Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 505 (10081. - 10089. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
10089. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-12-06 23:14:42
Üzenet elküldve: 2023-12-06 23:14:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Rorkir amint végez a kovácsoknál rögtön ide indul. Emlékszik a helyre, kissé nehezen teszi meg a lépéseket. Talán éppen ezek a kellemetlen emlékek akadályozzák abban, hogy úgy haladjon ahogy szokott. Vagy ahogy szeretne. Nem tudja mire számítson, vajon tényleg sikerült-e Yagnarnak amit tervezett, vajon ismét csak egy vértócsát fog találni utána mint legutóbb? Vajon Rheia jól van? Vagy utána is csak az emlékek és a fájdalom marad mint oly sokak után Rorkir életében? Nagy levegőt vesz és megteszi az utolsó lépéseket, átrágva magát a lehetőségeken arra a következtetésre jut, hogy fölösleges aggódnia, a dolgok éppen akként történnek ahogy azoknak történniük kell, a Szellemek vezetik útján és ha fél, azzal csak szégyent hoz őseire. És Durogaarra is.*
-Hála az összes istennek!
*Hörög ki belőle, széles vigyorral a képén amint meglátja a párost. Épségben, egészségben. Katonás léptekkel közelít feléjük, az egészen friss medvebundája csak úgy lebeg a szélben, nem beszélve a fején pihenő fél koponyáról.*
-Hát itt vagytok!
*Nagy kő esik le a férfi szívéről.*
-Már kezdtem aggódni értetek. Megkérdezném, hogy mi történt mióta elhagytad a kunyhót, de úgy hiszem ezen a körön már túl vagy barátom.
*Néz itt egy pillanatra a nőre, majd vissza Yagnarra.*
-Talán majd egy lakoma mellett visszatérünk rá. Amúgy is tartozol vele, a legutóbb.. Nos a legutóbb nem a bor meg a sör folyt ameddig csak a torkunk bírta. Hehh. Bár én könnyen beszélek, nem én haltam meg akkor.
*Furcsa vigyor ül a pofáján egész végig, valahogy talán örül annak, hogy végre nincs egyedül. Valami, amire mindig is vágyott mióta áthágott a hegyen.*
*Rorkir amint végez a kovácsoknál rögtön ide indul. Emlékszik a helyre, kissé nehezen teszi meg a lépéseket. Talán éppen ezek a kellemetlen emlékek akadályozzák abban, hogy úgy haladjon ahogy szokott. Vagy ahogy szeretne. Nem tudja mire számítson, vajon tényleg sikerült-e Yagnarnak amit tervezett, vajon ismét csak egy vértócsát fog találni utána mint legutóbb? Vajon Rheia jól van? Vagy utána is csak az emlékek és a fájdalom marad mint oly sokak után Rorkir életében? Nagy levegőt vesz és megteszi az utolsó lépéseket, átrágva magát a lehetőségeken arra a következtetésre jut, hogy fölösleges aggódnia, a dolgok éppen akként történnek ahogy azoknak történniük kell, a Szellemek vezetik útján és ha fél, azzal csak szégyent hoz őseire. És Durogaarra is.*
-Hála az összes istennek!
*Hörög ki belőle, széles vigyorral a képén amint meglátja a párost. Épségben, egészségben. Katonás léptekkel közelít feléjük, az egészen friss medvebundája csak úgy lebeg a szélben, nem beszélve a fején pihenő fél koponyáról.*
-Hát itt vagytok!
*Nagy kő esik le a férfi szívéről.*
-Már kezdtem aggódni értetek. Megkérdezném, hogy mi történt mióta elhagytad a kunyhót, de úgy hiszem ezen a körön már túl vagy barátom.
*Néz itt egy pillanatra a nőre, majd vissza Yagnarra.*
-Talán majd egy lakoma mellett visszatérünk rá. Amúgy is tartozol vele, a legutóbb.. Nos a legutóbb nem a bor meg a sör folyt ameddig csak a torkunk bírta. Hehh. Bár én könnyen beszélek, nem én haltam meg akkor.
*Furcsa vigyor ül a pofáján egész végig, valahogy talán örül annak, hogy végre nincs egyedül. Valami, amire mindig is vágyott mióta áthágott a hegyen.*
10088. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-11-29 22:32:52
Üzenet elküldve: 2023-11-29 22:32:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Karheiából csak úgy árad népük tüze. Legalábbis az az elhivatottság, amivel beszél, erről árulkodik.*
-Háborúzni a városlakókkal? Ugyan. Nem akarom vérbe fojtani a vidéket. De megfogják tanulni egyszer s mindenkorra a nevünk, efelől nem férhet kétség. Ha pedig hepciáskodnak, elég néhány uraság a máglyán hozzá, hogy szót értsenek velünk a végén. De várjuk meg, mi hírt hoznak felderítőink előbb. Kulcsfontosságú lesz. *A farkashoz sétál, hogy leguggolva vizsgálja meg őt és annak zsákmányát. Farkasélethez mérten az állat öregnek számít, de tudja, lelkük immáron összekapcsolódott. A farkas addig él, míg ő, hacsak kard, betegség vagy méreg el nem viszi előbb.*
-Oly ünnepségre készülök, amit messzire visz a szél. Magasabb lángokat akarok látni, mint a hegyek vonulatai a messzeségben és oly hangos éneket, amit meghallanak majd mind a négy városban. *Mosolyogva pillant fel Karheiára.*
-Medvét... *Csóválja meg fejét.* -Ez a Rorkir igazán unatkozik. Adok én neki feladatot, egyet se féljen. Csak kerüljön elő mielőbb! Te pedig, Holdam és Csillagom... Készülj fel a nagy napra! *Felegyenesedik, hogy a lányhoz lépjen és ha hagyja neki, akkor kezei közé zárja annak jobbját.*
-Bízol bennem, ugye? Tudod, hogy a döntéseim őseink akaratát tükrözik. Olykor e döntések... Nehezek lesznek. Nehezebbek, mint a legnehezebb szikla, mit egy tharg elbírhat. Szükségem lesz a támaszodra. *Elvégre kié máséra, ha nem tulajdon véréére?*
*Karheiából csak úgy árad népük tüze. Legalábbis az az elhivatottság, amivel beszél, erről árulkodik.*
-Háborúzni a városlakókkal? Ugyan. Nem akarom vérbe fojtani a vidéket. De megfogják tanulni egyszer s mindenkorra a nevünk, efelől nem férhet kétség. Ha pedig hepciáskodnak, elég néhány uraság a máglyán hozzá, hogy szót értsenek velünk a végén. De várjuk meg, mi hírt hoznak felderítőink előbb. Kulcsfontosságú lesz. *A farkashoz sétál, hogy leguggolva vizsgálja meg őt és annak zsákmányát. Farkasélethez mérten az állat öregnek számít, de tudja, lelkük immáron összekapcsolódott. A farkas addig él, míg ő, hacsak kard, betegség vagy méreg el nem viszi előbb.*
-Oly ünnepségre készülök, amit messzire visz a szél. Magasabb lángokat akarok látni, mint a hegyek vonulatai a messzeségben és oly hangos éneket, amit meghallanak majd mind a négy városban. *Mosolyogva pillant fel Karheiára.*
-Medvét... *Csóválja meg fejét.* -Ez a Rorkir igazán unatkozik. Adok én neki feladatot, egyet se féljen. Csak kerüljön elő mielőbb! Te pedig, Holdam és Csillagom... Készülj fel a nagy napra! *Felegyenesedik, hogy a lányhoz lépjen és ha hagyja neki, akkor kezei közé zárja annak jobbját.*
-Bízol bennem, ugye? Tudod, hogy a döntéseim őseink akaratát tükrözik. Olykor e döntések... Nehezek lesznek. Nehezebbek, mint a legnehezebb szikla, mit egy tharg elbírhat. Szükségem lesz a támaszodra. *Elvégre kié máséra, ha nem tulajdon véréére?*
10087. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:37:49
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:37:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Nehezen tud még idomulni Yagnar elrévedéseihez, vagy úgy nagybátyjához egyáltalán. Túlzottan új ez neki még. De majd talán idővel képes lesz teljes egészében hozzászokni ezekhez a helyzetekhez, s időben felismerni őket. Szerencsére nem ijeszti meg túlzottan a barbár férfit - ami nem volna túl szerencsés termetes harcosok esetében -, aki rövidesen viszonozza meleg köszöntését.*
- Rendben, bár némi teának jobban örülnék most. Megnyugtatná felborzolt idegeimet.
*Mint Rorkir mellett mindig, most is számtalan izgalom érte. A medvével való küzdelem is sok meglepetést tartogatott, hát még a két veszélyesnek tűnő idegen, kikről a végén kiderült, hogy valójában barátok.*
- Mindig a saját útját járja, de hamarosan csatlakozik hozzánk.
*Egy biccentéssel hagyja helyben a medve ügyét.*
- Fenséges fenevad. Méltó ellenfele volt Rorkirnak. Sikerült meg is sebeznie, de végül felül kerekedtünk rajta.
*Nem óhajtja bő lére ereszteni a történetet, ezt inkább meghagyná a barbár harcosnak, akié a dicsőség. Karheia pedig Yagnarnak sem árulja el, hogy észrevétlen résztvevője volt a vadászatnak.
Elfogadja a felé kínált hűs vizet, ami tagadhatatlanul jól is esik neki. Idáig fel sem tűnt a számára, hogy mennyire kiszáradt a hajsza során, csak most érzi, hogy kicserepesedett ajkai miként enyhülnek meg ismét.*
- Csak ugyan?
*Némi fenntartással fogadja a hírt. Egyfelől van benne leheletnyi megvetés, ha valóban ez az igazság, másfelől a tőle megszokott módon gyanakvó.*
- Kár. Pedig dicső harc is lehetett volna. Így a mi nevünket sem fogja senki félve kiejteni.
*Egyetért végül Yagnarral, ami késik nem múlik. Így vagy úgy, de visszaszerzik népük egykori dicsőségét.
Míg Karheia éppen csak kifújja magát, szoktatja gondolatát ehhez az új világhoz, addig rokona ismételten a tőle megszokott nyughatatlanságával zaklatja fel őt is.*
- Csak nem háborúzni óhajtasz Artheniorral?
*Kérdezi félve, s már kicsit bánja is kérdését. Nem biztos, hogy hallani szeretné erre a választ.*
- Fogadalom? Nagyszerű!
*Lehetőséget lát ebben, így ebbe az irányba próbálja terelni Yagnar gondolatait, illetve a beszélgetést.*
- Összpontosítsunk elsőként a törzsünk megerősítésére. Ez remek lehetőség lesz arra, hogy kiderítsük kire is számíthatunk valójában. Úgy hiszem minden megvan, mire szükségem volna de... még átgondolom. Nagy ünnepségre készülsz?
*Nehezen tud még idomulni Yagnar elrévedéseihez, vagy úgy nagybátyjához egyáltalán. Túlzottan új ez neki még. De majd talán idővel képes lesz teljes egészében hozzászokni ezekhez a helyzetekhez, s időben felismerni őket. Szerencsére nem ijeszti meg túlzottan a barbár férfit - ami nem volna túl szerencsés termetes harcosok esetében -, aki rövidesen viszonozza meleg köszöntését.*
- Rendben, bár némi teának jobban örülnék most. Megnyugtatná felborzolt idegeimet.
*Mint Rorkir mellett mindig, most is számtalan izgalom érte. A medvével való küzdelem is sok meglepetést tartogatott, hát még a két veszélyesnek tűnő idegen, kikről a végén kiderült, hogy valójában barátok.*
- Mindig a saját útját járja, de hamarosan csatlakozik hozzánk.
*Egy biccentéssel hagyja helyben a medve ügyét.*
- Fenséges fenevad. Méltó ellenfele volt Rorkirnak. Sikerült meg is sebeznie, de végül felül kerekedtünk rajta.
*Nem óhajtja bő lére ereszteni a történetet, ezt inkább meghagyná a barbár harcosnak, akié a dicsőség. Karheia pedig Yagnarnak sem árulja el, hogy észrevétlen résztvevője volt a vadászatnak.
Elfogadja a felé kínált hűs vizet, ami tagadhatatlanul jól is esik neki. Idáig fel sem tűnt a számára, hogy mennyire kiszáradt a hajsza során, csak most érzi, hogy kicserepesedett ajkai miként enyhülnek meg ismét.*
- Csak ugyan?
*Némi fenntartással fogadja a hírt. Egyfelől van benne leheletnyi megvetés, ha valóban ez az igazság, másfelől a tőle megszokott módon gyanakvó.*
- Kár. Pedig dicső harc is lehetett volna. Így a mi nevünket sem fogja senki félve kiejteni.
*Egyetért végül Yagnarral, ami késik nem múlik. Így vagy úgy, de visszaszerzik népük egykori dicsőségét.
Míg Karheia éppen csak kifújja magát, szoktatja gondolatát ehhez az új világhoz, addig rokona ismételten a tőle megszokott nyughatatlanságával zaklatja fel őt is.*
- Csak nem háborúzni óhajtasz Artheniorral?
*Kérdezi félve, s már kicsit bánja is kérdését. Nem biztos, hogy hallani szeretné erre a választ.*
- Fogadalom? Nagyszerű!
*Lehetőséget lát ebben, így ebbe az irányba próbálja terelni Yagnar gondolatait, illetve a beszélgetést.*
- Összpontosítsunk elsőként a törzsünk megerősítésére. Ez remek lehetőség lesz arra, hogy kiderítsük kire is számíthatunk valójában. Úgy hiszem minden megvan, mire szükségem volna de... még átgondolom. Nagy ünnepségre készülsz?
10086. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-10-23 12:18:27
Üzenet elküldve: 2023-10-23 12:18:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Vadul vágtat át a kaptató emelkedőn. A kapuőr már tudja a dolog mibenlétét így nem is tartóztatja fel a nagyra nőtt négylábút. Amon Ruadh. Nem pillant körbe, csak rohan és rohan a felfelé vezető, kövezett úton. Érzi még szájában a zsákmányvad vérének ízét, orrából pedig dől a pára, ahogy fut.
Ekkor úgy rántják ki a farkas elméjének végtelen mély kútjából, mintha csak feje tetejére állt volna a föld. Összerezzen. Kell néhány másodperc, mire feleszmél, s csak ezután viszonozza a leány ölelését, legyen az bárki. Persze hamar felismeri tulajdon vérét, szorítása is érezhetően erősödik e megállapítás okán.*
-Ismerős hang. *Szólal meg rekedten, majd szép lassan feltápászkodik a földről. Kérdések özöne éri, de mit sem bánja.*
-Gyere! Igyunk egy kupa vizet a csarnokban. Majdhogynem kiszáradtam! *Be is tereli a rokont a hatalmas csarnokba, s közben szórakozottan fürkészi annak ábrázatát.*
-Sokáig elvoltál. Rorkirt merre hagytad? Hallottam mesebeszédet egy medvéről is. *Halkan feldöcög, majd immáron a csarnokban a trónszék mellé lép, hogy kitöltsön két kupa, egyszerű és tiszta vizet az otthagyott kancsóból.*
-Letaszítani? Sehogy. *Mielőtt folytatná, kiissza a kupa tartalmát, majd jólesően kiengedi a levegőt tüdejéből, miközben a másik frissítőt Karheia felé nyújtja.*
-Nem találtam itt. Ahogy háza népét sem. Se kancellár, se wegtoreni, se úrnő. *Vidáman vállat von, majd találkozik tekintete Karheiáéval.*
-Tisztában vagyok vele, hogy az isteneknek a vért még le kell róni. De ami késik, az nem múlik. Most egyéb teendőink vannak. *Szavai nyomán ér a farkas a csarnokba, ki most kissé fáradtan kucorodik le a csontszék mellett kialakított prémfészekbe. A szájában még ott az elejtett túzok.*
-A nép fogadott. Beszéltek hozzám, én meghallgattam őket és lám... *Széttárja kezeit.*
-Az Ősök Szellemei kikövezték az utunkat. De kardot azt nem ragadnak helyettünk. Épp ezért küldtem ki néhányat népünkből, hogy lássuk, hányadán áll a thargokkal a Szántó. *Fel alá járkál, miközben nagy hévvel folytatja.*
-De itt még nem állok meg. De nem ám! Szellemként raboskodtam, Napom és Csillagom, de ott folytatom, ahol abbahagytam. Lássuk, mit szólnak majd a városiak az elkövetkendőekhez. Hehh! *Látszólag emelkedett hangulatban van.*
-Amint visszaérnek a kis kalandoraim, megejtem a fogadalmakat. Neked kell összekötnöd lelkük az Ősök Szellemével. Mire lesz szükséged? *Úgy pillant Karheiára, mintha csak arra kérte volna, gyújtson meg egy gyertyát. Számára egyértelmű a lány szerepe.*
*Vadul vágtat át a kaptató emelkedőn. A kapuőr már tudja a dolog mibenlétét így nem is tartóztatja fel a nagyra nőtt négylábút. Amon Ruadh. Nem pillant körbe, csak rohan és rohan a felfelé vezető, kövezett úton. Érzi még szájában a zsákmányvad vérének ízét, orrából pedig dől a pára, ahogy fut.
Ekkor úgy rántják ki a farkas elméjének végtelen mély kútjából, mintha csak feje tetejére állt volna a föld. Összerezzen. Kell néhány másodperc, mire feleszmél, s csak ezután viszonozza a leány ölelését, legyen az bárki. Persze hamar felismeri tulajdon vérét, szorítása is érezhetően erősödik e megállapítás okán.*
-Ismerős hang. *Szólal meg rekedten, majd szép lassan feltápászkodik a földről. Kérdések özöne éri, de mit sem bánja.*
-Gyere! Igyunk egy kupa vizet a csarnokban. Majdhogynem kiszáradtam! *Be is tereli a rokont a hatalmas csarnokba, s közben szórakozottan fürkészi annak ábrázatát.*
-Sokáig elvoltál. Rorkirt merre hagytad? Hallottam mesebeszédet egy medvéről is. *Halkan feldöcög, majd immáron a csarnokban a trónszék mellé lép, hogy kitöltsön két kupa, egyszerű és tiszta vizet az otthagyott kancsóból.*
-Letaszítani? Sehogy. *Mielőtt folytatná, kiissza a kupa tartalmát, majd jólesően kiengedi a levegőt tüdejéből, miközben a másik frissítőt Karheia felé nyújtja.*
-Nem találtam itt. Ahogy háza népét sem. Se kancellár, se wegtoreni, se úrnő. *Vidáman vállat von, majd találkozik tekintete Karheiáéval.*
-Tisztában vagyok vele, hogy az isteneknek a vért még le kell róni. De ami késik, az nem múlik. Most egyéb teendőink vannak. *Szavai nyomán ér a farkas a csarnokba, ki most kissé fáradtan kucorodik le a csontszék mellett kialakított prémfészekbe. A szájában még ott az elejtett túzok.*
-A nép fogadott. Beszéltek hozzám, én meghallgattam őket és lám... *Széttárja kezeit.*
-Az Ősök Szellemei kikövezték az utunkat. De kardot azt nem ragadnak helyettünk. Épp ezért küldtem ki néhányat népünkből, hogy lássuk, hányadán áll a thargokkal a Szántó. *Fel alá járkál, miközben nagy hévvel folytatja.*
-De itt még nem állok meg. De nem ám! Szellemként raboskodtam, Napom és Csillagom, de ott folytatom, ahol abbahagytam. Lássuk, mit szólnak majd a városiak az elkövetkendőekhez. Hehh! *Látszólag emelkedett hangulatban van.*
-Amint visszaérnek a kis kalandoraim, megejtem a fogadalmakat. Neked kell összekötnöd lelkük az Ősök Szellemével. Mire lesz szükséged? *Úgy pillant Karheiára, mintha csak arra kérte volna, gyújtson meg egy gyertyát. Számára egyértelmű a lány szerepe.*
10085. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-10-21 14:42:48
Üzenet elküldve: 2023-10-21 14:42:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Nem sokszor volt alkalma Thargarodot megcsodálni, pontosabban sohasem volt alkalma még szemügyre venni a monumentális építményt, nem csoda, hogy rendkívül lenyűgözi őt a látvány.
A kapuhoz érve az őrt meglátva feszültté válik, s kissé gyanakvóan méregeti a férfit, aki végül ügyet sem vet rá, de legfőképpen nem mutatja jelét ellenségeskedésnek. Ez egy leheletnyit megnyugtatja egyelőre, de csak akkor lesz igazán megkönnyebbült, ha végre megtalálja Yagnart. Szerencséjére ez nem olyan bonyolult feladat, mint elsőre gondolta volna, hiszen rokonát a nagycsarnokban könnyen s hamar megleli. A férfit meglátva rögtön mosolyra kanyarodik ajka, ám rokona ezt nem viszonozza, látszólag gondolataiban elmélyedve pihen.*
- Jó újra látni, kedves rokon.
*Kezdi kissé bizonytalanul, attól tartva, hogy nagybátyja haragos lesz amiatt, mert megzavarta őt. Természetesen leheletnyi aggodalom is munkál benne, ami már lassan sajátosságává válik.*
- Ezt el sem hiszem. Ez már mind a tiéd?
*Karjait széttárva mutat körbe, s szinte meghatódik ettől a gondolattól. A lehetőségek sokasága szinte felragyognak előtte, mint csillagok az égbolton, s ez szinte megrészegíti őt, de legfőképpen lázba hozza.*
- Itt a változás ideje. Érzem a csontjaimban. Te is oly izgatott vagy, mint én, kedves rokon?
*Kékjei ragyognak, és engedve a késztetésnek közelebb lép Yagnarhoz, hogy egy öleléssel fejezze ki szeretetét iránta. Olyan sok mindent vesztett el élete során, vagy olyan sok mindent hitt elveszettnek, és most a Szellemek kárpótolni kívánják őt, legalábbis Karheia így véli.*
- Mesélned kell, de ne hagyj ki semmit! Hogy sikerült letaszítanod helyéről a hamis leányt? Ráadásul egyedül...
*Nem sokszor volt alkalma Thargarodot megcsodálni, pontosabban sohasem volt alkalma még szemügyre venni a monumentális építményt, nem csoda, hogy rendkívül lenyűgözi őt a látvány.
A kapuhoz érve az őrt meglátva feszültté válik, s kissé gyanakvóan méregeti a férfit, aki végül ügyet sem vet rá, de legfőképpen nem mutatja jelét ellenségeskedésnek. Ez egy leheletnyit megnyugtatja egyelőre, de csak akkor lesz igazán megkönnyebbült, ha végre megtalálja Yagnart. Szerencséjére ez nem olyan bonyolult feladat, mint elsőre gondolta volna, hiszen rokonát a nagycsarnokban könnyen s hamar megleli. A férfit meglátva rögtön mosolyra kanyarodik ajka, ám rokona ezt nem viszonozza, látszólag gondolataiban elmélyedve pihen.*
- Jó újra látni, kedves rokon.
*Kezdi kissé bizonytalanul, attól tartva, hogy nagybátyja haragos lesz amiatt, mert megzavarta őt. Természetesen leheletnyi aggodalom is munkál benne, ami már lassan sajátosságává válik.*
- Ezt el sem hiszem. Ez már mind a tiéd?
*Karjait széttárva mutat körbe, s szinte meghatódik ettől a gondolattól. A lehetőségek sokasága szinte felragyognak előtte, mint csillagok az égbolton, s ez szinte megrészegíti őt, de legfőképpen lázba hozza.*
- Itt a változás ideje. Érzem a csontjaimban. Te is oly izgatott vagy, mint én, kedves rokon?
*Kékjei ragyognak, és engedve a késztetésnek közelebb lép Yagnarhoz, hogy egy öleléssel fejezze ki szeretetét iránta. Olyan sok mindent vesztett el élete során, vagy olyan sok mindent hitt elveszettnek, és most a Szellemek kárpótolni kívánják őt, legalábbis Karheia így véli.*
- Mesélned kell, de ne hagyj ki semmit! Hogy sikerült letaszítanod helyéről a hamis leányt? Ráadásul egyedül...
10084. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-30 16:19:35
Üzenet elküldve: 2023-09-30 16:19:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
- Nem zavar különösebben, bár még az is lehet, hogy valami átok.
*Tűnődve nézi a rejtélyes feliratot, és eldönti, hogy megfogadja Yagnar tanácsát az átvésetésről. Egy tharg rúna - feltéve, hogy tudja majd a jelentését - valóban jobb lesz rajta.
A beavatás részleteit figyelmesen hallgatja, annál a pontnál azonban, hogy a bőrébe is rúnát égetnek majd, megtorpan egy pillanatra. Érdeklődve, felvont szemöldökkel tekint a vezérre.*
- Arra neveltek, hogy egy nap majd a tűz ölelésében térek örök nyugovóra. Nincs miért félnem tőle.
*A rúna-égetéssel járó valószínűsíthető fájdalmat ugyan nem kívánja, elrettenteni azonban ez nem fogja.
Sifrald említésére ugyanolyan oldalpillantást vet Yagnarra, mint amaz őrá. Furcsa érzés járja át a gondolattól, hogy a vezér valami olyasmit sejt kettejük között, ami nincs. Persze nem tagadhatja le saját maga előtt sem, hogy a Kilencéletű beavatásáról elképzelt látvány, ahogy az izmos, meztelen mellkasra billogot nyomnak, egészen felhevíti belülről. Talán kissé még bele is pirul a fantáziálásba.
Röviden megrázza fejét, hogy elkergesse az ábrándokat, mielőtt azok még túl feltűnővé válnának. Kilép a Hrallhból, és már várná is maga után a másikat, azonban meglepetésére Yagnar nem követi őt. Kíváncsian fordul hát vissza a terem felé, ahol még nagyobb megdöbbenésére a férfi a fal tövébe helyezkedik éppen.*
- Mivel hoznánk ezt az arthenioriak tudtára?
*Kérdi a tőle várt válasz helyett óvatosan, bár úgy sejti, a terv mögött ellentmondást nem tűrő, komoly megtorlás elképzelése van.
Mivel Yagnar berekeszteni látszik kettejük beszélgetését, már fordul is vissza az ajtó felé, hogy megtérjen hálójába, ahova lerakhatja a fegyvereket, de ahogy utoljára a vezérre pillant, feltűnik neki a transz-állapot, amibe a férfi került. Egy pillanatra megretten, mivel utoljára epilepsziás rohamban szenvedőt látott ilyen elfehéredett szemekkel, így újfent visszalép a terembe, hogy a vezérhez siethessen. Leguggol mellé, hogy áttanulmányozhassa, észlelhető-e remegés, rángatózás, vagy nyáladzás a férfin. Pár percig figyelemmel kíséri, hallgatja a lélegzetvételeit, de mivel nem tapasztal semmit, ami komolyabb életveszélyről adna tanúbizonyságot, végül feltápászkodik, és - továbbra is kételyekkel ugyan, de - magára hagyja a néma álomba burkolózott férfit.*
- Nem zavar különösebben, bár még az is lehet, hogy valami átok.
*Tűnődve nézi a rejtélyes feliratot, és eldönti, hogy megfogadja Yagnar tanácsát az átvésetésről. Egy tharg rúna - feltéve, hogy tudja majd a jelentését - valóban jobb lesz rajta.
A beavatás részleteit figyelmesen hallgatja, annál a pontnál azonban, hogy a bőrébe is rúnát égetnek majd, megtorpan egy pillanatra. Érdeklődve, felvont szemöldökkel tekint a vezérre.*
- Arra neveltek, hogy egy nap majd a tűz ölelésében térek örök nyugovóra. Nincs miért félnem tőle.
*A rúna-égetéssel járó valószínűsíthető fájdalmat ugyan nem kívánja, elrettenteni azonban ez nem fogja.
Sifrald említésére ugyanolyan oldalpillantást vet Yagnarra, mint amaz őrá. Furcsa érzés járja át a gondolattól, hogy a vezér valami olyasmit sejt kettejük között, ami nincs. Persze nem tagadhatja le saját maga előtt sem, hogy a Kilencéletű beavatásáról elképzelt látvány, ahogy az izmos, meztelen mellkasra billogot nyomnak, egészen felhevíti belülről. Talán kissé még bele is pirul a fantáziálásba.
Röviden megrázza fejét, hogy elkergesse az ábrándokat, mielőtt azok még túl feltűnővé válnának. Kilép a Hrallhból, és már várná is maga után a másikat, azonban meglepetésére Yagnar nem követi őt. Kíváncsian fordul hát vissza a terem felé, ahol még nagyobb megdöbbenésére a férfi a fal tövébe helyezkedik éppen.*
- Mivel hoznánk ezt az arthenioriak tudtára?
*Kérdi a tőle várt válasz helyett óvatosan, bár úgy sejti, a terv mögött ellentmondást nem tűrő, komoly megtorlás elképzelése van.
Mivel Yagnar berekeszteni látszik kettejük beszélgetését, már fordul is vissza az ajtó felé, hogy megtérjen hálójába, ahova lerakhatja a fegyvereket, de ahogy utoljára a vezérre pillant, feltűnik neki a transz-állapot, amibe a férfi került. Egy pillanatra megretten, mivel utoljára epilepsziás rohamban szenvedőt látott ilyen elfehéredett szemekkel, így újfent visszalép a terembe, hogy a vezérhez siethessen. Leguggol mellé, hogy áttanulmányozhassa, észlelhető-e remegés, rángatózás, vagy nyáladzás a férfin. Pár percig figyelemmel kíséri, hallgatja a lélegzetvételeit, de mivel nem tapasztal semmit, ami komolyabb életveszélyről adna tanúbizonyságot, végül feltápászkodik, és - továbbra is kételyekkel ugyan, de - magára hagyja a néma álomba burkolózott férfit.*
10083. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-27 19:46:27
Üzenet elküldve: 2023-09-27 19:46:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
-Természetesen. *Pillant Nettienayára, mintha a magától értetődő lenne, hogy tharg asszonyt vett maga mellé. Nettienaya nem oly rég a törzs tagja, így nem tudhatja, hogy a hajszín nem velejárója a thargok mibenlétének. Sőt, épp ellenkezőleg! A Thargodar vonal például csak és kizárólag sötét, már-már fekete hajjal volt megáldva.*
-Ha zavar az írás a fegyveren, a kovács biztos képes leszedni. Jobban állna rajta valami tharg rúna. Erejük van. *Bólint nagyot, hogy megtoldja szavait. Valóban hisz benne.*
-Á, a beavatás. *Mosolyodik el révetegen, ahogy kilép Nettienaya nyomában.*
-A hűségeskü és a beavatás két dolog. Utóbbinak még nagyobb jelentősége van. Hisz lehet hű a Vashegy népéhez az is, ki nem a törzs tagja. Ott van a kapuőrünk, teszem azt. Vagy a két suhanc hegyesfülű, akit említettem. *Magyarázza.*
-A sámán vagy a látóasszony a lelkedbe pillant. Kiolvassa, van-e kapcsolatod a szellemekkel. Ha nincs, segít nekik utat találni hozzád. Ezt követően pedig tharg rúnát kapsz a bőrödbe. Remélem, nem félsz a tűztől. *Somolyog a lányra.*
-Ez talán a legfontosabb ünnepünk. Már csak meg kell várnunk, hogy mindenki végezzen feladatával... És Rheiáék is megtérjenek haza. Vannak jó néhányan rajtad kívül, kik beavatás előtt állnak. Köztük a Kilencéletű is. *Csak szeme sarkából vet egy pillantást Nettienayára.
Nem követi a Hrallból ki. Helyette megállapodik a folyosón, majd helyet foglal a fal tövében.*
-Sok a tennivalónk. *Pillant fel.*
-Erős kezekkel kell vezetnünk a népet. Tudod, nem is oly rég, Arthenior még kénye-kedve szerint diktált itt. Városőrök jöttek és parancsokat hoztak. *Felhorkan.*
-Úgy tervezem, hogy hamarost egyetlen városőr sem teheti lábát Tharg földekre. Ez az első lépés. Mit gondolsz róla? *Őszintén érdekli a lány véleménye. Megvárja még a választ, mielőtt Skollhat dolgának fogna neki.*
-Ha megbocsájtasz... *Talán meglepheti a következőkkel Nettit. A falnak dől, szemei pedig teljesen elfehérednek. Ajkai kissé elnyílnak, de nem moccan. Még csak nem is pislog.
Már máshol jár. Régi ismerősként köszönti a farkas elméjét. Immáron négy lábon rohan, egyenesen a Vashegy irányába.*
-Természetesen. *Pillant Nettienayára, mintha a magától értetődő lenne, hogy tharg asszonyt vett maga mellé. Nettienaya nem oly rég a törzs tagja, így nem tudhatja, hogy a hajszín nem velejárója a thargok mibenlétének. Sőt, épp ellenkezőleg! A Thargodar vonal például csak és kizárólag sötét, már-már fekete hajjal volt megáldva.*
-Ha zavar az írás a fegyveren, a kovács biztos képes leszedni. Jobban állna rajta valami tharg rúna. Erejük van. *Bólint nagyot, hogy megtoldja szavait. Valóban hisz benne.*
-Á, a beavatás. *Mosolyodik el révetegen, ahogy kilép Nettienaya nyomában.*
-A hűségeskü és a beavatás két dolog. Utóbbinak még nagyobb jelentősége van. Hisz lehet hű a Vashegy népéhez az is, ki nem a törzs tagja. Ott van a kapuőrünk, teszem azt. Vagy a két suhanc hegyesfülű, akit említettem. *Magyarázza.*
-A sámán vagy a látóasszony a lelkedbe pillant. Kiolvassa, van-e kapcsolatod a szellemekkel. Ha nincs, segít nekik utat találni hozzád. Ezt követően pedig tharg rúnát kapsz a bőrödbe. Remélem, nem félsz a tűztől. *Somolyog a lányra.*
-Ez talán a legfontosabb ünnepünk. Már csak meg kell várnunk, hogy mindenki végezzen feladatával... És Rheiáék is megtérjenek haza. Vannak jó néhányan rajtad kívül, kik beavatás előtt állnak. Köztük a Kilencéletű is. *Csak szeme sarkából vet egy pillantást Nettienayára.
Nem követi a Hrallból ki. Helyette megállapodik a folyosón, majd helyet foglal a fal tövében.*
-Sok a tennivalónk. *Pillant fel.*
-Erős kezekkel kell vezetnünk a népet. Tudod, nem is oly rég, Arthenior még kénye-kedve szerint diktált itt. Városőrök jöttek és parancsokat hoztak. *Felhorkan.*
-Úgy tervezem, hogy hamarost egyetlen városőr sem teheti lábát Tharg földekre. Ez az első lépés. Mit gondolsz róla? *Őszintén érdekli a lány véleménye. Megvárja még a választ, mielőtt Skollhat dolgának fogna neki.*
-Ha megbocsájtasz... *Talán meglepheti a következőkkel Nettit. A falnak dől, szemei pedig teljesen elfehérednek. Ajkai kissé elnyílnak, de nem moccan. Még csak nem is pislog.
Már máshol jár. Régi ismerősként köszönti a farkas elméjét. Immáron négy lábon rohan, egyenesen a Vashegy irányába.*
10082. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-24 19:20:43
Üzenet elküldve: 2023-09-24 19:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Révedezőn mosolyogva hallgatja Yagnar elbeszélését egykori asszonyáról, miközben a teremben található fegyvereket tanulmányozza, lassan lépdelve mellettük. Az utolsó megállapításra a vezér felé fordul, szakértő somolygással.*
- Ha valamit érdemes megtanulnotok, az az, hogy az asszonynak mindig igaza van. Akkor is, ha nem.
*Szögezi le az élet nagy igazságát. A kifejezéstelen arcon, amit magával szemben lát, kissé megdöbben, hisz a férfi az imént még vidám volt, de nem tudja eldönteni, rá merjen-e kérdezni az okára, így inkább leküzdi ezirányú kíváncsiságát.*
- Ő is tharg volt?
*Kérdi helyette, természetesen az egykori asszonyra gondolva. Valamiért a szalmaszőke hajat most már egyértelműen a thargokkal azonosítja, jóllehet se Myrii, se a "talán-Szellemjáró" nem ilyen színű üstökkel volt megáldva, és persze miért is kellene minden szőkének thargnak lennie? Hisz egészen egy nappal ezelőttig ő sem volt az. Valahogy mégis...*
- Nos, akárhogy is... köszönöm.
*Bólint a kis számszeríjra. Vigyázni fog rá, akármit is jelentsen a jujo-mento kifejezés.
Mivel Yagnar az ajtó felé tereli, vet egy utolsó pillantást a kamra tárgyaira, majd kilép a helyiségből. A hirtelen világosságtól kissé hunyorognia kell, de hamar megszokja.*
- Amennyiben el tudnak következtetni a véres medve-maradványoktól, biztos...
*Kacagja el magát az elképzelésen, ahogy Rorkirék nekiállnak romantikázni, miközben a feldarabolt medvére egyre több légy érkezik.
A rábízott leány dolgára felvonja ugyan szemöldökét, de nem húzza az időt, biztos benne, hogy a férfi majd bővebben is kifejti, mit vár tőle, és ki ez a bizonyos leány.
Csak egy kérdése van a vezér felé.*
- Mire kell számítani a beavatáson?
*Ugyanis azt hitte, az eskü-tétel volt a beavatás. Bár tény, hogy gyanúsan rövidnek találta a ceremóniát, mégsem számított rá, hogy lesz folytatása is.*
*Révedezőn mosolyogva hallgatja Yagnar elbeszélését egykori asszonyáról, miközben a teremben található fegyvereket tanulmányozza, lassan lépdelve mellettük. Az utolsó megállapításra a vezér felé fordul, szakértő somolygással.*
- Ha valamit érdemes megtanulnotok, az az, hogy az asszonynak mindig igaza van. Akkor is, ha nem.
*Szögezi le az élet nagy igazságát. A kifejezéstelen arcon, amit magával szemben lát, kissé megdöbben, hisz a férfi az imént még vidám volt, de nem tudja eldönteni, rá merjen-e kérdezni az okára, így inkább leküzdi ezirányú kíváncsiságát.*
- Ő is tharg volt?
*Kérdi helyette, természetesen az egykori asszonyra gondolva. Valamiért a szalmaszőke hajat most már egyértelműen a thargokkal azonosítja, jóllehet se Myrii, se a "talán-Szellemjáró" nem ilyen színű üstökkel volt megáldva, és persze miért is kellene minden szőkének thargnak lennie? Hisz egészen egy nappal ezelőttig ő sem volt az. Valahogy mégis...*
- Nos, akárhogy is... köszönöm.
*Bólint a kis számszeríjra. Vigyázni fog rá, akármit is jelentsen a jujo-mento kifejezés.
Mivel Yagnar az ajtó felé tereli, vet egy utolsó pillantást a kamra tárgyaira, majd kilép a helyiségből. A hirtelen világosságtól kissé hunyorognia kell, de hamar megszokja.*
- Amennyiben el tudnak következtetni a véres medve-maradványoktól, biztos...
*Kacagja el magát az elképzelésen, ahogy Rorkirék nekiállnak romantikázni, miközben a feldarabolt medvére egyre több légy érkezik.
A rábízott leány dolgára felvonja ugyan szemöldökét, de nem húzza az időt, biztos benne, hogy a férfi majd bővebben is kifejti, mit vár tőle, és ki ez a bizonyos leány.
Csak egy kérdése van a vezér felé.*
- Mire kell számítani a beavatáson?
*Ugyanis azt hitte, az eskü-tétel volt a beavatás. Bár tény, hogy gyanúsan rövidnek találta a ceremóniát, mégsem számított rá, hogy lesz folytatása is.*
10081. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-21 01:00:52
Üzenet elküldve: 2023-09-21 01:00:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Az effajta beszéd van leginkább ínyére. Egyenesnek és őszintének tűnik. Noha sajátjaival elfogult tud lenni, s tán ez megvezethetővé teszi, de Nettienaya szavait igaznak gondolja.
A következő szavakra maga is elvigyorodik. Nem tud nem egyetérteni ma.*
-Ez valóban így van. Nem találkoztam még olyan fehérnéppel, aki a maga módján nem rafinált. Ki így, ki úgy... De mindnek csavaros az észjárása. Csavarosabb, mint a férfinépnek, ez egyszer biztos. *Szórakozottan kap fel egy buzogányt, hogy megforgassa kezében, majd azzal a lendülettel vissza is helyezi a helyére.*
-Volt asszonyom nekem is, megtanultam, milyen ravaszak is vagytok. Ó, emlékszem... Haja, akár a szalma, illata pedig mint a tisztásokon növő virágnak. És roppant eszes volt! Úgy csavarta a történeteit, hogy a maga tanulsága mindig igaznak bizonyuljon. *Elréved, de nem sokáig. Arca kifejezéstelen, ám azt már nem közli, hol van most az asszony, akit említ.
Hamar napirendre tér, s mindkét kérdésre csak vállat von. Fogalma sincs, honnan lehet a holmi, s azt sem, az írás vajon mit jelent rajta.*
-Számos holmi felgyűlt itt az évek alatt. A legtöbbjük eredetét homály fedi már. Fegyverek, páncélok, mindennapi holmi... De akad közöttük istenséghez köthető kegytárgy is. *Tesz néhány lépést a tárgyak mentén, hogy szemügyre vehesse őket.*
-Ezt-azt el fogunk adni. Talán akad is rájuk majd vevő. Elválik.
*Merengve szemléli egy darabig az íjpuskán helyet kapott feliratot, majd megkeresi Nettienaya tekintetét.*
-Tudja a fene. A népek babonásak. A szerelmének neve, netalán az első áldozatáé. Ki tudja ezt megmondani? Egy dolog biztos, immáron jó kezekben van.
*Az ajtó felé biccent fejével, majd arra is veszi az irányt.*
-Reméltem, hogy veletek együtt visszatérnek véreim, netalán követnek... De alighanem turbékolnak az erdőben. *Sejti Rheia és Rorkir bensőséges viszonyát, somolyog is egy sort a dolgon.*
-Rád pedig egy leányt terveztem bízni, de valószínűleg már bevette magát Amon Ruadhba. A beavatásig pedig szabad vagy, mint a madár. A máglya készen áll már, csak az embereink hibádzanak mellőle. *Komoran elmosolyodik, majd összecsapja tenyereit.*
-Nos, Nettienaya... Végeztünk. Én megyek, megkeresem Skollhatot, mielőtt a frászt hozza valamelyik vénasszonyra a városban. *Nem ez lenne az első eset.*
-Amennyiben nincs mondanivalód vagy kérdésed. Vagy akár tanácsod. *Teszi hozzá némileg felvont szemöldökkel. Nem az a fajta, ki nem fogadja meg a jó tanácsot.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.21 02:05:10
*Az effajta beszéd van leginkább ínyére. Egyenesnek és őszintének tűnik. Noha sajátjaival elfogult tud lenni, s tán ez megvezethetővé teszi, de Nettienaya szavait igaznak gondolja.
A következő szavakra maga is elvigyorodik. Nem tud nem egyetérteni ma.*
-Ez valóban így van. Nem találkoztam még olyan fehérnéppel, aki a maga módján nem rafinált. Ki így, ki úgy... De mindnek csavaros az észjárása. Csavarosabb, mint a férfinépnek, ez egyszer biztos. *Szórakozottan kap fel egy buzogányt, hogy megforgassa kezében, majd azzal a lendülettel vissza is helyezi a helyére.*
-Volt asszonyom nekem is, megtanultam, milyen ravaszak is vagytok. Ó, emlékszem... Haja, akár a szalma, illata pedig mint a tisztásokon növő virágnak. És roppant eszes volt! Úgy csavarta a történeteit, hogy a maga tanulsága mindig igaznak bizonyuljon. *Elréved, de nem sokáig. Arca kifejezéstelen, ám azt már nem közli, hol van most az asszony, akit említ.
Hamar napirendre tér, s mindkét kérdésre csak vállat von. Fogalma sincs, honnan lehet a holmi, s azt sem, az írás vajon mit jelent rajta.*
-Számos holmi felgyűlt itt az évek alatt. A legtöbbjük eredetét homály fedi már. Fegyverek, páncélok, mindennapi holmi... De akad közöttük istenséghez köthető kegytárgy is. *Tesz néhány lépést a tárgyak mentén, hogy szemügyre vehesse őket.*
-Ezt-azt el fogunk adni. Talán akad is rájuk majd vevő. Elválik.
*Merengve szemléli egy darabig az íjpuskán helyet kapott feliratot, majd megkeresi Nettienaya tekintetét.*
-Tudja a fene. A népek babonásak. A szerelmének neve, netalán az első áldozatáé. Ki tudja ezt megmondani? Egy dolog biztos, immáron jó kezekben van.
*Az ajtó felé biccent fejével, majd arra is veszi az irányt.*
-Reméltem, hogy veletek együtt visszatérnek véreim, netalán követnek... De alighanem turbékolnak az erdőben. *Sejti Rheia és Rorkir bensőséges viszonyát, somolyog is egy sort a dolgon.*
-Rád pedig egy leányt terveztem bízni, de valószínűleg már bevette magát Amon Ruadhba. A beavatásig pedig szabad vagy, mint a madár. A máglya készen áll már, csak az embereink hibádzanak mellőle. *Komoran elmosolyodik, majd összecsapja tenyereit.*
-Nos, Nettienaya... Végeztünk. Én megyek, megkeresem Skollhatot, mielőtt a frászt hozza valamelyik vénasszonyra a városban. *Nem ez lenne az első eset.*
-Amennyiben nincs mondanivalód vagy kérdésed. Vagy akár tanácsod. *Teszi hozzá némileg felvont szemöldökkel. Nem az a fajta, ki nem fogadja meg a jó tanácsot.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.21 02:05:10
10080. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-19 19:21:55
Üzenet elküldve: 2023-09-19 19:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*A kérdés hallatán elkomorodik.*
- Azt a népet fogom védelmezni, amelyik befogad és véd engem. Ők... *biccent fejével valahova a távolba, utalva az arthenioriakra* - Nem fogadtak be, csak megtűrtek. Ti befogadtatok.
*Volt pár éve a sereg kiképző-táborában, amíg azt hitte, ez máshogy van, végül saját társai ejtettek csorbát leányálmain. A városi selyemnépnek pedig csak szolgálóként tudott megfelelni, igazi, teljesértékű polgárként nem fogadták el. Ehhez képest a thargok, élükön az új vezérrel azonnal a körükbe fogadták. Ki-ki mennyire agresszív hozzáállással persze, de tharggá lett avatva, s ezzel egy olyan nép tagjává vált, akikről már most tudja, hogy nem fogják elárulni. Ha pedig vért kell ontania értük, hát megteszi.*
- Nem fogok neked hazudni, nem kívánom a háborút és a vérontást. De értelek, és ha úgy hozza a jövő, melletted fogok állni.
*Biztosítja elszántságáról a vezért, majd, mivel úgy érzi, vége a gyakorlásnak, elsiet a céltáblához, hogy kihúzogassa belőle a nyilakat. A földre hullt darabot is felszedi, ezekkel kezében kocog vissza Yagnarhoz. Az invitálásra biccent egyet, és a nyilakat a tartójukba helyezve elindul a férfi nyomában, de saját íját nem hagyja a gyakorlótéren, helyette keresztülveti hátán.*
- Most már igazán kíváncsivá tettél.
*Azt, hogy szerinte semmit nem tett, amivel jutalmat érdemelne, inkább nem is teszi szóvá, csak hagyja, hogy a jóleső érzés átjárja lelkét.*
- Atyád bölcs ember. *bár megragadta figyelmét a múlt idő, amit a vezér használt, nem tudja, vajon életben van-e még az emlegetett férfi, így inkább azt feltételezi, hogy igen* - Néha valóban nem minden a fegyver. Ezért különösen jó, hogy nőket is felvesztek a soraitokba. Nálunk rafináltabb lényeket el sem kell képzelni.
*Vigyorodik el, miközben érdeklődve pislant körül a kamrában.
A felemelt számszeríjra tekintve elkerekednek szemei, és mikor Yagnar átnyújtja neki, óvatosan fogja kezébe a kis fegyvert.*
- Igazán szép. *forgatja kezében* - Vajon honnan lehet?
*Elgondolkodva tanulmányozza az íjat, megtapogatja, és finoman meghúzza az ideget rajta, majd észreveszi a gravírozást.*
- Mit jelent az, hogy jujo-mento? Valami emlék?
*A kérdés hallatán elkomorodik.*
- Azt a népet fogom védelmezni, amelyik befogad és véd engem. Ők... *biccent fejével valahova a távolba, utalva az arthenioriakra* - Nem fogadtak be, csak megtűrtek. Ti befogadtatok.
*Volt pár éve a sereg kiképző-táborában, amíg azt hitte, ez máshogy van, végül saját társai ejtettek csorbát leányálmain. A városi selyemnépnek pedig csak szolgálóként tudott megfelelni, igazi, teljesértékű polgárként nem fogadták el. Ehhez képest a thargok, élükön az új vezérrel azonnal a körükbe fogadták. Ki-ki mennyire agresszív hozzáállással persze, de tharggá lett avatva, s ezzel egy olyan nép tagjává vált, akikről már most tudja, hogy nem fogják elárulni. Ha pedig vért kell ontania értük, hát megteszi.*
- Nem fogok neked hazudni, nem kívánom a háborút és a vérontást. De értelek, és ha úgy hozza a jövő, melletted fogok állni.
*Biztosítja elszántságáról a vezért, majd, mivel úgy érzi, vége a gyakorlásnak, elsiet a céltáblához, hogy kihúzogassa belőle a nyilakat. A földre hullt darabot is felszedi, ezekkel kezében kocog vissza Yagnarhoz. Az invitálásra biccent egyet, és a nyilakat a tartójukba helyezve elindul a férfi nyomában, de saját íját nem hagyja a gyakorlótéren, helyette keresztülveti hátán.*
- Most már igazán kíváncsivá tettél.
*Azt, hogy szerinte semmit nem tett, amivel jutalmat érdemelne, inkább nem is teszi szóvá, csak hagyja, hogy a jóleső érzés átjárja lelkét.*
- Atyád bölcs ember. *bár megragadta figyelmét a múlt idő, amit a vezér használt, nem tudja, vajon életben van-e még az emlegetett férfi, így inkább azt feltételezi, hogy igen* - Néha valóban nem minden a fegyver. Ezért különösen jó, hogy nőket is felvesztek a soraitokba. Nálunk rafináltabb lényeket el sem kell képzelni.
*Vigyorodik el, miközben érdeklődve pislant körül a kamrában.
A felemelt számszeríjra tekintve elkerekednek szemei, és mikor Yagnar átnyújtja neki, óvatosan fogja kezébe a kis fegyvert.*
- Igazán szép. *forgatja kezében* - Vajon honnan lehet?
*Elgondolkodva tanulmányozza az íjat, megtapogatja, és finoman meghúzza az ideget rajta, majd észreveszi a gravírozást.*
- Mit jelent az, hogy jujo-mento? Valami emlék?
10079. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-19 16:07:46
Üzenet elküldve: 2023-09-19 16:07:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Ismét csak szemmel kíséri, ahogy Nettienaya második nyílvesszője is célt ér. Elgondolkodik közben a hallottakon, még némi homlokráncolás is dukál mellé.*
-És ha Arthenior ellenünk fordulna? Vagy mi ellenük? Tudnál-e vérben gázolni népünk védelmében? *Figyeli Netti minden arcrezdülését, majd nagyot sóhajt és helyére teszi a gyakorlóíjat.*
-Nem áll úgy a helyzet, félre ne értsd. De mindig szem előtt kell tartanunk a veszélyeket, mik ránk lesnek. Hisz vérrel öntözünk és karddal aratunk. Voltak korok, mikor atyáink fosztogatásból tartották fenn népük, s az ő vérük bennünk buzog. Ugye érted? *Hátrasimítja szőke sörényét, majd fejével biccent.*
-Gyere! Úgy hiszem, kiérdemelsz némi jutalmat. Olyat, aminek hasznát is veszed és nem holmi csecsebecse. *A Hrall épülete felé veszi az irányt, de bevárja Nettienayát maga mellett.*
-Atyám mindig azt vallotta, rafinéria nélkül korán fűbe harap a legnagyobb harcos is. *Cseverészik, miközben már a raktár felé vezető folyosót tapodják. Hamar el is érik a szóban forgó kamrát; a nehéz acélajtó kinyitása után Nettienaya rengeteg különféle fegyvert, pajzsot és páncélt láthat maga körül polcokra rakva, ámbár kissé kaotikusan.*
-Válaszd ki, ami a szemednek tetszetős. De én ezt akartam megmutatni. *Csillogó szemekkel emel fel egy számszeríjhez hasonlatos tárgyat, ám annál jóval kisebbet. Valamilyen oknál fogva a következő felirat van belegravírozva: "Jujo-Mento".*
-Csinos darab. Nem annyira értek az ilyen... Tudományos kütyükhöz, de azt tudom, hogy gyorsabban felhúzod, mint egy közönséges nyilat. *Forgatja meg kezében a kis fegyvert bizonytalanul. Egy kézzel is használhatónak tűnik.*
-Fogalmam sincs, kié volt előtte, vagy hogy ki készítette. Mindenesetre hasznodra válhat. Mit szólsz?
*Nyújtja át a kézi számszeríjat Nettienayának.*
*Ismét csak szemmel kíséri, ahogy Nettienaya második nyílvesszője is célt ér. Elgondolkodik közben a hallottakon, még némi homlokráncolás is dukál mellé.*
-És ha Arthenior ellenünk fordulna? Vagy mi ellenük? Tudnál-e vérben gázolni népünk védelmében? *Figyeli Netti minden arcrezdülését, majd nagyot sóhajt és helyére teszi a gyakorlóíjat.*
-Nem áll úgy a helyzet, félre ne értsd. De mindig szem előtt kell tartanunk a veszélyeket, mik ránk lesnek. Hisz vérrel öntözünk és karddal aratunk. Voltak korok, mikor atyáink fosztogatásból tartották fenn népük, s az ő vérük bennünk buzog. Ugye érted? *Hátrasimítja szőke sörényét, majd fejével biccent.*
-Gyere! Úgy hiszem, kiérdemelsz némi jutalmat. Olyat, aminek hasznát is veszed és nem holmi csecsebecse. *A Hrall épülete felé veszi az irányt, de bevárja Nettienayát maga mellett.*
-Atyám mindig azt vallotta, rafinéria nélkül korán fűbe harap a legnagyobb harcos is. *Cseverészik, miközben már a raktár felé vezető folyosót tapodják. Hamar el is érik a szóban forgó kamrát; a nehéz acélajtó kinyitása után Nettienaya rengeteg különféle fegyvert, pajzsot és páncélt láthat maga körül polcokra rakva, ámbár kissé kaotikusan.*
-Válaszd ki, ami a szemednek tetszetős. De én ezt akartam megmutatni. *Csillogó szemekkel emel fel egy számszeríjhez hasonlatos tárgyat, ám annál jóval kisebbet. Valamilyen oknál fogva a következő felirat van belegravírozva: "Jujo-Mento".*
-Csinos darab. Nem annyira értek az ilyen... Tudományos kütyükhöz, de azt tudom, hogy gyorsabban felhúzod, mint egy közönséges nyilat. *Forgatja meg kezében a kis fegyvert bizonytalanul. Egy kézzel is használhatónak tűnik.*
-Fogalmam sincs, kié volt előtte, vagy hogy ki készítette. Mindenesetre hasznodra válhat. Mit szólsz?
*Nyújtja át a kézi számszeríjat Nettienayának.*
10078. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-17 21:05:06
Üzenet elküldve: 2023-09-17 21:05:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
- Alig várom, hogy kiderüljön.
*Hangja nem kicsit ironikus, mivel semennyire nem fűlik a foga a két hegyesfülűhöz. Aztán persze lehet, ha összeeresztünk három makacs és nagyszájú suhancot, még a végén örök barátságot kötnek. Bár ezt egyelőre nagyon nehéz elképzelni így látatlanban.
Sosem volt az az izgulós fajta, most mégis apró bizsergést érez, tudván hogy Yagnar minden mozzanatát figyeli a lövés közben. Így persze ő maga is minden porcikájával fókuszál a vezérre még az íjra való koncentrálás alatt is. A férfi utolsó szavai szöget is ütnek a fejében.*
- Fanyarú?
*Kérdez vissza csevegőn, hisz nem tudja, milyen emlék rejlik a háttérben. De azt, hogy az ember fiának éppen nem az íjazáshoz van tehetsége, hanem a kardhoz, egyáltalán nem tartaná fanyarúnak a sorstól.
Szerencséje van, az elmúlt évek sok gyakorlása nem hagyja cserben, és egy egészen szép találattal sikerül Yagnar kedvére tennie. Míg visszasétál a pálya mellé, és hagyja a másikat újra lövő állásba helyezkedni, elgondolkodik az újabb, mélyebb kérdésen.*
- Azelőtt? Csak megállni a saját lábamon. *elhúzott szájjal tekint vissza az utolsó pár évére, amit szolgasággal töltött, hogy megkeresse a pénzt egy saját házra* - Előtte viszont a városi seregben voltam.
*Mivel Yagnar közben ellövi a második nyilat is, és újra a pályára invitálja, átveszi a vezér helyét, és onnan folytatja.*
- Akkor is meg akartam védeni az embereket, csak akkor az arthenioriakat.
*Régóta dédelgetett álma ez, nem sokat változott az elmúlt években.
Újra elhelyezkedik és megfeszíti az íjat. A céltáblára koncentrál, kifújja a levegőt, majd útjára ereszti a nyílvesszőt, ami ezúttal a középtől távolabb, nagyjából a korong alakú tábla harmadánál fúródik be. Ez ugyan nem olyan szép, mint az első lövés, de elégedett lehet vele. Yagnar felé fordul.*
- Talán nem vakszerencse.
*Mosolyodik el finoman, ahogy lelép a pálya széléről. A maga részéről bármeddig elgyakorlatozik, de kezd igen kíváncsi lenni, meddig akarja tesztelni őt a másik, és vajon mi lehet az az arany ágyékkötő, amit a kincstárban talált.*
- Alig várom, hogy kiderüljön.
*Hangja nem kicsit ironikus, mivel semennyire nem fűlik a foga a két hegyesfülűhöz. Aztán persze lehet, ha összeeresztünk három makacs és nagyszájú suhancot, még a végén örök barátságot kötnek. Bár ezt egyelőre nagyon nehéz elképzelni így látatlanban.
Sosem volt az az izgulós fajta, most mégis apró bizsergést érez, tudván hogy Yagnar minden mozzanatát figyeli a lövés közben. Így persze ő maga is minden porcikájával fókuszál a vezérre még az íjra való koncentrálás alatt is. A férfi utolsó szavai szöget is ütnek a fejében.*
- Fanyarú?
*Kérdez vissza csevegőn, hisz nem tudja, milyen emlék rejlik a háttérben. De azt, hogy az ember fiának éppen nem az íjazáshoz van tehetsége, hanem a kardhoz, egyáltalán nem tartaná fanyarúnak a sorstól.
Szerencséje van, az elmúlt évek sok gyakorlása nem hagyja cserben, és egy egészen szép találattal sikerül Yagnar kedvére tennie. Míg visszasétál a pálya mellé, és hagyja a másikat újra lövő állásba helyezkedni, elgondolkodik az újabb, mélyebb kérdésen.*
- Azelőtt? Csak megállni a saját lábamon. *elhúzott szájjal tekint vissza az utolsó pár évére, amit szolgasággal töltött, hogy megkeresse a pénzt egy saját házra* - Előtte viszont a városi seregben voltam.
*Mivel Yagnar közben ellövi a második nyilat is, és újra a pályára invitálja, átveszi a vezér helyét, és onnan folytatja.*
- Akkor is meg akartam védeni az embereket, csak akkor az arthenioriakat.
*Régóta dédelgetett álma ez, nem sokat változott az elmúlt években.
Újra elhelyezkedik és megfeszíti az íjat. A céltáblára koncentrál, kifújja a levegőt, majd útjára ereszti a nyílvesszőt, ami ezúttal a középtől távolabb, nagyjából a korong alakú tábla harmadánál fúródik be. Ez ugyan nem olyan szép, mint az első lövés, de elégedett lehet vele. Yagnar felé fordul.*
- Talán nem vakszerencse.
*Mosolyodik el finoman, ahogy lelép a pálya széléről. A maga részéről bármeddig elgyakorlatozik, de kezd igen kíváncsi lenni, meddig akarja tesztelni őt a másik, és vajon mi lehet az az arany ágyékkötő, amit a kincstárban talált.*
10077. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-17 16:55:23
Üzenet elküldve: 2023-09-17 16:55:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
-Bizonyára összehoz még majd velük a sors. Kellő tűz ég benned hozzá, hogy megtaláld velük a közös hangot. Úgy hiszem. *Kötve hiszi, hogy bárkinek is bántódása esne, de eddigi ismeretségük alapján Nettienayát félti kevésbé.*
-Talán. *Hagyja helyben a lövését illető megállapítást, miközben azt figyeli, miképp veszi fel Nettienaya a testhelyzetet.*
-Sosem jeleskedtem ebben a tudományban. Bárhogy is próbáltam lépést tartani az íjászmesterekkel, az ősök pengét rendeltek a kezembe. Fanyarú a sors... *Réved el egy pillanatra, de nem folytatja a gondolatmenetet. Minek is osztaná meg, hogy tulajdon vére tulajdon fegyverével ölte meg?
Szemmel kíséri a nyílvessző útját, majd jól láthatóan biccent.*
-Ez dicséretes. *Hogy a lövésre, vagy a szavakra céloz-e, az nem derül ki.*
-És a személyes ambíciók? Mit akarnál Te magad elérni? Ne érts félre, a nép szolgálata is egy cél. De mit akart azelőtt Nettienaya, hogy csatlakozott közénk?
*Hosszan fürkészi a lányt, mielőtt vállához emelné az íjat, hogy célba vegye azt a céltáblát, amit Nettienaya is megcélzott. Fél szemét behunyja, majd elengedi az ideget. A nyílvessző süvítve száll, de végül elvéti a céltáblát és a talajba fúródik jóval mögötte.*
-De ha csak ennyi a válaszod most, azt is elfogadom. *Mosolyodik el, majd ismét csak Nettienaya felé biccent.*
-Lássuk a másodikat! Különben azt kell mondjam, hogy csak vakszerencse volt az első.
-Bizonyára összehoz még majd velük a sors. Kellő tűz ég benned hozzá, hogy megtaláld velük a közös hangot. Úgy hiszem. *Kötve hiszi, hogy bárkinek is bántódása esne, de eddigi ismeretségük alapján Nettienayát félti kevésbé.*
-Talán. *Hagyja helyben a lövését illető megállapítást, miközben azt figyeli, miképp veszi fel Nettienaya a testhelyzetet.*
-Sosem jeleskedtem ebben a tudományban. Bárhogy is próbáltam lépést tartani az íjászmesterekkel, az ősök pengét rendeltek a kezembe. Fanyarú a sors... *Réved el egy pillanatra, de nem folytatja a gondolatmenetet. Minek is osztaná meg, hogy tulajdon vére tulajdon fegyverével ölte meg?
Szemmel kíséri a nyílvessző útját, majd jól láthatóan biccent.*
-Ez dicséretes. *Hogy a lövésre, vagy a szavakra céloz-e, az nem derül ki.*
-És a személyes ambíciók? Mit akarnál Te magad elérni? Ne érts félre, a nép szolgálata is egy cél. De mit akart azelőtt Nettienaya, hogy csatlakozott közénk?
*Hosszan fürkészi a lányt, mielőtt vállához emelné az íjat, hogy célba vegye azt a céltáblát, amit Nettienaya is megcélzott. Fél szemét behunyja, majd elengedi az ideget. A nyílvessző süvítve száll, de végül elvéti a céltáblát és a talajba fúródik jóval mögötte.*
-De ha csak ennyi a válaszod most, azt is elfogadom. *Mosolyodik el, majd ismét csak Nettienaya felé biccent.*
-Lássuk a másodikat! Különben azt kell mondjam, hogy csak vakszerencse volt az első.
10076. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-16 17:01:38
Üzenet elküldve: 2023-09-16 17:01:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Összébb húzza szemöldökét. Nagyon sokat nem tud még a thargokról. A sereg kiképzőtáborában a gyakorlótéren szigorúan baráti mérkőzések zajlottak, így ezt gondolta természetesnek a Párbaj Köréről is. Persze, akár abba is hagyhatná a thargok és az arthenioriak összehasonlítgatását. Két teljesen más világ.*
- Akkor remélem, velem most nem nézeteltérést akarsz épp rendezni. *egy pillanatig tanakodva néz Yagnarra, mintha ugyan valóban ettől tartana, de aztán inkább a gyakorló íjak mellé lép* - Nem venné ki jól magát, ha rögtön a második napomon megölném a vezérünket.
*Óvatosan elvigyorodik. Nem mintha reális esélyt látna arra, hogy a másik fölé kerekedhetne, de az egészséges önbizalom sose árt.
Ujjaival végigzongorázik az íjakon, majd miután az utolsót is megsimította, újra Yagnar felé fordul, hogy farkasszemet nézzenek, míg a férfi őszintén megválaszolja a megérzéséről szóló kérdést.*
- Talán tényleg itt a helyem. *komolyodik el ő is* - Legalábbis máshol még nem találtam meg.
*És ha ehhez hozzávesszük, hogy már lassan a harmincadik nyarát is megéri, hatványozottan elkeserítővé válik, hogy ezidáig sehol nem találta meg a számításait.*
~Remélem, az Ősök tudják a dolgukat.~
*Teszi hozzá magában, majd sóhajt egyet.
A Sifraldról való kérdezősködést nem tudja hova tenni. Meglehet, hogy Yagnar tényleg csak azért akar részleteket tudni, mert egy vezetőnek illik tudnia a népéről, másfél napnyi ismerkedés után azonban ezt még így is hamarinak találja. Na persze, ha a vezér kicsit tovább maradt volna előző este a mulatozáson, máris többet tudhatna, de ezek a dolgok már csak olyanok, amiket egy nő megőriz magának.
Rögtön megjelenik lelki szemei előtt a kép, ahogy Sifrald a következő korsó sör mellett már büszkén meséli csábítását, amire meg is csóválja fejét.*
~Férfiak.~
*Konstatálja magában, s inkább visszatereli figyelmét a vezér mondandójára.*
- Jó, majd felajzott íjjal fogadom őket.
*Mormogja, s érzi, hogy egyre kevésbé akar találkozni azokkal a bizonyos elfekkel.
Gyorsan elszelel saját íjáért, nehogy Yagnarnak túl sokat kelljen várnia rá. Ahogy visszatér, már látja is, hogy vezére nekiállt a gyakorlatozásnak.*
- Szép lövés. *dicséri meg az utolsó lépések megtétele közben* - Egy ilyennel már komoly sebet lehet okozni.
*Majd mivel látja a biccentést, elkomolyodva lép a pálya szélére, hogy pozícióba álljon. Míg megfeszíti a húrt és a megfelelő irányba és magasságba állítja a nyílvesszőt, elgondolkozik a jövőjét illető kérdésen.*
- A nép védelmét akarom szolgálni.
*Jelenti ki pár másodperces gondolkodás után, majd elengedi az ideget. Az íj kifejezetten precíz ívben halad a céltábla felé, végül a középső kör szélébe fúródik. Elmosolyodik az eredmény láttán, és leengedi íját.*
- Ehhez értek.
*Fordul Yagnar felé. Azon egyéb tudásainak, mint a sütés-főzés, vagy az éneklés, nem látja sok különlegességét. A gyógyászathoz való kezdetleges konyítása pedig tökéletesen beleillik a nép védelmének kategóriájába.*
- Mi egyébként képzelhetném el a jövőmet?
*Teszi fel a kérdést, egyrészt mert nem is gondolkodott még soha máson, másrészt mert tényleg kíváncsi, milyen lehetőségek várhatnának még rá a thargok között.*
*Összébb húzza szemöldökét. Nagyon sokat nem tud még a thargokról. A sereg kiképzőtáborában a gyakorlótéren szigorúan baráti mérkőzések zajlottak, így ezt gondolta természetesnek a Párbaj Köréről is. Persze, akár abba is hagyhatná a thargok és az arthenioriak összehasonlítgatását. Két teljesen más világ.*
- Akkor remélem, velem most nem nézeteltérést akarsz épp rendezni. *egy pillanatig tanakodva néz Yagnarra, mintha ugyan valóban ettől tartana, de aztán inkább a gyakorló íjak mellé lép* - Nem venné ki jól magát, ha rögtön a második napomon megölném a vezérünket.
*Óvatosan elvigyorodik. Nem mintha reális esélyt látna arra, hogy a másik fölé kerekedhetne, de az egészséges önbizalom sose árt.
Ujjaival végigzongorázik az íjakon, majd miután az utolsót is megsimította, újra Yagnar felé fordul, hogy farkasszemet nézzenek, míg a férfi őszintén megválaszolja a megérzéséről szóló kérdést.*
- Talán tényleg itt a helyem. *komolyodik el ő is* - Legalábbis máshol még nem találtam meg.
*És ha ehhez hozzávesszük, hogy már lassan a harmincadik nyarát is megéri, hatványozottan elkeserítővé válik, hogy ezidáig sehol nem találta meg a számításait.*
~Remélem, az Ősök tudják a dolgukat.~
*Teszi hozzá magában, majd sóhajt egyet.
A Sifraldról való kérdezősködést nem tudja hova tenni. Meglehet, hogy Yagnar tényleg csak azért akar részleteket tudni, mert egy vezetőnek illik tudnia a népéről, másfél napnyi ismerkedés után azonban ezt még így is hamarinak találja. Na persze, ha a vezér kicsit tovább maradt volna előző este a mulatozáson, máris többet tudhatna, de ezek a dolgok már csak olyanok, amiket egy nő megőriz magának.
Rögtön megjelenik lelki szemei előtt a kép, ahogy Sifrald a következő korsó sör mellett már büszkén meséli csábítását, amire meg is csóválja fejét.*
~Férfiak.~
*Konstatálja magában, s inkább visszatereli figyelmét a vezér mondandójára.*
- Jó, majd felajzott íjjal fogadom őket.
*Mormogja, s érzi, hogy egyre kevésbé akar találkozni azokkal a bizonyos elfekkel.
Gyorsan elszelel saját íjáért, nehogy Yagnarnak túl sokat kelljen várnia rá. Ahogy visszatér, már látja is, hogy vezére nekiállt a gyakorlatozásnak.*
- Szép lövés. *dicséri meg az utolsó lépések megtétele közben* - Egy ilyennel már komoly sebet lehet okozni.
*Majd mivel látja a biccentést, elkomolyodva lép a pálya szélére, hogy pozícióba álljon. Míg megfeszíti a húrt és a megfelelő irányba és magasságba állítja a nyílvesszőt, elgondolkozik a jövőjét illető kérdésen.*
- A nép védelmét akarom szolgálni.
*Jelenti ki pár másodperces gondolkodás után, majd elengedi az ideget. Az íj kifejezetten precíz ívben halad a céltábla felé, végül a középső kör szélébe fúródik. Elmosolyodik az eredmény láttán, és leengedi íját.*
- Ehhez értek.
*Fordul Yagnar felé. Azon egyéb tudásainak, mint a sütés-főzés, vagy az éneklés, nem látja sok különlegességét. A gyógyászathoz való kezdetleges konyítása pedig tökéletesen beleillik a nép védelmének kategóriájába.*
- Mi egyébként képzelhetném el a jövőmet?
*Teszi fel a kérdést, egyrészt mert nem is gondolkodott még soha máson, másrészt mert tényleg kíváncsi, milyen lehetőségek várhatnának még rá a thargok között.*
10075. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-14 12:33:14
Üzenet elküldve: 2023-09-14 12:33:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
-Hogy? *Pillant Nettienayára, mint aki nem érti a kérdést. Aztán ráeszmél, hogy a lánynak még sokat kell tanulnia, ha a thargokról van szó.*
-De. Úgy is mondhatnám, hogy csak vérre menő párbajok történtek itt. A thargok szívesen intézik így a nézeteltéréseiket... Olykor pedig ellenfeleikkel is szívesen megmérkőznek, szemtől-szemben. *Arca mellé emeli az íjat, miközben próbaképp megfeszíti az ideget. A következő kérdésre lejjebb emeli a fegyvert és merengve fürkészi Nettienayát.*
-Bizalmat. *Feleli végül egyszerűen.* -Őseink Szelleme még nem jár át, de átfog. Az én törzsem mindig zárkózott volt a külvilág leányaival és fiaival. De új világot élünk és valahogy van egy olyan megérzésem, hogy bízhatok benned. Ide illesz és itt a helyed. Ha pedig ez igaz, úgy az Ősök Szelleme vezetett téged rá erre az ösvényre. *Nincs szavai mögött semmi szentimentális, tárgyilagosan beszél, mintha csak tényeket közölne.*
-Úgy. *Hagyja helyben a Kilencéletű dolgát szórakozottan, miközben felnyalábol néhány nyilat.*
-Szerepet szánok neki, de előbb bizonyítania kell. Ahogy mindenkinek. Kíváncsi vagyok, hogyan boldogul a feladatával, amit kapott. Népünk keményfejű és konok, ezt talán már magad is megtapasztaltad. De az ikrek, akikhez küldtem őt, nos... Na majd meglátjuk. Mindenesetre ha hegyesfülű, aranyhajú thargokat látsz, hát légy velük óvatos. *Felrötyög, majd megvárja, hogy a leány visszatérjen fegyverével. Ahogy megpillantja őt, már emeli is az íjat, hogy megcélozza a céltáblát, mi azért jó távolságra van tőlük.
Rezzen az ideg, s útjára indul a nyílvessző. Az íj belefúródik ugyan a céltáblába, de éppen csak hogy a szélébe. Végül leengedi a fegyvert, elégedett lehet elsőre. Nettienaya felé biccent; ő jön.*
-És mondd csak... Hogyan képzeled el magad Thargiában? Mi az, amihez Nettienaya igazán ért? A vadászaton kívül persze.
-Hogy? *Pillant Nettienayára, mint aki nem érti a kérdést. Aztán ráeszmél, hogy a lánynak még sokat kell tanulnia, ha a thargokról van szó.*
-De. Úgy is mondhatnám, hogy csak vérre menő párbajok történtek itt. A thargok szívesen intézik így a nézeteltéréseiket... Olykor pedig ellenfeleikkel is szívesen megmérkőznek, szemtől-szemben. *Arca mellé emeli az íjat, miközben próbaképp megfeszíti az ideget. A következő kérdésre lejjebb emeli a fegyvert és merengve fürkészi Nettienayát.*
-Bizalmat. *Feleli végül egyszerűen.* -Őseink Szelleme még nem jár át, de átfog. Az én törzsem mindig zárkózott volt a külvilág leányaival és fiaival. De új világot élünk és valahogy van egy olyan megérzésem, hogy bízhatok benned. Ide illesz és itt a helyed. Ha pedig ez igaz, úgy az Ősök Szelleme vezetett téged rá erre az ösvényre. *Nincs szavai mögött semmi szentimentális, tárgyilagosan beszél, mintha csak tényeket közölne.*
-Úgy. *Hagyja helyben a Kilencéletű dolgát szórakozottan, miközben felnyalábol néhány nyilat.*
-Szerepet szánok neki, de előbb bizonyítania kell. Ahogy mindenkinek. Kíváncsi vagyok, hogyan boldogul a feladatával, amit kapott. Népünk keményfejű és konok, ezt talán már magad is megtapasztaltad. De az ikrek, akikhez küldtem őt, nos... Na majd meglátjuk. Mindenesetre ha hegyesfülű, aranyhajú thargokat látsz, hát légy velük óvatos. *Felrötyög, majd megvárja, hogy a leány visszatérjen fegyverével. Ahogy megpillantja őt, már emeli is az íjat, hogy megcélozza a céltáblát, mi azért jó távolságra van tőlük.
Rezzen az ideg, s útjára indul a nyílvessző. Az íj belefúródik ugyan a céltáblába, de éppen csak hogy a szélébe. Végül leengedi a fegyvert, elégedett lehet elsőre. Nettienaya felé biccent; ő jön.*
-És mondd csak... Hogyan képzeled el magad Thargiában? Mi az, amihez Nettienaya igazán ért? A vadászaton kívül persze.
10074. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-12 18:18:12
Üzenet elküldve: 2023-09-12 18:18:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
- Hát én. *nyilván egy kis alkalmi félreértés esett köztük a témát illetően* - Próbára teszel engem, te meg gyakorlatozol. Az már kettő.
*Mosolyodik el. Nem gyakorlatozott ő senki mással már... mióta is? Nagyon régóta. Csak magában.
Követi Yagnart a helyre, melynek nevéből arra következtet, korábban kemény, bár talán baráti harcok helyszíne lehetett. Körbenéz, és egyből kiszúrja az ismerős körtáblákat, mielőtt még a vezér rájuk mutatna.*
- Azért gondolom, nem vérre menő párbajok voltak itt, mint valami gladiátor-arénában...?
*Teszi fel kissé bizonytalanul a kérdést, mert bár a thargokból képes lenne kinézni az utóbbit is, reménykedik az előbbiben.*
- És mit éreztél velem kapcsolatban?
*Érdeklődik finoman, miközben végignézi, ahogy Yagnar magához veszi a fegyvereket. Ő egyelőre nem mozdul az íjakért, hiszen engedélyt kapott, hogy a sajátjával dolgozzon.
Továbbra is egy helyben álldogálva követi tekintetével a férfi mozdulatait, meg az odébb rúgott kő röppályáját, és csendben emésztgeti a Látóasszony óvatosságának hátterét, ám a következő kérdésen megütközik. A váratlan témaváltás meglepetése arcára is kiül, ahogy Yagnar felé fordítja fejét.*
- Öhm... *kezd bele roppant összeszedetten* - Nem hiszem, hogy beszélhetünk egyelőre bármiről is kettőnk között. Csak tegnap találkoztunk.
*Mutat rá. Az persze meglehet, hogy valami ösztönös vonzódás van köztük mint férfi és nő közt, de meglehetősen merész lenne ezt bármennyire is komolynak titulálni. Még annak fényében se, hogy az a bizonyos csók megtörtént, és ki tudja, mennyivel mentek volna tovább, ha Sifrald régi ismerősei nem avatkoznak közbe. Részegek és bódultak voltak. Tiszta fejjel talán még ennyi sem történt volna.*
- Persze nyilván kiidegel, de ettől még nem fogom ágyékon lőni.
*Nem tudja elképzelni, miért érdekli ennyire Yagnart a kettőjük viszonya, de úgy véli, köze lehet korábbi epés megjegyzéséhez. Vagy a zsemléhez. Vagy mindkettőhöz.*
- Igyekszem.
*Minthogy nem akarja megvárakoztatni a vezért, sietős léptekkel távozik az istálló felé, hogy összeszedje a holmiját, és most, hogy már ismeri a terepet, pár perc leforgása alatt vissza is ér a pályára.*
- Hát én. *nyilván egy kis alkalmi félreértés esett köztük a témát illetően* - Próbára teszel engem, te meg gyakorlatozol. Az már kettő.
*Mosolyodik el. Nem gyakorlatozott ő senki mással már... mióta is? Nagyon régóta. Csak magában.
Követi Yagnart a helyre, melynek nevéből arra következtet, korábban kemény, bár talán baráti harcok helyszíne lehetett. Körbenéz, és egyből kiszúrja az ismerős körtáblákat, mielőtt még a vezér rájuk mutatna.*
- Azért gondolom, nem vérre menő párbajok voltak itt, mint valami gladiátor-arénában...?
*Teszi fel kissé bizonytalanul a kérdést, mert bár a thargokból képes lenne kinézni az utóbbit is, reménykedik az előbbiben.*
- És mit éreztél velem kapcsolatban?
*Érdeklődik finoman, miközben végignézi, ahogy Yagnar magához veszi a fegyvereket. Ő egyelőre nem mozdul az íjakért, hiszen engedélyt kapott, hogy a sajátjával dolgozzon.
Továbbra is egy helyben álldogálva követi tekintetével a férfi mozdulatait, meg az odébb rúgott kő röppályáját, és csendben emésztgeti a Látóasszony óvatosságának hátterét, ám a következő kérdésen megütközik. A váratlan témaváltás meglepetése arcára is kiül, ahogy Yagnar felé fordítja fejét.*
- Öhm... *kezd bele roppant összeszedetten* - Nem hiszem, hogy beszélhetünk egyelőre bármiről is kettőnk között. Csak tegnap találkoztunk.
*Mutat rá. Az persze meglehet, hogy valami ösztönös vonzódás van köztük mint férfi és nő közt, de meglehetősen merész lenne ezt bármennyire is komolynak titulálni. Még annak fényében se, hogy az a bizonyos csók megtörtént, és ki tudja, mennyivel mentek volna tovább, ha Sifrald régi ismerősei nem avatkoznak közbe. Részegek és bódultak voltak. Tiszta fejjel talán még ennyi sem történt volna.*
- Persze nyilván kiidegel, de ettől még nem fogom ágyékon lőni.
*Nem tudja elképzelni, miért érdekli ennyire Yagnart a kettőjük viszonya, de úgy véli, köze lehet korábbi epés megjegyzéséhez. Vagy a zsemléhez. Vagy mindkettőhöz.*
- Igyekszem.
*Minthogy nem akarja megvárakoztatni a vezért, sietős léptekkel távozik az istálló felé, hogy összeszedje a holmiját, és most, hogy már ismeri a terepet, pár perc leforgása alatt vissza is ér a pályára.*
10073. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-12 16:44:16
Üzenet elküldve: 2023-09-12 16:44:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Csak somolyog a hallottakon, de nem szól egy árva szót sem. Lesz ideje kérdezősködni négy fül között.*
-Én? És még ki? *Fogalma sincs, kivel gyakorlatozhatott Netti, de érdekelné.*
-Nekem aztán mindegy, ha hamar megjárod. *Szólal meg, ahogy kiérnek a hrallból.*
-Vedd hát magadhoz szeretett fegyvered. De előbb érjünk el a gyakorlótérre, hogy tudd, hol kell keresned!
*Sietős léptekkel teszi meg a maradék távot, alighanem nyomában Nettienayával.*
-A Párbaj Köre! *Tárja szét karjait, ahogy körbeforog.*
-Legalábbis azt mondják, egykoron így nevezték. Kevesebb immáron a párbaj, így leginkább gyakorlásra van. Az pedig ott a mi helyünk. *Mutat a méretes céltáblák irányába. Pirosan sávozottak, középütt vörös pöttyel.
A Rorkirt érintő megjegyzésre halkan felhorkan.*
-Talán azért van, mert ő valóban nem tart senkitől. Talán vakmerőnek is mondhatnád. Én pedig bízom a megérzéseimben. Hisz az Ősök Szelleme vezeti a szívem. *Lehajolva felnyalábol egy gyakorlóíjat, s hozzá a tegezt néhány nyílvesszővel.*
-Kik közvetlen kapcsolatban állnak a Szellemekkel, óvatosak. Hisz míg nem néztek mélyen a szemükbe, míg nem fedték fel nekik a tenyerük, nem láthatják lelkük. És mondd csak...
*Rúg odébb szórakozottan egy méretes követ.*
-Van-e valami közötted és Sifrald között? Ne értsd félre, a világért sem ütöm bele mások dolgába az orrom, de... Jobb, ha egy vezér tudja, mi történik harcostársai berkeiben. *Olybá tűnik neki, mintha a játékos civódás, mit a páros produkál, mélyebbről jönne. Nettienaya esetében biztosan.*
-Menj, hozd hát azt a sokat emlegetett íjat. De ne várass soká!
*Csak somolyog a hallottakon, de nem szól egy árva szót sem. Lesz ideje kérdezősködni négy fül között.*
-Én? És még ki? *Fogalma sincs, kivel gyakorlatozhatott Netti, de érdekelné.*
-Nekem aztán mindegy, ha hamar megjárod. *Szólal meg, ahogy kiérnek a hrallból.*
-Vedd hát magadhoz szeretett fegyvered. De előbb érjünk el a gyakorlótérre, hogy tudd, hol kell keresned!
*Sietős léptekkel teszi meg a maradék távot, alighanem nyomában Nettienayával.*
-A Párbaj Köre! *Tárja szét karjait, ahogy körbeforog.*
-Legalábbis azt mondják, egykoron így nevezték. Kevesebb immáron a párbaj, így leginkább gyakorlásra van. Az pedig ott a mi helyünk. *Mutat a méretes céltáblák irányába. Pirosan sávozottak, középütt vörös pöttyel.
A Rorkirt érintő megjegyzésre halkan felhorkan.*
-Talán azért van, mert ő valóban nem tart senkitől. Talán vakmerőnek is mondhatnád. Én pedig bízom a megérzéseimben. Hisz az Ősök Szelleme vezeti a szívem. *Lehajolva felnyalábol egy gyakorlóíjat, s hozzá a tegezt néhány nyílvesszővel.*
-Kik közvetlen kapcsolatban állnak a Szellemekkel, óvatosak. Hisz míg nem néztek mélyen a szemükbe, míg nem fedték fel nekik a tenyerük, nem láthatják lelkük. És mondd csak...
*Rúg odébb szórakozottan egy méretes követ.*
-Van-e valami közötted és Sifrald között? Ne értsd félre, a világért sem ütöm bele mások dolgába az orrom, de... Jobb, ha egy vezér tudja, mi történik harcostársai berkeiben. *Olybá tűnik neki, mintha a játékos civódás, mit a páros produkál, mélyebbről jönne. Nettienaya esetében biztosan.*
-Menj, hozd hát azt a sokat emlegetett íjat. De ne várass soká!
10072. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-11 17:14:17
Üzenet elküldve: 2023-09-11 17:14:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Még fél füllel elkapja, ahogy Sifrald is csak jót kacag a hozzávágott maradékon. Bosszúsan szusszan egyet - az a férfi nem bírja őt komolyan venni. Lesz még dolguk egymással, az már egyszer biztos.
Érdeklődve vonja fel szemöldökét.*
- Miért, legközelebb őt kell majd tökön lőnöm, és az az érdekes dolog a kincstárban valami arany ágyékvédő?
*Bök fejével a távozó Sifrald hűlt helyének irányába olyan arckifejezéssel, mint aki tényleg elgondolkodik a felvetés valóságalapján. Vagy már magán a megvalósításon.*
- Tehát te is gyakorlatozni akarsz?
*Vonja le a következtetést, mert azt azért nem hinné, hogy neki kellene konkrétan újra-tanítania a vezért célbalőni.*
- Nos, megnézhetjük a gyakorló íjakat is, de ha nem veszed sértésnek Yagnar, én azon az elven élek, hogy mindenki a saját fegyverével tud a legjobban bánni. Íjaknál sem mindegy, mihez van szokva az ember, milyen feszes, vagy épp milyen hosszú húrhoz.
*Magyarázza a férfinak. Persze bőven volt már alkalma gyakorló íjakhoz, és nem azt mondja, hogy egy olyannal nem tud eltalálni egy Sifrald méretű medvét se, de azért nem ugyanaz.
Közben vezére kifelé indul, Nettie pedig természetesen követi őt.
A szinte aggódónak hangzó kérdésekre szélesen elmosolyodik.*
- A kikötői árvaházban nőttem fel, nem a selyemnépek között. Sifrald talán egyenes és durva, de semmi olyasmi, amihez ne lennék hozzászokva, hidd el.
*Biztosítja a férfit afelől, hogy minden rendben ment.*
- Rorkir hasonlít rád. Valamilyen megmagyarázhatatlan módon árad belőletek a baráti közvetlenség. Még sebesülten is úgy fogadott minket, mintha egyáltalán nem tartana az idegenektől.
*Ez sokkal furcsábban hatott számára is, mint Sifrald nyers modora.*
- Rheia jobban tartott tőlünk. Ebből a szempontból ő meg Myriire hasonlít. Mindketten meg tudtak volna ölni engem már első pillantásra.
*A végére elvigyorodik. Így utólag visszagondolva az emlékek szórakoztatón hatnak.*
*Még fél füllel elkapja, ahogy Sifrald is csak jót kacag a hozzávágott maradékon. Bosszúsan szusszan egyet - az a férfi nem bírja őt komolyan venni. Lesz még dolguk egymással, az már egyszer biztos.
Érdeklődve vonja fel szemöldökét.*
- Miért, legközelebb őt kell majd tökön lőnöm, és az az érdekes dolog a kincstárban valami arany ágyékvédő?
*Bök fejével a távozó Sifrald hűlt helyének irányába olyan arckifejezéssel, mint aki tényleg elgondolkodik a felvetés valóságalapján. Vagy már magán a megvalósításon.*
- Tehát te is gyakorlatozni akarsz?
*Vonja le a következtetést, mert azt azért nem hinné, hogy neki kellene konkrétan újra-tanítania a vezért célbalőni.*
- Nos, megnézhetjük a gyakorló íjakat is, de ha nem veszed sértésnek Yagnar, én azon az elven élek, hogy mindenki a saját fegyverével tud a legjobban bánni. Íjaknál sem mindegy, mihez van szokva az ember, milyen feszes, vagy épp milyen hosszú húrhoz.
*Magyarázza a férfinak. Persze bőven volt már alkalma gyakorló íjakhoz, és nem azt mondja, hogy egy olyannal nem tud eltalálni egy Sifrald méretű medvét se, de azért nem ugyanaz.
Közben vezére kifelé indul, Nettie pedig természetesen követi őt.
A szinte aggódónak hangzó kérdésekre szélesen elmosolyodik.*
- A kikötői árvaházban nőttem fel, nem a selyemnépek között. Sifrald talán egyenes és durva, de semmi olyasmi, amihez ne lennék hozzászokva, hidd el.
*Biztosítja a férfit afelől, hogy minden rendben ment.*
- Rorkir hasonlít rád. Valamilyen megmagyarázhatatlan módon árad belőletek a baráti közvetlenség. Még sebesülten is úgy fogadott minket, mintha egyáltalán nem tartana az idegenektől.
*Ez sokkal furcsábban hatott számára is, mint Sifrald nyers modora.*
- Rheia jobban tartott tőlünk. Ebből a szempontból ő meg Myriire hasonlít. Mindketten meg tudtak volna ölni engem már első pillantásra.
*A végére elvigyorodik. Így utólag visszagondolva az emlékek szórakoztatón hatnak.*
10071. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-10 23:18:34
Üzenet elküldve: 2023-09-10 23:18:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
-Oda kötöd őket, ahová tetszik. Fához, a ló farkához, a tiédhez... Nekem aztán mindegy. Egy-két hibádzó fog vagy törött orr pedig még senkinek sem vált kárára. *Elvigyorodik. Tudja, hogy jó embert küldött. Nem óhajtja beskatulyázni az embereit, de úgy érzi, ha Nettienayát küldi, tán még rossz véget is érhetne a dolog.
Néhány néma pillanatig mindketten a férfi után bámulnak, ő inkább szórakozottan, semmint révetegen, majd jókedvűen felkacag, ahogy Netti a férfi után dobja az ételmaradékot. Nem gondol bele, mi lehet a dolog mögött, de érez valamit a páros dinamikájában. *
-Találtam egy érdekes dolgot a kincstárban. *Fordul végül a lány felé.*
-De előbb menjünk. Lőjünk párat célba! Kíváncsi vagyok, olyan jól célzol-e, mint azt gondolom. Az íjad miatt pedig ne fájjon a fejed! *Mintha csak gondolatot olvasna, pedig nincs így. Egyszerűen csak nem látja szeretett fegyverét a lánynál.*
-A Párbaj Körénél vannak gyakorlófegyverek, íjak szintúgy. Én magam rég gyakoroltam már ilyesmivel... De nem árt, ha felfrissítem a memóriám. Ki tudja, mikor veszem hasznát? És sokért nem adnám, ha vadat is könnyebben ejthetnék.
*Elindul, s él abbéli reménye, hogy a lány majd követi kifelé az épületből.*
-Milyen volt az út? Milyen volt Sifrald? Nem volt túlságosan nyers? Hát a véreim? *Cseverészik. Nettienaya nem népük szülötte, nem csodálkozna rajta, ha a célratörő beszéd és habitus talán udvariatlanságot sugároz.*
-Oda kötöd őket, ahová tetszik. Fához, a ló farkához, a tiédhez... Nekem aztán mindegy. Egy-két hibádzó fog vagy törött orr pedig még senkinek sem vált kárára. *Elvigyorodik. Tudja, hogy jó embert küldött. Nem óhajtja beskatulyázni az embereit, de úgy érzi, ha Nettienayát küldi, tán még rossz véget is érhetne a dolog.
Néhány néma pillanatig mindketten a férfi után bámulnak, ő inkább szórakozottan, semmint révetegen, majd jókedvűen felkacag, ahogy Netti a férfi után dobja az ételmaradékot. Nem gondol bele, mi lehet a dolog mögött, de érez valamit a páros dinamikájában. *
-Találtam egy érdekes dolgot a kincstárban. *Fordul végül a lány felé.*
-De előbb menjünk. Lőjünk párat célba! Kíváncsi vagyok, olyan jól célzol-e, mint azt gondolom. Az íjad miatt pedig ne fájjon a fejed! *Mintha csak gondolatot olvasna, pedig nincs így. Egyszerűen csak nem látja szeretett fegyverét a lánynál.*
-A Párbaj Körénél vannak gyakorlófegyverek, íjak szintúgy. Én magam rég gyakoroltam már ilyesmivel... De nem árt, ha felfrissítem a memóriám. Ki tudja, mikor veszem hasznát? És sokért nem adnám, ha vadat is könnyebben ejthetnék.
*Elindul, s él abbéli reménye, hogy a lány majd követi kifelé az épületből.*
-Milyen volt az út? Milyen volt Sifrald? Nem volt túlságosan nyers? Hát a véreim? *Cseverészik. Nettienaya nem népük szülötte, nem csodálkozna rajta, ha a célratörő beszéd és habitus talán udvariatlanságot sugároz.*
10070. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-10 21:31:59
Üzenet elküldve: 2023-09-10 21:31:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Jó érzés úgy visszatérni a Vashegyre, hogy vezérük ilyen örömtelin fogadja őket. Egy pillanatra az az érzése támad a széttárt karok láttán, hogy Yagnar még keblére is ölelné párosukat, ha egy fokkal hosszútávúbb ismeretségben lennének. Elfojt egy mosolyt a gondolatra.
Megbeszélik az úton történteket, és a vezér már ki is osztja az újabb feladatot Sifraldnak. Ezt türelmesen kivárja, bár a szíve nagyobbat dobban, mikor arra kerül a szó, hogy Yagnar Sifrald mellé szánna valakit az őrjárati úton. Persze a leányálmok a következő mondattal szerte is foszlanak.*
~Elfek?~
*Felvonja szemöldökét. Nem különösebben szimpatizál azzal a népséggel, nagyjából egy kategóriába sorolja őket az artheniori selyemnépekkel. De ha Yagnar azt mondja, hűségesek... Alig észrevehetően megvonja vállát. Sifrald majd gondoskodik róluk. Ennyit arról, hogy vele akar menni.
Révedezőn néz az induló Kilencéletű után, de csak amíg vezérük hozzá nem fordul a neki szánt küldetéssel.*
- Hol szeretnéd...
*Kezdi a kérdést, de megüti fülét távozó társa heccelődő megjegyzése. A másikkal szinte szinkronban kap fel egy kis ételmaradékot (esetében ez egy zsemle) a közeli asztalról, és jó erősen a férfi hátának vágja azt. Mivel Sifrald szerencsére elég nagy termet, nem sok esélye van eltéveszteni a célpontot.
A találat (már persze ha a Kilencéletű valami csoda folytán meg nem ússza) után jóleső vigyorral, mintha mi sem történt volna, fordul újra Yagnar felé. Egy kósza tincset ki is söpör az arcából, amolyan finom nőiesen.*
- Ahogy kívánod. Nem fogok csalódást okozni.
*Keményen hangsúlyozza a szavakat, ha Sifrald esetleg még hallaná őket... Csak az íját kell összeszednie, mert azt Fajal mellett hagyta az istállóban, hogy ne várakoztassák meg Yagnart azzal, hogy a szobájába viszi. Így nekik is az istálló felé kell indulniuk.*
- Hol szeretnél próbára tenni?
*Fejezi be korábbi kérdését út közben.*
*Jó érzés úgy visszatérni a Vashegyre, hogy vezérük ilyen örömtelin fogadja őket. Egy pillanatra az az érzése támad a széttárt karok láttán, hogy Yagnar még keblére is ölelné párosukat, ha egy fokkal hosszútávúbb ismeretségben lennének. Elfojt egy mosolyt a gondolatra.
Megbeszélik az úton történteket, és a vezér már ki is osztja az újabb feladatot Sifraldnak. Ezt türelmesen kivárja, bár a szíve nagyobbat dobban, mikor arra kerül a szó, hogy Yagnar Sifrald mellé szánna valakit az őrjárati úton. Persze a leányálmok a következő mondattal szerte is foszlanak.*
~Elfek?~
*Felvonja szemöldökét. Nem különösebben szimpatizál azzal a népséggel, nagyjából egy kategóriába sorolja őket az artheniori selyemnépekkel. De ha Yagnar azt mondja, hűségesek... Alig észrevehetően megvonja vállát. Sifrald majd gondoskodik róluk. Ennyit arról, hogy vele akar menni.
Révedezőn néz az induló Kilencéletű után, de csak amíg vezérük hozzá nem fordul a neki szánt küldetéssel.*
- Hol szeretnéd...
*Kezdi a kérdést, de megüti fülét távozó társa heccelődő megjegyzése. A másikkal szinte szinkronban kap fel egy kis ételmaradékot (esetében ez egy zsemle) a közeli asztalról, és jó erősen a férfi hátának vágja azt. Mivel Sifrald szerencsére elég nagy termet, nem sok esélye van eltéveszteni a célpontot.
A találat (már persze ha a Kilencéletű valami csoda folytán meg nem ússza) után jóleső vigyorral, mintha mi sem történt volna, fordul újra Yagnar felé. Egy kósza tincset ki is söpör az arcából, amolyan finom nőiesen.*
- Ahogy kívánod. Nem fogok csalódást okozni.
*Keményen hangsúlyozza a szavakat, ha Sifrald esetleg még hallaná őket... Csak az íját kell összeszednie, mert azt Fajal mellett hagyta az istállóban, hogy ne várakoztassák meg Yagnart azzal, hogy a szobájába viszi. Így nekik is az istálló felé kell indulniuk.*
- Hol szeretnél próbára tenni?
*Fejezi be korábbi kérdését út közben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10070-10089