Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 910. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-10 06:21:57
Üzenet elküldve: 2026-03-10 06:21:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Tízaranyas lyukas hordók *visszhangozza, de a képéről immár elillan minden kedélyesség.* - A magadfajta végzi úgy, picinyem.
*Körbepillant a Rumos emeletének cseppet sem impozáns látképén, ami, valószínűsíti, hogy valahol az emlegetett Hét Varjú nevű intézmény (kupleráj?) színvonalán lehet. Kicsivel arrébb, az ajtóval való néminemű hadakozás után a folyosóra bucskázik egy fickó. Tántorgó léptei a sarokig viszik, ahol nemes egyszerűséggel nekiáll vizelni.*
- Aludj egy utolsót a szerencséddel, bogárka. Ha újból találkozunk, elrendezzük azt a húsz aranyas kölcsönt, amivel tartozol. *Ráhúz a kancsóra, ami savanyúbbnak érződik, mint amire emlékezett.* - Meg a kamatait. A mait elengedem, mert ez mégis a *elvigyorodik* - szerencsenapod *mondja, aztán tesz egy íves mozdulatot Rókalyuk névnek tökéletesen megfelelő nívón körbemutatva. Arrébb lép a komótosan csordogáló kis húgypatak útjából és biccent a vörösnek.*
- Menj csak, kikötői naccsád! Élvezd az ágyi poloskát, meg az egérszaros szalmazsákot. Én a magam szerencséjét jóféle italba, zaftos sültekbe, forró fürdőbe és illatos ágyneműbe forgatom. *A kancsó vizezett lőrét odanyomja a szomszédos ajtó felé támolygó fickó kezébe.* - Tessék, koma. Dalolj hajnalig.
*Nem érzi magát megfosztva semmitől. Talán még jobb kedvvel is indul, hogy belecsapjon az est remélhetőleg élvezetesebb részébe. A Rumost meg a célközönségét pedig hátrahagyja, hogy a jólét kiskirályságába burkolózzon, amíg bírja az erszénye.*
- Tízaranyas lyukas hordók *visszhangozza, de a képéről immár elillan minden kedélyesség.* - A magadfajta végzi úgy, picinyem.
*Körbepillant a Rumos emeletének cseppet sem impozáns látképén, ami, valószínűsíti, hogy valahol az emlegetett Hét Varjú nevű intézmény (kupleráj?) színvonalán lehet. Kicsivel arrébb, az ajtóval való néminemű hadakozás után a folyosóra bucskázik egy fickó. Tántorgó léptei a sarokig viszik, ahol nemes egyszerűséggel nekiáll vizelni.*
- Aludj egy utolsót a szerencséddel, bogárka. Ha újból találkozunk, elrendezzük azt a húsz aranyas kölcsönt, amivel tartozol. *Ráhúz a kancsóra, ami savanyúbbnak érződik, mint amire emlékezett.* - Meg a kamatait. A mait elengedem, mert ez mégis a *elvigyorodik* - szerencsenapod *mondja, aztán tesz egy íves mozdulatot Rókalyuk névnek tökéletesen megfelelő nívón körbemutatva. Arrébb lép a komótosan csordogáló kis húgypatak útjából és biccent a vörösnek.*
- Menj csak, kikötői naccsád! Élvezd az ágyi poloskát, meg az egérszaros szalmazsákot. Én a magam szerencséjét jóféle italba, zaftos sültekbe, forró fürdőbe és illatos ágyneműbe forgatom. *A kancsó vizezett lőrét odanyomja a szomszédos ajtó felé támolygó fickó kezébe.* - Tessék, koma. Dalolj hajnalig.
*Nem érzi magát megfosztva semmitől. Talán még jobb kedvvel is indul, hogy belecsapjon az est remélhetőleg élvezetesebb részébe. A Rumost meg a célközönségét pedig hátrahagyja, hogy a jólét kiskirályságába burkolózzon, amíg bírja az erszénye.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:25:03
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:25:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
-Szájalás... *Barna tekintete végigfut Dorason. Tenyerét gyengéden a férfi válla alá helyezi. Talán furcsa lehet, de ezzel az egyetlen célja az, hogy amazt valamelyest kordában tartsa, mielőtt meggondolatlanságot tesz.*
-Ti, szárazföldi férfiak a legkevésbé sem vagytok különbek. *Jegyzi meg, miközben megkeresi a zsoldos tekintetét. Kissé oldalra dönti a fejét, mint aki elmereng az ajánlaton. Talán így is van.*
-A szerencsémet magam forgatom. Talán máskor téged is megtalál. *A férfit eddig sem futotta el a méreg, raádásul kötve hiszi, hogy ő lesz az első fehérnép, aki ajtót mutat az ajánlatának. Tisztában volt vele, hogy a marcona alak az első pillantástól fogva nem látott benne mást, mint egy könnyed pásztorórát. A legkevésbé sem sérti az ajánlat, hisz maga is elmerengett rajta, de végső soron Doras erőssége egyben veszte is, ha a libidóját keresi. Pontosan olyan, mint azok a tengerészek, akikkel felnőtt. Akikkel nem egyszer szűrte össze már a levet. Egy sehonnét jött. Tisztelet híján pedig csekély a kéj. Pozíció, vagyon, befolyás... Ha már egy férfit enged "ágyába", az ő szűkösen mért fantáziáját e címzetes gazemberek vonzzák. Elég egy hangzatos pozíció hozzá, hogy felcsillanjon a szeme.*
-De Niall szerint a Hét Varjúban tíz aranyas, lyukas hordók várják a betoppanókat. *Nem tudja legyűrni az arcára kúszó vigyort. Ha elégszer elregéli, biztosan lesz olyan, ki megkísérli meglelni azt a bizonyos hordót. Ő pedig nem rest mindig forrást jelölni.*
-Jó éjt, szárazföldi. *Vet még egy pillantást Dorasra, majd ha az hagyja, belép az ajtón, elreteszeli azt, és elrakja magát másnapra. Ennyi arannyal zsebében rémálom nem fogja kerülgetni.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.07 20:25:39
-Szájalás... *Barna tekintete végigfut Dorason. Tenyerét gyengéden a férfi válla alá helyezi. Talán furcsa lehet, de ezzel az egyetlen célja az, hogy amazt valamelyest kordában tartsa, mielőtt meggondolatlanságot tesz.*
-Ti, szárazföldi férfiak a legkevésbé sem vagytok különbek. *Jegyzi meg, miközben megkeresi a zsoldos tekintetét. Kissé oldalra dönti a fejét, mint aki elmereng az ajánlaton. Talán így is van.*
-A szerencsémet magam forgatom. Talán máskor téged is megtalál. *A férfit eddig sem futotta el a méreg, raádásul kötve hiszi, hogy ő lesz az első fehérnép, aki ajtót mutat az ajánlatának. Tisztában volt vele, hogy a marcona alak az első pillantástól fogva nem látott benne mást, mint egy könnyed pásztorórát. A legkevésbé sem sérti az ajánlat, hisz maga is elmerengett rajta, de végső soron Doras erőssége egyben veszte is, ha a libidóját keresi. Pontosan olyan, mint azok a tengerészek, akikkel felnőtt. Akikkel nem egyszer szűrte össze már a levet. Egy sehonnét jött. Tisztelet híján pedig csekély a kéj. Pozíció, vagyon, befolyás... Ha már egy férfit enged "ágyába", az ő szűkösen mért fantáziáját e címzetes gazemberek vonzzák. Elég egy hangzatos pozíció hozzá, hogy felcsillanjon a szeme.*
-De Niall szerint a Hét Varjúban tíz aranyas, lyukas hordók várják a betoppanókat. *Nem tudja legyűrni az arcára kúszó vigyort. Ha elégszer elregéli, biztosan lesz olyan, ki megkísérli meglelni azt a bizonyos hordót. Ő pedig nem rest mindig forrást jelölni.*
-Jó éjt, szárazföldi. *Vet még egy pillantást Dorasra, majd ha az hagyja, belép az ajtón, elreteszeli azt, és elrakja magát másnapra. Ennyi arannyal zsebében rémálom nem fogja kerülgetni.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.03.07 20:25:39
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-04 05:51:20
Üzenet elküldve: 2026-03-04 05:51:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Annyira még eltérül, hogy a pultról elemeljen egy kancsó vizezett bort. A csapos valószínűleg azért kiegyezik az újratöltés nyűgével. Bornak mondjuk csak igen nagy jó szándékkal lehetne nevezni a lőrét, amit itt adnak, de 18 aranyat talán megér.
Kis híja van, hogy elszalassza a vöröst, de még épp elcsípi az ajtóban. Szakállas képe mosolyra húzódik, amikor meglátja a fogadtatást. Így már azért nem annyira kivagyi a kicsike.
Dorad kiveszi a szivarkát a szájából a kancsót tartó kezével, s még szélesebbre húzza mosolyát.*
- Fiatal még az este *mondja hanyagul a füst bodraiba burkolózva, melyet nem is igazán fúj ki, inkább csak kiengedi a szavakkal együtt az ajkai közül.* - Ezek a szobák meg hidegek. És ha a tenyerem simítása a kedvedre volt... *pillant végig a vörösön* - talán más is a kedvedre lenne. Vagy a kikötőiekben csak a szájalásig terjed a kurácsi?
*Dörmögőre fogott hangja félreérthetetlenül a vörös combjai közé invitálná magát.*
- Az már kiderült, hogy szerencsés kezed van. Ha beengedsz *biccent az ajtó felé* - másban is szerencsés lehetsz az este.
*Az tény, hogy a zsoldos a férfiakra jellemző magabiztossággal, vagy inkább önelégültséggel ajánlgatja, amit a férfiak ajánlgatni szoktak, de ez ugyebár vajmi kevés garanciával kecsegtet. Persze, ki tudja? A fehérnépeket épp arra formálta a természet, hogy ezen esélyek megítélésében épp elég szemfülesek legyenek. Azért annyi szépséghibája van ennek az ítélethozatalnak, hogy azt is bele kell kalkulálni, hogy az ajánlat igazából csak egy szalonképesen kiterített igény. De az ilyesmit az ilyen környéken nem valószínű, hogy igazán be kéne mutatni bárkinek is.*
*Annyira még eltérül, hogy a pultról elemeljen egy kancsó vizezett bort. A csapos valószínűleg azért kiegyezik az újratöltés nyűgével. Bornak mondjuk csak igen nagy jó szándékkal lehetne nevezni a lőrét, amit itt adnak, de 18 aranyat talán megér.
Kis híja van, hogy elszalassza a vöröst, de még épp elcsípi az ajtóban. Szakállas képe mosolyra húzódik, amikor meglátja a fogadtatást. Így már azért nem annyira kivagyi a kicsike.
Dorad kiveszi a szivarkát a szájából a kancsót tartó kezével, s még szélesebbre húzza mosolyát.*
- Fiatal még az este *mondja hanyagul a füst bodraiba burkolózva, melyet nem is igazán fúj ki, inkább csak kiengedi a szavakkal együtt az ajkai közül.* - Ezek a szobák meg hidegek. És ha a tenyerem simítása a kedvedre volt... *pillant végig a vörösön* - talán más is a kedvedre lenne. Vagy a kikötőiekben csak a szájalásig terjed a kurácsi?
*Dörmögőre fogott hangja félreérthetetlenül a vörös combjai közé invitálná magát.*
- Az már kiderült, hogy szerencsés kezed van. Ha beengedsz *biccent az ajtó felé* - másban is szerencsés lehetsz az este.
*Az tény, hogy a zsoldos a férfiakra jellemző magabiztossággal, vagy inkább önelégültséggel ajánlgatja, amit a férfiak ajánlgatni szoktak, de ez ugyebár vajmi kevés garanciával kecsegtet. Persze, ki tudja? A fehérnépeket épp arra formálta a természet, hogy ezen esélyek megítélésében épp elég szemfülesek legyenek. Azért annyi szépséghibája van ennek az ítélethozatalnak, hogy azt is bele kell kalkulálni, hogy az ajánlat igazából csak egy szalonképesen kiterített igény. De az ilyesmit az ilyen környéken nem valószínű, hogy igazán be kéne mutatni bárkinek is.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:19:59
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:19:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Elégedetten tapogatja meg a fűzője alá szorított erszénykét. Az elkövetkező néhány napban a lovak közé csaphat, már ami az önpusztítást illeti. Talán épp a tengerész által említett helyet célozza majd meg. Roppant kíváncsi, vajon ki és mi viszi hátán azt a Hét Varjút. Már azt is kitervelte, miket fog ott állítani a jó Niallról, csak úgy önnön szórakoztatása végett.
Ujjai között megpörgeti a kulcsot, majd a zárba illeszti. Ahogy azonban kitárja, konstatálhatja, hogy odabenn már horpaszt két jómadár. Egyikük mellett tisztességes méretű hányadék díszeleg. Vélhetően a kulcsuk ugyanazt nyitotta, mint az övé. Vállat ránt, nem csodálkozik különösebben. A szobákon nemigen akad itt zár, az a kevés, amin pedig igen, hamar gazdát lel. A legtöbbjük zsinórral, szerencsésebb esetben retesszel van zárva belülről, de a legtöbben ezzel nemigen bajlódnak. Ha valaki akar, úgyis bejön. JÓ eséllyel nem e helyet célozza ő sem, ha szerencséje hamarabb utoléri.
Jó néhány helyiségbe bekukkant, míg talál egy üreset. Ez még egy jobbik fajta: a szalma felemás sikerrel egy vászonzsákba forgatva, a helyiségben pedig még egy kifeszített kötél is helyet kapott, hogy megtámassza a szédelgőt, míg talpa nem talál biztos talajt. Az aprócska ablak zsaluzott, és még egy szék is helyett kapott. Utóbbit jó eséllyel a vendégtérből cibálhatta fel valaki. Már a rozsdás, piszkos kilincsen a keze, mikor döngő lépteket vél hallani a folyosó felől.
Kipillant válla felett, barna tekintete pedig a szálas alakra rebben.
Elengedi a kilincset, majd hátát a falnak vetve megfordul. Kezét szórakozottan nyugtatja kardja markolatán. Az első megérzése az, hogy a férfi a tetemes összeget érkezett "visszakérni", amit elnyert tőle. Az márpedig őt illeti. Meg persze nem szólítja Dorast. Talán szobát keres a folyosón maga is, és még ő sem annyira veszett, hogy elébe menjen a bajnak.*
*Elégedetten tapogatja meg a fűzője alá szorított erszénykét. Az elkövetkező néhány napban a lovak közé csaphat, már ami az önpusztítást illeti. Talán épp a tengerész által említett helyet célozza majd meg. Roppant kíváncsi, vajon ki és mi viszi hátán azt a Hét Varjút. Már azt is kitervelte, miket fog ott állítani a jó Niallról, csak úgy önnön szórakoztatása végett.
Ujjai között megpörgeti a kulcsot, majd a zárba illeszti. Ahogy azonban kitárja, konstatálhatja, hogy odabenn már horpaszt két jómadár. Egyikük mellett tisztességes méretű hányadék díszeleg. Vélhetően a kulcsuk ugyanazt nyitotta, mint az övé. Vállat ránt, nem csodálkozik különösebben. A szobákon nemigen akad itt zár, az a kevés, amin pedig igen, hamar gazdát lel. A legtöbbjük zsinórral, szerencsésebb esetben retesszel van zárva belülről, de a legtöbben ezzel nemigen bajlódnak. Ha valaki akar, úgyis bejön. JÓ eséllyel nem e helyet célozza ő sem, ha szerencséje hamarabb utoléri.
Jó néhány helyiségbe bekukkant, míg talál egy üreset. Ez még egy jobbik fajta: a szalma felemás sikerrel egy vászonzsákba forgatva, a helyiségben pedig még egy kifeszített kötél is helyet kapott, hogy megtámassza a szédelgőt, míg talpa nem talál biztos talajt. Az aprócska ablak zsaluzott, és még egy szék is helyett kapott. Utóbbit jó eséllyel a vendégtérből cibálhatta fel valaki. Már a rozsdás, piszkos kilincsen a keze, mikor döngő lépteket vél hallani a folyosó felől.
Kipillant válla felett, barna tekintete pedig a szálas alakra rebben.
Elengedi a kilincset, majd hátát a falnak vetve megfordul. Kezét szórakozottan nyugtatja kardja markolatán. Az első megérzése az, hogy a férfi a tetemes összeget érkezett "visszakérni", amit elnyert tőle. Az márpedig őt illeti. Meg persze nem szólítja Dorast. Talán szobát keres a folyosón maga is, és még ő sem annyira veszett, hogy elébe menjen a bajnak.*
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-03-02 10:16:38
Üzenet elküldve: 2026-03-02 10:16:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Míg Doras is a pohárkával van elfoglalva, szeme sarkából figyeli, ahogy Thira eltűnteti az aranyakat az asztalról. Nem tetszik neki a látvány. Leginkább azért, mert ez azt jelenti, hogy bizony ma este is vesztesként jött ki a játékból. Kevesebb arannyal a zsebében kell visszatérnie a szállására, és még csak a kabátját sem találta és nyerte vissza. Egy ilyen élmény könnyen keserűvé tudja változtatni az ember szájában a rum maradék édeskés aromáját.*
- Egyértelmű. *-bólint a vörös szavaira, és hirtelen jött neheztelését félretéve a lányra vigyorog-* Egy rakás érmét kell visszanyernem tőled.
*Búcsúszót nem rebeg azért, ahogy Thira távozóra fogja; tekintete akarva-akaratlanul is ugyanott jár egy hosszú légvétel erejéig, ahol Dorasé. És még valószínűleg jó pár másik matróztársáé is. Persze a maga részéről azért éppen nem kell visszaszívogatnia a nyálát a szája sarkából, ezt mindenképp fontos hozzátenni.
A vállára markoló erős tenyértől nem először jut eszébe, hogy nem szívesen menne ölre újdonat kockacimbijével.*
- Mhm. *-dünnyögi, miközben kissé megrázza a fejét. Felsandít Dorasra.-* A kiscsibe nem az én csésze teám. De te,
*Ismét feltűnik az a vigyorba hajló félmosoly a szája körül*
- érezd csak jól magad. Vagyis *-mutatóujja egy pillanatra a levegőbe emelkedik-* mindketten érezzétek jól magatokat!
*Azért annál jobbat kíván az őt ma este kifosztó lánynak, minthogy csak amolyan ágybetétnek használják. Szavai amolyan búcsúzásként is tekinthetőek; lustán figyeli a távozó férfit. Piszkosul szívesen fogadna rá, hogy öt percen belül ismét idelent lesz majd, és külön aranyat tenne arra is, hogy vagy egy tenyérlenyomatot visel majd az arcán, vagy egy vöröses-cirádás foltot valamelyik szeme alatt. Elvigyorodik a gondolattól. Felhajtja maradék sörét, feláll, a széket csak úgy tessék-lássék módon löki vissza a helyére. Valaki úgy is pillanatokon belül elfoglalja majd az asztalt. A dohányból sodort rudat zsebre vágja, melléjük csúsztatja áruló kis kockáit, majd halkan valami régi matrózdalt dünyörögve-dudorászva a Rumos ajtaja felé veszi az irányt. Ideje zárnia a napot.*
*Míg Doras is a pohárkával van elfoglalva, szeme sarkából figyeli, ahogy Thira eltűnteti az aranyakat az asztalról. Nem tetszik neki a látvány. Leginkább azért, mert ez azt jelenti, hogy bizony ma este is vesztesként jött ki a játékból. Kevesebb arannyal a zsebében kell visszatérnie a szállására, és még csak a kabátját sem találta és nyerte vissza. Egy ilyen élmény könnyen keserűvé tudja változtatni az ember szájában a rum maradék édeskés aromáját.*
- Egyértelmű. *-bólint a vörös szavaira, és hirtelen jött neheztelését félretéve a lányra vigyorog-* Egy rakás érmét kell visszanyernem tőled.
*Búcsúszót nem rebeg azért, ahogy Thira távozóra fogja; tekintete akarva-akaratlanul is ugyanott jár egy hosszú légvétel erejéig, ahol Dorasé. És még valószínűleg jó pár másik matróztársáé is. Persze a maga részéről azért éppen nem kell visszaszívogatnia a nyálát a szája sarkából, ezt mindenképp fontos hozzátenni.
A vállára markoló erős tenyértől nem először jut eszébe, hogy nem szívesen menne ölre újdonat kockacimbijével.*
- Mhm. *-dünnyögi, miközben kissé megrázza a fejét. Felsandít Dorasra.-* A kiscsibe nem az én csésze teám. De te,
*Ismét feltűnik az a vigyorba hajló félmosoly a szája körül*
- érezd csak jól magad. Vagyis *-mutatóujja egy pillanatra a levegőbe emelkedik-* mindketten érezzétek jól magatokat!
*Azért annál jobbat kíván az őt ma este kifosztó lánynak, minthogy csak amolyan ágybetétnek használják. Szavai amolyan búcsúzásként is tekinthetőek; lustán figyeli a távozó férfit. Piszkosul szívesen fogadna rá, hogy öt percen belül ismét idelent lesz majd, és külön aranyat tenne arra is, hogy vagy egy tenyérlenyomatot visel majd az arcán, vagy egy vöröses-cirádás foltot valamelyik szeme alatt. Elvigyorodik a gondolattól. Felhajtja maradék sörét, feláll, a széket csak úgy tessék-lássék módon löki vissza a helyére. Valaki úgy is pillanatokon belül elfoglalja majd az asztalt. A dohányból sodort rudat zsebre vágja, melléjük csúsztatja áruló kis kockáit, majd halkan valami régi matrózdalt dünyörögve-dudorászva a Rumos ajtaja felé veszi az irányt. Ideje zárnia a napot.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-28 14:03:47
Üzenet elküldve: 2026-02-28 14:03:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- De még milyen *biccent az ominózus este kapcsán. A rum kellemesen végigégeti a gigáját. Talán nem olyan erős, mint a jobbféle gyümölcsfőzetek, de tény, hogy ez igen karcos fajta. A zsoldosnak mindig az ilyenek voltak inkább a kedvére, hiába értékelik sokkal nagyobbra a selymes párlatokat.
Fiatal még az este, de nagyon úgy tűnik, hogy a vörös máris távozóra fogja. Nem mondhatni, hogy szép dolog azok után, hogy így megkopasztotta őket. Arról nem is beszélve, hogy egy kupica rumocskát harmatos hálának ítél azért, hogy az elején Doras megfinanszírozta a szerencseszériáját.*
- Ejnye *dünnyögi, míg a kívánatosan ringó kis hátsót nézi, ahogy faképnél hagyja őket.
Felhajtja a maradék sörét, és letörli a bajuszát. Meg merne esküdni, hogy eme művelet közben az a kikapós kis bestia hátrapillantott rá.*
- Hát *ropogtatja meg a nyakát.* - Most kiderül, hogy a kockáid mekkora szerencsét csináltak nekem az aranyaimon *mondja, míg fölkel, s a vállára dobja nedvességtől súlyos kabátját. Tenyere rámarkol Niall vállára, ahogy ellép mellette indultában.*
- Jössz? *kérdi a tengerésztől, míg a szemét a szobakulccsal felfelé induló vörösön tartja.* - Szerintem van benne elég virgoncság mindkettőnkhöz. De ha nem *vonja meg a vállát* - te lefogod nekem, én meg neked *kacsint. Nem mintha a zsoldos úgy festene, mint akinek segítség kellene, hogy maga alá gyűrjön egy ilyen lánykát. Pesze a vörös némber elég tüzesnek tűnik, talán okozhat meglepetést még neki is.
Ha vele tart Niall, ha nem, ő megindul, hogy beérje a lányt, mielőtt eltűnne valamelyik ajtó mögött.*
- De még milyen *biccent az ominózus este kapcsán. A rum kellemesen végigégeti a gigáját. Talán nem olyan erős, mint a jobbféle gyümölcsfőzetek, de tény, hogy ez igen karcos fajta. A zsoldosnak mindig az ilyenek voltak inkább a kedvére, hiába értékelik sokkal nagyobbra a selymes párlatokat.
Fiatal még az este, de nagyon úgy tűnik, hogy a vörös máris távozóra fogja. Nem mondhatni, hogy szép dolog azok után, hogy így megkopasztotta őket. Arról nem is beszélve, hogy egy kupica rumocskát harmatos hálának ítél azért, hogy az elején Doras megfinanszírozta a szerencseszériáját.*
- Ejnye *dünnyögi, míg a kívánatosan ringó kis hátsót nézi, ahogy faképnél hagyja őket.
Felhajtja a maradék sörét, és letörli a bajuszát. Meg merne esküdni, hogy eme művelet közben az a kikapós kis bestia hátrapillantott rá.*
- Hát *ropogtatja meg a nyakát.* - Most kiderül, hogy a kockáid mekkora szerencsét csináltak nekem az aranyaimon *mondja, míg fölkel, s a vállára dobja nedvességtől súlyos kabátját. Tenyere rámarkol Niall vállára, ahogy ellép mellette indultában.*
- Jössz? *kérdi a tengerésztől, míg a szemét a szobakulccsal felfelé induló vörösön tartja.* - Szerintem van benne elég virgoncság mindkettőnkhöz. De ha nem *vonja meg a vállát* - te lefogod nekem, én meg neked *kacsint. Nem mintha a zsoldos úgy festene, mint akinek segítség kellene, hogy maga alá gyűrjön egy ilyen lánykát. Pesze a vörös némber elég tüzesnek tűnik, talán okozhat meglepetést még neki is.
Ha vele tart Niall, ha nem, ő megindul, hogy beérje a lányt, mielőtt eltűnne valamelyik ajtó mögött.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-28 01:05:26
Üzenet elküldve: 2026-02-28 01:05:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
-Gondoltam. *Egy sokat sejtető mosoly a sokat sejtető megjegyzésre.
Niall válaszára nem tehet mást, sokadszorra is szemét forgatja, miközben csalódottan hátravágja hátát székében. A matróz sokadjára javítja ki féltréfás beszámolóit, ami arra engedi következtetni, hogy amaz nehezebben veszi a lapot.
Hiába kíváncsiskodik oly nagyon, Doras történetei kurtábbak a kelleténél. Biztos pedig benne, hogy akad a tarsolyában pedig épp elég nemtelen mese. Betudja hát annak, hogy bizonyosan vége felé közelít az este, asztaltársasága pedig elkényelmesedett.
Amíg férfitársasága koccintgat és összeröfög, ő egy kopott, barna kis erszénybe söpri a megszerzett javakat. Gondosan figyel, nehogy egy is az asztal mellé kerüljön. Nem számolja meg a bezsebelt vagyonkát. Na nem azért, mert bízik kockapartnereiben, sokkal inkább azért, mert így is akad a csillogó érmékből épp elég. A végére égett szivart könnyed mozdulattal pöccinti a sarokba, majd egy elégedett mosoly kíséretében feláll az asztaltól.*
-Talán többször is összejöhetnénk. *Jelzésértékűen megrázza az immáron kellemes súlyú erszényt, majd ha csak nem tartóztatják súlyos érvekkel, úgy a háta mögött hagyja a két férfit.
Elégedett. Ha sokkal nem is lett bölcsebb, az erszénye súlyát immáron érzi. Ez pedig kimondottan jó kezdet az első nap után. Nem sieti el, ritmikusan egymás elé rakosgatja lábait, és így kel át a fogadótéren, mintha csak egy nótát játszanának fejében. A söntés előtt elhaladva még kivesz egy Szobát (1. emelet) csekélyke 12 aranyért cserébe. Nem is oly rég még ezt sem tehette volna meg.
Ahogy a lépcsősor felé fordul, még megáll egy pillanatra. Átfut az agyán, hogy megkoronázza a sikeres estét. Hogy leküzdve ellenérzéseit, válla felett visszapillantva majd felcsábítja a szárazföldit, hogy saját kedvére tegyen az ágy gyanánt padlóra szórt szalmában. A tengerészt, ki egyébként is határozott fejrázással nyugtázta jelenlétét, mikor találkozásuk pillanatában szajhának nézte, szimplán nem tartja rátermettnek a feladathoz. Halkan felhorkant, majd elindul fel a lépcsőn. Furcsa megállapításokra képes a rummámoros agya. Például arra, hogy szüksége lehet bárkire is éjjelre, holott elkerülte a hivatásából fakadó szakmai ártalom, és minden ujja ép még. E gondolat pedig épp elég neki, hogy löketet adjon a lépcsősor leküzdésében.*
-Gondoltam. *Egy sokat sejtető mosoly a sokat sejtető megjegyzésre.
Niall válaszára nem tehet mást, sokadszorra is szemét forgatja, miközben csalódottan hátravágja hátát székében. A matróz sokadjára javítja ki féltréfás beszámolóit, ami arra engedi következtetni, hogy amaz nehezebben veszi a lapot.
Hiába kíváncsiskodik oly nagyon, Doras történetei kurtábbak a kelleténél. Biztos pedig benne, hogy akad a tarsolyában pedig épp elég nemtelen mese. Betudja hát annak, hogy bizonyosan vége felé közelít az este, asztaltársasága pedig elkényelmesedett.
Amíg férfitársasága koccintgat és összeröfög, ő egy kopott, barna kis erszénybe söpri a megszerzett javakat. Gondosan figyel, nehogy egy is az asztal mellé kerüljön. Nem számolja meg a bezsebelt vagyonkát. Na nem azért, mert bízik kockapartnereiben, sokkal inkább azért, mert így is akad a csillogó érmékből épp elég. A végére égett szivart könnyed mozdulattal pöccinti a sarokba, majd egy elégedett mosoly kíséretében feláll az asztaltól.*
-Talán többször is összejöhetnénk. *Jelzésértékűen megrázza az immáron kellemes súlyú erszényt, majd ha csak nem tartóztatják súlyos érvekkel, úgy a háta mögött hagyja a két férfit.
Elégedett. Ha sokkal nem is lett bölcsebb, az erszénye súlyát immáron érzi. Ez pedig kimondottan jó kezdet az első nap után. Nem sieti el, ritmikusan egymás elé rakosgatja lábait, és így kel át a fogadótéren, mintha csak egy nótát játszanának fejében. A söntés előtt elhaladva még kivesz egy Szobát (1. emelet) csekélyke 12 aranyért cserébe.
Nem is oly rég még ezt sem tehette volna meg. Ahogy a lépcsősor felé fordul, még megáll egy pillanatra. Átfut az agyán, hogy megkoronázza a sikeres estét. Hogy leküzdve ellenérzéseit, válla felett visszapillantva majd felcsábítja a szárazföldit, hogy saját kedvére tegyen az ágy gyanánt padlóra szórt szalmában. A tengerészt, ki egyébként is határozott fejrázással nyugtázta jelenlétét, mikor találkozásuk pillanatában szajhának nézte, szimplán nem tartja rátermettnek a feladathoz. Halkan felhorkant, majd elindul fel a lépcsőn. Furcsa megállapításokra képes a rummámoros agya. Például arra, hogy szüksége lehet bárkire is éjjelre, holott elkerülte a hivatásából fakadó szakmai ártalom, és minden ujja ép még. E gondolat pedig épp elég neki, hogy löketet adjon a lépcsősor leküzdésében.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-25 11:14:31
Üzenet elküldve: 2026-02-25 11:14:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
- Talán semmit, *-mondja szinte békítő hangsúllyal a lány pökhendi pillantásának fókuszában-* talán meglepően sokat.
*De valódi zsugáshoz illőn nem fedi fel oktalanul minden lapját. Miért is tenné? Nem áll szándékában kivagyiskodni vagy összeméregetni ilyen-olyan tulajdonságait egyik asztaltársával sem. Más tengerjáró valószínűleg kapna az alkalmon és képletesen értve kicsapná a pöcsét az asztalra, persze; ám a maga részéről már túl van ezen az ifjúkori felindultságra való hajlamon. Így marad a halvány mosoly, amelyet végül söröskorsója mögé rejt.
Szeme sarkából látja, ahogy Doras az aranyakat nézi, nagyjából sejti is, hogy mire gondolhat újdonat cimborája. Persze ez a sejtés még bőven meghagyja nyugodt lelkiismeretében. A sört a kupicára cseréli, apró emelő mozdulatot tesz az apró pohárral a vörös felé, „köszönöm”, üzeni a gesztus.*
- Hát, kereskedőhajón nem nagyon szoktak senkit árbochoz kötni. *-vonja meg a vállát-* De olyan tényleg van,
*Arcát Doras felé fordítja, úgy folytatja*
- hogy valakit, aki már az agyát is kiokádta a hánykolódó tengeren, kikötnek valahová, hogy ne bucskázzon a fedélzetről a tajtékba. De mondjuk azt akkor sem *-visszafordul Thira felé, elvigyorodik-* pucérra vetkőztetve teszik az emberrel. A szél a vitorlátokba!
*Odakoccintja kupicáját a férfiéhoz -ha a lány is odatartja sajátját, hát az övéhez is természetesen- majd határozott mozdulattal küldi le az italt. Jólesőn csettint a nyelvével.*
- Csizma és fegyveröv, mi? *-teszi le a kiürült pohárkát-* Az bizony görbe este lehetett akkor!
- Talán semmit, *-mondja szinte békítő hangsúllyal a lány pökhendi pillantásának fókuszában-* talán meglepően sokat.
*De valódi zsugáshoz illőn nem fedi fel oktalanul minden lapját. Miért is tenné? Nem áll szándékában kivagyiskodni vagy összeméregetni ilyen-olyan tulajdonságait egyik asztaltársával sem. Más tengerjáró valószínűleg kapna az alkalmon és képletesen értve kicsapná a pöcsét az asztalra, persze; ám a maga részéről már túl van ezen az ifjúkori felindultságra való hajlamon. Így marad a halvány mosoly, amelyet végül söröskorsója mögé rejt.
Szeme sarkából látja, ahogy Doras az aranyakat nézi, nagyjából sejti is, hogy mire gondolhat újdonat cimborája. Persze ez a sejtés még bőven meghagyja nyugodt lelkiismeretében. A sört a kupicára cseréli, apró emelő mozdulatot tesz az apró pohárral a vörös felé, „köszönöm”, üzeni a gesztus.*
- Hát, kereskedőhajón nem nagyon szoktak senkit árbochoz kötni. *-vonja meg a vállát-* De olyan tényleg van,
*Arcát Doras felé fordítja, úgy folytatja*
- hogy valakit, aki már az agyát is kiokádta a hánykolódó tengeren, kikötnek valahová, hogy ne bucskázzon a fedélzetről a tajtékba. De mondjuk azt akkor sem *-visszafordul Thira felé, elvigyorodik-* pucérra vetkőztetve teszik az emberrel. A szél a vitorlátokba!
*Odakoccintja kupicáját a férfiéhoz -ha a lány is odatartja sajátját, hát az övéhez is természetesen- majd határozott mozdulattal küldi le az italt. Jólesőn csettint a nyelvével.*
- Csizma és fegyveröv, mi? *-teszi le a kiürült pohárkát-* Az bizony görbe este lehetett akkor!
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-24 20:38:03
Üzenet elküldve: 2026-02-24 20:38:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A vörös Doras iránti kíváncsiságát firtató megjegyzésre csak összeröhög a matrózzal.*
- Hát, ha nem volna olyan szégyellős, megmutatnám én szívesen *rebegteti meg bozontos szemöldökeit a lány felé.
A rút igazság az, hogy Skarlát Thiraya nem kevesebb, mint 78 arannyal könnyítette ki Doras erszényét. Ebben persze benne van az is, hogy elé tolta azt a 20 érmét, amivel mindenki sáfárkodott tétek terén. Niall viszont valamit sumákol, mert ugye ő is bukta mind a 20 aranyát, amivel kezdett, meg a 3 érmét, amit az utolsó téthez be kellett még tolnia, ezen felül ugye a 20-as beugrót is. Az összesen 43. De az is lehet, hogy csak kitakarták a lassan sorfallá bővülő üres korsók azt a maradék 5 aranyat, azért nem tolta oda a többivel. Mindegy. Nem Doras lesz, aki ilyesmin fennakad. Főleg, hogy nem az ő nyereményéről van szó.*
- Csúfságot? *szűkíti a szemét. Hirtelen nem egészen világos, mire gondolhat a vörös.* - Hát... *vonja meg a vállát, miközben a kupicáért nyúl* - Trappoltam már át a piactéren egy pár csizmában meg fegyverövben a vásárnapi forgatagban. *A vigyora erőteljes sejtetést hordoz azt illetőleg, hogy, hogy az említett holmikon túl mást nem nagyon viselhetett.* - De az egy ennél kicsit erősebb este után volt *neveti el magát, és koccintásra emeli a rumot.
Miután felhajtották az italt, Doras is előhúzza a füle mögül a szivarkát, megforgatja az orra alatt, aztán csak rászánja magát, hogy meggyújtsa. Keserű füstje van, de volt már rosszabb is.*
*A vörös Doras iránti kíváncsiságát firtató megjegyzésre csak összeröhög a matrózzal.*
- Hát, ha nem volna olyan szégyellős, megmutatnám én szívesen *rebegteti meg bozontos szemöldökeit a lány felé.
A rút igazság az, hogy Skarlát Thiraya nem kevesebb, mint 78 arannyal könnyítette ki Doras erszényét.
Ebben persze benne van az is, hogy elé tolta azt a 20 érmét, amivel mindenki sáfárkodott tétek terén. Niall viszont valamit sumákol, mert ugye ő is bukta mind a 20 aranyát, amivel kezdett, meg a 3 érmét, amit az utolsó téthez be kellett még tolnia, ezen felül ugye a 20-as beugrót is. Az összesen 43. De az is lehet, hogy csak kitakarták a lassan sorfallá bővülő üres korsók azt a maradék 5 aranyat, azért nem tolta oda a többivel. Mindegy. Nem Doras lesz, aki ilyesmin fennakad. Főleg, hogy nem az ő nyereményéről van szó.*- Csúfságot? *szűkíti a szemét. Hirtelen nem egészen világos, mire gondolhat a vörös.* - Hát... *vonja meg a vállát, miközben a kupicáért nyúl* - Trappoltam már át a piactéren egy pár csizmában meg fegyverövben a vásárnapi forgatagban. *A vigyora erőteljes sejtetést hordoz azt illetőleg, hogy, hogy az említett holmikon túl mást nem nagyon viselhetett.* - De az egy ennél kicsit erősebb este után volt *neveti el magát, és koccintásra emeli a rumot.
Miután felhajtották az italt, Doras is előhúzza a füle mögül a szivarkát, megforgatja az orra alatt, aztán csak rászánja magát, hogy meggyújtsa. Keserű füstje van, de volt már rosszabb is.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-23 18:20:50
Üzenet elküldve: 2026-02-23 18:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Nem érinti meg különösebben a férfibeszéd. Tisztában van vele, a büszkeségük miben áll.*
-Mit tudsz te... *Díjazván az okfejtést, látványosan lekicsinylő pillantást vet Niallra, miközben begyűjti az aranyat, na meg szeretett karkötőjét. Könnyed mozdulattal csúsztatja vissza azt helyére, és úgy mosolyog körbe, mintha a világ összes gondja megoldódott volna.*
-Egyszerű. *Feleli a felé intézett kérdésre, de nem fejti ki azonnal válaszát. Helyette az ablakpárkányon árválkodó, félbehagyott szivar után nyúl, hogy ismét meggyújthassa a lassan csonkig égő gyertya lángjának segítségével.*
-A szárazföldi fajtád képes, és belekacsázik a tengerbe, ha nem kötik árbóchoz időben. *Ajkai közé löki a szivart, majd elégedetten hátradől.*
-A ruha pedig igazán felesleges. Legyen meg a dokkok mentén is az öröme a népnek, ha kiköt a hajó. *A felkérésre nagyot bólint. Nem kimondottan hálás fajta, de míg egyik itatta, a másik hitelezett, ez a legkevesebb. Felpattan hát ültéből, és ismét kioldalaz, hogy ezúttal a söntés felé vegye az irányt. A pultra dobja az érte járó 27 aranyat, és visszatér a három pohárka Rummal ujjai között. Lezuttyan, s a két férfi felé löki az italt.*
-Úgy teszel, mintha nem láttál volna még senkit árbóchoz kötve. *Niall felé biccent.*
-De lehet, a kereskedőnaszádokon nem dívik az ilyesmi. *Kiköpi a fogai között szorongatott szivart, majd mindenfajta köszöntés nélkül hajtja fel a pohárka tartalmát. Hét éves kora óta járja a vizeket, és a legkevésbé sem bánja. Annak idején inkább ezt választotta, minthogy azt hallgassa, ahogy anyját élvezik. Az sem bánta különösebben. Akadt még egy szakajtó másik rozsdafejű kölke a bordélyban.
Hogy az éhgyomor az oka, vagy a Draenon kapitány társaságában már legurított italmennyiség, a kellemes szédülés hamar utoléri. Úgy fest, állóképessége ezúttal cserben hagyja.*
-Azt ne mondd, hogy nagyurak zsoldjáért még nem tettél semmi csúfságot. Vagy önmagad szórakoztatására. *Szavait ezúttal Doras felé címkézi. Igyekezvén leküzdeni az összetéveszthetetlen jeleket, hátradől ültében, hogy néhány pillanatra behunyva szemeit erőt vehessen magán.*
*Nem érinti meg különösebben a férfibeszéd. Tisztában van vele, a büszkeségük miben áll.*
-Mit tudsz te... *Díjazván az okfejtést, látványosan lekicsinylő pillantást vet Niallra, miközben begyűjti az aranyat, na meg szeretett karkötőjét. Könnyed mozdulattal csúsztatja vissza azt helyére, és úgy mosolyog körbe, mintha a világ összes gondja megoldódott volna.*
-Egyszerű. *Feleli a felé intézett kérdésre, de nem fejti ki azonnal válaszát. Helyette az ablakpárkányon árválkodó, félbehagyott szivar után nyúl, hogy ismét meggyújthassa a lassan csonkig égő gyertya lángjának segítségével.*
-A szárazföldi fajtád képes, és belekacsázik a tengerbe, ha nem kötik árbóchoz időben. *Ajkai közé löki a szivart, majd elégedetten hátradől.*
-A ruha pedig igazán felesleges. Legyen meg a dokkok mentén is az öröme a népnek, ha kiköt a hajó. *A felkérésre nagyot bólint. Nem kimondottan hálás fajta, de míg egyik itatta, a másik hitelezett, ez a legkevesebb. Felpattan hát ültéből, és ismét kioldalaz, hogy ezúttal a söntés felé vegye az irányt. A pultra dobja az érte járó 27 aranyat, és visszatér a három pohárka Rummal ujjai között.
Lezuttyan, s a két férfi felé löki az italt.*-Úgy teszel, mintha nem láttál volna még senkit árbóchoz kötve. *Niall felé biccent.*
-De lehet, a kereskedőnaszádokon nem dívik az ilyesmi. *Kiköpi a fogai között szorongatott szivart, majd mindenfajta köszöntés nélkül hajtja fel a pohárka tartalmát. Hét éves kora óta járja a vizeket, és a legkevésbé sem bánja. Annak idején inkább ezt választotta, minthogy azt hallgassa, ahogy anyját élvezik. Az sem bánta különösebben. Akadt még egy szakajtó másik rozsdafejű kölke a bordélyban.
Hogy az éhgyomor az oka, vagy a Draenon kapitány társaságában már legurított italmennyiség, a kellemes szédülés hamar utoléri. Úgy fest, állóképessége ezúttal cserben hagyja.*
-Azt ne mondd, hogy nagyurak zsoldjáért még nem tettél semmi csúfságot. Vagy önmagad szórakoztatására. *Szavait ezúttal Doras felé címkézi. Igyekezvén leküzdeni az összetéveszthetetlen jeleket, hátradől ültében, hogy néhány pillanatra behunyva szemeit erőt vehessen magán.*
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-23 11:26:01
Üzenet elküldve: 2026-02-23 11:26:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Fordul a kocka, csak hogy ilyen helyzethez illő módon legyen megfogalmazva az a tény, hogy ezúttal nem maga áll a figyelem mélyen megtisztelő középpontjában, hanem Doras lesz az, akit Thira kíváncsiskodása megpróbál levetkőztetni. Bár valóban érdekes kérdést feszeget a lány, hiszen azért csak számít valamit, hogy mégis miféle emberrel ülnek egy asztalnál; a maga részéről úgy van vele, hogy vannak olyan témák, amiket éppúgy nem szívesen feszeget, mint ahogy a vart sem egy fura szagú seben. Még olyat talál, amit nem szeretne.
Azért a meztelen árbóchoz kötözés ötletén meglepődik, erről árulkodik homlokára szaladó mindkét szemöldöke. Megrázza a fejét válaszul Doras kérdő pillantására.*
- Nem mondanám. *-dünnyögi-* A kilencfarkú macskával cirógatnak valakit ha úgy van, vagy a sós tengervízből öntenek a sebeire, de ezek nem átlagos matróz viselt dolgai.
*Tekintete a vörös felé villan, és a csúnyuló témát egy könnyebbel próbálja elütni.*
- Lehet, hogy tapasztalt matróztársam valójában csupa nők által népesített hajón szolgált eddig, *-veti fel-* és ott tényleg szokás volt ilyesmi. Gondolom a megszokás mondatta vele ezt akkor. Kíváncsi lenne arra, hogy mit találna, ha nem csak a kabátod vetnéd le.
*Tekintete egy pillanatra szinte kihívóan villan a lányra.
Jó kedve persze a rossz dobásnak hála megkopik kissé, és bosszús ábrázattal tolja az általa játékra feltett 38 aranyat Skarlát Thiraya elé. Ha nem is boldogan teszi ezt meg, a játék becsülete bizony így kívánja. Hogy a vörös az arany karkötőt is vissza akarja csaklizni magának, az személy szerint nem igen érdekli. Figyelmét igyekszik is elterelni eme csúfos eredményű játékról, és ebben Doras van segítségére.*
- M-hm, *-bólint a férfi szavaira-* nem akartuk, hogy elszontyolodj, aztán itt pityeregj az asztalnál. A kockázás néha elrontja az ember kedvét.
*Olyan színpadiasan sóhajt utolsó szavait követőn, mintha nem épp az ő feje fölött gyűltek volna szürkéskék esőfelhők csupán alig egy perccel ezelőtt.*
*Fordul a kocka, csak hogy ilyen helyzethez illő módon legyen megfogalmazva az a tény, hogy ezúttal nem maga áll a figyelem mélyen megtisztelő középpontjában, hanem Doras lesz az, akit Thira kíváncsiskodása megpróbál levetkőztetni. Bár valóban érdekes kérdést feszeget a lány, hiszen azért csak számít valamit, hogy mégis miféle emberrel ülnek egy asztalnál; a maga részéről úgy van vele, hogy vannak olyan témák, amiket éppúgy nem szívesen feszeget, mint ahogy a vart sem egy fura szagú seben. Még olyat talál, amit nem szeretne.
Azért a meztelen árbóchoz kötözés ötletén meglepődik, erről árulkodik homlokára szaladó mindkét szemöldöke. Megrázza a fejét válaszul Doras kérdő pillantására.*
- Nem mondanám. *-dünnyögi-* A kilencfarkú macskával cirógatnak valakit ha úgy van, vagy a sós tengervízből öntenek a sebeire, de ezek nem átlagos matróz viselt dolgai.
*Tekintete a vörös felé villan, és a csúnyuló témát egy könnyebbel próbálja elütni.*
- Lehet, hogy tapasztalt matróztársam valójában csupa nők által népesített hajón szolgált eddig, *-veti fel-* és ott tényleg szokás volt ilyesmi. Gondolom a megszokás mondatta vele ezt akkor. Kíváncsi lenne arra, hogy mit találna, ha nem csak a kabátod vetnéd le.
*Tekintete egy pillanatra szinte kihívóan villan a lányra.
Jó kedve persze a rossz dobásnak hála megkopik kissé, és bosszús ábrázattal tolja az általa játékra feltett 38 aranyat Skarlát Thiraya elé.
Ha nem is boldogan teszi ezt meg, a játék becsülete bizony így kívánja. Hogy a vörös az arany karkötőt is vissza akarja csaklizni magának, az személy szerint nem igen érdekli. Figyelmét igyekszik is elterelni eme csúfos eredményű játékról, és ebben Doras van segítségére.*- M-hm, *-bólint a férfi szavaira-* nem akartuk, hogy elszontyolodj, aztán itt pityeregj az asztalnál. A kockázás néha elrontja az ember kedvét.
*Olyan színpadiasan sóhajt utolsó szavait követőn, mintha nem épp az ő feje fölött gyűltek volna szürkéskék esőfelhők csupán alig egy perccel ezelőtt.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-19 17:15:51
Üzenet elküldve: 2026-02-19 17:15:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A kérdezősködés nincs igazán az ínyére. Nem is a kérdésekkel van a baja, de ez a nyaggató, tolakodó miként valahogy nem találja meg az utat hozzá. Ha a kicsike az ölében fészkelődne, miközben az ujjacskáival a szakállát (vagy egyéb büszkeségét) cirógatja, ha úgy düdörögné el a kis kíváncsi mondatait, az lehet, hogy más fogadtatást kapna. De így, főleg, hogy azok a rohadt kockák is ennyire ellene dolgoznak... Hát, nem sok hangulata van, hogy kiteregesse a dolgait.*
- Mondjuk úgy, hogy van, mikor rossz társaságba keveredek *ránt egy fintorszerű mosolyt a képére a kampózás kapcsán. Keringhet egy olyan érzet a levegőben, hogy az a rossz társaság nem saját magához mérendő, és egyáltalán nem valószínű, hogy ő maga annyira kilógna abból a bizonyos jelzőből.*
- Mezítlen? *vonja fel a szemöldökét.* - Az ilyesmi csak a te hepped, vagy más matrózok is csinálják? *Kipillant Niall felé, de van egy olyan sejtése, hogy neki nem feltétlenül szokása pucér pasasokat árbochoz kötözni... a jó ég tudja mivégre.
A kritikán aluli élvezeti értékkel záró játék nem hagy benne jó érzéseket.
Egyedül az vigasztalja, hogy Niallt is pont annyira hugyozta le a szerencse, mint őt magát. A végén legalábbis. Ha úgy vesszük, alakulhatott volna úgy is, hogy a matróz húzza be a summát. Akkor valószínűleg már minimum az egyikük orra el lenne törve. Vagy ilyesmi.*
- Legalább egy rövidre meghívhatnál, aranyom, ha már *a matrózra tekint, hogy felszívják magukat férfiúi büszkeséggel a leszereplés romjain* - hagytunk nyerni.
*Tény, hogy a kudarc kívánkozna kicsit feloldódni valami rendes szeszben. A sör jószerint csak arra való, hogy legyen mit emelgetni, míg az ember a sorára vár, vagy járatja a száját.*
- És elmesélhetnéd, a _te fajtád_ *emeli át Thiraya korábbi szófordulatát* - miért kötöz meztelen férfiakat az árbocrúdhoz?
*A kérdezősködés nincs igazán az ínyére. Nem is a kérdésekkel van a baja, de ez a nyaggató, tolakodó miként valahogy nem találja meg az utat hozzá. Ha a kicsike az ölében fészkelődne, miközben az ujjacskáival a szakállát (vagy egyéb büszkeségét) cirógatja, ha úgy düdörögné el a kis kíváncsi mondatait, az lehet, hogy más fogadtatást kapna. De így, főleg, hogy azok a rohadt kockák is ennyire ellene dolgoznak... Hát, nem sok hangulata van, hogy kiteregesse a dolgait.*
- Mondjuk úgy, hogy van, mikor rossz társaságba keveredek *ránt egy fintorszerű mosolyt a képére a kampózás kapcsán. Keringhet egy olyan érzet a levegőben, hogy az a rossz társaság nem saját magához mérendő, és egyáltalán nem valószínű, hogy ő maga annyira kilógna abból a bizonyos jelzőből.*
- Mezítlen? *vonja fel a szemöldökét.* - Az ilyesmi csak a te hepped, vagy más matrózok is csinálják? *Kipillant Niall felé, de van egy olyan sejtése, hogy neki nem feltétlenül szokása pucér pasasokat árbochoz kötözni... a jó ég tudja mivégre.
A kritikán aluli élvezeti értékkel záró játék nem hagy benne jó érzéseket.
Egyedül az vigasztalja, hogy Niallt is pont annyira hugyozta le a szerencse, mint őt magát. A végén legalábbis. Ha úgy vesszük, alakulhatott volna úgy is, hogy a matróz húzza be a summát. Akkor valószínűleg már minimum az egyikük orra el lenne törve. Vagy ilyesmi.*
- Legalább egy rövidre meghívhatnál, aranyom, ha már *a matrózra tekint, hogy felszívják magukat férfiúi büszkeséggel a leszereplés romjain* - hagytunk nyerni.
*Tény, hogy a kudarc kívánkozna kicsit feloldódni valami rendes szeszben. A sör jószerint csak arra való, hogy legyen mit emelgetni, míg az ember a sorára vár, vagy járatja a száját.*
- És elmesélhetnéd, a _te fajtád_ *emeli át Thiraya korábbi szófordulatát* - miért kötöz meztelen férfiakat az árbocrúdhoz?
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-18 21:05:21
Üzenet elküldve: 2026-02-18 21:05:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
-Honnét tudod? Hogy hol kell beakasztani azokat a kampókat. Hmm? *Felveszi a korábbi beszélgetésük fonalát a Bolyongó Szuka szerencsétlen sorsú elsőtisztjéről. Amibe lehet, beüti az orrát, a szárazföldi kikötői kiruccanása pedig csak hordoz magában valami egyebet is azon felül, hogy egy efféle helyen költi a pénzét. Egy rövidke pillanatig az is átfut az agyán, hogy a férfi mégiscsak matróz. Sőt! Talán pont a Bolyongó Szukán szolgált, ezért ilyen jól értesült.*
-Nem vagy Te kalóz. A te fajtád szerencsés, ha az árbóchoz kötik a tengeren. *Végigméri a férfit.*
-Mezítelen. *Fejezi be a gondolatot. Az igazság egy aprócska szeletét szeretné csak kihúzni csupán. Szeme sarkából sandít a mellette helyet foglaló Dorasra. Nem az asztalra guruló kockákat lesi, hanem a férfi ábrázatát. Arra kíváncsi, vajon mit lát majd rajta. Dühöt? Csalódottságot? Örömöt? Közönyt? Ebből könnyen kiderítheti, vajon mennyit számít neki a játék. A heves érzelem arra engedi következtetni, hogy nincs igazán felvetve ő sem pénzzel, míg a közöny épp az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Maga előtt összefonja karjait, és egy lapos pillantással viszonozza az őt fürkésző tekintetet. Még egy kihívó félmosoly is arcára költözik közben.* ~Úgy sem fogsz nagyobbat dobni.~
*A szuggerálás eredménnyel zárul. Összerezzen, ahogy a férfi ökle ugyanazon az asztalon landol, ahol imént az övé is. Anélkül tudja, hogy a szárazföldi ellentétes indokból kifolyólag táncoltatta meg az asztalt, hogy a kockára pillantana. Kartávolságon belül tartózkodik, így minden önmérsékletét latba vetve lenyeli a horkantást.*
-Nincs azoknak semmi baja. Csak undok kis szarháziak. *Idézi duruzsolva a férfi korábbi véleményét a szóban forgó kockákról. A tengerész keze jóval inkább ráállt a kockajátékra, mint Dorasé. Egy valamit magára adó kalózbárkán biztosan kést rántott volna már valaki az eredményeire, az ő kezdeti, tettetett háborgását az esetlegesen cinkelt kockákat illetően azonban a mellette helyet foglaló férfi hamar letörte.
Szélesedik a mosoly arcán, látva a matróz kockavetését.*
-Talán legközelebb, "Nagy N". Ilyen kölyökkutya ábrázattal szégyen lett volna a felmenőimre nézve, ha megkopasztasz. *Szórakozottan a matróz felé int. Nem kötekedni óhajt, csupán a nyelve pörög jókedvében. Nem az övé a legmocskosabb száj az asztaluknál, de a legnagyobb biztosan.*
-Egy élmény volt fiúk.
*Ismét felpattan ültéből, hogy az asztalra támaszkodva begyűjthesse a téteket. Az efféle, "asztalközepénhagyós" módszerről nem sok fogalma van, de ahol cserben hagyja tudása, ott önbizalommal pótol. Természetességgel nyújtózik a karperecért, lesz ami lesz, és ha nem állítja meg senki, be is gyűjti.*
-Honnét tudod? Hogy hol kell beakasztani azokat a kampókat. Hmm? *Felveszi a korábbi beszélgetésük fonalát a Bolyongó Szuka szerencsétlen sorsú elsőtisztjéről. Amibe lehet, beüti az orrát, a szárazföldi kikötői kiruccanása pedig csak hordoz magában valami egyebet is azon felül, hogy egy efféle helyen költi a pénzét. Egy rövidke pillanatig az is átfut az agyán, hogy a férfi mégiscsak matróz. Sőt! Talán pont a Bolyongó Szukán szolgált, ezért ilyen jól értesült.*
-Nem vagy Te kalóz. A te fajtád szerencsés, ha az árbóchoz kötik a tengeren. *Végigméri a férfit.*
-Mezítelen. *Fejezi be a gondolatot. Az igazság egy aprócska szeletét szeretné csak kihúzni csupán. Szeme sarkából sandít a mellette helyet foglaló Dorasra. Nem az asztalra guruló kockákat lesi, hanem a férfi ábrázatát. Arra kíváncsi, vajon mit lát majd rajta. Dühöt? Csalódottságot? Örömöt? Közönyt? Ebből könnyen kiderítheti, vajon mennyit számít neki a játék. A heves érzelem arra engedi következtetni, hogy nincs igazán felvetve ő sem pénzzel, míg a közöny épp az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Maga előtt összefonja karjait, és egy lapos pillantással viszonozza az őt fürkésző tekintetet. Még egy kihívó félmosoly is arcára költözik közben.* ~Úgy sem fogsz nagyobbat dobni.~
*A szuggerálás eredménnyel zárul. Összerezzen, ahogy a férfi ökle ugyanazon az asztalon landol, ahol imént az övé is. Anélkül tudja, hogy a szárazföldi ellentétes indokból kifolyólag táncoltatta meg az asztalt, hogy a kockára pillantana. Kartávolságon belül tartózkodik, így minden önmérsékletét latba vetve lenyeli a horkantást.*
-Nincs azoknak semmi baja. Csak undok kis szarháziak. *Idézi duruzsolva a férfi korábbi véleményét a szóban forgó kockákról. A tengerész keze jóval inkább ráállt a kockajátékra, mint Dorasé. Egy valamit magára adó kalózbárkán biztosan kést rántott volna már valaki az eredményeire, az ő kezdeti, tettetett háborgását az esetlegesen cinkelt kockákat illetően azonban a mellette helyet foglaló férfi hamar letörte.
Szélesedik a mosoly arcán, látva a matróz kockavetését.*
-Talán legközelebb, "Nagy N". Ilyen kölyökkutya ábrázattal szégyen lett volna a felmenőimre nézve, ha megkopasztasz. *Szórakozottan a matróz felé int. Nem kötekedni óhajt, csupán a nyelve pörög jókedvében. Nem az övé a legmocskosabb száj az asztaluknál, de a legnagyobb biztosan.*
-Egy élmény volt fiúk.
*Ismét felpattan ültéből, hogy az asztalra támaszkodva begyűjthesse a téteket. Az efféle, "asztalközepénhagyós" módszerről nem sok fogalma van, de ahol cserben hagyja tudása, ott önbizalommal pótol. Természetességgel nyújtózik a karperecért, lesz ami lesz, és ha nem állítja meg senki, be is gyűjti.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-18 11:23:40
Üzenet elküldve: 2026-02-18 11:23:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Elégedetten ciccent, látva Thira dobásának eredményét. Jó! Ezek szerint a szerencse most mellette áll. Nem nyúl a középen álló aranyakhoz, hagyja őket, hadd hízzon tovább a kupac a következő körrel. Jobb szemöldöke megrezdül ahogy a lány ismét magához veszi a kockákat, tekintete ide-oda ugrik a karkötő, a vöröske arca és Doras ábrázata között. Végül egy „felőlem” jelentésű vállvonással nyugtázza a dolgot.*
- Kockakirálynő a f.. *-mormogja az orra alatt, nem túl boldogan pislantva a lány dobásának eredményére. Legalább ugyanolyat kéne dobnia mint az előbb, ha ezt le akarja ütni. Megérti, hogy Thira miért örömködik ennyire a dobása felett, bár ettől kevésbé bosszantja a dolog. Iszik. Az egyre gyengébb sörhabot ujjháttal törli le borostájáról.
Majdnem feszülten figyeli ahogy Doras dobáshoz készül, majd végül elengedi a kockákat. A mellkasában tekergőző ideges izgalom egy pillanatra enged az eredményt látva; de nem sokon múlik, hogy nem rezzen össze ahogy a megtermett férfi az asztalra ver. Nem először látja valakin a csalódottság és a düh ilyen elegyét. Nagyon is jól tudja, hogy mit jelent ez, s ezúttal úgy dönt, hogy nem válaszol semmit a kockáit méltató kirohanásra. Nem ittak és kockáztak még együtt annyit, hogy anélkül tehesse ezt meg, hogy egy képentörlés árnyéka ne lebegne felette.*
- Tartom. *- mondja maga is, és betolja középre 24 aranyát, amit még hárommal megtold. A beugróval együtt sem veszítene túl sokat, ha Thira nyerne. De mégis arra gondol, hogy ~a rohadt életbe~, ahogy a kockákat a kezébe veszi. ~A rohadt életbe, de szeretném megnyerni azt a kurva karkötőt!~ Nincs rá szüksége, de jó lenne letörni kicsit a vöröske szarvait. Ujjai között összerázza a kockákat, s közben fohászt intéz az összes Tengeri Istenhez, Szélszellemhez és Minden Ótvaros Franchoz. Végül útjukra engedi a kockákat.-* Na..?
*Feszülten dől előre, ahogy a kockák bukdácsolva megállnak, még levegőt se vesz.*
- Bassza meg! *-veti hátra a fejét. Egyes, hármas és hatos. Paraszthajszállal gyengébb dobás csak mint Thiráé. Ha az a kocka még egyet fordult volna a hátán, és nem egyest mutatna, hanem mondjuk az is hármast.. De ezen már nincs lehetősége változtatni. Bosszúsan fújtat.*
*Elégedetten ciccent, látva Thira dobásának eredményét. Jó! Ezek szerint a szerencse most mellette áll. Nem nyúl a középen álló aranyakhoz, hagyja őket, hadd hízzon tovább a kupac a következő körrel. Jobb szemöldöke megrezdül ahogy a lány ismét magához veszi a kockákat, tekintete ide-oda ugrik a karkötő, a vöröske arca és Doras ábrázata között. Végül egy „felőlem” jelentésű vállvonással nyugtázza a dolgot.*
- Kockakirálynő a f.. *-mormogja az orra alatt, nem túl boldogan pislantva a lány dobásának eredményére. Legalább ugyanolyat kéne dobnia mint az előbb, ha ezt le akarja ütni. Megérti, hogy Thira miért örömködik ennyire a dobása felett, bár ettől kevésbé bosszantja a dolog. Iszik. Az egyre gyengébb sörhabot ujjháttal törli le borostájáról.
Majdnem feszülten figyeli ahogy Doras dobáshoz készül, majd végül elengedi a kockákat. A mellkasában tekergőző ideges izgalom egy pillanatra enged az eredményt látva; de nem sokon múlik, hogy nem rezzen össze ahogy a megtermett férfi az asztalra ver. Nem először látja valakin a csalódottság és a düh ilyen elegyét. Nagyon is jól tudja, hogy mit jelent ez, s ezúttal úgy dönt, hogy nem válaszol semmit a kockáit méltató kirohanásra. Nem ittak és kockáztak még együtt annyit, hogy anélkül tehesse ezt meg, hogy egy képentörlés árnyéka ne lebegne felette.*
- Tartom. *- mondja maga is, és betolja középre 24 aranyát, amit még hárommal megtold. A beugróval együtt sem veszítene túl sokat, ha Thira nyerne. De mégis arra gondol, hogy ~a rohadt életbe~, ahogy a kockákat a kezébe veszi. ~A rohadt életbe, de szeretném megnyerni azt a kurva karkötőt!~ Nincs rá szüksége, de jó lenne letörni kicsit a vöröske szarvait. Ujjai között összerázza a kockákat, s közben fohászt intéz az összes Tengeri Istenhez, Szélszellemhez és Minden Ótvaros Franchoz. Végül útjukra engedi a kockákat.-* Na..?
*Feszülten dől előre, ahogy a kockák bukdácsolva megállnak, még levegőt se vesz.*
- Bassza meg! *-veti hátra a fejét. Egyes, hármas és hatos. Paraszthajszállal gyengébb dobás csak mint Thiráé. Ha az a kocka még egyet fordult volna a hátán, és nem egyest mutatna, hanem mondjuk az is hármast.. De ezen már nincs lehetősége változtatni. Bosszúsan fújtat.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-18 08:05:17
Üzenet elküldve: 2026-02-18 08:05:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Kikötői cafkák. Majdnem olyan bolondak, mint a wegtoreniek. Dorasnak egyáltalán nincs ellenére, ha egy kicsit hevesebb a játék, de ha a kis vörös így játszana, akkor ő se fogja vissza magát. Mi tagadás, kedvére való falatka, bár valószínűleg a cserfeskedésben csak addig ilyen virgonc, míg a zsoldos komolyra fordítaná a dolgot. Vagy a fene tudja. Nem is biztos, hogy kiderül. Mert nagyon úgy tűnik, hogy a vörös már rövidre zárná a dolgot. Hogy menne, vagy csak a karkötője kockára tételét bánta meg, azt csak ő tudhatja. Doras viszont nem áll jól. Azok a retkes kockák nem kedveznek neki. Most ráadásul még jócskán a zsebébe kéne nyúlnia, ha tartani akarja a tétet. Ha viszont most kiszáll, elúszik a beugrója. Hat. Kettő. Három. Sajnos a kezdő dobás elég erősre sikerült.
Ráhúz a sörére, s leküld a torkán pár öblös nyeletnyi szeszt. Nem mintha ez kellene, hogy eldöntse a dilemmát. Az az igazság, hogy nincs aranyak híján, így a kockázat se mondható túl nagynak a részéről. Könnyen jött... Nem olyan könnyen, de Dorasnak sose volt nehézsége azzal, hogy megbízást találjon. Az viszont inkább foglalkoztatja, hogy a kikapós kis némber vajon mit tenne meg azért a karkötőért, ha esetleg végül nála kötne ki.*
- Tartom *mondja, s az erszényéből kiegészíti az aranyait, hogy a vörös tétje mellé tolja.
Megrázza a markában a kockákat, s közben végig Thirayát nézi. Nem sieti el. Bőven hagy teret a gondolatainak, s azt se bánja igazán, ha azok kiülnek a képére.
Dob.
4-3-2.*
- Hogy a rohadás álljon a kibaszott kockáidba! *döndül az ökle az asztalon, hogy megugranak a korsók, meg a tétek is. Érezhető, hogy nem sokon múlt, hogy egy mozdulattal lesöpörjön mindent dühében. Szinte remegnek az orrcimpái, de egyelőre inkább csak a maradék körébe fojtja a csalódottságát. A jókedve eléggé derékba tört most ezen. Rohadt egy szériája volt, márpedig veszteni senki nem szeret. Ez olyan alakokra, mint Doras, különösen igaz.*
*Kikötői cafkák. Majdnem olyan bolondak, mint a wegtoreniek. Dorasnak egyáltalán nincs ellenére, ha egy kicsit hevesebb a játék, de ha a kis vörös így játszana, akkor ő se fogja vissza magát. Mi tagadás, kedvére való falatka, bár valószínűleg a cserfeskedésben csak addig ilyen virgonc, míg a zsoldos komolyra fordítaná a dolgot. Vagy a fene tudja. Nem is biztos, hogy kiderül. Mert nagyon úgy tűnik, hogy a vörös már rövidre zárná a dolgot. Hogy menne, vagy csak a karkötője kockára tételét bánta meg, azt csak ő tudhatja. Doras viszont nem áll jól. Azok a retkes kockák nem kedveznek neki. Most ráadásul még jócskán a zsebébe kéne nyúlnia, ha tartani akarja a tétet. Ha viszont most kiszáll, elúszik a beugrója. Hat. Kettő. Három. Sajnos a kezdő dobás elég erősre sikerült.
Ráhúz a sörére, s leküld a torkán pár öblös nyeletnyi szeszt. Nem mintha ez kellene, hogy eldöntse a dilemmát. Az az igazság, hogy nincs aranyak híján, így a kockázat se mondható túl nagynak a részéről. Könnyen jött... Nem olyan könnyen, de Dorasnak sose volt nehézsége azzal, hogy megbízást találjon. Az viszont inkább foglalkoztatja, hogy a kikapós kis némber vajon mit tenne meg azért a karkötőért, ha esetleg végül nála kötne ki.*
- Tartom *mondja, s az erszényéből kiegészíti az aranyait, hogy a vörös tétje mellé tolja.
Megrázza a markában a kockákat, s közben végig Thirayát nézi. Nem sieti el. Bőven hagy teret a gondolatainak, s azt se bánja igazán, ha azok kiülnek a képére.
Dob.
4-3-2.*
- Hogy a rohadás álljon a kibaszott kockáidba! *döndül az ökle az asztalon, hogy megugranak a korsók, meg a tétek is. Érezhető, hogy nem sokon múlt, hogy egy mozdulattal lesöpörjön mindent dühében. Szinte remegnek az orrcimpái, de egyelőre inkább csak a maradék körébe fojtja a csalódottságát. A jókedve eléggé derékba tört most ezen. Rohadt egy szériája volt, márpedig veszteni senki nem szeret. Ez olyan alakokra, mint Doras, különösen igaz.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-17 00:28:39
Üzenet elküldve: 2026-02-17 00:28:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
-Honnan tudod, hogy nem volt kedvemre? *Megenged egy gúnyos, kurta kacajt, miközben visszahuppan székébe. Bárki megmondója lehet, ki egyszer is betette a lábát a Rumos Rókalyuk koszos krimójába, hogy jóval kevesebbért is kezdődött székdobálás, mint egy elcsattanó pofon. Épp ezért lepi meg, hogy Doras még csak nem is korholja különösebben. Egészen más reakcióra számított, ami feszült testtartásán is meglátszik. Egy ideig még fürkészi a marcona zsoldost. Van egy olyan sejtése, hogy nem ez volt az első "jutalom", amit életében elszenvedett. Valahol imponáló e rendíthetetlenség, még akkor is, ha úgy gondolta, amaz sokkal forrófejűbb.
Szép lassan lazul el székében, karjait jobbját a karfán átvetve pihenteti. Niall dobását látva nem sok kedve van kontrázni. Bárhogy is, most először nem hagyja, hogy Doras megelőzze, betolja a három aranyat, nem kísérel meg sumákolni. Nagy kár. Tulajdon dobását látván elégedetlenül húzza le száját. Még mormog is valamit holmi "szerencsés flótásokról" és "cafkák fattyairól", de túl hangosan nem fűz hozzá semmit.
A kockákat begyűjti újra, nem hagyja, hogy más lecsapjon rájuk.*
-Betolok mindent. *Az előtte, csinos kis toronyba rendezett huszonhét aranyat úgy ahogy van, középre tolja az asztalon.*
-Kérem a karkötőmet tétnek. Te bírod még zsebbel, északi? *Barnáit Dorasra függeszti. Mindent vagy semmit. Így is tartozni fog egy bő ebéd árával, immáron három felé is... Már ha nem nyer. Csak kieszel valamit. Asztaltársasága talán még nem sejti, de az üres ígéretek nagymesterével van dolga. Épp ezért amennyiben bármelyik férfiember nagyobb tétet óhajtana középre tolni, úgy megkísérli tartani, természetesen adósság formájában. Azt már rájuk bízza, élnek-e a lehetőséggel. Tisztában van vele, hogy ez a végső kör, legalábbis részéről. Ennek tudatában veszi kezébe a kockákat, s még ajkaihoz is emeli, hogy összeszorított ujjai közé fújjon.*
-Most fogjátok megbánni, hogy egy asztalhoz ültetek Thirával, a kockakirálynővel. *E végszóval engedi útjára a kockákat. Oly mereven szemléli az asztalra guruló játékszereket, mintha az élete múlna rajta. Hat. Kettő. Három. Ökle elégedetten landol az asztalon, majd hevesen elrugaszkodik ültéből. Rőt tincseit izgalmában hátratűri, pattan néhányat lábujjhegyén, majd visszatalál az ülőalkalmatosságra.*
-Te jössz, nagyfiú. *Gyűjti be ügyesen a kockákat, hogy komótosan Doras elé tolja.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.17 00:29:43
-Honnan tudod, hogy nem volt kedvemre? *Megenged egy gúnyos, kurta kacajt, miközben visszahuppan székébe. Bárki megmondója lehet, ki egyszer is betette a lábát a Rumos Rókalyuk koszos krimójába, hogy jóval kevesebbért is kezdődött székdobálás, mint egy elcsattanó pofon. Épp ezért lepi meg, hogy Doras még csak nem is korholja különösebben. Egészen más reakcióra számított, ami feszült testtartásán is meglátszik. Egy ideig még fürkészi a marcona zsoldost. Van egy olyan sejtése, hogy nem ez volt az első "jutalom", amit életében elszenvedett. Valahol imponáló e rendíthetetlenség, még akkor is, ha úgy gondolta, amaz sokkal forrófejűbb.
Szép lassan lazul el székében, karjait jobbját a karfán átvetve pihenteti. Niall dobását látva nem sok kedve van kontrázni. Bárhogy is, most először nem hagyja, hogy Doras megelőzze, betolja a három aranyat, nem kísérel meg sumákolni. Nagy kár. Tulajdon dobását látván elégedetlenül húzza le száját. Még mormog is valamit holmi "szerencsés flótásokról" és "cafkák fattyairól", de túl hangosan nem fűz hozzá semmit.
A kockákat begyűjti újra, nem hagyja, hogy más lecsapjon rájuk.*
-Betolok mindent. *Az előtte, csinos kis toronyba rendezett huszonhét aranyat úgy ahogy van, középre tolja az asztalon.*
-Kérem a karkötőmet tétnek. Te bírod még zsebbel, északi? *Barnáit Dorasra függeszti. Mindent vagy semmit. Így is tartozni fog egy bő ebéd árával, immáron három felé is... Már ha nem nyer. Csak kieszel valamit. Asztaltársasága talán még nem sejti, de az üres ígéretek nagymesterével van dolga. Épp ezért amennyiben bármelyik férfiember nagyobb tétet óhajtana középre tolni, úgy megkísérli tartani, természetesen adósság formájában. Azt már rájuk bízza, élnek-e a lehetőséggel. Tisztában van vele, hogy ez a végső kör, legalábbis részéről. Ennek tudatában veszi kezébe a kockákat, s még ajkaihoz is emeli, hogy összeszorított ujjai közé fújjon.*
-Most fogjátok megbánni, hogy egy asztalhoz ültetek Thirával, a kockakirálynővel. *E végszóval engedi útjára a kockákat. Oly mereven szemléli az asztalra guruló játékszereket, mintha az élete múlna rajta. Hat. Kettő. Három. Ökle elégedetten landol az asztalon, majd hevesen elrugaszkodik ültéből. Rőt tincseit izgalmában hátratűri, pattan néhányat lábujjhegyén, majd visszatalál az ülőalkalmatosságra.*
-Te jössz, nagyfiú. *Gyűjti be ügyesen a kockákat, hogy komótosan Doras elé tolja.*
A hozzászólás írója (Skarlát Thiraya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.17 00:29:43
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-16 13:17:29
Üzenet elküldve: 2026-02-16 13:17:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Saját maga nincs úgy el a gondolataival mint -szemlátomást- Doras, így még a műsor legelején megneszeli Thira szándékát. Nem teljesen biztos benne, hogy figyelmeztesse-e megtermett asztaltársát a közelgő áldásra, s mire ezt el is dönthetné, a lány keze már el is jár. Önkéntelenül is felszisszen látván az ütést, és hirtelen örül neki, hogy azt nem maga kapta. Doras sem különösebben örül neki ahogy nézi, de nem viszonozza a dolgot. Szerencsére, különben. Elnézve a fickó kezeit, valószínűleg nem sok foga maradna a lánynak egyébként.*
- Ami középen van. *-válaszolja tüzesebbik vérű asztaltársának a nyereményt firtató kérdésre, és aprót int az érmék felé, amiket a fizikai erőszak áldozata már engedelmesen is tol a lány elé. Jó, persze, semmilyen erőszak nem volt itt igazából, és külön engedelmesség sincs. Ennyivel aligha lehet becsicskítani a nagydarab fickót.
Saját aranyaiból beadja az új halmocskába a maga hármát, és az asztalra könyökölve figyeli ahogy Doras a kockákat bűvöli. Megérti a dolgot; maga is érzi, hogy kezdi elkapni a játék. Az izgalom és várakozás, amelyet érez, bizony régi ismerősei.*
- Eh, nem lenne ez rossz, ha az lenne a játék, hogy sort dobj. *-mondja szinte vigasztalón, épp csak a vigyora rontja az összképet. Minthogy a nyeremények állását tekintve középen áll, így úgy veszi, hogy a dobás sorában most ő maga jön. Ennek amúgy sincs különösebb jelentősége most. A kockákért nyúl hát, ráz rajtuk egyet, a saját hozzájuk intézett fohásza ezúttal néma marad.*
- Na..! *-dünnyög azért ahogy útjukra engedi őket, és előre dőlve figyeli az eredményt. Azt látván elégedetten csettint a nyelvével: hármas, négyes és hatos.-* Nem is rossz!
*Felnéz az asztalról.*
- Na nézzük, tudsz-e megint olyan jól kockát szórni, mint pofonokat? *-vigyora ezúttal a lánynak szól.*
*Saját maga nincs úgy el a gondolataival mint -szemlátomást- Doras, így még a műsor legelején megneszeli Thira szándékát. Nem teljesen biztos benne, hogy figyelmeztesse-e megtermett asztaltársát a közelgő áldásra, s mire ezt el is dönthetné, a lány keze már el is jár. Önkéntelenül is felszisszen látván az ütést, és hirtelen örül neki, hogy azt nem maga kapta. Doras sem különösebben örül neki ahogy nézi, de nem viszonozza a dolgot. Szerencsére, különben. Elnézve a fickó kezeit, valószínűleg nem sok foga maradna a lánynak egyébként.*
- Ami középen van. *-válaszolja tüzesebbik vérű asztaltársának a nyereményt firtató kérdésre, és aprót int az érmék felé, amiket a fizikai erőszak áldozata már engedelmesen is tol a lány elé. Jó, persze, semmilyen erőszak nem volt itt igazából, és külön engedelmesség sincs. Ennyivel aligha lehet becsicskítani a nagydarab fickót.
Saját aranyaiból beadja az új halmocskába a maga hármát, és az asztalra könyökölve figyeli ahogy Doras a kockákat bűvöli. Megérti a dolgot; maga is érzi, hogy kezdi elkapni a játék. Az izgalom és várakozás, amelyet érez, bizony régi ismerősei.*
- Eh, nem lenne ez rossz, ha az lenne a játék, hogy sort dobj. *-mondja szinte vigasztalón, épp csak a vigyora rontja az összképet. Minthogy a nyeremények állását tekintve középen áll, így úgy veszi, hogy a dobás sorában most ő maga jön. Ennek amúgy sincs különösebb jelentősége most. A kockákért nyúl hát, ráz rajtuk egyet, a saját hozzájuk intézett fohásza ezúttal néma marad.*
- Na..! *-dünnyög azért ahogy útjukra engedi őket, és előre dőlve figyeli az eredményt. Azt látván elégedetten csettint a nyelvével: hármas, négyes és hatos.-* Nem is rossz!
*Felnéz az asztalról.*
- Na nézzük, tudsz-e megint olyan jól kockát szórni, mint pofonokat? *-vigyora ezúttal a lánynak szól.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-14 11:59:30
Üzenet elküldve: 2026-02-14 11:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A "tömnék egy kis wegtorenit" kijelentésre Doras képén kaján vigyor terpeszkedik el.*
- Hát még én, cimbora, hát még én! *bólogat egyetértőn.* - Talán a Sellőház kínálatában van is.
*Ha nem kockázza el minden pénzét, valószínűleg szerét is ejti, hogy utánanézzen a dolognak.
A szerencse viszont ezúttal elpártol Nialltól. Legalább az a vád nem érheti, hogy buherált a kockákkal. És akkor a semmiből egyszer csak érkezik az a kézfejes pofánvágás.*
- A szentségit, némber! *bődül, s rázza le a kezéről a rálötykölődött seritalt.* - Ezt meg mi a francos... *Mordulva mozgatja meg pofázmányát. Érezni érzi, viszont ahhoz, hogy a szakállas ábrázaton nyoma maradjon, még Niallnak is rendes lendületet kéne vennie. De legalább a miérthez bekopogtat az indok a marcona kobakon. Még szerencse, mert ha ez a dolog történetesen rossz kedvében találja meg, akkor visszakézből felelt volna meg rá. És annak biztos nyoma marad.*
- Három szívdobbanás! Ez a szabály *bök a lány felé nagy komolyan, s némi férfiúi sértettséggel.* - Ha addig nem torlod meg, akkor a kedvedre volt! Utána már nincs pofozkodás, aranyom! Meg egyébként is. Minek dörgölöd ide, ha ennyire háklis vagy egy kis cirógatásra. *Fehérnépek. Kirakják magukat, illegetik, mórikálják, aztán meg felháborodnak rajta, ha az ember gusztust kap a portékára.*
- Elég dohányra valót, kiscicám *fintorog Doras a kérdésre, amit nem neki tettek fel, de az ilyen apróságok nem szokták zavarni. Egy öblös mozdulattal oda is tolja a vörös elé az asztal közepére halmozódott téteket. A kicsit arrébb pihenő beugrók: a kétszer 20 arany a két férfitól, meg Thiraya karkötője persze még marad a helyén a játék legvégéig, amíg ketten vagy végleg kifogynak az aranyaikból vagy kiszállnak.
Jelen állás szerint Thiraya előtt 30 arany van, Niall előtt 18, Doras előtt pedig mindössze 12.
A zsoldos a bajsza alatt morgolódva húzza magához a kockákat. Mivel most ő áll a legrosszabbul, annyira nem legénykedik, de azért betol 3 aranyat tétnek. Ha a másik kettő akar emelni, akkor még a kezdő dobás előtt megtehetik.*
- Gyerünk, a rohadt mindeneteket *csikorogja a markában rázott kockáknak.* - Ha megint kiszúrtok velem, húgyban állva fogtok megrohadni! *A kedveskedés az előbb nem jött be. Hátha a fenyegetőzés megteszi a hatását.
Dob. 4-3-2.*
- Hogy a sz... *harapja az ajka szélét. Nem egy világbajnok dobás. De abban még reménykedhet, hogy a másik kettőnek se megy majd jobban.*
*A "tömnék egy kis wegtorenit" kijelentésre Doras képén kaján vigyor terpeszkedik el.*
- Hát még én, cimbora, hát még én! *bólogat egyetértőn.* - Talán a Sellőház kínálatában van is.
*Ha nem kockázza el minden pénzét, valószínűleg szerét is ejti, hogy utánanézzen a dolognak.
A szerencse viszont ezúttal elpártol Nialltól. Legalább az a vád nem érheti, hogy buherált a kockákkal. És akkor a semmiből egyszer csak érkezik az a kézfejes pofánvágás.*
- A szentségit, némber! *bődül, s rázza le a kezéről a rálötykölődött seritalt.* - Ezt meg mi a francos... *Mordulva mozgatja meg pofázmányát. Érezni érzi, viszont ahhoz, hogy a szakállas ábrázaton nyoma maradjon, még Niallnak is rendes lendületet kéne vennie. De legalább a miérthez bekopogtat az indok a marcona kobakon. Még szerencse, mert ha ez a dolog történetesen rossz kedvében találja meg, akkor visszakézből felelt volna meg rá. És annak biztos nyoma marad.*
- Három szívdobbanás! Ez a szabály *bök a lány felé nagy komolyan, s némi férfiúi sértettséggel.* - Ha addig nem torlod meg, akkor a kedvedre volt! Utána már nincs pofozkodás, aranyom! Meg egyébként is. Minek dörgölöd ide, ha ennyire háklis vagy egy kis cirógatásra. *Fehérnépek. Kirakják magukat, illegetik, mórikálják, aztán meg felháborodnak rajta, ha az ember gusztust kap a portékára.*
- Elég dohányra valót, kiscicám *fintorog Doras a kérdésre, amit nem neki tettek fel, de az ilyen apróságok nem szokták zavarni. Egy öblös mozdulattal oda is tolja a vörös elé az asztal közepére halmozódott téteket. A kicsit arrébb pihenő beugrók: a kétszer 20 arany a két férfitól, meg Thiraya karkötője persze még marad a helyén a játék legvégéig, amíg ketten vagy végleg kifogynak az aranyaikból vagy kiszállnak.
Jelen állás szerint Thiraya előtt 30 arany van, Niall előtt 18, Doras előtt pedig mindössze 12.
A zsoldos a bajsza alatt morgolódva húzza magához a kockákat. Mivel most ő áll a legrosszabbul, annyira nem legénykedik, de azért betol 3 aranyat tétnek. Ha a másik kettő akar emelni, akkor még a kezdő dobás előtt megtehetik.*
- Gyerünk, a rohadt mindeneteket *csikorogja a markában rázott kockáknak.* - Ha megint kiszúrtok velem, húgyban állva fogtok megrohadni! *A kedveskedés az előbb nem jött be. Hátha a fenyegetőzés megteszi a hatását.
Dob. 4-3-2.*
- Hogy a sz... *harapja az ajka szélét. Nem egy világbajnok dobás. De abban még reménykedhet, hogy a másik kettőnek se megy majd jobban.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-14 05:48:34
Üzenet elküldve: 2026-02-14 05:48:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*A rögtönzött anatómiai előadásra csak vállat von. A lényeg, hogy kampót akasztottak a fickó képébe, mert túl sokat járt a lepénylesője. A többi csak sallang. Nem húzza el fejét az érintés elől. Azért nem rest egy jó adag, csípős dohányfüstöt Doras képébe pöfékelni, csak a miheztartás végett. Legbelül valahol jól szórakozik, de tisztában van vele, hogy óvatosan kell eljárni az olyanokkal, mint a zsoldos. Az olyanok, mint ő, a határokat feszegetik, és ha egyszer sikerül átlépni, ki tudja, hol állnak meg? Az első érintést hamar követi a második. Még csak össze sem rezzen, ahogy megérzi az összetéveszthetetlen érzést hátsó fertályán. Nem tesz ellene, legalábbis nem azonnal. Csupán fejét fordítja félig oldalra, jelezvén, hogy a tett nem maradt észrevétlen. Furcsa, de az első, ami átsuhan agyán, az nem a felháborodás. Valahol hálás érte, hogy a kiállhatatlan alak nem egy csattanós seggreverésben részesítette, ezzel is szórakoztatva a nagyérdeműt. Lerázza magáról a lehetetlen gondolatot és elindul beszerzőkörútjára.
Csak somolyog egy sort a dicséreten, ahogy visszatér az asztalhoz és kiosztja szerzeményeit.*
-Azt mondtam neki, a dupláját adom meg a nap végére. Úgyhogy jobban teszitek, ha hagytok nyerni valamicskét. *Barna tekintetével követi a korsó útját Doras kezében. Megvárja, míg koppan az asztalon, csak eztán áll fel ültéből, hogy nagyot nyújtózzon. A mozdulat vége azonban váratlan meglepetéssel szolgál. Oly erővel kíséri meg kézfejjel arcon csapni Dorast, hogy annak lehetőség szerint nyoma maradjon. Keze nem szorul ökölbe, azt túlzásnak vélné. Már csak azért is, mert a férfi jóval vaskosabb nála. Így is nagyot kockáztat, de az ő világa már csak ilyen.*
-Utálom a bogarakat. *Feleli meg a becézgetést, miközben ha teheti, egy bicskanyitogató mosoly kíséretében, lezser terpeszben visszaereszkedik a székébe. Barnáit kihívóan a zsoldosra függeszti. Nem kell két háztömböt sem megtenni hozzá, hogy szolgálatkész fehérnépet találjon az ember. Kötelező volt tanúbizonyságot tennie róla, hogy ő nem törik ám oly könnyen.*
-Szóval... *Kúszik tekintete Niallra, miközben a parázsló szivart az ablakpárkányra helyezi pihentetni.*
-Mit nyertem?
*A rögtönzött anatómiai előadásra csak vállat von. A lényeg, hogy kampót akasztottak a fickó képébe, mert túl sokat járt a lepénylesője. A többi csak sallang. Nem húzza el fejét az érintés elől. Azért nem rest egy jó adag, csípős dohányfüstöt Doras képébe pöfékelni, csak a miheztartás végett. Legbelül valahol jól szórakozik, de tisztában van vele, hogy óvatosan kell eljárni az olyanokkal, mint a zsoldos. Az olyanok, mint ő, a határokat feszegetik, és ha egyszer sikerül átlépni, ki tudja, hol állnak meg? Az első érintést hamar követi a második. Még csak össze sem rezzen, ahogy megérzi az összetéveszthetetlen érzést hátsó fertályán. Nem tesz ellene, legalábbis nem azonnal. Csupán fejét fordítja félig oldalra, jelezvén, hogy a tett nem maradt észrevétlen. Furcsa, de az első, ami átsuhan agyán, az nem a felháborodás. Valahol hálás érte, hogy a kiállhatatlan alak nem egy csattanós seggreverésben részesítette, ezzel is szórakoztatva a nagyérdeműt. Lerázza magáról a lehetetlen gondolatot és elindul beszerzőkörútjára.
Csak somolyog egy sort a dicséreten, ahogy visszatér az asztalhoz és kiosztja szerzeményeit.*
-Azt mondtam neki, a dupláját adom meg a nap végére. Úgyhogy jobban teszitek, ha hagytok nyerni valamicskét. *Barna tekintetével követi a korsó útját Doras kezében. Megvárja, míg koppan az asztalon, csak eztán áll fel ültéből, hogy nagyot nyújtózzon. A mozdulat vége azonban váratlan meglepetéssel szolgál. Oly erővel kíséri meg kézfejjel arcon csapni Dorast, hogy annak lehetőség szerint nyoma maradjon. Keze nem szorul ökölbe, azt túlzásnak vélné. Már csak azért is, mert a férfi jóval vaskosabb nála. Így is nagyot kockáztat, de az ő világa már csak ilyen.*
-Utálom a bogarakat. *Feleli meg a becézgetést, miközben ha teheti, egy bicskanyitogató mosoly kíséretében, lezser terpeszben visszaereszkedik a székébe. Barnáit kihívóan a zsoldosra függeszti. Nem kell két háztömböt sem megtenni hozzá, hogy szolgálatkész fehérnépet találjon az ember. Kötelező volt tanúbizonyságot tennie róla, hogy ő nem törik ám oly könnyen.*
-Szóval... *Kúszik tekintete Niallra, miközben a parázsló szivart az ablakpárkányra helyezi pihentetni.*
-Mit nyertem?
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2026-02-13 12:54:37
Üzenet elküldve: 2026-02-13 12:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengerre valók és nem tengerre valók//
*Talányosan vállat von.*
- Talán nem pont ezekkel a szavakkal. Talán még hozzátettem ezt azt. *-derűs tekintete nem árulja el, hogy lódít-e vagy sem, ahogy arra sem utal, hogy mit fűzhetett még kedvesnek nem nevezhető szavai mellé, ha egyáltalán.-* Jó, de a Szuka az nem éppen..
*Aprót legyint. A Bolyongó Szuka, már ha jól emlékszik a névre és a hajóra, konkrétan kiköpött kalózhajó, akik a parttól kicsit távolabb is kimerészkednek akár két hatra is, hogy a homokpadoknál nem sokkal magasabb apró szigetek között elbújva várjanak valami zsírosabb áruval megrakott hajóra, amelyik pedig pont a partok környékén cirkáló feketéket kívánná elkerülni.
Kíváncsian figyeli ahogy Doras -egyébként kissé émelyítő- szakértelemmel prezentálja Thirán, hogy hová lenne érdemes kampót akasztani valakibe. Önkéntelenül is megdörgöli saját álla alját. Túl jó a képzelőereje.
A vörös szemlátomást nincs kibékülve a dobások eredményével. Ilyen ez, pedig. A szerencse hol jön, hol megy. A fogdosást látva már előre vigyorog, kíváncsi, hogy a lány mivel fogja jutalmazni megtermett új barátjukat.*
- Ó.. ó! Csak figyeld. *-biccenti oldalra a fejét még mindig somolyogva, ahogy a férfi Thira magánakciójával kapcsolatban kérdez. A lány nevetése úgy száll a kocsmazaj felett, mint valami kis fülemüle. Egészen elüt.-* Most hülyíti meg Röeb cimborámat.
*Persze Röeb nem a cimborája. Meghülyíteni viszont nem túl nehéz, mert a nagydarab fickó kiváltképp szereti az apró, inas falatkákat. Egészen biztos benne, hogy Röeb maradék fél karja mivel lesz elfoglalva éjszaka.*
- Hm, pedig tömnék egy kis wegtorenit. *-sóhajt, majd maga is a dohányrúd után nyúl.-* Az egészen illatos. Ez meg..
*Maga is megszimatolja a rudat, de nem fejezi be a mondatot. Ajándék szajrénak ne nézd a fogát, vagy mi.*
- Szép fogás azért. Ügyes! *-kacsint oda a lánynak, majd a szivart két ujjal a beugrós érmék, és karperec mellé ejti.
A tétül szolgáló aranyak dolgát ismét Doras kezdi intézni, ezúttal viszont szemlátomást kezd tele lenni bakabakancsa azzal, hogy a lány fiskálisát játssza. A tét szépen növekszik, ahogy újabb aranyak is a kupachoz kerülnek. Akárki is fogja nyerni a kört, talán nem hozna rossz döntést, ha már kivenné a nyereményt. És a mostani kör első két dobását látva ez a valaki szanszosan pont Thira lesz.*
- Ej-ej, gyerekek.. Ezeknél dobjak jobbat? *-megcsóválja a fejét, és felveszi a kockákat. Ide valami égi csoda, vagy hasonló kéne. Vagy két hatos, a harmadik pedig akármi lehetne nagyjából. Mekkora erre az esélye..? Mély levegőt vesz, ujjai között megzörgeti a kockákat, majd az útjukra engedi őket. Feszülten figyeli az ereményt.-* Rohadjatok meg!
*Persze ezt a kockáknak veti oda bosszankodva. Egyes, kettes és hatos.*
*Talányosan vállat von.*
- Talán nem pont ezekkel a szavakkal. Talán még hozzátettem ezt azt. *-derűs tekintete nem árulja el, hogy lódít-e vagy sem, ahogy arra sem utal, hogy mit fűzhetett még kedvesnek nem nevezhető szavai mellé, ha egyáltalán.-* Jó, de a Szuka az nem éppen..
*Aprót legyint. A Bolyongó Szuka, már ha jól emlékszik a névre és a hajóra, konkrétan kiköpött kalózhajó, akik a parttól kicsit távolabb is kimerészkednek akár két hatra is, hogy a homokpadoknál nem sokkal magasabb apró szigetek között elbújva várjanak valami zsírosabb áruval megrakott hajóra, amelyik pedig pont a partok környékén cirkáló feketéket kívánná elkerülni.
Kíváncsian figyeli ahogy Doras -egyébként kissé émelyítő- szakértelemmel prezentálja Thirán, hogy hová lenne érdemes kampót akasztani valakibe. Önkéntelenül is megdörgöli saját álla alját. Túl jó a képzelőereje.
A vörös szemlátomást nincs kibékülve a dobások eredményével. Ilyen ez, pedig. A szerencse hol jön, hol megy. A fogdosást látva már előre vigyorog, kíváncsi, hogy a lány mivel fogja jutalmazni megtermett új barátjukat.*
- Ó.. ó! Csak figyeld. *-biccenti oldalra a fejét még mindig somolyogva, ahogy a férfi Thira magánakciójával kapcsolatban kérdez. A lány nevetése úgy száll a kocsmazaj felett, mint valami kis fülemüle. Egészen elüt.-* Most hülyíti meg Röeb cimborámat.
*Persze Röeb nem a cimborája. Meghülyíteni viszont nem túl nehéz, mert a nagydarab fickó kiváltképp szereti az apró, inas falatkákat. Egészen biztos benne, hogy Röeb maradék fél karja mivel lesz elfoglalva éjszaka.*
- Hm, pedig tömnék egy kis wegtorenit. *-sóhajt, majd maga is a dohányrúd után nyúl.-* Az egészen illatos. Ez meg..
*Maga is megszimatolja a rudat, de nem fejezi be a mondatot. Ajándék szajrénak ne nézd a fogát, vagy mi.*
- Szép fogás azért. Ügyes! *-kacsint oda a lánynak, majd a szivart két ujjal a beugrós érmék, és karperec mellé ejti.
A tétül szolgáló aranyak dolgát ismét Doras kezdi intézni, ezúttal viszont szemlátomást kezd tele lenni bakabakancsa azzal, hogy a lány fiskálisát játssza. A tét szépen növekszik, ahogy újabb aranyak is a kupachoz kerülnek. Akárki is fogja nyerni a kört, talán nem hozna rossz döntést, ha már kivenné a nyereményt. És a mostani kör első két dobását látva ez a valaki szanszosan pont Thira lesz.*
- Ej-ej, gyerekek.. Ezeknél dobjak jobbat? *-megcsóválja a fejét, és felveszi a kockákat. Ide valami égi csoda, vagy hasonló kéne. Vagy két hatos, a harmadik pedig akármi lehetne nagyjából. Mekkora erre az esélye..? Mély levegőt vesz, ujjai között megzörgeti a kockákat, majd az útjukra engedi őket. Feszülten figyeli az ereményt.-* Rohadjatok meg!
*Persze ezt a kockáknak veti oda bosszankodva. Egyes, kettes és hatos.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 891-910