Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 502 (10021. - 10022. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
10022. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-07 10:27:49
Üzenet elküldve: 2023-06-07 10:27:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
* Sifrald arcán dévaly mosoly dereng fel, majd kupáját vezére felé emelve bólint. *
- Hát úgy legyen! Egészség!
* Mélyen a fenekére néz, majd elégedetten csettint a nyelvével. *
- Én mondom, a fáradt férfiember lelkének a legjobb gyógyír egy asszonyi test puha ölelése.
* Az asztaltársaság jó, a tréfák peregnek, Yagnar pedig könnyed elbeszélésekkel szórakoztatja a harsány asztalnépet. Lelkesen nevetve csapkodja az asztal lapját, mikoris vezérük hirtelen gondol egyet és felpattan. Csak pár másodpercig gondolkozik el rajta, hogy ugyan mi lelhette, már folyik is bele az újabb történetmesélésbe.
Valamivel később odakint, magában mulatva elnyom egy félmosolyt, ahogy az önérzetes fehérnépet figyeli. Mindenféle pozícióval megvádolta, és még azon sértődik meg a legjobban, hogy nem harcosként emlegeti. *
- Nocsak. Ez esetben bocsáss meg.
* Csillogó szemmel, derűs képpel hajtja meg enyhén a fejét. Szemmel láthatóan mulat a leányon.
Kifejezésén nyíltan elvigyorodik. *
- Szóval kifejezetten harcosnak... és thargnak.
* Halkan nevetve ismétli a szavait. *
- Ne feledd, most már te is tharg vagy. és kifejezetten harcos, az elmondásod szerint. Nyugodtan vedd egy kalap alá magad velünk. Szoktasd magad az érzéshez. Tedd magadévá.
* A mondat végére már egészen közel hajol hozzá és fojtott hangon susog. Most hogy a leány egyértelműen harcos, nem pedig egyértelműen ágyas vagy gyermek, nyíltan, ráérősen végigbámészkodhat rajta. Sörtől ihletett gondolattal legszívesebben megsuhintaná a szoknyás tomport. Van egy olyan érzése, hogy ez az asszony bizony harapni is tud, nem csak hetykén szájal.
Várja, hogy amaz benyisson a csarnokba végre, de visszafordul felé. Türelmesen kivárja és visszalép pár alsóbb lépcsőfokot, hogy nagyjából egy szintre kerüljenek. Megrántja a vállát. *
- Nem kell megköszönnöd. Nem érted tettem, csak bosszantottak.
* Feleli végül, egykedvűen vigyorogva. Fél kézzel a másik feje fölött tartja az ajtót, megvárja míg befárad a csarnokba. Rákacsint, majd csatlakozik az előző asztalához Yagnar körében. Letelepszik urukkal szemben és nyugodtan szemlélődik pár percet, mielőtt halkan megszólítja. *
- Foglalkoztat a gondolat... Mi a szándékod Kagan gyermekével, ha egyszer előkerül?
* Még is csak rokona a leány, érdekli a sorsa, bár sosem találkozott vele. Ráadásul kíváncsi is, hogy intézi ezt a dolgot Yagnar. Sok mindent elárul egy vezetőről, hogy bánik barátaival, vagy ellenségeivel. *
* Sifrald arcán dévaly mosoly dereng fel, majd kupáját vezére felé emelve bólint. *
- Hát úgy legyen! Egészség!
* Mélyen a fenekére néz, majd elégedetten csettint a nyelvével. *
- Én mondom, a fáradt férfiember lelkének a legjobb gyógyír egy asszonyi test puha ölelése.
* Az asztaltársaság jó, a tréfák peregnek, Yagnar pedig könnyed elbeszélésekkel szórakoztatja a harsány asztalnépet. Lelkesen nevetve csapkodja az asztal lapját, mikoris vezérük hirtelen gondol egyet és felpattan. Csak pár másodpercig gondolkozik el rajta, hogy ugyan mi lelhette, már folyik is bele az újabb történetmesélésbe.
Valamivel később odakint, magában mulatva elnyom egy félmosolyt, ahogy az önérzetes fehérnépet figyeli. Mindenféle pozícióval megvádolta, és még azon sértődik meg a legjobban, hogy nem harcosként emlegeti. *
- Nocsak. Ez esetben bocsáss meg.
* Csillogó szemmel, derűs képpel hajtja meg enyhén a fejét. Szemmel láthatóan mulat a leányon.
Kifejezésén nyíltan elvigyorodik. *
- Szóval kifejezetten harcosnak... és thargnak.
* Halkan nevetve ismétli a szavait. *
- Ne feledd, most már te is tharg vagy. és kifejezetten harcos, az elmondásod szerint. Nyugodtan vedd egy kalap alá magad velünk. Szoktasd magad az érzéshez. Tedd magadévá.
* A mondat végére már egészen közel hajol hozzá és fojtott hangon susog. Most hogy a leány egyértelműen harcos, nem pedig egyértelműen ágyas vagy gyermek, nyíltan, ráérősen végigbámészkodhat rajta. Sörtől ihletett gondolattal legszívesebben megsuhintaná a szoknyás tomport. Van egy olyan érzése, hogy ez az asszony bizony harapni is tud, nem csak hetykén szájal.
Várja, hogy amaz benyisson a csarnokba végre, de visszafordul felé. Türelmesen kivárja és visszalép pár alsóbb lépcsőfokot, hogy nagyjából egy szintre kerüljenek. Megrántja a vállát. *
- Nem kell megköszönnöd. Nem érted tettem, csak bosszantottak.
* Feleli végül, egykedvűen vigyorogva. Fél kézzel a másik feje fölött tartja az ajtót, megvárja míg befárad a csarnokba. Rákacsint, majd csatlakozik az előző asztalához Yagnar körében. Letelepszik urukkal szemben és nyugodtan szemlélődik pár percet, mielőtt halkan megszólítja. *
- Foglalkoztat a gondolat... Mi a szándékod Kagan gyermekével, ha egyszer előkerül?
* Még is csak rokona a leány, érdekli a sorsa, bár sosem találkozott vele. Ráadásul kíváncsi is, hogy intézi ezt a dolgot Yagnar. Sok mindent elárul egy vezetőről, hogy bánik barátaival, vagy ellenségeivel. *
10021. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-06 18:57:36
Üzenet elküldve: 2023-06-06 18:57:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Tudja jól, hogy sose fogja igazán megérteni, mi szépség van abban, ha valaki a szabadban könnyít magán. Elvégre nem született férfinak, nőként pedig nem olyan egyszerű megoldani az ilyesmit. És nem is túl illendő. Nem tartja magát az artheniori selyemnép részének, de ha jobban belegondol, kifejezetten sok időt töltött azok között, hogy ez a hozzáállás egészen ráragadjon.
Ettől függetlenül nem ütközik meg a látványon, és nem is bámulja meg Sifraldot, míg e magányos tevékenységet végzi, legfeljebb egy ösztönös pillantást enged meg magának a férfi tomporát illetően, ha már amaz a fal felé álldogál. Ám mivel Sifrald viszonylag hamar végez a dolgával, és meg is fordul, szembe az érkező lánnyal, a mohazöld tekintet inkább az erőd ajtajára szegeződik, míg a férfi mellé nem ér.*
~Ne válaszolj, ne válaszolj, ne vál...~
*Mantrázása nem jön be, a szakállas választ mormog neki, így ujjai megakadnak az ajtón, és nem mozdulnak tovább. Egy pillanatra behunyja szemeit, míg lenyeli a nem túlzottan kívánt beszélgetés okozta kellemetlen érzést, de aztán a mozduló férfi felé fordítja fejét.*
- Nem vagyok sem rokon, sem ágyas.
*A feltételezésre enyhén sértetten emeli meg állát. Mivel továbbra is szolgálói ruháját viseli, nem lepi meg az elképzelés, ugyanakkor mindenképp le akarja szögezni, hogy őt nem fogja hanyatt dönteni senki csak úgy.*
- Harcosnak viszont legfeljebb akkor nem számítok, ha csak a karddal vagy bárddal szaladgálókat illeti e megnevezés.
*Talán nincs a nehézfegyverek forgatásához kellő tipikus amazon testalkata, de nem is volt soha különösebben szüksége rá. Persze a legtöbben csak azokat tartják igazi fegyvereknek, és csak a velük küzdőket igazi harcosnak.
Legszívesebben megforgatná a szemét, de nem akarja rögtön azt elérni, hogy a másik egy pökhendi libának tartsa, így ezt a gesztust megtartja magának.*
- Te viszont kifejezetten harcosnak tűnsz. És tharg vagy. *jelenti ki az egyértelműt* - A néped... a népünk, bizonyára jobban elfogad, mint engem.
*Most, hogy így jobban megnézi az aranysárga szemeket, egyre biztosabbá válik számára, hogy az a hatujjú, sárgaszemű nő valóban a Szellemjáró lehetett. Nem mintha azóta mutatkozott volna.*
- Épp ezért... *kis szünet, míg kifürkészi, Sifrald kíváncsi-e a folytatásra* - értékelem, hogy elhallgattattad a háborgókat, míg esküt tettem.
*Mondandója végeztével biccent egyet, ám közben még mindig az ajtót támasztó kezével nekifeszül a nyílászárónak, hogy kinyitva azt csatlakozhasson a mulatozó tömeghez, mielőtt az egésznek vége szakad. Ha Sifrald követni akarja, teret enged neki, ha a férfi azonban még kint maradna inkább, akkor be is csukja maga mögött a kaput. Szemeivel végig pásztázza a tömeget, újfent Myriit keresve, ám az egyetlen ismerős arc Yagnaré, aki most úgy tűnik, csendes magányban élvezi népének ünnepét.*
*Tudja jól, hogy sose fogja igazán megérteni, mi szépség van abban, ha valaki a szabadban könnyít magán. Elvégre nem született férfinak, nőként pedig nem olyan egyszerű megoldani az ilyesmit. És nem is túl illendő. Nem tartja magát az artheniori selyemnép részének, de ha jobban belegondol, kifejezetten sok időt töltött azok között, hogy ez a hozzáállás egészen ráragadjon.
Ettől függetlenül nem ütközik meg a látványon, és nem is bámulja meg Sifraldot, míg e magányos tevékenységet végzi, legfeljebb egy ösztönös pillantást enged meg magának a férfi tomporát illetően, ha már amaz a fal felé álldogál. Ám mivel Sifrald viszonylag hamar végez a dolgával, és meg is fordul, szembe az érkező lánnyal, a mohazöld tekintet inkább az erőd ajtajára szegeződik, míg a férfi mellé nem ér.*
~Ne válaszolj, ne válaszolj, ne vál...~
*Mantrázása nem jön be, a szakállas választ mormog neki, így ujjai megakadnak az ajtón, és nem mozdulnak tovább. Egy pillanatra behunyja szemeit, míg lenyeli a nem túlzottan kívánt beszélgetés okozta kellemetlen érzést, de aztán a mozduló férfi felé fordítja fejét.*
- Nem vagyok sem rokon, sem ágyas.
*A feltételezésre enyhén sértetten emeli meg állát. Mivel továbbra is szolgálói ruháját viseli, nem lepi meg az elképzelés, ugyanakkor mindenképp le akarja szögezni, hogy őt nem fogja hanyatt dönteni senki csak úgy.*
- Harcosnak viszont legfeljebb akkor nem számítok, ha csak a karddal vagy bárddal szaladgálókat illeti e megnevezés.
*Talán nincs a nehézfegyverek forgatásához kellő tipikus amazon testalkata, de nem is volt soha különösebben szüksége rá. Persze a legtöbben csak azokat tartják igazi fegyvereknek, és csak a velük küzdőket igazi harcosnak.
Legszívesebben megforgatná a szemét, de nem akarja rögtön azt elérni, hogy a másik egy pökhendi libának tartsa, így ezt a gesztust megtartja magának.*
- Te viszont kifejezetten harcosnak tűnsz. És tharg vagy. *jelenti ki az egyértelműt* - A néped... a népünk, bizonyára jobban elfogad, mint engem.
*Most, hogy így jobban megnézi az aranysárga szemeket, egyre biztosabbá válik számára, hogy az a hatujjú, sárgaszemű nő valóban a Szellemjáró lehetett. Nem mintha azóta mutatkozott volna.*
- Épp ezért... *kis szünet, míg kifürkészi, Sifrald kíváncsi-e a folytatásra* - értékelem, hogy elhallgattattad a háborgókat, míg esküt tettem.
*Mondandója végeztével biccent egyet, ám közben még mindig az ajtót támasztó kezével nekifeszül a nyílászárónak, hogy kinyitva azt csatlakozhasson a mulatozó tömeghez, mielőtt az egésznek vége szakad. Ha Sifrald követni akarja, teret enged neki, ha a férfi azonban még kint maradna inkább, akkor be is csukja maga mögött a kaput. Szemeivel végig pásztázza a tömeget, újfent Myriit keresve, ám az egyetlen ismerős arc Yagnaré, aki most úgy tűnik, csendes magányban élvezi népének ünnepét.*
10020. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-05 19:05:13
Üzenet elküldve: 2023-06-05 19:05:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
-Ó, de még mennyire! *Pillant a Kilencéletűre.* -Mi, thargok osztozunk mindenen, mióta világ a világ. A fehérnépekkel tennénk kivételt? *Felkacag, a Kikötő dolgát pedig látszólag megfontolja.*
-Talán elmehetnénk oda mi ketten, nem igaz? Mit szólsz? Mondják, az a Kikötő már majdnem olyan, mint Arthenior!
*Alaposan felönt a garatra. Jól bírja, s a nyelvét is alaposan megoldja. Igaz, jóval harsányabbá teszi az ital, de ez a tisztes társaság talán észre sem veszi ezt.*
-Három ujját nyúzta le a kölyök az öreg Brengan Thargodarnak, mielőtt észrevette! Semmi fájdalmat nem érzett az a vén csataló. Semmit! *Homlokát koccintja jó erővel Rhagaléhoz, majd nagyot húz a korsóból.*
-Akkora csatabárdja volt, hogy egy siheder két kézzel sem tudta volna lendíteni! *Elrötyög még egy darabon az asztaltársaság krémjével a vén Brengan Thargodar emlékén, de a csatabárdról eszébe jut valami.*
-Bocsássatok meg, barátaim... *A raktárak felé veszi az irányt. Mondják, Kagan igen sok holmit halmozott fel az idők során, ő pedig kíváncsi, vajon igaz-e bármi a mesés kincseket ígérő történetekből.
Félig. Akad itt holmi, ami azt sem tudja micsoda, de leginkább egy fegyverraktár benyomását kelti a hely. Elheherészik egy sort a megannyi furcsaságon, de hamar megakad a szeme az ősi rúnák által metszett kürtön. Még a látványától is kitisztul feje. Óvatosan, tisztelettel simítja végig, majd veszi a kezébe.* ~Brennus kürtje~. *Ezt hallotta lelkében visszhangozni, ez hozta ide megannyi testvérét. Az évszázadok során e kürt számtalanszor hívta csapába népét, s ha rajta múlik, így lesz megint. Kimért mozdulatokkal tűzi övére, majd tovább kutakodik.
Számot vet mindennel, mit talál. Néhány dolgot talán el is adhatnak majd. Csak kellene rá ember, ki intézi, na meg vevő...
Magához veszi az ősi kardot, s a mutatós páncélt is. Mindkettőnek híján van, s noha fel nem ölti a vasat, magánál fogja tartani, ha a szükség úgy kívánja. E tárgyak ugyan híján vannak népe motívumainak, de hasznosabbak, mintha itt porosodnának.
Ahogy elrakta a holmikat, vissza is tér a vendégtérbe, hogy folytassa a mulatozást. Történetek, mesék, de még artheniori, légből kapottnak tűnő pletykák is elhangzanak, ő pedig most jóleső, csendbe burkolódzik, ahogy társait figyeli és hallgatja.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.05 19:10:58
-Ó, de még mennyire! *Pillant a Kilencéletűre.* -Mi, thargok osztozunk mindenen, mióta világ a világ. A fehérnépekkel tennénk kivételt? *Felkacag, a Kikötő dolgát pedig látszólag megfontolja.*
-Talán elmehetnénk oda mi ketten, nem igaz? Mit szólsz? Mondják, az a Kikötő már majdnem olyan, mint Arthenior!
*Alaposan felönt a garatra. Jól bírja, s a nyelvét is alaposan megoldja. Igaz, jóval harsányabbá teszi az ital, de ez a tisztes társaság talán észre sem veszi ezt.*
-Három ujját nyúzta le a kölyök az öreg Brengan Thargodarnak, mielőtt észrevette! Semmi fájdalmat nem érzett az a vén csataló. Semmit! *Homlokát koccintja jó erővel Rhagaléhoz, majd nagyot húz a korsóból.*
-Akkora csatabárdja volt, hogy egy siheder két kézzel sem tudta volna lendíteni! *Elrötyög még egy darabon az asztaltársaság krémjével a vén Brengan Thargodar emlékén, de a csatabárdról eszébe jut valami.*
-Bocsássatok meg, barátaim... *A raktárak felé veszi az irányt. Mondják, Kagan igen sok holmit halmozott fel az idők során, ő pedig kíváncsi, vajon igaz-e bármi a mesés kincseket ígérő történetekből.
Félig. Akad itt holmi, ami azt sem tudja micsoda, de leginkább egy fegyverraktár benyomását kelti a hely. Elheherészik egy sort a megannyi furcsaságon, de hamar megakad a szeme az ősi rúnák által metszett kürtön. Még a látványától is kitisztul feje. Óvatosan, tisztelettel simítja végig, majd veszi a kezébe.* ~Brennus kürtje~. *Ezt hallotta lelkében visszhangozni, ez hozta ide megannyi testvérét. Az évszázadok során e kürt számtalanszor hívta csapába népét, s ha rajta múlik, így lesz megint. Kimért mozdulatokkal tűzi övére, majd tovább kutakodik.
Számot vet mindennel, mit talál. Néhány dolgot talán el is adhatnak majd. Csak kellene rá ember, ki intézi, na meg vevő...
Magához veszi az ősi kardot, s a mutatós páncélt is. Mindkettőnek híján van, s noha fel nem ölti a vasat, magánál fogja tartani, ha a szükség úgy kívánja. E tárgyak ugyan híján vannak népe motívumainak, de hasznosabbak, mintha itt porosodnának.
Ahogy elrakta a holmikat, vissza is tér a vendégtérbe, hogy folytassa a mulatozást. Történetek, mesék, de még artheniori, légből kapottnak tűnő pletykák is elhangzanak, ő pedig most jóleső, csendbe burkolódzik, ahogy társait figyeli és hallgatja.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.05 19:10:58
10019. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-04 20:08:08
Üzenet elküldve: 2023-06-04 20:08:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Audiencia//
- Valóban nem könnyű tisztességesnek maradni. Legfőképpen azért, mert a tisztesség fogalmát nem mindig egyformán látják az emberek, és aki kárvallottja lesz egy helyzetnek, igen ritkán nem kiált tisztességtelenséget, még ha kívülről szemlélve más is a helyzet.
*mutat rá.
A bor témája kevéssé izgatja, az sokkal inkább, amikor Yagnar arról beszél, mi ténylegesen érdekli. Mágikus eszközök és egy bizonyos Kagaenae Thagodar. Orthus pókerarcán semmi se fedezhető fel, még szeme se árulja el, de ez utóbbi megbízás igazából nincs ínyére. Korai lenne ellenkezéssel megmérgezni ezt az üzleti kapcsolatot, de egyszer majd elmondja Yagnarnak, hogy ő nem informátor, hanem kereskedő. És bár jövedelmező dolog hírekkel és értesülésekkel kereskedni, de ő megmarad az olyan portékánál, ami kézzelfoghatóbb. Az átadott értesülés néha következményeket szül. Ő pedig nem szeret efféle következmények előidézője lenni. Ez is része az ő tisztesség-felfogásának.*
- Érdekes igényt fogalmazott meg. Efféle medálok vagy hasonló tárgyak egy évtizedben egyszer-kétszer bukkannak fel. Ám Artheniorban mostanában kicsit gyakrabban. A nemességet pár éve űzték el otthonaikból, és akkor sokan fosztogattak. Hébe-hóba felbukkan olyasmi, amit egy-egy nemesi család generációkon át őrzött féltve. Most meg valami utcai árus próbál túladni rajta egy rakás kacattal együtt, nem is sejtve, hogy mi van a birtokában.
*magyarázza, majd így folytatja.*
- Köszönöm, hogy áldozott rám az idejéből. Amikor legközelebb erre járok, lesz nálam egy hordó, olyan nedűvel, amire Arthenior népe méltán lehet büszke.
*ígéri, majd fejet hajt Yagnar felé. Ha csakugyan vége az egyeztetésüknek, akkor ezt követően távozik a nagy csarnokból, majd a várból is. Persze csak akkor, ha az őr kiengedi.*
//Audiencia//
- Valóban nem könnyű tisztességesnek maradni. Legfőképpen azért, mert a tisztesség fogalmát nem mindig egyformán látják az emberek, és aki kárvallottja lesz egy helyzetnek, igen ritkán nem kiált tisztességtelenséget, még ha kívülről szemlélve más is a helyzet.
*mutat rá.
A bor témája kevéssé izgatja, az sokkal inkább, amikor Yagnar arról beszél, mi ténylegesen érdekli. Mágikus eszközök és egy bizonyos Kagaenae Thagodar. Orthus pókerarcán semmi se fedezhető fel, még szeme se árulja el, de ez utóbbi megbízás igazából nincs ínyére. Korai lenne ellenkezéssel megmérgezni ezt az üzleti kapcsolatot, de egyszer majd elmondja Yagnarnak, hogy ő nem informátor, hanem kereskedő. És bár jövedelmező dolog hírekkel és értesülésekkel kereskedni, de ő megmarad az olyan portékánál, ami kézzelfoghatóbb. Az átadott értesülés néha következményeket szül. Ő pedig nem szeret efféle következmények előidézője lenni. Ez is része az ő tisztesség-felfogásának.*
- Érdekes igényt fogalmazott meg. Efféle medálok vagy hasonló tárgyak egy évtizedben egyszer-kétszer bukkannak fel. Ám Artheniorban mostanában kicsit gyakrabban. A nemességet pár éve űzték el otthonaikból, és akkor sokan fosztogattak. Hébe-hóba felbukkan olyasmi, amit egy-egy nemesi család generációkon át őrzött féltve. Most meg valami utcai árus próbál túladni rajta egy rakás kacattal együtt, nem is sejtve, hogy mi van a birtokában.
*magyarázza, majd így folytatja.*
- Köszönöm, hogy áldozott rám az idejéből. Amikor legközelebb erre járok, lesz nálam egy hordó, olyan nedűvel, amire Arthenior népe méltán lehet büszke.
*ígéri, majd fejet hajt Yagnar felé. Ha csakugyan vége az egyeztetésüknek, akkor ezt követően távozik a nagy csarnokból, majd a várból is. Persze csak akkor, ha az őr kiengedi.*
10018. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-04 19:04:33
Üzenet elküldve: 2023-06-04 19:04:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
* Innen is onnan is buzdító kiáltások törnek a csarnok mennyezete felé. Újdonsült vezérük sem rest szavaival tovább tüzelni népét, kivívva magának sokak szimpátiáját már most.
Sifrald is éppen a Yagnar körüli asztalok egyikénél iszogat, amikor meghallja az artheniori lányokkal kapcsolatos megjegyzését. Zengő hangon felnevet bajtársaival. Letörli szakálláról a serhabot és megjegyzi: *
- Őseink szellemei segítsenek ezen vállalkozásodban! Talán nekünk is jut belőlük valamennyi?
* Szeme csillog, orcája vörös a szesztől s a lelkesedéstől. *
- Úgy tudom a Kikötőnél igen szakavatott fehérnépet is találni...
* Dörmögve göcög a korsója mögött és lendületesen meglapogatja a mellette ülő siheder vállát, aki ezáltal kicsit végigkocogtatja a fogaival a saját kupája peremét.
Természetesen ebből semmit sem észlel, majd útjára ered, hogy engedelmeskedjen a természet hívó szavának. Útközben még rákacsint egy felszolgáló nőszemélyre. Ahogy az éjszaka halad, talán még meglátogatja egyik-másikat az együttműködőbb fajtából.
A szabad ég alatti vizelés szépségét csak a férfinép értheti meg igazán. Még ha lenne is alkalmas árnyékszék a környéken, Sifrald ugyan fel nem keresi, amíg pár lépéssel odébb is elintézheti egy könnyed fél kezes falnak támaszkodás közben. Kellemes, hűs esti levegő, libbenő szellő és a mulatozás moraja. Ezt cserélje fel egy bűzlő lyukra?
Miután szelíd és békés gondolatait élvezi a bejáratnál, feltűnik a korábban látott leány, aki felé Yagnar igen szívélyesnek mutatkozott. Vaskos karjait összefonva, érdeklődő pillantással kíséri a jöttét, nem titkolva kíváncsiságát. Meg is szólítja, amin kissé meg is lepődik, hisz nem ismerősök. Fél szemöldökét felvonja, mintha némi neheztelést hallana ki a szavakból. Végül bólint egyet. *
- Olyasmi.
* Erősen töpreng mi az Ősök nyilát mondhatna ennek a nőnek, ha már amaz megpróbált szóba elegyedni vele. Őszintén, nem igazán tudja, hova tegye. A sör áldásos hatásának köszönhetően úgy érzi, ebbéli gondolatait feltétlenül meg is kell osztania vele. Ellöki magát a faltól. *
- Nem látszol se harcosnak, se ágyasnak. Tán rokona vagy a mi jó Yagnar urunknak?
* Innen is onnan is buzdító kiáltások törnek a csarnok mennyezete felé. Újdonsült vezérük sem rest szavaival tovább tüzelni népét, kivívva magának sokak szimpátiáját már most.
Sifrald is éppen a Yagnar körüli asztalok egyikénél iszogat, amikor meghallja az artheniori lányokkal kapcsolatos megjegyzését. Zengő hangon felnevet bajtársaival. Letörli szakálláról a serhabot és megjegyzi: *
- Őseink szellemei segítsenek ezen vállalkozásodban! Talán nekünk is jut belőlük valamennyi?
* Szeme csillog, orcája vörös a szesztől s a lelkesedéstől. *
- Úgy tudom a Kikötőnél igen szakavatott fehérnépet is találni...
* Dörmögve göcög a korsója mögött és lendületesen meglapogatja a mellette ülő siheder vállát, aki ezáltal kicsit végigkocogtatja a fogaival a saját kupája peremét.
Természetesen ebből semmit sem észlel, majd útjára ered, hogy engedelmeskedjen a természet hívó szavának. Útközben még rákacsint egy felszolgáló nőszemélyre. Ahogy az éjszaka halad, talán még meglátogatja egyik-másikat az együttműködőbb fajtából.
A szabad ég alatti vizelés szépségét csak a férfinép értheti meg igazán. Még ha lenne is alkalmas árnyékszék a környéken, Sifrald ugyan fel nem keresi, amíg pár lépéssel odébb is elintézheti egy könnyed fél kezes falnak támaszkodás közben. Kellemes, hűs esti levegő, libbenő szellő és a mulatozás moraja. Ezt cserélje fel egy bűzlő lyukra?
Miután szelíd és békés gondolatait élvezi a bejáratnál, feltűnik a korábban látott leány, aki felé Yagnar igen szívélyesnek mutatkozott. Vaskos karjait összefonva, érdeklődő pillantással kíséri a jöttét, nem titkolva kíváncsiságát. Meg is szólítja, amin kissé meg is lepődik, hisz nem ismerősök. Fél szemöldökét felvonja, mintha némi neheztelést hallana ki a szavakból. Végül bólint egyet. *
- Olyasmi.
* Erősen töpreng mi az Ősök nyilát mondhatna ennek a nőnek, ha már amaz megpróbált szóba elegyedni vele. Őszintén, nem igazán tudja, hova tegye. A sör áldásos hatásának köszönhetően úgy érzi, ebbéli gondolatait feltétlenül meg is kell osztania vele. Ellöki magát a faltól. *
- Nem látszol se harcosnak, se ágyasnak. Tán rokona vagy a mi jó Yagnar urunknak?
10017. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-04 14:41:17
Üzenet elküldve: 2023-06-04 14:41:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Mivel senki nem állja útját, sikerül viszonylag hamar kiverekednie magát az ünneplésre készülődő tömegből, hogy visszaszerezhesse fegyvereit, és persze hátasát. Szerencsére a kapuőr mintha már értesült volna a változásokról, különösebb zsörtölődés nélkül szolgáltat vissza minden leadott holmit, és engedi be a lányt lovával együtt a kőfalak ölelésébe, valamint útba is igazítja az istálló és a szállások felé. Beletelik kis időbe, mire Fajalt is elrendezi, és egy szabad szobát is talál magának, ahol kipakol, így a frissen felesküdött társaságnak bőven akad ideje a mulatozásra, mielőtt úgy döntene, visszatér közéjük. Bár nem sok humora van dőzsölni, most, hogy egy nép tagjává lett, valahol illendőnek ítéli, hogy megismerje őket, és ne vonja ki magát a társasági eseményekből. Főleg, ha egyszer majd rangban, megbecsülésben is felsőbb szintekre akar kerülni.
Körülnéz az egyelőre szegényesen berendezett szobán, kis tőrét újra szoknyája alá rejti (az Ősök látják lelkét, nem szeret nélküle sétálgatni idegen helyen), majd egy nagy sóhaj kíséretében kilép az ajtón, és elindul vissza, a trónterem irányába. Félig-meddig sietősen szedi lábait, mivel lekésni sem akar az ünnepségről, de igazán túl sok időt sem szeretne ott tölteni. Így éppen időben sikerül az erőd közelébe érnie ahhoz, hogy pont elkapja pillantásával a kint tartózkodó Sifraldot. Ahogy amaz épp a dolgát végzi.*
~Pár korsó sörről már biztos lemaradtam.~
*Jegyzi meg magának kissé epésen, ahogy az erőd, így közvetetten a férfi irányába halad. Különösebben nem botránkoztatja meg a látvány, volt már ilyenben része Arthenior utcáin is, bár sosem gondolta túlzottan kulturált viselkedésnek. Viszonylag biztos benne, hogy itt az erődben is akadnak árnyékszékek, ahol az ember dolgát végezheti, noha a szálláson kívüli részeket még nem térképezte fel igazán.
Sifrald látszólag nem veszi őt észre - vagy csak nem vesz róla tudomást -, mivel már indul is vissza az erőd ajtaja felé. Egy megkönnyebbült szusszanás hagyja el a lány ajkait, hogy odabent valószínűleg a tömegben nem fognak találkozni, de amikor a férfi megpihen a falnál, szinte közvetlenül a kapu mellett, ez a megkönnyebbülés elszáll belőle. Még nem békélt meg teljesen a tharg származású ember (joggal) érezhető elfogadottságán a sajátjával szemben, ugyanakkor mégis Sifrald volt az első, aki úgymond mellé állt az értetlenkedő tömegben. Így igazán nem azt érdemli, hogy kerülje, vagy idegenkedjen tőle.
Lassacskán, de végül az ajtó elé ér, ahol a férfi még mindig a falat támasztja, láthatóan gondolataiba merülve, félmosollyal az arcán. Bizonyára a nem mértékkel fogyasztott ital hatására.*
- Elkél a friss levegő?
*Kérdezi hetykén a thargot - nagyon igyekezve elnyomni hangjában a túlzott ital-fogyasztás iránti ellenérzéseit - miközben ujjait a kapuhoz emeli, hogy benyithasson. Noha ő kezdeményezte a szóváltást, már most imádkozik, hogy a férfi ne vegye túlzottan komolyan a keringőre való felhívást.*
*Mivel senki nem állja útját, sikerül viszonylag hamar kiverekednie magát az ünneplésre készülődő tömegből, hogy visszaszerezhesse fegyvereit, és persze hátasát. Szerencsére a kapuőr mintha már értesült volna a változásokról, különösebb zsörtölődés nélkül szolgáltat vissza minden leadott holmit, és engedi be a lányt lovával együtt a kőfalak ölelésébe, valamint útba is igazítja az istálló és a szállások felé. Beletelik kis időbe, mire Fajalt is elrendezi, és egy szabad szobát is talál magának, ahol kipakol, így a frissen felesküdött társaságnak bőven akad ideje a mulatozásra, mielőtt úgy döntene, visszatér közéjük. Bár nem sok humora van dőzsölni, most, hogy egy nép tagjává lett, valahol illendőnek ítéli, hogy megismerje őket, és ne vonja ki magát a társasági eseményekből. Főleg, ha egyszer majd rangban, megbecsülésben is felsőbb szintekre akar kerülni.
Körülnéz az egyelőre szegényesen berendezett szobán, kis tőrét újra szoknyája alá rejti (az Ősök látják lelkét, nem szeret nélküle sétálgatni idegen helyen), majd egy nagy sóhaj kíséretében kilép az ajtón, és elindul vissza, a trónterem irányába. Félig-meddig sietősen szedi lábait, mivel lekésni sem akar az ünnepségről, de igazán túl sok időt sem szeretne ott tölteni. Így éppen időben sikerül az erőd közelébe érnie ahhoz, hogy pont elkapja pillantásával a kint tartózkodó Sifraldot. Ahogy amaz épp a dolgát végzi.*
~Pár korsó sörről már biztos lemaradtam.~
*Jegyzi meg magának kissé epésen, ahogy az erőd, így közvetetten a férfi irányába halad. Különösebben nem botránkoztatja meg a látvány, volt már ilyenben része Arthenior utcáin is, bár sosem gondolta túlzottan kulturált viselkedésnek. Viszonylag biztos benne, hogy itt az erődben is akadnak árnyékszékek, ahol az ember dolgát végezheti, noha a szálláson kívüli részeket még nem térképezte fel igazán.
Sifrald látszólag nem veszi őt észre - vagy csak nem vesz róla tudomást -, mivel már indul is vissza az erőd ajtaja felé. Egy megkönnyebbült szusszanás hagyja el a lány ajkait, hogy odabent valószínűleg a tömegben nem fognak találkozni, de amikor a férfi megpihen a falnál, szinte közvetlenül a kapu mellett, ez a megkönnyebbülés elszáll belőle. Még nem békélt meg teljesen a tharg származású ember (joggal) érezhető elfogadottságán a sajátjával szemben, ugyanakkor mégis Sifrald volt az első, aki úgymond mellé állt az értetlenkedő tömegben. Így igazán nem azt érdemli, hogy kerülje, vagy idegenkedjen tőle.
Lassacskán, de végül az ajtó elé ér, ahol a férfi még mindig a falat támasztja, láthatóan gondolataiba merülve, félmosollyal az arcán. Bizonyára a nem mértékkel fogyasztott ital hatására.*
- Elkél a friss levegő?
*Kérdezi hetykén a thargot - nagyon igyekezve elnyomni hangjában a túlzott ital-fogyasztás iránti ellenérzéseit - miközben ujjait a kapuhoz emeli, hogy benyithasson. Noha ő kezdeményezte a szóváltást, már most imádkozik, hogy a férfi ne vegye túlzottan komolyan a keringőre való felhívást.*
10016. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-03 13:22:58
Üzenet elküldve: 2023-06-03 13:22:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
*Csak hümmög a férfi szavaira elsőre, de sosem állná meg, hogy ne adjon hangot véleményének.*
-Hányan csúsztak már meg a tisztesség talaján, kalmár uram? Az a padló, ami arannyal van kikövezve, sosem lesz egy tisztességes ember otthona. De ne essék félreértés. Én bárkinek megadom az esélyt. De abból csak egy van, s ha eljátssza az illető, az nem marad büntetlen.
*Szakállát simogatva hallgatja a férfit, majd értően bólint.*
-Az artheniori bort jobb, ha artheniorira bízom. Nem vagyok jártas azokban az italokban. Lepjen meg! *Megenged egy halovány mosolyt, mielőtt folytatná.*
-Láthatta, egyszerű népek vagyunk. Kelmék, luxuscikkek nem csillogtatják a fantáziánk. Előbb vesszük el, minthogy aranyat adnánk érte. Ami engem érdekelhet, az Arthenior piacán aligha fellelhető. *Emeli fel mutatóujját.*
-Láttam egy férfit, ki puszta kézzel emelte fel lovát. És nem akármilyen ló volt az. Azt mondták róla, hogy a medálján mágia ül, mi erejét fokozza. Bolond beszédnek tartottam akkoriban, de azóta is sokszor eszembe jut. Felteszem, ilyen cikket még a legjobb artheniori kereskedő sem tart a szekerén! *Sárga tekintetével még egyszer végigméri Orthust, majd ismét a trónszék felé veszi az irányt.*
-Hanem ha hall bármit Kagaenae Thagodarról, megfizetem az információt. Csak jusson el hozzám minél előbb. *Megcirógatja a farkas füle tövét, majd helyet foglal székében ismét. Kíváncsi, tartogat-e mást is a kalmár, vagy végeztek az ügyletükkel.*
//Audiencia//
*Csak hümmög a férfi szavaira elsőre, de sosem állná meg, hogy ne adjon hangot véleményének.*
-Hányan csúsztak már meg a tisztesség talaján, kalmár uram? Az a padló, ami arannyal van kikövezve, sosem lesz egy tisztességes ember otthona. De ne essék félreértés. Én bárkinek megadom az esélyt. De abból csak egy van, s ha eljátssza az illető, az nem marad büntetlen.
*Szakállát simogatva hallgatja a férfit, majd értően bólint.*
-Az artheniori bort jobb, ha artheniorira bízom. Nem vagyok jártas azokban az italokban. Lepjen meg! *Megenged egy halovány mosolyt, mielőtt folytatná.*
-Láthatta, egyszerű népek vagyunk. Kelmék, luxuscikkek nem csillogtatják a fantáziánk. Előbb vesszük el, minthogy aranyat adnánk érte. Ami engem érdekelhet, az Arthenior piacán aligha fellelhető. *Emeli fel mutatóujját.*
-Láttam egy férfit, ki puszta kézzel emelte fel lovát. És nem akármilyen ló volt az. Azt mondták róla, hogy a medálján mágia ül, mi erejét fokozza. Bolond beszédnek tartottam akkoriban, de azóta is sokszor eszembe jut. Felteszem, ilyen cikket még a legjobb artheniori kereskedő sem tart a szekerén! *Sárga tekintetével még egyszer végigméri Orthust, majd ismét a trónszék felé veszi az irányt.*
-Hanem ha hall bármit Kagaenae Thagodarról, megfizetem az információt. Csak jusson el hozzám minél előbb. *Megcirógatja a farkas füle tövét, majd helyet foglal székében ismét. Kíváncsi, tartogat-e mást is a kalmár, vagy végeztek az ügyletükkel.*
10015. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-01 21:38:59
Üzenet elküldve: 2023-06-01 21:38:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Audiencia//
*Bólint Yagnar szavaira. Valóban, ezt a várat is el kellett kezdeni megépíteni valakinek, aki valószínűleg sose érte meg, hogy lássa teljes pompájában. Ahogy az ő nagyapja se látta a gazdagságot, amit az apja elért. Csak remélni tudja, hogy lesz még a Morthimer háznak olyan diadala, ami minden korábbit túlszárnyal, amikor más ő se él hogy láthassa.
A tharg férfi történetét kíváncsian hallgatja. A fordulat hallatán a szeme se rebben.*
- Aki tisztes üzletet köt, annak nincs oka félni, ha tisztességesek az üzletfelei is.
*Yagnar döntését hallva végül fejet hajt, majd így felel.*
- Megtisztel azzal, hogy lehetőséget ad az üzletre. Kezdjünk hát ezzel! Egyelőre csak megemlítem, hogy családom Artheniorban első sorban a nemesség számára szerzett be olyan dolgokat, amik a piacon nem fellelhetőek. Első sorban műtárgyakat, egzotikus gyümölcsöket és italokat, ruhaneműt. Nemrégiben hoztam meg a döntést, hogy a könnyebben beszerezhető, általánosabb portékákkal is ismét üzletelni fogok. De ha olyasmire lenne szüksége, amit nem lehet beszerezni még egy forgalmas piacon se, jussak eszébe! Talán sikerrel járok, ha nem is gyorsan.
Ami pedig a bort illeti, a Jám pincészet borát dícsérik, de a legnépszerűbb talán a Harsogó. Na persze csak akkor, ha legalább egy évtizedet érlelődött. Örömmel hozok Önnek ebből egy hordónyit, amikor legközelebb erre járok. Vagy netán van másmilyen bor, ami jobban érdekelné?
//Audiencia//
*Bólint Yagnar szavaira. Valóban, ezt a várat is el kellett kezdeni megépíteni valakinek, aki valószínűleg sose érte meg, hogy lássa teljes pompájában. Ahogy az ő nagyapja se látta a gazdagságot, amit az apja elért. Csak remélni tudja, hogy lesz még a Morthimer háznak olyan diadala, ami minden korábbit túlszárnyal, amikor más ő se él hogy láthassa.
A tharg férfi történetét kíváncsian hallgatja. A fordulat hallatán a szeme se rebben.*
- Aki tisztes üzletet köt, annak nincs oka félni, ha tisztességesek az üzletfelei is.
*Yagnar döntését hallva végül fejet hajt, majd így felel.*
- Megtisztel azzal, hogy lehetőséget ad az üzletre. Kezdjünk hát ezzel! Egyelőre csak megemlítem, hogy családom Artheniorban első sorban a nemesség számára szerzett be olyan dolgokat, amik a piacon nem fellelhetőek. Első sorban műtárgyakat, egzotikus gyümölcsöket és italokat, ruhaneműt. Nemrégiben hoztam meg a döntést, hogy a könnyebben beszerezhető, általánosabb portékákkal is ismét üzletelni fogok. De ha olyasmire lenne szüksége, amit nem lehet beszerezni még egy forgalmas piacon se, jussak eszébe! Talán sikerrel járok, ha nem is gyorsan.
Ami pedig a bort illeti, a Jám pincészet borát dícsérik, de a legnépszerűbb talán a Harsogó. Na persze csak akkor, ha legalább egy évtizedet érlelődött. Örömmel hozok Önnek ebből egy hordónyit, amikor legközelebb erre járok. Vagy netán van másmilyen bor, ami jobban érdekelné?
10014. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:30:31
Üzenet elküldve: 2023-05-31 23:30:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
*Fel alá sétál, miközben a kereskedőt hallgatja. Sosem bír veszteg maradni, míg másokat hallgat. Hisz van mondandója bőven.
Nehezen tudja még elhelyezni a kereskedőt. Kellően jól forgatja a szavakat és kenetteljes is a maga módján. Legalábbis tisztelettudó. Kibámul a keskeny ablakon beáramló fénybe, s csak nagy sokára szólal meg.*
-A hosszú játékot. *Visszhangozza töprengve.* -A kemény munka mindig dicséretes. Aki e falakat húzatta, éhező népe legjavával érkezett csupán, s nem volt egyebük a megszáradt kenyérnél! *Hümmög egy sort, majd megtámaszkodik a hideg kőfalban.*
-Gyermekkoromban egy vándorkupec gyakorta járta a falumat. Kedvelték a helyiek, mert olyan holmikat hozott, miknek nem voltunk birtokában. Emlékszem, atyám szerzett tőle valami pengetős hangszert is. Sosem tudott megtanulni rajta játszani. *Halovány mosoly játszik arcán, ahogy a kereskedő felé fordul.*
-Jött a virágok havában, s jött a színek havában. Sosem előbb, sosem később. Vidor ember volt, s mindig volt nála valami különleges édesség, amit a gyermekek között osztott. Hanem egyszer kezét vették. *Itt elhallgat, talán éppen a hatás kedvéért.*
-Mint kiderült, nem csak portékát kínált, de uzsorát is. Csak az asszonyoknak. A csonkítás után sosem tért vissza. *Arcizmai megkeményednek egy pillanat erejéig, de hamar vissza is lágyulnak.*
-Nincs okom kételkedni benned, kalmár uram. Csupán azért regéltem el neked e történetet, hogy tudd; a tharg nem megbocsájtó nép. *Körbesétálja Orthust, majd megállapodik vele szemben.*
-Hanem Te vagy az első, ki tiszteletét teszi nálam az oly sokat emlegetett városból. Ez becsülendő. Üzleteljünk hát! Megnézetem, mi rejlik a kincstárban, mire van szüksége a javasasszonyoknak vagy éppen a harcosoknak és üzenek érted. *Vállat von.*
-A hírekre is kíváncsi vagyok. Itt sosem találsz süket fülekre! *Minél többet tud a város, s annak elöljáróinak viselt dolgairól, annál jobb.*
-És ha hoznál Arthenior legjobb borából egy hordónyit... *Tekintetével fejezi be szavait. Kíváncsi a kalmár válaszára.*
//Audiencia//
*Fel alá sétál, miközben a kereskedőt hallgatja. Sosem bír veszteg maradni, míg másokat hallgat. Hisz van mondandója bőven.
Nehezen tudja még elhelyezni a kereskedőt. Kellően jól forgatja a szavakat és kenetteljes is a maga módján. Legalábbis tisztelettudó. Kibámul a keskeny ablakon beáramló fénybe, s csak nagy sokára szólal meg.*
-A hosszú játékot. *Visszhangozza töprengve.* -A kemény munka mindig dicséretes. Aki e falakat húzatta, éhező népe legjavával érkezett csupán, s nem volt egyebük a megszáradt kenyérnél! *Hümmög egy sort, majd megtámaszkodik a hideg kőfalban.*
-Gyermekkoromban egy vándorkupec gyakorta járta a falumat. Kedvelték a helyiek, mert olyan holmikat hozott, miknek nem voltunk birtokában. Emlékszem, atyám szerzett tőle valami pengetős hangszert is. Sosem tudott megtanulni rajta játszani. *Halovány mosoly játszik arcán, ahogy a kereskedő felé fordul.*
-Jött a virágok havában, s jött a színek havában. Sosem előbb, sosem később. Vidor ember volt, s mindig volt nála valami különleges édesség, amit a gyermekek között osztott. Hanem egyszer kezét vették. *Itt elhallgat, talán éppen a hatás kedvéért.*
-Mint kiderült, nem csak portékát kínált, de uzsorát is. Csak az asszonyoknak. A csonkítás után sosem tért vissza. *Arcizmai megkeményednek egy pillanat erejéig, de hamar vissza is lágyulnak.*
-Nincs okom kételkedni benned, kalmár uram. Csupán azért regéltem el neked e történetet, hogy tudd; a tharg nem megbocsájtó nép. *Körbesétálja Orthust, majd megállapodik vele szemben.*
-Hanem Te vagy az első, ki tiszteletét teszi nálam az oly sokat emlegetett városból. Ez becsülendő. Üzleteljünk hát! Megnézetem, mi rejlik a kincstárban, mire van szüksége a javasasszonyoknak vagy éppen a harcosoknak és üzenek érted. *Vállat von.*
-A hírekre is kíváncsi vagyok. Itt sosem találsz süket fülekre! *Minél többet tud a város, s annak elöljáróinak viselt dolgairól, annál jobb.*
-És ha hoznál Arthenior legjobb borából egy hordónyit... *Tekintetével fejezi be szavait. Kíváncsi a kalmár válaszára.*
10013. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-31 22:36:40
Üzenet elküldve: 2023-05-31 22:36:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Elmereng Nettienaya szavain, de hamar rájön, honnan fúj a szél. Borostyán tekintete végigpásztázza az egybegyűlteket, de ő sem látja a szóban forgó asszonyt. A szíve azt súgja, az emberektől riadva tért vissza az erdőbe, de maga is örülne, ha felbukkanna a nő.*
-Jönnek még. *Biccent Nettienaya felé, mielőtt elfordulna. Nem bánkódhat azokon, kik nincsenek itt. Azokat kell rendeznie, kik itt vannak, s szerencsére akadnak szép számmal. Épp elegen.
Közben a csarnokba asztalok, bor és ser érkezik, kancsóban, kupában, üvegben, ahogy épp bírják. Az étek még várat magára egy darabon, hisz azt nehezebb előteremteni.
Maga is megragad egy kupát, és vigyorral nyújtja a szolgáló felé, ki nem is annyira szolgáló, mindinkább harcos. Örömmel tölt azonban bárkinek, ki szomjas, és ez alól ő sem lehet kivétel.
Kupáját emeli mindenki irányába, majd nagyot húz belőle.*
-A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ! *Harsogja, majd hátradől ültében.* -Erre Ti vagytok a tanúim! S azoknak ereiben, kik feleskednek, tharg vér kezd zubogni! *Elszórt röhögés a válasz, de az ő arca komoly.* -Én mondom néktek! *Lehúzza a korsó maradék tartalmát, majd körbefordul aktuális asztaltársaságán. Kiszúrja még a távozó Nettienayát, majd megakad a tekintete Sifraldon. Még a fülében visszhangoznak szavai.* ~Kagan, s előtte elődei~. *Felemások az érzései a legendás hadúrral kapcsolatban. Némileg kényelmetlen a szék, hisz az ő trónusán ül. Tiszteli, s egyben megmagyarázhatatlan haragot is érez szívében iránta. Talán épp azért, mert nem ismerhette meg soha.*
-Mondják, ezen a vidéken puha a föld. Úgy fogja az eke, mint rozsdás kés a Thargodrymeket! *Maga is felkacag, de folytatja.*
-Megtermeljük, amit kell s elvesszük, amire még szükségünk van! Ahogy tették atyáink, az ő atyáik, s még ki tudja, hány atya őelőttük. Én mondom néktek, nem mi választjuk a Vér Útját, hanem az, aki nem adja magától a jogos jussunk! *Csap az asztalra öklével. Közben szép lassan lakomához terítenek, a ser pedig alaposan csúszik a torkán. Elhallgatja népét, velük nevet és velük mulat.*
-Az Ősök legyenek a tanúim rá, ha egyszer beteszem a lábam Artheniorba, hozok néhányat abból a finom bőrű, ékes ruhájú leányból, akikről itt folyton beszéltek!
*Hosszú még az est, s meri remélni, hogy befutnak a késők is.*
*Elmereng Nettienaya szavain, de hamar rájön, honnan fúj a szél. Borostyán tekintete végigpásztázza az egybegyűlteket, de ő sem látja a szóban forgó asszonyt. A szíve azt súgja, az emberektől riadva tért vissza az erdőbe, de maga is örülne, ha felbukkanna a nő.*
-Jönnek még. *Biccent Nettienaya felé, mielőtt elfordulna. Nem bánkódhat azokon, kik nincsenek itt. Azokat kell rendeznie, kik itt vannak, s szerencsére akadnak szép számmal. Épp elegen.
Közben a csarnokba asztalok, bor és ser érkezik, kancsóban, kupában, üvegben, ahogy épp bírják. Az étek még várat magára egy darabon, hisz azt nehezebb előteremteni.
Maga is megragad egy kupát, és vigyorral nyújtja a szolgáló felé, ki nem is annyira szolgáló, mindinkább harcos. Örömmel tölt azonban bárkinek, ki szomjas, és ez alól ő sem lehet kivétel.
Kupáját emeli mindenki irányába, majd nagyot húz belőle.*
-A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ! *Harsogja, majd hátradől ültében.* -Erre Ti vagytok a tanúim! S azoknak ereiben, kik feleskednek, tharg vér kezd zubogni! *Elszórt röhögés a válasz, de az ő arca komoly.* -Én mondom néktek! *Lehúzza a korsó maradék tartalmát, majd körbefordul aktuális asztaltársaságán. Kiszúrja még a távozó Nettienayát, majd megakad a tekintete Sifraldon. Még a fülében visszhangoznak szavai.* ~Kagan, s előtte elődei~. *Felemások az érzései a legendás hadúrral kapcsolatban. Némileg kényelmetlen a szék, hisz az ő trónusán ül. Tiszteli, s egyben megmagyarázhatatlan haragot is érez szívében iránta. Talán épp azért, mert nem ismerhette meg soha.*
-Mondják, ezen a vidéken puha a föld. Úgy fogja az eke, mint rozsdás kés a Thargodrymeket! *Maga is felkacag, de folytatja.*
-Megtermeljük, amit kell s elvesszük, amire még szükségünk van! Ahogy tették atyáink, az ő atyáik, s még ki tudja, hány atya őelőttük. Én mondom néktek, nem mi választjuk a Vér Útját, hanem az, aki nem adja magától a jogos jussunk! *Csap az asztalra öklével. Közben szép lassan lakomához terítenek, a ser pedig alaposan csúszik a torkán. Elhallgatja népét, velük nevet és velük mulat.*
-Az Ősök legyenek a tanúim rá, ha egyszer beteszem a lábam Artheniorba, hozok néhányat abból a finom bőrű, ékes ruhájú leányból, akikről itt folyton beszéltek!
*Hosszú még az est, s meri remélni, hogy befutnak a késők is.*
10012. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-30 09:15:32
Üzenet elküldve: 2023-05-30 09:15:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
* Szemmel követi a felé igyekvő vezér alakját, majd türelmesen engedi, hogy a kezét rajta nyugtassa. Az eskü elmarad, de nem is bánkódik miatta túlzottan. Lassan felemelkedik, és ravaszul elmosolyodik, mielőtt a rá jellemző dörgő nevetést hallatná. *
- Egy-néhány még akad.
* A helyére csúsztatja fegyverét, majd a nevetés maradékával a szeme sarkában indulni készül vissza a csoportosuláshoz.
Első benyomása meglehetősen kellemes, ami Yagnart illeti. Pont a megfelelő mértékben és időben szigorú és szívélyes.
Hamarosan asztalok, és hosszú padok töltik meg a csarnokot a hátuk mögött. Megtorpan menet közben és a vezérre pillant. *
- Kagan, s előtte elődei.
* Arca semleges, nyugodt, egyelőre nem fűz hozzá többet. Nem várta, hogy majd itt is törzse árnyéka nélkül élhet, de abban bízott, még megihat pár kupa sört, míg sort kerítenek erre a beszélgetésre. Ha úgy látja távozhat, él is a lehetőséggel.
Hiszen az asztalok nem kerülnek a helyükre maguktól. A hirtelenjében összeverbuvált lakoma valószínűleg elég váratlanul éri a szakácsokat és a háznépet, de valamit bizonyára egyébként is adtak volna a vár lakosainak, így van mit septiben kihordani az asztalra. Bor és ser pedig minden pincében akad. Ha a rendezkedés befejeződik, Sifrald is helyet foglal néhány ismerős arc között a padokon és érdeklődve figyeli az emberek mulatozását, elbeszéléseit, kiegészítve néhány saját történettel. A sör kellemesen csúszik a torkokon, és hamarosan harsány röhögés és összecsattanó kupák hangja tölti meg a termet.
Sifrald kupáját szorongatva oldalaz a padsorok között, ide-oda vándorol a csarnokban. Élvezi, hogy ismét az övéi között lehet. Ha üres helyet talál, egy történet, vagy egy tréfa erejéig odaül, majd ismét továbbáll. Meglapogat pár vállat, megjegyez pár nevet, hogy aztán reggelig el is felejtse azokat. Kitámolyog a csarnokból, hogy vizeljen egyet, majd visszafelé megtámaszkodik a falban, hogy friss levegőt gyűjtsön a tüdejébe.
Kósza mosoly játszik a szája sarkában. Ezek itt mind az ő népe. Ugyanazon nevetnek amin ő, ugyanazokat a nézeteket vallják, amit ő, ugyanúgy harcolnak, isznak vagy ölelkeznek, ahogyan ő is. Az Ősök tudják mióta, de egy kicsit megint otthon érzi magát. *
* Szemmel követi a felé igyekvő vezér alakját, majd türelmesen engedi, hogy a kezét rajta nyugtassa. Az eskü elmarad, de nem is bánkódik miatta túlzottan. Lassan felemelkedik, és ravaszul elmosolyodik, mielőtt a rá jellemző dörgő nevetést hallatná. *
- Egy-néhány még akad.
* A helyére csúsztatja fegyverét, majd a nevetés maradékával a szeme sarkában indulni készül vissza a csoportosuláshoz.
Első benyomása meglehetősen kellemes, ami Yagnart illeti. Pont a megfelelő mértékben és időben szigorú és szívélyes.
Hamarosan asztalok, és hosszú padok töltik meg a csarnokot a hátuk mögött. Megtorpan menet közben és a vezérre pillant. *
- Kagan, s előtte elődei.
* Arca semleges, nyugodt, egyelőre nem fűz hozzá többet. Nem várta, hogy majd itt is törzse árnyéka nélkül élhet, de abban bízott, még megihat pár kupa sört, míg sort kerítenek erre a beszélgetésre. Ha úgy látja távozhat, él is a lehetőséggel.
Hiszen az asztalok nem kerülnek a helyükre maguktól. A hirtelenjében összeverbuvált lakoma valószínűleg elég váratlanul éri a szakácsokat és a háznépet, de valamit bizonyára egyébként is adtak volna a vár lakosainak, így van mit septiben kihordani az asztalra. Bor és ser pedig minden pincében akad. Ha a rendezkedés befejeződik, Sifrald is helyet foglal néhány ismerős arc között a padokon és érdeklődve figyeli az emberek mulatozását, elbeszéléseit, kiegészítve néhány saját történettel. A sör kellemesen csúszik a torkokon, és hamarosan harsány röhögés és összecsattanó kupák hangja tölti meg a termet.
Sifrald kupáját szorongatva oldalaz a padsorok között, ide-oda vándorol a csarnokban. Élvezi, hogy ismét az övéi között lehet. Ha üres helyet talál, egy történet, vagy egy tréfa erejéig odaül, majd ismét továbbáll. Meglapogat pár vállat, megjegyez pár nevet, hogy aztán reggelig el is felejtse azokat. Kitámolyog a csarnokból, hogy vizeljen egyet, majd visszafelé megtámaszkodik a falban, hogy friss levegőt gyűjtsön a tüdejébe.
Kósza mosoly játszik a szája sarkában. Ezek itt mind az ő népe. Ugyanazon nevetnek amin ő, ugyanazokat a nézeteket vallják, amit ő, ugyanúgy harcolnak, isznak vagy ölelkeznek, ahogyan ő is. Az Ősök tudják mióta, de egy kicsit megint otthon érzi magát. *
10011. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-29 21:53:07
Üzenet elküldve: 2023-05-29 21:53:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Hálálkodó pillantása rövid életű. Nem szokása ismeretlen vadidegenek előtt megalázkodni, vagy azt érezni, bármivel tartozik nekik. Igen, a férfi valóban rendet teremtett már szavak nélkül is, ám ez egyáltalán nem jelenti feltétlenül azt, hogy a leány miatt. Lehetséges, hogy csak őt magát zavarta a tömeg mormogása, egyébként pedig esze ágában sincs tiszteletet, vagy megbecsülést tanúsítani egy külhoni iránt. Egy nő iránt.
Ezt a gyanúját némileg alátámasztja, hogy további interakció nem is érkezik az irányából, ellenben az újonnan a mulatozás hírétől örömködő sokaság közül kiemelkedve második eskütévőként lép előre. És persze, mit adnak az istenek ~az Ősök~ ... rögvest ki is derül róla, hogy ő született tharg.
Nem mozdul, ahogy a férfi kisétál az ácsorgók közül, csupán fejét fordítja enyhén a jelenet irányába, de azt is csak néhány levegővétel erejéig. Míg hallgatja az elhangzó esküt, majd Yagnar válaszát, addig a tömeget nézi, megállapítva, mennyivel elégedettebb morajlás szárnyal fel most, hogy egy népükből származó is csatlakozott hozzájuk. Megforgatja a szemét... lesz mit bizonyítania.*
- Egy barátnak örülnék igazán, ám őt nem látom.
*Fordul végül Yagnar felé, mikor amaz újra hozzá intézi szavait. Myriinek azóta sincs nyoma se, és hiánya kezd egyre fájóbb lenni, noha nem régóta ismerte a leányt. Az első ember volt, akit hosszú évek óta közel engedett a szívéhez, és most ő is eltűnik.
Mikor az új vezér kérdéseivel kezdi bombázni a másik férfit, idejét érzi, hogy kiváljon a társaságból, megkeresni hátasát, fegyvereit, holmiját... valamint barátnőjét, hátha tényleg csak kint ragadt. Ha csak nem tartja fel senki, igyekszik el is tűnni a tömegben. Majd ha sikerült szállást szereznie minden ingóságának, talán visszatér a mulatozásra is.*
*Hálálkodó pillantása rövid életű. Nem szokása ismeretlen vadidegenek előtt megalázkodni, vagy azt érezni, bármivel tartozik nekik. Igen, a férfi valóban rendet teremtett már szavak nélkül is, ám ez egyáltalán nem jelenti feltétlenül azt, hogy a leány miatt. Lehetséges, hogy csak őt magát zavarta a tömeg mormogása, egyébként pedig esze ágában sincs tiszteletet, vagy megbecsülést tanúsítani egy külhoni iránt. Egy nő iránt.
Ezt a gyanúját némileg alátámasztja, hogy további interakció nem is érkezik az irányából, ellenben az újonnan a mulatozás hírétől örömködő sokaság közül kiemelkedve második eskütévőként lép előre. És persze, mit adnak az istenek ~az Ősök~ ... rögvest ki is derül róla, hogy ő született tharg.
Nem mozdul, ahogy a férfi kisétál az ácsorgók közül, csupán fejét fordítja enyhén a jelenet irányába, de azt is csak néhány levegővétel erejéig. Míg hallgatja az elhangzó esküt, majd Yagnar válaszát, addig a tömeget nézi, megállapítva, mennyivel elégedettebb morajlás szárnyal fel most, hogy egy népükből származó is csatlakozott hozzájuk. Megforgatja a szemét... lesz mit bizonyítania.*
- Egy barátnak örülnék igazán, ám őt nem látom.
*Fordul végül Yagnar felé, mikor amaz újra hozzá intézi szavait. Myriinek azóta sincs nyoma se, és hiánya kezd egyre fájóbb lenni, noha nem régóta ismerte a leányt. Az első ember volt, akit hosszú évek óta közel engedett a szívéhez, és most ő is eltűnik.
Mikor az új vezér kérdéseivel kezdi bombázni a másik férfit, idejét érzi, hogy kiváljon a társaságból, megkeresni hátasát, fegyvereit, holmiját... valamint barátnőjét, hátha tényleg csak kint ragadt. Ha csak nem tartja fel senki, igyekszik el is tűnni a tömegben. Majd ha sikerült szállást szereznie minden ingóságának, talán visszatér a mulatozásra is.*
10010. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-28 18:55:03
Üzenet elküldve: 2023-05-28 18:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Audiencia//
- Nézze el kérem a járatlanságomat a szokásaikban és társadalmukban! hogy őszinte legyek, mindössze második alkalommal járok erre, és az első alkalom nem volt több egy egynapos üzletelésnél.
*feleli. Sejtette, hogy lesznek ebből gondjai, ám nem volt lehetősége rendesen felkészülni a Thargokból, olyan hirtelen adódott a lehetőség.*
- Kérem, Ön mondja meg, mi lenne a legmegfelelőbb megszólítás, és azt használom majd.
*zárja végül ezt a témát. Rajta végignézve Yagnar egy átlagos városi polgárt láthat, talán annyi különbséggel, hogy Orthus talán valamivel napbarnítottabb, és a köpcössége ellenére nem tűnik elpuhultnak. A karavánutak teszik, és sűrű üzleti útjai más városok felé.*
- Mi tagadás, Arthenior híján van az ilyen pompás védműveknek. Őrsége biztosítja a belső rendet és kellően elrettentő a külső fenyegetés ellen. Legalábbis az olyan fenyegetés ellen, ami manapság reálisan felmerülhet. Bizonyos vagyok abban, hogy ha a helyzet megkívánná, a város gondoskodna ennél komolyabb erődítésről. Az Ön ősei ebben előrelátóbbnak bizonyultak.
*fűzi a szót. Ő is beszédes típus, bár arra odafigyel, hogy miről beszél sokat.
Yagnar kérdésére elmosolyodik.*
- A kalmároknak mindenütt van keresnivalója, ahol tisztes életet élő, munkás népek élnek. E vidéknek is ugyanúgy megvannak azok az értékei, amiket más tájakon is értékelnek. A kalmár idejön és megveszi, pénzt adva a helyieknek. Aztán elviszi oda, ahol hajlandóak ezért többet fizetni. Az úttal is, az üzlettel is, vállalja a kockázatot. És ha mindent jól csinál, mindhárom szereplő elégedettsége dicséri a munkáját. De ehhez sok minden kell. A legfontosabb talán: tájékozottság és bizalom. Mindkettőt időbe telik megszerezni. De egyszer el kell kezdeni. Nos, ezért vagyok én itt. Lehet, hogy ma nincs szüksége egy megbízható kalmárra. Vagy ha lenne is, engem még nincs oka annak tartani. De talán egy-két év, esetleg néhány jelentéktelenebb üzlet után másképp lesz ez. Az én családom a hosszú játékot játssza. A nagyapám még csak egy kocsmát vezetett. Az atyám már egy kisebb kereskedést virágoztatott fel. Most rajtam a sor, hogy ezt többé tegyem.
*feleli. Ritkán tesz említést a családja múltjáról. Artheniorban, a nemesség körében ez egyike volt a tabutémáknak, de persze minden kékvérű tisztában volt azért vele. De úgy tűnik neki, hogy a thargok nem nézik le a közrendű származást, és értékelik a kitartó munkát. Mindjárt kiderül, jól gondolta-e.*
//Audiencia//
- Nézze el kérem a járatlanságomat a szokásaikban és társadalmukban! hogy őszinte legyek, mindössze második alkalommal járok erre, és az első alkalom nem volt több egy egynapos üzletelésnél.
*feleli. Sejtette, hogy lesznek ebből gondjai, ám nem volt lehetősége rendesen felkészülni a Thargokból, olyan hirtelen adódott a lehetőség.*
- Kérem, Ön mondja meg, mi lenne a legmegfelelőbb megszólítás, és azt használom majd.
*zárja végül ezt a témát. Rajta végignézve Yagnar egy átlagos városi polgárt láthat, talán annyi különbséggel, hogy Orthus talán valamivel napbarnítottabb, és a köpcössége ellenére nem tűnik elpuhultnak. A karavánutak teszik, és sűrű üzleti útjai más városok felé.*
- Mi tagadás, Arthenior híján van az ilyen pompás védműveknek. Őrsége biztosítja a belső rendet és kellően elrettentő a külső fenyegetés ellen. Legalábbis az olyan fenyegetés ellen, ami manapság reálisan felmerülhet. Bizonyos vagyok abban, hogy ha a helyzet megkívánná, a város gondoskodna ennél komolyabb erődítésről. Az Ön ősei ebben előrelátóbbnak bizonyultak.
*fűzi a szót. Ő is beszédes típus, bár arra odafigyel, hogy miről beszél sokat.
Yagnar kérdésére elmosolyodik.*
- A kalmároknak mindenütt van keresnivalója, ahol tisztes életet élő, munkás népek élnek. E vidéknek is ugyanúgy megvannak azok az értékei, amiket más tájakon is értékelnek. A kalmár idejön és megveszi, pénzt adva a helyieknek. Aztán elviszi oda, ahol hajlandóak ezért többet fizetni. Az úttal is, az üzlettel is, vállalja a kockázatot. És ha mindent jól csinál, mindhárom szereplő elégedettsége dicséri a munkáját. De ehhez sok minden kell. A legfontosabb talán: tájékozottság és bizalom. Mindkettőt időbe telik megszerezni. De egyszer el kell kezdeni. Nos, ezért vagyok én itt. Lehet, hogy ma nincs szüksége egy megbízható kalmárra. Vagy ha lenne is, engem még nincs oka annak tartani. De talán egy-két év, esetleg néhány jelentéktelenebb üzlet után másképp lesz ez. Az én családom a hosszú játékot játssza. A nagyapám még csak egy kocsmát vezetett. Az atyám már egy kisebb kereskedést virágoztatott fel. Most rajtam a sor, hogy ezt többé tegyem.
*feleli. Ritkán tesz említést a családja múltjáról. Artheniorban, a nemesség körében ez egyike volt a tabutémáknak, de persze minden kékvérű tisztában volt azért vele. De úgy tűnik neki, hogy a thargok nem nézik le a közrendű származást, és értékelik a kitartó munkát. Mindjárt kiderül, jól gondolta-e.*
10009. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-27 22:45:54
Üzenet elküldve: 2023-05-27 22:45:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
*A trónszék karfájára könyökölve hallgatja a férfi köszöntését, a "király" megnevezésnél pedig halkan felhorkan. Fanyar mosoly húzódik arcára, de nem az a gunyoros fajta.*
-Nem vagyok én király. Ami azt illeti, még sosem láttam királyt. Olyan valaki az, mint a gyermekmesékben? Hatalmas márványpalotákban ücsörgő, koronás bölcs?
*Előredől ültében, hogy jobban is szemügyre vegye a vendéget.*
-Üdvözöllek én is, Orthus Morthimer. A szokásaink valóban mások. Thargföldön jársz, még ha nem is népeim őshazájában.
*Felemelkedik a csontszékből, hogy a lépcsőn megindulva közelítse meg a férfit.*
-Minálunk nincsenek királyok. Ha szorosan követjük népem hagyományait, a megszólítás a jarl. Még akkor is, ha az, ki e hatalmas építményt emeltette, hadúr volt. Önmaga jogán. *Orthus hamar észreveheti, hogy vendéglátója bőbeszédű típus, nem pedig amolyan szűkszavú harcos.
A farkas csak tekintetével követi társát, s míg ő Orthushoz lép, nyugodtan megmarad fektében.*
-Még sosem jártam Artheniorban. Azt is kötve hiszem, hogy beszéltem valaha artheniorfival. *Szenvtelenül méri végig a férfit, mint aki igyekszik megtalálni egy artheniori jegyeit. Leginkább azonban a Kancellárra emlékezteti a férfi. Ápolt, jól öltözött, ám nem az a kardforgató fajta.*
-Igaz, hogy nincsenek falak, s őrtornyok? S hogy nincs ki őrizze a városlakók álmát? Talán valami ősi vérmágia, mi őrzi a határokat? Nem tudom, ez...
*Elmereng egy darabon a férfi válla felett, majd hümmög egy sort.*
-Na de mi dolga egy artheniori kereskedőnek itt, a barbárok földjén? S miért kereskednénk mi, thargok egy artheniorival? *Fókuszálja be a férfit végül aranysárga tekintetével. Kíváncsi, miképp reagál, s hogyan forgatja a szavakat.*
//Audiencia//
*A trónszék karfájára könyökölve hallgatja a férfi köszöntését, a "király" megnevezésnél pedig halkan felhorkan. Fanyar mosoly húzódik arcára, de nem az a gunyoros fajta.*
-Nem vagyok én király. Ami azt illeti, még sosem láttam királyt. Olyan valaki az, mint a gyermekmesékben? Hatalmas márványpalotákban ücsörgő, koronás bölcs?
*Előredől ültében, hogy jobban is szemügyre vegye a vendéget.*
-Üdvözöllek én is, Orthus Morthimer. A szokásaink valóban mások. Thargföldön jársz, még ha nem is népeim őshazájában.
*Felemelkedik a csontszékből, hogy a lépcsőn megindulva közelítse meg a férfit.*
-Minálunk nincsenek királyok. Ha szorosan követjük népem hagyományait, a megszólítás a jarl. Még akkor is, ha az, ki e hatalmas építményt emeltette, hadúr volt. Önmaga jogán. *Orthus hamar észreveheti, hogy vendéglátója bőbeszédű típus, nem pedig amolyan szűkszavú harcos.
A farkas csak tekintetével követi társát, s míg ő Orthushoz lép, nyugodtan megmarad fektében.*
-Még sosem jártam Artheniorban. Azt is kötve hiszem, hogy beszéltem valaha artheniorfival. *Szenvtelenül méri végig a férfit, mint aki igyekszik megtalálni egy artheniori jegyeit. Leginkább azonban a Kancellárra emlékezteti a férfi. Ápolt, jól öltözött, ám nem az a kardforgató fajta.*
-Igaz, hogy nincsenek falak, s őrtornyok? S hogy nincs ki őrizze a városlakók álmát? Talán valami ősi vérmágia, mi őrzi a határokat? Nem tudom, ez...
*Elmereng egy darabon a férfi válla felett, majd hümmög egy sort.*
-Na de mi dolga egy artheniori kereskedőnek itt, a barbárok földjén? S miért kereskednénk mi, thargok egy artheniorival? *Fókuszálja be a férfit végül aranysárga tekintetével. Kíváncsi, miképp reagál, s hogyan forgatja a szavakat.*
10008. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-26 10:12:59
Üzenet elküldve: 2023-05-26 10:12:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Audiencia//
*Amikor az őr visszafordul és kitárja neki az ajtót, egy pillanatra neheztelőn felszalad a szemöldöke a homlokára. Azonban ez a pillanat gyorsan tovatűnik és visszaveszi a helyét a közömbösség, némi hálával fűszerezve. Nincs tisztában a helyi szokásokkal, kicsit furcsállja, hogy hiányoznak a kötelező, ceremoniális szokások. Hiszen adva van hozzá minden. Persze Orthus artheniori nemesek neveltetését kapta, még ha ő maga közrendű is volt (amíg még volt ilyen különbségtétel szülővárosában), akinek Lichanech és Wegtoren úri köreiben is sikerült megtalálni a helyét. De lehet, hogy Tharg földön máshogy kell majd viselkednie.
Minden esetre belép és hamar szembetalálkozik Yagnarral, na meg a megtermett kísérőjével. Utóbbi miatt meg is torpan egy pillanatra, de azt látva, hogy az állat nyugton marad és úgy tűnik, itt megszokott egy farkas jelenléte, erőt vesz magán és továbblép. Vannak élményei farkasokkal, karavánutakon, de azok nem éppen kellemesek. Nem egy szelindeket kellett neki magának is kardcsapással elkergetnie annak ellenére, hogy nem harcos alkat. De a kiéhezett farkas se olyan ádáz ellenfél, mint a portékáját védő kalmár.
Yagnarra pillantva először nem is biztos abban, hogy e vidék urát látja-e maga előtt. Sose találkoztak, és elbeszélésekből sem ismeri a külsejét, így tényleg lehetne akár egy jobbágy is, aki most szemben ül vele. Csak a farkas jelenléte, illetve a trónuson ülő férfiból áradó tekintély az, amiért mégis úgy sejti, hogy maga a thargok királya foglal helyet vele szemben. Mindenképpen impozáns férfi, bár ezt ő nem értékeli annyira, mint mondjuk wegtoreni ágyasa tenné. Kettejük megjelenése között hatalmas a különbség. Orthus elegáns ruhákat visel, kifogástalanul, haja és szakálla gondosan nyírt és ápolt, és kissé pocakos. Az egy közös bennük talán az ékszerek hiánya. Orthuson is csak egy pecsétgyűrű látható. A maga módján ő se hivalkodó.
Nem tudván, hogy Tharg földön mi a módi, határozott léptekkel közeledik, amíg úgy öt méter választja el a trónustól. Ott már tud úgy beszélni, hogy a hatalmas teremben ne visszhangozzon a szava. Ott főhajtással megáll, majd így szól.*
- Üdvözlöm, és hálásan köszönöm, hogy fogadott! A nevem Orthus Morthimer, artheniori kereskedő vagyok. Nemdebár Yagnar Rhagodarhoz, a Tharg nép királyához van szerencsém?
*köszönti, majd sietve hozzáteszi.*
- Kérem, bocsássa meg, ha tájékozatlanságomban nem megfelelő néven vagy módon köszöntöm! E földön még nem volt alkalmam megismerni a helyi szokásokat.
//Audiencia//
*Amikor az őr visszafordul és kitárja neki az ajtót, egy pillanatra neheztelőn felszalad a szemöldöke a homlokára. Azonban ez a pillanat gyorsan tovatűnik és visszaveszi a helyét a közömbösség, némi hálával fűszerezve. Nincs tisztában a helyi szokásokkal, kicsit furcsállja, hogy hiányoznak a kötelező, ceremoniális szokások. Hiszen adva van hozzá minden. Persze Orthus artheniori nemesek neveltetését kapta, még ha ő maga közrendű is volt (amíg még volt ilyen különbségtétel szülővárosában), akinek Lichanech és Wegtoren úri köreiben is sikerült megtalálni a helyét. De lehet, hogy Tharg földön máshogy kell majd viselkednie.
Minden esetre belép és hamar szembetalálkozik Yagnarral, na meg a megtermett kísérőjével. Utóbbi miatt meg is torpan egy pillanatra, de azt látva, hogy az állat nyugton marad és úgy tűnik, itt megszokott egy farkas jelenléte, erőt vesz magán és továbblép. Vannak élményei farkasokkal, karavánutakon, de azok nem éppen kellemesek. Nem egy szelindeket kellett neki magának is kardcsapással elkergetnie annak ellenére, hogy nem harcos alkat. De a kiéhezett farkas se olyan ádáz ellenfél, mint a portékáját védő kalmár.
Yagnarra pillantva először nem is biztos abban, hogy e vidék urát látja-e maga előtt. Sose találkoztak, és elbeszélésekből sem ismeri a külsejét, így tényleg lehetne akár egy jobbágy is, aki most szemben ül vele. Csak a farkas jelenléte, illetve a trónuson ülő férfiból áradó tekintély az, amiért mégis úgy sejti, hogy maga a thargok királya foglal helyet vele szemben. Mindenképpen impozáns férfi, bár ezt ő nem értékeli annyira, mint mondjuk wegtoreni ágyasa tenné. Kettejük megjelenése között hatalmas a különbség. Orthus elegáns ruhákat visel, kifogástalanul, haja és szakálla gondosan nyírt és ápolt, és kissé pocakos. Az egy közös bennük talán az ékszerek hiánya. Orthuson is csak egy pecsétgyűrű látható. A maga módján ő se hivalkodó.
Nem tudván, hogy Tharg földön mi a módi, határozott léptekkel közeledik, amíg úgy öt méter választja el a trónustól. Ott már tud úgy beszélni, hogy a hatalmas teremben ne visszhangozzon a szava. Ott főhajtással megáll, majd így szól.*
- Üdvözlöm, és hálásan köszönöm, hogy fogadott! A nevem Orthus Morthimer, artheniori kereskedő vagyok. Nemdebár Yagnar Rhagodarhoz, a Tharg nép királyához van szerencsém?
*köszönti, majd sietve hozzáteszi.*
- Kérem, bocsássa meg, ha tájékozatlanságomban nem megfelelő néven vagy módon köszöntöm! E földön még nem volt alkalmam megismerni a helyi szokásokat.
10007. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:26:52
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:26:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
*Amennyiben Orthus arra számított, hogy ajtónállók nyitják majd az ajtót belülről, netalán fegyveresek védik Thargia új urát, téved. A fáklyafényben úszó trónterem maga egy mintegy tizenhét méter széles, harminc méter hosszú, masszív oszlopokkal tagolt és alátámasztott csarnok. Az egész épületegyüttes legnagyobb figyelemmel kivitelezett része, bizonyítja, hogy a thargok sincsenek híján művészi érzéknek. Az ősi motívumok és rúnák megjelennek itt-ott, de a kereskedő figyelmét talán leköti a szemben ücsörgő férfi. Félmeztelen, akár a földön dolgozó jobbágy, s látszólag fegyvertelen is. Csupán egy jókora farkas a társasága, ki a fából és csontokból ácsolt ülőalkalmatosság jobb szélén fekszik egy jókora bundán. Szemmel láthatóan nyugodt és jóllakott, egy cseppet sem feszélyezi az idegen jelenléte.
Ő maga nem moccan a trónból, csupán szemmel kíséri a kereskedőt, már ha az felé veszi az irányt a csarnokon keresztül. Orthusnak könnyen lehet olyan érzése, hogy a férfi éppen csak pillanatokkal érkezése előtt foglalt helyet a székben, s talán ez igaz is. Karjait a trónszék szélén nyugtatja, s megvárja, hogy Orthus megközelítse. Noha ez nem látszik rajta, valójában kíváncsi. Senki sem kereste még fel tulajdon népének fiain és lányain kívül. Valójában a Vashegy jobban elzárkózott a világ elől, mint eddig bármikor.*
//Audiencia//
*Amennyiben Orthus arra számított, hogy ajtónállók nyitják majd az ajtót belülről, netalán fegyveresek védik Thargia új urát, téved. A fáklyafényben úszó trónterem maga egy mintegy tizenhét méter széles, harminc méter hosszú, masszív oszlopokkal tagolt és alátámasztott csarnok. Az egész épületegyüttes legnagyobb figyelemmel kivitelezett része, bizonyítja, hogy a thargok sincsenek híján művészi érzéknek. Az ősi motívumok és rúnák megjelennek itt-ott, de a kereskedő figyelmét talán leköti a szemben ücsörgő férfi. Félmeztelen, akár a földön dolgozó jobbágy, s látszólag fegyvertelen is. Csupán egy jókora farkas a társasága, ki a fából és csontokból ácsolt ülőalkalmatosság jobb szélén fekszik egy jókora bundán. Szemmel láthatóan nyugodt és jóllakott, egy cseppet sem feszélyezi az idegen jelenléte.
Ő maga nem moccan a trónból, csupán szemmel kíséri a kereskedőt, már ha az felé veszi az irányt a csarnokon keresztül. Orthusnak könnyen lehet olyan érzése, hogy a férfi éppen csak pillanatokkal érkezése előtt foglalt helyet a székben, s talán ez igaz is. Karjait a trónszék szélén nyugtatja, s megvárja, hogy Orthus megközelítse. Noha ez nem látszik rajta, valójában kíváncsi. Senki sem kereste még fel tulajdon népének fiain és lányain kívül. Valójában a Vashegy jobban elzárkózott a világ elől, mint eddig bármikor.*
10006. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:17:42
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:17:42
ÚJ
![>Raughaal Daurnhe [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11299_1539236513_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Audiencia//
-Ez nem nyitja ki magát. *Dörmögi az őr, majd visszaballag, hogy kitárja a férfi előtt a kétszárnyú ajtót. Az igen csak lassan, nyikorogva nyílik, érezhetően tömör, erős anyagból alkották meg.
Valamit még morog az orra alatt "holmi kupecekről", bár ezt Orthus már csak éppen, hogy kiveheti. Amennyiben belép a csarnokba, az ajtók döngve csukódnak be mögötte, bár be nem zárulnak éppenséggel. Megérkezett a Trónterembe, Thargia szívébe.*
//Audiencia//
-Ez nem nyitja ki magát. *Dörmögi az őr, majd visszaballag, hogy kitárja a férfi előtt a kétszárnyú ajtót. Az igen csak lassan, nyikorogva nyílik, érezhetően tömör, erős anyagból alkották meg.
Valamit még morog az orra alatt "holmi kupecekről", bár ezt Orthus már csak éppen, hogy kiveheti. Amennyiben belép a csarnokba, az ajtók döngve csukódnak be mögötte, bár be nem zárulnak éppenséggel. Megérkezett a Trónterembe, Thargia szívébe.*
10005. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:12:47
Üzenet elküldve: 2023-05-25 21:12:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját taposva//
*Csak bólint Nettienaya szavaira. Természetesen beléphet ide fegyverestül. Ahogy minden tharg is, vagy aki annak vallja magát tiszta szívéből.*
-Ez a város immáron a Tiéd is. Ajánlom, barátkozz meg vele! Ahogy a hellyel, úgy a néppel. A tharg egy sajátságos fajta.
*Alaposan szemügyre veszi a dörgő hangú harcost. Merthogy harcos, legalábbis első ránézésre annak teremtették az istenek.
Meghallgatja az esküt, s csak annak végén emelkedik fel a trónról.*
-Ha igazat szólasz, az Ősök már kegyeikbe fogadtak téged, nincs miért esketni előttük. Hisz látnak és hallanak! *Tárja szét a kezeit, majd forog körbe vigyorogva.*
-S lám, hallak téged én is, az esküd pedig hozzám intézed. Igazán megtisztelő. *Ismét csak lesétál a lépcsőn, majd a harcos fejére helyezi érdes tenyerét. A farkas mögötte érdeklődve figyel.*
-Beszéljenek majd tetteid helyetted. Mert ahogy a jó csatabárdra, úgy a tettekre is szükség lesz. *Szüksége lesz egy jobbkézre. Előbb vagy utóbb biztosan. Kötve hiszi, hogy a Kancellár majd kardot ránt az oldalán bármikor is. Annak kell bizonyosságot szerezni, vajon ki érdemes rá, hogy népét rábízza a szükség órájában.*
-Hamarosan kupáink ürítjük közösen! *Harsogja.* -És talán azt is elárulod majd, mennyi élted van még a kilencből. *Elmosolyodik a szakálla alatt, majd a nép felé fordul.*
-Terítsetek meg! Hozzatok asztalokat! Bort, húst, kenyeret! *Int karjával leghűbbjei felé, kikkel érkezett. Ők térülnek-fordulnak, s rövid úton Amon Ruadh felé veszik az irányt.*
-Ma este vigadunk. Jönnek még mások is. Barátok. *Fordul Nettienaya és Sifrald felé. Tudja, hogy Rorkir és Rheia úton van. Úton kell lenniük.*
-Mondd csak, Sifrald. Ki volt falud elöljárója a Thargodrymek pusztítása előtt? Mely család uralta, merről jössz? *Nem faggatózik, egyszerűen kíváncsi. Noha hosszú nap áll mögötte, ő maga nem fáradt. Épp ellenkezőleg. Ég a tenni akarástól, s hogy bizonyíthassa népének rátermettségét.*
*Csak bólint Nettienaya szavaira. Természetesen beléphet ide fegyverestül. Ahogy minden tharg is, vagy aki annak vallja magát tiszta szívéből.*
-Ez a város immáron a Tiéd is. Ajánlom, barátkozz meg vele! Ahogy a hellyel, úgy a néppel. A tharg egy sajátságos fajta.
*Alaposan szemügyre veszi a dörgő hangú harcost. Merthogy harcos, legalábbis első ránézésre annak teremtették az istenek.
Meghallgatja az esküt, s csak annak végén emelkedik fel a trónról.*
-Ha igazat szólasz, az Ősök már kegyeikbe fogadtak téged, nincs miért esketni előttük. Hisz látnak és hallanak! *Tárja szét a kezeit, majd forog körbe vigyorogva.*
-S lám, hallak téged én is, az esküd pedig hozzám intézed. Igazán megtisztelő. *Ismét csak lesétál a lépcsőn, majd a harcos fejére helyezi érdes tenyerét. A farkas mögötte érdeklődve figyel.*
-Beszéljenek majd tetteid helyetted. Mert ahogy a jó csatabárdra, úgy a tettekre is szükség lesz. *Szüksége lesz egy jobbkézre. Előbb vagy utóbb biztosan. Kötve hiszi, hogy a Kancellár majd kardot ránt az oldalán bármikor is. Annak kell bizonyosságot szerezni, vajon ki érdemes rá, hogy népét rábízza a szükség órájában.*
-Hamarosan kupáink ürítjük közösen! *Harsogja.* -És talán azt is elárulod majd, mennyi élted van még a kilencből. *Elmosolyodik a szakálla alatt, majd a nép felé fordul.*
-Terítsetek meg! Hozzatok asztalokat! Bort, húst, kenyeret! *Int karjával leghűbbjei felé, kikkel érkezett. Ők térülnek-fordulnak, s rövid úton Amon Ruadh felé veszik az irányt.*
-Ma este vigadunk. Jönnek még mások is. Barátok. *Fordul Nettienaya és Sifrald felé. Tudja, hogy Rorkir és Rheia úton van. Úton kell lenniük.*
-Mondd csak, Sifrald. Ki volt falud elöljárója a Thargodrymek pusztítása előtt? Mely család uralta, merről jössz? *Nem faggatózik, egyszerűen kíváncsi. Noha hosszú nap áll mögötte, ő maga nem fáradt. Épp ellenkezőleg. Ég a tenni akarástól, s hogy bizonyíthassa népének rátermettségét.*
10004. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-25 16:57:53
Üzenet elküldve: 2023-05-25 16:57:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Audiencia//
*Úgy tesz, ahogy az őrszem kéri és leadja a fegyvereit, aztán pedig szó nélkül tűri a motozást is. Bár az nem tetszik neki, hogy ezen át kell esnie, de maga a szokás és hogy odafigyelnek erre, imponáló. Van egy ritkán használt mondás, miszerint addig nincs hatalma valakinek, amíg mások nem kívánják a halálát. Nos, az artheniori nemességet holtában ez már valószínűleg nem vigasztalja. Lehet, nem ártott volna falakat emelni és őrséget fizetni, és akkor helyén lenne még a gazdag negyed. Ez az ő számára is tanulságos lehet, hiszen egyre kevésbé tudja fenntartani az enyhén jómódú polgár látszatát. Előbb-utóbb nyíltan vállalni kell a vagyont, és vele együtt az ellenségeket is. De ez még odébb van. Most jobban érdekli az, hogy nézelődés közben csakugyan ne botoljon el vagy essen bele az ominózus gödörbe. Amikor Raughaal Daurnhe felajánlja, hogy elkíséri, így felel.*
- Igazán lekötelez!
*Azzal követi a katonát, és közben szemlélődik. Nézelődni pedig igenis van mit, mert itt aztán nem spóroltak a területtel, amikor a várat építették. És mivel Thargarod egyelőre még nem olyan zsúfoltan lakott, mint mondjuk Arthenior, még nem szembesültek azzal a problémával, amikor az emberöltőkkel korábban kialakított utcák és felhúzott falak már túl szűknek bizonyulnak a feldúsult lakosságnak, és a túlzsúfoltság nyűgje rátelepedik a városra.
Végül az őr megállítja egy kétszárnyú ajtó előtt, ő pedig meg is áll és egy biccentéssel köszöni meg a silbak segítségét. Aztán pedig vár.*
//Audiencia//
*Úgy tesz, ahogy az őrszem kéri és leadja a fegyvereit, aztán pedig szó nélkül tűri a motozást is. Bár az nem tetszik neki, hogy ezen át kell esnie, de maga a szokás és hogy odafigyelnek erre, imponáló. Van egy ritkán használt mondás, miszerint addig nincs hatalma valakinek, amíg mások nem kívánják a halálát. Nos, az artheniori nemességet holtában ez már valószínűleg nem vigasztalja. Lehet, nem ártott volna falakat emelni és őrséget fizetni, és akkor helyén lenne még a gazdag negyed. Ez az ő számára is tanulságos lehet, hiszen egyre kevésbé tudja fenntartani az enyhén jómódú polgár látszatát. Előbb-utóbb nyíltan vállalni kell a vagyont, és vele együtt az ellenségeket is. De ez még odébb van. Most jobban érdekli az, hogy nézelődés közben csakugyan ne botoljon el vagy essen bele az ominózus gödörbe. Amikor Raughaal Daurnhe felajánlja, hogy elkíséri, így felel.*
- Igazán lekötelez!
*Azzal követi a katonát, és közben szemlélődik. Nézelődni pedig igenis van mit, mert itt aztán nem spóroltak a területtel, amikor a várat építették. És mivel Thargarod egyelőre még nem olyan zsúfoltan lakott, mint mondjuk Arthenior, még nem szembesültek azzal a problémával, amikor az emberöltőkkel korábban kialakított utcák és felhúzott falak már túl szűknek bizonyulnak a feldúsult lakosságnak, és a túlzsúfoltság nyűgje rátelepedik a városra.
Végül az őr megállítja egy kétszárnyú ajtó előtt, ő pedig meg is áll és egy biccentéssel köszöni meg a silbak segítségét. Aztán pedig vár.*
10003. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-05-22 10:46:04
Üzenet elküldve: 2023-05-22 10:46:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ősök útját taposva//
* A felvázolt mulatozás általános éljenzést vált ki, némi lábdobogással kísérve. Rögvest elsimítja a háborgók összráncolt homlokait. Szemlátomást enyhül a hangulat. Visszafordul az esketés felé és még éppen elkapja a frissen felavatott leány bámulását. Egy leheletnyit feljebb emelkedik a fél szemöldöke, de mire értelmezhetné a nő szemében lévő gondolatokat, már tova is tűnnek.
Körbenéz, van-e esetleg nálánál buzgóbb jelentkező, és ha nem talál ilyet, úgy dönt, akár ő is lehet a következő eskütevő. Kilép az előtte álló mögül és szilárd gerinccel a trónon ülő elé járul. *
- Yagnar Rhagodar! A nevem Sifrald, akit Kilencéletűként is ismerhetnek. Törzseink egykor atyafiságban álltak egymással. Sorsunk a te kezedben van. Hadd segítsek neked ezt a súlyos terhet cipelni, vállt vállnak vetve.
* Mély hangja zeng a csarnok falai között. Féltérdre ereszkedik, majd lassú mozdulattal előhúzza csatabárdját és előrenyújtott két tenyerére fekteti. *
- Ha életemmel vagy halálommal megvédelmezhetlek, megteszem. Tiéd a bárdom, s leszek fegyvered, ha óhajtod.
* Büszkén felszegett állal, parázsló tekintettel állja uruk pillantását és várja szavait, türelmesen térdepelve a kövön. *
A hozzászólás írója (Kilencéletű Sifrald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.22 10:47:29
* A felvázolt mulatozás általános éljenzést vált ki, némi lábdobogással kísérve. Rögvest elsimítja a háborgók összráncolt homlokait. Szemlátomást enyhül a hangulat. Visszafordul az esketés felé és még éppen elkapja a frissen felavatott leány bámulását. Egy leheletnyit feljebb emelkedik a fél szemöldöke, de mire értelmezhetné a nő szemében lévő gondolatokat, már tova is tűnnek.
Körbenéz, van-e esetleg nálánál buzgóbb jelentkező, és ha nem talál ilyet, úgy dönt, akár ő is lehet a következő eskütevő. Kilép az előtte álló mögül és szilárd gerinccel a trónon ülő elé járul. *
- Yagnar Rhagodar! A nevem Sifrald, akit Kilencéletűként is ismerhetnek. Törzseink egykor atyafiságban álltak egymással. Sorsunk a te kezedben van. Hadd segítsek neked ezt a súlyos terhet cipelni, vállt vállnak vetve.
* Mély hangja zeng a csarnok falai között. Féltérdre ereszkedik, majd lassú mozdulattal előhúzza csatabárdját és előrenyújtott két tenyerére fekteti. *
- Ha életemmel vagy halálommal megvédelmezhetlek, megteszem. Tiéd a bárdom, s leszek fegyvered, ha óhajtod.
* Büszkén felszegett állal, parázsló tekintettel állja uruk pillantását és várja szavait, türelmesen térdepelve a kövön. *
A hozzászólás írója (Kilencéletű Sifrald) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.22 10:47:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10003-10022