Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 522 (10421. - 10428. üzenet)Oldal váltása:
10428. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-08 13:20:23
Üzenet elküldve: 2025-05-08 13:20:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Kissé megvonja a vállát az ember szavaira. Igen - jelenleg a legtöbb mester a legnagyobb haszonnal kecsegtető munkákat próbálja megcsípni, azok pedig zömében mind Selyemrévhez köthetőek. Az üvegfúvók mellett az ácsok, asztalosok, kárpitosok, (szoba- és szépművészeti) festők, keramikusok, bádogosok, kóklerek és lókötők egyaránt a Tanács tagjai előtt próbálnak így-úgy villogni hogy megkapják a szaftosabb városi megrendeléseket, és persze hogy jól láthatóak és emlékezetesek lehessenek a régi-új nemesség és a pénztől vaskos réteg előtt. A szakemberek számára tele van most lehetőséggel a város. A gyengébb tehetségű, vagy csak magukat rosszul előtérbe helyezők számára pedig marad a lakosság általános kiszolgálása. Nem, Gilas Abac mester nem gyenge képességű, ne higgye ezt senki! Ő maga is készített apróságokat a Selyemrévi házakba. Rejtett, trükkös széfeket falpanelek mögé, rugós emelentyűvel nyitható, dupla-aljú rejtekfiókokat, és még pár olyan dolgot, ami egy gnóm ügyes kezét kívánja. Viszont ezek a legtöbb munkához képest tényleg apróságok, ezért is tud a Piactéren ügyfelekre vadászni, akiknek.. nos, akiknek például lámpást készít majd.
Lámpást, méghozzá teljesen jutányosan, korrekt módon kiszámolt árazással. Nem az emberen fog és akar meggazdagodni -diákféle, nahát, költse csak a pénzét a tanulmányaira!-, így nem is mondott arcpirító összeget. És éppen ezért lepődik meg azon, amit az ajánlatára válaszul hall. Míg Lihanech lakosai úgy általában hajlandóak és képesek magasabb árat fizetni a minőségi termékekért, saját tapasztalata az, hogy Arthenior népe előszeretettel alkud. Valami száz arany? Legyen inkább kilencven! Kettőt pedig százhatvanért vinne el. De az ember ellenajánlata, na, az őszintén meglepi. Szemöldökei megrezzennek, kissé lejjebb engedi a megrendelőlapot, és úgy néz, nyílt tekintettel a diákfélére.*
- Nohát! Egészen megtisztel, fiatalúr! *Aprót bólint, és újra maga elé emeli a papirost. A legutolsó sorra beírja: „150 arany”.* Így. És minden továbbit, amit ezen felül fizetni óhajt, természetesen nem utasítok el.
*Elvigyorodik. Hát persze, hogy nem utasítja el! Ahogyan azt sem fogja elutasítani, hogy jó hírét keltsék. Sőt, tulajdonképpen annak örül a leginkább. Egy igazi gnóm mesternek az elismerés nagyon is számít, és az, hogy ha név szerint keresik hogy az ő szakértelmét vennék igénybe – annál kevés nagyobb elismerés létezik.*
- Köszönöm a jóindulatát, fiatalúr! Remélem, az elkészült lámpással rá is szolgálok majd. *Elsüllyeszti kötényének egyik zsebébe a szénirónt, a megrendelőlap kártyáját pedig az ember felé nyújtja.* Parancsoljon, fiatalúr! Az elkészült termék a megrendelőlap ellenében, helyben fizetve vehető majd át. De különben.. emlékezni fogok. Itt megtalál majd, fiatalúr.
*Végigsimít szakállán, tartása-válla ellazul kissé. Az üzlet nyélbe lett ütve. Nem pörgeti ki stand-kocsija elől az embert mint oly sok más árus tenné, hogy helyet csináljon a következő vásárlónak. Inkább könyökkel kissé megtámaszkodik a kocsi oldalából lehajtott pulton, és újra végigméri az embert, tetőtől talpig, majd talptól tetőig.*
- Még sehol. Mármint egyelőre nem lakok sehol. Ezt kérdezte az előbb, nem igaz? *Aprót legyint.* Csak ma érkeztem a városba, de nem akartam vesztegetni az időt. Estére szerintem a Pegazusban foglalok szobát. Náluk a kocsit is biztonsággal le tudom tenni. Ha meg beállok a Kovácsműhely mellé vele, a kutyát sem érdekli majd, hogy mit csinálok. Persze a műhelynek ilyenkor illendőségből jár a helypénz.. most sem véletlenül állok tőlük a lehető legmesszebb.
*Elnéz a Piactér felett a Kovácsműhely irányába, majd vissza az emberre, bajsza alatt egy komisz mosollyal.*
//Adoaver Droverson//
*Kissé megvonja a vállát az ember szavaira. Igen - jelenleg a legtöbb mester a legnagyobb haszonnal kecsegtető munkákat próbálja megcsípni, azok pedig zömében mind Selyemrévhez köthetőek. Az üvegfúvók mellett az ácsok, asztalosok, kárpitosok, (szoba- és szépművészeti) festők, keramikusok, bádogosok, kóklerek és lókötők egyaránt a Tanács tagjai előtt próbálnak így-úgy villogni hogy megkapják a szaftosabb városi megrendeléseket, és persze hogy jól láthatóak és emlékezetesek lehessenek a régi-új nemesség és a pénztől vaskos réteg előtt. A szakemberek számára tele van most lehetőséggel a város. A gyengébb tehetségű, vagy csak magukat rosszul előtérbe helyezők számára pedig marad a lakosság általános kiszolgálása. Nem, Gilas Abac mester nem gyenge képességű, ne higgye ezt senki! Ő maga is készített apróságokat a Selyemrévi házakba. Rejtett, trükkös széfeket falpanelek mögé, rugós emelentyűvel nyitható, dupla-aljú rejtekfiókokat, és még pár olyan dolgot, ami egy gnóm ügyes kezét kívánja. Viszont ezek a legtöbb munkához képest tényleg apróságok, ezért is tud a Piactéren ügyfelekre vadászni, akiknek.. nos, akiknek például lámpást készít majd.
Lámpást, méghozzá teljesen jutányosan, korrekt módon kiszámolt árazással. Nem az emberen fog és akar meggazdagodni -diákféle, nahát, költse csak a pénzét a tanulmányaira!-, így nem is mondott arcpirító összeget. És éppen ezért lepődik meg azon, amit az ajánlatára válaszul hall. Míg Lihanech lakosai úgy általában hajlandóak és képesek magasabb árat fizetni a minőségi termékekért, saját tapasztalata az, hogy Arthenior népe előszeretettel alkud. Valami száz arany? Legyen inkább kilencven! Kettőt pedig százhatvanért vinne el. De az ember ellenajánlata, na, az őszintén meglepi. Szemöldökei megrezzennek, kissé lejjebb engedi a megrendelőlapot, és úgy néz, nyílt tekintettel a diákfélére.*
- Nohát! Egészen megtisztel, fiatalúr! *Aprót bólint, és újra maga elé emeli a papirost. A legutolsó sorra beírja: „150 arany”.* Így. És minden továbbit, amit ezen felül fizetni óhajt, természetesen nem utasítok el.
*Elvigyorodik. Hát persze, hogy nem utasítja el! Ahogyan azt sem fogja elutasítani, hogy jó hírét keltsék. Sőt, tulajdonképpen annak örül a leginkább. Egy igazi gnóm mesternek az elismerés nagyon is számít, és az, hogy ha név szerint keresik hogy az ő szakértelmét vennék igénybe – annál kevés nagyobb elismerés létezik.*
- Köszönöm a jóindulatát, fiatalúr! Remélem, az elkészült lámpással rá is szolgálok majd. *Elsüllyeszti kötényének egyik zsebébe a szénirónt, a megrendelőlap kártyáját pedig az ember felé nyújtja.* Parancsoljon, fiatalúr! Az elkészült termék a megrendelőlap ellenében, helyben fizetve vehető majd át. De különben.. emlékezni fogok. Itt megtalál majd, fiatalúr.
*Végigsimít szakállán, tartása-válla ellazul kissé. Az üzlet nyélbe lett ütve. Nem pörgeti ki stand-kocsija elől az embert mint oly sok más árus tenné, hogy helyet csináljon a következő vásárlónak. Inkább könyökkel kissé megtámaszkodik a kocsi oldalából lehajtott pulton, és újra végigméri az embert, tetőtől talpig, majd talptól tetőig.*
- Még sehol. Mármint egyelőre nem lakok sehol. Ezt kérdezte az előbb, nem igaz? *Aprót legyint.* Csak ma érkeztem a városba, de nem akartam vesztegetni az időt. Estére szerintem a Pegazusban foglalok szobát. Náluk a kocsit is biztonsággal le tudom tenni. Ha meg beállok a Kovácsműhely mellé vele, a kutyát sem érdekli majd, hogy mit csinálok. Persze a műhelynek ilyenkor illendőségből jár a helypénz.. most sem véletlenül állok tőlük a lehető legmesszebb.
*Elnéz a Piactér felett a Kovácsműhely irányába, majd vissza az emberre, bajsza alatt egy komisz mosollyal.*
10427. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-07 16:46:16
Üzenet elküldve: 2025-05-07 16:46:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Kissé oldalra hajtott fejjel eltöprengve fogadja a morzsányi, de újnak nagyon is új tudást rendelése elkészítésével kapcsolatban.* - Selyemrév... ha egy picit is hasonlítanak a artheniori nemesek a mieinkre, akkor azok az üvegfúvók nem lesznek egyhamar szabadok. És mivel a Kikötő sem éppen az ügyes kezű munkásairól híres... na igen, nem lennék a maga helyében. *Egyszer azért be kéne néznie az el-elkészült gazdagnegyedbe, még ha egyedül is. Nem volt esélye a lázadás előtt megnézni, hogy él a szél városának legkisebb rétege, az előző negyed maradványaira pedig még ha fizetnék érte se érintené meg egy ötven láb hosszú bottal. Azt pedig el sem tudja képzelni, mennyi aranyat húzhatnak le belőlük azokkal az üvegekkel. Biztos több a nyereségük, mint a gnómnak.*
- Annyit szerintem túl fogok tudni élni. *Bólint rá elégedetten; az előbbi alapanyaghiányt hallva racionálisnak hangzik az igényelt idő, ő pedig nem siet egyhamar vissza a mágustoronyba, tehát a környéken lesz. Már csak a helyszínre kíváncsi; vajon egy gnóm méretű barkácsboltban fogja szerkezetét látni, vagy a piacon ugyanitt megannyi új vásárló szeme láttára? Vajon egy demonstrációnak örülne az ezermester, megduzzasztaná az érdeklődők számát?
És feljön mindennek végén a költség, ami általában az ilyen fiatalos álmodozásoknak zordan véget vet; viszont Adoavernek majdnem nevethetnékje támad, egy prüszkölés így is menthetetlenül kiszökik ajkán. Mosolyogva magyarázkodik:*
- Hogy mit szólok? Azt, hogy kerekítve jobban szeretném látni azokat a számokat, úgyhogy egyezzünk meg százötvenben!* A rajzra még egyszer rátekintve elgondolkodik, majd magának bólint.* - Sőt, tréfálkozás nélkül hozzá szeretnék tenni még ötvenet, mintegy hosszútávú befektetésként, hogy ne legyen a közeljövőben hiánya alapanyagban! Ugyanis leszek még itt, és nem egyedül. Ha a beszerző-körúti fejfájását ezzel is tudom csillapítani, egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy minél több lihanechi tudást átadhat Arthenior népének anélkül, hogy be kelljen szorítania az övét! Mert van egy olyan érzésem, hogy még hallani fogok önről, személyében vagy továbbadott dicséretekből mások ajkán keresztül. Mit szól hozzá?
//Adoaver Droverson//
*Kissé oldalra hajtott fejjel eltöprengve fogadja a morzsányi, de újnak nagyon is új tudást rendelése elkészítésével kapcsolatban.* - Selyemrév... ha egy picit is hasonlítanak a artheniori nemesek a mieinkre, akkor azok az üvegfúvók nem lesznek egyhamar szabadok. És mivel a Kikötő sem éppen az ügyes kezű munkásairól híres... na igen, nem lennék a maga helyében. *Egyszer azért be kéne néznie az el-elkészült gazdagnegyedbe, még ha egyedül is. Nem volt esélye a lázadás előtt megnézni, hogy él a szél városának legkisebb rétege, az előző negyed maradványaira pedig még ha fizetnék érte se érintené meg egy ötven láb hosszú bottal. Azt pedig el sem tudja képzelni, mennyi aranyat húzhatnak le belőlük azokkal az üvegekkel. Biztos több a nyereségük, mint a gnómnak.*
- Annyit szerintem túl fogok tudni élni. *Bólint rá elégedetten; az előbbi alapanyaghiányt hallva racionálisnak hangzik az igényelt idő, ő pedig nem siet egyhamar vissza a mágustoronyba, tehát a környéken lesz. Már csak a helyszínre kíváncsi; vajon egy gnóm méretű barkácsboltban fogja szerkezetét látni, vagy a piacon ugyanitt megannyi új vásárló szeme láttára? Vajon egy demonstrációnak örülne az ezermester, megduzzasztaná az érdeklődők számát?
És feljön mindennek végén a költség, ami általában az ilyen fiatalos álmodozásoknak zordan véget vet; viszont Adoavernek majdnem nevethetnékje támad, egy prüszkölés így is menthetetlenül kiszökik ajkán. Mosolyogva magyarázkodik:*
- Hogy mit szólok? Azt, hogy kerekítve jobban szeretném látni azokat a számokat, úgyhogy egyezzünk meg százötvenben!* A rajzra még egyszer rátekintve elgondolkodik, majd magának bólint.* - Sőt, tréfálkozás nélkül hozzá szeretnék tenni még ötvenet, mintegy hosszútávú befektetésként, hogy ne legyen a közeljövőben hiánya alapanyagban! Ugyanis leszek még itt, és nem egyedül. Ha a beszerző-körúti fejfájását ezzel is tudom csillapítani, egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy minél több lihanechi tudást átadhat Arthenior népének anélkül, hogy be kelljen szorítania az övét! Mert van egy olyan érzésem, hogy még hallani fogok önről, személyében vagy továbbadott dicséretekből mások ajkán keresztül. Mit szól hozzá?
10426. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-06 08:57:46
Üzenet elküldve: 2025-05-06 08:57:46
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Úgy fest, hogy szerencsés nap ez a mai, mindkettejük számára. Van kereslet és van kínálat; van megrendelő és van mester. És ahogy a lámpás skicce jól sikerül elsőre, úgy a három apró véset terve is telitalálat lesz. Elégedett. Veszettül elégedett.
Egészen biztos benne, hogy az ember lelkesedése nem csak megjátszott, hanem valódi – és ezt természetesnek is veszi. Ha az ő véleménye is ki lenne kérve, biztos elmondaná, hogy egy ilyen lámpás valóban nem világot-megváltó konstrukció; ennek ellenére az új eszköz beszerzése feletti örömöt ő maga is ismeri, és éppen ezért meg is érti a deáklegény izgatottságát.*
- No nézzük csak.. *Visszafordítja maga felé a jegyzetfüzetét ahogy az új kérdéseket forgatja át elméjében, holott a rajzra nincs is most szüksége. Csupán pár másodpercre, amíg megszerkeszti a válaszát.* A réz, a fa és a kanóc anyaga nem probléma. Ezekből mindig van készleten, vagy könnyű szerezni. A lámpabura viszont több időbe fog telni. Na most, tudja fiatalúr, az üvegfúvók a Selyemrévi munkálatok miatt eléggé le vannak terhelve. Síküveget, színezett üvegpikkelyeket és olcsó mű-kristályokat gyártanak. Persze biztos vagyok benne, hogy valamelyiket meg tudom győzni hogy készítsen nekem egy ilyet, amikor épp van egy szusszanásnyi ideje.. De a biztonság kedvéért azt mondanám, hogy egy hat múlva lesz átvehető a lámpás.
*A rajz mellé felírja, hogy „LÁMP-ALULGY-01” és hogy „megr. ált. elfog.”, majd a jegyzetfüzetét összecsukva elsüllyeszti köténye egyik zsebében. Kihúz egy apró fiókot a stand-kocsi egyik polca alól, és elővesz belőle egy tenyérnyi méretű kártyát. A kártyára előre, precíz és apró betűkkel a következő van felírva:
MEGRENDELŐLAP
Termék megnevezése:
Megrendelés ideje:
Átvételkor fizetendő:
Az üres helyekre pedig szépen felírja, hogy „LÁMP-ALULGY-01”, „e.sz. 6893. 5., 5. Kelat”. Az utolsó sor felett megáll a szénirón hegye, és felpislant.*
- No hát, az ár kérdése. *Megköszörüli a torkát.* A Gnóm Üzletház kínálata szerint egy sztenderd olajlámpás hetvenöt arany, a belevaló olaj adagját húsz aranyért mérik. Az úrfi lámpása egyedi igények szerint készül, a szokottnál nagyobb olajtartállyal, így hát azt mondanám, hogy a lámpás és egy adag olaj együtt egyszáz-harminchét aranyba kerül. Az ár legfeljebb öt százalékban alkudható. Mit szól az úrfi?
//Adoaver Droverson//
*Úgy fest, hogy szerencsés nap ez a mai, mindkettejük számára. Van kereslet és van kínálat; van megrendelő és van mester. És ahogy a lámpás skicce jól sikerül elsőre, úgy a három apró véset terve is telitalálat lesz. Elégedett. Veszettül elégedett.
Egészen biztos benne, hogy az ember lelkesedése nem csak megjátszott, hanem valódi – és ezt természetesnek is veszi. Ha az ő véleménye is ki lenne kérve, biztos elmondaná, hogy egy ilyen lámpás valóban nem világot-megváltó konstrukció; ennek ellenére az új eszköz beszerzése feletti örömöt ő maga is ismeri, és éppen ezért meg is érti a deáklegény izgatottságát.*
- No nézzük csak.. *Visszafordítja maga felé a jegyzetfüzetét ahogy az új kérdéseket forgatja át elméjében, holott a rajzra nincs is most szüksége. Csupán pár másodpercre, amíg megszerkeszti a válaszát.* A réz, a fa és a kanóc anyaga nem probléma. Ezekből mindig van készleten, vagy könnyű szerezni. A lámpabura viszont több időbe fog telni. Na most, tudja fiatalúr, az üvegfúvók a Selyemrévi munkálatok miatt eléggé le vannak terhelve. Síküveget, színezett üvegpikkelyeket és olcsó mű-kristályokat gyártanak. Persze biztos vagyok benne, hogy valamelyiket meg tudom győzni hogy készítsen nekem egy ilyet, amikor épp van egy szusszanásnyi ideje.. De a biztonság kedvéért azt mondanám, hogy egy hat múlva lesz átvehető a lámpás.
*A rajz mellé felírja, hogy „LÁMP-ALULGY-01” és hogy „megr. ált. elfog.”, majd a jegyzetfüzetét összecsukva elsüllyeszti köténye egyik zsebében. Kihúz egy apró fiókot a stand-kocsi egyik polca alól, és elővesz belőle egy tenyérnyi méretű kártyát. A kártyára előre, precíz és apró betűkkel a következő van felírva:
MEGRENDELŐLAP
Termék megnevezése:
Megrendelés ideje:
Átvételkor fizetendő:
Az üres helyekre pedig szépen felírja, hogy „LÁMP-ALULGY-01”, „e.sz. 6893. 5., 5. Kelat”. Az utolsó sor felett megáll a szénirón hegye, és felpislant.*
- No hát, az ár kérdése. *Megköszörüli a torkát.* A Gnóm Üzletház kínálata szerint egy sztenderd olajlámpás hetvenöt arany, a belevaló olaj adagját húsz aranyért mérik. Az úrfi lámpása egyedi igények szerint készül, a szokottnál nagyobb olajtartállyal, így hát azt mondanám, hogy a lámpás és egy adag olaj együtt egyszáz-harminchét aranyba kerül. Az ár legfeljebb öt százalékban alkudható. Mit szól az úrfi?
10425. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-05 22:16:29
Üzenet elküldve: 2025-05-05 22:16:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Dora immár nem gyanakodva, hanem jóval inkább lekezelően pislog a társnőjére. Azt lehet mondani, nála ez a normális, egyben az ok, hogy miért nem voltak gyerekként barátai. Meg hogy a legjobb barátnője miért a legnagyobb ellenfele is egyben. Ilyesmik.*
- Köhm. *Köszörüli a torkát tudományosan.* Ha tudod, milyen egy hulla szaga, akkor nem igazán tudom, mivel tudnálak megijeszteni. A hullák nem ijesztőek. *Fog magyarázatba, miközben haladnak is.* Most gondolj bele. Bemész este egy mellékutcába. Mit találnál ott szívesebben, egy hullát, vagy egy élő embert? Segítek: a szagló hulla már biztosan nem fogja elvágni a torkom. *Akart-akaratlanul is a lány nagy kardjára pislog, amellyel még mindig fennáll annak a lehetősége, hogy eltávolítja Dora kalapos fejét a nyakától. Próbál odafigyelni a viselkedésére, hogy ezt a helyzetet megelőzze, mintha egy kellemetlen náthával tenné az influenzaszezonban.*
- Szóval Leina, értem. Egész tetszetős név. *Feleli a bemutatkozásra. Persze ettől még nem szégyelli el magát, hogy álnéven mutatkozott be.* És nem, nem fognak felismerni, ebben biztos vagyok. Ahhoz szakértelem kéne, márpedig úgy veszem észre, hogy ebben a városban a világon senkinek nincs olyan. Ne vedd magadra. *Teszi hozzá, de az se érdekli, ha a lány így tenne.* Ha pedig akad is valaki, biztosíthatlak, hogy nem apád sírjánál téblábol épp, a vaksötétben.
~ Feltéve, hogy nem szívott abból a jó kis nyersen porlasztott... hmm, az csak egyszeri alkalom volt, nem fontos. ~
*A seb említésére fintorog egyet. Nem szeret másokat tapogatni ez a mindenki hős gyógyítója, inkább a gyógyír elkészítésében jeleskedett mindig.*
- Ehh... Na jó, legyen. Sajna most nem vagyok ellátva gyógynövényekkel *tapogatja meg a kabátja zsebeit*, de kitalálni kitalálhatok rá valamit. Menjünk valami nyugodtabb helyre, és addig meséld el, honnan jött ez a seb. Meg ez az ötlet.
~ Mert hogy rettenetes. ~
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.05 22:17:41
//Egy régi hobbi//
*Dora immár nem gyanakodva, hanem jóval inkább lekezelően pislog a társnőjére. Azt lehet mondani, nála ez a normális, egyben az ok, hogy miért nem voltak gyerekként barátai. Meg hogy a legjobb barátnője miért a legnagyobb ellenfele is egyben. Ilyesmik.*
- Köhm. *Köszörüli a torkát tudományosan.* Ha tudod, milyen egy hulla szaga, akkor nem igazán tudom, mivel tudnálak megijeszteni. A hullák nem ijesztőek. *Fog magyarázatba, miközben haladnak is.* Most gondolj bele. Bemész este egy mellékutcába. Mit találnál ott szívesebben, egy hullát, vagy egy élő embert? Segítek: a szagló hulla már biztosan nem fogja elvágni a torkom. *Akart-akaratlanul is a lány nagy kardjára pislog, amellyel még mindig fennáll annak a lehetősége, hogy eltávolítja Dora kalapos fejét a nyakától. Próbál odafigyelni a viselkedésére, hogy ezt a helyzetet megelőzze, mintha egy kellemetlen náthával tenné az influenzaszezonban.*
- Szóval Leina, értem. Egész tetszetős név. *Feleli a bemutatkozásra. Persze ettől még nem szégyelli el magát, hogy álnéven mutatkozott be.* És nem, nem fognak felismerni, ebben biztos vagyok. Ahhoz szakértelem kéne, márpedig úgy veszem észre, hogy ebben a városban a világon senkinek nincs olyan. Ne vedd magadra. *Teszi hozzá, de az se érdekli, ha a lány így tenne.* Ha pedig akad is valaki, biztosíthatlak, hogy nem apád sírjánál téblábol épp, a vaksötétben.
~ Feltéve, hogy nem szívott abból a jó kis nyersen porlasztott... hmm, az csak egyszeri alkalom volt, nem fontos. ~
*A seb említésére fintorog egyet. Nem szeret másokat tapogatni ez a mindenki hős gyógyítója, inkább a gyógyír elkészítésében jeleskedett mindig.*
- Ehh... Na jó, legyen. Sajna most nem vagyok ellátva gyógynövényekkel *tapogatja meg a kabátja zsebeit*, de kitalálni kitalálhatok rá valamit. Menjünk valami nyugodtabb helyre, és addig meséld el, honnan jött ez a seb. Meg ez az ötlet.
~ Mert hogy rettenetes. ~
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.05 22:17:41
10424. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-05 18:08:06
Üzenet elküldve: 2025-05-05 18:08:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 612
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 612
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Alenia talán egy kicsit félreérti őt, de hát előfordul az ilyesmi, még akkor is, ha barátnők és egyébként jól ismerik egymást. Ezúttal nem azért nem szeretne felnyergelni egy lovat, mert fél tőle. Úgy érzi, hogy Nia kedvéért minden létező félelmével képes lenne szembenézni, végtére is, valahol erről szól a szeretet. Egyszerűen csak amiatt nem akar próbálkozni ezzel, mert valóban nem tudja, hogyan kell, bár elég okosnak tartja magát, és túl bonyolult sem lehet az egész, szóval talán nem vall kudarcot, akkor, hogyha megpróbálja.
Furcsa amúgy, hogy annak a szörnyű napnak szinte minden egyes pillanata beleégett az emlékezetébe, annak ellenére is, hogy érthető módon annyira zaklatott volt akkor. És mégis, pont arra nem emlékszik, hogy egyáltalán honnan volt az a ló, hogy nézett egyáltalán ki, vagy ki adta neki, vagy segítette rá, meg ki nyergelte fel, vagy volt-e egyáltalán nyereg rajta, vagy csak szőrén ülte meg. A rettegés, a kétségbeesés és a fájdalom csupán ennyi biztos, az lóháton vitathatatlanul megtett út maga elmosódik, mintha félkábultan álmodta volna. De abban egészen biztos, hogy nem ő volt, aki képes volt nyerget rakni egy lóra. Nia viszont jól mondja azt, hogy aznap tényleg legyőzte a félelmét, de minden bizonnyal csak azért, mert nem volt más választása, most azonban szerencsére akad.*
- Ebben teljesen igazad van. *mosolyodik el ő is.* A férfiak tényleg szeretnek segíteni már csak azért is, mert mi lányok vagyunk.
*Mesélt már Thimről korábban, így most nem ismétli önmagát, főleg, hogy kicsit amúgy is más köti le a gondolatait; az, hogy Alenia kinveti kicsit, ami tanúbizonysága annak, hogy nem veszi őt komolyan, legalábbis a lovak kérdésében semmiképpen nem.*
- Hidd el, hogy volt olyan ló, ami tényleg úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni! Ez talán akkor volt, amikor először hagytam el az erdőt anyával. Egy vásárra mentünk. Odavitt megsimogatni egy lovat, pacit, ahogy ő nevezte akkor, de ő úgy megijesztett, hogy végül sírni kezdtem, és úgy kellett anyának felkapnia és elvinni a közeléből, mert elfutni sem mertem, sőt, mozdulni sem. Azóta többször álmodtam is azzal a tekintettel. Ezért félek a lovaktól, illetve ezzel kezdődött. Meg láttam már lányt, akit ledobott a hátáról ló. Szerencsére nem lett semmi baja, de lehetett volna, szóval ezért is. Talán ezért is jobb, ha nem pont én leszek, aki felrakom éppen a te nyergedet, de, ha valaki megmutatja, akkor egy életre megtanulom, ígérem, és legközelebb meg fogom csinálni.
*Legalább próbálja elmagyarázni saját helyzetét, de aztán tényleg erőt vesz magán, ha más nem azért, hogy ne váljon nevetség tárgyává újra.*
- De ő tényleg jó választásnak tűnik, még nekem is. És muszáj, hogy a te lovad engem is megismerjen. Szia Harmat! *mondja is a Nia által kijelölt győztesnek, és, ha Alenia engedi, akkor óvatosan, - bizalommal, de azért eléggé nagy óvatossággal ahhoz, hogyha a ló esetleg mégis le akarná harapni a kezét, akkor még idejében el tudja rántani, - meg is simogatja kicsit a fejét. Szerencséjére csak fél a lovaktól, amúgy pedig szépségüket tudja értékelni, nem irtózik és undorodik, mintha mondjuk egy igazán undorító rovartól, vagy csúszómászóról tenni.*
- Szép és illik is hozzád. *jelenti ki, és negteszi, amit az előbb nem sikerült.
Odaadja hát Alenia Cirenhille Sayquevesnek saját 1000 aranyát.
*
- Menjünk! *igyekszik egy sóhajtást magába fojtani kisebb-nagyobb sikerrel. Bármennyire is titkolná Alenia előtt, bármennyire is szeretne magabiztosnak és optimistának tűnni, hogy a dokival való legutóbbi találkozása után legalább belé ne plántáljon több rossz előérzetet, mint ami minden bizonnyal eleve van, de nem túl jó színésznő.*
- Eeyr velünk lesz, ahogyan eddig is velünk volt! *fogalmazza meg mindenesetre azt a hitet, ami tegnap végső bizonyosságot nyert számára most is erőt ad neki.
Ugyan szerette volna elkerülni a feltűnést, és nem a piac kellős közepén idézni meg magának egy olyan hátast, ami a világon rajta kívül minden bizonnyal senki másnak nincsen, végül úgy dönt, hogy megteszi, mert fő a sietség és nem szívesen szeretné barátnőjét hátráltatni azzal, hogy csak a piac, vagy akár a város legszélén száll fel ezüst holdfényből szőtt nyulára.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
*Alenia talán egy kicsit félreérti őt, de hát előfordul az ilyesmi, még akkor is, ha barátnők és egyébként jól ismerik egymást. Ezúttal nem azért nem szeretne felnyergelni egy lovat, mert fél tőle. Úgy érzi, hogy Nia kedvéért minden létező félelmével képes lenne szembenézni, végtére is, valahol erről szól a szeretet. Egyszerűen csak amiatt nem akar próbálkozni ezzel, mert valóban nem tudja, hogyan kell, bár elég okosnak tartja magát, és túl bonyolult sem lehet az egész, szóval talán nem vall kudarcot, akkor, hogyha megpróbálja.
Furcsa amúgy, hogy annak a szörnyű napnak szinte minden egyes pillanata beleégett az emlékezetébe, annak ellenére is, hogy érthető módon annyira zaklatott volt akkor. És mégis, pont arra nem emlékszik, hogy egyáltalán honnan volt az a ló, hogy nézett egyáltalán ki, vagy ki adta neki, vagy segítette rá, meg ki nyergelte fel, vagy volt-e egyáltalán nyereg rajta, vagy csak szőrén ülte meg. A rettegés, a kétségbeesés és a fájdalom csupán ennyi biztos, az lóháton vitathatatlanul megtett út maga elmosódik, mintha félkábultan álmodta volna. De abban egészen biztos, hogy nem ő volt, aki képes volt nyerget rakni egy lóra. Nia viszont jól mondja azt, hogy aznap tényleg legyőzte a félelmét, de minden bizonnyal csak azért, mert nem volt más választása, most azonban szerencsére akad.*
- Ebben teljesen igazad van. *mosolyodik el ő is.* A férfiak tényleg szeretnek segíteni már csak azért is, mert mi lányok vagyunk.
*Mesélt már Thimről korábban, így most nem ismétli önmagát, főleg, hogy kicsit amúgy is más köti le a gondolatait; az, hogy Alenia kinveti kicsit, ami tanúbizonysága annak, hogy nem veszi őt komolyan, legalábbis a lovak kérdésében semmiképpen nem.*
- Hidd el, hogy volt olyan ló, ami tényleg úgy nézett rám, mintha meg akarna ölni! Ez talán akkor volt, amikor először hagytam el az erdőt anyával. Egy vásárra mentünk. Odavitt megsimogatni egy lovat, pacit, ahogy ő nevezte akkor, de ő úgy megijesztett, hogy végül sírni kezdtem, és úgy kellett anyának felkapnia és elvinni a közeléből, mert elfutni sem mertem, sőt, mozdulni sem. Azóta többször álmodtam is azzal a tekintettel. Ezért félek a lovaktól, illetve ezzel kezdődött. Meg láttam már lányt, akit ledobott a hátáról ló. Szerencsére nem lett semmi baja, de lehetett volna, szóval ezért is. Talán ezért is jobb, ha nem pont én leszek, aki felrakom éppen a te nyergedet, de, ha valaki megmutatja, akkor egy életre megtanulom, ígérem, és legközelebb meg fogom csinálni.
*Legalább próbálja elmagyarázni saját helyzetét, de aztán tényleg erőt vesz magán, ha más nem azért, hogy ne váljon nevetség tárgyává újra.*
- De ő tényleg jó választásnak tűnik, még nekem is. És muszáj, hogy a te lovad engem is megismerjen. Szia Harmat! *mondja is a Nia által kijelölt győztesnek, és, ha Alenia engedi, akkor óvatosan, - bizalommal, de azért eléggé nagy óvatossággal ahhoz, hogyha a ló esetleg mégis le akarná harapni a kezét, akkor még idejében el tudja rántani, - meg is simogatja kicsit a fejét. Szerencséjére csak fél a lovaktól, amúgy pedig szépségüket tudja értékelni, nem irtózik és undorodik, mintha mondjuk egy igazán undorító rovartól, vagy csúszómászóról tenni.*
- Szép és illik is hozzád. *jelenti ki, és negteszi, amit az előbb nem sikerült.
Odaadja hát Alenia Cirenhille Sayquevesnek saját 1000 aranyát.
*- Menjünk! *igyekszik egy sóhajtást magába fojtani kisebb-nagyobb sikerrel. Bármennyire is titkolná Alenia előtt, bármennyire is szeretne magabiztosnak és optimistának tűnni, hogy a dokival való legutóbbi találkozása után legalább belé ne plántáljon több rossz előérzetet, mint ami minden bizonnyal eleve van, de nem túl jó színésznő.*
- Eeyr velünk lesz, ahogyan eddig is velünk volt! *fogalmazza meg mindenesetre azt a hitet, ami tegnap végső bizonyosságot nyert számára most is erőt ad neki.
Ugyan szerette volna elkerülni a feltűnést, és nem a piac kellős közepén idézni meg magának egy olyan hátast, ami a világon rajta kívül minden bizonnyal senki másnak nincsen, végül úgy dönt, hogy megteszi, mert fő a sietség és nem szívesen szeretné barátnőjét hátráltatni azzal, hogy csak a piac, vagy akár a város legszélén száll fel ezüst holdfényből szőtt nyulára.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
10423. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-05 16:48:59
Üzenet elküldve: 2025-05-05 16:48:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Ugyan hogyan tudná világi ember szavaival elmagyarázni, számára hogy néz ki egy csillag? Persze, mondhatná mindössze azt hogy egy pár egymást középen keresztező vonalat egy láthatatlan körben véssen oda, de ez a primitív leírás szinte szentségtörés lenne számára, hiszen jól tudja, hogy milyen leírhatatlanok amikor tiszta lencsével rájuk les. Micsoda erőt és szépséget, mindenek feletti csodát képviselnek! Felfoghatatlan messzeségben nyújtózkodnak az égben, de mégis minden éjszaka megtartják a helyüket a végtelenben, amióta forog ez a föld! Lehet e egyáltalán hozzájuk méltó jellemzést tenni?
És ahogy úgy néz ki, lassan a végére érnek az megrendelés kétszemélyes részének; a részletek és finomítások helyükön vannak, és inkább udvariasságból, mint hezitálásból nézi át még egyszer a felrajzolt, nos, tervrajzot.*
- Megint csak eltalálta, még a sorrendet is! Ennél jobb világítóeszközt szerintem nem is kívánhatnék, alig várom hogy elkészüljön! *Ömlik is belőle a dicséret és a lelkesedés. Bár igaz, hogy nem egy felbecsülhetetlen értékű és létfontosságú eszköz megtervezésé és későbbi elkészítése történik éppen, attól még majd' ugyanannyira hálás, hiszen ezt a lámpást, legyen akármilyen, külön számára és az ő igényeinek tervezik meg, hogy sokáig segítse őt életében; Ez a gondolat kifejezetten melegséggel tölti el.*
- Azt hiszem más már tényleg nem jut eszembe. Mit lehet tudni az elkészítési időről, illetve az áráról? Valamint amikor elkészül, hogy is mondjam, nem volt még lehetőségem ilyen... személyes rendelést átvenni Artheniorban, úgyhogy egy kicsit el kéne tájékoztatnia, hogy zajlana ez. *Halántékját bizonytalanul megvakarja, miközben a Abacra nézve elgondolkodik: Valahogy kétli, hogy itt is áruátvevő pontok léteznének, mint Linanechben, úgy érzi hogy a túlzottan kevert és számoktól duzzadt népesség miatt ez a megoldás nem elég biztonságos.*
- Ha nem tolakodok a kérdésemmel, most a környéken lakik? Milyennek tartja a várost? Már annyi időt eltöltöttem az erdőben hogy kezd kicsit sokká válni nekem ez a sok épület, sok fal. A zajról meg már nem is beszélve; hogy hallja munka közben a saját gondolatait?
//Gilas Abac//
*Ugyan hogyan tudná világi ember szavaival elmagyarázni, számára hogy néz ki egy csillag? Persze, mondhatná mindössze azt hogy egy pár egymást középen keresztező vonalat egy láthatatlan körben véssen oda, de ez a primitív leírás szinte szentségtörés lenne számára, hiszen jól tudja, hogy milyen leírhatatlanok amikor tiszta lencsével rájuk les. Micsoda erőt és szépséget, mindenek feletti csodát képviselnek! Felfoghatatlan messzeségben nyújtózkodnak az égben, de mégis minden éjszaka megtartják a helyüket a végtelenben, amióta forog ez a föld! Lehet e egyáltalán hozzájuk méltó jellemzést tenni?
És ahogy úgy néz ki, lassan a végére érnek az megrendelés kétszemélyes részének; a részletek és finomítások helyükön vannak, és inkább udvariasságból, mint hezitálásból nézi át még egyszer a felrajzolt, nos, tervrajzot.*
- Megint csak eltalálta, még a sorrendet is! Ennél jobb világítóeszközt szerintem nem is kívánhatnék, alig várom hogy elkészüljön! *Ömlik is belőle a dicséret és a lelkesedés. Bár igaz, hogy nem egy felbecsülhetetlen értékű és létfontosságú eszköz megtervezésé és későbbi elkészítése történik éppen, attól még majd' ugyanannyira hálás, hiszen ezt a lámpást, legyen akármilyen, külön számára és az ő igényeinek tervezik meg, hogy sokáig segítse őt életében; Ez a gondolat kifejezetten melegséggel tölti el.*
- Azt hiszem más már tényleg nem jut eszembe. Mit lehet tudni az elkészítési időről, illetve az áráról? Valamint amikor elkészül, hogy is mondjam, nem volt még lehetőségem ilyen... személyes rendelést átvenni Artheniorban, úgyhogy egy kicsit el kéne tájékoztatnia, hogy zajlana ez. *Halántékját bizonytalanul megvakarja, miközben a Abacra nézve elgondolkodik: Valahogy kétli, hogy itt is áruátvevő pontok léteznének, mint Linanechben, úgy érzi hogy a túlzottan kevert és számoktól duzzadt népesség miatt ez a megoldás nem elég biztonságos.*
- Ha nem tolakodok a kérdésemmel, most a környéken lakik? Milyennek tartja a várost? Már annyi időt eltöltöttem az erdőben hogy kezd kicsit sokká válni nekem ez a sok épület, sok fal. A zajról meg már nem is beszélve; hogy hallja munka közben a saját gondolatait?
10422. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-04 14:46:21
Üzenet elküldve: 2025-05-04 14:46:21
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Büszkének lenni jó dolog, büszkének lenni lehet és büszkének lenni olykor bizony kell is. Eredményre, találmányra, névre, akármire, bármire. Ezt ismeri maga is. Ha tudná, hogy a fiatalember büszkeséget érez azért, mert maga nevezeti el a lámpását, biztos elmondaná neki hogy ez teljesen természetes és helyénvaló érzés. Ő maga például a konstrukcióra büszke. Ez a legjobbféle üzlet: mikor mindenki elégedett és büszke is.*
- Ahogy mondja, fiatalember. *Aprót bólint, nem bánja hogy nem kell tovább magyaráznia a kanóc dolgát. Meglepődne ha nem így lenne – a diákfélék általában értelmes alakok. Ezt a véleményét továbbra is fenntartja, még akkor is, ha a fogóba vésendő ábra körbeírása kissé sután sikerül. Szemöldökei egymás felé húzódnak, annak a jeleként hogy erőst odakoncentrál a leírásra.*
- Csak egyetlen csillag, ahogy a szem látja..? Hm, hm.. Jól van, jól. Valami csak sikerül, nem igaz? *Halk dünnyögés.* Az ehhez hasonló rajzokban nem vagyok túl jó, de.. nézzük csak.. ilyesmi, hm?
*A szén hegye újra a papírra nyomódik a lámpás rajza felett, és finom, óvatos vonalakat hagy maga után. Három apró szimbólum születik így: a sorban baloldalt egy nyúl feje, amely balra néz, fülei hetykén állnak; egy kis, hétágú csillag középen; jobbról pedig egy egyárbócos, dagadó vitorlájú hajó ábrája, amely jobb oldalra halad.*
- Most még lehet módosítani rajta! Ha a fára kerül, akkor már nem. Szóval mondja csak bátran, fiatalúr, ha valami nem jó.
*Újra az ember felé fordítja a jegyzetfüzetet, hogy az szemből, rendesen is láthassa a három aprócska piktogramot.*
//Adoaver Droverson//
*Büszkének lenni jó dolog, büszkének lenni lehet és büszkének lenni olykor bizony kell is. Eredményre, találmányra, névre, akármire, bármire. Ezt ismeri maga is. Ha tudná, hogy a fiatalember büszkeséget érez azért, mert maga nevezeti el a lámpását, biztos elmondaná neki hogy ez teljesen természetes és helyénvaló érzés. Ő maga például a konstrukcióra büszke. Ez a legjobbféle üzlet: mikor mindenki elégedett és büszke is.*
- Ahogy mondja, fiatalember. *Aprót bólint, nem bánja hogy nem kell tovább magyaráznia a kanóc dolgát. Meglepődne ha nem így lenne – a diákfélék általában értelmes alakok. Ezt a véleményét továbbra is fenntartja, még akkor is, ha a fogóba vésendő ábra körbeírása kissé sután sikerül. Szemöldökei egymás felé húzódnak, annak a jeleként hogy erőst odakoncentrál a leírásra.*
- Csak egyetlen csillag, ahogy a szem látja..? Hm, hm.. Jól van, jól. Valami csak sikerül, nem igaz? *Halk dünnyögés.* Az ehhez hasonló rajzokban nem vagyok túl jó, de.. nézzük csak.. ilyesmi, hm?
*A szén hegye újra a papírra nyomódik a lámpás rajza felett, és finom, óvatos vonalakat hagy maga után. Három apró szimbólum születik így: a sorban baloldalt egy nyúl feje, amely balra néz, fülei hetykén állnak; egy kis, hétágú csillag középen; jobbról pedig egy egyárbócos, dagadó vitorlájú hajó ábrája, amely jobb oldalra halad.*
- Most még lehet módosítani rajta! Ha a fára kerül, akkor már nem. Szóval mondja csak bátran, fiatalúr, ha valami nem jó.
*Újra az ember felé fordítja a jegyzetfüzetet, hogy az szemből, rendesen is láthassa a három aprócska piktogramot.*
10421. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-04 08:53:53
Üzenet elküldve: 2025-05-04 08:53:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Adoavert sem a költői lelke miatt szeretik, bár igaz hogy ugyanazon a lelkesedéssel tud beszélni. Mondjuk a gyors feltételezés ami eszébe jutott, miszerint valami vadonatúj, forradalmi alkotás ötletét ültette el a gnóm fejében, és mint alkotói szülőként joga lehet ezt a világmegváltoztató találmányt elnevezni, ez a vicces gondolat egy picinyke büszkeséget azért teremt benne.
Abac válaszai megnyugtatják azzal, hogy milyen gyorsan és bizonytalanság nélkül érkeznek, azt érezteti vele hogy a feltatláló tényleg mindenre gondolt. Ennél a pontnál csak úgy ronthatná el, ha teli erőből a földhöz csapná a szerkezetet, ami nem hiszi hogy elő fog fordulni, nem voltak efféle dühkirohanásai, ami ehhez vezetnének.*
- A kanóc hosszával úgymond be tudom állítani az erősséget és az időt, értem. Kíváncsian várom a kísérletezést, még ha nem is vészhelyzetben. *Bár azt a bizonyos helyet inkább csak végszükség esetén óhajtja este után megjárni, az ingoványnál nem lesz meg az a kiváltsága, hogy visszatartsa a fényességét. Ott még nappal sem mindig lehet látni, ha leszáll a köd. Súlya hallásra jó lesz, és nem kell szálfaegyenesen tartania sem, ez remek!
Állát gyorsan megvakarja a minták leírására, valószínűleg nem az a részlet lesz a legjobban eltalálva, de ezt pont el tudja engedni mindez után:*
- Óh, én csak egyetlen csillag ábrájára gondoltam, nem egy egész csillaképre; tudja, amikor az éjszaka felnéz a tiszta égre, és úgy veszi ki őket, ahogy ragyognak? Vagy ha rendelkezik egy távcsővel, és azon keresztül tudja egyesével megbámulni őket? Arra a mentális képre célzok. *Most erősen kívánja, hogy Lihanechben tartózkodnának, a családi csillagleső távcsővel meg is tudná keresni a gnóm úrnak az általa kigondoltat. De az már egy olyan szintű kirészletezés, amit még ő sem gondol valószínűnek. Arról nem is beszélve, hogy fényes nappal van.* - A nyúlról lehet egy egyszerű oldalkép, nem bonyolultabb mint egy gyerekrajz, feje, orra, füle. *Láthatóan kerüli amaz tekintetét, mikor beszél.* - A hajó meg... milyen típusú? *Itt megakad. Nem nagyon tudja, vagy kérdezte Intath-tól, milyenfajta összebarkácsolt vitorláson szelte a vizeket, ő pedig közel sem járatos bennük abban, hogy ki tudja találni.* - Hát... azt magára hagyom, ha nem haragszik. nem kell komplexebbnek lennie, mint a nyúlnak... különbet nem érdemel... *Mormogja magának. Talán így első hallásra mintha a három közül az egyiket előnyben részesítené. Ez természetesen igaz.*
- Azt hiszem, most már tényleg ennyi. Meg szerintem még ha akarok, sem tudnák többet hozzátenni.
//Gilas Abac//
*Adoavert sem a költői lelke miatt szeretik, bár igaz hogy ugyanazon a lelkesedéssel tud beszélni. Mondjuk a gyors feltételezés ami eszébe jutott, miszerint valami vadonatúj, forradalmi alkotás ötletét ültette el a gnóm fejében, és mint alkotói szülőként joga lehet ezt a világmegváltoztató találmányt elnevezni, ez a vicces gondolat egy picinyke büszkeséget azért teremt benne.
Abac válaszai megnyugtatják azzal, hogy milyen gyorsan és bizonytalanság nélkül érkeznek, azt érezteti vele hogy a feltatláló tényleg mindenre gondolt. Ennél a pontnál csak úgy ronthatná el, ha teli erőből a földhöz csapná a szerkezetet, ami nem hiszi hogy elő fog fordulni, nem voltak efféle dühkirohanásai, ami ehhez vezetnének.*
- A kanóc hosszával úgymond be tudom állítani az erősséget és az időt, értem. Kíváncsian várom a kísérletezést, még ha nem is vészhelyzetben. *Bár azt a bizonyos helyet inkább csak végszükség esetén óhajtja este után megjárni, az ingoványnál nem lesz meg az a kiváltsága, hogy visszatartsa a fényességét. Ott még nappal sem mindig lehet látni, ha leszáll a köd. Súlya hallásra jó lesz, és nem kell szálfaegyenesen tartania sem, ez remek!
Állát gyorsan megvakarja a minták leírására, valószínűleg nem az a részlet lesz a legjobban eltalálva, de ezt pont el tudja engedni mindez után:*
- Óh, én csak egyetlen csillag ábrájára gondoltam, nem egy egész csillaképre; tudja, amikor az éjszaka felnéz a tiszta égre, és úgy veszi ki őket, ahogy ragyognak? Vagy ha rendelkezik egy távcsővel, és azon keresztül tudja egyesével megbámulni őket? Arra a mentális képre célzok. *Most erősen kívánja, hogy Lihanechben tartózkodnának, a családi csillagleső távcsővel meg is tudná keresni a gnóm úrnak az általa kigondoltat. De az már egy olyan szintű kirészletezés, amit még ő sem gondol valószínűnek. Arról nem is beszélve, hogy fényes nappal van.* - A nyúlról lehet egy egyszerű oldalkép, nem bonyolultabb mint egy gyerekrajz, feje, orra, füle. *Láthatóan kerüli amaz tekintetét, mikor beszél.* - A hajó meg... milyen típusú? *Itt megakad. Nem nagyon tudja, vagy kérdezte Intath-tól, milyenfajta összebarkácsolt vitorláson szelte a vizeket, ő pedig közel sem járatos bennük abban, hogy ki tudja találni.* - Hát... azt magára hagyom, ha nem haragszik. nem kell komplexebbnek lennie, mint a nyúlnak... különbet nem érdemel... *Mormogja magának. Talán így első hallásra mintha a három közül az egyiket előnyben részesítené. Ez természetesen igaz.*
- Azt hiszem, most már tényleg ennyi. Meg szerintem még ha akarok, sem tudnák többet hozzátenni.
10420. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:03:10
Üzenet elküldve: 2025-05-02 14:03:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Kisebb meglepetésként éri, hogy Luninari nem fogja tudni felnyergelni a lovát. Azt tudta eddig is, hogy tart tőlük, de azt hitte, hogy a lány mindenhez ért, ami az állatokkal kapcsolatos. Tévedett, de előfordul az ilyen, majd megoldják.*
- Aznap legyőzted a félelmedet. Talán megpróbálhatnád még egyszer. Ha akkor sikerült, akkor most is fog, és lehet, hogy megváltozna a véleményed is. A lovak nem is olyan félelmetesek, mint hiszed. Kedves, hűséges jószágok, ha jól bánsz velük. *Nem akar megint Intathra gondolni, de csak eszébe jut, ahogy azt tervezgeti, hogy ha jól alakulnak a dolgok Szarvasligetben, akkor szívesen megtanítaná Luninarit lovagolni.*
- Megkérem majd. A hátrányairól már beszéltünk, de a nemesség előnyeihez tartozik, hogy szívesen segítenek nekünk. Bár, ehhez az is elég, hogy nők vagyunk. *Ennyit fűz csupán hozzá, s közben csak mosolyog, ahogy hallgatja a lány kellemetlen emlékeit, melyeket a Holdpihe-vásárlás során szerezett, de erre nem reagál. Nem akar ítélet hozni a témában.
Nem sokkal később ő már a lovak közt lépked, és a szerelmet keresi. Nem csak egy lóra vágyik, hanem egy paripára, akivel társak lehetnek. Úgy érzi, egyetlen pillantásból tudni fogja, ha megtalálja az igazit. Míg fontolgatja a döntését, Luninarinak van ideje bőven bevásárolnia is. Aztán ahogy arra számított, megtörténik a csoda. Egy gyönyörű, hófehér lóval találkozik a tekintetük. Megsimogatja őt, megöleli, beszél hozzá egy kicsit, aztán el is dönti: ő lesz a kiválasztott. Nevet is egészen könnyedén ad neki.*
- Miért nézne rád csúnyán? *nevet fel.* Akkor Harmat lesz a neve. *Miután meghallgatta barátnője véleményét, bólint, ám a pénzt egyelőre még nem veszi át tőle, hanem visszafordul a lovászhoz.*
- Köszönöm! Őt szeretném megvenni. Nyereggel és minden szükséges felszereléssel együtt… amit szeretném, ha segítene is nekem felrakni rá, már ha nem okozok ezzel nagy gondot Önnek. *A lovászfiú elmosolyodik, majd egy kedves „semmi akadálya” után el is kezdi felkészíteni a lovat az útra Aleniának, és még el is magyarázza közben, hogy mit, miért és hogyan csinál. Persze, arra nincs garancia, hogy a nemeslány meg is jegyzi a folyamatot, és ezután képes lesz felnyergelni egy lovat, de azért élénken figyel. Nem tűnik akkora ördöngősségnek. Miután Harmat már útra készen áll, és a vezetőszárat is Alenia kezében van, nincs más hátra, mint a fizetés kérdése.*
- Ne haragudj, Luninari! Az előbb nem figyeltem rád. Elkalandoztam Harmatot csodálva *mosolyog. Most már szüksége lesz a pénzére, ami még mindig a fél-elf lánynál van, mert bizony egy hátas és a felszerelése sem olcsó dolog. Szerencsére gondot ez nem fog nekik okozni. Ha megkapja a pénzt, akkor kifizeti a tetemes összeget.*
- Akkor neked sikerült megvenni mindent? Mert hát akkor nincs más hátra, mint előre… irány Szarvasliget. *Sóhajt egy nagyot. Ideje szembenézni a démonjaival.*
*Kisebb meglepetésként éri, hogy Luninari nem fogja tudni felnyergelni a lovát. Azt tudta eddig is, hogy tart tőlük, de azt hitte, hogy a lány mindenhez ért, ami az állatokkal kapcsolatos. Tévedett, de előfordul az ilyen, majd megoldják.*
- Aznap legyőzted a félelmedet. Talán megpróbálhatnád még egyszer. Ha akkor sikerült, akkor most is fog, és lehet, hogy megváltozna a véleményed is. A lovak nem is olyan félelmetesek, mint hiszed. Kedves, hűséges jószágok, ha jól bánsz velük. *Nem akar megint Intathra gondolni, de csak eszébe jut, ahogy azt tervezgeti, hogy ha jól alakulnak a dolgok Szarvasligetben, akkor szívesen megtanítaná Luninarit lovagolni.*
- Megkérem majd. A hátrányairól már beszéltünk, de a nemesség előnyeihez tartozik, hogy szívesen segítenek nekünk. Bár, ehhez az is elég, hogy nők vagyunk. *Ennyit fűz csupán hozzá, s közben csak mosolyog, ahogy hallgatja a lány kellemetlen emlékeit, melyeket a Holdpihe-vásárlás során szerezett, de erre nem reagál. Nem akar ítélet hozni a témában.
Nem sokkal később ő már a lovak közt lépked, és a szerelmet keresi. Nem csak egy lóra vágyik, hanem egy paripára, akivel társak lehetnek. Úgy érzi, egyetlen pillantásból tudni fogja, ha megtalálja az igazit. Míg fontolgatja a döntését, Luninarinak van ideje bőven bevásárolnia is. Aztán ahogy arra számított, megtörténik a csoda. Egy gyönyörű, hófehér lóval találkozik a tekintetük. Megsimogatja őt, megöleli, beszél hozzá egy kicsit, aztán el is dönti: ő lesz a kiválasztott. Nevet is egészen könnyedén ad neki.*
- Miért nézne rád csúnyán? *nevet fel.* Akkor Harmat lesz a neve. *Miután meghallgatta barátnője véleményét, bólint, ám a pénzt egyelőre még nem veszi át tőle, hanem visszafordul a lovászhoz.*
- Köszönöm! Őt szeretném megvenni. Nyereggel és minden szükséges felszereléssel együtt… amit szeretném, ha segítene is nekem felrakni rá, már ha nem okozok ezzel nagy gondot Önnek. *A lovászfiú elmosolyodik, majd egy kedves „semmi akadálya” után el is kezdi felkészíteni a lovat az útra Aleniának, és még el is magyarázza közben, hogy mit, miért és hogyan csinál. Persze, arra nincs garancia, hogy a nemeslány meg is jegyzi a folyamatot, és ezután képes lesz felnyergelni egy lovat, de azért élénken figyel. Nem tűnik akkora ördöngősségnek. Miután Harmat már útra készen áll, és a vezetőszárat is Alenia kezében van, nincs más hátra, mint a fizetés kérdése.*
- Ne haragudj, Luninari! Az előbb nem figyeltem rád. Elkalandoztam Harmatot csodálva *mosolyog. Most már szüksége lesz a pénzére, ami még mindig a fél-elf lánynál van, mert bizony egy hátas és a felszerelése sem olcsó dolog. Szerencsére gondot ez nem fog nekik okozni. Ha megkapja a pénzt, akkor kifizeti a tetemes összeget.*
- Akkor neked sikerült megvenni mindent? Mert hát akkor nincs más hátra, mint előre… irány Szarvasliget. *Sóhajt egy nagyot. Ideje szembenézni a démonjaival.*
10419. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-01 15:58:50
Üzenet elküldve: 2025-05-01 15:58:50
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Ha valaki járatos abban, hogy mindenféle ember mindenféle kívánalmainak eleget tevő eszközt fabrikáljon, akkor ezzel a jártassággal együtt jön az a képesség is, hogy minél gyorsabban ráérezzen hogy mi lehet a pontos kívánság, vagy hogy hogyan pótolja ki a hiányosan előadott részeket. Míg dolgozik, nem igen foglalkozik a fiatalemberrel. A rajzolás köti le. Felőle a fiatalember akár egészen mellé is állhat hogy a válla felett átnézve figyelje a rajzolást, egészen addig, amíg a könyökét nem lökdösi közben.*
- No. *Apró, gyors bólintással és egy széles mosollyal nyugtázza, hogy már az első vázlattal megközelítette az igényeket. A rajzon szereplő lámpás nem túlbonyolult konstrukció, de mikor elkészül majd a valóságban is, meglehetőst szemrevaló darab lesz. És praktikus! Ez talán még fontosabb. A fiatalember névjavaslatait hallva megdörgöli ujjai között a fülcimpáját, ami nála a finom egyet nem értés jele általában. De azért -még ha nehézkesen is- rábólint a javaslatokra.* Miért is ne? A fiatalúr lámpása lesz. Éppen úgy nevezheti majd, ahogy csak kívánja!
*Visszafordítja maga elé a noteszt, nincs már rá szükség ahogy nézi. Az ember szemei úgy csillognak, hogy az egyből elárulja: a rajzot már a fejében látja. A sorjázó kérdéseket hallva mosolya a bajsza alá szelídül, és újra a rajzra pislant.*
- Nos, a súlya attól függ, hogy mekkorára szeretné. A tartályt is az határozza majd meg. De tegyük fel, hogy akkora lesz, mint egy általános lámpás.. *Hümmög egy sort, a szén hegye apró számokat ró a rajz mellé.* Abban az esetben teli tartállyal egy egész éjszakát, és még akár egy kicsit tud égni. Persze a kanóc hosszától függ majd! Ha hosszúra engedi a kanócot, fényesebb lesz a lámpás, de jobban issza majd az olajat. Rövidre fogott kanóccal enyhébb lesz a fénye, de tovább tart. Súlyra.. nos.. üveg és réz, és persze az olaj.. egy gyereknek kihívás lenne órákig tartani, de magának, fiatalúr, nem hiszem hogy gondot okoz majd. És nem.. ha meglóbálja is, az olaj nem fog tudni kifolyni!
*Elvigyorodik. Jó konstrukciót talált ki. Egyszerűt, hatékonyat és biztonságosat. A tökéletes hármas. Az újabb kérdéseket hallva megvakarja szakállas állát, majd vállat von.*
- Megoldható. Legfeljebb kicsik lesznek az ábrák. *Felnéz a rajzról.* Melyik konstellációra gondol a fiatalúr? Milyen jellegű hajót szeretne? És.. milyen nyulat?
*Na, ez még neki is különös kérés. Nyuszis véset egy lámpáson..? Biztos jelent valamit az embernek. De nem az ő dolga ítélkezni.*
//Adoaver Droverson//
*Ha valaki járatos abban, hogy mindenféle ember mindenféle kívánalmainak eleget tevő eszközt fabrikáljon, akkor ezzel a jártassággal együtt jön az a képesség is, hogy minél gyorsabban ráérezzen hogy mi lehet a pontos kívánság, vagy hogy hogyan pótolja ki a hiányosan előadott részeket. Míg dolgozik, nem igen foglalkozik a fiatalemberrel. A rajzolás köti le. Felőle a fiatalember akár egészen mellé is állhat hogy a válla felett átnézve figyelje a rajzolást, egészen addig, amíg a könyökét nem lökdösi közben.*
- No. *Apró, gyors bólintással és egy széles mosollyal nyugtázza, hogy már az első vázlattal megközelítette az igényeket. A rajzon szereplő lámpás nem túlbonyolult konstrukció, de mikor elkészül majd a valóságban is, meglehetőst szemrevaló darab lesz. És praktikus! Ez talán még fontosabb. A fiatalember névjavaslatait hallva megdörgöli ujjai között a fülcimpáját, ami nála a finom egyet nem értés jele általában. De azért -még ha nehézkesen is- rábólint a javaslatokra.* Miért is ne? A fiatalúr lámpása lesz. Éppen úgy nevezheti majd, ahogy csak kívánja!
*Visszafordítja maga elé a noteszt, nincs már rá szükség ahogy nézi. Az ember szemei úgy csillognak, hogy az egyből elárulja: a rajzot már a fejében látja. A sorjázó kérdéseket hallva mosolya a bajsza alá szelídül, és újra a rajzra pislant.*
- Nos, a súlya attól függ, hogy mekkorára szeretné. A tartályt is az határozza majd meg. De tegyük fel, hogy akkora lesz, mint egy általános lámpás.. *Hümmög egy sort, a szén hegye apró számokat ró a rajz mellé.* Abban az esetben teli tartállyal egy egész éjszakát, és még akár egy kicsit tud égni. Persze a kanóc hosszától függ majd! Ha hosszúra engedi a kanócot, fényesebb lesz a lámpás, de jobban issza majd az olajat. Rövidre fogott kanóccal enyhébb lesz a fénye, de tovább tart. Súlyra.. nos.. üveg és réz, és persze az olaj.. egy gyereknek kihívás lenne órákig tartani, de magának, fiatalúr, nem hiszem hogy gondot okoz majd. És nem.. ha meglóbálja is, az olaj nem fog tudni kifolyni!
*Elvigyorodik. Jó konstrukciót talált ki. Egyszerűt, hatékonyat és biztonságosat. A tökéletes hármas. Az újabb kérdéseket hallva megvakarja szakállas állát, majd vállat von.*
- Megoldható. Legfeljebb kicsik lesznek az ábrák. *Felnéz a rajzról.* Melyik konstellációra gondol a fiatalúr? Milyen jellegű hajót szeretne? És.. milyen nyulat?
*Na, ez még neki is különös kérés. Nyuszis véset egy lámpáson..? Biztos jelent valamit az embernek. De nem az ő dolga ítélkezni.*
10418. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:24:16
Üzenet elküldve: 2025-05-01 12:24:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Persze, mágiát általában nem a saját önérzetük kielégítésére kezdenek el tanulni, ahogy ő sem, de le sem tagadhatja hogy jó volt hallani az elismerést a gnóm mester hangjában. Bár hogy megrendelését elégnek ítélték ahhoz, hogy papírra kerüljön, már azzal is vállon veregetné magát; legalább körülírni rendesen le tudta, és ki sem nevették érte.
Mindenesetre mikor amaz megindítja ceruzáját a noteszán, Adoaver nem tudja megállni azt a késztetést hogy ne próbáljon kukucskálni; probléma az, hogy a közte és a papír között túl nagy a távolság hogy ki tudja venni, mi is készül, és bár próbál közelebb somfordálni, utána Abac feje blokkolja a látóterét. Így csak annyit tud tenni, hogy kezeit maga elé kulcsolva, erőltetett türelemmel és némi szorongással megvárja az eredményt, néha-néha elnézve hogy vannak e mögötte, mellette mások akik a feltalálóhoz akarnak jutni.
Végül egy pár, számára igen hosszas perc elteltével elkészül a tervrajz is, Adoaver pedig roppant kíváncsisággal veti rá tekintetét.*
- Tökéletes... *Értékeli röviden.* - A karmokkal még felborítanom is nehéz lesz. Nem egyszerűen megfelel, hanem jóval felülmúlja az elképzelésemet! És ha megengedi a véleményemet, hívhatná ezt az alkotást "Alulgyújtónak", avagy "Algyújtónak". A rövid neveket nehezebb elfelejteni, tapasztalatból állíthatom. - *Továbbra is egy megajándékozott gyermek lelkesedésével tanulmányozza a lámpást elképzelését.* - Réz az nagyon is jó lesz, köszönöm. *Ha jól gondolja, hővezetőnek lenne ott. Olcsóbb lesz, mint az arany.* - Egy tele tartállyal mennyi lenne a lámpás élettartalma? Súlya nem lesz sok? Ha jobbra-balra lengetem véletlenül, nem egy helyben marad a láng, nem ömlik ki az olaj? *Bár nem azt említette meg eredetileg, egy kitartó fényforrással megpróbálkozna a mágustoronyig is gyalogolni, hogy ne kelljen fáklyákkal, vagy kezével világítania, mert azt közel sem kíméli annyira a nedvesség. A koppintóra pedig egyetértően bólogat, arra nem gondolt. Valóban nem töltene sok időt a kipucolással. Ahogy a fogantyúval sincs semmi problémája; A fémrészek mellett a tölgyfa egzotikusan ütközőnek tetszik számára, és ha nem forrósodik túlzottan fel a keze közben, az egy jó kis bónusz. És persze a prioritás is megvan, kényelmes lesz, ahogy kérte.*
- Most hogy megemlíti, egy csillagos ábra valóban jól nézne ki a fogó közepén. De nem az amit a gyerekek rajzolnak, hanem amit az égből látunk egy felhőtlen éjszakán... sőt, pimaszság megkérdezni, hogy kifér nem egy, hanem három ábra mindkét oldalon? A most említett csillag, egy hajó, és egy nyuszi rajza megoldható?
//Gilas Abac//
*Persze, mágiát általában nem a saját önérzetük kielégítésére kezdenek el tanulni, ahogy ő sem, de le sem tagadhatja hogy jó volt hallani az elismerést a gnóm mester hangjában. Bár hogy megrendelését elégnek ítélték ahhoz, hogy papírra kerüljön, már azzal is vállon veregetné magát; legalább körülírni rendesen le tudta, és ki sem nevették érte.
Mindenesetre mikor amaz megindítja ceruzáját a noteszán, Adoaver nem tudja megállni azt a késztetést hogy ne próbáljon kukucskálni; probléma az, hogy a közte és a papír között túl nagy a távolság hogy ki tudja venni, mi is készül, és bár próbál közelebb somfordálni, utána Abac feje blokkolja a látóterét. Így csak annyit tud tenni, hogy kezeit maga elé kulcsolva, erőltetett türelemmel és némi szorongással megvárja az eredményt, néha-néha elnézve hogy vannak e mögötte, mellette mások akik a feltalálóhoz akarnak jutni.
Végül egy pár, számára igen hosszas perc elteltével elkészül a tervrajz is, Adoaver pedig roppant kíváncsisággal veti rá tekintetét.*
- Tökéletes... *Értékeli röviden.* - A karmokkal még felborítanom is nehéz lesz. Nem egyszerűen megfelel, hanem jóval felülmúlja az elképzelésemet! És ha megengedi a véleményemet, hívhatná ezt az alkotást "Alulgyújtónak", avagy "Algyújtónak". A rövid neveket nehezebb elfelejteni, tapasztalatból állíthatom. - *Továbbra is egy megajándékozott gyermek lelkesedésével tanulmányozza a lámpást elképzelését.* - Réz az nagyon is jó lesz, köszönöm. *Ha jól gondolja, hővezetőnek lenne ott. Olcsóbb lesz, mint az arany.* - Egy tele tartállyal mennyi lenne a lámpás élettartalma? Súlya nem lesz sok? Ha jobbra-balra lengetem véletlenül, nem egy helyben marad a láng, nem ömlik ki az olaj? *Bár nem azt említette meg eredetileg, egy kitartó fényforrással megpróbálkozna a mágustoronyig is gyalogolni, hogy ne kelljen fáklyákkal, vagy kezével világítania, mert azt közel sem kíméli annyira a nedvesség. A koppintóra pedig egyetértően bólogat, arra nem gondolt. Valóban nem töltene sok időt a kipucolással. Ahogy a fogantyúval sincs semmi problémája; A fémrészek mellett a tölgyfa egzotikusan ütközőnek tetszik számára, és ha nem forrósodik túlzottan fel a keze közben, az egy jó kis bónusz. És persze a prioritás is megvan, kényelmes lesz, ahogy kérte.*
- Most hogy megemlíti, egy csillagos ábra valóban jól nézne ki a fogó közepén. De nem az amit a gyerekek rajzolnak, hanem amit az égből látunk egy felhőtlen éjszakán... sőt, pimaszság megkérdezni, hogy kifér nem egy, hanem három ábra mindkét oldalon? A most említett csillag, egy hajó, és egy nyuszi rajza megoldható?
10417. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-30 17:49:06
Üzenet elküldve: 2025-04-30 17:49:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 612
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 612
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Miközben sokáig néma csendben lépkednek egymás mellett a város utcáin, érzi ő is, hogy sajnos kicsit túl messzire ment. Valóban az egyik, ha nem éppen a legnagyobb hibája, hogy képtelen a véleményét visszatartani és félbehagyni beszélgetéseket. Talán oda vezethető vissza mindez, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül nagyon sokáig csak saját maga volt beszélgetőtársa saját magának, ha pedig valaki hosszas belső monológokra hosszas belső monológokkal válaszol, akkor lényegében minden „beszélgetés” akkor ér csak véget, amikor már minden meg lett beszélve, de csak azért, hogy akár már másnap, vagy egy álmatlan éjszakán valamikor, illetve bármikor máskor újra elkezdődjön.
Mai napig képtelen úrrá lenni azon a vágyán, hogy mindent kimondjon, amit gondol, még akkor is, amikor érzi és tudja, hogy tényleg nem kellene. Ha van, amit megfogad ezekben a pillanatokban, az éppen az, hogy igyekszik ilyen téren is jobb lenni eddigi önmagánál. Nem ér semmit az, hogyha ügyesebb mágus, meg magabiztosabb és vidámabb, mint valaha volt, ha közben már-már az érzéketlenség határát is képes súrolni, vagy talán át is lépni csak azért, hogy elmondhassa azt, amit mindenképpen elmondani szeretne.
Mégis, ez biztos nehéz lesz, már most tudja, hiszen már az önmagában, hogy Alenia nem csak meghallhatja, hanem szeret is vele beszélni, és sok esetben ad is a véleményére, ösztönzi is arra, hogy beszéljen, érveljen és véleményt mondjon.
Mindezek után végtelennek tűnő séta végén jöhet el csak számára a megkönnyebbülés immár a piacon, hogy legalább azt nem gondolja rosszul, hogy a fehér ló az egyetlen, ami Aleniához illene, meg persze azért is, hogy végre lehet másról beszélni, mint ami éppen nyomaszt, bár a kezdet így sem ígéretes azért.*
- Nem én! *rázza meg a fejét a kérdésre, ami arra irányult, hogy tud-e felrakni nyerget.*
- Mindig is kerültem a lovakat. Egyetlen egyszer tudtam rávenni magamat arra, hogy ló hátára szálljak, és még vágtassak is vele, akkor, amikor elraboltak mellőlem a tisztásról, nekem pedig minél gyorsabban Aleimordhoz kellett érnem, hogy figyelmeztessem, meg, hogy elvigyem a neki írt levelet.
*Természetesen nem szívesen idézi fel mindezt. Azt a mai napig csodálja, hogy tudta irányítani a lovat egyáltalán, meg hogy hogyan és miért nem dobta le akkor az állat magáról. Az hiányzott volna még csak aznap, hogy össze is törje magát, vagy akár a nyakát törje ki…*
- De nem lehet túl bonyolult, gondolom. Ha nagyon nem megy, legfeljebb megkérjük az eladót, hogy rakja fel nekünk. A legrosszabb, ami történhet, hogy majd kicsit gúnyosan néz ránk, de azt kibírjuk. Miért is ne dolgozhatna meg a pénzéért kicsit? Néha az árusok szeretnek okoskodni, meg fitogtatni a fölényüket. Például, akitől Holdpihét vettem, elmagyarázta nekem, hogy a macskák nem csak tejet isznak ám, mint a mesekönyvekben, sőt, a sok tej nem is tesz jót nekik, vizet is kell egy macskának adni és hasonlók. Nem tudom, hogy mennyire hülyének nézett, de az biztos, hogy nem nézte ki belőlem, hogy tudom, hogy az élethez szükség van vízre.
*Az utolsó mondaton nevet kicsit. Ez azon pillanatok egyike valószínűleg, amikor nem azért mondja el több mondattal azt, amit néhánnyal is elmondhatna, mert annyi mindenképpen átadandó mondanivalója van, hanem egyszerűen azért, mert megkönnyebbül kicsit attól, hogy végre valami könnyedebb témáról is beszélhet, ami nem a múlt, vagy nem az Intathként rájuk árnyékot vető közeljövő.
De nem csak ez tölti el boldogsággal. Mialatt Alenia nézelődik, vele ellentétben most nem fogja vissza éppen aktuális vágyait. Nem szab magának határokat, és, ha nem is kisasszony énjét engedi szabadjára, de a háziasszony élvezkedik kicsit, nem tudva ellenállni a nagy választék csábításának.
Megveszi, amire szerinte szüksége van. Két kiló szarvas combhús, természetesen csontozva, egy palack ó és egy liter sima bor, ketrec Holdpihének, és persze kenyér. Nem biztos, hogy Alenia érteni fogja ezt a gesztust, de ő már csak ezzel is jelezni szeretné neki, hogy bizony egyáltalán nem látja lehetetlennek egy óbor mellett elfogyasztott vörösboros szarvaspörkölt lehetőségét, amit természetesen ünnepi ebédnek, vagy vacsorának szán, ami azt hivatott megünnepelni, hogy minden tisztázódott és minden rendben van.
De persze jelenleg itt és most még fontosabb a ló, aki hátán Alenia elkísérheti Szarvasligetbe őt, hogy mindennek egyáltalán legyen esélye megtörténnie legalább.*
- Ó! *először csak ennyit tud mondani Nia újabb kérdésére.*
- A Harmat csodálatos név! *bólogat ezek után lelkesen mosolyogva.* És tényleg szelídnek tűnik, még nekem is. Nézd, még rám se néz csúnyán! *mosolyog újra, és bár szeretné, megsimogatni a lovat azért nem meri.*
- Tessék, a pénzed! *nyújtja is át Niának, amit eddig az egyszerűség kedvéért ő hozott magával.* Szerintem vedd meg. Ha nem félnék tőle még így is kicsit, hogy nem néz csúnyán, szívem szerint én is megvenném magamnak, annyira szép és fehér. Nagyon illik hozzád.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 17:56:15
*Miközben sokáig néma csendben lépkednek egymás mellett a város utcáin, érzi ő is, hogy sajnos kicsit túl messzire ment. Valóban az egyik, ha nem éppen a legnagyobb hibája, hogy képtelen a véleményét visszatartani és félbehagyni beszélgetéseket. Talán oda vezethető vissza mindez, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül nagyon sokáig csak saját maga volt beszélgetőtársa saját magának, ha pedig valaki hosszas belső monológokra hosszas belső monológokkal válaszol, akkor lényegében minden „beszélgetés” akkor ér csak véget, amikor már minden meg lett beszélve, de csak azért, hogy akár már másnap, vagy egy álmatlan éjszakán valamikor, illetve bármikor máskor újra elkezdődjön.
Mai napig képtelen úrrá lenni azon a vágyán, hogy mindent kimondjon, amit gondol, még akkor is, amikor érzi és tudja, hogy tényleg nem kellene. Ha van, amit megfogad ezekben a pillanatokban, az éppen az, hogy igyekszik ilyen téren is jobb lenni eddigi önmagánál. Nem ér semmit az, hogyha ügyesebb mágus, meg magabiztosabb és vidámabb, mint valaha volt, ha közben már-már az érzéketlenség határát is képes súrolni, vagy talán át is lépni csak azért, hogy elmondhassa azt, amit mindenképpen elmondani szeretne.
Mégis, ez biztos nehéz lesz, már most tudja, hiszen már az önmagában, hogy Alenia nem csak meghallhatja, hanem szeret is vele beszélni, és sok esetben ad is a véleményére, ösztönzi is arra, hogy beszéljen, érveljen és véleményt mondjon.
Mindezek után végtelennek tűnő séta végén jöhet el csak számára a megkönnyebbülés immár a piacon, hogy legalább azt nem gondolja rosszul, hogy a fehér ló az egyetlen, ami Aleniához illene, meg persze azért is, hogy végre lehet másról beszélni, mint ami éppen nyomaszt, bár a kezdet így sem ígéretes azért.*
- Nem én! *rázza meg a fejét a kérdésre, ami arra irányult, hogy tud-e felrakni nyerget.*
- Mindig is kerültem a lovakat. Egyetlen egyszer tudtam rávenni magamat arra, hogy ló hátára szálljak, és még vágtassak is vele, akkor, amikor elraboltak mellőlem a tisztásról, nekem pedig minél gyorsabban Aleimordhoz kellett érnem, hogy figyelmeztessem, meg, hogy elvigyem a neki írt levelet.
*Természetesen nem szívesen idézi fel mindezt. Azt a mai napig csodálja, hogy tudta irányítani a lovat egyáltalán, meg hogy hogyan és miért nem dobta le akkor az állat magáról. Az hiányzott volna még csak aznap, hogy össze is törje magát, vagy akár a nyakát törje ki…*
- De nem lehet túl bonyolult, gondolom. Ha nagyon nem megy, legfeljebb megkérjük az eladót, hogy rakja fel nekünk. A legrosszabb, ami történhet, hogy majd kicsit gúnyosan néz ránk, de azt kibírjuk. Miért is ne dolgozhatna meg a pénzéért kicsit? Néha az árusok szeretnek okoskodni, meg fitogtatni a fölényüket. Például, akitől Holdpihét vettem, elmagyarázta nekem, hogy a macskák nem csak tejet isznak ám, mint a mesekönyvekben, sőt, a sok tej nem is tesz jót nekik, vizet is kell egy macskának adni és hasonlók. Nem tudom, hogy mennyire hülyének nézett, de az biztos, hogy nem nézte ki belőlem, hogy tudom, hogy az élethez szükség van vízre.
*Az utolsó mondaton nevet kicsit. Ez azon pillanatok egyike valószínűleg, amikor nem azért mondja el több mondattal azt, amit néhánnyal is elmondhatna, mert annyi mindenképpen átadandó mondanivalója van, hanem egyszerűen azért, mert megkönnyebbül kicsit attól, hogy végre valami könnyedebb témáról is beszélhet, ami nem a múlt, vagy nem az Intathként rájuk árnyékot vető közeljövő.
De nem csak ez tölti el boldogsággal. Mialatt Alenia nézelődik, vele ellentétben most nem fogja vissza éppen aktuális vágyait. Nem szab magának határokat, és, ha nem is kisasszony énjét engedi szabadjára, de a háziasszony élvezkedik kicsit, nem tudva ellenállni a nagy választék csábításának.
Megveszi, amire szerinte szüksége van. Két kiló szarvas combhús, természetesen csontozva, egy palack ó és egy liter sima bor, ketrec Holdpihének, és persze kenyér. Nem biztos, hogy Alenia érteni fogja ezt a gesztust, de ő már csak ezzel is jelezni szeretné neki, hogy bizony egyáltalán nem látja lehetetlennek egy óbor mellett elfogyasztott vörösboros szarvaspörkölt lehetőségét, amit természetesen ünnepi ebédnek, vagy vacsorának szán, ami azt hivatott megünnepelni, hogy minden tisztázódott és minden rendben van.
De persze jelenleg itt és most még fontosabb a ló, aki hátán Alenia elkísérheti Szarvasligetbe őt, hogy mindennek egyáltalán legyen esélye megtörténnie legalább.*
- Ó! *először csak ennyit tud mondani Nia újabb kérdésére.*
- A Harmat csodálatos név! *bólogat ezek után lelkesen mosolyogva.* És tényleg szelídnek tűnik, még nekem is. Nézd, még rám se néz csúnyán! *mosolyog újra, és bár szeretné, megsimogatni a lovat azért nem meri.*
- Tessék, a pénzed! *nyújtja is át Niának, amit eddig az egyszerűség kedvéért ő hozott magával.* Szerintem vedd meg. Ha nem félnék tőle még így is kicsit, hogy nem néz csúnyán, szívem szerint én is megvenném magamnak, annyira szép és fehér. Nagyon illik hozzád.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 17:56:15
10416. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:21:46
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:21:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Természetesen meghallgatja Luninari szavait, figyel is rájuk, ám egy árva szó, annyi reakció sem hagyja már el a száját Intathot illetően. Tudja, hogy a lány csak jót akar, és ismeri is annyira, hogy azt is tudja, ő nagyon nehezen képes magában tartani a véleményét, de ez nem segít. Nem véletlenül kérte arra fél-elf barátnőjét, hogy ne beszéljenek tovább erről, mert minden egyes szóval csak egyre mélyebbre ássa magát lelkében a pánik, ami már így is sokkalta jobban eluralkodott rajta, mint kellene.
Hosszas készülődés után végre útnak is indulhatnak. A pénzének nagy részét rá meri bízni Luninarira, hisz abban egészen biztos, hogy ő lenne az utolsó, aki világgá szalad vele.
Maguk mögött hagyják a rezidencia ajtaját, majd kilépnek a kapun az utcára. Valóban szép ez a reggel. Napsütéses, nyugodt, és olyan, amelyet csak élvezni lehetne, de ő mégsem lehet felhőtlenül boldog. Beszélni ugyan nem beszél róla, de továbbra is azok a rémképek járnak a fejében, melyeket Intath szavai, tekintete és viselkedése ültetett el benne. Ott vannak, és ott is maradnak, talán örökre. Nem bízik benne, hogy a kapcsolatuk javítható.*
- Hm? Mindenképp fehéret, természetesen. *Válaszolja újra a valóságban találva magát. Nem is gondolkodott másban. Hozzá a hófehér paripa illik, lehetőleg nőstény, de olyan fajtából, amely szelíd, akár egy bárány.*
- Kell neki nyereg is. Te tudod, hogyan kell felrakni egy nyerget a lóra, igaz? *Neki nyilván fogalma sincs róla, hisz mikor volt is lova, akkor sem ő, hanem valamelyik inasa nyergelte fel neki, mikor szüksége volt rá. Segítségre lesz szüksége, és reméli, hogy barátnője ebben is legalább olyan ügyes, mint sok minden másban.
Járkál közben a piac kövezett terén, ahol az embereket most már két kézzel tudja finoman odébb tessékelni az útjából. Megnéz mindent, finomnak tűnő ételeket, szép ruhákat, ékszereket, de ezúttal megálljt parancsol kisasszonyos ösztöneinek. Egyetlen dolog miatt vannak itt, az pedig nem más, mint egy gyönyörű, hófehér hátas megvásárlása. Hamarosan meg is találják a megfelelő helyet, ahol Alenia rögtön hosszas beszélgetésbe is elegyedik a lovásszal. Minden elképzelését és igényét hosszasan kifejti, majd az utasításokat követve el is kezd barátkozni a lovakkal, míg meg nem találja az igazit. Azt, akibe úgy érzi, hogy már most beleszeretett.*
- Azt hiszem, hogy őt szeretném. Szelíden viselkedik velem, és valamiért úgy érzem, mintha minket egymásnak szántak volna. Harmatnak fogom hívni, mert olyan szép és tiszta, mint a hajnali harmat. Luninari, te mit gondolsz? *Halványan mosolyog. Már döntött, de ettől függetlenül kíváncsi a fél-elf lány véleményére is.*
*Természetesen meghallgatja Luninari szavait, figyel is rájuk, ám egy árva szó, annyi reakció sem hagyja már el a száját Intathot illetően. Tudja, hogy a lány csak jót akar, és ismeri is annyira, hogy azt is tudja, ő nagyon nehezen képes magában tartani a véleményét, de ez nem segít. Nem véletlenül kérte arra fél-elf barátnőjét, hogy ne beszéljenek tovább erről, mert minden egyes szóval csak egyre mélyebbre ássa magát lelkében a pánik, ami már így is sokkalta jobban eluralkodott rajta, mint kellene.
Hosszas készülődés után végre útnak is indulhatnak. A pénzének nagy részét rá meri bízni Luninarira, hisz abban egészen biztos, hogy ő lenne az utolsó, aki világgá szalad vele.
Maguk mögött hagyják a rezidencia ajtaját, majd kilépnek a kapun az utcára. Valóban szép ez a reggel. Napsütéses, nyugodt, és olyan, amelyet csak élvezni lehetne, de ő mégsem lehet felhőtlenül boldog. Beszélni ugyan nem beszél róla, de továbbra is azok a rémképek járnak a fejében, melyeket Intath szavai, tekintete és viselkedése ültetett el benne. Ott vannak, és ott is maradnak, talán örökre. Nem bízik benne, hogy a kapcsolatuk javítható.*
- Hm? Mindenképp fehéret, természetesen. *Válaszolja újra a valóságban találva magát. Nem is gondolkodott másban. Hozzá a hófehér paripa illik, lehetőleg nőstény, de olyan fajtából, amely szelíd, akár egy bárány.*
- Kell neki nyereg is. Te tudod, hogyan kell felrakni egy nyerget a lóra, igaz? *Neki nyilván fogalma sincs róla, hisz mikor volt is lova, akkor sem ő, hanem valamelyik inasa nyergelte fel neki, mikor szüksége volt rá. Segítségre lesz szüksége, és reméli, hogy barátnője ebben is legalább olyan ügyes, mint sok minden másban.
Járkál közben a piac kövezett terén, ahol az embereket most már két kézzel tudja finoman odébb tessékelni az útjából. Megnéz mindent, finomnak tűnő ételeket, szép ruhákat, ékszereket, de ezúttal megálljt parancsol kisasszonyos ösztöneinek. Egyetlen dolog miatt vannak itt, az pedig nem más, mint egy gyönyörű, hófehér hátas megvásárlása. Hamarosan meg is találják a megfelelő helyet, ahol Alenia rögtön hosszas beszélgetésbe is elegyedik a lovásszal. Minden elképzelését és igényét hosszasan kifejti, majd az utasításokat követve el is kezd barátkozni a lovakkal, míg meg nem találja az igazit. Azt, akibe úgy érzi, hogy már most beleszeretett.*
- Azt hiszem, hogy őt szeretném. Szelíden viselkedik velem, és valamiért úgy érzem, mintha minket egymásnak szántak volna. Harmatnak fogom hívni, mert olyan szép és tiszta, mint a hajnali harmat. Luninari, te mit gondolsz? *Halványan mosolyog. Már döntött, de ettől függetlenül kíváncsi a fél-elf lány véleményére is.*
10415. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-29 10:36:18
Üzenet elküldve: 2025-04-29 10:36:18
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*A fiatalember le sem tudná tagadni, hogy honnan származik. Úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogyan azt igen ritkán lehet hallani; és már csak ez egyfajta igazoló pecsét szinte, ha valaki meg akarna bizonyosodni a Lihanech-i állításról. Ha őszinték akarunk lenni, szinte jól is esik neki ezt hallani most. Ennek ellenére feszülten figyel, várja hogy napvilágot lásson a fiatalember pontos kérése, és lám, nem is kell túl sok idő ehhez.*
- Ohó! *Felkapja a fejét a fiatalember ujja hegyén fellobbanó lángot látva. Mindig is lenyűgözte a mágia, bár különösebben sokat nem konyít hozzá. A mágiahasználókat viszont hasonló mesterekként kezeli, mint saját magát is – hiszen nem könnyen és gyorsan elsajátítható tudomány ez.
Hümmögve bólogat a begyújtásra vonatkozó kérésre, majd kissé megrázza a fejét. Ezután ismét bólint párat. Hogy ezek a reakciók a kérésekre vonatkoznak vagy valami egészen másra, amit csak ő lát maga előtt a lelki szemeivel, ezt nehéz lenne kívülről megmondani.
Végül a szénrúd hegye megindul a papiroson, halk karistoló hanggal egyeneseket és íveket húzva.*
- Lámpás bel- és kültérre. Mágiával begyújtható.. nem faggyúkockás. Gyors eloltással. Az átlagosnál magasabb komfortfokozattal. Ühüm.. ühüm.
*A papiroson egy takaros vázlat alakul ki a szén-hegy nyomán. Keze rutinosan és értőn dolgozik, a fiatalembernek igazán nem is kell sokat várnia míg a skicc elkészül – noha ha eközben beszélgetni próbálna, néma fülekre találna a gnóm tulajdonában. Amikor végre leereszti maga elől noteszát, még egy utolsó, hunyorgó pillantást vet a rajzra. Elégedett vele. Tenyerén megfordítja vázlatfüzetét úgy, hogy a fiatalember is láthassa művét.
A rajzon egy hasas hengerre emlékeztető formájú lámpás látható. Alulról három kis, karmos láb látható, amivel a lámpás stabilan megállítható a legtöbb felületen. Ugyancsak alul jelölve egy apró nyílás, ami a mágikus lánggal történő begyújtást teszi lehetővé. A lámpás üvegteste körül erősebb drótból készült védőháló vázlata látható, az üvegtest védelme érdekében. A lámpás tetején egy lapított, kézbeillő formájú fogantyú van ábrázolva.*
- Mágikus ingíciójú hordozható és ön-álló lámpás! *Hangja szinte büszkén csendül, majd egy kósza gondolat vet árnyékot felhőként arcára.* Bár a neve még lehet, hogy változni fog.
*Hüvelykujjával tenyerébe szorítja rajzeszközét, mutatóujjával a rajzra bök.*
- Védett, erős üvegtest, tisztán átlátszó üvegből. Vörösréz fémelemek.. hacsak nincs más kívánsága, ifiúr. *Felpislant a fiatalember arcára, majd visszatér a rajzhoz.* Hogy ne kelljen a gyertyaviasszal szenvednie, a lámpás aljában olajtartályt helyeznék el. Az utántöltéshez és a kanóccseréhez a tartály eltávolítandó. Az eloltáshoz egy rugós koppintót szerkesztenék, ide. Sokkal gyorsabb kioltási módszer lenne, mint a lefojtás, ráadásul tisztább is – a léghiányos környezetben a kanóc csak kojtolna, és sűrűn kéne tisztítani a lámpást belülről. Felülre pedig, ahogy kérte, egy kényelmes fogantyú.. a fémgyűrűre simára csiszolt, sötétre pácolt tölgyfa-elemeket rögzítenék. A tölgy jól bírja a forróságot, és ellenáll a kártevőknek is. A sötét pác és a fényesre csiszolás miatt viszont elegánsan is néz ki, amellett, hogy kellemes kézben tartani. És persze gravírozható, vagy intarziával díszíthető, ha monogramot vagy más mintát kérne rá. No, mit szól, fiatalúr?
//Adoaver Droverson//
*A fiatalember le sem tudná tagadni, hogy honnan származik. Úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogyan azt igen ritkán lehet hallani; és már csak ez egyfajta igazoló pecsét szinte, ha valaki meg akarna bizonyosodni a Lihanech-i állításról. Ha őszinték akarunk lenni, szinte jól is esik neki ezt hallani most. Ennek ellenére feszülten figyel, várja hogy napvilágot lásson a fiatalember pontos kérése, és lám, nem is kell túl sok idő ehhez.*
- Ohó! *Felkapja a fejét a fiatalember ujja hegyén fellobbanó lángot látva. Mindig is lenyűgözte a mágia, bár különösebben sokat nem konyít hozzá. A mágiahasználókat viszont hasonló mesterekként kezeli, mint saját magát is – hiszen nem könnyen és gyorsan elsajátítható tudomány ez.
Hümmögve bólogat a begyújtásra vonatkozó kérésre, majd kissé megrázza a fejét. Ezután ismét bólint párat. Hogy ezek a reakciók a kérésekre vonatkoznak vagy valami egészen másra, amit csak ő lát maga előtt a lelki szemeivel, ezt nehéz lenne kívülről megmondani.
Végül a szénrúd hegye megindul a papiroson, halk karistoló hanggal egyeneseket és íveket húzva.*
- Lámpás bel- és kültérre. Mágiával begyújtható.. nem faggyúkockás. Gyors eloltással. Az átlagosnál magasabb komfortfokozattal. Ühüm.. ühüm.
*A papiroson egy takaros vázlat alakul ki a szén-hegy nyomán. Keze rutinosan és értőn dolgozik, a fiatalembernek igazán nem is kell sokat várnia míg a skicc elkészül – noha ha eközben beszélgetni próbálna, néma fülekre találna a gnóm tulajdonában. Amikor végre leereszti maga elől noteszát, még egy utolsó, hunyorgó pillantást vet a rajzra. Elégedett vele. Tenyerén megfordítja vázlatfüzetét úgy, hogy a fiatalember is láthassa művét.
A rajzon egy hasas hengerre emlékeztető formájú lámpás látható. Alulról három kis, karmos láb látható, amivel a lámpás stabilan megállítható a legtöbb felületen. Ugyancsak alul jelölve egy apró nyílás, ami a mágikus lánggal történő begyújtást teszi lehetővé. A lámpás üvegteste körül erősebb drótból készült védőháló vázlata látható, az üvegtest védelme érdekében. A lámpás tetején egy lapított, kézbeillő formájú fogantyú van ábrázolva.*
- Mágikus ingíciójú hordozható és ön-álló lámpás! *Hangja szinte büszkén csendül, majd egy kósza gondolat vet árnyékot felhőként arcára.* Bár a neve még lehet, hogy változni fog.
*Hüvelykujjával tenyerébe szorítja rajzeszközét, mutatóujjával a rajzra bök.*
- Védett, erős üvegtest, tisztán átlátszó üvegből. Vörösréz fémelemek.. hacsak nincs más kívánsága, ifiúr. *Felpislant a fiatalember arcára, majd visszatér a rajzhoz.* Hogy ne kelljen a gyertyaviasszal szenvednie, a lámpás aljában olajtartályt helyeznék el. Az utántöltéshez és a kanóccseréhez a tartály eltávolítandó. Az eloltáshoz egy rugós koppintót szerkesztenék, ide. Sokkal gyorsabb kioltási módszer lenne, mint a lefojtás, ráadásul tisztább is – a léghiányos környezetben a kanóc csak kojtolna, és sűrűn kéne tisztítani a lámpást belülről. Felülre pedig, ahogy kérte, egy kényelmes fogantyú.. a fémgyűrűre simára csiszolt, sötétre pácolt tölgyfa-elemeket rögzítenék. A tölgy jól bírja a forróságot, és ellenáll a kártevőknek is. A sötét pác és a fényesre csiszolás miatt viszont elegánsan is néz ki, amellett, hogy kellemes kézben tartani. És persze gravírozható, vagy intarziával díszíthető, ha monogramot vagy más mintát kérne rá. No, mit szól, fiatalúr?
10414. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-28 18:21:59
Üzenet elküldve: 2025-04-28 18:21:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Ugyan erős kedve támad könnyes szemű nosztalgiával Lihanechről hablatyolni, sőt mi több, kikérdezni napszakadtáig a gnóm tervezőt ottani élményeiről és tapasztalatairól, de annyira még éber hogy tudja, nem a Pegazus egyik székében kortyolgatja hosszas várakozás közben a teáját, hanem egy élettel és jó idővel megáldott nappalon Lanawin talán legnagyobb piacán ácsorog éppen és tartóztatja fel Abac uraságot további potenciális vásárlótól. Szóval nem véletlenül csak egyetlen elterelő kérdést engedélyezett meg magának az ifjú mágus. Biztos elkapja az ezermestert szünet közben ha szerencsés, és nem alszik ki addigra a lelkesedése... na meg ha a városban marad.*
- Az ön idejét és az én erszényemet megkímélve nem a napnak a kezembe kapásáról álmodozom, bár valóban éjszakai fényre lenne szükségem. A városon kívül élek egy erdei kúriában, tudja, és bármi ok miatt nyitottam ki mindig a szemeimet a csillagok éber tekintete alatt, olyan sötétség vesz körül mintha kivették volna őket. Gyertyaviasszal eleget szenvedtem, mind az asztalon és magamon, szóval egy alternatívára gondoltam, ami kísérőm lenne bármilyen esti túrára, történne az vagy a ház egyik végéből a másikba, vagy Artheniorból vissza a Szarvasligetbe. De hogy meg is mutassam mi értek "személyre szabott" alatt... *Egy miniatűrt hátralép, miután gyorsan hátranézve megállapítja, hogy nem fog senkibe beletolatni. Köpenye ujját elővigyázatosan hátrahúzza hogy amaz lássa, mivel is tartja ő a könyvet. Kissé önelégült ábrázattal fenntartja a jobb mutatóujját, és ha nem kezd el hirtelen orkán erejű szél fújni, akkor ujja tetején egy kicsi, de a mögötte lévő sötétes ruházat miatt a gnómnak is egész jól láható lánggömb tűnik fel, és lobog bátran a világnak, mint az összes többi tábortűz.*
- Ezt a lámpást a mágiám segítségével szeretném gyorsan és balesetmentesen meggyújtani, lehetőség szerint úgy, hogy az aljáról nyúlok ezzel, - *tesz egy körzést lángoló végű ujjával* - befelé a közepébe. Az eloltása is jó lenne ha hasonló gyorsasággal történne meg, talán valami fedél amit alulra rátehetek és megfosztja a levegőtől. A fogó a tetején legyen de ne fémből, valami kényelmesebb tapintásút ha lehet. Azt hiszem, ennyi. *Reméli, nem adott valami abszurd feladatot azzal az extra kéréssel.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
//Gilas Abac//
*Ugyan erős kedve támad könnyes szemű nosztalgiával Lihanechről hablatyolni, sőt mi több, kikérdezni napszakadtáig a gnóm tervezőt ottani élményeiről és tapasztalatairól, de annyira még éber hogy tudja, nem a Pegazus egyik székében kortyolgatja hosszas várakozás közben a teáját, hanem egy élettel és jó idővel megáldott nappalon Lanawin talán legnagyobb piacán ácsorog éppen és tartóztatja fel Abac uraságot további potenciális vásárlótól. Szóval nem véletlenül csak egyetlen elterelő kérdést engedélyezett meg magának az ifjú mágus. Biztos elkapja az ezermestert szünet közben ha szerencsés, és nem alszik ki addigra a lelkesedése... na meg ha a városban marad.*
- Az ön idejét és az én erszényemet megkímélve nem a napnak a kezembe kapásáról álmodozom, bár valóban éjszakai fényre lenne szükségem. A városon kívül élek egy erdei kúriában, tudja, és bármi ok miatt nyitottam ki mindig a szemeimet a csillagok éber tekintete alatt, olyan sötétség vesz körül mintha kivették volna őket. Gyertyaviasszal eleget szenvedtem, mind az asztalon és magamon, szóval egy alternatívára gondoltam, ami kísérőm lenne bármilyen esti túrára, történne az vagy a ház egyik végéből a másikba, vagy Artheniorból vissza a Szarvasligetbe. De hogy meg is mutassam mi értek "személyre szabott" alatt... *Egy miniatűrt hátralép, miután gyorsan hátranézve megállapítja, hogy nem fog senkibe beletolatni. Köpenye ujját elővigyázatosan hátrahúzza hogy amaz lássa, mivel is tartja ő a könyvet. Kissé önelégült ábrázattal fenntartja a jobb mutatóujját, és ha nem kezd el hirtelen orkán erejű szél fújni, akkor ujja tetején egy kicsi, de a mögötte lévő sötétes ruházat miatt a gnómnak is egész jól láható lánggömb tűnik fel, és lobog bátran a világnak, mint az összes többi tábortűz.*
- Ezt a lámpást a mágiám segítségével szeretném gyorsan és balesetmentesen meggyújtani, lehetőség szerint úgy, hogy az aljáról nyúlok ezzel, - *tesz egy körzést lángoló végű ujjával* - befelé a közepébe. Az eloltása is jó lenne ha hasonló gyorsasággal történne meg, talán valami fedél amit alulra rátehetek és megfosztja a levegőtől. A fogó a tetején legyen de ne fémből, valami kényelmesebb tapintásút ha lehet. Azt hiszem, ennyi. *Reméli, nem adott valami abszurd feladatot azzal az extra kéréssel.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
10413. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-28 08:41:11
Üzenet elküldve: 2025-04-28 08:41:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Nem ez az első napja, nem bizony, amit saját készítésű árujának reklámozásával és árulásával tölt. Bár igaz ami igaz: a tervezés és a kivitelezés sokkal közelebb áll hozzá. Viszont az elkészült holmit el is kell adni, nem igaz..? Hiszen az így szerzett aranyak szponzorálják a további tényleges munkáját. Márpedig eladni csak úgy lehet, ha a megfelelő áru van kínálva a megfelelő személynek – így hát valóban ki kellett fejlesztenie azt a megérzés-szerű képességet, hogy pár pillantással felmérje és megállapítsa valaki természetét.
A vele szemben álló fiatalemberről például az út porát magán viselő öltözéke alapján azt állapította meg, hogy az nem a városból keveredett a Piactérre. A csizmáján látható sár az Ingovány búcsúajándéka lehetett. A köpeny szabása alapján a fiatalember aligha mocsár- vagy pusztajáró kósza lehet, így következtet arra, hogy az a Mágustoronyból érkezett Arthenior-ba. A csuklya alól előkerülő fiatal és sovány arc pedig valószínűsítette számára, hogy egy diákról van szó. Esetleg egy magát jól tartó tanítóról, bár hosszú távon a kettő egyre megy.
És azt is látja a fiatalemberen, hogy az érdeklődve és ámulva figyeli a számára mutatott portékát. Ez elégedettséggel tölti el. Hiszen ez két dolgot jelent: egyrészt eltalálta hogy az miféle karakter lehet, másrészt jó eséllyel kivetette a hálót, aminek a vége az lesz, hogy aranyak vándorolnak majd a zsebébe.
Kérdőn billenti oldalra a fejét ahogy a fiatalember megszólal, bátorítóan bólogat egy rövidet – kérdezzen csak, kérdezzen, persze!*
- Az ifiúrnak igen jó füle van! *Szélesen elmosolyodik, bajsza vége mintha még jobban pödrődne.* Valóban Lichanec városából származom, és ott is tanultam ki a mesterségem. Hol máshol, mint a legjobb helyen, nem igaz?!
*Továbbra is kíváncsian figyel, ahogy a fiatalember visszaveszi a szót. Őt magát nem lepi meg annyira, hogy itt találkozik egy honival – Arthenior tulajdonképpen a népek hatalmas olvasztótégelye. A fiatalember neve halványan mintha ismerős lenne számára, de tényleg csak halványan, nem biztos benne, hogy hol és mikor hallhatta. Amikor a tényleges kérdés is napvilágot lát, halkan, elnyújtva hümment egyet. Lelki szemei előtt máris kezd felderengeni egy új konstrukció képe, ám egyelőre még igen homályosan. Kezei megmozdulnak, ujjai eltűnnek vaskos bőrköténye számtalan zsebei közül kettőben, és csalhatatlanul rátalál azokra, amiket keres: puha bőrbe kötött noteszára, illetve egy jól kihegyezett, fahüvelybe szorított vékony széndarabra.*
- Na szóval, Droverson úrfi! *Tenyerén egyensúlyozva szétnyitja a jegyzetfüzetet, a szén hegyét a papírhoz érinti, majd szemöldökei alól kíváncsian villanó szemekkel pislant fel a fiatalember arcára.* Éjszakai lámpás? Milyen célra? Nagy terület megvilágítására, erős fénnyel? Tompított irányfénynek? Fókuszált fénysugárral? Szemkímélő módon vörös szelénrubin üveggel? Olajkaniszterrel vagy faggyúkockával? Kézi-, akasztós- vagy állványos kivitelt képzelt?
*A szénrúd hegye szinte remeg a papiros felett, arra várva, hogy máris elkészülhessen az első vázlat.*
10412. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-27 18:28:57
Üzenet elküldve: 2025-04-27 18:28:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Gilas Abac//
*Viszonylag régen volt már hogy megállt itt vásárolni, ugyanis azon kívül hogy jelenlegi "otthona" a városon kívül helyezkedik el, a készleteik fogyasztását is úgy tervezik meg, hogy ne kelljen rövid időn belül többször is oda-vissza bandukolni a piacra feltölteni őket, legyen az élelmiszer nekik vagy az állatoknak, orvosság, alapanyag, és a többi. Szóval lehetséges, ezt be kell vallania magának, hogy valamennyit elfelejtett a bevezető etikettről; ez ki fog derülni rögvest, a gnóm árus reakcióiból megítélve.*
~ Kókányolni.... oklevéllel..? ~ *A magát, számára már elfelejtett szakmai büszkeséggel és professzionalizmussal bemutatott Abac szavaitól Adoavernek visszafele indulnak meg a fogaskerekei, amitől nem tud azonnal válaszolni. Nem csak ismerős volt számára a feltaláló stílusa, és a bennük érződő magabiztosság a büszkeséggel körültekert szakértelemmel párosítva. Nem, a kisnövésű üzletember személyisége elég gyorsan szülővárosára emlékezteti.
Az ifjú mágusba csapó revelációt Abac is gyorsan észlelheti, ugyanis tekintete megélénkül, és miközben természetes, avagy betanított udvariassággal kivárja a számára gyanúsan hasznavehető termékek felhasználási lehetőségeinek felsorolását, (valóban nem ez lehet a tervező mester első napja, ha ilyen gyorsan be tudta őt kategorizálni), fel-le gördülő ajkából ítélve alig tudja megvárni, míg e bemutató része az üzletelésnek vége lesz. Bár meg kell mondani, álla valóban megközelítette a földet a két multifunkcionalitásos eszköz természetére. A "mester" cím úgy néz ki nem kitalált. Végül megköszörüli a torkát.*
- Mielőtt még, hogy őszintébb kifejezést használjak, megalkotom a fejemben a számomra legtöbb eredménnyel szolgálható konstrukciót, meg szeretném kérni hogy szánjom rám némi türelmet és válaszoljon meg egy személyesebb kérdést a sok közül: Ön esetleg nem Lihanechből származik? Esetleg ott tanulta ki a mesterségét? *Gyorsan és szinte gyermeki izgatottsággal beszél, és bár testbeszédje szimplán kimért érdeklődésre utal, az arcán lévő mosoly és a szemében csillogás nem ezt mondja.* - Már egy ideje itt Artheniorban vásárlok, de a prezentációja és a fogalmazása kitünteti önt a többi árus közül. Adoaver Droversonnak hívnak a Droverson családból, és ha reményteli elképzelésem valósnak bizonyul, akkor részemről az öröm és megtiszteltetés, hogy egy otthoni lélekkel összehozott a sors!* Kihúzza magát és loporolja, lesimítja köpenyét, hogy a szavaihoz méltóan megjelenésével is üdvözletét adja a férfinak.*
- Visszatérve a jelenlegi szituációhoz, egy személyre szabott éjszakai lámpás elkészítése megfelel az ön idejének?
//Gilas Abac//
*Viszonylag régen volt már hogy megállt itt vásárolni, ugyanis azon kívül hogy jelenlegi "otthona" a városon kívül helyezkedik el, a készleteik fogyasztását is úgy tervezik meg, hogy ne kelljen rövid időn belül többször is oda-vissza bandukolni a piacra feltölteni őket, legyen az élelmiszer nekik vagy az állatoknak, orvosság, alapanyag, és a többi. Szóval lehetséges, ezt be kell vallania magának, hogy valamennyit elfelejtett a bevezető etikettről; ez ki fog derülni rögvest, a gnóm árus reakcióiból megítélve.*
~ Kókányolni.... oklevéllel..? ~ *A magát, számára már elfelejtett szakmai büszkeséggel és professzionalizmussal bemutatott Abac szavaitól Adoavernek visszafele indulnak meg a fogaskerekei, amitől nem tud azonnal válaszolni. Nem csak ismerős volt számára a feltaláló stílusa, és a bennük érződő magabiztosság a büszkeséggel körültekert szakértelemmel párosítva. Nem, a kisnövésű üzletember személyisége elég gyorsan szülővárosára emlékezteti.
Az ifjú mágusba csapó revelációt Abac is gyorsan észlelheti, ugyanis tekintete megélénkül, és miközben természetes, avagy betanított udvariassággal kivárja a számára gyanúsan hasznavehető termékek felhasználási lehetőségeinek felsorolását, (valóban nem ez lehet a tervező mester első napja, ha ilyen gyorsan be tudta őt kategorizálni), fel-le gördülő ajkából ítélve alig tudja megvárni, míg e bemutató része az üzletelésnek vége lesz. Bár meg kell mondani, álla valóban megközelítette a földet a két multifunkcionalitásos eszköz természetére. A "mester" cím úgy néz ki nem kitalált. Végül megköszörüli a torkát.*
- Mielőtt még, hogy őszintébb kifejezést használjak, megalkotom a fejemben a számomra legtöbb eredménnyel szolgálható konstrukciót, meg szeretném kérni hogy szánjom rám némi türelmet és válaszoljon meg egy személyesebb kérdést a sok közül: Ön esetleg nem Lihanechből származik? Esetleg ott tanulta ki a mesterségét? *Gyorsan és szinte gyermeki izgatottsággal beszél, és bár testbeszédje szimplán kimért érdeklődésre utal, az arcán lévő mosoly és a szemében csillogás nem ezt mondja.* - Már egy ideje itt Artheniorban vásárlok, de a prezentációja és a fogalmazása kitünteti önt a többi árus közül. Adoaver Droversonnak hívnak a Droverson családból, és ha reményteli elképzelésem valósnak bizonyul, akkor részemről az öröm és megtiszteltetés, hogy egy otthoni lélekkel összehozott a sors!* Kihúzza magát és loporolja, lesimítja köpenyét, hogy a szavaihoz méltóan megjelenésével is üdvözletét adja a férfinak.*
- Visszatérve a jelenlegi szituációhoz, egy személyre szabott éjszakai lámpás elkészítése megfelel az ön idejének?
10411. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-26 20:15:29
Üzenet elküldve: 2025-04-26 20:15:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Adoaver Droverson//
*Nem jó, de nem is tragédiába illő a nap. Már túladott pár közönséges holmin -fél kiló vasszeg, egy arasz hosszú, lapos fejű; tizenöt jobbmenetes ötös csavar, fél hüvelyk hosszú, hatlapfejű; öt hegyikristályból készült alkímiai fiola, ezüstözött fa dugasszal, a hozzáillő hordtokkal- és egy különlegesebben -rézből hengerelt hamu-tál, beépített apró kovaköves szikravetővel és kihajtható szivarvágó ollócskával-, de a kocsi még roskadásig portékával. Lichanech lakosai persze vevőbbek az efféle árura. Arthenior lakosai? Ők inkább az ételárusok körül legyeskednek. Meg a fehérneműárusnál. Na persze, az ösztönök.. hm, hm.*
- Csak tessék, csak tessék! Egy körömreszelőt a kishölgynek? Gyémántporral szórt bronzból, élettartam-garanciával! Az úrnak egy bajuszpödrőt esetleg? Apró kis viasztartállyal szerelt, önkenő szerkezet! *Hangja ha nem is szárnyalja túl a környékbeli kofákat, azért igyekszik nem veszni hagyni. Tekintete élénken követi a Piactér lüktetését, próbál elcsípni és kiemelni valakit a körülötte elhaladókból, mindenkinek azt ajánlva, ami -szerinte- a legjobban illő lenne. Éppen ezért nem is kerüli el a figyelmét a köpenyes-csuklyás alak, aki egyenesen felé igyekszik. Vagy a szomszédos árushoz, aki vágykeltő vajákszereket árul. Úgy sejti, hogy hamarosan kiderül az igazság.
Telitalálat! Az alak valóban őt szemelte ki. Kihúzza magát, de bő egy fejjel még így is alacsonyabb az érdeklődőnél.*
- Hasonló kellemességet kívánok magam is! *Apró fejbiccentéssel toldja a köszöntést. Gyors pillantásokkal méri fel az embert – a napvilágra kerülő arcát, kissé poros ruházatát, bakancsán a sár nyomait. Látja vékony, pókláb-szerű, fehér ujjait, kissé beesett orcáját.* ~Diák lesz ez! Vagy valami olyasmi.~
- Barkácsolni? *Hangja horkantásnak hat.* Barkácsolni! Hát persze! Tódozni-fódozni, kókányolni, meg amit kell. Bah! Úrfi, én Gilas Abac mester vagyok, oklevéllel hitelesített tervező és konstruktőr! Sokkal többet tudok ám, mint barkácsolni!
*Közelebb inti a kocsihoz az embert, ujjával rábök egy bonyolultnak tűnő szerkezetre.*
- Ez például személyes célokra készült. Ilyesmire gondolt? Háromlencsés magnifier, bolygórendszerrel variálható össz-gyújtótávolsággal. *A szerkezet valóban három, különböző méretű és domborulatú nagyítóüvegből áll, amit fényesre csiszolt vörösréz karok tartanak egymás előtt-mögött. Apró tárcsák, kisebb fogaskerekek, ránézésre felismerhetetlen célt szolgáló elemek képezik a szerkentyű további összetevőit.* A magnifier legkisebb nagyítása képes arra, hogy egyszerű gyertyafény mellett igen apróbetűs szöveget is elolvashasson. A maximális nagyításon pedig megnézheti, hogy egy légy leányzó vagy legény volt-e.
*Halkan felkuncog. Tenyerére vesz egy másik szerkezetet. Hüvelykujjnyi vastag, sötétre edzett acélból készült henger, két gnóm-tenyér hosszú.*
- Vagy ilyesmire gondolna? Ez egy egységmodulátor. Hm, a nevén még dolgozom, lehet hogy nem így fogom hívni. Nem ez a lényeg. Figyelje csak! Ha így tartom, úgy dolgozik mint egy penna. Apró tartály van benne, ami csepp-precíziósan adagolja a tintát az edzettacél hegyre. Az oldalán a kis tekerőkkel, így, nézze csak, kialakítható egy apró subler. Ez, úrfi, egy mérnökember igazi barátja! És ha emígy forgatja, így, akkor pedig furulyának használhatja. Ha, tudja, stresszes lenne mérnökmunka közben.
*Visszarakja az egységmodulátort a dobozába, majd újra az emberre pislant.*
- Szóval, úrfi? Mivel szolgálhatok?
//Adoaver Droverson//
*Nem jó, de nem is tragédiába illő a nap. Már túladott pár közönséges holmin -fél kiló vasszeg, egy arasz hosszú, lapos fejű; tizenöt jobbmenetes ötös csavar, fél hüvelyk hosszú, hatlapfejű; öt hegyikristályból készült alkímiai fiola, ezüstözött fa dugasszal, a hozzáillő hordtokkal- és egy különlegesebben -rézből hengerelt hamu-tál, beépített apró kovaköves szikravetővel és kihajtható szivarvágó ollócskával-, de a kocsi még roskadásig portékával. Lichanech lakosai persze vevőbbek az efféle árura. Arthenior lakosai? Ők inkább az ételárusok körül legyeskednek. Meg a fehérneműárusnál. Na persze, az ösztönök.. hm, hm.*
- Csak tessék, csak tessék! Egy körömreszelőt a kishölgynek? Gyémántporral szórt bronzból, élettartam-garanciával! Az úrnak egy bajuszpödrőt esetleg? Apró kis viasztartállyal szerelt, önkenő szerkezet! *Hangja ha nem is szárnyalja túl a környékbeli kofákat, azért igyekszik nem veszni hagyni. Tekintete élénken követi a Piactér lüktetését, próbál elcsípni és kiemelni valakit a körülötte elhaladókból, mindenkinek azt ajánlva, ami -szerinte- a legjobban illő lenne. Éppen ezért nem is kerüli el a figyelmét a köpenyes-csuklyás alak, aki egyenesen felé igyekszik. Vagy a szomszédos árushoz, aki vágykeltő vajákszereket árul. Úgy sejti, hogy hamarosan kiderül az igazság.
Telitalálat! Az alak valóban őt szemelte ki. Kihúzza magát, de bő egy fejjel még így is alacsonyabb az érdeklődőnél.*
- Hasonló kellemességet kívánok magam is! *Apró fejbiccentéssel toldja a köszöntést. Gyors pillantásokkal méri fel az embert – a napvilágra kerülő arcát, kissé poros ruházatát, bakancsán a sár nyomait. Látja vékony, pókláb-szerű, fehér ujjait, kissé beesett orcáját.* ~Diák lesz ez! Vagy valami olyasmi.~
- Barkácsolni? *Hangja horkantásnak hat.* Barkácsolni! Hát persze! Tódozni-fódozni, kókányolni, meg amit kell. Bah! Úrfi, én Gilas Abac mester vagyok, oklevéllel hitelesített tervező és konstruktőr! Sokkal többet tudok ám, mint barkácsolni!
*Közelebb inti a kocsihoz az embert, ujjával rábök egy bonyolultnak tűnő szerkezetre.*
- Ez például személyes célokra készült. Ilyesmire gondolt? Háromlencsés magnifier, bolygórendszerrel variálható össz-gyújtótávolsággal. *A szerkezet valóban három, különböző méretű és domborulatú nagyítóüvegből áll, amit fényesre csiszolt vörösréz karok tartanak egymás előtt-mögött. Apró tárcsák, kisebb fogaskerekek, ránézésre felismerhetetlen célt szolgáló elemek képezik a szerkentyű további összetevőit.* A magnifier legkisebb nagyítása képes arra, hogy egyszerű gyertyafény mellett igen apróbetűs szöveget is elolvashasson. A maximális nagyításon pedig megnézheti, hogy egy légy leányzó vagy legény volt-e.
*Halkan felkuncog. Tenyerére vesz egy másik szerkezetet. Hüvelykujjnyi vastag, sötétre edzett acélból készült henger, két gnóm-tenyér hosszú.*
- Vagy ilyesmire gondolna? Ez egy egységmodulátor. Hm, a nevén még dolgozom, lehet hogy nem így fogom hívni. Nem ez a lényeg. Figyelje csak! Ha így tartom, úgy dolgozik mint egy penna. Apró tartály van benne, ami csepp-precíziósan adagolja a tintát az edzettacél hegyre. Az oldalán a kis tekerőkkel, így, nézze csak, kialakítható egy apró subler. Ez, úrfi, egy mérnökember igazi barátja! És ha emígy forgatja, így, akkor pedig furulyának használhatja. Ha, tudja, stresszes lenne mérnökmunka közben.
*Visszarakja az egységmodulátort a dobozába, majd újra az emberre pislant.*
- Szóval, úrfi? Mivel szolgálhatok?
10410. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:40:23
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:40:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A Pegazus fogadójával vetekedő zajszintre ugyan nem készült fel, de ennek ellenére kényelmes tempóban teszi meg lépteit a város szívében, préseli át magát az ember-és-sok-más-fajtömegen, és esetenként várakozva veti tekintetét egy-egy közel-távol nyugvó standon lévő portrékára; egzotikus nyalánkságokra, különösen épségben tartott kötetű könyvekre, és a többi. Szerencsére volt lehetősége megtanulni egy kis önuralmat, különben sokkal kevesebb időt tudott volna a mágustoronyban tölteni, a fogságban tartott olvasmányokat kikölcsönözni és az azokban rejtett tudást gyakorolni.
De ahogy e békés élet vizuális meghatározását csendben élvezi, lassan elkapja figyelmét egy újabb bódés kocsi a sok közül; a kínálatokat ekkora távolságból még nem tudja beazonosítani, de a jelenlegi tulajdonosaikat, egy gnóm úrfit, azt nehéz nem megkülönböztetni a többi népségtől a mérete miatt. Hangja még bele van keverve a sokaság zajába, így Adoavernek lassan közelebb kell lépnie, hogy ki tudja szűrni amit az világnak kíván: Mindennapi segédeszközök és azokhoz köthető szolgáltatások, legalábbis így tudja röviden megfogalmazni magának. 'Mindenféle holmi tervezése?' Na ez már ígéretesebbnek hangzik. Lenne is egy ötlete, hogy ezt hogyan tudná tűzpróbának kitenni, és szerencsére maradt még annyi aranya, hogy ne csak játszadozzon a gondolattal.
Lassan Ki tudja magát választani a tengerként hullámzó sokaságból, és elég közel menni a kisnövésű árushoz ahhoz, hogy jól meg tudja nézni őt magának is, és úgyszintén visszafele.*
- Szép napokat kívánok uram! *Kezdi is a köszönést, a bizalom és udvariasság kedvéért lehúzva csuklyáját hogy arcát a másik jobban ki tudja venni.* - Ha jól hallottam, különféle termékeket is össze tud barkácsolni? Ez személyes kialakításra készült dolgokra is kiterjed, remélem nem tévedek? *Ha vannak pulton nyugvó ingóságok, kíváncsian legelteti rajtuk kékjeit, bár inkább tájékozottsági vágyból mint szakértelemből.* - Az utóbbi kiszolgálást ugyanis szándékomban áll használni, ha nem haragszik.
*A Pegazus fogadójával vetekedő zajszintre ugyan nem készült fel, de ennek ellenére kényelmes tempóban teszi meg lépteit a város szívében, préseli át magát az ember-és-sok-más-fajtömegen, és esetenként várakozva veti tekintetét egy-egy közel-távol nyugvó standon lévő portrékára; egzotikus nyalánkságokra, különösen épségben tartott kötetű könyvekre, és a többi. Szerencsére volt lehetősége megtanulni egy kis önuralmat, különben sokkal kevesebb időt tudott volna a mágustoronyban tölteni, a fogságban tartott olvasmányokat kikölcsönözni és az azokban rejtett tudást gyakorolni.
De ahogy e békés élet vizuális meghatározását csendben élvezi, lassan elkapja figyelmét egy újabb bódés kocsi a sok közül; a kínálatokat ekkora távolságból még nem tudja beazonosítani, de a jelenlegi tulajdonosaikat, egy gnóm úrfit, azt nehéz nem megkülönböztetni a többi népségtől a mérete miatt. Hangja még bele van keverve a sokaság zajába, így Adoavernek lassan közelebb kell lépnie, hogy ki tudja szűrni amit az világnak kíván: Mindennapi segédeszközök és azokhoz köthető szolgáltatások, legalábbis így tudja röviden megfogalmazni magának. 'Mindenféle holmi tervezése?' Na ez már ígéretesebbnek hangzik. Lenne is egy ötlete, hogy ezt hogyan tudná tűzpróbának kitenni, és szerencsére maradt még annyi aranya, hogy ne csak játszadozzon a gondolattal.
Lassan Ki tudja magát választani a tengerként hullámzó sokaságból, és elég közel menni a kisnövésű árushoz ahhoz, hogy jól meg tudja nézni őt magának is, és úgyszintén visszafele.*
- Szép napokat kívánok uram! *Kezdi is a köszönést, a bizalom és udvariasság kedvéért lehúzva csuklyáját hogy arcát a másik jobban ki tudja venni.* - Ha jól hallottam, különféle termékeket is össze tud barkácsolni? Ez személyes kialakításra készült dolgokra is kiterjed, remélem nem tévedek? *Ha vannak pulton nyugvó ingóságok, kíváncsian legelteti rajtuk kékjeit, bár inkább tájékozottsági vágyból mint szakértelemből.* - Az utóbbi kiszolgálást ugyanis szándékomban áll használni, ha nem haragszik.
10409. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-04-23 18:06:23
Üzenet elküldve: 2025-04-23 18:06:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 20/20 //
* Ez az első helyszín, amit közösen meglátogattak és most megint itt vannak. A póráznak már nyoma sincs. Nagy váltás ez a kezdetekhez képest, amikor még mindenre és mindenkire fújt a mosómedve. Most már inkább a végtelen kíváncsiság vette át ennek a félelemnek a helyét. Néha már ez károsnak is mondható. Amíg csak szimatolja a dolgokat, addig nincs baj, de sokszor szereti meg is rágcsálni, vagy éppen mosni azt ami a kezébe kerül. A tündér szeretné tesztelni, hogy mennyire sikerült neki a fegyelmet megtanítania, ezért kiülnek a piacra a nyüzsgő tömeg közé. Zenélni fog, de előtte felhívja maga mellé a padra Záport.*
- Itt maradsz mellettem! Nem császkálj el!* Ezután a furulyáján elkezd egy vidám dallamot játszani. A tömeg nagyon csábító tud lenni, mert rengeteg finomság a földön végzi, aminek egy állat nehezen tud ellenállni. A dallam közben is a földre kerül egy darabka kalács. Mozdulna az állat, de ránéz a gazdájára, aki megcsóválja a fejét. Ez tiltás, így ha kéretlenül is, de végig fogja nézni a mosómedve, hogy egy varjú kapja fel végül a finom falatot és röppen vele tova. Alesian eljátszik három számot is, és csak azután hagyja abba. Jó türelempróba ez. Elégedett.*
- Jól van ügyes vagy. Ügyes voltál Zápor.* Simogatja meg a fejét. Elrakja a furulyát és aztán megáll a gombszemek előtt.*
- Gyere fel!* Csapkodja meg kétszer a mellkasát. Ezzel próbálja felcsalni ölébe a szőrgolyót. Az pedig óvatosan felmászik a fiú karjába.*
- Ma valami különösen finomat fogsz kapni.* Tesz neki ígéretet, mielőtt elhagynák a piacot.*
* Ez az első helyszín, amit közösen meglátogattak és most megint itt vannak. A póráznak már nyoma sincs. Nagy váltás ez a kezdetekhez képest, amikor még mindenre és mindenkire fújt a mosómedve. Most már inkább a végtelen kíváncsiság vette át ennek a félelemnek a helyét. Néha már ez károsnak is mondható. Amíg csak szimatolja a dolgokat, addig nincs baj, de sokszor szereti meg is rágcsálni, vagy éppen mosni azt ami a kezébe kerül. A tündér szeretné tesztelni, hogy mennyire sikerült neki a fegyelmet megtanítania, ezért kiülnek a piacra a nyüzsgő tömeg közé. Zenélni fog, de előtte felhívja maga mellé a padra Záport.*
- Itt maradsz mellettem! Nem császkálj el!* Ezután a furulyáján elkezd egy vidám dallamot játszani. A tömeg nagyon csábító tud lenni, mert rengeteg finomság a földön végzi, aminek egy állat nehezen tud ellenállni. A dallam közben is a földre kerül egy darabka kalács. Mozdulna az állat, de ránéz a gazdájára, aki megcsóválja a fejét. Ez tiltás, így ha kéretlenül is, de végig fogja nézni a mosómedve, hogy egy varjú kapja fel végül a finom falatot és röppen vele tova. Alesian eljátszik három számot is, és csak azután hagyja abba. Jó türelempróba ez. Elégedett.*
- Jól van ügyes vagy. Ügyes voltál Zápor.* Simogatja meg a fejét. Elrakja a furulyát és aztán megáll a gombszemek előtt.*
- Gyere fel!* Csapkodja meg kétszer a mellkasát. Ezzel próbálja felcsalni ölébe a szőrgolyót. Az pedig óvatosan felmászik a fiú karjába.*
- Ma valami különösen finomat fogsz kapni.* Tesz neki ígéretet, mielőtt elhagynák a piacot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10409-10428