna. Mint később kiderült, beállt egy magukat lázadóknak nevező csoportba, hogy több pénzhez jusson. Persze ezek a lázadók elkezdtek rabolni. A pénz elvakította őket és szép lassan az ügyük a feledésbe merült. Közönséges banditák lettek, akik éjszaka a szállítmányokat fosztogatták. Nem kell mondanom, hogy rajta vesztek a dolgon. Az ottani katonaság elég erős. Szépen tőrbe csalták őket és aki nem halt meg az tömlöcbe került. Én nem tudtam semmiről, mivel nem avattak be. Jól megkínoztak, mire ezt a következtetést levonták. Végig kellett néznem a kivégzést. Az apámat is az nap ölték meg. Aztán lefoglalták a házat, mondván a károk fedezésére. Onnantól munkásszálláson éltem. Egy este egy fura alak állított meg. Azt mondta az apám vett egy olcsó birtokot itt. Még papírt is adott róla. Segített kijutni a városból is. Persze mikor a földért folyamodtam kiderült hiába fizetett az apám annyit érte. Azért a földért elég szép összegre lesz még szükségem. A városba meg hiába kerestem munkát, nem akadt semmi. Egy tengerész mondta, hogy itt mindig akad valami. Hát most itt vagyok. * Fejezi be a beszédet a fiú.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-07-27 22:35:02
Üzenet elküldve: 2019-07-27 22:35:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Egy darabig csendben és mosolyogva figyel, ám a válasz hamar lelombozza. Persze ezúttal nem lesz ideges, attól a fiú jóval többet tanúsított. Bólintva visszaadja neki a szenet, valójában, utólag végiggondolva, még tetszik is neki, amit hallott, de ettől függetlenül a leckének még nincs vége.*
- Az én érdekem, hogy ne érezd magad rosszul a történtek miatt. A te érdeked, hogy ne járj rosszul a történtek miatt. Hogy érdekeink egyezzenek, muszáj kompromisszumra jutnunk valahogy. Én pénzt kínálok neked valamiért, ami nem eladó. Ezt megértem és úgy hiszem sejtem miért is fontos neked ez a széndarab. *A tenyerében egy pillanatra megszorítja a dobótőrt, amit Zammiriától kapott. Kezével pedig a kabáton futnak végig ujjai.*
- Sokan sok mindenhez kötődnek, ám legtöbben az életükhöz ragaszkodnak. Lehet, hogy ez a széndarab, most valamiért az életed jelenti, mert vagy olyat adott, ami segít az életben maradáshoz, vagy pedig emlék, mely azt mutatja, hogy túléltél valamit, mindkettő nagyon fontos. *Bólint, majd a szirt felé tekint.*
- Nekem fontos ez a hely, több okból is, melynek részleteivel most nem untatlak. Ellenben, a kikötő nagy és láthatóan te nem túlságosan ismered, ha itt szeretnél maradni, engedd meg, hogy megmutassam a mélységét is, ha már a magasságát láttad. Azonban előtte... *A férfit nézve lassan zsebébe nyúl, s Wrexan Glunsz részére egy apró erszényt ad át, benne 100 arannyal.
Egy darabig hallgat, figyeli a reakciókat, majd ismét megszólal.*
- Tudom, hogy hűséget és lojalitást nem lehet pénzen megváltani. De azt is hiszem, hogy az utat, mely ahhoz vezet, nem lehet adóssággal és önzéssel kikövetelni. Kértem valamit, melyet te megtettél, ezt köszönöm! A pénz csupán egy eszköz, a mögötte lévő szándék, mely azt sugallja, hogy sokat jelentett nekem amit most tettél, az a fontos. Jelenleg ezt másképp nem tudom kimutatni, így tedd el. *Határozott és kemény, hangja ellentmondást nem tűrő, mégsem kioktató, vagy lenéző.*
- Az első száz aranyamat egy öreg, rusnya nő kielégítéséért kaptam, úgy hiszem, te még egész jól jártál. *Kuncog fel hidegen, ez is hamar elhal.*
- Menjünk tovább. *Biccent lefelé.* Addig mesélj a családodról, ha van, ha nincs arról, miért nincs.
*Egy darabig csendben és mosolyogva figyel, ám a válasz hamar lelombozza. Persze ezúttal nem lesz ideges, attól a fiú jóval többet tanúsított. Bólintva visszaadja neki a szenet, valójában, utólag végiggondolva, még tetszik is neki, amit hallott, de ettől függetlenül a leckének még nincs vége.*
- Az én érdekem, hogy ne érezd magad rosszul a történtek miatt. A te érdeked, hogy ne járj rosszul a történtek miatt. Hogy érdekeink egyezzenek, muszáj kompromisszumra jutnunk valahogy. Én pénzt kínálok neked valamiért, ami nem eladó. Ezt megértem és úgy hiszem sejtem miért is fontos neked ez a széndarab. *A tenyerében egy pillanatra megszorítja a dobótőrt, amit Zammiriától kapott. Kezével pedig a kabáton futnak végig ujjai.*
- Sokan sok mindenhez kötődnek, ám legtöbben az életükhöz ragaszkodnak. Lehet, hogy ez a széndarab, most valamiért az életed jelenti, mert vagy olyat adott, ami segít az életben maradáshoz, vagy pedig emlék, mely azt mutatja, hogy túléltél valamit, mindkettő nagyon fontos. *Bólint, majd a szirt felé tekint.*
- Nekem fontos ez a hely, több okból is, melynek részleteivel most nem untatlak. Ellenben, a kikötő nagy és láthatóan te nem túlságosan ismered, ha itt szeretnél maradni, engedd meg, hogy megmutassam a mélységét is, ha már a magasságát láttad. Azonban előtte... *A férfit nézve lassan zsebébe nyúl, s Wrexan Glunsz részére egy apró erszényt ad át, benne 100 arannyal.
Egy darabig hallgat, figyeli a reakciókat, majd ismét megszólal.*- Tudom, hogy hűséget és lojalitást nem lehet pénzen megváltani. De azt is hiszem, hogy az utat, mely ahhoz vezet, nem lehet adóssággal és önzéssel kikövetelni. Kértem valamit, melyet te megtettél, ezt köszönöm! A pénz csupán egy eszköz, a mögötte lévő szándék, mely azt sugallja, hogy sokat jelentett nekem amit most tettél, az a fontos. Jelenleg ezt másképp nem tudom kimutatni, így tedd el. *Határozott és kemény, hangja ellentmondást nem tűrő, mégsem kioktató, vagy lenéző.*
- Az első száz aranyamat egy öreg, rusnya nő kielégítéséért kaptam, úgy hiszem, te még egész jól jártál. *Kuncog fel hidegen, ez is hamar elhal.*
- Menjünk tovább. *Biccent lefelé.* Addig mesélj a családodról, ha van, ha nincs arról, miért nincs.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 597-616