Arthenior - Sárváros
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van áthaladni a Csonthídon! Kattints ide, hogy utazhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 145. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

145. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-06-28 13:52:37
 ÚJ
>Rhorherin Zra'dar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

* Előkerül az erszény, nehéz szívvel megválik a szokásos aranymennyiségtől. Bármennyire is tartják a legtöbben borzalmasnak ezt a helyet, Rhorerhin megnyugtatja a Sárváros kiszámíthatósága. Lépteit itt már nem követik kíváncsi, megbotránkozott tekintetek a nő beleolvad városrész egyszerű, mocskos forgatagába. Céltudatosan halad a düledezett viskóig, mit otthonának nevez. Nem is érdemes itt másként tenni, a helybéliek könnyen kiszimatolják a bizonytalanságot és gyorsan, kíméletlenül csapnak le a kívülállókra. Kalyibája első ránézésre érintetlennek tűnik. Az ajtó ferdén lóg a kilazult zsanérokon. Óvatosan nyitja ki, nem szeretné, ha éppen ma szakadna le helyéről. Az egyszerű négyzetalapú helységben dohos levegő fogadja. Nyitva hagyja egy időre az ajtót szellőzni. Egy asztal és egy szék képezi a ház teljes bútorzatát egy öreg, súlyos mozsár társaságában. Az egyik sarokban szalmával tömött zsák van, de ezt leszámítva az apró kuckó teljesen üres. A fiatal mélységi leveszi hátáról csomagját és a földdel teli zsákkal együtt lepakol az asztal lábához. Leül a székre, lábait kinyújtóztatva piheni ki az út fáradalmait.*

A hozzászólás írója (Rhorherin Zra'dar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.28 13:54:26


144. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-04-28 11:01:37
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

* Megérkezik Drameiloten, és szomorúan néz végig a helyen. Nem tudja, hogy hogyan is fogjon neki a dolognak, ezért a legközelebbi emberhez lép, és két aranyat ad neki szótlanul, némán. Gyorsan indul tovább, igyekszik kerülni a tekintetet, és mindig pont annyi aranyat vesz elő, amennyit el is osztogat. Egyre nagyobb tömeg figyeli a férfit, aki örül neki, hogy már pénzének a nagyját elosztogatta a szegényeknek, mert így tudja, hogy nem tudnak tőle olyan sokat rabolni. Annyi pénzzel érkezett ide, amennyi feltétlenül szükséges, egy petákkal sincs több most nála. Csak remélni tudja, hogy hagyják elvégezni a feladatát, hogy Teysus tényleg őrzi őt a feladat közben, és túléli az egészet. Érzi, hogy nem ide való, látják is ezt rajta a haramiák, a ruházatán, a járásán, és a tartásán is meg lehet állapítani. De Teysus és Eeyr őrzik őt, ezt érzi egészen biztosan. Sikerül is elosztogasson Teysus nevében 400 aranyat, amit a helyiek (Mesélő (Daidalos)) megkapnak. Ezek után gyorsan összeszedi magát, és már indul is vissza. *


143. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-04-11 19:40:27
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1573
OOC üzenetek: 312

Játékstílus: Vakmerő

*Svir Gia, az elsőosztályú nyugalmazott vándor és megrögzött kalapemelő újra útra kel. A cél nincs messze az otthonától, az út viszont annál veszélyesebb, a terep és a megérkezés pedig igen lehangoló. De nem felüdülést keres, hanem alapanyagot régi új kedvteléséhez. Most, hogy már megint nincs asszony a háznál bőven pazarolhatja rá a helyet és szórhatja rá a pénzt. Teljes kalapos, kopott köpenyes pompájában kel át a Csonthídon, hol a mélységet, hol a hídfőnél várakozó marcona őrséget tartva szemmel. Végül gond nélkül ér át és gyorsan kipengeti a fiúknak a hídvámot, ezen ne múljon. Hamarosan elveszik a Sárváros nyomorúságos házikói között, hogy a maga dolga után nézzen.*


142. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:41:26
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

- Sajnálom. De talán a mai éjszaka már kellemesebb lesz! *jegyzi meg bizakodóan, ahogy visszafordul az ablaktól. Fogalma sincs, hol fogják tölteni a mai estét, de reméli, hogy valami nyugodtabb és kényelmesebb helyen. ~Remélem, estére már hazamehetünk!~ sóhajt fel magában, hisz már nagyon szeretné újra látni Tiziot, ám egyelőre igyekszik félretenni az ilyen irányú gondolatait, hiszen Ephemiával fontosabb feladatok várnak most rájuk*
- Remélem, abban a fogadóban megtudunk majd valamit! *mosolyodik el kissé a lány lelkesedését látva, ahogy megszületik a terv és mindketten indulásra készen állnak fel a székükről*
- Talán hazaküldethetnénk a köpenyt is valakivel... *jegyzi meg, hisz úgy látja, a lány nehéz szívvel hagyná hátra a ruhadarabot. ~Ha már levelet lehet küldeni valakivel, miért ne lehetne kabátot is?~ érvel magában, de Ephemiára bízza, mihez kezd végül az említett ruhadarabbal*
- Nagyon csinos vagy bennük. Igazán jól állnak. Mindenben gyönyörűen nézel ki. *jegyzi meg egy bátorító mosollyal, hátha ezzel sikerül kis önbizalmat öntenie a lányba, mielőtt elhagynák biztonságos menedéküket*
- Rendben. *biccent aprót a levelet illető megjegyzésre* Nem lesz gond. *suttogja halkan Ephemiának, ahogy már az utcán sétálnak. Nem hitte, hogy valaha is ezt fogja mondani, de bizony Artheniornak vannak rosszabb részei is, mint a Szegénynegyed. Úgy gondolta, már mindent látott, ami a nyomort és a szegénységet illeti, de ez a környék még neki is sok. Míg fél szemmel továbbra is az utcákat és a járókelőket szemléli, valami gyanús vagy hirtelen cselekedet után kutatva, igyekszik közben Ephemián is rajta tartani a tekintetét, vajon a lány bírja-e még a sétájukat. Biztos benne, ha őt ennyire megviselik a látottak, akkor a lány számára még inkább megrázó lehet, amit itt tapasztalnak. ~Bizony, ilyesmit nem látni a Gazdagnegyedben... ~sóhajt fel magában, ahogy haladnak a híd felé*
- Már mindjárt ott vagyunk... és úgy látom, magunkban, szerinted? *jegyzi meg halkan menet közben, feszült figyelemmel várva a választ, vajon a lány kiszúrta-e esetleg, hogy valaki követi őket. Ezen túlmenően azonban nem kezdeményez beszélgetést, hacsak Ephemia nem kérdezne valamit, és csak akkor szólal meg újra, mikor már a híd közelében vannak*
- Jól vagy? Át tudsz menni? *kérdezi halkan a lánytól, mielőtt átkelnének. Fogalma sincs róla, Ephemiát mennyire viselték meg a történtek, vagy mennyire kísértik a tegnapi nap emlékei, főleg a hídon lezajlott események, de reméli, Dak halálának helyszíne nem fogja túlságosan felkavarni őt*
- Hamarosan már biztonságosabb környéken leszünk! *próbálkozik meg egy biztató mosollyal, majd remélve, hogy Ephemia is készen áll rá, határozott léptekkel halad vele a Romváros felé, hogy végre tényleg maguk mögött hagyják ezt a helyet.*


141. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-04-07 07:48:26
 ÚJ
>Hoigs Daelmry avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Próba szerencse//
//Zárás//

*A város még mindig csendes, s mint mindig éjszakai fényében, már, ha fénynek lehet persze ezt nevezni, könnyen megbújnak az árnyak, jóllehet az árnyak maguk az éjszaka is egyben. Persze sétájuk közben valószínűleg nem ilyen magvas gondolatok foglalkoztatják Gabraelt és Hogot, főként, hogy Hog, elsősorban azzal van elfoglalva, hogy ne legyen tele a gatyája, ugyanis váltást sajnos nem hozott magával. Igyekszik olyan közel haladni a másik férfihoz, amennyire csak tud, hátha így elkerüli azt, amire ő éppenséggel kevésbé számít, tekintettel arra, hogy mégis csak tudós, amaz meg harcos. Persze ettől függetlenül, egy-egy sötétebb sarkon kevésbé látja a másikat, s mikor egy pocsolyát kerül ki, nagyobb távolságra húzódik, a hevenyészetten összetákolt kalyibák között rossz felé fordul. Csak egy pillanat volt szükséges hozzá, máris elveszett. Tekintetét kétségbeesetten fordítja szinte minden irányba, természetesen a vaksötétben vajmi keveset lát, ahogyan nem veszi észre a felé húzódó és közeledő árnyakat sem, ahogyan a halványan megvillanó pengét sem, ami lassan közeledik. Olybá tűnik, hogy recegése nem volt véletlen, s nem oktalan, Sárváros utcái nem a magafajtának valók, talán nem is igazán valók senkinek.*


140. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-04-06 19:12:45
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

- Azt túlzás.
*Ha aludni nem aludt szinte, legalább már van valami terve, amivel elő is áll a lánynak. Miután Nava úgy határoz, hogy vele tart, fel is pattan a székről.*
- Remek!
*Magára kapja szinte frissen vásárolt, farkasbundából készült kabátját, amire ezúttal szomorú pillantást vet. Navának igaza van.*
- Kár. Pedig a múltkor is azért vettem ezeket az új ruhákat, hogy valamennyire... Nos, ne hasonlítsak arra, ahogy addig kinéztem. De akkor újra bevásárolok. Menjünk a piacra tehát.
*Azzal kilép a kicsiny ház ajtaján, s ügyel, hogy szorosan közel maradjon Navához.*
- A levél nem rossz ötlet. Még meglátom. Ha lesz rá alkalom, talán sort keríthetünk rá.
*Nem ismeri ezt a környéket, de valami borzadály. Az épületek is, meg az itteniek is. Nagyon jól tudja egyébként, hogyha próbál nem feltűnőn viselkedni, pont akkor lesz a legfeltűnőbb. S így, mivel a feltűnés az eltűnés, nem próbál meg nem feltűnő lenni, miközben a Romváros felé nem feltűnő mód, Nava társaságában halad a Csonthídon át.*


139. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-04-05 19:09:26
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

- Velem is ez a helyzet. *helyesel mosolyogva Ephemia szavaira, hallgatva róla, hogy esetében a békés időszak kicsit tovább tartott, mint tizennyolc év. Mosolya csak tovább szélesedik, ahogy a családra terelődik a szó, bármennyire is szokatlan volt számára a sok veszekedés, most már biztos benne, hogy a hangos szavak hátterében mély szeretet lapul, és a szinte állandó torzsalkodás ellenére a testvérek igenis törődnek egymással, csak kissé nehezükre megy az érzelemkinyilvánítás*
- Elhiszem. *neveti el magát kissé, hiszen biztos benne, a lány sokat érett ahhoz képest, mint mikor megérkezett a Vashegyre. ~Kár, hogy ilyen szomorú eseményekre vezethető vissza ez a fejlődés... ~sóhajt fel magában*
- Ó, sajnálom. *szabadkozik rögtön a bálokat illető, kissé átgondolatlan megjegyzése kapcsán, hisz nem akart régi sebeket feltépni és fájó emlékeket felidézni a lányban*
- Jó éjt neked is! *válaszol csendesen, mielőtt lefeküdne és elaludna.*

*Másnap reggel hamar megérzi a hajnal eljövetelét az első napsugarakból, ennek ellenére sokáig nem mozdul, csak csukott szemmel fekszik, próbálva még pár perc extra pihenőhöz jutni, hiszen olyan fáradtnak érzi magát, mintha három napja nem aludt volna. Eleinte lassan tudatosul benne, hol is van pontosan, és hogy került ide, ahogy azonban óvatosan kinyitja a szemeit és megpillantja Ephemiát, összeáll neki minden*
- Ah. *ül fel csalódott kis sóhajjal, ahogy rájön, nem csak valami rossz tréfa volt az egész, még mindig itt vannak a Sárvárosban, egy kis házban*
- Jó reggelt! *kel fel végül ő is, hogy kinyújtóztassa a kemény fekhelytől elgémberedett tagjait* Jól aludtál? *érdeklődik a lánytól, mielőtt ő is kikukucskál az ablakon, figyeli-e esetleg valaki a házat, arra várva, mikor teszik ki a lábukat innen. Ezt követően azonban a szabad székre telepszik az asztal másik oldalán, onnan hallgatja Ephemia javaslatát, és csak akkor szólal meg, mikor a lány már elmondott mindent, amit szeretett volna*
- Egyetértek veled, szerintem is felesleges itt várakozni, sőt minél tovább maradunk itt, csak annál nagyobb az esélye, hogy Dak egyik cimborája rájön, volt itt egy kis háza. De ha nem figyelnek minket, akkor most is, és pár nap múlva is ugyanolyan szabadon mozoghatunk... *helyesel a lány tervére, hogy hagyják el ezt a helyet mihamarabb. Kikészíti a bizonytalanság, hogy itt kell rostokolniuk, mikor a szeretteik talán veszélyben vannak és ők segíthetnének rajtuk*
- Még nem jártam ott, de hallottam arról a helyről... állítólag egy lepukkant kis kocsma, nem épp a legbarátságosabb hely... *fészkelődik kissé zavartan, bár ha Ephemia járt ott korábban, akkor nyilván nem kell neki bemutatnia a helyet*
- Ha tényleg úgy érzed, hogy az az egyetlen hely, ahol információhoz juthatunk... *tart kis szünetet, hosszan kifújva a levegőt, hogy alaposan átgondolja a dolgokat, mielőtt válaszolna* Akkor veled tartok. Ha már úgyis együtt vagyunk ebben az egészben, akkor nem hagyhatom, hogy egyedül kutakodj tovább. *vonja meg zavart mosollyal a vállát, hisz reméli, Ephemia se gondolta komolyan, hogy tényleg képes lenne magára hagyni őt, tudva, hogy egy ilyen helyre készül menni. ~Már nincs itt Dak, hogy vigyázzon rád, nem engedhetlek oda egyedül~ gondolja magában, ahogy felemelkedik a székről, indulásra készen*
- De igazad van, előbb jó lenne valami ennivalót szerezni. Esetleg valami kevésbé feltűnő ruházatot is... *vet egy gyors pillantást a lány köpenyére, amely bár tényleg gyönyörű darab, talán túlságosan is kirívó és könnyen felismerhető darab, elrablóik pedig kiszúrhatják benne Ephemiát a város másik részében is. Ennek ellenére, ha a lánynak mégsem akaródzna megválni a köpenytől, nem fogja erőltetni a dolgot*
- Felőlem indulhatunk. *lép közelebb az ajtóhoz, kíváncsian nézve a lányra, neki van-e kifogása a terv ellen. Reméli, Ephemia nem azért ajánlotta fel, hogy haza is mehetne, mert már szeretne szabadulni a társaságától. Akármi is azonban a helyzet, nem hagyhatja, hogy a lánynak baja legyen*
- Talán küldhetnénk majd egy levelet Aenae-nek meg Tizionak, hogy tudják, mi a helyzet, és vigyázzanak magukra! *osztja meg Ephemiával az ötletet, ami hirtelen az eszébe jut, kíváncsian várva, vajon a lány mit szól hozzá. Biztos benne, ha a piacon járnak, ott könnyen találhatnak valakit, aki szükség esetén elviszi a leveleket.*


138. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:05:07
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

- Mindannyiunkkal ilyen dolgok történnek mostanság. Nekem például életem első tizennyolc évében aligha volt részem annyi izgalomban, mint az elmúlt két-három év alatt összesen.
*S lám, Nava élete is micsoda izgalom lett, miután hozzájuk szegődött! Az Aquisták mellett senki nem unatkozik, úgy tűnik. Ha nem családi perpatvar van, akkor emberrablás.*
- Igen, törődünk egymással két veszekedés között. Meglehet, hogy közben is.
*Jó meglátás ez a lánytól. Soha nem voltak ők az a tipikus szerető család. Olyanok szerinte csak mesékben léteznek.*
- Kagannal akkor még nem mertem volna megtenni... De ha most visszatérne a semmiből, és tudtomra jutna, hogy hol van, most azonnal megkeresném és rárúgnám az ajtót, szerintem.
*A biztató szavakra megvonja a vállát. Nem hisz a végzetben, hogy egy napon majd a járandó út talál rá. Neki kell megkeresnie azt és rálépnie, és ez a bizonyos út - mint kiderült eddig - nem a gyapjastevék vagy épp Kagan szőrén át vezet majd.*
- Nem tudom én sem, hogy mi lehet a divat mostanában. A többi nemes elhullott, mielőtt megkérdezhettem volna. De annyi bizonyos, hogy nem báloznak már többet.
*Bár nem szívlelhette azt a népséget, ahová elvben ő is tartozott, nem kívánta a halálukat sem. Nem fecsérel rájuk több gondolatot inkább.*
- Jó éjt.
*Mondja, annak ellenére, hogy ez az éjszaka távol fog állni a jótól.*

*Elgémberedve, bágyadtan kel fel. Az éjjel csak szakaszosan tudott aludni - mindig felkeltette valami nesz, rossz álom, vagy egy elfeküdt végtag. Ásítozik egy darabig, aztán feláll s kinyújtózik. Kitekint az utcafrontra néző kis ablakon. Odakint egyelőre senki, csak a reggeli nap fénye világít a ferde háztetőkön.
Amennyiben még Nava nem kel fel, leül hát az egyik székre, fejét támasztva az asztalon. Csak akkor szól a lányhoz, amikor az ébredés jeleit véli felfedezni rajta.*
- Jó reggelt, Nava.
*Megvárja, míg a lány felocsúdik, aztán csak rákezd a mondókájára, idegesen kopogtatva az asztalon.*
- Tudod, miután lefeküdtünk aludni, gondolkodtam, hogy mit tehetnénk. Nem hagyhatom ezt az egészet annyiban. Most várakozhatnánk itt, ezen a "biztonságos" környéken pár napot, aztán hazamehetnénk... De akkor megint mi lesz? Eljönnek és bármikor újra megint elrabolnak, védelem nélkül? Meg hát Aenae, ő azt sem tudom, merre vagy hol van. Lehet, hogy őt is elrabolták, de lehet, hogy nem. Arra gondoltam...
*Feláll s magára veszi prémkabátját. A tűz már rég elaludt hajnaltájt, így nincs melege.*
- Arra gondoltam, hogy ennek utána kell járnom. Egy biztos pontot tudok ebben az egész nyomorodott városban, ahol információhoz juthatok ez ügyben, és az pedig a Szegénynegyedben van. Bizonyos Fekete Kakas fogadó, vagy mi a frász is a neve. Hallottál már róla? Mint kiderítettem, atyámék oda jártak éjjelente gyűlni. ~A gonoszok.~ Vesszek meg, ha ott nem találok semmi célravezetőt.
*Beszédét korgó gyomra szakítja félbe.*
- De először vennünk kellene némi ennivalót, utána mindenképp elmegyek ebbe a fogadóba. Talán te jobb volna, ha hazamennél. Ebbe az egészbe is eleve én kevertelek bele.
*Néz hát Navára kérdőn, beleegyezésre vagy épp elutasításra várva.*


137. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:31:17
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

- Az már igaz. *sóhajt lemondóan Ephemia szavait hallva. Valószínű, az ellopott iratok már nem fognak előkerülni, és a lányt is felesleges a történtekkel kapcsolatban faggatnia, hisz láthatóan ő sem tud semmi biztosat. Az Ephemia apját illető megjegyzésre először csak kérdőn felvonja egyik szemöldökét, hisz nehezen tudja elképzelni, hogy egy pofon az öröm jele lenne, de végül halványan elmosolyodik, arra jutva magában, talán sose fogja teljesen megérteni, hogyan is működik az atyai szeretet, vagy hogy milyen ember volt az idősebb d'Aquista*
- Hm, érdekes... *jegyzi meg töprengve, ahogy tovább bonyolódik a szövevényes történet, még ha megoldással egyikük se tud szolgálni* Sajnos nekem se áll össze... *rázza meg a fejét csalódottan, hiszen a hatalmi játszmák sose voltak olyasmik, amik kicsit is érdekelték volna* Mindenesetre a könyvtár talán jó kiindulópont lehet, hátha ott találunk valamit erről a különös társaságról. *jegyzi meg kissé bizakodóan, hiszen az ottani könyvek már számos kérdésére segítettek választ találni korábban*
- Sajnálom szegényt, hogy ennyi rossz történik vele. *fűzi hozzá halkan, miközben lopva Ephemiára pillant. ~Téged is sajnállak ezért!~ teszi hozzá gondolatban, de nincs szíve hangosan is kimondani a szavakat, nehogy tovább nehezítse a lány lelkét, hisz a nemrég történt események emléke még élénken él mindkettejükben* De én is bízom benne, hogy ki fogja bírni! *bólint rá halvány mosollyal Ephemia szavaira, ismét csak egyszerre értve mindkettejükre szavait. Mosolya hamar tovább szélesedik, ahogy a lány tovább mesél a családjáról. Az ilyesfajta játszmákat eddig szerencsére csak kívülről volt lehetősége megfigyelni, és szeretné, ha ez így is maradna, azt azonban, hogy Tizioval egymás agyára mennek, első kézből tapasztalta már meg*
- Ugyan, ez csak azért van, mert törődtök a másikkal. Gondolj bele, ha nem szeretne, akkor az se érdekelné, mit csinálsz... *próbálja kicsit jobb kedvre deríteni a lányt, hogy más fényben lássa a történteket, hátha így könnyebb lesz az együttélés, ami néha látszólag igencsak próbára teszi a testvérek türelmét*
- Pedig kinéztem volna belőled. *neveti el magát ő is kissé, ahogy Kagan kerül szóba, hiszen valóban, az új változat hihetőbbnek tűnik, bár el tudta volna képzelni Ephemiáról, hogy ha a szeretteit veszélyben tudja, akkor még a Vashegy Urával szemben is képes kiállni értük*
- Ne aggódj! Majd ha itt lesz az ideje, biztos rájössz majd! *viszonozza a lány mosolyát, örömmel látva, hogy már sokkal nyugodtabb és bizakodóbb, mint mikor megérkeztek ebbe a házba* Addig pedig megtaníthatnád, mi most a módi, ha már a bálok kimentek a divatból... *teszi hozzá félig tréfásan, félig komolyan, hisz úgy érzi, ha bármi pozitív hozadéka van ennek a kis kalandjuknak, az az, hogy talán kissé közelebb kerültek egymáshoz Ephemiával és szeretné, ha ez a jó kapcsolat a jövőben is megmaradhatna, és még jobban megismerhetné a lányt*
- Rendben, aludjunk. *bólint rá Ephemia tervére, megvárva, hogy a lány kényelmesen elhelyezkedjen, mielőtt ő is lefeküdne. Szavaival ellentétben azonban még sokáig küzd az elalvás ellen, éberen figyelve minden apró neszre, attól tartva, esetleg mégis követték őket, és csak arra várnak, hogy álomba merüljenek, ők meg könnyedén rajtuk üthessenek. Az átélt izgalmak és az azt követő kimerültség azonban végül mégis megteszik a hatásukat, és pihentető, bár nem túl mély álomba merül, melyből felkeltik már az első napsugarak is.*


136. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-04-01 09:45:22
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

- Ezek olyan kérdések, amikre még én is keresem a választ.
*Persze spekulációk mindig vannak, de bebizonyítani eddig aligha tudott bármit is.*
- Ebben biztos vagyok valamiért. De amit elloptak atyánktól, az valószínűleg sohasem fog előkerülni. Nem mintha bármit is javítana a helyzetünkön így utólag.
*Az apját illető megjegyzésen fájdalmasan elmosolyodik.*
- Szerintem örült, hogy előkerültem, csak így mutatta ki.
*Visszaemlékszik a nyomozással meg kutakodással töltött éjszakákra Xalema társaságában. Akkor egyszerűbbnek tűnt a család háta mögött kutakodni, mint egyenesen atyjától kérdezni dolgokat.*
- Egy éjszaka követtük atyámat, és sikerült kicsit kihallgatni valamiféle gyűlésüket. Nem tudom, hogy valóban "gonoszok" voltak-e ott. ~Mint valami mesében. Cöh! Gonoszok.~ Nem emlékszem pontosan, miket mondtak, de szóba került valami másik társaság, aki az ellenségük volt. Nem állt össze a kép, ahogy most sem. Talán területi hatalom Artheniorban, vagy hasonló volt a vita tárgya.
Talán a könyvtár tényleg nem bolondság... Aenae meg, hát, sok dolgot kibírt eddig. Ha valami történt most vele is, azt is ki fogja bírni. ~Remélem.~
*Ő, akárcsak az Aquisták egy része, szintén túlélőtípus.*
- Szerintem azokat a képmutató és felszínes játszmákat, amik ott folytak, kevesen szívlelték. Nos, szívesen.
*Aldo viselkedése mindegyik gyermekére hatással volt, ez nem vitás. Tizio sem volt különb ez esetben.*
- Én is örülök Tiziónak, de néha egymás agyára megyünk.
*A kérdésen, mely szerint valóban rárúgta-e az ajtót Kaganra, felkacag.*
- Dehogy, csak költői túlzás volt. Féltem hozzá bemenni, meg tőle is, igen, de végül meg mertem tenni. Aztán úgy alakultak a dolgok, ahogy.
*Nava optimista hozzáállása már-már irigylésre méltó. Ez olyasfajta dolog, amit nekik, Aquistáknak gyakorolniuk kell.*
- Szerintem is. Mindenesetre miután Kagan és a fiunk... Azt hittem, megőrülök, és valamit csinálnom kellett. Te is láttad, hogy állandóan kint voltam a gyapjastevéknél, és amúgy jót tett. De nem csak állatot tenyészteni vagy földet túrni akarok életem végéig, vagy ha a másik végletet nézzük, unalmas bálokra járni. Az amúgy is olyan ódivatú. *Mosolyodik el megint.* Talán tényleg más dolgokra vagyok hivatott, csak még nem tudom, mire.
*Leveszi magáról a prémkabátot, elnyúlik a szalmán és betakarózik.*
- Szerintem aludjunk. Fáradt vagyok. Holnap reggel meglátjuk, hova tovább.


135. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-30 04:26:51
 ÚJ
>Hoigs Daelmry avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Néha figyel, néha egy-egy szokatlan megnyilvánulására zavartan néz körbe, vajon látta-e valaki, valamiért még mindig kicsit az bujkál benne, hogy biztosan megfigyelik ténykedését és hamarosan kihajítják. Gabrael ezen gyanúját azonban sikeresen elaltatja, s immár biztonságban érzi magát a hatalmas termetű férfi mellett, még egy kicsit egyenesednek is vállal.*
- Mondom, az apróbb munkákat magam megcsinálom, a romok között bőséggel akad alapanyag. *Bólogat, tetszik neki a gondolat, hogy egy világ vége mögötti eldugott kis sarokban kerítsenek valami vityillót. Nyitná a száját, aztán maga is rájön, hogy már legalább egy évszakkal előrébb jár, így zavartan elvigyorodik.* Jó-jó, befogom... csak lépésekben haladunk. *Biccent, s iszik egy apró kortyot, miközben a másikra figyel. Egy ik pillanatról a másikra azt veszi észre, hogy máris indulnak.*
- Mooost? De hát... korom sötét van... *Pislog a bejárat felé, s ár látja is maga előtt, amint marcona fickók veszik körbe, majd, mint egy ronggyal tömött labdát, egymásnak lökdösik, s legvégén, valamelyik sötét sikátorban mennek rajta végig mind ahányan csak vannak. Nem kezd el reszketni, mint a nyárfalevél, amit egy kicsit maga is furcsáll. Hog egyébiránt gyorsan aklimatizálódik, főként, ha ebben még segítenek is neki, csak nem mindig veszi észre, így most is csak zavartan vállát vonja.*
- Hát jó... leszek az ész akkor... uuhhh... *Roggyan meg a baráti lapogatás alatt, s kényszeredett vigyorral bólogatva szerencsétlenül megütögeti, az őt szorító kar oldalát viszonzásként.*
- Nézzük, mi a téma! *Bólint nagy határozottan, s megindul, persze az ellenkező irányba, amit csak néhány pillanattal később vesz észre, majd kezét kivágva, ismét bólintva mutat az ajtó irányába.* Arra! *Mintha Gabrael ne tudná. Néhány lépés után megtorpan. Végeredményben ő az ész.*
- Öhm... menj előre! Én majd hátulról biztosítok! *S máris komoly képet vágva néz körül az egyébként szinte csendes kocsmában, ahol gyakorlatilag már a kutya nem foglalkozik velük. A kintiek viszont még kint lehetnek. Nem szívesen futna karjaikba. Ha kijutnak az utcára, tanácstalanul néz körül a szinte koromsötét gyülevészben.*
- Erre nem járt még a lámpagyújtogató. *Jegyzi meg halkan, minden sarkot alaposan megbámulva.* Innen elnézve, gyakorlatilag bármelyik ház jó lehet. *Nevet fel idegesen, mert mindenhol sötét sarkot lát, mintha csak sötét sarokból állna egész Sárváros. Pár lépéssel arrébb rögtön bokáig süpped egy pocsojában.*
- Bassza meg... *szalad ki a száján, majd kissé megemelve nézi meg lábát.* itt mikor esett? Észre sem vettem. *Csak remélni tudja, hogy esőből van az a pocsolya és nem valami kihelyezett koedukált latrinába lépett bele.*
- Nos? Melyik irányba? *Kérdezi, miközben lábát rázogatja.*


134. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-24 21:47:09
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

*Be kell látnia, van ráció abban, amit Ephemia mond, így csak aprókat bólogat, miközben a lányt hallgatja. Nem gondolta volna, de talán a kereskedői szakma veszélyesebb, mint azt hitte*
- Álca? Mihez? *kapja fel azonban a fejét az utolsó mondatra* Gondolod, hogy esetleg... öhm... nem a kereskedelemből gazdagodott meg a család? *próbál óvatosan puhatolózni Ephemiánál, hisz nem szeretne semmi olyasmit mondani, ami esetleg sértő lenne a családjára nézve, de ha őszinte akar lenni, vajmi keveset tud arról, pontosan hogyan is működik a családi vállalkozás. Ez mindig is kényes téma volt közte és Tizio között, amelyről a férfi nem akart sokat elárulni neki, így most reméli, talán Ephemiától sikerül megtudnia valamit, bár úgy tűnik, a lány is még csak a kutakodás fázisában tart. Ahogy Ephemiát hallgatja, eltűnődik rajta egy pillanatra, mennyire is egyhangú volt az ő élete eddig beszélgetőpartneréhez viszonyítva, bár végső soron arra jut, ez csak olyasmi, aminek örülhet, hisz sose szívlelhette igazán a titkokat*
- Gondolod, hogy a betörésnek is az álcához lehetett köze? Vagyis ahhoz, amit álcázni akartak? *teszi fel a kérdést a lánynak, bár fogalma sincs róla, Ephemia tud-e válasszal szolgálni, hisz úgy tűnik, a lány se tud semmi biztosat. Ennek ellenére érdeklődve hallgatja Ephemia kalandjait, akivel, úgy tűnik, mindig történik valami*
- Inkább örülnie kellett volna, hogy előkerültél... *jegyzi meg halkan, hiszen bár neki sose volt része atyai pofonban, vagy bármi másban, amihez az apja jelenléte kellett volna, továbbra is úgy hiszi, az erőszak nem megoldás semmire, egy kis szeretettel sokkal többet el lehet érni. Nem merenghet azonban sokáig ezen, hiszen Ephemia egyre több részletet tár fel előtte családja egyre sötétebbnek tűnő múltjából*
- Alvilági szövetség? *kerekedik el a szeme, ahogy a lány tovább mesél apja tetteiről* Hogy tudtátok kideríteni? És honnan tudjátok, hogy valami gonosz céllal gyűltek össze? Hallottál valamit, miről beszéltek? *faggatja tovább a lányt, ha még nincs elege a kérdéseiből, hátha sikerül még megtudnia valamit* Esetleg próbáltál a testvéreiddel is beszélni erről? *folytatja tétován, hisz egyre inkább az az érzése, Ephemia mondható a legbeszédesebbnek a családból, így fogalma sincs, milyen eredménnyel zárulhatott volna egy ilyen csevej* Egy próbát megérne körbenézni a könyvtárban is... *fűzi hozzá bizakodva, mielőtt minden bajuk forrására terelődne a szó*
- Remélem, Aenae-nek nem esik baja! *suttogja halkan, ahogy egyre több mindent tud meg Terwy-ről, miközben újra elfogja az idegesség és az aggodalom, hogy csak vesztegetik itt az idejüket, míg szegény lány esetleg már most ennek az embernek a karmai között van. Ephemia szavai tudják csak elterelni a figyelmét önmarcangoló gondolatairól*
- Úgy vettem észre, ez nálatok már-már családi vonás, hogy senki se szerette a bálokat meg az unalmas estélyeket. *jegyzi meg bujkáló mosollyal, hiszen hasonló véleményt már Tiziotól is hallott, régi, gazdagnegyedbeli életüket illetően* Sajnálom, hogy nem jöttetek ki jól. De érthető, hogy visszavágysz. Még ha nem is szeretted azt az életet, ott legalább tudod, mi várna rád... ugyanazok a bálok, ugyanazok az arcok minden este, semmi váratlan incidens, mint például egy leányrablás. *ereszt meg egy fanyar mosolyt Ephemia felé, hisz valóban, ha választani lehetne, akkor ő is inkább a nyugalmas, kiszámítható életet választaná*
- Tényleg az, még ha sokan nem is látják rajta. *helyesel lelkesen Ephemia szavaira, elpirulva kissé, mint általában mindig, ha Tizio kerül szóba* Tudom, hogy neki se volt egyszerű ilyen körülmények között felnőni, de... *úgy érzi, Ephemiával igen könnyű elbeszélgetnie bármiről, mégis, a Tizioval való kapcsolatát még vele is nehezére esik megvitatnia, így inkább elharapja a mondatot és magában tartja kételyeit arról, hogy mostanában egyre kevésbé érzi azt, hogy olyan fontos lenne a férfinak, mint korábban*
- Köszönöm, jól esik, hogy ezt mondod. *próbálkozik meg inkább egy aprócska mosollyal, hisz sokat jelent neki, hogy Ephemia így vélekedik róla, és ilyen könnyen befogadta a családjába* Tudom, hogy nem mindig felhőtlen a viszonyotok, de attól még Tizio örül ám, hogy visszaköltöztél a birtokra. Megnyugtatja, hogy a közelében tudhat, biztonságban. *viszonozza a kedves szavakat egy halvány mosoly kíséretében, hisz fogalma sincs róla, a testvérek vajon mennyit beszéltek erről, de szeretné, ha Ephemia is tudná, milyen sokat jelent Tizionak, hogy a lány is velük lakik. Miután ezt tisztázták, egészen másfajta izgatottsággal hallgatja tovább a lányt, mint korábban, míg Kagannal való megismerkedését ecseteli*
- Te rárúgtad az ajtót? *képed el teljesen, zavart kis nevetést hallatva, ahogy próbálja elképzelni a jelenetet* Nem féltél tőle? *fészkelődik kicsit, hiszen ő maga csak egyszer látta Kagant, de az alapján bátran ki meri jelenteni, nem tűnt olyan embernek, aki jól viselné, ha rárúgják az ajtót, vagy akivel bárki meg merné ezt tenni. A történet vége azonban ismét mosolyt csal az arcára, hisz úgy tűnik, nincs is olyan sok különbség kettejük meséje közt, egy véletlen baleset, egy segítőkész férfi, a többi pedig már jön magától, ahogy Ephemia is mondta*
- Biztos vagyok benne, hogy később is részed lesz még hasonló boldogságban. Különleges adottságod van, igazán bátor vagy, el tudod érni, hogy az emberek észrevegyenek és hallgassanak rád. Nem hiszem, hogy annyi lenne pusztán a sorsod, hogy fényűző bálokra járj és mindig kifogástalanul nézz ki, bájosan mosolyogva egy férj oldalán. Szerintem ennél többre vagy hivatott! *ad hangot meglátásainak és reményeinek a lány további életét illetően, hisz meglehet, talán még nem ismeri túl jól, mégis, az az érzése, nagyobb dolgok várnak még Ephemiára, mint egy egyszerű nemes kisasszonyra.*


133. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-22 17:51:24
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A medvetermetű viszont erőszakos fickó. Annak örülne a legjobban, ha ököljog alapján rendeznének el mindent és annak lenne igaza, aki meg tudja védeni azt. A köhögésre már nem is reagál, csak kiissza a kupáját, ha eddig nem tette volna meg, végül az üres poharat az asztalon koppantja. Arra pedig, hogy Hoigs beleegyezik a tervbe, csak egy vállrándítással veszi tudomásul. Legyen hát.
A kérdésre, hogyan is történjen az illegális házfoglalás, elsőre nem válaszol, elgondolkodva forgatja ujjai közt a poharat.*
- Természetesen olyan hely kell, ami nincs nagyon szem előtt. Megfelelő és nem kell nagyon átalakítani. *Sorolja a gondolatait, amelyek elsőként eszébe jutnak.
Az ujjráverős dolgot sem kommentálja, Hoigs rájöhetne már, hogy a páncélos alak humorérzéke nem túl kifinomult. A csapdák felsorolását rezignáltan hallgatja. Látszik rajta, hogy nem kedveli a csapdákat, de szükség törvényt bont alapon biztosan el fogja viselni, ha azok a saját várukat védik. De elismerésre méltó, hogy a kis fickó milyen alaposan tervez már most.*
- Egyelőre lépésenként haladjunk és ha jól mennek a dolgok, tudunk fejleszteni. *Szól közbe, mielőtt Hoigs túlságosan belemelegedne a jövőbe.*
- Nyugi, nyugi. *Szól mosolyogva a férfire, amikor már majdnem felkurjant lelkesedésében.*
- Járjuk körbe a környéket, keressünk alkalmas házakat, aztán újra átbeszéljük a dolgot. Meglátjuk, hogy milyen lehetőségeink vannak. *Foglalja össze gondolatait.
A korrigálásra már dörmögve felnevet, barátságos fickó ez a Hoigs, de néha olyan kis szerencsétlennek tűnik.*
- Nyugi, legyél te az ész, én meg leszek a szépség. *Tréfálkozik ezúttal maga is, mert hát elég csak ránézni, hogy kiderüljön, nem az a klasszikus szépség.*
- Gyere, hesszeljünk szét, hogy kiderüljön mi a téma. *A szék felnyikorog, ahogy páncélos súlyától megszabadul, mert a medvetermetű alak felkel róla. Ha Hoigs is hasonlóan tesz, barátilag meglapogatja a hátát, bár direkt egy kicsit erősebben, mint azt egy baráti gesztus megkívánná. Persze nem kívánja csontját törni a kis fickónak.*


132. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-21 13:37:35
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

*Fejét csóválva elmosolyodik, de csak kínjában. Hogy ki és miért haragudott volna az apjára, pont az övére? Hol is kezdje?*
- Sok beosztottja volt, akik végezték neki az érdemi kereskedelmi munkát, ő csak a háttérből irányított. Na most ha az ember Arthenior egyik befolyásos kereskedőházának feje, akkor ott csak elképzelni tudom, hogy miféle dolgok folyhattak a háttérben. Sok barátja volt, de gyanítom, hogy minimum annyi ellensége is. Meg talán ez az egész kereskedősdi is csak egy álca volt.
*Na igen, az a bizonyos betörés. Már majdnem elfelejtette.*
- Egy csomó iratot és papírt vittek el, ezt még én is megtudtam. A fejembe vettem, hogy visszaszerzem, mert azt reméltem, hogy akkor apám talán jobban beavat a munkájába... Meg úgy általában az életébe. A kikötő akkoriban egyébként nem volt ennyire poshadt hely, mint most, és volt is ott rezidenciánk. A nagybátyám, Joran sokat tartózkodott ott, ha épp nem volt úton... És én akkor pont ott voltam vele, Tizioval és Briwallal, amikor ki kellett üríteni az egész környéket, talán az élőholtveszély miatt. Elkeveredtem tőlük a nagy forgatagban. Akkor találkoztam azzal a lánnyal, akivel üzletet kötöttünk menekülés közben, hogy segít visszaszerezni az ellopott iratokat. Mondanom sem kell, hogy mire pár nap múlva hazaértem, apám jól felpofozott, amiért elvesztem. *Mosolyodik el, mintha valami csodás élmény lett volna.* Aztán Artheniorban sokat találkoztam az elf lánnyal esténként. Annyit tudtunk kideríteni, hogy apánk valami alvilági szövetség tagja volt. De hogy mi célból, vagy hogy létezik-e még ez az egész, és hogy Terwy-nek van-e köze hozzá...? Na ezeket nem tudom még. Talán a könyvtár egy jó támaszpont, ha megvannak még a régi iratok.
*Navára néz ekkor, aki épp próbálja tudomásul venni, hogy Aenae nevelőapja lihanechi komp akart lenni, de nem komplett.*
- Olyasmi. Sohasem volt tiszta az az ember, én mondom. Apám is viszolygott tőle.
*A lány leül mellé, neki pedig lassan elapadnak a könnyei, amiből eddig sem volt sok. Ritkán szokott sírni.*
- Szeretnék neked hinni. Egyébként nem szerettem ott lakni. Nem szerettem azokat az unalmas estélyeket meg bálokat sem, ahová mindig járnunk kellett. Senkit nem szívleltem apám köreiből, még a velem egykorú lányokat vagy fiúkat sem. Idegenek voltak mind, kivéve Aenae-t. Atyámmal meg állandóan veszekedtünk az utolsó években. Nem igazán volt jól, miután anyánk meghalt. De olyan furcsa, hogy néha-néha mégis visszavágyom, holott tudom, hogy egy pokol volt az egész nekem.
*Meghallgatja a nem túl részletes történetét Nava és Tizio találkozásának. Milyen udvarias volt ez a Tizio!*
- A bátyám jó ember. Szerintem olykor jobban megviselte atyánk viselkedése, mint engem, csak nem látszott rajta. De te fontos vagy neki, azt még a vak is látja. És ennek én is örülök.
*Legalább nem csak egymásra számíthatnak. Effinek meg testvérein és Naván túl ott vannak a szép gyapjastevék.*
- Kagannal? *Megint elmosolyodik, de most máshogy, mint az imént.* A menekülés után Amonra jöttem, és pár nap múlva rárúgtam az ajtót, hogy segítsen, mert nincs meg a családom. A thargok akkor éltek a lehetőséggel ugyebár, hogy sokan elhagyták Artheniort, és én sem voltam különb. Így többek között az Aquisták is kaptak megüresedett birtokot Kagantól, amit egy nap elmentünk megnézni. Aenae is velünk jött. Visszafelé jövet leestem a lóról, és Kagan vitt vissza Amonra. A többi már magától jött.
*Kinyújtózik, majd elterül a falnak támaszkodva kényelmesen, mintha az égvilágon semmi baja nem lenne.*
- Rövid ideig volt mellettem, de jó volt vele. Szerintem abban az időben voltam a legboldogabb.
*Még ha Kaganra ez talán nem is mondható el, hisz akkor volt túl előző felesége halálán; bár ezt már sohasem kérdezheti meg tőle. Ebben az életben biztosan nem.*


131. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-18 21:49:03
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

- Ó, értem. Rendben. *bólint rá Ephemia válaszára, elkeseredve kissé, hogy Aenae valószínűleg nem Amonon van, hanem valahol máshol, jó eséllyel veszélyben. Nem tudnak azonban ma már semmit tenni érte, így egyelőre nem marad más, csak az idegtépő várakozás, míg reggel nem lesz*
- Akkor egyszer biztos valóra válik. *próbálkozik meg egy biztató mosollyal, mielőtt vacsorát kezdene keresni. Bár meglepi a lány válasza, magában örül, hogy Ephemia így vélekedik a szerény ennivalóval kapcsolatban. Minél több időt tölt el a lánnyal, annál inkább rá kell döbbennie, mennyire is különbözik a többi nemes kisasszonytól, akikkel eddig találkozott, bár kénytelen emlékeztetni magát, hogy ez részben sajnos a vele történt szomorú eseményeknek is lehet köszönhető, melyekről hamarosan további részletek is megtud, ahogy a lány mesélni kezd a múltjáról, ha már a jövőről egyikük se tud semmi biztosat mondani*
- Nem kereskedelemmel foglalkozott a családod? Miért haragudna bárki is az édesapádra? *kotyog közbe kissé értetlenül, hisz nem igazán tudja elképzelni, mi oka is lenne bárkinek neheztelni egy kereskedőre, bár a betörésből ő is kezdi úgy érezni, valami komoly dolog kellett legyen a háttérben, hogy valaki ilyesmire vetemedjen* És sikerült kideríteni, ki volt az? Elvittek valamit? *érdeklődik tovább a különös incidens részletei felől, már ha Ephemiának nincs ellenére beszélni a dologról. Míg a lány elbeszélését hallgatja, ő maga is elvesz egy szelet kenyeret, de inkább csak hogy lefoglalja magát, enni ő sem eszik sokat*
- A Kikötőben? Hogy keveredtél oda? Az nem épp a legbarátságosabb hely... *hűl el egy pillanatra, ahogy további részletekre derül fény, hogy egy ilyen előkelő hölgy ilyen veszélyes környéken mászkál* És jutottatok valamire? Megtudtatok valamit? A könyvtárral talán most sem késő megpróbálkozni... lehet, tudnék segíteni, ha még mindig ki akarod deríteni, amit akkor... *jegyzi meg bizonytalanul, hisz ő maga sok időt töltött korábban a könyvtárban, talán ketten együtt el tudnák érni, hogy megnézhessék az elzárt irományokat is, ha Ephemia továbbra is szeretne megtudni valamit*
- Tessék? *bukik ki belőle a meglepett kérdés, mikor az elrablásuk elrendelőjére terelődik a szó* Szóval az anyja férje volt, és most a lányát szeretné elvenni? *ismétli meg az elhangzottakat, csak hogy jól értette-e, annyira hihetetlennek tűnik számára az egész történet*
- Nehéz túllépni a múlton, néha akaratlanul is visszatér kísérteni... *sóhajt halkan, miközben ő maga is Ephemia mellé kucorodik a szalmára, hátát a falnak vetve, karjaival átölelve felhúzott térdeit* Talán most még nem látod tisztán az utad, talán sosem látjuk... de te jó ember vagy, biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd a boldogságot! *jelenti ki olyan magabiztosan, ahogy csak tudja, így próbálva egy kis lelket önteni a lányba. Hogy mi is az útja, azzal még ő maga sincs teljesen tisztában, de hisz benne, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja azt az életben, ami boldoggá teszi őt, amiért érdemes élni*
- Kedvelted a régi életed? Mikor még Artheniorban éltetek? *szólal meg csendesen, látva, hogy ismét érzékeny területre tévedtek és megint kigördült pár könnycsepp* És az édesapádat? Jól kijöttetek? *próbál valami kellemesebb témát keresni, remélve, a búsulást talán sikerül nosztalgiával felváltani*
- Hogy... mi? *hökken meg azonban a következő kérdésen, annyira hirtelen éri az éles témaváltás* Az puszta véletlen volt. *hallat zavart kis nevetést, hisz nincs igazán hozzászokva, hogy magáról és a vele történtekről meséljen*
- Még csak nemrég költöztem Synmirára, és egyik reggel sétálni indultam, de eltévedtem. Aztán pedig összeakadtam Kriyonnal, és... mindegy, nem érdekes. *rázza meg sóhajtva a fejét, ahogy eszébe jut a tréfás kedvű tűzmágus* A lényeg, hogy kicsit megrándítottam a bokámat, Tizio pedig volt olyan kedves és bekötözte, majd vigyázott rám, amíg jobban nem lettem. *fejezi be kissé sután a történetet, elvörösödve beszéd közben. Nagyon nem szeretné, ha a lány megtudná, az első találkozásuk alkalmával rögtön a Vaskorsó egyik szobájában kötöttek ki, ugyanis tart tőle, vajon mit gondolna róla emiatt*
- Ti hogyan ismerkedtetek meg Kagannal? *igyekszik kissé terelni a témát, remélve, hogy Ephemia megelégszik ennyi magyarázattal a részéről.*

A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 22:34:41


130. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-16 10:34:35
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

- Holnap meglátjuk, hogyan tovább. Nem hinném, hogy Amonon van. Mostanában fogalmam sem volt, merre jár.
*Túlságosan el volt foglalva a gyapjastevékkel.*
- Igen, minden rendben lesz. Már nagyon régóta ezt mondogatom magamnak.
*Persze mindig volt olyan időszak, amikor minden rendben volt, de aztán a rendből valahogy mindig káosz lett. Míg Nava láthatóan próbálja magát egyben tartani, addig Effin úrrá lesz a szokásos pesszimizmus. Lassan nekilát begyújtani.*
- Az is étel.
*Mikor végez a tűzcsiholással, aminek hogyanját bőven volt ideje a birtokon elsajátítani, leül enni. Jó szikkadt a hús, a kenyérről nem is beszélve. Ki tudja, mióta poshad itt, de mint mondta, ez is étel.*
- Hogy mit? Őszintén szólva, fogalmam sincs.
*Eszik még két harapást, aztán köszöni szépen, elég volt. Hátradől a széken, mint aki jóllakott.*
- Ez is apám miatt van. Állandóan voltak haragosai. Még a lázadás előtt is volt, hogy betörtek hozzánk, a dolgozószobájába. Én már akkor is próbáltam kideríteni, hogy mi a fenébe keveredett bele, mert nekem nem mondott el semmit. Összeszedtem a kikötőben egy elf lányt, akivel éjjelente járkáltunk apám után. Betörtem a templom könyvtárának a lezárt termeibe is, csak hogy valamit kiderítsek... De aztán menekülnünk kellett, és én azóta is csak ennyit tudok. Semmit.
*Feláll a székről és leül vissza a földre, a szalmára.*
- Ez az egész mostani is talán Terwy műve... Aenae anyjának volt a férje, és atyánk üzlettársa. Azt hittem, megdöglött a lázadás alatt, de nem. Most minden bizonnyal Aenae kell neki, és én lettem volna a csali... De milyen dolog ez? Rég más életet élek, és mégis mindig utolér minden, amit a családom művelt. Egész életemben csak menekülök, de atyánkat nem tudom kiverni a fejemből, és szerintem Tizio és Briwal sem.
*Ha ő most Tizio volna, biztosan jól betépne. De mivel nem Tizio, hanem Ephemia, így csak marad a búskomorság.*
- Hogy Kagan meghalt és a gyermekünk is, az csak azt jelentheti, hogy ez nem az én utam. Pedig egy ideig elhittem. Ha éjjelente mellette aludtam, álmomban akkor is mindig visszajöttem ide. És tessék, megint itt vagyok.
*Megint meg kell törölnie az arcát. A farkasprémkabát könnyedén elmossa a könnyeket.*
- Te és Tizio hogy találkoztatok?


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:37:44
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

*Ephemia szavaira egy pillanatra nem tud mit válaszolni, hisz be kell látnia, logikusan hangzik, amit a lány mond, és őt magát is megnyugtatja kissé, hogy így látja a helyzetet, mégsem tudja teljesen maga mögött hagyni aggodalmait*
- Igazad lehet, jobb, ha maradunk estére... Ma már úgyse tudnánk mit tenni. *bólint végül beletörődően a lány szavaira* De a városőrök talán tudhatnak valamit Aenae hollétéről, ha Artheniorban van, holnap esetleg utánajárhatnánk... *jegyzi meg bizonytalanul, úgy gondolva, a katonák esetleg értesülhettek már egy ilyen fontos ember látogatásáról, ha a lány tényleg erre jár. Bár szívesen látná újra Tiziot, lehetőleg minél hamarabb, be kell látnia, jelen pillanatban őérte tehetnek a legkevesebbet, az pedig sokkal fontosabb, hogy Ephemia barátnőjét időben figyelmeztessék a veszélyre, feltéve persze, hogy nem rabolták már el őt is* Bár az is lehet, hogy Aenae még Amonon van, biztonságban. *jut eszébe egy másik lehetséges eshetőség, melyet gyorsan meg is oszt Ephemiával, hátha a lány is osztozik majd reményeiben, hisz akkor legalább a Vashegy úrnője miatt nem kellene aggódniuk. Úgy tűnik azonban, Ephemia nincs épp bizakodó hangulatban*
- Én se igazán tudom, hol vagyunk... vagy hogy hol lehetnénk biztonságban, de együtt biztosan kitalálunk valamit. *igyekszik megnyugtatni a lányt, amennyire tudja, megpróbálva megszorítani Ephemia kezét egy pillanatra* És teszünk róla, hogy a többieknek se legyen baja. Minden rendben lesz! *próbálkozik kicsit lelkesíteni a lányt, amennyire telik tőle, bár ő maga se épp felhőtlenül jókedvű. Rosszul esik ilyen állapotban látnia Ephemiát és bármit megadna érte, hogy meg tudja őt vigasztalni kicsit, de fogalma sincs, mit tehetne vagy mondhatna, amitől könnyebb lenne neki. Elég sok minden történt az elmúlt pár órában, aminek egy részét talán még fel sem fogták teljesen, igazán feldolgozni pedig még több idejükbe fog kerülni*
- É... értem. Sajnálom. *hökken meg kissé Ephemia válaszán Dakot illetően, de nem akarja tovább erőltetni a témát. Úgy érzi, a lány nem igazán akar róla beszélni többet, ha pedig a másiknak így könnyebb, akkor ő nem fogja még egyszer szóba hozni a férfit*
- Rendben. *bólint rá a tervre, és míg Ephemia a tűzről gondoskodik, ő valami ennivaló után néz*
- Hát, úgy tűnik, csak egy kis szárított hús, meg kenyér akad itt, és sajnos az se a legfrissebb... *foglalja össze röviden keresése eredményét, miközben egy tányérra pakolja szerzeményeit*
- Egyél csak nyugodtan, utána jobb lesz, hidd el! *próbálkozik meg egy halvány mosollyal, miközben az asztalra teszi a tányért és letelepszik az egyik székre*
- Te mit gondolsz? Szerinted mit kellene tennünk? *fordul kérdőn a lány felé pillanatnyi hallgatás után, hiszen úgy tűnik, kettejük közül mégiscsak ő van jobban képben azzal, mibe is csöppentek bele pontosan, így rábízza a végső döntést a továbbiakat illetően, ő a maga részéről csak azt szeretné, hogy senkinek se essen baja, még ha ezzel épp önmagát is sodorja esetleg veszélybe.*


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-09 15:19:43
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Temetetlen múlt//

*Nem is igazán zökkenti ki gondolataiból, hogy az ajtó előtt Nava kicsit nekimegy. Nem érzékeli a külvilágot még úgy, ahogy kellene.*
- Semmi baj.
*Válaszol a lánynak, meg részben magának is. Valóban nincs semmi baj, csak majdnem háton találta őket pár tucat nyílvessző, meg ugye egy ember meg is halt az imént.*
- Az a helyzet... *Mondja, mikor már odabent a zsákon ül.* Hogy fogalmam sincs, Aenae merre lehet. Tizio meg ki tudja, mikor keveredik egyáltalán haza. Ha most elindulnánk a vakvilágba, csak tűt keresnénk a szénakazalban. Gyújtsunk be.
*Az első legfontosabb lépés számára, hogy ép eszét visszanyerje, immáron sokadszorra. Hátradől, könnyei már végigfolynak arcán, le a kabátjára. Nem zokog, és elhatározza, hogy nem fog; maximum csak könnyezni.*
- Sehol sem vagyunk biztonságban. Sárváros... Nem is hallottam erről a helyről, olyan régen voltam már itt. Nem volt igaz, amit még ma a birtokon mondtam neked, mert ez már nem a régi Arthenior.
*És nem tudja, jobb-e ez az Arthenior, mint az, ahol felnőtt. Nem tudja még, mit gondoljon. Nava érintésére csak bágyadtan felnéz a lányra. Hányszor fogja még sógornője összekaparni? Felrémlik előtte a szülése utáni nap, amikor szintén Nava takarított fel utána. Túl sokat tett érte már így is; többet, mint amennyit megérdemelne.*
- Nem is ismertem Dakot. *Megint letörli az arcát.* De már mindegy. Még nem tudnék enni, de szétnézhetünk. Aztán eldöntjük, hogyan tovább.
*Aztán feláll lassan, hogy a tűzszerszámmal begyújtson és némi meleget csináljon a kis helyiségben.*




127. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:30:04
 ÚJ
>Hoigs Daelmry avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Próba szerencse//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Fokozatosan kerekedik el a szeme, s, ahogyan Gabrael prezentálja, hogy miként törné apró kis pordarabokra azt, aki neki beszól, úgy húzza be apránként a nyakát, mígnem az utolsó mozdulatnál maga is összerezzen a vállvértek megzördülésére. Fúj egyet, majd kezébe fogva sörét, kortyol egy hatalmas kortyot, amitől majdnem köhögési roham kapja el. Hog soha nem volt az az erőszakos fickó, mondjuk futni azt tud. De sokszor elkapták már életében, azonban ezeknek nem tulajdonított túl nagy jelentőséget. Barátai kevesen voltak, s azok is hasonszőrűek, mint ő, tudóspalánták, az ilyenek meg verve jók, ezt megtanulta. Rémülettel vegyes csodálkozással mered az előtte ülő hatalmas harcosra, aki épp most mondta, hogy kiállna érte, olyat meg még nem csináltak sosem, ugyanis tudóstársai is inkább kiválóan futottak. Szájára vigyor ül ki, s csak úgy megemeli korsóját.*
- Akkor így lesz... le, leszarom! *S, hát akkor erre is koccintanak. Főként, hogy a férfi megerősítette szándékában, s tetszik neki, amit felvázolt, e téren pedig büszkeséget érez.*
- Áh, *nevet fel* én még magamban sem bízom, úgyhogy ezt megígérhetem, hogy tartani fogom! *Nevet tovább, aztán szép lassan horgad le szájáról a kacaj, majd közelebb húzódik.*
- Mármint azt mondod... betörünk valahová és egyszerűen elfoglaljuk? *Ez ilyen könnyen menne? Mármint a férfi szájáról úgy peregnek ezek a törvénytelen szavak, mintha világ életében ezt csinálta volna. Azonban eszébe jutnak a korábbiak és leszarja, más mit gondol, a mosoly fokozatosan ül meg ismét az arcán.*
- Legyen. Kicsit értek a barkácsoláshoz, csak tízből egyszer verek az ujjamra, de egy erődöt is simán megtervezek, ha kell. *Bólogat, hasznosságát bizonygatva. Ha papírra kell vetni, semmi sem akadály.*
- Néhány csapda az ajtónál, csapóajtó, s lezuhan ki belép, vagy egy egyszerű zsineg, mi íjat old ki. Cserepek belülre az ablakba, egész jó csirizt keverek mézből és fűrészporból. *Vonja meg a vállát.*
- De akkor fegyver is kell. Nekem számszeríjam van, azt használhatjuk az ajtóhoz... hát mert én nem igazán tudom, hogyan kell. *Vakarja meg fejét.*
- De legyen így. Éjszaka, vagy nappal csináljuk? Most, vagy majd csak holnap? *Egész sok kérdés eszébe jut hirtelen, amit el kell dönteni, s máris lázba jön a tervezgetéstől, hiszen ez kellett neki, egy cél a céltalanságban.*
- Aztán jöhet a város! *Majdnem felkiált, de még időben visszafogja magát, kezét a szájára tapasztva. Egy kicsit megártott neki a sör.* Kikeverek néhány italt, ha ügyesen csináljuk egész sor készletem lehet, ami szükséges a célokhoz. Ha megsérülsz, kigyógyítalak, ezt megígérhetem. Én leszek az ész! Te meg... *Hirtelen rájön milyen mondatot akar befejezni.* meg te is! *Korrigál gyorsan.*


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Sárváros
Üzenet elküldve: 2020-03-04 18:27:01
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

//A szél feltámad//
//ital pótlás 1 db//

*Nagy léptekkel szeli át a várost, jól eltéve a szíjat, amit a megfejtésért Ar Theniortól kapott, majd néhány sétával eltöltött óra után a hídhoz ér végre. Mielőtt átmegy, azért megbizonyosodik róla, hogy ezúttal senki nem rejtőzik innen a híd lábánál, hogy kirabolja. Lelépve a hídról, mindjárt a fal mellé simul, hogy minél kisebb feltűnést keltsen, majd abba az irányba veszi a sétát, ahol az ilyen baljós italokat keverik és árusítják. Most éppen egy új arc nyit neki ajtót, de attól még elfogadják az aranyát és megkapja, amiért jött. Az aranyra itt nagy szükség van, bárkinek adnak belőle, aki ki tudja perkálni az árát. Gyorsan rá is csapják az ajtót, amint az adásvétel megtörtént, nem is nagyon akart csevegni, de azért egy fél percre lefagy. Azonban gyorsan magához téríti egy kavics gurulása, ami épp egy nagy termetű patkánynak tévedt az útjába. Nagy léptekkel megindul vissza a városba, nem szeretne tovább itt maradni, csak annyi ideig, ami tényleg szükséges.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 126-145