Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 870. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:46:28
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Megkönnyebbülten sóhajt ahogy látja Tharasy karját működésben. Még megkéri az elfet, hogy mozgassa meg ujjait, ám az alapos vizsgálatot a kürtszó szakítja félbe. Karheia nem harcos, így rá ez a hívószó nem pezsdítően hat, sokkal inkább megfagyasztja vérét. A félelem persze sosem tántorította el a cselekvéstől, különösen ha másokról, tehát népéről volt szó, de ő maga sem lenne itt, ha a lehetőség pillanatában nem mert volna cselekedni.*
- Menni kell.
*Feleli kurtán, egy határozott biccentés kíséretében. Nem érzi késznek magát, de persze csak magára vethet. Túl sokat időzött a raktárban a bájitalok között, így számtalan teendőiből jóformán semmire sem futotta. Nem is habozik, éppen csak annyira szánja el magát, hogy a bőrerszényéből egy vastag spárga darabot húzzon elő, melynek segítségével egy nagy, hanyag lófarokba kösse rendezetlen haját.*
- Luryelle, maradj Tharasyék vagy Yagnar közelében. Ha szükséges, akkor fuss!
*Szíve szerint marasztalná a leányt, de a tavernában sem lenne nagyobb biztonságban, ellenben erős férfi harcosaik mellett esélye lehet épségben távozni. Kutyáit is szívesen zavarná el, de hiába dobbant és tapsol fenyegetően, ám azok csak értetlenül ugranak hátra, majd követik tovább. A szíve belesajdul, ha arra gondol, hogy milyen veszélynek lehetnek kitéve szerettei. Több tragédiát aligha lenne képes elviselni, a korábbi gyász is teljesen megtörte, s talán sosem heverte ki igazán.*
*Megkönnyebbülten sóhajt ahogy látja Tharasy karját működésben. Még megkéri az elfet, hogy mozgassa meg ujjait, ám az alapos vizsgálatot a kürtszó szakítja félbe. Karheia nem harcos, így rá ez a hívószó nem pezsdítően hat, sokkal inkább megfagyasztja vérét. A félelem persze sosem tántorította el a cselekvéstől, különösen ha másokról, tehát népéről volt szó, de ő maga sem lenne itt, ha a lehetőség pillanatában nem mert volna cselekedni.*
- Menni kell.
*Feleli kurtán, egy határozott biccentés kíséretében. Nem érzi késznek magát, de persze csak magára vethet. Túl sokat időzött a raktárban a bájitalok között, így számtalan teendőiből jóformán semmire sem futotta. Nem is habozik, éppen csak annyira szánja el magát, hogy a bőrerszényéből egy vastag spárga darabot húzzon elő, melynek segítségével egy nagy, hanyag lófarokba kösse rendezetlen haját.*
- Luryelle, maradj Tharasyék vagy Yagnar közelében. Ha szükséges, akkor fuss!
*Szíve szerint marasztalná a leányt, de a tavernában sem lenne nagyobb biztonságban, ellenben erős férfi harcosaik mellett esélye lehet épségben távozni. Kutyáit is szívesen zavarná el, de hiába dobbant és tapsol fenyegetően, ám azok csak értetlenül ugranak hátra, majd követik tovább. A szíve belesajdul, ha arra gondol, hogy milyen veszélynek lehetnek kitéve szerettei. Több tragédiát aligha lenne képes elviselni, a korábbi gyász is teljesen megtörte, s talán sosem heverte ki igazán.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:26:17
Üzenet elküldve: 2025-11-09 19:26:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Mielőtt válaszolhatna a felé intézett szavakra, a Thargodar időközben visszatér, ő pedig csak egy rövid ideig mered a felé nyújtott italra, mielőtt érte kapna és zokszó nélkül felhörpintené. Látszólag Karheia is sietne valahová, nincs miért feltartania.
Mindamellett, hogy tharg révén bizadalma van a szellemjáróban, ivott ő már ilyesmit. Igaz, azt nem csonttörésre.
Fenékig ledönti a fiola tartalmát, majd vár néhány szívdobbanásnyi időt, mielőtt megpróbálná megmozdítani karját.*
-Azt hiszem, működik. *Kezdi bizonytalanul, ám szavait váratlan hang nyomja el. A kürtszó.*
-A tharg kürt! *Pillant izgatottan húgára és a fiatal leányra.*
-Mi van most? Menni kell? *Szemmel láthatóan csigázza az esemény. Az orkokat már elkaparták, túl sok tennivalójuk nincs már itt. Amennyiben tényleg azt jelenti a kürtszó, amit gondol, hát ott a helyük.
Amennyiben Karheia megindul, minden további nélkül követi, s biccent a többieknek, hogy tegyenek ugyanígy.*
-Már rég itt volt az ideje. *Mormogja. Majdnem biztos benne, hogy ennek az egésznek köze van az orkokhoz valamilyen formában. Talán akad belőlük több is? Azok, amelyeket kilyukasztottak, tán egy nagyobb társaságból váltak ki?*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Mielőtt válaszolhatna a felé intézett szavakra, a Thargodar időközben visszatér, ő pedig csak egy rövid ideig mered a felé nyújtott italra, mielőtt érte kapna és zokszó nélkül felhörpintené. Látszólag Karheia is sietne valahová, nincs miért feltartania.
Mindamellett, hogy tharg révén bizadalma van a szellemjáróban, ivott ő már ilyesmit. Igaz, azt nem csonttörésre.
Fenékig ledönti a fiola tartalmát, majd vár néhány szívdobbanásnyi időt, mielőtt megpróbálná megmozdítani karját.*
-Azt hiszem, működik. *Kezdi bizonytalanul, ám szavait váratlan hang nyomja el. A kürtszó.*
-A tharg kürt! *Pillant izgatottan húgára és a fiatal leányra.*
-Mi van most? Menni kell? *Szemmel láthatóan csigázza az esemény. Az orkokat már elkaparták, túl sok tennivalójuk nincs már itt. Amennyiben tényleg azt jelenti a kürtszó, amit gondol, hát ott a helyük.
Amennyiben Karheia megindul, minden további nélkül követi, s biccent a többieknek, hogy tegyenek ugyanígy.*
-Már rég itt volt az ideje. *Mormogja. Majdnem biztos benne, hogy ennek az egésznek köze van az orkokhoz valamilyen formában. Talán akad belőlük több is? Azok, amelyeket kilyukasztottak, tán egy nagyobb társaságból váltak ki?*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-24 23:55:02
Üzenet elküldve: 2025-10-24 23:55:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Dolguk végeztével azért még jól rátapos a friss földkupacra, véletlenül sem tiszteletlenségből, csupán azért, hogy jól összetömörödjön a föld. Még csak az kellene, hogy az ebek kikotorják a fenevadakat, és jól megbetegedjenek. Az biza zavarná Thaleenát, aki a kutyákat éppenséggel kifejezetten kedveli, nem úgy mint az orkokat.
Az ásót hagyja eldőlni, ő pedig egy lépéssel onnan huppan le a földre. Gerince kellemesen roppan egyet. Gyakorta keresi az ülőhelyet, mely önmagában is elég árulkodó kimerültségéről, ahogy az is, hogy próbálja kinyújtani és lazítgatni feszes izmait. Persze elkeseredett próbálkozás ez, s jól tudja, hogy másnap szörnyen fog fájni mindene.*
- Terv?
*Kissé értetlenül pislog a leányra. Nekik sosincsenek terveik, mindig csak sodródnak az árral, amiről következő válasza is árulkodik.*
- Hát, ahol tudunk. Talán ki tudunk könyörögni egy szobát, de ha nem, akkor az istállóban. Egész kényelmes az a maga módján.
*Kíváncsian várja, hogy Luryelle vajon elkezd finnyáskodni ennek hallatán. A szalma ugyan szúrós, de puha és meleg, a trágya szaga pedig a maga módján még kellemesnek is mondható. Thaleena sem kedveli annyira ezt a puritán, nomád jellegű életmódot, de kevés aranyat kapnak, s azzal sem bánnak túl jól, ezért kénytelenek ezzel beérni.
Idő közben végre felbukkan a varázslónő is, amit nehezen áll meg, hogy ne kommentáljon, ezért inkább elfordítja tekintetét és a tájat kezdi el fürkészni. Bízik benne, hogy az a zöld lötty helyrehozza fivére karját, mert egyébként is haszontalan testvére fél kézzel csak még nagyobb kolonc a nyakán.*
*Dolguk végeztével azért még jól rátapos a friss földkupacra, véletlenül sem tiszteletlenségből, csupán azért, hogy jól összetömörödjön a föld. Még csak az kellene, hogy az ebek kikotorják a fenevadakat, és jól megbetegedjenek. Az biza zavarná Thaleenát, aki a kutyákat éppenséggel kifejezetten kedveli, nem úgy mint az orkokat.
Az ásót hagyja eldőlni, ő pedig egy lépéssel onnan huppan le a földre. Gerince kellemesen roppan egyet. Gyakorta keresi az ülőhelyet, mely önmagában is elég árulkodó kimerültségéről, ahogy az is, hogy próbálja kinyújtani és lazítgatni feszes izmait. Persze elkeseredett próbálkozás ez, s jól tudja, hogy másnap szörnyen fog fájni mindene.*
- Terv?
*Kissé értetlenül pislog a leányra. Nekik sosincsenek terveik, mindig csak sodródnak az árral, amiről következő válasza is árulkodik.*
- Hát, ahol tudunk. Talán ki tudunk könyörögni egy szobát, de ha nem, akkor az istállóban. Egész kényelmes az a maga módján.
*Kíváncsian várja, hogy Luryelle vajon elkezd finnyáskodni ennek hallatán. A szalma ugyan szúrós, de puha és meleg, a trágya szaga pedig a maga módján még kellemesnek is mondható. Thaleena sem kedveli annyira ezt a puritán, nomád jellegű életmódot, de kevés aranyat kapnak, s azzal sem bánnak túl jól, ezért kénytelenek ezzel beérni.
Idő közben végre felbukkan a varázslónő is, amit nehezen áll meg, hogy ne kommentáljon, ezért inkább elfordítja tekintetét és a tájat kezdi el fürkészni. Bízik benne, hogy az a zöld lötty helyrehozza fivére karját, mert egyébként is haszontalan testvére fél kézzel csak még nagyobb kolonc a nyakán.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:46:00
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:46:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*A tavernában a falnak dőlve, karjait egymásba fonva csendesen hallgatózik. Hagyja, hogy Rorkir kibontakozzon, úgy tűnik szeret szerepelni kicsit, ami a leányról már kevésbé mondható el. Legalább is, idegenek előtt józanul semmiképpen sem szokása.
Kivonva magát a beszélgetésből alkalma nyílik kicsit jobban szemügyre venni a színes társaságot, borostyán pillantásai leginkább az óriáson időznek, nem sok vele hasonlóhoz találkozott eddig élete során. Úgy beszélik az egyik nyugati városban nagy számban előfordulnak, arra gondol milyen rohadt nagy épületek lehetnek ott, ha ezek beférnek.
Persze a bemutatkozós körből maga sem marad ki, de meglehetősen kurtára fogja.*
- Kayaerr *de többet nem is szól, minden elhangzott már, ami lényeges, inkább továbbra is csendesen figyel, egészen addig, amíg úgy nem dönt a társaság, hogy felkeresik a jarlt. Ekkor, ha már mindenki összeszedelőzködött és menetkész, Rorki mellé lép és pillantásait rá emeli.*
- Mi is térjünk vissza velük Yagnarhoz? *Talán már eltelt annyi idő, hogy vezérük friss információkkal tudjon szolgálni az orkokat, vagy a támadás indítását illetően.*
//Mindenki figyelmébe//
*A tavernában a falnak dőlve, karjait egymásba fonva csendesen hallgatózik. Hagyja, hogy Rorkir kibontakozzon, úgy tűnik szeret szerepelni kicsit, ami a leányról már kevésbé mondható el. Legalább is, idegenek előtt józanul semmiképpen sem szokása.
Kivonva magát a beszélgetésből alkalma nyílik kicsit jobban szemügyre venni a színes társaságot, borostyán pillantásai leginkább az óriáson időznek, nem sok vele hasonlóhoz találkozott eddig élete során. Úgy beszélik az egyik nyugati városban nagy számban előfordulnak, arra gondol milyen rohadt nagy épületek lehetnek ott, ha ezek beférnek.
Persze a bemutatkozós körből maga sem marad ki, de meglehetősen kurtára fogja.*
- Kayaerr *de többet nem is szól, minden elhangzott már, ami lényeges, inkább továbbra is csendesen figyel, egészen addig, amíg úgy nem dönt a társaság, hogy felkeresik a jarlt. Ekkor, ha már mindenki összeszedelőzködött és menetkész, Rorki mellé lép és pillantásait rá emeli.*
- Mi is térjünk vissza velük Yagnarhoz? *Talán már eltelt annyi idő, hogy vezérük friss információkkal tudjon szolgálni az orkokat, vagy a támadás indítását illetően.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-12 20:04:36
Üzenet elküldve: 2025-10-12 20:04:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*A raktárkészletben kicsit többet időzött a kelleténél, s utólag már bánja, de a bájitalok és relikviák közötti molyolásnak sosem képes ellenállni. Végül megszerezte a szükséges bájitalt, most pedig lábait kapkodva igyekszik behozni a lemaradást. Homloka már gyöngyözik, amikor megpillantja a Vaskorsó épületét, a két kutya pedig hűségesen kíséri őt. Elsőként az épületben próbál szerencsét, de ahogy benyit a fogadó ajtaján és körbepillant, nem találja a szőke testvérpárt és Luryellet. Néhány tétova pillanatig még szemlélődik, majd kifordul az épületből és megáll a bejáratnál.
Nagyokat szusszanva pihen, és következő úti célját próbálja kitervelni. A meleg és a sok rohangálás következtében sajnálatosan lelassult gondolkodása, így eszébe sem jut, hogy az épületet megkerülve is szétnézzen. Karheia szerencséjére az elf testvérpár igen harsány, s még ő is hamar felfigyel rájuk, az ebei pedig heves farokcsóválással és fülhegyezéssel jelzik a megfelelő irányt számára. Rögvest a taverna mögé siet, ahol egy tekintélyes sírgödör felett munkálkodik Thaleena és Luryelle, miközben Tharasy rájuk lepillantva asszisztál a munkálatokhoz.
Lassan megközelíti a triót, miközben bőrtáskájában kutat a bájital után.*
- Megérkeztem.
*Szólal meg fennhangon, s mire a fiatal elf férfi mellé ér a zöld ital már a tenyerében pihen.*
- De nem maradok a szükségesnél tovább. Ezt idd meg, hogy láthassuk hatását!
*Mondja, miközben a 1 Sötétzöld varázsital fioláját Hegyvidéki Tharasy markába nyomja.
Feszült figyelemmel várja, hogy az elf felhörpintse a varázsitalt, és az kifejthesse hatását rá, eközben pedig reménykedik, hogy megfelelő gyógyírt hozott el a thargok raktárából.*
*A raktárkészletben kicsit többet időzött a kelleténél, s utólag már bánja, de a bájitalok és relikviák közötti molyolásnak sosem képes ellenállni. Végül megszerezte a szükséges bájitalt, most pedig lábait kapkodva igyekszik behozni a lemaradást. Homloka már gyöngyözik, amikor megpillantja a Vaskorsó épületét, a két kutya pedig hűségesen kíséri őt. Elsőként az épületben próbál szerencsét, de ahogy benyit a fogadó ajtaján és körbepillant, nem találja a szőke testvérpárt és Luryellet. Néhány tétova pillanatig még szemlélődik, majd kifordul az épületből és megáll a bejáratnál.
Nagyokat szusszanva pihen, és következő úti célját próbálja kitervelni. A meleg és a sok rohangálás következtében sajnálatosan lelassult gondolkodása, így eszébe sem jut, hogy az épületet megkerülve is szétnézzen. Karheia szerencséjére az elf testvérpár igen harsány, s még ő is hamar felfigyel rájuk, az ebei pedig heves farokcsóválással és fülhegyezéssel jelzik a megfelelő irányt számára. Rögvest a taverna mögé siet, ahol egy tekintélyes sírgödör felett munkálkodik Thaleena és Luryelle, miközben Tharasy rájuk lepillantva asszisztál a munkálatokhoz.
Lassan megközelíti a triót, miközben bőrtáskájában kutat a bájital után.*
- Megérkeztem.
*Szólal meg fennhangon, s mire a fiatal elf férfi mellé ér a zöld ital már a tenyerében pihen.*
- De nem maradok a szükségesnél tovább. Ezt idd meg, hogy láthassuk hatását!
*Mondja, miközben a 1 Sötétzöld varázsital fioláját Hegyvidéki Tharasy markába nyomja.
Feszült figyelemmel várja, hogy az elf felhörpintse a varázsitalt, és az kifejthesse hatását rá, eközben pedig reménykedik, hogy megfelelő gyógyírt hozott el a thargok raktárából.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-10 22:34:05
Üzenet elküldve: 2025-10-10 22:34:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Nagyon nem mindegy ki ellen van a harc. Legalábbis Shendal szempontjából. Ugyanis ha valami hatalmi harc lenne, vagy belső viszály, biztos hogy nem tartana velük. A férfi először csak hallgat. Shendal oldalra pillant, ahogy Morwon meséli a klubban történteket. A férfi szavai után egy apró, fáradt mosoly jelenik meg az arcán. De a zöld ital bizonyosan jó lenne, ha lenne. A tekintetében ott ül a keserűség, de a düh is, ami minden egyes ork említésére felerősödik benne. Az a fajta csend tele van indulattal, amit csak az érezhet, aki már túl sok vért és halált látott. Vagy túl keveset. Jelen állás szerint az utóbbi. A keze önkéntelenül a kard markolatára csúszik, az ujjak megfeszülnek rajta, mintha már most küzdelemre készülne. Kayaerr felé tekintve biccent, megemelve korsóját.*
-Orkok, mi? * Kérdezi vissza de végül, lassan kiissza a korsó tartalmát. A tekintete sötété válik. Közben újra tölti pipáját. Nagy karikákat pöfékel, majd folytatja.*
-Azok a szennyek megint ide merészkednek? Hát nem tanultak a múltból?
*Hátrébb lép, a szék kissé megcsikordul mögötte ahogy eltolja. Nem tartja magát nagy harcosnak, de tudja jól mire képesek azok a fenevadak. S ha tud tenni azért, hogy ez ne következzen be, ő bizony ott lesz. Körbenéz az asztalon, holmiját összeszedi, és indulásra készen vár.*
- Rajta testvérek, ne várassuk meg azt a Yagnar urat.
//Mindenki figyelmébe//
*Nagyon nem mindegy ki ellen van a harc. Legalábbis Shendal szempontjából. Ugyanis ha valami hatalmi harc lenne, vagy belső viszály, biztos hogy nem tartana velük. A férfi először csak hallgat. Shendal oldalra pillant, ahogy Morwon meséli a klubban történteket. A férfi szavai után egy apró, fáradt mosoly jelenik meg az arcán. De a zöld ital bizonyosan jó lenne, ha lenne. A tekintetében ott ül a keserűség, de a düh is, ami minden egyes ork említésére felerősödik benne. Az a fajta csend tele van indulattal, amit csak az érezhet, aki már túl sok vért és halált látott. Vagy túl keveset. Jelen állás szerint az utóbbi. A keze önkéntelenül a kard markolatára csúszik, az ujjak megfeszülnek rajta, mintha már most küzdelemre készülne. Kayaerr felé tekintve biccent, megemelve korsóját.*
-Orkok, mi? * Kérdezi vissza de végül, lassan kiissza a korsó tartalmát. A tekintete sötété válik. Közben újra tölti pipáját. Nagy karikákat pöfékel, majd folytatja.*
-Azok a szennyek megint ide merészkednek? Hát nem tanultak a múltból?
*Hátrébb lép, a szék kissé megcsikordul mögötte ahogy eltolja. Nem tartja magát nagy harcosnak, de tudja jól mire képesek azok a fenevadak. S ha tud tenni azért, hogy ez ne következzen be, ő bizony ott lesz. Körbenéz az asztalon, holmiját összeszedi, és indulásra készen vár.*
- Rajta testvérek, ne várassuk meg azt a Yagnar urat.
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-09 21:16:54
Üzenet elküldve: 2025-10-09 21:16:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Úgy látszik, hogy éppen jókor és éppen a megfelelő helyre érkezik a páros, ugyanis van ám harcos bőven a fogadóban. Nem is akármilyenek! Nagyot szusszant most, hogy végre megáll egy kicsit, látszik rajta, hogy verejtékezik a homloka, a mellkasa pedig fel-alá pumpál, bizonyára egy jóideje már kemény hajtásban van. Bizonyára ez okozhatta Kayaerr megcsúszását is, amiért egyáltalán nem neveti ki, vagy nézi le őt, egyszerűen csak segít neki. Bent pedig először a vörös legény veszi észre őket. Magas teremtés, majdnem feléri Rorkirt, pedig ő igazán nagyra nőtt. Visszanyeli szavait a kérdésére ~Nem mindegy mik ellen?!~ és társa válaszol helyette is.*
-Egy egész horda tart a határaink felé ezekből a mocskokból.
*Fintor kúszik az arcára, de hamar eltűnik onnan, és helyette széles vigyor veszi át a helyét, mikor meglátja Morwont a társaságban. Ugyan ő maga sem mondható kicsinek, az óriás egészen robusztus. Nem is találkozott Rorkir óriással, mióta azzal a nővel fújta össze a szél a kikötőben. Ugyan kellemes éjszaka volt, de nem is hasonlítható össze a két szerzet. Ahogy jobban megnézi magának még szélesebben vigyorog rá.*
-Remek! Akkor a legjobb helyen vagy, testvér! Ha igazak a hírek jut elég levágni való mindannyiunknak. Én Rorkir vagyok, de a vezér szavát hozzuk. Acél veled, Morwon.
*Köszönti végül, aztán a banda fehér hajú tagja is úgy látszik, hogy egészen feltüzelődik az orkok hallatán, amit őszintén megért a barbár, hisz ő maga is átérzi a helyzet súlyát.*
-Acél veled, Brynar! Acél veled, Shenthal!
*Köszönti a többieket is, és biccent hozzá. Ugyan Brynar tűnik a legfiatalabbnak közülük, ez semmit nem jelent, attól még neki is kijár a lehetőség, hogy nevet kovácsoljon magának az elkövetkezendő csatákban.*
-Akkor az ősök is úgy akarták, hogy találkozzunk. A Vashegy és a vezér tárt karokkal fogad minden harcost, kik nem rettennek meg a zöld fenevadaktól.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.09 21:17:10
//Mindenki figyelmébe//
*Úgy látszik, hogy éppen jókor és éppen a megfelelő helyre érkezik a páros, ugyanis van ám harcos bőven a fogadóban. Nem is akármilyenek! Nagyot szusszant most, hogy végre megáll egy kicsit, látszik rajta, hogy verejtékezik a homloka, a mellkasa pedig fel-alá pumpál, bizonyára egy jóideje már kemény hajtásban van. Bizonyára ez okozhatta Kayaerr megcsúszását is, amiért egyáltalán nem neveti ki, vagy nézi le őt, egyszerűen csak segít neki. Bent pedig először a vörös legény veszi észre őket. Magas teremtés, majdnem feléri Rorkirt, pedig ő igazán nagyra nőtt. Visszanyeli szavait a kérdésére ~Nem mindegy mik ellen?!~ és társa válaszol helyette is.*
-Egy egész horda tart a határaink felé ezekből a mocskokból.
*Fintor kúszik az arcára, de hamar eltűnik onnan, és helyette széles vigyor veszi át a helyét, mikor meglátja Morwont a társaságban. Ugyan ő maga sem mondható kicsinek, az óriás egészen robusztus. Nem is találkozott Rorkir óriással, mióta azzal a nővel fújta össze a szél a kikötőben. Ugyan kellemes éjszaka volt, de nem is hasonlítható össze a két szerzet. Ahogy jobban megnézi magának még szélesebben vigyorog rá.*
-Remek! Akkor a legjobb helyen vagy, testvér! Ha igazak a hírek jut elég levágni való mindannyiunknak. Én Rorkir vagyok, de a vezér szavát hozzuk. Acél veled, Morwon.
*Köszönti végül, aztán a banda fehér hajú tagja is úgy látszik, hogy egészen feltüzelődik az orkok hallatán, amit őszintén megért a barbár, hisz ő maga is átérzi a helyzet súlyát.*
-Acél veled, Brynar! Acél veled, Shenthal!
*Köszönti a többieket is, és biccent hozzá. Ugyan Brynar tűnik a legfiatalabbnak közülük, ez semmit nem jelent, attól még neki is kijár a lehetőség, hogy nevet kovácsoljon magának az elkövetkezendő csatákban.*
-Akkor az ősök is úgy akarták, hogy találkozzunk. A Vashegy és a vezér tárt karokkal fogad minden harcost, kik nem rettennek meg a zöld fenevadaktól.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.09 21:17:10
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-08 16:07:33
Üzenet elküldve: 2025-10-08 16:07:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
* Csendben hallgatja, ahogy Morwon újabb történetbe kezd. A Pegazus-féle ivóverseny említésénél csak halványan elmosolyodik, és halkan morran egyet. Nem gúnyból, inkább szórakozott elismerésként. Ujjával a pohár peremén köröz.
Amikor Shendal hozzá fordul, a neve hallatán lassan felnéz. Tetszik neki, ahogy a férfi az apját dicséri. Úgy is van ahogy ő mondja. Hatalmas harcos volt. Tekintete egy pillanatra Shendalon időzik. Nem mond semmit, csak elmosolyodik, majd visszatér a korsó felé.
Morwon kérdésére felpillant. Meghívást kap a klubjába, őt viszont jelenleg nem érdeklik az efféle dolgok. Egyszerűen megrázza a fejét. *
- Nem, kösz.
* A másik kettő feláll az asztaltól, és hatalmas kedvvel indul meg a kijárat felé. Énekelnek is, ő viszont nem száll be. Sosem volt valami jó hangja. Ekkor toppan be két további vendég, akik igen érdekes mondanivalót hoztak. Brynar nem mozdul azonnal, mikor a kocsma ajtaja kivágódik. A tölgyfaasztalnál ülve lassan emeli tekintetét az újonnan érkezőkre. Rorkir szavai végig morajlanak a termen. Brynar megissza a maradék italát, majd lassan leteszi a korsót.
Amikor Morwon megszólal, és bemutatja őket, Brynar feláll. Megáll az óriás mellett és Rorkirra néz. *
- A nevem Brynar, nem Brynnus. * Javítja ki az óriást. * A többi viszont igaz, valóban Yagnarhoz indultunk. Beszédem van vele.
* Az orkok hallatára felszisszen. *
- A francba! * Morogja az orra alatt, majd hangosabban is megszólal. * Ha jönnek az orkok, akkor a kardom nem marad a hüvelyben. Vesszen az összes!
* Megveti az orkokat. Ennek nincsen semmi különös oka. Egyszerűen a gyerekkorától fogva gyűlöli őket és kész.
Biccent Rorkirnak. *
- Induljunk!
//Mindenki figyelmébe//
* Csendben hallgatja, ahogy Morwon újabb történetbe kezd. A Pegazus-féle ivóverseny említésénél csak halványan elmosolyodik, és halkan morran egyet. Nem gúnyból, inkább szórakozott elismerésként. Ujjával a pohár peremén köröz.
Amikor Shendal hozzá fordul, a neve hallatán lassan felnéz. Tetszik neki, ahogy a férfi az apját dicséri. Úgy is van ahogy ő mondja. Hatalmas harcos volt. Tekintete egy pillanatra Shendalon időzik. Nem mond semmit, csak elmosolyodik, majd visszatér a korsó felé.
Morwon kérdésére felpillant. Meghívást kap a klubjába, őt viszont jelenleg nem érdeklik az efféle dolgok. Egyszerűen megrázza a fejét. *
- Nem, kösz.
* A másik kettő feláll az asztaltól, és hatalmas kedvvel indul meg a kijárat felé. Énekelnek is, ő viszont nem száll be. Sosem volt valami jó hangja. Ekkor toppan be két további vendég, akik igen érdekes mondanivalót hoztak. Brynar nem mozdul azonnal, mikor a kocsma ajtaja kivágódik. A tölgyfaasztalnál ülve lassan emeli tekintetét az újonnan érkezőkre. Rorkir szavai végig morajlanak a termen. Brynar megissza a maradék italát, majd lassan leteszi a korsót.
Amikor Morwon megszólal, és bemutatja őket, Brynar feláll. Megáll az óriás mellett és Rorkirra néz. *
- A nevem Brynar, nem Brynnus. * Javítja ki az óriást. * A többi viszont igaz, valóban Yagnarhoz indultunk. Beszédem van vele.
* Az orkok hallatára felszisszen. *
- A francba! * Morogja az orra alatt, majd hangosabban is megszólal. * Ha jönnek az orkok, akkor a kardom nem marad a hüvelyben. Vesszen az összes!
* Megveti az orkokat. Ennek nincsen semmi különös oka. Egyszerűen a gyerekkorától fogva gyűlöli őket és kész.
Biccent Rorkirnak. *
- Induljunk!
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-08 12:14:55
Üzenet elküldve: 2025-10-08 12:14:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
* Örömmel emlékszik vissza az estére, amikor elnyerte Arthenior legiszákosabb címét; de csak, mert nem emlékszik sok mindenre, és inkább csak utólag rakta össze, hogy mi történhetett. Akkor aztán tényleg sokat ivott, és sokfélét, így néhány kör után ő is és a többi résztvevő is kidőlt a piától – ezt a részletet azonban senkinek nem kell tudnia. A lényeg, hogy ő tartott ki a legtovább, legalábbis úgy rémlik. Ha nem így lett volna, miért adták volna neki ezt a medaliont?
A veterán sebkötés szintúgy Morwon szakterülete, mint az ivás. Bár Shendal szinte már túlzottan is lelkes, nem akarja letörni a jókedvét, így bólint. *
– Bezony, van ivás, van evés és hát van verekedés is. * Kicsit megvakarja a tarkóját, mert ez utóbbi számára nem hangzik annyira jól. Morwon jámbor óriás, ő csak okkal verekedik. *
– Már, ha van kit megverni. * Teszi hozzá, de ami azt illeti, a hegkötők klubjának nincs valódi programterve vagy célkitűzése, azon kívül, hogy hegeket kötnek… Illetve sebeket, hogy később heg legyen belőlük. Habár olykor csak kötözik azokat a sebeket, máskor pedig zöld színű bájitalt itatnak meg a sebesülttel. De már így is elég hosszú volt a Veterán Harcosok Hegkötők Klubjának a neve, minek tovább bonyolítani?
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
Nem sokkal azután, hogy elhatározzák, hogy elindulnak megkeresni Yagnart, egy igazi Tharg ront be a Vaskorsóba. Morwonnak semmi kétsége efelől, hiszen Rorkir pont úgy néz ki, mint aki négyéves korára már medvékkel bunyózott, és orkok koponyájából itta a vért. Szavai túlharsogják Morwon dalát (ami miatt kissé szomorú is lesz az óriás, hiszen nagyon szép verset szavalt az imént), megjelenése karizmatikus. Olyannyira, hogy a vele együtt érkező átlagos termetű nőt eleinte észre se veszi az óriás, csak amikor válaszol a vörös által feltett kérdésre.
Erre Morwon meghökken és ő is megszólal. *
– Orkok? Há' én pont azér' jöttem, hogy elverjem őket! Jó helyütt vagyunk! * Szól hátra két új társának, aztán visszafordul az újonnan érkezők felé. A Tharg férfi Brennus kürtjéről beszélt valamit, erre csak megvonja vállát és hunyorít. Tudja jól, hogy Brennus Thargodar már rég halott; ott volt, amikor megküzdött Kramlaffal a Párbaj Körében. Talán a fia lenne ez az alak? Vagy… *
– Te vagy tán Yagnar, a Thargok vezíre? * Néz kérdőn Rorkirra, merthogy sejti, hogy egy hozzá hasonló fickó lehet az a Yagnar is, ha már Kagan utódjának nevezi magát. *
– Akárhogy is, épp hozzá indultunk. Én vagyok Morwon, a Vasöklű, ez itt Shenthal, az meg Brynnus. Be kell jutnunk Thargarodba, hogy beszéljünk Yagnarral, esküt tegyünk, meg hasonlók. Tudsz nekünk segíteni? * Nem kér engedélyt társaitól, hogy helyettük beszéljen, de talán csak nem haragszanak meg rá emiatt. Morwon már tudja, hogy mennek itt a dolgok, legalábbis sejti, hiszen régebben ő is a Thargok sorát erősítette (és a vaskorsó Taverna söröshordóinak számát csökkentette). Most pedig azért jött, hogy ismét csatlakozzon hozzájuk. *
//Shendal, Morw, Brynar//
* Örömmel emlékszik vissza az estére, amikor elnyerte Arthenior legiszákosabb címét; de csak, mert nem emlékszik sok mindenre, és inkább csak utólag rakta össze, hogy mi történhetett. Akkor aztán tényleg sokat ivott, és sokfélét, így néhány kör után ő is és a többi résztvevő is kidőlt a piától – ezt a részletet azonban senkinek nem kell tudnia. A lényeg, hogy ő tartott ki a legtovább, legalábbis úgy rémlik. Ha nem így lett volna, miért adták volna neki ezt a medaliont?
A veterán sebkötés szintúgy Morwon szakterülete, mint az ivás. Bár Shendal szinte már túlzottan is lelkes, nem akarja letörni a jókedvét, így bólint. *
– Bezony, van ivás, van evés és hát van verekedés is. * Kicsit megvakarja a tarkóját, mert ez utóbbi számára nem hangzik annyira jól. Morwon jámbor óriás, ő csak okkal verekedik. *
– Már, ha van kit megverni. * Teszi hozzá, de ami azt illeti, a hegkötők klubjának nincs valódi programterve vagy célkitűzése, azon kívül, hogy hegeket kötnek… Illetve sebeket, hogy később heg legyen belőlük. Habár olykor csak kötözik azokat a sebeket, máskor pedig zöld színű bájitalt itatnak meg a sebesülttel. De már így is elég hosszú volt a Veterán Harcosok Hegkötők Klubjának a neve, minek tovább bonyolítani?
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
Nem sokkal azután, hogy elhatározzák, hogy elindulnak megkeresni Yagnart, egy igazi Tharg ront be a Vaskorsóba. Morwonnak semmi kétsége efelől, hiszen Rorkir pont úgy néz ki, mint aki négyéves korára már medvékkel bunyózott, és orkok koponyájából itta a vért. Szavai túlharsogják Morwon dalát (ami miatt kissé szomorú is lesz az óriás, hiszen nagyon szép verset szavalt az imént), megjelenése karizmatikus. Olyannyira, hogy a vele együtt érkező átlagos termetű nőt eleinte észre se veszi az óriás, csak amikor válaszol a vörös által feltett kérdésre.
Erre Morwon meghökken és ő is megszólal. *
– Orkok? Há' én pont azér' jöttem, hogy elverjem őket! Jó helyütt vagyunk! * Szól hátra két új társának, aztán visszafordul az újonnan érkezők felé. A Tharg férfi Brennus kürtjéről beszélt valamit, erre csak megvonja vállát és hunyorít. Tudja jól, hogy Brennus Thargodar már rég halott; ott volt, amikor megküzdött Kramlaffal a Párbaj Körében. Talán a fia lenne ez az alak? Vagy… *
– Te vagy tán Yagnar, a Thargok vezíre? * Néz kérdőn Rorkirra, merthogy sejti, hogy egy hozzá hasonló fickó lehet az a Yagnar is, ha már Kagan utódjának nevezi magát. *
– Akárhogy is, épp hozzá indultunk. Én vagyok Morwon, a Vasöklű, ez itt Shenthal, az meg Brynnus. Be kell jutnunk Thargarodba, hogy beszéljünk Yagnarral, esküt tegyünk, meg hasonlók. Tudsz nekünk segíteni? * Nem kér engedélyt társaitól, hogy helyettük beszéljen, de talán csak nem haragszanak meg rá emiatt. Morwon már tudja, hogy mennek itt a dolgok, legalábbis sejti, hiszen régebben ő is a Thargok sorát erősítette (és a vaskorsó Taverna söröshordóinak számát csökkentette). Most pedig azért jött, hogy ismét csatlakozzon hozzájuk. *
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-08 11:54:47
Üzenet elküldve: 2025-10-08 11:54:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*A nemlétező bajsza alatt somolyog a megjegyzésekre, miután ennyit tud kimutatni a megerőltető munka végeztével. Már "csak" ki kell hozniuk a másik testet és szerencsére eltelik az a fertályóra, amikor már csak rá kell kaparniuk a földet a hullákra. A könnyebbik része a hantolásnak, de ő már majd belegebed abba is, hogy megmozduljon. Viszont szeretné, ha nem tartanák puhánynak, még ha nem is igazán tehetséges ő semmiben. Karheia szerint jó adottságai vannak a varázsláshoz, de ennél többel ő sem kecsegtette még. Azt reméli, hogy majd mindenfélét eltanulhat nővérétől, de most itt van neki a két szabadszájú elf.*
- Hát ez nagyszerű. Az ásásból már most elegem van, az ölés... azt még neked is gyakorolnod kell. *Mutat a törött karra, bár szavainak nincs éle. Sokkal frusztráltabb és fáradtabb annál, hogy most kezdjen el élcelődni a "mentorain", mert még kitalálnak valamit, amit ő most nagyon nem akar. Igaz, egy jó fürdőn és egy ágyon kívül most igazán nem akar semmit, hosszú napja volt, a végén pedig szellemileg és fizikailag is kifáradt.*
- Egyetértek. *Morgolódik, miközben az ő keze is mozdul. Viszonylag hamar be is terítik a két hullát jó tharg földdel, elégedetten néz először a sírokra, majd Thaleena-ra. Remegő kezét ökölbe nyújtja oda a másikhoz, hogy elvégezve a jó munkát, pontot tegyenek a végére.*
- Mi a terv mára? *Érdeklődik, és még egy valami eszébe jut.* - Hol fogunk aludni, meg ilyesmi? Karheia nem mondott semmit, a Jarl is csak annyit, hogy veletek legyek egy darabig, mert jó tanáraim lehettek. Bízik bennetek nagyon. *Hantázik egy kicsit, de végül is igazat mondott. Úgy nagyjából, csak kiszínezte egy kicsit a maga oldalára. ~Bízik bennetek, szóval nehogy valamit elrontsatok velem.~*
*A nemlétező bajsza alatt somolyog a megjegyzésekre, miután ennyit tud kimutatni a megerőltető munka végeztével. Már "csak" ki kell hozniuk a másik testet és szerencsére eltelik az a fertályóra, amikor már csak rá kell kaparniuk a földet a hullákra. A könnyebbik része a hantolásnak, de ő már majd belegebed abba is, hogy megmozduljon. Viszont szeretné, ha nem tartanák puhánynak, még ha nem is igazán tehetséges ő semmiben. Karheia szerint jó adottságai vannak a varázsláshoz, de ennél többel ő sem kecsegtette még. Azt reméli, hogy majd mindenfélét eltanulhat nővérétől, de most itt van neki a két szabadszájú elf.*
- Hát ez nagyszerű. Az ásásból már most elegem van, az ölés... azt még neked is gyakorolnod kell. *Mutat a törött karra, bár szavainak nincs éle. Sokkal frusztráltabb és fáradtabb annál, hogy most kezdjen el élcelődni a "mentorain", mert még kitalálnak valamit, amit ő most nagyon nem akar. Igaz, egy jó fürdőn és egy ágyon kívül most igazán nem akar semmit, hosszú napja volt, a végén pedig szellemileg és fizikailag is kifáradt.*
- Egyetértek. *Morgolódik, miközben az ő keze is mozdul. Viszonylag hamar be is terítik a két hullát jó tharg földdel, elégedetten néz először a sírokra, majd Thaleena-ra. Remegő kezét ökölbe nyújtja oda a másikhoz, hogy elvégezve a jó munkát, pontot tegyenek a végére.*
- Mi a terv mára? *Érdeklődik, és még egy valami eszébe jut.* - Hol fogunk aludni, meg ilyesmi? Karheia nem mondott semmit, a Jarl is csak annyit, hogy veletek legyek egy darabig, mert jó tanáraim lehettek. Bízik bennetek nagyon. *Hantázik egy kicsit, de végül is igazat mondott. Úgy nagyjából, csak kiszínezte egy kicsit a maga oldalára. ~Bízik bennetek, szóval nehogy valamit elrontsatok velem.~*
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-07 20:24:55
Üzenet elküldve: 2025-10-07 20:24:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Az új becenévre bosszúsan húzza az orrát. Nem is olyan alacsony! A faluban kifejezetten a magasabbak közé tartozott. Igaz, hogy jobbára már csak öregek, gyerekek és asszonyok tették ki a törzset, de akkor is...*
- Kicsi? Tudod mi a kicsi? A f...
*Hogy mi lehet kicsi Rorkirnak? A fantáziája? A feje? Esetleg a figyelme? Sajnos nem derül ki, ugyanis mielőtt szépen befejezhetné magvas gondolatát, a taverna felé vezető úton megcsúszik egy óvatlan pillanatra a lába egy lazább kövön, s kénytelen Rorkir karjába kapni. Szerencsésen megússza a tanyálást.*
- Fhargh Gaots! *morran az orra alatt, melyet talán az északi nyelvekkel ismeretes lichaneci professzorok leginkább "a rohadt istenek"-nek fordítanának, szerényen némi nyugatibb dialektus is kihallatszik a kiejtésben. Még az ivóhoz vezető úton persze szidja néhányszor a "kurva csúszós csizmáját" és a "nyomorék köveket", de mérge lassan elillan az ajtóhoz érve.
A férfival együtt betoppanva tekintetét körbehordozza a vendégseregen, megnézni magának a vörhenyes fickót, a hófehér hajú kölyköt meg az óriást, de megállapítja hamar, hogy egyikkel sem találkozott még. Kinézetre nem tűnnek jöttmentnek, de Amonon mostanság nem járhattak.*
- Orkok érkeznek a puszták felől *felel a vörös kérdésére* - Egy egész seregnyi.
//Mindenki figyelmébe//
*Az új becenévre bosszúsan húzza az orrát. Nem is olyan alacsony! A faluban kifejezetten a magasabbak közé tartozott. Igaz, hogy jobbára már csak öregek, gyerekek és asszonyok tették ki a törzset, de akkor is...*
- Kicsi? Tudod mi a kicsi? A f...
*Hogy mi lehet kicsi Rorkirnak? A fantáziája? A feje? Esetleg a figyelme? Sajnos nem derül ki, ugyanis mielőtt szépen befejezhetné magvas gondolatát, a taverna felé vezető úton megcsúszik egy óvatlan pillanatra a lába egy lazább kövön, s kénytelen Rorkir karjába kapni. Szerencsésen megússza a tanyálást.*
- Fhargh Gaots! *morran az orra alatt, melyet talán az északi nyelvekkel ismeretes lichaneci professzorok leginkább "a rohadt istenek"-nek fordítanának, szerényen némi nyugatibb dialektus is kihallatszik a kiejtésben. Még az ivóhoz vezető úton persze szidja néhányszor a "kurva csúszós csizmáját" és a "nyomorék köveket", de mérge lassan elillan az ajtóhoz érve.
A férfival együtt betoppanva tekintetét körbehordozza a vendégseregen, megnézni magának a vörhenyes fickót, a hófehér hajú kölyköt meg az óriást, de megállapítja hamar, hogy egyikkel sem találkozott még. Kinézetre nem tűnnek jöttmentnek, de Amonon mostanság nem járhattak.*
- Orkok érkeznek a puszták felől *felel a vörös kérdésére* - Egy egész seregnyi.
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-07 09:33:41
Üzenet elküldve: 2025-10-07 09:33:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
* Hátradől a székben, miközben elégedett mosollyal figyeli, ahogy Morwon a maradék ételt is eltünteti az asztalról. Az óriás minden mozdulatából árad az életkedv. A harsány nevetés, a széles gesztusok, a természetes hangosság. Nehéz mellette nem jókedvűnek lenni. Brynar csendesebb, kimértebb, de ahogy most is poharat emel, abban van valami megnyugtató erő. Shen valahogy érzi, hogy ezzel a két alakkal nem lesz könnyű útjuk, de annál emlékezetesebb.*
-Hát, ha valaki, akkor te biztos nem maradsz éhen, Morwon. A pörkölt már a múlté, de ha így folytatod, az asztal is elfogy alólad. * Hangosan neveti el magát, ahogy elképzeli. Szeme meg-megcsillan a tűz fényében, de nem szól közbe már, csak hallgatja, ahogy Brynar az apjáról mesél. Látszik rajta, hogy ez a téma megérinti. A tisztelet, amivel beszél, az a fajta erő, amit nem lehet megjátszani. Shendal elmosolyodik, mikor a férfi azt mondja, nem a vér számít, hanem hogy kiállsz a bajtársad mellett. Ez valahol mélyen benne is visszhangra talál. Tudja, mit jelent egyedül állni a sárban, mikor a kard már kicsorbult, és csak az számít, hogy a melletted lévő él-e még.*
-Jól beszélsz, Brynar! Az ilyen szavakat az ember nem tanulja könyvből. Aki így gondolkodik, az már volt ott, ahol a por a vérrel keveredik. Hroldar! Anyám is mesélt róla. Azt mondta, nem volt még egy harcos, aki annyira hű maradt volna a szavához. *Rápillant Brynarra, és kicsit elmosolyodik.* -Nem csoda, ha büszke vagy rá.
*Kortyol az italából, lassan, mintha csak az ízét próbálná kitalálni. Mikor leteszi a korsót, Morwonhoz fordul. A nagydarab óriás épp a saját hőstettét ecseteli a Pegazus fogadóból, és Shendal először csak pislog párat, majd elneveti magát. Nem gúnyosan, inkább őszintén, mert annyira hihetetlenül hangzik, hogy nem tudja visszatartani a nevetést.*
-Tízféle italt? Nem csodálom, hogy utána nem tartanak több versenyt. Valószínűleg kifogytak a készletből. De az biztos, ha te iszod a sört, akkor a csap is megtisztelésnek veszi. *Egy pillanatra elkomolyodik, mikor az óriás arról beszél, hogy még soha senki nem csatlakozott hozzájuk. Aztán jön a „fel vagy véve” mondat, és Shendal egy szempillantás alatt újra elmosolyodik. Az biztos, hogy ezzel az alakkal nem lesz unalmas a napja.*
-Köszönöm a bizalmat! * Mondja félmosollyal.* Bár bevallom, ha van benne étel, ital meg némi verekedés, akkor jól érzem majd magam köztetek. *Mikor Morwon a sebek ellátásáról kezd beszélni, Shendal a mellkasára mutat.*
-Én több sebet kaptam, mint amennyit el tudok látni, szóval tapasztalatból már tudom, hová kell nyomni, hogy ne vérezzek el. De ha te tanítani akarsz, hát hallgatlak, mester.
*Morwon bólintása után elneveti magát, majd hátradől a széken. A teste ellazul, mintha most először engedne ki igazán az este folyamán. Nézi, ahogy a két férfi befejezi az ételt, isszák az italt, és egy pillanatra olyan, mintha valahova tartoznának. Egyik sem szent, de egyik sem gyáva. Az ital lassan fogy, a beszélgetés pedig egyre lazább. Amikor Morwon feláll és tapsol kettőt, Shendal már sejti, hogy indulás lesz. A kis dal, amit az óriás elharsog, széles mosolyt csal az arcára. A ritmus talán hamis, de az energia igazi. Feláll, megigazítja az övét, a kard markolatára teszi a kezét, de ő se marad ki. Harci kedve az egekben, igaz nem egy nagy harcos, de majd alakul.*
A csatából visszatérsz és több sebből is vérzel.
De győztünk örülsz annak, mit szíved mélyén érzel. HEJ!
A győzelem a tiéd, asszonyok édes csókja érinti ajkad.
A Thargok dicsőségnek fénye csillogjon rajtad. HEJ!
* Nevetésbe fullad a dal, de a hangulat megmarad. A vörös arca színben már hajlik hajának vereséhez. A hangulat az alkohol, és a jó étkek mellett már csak akkor lenne fergetegesebb, ha jóféle asszonyok is színesítenék a társaságot.*
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Shendal épp a korsója fölé hajol, mikor a kocsma ajtaja kivágódik, és Rorkir berobban, mint egy mennydörgés. A hangja olyan, mintha maga Brennus kürtje szólna benne. A sör egy pillanatra megáll a levegőben a kezében, majd egy félmosollyal leteszi a korsót az asztalra.
-Na, ez aztán a belépő.* Jegyzi meg halkan, inkább csak magának, ahogy a fény beárad az ajtón és kirajzolja a hatalmas alakot. Szőke, bozontos fej, bundába burkolt test, és az a hófehér penge, ami még innen is vakít. A kocsma népe egyszerre elhallgat, csak a korsók csörrenése marad és néhány hitetlen pillantás. Shendal lassan feláll, egyik kezét az asztalon támasztja meg, a másikkal a derekára igazítja a fegyverszíját. Arcán jókedv és kíváncsiság keveredik.
– Háború, mi? Mik ellen? * Mert ugyan az üzenetet megkapta, hogy hadba hívják, de hogy kik ellen azt nem tudja. Rorkirban van valami, ami rögtön megfogja. A nyers erő, a szavak mögött izzó tűz, meg az a fajta őrült lelkesedés, ami csak azokból árad, akik élnek-halnak a harcért.*
A hozzászólás írója (Shendal Irymor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.07 09:34:52
//Shendal, Morw, Brynar//
* Hátradől a székben, miközben elégedett mosollyal figyeli, ahogy Morwon a maradék ételt is eltünteti az asztalról. Az óriás minden mozdulatából árad az életkedv. A harsány nevetés, a széles gesztusok, a természetes hangosság. Nehéz mellette nem jókedvűnek lenni. Brynar csendesebb, kimértebb, de ahogy most is poharat emel, abban van valami megnyugtató erő. Shen valahogy érzi, hogy ezzel a két alakkal nem lesz könnyű útjuk, de annál emlékezetesebb.*
-Hát, ha valaki, akkor te biztos nem maradsz éhen, Morwon. A pörkölt már a múlté, de ha így folytatod, az asztal is elfogy alólad. * Hangosan neveti el magát, ahogy elképzeli. Szeme meg-megcsillan a tűz fényében, de nem szól közbe már, csak hallgatja, ahogy Brynar az apjáról mesél. Látszik rajta, hogy ez a téma megérinti. A tisztelet, amivel beszél, az a fajta erő, amit nem lehet megjátszani. Shendal elmosolyodik, mikor a férfi azt mondja, nem a vér számít, hanem hogy kiállsz a bajtársad mellett. Ez valahol mélyen benne is visszhangra talál. Tudja, mit jelent egyedül állni a sárban, mikor a kard már kicsorbult, és csak az számít, hogy a melletted lévő él-e még.*
-Jól beszélsz, Brynar! Az ilyen szavakat az ember nem tanulja könyvből. Aki így gondolkodik, az már volt ott, ahol a por a vérrel keveredik. Hroldar! Anyám is mesélt róla. Azt mondta, nem volt még egy harcos, aki annyira hű maradt volna a szavához. *Rápillant Brynarra, és kicsit elmosolyodik.* -Nem csoda, ha büszke vagy rá.
*Kortyol az italából, lassan, mintha csak az ízét próbálná kitalálni. Mikor leteszi a korsót, Morwonhoz fordul. A nagydarab óriás épp a saját hőstettét ecseteli a Pegazus fogadóból, és Shendal először csak pislog párat, majd elneveti magát. Nem gúnyosan, inkább őszintén, mert annyira hihetetlenül hangzik, hogy nem tudja visszatartani a nevetést.*
-Tízféle italt? Nem csodálom, hogy utána nem tartanak több versenyt. Valószínűleg kifogytak a készletből. De az biztos, ha te iszod a sört, akkor a csap is megtisztelésnek veszi. *Egy pillanatra elkomolyodik, mikor az óriás arról beszél, hogy még soha senki nem csatlakozott hozzájuk. Aztán jön a „fel vagy véve” mondat, és Shendal egy szempillantás alatt újra elmosolyodik. Az biztos, hogy ezzel az alakkal nem lesz unalmas a napja.*
-Köszönöm a bizalmat! * Mondja félmosollyal.* Bár bevallom, ha van benne étel, ital meg némi verekedés, akkor jól érzem majd magam köztetek. *Mikor Morwon a sebek ellátásáról kezd beszélni, Shendal a mellkasára mutat.*
-Én több sebet kaptam, mint amennyit el tudok látni, szóval tapasztalatból már tudom, hová kell nyomni, hogy ne vérezzek el. De ha te tanítani akarsz, hát hallgatlak, mester.
*Morwon bólintása után elneveti magát, majd hátradől a széken. A teste ellazul, mintha most először engedne ki igazán az este folyamán. Nézi, ahogy a két férfi befejezi az ételt, isszák az italt, és egy pillanatra olyan, mintha valahova tartoznának. Egyik sem szent, de egyik sem gyáva. Az ital lassan fogy, a beszélgetés pedig egyre lazább. Amikor Morwon feláll és tapsol kettőt, Shendal már sejti, hogy indulás lesz. A kis dal, amit az óriás elharsog, széles mosolyt csal az arcára. A ritmus talán hamis, de az energia igazi. Feláll, megigazítja az övét, a kard markolatára teszi a kezét, de ő se marad ki. Harci kedve az egekben, igaz nem egy nagy harcos, de majd alakul.*
A csatából visszatérsz és több sebből is vérzel.
De győztünk örülsz annak, mit szíved mélyén érzel. HEJ!
A győzelem a tiéd, asszonyok édes csókja érinti ajkad.
A Thargok dicsőségnek fénye csillogjon rajtad. HEJ!
* Nevetésbe fullad a dal, de a hangulat megmarad. A vörös arca színben már hajlik hajának vereséhez. A hangulat az alkohol, és a jó étkek mellett már csak akkor lenne fergetegesebb, ha jóféle asszonyok is színesítenék a társaságot.*
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
*Shendal épp a korsója fölé hajol, mikor a kocsma ajtaja kivágódik, és Rorkir berobban, mint egy mennydörgés. A hangja olyan, mintha maga Brennus kürtje szólna benne. A sör egy pillanatra megáll a levegőben a kezében, majd egy félmosollyal leteszi a korsót az asztalra.
-Na, ez aztán a belépő.* Jegyzi meg halkan, inkább csak magának, ahogy a fény beárad az ajtón és kirajzolja a hatalmas alakot. Szőke, bozontos fej, bundába burkolt test, és az a hófehér penge, ami még innen is vakít. A kocsma népe egyszerre elhallgat, csak a korsók csörrenése marad és néhány hitetlen pillantás. Shendal lassan feláll, egyik kezét az asztalon támasztja meg, a másikkal a derekára igazítja a fegyverszíját. Arcán jókedv és kíváncsiság keveredik.
– Háború, mi? Mik ellen? * Mert ugyan az üzenetet megkapta, hogy hadba hívják, de hogy kik ellen azt nem tudja. Rorkirban van valami, ami rögtön megfogja. A nyers erő, a szavak mögött izzó tűz, meg az a fajta őrült lelkesedés, ami csak azokból árad, akik élnek-halnak a harcért.*
A hozzászólás írója (Shendal Irymor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.07 09:34:52
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-07 02:34:41
Üzenet elküldve: 2025-10-07 02:34:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Mindenki figyelmébe//
-Biztos eljut hozzá a hír, csak eszembe jutott.
*Kezével legyint is, nincs most idő arra, hogy még külön mindenkihez egyesével eljussanak, a hír pedig egyébként is magától terjed.*
-Tudod hogy van ez, fingasz egyet délelőtt, estére már beszartál, hadd égjen csak a pletyka, minél rosszabb annál jobb lesz nekünk.
*Vigyorog, majd elpakolja a holmikat amiket vásárolt, és biccent.*
-Menjünk a korsóba, Kicsi!
*Viszonozza a kedvességet, majd megindul döngő léptekkel. Érezni a levegőben, hogy valami készülődik, kár is volna tagadni. Talán az ő kezük is benne van, nem vitás, de egyébként is zizeg minden, valahogy még a levegő is más. A kocsmához érve ismét kellemes emlékek öntik el, eszébe jut mikor ökölbanjok lett egy sima verekedésből indult fogadás nyomán. ~De megpofoznék már valakit!~ Ugyan a szántóföldeki kalandja igazán izgalmas volt, mégsem azonos az érzés, mikor egy farkasszörnnyel harcolsz, mintha betöröd valami nagyképű suhanc orrát. A Taverna ajtaját keményen löki be, hogy rögtön el is kurjanthassa magát.*
-Hát nem halljátok Brennus kürjét ti átkozott anyaszomorítók!? Szedjétek össze magatokat, okádjatok egyet hátul aztán irány az erőd! A jarl hadba hív mindenkit! Háború lesz, fattyak! Háború!
*Szemében ott ég a tűz, egy cseppet sem szunnyadt, s ha hangja nem volna elég kemény, kiállása is társul mellé, jobbára csak az nem figyelhet fel a párosra, aki szándékosan nem akar. Az mondjuk kérdéses, hogy ezzel mit érne el a továbbiakban.*
//Mindenki figyelmébe//
-Biztos eljut hozzá a hír, csak eszembe jutott.
*Kezével legyint is, nincs most idő arra, hogy még külön mindenkihez egyesével eljussanak, a hír pedig egyébként is magától terjed.*
-Tudod hogy van ez, fingasz egyet délelőtt, estére már beszartál, hadd égjen csak a pletyka, minél rosszabb annál jobb lesz nekünk.
*Vigyorog, majd elpakolja a holmikat amiket vásárolt, és biccent.*
-Menjünk a korsóba, Kicsi!
*Viszonozza a kedvességet, majd megindul döngő léptekkel. Érezni a levegőben, hogy valami készülődik, kár is volna tagadni. Talán az ő kezük is benne van, nem vitás, de egyébként is zizeg minden, valahogy még a levegő is más. A kocsmához érve ismét kellemes emlékek öntik el, eszébe jut mikor ökölbanjok lett egy sima verekedésből indult fogadás nyomán. ~De megpofoznék már valakit!~ Ugyan a szántóföldeki kalandja igazán izgalmas volt, mégsem azonos az érzés, mikor egy farkasszörnnyel harcolsz, mintha betöröd valami nagyképű suhanc orrát. A Taverna ajtaját keményen löki be, hogy rögtön el is kurjanthassa magát.*
-Hát nem halljátok Brennus kürjét ti átkozott anyaszomorítók!? Szedjétek össze magatokat, okádjatok egyet hátul aztán irány az erőd! A jarl hadba hív mindenkit! Háború lesz, fattyak! Háború!
*Szemében ott ég a tűz, egy cseppet sem szunnyadt, s ha hangja nem volna elég kemény, kiállása is társul mellé, jobbára csak az nem figyelhet fel a párosra, aki szándékosan nem akar. Az mondjuk kérdéses, hogy ezzel mit érne el a továbbiakban.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-06 17:26:28
Üzenet elküldve: 2025-10-06 17:26:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
* Morwon úgy látja, hogy bár Shendal fiatal még, ugyanakkor bölcs is. Néha bólogatva, néha hümmögve hallgatja. Különösen tetszik neki, amikor a másik két tölgyfához hasonlítja. Egy hosszabb hallgatás után szólal csak meg. *
– Én oszt' annyit eszek és iszok, amennyi belém fér. Nem leszek tőle se lassabb, se butább! * Mondja büszkén, és előkeresi medálját, amin a Pegazus fogadó címere látható. Ha jártak már Artheniorban, biztosan felismerik, ha nem, akkor akármit is mondhatna róla. Mindenesetre most (is) az igazat mondja, jóllehet, kissé nagyzol, mint mindig. *
– Ezt azért adták, mert elém raktak tízféle italt és mindet megittam anélkül, hogy egy kicsit is megszédültem volna. Aztat mondták, egy évig ingyen ihatok és ehetek vele. És így is volt. Azóta nem rendeznek már ilyen versenyeket. * Azt még Morwon is összerakja fejben, hogy valószínűleg miatta nem szerveznek már ivóversenyt – nemcsak, mert mindenkit legyűrne benne, hanem mert legutóbb úgy kihasználta a nyereményét, hogy ha soha többet nem inna, akkor is eleget ivott volna már abban az évben. Persze azóta sem állt le, de némileg visszafogta magát, mióta fizetnie kell érte.
Úgy hallja, hogy ez a kettő, bár közvetlenül nem ismerik egymást, Brynar apja révén mégiscsak van közük egymáshoz. Morwon nem tud sokat hozzászólni a témához, hiszen ő nem a messzi északról érkezett; ennek ellenére egyetért társaival abban, hogy nem a vér számít elsősorban. Elég csak magára vagy a többi óriásra, törpére, elfre gondolni, akik nyilvánvalóan nem Vasbordájú Thargodrym leszármazottai. Shen most tőle kérdez valamit, így egy pillanatra abbahagyja a zabálást, hogy ne teli szájjal kelljen válaszolnia. *
– Még soha senki nem csatlakozott hozzánk. * Elgondolkodik. *
– Ezt meg kéne beszélnem KisMorw-val, de mivel őt rég nem láttam, így… * Megvonja vállát. *
– Fel vagy véve! * A VHHK-ba könnyű bejutni, de még könnyebb kikerülni onnan. Morwon és Ziana csupán rendkívüli hegkötő tehetségüknek köszönhetik, hogy ők ennyi év után is a klub tagjai. Na, meg mert ők az alapítók. Viszont ahogy kimondja az ítéletet, eszébe jut, hogy mégiscsak ügyelni kéne arra, hogy csak igazi hegkötők legyenek a társaság tagjai. *
– Tudsz-e sebeket ellátni? Mert, ha nem, akkor… Akkor meg kell, hogy tanítsalak rá! * Persze nem most rögtön, de előbb-utóbb sort kell rá keríteniük. Ha pedig a vörös azt állítja, hogy ért hozzá, akkor is meg kell vizsgálni, hogy valóban ért-e hozzá annyira, hogy veterán hegkötőnek minősüljön. Most Brynar felé fordul. *
– Te is szeretnél a klub tagja lenni? * Bármi is legyen a válasz, Morwon nem fog megsértődni és különösebben nem is akar foglalkozni egyelőre a felvételi procedúrával. Ehelyett magába tömi a maradék ételét, megissza a maradék italát (a pálinkát a magasba emeli, koccint azzal, aki szükségesnek érzi, majd egyben lehúzza, ahogy azt kell), aztán tapsol kettőt a tányérja felett. *
– No, akkor ne is várakoztassuk tovább Yagnart! Irány Thargarod! * Természetesen, ha úgy látja, valaki még ennyi vagy inni szeretne, tud várni, de ha mindenki elkészültnek látszik, akkor felpattan a székéről és vidám hangulatban indul meg a kijárat felé. *
Három Tharg jó barát,
Együtt issza jó borát,
Felmennek a Vashegyre!
Felmennek, és fent lesznek,
Mert fent lenni jó nekik,
Bezony!
//Shendal, Morw, Brynar//
* Morwon úgy látja, hogy bár Shendal fiatal még, ugyanakkor bölcs is. Néha bólogatva, néha hümmögve hallgatja. Különösen tetszik neki, amikor a másik két tölgyfához hasonlítja. Egy hosszabb hallgatás után szólal csak meg. *
– Én oszt' annyit eszek és iszok, amennyi belém fér. Nem leszek tőle se lassabb, se butább! * Mondja büszkén, és előkeresi medálját, amin a Pegazus fogadó címere látható. Ha jártak már Artheniorban, biztosan felismerik, ha nem, akkor akármit is mondhatna róla. Mindenesetre most (is) az igazat mondja, jóllehet, kissé nagyzol, mint mindig. *
– Ezt azért adták, mert elém raktak tízféle italt és mindet megittam anélkül, hogy egy kicsit is megszédültem volna. Aztat mondták, egy évig ingyen ihatok és ehetek vele. És így is volt. Azóta nem rendeznek már ilyen versenyeket. * Azt még Morwon is összerakja fejben, hogy valószínűleg miatta nem szerveznek már ivóversenyt – nemcsak, mert mindenkit legyűrne benne, hanem mert legutóbb úgy kihasználta a nyereményét, hogy ha soha többet nem inna, akkor is eleget ivott volna már abban az évben. Persze azóta sem állt le, de némileg visszafogta magát, mióta fizetnie kell érte.
Úgy hallja, hogy ez a kettő, bár közvetlenül nem ismerik egymást, Brynar apja révén mégiscsak van közük egymáshoz. Morwon nem tud sokat hozzászólni a témához, hiszen ő nem a messzi északról érkezett; ennek ellenére egyetért társaival abban, hogy nem a vér számít elsősorban. Elég csak magára vagy a többi óriásra, törpére, elfre gondolni, akik nyilvánvalóan nem Vasbordájú Thargodrym leszármazottai. Shen most tőle kérdez valamit, így egy pillanatra abbahagyja a zabálást, hogy ne teli szájjal kelljen válaszolnia. *
– Még soha senki nem csatlakozott hozzánk. * Elgondolkodik. *
– Ezt meg kéne beszélnem KisMorw-val, de mivel őt rég nem láttam, így… * Megvonja vállát. *
– Fel vagy véve! * A VHHK-ba könnyű bejutni, de még könnyebb kikerülni onnan. Morwon és Ziana csupán rendkívüli hegkötő tehetségüknek köszönhetik, hogy ők ennyi év után is a klub tagjai. Na, meg mert ők az alapítók. Viszont ahogy kimondja az ítéletet, eszébe jut, hogy mégiscsak ügyelni kéne arra, hogy csak igazi hegkötők legyenek a társaság tagjai. *
– Tudsz-e sebeket ellátni? Mert, ha nem, akkor… Akkor meg kell, hogy tanítsalak rá! * Persze nem most rögtön, de előbb-utóbb sort kell rá keríteniük. Ha pedig a vörös azt állítja, hogy ért hozzá, akkor is meg kell vizsgálni, hogy valóban ért-e hozzá annyira, hogy veterán hegkötőnek minősüljön. Most Brynar felé fordul. *
– Te is szeretnél a klub tagja lenni? * Bármi is legyen a válasz, Morwon nem fog megsértődni és különösebben nem is akar foglalkozni egyelőre a felvételi procedúrával. Ehelyett magába tömi a maradék ételét, megissza a maradék italát (a pálinkát a magasba emeli, koccint azzal, aki szükségesnek érzi, majd egyben lehúzza, ahogy azt kell), aztán tapsol kettőt a tányérja felett. *
– No, akkor ne is várakoztassuk tovább Yagnart! Irány Thargarod! * Természetesen, ha úgy látja, valaki még ennyi vagy inni szeretne, tud várni, de ha mindenki elkészültnek látszik, akkor felpattan a székéről és vidám hangulatban indul meg a kijárat felé. *
Három Tharg jó barát,
Együtt issza jó borát,
Felmennek a Vashegyre!
Felmennek, és fent lesznek,
Mert fent lenni jó nekik,
Bezony!
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-04 17:17:32
Üzenet elküldve: 2025-10-04 17:17:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
* Miközben a másik kettőt hallgatja, befalja az utolsó darab pörköltet, és egy kenyérdarabkával csendben kitakarítja a tányérját. Húz egy nagyot a korábban megvett söréből. A másoktól kapott italból még nem ivott. Hol az egyik férfire, hol a másikra néz. Mintha próbálná kiismerni őket. A jó néhány biztató szóra csak mosolyog és bólogat. Shendal az apjáról kérdezi, ő pedig felel. *
- Az apám valóban Hroldar volt. Nagy harcos, sokszor mutatta meg nekem, mit jelent tartani a szót, és mit jelent megvédeni azt, ami a tiéd. Mindent amit tudok, azt tőle tanultam. * Lehúzza a maradék sörét is. * Ha ő itt lenne, azt mondaná, hogy nem a vér számít, hanem az, hogy kiállsz-e a bajtársad mellett, mikor kard csattan a pajzson. Ezt én is így gondolom.
* Most először veszi el az ajándékba kapott italát. Felemeli a társai felé. *
- Köszönöm a meghívást. * Belekortyol az italba, majd egy kis szünet után megszólal. * Legyen így, ahogy ti mondjátok. Társuljunk és keressük meg Yagnart. S majd meglátjuk, hogy mi lesz utána.
* Normális esetben kerülné a feltűnést, és az hamar kiderült, hogy ez a két fickó egyenesen vonzza azt. Viszont most pont ezért szeretne velük menni. A feltűnés miatt. Elvégre milyen épeszű támadna rájuk látván az óriást és a vörös behemótot? *
//Shendal, Morw, Brynar//
* Miközben a másik kettőt hallgatja, befalja az utolsó darab pörköltet, és egy kenyérdarabkával csendben kitakarítja a tányérját. Húz egy nagyot a korábban megvett söréből. A másoktól kapott italból még nem ivott. Hol az egyik férfire, hol a másikra néz. Mintha próbálná kiismerni őket. A jó néhány biztató szóra csak mosolyog és bólogat. Shendal az apjáról kérdezi, ő pedig felel. *
- Az apám valóban Hroldar volt. Nagy harcos, sokszor mutatta meg nekem, mit jelent tartani a szót, és mit jelent megvédeni azt, ami a tiéd. Mindent amit tudok, azt tőle tanultam. * Lehúzza a maradék sörét is. * Ha ő itt lenne, azt mondaná, hogy nem a vér számít, hanem az, hogy kiállsz-e a bajtársad mellett, mikor kard csattan a pajzson. Ezt én is így gondolom.
* Most először veszi el az ajándékba kapott italát. Felemeli a társai felé. *
- Köszönöm a meghívást. * Belekortyol az italba, majd egy kis szünet után megszólal. * Legyen így, ahogy ti mondjátok. Társuljunk és keressük meg Yagnart. S majd meglátjuk, hogy mi lesz utána.
* Normális esetben kerülné a feltűnést, és az hamar kiderült, hogy ez a két fickó egyenesen vonzza azt. Viszont most pont ezért szeretne velük menni. A feltűnés miatt. Elvégre milyen épeszű támadna rájuk látván az óriást és a vörös behemótot? *
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-04 06:17:42
Üzenet elküldve: 2025-10-04 06:17:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, Morw, Brynar//
*Shendal lassan kezdi elengedni azt a kezdeti feszültséget, amit Morwon közelsége keltett benne. A nagy óriás harsány nevetése és jóindulatú barátságossága nem hagy teret a félelemnek, hiába próbálja a férfi olykor ijesztőnek mutatni magát. Az ital, a pipa füstje, meg az egész kocsmai hangulat szép lassan megenyhíti a férfi szívét. Ahogy leülnek Brynar asztalához, mintha egy pillanat alatt egy családias asztaltársaság alakult volna ki. Három férfi, akik más-más helyről jöttek, de ugyanaz a cél hajtja őket.*
-Na, ha már így összejöttünk, akkor nem illik csendben enni mondja félig tréfásan, félig komolyan, miközben egy darab húst húz ki a szájából és a villájával hadonászik.*
-Én csak félig tharg vérből vagyok. Félig valami másból, amit a szellemek tudnak csak. Anyám ága köt ide, ezért is indultam útnak. Úgy voltam vele, jobb megnézni, hogy tartozom-e ide, mint örökké azon rágódni, hogy nem próbáltam. *Morwon közben már tele szájjal ismételgeti a saját nevét, Brynar meg elbüszkélkedik apjával, Hroldarral. Shen elmosolyodik, és kicsit hangosabban szólal meg, hogy hallatszódjon a zűrzavarban.*
-Látom, nem aprózzátok el, de jól is van így. Egy harcos legyen büszke amire kell. Egyikőtöknek nagy harcos volt az apja, a másik meg akkora, mint két tölgyfa egymás hegyén-hátán. Én meg. Én csak próbálom megtalálni a helyem. De ha Yagnar tényleg olyan nagy vezető, mint mondják, talán náluk is lesz helye a magamfajta ficsúrnak, aki félig-meddig ide tartozik. *A Kagan ökle gyorsan fogy. Shen minden kortynál fintorog, de nem adja jelét, mennyire marja a torkát. Inkább kicsit nagyobb kedvvel beszél, hogy ne hallják rajta az italtól rekedt hangot.*
-Tudjátok, mi a legszebb ebben? * Kérdezi, miközben Bryn és Morwon felé int a korsójával.*
-Az, hogy most itt ülünk, három idegen, mégis egy asztalnál, egy pohárból emelve a thargokra. Valahogy úgy érzem, az ilyesmi mutatja meg, kik vagyunk mi. A vér, és a szellem! Kagan öklére mondom, mi bajtársak leszünk. *Kicsit elneveti magát, mert Morwon két tányért fal egyszerre. Brynar komolyabban eszik, de azért látszik rajta, hogy jól érzi magát.*
-Hát, ha így haladunk, nem lesz, aki a végén bejusson Thargarodba. * Vigyorodik el Shen, majd megtörli a száját.*
-Tele hassal és ennyi itallal az ereinkben inkább gurulni fogunk, mint menetelni. *A szeme közben újra-újra Brynarra siklik, hiszen kíváncsi, ki ez a hóhajú férfi. A neve, a büszkesége, ahogy az apjáról mesél. Mind arról árulkodik, hogy nem akárki.*
-Szóval, Bryn, ha tényleg Hroldar volt az apád? Sokat hallottam róla. Akkor bizony sok mindent láthattál tőle. *Jegyzi meg Shen, kissé nosztalgikusan.*
-Én meg. * Legyint egyet, közben vörös haját hátratolja zsíros kezével.*
-Hát, én inkább csak hallottam a történeteket. Apám nem beszélt sokat, ő más világból jött. Kereskedő volt. De anyám mindig úgy mesélte, hogy a Tharg név többet jelent, mint puszta származás. Ezért is hiszem, hogy nekem is lehet helyem köztetek. *Ahogy ezt kimondja, újra belekortyol a korsójába. Ezúttal már kevésbé rándul össze a szája, megszokta az erős ízt. A hangja is felszabadultabb lesz, már-már baráti.*
-Egyébként. *Fordul most Morwon felé* -Ez a Veterán Harcosok Hegkötő Klubja, ezt most komolyan mondtad? Mert ha igen, akkor én biztos tag szeretnék lenni. Már csak a név miatt is! *Ezen jóízűen nevet, majd Brynar felé fordul, és mintha régóta ismerné, koccintana vele, majd az óriással is persze csak óvatosan.*
-Bárhogy is, uraim, ha tényleg Thargarod felé vesszük az utat, akkor ha van rá mód tartsunk össze. Úgy vélem nincs az az ellenfél aki győzedelmeskedne felettünk. Együtt együtt bármi menni fog. Na mit szólsz?
*Az asztal fölött lassan kialakul egyfajta közös hangulat. Három férfi, akik más-más múltból jöttek, mégis ugyanabba az irányba tartanak. A nevetés, az evés, az ital és a pipa füstje körbelengi őket, s Shendal érzi talán tényleg jó helyen van most. Hazatért. És ez az érzés, a közösség első íze, sokkal többet ér számára, mint bármelyik falat vagy korty az asztalon.*
A hozzászólás írója (Shendal Irymor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.04 06:21:40
//Shendal, Morw, Brynar//
*Shendal lassan kezdi elengedni azt a kezdeti feszültséget, amit Morwon közelsége keltett benne. A nagy óriás harsány nevetése és jóindulatú barátságossága nem hagy teret a félelemnek, hiába próbálja a férfi olykor ijesztőnek mutatni magát. Az ital, a pipa füstje, meg az egész kocsmai hangulat szép lassan megenyhíti a férfi szívét. Ahogy leülnek Brynar asztalához, mintha egy pillanat alatt egy családias asztaltársaság alakult volna ki. Három férfi, akik más-más helyről jöttek, de ugyanaz a cél hajtja őket.*
-Na, ha már így összejöttünk, akkor nem illik csendben enni mondja félig tréfásan, félig komolyan, miközben egy darab húst húz ki a szájából és a villájával hadonászik.*
-Én csak félig tharg vérből vagyok. Félig valami másból, amit a szellemek tudnak csak. Anyám ága köt ide, ezért is indultam útnak. Úgy voltam vele, jobb megnézni, hogy tartozom-e ide, mint örökké azon rágódni, hogy nem próbáltam. *Morwon közben már tele szájjal ismételgeti a saját nevét, Brynar meg elbüszkélkedik apjával, Hroldarral. Shen elmosolyodik, és kicsit hangosabban szólal meg, hogy hallatszódjon a zűrzavarban.*
-Látom, nem aprózzátok el, de jól is van így. Egy harcos legyen büszke amire kell. Egyikőtöknek nagy harcos volt az apja, a másik meg akkora, mint két tölgyfa egymás hegyén-hátán. Én meg. Én csak próbálom megtalálni a helyem. De ha Yagnar tényleg olyan nagy vezető, mint mondják, talán náluk is lesz helye a magamfajta ficsúrnak, aki félig-meddig ide tartozik. *A Kagan ökle gyorsan fogy. Shen minden kortynál fintorog, de nem adja jelét, mennyire marja a torkát. Inkább kicsit nagyobb kedvvel beszél, hogy ne hallják rajta az italtól rekedt hangot.*
-Tudjátok, mi a legszebb ebben? * Kérdezi, miközben Bryn és Morwon felé int a korsójával.*
-Az, hogy most itt ülünk, három idegen, mégis egy asztalnál, egy pohárból emelve a thargokra. Valahogy úgy érzem, az ilyesmi mutatja meg, kik vagyunk mi. A vér, és a szellem! Kagan öklére mondom, mi bajtársak leszünk. *Kicsit elneveti magát, mert Morwon két tányért fal egyszerre. Brynar komolyabban eszik, de azért látszik rajta, hogy jól érzi magát.*
-Hát, ha így haladunk, nem lesz, aki a végén bejusson Thargarodba. * Vigyorodik el Shen, majd megtörli a száját.*
-Tele hassal és ennyi itallal az ereinkben inkább gurulni fogunk, mint menetelni. *A szeme közben újra-újra Brynarra siklik, hiszen kíváncsi, ki ez a hóhajú férfi. A neve, a büszkesége, ahogy az apjáról mesél. Mind arról árulkodik, hogy nem akárki.*
-Szóval, Bryn, ha tényleg Hroldar volt az apád? Sokat hallottam róla. Akkor bizony sok mindent láthattál tőle. *Jegyzi meg Shen, kissé nosztalgikusan.*
-Én meg. * Legyint egyet, közben vörös haját hátratolja zsíros kezével.*
-Hát, én inkább csak hallottam a történeteket. Apám nem beszélt sokat, ő más világból jött. Kereskedő volt. De anyám mindig úgy mesélte, hogy a Tharg név többet jelent, mint puszta származás. Ezért is hiszem, hogy nekem is lehet helyem köztetek. *Ahogy ezt kimondja, újra belekortyol a korsójába. Ezúttal már kevésbé rándul össze a szája, megszokta az erős ízt. A hangja is felszabadultabb lesz, már-már baráti.*
-Egyébként. *Fordul most Morwon felé* -Ez a Veterán Harcosok Hegkötő Klubja, ezt most komolyan mondtad? Mert ha igen, akkor én biztos tag szeretnék lenni. Már csak a név miatt is! *Ezen jóízűen nevet, majd Brynar felé fordul, és mintha régóta ismerné, koccintana vele, majd az óriással is persze csak óvatosan.*
-Bárhogy is, uraim, ha tényleg Thargarod felé vesszük az utat, akkor ha van rá mód tartsunk össze. Úgy vélem nincs az az ellenfél aki győzedelmeskedne felettünk. Együtt együtt bármi menni fog. Na mit szólsz?
*Az asztal fölött lassan kialakul egyfajta közös hangulat. Három férfi, akik más-más múltból jöttek, mégis ugyanabba az irányba tartanak. A nevetés, az evés, az ital és a pipa füstje körbelengi őket, s Shendal érzi talán tényleg jó helyen van most. Hazatért. És ez az érzés, a közösség első íze, sokkal többet ér számára, mint bármelyik falat vagy korty az asztalon.*
A hozzászólás írója (Shendal Irymor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.04 06:21:40
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:42:50
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:42:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Morw, Shendal, Brynar//
* Shendalról kiderül, hogy mégiscsak Tharg vér folyik az ereiben. Morwon nem is érti, miért tagadta még egy perce. Neki aztán igazán mindegy, hogy az anyja vagy az apja volt Tharg. Morwonnak például egyik felmenője se volt Tharg, már amennyire tudja, ő maga mégis azzá lett. Azon értetlenkedik egy kissé, amikor a másik megköszöni, hogy nem eszi meg őt az óriás. Ő aztán még soha senkit nem evett meg, de még ha nem is lennének ilyesfajta gátlásai, akkor sem egy tavernában kezdené el megenni a barátait, hanem mondjuk a nyílt vízen sodródva, amikor két hata nem evett semmit, és a barátja amúgy se élné túl. Nem is egészen érti, hogy mennek ezek a dolgok, viszont az iváshoz annál inkább ért. Ő is felkiált hát. *
– A THARGOKRA! * A Kagan Ökle valóban nem kezdőknek való ital, de Morwonnak ez se árt meg. Ő nem gyújt rá, de azért beleszagol a levegőbe, amikor Shendal pipájának füstje elér hozzá. Ezután szedelődzködnek és átülnek a harmadik Tharg asztalához. Az idegen Brynar néven mutatkozik be. Leül az asztalhoz és ő is hamar nekilát a maga sárkánypörköltjének, de persze a második ebédjéről se feledkezik meg, amit a vörös férfi rendelt neki, így a másik tányért is a közelében tartja. *
– Bry? Mint a rabszolganő? * Ráncolja össze homlokát, de aztán megvonja a vállát. *
– Micsoda véletlen! Én is ismerek egy másik Morwont, ő meg egy kis vörös hadnagy a városból. Vele alapítottuk Veterán Harcosok Hegkötő Klubját. * Meséli büszkén. Lehet, hogy másik nehezen tudják követni, hogy miről is beszél az óriás, de ez nem zavarja különösebben. Vidáman falatozik, néha beleiszik az italába is. Közben hallgatja Brynart, aki persze nem akkora mesemondó, mint Morwon, de azért érdekes dolgokat tud meg róla. Ha az apja, az a bizonyos Hroldar (akiről az óriás persze sosem hallott korábban) nagy harcos volt, akkor Brynar is bátor lélek kell, hogy legyen. Morwonnak nem is kell több, elégedetten bólint. Úgy látszik, megtalálta két új legjobb barátját. *
– Tehát mind Yagnart keressük. * Foglalja össze a lényeget. *
– De ő nincs itt. * Néz szét a fogadóban, ahol rajtuk és a csaposon kívül csak néhányan ülnek még, de egyik se úgy néz ki, mint Yagnar. Persze nem tudja, hogy néz ki Yagnar, de valahogy úgy képzeli el, mint Kagant, csak kissé fiatalabban. *
– Ha minden igaz, Thargarodban van. Miután ezt megittuk és megettük, próbáljunk meg bejutni hát! * Javasolja társainak, akik ha azt hiszik, Morwonra kell majd várniuk, csak mert kétszerannyi étel van elé rakva, mint eléjük, akkor be kell gyorsítaniuk, hiszen az óriás úgy kezdi magába tömni a pörköltet, mintha fegyvert fognának rá. *
– Én a Morwon vagyok. * Ismétli meg teli szájjal, hátha elfelejtett bemutatkozni. *
– Sokáig itten laktam a Thargokkal, most tértem újra haza. * Magyarázza barátainak. *
//Morw, Shendal, Brynar//
* Shendalról kiderül, hogy mégiscsak Tharg vér folyik az ereiben. Morwon nem is érti, miért tagadta még egy perce. Neki aztán igazán mindegy, hogy az anyja vagy az apja volt Tharg. Morwonnak például egyik felmenője se volt Tharg, már amennyire tudja, ő maga mégis azzá lett. Azon értetlenkedik egy kissé, amikor a másik megköszöni, hogy nem eszi meg őt az óriás. Ő aztán még soha senkit nem evett meg, de még ha nem is lennének ilyesfajta gátlásai, akkor sem egy tavernában kezdené el megenni a barátait, hanem mondjuk a nyílt vízen sodródva, amikor két hata nem evett semmit, és a barátja amúgy se élné túl. Nem is egészen érti, hogy mennek ezek a dolgok, viszont az iváshoz annál inkább ért. Ő is felkiált hát. *
– A THARGOKRA! * A Kagan Ökle valóban nem kezdőknek való ital, de Morwonnak ez se árt meg. Ő nem gyújt rá, de azért beleszagol a levegőbe, amikor Shendal pipájának füstje elér hozzá. Ezután szedelődzködnek és átülnek a harmadik Tharg asztalához. Az idegen Brynar néven mutatkozik be. Leül az asztalhoz és ő is hamar nekilát a maga sárkánypörköltjének, de persze a második ebédjéről se feledkezik meg, amit a vörös férfi rendelt neki, így a másik tányért is a közelében tartja. *
– Bry? Mint a rabszolganő? * Ráncolja össze homlokát, de aztán megvonja a vállát. *
– Micsoda véletlen! Én is ismerek egy másik Morwont, ő meg egy kis vörös hadnagy a városból. Vele alapítottuk Veterán Harcosok Hegkötő Klubját. * Meséli büszkén. Lehet, hogy másik nehezen tudják követni, hogy miről is beszél az óriás, de ez nem zavarja különösebben. Vidáman falatozik, néha beleiszik az italába is. Közben hallgatja Brynart, aki persze nem akkora mesemondó, mint Morwon, de azért érdekes dolgokat tud meg róla. Ha az apja, az a bizonyos Hroldar (akiről az óriás persze sosem hallott korábban) nagy harcos volt, akkor Brynar is bátor lélek kell, hogy legyen. Morwonnak nem is kell több, elégedetten bólint. Úgy látszik, megtalálta két új legjobb barátját. *
– Tehát mind Yagnart keressük. * Foglalja össze a lényeget. *
– De ő nincs itt. * Néz szét a fogadóban, ahol rajtuk és a csaposon kívül csak néhányan ülnek még, de egyik se úgy néz ki, mint Yagnar. Persze nem tudja, hogy néz ki Yagnar, de valahogy úgy képzeli el, mint Kagant, csak kissé fiatalabban. *
– Ha minden igaz, Thargarodban van. Miután ezt megittuk és megettük, próbáljunk meg bejutni hát! * Javasolja társainak, akik ha azt hiszik, Morwonra kell majd várniuk, csak mert kétszerannyi étel van elé rakva, mint eléjük, akkor be kell gyorsítaniuk, hiszen az óriás úgy kezdi magába tömni a pörköltet, mintha fegyvert fognának rá. *
– Én a Morwon vagyok. * Ismétli meg teli szájjal, hátha elfelejtett bemutatkozni. *
– Sokáig itten laktam a Thargokkal, most tértem újra haza. * Magyarázza barátainak. *
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-03 13:34:19
Üzenet elküldve: 2025-10-03 13:34:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Morw, Shendal//
* Arról eddig sem volt semmi kétsége, hogy a két másik vendég tharg, de miután azok hangos szóval a thargokra emelik poharukat, teljesen megbizonyosodik az igazáról. Közben nem sajnálja magába tömni a sárkánypörköltjét, amit finomnak talál.
Ezután viszont úgy tűnik, hogy társaságot kap. A sort a Kagan ökle nevezetű ital kezdi, amit a pultos rak az asztalára. Értetlenkedve nézi a poharat, de nem kell kérdezősködnie. A két nagy darab fickó – akik egyébként rendkívül barátságosnak tűnnek – leül az asztalához, áthozva minden cókmókjukat. *
- Persze, nem gond, üljetek csak le! * válaszol nekik, nem mintha nagyon lenne választása.
Arra gondol, hogy egyáltalán nem szeretné megsérteni vagy magára haragítani ezt a kettőt. Valószínűleg mindkettő simán szétroppantaná a nyakát, ha úgy van. Igyekszik ezt elkerülni. Ugyanakkor egyáltalán nem bánja a társaságot. Elvégre egy kis információcsere után sokkal könnyebb lesz eljutni Yagnarhoz. Mert hogy azt hamar megtudja, hogy a vöröshajú nem Yagnar. *
- Örvendek a találkozásnak. A nevem Brynnar Skarde, de mindenki csak Brynnek szólít. És igen, én is tharg vagyok. * Büszkén az alkarjára mutat. * Tharg vér folyik az ereimben. Az atyám a nagy harcos, Hroldar Skarde volt. Talán hallottatok róla.
* Apja régen még Yagnarral harcolt, annak viszont már sok esztendeje. Befal még néhány pörköltfalatot, majd újból megszólal. *
- Ti is thargok vagytok. * Nem kérdezi, kijelenti. * Akkor biztosan ismeritek Yagnar Rhagodart, igaz?
//Morw, Shendal//
* Arról eddig sem volt semmi kétsége, hogy a két másik vendég tharg, de miután azok hangos szóval a thargokra emelik poharukat, teljesen megbizonyosodik az igazáról. Közben nem sajnálja magába tömni a sárkánypörköltjét, amit finomnak talál.
Ezután viszont úgy tűnik, hogy társaságot kap. A sort a Kagan ökle nevezetű ital kezdi, amit a pultos rak az asztalára. Értetlenkedve nézi a poharat, de nem kell kérdezősködnie. A két nagy darab fickó – akik egyébként rendkívül barátságosnak tűnnek – leül az asztalához, áthozva minden cókmókjukat. *
- Persze, nem gond, üljetek csak le! * válaszol nekik, nem mintha nagyon lenne választása.
Arra gondol, hogy egyáltalán nem szeretné megsérteni vagy magára haragítani ezt a kettőt. Valószínűleg mindkettő simán szétroppantaná a nyakát, ha úgy van. Igyekszik ezt elkerülni. Ugyanakkor egyáltalán nem bánja a társaságot. Elvégre egy kis információcsere után sokkal könnyebb lesz eljutni Yagnarhoz. Mert hogy azt hamar megtudja, hogy a vöröshajú nem Yagnar. *
- Örvendek a találkozásnak. A nevem Brynnar Skarde, de mindenki csak Brynnek szólít. És igen, én is tharg vagyok. * Büszkén az alkarjára mutat. * Tharg vér folyik az ereimben. Az atyám a nagy harcos, Hroldar Skarde volt. Talán hallottatok róla.
* Apja régen még Yagnarral harcolt, annak viszont már sok esztendeje. Befal még néhány pörköltfalatot, majd újból megszólal. *
- Ti is thargok vagytok. * Nem kérdezi, kijelenti. * Akkor biztosan ismeritek Yagnar Rhagodart, igaz?
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:32:37
Üzenet elküldve: 2025-10-01 15:32:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Shendal, kicsit Brynar//
-Pontosabban, Shendal! De mindegy is. Köszi, hogy nem eszel meg. *Shen még mindig kicsit feszengve áll a pultnál. Az óriás közelsége nyomasztó, de összeszedi magát. A szeme a korsóra siklik, amit eléjük tesznek, és lassan bólint.*
-Nem vagyok igazi Tharg. Csak félig. Anyám ága köt hozzájuk, apám más vérből való. Mégis emiatt indultam útra, hogy lássam, magamra találok-e ettől a névtől. * Hangja halk, de ahogy kimondja, mintha kicsit megkönnyebbülne. Aztán a kezébe veszi a nehéz korsót, amit a kocsmáros eléjük tett.*
-Legyen úgy újdonsült barátom! Akkor igyunk! A THARGOKRA! *Kiabál fennhangon majd bólintással tiszteleg, majd nagy kortyot húz belőle. Az erős ital szinte azonnal marja a torkát, szemét összeszorítja, de nem köpi ki. Félrehúzza a száját, majd nagy levegőt vesz. Két slukk a pipából, és máris oldódik a hangulat. Ezután igyekszik tenni a dolgát, ahogy az óriás intett neki, hordja oda a tálakat, amiket kikértek. Ő annyira nem zavartatja magát, hogy odamehetnek-e az asztalhoz, vagy nem. Csak a csörömpölő edények és a nyikorgó padló hallatszik, ahogy egyiket a másik után teszi le az asztalra. A mozdulatai gyorsak, szinte kapkodóak, de látszik rajta, hogy szeretné minél előbb letudni ezt a feladatot.*
-Üdv pajtás! Rég hallottam felőled! A nevem Shendal! Shendal Irymor! Csak nem zavar ha ideülünk nem? *Mutatkozik be, s úgy beszél mintha ismerné Brynart. Ez amolyan megszokás feléjük így köszöntik a másikat. Közben már neki is áll a falatozásnak. Éhes, mint egy farkas. Nem támadja le Brynart további kérdésekkel, csak a cuppogás hallatszik, ahogy Shen a zsírt szopja le ujjairól evés közben.*
//Shendal, kicsit Brynar//
-Pontosabban, Shendal! De mindegy is. Köszi, hogy nem eszel meg. *Shen még mindig kicsit feszengve áll a pultnál. Az óriás közelsége nyomasztó, de összeszedi magát. A szeme a korsóra siklik, amit eléjük tesznek, és lassan bólint.*
-Nem vagyok igazi Tharg. Csak félig. Anyám ága köt hozzájuk, apám más vérből való. Mégis emiatt indultam útra, hogy lássam, magamra találok-e ettől a névtől. * Hangja halk, de ahogy kimondja, mintha kicsit megkönnyebbülne. Aztán a kezébe veszi a nehéz korsót, amit a kocsmáros eléjük tett.*
-Legyen úgy újdonsült barátom! Akkor igyunk! A THARGOKRA! *Kiabál fennhangon majd bólintással tiszteleg, majd nagy kortyot húz belőle. Az erős ital szinte azonnal marja a torkát, szemét összeszorítja, de nem köpi ki. Félrehúzza a száját, majd nagy levegőt vesz. Két slukk a pipából, és máris oldódik a hangulat. Ezután igyekszik tenni a dolgát, ahogy az óriás intett neki, hordja oda a tálakat, amiket kikértek. Ő annyira nem zavartatja magát, hogy odamehetnek-e az asztalhoz, vagy nem. Csak a csörömpölő edények és a nyikorgó padló hallatszik, ahogy egyiket a másik után teszi le az asztalra. A mozdulatai gyorsak, szinte kapkodóak, de látszik rajta, hogy szeretné minél előbb letudni ezt a feladatot.*
-Üdv pajtás! Rég hallottam felőled! A nevem Shendal! Shendal Irymor! Csak nem zavar ha ideülünk nem? *Mutatkozik be, s úgy beszél mintha ismerné Brynart. Ez amolyan megszokás feléjük így köszöntik a másikat. Közben már neki is áll a falatozásnak. Éhes, mint egy farkas. Nem támadja le Brynart további kérdésekkel, csak a cuppogás hallatszik, ahogy Shen a zsírt szopja le ujjairól evés közben.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-10-01 13:14:14
Üzenet elküldve: 2025-10-01 13:14:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Jóízűen felhorkan, ahogy a fiatal lány belerúg egyet a tetembe. Ezek szerint jó neveltetést kapott.
Kisöpri az arcába lógó tincseket, majd elégedetten konstatálja, hogy mindkét ork a helyére került. Sokáig azonban nem tart a kedélyes állapot, mert beleszisszen egy reflexszerű mozdulatba. Lopva a Vashegy felé pillant; Karheiának még nyoma sincs.
Húga szavait természetesen nem szívja mellre. Helyette
Luryelle, talán költőinek szánt kérdésére szolgál válasszal.*
-Azért nőnek ekkorára, hogy könnyű legyen őket eltalálni. *Még meg is mosolyogja tulajdon bölcsességét. Tulajdonképp egészen jó kedve lenne, ha nem sajogna úgy karja.*
-Már csak el kell őket... Ásni. *Sérülése okán természetesen továbbra sem kíván részt venni a munkafolyamatban, de azért lábfejével némi földet belerúg a gödörbe egy kupacból, csak a miheztartás végett.
Odabenn, amennyiben jól hallja, időközben fogadósuk elkezdte felmosni a mocskot is a padlóról. Jó ember.*
-Egyet se félj, Luryelle. A legjobbakhoz jöttél tanulni. Tőlem ellesheted, hogyan kell ölni, Thaleenától pedig eltanulhatod az ásás művészetét. *Lopva azért húgára pillant, mert valójában az ő reakciója érdekli a leginkább.*
*Jóízűen felhorkan, ahogy a fiatal lány belerúg egyet a tetembe. Ezek szerint jó neveltetést kapott.
Kisöpri az arcába lógó tincseket, majd elégedetten konstatálja, hogy mindkét ork a helyére került. Sokáig azonban nem tart a kedélyes állapot, mert beleszisszen egy reflexszerű mozdulatba. Lopva a Vashegy felé pillant; Karheiának még nyoma sincs.
Húga szavait természetesen nem szívja mellre. Helyette
Luryelle, talán költőinek szánt kérdésére szolgál válasszal.*
-Azért nőnek ekkorára, hogy könnyű legyen őket eltalálni. *Még meg is mosolyogja tulajdon bölcsességét. Tulajdonképp egészen jó kedve lenne, ha nem sajogna úgy karja.*
-Már csak el kell őket... Ásni. *Sérülése okán természetesen továbbra sem kíván részt venni a munkafolyamatban, de azért lábfejével némi földet belerúg a gödörbe egy kupacból, csak a miheztartás végett.
Odabenn, amennyiben jól hallja, időközben fogadósuk elkezdte felmosni a mocskot is a padlóról. Jó ember.*
-Egyet se félj, Luryelle. A legjobbakhoz jöttél tanulni. Tőlem ellesheted, hogyan kell ölni, Thaleenától pedig eltanulhatod az ásás művészetét. *Lopva azért húgára pillant, mert valójában az ő reakciója érdekli a leginkább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870