//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Nerilil részeg megnyilvánulása több, mint tetsző a számára és nem csak a komikum miatt, na meg persze azért, mert őnéki forr a vére. Belemegy a játékba, hozza a vizet és valamennyire örvend is, hogy látja lefröcskölve a többieket. Majd reá kerül a sor. Sejti a végzetét, hisz egyetlen kancsó még meg is maradt, de nem érdekli. Amikor közelebb húzzák, Nerilil érezheti, hogy a másik egész teste ég, így csak óvatosan, hiszen bármikor elpattanhat nála a húr, aztán nem fog törődni azzal, hogy mi lesz és ki látja. Nem mintha ez eddig is zavarta volna őket Naddal. Amikor belémarnak az ajkaiba, ez majdnem meg is történik, szenvedélyesen viszonozza a másik játékát, téve róla, hogy még az alkoholos fellegen keresztül is megérezze. Nem is veszi észre, amikor Nerilil a kancsóért nyúl, az ő egyik keze a nő dereka felett van, a másik pedig az asztalon, ahogy dönti be a félelfet arra, hogy most az övé legyen. Bár előre aggódik, hogy a férfinépek irigységbe ebben meg fogja akadályozni. Illetve, egyáltalán nem érdekli. Majd érzi, ahogy a víztömeg hidegsége folyik szét rajta, persze csak az ő túlfűtöttségének ennyire kedvezőtlen a víz állapota. Nem kell sokat várni, hogy a víz szépen átfolyjon Nerililre is, de ő egy gyors csellel megszökik, ameddig Zaranir feldolgozza a történteket és Naddal játszik tovább. Persze, mire kiderülne, hogy Zaranir pontosan mit is gondol a bosszúállásról, már Nad kapott az alkalmon, hogy újra elvegye tőle a lányt. Be kell látnia, hogy itt nem maradhat sokáig, különben beleőrül, így Enrakra tekint egy elnézést kérőn, majd egyenesen felszalad az emeletre, ahol jobb esetben egy dézsa víz várja, hogy elmerüljön benne. Most erre igazán szüksége is van.*