Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5073. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
5073. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:31:25
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:31:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A következő mondata sem tűnteti jó színben a zsoldosokat, de nehezen képes belekötni. Bár huzamosabb ideig nem szoktak egy élenjárót követni, ez csak is azért van, mert egy idő után vagy unalmassá válik, vagy ez a bizonyos élenjáró kapzsi és pofátlanná válik. A pénz sokukat megváltoztatná! Ezért jobb gyorsan tovább állni, ha arra kerül a sor. Bár a régi utak megszűnni látszanak a régi szokásokat nehéz megváltoztatni. *
- Ha jó körökben vagy, akkor vidám egy hely, de önmagában az alsó réteg issza meg a levét mindennek! Még turista se lennék ott!
* Végül csak megnyílik az információs gát, s csak megtud egy s mást erről a lényről. *
- Gondolom a méretbeli különbség nem az egyetlen eltérő bennük! Ha a hím bőre és tülke keményebb a nősténynél, akkor érdemesebb lenne egy olyan példányt elcsípni. És ha van ennél nagyobb is, annak levadászásával jutna és maradna is mindenkinek, mind a bőréből, mind a tülkéből!
* Tesz néhány megjegyzést miközben a másik beszél, bár ő csak fiatal fantáziájára hagyatkozik. Majd eldől a mi és hogyan, ha odaérnek! A csordát hallva kicsit elbizonytalanodik, elvégre nekik egy vagy kettő bőven elég. Ha csordában agresszívabbak, akkor meggyűlik még nekik a bajuk ezzel a lénnyel. *
- Szerintem a tülkéből is jó szuvenír lesz, nem kell olyan messzire elmenni!
* Vágja rá egyből a szarral kapcsolatos megjegyzésre s hirtelen maga elé rakja a poharat, hogy elrejtse a mosolyát. *
- Ez még előnyünkre is válhat! Mi lenne, ha csapdába futnának? Akkor nem is kell nekünk sokat csinálni, ha magukat húznák nyársra!
* A következő mondata sem tűnteti jó színben a zsoldosokat, de nehezen képes belekötni. Bár huzamosabb ideig nem szoktak egy élenjárót követni, ez csak is azért van, mert egy idő után vagy unalmassá válik, vagy ez a bizonyos élenjáró kapzsi és pofátlanná válik. A pénz sokukat megváltoztatná! Ezért jobb gyorsan tovább állni, ha arra kerül a sor. Bár a régi utak megszűnni látszanak a régi szokásokat nehéz megváltoztatni. *
- Ha jó körökben vagy, akkor vidám egy hely, de önmagában az alsó réteg issza meg a levét mindennek! Még turista se lennék ott!
* Végül csak megnyílik az információs gát, s csak megtud egy s mást erről a lényről. *
- Gondolom a méretbeli különbség nem az egyetlen eltérő bennük! Ha a hím bőre és tülke keményebb a nősténynél, akkor érdemesebb lenne egy olyan példányt elcsípni. És ha van ennél nagyobb is, annak levadászásával jutna és maradna is mindenkinek, mind a bőréből, mind a tülkéből!
* Tesz néhány megjegyzést miközben a másik beszél, bár ő csak fiatal fantáziájára hagyatkozik. Majd eldől a mi és hogyan, ha odaérnek! A csordát hallva kicsit elbizonytalanodik, elvégre nekik egy vagy kettő bőven elég. Ha csordában agresszívabbak, akkor meggyűlik még nekik a bajuk ezzel a lénnyel. *
- Szerintem a tülkéből is jó szuvenír lesz, nem kell olyan messzire elmenni!
* Vágja rá egyből a szarral kapcsolatos megjegyzésre s hirtelen maga elé rakja a poharat, hogy elrejtse a mosolyát. *
- Ez még előnyünkre is válhat! Mi lenne, ha csapdába futnának? Akkor nem is kell nekünk sokat csinálni, ha magukat húznák nyársra!
5072. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-03-03 11:36:38
Üzenet elküldve: 2025-03-03 11:36:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ez is csak azt mutatja, legalábbis az én olvasatomban, hogy nincsenek valamire való élenjárók, akiket szívesen követnének. Arany ide, vagy oda.
* Magában kis büszkeséget érez, hogy bizony az ő uruk az ősi utat követi és bármely tharg vért ontana érte, akár a sajátját is. *
- Szóval Pirtianes, vagy úúúgy. Nem egy vidám környék, azt rebesgetik.
* Sosem járt arra, de azért a hírek terjednek. És ha egy fattyú félvér onnan evickélt el idáig... Magában egy magasabb polcra helyezi Ettvalldert, már ami a tiszteletet illeti. Igaz, csak egy polcnyit. *
- Tehát a maihhin. Otromba dögök, és megvannak vagy négy méteresek, bár egyesek látni véltek ennél is nagyobbakat, biztos azok a hímek. Futnak, akár egy ló, pedig irdatlan tülök van a fejükön, itt meg itt.
* Széttárt tenyereit a feje tetejére teszi, mutatván mire gondol. *
- Csodás alapanyag, kemény, akár a szikla. Itt ni, az orrukon is van egy hegyes bökő. Nem ajánlatos az útjába kerülni, mert az meg olyan akár a vas. Jó kis tőröcske faragható abból is, akinek van türelme hozzá. Vannak akik hangszert csinálnak ezekből, de én mondom, kár lenne elpazarolni ilyesmire.
* Lelkesedésében előredől és élénk kézmozdulatokkal kíséri a mondanivalóját. *
- Csorda állatok, akár a marha. Ami egyrészt segít is nekünk, mert együtt mozognak, könnyű a nyomukra bukkanni. Ekkorát szarnak ni!
* Kezével egy hatalmas kupac valamit rajzol a levegőbe, amit irdatlan röhögéssel egészít ki. *
- Másrészt, ha véletlenül felét fordul ez a csorda, menekülj amerre látsz, mert nem állít meg senki emberfia egy maihhincsordát, ha az megriadva megindul.
- Ez is csak azt mutatja, legalábbis az én olvasatomban, hogy nincsenek valamire való élenjárók, akiket szívesen követnének. Arany ide, vagy oda.
* Magában kis büszkeséget érez, hogy bizony az ő uruk az ősi utat követi és bármely tharg vért ontana érte, akár a sajátját is. *
- Szóval Pirtianes, vagy úúúgy. Nem egy vidám környék, azt rebesgetik.
* Sosem járt arra, de azért a hírek terjednek. És ha egy fattyú félvér onnan evickélt el idáig... Magában egy magasabb polcra helyezi Ettvalldert, már ami a tiszteletet illeti. Igaz, csak egy polcnyit. *
- Tehát a maihhin. Otromba dögök, és megvannak vagy négy méteresek, bár egyesek látni véltek ennél is nagyobbakat, biztos azok a hímek. Futnak, akár egy ló, pedig irdatlan tülök van a fejükön, itt meg itt.
* Széttárt tenyereit a feje tetejére teszi, mutatván mire gondol. *
- Csodás alapanyag, kemény, akár a szikla. Itt ni, az orrukon is van egy hegyes bökő. Nem ajánlatos az útjába kerülni, mert az meg olyan akár a vas. Jó kis tőröcske faragható abból is, akinek van türelme hozzá. Vannak akik hangszert csinálnak ezekből, de én mondom, kár lenne elpazarolni ilyesmire.
* Lelkesedésében előredől és élénk kézmozdulatokkal kíséri a mondanivalóját. *
- Csorda állatok, akár a marha. Ami egyrészt segít is nekünk, mert együtt mozognak, könnyű a nyomukra bukkanni. Ekkorát szarnak ni!
* Kezével egy hatalmas kupac valamit rajzol a levegőbe, amit irdatlan röhögéssel egészít ki. *
- Másrészt, ha véletlenül felét fordul ez a csorda, menekülj amerre látsz, mert nem állít meg senki emberfia egy maihhincsordát, ha az megriadva megindul.
5071. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-03-01 23:20:43
Üzenet elküldve: 2025-03-01 23:20:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Elmosolyodik a példát hallva, elvégre ez a divat, nem? Ha valaki nagyobb és finomabb kolbászt csóvál, annak több kutyája lesz. Bár megérti ezt a gondolkodásmódot, sajnos a fattyú ad a becsületére. Hogy mégis milyen becsület van ebben azt most meg nem mondja, de ha elvállal valamit x mennyiségért, akkor ritkán cserél oldalt. Ahhoz valami nagyon nagydolognak kell történnie. *
- Én is sajnálom, hogy az egykori zsoldos becsületet felváltotta a „kicsap nagyobb kolbászt az arcomba” történet! Bezzeg régen, ha elvállaltál egy munkát, akkor vagy elvégezted, vagy meghaltál! Régi szép idők!
* Hajdani zsoldos csapata szinte köpni tudna az ilyenektől! Ők mindent elvállaltak, mondjuk ezért is lett sok ellenségük, mind a két oldalt! A félvér is egy ilyen szituációhoz közeledik, bár egyelőre ez a hajó még nem úszott el! *
- Pirtianes.
* Hagyja el a száját egykori városa neve, majd mintha átkozott is lenne ez a név, le is mossa egy korttyal. Ki is rázza a hideg, ha rágondol. *
- A maihhinra, kezdjük vele! A másik ráér, ha lesz jobb felszerelésem!
* Minél előbb megtudja az állatnak a viselkedését, annál hamarabb elkezdheti tervezgetni a vadászat részleteit. Bár bízik a képességeiben, de az állatok sokkal kiszámíthatatlanabbak, mint az emberek, így inkább felkészülne a lehetetlenre is, minthogy otthagyja a fogát, csak mert nem gondolt valamire. *
* Elmosolyodik a példát hallva, elvégre ez a divat, nem? Ha valaki nagyobb és finomabb kolbászt csóvál, annak több kutyája lesz. Bár megérti ezt a gondolkodásmódot, sajnos a fattyú ad a becsületére. Hogy mégis milyen becsület van ebben azt most meg nem mondja, de ha elvállal valamit x mennyiségért, akkor ritkán cserél oldalt. Ahhoz valami nagyon nagydolognak kell történnie. *
- Én is sajnálom, hogy az egykori zsoldos becsületet felváltotta a „kicsap nagyobb kolbászt az arcomba” történet! Bezzeg régen, ha elvállaltál egy munkát, akkor vagy elvégezted, vagy meghaltál! Régi szép idők!
* Hajdani zsoldos csapata szinte köpni tudna az ilyenektől! Ők mindent elvállaltak, mondjuk ezért is lett sok ellenségük, mind a két oldalt! A félvér is egy ilyen szituációhoz közeledik, bár egyelőre ez a hajó még nem úszott el! *
- Pirtianes.
* Hagyja el a száját egykori városa neve, majd mintha átkozott is lenne ez a név, le is mossa egy korttyal. Ki is rázza a hideg, ha rágondol. *
- A maihhinra, kezdjük vele! A másik ráér, ha lesz jobb felszerelésem!
* Minél előbb megtudja az állatnak a viselkedését, annál hamarabb elkezdheti tervezgetni a vadászat részleteit. Bár bízik a képességeiben, de az állatok sokkal kiszámíthatatlanabbak, mint az emberek, így inkább felkészülne a lehetetlenre is, minthogy otthagyja a fogát, csak mert nem gondolt valamire. *
5070. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:30:26
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:30:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Elhúzza a száját. *
- Na igen... Aztán jön valaki, aki a kétszeresét fizeti és ez a kutya rögvest odaheveredik annak a lábához, aki meglóbálja a nagyobb kolbászt.
* Magában meg van a véleménye a zsoldosokról. De inkább megtartja magának. *
- Értem, értem. Na és honnét jöttél?
* Ellenségem ellensége az én jó barátom, szokták mondani. Még ha az egy rendszer is. *
- Melyikre gondolsz? A maihhinra vagy a szárnyasgyíkra?
* Húzza össze a szemöldökét, majd nagyott húz a korsóból. Elégedetten sóhajt, majd karjait összefonva háttal nekitámaszkodik a pultnak, hogy mindenkit jól lásson. Nem valamiféle biztonsági óvintézkedés ez, csak szeret a lehető legközelebb dörgölőzni a sör forrásához, nehogy már arra kelljen állandóan várnia, hogy idasétáltassák a korsóit az asztalához. Még megmelegszik. *
* Elhúzza a száját. *
- Na igen... Aztán jön valaki, aki a kétszeresét fizeti és ez a kutya rögvest odaheveredik annak a lábához, aki meglóbálja a nagyobb kolbászt.
* Magában meg van a véleménye a zsoldosokról. De inkább megtartja magának. *
- Értem, értem. Na és honnét jöttél?
* Ellenségem ellensége az én jó barátom, szokták mondani. Még ha az egy rendszer is. *
- Melyikre gondolsz? A maihhinra vagy a szárnyasgyíkra?
* Húzza össze a szemöldökét, majd nagyott húz a korsóból. Elégedetten sóhajt, majd karjait összefonva háttal nekitámaszkodik a pultnak, hogy mindenkit jól lásson. Nem valamiféle biztonsági óvintézkedés ez, csak szeret a lehető legközelebb dörgölőzni a sör forrásához, nehogy már arra kelljen állandóan várnia, hogy idasétáltassák a korsóit az asztalához. Még megmelegszik. *
5069. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-02-26 13:07:14
Üzenet elküldve: 2025-02-26 13:07:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Hagyja is annyiban a Yorik fickóról hallottakat. Tényleg csak akkor fog számítani, ha oda kerül a sor, de addig van más dolguk is, például jól lerészegedni, vagy valami hasonló állapotba kerülni.
Bár a kérdése meglehetősen is furcsa, kíváncsi, hogy hogyan is működnek a dolgok errefelé. Befogadnak minden jöttmentet, vagy csatlakozhat, akik valamivel hozzá tudnak járulni a törzsük fejlődéséhez? Ez itt a kérdés, bár nincs betervezve, hogy csatlakozik a soraik közé, de ha van zsoldosnak munka, akkor szívesen elfogadja azt és a vele járó aranyat is! Sajnos neki semmit nem árul el sem a Kagan, sem a hadúr megszólítás. Lehet nem is véletlen, elvégre messzi földről érkezett ő is, ott meg nem foglalkoznak ilyenekkel, legalábbis ő biztos nem. *
- Felhígulni?
* Sokat mondóan néz maga elé. Sejti miről beszél, bár nem érzi át ennek jelenségét. Elvégre a nehéz idők azok, amik az erős embereket megteremtik, majd ezek az erősek megteremtik a jó időt, majd a jó idő gyenge embereket teremt, majd ők a nehéz időket, és kezdődik előröl! Kegyetlen egy világ, de ez jutott nekik. *
- Ha hűség kell ahhoz, hogy a legjobb zsoldosnak való munkákat megkapjam, akkor olyan hűséges leszek, mint egy kóbor kutya, akit örökbe fogadtak!
* Amíg megtömheti az erszényét, addig ő boldog. A kérdés váratlanul éri, s nem is tud hirtelenjében válaszolni. *
- Ahonnét én származok ott tömör gyűlölet van kettejük között, szóval ne is kérdezd, hogy hogy jöttem én a világra, biztos el tudod képzelni! Bár ha van valami, amit közösen utáltunk, akkor az a rendszer, ami megbéklyózott minket!
* Viszonzásképp megemeli a korsóját, majd egy nagyot kortyol belőle. Majd az asztalra teszi a maradékot. *
- Világosíts fel egy kicsit, mit tudsz ezekről a lényekről, amikről beszéltünk? Mennyire veszélyesek, falkában tanyáznak? Esetleg gyengéjük?
* Hagyja is annyiban a Yorik fickóról hallottakat. Tényleg csak akkor fog számítani, ha oda kerül a sor, de addig van más dolguk is, például jól lerészegedni, vagy valami hasonló állapotba kerülni.
Bár a kérdése meglehetősen is furcsa, kíváncsi, hogy hogyan is működnek a dolgok errefelé. Befogadnak minden jöttmentet, vagy csatlakozhat, akik valamivel hozzá tudnak járulni a törzsük fejlődéséhez? Ez itt a kérdés, bár nincs betervezve, hogy csatlakozik a soraik közé, de ha van zsoldosnak munka, akkor szívesen elfogadja azt és a vele járó aranyat is! Sajnos neki semmit nem árul el sem a Kagan, sem a hadúr megszólítás. Lehet nem is véletlen, elvégre messzi földről érkezett ő is, ott meg nem foglalkoznak ilyenekkel, legalábbis ő biztos nem. *
- Felhígulni?
* Sokat mondóan néz maga elé. Sejti miről beszél, bár nem érzi át ennek jelenségét. Elvégre a nehéz idők azok, amik az erős embereket megteremtik, majd ezek az erősek megteremtik a jó időt, majd a jó idő gyenge embereket teremt, majd ők a nehéz időket, és kezdődik előröl! Kegyetlen egy világ, de ez jutott nekik. *
- Ha hűség kell ahhoz, hogy a legjobb zsoldosnak való munkákat megkapjam, akkor olyan hűséges leszek, mint egy kóbor kutya, akit örökbe fogadtak!
* Amíg megtömheti az erszényét, addig ő boldog. A kérdés váratlanul éri, s nem is tud hirtelenjében válaszolni. *
- Ahonnét én származok ott tömör gyűlölet van kettejük között, szóval ne is kérdezd, hogy hogy jöttem én a világra, biztos el tudod képzelni! Bár ha van valami, amit közösen utáltunk, akkor az a rendszer, ami megbéklyózott minket!
* Viszonzásképp megemeli a korsóját, majd egy nagyot kortyol belőle. Majd az asztalra teszi a maradékot. *
- Világosíts fel egy kicsit, mit tudsz ezekről a lényekről, amikről beszéltünk? Mennyire veszélyesek, falkában tanyáznak? Esetleg gyengéjük?
5068. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-02-24 22:28:28
Üzenet elküldve: 2025-02-24 22:28:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Meglepődne Kjenar, ha csakugyan így történne, és Yorik visszautasítaná őket. De azert csak biccent. *
- Majd elválik.
* Szó mi szó, rá is ráférne valami jóféle ital. Hosszú nap volt, de nem bánná, ha véletlenül az este is hosszasan folytatódna. *
- Úgy ám!
* Barátságosan ráhunyorít a félvérre, majd a jelölt irány felé indul el. A kérdésre szemöldökeit magasra vonva fordul a másik felé. *
- He? Ja, hogy úgy!
* Elsőre nem esik le neki a kérdés mivolta. Való igaz, a thargok eddig is szívesen fogadtak be bármilyen elárvult, vagy elkóborolt személyt, ha az bizonyította megbízhatóságát. Meg akkor is ha nem, visszaemlékezvén a korábban vastrónuson ülő városi leányra. Az sem bizonyult jó ötletnek végül, de hát... Utólag okosabb az ember. *
- Ha lehet ezt így megfogalmazni, az. Még a fennsíkon születtem, messze innen. Kagan törzsével érkeztem.
* Azért talán a hajdanvolt Hadúr neve mond valamit a nem idevalósiaknak is, de ki tudja. *
- Mostanság csakugyan felhigulni látszik az ősi vér. Hogy ez hátrány vagy előny, nem tudnám megmondani. De sokan okoztak csalódást a törzsi nemzetségből, és sokan nyerték el a Vashegy bizalmát hűségükkel.
* Ha már ilyen vérségi témákat boncolgatnak, Kjenart is mindig érdekelt pár dolog a félvérekkel kapcsolatban. Gondolkodik pár pillanatig, hogyan is kellene erre rákérdezni, majd végül kiböki. *
- És hogy van ez a dolog az elfekkel meg az emberekkel? Vagy emberekkel és elfekkel? Melyik, melyik fél, ha érted.
* Nem igazán ért a dologhoz, kevesen járnak errefelé Ettvallder fajtájából, na meg nem is vetődik ilyesmire a szó.
Bent a tavernában kellemes a légkör, egy duruzsoló alapzaj hallatszik, még egyelőre nem telt meg a hely, de nem sokat várat magára. A pulthoz mennek egyenesen, ahol a jóféle tharg sört mérik, egyenest a jókora hordókból. *
- Ugyanazt nekem is, cimbora. * Leteszi a pultra a 9 aranyat. A Tharg házi sörnek nincs párja! *
- Egészségünkre! Az ismeretségre.
* Emeli a korsóját a másik felé. *
* Meglepődne Kjenar, ha csakugyan így történne, és Yorik visszautasítaná őket. De azert csak biccent. *
- Majd elválik.
* Szó mi szó, rá is ráférne valami jóféle ital. Hosszú nap volt, de nem bánná, ha véletlenül az este is hosszasan folytatódna. *
- Úgy ám!
* Barátságosan ráhunyorít a félvérre, majd a jelölt irány felé indul el. A kérdésre szemöldökeit magasra vonva fordul a másik felé. *
- He? Ja, hogy úgy!
* Elsőre nem esik le neki a kérdés mivolta. Való igaz, a thargok eddig is szívesen fogadtak be bármilyen elárvult, vagy elkóborolt személyt, ha az bizonyította megbízhatóságát. Meg akkor is ha nem, visszaemlékezvén a korábban vastrónuson ülő városi leányra. Az sem bizonyult jó ötletnek végül, de hát... Utólag okosabb az ember. *
- Ha lehet ezt így megfogalmazni, az. Még a fennsíkon születtem, messze innen. Kagan törzsével érkeztem.
* Azért talán a hajdanvolt Hadúr neve mond valamit a nem idevalósiaknak is, de ki tudja. *
- Mostanság csakugyan felhigulni látszik az ősi vér. Hogy ez hátrány vagy előny, nem tudnám megmondani. De sokan okoztak csalódást a törzsi nemzetségből, és sokan nyerték el a Vashegy bizalmát hűségükkel.
* Ha már ilyen vérségi témákat boncolgatnak, Kjenart is mindig érdekelt pár dolog a félvérekkel kapcsolatban. Gondolkodik pár pillanatig, hogyan is kellene erre rákérdezni, majd végül kiböki. *
- És hogy van ez a dolog az elfekkel meg az emberekkel? Vagy emberekkel és elfekkel? Melyik, melyik fél, ha érted.
* Nem igazán ért a dologhoz, kevesen járnak errefelé Ettvallder fajtájából, na meg nem is vetődik ilyesmire a szó.
Bent a tavernában kellemes a légkör, egy duruzsoló alapzaj hallatszik, még egyelőre nem telt meg a hely, de nem sokat várat magára. A pulthoz mennek egyenesen, ahol a jóféle tharg sört mérik, egyenest a jókora hordókból. *
- Ugyanazt nekem is, cimbora. * Leteszi a pultra a 9 aranyat. A Tharg házi sörnek nincs párja! *
- Egészségünkre! Az ismeretségre.
* Emeli a korsóját a másik felé. *
5067. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-02-20 09:36:56
Üzenet elküldve: 2025-02-20 09:36:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Valóban nem a legkedvesebb pillanatai egyike lenne, ha itt meg kéne szabadulni Kjenartól. Főleg az után, hogy kisegítette. *
- Városi… Na, ja.
* félig meddig, bár többnyire inkább városi, de ez a közeljövőben változhat. *
- Heh! Kölcsön… Na, majd kiderül, hogy elhiszi e, bár ha engem kérdezel, csak nevetni fog rajtunk már a puszta ajánlásért is.
* A mutatott irány felé pillant, majd vissza férfira. *
- Akkor most jön a nap fénypontja.
* Elindul Kjenar mellett közben nyitva tartja a szemét, hátha elcsíp valamit. Rossz szokás, bár még baja nem származott belőle. *
- Aztán mondjad, vérbeli tharg vagy?
* Fene se tudja, hogy ki, vagy épp mi számít vérbelinek. Biztos van rá mód, hogy egy kívülálló is csatlakozhasson hozzájuk, bár kitudja?
Néhány pillanat múlva csak megpillant egy épületet, amire, ha nem is biztosra, de rámerné mondani, hogy az az a fogadó, amit keresnek. Hogy előnyös e, hogy nincsen annyi fogadó, mint a városban azt nem tudja, de kit érdekel? *
- Van egy mérete! Látom erre nem sajnáltak semmit.
* Majd később megcsodálja, de egyelőre nem ez az elsődleges cél, hanem, ami bent található! Belép az ajtón, majd egy gyors körbepillantás követve szinte már a pulthoz is repül. Valóban ráférne egy kiadós ital. Neki nincs szép, gyors lova, hogy könnyű szerrel idelovagoljon, nem, neki gyalogolnia kellet, majdnem a kikötőtől.
Az utóbbi időben mindig is ki akarta próbálni a thargok egyedi sörét, szóval azzal kezd. Át is adja a 9 aranyat, majd amint megkapja a sörét, keres maguknak egy jó helyet. *
* Valóban nem a legkedvesebb pillanatai egyike lenne, ha itt meg kéne szabadulni Kjenartól. Főleg az után, hogy kisegítette. *
- Városi… Na, ja.
* félig meddig, bár többnyire inkább városi, de ez a közeljövőben változhat. *
- Heh! Kölcsön… Na, majd kiderül, hogy elhiszi e, bár ha engem kérdezel, csak nevetni fog rajtunk már a puszta ajánlásért is.
* A mutatott irány felé pillant, majd vissza férfira. *
- Akkor most jön a nap fénypontja.
* Elindul Kjenar mellett közben nyitva tartja a szemét, hátha elcsíp valamit. Rossz szokás, bár még baja nem származott belőle. *
- Aztán mondjad, vérbeli tharg vagy?
* Fene se tudja, hogy ki, vagy épp mi számít vérbelinek. Biztos van rá mód, hogy egy kívülálló is csatlakozhasson hozzájuk, bár kitudja?
Néhány pillanat múlva csak megpillant egy épületet, amire, ha nem is biztosra, de rámerné mondani, hogy az az a fogadó, amit keresnek. Hogy előnyös e, hogy nincsen annyi fogadó, mint a városban azt nem tudja, de kit érdekel? *
- Van egy mérete! Látom erre nem sajnáltak semmit.
* Majd később megcsodálja, de egyelőre nem ez az elsődleges cél, hanem, ami bent található! Belép az ajtón, majd egy gyors körbepillantás követve szinte már a pulthoz is repül. Valóban ráférne egy kiadós ital. Neki nincs szép, gyors lova, hogy könnyű szerrel idelovagoljon, nem, neki gyalogolnia kellet, majdnem a kikötőtől.
Az utóbbi időben mindig is ki akarta próbálni a thargok egyedi sörét, szóval azzal kezd. Át is adja a 9 aranyat
, majd amint megkapja a sörét, keres maguknak egy jó helyet. *
5066. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-05 13:54:31
Üzenet elküldve: 2025-01-05 13:54:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
-Talán azért, mert ők gondolkodnak jól. Tudod, hogy van a mondás az erősebb kutyáról. *Haloványan elmosolyodik. A fogadótérbe érve ledobja magát, s onnan szemléli, mihez kezd Haldor. Furcsának találja, hogy csak úgy, önszorgalomból húst hoz a tavernának. Szemmel láthatóan a csapost is meglepi vele, pedig ő csak arra tudott gondolni, hogy a félvér a fogadó megbízásából vadászta le az őzet.
Kissé kifordul székestül, úgy pislog homlokráncolva a pult irányába. Rövidesen megkapja a sörét, legalábbis a pultra helyezik számára. Nem kisasszonyka ő, hogy kiszolgálják, így hamar feltápászkodik, hogy begyűjtse a hűvös frissítőt.*
-Kjenar. Értem. *Feleli. Nem úgy fest, hogy Haldor a továbbiakban kísérőre szorulna, ő sem sertepertél itt tovább a kelleténél. Egy húzóra kiissza a korsó tartalmát, mielőtt búcsút vennének.*
-Úgy. Jó szórakozást hozzá. *Hagyja helyben a préda dolgát szenvtelenül, miközben visszalöki a kiürült korsót a pultra. Egy csekélyke hab még kicsurran a szélén az erőteljes mozdulatra.
Nehéz lenne bármit kiolvasnia Haldorból, vagy jellemrajzot alkotni róla az első találkozóra. Óvatos fickónak tűnik. Olyannak, aki nem szívesen közli, ami a szívén van. Ha nem tartóztatják, immáron egy jó korsó sörrel a gyomrában az ajtó felé veszi az irányt. Elvégre minél előbb letudja a kovács dolgát, annál hamarabb kapja vissza hátasát. Hamar az istálló felé is veszi az irányt. Szegény Truba nem sokáig pihenhetett, de szemmel láthatóan nincs ellenére az újabb túra.*
-Talán azért, mert ők gondolkodnak jól. Tudod, hogy van a mondás az erősebb kutyáról. *Haloványan elmosolyodik. A fogadótérbe érve ledobja magát, s onnan szemléli, mihez kezd Haldor. Furcsának találja, hogy csak úgy, önszorgalomból húst hoz a tavernának. Szemmel láthatóan a csapost is meglepi vele, pedig ő csak arra tudott gondolni, hogy a félvér a fogadó megbízásából vadászta le az őzet.
Kissé kifordul székestül, úgy pislog homlokráncolva a pult irányába. Rövidesen megkapja a sörét, legalábbis a pultra helyezik számára. Nem kisasszonyka ő, hogy kiszolgálják, így hamar feltápászkodik, hogy begyűjtse a hűvös frissítőt.*
-Kjenar. Értem. *Feleli. Nem úgy fest, hogy Haldor a továbbiakban kísérőre szorulna, ő sem sertepertél itt tovább a kelleténél. Egy húzóra kiissza a korsó tartalmát, mielőtt búcsút vennének.*
-Úgy. Jó szórakozást hozzá. *Hagyja helyben a préda dolgát szenvtelenül, miközben visszalöki a kiürült korsót a pultra. Egy csekélyke hab még kicsurran a szélén az erőteljes mozdulatra.
Nehéz lenne bármit kiolvasnia Haldorból, vagy jellemrajzot alkotni róla az első találkozóra. Óvatos fickónak tűnik. Olyannak, aki nem szívesen közli, ami a szívén van. Ha nem tartóztatják, immáron egy jó korsó sörrel a gyomrában az ajtó felé veszi az irányt. Elvégre minél előbb letudja a kovács dolgát, annál hamarabb kapja vissza hátasát. Hamar az istálló felé is veszi az irányt. Szegény Truba nem sokáig pihenhetett, de szemmel láthatóan nincs ellenére az újabb túra.*
5065. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-05 08:36:46
Üzenet elküldve: 2025-01-05 08:36:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
*Felpislant az útról, már egészen a Vaskorsó alatt vannak. Bár nem annyira nehéz az őz, azért nem szívesen cűgölné még feljebb, a Vashegyre.*
- Yareka. *-biccent tudomásulvevőleg a nő nevére. Yareka. Mennyire fura teremtés! Ezt a fajta kivagyiságot csak férfiakon látta eddig. Szeme sarkából újra végigméri a lovat vezető alakot, mintha csak azt latolgatná, hogy mit rejthetnek a bőr ruha- és vértdarabok. Egyszer az egyik vásárban mutogattak egy nőt, akinek mindene volt. Mármint.. /mindene/. Maga is kifizette a tíz aranyat azért, hogy a szoknyája alá nézhessen, de miután megtette, megsajnálta szegényt. Yareka ilyen nő lenne? Ha tippelnie kéne, ököllel vágná szájba, ha megkérdezné ezt tőle. Talán akkor inkább bölcsebb lenne csöndben maradnia.*
- Rengeteg zsoldost ismertem már, *-szólal meg végül, csak hogy ne csak úgy, némán baktasson-* a legtöbb pont ugyanígy gondolkodott. A széklábról meg a kapáról is.
*A nőre pislant és futón elvigyorodik. Nem számít, hogy az miféle nő; nem számít, mert alapjaiban véve hasonlóak. Mindketten bérbe adják a fegyvereiket. És ha választani kéne, hogy ki védje a hátát – egy Yeraka-hoz hasonló mokány lány, vagy egy ijedős fickó.. hát, nem kéne kétszer átgondolnia, hogy kit választana.
Amíg Yareka az istálló felé tart, ő betér a Vaskorsóba. Csak egy fejbiccentéssel jelzi a harcosnak, hogy ő nem fog itt állni és várni kint, a vállán lelógó teherrel.
Odabent a pulthoz lépdel.*
- Üdv! *-köszön oda a csaposnak egy biccentéssel-* Friss húst hoztam, ha elfogadjátok.
*Kicsit ránt a vállán heverő vadon, egyértelművé téve, hogy mire is gondol. A csapos arcán látja a meglepődést, és valami mást is, ami a váratlan plusz munka terhétől való előzetes fásultság lehet.*
- Megnyúzom én hátul. Viszont.. *-sóhajt-* Kérek egy korsó sört.
*Fél kézzel elengedi a suta lábait, öve felé kaparászik, és kissé ügyetlenkedve előhúz 10 aranyat, ami a csapos állítása szerint a Tharg házi sör ára. Yareka nagyjából pont akkor dobja le magát az asztalhoz, amikor a pulton koppan az ital.*
- Igen. *-pislant a nőre-* Kjenar. Szerintem odafent van a hegyen a műhelyben. Derék fickó.
*Magában jót derül a gondolaton, hogy Kjenar majd Yareka számára is mutogatja a szebbik felét. Nem is állja meg, hogy ne mosolyodjon el halványan.*
- De ha nem haragszol meg, van egy kis dolgom. *-fejét az őz felé biccenti, nem magyarázza túl.-* És itt a sör. Váljon egészségedre!
*Persze nem viszi oda. Nem felszolgáló. A kezei is tele vannak. Aprót biccent a nő majd a pultos felé is, és az épület mögé vezető ajtót veszi célba, hogy hátul felhúzza a kút mellé a zsákmányt, és besegítsen az előkészítésbe.*
*Felpislant az útról, már egészen a Vaskorsó alatt vannak. Bár nem annyira nehéz az őz, azért nem szívesen cűgölné még feljebb, a Vashegyre.*
- Yareka. *-biccent tudomásulvevőleg a nő nevére. Yareka. Mennyire fura teremtés! Ezt a fajta kivagyiságot csak férfiakon látta eddig. Szeme sarkából újra végigméri a lovat vezető alakot, mintha csak azt latolgatná, hogy mit rejthetnek a bőr ruha- és vértdarabok. Egyszer az egyik vásárban mutogattak egy nőt, akinek mindene volt. Mármint.. /mindene/. Maga is kifizette a tíz aranyat azért, hogy a szoknyája alá nézhessen, de miután megtette, megsajnálta szegényt. Yareka ilyen nő lenne? Ha tippelnie kéne, ököllel vágná szájba, ha megkérdezné ezt tőle. Talán akkor inkább bölcsebb lenne csöndben maradnia.*
- Rengeteg zsoldost ismertem már, *-szólal meg végül, csak hogy ne csak úgy, némán baktasson-* a legtöbb pont ugyanígy gondolkodott. A széklábról meg a kapáról is.
*A nőre pislant és futón elvigyorodik. Nem számít, hogy az miféle nő; nem számít, mert alapjaiban véve hasonlóak. Mindketten bérbe adják a fegyvereiket. És ha választani kéne, hogy ki védje a hátát – egy Yeraka-hoz hasonló mokány lány, vagy egy ijedős fickó.. hát, nem kéne kétszer átgondolnia, hogy kit választana.
Amíg Yareka az istálló felé tart, ő betér a Vaskorsóba. Csak egy fejbiccentéssel jelzi a harcosnak, hogy ő nem fog itt állni és várni kint, a vállán lelógó teherrel.
Odabent a pulthoz lépdel.*
- Üdv! *-köszön oda a csaposnak egy biccentéssel-* Friss húst hoztam, ha elfogadjátok.
*Kicsit ránt a vállán heverő vadon, egyértelművé téve, hogy mire is gondol. A csapos arcán látja a meglepődést, és valami mást is, ami a váratlan plusz munka terhétől való előzetes fásultság lehet.*
- Megnyúzom én hátul. Viszont.. *-sóhajt-* Kérek egy korsó sört.
*Fél kézzel elengedi a suta lábait, öve felé kaparászik, és kissé ügyetlenkedve előhúz 10 aranyat, ami a csapos állítása szerint a Tharg házi sör ára.
Yareka nagyjából pont akkor dobja le magát az asztalhoz, amikor a pulton koppan az ital.*- Igen. *-pislant a nőre-* Kjenar. Szerintem odafent van a hegyen a műhelyben. Derék fickó.
*Magában jót derül a gondolaton, hogy Kjenar majd Yareka számára is mutogatja a szebbik felét. Nem is állja meg, hogy ne mosolyodjon el halványan.*
- De ha nem haragszol meg, van egy kis dolgom. *-fejét az őz felé biccenti, nem magyarázza túl.-* És itt a sör. Váljon egészségedre!
*Persze nem viszi oda. Nem felszolgáló. A kezei is tele vannak. Aprót biccent a nő majd a pultos felé is, és az épület mögé vezető ajtót veszi célba, hogy hátul felhúzza a kút mellé a zsákmányt, és besegítsen az előkészítésbe.*
5064. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-01-04 12:17:18
Üzenet elküldve: 2025-01-04 12:17:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadcsapáson//
-Helyes. *Mormogja még válasz gyanánt, miközben a fél-elf rábólint a meghívás dolgára. Valójában nem várt választ, de megteszi így is. Fogalma sincs, hogy a másik tart tőle, netalán valóban előzékeny. Utóbbi ritka tulajdonság errefelé és nem is túl értékes.*
-Haldor. *Visszhangozza mélázva.*
-Tényleg egyszerű. Az enyém sem bonyolultabb. Yareka. *Jó két tucat lépésnyire járhatnak már a fogadó épületétől. Régi ismerősként üdvözli a helyet. Valahogy szeret itt megszállni. Az út közelsége sok furcsa utazót vonz be a parasztokon kívül. Nem, mintha foglalkozna velük, de a hely mozgalmassága érdekesmód megnyugtatja.*
-Hogy mire van szükség. *Visszhangozza a férfit, majd elvigyorodik.*
-Ez jó. Na, én is arra ütök, amire épp szükség van. Karddal, ököllel, széklábbal... *Még szélesebbre kúszik a vigyor arcán.*
-Adj egy marék aranyat és annak ütöm ki a fogát, akire mutatsz. Te mondod meg, hányat. *Végül beharapja a vigyort és a férfire pillant, vajon mit szól a hallottakhoz.*
-De nem szúrja a kezem az eke meg a kapa sem. Csak az jóval unalmasabb.
*Ahogy megérkeznek a Vaskorsóhoz, egyből az istálló felé vezeti a kancát. Elhelyezi az egyik karámban, mielőtt a fogadó épülete felé venné az irányt. Ha megvárja a férfi, ha nem, rövidesen csatlakozik hozzá. Vagy odakint, vagy a fogadótérben.*
-Ismersz jó kovácsot? Olyat, amelyik nem csak azt mondja magáról, hogy kovács... *Megfeszül állkapcsa.*
-Patkójáért elkért hét aranyat, az első tíz mérföld után kiugrott. *Zsörtölődik tovább, miközben hanyag mozdulattal ledobja magát a legközelebbi asztalhoz. Ülőalkalmatossága némi nyikorgással adja tudtára ellenérzéseit, de ez a legkevésbé sem zavarja.*
-Ha legközelebb találkozom vele, magam fogom felpatkolni... De nem a lovat, hanem őt! *Hátát a széktámlának vágja, úgy pillant fel a férfira. Annak alighanem lesz itt dolga, lévén egy őzsuta lóg a válláról, de ez nem állítja meg abban, hogy tekintetét várakozóan szegezze rá az ital dolga végett.*
-Helyes. *Mormogja még válasz gyanánt, miközben a fél-elf rábólint a meghívás dolgára. Valójában nem várt választ, de megteszi így is. Fogalma sincs, hogy a másik tart tőle, netalán valóban előzékeny. Utóbbi ritka tulajdonság errefelé és nem is túl értékes.*
-Haldor. *Visszhangozza mélázva.*
-Tényleg egyszerű. Az enyém sem bonyolultabb. Yareka. *Jó két tucat lépésnyire járhatnak már a fogadó épületétől. Régi ismerősként üdvözli a helyet. Valahogy szeret itt megszállni. Az út közelsége sok furcsa utazót vonz be a parasztokon kívül. Nem, mintha foglalkozna velük, de a hely mozgalmassága érdekesmód megnyugtatja.*
-Hogy mire van szükség. *Visszhangozza a férfit, majd elvigyorodik.*
-Ez jó. Na, én is arra ütök, amire épp szükség van. Karddal, ököllel, széklábbal... *Még szélesebbre kúszik a vigyor arcán.*
-Adj egy marék aranyat és annak ütöm ki a fogát, akire mutatsz. Te mondod meg, hányat. *Végül beharapja a vigyort és a férfire pillant, vajon mit szól a hallottakhoz.*
-De nem szúrja a kezem az eke meg a kapa sem. Csak az jóval unalmasabb.
*Ahogy megérkeznek a Vaskorsóhoz, egyből az istálló felé vezeti a kancát. Elhelyezi az egyik karámban, mielőtt a fogadó épülete felé venné az irányt. Ha megvárja a férfi, ha nem, rövidesen csatlakozik hozzá. Vagy odakint, vagy a fogadótérben.*
-Ismersz jó kovácsot? Olyat, amelyik nem csak azt mondja magáról, hogy kovács... *Megfeszül állkapcsa.*
-Patkójáért elkért hét aranyat, az első tíz mérföld után kiugrott. *Zsörtölődik tovább, miközben hanyag mozdulattal ledobja magát a legközelebbi asztalhoz. Ülőalkalmatossága némi nyikorgással adja tudtára ellenérzéseit, de ez a legkevésbé sem zavarja.*
-Ha legközelebb találkozom vele, magam fogom felpatkolni... De nem a lovat, hanem őt! *Hátát a széktámlának vágja, úgy pillant fel a férfira. Annak alighanem lesz itt dolga, lévén egy őzsuta lóg a válláról, de ez nem állítja meg abban, hogy tekintetét várakozóan szegezze rá az ital dolga végett.*
5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-21 11:00:07
Üzenet elküldve: 2024-10-21 11:00:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Kifogy a sör a kupájából. Talán többet ivott most éhomra mint kellett volna, de tudja, hogy nagy tiszteletlenség visszautasítani a meghívást, ha azt az ember attól kapja, aki majdan a vezére lesz. Ő ugyanis magában már így gondolkodik: hogy Yagnar a vezére lesz. A jarl-ja, vagy hogy mondják ezek a népek.
Halkan koppan a kupa alja az asztallapon. Rábólint Yagnar szavaira, tényleg kíváncsi arra, hogy merre vetette a sorsa. Feláll, vállára veszi tegezét, kényelmesre igazítja a szíját.*
- Én is köszönöm az italt, Yagnar. Megszolgálom neked. *-mondja, miközben a férfi szemeibe pislant. Nem csak úgy, udvariasságból mondta ezeket a szavakat.
Csatlakozik a jarl-hoz ahogy az elindul, közben hallgatja a mondandóját; a fejében élő térkép, amit emlékeiből és egyéb tudásaiból építgetett fel ezidáig, most pár újabb részlettel bővül ki. Ha Yagnar szívesen beszél, úgy ő szívesen hallgat. Ebben mindig is jó volt. Ha arra kerül a sor, persze, kinyitja a száját maga is, de mindig is inkább arra volt kíváncsi, hogy mások mit mondanak, ha tehetik. Megpróbálja megjegyezni a két nevet amit a férfitől hall, bár nem biztos benne hogy most ez sikerülni is fog neki. A Hét Varjúról maga is hallott már, de nem tudja, hogy ki lehet az a nő, akit Yagnar említ. Amikor ő járt ott, akkor egy fickó volt a pultban, két karddal is a derekán, mintha arra készülne, hogy bármelyik pillanatban rá támadhatnak. Bár – a Kikötőben még ez is lehetséges.*
- Tudok lovagolni. *-válaszolja. Felfedezi, hogy az alsó ajka enyhén mintha zsibbadna. Ennie kellett volna, nem inni. Kjenar-ra pislant, kissé féloldalasan elmosolyodik.-* És ami azt illeti, a nyeregben ülve lőni is.
*Tudna mesélni, ha kérdeznék. Talán majd fogják is. De nem veszi el Yagnartól a szót sokáig, noha biztos benne, hogy a jarl ugyanolyan szívesen hallgat is, mint beszél. Egy dolgot még azért hozzáfűz, csak hogy szórakoztassa a kovácsot, mert úgy veszi észre, hogy az kiváltképp szereti a könnyű dolgokat.*
- Sőt, a bokámnál fogva egy faágról lógatva is tudok lőni. *-mondja-* Tanúsíthatná ezt az a botcsinálta emberkereskedő is, akinek egyszer beletévedtem a csapdájába. De nehéz átlőtt torokkal elmesélni bármit is, úgy hiszem.
*Kifogy a sör a kupájából. Talán többet ivott most éhomra mint kellett volna, de tudja, hogy nagy tiszteletlenség visszautasítani a meghívást, ha azt az ember attól kapja, aki majdan a vezére lesz. Ő ugyanis magában már így gondolkodik: hogy Yagnar a vezére lesz. A jarl-ja, vagy hogy mondják ezek a népek.
Halkan koppan a kupa alja az asztallapon. Rábólint Yagnar szavaira, tényleg kíváncsi arra, hogy merre vetette a sorsa. Feláll, vállára veszi tegezét, kényelmesre igazítja a szíját.*
- Én is köszönöm az italt, Yagnar. Megszolgálom neked. *-mondja, miközben a férfi szemeibe pislant. Nem csak úgy, udvariasságból mondta ezeket a szavakat.
Csatlakozik a jarl-hoz ahogy az elindul, közben hallgatja a mondandóját; a fejében élő térkép, amit emlékeiből és egyéb tudásaiból építgetett fel ezidáig, most pár újabb részlettel bővül ki. Ha Yagnar szívesen beszél, úgy ő szívesen hallgat. Ebben mindig is jó volt. Ha arra kerül a sor, persze, kinyitja a száját maga is, de mindig is inkább arra volt kíváncsi, hogy mások mit mondanak, ha tehetik. Megpróbálja megjegyezni a két nevet amit a férfitől hall, bár nem biztos benne hogy most ez sikerülni is fog neki. A Hét Varjúról maga is hallott már, de nem tudja, hogy ki lehet az a nő, akit Yagnar említ. Amikor ő járt ott, akkor egy fickó volt a pultban, két karddal is a derekán, mintha arra készülne, hogy bármelyik pillanatban rá támadhatnak. Bár – a Kikötőben még ez is lehetséges.*
- Tudok lovagolni. *-válaszolja. Felfedezi, hogy az alsó ajka enyhén mintha zsibbadna. Ennie kellett volna, nem inni. Kjenar-ra pislant, kissé féloldalasan elmosolyodik.-* És ami azt illeti, a nyeregben ülve lőni is.
*Tudna mesélni, ha kérdeznék. Talán majd fogják is. De nem veszi el Yagnartól a szót sokáig, noha biztos benne, hogy a jarl ugyanolyan szívesen hallgat is, mint beszél. Egy dolgot még azért hozzáfűz, csak hogy szórakoztassa a kovácsot, mert úgy veszi észre, hogy az kiváltképp szereti a könnyű dolgokat.*
- Sőt, a bokámnál fogva egy faágról lógatva is tudok lőni. *-mondja-* Tanúsíthatná ezt az a botcsinálta emberkereskedő is, akinek egyszer beletévedtem a csapdájába. De nehéz átlőtt torokkal elmesélni bármit is, úgy hiszem.
5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-19 21:23:43
Üzenet elküldve: 2024-10-19 21:23:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
- Úgy hírlik néhány falu ugyancsak dölyfössé vált a legutóbbi találkozás óta. Kapára, kaszára kapó parasztok... De hallottam már fizetett zsoldosokról is.
* A bátor, szükségtelenül elszánt falusiakra csak legyint, igazán szórakozást sem jelentenek. Na de ha tényleg zsoldosok... Az már valami.
Tervezgetésük mintha máris igazi cselekvésre késztetné a jarlt, buzgón felpattan, s ő is így tesz. *
- Hála a serért, Yagnar. Remélem hamarosan viszonozhatom.
* Míg rövid terepszemlét tart Haldornak, addig elsomfordál vizelni, neki úgysem mondanak újat ezek a szavak. Dolga végeztével épp a Hét Varjú említésére tér vissza. *
- Fogadósasszony? Nem tudom valóban az-e. Azt beszélik sok kétes alak fordul meg a háza táján, s talán ágya környékén is.
* Vezérük sem tűnik teljesen meggyőzöttnek, így elraktározza magában, hogy jobb lesz vigyázni, ha valaha odasodorná a szél. *
- Megülöm a lovat, ha van olyan amelyik megbír.
* Végigpillant saját magán. *
- Legtöbbjüket csak a patájuknál fogva látom, de azért boldogulok. Hát te, Haldor? Az íjászok jó cimborái szoktak lenni a lovaknak. Tudsz-e úgy, nyeregből nyilazni, akár a lihanechi hosszúéltűek?
* Míg visszafelé haladnak, sorban számba veszi teendőit és készleteiket. Bizonyosan több társa is megfordul majd a kovácsműhelyben a csata előtt. *
- Úgy hírlik néhány falu ugyancsak dölyfössé vált a legutóbbi találkozás óta. Kapára, kaszára kapó parasztok... De hallottam már fizetett zsoldosokról is.
* A bátor, szükségtelenül elszánt falusiakra csak legyint, igazán szórakozást sem jelentenek. Na de ha tényleg zsoldosok... Az már valami.
Tervezgetésük mintha máris igazi cselekvésre késztetné a jarlt, buzgón felpattan, s ő is így tesz. *
- Hála a serért, Yagnar. Remélem hamarosan viszonozhatom.
* Míg rövid terepszemlét tart Haldornak, addig elsomfordál vizelni, neki úgysem mondanak újat ezek a szavak. Dolga végeztével épp a Hét Varjú említésére tér vissza. *
- Fogadósasszony? Nem tudom valóban az-e. Azt beszélik sok kétes alak fordul meg a háza táján, s talán ágya környékén is.
* Vezérük sem tűnik teljesen meggyőzöttnek, így elraktározza magában, hogy jobb lesz vigyázni, ha valaha odasodorná a szél. *
- Megülöm a lovat, ha van olyan amelyik megbír.
* Végigpillant saját magán. *
- Legtöbbjüket csak a patájuknál fogva látom, de azért boldogulok. Hát te, Haldor? Az íjászok jó cimborái szoktak lenni a lovaknak. Tudsz-e úgy, nyeregből nyilazni, akár a lihanechi hosszúéltűek?
* Míg visszafelé haladnak, sorban számba veszi teendőit és készleteiket. Bizonyosan több társa is megfordul majd a kovácsműhelyben a csata előtt. *
5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-19 15:42:43
Üzenet elküldve: 2024-10-19 15:42:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
-Egy hat bizony. *Lehúzza a korsó tartalmát, majd jólesően megtörli szakállát alkarjával.*
-Összegyűlünk, felkészülünk, aztán... *Sárga tekintetében sajátos fény csillan.*
-Találkozunk a harctéren. Már ha lesz harctér! Nem lennék meglepve, ha inkább fejet hajtanak a falusiak. Nem ontok vért feleslegesen. De ha a szükség úgy hozza... *Vállat von.
Kjenar következő szavaira felhorkan.*
-Ha tartott is szeretőket a hadúr, azok már rég felszívódtak onnét. Merthogy én nem találtam ott senki mást, csak egy kotnyeles kapuőrt. Az meg amúgy is túl szőrös volt az én ízlésemnek.
*Feláll az asztal mellől, hisz ez a kurta csevej is ráébresztette, mennyi még a tennivaló.*
-Ideje visszaindulunk. Alighanem Haldor is szívesen körbenéz, s a jó acél sem pattan ki magától a földből. *Elmorzsol egy halovány mosolyt. Ugyan, hogy győzhetné le őket bárki, ha ily harcostársak állnak mellette? Nem holmi szentimentális gondolatok gyötrik; ahogy elnézi a másik kettőt, bizonyos benne, hogy a közeljövőben éri őket a vég.
Megvárja persze, míg amazok is végeznek az itallal, mielőtt az ajtó felé venné az irányt. Búcsúképp biccent még a söntés felé, mielőtt a nyakába venné a visszafelé vezető földutat.*
-Ameddig a szem ellát, az mind Thargföld. *Magyarázza kifelé menet Haldornak.*
-Egész a Vaserdőig. Vagy ahogy a kikötőiek nevezik, Kikötői erdőségig. Én nemigen értek a földmíveléshez... Az én őseim inkább elvették, ami megillette őket. De bolond lennék, ha megvetném a földtúrást. Számos szabad parcella akad még a birtokokon. Sajtmester Learon és a Angolnaevő Trodd a legnagyobb földbirtokosok a vidéken. *Szívesen regél.*
-Barátaink is akadnak, földünkön kívül is, ha nem is sok. Sokan szimpatizálnak velünk Artheniorból. És a Kikötőből is. Ha utóbbi felé visz Titeket a balszerencse, hát a Hét Varjú Tavernát válasszátok. *Sejtelmes mosoly költözik arcára.*
-A fogadósasszony furcsa szerzet, de férfiszemnek való látvány. Jóbarátja a thargoknak. Legalábbis elmondása szerint. *Hümmög egy sort. Lehet, hogy kissé csapongó, de saját gondolatait is igyekszik épp rendbe szedni.*
-Lovagolni tudtok-e? *Sandít társaságára. Kérdésével természetesen nem csak Haldort, de Kjenart is célozza. Ő ugyan megüli a lovat, de közel sem tartja magát jó lovasnak. Ismer olyat a Vashegyen, aki két lábra kapja a lovat maga alatt, s úgy is a hátán marad, de olyat is, ki akkor sem lenne hajlandó felmászni egy hátasra, ha az élete múlna rajta.*
-Egy hat bizony. *Lehúzza a korsó tartalmát, majd jólesően megtörli szakállát alkarjával.*
-Összegyűlünk, felkészülünk, aztán... *Sárga tekintetében sajátos fény csillan.*
-Találkozunk a harctéren. Már ha lesz harctér! Nem lennék meglepve, ha inkább fejet hajtanak a falusiak. Nem ontok vért feleslegesen. De ha a szükség úgy hozza... *Vállat von.
Kjenar következő szavaira felhorkan.*
-Ha tartott is szeretőket a hadúr, azok már rég felszívódtak onnét. Merthogy én nem találtam ott senki mást, csak egy kotnyeles kapuőrt. Az meg amúgy is túl szőrös volt az én ízlésemnek.
*Feláll az asztal mellől, hisz ez a kurta csevej is ráébresztette, mennyi még a tennivaló.*
-Ideje visszaindulunk. Alighanem Haldor is szívesen körbenéz, s a jó acél sem pattan ki magától a földből. *Elmorzsol egy halovány mosolyt. Ugyan, hogy győzhetné le őket bárki, ha ily harcostársak állnak mellette? Nem holmi szentimentális gondolatok gyötrik; ahogy elnézi a másik kettőt, bizonyos benne, hogy a közeljövőben éri őket a vég.
Megvárja persze, míg amazok is végeznek az itallal, mielőtt az ajtó felé venné az irányt. Búcsúképp biccent még a söntés felé, mielőtt a nyakába venné a visszafelé vezető földutat.*
-Ameddig a szem ellát, az mind Thargföld. *Magyarázza kifelé menet Haldornak.*
-Egész a Vaserdőig. Vagy ahogy a kikötőiek nevezik, Kikötői erdőségig. Én nemigen értek a földmíveléshez... Az én őseim inkább elvették, ami megillette őket. De bolond lennék, ha megvetném a földtúrást. Számos szabad parcella akad még a birtokokon. Sajtmester Learon és a Angolnaevő Trodd a legnagyobb földbirtokosok a vidéken. *Szívesen regél.*
-Barátaink is akadnak, földünkön kívül is, ha nem is sok. Sokan szimpatizálnak velünk Artheniorból. És a Kikötőből is. Ha utóbbi felé visz Titeket a balszerencse, hát a Hét Varjú Tavernát válasszátok. *Sejtelmes mosoly költözik arcára.*
-A fogadósasszony furcsa szerzet, de férfiszemnek való látvány. Jóbarátja a thargoknak. Legalábbis elmondása szerint. *Hümmög egy sort. Lehet, hogy kissé csapongó, de saját gondolatait is igyekszik épp rendbe szedni.*
-Lovagolni tudtok-e? *Sandít társaságára. Kérdésével természetesen nem csak Haldort, de Kjenart is célozza. Ő ugyan megüli a lovat, de közel sem tartja magát jó lovasnak. Ismer olyat a Vashegyen, aki két lábra kapja a lovat maga alatt, s úgy is a hátán marad, de olyat is, ki akkor sem lenne hajlandó felmászni egy hátasra, ha az élete múlna rajta.*
5060. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-14 12:09:12
Üzenet elküldve: 2024-10-14 12:09:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Yagnar szavai azt mutatják a számára, hogy a jarl teljesen jól tisztában van azzal, hogy mire és hogyan szolgál egy íjász.*
- Baj bizony. *-biccent, és korsóját előbb a jarl felé emelve kiissza a maradék sört maga is.
Igazán még nem ismeri ezt a két férfit, de a legelső benyomásai máris sokat finomodtak velük kapcsolatban. Már érti, hogy az az össze-összemosolygás amit akkor látott közöttük mikor megérkezett, nem annak szólt, hogy rajta nevetnek -vagy legalábbis nem csak annak-, hanem a jarl egyszerűen ilyen ember lehet. Könnyen és jól megtalálja a szót bárkivel, nem nyomasztja tekintéllyel és hatalommal a másikat. Hiszen most is olyan magától értetődőn rendeli az újabb korsókat, mintha már több nyara egymással szolgálnának.*
- Köszönöm! *-biccent Yagnar-nak. Persze az ilyen italozásnak megvan az a vonzata is, hogy így igen hamar ki lehet alakítani azt az érzést az emberben, hogy az tartozik a másiknak. Nem hiszi hogy ez lenne a háttérben különben, de van, aki ilyenre is használ egy egyszerű italmeghívást.
Kíváncsian hallgatja a jarl szavait a közelgő csatáról. Kissé meglepi a hír, de rábólint Kjenar szavaira.*
- Egy hat..? Bőven elég, hogy pihenjen az ember. Ha több lenne, már sok is lenne. *-már megszokta, hogy szinte mindig talpon van s úton valamerre. Ez a pár nap, ami előtte áll, kapóra jön majd: pihenhet, tovább gyakorolhat -talán az említett másik íjásszal is összemérheti magát-, kitöltheti tegezét pár új nyíllal, amikhez majd Kjenar-tól kér vasból hegyeket..
A tervezgetésből Yagnar újabb kérdése zökkenti ki. Felpislant a sörből, és elmosolyodik. A másik olyan téma, ami férfiak között sűrűn előjön a harci tettek mellett. Bár az asszonyok kérdését is lehet harci dologként felfogni. Néha tényleg nincs sok különbség.*
- Nem, tharg leánnyal még nem találkoztam. *-semmilyen értelemben. Yagnar megjegyzése és a Kjenar szemében szinte felcsillanó fény viszont sokat elárul.-* Tüzesebbek? No, ezt jó tudni.
*Kjenar kérdése elárulja a számára azt is, hogy Yagnar sem vehetett még eddig magához asszonyt. Ez nem túl meglepő, a fegyverforgatók közül kevesen házasodnak. A kovács farkasra vonatkozó megjegyzésén egy pillanatra meghökken, majd halkan belenevet a kupájába.*
*Yagnar szavai azt mutatják a számára, hogy a jarl teljesen jól tisztában van azzal, hogy mire és hogyan szolgál egy íjász.*
- Baj bizony. *-biccent, és korsóját előbb a jarl felé emelve kiissza a maradék sört maga is.
Igazán még nem ismeri ezt a két férfit, de a legelső benyomásai máris sokat finomodtak velük kapcsolatban. Már érti, hogy az az össze-összemosolygás amit akkor látott közöttük mikor megérkezett, nem annak szólt, hogy rajta nevetnek -vagy legalábbis nem csak annak-, hanem a jarl egyszerűen ilyen ember lehet. Könnyen és jól megtalálja a szót bárkivel, nem nyomasztja tekintéllyel és hatalommal a másikat. Hiszen most is olyan magától értetődőn rendeli az újabb korsókat, mintha már több nyara egymással szolgálnának.*
- Köszönöm! *-biccent Yagnar-nak. Persze az ilyen italozásnak megvan az a vonzata is, hogy így igen hamar ki lehet alakítani azt az érzést az emberben, hogy az tartozik a másiknak. Nem hiszi hogy ez lenne a háttérben különben, de van, aki ilyenre is használ egy egyszerű italmeghívást.
Kíváncsian hallgatja a jarl szavait a közelgő csatáról. Kissé meglepi a hír, de rábólint Kjenar szavaira.*
- Egy hat..? Bőven elég, hogy pihenjen az ember. Ha több lenne, már sok is lenne. *-már megszokta, hogy szinte mindig talpon van s úton valamerre. Ez a pár nap, ami előtte áll, kapóra jön majd: pihenhet, tovább gyakorolhat -talán az említett másik íjásszal is összemérheti magát-, kitöltheti tegezét pár új nyíllal, amikhez majd Kjenar-tól kér vasból hegyeket..
A tervezgetésből Yagnar újabb kérdése zökkenti ki. Felpislant a sörből, és elmosolyodik. A másik olyan téma, ami férfiak között sűrűn előjön a harci tettek mellett. Bár az asszonyok kérdését is lehet harci dologként felfogni. Néha tényleg nincs sok különbség.*
- Nem, tharg leánnyal még nem találkoztam. *-semmilyen értelemben. Yagnar megjegyzése és a Kjenar szemében szinte felcsillanó fény viszont sokat elárul.-* Tüzesebbek? No, ezt jó tudni.
*Kjenar kérdése elárulja a számára azt is, hogy Yagnar sem vehetett még eddig magához asszonyt. Ez nem túl meglepő, a fegyverforgatók közül kevesen házasodnak. A kovács farkasra vonatkozó megjegyzésén egy pillanatra meghökken, majd halkan belenevet a kupájába.*
5059. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:37:32
Üzenet elküldve: 2024-10-12 22:37:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
* Eszébe ötlik Kjenarnak a gondolat, hogy ahhoz képest, hogy a kezdetekben Haldor a vezért kereste, jól nem tájékoztatták, hogy megtalálta. Csendesen derül ezen egyet magában.
Rövid köszönömöt mormol az újabb körért. Igazán bőkezűen bánik velük uruk az este, hát botor volna nem kiélvezni. Talán hamarosan viszonozhatja a szívességet a portyázáson szerzett csecsebecsékkel, jóféle itallal. Gazdag települések is vannak arrafelé, ahol szép nyugodtan ücsörögnek a vagyonjukon a kövérre hízott polgárok. *
- Egy hat? Nagyszerű hír. Összegyűlűnk addigra mindannyian időben?
* Nem aggódik túlzottan, de népe szívesen szóródik szét a szélrózzsa összes iranyába, ha nincs dologidő, hogy a maguk útját járják.
Szinte biztosra vette, hogy ha eljő az elsők témájának ideje, akkor a söröskorsók meghozzák annak minden fajtájának említését. Szinte biztosra veszi, hogy az íjásznak még nem volt dolga közülükvalóval, így nem szeretné elrontani az élményt, ha majd bekövetkezik, ezért csak tömören válaszol. *
- Nem vagyok pelyhesállú suhanc már Yagnar. És szerzetesi önmegtartóztatást sem fogadtam. Bár igaz, az utóbbi időben a Pusztákon nem igen volt társaságom, csak az öreg mester, s a felesége, az meg nem volt valami férfiszív-derítő látvány... Talán akad pár nőszemély a csata után, aki titkon jobb szeretne inkább egy tharg harcost ágyába, semmint tohonya, elpuhult férjurát.
* Körbekacag és megkeresi a korsó fenekét. Miután lekoppantja az asztalra, kíváncsian Yagnarra pislant. *
- És mi van veled, jóuram? Azt beszélik Kagan tartott néhány ágyast, rabszolgát ágyának melegítésére. Nem rejtegetsz fent a kőfalak közt valami jóravaló asszonyt, vagy többet? A mi vezérünk csak nem egy szőrös farkassal osztja meg fekhelyét egyedül.
* Nem hallott róla, hogy felesége lenne, vagy lett volna. Kedves húgát akár ajánlaná is, ha nem adták volna már oda a kezét egy másik úrnak, fent a hegyekben. *
* Eszébe ötlik Kjenarnak a gondolat, hogy ahhoz képest, hogy a kezdetekben Haldor a vezért kereste, jól nem tájékoztatták, hogy megtalálta. Csendesen derül ezen egyet magában.
Rövid köszönömöt mormol az újabb körért. Igazán bőkezűen bánik velük uruk az este, hát botor volna nem kiélvezni. Talán hamarosan viszonozhatja a szívességet a portyázáson szerzett csecsebecsékkel, jóféle itallal. Gazdag települések is vannak arrafelé, ahol szép nyugodtan ücsörögnek a vagyonjukon a kövérre hízott polgárok. *
- Egy hat? Nagyszerű hír. Összegyűlűnk addigra mindannyian időben?
* Nem aggódik túlzottan, de népe szívesen szóródik szét a szélrózzsa összes iranyába, ha nincs dologidő, hogy a maguk útját járják.
Szinte biztosra vette, hogy ha eljő az elsők témájának ideje, akkor a söröskorsók meghozzák annak minden fajtájának említését. Szinte biztosra veszi, hogy az íjásznak még nem volt dolga közülükvalóval, így nem szeretné elrontani az élményt, ha majd bekövetkezik, ezért csak tömören válaszol. *
- Nem vagyok pelyhesállú suhanc már Yagnar. És szerzetesi önmegtartóztatást sem fogadtam. Bár igaz, az utóbbi időben a Pusztákon nem igen volt társaságom, csak az öreg mester, s a felesége, az meg nem volt valami férfiszív-derítő látvány... Talán akad pár nőszemély a csata után, aki titkon jobb szeretne inkább egy tharg harcost ágyába, semmint tohonya, elpuhult férjurát.
* Körbekacag és megkeresi a korsó fenekét. Miután lekoppantja az asztalra, kíváncsian Yagnarra pislant. *
- És mi van veled, jóuram? Azt beszélik Kagan tartott néhány ágyast, rabszolgát ágyának melegítésére. Nem rejtegetsz fent a kőfalak közt valami jóravaló asszonyt, vagy többet? A mi vezérünk csak nem egy szőrös farkassal osztja meg fekhelyét egyedül.
* Nem hallott róla, hogy felesége lenne, vagy lett volna. Kedves húgát akár ajánlaná is, ha nem adták volna már oda a kezét egy másik úrnak, fent a hegyekben. *
5058. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-12 00:20:28
Üzenet elküldve: 2024-10-12 00:20:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Nem szól közbe és nem is mosolyodik el, miközben hallgatja társait. Figyel. Nem csak a szavakra, de az arcizmok apró rezdüléseire is. Nem hőskölteményeket hall, még csak nem is olyan regéket, amikkel különösen dicsekedni érdemes. Ezért tudja, hogy igaz, amit hall.*
-Addig jó, míg nem kerül a csata sűrűjébe. Ott már baj van. *Feleli meg Haldor észrevételét az íjászlét mibenlétéről. Felhajtja maga is a korsója maradék tartalmát, majd int a csapos felé.*
-Még egy kört! *Azzal meg is fizeti a 27 aranyat a három Tharg házi sörért cserébe. Köszönetképp biccent a söntés irányába távozó szolgáló felé, majd újfent társai felé fordul.*
-Tudjátok, a jelek mind egy irányba mutatnak. *A korsót markoló kezének mutatóujjával int ki az ablakon.*
-A Szántóföldek felé. Ott fogjuk megvívni első csatánk. Hagyok még egy hatot, hogy felkészüljenek a vashegyiek. Azután lecsap a vasököl. *Komoran elmosolyodik. Nem ez lesz az első portyája a szántóföldeken.*
-Rorkir, a Vérgőzösök fia, a két hosszúfülű, Karheia, tulajdon vérem, a Horgadar leány... És persze Ti, hogy csak népünk legjavát említsem. Senki sem állíthat meg minket. Hanem most igyuk ki a korsónk, aztán uccu neki, vissza a Vashegyre. Lesz teendőnk bőven. *Nem sieti azért el a dolgot. Meghagyja társainak - és persze magának - hogy kényelmes tempóban végezzék be a tharg házi sört.*
-Na és a tharg leányok? *Úgy érzi, jobban fog csúszni az ital mindnyájuknak, ha könnyebb témát üt fel.*
-Volt-e szerencsétek már a Vashegyen? Bordélyunk az nincs, de... *Bizalmaskodva hajol közelebb Haldorhoz.*
-Figyelmeztetlek, a tharg leányok tüzesebbek, mint bármelyik a négy város között, vagy azokon túl. *Kedélyesen felhümment, majd ültében felegyenesedve ismét ajkához emeli a korsót.*
-Hát Te Kjenar? Akadt horogra már menyecske?
*Nem szól közbe és nem is mosolyodik el, miközben hallgatja társait. Figyel. Nem csak a szavakra, de az arcizmok apró rezdüléseire is. Nem hőskölteményeket hall, még csak nem is olyan regéket, amikkel különösen dicsekedni érdemes. Ezért tudja, hogy igaz, amit hall.*
-Addig jó, míg nem kerül a csata sűrűjébe. Ott már baj van. *Feleli meg Haldor észrevételét az íjászlét mibenlétéről. Felhajtja maga is a korsója maradék tartalmát, majd int a csapos felé.*
-Még egy kört! *Azzal meg is fizeti a 27 aranyat a három Tharg házi sörért cserébe.
Köszönetképp biccent a söntés irányába távozó szolgáló felé, majd újfent társai felé fordul.*-Tudjátok, a jelek mind egy irányba mutatnak. *A korsót markoló kezének mutatóujjával int ki az ablakon.*
-A Szántóföldek felé. Ott fogjuk megvívni első csatánk. Hagyok még egy hatot, hogy felkészüljenek a vashegyiek. Azután lecsap a vasököl. *Komoran elmosolyodik. Nem ez lesz az első portyája a szántóföldeken.*
-Rorkir, a Vérgőzösök fia, a két hosszúfülű, Karheia, tulajdon vérem, a Horgadar leány... És persze Ti, hogy csak népünk legjavát említsem. Senki sem állíthat meg minket. Hanem most igyuk ki a korsónk, aztán uccu neki, vissza a Vashegyre. Lesz teendőnk bőven. *Nem sieti azért el a dolgot. Meghagyja társainak - és persze magának - hogy kényelmes tempóban végezzék be a tharg házi sört.*
-Na és a tharg leányok? *Úgy érzi, jobban fog csúszni az ital mindnyájuknak, ha könnyebb témát üt fel.*
-Volt-e szerencsétek már a Vashegyen? Bordélyunk az nincs, de... *Bizalmaskodva hajol közelebb Haldorhoz.*
-Figyelmeztetlek, a tharg leányok tüzesebbek, mint bármelyik a négy város között, vagy azokon túl. *Kedélyesen felhümment, majd ültében felegyenesedve ismét ajkához emeli a korsót.*
-Hát Te Kjenar? Akadt horogra már menyecske?
5057. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-09 12:33:19
Üzenet elküldve: 2024-10-09 12:33:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Meglepett-halk mordulással fogadja Yagnar szavait, amivel az válaszol a neki feltett kérdésre. Hó! Tehát nem hogy magasabb szintű katonai vezető elé vitte az őr, hanem egyenesen a Thargok vezetőjéhez. Persze ez nem sok mindenen változtat, pláne úgy, hogy már egy asztalnál ülnek és sör van a kezük ügyében.
Hallgatja Yagnar szavait. Egyre jobban rálát általuk a thargok valódi világára, arra, amiről nem igen hallhatott ebben a formában máshol, mástól. Hogy zavarná-e az, hogy a legyőzött ellenféltől zsákmányoljon? Nem. Zsoldosként ez nem volt szokatlan dolog. A jarl hamar elkanyarítja a szót egy olyan témára, ami harcosok között szinte köznapinak számít. Előre dől és az asztalra könyököl, ujjai nyugodtan simulnak a korsóra. Kissé félrebiccentett fejjel hallgatja Yagnar történetét, ami igazából nem sokban tér el azoktól, amiket eddig hallott. Az első vér igen kevés embernek marad meg boldog, vagy izgató emlékként. Akiknek igen, azoktól meg nem árt óvakodni. De Yagnar félmondata ami a sajnálatra vonatkozik jelzi neki azt, hogy a férfi nem csak egy vérgőzös, gyilkolásra teremtett gólem. És ezt tisztelni is kezdi benne. A történet végén halkan felnevet, kissé megemeli italát, és iszik egy kortyot Yagnar-ra.
Ezután Kjenar veszi át a szót. Az eddigi közbe-közbekotyogott szavai alapján olyas valakinek véli a fickót, aki sajátos humorral rendelkezik, és nem fél kinyitni sem a száját, hogy megossza ezt a társaival. A története is megerősíti ezt, leginkább a vége. Halkan felnevet, Kjenar-ra is megemeli a korsót, és iszik az ő egészségére is. Ezután hüvelykjével megtörli száját, hümment, és belekezd saját meséjébe.*
- Én nem tudom, nekem ki volt az első. *-vállvonva néz előbb a jarlra, majd a kovácsra.-* Akkortájt volt, amikor az akkori kapitányom alatt négyen tanultuk az íjjal bánást. Kint voltunk valami erdő mellet, az mindegy is már, hogy hol. Egy este rajtaütöttek a táborunkon, az erdő felől. Talán tízen lehettek. Mi, legények, akkor még nem lőttünk semmire, ami nagyobb volt mint egy nyúl. A kapitány parancsára viszont azonnal sorba álltunk, és ahogy tanultuk, kifeszítettük az ideget. Szerintem mind a négyünk keze remegett. Az első nyilakkal hármat szedtünk le. A második körben még kettőt. Hozzánk már csak két idióta jutott el, az egyiknek a karjában volt egy nyíl, a másik megúszta mindkét rundot. Hárman addigra inkább visszaszaladtak az erdőbe. A kapitány előbb a sebesültet vágta le, utána azt a megmaradt egyet. Mi csak aztán mehettünk oda megnézni a lenyilazott testeket. Mi négyen mind egyforma, fácánnal tollazott nyilakat használhattunk akkor. Nem tudtuk megmondani, hogy kinek a nyilai voltak a testekben. Abban biztos vagyok, hogy legalább egy nyilam célt talált, de hogy melyik, és kit..
*Megrázza a fejét.*
- Nekem csak ilyen történet jutott. Egy íjász nemigen kerül a csata sűrűjébe.
*Meglepett-halk mordulással fogadja Yagnar szavait, amivel az válaszol a neki feltett kérdésre. Hó! Tehát nem hogy magasabb szintű katonai vezető elé vitte az őr, hanem egyenesen a Thargok vezetőjéhez. Persze ez nem sok mindenen változtat, pláne úgy, hogy már egy asztalnál ülnek és sör van a kezük ügyében.
Hallgatja Yagnar szavait. Egyre jobban rálát általuk a thargok valódi világára, arra, amiről nem igen hallhatott ebben a formában máshol, mástól. Hogy zavarná-e az, hogy a legyőzött ellenféltől zsákmányoljon? Nem. Zsoldosként ez nem volt szokatlan dolog. A jarl hamar elkanyarítja a szót egy olyan témára, ami harcosok között szinte köznapinak számít. Előre dől és az asztalra könyököl, ujjai nyugodtan simulnak a korsóra. Kissé félrebiccentett fejjel hallgatja Yagnar történetét, ami igazából nem sokban tér el azoktól, amiket eddig hallott. Az első vér igen kevés embernek marad meg boldog, vagy izgató emlékként. Akiknek igen, azoktól meg nem árt óvakodni. De Yagnar félmondata ami a sajnálatra vonatkozik jelzi neki azt, hogy a férfi nem csak egy vérgőzös, gyilkolásra teremtett gólem. És ezt tisztelni is kezdi benne. A történet végén halkan felnevet, kissé megemeli italát, és iszik egy kortyot Yagnar-ra.
Ezután Kjenar veszi át a szót. Az eddigi közbe-közbekotyogott szavai alapján olyas valakinek véli a fickót, aki sajátos humorral rendelkezik, és nem fél kinyitni sem a száját, hogy megossza ezt a társaival. A története is megerősíti ezt, leginkább a vége. Halkan felnevet, Kjenar-ra is megemeli a korsót, és iszik az ő egészségére is. Ezután hüvelykjével megtörli száját, hümment, és belekezd saját meséjébe.*
- Én nem tudom, nekem ki volt az első. *-vállvonva néz előbb a jarlra, majd a kovácsra.-* Akkortájt volt, amikor az akkori kapitányom alatt négyen tanultuk az íjjal bánást. Kint voltunk valami erdő mellet, az mindegy is már, hogy hol. Egy este rajtaütöttek a táborunkon, az erdő felől. Talán tízen lehettek. Mi, legények, akkor még nem lőttünk semmire, ami nagyobb volt mint egy nyúl. A kapitány parancsára viszont azonnal sorba álltunk, és ahogy tanultuk, kifeszítettük az ideget. Szerintem mind a négyünk keze remegett. Az első nyilakkal hármat szedtünk le. A második körben még kettőt. Hozzánk már csak két idióta jutott el, az egyiknek a karjában volt egy nyíl, a másik megúszta mindkét rundot. Hárman addigra inkább visszaszaladtak az erdőbe. A kapitány előbb a sebesültet vágta le, utána azt a megmaradt egyet. Mi csak aztán mehettünk oda megnézni a lenyilazott testeket. Mi négyen mind egyforma, fácánnal tollazott nyilakat használhattunk akkor. Nem tudtuk megmondani, hogy kinek a nyilai voltak a testekben. Abban biztos vagyok, hogy legalább egy nyilam célt talált, de hogy melyik, és kit..
*Megrázza a fejét.*
- Nekem csak ilyen történet jutott. Egy íjász nemigen kerül a csata sűrűjébe.
5056. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-08 17:43:10
Üzenet elküldve: 2024-10-08 17:43:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
* Félvér vagy egész, neki aztán egyre megy. Amíg jól bánik az íjjal, tiszteli Őseiket és törvényeiket, addig felőle három füle is lehet, meg pikkelyes farka. *
- Csinos legény vagy ne aggódj. Még egy kicsit megnöveszted az arcszőröd, és a mi leányaink odáig lesznek érted.
* Dörmögve felnevet és végigsimít saját vörhenyes szakállán. Talán kezd lazulni az új fiú, na, majd a ser megoldja a hangulatukat.
Odabent kellemes a légkör. Hallgatván az elbeszélést, nem állja meg, hogy közbe ne kurjantson. *
- Nem értem. Hát nem így vagyunk ezzel mindnyájan? Egészséges férfiember, egészséges vágyakkal, hol a probléma?
* Őszinte büszkeséggel hallgatja a szavakat, melyek népét dicsérik. Jó kedéllyel Yagnarra hunyorog, jelezvén egyre jobban tetszik neki a fickó. *
- Ezek szerint nem a megfelelő embereket kérdezted. Ugyanis, bizonyos artheniori körökben pontosan ezek vagyunk. Mocsokban túró barbár disznók, egészség!
* Ezen kellemes szavakra újfent nagyot kortyol a söréből. Kezdeti félszegsége szerencsésen elpárolgott.
Sokan mást tartanak a becsületről, mint a thargok, érdekelné, vajon egy nyelvet beszélnek-e, s ízlik-e majd a valódi vasnépi fajta e messziről jött idegennek? Vagy az első fosztogatástól megkeseredik a szó a szájában? Nem mindenkinek való ez a szilaj élet, mely a dicső halálban hisz, és nem a jámbor életben. *
- Sosem feledem. Én pelyhesállú kölök voltam, az meg egy fél lábbal a sírban lévő öregember, akit valószínűleg azért vittek magukkal jószágra portyázni, mert máskülönben otthon érte volna meg a halál.
* Megvonja a vállát. *
- Nem éreztem legyőzhetetlennek és világraszólóan hősiesnek magam, de talán legalább pár kecske megmenekült attól, hogy...
* Mondandójának másik fele szerencsésen a taverna hangosodó morajlásába olvad, ám a történet lehetséges kimenetele mindenki számára világossá válhat az ábrázatán szétterülő otromba vigyortól. *
* Félvér vagy egész, neki aztán egyre megy. Amíg jól bánik az íjjal, tiszteli Őseiket és törvényeiket, addig felőle három füle is lehet, meg pikkelyes farka. *
- Csinos legény vagy ne aggódj. Még egy kicsit megnöveszted az arcszőröd, és a mi leányaink odáig lesznek érted.
* Dörmögve felnevet és végigsimít saját vörhenyes szakállán. Talán kezd lazulni az új fiú, na, majd a ser megoldja a hangulatukat.
Odabent kellemes a légkör. Hallgatván az elbeszélést, nem állja meg, hogy közbe ne kurjantson. *
- Nem értem. Hát nem így vagyunk ezzel mindnyájan? Egészséges férfiember, egészséges vágyakkal, hol a probléma?
* Őszinte büszkeséggel hallgatja a szavakat, melyek népét dicsérik. Jó kedéllyel Yagnarra hunyorog, jelezvén egyre jobban tetszik neki a fickó. *
- Ezek szerint nem a megfelelő embereket kérdezted. Ugyanis, bizonyos artheniori körökben pontosan ezek vagyunk. Mocsokban túró barbár disznók, egészség!
* Ezen kellemes szavakra újfent nagyot kortyol a söréből. Kezdeti félszegsége szerencsésen elpárolgott.
Sokan mást tartanak a becsületről, mint a thargok, érdekelné, vajon egy nyelvet beszélnek-e, s ízlik-e majd a valódi vasnépi fajta e messziről jött idegennek? Vagy az első fosztogatástól megkeseredik a szó a szájában? Nem mindenkinek való ez a szilaj élet, mely a dicső halálban hisz, és nem a jámbor életben. *
- Sosem feledem. Én pelyhesállú kölök voltam, az meg egy fél lábbal a sírban lévő öregember, akit valószínűleg azért vittek magukkal jószágra portyázni, mert máskülönben otthon érte volna meg a halál.
* Megvonja a vállát. *
- Nem éreztem legyőzhetetlennek és világraszólóan hősiesnek magam, de talán legalább pár kecske megmenekült attól, hogy...
* Mondandójának másik fele szerencsésen a taverna hangosodó morajlásába olvad, ám a történet lehetséges kimenetele mindenki számára világossá válhat az ábrázatán szétterülő otromba vigyortól. *
5055. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-06 02:05:20
Üzenet elküldve: 2024-10-06 02:05:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Figyelmesen hallgatja Haldor történetét. Kíváncsi természet, az érdeklődés pedig ki is ül arcára. Mindig szerette a messziről jött vándorok beszámolóit.*
-Úgy láttál vért, tüzet, s nem most mocskolod be először a pengéd. Nekem ennyi elég. *Ismét csak szájához emeli a söröskorsót, ügyelve rá, hogy az ne fusson ki szakállára.*
-A jarl törzsem elöljáróját jelentette. Itt a nagy elődöm hadúrként hivatkozott magára. Becsvágyó cím, illik egy tharg vezérhez. Én mégis megmaradtam jarl. *Ivott már tharg sört odafenn az ünnepélyen. Ugyanakkor megint csak meg kell állapítania, hogy erősebb fajta lehet, mint általánosságban a hasonló jellegű nedűk.*
-Becsület. *Idézi a szót merengve, mit Haldor említett.*
-Az akad nálunk bőven. Nem kérem még, hogy tégy nekem esküt, Haldor. Előbb szeretném megnézni, miként rántasz kardot az oldalamon. *Komoran elmosolyodik.*
-Nem csak zsoldot kaphatsz, de a zsákmányból és a prédából is kiveheted a részed. Mi, thargok a legtöbb dolgot megosztjuk egymással. És nem félünk elvenni a jussunk azoktól, kik gyöngék azt megvédelmezni. *Látszik, az ő szemében ez távol áll a fosztogatástól. Ismét csak sörébe kortyol.*
-Emlékszel az elsőre? Akinek elvetted az életét. Hát te Kjenar? *Sosem hagyná ki e körkérdést. A tapasztalatlan harcos első szárnycsapásai mindig remek anekdoták. A thargoknál pedig többek között ez az élmény avanzsál valakit férfivá is.*
-Az enyém egy Thargodrym legény volt. Ők vérünk árulói voltak az óföldön. Más törzsekkel, na meg orkokkal szövetkeztek, hogy hatalmuk alá hajtsák a vidéket. Miattuk kellett eljönnünk. *Magyarázza Haldornak, elvégre Kjenar jól ismeri a históriát.*
-De a lényeg; ez nem olyan hegyomlás fajta volt, mint a Thargodrymek általában. Nyeszlett kölyök volt. Félrecsaptam a pajzsát, majd a mellkasába vágtam a fokost. Aztán a koponyájába, itt ni! *Homloka tetejére mutat.*
-Nem hagytam lélegzetet sem számára. Hajtott a vér és a gyűlölet. De mikor lepillantottam rá, egy egyszerű, riadt kölyköt láttam, hasonló korút, mint én. Ő azonban velem ellentétben épp abban a pillanatban lehelte ki a lelkét. Azt kívántam, bár egy ork lenne a helyében. Azt nem sajnálnám. *Nagyot szusszan, majd megcsóválja fejét.*
-Persze tesszük, mit meg kell tenni az ilyen helyzetekben. Már nem sajnálom. Fegyvert ragadott vérei ellen és nem ő volt az egyetlen. Aztán persze valaki fejbe kólintott csak az Ősök tudják mivel, úgyhogy eszméletlen vészeltem át a csatát. *Felhorkan.*
-Ti jöttök!
*Figyelmesen hallgatja Haldor történetét. Kíváncsi természet, az érdeklődés pedig ki is ül arcára. Mindig szerette a messziről jött vándorok beszámolóit.*
-Úgy láttál vért, tüzet, s nem most mocskolod be először a pengéd. Nekem ennyi elég. *Ismét csak szájához emeli a söröskorsót, ügyelve rá, hogy az ne fusson ki szakállára.*
-A jarl törzsem elöljáróját jelentette. Itt a nagy elődöm hadúrként hivatkozott magára. Becsvágyó cím, illik egy tharg vezérhez. Én mégis megmaradtam jarl. *Ivott már tharg sört odafenn az ünnepélyen. Ugyanakkor megint csak meg kell állapítania, hogy erősebb fajta lehet, mint általánosságban a hasonló jellegű nedűk.*
-Becsület. *Idézi a szót merengve, mit Haldor említett.*
-Az akad nálunk bőven. Nem kérem még, hogy tégy nekem esküt, Haldor. Előbb szeretném megnézni, miként rántasz kardot az oldalamon. *Komoran elmosolyodik.*
-Nem csak zsoldot kaphatsz, de a zsákmányból és a prédából is kiveheted a részed. Mi, thargok a legtöbb dolgot megosztjuk egymással. És nem félünk elvenni a jussunk azoktól, kik gyöngék azt megvédelmezni. *Látszik, az ő szemében ez távol áll a fosztogatástól. Ismét csak sörébe kortyol.*
-Emlékszel az elsőre? Akinek elvetted az életét. Hát te Kjenar? *Sosem hagyná ki e körkérdést. A tapasztalatlan harcos első szárnycsapásai mindig remek anekdoták. A thargoknál pedig többek között ez az élmény avanzsál valakit férfivá is.*
-Az enyém egy Thargodrym legény volt. Ők vérünk árulói voltak az óföldön. Más törzsekkel, na meg orkokkal szövetkeztek, hogy hatalmuk alá hajtsák a vidéket. Miattuk kellett eljönnünk. *Magyarázza Haldornak, elvégre Kjenar jól ismeri a históriát.*
-De a lényeg; ez nem olyan hegyomlás fajta volt, mint a Thargodrymek általában. Nyeszlett kölyök volt. Félrecsaptam a pajzsát, majd a mellkasába vágtam a fokost. Aztán a koponyájába, itt ni! *Homloka tetejére mutat.*
-Nem hagytam lélegzetet sem számára. Hajtott a vér és a gyűlölet. De mikor lepillantottam rá, egy egyszerű, riadt kölyköt láttam, hasonló korút, mint én. Ő azonban velem ellentétben épp abban a pillanatban lehelte ki a lelkét. Azt kívántam, bár egy ork lenne a helyében. Azt nem sajnálnám. *Nagyot szusszan, majd megcsóválja fejét.*
-Persze tesszük, mit meg kell tenni az ilyen helyzetekben. Már nem sajnálom. Fegyvert ragadott vérei ellen és nem ő volt az egyetlen. Aztán persze valaki fejbe kólintott csak az Ősök tudják mivel, úgyhogy eszméletlen vészeltem át a csatát. *Felhorkan.*
-Ti jöttök!
5054. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-01 09:40:02
Üzenet elküldve: 2024-10-01 09:40:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Amikor visszakapja az íját és a tegezt, egy gyors pillantással felméri őket. Úgy látja, hogy szerencsére nem esett bajuk -azért tulajdonképpen ebben bízott-, így az íjon átlépve, gyakorlott mozdulattal leajzza azt. Az ideget csak a felső szarvról akasztja le, majd lazán az íjra tekeri azt, azoknak a szokása szerint, akik bármikor készen állnak elővenni és harcra kész állapotba fogni a fegyvert. Ezután az íjat a tegez erre szolgáló zseb-részébe csúsztatja, és átveti azt a vállán. Rögtön nyugodtabbnak érzi magát. A hátbaveregetés váratlanul éri, de egy mosollyal és biccentéssel fogadja.*
- Köszönöm! *-mondja-* Nem fogok gondot okozni nektek vele.
*Érdeklődve hallgatja Yagnar történetét, tekintete a férfi nyakára siklik, halkan hümment ahogy nem lát ott semmit. Mivel csak annyit tud a férfiról egyelőre, hogy az szeret viccelődni, ezért nem tudja eldönteni, hogy most komolyan beszél-e vagy sem; de mivel látott már gyógyítókat és alkimistákat munka közben, azon sem lepődne meg, ha tényleg komolyan beszélne. Némelyik zöld löttyöt olyan erősre keveri meg az ügyesebb hozzáértő, hogy egy fél- vagy háromnegyed-részt halott embert is szinte visszahoz a halál torkából.*
- Valóban akkora farkas lenne? *-kottyantja a két férfi szavai közé-* Láttam már nagyot belőlük, de.. Hm.. Talán tényleg nem gond akkor, ha nincs itt velünk.
*Nem mintha félne egy farkastól. Legalábbis biztos távolból nem.*
- Az én.. fajtámnak? *-kérdez vissza. Nem ez az első, amikor észreveszi a finom célzást Yagnar részéről. Elmosolyodik, de valahogy kissé szájbiggyesztve.-* Az én fajtám nem különösebben büszkélkedhet sok mindennel. Félvér vagyok.
*Ráadásul igen zavarba ejtő módon: a fülei miatt valóban sokan hitték már tisztavérű hosszúéletűnek. Amikor pedig kiderült a valóság, bizony volt olyan, aki megvetéssel fordult felé, a kevert vérű, a fattyú felé. Talán ezért is találta meg olyan könnyen a helyét mindig azok között, akik maguk is valamiképp számkivetettek voltak; és ilyen emberek -és más fajúak- gyakran álltak zsoldosnak. Bérencként senkit sem érdekel a vér színe vagy szaga.*
- Anyám volt az elf, apám pedig az ember. *-fűzi még hozzá, hogy a Vaskorsó felé tartó útjuk csöndjét kicsit kitöltse maga is-* Mindig is szerettem arra gondolni, hogy a szépségemet anyámtól örököltem, az éles eszemet pedig az apámtól. Persze lehet, hogy ez csak vágyálom.
*Elvigyorodik, őszintén, szélesen, most először a két férfi társaságában. Bizony, azért van humora neki is, ha épp nem ideges.
A Vaskorsót már látta idefelé jövet is, de most van lehetősége közelről is felmérnie. Tisztességesen megépített épületnek látja, és belülről is tetszik neki; volt már sokkal vacakabb helyen, és a Vaskorsó kifejezetten kellemes. Leginkább az ételillat miatt. Gyomra jelzi neki éhét.
Lekanyarítja válláról a tegezt, azt az asztalnak dönti, maga pedig kényelmesen elhelyezkedik. Bár érzi hogy Kjenar feszeng kicsit, nem igyekszik a kovács segítségére. Sőt, valamiféle módon most maga szórakozik épp olyan jól, mint ahogy a kovács vigyorgott rajta odakint. Yagnar érkezése oldja fel a helyzetet, illetve a három korsónyi sör, amit magával hoz. Egy pillanatra kérdőn néz a férfira amikor az „jarl”-nak nevezi magát, nem ismeri ezt a kifejezést. Magában úgy tippeli, hogy valójában ez valami magasabb katonai vezért jelenthet, hiszen Yagnar szavai is arra utalnak, hogy szerette volna olcsóbban megkapni az italokat. Köszönő fejmozdulattal fogadja el az italt.*
- És a jó egészségre! *-csatlakozik maga is a köszöntéshez, majd korsóját a többiekéhez koppintja. Iszik az italból egy óvatos kortyot, azt kellemesen erős sörként azonosítja, finomnak, ráadásul. Hüvelykujjával megtörli felső ajkát, halkan szusszant.*
- No, *-mondja, és asztaltársaira néz-* akkor sorjában.
*Korsóját Kjenar felé biccenti egy kicsit.*
- Siheder voltam, mikor először ragadtam fegyvert zsoldért. Még éppen húsz éves sem voltam. Úgyhogy van ennek vagy.. tizenöt-tizenhat nyara is. *-tekintete Yagnar felé fordul-* Ennyi idő alatt pedig épp eleget láttam. Mindenféle regulát, szedett-vedett csapatokat, olyan zászlóaljakat, hogy epét hánynál tőlük. Egyszer, igaz csak nagyon rövid ideig, de szolgáltam valaki alatt, aki a legnagyobb dolognak a világon a saját férfiasságát tartotta. Ühüm.. még ha az is volt, csak addig, amíg a Kikötőben nem egy rossz asszonynak próbálta odalógatni.
*Elvigyorodik, kortyol.*
- Aztán ebből szép lassan elegem lett. A társaimmal, mármint az értelmesebbjével beszélgetve hallottam először rólatok. Már akkor felkaptam a fejem. Aztán hébe-hóba mindig jött valami szó a thargokról, amikre ekkor már figyeltem is. Tudjátok, én eldöntöttem, hogy nem olyan valaki alatt akarok szolgálni, aki egy tuskó, olyanokkal, akik nem sokban különböznek egy sertéstől. És épp itt jön a képbe az, amit általában hallani rólatok. Hogy bár kemény kézzel, de jól és hatékonyan vannak vezetve az embereitek. Hogy mindenkinek megvan a maga becsülete, és lehetősége bizonyítani azt, hogy mit is ér valójában. Na, és ezt keresem én. Hogy végre ne mocskokkal és bűnözőkkel kelljen egy tűz körül ülnöm. *-megemeli a kupáját Yagnar és Kjenar felé, újra kortyol egy jólesőt. Ezután Yagnar-ra pislant.-* Ha nem haragszol meg a kérdésemért, de mi az a jarl? Így nevezted magad, se sosem hallottam még ezt a szót.
*Amikor visszakapja az íját és a tegezt, egy gyors pillantással felméri őket. Úgy látja, hogy szerencsére nem esett bajuk -azért tulajdonképpen ebben bízott-, így az íjon átlépve, gyakorlott mozdulattal leajzza azt. Az ideget csak a felső szarvról akasztja le, majd lazán az íjra tekeri azt, azoknak a szokása szerint, akik bármikor készen állnak elővenni és harcra kész állapotba fogni a fegyvert. Ezután az íjat a tegez erre szolgáló zseb-részébe csúsztatja, és átveti azt a vállán. Rögtön nyugodtabbnak érzi magát. A hátbaveregetés váratlanul éri, de egy mosollyal és biccentéssel fogadja.*
- Köszönöm! *-mondja-* Nem fogok gondot okozni nektek vele.
*Érdeklődve hallgatja Yagnar történetét, tekintete a férfi nyakára siklik, halkan hümment ahogy nem lát ott semmit. Mivel csak annyit tud a férfiról egyelőre, hogy az szeret viccelődni, ezért nem tudja eldönteni, hogy most komolyan beszél-e vagy sem; de mivel látott már gyógyítókat és alkimistákat munka közben, azon sem lepődne meg, ha tényleg komolyan beszélne. Némelyik zöld löttyöt olyan erősre keveri meg az ügyesebb hozzáértő, hogy egy fél- vagy háromnegyed-részt halott embert is szinte visszahoz a halál torkából.*
- Valóban akkora farkas lenne? *-kottyantja a két férfi szavai közé-* Láttam már nagyot belőlük, de.. Hm.. Talán tényleg nem gond akkor, ha nincs itt velünk.
*Nem mintha félne egy farkastól. Legalábbis biztos távolból nem.*
- Az én.. fajtámnak? *-kérdez vissza. Nem ez az első, amikor észreveszi a finom célzást Yagnar részéről. Elmosolyodik, de valahogy kissé szájbiggyesztve.-* Az én fajtám nem különösebben büszkélkedhet sok mindennel. Félvér vagyok.
*Ráadásul igen zavarba ejtő módon: a fülei miatt valóban sokan hitték már tisztavérű hosszúéletűnek. Amikor pedig kiderült a valóság, bizony volt olyan, aki megvetéssel fordult felé, a kevert vérű, a fattyú felé. Talán ezért is találta meg olyan könnyen a helyét mindig azok között, akik maguk is valamiképp számkivetettek voltak; és ilyen emberek -és más fajúak- gyakran álltak zsoldosnak. Bérencként senkit sem érdekel a vér színe vagy szaga.*
- Anyám volt az elf, apám pedig az ember. *-fűzi még hozzá, hogy a Vaskorsó felé tartó útjuk csöndjét kicsit kitöltse maga is-* Mindig is szerettem arra gondolni, hogy a szépségemet anyámtól örököltem, az éles eszemet pedig az apámtól. Persze lehet, hogy ez csak vágyálom.
*Elvigyorodik, őszintén, szélesen, most először a két férfi társaságában. Bizony, azért van humora neki is, ha épp nem ideges.
A Vaskorsót már látta idefelé jövet is, de most van lehetősége közelről is felmérnie. Tisztességesen megépített épületnek látja, és belülről is tetszik neki; volt már sokkal vacakabb helyen, és a Vaskorsó kifejezetten kellemes. Leginkább az ételillat miatt. Gyomra jelzi neki éhét.
Lekanyarítja válláról a tegezt, azt az asztalnak dönti, maga pedig kényelmesen elhelyezkedik. Bár érzi hogy Kjenar feszeng kicsit, nem igyekszik a kovács segítségére. Sőt, valamiféle módon most maga szórakozik épp olyan jól, mint ahogy a kovács vigyorgott rajta odakint. Yagnar érkezése oldja fel a helyzetet, illetve a három korsónyi sör, amit magával hoz. Egy pillanatra kérdőn néz a férfira amikor az „jarl”-nak nevezi magát, nem ismeri ezt a kifejezést. Magában úgy tippeli, hogy valójában ez valami magasabb katonai vezért jelenthet, hiszen Yagnar szavai is arra utalnak, hogy szerette volna olcsóbban megkapni az italokat. Köszönő fejmozdulattal fogadja el az italt.*
- És a jó egészségre! *-csatlakozik maga is a köszöntéshez, majd korsóját a többiekéhez koppintja. Iszik az italból egy óvatos kortyot, azt kellemesen erős sörként azonosítja, finomnak, ráadásul. Hüvelykujjával megtörli felső ajkát, halkan szusszant.*
- No, *-mondja, és asztaltársaira néz-* akkor sorjában.
*Korsóját Kjenar felé biccenti egy kicsit.*
- Siheder voltam, mikor először ragadtam fegyvert zsoldért. Még éppen húsz éves sem voltam. Úgyhogy van ennek vagy.. tizenöt-tizenhat nyara is. *-tekintete Yagnar felé fordul-* Ennyi idő alatt pedig épp eleget láttam. Mindenféle regulát, szedett-vedett csapatokat, olyan zászlóaljakat, hogy epét hánynál tőlük. Egyszer, igaz csak nagyon rövid ideig, de szolgáltam valaki alatt, aki a legnagyobb dolognak a világon a saját férfiasságát tartotta. Ühüm.. még ha az is volt, csak addig, amíg a Kikötőben nem egy rossz asszonynak próbálta odalógatni.
*Elvigyorodik, kortyol.*
- Aztán ebből szép lassan elegem lett. A társaimmal, mármint az értelmesebbjével beszélgetve hallottam először rólatok. Már akkor felkaptam a fejem. Aztán hébe-hóba mindig jött valami szó a thargokról, amikre ekkor már figyeltem is. Tudjátok, én eldöntöttem, hogy nem olyan valaki alatt akarok szolgálni, aki egy tuskó, olyanokkal, akik nem sokban különböznek egy sertéstől. És épp itt jön a képbe az, amit általában hallani rólatok. Hogy bár kemény kézzel, de jól és hatékonyan vannak vezetve az embereitek. Hogy mindenkinek megvan a maga becsülete, és lehetősége bizonyítani azt, hogy mit is ér valójában. Na, és ezt keresem én. Hogy végre ne mocskokkal és bűnözőkkel kelljen egy tűz körül ülnöm. *-megemeli a kupáját Yagnar és Kjenar felé, újra kortyol egy jólesőt. Ezután Yagnar-ra pislant.-* Ha nem haragszol meg a kérdésemért, de mi az a jarl? Így nevezted magad, se sosem hallottam még ezt a szót.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5054-5073