Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 856. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

856. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:24:57
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Bólint a furcsa alak szavaira. Akkor szarvas. Aztán egy hosszabb pillantást vet rá, utána egy újabb bólintás. Ha az eredarnak még élnie kell, akkor legyen meg Sa'Tereth akarata. Ugyan fogalma sincs, hogy ki ez a világtalan, de valahogy úgy érzi, hogy közelebb áll istenéhez, mint ő maga. Azt pedig egy amolyan hatodik érzék súgja neki, hogy nem lenne bölcs dolog egyenesen nekiszegezni a "te meg ki a fene vagy?" kérdést.*
- Jó, ne veszekedjünk.
*Ha jobban belegondol, ez valóban nem vezetne sehova.*
- Úgy gondolom, nem árt sorra venni az eshetőségeket. Tegyük fel, hogy szükségünk van egy szarvas vérére és tegyük fel, hogy találunk is egyet. Ért valaki az íjhoz? *végigpillant a javarészt elfekből álló társaságon* Úgy tudom, hogy... a népetek kedveli azt a fegyvert és ért is hozzá.
*Majdnem fajtát mondott a nép helyett, de ez valószínűleg újabb torzsalkodást eredményezett volna.*
- Anélkül nehéz lesz elejteni egyet is. Hacsak nem ismer valaki olyan varázslatot, ami egy ilyen vadászatnál hasznos lehet. Sajnos én magam nem ismerek ilyet, de úgy tudom, hogy egyes elementaristák meg tudnak szelídíteni állatokat. Ez jól jönne. Ezek hiányában muszáj lesz azt az eshetőséget is megvizsgálni, hogy ez csak egy jelkép, nem az állatra van szükségünk.
*A kopasz elfre néz, elmosolyodik amikor az arról beszél, hogy valamelyikük testesítheti meg az állatot.*
- Épp az imént említettem, hogy a népem hitvilágában kitüntetett szerepe van a szarvasnak. Így arra kell gondolnom, hogy ezzel rám célzol. Ugye nem?
*Negédesen mosolyog, bár a Thargodarokra (és persze a Thargodrymekre is) jellemző paranoia okán most át tudná harapni a torkát.*
- Ebben egyetértünk. *válaszol Hanloren megjegyzésére ami az eredar sorsát érinti* De ha Sa'Tereth úgy látja, hogy még haszna lehet, akkor fogadjuk el ezt.
*Aztán horkant egyet, mint akit bosszant valami.*
- Logika...
*Az a legnagyobb problémája, hogy ezt ő sem látja ebben az egészben. Bizonyára szerepet játszik ebben az is, hogy csak a történések közepébe csöppent bele, az előzményeket csak hevenyészett elbeszélésekből ismeri. Így is az az érzése, hogy uruk épp próbára teszi néhány hívét.*
- Logika... *dünnyögi megint maga elé, aztán felpillant, lassan a félkarúra néz* Talán valóban nem kell a szarvas a maga valójában. Csak a logika. Ahogy mondta *fejével a tar elf felé biccent* a szarvas úgymond jó dolgok szimbóluma. A népem is így tartja. És kinek kedvesek igazán ezek a vonások?
*Egy kis szünetet tart, hogy mindenki rájöhessen az egyébként egyértelmű célzásra.*
- Logikus pedig... *nyomja meg a logikus szót* hogy célünk eléréséhez olyan eszközt is felhasználjunk, amitől esetleg berzenkedünk. Lehet, hogy tévedek - ha így van, cáfoljatok meg - de úgy hallottam valahol, hogy a fényszuka hívei, akik beavatást nyertek a hamis isten mágikus tanaiba, képesek elveszett tagokat visszanöveszteni. Ha elég a hatalmuk hozzá, persze.
*Hamis, amolyan kisfiúsan csintalan mosoly jelenik meg a képén, mint amikor valami igazán érdekes játékot talál magának.*
- Szarvas... jóság, szeretet, gondoskodás... Eeyr egy mágusa. Hm? Talán egy ilyen igazán veszélyes vadat kéne... hm... levadásznunk. Azt persze én sem gondolom, hogy önként és dalolva segítene nekünk. De miért kéne tudnia, hogy kik vagyunk? Ti, elfek, inkább állhattok közelebb a szarvashoz, már rossz néven ne vegyétek ezt, mint az egyetlen igaz istenhez. A jón pedig segít a jó. Ez így logikus.
*Ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy megtalálta a megoldást és ez módfelett kedvére való. Ezzel együtt tévedhet, de az ifjonti hév ezen a téren kicsit felülírja az általa is emlegetett logikát.*
- Egy ilyen szarvashoz pedig sem íj, sem mágia nem kell. Csak ész és ravaszság. Az pedig mindegyikőtökben megvan, nem igaz?
* Itt a végén már majdnem hangosan, jókedvűen nevet fel, de csak egy kuncogás lesz belőle. Abban egészen biztos, hogy ezt az utolsó kérdést senki sem fogja megcáfolni. Az elméletét lehet. De egyelőre senki sem állt elő használhatóval.*


855. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-22 21:35:03
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Szélesedő mosollyal hallgatja Nirs szavait, miközben karba font kezekkel a többiek felé fordul. Talán még meg is lepődik egy kicsit, nem sejtett a fiúban ekkora vehemenciát.*
-Bármennyire is keresem a logikát ebben az egészben, én nem találom. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel, miközben hátsó felét nekidönti egy girbe-gurba facsonknak.*
-Ha rajtam múlna, már halott lenne. *Simít végig szórakozottan a madáralakot formázó szimbólumon karján. Egyértelmű, hogy kire céloz.* -Egy ilyen lény vére bizonyára erősítené urunk oltárát. Dehát... *Csak egy pillantással jelzi, ki is áll ennek az egész műveletnek az útjában. Ez a rejtélyeket kedvelő, furcsa alak. A Szolga.
Főleg Nirsen járatja halványzöld szemeit. Elvégre mind elbuktak már a feladat megoldását illetően, de a férfi mintha jó úton haladna. Talán. Bárhogy is, ő már kezdi unni az egy helyben téblábolást.*



854. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-21 22:47:23
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Bár az új fiú érkezésének az első pillanatban annyira nem örült, hisz a felbukkanása egészen összezavarja elméletét, most szavait hallgatva arra jut, hogy valószínűleg ő lesz az egyetlen használható tagja a társaságnak. Egy alig látható halvány mosoly is megjelenik arcán, ahogy helyreteszi a maszkos hosszúfülűt, s ugyanilyen arckifejezéssel üdvözli, mikor Gorden gúnnyal ejti ki a nevét. Kíváncsi, vajon a negyedik nap után is ilyen felfuvalkodott lesz-e, már ha persze nem talál rá a halál hamarabb. Már egyszer elfordult az Egyetlen Igaztól, könnyen lehet, hogy újból megteszi, s jutalma akkor rosszabb lesz, mint a kínhalál.
Acélszürke tekintetét a Szolgára emeli, mikor az beszélni kezd, s valamelyest megnyugtatja, hogy a fiú ittléte végtére is nem borítja fel teljesen ötletét.*
-Nem hinném, hogy igazi állatra lenne szükség.
*Pillant Gordenre*
-Úgy gondolom a szarvas valamelyikünk lehet, de rá kell jönnünk, mit takar a szimbólum.
*Elgondolkodva simít végig kopasz fején majd némán nézelődik, hátha úgy könnyebben eszébe jut valamit*
-Sok mindent jelenthet...
*Kezd bele végül a hangos morfondírozásba, mivel nincs konkrét ötlete, de hátha másnak eszébe jut valami használható*
-Jelképezi a szeretet, a békét, a jó szándékot, bár úgy hiszem ezek alapján mindünket kizárhatjuk.


853. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:34:59
 ÚJ
>Temeredec Goontia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*Egy törpe térdelve talán éppen csak egy kis bucka lehet, amin vörös moha nőtt. A mohán pedig kiült a harmat, avagy egy tócsányi nyál csorog ki éppen a látomás utolsó pillanatait átélő Goon szájából. A felé közeledő ujjra kancsalít, nézi a derengést, és csak Sa'Tereth tudhatja, hogy mit lát, de mosolyogva, szinte elsírva magát ad választ.*
-Kö... Köszönöm!
*Motyogja meghatódva. Az ereit átjáró forróság kicsit kijózanítja. Emlékszik, egyszer ivott Wegtoreni Lángorkánt. Csak egy korty jutott, de az ilyen volt.*
~Nagyapám kohójára, ettől még a faszom is felállt!~
*Hitetlenkedik magában, hiszen ilyen jó érzés régen tört rá. Ami viszont ezután jön, az az éhség, az éhség ami szépen lassan, akár a talajvíz mindent el fog borítani. Ez ébred fel benne. Talpra kászálódik és enyhén sáros alkarjával letörli minden nyálát. Világító szemének sugarait a vele érkező lányra veti.*
~Ő Mama!~
*Mondaná elsőre, de megakad, ugyanis látomásának villanásai egyre halványabbak.*
-Ő...
*Segíti ki a kislányt.*
-Erőt ad neked, munkát.
*Tér eszéhez, hiszen... Pont az történt, amiért a ködbe bejöttek. Ő is faggatni kezdi a lányt.*
-Mondd csak, kislány... Te is Minden Feketeség udvarának tagja vagy?
*Kérdezi Sa'Terethre utalva, kicsit több tisztelettel, mint az előbb.*
-És... Ha hozunk neked csillagokat, attól csillapszik a tűz... Odabent?
*Csap hasára, hiszen eddigre úgy érzi magát, mint aki egy napja nem evett már egyetlen falatot sem.*
~Tényleg szép a szeme... Zamatos, kicsit vizenyős... Olyan... Kellemeset pukkanhat!~
*Dsavlo szemeit vizslatja, talán kajánabbul, mint ahogy a lány hátsóját vizslatta, aztán egy pillanatra ismét kijózanodik, és maga is meglepődik vágyain. Az ember, netán törpeevés soha nem jutott eszébe, ez volt az első ilyen alkalom. Biccent fejével.*
-Próbáld ki, és megérted!
*Utal arra, hogy a vöröskének sem kéne visszautasítani az ajánlatot főleg, hogy ezzel valószínűleg saját megevésüket is elkerülik. Erről eszébe jut a kupac, ami felett a kislány nemrég térdelt, egy pillanatra megfordulna, hogy ezt is megnézze magának, járjon ez akár gyomra felfordulásával, akár a vággyal, hogy maga is beleegyen.*


852. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-15 02:18:48
 ÚJ
>Gorden Eleffeul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*A csípősnyelvű mágus és újonnan érkezett hasonló tulajdonságokkal rendelkező barátjának szavaira Gorden csak forgatja szemeit maszkja mögött. Most belemehetne egy hosszas teológiai vitába, hogy Sa'Theret tanai szerint ki vendég és ki úr, de mivel a Szolga ezt nemsokára tisztába rakja, így inkább csak magában elkönyveli, hogy veszített volna.*
- Akkor szarvas. *vonja meg a vállát. Visszagondolva tényleg inkább szarvasra hajazott, de ki ő, hogy megmondja?*
- Nem most van itt a vitának ideje. Mindannyian az igaz isten hívei vagyunk, ezért vagyunk itt, ez a legfontosabb. Majd később szétszedjük egymást. *ezt részben magának is mondja. Tényleg itt lenne az ideje, hogy valami hasznos is történjen.*
- Egyelőre nincs ötletem hogyan növesszek kart, szóval kövessük amit Mara *ejti ki a kopasz nevét enyhe gúnnyal.* felvetett. Lehet szarvas vérrel kell valamit csinálnunk, bár ilyen rituáléról én nem hallottam, talán az újonc. *veti fel, majd fordul a Szolgához.* Van itt az kertben szarvas? ~ Vagy egyáltalán bármi ami él? ~ Esetleg a környéken?


851. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:54:27
 ÚJ
>Dsavlo Atvidrov avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//

* Enyhén szólva nem tetszik neki, amit lát és hall. A mocsár bűzét már kezdi megszokni, na meg odahaza sem sokkal kellemesebb szagokra szoktak uralkodni. Hiszen Dsavlo szegény lány, még a ruháit is csak örökölte, nem beszélve a viskóról, amiben lakik. Most valahogy mégis honvágya támad, merthogy egyáltalán nem erre számított, amikor útra kelt Goon társaságában.
~ Nem vagy normális, hogy ezzel az alakkal szóba álltál! ~ Káromolja önmagát, miközben végignézi, ahogy a törpe a maradék eszét is elveszíti és csecsemőt kezd játszani. ~ Itt valami nincs rendben… Valami átkozottul félrement. ~ Folytatja a gondolatmenetet, viszont próbálja megőrizni nyugodtságát, avagy nem fut el a helyszínről - igaz, ez a forgatókönyv is eszébe jut. Lévén, hogy ő még mindig ott áll, ahol meglátta a gyereket, azt nem látja, hogy mi történik Goon-nal. Ellenben maga a helyzet is elég ahhoz, hogy ne múljanak el vészjósló gondolatai, amire csak rátesz egy lapáttal a kislány hozzá intézett mondata. Végül nagy levegőt vesz és racionálisan kezdi elemezni a látottakat.
~ Eljöttem a vérkertbe egy bolond törpével és találtunk egy kislányt, aki… ~ Ekkor újra végignéz a lányon, mert bár elsőre is feltűnt neki, hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban, de most, hogy közelebb ért, jobban is szemügyre veszi. Érdeklődve, mégis az ismeretlentől való félelme miatt gyorsan nézi végig a gyereket. A rövid tanulmányozás során azt állapítja meg, hogy vagy valami csúf átok ül rajta, vagy nem is valódi kislány. Abba bele sem mer gondolni, hogy a második lehetőség esetén milyen más lény ölthetett alakot ilyen formában, de az nem is fontos.
~ Nem is fontos. Ideje kideríteni, hogy mi folyik itt. ~ A gyerek végigkémlelése után vet egy félő pillantást Goonra is, hogy jól van-e még, azután végre újra megszólal. *
– Köszönöm. Megkérdezhetem, hogy ki vagy te és, hogy… * Egy pillanatig elbizonytalanodik, ahogy újra meglátja a narancssárgán izzó szempárt. Egyszerre feleslegesnek érződik a "mit csinálsz itt?" kérdés, habár valami ilyesmit akart eredetileg kérdezni. Ehelyett azonban korrigálja magát és máshogy fejezi be a mondatát. * Mi vagy te?


850. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-14 20:39:40
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Szarkazmus)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*A Szolga üres szemgödreit haragosan, mégis apró szájszéli mosollyal szegezi az eredarnak, aki nem mozdul vagy beszél. Eddig sokkal nagyobb reakciókat váltottak ki belőle a többiek, de most nem velük foglalkozik. Egyetlen egyszer szól közbe a szívmelengető torzsalkodásba.*
-A fickónak igaza van.
*Mondja mikor Nirs a vendég-házigazda viszonyrendszert vázolja, igaz annyival kiegészítené, hogy amíg nincs itthon a macska... Addig bizony az egér az úr. És aki egy kicsit is ismeri a hit, és a mágia érzését, annak kétségtelen, hogy a Szolga, legyen bármilyen lény is, az Arctalan isten hiányában, megvan a hatalma hogy urat játsszon, és eddig meg is tette, ám most rezignáltan figyeli az egyre kevésbé vérző eredart. Minden bizonnyal eszmecsere folyik köztük, vagy valami hasonló, de ennek a többiek nincsenek tudatában. Sőt. Talán maga a vörös sem. A beszélgetés egy remek kérdéssel zárul, amit maga a Szolga siet megválaszolni.*
-Mert MÉG élnie kell!
*Mondja egyszerűen, hanglejtés, és érzelem nélkül, bár a szája sarkában megbúvó beteges mosoly többet enged sejtetni. Érdes nyelvével megnyalja a szája szélét, és szélesebbre húzza azt.*
-Szarvas volt a látomásban.
*Teszi hozzá szűkszavúan, és úgy érzi, van még mit egyengetnie, és tisztáznia a hatra levőkben.*
-Nem a Sötétség Istene játszik veletek.
*Kezdi rekedt hangján, sötétebb tónusban mint az eddigi hektikus, és morbid bohóckodása. Már majdnem úgy hat, mintha tényleg Sa'Tereth egy szolgája lenne.*
-Egyszerűen mert nem ér rátok, így átadott titeket nekem. Az én szabályaim pedig tisztázva vannak, de ha sokáig untattok szívesen lerövidítem a dolgot.
*Ettől az apró fenyegetéstől ugyan nem kellene megijedni, de az eddig szoborszerű eredar szemei félelemre kerekednek a mondat hallatára. Még mindig akad szerinte sötét folt a dologban, így azt is tisztára sikálja.*
-A Vendég érkeztét talán látta volna az Úr, de én nem! Kereshettek neki feladatot, de nem mindenki ehet a lehetőség asztalánál, hogy megmutassa mennyire szereti urát.
*Mondja, majd megforgatja szürke fejét a nyakán, és kicsit megköszörüli a torkát.*
-De talán még így is bizonyíthat.
*Teszi hozzá még. Így is többet segített a kelleténél. Megráncolja a homlokát. Ha lenne szeme, most minden bizonnyal nagyra nyitná, és úgy nézné az elkövetkezendő eseményeket.*


849. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-10 23:30:18
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*A pinduri gyermek fejét ide-oda döntve nézegeti Dsavlot, és láthatóan nem adja jelét annak, hogy be szeretne mutatkozni neki, mint ahogy azt a nő teszi. Nagyjából ugyanez történik akkor is, amikor Goontia a szüleit keresné. A leányka alsó ajkát szomorkásan lebiggyeszti, és fejét megrázza.*
- Az nem fog menni.
*Jegyzi meg sejtelmesen, gondosan elkerülve bármiféle magyarázatot, hogy miért is ne menne. Goontia végül furcsán kezd viselkedni, amit egy darabig tétlenül néz, egyenesen a férfi szemeinek fehér csillogásában gyönyörködve. A törpe közeledése nem aggasztja, csak balra döntve fejét szemléli tovább őt.
Talán tartania kellene attól, ami elhangzik miután Goontia a földre rogy, de félelemnek apró szikráját sem mutatja. Helyette csak szomorú szája felfelé kanyarodik.*
- A tündéreké nagyon finomak. A legfinomabbak. Olyat kérek. De nem egyet, mert az kevés. Minél több, annál jobb!
*Mondja vékonyka hangján, láthatóan lelkesedve a szolgálatkészség miatt. A hirtelen jött érdeklődése a tündérek iránt, és picuri termete talán sejtetheti a két vendéggel, hogy esetleg lehet némi köze a fajhoz.*
- De fontos, hogy melegen kell tartani a hasadban őket.
*Mondja oktatóan, mutatóujját szigorúan az ég felé szegezve. Bátorkodik közelebb lépni, és elsőként Goontia homlokát érinti meg egy röpke pillanat. A férfi bőrén váratlanul ragyogva rajzolódnak ki az érhálozatok, mintha azok szó szerint lángra kapnának, és egészen a vállakig haladnak mielőtt kihuny a fényesség. Ez nem jár égető fájdalommal, csak egy kellemes meleg hullámmal, mintha Goontia éppen forró vízben merült volna el. Talán ez kicsit kijózanítja, de az sem baj, ha nem. Zavaros tekintete a kislányéhoz hasonlóan narancssárgás fényben kezd el derengeni, és a kellemes melegség után maró, égető éhség tör rá.
A kislány persze nem feledkezik meg Dsavloról sem, aki felé nyújtja kezét, de nem közelíti meg őt, csupán készségesen felajánlva számára azt, hogy ő önkéntesen lépjen közelebb, ha szeretne.*
- Neked különösen nagyon szépek a csillagaid.
*Mondja szinte áhítattal veszve el a smaragdzöld íriszekben.*


848. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:44:59
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

- Nem azért mentünk oda. Talán elfelejtetted? *szalad fel kicsit a szemöldöke, aztán megemeli jobb kezét Hanloren előtt. Nincs fenyegető a mozdulatban, egyszerűen csak azt akarja demonstrálni, hogy a fényszuka lovagja okozta sérülés már a múlté. Végignéz a társaságon és nincs ínyére a dolog. Meglepi, hogy ennyi hegyesfülű hódol az egyetlen igaz istennek, de attól még a tény tény marad: mégis egy alsóbbrendű népségről van szó. Végül a vörös hajún állapodik meg a tekintete. Szóval eredar. Hallott már meséket róluk, leginkább gyerekkorában ha az engedetlen kölykökre a frászt akarták hozni a felnőttek. Sehol egy bőrlebernyeges szárny, hegyes fogak vagy vértől csöpögő, hajlott karmok. Nem tűnik veszélyesnek. De hát a látszat csalhat. Rendszerint csal is.*
- Szóval látomás? *kérdez vissza kicsit szórakozottan Hanloren hevenyészett helyzetismertetésére* De őz vagy szarvas?
*A kopasz elf felé sandít, aki szerint szarvas, míg Hanloren őzről beszél.*
- A népem sámánjai szarvasbika lenyúzott fejbőrét húzzák magukra csuklya helyett a szertartásokon. Hitük szerint az agancs összeköttetést jelent az e világi és az éteri sík között. Ha ezt elfogadjuk, vehetjük úgy, hogy a látomások isteni eredetűek, Sa'Tereth-től erednek.
*Halvány, vértelen mosoly jelenik meg az arcán.*
- Mert azt biztos nem feltételezi senki, hogy a fényszuka vagy a se hús, se hal isten venné a bátorságot, hogy a legnagyobb úr birodalmában próbálkozna ilyesmivel. Hogy a szarvas vére kiontatott, talán valóban áldozatra utalhat. *bólint rá a fura elf felvetésére, majd a félkarú felé bök az állával* Az pedig, hogy a látomásban teljessé vált, jutalmat jelenthet.
*Bólint még egyet Maraenn gondolataira, aztán lassan, tulajdonképpen hitetlenkedve néz a félkarú elfre.*
- Vendégetek lennék? Itt? *elhúzza a száját, majdnem kiköp maga elé* Több alázatot, elf! E helyütt csak és kizárólag az egyetlen igaz isten vendége vagyok és nem vetemednék olyan szertelen gőgre, hogy akár egy mondatban említsem saját nevem a házigazdáéval. Vendég vagy te is, se több, se kevesebb. Mint mindannyian.
*Elfordul, alig leplezett megvetéssel és ismét az eredart fürkészi.*
- Csak most érkeztem, találgatok, könnyen meglehet, hogy tévedek. Talán nincs szükség áldozatra, bár a méltó felajánlás mindig kedves Sa'Tereth-nek. Akárhogy is, ha ő valóban az aminek gondoljátok... *mutatóujjával Leilith-re bök* Akkor miért van még életben?
*Amennyire ő tudja, ezek nem emberek, nem orkok és még az elfeknél is rosszabbak. Szörnyetegek.*


847. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-28 21:24:47
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Valahogy nem lepi meg Nirs felbukkanása. Csak egy pillantást vet rá válla felett, a szavaira sem válaszol rögtön. Figyelmét most a többiek eszmefuttatásának szenteli, ugyanakkor Gorden szavaira sem válaszol, legalábbis nem azonnal. A társaságból egyedül Maraenn szavaival ért egyet, noha a megoldáshoz ezzel sem jutottak közelebb.
Zöldjeit végül csak a frissen érkezett férfire emeli, s hűvös mosollyal követi annak tekintetét, mi a vöröshajú bestián állapodik meg végül.*
-Azt hittem, népeddel múlatod az időt. *Szólal meg végül, hagyva némi hatásszünetet szavai után.*
-Az ott. *Fejével a félkarú férfi felé biccent.* -Látott egy fekete hajú leányt vért csapolni egy őz teteméből. Látta magát pálcákat suhogtatni, csonkja helyén fekete karral... Ő megtámadta. *Jobbjával int az eredar felé.* -Majd egy szőke hajú lány, karón. Ezeket mutatta neki a sötétség ura... Vagy a Szolga. *Ismét Nirsre vetődnek a zöldek, finoman felvont szemöldökkel mustrálva a férfit.* -Azt mondja, a feladatunk ebből találjuk ki magunk.
*Szavaiból érződik, nem tartja épp logikusnak, hogy ily rejtvényekkel traktálják őket, ahelyett, hogy a sötétség birodalmán dolgoznának.*
-És Te. *Fordul Gorden felé, szinte duruzsolva szavait. Nyelve hegyén lenne a folytatás, s a szavak, miknek következtében a férfi talán önkezűleg vágná el saját torkát, legalábbis másoknak így tűnhetne. Azonban aligha lehet ez a Szolga szándéka, s egy ily forrófejű baklövés bizony könnyedén zárulhat büntetéssel.*
-Szóval... Kinek a véréből óhajtotok inni? *Jegyzi meg epésen, lenyelve a férfi szavait. Nirshez fordul, gyengéden porolva le annak vállát, a halványzöld szempár pedig belefúródik a borostyánsárga tekintetbe.* -Ez egy agyrém. Szórakozik velünk. *Ugyan tekintete megvillan, de szavait suttogóra fogja, hogy lehetőleg csak Nirs hallhassa azokat. Bár nem kétli, hogy a Szolga is hallja, de legalább tisztában lehet vele, hogy ismeri a szándékát.*



846. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:37:18
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*A Szolga szavait hallva halovány mosoly jelenik meg szája sarkában. Nem is érti, hogyan is gondolhatták akár egy pillanatig is, hogy nem figyeli őket, s hogyan is juthatott a Gorden nevűnek eszébe, hogy túljárhatnak egy efféle másvilági alak eszén. Megvan a hátránya annak, ha a sors ennyi hosszúfülűt csődít egy helyre, hihetetlen mennyi gőg képes egy ilyen szűk helyen koncentrálódni. A szörnyszülött megtapasztalva, mily gyenge és esendő is az Egyetlenhez képest, talán valamelyest visszafogja majd magát, de a másik két fajtársa arroganciája úgy érzi, még problémát fog okozni a jövőben.*
-Van nevem is, Félkarú.
*Emeli acélszürke tekintetét a megnevezettre, hangja közben nyugodt, s hideg, nem számon kérő, csupán nyers tényeket közlő.
Miközben fejét továbbra is töri, megnézi magának újonnan érkező sorstársukat. Ifjú még, ha jól látja rövidéltű, őszintén reméli kevésbé forrófejű, mint az itt lévők.
A vörös szavai nem segítenek igazán eljutni neki a megoldás felé. Sokan, sokféleképp értelmezik a Legdicsőbb tanait, de talán a legtöbb követő egyetért abban, hogy buzgó szolgálattal teli életük utáni halál megváltás, hisz eztán sem szűnnek meg létezni. Mara, s nővérei úgy hiszik haláluk után bomló testük Uruk újbóli eljövetelét várja, hogy mikor a Sötétség elhívja ismét a holtak seregét, mellette tudjanak harcolni a Végső Igazságért.*
-A szenvedésünk valójában elkerülhetetlen a játékot játszva.
*Szólal meg végül homályosan fogalmazva majd folytatja is, hogy újabb ötleteit is megoszthassa*
-Haladjunk látomásonként. Úgy vélem az elsőben a szarvas csapolása valóban véráldozatra utalhat, ahogy Gorden nemrégiben felvetette, de nem mindegy, hogy ki adja a vért, s ki veszi.
*Gondolkodik hát hangosan, miközben ülőhelyet keres egy kisebb sziklán.*
~Fekete hajú, csuklyás lány...~
*Emlékezteti még magát a korábban hallottakra majd folytatja*
-Úgy hiszem nekem kell valakit megsebeznem és innom a véréből, esetleg nekem kell az áldozatot meghoznom. Talán ízlelni is felesleges.
*Körbe is hordozza tekintetét a többieken, a reakciójukat figyelve*
-A legegyszerűbb, ha az összes lehetőséget kipróbáljuk.


A hozzászólás írója (Maraenn Elvarhis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 22:40:24


845. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:22:37
 ÚJ
>Gorden Eleffeul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*A kis diszkurzus kudarcba fullad. Nem hogy elöbbre jutottak volna, még le is buktak.*
- Engem ne utasítson óvatosságra egy olyan aki annak az öntelt Teysusnak vagy Eeyrnek a talpnyalója volt. Ha itt valakiben nem lehet bízni az te vagy, így javaslom te légy a legóvatosabb. *támasztja hátát szigonya nyelére.*
- Ha tényleg az az út amelyet a kopasz mond, akkor már csak ki kell találnuk kinek mit kell csinálnia. Bár hogy új vendégünknek *mutat ujjával Nirsre.* mi feladat jut azt még ki kéne találnunk. *sóhajt.* Valamint nem látom, hogy ezek alapján mi lenne az én feladatom. Nem tudok magamtól új kart növeszteni. *rázza meg csonkját mint egy csirke.* Mondjuk megpróbálhat a ribanc nekem ugrani én meg lóbálni a pálcámat, bár nem hiszem hogy ez lenne az út.
*A beszélgetés további részében csöndben várakozik. Ő csak a tapasztalatait tudja hozni a játékba, mint az aki a legtöbbet szolgált a sötét úr keze alatt. Ha kérdezik a legjobb tudása szerint válaszol.
~ Mondjuk kíváncsi vagyok milyen egy eredarnak hozzákötve lenni a Sa'Tereth oltárához. ~ Pillant féloldalasan Leilithre.*


844. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:51:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Szarkazmus)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*A Szolga semmi másra nem reagál, amíg el nem tűnik. A mocsár szinte megszokhatatlan dögszaga, és ködének állandó légáramlása mit sem változott közben. Nirs elől a taszító érzés, és pajzs szerű eltartó erő szertefoszlik, és lassan csatlakozik is a csapathoz. Az hogy az immáron ötösfogatra duzzadt, kis tömörülés úgy beszélget róla, mintha nem hallaná, nagyon jól szórakoztatja. Egészen az eredar utolsó mondatáig fel sem fedi magát. A körön belüli, szórványos ködből jön elő, és halkan kacagva kezdi felemelni éles hangját.*
-Attól még, hogy nem láttok, én itt vagyok.
*Mondja hangosan, és egy kőre ül, hogy hallgassa tovább a süketelést, amit az öt lény folytat. Az egyik őzről beszél szarvas helyet, a másik, pedig egy egyértelmű utalást is félre ért. Vagyis inkább félremagyaráz magában.*
-Ti csak beszélgessetek... Esetleg avassátok be a vendégünket.
*Mondja miközben kisujjának hosszú körmével vakargatja az állát. Egy pillanatra Maraenn-re emeli az üres gödröket, és elismerően biccent. Nyilván valóan ő áll a legközelebb a megoldáshoz, de ez nem teljesen egyértelmű, főleg mivel a szolga még hozzá is teszi.*
-A kopasz végre gondolkozik. De ő is csak tapogat. Beszélgessetek még egy kicsit.
*Eztán csak egy ridegen arcára fagyott mosollyal figyeli az eseményeket, amíg valaki hozzá nem szól, vagy egy bizonyos mondat meg nem csapja a fülét.*




843. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-21 23:18:38
 ÚJ
>Temeredec Goontia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*Törpénk éppen csendesen, kellemesen sétálgat, már tényleg azt tervezi, hogy a következő alkalommal mikor rájön a vizelhetnék visszafordulót int, mert ugye eddig ez már kétszer megtörtént, csak parancsolt magának. Ekkor böki oldalba a lány, aki lát valamit, amit ő nem.*
~Legalább valami előnye van annak, hogyha olyan magas vagy, hogy csak sámlival lehet dugni.~
*Mormog magában, egy igenlést, miközben elmorzsol egy kis utálatcseppet azért, mert ő alacsony létére kevésbé veszi észre könnyen a dolgokat. Ahogy közelebb érnek egy furcsa, nagyon furcsa kislányt találnak az út mentén. Valamit eszik, valamit, ami úgy néz ki, mint az előző csontváz, hol megálltak.*
~Hát ez meg?~
*Amikor Dsavlo átadja neki a szót, ő is csak hebegni kezd.*
-Őőőő, Temeredec Goontia vagyok, és a helyi Úr, vagy Úrnő szolgálatában szeretnénk feladatot kapni, hogy magunk is ráléphessünk... *Itt elhalkul, úgy dönt előveszi azt a hangját, amit a kocsmába betévedő kiskölköknek tartogat mindig.*
-azt hiszem anyukádhoz, vagy apukádhoz jöttünk.
*Biccenti meg fejét, mintha csak kalapja lenne. Az okkult jeleket jól láthatóan tartja kezén, s nézi, ahogyan a kis fénypöttyök gomolyognak a lány hasában. Jobbra-balra, aztán fel és hátra. Szemeivel kinéz kettőt, azokat követi, aztán enyhe fátyol önti el lelkének lepedékes bronztükreit. *

//Egy "másik" világot látva//

*Tekintete bandzsán összeakad, végtagjai megmerevednek, enyhén nyitott szájjal lágy remegésbe kezd, ahogyan a fényfoltok megelevenednek szeme előtt. Megannyi gyermeket lát, kiknek homlokán szem fénylik, s mind a kislány hasában gomolyog, aztán... aztán a kislány elmosolyodik, persze csakis látomásában, pontosan Goonra mutat. Testének minden nyílásából még apróbb fekete kisbabák kezdenek kiszabadulni. Szemük aranyfényben játszik, ahogyan éles szemfogaikkal törnek Goonra képzeletében, a másodpercnek törtrésze alatt.*
~Hoztatok enni az én kicsikéimnek!~
*Visszhangozza képzeletében a gyermek, mire a fekete újszülöttek ellepik a vörös törpét és tépni kezdik őt apró kezeikkel és hegyes fogaikkal.*
~Neee, hagyd abba, hagyd abba!~
*Kiált fel a törpe.*
~Nem akarok én is egy lenni közülük.~
*Kezei elkezdenek összemenni a harapások nyomán, szakálla kihullik, ahogyan érzi, hogy beállt a sorba. Már nem gyermeket lát maga előtt, hanem gondoskodó anyát, akinek belsejében biztonságosabban lehet eléldegélni, mint bárhol máshol, megindul felé.*

//A valóságban//

*Goon remegő, darabos lépteket tesz a gyermek irányába, szájából egy kisebb csepp nyál tódul ki, horog valamit.*
-Waa waaa!
*Térdrerogy és úgy menetel tovább a gyermek irányába.*
-Benned... benned akarok lenni!
*Suttogja reszelős törpehangon.*
-Én... Mi... elhozom neked a csillagokat, ha megmondod milyet kérsz!
*Kezét ökölbe szorítja, ám érzi, hogy bőre nem olyan érdes, egy pillanatra kibillen a látomásból, s utolsó félmondatát aránylag józanul jelenti ki, míg térdig a véres sárban áll a csak most megismert alak előtt.*


842. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-21 12:37:54
 ÚJ
>Leilith Eredonys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Hatalmas perpatvart vált ki jelenléte, legalábbis miután úgymond "beleegyezett" megölésébe. A Szolga legalábbis erősen ellenzi. Ahogy amaz rábámul mindeközben, pupillái tágra nyílnak a meglepődöttségtől, majd megilletődöttségét leplezvén sziszegve fordítja el fejét, mely hiába a leplezésre szolgál, valamelyest úgy hat, mint egy sértődött gyerek ignoranciája.
Amaz azóta már a többiekhez szól, s ő mindezt fél füllel hallgatja, midőn nem nagyon érdekli őt ez az egész, legbelül érzi, tudja, hogy távozni nem nagyon lesz képes, míg ezt a fejezetet le nem zárják. Akármennyire is dühíti a tudat, de nincs elég hatalma ahhoz, hogy bármit is tegyen a dolgok folyása ellen.
A csuklyás elmeséli a látomást, az ő részénél, miszerint rávetődik gyilkos szándékkal, enyhén a csapat felé fordítja a fejét, felvillannak macskaszemei.
~ Annyira nem is elképzelhetetlen. ~
Gondolja dühösen, majd el is kapja egy köhögőroham, újfent alvadt vér köpve maga elé.
A Szolga ismét felé fordul, ahogy szavai belefúrnak gondolataiba, már készen is áll az újabb fájdalomra, de ehelyett csak szavak sugároznak elméjébe, melyek még nagyobb meglepetést váltanak ki belőle, mint az előző diskurzus alatt a szemtelen arcára kiülő érzelmek.
~ Belül... Szenved... Vagy szenvedett... ~
Nem tudja biztosra mondani, hogy a szenvedés emlékét, vagy a szenvedés tényét érzékelte, de az biztos, hogy ehhez hasonlatos érzelmek kavargását észlelte, mely egy kicsit felfrissítette elméjét és testét egyaránt.
Ahogy a Csuklyás távozik, és a maszkos férfi letelepszik melléje megbeszélni a dolgokat, ő is lassan feltápászkodik, végre lábra képes állni.
Egy ideig habozik, nem tudja, jó ötlet-e megosztani képességeit holmi halandókkal, avagy sem, de eddig sajnos úgy süt a helyzet, muszáj lesz kooperálni a prédákkal, mert különben csakhamar belőle lesz a ma esti vacsora.*
- Nem tudtam semmit érzékelni felőle. Minden, amit éreztem, olyan távoli volt, mintha a szomszéd városból akarnád meghallani a másik kiáltását... Mondott nekem valamit. *Veszi itt hangját suttogásra.* - Hogy évszázadokig szenvednie kellett, hogy végre meghalhasson. Jelenthet ez valamit? Talán... Talán nekünk is szenvednünk kell, hogy meghalhassunk. A halál volt neki a kiút. *Néz ezzel a maszkos elfre.* - Avagy szenvednünk kell, hogy a kiutat meglelhessük. Ennek lehet értelme.
*Közben megérkezik egy új jövevény is, s mélyet sóhajt. Undorodik magától a ténytől, hogy megijedt. Megijedt, mert azt hitte, a Szolga az, s meghallotta szavait. Megijedt valakitől.
Szánalmas.*


841. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-20 00:31:32
 ÚJ
>Dsavlo Atvidrov avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//

* Elhúzza száját, mert tulajdonképpen igaza van a törpének. Még ha a Kikötőben - szerencsére - nem is él annyi elf, mint például a Víz városában, biztosan többen vannak, mint a törpék bányáiban.
~ Tényleg, nem is mondta még, hogy honnan jött… Bár jobban belegondolva nem is nagyon izgat. ~ Töpreng, miközben társa a rothadó csontvázakat áldja meg a maga sajátos szavajárásával. Tovább mennek, megtud néhány értékes adatot a törpék fajáról. Utóbbival kapcsolatban persze erős kétségei vannak, hiszen még mindig nem bízik igazán a törpe szavában. Nem kimondottan Goonnal van baja, hanem minden törpével.
~ Ráadásul, ha igaz lenne, nem hangsúlyozná ennyire. ~ A Vérkertnek nevezett baljós helyen azonban a legkevésbé sincs kedve magára haragítani egy kattant törpét, ezért csak magában mosolyog a hallottakon. Ezután a aprónép még mond valamit, de ekkor már más köti le a figyelmét. Egész hamar feltűnik neki a kis alak, így óvatosan megütögeti a törpe vállát és előremutat. *
– Te, Goon… Van ott valaki. * Suttogja, habár ekkora a gyerek elkezd közeledni feléjük, így valószínűleg a Látnok is észreveszi, amit Dsavlo - az egyszerű halandó - lát. Azért jobb biztosra menni, pár perce ugyanis egy méretes elf-csirke párosba sikerült a szó szoros értelmében belelépnie. Ahogy a gyerek közeledik feléjük, a nőnek feltűnik, hogy valami nincs rendjén vele - még azon az elsőre is egyértelmű tényen kívül is, hogy kölyök létére ezen a helyen találkoznak. Csak egy pillanatig merül fel benne, hogy szegényke megsérülhetett, hiszen látva a lányka szökdécselését ez a lehetőség alighanem kizárható. Ezután eszébe jutnak az Öregasszony tanításai, gondolatban végiglapozza a Zöld Könyvet - amiben az idős nő minden tudását gyűjtötte össze -, de semmi nem ugrik be a félig oszló, hátborzongatóan vidám gyerekekről. Egyelőre szótlanul mered a kislányra, várja Goon reakcióját, hiszen hogyha ő elmenekül, Dsavlo sem szívesen marad egyedül ezzel a lénnyel. Ellenben, ha maradnak - ami a törpe eddigi ostoba ötleteiből adódóan valószínűbbnek tűnik -, minden utcán bátorságát összeszedi és megszólal. *
– Én… * Kezdi halkan, szinte suttogva, aztán érzékelve saját hangjának ernyedtségét, újrakezdi, ekkor már hangosabban. * Én Dsavlo Atvidrov vagyok, már én sem igazán tudom, miért vagyok itt. Ő vezetett ide. * Bök a páros alacsonyabbik tagja felé, ezzel átadva neki a szót. *


840. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-19 03:53:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*Temeredec és Dsavlo mennek, mendegélnek, és a Vérkert impozáns látványán túl semmi különöset nem tapasztalnak. Úgy tűnik a Sötétség szolgái meglehetősen lusták aznap, vagy csak ügyet sem vetnek jelenlétükre. Keresgélésük viszont rövidesen kifizetődni látszik, ahogy a vékony leplet képező ködfátylon egy aprócska fekete pontra lesznek figyelmesek. Ez a pont pedig egészen emberszerű, ráadásul még mozog is.
Az ismeretlen alak éppen egy csontváz törött bordakosarán guggolva kuporog, onnan néz az sötétlő szemüregekbe, de az élők jelenléte felkelti figyelmét, ezért rájuk emeli tekintetét. A kislányt talán átlagosnak is nevezhetnénk, hiszen sötétszürke bőre, vállig érő fekete haja, és szintén ébenfekete egyszerű ruhácskája egészen hétköznapivá teszi, akár egy egyszerű sötételf gyermek is lehetne.
Ám nem egészen hétköznapi, ez főleg tekintetén látszik meg először. Szemei élénk narancssárgán izzanak, mintha a gyermek belsejében egy feneketlen forró katlan lappangana. Ahogy felegyenesedik, és megfordul, ruháján is átsejlik ugyanez a fény, amely törzsének belsejéből érkezik. Alaposabban szemügyre véve főleg gyomrából, ahol szentjánosbogarakhoz hasonló apró foltokban örvénylenek ezek az ismeretlen fénylő pontok, melyek bőrét annyira átvilágítják, hogy a ruhától nem fedett területeken jól láthatóvá válnak szervei, csontjai, és pinduri dobogó szíve.
A leány elindul feléjük, szökdécselve, ahogy egy kíváncsi gyermek tenné, egyelőre mindenféle fenyegető gesztust mellőzve. Szemei szomorúak, ajkai is búskomor módon kanyarodnak lefelé, de ahogy közelebb ér, mintha megörülne, hogy végre új barátokat láthat.*
- Kevesen jönnek ide.
*Mondja ahogy a két idegen elé toppan, és felpillant rájuk, hiszen egészen aprócska, éppen csak megüti a két láb magasságot.*
- Óóó, de szép. De szép csillagok.
*Szakad ki belőle ámulattal, és akárhányszor ajkai szétválnak, megmutatkozik a narancssárgás lángoló fény is, amely bevilágítja egész száját.
Ragyogó tekintetei hol Goontia íriszeiben, hol pedig Dsavlo zöldjeiben vész el, azok apró fehér szikráját kutatva, és mintha életük lángját kívánná egyetlen pillantással felfalni szivárványhártyáikon keresztül.*
- Miért jöttetek? Hoztatok nekem csillagokat?


839. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:09:57
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Volt ideje átgondolni egyet és mást, míg várakozni kényszerült. A szörnyű csak az, hogy eredményre nem nagyon tudott jutni. Egyrészt van benne egy nagyon erős késztetés, hogy azonnal menjen Aeane után, mert valahogy azt érzi, hogy a lánynak szüksége lenne rá. Másrészt viszont hasonló erős az az érzés is, hogy neki most itt van a helye Hanlorennel. Ez már csak azért is zavarba ejtő, mert az elfet se nem ismeri eléggé, se nem kedveli igazán. És mégis itt van. Mikor legközelebb felpillant a Vérkert mélye felé, olybá tűnik, mintha oszlott volna kissé a tejfehér gomolygás. Talpra kecmereg ültéből, elindul. Ismét csak a kezét nyújtja ki, de most nem érzi azt a furcsa, megfoghatatlan ellenállást ami eddig nem engedte beljebb. Megpróbál tovább haladni, sikerrel jár. Eleinte szinte csak érzésből halad, a köd még mindig elég sűrű ahhoz, hogy a látást erősen korlátozza. Aztán hangokat hall, mintha Hanlorené is köztük lenne. Arra veszi az irányt, amikor pedig hirtelen eltűnik szeme elől a köd fátyla, megpillantja a kis társaságot, köztük az ismerős elffel, aki nagyjából ebben a pillanatban teszi el pengéjét. Hacsak senki nem tesz ellene, Hanloren mellett áll meg. Különösebb figyelmet a vörös hajúnak szentel, akit éterien szépnek lát. Túlságosan is. De miért kéne bármi mást is belelátni más bája mögé? Legfeljebb kiszolgáltatottnak látszó helyzetet vethet fel újabb kérdéseket.*
- Lemaradtam valamiről? *áll meg Han mellett még mindig a vöröst nézve, és olyan stílusban szólal meg, mintha csak fertály órája hagytak volna abba valami kevésbé fontos dolgot.*


838. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-18 17:31:18
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Nem ölhetik meg a lányt. Pedig ez lett volna az első tippje, s az, hogy Leilith önszántából hagyta volna, igen csak megkönnyítette volna dolgukat.*
-Talán. Vagy a lelked örökre az oltárhoz lenne láncolva.
*Hunyorogva fürkészi a lányt egy darabig, majd visszadugja a pengét a helyére. Nem ölhetnek meg senkit, s mégsem törhetnek ki innen anélkül, hogy valamelyikük meg ne halna. Ki érti ezt?
Elhúzza száját, ahogy a maszkos férfit hallgatja. Nem tudja kárhoztatni érte, ha nem képes összerakni a képet. Összefüggéstelennek hat, s bármit is akarjon sugallni, ő bizony nem jön rá. Túl ködös, túl darabos.*
-Ennek semmi értelme. *Jelenti ki szárazon, miközben hátát egy összeaszott, kifacsart fatörzsnek veti. Az őz vére gyenge vérmágiához, a többi képet pedig egyáltalán nem tudja mire vélni. Maraenn magyarázata sincs ínyére különösebben, főleg az utolsó strófa, a karóba húzott, szőke lány képe.
A továbbiakra csak vállat von. Persze, hogy a Szolga elhallgat valamit. Különben nem lennének itt és törnék a fejüket a "játékon".*
-A sötétség ura sem avat be terveibe, csupán eszközök lehetünk kezében. *Szólal meg halkan, tekintetét Gordenre emelve.* -Eszközök, kiket jutalommal illet, ha elvégezzük, mit ránk bíztak. Én a helyedben óvatos lennék.
*Félrehajtja fejét kissé, pillantása pedig jelentőségteljesen a vöröshajú lányra kúszik. Akármit is mutatott meg neki a sötétség, jobb lesz, ha nyitva tartja a szemét, elvégre a jelenésben a férfit vette célba a bestia.
Nagyot sóhajt, miközben karba fonja kezeit. Az lesz a legegyszerűbb, ha megvárják a Szolga visszatértét, s tán az új jövevény esélyt ad rá, hogy megértsék vendéglátójuk szándékát.*




837. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-18 07:59:07
 ÚJ
>Temeredec Goontia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Törpénk felhúzza szemöldökét a lány reakciójára.*
-Én csak azt mondom, hogy jobban ismered őket.
*Von vállat.*
-De ugye akinek nem szakállkötője, ne vegye magára.
*Küld utána egy általános megjegyzést, mielőtt újra nyugalomba helyezi a koponyákat, és mormol pár szót felettük. Gondolván, hogy elf, nem elf talán megérdemelnek egy utolsó szót.*
-Hát, akkor remélem a kárhozat vitt el benneteket, s mára Urunk szolgálatában nemesedik lelketek ónixszá!
*Innen pedig nincs más hátra, a két nem túl jó barát elindulhat még bentebb a Vérkert szíve után kutatva.*
-Höh, úgy nézünk ki? Mondok neked valamit egyetlenem... A magasak élnek sokáig, az alacsonyakra rövid lét vár. Na de legalább a lőcs mérete pont fordított. *Kicsit elhalkítja hangját.*
-Kivéve a szegény tündérlepkéket, ők madzagfaszúak.
*Jó pár percet mehetnek már, miközben az élet nagy dolgait beszélik ki, mire Goon kicsit elmélkedve újabb kijelentést tesz.*
-Olyan ez, mint valami egérfogó.
*Hümmög, bár elsőre talán nem érteni mire gondolt.*
-Valószínűleg nem a bejáratot, hanem a kijáratot őrzik.
*Mondja őszintén, hiszen már mostanra sem nagyon tudja, hogy hol keveredtek be a világnak ebbe az enyhén rothadó szegletébe.*
-Hagyjunk időt a kimenetelre is.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 837-856