//Második szál//
//Alkonyattól pirkadatig//
*Ahogy beérnek a szobába, mindjárt meg is ágyaz, hogy a beteg lányka le tudjon feküdni. Nem az a kifejezett anyatípus, de most kivételt tesz, mert egész rokonszenves neki az aprólék, annak ellenére, hogy tudja ő lesz a legnagyobb vetélytársa a macska tekintetében. Az állatokhoz hamarabb húz, mint az értelmesebbnek mondott teremtményekhez, így tekintetével most is a szőrcsomót keresi, nem kell sok energiát beleölnie, néhány pillanat múlva érzi, ahogy a lábához dörgölőzik. Amint Lyllinor lefeküdt, betakarja, majd érzi, hogy a macska hízelgése átcsapott egy erősebb akarásba, mivel a nadrágjába kapaszkodva próbálja felfelé küzdeni magát.*
~Ez fáj, te vakarék!~*Nyúl le a kezével és emeli meg a bundájánál fogja, mélyen a szemébe néz, és minthogy nem lát benne megbánást, csak szem forgatva leteszi az ágyra a lány mellé. Ezt követően a motyójához sétál, mikor viszont odaér és kotorászásba kezd, érzi, ahogy a macska felugrik a combjára és az öve felé veszi az irányt. Ekkor jut eszébe ismét a nőnek, hogy nem véletlenül találta meg Angu miután elvette tőle a szütyőt. Megragadja a szőrmókot és az övéről leoldva a zsákot egymás mellé teszi az ágyra, hogy együtt szenderedjenek el és ne legyen többet láb alatt a vakarék. Miután leoldotta magáról a bőr vértet, mert, hogy abban azért nehéz lenne kényelmesen aludni, visszasétál az ágyhoz, még egy pillantást megereszt az elf férfi felé is, hogy lássa mennyire távol rendezte be az alvóhelyét, és lefekszik, egy pokrócot terítve magára az ágy átellenes felére. Nem igazán szeretné elkapni azért a kis gnómtól, amiben szenved, bár a pálinka kúra, amit nemrég csak és szigorúan e miatt ejtettek meg azért ad némi biztonságérzetet, e mellett viszont veszettül érződik, mind a szájából, mind a bőréből szivárogva. Nem tervezte, hogy este megszabadítja szobatársait minden értéktárgyuktól, már csak az elkövetkező napok miatt sem, hiszen sokkal több haszna származik most a bizalmukból és szerény személyükből, mint talán meglévő értékeikből. Nem siet sehova, így van ideje megvárni, míg beérnek a dolgok, a kikötőben úgyis magára szedett egy kis jóleső terhet, esetleg az megfordult a fejében, hogy egy macskát ő is el tudna viselni. Néha, mikor nagyon egyedül van, tudna kihez beszélni, lenne, aki megmelengetné a szívét, és attól függetlenül, hogy valós biztonságérzetet nem ad, de jóleső felismerés lenne, hogy mégsem magányos. Esetleg be tudná tanítani, hogy míg ő alszik távol tartsa tőle a csótányokat, amiket annyira utál. Még elalvás előtt eszébe jut a szobában lévő elf is és úgy mérlegel magában, már eldöntötte, hogy némi bizalmat szavaz neki, bár most mást nem is tehet, mindenesetre hálás azért, hogy átengedte nekik az ágyat és önként alszik a földön egyedül. A többieket egyelőre még nem ismeri, de mindenki nagyon kedvesnek tűnik a csapatból, bár talán elsőre nem látszik, de ő belül érzi, hogy nem igazán tartozik közéjük, eddig sem igazán ez volt a közege, de a dolgok még változhatnak.*
~De egy saját szoba jó lenne. Talán egy olyan helyen, ahonnan többet nem kell elmenekülnöm.~*Lassan elnyomja az álom, miután magához húzta a párnát a feje alól. Azért érzi, ahogy a szoba enyhén forog vele a pálinka utóhatása ként, így a mély alvás szinte kivitelezhetetlen, de már nincs ébren sem. Álmában egy sötét kastélyban ébred, éjszaka. Felkel, de semmit nem lát, csak a tudat van ott, hogy ez márpedig egy kastély, de nincs egyedül. Hallja, hogy valaki szuszog a szobában, talán ketten is. Levegővételeik rémisztők, így YIlanda megindul a vélt kijárat felé, lába alatt néha átszalad egy-egy kisebb patkány, de olyan hévvel, mintha legalább süllyednének a tengeren. Minden olyan homályos és vérfagyasztó, de bizonyos benne hogy csak álmodja az egészet. Valójában álmába merülve, talán a sok italtól, de valóban felkel Lyllinor mellől az ágyból és óvatosan araszolva, megindul a szobában lévő szekrény felé, kicsit dülöngél, de így a sötétben nem lehet megállapítani, hogy csak alvajár.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.02.01 17:54:22, a következő indokkal:
Kérésre javítva.