Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 185 (3681. - 3684. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
3684. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-12-05 11:31:14
Üzenet elküldve: 2022-12-05 11:31:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
*Árvánk csupán pislogva követi szemmel a barátjához siető Deriket. Ez a hajó már másodszor megy el egy nap alatt. Hiába minden igyekezet, nem lehet mindig az a zsákban, amire számítunk. Csak akkor veszi le róla a tekintetét, amikor meghallja a szajha hangját. A félvér egyáltalán nem akarta szóra méltatni, de egy ilyen beszólást nem hagyhat annyiban. Nem is ő lenne, ha ezt tenné. A némber felé fordul, majd mosollyal az arcán felesel.*
- De vajon melyikünk a nyertes? *Kérdezi, megtartva a kárörvendő kifejezést az arcán.*
- Mivel téged nem az eszedért szeretnek, segítek egy kicsit. Az én barátom még talpon van. Azt pedig mindenki tudja, még Derik is, hogy te nem akarsz itt lenni. Csak addig játszod az odaadó hölgyet, amíg megfizetnek érte. Emlékezz erre, mikor az ötödik matróz, talán épp az óriás, gyűr maga alá! Akkor is ez a vigyor lesz a képeden? *Azzal fordulna is sarkon. Hiszen azt semmiképp sem fogja már megkapni, amiért jött. Hasznosabb lenne Ukromnak gratulálni az eddigi eredményeiért. Előtte viszont szúr még egy utolsót a szajha önteltségén.*
- Ami pedig a csöcsöket illeti. Húsz, vagy inkább tíz, év múlva, mikor a tieid a térdedet verik majd és már nem hoznak aranyat, az enyémek a fénykorukat fogják élni. *Ezzel a gondolattal hagyja magára az olcsó kurtizánt, hogy kudarcát elmesélhesse az orknak. A hegyomlás célpont mérkőzéséből csak a végét jelző éljenzésre lesz figyelmes. Az igazán gyors és határozott győzelemből semmi sem jutott a lánynak. Csupán a küzdőtéren őrjöngő célpontot látja meg és egy újabb kiütött óriást. Ez a kép nem sok jót ígér a jövőre nézve. Lily lelkesedése ellenben nem enyhül. Még mindig erősen hisz társa győzelmében, ahogy a tömegen igyekszik átverekedni magát. Végül Ukromig nem sikerül eljutnia, mivel a Sziklát ismét szólítja a kötelesség. Vagy inkább a feladat? A félvér nem igazán érti az ökölharc törvényeit. Így azt sem nagyon képes felmérni, hogy társának mennyi esélye van hatalmas ellenfelével szemben. Úgy van vele, hogy amilyen nagy, akkorát tud esni. Töretlen jókedvvel figyeli a harcba masírozó orkot. Még biztatni is jut ideje.*
- Hajrá Szikla! Üsd ki ezt a hegyet!
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
*Árvánk csupán pislogva követi szemmel a barátjához siető Deriket. Ez a hajó már másodszor megy el egy nap alatt. Hiába minden igyekezet, nem lehet mindig az a zsákban, amire számítunk. Csak akkor veszi le róla a tekintetét, amikor meghallja a szajha hangját. A félvér egyáltalán nem akarta szóra méltatni, de egy ilyen beszólást nem hagyhat annyiban. Nem is ő lenne, ha ezt tenné. A némber felé fordul, majd mosollyal az arcán felesel.*
- De vajon melyikünk a nyertes? *Kérdezi, megtartva a kárörvendő kifejezést az arcán.*
- Mivel téged nem az eszedért szeretnek, segítek egy kicsit. Az én barátom még talpon van. Azt pedig mindenki tudja, még Derik is, hogy te nem akarsz itt lenni. Csak addig játszod az odaadó hölgyet, amíg megfizetnek érte. Emlékezz erre, mikor az ötödik matróz, talán épp az óriás, gyűr maga alá! Akkor is ez a vigyor lesz a képeden? *Azzal fordulna is sarkon. Hiszen azt semmiképp sem fogja már megkapni, amiért jött. Hasznosabb lenne Ukromnak gratulálni az eddigi eredményeiért. Előtte viszont szúr még egy utolsót a szajha önteltségén.*
- Ami pedig a csöcsöket illeti. Húsz, vagy inkább tíz, év múlva, mikor a tieid a térdedet verik majd és már nem hoznak aranyat, az enyémek a fénykorukat fogják élni. *Ezzel a gondolattal hagyja magára az olcsó kurtizánt, hogy kudarcát elmesélhesse az orknak. A hegyomlás célpont mérkőzéséből csak a végét jelző éljenzésre lesz figyelmes. Az igazán gyors és határozott győzelemből semmi sem jutott a lánynak. Csupán a küzdőtéren őrjöngő célpontot látja meg és egy újabb kiütött óriást. Ez a kép nem sok jót ígér a jövőre nézve. Lily lelkesedése ellenben nem enyhül. Még mindig erősen hisz társa győzelmében, ahogy a tömegen igyekszik átverekedni magát. Végül Ukromig nem sikerül eljutnia, mivel a Sziklát ismét szólítja a kötelesség. Vagy inkább a feladat? A félvér nem igazán érti az ökölharc törvényeit. Így azt sem nagyon képes felmérni, hogy társának mennyi esélye van hatalmas ellenfelével szemben. Úgy van vele, hogy amilyen nagy, akkorát tud esni. Töretlen jókedvvel figyeli a harcba masírozó orkot. Még biztatni is jut ideje.*
- Hajrá Szikla! Üsd ki ezt a hegyet!
3683. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-12-04 12:22:36
Üzenet elküldve: 2022-12-04 12:22:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A hatalmas ork végül elindul a küzdőtérre, ő pedig mosolyogva követi a szemével. A fiatalabbik testvérhez csapódik, hogy utána mellé dörgölőzzön. *
- A testvéred biztosan nyerni fog, pillanatok alatt. Addig nem lenne kedved valami nyugodtabb környezetbe vonulni?
* Tetszeleg egy kicsit a férfinek, kebleit bőszen kitolja, és egy perverz mosolyt húz az arcára. ~ Csak rákap ez a pancser. ~ *
- Remélem van kedved szórakoztatni, mert igazán éhes vagyok.
* Dorombolja a fiatalnak, és tüzes tekintetével próbálja levenni a lábáról. *
* A hatalmas ork végül elindul a küzdőtérre, ő pedig mosolyogva követi a szemével. A fiatalabbik testvérhez csapódik, hogy utána mellé dörgölőzzön. *
- A testvéred biztosan nyerni fog, pillanatok alatt. Addig nem lenne kedved valami nyugodtabb környezetbe vonulni?
* Tetszeleg egy kicsit a férfinek, kebleit bőszen kitolja, és egy perverz mosolyt húz az arcára. ~ Csak rákap ez a pancser. ~ *
- Remélem van kedved szórakoztatni, mert igazán éhes vagyok.
* Dorombolja a fiatalnak, és tüzes tekintetével próbálja levenni a lábáról. *
3682. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-12-01 14:06:08
Üzenet elküldve: 2022-12-01 14:06:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lyni//
*Pipája leégett, így hanyag komótossággal püföli ki belőle az enyészetté vált hamut, az asztalon lévő üres italos tálcára. A legtöbb vendég errefelé, biztosan egyszerűen csak maga alá koszolna. De ő sosem volt az a fajta, aki kuplerájt hagy maga körül. Ez alapvetően idegen a természetétől, mint ahogy az is, hogy verje le a sarat, a csizmájáról mielőtt bárhová is belépne.
Szakálla bár meglehetősen jó erőben van, mégsem képes teljesen rejtve tartani az arcán elterülő kaján vigyort Lyni reakciója láttán. Hazudna magának, ha azt mondaná, hogy nem tetszik neki a nő külleme és jelleme. De, első sorban nem ez motiválja abban, hogy ismertségüket elmélyítsék. Nem annyira sekélyes gondolkodású. Ezt inkább meghagyja a sihedereknek, akik a legtöbb nőben csak egy dolgot keresnek.
Almeir inkább a társaságot élvezi, az adok-kapok ugratások, kis pimaszkodások gyöngyöző láncolatát, ami emlékezetessé teheti találkozásuk estéjét. Ezek alapvetően fontosak a számára. A dekadens és karót nyelt személyektől pedig kíméljék meg őt, az égiek, a szellemek és minden volt és ébredő erő, aki a világot formálja.
Lyni revansot vesz rajta, és ehhez az egyik legalapvetőbb taktikát választja, ami valószínűleg sosem fog kudarcot vallani, amíg világ a világ. A nő bársony bőrű karjai lágyan összefonódnak a mellkasa előtt, szépen lassan összeszorulnak, amíg Lyni el nem éri azt a reakciót, amit akart. Ekkor a férfi pipapüfölési potenciálja alább hagy sőt, kezének mozdulata belefagy a levegőbe. Almeri szeretné azt hinni, hogy nem bámult idiótán maga elé, Lyni felsőjének egy bizonyos pontjára, de be kell majd látnia később, amikor már megfelelően működik a nyelve és az agya, hogy ez nem így történt.*
- Már, hogy a… szóval a… -*Alig észrevehetően, enyhén megrázza fejét, és egy nagyobbat pislog. Ajkai csibészes félmosolyra húzódnak, és melegbarna színű szemei azt üzenik: ez ügyes volt.*
- Akkor hát, szavadon foglak. Elhiheted, hogy Te sem untatsz. Sosem gondoltam volna, hogy az első napomon egy ilyen érdekes és kellemes személlyel hoz össze a sors. Természetesen elfogadom a majdani ital meghívást.
*Megemeli kupáját Lyni felé, és belekortyol a borba, de továbbra sem a kellemes borzongás, hanem a viszolyogtató elborzadás, amivel ezt a lőrét jellemezni tudná. Reméli, hogy a Boszorkány konyha azért némiképp élvezhetőbb lesz az italok, és szórakoztatóbb lesz a vendégek terén.*
- Minthogy a terveidet nem osztod meg velem, megjegyzem igencsak jogosan és okosan, azt azért megtudhatom, hogy mivel foglalkoztál eddig? Az feltűnt, hogy igen jól bánsz a szavakkal, és az abszurd, váratlan helyzeteket is gyorsan helyén kezeled. ~Ez azért enged némi következtetést levonni.~
*Pipája leégett, így hanyag komótossággal püföli ki belőle az enyészetté vált hamut, az asztalon lévő üres italos tálcára. A legtöbb vendég errefelé, biztosan egyszerűen csak maga alá koszolna. De ő sosem volt az a fajta, aki kuplerájt hagy maga körül. Ez alapvetően idegen a természetétől, mint ahogy az is, hogy verje le a sarat, a csizmájáról mielőtt bárhová is belépne.
Szakálla bár meglehetősen jó erőben van, mégsem képes teljesen rejtve tartani az arcán elterülő kaján vigyort Lyni reakciója láttán. Hazudna magának, ha azt mondaná, hogy nem tetszik neki a nő külleme és jelleme. De, első sorban nem ez motiválja abban, hogy ismertségüket elmélyítsék. Nem annyira sekélyes gondolkodású. Ezt inkább meghagyja a sihedereknek, akik a legtöbb nőben csak egy dolgot keresnek.
Almeir inkább a társaságot élvezi, az adok-kapok ugratások, kis pimaszkodások gyöngyöző láncolatát, ami emlékezetessé teheti találkozásuk estéjét. Ezek alapvetően fontosak a számára. A dekadens és karót nyelt személyektől pedig kíméljék meg őt, az égiek, a szellemek és minden volt és ébredő erő, aki a világot formálja.
Lyni revansot vesz rajta, és ehhez az egyik legalapvetőbb taktikát választja, ami valószínűleg sosem fog kudarcot vallani, amíg világ a világ. A nő bársony bőrű karjai lágyan összefonódnak a mellkasa előtt, szépen lassan összeszorulnak, amíg Lyni el nem éri azt a reakciót, amit akart. Ekkor a férfi pipapüfölési potenciálja alább hagy sőt, kezének mozdulata belefagy a levegőbe. Almeri szeretné azt hinni, hogy nem bámult idiótán maga elé, Lyni felsőjének egy bizonyos pontjára, de be kell majd látnia később, amikor már megfelelően működik a nyelve és az agya, hogy ez nem így történt.*
- Már, hogy a… szóval a… -*Alig észrevehetően, enyhén megrázza fejét, és egy nagyobbat pislog. Ajkai csibészes félmosolyra húzódnak, és melegbarna színű szemei azt üzenik: ez ügyes volt.*
- Akkor hát, szavadon foglak. Elhiheted, hogy Te sem untatsz. Sosem gondoltam volna, hogy az első napomon egy ilyen érdekes és kellemes személlyel hoz össze a sors. Természetesen elfogadom a majdani ital meghívást.
*Megemeli kupáját Lyni felé, és belekortyol a borba, de továbbra sem a kellemes borzongás, hanem a viszolyogtató elborzadás, amivel ezt a lőrét jellemezni tudná. Reméli, hogy a Boszorkány konyha azért némiképp élvezhetőbb lesz az italok, és szórakoztatóbb lesz a vendégek terén.*
- Minthogy a terveidet nem osztod meg velem, megjegyzem igencsak jogosan és okosan, azt azért megtudhatom, hogy mivel foglalkoztál eddig? Az feltűnt, hogy igen jól bánsz a szavakkal, és az abszurd, váratlan helyzeteket is gyorsan helyén kezeled. ~Ez azért enged némi következtetést levonni.~
3681. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-12-01 09:17:58
Üzenet elküldve: 2022-12-01 09:17:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Almeir//
*Furcsa érzés, mikor a férfiak játszadoznak ő vele. Ez legtöbbször a saját kiváltsága szokott lenni. Viszont az a komisz mosoly, a kacsintás, a férfi egész lénye olyan érzést kelt benne, mintha a másik játszadozna vele. Ami noha meglepő és elég idegen érzés, valahogy mégis tetszik neki. Talán azért, mert nem egy karót nyelt bájgúnárral hozta össze a sors, hanem valaki olyannal, akire tényleg gondolkodás nélkül rá meri mondani, hogy férfi a talpán. Persze az ilyen kijelentések leginkább a hálószobákban nyernek teljes bizonyosságot. De most még az idegent is sikerül pillanatok alatt kiverni a fejéből. Érdeklődve, majdhogynem vágyakozón hajol még közelebb a férfihoz, hogy végre megtudja vágyainak tárgyát. De mikor az a felszínre bukik a bor képében kínjában felnyögve dől vissza a székébe. Csak egy röpke pillanat választja el attól, hogy ne csapja magát arcon, hogy visszanyerje a józan eszét.*
- Bor. Persze.
*Sóhajt fel, majd valami mosolyt csak visszavarázsol az arcára. Bár ez a mosoly inkább riasztó, mintsem kedves. Tipikusan az, ami jellemző a nőkre, mielőtt bosszúra készülnének, de a tervet már szövögetik a fejükben. Hasonló a helyzet itt is. Hisz ez a kis játék nem maradhat megtorolatlanul.*
- Most talán ajándék.
*Biccent a felajánlásra, majd visszakönyököl az asztalra, míg várja vissza a férfit. Aztán megérkezik az ital és vele együtt Almeir is. Így evezhetnek vissza a szálláshely kérdésére. Volt egy olyan érzése, hogy a bogarak nem fogják felkelteni az érdeklődését. Noha arany szűkében van, de azért ő maga sem szívesen töltené itt az estét. Eleget megspórol az ételen és italon ahhoz, hogy cserébe kényelmesen aludhasson.*
- Azt hiszem jól választottál. Viszont, ha valóban nem bánnád, hogy veled tartok, akkor az ottani italt én fogom állni. A végén még a munkába állásod előtt fogyasztod ki az aranykészleted.
*Kuncog fel, ahogy nyúl is az újratöltött pohárért. Majd kissé megemeli a férfi felé és nagyokat kortyol belőle. Az íze nem sokat változott, de minél több alkohol van a szervezetében, annál kevésbé zavarja annak pocsék íze.*
- Untatni? Ugyan. Idejét sem tudom már mikor volt ennyire izgalmas és szórakoztató társaságom.
*Aztán kapcsol is, hogy talán épp itt az ideje a revansnak. Mert ő bizony nem felejt olyan könnyen. Így félre is teszi a poharat, majd karba tett kezekkel mosolyodik el a lehető legbájosabban. Természetesen nem által olyan eszközökhöz nyúlni, hogy domborulatait is jobban kitolja. Hisz mi lehet egy nő legerősebb fegyvere, ha nem saját testének csábos adottságai. Azután pedig jöhet a kegyelemdöfés.*
- Szóval te nyugodtan rám telepedhetsz.
*Mosolyodik el szélesen, de szemeit sunyin húzza össze. Hangja pedig szintén igyekszik csábítóbb tónust megütni, de jobban kihallatszik belőle a játékosság.*
*Furcsa érzés, mikor a férfiak játszadoznak ő vele. Ez legtöbbször a saját kiváltsága szokott lenni. Viszont az a komisz mosoly, a kacsintás, a férfi egész lénye olyan érzést kelt benne, mintha a másik játszadozna vele. Ami noha meglepő és elég idegen érzés, valahogy mégis tetszik neki. Talán azért, mert nem egy karót nyelt bájgúnárral hozta össze a sors, hanem valaki olyannal, akire tényleg gondolkodás nélkül rá meri mondani, hogy férfi a talpán. Persze az ilyen kijelentések leginkább a hálószobákban nyernek teljes bizonyosságot. De most még az idegent is sikerül pillanatok alatt kiverni a fejéből. Érdeklődve, majdhogynem vágyakozón hajol még közelebb a férfihoz, hogy végre megtudja vágyainak tárgyát. De mikor az a felszínre bukik a bor képében kínjában felnyögve dől vissza a székébe. Csak egy röpke pillanat választja el attól, hogy ne csapja magát arcon, hogy visszanyerje a józan eszét.*
- Bor. Persze.
*Sóhajt fel, majd valami mosolyt csak visszavarázsol az arcára. Bár ez a mosoly inkább riasztó, mintsem kedves. Tipikusan az, ami jellemző a nőkre, mielőtt bosszúra készülnének, de a tervet már szövögetik a fejükben. Hasonló a helyzet itt is. Hisz ez a kis játék nem maradhat megtorolatlanul.*
- Most talán ajándék.
*Biccent a felajánlásra, majd visszakönyököl az asztalra, míg várja vissza a férfit. Aztán megérkezik az ital és vele együtt Almeir is. Így evezhetnek vissza a szálláshely kérdésére. Volt egy olyan érzése, hogy a bogarak nem fogják felkelteni az érdeklődését. Noha arany szűkében van, de azért ő maga sem szívesen töltené itt az estét. Eleget megspórol az ételen és italon ahhoz, hogy cserébe kényelmesen aludhasson.*
- Azt hiszem jól választottál. Viszont, ha valóban nem bánnád, hogy veled tartok, akkor az ottani italt én fogom állni. A végén még a munkába állásod előtt fogyasztod ki az aranykészleted.
*Kuncog fel, ahogy nyúl is az újratöltött pohárért. Majd kissé megemeli a férfi felé és nagyokat kortyol belőle. Az íze nem sokat változott, de minél több alkohol van a szervezetében, annál kevésbé zavarja annak pocsék íze.*
- Untatni? Ugyan. Idejét sem tudom már mikor volt ennyire izgalmas és szórakoztató társaságom.
*Aztán kapcsol is, hogy talán épp itt az ideje a revansnak. Mert ő bizony nem felejt olyan könnyen. Így félre is teszi a poharat, majd karba tett kezekkel mosolyodik el a lehető legbájosabban. Természetesen nem által olyan eszközökhöz nyúlni, hogy domborulatait is jobban kitolja. Hisz mi lehet egy nő legerősebb fegyvere, ha nem saját testének csábos adottságai. Azután pedig jöhet a kegyelemdöfés.*
- Szóval te nyugodtan rám telepedhetsz.
*Mosolyodik el szélesen, de szemeit sunyin húzza össze. Hangja pedig szintén igyekszik csábítóbb tónust megütni, de jobban kihallatszik belőle a játékosság.*
3680. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-30 20:47:41
Üzenet elküldve: 2022-11-30 20:47:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Nem fél Ukrom elfogadni a számára is felkínált sört, amit hamar le is gurít; az éltetű nedű tompítja a fájdalmakat, de egyben felfrissíti. Az idegen tömegből őt érő, váratlan dicséretek nem hozzák vad lázba, továbbra is halkan lépked és nem szószátyárkodik. De ezzel legalább tudja, hogy az ötlet legfontosabb eredményét elérte, és több szem rajta volt a meccs alatt. Ez azt jelenti, hogy a most következő, még izgalmasabb küzdelemkor elég vendég fogja őket bámulni ahhoz, hogy az orvgyilkosok a dolgukat csinálhassák, bár hogy innen mit tudnának kikotyvasztani, arról Ukrom egy darabig gondolkodhatna; a három közül kettő ork körül van véve húspajzzsal, a harmadikat pedig még csak nem is látja sehol. Reméli, hogy Darkhnak élesebb szeme van, akárhol is járkálhat ő.
Többször pislognia kell, hogy megbizonyosodjon arról, Syndrát látja e a két fontos célpont és számtalan más izomagy társaskörének középpontjában; a szürkebőrű nem tudja, mit tervezett el, vagy hogy hogyan fog onnan kisétálni, de igenis kíváncsi lenne rá. És úgy hiszi, Lilyennt is sikerül észrevennie egy ideig a már felismerhető szőke elf mellett, de utána a lányka magára lett hagyva. A biztonság kedvéért nem megy hozzá társaságot adni, habár a mozdulat felvetődik. Inkább elidegeníti magát a sokaságtól, hogy tisztán lássa a gyűrűt.
Morgtal nála sokkalta gyorsabb győzelme nem lepi meg túlzottan, de örömmel sem tölti el. Ha eddig nem, akkor most tisztává válik számára, hogy az ork bandita személyében egy olyan akadályra lelt, akit nem biztos, hogy le tud küzdeni. Elképesztően erős, méretéhez képest rendkívül gyors, és a mozdulatokból kivéve, sok tapasztalattal él az ökölvívás nem túl rejtett művészetében. Ha fegyverekkel küzdenének, több esélyt adna magának, de így...
Sötéten szemléli a vesztes óriás talán már csak földi maradványát. Ezen azon ritka alkalmak egyike, amikor Ukrom nem hiszi, képes lesz e az előtte lévő behemótot levinni. Tanulmányozza önnön látható testét, amik még továbbra is frissen hordják a matróz ajándékait. Aggódó tekintettel fordítja el a fejét és próbálja megkeresni társait, bármi bizalomgerjesztőt, akárcsak egy tekintetet próbálva magához venni. De nem megy, innen nehezen lát bármi felismerhetőt.
Ekkor hallja a bajnok hívását. Valami, talán a szavak sorrendje, talán a hatalmas orknak a hangja, vagy a felismerés, hogy ez lesz a leghatalmasabb kihívása, amivel ebben az estében szembe nézett eddig, de érzi, hogy felgyorsul a szívverése. Az új löketnyi vér éberré teszi, és egyenesen jövendő ellenfele szemeibe néz. Lassan feláll, és belép a körbe. Az a miniatűr kétségbeesés, aggodalom, mind elvesződik, amint pár lépésnyi távolságra találja magát Morgtaltól. Rögtön megnyugszik, a tömeg zaja szinte megszűnik füleihez eljutni. Egy mély lélegzetet vesz, és jobb öklét egy másodpercre a saját mellkasára teszi.*
- Csináljuk! *Jöjjön bármi is, bolond lett volna ezt kihagyni. Amit meg kellett tennie, azt éppen most teszi, így még csak azt se mondhatja, hátráltatja a küldetést. És most hogy itt áll, szinte örül, hogy egy ork bajnokkal küzdhet meg. Egyikőjüknek sem kell visszafogni magát.*
*Nem fél Ukrom elfogadni a számára is felkínált sört, amit hamar le is gurít; az éltetű nedű tompítja a fájdalmakat, de egyben felfrissíti. Az idegen tömegből őt érő, váratlan dicséretek nem hozzák vad lázba, továbbra is halkan lépked és nem szószátyárkodik. De ezzel legalább tudja, hogy az ötlet legfontosabb eredményét elérte, és több szem rajta volt a meccs alatt. Ez azt jelenti, hogy a most következő, még izgalmasabb küzdelemkor elég vendég fogja őket bámulni ahhoz, hogy az orvgyilkosok a dolgukat csinálhassák, bár hogy innen mit tudnának kikotyvasztani, arról Ukrom egy darabig gondolkodhatna; a három közül kettő ork körül van véve húspajzzsal, a harmadikat pedig még csak nem is látja sehol. Reméli, hogy Darkhnak élesebb szeme van, akárhol is járkálhat ő.
Többször pislognia kell, hogy megbizonyosodjon arról, Syndrát látja e a két fontos célpont és számtalan más izomagy társaskörének középpontjában; a szürkebőrű nem tudja, mit tervezett el, vagy hogy hogyan fog onnan kisétálni, de igenis kíváncsi lenne rá. És úgy hiszi, Lilyennt is sikerül észrevennie egy ideig a már felismerhető szőke elf mellett, de utána a lányka magára lett hagyva. A biztonság kedvéért nem megy hozzá társaságot adni, habár a mozdulat felvetődik. Inkább elidegeníti magát a sokaságtól, hogy tisztán lássa a gyűrűt.
Morgtal nála sokkalta gyorsabb győzelme nem lepi meg túlzottan, de örömmel sem tölti el. Ha eddig nem, akkor most tisztává válik számára, hogy az ork bandita személyében egy olyan akadályra lelt, akit nem biztos, hogy le tud küzdeni. Elképesztően erős, méretéhez képest rendkívül gyors, és a mozdulatokból kivéve, sok tapasztalattal él az ökölvívás nem túl rejtett művészetében. Ha fegyverekkel küzdenének, több esélyt adna magának, de így...
Sötéten szemléli a vesztes óriás talán már csak földi maradványát. Ezen azon ritka alkalmak egyike, amikor Ukrom nem hiszi, képes lesz e az előtte lévő behemótot levinni. Tanulmányozza önnön látható testét, amik még továbbra is frissen hordják a matróz ajándékait. Aggódó tekintettel fordítja el a fejét és próbálja megkeresni társait, bármi bizalomgerjesztőt, akárcsak egy tekintetet próbálva magához venni. De nem megy, innen nehezen lát bármi felismerhetőt.
Ekkor hallja a bajnok hívását. Valami, talán a szavak sorrendje, talán a hatalmas orknak a hangja, vagy a felismerés, hogy ez lesz a leghatalmasabb kihívása, amivel ebben az estében szembe nézett eddig, de érzi, hogy felgyorsul a szívverése. Az új löketnyi vér éberré teszi, és egyenesen jövendő ellenfele szemeibe néz. Lassan feláll, és belép a körbe. Az a miniatűr kétségbeesés, aggodalom, mind elvesződik, amint pár lépésnyi távolságra találja magát Morgtaltól. Rögtön megnyugszik, a tömeg zaja szinte megszűnik füleihez eljutni. Egy mély lélegzetet vesz, és jobb öklét egy másodpercre a saját mellkasára teszi.*
- Csináljuk! *Jöjjön bármi is, bolond lett volna ezt kihagyni. Amit meg kellett tennie, azt éppen most teszi, így még csak azt se mondhatja, hátráltatja a küldetést. És most hogy itt áll, szinte örül, hogy egy ork bajnokkal küzdhet meg. Egyikőjüknek sem kell visszafogni magát.*
3679. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-30 19:09:23
Üzenet elküldve: 2022-11-30 19:09:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Illidary nem zavartatja magát, tovább próbál beszélgetni a fiatalabbik orkal. Szemeit Syndrán tartja, hogy ha bármi gond adódna, akkor segít neki. *
- Hány év különbség van köztetek?
* Kérdezi a fiatalabbik testvért. Nem egy udvariatlan kérdés, így zavartalanul folytatja. *
- Testvéred bizonyára járja a világot, hogy meg mérkőzzön, de szokott valakivel edzeni? Csak azért kérdezem mert sok helyen jártam már, de még nem volt szerencsém hozzá.
* Tekintetét társai keresésével foglalja le, de utána vissza fordul hozzá. *
- Szokott a bátyád testőrködéssel is foglalkozni?
* Hirtelen ötlettől vezérelve, próbálja meg folytatni a diszkurzust. *
- Talán lenne egy munkám számára, hogy ha értékeli az aranyat.
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Illidary nem zavartatja magát, tovább próbál beszélgetni a fiatalabbik orkal. Szemeit Syndrán tartja, hogy ha bármi gond adódna, akkor segít neki. *
- Hány év különbség van köztetek?
* Kérdezi a fiatalabbik testvért. Nem egy udvariatlan kérdés, így zavartalanul folytatja. *
- Testvéred bizonyára járja a világot, hogy meg mérkőzzön, de szokott valakivel edzeni? Csak azért kérdezem mert sok helyen jártam már, de még nem volt szerencsém hozzá.
* Tekintetét társai keresésével foglalja le, de utána vissza fordul hozzá. *
- Szokott a bátyád testőrködéssel is foglalkozni?
* Hirtelen ötlettől vezérelve, próbálja meg folytatni a diszkurzust. *
- Talán lenne egy munkám számára, hogy ha értékeli az aranyat.
3678. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-30 18:13:38
Üzenet elküldve: 2022-11-30 18:13:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lyni//
*Az asztalukhoz illetlenkedő idegen távozik, olyan váratlanul, ahogy érkezett. Nem hagy maga után mást csak néhány kérdőjelet. Ki volt ez? Mit akarhatott? Vajon valóban ismerte a bárót és ha igen, miként? Vagy csak Almeir múltjának csápjai manifesztálódtak ebben a tetovált nyakú idegenben, hogy utolérjék és elragadják? Nem tudja, de nem feszegeti a dolgot. Inkább próbál arra koncentrálni, hogy ami volt az elmúlt. Mögötte van immár, és Ő most itt van. A mostban. Pipáját füstölteti, és egy tagadhatatlanul szemrevaló nő társaságában tölti idejét.
Immár ismét csak ketten vannak, közel s távol senki nincs rajtuk kívül, aki megzavarhatná beszélgetésüket.*
- Mire vágyok? - *Visszhangozza a nő szavait.*- Kicsit előrébb hajol Ő is, ahogy Lyni tett az imént. Pipáját kiveszi ajkai közül. Nyelvével megnedvesíti alsó ajkát, és így szól. - Azt hiszem egyelőre egy, újabb kupa borra. - *kacsint egyet*- Úgy tűnik, még mindig ki vagyok tikkadva.
*Elmosolyodik, és visszadől a székében, miközben az üres kupáját ismét a kezébe veszi.*
- Ha nem haragszol meg, hozok neked is... bár nem tudom, ez a bor ajándéknak számít-e vagy inkább büntetésnek.
*Ismét felkuncog. Hangja kedélyes, és bizalmat sugárzó. Lyni szépen lassan lebontja azt a falat, amit az idegenekkel szemben érez Almeir. Ez továbbra sem jelenti persze, hogy minden titkát és bizalmas dolgait megosztaná vele. Nem. De, egyre kevésbé kezeli idegennek.
Ahogy meglódul és elindul a pult felé, magához veszi a másik kupáját is. A söntés mögött a barátságtalan arc, nem enyhül meg a hírre, hogy újabb két kupaBorlett rendelve. Pedig ez ismét12arannyal
gyarapítja a kasszát. Almeir visszatér Lyni-hez, leteszi az asztalra az italt, majd ismét kényelmesen helyet foglal.*
- Hát, ha itt bogaras az ágy, akkor inkább a Boszorkánykonyha. Ha még lenne kedved ott is inni valamit, akkor szívesen veszem, ha csatlakozol hozzám. Hátha ott is belebotlunk valakibe, akit megnevelhetsz a szavaiddal. Azt, úgy hiszem sosem tudnám megunni.
*Ismét a jellegzetes kuncogás hallható, ahogy az utolsó elhaló füstkarikákat kergeti a plafon felé tenyerével hessegetve őket arrébb orra elől. Ahogy kedve egyre jobbra fordul, és képes egyre jobban elengedni magát a nő társaságában, arcvonásai mintha kissé megváltoznának, fiatalosabbá, energikusabbá válnak. Lám mit tesz pár korty bor, a jó hangulat és, egy bájos nő társasága a férfi lélekkel.*
- De, nem akarok nagyon rád telepedni, amennyiben untatlak.
*Az asztalukhoz illetlenkedő idegen távozik, olyan váratlanul, ahogy érkezett. Nem hagy maga után mást csak néhány kérdőjelet. Ki volt ez? Mit akarhatott? Vajon valóban ismerte a bárót és ha igen, miként? Vagy csak Almeir múltjának csápjai manifesztálódtak ebben a tetovált nyakú idegenben, hogy utolérjék és elragadják? Nem tudja, de nem feszegeti a dolgot. Inkább próbál arra koncentrálni, hogy ami volt az elmúlt. Mögötte van immár, és Ő most itt van. A mostban. Pipáját füstölteti, és egy tagadhatatlanul szemrevaló nő társaságában tölti idejét.
Immár ismét csak ketten vannak, közel s távol senki nincs rajtuk kívül, aki megzavarhatná beszélgetésüket.*
- Mire vágyok? - *Visszhangozza a nő szavait.*- Kicsit előrébb hajol Ő is, ahogy Lyni tett az imént. Pipáját kiveszi ajkai közül. Nyelvével megnedvesíti alsó ajkát, és így szól. - Azt hiszem egyelőre egy, újabb kupa borra. - *kacsint egyet*- Úgy tűnik, még mindig ki vagyok tikkadva.
*Elmosolyodik, és visszadől a székében, miközben az üres kupáját ismét a kezébe veszi.*
- Ha nem haragszol meg, hozok neked is... bár nem tudom, ez a bor ajándéknak számít-e vagy inkább büntetésnek.
*Ismét felkuncog. Hangja kedélyes, és bizalmat sugárzó. Lyni szépen lassan lebontja azt a falat, amit az idegenekkel szemben érez Almeir. Ez továbbra sem jelenti persze, hogy minden titkát és bizalmas dolgait megosztaná vele. Nem. De, egyre kevésbé kezeli idegennek.
Ahogy meglódul és elindul a pult felé, magához veszi a másik kupáját is. A söntés mögött a barátságtalan arc, nem enyhül meg a hírre, hogy újabb két kupaBorlett rendelve. Pedig ez ismét12arannyal
gyarapítja a kasszát. Almeir visszatér Lyni-hez, leteszi az asztalra az italt, majd ismét kényelmesen helyet foglal.*- Hát, ha itt bogaras az ágy, akkor inkább a Boszorkánykonyha. Ha még lenne kedved ott is inni valamit, akkor szívesen veszem, ha csatlakozol hozzám. Hátha ott is belebotlunk valakibe, akit megnevelhetsz a szavaiddal. Azt, úgy hiszem sosem tudnám megunni.
*Ismét a jellegzetes kuncogás hallható, ahogy az utolsó elhaló füstkarikákat kergeti a plafon felé tenyerével hessegetve őket arrébb orra elől. Ahogy kedve egyre jobbra fordul, és képes egyre jobban elengedni magát a nő társaságában, arcvonásai mintha kissé megváltoznának, fiatalosabbá, energikusabbá válnak. Lám mit tesz pár korty bor, a jó hangulat és, egy bájos nő társasága a férfi lélekkel.*
- De, nem akarok nagyon rád telepedni, amennyiben untatlak.
3677. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-30 10:59:41
Üzenet elküldve: 2022-11-30 10:59:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Almeir//
*Nem kenyere undoknak lenni, viszont a nyelve csípős. Ez nem is kérdéses. Az meg pláne nem, hogy szeret is élni ezzel a tulajdonságával, amihez hozzá jön az is, hogy itt a kikötőben nem egészen tanácsos ugrani minden ilyen gyanús dologra. Noha egy részében sajnálja, hogy belefojtja a másikba a szót, mert csak hajtja a nőies kíváncsiság, hogy esetleg kaptak volna valamilyen kiinduló segítséget. Másrészt viszont megnyugtató, hogy készülnek elkerülni egy esetlegesen felmerülő problémát valami átverés képében.
Hát nincs mese, bemutatkozott, amit szerencsére Almeir nem vett zokon. Hisz nem sok férfi van, aki megmosolyog egy csípős nyelvű asszonyt. Sokan inkább tartanak a női határozottságtól. De úgy fest, hogy ezen esetben erről szó sincs. Így az idegen férfinak szánt megjegyzést megmosolyogja az orra alatt. Valóban kérdéses, hogy melyikük lenne az, ki megtorolja a bosszúságot, de igazából talán jobb is elkerülni a bajt. Noha a Rumos látott eleget belőle, ma túl nyugodtnak indult ez a nap, hogy csúnya vége legyen.
Így figyelmét inkább vissza is irányítja Almeirre, hogy választ adhasson az újfent szóba kerülő kérdésre.*
- Az attól függ, hogy mik az igényeid. Itt a kikötőben van elég lehetőség, ha ma már nem szándékozol tovább állni.
*Hajol vissza az asztal fölé, bájos mosolyával továbbra is csak újdonsült partnerét tüntetve ki.*
- Először is van itt is szoba, csak hát az nem a finnyásoknak való. Olcsó, de csípnek a bogarak. Ezen felül ott van még a Boszorkánykonyha is egész megfizethető áron. Igaz még ott sem jártam, de állítólag kellemes hely.
*Von aprót vállain, majd az asztal lapjára könyökölve támasztja meg tenyerében állát, ahogy fejében kutatja a további lehetőségeket.*
- A Sellőházat említettem már. De az nem egy olcsó hely, viszont azt mondják minden pénzt megér. Ha pedig elég bátor vagy találhatsz olyan lakásokat, ahol adnak ki egy-egy szobát bérbe. De eddig egyik sem volt valami bizalomgerjesztő. Meg hát személy szerint szeretek úgy ébredni, hogy minden belsőségem megvan és nem arra riadok fel, hogy igazából többé már nem is riadok fel.
*Kuncog fel halkan, ahogy újból a pipa illatos füstjén kezdi legeltetni smaragd szemeit. Persze azért egy-egy lopott pillantással a pipa gazdáját is kitünteti, de ezt csinálja kevésbé feltűnőn. Senki sem rajonghat érte, ha folyamatosan bámulják.*
- Szóval csak döntésre kell jutnod, hogy mire is vágysz. A többiben pedig továbbra is szívesen segítek.
*Jön is az újabb önzetlen gesztus. Ami valóban olyan önzetlen lenne, mint az kívülről látszik? Hisz a kikötőben bármi megtörténhet. S van, hogy a szívességeknek nagy ára van.*
*Nem kenyere undoknak lenni, viszont a nyelve csípős. Ez nem is kérdéses. Az meg pláne nem, hogy szeret is élni ezzel a tulajdonságával, amihez hozzá jön az is, hogy itt a kikötőben nem egészen tanácsos ugrani minden ilyen gyanús dologra. Noha egy részében sajnálja, hogy belefojtja a másikba a szót, mert csak hajtja a nőies kíváncsiság, hogy esetleg kaptak volna valamilyen kiinduló segítséget. Másrészt viszont megnyugtató, hogy készülnek elkerülni egy esetlegesen felmerülő problémát valami átverés képében.
Hát nincs mese, bemutatkozott, amit szerencsére Almeir nem vett zokon. Hisz nem sok férfi van, aki megmosolyog egy csípős nyelvű asszonyt. Sokan inkább tartanak a női határozottságtól. De úgy fest, hogy ezen esetben erről szó sincs. Így az idegen férfinak szánt megjegyzést megmosolyogja az orra alatt. Valóban kérdéses, hogy melyikük lenne az, ki megtorolja a bosszúságot, de igazából talán jobb is elkerülni a bajt. Noha a Rumos látott eleget belőle, ma túl nyugodtnak indult ez a nap, hogy csúnya vége legyen.
Így figyelmét inkább vissza is irányítja Almeirre, hogy választ adhasson az újfent szóba kerülő kérdésre.*
- Az attól függ, hogy mik az igényeid. Itt a kikötőben van elég lehetőség, ha ma már nem szándékozol tovább állni.
*Hajol vissza az asztal fölé, bájos mosolyával továbbra is csak újdonsült partnerét tüntetve ki.*
- Először is van itt is szoba, csak hát az nem a finnyásoknak való. Olcsó, de csípnek a bogarak. Ezen felül ott van még a Boszorkánykonyha is egész megfizethető áron. Igaz még ott sem jártam, de állítólag kellemes hely.
*Von aprót vállain, majd az asztal lapjára könyökölve támasztja meg tenyerében állát, ahogy fejében kutatja a további lehetőségeket.*
- A Sellőházat említettem már. De az nem egy olcsó hely, viszont azt mondják minden pénzt megér. Ha pedig elég bátor vagy találhatsz olyan lakásokat, ahol adnak ki egy-egy szobát bérbe. De eddig egyik sem volt valami bizalomgerjesztő. Meg hát személy szerint szeretek úgy ébredni, hogy minden belsőségem megvan és nem arra riadok fel, hogy igazából többé már nem is riadok fel.
*Kuncog fel halkan, ahogy újból a pipa illatos füstjén kezdi legeltetni smaragd szemeit. Persze azért egy-egy lopott pillantással a pipa gazdáját is kitünteti, de ezt csinálja kevésbé feltűnőn. Senki sem rajonghat érte, ha folyamatosan bámulják.*
- Szóval csak döntésre kell jutnod, hogy mire is vágysz. A többiben pedig továbbra is szívesen segítek.
*Jön is az újabb önzetlen gesztus. Ami valóban olyan önzetlen lenne, mint az kívülről látszik? Hisz a kikötőben bármi megtörténhet. S van, hogy a szívességeknek nagy ára van.*
3676. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-28 17:29:45
Üzenet elküldve: 2022-11-28 17:29:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lyni//
*Valószínűleg nagyon meglephette az idegent, hogy ekkora bizalmatlansággal fogadták, mert egyelőre nem kezd bele az ilyenkor szokásos magyarázkodásba és győzködésbe, hogy komolyan vegyék a szavait. A zavart némaság csendje csak nyúlik, mint a nyerstészta. Almeir lopva asztaltársa felé pillant, és felismeri a nő testtartásán, hogy az cseppet sem veszi komolyan a másikat. Ennek bizonyítéka, hogy a lassan öt-hat másodpercre beállt néma csendet egy epés megjegyzéssel zárja, utalva arra, hogy a férfi más férfiak kegyére tesz pénzért.
Almeir elfojt egy hangosabb felkuncogást, ami leginkább egy elfuserált tüsszentésre emlékeztet így, és próbál továbbra is komoly maradni. De, nem bírja tovább, amikor Lyni megrebbenti szempilláit, ezzel is tovább fokozva előző mondatainak súlyát. Almeir kuncogni kezd, kézfeje lassan búcsút int a tőr markolatnak, és a inkább állát dörzsöli meg immáron szabadon maradt kezével.*
- Na, eredj amíg ez a bájos hölgy, még jó kedvében van! Ha felbosszantod abban nem lesz köszönet.
*Nem tudni, hogy itt önmagára utal-e, vagy a nőre, aki majd a bosszúságot megtorolja, de ez már talán nem is fontos. A tetovált nyakú férfi jobb, ha máshol keres magának társaságot, akit egy kis lódítással és meséléssel megvezethet.*
- Hol is tartottunk kedves? Á, igen. Szóval mit is javasolsz éjszakai szállásként?
*Fordul vissza Lyni felé. Nem zárja ki teljesen látóteréből az idegen férfit, de kevesebb figyelmet szentel neki. Nem felejtette el, hogy az előbb erre a kérdésre, nem kapott Lyni-től választ. *
*Valószínűleg nagyon meglephette az idegent, hogy ekkora bizalmatlansággal fogadták, mert egyelőre nem kezd bele az ilyenkor szokásos magyarázkodásba és győzködésbe, hogy komolyan vegyék a szavait. A zavart némaság csendje csak nyúlik, mint a nyerstészta. Almeir lopva asztaltársa felé pillant, és felismeri a nő testtartásán, hogy az cseppet sem veszi komolyan a másikat. Ennek bizonyítéka, hogy a lassan öt-hat másodpercre beállt néma csendet egy epés megjegyzéssel zárja, utalva arra, hogy a férfi más férfiak kegyére tesz pénzért.
Almeir elfojt egy hangosabb felkuncogást, ami leginkább egy elfuserált tüsszentésre emlékeztet így, és próbál továbbra is komoly maradni. De, nem bírja tovább, amikor Lyni megrebbenti szempilláit, ezzel is tovább fokozva előző mondatainak súlyát. Almeir kuncogni kezd, kézfeje lassan búcsút int a tőr markolatnak, és a inkább állát dörzsöli meg immáron szabadon maradt kezével.*
- Na, eredj amíg ez a bájos hölgy, még jó kedvében van! Ha felbosszantod abban nem lesz köszönet.
*Nem tudni, hogy itt önmagára utal-e, vagy a nőre, aki majd a bosszúságot megtorolja, de ez már talán nem is fontos. A tetovált nyakú férfi jobb, ha máshol keres magának társaságot, akit egy kis lódítással és meséléssel megvezethet.*
- Hol is tartottunk kedves? Á, igen. Szóval mit is javasolsz éjszakai szállásként?
*Fordul vissza Lyni felé. Nem zárja ki teljesen látóteréből az idegen férfit, de kevesebb figyelmet szentel neki. Nem felejtette el, hogy az előbb erre a kérdésre, nem kapott Lyni-től választ. *
3675. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-26 18:40:09
Üzenet elküldve: 2022-11-26 18:40:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Ukrom egy jó bunyón van túl. Igaz, hogy sajgó sérüléseket hagyott maga utána menet, de jó volt. A pályáról lelépve tovább éltetik, hiszen vannak itt olyanok, akiknek ma szép kis vagyont szerzet. A versenyzőknek nem kell pia után kajtatni. Vödörben akad víz, illetve sört is nyomnak rögtön a kezükbe. Ukrom felfrissítheti magát, ha akarja kényelmesen a következő menetig.*
* Lily eközben belebotlik a szőke ifjúba, aki már foglalt. Rá is köszön, az ismerős hangra pedig felkapja a fejét a suhanc.*
- Ó! Hát itt vagy? Már találtam mást, aki elkísért a mai estére. A barátod meg nemsokára kiütik.* Biccent a mérkőzés felé, ahol éppen Ukrom szenvedi a pofonokat. Derik most elég magabiztos, hiszen nő van az oldalán, és úgy érzi, hogy győzni fog. A nő még ha csak egy olcsó szajha, akkor is egy nő. Ráadásul szemrevaló, meg még máshova is. Na persze az önbizalom alább hagy, amint kiütik az óriást.*
- Nem!* Kiált fel és igyekszik a kifeküdt óriás felé szaladni. Az a kis árva sem gondolhatta, hogy majd elcseverészik a Derikkel miután kiütötték a haverját. Még az örömlányt is hátra hagyta a fiú.*
- Vannak nyertesek és vesztesek picinyem. Növesz magadnak csöcsöket.* Nevet rá az örömlány, miközben megemelgeti saját tejcsárdáit.*
- Nagy kár a barátodért. Ha kiáll Morthal ellen, akkor pépé verik.* Vihog fel, majd tovább is áll.*
* Syndra megpróbál a bájaival előrébb jutni. Szemrevaló egy fruska, így ez sok esetben nem esik nehezére. Most is így van ez. A benga orknak megakad rajta a szeme. Intésére félre is állnak egyből a lány útjából. Oda ülhet az ölébe is, ha így akarja. Akkor az ork, hog szinte elvész ott az elf. Na meg amilyen nagy olyan büdös is. Csak úgy árad belőle a férfiszag.*
- Soha nem láttalak még itt.* Morogja oda, miközben Ukromot figyeli. Felkeltette az érdeklődését. Különösen az, ahogy kiüti az óriást.*
- Félre asszony!* Hajtja el karjával Syndrát, mint egy legyet.*
- Ha ennek itt végre megháglak. Aztán te is elviheted egy körre öcskös.* Röhög fel, majd biccent a másik nála jóval kisebb ork felé, mielőtt a pályára lépne. Syndra meg mondhatni ott ragad. Amilyen könnyedén bejutott olyan nehéz lesz kijutnia. Ha pedig nem vigyáz a végén saját csapdájába esik. Itt ül izzadt, izmoktól dagadó férfiak között, aminek nem biztos, hogy jó vége lesz.*
* A hollóférfi is információ után kajtat. Láthatja, ahogy társa eltűnik az ork irányában, majd később mellette bukkan fel. Ahogy azt is, hogy Ukrom nyer az óriás ellen. Fogadni még nem fog tudni saját orkukra, mert nem ő következik, de még csak kérdeznie sem kell, hogy miféle szorzókra lehet számítani. Mindenki erről beszél szinte. Ukromnak nem sok esélyt adnak, ezért jó nagyot lehet kaszálni majd rajta. Egyes források szerint a feltett tétek háromszorosát is visszanyerhetik a merész fogadók, de ez mégsem elég kecsegtető, és az ok itt van rögvest. A bajnok lép pályára, aki szintén egy óriás ellen küzd. Méretes példány, ráadásul nem is tűnik amatőrnek. A menet mégis oly gyorsan véget ér. Rövid pofozkodás után megragadja az ork és úgy földhöz vágja, hogy csak nyekken belé a hústorony. Aztán véres pacává veri az arcát. Úgy kell lehúzni a ringből éppen csak még lélegző testét. Ha akar fogadhat, de ezt figyelembe kell vennie.*
* Urkom felfrissítette magát és még pihenhetett is. Illetve páholyból nézhette végig, ahogy szétverik a másik óriást. Ezt követően Morgtal már el sem hagyja a ringet.*
- Jöhet a következő! Hozzatok nekem valami jobbat!* Fejével Ukrom felé biccent.*
- Gyere ide te! Mutasd meg mit tudsz!* Két lehetőség van. Vagy elhúzza a belét, vagy elfogadja a kihívást. Ez rajta áll, ha így tesz és a ringbe száll, akkor jobb lesz, ha felköti a gatyáját. Élete egyik legkeményebb harcára kell számítania. Azt látszik, hogy ellenfele valószínűleg erősebb és tapasztaltabb is.*
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Ukrom egy jó bunyón van túl. Igaz, hogy sajgó sérüléseket hagyott maga utána menet, de jó volt. A pályáról lelépve tovább éltetik, hiszen vannak itt olyanok, akiknek ma szép kis vagyont szerzet. A versenyzőknek nem kell pia után kajtatni. Vödörben akad víz, illetve sört is nyomnak rögtön a kezükbe. Ukrom felfrissítheti magát, ha akarja kényelmesen a következő menetig.*
* Lily eközben belebotlik a szőke ifjúba, aki már foglalt. Rá is köszön, az ismerős hangra pedig felkapja a fejét a suhanc.*
- Ó! Hát itt vagy? Már találtam mást, aki elkísért a mai estére. A barátod meg nemsokára kiütik.* Biccent a mérkőzés felé, ahol éppen Ukrom szenvedi a pofonokat. Derik most elég magabiztos, hiszen nő van az oldalán, és úgy érzi, hogy győzni fog. A nő még ha csak egy olcsó szajha, akkor is egy nő. Ráadásul szemrevaló, meg még máshova is. Na persze az önbizalom alább hagy, amint kiütik az óriást.*
- Nem!* Kiált fel és igyekszik a kifeküdt óriás felé szaladni. Az a kis árva sem gondolhatta, hogy majd elcseverészik a Derikkel miután kiütötték a haverját. Még az örömlányt is hátra hagyta a fiú.*
- Vannak nyertesek és vesztesek picinyem. Növesz magadnak csöcsöket.* Nevet rá az örömlány, miközben megemelgeti saját tejcsárdáit.*
- Nagy kár a barátodért. Ha kiáll Morthal ellen, akkor pépé verik.* Vihog fel, majd tovább is áll.*
* Syndra megpróbál a bájaival előrébb jutni. Szemrevaló egy fruska, így ez sok esetben nem esik nehezére. Most is így van ez. A benga orknak megakad rajta a szeme. Intésére félre is állnak egyből a lány útjából. Oda ülhet az ölébe is, ha így akarja. Akkor az ork, hog szinte elvész ott az elf. Na meg amilyen nagy olyan büdös is. Csak úgy árad belőle a férfiszag.*
- Soha nem láttalak még itt.* Morogja oda, miközben Ukromot figyeli. Felkeltette az érdeklődését. Különösen az, ahogy kiüti az óriást.*
- Félre asszony!* Hajtja el karjával Syndrát, mint egy legyet.*
- Ha ennek itt végre megháglak. Aztán te is elviheted egy körre öcskös.* Röhög fel, majd biccent a másik nála jóval kisebb ork felé, mielőtt a pályára lépne. Syndra meg mondhatni ott ragad. Amilyen könnyedén bejutott olyan nehéz lesz kijutnia. Ha pedig nem vigyáz a végén saját csapdájába esik. Itt ül izzadt, izmoktól dagadó férfiak között, aminek nem biztos, hogy jó vége lesz.*
* A hollóférfi is információ után kajtat. Láthatja, ahogy társa eltűnik az ork irányában, majd később mellette bukkan fel. Ahogy azt is, hogy Ukrom nyer az óriás ellen. Fogadni még nem fog tudni saját orkukra, mert nem ő következik, de még csak kérdeznie sem kell, hogy miféle szorzókra lehet számítani. Mindenki erről beszél szinte. Ukromnak nem sok esélyt adnak, ezért jó nagyot lehet kaszálni majd rajta. Egyes források szerint a feltett tétek háromszorosát is visszanyerhetik a merész fogadók, de ez mégsem elég kecsegtető, és az ok itt van rögvest. A bajnok lép pályára, aki szintén egy óriás ellen küzd. Méretes példány, ráadásul nem is tűnik amatőrnek. A menet mégis oly gyorsan véget ér. Rövid pofozkodás után megragadja az ork és úgy földhöz vágja, hogy csak nyekken belé a hústorony. Aztán véres pacává veri az arcát. Úgy kell lehúzni a ringből éppen csak még lélegző testét. Ha akar fogadhat, de ezt figyelembe kell vennie.*
* Urkom felfrissítette magát és még pihenhetett is. Illetve páholyból nézhette végig, ahogy szétverik a másik óriást. Ezt követően Morgtal már el sem hagyja a ringet.*
- Jöhet a következő! Hozzatok nekem valami jobbat!* Fejével Ukrom felé biccent.*
- Gyere ide te! Mutasd meg mit tudsz!* Két lehetőség van. Vagy elhúzza a belét, vagy elfogadja a kihívást. Ez rajta áll, ha így tesz és a ringbe száll, akkor jobb lesz, ha felköti a gatyáját. Élete egyik legkeményebb harcára kell számítania. Azt látszik, hogy ellenfele valószínűleg erősebb és tapasztaltabb is.*
3674. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-25 13:31:50
Üzenet elküldve: 2022-11-25 13:31:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
~Valóban nem vagy túl válogatós, te Derik fickó!~
*Fut át árvánk ágyán agondolat, amint megpillantja a fajtársa oldalán álló némbert. Arra a nőszemélyre méretes kancsókat erősített a teremtője. Vagy az is lehetséges, hogy magának növesztette. Ám ez mellékes most, amikor ő a kerítés Lily és a célja között. Hatalmas váltás ez a dézsatündér, reggel óta. Hisz a szőkeség, akkor még az árva, éppen csak kerekded, kebleire indult be. Vagy mást talált tetszetősnek. Az istenek tudják. A lényeg, hogy ebben a helyzetben nehezebb lesz lenyűgözni a srácot. De nem is Lilyről lenne szó, amennyiben ilyen könnyen feladná. Egy próbát megér. Ha mást nem is, némi információt a versenyről és a résztvebőkről kihúzhat belőle. Persze nem kívánja kimutatni az érdeklődését a férfi, illetve a tudása, iránt. Helyette eljátsza, hogy a hömpölygő tömeg miatt ütköznek össze.*
- Vigyázz már jobban! Illetve üdv, idegen!
*Javítja ki önmagát a lány, miközben egy széles mosollyal színleli a felismerést.*
- A mieink csépelik egymást. Mit szólsz?
*Kérdezi csillogó kékekkel, a bögyös nöszemélyről tudomást sem véve. Tekintete végig Derik arcán marad, valami apró jel után kutatva, ami elárulja, milyen hatással van a matrózra a viszontlátás. Közben pedig a mérkőzés is véget ér, amiből ismét Ukrom kerül ki győztesen. Nem tudni, hogy árvánk ezzel tiszteletet szerzett a másiknál, vagy épp elásta magát előtte. Ennek ellenére töretlen vigyorral fordul vissza a srác felé, miután kiujjongta magát.*
- Vannak nyertesek és vesztesek. Talán a kezdők szerencséje. Ti gyakran vagytok hasonló rendezvények résztvevői?
*Árvánk lassan puhatolózik. Nem igazán szeretne gyanút kelteni. Ám mikor a hatalmas ork belép a küzdőtérre, kíváncsian kérdez rá.*
- Róla tudsz valamit? Állítólag már többször lett bajnok. Mondjuk ha ekkora lennék, én is kihasználnám az erőmet.
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
~Valóban nem vagy túl válogatós, te Derik fickó!~
*Fut át árvánk ágyán agondolat, amint megpillantja a fajtársa oldalán álló némbert. Arra a nőszemélyre méretes kancsókat erősített a teremtője. Vagy az is lehetséges, hogy magának növesztette. Ám ez mellékes most, amikor ő a kerítés Lily és a célja között. Hatalmas váltás ez a dézsatündér, reggel óta. Hisz a szőkeség, akkor még az árva, éppen csak kerekded, kebleire indult be. Vagy mást talált tetszetősnek. Az istenek tudják. A lényeg, hogy ebben a helyzetben nehezebb lesz lenyűgözni a srácot. De nem is Lilyről lenne szó, amennyiben ilyen könnyen feladná. Egy próbát megér. Ha mást nem is, némi információt a versenyről és a résztvebőkről kihúzhat belőle. Persze nem kívánja kimutatni az érdeklődését a férfi, illetve a tudása, iránt. Helyette eljátsza, hogy a hömpölygő tömeg miatt ütköznek össze.*
- Vigyázz már jobban! Illetve üdv, idegen!
*Javítja ki önmagát a lány, miközben egy széles mosollyal színleli a felismerést.*
- A mieink csépelik egymást. Mit szólsz?
*Kérdezi csillogó kékekkel, a bögyös nöszemélyről tudomást sem véve. Tekintete végig Derik arcán marad, valami apró jel után kutatva, ami elárulja, milyen hatással van a matrózra a viszontlátás. Közben pedig a mérkőzés is véget ér, amiből ismét Ukrom kerül ki győztesen. Nem tudni, hogy árvánk ezzel tiszteletet szerzett a másiknál, vagy épp elásta magát előtte. Ennek ellenére töretlen vigyorral fordul vissza a srác felé, miután kiujjongta magát.*
- Vannak nyertesek és vesztesek. Talán a kezdők szerencséje. Ti gyakran vagytok hasonló rendezvények résztvevői?
*Árvánk lassan puhatolózik. Nem igazán szeretne gyanút kelteni. Ám mikor a hatalmas ork belép a küzdőtérre, kíváncsian kérdez rá.*
- Róla tudsz valamit? Állítólag már többször lett bajnok. Mondjuk ha ekkora lennék, én is kihasználnám az erőmet.
3673. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-24 19:54:44
Üzenet elküldve: 2022-11-24 19:54:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Syndra az utasításra csak elmosolyodik, majd biccent. Köpenyét lehúzza a fejéről, majd kiengedi a haját. Sminkje továbbra is tökéletes, így nem szükséges aggódnia. Ruháját megigazítja, majd kebleit egy kicsit kitolja, hogy nagyobb lehetőséget biztosítson a szemrevételére. Füleit kihangsúlyozza, hisz a legjobb ágyasok az elfek, nem-de?
Ringató csípővel indul el a az őrökkel örzött bajnok felé, majd még bőven távolról jobb kezévet felemelve ártatlan képet vág. *
- Jaj kérem! Uraim kérem! Csak egy percet engedjenek meg a bajnokkal! Összesen egy csókkal akarok neki sok sikert kívánni!
* Az őrök előtt megállva megpróbálja olyan hangosan mondani, hogy a bajnok is hallja. *
- Nagyon drukkolok neki, és szinte biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt kiüti a másikat! Csak egy biztató csókot szándékozok adni.
* Ha átengedik, és az ork elfogadja, akkor a közelében megáll, majd az ölére mutat mosolyogva, és enyhe pírral az arcán. Ha megengedi neki, akkor az ölébe ülve megcsókolja a ráncos képű banditát. Hevesen és vadan, miközben vállait átkarolja, majd lassan leválik róla, és a szemébe nézve elmosolyodik. *
- Minden mérkőzésednél itt voltam, és csak sok sikert szerettem volna kívánni. Ezt pedig az eddigi győzelmeidért.
* Mondja pironkodva. *
- Ha pedig most nyersz, akkor még nagyobb jutalmat is adhatok számodra.
* Kacsint rá, majd nem is zavarja tovább a készülő bajnokot, ha megengedik neki, akkor a közelében marad, és látványosan elkezd neki drukkolni. Ha pedig nem sikerült bejutnia, akkor könnyedén az őrök közelében marad, és fél mosollyal figyelni próbálja a történéseket. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Syndra az utasításra csak elmosolyodik, majd biccent. Köpenyét lehúzza a fejéről, majd kiengedi a haját. Sminkje továbbra is tökéletes, így nem szükséges aggódnia. Ruháját megigazítja, majd kebleit egy kicsit kitolja, hogy nagyobb lehetőséget biztosítson a szemrevételére. Füleit kihangsúlyozza, hisz a legjobb ágyasok az elfek, nem-de?
Ringató csípővel indul el a az őrökkel örzött bajnok felé, majd még bőven távolról jobb kezévet felemelve ártatlan képet vág. *
- Jaj kérem! Uraim kérem! Csak egy percet engedjenek meg a bajnokkal! Összesen egy csókkal akarok neki sok sikert kívánni!
* Az őrök előtt megállva megpróbálja olyan hangosan mondani, hogy a bajnok is hallja. *
- Nagyon drukkolok neki, és szinte biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt kiüti a másikat! Csak egy biztató csókot szándékozok adni.
* Ha átengedik, és az ork elfogadja, akkor a közelében megáll, majd az ölére mutat mosolyogva, és enyhe pírral az arcán. Ha megengedi neki, akkor az ölébe ülve megcsókolja a ráncos képű banditát. Hevesen és vadan, miközben vállait átkarolja, majd lassan leválik róla, és a szemébe nézve elmosolyodik. *
- Minden mérkőzésednél itt voltam, és csak sok sikert szerettem volna kívánni. Ezt pedig az eddigi győzelmeidért.
* Mondja pironkodva. *
- Ha pedig most nyersz, akkor még nagyobb jutalmat is adhatok számodra.
* Kacsint rá, majd nem is zavarja tovább a készülő bajnokot, ha megengedik neki, akkor a közelében marad, és látványosan elkezd neki drukkolni. Ha pedig nem sikerült bejutnia, akkor könnyedén az őrök közelében marad, és fél mosollyal figyelni próbálja a történéseket. *
3672. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-24 12:49:55
Üzenet elküldve: 2022-11-24 12:49:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lyni, Hamvas, Almeir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé megmosolyogja azt a nyugodtságot, ahogy a füstgombócokat látja felszállni a levegőben, majd lassan szerte foszlani. Ó, régen mennyit figyelte az ilyet, mikor még a nyári estéken kint ült a ház előtt apjával és testvéreivel. Hallgatta a régi történeteket, magába szívta a füst illatát, s elmélázva nézte, ahogy a sűrű, illatos pamacsok ugyan így vesznek el lassan. Akkor még minden más volt. Nyugodt és meghitt. De aztán felnőttek és változott a világ. Emlékek. Mindig a legrosszabbkor bukkannak fel. Így nehéz odakoncentrálni asztaltársa szavaira, de szerencsére, ha az elméje néha túl is terhelődik, a füle attól még nyitva van. Így most is hamar visszacsatlakozik Almeirhez.*
- A védelem nem háború. Talán oda nem is kell annyira az ifjonti fürgeség. Egy rakományt védeni nehéz és veszélyes, de talán egyszerűbb menet.
*Beszél úgy, mintha olyan nagy szakértője lenne a dolgoknak. Közben pedig annak örül, hogy még nem égette la magát teljesen a tudatlanságával. A helyismerete nem annyira rossz itt, ellenben azzal, hogy az ilyen dolgokhoz annyira már nem ért. Nem az a család nevelte és nem olyan oktatást kapott, ami megkövetelte ezt a tudást. Persze ez most már kívülről nem látszik. De valamikor, a régi csipkés ruhás önmaga jól mutatta, hogy a szüleinek más tervei voltak, mint amivé mára vált. Így van az, hogy konkrét terve csak egyetlen egy van...*
- A szökés.
*Fejezi be hangosan a gondolatot, amikor arra terelődik a szó, hogy neki is biztosan vannak tervei. Gyorsabban buggyant ki belőle, minthogy ideje lett volna átgondolni, hogy mennyire kétesen és gyanúsan hangzik most ez így. Ahogyan pedig belehasít a felismerése ennek már kezdene is szabadkozni, de az asztalukhoz érkező idegen gyorsabban fojtja belé a szót.
Noha a szája kissé elnyílva marad, a szemei is tágabbra nyílnak, s bizony neki kicsúszik az a nőietlen szitokszócska, amivel befejezheti Almeir elharapott mondatát.*
- A fasz...?
*Pillázik egy párat, majd a torkát megköszörülve préseli össze gyorsan az ajkait. Bár itt a kikötőben kétli, hogy túl nagy feltűnést keltene egy káromkodó nő. Van itt ennél rosszabb is, csak hát Almeir előtt korai lenne ezt az oldalát is színpadra vinni. De ugye eső után köpönyeg. Inkább csendben hagyja érvényesülni partnerét, miközben kékjei már az idegent fürkészik. Látott már itt pár érdekesebb, megjegyezhetőbb alakot, de ő rá abszolút nem emlékszik. Viszont a munka már jobban felkelti az érdeklődését. Na nem maga miatt, hanem éppen Almeir érdekében.*
- A megállapítás jogos.
*Dől hátra a székén, miközben mellei előtt keresztbe font karokkal kezdi vizslatni a plafont. Az a múltba zárt felvezetés gyanús, de azért kíváncsi arra, hogy mivel tud előállni ez az alak.*
- Tudsz is valami konkréttal szolgálni vagy csak rá akarsz vezetni minket arra, hogy egy kis terefere, talán pletyka elejtésének érdekében jól esne egy másik ital is?
*Húzza ajkait rókavigyorba, ahogy végül kékjeivel ismét az idegent jutalmazza meg. Vissza is dől előre, az asztal szélére könyököl és állát tenyereiben pihentetve kezdi fürkészni a heges arcot. Előbb látta Almeir kósza mozdulatát, sejti, hogy akkor nem a térdét készült megvakarni, így a biztonsági lépést rá is bízza, ő maga nem nyúl fegyverért. Kicsit olyan, mintha egy vallatáson játszanák el a rossz őr, jó őrt. Ő pedig túl szép lenne a rosszfiút eljátszani, ugyebár.*
- A bárót egyébként mindenki ismerheti. Nem áll még túl biztos lábon ez a kijelentésed. Már ne is haragudj, de te sem nézel ki úgy, mint akivel egy báró olyan könnyedén szóba áll. Viszont lehet olyan ügyes a kezed, hogy nők, férfiak, bárók, bárónék áhítoznak a szolgálataidért.
*Rebegteti meg a szempilláit egy újabb vigyor kíséretében, a mocskosul kétértelmű megjegyzést követően. De nem is ő lenne, ha nem efféleképpen mutatkozna be új asztaltársuknak.*
A hozzászólás írója (Lyniwer Trinasewen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.24 12:57:00
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé megmosolyogja azt a nyugodtságot, ahogy a füstgombócokat látja felszállni a levegőben, majd lassan szerte foszlani. Ó, régen mennyit figyelte az ilyet, mikor még a nyári estéken kint ült a ház előtt apjával és testvéreivel. Hallgatta a régi történeteket, magába szívta a füst illatát, s elmélázva nézte, ahogy a sűrű, illatos pamacsok ugyan így vesznek el lassan. Akkor még minden más volt. Nyugodt és meghitt. De aztán felnőttek és változott a világ. Emlékek. Mindig a legrosszabbkor bukkannak fel. Így nehéz odakoncentrálni asztaltársa szavaira, de szerencsére, ha az elméje néha túl is terhelődik, a füle attól még nyitva van. Így most is hamar visszacsatlakozik Almeirhez.*
- A védelem nem háború. Talán oda nem is kell annyira az ifjonti fürgeség. Egy rakományt védeni nehéz és veszélyes, de talán egyszerűbb menet.
*Beszél úgy, mintha olyan nagy szakértője lenne a dolgoknak. Közben pedig annak örül, hogy még nem égette la magát teljesen a tudatlanságával. A helyismerete nem annyira rossz itt, ellenben azzal, hogy az ilyen dolgokhoz annyira már nem ért. Nem az a család nevelte és nem olyan oktatást kapott, ami megkövetelte ezt a tudást. Persze ez most már kívülről nem látszik. De valamikor, a régi csipkés ruhás önmaga jól mutatta, hogy a szüleinek más tervei voltak, mint amivé mára vált. Így van az, hogy konkrét terve csak egyetlen egy van...*
- A szökés.
*Fejezi be hangosan a gondolatot, amikor arra terelődik a szó, hogy neki is biztosan vannak tervei. Gyorsabban buggyant ki belőle, minthogy ideje lett volna átgondolni, hogy mennyire kétesen és gyanúsan hangzik most ez így. Ahogyan pedig belehasít a felismerése ennek már kezdene is szabadkozni, de az asztalukhoz érkező idegen gyorsabban fojtja belé a szót.
Noha a szája kissé elnyílva marad, a szemei is tágabbra nyílnak, s bizony neki kicsúszik az a nőietlen szitokszócska, amivel befejezheti Almeir elharapott mondatát.*
- A fasz...?
*Pillázik egy párat, majd a torkát megköszörülve préseli össze gyorsan az ajkait. Bár itt a kikötőben kétli, hogy túl nagy feltűnést keltene egy káromkodó nő. Van itt ennél rosszabb is, csak hát Almeir előtt korai lenne ezt az oldalát is színpadra vinni. De ugye eső után köpönyeg. Inkább csendben hagyja érvényesülni partnerét, miközben kékjei már az idegent fürkészik. Látott már itt pár érdekesebb, megjegyezhetőbb alakot, de ő rá abszolút nem emlékszik. Viszont a munka már jobban felkelti az érdeklődését. Na nem maga miatt, hanem éppen Almeir érdekében.*
- A megállapítás jogos.
*Dől hátra a székén, miközben mellei előtt keresztbe font karokkal kezdi vizslatni a plafont. Az a múltba zárt felvezetés gyanús, de azért kíváncsi arra, hogy mivel tud előállni ez az alak.*
- Tudsz is valami konkréttal szolgálni vagy csak rá akarsz vezetni minket arra, hogy egy kis terefere, talán pletyka elejtésének érdekében jól esne egy másik ital is?
*Húzza ajkait rókavigyorba, ahogy végül kékjeivel ismét az idegent jutalmazza meg. Vissza is dől előre, az asztal szélére könyököl és állát tenyereiben pihentetve kezdi fürkészni a heges arcot. Előbb látta Almeir kósza mozdulatát, sejti, hogy akkor nem a térdét készült megvakarni, így a biztonsági lépést rá is bízza, ő maga nem nyúl fegyverért. Kicsit olyan, mintha egy vallatáson játszanák el a rossz őr, jó őrt. Ő pedig túl szép lenne a rosszfiút eljátszani, ugyebár.*
- A bárót egyébként mindenki ismerheti. Nem áll még túl biztos lábon ez a kijelentésed. Már ne is haragudj, de te sem nézel ki úgy, mint akivel egy báró olyan könnyedén szóba áll. Viszont lehet olyan ügyes a kezed, hogy nők, férfiak, bárók, bárónék áhítoznak a szolgálataidért.
*Rebegteti meg a szempilláit egy újabb vigyor kíséretében, a mocskosul kétértelmű megjegyzést követően. De nem is ő lenne, ha nem efféleképpen mutatkozna be új asztaltársuknak.*
A hozzászólás írója (Lyniwer Trinasewen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.24 12:57:00
3671. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-22 22:34:39
Üzenet elküldve: 2022-11-22 22:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Elgondolása, hogy az óriás kartávolságán kívül marad addig, ameddig biztonságos lehetőség nem támad egy gyors ütésre, csak pár találatnál segítette; ellenfele jóval hamarabb tud válaszolni az ork ökleire, mint ahogy ő számította, ezáltal a harmadik hasonló műveletnél nem tudott időben visszalépni, és keze hátuljától akkora lengőt kap Ukrom, hogy megtántorog; kis híján tekeként dől el. De ebben a pillanatban le is mond a finomkodásról, és egy szemhunyásnyi idő alatt az óriás arcába, vagyis nyaktetőjénél teremve, több egymás utáni improvizált erős horoggal fejezi ki nemtetszését: Innen a meccs nagy része rövid, de brutális cserékkel telt, a szürkebőrű anyamedveként feldühödve minden ráért találat után, és rájuk még többet téve adva vissza azokat. Ezt néha egy lebukás vagy oldallépés szakítja meg, többször az ork részéről; az egyik ilyennél, egy túlszámított nyakleves elől kitérve egy pillanatra az óriás háta mögött találja magát, és ekkor eszébe jut Lilyenn, avagy Darkh tanácsa: Anyait-apait belefektetve nem habozik akkorát beletaposni az óriás egyik vádlijába, hogy kolosszális ellenfele egy ínyszalagot veszve térdre rogy; pont elég időt hagy ez Ukromnak, hogy elhelyezkedjen, és abban a szent pillanatban, mikor amaz vissza fordul felé, lábából beindítva, kettő vaskos öklöst ad az óriás pont magasságban lévő képébe; egyet balról, egyet jobbról. Míg az elsőre teljes mozdulatlansággal válaszol, de megüvegesedett tekintete elárulta, hogy érzékelői felmondták a szolgálatot, a másodikra a hústorony úgy omlik össze, mintha elfolyósodtak volna a csontjai. Nagy robajjal is ér földet, tehát az a kevés ember aki nem figyelt küzdelmükre, is sejthetik mi történt. Ukrom teli tüdőből ráordít a már eszméleténél kívül lévő matrózra. és zihálva próbálja összeszedni magát. Nem egy porcikája fáj, és majdnem biztos benne, hogy vérízt érez szájában, de még talpon van. Koncentrációja végeztével, és légzése stabilizálódásával megint visszatér a tömeg dobhártyatépő zaja, ami jelzi is az orknak, hogy ideje elhagyni a gyűrűt. Mivel senki nem ismeri ebben a rendezvényben, nem számít rá hogy társain kívül bárki fogja zavargatni, ami jó; nyelvével gyorsan ellenőrzi, hogy minden foga helyén van e még, és mielőtt helyet foglalna már megszeretett padján, mérhetetlen szomjat érezve, az őt beíratott gnómot igyekszik megkeresni, hogy bármit kérjen: vizet, sört, ami felfrissíti. Ez a meccs kiizzasztotta és kifárasztotta, de még vissza kell majd térnie, úgyhogy igyekszik szabadidejét a lehető leghasznosabban kitölteni. Ha netalán találkozik valakivel, az se baj.
Morthalt pedig nem is nehéz észrevennie, amint az a hegyomlás a színpadon van, komoran is igyekszik tanúja lenni teljesítményének.*
*Elgondolása, hogy az óriás kartávolságán kívül marad addig, ameddig biztonságos lehetőség nem támad egy gyors ütésre, csak pár találatnál segítette; ellenfele jóval hamarabb tud válaszolni az ork ökleire, mint ahogy ő számította, ezáltal a harmadik hasonló műveletnél nem tudott időben visszalépni, és keze hátuljától akkora lengőt kap Ukrom, hogy megtántorog; kis híján tekeként dől el. De ebben a pillanatban le is mond a finomkodásról, és egy szemhunyásnyi idő alatt az óriás arcába, vagyis nyaktetőjénél teremve, több egymás utáni improvizált erős horoggal fejezi ki nemtetszését: Innen a meccs nagy része rövid, de brutális cserékkel telt, a szürkebőrű anyamedveként feldühödve minden ráért találat után, és rájuk még többet téve adva vissza azokat. Ezt néha egy lebukás vagy oldallépés szakítja meg, többször az ork részéről; az egyik ilyennél, egy túlszámított nyakleves elől kitérve egy pillanatra az óriás háta mögött találja magát, és ekkor eszébe jut Lilyenn, avagy Darkh tanácsa: Anyait-apait belefektetve nem habozik akkorát beletaposni az óriás egyik vádlijába, hogy kolosszális ellenfele egy ínyszalagot veszve térdre rogy; pont elég időt hagy ez Ukromnak, hogy elhelyezkedjen, és abban a szent pillanatban, mikor amaz vissza fordul felé, lábából beindítva, kettő vaskos öklöst ad az óriás pont magasságban lévő képébe; egyet balról, egyet jobbról. Míg az elsőre teljes mozdulatlansággal válaszol, de megüvegesedett tekintete elárulta, hogy érzékelői felmondták a szolgálatot, a másodikra a hústorony úgy omlik össze, mintha elfolyósodtak volna a csontjai. Nagy robajjal is ér földet, tehát az a kevés ember aki nem figyelt küzdelmükre, is sejthetik mi történt. Ukrom teli tüdőből ráordít a már eszméleténél kívül lévő matrózra. és zihálva próbálja összeszedni magát. Nem egy porcikája fáj, és majdnem biztos benne, hogy vérízt érez szájában, de még talpon van. Koncentrációja végeztével, és légzése stabilizálódásával megint visszatér a tömeg dobhártyatépő zaja, ami jelzi is az orknak, hogy ideje elhagyni a gyűrűt. Mivel senki nem ismeri ebben a rendezvényben, nem számít rá hogy társain kívül bárki fogja zavargatni, ami jó; nyelvével gyorsan ellenőrzi, hogy minden foga helyén van e még, és mielőtt helyet foglalna már megszeretett padján, mérhetetlen szomjat érezve, az őt beíratott gnómot igyekszik megkeresni, hogy bármit kérjen: vizet, sört, ami felfrissíti. Ez a meccs kiizzasztotta és kifárasztotta, de még vissza kell majd térnie, úgyhogy igyekszik szabadidejét a lehető leghasznosabban kitölteni. Ha netalán találkozik valakivel, az se baj.
Morthalt pedig nem is nehéz észrevennie, amint az a hegyomlás a színpadon van, komoran is igyekszik tanúja lenni teljesítményének.*
3670. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-22 20:12:50
Üzenet elküldve: 2022-11-22 20:12:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Syndrával való találkozás megoldotta a problémát, mindketten szükséges információkkal gazdagodtak, így már csak a célt kellene kitalálni. Szemeit továbbra is a termen járatja, hogy reményei szerint a gigászi ork egyik testvérét is megpillanthassa.
Nem is kell sokáig forgatnia a fejét, hogy a törpe masszőr mellettit is észre vegye. Maszkja a tömegben talán feltűnő, de gyilkosok, és egyéb bűnözök kötelékében egyáltalán nem szokatlan egy hasonló idegen. A következő küzdelemre újabb fogadást intéz, az eddig befektetett aranyat mind felteszi Ukromra, majd elindul az alacsony testvér felé.
Próbál nem feltűnően mozogni a tömegben, mintha csak arra sodorta volna többi ember mozgolódása. Ha teheti akkor lekönyököl a közelben és az elején csak figyelmesen próbálja követni a további történéseket a ringben, de végül csak megszólal. *
- Nem tudják véletlen, hogy mekkora esélyt tettek arra a szikla nevű orkra? Szinte biztos vagyok benne, hogy a bajnok úgy csapja le, mint a legyet.
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Syndrával való találkozás megoldotta a problémát, mindketten szükséges információkkal gazdagodtak, így már csak a célt kellene kitalálni. Szemeit továbbra is a termen járatja, hogy reményei szerint a gigászi ork egyik testvérét is megpillanthassa.
Nem is kell sokáig forgatnia a fejét, hogy a törpe masszőr mellettit is észre vegye. Maszkja a tömegben talán feltűnő, de gyilkosok, és egyéb bűnözök kötelékében egyáltalán nem szokatlan egy hasonló idegen. A következő küzdelemre újabb fogadást intéz, az eddig befektetett aranyat mind felteszi Ukromra, majd elindul az alacsony testvér felé.
Próbál nem feltűnően mozogni a tömegben, mintha csak arra sodorta volna többi ember mozgolódása. Ha teheti akkor lekönyököl a közelben és az elején csak figyelmesen próbálja követni a további történéseket a ringben, de végül csak megszólal. *
- Nem tudják véletlen, hogy mekkora esélyt tettek arra a szikla nevű orkra? Szinte biztos vagyok benne, hogy a bajnok úgy csapja le, mint a legyet.
3669. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-21 18:34:50
Üzenet elküldve: 2022-11-21 18:34:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 314
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Ukrom helyt állt az első körben, de a második ellenfél már jóval keményebbnek bizonyul első ránézésre is. Nem is tévedett ebben nagyot. Az órás rögtön neki is esik, ahogy a gond megszólal. Heves ütésváltás alakul ki a két fél között. A tömeg őrjöng, ahogy záporoznak a pofonok, de a két fél egyszerűen nem bír egymással. Izgalmas a harc, a nézők nem panaszkodhatnak. Látszólag itt már az erő nem fogja előrébb mozdítani a harcot. Ide technikára is szükség lesz, ami úgy tűnik, hogy Ukromnál van meg inkább. Valahogy sikerül kiütnie a végül az óriást, de úgy, hogy az egy jó ideig a földön marad. Ezzel együtt sok tekintetett is magára von. Győzelme vitathatatlan, de még még nincs vége a tornának. Ideje, hogy megpihenjen. Eközben kotnyeles árvánk felfedező útra indul. Egyértelmű, hogy a szőke srácot a ring túloldalán kell keresnie. A pofonok még javában repkednek, amikor is szinte szó szerint bele botlik a fiúba, aki egy jó nagy mellű lányt ölelgetve szurkol az óriásnak. Nem lesz egyszerű menet ez Lil számára sem. Eközben gyilkos páros összetalálkozik, hogy információt cseréljenek. A célponttal jelen helyzetben nincs nehéz dolguk, mert elég feltűnő helyen tartózkodik ami a ring közelében található. Odáig eljutni már más tészta, de ha mégis megpróbálja valaki, akkor csak egy bizonyos körig juthat el, mivel a bajnok kényelméről személyes testőrsége gondoskodik, ami annyiban merül ki, hogy nem nagyon engednek senkit a közelébe. A körön belül, csak egy kisebb ork tartózkodik, valószínűleg a legkisebb testvér, meg ott van még egy törp, aki a megfáradt izmokat gyúrja át. Jelenleg ez a felállás, de Ukrom után a pályára lép a benga ork is, hogy kivegye a részét a csihi-puhiból. Na az majd látványos lesz.*
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Ukrom helyt állt az első körben, de a második ellenfél már jóval keményebbnek bizonyul első ránézésre is. Nem is tévedett ebben nagyot. Az órás rögtön neki is esik, ahogy a gond megszólal. Heves ütésváltás alakul ki a két fél között. A tömeg őrjöng, ahogy záporoznak a pofonok, de a két fél egyszerűen nem bír egymással. Izgalmas a harc, a nézők nem panaszkodhatnak. Látszólag itt már az erő nem fogja előrébb mozdítani a harcot. Ide technikára is szükség lesz, ami úgy tűnik, hogy Ukromnál van meg inkább. Valahogy sikerül kiütnie a végül az óriást, de úgy, hogy az egy jó ideig a földön marad. Ezzel együtt sok tekintetett is magára von. Győzelme vitathatatlan, de még még nincs vége a tornának. Ideje, hogy megpihenjen. Eközben kotnyeles árvánk felfedező útra indul. Egyértelmű, hogy a szőke srácot a ring túloldalán kell keresnie. A pofonok még javában repkednek, amikor is szinte szó szerint bele botlik a fiúba, aki egy jó nagy mellű lányt ölelgetve szurkol az óriásnak. Nem lesz egyszerű menet ez Lil számára sem. Eközben gyilkos páros összetalálkozik, hogy információt cseréljenek. A célponttal jelen helyzetben nincs nehéz dolguk, mert elég feltűnő helyen tartózkodik ami a ring közelében található. Odáig eljutni már más tészta, de ha mégis megpróbálja valaki, akkor csak egy bizonyos körig juthat el, mivel a bajnok kényelméről személyes testőrsége gondoskodik, ami annyiban merül ki, hogy nem nagyon engednek senkit a közelébe. A körön belül, csak egy kisebb ork tartózkodik, valószínűleg a legkisebb testvér, meg ott van még egy törp, aki a megfáradt izmokat gyúrja át. Jelenleg ez a felállás, de Ukrom után a pályára lép a benga ork is, hogy kivegye a részét a csihi-puhiból. Na az majd látványos lesz.*
3668. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-21 15:27:02
Üzenet elküldve: 2022-11-21 15:27:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lyni, Hamvas, Almeir//
*Hallgatja a lányt és közben pompás füstpamacsokat lebegtet a plafon felé. Számára mindig is volt valami megnyugtató látvány a lassan kavargó, szépen szálló füstfonatokban. Mintha a sors kiszámíthatatlan örvénye lenne, ami egyszer ide, egyszer oda csapódik a levegőben, de a végén csak szétfoszlanak és elmúlnak.
Lyni egyre kedvesebb társaság a számára. Szereti, ha egy nő képes arra, hogy talpra esett legyen minden helyzetben. És eddig úgy fest a nő szavaiból, hogy eléggé jól vág az esze. Megvan benne a kellő dörzsöltség.
Almeir kedélyesen elmosolyodik, amikor a másik „lovagnak” nevezi őt. Ettől a szótól ismét eszébe jutott a kikötőbéli félnótás fickó.*
- A kereskedés nem az én világom. Inkább az acél, amivel talán ügyesebben bánok. Legalábbis eddig mintha így lett volna. De tény és való, hogy egykori önmagamtól egy kicsit messze vagyok már.
*Hogy aranyakat számolgasson, könyveléseket írjon, zsíros-pohos alakokkal kössön kétes üzletet a haszon reményében? Na, az ilyen tökéletesen távol áll tőle. A kereskedőknek gyakran kell hazudniuk ilyen-olyan indokból. Legtöbbször azért, hogy az árut magasabb áron tudják adni, mint amit valójában ér. De, ez csak a jéghegy csúcsa. Nem, Almeir lelki egyensúlya ezt nem engedi.*
- Tervei szerintem mindenkinek vannak. Biztos vagyok benne, hogy neked is. Nem abból szenvedek hiányt, hanem helyismeretből. Te mit gondolsz, itt maradsz vagy jobbnak látod másik helyet keresni éjjelre?
*A férfi hangja lágy és nyugodt. A pipa édeskés füstje szépen rátelepedett hangszálaira, ezzel kellemes baritont varázsolva neki. Nyoma sincs már a korábbi száraz rekedtes hangszínnek. Felhajtja maradék italát, és az üres kupát a kezében tartva forgatja, és bámul annak üresen tátogó szájába, mint aki az alján megtelepedett borseprűből szeretné a jövőt kiolvasni.
Ekkor váratlanul egy idegen telepszik meg gombamód az asztaluknál. A kértlen jövevény belépője nem nyeri el Almeir tetszését. Ennek egyetlen látható jele, hogy szemöldökei a magasba katapultálnak. A férfi, korát meghazudtoló fürgeséggel az asztallapjára csapja kupáját.*
- Mi a fa…
*Buggyan ki belőle a halk szitokszó félig. Nem szívleli az ilyen túlzott bizalmaskodókat. Tudja jól, hogy vannak, akik sokkal közvetlenebbül állnak felebaratáaik felé, mint ő. Azonban Almeir jobb szereti, ha az ismertség lassabb mederben folyik, betartva az olyan alapvető kölcsönös tiszteletadást, mint az engedély kérést a helyfoglaláshoz.*
- Úgy érzem „Idegen Úr”, hogy a hangsúly a múlt időn van. Vagyis, valamiért -szippant bele pipájába, s közben gyanakvó, résnyire szűkült szemekkel vizslatja az idegent. Bal tenyere lassan tőre markolatjára csusszan.-, már nem dolgozol neki. Tehát? ...
*Ki tudja miért váltak meg tőle és szolgálataitól. Ha éppen rossz a viszony, vagy netán vérdíj is lenne az idegen fején, akkor elég gyorsan szerezne magának rossz pontot a városban Almeir, amennyiben közösködne az idegen alakkal. Egyelőre túl sok a kérdőjel. De, ki tudja? Talán egy csodás barátság kezdetén vannak.*
*Hallgatja a lányt és közben pompás füstpamacsokat lebegtet a plafon felé. Számára mindig is volt valami megnyugtató látvány a lassan kavargó, szépen szálló füstfonatokban. Mintha a sors kiszámíthatatlan örvénye lenne, ami egyszer ide, egyszer oda csapódik a levegőben, de a végén csak szétfoszlanak és elmúlnak.
Lyni egyre kedvesebb társaság a számára. Szereti, ha egy nő képes arra, hogy talpra esett legyen minden helyzetben. És eddig úgy fest a nő szavaiból, hogy eléggé jól vág az esze. Megvan benne a kellő dörzsöltség.
Almeir kedélyesen elmosolyodik, amikor a másik „lovagnak” nevezi őt. Ettől a szótól ismét eszébe jutott a kikötőbéli félnótás fickó.*
- A kereskedés nem az én világom. Inkább az acél, amivel talán ügyesebben bánok. Legalábbis eddig mintha így lett volna. De tény és való, hogy egykori önmagamtól egy kicsit messze vagyok már.
*Hogy aranyakat számolgasson, könyveléseket írjon, zsíros-pohos alakokkal kössön kétes üzletet a haszon reményében? Na, az ilyen tökéletesen távol áll tőle. A kereskedőknek gyakran kell hazudniuk ilyen-olyan indokból. Legtöbbször azért, hogy az árut magasabb áron tudják adni, mint amit valójában ér. De, ez csak a jéghegy csúcsa. Nem, Almeir lelki egyensúlya ezt nem engedi.*
- Tervei szerintem mindenkinek vannak. Biztos vagyok benne, hogy neked is. Nem abból szenvedek hiányt, hanem helyismeretből. Te mit gondolsz, itt maradsz vagy jobbnak látod másik helyet keresni éjjelre?
*A férfi hangja lágy és nyugodt. A pipa édeskés füstje szépen rátelepedett hangszálaira, ezzel kellemes baritont varázsolva neki. Nyoma sincs már a korábbi száraz rekedtes hangszínnek. Felhajtja maradék italát, és az üres kupát a kezében tartva forgatja, és bámul annak üresen tátogó szájába, mint aki az alján megtelepedett borseprűből szeretné a jövőt kiolvasni.
Ekkor váratlanul egy idegen telepszik meg gombamód az asztaluknál. A kértlen jövevény belépője nem nyeri el Almeir tetszését. Ennek egyetlen látható jele, hogy szemöldökei a magasba katapultálnak. A férfi, korát meghazudtoló fürgeséggel az asztallapjára csapja kupáját.*
- Mi a fa…
*Buggyan ki belőle a halk szitokszó félig. Nem szívleli az ilyen túlzott bizalmaskodókat. Tudja jól, hogy vannak, akik sokkal közvetlenebbül állnak felebaratáaik felé, mint ő. Azonban Almeir jobb szereti, ha az ismertség lassabb mederben folyik, betartva az olyan alapvető kölcsönös tiszteletadást, mint az engedély kérést a helyfoglaláshoz.*
- Úgy érzem „Idegen Úr”, hogy a hangsúly a múlt időn van. Vagyis, valamiért -szippant bele pipájába, s közben gyanakvó, résnyire szűkült szemekkel vizslatja az idegent. Bal tenyere lassan tőre markolatjára csusszan.-, már nem dolgozol neki. Tehát? ...
*Ki tudja miért váltak meg tőle és szolgálataitól. Ha éppen rossz a viszony, vagy netán vérdíj is lenne az idegen fején, akkor elég gyorsan szerezne magának rossz pontot a városban Almeir, amennyiben közösködne az idegen alakkal. Egyelőre túl sok a kérdőjel. De, ki tudja? Talán egy csodás barátság kezdetén vannak.*
3667. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-20 22:02:32
Üzenet elküldve: 2022-11-20 22:02:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Almeir, Lyni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~De kibaszott hosszú volt az út. Rohadjon meg.~
*Bosszankodik magában ahogy hosszú és fáradt léptekkel küzdi el magát a pultig, hogy aztán ott rendelhessen. Egy Sört kér, hisz a szomjazónak az való, azt az 5 aranyat meg még éppen ki tudja fizetni. Aztán bele is kortyol párat, nagyjából a negyede rögtön eltűnik a torkában, elégedetten sóhajt majd valami hely után próbál nézni, hisz megpihentetné a patáit meg aztán nem szamár ő, hogy állva igyon. Úgyhogy el is kezdi kutatni a megfelelő helyet magának, jön is meg megy is az asztalok között lassan, amikor megcsapja a fülét valami roppant ismerős: Caldorcor báró. Hallott ő róla még a városban, és most valami oknál fogva úgy érzi, hogy Teysus keze lehet a dologban. Jobban szemügyre véve a párost teljesen átlagos alakoknak tűnnek, úgyhogy pofátlanul odacsapódik és már le is ül az egyik székre, vagy ha nincs ott hát odafordít egyet.*
-Adj' isten! Ismerem a bárót, dolgoztam is neki korábban. Csak nem munkát kerestek?
*Kérdezi roppant széles vigyorral az arcán, miközben újra jókorát kortyol a sörébe, majd letámaszkodik az asztalra és kíváncsian várja, hogy mit szól hozzá a két idegen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~De kibaszott hosszú volt az út. Rohadjon meg.~
*Bosszankodik magában ahogy hosszú és fáradt léptekkel küzdi el magát a pultig, hogy aztán ott rendelhessen. Egy Sört kér, hisz a szomjazónak az való, azt az 5 aranyat meg még éppen ki tudja fizetni.
Aztán bele is kortyol párat, nagyjából a negyede rögtön eltűnik a torkában, elégedetten sóhajt majd valami hely után próbál nézni, hisz megpihentetné a patáit meg aztán nem szamár ő, hogy állva igyon. Úgyhogy el is kezdi kutatni a megfelelő helyet magának, jön is meg megy is az asztalok között lassan, amikor megcsapja a fülét valami roppant ismerős: Caldorcor báró. Hallott ő róla még a városban, és most valami oknál fogva úgy érzi, hogy Teysus keze lehet a dologban. Jobban szemügyre véve a párost teljesen átlagos alakoknak tűnnek, úgyhogy pofátlanul odacsapódik és már le is ül az egyik székre, vagy ha nincs ott hát odafordít egyet.*-Adj' isten! Ismerem a bárót, dolgoztam is neki korábban. Csak nem munkát kerestek?
*Kérdezi roppant széles vigyorral az arcán, miközben újra jókorát kortyol a sörébe, majd letámaszkodik az asztalra és kíváncsian várja, hogy mit szól hozzá a két idegen.*
3666. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-19 19:47:02
Üzenet elküldve: 2022-11-19 19:47:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Almeir//
*Nőből van. Természetes lenne, hogy ha úgy fogná fel, hogy ő vele készülnek éppen kikezdeni. Hisz mely férfi tudna ellenállni a puha, szőke hajzuhatagnak, a smaragd szemeknek? De az igazság az, hogy a szöszi által képviselt csekélyke kis önbizalom, mert hát van egy kis darab, amit nem öltek ki belőle teljesen, nem igazán engedi, hogy efféle gondolatok komolyabban a fejébe jussanak. Így csak apró mosollyal díjjazza a véletlen balesetet, magában pedig elkönyvel egy újabb kis információ morzsát újdonsült partneréről. Az érdes kéz érintése nem kellemetlen a számára, de sejtései szerint egy igazi munkás ember keze az. Hisz volt szerencsétlensége megtapasztalni, hogy milyen is egy férfiatlan, pihe kezű érintés. Az emléktől még a hideg is kirázza, de a múlt az múlt. Legalábbis reméli, hogy egy jó darabig nem lesz újra jelen.
De kár ismét ezekre a gondolatokra pazarolni az értékes időt. Inkább az átadományozott süteményre összpontosít, miután a sajátját hamar be is kanalazza. A repetának már megadhatja a módját, lassan eszegetve, kiélvezve minden édes falatot. Meg természetesen a rumét.*
- Te aztán egy igazi lovag vagy. Innentől csakis téged hívlak meg süteményezni.
*Kuncog fel, miután egy pajkos mosoly kíséretével kacsint a férfira. Aztán hagyja, hogy egy kicsit beálljon a csend. Így figyelme teljesen a pipagyújtás művészetére irányul. Nem is válaszol a játékos megjegyzésre, de a mosolya elárulja, hogy elégedett a férfi válaszával.*
- A sötétben nem is igazán tanácsos itt lófrálni. Főleg, ha nem vagy valami tájékozott a kikötőben. Nappal is érhetnek meglepetések, de éjszaka olyan, mintha tátott szájjal rohannál a f... *Harapja is el a végét, mielőtt hölgyekhez nem méltó szavakkal írná le, hogy mire is gondol.* Szóval veszélyes.
*Zárja rövidre végül. A recsegő csontozat hatására ismét csak a hidegrázás kerülgeti, minek köszönhetően a kreol bőr kényelmesen öltözik át libabőrbe. Az elején az ő tagjai is így ropogtak. De pár út és egészen hozzászokott a hajókázáshoz. Legalább már nem rókázza végig az egészet. Csak néha.*
- Kalmár családok?
*Sandít fel a férfira a sütemény mögül. Hízelgő, hogy kinézi belőle ezt a tudást, de igazából gőze sincs a kereskedelemről, mivel nem jártas benne. A pletykák java része is elkerüli, meg sokkal nem is foglalkozik.*
- Hát gondolom mindenfelé szállítják az árut. Fogadó van bőven minden felé. Gondolom a feketepiacnak is van jövője itt. *Vonja meg a vállait, jelezvén, hogy tényleg nem sok mindent tud az ügyben.* Aztán kereskedőről hallottam már egy párszor. Van egy wegtoreni fickó. Ha jól emlékszem...
*Itt el is pillant a plafonra, mintha onnan készülne kiolvasni a nevet. Gondolkodását erősítve pedig még az állát is elkezdi bökdösni a kanala végével. Valószínűleg segít benne, hisz pár pillanat múlva már a fejét felkapva fordul vissza Almeirhez.*
- Valami Caldorcor báró. Van egy fogadó Artheniorban. A Wegtoreni Kalmár. Na az is az övé. Meg talán a kovácsműhely is. Állítólag jó érzéke van ezekhez a dolgokhoz. Hát aki ért hozzá, ugyebár.
*Vonja meg ismét vállait, majd az utolsó süteményfalatot is bekapja a tálról.*
- Csak nem az a terved, hogy egy ilyen mellé szegődj? Bár mondjuk, ha ügyes ember vagy, akkor miért is ne? Szállításkor védeni az árut vagy eladni. Ha jó a beszélőkéd talán még üzletkötő is lehetsz.
*Bólogat a saját szavaira. Csak kár, hogy ő maga ezekhez nem ért. Amire őt nevelték azzal nem igazán megy messzire. Nemhiába van az, hogy még mindig csak céltalanul utazgat mindenfelé.*
- Ha vannak terveid az már jó kezdet. Szerencsés vagy.
*Nőből van. Természetes lenne, hogy ha úgy fogná fel, hogy ő vele készülnek éppen kikezdeni. Hisz mely férfi tudna ellenállni a puha, szőke hajzuhatagnak, a smaragd szemeknek? De az igazság az, hogy a szöszi által képviselt csekélyke kis önbizalom, mert hát van egy kis darab, amit nem öltek ki belőle teljesen, nem igazán engedi, hogy efféle gondolatok komolyabban a fejébe jussanak. Így csak apró mosollyal díjjazza a véletlen balesetet, magában pedig elkönyvel egy újabb kis információ morzsát újdonsült partneréről. Az érdes kéz érintése nem kellemetlen a számára, de sejtései szerint egy igazi munkás ember keze az. Hisz volt szerencsétlensége megtapasztalni, hogy milyen is egy férfiatlan, pihe kezű érintés. Az emléktől még a hideg is kirázza, de a múlt az múlt. Legalábbis reméli, hogy egy jó darabig nem lesz újra jelen.
De kár ismét ezekre a gondolatokra pazarolni az értékes időt. Inkább az átadományozott süteményre összpontosít, miután a sajátját hamar be is kanalazza. A repetának már megadhatja a módját, lassan eszegetve, kiélvezve minden édes falatot. Meg természetesen a rumét.*
- Te aztán egy igazi lovag vagy. Innentől csakis téged hívlak meg süteményezni.
*Kuncog fel, miután egy pajkos mosoly kíséretével kacsint a férfira. Aztán hagyja, hogy egy kicsit beálljon a csend. Így figyelme teljesen a pipagyújtás művészetére irányul. Nem is válaszol a játékos megjegyzésre, de a mosolya elárulja, hogy elégedett a férfi válaszával.*
- A sötétben nem is igazán tanácsos itt lófrálni. Főleg, ha nem vagy valami tájékozott a kikötőben. Nappal is érhetnek meglepetések, de éjszaka olyan, mintha tátott szájjal rohannál a f... *Harapja is el a végét, mielőtt hölgyekhez nem méltó szavakkal írná le, hogy mire is gondol.* Szóval veszélyes.
*Zárja rövidre végül. A recsegő csontozat hatására ismét csak a hidegrázás kerülgeti, minek köszönhetően a kreol bőr kényelmesen öltözik át libabőrbe. Az elején az ő tagjai is így ropogtak. De pár út és egészen hozzászokott a hajókázáshoz. Legalább már nem rókázza végig az egészet. Csak néha.*
- Kalmár családok?
*Sandít fel a férfira a sütemény mögül. Hízelgő, hogy kinézi belőle ezt a tudást, de igazából gőze sincs a kereskedelemről, mivel nem jártas benne. A pletykák java része is elkerüli, meg sokkal nem is foglalkozik.*
- Hát gondolom mindenfelé szállítják az árut. Fogadó van bőven minden felé. Gondolom a feketepiacnak is van jövője itt. *Vonja meg a vállait, jelezvén, hogy tényleg nem sok mindent tud az ügyben.* Aztán kereskedőről hallottam már egy párszor. Van egy wegtoreni fickó. Ha jól emlékszem...
*Itt el is pillant a plafonra, mintha onnan készülne kiolvasni a nevet. Gondolkodását erősítve pedig még az állát is elkezdi bökdösni a kanala végével. Valószínűleg segít benne, hisz pár pillanat múlva már a fejét felkapva fordul vissza Almeirhez.*
- Valami Caldorcor báró. Van egy fogadó Artheniorban. A Wegtoreni Kalmár. Na az is az övé. Meg talán a kovácsműhely is. Állítólag jó érzéke van ezekhez a dolgokhoz. Hát aki ért hozzá, ugyebár.
*Vonja meg ismét vállait, majd az utolsó süteményfalatot is bekapja a tálról.*
- Csak nem az a terved, hogy egy ilyen mellé szegődj? Bár mondjuk, ha ügyes ember vagy, akkor miért is ne? Szállításkor védeni az árut vagy eladni. Ha jó a beszélőkéd talán még üzletkötő is lehetsz.
*Bólogat a saját szavaira. Csak kár, hogy ő maga ezekhez nem ért. Amire őt nevelték azzal nem igazán megy messzire. Nemhiába van az, hogy még mindig csak céltalanul utazgat mindenfelé.*
- Ha vannak terveid az már jó kezdet. Szerencsés vagy.
3665. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2022-11-17 20:57:36
Üzenet elküldve: 2022-11-17 20:57:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Lily, ahogy soha sem, ebben a percben sem igyekszik megfelelni senkinek. Miért is tenné? A maszkosok sem esküdtek fel neki. Így ő sem fogja az életét áldozni értük. De a másik oldalon ott leledzik Ukrom. Aki szó nélkül állt a pofonok fája alá. A hűséges orkért szívesen adná valamelyik végtagját. Ám ezért már késő aggódni. Ugyanis kezdetét veszi az első küzdelem, amiben a melák is részt vesz. Az árva által kiötlött név hallatán, semmi sem lehet egyértelműbb. Amint a Szikla a kűzdőtérre lép, Lily vad kiáltozásba kezd.*
- Verjed, Szikla! Ahol csak éred! Kettőt májra, egyet állra!
*Üvölti árvánk, ahogy a torkán kifér. Nem is meddő a szurkolása. Orkunk úgy veri le azt az embert, mint akinek nem is állna útjában. Talán kapott néhány pofont, de ennek semmi látszata.*
- Éljen a Szikla! Ő lesz az új bajnok!
*Üvölti árvánk ismét a tömegbe. Ám a feladatáról sem feletkezik meg. Amint társát kitessékelik a ringből, máris a tömeget fürkészi. Hátha megpillant egy újabb célpontot. Ha ez nem történne meg, megosztja Ukrommal, amit Illidary tanácsolt a reggeli óriással kapcsolatban.*
- Darkh szerint támadd a lábait. Amikor pedig már nem képes felálni, tehetsz vele bármit.
*Kacsint a fél-elf az orkra. Talán jónak mondható tanács is ez. Hisz a maszkosnak tulajdonképpen ez a munkája. Neki puszta kézzel is tudnia kell végezni egy óriással. Vagy nem? Kevés ideje van árvánknak ezen agyalni. Jobb ötlete támadt. Hiszen amennyiben az óriás itt rontja a levegőt, Deriknek is a közelben kell lennie. Az sem kizárt, hogy bennfentes, vagy többet mondhat, mint a gnóm. Az árva el is indul megkeresni a szőke fajtársát. Persze csak néhány szó után, amit Ukromnak céloz.*
- Megyek és megkeresek valakit. Te pedig üsd ki a nagyot!
* Lily, ahogy soha sem, ebben a percben sem igyekszik megfelelni senkinek. Miért is tenné? A maszkosok sem esküdtek fel neki. Így ő sem fogja az életét áldozni értük. De a másik oldalon ott leledzik Ukrom. Aki szó nélkül állt a pofonok fája alá. A hűséges orkért szívesen adná valamelyik végtagját. Ám ezért már késő aggódni. Ugyanis kezdetét veszi az első küzdelem, amiben a melák is részt vesz. Az árva által kiötlött név hallatán, semmi sem lehet egyértelműbb. Amint a Szikla a kűzdőtérre lép, Lily vad kiáltozásba kezd.*
- Verjed, Szikla! Ahol csak éred! Kettőt májra, egyet állra!
*Üvölti árvánk, ahogy a torkán kifér. Nem is meddő a szurkolása. Orkunk úgy veri le azt az embert, mint akinek nem is állna útjában. Talán kapott néhány pofont, de ennek semmi látszata.*
- Éljen a Szikla! Ő lesz az új bajnok!
*Üvölti árvánk ismét a tömegbe. Ám a feladatáról sem feletkezik meg. Amint társát kitessékelik a ringből, máris a tömeget fürkészi. Hátha megpillant egy újabb célpontot. Ha ez nem történne meg, megosztja Ukrommal, amit Illidary tanácsolt a reggeli óriással kapcsolatban.*
- Darkh szerint támadd a lábait. Amikor pedig már nem képes felálni, tehetsz vele bármit.
*Kacsint a fél-elf az orkra. Talán jónak mondható tanács is ez. Hisz a maszkosnak tulajdonképpen ez a munkája. Neki puszta kézzel is tudnia kell végezni egy óriással. Vagy nem? Kevés ideje van árvánknak ezen agyalni. Jobb ötlete támadt. Hiszen amennyiben az óriás itt rontja a levegőt, Deriknek is a közelben kell lennie. Az sem kizárt, hogy bennfentes, vagy többet mondhat, mint a gnóm. Az árva el is indul megkeresni a szőke fajtársát. Persze csak néhány szó után, amit Ukromnak céloz.*
- Megyek és megkeresek valakit. Te pedig üsd ki a nagyot!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3665-3684