Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 248 (4941. - 4954. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
4954. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-05-21 20:14:31
Üzenet elküldve: 2023-05-21 20:14:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezve Tharg földre//
*Egy nagy ekhós szekér gördül a Vaskorsó Taverna elé, melynek mindkét oldalán egy címer látható: fehér alapon fekete M betű, befelé hajló szárakkal. Nem sokan tudják, hogy ez az artheniori Morthimer Kereskedőház címere, de a kocsi bakján ülő Orthus Morthimernek feltett szándéka, hogy ez megváltozzon. Nem egyedül ül a szekéren, mert kocsisa, Japher Campa is elkísérte az útra. Ám amikor megérkeznek, először csak Orthus száll le a szekérről, és veszi magához az üres raktérből a poggyászát.*
- Vigye hátra a szekeret és helyezze biztonságba! Miután gondoskodott a jószágokról, csatlakozzon hozzám a fogadóban. Addig gondoskodom a szállásokról.
*Utasítja a szolgáját, aki - mivel nem túl beszédes fajta - csak biccent, aztán megy és teszi amire utasították.
Orthus eközben belép a fogadó, és egyből a pulthoz sétál.*
- Üdvözlöm! Két korsó Tharg házi sör lesz, két bőségtál, valamint két szoba, egy éjszakára!
*adja le a rendelését, és ott helyben kifizet 18 aranyat a két Szoba bérléséért
.
Ezt követően pedig fizet még 12 aranyat a két korsó Tharg házi sörért, valamint újabb 28 aranyat két adag A Sziklakirály kincsei fogásért . Az egyik neki lesz, a másik pedig a kocsisának, aki kisvártatva csatlakozik hozzá. Orthus az ilyesmiben nem szűkmarkú, mert szereti, ha a szolgáinak jó sora van és tudják, kinek tartoznak ezért hálával és hűséggel. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nyugodt út volt, hiszen a kocsisa még nála is hallgatagabb természet, így az egész napos út során egyszer se próbált valamilyen beszélgetést kezdeményezni. Jól is van ez így. A hosszú nap végén így mind a ketten megérdemelten fogyaszthatják a vacsorájukat. Ezt követően pedig Orthus rögtön nyugovóra is tér. A kocsisa, Japher talán még bóklászik kicsit a környéken (Wegtorenből származik, sose járt még ezen a vidéken), de végül ő is megtér majd a saját szobájába.*
*Egy nagy ekhós szekér gördül a Vaskorsó Taverna elé, melynek mindkét oldalán egy címer látható: fehér alapon fekete M betű, befelé hajló szárakkal. Nem sokan tudják, hogy ez az artheniori Morthimer Kereskedőház címere, de a kocsi bakján ülő Orthus Morthimernek feltett szándéka, hogy ez megváltozzon. Nem egyedül ül a szekéren, mert kocsisa, Japher Campa is elkísérte az útra. Ám amikor megérkeznek, először csak Orthus száll le a szekérről, és veszi magához az üres raktérből a poggyászát.*
- Vigye hátra a szekeret és helyezze biztonságba! Miután gondoskodott a jószágokról, csatlakozzon hozzám a fogadóban. Addig gondoskodom a szállásokról.
*Utasítja a szolgáját, aki - mivel nem túl beszédes fajta - csak biccent, aztán megy és teszi amire utasították.
Orthus eközben belép a fogadó, és egyből a pulthoz sétál.*
- Üdvözlöm! Két korsó Tharg házi sör lesz, két bőségtál, valamint két szoba, egy éjszakára!
*adja le a rendelését, és ott helyben kifizet 18 aranyat a két Szoba bérléséért
.Ezt követően pedig fizet még 12 aranyat a két korsó Tharg házi sörért
, valamint újabb 28 aranyat két adag A Sziklakirály kincsei fogásért . Az egyik neki lesz, a másik pedig a kocsisának, aki kisvártatva csatlakozik hozzá. Orthus az ilyesmiben nem szűkmarkú, mert szereti, ha a szolgáinak jó sora van és tudják, kinek tartoznak ezért hálával és hűséggel. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nyugodt út volt, hiszen a kocsisa még nála is hallgatagabb természet, így az egész napos út során egyszer se próbált valamilyen beszélgetést kezdeményezni. Jól is van ez így. A hosszú nap végén így mind a ketten megérdemelten fogyaszthatják a vacsorájukat. Ezt követően pedig Orthus rögtön nyugovóra is tér. A kocsisa, Japher talán még bóklászik kicsit a környéken (Wegtorenből származik, sose járt még ezen a vidéken), de végül ő is megtér majd a saját szobájába.*
4953. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-04-30 11:40:22
Üzenet elküldve: 2023-04-30 11:40:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Rohaggyá' e, te büdös gyökér *motyogja a némileg őszintétlen mosolygás mellett, a kurjantva búcsúzó kocsis felé, mikor visszafordul a taverna ajtajában.
Még odakint elcsummant egy terjedelmes, barna köpetet, hogy kipurgálja a sár nyúlós ízét a szájából. És igen, odakint idézi. Mert egy igazi úr... a szociális érzék fénylő glóriája! Vi-tat-ha... tat-hatat... tla-tat... tluna... tlanul!*
- Hmm *pöccinti meg a kalapja csücskit egy magabiztosságot sugárzó orrszívás farvizén érkező biccentés mellett. A jó belépő nagyon fontos! De fő a biztonság, ugyebár, úgyhogy míg a háromszögletű karima alatt szűkül tekintet le nem tudja a gyors helyzetfelmérést, nem is kerül beljebb, csak lábujjhegyről sarokra hintázik párat, mint aki csak azt latolgatja, megfelel-e a hely az igényeinek.
Az igényesség elvárását némileg aláássa a tény, hogy Bris tokától bokáig sáros. Tulajdonképpen csak a kalapja kirívóan tiszta, meg az a kupac összetekert krumpliszsák, amit a hóna alatt szorongat.
Nyilván, ha nem veri senki pofán vagy nem mered rá valami vádló ujj, hördül egy korábbi ismeretség kompromittáló orgánuma, nos, az már rendkívül sokat dob egy kricsmi nívólistáján.
~Okééé...~ Eddig jónak tűnik. Itt a kecskeszar-földek és a répadarabos hányáshabot hullámoztató kikötői utópia között, talán pont jó lesz kivárni, míg elül a városban az a sajnálatos eset... ahol tulajdonképpen nem is az eset volt maga a sajnálatos, hanem csak az, hogy elkapták. A többiről meg nem is beszélve. De minden csoda három napig tart, szóval csak ki kell bekkelni, míg elül a füstje, oszt' jó'van.
Vagányan szívogatva a fogát sétál a pulthoz. Felkönyököl és szakértőn hümmög az étlapmustráláshoz.*
- Szobát kérnék. Két napra. *Ennél tovább azért még nem tervezne.* - Meg ezt, ezt, ezt és ezt *bök rá pár tételre pökhendien (és totál találomra).* - Meg sört. *Valahogy elfogja az érzés, hogy túl fiatalnak bélyegzik az alkoholhoz. Arthenior lebujaiban már ismerik annyira, hogy ne firtassák (meg azokban a körökben konkrétan pont leszarják a szesz ifjú szervezetre gyakorolt, romboló hatásait), de itt... a franc se tudja.*
- És lemosnám az út... porát. *Az út porát, ami féltenyérnyi, szikkadt darabokban bomlik róla.
Belemarkol az erszényébe, és mint egy "a pénz nem számít" csecsén nevelkedett gavallér, le is szurkolja a borsos összeget.
A Szoba árát (28 arany), a Négy tojásos hagymás rántotta árát (9) , a Vajas pirítós árát (8) , a Sárkánypörkölt árát (10 arany) , valamint a 6 aranyat a Vörösboros sült gyümölcsért .
Míg minden elkészül, ő beveszi magát a szobájába és nekiáll lefejteni magáról a lassan saját erőből formájukat tartó holmikat. Lecsutakolja magát és a maradék vízben tessék-lássék kimossa a gönceit. Nem kizárt, hogy divatot teremt a korszakos újítással, amikor a merészen formabontó daróckölteményben megjelenik. A hozzánemértők úgy írnák le, hogy magára húzott pár, megfelelő helyen kivágott zsákot, amit deréknál megkötött az övével, de az igazi szépség belülről fakad, ugyebár. A sáros bakancs konstans értékként tartja magát ebben az új szettben is, meg természetesen a fejébe csapott, elmaradhatatlan tengerészkalap.
Igazi kis terülj-terülj asztalkám várja a pénzéért. Ha már így száműzetésbe kellett vonulnia, hát ez a legkevesebb!*
- Rohaggyá' e, te büdös gyökér *motyogja a némileg őszintétlen mosolygás mellett, a kurjantva búcsúzó kocsis felé, mikor visszafordul a taverna ajtajában.
Még odakint elcsummant egy terjedelmes, barna köpetet, hogy kipurgálja a sár nyúlós ízét a szájából. És igen, odakint idézi. Mert egy igazi úr... a szociális érzék fénylő glóriája! Vi-tat-ha... tat-hatat... tla-tat... tluna... tlanul!*
- Hmm *pöccinti meg a kalapja csücskit egy magabiztosságot sugárzó orrszívás farvizén érkező biccentés mellett. A jó belépő nagyon fontos! De fő a biztonság, ugyebár, úgyhogy míg a háromszögletű karima alatt szűkül tekintet le nem tudja a gyors helyzetfelmérést, nem is kerül beljebb, csak lábujjhegyről sarokra hintázik párat, mint aki csak azt latolgatja, megfelel-e a hely az igényeinek.
Az igényesség elvárását némileg aláássa a tény, hogy Bris tokától bokáig sáros. Tulajdonképpen csak a kalapja kirívóan tiszta, meg az a kupac összetekert krumpliszsák, amit a hóna alatt szorongat.
Nyilván, ha nem veri senki pofán vagy nem mered rá valami vádló ujj, hördül egy korábbi ismeretség kompromittáló orgánuma, nos, az már rendkívül sokat dob egy kricsmi nívólistáján.
~Okééé...~ Eddig jónak tűnik. Itt a kecskeszar-földek és a répadarabos hányáshabot hullámoztató kikötői utópia között, talán pont jó lesz kivárni, míg elül a városban az a sajnálatos eset... ahol tulajdonképpen nem is az eset volt maga a sajnálatos, hanem csak az, hogy elkapták. A többiről meg nem is beszélve. De minden csoda három napig tart, szóval csak ki kell bekkelni, míg elül a füstje, oszt' jó'van.
Vagányan szívogatva a fogát sétál a pulthoz. Felkönyököl és szakértőn hümmög az étlapmustráláshoz.*
- Szobát kérnék. Két napra. *Ennél tovább azért még nem tervezne.* - Meg ezt, ezt, ezt és ezt *bök rá pár tételre pökhendien (és totál találomra).* - Meg sört. *Valahogy elfogja az érzés, hogy túl fiatalnak bélyegzik az alkoholhoz. Arthenior lebujaiban már ismerik annyira, hogy ne firtassák (meg azokban a körökben konkrétan pont leszarják a szesz ifjú szervezetre gyakorolt, romboló hatásait), de itt... a franc se tudja.*
- És lemosnám az út... porát. *Az út porát, ami féltenyérnyi, szikkadt darabokban bomlik róla.
Belemarkol az erszényébe, és mint egy "a pénz nem számít" csecsén nevelkedett gavallér, le is szurkolja a borsos összeget.
A Szoba árát (28 arany)
, a Négy tojásos hagymás rántotta árát (9) , a Vajas pirítós árát (8) , a Sárkánypörkölt árát (10 arany) , valamint a 6 aranyat a Vörösboros sült gyümölcsért .Míg minden elkészül, ő beveszi magát a szobájába és nekiáll lefejteni magáról a lassan saját erőből formájukat tartó holmikat. Lecsutakolja magát és a maradék vízben tessék-lássék kimossa a gönceit. Nem kizárt, hogy divatot teremt a korszakos újítással, amikor a merészen formabontó daróckölteményben megjelenik. A hozzánemértők úgy írnák le, hogy magára húzott pár, megfelelő helyen kivágott zsákot, amit deréknál megkötött az övével, de az igazi szépség belülről fakad, ugyebár. A sáros bakancs konstans értékként tartja magát ebben az új szettben is, meg természetesen a fejébe csapott, elmaradhatatlan tengerészkalap.
Igazi kis terülj-terülj asztalkám várja a pénzéért. Ha már így száműzetésbe kellett vonulnia, hát ez a legkevesebb!*
4952. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-23 17:59:18
Üzenet elküldve: 2023-01-23 17:59:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Frandr//
*Elgondolkozik a férfi szavain, és hazudna ha azt mondaná, hogy neki nem jutott eszébe dobni egy kisebb erszényt a csaposnak.*
-Őszintén? Vigyék el ha akarják. Majd veszek másikat ha így történne. Ha Teysus is úgy akarja akkor meglesz ha visszatérünk. Sőt. Ha úgy akarja hogy visszatérjünk egyáltalán.
*Halványan vigyorog egy pillanatig. Arra hogy most lesznek ellenségei ha eddig nem is voltak a mosolya sokkal szélesebbre nyílik, mintha csak örülne neki.*
-Az én szakmámban nem is csinálod igazán a jó dolgot ha nem szerzel közben ellenségeket.
*Aztán értse Frandr ahogy akarja, de ha elég magasra mászik az ember elkerülhetetlen, hogy le akarják onnan rángatni. Úgy látszik a harcos sincs túl jó véleménnyel a vihar fiairól, de ehhez nem fűz hozzá többet, kár lenne a pletykákon rágódni.*
-Igaz is. Tessék.
*Egy nagyobbacska erszényt nyújt át Frandr'd Gruadnak, amiben pontosan 200 csücsül.. Egy pillanatig kivár, de aztán csak erőt vesz rajta az ismeretlen jelenség vonzereje.*
-Meg kell kérdeznem. A szemem káprázik vagy tényleg változik a hajad színe?
*Talán már kezd hinni benne, főleg hogy tudja hogy nem léphet be ajtókon csak úgy a férfi. De azért igencsak szembetűnő, és különleges tulajdonság ez ha valóban így van.*
-És ha tényleg változik.. *És ez egy nagy ha a számára.* Próbáltál már vágni belőle ? Vajon az is ugyanúgy változna?
*A gyermeteg kíváncsiság hajtja leginkább, meg az is, hogy valószínűleg jó sok pénzért tudná eladni ha tényleg beigazolódna ez az abszurd gondolat. A haj meg olyan, hogy úgyis nő magától állandóan, szóval nagy kárt nem okozna a harcosnak. Fene tudja tán még osztozhatnának a hasznon is. Közben pedig feláll, és ha az újdonsült társa is vele tart, akkor elindul az istálló felé hogy megkeresse a hátast. Még nem adott neki nevet, talán most lesz ideje gondolkodni rajta. ~Lehetne mondjuk Holdfény, úgyis olyan a színe.~ *
*Elgondolkozik a férfi szavain, és hazudna ha azt mondaná, hogy neki nem jutott eszébe dobni egy kisebb erszényt a csaposnak.*
-Őszintén? Vigyék el ha akarják. Majd veszek másikat ha így történne. Ha Teysus is úgy akarja akkor meglesz ha visszatérünk. Sőt. Ha úgy akarja hogy visszatérjünk egyáltalán.
*Halványan vigyorog egy pillanatig. Arra hogy most lesznek ellenségei ha eddig nem is voltak a mosolya sokkal szélesebbre nyílik, mintha csak örülne neki.*
-Az én szakmámban nem is csinálod igazán a jó dolgot ha nem szerzel közben ellenségeket.
*Aztán értse Frandr ahogy akarja, de ha elég magasra mászik az ember elkerülhetetlen, hogy le akarják onnan rángatni. Úgy látszik a harcos sincs túl jó véleménnyel a vihar fiairól, de ehhez nem fűz hozzá többet, kár lenne a pletykákon rágódni.*
-Igaz is. Tessék.
*Egy nagyobbacska erszényt nyújt át Frandr'd Gruadnak, amiben pontosan 200 csücsül.
. Egy pillanatig kivár, de aztán csak erőt vesz rajta az ismeretlen jelenség vonzereje.*-Meg kell kérdeznem. A szemem káprázik vagy tényleg változik a hajad színe?
*Talán már kezd hinni benne, főleg hogy tudja hogy nem léphet be ajtókon csak úgy a férfi. De azért igencsak szembetűnő, és különleges tulajdonság ez ha valóban így van.*
-És ha tényleg változik.. *És ez egy nagy ha a számára.* Próbáltál már vágni belőle ? Vajon az is ugyanúgy változna?
*A gyermeteg kíváncsiság hajtja leginkább, meg az is, hogy valószínűleg jó sok pénzért tudná eladni ha tényleg beigazolódna ez az abszurd gondolat. A haj meg olyan, hogy úgyis nő magától állandóan, szóval nagy kárt nem okozna a harcosnak. Fene tudja tán még osztozhatnának a hasznon is. Közben pedig feláll, és ha az újdonsült társa is vele tart, akkor elindul az istálló felé hogy megkeresse a hátast. Még nem adott neki nevet, talán most lesz ideje gondolkodni rajta. ~Lehetne mondjuk Holdfény, úgyis olyan a színe.~ *
4951. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-23 17:17:35
Üzenet elküldve: 2023-01-23 17:17:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Frandr//
*A piac alatt nem tudja, amaz az artheniori piacot érti, vagy a thargot, de valójában nem is nagyon hiszi, hogy sokat fog számítani. Tapasztalatból tudja, hogy nem szokása ilyen luxusokra költeni, ha meg mégis, akkor azt általában hirtelenjött ötlettől vezérelve teszi. Mégis, megpróbálja fejébe vésni a fűszer nevét, hátha egyszer még szembejön.
Mikor amaz kutyaféle hátasról beszél, kiélvezheti beszélgetőpartnere egy pillanatra lefagyó tekintetét, melyet pár hirtelenszőke hajszál is kísér.*
~Végül is érthető.~
*Habár a tündérek nem mesébe illően apróak, például a vele szemben ülő is csak egy fejjel alacsonyabb nála, de cserébe elég vékony és könnyűnek ható, hogy tényleg el tudja képzelni egy testesebb kutya hátán. Ami pedig a szamarat és a kordét illeti...*
-Én dobnék pár aranyat a csaposnak, hogy ne hajtsa el, meg néha ránézzen, hogy ellopták-e. Egyébként meg holtsúly mindkettő, ha nem viszel vele árut.
*Megvonja a vállát, nem fog beleszólni, ha amaz mégis magával akarja hozni a szamarat, ám a maga részéről nem látja értelmét a dolognak.
Nem úgy tűnik, hogy szavai nyomán amaz kétkedni kezdene a dolgában, így egyelőre az eddig felsorolt bandáktól egyikük sem vár különösen nagy fenyegetést. A Vihar Fiait viszont így vagy úgy, de fel kell hozni egy ilyen beszélgetéshez, és a tündérnek bizony úgy néz ki, vannak is ötletei.*
-Hát, ha eddig nem voltak ellenségeid a Kikötőben, ezután már biztos lennének pont elegen.
*Morran fel, majd meghallgatja Merchen mondanivalójának másik felét is. Hajszíne könnyen látható módon sötétedik el, ám mintha valami vöröses szín is keveredne bele.*
-Többek között.
*Mondja sötéten, és ha amaz nagyon tapasztalt emberismerő, úgy - talán meglepő módon - a férfi arcából a mogorvaság és megvetés mellett mintha némi szégyent is fel vélhet fedezni.*
-Bár ez csak annyit jelent, hogy alja nép. Pár alvó földműves meggyilkolásához nem kell nagy bátorság, vagy harci tudás.
*Azt nem siet megosztani, hogy thargok is részt vettek a portyában, ám nem nehéz leolvasni az arcáról, hogy valamit visszatart. Végül viszont amaz rábólint a feltételeire, és kezet ráznak.*
-Pontosan amit mondtam. Eddig még nem találtam senkit, aki megszabadíthatna tőle.
*Nem tűnik úgy, hogy különösebben élvezné a másik reakcióját, és az a pirosas szín továbbra is ott marad a hajában, ám látszik rajta a beletörődöttség is. Legalább a tündér nem viccelődik.*
-Értékelem.
*Úgy tűnik, ez nem lesz probléma. És úgy tűnik, amaz bele is gondol a dologba, így talán bízhat benne, hogy nem fog lépten-nyomon elfeledkezni róla.*
-Van, hogy egy jól célzott kérdés is megteszi. De egyébként igen.
*Amaz biztosan ért eléggé a szavakhoz, hogy olyan módon tudjon kicsikarni a bentiektől egy invitációt, ahogy ő nem.
Úgy tűnik, amaz is készen áll az indulásra, így már csak egy dolog van hátra, mielőtt elhagyhatnák a tavernát.*
-Ha megegyeztünk, akkor itt ide is adhatod az előleget... Utána viszont én sem gondolom, hogy van értelme pazarolnunk a világos órákat.
*Nem gondolja azt, hogy amaz szándékosan tartotta volna vissza az aranyat, de azért szívesebben indulna el úgy, hogy már a zsebében van a pénz. Ha viszont ezt lerendezték, akkor már ő nem akadálya annak, hogy elinduljanak. Így páncélban, köpennyel, és persze a belül égő fénnyel együtt még az sem annyira kellemetlen gondolat, hogy kimenjenek a hidegbe.*
*A piac alatt nem tudja, amaz az artheniori piacot érti, vagy a thargot, de valójában nem is nagyon hiszi, hogy sokat fog számítani. Tapasztalatból tudja, hogy nem szokása ilyen luxusokra költeni, ha meg mégis, akkor azt általában hirtelenjött ötlettől vezérelve teszi. Mégis, megpróbálja fejébe vésni a fűszer nevét, hátha egyszer még szembejön.
Mikor amaz kutyaféle hátasról beszél, kiélvezheti beszélgetőpartnere egy pillanatra lefagyó tekintetét, melyet pár hirtelenszőke hajszál is kísér.*
~Végül is érthető.~
*Habár a tündérek nem mesébe illően apróak, például a vele szemben ülő is csak egy fejjel alacsonyabb nála, de cserébe elég vékony és könnyűnek ható, hogy tényleg el tudja képzelni egy testesebb kutya hátán. Ami pedig a szamarat és a kordét illeti...*
-Én dobnék pár aranyat a csaposnak, hogy ne hajtsa el, meg néha ránézzen, hogy ellopták-e. Egyébként meg holtsúly mindkettő, ha nem viszel vele árut.
*Megvonja a vállát, nem fog beleszólni, ha amaz mégis magával akarja hozni a szamarat, ám a maga részéről nem látja értelmét a dolognak.
Nem úgy tűnik, hogy szavai nyomán amaz kétkedni kezdene a dolgában, így egyelőre az eddig felsorolt bandáktól egyikük sem vár különösen nagy fenyegetést. A Vihar Fiait viszont így vagy úgy, de fel kell hozni egy ilyen beszélgetéshez, és a tündérnek bizony úgy néz ki, vannak is ötletei.*
-Hát, ha eddig nem voltak ellenségeid a Kikötőben, ezután már biztos lennének pont elegen.
*Morran fel, majd meghallgatja Merchen mondanivalójának másik felét is. Hajszíne könnyen látható módon sötétedik el, ám mintha valami vöröses szín is keveredne bele.*
-Többek között.
*Mondja sötéten, és ha amaz nagyon tapasztalt emberismerő, úgy - talán meglepő módon - a férfi arcából a mogorvaság és megvetés mellett mintha némi szégyent is fel vélhet fedezni.*
-Bár ez csak annyit jelent, hogy alja nép. Pár alvó földműves meggyilkolásához nem kell nagy bátorság, vagy harci tudás.
*Azt nem siet megosztani, hogy thargok is részt vettek a portyában, ám nem nehéz leolvasni az arcáról, hogy valamit visszatart. Végül viszont amaz rábólint a feltételeire, és kezet ráznak.*
-Pontosan amit mondtam. Eddig még nem találtam senkit, aki megszabadíthatna tőle.
*Nem tűnik úgy, hogy különösebben élvezné a másik reakcióját, és az a pirosas szín továbbra is ott marad a hajában, ám látszik rajta a beletörődöttség is. Legalább a tündér nem viccelődik.*
-Értékelem.
*Úgy tűnik, ez nem lesz probléma. És úgy tűnik, amaz bele is gondol a dologba, így talán bízhat benne, hogy nem fog lépten-nyomon elfeledkezni róla.*
-Van, hogy egy jól célzott kérdés is megteszi. De egyébként igen.
*Amaz biztosan ért eléggé a szavakhoz, hogy olyan módon tudjon kicsikarni a bentiektől egy invitációt, ahogy ő nem.
Úgy tűnik, amaz is készen áll az indulásra, így már csak egy dolog van hátra, mielőtt elhagyhatnák a tavernát.*
-Ha megegyeztünk, akkor itt ide is adhatod az előleget... Utána viszont én sem gondolom, hogy van értelme pazarolnunk a világos órákat.
*Nem gondolja azt, hogy amaz szándékosan tartotta volna vissza az aranyat, de azért szívesebben indulna el úgy, hogy már a zsebében van a pénz. Ha viszont ezt lerendezték, akkor már ő nem akadálya annak, hogy elinduljanak. Így páncélban, köpennyel, és persze a belül égő fénnyel együtt még az sem annyira kellemetlen gondolat, hogy kimenjenek a hidegbe.*
4950. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 22:17:46
Üzenet elküldve: 2023-01-22 22:17:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Frandr//
-A piacon vettem, oda keveredtem először. Talán Teysus keze vezetett, ki tudja?
*Mondja mosolyogva ahogy maga is kiélvezi az ízeket amit a fűszer ad.*
-Ezt vettem, meg egy hatás jószágot. Igaz valami kutyaféle, de nekem tökéletesen elég. Azt hiszem a szamaram meg a kordém itt kellene hagynom, nem hiszem hogy helye lenne a kikötőben.
*Bár ez kicsit úgy hangzik mint egy kérdés, és igazából örülne is ha Frandr, mint helyi mondaná rá egy valamit. Igazság szerint nem túlságosan nagy érték egy szamár és egy kordéy de kicsit a tündér szívéhez nőttek már mindketten.*
-Akkor hátha nem lesz gond. Ez lenne a legjobb eshetőség.
*Inkább fizetne feleslegesen, minthogy tényleg valami komoly zűr kerekedjen. Úgy látszik hogy a kikötő népeiben, és az általuk viselt fenyegetésről hasonlóképpen vélekednej, ami kicsit meg is nyugtatja a tündért. Azonban szóba kerülnek a vihar fiai is.*
-Jó is hogy mondod. Igazából fogalmam sincs hogy fognak reagálni, viszont az nem elképzelhetetlen, hogyha a patkányokkal nem sikerül üzletet kötni, akkor a riválisukhoz fogok fordulni.
*Egy kicsit elgondolkozik és igyekszik felidézni a híreket, amiket korábban hallott.*
-Ők a felelőseg a sziritáni fosztogatásért is igaz? Legalábbis arrafelé így mondják.
*Úgy gondolja hogy a harcos mint helyi bizonyára többet tud erről, hátha mond neki valami újat. Ha pedig nem, akkor marad a pletykák kétes megbízhatóságában.*
-Rendben. Nyugodtan keress és szívesen beszerzek bármit.
*Külön örül, hogy erre jutottak, mert ha még több aranyat kért volna tőle, abba valószínűleg nem ment volna bele, és keresert volna valaki mást.*
-Hogy mi?
*És önkéntelen is kitör belőle a kuncogás, és nem tudja eldönteni, hogy ez valami mentális betegség következménye lehet, vagy valami mágikus átoké. Egyiken sem lenne túlságosan m tlepődve.*
-Rendben. Igyekszem majd odafigyelni erre.
*Feljegyzi az elméjében, hogy bárhová kell is bemenniük, minden be kell hívnia.*
-Igy viszont ez azt is jelenti, hogy mindig nekem kell előremennem, igaz? Hm. Reméljük nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy ez gondot okozzon.
*Igazából őszintén nem hiszi, hogy lenne ilyen, csak rá akar mutatni a tényre.*
-Akkor azt hiszem megegyeztünk Frandr'd Gruad. Ha készen állsz akár indulhatunk is.
-A piacon vettem, oda keveredtem először. Talán Teysus keze vezetett, ki tudja?
*Mondja mosolyogva ahogy maga is kiélvezi az ízeket amit a fűszer ad.*
-Ezt vettem, meg egy hatás jószágot. Igaz valami kutyaféle, de nekem tökéletesen elég. Azt hiszem a szamaram meg a kordém itt kellene hagynom, nem hiszem hogy helye lenne a kikötőben.
*Bár ez kicsit úgy hangzik mint egy kérdés, és igazából örülne is ha Frandr, mint helyi mondaná rá egy valamit. Igazság szerint nem túlságosan nagy érték egy szamár és egy kordéy de kicsit a tündér szívéhez nőttek már mindketten.*
-Akkor hátha nem lesz gond. Ez lenne a legjobb eshetőség.
*Inkább fizetne feleslegesen, minthogy tényleg valami komoly zűr kerekedjen. Úgy látszik hogy a kikötő népeiben, és az általuk viselt fenyegetésről hasonlóképpen vélekednej, ami kicsit meg is nyugtatja a tündért. Azonban szóba kerülnek a vihar fiai is.*
-Jó is hogy mondod. Igazából fogalmam sincs hogy fognak reagálni, viszont az nem elképzelhetetlen, hogyha a patkányokkal nem sikerül üzletet kötni, akkor a riválisukhoz fogok fordulni.
*Egy kicsit elgondolkozik és igyekszik felidézni a híreket, amiket korábban hallott.*
-Ők a felelőseg a sziritáni fosztogatásért is igaz? Legalábbis arrafelé így mondják.
*Úgy gondolja hogy a harcos mint helyi bizonyára többet tud erről, hátha mond neki valami újat. Ha pedig nem, akkor marad a pletykák kétes megbízhatóságában.*
-Rendben. Nyugodtan keress és szívesen beszerzek bármit.
*Külön örül, hogy erre jutottak, mert ha még több aranyat kért volna tőle, abba valószínűleg nem ment volna bele, és keresert volna valaki mást.*
-Hogy mi?
*És önkéntelen is kitör belőle a kuncogás, és nem tudja eldönteni, hogy ez valami mentális betegség következménye lehet, vagy valami mágikus átoké. Egyiken sem lenne túlságosan m tlepődve.*
-Rendben. Igyekszem majd odafigyelni erre.
*Feljegyzi az elméjében, hogy bárhová kell is bemenniük, minden be kell hívnia.*
-Igy viszont ez azt is jelenti, hogy mindig nekem kell előremennem, igaz? Hm. Reméljük nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy ez gondot okozzon.
*Igazából őszintén nem hiszi, hogy lenne ilyen, csak rá akar mutatni a tényre.*
-Akkor azt hiszem megegyeztünk Frandr'd Gruad. Ha készen állsz akár indulhatunk is.
4949. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 14:02:11
Üzenet elküldve: 2023-01-22 14:02:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Gond nélkül megkapja a reggelit, és már épp, hogy elkezdené befalni, mikor amaz megállítja. Nem hallott erről a fűszerről eddig, így pár pillanatig gyanakvóan méregeti a rántottát, majd ahogy amaz mondja, belekóstol.*
-Tényleg finom. Honnan szedted?
*Reagál. Amaz nem hazudott, a fűszer íze nem elnyomóan erős, ám sokat javít a rántotta ízén, mondhatni kihozza belőle a legtöbbet. Persze valahol azért bujkál benne a gondolat, hogy ez a fűszer szó szerint és átvitt értelemben is az üzlet megédesítését szolgálja.
Annak megkomolyodó, fókuszált arckifejezése leginkábbis azokra a kereskedőkre emlékezteti, akik első idejöttekor kihasználták a tényt, hogy nem nagyon tudta a helyi árakat, és így első pár vásárlásakor a bolondját járatták vele.
Amaz biztosítja róla, hogy nem rabszolgakereskedőkkel mennek üzletelni, és valójában az indoklás is hihető. A kimondotthoz hasonló Frandr moralitása is, bár nála picit korábban, és határozottabban vannak meghúzva azok a bizonyos vonalak.*
-A Patkányokkal ha jól tudom, mi thargok is jóban vagyunk.
*Ami legitimizálja valamennyire benne az üzletet, még ha azon semmit sem változtat, hogy veszélyes környék, és veszélyesek a kereskedőpartnerek is.*
-Eddig nincs sok meglepő.
*Kommentál, hiszen az alap, hogy a testőr megvédi a klienst az utcai rablástól. Őt főleg az érdekli, hogy ezen felül még milyen tüzekkel játszanak.*
-A Varjakról nem tudok sokat, a sellőktől pedig nem hiszem, hogy lenne okunk tartani.
*Legalábbis ha jól rémlik neki, egy bordélyházról van szó. De az ilyeneket a másik biztosan jobban tudja, mint ő. Mikor amaz befejezi a felsorolást, még egy picit vár, láthatólag arra számít, hogy amaz folytatja, ám mikor ez nem történik meg, kissé meglepetten szólal meg.*
-És a Vihar Fiai? Ők nincsenek jóban a Patkányokkal, és tudtommal a Kikötőben a banda legnagyobb riválisai. A pénzmennyiség maradjon annyi, amennyit mondasz, de ha egyszer később szükségem van rá, hogy valami üzletet elintézz nekem, vagy valaki másnak, akkor kapcsolatba léphetek veled, és segítesz.
*Úgy érzi, a korábbi piacos ajánlat megfelelő fokozása ez, meg egyébként is hasznos egy ilyesféle kapcsolat főleg az olyanoknak, mint ő. Ha amaz nem fejez ki ellenérzéseket, akkor már nyújtja is a jobbját, hogy kezet rázva pecsétet tegyen az üzletre. Amaz észreveheti, hogy az elégedettség belekever pár szőkés tincset is a férfi hajába, kinek páncélján eközben még mindig csak lustán kavarognak az árnyalatok.
Eddigre elfogyott már a rántotta is, így ha amaz végzett, úgy Frandr nem látja sok értelmét a várakozásnak. Viszont még mielőtt elindulnak, említést tesz egy dologról.*
-Jó, ha tudod. Valami mágikus faszság miatt ha be akarok jutni egy ajtón, egy bent lévő valakinek be kell hívnia. És igen, pontosan annyira idegesítő ez, amilyennek hangzik. Értékelném, ha nem kéne minden alkalommal kérnem a beengedést.
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Gond nélkül megkapja a reggelit, és már épp, hogy elkezdené befalni, mikor amaz megállítja. Nem hallott erről a fűszerről eddig, így pár pillanatig gyanakvóan méregeti a rántottát, majd ahogy amaz mondja, belekóstol.*
-Tényleg finom. Honnan szedted?
*Reagál. Amaz nem hazudott, a fűszer íze nem elnyomóan erős, ám sokat javít a rántotta ízén, mondhatni kihozza belőle a legtöbbet. Persze valahol azért bujkál benne a gondolat, hogy ez a fűszer szó szerint és átvitt értelemben is az üzlet megédesítését szolgálja.
Annak megkomolyodó, fókuszált arckifejezése leginkábbis azokra a kereskedőkre emlékezteti, akik első idejöttekor kihasználták a tényt, hogy nem nagyon tudta a helyi árakat, és így első pár vásárlásakor a bolondját járatták vele.
Amaz biztosítja róla, hogy nem rabszolgakereskedőkkel mennek üzletelni, és valójában az indoklás is hihető. A kimondotthoz hasonló Frandr moralitása is, bár nála picit korábban, és határozottabban vannak meghúzva azok a bizonyos vonalak.*
-A Patkányokkal ha jól tudom, mi thargok is jóban vagyunk.
*Ami legitimizálja valamennyire benne az üzletet, még ha azon semmit sem változtat, hogy veszélyes környék, és veszélyesek a kereskedőpartnerek is.*
-Eddig nincs sok meglepő.
*Kommentál, hiszen az alap, hogy a testőr megvédi a klienst az utcai rablástól. Őt főleg az érdekli, hogy ezen felül még milyen tüzekkel játszanak.*
-A Varjakról nem tudok sokat, a sellőktől pedig nem hiszem, hogy lenne okunk tartani.
*Legalábbis ha jól rémlik neki, egy bordélyházról van szó. De az ilyeneket a másik biztosan jobban tudja, mint ő. Mikor amaz befejezi a felsorolást, még egy picit vár, láthatólag arra számít, hogy amaz folytatja, ám mikor ez nem történik meg, kissé meglepetten szólal meg.*
-És a Vihar Fiai? Ők nincsenek jóban a Patkányokkal, és tudtommal a Kikötőben a banda legnagyobb riválisai. A pénzmennyiség maradjon annyi, amennyit mondasz, de ha egyszer később szükségem van rá, hogy valami üzletet elintézz nekem, vagy valaki másnak, akkor kapcsolatba léphetek veled, és segítesz.
*Úgy érzi, a korábbi piacos ajánlat megfelelő fokozása ez, meg egyébként is hasznos egy ilyesféle kapcsolat főleg az olyanoknak, mint ő. Ha amaz nem fejez ki ellenérzéseket, akkor már nyújtja is a jobbját, hogy kezet rázva pecsétet tegyen az üzletre. Amaz észreveheti, hogy az elégedettség belekever pár szőkés tincset is a férfi hajába, kinek páncélján eközben még mindig csak lustán kavarognak az árnyalatok.
Eddigre elfogyott már a rántotta is, így ha amaz végzett, úgy Frandr nem látja sok értelmét a várakozásnak. Viszont még mielőtt elindulnak, említést tesz egy dologról.*
-Jó, ha tudod. Valami mágikus faszság miatt ha be akarok jutni egy ajtón, egy bent lévő valakinek be kell hívnia. És igen, pontosan annyira idegesítő ez, amilyennek hangzik. Értékelném, ha nem kéne minden alkalommal kérnem a beengedést.
4948. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 12:58:35
Üzenet elküldve: 2023-01-22 12:58:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A meglepődöttsége valójában tényleg a felszerelésnek dukál, de ezt nem mondja ki, csak alaposan megvizsgálja szakmai szemmel a roppant érdekesnek tűnő dolgokat. Aztán asztalhoz ülnek, s a finom reggelit legalább nem egyedül kell elfogyasztania. Még egyNégy tojásos hagymás rántotta kerül az asztalhoz a harcos elé, azt a 4 aranyat igazán nem sajnálja. *
-Beszéljünk.
*Ért egyet gyorsan, mielőtt lenyelne egy nagyobb falatot a rántottából. ~Nocsak, megérezte az arany illatát és rögtön többet akar? Micsoda népség.~ Gondolja magában egy bújtatott mosollyal megfűszerezve.*
-Várj. Mielőtt enni kezdenél, kóstold meg így.
*A zsebébe túr a tündér, közben persze hallgatja a férfi mondandóját is.*
-Aranen őrlemény, állítólag nagyon finom tőle bármi amire csak rászórod.
*És persze egy adagot Frandr'd tányérjára, egyet pedig a sajátjára is tesz, nehogy azt higgye hogy meg akarja mérgezni vagy ilyesmi.*
-Szóval.
*Aztán egész komoly ábrázatot sikerül felvennie, mint egy igazi cápának a véres vízben.*
-Az emberkereskedelem nem az én asztalom, túl macerás és nem is éri meg. Nem vagyok egy szent, de azért vannak határok amiket én sem lépnék át.
*Valójában aligha vannak ilyen határok.*
-Alapvetően a patkányokkal szeretnék tárgyalni, bűnbanda a kikötőben, ők irányítják az egész placcot. Ellenségeim nincsenek tudtommal, inkább csak arra készülnék, ha rosszul sülne el az üzlet, vagy túl mohó lenne valamelyik bandatag. No meg persze a kikötői söpredék szerintem csak az ingemért képes lenne kibelezni ha éppen eleget ivott aznap reggel valami utcai koldus.
*Még egy falat rántotta, látszik hogy nem veszi rossz néven a kérdéseket, tisztában van vele, hogy minél többet tud valaki, annál jobban tudja ellátni a feladatát.*
-Elvileg a sellőkkel már üzleteltem korábban, de nem feltétlen bízom bennük. Bár ahogy láttam nekik nincsenek igazán hogy is mondjam. Olyan mennyiségű és minőségű emberük, hogy minket ez megakadályozzon utunk során.
*Szándékosan igyekszik a többes számot használni kettejükre utalva.*
-Az újonnan alakult Varjakat pedig *Mert bizony a pletykák szárnyalnak.* nem tartom fenyegetésnek, ismerem a vezetőjüket, jó kapcsolatom van vele. Leginkább egyébként az Artheniori kereskedelmeket szeretném megolajozni, és ha jól megy minden nekem is csurran-cseppen az üzletből valami.
*Egy darabig elhallgat, hogy hagyja kibontakozni Frandrt is, majd természetesen visszakanyarodik a pénzre.*
-És ha már arany, maradjunk annyiban, hogy adok 200-at most előlegként, 200-at fixen és még 100-at ha egy darabban ki is hozol onnan. Jó eseteben egy nap megjárjuk, legfeljebb kettő.
*Tisztes árnak gondolja egyébként, a saját biztonságán nem akar túlságosan kufárkodni.*
-Na mit mondasz?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A meglepődöttsége valójában tényleg a felszerelésnek dukál, de ezt nem mondja ki, csak alaposan megvizsgálja szakmai szemmel a roppant érdekesnek tűnő dolgokat. Aztán asztalhoz ülnek, s a finom reggelit legalább nem egyedül kell elfogyasztania. Még egyNégy tojásos hagymás rántotta kerül az asztalhoz a harcos elé, azt a 4 aranyat igazán nem sajnálja.
*-Beszéljünk.
*Ért egyet gyorsan, mielőtt lenyelne egy nagyobb falatot a rántottából. ~Nocsak, megérezte az arany illatát és rögtön többet akar? Micsoda népség.~ Gondolja magában egy bújtatott mosollyal megfűszerezve.*
-Várj. Mielőtt enni kezdenél, kóstold meg így.
*A zsebébe túr a tündér, közben persze hallgatja a férfi mondandóját is.*
-Aranen őrlemény, állítólag nagyon finom tőle bármi amire csak rászórod.
*És persze egy adagot Frandr'd tányérjára, egyet pedig a sajátjára is tesz, nehogy azt higgye hogy meg akarja mérgezni vagy ilyesmi.*
-Szóval.
*Aztán egész komoly ábrázatot sikerül felvennie, mint egy igazi cápának a véres vízben.*
-Az emberkereskedelem nem az én asztalom, túl macerás és nem is éri meg. Nem vagyok egy szent, de azért vannak határok amiket én sem lépnék át.
*Valójában aligha vannak ilyen határok.*
-Alapvetően a patkányokkal szeretnék tárgyalni, bűnbanda a kikötőben, ők irányítják az egész placcot. Ellenségeim nincsenek tudtommal, inkább csak arra készülnék, ha rosszul sülne el az üzlet, vagy túl mohó lenne valamelyik bandatag. No meg persze a kikötői söpredék szerintem csak az ingemért képes lenne kibelezni ha éppen eleget ivott aznap reggel valami utcai koldus.
*Még egy falat rántotta, látszik hogy nem veszi rossz néven a kérdéseket, tisztában van vele, hogy minél többet tud valaki, annál jobban tudja ellátni a feladatát.*
-Elvileg a sellőkkel már üzleteltem korábban, de nem feltétlen bízom bennük. Bár ahogy láttam nekik nincsenek igazán hogy is mondjam. Olyan mennyiségű és minőségű emberük, hogy minket ez megakadályozzon utunk során.
*Szándékosan igyekszik a többes számot használni kettejükre utalva.*
-Az újonnan alakult Varjakat pedig *Mert bizony a pletykák szárnyalnak.* nem tartom fenyegetésnek, ismerem a vezetőjüket, jó kapcsolatom van vele. Leginkább egyébként az Artheniori kereskedelmeket szeretném megolajozni, és ha jól megy minden nekem is csurran-cseppen az üzletből valami.
*Egy darabig elhallgat, hogy hagyja kibontakozni Frandrt is, majd természetesen visszakanyarodik a pénzre.*
-És ha már arany, maradjunk annyiban, hogy adok 200-at most előlegként, 200-at fixen és még 100-at ha egy darabban ki is hozol onnan. Jó eseteben egy nap megjárjuk, legfeljebb kettő.
*Tisztes árnak gondolja egyébként, a saját biztonságán nem akar túlságosan kufárkodni.*
-Na mit mondasz?
4947. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 12:27:52
Üzenet elküldve: 2023-01-22 12:27:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-nél egyértelműbben nem is próbálhatna hülyére venni. Ha ezt hagyod neki, akkor van egy palotám a pusztán, számodra eladó. Reggelt.
*Szól oda a leérkező tündérnek, kinek az arca alapján egyértelműen feltűnt pár dolog. A hajat érő nézésekhez már hozzászokott, inkább azt reméli, hogy felszerelésével váltott ki hatást. Elvégre mikor tegnap este kezdőárról beszélt, és azt mondta, részegen nem alkuszik, akkor azt halálosan komolyan értette. Az a négyszáz arany elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését, de ha amaz kicsit is ért a zsoldosokhoz, akkor tudja, hogy túlfizetve sokkal megbízhatóbbak, mint egyébként.*
~És van egy olyan érzésem, hogy te nem a kikötői halkupecekkel való beszélgetéshez akarsz testőrt.~
-Amit te eszel, az jó lesz nekem is.
*Reggelizett már, de nem bőségesen, és aki ismeri (vagy akár csak egyszer is futólag megpillantotta), az gyaníthatja, hogy nem az a madárétkű alkat. Így nincs igazán ellenvetése, hogy a kliense pénzéből megengedjen magának egy második reggelit is.*
-Na, mielőtt bármire is kezet ráznánk, beszéljünk a munkáról.
*Fájdalmasat nyög a tündér melletti szék, ahogy minden felszerelésével együtt leül rá a férfi.*
-Alapárnak az a négyszáz megfelel, de tudni akarom, mik lesznek a körülmények, és van pár alapfeltételem is. Egyrészt. Leszarom, ha valaki olyanokkal akarsz üzletet kötni, akik meg akarják kerülni Arthenior vámjait, vagy ilyesmi, de ha mondjuk egy emberkereskedőt akarsz megkeresni, akkor máshol keress testőrt.
*Hangja nem fenyegető, inkább tárgyilagos. Volt alkalma beszélni másokkal, akik időről időre hasonló munkákat vállaltak, és így eddigre már összeállt benne valamennyire, hogy milyen dolgokat kell előre tisztázni.*
-Másrészt tudnom kell, hogy kiknek lesz problémája azzal, hogy ott vagyunk. Helyi bandák? Arthenior őrsége? Valami ellenséged? Ha olyat mondasz, akkor az növelni fogja az összeget, de cserébe én jobban tudom majd végezni a dolgom.
*Lejöhet a másiknak, hogy ez nem személyes gyanakvás, hanem inkább professzionális óvatosság. Attól függően, hogy amaz mit mond, lehetnek még más kérdések, de egyelőre hagyja, hogy Merchen válaszoljon, és közben ha kihozzák a rántottát, akkor elkezdi azt enni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-nél egyértelműbben nem is próbálhatna hülyére venni. Ha ezt hagyod neki, akkor van egy palotám a pusztán, számodra eladó. Reggelt.
*Szól oda a leérkező tündérnek, kinek az arca alapján egyértelműen feltűnt pár dolog. A hajat érő nézésekhez már hozzászokott, inkább azt reméli, hogy felszerelésével váltott ki hatást. Elvégre mikor tegnap este kezdőárról beszélt, és azt mondta, részegen nem alkuszik, akkor azt halálosan komolyan értette. Az a négyszáz arany elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését, de ha amaz kicsit is ért a zsoldosokhoz, akkor tudja, hogy túlfizetve sokkal megbízhatóbbak, mint egyébként.*
~És van egy olyan érzésem, hogy te nem a kikötői halkupecekkel való beszélgetéshez akarsz testőrt.~
-Amit te eszel, az jó lesz nekem is.
*Reggelizett már, de nem bőségesen, és aki ismeri (vagy akár csak egyszer is futólag megpillantotta), az gyaníthatja, hogy nem az a madárétkű alkat. Így nincs igazán ellenvetése, hogy a kliense pénzéből megengedjen magának egy második reggelit is.*
-Na, mielőtt bármire is kezet ráznánk, beszéljünk a munkáról.
*Fájdalmasat nyög a tündér melletti szék, ahogy minden felszerelésével együtt leül rá a férfi.*
-Alapárnak az a négyszáz megfelel, de tudni akarom, mik lesznek a körülmények, és van pár alapfeltételem is. Egyrészt. Leszarom, ha valaki olyanokkal akarsz üzletet kötni, akik meg akarják kerülni Arthenior vámjait, vagy ilyesmi, de ha mondjuk egy emberkereskedőt akarsz megkeresni, akkor máshol keress testőrt.
*Hangja nem fenyegető, inkább tárgyilagos. Volt alkalma beszélni másokkal, akik időről időre hasonló munkákat vállaltak, és így eddigre már összeállt benne valamennyire, hogy milyen dolgokat kell előre tisztázni.*
-Másrészt tudnom kell, hogy kiknek lesz problémája azzal, hogy ott vagyunk. Helyi bandák? Arthenior őrsége? Valami ellenséged? Ha olyat mondasz, akkor az növelni fogja az összeget, de cserébe én jobban tudom majd végezni a dolgom.
*Lejöhet a másiknak, hogy ez nem személyes gyanakvás, hanem inkább professzionális óvatosság. Attól függően, hogy amaz mit mond, lehetnek még más kérdések, de egyelőre hagyja, hogy Merchen válaszoljon, és közben ha kihozzák a rántottát, akkor elkezdi azt enni.*
4946. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 11:20:32
Üzenet elküldve: 2023-01-22 11:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Frandr'd//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy szemvillanásnyit gondolkozik az áron, aztán arra gondol, hogy igazából ha a saját biztonságába nem fektet be, akkor ugyan mibe másba? Így rábólint.*
-Legyen 200-200.
*Majd újra bólint a reggeli viszontlátásra.*
-Hacsak meg nem esz az a veres.
*Vigyorog, próbálja kicsit oldani a férfi kedvét, bár fogalma sincs arról, hogy ez mennyire lehetetlen feladat vagy sem. Mindenesetre a harcos elmegy, Merchen pedig egyedül marad a fogadóban. Nem igazán ijed meg a helyzettől, sőt külön örül is, hogy valamilyen formán sikerült találnia valakit, akivel sokkal nagyobb biztonságban fogja érezni magát, mintha egyedül menne. Nincs olyan jó szeme a harcosokhoz, de ez a Frandr'd úgy néz ki mint aki ért a dolgához. És ez bőven elég a tündérnek. Természetesen még egy pár pohár bor után, némi bájcsevely, egy kis flört és gyönyörű hazugságok után nem egyedül kell eltölteni az éjszakát, s talán még a szobáért sem kell fizetnie, hisz nem a sajátjában tölti el.*
//Napváltás//
*Reggel korán kel, hogy ne legyen túl kínos a szituáció, bár ezzel sem szokott különösebben gondja lenni, meg ez a vörös leány sem tűnik ostobának. Pontosan tudja, hogy csak átutazóban van a férfi. Felöltözik, arcot mos gyorsan és már nyújtózkodva megy is le a vendégtérbe. Szerencsére nem sok holmija van amit össze kell pakolnia, ami van az is az állatain elfér.*
-'Reggelt.
*Látja már hogy a harcos megérkezett. ~Teysusnak hála.~ Majd ahogy ránéz, a teljes felszerelésére, no meg a hajára önkéntelenül is felhúzódik a szemöldöke.*
-A kurva életbe!
*Még a száján is kiszalad a meglepődöttség, tegnap is mintha látni vélte volna, hogy változott a haja színe a férfinek, de azt hitte hogy csak a szeme játszik vele, hisz ez alapvetően lehetetlen. De abban szinte biztos, hogy nem állt neki éjszaka hajat festeni a másik. Az öltözéke pedig, nos igazi profira utal, Merchen tényleg örül a szerencséjének hogy egy efféle alakba botlott bele. Ennek tudatában egyáltalán nem sokallja a 400 aranyat, sőt. Külön jó üzletnek is gondolja. Látja hogy amaz éppen beszélget valakikkel, úgyhogy az első dolga az az, hogy a pulthoz megy és valami reggeli után kutat. Üres gyomorral nem szeret elindulni sehová.*
-Frandr'd, te kérsz valamit?
*Nem tudja hogy evett-e már, meg amúgyis ez már az üzleti kapcsolatukon kívüli alapvető illem. A maga részéről egy Négy tojásos hagymás rántotta jó is lesz neki, leszámol 4-et, majd egy asztalhoz sétál és leül, majd elkezd megreggelizni. Reményei szerint csatlakozik hozzá a harcos is, ha pedig kérni fog valamit azt természetesen odakéri neki.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy szemvillanásnyit gondolkozik az áron, aztán arra gondol, hogy igazából ha a saját biztonságába nem fektet be, akkor ugyan mibe másba? Így rábólint.*
-Legyen 200-200.
*Majd újra bólint a reggeli viszontlátásra.*
-Hacsak meg nem esz az a veres.
*Vigyorog, próbálja kicsit oldani a férfi kedvét, bár fogalma sincs arról, hogy ez mennyire lehetetlen feladat vagy sem. Mindenesetre a harcos elmegy, Merchen pedig egyedül marad a fogadóban. Nem igazán ijed meg a helyzettől, sőt külön örül is, hogy valamilyen formán sikerült találnia valakit, akivel sokkal nagyobb biztonságban fogja érezni magát, mintha egyedül menne. Nincs olyan jó szeme a harcosokhoz, de ez a Frandr'd úgy néz ki mint aki ért a dolgához. És ez bőven elég a tündérnek. Természetesen még egy pár pohár bor után, némi bájcsevely, egy kis flört és gyönyörű hazugságok után nem egyedül kell eltölteni az éjszakát, s talán még a szobáért sem kell fizetnie, hisz nem a sajátjában tölti el.*
//Napváltás//
*Reggel korán kel, hogy ne legyen túl kínos a szituáció, bár ezzel sem szokott különösebben gondja lenni, meg ez a vörös leány sem tűnik ostobának. Pontosan tudja, hogy csak átutazóban van a férfi. Felöltözik, arcot mos gyorsan és már nyújtózkodva megy is le a vendégtérbe. Szerencsére nem sok holmija van amit össze kell pakolnia, ami van az is az állatain elfér.*
-'Reggelt.
*Látja már hogy a harcos megérkezett. ~Teysusnak hála.~ Majd ahogy ránéz, a teljes felszerelésére, no meg a hajára önkéntelenül is felhúzódik a szemöldöke.*
-A kurva életbe!
*Még a száján is kiszalad a meglepődöttség, tegnap is mintha látni vélte volna, hogy változott a haja színe a férfinek, de azt hitte hogy csak a szeme játszik vele, hisz ez alapvetően lehetetlen. De abban szinte biztos, hogy nem állt neki éjszaka hajat festeni a másik. Az öltözéke pedig, nos igazi profira utal, Merchen tényleg örül a szerencséjének hogy egy efféle alakba botlott bele. Ennek tudatában egyáltalán nem sokallja a 400 aranyat, sőt. Külön jó üzletnek is gondolja. Látja hogy amaz éppen beszélget valakikkel, úgyhogy az első dolga az az, hogy a pulthoz megy és valami reggeli után kutat. Üres gyomorral nem szeret elindulni sehová.*
-Frandr'd, te kérsz valamit?
*Nem tudja hogy evett-e már, meg amúgyis ez már az üzleti kapcsolatukon kívüli alapvető illem. A maga részéről egy Négy tojásos hagymás rántotta jó is lesz neki, leszámol 4-et,
majd egy asztalhoz sétál és leül, majd elkezd megreggelizni. Reményei szerint csatlakozik hozzá a harcos is, ha pedig kérni fog valamit azt természetesen odakéri neki.*
4945. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 10:36:50
Üzenet elküldve: 2023-01-22 10:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
*A tegnapihoz képest kimondottan jó hangulatban halad le a szerpentinen. A tény, hogy van valami tennivalója, már önmagában elég arra, hogy haja egyszerű, gesztenyebarna színt öltsön fel. Még csak fázni sem fázik különösebben, köszönhetően a több rétegnyi páncélnak, mely alatt ilyenkor mindig melegíti a mellkasából előtörő fény.
Teljes felszerelésben baktat, habár ködköpeny helyett az egyszerű szövetköpenyét terítette magára, mely alól épp, hogy csak kikandikálnak az izzó, zöld rémfarkasszemek. Pajzsa egy lazítható szíjjal van a hátára erősítve, és sisakja is csak az övéről lóg, fegyverei pedig az oldalát díszítik.
Így nyit be a Vaskorsóba, ám egy pillanatra a bejáratnál megtorpan. Szinte rögtön felhangzik viszont a csapostól egy "Engedd beljebb magad!", enged a mágia, és már csukhatja is be maga mögött az ajtót. Körülnéz, a tündért keresve, ám az még nem jött le a szobájából, így van ideje elrendezni pár másik dolgot is. A pulthoz lépve épp elkezdi megkérni a csapost, hogy töltse meg mágikus kulacsát forralt borral, de még időben korrigál.
Így végül kulacsában Forralt tea lesz, mely 12 aranyába kerül; nem nagy ár azért, hogy a Kikötőbe való úton legyen valami meleg innivalója. Ezután már csak a várakozás van hátra, ám nem semmittevéssel tölti. Egyik kezében egy hosszúkás, üreges fadarab van, másikban pedig kése, mellyel épp lyukakat próbál fúrni egymástól egyenlő távolságra. Nem régóta foglalkozik fafaragással, így eléggé kezdetleges munka, de látszik rajta, hogy valami furulyaszerűségnek készül. Nem számít mestermunkára, vagy akár arra sem, hogy különösebben szép hangokat tudjon majd belőle elővarázsolni, inkább a téli időtöltés az oka ennek.
Egy darabig ezzel foglalatoskodik, majd ha Merchen sokáig megvárakoztatja, akkor egy idő után beszélgetésbe elegyedik pár másik reggeli kocsmavendéggel - helyiek mind, ám csak felszínes ismeretségei, így Merchen leértével valószínűtlen, hogy nagyon komoly beszélgetést zavar meg.*
*A tegnapihoz képest kimondottan jó hangulatban halad le a szerpentinen. A tény, hogy van valami tennivalója, már önmagában elég arra, hogy haja egyszerű, gesztenyebarna színt öltsön fel. Még csak fázni sem fázik különösebben, köszönhetően a több rétegnyi páncélnak, mely alatt ilyenkor mindig melegíti a mellkasából előtörő fény.
Teljes felszerelésben baktat, habár ködköpeny helyett az egyszerű szövetköpenyét terítette magára, mely alól épp, hogy csak kikandikálnak az izzó, zöld rémfarkasszemek. Pajzsa egy lazítható szíjjal van a hátára erősítve, és sisakja is csak az övéről lóg, fegyverei pedig az oldalát díszítik.
Így nyit be a Vaskorsóba, ám egy pillanatra a bejáratnál megtorpan. Szinte rögtön felhangzik viszont a csapostól egy "Engedd beljebb magad!", enged a mágia, és már csukhatja is be maga mögött az ajtót. Körülnéz, a tündért keresve, ám az még nem jött le a szobájából, így van ideje elrendezni pár másik dolgot is. A pulthoz lépve épp elkezdi megkérni a csapost, hogy töltse meg mágikus kulacsát forralt borral, de még időben korrigál.
Így végül kulacsában Forralt tea lesz, mely 12 aranyába
kerül; nem nagy ár azért, hogy a Kikötőbe való úton legyen valami meleg innivalója. Ezután már csak a várakozás van hátra, ám nem semmittevéssel tölti. Egyik kezében egy hosszúkás, üreges fadarab van, másikban pedig kése, mellyel épp lyukakat próbál fúrni egymástól egyenlő távolságra. Nem régóta foglalkozik fafaragással, így eléggé kezdetleges munka, de látszik rajta, hogy valami furulyaszerűségnek készül. Nem számít mestermunkára, vagy akár arra sem, hogy különösebben szép hangokat tudjon majd belőle elővarázsolni, inkább a téli időtöltés az oka ennek.Egy darabig ezzel foglalatoskodik, majd ha Merchen sokáig megvárakoztatja, akkor egy idő után beszélgetésbe elegyedik pár másik reggeli kocsmavendéggel - helyiek mind, ám csak felszínes ismeretségei, így Merchen leértével valószínűtlen, hogy nagyon komoly beszélgetést zavar meg.*
4944. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-22 00:00:33
Üzenet elküldve: 2023-01-22 00:00:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Frandr'd//
*Régen járt már hasonló terepen Merchen, ezt könnyen felismeri. Gyakrabban politikai játszmák, rafinált kereskedők és valamilyen hatalommal bíró kétes alakok intrikáiban vesz részt, a sűrű vízben lavírozik. Frandr'd pedig pont az ellenkezője, egyenes és egyszerű a szó legnemesebb értelmében. Teljesen más stílust kénytelen felvenni ha boldogulni akar, mint amihez szokott. Tetszik is neki kicsit, hogy a komfortos közegből ki kell lépnie. Az epés megjegyzésre zsivány vigyor ül ki a képére, de nem reagál rá, fölösleges lenne.*
-Frandr. 'd Gruad. Örvendek.
*Igyekszik a nevet helyesen kiejteni, de legalábbis éppen úgy ahogy a férfi teszi. Némi megkönnyebbülést jelent számára hogy a kés elkerül a helyére, és ez a hely nem a háta közepe. Aztán ahogy az aranyra fordul a szó, akkor megint kicsit jobban a lábai alatt érzi a talajt.*
-Mit szólnál mondjuk 150 aranyhoz reggel, előlegként. 150 pedig ha egy darabban sikerül kijutni a kikötőből. Plusz ha szükség lenne valamire a piacról azt egész jó áron be tudom szerezni.
*Igazából már nagyon régen bérelt fel bárkit is, úgyhogy csak nagyjából mondott egy árat, ha Frandr'd többet kérne valószínűleg belemenne, de ha így is jó neki akkor nem a jótékony keresztanya ő, hogy csak úgy osztogasson.*
-Kedvelem a vörösöket.
*Hátrapillant és jól megvizsgálja magának azt a leányzót, akire a férfi utalt. Nem idegen számára hogy kinézik maguknak a szebbik nem tagjai, főleg hogyha az ember lánya nem a barbár férfiak társaságára vágyna, akkor igazi felüdülés lehet egy amolyan városi nemesforma alak felbukkanása errefelé.*
-Kössz a jó tanácsot.
*Talán ez a legőszintébb ábrázat a mai napon a képén, ahogy a jóeséllyel hamarosan bekövetkező örömökre gondol.*
-Szívesen beszélnék még a részletekről, de hosszú utam volt és én sem vagyok olyan részeg hogy átessek a holtponton.
*Meg aztán valószínűleg az asztaltársa nem az a csacsogós fajta ember, hogy a pletykákról beszéljenek egy sör mellett.*
*Régen járt már hasonló terepen Merchen, ezt könnyen felismeri. Gyakrabban politikai játszmák, rafinált kereskedők és valamilyen hatalommal bíró kétes alakok intrikáiban vesz részt, a sűrű vízben lavírozik. Frandr'd pedig pont az ellenkezője, egyenes és egyszerű a szó legnemesebb értelmében. Teljesen más stílust kénytelen felvenni ha boldogulni akar, mint amihez szokott. Tetszik is neki kicsit, hogy a komfortos közegből ki kell lépnie. Az epés megjegyzésre zsivány vigyor ül ki a képére, de nem reagál rá, fölösleges lenne.*
-Frandr. 'd Gruad. Örvendek.
*Igyekszik a nevet helyesen kiejteni, de legalábbis éppen úgy ahogy a férfi teszi. Némi megkönnyebbülést jelent számára hogy a kés elkerül a helyére, és ez a hely nem a háta közepe. Aztán ahogy az aranyra fordul a szó, akkor megint kicsit jobban a lábai alatt érzi a talajt.*
-Mit szólnál mondjuk 150 aranyhoz reggel, előlegként. 150 pedig ha egy darabban sikerül kijutni a kikötőből. Plusz ha szükség lenne valamire a piacról azt egész jó áron be tudom szerezni.
*Igazából már nagyon régen bérelt fel bárkit is, úgyhogy csak nagyjából mondott egy árat, ha Frandr'd többet kérne valószínűleg belemenne, de ha így is jó neki akkor nem a jótékony keresztanya ő, hogy csak úgy osztogasson.*
-Kedvelem a vörösöket.
*Hátrapillant és jól megvizsgálja magának azt a leányzót, akire a férfi utalt. Nem idegen számára hogy kinézik maguknak a szebbik nem tagjai, főleg hogyha az ember lánya nem a barbár férfiak társaságára vágyna, akkor igazi felüdülés lehet egy amolyan városi nemesforma alak felbukkanása errefelé.*
-Kössz a jó tanácsot.
*Talán ez a legőszintébb ábrázat a mai napon a képén, ahogy a jóeséllyel hamarosan bekövetkező örömökre gondol.*
-Szívesen beszélnék még a részletekről, de hosszú utam volt és én sem vagyok olyan részeg hogy átessek a holtponton.
*Meg aztán valószínűleg az asztaltársa nem az a csacsogós fajta ember, hogy a pletykákról beszéljenek egy sör mellett.*
4943. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 23:14:26
Üzenet elküldve: 2023-01-21 23:14:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
*Merchen helyesen gondolja, hogy Frandr jó lenne céljaihoz. Ha viszont töltene egy kevés időt a helyiek között, akkor meglehet, hogy feltűnne neki az eltérő akcentus, és még több egyéb apró jel, hogy a harcos nem az északi barbár törzsek leszármazotta. Persze az is igaz, hogy manapság a tharg földek lakói közül nem túl sokan azok, és ő azok közé tartozik, akik hivatalosan is felesküdtek thargnak.*
~És sokat értem vele.~
-Bele.
*Erősíti meg, mert a türelem bizony nem tartozik az erényei közé, és nehezen tolerálja a köntörfalazást. Az közben hanyagul helyet foglal, és szerencsére elég gyorsan rá is tér mondanivalójára, miközben a sebhelyes arcú harcos folytatja különleges kialakítású tőrével való babrálást, a hegyét egy, az asztalon levő vájatba illesztve pörgetve azt.*
-Elvétetted. Bárkivel megesik.
*Mondja olyan hangon, ami egyértelművé teszi, hogy nem, a meglehetősen egyértelműen jelölt útirányok mellett kicsit nehezen tartja ezt hihetőnek, főleg úgy, hogy az Arthenior és a Kikötő között húzódó kereskedőúton aztán tényleg nehéz eltévedni.
Mégis, ez a mogorvaság már kevésbé szívből jövő, hiszen érzi, hogy haladnak valahová, és talán ez egy lehetőség, hogy kitörjön egy kicsit az eddigi kerékvágásból.*
~Az biztos.~
*Amaz nem úgy tartja magát, mint aki külön értene az oldaláról lógó fegyveréhez, ám azt nem kétli, hogy a szájában meglapuló nyelv a megfelelő helyzetekben pengeéles fegyver.
Ahogy amaz az útbaigazításról beszél, átfut a pusztai harcos fején, hogy megadja, amit kér, és első útbaigazításként megadja neki a Korsó ajtaját, ám ez a gondolat amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik.*
-Frandr. 'd Gruad.
*Tagolva mondja, miközben folyékony mozdulattal visszacsúsztatja tőrét a tokjába. Amaz ha jól olvas az ilyen helyzetekben, akkor tisztában lehet vele, hogy ez szinte az ajánlat elfogadásával egyenértékű. Ha idáig eljutott, akkor most már jóval kisebb eséllyel lesz elzavarva.*
-Késő van, és pechedre nem vagyok elég részeg, hogy ittasan tárgyaljak. Adj valami kezdőárat, ami meggyőz, hogy holnap reggel levonszoljam ide az irhám. Aztán mielőtt aludni mész, ha rám hallgatsz, beszélsz a vörös felszolgálólánnyal - azzal, aki épp azt a törpe párost szolgálja ki. Ahogy elnézem, kinézett magának.
*A korsójáért nyúlva lenyűgözően gyorsan kiüríti azt, majd elkezd feltápászkodni, most már kissé jobb hangulatban, mint eddig. Hajában egyértelmű a barna tincsek jelenléte, habár még mindig egyáltalán nem hiányoznak az ősz szálak.
Felkapja fokosát, és visszacsúsztatja a fegyverövén erre kialakított bujtatóba, majd lehúzza széktámlájáról sötétszürke vászonköpenyét, és elkezdi maga köré tekerni azt. Eközben a tündérnek még bőven van ideje ajánlatokat tenni, vagy további részleteket megbeszélni, még csak nem is kell különösebben sietnie. Egyértelmű viszont, hogy Frandr ezen a ponton távozóban van.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.21 23:16:23
*Merchen helyesen gondolja, hogy Frandr jó lenne céljaihoz. Ha viszont töltene egy kevés időt a helyiek között, akkor meglehet, hogy feltűnne neki az eltérő akcentus, és még több egyéb apró jel, hogy a harcos nem az északi barbár törzsek leszármazotta. Persze az is igaz, hogy manapság a tharg földek lakói közül nem túl sokan azok, és ő azok közé tartozik, akik hivatalosan is felesküdtek thargnak.*
~És sokat értem vele.~
-Bele.
*Erősíti meg, mert a türelem bizony nem tartozik az erényei közé, és nehezen tolerálja a köntörfalazást. Az közben hanyagul helyet foglal, és szerencsére elég gyorsan rá is tér mondanivalójára, miközben a sebhelyes arcú harcos folytatja különleges kialakítású tőrével való babrálást, a hegyét egy, az asztalon levő vájatba illesztve pörgetve azt.*
-Elvétetted. Bárkivel megesik.
*Mondja olyan hangon, ami egyértelművé teszi, hogy nem, a meglehetősen egyértelműen jelölt útirányok mellett kicsit nehezen tartja ezt hihetőnek, főleg úgy, hogy az Arthenior és a Kikötő között húzódó kereskedőúton aztán tényleg nehéz eltévedni.
Mégis, ez a mogorvaság már kevésbé szívből jövő, hiszen érzi, hogy haladnak valahová, és talán ez egy lehetőség, hogy kitörjön egy kicsit az eddigi kerékvágásból.*
~Az biztos.~
*Amaz nem úgy tartja magát, mint aki külön értene az oldaláról lógó fegyveréhez, ám azt nem kétli, hogy a szájában meglapuló nyelv a megfelelő helyzetekben pengeéles fegyver.
Ahogy amaz az útbaigazításról beszél, átfut a pusztai harcos fején, hogy megadja, amit kér, és első útbaigazításként megadja neki a Korsó ajtaját, ám ez a gondolat amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik.*
-Frandr. 'd Gruad.
*Tagolva mondja, miközben folyékony mozdulattal visszacsúsztatja tőrét a tokjába. Amaz ha jól olvas az ilyen helyzetekben, akkor tisztában lehet vele, hogy ez szinte az ajánlat elfogadásával egyenértékű. Ha idáig eljutott, akkor most már jóval kisebb eséllyel lesz elzavarva.*
-Késő van, és pechedre nem vagyok elég részeg, hogy ittasan tárgyaljak. Adj valami kezdőárat, ami meggyőz, hogy holnap reggel levonszoljam ide az irhám. Aztán mielőtt aludni mész, ha rám hallgatsz, beszélsz a vörös felszolgálólánnyal - azzal, aki épp azt a törpe párost szolgálja ki. Ahogy elnézem, kinézett magának.
*A korsójáért nyúlva lenyűgözően gyorsan kiüríti azt, majd elkezd feltápászkodni, most már kissé jobb hangulatban, mint eddig. Hajában egyértelmű a barna tincsek jelenléte, habár még mindig egyáltalán nem hiányoznak az ősz szálak.
Felkapja fokosát, és visszacsúsztatja a fegyverövén erre kialakított bujtatóba, majd lehúzza széktámlájáról sötétszürke vászonköpenyét, és elkezdi maga köré tekerni azt. Eközben a tündérnek még bőven van ideje ajánlatokat tenni, vagy további részleteket megbeszélni, még csak nem is kell különösebben sietnie. Egyértelmű viszont, hogy Frandr ezen a ponton távozóban van.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.21 23:16:23
4942. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 22:20:50
Üzenet elküldve: 2023-01-21 22:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Frandr'd//
*Merchen arcán a bőr ahogy mondani szokás igencsak vastag, vastagabb mint az átlagembereken, de a tündérekénél főképp. Hamar kiszúrja magának a pléhpofájú magányos harcost, és őszintén a kapott reakcióra nem is igazán lepődik meg. Valahol számított erre, eleve arra hogy ezen a vidéken ez a módi. Vagy csak őt nem szívlelik meg, kinézik maguknak mert, nos hát egyáltalán nem valami nagy harcos, becsületesnek nem igazán mondható és érteni sem ért olyan dolgokhoz, amik Merchen szerint itt köztiszteletben állnak, vagy valamiféle megbecsülést vonzanak maguk után. Annak azért megörül, hogy a férfi idevalósi, és az ábrázata arról árulkodik, hogy tökéletes lehet a tündér jövőbeli céljaihoz. Már ha hajlandó lesz kötélnek állni.*
-Bele a közepébe mi?
~Talán másfelől kellene megközelítenem.~
-Ó hogyne térnék, hogyne. Máris. Csak egy *Közben lehuppan a székre további kérdés nélkül, arra gondol, hogy a mondadója közepén csak nem fogja megakasztani ez a dolog a történéseket.* pillanat. Szóval a kikötőbe indultam elsősorban, megkeresni néhány embert és tárgyalni velük, de kicsit elvétettem az irányt.
*Gyorsan kortyol egyet a borába, csak a torka szárazsága végett.*
-Úgy hallottam a pletykákból hogy elég veszélyes az a hely, én pedig nos hogy úgy mondjam másfajta dolgokban vagyok veszélyes.
*Félmosollyal az arcán bámul bele egy pillanatra a tűzbe.*
-Jól jönne az útbaigazítás, de ha már így kérdezi az se lenne rossz, ha valaki vigyázna a valagamra, nehogy kicsipkézze pár felpipázott dokkmunkás feszítővassal. Természetesen megfizetném.
*Többet nem is mond, úgy érzi felesleges lenne, főleg hogy még az is benne van a pakliban, hogy elküldi őt melegebb éghajlatra a mogorva fickó.*
-Merchen vagyok egyébként.
*Már csak ha nevén akarná hívni vagy ilyesmi. A hajának változását egyelőre még nem vette észre, jobban elvitte a figyelmét a többi részlet, a forradások, a szakáll, a páncél és a közelben lévő kés.*
*Merchen arcán a bőr ahogy mondani szokás igencsak vastag, vastagabb mint az átlagembereken, de a tündérekénél főképp. Hamar kiszúrja magának a pléhpofájú magányos harcost, és őszintén a kapott reakcióra nem is igazán lepődik meg. Valahol számított erre, eleve arra hogy ezen a vidéken ez a módi. Vagy csak őt nem szívlelik meg, kinézik maguknak mert, nos hát egyáltalán nem valami nagy harcos, becsületesnek nem igazán mondható és érteni sem ért olyan dolgokhoz, amik Merchen szerint itt köztiszteletben állnak, vagy valamiféle megbecsülést vonzanak maguk után. Annak azért megörül, hogy a férfi idevalósi, és az ábrázata arról árulkodik, hogy tökéletes lehet a tündér jövőbeli céljaihoz. Már ha hajlandó lesz kötélnek állni.*
-Bele a közepébe mi?
~Talán másfelől kellene megközelítenem.~
-Ó hogyne térnék, hogyne. Máris. Csak egy *Közben lehuppan a székre további kérdés nélkül, arra gondol, hogy a mondadója közepén csak nem fogja megakasztani ez a dolog a történéseket.* pillanat. Szóval a kikötőbe indultam elsősorban, megkeresni néhány embert és tárgyalni velük, de kicsit elvétettem az irányt.
*Gyorsan kortyol egyet a borába, csak a torka szárazsága végett.*
-Úgy hallottam a pletykákból hogy elég veszélyes az a hely, én pedig nos hogy úgy mondjam másfajta dolgokban vagyok veszélyes.
*Félmosollyal az arcán bámul bele egy pillanatra a tűzbe.*
-Jól jönne az útbaigazítás, de ha már így kérdezi az se lenne rossz, ha valaki vigyázna a valagamra, nehogy kicsipkézze pár felpipázott dokkmunkás feszítővassal. Természetesen megfizetném.
*Többet nem is mond, úgy érzi felesleges lenne, főleg hogy még az is benne van a pakliban, hogy elküldi őt melegebb éghajlatra a mogorva fickó.*
-Merchen vagyok egyébként.
*Már csak ha nevén akarná hívni vagy ilyesmi. A hajának változását egyelőre még nem vette észre, jobban elvitte a figyelmét a többi részlet, a forradások, a szakáll, a páncél és a közelben lévő kés.*
4941. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:54:59
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:54:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Merengéséből végül a Korsó ajtajának hangja rántja elő, melyet - ahogy ebben az évszakban illendő - egy hideg légfuvallat követ, ideiglenesen megzavarva a lángokat. Inkább megszokásból, mintsemhogy érdeklődésből a bejárat felé pillant, hogy megnézze, miféle szerzet áldotta ezúttal a Korsót jelenlétével... Jobb napokon van, hogy ittléte során magára vállalja a viszonylagos rend és nyugalom fenntartását errefelé.
A betévedő tündér - mostanra már megtanulta felismerni a faj képviselőit - viszont úgy néz ki, mint aki maximum akkor okozhat problémát, ha egy meggondolatlan megjegyzéssel péppé vereti magát... bár a tündéreknek ez általában nem könnyű feladat.
Miután mindezt megállapította, el is veszti érdeklődését az utazóban, visszatérve a lángok figyeléséhez. Érzi, ahogy lassacskán egy köd ereszkedik tudatára a sör és a tűz bódító kombinációjának jóvoltából. Édes susmorgás a fülében, a gondolkozás szükségtelenségéről győzködve. Egy pár órányi nemlét, itt a melegben...*
~Bassza meg.~
*Ahogy tudata épp készülne elsüllyedni a semmiben, és haja is lassacskán visszaolvadna egy szürkés-barnás árnyalatba, mikor megszólal mellette egy - szó mi szó, kellemesen dallamos - hang.*
~Bassza meg.~
*Ismétli meg magában, ahogy kénytelen beismerni, hogy máshoz nem szólhatott ez a mondat, és szemeivel ráfókuszál az érkezőre. Ugyanaz a tündér, aki korábban érkezett, de ez nem nagy meglepetés, viszont így közelebbről megnézve feltűnik neki pár dolog, ami eddig nem. Díszes rövidkard, díszes ing, kissé aranyló szemek...
Gondolatban felidézi, hogy mi is volt a felé idézett kérdés, ám amaz közben már folytatja, és Frandr haja lassacskán kezd visszasötétedni a korábbi árnyalatra, habár eddig eléggé finomak voltak a változások, hogy akár be lehessen őket tudni a fény játékának is.*
-Idevalósi, aha... Nem hiszem, hogy ezzel tűnök ki a tömegből.
*Valószínűleg inkább azzal, hogy övé az egyetlen magányos asztal, és csak rajta van a Korsóban bármennyi páncél is... Ha ebből nem válik egyértelművé, hogy harcos alkat, akkor a sebhelyeiből igen. Vagy talán már most észrevette a változó hajszínét, az is mindig opció.*
-Akarsz valamit tőlem. Rátérnél?
*Válaszolja végül egy olyan arckifejezéssel, ami egyértelművé teszi, hogy bizony bánja az asztaltársaságot, de ha már a másik itt van, akkor nem fáj nagyon meghallgatni, hogy mit akar tőle. Ezt nem tudatosítja magában, de valószínűleg ha egy ember, vagy törpe próbált volna leülni mellé, akkor minden hezitáció nélkül rámorrant volna, hogy kopjon le. A tündérekkel szemben viszont az ingoványos kaland óta általában finomabb hangnemet alkalmaz, így Merchen egyelőre nincs elküldve az asztaltól.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Merengéséből végül a Korsó ajtajának hangja rántja elő, melyet - ahogy ebben az évszakban illendő - egy hideg légfuvallat követ, ideiglenesen megzavarva a lángokat. Inkább megszokásból, mintsemhogy érdeklődésből a bejárat felé pillant, hogy megnézze, miféle szerzet áldotta ezúttal a Korsót jelenlétével... Jobb napokon van, hogy ittléte során magára vállalja a viszonylagos rend és nyugalom fenntartását errefelé.
A betévedő tündér - mostanra már megtanulta felismerni a faj képviselőit - viszont úgy néz ki, mint aki maximum akkor okozhat problémát, ha egy meggondolatlan megjegyzéssel péppé vereti magát... bár a tündéreknek ez általában nem könnyű feladat.
Miután mindezt megállapította, el is veszti érdeklődését az utazóban, visszatérve a lángok figyeléséhez. Érzi, ahogy lassacskán egy köd ereszkedik tudatára a sör és a tűz bódító kombinációjának jóvoltából. Édes susmorgás a fülében, a gondolkozás szükségtelenségéről győzködve. Egy pár órányi nemlét, itt a melegben...*
~Bassza meg.~
*Ahogy tudata épp készülne elsüllyedni a semmiben, és haja is lassacskán visszaolvadna egy szürkés-barnás árnyalatba, mikor megszólal mellette egy - szó mi szó, kellemesen dallamos - hang.*
~Bassza meg.~
*Ismétli meg magában, ahogy kénytelen beismerni, hogy máshoz nem szólhatott ez a mondat, és szemeivel ráfókuszál az érkezőre. Ugyanaz a tündér, aki korábban érkezett, de ez nem nagy meglepetés, viszont így közelebbről megnézve feltűnik neki pár dolog, ami eddig nem. Díszes rövidkard, díszes ing, kissé aranyló szemek...
Gondolatban felidézi, hogy mi is volt a felé idézett kérdés, ám amaz közben már folytatja, és Frandr haja lassacskán kezd visszasötétedni a korábbi árnyalatra, habár eddig eléggé finomak voltak a változások, hogy akár be lehessen őket tudni a fény játékának is.*
-Idevalósi, aha... Nem hiszem, hogy ezzel tűnök ki a tömegből.
*Valószínűleg inkább azzal, hogy övé az egyetlen magányos asztal, és csak rajta van a Korsóban bármennyi páncél is... Ha ebből nem válik egyértelművé, hogy harcos alkat, akkor a sebhelyeiből igen. Vagy talán már most észrevette a változó hajszínét, az is mindig opció.*
-Akarsz valamit tőlem. Rátérnél?
*Válaszolja végül egy olyan arckifejezéssel, ami egyértelművé teszi, hogy bizony bánja az asztaltársaságot, de ha már a másik itt van, akkor nem fáj nagyon meghallgatni, hogy mit akar tőle. Ezt nem tudatosítja magában, de valószínűleg ha egy ember, vagy törpe próbált volna leülni mellé, akkor minden hezitáció nélkül rámorrant volna, hogy kopjon le. A tündérekkel szemben viszont az ingoványos kaland óta általában finomabb hangnemet alkalmaz, így Merchen egyelőre nincs elküldve az asztaltól.*
4940. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:49:35
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:49:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Frandr'd//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Piaci vásárlás ide vagy oda, az út Artheniorból most sem lett rövidebb. ~Kurva hosszú volt.~ Meg is borzongja a tündér, bár szerencsére nem kellett gyalog jönnie, hűséges szamara most sem hagyta cserben, de valljuk be mégsem egy paripa. Az istállóba viszi, csak úgy mint újdonsült ebét, aztán már hamar a vakos tölgyajtóval szemezik és a felette lengedező cégérrel. Érdekes módon ebben a fogadóban még nem járt, pedig meg merné esküdni, hogy mindegyikben legalább egyszer ájulásig itta magát. ~Nofene. Még hogy nincs új a nap alatt.~ Izgatottan nyit be, bár kissé tart attól, hogy itt miféle népek laknak. Lanawin ezen területén nem annyira járatos. De hát csak nem eszik meg vagy ilyesmi, más nem kidumálja a bajból magát, ahogy mindig is szokta, vagy legrosszabb esetben kivásárolja magát. Ahogy belép megáll egy pillanatra, mintha csak szét akarna nézni hogy milyen alakokkal fog egy levegőt szívni, majd a pulthoz lép. Nem lepődne meg ha némileg kinéznék őt, vagy csak valamiféle feltűnést keltene a díszes ruháival és az avatatlan szem számára is drágának tűnő ékszereivel. Viszont a fellépése, a testtartása és úgy eleve a kisugárzása nem azt sugározza, hogy pökhendi lenne.*
-Adj' isten!
*Köszön ahogy azt illik, majd egy Ribizlibort kér, leszámolja az 5-öt, és egy üres asztalhoz telepszik le. Mélyen kortyol bele a borba és nagyot sóhajt, hogy végre megpihenni látszik a hosszú út után. Ámbár nem tétlenkedik sokáig, bátorságot vesz magán és a korábban már a szeme ügyébe akadt férfit kezdi el tüzetesebben megvizsgálni. Sötétszürkés, majdcsak fekete haját látja, egy félig megivott sört, egy fokost és a mogorva savanyú pofát aki éppen a késével babrál. Újabb korty a borba, feláll és odalép Frandr'd asztalához.*
-Elnézést, ön úgy néz ki mint aki tényleg idevalósi. Ki tudna segíteni egy kicsit?
*Kérdezi a legkarizmatikusabb fellépéssel amit csak ismer. Nem szeretné magára haragítani ezt a pasast.*
-Új vagyok errefelé, Artheniorból jöttem és kicsit el is vagyok tévedve. Az olcsó sörszag vezetett idáig.
*Azt csak remélni tudja, hogy nem pont övé a hely vagy ilyesmi.*
-Nem bánná az asztaltársaságot?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Piaci vásárlás ide vagy oda, az út Artheniorból most sem lett rövidebb. ~Kurva hosszú volt.~ Meg is borzongja a tündér, bár szerencsére nem kellett gyalog jönnie, hűséges szamara most sem hagyta cserben, de valljuk be mégsem egy paripa. Az istállóba viszi, csak úgy mint újdonsült ebét, aztán már hamar a vakos tölgyajtóval szemezik és a felette lengedező cégérrel. Érdekes módon ebben a fogadóban még nem járt, pedig meg merné esküdni, hogy mindegyikben legalább egyszer ájulásig itta magát. ~Nofene. Még hogy nincs új a nap alatt.~ Izgatottan nyit be, bár kissé tart attól, hogy itt miféle népek laknak. Lanawin ezen területén nem annyira járatos. De hát csak nem eszik meg vagy ilyesmi, más nem kidumálja a bajból magát, ahogy mindig is szokta, vagy legrosszabb esetben kivásárolja magát. Ahogy belép megáll egy pillanatra, mintha csak szét akarna nézni hogy milyen alakokkal fog egy levegőt szívni, majd a pulthoz lép. Nem lepődne meg ha némileg kinéznék őt, vagy csak valamiféle feltűnést keltene a díszes ruháival és az avatatlan szem számára is drágának tűnő ékszereivel. Viszont a fellépése, a testtartása és úgy eleve a kisugárzása nem azt sugározza, hogy pökhendi lenne.*
-Adj' isten!
*Köszön ahogy azt illik, majd egy Ribizlibort kér, leszámolja az 5-öt,
és egy üres asztalhoz telepszik le. Mélyen kortyol bele a borba és nagyot sóhajt, hogy végre megpihenni látszik a hosszú út után. Ámbár nem tétlenkedik sokáig, bátorságot vesz magán és a korábban már a szeme ügyébe akadt férfit kezdi el tüzetesebben megvizsgálni. Sötétszürkés, majdcsak fekete haját látja, egy félig megivott sört, egy fokost és a mogorva savanyú pofát aki éppen a késével babrál. Újabb korty a borba, feláll és odalép Frandr'd asztalához.*-Elnézést, ön úgy néz ki mint aki tényleg idevalósi. Ki tudna segíteni egy kicsit?
*Kérdezi a legkarizmatikusabb fellépéssel amit csak ismer. Nem szeretné magára haragítani ezt a pasast.*
-Új vagyok errefelé, Artheniorból jöttem és kicsit el is vagyok tévedve. Az olcsó sörszag vezetett idáig.
*Azt csak remélni tudja, hogy nem pont övé a hely vagy ilyesmi.*
-Nem bánná az asztaltársaságot?
4939. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-21 16:03:35
Üzenet elküldve: 2023-01-21 16:03:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Miután elcsesz újabb 10 aranyat egy korsó Tharg házi sörre, a borús tekintetű, és lassacskán már a részegségbe átcsúszó férfi visszatelepszik az üres asztalhoz, melynél ez este is az egyedül ivás mellett döntött. Habár már elég ideje törzsvendég, hogy mindenki más tudja, nem a verekedős részeg, jelenleg sötétszürke, majdnem feketés hajszíne és a sarokban elrévedő tekintete egyértelművé teszik, hogy nem vágyik társaságra, így marad az asztal egyedüli uralkodója.*
~Kevés szánalmasabb dolog van, mint egy veterán, aki háborúból visszatérve nem tud mit kezdeni magával.~
*Ilyen, és hasonló csapásvonalakon halad a gondolatmenete, bár igaz, ami igaz, lehetne rosszabb állapotban is. Míg vannak rossz napjai, kinézetre egészen jól tartja magát. Mind haja, mint szakálla rendezett, fonatokkal díszített formát öltenek, és személyi higiéniája sem utal arra, hogy teljesen elengedte volna magát.
Habár a helyieknek már volt alkalma megismerkedni általában viselt páncélzatával, most úgy tűnik, megelégedett egy, az ingje fölött viselt, sötétkék tunikája alól kikandikáló sodronyinggel. Fegyverei közül is csak a székének támasztott fokosa van jelen, a holmijai nagy része a thargarodi szobájában van eltárolva.*
~Csak érne már véget ez a kibaszott tél.~
*Bizony ez nem a legkedvesebb évszak számára. Ilyenkor ritkán van munka, vagy egyéb elfoglaltság, a nap sem süt eleget, és könnyebben jön a lehangoltság. Máskor nem okoz akkora nehézséget valami hozzáillő munkát találni, de ilyenkor mindig túl sok a szabadidő, ami csak arra jó, hogy haszontalannak érezze magát.
Persze más oka is van a borússágának. A thargok vezetősége ki tudja, jelenleg épp hol kerülik el felelősségeiket, és akármennyire is helyhez kötött lélek általában, most mégis szíve szerint minél távolabb lenne ettől a helytől, melyben mintha borostyánon keresztül mozogna mostanság minden. Akármennyire is nem szívleli a város nyüzsgését, ennél még az is jobbnak érződik.
Mire feleszmél, már félig kiitta a korsót, és most hirtelenjött undorral nézi a másik felét. Eltolja magától a korsót, majd előhúzva vadásztőrét egy darabig azzal foglalja el magát, hogy figyeli, hogyan táncolnak a kandalló fényei a különböző szögekben tartott pengén.*
*Miután elcsesz újabb 10 aranyat egy korsó Tharg házi sörre,
a borús tekintetű, és lassacskán már a részegségbe átcsúszó férfi visszatelepszik az üres asztalhoz, melynél ez este is az egyedül ivás mellett döntött. Habár már elég ideje törzsvendég, hogy mindenki más tudja, nem a verekedős részeg, jelenleg sötétszürke, majdnem feketés hajszíne és a sarokban elrévedő tekintete egyértelművé teszik, hogy nem vágyik társaságra, így marad az asztal egyedüli uralkodója.*~Kevés szánalmasabb dolog van, mint egy veterán, aki háborúból visszatérve nem tud mit kezdeni magával.~
*Ilyen, és hasonló csapásvonalakon halad a gondolatmenete, bár igaz, ami igaz, lehetne rosszabb állapotban is. Míg vannak rossz napjai, kinézetre egészen jól tartja magát. Mind haja, mint szakálla rendezett, fonatokkal díszített formát öltenek, és személyi higiéniája sem utal arra, hogy teljesen elengedte volna magát.
Habár a helyieknek már volt alkalma megismerkedni általában viselt páncélzatával, most úgy tűnik, megelégedett egy, az ingje fölött viselt, sötétkék tunikája alól kikandikáló sodronyinggel. Fegyverei közül is csak a székének támasztott fokosa van jelen, a holmijai nagy része a thargarodi szobájában van eltárolva.*
~Csak érne már véget ez a kibaszott tél.~
*Bizony ez nem a legkedvesebb évszak számára. Ilyenkor ritkán van munka, vagy egyéb elfoglaltság, a nap sem süt eleget, és könnyebben jön a lehangoltság. Máskor nem okoz akkora nehézséget valami hozzáillő munkát találni, de ilyenkor mindig túl sok a szabadidő, ami csak arra jó, hogy haszontalannak érezze magát.
Persze más oka is van a borússágának. A thargok vezetősége ki tudja, jelenleg épp hol kerülik el felelősségeiket, és akármennyire is helyhez kötött lélek általában, most mégis szíve szerint minél távolabb lenne ettől a helytől, melyben mintha borostyánon keresztül mozogna mostanság minden. Akármennyire is nem szívleli a város nyüzsgését, ennél még az is jobbnak érződik.
Mire feleszmél, már félig kiitta a korsót, és most hirtelenjött undorral nézi a másik felét. Eltolja magától a korsót, majd előhúzva vadásztőrét egy darabig azzal foglalja el magát, hogy figyeli, hogyan táncolnak a kandalló fényei a különböző szögekben tartott pengén.*
4938. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-15 16:07:39
Üzenet elküldve: 2023-01-15 16:07:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezve Thargföldre//
*Vacsorájára várva merengve nézi a rusztikus fogadót. Nem sokban különbözik a rengeteg másik helytől, ahol életében megfordult már. Jószerével több éjszakát töltött fogadókban, utazósátrakban, mint rendes ágyban. De legalább olcsóbb a hely, mint mondjuk Artheniorban lenne, ez is valami. A forralt bor pedig csakugyan jól esik egy ilyen hosszú és fárasztó út után.
Viszont eléggé kihalt a hely, rajta kívül nem nagyon akad most vendég. Persze, ennek is megvannak az előnyei. Például a rendelése hamar elkészül. Újabb 11 aranyat fizet ki a frissen sült Bárcás csirke fejében, amit kihoznak neki.
Jó étvággyal falatozik, ezt legalább tényleg jól készítették el. Kellően fűszeres és mindenképpen laktató, mégse üli meg túlzottan a gyomrát. Egy egész napnyi lóháton való zötykölődés után az nem hiányzik a vándornak. Mivel nem zajlik itt túlzottan az élet, vacsorája végeztével rögtön a szállása felé veszi az irányt.
A szobája se jelent számára semmilyen meglepetést. Pontosan azt kapta, amire számított. És amire szüksége van. Csak nagyjából tisztálkodik most meg, aztán korán nyugovóra tér.*
*Vacsorájára várva merengve nézi a rusztikus fogadót. Nem sokban különbözik a rengeteg másik helytől, ahol életében megfordult már. Jószerével több éjszakát töltött fogadókban, utazósátrakban, mint rendes ágyban. De legalább olcsóbb a hely, mint mondjuk Artheniorban lenne, ez is valami. A forralt bor pedig csakugyan jól esik egy ilyen hosszú és fárasztó út után.
Viszont eléggé kihalt a hely, rajta kívül nem nagyon akad most vendég. Persze, ennek is megvannak az előnyei. Például a rendelése hamar elkészül. Újabb 11 aranyat fizet ki a frissen sült Bárcás csirke fejében, amit kihoznak neki.
Jó étvággyal falatozik, ezt legalább tényleg jól készítették el. Kellően fűszeres és mindenképpen laktató, mégse üli meg túlzottan a gyomrát. Egy egész napnyi lóháton való zötykölődés után az nem hiányzik a vándornak. Mivel nem zajlik itt túlzottan az élet, vacsorája végeztével rögtön a szállása felé veszi az irányt.
A szobája se jelent számára semmilyen meglepetést. Pontosan azt kapta, amire számított. És amire szüksége van. Csak nagyjából tisztálkodik most meg, aztán korán nyugovóra tér.*
4937. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2023-01-15 14:46:34
Üzenet elküldve: 2023-01-15 14:46:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezve Thargföldre//
*Magányos lovas kaptat a Tavernához a kései órákban. Hosszú, magas gallérú utazóköpenye miatt nehéz megmondani, hogy kiféle-miféle, de görnyedt tartásából látni, hogy elég hosszú út lehet mögötte. Amikor végre megérkezik, elég nehézkesen is kászálódik le a lováról.
A lovon is látszik, hogy megerőltető úton van túl, a veríték már habmintákat rajzolt az oldalára és bőszen fújtat annak ellenére is, hogy nem erőltetett menetben kaptatott idáig. Az billogból pedig az látszik, hogy bérelt ló, Artheniorból. Remélhetőleg akad itt egy lovász, aki átveszi és az istállóba vezeti. A jövevénynek holnap szüksége lesz rá.
Maga a vándor pedig, először még a gémberedettségtől darabos mozgással, aztán lépésről lépésre kicsit normálisabb járással, a Taverna ajtajához lép, majd benyit rajta.
A gallér és széles karimájú kalapja közti résen először csak egy fáradt szempár pásztáz végig a fogadóban, de a jövevénynek nem célja a titokzatoskodás, ezért a kalapot leveszi, a gallérját pedig lehajtja. Így láthatóvá válik Orthus Morthimer fáradt tekintete. A haja lelapult a kalap alatt, arcára pedig kiütközött az egynapos borosta, de azért látszik, hogy jól szituált emberről van szó, nem valami csavargóról.
Egyenest a pulthoz sétál, hogy koszt és kvártély felől érdeklődjön.
Miután megtudta, hogy mi mennyibe kerül, kezdetnek kivesz éjszakára egy Szoba-t 9 aranyért, aztán pedig rendel magának egy Bárcás csirkét. Ezért persze nem fizet rögtön, csak majd amikor kihozzák neki. Végezetül pedig kikér meg egy Forralt vörösbort, amiért újabb 5 aranyat csenget ki.
Az italt meg is várja, és azzal együtt telepedik le egy félreeső asztalhoz.
Jól esne egy fürdő, még jobb lenne, ha valami szemrevaló fehérnép is akadna, hogy megmossa a hátát. Bár amennyire elcsigázta az utazás, meglehet, hogy utóbbiról most lemond.*
*Magányos lovas kaptat a Tavernához a kései órákban. Hosszú, magas gallérú utazóköpenye miatt nehéz megmondani, hogy kiféle-miféle, de görnyedt tartásából látni, hogy elég hosszú út lehet mögötte. Amikor végre megérkezik, elég nehézkesen is kászálódik le a lováról.
A lovon is látszik, hogy megerőltető úton van túl, a veríték már habmintákat rajzolt az oldalára és bőszen fújtat annak ellenére is, hogy nem erőltetett menetben kaptatott idáig. Az billogból pedig az látszik, hogy bérelt ló, Artheniorból. Remélhetőleg akad itt egy lovász, aki átveszi és az istállóba vezeti. A jövevénynek holnap szüksége lesz rá.
Maga a vándor pedig, először még a gémberedettségtől darabos mozgással, aztán lépésről lépésre kicsit normálisabb járással, a Taverna ajtajához lép, majd benyit rajta.
A gallér és széles karimájú kalapja közti résen először csak egy fáradt szempár pásztáz végig a fogadóban, de a jövevénynek nem célja a titokzatoskodás, ezért a kalapot leveszi, a gallérját pedig lehajtja. Így láthatóvá válik Orthus Morthimer fáradt tekintete. A haja lelapult a kalap alatt, arcára pedig kiütközött az egynapos borosta, de azért látszik, hogy jól szituált emberről van szó, nem valami csavargóról.
Egyenest a pulthoz sétál, hogy koszt és kvártély felől érdeklődjön.
Miután megtudta, hogy mi mennyibe kerül, kezdetnek kivesz éjszakára egy Szoba-t 9 aranyért
, aztán pedig rendel magának egy Bárcás csirkét. Ezért persze nem fizet rögtön, csak majd amikor kihozzák neki. Végezetül pedig kikér meg egy Forralt vörösbort, amiért újabb 5 aranyat csenget ki. Az italt meg is várja, és azzal együtt telepedik le egy félreeső asztalhoz.
Jól esne egy fürdő, még jobb lenne, ha valami szemrevaló fehérnép is akadna, hogy megmossa a hátát. Bár amennyire elcsigázta az utazás, meglehet, hogy utóbbiról most lemond.*
4936. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-05 22:16:23
Üzenet elküldve: 2022-12-05 22:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*A férfi úgy tűnik, nem csak emberismeret terén jeleskedik - minden egyéb vád ellenére -, hanem az improvizálásban is. Az ál-ájtatosság ugyan nem ugrasztja be Tinát, sőt, inkább jókedvű félmosoly szökik az imént még komor arcára, de az újabb, hirtelenjében felvázolt elmélet kellően hitelesen hangzik, mintha a másik tényleg így gondolná. A téma kényességét illetően az ember - noha ezt jelenleg egyikük se tudja - elfjére akadt a lányban, mivel ő is hasonlóképp kerülni szokta a vallási elmélkedéseket. Egyik legnagyobb félelme ugyanis, hogy összehozza a sors egy megrögzött Sa'Tereth hívővel, akinek feltett szándéka lenne haza is küldeni a lány lelkét az Úrnőjéhez... Ha már az idő előtti távozásról van szó. Bár úgy érzi, most szerencséje van, a férfi ugyanis épp arról próbálja meggyőzni, hogy a holtak visszatérte Eeyrnek köszönhető. Ilyet egy Sa'Terethet szolgáló csak nem mondana...*
-Szerintem egy halandónak épp ugyanannyi joga van szabadon gondolkodni, akár az istenek cselekedeteiről is, mint maguknak az isteneknek. *veti közbe, mielőtt még túlzottan elmenne a téma a fanatizmus irányába. Ha tudná, hogy a másik éppen inkvizítornak gondolja... * -Én nem hiszem, hogy az Úrnő akarata van a háttérben, a másik végletbe viszont inkább nem akarok belegondolni.
*Az ember szavaiból most már kellőképp megbizonyosodott róla, hogy az Eeyr iránti hite miatt nem fogják hirtelenjében kivégezni, így egy fokkal nyíltabban vallja meg véleményét. Arra ugyanis tényleg nem szeret gondolni, hogy a másik isten, akinek még köze van az élet és a halál elszakíthatatlan párosához, milyen céllal hajthatta volna végre ezt a "csodát".*
-És az önök úrnője nem... tudja... az okot? *Puhatolózik. Nem volt még szerencséje beszélgetni egyetlen halálból visszatérővel se, de most, hogy gyakorlatilag egynek majdnem a karjaiba sétált, kezdi feltüzelni a gondolat a kíváncsiságát. Nem mintha ezt be merné vallani a férfinak. Az lenne csak az igazi kaland, koszos jöttmentként rögtön a thargok úrnője elé kéretni magát, hogy a visszatéréséről faggassa. Miután majdnem megcsókolta a személyes lábtörlőjét...
Kicsit megdörzsölgeti a torkát, hogy megbizonyosodjon róla, a feje még a helyén van ezen gondolatok után.*
-Hát, azt hiszem, ezzel egyedül van a világon. Kétlem, hogy sokan örülnének efféle jelzőnek. Ő mi volt? Valami papucsférj?
*A másik vigyorgása szerencsére ragadós, segít feloldani Tinában is a kételyeket, hogy mennyire sérti vérig, ha erről a témakörről faggatja őt. Persze csak amíg véletlenül el nem szólja magát, és gyakorlatilag fel nem kínálkozik a férfinak. A zavarát leplezendő asztallap-bámulás sem tompítja el a másik válaszából tisztán kiérződő kaján felhangot, ehhez nem is kellene az arcára néznie. De persze nem bírja ki. Valahol, nem is olyan mélyen, régóta némán feszülő húrokat penget meg ez a gonoszkás hang a lányban. Mikor pedig szemeivel is befogadja a szeretett vonásokon elterülő mosolyt, szinte azonnal érzi, ahogy a mellkasa elvörösödik. Annyira furcsa helyzetben érzi magát, míg az intimitás ilyen apró megnyilvánulásától is szaporábban kezd verni a szíve, miközben tudja jól, hogy a vele szemben ülő férfiról annyit se tud még, hogy hogy hívják, nemhogy szerelmes boldogságban együtt töltött éveik lennének a hátuk mögött, hogy önkéntelenül is halk, szinte néma nevetés fakad ki belőle, ami majdnem végig kíséri a nőcsábász kancellárról szóló részletes körülírást.
-Ki ne örülne egy jólöltözött úriember cikornyás bókjainak? *direkt nem az öregember jelzőt ismétli meg, azt a tényezőt jótékonyan kihagyja a leírásból* -De köszönöm a tanácsot, majd észben tartom. Ha maradok.
*Ez ugyanis nem dőlt még el. A tervei között az szerepel, hogy visszamegy munkaadójához, méghozzá minél sürgősebben, tekintve, hogy szó nélkül jött el tőle. Ez persze egyáltalán nem zárja ki a lehetőséget, hogy a jövőben újra eljöjjön ide. Feltéve persze, hogy túléli ezt az alkalmat, mert adott esetben nem megy híre az egész Vashegyen a bemutatkozásának.
Mivel tiltakozás híján szabadjára engedheti jobbját a férfi nyakán húzódó sebhelyen, óvatosan, gyengéden, de tüzetesen simít végig a forradáson, míg hallgatja az újabb történetet a túlélésről.*
-Egy tündér?
*Húzza fel egyik szemöldökét kérdőn, de nem akasztja meg a mondandót, így hamar rá is jön, hogy az a tündér nem olyan tündér. Az úrnő újbóli említésére azonban megrebben, és elhúzza ujjait a férfi nyakáról, mint aki tilosban jár.*
-Amúgy se gondoltam, hogy zavarná a visszatérte. Én is örülnék neki...
*Ami inkább zavarja, az az, hogy a férfi szavaiból egyre inkább úgy ítéli, sokkal több van közte és az úrnő között, mint egyszerű asszony-hűszolga kapcsolat, és ez indokolatlan (indokolatlan?) féltékenységet kezd szülni benne.*
-Szóval egy ilyen főzettel gyógyította meg. *vonja le a következtetést, amit az is alátámaszt, mintha nem vélne felfedezni varrat-hegeket a forradáson.* -Létezik ilyesmi, a szállásadóm mutatott nekem is ilyet. Jól jött volna, ha ismerem ezt a főzetet évekkel ezelőtt. Akkor nem kellett volna varrnom...
*Tereli el a figyelmét a fájdalmas, de annál helytelenebb gondolatokról egy régi emlékkel, miközben visszadől a székére.*
-Igazából most mindkettőt meg tudnám enni.
*Ezt már a kecske vagy csirke kérdéskörre válaszolja, de azért az étlap még érdekli. Mikor Laor megszerzi azt a felszolgálótól, hálásan kezdi el bújni a felsorakoztatott étkeket.*
-Erre nem tudom, hogy tudok-e érdemben válaszolni. Soha nem aludtam még közösségi szálláson, és nagyon régóta egyedül élek.
*Talán elszokott a nagyobb társaságoktól. Vagy talán soha nem is volt hozzászokva. Éjszakánként legalábbis biztos nem.*
-De ha a jó kancellár úr is ott alszik, biztos nem lenne okom panaszra.
Veti még oda, miközben fel sem pillantva pásztázza az étlapot. A Sárkánypörkölt, a kecskeragu és a bárcás csirke már ismerősen hangzanak, a Kancellár Kedvence fantázianevet viselő tétel pedig mosolyt csal az arcára. A következő listaelemnél viszont megáll egy pillanatra, és az újabb, egyik nemrég diskurált titulusra emlékeztető névvel ellátott ételnél Laorra pillant.*
-Mi az a kárszeg?
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*A férfi úgy tűnik, nem csak emberismeret terén jeleskedik - minden egyéb vád ellenére -, hanem az improvizálásban is. Az ál-ájtatosság ugyan nem ugrasztja be Tinát, sőt, inkább jókedvű félmosoly szökik az imént még komor arcára, de az újabb, hirtelenjében felvázolt elmélet kellően hitelesen hangzik, mintha a másik tényleg így gondolná. A téma kényességét illetően az ember - noha ezt jelenleg egyikük se tudja - elfjére akadt a lányban, mivel ő is hasonlóképp kerülni szokta a vallási elmélkedéseket. Egyik legnagyobb félelme ugyanis, hogy összehozza a sors egy megrögzött Sa'Tereth hívővel, akinek feltett szándéka lenne haza is küldeni a lány lelkét az Úrnőjéhez... Ha már az idő előtti távozásról van szó. Bár úgy érzi, most szerencséje van, a férfi ugyanis épp arról próbálja meggyőzni, hogy a holtak visszatérte Eeyrnek köszönhető. Ilyet egy Sa'Terethet szolgáló csak nem mondana...*
-Szerintem egy halandónak épp ugyanannyi joga van szabadon gondolkodni, akár az istenek cselekedeteiről is, mint maguknak az isteneknek. *veti közbe, mielőtt még túlzottan elmenne a téma a fanatizmus irányába. Ha tudná, hogy a másik éppen inkvizítornak gondolja... * -Én nem hiszem, hogy az Úrnő akarata van a háttérben, a másik végletbe viszont inkább nem akarok belegondolni.
*Az ember szavaiból most már kellőképp megbizonyosodott róla, hogy az Eeyr iránti hite miatt nem fogják hirtelenjében kivégezni, így egy fokkal nyíltabban vallja meg véleményét. Arra ugyanis tényleg nem szeret gondolni, hogy a másik isten, akinek még köze van az élet és a halál elszakíthatatlan párosához, milyen céllal hajthatta volna végre ezt a "csodát".*
-És az önök úrnője nem... tudja... az okot? *Puhatolózik. Nem volt még szerencséje beszélgetni egyetlen halálból visszatérővel se, de most, hogy gyakorlatilag egynek majdnem a karjaiba sétált, kezdi feltüzelni a gondolat a kíváncsiságát. Nem mintha ezt be merné vallani a férfinak. Az lenne csak az igazi kaland, koszos jöttmentként rögtön a thargok úrnője elé kéretni magát, hogy a visszatéréséről faggassa. Miután majdnem megcsókolta a személyes lábtörlőjét...
Kicsit megdörzsölgeti a torkát, hogy megbizonyosodjon róla, a feje még a helyén van ezen gondolatok után.*
-Hát, azt hiszem, ezzel egyedül van a világon. Kétlem, hogy sokan örülnének efféle jelzőnek. Ő mi volt? Valami papucsférj?
*A másik vigyorgása szerencsére ragadós, segít feloldani Tinában is a kételyeket, hogy mennyire sérti vérig, ha erről a témakörről faggatja őt. Persze csak amíg véletlenül el nem szólja magát, és gyakorlatilag fel nem kínálkozik a férfinak. A zavarát leplezendő asztallap-bámulás sem tompítja el a másik válaszából tisztán kiérződő kaján felhangot, ehhez nem is kellene az arcára néznie. De persze nem bírja ki. Valahol, nem is olyan mélyen, régóta némán feszülő húrokat penget meg ez a gonoszkás hang a lányban. Mikor pedig szemeivel is befogadja a szeretett vonásokon elterülő mosolyt, szinte azonnal érzi, ahogy a mellkasa elvörösödik. Annyira furcsa helyzetben érzi magát, míg az intimitás ilyen apró megnyilvánulásától is szaporábban kezd verni a szíve, miközben tudja jól, hogy a vele szemben ülő férfiról annyit se tud még, hogy hogy hívják, nemhogy szerelmes boldogságban együtt töltött éveik lennének a hátuk mögött, hogy önkéntelenül is halk, szinte néma nevetés fakad ki belőle, ami majdnem végig kíséri a nőcsábász kancellárról szóló részletes körülírást.
-Ki ne örülne egy jólöltözött úriember cikornyás bókjainak? *direkt nem az öregember jelzőt ismétli meg, azt a tényezőt jótékonyan kihagyja a leírásból* -De köszönöm a tanácsot, majd észben tartom. Ha maradok.
*Ez ugyanis nem dőlt még el. A tervei között az szerepel, hogy visszamegy munkaadójához, méghozzá minél sürgősebben, tekintve, hogy szó nélkül jött el tőle. Ez persze egyáltalán nem zárja ki a lehetőséget, hogy a jövőben újra eljöjjön ide. Feltéve persze, hogy túléli ezt az alkalmat, mert adott esetben nem megy híre az egész Vashegyen a bemutatkozásának.
Mivel tiltakozás híján szabadjára engedheti jobbját a férfi nyakán húzódó sebhelyen, óvatosan, gyengéden, de tüzetesen simít végig a forradáson, míg hallgatja az újabb történetet a túlélésről.*
-Egy tündér?
*Húzza fel egyik szemöldökét kérdőn, de nem akasztja meg a mondandót, így hamar rá is jön, hogy az a tündér nem olyan tündér. Az úrnő újbóli említésére azonban megrebben, és elhúzza ujjait a férfi nyakáról, mint aki tilosban jár.*
-Amúgy se gondoltam, hogy zavarná a visszatérte. Én is örülnék neki...
*Ami inkább zavarja, az az, hogy a férfi szavaiból egyre inkább úgy ítéli, sokkal több van közte és az úrnő között, mint egyszerű asszony-hűszolga kapcsolat, és ez indokolatlan (indokolatlan?) féltékenységet kezd szülni benne.*
-Szóval egy ilyen főzettel gyógyította meg. *vonja le a következtetést, amit az is alátámaszt, mintha nem vélne felfedezni varrat-hegeket a forradáson.* -Létezik ilyesmi, a szállásadóm mutatott nekem is ilyet. Jól jött volna, ha ismerem ezt a főzetet évekkel ezelőtt. Akkor nem kellett volna varrnom...
*Tereli el a figyelmét a fájdalmas, de annál helytelenebb gondolatokról egy régi emlékkel, miközben visszadől a székére.*
-Igazából most mindkettőt meg tudnám enni.
*Ezt már a kecske vagy csirke kérdéskörre válaszolja, de azért az étlap még érdekli. Mikor Laor megszerzi azt a felszolgálótól, hálásan kezdi el bújni a felsorakoztatott étkeket.*
-Erre nem tudom, hogy tudok-e érdemben válaszolni. Soha nem aludtam még közösségi szálláson, és nagyon régóta egyedül élek.
*Talán elszokott a nagyobb társaságoktól. Vagy talán soha nem is volt hozzászokva. Éjszakánként legalábbis biztos nem.*
-De ha a jó kancellár úr is ott alszik, biztos nem lenne okom panaszra.
Veti még oda, miközben fel sem pillantva pásztázza az étlapot. A Sárkánypörkölt, a kecskeragu és a bárcás csirke már ismerősen hangzanak, a Kancellár Kedvence fantázianevet viselő tétel pedig mosolyt csal az arcára. A következő listaelemnél viszont megáll egy pillanatra, és az újabb, egyik nemrég diskurált titulusra emlékeztető névvel ellátott ételnél Laorra pillant.*
-Mi az a kárszeg?
4935. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2022-12-05 09:49:09
Üzenet elküldve: 2022-12-05 09:49:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Sajnos messze nem annyira jártas Eeyr misztériumában, hogy pontosan tudja: valóban az istennő stílusa lenne-e efféle csodák végrehajtása? De mivel Eeyrt elég gyakran nevezik hívei a Fénynek, és egyébként is valami jóságos attitűd passzolna hozzá, úgy gondolta, hogy ezzel nem lőhet nagyon mellé. Úgy tűnik, hogy ebben tévedett és az elf jártasabb hitéleti kérdésekben nála.*
- Vannak akik azt mondanák, hogy nem helyes ha a halandók firtatják, hogy az istenek mit miért tesznek. *tárja szét egy kicsit a karjait megjátszottan ájtatos képpel* Hogy ez valóban helytelen lenne azt nem tudom, de valószínűleg nem tudjuk megérteni a gondolkodásukat. Én csak arra tudok tippelni, hogy azokat részesítette ebben a kegyben akiknek még volt valami feladatuk ezen a világon, és idő előtt távoztak.
*Az egészet most találja ki, és igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne számára kényelmetlen a téma. Olyan rég él már a Vashegyen, hogy bőven ragadt rá a thargok üldözési mániájából, és nem tud nem arra gondolni, hogy a lány valamiféle inkvizítor is lehet, aki szaglászni jött ide.*
- Azt hiszem, hogy az úrnő erre jó példa is lehet. Amikor az a ribillió volt Artheniorban, a csőcselék végzett vele. Talán az isten arra gondolhatott, hogy a thargok mindig elszántan küzdöttek Sa'Tereth ellen, és...
*Megvonja a vállát, mint aki csak találgat. Tudja, hogy nem elsősorban az éles esze miatt számítanak rá a Vashegyen, ezért az utolsó mondatára még büszke is. Úgy gondolja, hogy ez jó érv volt. Aztán már elvigyorodik, amikor az elf majdnem félve ismétli meg, hogy ő lenne Lea lábtörlője.*
- Volt valaki, aki szerint az vagyok. Gúnynak szánta, sértésnek, de sohasem vettem annak. Ellenkezőleg. Tőle ezt még elismerésnek is lehetett venni. Én legalábbis annak vettem.
*Ezzel együtt nem lenne boldog ha mindenki így nevezné, de valószínűleg az elf nem fog ehhez ragaszkodni. Aki most kifejezetten megszeppentnek tűnik egy félreérthető mondat után. Laor pedig kicsit kajánul mosolyodik el.*
- Ó, az ilyesmit a férfiak imádják félreérteni. De igyekszem nem így tenni. Viszont ha megengedsz egy tanácsot: a kancellár előtt óvakodj az ilyesmitől. Ha maradsz egy ideig a Vashegyen, alighanem találkozni fogsz vele. Jól öltözött, kecskeszakállas öregember.
*Habrertus bő tíz évvel lehet idősebb nála, de Laornak - akár a thargok többségének - öregember.*
- Ő kapva kapna az alkalmon, és hamarosan cikornyás szavakba csomagolt ajánlatokat kapnál tőle.
*Kuncog egyet.*
- Ő biztosan a szebbik nem nagy hódolójaként tekint magára, de szerintem csak egy piszkos vén kujon.
*Lehet, hogy ebben van valami irigység is, mert bár csak a Vashegyen közszájon forgó pletykákból tud a kancellár kalandjairól, de ezek a szóbeszédek kifejezetten szép nőkkel boronálták össze a kecskeszakállút. És az elf is közéjük tartozik. Ezért is érzi kicsit furcsának, ahogy megsimítja a sebhelyet a nyakán. Bár helytelennek nem, ami miatt még valamiféle bűntudata is támad egy pillanatra.*
- Khm... nem sok hiányzott hozzá, hogy valóban ne éljem túl. De egy tündér megmentett.
*Elneveti magát.*
- Nem sokra emlékszem az egészből, de az ő arcára igen. Persze nem tündér volt, de akkor azt hittem. Az úrnő volt az. Egyesek boszorkánynak tartják, ami talán abból is adódik, hogy ért mindenféle varázslatos főzetek kotyvasztásához. Hát így. És így talán azt is érted már, hogy miért nem zavar, hogy megint köztünk van.
Nagyon örülök.
*Ezt már a bemutatkozásra mondja, miközben kicsit meghajol ültében, kissé esetlenül.*
- Valóban. *bólint a kecskesült említésére.* De a csirkével sem foghatsz mellé. Nem tisztem dicsérni az itteni konyhát, de eddig semmi panaszom nem lehet rá.
*Közben sikerült felhívnia magára a figyelmet, és kisvártatva étlapot is kapnak.*
- Legfeljebb a Sárkánypörköltet nem ajánlom, kivéve ha szereted a csípős ízeket. A nagyon csípőseket. Ha pedig szállást keresel éjszakára, az itteni szobák egyszerűek bár, de tiszták. Amonon a hosszúházban is megalhatsz, azért fizetni sem kell, de az amolyan közösségi szállás. Nem tudom, hogy az kedvedre való lenne-e?
//Ismerkedés az ismeretlennel//
*Sajnos messze nem annyira jártas Eeyr misztériumában, hogy pontosan tudja: valóban az istennő stílusa lenne-e efféle csodák végrehajtása? De mivel Eeyrt elég gyakran nevezik hívei a Fénynek, és egyébként is valami jóságos attitűd passzolna hozzá, úgy gondolta, hogy ezzel nem lőhet nagyon mellé. Úgy tűnik, hogy ebben tévedett és az elf jártasabb hitéleti kérdésekben nála.*
- Vannak akik azt mondanák, hogy nem helyes ha a halandók firtatják, hogy az istenek mit miért tesznek. *tárja szét egy kicsit a karjait megjátszottan ájtatos képpel* Hogy ez valóban helytelen lenne azt nem tudom, de valószínűleg nem tudjuk megérteni a gondolkodásukat. Én csak arra tudok tippelni, hogy azokat részesítette ebben a kegyben akiknek még volt valami feladatuk ezen a világon, és idő előtt távoztak.
*Az egészet most találja ki, és igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne számára kényelmetlen a téma. Olyan rég él már a Vashegyen, hogy bőven ragadt rá a thargok üldözési mániájából, és nem tud nem arra gondolni, hogy a lány valamiféle inkvizítor is lehet, aki szaglászni jött ide.*
- Azt hiszem, hogy az úrnő erre jó példa is lehet. Amikor az a ribillió volt Artheniorban, a csőcselék végzett vele. Talán az isten arra gondolhatott, hogy a thargok mindig elszántan küzdöttek Sa'Tereth ellen, és...
*Megvonja a vállát, mint aki csak találgat. Tudja, hogy nem elsősorban az éles esze miatt számítanak rá a Vashegyen, ezért az utolsó mondatára még büszke is. Úgy gondolja, hogy ez jó érv volt. Aztán már elvigyorodik, amikor az elf majdnem félve ismétli meg, hogy ő lenne Lea lábtörlője.*
- Volt valaki, aki szerint az vagyok. Gúnynak szánta, sértésnek, de sohasem vettem annak. Ellenkezőleg. Tőle ezt még elismerésnek is lehetett venni. Én legalábbis annak vettem.
*Ezzel együtt nem lenne boldog ha mindenki így nevezné, de valószínűleg az elf nem fog ehhez ragaszkodni. Aki most kifejezetten megszeppentnek tűnik egy félreérthető mondat után. Laor pedig kicsit kajánul mosolyodik el.*
- Ó, az ilyesmit a férfiak imádják félreérteni. De igyekszem nem így tenni. Viszont ha megengedsz egy tanácsot: a kancellár előtt óvakodj az ilyesmitől. Ha maradsz egy ideig a Vashegyen, alighanem találkozni fogsz vele. Jól öltözött, kecskeszakállas öregember.
*Habrertus bő tíz évvel lehet idősebb nála, de Laornak - akár a thargok többségének - öregember.*
- Ő kapva kapna az alkalmon, és hamarosan cikornyás szavakba csomagolt ajánlatokat kapnál tőle.
*Kuncog egyet.*
- Ő biztosan a szebbik nem nagy hódolójaként tekint magára, de szerintem csak egy piszkos vén kujon.
*Lehet, hogy ebben van valami irigység is, mert bár csak a Vashegyen közszájon forgó pletykákból tud a kancellár kalandjairól, de ezek a szóbeszédek kifejezetten szép nőkkel boronálták össze a kecskeszakállút. És az elf is közéjük tartozik. Ezért is érzi kicsit furcsának, ahogy megsimítja a sebhelyet a nyakán. Bár helytelennek nem, ami miatt még valamiféle bűntudata is támad egy pillanatra.*
- Khm... nem sok hiányzott hozzá, hogy valóban ne éljem túl. De egy tündér megmentett.
*Elneveti magát.*
- Nem sokra emlékszem az egészből, de az ő arcára igen. Persze nem tündér volt, de akkor azt hittem. Az úrnő volt az. Egyesek boszorkánynak tartják, ami talán abból is adódik, hogy ért mindenféle varázslatos főzetek kotyvasztásához. Hát így. És így talán azt is érted már, hogy miért nem zavar, hogy megint köztünk van.
Nagyon örülök.
*Ezt már a bemutatkozásra mondja, miközben kicsit meghajol ültében, kissé esetlenül.*
- Valóban. *bólint a kecskesült említésére.* De a csirkével sem foghatsz mellé. Nem tisztem dicsérni az itteni konyhát, de eddig semmi panaszom nem lehet rá.
*Közben sikerült felhívnia magára a figyelmet, és kisvártatva étlapot is kapnak.*
- Legfeljebb a Sárkánypörköltet nem ajánlom, kivéve ha szereted a csípős ízeket. A nagyon csípőseket. Ha pedig szállást keresel éjszakára, az itteni szobák egyszerűek bár, de tiszták. Amonon a hosszúházban is megalhatsz, azért fizetni sem kell, de az amolyan közösségi szállás. Nem tudom, hogy az kedvedre való lenne-e?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4935-4954