Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 174 (3461. - 3478. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-04-10 18:45:05
Üzenet elküldve: 2021-04-10 18:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál - zárás//
//Alymeidha, Nolenar//
*A csipkelődést nem veszi rossz néven. Inkább imponál neki, elvégre külön, csak neki pattintja eme hegyes kis sziporkákat a szőkeség.
A csók édes, mintha benne lenne az egész fülledt kaland emlékké érett esszenciája. Élvezettel merül el benne.
Az öltözködés kelletlen és kedvetlen, hiszen ki akarná jószántából elhagyni az ágyat, amikor így belekóstolt a jóba? Azért csak belebújik a nadrágjába a Velasco'rra is, aztán míg a lány az ingért megy, felügyeskedi a csizmáit is. Hagyja magát öltöztetni, mint egy úr, akinek még sosem kellett a saját ingét önkezével gombolnia. Mi tagadás, meg tudná szokni.*
- Ó, hát erről alkudozhatunk napestig, szépségem *kacag fel és vigyorodik is, mert akarva, akaratlanul is eszébe jutnak a részletek a ki dolgozott le mennyit kapcsán. Szolgálat és élvezet kibogozhatatlan elegye volt a reggelig nyúlt légyott, úgyhogy hagy magán fogást bőven érveknek és ellenérveknek is.
Nolen még begyűjt pár csókocskát, mielőtt útra készen maguk mögött hagyják a szobát. Odalent a pultnál kér egy Gyümölcsös süteményt a lánynak és le is teszi érte az 5aranyat.
Éhgyomorra mégsem jó ekkora útra indulni. Kér egy kis türelmet, míg előáll a paripával. A percek viszont csak telnek, miután távozott. Csak telnek és telnek egymás után, de Nolenar sehol. Egy köpcös gnóm érkezik helyette, átadva a Velasco'rra sajnálkozását (amit úgy ad elő, mint ahogy egy unott diák felmondja a leckét, amit semmi, de semmi kedve nem volt bebiflázni). Az elhangzottak alapján Nolennek közbejött valami halaszthatatlan, így fájdalmára kénytelen távol maradni a beígért kísérettől. Maga helyett viszont ajánl egy kereskedőt, aki a városba tart és a szekerén biztosan elviszi a lányt, ha rá hivatkozik. A szócsőnek küldött gnóm szívesen ad részletes útbaigazítást az illetőhöz, de akár oda is kalauzolja, ha kell.*
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-23 23:35:12
Üzenet elküldve: 2021-03-23 23:35:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
-Hát hazudnék én a nagy Velasco'rrának?
*Állát vállán megtámasztva pillant hátra pimaszkodása közben. Elégedetten szemléli, ahogy a férfi eleget téve kérésének végre a fűzőjével foglalatoskodik, természetesen egyáltalán nincs ellenére, hogy közben lopva csókokkal illeti bőrét.*
-Csak annak mutogatom magam, aki megérdemli.
*Fordul is vissza közben nyújtózkodva köröz fejével. Kissé elmacskásodott a nyaka a kényelmesnek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ágyon.*
-Na meg neked.
*Arcát most nem láthatja a férfi, de ahogy elhagyja a kis gúnyos megjegyzés ajkait, derűsen mosolyog maga elé. Már a hümmögést hallva sejti, hogy alattomosan előadott kívánsága teljesül, mondjuk épp véleménye szerint ennyit igazán megérdemel egy ilyen éjszaka után. Amint végez a befűzéssel a gazfickó, már szembe is néz vele. Kezei közé véve a szakállas arcot, kíváncsian fürkészve a mandulavágású tekintetet várja a beleegyezést, hüvelykjével lágyan cirógatja a gazfickó állát majd ajkait. Nolenar azonban úgy dönt, ahelyett, hogy csak a dokkokig kísérné a védtelen leányt, egyenesen a városba viszi. Diadalmas vigyorra nyúlik szája, közelebb hajolva duruzsol vígan az ajkakra.*
-Micsoda gavallér.
*Ajándékozza meg hálás csókkal, mielőtt kikecmeregne a még mindig alattomosan hívogató ágyból, aztán felegyenesedve igyekszik kisimítani a ráncokat szoknyájából. Nem sok sikerrel. Az iménti kellemes műveletek során alaposan összegyűrődött.*
-Megköszönni?
*Szemöldökét komoran vonja össze, miközben lomhán lépdel a szekrényhez, hogy összeszedje onnan a tegnap gondosan ráhajtogatott inget*
-Szerintem már ledolgoztam az utazás árát.
*Libben is vissza a férfihoz, s ha az már felügyeskedte magára nadrágját, a félvér felsegíti rá hiányzó ruhadarabját.*
-Nem hiszem, hogy tartoznék bármivel is.
*Ráérősen gombol, épp úgy, mint mikor épp ki akarta bújtatni gönceiből. Fel is sóhajt visszaidézve az emléket. Igazán szomorú, hogy ilyen rettentően hamar véget ért az este.*
//Alymeidha, Nolenar//
-Hát hazudnék én a nagy Velasco'rrának?
*Állát vállán megtámasztva pillant hátra pimaszkodása közben. Elégedetten szemléli, ahogy a férfi eleget téve kérésének végre a fűzőjével foglalatoskodik, természetesen egyáltalán nincs ellenére, hogy közben lopva csókokkal illeti bőrét.*
-Csak annak mutogatom magam, aki megérdemli.
*Fordul is vissza közben nyújtózkodva köröz fejével. Kissé elmacskásodott a nyaka a kényelmesnek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ágyon.*
-Na meg neked.
*Arcát most nem láthatja a férfi, de ahogy elhagyja a kis gúnyos megjegyzés ajkait, derűsen mosolyog maga elé. Már a hümmögést hallva sejti, hogy alattomosan előadott kívánsága teljesül, mondjuk épp véleménye szerint ennyit igazán megérdemel egy ilyen éjszaka után. Amint végez a befűzéssel a gazfickó, már szembe is néz vele. Kezei közé véve a szakállas arcot, kíváncsian fürkészve a mandulavágású tekintetet várja a beleegyezést, hüvelykjével lágyan cirógatja a gazfickó állát majd ajkait. Nolenar azonban úgy dönt, ahelyett, hogy csak a dokkokig kísérné a védtelen leányt, egyenesen a városba viszi. Diadalmas vigyorra nyúlik szája, közelebb hajolva duruzsol vígan az ajkakra.*
-Micsoda gavallér.
*Ajándékozza meg hálás csókkal, mielőtt kikecmeregne a még mindig alattomosan hívogató ágyból, aztán felegyenesedve igyekszik kisimítani a ráncokat szoknyájából. Nem sok sikerrel. Az iménti kellemes műveletek során alaposan összegyűrődött.*
-Megköszönni?
*Szemöldökét komoran vonja össze, miközben lomhán lépdel a szekrényhez, hogy összeszedje onnan a tegnap gondosan ráhajtogatott inget*
-Szerintem már ledolgoztam az utazás árát.
*Libben is vissza a férfihoz, s ha az már felügyeskedte magára nadrágját, a félvér felsegíti rá hiányzó ruhadarabját.*
-Nem hiszem, hogy tartoznék bármivel is.
*Ráérősen gombol, épp úgy, mint mikor épp ki akarta bújtatni gönceiből. Fel is sóhajt visszaidézve az emléket. Igazán szomorú, hogy ilyen rettentően hamar véget ért az este.*
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-22 15:45:42
Üzenet elküldve: 2021-03-22 15:45:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Ó, ha sejtené ez a szerencsétlen, szürke társaságára kárhoztatott ork azt, mennyire nem kerek ez a mélységi nő, talán egy fokkal nyugtalanabbul fészkelődne a társaságában. Vagy továbbra sem tartana tőle, gondolván, hogy egy őrült kormossal könnyű szerrel elbánik, s itt a kikötőben aligha lenne furcsa látvány egy kocsma oldalánál verekedő párocska. Őrült. Talán tényleg ez a legjobb szó, már ha létezik egyáltalán ilyen eme állapot lefestésére. Az a sötét, üres, bizonytalan és fenyegető űr, ami néha oly erőszakosan akarja elönteni a nő tudatát, talán csakugyan elméjének egy megbomlott, s jó mélyre elnyomott része, amit tehetetlenségében elnevezett Szörnynek. Egy árnyék, ami mindenhová csendben kíséri, de nem észrevétlen, mindig érezteti egyértelmű jelenlétét. Mintha mindenkin mindig csak eszelősen nevetne, jól elszórakozva azon, hogy nem látják, nem veszik észre, csak ha már késő.
Az ork szájából elhangzó szavakkal nem tud vitába szállni. Olyanok kicsit, mint valami naiv öreg bölcsességei az élet, küzdelem, s szabadság értelméről. Belekötni nem lehet, mert a maga nemében mind igaz, csak nem találtak megfelelő fülekre. Hallott a lány már nem egy magasztos mondatot, prédikációt, de üres próbálkozások voltak csupán arra, hogy bezörgessenek egy romlott, sötét, fejletlen lélekhez. Így hát válaszul azt teszi, amit ilyenkor mindig, egy belerögződött mozdulatsor, amelyet kocsmákban, részeg beszélgetések közben lesett el a többiektől, hogy legalább egy kicsit normálisnak tűnjön. Vesz egy mély levegőt, mintha sóhajtana, s bólint egy aprót, kifejezéstelenül.
Mulatságos lehet, amikor egy rossz színész próbál olyan érzelmeket eljátszani, amihez se köze, se tehetsége. Ilyesmi látvány lehet most Reyraa is, próbálkozik egy olyan álarc felvételével, ami abszolút nem passzol rá, de még mindig jobb, mint megmutatni az alatta rothadó bőrt.*
- Az élethez ragaszkodom. Talán túlságosan is.
*Megpróbál valami mélabúsan komor tekintettel felnézni, hogy demonstrálja, bizony ott van a szürke, koszos bőr mögött az az érző lélek. S hogy miért akarja hirtelen oly nagyon elhitetni asztaltársával, hogy őt is olyan motivációk, érzések vezérlik, mint az átlagot? Talán mert észrevette, hogy a másik meglátott benne valamit. Valami olyat, amiről mindketten tisztán érzik, hogy nem passzol. Nem egy sima rossz tulajdonság, vagy gyenge pont. Kézzel megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan zavar, ami sötét ködként gomolyog az ezüst íriszek mélyén, kiszámíthatatlanná és instabillá téve a gazdáját. Valami, amit a nő csakugyan nem tud uralni, s ez a gondolat mérhetetlen frusztrációval tölti el. Sebezhetetlenné, de gyengévé is teszi, s Rey a gyengeséget mindennél jobban megveti. Ezért változtatott ismét hirtelen stratégiát, s ölti inkább magára a bipoláris, önbizalomhiányos, érvényesülni vágyó szerepet, mert ezt a tényt sokkal elfogadhatóbbnak találja mind ő, mind a világ.*
- Csakugyan. De az önámítás az egyetlen menedék egy ilyen világban. Valahogyan mindenkinek túl kell élnie.
*Vonja meg a vállát furcsa színpadiassággal, majd egy kimért, nyugodt mozdulattal ajkaihoz emeli vértől koszos kezét, hogy nem túl gusztusos látványba részesítse a körülötte lévőket. Nyelvével ugyanis magát cseppet sem zavartatva nedvesíti be az időközben megszáradt alvadékot, hogy aztán egy laza mozdulattal köpenyébe törölhesse a koszt, s ne hamuszín ujjait csúfítsa a rozsdaszín. A fekete anyagon úgysem látszik meg semmi, s ki tudja, hány hasonló foltot rejthet a lágy anyag. *
//A kikötő sötétebb oldala//
*Ó, ha sejtené ez a szerencsétlen, szürke társaságára kárhoztatott ork azt, mennyire nem kerek ez a mélységi nő, talán egy fokkal nyugtalanabbul fészkelődne a társaságában. Vagy továbbra sem tartana tőle, gondolván, hogy egy őrült kormossal könnyű szerrel elbánik, s itt a kikötőben aligha lenne furcsa látvány egy kocsma oldalánál verekedő párocska. Őrült. Talán tényleg ez a legjobb szó, már ha létezik egyáltalán ilyen eme állapot lefestésére. Az a sötét, üres, bizonytalan és fenyegető űr, ami néha oly erőszakosan akarja elönteni a nő tudatát, talán csakugyan elméjének egy megbomlott, s jó mélyre elnyomott része, amit tehetetlenségében elnevezett Szörnynek. Egy árnyék, ami mindenhová csendben kíséri, de nem észrevétlen, mindig érezteti egyértelmű jelenlétét. Mintha mindenkin mindig csak eszelősen nevetne, jól elszórakozva azon, hogy nem látják, nem veszik észre, csak ha már késő.
Az ork szájából elhangzó szavakkal nem tud vitába szállni. Olyanok kicsit, mint valami naiv öreg bölcsességei az élet, küzdelem, s szabadság értelméről. Belekötni nem lehet, mert a maga nemében mind igaz, csak nem találtak megfelelő fülekre. Hallott a lány már nem egy magasztos mondatot, prédikációt, de üres próbálkozások voltak csupán arra, hogy bezörgessenek egy romlott, sötét, fejletlen lélekhez. Így hát válaszul azt teszi, amit ilyenkor mindig, egy belerögződött mozdulatsor, amelyet kocsmákban, részeg beszélgetések közben lesett el a többiektől, hogy legalább egy kicsit normálisnak tűnjön. Vesz egy mély levegőt, mintha sóhajtana, s bólint egy aprót, kifejezéstelenül.
Mulatságos lehet, amikor egy rossz színész próbál olyan érzelmeket eljátszani, amihez se köze, se tehetsége. Ilyesmi látvány lehet most Reyraa is, próbálkozik egy olyan álarc felvételével, ami abszolút nem passzol rá, de még mindig jobb, mint megmutatni az alatta rothadó bőrt.*
- Az élethez ragaszkodom. Talán túlságosan is.
*Megpróbál valami mélabúsan komor tekintettel felnézni, hogy demonstrálja, bizony ott van a szürke, koszos bőr mögött az az érző lélek. S hogy miért akarja hirtelen oly nagyon elhitetni asztaltársával, hogy őt is olyan motivációk, érzések vezérlik, mint az átlagot? Talán mert észrevette, hogy a másik meglátott benne valamit. Valami olyat, amiről mindketten tisztán érzik, hogy nem passzol. Nem egy sima rossz tulajdonság, vagy gyenge pont. Kézzel megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan zavar, ami sötét ködként gomolyog az ezüst íriszek mélyén, kiszámíthatatlanná és instabillá téve a gazdáját. Valami, amit a nő csakugyan nem tud uralni, s ez a gondolat mérhetetlen frusztrációval tölti el. Sebezhetetlenné, de gyengévé is teszi, s Rey a gyengeséget mindennél jobban megveti. Ezért változtatott ismét hirtelen stratégiát, s ölti inkább magára a bipoláris, önbizalomhiányos, érvényesülni vágyó szerepet, mert ezt a tényt sokkal elfogadhatóbbnak találja mind ő, mind a világ.*
- Csakugyan. De az önámítás az egyetlen menedék egy ilyen világban. Valahogyan mindenkinek túl kell élnie.
*Vonja meg a vállát furcsa színpadiassággal, majd egy kimért, nyugodt mozdulattal ajkaihoz emeli vértől koszos kezét, hogy nem túl gusztusos látványba részesítse a körülötte lévőket. Nyelvével ugyanis magát cseppet sem zavartatva nedvesíti be az időközben megszáradt alvadékot, hogy aztán egy laza mozdulattal köpenyébe törölhesse a koszt, s ne hamuszín ujjait csúfítsa a rozsdaszín. A fekete anyagon úgysem látszik meg semmi, s ki tudja, hány hasonló foltot rejthet a lágy anyag. *
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-22 15:26:39
Üzenet elküldve: 2021-03-22 15:26:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
*Haszontalanságának teljes tudatában, önelégült mosolygással hallgatja a lányt. A bűntudat leghalványabb jelét se mutatja. Az ellenállhatatlanságát ecsetelő szólamok pedig csak még inkább elégedettséggel töltik el. Sejti, hogy ez már a végjáték, de akkor is jóleső csak így, naiv hiszékenységgel beletemetkezni. Nem áll ellen az unszolásnak, ami száműzi a laza dekoltázs mélyén garázdálkodó kezét, bár durcás képet vág hozzá.*
- Valóban? *kérdez vissza, de már tudja, hogy itt a vége. Nagy sóhajjal veszi tudomásul és igába hajtja fejét a fehérnép kívánsága szerint. Nekilát, hogy befűzze a szalagokat annak rendje és módja szerint, de azért egy-egy kósza csókkal még levámolja a finom nyakacska ívét.*
- Bűn egy ilyen kívánatos testet ruhában rejtegetni *sóhajt.* - Igaz, csípős az idő *látja be, hogy sajnos mással is kell számolni a dolog kapcsán.*
- Milyen figyelmes egy gazfickó *hümmög, mint akinek fogalma sincs, hogy róla beszél a szőkeség. Természetesen hagyja, hogy csókokkal puhítsák meg és felszínre csalogassák ama bizonyos úriemberségét, ami eme erénye listájában nagyjából a család feketebárányának számíthat. De azért úriemberség.*
- Nézd *fejezi be a fűző beigazítását* - éppenséggel lenne egy kis elintéznivalóm a városban, szóval ha megkockáztatod, hogy az a szívtipró Micah esetleg meglát velem, nos, akár el is vihetlek. Lóháton. Nem hintón, ahogy a hercegnőnek dukálna, de talán nem szólják meg a kisasszonyt, ha egy ilyen jóképű kikötőibe kapaszkodik *kacsint.* - De sajnos vissza kell érjek még ma, úgyhogy kénytelen leszel majd legközelebb megköszönni.
//Alymeidha, Nolenar//
*Haszontalanságának teljes tudatában, önelégült mosolygással hallgatja a lányt. A bűntudat leghalványabb jelét se mutatja. Az ellenállhatatlanságát ecsetelő szólamok pedig csak még inkább elégedettséggel töltik el. Sejti, hogy ez már a végjáték, de akkor is jóleső csak így, naiv hiszékenységgel beletemetkezni. Nem áll ellen az unszolásnak, ami száműzi a laza dekoltázs mélyén garázdálkodó kezét, bár durcás képet vág hozzá.*
- Valóban? *kérdez vissza, de már tudja, hogy itt a vége. Nagy sóhajjal veszi tudomásul és igába hajtja fejét a fehérnép kívánsága szerint. Nekilát, hogy befűzze a szalagokat annak rendje és módja szerint, de azért egy-egy kósza csókkal még levámolja a finom nyakacska ívét.*
- Bűn egy ilyen kívánatos testet ruhában rejtegetni *sóhajt.* - Igaz, csípős az idő *látja be, hogy sajnos mással is kell számolni a dolog kapcsán.*
- Milyen figyelmes egy gazfickó *hümmög, mint akinek fogalma sincs, hogy róla beszél a szőkeség. Természetesen hagyja, hogy csókokkal puhítsák meg és felszínre csalogassák ama bizonyos úriemberségét, ami eme erénye listájában nagyjából a család feketebárányának számíthat. De azért úriemberség.*
- Nézd *fejezi be a fűző beigazítását* - éppenséggel lenne egy kis elintéznivalóm a városban, szóval ha megkockáztatod, hogy az a szívtipró Micah esetleg meglát velem, nos, akár el is vihetlek. Lóháton. Nem hintón, ahogy a hercegnőnek dukálna, de talán nem szólják meg a kisasszonyt, ha egy ilyen jóképű kikötőibe kapaszkodik *kacsint.* - De sajnos vissza kell érjek még ma, úgyhogy kénytelen leszel majd legközelebb megköszönni.
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-20 18:00:42
Üzenet elküldve: 2021-03-20 18:00:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Bevallom, nem néztem ki belőled ennyi önzetlenséget.
*Sóhajtja csalódottan, amiért nem ment bele a gazember a kis játékába, de azért nem szomorkodik miatta túl sokáig. Az ünneprontást hamar elfeledteti a hátához simuló forró test, s az alattomosan ruha alá kalandozó kéz. Úgy tűnik, ha Nolenaron múlik, sohasem fogja tudni elhagyni a szobát.*
-Te aztán nagy segítség vagy...
*Halkan szól, bár a rosszallásnak nincs túl nagy éle. Jóleső borzongás fut végig rajta hallva a gőgös suttogást, a nyakát cirógató ajkak kényeztetésébe belefeledkezve egy pillanatra hajtja hátra fejét a széles vállra. Jobban belegondolva, nem is lenne olyan szörnyű maradni még egy kicsikét.*
-Esélyem sem volt...
*Kezd bele a mímelt panaszkodásba ártatlanul, mintha csak valami közeli barátnéjának regélné épp különösen alakult éjszakájának részleteit*
-Az a gazfickó egy pillanat alatt az ujja köré csavart. Már mikor horkantva, habos bajusszal komának szólított tudtam, hogy az övé leszek.
*Szavait még akkor is kamaszos vágyódással ejti, mikor már érezhetően gúnyossá válnak, kacsói pedig az illetéktelen csuklóra fonódnak, hogy gonosz módon elszakítsa a markoló kezet keblétől.*
-És képzeld, annyira, de annyira édes volt, hogy még felöltözni is segített.
*Céloz ismét, hátha most már végre tényleg segít neki a befűzéssel. Akármennyire is csábító a gondolat, természetesen nem maradhat itt, s jobb lenne minél hamarabb útnak indulni, nehogy épp az erdőt járva sötétedjen rá. *
-Sőt, még a dokkokig is elkísért, nehogy valami gonosz kikötői martalóc unalmában megtámadjon.
*Ujjai lágyan túrnak a zilált szőkésbarna hajba, ha pedig a férfi nagyon tiltakozna az ötlet ellen, felé fordulva puha csókokkal igyekszik meggyőzni őt. A tegnapiból tanulva nem szívesen mászkálna egyedül, na meg szeretné kicsit késleltetni a kegyetlen búcsút.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Bevallom, nem néztem ki belőled ennyi önzetlenséget.
*Sóhajtja csalódottan, amiért nem ment bele a gazember a kis játékába, de azért nem szomorkodik miatta túl sokáig. Az ünneprontást hamar elfeledteti a hátához simuló forró test, s az alattomosan ruha alá kalandozó kéz. Úgy tűnik, ha Nolenaron múlik, sohasem fogja tudni elhagyni a szobát.*
-Te aztán nagy segítség vagy...
*Halkan szól, bár a rosszallásnak nincs túl nagy éle. Jóleső borzongás fut végig rajta hallva a gőgös suttogást, a nyakát cirógató ajkak kényeztetésébe belefeledkezve egy pillanatra hajtja hátra fejét a széles vállra. Jobban belegondolva, nem is lenne olyan szörnyű maradni még egy kicsikét.*
-Esélyem sem volt...
*Kezd bele a mímelt panaszkodásba ártatlanul, mintha csak valami közeli barátnéjának regélné épp különösen alakult éjszakájának részleteit*
-Az a gazfickó egy pillanat alatt az ujja köré csavart. Már mikor horkantva, habos bajusszal komának szólított tudtam, hogy az övé leszek.
*Szavait még akkor is kamaszos vágyódással ejti, mikor már érezhetően gúnyossá válnak, kacsói pedig az illetéktelen csuklóra fonódnak, hogy gonosz módon elszakítsa a markoló kezet keblétől.*
-És képzeld, annyira, de annyira édes volt, hogy még felöltözni is segített.
*Céloz ismét, hátha most már végre tényleg segít neki a befűzéssel. Akármennyire is csábító a gondolat, természetesen nem maradhat itt, s jobb lenne minél hamarabb útnak indulni, nehogy épp az erdőt járva sötétedjen rá. *
-Sőt, még a dokkokig is elkísért, nehogy valami gonosz kikötői martalóc unalmában megtámadjon.
*Ujjai lágyan túrnak a zilált szőkésbarna hajba, ha pedig a férfi nagyon tiltakozna az ötlet ellen, felé fordulva puha csókokkal igyekszik meggyőzni őt. A tegnapiból tanulva nem szívesen mászkálna egyedül, na meg szeretné kicsit késleltetni a kegyetlen búcsút.*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-17 16:32:33
Üzenet elküldve: 2021-03-17 16:32:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Jólesőek a finom kis csókocskák. Mintha dicséretnek vehetné, elégedettség tölti el tőlük. Nehezen kászálódik ki az édes megsemmisülés marasztaló ingoványából, de az évődés máris új erőre kap.*
- Amíg kedvedre van, miért zavarna? *kérdez vissza. Őszintén mondja. Még saját magát is meglepi, mennyire nem rágja a féltékenység. Most így, ebben a pillanatban. Lehet, hogy más lenne a helyzet, ha édelegni látná a lányt egy másik hódolóval.
A gúnyba mártott szégyellős színjátékon önkéntelenül is elmosolyodik. Ráérősen könyököl fel, aztán mikor a lány hátat fordít neki, fel is ül. De mily meglepő, nem az öltöztetésnek fog neki, hanem a félvér hátához simul és a válla felett átnyúlva mélyen a laza, fűzős felsőrész alá bújtatja a kezét, hogy a finom kis keblekre markolhasson.*
- Hát persze, hogy ezt akarom hallani, gyönyörűm *súgja, miközben csókolva harapja a karcsú nyakat.* - Hogy a nagy Velasco'rra elvette az eszed, az ágyába csábított és te tehetetlen voltál, mert annyira, annyira ellenállhatatlan *morogja a narrációt, mint aki épp a csúf, gonosz farkas részét adja elő a meséből.
Olyan derűvel öleli körbe ez a reggel, mintha ezen a szobán kívül nem is lenne világ. Alig hiszi el ezt a kis szöszkét. Édes, fehérmájú meglepetés. Még mindig csak azon forognak a gondolatai, hogy valami turpisság van a dologban. Aggódhatna is miatta, de fülig ér az elégedettsége. Nagyon ráfért ez az este. A reggel pedig nem mindennapi ráadás volt. Legalább egy napig a képére lesz írva, hogy milyen szerencsés flótás, az biztos!*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Jólesőek a finom kis csókocskák. Mintha dicséretnek vehetné, elégedettség tölti el tőlük. Nehezen kászálódik ki az édes megsemmisülés marasztaló ingoványából, de az évődés máris új erőre kap.*
- Amíg kedvedre van, miért zavarna? *kérdez vissza. Őszintén mondja. Még saját magát is meglepi, mennyire nem rágja a féltékenység. Most így, ebben a pillanatban. Lehet, hogy más lenne a helyzet, ha édelegni látná a lányt egy másik hódolóval.
A gúnyba mártott szégyellős színjátékon önkéntelenül is elmosolyodik. Ráérősen könyököl fel, aztán mikor a lány hátat fordít neki, fel is ül. De mily meglepő, nem az öltöztetésnek fog neki, hanem a félvér hátához simul és a válla felett átnyúlva mélyen a laza, fűzős felsőrész alá bújtatja a kezét, hogy a finom kis keblekre markolhasson.*
- Hát persze, hogy ezt akarom hallani, gyönyörűm *súgja, miközben csókolva harapja a karcsú nyakat.* - Hogy a nagy Velasco'rra elvette az eszed, az ágyába csábított és te tehetetlen voltál, mert annyira, annyira ellenállhatatlan *morogja a narrációt, mint aki épp a csúf, gonosz farkas részét adja elő a meséből.
Olyan derűvel öleli körbe ez a reggel, mintha ezen a szobán kívül nem is lenne világ. Alig hiszi el ezt a kis szöszkét. Édes, fehérmájú meglepetés. Még mindig csak azon forognak a gondolatai, hogy valami turpisság van a dologban. Aggódhatna is miatta, de fülig ér az elégedettsége. Nagyon ráfért ez az este. A reggel pedig nem mindennapi ráadás volt. Legalább egy napig a képére lesz írva, hogy milyen szerencsés flótás, az biztos!*
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-16 18:25:01
Üzenet elküldve: 2021-03-16 18:25:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Derűs mosollyal arcán pillant végig a szaporán pihegő fedetlen férfin. Elégedett a látvánnyal, elvégre az ő szorgalmas munkálkodása fárasztotta ki a gazembert, nem büszkélkedik el nagyképűen teljesítményével, alaposan kipirult képére kiül azonban egy rövid időre a gőg. Szőke tincseibe túrva simítja hátra haját miközben közelebb húzódik a pőre testhez, ki akarja még élvezni a közelségét. Felé támaszkodva lehel finom csókot homlokára majd a derűsen kunkorodó szájsarokra.*
-Hát nem zavarna a tudat, hogy rám teszi a kezét valami csenevész lovászfiú?
*Búgja egészen hiteles sértettséggel, ajka kérdése közben lágyan ízleli a forró nyakat. Nolenar annyira már ismerheti, hogy tudja, egy pillanatig sem gondolja komolyan szavait. A kaján tekintet elől menekülve, mintha szégyellős lenne, visszaigazgatja magára ruhája felsőrészét. Vitathatatlan, szent erkölcsössége megkérdőjelezésére halvány, mímelt háborodás villan viharszürke szemeiben.*
-Erőszak? Úriember?
*Kérdez vissza szendén pislogva, nyilvánvaló gúnnyal hangjában. Felülve az ágyon fordít hátat újonnan szerzett szeretőjének, mozgolódva kényelembe helyezkedik, haját hátáról előre söpörve célozgat egyértelműen. Ha már olyan rutinosan kibontotta őt a ruhájából, akkor bizonyára a szalagok visszafűzése sem fog neki gondot okozni. Fedetlen vállai felett azért hátrapillant.*
-Úgy látom nagyon érdekel, hogy gyakran bújok-e ágyba idegenekkel.
*Már párszor aljas módon utalgatott erre a férfi, persze sejti, csak fel akarja bosszantani vele a szemtelenje.*
-Netán azt szeretnéd hallani, hogy ez az első alkalom? Hogy csak a nagy Velasco'rra tudott egy éjszaka alatt elcsábítani?
*Tekintete komiszan villan, s már fordítja is vissza fejét, önelégülten várja a választ a falat pásztázva. Egyébként valóban ez az első eset, hogy ilyen meggondolatlanságot művelt, de ezt esze ágában sincs megosztani vele. Hadd higgyen, amit csak szeretne.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.16 18:27:51
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Derűs mosollyal arcán pillant végig a szaporán pihegő fedetlen férfin. Elégedett a látvánnyal, elvégre az ő szorgalmas munkálkodása fárasztotta ki a gazembert, nem büszkélkedik el nagyképűen teljesítményével, alaposan kipirult képére kiül azonban egy rövid időre a gőg. Szőke tincseibe túrva simítja hátra haját miközben közelebb húzódik a pőre testhez, ki akarja még élvezni a közelségét. Felé támaszkodva lehel finom csókot homlokára majd a derűsen kunkorodó szájsarokra.*
-Hát nem zavarna a tudat, hogy rám teszi a kezét valami csenevész lovászfiú?
*Búgja egészen hiteles sértettséggel, ajka kérdése közben lágyan ízleli a forró nyakat. Nolenar annyira már ismerheti, hogy tudja, egy pillanatig sem gondolja komolyan szavait. A kaján tekintet elől menekülve, mintha szégyellős lenne, visszaigazgatja magára ruhája felsőrészét. Vitathatatlan, szent erkölcsössége megkérdőjelezésére halvány, mímelt háborodás villan viharszürke szemeiben.*
-Erőszak? Úriember?
*Kérdez vissza szendén pislogva, nyilvánvaló gúnnyal hangjában. Felülve az ágyon fordít hátat újonnan szerzett szeretőjének, mozgolódva kényelembe helyezkedik, haját hátáról előre söpörve célozgat egyértelműen. Ha már olyan rutinosan kibontotta őt a ruhájából, akkor bizonyára a szalagok visszafűzése sem fog neki gondot okozni. Fedetlen vállai felett azért hátrapillant.*
-Úgy látom nagyon érdekel, hogy gyakran bújok-e ágyba idegenekkel.
*Már párszor aljas módon utalgatott erre a férfi, persze sejti, csak fel akarja bosszantani vele a szemtelenje.*
-Netán azt szeretnéd hallani, hogy ez az első alkalom? Hogy csak a nagy Velasco'rra tudott egy éjszaka alatt elcsábítani?
*Tekintete komiszan villan, s már fordítja is vissza fejét, önelégülten várja a választ a falat pásztázva. Egyébként valóban ez az első eset, hogy ilyen meggondolatlanságot művelt, de ezt esze ágában sincs megosztani vele. Hadd higgyen, amit csak szeretne.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.16 18:27:51
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-15 08:39:17
Üzenet elküldve: 2021-03-15 08:39:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Sosem gondolta volna, hogy az ilyesmi ennyire kéjes lehet. Nem valószínű, hogy rá fog szokni, de így, különc kivételnek leírhatatlanul intenzív élmény. Tűrni, elszenvedni, hogy fukarul éheztessék a vágyát. Látni, hogy mindez az uralkodás milyen pimasz elégedettséget csal a félvér arcára. Aztán hagyni, hogy a hirtelen kerekedő hév egészen elsodorja a tudatosságot az elméjéből, míg szusszanásnyi időre ismét megkapaszkodik. A ruhákból félig kivetkőzött szőkeséget még kívánatosabbá teszi ez a ziláltság. Hirtelen támadó vágy sikátorfalnak döntött hercegnőit idézi. A bárhol és bármikor gondolatának közönséges bujasága szinte végigkarmol a hátán. Egyre hevesebben mozdítja a csípőjét. Szinte észre sem veszi, kezei mikor kapták vissza a szabadságukat. Mohón markol fehér kebelre, aztán feljebb tolja magát, hogy csókolva haraphassa. Mikor visszahanyatlik, már ráfog az érzékien vonagló csípőre. Szorosan tarja, mintegy trónusára béklyózza a hatalmában fürdőző hercegnőcskét. Látni akarja a kipirult arcát, a fáradtan ziháló pihegést, ahogy küzd koronája terhével. Mintha nem is a valóságban lennének. Minden gondolata bódult kéjben lüktet, nyújtózva a mindent ígérő gyönyör felé. A beteljesedés kirántja a maradék józanságot is alóla. Belefeszül a mámor végtelenbe rántó űrjébe. Pillanatokra, órákra, napokra, évekre. Aztán elernyed és kezdi hallani saját, ziháló lélegzetét, érezni a torka szárazságát, az izmai fáradt remegését. A szíve még mindig úgy dobol, mintha ki akarná ütni a bordáit.*
- Ki? *kérdez vissza elcsigázottan.* - Ja... *kapaszkodik meg a kósza felismerés a Velasco'rra összeszedetlen gondolatai közt.* - Majd *nyel egy nagyot.* - Majd kiengeszteled *kunkorodik fáradt huncutság a szája szélére. Pár pillanatig még némán kortyolja a levegőt, aztán mikor kissé csillapodik a szíve üteme, oldalra fordítja a fejét. Végigpillant a lányon, és kaján derű költözik a képére.*
- Mondd csak, gyakran erőszakoskodsz gyanútlan úriemberekkel, hercegnő?
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Sosem gondolta volna, hogy az ilyesmi ennyire kéjes lehet. Nem valószínű, hogy rá fog szokni, de így, különc kivételnek leírhatatlanul intenzív élmény. Tűrni, elszenvedni, hogy fukarul éheztessék a vágyát. Látni, hogy mindez az uralkodás milyen pimasz elégedettséget csal a félvér arcára. Aztán hagyni, hogy a hirtelen kerekedő hév egészen elsodorja a tudatosságot az elméjéből, míg szusszanásnyi időre ismét megkapaszkodik. A ruhákból félig kivetkőzött szőkeséget még kívánatosabbá teszi ez a ziláltság. Hirtelen támadó vágy sikátorfalnak döntött hercegnőit idézi. A bárhol és bármikor gondolatának közönséges bujasága szinte végigkarmol a hátán. Egyre hevesebben mozdítja a csípőjét. Szinte észre sem veszi, kezei mikor kapták vissza a szabadságukat. Mohón markol fehér kebelre, aztán feljebb tolja magát, hogy csókolva haraphassa. Mikor visszahanyatlik, már ráfog az érzékien vonagló csípőre. Szorosan tarja, mintegy trónusára béklyózza a hatalmában fürdőző hercegnőcskét. Látni akarja a kipirult arcát, a fáradtan ziháló pihegést, ahogy küzd koronája terhével. Mintha nem is a valóságban lennének. Minden gondolata bódult kéjben lüktet, nyújtózva a mindent ígérő gyönyör felé. A beteljesedés kirántja a maradék józanságot is alóla. Belefeszül a mámor végtelenbe rántó űrjébe. Pillanatokra, órákra, napokra, évekre. Aztán elernyed és kezdi hallani saját, ziháló lélegzetét, érezni a torka szárazságát, az izmai fáradt remegését. A szíve még mindig úgy dobol, mintha ki akarná ütni a bordáit.*
- Ki? *kérdez vissza elcsigázottan.* - Ja... *kapaszkodik meg a kósza felismerés a Velasco'rra összeszedetlen gondolatai közt.* - Majd *nyel egy nagyot.* - Majd kiengeszteled *kunkorodik fáradt huncutság a szája szélére. Pár pillanatig még némán kortyolja a levegőt, aztán mikor kissé csillapodik a szíve üteme, oldalra fordítja a fejét. Végigpillant a lányon, és kaján derű költözik a képére.*
- Mondd csak, gyakran erőszakoskodsz gyanútlan úriemberekkel, hercegnő?
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-11 15:06:29
Üzenet elküldve: 2021-03-11 15:06:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Átkozottul zavarja a kellemetlenül bőrére tapadó ruhája. Okosabb lett volna nem felöltözni, de hát őszintén nem számított rá, hogy ilyen irányt vesz a búcsúzkodás, kénytelen hát eltűrni naivsága következményét. Amennyire persze a hanyagul összehúzott fűző engedi, sietve megpróbálja kiszabadítani legalább felsőtestét, de nem szándékszik túl sokat foglalatoskodni vele. Nem akarja elrontani vele a pillanatot.*
-Sohasem késő megjavulni.
*Kunkorodik pimasz mosolyra szája sarka, s még elégedetten simít végig a széles mellkason, mielőtt ujjai a csuklókra fonódnának. Mozdulatai néha szemtelen módon lassulnak, néha pedig jóval hevesebbé válnak, tekintete közben egy pillanatra sem szakad el a férfi arcáról, szorgalmasan kutatja, mi lehet kedvére való.*
-Mindent a szemnek…
*Duruzsol a fülhöz hajolva, mondatát egy halk nyögés szakítja félbe, aztán már feleslegesnek is találja befejezni. Esze ágába sincs egyébként távozni trónjáról, rettenetesen élvezi, hogy most ő irányíthat, minden esetleges lázadást határozottan igyekszik hát leverni. Vasszigorán azonban hamarosan előzékenyen enyhít, szabadon engedi a kezeket, hogy azok kedvük szerint kalandozzanak, azt se bánja, ha ismét mohón markolnak csípőjére. Sóhajai lassan elmélyülnek, hagyja hát, hogy a másik kedve szerint mozogjon, de nem engedi, hogy felé kerekedjen, makacsul ragaszkodik kiérdemelt helyéhez az utolsó pillanatig.
Pihegve hajtja fejét a szaporán emelkedő mellkasra. Semmi kedve arrébb mászni, semmi kedve kikecmeregni az ágyból és semmi kedve elválni a gazembertől, de tudja, minél tovább marad, annál nehezebb lesz szabadulni. Lustán mozdul a férfiról, lágy csókot lehel ajkaira mielőtt mellé hengeredik.*
-Mit fog szólni a Micah, ha ezt megtudja?
*Sóhajtja szórakozottan a plafont bámulva majd vígan csillogó szemei lopva Nolenarra pillantanak.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Átkozottul zavarja a kellemetlenül bőrére tapadó ruhája. Okosabb lett volna nem felöltözni, de hát őszintén nem számított rá, hogy ilyen irányt vesz a búcsúzkodás, kénytelen hát eltűrni naivsága következményét. Amennyire persze a hanyagul összehúzott fűző engedi, sietve megpróbálja kiszabadítani legalább felsőtestét, de nem szándékszik túl sokat foglalatoskodni vele. Nem akarja elrontani vele a pillanatot.*
-Sohasem késő megjavulni.
*Kunkorodik pimasz mosolyra szája sarka, s még elégedetten simít végig a széles mellkason, mielőtt ujjai a csuklókra fonódnának. Mozdulatai néha szemtelen módon lassulnak, néha pedig jóval hevesebbé válnak, tekintete közben egy pillanatra sem szakad el a férfi arcáról, szorgalmasan kutatja, mi lehet kedvére való.*
-Mindent a szemnek…
*Duruzsol a fülhöz hajolva, mondatát egy halk nyögés szakítja félbe, aztán már feleslegesnek is találja befejezni. Esze ágába sincs egyébként távozni trónjáról, rettenetesen élvezi, hogy most ő irányíthat, minden esetleges lázadást határozottan igyekszik hát leverni. Vasszigorán azonban hamarosan előzékenyen enyhít, szabadon engedi a kezeket, hogy azok kedvük szerint kalandozzanak, azt se bánja, ha ismét mohón markolnak csípőjére. Sóhajai lassan elmélyülnek, hagyja hát, hogy a másik kedve szerint mozogjon, de nem engedi, hogy felé kerekedjen, makacsul ragaszkodik kiérdemelt helyéhez az utolsó pillanatig.
Pihegve hajtja fejét a szaporán emelkedő mellkasra. Semmi kedve arrébb mászni, semmi kedve kikecmeregni az ágyból és semmi kedve elválni a gazembertől, de tudja, minél tovább marad, annál nehezebb lesz szabadulni. Lustán mozdul a férfiról, lágy csókot lehel ajkaira mielőtt mellé hengeredik.*
-Mit fog szólni a Micah, ha ezt megtudja?
*Sóhajtja szórakozottan a plafont bámulva majd vígan csillogó szemei lopva Nolenarra pillantanak.*
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-10 07:24:30
Üzenet elküldve: 2021-03-10 07:24:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kinyilatkoztatott óhajra tett megjegyzés csak egy morranást csal ki belőle. Tudja jól, de nyilván úgy véli, ez egy ilyen reggellel megtoldott éjszaka után jár Velasco'rra úrnak. Ahogy az ígéret elhangzik, Nolenar arcára kiül a kevély elégedettség. ~Helyes.~ A tökéletes pillanatot egy harsány csattanás töri meg. Már meg is feledkezett róla, hogy önkényesen irányít, de a lány most határozottan emlékezteti rá.*
- Naa! *méltatlankodik. A feltételt hallva morcos ráncok gyűlnek a homlokára.* - Rég volt már, hogy kisfiú voltam, hercegnő. Jó kisfiú meg talán még soha. *Nincs vele túlzottan kibékülve, hogy kommandírozzák, de a morcossága mögött így sincs igazán komolyság. Inkább arról van szó, hogy a követelőző vágyak számára nem túl komfortos az ilyen passzív szerep. A félvért viszont ismeri már annyira, hogy belássa, ha nem akar hoppon maradni, most kénytelen lesz engedni. Legalább egy ideig.
Hagyja, hogy a szőkeség apró markának bilincsébe verje a kezeit és kedve szerint diktálja a tempót. Nem egyszerű feladat ez a számára. Hatalmas kortyokban nyeli a levegőt, és a kéjek ködében evickélő minden koncentrációjára szüksége van, hogy viszonylag veszteg maradjon. Tehetetlenségében a lepedőt markolja jobb híján. Édes szenvedés ez, mert a félvér minden mozdulata gyönyört fakaszt, és bizony a látvány se utolsó.*
- Legalább azt a gyönyörű melledet hadd markoljam *nyögi a párnák közé kényszerítve. Próbál észnél maradni; elég ideig akarja húzni az élvezeteket, nehogy lecsússzon a szabad felhasználású részről, ha a piszok kis némber kijátszotta magát.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kinyilatkoztatott óhajra tett megjegyzés csak egy morranást csal ki belőle. Tudja jól, de nyilván úgy véli, ez egy ilyen reggellel megtoldott éjszaka után jár Velasco'rra úrnak. Ahogy az ígéret elhangzik, Nolenar arcára kiül a kevély elégedettség. ~Helyes.~ A tökéletes pillanatot egy harsány csattanás töri meg. Már meg is feledkezett róla, hogy önkényesen irányít, de a lány most határozottan emlékezteti rá.*
- Naa! *méltatlankodik. A feltételt hallva morcos ráncok gyűlnek a homlokára.* - Rég volt már, hogy kisfiú voltam, hercegnő. Jó kisfiú meg talán még soha. *Nincs vele túlzottan kibékülve, hogy kommandírozzák, de a morcossága mögött így sincs igazán komolyság. Inkább arról van szó, hogy a követelőző vágyak számára nem túl komfortos az ilyen passzív szerep. A félvért viszont ismeri már annyira, hogy belássa, ha nem akar hoppon maradni, most kénytelen lesz engedni. Legalább egy ideig.
Hagyja, hogy a szőkeség apró markának bilincsébe verje a kezeit és kedve szerint diktálja a tempót. Nem egyszerű feladat ez a számára. Hatalmas kortyokban nyeli a levegőt, és a kéjek ködében evickélő minden koncentrációjára szüksége van, hogy viszonylag veszteg maradjon. Tehetetlenségében a lepedőt markolja jobb híján. Édes szenvedés ez, mert a félvér minden mozdulata gyönyört fakaszt, és bizony a látvány se utolsó.*
- Legalább azt a gyönyörű melledet hadd markoljam *nyögi a párnák közé kényszerítve. Próbál észnél maradni; elég ideig akarja húzni az élvezeteket, nehogy lecsússzon a szabad felhasználású részről, ha a piszok kis némber kijátszotta magát.*
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-08 20:31:30
Üzenet elküldve: 2021-03-08 20:31:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A csibész mosolygást látva morcossá vált vonásai egy pillanat alatt ellágyulnak. El kell ismerni, Nolenar minden bizonnyal rendkívül tehetségesen csavarja az ujja köré a leányokat, olyan, mintha mindig pontosan tudná mit kell mondania vagy tennie ahhoz, hogy messzire űzze a józan gondolatokat az ember fejéből. Szerencsére a félvér különbséget tud tenni vágy és gyengéd érzelmek között, -az utóbbi valami olyasmi, ami egyébként is meglehetősen távol áll tőle- de nem tudja hibáztatni azokat, akik romantikus képzetekbe ringatják magukat, még számára is könnyűnek tűnik beleesni ebbe a hibába a Velasco'rra közelében.
Mikor az ujjak tincsei közé furakodnak és gyengéden markolnak, szófogadóan húzódik csókra, jól láthatóan nincs ellenére a finom durvaság. A mohó mozdulatok, az elsuttogott szavak, a kéjsóvár tekintet előcsal belőle egy fülledt sóhajt, de mély lélegzetet véve próbál némi higgadtságot erőltetni magára, hogy még szólhasson.*
-Micsoda telhetetlen kívánságok.
*Dorombol halkan, kevély mosolyra húzódott szájsarokkal. Megjegyzése úgy hangzik, mintha máris hozzá kívánná tenni, hogy ilyen fogadalmat ő nem tehet. Elvégre erkölcsös lányok bizony nem művelnek ilyen szégyentelen dolgokat magányosan, fürdés közben, netán alvásidőben. De hát, ha egyszer édesen hazug ígéretet kíván a másik, ki ő, hogy megfossza tőle? Ezek csak jelentéktelen szavak. Mondjuk épp szívesen megkérdezné, mégis honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen gőgösen tulajdonjogot formál rá, de nagylelkűen elereszti most ezt a témát.*
-Megígérem.
*Fürkészi szürkéivel a férfi tekintetét majd határozottan rácsap a csípőjét fogó kézre. Bosszantja, hogy ilyen makacsul ragaszkodik az irányításhoz.*
-De ahhoz nagyon jó kisfiúnak kell ám lenni.
*Le is fejti magáról az ujjakat, hogy határozottan szoríthassa le a csuklókat az ágyra, csípője pedig végre ráérős ringásba kezd. Megízleli még a kapzsi ajkakat, s ha a gazember engedelmesen eleget tesz imént elhangzó feltételének, úgy mozdulatai szilajabbá válnak, ám egy pillanatra sem ereszti az illetéktelen kezeket.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A csibész mosolygást látva morcossá vált vonásai egy pillanat alatt ellágyulnak. El kell ismerni, Nolenar minden bizonnyal rendkívül tehetségesen csavarja az ujja köré a leányokat, olyan, mintha mindig pontosan tudná mit kell mondania vagy tennie ahhoz, hogy messzire űzze a józan gondolatokat az ember fejéből. Szerencsére a félvér különbséget tud tenni vágy és gyengéd érzelmek között, -az utóbbi valami olyasmi, ami egyébként is meglehetősen távol áll tőle- de nem tudja hibáztatni azokat, akik romantikus képzetekbe ringatják magukat, még számára is könnyűnek tűnik beleesni ebbe a hibába a Velasco'rra közelében.
Mikor az ujjak tincsei közé furakodnak és gyengéden markolnak, szófogadóan húzódik csókra, jól láthatóan nincs ellenére a finom durvaság. A mohó mozdulatok, az elsuttogott szavak, a kéjsóvár tekintet előcsal belőle egy fülledt sóhajt, de mély lélegzetet véve próbál némi higgadtságot erőltetni magára, hogy még szólhasson.*
-Micsoda telhetetlen kívánságok.
*Dorombol halkan, kevély mosolyra húzódott szájsarokkal. Megjegyzése úgy hangzik, mintha máris hozzá kívánná tenni, hogy ilyen fogadalmat ő nem tehet. Elvégre erkölcsös lányok bizony nem művelnek ilyen szégyentelen dolgokat magányosan, fürdés közben, netán alvásidőben. De hát, ha egyszer édesen hazug ígéretet kíván a másik, ki ő, hogy megfossza tőle? Ezek csak jelentéktelen szavak. Mondjuk épp szívesen megkérdezné, mégis honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen gőgösen tulajdonjogot formál rá, de nagylelkűen elereszti most ezt a témát.*
-Megígérem.
*Fürkészi szürkéivel a férfi tekintetét majd határozottan rácsap a csípőjét fogó kézre. Bosszantja, hogy ilyen makacsul ragaszkodik az irányításhoz.*
-De ahhoz nagyon jó kisfiúnak kell ám lenni.
*Le is fejti magáról az ujjakat, hogy határozottan szoríthassa le a csuklókat az ágyra, csípője pedig végre ráérős ringásba kezd. Megízleli még a kapzsi ajkakat, s ha a gazember engedelmesen eleget tesz imént elhangzó feltételének, úgy mozdulatai szilajabbá válnak, ám egy pillanatra sem ereszti az illetéktelen kezeket.*
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-08 05:48:44
Üzenet elküldve: 2021-03-08 05:48:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Megmosolyogja a durcás hunyorgást, de nem veszi fel. A férfiak vágyai olykor túl egyszerűek hozzá, hogy a nők el is higgyék őket.*
- Te meg elmondhatatlanul kívánatos *feleli a korholásra szélhámos mosolygással. Mint egy frissen birodalmat hódított kiskirály, sóhajt elégedetten, amikor lány enged a gaz csábításnak. Az érezhető rajta, hogy most, hogy ilyen szépen irányba állt egy édes, reggeli ölelkezés szekere, ő azért jóval türelmetlenebbül csapna már a lovak közé, de hagyja a félvért játszani. Egyelőre. A csípője viszont akarata ellenére is mozdul olykor, hiába igyekszik visszafogni magát. Már csak erre a doromboló faggatózásra is kész lenne litániákat felelni, de inkább csak nyel egy nagyot. Ha erre most válaszolna, félő, hogy a felvetései túlságosan magukkal ragadnák.*
- Hogyne tudnál, drága *mondja, s megemelkedve kissé, ha kell, jobbjával a szőke tincsek közé túr, és gyengéd erőszakkal húzza közelebb a lányt, hogy csókot marhasson.*
- Ígérd, hogy eszedbe jutok néha *súgja. Tenyerei a formás csípőre kúsznak, hogy kéjt fakasztva mozdulhasson.* - Amikor különösen kellemes a fürdő *mozdul újra lassan, elégedetten morranva* - vagy amikor éjjel a combjaid közé gyűröd a takarót.
*Enged a szorításon, aztán meggondolja magát és mégis újból megfeszíti a derekát. Nem olyan könnyű kiadni a kezéből az irányítást, ha ilyen csábítás trónol az ölében.* - Ígérd, hogy legközelebb is az enyém leszel, ha találkozunk.
*Mintha kifogyhatatlan lenne az ötletekből, bár ahogy mondja, az inkább utasítás hanglejtése, mint szertelenül bedobott javaslatoké. Követelőzés nem hallatszik belőlük, de a hevült bőr alá, a vágytól részeg gondolatokba furakvó hatalom, az igen.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Megmosolyogja a durcás hunyorgást, de nem veszi fel. A férfiak vágyai olykor túl egyszerűek hozzá, hogy a nők el is higgyék őket.*
- Te meg elmondhatatlanul kívánatos *feleli a korholásra szélhámos mosolygással. Mint egy frissen birodalmat hódított kiskirály, sóhajt elégedetten, amikor lány enged a gaz csábításnak. Az érezhető rajta, hogy most, hogy ilyen szépen irányba állt egy édes, reggeli ölelkezés szekere, ő azért jóval türelmetlenebbül csapna már a lovak közé, de hagyja a félvért játszani. Egyelőre. A csípője viszont akarata ellenére is mozdul olykor, hiába igyekszik visszafogni magát. Már csak erre a doromboló faggatózásra is kész lenne litániákat felelni, de inkább csak nyel egy nagyot. Ha erre most válaszolna, félő, hogy a felvetései túlságosan magukkal ragadnák.*
- Hogyne tudnál, drága *mondja, s megemelkedve kissé, ha kell, jobbjával a szőke tincsek közé túr, és gyengéd erőszakkal húzza közelebb a lányt, hogy csókot marhasson.*
- Ígérd, hogy eszedbe jutok néha *súgja. Tenyerei a formás csípőre kúsznak, hogy kéjt fakasztva mozdulhasson.* - Amikor különösen kellemes a fürdő *mozdul újra lassan, elégedetten morranva* - vagy amikor éjjel a combjaid közé gyűröd a takarót.
*Enged a szorításon, aztán meggondolja magát és mégis újból megfeszíti a derekát. Nem olyan könnyű kiadni a kezéből az irányítást, ha ilyen csábítás trónol az ölében.* - Ígérd, hogy legközelebb is az enyém leszel, ha találkozunk.
*Mintha kifogyhatatlan lenne az ötletekből, bár ahogy mondja, az inkább utasítás hanglejtése, mint szertelenül bedobott javaslatoké. Követelőzés nem hallatszik belőlük, de a hevült bőr alá, a vágytól részeg gondolatokba furakvó hatalom, az igen.*
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-03-02 17:56:09
Üzenet elküldve: 2021-03-02 17:56:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Érdeklődve figyeli az asztalához telepedő mélységi hűvös gesztusait, aki oly természetességgel foglal helyet vele szemben, mintha bizony ha nem is az övé, de legalábbis atyafiaié lenne az ivó, ahol a szürke bőrű árnyék rendszeresen és szokásszerűen áll le idegenekkel kacérkodni. Másutt, más fogadókban volt már "szerencséje" egy-két ilyen, feltűnően, gyakran zavaróan vagány, vagy magukat dafke bátorrá kortyolt nőhöz, akik fejükbe vették, hogy márpedig aznap ők bizony orkot vacsorálnak... Ám azoknak egészen más volt a szava járása, meg a viselkedése is, azt az egy, szinte hivalkodó magabízást leszámítva.
Valami nem kerek neki ebben a nőstényben, és itt nem is szikár termetét kell érteni (ami pillanatnyilag számára amúgy is édes mindegy volna, akárhogy kerekedne itt meg ott, vagy lenne szálkás, mint a deszka), inkább a szavai mögött felsejlő gondolatok, szándékok mintáját; illetve épp, hogy annak a mintának az illékony, képlékeny, formátlan voltát - amit pedig épp idegensége okán próbálna a váratlan lehetőség nyomán legalább részben megérteni. Hisz talán még tegnap is megmosolyogta volna a balgát, aki azt mondja, hogy ma ilyesmi társaságban kell elköltse vacsoráját, hogy egy ilyen közlékeny kormos gyónja meg neki a saját Útjának sarát... vagy valóban csak a bor beszélne belőle?
Ahogy Reyraa előre hajol, úgy dől maga hátra a deszkapadon, lapockáit a falnak verve, míg a kancsó száját sajátjához emelve egy istenes húzással mossa le nyelvéről a talált pia ragacsos utóízét. A lány szavait szemmel láthatóan megrágja, megforgatja vastagcsontú homloka mögött, ám a szemöldöke fölé gyűrt redők tanúsága szerint továbbra is meglehetős fenntartással viseltet azok összefüggései iránt.*
- Csak a holtaknak nincs mit veszteni. Meg a kőnek a vízben. *Böki ki végül, komoran, egyszerűen.*
- Ha magadért ölsz, nem parancsra, elsőnek ott a szabadságod. És ha magadért ölsz, magadért élsz, a saját ösztönöd parancsát követve... még ha meg is rémít a káosz és a pusztítás, amit a világba hozol. Akit nem köt az élet, halálra születik, és aki tíz körömmel ragaszkodik hozzá, százszor veszélyesebb.
*Hangja mint az őszi avar, száraz, érdes, mégis egész puha - a fent pengeként felé döfött kérdésben vagy nem vette észre, vagy nem vette föl az esetleges támadó szándékot. Kényelmes-lassan szív pipácskájába, majd annak szárát mutatóujja görbületébe hajtva elveszi szájától, tűnődőn veszve el egy pillanatra a vastag, szürke füst kanyargásában - mintha maga is érdeklődve figyelné, merre viszik gondolatai.*
- Önámítás viszont ésszerűségre és önuralomra hivatkozni véres kézzel, a második kupa bort nyalogatva, miközben már egy hangosabb szóra majd' szétvet az indulat.
//A kikötő sötétebb oldala//
*Érdeklődve figyeli az asztalához telepedő mélységi hűvös gesztusait, aki oly természetességgel foglal helyet vele szemben, mintha bizony ha nem is az övé, de legalábbis atyafiaié lenne az ivó, ahol a szürke bőrű árnyék rendszeresen és szokásszerűen áll le idegenekkel kacérkodni. Másutt, más fogadókban volt már "szerencséje" egy-két ilyen, feltűnően, gyakran zavaróan vagány, vagy magukat dafke bátorrá kortyolt nőhöz, akik fejükbe vették, hogy márpedig aznap ők bizony orkot vacsorálnak... Ám azoknak egészen más volt a szava járása, meg a viselkedése is, azt az egy, szinte hivalkodó magabízást leszámítva.
Valami nem kerek neki ebben a nőstényben, és itt nem is szikár termetét kell érteni (ami pillanatnyilag számára amúgy is édes mindegy volna, akárhogy kerekedne itt meg ott, vagy lenne szálkás, mint a deszka), inkább a szavai mögött felsejlő gondolatok, szándékok mintáját; illetve épp, hogy annak a mintának az illékony, képlékeny, formátlan voltát - amit pedig épp idegensége okán próbálna a váratlan lehetőség nyomán legalább részben megérteni. Hisz talán még tegnap is megmosolyogta volna a balgát, aki azt mondja, hogy ma ilyesmi társaságban kell elköltse vacsoráját, hogy egy ilyen közlékeny kormos gyónja meg neki a saját Útjának sarát... vagy valóban csak a bor beszélne belőle?
Ahogy Reyraa előre hajol, úgy dől maga hátra a deszkapadon, lapockáit a falnak verve, míg a kancsó száját sajátjához emelve egy istenes húzással mossa le nyelvéről a talált pia ragacsos utóízét. A lány szavait szemmel láthatóan megrágja, megforgatja vastagcsontú homloka mögött, ám a szemöldöke fölé gyűrt redők tanúsága szerint továbbra is meglehetős fenntartással viseltet azok összefüggései iránt.*
- Csak a holtaknak nincs mit veszteni. Meg a kőnek a vízben. *Böki ki végül, komoran, egyszerűen.*
- Ha magadért ölsz, nem parancsra, elsőnek ott a szabadságod. És ha magadért ölsz, magadért élsz, a saját ösztönöd parancsát követve... még ha meg is rémít a káosz és a pusztítás, amit a világba hozol. Akit nem köt az élet, halálra születik, és aki tíz körömmel ragaszkodik hozzá, százszor veszélyesebb.
*Hangja mint az őszi avar, száraz, érdes, mégis egész puha - a fent pengeként felé döfött kérdésben vagy nem vette észre, vagy nem vette föl az esetleges támadó szándékot. Kényelmes-lassan szív pipácskájába, majd annak szárát mutatóujja görbületébe hajtva elveszi szájától, tűnődőn veszve el egy pillanatra a vastag, szürke füst kanyargásában - mintha maga is érdeklődve figyelné, merre viszik gondolatai.*
- Önámítás viszont ésszerűségre és önuralomra hivatkozni véres kézzel, a második kupa bort nyalogatva, miközben már egy hangosabb szóra majd' szétvet az indulat.
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-26 16:18:39
Üzenet elküldve: 2021-02-26 16:18:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Azt biztosra veszem.
*Emeli meg szemöldökét, tekintetében villan némi rosszallás, melyet nagy elfoglaltságai közepette a férfi valószínűleg nem vesz észre, a félvér pedig kelletlenül ugyan, de elfogadja, hogy nem figyelnek rá. Többet úgysem látják egymást, teljesen lényegtelen hát, hogy Nolenarnak sikerült-e megjegyeznie nevét. Úgy tűnik védekezése is hiábavaló, ujjait elszántan vesztegetik meg a puha ajkak, a végén már halkan kuncogva adja fel a küzdelmet. Szürke szemeit azonban gúnyosan forgatja a visszakérdezésre.*
-Tudod, hogy nem arra értettem...
*Szűkül össze tekintete némileg morcosan, hiszen pontosan tudja, szándékosan forgatta ki a másik az iménti kérdését. Úgy látszik kamatostól kapja vissza a tegnap esti pimaszkodását és ez bizony a legkevésbé sem tetszik neki. Részben emiatt, először ellenkezik, mikor a férfi magához kívánja vonni, bár sejthető, hogy nem fog sokáig tartani az ellenállás. Átkozottul bosszantja, hogy csak így, egy pillanat alatt képes megrészegítenie őt a gazembernek, gondolatai helyére lassan, alattomosan kúszik a kéj utáni kínzó sóvárgás.*
-Másra sem vágyom.
*Szól még gúnyosan és végül a dac elillan tekintetéről, s felsóhajtva foglal helyet az áhítozó ölben, ezzel egyszerre világossá is válik számára, miért marasztalta őt a másik.*
-Szörnyű vagy.
*Hangja lágyan duruzsol, ahogy a férfihoz hajol, hogy lopva megízlelhesse ajkait, közben pedig alattomos módon nem mozdul. Más helyzetben a kérdést talán sértőnek vagy felháborítónak találná, most viszont csak szeretője füléhez hajol, hogy fülledten suttoghassa bele szavait.*
-Mit szeretnél, mivel áltassalak?
*Csókolja lágyan a fül mögötti vékony bőrt majd játékosan cimpájába harap, s közben ráérősen mozdít csípőjén egyet.*
-Attól tartok nem tudok olyat ígérni, ami kedvedre való lenne.
*Egy leheletnyit hátrébb húzódik, vágytól fátyolos tekintete a mandulavágású szemekbe bújik választ remélve, ajkai azonban néha fegyelmezetlenül cirógatják meg a másikét.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Azt biztosra veszem.
*Emeli meg szemöldökét, tekintetében villan némi rosszallás, melyet nagy elfoglaltságai közepette a férfi valószínűleg nem vesz észre, a félvér pedig kelletlenül ugyan, de elfogadja, hogy nem figyelnek rá. Többet úgysem látják egymást, teljesen lényegtelen hát, hogy Nolenarnak sikerült-e megjegyeznie nevét. Úgy tűnik védekezése is hiábavaló, ujjait elszántan vesztegetik meg a puha ajkak, a végén már halkan kuncogva adja fel a küzdelmet. Szürke szemeit azonban gúnyosan forgatja a visszakérdezésre.*
-Tudod, hogy nem arra értettem...
*Szűkül össze tekintete némileg morcosan, hiszen pontosan tudja, szándékosan forgatta ki a másik az iménti kérdését. Úgy látszik kamatostól kapja vissza a tegnap esti pimaszkodását és ez bizony a legkevésbé sem tetszik neki. Részben emiatt, először ellenkezik, mikor a férfi magához kívánja vonni, bár sejthető, hogy nem fog sokáig tartani az ellenállás. Átkozottul bosszantja, hogy csak így, egy pillanat alatt képes megrészegítenie őt a gazembernek, gondolatai helyére lassan, alattomosan kúszik a kéj utáni kínzó sóvárgás.*
-Másra sem vágyom.
*Szól még gúnyosan és végül a dac elillan tekintetéről, s felsóhajtva foglal helyet az áhítozó ölben, ezzel egyszerre világossá is válik számára, miért marasztalta őt a másik.*
-Szörnyű vagy.
*Hangja lágyan duruzsol, ahogy a férfihoz hajol, hogy lopva megízlelhesse ajkait, közben pedig alattomos módon nem mozdul. Más helyzetben a kérdést talán sértőnek vagy felháborítónak találná, most viszont csak szeretője füléhez hajol, hogy fülledten suttoghassa bele szavait.*
-Mit szeretnél, mivel áltassalak?
*Csókolja lágyan a fül mögötti vékony bőrt majd játékosan cimpájába harap, s közben ráérősen mozdít csípőjén egyet.*
-Attól tartok nem tudok olyat ígérni, ami kedvedre való lenne.
*Egy leheletnyit hátrébb húzódik, vágytól fátyolos tekintete a mandulavágású szemekbe bújik választ remélve, ajkai azonban néha fegyelmezetlenül cirógatják meg a másikét.*
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-25 06:21:51
Üzenet elküldve: 2021-02-25 06:21:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A fenyegetés pikáns fűszerével meghintett ígéreten csak mosolyog. Nolenar inge nem olyan könnyű préda, mint amilyennek látszik. Szívesen látja csinos lánykákon, akik az ágyából kikelve szeretik az ilyen férfiholmit megtalálni, ha valamit fel kell kapni, de hogy valaki ténylegesen elbitorolja, az már teljesen más dolog. A ruhadarab mellett igaz ez átvittebb felhangokra is ebben a szójátékban.
Alávalóságát leplezetlenül vállalja. Sosem állt szándékában megkönnyíteni vagy akár egy pillanattal is megrövidíteni ezt a búcsút. Csak kiélvezni, amennyire csak lehet.*
- Nagyon igyekeztem *susmorogja a név kapcsán, de ahogy a bemutatkozásnál, mintha most is egészen máshol járna az esze közben. Az ujjacskákat kikerülve (vagy pont hogy azokat is megvesztegetve) igyekszik csókjainak utat találni.*
- Bujálkodásra? *vonja fel az egyik szemöldökét ahogy visszakérdez, de épp csak két szóra szakítja meg az ostromot.* - Akad *támasztja alá az újból átgondolt állítást, aztán tér is vissza a csókokhoz.
Az elismerésre kaján vigyor telepszik Nolen képére. A bajuszsercintést is értőn fogadva megrántja a szemöldökét. A lányok legtöbbje egy ilyen éjszaka után kezdi el igazán értékelni egy férfi arcszőrzetét. Meg tudja bolondítani az igazán pikáns csókok kéjeit.
Az ezt követő megjegyzésre kicsit megtorpan és hátrébb húzódik, hogy mandulavágású pillantása a félvér tekintetének árulkodó jeleit kutassa.*
- Azt szeretnéd? *kérdi az állandó páholyt kapott kaján félmosolya mögül. A választ meg sem várva az ölébe húzza a szőkeséget. Eddigre a kezei munkálkodásának hála már épp eléggé felgyűrték a combján a ruháját. Kicsit feljebb helyezkedik az ágyon, hogy a hátát megtámaszthassa a támlán, aztán pár határozott mozdulattal kiutasítja közülük a takaró még ott alkalmatlankodó részeit.*
- Te ezt szoktad ígérni, hercegnő? *kérdi, miközben tenyerei végigsimítanak a combokon és az ösztön már mozdít is a csípőjén.* - Mesélj, hogy megy ez?
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A fenyegetés pikáns fűszerével meghintett ígéreten csak mosolyog. Nolenar inge nem olyan könnyű préda, mint amilyennek látszik. Szívesen látja csinos lánykákon, akik az ágyából kikelve szeretik az ilyen férfiholmit megtalálni, ha valamit fel kell kapni, de hogy valaki ténylegesen elbitorolja, az már teljesen más dolog. A ruhadarab mellett igaz ez átvittebb felhangokra is ebben a szójátékban.
Alávalóságát leplezetlenül vállalja. Sosem állt szándékában megkönnyíteni vagy akár egy pillanattal is megrövidíteni ezt a búcsút. Csak kiélvezni, amennyire csak lehet.*
- Nagyon igyekeztem *susmorogja a név kapcsán, de ahogy a bemutatkozásnál, mintha most is egészen máshol járna az esze közben. Az ujjacskákat kikerülve (vagy pont hogy azokat is megvesztegetve) igyekszik csókjainak utat találni.*
- Bujálkodásra? *vonja fel az egyik szemöldökét ahogy visszakérdez, de épp csak két szóra szakítja meg az ostromot.* - Akad *támasztja alá az újból átgondolt állítást, aztán tér is vissza a csókokhoz.
Az elismerésre kaján vigyor telepszik Nolen képére. A bajuszsercintést is értőn fogadva megrántja a szemöldökét. A lányok legtöbbje egy ilyen éjszaka után kezdi el igazán értékelni egy férfi arcszőrzetét. Meg tudja bolondítani az igazán pikáns csókok kéjeit.
Az ezt követő megjegyzésre kicsit megtorpan és hátrébb húzódik, hogy mandulavágású pillantása a félvér tekintetének árulkodó jeleit kutassa.*
- Azt szeretnéd? *kérdi az állandó páholyt kapott kaján félmosolya mögül. A választ meg sem várva az ölébe húzza a szőkeséget. Eddigre a kezei munkálkodásának hála már épp eléggé felgyűrték a combján a ruháját. Kicsit feljebb helyezkedik az ágyon, hogy a hátát megtámaszthassa a támlán, aztán pár határozott mozdulattal kiutasítja közülük a takaró még ott alkalmatlankodó részeit.*
- Te ezt szoktad ígérni, hercegnő? *kérdi, miközben tenyerei végigsimítanak a combokon és az ösztön már mozdít is a csípőjén.* - Mesélj, hogy megy ez?
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-24 13:49:34
Üzenet elküldve: 2021-02-24 13:49:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Ez egyszer megbocsátok, de ne szokj hozzá túlságosan!
*Csipkelődik, nem is annyira megjátszott gőggel hangjában. Egy pillanatra lehunyja szemeit, mikor a meleg kéz hajába túr, az elhúzódó tenyérre gyengéd csókot lehel.*
-Egyszer úgyis az enyém lesz, akkor fogod csak igazán bánni, hogy odalent nagylelkűen felkínáltad a segítséged.
*Bensőséges szolidsággal duruzsol, ahogy talán régi szeretők beszélnek egymás között, bár leginkább az álmosság okozza a meghitt, halk szavakat.
Figyelmesen, virgoncan csillogó szemekkel hallgatja a gazember szirupos meséjét, no épp akad olyan eleme a felvázolt áljövőnek, mely igencsak kedvére való, de ez jóformán ki is merül a tél átbujálkodásában és az őt jelenleg alattomosan cirógató ajkakban. Finoman meg is ragadja a szakállas állat, hogy legalább egy kis időre megakadályozza őt az alattomos kényeztetésben, bár tekintetében tisztán látszik a folytatásra áhítozás.*
-Nem könnyíted meg a búcsúzkodást.
*Vonja össze morcosan szemöldökét, de az új becenevet hallva ellágyulnak vonásai*
-Nahát, valamit sikerül megjegyezni a nevemből?
*Hangjában nem csendül sértettség, csak óvatos gúny, közben szelíden becézgeti a széles vállakat és a szerinte csókra áhítozó nyakat, melynek gyorsan teljesíti is a kívánságát.
A kérdésen felsóhajt, mint egy ítélethirdetés előtt álló bíra.*
-Van olyan nő, aki komoly elhiszi, hogy erre vágyik egy férfi?
*Fellelhető egy kis gúnyos él szavaiban, de valahol valóban érdekli a válasz. Nem hangzik egyébként rosszul az orvul csábító eskü, de épp olyan, amit egy hölgy hallani akar. Vagyis majdnem olyan, egy apró részletet leszámítva, melyre nem átall felhívni a másik figyelmét.*
-Be kell valljam ügyesen forgatod a nyelved Velasco'rra.
*Elismerően, játékosan megsercinti a férfi bajuszát, ahogy ő tegnap oly sokszor megtette az asztalnál*
-Ravasz módon nem ígértél szerelmet.
*Úgy képzeli szándékosan nem tett így a másik, mintha az már átlépné az ő szabados erkölcsű határait is, de persze könnyen lehet, hogy mindössze véletlenül hagyta ki a történetből. Vagy az is lehet, talán a tegnapi csevegésből sikerült kiolvasni Nolenarnak, a félvértől bizony távol állnak az efféle gyengéd érzelmek. Ez utóbbira való következtetés azonban már annyi figyelmet kívánna meg egy férfitól, melyre részegen és kéjsóváran már nem valószínű, hogy képes.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.24 13:55:08
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Ez egyszer megbocsátok, de ne szokj hozzá túlságosan!
*Csipkelődik, nem is annyira megjátszott gőggel hangjában. Egy pillanatra lehunyja szemeit, mikor a meleg kéz hajába túr, az elhúzódó tenyérre gyengéd csókot lehel.*
-Egyszer úgyis az enyém lesz, akkor fogod csak igazán bánni, hogy odalent nagylelkűen felkínáltad a segítséged.
*Bensőséges szolidsággal duruzsol, ahogy talán régi szeretők beszélnek egymás között, bár leginkább az álmosság okozza a meghitt, halk szavakat.
Figyelmesen, virgoncan csillogó szemekkel hallgatja a gazember szirupos meséjét, no épp akad olyan eleme a felvázolt áljövőnek, mely igencsak kedvére való, de ez jóformán ki is merül a tél átbujálkodásában és az őt jelenleg alattomosan cirógató ajkakban. Finoman meg is ragadja a szakállas állat, hogy legalább egy kis időre megakadályozza őt az alattomos kényeztetésben, bár tekintetében tisztán látszik a folytatásra áhítozás.*
-Nem könnyíted meg a búcsúzkodást.
*Vonja össze morcosan szemöldökét, de az új becenevet hallva ellágyulnak vonásai*
-Nahát, valamit sikerül megjegyezni a nevemből?
*Hangjában nem csendül sértettség, csak óvatos gúny, közben szelíden becézgeti a széles vállakat és a szerinte csókra áhítozó nyakat, melynek gyorsan teljesíti is a kívánságát.
A kérdésen felsóhajt, mint egy ítélethirdetés előtt álló bíra.*
-Van olyan nő, aki komoly elhiszi, hogy erre vágyik egy férfi?
*Fellelhető egy kis gúnyos él szavaiban, de valahol valóban érdekli a válasz. Nem hangzik egyébként rosszul az orvul csábító eskü, de épp olyan, amit egy hölgy hallani akar. Vagyis majdnem olyan, egy apró részletet leszámítva, melyre nem átall felhívni a másik figyelmét.*
-Be kell valljam ügyesen forgatod a nyelved Velasco'rra.
*Elismerően, játékosan megsercinti a férfi bajuszát, ahogy ő tegnap oly sokszor megtette az asztalnál*
-Ravasz módon nem ígértél szerelmet.
*Úgy képzeli szándékosan nem tett így a másik, mintha az már átlépné az ő szabados erkölcsű határait is, de persze könnyen lehet, hogy mindössze véletlenül hagyta ki a történetből. Vagy az is lehet, talán a tegnapi csevegésből sikerült kiolvasni Nolenarnak, a félvértől bizony távol állnak az efféle gyengéd érzelmek. Ez utóbbira való következtetés azonban már annyi figyelmet kívánna meg egy férfitól, melyre részegen és kéjsóváran már nem valószínű, hogy képes.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.24 13:55:08
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-23 17:59:08
Üzenet elküldve: 2021-02-23 17:59:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Bocsánat, még nem vagyok eléggé ébren a formaságokhoz *vallja be mosolyogva, a reggel nyúzott sármjával a képén.*
- Még jó, hogy így törődsz velem. *Csipkelődés, no meg valódi hála hallik ki a hangjából. Szinte elragadtatott a mozdulat, mellyel a szőke tincsek közé simít.* - Az az ing még visszacsábíthat a karomba. Kiváló darab *méltatja, mintha abban lenne minden vonzerejének a kulcsa.
A lányt nem kell túl hosszasan győzködni az indulás elodázásáról, amiért Nolen nagyon hálás. Túl szép ez a reggel, hogy ilyesmi törje meg a varázsát. Ennyi mindenkinek jár. Egy lusta, édes-kéjes búcsú az átszeretkezett éjszaka után.*
- Hát *vonja a karjába a félvért.* - Tudod, a magamfajta élete a kaland. Messzi földeket járok be. Kincseket harácsolok. Ha elég lesz belőlük ~ugyan, mikor elég azokból?~, veszek magunknak egy szigetet egy kellemesen klímájú vidéken. Csak nekünk kettőnknek, hercegnő. De már most kikötöm, hogy ott semmi mást nem viselhetsz majd, csak ékszereket. Mert azokkal elhalmozlak majd. Gyöngyöt, drágaköves nyakékeket, finom bokaláncot... *A lány fülébe duruzsol, közben a keze pimaszul cirógat, ajkai pedig élveteg csókokat lopnak a nyakára a dekoltázsára, a finom ívű szájacskára.* - Az év rút, zimankós hónapjait átvészelhetnénk ott. Átszeretkeznénk a teleket. Akkor kelnénk, amikor nekünk tetszik, és olyan kiváló borokkal lenne tele a kupád, szépséges Lyme, amit másutt unciában mérnek ki aranyáron. Mit szólnál hozzá? *kérdi. Nehéz lenne megmondani, hogy valóban sokat koptatott széptevés-e, amit előad vagy kifejezetten a szőke félvérnek találta ki, ha már annyira tetszik neki a kikötői gazemberség. Igazából annyira nem is számít valószínűleg. A Velasco'rrának nem esik nehezére a hiszékeny lánykákat álltató miliőt tégláról téglára felépíteni. Tagadhatatlanul élvezi is.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Bocsánat, még nem vagyok eléggé ébren a formaságokhoz *vallja be mosolyogva, a reggel nyúzott sármjával a képén.*
- Még jó, hogy így törődsz velem. *Csipkelődés, no meg valódi hála hallik ki a hangjából. Szinte elragadtatott a mozdulat, mellyel a szőke tincsek közé simít.* - Az az ing még visszacsábíthat a karomba. Kiváló darab *méltatja, mintha abban lenne minden vonzerejének a kulcsa.
A lányt nem kell túl hosszasan győzködni az indulás elodázásáról, amiért Nolen nagyon hálás. Túl szép ez a reggel, hogy ilyesmi törje meg a varázsát. Ennyi mindenkinek jár. Egy lusta, édes-kéjes búcsú az átszeretkezett éjszaka után.*
- Hát *vonja a karjába a félvért.* - Tudod, a magamfajta élete a kaland. Messzi földeket járok be. Kincseket harácsolok. Ha elég lesz belőlük ~ugyan, mikor elég azokból?~, veszek magunknak egy szigetet egy kellemesen klímájú vidéken. Csak nekünk kettőnknek, hercegnő. De már most kikötöm, hogy ott semmi mást nem viselhetsz majd, csak ékszereket. Mert azokkal elhalmozlak majd. Gyöngyöt, drágaköves nyakékeket, finom bokaláncot... *A lány fülébe duruzsol, közben a keze pimaszul cirógat, ajkai pedig élveteg csókokat lopnak a nyakára a dekoltázsára, a finom ívű szájacskára.* - Az év rút, zimankós hónapjait átvészelhetnénk ott. Átszeretkeznénk a teleket. Akkor kelnénk, amikor nekünk tetszik, és olyan kiváló borokkal lenne tele a kupád, szépséges Lyme, amit másutt unciában mérnek ki aranyáron. Mit szólnál hozzá? *kérdi. Nehéz lenne megmondani, hogy valóban sokat koptatott széptevés-e, amit előad vagy kifejezetten a szőke félvérnek találta ki, ha már annyira tetszik neki a kikötői gazemberség. Igazából annyira nem is számít valószínűleg. A Velasco'rrának nem esik nehezére a hiszékeny lánykákat álltató miliőt tégláról téglára felépíteni. Tagadhatatlanul élvezi is.*
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-23 00:49:13
Üzenet elküldve: 2021-02-23 00:49:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Na és ugyan kinek szerencse, Artheniornak tán?
*Feleli szórakozottan, szavaiban enyhe sértéssel, hiszen számára nem annyira nyilvánvaló, hogy a lázadásban oda veszett nemesekre utal a gnóm. Ugyan hallott a Nagy Artheniori Lázadásról, ki ne hallott volna, de mint kívülálló nem ez jut rögtön eszébe.*
- Ahonnan én jöttem túlnyomó részt óriások vannak.
*Tart némi hosszabb hatásszünetet, miközben már előre vigyorog az éppen megformálódó megjegyzésére.*
- Nem olyan alávaló népek, mint a sötételfek vagy az orkok, de nem az eszük vagy a tisztaságra való törekvésük az erényük.
*Vasbordán kifejezetten jól szórakozik, főleg mert annyira szó szerint értelmezi szavait, ennek okán fel is nevet a kicsit szokatlan gyógyítón.*
- Ki tudja? A nő hisztéria is igen egyszerűen kezelhető, lehet ez is jó valamiféle nyavalyára.
*A gnóm következő megjegyzése is rövid kacajt vált ki belőle értékelve annak humoros kiszólását, talán kicsit jobban is a kelleténél amit annak tud be, hogy a Rumos italai miatt már ideje korán veszélyes pillanatokban osztoznak. A nagy beszélgetés során már el is felejtett aggódni amiatt, hogy a förtelmes alkohol mikor égeti ki a belső szerveit.*
- Oh.
*Simítja meg szakállát, szemeiben láthatóan kíváncsiság csillan fel a kihívást hallva.*
- Igazán nagy vállalás ez.
*Még nem tudja, hogy szeretne egyáltalán részt venni benne, de elraktározza az előbb hallottakat ha esetleg eszébe jutna egy fogós kérdés.*
- Nem nem, a vajákosok italai elvesznek csupán, de nem adnak.
*Helyesbíti a gnóm szavait és egészíti ki korábban tett megjegyzéseit.*
- De ez nem is csak elvesz, vagy csak ad, helyesebb talán azt mondani, hogy egy csere megy végbe, ami permanensen hat arra, aki megitta. Milyen erős ital lehet az, aminek hatása örökérvényű.
*Mereng el a gyertyák fényének meleg pászmáiban, miközben a már olyan sokat kutatott italokon kezdi el ismételten törni a fejét. Tudja, hogy közel van a célhoz, de még nem teljes és tökéletes a receptje.*
//Gazemberségből kitűnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Na és ugyan kinek szerencse, Artheniornak tán?
*Feleli szórakozottan, szavaiban enyhe sértéssel, hiszen számára nem annyira nyilvánvaló, hogy a lázadásban oda veszett nemesekre utal a gnóm. Ugyan hallott a Nagy Artheniori Lázadásról, ki ne hallott volna, de mint kívülálló nem ez jut rögtön eszébe.*
- Ahonnan én jöttem túlnyomó részt óriások vannak.
*Tart némi hosszabb hatásszünetet, miközben már előre vigyorog az éppen megformálódó megjegyzésére.*
- Nem olyan alávaló népek, mint a sötételfek vagy az orkok, de nem az eszük vagy a tisztaságra való törekvésük az erényük.
*Vasbordán kifejezetten jól szórakozik, főleg mert annyira szó szerint értelmezi szavait, ennek okán fel is nevet a kicsit szokatlan gyógyítón.*
- Ki tudja? A nő hisztéria is igen egyszerűen kezelhető, lehet ez is jó valamiféle nyavalyára.
*A gnóm következő megjegyzése is rövid kacajt vált ki belőle értékelve annak humoros kiszólását, talán kicsit jobban is a kelleténél amit annak tud be, hogy a Rumos italai miatt már ideje korán veszélyes pillanatokban osztoznak. A nagy beszélgetés során már el is felejtett aggódni amiatt, hogy a förtelmes alkohol mikor égeti ki a belső szerveit.*
- Oh.
*Simítja meg szakállát, szemeiben láthatóan kíváncsiság csillan fel a kihívást hallva.*
- Igazán nagy vállalás ez.
*Még nem tudja, hogy szeretne egyáltalán részt venni benne, de elraktározza az előbb hallottakat ha esetleg eszébe jutna egy fogós kérdés.*
- Nem nem, a vajákosok italai elvesznek csupán, de nem adnak.
*Helyesbíti a gnóm szavait és egészíti ki korábban tett megjegyzéseit.*
- De ez nem is csak elvesz, vagy csak ad, helyesebb talán azt mondani, hogy egy csere megy végbe, ami permanensen hat arra, aki megitta. Milyen erős ital lehet az, aminek hatása örökérvényű.
*Mereng el a gyertyák fényének meleg pászmáiban, miközben a már olyan sokat kutatott italokon kezdi el ismételten törni a fejét. Tudja, hogy közel van a célhoz, de még nem teljes és tökéletes a receptje.*
3460. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-22 15:02:22
Üzenet elküldve: 2021-02-22 15:02:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Hahh, máris pertu cimborák lettünk?
*Tréfálkozik felfelé kunkorodó szájszeglettel miután egy hosszú, átmagázott éjszaka után a férfi végül letegezi, közben gondosan kisimítja a gyűrött arcból a kócos tincseket. Szendén süti le pillantásait a kérdést hallva, mint akit most alaposan rajta kaptak, s úgy vallja meg bűnét, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre.*
-Csak az inget akartam elvinni.
*Szól, s közben a kis szekrényen pihenő, összehajtott ruhadarabra pillant.*
-De aztán eszembe jutott, milyen hideg van odakint. Igazán szomorú lenne, ha megfáznál.
*Derűsen idézi vissza a másik szavait, melyekre hivatkozva maradt végül is itt vele a férfi. Magát is meglepi vele, de még mindig nem bánja a tegnap történteket, noha így sokkalta keserűbb lesz a búcsú, mintha tegnap egy rövid csókkal elváltak volna egymástól az ajtó előtt. Emlékezetes éjszaka volt, sajnálatos, hogy valószínűleg nem lesz alkalmuk megismételni. Nem ágál az őt megragadó kezek ellen, hagyja hadd húzza őt vissza az ágyra a másik.*
-Hát nem bánom.
*Sóhajtja megjátszott kelletlenséggel a kérlelésfélére. Ajkaik ismét egymásra találva ölelkeznek össze gyengéden, hogy aztán nyelveik lusta, érzéki keringőt járhassanak, egészen elfeledtetve a félvérrel egy pillanatra távozási szándékát. A csókból rövid időre elszakadva pillant a mandulavágású szemekbe.*
-Azt hiszem most jön az a rész, mikor hamis ígéreteket rebegsz.
*Suttog a puha ajkakra szemtelenül, hüvelykjével finoman végig is simít rajta*
-Mesélj, milyen begyakorolt füllentésekkel édesgeti a nagy Nolenar a hiszékeny leányokat?
*A szakállas állat cirógatja szelíden, s mosolyogva várja választ.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Hahh, máris pertu cimborák lettünk?
*Tréfálkozik felfelé kunkorodó szájszeglettel miután egy hosszú, átmagázott éjszaka után a férfi végül letegezi, közben gondosan kisimítja a gyűrött arcból a kócos tincseket. Szendén süti le pillantásait a kérdést hallva, mint akit most alaposan rajta kaptak, s úgy vallja meg bűnét, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre.*
-Csak az inget akartam elvinni.
*Szól, s közben a kis szekrényen pihenő, összehajtott ruhadarabra pillant.*
-De aztán eszembe jutott, milyen hideg van odakint. Igazán szomorú lenne, ha megfáznál.
*Derűsen idézi vissza a másik szavait, melyekre hivatkozva maradt végül is itt vele a férfi. Magát is meglepi vele, de még mindig nem bánja a tegnap történteket, noha így sokkalta keserűbb lesz a búcsú, mintha tegnap egy rövid csókkal elváltak volna egymástól az ajtó előtt. Emlékezetes éjszaka volt, sajnálatos, hogy valószínűleg nem lesz alkalmuk megismételni. Nem ágál az őt megragadó kezek ellen, hagyja hadd húzza őt vissza az ágyra a másik.*
-Hát nem bánom.
*Sóhajtja megjátszott kelletlenséggel a kérlelésfélére. Ajkaik ismét egymásra találva ölelkeznek össze gyengéden, hogy aztán nyelveik lusta, érzéki keringőt járhassanak, egészen elfeledtetve a félvérrel egy pillanatra távozási szándékát. A csókból rövid időre elszakadva pillant a mandulavágású szemekbe.*
-Azt hiszem most jön az a rész, mikor hamis ígéreteket rebegsz.
*Suttog a puha ajkakra szemtelenül, hüvelykjével finoman végig is simít rajta*
-Mesélj, milyen begyakorolt füllentésekkel édesgeti a nagy Nolenar a hiszékeny leányokat?
*A szakállas állat cirógatja szelíden, s mosolyogva várja választ.*
3459. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-22 06:26:33
Üzenet elküldve: 2021-02-22 06:26:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hát ha valamiből, hát a mostani helyzetből tényleg világosan látni, hogy miért is tartják magukat mind a mai napig a tengerészek az intelemhez: Fehérnépnek a fedélzeten helye nincs! A nők természetüknél fogvak képtelenek megállni, hogy bele ne kontárkodjanak a dolgokba, de a legrosszabb, hogy megvan hozzá az eszköztáruk, hogy eme áldatlan szokás szokásukat keresztül is vigyék a férfinép akaratán. Egy ilyen formás, felvágott nyelvű perszóna pedig aztán végképp szerfelett nagy pusztítást képes véghezvinni a józan gondolatok közt. Még szerencse, hogy most szárazon vannak. Ez persze nem óvja meg Nolenart attól, hogy a hevült ölelkezésben egészen elvegye az eszét. De ki bánja ilyenkor?
Amikor elnyúlik az ágyon, határozottan elégedett magával. Ezek után tényleg nem lehet egy szava se a kötözködésben igen otthonosan mozgó szőkeségnek. Nincs is. Vagy legalábbis Nolenar már nem hallja. Az igyekezet úgy kivette az erejét, hogy egy pillanat alatt el is fújja az ébrenlét lángját a fejében, ahogy kényelmesen elhelyezkedve lehunyja a szemét. Csak pár pillanatra, természetesen. Az ilyen pillanatok szokása orvul elcicázni az idővel egészen reggelig. Az ébresztgetésre lustán moccan a Velasco'rra még ólomnehéz szemhéja. Még magához sem tér teljesen, de már nyújtózik a csókocskák után, hogy viszonozhassa. A két elsuttogott szócska bár édesen duruzsol, de undok jövőt vázol. Kicsit meg is gyorsítja a folyamatot, hogy kimenjen az álmosság Nolen ébredező tudatából.*
- Valld be, kiraboltál? *dörgöli meg a szemét, ahogy felkönyököl.* - Csak, hogy tudjam *mosolyodik még kicsit gyűrötten az ébredéstől. A hangjából hallani, hogy igazából nem háborodna fel rajta. Az ilyesmi már-már törvényszerű errefelé. Ehhez mérten nem is hord magánál túl sok értéket, ha nem muszáj.
Nem bírja megállni, megragadja a lányt és ölelésébe fogva visszahúzza az ágyba még pár lopott pillanatra.*
- Pedig maradhatnál, míg kidobnak bennünket nagyjából *a függönyök közt beszűrődő fény felé pillant* - egy óra múlva.
*Még kiélvezi az édes ajkak közelségét, és ha csak a ruhán keresztül is, de a tenyere is azon van, hogy alaposan az emlékezetébe idézhesse a kellemes idomokat.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hát ha valamiből, hát a mostani helyzetből tényleg világosan látni, hogy miért is tartják magukat mind a mai napig a tengerészek az intelemhez: Fehérnépnek a fedélzeten helye nincs! A nők természetüknél fogvak képtelenek megállni, hogy bele ne kontárkodjanak a dolgokba, de a legrosszabb, hogy megvan hozzá az eszköztáruk, hogy eme áldatlan szokás szokásukat keresztül is vigyék a férfinép akaratán. Egy ilyen formás, felvágott nyelvű perszóna pedig aztán végképp szerfelett nagy pusztítást képes véghezvinni a józan gondolatok közt. Még szerencse, hogy most szárazon vannak. Ez persze nem óvja meg Nolenart attól, hogy a hevült ölelkezésben egészen elvegye az eszét. De ki bánja ilyenkor?
Amikor elnyúlik az ágyon, határozottan elégedett magával. Ezek után tényleg nem lehet egy szava se a kötözködésben igen otthonosan mozgó szőkeségnek. Nincs is. Vagy legalábbis Nolenar már nem hallja. Az igyekezet úgy kivette az erejét, hogy egy pillanat alatt el is fújja az ébrenlét lángját a fejében, ahogy kényelmesen elhelyezkedve lehunyja a szemét. Csak pár pillanatra, természetesen. Az ilyen pillanatok szokása orvul elcicázni az idővel egészen reggelig. Az ébresztgetésre lustán moccan a Velasco'rra még ólomnehéz szemhéja. Még magához sem tér teljesen, de már nyújtózik a csókocskák után, hogy viszonozhassa. A két elsuttogott szócska bár édesen duruzsol, de undok jövőt vázol. Kicsit meg is gyorsítja a folyamatot, hogy kimenjen az álmosság Nolen ébredező tudatából.*
- Valld be, kiraboltál? *dörgöli meg a szemét, ahogy felkönyököl.* - Csak, hogy tudjam *mosolyodik még kicsit gyűrötten az ébredéstől. A hangjából hallani, hogy igazából nem háborodna fel rajta. Az ilyesmi már-már törvényszerű errefelé. Ehhez mérten nem is hord magánál túl sok értéket, ha nem muszáj.
Nem bírja megállni, megragadja a lányt és ölelésébe fogva visszahúzza az ágyba még pár lopott pillanatra.*
- Pedig maradhatnál, míg kidobnak bennünket nagyjából *a függönyök közt beszűrődő fény felé pillant* - egy óra múlva.
*Még kiélvezi az édes ajkak közelségét, és ha csak a ruhán keresztül is, de a tenyere is azon van, hogy alaposan az emlékezetébe idézhesse a kellemes idomokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3459-3478