Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 195 (3881. - 3892. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3892. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-18 12:16:10
Üzenet elküldve: 2025-03-18 12:16:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Kezeit maga előtt összekulcsolva nézi a pultost, aki egyre nagyobb és nagyobb összegekkel dobálózik. Egy fél pillanatra mintha csak a mögötte lévő boldog, boldogtalanokat lehetne hallani. Egyik szemöldökét megemeli, várva valami „csak vicceltem” megszólalásra, de olybá tűnik, hogy csak a félvért a tudatlanabb hármójuk között, ugyanis Dayaneer egyből fizet. Kicsit meglepi a hirtelen fizetés, ő valami kemény alkudozási párbajra számított, ahol természeten ők nyernének, mert miért is lenne másképp?
A másik erszényéből kiindulva ő lesz a szerencsés, aki kiperkálhatja a nagyszabású összeget. Bízik benne, hogy valóban jobb minőségű rumról van szó és nem valami vízzel felitatott nedűről, amit még legrosszabb ellenségeinek sem adna!
Intéz még egy kosza pillantást a nő felé. Egy amolyan „biztos vagy te ebben?” tekintettel követve, aztán csak előkerül egy igen terebélyes erszény. Benne több mint 2000 arany.
*
- Legyen!
* Nem kis fájdalom a szívének, hogy ennyi aranyat hagy itt! Ez mind mehetett volna a mesterkovácsok kezébe! Ehelyett drága rumot vett… Kicsit átgondolva nem is tartja olyan rossznak az üzletet! Csak ne felejtse el leértékelni a rumot ha visszatérnek. *
- Szerintem nem lesz gond. A tharg földekre?
* Lejjebb veszi a hangját, hogy még a pultos se hallja. *
- Vannak ott kapcsolataid, akiknél olcsóbb lenne a kínálat?
* Nem lepné meg, ahogyan az sem, ha a kérdésére egy határozott „nem” lenne a válasz. *
- Kell kíséret?
* Ajánlja fel szolgálatait újfent. Most úgysincs semmilyen sietős dolga, amit el kéne intéznie. *
* Kezeit maga előtt összekulcsolva nézi a pultost, aki egyre nagyobb és nagyobb összegekkel dobálózik. Egy fél pillanatra mintha csak a mögötte lévő boldog, boldogtalanokat lehetne hallani. Egyik szemöldökét megemeli, várva valami „csak vicceltem” megszólalásra, de olybá tűnik, hogy csak a félvért a tudatlanabb hármójuk között, ugyanis Dayaneer egyből fizet. Kicsit meglepi a hirtelen fizetés, ő valami kemény alkudozási párbajra számított, ahol természeten ők nyernének, mert miért is lenne másképp?
A másik erszényéből kiindulva ő lesz a szerencsés, aki kiperkálhatja a nagyszabású összeget. Bízik benne, hogy valóban jobb minőségű rumról van szó és nem valami vízzel felitatott nedűről, amit még legrosszabb ellenségeinek sem adna!
Intéz még egy kosza pillantást a nő felé. Egy amolyan „biztos vagy te ebben?” tekintettel követve, aztán csak előkerül egy igen terebélyes erszény. Benne több mint 2000 arany.
*- Legyen!
* Nem kis fájdalom a szívének, hogy ennyi aranyat hagy itt! Ez mind mehetett volna a mesterkovácsok kezébe! Ehelyett drága rumot vett… Kicsit átgondolva nem is tartja olyan rossznak az üzletet! Csak ne felejtse el leértékelni a rumot ha visszatérnek. *
- Szerintem nem lesz gond. A tharg földekre?
* Lejjebb veszi a hangját, hogy még a pultos se hallja. *
- Vannak ott kapcsolataid, akiknél olcsóbb lenne a kínálat?
* Nem lepné meg, ahogyan az sem, ha a kérdésére egy határozott „nem” lenne a válasz. *
- Kell kíséret?
* Ajánlja fel szolgálatait újfent. Most úgysincs semmilyen sietős dolga, amit el kéne intéznie. *
3891. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:56:08
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:56:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Dayaneer általában azért nem az a szótlan fajta, sőt, be nem áll a szája főleg, ha üzletelésről van szó. Most mégis szokatlanul csendes, ami szinte egyértelműen jelzi, hogy egészen máshol járnak a gondolatai. Maguk mögé pillantva ugyanis röviden válla felett nem találja Vicart, ettől pedig kissé nyugtalan lesz. Hova tűnhetett? Talán lemaradt valamelyik sötétebb sarokban szórakoztatni valami félkegyelműt? Igazán jellemző volna rá. Esetleg be sem lépett velük a kricsmibe?
Az aggodalom eleinte finoman gyűrűzik gondolatai közé, de hamarosan tekeredő kígyó módjára szorítja, ahogy lapos nézelődései közben mintha ismerős arcot pillantana meg. Mintha Antorac egyik embere lenne.
Nincs ideje jobban megszemlélni, nem akar feltűnően az irányába nézni, hogy teljességgel megbizonyodhasson feltételezésében, de érzi ahogy néhány ütemet hangosabban ver a szíve. Még a kéretlenül közeledő férfira is alig ocsúdik, talán valami "takarodj" félét morran orra alatt, de a félvér hamar elintézi a dolgot. Nyugtatva magát kortyol a kikért sörbe, s mintha ez a mozdulat egyszerre vissza is zökkentené a jelenetbe, melyből egy időre kivonta magát.
Figyelme immár a pultosé, az elhangzó árakra pedig morfondírozva húzza szemöldökét. A fickót pásztázza, barátságtalan tekintetéből azt igyekszik kiolvasni, tudnak-e még lecsípni néhány aranyat az összegből.*
- A rumot és az ördögvigyort visszük egyelőre *hangzik el a döntés. A hodarilt sokallja. Ideiglenes megoldásként elvihetnék persze, de szeretne valami megbízható forrást találni, főleg, ha ilyen borsos áron el lehet most adni a Kikötőben.
Kiszámol egy újabb vászonerszénybe 400 aranyat majd átcsúsztatja a pulton. Igyekszik halkan végezni a műveltet, a csörgő pénz hangja némely ittenire legalább olyan hatással van, mint bikára a vörös posztó. A hordó árát majd Ettvalderre bízza, a wegtoreni a maradék pénzével észak felé fogja venni az irányt.*
- Vissza tudod vinni egyedül a szerzeményt? *hangját halkabbra véve, kissé közelebb hajol a zsoldoshoz.* - Én szerintem ellátogatok a tharg földekre. *Persze, ha a férfi vele akar tartani, akkor segít neki hazacipekedni. Mézes-mázas mosolyra nyúló képét immár ismét a pultosra emeli.*
- Ugyan tudom ez nem az emberkereső vagy mi *utal vissza a korábban már elhangzottakra* - De véletlenül nem láttad mostanság itt az egyik Velasco'rrát? *zöld pillantásai akár aprócska reakciók után is kutatnak a melák képén, ha esetleg a válaszadás elől kitérne.* - A középsőt, Nolenart...
*Tudja, hogy sokat jár ide az a mocskos kurafi, ha a napokban nem nézett be, akkor fel is lélegezhet, hiszen bizonyára a Kikötőben sem járt a napokban. Nem tudja, hogyan viselni, ha véletlenül összefutna vele.*
*Dayaneer általában azért nem az a szótlan fajta, sőt, be nem áll a szája főleg, ha üzletelésről van szó. Most mégis szokatlanul csendes, ami szinte egyértelműen jelzi, hogy egészen máshol járnak a gondolatai. Maguk mögé pillantva ugyanis röviden válla felett nem találja Vicart, ettől pedig kissé nyugtalan lesz. Hova tűnhetett? Talán lemaradt valamelyik sötétebb sarokban szórakoztatni valami félkegyelműt? Igazán jellemző volna rá. Esetleg be sem lépett velük a kricsmibe?
Az aggodalom eleinte finoman gyűrűzik gondolatai közé, de hamarosan tekeredő kígyó módjára szorítja, ahogy lapos nézelődései közben mintha ismerős arcot pillantana meg. Mintha Antorac egyik embere lenne.
Nincs ideje jobban megszemlélni, nem akar feltűnően az irányába nézni, hogy teljességgel megbizonyodhasson feltételezésében, de érzi ahogy néhány ütemet hangosabban ver a szíve. Még a kéretlenül közeledő férfira is alig ocsúdik, talán valami "takarodj" félét morran orra alatt, de a félvér hamar elintézi a dolgot. Nyugtatva magát kortyol a kikért sörbe, s mintha ez a mozdulat egyszerre vissza is zökkentené a jelenetbe, melyből egy időre kivonta magát.
Figyelme immár a pultosé, az elhangzó árakra pedig morfondírozva húzza szemöldökét. A fickót pásztázza, barátságtalan tekintetéből azt igyekszik kiolvasni, tudnak-e még lecsípni néhány aranyat az összegből.*
- A rumot és az ördögvigyort visszük egyelőre *hangzik el a döntés. A hodarilt sokallja. Ideiglenes megoldásként elvihetnék persze, de szeretne valami megbízható forrást találni, főleg, ha ilyen borsos áron el lehet most adni a Kikötőben.
Kiszámol egy újabb vászonerszénybe 400 aranyat majd átcsúsztatja a pulton.
Igyekszik halkan végezni a műveltet, a csörgő pénz hangja némely ittenire legalább olyan hatással van, mint bikára a vörös posztó. A hordó árát majd Ettvalderre bízza, a wegtoreni a maradék pénzével észak felé fogja venni az irányt.*- Vissza tudod vinni egyedül a szerzeményt? *hangját halkabbra véve, kissé közelebb hajol a zsoldoshoz.* - Én szerintem ellátogatok a tharg földekre. *Persze, ha a férfi vele akar tartani, akkor segít neki hazacipekedni. Mézes-mázas mosolyra nyúló képét immár ismét a pultosra emeli.*
- Ugyan tudom ez nem az emberkereső vagy mi *utal vissza a korábban már elhangzottakra* - De véletlenül nem láttad mostanság itt az egyik Velasco'rrát? *zöld pillantásai akár aprócska reakciók után is kutatnak a melák képén, ha esetleg a válaszadás elől kitérne.* - A középsőt, Nolenart...
*Tudja, hogy sokat jár ide az a mocskos kurafi, ha a napokban nem nézett be, akkor fel is lélegezhet, hiszen bizonyára a Kikötőben sem járt a napokban. Nem tudja, hogyan viselni, ha véletlenül összefutna vele.*
3890. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-14 23:39:26
Üzenet elküldve: 2025-03-14 23:39:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
-No lássuk...
*Jókora karjait a pulton nyugtatja, s hallva a "rendelést, bajusza megráng, miközben elmereng.*
-Rum és ördögvigyor, az nem probléma. Na a hodaril, az már drága mulatság ám! *Felgöcög, tekintetét a félvéren nyugtatva.*
-Adok itt és most egy kisebb hordónyi rumot. Nem is a rossz fajtából, kétezer aranyért. Kétszáz literje. Tíz adag ördögvigyor... Lássuk csak, négyszáz arany. A hodaril más kérdés, az nehéz ügy. *Megvakarja állát.*
-Egy adag kétszázhúsz arany. Ötnél többem nincs belőle, de ha elviszed mind, baráti áron, ezerért a tiéd. És ez a baráti áram itt és most.
*Látszik rajta, hogy nem kíván alkuba bocsátkozni. Hogy Ettvallder kötélnek áll, avagy sem, az rajta múlik.*
-No lássuk...
*Jókora karjait a pulton nyugtatja, s hallva a "rendelést, bajusza megráng, miközben elmereng.*
-Rum és ördögvigyor, az nem probléma. Na a hodaril, az már drága mulatság ám! *Felgöcög, tekintetét a félvéren nyugtatva.*
-Adok itt és most egy kisebb hordónyi rumot. Nem is a rossz fajtából, kétezer aranyért. Kétszáz literje. Tíz adag ördögvigyor... Lássuk csak, négyszáz arany. A hodaril más kérdés, az nehéz ügy. *Megvakarja állát.*
-Egy adag kétszázhúsz arany. Ötnél többem nincs belőle, de ha elviszed mind, baráti áron, ezerért a tiéd. És ez a baráti áram itt és most.
*Látszik rajta, hogy nem kíván alkuba bocsátkozni. Hogy Ettvallder kötélnek áll, avagy sem, az rajta múlik.*
3889. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-10 10:21:35
Üzenet elküldve: 2025-03-10 10:21:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Maga is felkacag, mikor visszahallja saját szavait a másik szájából. Ugyan nem tudja, hogy itt mik a szokások, de próbál nem beletaposni a csapos érzelmeibe, főleg, ha amaz szerelmes a pénzbe. Rákönyököl a pultra, majd folytatja kissé visszafogott hangon, amit csak a pultos, illetve talán közvetlen eggyel mellettük ülő hallhat. *
- Minden kell, ami van. Hodaril, ördögvigyor, meg majdnem el is felejtettem, szükségünk lenne rumra is, bár abból nem csészés mennyiség, hanem a hordós. Tudod, az ünnepléshez alap dolgok. A barátságra inni kell, tudod, hogy megy ez.
* Vonja meg a vállait, miközben kiegyenesedik. Végén ő is átnéz társára. Szeretné, ha már ő is hozzá tenne valamit végre, s ne csak neki kelljen járatni a száját, mert még a végén az ő fejét szedik le, hogy ezeket a termékeket az árának a duplájáért vette meg. Elvégre ő az izom szerepét jött betölteni, nem pedig a kereskedőét. Mégis hogy változtak meg a szerepek? *
- Mondj egy árat, aztán ha sok lenne, később visszatérünk egy szekérrel és az arannyal, hogy megüthessük a cserét!
* Bár az lenne a legjobb, ha már most nyélbe üthetnék az üzletet, de ez majd kiderül akkor, ha meghallja az árat. Majd akkor megtudja, hogy sírjon, nevessen, vagy egyből perkáljon. *
* Maga is felkacag, mikor visszahallja saját szavait a másik szájából. Ugyan nem tudja, hogy itt mik a szokások, de próbál nem beletaposni a csapos érzelmeibe, főleg, ha amaz szerelmes a pénzbe. Rákönyököl a pultra, majd folytatja kissé visszafogott hangon, amit csak a pultos, illetve talán közvetlen eggyel mellettük ülő hallhat. *
- Minden kell, ami van. Hodaril, ördögvigyor, meg majdnem el is felejtettem, szükségünk lenne rumra is, bár abból nem csészés mennyiség, hanem a hordós. Tudod, az ünnepléshez alap dolgok. A barátságra inni kell, tudod, hogy megy ez.
* Vonja meg a vállait, miközben kiegyenesedik. Végén ő is átnéz társára. Szeretné, ha már ő is hozzá tenne valamit végre, s ne csak neki kelljen járatni a száját, mert még a végén az ő fejét szedik le, hogy ezeket a termékeket az árának a duplájáért vette meg. Elvégre ő az izom szerepét jött betölteni, nem pedig a kereskedőét. Mégis hogy változtak meg a szerepek? *
- Mondj egy árat, aztán ha sok lenne, később visszatérünk egy szekérrel és az arannyal, hogy megüthessük a cserét!
* Bár az lenne a legjobb, ha már most nyélbe üthetnék az üzletet, de ez majd kiderül akkor, ha meghallja az árat. Majd akkor megtudja, hogy sírjon, nevessen, vagy egyből perkáljon. *
3888. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-07 20:57:43
Üzenet elküldve: 2025-03-07 20:57:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
-Úgy. Csoportos kedvezmény. *A csapos megereszt egy félmosolyt a hallottakra. Nem azt a barátságos fajtát, inkább amolyan kajánt. Az alkudozás itt aligha dívik, mindinkább szívességében utaznak. Vet még egy pillantást Dayaneerre, de mivel Ettvallder tűnik a szószólónak, így immáron teljes figyelme a félvéréé.*
-Nem mondtad még viszont, minek a darabja kell. *Valóban, egyikük sem állt még elő a farbával. A fogadó népe közben napirendre látszik térni a betérők felett és látva, hogy egyébként a söntés mögött álló férfi nem bánja a betoppanókat, úgy fest, ők sem.*
-Úgy. Csoportos kedvezmény. *A csapos megereszt egy félmosolyt a hallottakra. Nem azt a barátságos fajtát, inkább amolyan kajánt. Az alkudozás itt aligha dívik, mindinkább szívességében utaznak. Vet még egy pillantást Dayaneerre, de mivel Ettvallder tűnik a szószólónak, így immáron teljes figyelme a félvéréé.*
-Nem mondtad még viszont, minek a darabja kell. *Valóban, egyikük sem állt még elő a farbával. A fogadó népe közben napirendre látszik térni a betérők felett és látva, hogy egyébként a söntés mögött álló férfi nem bánja a betoppanókat, úgy fest, ők sem.*
3887. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:10:32
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:10:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* A férfi távozására megkönnyebbül, ezt azonban nem árulják el az arcvonásai! Majd később magányában kiengedi a gőzt, ha arra lesz szükség. Közben visszatámaszkodik az asztalra, eleinte várva társa megszólalására, de ha az nem jön, akkor maga veszi a kezébe a beszélgetést. *
- Úgy úgy! A kikötő új puszipajtásai.
* Feleli moderált hangon a csaposnak, közben kicsit meglepi a kérdés, mivel eddig azt hittem a növényárusra egyből egyértelművé válik a mit, kérdés. *
- Az attól függ, mennyiért kínálják darabját! Csoportos kedvezményre sem mondok nemet!
* Egy mosoly kíséri az utolsó mondatokat. Jót bíztak meg a feladatra! Legalábbis nem őt bízták meg erre, de amíg társa csak némán figyeli őket, addig csak arra tud gondolni, hogy tesztelni akarja a félvért. Ha értene a kereskedéshez, akkor nem zsoldosként keresné a kenyerét, de egyszer mindent ki kell próbálni. *
- Persze beszélhetünk baráti kedvezményekről, és persze baráti szívességekről is! Valamit valamiért.
* Mondja magabiztosan a pultosnak, majd ki is húzza magát. Próbál minél magabiztosabban kinézni miközben a pultos fontolóra veszi az elhangzottakat. *
* A férfi távozására megkönnyebbül, ezt azonban nem árulják el az arcvonásai! Majd később magányában kiengedi a gőzt, ha arra lesz szükség. Közben visszatámaszkodik az asztalra, eleinte várva társa megszólalására, de ha az nem jön, akkor maga veszi a kezébe a beszélgetést. *
- Úgy úgy! A kikötő új puszipajtásai.
* Feleli moderált hangon a csaposnak, közben kicsit meglepi a kérdés, mivel eddig azt hittem a növényárusra egyből egyértelművé válik a mit, kérdés. *
- Az attól függ, mennyiért kínálják darabját! Csoportos kedvezményre sem mondok nemet!
* Egy mosoly kíséri az utolsó mondatokat. Jót bíztak meg a feladatra! Legalábbis nem őt bízták meg erre, de amíg társa csak némán figyeli őket, addig csak arra tud gondolni, hogy tesztelni akarja a félvért. Ha értene a kereskedéshez, akkor nem zsoldosként keresné a kenyerét, de egyszer mindent ki kell próbálni. *
- Persze beszélhetünk baráti kedvezményekről, és persze baráti szívességekről is! Valamit valamiért.
* Mondja magabiztosan a pultosnak, majd ki is húzza magát. Próbál minél magabiztosabban kinézni miközben a pultos fontolóra veszi az elhangzottakat. *
3886. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:16:56
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:16:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Nagyon úgy fest, Ettvallder módszere beválni látszik; a bőrvértet viselő alak kapva kap az alkalmon és hamar magához ragadja a felkínált italt. A félvér valószínűleg nem búsul különösebben, elvégre a csapolt "nedű" sem szagra, sem tálalásra nem keltette elsőosztályú ser benyomását.
Az alak eltámolyog, Ettvalldernek szerencsére nem kell követnie. Dayaneer is átadja a lehetőséget a fehérhajú férfinak, aki immáron a söntés mögött álló, jókora férfi figyelmét is bírhatja.*
-Szóval varjak, mi? *Alaposan végigméri a vendéget, mintha csak keresne rajta bármit, ami hovatartozására engedi következtetni. Úgy fest azonban, a fiatal férfi szavai is elegendőnek bizonyulnak.*
-Szóval, mi kéne? És mennyi? Aztán meglátjuk, mit tehetünk egymásért. *Kissé összeszűkül tekintete, s mosoly is bujkál bajsza alatt, de egyebet nem tesz hozzá. A poharat, amit eddig törölgetett, leteszi maga mellé és megtámaszkodik maga előtt a pulton.*
*Nagyon úgy fest, Ettvallder módszere beválni látszik; a bőrvértet viselő alak kapva kap az alkalmon és hamar magához ragadja a felkínált italt. A félvér valószínűleg nem búsul különösebben, elvégre a csapolt "nedű" sem szagra, sem tálalásra nem keltette elsőosztályú ser benyomását.
Az alak eltámolyog, Ettvalldernek szerencsére nem kell követnie. Dayaneer is átadja a lehetőséget a fehérhajú férfinak, aki immáron a söntés mögött álló, jókora férfi figyelmét is bírhatja.*
-Szóval varjak, mi? *Alaposan végigméri a vendéget, mintha csak keresne rajta bármit, ami hovatartozására engedi következtetni. Úgy fest azonban, a fiatal férfi szavai is elegendőnek bizonyulnak.*
-Szóval, mi kéne? És mennyi? Aztán meglátjuk, mit tehetünk egymásért. *Kissé összeszűkül tekintete, s mosoly is bujkál bajsza alatt, de egyebet nem tesz hozzá. A poharat, amit eddig törölgetett, leteszi maga mellé és megtámaszkodik maga előtt a pulton.*
3885. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-14 13:18:48
Üzenet elküldve: 2025-02-14 13:18:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Nem kell neki kétszer mondani, hogy fogja be a száját, érti ő a másik nézését. Kár, kis csetepaté nem tesz rosszat senkinek. Bár kétli, hogy az egyik jönne a másik után, ha arra fordulna szó. Kettőt megverne, a többiek meg jót mulatnának rajta.
Belekortyol a sörnek csúfolt italába, arcot ugyan nem vág hozzá, de már a szagáról megmondja, hogy ennél nincs lejjebb. Csak reméli, hogy hamar megütik az üzletet és hamar távozhatnak is ebből a kócerájból!
Fél szemmel kíséri, ahogyan Dayaneer átcsúsztat valamit a pulton a pultosnak, nem kell elgondolkodnia a tartalmán, arany lesz az, nincs kétsége. Szeme se rebben, mikor felmerül a másik készlete, de a hirtelen érkezőre már igen. *
- Mi a…
* Csak ennyi hagyja el a száját, mielőtt belekezdene a saját szavalásába. A részeg álltjának épphogy értelmezni tudja a mondandóját. Csoda, hogy még állni tud, bár mikor megtámaszkodik, akkor nyugtázza magában, hogy még azt se nagyon tud.
Még mielőtt a sármos szőke herceg az ujjai köré tudná csavarni a hercegnőt, úgy érzi ideje egy kicsit beleütnie az orrát. Egyik kezével megfogja a részeges vállát, majd nyelvével csettintgetni kezd. *
- Látszik, hogy nem ismersz minket cimbora! Emlékszel a nagydarabra, akihez ketten nem voltatok elegek az eltakarításához? Na, ő volt aki kibelezte.
* Aprót biccent Dayaneer irányába *
- Szóval ÉN nem ajánlom! De ha igazán bátor vagy, akkor kihívhatod párbajra hódolóját a varjúban
*A végét már szinte csak suttogja a fülébe, majd gyorsan el is távolodik tőle. Az erős szaga azért még őt is megüti. Biztos ez az emberfeletti képessége! Ha esetleg nem járna sikerrel az elijesztésében, akkor magához invitálja, inkább őt bosszantsa, mintsem az épp üzletelő kereskedőt. *
- Szerintem rád férne még egy sör, igyál még.
* Azzal elé is tolja saját italát, reméli, megelégszik ennyivel. *
* Nem kell neki kétszer mondani, hogy fogja be a száját, érti ő a másik nézését. Kár, kis csetepaté nem tesz rosszat senkinek. Bár kétli, hogy az egyik jönne a másik után, ha arra fordulna szó. Kettőt megverne, a többiek meg jót mulatnának rajta.
Belekortyol a sörnek csúfolt italába, arcot ugyan nem vág hozzá, de már a szagáról megmondja, hogy ennél nincs lejjebb. Csak reméli, hogy hamar megütik az üzletet és hamar távozhatnak is ebből a kócerájból!
Fél szemmel kíséri, ahogyan Dayaneer átcsúsztat valamit a pulton a pultosnak, nem kell elgondolkodnia a tartalmán, arany lesz az, nincs kétsége. Szeme se rebben, mikor felmerül a másik készlete, de a hirtelen érkezőre már igen. *
- Mi a…
* Csak ennyi hagyja el a száját, mielőtt belekezdene a saját szavalásába. A részeg álltjának épphogy értelmezni tudja a mondandóját. Csoda, hogy még állni tud, bár mikor megtámaszkodik, akkor nyugtázza magában, hogy még azt se nagyon tud.
Még mielőtt a sármos szőke herceg az ujjai köré tudná csavarni a hercegnőt, úgy érzi ideje egy kicsit beleütnie az orrát. Egyik kezével megfogja a részeges vállát, majd nyelvével csettintgetni kezd. *
- Látszik, hogy nem ismersz minket cimbora! Emlékszel a nagydarabra, akihez ketten nem voltatok elegek az eltakarításához? Na, ő volt aki kibelezte.
* Aprót biccent Dayaneer irányába *
- Szóval ÉN nem ajánlom! De ha igazán bátor vagy, akkor kihívhatod párbajra hódolóját a varjúban
*A végét már szinte csak suttogja a fülébe, majd gyorsan el is távolodik tőle. Az erős szaga azért még őt is megüti. Biztos ez az emberfeletti képessége! Ha esetleg nem járna sikerrel az elijesztésében, akkor magához invitálja, inkább őt bosszantsa, mintsem az épp üzletelő kereskedőt. *
- Szerintem rád férne még egy sör, igyál még.
* Azzal elé is tolja saját italát, reméli, megelégszik ennyivel. *
3884. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-14 11:44:51
Üzenet elküldve: 2025-02-14 11:44:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Hamar a vendégek elé kerül a korsó. Kissé vizes, de azért nyomokban emlékeztet a kívánt italra.*
-Mindent! *Hagyja helyben a söntés mögött álló férfi Ettvallder szavaira.*
-És semmit. Attól függ, ki kérdi. *Széles farkasvigyor jelenik meg arcán.*
-Szóval növények, értem... *Végigsimít állán, majd nagyot bólint.*
-Tudod, barátoknak akad ilyesmi az én készletemben is. Na persze nem ingyen. Már csak az a kérdés, hogy Ti barátok vagytok-e.
*Mielőtt válaszolhatnának, egy bőrvértet viselő férfi esik a pultnak mellettük. Éppen, csak nem áll keresztbe szeme az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Oldalán rozsdás rövidkard lóg, fején kucsmát visel. Ránézésre harmincas éveiben járhat, bár a vigyora alaposan foghíjas. Magassága egyikükét sem üti meg, még Dayaneerét is csupán súrolja.*
-Én tudom kik ezek, Morl! *Alaposan megméri mindkettejüket, mielőtt sűrű pislogások közepette fókuszálná be ismét a Morl névre hallgató csapost.*
-Ezek a Hét Varjúsak! *Tompít hangján, mintha súlyos információk hagynák el ajkait. Dayaneernek és Ettvalldernek is derenghet a férfi, aki a holttestek eltakarításában segédkezett.*
-Nem nehéz megjegyezni őket! Sajnálhatod, hogy nem láttad a legfőbbet! Hegyes füllel, meg iiilyen csöcsökke'! *Kezei sajátos mozdulatával igyekszik mellmagasságban illusztrálni, mire is gondol.*
-Te sem vagy különb, aranyom! *Közelebb nyomakodik Dayaneerhez, illuminált állapota végett a biztonság kedvéért könyökét a pulton támasztva. Rumszagú leheletét még Ettvallder is érezheti.*
-Nem láttalak még itt. Ha szeretnéd, megmutatom neked a Kikötőt. *Keze lassan, bizonytalanul indul a barna fürtök irányába. A csapos nem szól közbe, szemmel láthatóan hagyja, hadd bontakozzanak ki az események. Hozzászokott az ilyesmihez, ráadásul elnézve kaján tekintetét valahol szórakoztatja a dolog.*
-Szóval barátok vagytok. Mi kell és mennyi? *Szólal meg végül.*
*Hamar a vendégek elé kerül a korsó. Kissé vizes, de azért nyomokban emlékeztet a kívánt italra.*
-Mindent! *Hagyja helyben a söntés mögött álló férfi Ettvallder szavaira.*
-És semmit. Attól függ, ki kérdi. *Széles farkasvigyor jelenik meg arcán.*
-Szóval növények, értem... *Végigsimít állán, majd nagyot bólint.*
-Tudod, barátoknak akad ilyesmi az én készletemben is. Na persze nem ingyen. Már csak az a kérdés, hogy Ti barátok vagytok-e.
*Mielőtt válaszolhatnának, egy bőrvértet viselő férfi esik a pultnak mellettük. Éppen, csak nem áll keresztbe szeme az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Oldalán rozsdás rövidkard lóg, fején kucsmát visel. Ránézésre harmincas éveiben járhat, bár a vigyora alaposan foghíjas. Magassága egyikükét sem üti meg, még Dayaneerét is csupán súrolja.*
-Én tudom kik ezek, Morl! *Alaposan megméri mindkettejüket, mielőtt sűrű pislogások közepette fókuszálná be ismét a Morl névre hallgató csapost.*
-Ezek a Hét Varjúsak! *Tompít hangján, mintha súlyos információk hagynák el ajkait. Dayaneernek és Ettvalldernek is derenghet a férfi, aki a holttestek eltakarításában segédkezett.*
-Nem nehéz megjegyezni őket! Sajnálhatod, hogy nem láttad a legfőbbet! Hegyes füllel, meg iiilyen csöcsökke'! *Kezei sajátos mozdulatával igyekszik mellmagasságban illusztrálni, mire is gondol.*
-Te sem vagy különb, aranyom! *Közelebb nyomakodik Dayaneerhez, illuminált állapota végett a biztonság kedvéért könyökét a pulton támasztva. Rumszagú leheletét még Ettvallder is érezheti.*
-Nem láttalak még itt. Ha szeretnéd, megmutatom neked a Kikötőt. *Keze lassan, bizonytalanul indul a barna fürtök irányába. A csapos nem szól közbe, szemmel láthatóan hagyja, hadd bontakozzanak ki az események. Hozzászokott az ilyesmihez, ráadásul elnézve kaján tekintetét valahol szórakoztatja a dolog.*
-Szóval barátok vagytok. Mi kell és mennyi? *Szólal meg végül.*
3883. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-12 12:59:25
Üzenet elküldve: 2025-02-12 12:59:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
*Még szerencse, hogy Ettvallder csak elsuttogja azt a megjegyzést, mellyel az ivó díszes társaságát illeti. Merész kijelentés vagy inkább ostoba, de leginkább szemtelenül rátarti. Egy-két szűkölködő matrózra talán igaz is lehetne, de azért a Kikötő népe büszke, ennél jóval kevesebbért is zsigereltek már ki errefelé valakit. A legtöbben talán kellően kapatosak már, de legyen a félvér bármennyire is kiváló harcos, egy-két zsoldos akadhat itt azért, aki jóval tapasztaltabb nála, s vélhetőleg nem kis fejtörést okozhatna neki.
Ettvallder fejtörésén jelenleg mindketten kénytelenek lennének osztozni, így ezt most különösen el szeretné elkerülni. Bár nem szól, villanó zöldjei szinte kiabálva csitítják a férfit, de vonásai máris kedélyesen simulnak ki a kocsmárosra pillantva. Persze nem vár kitörő lelkesedést és segítőkészséget az egykor vélhetőleg szebb napokat is látott haramiától, a barátságtalanság nem lepi meg, elvégre nem a lichanechi akadémia jótékonysági estjére érkezett. A Delozák emlegetésére érkező feleletre azért megemelkedik szemöldöke. Lopva azért körbepillant, abban bízva, hogy más ismerős arcot felfedez a kricsmiben, végül azonban alig láthatóan sóhajt fel eredménytelen keresése után. Kénytelenek lesznek a csapossal kezdeni valamit.
A félvér mellé ő is felpattan az egyik székre a pultnál, egy biccentéssel pedig elfogadja az ajándék sört. Nem szokása nemet mondani az ingyen italra. Jólesőn kortyol bele, tudomást sem véve pocsék minőségéről, majd finoman közelebb hajol, de nem tolakodóan bizalmaskodó mozdulata. Meghagy egy tisztes távolságot. Pillantásai a morcos tekintetet keresik, ahogy diszkréten egy kisebb, 50 arannyal teli zsákot csúsztat felé. *
- A sikátorokban mostanság nem látok növényárusokat *az utolsó szót finoman hangsúlyozza, biztosra veszi, hogy a férfi is érti, nem kerti zsályákkal és fecskefüvekkel üzérkedőkre céloz* - Szükségünk volna pár dologra, ki foglalkozik most errefelé ilyesmivel?
*Még szerencse, hogy Ettvallder csak elsuttogja azt a megjegyzést, mellyel az ivó díszes társaságát illeti. Merész kijelentés vagy inkább ostoba, de leginkább szemtelenül rátarti. Egy-két szűkölködő matrózra talán igaz is lehetne, de azért a Kikötő népe büszke, ennél jóval kevesebbért is zsigereltek már ki errefelé valakit. A legtöbben talán kellően kapatosak már, de legyen a félvér bármennyire is kiváló harcos, egy-két zsoldos akadhat itt azért, aki jóval tapasztaltabb nála, s vélhetőleg nem kis fejtörést okozhatna neki.
Ettvallder fejtörésén jelenleg mindketten kénytelenek lennének osztozni, így ezt most különösen el szeretné elkerülni. Bár nem szól, villanó zöldjei szinte kiabálva csitítják a férfit, de vonásai máris kedélyesen simulnak ki a kocsmárosra pillantva. Persze nem vár kitörő lelkesedést és segítőkészséget az egykor vélhetőleg szebb napokat is látott haramiától, a barátságtalanság nem lepi meg, elvégre nem a lichanechi akadémia jótékonysági estjére érkezett. A Delozák emlegetésére érkező feleletre azért megemelkedik szemöldöke. Lopva azért körbepillant, abban bízva, hogy más ismerős arcot felfedez a kricsmiben, végül azonban alig láthatóan sóhajt fel eredménytelen keresése után. Kénytelenek lesznek a csapossal kezdeni valamit.
A félvér mellé ő is felpattan az egyik székre a pultnál, egy biccentéssel pedig elfogadja az ajándék sört. Nem szokása nemet mondani az ingyen italra. Jólesőn kortyol bele, tudomást sem véve pocsék minőségéről, majd finoman közelebb hajol, de nem tolakodóan bizalmaskodó mozdulata. Meghagy egy tisztes távolságot. Pillantásai a morcos tekintetet keresik, ahogy diszkréten egy kisebb, 50 arannyal teli zsákot csúsztat felé.
*- A sikátorokban mostanság nem látok növényárusokat *az utolsó szót finoman hangsúlyozza, biztosra veszi, hogy a férfi is érti, nem kerti zsályákkal és fecskefüvekkel üzérkedőkre céloz* - Szükségünk volna pár dologra, ki foglalkozik most errefelé ilyesmivel?
3882. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-09 16:20:46
Üzenet elküldve: 2025-02-09 16:20:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Pontosan azt látja, amire számított! Egy rakás részeg állat, kikről azt sem lehet elmondani, hogy mégis hány napja rohadnak ebben az épületben. A felét biztos már haza se várják, és állandó lakhelyük biztos, hogy ez az épület, vagy valamelyik sikátor.
A vérdíj hallatán ráncba rándul a homloka, majd körbenéz. Ha az ittlévők lennének a helyi fejvadászok, akkor jó nagy szerencséje van mindenkinek, akin van vérdíj!
Azt már megszokta, hogy a kikötői emberek nem a modorukról híresek, de aligha fog ezen megakadni. Közelebb is lép a pulthoz, majd helyet foglal az egyik széken, már ha van még szabad, ha nincs, akkor csak simán nekitámaszkodik söntésnek. *
- Sör, kettő!
* Mondja, majd azzal a lendülettel, egyik kezével rá is könyököl az asztalra. Másik kezével pedig a zsebébe nyúl, hogy előkaparhassa összeget. Hamar elővarázsol 10 aranyat, amit a pultra is tesz. Ha Dayaneer esetleg nem élne a lehetőséggel, akkor majd valamelyik szerencsés fickó megkapja. Amint megkapja belekortyol. *
- Pedig úgy hallottam itt mindenkit meg lehet találni!
* Szólal meg két korty között. Közben próbál odafigyelni, nehogy valaki rosszul értelmezze, amit mond. Elvégre, ha még egy kocsmát szét kéne vernie, azt már biztos nem nevezhetné véletlenek.
A csuklyája takarásából néha kipillant oldalra, figyelve a társaságra. Nem szeretné, ha meglepetés érné! *
* Pontosan azt látja, amire számított! Egy rakás részeg állat, kikről azt sem lehet elmondani, hogy mégis hány napja rohadnak ebben az épületben. A felét biztos már haza se várják, és állandó lakhelyük biztos, hogy ez az épület, vagy valamelyik sikátor.
A vérdíj hallatán ráncba rándul a homloka, majd körbenéz. Ha az ittlévők lennének a helyi fejvadászok, akkor jó nagy szerencséje van mindenkinek, akin van vérdíj!
Azt már megszokta, hogy a kikötői emberek nem a modorukról híresek, de aligha fog ezen megakadni. Közelebb is lép a pulthoz, majd helyet foglal az egyik széken, már ha van még szabad, ha nincs, akkor csak simán nekitámaszkodik söntésnek. *
- Sör, kettő!
* Mondja, majd azzal a lendülettel, egyik kezével rá is könyököl az asztalra. Másik kezével pedig a zsebébe nyúl, hogy előkaparhassa összeget. Hamar elővarázsol 10 aranyat,
amit a pultra is tesz. Ha Dayaneer esetleg nem élne a lehetőséggel, akkor majd valamelyik szerencsés fickó megkapja. Amint megkapja belekortyol. *- Pedig úgy hallottam itt mindenkit meg lehet találni!
* Szólal meg két korty között. Közben próbál odafigyelni, nehogy valaki rosszul értelmezze, amit mond. Elvégre, ha még egy kocsmát szét kéne vernie, azt már biztos nem nevezhetné véletlenek.
A csuklyája takarásából néha kipillant oldalra, figyelve a társaságra. Nem szeretné, ha meglepetés érné! *
3881. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-07 22:36:00
Üzenet elküldve: 2025-02-07 22:36:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 408
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Szelíd
//A folyékony kincs nyomában//
*Ahogy nyílik a bejárati ajtó a páros előtt, úgy csendesül el néhány szívdobbanásnyi időre a kis fogadótér. De tényleg csak annyi ideig, hogy megszemléljék a frissen érkezetteket. Legalább egy tucat vendég tartózkodik itt, ami gyakorlatilag teltházat jelent. Matrózok, zsoldosnak látszó egyének és helyiek egyaránt megtalálhatóak a vendégseregletben. A fél társaság kellően részeg már hozzá, hogy a legcsekélyebb sértésre vagy annak vélt megjegyzésre kést rántson. Szerencséjükre Ettvallder suttogóra fogja mondandóját, így az nem jut el kéretlen fülekbe.
Amennyiben Dayaneer nyitva tartja saját hallójáratát, elcsíphet szólamokat egy "hatalmas szörnyezet bálnáról, amit megint láttak fújni a halászok", meg "holmi sötételfekről a Sellőházban".
Csípős, olcsó dohányszag terjeng, a füstöt szinte vágni lehet egy népesebb asztalnál.*
-Kit? *Förmed rá Dayaneerre a pult mögött álló, vaskos férfiember. Erős szálú borostáján még a legélesebb beretva is elakadna talán, de láthatóan neki megvan hozzá a szerszáma. Zsíros, vállig érő, ritkás haját hátrasimítva hordja. Szép darab ember, láthatóan kellő izomzatnak örvendhetett fiatalabb korában. Ezeket az izmokat immáron pocak és zsír fedi.*
-Ha csak nem vérdíjat akarsz a fejükre tolni, akkor rossz helyen kopogtatsz. *Vaskos tenyereit a pultra támasztva dől előre, alaposan megmérve mindkettejüket.*
-Ez itt nem az emberkereső, vagy micsoda. Mit isztok? Sört? Bort? Rumot? *Barna tekintetét egy pillanatra nem véve le a kettősről nyúl valahova a pult mögé, hogy egy marék, véletlenszerűen kiválasztott poharat húzzon elő és csapja a pultra. Az ivóalkalmatosságok eltérő méretűek, az egyetlen közös bennük, hogy mindegyik egyaránt maszatos.*
*Ahogy nyílik a bejárati ajtó a páros előtt, úgy csendesül el néhány szívdobbanásnyi időre a kis fogadótér. De tényleg csak annyi ideig, hogy megszemléljék a frissen érkezetteket. Legalább egy tucat vendég tartózkodik itt, ami gyakorlatilag teltházat jelent. Matrózok, zsoldosnak látszó egyének és helyiek egyaránt megtalálhatóak a vendégseregletben. A fél társaság kellően részeg már hozzá, hogy a legcsekélyebb sértésre vagy annak vélt megjegyzésre kést rántson. Szerencséjükre Ettvallder suttogóra fogja mondandóját, így az nem jut el kéretlen fülekbe.
Amennyiben Dayaneer nyitva tartja saját hallójáratát, elcsíphet szólamokat egy "hatalmas szörnyezet bálnáról, amit megint láttak fújni a halászok", meg "holmi sötételfekről a Sellőházban".
Csípős, olcsó dohányszag terjeng, a füstöt szinte vágni lehet egy népesebb asztalnál.*
-Kit? *Förmed rá Dayaneerre a pult mögött álló, vaskos férfiember. Erős szálú borostáján még a legélesebb beretva is elakadna talán, de láthatóan neki megvan hozzá a szerszáma. Zsíros, vállig érő, ritkás haját hátrasimítva hordja. Szép darab ember, láthatóan kellő izomzatnak örvendhetett fiatalabb korában. Ezeket az izmokat immáron pocak és zsír fedi.*
-Ha csak nem vérdíjat akarsz a fejükre tolni, akkor rossz helyen kopogtatsz. *Vaskos tenyereit a pultra támasztva dől előre, alaposan megmérve mindkettejüket.*
-Ez itt nem az emberkereső, vagy micsoda. Mit isztok? Sört? Bort? Rumot? *Barna tekintetét egy pillanatra nem véve le a kettősről nyúl valahova a pult mögé, hogy egy marék, véletlenszerűen kiválasztott poharat húzzon elő és csapja a pultra. Az ivóalkalmatosságok eltérő méretűek, az egyetlen közös bennük, hogy mindegyik egyaránt maszatos.*
3880. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-02-03 11:01:46
Üzenet elküldve: 2025-02-03 11:01:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
* Elmerülve a saját gondolataiban, és utcán lévő söpredékek figyelése közben, nem látja, vagy legalábbis először nem fogja fel, hogy mégis merre tartanak. Pedig ő neki sem ismeretlen a környék. Bár nem mondhatja el magáról, hogy egy igazi törzsvendég, a kínálattal mégis tisztában van.
Belépve a helyre tesz egy gyors pillantást a helyi kocsmatöltelékek között. Nem tölt el sok időt a sok arc megvizsgálására, csak épp annyi ideig, míg fel nem ismer valakit. Elvégre a kikötő menedéket ad mindenféle érdekes személyiségnek, hátha meglát valakit, akit még ő is felismer.
Dayaneer tanácsára megemeli az egyik szemöldökét. Ezekből még azt sem nézi ki, hogy képesek egyenesen ütni, nemhogy még bármi kárt okozni! Igaz, ami igaz, többen vannak, és egységben az erő, ugyebár! Nem is tervezett megmérkőzni a helyiekkel, de ez nem azt jelenti, hogy ők sem. *
- Ugyan! Veszek nekik egy kört, cserébe tisztára nyalják a cipőm. Ezek már csak ilyenek.
* Suttogja vissza. Saját szája nem görbül az úriember szóra, bár megpróbálná, azért mégse rontaná e szó jelentését. Közben ő a pulttól nem messze hallgatózik, hátha megüti a fülét valami érdekesség. Legjobban egy szaftos pletykának örülne, vagy egy új munkalehetőségnek, amit ez után a kiruccanás után képes megcsinálni. Ő ugyan nem válogatós, ha pénzről van szó, de azért a határt ő is meghúzza egy bizonyos ponton.
Szemei azért a pult mögé is be bekacsintgatnak. Szívesen meginna valamit, de egyelőre kivárja, hogy mi sül ki az egészből. *
* Elmerülve a saját gondolataiban, és utcán lévő söpredékek figyelése közben, nem látja, vagy legalábbis először nem fogja fel, hogy mégis merre tartanak. Pedig ő neki sem ismeretlen a környék. Bár nem mondhatja el magáról, hogy egy igazi törzsvendég, a kínálattal mégis tisztában van.
Belépve a helyre tesz egy gyors pillantást a helyi kocsmatöltelékek között. Nem tölt el sok időt a sok arc megvizsgálására, csak épp annyi ideig, míg fel nem ismer valakit. Elvégre a kikötő menedéket ad mindenféle érdekes személyiségnek, hátha meglát valakit, akit még ő is felismer.
Dayaneer tanácsára megemeli az egyik szemöldökét. Ezekből még azt sem nézi ki, hogy képesek egyenesen ütni, nemhogy még bármi kárt okozni! Igaz, ami igaz, többen vannak, és egységben az erő, ugyebár! Nem is tervezett megmérkőzni a helyiekkel, de ez nem azt jelenti, hogy ők sem. *
- Ugyan! Veszek nekik egy kört, cserébe tisztára nyalják a cipőm. Ezek már csak ilyenek.
* Suttogja vissza. Saját szája nem görbül az úriember szóra, bár megpróbálná, azért mégse rontaná e szó jelentését. Közben ő a pulttól nem messze hallgatózik, hátha megüti a fülét valami érdekesség. Legjobban egy szaftos pletykának örülne, vagy egy új munkalehetőségnek, amit ez után a kiruccanás után képes megcsinálni. Ő ugyan nem válogatós, ha pénzről van szó, de azért a határt ő is meghúzza egy bizonyos ponton.
Szemei azért a pult mögé is be bekacsintgatnak. Szívesen meginna valamit, de egyelőre kivárja, hogy mi sül ki az egészből. *
3879. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-01-31 19:24:20
Üzenet elküldve: 2025-01-31 19:24:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A folyékony kincs nyomában//
- Ha a Kikötőben el tudunk intézni mindent, nem lesz szükséges kordéra.
*Úgy legyint magabiztosan, mintha biztos lehetne benne, hogy nem lesz rettentően nehéz egy hordó kisebb rum. Sose cipelt hordónyi szeszt, de a legénysége mindig olyan könnyedén cipelte őket ide-oda a hajón... mondjuk igaz, nem voltak olyan nyeszlettek, mint ezek itt ketten, azok tisztes, nagydarab wegtoreni legények. De így is megoldják valahogy.
Int nekik, hogy kövessék őt, feleslegesnek találja megosztani velük, merre tartanak, hiszen már az irányválasztásból is egyértelmű lehet mindkettejük számára.
A Rumos Rókalyuk különlegessége, hogyha belép az ember olyan, mintha ott sohasem telne az idő. Mindegy melyik napszakban téved ide, mindig találni fog embereket itt, általában kivétel nélkül ugyanazokat, akiket az előző nap. Mintha csak az alkohol tartosította volna őket, a szesz isteneipedig buzgó, rendszeres oltárukon áldozásukért a hosszúfűlűek elnyúlt éltét adták volna jutalmul.
A fojtogató füstben nehezen szűrődik a nap egyébként is erőtlen fénye, még jobban megbolondítva ezzel a rosszarcú vendégek időérzékét, akik persze tovább nehezítik dolgukat azzal, hogy töménytelen mennyiségű pocsék italt gördítenek le. Egy néhányukat bizonyosan évek óta nem látta már az asszonya.
A wegtoreni olyan magabiztossággal libben a fogadótérbe, mint bármely itt megszokott haramia, ha esetleg szeme sarkából baljósan rájuk sandító alakot lát, netán bármiféle kétesnek tűnő ügyletet, a szeme sem rebben. Bármit is látna, biztos lehet benne, hogy annál már látott itt rosszabbat is.*
- Sok errefelé a helyes fiatalember, de most inkább ne szemezzetek egyikkel sem. *ad tanácsot halkan, elvégre itt akár egy hosszabb összepillantás is felér egy hadüzenettel. Némely kötekedősebb kedvű matróz általában csak az alkalmat lesi, hogy bunyózhasson, most pedig nem ennek van itt az ideje. Előbb a munka, aztán a szórakozás.
Léptei ráérősek, ahogy a pultot veszi célba, s bár látványosan senkire sem emeli pillantásait, figyelmesen fülel. Valójában arra kíváncsi, valamelyik asztalnál elkap-e egy kósza beszélgetést a tegnapi mészárlásról, szinte kizártnak tartja, hogy nem ért ide a híre. Az viszont már meglepőbb volna, ha hármasukkal ily hamar össze tudnák kapcsolni az eseményeket.
Széles mosolyt villant a kocsmárosra, akit már néhányszor látott itt, de sajnos a nevét nem tudja, nem is rémlik neki, hogy említette volna azelőtt.*
- Szép napot! *köszön kedélyesen majd a vendégtér felé biccent* - Valamelyik Deloza fiút nem látta errefelé?
*Haszontalan kocsmatöltelék mindkettő, de jól ismerik a Kikötőt és hellyel-közzel meg is bízik bennük. Bizonyára tudnak segíteni benne, hogy hol érdemes beszerezniük amiért jöttek.*
- Ha a Kikötőben el tudunk intézni mindent, nem lesz szükséges kordéra.
*Úgy legyint magabiztosan, mintha biztos lehetne benne, hogy nem lesz rettentően nehéz egy hordó kisebb rum. Sose cipelt hordónyi szeszt, de a legénysége mindig olyan könnyedén cipelte őket ide-oda a hajón... mondjuk igaz, nem voltak olyan nyeszlettek, mint ezek itt ketten, azok tisztes, nagydarab wegtoreni legények. De így is megoldják valahogy.
Int nekik, hogy kövessék őt, feleslegesnek találja megosztani velük, merre tartanak, hiszen már az irányválasztásból is egyértelmű lehet mindkettejük számára.
A Rumos Rókalyuk különlegessége, hogyha belép az ember olyan, mintha ott sohasem telne az idő. Mindegy melyik napszakban téved ide, mindig találni fog embereket itt, általában kivétel nélkül ugyanazokat, akiket az előző nap. Mintha csak az alkohol tartosította volna őket, a szesz isteneipedig buzgó, rendszeres oltárukon áldozásukért a hosszúfűlűek elnyúlt éltét adták volna jutalmul.
A fojtogató füstben nehezen szűrődik a nap egyébként is erőtlen fénye, még jobban megbolondítva ezzel a rosszarcú vendégek időérzékét, akik persze tovább nehezítik dolgukat azzal, hogy töménytelen mennyiségű pocsék italt gördítenek le. Egy néhányukat bizonyosan évek óta nem látta már az asszonya.
A wegtoreni olyan magabiztossággal libben a fogadótérbe, mint bármely itt megszokott haramia, ha esetleg szeme sarkából baljósan rájuk sandító alakot lát, netán bármiféle kétesnek tűnő ügyletet, a szeme sem rebben. Bármit is látna, biztos lehet benne, hogy annál már látott itt rosszabbat is.*
- Sok errefelé a helyes fiatalember, de most inkább ne szemezzetek egyikkel sem. *ad tanácsot halkan, elvégre itt akár egy hosszabb összepillantás is felér egy hadüzenettel. Némely kötekedősebb kedvű matróz általában csak az alkalmat lesi, hogy bunyózhasson, most pedig nem ennek van itt az ideje. Előbb a munka, aztán a szórakozás.
Léptei ráérősek, ahogy a pultot veszi célba, s bár látványosan senkire sem emeli pillantásait, figyelmesen fülel. Valójában arra kíváncsi, valamelyik asztalnál elkap-e egy kósza beszélgetést a tegnapi mészárlásról, szinte kizártnak tartja, hogy nem ért ide a híre. Az viszont már meglepőbb volna, ha hármasukkal ily hamar össze tudnák kapcsolni az eseményeket.
Széles mosolyt villant a kocsmárosra, akit már néhányszor látott itt, de sajnos a nevét nem tudja, nem is rémlik neki, hogy említette volna azelőtt.*
- Szép napot! *köszön kedélyesen majd a vendégtér felé biccent* - Valamelyik Deloza fiút nem látta errefelé?
*Haszontalan kocsmatöltelék mindkettő, de jól ismerik a Kikötőt és hellyel-közzel meg is bízik bennük. Bizonyára tudnak segíteni benne, hogy hol érdemes beszerezniük amiért jöttek.*
3878. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:40:42
Üzenet elküldve: 2025-01-30 20:40:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Serébe kortyol, s rögvest átfut arcán egy észlelhető, de halovány grimasz. Enyhén savanykás ízt vél felfedezni, a kocsmáros bizonyára rég csapra ütött hordóból mérte az italt, túl sok levegőt kapott. Szerencsére ízlelése tompult valamelyest a legkevésbé sem baráti mennyiségű szesz elfogyasztásával, lehet hogy sokkal kevésbé tudná élvezni a nedűt, ha nem így volna.*
- A hevesség kihasználására! *ismétli el a szavakat játékos nyomatékkal, ízlelgetve, s úgy tűnik, csaknem el is neveti magát a sajátos megfogalmazáson* - Jól jöhetnek például bunyóban, nem igaz? Jó nagyokat, hevesen tudnak ütni *imitál pár apró jobb és balhorgot a levegőbe ütve* és még élvezik is! *s ezzel fel is kacag. Ízesen, jólesőn, hirtelen mozdulatában kicsit meg is inog a székkel, de végül a pultban megkapaszkodik. Olyasfajta kedélyállapot ez már, amit a szesz csalogat elő az emberből, csak egy ittas akárki nevet így. A göcögés csillapodtával az egyik szemében összegyűlt könnyet egy mozdulattal kitörli egy jóleső sóhaj kíséretében.*
- Ennél jobb helyen nem érhet a vég, legfeljebb szebben. Igazi megtiszteltetés! Olyan nagy emberekkel osztozhatnál egy véghelyen, mint a vén Deloza, vagy a félszemű Kressen kapitány. *tudja, hogy ezek a nevek mit sem mondanak a másiknak, de úgy beszél róluk, mintha egykoron a történelem nemes alakjai lettek volna, nemcsak egyszerű helyi korhelyek.
A pultra könyököl a bárd felé fordulva, enyhén oldalra dőlt fejét megtámasztja. Szeplői alatt már a szesz pírt varázsolt az arcára, s úgy összességében van valami finoman zilált a jelenlétében. Mintha még gesztenyebarna fürtjei is spiccesen kunkorodnának össze itt-ott. Csillanó zöldjei mosolyogva fürkészik az érthetetlen módon egyre vonzóbbá varázsolódó vonásokat.*
- Nem szabad tartani a pofonoktól. *hangja egy rövid jelent erejéig egészen olyanná válik, mint mikor egy régi ivócimbora az alkoholtól bölccsé válva tanácsokat osztogat a másiknak. Épp csak bajtársiasan meg nem veregeti a vállát.* - Egy férfinak mindig készen kell rá állni. Főleg, ha az istenek arra kárhoztatták, hogy a szíve a női lélek finomságához és szépségéhez húzódik. *tudálékoskodásában azért már elvigyorodik.
A szinte kérdésnek hallható szavakra már nem tud rögvest ilyen sebesen fifikás választ adni. Be is áll pár pillanatnyi csönd, ahogy a meleg, barna pillantásba révedve egészen úgy tűnik, épp morfondírozik. Sőt, mérlegel. Hogy merre sodródnak gondolatai, eleinte nehéz volna kifürkészni, de fel-felvillan valami. Egy leheletnyi óhaj, kapatos vágyódás, mely ha a maga egyszerűségében nem is volna egyértelmű, egy tűnődő ajakra harapás majdnem nyilvánvalóvá teszi. Feltűnően kallódó tekintete mintha máris fülledt jelenteket vetítene a férfi elé, képzelgései pedig irányíthatatlanul hangosakká válnak egy hosszan elnyúló pillanatban. Aztán rendezi vonásait, s mindössze egy pimaszul emelkedő szemöldök tekint vissza a bárdra egy halványan kunkorodó mosoly kíséretében.*
- Semmi jóra, Dalnokom *a felelet úgy csendül, mintha már jóval túlszaladna egy esetlegesen kellemesen eltöltött éjszakán. Szája sarka kíváncsi kedélyességgel nyúlik, még ő sem biztos benne mit akar. Meglátja a férfi eldönti-e majd helyette.* - Méla makrélázásra viszont biztosan nem.
//Kósza varjak//
*Serébe kortyol, s rögvest átfut arcán egy észlelhető, de halovány grimasz. Enyhén savanykás ízt vél felfedezni, a kocsmáros bizonyára rég csapra ütött hordóból mérte az italt, túl sok levegőt kapott. Szerencsére ízlelése tompult valamelyest a legkevésbé sem baráti mennyiségű szesz elfogyasztásával, lehet hogy sokkal kevésbé tudná élvezni a nedűt, ha nem így volna.*
- A hevesség kihasználására! *ismétli el a szavakat játékos nyomatékkal, ízlelgetve, s úgy tűnik, csaknem el is neveti magát a sajátos megfogalmazáson* - Jól jöhetnek például bunyóban, nem igaz? Jó nagyokat, hevesen tudnak ütni *imitál pár apró jobb és balhorgot a levegőbe ütve* és még élvezik is! *s ezzel fel is kacag. Ízesen, jólesőn, hirtelen mozdulatában kicsit meg is inog a székkel, de végül a pultban megkapaszkodik. Olyasfajta kedélyállapot ez már, amit a szesz csalogat elő az emberből, csak egy ittas akárki nevet így. A göcögés csillapodtával az egyik szemében összegyűlt könnyet egy mozdulattal kitörli egy jóleső sóhaj kíséretében.*
- Ennél jobb helyen nem érhet a vég, legfeljebb szebben. Igazi megtiszteltetés! Olyan nagy emberekkel osztozhatnál egy véghelyen, mint a vén Deloza, vagy a félszemű Kressen kapitány. *tudja, hogy ezek a nevek mit sem mondanak a másiknak, de úgy beszél róluk, mintha egykoron a történelem nemes alakjai lettek volna, nemcsak egyszerű helyi korhelyek.
A pultra könyököl a bárd felé fordulva, enyhén oldalra dőlt fejét megtámasztja. Szeplői alatt már a szesz pírt varázsolt az arcára, s úgy összességében van valami finoman zilált a jelenlétében. Mintha még gesztenyebarna fürtjei is spiccesen kunkorodnának össze itt-ott. Csillanó zöldjei mosolyogva fürkészik az érthetetlen módon egyre vonzóbbá varázsolódó vonásokat.*
- Nem szabad tartani a pofonoktól. *hangja egy rövid jelent erejéig egészen olyanná válik, mint mikor egy régi ivócimbora az alkoholtól bölccsé válva tanácsokat osztogat a másiknak. Épp csak bajtársiasan meg nem veregeti a vállát.* - Egy férfinak mindig készen kell rá állni. Főleg, ha az istenek arra kárhoztatták, hogy a szíve a női lélek finomságához és szépségéhez húzódik. *tudálékoskodásában azért már elvigyorodik.
A szinte kérdésnek hallható szavakra már nem tud rögvest ilyen sebesen fifikás választ adni. Be is áll pár pillanatnyi csönd, ahogy a meleg, barna pillantásba révedve egészen úgy tűnik, épp morfondírozik. Sőt, mérlegel. Hogy merre sodródnak gondolatai, eleinte nehéz volna kifürkészni, de fel-felvillan valami. Egy leheletnyi óhaj, kapatos vágyódás, mely ha a maga egyszerűségében nem is volna egyértelmű, egy tűnődő ajakra harapás majdnem nyilvánvalóvá teszi. Feltűnően kallódó tekintete mintha máris fülledt jelenteket vetítene a férfi elé, képzelgései pedig irányíthatatlanul hangosakká válnak egy hosszan elnyúló pillanatban. Aztán rendezi vonásait, s mindössze egy pimaszul emelkedő szemöldök tekint vissza a bárdra egy halványan kunkorodó mosoly kíséretében.*
- Semmi jóra, Dalnokom *a felelet úgy csendül, mintha már jóval túlszaladna egy esetlegesen kellemesen eltöltött éjszakán. Szája sarka kíváncsi kedélyességgel nyúlik, még ő sem biztos benne mit akar. Meglátja a férfi eldönti-e majd helyette.* - Méla makrélázásra viszont biztosan nem.
3877. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-01-09 13:16:15
Üzenet elküldve: 2025-01-09 13:16:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
- Nem tudom. *-válaszolja, kissé elgondolkodó hangsúllyal-* A Méla Makréláról nem is hallottam ma estig. De lehet, hogy abban is jók.
*Kissé megvonja a vállait, ujjhegyével tört ritmust kocogtat a kupáján, míg Dayaneer arcát fürkészi. Hogy szándékos vagy véletlen-e az, hogy ködösen fogalmaz? Szándékos, ez teljesen egyértelmű. Sosem volt az a fajta aki nyersen és egyszerűen fejezi ki magát, legalábbis nem olyakor, ha a helyzet mást kíván. És az igaz ugyan, hogy egy ilyen krimóhoz talán jobban illik a nyersesség és egyszerűség, ám szórakoztatóbb az, ha az ember fia ehhez képest homlokegyenest máshogy fejezi ki magát. Egy ideig. Talán. Persze ahhoz, hogy ez ne legyen unalmas, érzékenynek kell lenni a beszélgetőpartner rezdüléseire. Ezt az érzékenységét most az italok és a verés, majd a verést követő újabb italok kissé tompították, de valahol mélyen, ösztönösen tisztában van vele, hogy lassan elsétál a deszka végéig, ahonnan vagy visszafordul, vagy a tengerbe ugrik - csak hogy azzal a képpel éljen, amit nem is olyan régen hallott az egyik matróztól.*
- De én másra gondoltam. *-válaszolja végül-* A tűzrőlpattant leányok hevességének.. nos.. kihasználására, hogy így mondjam. Bár abban nincs kihasználás, ha a dolgot mindenki tetszése szerint élvezi, nemde?
*Aprót legyint a mísz együttérzéssel szőtt szavakra, hüvelykujjával ismét megérintve a sebet, majd ujjára sandít. Azon már nem lát vércseppet, noha a hús és a bőr valóban sajog.*
- Nem fogok elvérezni. *-állapítja meg komoly arccal, de nevetésre álló szemmel-* Bár azt hiszem, nem én lennék az első aki úgy járna egy ilyen helyen. Vagy akár konkrétan itt.
*Kortyol az italából amíg Dayaneer a saját gondolatait próbálja rendezni, s a beállt csönd idejét kihasználja arra, hogy pusztán kedvtelésből újra végignézzen a lányon. Lassan elfogynak-kopnak saját szavai is -az a bizonyos deszka, ugye-, ám arról igazából elképzelése sincs, hogy majdnem-kalóz társa miként vélekedik az este folytatásáról. Még nem sikerült annyira belelátnia Dayaneer kártyáiba, hogy tudja: annak viselkedése természetéből fakadó közvetlenségből és gunyoros játékosságból fakad, vagy valami más van mögötte.*
- Ez így igaz, az utolsó szóig. *-emeli meg kissé kupáját a lány felé-* Ostoba az, aki nem tudja megkülönböztetni egy vadra leső nyugalmát a jóllakottságtól.
*Fejét kissé oldalra biccenti, és úgy keresi tekintetével a zöldesen csillogó szempárt.*
- Sajnos én nem vagyok bölcs. De azért ostoba sem. *-féloldalas, apró mosoly-* Épp ezért igyekszem elkerülni, hogy ma este még több pofont szerezzek be. Bár, az igazat megvallva...
*Aprócska, bizonytalan vállvonás szakítja félbe a mondatot.*
- ..még nem jöttem rá, hogy tőled, például, mire számíthatok.
//Kósza varjak//
- Nem tudom. *-válaszolja, kissé elgondolkodó hangsúllyal-* A Méla Makréláról nem is hallottam ma estig. De lehet, hogy abban is jók.
*Kissé megvonja a vállait, ujjhegyével tört ritmust kocogtat a kupáján, míg Dayaneer arcát fürkészi. Hogy szándékos vagy véletlen-e az, hogy ködösen fogalmaz? Szándékos, ez teljesen egyértelmű. Sosem volt az a fajta aki nyersen és egyszerűen fejezi ki magát, legalábbis nem olyakor, ha a helyzet mást kíván. És az igaz ugyan, hogy egy ilyen krimóhoz talán jobban illik a nyersesség és egyszerűség, ám szórakoztatóbb az, ha az ember fia ehhez képest homlokegyenest máshogy fejezi ki magát. Egy ideig. Talán. Persze ahhoz, hogy ez ne legyen unalmas, érzékenynek kell lenni a beszélgetőpartner rezdüléseire. Ezt az érzékenységét most az italok és a verés, majd a verést követő újabb italok kissé tompították, de valahol mélyen, ösztönösen tisztában van vele, hogy lassan elsétál a deszka végéig, ahonnan vagy visszafordul, vagy a tengerbe ugrik - csak hogy azzal a képpel éljen, amit nem is olyan régen hallott az egyik matróztól.*
- De én másra gondoltam. *-válaszolja végül-* A tűzrőlpattant leányok hevességének.. nos.. kihasználására, hogy így mondjam. Bár abban nincs kihasználás, ha a dolgot mindenki tetszése szerint élvezi, nemde?
*Aprót legyint a mísz együttérzéssel szőtt szavakra, hüvelykujjával ismét megérintve a sebet, majd ujjára sandít. Azon már nem lát vércseppet, noha a hús és a bőr valóban sajog.*
- Nem fogok elvérezni. *-állapítja meg komoly arccal, de nevetésre álló szemmel-* Bár azt hiszem, nem én lennék az első aki úgy járna egy ilyen helyen. Vagy akár konkrétan itt.
*Kortyol az italából amíg Dayaneer a saját gondolatait próbálja rendezni, s a beállt csönd idejét kihasználja arra, hogy pusztán kedvtelésből újra végignézzen a lányon. Lassan elfogynak-kopnak saját szavai is -az a bizonyos deszka, ugye-, ám arról igazából elképzelése sincs, hogy majdnem-kalóz társa miként vélekedik az este folytatásáról. Még nem sikerült annyira belelátnia Dayaneer kártyáiba, hogy tudja: annak viselkedése természetéből fakadó közvetlenségből és gunyoros játékosságból fakad, vagy valami más van mögötte.*
- Ez így igaz, az utolsó szóig. *-emeli meg kissé kupáját a lány felé-* Ostoba az, aki nem tudja megkülönböztetni egy vadra leső nyugalmát a jóllakottságtól.
*Fejét kissé oldalra biccenti, és úgy keresi tekintetével a zöldesen csillogó szempárt.*
- Sajnos én nem vagyok bölcs. De azért ostoba sem. *-féloldalas, apró mosoly-* Épp ezért igyekszem elkerülni, hogy ma este még több pofont szerezzek be. Bár, az igazat megvallva...
*Aprócska, bizonytalan vállvonás szakítja félbe a mondatot.*
- ..még nem jöttem rá, hogy tőled, például, mire számíthatok.
3876. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2025-01-06 21:50:47
Üzenet elküldve: 2025-01-06 21:50:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Talán sok hölgyemény zokon venné, de Dayaneertől nem áll távol, hogy minden kocsmai etikettet félredobva urakat hívjon meg italra. Legkevésbé sem önzetlenségből szokása ezt tenni - s valószínűleg senki nem is feltételezne jólelkűséget bármely tette mögött -, inkább csak a jól betanult kereskedői élet illeme. Cressys nagyobb halak esetén néha kész lakomákat rendezett egy előnyösebb együttműködések reményében, a leányt is úgy tanította, hogy a lehetőségeihez mérten mindig tegyen gesztust bárki felé, akitől esetlegesen szívességre számít a jövőben.
Nem minden férfi önérzete engedi azonban, hogy elfogadjanak italt egy nőtől, Vicar azonban úgy tűnik nem ezen feleslegesen büszke hímek táborát erősíti. Bár nem biztos, hogy szüksége van rá, a bárd magához veszi a sört, a kreol pedig bajtársiasan koccint is vele.*
- Hát mi izgalmas még velük? *őszintén csendül hangja, de pillantásai másról árulkodnak* - A Méla Makrélázás?
*Bár jól leplezi, kissé kezdik bosszantani Vicar ködös kis megfogalmazásai. Semmi direkt bók, vagy félreérthetetlen flört, mindig csak ezek a leheletnyi utalgatások. De ez még így is jobb, mint az a fajta közönségesség, melyet az itteniektől megszokott, nem igaz?
Az elcsent távolságban orrába libben a dalnok illata, mellyel erősen vegyül a kricsmi jellegzetes bukéja. A csetepatét juttatja eszébe a tavernában, akkor csaknem ilyen közel voltak egymáshoz, mikor a férfi felsegítette. A füst és szesz elegyét leszámítva egészen más az aromája, hiányzik belőle a tenger sós illata, melyet minden itteni bőre üldözhetetlenül magába szív. Szakavatott orr már ennyiből megállapítaná, hogy nem a Kikötő szülötte.
Hogy a lebiggyesztett ajak most megjátszott csalódottság jele-e, nehezen tudja ilyen spiccesen megállapítani, mindenesetre az elnyúló mosoly láttán megjátszott együttérzéssel szisszen fel halkan a sebre sandítva.*
- Óvatosan Dalnokom, már csak az hiányzik, hogy elvérezz nekem egy ilyen lepukkant késdobálóban.
*Szemöldökét játékosan emeli, ahogy a Vicarra aggatott jelzője visszaszáll rá, megnedvesíti ajkát, ahogy készülődik már replika. Azonban már nehézkesebben forognak a kerekek, s ahelyett, hogy újabb fricskát vetne, a vélhetőleg költőinek szánt kérdésen látványosan kezd el morfondírozni.*
- Egy erdei irbisz is izgalmas... Sőt, kifejezetten okos! *ujját emeli, mintha ezt sokan nem tudnák róla* - Aki bölcs viszont tudja, hogy a legszelídebbnek tűnő is az ember húsába mar, ha óvatlan.
//Kósza varjak//
*Talán sok hölgyemény zokon venné, de Dayaneertől nem áll távol, hogy minden kocsmai etikettet félredobva urakat hívjon meg italra. Legkevésbé sem önzetlenségből szokása ezt tenni - s valószínűleg senki nem is feltételezne jólelkűséget bármely tette mögött -, inkább csak a jól betanult kereskedői élet illeme. Cressys nagyobb halak esetén néha kész lakomákat rendezett egy előnyösebb együttműködések reményében, a leányt is úgy tanította, hogy a lehetőségeihez mérten mindig tegyen gesztust bárki felé, akitől esetlegesen szívességre számít a jövőben.
Nem minden férfi önérzete engedi azonban, hogy elfogadjanak italt egy nőtől, Vicar azonban úgy tűnik nem ezen feleslegesen büszke hímek táborát erősíti. Bár nem biztos, hogy szüksége van rá, a bárd magához veszi a sört, a kreol pedig bajtársiasan koccint is vele.*
- Hát mi izgalmas még velük? *őszintén csendül hangja, de pillantásai másról árulkodnak* - A Méla Makrélázás?
*Bár jól leplezi, kissé kezdik bosszantani Vicar ködös kis megfogalmazásai. Semmi direkt bók, vagy félreérthetetlen flört, mindig csak ezek a leheletnyi utalgatások. De ez még így is jobb, mint az a fajta közönségesség, melyet az itteniektől megszokott, nem igaz?
Az elcsent távolságban orrába libben a dalnok illata, mellyel erősen vegyül a kricsmi jellegzetes bukéja. A csetepatét juttatja eszébe a tavernában, akkor csaknem ilyen közel voltak egymáshoz, mikor a férfi felsegítette. A füst és szesz elegyét leszámítva egészen más az aromája, hiányzik belőle a tenger sós illata, melyet minden itteni bőre üldözhetetlenül magába szív. Szakavatott orr már ennyiből megállapítaná, hogy nem a Kikötő szülötte.
Hogy a lebiggyesztett ajak most megjátszott csalódottság jele-e, nehezen tudja ilyen spiccesen megállapítani, mindenesetre az elnyúló mosoly láttán megjátszott együttérzéssel szisszen fel halkan a sebre sandítva.*
- Óvatosan Dalnokom, már csak az hiányzik, hogy elvérezz nekem egy ilyen lepukkant késdobálóban.
*Szemöldökét játékosan emeli, ahogy a Vicarra aggatott jelzője visszaszáll rá, megnedvesíti ajkát, ahogy készülődik már replika. Azonban már nehézkesebben forognak a kerekek, s ahelyett, hogy újabb fricskát vetne, a vélhetőleg költőinek szánt kérdésen látványosan kezd el morfondírozni.*
- Egy erdei irbisz is izgalmas... Sőt, kifejezetten okos! *ujját emeli, mintha ezt sokan nem tudnák róla* - Aki bölcs viszont tudja, hogy a legszelídebbnek tűnő is az ember húsába mar, ha óvatlan.
3875. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-12-24 06:45:46
Üzenet elküldve: 2024-12-24 06:45:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Hát persze, hogy rábólint a sörre. Töményet talán már tényleg nem tanácsos innia ez este, na de egy kis sör, az igazán nem árthat. Kell a frissítés a toroknak. És a belül szétterülő melegség egyébként is csak segít, mindenben. A bólintása egyben köszönetnyilvánítás is, s míg Theo történetét meséli, meg is jegyzi magában, hogy lassan tartozni fog a lánynak.
Elégedetten nyugtázza magában Dayaneer reakcióját a történet csúcspontjára. Valahogy sejtette, hogy hasonlót fog látni, legalábbis erre fogadott magában arra alapozva, amit eddig megismert a majdnem-kalóz nőből.*
- Így igaz. *-bólint komolykodón Dayaneer megállapítására, és a sör mögé rejti vigyorát-* És azóta zárdákba is nyugodtabban hívják dalolni.
*Hogy mennyire illik ez a történet vagy sem Lichanech városához, arról magának is meg van a véleménye. De történetesen azt is tudja, hogy egy felbőszül apa mennyire hamar félre tudja tenni a jólneveltséget és a civilizáltságot, ha egy szem lányának apró tulipánját valaki megtiporta. Hüvelykujjával, meggondolatlanul törli meg bajszát a korty után, aminek következtében most saját maga lobbantja fel egy pillanatra a fájdalmat felrepedt ajkában. Halkan morran, majd a kreolra néz, és eltűnődik a kérdésén.*
- Hogy nekem? *-kérdez vissza, és úgy tesz, mint aki elgondolkodik a válaszon.-* Én a magam részéről jobban szeretem azokat a kisasszonyokat, akik tűzrőlpattantak. Velük nem unalmas a beszélgetés. Sem.
*Halkan hümment, ha akarná sem tudná elnyomni a féloldalas vigyorát. Inkább kortyol egy újat. Ezután óvatosabban törli le a habot, miközben csalódott mozdulattal rázza meg a fejét.*
- Nincs gnóm? No jó. Talán majd máskor. *-még színpadiasan sóhajt is mellé egyet. Leteszi az italát, és újra, ki-tudja-hanyadjára dől előrébb a szépszemű lány invitáló mozdulatát követve. Szemöldökei meglepődve rándulnak meg, ahogy Dayaneer a fennmaradó távolságot is elkoptatja. Kíváncsian biccenti meg kicsit a fejét a suttogást hallva, s közben beszívja a lányból áradó pipafüst-, rum- és valamilyen illat-szer aromát.*
- Nem tudom. *-válaszolja egyszerűen és őszintén.-* Na, mi?
*Viszonozza az ibrisztekintet szinte zavarba ejtően közeli pillantását. Ilyen közelről még szebbnek látszódnak azok a szemek, állapítja meg magában. Tekintete a megjelenő mosolyra villan, és szinte azelőtt tudja hogy mit fog hallani, hogy az ajkak megformálnák a szavakat. Ezúttal nem sikerül a vigyorát féloldalasan tartani, de most nem foglalkozik a beköszönő fájdalommal.*
- Nahát! *-szinte leheli a szót-* Valóban? Ez való a kedvedre?
*Aprót bólint, ajkait lebiggyesztve. Csak a szemei nevetnek most, pedig próbál komolynak látszódni.*
- Ez esetben mindketten jól jártunk eddig. Igazán.. szórakoztatónak találom, *-kissé kihangsúlyozza, visszadobva a lánynak a fricska-bók szót, kicsit korábbról-* hogy megosztod velem az elmésséged. De tényleg. Nem csak a külsőd izgalmas, hanem az is, amit a szem nem láthat.
*Aprót hunyorint.*
- Hát miért is ellenkeznék?!
//Kósza varjak//
*Hát persze, hogy rábólint a sörre. Töményet talán már tényleg nem tanácsos innia ez este, na de egy kis sör, az igazán nem árthat. Kell a frissítés a toroknak. És a belül szétterülő melegség egyébként is csak segít, mindenben. A bólintása egyben köszönetnyilvánítás is, s míg Theo történetét meséli, meg is jegyzi magában, hogy lassan tartozni fog a lánynak.
Elégedetten nyugtázza magában Dayaneer reakcióját a történet csúcspontjára. Valahogy sejtette, hogy hasonlót fog látni, legalábbis erre fogadott magában arra alapozva, amit eddig megismert a majdnem-kalóz nőből.*
- Így igaz. *-bólint komolykodón Dayaneer megállapítására, és a sör mögé rejti vigyorát-* És azóta zárdákba is nyugodtabban hívják dalolni.
*Hogy mennyire illik ez a történet vagy sem Lichanech városához, arról magának is meg van a véleménye. De történetesen azt is tudja, hogy egy felbőszül apa mennyire hamar félre tudja tenni a jólneveltséget és a civilizáltságot, ha egy szem lányának apró tulipánját valaki megtiporta. Hüvelykujjával, meggondolatlanul törli meg bajszát a korty után, aminek következtében most saját maga lobbantja fel egy pillanatra a fájdalmat felrepedt ajkában. Halkan morran, majd a kreolra néz, és eltűnődik a kérdésén.*
- Hogy nekem? *-kérdez vissza, és úgy tesz, mint aki elgondolkodik a válaszon.-* Én a magam részéről jobban szeretem azokat a kisasszonyokat, akik tűzrőlpattantak. Velük nem unalmas a beszélgetés. Sem.
*Halkan hümment, ha akarná sem tudná elnyomni a féloldalas vigyorát. Inkább kortyol egy újat. Ezután óvatosabban törli le a habot, miközben csalódott mozdulattal rázza meg a fejét.*
- Nincs gnóm? No jó. Talán majd máskor. *-még színpadiasan sóhajt is mellé egyet. Leteszi az italát, és újra, ki-tudja-hanyadjára dől előrébb a szépszemű lány invitáló mozdulatát követve. Szemöldökei meglepődve rándulnak meg, ahogy Dayaneer a fennmaradó távolságot is elkoptatja. Kíváncsian biccenti meg kicsit a fejét a suttogást hallva, s közben beszívja a lányból áradó pipafüst-, rum- és valamilyen illat-szer aromát.*
- Nem tudom. *-válaszolja egyszerűen és őszintén.-* Na, mi?
*Viszonozza az ibrisztekintet szinte zavarba ejtően közeli pillantását. Ilyen közelről még szebbnek látszódnak azok a szemek, állapítja meg magában. Tekintete a megjelenő mosolyra villan, és szinte azelőtt tudja hogy mit fog hallani, hogy az ajkak megformálnák a szavakat. Ezúttal nem sikerül a vigyorát féloldalasan tartani, de most nem foglalkozik a beköszönő fájdalommal.*
- Nahát! *-szinte leheli a szót-* Valóban? Ez való a kedvedre?
*Aprót bólint, ajkait lebiggyesztve. Csak a szemei nevetnek most, pedig próbál komolynak látszódni.*
- Ez esetben mindketten jól jártunk eddig. Igazán.. szórakoztatónak találom, *-kissé kihangsúlyozza, visszadobva a lánynak a fricska-bók szót, kicsit korábbról-* hogy megosztod velem az elmésséged. De tényleg. Nem csak a külsőd izgalmas, hanem az is, amit a szem nem láthat.
*Aprót hunyorint.*
- Hát miért is ellenkeznék?!
3874. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-12-21 22:59:30
Üzenet elküldve: 2024-12-21 22:59:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Szüksége van még egy italra? Valójában eleget ivott már, okosabb volna megpihenni egy időre. De vajon hallgat ezekre a halkan sutyorgó józan hangokra, melyek bölcs mértékletességre intik? Nem igazán. Amint tehát a kocsmáros feléjük pillant, már fel is mutatja neki két ujját, hogy rendeljen 4 aranyért még Sört maguknak. *
- Egyelőre szórakoztatsz, ezért kíméltelek meg.*veti magyarázatát a férfi elé kegyesen, s bár van valami szándékosan sértő a hangvételében, egy bárd számára bizonyára még így is bóknak hangzik. Elvégre ez lenne a célja valahol, nem igaz?
Torma Theobold nem épp boldog végű történetét már a sör kíséretében hallgatja. Nem akarja megzavarni a regélést, így a másik itókát csak egy néma biccentéssel ajánlja fel a férfinak, s ha az bólint, elég is tolja. Bár talán neki is épp akkora szüksége van a szeszre, mint a kreolnak.
A történet csattanójára azért csaknem torkán akad az ital, kevesen múlik, de még időben sikerül leküzdenie, mielőtt elkuncogná magát. A magukat oly civilizáltnak tartó lichanechiekről nem számított ilyen barbár történetre, nyugaton egy ilyen hallatán a szeme se rándulna. Nem állítaná, hogy mindennapos az udvarlók kasztrálása, de valahogy az erőszak jobban jelen van az ottaniak életében.*
- De nézzük a jó oldalát *törli le a sörhabos-bajszot ajka felől* - Azóta biztos olyan magas hangokat is ki tud énekelni, mint azelőtt soha.
*Vicar mintha folyvást szándékosan alkalmat adna arra, hogy a kreol provokálja, vagy legalább is a fejében pezsgő alkohol azt suttogja neki, hogy könyörög a pimaszkodásért. Nem is nagyon tudná most más az ellenkezőjéről meggyőzni.*
- Akkor milyen kisasszonykák valóak a kedvedre, Dalnok uram? *emeli szemöldökét, majd pipája szárát szájához emeli. Szomorúan konstatálja, hogy a dohány elfogyott, el is kezdi csizmája talpához verve kiütögetni a hamut.*
- Egy gnóm? *ahelyett, hogy a furcsa ízlés felett ítélkezve átfutna egy halvány grimasz az arcán, inkább némi látványos, plafont szemlélő morfondírozás után sajnálkozó képet vág* - Azzal nem hiszem, hogy tudunk most szolgálni. *böki ki, mint valami wegtoreni bordély madámja, akit őszintén bosszant, hogy nem tudja kielégíttetni az érkező vendége vágyait. További javaslatához azonban közelebb inti a bárdot, s ha túl bátortalannak bizonyulna, akkor maga lopja el a kis távolságot közöttük orcátlanul. Az eddig sem túl biztos lábakon álló határokat átlépve hajol a férfi füléhez, épphogy csak nem éri arca a másikét.*
- Tudod mi való a kedvemre? *halkan, zavarba ejtően bizalmaskodva suttog, mint az újabb kuncsaftját édesgető éjjeli pillangó. Leheletnyit hátrébb húzódva pillant most a barna szemekbe, ilyen közelségben semmi nem marad rejtve előle. Érzi a lélegzetét az arcán, közben egy röpke pillanat erejéig a felrepedt ajakra sandít. Még mielőtt a dalnok találgatásokba kezdene, elnyúlik egy játékos mosoly arcán, ahogy kihátrál a talán füllednek ígérkező jelenetből.*
- Az, hogy ellenkezés nélkül hagyod, hogy élezzem rajtad nyelved.
//Kósza varjak//
*Szüksége van még egy italra? Valójában eleget ivott már, okosabb volna megpihenni egy időre. De vajon hallgat ezekre a halkan sutyorgó józan hangokra, melyek bölcs mértékletességre intik? Nem igazán. Amint tehát a kocsmáros feléjük pillant, már fel is mutatja neki két ujját, hogy rendeljen 4 aranyért még Sört maguknak.
*- Egyelőre szórakoztatsz, ezért kíméltelek meg.*veti magyarázatát a férfi elé kegyesen, s bár van valami szándékosan sértő a hangvételében, egy bárd számára bizonyára még így is bóknak hangzik. Elvégre ez lenne a célja valahol, nem igaz?
Torma Theobold nem épp boldog végű történetét már a sör kíséretében hallgatja. Nem akarja megzavarni a regélést, így a másik itókát csak egy néma biccentéssel ajánlja fel a férfinak, s ha az bólint, elég is tolja. Bár talán neki is épp akkora szüksége van a szeszre, mint a kreolnak.
A történet csattanójára azért csaknem torkán akad az ital, kevesen múlik, de még időben sikerül leküzdenie, mielőtt elkuncogná magát. A magukat oly civilizáltnak tartó lichanechiekről nem számított ilyen barbár történetre, nyugaton egy ilyen hallatán a szeme se rándulna. Nem állítaná, hogy mindennapos az udvarlók kasztrálása, de valahogy az erőszak jobban jelen van az ottaniak életében.*
- De nézzük a jó oldalát *törli le a sörhabos-bajszot ajka felől* - Azóta biztos olyan magas hangokat is ki tud énekelni, mint azelőtt soha.
*Vicar mintha folyvást szándékosan alkalmat adna arra, hogy a kreol provokálja, vagy legalább is a fejében pezsgő alkohol azt suttogja neki, hogy könyörög a pimaszkodásért. Nem is nagyon tudná most más az ellenkezőjéről meggyőzni.*
- Akkor milyen kisasszonykák valóak a kedvedre, Dalnok uram? *emeli szemöldökét, majd pipája szárát szájához emeli. Szomorúan konstatálja, hogy a dohány elfogyott, el is kezdi csizmája talpához verve kiütögetni a hamut.*
- Egy gnóm? *ahelyett, hogy a furcsa ízlés felett ítélkezve átfutna egy halvány grimasz az arcán, inkább némi látványos, plafont szemlélő morfondírozás után sajnálkozó képet vág* - Azzal nem hiszem, hogy tudunk most szolgálni. *böki ki, mint valami wegtoreni bordély madámja, akit őszintén bosszant, hogy nem tudja kielégíttetni az érkező vendége vágyait. További javaslatához azonban közelebb inti a bárdot, s ha túl bátortalannak bizonyulna, akkor maga lopja el a kis távolságot közöttük orcátlanul. Az eddig sem túl biztos lábakon álló határokat átlépve hajol a férfi füléhez, épphogy csak nem éri arca a másikét.*
- Tudod mi való a kedvemre? *halkan, zavarba ejtően bizalmaskodva suttog, mint az újabb kuncsaftját édesgető éjjeli pillangó. Leheletnyit hátrébb húzódva pillant most a barna szemekbe, ilyen közelségben semmi nem marad rejtve előle. Érzi a lélegzetét az arcán, közben egy röpke pillanat erejéig a felrepedt ajakra sandít. Még mielőtt a dalnok találgatásokba kezdene, elnyúlik egy játékos mosoly arcán, ahogy kihátrál a talán füllednek ígérkező jelenetből.*
- Az, hogy ellenkezés nélkül hagyod, hogy élezzem rajtad nyelved.
3873. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2024-12-06 11:24:59
Üzenet elküldve: 2024-12-06 11:24:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kósza varjak//
*Egyszerűen imádja a tényt, hogy Dayaneer nem csak hogy veszi a lapot amit elé oszt, hanem a saját paklijából húz rá egy még erősebb kártyát, s mindezt úgy, hogy egyetlen ütem sem marad ki kettejük szavai között. Ritka az, nagyon ritka, amikor valakinek ennyire jól vág az esze és jól forog a nyelve is. A lányból, ha ki lenne kupálva, elég becsületes bárd is válhatna akár.*
- Nahát! *-sóhajtja, s odafigyel rá, hogy hangjában keveredjen a csodálat, a meglepettség és az alázat is. Művész. Megy neki.-* És mondd csak, akkor érezzem magam megtisztelve, amiért én csupán a hüvelykujjad begyéből kaptam, és nem a karod lendítéséből? Hiszen igencsak nézlek is téged, és emellé még beszélek is veled.
*Erőst küzd maga is a nevetés ellen, de az a torkában ül, és emiatt bele is keveredik a hangjába kissé. Fészkelődik egy picit ültében amíg a nő ismét, ki-tudja-hanyadjára végigméri. Hiába, ezeket a söntés melletti székeket valószínűleg direkt faragják kényelmetlenre.*
- Iiigen, ismerek ilyen tökfilkót én is. *-bólint komolyan a szépszemű kreol szavaira-* Ott van például Torma Theobold. Igazából nem Tormának hívják, de valahogy mindig bűzlik tőle, szóval ráragadt a név. Na, ő például tényleg az álmodozó arcú szüzek specialistája. Szerintem több Lichanech-i erkély alatt pengette már a lantját, mint ahány alatt nem. Egyszer tényleg rávett valami nemeskisasszonykát, hogy szökjön meg vele a lován. Egy darabig működött is a terve, de a lány apja megneszelte a dolgot, és a fogdmegjeivel a város szélén várták őket. Nem részletezem, de azóta.. khm.. Töketlen Theobold-nak hívják a kollégát.
*Megvonja a vállát.*
- De nekem sosem voltak az ennyire finom kisasszonkák a kedvemre valók. Olyan kis sápkórosnak néznek ki.
*Aprót hunyorint. Azt már nem részletezi, hogy akkor mi van a kedvére, ennek a kitalálását a nőre bízza. Valószínűnek tartja, hogy úgy is rájön magától is.*
- Hm, hogy kitől vágynék verésre..? *-töprengőn szippant mélyet a pipafüstből, a gomolygáson keresztül nevet tekintete a kreolra-* Hú..! Mondjuk egy gnómtól. Egy gnóm még sosem vert meg. De mekkora pont ennek az esélye? Igazán.. kicsi, nem? Úgyhogy beérném mással is, olyannal, ami elérhetőbb.
*Megint csak nem vesézi tovább a mondandóját, hagyja, hogy Dayaneer rum-áztatta gondolatai úgy csavarodjanak és tekeregjenek, ahogy csak tudnak. Szinte biztos benne, hogy ahogy eddig is, erre is valami frappáns választ kap majd.*
- Drága Dayaneer, neked nem fogok hazudni! *-felsóhajt, jobb kezének ujjai egy pillanatra megérintik a mellkasát, valahol a szíve felett-* Lebuktattál. Valóban a kedvemre van.
*És most tényleg igazat is mond. Olyan emberként, aki az eszét használja a túlélésre és nem izmait vagy reflexeit, önkéntelenül is vonzódik azokhoz, akik maguk is elég eszesek ahhoz, hogy minőségileg s jól szórakoztassák. Márpedig az évődés, ha jól csinálják, igenis szórakoztató tud lenni.
Előre dől ültében, kicsit hunyorog a füst maradékától. Tekintete társáét keresi, úgy szólal meg újra.*
- És úgy hiszem, hogy neked pedig az van kedvedre, hogy valaki méltón fogadja a szavaid. Nem igaz?
//Kósza varjak//
*Egyszerűen imádja a tényt, hogy Dayaneer nem csak hogy veszi a lapot amit elé oszt, hanem a saját paklijából húz rá egy még erősebb kártyát, s mindezt úgy, hogy egyetlen ütem sem marad ki kettejük szavai között. Ritka az, nagyon ritka, amikor valakinek ennyire jól vág az esze és jól forog a nyelve is. A lányból, ha ki lenne kupálva, elég becsületes bárd is válhatna akár.*
- Nahát! *-sóhajtja, s odafigyel rá, hogy hangjában keveredjen a csodálat, a meglepettség és az alázat is. Művész. Megy neki.-* És mondd csak, akkor érezzem magam megtisztelve, amiért én csupán a hüvelykujjad begyéből kaptam, és nem a karod lendítéséből? Hiszen igencsak nézlek is téged, és emellé még beszélek is veled.
*Erőst küzd maga is a nevetés ellen, de az a torkában ül, és emiatt bele is keveredik a hangjába kissé. Fészkelődik egy picit ültében amíg a nő ismét, ki-tudja-hanyadjára végigméri. Hiába, ezeket a söntés melletti székeket valószínűleg direkt faragják kényelmetlenre.*
- Iiigen, ismerek ilyen tökfilkót én is. *-bólint komolyan a szépszemű kreol szavaira-* Ott van például Torma Theobold. Igazából nem Tormának hívják, de valahogy mindig bűzlik tőle, szóval ráragadt a név. Na, ő például tényleg az álmodozó arcú szüzek specialistája. Szerintem több Lichanech-i erkély alatt pengette már a lantját, mint ahány alatt nem. Egyszer tényleg rávett valami nemeskisasszonykát, hogy szökjön meg vele a lován. Egy darabig működött is a terve, de a lány apja megneszelte a dolgot, és a fogdmegjeivel a város szélén várták őket. Nem részletezem, de azóta.. khm.. Töketlen Theobold-nak hívják a kollégát.
*Megvonja a vállát.*
- De nekem sosem voltak az ennyire finom kisasszonkák a kedvemre valók. Olyan kis sápkórosnak néznek ki.
*Aprót hunyorint. Azt már nem részletezi, hogy akkor mi van a kedvére, ennek a kitalálását a nőre bízza. Valószínűnek tartja, hogy úgy is rájön magától is.*
- Hm, hogy kitől vágynék verésre..? *-töprengőn szippant mélyet a pipafüstből, a gomolygáson keresztül nevet tekintete a kreolra-* Hú..! Mondjuk egy gnómtól. Egy gnóm még sosem vert meg. De mekkora pont ennek az esélye? Igazán.. kicsi, nem? Úgyhogy beérném mással is, olyannal, ami elérhetőbb.
*Megint csak nem vesézi tovább a mondandóját, hagyja, hogy Dayaneer rum-áztatta gondolatai úgy csavarodjanak és tekeregjenek, ahogy csak tudnak. Szinte biztos benne, hogy ahogy eddig is, erre is valami frappáns választ kap majd.*
- Drága Dayaneer, neked nem fogok hazudni! *-felsóhajt, jobb kezének ujjai egy pillanatra megérintik a mellkasát, valahol a szíve felett-* Lebuktattál. Valóban a kedvemre van.
*És most tényleg igazat is mond. Olyan emberként, aki az eszét használja a túlélésre és nem izmait vagy reflexeit, önkéntelenül is vonzódik azokhoz, akik maguk is elég eszesek ahhoz, hogy minőségileg s jól szórakoztassák. Márpedig az évődés, ha jól csinálják, igenis szórakoztató tud lenni.
Előre dől ültében, kicsit hunyorog a füst maradékától. Tekintete társáét keresi, úgy szólal meg újra.*
- És úgy hiszem, hogy neked pedig az van kedvedre, hogy valaki méltón fogadja a szavaid. Nem igaz?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3873-3892