//Arany a sárban//
//Sárvár//
*A falakon tartózkodó haramiák leginkább a kapun benyomuló városőrökkel vannak elfoglalva, észre sem veszik a sáncokon átfutó, három újonnan érkezőt. Ékes példája ennek velük nem foglalkozó, folyamatos munkába állított balliszta; az épp kilőtt, jókora nyíl szinte átfúrja magát a bedöntött kapu előtt összetóduló, páncélos városőrökön, legalább három embert döntve ki a soraikból. A válasz jókora felhördülés és ordítás a sorokból, de aligha tudnak mit kezdeni onnan a bástyán helyet foglaló ballisztával.
Jenari és kis csapata a bástya tövébe döntött létra alatt három városőrt találnak, körülöttük pedig egy híján fél tucat elhullott városőrt.
A három megmaradt között van egy vonásai alapján elfnek vagy félvérnek látszó alak, aki hátát a várfalnak vetve pánikol, egy szitkozódó törpe és egy ember felcser, aki épp a saját, vérző combját kötözi.*
-Ti vagytok az erősítés? Hol a jelzésetek?! *Pillant végig rajtuk a törpe. A kezében egy jókora, kétkezes kalapácsot szorongat.*
-Én nem lennék olyan heves! *Kiált Ettvallderre, mielőtt bármelyikük megragadhatná a létra alsó fokát.*
-Kettő kezeli a ballisztát, de egy a tornyot védi! De azt nagyon. Be nem áll a pofája. A Verses Jeremen. *Morogja. Hogy miért hívják így a létrát tartó, egy szem helyőrséget odafenn és miért tudja a nevét, az hamar kiderül számukra is.*
-Gyertek, esztelen ebek! Tettek perce ez! Perzsel e fejsze, fejetek lesz eledele! *Ordít valaki oly dörgő hangon odafentről, hogy még a csatazúgást is túlharsogja. A létra alsó fokáról még nem látszik az illető, nehéz lenne bárkire célozni a toronyból.*
-Ne kelljen lemennem! Erre, vesztesek, helyre este lesz ez! Nevem Verses Jeremen, lenyeletem veletek fertelmes fegyverem! *Velőtrázó kacajjal fejezi be aktuális mondandóját. A felcser szemforgatva huppan hátsójára, hogy könnyebben beköthesse sebét, ám a helyzet komolyságát jelzik az elhullott városőrök körülöttük.*
//Az utcán//
*Az arannyal teli szekér úgy porol el onnét, mintha csak kergetnék. Az sem számít a kocsisnak, ha emberen tipor át, csak minél előbb maga mögött tudhassa a csetepatét. Egy zsák arany így is leborul; ugyanekkor ezt hamar körbeveszik Sárváros nem túl tisztes polgárai, hogy alaposan megdézsmálhassák.
A társaságot azonban más köti le; az elkeseredett harc.
A tündér felé hajított, fekete kés vadul szeli át a levegőt, s éppen, hogy elkerüli a félig láthatatlan, szőke tündér fejét. Ugyanakkor Dänki érezheti, hogy valami meleg folyik alá bal halántékánál; az elsuhanó, fekete pengéjű tőr, mi jó két lépésre hever most tőle, magával vitt fülcimpájából is egy darabot.
Ugyanakkor most esély telem Dongnor előtt, hogy ő támadhasson hamarabb; ám a támadása nem ér célt, legalábbis nem úgy, ahogy ő várta; szerencséjére - és képességeinek hála - a jókora ork nyakát szeli el fegyvere élével. Krossniak hangtalanul, a buzogányt kiejtve kezéből a sebhez kap, majd Dongnor felé lép. Szabad kezét ökölbe szorítva suhint a férfi felé, de erőtlenül rogy bele a mozdulatba felakadó szemekkel, s nem is mozdul többé a mocsokból.
Hátuk mögött közben dűlőre jut Virion és a kardos férfi is; Előbbi egy ügyes mozdulattal csavarja ki támadója kezéből a kardot és döfi át ellenfelének testét. A mozdulatban azonban ő is földre rogy. Korábban szerzett sebéhez tapasztja kezét, ám még így is látszik, hogy az súlyos és a férfi nem húzza már sokáig.*
-Az anyját... *Dohogja, miközben a kard nyelébe támaszkodva próbál lábra állni. Ellenfele közben kileheli lelkét, ám ez aligha segít Virionon most.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.17 22:22:16