Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 175 (3481. - 3492. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3492. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-12 08:17:44
Üzenet elküldve: 2021-10-12 08:17:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Érkezések //
- Elsődlegesen nem a felvásárlásról van szó. Türelmesek vagyunk, amennyire csak szükséges. Itt a függést kell kialakítani elsődlegesen. A bandákkal én nem akarok semmit, de elfogadom a tanácsod köszönöm. Mi nem süllyedünk le koszos bandákra. Artheniorról szeretnék inkább hallani, illetve a környező nagyhatalmakról. Minél bővebben, ahogy mondtam neveket sem vetem meg. Minden információ a későbbiekben hasznos lehet számunkra.
* A nő látványosan még mindig sokat gondol magáról, de ezt már el engedi a mélységi. Nem szükséges mindenbe belekötni, ameddig megkapja amire vágyik. Ezek után nyíltan várja, hogy megossza vele a nő a tényleges információkat. Mert eddig ténylegesen csak ő beszélt. De ő inkább arra kíváncsi, amit a nő mondhat. Remélhetőleg nem lesz szükséges komolyabban követelőzni vele szembe, hogy a saját oldalára is tegyen le valamit, ne csak Illidary beszéljen arról amit igazán nem is akarna megosztani. *
- Engedd el az én részemet, válaszoltam neked. Most téged hallgatlak. Ha elég információt kapok vissza akkor hajlandó vagyok az én oldalamba is jobban belemenni. De ameddig nem kezdesz el beszélni, addig csak az ellenszenvemet éred el.
* Jelzi a nőnek a mélység, de utána vissza is tér a madarának a kényeztetésére. Remélhetőleg el is kezdi addigra a nő a mondandóját és nem csak az üvegnek a tartalmát csökkenti, *
// Érkezések //
- Elsődlegesen nem a felvásárlásról van szó. Türelmesek vagyunk, amennyire csak szükséges. Itt a függést kell kialakítani elsődlegesen. A bandákkal én nem akarok semmit, de elfogadom a tanácsod köszönöm. Mi nem süllyedünk le koszos bandákra. Artheniorról szeretnék inkább hallani, illetve a környező nagyhatalmakról. Minél bővebben, ahogy mondtam neveket sem vetem meg. Minden információ a későbbiekben hasznos lehet számunkra.
* A nő látványosan még mindig sokat gondol magáról, de ezt már el engedi a mélységi. Nem szükséges mindenbe belekötni, ameddig megkapja amire vágyik. Ezek után nyíltan várja, hogy megossza vele a nő a tényleges információkat. Mert eddig ténylegesen csak ő beszélt. De ő inkább arra kíváncsi, amit a nő mondhat. Remélhetőleg nem lesz szükséges komolyabban követelőzni vele szembe, hogy a saját oldalára is tegyen le valamit, ne csak Illidary beszéljen arról amit igazán nem is akarna megosztani. *
- Engedd el az én részemet, válaszoltam neked. Most téged hallgatlak. Ha elég információt kapok vissza akkor hajlandó vagyok az én oldalamba is jobban belemenni. De ameddig nem kezdesz el beszélni, addig csak az ellenszenvemet éred el.
* Jelzi a nőnek a mélység, de utána vissza is tér a madarának a kényeztetésére. Remélhetőleg el is kezdi addigra a nő a mondandóját és nem csak az üvegnek a tartalmát csökkenti, *
3491. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-12 06:55:14
Üzenet elküldve: 2021-10-12 06:55:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Érkezések//
*Némán hallgatja a maszkos szavait. Csupán az olykor-olykor elkerekedő szemei, a szólásra nyíló, majd mégis visszacsukódó szája utalhat rá, hogy a nőben kérdések merülnek fel. A lenti történések okán, viszont ezeknek nemigen ad hangot. Pedig ésszerűek lennének. Például, hogy honnan ez a hatalmas vagyon? Ezt csak úgy lehetett megalapozni, ha rengeteg taggal bővelkedett a csoport és mindet egy szálig kisemmizték a közös cél érdekében. Ez pedig felvet egy újabb kérdést. Mit ígértek ennek a rengeteg jelentkezőnek? Hiszen a hatalom nem egy olyan dolog, amit ennyi felé lehetne osztani. Azon ostoba vagyonosok száma pedig véges, akik hajlandóak lennének ötven évet is várni, hogy egy befektetés kifizetődjön. Ezt szörnyen nehéz, vagy borzasztóan hosszadalmas összehozni. De nem lehetetlen. Hisz mindenki hallott már szektákról. Ezek a kérdések azonban nem hagyják el Reya száját. Helyettük inkább tölt a poharába. Ami azt illeti, a sok beszéd alatt kétszer is van rá lehetősége. Mikor a férfi befejezi, a mélységi néhány hosszúra nyúlt pillanatig csak bámulja a maszkot. Próbálja összegezni a hallottakat.*
-Szóval felvásároltok mindent, amit lehetséges, hogy az egész világ a ti irányításotok alatt álljon. *Egyszerűsíti le a dolgot, bár ez messze nem olyan könnyű, mint kimondani.* Ha valaki nem adja magát, azt elteszitek az útból. Erre kellenek a fegyverek. Túlságosan nyíltan gyilkolásztok, mert ez az egyetlen út, ami a célotokhoz vezet, és ezért bújtok álarc mögé. *Persze ezek merész feltételezések, de mint minden gondolkodó elme, Reyáé is az értelmet keresi. Ok, okozat. Ahogy mondani szokás.* Most pedig ezen a vidéken akarjátok megvetni a lábaitokat. Itt akár még működhet is. *Játszik el a gondolattal, egy korty erejéig tartott hatásszünetben.* Munkákat adtok a helyi bandáknak. Egyre többet és sűrűbben. A másik kézzel támogatjátok a csempészeket. Ha jól csináljátok, észre sem veszik és mindannyian tőletek fognak függni. Ám ez rengeteg időbe és annál is több aranyba kerül. Ellenben csak addig tart, míg Arthenior el nem jön, hogy visszafoglalja a kikötőt. A helyedben én ott vernék gyökeret és velük venném vissza. *Vet egy sokatmondó pillantást Darkhra, amit egy mosollyal fűszerez meg.*
-Gondolom, róluk is akarsz hallani.
//Érkezések//
*Némán hallgatja a maszkos szavait. Csupán az olykor-olykor elkerekedő szemei, a szólásra nyíló, majd mégis visszacsukódó szája utalhat rá, hogy a nőben kérdések merülnek fel. A lenti történések okán, viszont ezeknek nemigen ad hangot. Pedig ésszerűek lennének. Például, hogy honnan ez a hatalmas vagyon? Ezt csak úgy lehetett megalapozni, ha rengeteg taggal bővelkedett a csoport és mindet egy szálig kisemmizték a közös cél érdekében. Ez pedig felvet egy újabb kérdést. Mit ígértek ennek a rengeteg jelentkezőnek? Hiszen a hatalom nem egy olyan dolog, amit ennyi felé lehetne osztani. Azon ostoba vagyonosok száma pedig véges, akik hajlandóak lennének ötven évet is várni, hogy egy befektetés kifizetődjön. Ezt szörnyen nehéz, vagy borzasztóan hosszadalmas összehozni. De nem lehetetlen. Hisz mindenki hallott már szektákról. Ezek a kérdések azonban nem hagyják el Reya száját. Helyettük inkább tölt a poharába. Ami azt illeti, a sok beszéd alatt kétszer is van rá lehetősége. Mikor a férfi befejezi, a mélységi néhány hosszúra nyúlt pillanatig csak bámulja a maszkot. Próbálja összegezni a hallottakat.*
-Szóval felvásároltok mindent, amit lehetséges, hogy az egész világ a ti irányításotok alatt álljon. *Egyszerűsíti le a dolgot, bár ez messze nem olyan könnyű, mint kimondani.* Ha valaki nem adja magát, azt elteszitek az útból. Erre kellenek a fegyverek. Túlságosan nyíltan gyilkolásztok, mert ez az egyetlen út, ami a célotokhoz vezet, és ezért bújtok álarc mögé. *Persze ezek merész feltételezések, de mint minden gondolkodó elme, Reyáé is az értelmet keresi. Ok, okozat. Ahogy mondani szokás.* Most pedig ezen a vidéken akarjátok megvetni a lábaitokat. Itt akár még működhet is. *Játszik el a gondolattal, egy korty erejéig tartott hatásszünetben.* Munkákat adtok a helyi bandáknak. Egyre többet és sűrűbben. A másik kézzel támogatjátok a csempészeket. Ha jól csináljátok, észre sem veszik és mindannyian tőletek fognak függni. Ám ez rengeteg időbe és annál is több aranyba kerül. Ellenben csak addig tart, míg Arthenior el nem jön, hogy visszafoglalja a kikötőt. A helyedben én ott vernék gyökeret és velük venném vissza. *Vet egy sokatmondó pillantást Darkhra, amit egy mosollyal fűszerez meg.*
-Gondolom, róluk is akarsz hallani.
3490. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-10 14:09:53
Üzenet elküldve: 2021-10-10 14:09:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Érkezések //
* Ignis szimplán befészkeli magát a férfi ölébe, elégedetten fogadja a simogatást. De utána hamar a nő szuggerálása megrontja a pillanatát és feltekint a nőre. Első szemlátomást nem éppen lehet következtetni, hogy miképp alakul ki a madárnak a nőről vélemény. De utána hamar abba is hagyja a nézését, hogy vissza térhessen az élvezetekhez. Illidary türelmesen hallgatja végig a nőt, de utána a kérdés hallatán csak egy könnyed mosolyt hint a maszk alatt. *
- A céh kereskedelmi egyezményeket köt, mindenhova szükségesnek ítéli be tenni a lábát. Ahogy Lanawinre is. Az aranytól kezdve a legalacsonyabb portékától kezdve a legdrágábbig megtalálható minden. Zsoldosok, katonák, város őrök, bérgyilkosok. Mindenbe utazik a frakció. Ahol éppen szükség van rá, oda csoportosítja át a szükséges embereket. Akik ezt vezénylik úgy nevezik, hogy a mesterek. De természetesen csak egymás között. Valahol éppen puccsot kell végre hajtani akkor mi kerülünk a képbe, de nem minden esetbe a pénz mozgatja a frakciót. Ki emeljük a területnek az értékét. Felfedezzük, megismerjük a területet. Utána pedig a szükséges területeket megszerezzük magunknak. Természetesen legális kereten. Utána meg jön a lényeg, Be esszük magunkat a nemességbe, vagy éppen belefizetünk, hogy ahhoz a krémhez tartozzunk. * Vonja meg a vállát. * - Valahol néhány év, valahol akár ötven. De türelmesek vagyunk és idővel mindenhova el fog érni a kezünk. * Nyugodtan folytatja a mélységi, nem mond el olyan információt amit nem lehetne idővel ki következtetni. Egy szemfüles egyén néhány év alatt erre könnyedén rájön. * - Természetesen felderítők voltak, le adják a jelentést. Mit tapasztalnak, térképeket készítenek a területről és vissza küldik valamelyik mesternek. Ezekből tudjuk kezdeni a munkálatokat. Utána néhány év információ gyűjtés és reputáció kialakítás következik. Az pedig az én feladatom lesz.
* A nő figyelmesen kíséri a történéseket, és remélhetőleg nem vág bele ismételten, Ha ez megtörténne akkor abba hagyja és nagyon gyorsan elhagyja a szobát. De remélhetőleg erre nem lesz szükség. *
- Válaszoltam a kérdésedre, ez egy teljesen tiszta és igényes válasz volt. Most te jössz. Területi alapok? Vezetők? Frakciók? Minden amit szükséges Lanawinről tudni. Akár neveket is szívesen hallok.
// Érkezések //
* Ignis szimplán befészkeli magát a férfi ölébe, elégedetten fogadja a simogatást. De utána hamar a nő szuggerálása megrontja a pillanatát és feltekint a nőre. Első szemlátomást nem éppen lehet következtetni, hogy miképp alakul ki a madárnak a nőről vélemény. De utána hamar abba is hagyja a nézését, hogy vissza térhessen az élvezetekhez. Illidary türelmesen hallgatja végig a nőt, de utána a kérdés hallatán csak egy könnyed mosolyt hint a maszk alatt. *
- A céh kereskedelmi egyezményeket köt, mindenhova szükségesnek ítéli be tenni a lábát. Ahogy Lanawinre is. Az aranytól kezdve a legalacsonyabb portékától kezdve a legdrágábbig megtalálható minden. Zsoldosok, katonák, város őrök, bérgyilkosok. Mindenbe utazik a frakció. Ahol éppen szükség van rá, oda csoportosítja át a szükséges embereket. Akik ezt vezénylik úgy nevezik, hogy a mesterek. De természetesen csak egymás között. Valahol éppen puccsot kell végre hajtani akkor mi kerülünk a képbe, de nem minden esetbe a pénz mozgatja a frakciót. Ki emeljük a területnek az értékét. Felfedezzük, megismerjük a területet. Utána pedig a szükséges területeket megszerezzük magunknak. Természetesen legális kereten. Utána meg jön a lényeg, Be esszük magunkat a nemességbe, vagy éppen belefizetünk, hogy ahhoz a krémhez tartozzunk. * Vonja meg a vállát. * - Valahol néhány év, valahol akár ötven. De türelmesek vagyunk és idővel mindenhova el fog érni a kezünk. * Nyugodtan folytatja a mélységi, nem mond el olyan információt amit nem lehetne idővel ki következtetni. Egy szemfüles egyén néhány év alatt erre könnyedén rájön. * - Természetesen felderítők voltak, le adják a jelentést. Mit tapasztalnak, térképeket készítenek a területről és vissza küldik valamelyik mesternek. Ezekből tudjuk kezdeni a munkálatokat. Utána néhány év információ gyűjtés és reputáció kialakítás következik. Az pedig az én feladatom lesz.
* A nő figyelmesen kíséri a történéseket, és remélhetőleg nem vág bele ismételten, Ha ez megtörténne akkor abba hagyja és nagyon gyorsan elhagyja a szobát. De remélhetőleg erre nem lesz szükség. *
- Válaszoltam a kérdésedre, ez egy teljesen tiszta és igényes válasz volt. Most te jössz. Területi alapok? Vezetők? Frakciók? Minden amit szükséges Lanawinről tudni. Akár neveket is szívesen hallok.
3489. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-10 13:38:13
Üzenet elküldve: 2021-10-10 13:38:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Érkezések//
*A második emeletre érve, hamar ki is kulcsolja a szoba ajtaját, hogy a férfi hátaslóként vethesse bele magát. Bár Reya ragaszkodott, nem is olyan régen, a formaságok betartásához, ám mindennek van határa. Az ablakon beengedett hollóról szóló védelmező szavakra is csak egyetértően bólint. Valóban nagy rá az esély, hogy egy árván maradt szárnyas a sült varjak között köszönjön vissza. Miután a férfi kényelembe helyezte magát, amélységi le is teszi a rumot és a poharakat az ágy melletti éjjeliszekrényre. Szavak nélkül tölt mindkét pohárba, majd az ágy mellé húz egy széket és maga is kényelmesen elhelyezkedik rajta. Közben persze hallgatja Darkh minden szavát. Magához veszi az egyik poharat, aprót kortyol, végül egy mély sóhajt követően kezd bele.*
-Hogy mivel tudok, mit kezdeni, az engedd meg, hogy én döntsem el! *Mosolyog a maszk szemeibe, majd a hollón állapodik meg a tekintete.* Magamról nem sokat mondhatok. Zsoldosok neveltek, akiket nyilván nem az öregkor vitt el. Fél Lanawint bejártam velük, mikor pedig otthagytam a csapatot egyedül folytattam. Mint már mondtam, olyan munkák elvégzéséből élek, amire más képtelen, vagy nem fűlik hozzá a foga. Leginkább aranybehajtás, testőrködés, ilyesmik. Mindig ott vagyok, ahol épp szükség van rám. Ezen a mocskos környéken pedig állandó igény van a magamfajtára. *Emeli a tekintetét ismét a férfira. Egy újabb apró korty után pedig ő kérdez.*
-Te következel. Mivel is kereskedtek ezzel a te céheddel? Ki volt az a másik kettő? És miért akartok éppen erre terjeszkedni?
//Érkezések//
*A második emeletre érve, hamar ki is kulcsolja a szoba ajtaját, hogy a férfi hátaslóként vethesse bele magát. Bár Reya ragaszkodott, nem is olyan régen, a formaságok betartásához, ám mindennek van határa. Az ablakon beengedett hollóról szóló védelmező szavakra is csak egyetértően bólint. Valóban nagy rá az esély, hogy egy árván maradt szárnyas a sült varjak között köszönjön vissza. Miután a férfi kényelembe helyezte magát, amélységi le is teszi a rumot és a poharakat az ágy melletti éjjeliszekrényre. Szavak nélkül tölt mindkét pohárba, majd az ágy mellé húz egy széket és maga is kényelmesen elhelyezkedik rajta. Közben persze hallgatja Darkh minden szavát. Magához veszi az egyik poharat, aprót kortyol, végül egy mély sóhajt követően kezd bele.*
-Hogy mivel tudok, mit kezdeni, az engedd meg, hogy én döntsem el! *Mosolyog a maszk szemeibe, majd a hollón állapodik meg a tekintete.* Magamról nem sokat mondhatok. Zsoldosok neveltek, akiket nyilván nem az öregkor vitt el. Fél Lanawint bejártam velük, mikor pedig otthagytam a csapatot egyedül folytattam. Mint már mondtam, olyan munkák elvégzéséből élek, amire más képtelen, vagy nem fűlik hozzá a foga. Leginkább aranybehajtás, testőrködés, ilyesmik. Mindig ott vagyok, ahol épp szükség van rám. Ezen a mocskos környéken pedig állandó igény van a magamfajtára. *Emeli a tekintetét ismét a férfira. Egy újabb apró korty után pedig ő kérdez.*
-Te következel. Mivel is kereskedtek ezzel a te céheddel? Ki volt az a másik kettő? És miért akartok éppen erre terjeszkedni?
3488. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-10 11:10:50
Üzenet elküldve: 2021-10-10 11:10:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Érkezések //
* A mélységi nem teketóriázik sokáig, hamar el is indul a szobába, elsőnek belépve a szobába. Gyorsan ki is nyitja az ablakot ahol madara azonnal be is landol. Ignis hamar az egyik ágyat kiválasztva megpihen. Bizonyára a hosszú út után újra a kellemes ágy még egy madárnak is kellemes lehet. *
- Még a végén le lövik ezen a környéken íjjal. * Jelzi Reya felé. *
- Rendben, megegyeztünk. Bár felhívnám a figyelmed, hogy ha túl sokat tudsz az nem minden esetbe hasznos. Az életeddel játszol. Csak olyan információt vagyok hajlandó megosztani amivel nem tudsz ténylegesen mit kezdeni. Esetlegesen a terveimről is oszthatok veled információt. De ahhoz előbb a kérdések előtt meg kell ismerjelek. Szóval megkérnélek, hogy mesélj magadról.
* Gyorsan le is ül madara mellé, hogy a madarat simogathassa. Ignis bele is dől a simogatásba, és ha egy madár tudna dorombolni akkor éppen azt tenné. *
- Illetve én csak olyan kérdéseket szándékozok feltenni ami a mindennapokat képzik itt nagyrészt.
* Jegyzi meg, és helyezi magát kényelembe, a madara gyorsan be is ugrándozik az ölébe és fészket rak ott. *
// Érkezések //
* A mélységi nem teketóriázik sokáig, hamar el is indul a szobába, elsőnek belépve a szobába. Gyorsan ki is nyitja az ablakot ahol madara azonnal be is landol. Ignis hamar az egyik ágyat kiválasztva megpihen. Bizonyára a hosszú út után újra a kellemes ágy még egy madárnak is kellemes lehet. *
- Még a végén le lövik ezen a környéken íjjal. * Jelzi Reya felé. *
- Rendben, megegyeztünk. Bár felhívnám a figyelmed, hogy ha túl sokat tudsz az nem minden esetbe hasznos. Az életeddel játszol. Csak olyan információt vagyok hajlandó megosztani amivel nem tudsz ténylegesen mit kezdeni. Esetlegesen a terveimről is oszthatok veled információt. De ahhoz előbb a kérdések előtt meg kell ismerjelek. Szóval megkérnélek, hogy mesélj magadról.
* Gyorsan le is ül madara mellé, hogy a madarat simogathassa. Ignis bele is dől a simogatásba, és ha egy madár tudna dorombolni akkor éppen azt tenné. *
- Illetve én csak olyan kérdéseket szándékozok feltenni ami a mindennapokat képzik itt nagyrészt.
* Jegyzi meg, és helyezi magát kényelembe, a madara gyorsan be is ugrándozik az ölébe és fészket rak ott. *
3487. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-10 09:47:43
Üzenet elküldve: 2021-10-10 09:47:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Érkezések//
*A férfi megintcsak magának mond ellent. Először azt ajánlja fel, hogy követi a mélységit vissza a fogadóba, ahol majd nyíltan beszél. Aztán kijelenteni, hogy nem fog nyilatkozni mindenféle fülek hallatára. Most vagy azt tervezi, hogy mindenkit kizavar, így eltüntetve a füleket, vagy ismételten a levegőbe beszél. Hiába. A nehéz felfogás el tud hatalmasodni az elme felett. Gyakran olyan magas babérokra tör, hogy a kimondott szavak felett is átveszi az irányítást. Reya egyszer azt hallotta valahol Wegtoren környékén, hogy akit csecsemőként fejre ejtettek és ütődött maradt, csak egy módon lehet kikúrálni. Fogni kell egy husángot és ugyanott fejbe kell kólintani, ahol annó beütötte. Ezek a természetes gyógymódok persze gyakran minősülnek légbőlkapott humbugnak, a nő mégis szívesen kipróbálná Darkhon, hogy ebből mennyi az igazság. A maszkos végül mégis értelmes mederbe tereli a szavait, egy harmadik lehetőséggel. Reya eleget is tesz a kérésnek. Gyorsan a pulthoz lép és kibérel egy Szobát (2. emelet) ahol nyugodt körmélnyek között, és kíváncsi fülek nélkül beszélhetnek. Le is teszi érte a 21 aranyat.
Ehhez jöhet még egy üveg Rum, két pohár társaságában. Hozzá is csapja azt a 10 aranyat érte. Ezek végeztével vissza is tér a férfihoz, majd egy félig őszinte mosollyal válaszol a szabadkozására.*
-De ígérheted. Tudod, az üzlet egy kétélű kard. Ha azt akarod, hogy az egyik kezével adjon, hagynod kell, hogy a másikkal elvegyen. A céhed érdekeit most az szolgálja, hogy informáljalak. Ehhez pedig az az út vezet, ahol mesélsz nekem róluk. Ha kíváncsi vagy, miképp működik ez, akkor kövess! *Azzal el is indul az emelet felé, remélve, hogy a férfi követi.*
//Érkezések//
*A férfi megintcsak magának mond ellent. Először azt ajánlja fel, hogy követi a mélységit vissza a fogadóba, ahol majd nyíltan beszél. Aztán kijelenteni, hogy nem fog nyilatkozni mindenféle fülek hallatára. Most vagy azt tervezi, hogy mindenkit kizavar, így eltüntetve a füleket, vagy ismételten a levegőbe beszél. Hiába. A nehéz felfogás el tud hatalmasodni az elme felett. Gyakran olyan magas babérokra tör, hogy a kimondott szavak felett is átveszi az irányítást. Reya egyszer azt hallotta valahol Wegtoren környékén, hogy akit csecsemőként fejre ejtettek és ütődött maradt, csak egy módon lehet kikúrálni. Fogni kell egy husángot és ugyanott fejbe kell kólintani, ahol annó beütötte. Ezek a természetes gyógymódok persze gyakran minősülnek légbőlkapott humbugnak, a nő mégis szívesen kipróbálná Darkhon, hogy ebből mennyi az igazság. A maszkos végül mégis értelmes mederbe tereli a szavait, egy harmadik lehetőséggel. Reya eleget is tesz a kérésnek. Gyorsan a pulthoz lép és kibérel egy Szobát (2. emelet) ahol nyugodt körmélnyek között, és kíváncsi fülek nélkül beszélhetnek. Le is teszi érte a 21 aranyat.
Ehhez jöhet még egy üveg Rum, két pohár társaságában. Hozzá is csapja azt a 10 aranyat érte. Ezek végeztével vissza is tér a férfihoz, majd egy félig őszinte mosollyal válaszol a szabadkozására.*-De ígérheted. Tudod, az üzlet egy kétélű kard. Ha azt akarod, hogy az egyik kezével adjon, hagynod kell, hogy a másikkal elvegyen. A céhed érdekeit most az szolgálja, hogy informáljalak. Ehhez pedig az az út vezet, ahol mesélsz nekem róluk. Ha kíváncsi vagy, miképp működik ez, akkor kövess! *Azzal el is indul az emelet felé, remélve, hogy a férfi követi.*
3486. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-08 11:05:32
Üzenet elküldve: 2021-10-08 11:05:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Érkezések //
* Darkh vagyis Illidary vissza fordul és egy nyugodt mozdulattal a nő kezéből ki kapja a tőrt, majd a szükséges tokjába vissza is teszi. *
- Köszönöm, hogy utánam hozta. Szükségtelen, ahogy látja megtudom magam védeni. De mindenképp köszönöm a kedves gesztust. Egy férfinak meg kell tudnia védenie magát.
* Amilyen gyorsan fordult meg, ugyanolyan gyorsan veti magát ismételten a másik irányba. A nőtől próbál megszabadulni, de nem épp hagyja magát sajnos. *
- Ön lehet, hogy szoldos hölgyem. Ha szállítmányozásra kerülne sor majd mindenképp megjegyzem a nevét. Reya nem de? Szóval ne aggódjon.
* És ekkor a nő mögött két alak tűnik fel a semmiből. A két személy nem éppen beazonosítható sem nemükbe sem pedig fajukba. Hosszú fekete köpenyt viselnek. És egy kis egyediséggel de majdnem ugyanolyan holló maszkot mint Darkh. Nem könnyű őket érzékelni, és nem is adták jelüket arról, hogy ott vannak. Hősünk csak egy biccentéssel illeti a nő mögött álló két alakot. Illetve egy olyan nyelven kezd el beszélni amit még talán maga se érthet. Az egyik egy hosszú fekete lándzsát hord a hátán, és egy görbe egyedi készítésű kardot. Míg a másik, ahogy szét nyílik a köpeny egy dupla rövid kardot lehet megpillantani és egy eléggé egyedi acél vérttet, ami tele van aggatva dobótőrökkel. Ha a nő megfordul láthatja. *
- Darkh.
* Jelzi az egyik fél. Illidary oda is lép, ezzel kikerülve a nőt. *
- Azt hittem erre még várnom kell. De akkor könnyű dolgotok van, a hajó még kint van a kikötőbe. * Mondja Illidary a párosnak, *
- Csak nem meglátogattok még távozás előtt?
* Kérdésére csak egy könnyed bólintást kap, majd a maszk alatt nyitja a férfi száját. *
- Csak kérdezni akartam mielőtt elmennénk, hogy utad előtt megkaptál e minden szükséges dolgot. Megvan benne az összes szükséges tervrajz? Mindened megvan amit szükséges volt hoznod? Vigyázz ezen a patkány lyukon, Arthenior szebb lesz. A térkép is benne van ugye? Nagyjából könnyítse az utadat. Sikert és győzelmet kívánok néked.
* Majd egy erőteljes kézfogást láthatunk tőlük amit azzal fejeznek be, hogy egymás vállára teszik a másik kezüket. *
- Rendben és köszönöm a felderítést. A mestereket üdvözlöm.
* Egy biccentés után már, csak lándzsás kuncog fel. *
- Most már inkább mi nekünk kellene téged így szólítani nem de mester? Sok sikert testvér.
* Ugyanazzal a mozdulattal a két férfi, ahogy feltűnt olyan gyorsan is tűnnek el az egyik kis utcán. A nőről szó szerint nem vettek tudomást, nem is érdekelte őket a jelenlétük. De nem is tudhat semmit arról, hogy az egész mire volt jó. *
- Nos, úgy látszik nem szükséges már vissza mennem a hajóhoz. Most ha megbocsát kisasszony én távozok.
* Felnézve már a nap lustán süllyed az égről. * - Nemsokára esteledik, menjen csak a fogadó biztonságába. További kellemes estét önnek.
* Ismételten csak hátat fordít a nőnek és tovább megy az úton, de most már módosítja a célt. *
// Érkezések //
* Darkh vagyis Illidary vissza fordul és egy nyugodt mozdulattal a nő kezéből ki kapja a tőrt, majd a szükséges tokjába vissza is teszi. *
- Köszönöm, hogy utánam hozta. Szükségtelen, ahogy látja megtudom magam védeni. De mindenképp köszönöm a kedves gesztust. Egy férfinak meg kell tudnia védenie magát.
* Amilyen gyorsan fordult meg, ugyanolyan gyorsan veti magát ismételten a másik irányba. A nőtől próbál megszabadulni, de nem épp hagyja magát sajnos. *
- Ön lehet, hogy szoldos hölgyem. Ha szállítmányozásra kerülne sor majd mindenképp megjegyzem a nevét. Reya nem de? Szóval ne aggódjon.
* És ekkor a nő mögött két alak tűnik fel a semmiből. A két személy nem éppen beazonosítható sem nemükbe sem pedig fajukba. Hosszú fekete köpenyt viselnek. És egy kis egyediséggel de majdnem ugyanolyan holló maszkot mint Darkh. Nem könnyű őket érzékelni, és nem is adták jelüket arról, hogy ott vannak. Hősünk csak egy biccentéssel illeti a nő mögött álló két alakot. Illetve egy olyan nyelven kezd el beszélni amit még talán maga se érthet. Az egyik egy hosszú fekete lándzsát hord a hátán, és egy görbe egyedi készítésű kardot. Míg a másik, ahogy szét nyílik a köpeny egy dupla rövid kardot lehet megpillantani és egy eléggé egyedi acél vérttet, ami tele van aggatva dobótőrökkel. Ha a nő megfordul láthatja. *
- Darkh.
* Jelzi az egyik fél. Illidary oda is lép, ezzel kikerülve a nőt. *
- Azt hittem erre még várnom kell. De akkor könnyű dolgotok van, a hajó még kint van a kikötőbe. * Mondja Illidary a párosnak, *
- Csak nem meglátogattok még távozás előtt?
* Kérdésére csak egy könnyed bólintást kap, majd a maszk alatt nyitja a férfi száját. *
- Csak kérdezni akartam mielőtt elmennénk, hogy utad előtt megkaptál e minden szükséges dolgot. Megvan benne az összes szükséges tervrajz? Mindened megvan amit szükséges volt hoznod? Vigyázz ezen a patkány lyukon, Arthenior szebb lesz. A térkép is benne van ugye? Nagyjából könnyítse az utadat. Sikert és győzelmet kívánok néked.
* Majd egy erőteljes kézfogást láthatunk tőlük amit azzal fejeznek be, hogy egymás vállára teszik a másik kezüket. *
- Rendben és köszönöm a felderítést. A mestereket üdvözlöm.
* Egy biccentés után már, csak lándzsás kuncog fel. *
- Most már inkább mi nekünk kellene téged így szólítani nem de mester? Sok sikert testvér.
* Ugyanazzal a mozdulattal a két férfi, ahogy feltűnt olyan gyorsan is tűnnek el az egyik kis utcán. A nőről szó szerint nem vettek tudomást, nem is érdekelte őket a jelenlétük. De nem is tudhat semmit arról, hogy az egész mire volt jó. *
- Nos, úgy látszik nem szükséges már vissza mennem a hajóhoz. Most ha megbocsát kisasszony én távozok.
* Felnézve már a nap lustán süllyed az égről. * - Nemsokára esteledik, menjen csak a fogadó biztonságába. További kellemes estét önnek.
* Ismételten csak hátat fordít a nőnek és tovább megy az úton, de most már módosítja a célt. *
3485. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-08 10:14:12
Üzenet elküldve: 2021-10-08 10:14:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Érkezések//
-Szerep? *Emeli fel egyik szemöldökét, miközben az eddig mogorva arckifejezése kérdővé válik. Az előbbi szavai talán nem voltak túlzottan megválogatva. Még az sem kizárt, hogy egyenesen sértően is hatottak a maskarás számára. Ám, ha jobban a történtek mélyére tekintünk, láthatjuk benne a kemény törődést. Reya oktató jelleggel szidalmazta össze a másikat. Azok alapján amiket elmondott, ő lehet valaki ott, ahonnan jött. Állhat mögötte akár egy egész birodalom is, és ebből kiindulva még lehet is miértbüszke. Hiszen az ottaniak tudják, kivel van dolguk, hogy miket ért el és ekképp kezelik. Ám itt, ahol nem csak róla, de még a csoportjából sem hallott senki, olyan egyedül van, mint bárki más. Mindenféle háttér nélkül, ha pedig megszúrják ugyanúgy vérzik. Ez a pökhendiség pedig könnyen az életébe kerülhet. Persze a férfi ebből semmit sem vett észre. Sőt, a hirtelen távozásából ítélve, még sértve is érzi magát. Hiába a szép szavak, az illedelmes gesztusok. Ezt a sértődést a maszkja sem tudja eltakarni. Még az asztalba vágott tőrét is itt felejtette. Reya először higgadtan figyeli a távozó alakot, de a kialakult csendben valami elkezd motoszkálni a haja alatt. Ha a férfi alaptalan szavakkal dobálózott volna, valószínűleg nem rohant volna el, mint egy sértődött kisasszony. Ha pedig sikerült a büszkeségébe taposni, akkor bizonyára van mire büszkének lennie. A nőt pedig nem olyan anyagból gyúrták össze, hogy ne járjon ennek utána. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattan a székéből, a vállára akasztja a kardját, kirántja a tőrt az asztalból, majd a férfi után siet. A fogadó ajtaja előtt csípi el és rögtön oda is szól neki.*
-Hé, Darkh! Ezt itt felejtetted. *Nyújtja felé a tőrt.* Engedd meg, hogy elkísérjelek a hajódig! Mint mondtam veszélyes ez a környék. A kikötő pedig csak rosszabb. Ketten többre megyünk. És nekem is több esélyem van megtalálni a megbízómat.
//Érkezések//
-Szerep? *Emeli fel egyik szemöldökét, miközben az eddig mogorva arckifejezése kérdővé válik. Az előbbi szavai talán nem voltak túlzottan megválogatva. Még az sem kizárt, hogy egyenesen sértően is hatottak a maskarás számára. Ám, ha jobban a történtek mélyére tekintünk, láthatjuk benne a kemény törődést. Reya oktató jelleggel szidalmazta össze a másikat. Azok alapján amiket elmondott, ő lehet valaki ott, ahonnan jött. Állhat mögötte akár egy egész birodalom is, és ebből kiindulva még lehet is miértbüszke. Hiszen az ottaniak tudják, kivel van dolguk, hogy miket ért el és ekképp kezelik. Ám itt, ahol nem csak róla, de még a csoportjából sem hallott senki, olyan egyedül van, mint bárki más. Mindenféle háttér nélkül, ha pedig megszúrják ugyanúgy vérzik. Ez a pökhendiség pedig könnyen az életébe kerülhet. Persze a férfi ebből semmit sem vett észre. Sőt, a hirtelen távozásából ítélve, még sértve is érzi magát. Hiába a szép szavak, az illedelmes gesztusok. Ezt a sértődést a maszkja sem tudja eltakarni. Még az asztalba vágott tőrét is itt felejtette. Reya először higgadtan figyeli a távozó alakot, de a kialakult csendben valami elkezd motoszkálni a haja alatt. Ha a férfi alaptalan szavakkal dobálózott volna, valószínűleg nem rohant volna el, mint egy sértődött kisasszony. Ha pedig sikerült a büszkeségébe taposni, akkor bizonyára van mire büszkének lennie. A nőt pedig nem olyan anyagból gyúrták össze, hogy ne járjon ennek utána. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattan a székéből, a vállára akasztja a kardját, kirántja a tőrt az asztalból, majd a férfi után siet. A fogadó ajtaja előtt csípi el és rögtön oda is szól neki.*
-Hé, Darkh! Ezt itt felejtetted. *Nyújtja felé a tőrt.* Engedd meg, hogy elkísérjelek a hajódig! Mint mondtam veszélyes ez a környék. A kikötő pedig csak rosszabb. Ketten többre megyünk. És nekem is több esélyem van megtalálni a megbízómat.
3484. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-06 17:42:11
Üzenet elküldve: 2021-10-06 17:42:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Érkezések //
* A nő ahogyan elkezdi a mondandóját, már látszik rajta a szükségtelen logika nélküli badarság halmaz. Nem éppen lehet megállapítani a szavaiból, hogy egyáltalán végig gondolja e amit mond. És ha igaz amit a maszkos mond számára? Akkor inkább a szavaira kellene jobban ügyelnie nem de? Minden szónak és reakciónak súlya van a világban. Ahogy a mélységi acsarkodása az utolsó falat húsért a csonton is. Ahogyan hallgatja a nőt, Illidary könnyedén leszűri a lényeget. A nő nem éppen az elméjéről hivatott dicsekedni. De nem is éppen fog senki himnuszt zengeni tetteiről. Aki a bűnözés ily válfaját vállalja, nehezen térhet olyan útra ami kiemelheti az átlagos természeti kiválasztódásból. Tisztán és nyíltan aki ostobaságokat hord össze anélkül, hogy bármi tényleges megállapítást tett volna, vagy éppen úgy dönt valami kapcsán amire nem szerzett elég információt, az igenis nem éppen tiszta gondolkodású elmére utal. A nő esetében sem ez tükröződik vissza a szavaiból. Türelmesen és nyugodtan végig hallgatja a mélységi csaholását. Utána egy könnyed nevetésbe tőr ki, ami meglepetést okozhat a másik félnek. *
- Elnézést kérek, bocsánat. De ez túl magas labda volt, hogy elsüssem. A maszk miatt gyakran gondolják rólam, hogy hasonló mesterséget űzök. De mindenképp a megtévesztésért elnézését kérem. Kissé túlságosan belemerültem egy olyan szerepbe ami megrémisztheti az utánam ólálkodókat. Még egyszer elnézését kérem. * Itt pedig mélyíti a hangját, hogy az eddig bársonyosság inkább harsány és érdes legyen. * - Most pedig ha megbocsát, a hajóról az árukat le kell pakoltatnom. Köszönöm szépen az információt, mindenképp a szükséges területeket meglátogatom.
* Szavai közben már fel is pattant a székéből, majd egy könnyed de mégis nemesi meghajlással illeti az ostoba nőszemélyt. *
- További kellemes estét kívánok önnek kisasszony. * Kalapját egy könnyed mozdulattal megemeli és még biccent is mellé. És ezzel a mozdulattal fordul is el a nőtől úgy, hogy ha utána is szól, csak könnyedén vissza fordul biccenteni. De semmiképp nem áll meg. Az ajtón elindulva pedig a lakónegyed felé veszi ismételten az irányt, hogy ezzel is tisztázza magába azt, hogy többet nézett ki egy kalitkából csiripelő kismadárról mint amennyi volt. Néha a kicsi szép madárkáról könnyedén kiderülhet, hogy csak egy rút kis kacsa. De ha valami hápog az nem éppen lehet kanári nem de? *
A hozzászólás írója (Illidary Manteqrut) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.06 17:53:56
// Érkezések //
* A nő ahogyan elkezdi a mondandóját, már látszik rajta a szükségtelen logika nélküli badarság halmaz. Nem éppen lehet megállapítani a szavaiból, hogy egyáltalán végig gondolja e amit mond. És ha igaz amit a maszkos mond számára? Akkor inkább a szavaira kellene jobban ügyelnie nem de? Minden szónak és reakciónak súlya van a világban. Ahogy a mélységi acsarkodása az utolsó falat húsért a csonton is. Ahogyan hallgatja a nőt, Illidary könnyedén leszűri a lényeget. A nő nem éppen az elméjéről hivatott dicsekedni. De nem is éppen fog senki himnuszt zengeni tetteiről. Aki a bűnözés ily válfaját vállalja, nehezen térhet olyan útra ami kiemelheti az átlagos természeti kiválasztódásból. Tisztán és nyíltan aki ostobaságokat hord össze anélkül, hogy bármi tényleges megállapítást tett volna, vagy éppen úgy dönt valami kapcsán amire nem szerzett elég információt, az igenis nem éppen tiszta gondolkodású elmére utal. A nő esetében sem ez tükröződik vissza a szavaiból. Türelmesen és nyugodtan végig hallgatja a mélységi csaholását. Utána egy könnyed nevetésbe tőr ki, ami meglepetést okozhat a másik félnek. *
- Elnézést kérek, bocsánat. De ez túl magas labda volt, hogy elsüssem. A maszk miatt gyakran gondolják rólam, hogy hasonló mesterséget űzök. De mindenképp a megtévesztésért elnézését kérem. Kissé túlságosan belemerültem egy olyan szerepbe ami megrémisztheti az utánam ólálkodókat. Még egyszer elnézését kérem. * Itt pedig mélyíti a hangját, hogy az eddig bársonyosság inkább harsány és érdes legyen. * - Most pedig ha megbocsát, a hajóról az árukat le kell pakoltatnom. Köszönöm szépen az információt, mindenképp a szükséges területeket meglátogatom.
* Szavai közben már fel is pattant a székéből, majd egy könnyed de mégis nemesi meghajlással illeti az ostoba nőszemélyt. *
- További kellemes estét kívánok önnek kisasszony. * Kalapját egy könnyed mozdulattal megemeli és még biccent is mellé. És ezzel a mozdulattal fordul is el a nőtől úgy, hogy ha utána is szól, csak könnyedén vissza fordul biccenteni. De semmiképp nem áll meg. Az ajtón elindulva pedig a lakónegyed felé veszi ismételten az irányt, hogy ezzel is tisztázza magába azt, hogy többet nézett ki egy kalitkából csiripelő kismadárról mint amennyi volt. Néha a kicsi szép madárkáról könnyedén kiderülhet, hogy csak egy rút kis kacsa. De ha valami hápog az nem éppen lehet kanári nem de? *
A hozzászólás írója (Illidary Manteqrut) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.06 17:53:56
3483. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-06 10:47:54
Üzenet elküldve: 2021-10-06 10:47:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Érkezések//
-Szóval te nem iszol. *Böki oda, mikor a második sör is előtte köt ki. Mintegy megválaszolva a saját kérdését. Egy gyors mozdulattal ki is üríti az előzőt, majd az üres korsót a teli társa mellé csapja és elkezd babrálni annak fülével. Némán hallgatja, ahogy a férfi kifejti, mivel is foglalkozik ő és a csapata. A nő mosolya egyre halványul, míg végül egy morcos tekintetben szilárdul meg az arca. Az előkerülő tőr láttán, azért átfuf az agyán, hogy egy rúgással ő is a kezébe billenti a kardját. Csupán a biztonság kedvéért. De aztán eszébe jut, hogy a másik túlzottan óvatosnak látszik egy olyan akcióhoz, mint egy zsúfolt fogadóban megtámadni valakit. Ebben a lyukban pedig dupla annyi kockázattal járna. Ahogy a maszkos története növekszik és kezd formát ölteni a nő fejében, nem is bírja ki, hogy ne vágjon közbe.*
-Zsoldos vagy. A roaszabbik fajtából. Aranyért gyilkolsz. Nem is a sajátod, hanem mások érdekében. Eszköz vagy olyan hatalmak kezében, akik nem mocskolják be a sajátjukat. Hiába áll mögötted egy orgyilkos szövetség valahol az istenek háta mögött, itt nem vagy más, mint egy maszkos bohóc. És a hűséged is megkérdőjelezhető. Hisz nem egy cél, hanem a pénz mozgat. *Itt tart egy rövid szünetet, amíg a másik korsóba is belekortyol. Valójában Reyát nem érdekli, hogy a férfi mivel keresi meg a sörére valót. Hiszen nem sokban különböznek egymástól. Őt az a lekezelő él bosszantja a maszkos hangjában.*
-Mellettem is sokan álltak. Egy zsoldos csapatban nőttem fel, akik oda mentek, ahová a munka hívta őket. Ám egyszer jöttek a mágusok és huss, mindennek vége lett. *Itt már azért látszik a nő arcán a szentimentalitás. Hogy az emlékek között kutat.* Ahogy te is mondtad, a nulláról kezdtem. Nem mondhatom, hogy lettem azóta valaki, de nem is teszek úgy. Eliheszem, hogy ahonnan jöttél jelent valamit az az ostoba maszk. Ám itt te is csak egy nulla vagy. Egy maszkos nulla, már megbocsáss! Körülírhatod nagy szavakkal, mint kereskedő, vagy üzletember, ettől még semmi ilyesmit nem tudsz felmutatni. *A maszkos tőre ekkor vágódik az asztalba, amit Reya rezzenéstelen arccal néz végig.* Ez minden, amit le tudsz tenni az asztalra? *Kérdezi és meg is jelenik egy mosoly az ajkai sarkában.*
-Itt inkább én tudnék segíteni neked, hogy elindítsd a kis vállalkozásod. Mit szólsz? Kérsz egy mélységi fehérnép segítségéből? *Azzal kényelmesen hátradől a székén, szájához emeli a korsót, és várja a férfi válaszát.*
//Érkezések//
-Szóval te nem iszol. *Böki oda, mikor a második sör is előtte köt ki. Mintegy megválaszolva a saját kérdését. Egy gyors mozdulattal ki is üríti az előzőt, majd az üres korsót a teli társa mellé csapja és elkezd babrálni annak fülével. Némán hallgatja, ahogy a férfi kifejti, mivel is foglalkozik ő és a csapata. A nő mosolya egyre halványul, míg végül egy morcos tekintetben szilárdul meg az arca. Az előkerülő tőr láttán, azért átfuf az agyán, hogy egy rúgással ő is a kezébe billenti a kardját. Csupán a biztonság kedvéért. De aztán eszébe jut, hogy a másik túlzottan óvatosnak látszik egy olyan akcióhoz, mint egy zsúfolt fogadóban megtámadni valakit. Ebben a lyukban pedig dupla annyi kockázattal járna. Ahogy a maszkos története növekszik és kezd formát ölteni a nő fejében, nem is bírja ki, hogy ne vágjon közbe.*
-Zsoldos vagy. A roaszabbik fajtából. Aranyért gyilkolsz. Nem is a sajátod, hanem mások érdekében. Eszköz vagy olyan hatalmak kezében, akik nem mocskolják be a sajátjukat. Hiába áll mögötted egy orgyilkos szövetség valahol az istenek háta mögött, itt nem vagy más, mint egy maszkos bohóc. És a hűséged is megkérdőjelezhető. Hisz nem egy cél, hanem a pénz mozgat. *Itt tart egy rövid szünetet, amíg a másik korsóba is belekortyol. Valójában Reyát nem érdekli, hogy a férfi mivel keresi meg a sörére valót. Hiszen nem sokban különböznek egymástól. Őt az a lekezelő él bosszantja a maszkos hangjában.*
-Mellettem is sokan álltak. Egy zsoldos csapatban nőttem fel, akik oda mentek, ahová a munka hívta őket. Ám egyszer jöttek a mágusok és huss, mindennek vége lett. *Itt már azért látszik a nő arcán a szentimentalitás. Hogy az emlékek között kutat.* Ahogy te is mondtad, a nulláról kezdtem. Nem mondhatom, hogy lettem azóta valaki, de nem is teszek úgy. Eliheszem, hogy ahonnan jöttél jelent valamit az az ostoba maszk. Ám itt te is csak egy nulla vagy. Egy maszkos nulla, már megbocsáss! Körülírhatod nagy szavakkal, mint kereskedő, vagy üzletember, ettől még semmi ilyesmit nem tudsz felmutatni. *A maszkos tőre ekkor vágódik az asztalba, amit Reya rezzenéstelen arccal néz végig.* Ez minden, amit le tudsz tenni az asztalra? *Kérdezi és meg is jelenik egy mosoly az ajkai sarkában.*
-Itt inkább én tudnék segíteni neked, hogy elindítsd a kis vállalkozásod. Mit szólsz? Kérsz egy mélységi fehérnép segítségéből? *Azzal kényelmesen hátradől a székén, szájához emeli a korsót, és várja a férfi válaszát.*
3482. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-05 16:16:15
Üzenet elküldve: 2021-10-05 16:16:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Érkezések //
* A mélységi egy gyors mozdulattal a nő elé tolja a másik sört is, majd a szavait mérlegelve csak még több kérdés ötlik fel benne ebbe az igazán érdekes világból. *
- Mindenképp érdekesen hangzik.
* A felsorolás és utána a kérdés hallatán meg szilárdul az eddig könnyed mozgása. ~ Nos úgy látszik most jön az a rész.~ *
- Igazából sok mindennel. * Előveszi az egyik tőrét majd eléggé talpra esetten elkezd vele játszadozni, egyik kezéből a másikba dobálgatja úgy, hogy csak a markolatot fogja meg. * - Az én frakcióm olyan ami másokat vásárol fel igazából. Így igazából nincs olyan ág amivel ne foglalkoznánk. * Rántja meg játszadozás közbe a vállát. * - Nevezhetnénk úgy is, hogy a probléma megoldás is az egyik eladásra szánt portékáink között található. * Azt nem mondja hozzá azért, hogy alantas kéz töréseket nem éppen művel, de reméli, hogy érezhető volt a hangvételéből. *
- Szállítmányozástól kezdve, az emberek eltávolításáig, mindenbe a perem vidéken közünk van. Szándékomban áll a további terjeszkedés erre a területre. Természetesen hoztam árut is. De az egy szütyőbe elfér. * A mélységin látványos, hogy erre kíváncsi, de nem fog vele olyat megosztani ami éppen alá ásná az ő nevüket. Semmiképp nem úgy néz ki a másik fél, hogy negatív szándékok fogják a későbbiekbe vezetni. *
- Ha pedig úgy érzed esetleg, hogy szeretnél néhány szintet lépni a kéz törések helyett. Akkor tudnánk esetleg erről beszélni. Természetesen csak ha érdekel. * Meg kell bizonyosodnia, hogy tényleg igaz e amit a nő mond. Ezért csontot dob neki, és ha úgy látja jónak azonnal megöli. De reménykedik a pozitív végkimenetelbe. Bizonyára van esély arra, hogy puhatolózzon és a csonton még el rágódjon egy darabig. Az asztalnál gyorsan előre is dől, a kést pedig bele szúrja az asztalba, majdnem át is szalad teljesen az asztalon. *
- Mit tudnál nekem még erről az úrnőről mondani? Illetve tudsz még más frakciókról is esetleg? Ki kormányoz a tanácsba? Mi a felépítése a helynek? Van valami kereskedelmi pont vagy frakció akik mozgatják itt a pénzeket?
* Ilyenkor szokott az érződni, hogy kevés az idő és rengeteg kérdés van mégis. És már ömlik is a felesleges sznob stílus a mélységiből. *
- Koszos bandák nem érdekelnek, én üzlet ember vagyok. A frakcióm eredményeket vár el a pénzéért. Összegek vannak, támogatás is. Ember is van néhány, de nagyjából újra kell a semmiből építeni a frakciót, hogy itt is kereskedelmi pontot tudjanak létesíteni az elkövetkezendő időszakokba.
* Talán még egy csont jobban kedvére lesz a nőnek. *
- Vannak városok ahol ez a maszk félelmet szül, de van olyan hely, ahol virág szirmokat dobálnak elénk.
* A mélységi szét tárja a kezét. * - Ez a várostól függő feltételezés. De a megbízóink elégedettsége az elsődleges. Mivel még új vagyok a területen, örülnék ha társamul szegődnél egy darabon.
* A csontok dobása, mindenkit kielégítene. Ezek szép nagy csontok. *
- Természetesen, csak ha érdekel egy ilyen lehetőség. A képességeidről meg magam is levonok következtetést.
* Hangja rideg, és fagyos marad végig. De nem próbálkozik változtatni a gondolat menetén. Ha hülyének nézné esetleg akkor el játsza, hogy csak viccelt. *
// Érkezések //
* A mélységi egy gyors mozdulattal a nő elé tolja a másik sört is, majd a szavait mérlegelve csak még több kérdés ötlik fel benne ebbe az igazán érdekes világból. *
- Mindenképp érdekesen hangzik.
* A felsorolás és utána a kérdés hallatán meg szilárdul az eddig könnyed mozgása. ~ Nos úgy látszik most jön az a rész.~ *
- Igazából sok mindennel. * Előveszi az egyik tőrét majd eléggé talpra esetten elkezd vele játszadozni, egyik kezéből a másikba dobálgatja úgy, hogy csak a markolatot fogja meg. * - Az én frakcióm olyan ami másokat vásárol fel igazából. Így igazából nincs olyan ág amivel ne foglalkoznánk. * Rántja meg játszadozás közbe a vállát. * - Nevezhetnénk úgy is, hogy a probléma megoldás is az egyik eladásra szánt portékáink között található. * Azt nem mondja hozzá azért, hogy alantas kéz töréseket nem éppen művel, de reméli, hogy érezhető volt a hangvételéből. *
- Szállítmányozástól kezdve, az emberek eltávolításáig, mindenbe a perem vidéken közünk van. Szándékomban áll a további terjeszkedés erre a területre. Természetesen hoztam árut is. De az egy szütyőbe elfér. * A mélységin látványos, hogy erre kíváncsi, de nem fog vele olyat megosztani ami éppen alá ásná az ő nevüket. Semmiképp nem úgy néz ki a másik fél, hogy negatív szándékok fogják a későbbiekbe vezetni. *
- Ha pedig úgy érzed esetleg, hogy szeretnél néhány szintet lépni a kéz törések helyett. Akkor tudnánk esetleg erről beszélni. Természetesen csak ha érdekel. * Meg kell bizonyosodnia, hogy tényleg igaz e amit a nő mond. Ezért csontot dob neki, és ha úgy látja jónak azonnal megöli. De reménykedik a pozitív végkimenetelbe. Bizonyára van esély arra, hogy puhatolózzon és a csonton még el rágódjon egy darabig. Az asztalnál gyorsan előre is dől, a kést pedig bele szúrja az asztalba, majdnem át is szalad teljesen az asztalon. *
- Mit tudnál nekem még erről az úrnőről mondani? Illetve tudsz még más frakciókról is esetleg? Ki kormányoz a tanácsba? Mi a felépítése a helynek? Van valami kereskedelmi pont vagy frakció akik mozgatják itt a pénzeket?
* Ilyenkor szokott az érződni, hogy kevés az idő és rengeteg kérdés van mégis. És már ömlik is a felesleges sznob stílus a mélységiből. *
- Koszos bandák nem érdekelnek, én üzlet ember vagyok. A frakcióm eredményeket vár el a pénzéért. Összegek vannak, támogatás is. Ember is van néhány, de nagyjából újra kell a semmiből építeni a frakciót, hogy itt is kereskedelmi pontot tudjanak létesíteni az elkövetkezendő időszakokba.
* Talán még egy csont jobban kedvére lesz a nőnek. *
- Vannak városok ahol ez a maszk félelmet szül, de van olyan hely, ahol virág szirmokat dobálnak elénk.
* A mélységi szét tárja a kezét. * - Ez a várostól függő feltételezés. De a megbízóink elégedettsége az elsődleges. Mivel még új vagyok a területen, örülnék ha társamul szegődnél egy darabon.
* A csontok dobása, mindenkit kielégítene. Ezek szép nagy csontok. *
- Természetesen, csak ha érdekel egy ilyen lehetőség. A képességeidről meg magam is levonok következtetést.
* Hangja rideg, és fagyos marad végig. De nem próbálkozik változtatni a gondolat menetén. Ha hülyének nézné esetleg akkor el játsza, hogy csak viccelt. *
3481. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-05 15:24:29
Üzenet elküldve: 2021-10-05 15:24:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Érkezések//
-Minden helyre, ahol még nem jártál, a férfi lép be elsőként. *Morogja maga elé, még az illem margójára. Nem is igazán Darkhnak címezve, inkább csak a saját igazát alátámasztva. A szokásos szertartás és kényelembe helyezkedés után, tüzetesebben méri végig a pultnál serénykedő másikat. Kereskedő és behajtó. Maszkban és páncélban. Nem kelt túlzottan bizalomgerjesztő látványt üzletember létére. Minden bizonnyal titkolózik. Ám Reya nem az a nő, aki mások sötét dolgaiban matatna. Főleg úgy nem, hogy nem fizetik meg érte. Ez a férfi mégis felkeltette az érdeklődését. Már csak azt kell elérni, hogy kinyíljon a szája. Persze miután a gátlásai feloldódtak. A terv azonban félkész marad, mivel ekkor érkezik Darkh, az ígért frissítővel.*
-Lekötelezel. *Köszöni meg biccentve, miközben a sörért nyúl, hogy azonnal megnedvesítse a kiszáradt torkát. A kérdésre összugranak a szemöldökei. Némán és lassan teszi az asztalra a korsót, aminek a fülével el is kezd babrálni. Ez egy hatékony módja a szemkontaktus elkerülésének.*
-Zsoldos? *Kérdez vissza, érezhetően csökkentett hangerővel.* Így is mondhatjuk, bár én jobban szeretem a probléma megoldó kifejezést. *Egy apró mosoly jelenik meg a szája sarkában, mikor először emeli vörös tekintetét a másikra.* Tegyük fel, hogy benevezel egy bajnokot valami szkander versenyre! Az embered esélyes elhozni a trófeát, ezért egy vagyonnal fogadsz a győzelmére. De a füledbe jut, hogy egy rivális is indul a versenyen. Nem úszhat el az aranyad. És itt jövök én a képbe. Kapok egy nevet és nagyjából hatszáz aranyat, a rivális bajnok pedig egészen véletlenül lesérül még a verseny napja előtt. Probléma megoldva. Érted? *Néz kérdőn a maszk szemeibe, majd egy újabbat kortyol a korsóból.* Az említett alak pedig egy megbízóm. Az sem kizárt, hogy már csak volt. *Teszi hozzá, amíg a korsó ismét az asztalra koppan.*
-Artheniorról én is csak annyit mondhatok, amennyit hallottam. *Húzódik grimasz a nő arcára. Hiszen ki szereti hangsúlyozni az ismeretei hiányait?* Nyüzsgő város, amit nem vesznek körbe falak. Nem túl régen, hatalmas változások mentek végbe a vezetésében, aminek a visszhangja még ma is érezhető. *Mélyet sóhajt ezen a ponton és ismét megemeli a korsóját.* Mi az, te nem iszol? *Kérdezi sanda tekintettel, de ennél jobban inkább nem firtatja a dolgot. Amennyiben a férfi nem kéri a sörét, Reya tesz róla, hogy ne maradjon árván. Inkább próbál felelni a további kérdésekre, hátha így könnyebben várhat el viszonzást.*
-Hogy őszinte legyek, még sosem láttam ilyen maszkot. Szóval megnyugodhatsz. Errefelé, ahogy te foglmaztál, kendővel szokták elfedni a kilétüket, akiknek ilyesmire van szüksége. Tudod. Tolvajok, fosztogatók, orgyilkosok... *Kicsit megnyomja a felsorolás végét, jelezve, hogy asztaltársára valami hasonló van írva. A halk és hatékonyságra szánt fegyvereiből ítélve legalábbis, minden tudatos szemlélő erre következtetne. Mindenesetre nem az önvédelmet tartotta szem előtt, aki feltalálta a dobókéseket. Ezt minden fegyverforgató tudja.*
-Frakciók? *Kénytelen ismét visszakérdezni.* Ilyenről nem tudok. De nyílt titok, hogy itt a kikötőben a bandák uralkodnak. Artheniorrban a városi tanács tölti be ezt a szerepet. A thargoknak pedig teljhatalmú úrnője van. Kagan lánya. *Egy újabb korty erejéig, hagyja, hogy a férfi megeméssze a kapott információkat, majd a nő kérdez. Ezalkalommal egy határozottan célratörőt.*
-És mondd csak! Te és a cimboráid mégis mivel kereskedtek? Hasznára lehet egy magamfajta zsoldosnak bármi a portékáitok közül?
//Érkezések//
-Minden helyre, ahol még nem jártál, a férfi lép be elsőként. *Morogja maga elé, még az illem margójára. Nem is igazán Darkhnak címezve, inkább csak a saját igazát alátámasztva. A szokásos szertartás és kényelembe helyezkedés után, tüzetesebben méri végig a pultnál serénykedő másikat. Kereskedő és behajtó. Maszkban és páncélban. Nem kelt túlzottan bizalomgerjesztő látványt üzletember létére. Minden bizonnyal titkolózik. Ám Reya nem az a nő, aki mások sötét dolgaiban matatna. Főleg úgy nem, hogy nem fizetik meg érte. Ez a férfi mégis felkeltette az érdeklődését. Már csak azt kell elérni, hogy kinyíljon a szája. Persze miután a gátlásai feloldódtak. A terv azonban félkész marad, mivel ekkor érkezik Darkh, az ígért frissítővel.*
-Lekötelezel. *Köszöni meg biccentve, miközben a sörért nyúl, hogy azonnal megnedvesítse a kiszáradt torkát. A kérdésre összugranak a szemöldökei. Némán és lassan teszi az asztalra a korsót, aminek a fülével el is kezd babrálni. Ez egy hatékony módja a szemkontaktus elkerülésének.*
-Zsoldos? *Kérdez vissza, érezhetően csökkentett hangerővel.* Így is mondhatjuk, bár én jobban szeretem a probléma megoldó kifejezést. *Egy apró mosoly jelenik meg a szája sarkában, mikor először emeli vörös tekintetét a másikra.* Tegyük fel, hogy benevezel egy bajnokot valami szkander versenyre! Az embered esélyes elhozni a trófeát, ezért egy vagyonnal fogadsz a győzelmére. De a füledbe jut, hogy egy rivális is indul a versenyen. Nem úszhat el az aranyad. És itt jövök én a képbe. Kapok egy nevet és nagyjából hatszáz aranyat, a rivális bajnok pedig egészen véletlenül lesérül még a verseny napja előtt. Probléma megoldva. Érted? *Néz kérdőn a maszk szemeibe, majd egy újabbat kortyol a korsóból.* Az említett alak pedig egy megbízóm. Az sem kizárt, hogy már csak volt. *Teszi hozzá, amíg a korsó ismét az asztalra koppan.*
-Artheniorról én is csak annyit mondhatok, amennyit hallottam. *Húzódik grimasz a nő arcára. Hiszen ki szereti hangsúlyozni az ismeretei hiányait?* Nyüzsgő város, amit nem vesznek körbe falak. Nem túl régen, hatalmas változások mentek végbe a vezetésében, aminek a visszhangja még ma is érezhető. *Mélyet sóhajt ezen a ponton és ismét megemeli a korsóját.* Mi az, te nem iszol? *Kérdezi sanda tekintettel, de ennél jobban inkább nem firtatja a dolgot. Amennyiben a férfi nem kéri a sörét, Reya tesz róla, hogy ne maradjon árván. Inkább próbál felelni a további kérdésekre, hátha így könnyebben várhat el viszonzást.*
-Hogy őszinte legyek, még sosem láttam ilyen maszkot. Szóval megnyugodhatsz. Errefelé, ahogy te foglmaztál, kendővel szokták elfedni a kilétüket, akiknek ilyesmire van szüksége. Tudod. Tolvajok, fosztogatók, orgyilkosok... *Kicsit megnyomja a felsorolás végét, jelezve, hogy asztaltársára valami hasonló van írva. A halk és hatékonyságra szánt fegyvereiből ítélve legalábbis, minden tudatos szemlélő erre következtetne. Mindenesetre nem az önvédelmet tartotta szem előtt, aki feltalálta a dobókéseket. Ezt minden fegyverforgató tudja.*
-Frakciók? *Kénytelen ismét visszakérdezni.* Ilyenről nem tudok. De nyílt titok, hogy itt a kikötőben a bandák uralkodnak. Artheniorrban a városi tanács tölti be ezt a szerepet. A thargoknak pedig teljhatalmú úrnője van. Kagan lánya. *Egy újabb korty erejéig, hagyja, hogy a férfi megeméssze a kapott információkat, majd a nő kérdez. Ezalkalommal egy határozottan célratörőt.*
-És mondd csak! Te és a cimboráid mégis mivel kereskedtek? Hasznára lehet egy magamfajta zsoldosnak bármi a portékáitok közül?
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-05 11:09:13
Üzenet elküldve: 2021-10-05 11:09:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Érkezések //
* A nő eléggé szőrszál hasogatónak tűnik a válaszai alapján, de erre van egy tökéletes mondás. Okos enged, marha meg folytatja ameddig le nem szúrják. *
- Attól még, hogy nem hallottál róla eléggé valóságos számunkra. * Rántja meg a vállát, miközben befelé halad a fogadóba. *
- Nálunk az illem a hölgy előre engedését hirdeti, de annyiba igazat kell adnom, hogy talán nekem kellett volna itt bemennem először. A meghívásért örömmel meg is hívlak egy sörre. Csapos két sört kérnénk!
* Kiált fel a mélységi, miközben meg is közelíti a fogadóst. Amint oda lép mutatja is fel érte a 12 aranyat. De utána türelmesen megvárja míg a Sört nem teszi le a pultra. Utána könnyedén felvéve őket. Elviszi a nő asztalához, hogy le tegye. *
- Ha jól vettem ki a kérdéseidből zsoldos vagy éppen fejvadász lennél nem de?
* Az egyik sört a nő elé tolja. Majd a másikat csak ott hagyja az asztalon. Ő személy szerint csak hátra dől és kényelembe helyezi magát a széken. Maszkja igenis fenn kell, hogy még maradjon. Nem fogyaszthat mások előtt míg a feladatát kell végeznie. *
- Csak abból sejtem, mivel kerestél valakit rajtam. Nem mintha tudnék arról az alakról bármit is. Tudnál nekem kicsit mesélni Artheniorról? Még erre a föld részre csak most merészkedtem csak. Talán 2 órája kötöttünk ki.
* Próbálja a tárgyilagos vételt tartani a nővel, de nem a flegma módon. Hangja inkább lágy és mély. *
- Azt is ki vettem a szavaidból, hogy nem éppen gyakori látvány egy ilyen maszkot valakinek viselnie erre felé? Mert akkor ezt megkönnyebbüléssel hallom.
* Nem szándékozik csak úgy bizalmába fogadni, de ha a nő zsoldos, akár jó ügyet is szolgálhat neki. Ha nem csak a pénz hanem az élet is motiválttá teheti a nőt. *
- Meg tudsz velem osztani néhány információt? Milyen frakciók vannak a területen, kik uralkodnak és hasonlók? Bocsánat ha túl sokat kérdezek, de igazán érdekel az itteni helyzet.
* Reméli a nőnek nem csak villás nyelve van hanem lelkes beszélő is mellé. *
// Érkezések //
* A nő eléggé szőrszál hasogatónak tűnik a válaszai alapján, de erre van egy tökéletes mondás. Okos enged, marha meg folytatja ameddig le nem szúrják. *
- Attól még, hogy nem hallottál róla eléggé valóságos számunkra. * Rántja meg a vállát, miközben befelé halad a fogadóba. *
- Nálunk az illem a hölgy előre engedését hirdeti, de annyiba igazat kell adnom, hogy talán nekem kellett volna itt bemennem először. A meghívásért örömmel meg is hívlak egy sörre. Csapos két sört kérnénk!
* Kiált fel a mélységi, miközben meg is közelíti a fogadóst. Amint oda lép mutatja is fel érte a 12 aranyat. De utána türelmesen megvárja míg a Sört nem teszi le a pultra. Utána könnyedén felvéve őket. Elviszi a nő asztalához, hogy le tegye.
*- Ha jól vettem ki a kérdéseidből zsoldos vagy éppen fejvadász lennél nem de?
* Az egyik sört a nő elé tolja. Majd a másikat csak ott hagyja az asztalon. Ő személy szerint csak hátra dől és kényelembe helyezi magát a széken. Maszkja igenis fenn kell, hogy még maradjon. Nem fogyaszthat mások előtt míg a feladatát kell végeznie. *
- Csak abból sejtem, mivel kerestél valakit rajtam. Nem mintha tudnék arról az alakról bármit is. Tudnál nekem kicsit mesélni Artheniorról? Még erre a föld részre csak most merészkedtem csak. Talán 2 órája kötöttünk ki.
* Próbálja a tárgyilagos vételt tartani a nővel, de nem a flegma módon. Hangja inkább lágy és mély. *
- Azt is ki vettem a szavaidból, hogy nem éppen gyakori látvány egy ilyen maszkot valakinek viselnie erre felé? Mert akkor ezt megkönnyebbüléssel hallom.
* Nem szándékozik csak úgy bizalmába fogadni, de ha a nő zsoldos, akár jó ügyet is szolgálhat neki. Ha nem csak a pénz hanem az élet is motiválttá teheti a nőt. *
- Meg tudsz velem osztani néhány információt? Milyen frakciók vannak a területen, kik uralkodnak és hasonlók? Bocsánat ha túl sokat kérdezek, de igazán érdekel az itteni helyzet.
* Reméli a nőnek nem csak villás nyelve van hanem lelkes beszélő is mellé. *
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:06:29
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:06:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Érkezések//
-Pontosan ezt mondtam én is. Nincs nálad semmi, amit eladhatnál. Ezért feltételeztem, hogy vásárolni jöttél. Hisz kereskedő vagy. Nem? A tévedésem csupán ebben merült ki. *Húzza fel magát némileg a nő a kioktató hangnemre reagálva. Aztán inkább ráhagyja a maszkosra. Biztosan lassú a felfogása. A főnökei talán épp meghalni zavarták ide. Egy nyűggel kevesebb és vér sem tapad a kezükhöz. Ha így is van, Reyával rossz mélységire tettek. Bár akadnak erre szépszámmal, akik szívesen meglátják benne a bökőjüket, akár egy soványka erszény láttán is.*
-Peremvidék? *Tér vissza a higgadság mezejére.* Sosem hallottam róla. *Ami nem kis szó, hiszen a mélységi már a múltjából fakadóan is sokfelé járt. Sok utazóval találkozott, de ezt a bizonyos helyet még hírből sem ismeri.* A szavaidból ítélve, Wegtorenhez tudnám hasonlítani. Bár ott sem leányálom az élet, ahogy mesélik. *A nő próbál barátságos maradni, már amennyire a temperamentuma engedi, de a maszkos nem igazán könnyíti meg a dolgát. Összehordja a hatot a havakkal és még ő felgmázik utána. Nem sok észre vall egy mélységivel szemben pedig annál is kevesebbre. Talán ezért is horkan fel egy újabb ostoba kérdésen, amin véletlenül pont jogosan lepődik meg a maszkos.*
-Ne haragudj! Csak errefelé természetes dolog, hogy az éjszaka veszélyes. Ritkán nyugszik olyan hold, ami nem látott levágott torkot. Ha sokat időzöl itt, majd te is rájössz. *Vigyorog a másikra, de lelki szemei előtt már látja annak keserű végét, amint egy szűk utcán tőrt döfnek a lágyabb részeibe. Ezen gondolatmenet közepén érnek a fogadó elé, ahol Reya apróbb figyelmeztetésekkel látja el Darkhot, majd az ajtó előtt megtorpanva hangosan felnevet.*
-Amennyiben az otthonodba invitálnál, így is lenne. Ha tényleg úgy űznéd az illemet, amennyire mutatni próbálod, tudnád, hogy ismeretlen helyekre mindig a férfi lép be először. Tudod, ha véletlenül repülne egy tőr vagy egy szék, a testével védelmezze a hölgyet. *Hiába a nő mosolya. A Rókalyukban ezek mindennapos dolgok. Persze az etikett szabályai terén sem túloz. Úgy tűnik, egy zsoldos jobban ért az ilyesmihez, mint egy kereskedő. De Reya nem kívánja tovább cukkolni a maszkost. A végén még megsértődik és megtagadja, hogy ő fizessen az első körért. Helyett inkább beljebb lépdel és egy kevésbé összekarcolt asztalnál állapodik meg. Nem feltűnően messze a részeges és nem mellesleg rosszarcú alakoktól, de nem is túl közel. Szokásához hűen leakasztja hátáról a nagyobb kardját és széke mellett az asztalnak támasztja, végül helyet foglal. Eddigre valószínűleg az álarcos is odaért.*
-Egy jó sörrel levehetsz a lábamról. *Böki oda a férfinak, tudván, hogy sört még csak-csak, de a jobbik fajtából itt nem talál.*
//Érkezések//
-Pontosan ezt mondtam én is. Nincs nálad semmi, amit eladhatnál. Ezért feltételeztem, hogy vásárolni jöttél. Hisz kereskedő vagy. Nem? A tévedésem csupán ebben merült ki. *Húzza fel magát némileg a nő a kioktató hangnemre reagálva. Aztán inkább ráhagyja a maszkosra. Biztosan lassú a felfogása. A főnökei talán épp meghalni zavarták ide. Egy nyűggel kevesebb és vér sem tapad a kezükhöz. Ha így is van, Reyával rossz mélységire tettek. Bár akadnak erre szépszámmal, akik szívesen meglátják benne a bökőjüket, akár egy soványka erszény láttán is.*
-Peremvidék? *Tér vissza a higgadság mezejére.* Sosem hallottam róla. *Ami nem kis szó, hiszen a mélységi már a múltjából fakadóan is sokfelé járt. Sok utazóval találkozott, de ezt a bizonyos helyet még hírből sem ismeri.* A szavaidból ítélve, Wegtorenhez tudnám hasonlítani. Bár ott sem leányálom az élet, ahogy mesélik. *A nő próbál barátságos maradni, már amennyire a temperamentuma engedi, de a maszkos nem igazán könnyíti meg a dolgát. Összehordja a hatot a havakkal és még ő felgmázik utána. Nem sok észre vall egy mélységivel szemben pedig annál is kevesebbre. Talán ezért is horkan fel egy újabb ostoba kérdésen, amin véletlenül pont jogosan lepődik meg a maszkos.*
-Ne haragudj! Csak errefelé természetes dolog, hogy az éjszaka veszélyes. Ritkán nyugszik olyan hold, ami nem látott levágott torkot. Ha sokat időzöl itt, majd te is rájössz. *Vigyorog a másikra, de lelki szemei előtt már látja annak keserű végét, amint egy szűk utcán tőrt döfnek a lágyabb részeibe. Ezen gondolatmenet közepén érnek a fogadó elé, ahol Reya apróbb figyelmeztetésekkel látja el Darkhot, majd az ajtó előtt megtorpanva hangosan felnevet.*
-Amennyiben az otthonodba invitálnál, így is lenne. Ha tényleg úgy űznéd az illemet, amennyire mutatni próbálod, tudnád, hogy ismeretlen helyekre mindig a férfi lép be először. Tudod, ha véletlenül repülne egy tőr vagy egy szék, a testével védelmezze a hölgyet. *Hiába a nő mosolya. A Rókalyukban ezek mindennapos dolgok. Persze az etikett szabályai terén sem túloz. Úgy tűnik, egy zsoldos jobban ért az ilyesmihez, mint egy kereskedő. De Reya nem kívánja tovább cukkolni a maszkost. A végén még megsértődik és megtagadja, hogy ő fizessen az első körért. Helyett inkább beljebb lépdel és egy kevésbé összekarcolt asztalnál állapodik meg. Nem feltűnően messze a részeges és nem mellesleg rosszarcú alakoktól, de nem is túl közel. Szokásához hűen leakasztja hátáról a nagyobb kardját és széke mellett az asztalnak támasztja, végül helyet foglal. Eddigre valószínűleg az álarcos is odaért.*
-Egy jó sörrel levehetsz a lábamról. *Böki oda a férfinak, tudván, hogy sört még csak-csak, de a jobbik fajtából itt nem talál.*
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-04-10 18:45:05
Üzenet elküldve: 2021-04-10 18:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál - zárás//
//Alymeidha, Nolenar//
*A csipkelődést nem veszi rossz néven. Inkább imponál neki, elvégre külön, csak neki pattintja eme hegyes kis sziporkákat a szőkeség.
A csók édes, mintha benne lenne az egész fülledt kaland emlékké érett esszenciája. Élvezettel merül el benne.
Az öltözködés kelletlen és kedvetlen, hiszen ki akarná jószántából elhagyni az ágyat, amikor így belekóstolt a jóba? Azért csak belebújik a nadrágjába a Velasco'rra is, aztán míg a lány az ingért megy, felügyeskedi a csizmáit is. Hagyja magát öltöztetni, mint egy úr, akinek még sosem kellett a saját ingét önkezével gombolnia. Mi tagadás, meg tudná szokni.*
- Ó, hát erről alkudozhatunk napestig, szépségem *kacag fel és vigyorodik is, mert akarva, akaratlanul is eszébe jutnak a részletek a ki dolgozott le mennyit kapcsán. Szolgálat és élvezet kibogozhatatlan elegye volt a reggelig nyúlt légyott, úgyhogy hagy magán fogást bőven érveknek és ellenérveknek is.
Nolen még begyűjt pár csókocskát, mielőtt útra készen maguk mögött hagyják a szobát. Odalent a pultnál kér egy Gyümölcsös süteményt a lánynak és le is teszi érte az 5aranyat.
Éhgyomorra mégsem jó ekkora útra indulni. Kér egy kis türelmet, míg előáll a paripával. A percek viszont csak telnek, miután távozott. Csak telnek és telnek egymás után, de Nolenar sehol. Egy köpcös gnóm érkezik helyette, átadva a Velasco'rra sajnálkozását (amit úgy ad elő, mint ahogy egy unott diák felmondja a leckét, amit semmi, de semmi kedve nem volt bebiflázni). Az elhangzottak alapján Nolennek közbejött valami halaszthatatlan, így fájdalmára kénytelen távol maradni a beígért kísérettől. Maga helyett viszont ajánl egy kereskedőt, aki a városba tart és a szekerén biztosan elviszi a lányt, ha rá hivatkozik. A szócsőnek küldött gnóm szívesen ad részletes útbaigazítást az illetőhöz, de akár oda is kalauzolja, ha kell.*
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-23 23:35:12
Üzenet elküldve: 2021-03-23 23:35:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
-Hát hazudnék én a nagy Velasco'rrának?
*Állát vállán megtámasztva pillant hátra pimaszkodása közben. Elégedetten szemléli, ahogy a férfi eleget téve kérésének végre a fűzőjével foglalatoskodik, természetesen egyáltalán nincs ellenére, hogy közben lopva csókokkal illeti bőrét.*
-Csak annak mutogatom magam, aki megérdemli.
*Fordul is vissza közben nyújtózkodva köröz fejével. Kissé elmacskásodott a nyaka a kényelmesnek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ágyon.*
-Na meg neked.
*Arcát most nem láthatja a férfi, de ahogy elhagyja a kis gúnyos megjegyzés ajkait, derűsen mosolyog maga elé. Már a hümmögést hallva sejti, hogy alattomosan előadott kívánsága teljesül, mondjuk épp véleménye szerint ennyit igazán megérdemel egy ilyen éjszaka után. Amint végez a befűzéssel a gazfickó, már szembe is néz vele. Kezei közé véve a szakállas arcot, kíváncsian fürkészve a mandulavágású tekintetet várja a beleegyezést, hüvelykjével lágyan cirógatja a gazfickó állát majd ajkait. Nolenar azonban úgy dönt, ahelyett, hogy csak a dokkokig kísérné a védtelen leányt, egyenesen a városba viszi. Diadalmas vigyorra nyúlik szája, közelebb hajolva duruzsol vígan az ajkakra.*
-Micsoda gavallér.
*Ajándékozza meg hálás csókkal, mielőtt kikecmeregne a még mindig alattomosan hívogató ágyból, aztán felegyenesedve igyekszik kisimítani a ráncokat szoknyájából. Nem sok sikerrel. Az iménti kellemes műveletek során alaposan összegyűrődött.*
-Megköszönni?
*Szemöldökét komoran vonja össze, miközben lomhán lépdel a szekrényhez, hogy összeszedje onnan a tegnap gondosan ráhajtogatott inget*
-Szerintem már ledolgoztam az utazás árát.
*Libben is vissza a férfihoz, s ha az már felügyeskedte magára nadrágját, a félvér felsegíti rá hiányzó ruhadarabját.*
-Nem hiszem, hogy tartoznék bármivel is.
*Ráérősen gombol, épp úgy, mint mikor épp ki akarta bújtatni gönceiből. Fel is sóhajt visszaidézve az emléket. Igazán szomorú, hogy ilyen rettentően hamar véget ért az este.*
//Alymeidha, Nolenar//
-Hát hazudnék én a nagy Velasco'rrának?
*Állát vállán megtámasztva pillant hátra pimaszkodása közben. Elégedetten szemléli, ahogy a férfi eleget téve kérésének végre a fűzőjével foglalatoskodik, természetesen egyáltalán nincs ellenére, hogy közben lopva csókokkal illeti bőrét.*
-Csak annak mutogatom magam, aki megérdemli.
*Fordul is vissza közben nyújtózkodva köröz fejével. Kissé elmacskásodott a nyaka a kényelmesnek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ágyon.*
-Na meg neked.
*Arcát most nem láthatja a férfi, de ahogy elhagyja a kis gúnyos megjegyzés ajkait, derűsen mosolyog maga elé. Már a hümmögést hallva sejti, hogy alattomosan előadott kívánsága teljesül, mondjuk épp véleménye szerint ennyit igazán megérdemel egy ilyen éjszaka után. Amint végez a befűzéssel a gazfickó, már szembe is néz vele. Kezei közé véve a szakállas arcot, kíváncsian fürkészve a mandulavágású tekintetet várja a beleegyezést, hüvelykjével lágyan cirógatja a gazfickó állát majd ajkait. Nolenar azonban úgy dönt, ahelyett, hogy csak a dokkokig kísérné a védtelen leányt, egyenesen a városba viszi. Diadalmas vigyorra nyúlik szája, közelebb hajolva duruzsol vígan az ajkakra.*
-Micsoda gavallér.
*Ajándékozza meg hálás csókkal, mielőtt kikecmeregne a még mindig alattomosan hívogató ágyból, aztán felegyenesedve igyekszik kisimítani a ráncokat szoknyájából. Nem sok sikerrel. Az iménti kellemes műveletek során alaposan összegyűrődött.*
-Megköszönni?
*Szemöldökét komoran vonja össze, miközben lomhán lépdel a szekrényhez, hogy összeszedje onnan a tegnap gondosan ráhajtogatott inget*
-Szerintem már ledolgoztam az utazás árát.
*Libben is vissza a férfihoz, s ha az már felügyeskedte magára nadrágját, a félvér felsegíti rá hiányzó ruhadarabját.*
-Nem hiszem, hogy tartoznék bármivel is.
*Ráérősen gombol, épp úgy, mint mikor épp ki akarta bújtatni gönceiből. Fel is sóhajt visszaidézve az emléket. Igazán szomorú, hogy ilyen rettentően hamar véget ért az este.*
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-22 15:45:42
Üzenet elküldve: 2021-03-22 15:45:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Ó, ha sejtené ez a szerencsétlen, szürke társaságára kárhoztatott ork azt, mennyire nem kerek ez a mélységi nő, talán egy fokkal nyugtalanabbul fészkelődne a társaságában. Vagy továbbra sem tartana tőle, gondolván, hogy egy őrült kormossal könnyű szerrel elbánik, s itt a kikötőben aligha lenne furcsa látvány egy kocsma oldalánál verekedő párocska. Őrült. Talán tényleg ez a legjobb szó, már ha létezik egyáltalán ilyen eme állapot lefestésére. Az a sötét, üres, bizonytalan és fenyegető űr, ami néha oly erőszakosan akarja elönteni a nő tudatát, talán csakugyan elméjének egy megbomlott, s jó mélyre elnyomott része, amit tehetetlenségében elnevezett Szörnynek. Egy árnyék, ami mindenhová csendben kíséri, de nem észrevétlen, mindig érezteti egyértelmű jelenlétét. Mintha mindenkin mindig csak eszelősen nevetne, jól elszórakozva azon, hogy nem látják, nem veszik észre, csak ha már késő.
Az ork szájából elhangzó szavakkal nem tud vitába szállni. Olyanok kicsit, mint valami naiv öreg bölcsességei az élet, küzdelem, s szabadság értelméről. Belekötni nem lehet, mert a maga nemében mind igaz, csak nem találtak megfelelő fülekre. Hallott a lány már nem egy magasztos mondatot, prédikációt, de üres próbálkozások voltak csupán arra, hogy bezörgessenek egy romlott, sötét, fejletlen lélekhez. Így hát válaszul azt teszi, amit ilyenkor mindig, egy belerögződött mozdulatsor, amelyet kocsmákban, részeg beszélgetések közben lesett el a többiektől, hogy legalább egy kicsit normálisnak tűnjön. Vesz egy mély levegőt, mintha sóhajtana, s bólint egy aprót, kifejezéstelenül.
Mulatságos lehet, amikor egy rossz színész próbál olyan érzelmeket eljátszani, amihez se köze, se tehetsége. Ilyesmi látvány lehet most Reyraa is, próbálkozik egy olyan álarc felvételével, ami abszolút nem passzol rá, de még mindig jobb, mint megmutatni az alatta rothadó bőrt.*
- Az élethez ragaszkodom. Talán túlságosan is.
*Megpróbál valami mélabúsan komor tekintettel felnézni, hogy demonstrálja, bizony ott van a szürke, koszos bőr mögött az az érző lélek. S hogy miért akarja hirtelen oly nagyon elhitetni asztaltársával, hogy őt is olyan motivációk, érzések vezérlik, mint az átlagot? Talán mert észrevette, hogy a másik meglátott benne valamit. Valami olyat, amiről mindketten tisztán érzik, hogy nem passzol. Nem egy sima rossz tulajdonság, vagy gyenge pont. Kézzel megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan zavar, ami sötét ködként gomolyog az ezüst íriszek mélyén, kiszámíthatatlanná és instabillá téve a gazdáját. Valami, amit a nő csakugyan nem tud uralni, s ez a gondolat mérhetetlen frusztrációval tölti el. Sebezhetetlenné, de gyengévé is teszi, s Rey a gyengeséget mindennél jobban megveti. Ezért változtatott ismét hirtelen stratégiát, s ölti inkább magára a bipoláris, önbizalomhiányos, érvényesülni vágyó szerepet, mert ezt a tényt sokkal elfogadhatóbbnak találja mind ő, mind a világ.*
- Csakugyan. De az önámítás az egyetlen menedék egy ilyen világban. Valahogyan mindenkinek túl kell élnie.
*Vonja meg a vállát furcsa színpadiassággal, majd egy kimért, nyugodt mozdulattal ajkaihoz emeli vértől koszos kezét, hogy nem túl gusztusos látványba részesítse a körülötte lévőket. Nyelvével ugyanis magát cseppet sem zavartatva nedvesíti be az időközben megszáradt alvadékot, hogy aztán egy laza mozdulattal köpenyébe törölhesse a koszt, s ne hamuszín ujjait csúfítsa a rozsdaszín. A fekete anyagon úgysem látszik meg semmi, s ki tudja, hány hasonló foltot rejthet a lágy anyag. *
//A kikötő sötétebb oldala//
*Ó, ha sejtené ez a szerencsétlen, szürke társaságára kárhoztatott ork azt, mennyire nem kerek ez a mélységi nő, talán egy fokkal nyugtalanabbul fészkelődne a társaságában. Vagy továbbra sem tartana tőle, gondolván, hogy egy őrült kormossal könnyű szerrel elbánik, s itt a kikötőben aligha lenne furcsa látvány egy kocsma oldalánál verekedő párocska. Őrült. Talán tényleg ez a legjobb szó, már ha létezik egyáltalán ilyen eme állapot lefestésére. Az a sötét, üres, bizonytalan és fenyegető űr, ami néha oly erőszakosan akarja elönteni a nő tudatát, talán csakugyan elméjének egy megbomlott, s jó mélyre elnyomott része, amit tehetetlenségében elnevezett Szörnynek. Egy árnyék, ami mindenhová csendben kíséri, de nem észrevétlen, mindig érezteti egyértelmű jelenlétét. Mintha mindenkin mindig csak eszelősen nevetne, jól elszórakozva azon, hogy nem látják, nem veszik észre, csak ha már késő.
Az ork szájából elhangzó szavakkal nem tud vitába szállni. Olyanok kicsit, mint valami naiv öreg bölcsességei az élet, küzdelem, s szabadság értelméről. Belekötni nem lehet, mert a maga nemében mind igaz, csak nem találtak megfelelő fülekre. Hallott a lány már nem egy magasztos mondatot, prédikációt, de üres próbálkozások voltak csupán arra, hogy bezörgessenek egy romlott, sötét, fejletlen lélekhez. Így hát válaszul azt teszi, amit ilyenkor mindig, egy belerögződött mozdulatsor, amelyet kocsmákban, részeg beszélgetések közben lesett el a többiektől, hogy legalább egy kicsit normálisnak tűnjön. Vesz egy mély levegőt, mintha sóhajtana, s bólint egy aprót, kifejezéstelenül.
Mulatságos lehet, amikor egy rossz színész próbál olyan érzelmeket eljátszani, amihez se köze, se tehetsége. Ilyesmi látvány lehet most Reyraa is, próbálkozik egy olyan álarc felvételével, ami abszolút nem passzol rá, de még mindig jobb, mint megmutatni az alatta rothadó bőrt.*
- Az élethez ragaszkodom. Talán túlságosan is.
*Megpróbál valami mélabúsan komor tekintettel felnézni, hogy demonstrálja, bizony ott van a szürke, koszos bőr mögött az az érző lélek. S hogy miért akarja hirtelen oly nagyon elhitetni asztaltársával, hogy őt is olyan motivációk, érzések vezérlik, mint az átlagot? Talán mert észrevette, hogy a másik meglátott benne valamit. Valami olyat, amiről mindketten tisztán érzik, hogy nem passzol. Nem egy sima rossz tulajdonság, vagy gyenge pont. Kézzel megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan zavar, ami sötét ködként gomolyog az ezüst íriszek mélyén, kiszámíthatatlanná és instabillá téve a gazdáját. Valami, amit a nő csakugyan nem tud uralni, s ez a gondolat mérhetetlen frusztrációval tölti el. Sebezhetetlenné, de gyengévé is teszi, s Rey a gyengeséget mindennél jobban megveti. Ezért változtatott ismét hirtelen stratégiát, s ölti inkább magára a bipoláris, önbizalomhiányos, érvényesülni vágyó szerepet, mert ezt a tényt sokkal elfogadhatóbbnak találja mind ő, mind a világ.*
- Csakugyan. De az önámítás az egyetlen menedék egy ilyen világban. Valahogyan mindenkinek túl kell élnie.
*Vonja meg a vállát furcsa színpadiassággal, majd egy kimért, nyugodt mozdulattal ajkaihoz emeli vértől koszos kezét, hogy nem túl gusztusos látványba részesítse a körülötte lévőket. Nyelvével ugyanis magát cseppet sem zavartatva nedvesíti be az időközben megszáradt alvadékot, hogy aztán egy laza mozdulattal köpenyébe törölhesse a koszt, s ne hamuszín ujjait csúfítsa a rozsdaszín. A fekete anyagon úgysem látszik meg semmi, s ki tudja, hány hasonló foltot rejthet a lágy anyag. *
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-22 15:26:39
Üzenet elküldve: 2021-03-22 15:26:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
*Haszontalanságának teljes tudatában, önelégült mosolygással hallgatja a lányt. A bűntudat leghalványabb jelét se mutatja. Az ellenállhatatlanságát ecsetelő szólamok pedig csak még inkább elégedettséggel töltik el. Sejti, hogy ez már a végjáték, de akkor is jóleső csak így, naiv hiszékenységgel beletemetkezni. Nem áll ellen az unszolásnak, ami száműzi a laza dekoltázs mélyén garázdálkodó kezét, bár durcás képet vág hozzá.*
- Valóban? *kérdez vissza, de már tudja, hogy itt a vége. Nagy sóhajjal veszi tudomásul és igába hajtja fejét a fehérnép kívánsága szerint. Nekilát, hogy befűzze a szalagokat annak rendje és módja szerint, de azért egy-egy kósza csókkal még levámolja a finom nyakacska ívét.*
- Bűn egy ilyen kívánatos testet ruhában rejtegetni *sóhajt.* - Igaz, csípős az idő *látja be, hogy sajnos mással is kell számolni a dolog kapcsán.*
- Milyen figyelmes egy gazfickó *hümmög, mint akinek fogalma sincs, hogy róla beszél a szőkeség. Természetesen hagyja, hogy csókokkal puhítsák meg és felszínre csalogassák ama bizonyos úriemberségét, ami eme erénye listájában nagyjából a család feketebárányának számíthat. De azért úriemberség.*
- Nézd *fejezi be a fűző beigazítását* - éppenséggel lenne egy kis elintéznivalóm a városban, szóval ha megkockáztatod, hogy az a szívtipró Micah esetleg meglát velem, nos, akár el is vihetlek. Lóháton. Nem hintón, ahogy a hercegnőnek dukálna, de talán nem szólják meg a kisasszonyt, ha egy ilyen jóképű kikötőibe kapaszkodik *kacsint.* - De sajnos vissza kell érjek még ma, úgyhogy kénytelen leszel majd legközelebb megköszönni.
//Alymeidha, Nolenar//
*Haszontalanságának teljes tudatában, önelégült mosolygással hallgatja a lányt. A bűntudat leghalványabb jelét se mutatja. Az ellenállhatatlanságát ecsetelő szólamok pedig csak még inkább elégedettséggel töltik el. Sejti, hogy ez már a végjáték, de akkor is jóleső csak így, naiv hiszékenységgel beletemetkezni. Nem áll ellen az unszolásnak, ami száműzi a laza dekoltázs mélyén garázdálkodó kezét, bár durcás képet vág hozzá.*
- Valóban? *kérdez vissza, de már tudja, hogy itt a vége. Nagy sóhajjal veszi tudomásul és igába hajtja fejét a fehérnép kívánsága szerint. Nekilát, hogy befűzze a szalagokat annak rendje és módja szerint, de azért egy-egy kósza csókkal még levámolja a finom nyakacska ívét.*
- Bűn egy ilyen kívánatos testet ruhában rejtegetni *sóhajt.* - Igaz, csípős az idő *látja be, hogy sajnos mással is kell számolni a dolog kapcsán.*
- Milyen figyelmes egy gazfickó *hümmög, mint akinek fogalma sincs, hogy róla beszél a szőkeség. Természetesen hagyja, hogy csókokkal puhítsák meg és felszínre csalogassák ama bizonyos úriemberségét, ami eme erénye listájában nagyjából a család feketebárányának számíthat. De azért úriemberség.*
- Nézd *fejezi be a fűző beigazítását* - éppenséggel lenne egy kis elintéznivalóm a városban, szóval ha megkockáztatod, hogy az a szívtipró Micah esetleg meglát velem, nos, akár el is vihetlek. Lóháton. Nem hintón, ahogy a hercegnőnek dukálna, de talán nem szólják meg a kisasszonyt, ha egy ilyen jóképű kikötőibe kapaszkodik *kacsint.* - De sajnos vissza kell érjek még ma, úgyhogy kénytelen leszel majd legközelebb megköszönni.
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-20 18:00:42
Üzenet elküldve: 2021-03-20 18:00:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Bevallom, nem néztem ki belőled ennyi önzetlenséget.
*Sóhajtja csalódottan, amiért nem ment bele a gazember a kis játékába, de azért nem szomorkodik miatta túl sokáig. Az ünneprontást hamar elfeledteti a hátához simuló forró test, s az alattomosan ruha alá kalandozó kéz. Úgy tűnik, ha Nolenaron múlik, sohasem fogja tudni elhagyni a szobát.*
-Te aztán nagy segítség vagy...
*Halkan szól, bár a rosszallásnak nincs túl nagy éle. Jóleső borzongás fut végig rajta hallva a gőgös suttogást, a nyakát cirógató ajkak kényeztetésébe belefeledkezve egy pillanatra hajtja hátra fejét a széles vállra. Jobban belegondolva, nem is lenne olyan szörnyű maradni még egy kicsikét.*
-Esélyem sem volt...
*Kezd bele a mímelt panaszkodásba ártatlanul, mintha csak valami közeli barátnéjának regélné épp különösen alakult éjszakájának részleteit*
-Az a gazfickó egy pillanat alatt az ujja köré csavart. Már mikor horkantva, habos bajusszal komának szólított tudtam, hogy az övé leszek.
*Szavait még akkor is kamaszos vágyódással ejti, mikor már érezhetően gúnyossá válnak, kacsói pedig az illetéktelen csuklóra fonódnak, hogy gonosz módon elszakítsa a markoló kezet keblétől.*
-És képzeld, annyira, de annyira édes volt, hogy még felöltözni is segített.
*Céloz ismét, hátha most már végre tényleg segít neki a befűzéssel. Akármennyire is csábító a gondolat, természetesen nem maradhat itt, s jobb lenne minél hamarabb útnak indulni, nehogy épp az erdőt járva sötétedjen rá. *
-Sőt, még a dokkokig is elkísért, nehogy valami gonosz kikötői martalóc unalmában megtámadjon.
*Ujjai lágyan túrnak a zilált szőkésbarna hajba, ha pedig a férfi nagyon tiltakozna az ötlet ellen, felé fordulva puha csókokkal igyekszik meggyőzni őt. A tegnapiból tanulva nem szívesen mászkálna egyedül, na meg szeretné kicsit késleltetni a kegyetlen búcsút.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Bevallom, nem néztem ki belőled ennyi önzetlenséget.
*Sóhajtja csalódottan, amiért nem ment bele a gazember a kis játékába, de azért nem szomorkodik miatta túl sokáig. Az ünneprontást hamar elfeledteti a hátához simuló forró test, s az alattomosan ruha alá kalandozó kéz. Úgy tűnik, ha Nolenaron múlik, sohasem fogja tudni elhagyni a szobát.*
-Te aztán nagy segítség vagy...
*Halkan szól, bár a rosszallásnak nincs túl nagy éle. Jóleső borzongás fut végig rajta hallva a gőgös suttogást, a nyakát cirógató ajkak kényeztetésébe belefeledkezve egy pillanatra hajtja hátra fejét a széles vállra. Jobban belegondolva, nem is lenne olyan szörnyű maradni még egy kicsikét.*
-Esélyem sem volt...
*Kezd bele a mímelt panaszkodásba ártatlanul, mintha csak valami közeli barátnéjának regélné épp különösen alakult éjszakájának részleteit*
-Az a gazfickó egy pillanat alatt az ujja köré csavart. Már mikor horkantva, habos bajusszal komának szólított tudtam, hogy az övé leszek.
*Szavait még akkor is kamaszos vágyódással ejti, mikor már érezhetően gúnyossá válnak, kacsói pedig az illetéktelen csuklóra fonódnak, hogy gonosz módon elszakítsa a markoló kezet keblétől.*
-És képzeld, annyira, de annyira édes volt, hogy még felöltözni is segített.
*Céloz ismét, hátha most már végre tényleg segít neki a befűzéssel. Akármennyire is csábító a gondolat, természetesen nem maradhat itt, s jobb lenne minél hamarabb útnak indulni, nehogy épp az erdőt járva sötétedjen rá. *
-Sőt, még a dokkokig is elkísért, nehogy valami gonosz kikötői martalóc unalmában megtámadjon.
*Ujjai lágyan túrnak a zilált szőkésbarna hajba, ha pedig a férfi nagyon tiltakozna az ötlet ellen, felé fordulva puha csókokkal igyekszik meggyőzni őt. A tegnapiból tanulva nem szívesen mászkálna egyedül, na meg szeretné kicsit késleltetni a kegyetlen búcsút.*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-17 16:32:33
Üzenet elküldve: 2021-03-17 16:32:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Jólesőek a finom kis csókocskák. Mintha dicséretnek vehetné, elégedettség tölti el tőlük. Nehezen kászálódik ki az édes megsemmisülés marasztaló ingoványából, de az évődés máris új erőre kap.*
- Amíg kedvedre van, miért zavarna? *kérdez vissza. Őszintén mondja. Még saját magát is meglepi, mennyire nem rágja a féltékenység. Most így, ebben a pillanatban. Lehet, hogy más lenne a helyzet, ha édelegni látná a lányt egy másik hódolóval.
A gúnyba mártott szégyellős színjátékon önkéntelenül is elmosolyodik. Ráérősen könyököl fel, aztán mikor a lány hátat fordít neki, fel is ül. De mily meglepő, nem az öltöztetésnek fog neki, hanem a félvér hátához simul és a válla felett átnyúlva mélyen a laza, fűzős felsőrész alá bújtatja a kezét, hogy a finom kis keblekre markolhasson.*
- Hát persze, hogy ezt akarom hallani, gyönyörűm *súgja, miközben csókolva harapja a karcsú nyakat.* - Hogy a nagy Velasco'rra elvette az eszed, az ágyába csábított és te tehetetlen voltál, mert annyira, annyira ellenállhatatlan *morogja a narrációt, mint aki épp a csúf, gonosz farkas részét adja elő a meséből.
Olyan derűvel öleli körbe ez a reggel, mintha ezen a szobán kívül nem is lenne világ. Alig hiszi el ezt a kis szöszkét. Édes, fehérmájú meglepetés. Még mindig csak azon forognak a gondolatai, hogy valami turpisság van a dologban. Aggódhatna is miatta, de fülig ér az elégedettsége. Nagyon ráfért ez az este. A reggel pedig nem mindennapi ráadás volt. Legalább egy napig a képére lesz írva, hogy milyen szerencsés flótás, az biztos!*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Jólesőek a finom kis csókocskák. Mintha dicséretnek vehetné, elégedettség tölti el tőlük. Nehezen kászálódik ki az édes megsemmisülés marasztaló ingoványából, de az évődés máris új erőre kap.*
- Amíg kedvedre van, miért zavarna? *kérdez vissza. Őszintén mondja. Még saját magát is meglepi, mennyire nem rágja a féltékenység. Most így, ebben a pillanatban. Lehet, hogy más lenne a helyzet, ha édelegni látná a lányt egy másik hódolóval.
A gúnyba mártott szégyellős színjátékon önkéntelenül is elmosolyodik. Ráérősen könyököl fel, aztán mikor a lány hátat fordít neki, fel is ül. De mily meglepő, nem az öltöztetésnek fog neki, hanem a félvér hátához simul és a válla felett átnyúlva mélyen a laza, fűzős felsőrész alá bújtatja a kezét, hogy a finom kis keblekre markolhasson.*
- Hát persze, hogy ezt akarom hallani, gyönyörűm *súgja, miközben csókolva harapja a karcsú nyakat.* - Hogy a nagy Velasco'rra elvette az eszed, az ágyába csábított és te tehetetlen voltál, mert annyira, annyira ellenállhatatlan *morogja a narrációt, mint aki épp a csúf, gonosz farkas részét adja elő a meséből.
Olyan derűvel öleli körbe ez a reggel, mintha ezen a szobán kívül nem is lenne világ. Alig hiszi el ezt a kis szöszkét. Édes, fehérmájú meglepetés. Még mindig csak azon forognak a gondolatai, hogy valami turpisság van a dologban. Aggódhatna is miatta, de fülig ér az elégedettsége. Nagyon ráfért ez az este. A reggel pedig nem mindennapi ráadás volt. Legalább egy napig a képére lesz írva, hogy milyen szerencsés flótás, az biztos!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3473-3492