Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 787. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

787. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-29 02:13:39
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

*Úgy látszik a mélységi Lazyar kedvére való férfiú. Intelligens, kiváló beszélgetőpartner, és teljesen hidegen hagyja őt a lány. Mármint lány, mint forma, test, és vágyak, amit Lazyar nem tud, de kezd motoszkálni a fejében a gondolat, hogy Ernuss talán cölibátust fogadott. De egyelőre le van foglalva mással az agya. Elsőnek egy bólintással megköszöni, ha társasága marad a másik, amíg visszamennek a Sellőházba. Aztán az udvarias, és tréfás megköszönésre a férfi vázolja a helyzetet, miszerint neki ez a természetes. Dolgozik, hogy élhessen. Megértő biccentés és egy mosoly után a lágy hang tárgyasan szól.*
-Értem
*Mondja, majd mintha egy kis kioktató hangsúlyt érezne a másik hangjában mikor az a leveleket említi, mint kommunikációs forma. Legalábbis a másik hangulata változott, és ezt nem is rejti véka alá. Lazyar finoman igazítja ki magát.*
-Érthető. Lehet, hogy túlmisztifikáltam a dolgot.
*Mondja, és nem huzakodik elő a dologgal, hogy mintha olvasott volna valamit egy varázslatról, bár nem is emlékszik pontosan, és nem is nagyon van ideje átgondolni, mert a másik egy igazi leírásba kezdett a mester, és tanítványa kapcsolatról, a maga szerzetesi berkein belül. Érdeklődő, és őszinte hallgatás után Lazyar finoman fűzi hozzá a véleményét, természetesen utólag. Nem szakítja félbe.*
-Tudod, én már az első hasonlatot nem nagyon értem. *Kezdi a lágy hang tárgyilagosan.* Árva vagyok. Se anyám, se apám nem él emlékeimben csak néhány nevelő, aki nem érdemel ekkora tiszteletet, mint amit te mutatsz a mestered felé. *Kicsit elgondolkozik, majd hümmög egyet.* Én még csak hasonlót sem éreztem soha. Volt már, hogy valakit tiszteltem, becsültem, hűséges voltam hozzá, sőt! Felnéztem rá. *Láthatóan beleréved egy pillanatra emlékeibe, és szinte érezni ahogy egy sóhajtással elengedi azokat.* De az egy másféle kapcsolat volt. *Mondja kicsit szomorúan, majd maradva a témánál, de azért terelve kicsit folytatja.* Illetve voltak tanáraim, de velük egészen más volt a viszony. Ők nem vezettek az úton, hanem megmutattak rengeteg utat, és megmondták mi várhat a végén, majd adtak egy két jó tanácsot, hogy hogyan is lehet magadat végigverekedni rajta. Akár az összesen, bár itt kicsit megtörik a hasonlat.
*Mondja beismerően majd inkább visszatér a maga nyelvezetére.*
-Tudod, én nem lennék képes arra amire te. Hogy alárendeljem magam valakinek, és általa váljak jobbá. Én előbb halok bele, de magamnak taposom ki az utamat, minthogy úgy érezzem rá vagyok utalva valakire.
*Hirtelen észreveszi, hogy ez talán bántó lehet a szájából, de gyorsan, és őszintén korrigál.*
-Kérlek ne értsd félre. Csodálom amiket mondasz, de... Talán az a szép a világban, hogy nem vagyunk egyformák.
*Zárja le maga is a hosszú, és csapongó monológját, miközben a lábuk nyilván elvitte őket valameddig. Lazyar a beszélgetés közben nem is nagyon figyelt merre járnak. A tegnap éjszaka, mintegy szelep, megtisztította zavaros elméjét a kavargó vágyaktól, így végre jó újra tiszta fejjel gondolkoznia, és talán ezért nem lenne ő sohasem szerzetes. Neki kell a vágy, az arany, a siker, az öröm. Lehet hogy nem az első a sorban, de attól még ott van, és kell!*


786. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-28 14:27:11
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő


//Lazyar//

- Igen, szívesen visszakísérlek *bólint. Nem lepi meg, hogy Lazyar ott száll meg, hiszen sok év óta az a legnormálisabb hely a Kikötőben. Aki kicsit is igényesebb, ott száll meg, és Ernuss pont ezért választotta azt a helyet. A munkájából adódóan csendesen megfigyelhet másokat, senki sem fog gyanakodni vagy kérdezősködni, hogy egy testőr miért áll az ajtó vagy a pult mellett, és figyeli a sellőket, vendégeket. Sőt, azért szólnák meg, ha nem tenné, így pedig nyugodtan keresheti azt a személyt, akit.*
- Nem kell köszönnöd *válaszolja komolyan.* Ez a feladatom. Ezért kapom a szállást, az ételt, ezért mosakodhatok és edzhetek a Sellőben.
*Ralas tudja jól, hogy nem kér aranyat, Ernussnak elég, ha a különböző szükségleteit kielégítik, elvégre a sok fogadalom között, amit letett, ott volt a szegénység is. Nem bánja.*
- Úgy, hogy felkeresem, levelet küldök neki, mondjuk egy futárral vagy egy madárral.
*A kezdeti lelkesedése kissé alábbhagy a buta kérdések hallatán, ám tudja, hogy fiatal tanoncként maga is sok buta kérdést tett fel. Ez még nem ok a visszakozásra.*
- A mestered a legjobban az édesanyádhoz, ki által megfogantál, és édesapádhoz, ki nemzett téged, tudnám hasonlítani. Nekik lenne a feladatuk, hogy megtanítsanak mindarra, amit tudnak, hogy mire felnősz, el tudd kezdeni az életed. Sajnos sokaknak nem adatik meg. A mester hasonló, mint a szülő, csak a tanításai mások. A kovácsmester a kovácsolás művészetére tanítja a tanoncot. A kovácstanoncnak lehetnek szülei, akik gondoskodnak róla, a szülei kötelezhetik a tanonc létre a kovácsmester mellett, de saját maga is dönthet úgy, hogy felkeresi a kovácsmestert, és bebizonyítja neki: érdemes arra, hogy megtanulja a kovácsolás művészetét. Nálunk is hasonlóan képzeld el. Minden szerzetesnek van egy mestere: ő az, aki már elérte azt, amit te szeretnél, és szívesen átadja neked a tudását. Ő tanít meg a harcművészetre, és vezet téged a teljes belső nyugalom, béke és egyensúly eléréséhez. Életünkben csak egyszer választhatunk mestert, bár gyakran inkább ő választ ki téged. Nehéz elmagyarázni ezt a kapcsolatot annak, aki nem érti. Senki nem magyarázza vagy kér rá, mégis a hűséged és lojalitásod a speciális kapcsolat miatt alapvető és megkérdőjelezhetetlen. Nincs sem esküd sem fogadalmad, senki sem kényszerít rá, viszont tudod, neki, az önzetlenül rád szánt idejének köszönheted, hogy meg tudod védeni magadat, hogy a lelked fejlődik és erősödik. Tudod, hogy sokkal többet élt át, látott és tapasztalt, mint te, a tudása nagyobb, mint neked, és nem egy mesterségről, hanem magáról az életről és a lélekről. Olyan alapvető készségekre és képességekre tanít meg arany, vagy egyéb ellenérték nélkül, ami alapvetően meghatározza, ki vagy, ki akarsz lenni, mi a célod, és hogyan éred azt el. Nem azért, mert megváltoztatja azt, aki vagy, hanem azért, mert a rengeteg tudást halmozott fel, átélte már mindazt, amit te majd csak fogsz, és pontosan tudja, hogy hogyan kerülheted el a hibákat, és hogyan fejlődhetsz gyorsabban, mint mások. Ebből árad az alapvető hűséged és tiszteleted.


785. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-26 12:52:48
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

*Arra, hogy a testiség teljesen hidegen hagyja a mélységit nem is igazán gondol a lány, de el is ereszti a problémát nemsokára.*
-Nem. A kikötő világa számomra teljesen új regény.
*Mondja lágy hangján. Ugyan messziről valóban kiszúrta már, de akkor is átfutott az agyán, hogy fel kéne menni.*
~Yathlanae egyszer. Habár. Nem tudom milyen viszonyban... Ah. Mindegy. Talán egyszer felmehetek vele.~
*A leheletnyi elkeseredést észre lehet venni arcán, meg azt is hogy elgondolkozik. De hamar visszatér, mikor újra a Sellő kerül szóba.*
-Igen a Sellőházban szálltam meg.
*Mondja mosolyogva, és néhol megérti a meglepettséget. Maga pedig azon lepődik meg amit a férfi mond.*
-Milyen kicsi a világ nem igaz? Akkor akár vissza is mehetünk együtt?
*Kérdezi, majd összekapcsolja a két gondolatot, és finoman nevetve hozzáteszi.*
-Ez esetben köszönöm hogy biztonságban tartottál minket tegnap éjjel.
*Mondja kedvesen. Kicsit megfeddik azért mert újra magáz, amit ő maga se nagyon ért.*
-Tényleg milyen buta vagyok. Ne haragudj kérlek.
*Mondja miközben megigazítja az egyik hajfonatát.*
~Az aki vezet az utadon?~
*Érdekes gondolatnak tartja, de nem egészen értett meg belőle semmit.*
-De hát, hogy beszélhetsz vele amikor csak akarsz? Úgy értem fizikálisan. Illetve, ha engem senki sem vezet az utamon? Ne haragudj, de nem egészen tudom elképzelni.
*Noha megtapasztalta a hit magasztos ízét, de ő ettől még túl elementarista marad az ilyen kifejezésekhez.*


784. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-26 08:13:03
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Lazyar//

*Ernuss közvetlensége egyáltalán nem intimebb jellehre utal, még akkor sem, ha elsőnek annak tűnhet. A sötételfet nem nyűgözik le a női idomok, sosem kívánta meg őket. Egykk nemben sem talált olyan elemeket, amik fizikai vágyodást okozott volna nála. Talán a szerzetesi lét, talán így született, nem tudni.*
- Rendben *bólint.* Láttad már a világítótornyot?
*Messziről biztosan, de közelről már nem biztos, és egészen más látvány. Na meg a sziklák...*
- A Sellőt? *Láthatóan nem kicsit lepődik meg a kijelentésen.* Akkor különös, hogy még nem találkoztunk, ugyanis ott dolgozom, mint testőr.
*Egy pillanatra végignéz a lányon. Miért járhat a Sellőbe? Talán férfiak szolgáltatását venné igénybe? Ernuss feleslegesnek tartaná, itt a Kikötőben fél óra alatt foghatna magának olyan férfit, aki tetszik neki, és még fizetnie sem kellene érte.
A visszakérdezést nem egészen érti, hiszen a szavak alapján egyértelmű, így először nem is tudja, mit mondhatna.*
- Kérlek, az előbb már letegeztél, felesleges a magázódás. Egyébként pedig nagyon egyszerűen: a mestered az, aki vezet az utadon.


783. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-26 01:29:04
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

-Valóban nagyon tündéresen hangzik.
*Mondja a visszaemlékező leírásra, kicsit kuncogva. Megindul a sétájuk. Noha nem tudja, hogy a mélységi keres valakit, egy fajta személyiséget, de egy biztos: Ha tudná furcsállná, hogy ő éppen miért esett bele ebbe a rátába. Nem tartja magát különlegesnek. Bár a halovány lelkesedést észreveszi a szerzetes szemeiben, amit valami különös érzés folytán félre értelmez, és próbálja az esetleges testi közeledést rövidre zárni, de csak finoman. Említés szintjén.*
-Ha nem is vérkertet, de a kikötőt is megmutathatnád, ha úgy akad időd.
*Mosolyodik el, majd valamilyen furcsa okból kifolyólag megnyomja a következő mondat hangsúlyát.*
-Innen csak a Sellőt ismerem.
*Persze ez nem engedhet egyenes következtetésre, de most nem jutott más eszébe.*
~Mégsem mondhatom azt, hogy a nőket szeretem.~
*Érvel a saját kérdéseire, hogy a tetteit önmaga előtt igazolja.*
~És ne menjünk el a mellett sem, hogy egy ilyen intellektussal rendelkező férfi, egyáltalán nem biztos, hogy azt akarja mint a szegénynegyedi utcatöltelékek.~
*Egyelőre kivárja mi lesz belőle, és egy jóhiszemű kíváncsisággal hallgatja a férfi minden szavát, miközben a zöld ruha, sétájuk közben finoman libegve, éppen nem ér le a mocsártengerbe.*
-Csak ugyan?
*Kérdez vissza őszinte érdeklődéssel.*
-Hogy érti, hogy kikérheti a mestere tanácsát?
*Lágy hangja, és ez a kis séta egészen megszépíti a tájat. Ugyan az a mocsár, de már legalább nem bántja a szemét a nem épp szívet melengető táj.*


782. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-25 16:49:56
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Lazyar//

- Hogy hogyan mutatott? Hmmm... Régen volt már. *Mielőtt ténylegesen válaszolna, egy pillanatra elgondolkodik, közben pedig tekintetével a végtelenbe mered.*
- Ha jól emlékezek, középen volt egy fa, körülötte kerítéssel elzárt vert, fő virágok, egy folyó... Olyan tündéri.
*Nem biztos, hogy teljesen így volt, Ernuss ritkán járt a Tündérkertbe, és egy ideig a Kikötőt is messze kerülte: nem direkt, mestere után ment, ő pedig arra vezette az ifjú tanoncát, amerre.
Ahogyan Lazyar mesél magáról, Ernuss egyre ígéretesebbnek tartja, mintha tényleg megtalálta volna azt, akit mindvégig keresett. Ez halvány lelkesedést ültet a tekintetébe, bár tudja, hogy hamar kijelentés. Többet kell megtudnia a lányról, ám amit eddig megtudott, ígéretes. Nagyon ígéretes.*
- Sétálhatunk, de a Vértkertben nagyon nincs mit körbevezetni.
*Ennek ellenére mégis elindul egy találomra választott irányba. Hagyja, hogy a lány belé karoljon, ha akar, m óhatatlanul is figyel arra, nehogy előrántson egy kést, vagy bármi hasonlót.*
- Igen, valóban nehéz *bólint.* Ám a lelki kiteljesedés közelebb visz hozzá, hogy kiess az élet körforgásából, és saját magad is irányíthasd azt. Pont azzal foglalkozunk, ami téged érdekel. Vallással, szellemi kiteljesedéssel, van, a legtöbben mágiával is. Én is szeretnék többet megtudni róla, és sikerrel alkalmazni, ám ahhoz még hosszú út áll előttem, és más dolgokat kell helyrerakni. Bár már eltávolodtam mesteremtől, ahogyan annak lennie kell, mégis kikérhetem a tanácsát, mikor szükségem van rá.


781. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-24 20:57:02
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

*A mélységit valóban nem feszélyezi a hely, és egy kellemes beszélgetésbe kezd Lazyarral, amire egy állandóan kellemes mosoly lesz a válasza. A lány először találkozik életében olyan mélységivel aki ilyen intellektusról, és hozzáállásról tesz tanúbizonyságot.*
-Természetesen most sincs semmi bajom a tájjal, de érdekelne, hogy mutatott még mikor tündérkertnek hívták. Nem biztos hogy szebb lenne a látvány, de más esztétikai ízlést ütnek meg.
*Próbál finoman tréfálni lágy hangján. A férfi egyelőre egy kellemes meglepetés számára, és ez így van mióta visszajött Lihanechből. Kellemes meglepetések egymásutánja. Egészen egy pillanatig átfut emlékein a tegnap este a sellőben, a fekete hajú, elf lánnyal, és alig várja a ma estét.*
~Nem most!~
*Szól magára, hogy összeszedje magát, majd visszafordulva a férfi felő, ő is bemutatkozik. Kezet nyújt ahogy illik.*
-Árva Lazyar. Tanuló, felfedező, kalandor?
*Mondja a felsorolást mindegyiket kérdő hangsúlyban.*
-Ki tudja. Érdekel a tudomány, a vallás, a mágia, az alkímia. A szellemi kiteljesedés. Nem tudnám magam egy címszó alá beskatulyázni. Persze ezt sok ember nem szereti.
*Mesél magáról, és megfeledkezik szinte mindenről. Mintha csak a Lihanechi egyetem kertjében lenne egy korrepetítorral, egyik kezét felemelve finoman jelezné, hogy belé karolna a sötételfbe.*
-Sétálunk egyet? Körbe vezethetnél.
*Mondja egy szelíd mosollyal, és hagyja, hogy kezdetét vegye, különös, mégis érdekes beszélgetésük. Ha belekarolhat, és elindulnak, amint útnak ér a lába, kérdésre ered a nyelve.*
-És mesélj! Milyen szerzetesnek lenni? A vallást, és az energiák áramlását, tökéletes testi összhangba hozni. Piszok nehéz lehet.


780. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-24 17:02:00
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Lazyar//

*A lány szavait hallva először meglepődik, majd testét elégedettség tölti el.*
~Nocsak.~
*Eddig ígéretesnek tűnik a lány, még ha talán nem különösebben eszes, mindenképpen kíváncsi a világra és magyarázatokat keres, ez már egy remek kezdet.*
- Nem feszélyez *bólint.* Nincs miért.
*Bár a Vérúr tanait követi, nem olyan félreértelmezett módon, mint a legtöbben. Mióta Ernuss találkozott velük, és rájött, hogy mennyire félreértelmezik, és emiatt ráhúzzák Sa'Tereth híveire a gonosz jelzőt, kötelességének érzi, hogy változtasson ezen. A sötétség nem lesz feltétlen gonosz, a fény is ugyan úgy lehet hamis és önző.*
- Nem, nem látogatom gyakran *rázza meg a fejét.* De ismertem, mikor még Tündérkert volt. Lenyűgöző változás. Engem is ugyan úgy érdekel az energiák mozgása és annak miértje, mint téged.
*Nem tudja, hogy elmondja-e a nevét, vagy sem, ám végül rájön, ahhoz, amit el akar érni, bizalom kell, a lány pedig érdekesnek tűnik. Legalábbis eddig.*
- Ernuss Drushreic vagyok. Szerzetes *teszi hozzá az utolsó szót a félreértések elkerülése végett.*


779. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-23 00:30:00
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

*A hely különösségéről mind a ketten egyet értenek. Egy gyönyörű okfejtést tart a mélységi, amire a lány alig várja, hogy válaszolhasson.*
-Én abba a csoportba akit nem nagyon izgat. Mágikus, és vallási hely ugyan, de ez csak az energiák térbeli áramlásának az oka. Kizárólag természetfizikai szempontból találom érdekesnek.
*Álltatja magát is a lágy hang, de egészen őszintének tűnik. Annak ellenére, hogy most tapasztalta meg az első vallási élményt életében, még mindig úgy beszél mint egy elementarista.*
-De látom téged sem feszélyez a környezet.
*Mondja egy kellemes mosollyal. A második kérdés azonban bátorítja.*
~Ha két kérdést is feltesz akkor azt hiszem, valóban érdekli a dolog, és nem csak udvariasság.~
*Gondolja magában, így a finom hang bőlére ereszti a szót.*
-A Lihanechi egyetemen olvastam a tündérkertről amíg volt, és értesültem a...
*Rövid szünetet tart, majd lágyan körbe mutat maga körül.*
-Megváltozásáról. Kíváncsi voltam, és kellett egy hely ahol összeszedhetem a gondolataimat. Aztán. Valami megfogott itt. Valami erő.
*Észreveszi magán, hogy eljárt a szája. Abba is hagyja, és gyors tématerelést kezdeményez.*
-És te? Mi járatban?
*A teljesen ide nem illő kérdés, kicsit fura ebben a kontextusban, szóval tovább magyarázza gyorsan.*
-Úgy értem, a szavaidból: Jobban ismered ezt a helyet. Gyakran látogatod?
*Ilyen egyenesen még sosem kérdezte meg valakitől: Te a sötét istenben hiszel? De egyelőre, nem látja okát, hogy miért lenne ez baj.*


778. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-22 19:55:58
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Lazyar//

*A vak tekintet és a sebhely nem ijeszti nem vált ki belőle különösebb reakciót, látott már érdekes dolgokat és szerencsétlen sorsú személyeket - maga Ernuss is közéjük tartozott egykor.
Állítólag jól van az idegen, ennek hallatán Ernuss biccent. A mesterével tartó sok, hosszú út alatt megpróbáltak minél több rászorulón segíteni, ez a szokás talán sosem múlik majd ki belőle - nem is szeretné.*
- Valóban különös *bólint.* Megvan a maga... hangulata. Kinek kellemes, kinek hátborzongató. Te melyik közé tartozol?
*Nem nehéz kitalálni, hogy Ernuss melyik tábort erősíti: olyan nyugodtan és higgadtan áll, mintha csak a Sellőházi szobájában lenne, és mesterének jegyzetelné az élményeit és gondolatait következő találkozásuk alkalmához.*
- Miért jöttél ide?
*Talán a lány nem lesz ellenséges, és válaszol neki. Ernuss megtanulta, hogy mindenhol nyitott szemekkel kell járnia, mert sosem tudhatja, mikor találkozik azzal, akit keres.*


777. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-22 12:06:02
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

*Ez a szeánsz, ima, meditáció, vagy sámánizmus vagy valami össze hoz neki egy jó órácskát majdnem. A kis... Hát nevezzük bárminek, szóval ez a kis valamije kellős közepén egy hangot vél hallani. Érzékszerveiben, és tapasztalataiban annyira megrengett a hite, hogy elsőre azt gondolja ez a különös érzés okozza a hangot. Egy pár pillanat eltelik, mire kinyitja a szemét, és a görcsös tartásán is lazít. Amint a hang forrásaként egy sötételfet pillant meg kihúzza magát. Csak az önkéntelen reflex miatt, hogy társaságban mégis így illik. ez a beidegződés annyira természetes számára, hogy észre sem veszi, az a mágikus, különös érzés már nincs is. Éppen a végére ért a dolognak. Sárgászöld szemét ráemeli, amíg a másik üresen átnéz rajta. Kedvesen elmosolyodik.*
-Igen... Azt hiszem.
*Mondja azon az egyáltalán nem hihető hangnemben mint mikor valakit rajta kapnak valamin. Haját is kicsit megigazítja, és nyel egy nagyot.*
-Különös hely nem igaz?
*Lágy hangja szinte eltűnik egy ilyen helyen. Lazyarnak éppen nem annyira furcsa immár. Az is sokat segít, hogy immáron nem egyedül van itt, és ha a másik ártó szándékkal közeledne, már akkor megölhette volna mikor azt sem tudta hol van.*
-Tudja... Én először vagyok ilyen helyen.
*Mondja finoman, egy zavart mosoly keretében.*

A varázsló egy sötétség vagy egy fény oltár mellett egy fertályórás rituálét hajt végre, melynek hatására egy fény oltár esetében egy fény pontot, sötétség oltár esetében pedig egy sötétség pontot nyer ki az építményből, miközben az oltár szintje eggyel csökken. Ha ez egy sötétség oltára volt, és annyi lélek volt hozzákötve, mint amennyi az oltár szintje, akkor a legkevesebb sötétség ponttal rendelkező karakter, akinek az oltárhoz van kötve a lelke, annak a lélekkötése felszakad. Minden varázsló minden oltárból csak egyszer nyerhet ki pontokat.

776. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-22 00:16:41
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Árva Lazyra//

*Tudja, hogy még mindig nem áll készen, ám kötelességének érezte, hogy eljöjjön ide, és tiszteletét tegye. Pontosan tudja, hogy a sötétség istene miért ezt a helyet választotta: visszataszító. Ráadásul a mendemondák, hogy a követői gonoszak, a saját rossz híre miatt nem merészkednek ide azok, akik komolyan elhivatottak. Ernuss nem ilyen, ő céltudatosan lép a Vérkertbe, és sétál az oltár felé. Meditálni akar, imádkozni, magába szívni a rezgéseket, ám úgy tűnik, nincs egyedül. Ez átértékeli magában a programot, ám úgy tűnik, hogy az idegen nincs jól. Vagy csak nagyon átszellemült? Nem tudja, és úgy dönt, ez esetben megtöri a hagyományait, és egyszerűen csak megkérdezi.*
- Minden rendben?


775. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-21 20:16:57
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Menne, ha ugyan nem állnának meg a lábai. Ugyan a misztikus környezet eltárgyiasodott, valami mégis itt tartja. Össze van zavarodva. Kérdőn felhúzott szemöldöke alatt vizsgálódó sárgászöld szemek pásztázzák a tájat. Ennek ellenére semmi. Lép egyet. A különös érzés ami itt tartja nem izmaira, vagy lényére inkább a szellemére hat. Mintha a tudatát láncolná ide valami. Egyre közelebb húzva az oltárhoz. Ez a furcsa kapocs lassan oldódó érzést kelt a lányban, és szinte el is felejteti vele az előbbi lidércnyomás szerű közeget.*
~Nem hittem volna, hogy ilyen létezik.~
*Gondolja magában, és komoly arccal, keresi a titok nyitját, de nem találja. A tudomány, a tapasztalat, és a tények embere, most megragad egy szavakkal leírhatatlan érzés miatt. Teste, és gondolatai is szabadok, mégis mintha a mellkasából egy napmelegítette langyos lánc folyna a földre, hogy a finom szivacs szerű érhálózat idekösse egy időre.*
~Tiszta képzavar.~
*Gondolatai mintha visszhangoznának a fejében. Egyre kapkodja sárga szembogarát, és izgatottabb állapotba kerül.*
-Mi lehet ez?
*Kérdezi magától zavart hangon. Szavai akár tekintete szinte lepottyannak a talajra. Nem lát semmit, és légzése egyre gyorsul. Válla fel-le jár, akár egy szélmalom kereke egy, egyre erősödő viharban. Hirtelen kétségbe esik. Nem tudja mi történik vele. Egyszerre csak, mintha hányingere is lenne. Lassan megrázza fejét, és az ajkára harap. Próbálja visszaszerezni a pánik uralta test fölött az irányítást. Légvételeit módszeresen nagy, és lassú taktusokra cseréli, és csukott szemmel koncentrál, hogy minden tagja mozog e. Lassan mozgatja meg minden izmát. Mire kinyitja a fejét, újra tisztán gondolkozik, és lát. Gondolatai úgy ostromolják az elméjét, mint ez az érzés egész lényét.*
~Mi a franc! Ha az izmaim, és a gondolataim szabadok, miért nem tudok innen mozdulni? Nem lehet varázslat, ha minden létező fizikai és mentális síkon szabad vagyok. Mi lehet ez?~
*Hirtelen kipattannak szemei, mint aki rájött egy évezredes igazságra, szinte sóhajt is egyet.*
~Talán ez az? A hit ajándéka? Ilyen a szakralitás? Ez maga a hit?~
*Gondolatit immáron nem lehet szavakba önteni. A lehető legfurcsább helyen, de megpróbál megnyugodni. Teljesen nyugodtnak lenni. Egy ilyen természetű lánytól nem várhatjuk el, hogy megfogalmazzon egy imát, pusztán rutinból kinevetné magát. Meditál. Mondhatni megpróbál egyé válni ezzel az érzéssel. Elfogadni, és nem harcolni ellene.*


774. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-21 20:10:37
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Megfontolt

//Menjünk végre haza//

*Ahogy a nő elé tárja a lehetséges magyarázatot, felettébb érthetővé válik a dolog. Persze az ő fejében ez még mindig sokkal több hűhó, mivel a vizet is nyilván fel kell hordani, na meg, ha mennek látogatók, micsoda tortúra lehet oda felcaplatni.*
-Van benne valami. *Hagyja ennyiben, aztán lassan megérkeznek és Drey elárulja, hogy akár még mellé is állhat, ha van hozzá gyomra.*
-Akkor jó… Már… mármint hogy mondod? *Nyílnak tágra a szemei.*
-Eeegészen pontosan mire is számítsak? *Kezdi úgy érezni, mégis csak a lónál kéne maradnia. Amint a talpa a földet éri, mindjárt a táskájához nyúl és elkezd matatni benne. Valóban kicsit szétcsúszott a rakomány, de talán még nem vészes, ki is emel egy fiolát, hogy megbizonyosodjon arról, az nem törött. Sajnos ügyetlenségében úgy esik, hogy a dugója pont beakad a táskája szélébe és lepattan, kicsit kilöttyintve az italból, majd a sötétben szépen elgurul, valahol a ló alatt utat találva a bozótosba.*
-Oh! *Bosszankodva néz utána, de annyit nem ér meg, hogy mindenét összekoszolja, meg kiszakítsa a tüskés bozót a ruháját is, inkább lehúzza a tartalmát, hiszen az pont egy elmefrissítő, ami bármikor jól jöhet, csak pazarolni lenne kár. Eztán kicsit távolabb az oltártól áll meg és nézi, ahogy a nő megsebzi magát. Szinte már szólna is, amint a tőr érintkezik a bőrével, de inkább csak zavartan félrenéz. Nem tetszik neki a dolog. Viszont mivel úgy tűnik, a mélységi életét nem veszélyezteti, így ráhagyja. ~Ez meg mire volt jó? ~ Nyel egy nagyot, már a környék levegője is felkavarja a gyomrát, nem kell, ahhoz még a vért is látnia, ahogy lassan, ütemesen csepegve elhagyja a testet, aminek éltetésére létrejött.*
-Most sebes a kezed. *Jegyzi meg halkan és mogorván.*
-Csak menjünk. *Látszik rajta, nagyon nyugtalanítja a hely, ahol vannak és akármilyen módot választ a mélységi a távozásra, most nem mond ellent.*
-Egy kis séta, lehet… tényleg jót fog tenni. *Teszi a szája elé a kezét, csupán a biztonság kedvéért.*



Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.

773. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-21 19:40:21
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 239
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

//Menjünk végre haza//

- Nem. Nem azok. Azért mentek fel oda, hogy könnyen védhető legyen, és ha megtámadnák, őket jócskán megizzasszák a támadóikat. Teljesen biztonságosnak tűnik az egész hely.
*Az út amúgy csendesen telik, csak a ló patája hallatszik, na meg a tócsák cuppanása, ahogy a lova belelép. Mady további kérdésekkel bombázza.*
- Miért ne állhatnál mellettem? Azért mert a lovat csak látó, és halló távon belül kötöm ki. Te még simán jöhetsz mellém. Persze, ha akarod miért ne, bár nem egy tiszta dolog. Csak el ne ájulj közben.
*Ahogy megérkeznek, kiköti a lovat, de azt már sejti, hogy nehéz pillanatok elé néz a közeljövőben. Ha Mady a táskájával foglalkozik, azt megvárja. Ha nem akkor egyenesen az oltárhoz lép, előhúzza a tőrét és enyhe felszíni sebet ejt a tenyerén, nem súlyosan csak hogy pár csepp vér folyjon az oltárra. Majd csendes imába fog, hisz a lány itt áll mellette. Nem kéne nyíltan kiteregetnie, miért is van az oltárnál. Amint végez, a kezét azért beköti, nem mintha elvérezhetne egy ekkora sebtől, de jobb a békesség. A lányra néz és türelmesen megvárja, míg mellé lép.*
- Szerintem sétálhatunk is visszafelé, ha gondolod.



772. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-21 00:31:38
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A hullaszag erősödik, és egy olyan elementarista beállítottságú lány mint Lazyar, aki éppen, hogy egy isten tanait tudja megfogadni, és azt is csak amolyan kedvtelésből, az nem képes teljesen felfogni a hely szakrális értékét. Számára ez első soron egy büdös, és ronda mocsár. Az északi egyetemen amikor korbonctant tanultak, hasonló volt a szag a csírátalanítóban. A leírtakkal ellentétben valóban nem hasonlít a könyvek tündérkertjére.*
~Sokkal inkább mondanám egy természeti életkörnyezetnek, apróbb kétéltűk számára.~
*Gondolja magában, a teljes képtelenséget. Egészen addig míg egyszer mintha egy erősebbet verne a szíve. Mintha megfagyna az ereiben a vér, és a jeges fuvallat csontjait zörgetve fújna át rajta, mint csipkefüggönyön a huzat. Megborzong. Ahogy a hely felé közeledett, nem érezte ezt az energiát ami itt van, de nem is kellett rá sokat várnia. Most egyben, szinte a lelkét támadva kebelezi a sötétség. A sebhelye sajog. Eddig keresztbe font karjával vállát dörzsölve melegítette magát, de most bal kezével odakap, és egy halk szisszentéssel kicsit meggörnyed.*
-Franc!
*Szűrődik ki halkan fogai közül, és mintha... egy furcsa, és megmagyarázhatatlan dolog történne. Az egész hely, mintha nem történne semmi, egyszerre átváltozik ugyanazzá a mocsárrá, amiben semmi érdekes nincs. Megszűnik a hideg szél a csontok között, a heg fájó égése, és mintha még a szag is eltűnne egy pillanatra. Értetlenül néz körbe fejét kapkodva. Hátrál. Finoman, de biztosan, majd megfordul, és közepesen sietősen elindul vissza ahogy tervezte. Vissza a béke, és az önazonosság szigetére, a Sellőbe.*


771. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-03 20:01:48
 ÚJ
>Clud Crarde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Maga sem tudja, mi szél sodorta a Vérkertbe. Amilyen undorító, sötét és átlagember számára szokatlan egy hely, talán nem túl nagy meglepetés, hogy a hideg futkos a hátán tőle. Nem is a vér és a csontok szürreális látványa (vagy annak illúziója?) taszítja teljesen, hanem inkább a hely elhagyatottsága. Szinte senki sem jár errefelé, ami azt jelenti, hogy egy rakás rosszarcú bandita itt vadászhat magányos, és nem túl intelligens utazókra. Ő pedig egy lehet közülük, ha nem vigyáz magára. Elvégre mi (avagy ki) is lehetne jobb préda az útonállóknak, akik aranyra és vérre, meg ki tudja még mire éheznek, mint egy ember, aki egyedül van a sötétségben? Ugyan nem gyakran jár errefelé, azt sem lehet mondani, hogy egyáltalán ne ismerné a helyet. De mi lehet az, ami időnként ide csalja? Az obszidián oltár, amit mindig meglátogat, amikor erre jár, hogy lerója kegyeletét az ő istenének. Nem lehetne azzal megvádolni, hogy túlbuzog vallásos hite, mindenesetre a sötétség istene a legszimpatikusabb számára, kimaradni meg nem akar a hívek csatározásaiból, elvégre úgy unalmas lenne az élet. Túlzás lenne azt állítani, hogy minden alkalommal szívesen jön tehát ide, de végtére is kötelességének érzni. Óvatosan közelíti meg az oltár, majd mikor már csak pár lépésnyi a távolság, térdre borul előtte. Nem intéz szavakat sem magához, sem istenéhez, inkább afféle meditáció ez, mintsem szertartás. Mély lélegzetvételek ismétlődő moraja hallatszik csak a síri csöndben és az éjszaka fekete leple alatt, de ez is csak nagyjából tíz percig, vagy addig sem talán. Miután végez szokásos, de nem elég ritkán megejtett gyakorlatával, felkerekedik, hogy elhagyja ezt a számára ellenszenves, vagy legalábbis ambivalensnek tetsző helyet. Visszafele már könnyebb dolga van, hisz korábbi léptei nyomán kirajzolódik az az ösvény, ahol többé-kevésbé viszontagságok nélkül ki tud jutni a posványból, csak a bokájáig süppedve a sárba. Hirtelen megbotlik valamiben, és apróbb roppanást hall. Sikerült egy csontra rálépnie, ami kettétört a lába alatt. Apróbb, egyenes csont ez, ahhoz túl kicsi és vékony, hogy emberé legyen. Valamilyen kisebb emlősre gyanakszik, de nem orvos, úgyhogy nem is agyal túl sokat a dolgon. Kietlen egy hely a Vérkert, akár csak a lelke.*

A hozzászólás írója (Clud Crarde) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 20:02:50


770. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-15 15:40:51
 ÚJ
>Sywerna Cruelitia Divrine [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A fekete, alvadt vér szerű maszlag, nyugodtan folyodgál a rések közül. Sywernát ez nem zavarja, sőt: kifejezetten a természet egyik arculatának hiszi. Nem kíván most világhírű mágus lenni, bár szívesen formálná ő is ezt az arcot. ~ Talán az ima után tanulok is. ~ Gondolja. Corvenus fekete szárnyai feje felett szálldogállnak, persze köztük van a madár is. Egyben. Gondolkozott rajta, hogy feláldozza e, bár szükségtelennek véli. Egyelőre. Most csupán az oltár elé térdel és teljes egészében átengedi magát istenének. Kifejezetten kedveli az ilyen túrákat: sok mindent tanulhat alatta az ember (pontosabban, itt elf). Kezeivel a maszlagos, de néhol kopár földet simogatja, közben egyre gyorsabban kántálni kezd. A gyorsaság nincsen összefüggésben a hangerővel: nem kezd el nőni a tónus. Talán meglepődésére, de még halkul is. Mintha egy másik síkba szánná a szavakat, ahová a gondolat is elég. Hogy ebben igaza van e a Divrine lánynak, vagy nincs, talán senki sem tudja; még esetleg maga Sa'Tereth, a Sötét Isten sem. Amint végzett ezzel, nagyot sóhajt a fekete fátyol alatt. A zöld szemek kifejezetten tündökölnek itt, főleg a holdak fénye alatt. Sétálgatni fog még a számára kellemes helyen, hiszen olyan hely ez tényleg neki, mint egy különleges kert.*


769. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-08 21:50:21
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 325
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

-Kivéve, ha az érzelmek elterelnek a logika ösvényéről.
*Szélesedő mosollyal hunyorog a férfire, de a következőkre csakhamar lebiggyed ajka.*
-Azt mondtad, meg tudod csinálni. Ne merj nevetni!
*Persze tudja, hogy Nirs igazat beszél. Valóban könnyebb az embert hibáztatnia... Bár az imént elhangzott szavaira sok replika nem maradt tarsolyában. Az pedig, hogy a férfi kifigurázza, csak a megfeszülő arcizmok válaszolnak.*
-Talán akkora erő azért rejlik benne, hogy oltárt emeljen Urának... Vagy a Thargodrymek fia csupán gyáván sunnyog a Vashegyen, így kénytelen a Kikötőig vonszolnia magát.
*Sziszegi, bár ezúttal oldalra lépve egyet igyekszik kartávolságon kívül maradni a férfinak. Ahogy a szavak elhagyják ajkait, ha igazak, ha nem, legszívesebben vissza is szívná. Továbbra is ügyelnie kell a fiúra... Ehhez pedig vissza kell fognia magát és talán többet nyelni. A forrófejűségre azonban kevés gyógyír van.*
-Az artheniori erdő mellett felszenteltek egy fát... Gyanítom, oltárként működik és különleges erővel bír.
*Magyarázza a férfinek immáron melegebb hangszínen. Szándékosan felejti ki belőle, hogy ő maga is részt vett a fa felszentelésében. Ezt a részletet végképp nem osztaná meg az amúgy is csípős hangulatban lévő férfival.*



768. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-08 19:48:34
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Hanloren nem először veszi magának a bátorságot, hogy gúnyos szavakkal illesse Aenae-t. Igazán szerencse, hogy az iménti jókedv még nem enyészett el egészen, így Nirs viszonylag könnyedén lendül túl ezen. Annál is inkább, mert számára mindennél világosabbnak kezd látszani, hogy az elf egyszerűen csak féltékeny a feleségére. Ami egyébként teljesen érthető.*
- Nem mintha bármi közöd is lenne hozzá, de igen, pontosan azért. *kezdi fennhéjázón, gondosan tagolva a szavakat* Azért is. Egyébként pedig úgy hiszem, hogy elég jól ismerem Sa'Tereth tanításait. Márpedig nem emlékszem olyasmire, hogy híveitől önmegtartóztatást követelne meg, vagy tiltaná a szerelmet. Márpedig ha neki nincsenek ellenére ezek, akkor neked sem lehet.
*Amikor Hanloren a kudarcról beszél, Nirs először csak lassít a léptein, aztán meg is áll, és gyakorlatilag leesett állal néz az elfre. Ezután pár pillanatnyi süket szünet következik, amit Nirs kuncogása tör meg. A végén már olyan jóízűn nevet, hogy könnye is kicsordul.*
- Ez nagyon jó! Fogadd elismerésem, igazán mesteri módon csavarod a szavakat. Bár a bűvös igékkel is ilyen tökéletesen bánnál, s most hárman távozhatnánk az Ő oltára elől.
*Bal kézfejével megtörli a szemeit, és kicsit megcsóválja a fejét.*
- Nem szívesen javítalak ki, de ez nem az én kudarcom. Ez a mi kudarcunk. *A hangsúly a mi szócskán van.* Mindketten próbát tettünk, külön is, együtt is, de tudásunk vagy hitünk csekélynek bizonyult. Együtt buktunk el. Az pedig, hogy álságosan vigasztalónak szánt szavakba burkolva rovod fel ezt nekem... nem mondhatok rá mást, mint azt, hogy ez ügyes.
*Az ilyesmit igazságtalanságnak is lehet venni, méltatlan vádaskodásnak vagy a felelősség sunyi elhárításának, de Nirsnek valóban tetszik ahogy Hanloren elérné, hogy egyedüli bűneként érezze mindezt. Hiszen Sa'Tereth is ezt tanítja: használj másokat céljaid eléréséhez.*
- A Thargodrymek fia úgy tudja, hogy e vidéken kevés a neki szentelt oltár.
*Próbálja utánozni az elf hanghordozását ahogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról.*
- Hova menne hát, hogy kifejezze ura előtt hódolatát és fohászkodjon hozzá?
*A következő megjegyzést valóban nem érti, de most már nem áll meg, ha újból elindultak kifelé a Vérkerttől. Csak értetlenül pislog oldalt.*
- Fa? Miféle fa?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 768-787