Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3011. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 21:29:18
Üzenet elküldve: 2019-10-13 21:29:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Mire eléri a Rumost már elég sötét van. A lámpások fénye hívogatja azokat, akik betérni készülnek a helyre. A kalóz belépve azt tapasztalja, hogy jócskán pezseg az élet. Vidám muzsika szól és az emberek ordítva biztatnak két verekedőt. Fogadásokat is kötnek a győztesre. A kalóz orrát izzadság és sör szaga csapja meg, de ő ezt már megszokta. Félre vonul egy csendesebb asztaltársasághoz. Az ott lévők csak azért vannak csendben, mert már merev részegek. Így aztán nem ellenkeznek az ellen, hogy a kalóz odaült. Hozz egy sört meg valami jó kis kaját nekem édeske! Szól oda az éppen sörös korsókat cipelő hölgyeménynek. Már előre kezdi kiszámolni a pénzt.*
– Egy szoba is lesz az elsőn. Lehetőleg a tegnapit akarnám. Aztán mozogj édes, mert száraz a torkom és üres a belem.* Veti oda.Nem kell sokat várnia a Sörre. Át is adja az 5 aranyat
. A Szoba (1. emelet) kulcsát is megkapja. Át is adja érte a 10 aranyat .*
– A kajára még vársz, majd hozom.* Morogja és tovább áll a felszolgáló. Svornt nagyot húz az italából és közben a bunyó végét nézi. A győztes diadalittas üvöltést hallat és vedelni kezdi vérző fejjel a piát. Na persze akik elvesztették a pénzüket azok hőbörögnek és kilátásba helyeződik ezzel egy újabb bunyó is. A türelmes várakozás végül meghozza a gyümölcsét, mivel megérkezik lassan a rendelt étel is. Egy Fűszeres zöldségtál amit ígéretesnek tűnik 11 aranyért és egy pár Rántott varjúszárny mellé 10 aranyért . Éhesen ráveti magát és gyűri befelé szorgalmasan.*
– Ne aggódj én téged nem foglak megenni, mint a rokonodat.* Röhög miközben a Pestisnek is dob némi húst meg zöldséget. A madár is nekilát bekapkodni a potya kaját. Az étkezés végeztével hangos böfögéssel adja tudtára mindenkinek, hogy milyen jól is lakot ő. Közben a verekedés elmaradt és folytatódik az ivászat. De ha jól fülel az ember, akkor halhatja a dobókockák hangját is. A kalóz meg is pillant egy pár alakot akik éppen kockáznak. Egy másik csapat pedig kártyán próbál plusz pénzt nyerni. Svornt is játszott néha ilyesmit, de most nem akar beszállni a játékba. Inkább felsétál a szobájába, hogy aludjon egy keveset. Amit becsukja a szoba ajtaját máris csöndesebbé válik minden. Tompán hangzik csak fel a lenti zsivaj. Szerencsére a tegnapi szobája szabad volt, így az ágyi rovarok nem fognak gondot okozni neki. Tegnap jó munkát végzett, mikor leölte őket. Lerúgja a csizmáját és megszabadul a felesleges ruháitól is. Jóval üresebb a szoba most, hogy egyedül van benne. ~ Ma éjjel már nem melegíti az ágyamat Danakir. ~ Egy darabig még elmélkedik az ágyon, de aztán elnyomja az álom.*
– Egy szoba is lesz az elsőn. Lehetőleg a tegnapit akarnám. Aztán mozogj édes, mert száraz a torkom és üres a belem.* Veti oda.Nem kell sokat várnia a Sörre. Át is adja az 5 aranyat
. A Szoba (1. emelet) kulcsát is megkapja. Át is adja érte a 10 aranyat .*– A kajára még vársz, majd hozom.* Morogja és tovább áll a felszolgáló. Svornt nagyot húz az italából és közben a bunyó végét nézi. A győztes diadalittas üvöltést hallat és vedelni kezdi vérző fejjel a piát. Na persze akik elvesztették a pénzüket azok hőbörögnek és kilátásba helyeződik ezzel egy újabb bunyó is. A türelmes várakozás végül meghozza a gyümölcsét, mivel megérkezik lassan a rendelt étel is. Egy Fűszeres zöldségtál amit ígéretesnek tűnik 11 aranyért
és egy pár Rántott varjúszárny mellé 10 aranyért . Éhesen ráveti magát és gyűri befelé szorgalmasan.*– Ne aggódj én téged nem foglak megenni, mint a rokonodat.* Röhög miközben a Pestisnek is dob némi húst meg zöldséget. A madár is nekilát bekapkodni a potya kaját. Az étkezés végeztével hangos böfögéssel adja tudtára mindenkinek, hogy milyen jól is lakot ő. Közben a verekedés elmaradt és folytatódik az ivászat. De ha jól fülel az ember, akkor halhatja a dobókockák hangját is. A kalóz meg is pillant egy pár alakot akik éppen kockáznak. Egy másik csapat pedig kártyán próbál plusz pénzt nyerni. Svornt is játszott néha ilyesmit, de most nem akar beszállni a játékba. Inkább felsétál a szobájába, hogy aludjon egy keveset. Amit becsukja a szoba ajtaját máris csöndesebbé válik minden. Tompán hangzik csak fel a lenti zsivaj. Szerencsére a tegnapi szobája szabad volt, így az ágyi rovarok nem fognak gondot okozni neki. Tegnap jó munkát végzett, mikor leölte őket. Lerúgja a csizmáját és megszabadul a felesleges ruháitól is. Jóval üresebb a szoba most, hogy egyedül van benne. ~ Ma éjjel már nem melegíti az ágyamat Danakir. ~ Egy darabig még elmélkedik az ágyon, de aztán elnyomja az álom.*
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 21:07:12
Üzenet elküldve: 2019-10-13 21:07:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Morfondírozik rajta, hogy mit is kéne mondania, ha bárd kíváncsisága tovább puhatolózik. Nem sokáig jut vele, mert a keze olyan hirtelen kerül csapdába, hogy meglepetésében a poharat is felborítja. Tágra nyílt szemekkel néz a férfira, akit mintha kicseréltek volna. A nyelve melegét érzi az ujján és a mély hangon elduruzsolt szavak azt sejtetik, most már nem feltétlenül a süteményre értendők. Ezt hamarosan meg is erősítik a meglehetősen felgyorsuló események. Yeza kis nyikkenéssel kerül a hátára. Önkéntelenül is megkapaszkodott a férfiban, így a takaró hellyel-közzel elvesztette takaró funkcióját. Azért baljával igyekszik az egyik csücsköt a keblei elé vonni, de minthogy Eooghan a pokrócon térdel, nem nagyon enged az anyag.*
- Akkor most ki fogsz vallatni? *kérdi. Harapnia kell az ajkát, hogy ne kússzon rá az a huncut mosolygás, ami ilyenkor természetesen odakéretőzne.* - Azt hittem, éhes vagy. *Mélyeket szuszogva pillog Eooghanra. A kérdés ártalmatlannak tűnik, de Yeza nagyon is jól ismeri az éhség fátyolos csillogását a szemekben. Ezét a fajta éhségét mindenképp. De igyekszik veszteg maradni, ahogy ezt az itteni játékszabályok diktálják. Már megjegyezte, de még nem megy könnyen. Főleg ilyen helyzetben. Nem próbálja se eltolni a férfit se szabadulni alóla, de rendes esetben a keze már azt a nadrágot gombolná, hogy egészen közeli simításra furakodjon. Ezt most biztos nem kockáztatná meg. Ki tudja, mi lenne belőle? Ha a férfi ilyen határozott marad, a végén még tényleg mesélnie kell.*
//2. emeleti szoba//
*Morfondírozik rajta, hogy mit is kéne mondania, ha bárd kíváncsisága tovább puhatolózik. Nem sokáig jut vele, mert a keze olyan hirtelen kerül csapdába, hogy meglepetésében a poharat is felborítja. Tágra nyílt szemekkel néz a férfira, akit mintha kicseréltek volna. A nyelve melegét érzi az ujján és a mély hangon elduruzsolt szavak azt sejtetik, most már nem feltétlenül a süteményre értendők. Ezt hamarosan meg is erősítik a meglehetősen felgyorsuló események. Yeza kis nyikkenéssel kerül a hátára. Önkéntelenül is megkapaszkodott a férfiban, így a takaró hellyel-közzel elvesztette takaró funkcióját. Azért baljával igyekszik az egyik csücsköt a keblei elé vonni, de minthogy Eooghan a pokrócon térdel, nem nagyon enged az anyag.*
- Akkor most ki fogsz vallatni? *kérdi. Harapnia kell az ajkát, hogy ne kússzon rá az a huncut mosolygás, ami ilyenkor természetesen odakéretőzne.* - Azt hittem, éhes vagy. *Mélyeket szuszogva pillog Eooghanra. A kérdés ártalmatlannak tűnik, de Yeza nagyon is jól ismeri az éhség fátyolos csillogását a szemekben. Ezét a fajta éhségét mindenképp. De igyekszik veszteg maradni, ahogy ezt az itteni játékszabályok diktálják. Már megjegyezte, de még nem megy könnyen. Főleg ilyen helyzetben. Nem próbálja se eltolni a férfit se szabadulni alóla, de rendes esetben a keze már azt a nadrágot gombolná, hogy egészen közeli simításra furakodjon. Ezt most biztos nem kockáztatná meg. Ki tudja, mi lenne belőle? Ha a férfi ilyen határozott marad, a végén még tényleg mesélnie kell.*
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 19:55:35
Üzenet elküldve: 2019-10-13 19:55:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Nem kerüli el a figyelmét a heves reakció, ami, mint nála a pohár teljes vesztét okozza. Csak figyeli, ahogy a lány arca borúsabb ábrázatot ölt. Aztán ismét szóba kerül a bohókás jóslat, amire csak egy felhorkanó félmosoly a válasz, hiszen pontosan tudja mennyit ér, ahogy sejtései szerint a vörös is. Majd elorozza a sütit és nézi, ahogy a finom ujjacskák visszabújnak az erődbe, ahol a nő eddig is előszeretettel rejtegette őket.
~Oh… ~ Bánatos szemekkel néz utána, igazából, csak akkor kap észbe, mikor a nő kijelenti, hogy finom. De mi finom? Hiszen épp sütit ettek, igen, visszatért végre a földre és ismét magánál van, de az is feltűnik neki, hogy a vörös nem igazán kezdett bele semmiféle történetbe, egyetlen huncut szót sem szólt magáról, csak zavartan emelgeti az üres poharát. ~Ez nem lesz így jó! Milyen takargatnivalója lehet? Talán gyilkos, vagy tolvaj? ~
Váratlanul mozdul, még magát is meglepi vele és a nő csuklójáért nyúl, ami a poharat piszkálja, hogy lehajolva lenyalja az egyik ujját, közben szemei végig a vörös szembogarait figyelik.*
-Igen… finom… *Hagyja el a duruzsoló mély hang a száját két szó formájában, majd mielőtt reagálhatna rá bármit is a vörös, megpróbálja kezével az üres poharat távolabb lökni, minthogy útban érzi, maga alá gyűrni a takaróval bebugyolált nőt. A pohár koppan ugyan és gurul, de nem török el szerencsére, és ha sikerül, akkor a mozdulattól lihegő férfi egyenest Yeza fölé tornyosulva pislog le, haja oldalt lelóg egészen a padlóig és ajkai között követelőző hangon ugranak ki a szavak.*
-Ki vele! Gyerünk! *Bár a szemeiből semmiféle erőszakosság nem sugárzik, de a hangja igenis parancsoló.*
//2. emeleti szoba//
*Nem kerüli el a figyelmét a heves reakció, ami, mint nála a pohár teljes vesztét okozza. Csak figyeli, ahogy a lány arca borúsabb ábrázatot ölt. Aztán ismét szóba kerül a bohókás jóslat, amire csak egy felhorkanó félmosoly a válasz, hiszen pontosan tudja mennyit ér, ahogy sejtései szerint a vörös is. Majd elorozza a sütit és nézi, ahogy a finom ujjacskák visszabújnak az erődbe, ahol a nő eddig is előszeretettel rejtegette őket.
~Oh… ~ Bánatos szemekkel néz utána, igazából, csak akkor kap észbe, mikor a nő kijelenti, hogy finom. De mi finom? Hiszen épp sütit ettek, igen, visszatért végre a földre és ismét magánál van, de az is feltűnik neki, hogy a vörös nem igazán kezdett bele semmiféle történetbe, egyetlen huncut szót sem szólt magáról, csak zavartan emelgeti az üres poharát. ~Ez nem lesz így jó! Milyen takargatnivalója lehet? Talán gyilkos, vagy tolvaj? ~
Váratlanul mozdul, még magát is meglepi vele és a nő csuklójáért nyúl, ami a poharat piszkálja, hogy lehajolva lenyalja az egyik ujját, közben szemei végig a vörös szembogarait figyelik.*
-Igen… finom… *Hagyja el a duruzsoló mély hang a száját két szó formájában, majd mielőtt reagálhatna rá bármit is a vörös, megpróbálja kezével az üres poharat távolabb lökni, minthogy útban érzi, maga alá gyűrni a takaróval bebugyolált nőt. A pohár koppan ugyan és gurul, de nem török el szerencsére, és ha sikerül, akkor a mozdulattól lihegő férfi egyenest Yeza fölé tornyosulva pislog le, haja oldalt lelóg egészen a padlóig és ajkai között követelőző hangon ugranak ki a szavak.*
-Ki vele! Gyerünk! *Bár a szemeiből semmiféle erőszakosság nem sugárzik, de a hangja igenis parancsoló.*
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 18:54:33
Üzenet elküldve: 2019-10-13 18:54:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
- Ó, azt tudom, milyen bosszantó *sóhajt. Wäorein volt ilyen. A hidegvére szörnyen irritáló tudott lenni. Utálta, hogy nem lehet vele veszekedni, de ha hírt kapna felőle, hogy él, még ezt is megbocsátaná neki.
Azt azért megmosolyogja, hogy Eooghan apja igazából azt kellet, hogy megigya, amit magának főzött, mert a hallottak alapján az igric pontosan úgy viselkedett, mint bármelyik elkényeztetett úri kölyök: önfejűen, felelőtlenül, dölyfösen. Ha egy fizetett nevelőnőre bízza, aki feddést kap, ha az úrficskának haja szála is görbül, nem számíthat nagyon másra. Nekik nem volt ilyesmiben részük. A szeretem-nem szeretem sosem volt vendég náluk. Parancs volt és értettem volt. És még így is előfordult engedetlenség, ebben Yeza élen járt. Ő mindig a saját hibáján tanult. Meg azokon az eseteken, amikor az engedetlenség sikert hozott, de mégis járt érte a büntetés. Mert ez volt a rend.
Amikor elhangzik a céhmester szó, Yeza csaknem félrenyeli a falatot, de gyorsan ráöblíti az egész pohár frissen újratöltött bort. Váratlanul érte a dolog, pedig csak véletlen az egész. De rosszkor jött és még rosszabbkor, hogy hogy épp most kezd el kérdezősködni a férfi róla.*
- Igen *mondja szomorkásan.* - Lehet. Meg a jóslat szerint nekem úgyis hamarosan, tudod *vonja meg a vállát egy fanyar mosollyal* - "kampeca".
*Most nagyon hálás ezért a süteményrablásért, hiszen egy kis időre megmenekül a kérdésektől. Nem tudja még mit felelhetne. Nagyon sokáig rejtőzködött ahhoz, hogy az igazság ne kapaszkodjon tíz karommal a torkában, ellentartva bármi érvnek.
Engedi elorozni a kezét, az édességet az ujjai közül. Figyeli a bárd mozdulását, s az ajka szegletébe mosolygás szökik tőle. Igaz, hogy amikor a pillantása találkozik a férfiéval, gyorsan beharapja az ajkát inkább és leszegi elrebbenti a tekintetét róla, de az a kis mosoly vissza-visszaszökik a szájzugába. Amikor Eooghan elengedi a kezét, ösztönösen visszahúzza és lenyalja az ujjait. Csak később jön rá, hogy ez talán szintén rossz néven vehető, úgyhogy egy kis bizonytalankodás után, hogy most mégis mit kezdjen vele, végül szemérmesen visszahúzza a pokróc alá a kezét.*
- Finom. Szerintem *mondja kacskán, csak hogy mondjon valamit. Nem tudja, hogy nézzen-e a bárdra vagy jobb, ha nem, úgyhogy pótcselekvésként a poharáért nyúl, hogy igyon egy kortyot, de rá kell jönnie, hogy az meg ugyebár üres.*
//2. emeleti szoba//
- Ó, azt tudom, milyen bosszantó *sóhajt. Wäorein volt ilyen. A hidegvére szörnyen irritáló tudott lenni. Utálta, hogy nem lehet vele veszekedni, de ha hírt kapna felőle, hogy él, még ezt is megbocsátaná neki.
Azt azért megmosolyogja, hogy Eooghan apja igazából azt kellet, hogy megigya, amit magának főzött, mert a hallottak alapján az igric pontosan úgy viselkedett, mint bármelyik elkényeztetett úri kölyök: önfejűen, felelőtlenül, dölyfösen. Ha egy fizetett nevelőnőre bízza, aki feddést kap, ha az úrficskának haja szála is görbül, nem számíthat nagyon másra. Nekik nem volt ilyesmiben részük. A szeretem-nem szeretem sosem volt vendég náluk. Parancs volt és értettem volt. És még így is előfordult engedetlenség, ebben Yeza élen járt. Ő mindig a saját hibáján tanult. Meg azokon az eseteken, amikor az engedetlenség sikert hozott, de mégis járt érte a büntetés. Mert ez volt a rend.
Amikor elhangzik a céhmester szó, Yeza csaknem félrenyeli a falatot, de gyorsan ráöblíti az egész pohár frissen újratöltött bort. Váratlanul érte a dolog, pedig csak véletlen az egész. De rosszkor jött és még rosszabbkor, hogy hogy épp most kezd el kérdezősködni a férfi róla.*
- Igen *mondja szomorkásan.* - Lehet. Meg a jóslat szerint nekem úgyis hamarosan, tudod *vonja meg a vállát egy fanyar mosollyal* - "kampeca".
*Most nagyon hálás ezért a süteményrablásért, hiszen egy kis időre megmenekül a kérdésektől. Nem tudja még mit felelhetne. Nagyon sokáig rejtőzködött ahhoz, hogy az igazság ne kapaszkodjon tíz karommal a torkában, ellentartva bármi érvnek.
Engedi elorozni a kezét, az édességet az ujjai közül. Figyeli a bárd mozdulását, s az ajka szegletébe mosolygás szökik tőle. Igaz, hogy amikor a pillantása találkozik a férfiéval, gyorsan beharapja az ajkát inkább és leszegi elrebbenti a tekintetét róla, de az a kis mosoly vissza-visszaszökik a szájzugába. Amikor Eooghan elengedi a kezét, ösztönösen visszahúzza és lenyalja az ujjait. Csak később jön rá, hogy ez talán szintén rossz néven vehető, úgyhogy egy kis bizonytalankodás után, hogy most mégis mit kezdjen vele, végül szemérmesen visszahúzza a pokróc alá a kezét.*
- Finom. Szerintem *mondja kacskán, csak hogy mondjon valamit. Nem tudja, hogy nézzen-e a bárdra vagy jobb, ha nem, úgyhogy pótcselekvésként a poharáért nyúl, hogy igyon egy kortyot, de rá kell jönnie, hogy az meg ugyebár üres.*
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:45:01
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:45:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Még akkor mekkorát nevetne a nő, ha tudná, hogy nem is járt a feltételezéssel olyan messze az igazságtól, csupán annyi változtatással, hogy a mondat a következőképpen hangzott el: -Úrfi, Szentséges Eeyr! Az egy antik csillár, ha leszakítja, a nagyságúr élve megnyúz! Valamiért mindig is szerette húzni az idegeit a nevelőnőnek, talán mert az apja sohasem volt mellette, inkább csak gondozásba adta, egy igen költséges magánintézménybe, ami véletlenül a saját kúriája volt. Valószínűleg az öreg most is épp valami puccos bársonyszéken ül, egy igen flancos helyen, drága bort iszogatva markolássza egy előkelő kurva hátsóját, tárgyalás címén.
Nem igen zavarja az, amit a vörös a süteményével művel, hiszen neki hozta, mind a kettőt, csak szelíden mosolyog a jeleneten. Aztán tölt magának is a borból és koccintanak, a következő kérdés után viszont már nem tudja megállni, hogy le ne húzza a pohár tartalmát. Miután letette a vörös is a poharát, neki újratölt, a sajátját félretolja üresen.*
-Veszekedtünk, mármint, én azt hittem. Ő mindig csak közölte a tényeket, sohase ment bele vitába. Aztán eljöttem. *Közli hidegen, persze a szolgák próbálták marasztalni, nyilván mert megszerették és úgy vélték, megfelelő lenne az apja helyére, de hajthatatlan volt.*
-Megmondtam neki, hogy a zenét jobban szeretem, mint megjátszani magam mások előtt, egy előnyösebb üzlet reményében nyalni naphosszat és dicsérni a céhmester új feleségének a hátsóját. *Sarkít, de valahogy így gondolta akkor és most is.*
-Veled mi a helyzet? Nagyon szófukar vagy. *Bár megérti a bizalmatlanságot irányában.*
-Lehet, holnap elválnak az útjaink és többet nem is látjuk egymást. *Közli a tényeket, ezzel erősítve azon, hogy igazán nincs miért magában tartania tényeket, múlttal és jelennel kapcsolatban. Közben egyik kezével megfogja a lány csuklóját, eltérítve egy leszakított süteménydarabot és óvatosan kieszi az ujjacskák közül. Szemeit közben lesüti, de a mozdulat határozott, akarja azt az édességet és meg is szerzi. Talán ebben az egy dologban nagyon is hasonlít a vén faszhoz.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Még akkor mekkorát nevetne a nő, ha tudná, hogy nem is járt a feltételezéssel olyan messze az igazságtól, csupán annyi változtatással, hogy a mondat a következőképpen hangzott el: -Úrfi, Szentséges Eeyr! Az egy antik csillár, ha leszakítja, a nagyságúr élve megnyúz! Valamiért mindig is szerette húzni az idegeit a nevelőnőnek, talán mert az apja sohasem volt mellette, inkább csak gondozásba adta, egy igen költséges magánintézménybe, ami véletlenül a saját kúriája volt. Valószínűleg az öreg most is épp valami puccos bársonyszéken ül, egy igen flancos helyen, drága bort iszogatva markolássza egy előkelő kurva hátsóját, tárgyalás címén.
Nem igen zavarja az, amit a vörös a süteményével művel, hiszen neki hozta, mind a kettőt, csak szelíden mosolyog a jeleneten. Aztán tölt magának is a borból és koccintanak, a következő kérdés után viszont már nem tudja megállni, hogy le ne húzza a pohár tartalmát. Miután letette a vörös is a poharát, neki újratölt, a sajátját félretolja üresen.*
-Veszekedtünk, mármint, én azt hittem. Ő mindig csak közölte a tényeket, sohase ment bele vitába. Aztán eljöttem. *Közli hidegen, persze a szolgák próbálták marasztalni, nyilván mert megszerették és úgy vélték, megfelelő lenne az apja helyére, de hajthatatlan volt.*
-Megmondtam neki, hogy a zenét jobban szeretem, mint megjátszani magam mások előtt, egy előnyösebb üzlet reményében nyalni naphosszat és dicsérni a céhmester új feleségének a hátsóját. *Sarkít, de valahogy így gondolta akkor és most is.*
-Veled mi a helyzet? Nagyon szófukar vagy. *Bár megérti a bizalmatlanságot irányában.*
-Lehet, holnap elválnak az útjaink és többet nem is látjuk egymást. *Közli a tényeket, ezzel erősítve azon, hogy igazán nincs miért magában tartania tényeket, múlttal és jelennel kapcsolatban. Közben egyik kezével megfogja a lány csuklóját, eltérítve egy leszakított süteménydarabot és óvatosan kieszi az ujjacskák közül. Szemeit közben lesüti, de a mozdulat határozott, akarja azt az édességet és meg is szerzi. Talán ebben az egy dologban nagyon is hasonlít a vén faszhoz.*
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 15:47:15
Üzenet elküldve: 2019-10-13 15:47:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Yeza szemöldöke csöppet feljebb szalad. ~Nevelőnő?~ Nagyon arisztokratikusan hangzik. Szinte látja maga előtt a kis Eooghant, ahogy talpig bársonyban meg csipkében szaladgál a drága szőnyegek és aranyozott bútorok között. A főkötős háznép meg lohol a nyomában: Úrfi, úrfi, csak óvatosan! Ki is bukna belőle a kuncogás, ha egyszersmind nem lenne az egész végtelenül szomorú is. Kihallatszik a szomorú sóvárgás a hangjából még így, ennyi idős fejjel is, hiába igyekszik leplezni flegma közönnyel. Megfordul a fejében, hogy meglátogatja Weery'tas urat a rezidenciáján, hátha megtudja, amit a Eooghannak nem sikerült. Kérdés, hogy egyáltalán otthon találná-e. És persze az is elég furcsán venné ki magát, ha ott találná szembe magát az igriccel, szóval egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet.
Az viszont remek hír, hogy nem kell átköltözködni az evéshez. Mi több, elé hozzák az ételt anélkül, hogy mozdulnia kéne. És az a kis harapás a fülcimpáján... Úgy érzi magát, mint egy fruska az első udvarlójával. Fogalma sincs, mit kellene csinálnia vagy mire hogy reagáljon, de a passzív, bájos közreműködés eddig jó taktikának tűnik.
A sütemény remekül néz ki, úgyhogy Yeza már dugja is bele az ujjacskáját egy a tetején lévő, puhára sült cseresznyéért, a kérdés pedig ama ujjacskán a nyelvére vett előkóstolás közben éri. Úgy kapja Eooghanra a pillantását, mint egy konyhában nyalakodáson kapott kölyök, aki ártatlan pislogásba foglalja a bűn feletti védőbeszédet.*
- Ühümm *bólint, s gyorsan eltünteti az ujjáról a torkoskodás minden nyomát, aztán elveszi a poharat. Ha a bárd szándékot mutat rá, akkor koccint vele, ha nem, akkor csak megvárja, míg a másik is megemeli a poharát, aztán belekortyol a borba. Meg kell hogy állapítsa, bár biztos nem a legnevesebb pincészet remeke, de azért kiváló itóka lesz a cseresznyés édesség mellé.*
- És mikor hagytad magad mögött az atyai házat? *érdeklődik tovább.* - Volt ajtócsapkodás? Repkedtek a drága vázák? Vagy csak összepakoltál és leléptél, míg nem volt otthon? *Közben a poharat letéve nekilát a süteménynek is, de nem harapja, hanem csak falatkákat tör le belőle, úgy majszolja apránként.* - Mi volt az utolsó csepp, hogy idáig fajult a dolog?
//2. emeleti szoba//
*Yeza szemöldöke csöppet feljebb szalad. ~Nevelőnő?~ Nagyon arisztokratikusan hangzik. Szinte látja maga előtt a kis Eooghant, ahogy talpig bársonyban meg csipkében szaladgál a drága szőnyegek és aranyozott bútorok között. A főkötős háznép meg lohol a nyomában: Úrfi, úrfi, csak óvatosan! Ki is bukna belőle a kuncogás, ha egyszersmind nem lenne az egész végtelenül szomorú is. Kihallatszik a szomorú sóvárgás a hangjából még így, ennyi idős fejjel is, hiába igyekszik leplezni flegma közönnyel. Megfordul a fejében, hogy meglátogatja Weery'tas urat a rezidenciáján, hátha megtudja, amit a Eooghannak nem sikerült. Kérdés, hogy egyáltalán otthon találná-e. És persze az is elég furcsán venné ki magát, ha ott találná szembe magát az igriccel, szóval egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet.
Az viszont remek hír, hogy nem kell átköltözködni az evéshez. Mi több, elé hozzák az ételt anélkül, hogy mozdulnia kéne. És az a kis harapás a fülcimpáján... Úgy érzi magát, mint egy fruska az első udvarlójával. Fogalma sincs, mit kellene csinálnia vagy mire hogy reagáljon, de a passzív, bájos közreműködés eddig jó taktikának tűnik.
A sütemény remekül néz ki, úgyhogy Yeza már dugja is bele az ujjacskáját egy a tetején lévő, puhára sült cseresznyéért, a kérdés pedig ama ujjacskán a nyelvére vett előkóstolás közben éri. Úgy kapja Eooghanra a pillantását, mint egy konyhában nyalakodáson kapott kölyök, aki ártatlan pislogásba foglalja a bűn feletti védőbeszédet.*
- Ühümm *bólint, s gyorsan eltünteti az ujjáról a torkoskodás minden nyomát, aztán elveszi a poharat. Ha a bárd szándékot mutat rá, akkor koccint vele, ha nem, akkor csak megvárja, míg a másik is megemeli a poharát, aztán belekortyol a borba. Meg kell hogy állapítsa, bár biztos nem a legnevesebb pincészet remeke, de azért kiváló itóka lesz a cseresznyés édesség mellé.*
- És mikor hagytad magad mögött az atyai házat? *érdeklődik tovább.* - Volt ajtócsapkodás? Repkedtek a drága vázák? Vagy csak összepakoltál és leléptél, míg nem volt otthon? *Közben a poharat letéve nekilát a süteménynek is, de nem harapja, hanem csak falatkákat tör le belőle, úgy majszolja apránként.* - Mi volt az utolsó csepp, hogy idáig fajult a dolog?
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 14:53:34
Üzenet elküldve: 2019-10-13 14:53:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
-Sok idő, igen, de ők sem örök életűek. *Válaszolja a nőnek, miközben hátrafordítja a fejét pedig az arca hozzá is ér a bárd orrához. Kétségtelen, hogy most jobban izgatja a fantáziáját, mit takar el az a hatalmas pokróc, még ha néhány órája volt is szerencséje látni. *
-Szerintem, már dolgozik az ügyön. Nem, persze már nem fiatal, ahogy hallottam, csak megragadta a kínálkozó alkalmat. A nevelőnő azt mondta, hogy nagylelkűen felajánlott anyámnak értem egy kis kárpótlást. Aztán fene tudja, mi az igaz belőle, mert soha nem láttam őt. *Nem is igazán izgatja már a dolog, persze mikor fiatalabb volt, körömszakadtáig nyúzta a dajkát, meg, ha volt alkalom, akkor rákérdezett az öregnél is, de választ persze egyiktől se kapott normálisat. Mintha egyfolytában egy láthatatlan falba ütközött volna, ami szörnyű valóságot rejt maga mögött. Időközben olyan sejtései is támadtak, hogy esetleg nem akarta az apja, hogy ember anyja befolyásolja bármiben is, így eladta rabszolgának egy másik kereskedő révén. Miközben így elgondolkodik, váratlanul éri a női kezek finom simítása, be is akad a levegő, a szavakkal körítve pedig úgy érzi, ettől most egy cseppet boldogabb ez a pillanat. Ajkaival játékosan belecsíp a nő fülcimpájába.*
-Rendben, együnk itt. *Feláll, és a tálcához megy, majd elveszi a két cseresznyéssüteményt tartó tányért és a bor, meg két pohár kíséretében visszahuppan, most már a vörös mellé és leteszi a tányért a padlóra, bort tölt a nőnek és nyújtja.*
-Bort a süti előtt? *Úgy gondolja az egyik keze pont elég lesz a nőnek, hogy tartsa a takarót magán, a másik kezébe meg most odanyomná az italt, így a süteményt majd ő fogja szervírozni, reményei szerint.*
//2. emeleti szoba//
-Sok idő, igen, de ők sem örök életűek. *Válaszolja a nőnek, miközben hátrafordítja a fejét pedig az arca hozzá is ér a bárd orrához. Kétségtelen, hogy most jobban izgatja a fantáziáját, mit takar el az a hatalmas pokróc, még ha néhány órája volt is szerencséje látni. *
-Szerintem, már dolgozik az ügyön. Nem, persze már nem fiatal, ahogy hallottam, csak megragadta a kínálkozó alkalmat. A nevelőnő azt mondta, hogy nagylelkűen felajánlott anyámnak értem egy kis kárpótlást. Aztán fene tudja, mi az igaz belőle, mert soha nem láttam őt. *Nem is igazán izgatja már a dolog, persze mikor fiatalabb volt, körömszakadtáig nyúzta a dajkát, meg, ha volt alkalom, akkor rákérdezett az öregnél is, de választ persze egyiktől se kapott normálisat. Mintha egyfolytában egy láthatatlan falba ütközött volna, ami szörnyű valóságot rejt maga mögött. Időközben olyan sejtései is támadtak, hogy esetleg nem akarta az apja, hogy ember anyja befolyásolja bármiben is, így eladta rabszolgának egy másik kereskedő révén. Miközben így elgondolkodik, váratlanul éri a női kezek finom simítása, be is akad a levegő, a szavakkal körítve pedig úgy érzi, ettől most egy cseppet boldogabb ez a pillanat. Ajkaival játékosan belecsíp a nő fülcimpájába.*
-Rendben, együnk itt. *Feláll, és a tálcához megy, majd elveszi a két cseresznyéssüteményt tartó tányért és a bor, meg két pohár kíséretében visszahuppan, most már a vörös mellé és leteszi a tányért a padlóra, bort tölt a nőnek és nyújtja.*
-Bort a süti előtt? *Úgy gondolja az egyik keze pont elég lesz a nőnek, hogy tartsa a takarót magán, a másik kezébe meg most odanyomná az italt, így a süteményt majd ő fogja szervírozni, reményei szerint.*
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-13 08:26:21
Üzenet elküldve: 2019-10-13 08:26:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Eooghan tehát egyke trónörökös, ráadásul ígéretes készségekkel, de az apja nyilván nem számolt azzal, hogy a fiatalokat ilyenkor még más hajtja és jobban szeretnek a saját fejük után menni. Főleg akkor, ha elég nagy a nyomás, hogy kötelezettségeket vegyenek a hátukra.
Amikor a bárd egyszer csak mögé csusszan és átkarolja, Yezának még a gondolatai is megbotlanak a meglepetéstől. Bár tudná, hogy mi a nyavalyát csinált, amitől most meg működni látszanak a megszokott folyamatok. Ami biztos, hogy nem mer nagyon reagálni rá, mert a végén még úgy jár mint a Szegénynegyedben vagy mint az erdőben vagy már nem is tudja hol mindenhol. Szóval nem húzódik el, de nem is igazán bújik bele az ölelésbe. Csak együtt érző mosollyal pillant hátra a válasznál, de nem tudja, hogy ilyen közel ér az arcuk, az nem lesz-e máris túl sok.*
- Pedig az elfeknek kifejezetten sok idő adatott, hogy gondoskodjanak az utódlásról *morfondírozik, ahogy tovább rágja a történetet.* - A te apád ilyen későn kapott észbe, hogy te lettél az egyetlen reménye?
*Amikor az étel kerül terítékre a szavak terén is, ráadásul a kívánsága is teljesült a sütemény kapcsán, véletlenül ösztönösen megsimítja a kezére sikló kezet.* - Édes vagy *súgja, aztán gyorsan elkapja a kezét, mintha sürgős kikandikálás vészhelyzetét kellene orvosolnia a lábikói tájékán. Betűrögeti a pokróc széleit alibiből, úgy válaszol.*
- Ehetünk itt? Vagy az asztalnál szeretnél? *Jó itt a tűz mellett. Szívesebben maradna itt. Meghittebb is a kandalló előtt falatozni. De ha Eooghan ragaszkodik hozzá, azért ezúttal enged, ha már volt olyan nagylelkű, hogy megvendégelje. viszont se a takaróról se a párnáról nem mond le. Azok mennek vele, ha esetleg el is kéne távolodni a tűz melegétől.*
- És az édesanyád? Él még? *kérdi, amint megoldódott a helyrajzi kérdés az étkezést illetően. Érdekli a történet, hiszen Eooghan apja tehetős hosszúéletű. Az anyja viszont ember. Az ilyen párosításnak a leggyakrabban két okból lesz gyümölcse: szerelemből, vagy puszta kéjvágyból. Nem zárja ki az elsőt sem attól függetlenül, hogy a bárd fattyúnak címkézi magát. Amíg Yeza ezt bogozgatja, legalább nem kell a saját helyzetére gondolnia vagy az ügyetlenkedő káoszra az itteniekkel kapcsolatban.*
//2. emeleti szoba//
*Eooghan tehát egyke trónörökös, ráadásul ígéretes készségekkel, de az apja nyilván nem számolt azzal, hogy a fiatalokat ilyenkor még más hajtja és jobban szeretnek a saját fejük után menni. Főleg akkor, ha elég nagy a nyomás, hogy kötelezettségeket vegyenek a hátukra.
Amikor a bárd egyszer csak mögé csusszan és átkarolja, Yezának még a gondolatai is megbotlanak a meglepetéstől. Bár tudná, hogy mi a nyavalyát csinált, amitől most meg működni látszanak a megszokott folyamatok. Ami biztos, hogy nem mer nagyon reagálni rá, mert a végén még úgy jár mint a Szegénynegyedben vagy mint az erdőben vagy már nem is tudja hol mindenhol. Szóval nem húzódik el, de nem is igazán bújik bele az ölelésbe. Csak együtt érző mosollyal pillant hátra a válasznál, de nem tudja, hogy ilyen közel ér az arcuk, az nem lesz-e máris túl sok.*
- Pedig az elfeknek kifejezetten sok idő adatott, hogy gondoskodjanak az utódlásról *morfondírozik, ahogy tovább rágja a történetet.* - A te apád ilyen későn kapott észbe, hogy te lettél az egyetlen reménye?
*Amikor az étel kerül terítékre a szavak terén is, ráadásul a kívánsága is teljesült a sütemény kapcsán, véletlenül ösztönösen megsimítja a kezére sikló kezet.* - Édes vagy *súgja, aztán gyorsan elkapja a kezét, mintha sürgős kikandikálás vészhelyzetét kellene orvosolnia a lábikói tájékán. Betűrögeti a pokróc széleit alibiből, úgy válaszol.*
- Ehetünk itt? Vagy az asztalnál szeretnél? *Jó itt a tűz mellett. Szívesebben maradna itt. Meghittebb is a kandalló előtt falatozni. De ha Eooghan ragaszkodik hozzá, azért ezúttal enged, ha már volt olyan nagylelkű, hogy megvendégelje. viszont se a takaróról se a párnáról nem mond le. Azok mennek vele, ha esetleg el is kéne távolodni a tűz melegétől.*
- És az édesanyád? Él még? *kérdi, amint megoldódott a helyrajzi kérdés az étkezést illetően. Érdekli a történet, hiszen Eooghan apja tehetős hosszúéletű. Az anyja viszont ember. Az ilyen párosításnak a leggyakrabban két okból lesz gyümölcse: szerelemből, vagy puszta kéjvágyból. Nem zárja ki az elsőt sem attól függetlenül, hogy a bárd fattyúnak címkézi magát. Amíg Yeza ezt bogozgatja, legalább nem kell a saját helyzetére gondolnia vagy az ügyetlenkedő káoszra az itteniekkel kapcsolatban.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:46:25
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:46:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
- Ez igaz. *bólint rá habozás nélkül az elf észrevételére. Valóban így van. Az északiak rendesen kiemelkedettnek tartják magukat és jó esetben is csendes leereszkedéssel viseltetnek azokhoz akiknek nem adatott meg az a kiváltáság, hogy odafent születhessenek. Nirs egy ideje már a Délvidéken él, sok újat tanult, számos új szokást vehetett fel és legalább ennyi régit el is hagyhatott. De az a büszke gőg ami az északiakban és kiváltképp a Thargodrymekben megvan, az nem veszett ki belőle. Ennek megfelelően volt benne nem kevés lenézés, amikor Hanlorennel találkozott. Ugyan mit tudhat egy elf Sa'Tereth-ről, hogyan is állhatna közel hozzá? Így az sem lepte meg, hogy kudarcot vallott az oltárnál. Az már sokkal inkább, hogy ő maga is. Való igaz, hogy sohasem próbálkozott még ezzel és ez a mágiaforma a legnagyobb mágusokat is próbára teheti, de hitt benne, hogy ura pártfogásába veszi. Ki tudja, talán jól is jött ez a koppintás az orrára. Bár ami azt illeti, elég nagyra sikerült. A jobb karja bánja. Odáig még nem jutottak, hogy ezt megtárgyalják, mert egyelőre Nirs kezében megáll a villa. Döbbenten pislogva nézi ahogy Hanloren a szó szoros értelmében ráugrik a csirkére. Lassan elmosolyodik és különös módon most először érzi azt, hogy Hanloren él. Az elf lányt eddig rendkívül hidegnek és távolinak érezte. Még akkor is, amikor elég egyértelműen incselkedett vele, s aminek emlékére Nirs majdnem elvörösödik ismét. Inkább ő is enni kezd, de persze nem tudja tartani az iramot az elffel. Főként azért, mert időként belefeledkezik a habzsoló lány látványába.*
- Mondd csak, mióta nem ettél? *hajol előre egy kicsit, egy pillantást vetve a szerencsétlen csirke egyre inkább lerágcsált maradványaira* Készíthetik a következőt?
*Fejével a pult felé int, ami mögött a kocsmáros, mögötte pedig a konyhában tüsténkedők valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy főztjüknek mekkora sikere is van.*
- Én sem. *húzza el a száját, majd leteszi a villát, kézfejével megtörli a száját és a bor után nyúl* Keresnünk kéne egy alkimistát. Azok foglalkoznak ilyesmivel, ha jól tudom. Persze ha találunk is, biztosan jól meg fogja kérni az árát. Hiába, ha bajban vagy, megpróbálnak még mélyebbre nyomni benne.
*Megrántja a vállát.*
- De ez így is van rendjén. Ebből is tanulnom kell. Vagy mindkettőnknek. Hiszen nemcsak te buktál el, én is.
*Folytatja az evést, igyekszik behozni a lemaradását, így néha ő is teli szájjal beszél.*
- Bízom benne, hogy nem tévedek, de arra jutottam, hogy nem akkora a baj, mint hisszük.
*Ez persze magyarázatot igényel, hiszen Hanlorent láthatóan megviselte a kudarc és könnyen lehet, hogy nem érti, mi nagyobb baj lehetne.*
- Hihetnénk azt, hogy Ő nem állt mellénk, de szerintem nem erről van szó. Ha így lenne, akkor aligha ülnénk itt. Az a szajha és két kutyája büszkén parádézna levágott fejünkkel. De az urunk nem ezt akarta. Lehet, hogy ezt egy újabb próbának kell felfognunk, ami most a kitartás próbája.
*Korábban úgy gondolta, hogy dőreség lenne újfent próbálkozni, hiszen az jelent valamit ha egyesült erővel sem jártak sikerrel. De természetéből fakadóan nehezen viseli a kudarcot és most ebbe a gondoltba kapaszkodik.*
- Ha feladjuk máris elbuktunk, és méltatlanná váltunk a kegyére. Este ismét megpróbáljuk.
*Furcsa, hogy elmosolyodik, de eszébe jutott egy gnóm, egy furcsán zöldes bőrű gnóm akivel talán egy hatig együtt utazott amikor elindul Északról. Ő mondogatott mindig valami olyasmit, hogy "Ne próbáld! Tedd!"*
- Megtesszük. Sikerülni fog.
*Mostanra ő is végez a pörkölttel, félretolja maga elől a tálat, és baljával az asztalra könyököl, kezében forgatva poharát.*
- Nem fáj. Csak... *megrántaná a vállait, de csak a bal mozdul* Zsibbad. És nem mozog.
*Felnéz a lányra és furcsa módon akkor érzi magát igazán elesettnek amikor észreveszi, hogy mennyire érdekesen halványzöldek azok a szemek. Ez persze dühíti.*
- Ne aggódj! *löki magát kicsit hátrébb a székkel és van valami ingerültség a hangjában* Segítek ahogy ígértem, és utána nem leszek a terhedre.
- Ez igaz. *bólint rá habozás nélkül az elf észrevételére. Valóban így van. Az északiak rendesen kiemelkedettnek tartják magukat és jó esetben is csendes leereszkedéssel viseltetnek azokhoz akiknek nem adatott meg az a kiváltáság, hogy odafent születhessenek. Nirs egy ideje már a Délvidéken él, sok újat tanult, számos új szokást vehetett fel és legalább ennyi régit el is hagyhatott. De az a büszke gőg ami az északiakban és kiváltképp a Thargodrymekben megvan, az nem veszett ki belőle. Ennek megfelelően volt benne nem kevés lenézés, amikor Hanlorennel találkozott. Ugyan mit tudhat egy elf Sa'Tereth-ről, hogyan is állhatna közel hozzá? Így az sem lepte meg, hogy kudarcot vallott az oltárnál. Az már sokkal inkább, hogy ő maga is. Való igaz, hogy sohasem próbálkozott még ezzel és ez a mágiaforma a legnagyobb mágusokat is próbára teheti, de hitt benne, hogy ura pártfogásába veszi. Ki tudja, talán jól is jött ez a koppintás az orrára. Bár ami azt illeti, elég nagyra sikerült. A jobb karja bánja. Odáig még nem jutottak, hogy ezt megtárgyalják, mert egyelőre Nirs kezében megáll a villa. Döbbenten pislogva nézi ahogy Hanloren a szó szoros értelmében ráugrik a csirkére. Lassan elmosolyodik és különös módon most először érzi azt, hogy Hanloren él. Az elf lányt eddig rendkívül hidegnek és távolinak érezte. Még akkor is, amikor elég egyértelműen incselkedett vele, s aminek emlékére Nirs majdnem elvörösödik ismét. Inkább ő is enni kezd, de persze nem tudja tartani az iramot az elffel. Főként azért, mert időként belefeledkezik a habzsoló lány látványába.*
- Mondd csak, mióta nem ettél? *hajol előre egy kicsit, egy pillantást vetve a szerencsétlen csirke egyre inkább lerágcsált maradványaira* Készíthetik a következőt?
*Fejével a pult felé int, ami mögött a kocsmáros, mögötte pedig a konyhában tüsténkedők valószínűleg el sem tudják képzelni, hogy főztjüknek mekkora sikere is van.*
- Én sem. *húzza el a száját, majd leteszi a villát, kézfejével megtörli a száját és a bor után nyúl* Keresnünk kéne egy alkimistát. Azok foglalkoznak ilyesmivel, ha jól tudom. Persze ha találunk is, biztosan jól meg fogja kérni az árát. Hiába, ha bajban vagy, megpróbálnak még mélyebbre nyomni benne.
*Megrántja a vállát.*
- De ez így is van rendjén. Ebből is tanulnom kell. Vagy mindkettőnknek. Hiszen nemcsak te buktál el, én is.
*Folytatja az evést, igyekszik behozni a lemaradását, így néha ő is teli szájjal beszél.*
- Bízom benne, hogy nem tévedek, de arra jutottam, hogy nem akkora a baj, mint hisszük.
*Ez persze magyarázatot igényel, hiszen Hanlorent láthatóan megviselte a kudarc és könnyen lehet, hogy nem érti, mi nagyobb baj lehetne.*
- Hihetnénk azt, hogy Ő nem állt mellénk, de szerintem nem erről van szó. Ha így lenne, akkor aligha ülnénk itt. Az a szajha és két kutyája büszkén parádézna levágott fejünkkel. De az urunk nem ezt akarta. Lehet, hogy ezt egy újabb próbának kell felfognunk, ami most a kitartás próbája.
*Korábban úgy gondolta, hogy dőreség lenne újfent próbálkozni, hiszen az jelent valamit ha egyesült erővel sem jártak sikerrel. De természetéből fakadóan nehezen viseli a kudarcot és most ebbe a gondoltba kapaszkodik.*
- Ha feladjuk máris elbuktunk, és méltatlanná váltunk a kegyére. Este ismét megpróbáljuk.
*Furcsa, hogy elmosolyodik, de eszébe jutott egy gnóm, egy furcsán zöldes bőrű gnóm akivel talán egy hatig együtt utazott amikor elindul Északról. Ő mondogatott mindig valami olyasmit, hogy "Ne próbáld! Tedd!"*
- Megtesszük. Sikerülni fog.
*Mostanra ő is végez a pörkölttel, félretolja maga elől a tálat, és baljával az asztalra könyököl, kezében forgatva poharát.*
- Nem fáj. Csak... *megrántaná a vállait, de csak a bal mozdul* Zsibbad. És nem mozog.
*Felnéz a lányra és furcsa módon akkor érzi magát igazán elesettnek amikor észreveszi, hogy mennyire érdekesen halványzöldek azok a szemek. Ez persze dühíti.*
- Ne aggódj! *löki magát kicsit hátrébb a székkel és van valami ingerültség a hangjában* Segítek ahogy ígértem, és utána nem leszek a terhedre.
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:36:50
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rumli a ravaszban//
*Érdekesnek találja Ernuss nézetét az aranyról, ezt gondosan megjegyzi magának. Nem árt tudni, kit mivel és milyen mértékben lehet motiválni. Étel, ital, nők, arany, ezek közül még nem látta egyikről sem, hogy komolyabban megérintette volna a mélységit. Talán a megfelelésvágy? Hírnév? Profizmus? A zárkózott férfinál ez nem olyan nyilvánvaló, Zam igazi kihívásnak érzi kideríteni, a jövőben biztosan több időt szentel neki.
Idejövetelük célját tekintve a dolgok eldőltek. Már azelőtt, hogy a lábukat betették volna. Az első akadálynál nem állhatott meg, hiába fogadták olyan ellenségesen és hiába hangzott el, hogy a Rumos nem eladó. Nem fordulhatott vissza jó kislány módjára, készpénznek és megváltoztathatatlannak elfogadva az első reakciót, igazából még most sem adta fel véglegesen. Az viszont teljesen világos, hogy olyan makacssággal áll szemben, amivel jelen helyzetben nem tud mit kezdeni. A Rumos fontos annak a szervezetnek, mely mögötte áll, immár nem gondolja, hogy pusztán ellenszenvből küldik el, mint ahogy az elején még érezni vélte. Az igenekhez sokszor nemeken keresztül vezet az út, ám itt már nincs mit tenni, ezt a sziklát másképpen kell megkerülniük. Talán később, ha a változások kezdenek beérni, másképp számolnak velük is. Nem sürgős elköteleződniük senki oldalán.*
- Hát jó.
*Mosolyodik el hidegen, és kényelmesen a fejére igazítja a csuklyát, behajtva alá fehér haját.*
- A békés egymás mellett élés jegyében távozom, köszönöm a rám szánt értékes időt. Vendégeket pedig mindig szívesen látunk.
*A komolytalan ajánlatot ezzel válaszolja meg, felőle a pénzt nyugodtan költheti náluk.*
- Minden jót!
*Biccent, aztán Ernusshoz fordul.*
- Mehetünk?
*Ha akadályba nem ütközik, vagy olyasmi nem történik, ami miatt érdemes maradni, távozik.*
//Ernuss//
*Ha rendben kiérnek a kocsmából, tüdeje üdvözölve fogadja a friss, hűvös levegőt. Kissé bosszús, hogy olyan sok időt vesztegetett olyasmire, amiben esélye sem volt elérni bármit, de ezen előbb-utóbb úgyis túl kellett esniük, és nem mondaná teljesen haszontalannak sem. Nyugodt lelkiismerettel áll Ralas elé beszámolni sikertelenségéről, már nem gondolja, hogy csak azért nem sikerült, mert társa helyett ezt ő próbálta elintézni, és mélységiként ítélték volna kudarcra, vagy hogy nem próbálkozott, míg látta értelmét. Megvannak a Rumos nélkül, megmaradhat a lecsúszott alakok és a csótányok gyűjtőhelyének. Még az is lehet, hogy egy nap magától összedől az egész. A patak, melyet társával megosztott ötleteik duzzasztanak, könnyen vesz más irányt, majd alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, ezért nem emészti magát sokáig. Inkább Ernusshoz fordul egy puha mosollyal az utcán, amennyiben elindulnak visszafelé, s közben megragadja az alkalmat, hogy megnézze, nem követi-e őket valaki.*
- Köszönöm, hogy elkísértél. Támogattál és mindvégig megőrizted a hidegvéred, jó döntés volt, hogy téged hoztalak magammal. Neked mi a véleményed a történtekről? Láttál valami érdekeset?
*Szeretné hallani a férfi meglátásait, ő olyan szemszögből tudta figyelni az eseményeket és a harcosokat, ahogyan ő nem, mivel leginkább a csaposra kellett koncentrálnia. Talán olyasmit vett észre, aminek hasznát veheti, és nem utolsó sorban egy kicsit talán róla is megtud többet.*
*Érdekesnek találja Ernuss nézetét az aranyról, ezt gondosan megjegyzi magának. Nem árt tudni, kit mivel és milyen mértékben lehet motiválni. Étel, ital, nők, arany, ezek közül még nem látta egyikről sem, hogy komolyabban megérintette volna a mélységit. Talán a megfelelésvágy? Hírnév? Profizmus? A zárkózott férfinál ez nem olyan nyilvánvaló, Zam igazi kihívásnak érzi kideríteni, a jövőben biztosan több időt szentel neki.
Idejövetelük célját tekintve a dolgok eldőltek. Már azelőtt, hogy a lábukat betették volna. Az első akadálynál nem állhatott meg, hiába fogadták olyan ellenségesen és hiába hangzott el, hogy a Rumos nem eladó. Nem fordulhatott vissza jó kislány módjára, készpénznek és megváltoztathatatlannak elfogadva az első reakciót, igazából még most sem adta fel véglegesen. Az viszont teljesen világos, hogy olyan makacssággal áll szemben, amivel jelen helyzetben nem tud mit kezdeni. A Rumos fontos annak a szervezetnek, mely mögötte áll, immár nem gondolja, hogy pusztán ellenszenvből küldik el, mint ahogy az elején még érezni vélte. Az igenekhez sokszor nemeken keresztül vezet az út, ám itt már nincs mit tenni, ezt a sziklát másképpen kell megkerülniük. Talán később, ha a változások kezdenek beérni, másképp számolnak velük is. Nem sürgős elköteleződniük senki oldalán.*
- Hát jó.
*Mosolyodik el hidegen, és kényelmesen a fejére igazítja a csuklyát, behajtva alá fehér haját.*
- A békés egymás mellett élés jegyében távozom, köszönöm a rám szánt értékes időt. Vendégeket pedig mindig szívesen látunk.
*A komolytalan ajánlatot ezzel válaszolja meg, felőle a pénzt nyugodtan költheti náluk.*
- Minden jót!
*Biccent, aztán Ernusshoz fordul.*
- Mehetünk?
*Ha akadályba nem ütközik, vagy olyasmi nem történik, ami miatt érdemes maradni, távozik.*
//Ernuss//
*Ha rendben kiérnek a kocsmából, tüdeje üdvözölve fogadja a friss, hűvös levegőt. Kissé bosszús, hogy olyan sok időt vesztegetett olyasmire, amiben esélye sem volt elérni bármit, de ezen előbb-utóbb úgyis túl kellett esniük, és nem mondaná teljesen haszontalannak sem. Nyugodt lelkiismerettel áll Ralas elé beszámolni sikertelenségéről, már nem gondolja, hogy csak azért nem sikerült, mert társa helyett ezt ő próbálta elintézni, és mélységiként ítélték volna kudarcra, vagy hogy nem próbálkozott, míg látta értelmét. Megvannak a Rumos nélkül, megmaradhat a lecsúszott alakok és a csótányok gyűjtőhelyének. Még az is lehet, hogy egy nap magától összedől az egész. A patak, melyet társával megosztott ötleteik duzzasztanak, könnyen vesz más irányt, majd alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, ezért nem emészti magát sokáig. Inkább Ernusshoz fordul egy puha mosollyal az utcán, amennyiben elindulnak visszafelé, s közben megragadja az alkalmat, hogy megnézze, nem követi-e őket valaki.*
- Köszönöm, hogy elkísértél. Támogattál és mindvégig megőrizted a hidegvéred, jó döntés volt, hogy téged hoztalak magammal. Neked mi a véleményed a történtekről? Láttál valami érdekeset?
*Szeretné hallani a férfi meglátásait, ő olyan szemszögből tudta figyelni az eseményeket és a harcosokat, ahogyan ő nem, mivel leginkább a csaposra kellett koncentrálnia. Talán olyasmit vett észre, aminek hasznát veheti, és nem utolsó sorban egy kicsit talán róla is megtud többet.*
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-12 13:12:45
Üzenet elküldve: 2019-10-12 13:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Nem igazán lepi meg, hogy a nő nem ugrik azonnal a kérésére, mert már tudja milyen kis fázós, de reménykedik benne, hogy még mindig érdeklődik irányában, így csak mozgásra tudja bírni magát a hűvös padlón. Önkéntelen mosolyra húzódik a szája, mikor látja, mennyire felkészülten érkezik hozzá a másik, párnával és pokróccal felszerelkezve, valamint szinte nyakig bebugyolálva.*
-Nem titok. Egy önelégült elf csak akkor fogad maga mellé egy fattyú kölköt, ha nincs más gyereke, aki át tudná venni az üzletet. Voltak elképzelései a jövőmet illetően, és egészen ígéretesnek bizonyultam. *Meséli, közben pedig a fejét oldalra fordítja, hogy lássa a nőt, miközben kezei kibontakoznak a gubóból, hogy felfogják a felé számolatlanul áradó hőt, ezzel kiolvasztva eddig fagyoskodó porcikáit. Közben észreveszi a lopott pillantást, amit a vörös az asztal irányába ereszt meg, persze, hiszen ott hagyta a tálcát, rajta minden jóval. Azonban úgy véli, míg a lány ennyire didereg, addig nem tudnának rendesen enni, viszont a gyomra már a folyosón is jelzett, nem fogja magát már sokáig türtőztetni, ezért arra gondol, hogy talán meggyorsíthatná a dolgokat. Odacsusszan Yeza mögé, egy ügyes mozdulattal és átkarolja úgy, ahogy van, pokrócostul. A viccelődésre csak felnevet, nem zavaróan hangosan, csak éppen hogy hangot ad a meglepettségének.*
- Nem vertem el, csak nem hagytam, hogy rendelkezzem a jövőm felől. Azt hiszem a szívére vette. *Mosolyodik el zavartan, bár a hangulaton úgy érzi, ez a téma dobott egy kicsit. Aztán témát vált, hátha tudja fokozni a dolgot.*
-Akár ehetnénk is, ha egy kicsit átmelegedtél. Hoztam süteményt neked. *Nyúl előre a kezeivel hogy végig simítson a vörös előkandikáló kacsóin, amik, mint a növények, a fény felé törnek előre.*
//2. emeleti szoba//
*Nem igazán lepi meg, hogy a nő nem ugrik azonnal a kérésére, mert már tudja milyen kis fázós, de reménykedik benne, hogy még mindig érdeklődik irányában, így csak mozgásra tudja bírni magát a hűvös padlón. Önkéntelen mosolyra húzódik a szája, mikor látja, mennyire felkészülten érkezik hozzá a másik, párnával és pokróccal felszerelkezve, valamint szinte nyakig bebugyolálva.*
-Nem titok. Egy önelégült elf csak akkor fogad maga mellé egy fattyú kölköt, ha nincs más gyereke, aki át tudná venni az üzletet. Voltak elképzelései a jövőmet illetően, és egészen ígéretesnek bizonyultam. *Meséli, közben pedig a fejét oldalra fordítja, hogy lássa a nőt, miközben kezei kibontakoznak a gubóból, hogy felfogják a felé számolatlanul áradó hőt, ezzel kiolvasztva eddig fagyoskodó porcikáit. Közben észreveszi a lopott pillantást, amit a vörös az asztal irányába ereszt meg, persze, hiszen ott hagyta a tálcát, rajta minden jóval. Azonban úgy véli, míg a lány ennyire didereg, addig nem tudnának rendesen enni, viszont a gyomra már a folyosón is jelzett, nem fogja magát már sokáig türtőztetni, ezért arra gondol, hogy talán meggyorsíthatná a dolgokat. Odacsusszan Yeza mögé, egy ügyes mozdulattal és átkarolja úgy, ahogy van, pokrócostul. A viccelődésre csak felnevet, nem zavaróan hangosan, csak éppen hogy hangot ad a meglepettségének.*
- Nem vertem el, csak nem hagytam, hogy rendelkezzem a jövőm felől. Azt hiszem a szívére vette. *Mosolyodik el zavartan, bár a hangulaton úgy érzi, ez a téma dobott egy kicsit. Aztán témát vált, hátha tudja fokozni a dolgot.*
-Akár ehetnénk is, ha egy kicsit átmelegedtél. Hoztam süteményt neked. *Nyúl előre a kezeivel hogy végig simítson a vörös előkandikáló kacsóin, amik, mint a növények, a fény felé törnek előre.*
3000. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-12 08:45:52
Üzenet elküldve: 2019-10-12 08:45:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*A válasz egy kicsit mégis érzékenyebben érinti Yezát. Sajnos ő csak tanácstalan vállemeléssel tud felelni rá. Nem ismert családot a céhen kívül. Gyereknek lenni se volt sok ideje. A céhnél bizonyítani kellett, az ifjoncok edzései pedig épp elég kemények voltak, hogy akár ültükben is elaludjanak. Idővel hozzászoktak, hozzáerősödtek, de a korai évek bizony sokukat kirostálták. Az utolsó volt azon gondolkodni, hogy milyen környéknek számít a Rurak negyed Wegtoren vagy akár Lanawin viszonylatában. Őket pontosan arra a környékre készítette fel a szigorú atya, akit a céhmester személyében láttak. Csak körvonalas sejtései vannak róra, hogy ez a család fogalom amúgy hogyan működik. Kívülről látta csak mindig, úgy pedig sokszor nehéz megítélni a dolgokat.
A tűz végre feléled és vidám, pattogó táncba kezd a kandallóban. Yezának először nem nagyon akaródzik mozdulni a kis kuckójából még az invitálásra se, de végül rászánja magát. Kivetkőzik a paplanból, csak az ágytakaróként szolgáló pokrócot hagyja magán, de abba továbbra is szorosan beleburkolózik. Mint egy kockás kis kukac kászálódik le az ágyról és tipeg Eooghanhoz, de azért még visszanyúl egy párnáért, mert a lóról való esés azért csak-csak nyomot hagyott. Letelepszik a bárd mellé. Jólesik, ahogy a tűz melege eléri az egészen fagyossá hűlt orrocskáját. A kezét is kidugja a pokróc alól, hogy átmelegedjenek az ujjai.*
- Elmondod, miért tagadott ki az apád, ha gyerekként még így óvott? *kérdi. Lehet, hogy nem kéne feszegetni a dolgot, de egyrészt érdekli, másrészt meg ezúttal valahogy nem dúskál a témákban. Elég nehézkesen megy neki ez az új felállás. Normál esetben eleve úgy telepedett volna le, hogy a férfi ölelését is maga köré csomagolja, utat adva a nyakára szánt kis csókocskáknak is. De itt ez valószínűleg azzal járna, hogy a félvér felpattan és tisztes távolba vonul tőle. Nem akarja elüldözni a tűz melegétől, úgyhogy inkább betartja a hegyeken innen élő szabályokat.
Pillantása az asztal felé is elszalad. Kíváncsi, mi az a sok minden, amit Eooghan hozott. Rá is kérdezhetne, de megpróbál a szemérmes vendég szerepében maradni. Ha jár valami neki arról a tálcáról, majd megkínálják, ha meg nem, akkor nem kuncsorog. Ez az érzés amellett is tartja magát, hogy mielőtt a bárd elindult, megkérdezte, hogy mit kér. Valahogy... a fene tudja, most már egyre bizonytalanabb mindennel kapcsolatban. Az eddigi tapasztalatai azt mutatták sajnos, hogy jobb nem hallgatni magára vagy olyasmit elvárni, amit régen természetesnek vett. Lassan már attól is zavarba jön majd, ha egy férfi társaságában van, mert már teljes káosz van a fejében azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene viselkednie. A kacérkodás, na az például teljes zsákutca, ez már nagyjából ténnyé érett. Lázas betegnél úgy-ahogy működik, de egyébként... Persze az is lehet, hogy csak az érintéssel van a probléma, de ezt már igazán nem tudja kihámozni, Eooghan pedig határozottan elzárkózott tőle, hogy segítsen kibogozni a dilemmát, szóval igyekszik inkább csak a beszélgetésre fókuszálni.*
- Valamin összevesztetek? Elverted a családi vagyont drága lantokra? *próbál humorizálni, hogy megtörje a jeget, de jobban belegondolva, lehet, hogy ez nem volt a legjobb ötlet tőle. Ha kényes témába tenyerelt, akkor meg aztán pláne. Atyaég... még akkor se volt ennyire nyomorult az ilyesmiben, amikor frissen bekerült a niyss húgocskák közé a céhben. Mi tagadás, az önbizalmát jócskán megtépázta ez a néhány nap, amióta úgy döntött, nem rejtőzik tovább elzárkózva mindentől és mindenkitől.*
//2. emeleti szoba//
*A válasz egy kicsit mégis érzékenyebben érinti Yezát. Sajnos ő csak tanácstalan vállemeléssel tud felelni rá. Nem ismert családot a céhen kívül. Gyereknek lenni se volt sok ideje. A céhnél bizonyítani kellett, az ifjoncok edzései pedig épp elég kemények voltak, hogy akár ültükben is elaludjanak. Idővel hozzászoktak, hozzáerősödtek, de a korai évek bizony sokukat kirostálták. Az utolsó volt azon gondolkodni, hogy milyen környéknek számít a Rurak negyed Wegtoren vagy akár Lanawin viszonylatában. Őket pontosan arra a környékre készítette fel a szigorú atya, akit a céhmester személyében láttak. Csak körvonalas sejtései vannak róra, hogy ez a család fogalom amúgy hogyan működik. Kívülről látta csak mindig, úgy pedig sokszor nehéz megítélni a dolgokat.
A tűz végre feléled és vidám, pattogó táncba kezd a kandallóban. Yezának először nem nagyon akaródzik mozdulni a kis kuckójából még az invitálásra se, de végül rászánja magát. Kivetkőzik a paplanból, csak az ágytakaróként szolgáló pokrócot hagyja magán, de abba továbbra is szorosan beleburkolózik. Mint egy kockás kis kukac kászálódik le az ágyról és tipeg Eooghanhoz, de azért még visszanyúl egy párnáért, mert a lóról való esés azért csak-csak nyomot hagyott. Letelepszik a bárd mellé. Jólesik, ahogy a tűz melege eléri az egészen fagyossá hűlt orrocskáját. A kezét is kidugja a pokróc alól, hogy átmelegedjenek az ujjai.*
- Elmondod, miért tagadott ki az apád, ha gyerekként még így óvott? *kérdi. Lehet, hogy nem kéne feszegetni a dolgot, de egyrészt érdekli, másrészt meg ezúttal valahogy nem dúskál a témákban. Elég nehézkesen megy neki ez az új felállás. Normál esetben eleve úgy telepedett volna le, hogy a férfi ölelését is maga köré csomagolja, utat adva a nyakára szánt kis csókocskáknak is. De itt ez valószínűleg azzal járna, hogy a félvér felpattan és tisztes távolba vonul tőle. Nem akarja elüldözni a tűz melegétől, úgyhogy inkább betartja a hegyeken innen élő szabályokat.
Pillantása az asztal felé is elszalad. Kíváncsi, mi az a sok minden, amit Eooghan hozott. Rá is kérdezhetne, de megpróbál a szemérmes vendég szerepében maradni. Ha jár valami neki arról a tálcáról, majd megkínálják, ha meg nem, akkor nem kuncsorog. Ez az érzés amellett is tartja magát, hogy mielőtt a bárd elindult, megkérdezte, hogy mit kér. Valahogy... a fene tudja, most már egyre bizonytalanabb mindennel kapcsolatban. Az eddigi tapasztalatai azt mutatták sajnos, hogy jobb nem hallgatni magára vagy olyasmit elvárni, amit régen természetesnek vett. Lassan már attól is zavarba jön majd, ha egy férfi társaságában van, mert már teljes káosz van a fejében azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene viselkednie. A kacérkodás, na az például teljes zsákutca, ez már nagyjából ténnyé érett. Lázas betegnél úgy-ahogy működik, de egyébként... Persze az is lehet, hogy csak az érintéssel van a probléma, de ezt már igazán nem tudja kihámozni, Eooghan pedig határozottan elzárkózott tőle, hogy segítsen kibogozni a dilemmát, szóval igyekszik inkább csak a beszélgetésre fókuszálni.*
- Valamin összevesztetek? Elverted a családi vagyont drága lantokra? *próbál humorizálni, hogy megtörje a jeget, de jobban belegondolva, lehet, hogy ez nem volt a legjobb ötlet tőle. Ha kényes témába tenyerelt, akkor meg aztán pláne. Atyaég... még akkor se volt ennyire nyomorult az ilyesmiben, amikor frissen bekerült a niyss húgocskák közé a céhben. Mi tagadás, az önbizalmát jócskán megtépázta ez a néhány nap, amióta úgy döntött, nem rejtőzik tovább elzárkózva mindentől és mindenkitől.*
2999. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-12 00:32:28
Üzenet elküldve: 2019-10-12 00:32:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*A szobák dolgára csak megvonja a vállát. Jobb, mint a szabad ég alatt, vagy épp a Vérkertben. Ami azt illeti, talán itt a legkisebb a valószínűsége, hogy a Testvériség rájuk talál.*
-Az északiak senkit sem szívelnek magukon kívül.
*Feleli szórakozottan, miközben az érkező étel felé pillant. Ami azt illeti, farkaséhes, napok óta nem evett kiadósat... Ráadásul az éjszakázások is sokat kivettek belőle. Valahol mélyen legbelül hálát érez Nirs felé, hogy kirángatta a Vérkert béklyóiból. Valószínűleg addig próbálta volna véghez vinni a varázst, míg a fehér köpenyesek le nem csapnak rá, vagy el nem sorvad az oltár mellett.
A férfi be sem fejezi a mondatát, ő már hozzá is lát az ételhez. Falánk mód habzsol, mintha nem lenne holnap... És tulajdonképp ki tudja, mit is hoz majd.*
-Talán.
*Feleli teliszájjal, Nirsre emelve zöldjeit.*
-Valami jó erős lötty. De nem tudom, hol találhatnánk ilyet.
*Egy ideig merengve szemléli a férfit, még a rágást is abbahagyja közben.*
-Én nem tudom, mit csinálok rosszul. Nem érzem magam gyengének. Még sem sikerült. ~Egyszer sem.~
*Leteszi a villát, majd hátradől a széken. Aprónak érzi magát, pedig elhivatottul harsogta, hogy ő a Vérúr legnagyobb szolgája. Most még is elbukott, nem egyszer és nem kétszer.*
-A karod. Hogy érzed magad?
*A szobák dolgára csak megvonja a vállát. Jobb, mint a szabad ég alatt, vagy épp a Vérkertben. Ami azt illeti, talán itt a legkisebb a valószínűsége, hogy a Testvériség rájuk talál.*
-Az északiak senkit sem szívelnek magukon kívül.
*Feleli szórakozottan, miközben az érkező étel felé pillant. Ami azt illeti, farkaséhes, napok óta nem evett kiadósat... Ráadásul az éjszakázások is sokat kivettek belőle. Valahol mélyen legbelül hálát érez Nirs felé, hogy kirángatta a Vérkert béklyóiból. Valószínűleg addig próbálta volna véghez vinni a varázst, míg a fehér köpenyesek le nem csapnak rá, vagy el nem sorvad az oltár mellett.
A férfi be sem fejezi a mondatát, ő már hozzá is lát az ételhez. Falánk mód habzsol, mintha nem lenne holnap... És tulajdonképp ki tudja, mit is hoz majd.*
-Talán.
*Feleli teliszájjal, Nirsre emelve zöldjeit.*
-Valami jó erős lötty. De nem tudom, hol találhatnánk ilyet.
*Egy ideig merengve szemléli a férfit, még a rágást is abbahagyja közben.*
-Én nem tudom, mit csinálok rosszul. Nem érzem magam gyengének. Még sem sikerült. ~Egyszer sem.~
*Leteszi a villát, majd hátradől a széken. Aprónak érzi magát, pedig elhivatottul harsogta, hogy ő a Vérúr legnagyobb szolgája. Most még is elbukott, nem egyszer és nem kétszer.*
-A karod. Hogy érzed magad?
2998. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-11 22:55:40
Üzenet elküldve: 2019-10-11 22:55:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 259
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 259
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Rumli a ravaszban//
*A lezűllött kocsma és a pult mögött álló férfi sok mindent elmondott. A tárgyalás, ha annak lehet nevezni a beszélgetést, amely lezajlott, elég hektikusra sikerült. A kezdeti agressziót békésebb hangnem váltotta fel ugyan, de az üzlet, amelyért a mélységi lány érkezett, valahogyan stagnálni látszik. Mindketten felsorakoztatják saját érveiket egymással szemben, végül pedig kiderül, hogy egyáltalán lehet-e győztest hirdetni.*
- Jó neked, külyök. *Biccent Ernuss szavaira az aranyról és felhasználásáról.*
- Majd akkor mondjad eztet, amikor nem lesz belűle, akkor majd átértékeled magadba. Hidd el nekem. *Teszi hozzá atyaian, majd a mélységi lány felé fordul a pillantása.*
- Má' mondtam korábban is, de karakán egy füstös vagy te. *Int állával Zammiria felé, majd fejcsóválva elmosolyodik.*
- Az együttműködés nem arrú szól, hogy te, mint engedsz vagy mire vagy hajlandó. *Sóhajtja.
Az újabb monológra viszont már fel kell nevetnie. Elismerésre méltó Zammiria határozottsága és saját akaratába vetett hite. Láthatóan, ha egyszer szagot fogott, akkor nem hajlandó veszni hagyni a prédát.*
- Pé'zünk van, még ha nem is látszik. *Vakkantja.*
- Eddig is békése' é'tünk egymás mellett, eztán is úgy fogunk. Ané'kül is, hogy tik, meg mink összeszűrnénk a levet. *Válaszolja aztán és vizenyős tekintetével előbb Ernussra, majd onnan vissza a mélységi nőre néz.*
- Söprögessé' a saját házad táján, oszt hagyjá' minket békin. Mindenkinek jobb lesz. *Tanácsolja, majd unottan sóhajt, mint amikor egy gyereknek százszor kell elmondani, hogy miért nem szabad bemenni a mély vízbe.*
- Az a gátló tényezője a vezérváltásnak, hogy nem akarják eladni. *Nyomja meg a három utolsó szót.*
- Itt rend van, fegyelem és tisztaság. *Int körbe a fogadóban, amire az asztalnál ülők már kénytelenek felröhögni.*
- Köszönnyük az érdeklődést, de elutasítanám az ajánlatot. *Mosolyog foghíjasan.*
- De lehet, hogy hónap kinyalom magam és bemasírozok a Sellűbe és felajá'lok neked tízezer aranyat a csehód'é. Oszt meglássuk, eladod-e. De ez elgyen a jövő zenéje. *Támaszkodik a pultra és jobbjával utat mutat az ajtó felé a két mélységinek.*
*A lezűllött kocsma és a pult mögött álló férfi sok mindent elmondott. A tárgyalás, ha annak lehet nevezni a beszélgetést, amely lezajlott, elég hektikusra sikerült. A kezdeti agressziót békésebb hangnem váltotta fel ugyan, de az üzlet, amelyért a mélységi lány érkezett, valahogyan stagnálni látszik. Mindketten felsorakoztatják saját érveiket egymással szemben, végül pedig kiderül, hogy egyáltalán lehet-e győztest hirdetni.*
- Jó neked, külyök. *Biccent Ernuss szavaira az aranyról és felhasználásáról.*
- Majd akkor mondjad eztet, amikor nem lesz belűle, akkor majd átértékeled magadba. Hidd el nekem. *Teszi hozzá atyaian, majd a mélységi lány felé fordul a pillantása.*
- Má' mondtam korábban is, de karakán egy füstös vagy te. *Int állával Zammiria felé, majd fejcsóválva elmosolyodik.*
- Az együttműködés nem arrú szól, hogy te, mint engedsz vagy mire vagy hajlandó. *Sóhajtja.
Az újabb monológra viszont már fel kell nevetnie. Elismerésre méltó Zammiria határozottsága és saját akaratába vetett hite. Láthatóan, ha egyszer szagot fogott, akkor nem hajlandó veszni hagyni a prédát.*
- Pé'zünk van, még ha nem is látszik. *Vakkantja.*
- Eddig is békése' é'tünk egymás mellett, eztán is úgy fogunk. Ané'kül is, hogy tik, meg mink összeszűrnénk a levet. *Válaszolja aztán és vizenyős tekintetével előbb Ernussra, majd onnan vissza a mélységi nőre néz.*
- Söprögessé' a saját házad táján, oszt hagyjá' minket békin. Mindenkinek jobb lesz. *Tanácsolja, majd unottan sóhajt, mint amikor egy gyereknek százszor kell elmondani, hogy miért nem szabad bemenni a mély vízbe.*
- Az a gátló tényezője a vezérváltásnak, hogy nem akarják eladni. *Nyomja meg a három utolsó szót.*
- Itt rend van, fegyelem és tisztaság. *Int körbe a fogadóban, amire az asztalnál ülők már kénytelenek felröhögni.*
- Köszönnyük az érdeklődést, de elutasítanám az ajánlatot. *Mosolyog foghíjasan.*
- De lehet, hogy hónap kinyalom magam és bemasírozok a Sellűbe és felajá'lok neked tízezer aranyat a csehód'é. Oszt meglássuk, eladod-e. De ez elgyen a jövő zenéje. *Támaszkodik a pultra és jobbjával utat mutat az ajtó felé a két mélységinek.*
2997. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-11 20:10:49
Üzenet elküldve: 2019-10-11 20:10:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Miután letette a tálcát kissé értetlen tekintettel nézi egy darabig a jól becsomagolt Yezatekercset az ágyon, mikor pedig már mosolyra kúszna a szája szélére, eszmél fel, hogy valószínűleg a nő fázik. Ekkor lép oda a kandallóhoz, hogy életet, főként pedig tüzet leheljen bele, némi fával, gyújtóssal és tűzszerszámmal. Aztán érkezik a csendet megtörő igen magvas megjegyzés. „Hamar visszaértél.”
~Ez most azt akarja jelenteni, hogy nem akarta, hogy visszaérjek hamar vagy túl sokat is voltam el? ~ Indul be azonnal a fejében a gondolatcéh és kovácsolja egymás után a lehetséges változatokat. Mikor azonban a láng fellobban, valahogy elcsendesíti az aggodalmát és megnyugtatja. Csend van és élénken pattog a tűz a szobában, ő pedig csak figyeli néhány pillanatig, majd egy hang adja a tudtára, hogy más is van rajta kívül a szobában.*
-Nem. Ki akarná, hogy a porontya egy ilyen környéken legyen gyerek? Városi gyerek vagyok. *Jegyzi meg, de nem érzékelteti, hogy a nő ezzel a felvetéssel hibázott, mármint egyáltalán nem gúnyos a kérdés, csupán talán egy szemernyit szomorkás.*
-Fázol ugye? Gyere ide a tűzhöz. *Ül le törökülésbe a kandallótól egy karnyújtásnyira és egyik kezével a nő felé int.*
-Egye fene, hozhatod a pokrócot is, látom már jól összebarátkoztatok. *Mondja kedves mosollyal, mintha a tűz meleg lángjai kezdenék lassan a szívét is átmelegíteni.*
//2. emeleti szoba//
*Miután letette a tálcát kissé értetlen tekintettel nézi egy darabig a jól becsomagolt Yezatekercset az ágyon, mikor pedig már mosolyra kúszna a szája szélére, eszmél fel, hogy valószínűleg a nő fázik. Ekkor lép oda a kandallóhoz, hogy életet, főként pedig tüzet leheljen bele, némi fával, gyújtóssal és tűzszerszámmal. Aztán érkezik a csendet megtörő igen magvas megjegyzés. „Hamar visszaértél.”
~Ez most azt akarja jelenteni, hogy nem akarta, hogy visszaérjek hamar vagy túl sokat is voltam el? ~ Indul be azonnal a fejében a gondolatcéh és kovácsolja egymás után a lehetséges változatokat. Mikor azonban a láng fellobban, valahogy elcsendesíti az aggodalmát és megnyugtatja. Csend van és élénken pattog a tűz a szobában, ő pedig csak figyeli néhány pillanatig, majd egy hang adja a tudtára, hogy más is van rajta kívül a szobában.*
-Nem. Ki akarná, hogy a porontya egy ilyen környéken legyen gyerek? Városi gyerek vagyok. *Jegyzi meg, de nem érzékelteti, hogy a nő ezzel a felvetéssel hibázott, mármint egyáltalán nem gúnyos a kérdés, csupán talán egy szemernyit szomorkás.*
-Fázol ugye? Gyere ide a tűzhöz. *Ül le törökülésbe a kandallótól egy karnyújtásnyira és egyik kezével a nő felé int.*
-Egye fene, hozhatod a pokrócot is, látom már jól összebarátkoztatok. *Mondja kedves mosollyal, mintha a tűz meleg lángjai kezdenék lassan a szívét is átmelegíteni.*
2996. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-11 19:10:54
Üzenet elküldve: 2019-10-11 19:10:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Tényleg nem fenyegetésnek szánta iménti megjegyzését, hiszen hamar nevetségessé válik az aki folyamatosan vészjósló szavakat használ, de tettek nem követik őket. Márpedig Nirs kevés kedvet érez hozzá, hogy folyamatosan pofozza az elfet vagy másként tegyen ellene. Már csak azért is, mert kezdi úgy érezni, hogy egymásra vannak utalva. Egyelőre mindenképpen. Azt mindenesetre elégedetten veszi, hogy Hanloren tudomásul veszi a mondandóját, és bólint egyet amikor a lány letelepszik egy asztalhoz. Ő maga a pulthoz megy és igyekszik elrendezni mindent. Így hamarosan kap két kulcsot 34 arany fejében és magukénak tudhatnak két Szobát (2. emelet). Rendel továbbá két kupa Bort, ezért további 10 aranyat kell a pulton hagynia. Kis hezitálás után Hanlorennek Töltött csibét kér, ennek ára 8 arany, neki pedig Vaddisznópörköltre támad gusztusa, így további 13 arannyal lesz vékonyabb az erszénye. Eközben nem tud szabadulni a gondolattól, hogy jobb karjával is kezdeni kell valamit, mert az érmék előkotrása is nehezen megy ügyetlenebb kezével. Alighanem még cifrább lesz a vetkőzés, öltözés, mosdás művelete, hogy csak olyasmit említsünk ami egyébként végtelenül egyszerű feladat, de most problémákat okozhat.*
- A második emeleten lesznek a szobáink. *ül le az asztalhoz, és az egyik kulcsot a lány elé csúsztatja az asztalon* Az mondják, hogy ott valamivel kevesebb a csótány és a poloska. Bízzunk benne, hogy nem vertek át.
*Kicsit elmosolyodik, hátradől a székén, és a kérdés után aránylag sokáig nézi az elfet.*
- Nem. *böki ki végül röviden, de ezt kevésnek érzi* Ne vedd magadra! Északon kevesen szívlelik a hegyesfülűeket, ott születtem, így nőttem fel. Veled semmi bajom.
*Ez utóbbit csak amolyan kegyes hazugságnak szánja, de ha jobban belegondol, valóban kevés oka lenne neheztelni Hanlorenre. Kicsit nyakas ugyan, és a jelek szerint nem tudja, hogy hol a helye a világ rendjében, de ez még változhat. Azt pedig esze ágában sem lenne megosztani a másikkal, hogy valahol imponál is neki az, hogy a lány egészen másként viselkedik, mint amit ő - neveltetése okán - elvárna.*
- Jó étvágyat! *biccent egyet amikor az ételek megérkeznek, és eszébe sem jut, hogy mivel nem kérdezte a lányt, hogy mit szeretne, talán nincs is ínyére a fogás. Bal kezébe veszi a villát, megakad a mozdulat. Felpillant és állával jobbja felé bök.*
- Mit gondolsz, segíthet ezen valami varázsital? Vagy varázslat?
*Tényleg nem fenyegetésnek szánta iménti megjegyzését, hiszen hamar nevetségessé válik az aki folyamatosan vészjósló szavakat használ, de tettek nem követik őket. Márpedig Nirs kevés kedvet érez hozzá, hogy folyamatosan pofozza az elfet vagy másként tegyen ellene. Már csak azért is, mert kezdi úgy érezni, hogy egymásra vannak utalva. Egyelőre mindenképpen. Azt mindenesetre elégedetten veszi, hogy Hanloren tudomásul veszi a mondandóját, és bólint egyet amikor a lány letelepszik egy asztalhoz. Ő maga a pulthoz megy és igyekszik elrendezni mindent. Így hamarosan kap két kulcsot 34 arany fejében és magukénak tudhatnak két Szobát (2. emelet).
Rendel továbbá két kupa Bort, ezért további 10 aranyat kell a pulton hagynia. Kis hezitálás után Hanlorennek Töltött csibét kér, ennek ára 8 arany, neki pedig Vaddisznópörköltre támad gusztusa, így további 13 arannyal lesz vékonyabb az erszénye. Eközben nem tud szabadulni a gondolattól, hogy jobb karjával is kezdeni kell valamit, mert az érmék előkotrása is nehezen megy ügyetlenebb kezével. Alighanem még cifrább lesz a vetkőzés, öltözés, mosdás művelete, hogy csak olyasmit említsünk ami egyébként végtelenül egyszerű feladat, de most problémákat okozhat.*- A második emeleten lesznek a szobáink. *ül le az asztalhoz, és az egyik kulcsot a lány elé csúsztatja az asztalon* Az mondják, hogy ott valamivel kevesebb a csótány és a poloska. Bízzunk benne, hogy nem vertek át.
*Kicsit elmosolyodik, hátradől a székén, és a kérdés után aránylag sokáig nézi az elfet.*
- Nem. *böki ki végül röviden, de ezt kevésnek érzi* Ne vedd magadra! Északon kevesen szívlelik a hegyesfülűeket, ott születtem, így nőttem fel. Veled semmi bajom.
*Ez utóbbit csak amolyan kegyes hazugságnak szánja, de ha jobban belegondol, valóban kevés oka lenne neheztelni Hanlorenre. Kicsit nyakas ugyan, és a jelek szerint nem tudja, hogy hol a helye a világ rendjében, de ez még változhat. Azt pedig esze ágában sem lenne megosztani a másikkal, hogy valahol imponál is neki az, hogy a lány egészen másként viselkedik, mint amit ő - neveltetése okán - elvárna.*
- Jó étvágyat! *biccent egyet amikor az ételek megérkeznek, és eszébe sem jut, hogy mivel nem kérdezte a lányt, hogy mit szeretne, talán nincs is ínyére a fogás. Bal kezébe veszi a villát, megakad a mozdulat. Felpillant és állával jobbja felé bök.*
- Mit gondolsz, segíthet ezen valami varázsital? Vagy varázslat?
2995. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-11 18:07:20
Üzenet elküldve: 2019-10-11 18:07:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Most már tényleg hamar lebontja a csontról a maradék húst, aztán a tányért csak leteszi az ágy lába mellé. Nincs az az isten, hogy ő most kikeljen az ágyból. Szorosan beburkolózik a takaróba, mint aki készül megfagyni. Míg vár sok dolog fut át a fején. Hogy vajon ismeri-e, aki érte jön? Mond majd valamit vagy csak pengét kap a szívébe... vagy elvágják a torkát, esetleg nyíllal esik meg a dolog? És ha visszaviszik Wegtorenbe? Furcsa érzés lesz örülni a régi társaknak a tudatban, hogy csak keserves kínhalál lesz tőlük az üdvözlő ajándék? Nagyon fél tőle. Elmondhatatlanul. Míg ezen tépelődik, egy idő után feltűnik neki, hogy a talpát szorongatja. Az ujja az alig észrevehető kis hegen jár.
~Vajon feltűnhetett bárkinek, hogy az este nem mentem vissza?~ Aligha hiszi. Azért felmerül benne a kérdés, hogy meddig tartanák meg a holmijait, ha eltűnne? Öt napra van kifizetve a szoba. Azt azért csak kivárják. Darelld biztosan megkönnyebbülne, ha felszívódna.
Az ajtótól hallatszódó motoszkálásra mozdulna is meg nem is. Gondolja, hogy biztos elkélne a segítség, hiszen Eooghan több dolgot is hozott, de végül a bárd megoldja egyedül, mielőtt Yezát kinoszogatná a lelkiismeret az ágyból.
Furcsa érzés keríti hatalmába, mikor Eooghan bejön, lepakol. Talán mondania kéne valamit, de nem igazán tudja mit mondhatna. Amikor ott parázslik a pajzánság, sokkal könnyebb minden. Nem kell ilyesmin gondolkodni. Csak úgy jön minden magától. Most viszont egy kicsit tanácstalan és némi feszengés kezdi harapdálni.*
- Hamar visszaértél *mondja jobb híján, aztán pillantása elkezd körbejárni, hátha talál valami felhozható témát, de az olyasmit, hogy "Te is észrevetted, milyen koszos a függöny?" vagy "Az asztal sarkáról lepattogzott a festék." inkább elengedi és kuksol tovább kukán a takaróba bugyolálódva, míg Eooghan begyújt a kandallóba.*
- Khmm... Szóval... Itt nőttél fel? *kérdi bizonytalan tapogatózással a közönséges beszélgetés talaján. Nem sokszor csinált még ilyet egy férfi társaságában, de nagyon úgy néz ki, muszáj lesz kitanulnia.*
//2. emeleti szoba//
*Most már tényleg hamar lebontja a csontról a maradék húst, aztán a tányért csak leteszi az ágy lába mellé. Nincs az az isten, hogy ő most kikeljen az ágyból. Szorosan beburkolózik a takaróba, mint aki készül megfagyni. Míg vár sok dolog fut át a fején. Hogy vajon ismeri-e, aki érte jön? Mond majd valamit vagy csak pengét kap a szívébe... vagy elvágják a torkát, esetleg nyíllal esik meg a dolog? És ha visszaviszik Wegtorenbe? Furcsa érzés lesz örülni a régi társaknak a tudatban, hogy csak keserves kínhalál lesz tőlük az üdvözlő ajándék? Nagyon fél tőle. Elmondhatatlanul. Míg ezen tépelődik, egy idő után feltűnik neki, hogy a talpát szorongatja. Az ujja az alig észrevehető kis hegen jár.
~Vajon feltűnhetett bárkinek, hogy az este nem mentem vissza?~ Aligha hiszi. Azért felmerül benne a kérdés, hogy meddig tartanák meg a holmijait, ha eltűnne? Öt napra van kifizetve a szoba. Azt azért csak kivárják. Darelld biztosan megkönnyebbülne, ha felszívódna.
Az ajtótól hallatszódó motoszkálásra mozdulna is meg nem is. Gondolja, hogy biztos elkélne a segítség, hiszen Eooghan több dolgot is hozott, de végül a bárd megoldja egyedül, mielőtt Yezát kinoszogatná a lelkiismeret az ágyból.
Furcsa érzés keríti hatalmába, mikor Eooghan bejön, lepakol. Talán mondania kéne valamit, de nem igazán tudja mit mondhatna. Amikor ott parázslik a pajzánság, sokkal könnyebb minden. Nem kell ilyesmin gondolkodni. Csak úgy jön minden magától. Most viszont egy kicsit tanácstalan és némi feszengés kezdi harapdálni.*
- Hamar visszaértél *mondja jobb híján, aztán pillantása elkezd körbejárni, hátha talál valami felhozható témát, de az olyasmit, hogy "Te is észrevetted, milyen koszos a függöny?" vagy "Az asztal sarkáról lepattogzott a festék." inkább elengedi és kuksol tovább kukán a takaróba bugyolálódva, míg Eooghan begyújt a kandallóba.*
- Khmm... Szóval... Itt nőttél fel? *kérdi bizonytalan tapogatózással a közönséges beszélgetés talaján. Nem sokszor csinált még ilyet egy férfi társaságában, de nagyon úgy néz ki, muszáj lesz kitanulnia.*
2994. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-11 01:30:08
Üzenet elküldve: 2019-10-11 01:30:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
-Megjegyeztem.
*Ereszt meg egy fanyar mosolyt a fiú felé, mielőtt belépnek a Rókalyukba. Sokadik fenyegetése már újdonsült társának, de túl kevés nyár van a fiú mögött ahhoz, hogy komolyan vegye. Nem fél tőle, de pontosan tudja, hogy Nirs sem tart tőle. Ezen a tényen már rég túl tette magát, nem is bosszantja különösképp a dolog. Egyszerűen eddig a saját feje után ment, és most nehéz osztozni... Egy biztos, ő nem a könnyen térdet hajtós fajta.*
-Volt már rosszabb.
*Ledobja fejéről a csuklyát, majd egy pillantással méri fel az előteret. Semmi bizalomgerjesztő, de legalább nincsenek sokan. Nappal csak néhány, részeg matróz lézeng a Rumosban, este indul csak be igazán az élet.*
-Együnk valamit, aztán térjünk nyugovóra. Vissza kell nyernünk az erőnket, ha ma este újra meg akarjuk próbálni.
*Kíváncsian pillant a fiúra, miközben helyet foglal az asztalnál. Vajon meg akarja? Talán a kudarc túl sokat kivett belőle... Ami őt illeti, már kezd hozzászokni.*
-Kucorogtam már sátorban fél tucat katonával a sajátjaim közül, némi szalma nem fog álmatlanságot okozni.
*A férfire szalad a pillantása, majd kifejezéstelen ábrázattal rákérdez.*
-Nem kedveled a fajtám, igaz?
-Megjegyeztem.
*Ereszt meg egy fanyar mosolyt a fiú felé, mielőtt belépnek a Rókalyukba. Sokadik fenyegetése már újdonsült társának, de túl kevés nyár van a fiú mögött ahhoz, hogy komolyan vegye. Nem fél tőle, de pontosan tudja, hogy Nirs sem tart tőle. Ezen a tényen már rég túl tette magát, nem is bosszantja különösképp a dolog. Egyszerűen eddig a saját feje után ment, és most nehéz osztozni... Egy biztos, ő nem a könnyen térdet hajtós fajta.*
-Volt már rosszabb.
*Ledobja fejéről a csuklyát, majd egy pillantással méri fel az előteret. Semmi bizalomgerjesztő, de legalább nincsenek sokan. Nappal csak néhány, részeg matróz lézeng a Rumosban, este indul csak be igazán az élet.*
-Együnk valamit, aztán térjünk nyugovóra. Vissza kell nyernünk az erőnket, ha ma este újra meg akarjuk próbálni.
*Kíváncsian pillant a fiúra, miközben helyet foglal az asztalnál. Vajon meg akarja? Talán a kudarc túl sokat kivett belőle... Ami őt illeti, már kezd hozzászokni.*
-Kucorogtam már sátorban fél tucat katonával a sajátjaim közül, némi szalma nem fog álmatlanságot okozni.
*A férfire szalad a pillantása, majd kifejezéstelen ábrázattal rákérdez.*
-Nem kedveled a fajtám, igaz?
2993. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-10 20:26:41
Üzenet elküldve: 2019-10-10 20:26:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*A bor, az egyetlen biztos pont, így talán nem is árt abba kapaszkodni.
~De ide két pohár nem lesz elég, vagy egy üveg kelleni fog. ~ Mert a csendből, ami fogadta, nem úgy tűnt neki, hogy a vörösnek tetszett az imént elejtett jóslat, bár így visszagondolva, talán nem is az volt vele a célja. Valamint rejtve, reménykedik benne, ha kicsit felöntenek a garatra, hátha majd egy azonos nyelvet kezdenek beszélni és végre nem lesz ekkora zűrzavar a fejében a nőt illetően. Mikor Yeza száját elhagyja a cseresznyés süti, a bárd szemei szinte egyből felcsillannak.
~Na végre. El se hiszem, de ezt értem. ~ Nagy kő gördül le a szívéről, még mindig ugyan azt a nyelvet beszélik és lassan, érzései szerint, közelednek egymáshoz. Bár tétovázik két pillanatig még, mert nem egészen biztos benne, mikor visszatér majd, a nő még a szobában lesz, de azért most már csak el kell hagynia a szobát.*
-Mindjárt jövök, aztán be is gyujtok. *Vetíti előre az eseményeket. Amint kilép az ajtón nagy léptekkel száguld egészen a pultig, ahol is szemeivel az étlapon azt a meggyes vacakot keresi, mikor pedig megtalálja nagy hévvel csapja rá a tenyerét.*
-Legyen kettő a cseresznyésből. * Le is számol a pultra 14 aranyat a két Gyümölcsös sütemény ellentételezésére.*
-Aztán még legyen abból is kettő. *Számol le 16 aranyat a Töltött csibe miatt is, amit még kért.*
-Meg még legyen… *Nézegeti az étlapot, de sehol sem talál nagyobb tételt, így inkább a pultoshoz fordul segítségért.*
-Adj egy üveg bort, meg két poharat. Legyen vörös és bontatlant, más elvárásom nincs. * Csúsztat oda csak finoman Mesélő (Hádész) elé 20 aranyat a pultra, egy fejbiccentés kíséretében.*
-Tőlem senki meg nem tudja. *Majd mikor megkapja a rendelt ételek halmazát egy igényesebb fatálcán, meg a két poharat, magához ragadja a bort, egyik kezében a tálca, másikban az üveg, úgy sétál vissza a szobába. Ügyesen a könyökével kiegyensúlyozza a kilincset, majd odabent leteszi a tálcát és az üveget is az asztalra. Közben szemével keresi a vöröst, aki úgy tűnik időközben ismét ráfanyalodott a pipire.*
-Meghoztam. *Közli egyszerűen, mintha csak valami felszolgáló lenne és épp a borravalóját várná. Majd elindul, hogy lángra lobbantsa az ígért tüzet, egyelőre még csak a kandallóban. Mikor pedig már lobog, visszasétál és leül az egyik székre.*
//2. emeleti szoba//
*A bor, az egyetlen biztos pont, így talán nem is árt abba kapaszkodni.
~De ide két pohár nem lesz elég, vagy egy üveg kelleni fog. ~ Mert a csendből, ami fogadta, nem úgy tűnt neki, hogy a vörösnek tetszett az imént elejtett jóslat, bár így visszagondolva, talán nem is az volt vele a célja. Valamint rejtve, reménykedik benne, ha kicsit felöntenek a garatra, hátha majd egy azonos nyelvet kezdenek beszélni és végre nem lesz ekkora zűrzavar a fejében a nőt illetően. Mikor Yeza száját elhagyja a cseresznyés süti, a bárd szemei szinte egyből felcsillannak.
~Na végre. El se hiszem, de ezt értem. ~ Nagy kő gördül le a szívéről, még mindig ugyan azt a nyelvet beszélik és lassan, érzései szerint, közelednek egymáshoz. Bár tétovázik két pillanatig még, mert nem egészen biztos benne, mikor visszatér majd, a nő még a szobában lesz, de azért most már csak el kell hagynia a szobát.*
-Mindjárt jövök, aztán be is gyujtok. *Vetíti előre az eseményeket. Amint kilép az ajtón nagy léptekkel száguld egészen a pultig, ahol is szemeivel az étlapon azt a meggyes vacakot keresi, mikor pedig megtalálja nagy hévvel csapja rá a tenyerét.*
-Legyen kettő a cseresznyésből. * Le is számol a pultra 14 aranyat a két Gyümölcsös sütemény ellentételezésére.
*-Aztán még legyen abból is kettő. *Számol le 16 aranyat a Töltött csibe miatt is, amit még kért.
*-Meg még legyen… *Nézegeti az étlapot, de sehol sem talál nagyobb tételt, így inkább a pultoshoz fordul segítségért.*
-Adj egy üveg bort, meg két poharat. Legyen vörös és bontatlant, más elvárásom nincs. * Csúsztat oda csak finoman Mesélő (Hádész) elé 20 aranyat a pultra, egy fejbiccentés kíséretében.
*-Tőlem senki meg nem tudja. *Majd mikor megkapja a rendelt ételek halmazát egy igényesebb fatálcán, meg a két poharat, magához ragadja a bort, egyik kezében a tálca, másikban az üveg, úgy sétál vissza a szobába. Ügyesen a könyökével kiegyensúlyozza a kilincset, majd odabent leteszi a tálcát és az üveget is az asztalra. Közben szemével keresi a vöröst, aki úgy tűnik időközben ismét ráfanyalodott a pipire.*
-Meghoztam. *Közli egyszerűen, mintha csak valami felszolgáló lenne és épp a borravalóját várná. Majd elindul, hogy lángra lobbantsa az ígért tüzet, egyelőre még csak a kandallóban. Mikor pedig már lobog, visszasétál és leül az egyik székre.*
2992. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:58:53
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:58:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Azt sejtette, hogy a jóslás meg a jövendő ilyen klisés irányba állítása nem fog ilyen egyszerűen menni, de amit Eooghan mond, az egy fújással eloltja a pimaszkodó kis lángocskát. A mosolygás Yeza ajkaira fagy. Az egyetlen szerencséje, hogy a bárd épp ekkor engedi lakomára a tekintetét a Rőt szabad prédául hagyott részein. Yeza elpislogja a szemébe gyűlő fátyolosságot, mire Eooghan pillantása visszaér.*
- Legyen bor *mondja, mosolyt varázsolva az arcára. Nem könnyű. Tényleg nem. Inkább facsarodik a szíve, hiszen meglehet, tényleg ez az utolsó napja a világon. Annyi mindent elszalasztott, annyi mindent megbánt, annyi mindent nem látott még. Egy palack bor mámora, talán ez lesz, ami maradt neki az életből. Libabőr futja végig a gondolattól, de igyekszik elfogadni. Ha talán ez lesz az utolsó, legyen jó ez a nap. Eddig úgy erőlködött, hogy kelljen, hiába. Most már nem érdekli. Nem érdekli, hogy kopott fényű ledér egy szörnyen rosszul alakuló történetben. Elereszti a vágyakat, melyekért a nő felszólal, s marad csupán ember. Nem kínálja többet magát. Legyen bor meg étel. Minden mást ideje Wegtorenben hagynia. Ott, ahol már nincs. Ott, ahol az volt, ami most már nyilvánvalóan nem.*
- Mikor feljöttünk, cseresznyés kevert sütemény illatát éreztem *válaszol. Furcsa, hogy egy leginkább késdobálóként elhíresült intézményben ilyesmivel is szolgálnak, de emlékszik, hogy látta is az árlistán, szóval valószínűleg nem csalta meg a szimata. Rég evett már ilyesmit. De amíg Eooghan visszaér, elcsipegeti a maradék csirkét az ágyban. mert azért is kár lenne, ha pocsékba menne.*
//2. emeleti szoba//
*Azt sejtette, hogy a jóslás meg a jövendő ilyen klisés irányba állítása nem fog ilyen egyszerűen menni, de amit Eooghan mond, az egy fújással eloltja a pimaszkodó kis lángocskát. A mosolygás Yeza ajkaira fagy. Az egyetlen szerencséje, hogy a bárd épp ekkor engedi lakomára a tekintetét a Rőt szabad prédául hagyott részein. Yeza elpislogja a szemébe gyűlő fátyolosságot, mire Eooghan pillantása visszaér.*
- Legyen bor *mondja, mosolyt varázsolva az arcára. Nem könnyű. Tényleg nem. Inkább facsarodik a szíve, hiszen meglehet, tényleg ez az utolsó napja a világon. Annyi mindent elszalasztott, annyi mindent megbánt, annyi mindent nem látott még. Egy palack bor mámora, talán ez lesz, ami maradt neki az életből. Libabőr futja végig a gondolattól, de igyekszik elfogadni. Ha talán ez lesz az utolsó, legyen jó ez a nap. Eddig úgy erőlködött, hogy kelljen, hiába. Most már nem érdekli. Nem érdekli, hogy kopott fényű ledér egy szörnyen rosszul alakuló történetben. Elereszti a vágyakat, melyekért a nő felszólal, s marad csupán ember. Nem kínálja többet magát. Legyen bor meg étel. Minden mást ideje Wegtorenben hagynia. Ott, ahol már nincs. Ott, ahol az volt, ami most már nyilvánvalóan nem.*
- Mikor feljöttünk, cseresznyés kevert sütemény illatát éreztem *válaszol. Furcsa, hogy egy leginkább késdobálóként elhíresült intézményben ilyesmivel is szolgálnak, de emlékszik, hogy látta is az árlistán, szóval valószínűleg nem csalta meg a szimata. Rég evett már ilyesmit. De amíg Eooghan visszaér, elcsipegeti a maradék csirkét az ágyban. mert azért is kár lenne, ha pocsékba menne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 2992-3011