Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 906. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

906. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-07-07 08:17:45
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Dacolva a halállal//

*Hogy az ork megérdemli-e kitartó próbálkozását? Aligha. De oly kevés követője van urának az ég alatt, hogy úgy tűnik, a halálból kell őket visszarángatni. Nem, mintha ezzel különösebb problémája lenne. Saját magának állította-e próbát, s csak is rajta múlik, képes-e rá… Ha szükséges, megkísérelheti tízszer, százszor, ezerszer… Már ha bírja erővel. Még érzi magában az elmúlt éjszakát, alighanem egy ezt követőt nem bírna már ki. Talán megszáll a fogadóban… De talán az lenne a legegyszerűbb, ha egy időre a háta mögött hagyná a Kikötőt.
Sóhajtva lép immáron sokadszorra az általa teremtett oltárhoz. Nem hagyhatja itt. Túl sebezhetővé teszi őt. Le fogja rombolni, akkor is, ha a mágia nem sikerül. Ez a logikus lépés.
Lassan kezd kántálni, nehéz újra rákoncentrálnia a feladatra. Nem is megy oly simán, mint az elmúlt éjszaka, de legalább érzi ismét agyába kúszni az üdítő feketeséget. Testét átjárja a hév, s a túlvilágról valami, vagy valaki karon is ragadja… Táncra kérik, s tudja, ez ismét csak reggelig fog tartani.*



Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

905. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:47:06
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Dacolva a halállal//

*Megtorpan az obszidiántömb előtt, ám kezével nem érinti az oltárt. A nap vörösre festi az eget, ahogy a horizontot nyaldossa, ő pedig kivár. Kivár, míg az éj nem húzza rá sötétlő leplét az égre. Kivár, míg nem gyúl fel a hold, karöltve csillagaival, s míg a kék nem omlik sötétbe. Oly hosszú az út, mit maga mögött hagyott, s oly sűrű a homály előtte… Szerelem, család és barátok… A múlt ködébe vesznek, s nem marad más, csak ő és a sötétség. Valami mardossa lelkét, ám nem hederít az érzésre. Kétely lenne tán? Vagy fájdalom? Egy hosszú pillanatig lehunyja szemét, vakon érintve az előtte magasodó oltárkövet. Ismét hamar elönti a sötét megnyugvás. Szinte hallja a fülébe suttogott, simogató szavakat… Urának leghatalmasabb és legerősebb tanítványa ő. Ugyan, miért takaródzna a múlt ködbe vesző árnyaival, ha koronátlan királynőként ülhet a sötétség trónjára?
Nagyot sóhajt, majd kinyitja szemeit. A nap engedelmesen bukik alá a horizonton, feje felett pedig haloványan pislákolnak az éj első csillagai. Akár lyukak a feketéllő pokrócon… Csak egy pillanatra néz le az oltár mellett fekvő, oszlott koponyára. Hús, bőr már alig látszik rajta, ám a sötétség konzerválta lelkét s tudatát. Saját szemével látta Vaszív Utorkh életének utolsó pillanatait. Látta, miként ráncigálják a Vérkertbe társai, s szinte érezte, hogyan leheli ki utolsó leheletét… Talán ma éjjel újra fellélegezhet.
Végig húzza ujjait az oltár szélén, mintha csak cirógatná a hűvös kőtömböt. Halovány mosoly költözik arcára, majd néhány pillanattal később belekezd. Messzire fogja vinni hangját az éj, s ő még sem fog hallani belőle semmit. Messze jár majd ő, és még sem hagyja el a Vérkertet. Keringőre kéri a halált a sötétségben, s nem is állnak majd meg, míg a nap elő nem bújik ismét a horizonton. Már ha van mersze előbújni.*

Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

904. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-07-05 15:40:22
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Dacolva a halállal//

*Ujjai reszketve kúsznak végig a megcsúfolt, leomlott oltár fölött. Itt volt, mikor e hely ereje teljében, fenyegetően ontotta árnyait a Kikötőre, s itt volt akkor is, mikor a fény harcosai megsemmisítették… Ide vezetett első útja, miután a Sötétség kiölte lelkéből a Fényt, s lám, ide hozta most is a sors, hogy kijavítsa hibáját… Ám e tett nem az oltár újjá építésében merül ki. Sokkal nagyobb feladatok várnak ennél rá, s majd eztán. Mert új urának igazi ereje nem az oltárokban rejlik. Ahogy az úrnőé sem.*

„-Mert ő nem egy kőtömbön keresztül szeret minket, s még csak nem is a fényességen. Az ő hatalma a lelkünkben lakozik. A Fény Úrnőjének tüzét nem lehet kioltani oly lélekben, mi szeretni képes. *Az aggastyán háromszor is a magasba emeli a csengettyűt, melynek dallamos kongása az egész mezőt betölti. S ott van ő, hófehér ruhájában, széles mosollyal, úszó boldogságban, nővérei között. Homlokuk a földhöz érintik, miközben elbúcsúznak a fák mögött eltűnő naptól, mely immáron csak a lombkoronán keresztül hálálja meg ünnepélyük. Gyermekzsivaj tölti be a rétet, ahogy az ima végeztével megrohanják őket az árvák. Majd mindőjük elf, kivéve egyet…
-Arja! *Kiáltja el magát a hátul ácsorgó leány felé mosolyogva. ” Az emlékkép azonban szép lassan elmosódik, s nincs már más rajta kívül, csak a kegyetlenül sötétlő kőtömb.*
Sóhajtva egyenesedik fel, s húzza elő tőrét köpenye alól. Lám, vérét adja urának, sokadjára immáron, ám célja ezúttal egészen más. Az obszidiántömb csupán pusztulásra ítélt eszköz most, semmi több.*

A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.

903. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-09 08:20:06
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//

*Maga is azok közé a szolgák közé tartozik leginkább, akik szívesen ontanak vért, persze csak a másokét. Személy szerint úgy vélekedik önmagáról, hogy már meghozta a kellő személyes áldozatot, amelyet az Uruk megkövetelt tőle. Sőt, ezt a küldetést is úgy értékeli, hogy tetszetős munkát végzett, ezért lett kiválasztva a feladatra. Hiszen talán olyanra nem bízná a Sötét Úr, akinek ne lenne meg a képessége véghez is vinni. Viszont az olyanokkal sose tudott együtt érezni, akik megszállottan és őrül villanással a szemükben, gondolkodás nélkül, bolondok módjára vetik bele magukat a szolgálatba. Ugyan egy áldozatnak persze ők is megteszik, legalább a föld sem szárad szarrá, de igen rövidre csökkentik ezzel a használhatóságukat.*
-Arra felé még sose jártam. ~Nem mintha ezzel a fejjel bármerre is szívesen mennék. ~ *Bár a megnevezett helyet ismeri, a térképről, de még nem vitte arra az útja.*
-Jah, hogy azaz izé volt a szolga? *Mutat egyik ujjával az ég irányába, egy röppályát leírva.*
-Oké megértem. Rosszabb helyeken főznek meg bizarrabb állatokat is, nem jutna messzire. *Jegyzi meg egy sziszegő hang kíséretében.*
-Jól van, jól van, persze, megtisztelő meg minden, nem erről van szó… *Emeli fel a kezeit, reméli, út közben egyetlen nagyobb társasággal sem kell megosztaniuk a szekeret, mert ha ez a nő ott is kinyitja a száját, még nem érik el azt az átkozott várost.*
-Azt én is remélem. *A másik bosszantó megjegyzésére nem is reagál, azért reméli, hogy harmadik útitársuk bizalomgerjesztőbbnek fog hatni, mint ők ketten. ~Csak ne egy kölyök legyen, azokat utálom. ~ Néz fel az égre. A fekete köpenytűt, ha már úgyis felvette, fel is teszi a ruhájára, semmi egyértelmű jele nincs annak, hogy kitől is kapta. *
-Akkor ne vesztegessük az időt. *Még vet egy pillantást a lófejre, majd visszahúzza a fehér csuklyát a fejére, mégis csak emberek közé mennek. Ha a nő elindul, követi.*
-Hát legyen úgy, ahogy akarod. *Csúszik ki a száján még mielőtt elhagyják a kertet, csak úgy a levegőbe.*



902. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-08 21:37:38
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//

*Magában felsóhajtva pillant végig Uruk által kiválasztott társán. Nem ez az első alkalom, hogy próbára teszi türelmét valami félkegyelművel. Mikor a Vérkertbe szólította őt négy másik alak kíséretében, egészen az volt az érzése, mind itt fogják hagyni a fogukat. Egyedül talán a fiatal emberfiú volt használható közülük, a többi csak hátráltatta őket a feladat megoldásában, egészen az volt az érzése, mindössze a hitvány hatalomvágy hívta őket ide, s nem azért érkeztek, hogy hű szolgái lehessenek az Egyetlennek. Kíváncsi, vajon Ura életben hagyta-e őket, Mara személyes véleménye szerint mindössze arra lennének jók, hogy rothadó húsuk táplálja a Vértkert földjét. Egyelőre vele szemben álló fajtársáról sem gondol sokkal jobbakat, a kígyóhajú olyannak tűnik, aki szimpatizál ugyan Uruk eszméivel, de nem lenne hajlandó áldozatot hozni azért, hogy szent akaratát véghezvigye.*
-Kalácsfalvától van északra a szántóföldeken.
*Felel röviden majd a következő kérdést hallva már megjelenik egy halvány fintor az arcán. Jellemző, már most kivonná magát a küldetés alól.*
-A Szolga csak közvetíti Urunk parancsait.
*Rideg, szürke tekintetével a barna szemekbe pillant, arca komor, rezzenéstelen.*
-A Sötét Úr dönthetett volna úgy, hogy egyszerűen csak lemészárolja azokat az embereket, de helyette inkább esélyt adott rá, hogy bizonyítsuk hűséges hívei vagyunk, s meg is jutalmaz majd rátermettségünkért. Érezd hát magad megtisztelve, hogy a kegyeibe fogadott!
*Hangját persze nem emeli fel, de mégis, mintha némi fenyegető él villanna a szavak között. A csipkelődésre csak felemelt szemöldöke válaszol, nem szól semmit, a következő kérdésen pedig jól láthatóan felsóhajt.*
-Hosszú egy hat lesz.
*Lassan körbepillantva a helyen keresi még, mi az, amit magukkal kell vinniük majd kezében a különös réztárggyal menetkészen lép közelebb.*
-Bizonyára ő is kapott üzenetet, Sziritán közelében majd rálelünk.
*Azzal biccent fejével a lakónegyed irányába, s ha a másik indul, megkezdik hát közös utazásukat.*


901. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-05 13:26:44
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//

*Amint ráébred, hogy az írás számára is érthető nyelven van, azonnal olvasni kezdi, nehogy azzal vádolja a másik, hogy elhallgat előle valamit. A kígyók közben ficánkolni kezdenek a szavak hallatán és mozgásukkal leemelik a csuklyát a nő fejéről, így látható válik a boglya, amely a helyén tekereg.*
-Csihadjatok már vagy megnyúzlak! *Legyint egyet a kezével a levegőbe maga mellé, félbe szakítva a felolvasást, de aztán azonnal folytatja is. Miután felolvasta egy pillanatra elgondolkodik. ~Hárman leszünk? ~ Ő maga is körbe fordul, hátha csak valakit nem vett észre, de egyelőre semmi.*
-Ez vérlázító valóban. *Állapítja meg, még egy pillantást szánva az irománynak.*
-Sziritán. Még nem hallottam róla, te ismered a helyét? *Néz kérően a másik nőre, bár az kicsit még kótyagosnak tűnik, talán el se jut minden szava hozzá. ~Mi történhetett vele? ~*
-A Szolga, azt se ismerem, de miért nem magam végzi el a feladatot? *Nem igazán fűlik ahhoz a foga, hogy ott hagyja a fejét, de ha valóban az ő istene az, aki kiválasztotta a feladatra, akkor nemet nem mondhat neki és még csak gondolnia sem szabadna rá. Majd a másik megszólal végre, a sejtelmes csönd közepette.*
-Milyen vicces lány vagy te, a társaság kötelező, de élvezni nem muszáj. *Szeret a szavakon lovagolni és csipkelődni másokkal, ez talán már a nőnek is leesett.*
-Aztán hol rejtegeted azt a harmadikat? Remélem nem a ló volt az. *Nyilván nem hiszi, csak mulattatja a feltevés. ~Remélem az legalább tudja majd, hogy kell megfogni a kardot. ~ Bár az éj leple alatt elvágni a torkukat talán egyszerű feladatnak hangzik, de bármikor megfordulhat a szerencse, ami neki amúgy sincsen sok.*



900. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-05 12:47:54
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//

*A vélhetően költőinek szánt kérdésre mindössze felvont szemöldöke felel. Több figyelmet nem is szentel ezután a nőnek, sokkal inkább a rézrúd érdekli, melyet különös, sötét és ismerős aura leng körbe. Egy röpke pillanatra hatalmába keríti az a ködös, álomszerű érzet, mely oly sok időn át markában tartotta, a sötét kacajt hallva végigfut a hideg a gerincén. Pontosan tudja kinek a kínon és fájdalmon szórakozó kegyetlen nevetése ez.
A köpenytűt végül is hagyja, hogy amaz túrja ki kezével a sárból, ő közben arrébb lép, a másik különös tárgyat pedig nem ereszti ujjai közül. A pergament viszont közben átnyújtja, s némileg türelmetlenkedve várja, hogy az idegen átfusson az íráson, arcát fürkészve igyekszik megállapítani, mi szerepelhet benne, de a vonások kifejezéstelenek. Figyelmesen hallgat, mikor végre az üzenetet hangosan olvassa a kígyóhajú. A feladat egyértelmű, s úgy tűnik jól gondolta, fajtársa nem véletlenül keveredett épp most ide, Ura szent akarata csalta őt a Vérkert ködös földjére. Viszont valaki még hiányzik, a harmadik szolgáló, megemlítését hallva tekintetét körbehordozza maguk körül, de nem tud kivenni semmiféle alakot a homályban. Az aláíró neve bizony ismerősen csendül Mara számára, szája sarka rándul egyet felidézve maga előtt alakját.
Jól láthatóan elmélkedni kezd, nyakában lógó ujjpercekből fűzött láncát kezdi morzsolni koszos kezei között. Gondolatai folyamát nem osztja meg a másikkal, pár pillanatnyi némaság után a végeredménnyel szól.*
-Egy darabig kénytelenek leszünk élvezni egymás társaságát. Ez az Ő akarata.


899. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-04 20:40:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Papok csontjából//

*Maraenn megragadja a csont tartalmát. A rézdarab fényes lesz, a varjú mattfeketén csillog. A fémrúd aurája pedig... Nos az valami olyan, amitől majdnem vissza zuhan a katatóniába, melyben eddig is volt. A furcsa tárgy teljes sötétségérzetet sugároz magából, és ahogy hozzáér maga is elkezdeni hallani a halk, kacagást. Olyan öröm ez, melyet a tűz hallat, mikor felfalja az erdőt, vagy a sötét óceán, mikor elnyel egy matrózt. Ez az Ő hangja, Mara ezt kétségtelenül tudhatja. Asztéyriaa is ugyanezt élheti át, ha az ő kezébe kerül az eszköz.
A kígyók hajában idegesen, vagy talán izgatottan izegnek-mozognak, ahogy felveszi kezébe a szöveget, és olvasni kezdi.

"Halandó!
Küldetést kapsz Urunk akaratából, melyben a ló fejének tartalma és két másik szolga lesz segítségedre. A feladat egyszerű. Fejenként egy csonttőrt kell készíttetnetek. A Sötét Úr úgy kívánja, hogy egy morzsáért hatalmából, szolgáljátok őt! Bosszúra vágyik, jogos bosszúra, hogy elpusztuljanak azok, kik a gyengeséget éltetik, s hamisságban tartják az élőket, el nem ismerve a Halál egyeduralmát minden létező felett.
Sziritán falvába menjetek, ahol, miután urunknak a falu népének vérét áldozták, most az elhagyott templomba a fényfattyú papjai igyekeznek beférkőzni, és rátenni a markukat egy erődítményre Urunk felségterületén.
Négyen vannak, ebből hármat öljetek meg, belőlük egy-egy tőrt készítsetek! Használjátok a Rezet! A negyediket hozzátok Urunk színe elé, ő vérével fizet!
Vigyázzatok utatokon, a gyengeség hívei is rafináltak lehetnek. Az egyik oltárt épít, bizonyosan kiszívott némi erőt a némber csecséből, az egyik pedig harcosok fia, ezüstpengét hord. A másik kettő öreg.
Sziritán kihalt most, alig maroknyian élnek. A Rezet éjszaka vessétek be. A Réz hatalmas fegyver, de csak egyszer működik, csak olyanokon, akik éppen álmot látnak, éjjel csapjatok le!
A küldetést nem kértem, hanem kiadtam. Ugyanakkor a Sötét Úr a sikert bő kézzel jutalmazza. Egy hatotok van.

Sa'Tereth, az Egyetlen Szolgája, A Szolga"

Az aláírás is markáns. Hogy pontosan ki lehet ez a szolga, nos, erről Mara rendelkezhet ilyen-olyan fél emlékekkel még régről.*


898. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-03 10:30:51
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Kicsit megkönnyebbüléssel hallja, hogy célba ért a csipkelődés és nem azonnal a torkának ugrik a vélt sértés miatt a zavart tekintetű nő.*
-Miért sírjak, azt kéne? *Kérdez vissza, de nem vár rá választ, csak úgy elereszti a levegőben. Nagy szemekkel figyeli, ahogy a csontot kiemeli a fejből, majd abból két valami kiesik. A nagyobb darabért nyúl a nő, megtisztogatja, majd felé nyújtja, hogy ő is jobban meg tudja nézni. Így távolról nem igazán ismerős neki a tárgy, de azért közelebb lép egy nagyot, hogy jobban megfigyelhesse. A csuklyája széleit kicsit megemeli, hogy ne essen az arcába, miközben odahajol.*
-Nem is tudom…de van ott még valami, hadd nézzem azt… szabad? *Hesseget néhányat a kezével, hogy ha a nő úgy látja, arrébb állhat onnan, neki csak a tárgy kell. Ha odaengedi, akkor azt ő turkálja ki a sárból, bár már nem igazán látja, de tudja, hogy ott van valahol. Ha ki tudta emelni akkor megtörli.*
-Tudok olvasni. *Mondja, neki még mindig meglepő, hogy a kikötőben sokan nem tanultak meg vagy nem magabiztosan olvasni és írni. Nemes volt a lelkem, nem lehet felróni neki, viszont az ezzel való csipkelődésről már leszokott, megértette, hogy ez a tény igen bosszantó és van, aki nem is vállalja fel ilyen nyíltan.*
-Mutasd csak. *Veszi el, ha felé nyújtják és megpróbálja először csak magában elolvasni, hogy ismeri-e azt a nyelvet, amin íródott.*


897. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-01 19:39:34
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Kifejezetten irritálja az idegen nő jelenléte, s minden bizonnyal ez vonásain is tökéletesen látszik. Szíve szerint elküldené vagy vérét venné, de valami azt súgja neki, hogy nem véletlenül van itt. Elvégre jöhetett volna akármikor, s mégis épp akkor érkezett, mikor a Kölyök a lófejet hozta. Ura terve még nem világos előtte, de a torz fajtársának része lesz benne, ez szinte biztos.*
-Milyen szellemes.
*Emeli tekintetét egy pillanatra a másikra, de már sokkal inkább a csonttal van elfoglalva. Gondosan kirántva a húsból szemléli meg, valami egészen nagy lény része lehetett egykoron. A pergamen közepéből kicsúszó tárgy a sárban landol, kiemelve onnan a vékonyabbik végénél fogja gondosan megdörzsöli ruhájában, annak már úgyis mindegy. Fogalma sincs mi lehet. Az alakja egészen különös, nem tűnik fegyvernek, noha valószínűleg nagy erővel jól fejbe lehetne verni valakit.*
-Láttál már ilyet?
*Nyújtja a másik felé, noha kezei közül nem engedi a tárgyat. Jó lenne, ha látná is valami hasznát az idegennek, ha már az Egyetlen ideszólította. A varjat formázó köpenytűről hüvelykjével ledörzsöli a vöröses piszkot, ide-oda forgatva szemléli hátha talál rajta valamiféle írást.*
-Tudsz olvasni?
*Amennyiben igennel felel a másik, már nyújtja is a kezébe a papírost. Mara is tud egy kicsit, de meglehetősen lassan. Persze, ha amaz nemet mond, már görgeti is ki a pergament, hogy hangosan, nehézkesen olvassa a szavakat.*



896. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-01 18:33:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Jókora cuppanás jelzi a pillanatot, mikor Maraenn megfosztja ideiglenes lovas hüvelyétől a vaskos csontot. Alkarnyi széles, annál azonban kicsivel hosszabb lekerekített végű csont ez. Az egyik oldalán üreges. Belőle pergamen áll ki. Hogy fegyvernek jó lenne-e? Talán egy széklábnál rosszabb azért, de összezavarni, vagy hatást kelteni igenis hasznos lehet. Az üzenet belőle nem ugrik ki. A pergamen közepéből azonban két tárgy is kicsúszik egyenesen a vörös sárba. A nagyobbik, melynek hossza majdnem a csontéval vetekszik, egy fémes tárgy. Két sima részből áll. Kétharmada vékonyka, fényezett, egyharmada a végén majd kétszer olyan vaskos, és rajta lukak helyezkednek el. Rézből van. A másik tárgy apróbb, talán el is lehetne véteni szem elől, ha nem csendülne a rúdon és nem annak oldalán foglalna helyet. Ez egy köpenytű, mely varjat formáz. Mindkettőt lágyan öleli körbe a sár, a réz rúd vastagabbik végétől viszont mintha idegenkedne kicsit. Furcsa egy bot az, annyi biztos. A Kölyök szárnycsapásainak elhaltával a Vérkert ismét csendes, nyirkos, sötétes lesz, a két újonnan találkozón kívül más nincs itt.*


895. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-01 07:55:21
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Kissé zavartnak tűnik az egyén, akivel összeboronálta a sors, ha minden igaz ezen a különös órán. Az meg még inkább aggályos, hogy fegyvere is van.*
-Mondhatjuk. Csak úgy nem mászkálnék itt egyedül. *Persze ez nem igaz, legalábbis nem tudatosult még benne, hogy így lenne.*
-Különös dolog lóg a levegőben, gondolom ez miattad van. Már attól féltem történt itt valami, míg nem voltam a közelben. *Valahogy ma reggel már nem tűnt annyira hívogatónak a hely, sőt, egy teljesen sivár és hétköznapi kert is lehetne, ha a vér nem jelezné meg a csontok, hogy ide nem virágokat ültetni járnak a lakosok.*
-Jól van, jól van, nem kell idegeskedni kedves, már reggeliztem. *Ejt meg egy élcelődő tréfát, a szája sarkában pedig felfelé görbül a mondat vége. Mikor a nő kirántja a csontot a lófejből kicsit felhúzza az orrát, talán most örül igazán, hogy távolabb áll, a végén még ráfröccsenne a vér a köpenyére. Azért ad magára, nem szeretne úgy kinézni, mint a vele szemben álló nő.*
-Csak nem így üzengettek a barátoddal? *Csipkelődik tovább, hátha a nő többet is elárul ittléte okáról.*


894. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-29 10:12:02
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*A ködben nehézkesen veszi ki az érkező alakját. Óvatosan lop még egy kicsit a távolságból, s bár nem emeli fenyegetően a másik felé tőrét, szorosan markában tartja továbbra is. Végigméri a meglehetősen furcsa kinézetű nőt, közben tenyerével megdörzsöli arcát, a vér és sár keverékét pedig elkeni rajta. Vet egy gyors pillantást a kezére kerülő különös elegyre aztán acélszürke tekintetét ismét az ismeretlenre szegezi.*
-A Sötét Úr küldött?
*Teszi fel egy újabb kérdést, hátha végre felel már a másik. Az eddigiek alapján úgy tapasztalta, hitetlenek nem igazán mernek betérni erre a helyre, a fő kérdés tehát az, ittlétének mi lehet az oka. Egy pillanatra megfordul fejében, talán azért érkezett a torzszülött szerzet, hogy véget vessen az életének, de valahol érzi még, befejezetlen feladata van. Még nem vitte véghez az Egyetlen szent akaratát.*
-Maradj, ahol vagy!
*Hangja ellentmondást nem tűrő, az idegen biztos lehet benne, hogyha nem tesz eleget szavainak, s közelít, bizony Mara gondolkodás nélkül rátámad. Közben lassan leguggol a lófejhez, kezeit a beletuszkolt lábszárcsontra fonódnak, hogy egy határozott mozdulattal kirántsa a helyéről.*


893. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-29 07:41:38
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Nem igazán tudja egyértelműen megfigyelni az idegen vonásait vagy állapotát a körülöttük még mindig gomolygó furcsa ködben. Csak azt látja, hogy valami elf forma lehet, de még annyit se tud biztosan megfigyelni, hogy fiatal férfi vagy egyáltalán nő-e. A külseje neki se sokkal biztatóbb, mint a sajátja, ám a másik kezében hirtelen előkerül egy fegyver is. ~Valami miatt fél. Nem is csoda…~ Továbbá az is egyértelmű, hogy a nő előtt esett le a lófej annak a felettébb taszító külsejű lénynek a karmai közül.*
-Hátrább az agarakkal! *Emeli a két tenyerét fel, hogy a másik is lássa, nála kézben nincsen fegyver.*
-Mi a fene folyik itt? Nem nézel ki valami biztatóan … bár a ló még mindig viszi a prímet. ~Nehogy már kárba vesszen, hiszen még csorog belőle.~ *Teszi hozzá még, arra gondol, talán segítségre van szüksége a nőnek vagy azért, hogy végre valaki rendesen megszúrja végre, véget vetve a szenvedéseinek vagy esetleg egy félresikerült vagy nem sikerülő rituáléhoz, amiből természetesen ő is részesülhetne.*



892. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-28 19:37:53
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Mintha éppen most ébredne. Hosszú ideje alszik már, talán napok, akár hatok vagy hónapok óta, ám ez az elhúzódó alvás a legkevésbé sem volt pihentető vagy nyugtató. Különös álmok kínozták, melyeket felidézni egyelőre nem képes, mindössze egy megmagyarázhatatlan érzésre lel elméjében kutatva.
Lassan tér magához. A látását elragadó homály finoman oszladozni kezd, bőrén hideg fuvallatot érez, fokozatosan újra birtokba veszi a saját testét. Körbepillantva hirtelen ugranak be neki képek, a csonka férfiról, a vörös démonról, az üreges szemű Szolgáról, emlékszik mindenre, ami a Vérkertbe érkezésekor történt. Tekintete a levágott lófejen állapodik meg, a látvány furcsa mód nem nyugtalanítja, még a levegőben esetlegesen keringő szagok sem undorítják. Ő tette, ez biztos, felidéződnek benne a csonkolás pillanatai, indíttatása még zavaros előtte, de tudja, érzi, hogy szent célt szolgált, Ura parancsát követte.
Ahogy a teremtmény elröppen fölötte egy pillanatra összerezzen, hallva egy idegen szavait botjáért nyúl, ám nem leli. Csonttőrét rántja elő helyette hát tokjából, ahogy lassan, megfontoltan lépdel előre, egészen addig, míg egy alak nem sejlik fel előtte a ködben.*
-Ki vagy?
*Hangja határozott, nem remeg, megtartja a tisztes távolságot. Jobb szeretne inkább a titokzatos pergamennel foglalkozni, ám előbb meg kell bizonyosodnia róla, nem valami hitetlen érkezett megzavarni őt egyelőre még homályosan derengő feladatában.*


891. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-28 07:34:03
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//

*Miután felkel, mert az út fáradalmai ledöntötték a minap a lábáról és nem volt már ereje utána nézni annak a furcsa érzésnek, amely a hatalmába kerítette. Lassú léptekkel sétál be a vérkertbe, kicsit lehúzva a csuklyát a fejéről, hogy minden oldalra jól kilásson. Itt aztán nem fogja senki felróni neki, hogy a hüllők kikacsintgatnak rendszeresen. Amint néhány lépést tesz a kert belseje felé, a kis kedvencei szokatlan és nyugtalan zúgolódásba kezdenek, fickándoznak, neki pedig azaz érzése, mintha a feje alá akarnának elrejtőzni. A lehelete zabolátlan párafátylakat rajzol a levegőbe maga elé. Megtorpan, egyértelműen valami furcsa jelenlét van a közelben. Majd érkezik egy igazán titokzatos hang, egyre közeledve felé tart az egyik, majd a másik irányból. Szemeit összeszűkíti és rendesen visszahúzza a csuklyát magára. Mikor már közel ér hozzá, akkor látja meg a furcsa teremtményt, amit eddig még nem volt szerencséje errefelé megfigyelni. Hátrál néhány lépést, mikor közel ér, de csak lepottyant valamit a levegőből, majd távozik.*
-Aztán még azt hittem engem átkozott meg Eeyr furcsa külsővel. *Jegyzi meg, miután már biztonságban érzi magát. Közelebb sétál a tárgyhoz, amit elejtett az a valami, ha esetleg észlelheti a közelben a másik alakot, akkor tisztes távolságban meg is torpan, csak onnan szemléli a furcsa, megcsonkított és átalakított lófejet. Talán valami furcsa rituáléba csöppen, így szeretné tiszteletben tartani az ottaniakat. Amíg ezt megteszi, ők sem neheztelnek talán rá.*
-Van ott valaki? *Emeli fel a hangját.*



890. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-28 00:38:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

//Asztéyriaa//
*A Vérkert csendes, mint mindig. A tengerparti tél beállta nem javított a helyzeten. Nem dermed meg a miazma, ami a földet átitatja szinte teljesen. A mélyvörös lé tócsái ugyanolyan folyékonyak. Éppen csak a hideg hatol még jobban csontig így, hogy a fagypontot közelíti a hőmérséklet. Kevesebb kell egy oltár letarolásánál ahhoz, hogy a Vérkert ilyen pompáját lerombolja. A sötétség most mintha jobban hullámozna, mint szokott. A ködből Asztéyriaa érezheti, hogy szinte figyelik. Haja nyugtalankodni kezd. Vagy inkább... izgul? A hangok tompák, nyirkosan vesznek bele az egyre gyűlő sötétségbe. A köd mintha egyre sűrűsödne, ahogy a nő halad befelé. Egyszer csak reccsen valami talpa alatt. Egy koponyára lépett rá, ami teljesen a sárba ágyazódott. Hogy kié lehet? Ránézésre emberé, vagy elfé. A homlok közepén hasadt szét úgy, hogy az állkapcsot már nem érinti a törés, az csak simán leszakadt az idők során. Talán fél perc telik el a csontig hatoló reccsenés után, mikor halk hangra lehet figyelmes a vérkertben tévelygő elf.*
-Fopp-fopp-fopp.
*Lassú, ütemes hang ez, elölről jön, a Vérkert mélyének irányából. Aztán irányt vált, egyre hangosodik, és megint irányt vált, végül háta mögül kezd az eddiginél is jobban erősödni. A ködből egy groteszk alak tűnik fel. Akár egy denevér, mely egy tíz éves kisfiúból nőtte ki magát, majd ezt az egész új lényt megnyúzták, érlelték pár évig egy pincében, és így kapták ezt a démoni rikoltással közeledő valamit.*
-Friiiiiii! Vrkhiii!
*Sipákolja reszelősen. Karmai között hoz valamit, valamit, aminek nagysága majdnem teljes felsőtestével vetekszik. Fején az erek csak úgy lüktetnek, szeme sárga. Asztéyriaa felé tart. Egy kicsit ereszkedik, aztán... csak elreppen felette, elengedve azt a valamit, amit tartott. A nő előtt placcsan a földön.
A fekete, nyakból levágott lófej oldalvást érkezik jó tíz láb esés után. Szeme ködös, ábrázata elnyűtt, de elég friss még ahhoz, hogy szőre fényes legyen, és nyakából ne csak a Vérkert miazmája, hanem gazdájának vére is lassan szivárogjon. A gerincet eltávolították, helyette jókora, vaskos lábszárcsontnak kinéző valami lóg ki belőle, a csont végén pedig valami furcsa... mintha egy pergamenben végződne.
A rikoltó lény ahogy jött, úgy most távolodni is kezd, emelkedve indul vissza a lány orra előtt, háttal az eddigre valószínűleg minimum döbbent jövevénynek.*

//Maraenn//
*Vannak elfszabású lények, akik erősek, akiknek a lelke sötéten sem roppan össze. Akik soha nem törnek meg. Maraenn nem ilyen. Egy szűk éve él látomások, téboly, és rémképek között. Olyan ez, mint egy lázálom. Nem rossz, nem is jó, de annál ziláltabb, annál vérszomjasabb. Maga sem tud róla, de ittléte alatt pusztakezével megannyi betévedő állatot pusztított el. Testét a vérszerű miazma, vagy talán tényleg odaszáradt vér fedi. Nyakában csontokból kirakott nyaklánc mely... mintha emberi ujjpercekből lenne. Nem egyedül volt képes erre. Valami mintha mozgatta volna. Valami sötét, valami nyughatatlan, valami óriási. És ez a valami most elengedi. Köd van, lábán oszladozik a lábbeli. Érzi arcán a sár húzását, a szél hűvösét. Látása egyre élesedik, de a köd azért még jócskán lekorlátozza. Valamit fog, valamit, amit így, magára hagyva egészen nehéznek érez. Némi szőrt lenget előtte a szél. Valami csöpög lábszárára. Gondolkodása egy nagy ugrással indul be, mint valami gnóm gépezet. Nem emlékszik mindenre pontosan, de már sejti mi hozta ide. Itt volt, másokkal. Aztán elkezdtek szétszéledni, és egyik percről a másikra valami elragadta. Valami, amiről érzi, hogy köze lehetett a Sötét Úrhoz.
A sörény mögött két háromszögecske áll még hetykén. Fekete az egész. Az oldalán csillan valami. Nem tudni mióta áll így, de Maraenn most rájön, már beugrik neki. Ez egy lófej. Valami arról is derenghet neki, hogy ő ölte meg őket. Aztán... a teljes fejlevágásra emlékszik, minden zsigerre. Arra is, hogy a gerinc helyére üreges, furcsa mód tiszta ork lábszárcsontot tettek. Az ork lábszárban pedig volt valami. Pergament kellett beletuszkolnia igen. Aztán volt ott valami árnyas, sistergő körvonalú alak. Egy mély hang, ami összehangolta őket, és... Nagyjából húsz-harminc lépésre maga előtt placcsanást hall.*
-Friiiiiii, Vkriiiiiii!
*A megnyúzott gyermek kinézetű denevérszárnyas förmedvény repül át felette. Valahonnan tudja, hogy úgy hívják "Kölyök". Csattogó szárnyakkal repül tova. Ha lenéz kezére az földöntúli látványt nyújt. Még körmei is hosszúak kicsit, de azért valamennyire le vannak rágva. A lófej pedig... nos, abban ott van a csont és a pergamen. A kérdés csak az, hogy miért?*


889. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:58:05
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Áthaladóban//

*A vérkert környékére már kevesebb szerencsétlen merészkedik, csak az, akinek erre van dolga, az is lapos kúszásban. Hiszen itt olyan gyülekezetek bújnak meg a bokrok rejtekén, akik szívesen fogadják a felkínált áldozati bárányt, főleg részeges matróz és eltévedt leány formájában. Ehhez mérten is néz ki a hely, a szagok, a csontok és a sok vért látott talaj, amely már szinte olyan természetességgel issza be, mintha csak ez volna a dolga. És talán így is van. Útja keresztülvisz ezen a jelentőségteljes helyen, a tyúk pedig szinte magától élénkül fel, hogy ellenkezzen a ketrecben.*
-Milyen érdekes. *Emeli fel, hogy láthassa azt a félelmet a szemeiben, amit az ösztön diktál számára. De elfutni immár nem tud.*
-Na de majd legközelebb. Most már lejártam a lábam és éhen pusztulok. *Sétál el az egyik fa előtt, ám valami furcsa megfogja legbelül. Nem tudja megmagyarázni, mi is az, de egyértelműen hiányérzete van. Mintha csak egy sima földdarab lenne, minden egyéb jelentőség nélkül, amire gyereke apró csontokat szórtak, meg disznóvért. ~Biztos csak fáradt vagyok. ~ Lép nagyokat, hogy elűzze a gondterhes képeket a fejéből, majd átjutva rajta az egyik kis utcába lefordul. ~Jót fog tenni az alvás, bárcsak ne lenne ez a rettenetes fejfájás. ~*



888. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-10-03 19:41:32
 ÚJ
>Xungjao Yarhasi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Isqeha, Xungjao//

* Isqhea olyanná változik, mint akit megszálltak. Ez kicsit megrémíti az öreget. Túlzottan válaszra sem méltatja, csak ostobán hadovál össze és vissza. Nem tetszik ez neki. Éppen ezért is örül, hogy nem kötelezte el magát egyik isten felé sem. Ráerőszakolják akaratukat az ostoba halandókra. Egymással csatáznak az élők, amíg ők meg nevetnek a markukba. A fiú is teljesen rendben volt, amíg az istene el nem kezdett neki sugallatokat küldözgetni. Egyszer mintha kicsit kitisztulna előtte a világ, de még így sem tud vele mit kezdeni. Továbbra is megszállottan keres valamit. Fejét csóválja a szerzetes, mert mást nem is nagyon tudna kezdeni.*
- Hé! Kölyök! Ébredj!* Kiált rá, hátha használ valamit, de kétli. Addig úgysem fog nyugodni, amíg meg nem találja azokat a valakiket.*
~ Vajon hány élet veszett már így oda? Csak azért, mert az istenük a fejükbe dumált valamit.~* Továbbra sincs ínyére ez, de magára most nem hagyhatja a füvészt.*


887. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-10-03 18:10:02
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Nirs//

-De nem voltál itt. *Jegyzi meg halkan, azonban hangja melegen cseng, miközben leveszi kezét Nirs válláról. Egy kicsit talán a saját lelkét is nyugtatja, hogy másokat is hibáztathat önmagán kívül. Persze, senki sem gondolná, hogy uruk szolgái majd az oltár körül szobroznak, de ő akkor is itt volt... Méghozzá egyedül.*
-A bogaras mágus néhány erszény aranyért oly tudásba enged betekintést, mivel mi nem bírunk... Nem hinném, hogy a magunkfajtának nehezére esne elsajátítani.
*Elfogadja felé nyújtott kezet s felkapaszkodik Nirs mögé a nyeregbe. Kezei finoman fonják körbe a férfi derekát, jelezve, hogy felőle akár indulhatnak is.*
-Elmondok mindent... Csak érjünk ki a innen. Érzem, hogy még a közelben ólálkodik. Ahh, lecsapnám a fejét, ha tehetném. *Egy színpadias sóhaj kíséretében dönti fejét a férfi hátának, s egy kis időre behunyja szemeit. Teste s szelleme is fáradt, elvégre megint csak kimaradt egy éjjel. Csak néhány perc múlva szólal meg újra, kissé talán szomorkásan.*
-Így az ork lelke is oda. Ezt a csorbát ki kell köszörülnünk. Miféle gondolatod támadt?
*Emeli fel fejét, majd arcába húzza a csuklyát. Nem kívánja a kéretlen tekinteteket, miközben átlovagolnak a Kikötő forgatagán.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906