Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 653 (13041. - 13060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
13060. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 16:39:35
Üzenet elküldve: 2018-12-02 16:39:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//YIlanda, Angu, icipici Lyllinor//
//Fősodor a végén//
*Szóra nyitja a száját, mikor YIlanda eltéveszti a nevét, de aztán rájön, hogy igazából semmi értelme azt mondani, hogy „deb Lyllidor, hadeb Lyllidor”. Így hát szerényen elmosolyodik és ráhagyja.*
- Köszödöb, kedves…
*Ezen a ponton még nem hangzott el YIlanda neve senki részéről, ezért nem tudja, miképp fejezze be. Ezután tér vissza az asztalhoz eszegetni. Mikor fény derül YIlanda és Angu kapcsolatára, félrenyel.*
- Bicsoda?
*Nagyokat pislog a párosra, aztán széles öröm kerekedik az arcán.*
- Adgu... YIladda... ez olyad, de olyad… úgy örülök dektek...
*Csillog a szeme, ahogy rájuk néz, és tényleg nagyon boldog. Tudja, hogy nem túl rendezett Angu családi háttere, de a tudat, hogy a féltestvérével ilyen jól megvannak, kis híján előcsalja azokat a leküzdött könnyeket.*
- Bost találkoztatok? A Kikötőbed?
*Tán kérdései, vagy további kérdései elől menekülnek el hamarosan a pulthoz. Sikeresen, hiszen neki még dolga van itt.*
- Deb kérek sebbit, köszödöb.
*Már így is annyit kapott, hogy fogalma sincs, hogyan viszonozza. Mire Anguék visszaérnek, az utolsó simításokat végzi művén, és mikor YIlanda kérdezi, szinte révetegen emeli fel a fejét. Nagyon belemerült a nagy koncentrációt igénylő munkába, fogalma sincs, mennyi idő telt el közben, vagy hogy miről beszélgettek körülötte. A kérdésen elpirul, bár az arcán már így is pirosság ül a levestől, így talán csak szemein látszik, hogy zavarban van.*
- Oh… hát… ez csak egy kis…
*Félszegen emeli a tenyerét az asztal fölé, mivel YIlanda nagyon megfontoltan jó távolra ült tőle.*
- Deb olyad szép, bidt szeretteb volda… de sajdos didcsed jobb bidőségű papírob…
*Amint megtekintik a "művet", újra kezei közé rejti egy szégyenlős mosollyal.*
- Bocsádat egy pilladatra…
//Fősodor//
*Jegyzetfüzetét az asztalra téve, az apró figurát tenyerébe rejtve az üres leveses tányérral a pulthoz tipeg és lábujjhegyre állva óvatosan felteszi.*
- Köszödöb széped! Dagyod fidob volt és jól esett! Bivel tartozob?
*Ha ezt elintézik, akár fizetéssel, akár hálával, akkor szütyűivel pepecsel egy ideig, míg a pultos figyelme magára nem hagyja. Akkor kihasználva az alkalmat megpróbálja észrevétlenül a pultra csenni az apró papírfigurát a tenyeréből, s csendesen visszaoldalogni a helyére.
A „mű” alig közelíti meg egy felnőtt ember ujjpercének méretét. Első ránézésre látszik, hogy állatot ábrázol, méghozzá telt formával, nem csupán síkban, méretei pedig arányosak. Madárnak tűnhet stilizált szárnyai miatt, azonban közelebbről megvizsgálva három lábon áll, a negyediket felemeli, a nyaka, farka hosszú, s egy apró szarvat is találhat a figyelmes tekintet a homlokán.*
//YIlanda, Angu, icipici Lyllinor//
//Fősodor a végén//
*Szóra nyitja a száját, mikor YIlanda eltéveszti a nevét, de aztán rájön, hogy igazából semmi értelme azt mondani, hogy „deb Lyllidor, hadeb Lyllidor”. Így hát szerényen elmosolyodik és ráhagyja.*
- Köszödöb, kedves…
*Ezen a ponton még nem hangzott el YIlanda neve senki részéről, ezért nem tudja, miképp fejezze be. Ezután tér vissza az asztalhoz eszegetni. Mikor fény derül YIlanda és Angu kapcsolatára, félrenyel.*
- Bicsoda?
*Nagyokat pislog a párosra, aztán széles öröm kerekedik az arcán.*
- Adgu... YIladda... ez olyad, de olyad… úgy örülök dektek...
*Csillog a szeme, ahogy rájuk néz, és tényleg nagyon boldog. Tudja, hogy nem túl rendezett Angu családi háttere, de a tudat, hogy a féltestvérével ilyen jól megvannak, kis híján előcsalja azokat a leküzdött könnyeket.*
- Bost találkoztatok? A Kikötőbed?
*Tán kérdései, vagy további kérdései elől menekülnek el hamarosan a pulthoz. Sikeresen, hiszen neki még dolga van itt.*
- Deb kérek sebbit, köszödöb.
*Már így is annyit kapott, hogy fogalma sincs, hogyan viszonozza. Mire Anguék visszaérnek, az utolsó simításokat végzi művén, és mikor YIlanda kérdezi, szinte révetegen emeli fel a fejét. Nagyon belemerült a nagy koncentrációt igénylő munkába, fogalma sincs, mennyi idő telt el közben, vagy hogy miről beszélgettek körülötte. A kérdésen elpirul, bár az arcán már így is pirosság ül a levestől, így talán csak szemein látszik, hogy zavarban van.*
- Oh… hát… ez csak egy kis…
*Félszegen emeli a tenyerét az asztal fölé, mivel YIlanda nagyon megfontoltan jó távolra ült tőle.*
- Deb olyad szép, bidt szeretteb volda… de sajdos didcsed jobb bidőségű papírob…
*Amint megtekintik a "művet", újra kezei közé rejti egy szégyenlős mosollyal.*
- Bocsádat egy pilladatra…
//Fősodor//
*Jegyzetfüzetét az asztalra téve, az apró figurát tenyerébe rejtve az üres leveses tányérral a pulthoz tipeg és lábujjhegyre állva óvatosan felteszi.*
- Köszödöb széped! Dagyod fidob volt és jól esett! Bivel tartozob?
*Ha ezt elintézik, akár fizetéssel, akár hálával, akkor szütyűivel pepecsel egy ideig, míg a pultos figyelme magára nem hagyja. Akkor kihasználva az alkalmat megpróbálja észrevétlenül a pultra csenni az apró papírfigurát a tenyeréből, s csendesen visszaoldalogni a helyére.
A „mű” alig közelíti meg egy felnőtt ember ujjpercének méretét. Első ránézésre látszik, hogy állatot ábrázol, méghozzá telt formával, nem csupán síkban, méretei pedig arányosak. Madárnak tűnhet stilizált szárnyai miatt, azonban közelebbről megvizsgálva három lábon áll, a negyediket felemeli, a nyaka, farka hosszú, s egy apró szarvat is találhat a figyelmes tekintet a homlokán.*
13059. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 14:45:03
Üzenet elküldve: 2018-12-02 14:45:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Lyllinor, Angu//
*Kedves asztaltársa nyársaló tekintetén fenn sem akad, hiszen ez volt a legkevesebb, kissé túlbuzgó mosollyal nyugtázza. Az, hogy az elf huginak szólítja, kissé váratlanul éri, arcán egy pillanatnyi döbbenet látható. Azt a felismerést teszi, hogy Angu villámgyorsan elemezte a kialakult helyzetet és döntés született a fejében, márpedig a javára. Egyelőre nem tudja, hogy elbűvölő személye miatt, vagy csak a szütyő okán, ami még mindig a derekán lóg. Ha választania kellene, természetesen a másodikra tenne ő is inkább.*
~Nem lehet csak egyszerűen ennyire úriember.~*Latolgatja magában a lehetőségeket. Az zökkenti ki, hogy Angu elkezd feltűnően színpadiasan, csevegést kezdeményezni rokoni száluk okán.*
- Ahogy mondod bátyám. Bár, minthogy én veled ellentétben lánygyermek voltam, így anyám kevesebbel is beérte, valamint annyira sem érdekeltem, se őt se apámat.*Vált kicsit nosztalgikus hangnemre, elhalkulva, hiszen apjára amúgy sem szívesen emlékszik vissza.*
~Ha ismét összefutnánk, szívesen darabjaira vágnám, nem csak azért, amit velünk tett. Amilyen szépséggel áldotta meg őket a természet, annyi hiúságot és gonoszságot is adott nekik. Kár hogy ez kívülről nem látszik egyértelműen.~*Méregeti fél szemmel a mellette sétáló elfet. Gyerekkora történéseinek is köszönhető, hogy e faj férfi képviselőit szívesebben lopja meg és rabolja ki, mint más fajokét. Fejben így rendezi az adósságot, ami szerinte felróható annak az apjának nevezett lelketlen, de külsejében káprázatos teremtménynek. Angu egy kicsit jobb helyzetben van immár, minthogy még a hazugságot is bevállalta miatta és a nő meglátása szerint a külseje elfhez képest még átlagosnak is mondható. Ahogy a dolgok bonyolodnak, immár egy pohár sörrel is gazdagodik, és minthogy nem szívesen marad adós, főleg egy elfé nem, így még odaveti.*
- Köszönöm, majd megadom.*Veszi el és követi vissza az asztalhoz, bár hogy a sörre értette vagy a szívességre, amit Angu neki tett azzal, hogy nem hazudtolta meg azt egyelőre nem tudni. Belekortyol a sörébe, visszaérve az asztalhoz nem ül le, inkább a kis gnóm lány fölé áll, hogy megnézze, mit tevékenykedik. Angut nem szívesen zavarná most már meg, nehogy meggondolja magát.*
- Mi készül? *Támaszkodik meg Lyllinor háttámláján.*
//Lyllinor, Angu//
*Kedves asztaltársa nyársaló tekintetén fenn sem akad, hiszen ez volt a legkevesebb, kissé túlbuzgó mosollyal nyugtázza. Az, hogy az elf huginak szólítja, kissé váratlanul éri, arcán egy pillanatnyi döbbenet látható. Azt a felismerést teszi, hogy Angu villámgyorsan elemezte a kialakult helyzetet és döntés született a fejében, márpedig a javára. Egyelőre nem tudja, hogy elbűvölő személye miatt, vagy csak a szütyő okán, ami még mindig a derekán lóg. Ha választania kellene, természetesen a másodikra tenne ő is inkább.*
~Nem lehet csak egyszerűen ennyire úriember.~*Latolgatja magában a lehetőségeket. Az zökkenti ki, hogy Angu elkezd feltűnően színpadiasan, csevegést kezdeményezni rokoni száluk okán.*
- Ahogy mondod bátyám. Bár, minthogy én veled ellentétben lánygyermek voltam, így anyám kevesebbel is beérte, valamint annyira sem érdekeltem, se őt se apámat.*Vált kicsit nosztalgikus hangnemre, elhalkulva, hiszen apjára amúgy sem szívesen emlékszik vissza.*
~Ha ismét összefutnánk, szívesen darabjaira vágnám, nem csak azért, amit velünk tett. Amilyen szépséggel áldotta meg őket a természet, annyi hiúságot és gonoszságot is adott nekik. Kár hogy ez kívülről nem látszik egyértelműen.~*Méregeti fél szemmel a mellette sétáló elfet. Gyerekkora történéseinek is köszönhető, hogy e faj férfi képviselőit szívesebben lopja meg és rabolja ki, mint más fajokét. Fejben így rendezi az adósságot, ami szerinte felróható annak az apjának nevezett lelketlen, de külsejében káprázatos teremtménynek. Angu egy kicsit jobb helyzetben van immár, minthogy még a hazugságot is bevállalta miatta és a nő meglátása szerint a külseje elfhez képest még átlagosnak is mondható. Ahogy a dolgok bonyolodnak, immár egy pohár sörrel is gazdagodik, és minthogy nem szívesen marad adós, főleg egy elfé nem, így még odaveti.*
- Köszönöm, majd megadom.*Veszi el és követi vissza az asztalhoz, bár hogy a sörre értette vagy a szívességre, amit Angu neki tett azzal, hogy nem hazudtolta meg azt egyelőre nem tudni. Belekortyol a sörébe, visszaérve az asztalhoz nem ül le, inkább a kis gnóm lány fölé áll, hogy megnézze, mit tevékenykedik. Angut nem szívesen zavarná most már meg, nehogy meggondolja magát.*
- Mi készül? *Támaszkodik meg Lyllinor háttámláján.*
13058. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 13:37:12
Üzenet elküldve: 2018-12-02 13:37:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//YIlanda, majd icipicit Lyllinor is//
* Azok bizony, bólogat magában a már tényleg langyosnak is jóindulattal nevezhető vacsorája fölött YIlandának, majd hirtelen döbbenetében még a falat is orkútra megy, ahogy hirtelen rokoni viszonyba kerül a szimpatikusan szemtelen lánnyal. Szerencsére a lány hátba is veregeti, nehogy szégyenszemre itt múljon ki a félig megevett paprikáskrumpli fölött. *
- Nagyon finom a hely főztje, csak hirtelen leszaladt egy csípős paprika és majd belefulladtam. * Mentegetőzik egy sort.* - Köszönöm Hugi! * Toldja meg egy szívélyes mondattal a lánynak, és bár mosolyog, a tekintetével azért nyársalni lehetne.
A felajánlására az asztalhoz telepedő férfi azonnal kér egy újabb pohárkával, de a vele beszélgető lányok nem. A két újonnan érkezett lány olyannyira egymással van elfoglalva, hogy talán meg sem hallották a kérdést. Lyllike, pedig a leves kanalazása után annyira belefeledkezik valami papírhajtogatásba, hogy nincs szíve megzavarni a koncentrálásban. YIlanda úgy dönthetett ő is kér valamit, esetleg a segítség címszó alatt gyors vérszívás vagy egyeztetés is várható, mert fölállt és úgy néz ki, hogy vele akar tartani a pulthoz. Feltehetően együtt indulnak hát a pulthoz. Ugyan nincs kifogása az új hugi ellen, de azt sem szeretné, hogy ha bármikor a rokoni kapcsolatnak meg kellene hirtelen szűnnie, mert mondjuk a lány galibát okoz, esetleg ő kerül slamasztikába ami a lányt is érintheti, akkor ne lehessen egy mondattal semmissé tenni azt. Meg ugye az sem árt, ha egy felé beszélnek, hisz Lyllikének már mondta, hogy új ismerős. Mikor pár lépéssel eltávolodtak az asztaltól, akkor nem túl hangosan odaszól a lánynak.*
- Azért érdekes véletlen, hogy a te apád is ugyanaz a pernahajder elf nemes, aki az én anyámat is megszédítette. És persze te se tudsz róla sokkal többet, mint hogy ti is csak az ágaskodó szarvasos pecséttel ellátott levélben kaptatok néha valami pénzt a hallgatásotokért. Mármint az anyád, ugye? * néz kérdőn a lányra érti e a csíziót. * - Én csak annyit tudtam kiszedni az anyámból, hogy valami artheniori nagykutya, még a taníttatásom is fizette, annyit megért a hallgatásunk. Te mit tudsz róla? * Kacsint a lányra, majd érdeklődve várja, ha van valami hozzátennivalója. *
- Te mit innál szívesen? * kérdezi meg a mondandója végén, lehetőség szerint még a pulthoz érés előtt. Mikor a pulthoz érnek megvárja, míg a fogadós befejezi, amit épp csinál és nekik szenteli a figyelmét.*
- Köszönjük az eset higgadt kezelését. A nagy ijedelemre innánk még valamit. Az úr, aki odaült hozzánk, kér még egyet abból, amit eddig ivott. A hölgy * mutat YIlandára * egy finom mézsört kér, én pedig egy pohár fehérbort a szárazabbik fajtából. Ha nem bánja, akkor ezt kivisszük mi, ne fáradjon vele.* Teszi még hozzá, mivel az eddigiek alapján a fogadós rendszerint kihozta a rendelést. A fogadósnak leszámolja az asztalra a 18 aranyat a két pohár Borért
és további 13 aranyat a Mézsörért. Mikor az kirakja a pultra az italokat, megfogja a két pohár bort és a sört a lányra hagyja, hacsak ő nem akar mást is hozni. Az asztalhoz érve az illata alapján testes, színe szerint vörös bort a nemes Arystor úrnak adja, majd visszatelepszik a helyére. Rámosolyog Lyllire és ha még készül vagy még az asztalon van amit hajtogatott, akkor érdeklődve megszemléli, hogy mi alakult a kezei között. Utána nagy koncentrációval kortyol bele a poharába és élvezi, ahogy a fanyar, de zamatos bor telíti az érzékeit. Az első lehunyt szemű korty után a következő ízlelgetése közben végigfut a tekintete az asztaltársaságon. ~ Talán rövidesen illene számba venni a társaságot. Már ha lesz rá idő és nem szakítja félbe senki a gondolatmenetet. Talán majd a következő korty után, ezt ki kell élvezni. ~ Hunyja be ismét a szemét és újra a bornak szenteli a figyelmét.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 13:42:31
//YIlanda, majd icipicit Lyllinor is//
* Azok bizony, bólogat magában a már tényleg langyosnak is jóindulattal nevezhető vacsorája fölött YIlandának, majd hirtelen döbbenetében még a falat is orkútra megy, ahogy hirtelen rokoni viszonyba kerül a szimpatikusan szemtelen lánnyal. Szerencsére a lány hátba is veregeti, nehogy szégyenszemre itt múljon ki a félig megevett paprikáskrumpli fölött. *
- Nagyon finom a hely főztje, csak hirtelen leszaladt egy csípős paprika és majd belefulladtam. * Mentegetőzik egy sort.* - Köszönöm Hugi! * Toldja meg egy szívélyes mondattal a lánynak, és bár mosolyog, a tekintetével azért nyársalni lehetne.
A felajánlására az asztalhoz telepedő férfi azonnal kér egy újabb pohárkával, de a vele beszélgető lányok nem. A két újonnan érkezett lány olyannyira egymással van elfoglalva, hogy talán meg sem hallották a kérdést. Lyllike, pedig a leves kanalazása után annyira belefeledkezik valami papírhajtogatásba, hogy nincs szíve megzavarni a koncentrálásban. YIlanda úgy dönthetett ő is kér valamit, esetleg a segítség címszó alatt gyors vérszívás vagy egyeztetés is várható, mert fölállt és úgy néz ki, hogy vele akar tartani a pulthoz. Feltehetően együtt indulnak hát a pulthoz. Ugyan nincs kifogása az új hugi ellen, de azt sem szeretné, hogy ha bármikor a rokoni kapcsolatnak meg kellene hirtelen szűnnie, mert mondjuk a lány galibát okoz, esetleg ő kerül slamasztikába ami a lányt is érintheti, akkor ne lehessen egy mondattal semmissé tenni azt. Meg ugye az sem árt, ha egy felé beszélnek, hisz Lyllikének már mondta, hogy új ismerős. Mikor pár lépéssel eltávolodtak az asztaltól, akkor nem túl hangosan odaszól a lánynak.*
- Azért érdekes véletlen, hogy a te apád is ugyanaz a pernahajder elf nemes, aki az én anyámat is megszédítette. És persze te se tudsz róla sokkal többet, mint hogy ti is csak az ágaskodó szarvasos pecséttel ellátott levélben kaptatok néha valami pénzt a hallgatásotokért. Mármint az anyád, ugye? * néz kérdőn a lányra érti e a csíziót. * - Én csak annyit tudtam kiszedni az anyámból, hogy valami artheniori nagykutya, még a taníttatásom is fizette, annyit megért a hallgatásunk. Te mit tudsz róla? * Kacsint a lányra, majd érdeklődve várja, ha van valami hozzátennivalója. *
- Te mit innál szívesen? * kérdezi meg a mondandója végén, lehetőség szerint még a pulthoz érés előtt. Mikor a pulthoz érnek megvárja, míg a fogadós befejezi, amit épp csinál és nekik szenteli a figyelmét.*
- Köszönjük az eset higgadt kezelését. A nagy ijedelemre innánk még valamit. Az úr, aki odaült hozzánk, kér még egyet abból, amit eddig ivott. A hölgy * mutat YIlandára * egy finom mézsört kér, én pedig egy pohár fehérbort a szárazabbik fajtából. Ha nem bánja, akkor ezt kivisszük mi, ne fáradjon vele.* Teszi még hozzá, mivel az eddigiek alapján a fogadós rendszerint kihozta a rendelést. A fogadósnak leszámolja az asztalra a 18 aranyat a két pohár Borért
és további 13 aranyat a Mézsörért. Mikor az kirakja a pultra az italokat, megfogja a két pohár bort és a sört a lányra hagyja, hacsak ő nem akar mást is hozni. Az asztalhoz érve az illata alapján testes, színe szerint vörös bort a nemes Arystor úrnak adja, majd visszatelepszik a helyére. Rámosolyog Lyllire és ha még készül vagy még az asztalon van amit hajtogatott, akkor érdeklődve megszemléli, hogy mi alakult a kezei között. Utána nagy koncentrációval kortyol bele a poharába és élvezi, ahogy a fanyar, de zamatos bor telíti az érzékeit. Az első lehunyt szemű korty után a következő ízlelgetése közben végigfut a tekintete az asztaltársaságon. ~ Talán rövidesen illene számba venni a társaságot. Már ha lesz rá idő és nem szakítja félbe senki a gondolatmenetet. Talán majd a következő korty után, ezt ki kell élvezni. ~ Hunyja be ismét a szemét és újra a bornak szenteli a figyelmét.*A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 13:42:31
13057. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:50:48
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:50:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Athoc Naonrix //
*Hümmögve hallgatja a férfi válaszát a kérdésére és elégedett azzal amit hall. Egy haloványka mosolyra kanyarodik szája széle, majd kimérten biccent egyet.*
- Ebben egyetértünk.
*Tesz még hozzá mellékesen, majd engedi elfeledni a témát. Illetve engedné, hogy Athoc folytatja és kiegészíti, és ez a része sem kevésbé érdekes és valahol szintén egyetért, mégsem olyan elégedett, mint pár pillanattal ezelőtt.*
- Bizonyára van ebben valami.
*Logikusan végiggondolva igen, valójában ő nem tudja. Azt sem tudja, hogy volt-e valaha szerelmes, talán igen, de ha igen, akkor sincs jelentősége.*
- A szerelemről? Nem tudom, őszintén éppen olyan feleslegesnek tartom, mint gondolkodni róla. Mindenesetre tagadhatatlanul tökéletesen értelmetlen. Illetve bizonyosan van funkciója, talán az utódnemzés vagy a jobb túlélési esélyek? Valami ilyesmi. Mint a család, aminek szintén semmi értelme ha érzelmi alapon nézed, hiszen tőled merőben különböző és általában ellenszenves személyekkel élsz együtt, mégis érzelmi alapon fontos, és nem aképp, hogy mennyi előnyöd származhat belőle. Például a leánygyermek megteszi azt amit várnak tőle, jó helyre beházasítják és cserébe aligha lesz gondja bármire. Gondolom a szerelem is megkönnyíteni hivatott a házasságot, ami elengedhetetlen a fennmaradásunkhoz.
*Hümmögve igazítja meg az evőeszközöket, hogy tökéletesen párhuzamosan helyezkedjenek el egymás mellett.*
- Elkalandoztam. Szóval a véleményem az, hogy majdnem felesleges.
*Persze meg lehet ezt cáfolni, hiszen ahogy említette is legfeljebb elképzelései vannak róla, és még sosem ült le ezen merengeni.*
- Öm, nem tudom milyen a kapcsolatom a családommal. Azt hiszem nem rossz és nem is jó, de őszintén nem is érdekel igazán.
*Már nem foglalkoztatják. Számára ez is olyan, mint egy szerződés és mivel már senkinek nem származik haszna a közös együttélésből, ezért jobbnak látta felbontani azt. Cseppet sem bánja. Bólint a kapcsolatépítés lehetőségére.*
- Ó hát a foglalkozásom igen rugalmas, többnyire a bőrszínem miatt kinéznek, így nehéz. Néha ha volt alkalmam tanítottam gyerekeket, aztán éppen ami volt és nem túl alantas.
*Mégsem egy szolgálólány, csak egy nagyon szerencsétlen genetikai hiba. Mégis él és szerinte ez nem lehet véletlen, ezért is viseli el azt a sok nehézséget külsejéből fakadóan.*
- Részben abból is éltem. Most pedig éppen azon vagyok, hogy kitaláljam hogyan tovább. Meglátjuk az alapján, hogy mire van mostanság igény.
*Megmosolyogja a kalandor utolsó mondatát is.*
- A lehetőség már csak ilyen, sosem kell keresni.
*Nem mellesleg örül annak, hogy végre jobb partnerre akadt aki készséges is. Talán kellemesebb időtöltésnek nézhet elébe.*
*Hümmögve hallgatja a férfi válaszát a kérdésére és elégedett azzal amit hall. Egy haloványka mosolyra kanyarodik szája széle, majd kimérten biccent egyet.*
- Ebben egyetértünk.
*Tesz még hozzá mellékesen, majd engedi elfeledni a témát. Illetve engedné, hogy Athoc folytatja és kiegészíti, és ez a része sem kevésbé érdekes és valahol szintén egyetért, mégsem olyan elégedett, mint pár pillanattal ezelőtt.*
- Bizonyára van ebben valami.
*Logikusan végiggondolva igen, valójában ő nem tudja. Azt sem tudja, hogy volt-e valaha szerelmes, talán igen, de ha igen, akkor sincs jelentősége.*
- A szerelemről? Nem tudom, őszintén éppen olyan feleslegesnek tartom, mint gondolkodni róla. Mindenesetre tagadhatatlanul tökéletesen értelmetlen. Illetve bizonyosan van funkciója, talán az utódnemzés vagy a jobb túlélési esélyek? Valami ilyesmi. Mint a család, aminek szintén semmi értelme ha érzelmi alapon nézed, hiszen tőled merőben különböző és általában ellenszenves személyekkel élsz együtt, mégis érzelmi alapon fontos, és nem aképp, hogy mennyi előnyöd származhat belőle. Például a leánygyermek megteszi azt amit várnak tőle, jó helyre beházasítják és cserébe aligha lesz gondja bármire. Gondolom a szerelem is megkönnyíteni hivatott a házasságot, ami elengedhetetlen a fennmaradásunkhoz.
*Hümmögve igazítja meg az evőeszközöket, hogy tökéletesen párhuzamosan helyezkedjenek el egymás mellett.*
- Elkalandoztam. Szóval a véleményem az, hogy majdnem felesleges.
*Persze meg lehet ezt cáfolni, hiszen ahogy említette is legfeljebb elképzelései vannak róla, és még sosem ült le ezen merengeni.*
- Öm, nem tudom milyen a kapcsolatom a családommal. Azt hiszem nem rossz és nem is jó, de őszintén nem is érdekel igazán.
*Már nem foglalkoztatják. Számára ez is olyan, mint egy szerződés és mivel már senkinek nem származik haszna a közös együttélésből, ezért jobbnak látta felbontani azt. Cseppet sem bánja. Bólint a kapcsolatépítés lehetőségére.*
- Ó hát a foglalkozásom igen rugalmas, többnyire a bőrszínem miatt kinéznek, így nehéz. Néha ha volt alkalmam tanítottam gyerekeket, aztán éppen ami volt és nem túl alantas.
*Mégsem egy szolgálólány, csak egy nagyon szerencsétlen genetikai hiba. Mégis él és szerinte ez nem lehet véletlen, ezért is viseli el azt a sok nehézséget külsejéből fakadóan.*
- Részben abból is éltem. Most pedig éppen azon vagyok, hogy kitaláljam hogyan tovább. Meglátjuk az alapján, hogy mire van mostanság igény.
*Megmosolyogja a kalandor utolsó mondatát is.*
- A lehetőség már csak ilyen, sosem kell keresni.
*Nem mellesleg örül annak, hogy végre jobb partnerre akadt aki készséges is. Talán kellemesebb időtöltésnek nézhet elébe.*
13056. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:23:21
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:23:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
*Jó, hogy össze lettek húzva az asztalok, mert egy kicsit tényleg sokan lettek hirtelen, aminek a maga részéről természetesen csak örülni tud.
Már akkor is megnyugodott kicsit, amikor a Lylli és Marella csatlakoztak Lauhoz és hozzá a városba vezető úton. Más körülmények között is boldog lett volna, ha a két lányhoz hasonló társakat sodor útjukba a sors, úgy azonban, hogy fogalma sem volt róla, hogy mi fogja őket várni itt, amikor visszatérnek, jelenlétük nem csak örömmel töltötte el, hanem kicsit meg is nyugtatta.
Most pedig, hogy úgy alakult, hogy az övéké lett a legnagyobb társaság, ami jelenleg a Pegazusban tanyázik, ráadásul még a fogadós is éberen vigyázza itt a rendet, úgy érzi még mindig, hogy a körülményekhez képest a lehető legnagyobb biztonságban van a többiekkel együtt.
Most örül csak igazán annak, hogy maradt még annyi pénzük, hogy legalább ide be tudjanak jönni, és meghúzni magukat, egy, vagy talán több éjszakára is, amíg eldől, hogy mi lesz velük és hogyan folytatják az életüket, meg egyáltalán hol.
Bár a harcok vége óta nyilván nagyobb a rend, mint a teljes káosz napján, és csillapodtak kicsit a kedélyek is azóta, azért abban biztos, hogy éjszaka kint aludni valamelyik utcán, vagy meghúzni magukat egy elhagyatott, romos házban, nem feltétlenül a legokosabb lépés akkor, hogyha a létező hosszú és boldog életre vágyik.
Hála az isteneknek egyelőre nincs szó arról, hogy újabb veszélyeknek kellene kitenniük magukat, így jelenleg a legnagyobb gondja az, hogy nem tud egyszerre figyelni mindenkire, és nem reagál mindenre a lehető legokosabban, amikor bekapcsolódik a beszélgetésbe.
Kicsit szégyelli is magát, mivel úgy érzi, hogy nem elég, hogy sikeresen félreértette, amit Lau mondott, még túl is reagálta szegényt, pedig van neki éppen elég gondja hasonlók nélkül is.
A menekülés a városból nyilván őt is megviselte, ami pedig a húgával történt az feldolgozhatatlan. Aleimord is ki tudja, hogy milyen terhet rakott a vállára, amikor tőlük lemaradva kettesben beszéltek, és akkor most még ő is csak bántja, hiába az elf lány és saját édesanyja az utolsó élőlények ezen a világon, akiknek akár csak szavakkal is ártani szeretne bármikor.*
- Ne haragudj, én értettelek félre akkor. Sajnálom! *néz a lányra őszintén bűnbánó arccal, miközben kétszer is bocsánatot kér, aztán elhallgatva őt és a férfit, aki neki köszönhetően csatlakozott hozzájuk,
amennyire azt a helyzet engedi, próbálja elkergetni saját borús gondolatait, és újra bízni a jövőben legalább egy kicsit.
Az idegen amúgy is különösen szimpatikus neki, és jelenléte nagy segítségére is van abban, hogy valamivel kedvezőbb színben lássa a helyzetüket, mint eddig.
Tetszik, hogy szomorú arccal beszél a háborúról, és az is, hogy bár van vele két testőr, még is nem messze tőle ott van egy tiszteletet parancsoló kard, vagyis nem egy elpuhult nemes, aki mindig és mindenben másokra hagyatkozik. Nyilván tényleg gyűlöli az erőszakot, mégis felkészült arra, hogy bármikor megvédhesse magát, és saját magával ellentétben, akinél inkább csak dísznek, és elrettentésnek vannak fegyverek, hogy azt a látszatot keltse, hogy nem teljesen védtelen, azt is kinézi belőle, hogy jól tudja forgatni azt a bizonyos kardot.
Az is okot ad némi reményre, hogy úgy gondolja, hogy talán vannak már olyan jó barátnők Lauval, hogy a lány tényleg nem fog haragudni rá, az előbb lezajlott kis közjáték miatt, és azt is reméli, hogy nem téved, amikor megosztja a reményeit a férfival, és vele.*
- Talán naivan hangzik, de én bízok abban, hogy most már béke lesz Artheniorban. Körülbelül egy hattal azelőtt a nap előtt érkeztem a városba, hogy kitörtek a harcok *meséli inkább a férfinak, hiszen Lau mindezt tudja jól* és lehet csak azért, mert keveset éltem itt, és az időm legnagyobb részét, az egyik rokonom házában töltöttem, a város teljesen békésnek tűnt nekem. Nem éreztem úgy, hogy benne lenne a levegőben, hogy hamarosan teljesen össze fog omlani a rend, aztán hirtelen megtörtént mégis.
*Hallgat el, nem hatásszünetet tartva, inkább csak eltűnődve kicsit.*
- De pont azért, amit az előbb mondtam, hogy aki egyszer átélte azt a napot, biztosan nem szeretné újra, nem tudom elképzelni, hogy mostanában még egyszer annyira elszabaduljanak az indulatok, mint akkor. Persze, biztos sokan ki akarják használni a mostani helyzetet, és lesz még erőszak is, de a nehezén és a legrosszabbon szerintem már túl vagyunk. *emeli kicsit meg a bögréjét, de még nem iszik bele a kakaóba. Nem olyan idők ezek, hogy túl mohón és gyorsan fogyasszon el bármilyen italt, még akkor sem, ha meg lett hívva rá.*
- Ettől még persze megértem, hogy a családjával együtt szeretne minél messzebb lenni most innen. *teszi hozzá. Hogy költözni hova szeretnének, azt ő sem firtatja. Számára annyi a lényeg, hogy a környékről el, amit valóban meg tud érteni. Eszébe is jutnak erről hirtelen még Aleimordnál is távolabbi rokonai, akiknek a kúriája szintén vidéken van, de a város közelében. Ők ugyan nem költöznek el, de az biztos, hogy nem csak véletlen egybeesés, hogy Intath és ők éppen mostanra időzítették az utazásukat.
Bárhogy is, megkönnyebbül attól is, hogy a férfi és Lau még képesek nevetni, és tréfálkozni egymással, szavaik pedig egy halk nevetést belőle is előcsalnak végre.*
- Én azért egynél több aranyat tudnék adni értük. Nem mintha el szeretnék halászni előled két egész házat. Beszállok inkább a saját pénzemmel. De akkor az egyiket majd nekem kell adnod. *mosolyog, remélve, hogy látszik rajta, hogy bár valószínűleg nem jutna róla elsőre senkinek az eszébe, valamennyire azért a viccet is érti. Bár amikor Lau komolyan is rákérdez, hogy mennyibe kerül manapság egy kúria, akkor természetesen arca ismét komoly lesz, és persze kíváncsi is.
Éppen csak kicsit zökkenti ki Angu kérdése.*
- Köszönöm, de egyelőre én sem kérek semmit, még ebből is alig ittam. *mosolyog rá, mert kedvesnek tartja a kérdést, bár, ha Lylli barátja, hasonló nem is meglepő. Ugyanakkor kakaójából még alig ivott, a mézsör pedig, amit jelenleg kíván, lehet, hogy nem pont a legokosabb választás lenne éjszakára a most fogyasztott ital után.
Ezek után inkább a férfi válaszára figyel, és ha már eddig csak tartogatta a bögrét a kezében, most iszik is belőle egy kortyot.*
//Fősodor//
*Jó, hogy össze lettek húzva az asztalok, mert egy kicsit tényleg sokan lettek hirtelen, aminek a maga részéről természetesen csak örülni tud.
Már akkor is megnyugodott kicsit, amikor a Lylli és Marella csatlakoztak Lauhoz és hozzá a városba vezető úton. Más körülmények között is boldog lett volna, ha a két lányhoz hasonló társakat sodor útjukba a sors, úgy azonban, hogy fogalma sem volt róla, hogy mi fogja őket várni itt, amikor visszatérnek, jelenlétük nem csak örömmel töltötte el, hanem kicsit meg is nyugtatta.
Most pedig, hogy úgy alakult, hogy az övéké lett a legnagyobb társaság, ami jelenleg a Pegazusban tanyázik, ráadásul még a fogadós is éberen vigyázza itt a rendet, úgy érzi még mindig, hogy a körülményekhez képest a lehető legnagyobb biztonságban van a többiekkel együtt.
Most örül csak igazán annak, hogy maradt még annyi pénzük, hogy legalább ide be tudjanak jönni, és meghúzni magukat, egy, vagy talán több éjszakára is, amíg eldől, hogy mi lesz velük és hogyan folytatják az életüket, meg egyáltalán hol.
Bár a harcok vége óta nyilván nagyobb a rend, mint a teljes káosz napján, és csillapodtak kicsit a kedélyek is azóta, azért abban biztos, hogy éjszaka kint aludni valamelyik utcán, vagy meghúzni magukat egy elhagyatott, romos házban, nem feltétlenül a legokosabb lépés akkor, hogyha a létező hosszú és boldog életre vágyik.
Hála az isteneknek egyelőre nincs szó arról, hogy újabb veszélyeknek kellene kitenniük magukat, így jelenleg a legnagyobb gondja az, hogy nem tud egyszerre figyelni mindenkire, és nem reagál mindenre a lehető legokosabban, amikor bekapcsolódik a beszélgetésbe.
Kicsit szégyelli is magát, mivel úgy érzi, hogy nem elég, hogy sikeresen félreértette, amit Lau mondott, még túl is reagálta szegényt, pedig van neki éppen elég gondja hasonlók nélkül is.
A menekülés a városból nyilván őt is megviselte, ami pedig a húgával történt az feldolgozhatatlan. Aleimord is ki tudja, hogy milyen terhet rakott a vállára, amikor tőlük lemaradva kettesben beszéltek, és akkor most még ő is csak bántja, hiába az elf lány és saját édesanyja az utolsó élőlények ezen a világon, akiknek akár csak szavakkal is ártani szeretne bármikor.*
- Ne haragudj, én értettelek félre akkor. Sajnálom! *néz a lányra őszintén bűnbánó arccal, miközben kétszer is bocsánatot kér, aztán elhallgatva őt és a férfit, aki neki köszönhetően csatlakozott hozzájuk,
amennyire azt a helyzet engedi, próbálja elkergetni saját borús gondolatait, és újra bízni a jövőben legalább egy kicsit.
Az idegen amúgy is különösen szimpatikus neki, és jelenléte nagy segítségére is van abban, hogy valamivel kedvezőbb színben lássa a helyzetüket, mint eddig.
Tetszik, hogy szomorú arccal beszél a háborúról, és az is, hogy bár van vele két testőr, még is nem messze tőle ott van egy tiszteletet parancsoló kard, vagyis nem egy elpuhult nemes, aki mindig és mindenben másokra hagyatkozik. Nyilván tényleg gyűlöli az erőszakot, mégis felkészült arra, hogy bármikor megvédhesse magát, és saját magával ellentétben, akinél inkább csak dísznek, és elrettentésnek vannak fegyverek, hogy azt a látszatot keltse, hogy nem teljesen védtelen, azt is kinézi belőle, hogy jól tudja forgatni azt a bizonyos kardot.
Az is okot ad némi reményre, hogy úgy gondolja, hogy talán vannak már olyan jó barátnők Lauval, hogy a lány tényleg nem fog haragudni rá, az előbb lezajlott kis közjáték miatt, és azt is reméli, hogy nem téved, amikor megosztja a reményeit a férfival, és vele.*
- Talán naivan hangzik, de én bízok abban, hogy most már béke lesz Artheniorban. Körülbelül egy hattal azelőtt a nap előtt érkeztem a városba, hogy kitörtek a harcok *meséli inkább a férfinak, hiszen Lau mindezt tudja jól* és lehet csak azért, mert keveset éltem itt, és az időm legnagyobb részét, az egyik rokonom házában töltöttem, a város teljesen békésnek tűnt nekem. Nem éreztem úgy, hogy benne lenne a levegőben, hogy hamarosan teljesen össze fog omlani a rend, aztán hirtelen megtörtént mégis.
*Hallgat el, nem hatásszünetet tartva, inkább csak eltűnődve kicsit.*
- De pont azért, amit az előbb mondtam, hogy aki egyszer átélte azt a napot, biztosan nem szeretné újra, nem tudom elképzelni, hogy mostanában még egyszer annyira elszabaduljanak az indulatok, mint akkor. Persze, biztos sokan ki akarják használni a mostani helyzetet, és lesz még erőszak is, de a nehezén és a legrosszabbon szerintem már túl vagyunk. *emeli kicsit meg a bögréjét, de még nem iszik bele a kakaóba. Nem olyan idők ezek, hogy túl mohón és gyorsan fogyasszon el bármilyen italt, még akkor sem, ha meg lett hívva rá.*
- Ettől még persze megértem, hogy a családjával együtt szeretne minél messzebb lenni most innen. *teszi hozzá. Hogy költözni hova szeretnének, azt ő sem firtatja. Számára annyi a lényeg, hogy a környékről el, amit valóban meg tud érteni. Eszébe is jutnak erről hirtelen még Aleimordnál is távolabbi rokonai, akiknek a kúriája szintén vidéken van, de a város közelében. Ők ugyan nem költöznek el, de az biztos, hogy nem csak véletlen egybeesés, hogy Intath és ők éppen mostanra időzítették az utazásukat.
Bárhogy is, megkönnyebbül attól is, hogy a férfi és Lau még képesek nevetni, és tréfálkozni egymással, szavaik pedig egy halk nevetést belőle is előcsalnak végre.*
- Én azért egynél több aranyat tudnék adni értük. Nem mintha el szeretnék halászni előled két egész házat. Beszállok inkább a saját pénzemmel. De akkor az egyiket majd nekem kell adnod. *mosolyog, remélve, hogy látszik rajta, hogy bár valószínűleg nem jutna róla elsőre senkinek az eszébe, valamennyire azért a viccet is érti. Bár amikor Lau komolyan is rákérdez, hogy mennyibe kerül manapság egy kúria, akkor természetesen arca ismét komoly lesz, és persze kíváncsi is.
Éppen csak kicsit zökkenti ki Angu kérdése.*
- Köszönöm, de egyelőre én sem kérek semmit, még ebből is alig ittam. *mosolyog rá, mert kedvesnek tartja a kérdést, bár, ha Lylli barátja, hasonló nem is meglepő. Ugyanakkor kakaójából még alig ivott, a mézsör pedig, amit jelenleg kíván, lehet, hogy nem pont a legokosabb választás lenne éjszakára a most fogyasztott ital után.
Ezek után inkább a férfi válaszára figyel, és ha már eddig csak tartogatta a bögrét a kezében, most iszik is belőle egy kortyot.*
13055. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-01 18:30:54
Üzenet elküldve: 2018-12-01 18:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
*Ahogy szép lassan mindenki bemutatkozik és megtalálja a helyét, furcsa melegség árad szét a szívében, miközben végigtekint az asztalon. A sok békés, mosolyogó arc gyermekkora estéit juttatja eszébe, amikor az egész falu együtt étkezett a tűz körül. ~Bárcsak minden így maradhatna!~ gondolja magában kissé szomorúan. Azonban az élet rendületlenül zajlik, a beszélgetés pedig folyik tovább. Annyian vannak már, hogy nem tud a társalgás minden résztvevőjének annyi figyelmet szentelni, amennyit érdemelne, így csak egy-egy nevetés erejére kapcsolódik be, mikor humorosra fordul a hangulat, egyébként pedig Arystor és Luni van figyelme középpontjában.*
- Ó, azt hittem, idevalósi! *kotyogja hirtelen közben, amikor erről esik szó. Az eddigiek alapján valamiért az volt a benyomása, Arystor tősgyökeres artheniori lakos, de a magyarázat hallatán már sokkal érthetőbb számára a dolog*
- Igazán sajnálom, hogy nem jött össze az üzlet. Azért remélem, jól van az üzletfele, és nem történt vele semmi... *jegyzi meg, arra célozva, hogy ha esetleg egy itteni nemesről van szó, akkor talán azért nem tudott eljönni, mert megtámadták, vagy mert menekülőre fogta. Még mindig kissé elképzelhetetlen a számára, hogy ilyesmi megtörténhetett egy ilyen fejlett városban, akkor is, ha ő maga is személyes túlélője a zavargásoknak.*
- Igazán gyönyörű! *mosolyodik el a gyűrű története hallatán, a nevezett tárgyra pillantva. Mindig is szerette az olyan holmikat, amiknek története van, ez az ékszer pedig épp ilyennek tűnik*
- Remélem, jól érzik majd magukat ott, ahova költöznek! *feleli a helyváltoztatással kapcsolatban. Bár érdekelné, hova költözik a férfi, nem mer rákérdezni, nehogy túl tolakodónak tartsa, nemsokára amúgy is félreértés bontakozik ki közöttük*
- Nem, nem! Nem történt semmi, én fogalmaztam pontatlanul! *kezd rögtön szabadkozásba, előbb Lunira, majd Arystorra pillantva*
- Igazad van, persze, nem úgy értettem, hogy butaság! *fordul a lány felé, majd a nemeshez* Csak azt hittem, egy ilyen jómódú, sokat tapasztalt férfinak hosszútávon talán unalmas lehet mindennap ugyanaz a lakhely és munka... de talán tévedtem, elnézést! *ismeri be vélt vagy valós hibáját. Az az érzése támadt, sokkal pörgősebb, eseménydúsabb élethez van szokva Arystor. ~De ki tudja? Talán végső soron ő is csak egy kis nyugalomra vágyik...~ elmélkedik magában.*
- De igaza van, a háború, a lázadás, bármi, ami emberéletet követel, borzalmas és nem szabadna hagyni, hogy bekövetkezzen... *komor hangulata nem akar elmúlni, azonban nem szeretné, ha ez a többiekre is átragadna, így örül, mikor a férfi viccel próbálja feldobni őket, és hasonló hangnemben válaszol*
- Dehogynem, rögtön mind a kettő! *feleli nevetve* Egy arany darabonként megteszi? *kacag továbbra is, hisz főképp a pénz áll a vásárlás útjában. Mindig is álmodozott róla, hogy egyszer majd lesz egy hely, amit a sajátjának hívhat és ahol úgy élhet, ahogy szeretne, egy teljes kúria megvásárlásához azonban közel sincs elegendő pénze. ~Ugyanakkor... ha Arystor elköltözik, talán hajlandó engedi az árból, csak hogy hamarabb megszabaduljon az épülettől~ morfondírozik magában*
- De csak a vicc kedvéért tegyük fel, hogy tényleg érdekelne. Milyen árban van most egy vidéki kúria? *kérdezi nemtörődöm hangnemben, miközben az egyik nemrég hozott teát kezdi kortyolgatni. Bár anyjától kapott egy kis pénzt, mielőtt eljött otthonról, ahhoz közel sem eleget, hogy egy teljes házat vegyen belőle, még a Reltől kapott erszény tartalmával együtt sem. ~Talán a rezidencián még akad valamennyi...~ töpreng magában, elvégre Aleimord rábízta a háza vezetését, a rezidencia azonban lakhatatlan, így rá marad, hogy új székhelyet keressen. Töprengéséből Angu szavai rántják vissza*
- Mi? *rázkódik össze kicsit* Nem, köszönöm, én most nem kérek semmit! *mosolyog a férfira, kissé megemelve bögréjét, hogy jelezze, neki most nincs szüksége több innivalóra.*
//Fősodor//
*Ahogy szép lassan mindenki bemutatkozik és megtalálja a helyét, furcsa melegség árad szét a szívében, miközben végigtekint az asztalon. A sok békés, mosolyogó arc gyermekkora estéit juttatja eszébe, amikor az egész falu együtt étkezett a tűz körül. ~Bárcsak minden így maradhatna!~ gondolja magában kissé szomorúan. Azonban az élet rendületlenül zajlik, a beszélgetés pedig folyik tovább. Annyian vannak már, hogy nem tud a társalgás minden résztvevőjének annyi figyelmet szentelni, amennyit érdemelne, így csak egy-egy nevetés erejére kapcsolódik be, mikor humorosra fordul a hangulat, egyébként pedig Arystor és Luni van figyelme középpontjában.*
- Ó, azt hittem, idevalósi! *kotyogja hirtelen közben, amikor erről esik szó. Az eddigiek alapján valamiért az volt a benyomása, Arystor tősgyökeres artheniori lakos, de a magyarázat hallatán már sokkal érthetőbb számára a dolog*
- Igazán sajnálom, hogy nem jött össze az üzlet. Azért remélem, jól van az üzletfele, és nem történt vele semmi... *jegyzi meg, arra célozva, hogy ha esetleg egy itteni nemesről van szó, akkor talán azért nem tudott eljönni, mert megtámadták, vagy mert menekülőre fogta. Még mindig kissé elképzelhetetlen a számára, hogy ilyesmi megtörténhetett egy ilyen fejlett városban, akkor is, ha ő maga is személyes túlélője a zavargásoknak.*
- Igazán gyönyörű! *mosolyodik el a gyűrű története hallatán, a nevezett tárgyra pillantva. Mindig is szerette az olyan holmikat, amiknek története van, ez az ékszer pedig épp ilyennek tűnik*
- Remélem, jól érzik majd magukat ott, ahova költöznek! *feleli a helyváltoztatással kapcsolatban. Bár érdekelné, hova költözik a férfi, nem mer rákérdezni, nehogy túl tolakodónak tartsa, nemsokára amúgy is félreértés bontakozik ki közöttük*
- Nem, nem! Nem történt semmi, én fogalmaztam pontatlanul! *kezd rögtön szabadkozásba, előbb Lunira, majd Arystorra pillantva*
- Igazad van, persze, nem úgy értettem, hogy butaság! *fordul a lány felé, majd a nemeshez* Csak azt hittem, egy ilyen jómódú, sokat tapasztalt férfinak hosszútávon talán unalmas lehet mindennap ugyanaz a lakhely és munka... de talán tévedtem, elnézést! *ismeri be vélt vagy valós hibáját. Az az érzése támadt, sokkal pörgősebb, eseménydúsabb élethez van szokva Arystor. ~De ki tudja? Talán végső soron ő is csak egy kis nyugalomra vágyik...~ elmélkedik magában.*
- De igaza van, a háború, a lázadás, bármi, ami emberéletet követel, borzalmas és nem szabadna hagyni, hogy bekövetkezzen... *komor hangulata nem akar elmúlni, azonban nem szeretné, ha ez a többiekre is átragadna, így örül, mikor a férfi viccel próbálja feldobni őket, és hasonló hangnemben válaszol*
- Dehogynem, rögtön mind a kettő! *feleli nevetve* Egy arany darabonként megteszi? *kacag továbbra is, hisz főképp a pénz áll a vásárlás útjában. Mindig is álmodozott róla, hogy egyszer majd lesz egy hely, amit a sajátjának hívhat és ahol úgy élhet, ahogy szeretne, egy teljes kúria megvásárlásához azonban közel sincs elegendő pénze. ~Ugyanakkor... ha Arystor elköltözik, talán hajlandó engedi az árból, csak hogy hamarabb megszabaduljon az épülettől~ morfondírozik magában*
- De csak a vicc kedvéért tegyük fel, hogy tényleg érdekelne. Milyen árban van most egy vidéki kúria? *kérdezi nemtörődöm hangnemben, miközben az egyik nemrég hozott teát kezdi kortyolgatni. Bár anyjától kapott egy kis pénzt, mielőtt eljött otthonról, ahhoz közel sem eleget, hogy egy teljes házat vegyen belőle, még a Reltől kapott erszény tartalmával együtt sem. ~Talán a rezidencián még akad valamennyi...~ töpreng magában, elvégre Aleimord rábízta a háza vezetését, a rezidencia azonban lakhatatlan, így rá marad, hogy új székhelyet keressen. Töprengéséből Angu szavai rántják vissza*
- Mi? *rázkódik össze kicsit* Nem, köszönöm, én most nem kérek semmit! *mosolyog a férfira, kissé megemelve bögréjét, hogy jelezze, neki most nincs szüksége több innivalóra.*
13054. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-01 13:52:02
Üzenet elküldve: 2018-12-01 13:52:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
- Köszönöm, nagyon kedves. *Válaszol mosolyogva a férfi, amikor elfoglalja helyét Laurentitia, azaz Lau mellett.*
- Ez a mai időkben kincs. *Teszi hozzá, ahogy végignéz az asztal felett a körülötte ülőkön. A lázongások után egy asztalnyi becsületes, jóravaló ember már ritkaságszámba megy.
Az asztalok átrendezése után mindenkinek jut hely, így kisebb társaságokra oszolva halk beszélgetés veszi kezdetét. Arystor Lauval kezd diskurzusba.*
- Nem katonák ők, hanem a testőreim vagy olyasmi. A házam vizitorai, akik a kúriámat védték. Egy üzlet miatt tértem be a városba és azért vannak velem, hogy megvédjenek, ha úgy adódik, de magam sem vagyok teljesen védtelen. *Nevet fel, ahogy tekintete a szomszéd asztal mellett álló jókora kardra siklik.*
- Kettő bizony, ezek ügyében vagyok itt, de úgy tűnik, hogy átejtettek és ennek az útnak, a társaságotokon kívül semmi értelme nem volt. *Iszik bele a kupájába és teszi mosolyogva az asztalra.*
- Köszönöm, a családom címere. De mi nem a városban éltünk, hanem a közelben. *Int arra, amerre az erdőt sejti.*
- Két kúriám is van, de a mostani állapotokat látva úgy döntöttünk a családdal, hogy eladunk mindent és elköltözünk. De az üzletfelem nem jelent meg, így hamarosan vissza is térünk a birtokra. *Húzza el a száját, ahogy az ajtó felé néz, mintha azt várná, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat az, akiért betértek a városba. De úgy tűnik, hogy csak nem akar megérkezni az illető.*
- Jaj, bocsánat, nem akartalak megbántani. *Mondja Laurentitia döbbent arcát látva és Luninari felcsattanását hallva. Meghallgatva szavaikat azonban nosztalgikus mosoly terül el arcán.*
- Cseppet sem bugyuta és az unalmas az békés. És a a békénél fontosabb mostanában kevés dolog lehet. *Emeli poharát a szája elé.*
- Mocskos dolog a háború, s bár a városban nem háború dúlt, nem sokban különbözik annak eredményétől. *Szomorúan néz a két nőre. Látszik rajta, hogy tudja, miről beszél, s ha a lázadásban senkit nem vesztett el, korábban biztosan volt része ebben az átokban.*
- Remélem, hogy a városban egyszer újra rend lesz és mindannyian emlékezni fognak ezekre a napokra és soha többé nem akarják majd újra átélni. *Ezúttal az arca komoly és kicsit el is révül, majd nagyot sóhajtva rázza le magáról a rossz emlékeket, hogy újra mosolyt erőltessen az arcára és Laura nézzen.*
- Tényleg, nem akartok egy vagy kettő kúriát venni, ha már otthont kerestek? *Kérdi nevetve.*
- Bár egy kis házban ennyien biztosan nem fogtok elférni. *Toldja meg egy tréfával a végére.*
- Nekem hozhatsz egy pohárral, fiam. *Emeli kiürült poharát Lsonjangu felé széles mosollyal.*
//Fősodor//
- Köszönöm, nagyon kedves. *Válaszol mosolyogva a férfi, amikor elfoglalja helyét Laurentitia, azaz Lau mellett.*
- Ez a mai időkben kincs. *Teszi hozzá, ahogy végignéz az asztal felett a körülötte ülőkön. A lázongások után egy asztalnyi becsületes, jóravaló ember már ritkaságszámba megy.
Az asztalok átrendezése után mindenkinek jut hely, így kisebb társaságokra oszolva halk beszélgetés veszi kezdetét. Arystor Lauval kezd diskurzusba.*
- Nem katonák ők, hanem a testőreim vagy olyasmi. A házam vizitorai, akik a kúriámat védték. Egy üzlet miatt tértem be a városba és azért vannak velem, hogy megvédjenek, ha úgy adódik, de magam sem vagyok teljesen védtelen. *Nevet fel, ahogy tekintete a szomszéd asztal mellett álló jókora kardra siklik.*
- Kettő bizony, ezek ügyében vagyok itt, de úgy tűnik, hogy átejtettek és ennek az útnak, a társaságotokon kívül semmi értelme nem volt. *Iszik bele a kupájába és teszi mosolyogva az asztalra.*
- Köszönöm, a családom címere. De mi nem a városban éltünk, hanem a közelben. *Int arra, amerre az erdőt sejti.*
- Két kúriám is van, de a mostani állapotokat látva úgy döntöttünk a családdal, hogy eladunk mindent és elköltözünk. De az üzletfelem nem jelent meg, így hamarosan vissza is térünk a birtokra. *Húzza el a száját, ahogy az ajtó felé néz, mintha azt várná, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat az, akiért betértek a városba. De úgy tűnik, hogy csak nem akar megérkezni az illető.*
- Jaj, bocsánat, nem akartalak megbántani. *Mondja Laurentitia döbbent arcát látva és Luninari felcsattanását hallva. Meghallgatva szavaikat azonban nosztalgikus mosoly terül el arcán.*
- Cseppet sem bugyuta és az unalmas az békés. És a a békénél fontosabb mostanában kevés dolog lehet. *Emeli poharát a szája elé.*
- Mocskos dolog a háború, s bár a városban nem háború dúlt, nem sokban különbözik annak eredményétől. *Szomorúan néz a két nőre. Látszik rajta, hogy tudja, miről beszél, s ha a lázadásban senkit nem vesztett el, korábban biztosan volt része ebben az átokban.*
- Remélem, hogy a városban egyszer újra rend lesz és mindannyian emlékezni fognak ezekre a napokra és soha többé nem akarják majd újra átélni. *Ezúttal az arca komoly és kicsit el is révül, majd nagyot sóhajtva rázza le magáról a rossz emlékeket, hogy újra mosolyt erőltessen az arcára és Laura nézzen.*
- Tényleg, nem akartok egy vagy kettő kúriát venni, ha már otthont kerestek? *Kérdi nevetve.*
- Bár egy kis házban ennyien biztosan nem fogtok elférni. *Toldja meg egy tréfával a végére.*
- Nekem hozhatsz egy pohárral, fiam. *Emeli kiürült poharát Lsonjangu felé széles mosollyal.*
13053. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-30 13:58:21
Üzenet elküldve: 2018-11-30 13:58:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kocsmáros felemeli a fejét a hosszú, tiszta, portalanra törölt pult mögül, és végigméri az idegent. Az ismeretlen férfi, még mindig magán hordva testéhez tökéletesen illeszkedő, jellegzetes lovagi címerrel ellátott páncélzatát, farkasok bundájából készült hosszú, majdhogynem talpig érő köpenyét és 4 láb hosszú, kétkezesnek tűnő, szent, lovagi kardját, mereven és mozdulatlanul áll a söntés előtt.*
*Hallgat.*
– Mit adjak? *Nyíltan, tegezve kérdezi a kocsmáros.*
– Mézsört *Szól az ismeretlen férfi, ércesen szóló hangján.*
*A kocsmáros megtisztítja kezét poros, mocskos posztókötényében, aztán megtölt egy korsóval az idegennek. Az ismeretlen férfi még nem ül le az ajtótól balra található asztalokhoz, ahol jó néhány vendég már iszogat, inkább a söntés mellett marad, a kocsmárosra szegezve nyirkos tekintetét. Meghúzza a hideg és habos mézsörrel teli-töltött korsóját.*
- Szobát keresek éjszakára. *Mondja a kocsmárosnak.*
- Nincs. *Zsémbelődik a kocsmáros, az idegen szokatlan fegyverzetét bámulva.* - Kérdezd meg máshol. *Tette hozzá halkan.*
*Nincs ebben semmi szokatlan, a fogadóba szinte mindenki fegyverrel tér be, de azért ritkán hord valaki egy 4 láb hosszú pallost a hátán, mint valami íjat és annak tegezét.*
- Én itt szeretnék. Ötven aranypénz elég lesz? *Nyugodtan húzza elő zsebéből az utolsó megbízásából kapott, 250 aranypénzzel megtöltött erszényét.*
- Megmondtam, hogy nem...*A kocsmáros, amikor rátekint újból az idegenre felháborodottságának tűzében, megpillantja az ékesen csillogó aranypénzeket és végre felismeri az idegen páncélzatán lévő jelet, ami Lanawin szent lovagjainak címereként ismert.*
- Ér...értettem, elnézését kérem jó uram. Nem ismertem fel először, az én hibám, bocsásson meg. *Nehezen kezd el hablatyolni a kocsmáros, ugyan is a fogadóban nem olyan sűrűn fordul meg e-fajta szerzet: lovag.*
*A fogadóban meleg van. Az ismeretlen férfi meglazítja övét, leveszi köpenyét és sisakját, majd lehelyezi őket a pultra.*
- A megfontoltság fontos erény a te szakmádban. Add csak a kezed, kedvesem. *Aranypénzeket: ötvenet szolgáltat át a kocsmárosnak, a pultra téve azt, mint letétet a kvártélyának kivételéhez.*
- Úgy látom, hogy nem fenyeget téged a készpénz hiánya. Lovag voltod előjogaiból élsz? *Szólal fel a kocsmáros az aranypénzeket bámulván.*
- Részben. *Helyeselve bólogat az idegen, de nem bocsátkozik a részletekbe.*
- Hát, akkor isten hozta a Pegazusban jó uram, később zárás után megmutatom merre találja meg a kvártélyát, tessék majd, kérem velem fáradni, addig is szívesen látjuk itt, mint vendég. Érezze otthon magát. *Nyalja meg a fogadós a szája szélét, közben pedig elmarkolja az aranypénzeket és elteszi őket a bőrnadrágjának szakadt, lukacsos zsebébe, majd visszamegy befejezni az elmulasztott munkáját: pakolgatni a boros és söröshordókat. A fogadósnak remek, megbízható kapcsolatai vannak az egyházzal, illetve a különböző lovagi rendekkel és nem akarja, hogy ez az állapot veszélybe kerüljön, csak azért, mert egy ismeretlen lovag kvártélyért tér be az ivóba.*
*Az igen csöndesen, egymagában ülő hússzú fülű elf, aki azóta nem vette le nyirkos tekintetét az ismeretlen férfiról, hogy belépett az ivóba, felállt és a söntéshez ment.*
- Szőrnyű idők járnak. *Mondja a bölcsnek tűnő elf, meghúzva korsóját: folytatja.* - Elszaporodott mindenféle mocsadék. A Nap karavánpihenő környékének délre eső rengetegeiben, csak úgy nyüzsögnek a ragadozófajzatok. Régen legfeljebb farkasok üvöltöttek arra, most meg: mindenféle orkoknak meg sötételfeknek nevezett fajzat, és ha elhajítasz egy követ biztos, hogy egy az ő fajuk által összekovácsolódott, mészárosokból, orvgyilkosokból, mágusokból és még ki tudja, hogy mi a nyavalyából való csoportot fogsz eltalálni, higgy nekem. Ezek a csoportok manapság százával ragadják el a gyermekeket az azon a környéken letelepedett falvakból, amelyek a karavánpihenő környékén élik mindennapjaikat. Olyan betegségekben szenvednek ezek az undorító, tűzrevaló fajzatok, amik veszélyeztetik Lanawin összes fajának biztonságát és amelyekről régebben soha senki sem tudott, sem hallott az idők folyamán, hogy az elfnek füle, most már tényleg az égnek áll. Na és most már csak ez hiányzott! *Belerúg a piától bealudt, földön fekvő fél-elfbe.* - Nem csoda, barátom, hogy ekkora a kereslet van a szolgálataitokra, mint lovagok, az ilyen fattyakat mindörökre el kell törölni Lanawin földjéről. *Meghúzza korsóját, szintén mézsört kortyolgat.*
- Azt hittem, hogy a Nap karavánpihenő környékére védelmi táborokat telepítettek, annak érdekében, hogy, az ott fellelhető zsoldosokból, orvgyilkosokból, mágusokból és mészárosokból álló csapatokat felszámolják, majd a törvény elő vessék őket. A Hold karavánpihenő incidensének következtében, a Nap karavánpihenő környékén az olyan bűncselekmények száma, mint például: a szándékos emberölések, népelnyomás, homoszexualitás, az özvegyek és árvák sanyargatása, Eeyr szent akaratának szándékos, közvetlen, akaratlagos megszegése és bemocskolása is egyben az egekbe szökött, elf uram. *Emeli fel a fejét, majd folytatja.* - Viszont te azt szándékozod mondani, hogy ennek se füle, se farka...az egész csak egy kitaláció, hazugság a főtanács által? Ismered a részleteket? *Egy utolsót belekortyol a korsójába, ezután leteszi a pultra azt, majd hátradől a söntésnek és összekulcsolja kezét a hasán. Az ismeretlen a fejét csóválja, miközben hallgatja a hosszú fülű kibontakozását.*
- A részleteket, azt mondod? Ismerem, nem első kézből, de biztos forrásból.
- Épp erre gondoltam.
- Túlságosan kíváncsi vagy, de ha ennyire szeretnéd tudni...ám legyen, figyelj! *Az elf belekortyol a mézsörrel teli korsójába, majd halkabban folytatja.* - Nézz át a jobb vállam felett és meglásd, néveszerint: Drominus elfet, egy karcsú és szép, túlságosan is szép, arcú férfit. Gbolisfából faragott, keresztlábú karosszékben ül, a két házőrző kutya mellett, akik a kocsmáros tulajdonai, lábai kivannak nyújtóztatva a kandalló irányába. Mellette a fatuskón, a robusztus alkatú, tündér barátja és egyben hű társa ül. A másik, aki mögöttük áll, olyan díszesen felöltözve, fancsali arccal pásztázva minket, ő Velqur.
*Úgy tűnt neki, hogy Velqur még nem tölthette be a negyvenet, de igazából már jóval százötven felett járt.* - Tőlük megtudhatsz mindent, amit akarsz, de vigyázz! *A bölcs elf, óva inti az ismeretlen lovagot.* - Nem épp a legcsöndesebb társaság a környéken.
*A lovag, a pulton hagyott holmiját összeszedvén, elismerően folytatja.*
- Mond meg a neved, elf uram.
- Saylo. *Mondja neki, és folytatja.* - Na és a tiéd, lovag uram? *Halkan teszi fel a kérdést.*
- Godoknak hívnak. *Válaszol a hosszú fülűnek, és folytatja.* Egyszer, majd talán még összefutunk, Eeyr kísérje utadat. *Elbúcsúzik az elftől, majd a kocsmárossal megtölteti újra, finom és hideg mézsörrel teli, üres korsóját.*
- Godok.
~ Ismerős, de vajon hol találkozhattam már ezzel a névvel ezelőtt? ~
- A te utad is, barátom. *Az élf szintén elköszön, felhúzza a télire készített kecskebőrkabátját, ami nagyon jól véd a mostani hóviharoktól és hidegektől, majd kimegy a fogadó vaskos, vaskilincses faajtaján.*
*Az idegen, korsójával a kezében a háromfős csoporthoz megy, hogy többet tudjon meg arról, amit Saylo mesélt neki az imént a karavánpihenő környékén történő dolgokról.*
*1 órával később.*
- Így hát addig lovagoltunk a karavánpihenő környékén, amíg egy hatalmas, gyönyörű tóhoz nem értünk. Akkor figyeltünk fel erre a jelenségre vagy mondhatnám úgy is, hogy szörnyetegre, egy gigászi bestiára, a tó közepén állt, egymagában, mintha keresett volna valamit, vagy valakit. Menten meg is érkezett egy nőszemély, hasított bőrű alsóneműben pompázva, úgy szelte a víznek felszínét, merészen, aranyszőke haját csak a képzeletünk mozgatta, a szörnyeteggel harcolt épp. *Drominus lerántja az utolsó cseppig a bort, majd odavágja mérgében, a pultra, az üres korsót.* - Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a hölgy győzelmét kilövő nyilával legyőzte az ocsmány bestiát, akit mi csak félő tekintetünkkel mertünk pásztázni. Ilyen nő, nem nő minden bokorban és korban éppen hozzám jó volna, a szépség neve...a neve...hát a kilétét és hollétét sajnos még nekünk sem sikerült megtudnunk, pedig próbáltuk már több helyen is felkerestetni őt, de senki sem tudott semmit sem mondani a Tó Hercegnőjéről.
– Tó Hercegnőjéről? Élénk képzeletű egy név, mondhatom...Ti találtátok ki? *Kérdezte Godok.*
– A Tó Hercegnőjének szólítjuk, mert azóta sem láttunk egy nőszemélyt sem, aki olyan kiválóan harcolt és még kegyetlenül dögös is lett volna, mint Ő. *Felelte Drominus.*
*0,5 órával később.*
*Az ivó bezártával a kocsmáros elvezeti, az egy napra kibérelt kvártélyához, a lovagot. Heverőjén azt tervezgeti, hogy a holnapi nap folyamán, elindul a Nap Karaván-pihenő környékére, hogy az ottani küldetéseinek eleget tegyen.*
~ Ha már úgy is arra járok, akkor felkutathatnám a Tó Hercegnőjeként elhíresült történet valóságtartalmát, Drominus és a másik kettő leírása alapján olyan, mintha már láttam volna ezt a nőszemélyt valahol, de vajon hol? Ki tudja... ~
*Hallgat.*
– Mit adjak? *Nyíltan, tegezve kérdezi a kocsmáros.*
– Mézsört *Szól az ismeretlen férfi, ércesen szóló hangján.*
*A kocsmáros megtisztítja kezét poros, mocskos posztókötényében, aztán megtölt egy korsóval az idegennek. Az ismeretlen férfi még nem ül le az ajtótól balra található asztalokhoz, ahol jó néhány vendég már iszogat, inkább a söntés mellett marad, a kocsmárosra szegezve nyirkos tekintetét. Meghúzza a hideg és habos mézsörrel teli-töltött korsóját.*
- Szobát keresek éjszakára. *Mondja a kocsmárosnak.*
- Nincs. *Zsémbelődik a kocsmáros, az idegen szokatlan fegyverzetét bámulva.* - Kérdezd meg máshol. *Tette hozzá halkan.*
*Nincs ebben semmi szokatlan, a fogadóba szinte mindenki fegyverrel tér be, de azért ritkán hord valaki egy 4 láb hosszú pallost a hátán, mint valami íjat és annak tegezét.*
- Én itt szeretnék. Ötven aranypénz elég lesz? *Nyugodtan húzza elő zsebéből az utolsó megbízásából kapott, 250 aranypénzzel megtöltött erszényét.*
- Megmondtam, hogy nem...*A kocsmáros, amikor rátekint újból az idegenre felháborodottságának tűzében, megpillantja az ékesen csillogó aranypénzeket és végre felismeri az idegen páncélzatán lévő jelet, ami Lanawin szent lovagjainak címereként ismert.*
- Ér...értettem, elnézését kérem jó uram. Nem ismertem fel először, az én hibám, bocsásson meg. *Nehezen kezd el hablatyolni a kocsmáros, ugyan is a fogadóban nem olyan sűrűn fordul meg e-fajta szerzet: lovag.*
*A fogadóban meleg van. Az ismeretlen férfi meglazítja övét, leveszi köpenyét és sisakját, majd lehelyezi őket a pultra.*
- A megfontoltság fontos erény a te szakmádban. Add csak a kezed, kedvesem. *Aranypénzeket: ötvenet szolgáltat át a kocsmárosnak, a pultra téve azt, mint letétet a kvártélyának kivételéhez.*
- Úgy látom, hogy nem fenyeget téged a készpénz hiánya. Lovag voltod előjogaiból élsz? *Szólal fel a kocsmáros az aranypénzeket bámulván.*
- Részben. *Helyeselve bólogat az idegen, de nem bocsátkozik a részletekbe.*
- Hát, akkor isten hozta a Pegazusban jó uram, később zárás után megmutatom merre találja meg a kvártélyát, tessék majd, kérem velem fáradni, addig is szívesen látjuk itt, mint vendég. Érezze otthon magát. *Nyalja meg a fogadós a szája szélét, közben pedig elmarkolja az aranypénzeket és elteszi őket a bőrnadrágjának szakadt, lukacsos zsebébe, majd visszamegy befejezni az elmulasztott munkáját: pakolgatni a boros és söröshordókat. A fogadósnak remek, megbízható kapcsolatai vannak az egyházzal, illetve a különböző lovagi rendekkel és nem akarja, hogy ez az állapot veszélybe kerüljön, csak azért, mert egy ismeretlen lovag kvártélyért tér be az ivóba.*
*Az igen csöndesen, egymagában ülő hússzú fülű elf, aki azóta nem vette le nyirkos tekintetét az ismeretlen férfiról, hogy belépett az ivóba, felállt és a söntéshez ment.*
- Szőrnyű idők járnak. *Mondja a bölcsnek tűnő elf, meghúzva korsóját: folytatja.* - Elszaporodott mindenféle mocsadék. A Nap karavánpihenő környékének délre eső rengetegeiben, csak úgy nyüzsögnek a ragadozófajzatok. Régen legfeljebb farkasok üvöltöttek arra, most meg: mindenféle orkoknak meg sötételfeknek nevezett fajzat, és ha elhajítasz egy követ biztos, hogy egy az ő fajuk által összekovácsolódott, mészárosokból, orvgyilkosokból, mágusokból és még ki tudja, hogy mi a nyavalyából való csoportot fogsz eltalálni, higgy nekem. Ezek a csoportok manapság százával ragadják el a gyermekeket az azon a környéken letelepedett falvakból, amelyek a karavánpihenő környékén élik mindennapjaikat. Olyan betegségekben szenvednek ezek az undorító, tűzrevaló fajzatok, amik veszélyeztetik Lanawin összes fajának biztonságát és amelyekről régebben soha senki sem tudott, sem hallott az idők folyamán, hogy az elfnek füle, most már tényleg az égnek áll. Na és most már csak ez hiányzott! *Belerúg a piától bealudt, földön fekvő fél-elfbe.* - Nem csoda, barátom, hogy ekkora a kereslet van a szolgálataitokra, mint lovagok, az ilyen fattyakat mindörökre el kell törölni Lanawin földjéről. *Meghúzza korsóját, szintén mézsört kortyolgat.*
- Azt hittem, hogy a Nap karavánpihenő környékére védelmi táborokat telepítettek, annak érdekében, hogy, az ott fellelhető zsoldosokból, orvgyilkosokból, mágusokból és mészárosokból álló csapatokat felszámolják, majd a törvény elő vessék őket. A Hold karavánpihenő incidensének következtében, a Nap karavánpihenő környékén az olyan bűncselekmények száma, mint például: a szándékos emberölések, népelnyomás, homoszexualitás, az özvegyek és árvák sanyargatása, Eeyr szent akaratának szándékos, közvetlen, akaratlagos megszegése és bemocskolása is egyben az egekbe szökött, elf uram. *Emeli fel a fejét, majd folytatja.* - Viszont te azt szándékozod mondani, hogy ennek se füle, se farka...az egész csak egy kitaláció, hazugság a főtanács által? Ismered a részleteket? *Egy utolsót belekortyol a korsójába, ezután leteszi a pultra azt, majd hátradől a söntésnek és összekulcsolja kezét a hasán. Az ismeretlen a fejét csóválja, miközben hallgatja a hosszú fülű kibontakozását.*
- A részleteket, azt mondod? Ismerem, nem első kézből, de biztos forrásból.
- Épp erre gondoltam.
- Túlságosan kíváncsi vagy, de ha ennyire szeretnéd tudni...ám legyen, figyelj! *Az elf belekortyol a mézsörrel teli korsójába, majd halkabban folytatja.* - Nézz át a jobb vállam felett és meglásd, néveszerint: Drominus elfet, egy karcsú és szép, túlságosan is szép, arcú férfit. Gbolisfából faragott, keresztlábú karosszékben ül, a két házőrző kutya mellett, akik a kocsmáros tulajdonai, lábai kivannak nyújtóztatva a kandalló irányába. Mellette a fatuskón, a robusztus alkatú, tündér barátja és egyben hű társa ül. A másik, aki mögöttük áll, olyan díszesen felöltözve, fancsali arccal pásztázva minket, ő Velqur.
*Úgy tűnt neki, hogy Velqur még nem tölthette be a negyvenet, de igazából már jóval százötven felett járt.* - Tőlük megtudhatsz mindent, amit akarsz, de vigyázz! *A bölcs elf, óva inti az ismeretlen lovagot.* - Nem épp a legcsöndesebb társaság a környéken.
*A lovag, a pulton hagyott holmiját összeszedvén, elismerően folytatja.*
- Mond meg a neved, elf uram.
- Saylo. *Mondja neki, és folytatja.* - Na és a tiéd, lovag uram? *Halkan teszi fel a kérdést.*
- Godoknak hívnak. *Válaszol a hosszú fülűnek, és folytatja.* Egyszer, majd talán még összefutunk, Eeyr kísérje utadat. *Elbúcsúzik az elftől, majd a kocsmárossal megtölteti újra, finom és hideg mézsörrel teli, üres korsóját.*
- Godok.
~ Ismerős, de vajon hol találkozhattam már ezzel a névvel ezelőtt? ~
- A te utad is, barátom. *Az élf szintén elköszön, felhúzza a télire készített kecskebőrkabátját, ami nagyon jól véd a mostani hóviharoktól és hidegektől, majd kimegy a fogadó vaskos, vaskilincses faajtaján.*
*Az idegen, korsójával a kezében a háromfős csoporthoz megy, hogy többet tudjon meg arról, amit Saylo mesélt neki az imént a karavánpihenő környékén történő dolgokról.*
*1 órával később.*
- Így hát addig lovagoltunk a karavánpihenő környékén, amíg egy hatalmas, gyönyörű tóhoz nem értünk. Akkor figyeltünk fel erre a jelenségre vagy mondhatnám úgy is, hogy szörnyetegre, egy gigászi bestiára, a tó közepén állt, egymagában, mintha keresett volna valamit, vagy valakit. Menten meg is érkezett egy nőszemély, hasított bőrű alsóneműben pompázva, úgy szelte a víznek felszínét, merészen, aranyszőke haját csak a képzeletünk mozgatta, a szörnyeteggel harcolt épp. *Drominus lerántja az utolsó cseppig a bort, majd odavágja mérgében, a pultra, az üres korsót.* - Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a hölgy győzelmét kilövő nyilával legyőzte az ocsmány bestiát, akit mi csak félő tekintetünkkel mertünk pásztázni. Ilyen nő, nem nő minden bokorban és korban éppen hozzám jó volna, a szépség neve...a neve...hát a kilétét és hollétét sajnos még nekünk sem sikerült megtudnunk, pedig próbáltuk már több helyen is felkerestetni őt, de senki sem tudott semmit sem mondani a Tó Hercegnőjéről.
– Tó Hercegnőjéről? Élénk képzeletű egy név, mondhatom...Ti találtátok ki? *Kérdezte Godok.*
– A Tó Hercegnőjének szólítjuk, mert azóta sem láttunk egy nőszemélyt sem, aki olyan kiválóan harcolt és még kegyetlenül dögös is lett volna, mint Ő. *Felelte Drominus.*
*0,5 órával később.*
*Az ivó bezártával a kocsmáros elvezeti, az egy napra kibérelt kvártélyához, a lovagot. Heverőjén azt tervezgeti, hogy a holnapi nap folyamán, elindul a Nap Karaván-pihenő környékére, hogy az ottani küldetéseinek eleget tegyen.*
~ Ha már úgy is arra járok, akkor felkutathatnám a Tó Hercegnőjeként elhíresült történet valóságtartalmát, Drominus és a másik kettő leírása alapján olyan, mintha már láttam volna ezt a nőszemélyt valahol, de vajon hol? Ki tudja... ~
13052. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-28 17:20:26
Üzenet elküldve: 2018-11-28 17:20:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
- Nagyon örülök Lyllidor, milyen kedves név. *Teszi hozzá a végén elhaló hangon, a kis gnóm lány után nézve, aki állva akkor lehet, mint ő ülve. Ahogy szépen lassan alakul az asztaltársaság, maga is megfogja a székét, Angu tányérjával egyetemben és áthelyezi az összetolt asztalhoz. Székét megfordítva ül le Laurentitia közelébe és maga elé veszi koszos, de immár üres tányérját. Nem várja, meg míg a vele egy asztalnál ülő felocsúdik a tányérja elvesztését követő megrázkódtatásból. A maga melletti helyre teszi a paprikás krumplit, amelyet eddig sem akart megenni, csak áthelyezni. Figyelmesen hallgatja Lau és Arystor beszélgetését. A gyűrű az ő figyelmét is felkelti, néha lopva oda-odatekint rá óvatosan, ő is kíváncsi az ékszerre. Azonban nem tudja és nem is akarja kizárni figyelméből a többi vendéget sem a fogadóban. Körbetekintve az asztalnál, most tudatosul csak benne, hogy szinte egytől egyig nők. *
~Egy csapat aprólék, valamint két nő és férfi kíséret nélkül utaznak.~*Néz el az éppen levesét szürcsölgető gnóm lányka felé, bár a távolságot biztos, ami biztos tartja, nem szeretne osztozni vele az éppen aktuális állapotán.*
~ Itt valóban valami szörnyű dolog történik, ha már az ilyen nagydarab urak is féltik életük és vagyonuk.~*Hallgatja tovább Arystort. Amint Angu befejezte a bemutatásukat, leült és kanalazni kezdte a kihűlt ételt megszólal.*
- Milyen szívéjes barátaid vannak neked kedves testvérbátyám! *Veti oda a férfinak emelt hangon, csak hogy mindenki jól hallja az asztalnál, könyökével kicsit oldalba taszajtva őt közben.*
- A kikötő óta nem evett rendes ételt, bocsássanak meg neki, hogy ilyen szép hölgykoszorúban is csak tömi a fejét. *Ha Angu közben heves krákogásba törne ki, még jól hátba is veregeti, csakhogy mindenki lássa mennyire is törődik bátyja egészségi állapotával. Merthogy fajukban hasonlók az biztos, de vérségi kapcsolat nincsen közöttük valójában. Amint a férfi megteszi a felajánlást, amely most már valószínűleg a többi vendégnek szól -csak és kizárólag- hallja, ő is felpattan, hogy elkísérje, amennyiben valaki él Angu meghívásával. Most már neki is kezd kiszáradni a torka.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths ) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.28 17:31:21
- Nagyon örülök Lyllidor, milyen kedves név. *Teszi hozzá a végén elhaló hangon, a kis gnóm lány után nézve, aki állva akkor lehet, mint ő ülve. Ahogy szépen lassan alakul az asztaltársaság, maga is megfogja a székét, Angu tányérjával egyetemben és áthelyezi az összetolt asztalhoz. Székét megfordítva ül le Laurentitia közelébe és maga elé veszi koszos, de immár üres tányérját. Nem várja, meg míg a vele egy asztalnál ülő felocsúdik a tányérja elvesztését követő megrázkódtatásból. A maga melletti helyre teszi a paprikás krumplit, amelyet eddig sem akart megenni, csak áthelyezni. Figyelmesen hallgatja Lau és Arystor beszélgetését. A gyűrű az ő figyelmét is felkelti, néha lopva oda-odatekint rá óvatosan, ő is kíváncsi az ékszerre. Azonban nem tudja és nem is akarja kizárni figyelméből a többi vendéget sem a fogadóban. Körbetekintve az asztalnál, most tudatosul csak benne, hogy szinte egytől egyig nők. *
~Egy csapat aprólék, valamint két nő és férfi kíséret nélkül utaznak.~*Néz el az éppen levesét szürcsölgető gnóm lányka felé, bár a távolságot biztos, ami biztos tartja, nem szeretne osztozni vele az éppen aktuális állapotán.*
~ Itt valóban valami szörnyű dolog történik, ha már az ilyen nagydarab urak is féltik életük és vagyonuk.~*Hallgatja tovább Arystort. Amint Angu befejezte a bemutatásukat, leült és kanalazni kezdte a kihűlt ételt megszólal.*
- Milyen szívéjes barátaid vannak neked kedves testvérbátyám! *Veti oda a férfinak emelt hangon, csak hogy mindenki jól hallja az asztalnál, könyökével kicsit oldalba taszajtva őt közben.*
- A kikötő óta nem evett rendes ételt, bocsássanak meg neki, hogy ilyen szép hölgykoszorúban is csak tömi a fejét. *Ha Angu közben heves krákogásba törne ki, még jól hátba is veregeti, csakhogy mindenki lássa mennyire is törődik bátyja egészségi állapotával. Merthogy fajukban hasonlók az biztos, de vérségi kapcsolat nincsen közöttük valójában. Amint a férfi megteszi a felajánlást, amely most már valószínűleg a többi vendégnek szól -csak és kizárólag- hallja, ő is felpattan, hogy elkísérje, amennyiben valaki él Angu meghívásával. Most már neki is kezd kiszáradni a torka.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths ) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.28 17:31:21
13051. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-27 15:59:38
Üzenet elküldve: 2018-11-27 15:59:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Lau őszinte és szívélyes örömmellátására mosolyog vissza a barna elfre. Magában azért nyel egyet az úriemberre, de végül is elhatározás kérdése a dolog, és ő tulajdonképp új életet kezdeni jött a városba a Kikötőből. Akár még ez is benne van, csak az utóbbi évek mocskát kell lemosnia a jelleméről. Szóval nem reménytelen a dolog.
Angu nem veszi fel a tapintatosságával kapcsolatos megjegyzést. Az is tud lenni, és ha ez fáj valakinek, hát az az ő baja. Később, azért egy pillanatra elképedve néz YIlandára. ~ Ezt meg mi lelte? Hirtelen magázódunk, meg miegyma. Na, ez kezd érdekes lenni. ~ Aztán, mikor a lány magához veszi a vacsoráját és azzal indul meg többiek felé, gyorsan rendezi a vonásait. Magában jót vigyorogna a dolgon, csak történetesen veszettül éhes, így kicsit kevésbé vicces a történés. ~ Talán megvárhatnám, míg hozzálát, és falat közben bemutathatnám, mint a feleségem. Még ecsetelhetném is, hogy első látásra, meg a többi rózsaszín körítés. Még a szertartásról is mondhatnék pár szót a templom melletti kertben és hogy mennyire elérzékenyült, mikor a pap azt a dolgot mondta Eeyr akaratáról kettőnkkel kapcsolatban. ~ Vigyorogva indul körbe a tekintete a társaságon, hogy mire a végére ér szépen le is foszoljon róla. ~ Aztán persze ő előadná, hogy hogy belegázoltam a lelkivilágába a rossz viccel, és az öt nő segítségével kivégezne sec perc alatt. Mindegy, ami késik nem múlik. Azért viccesen mutatna, a döbbent arccal, kanállal a kezében. Aztán meg gyönyörű lenne, ahogy keresztülszúrna a tekintetével. ~ Utóbbi gondolat visszalopja a mosolyt az arcára. Feláll és ha már pakolás van, a macskát a kabátzsebbe süllyesztve a székénél hagyja, közelebb tolja az asztalt, majd a székeket is. Amennyiben YIanda még nem ül, akkor udvariasan segít a székével. Ha van rá mód mellé is ül, nem annyira a szoros kapcsolat, sokkal inkább a kialakult zrika, no meg a paprikáskrumpli miatt. *
- Üdvözletem mindenkinek, Lsonjangu Rkusstianbrock vagyok, de általában Angunak szólítanak. * Mutatkozik be asztalnál ülőknek és ha még YIlandának erre nem volt módja bemutatja őt is. * - Ő pedig YIlanda. A Kikötőből jöttünk a napokban. * Amennyiben YIlanda magáévá teszi a vacsoráját, abban az esetben jó étvágyat kíván hozzá, ha nem, akkor ő lát neki a kanalazásnak. A zsebéből közben kézbe veszi Tolvaj urat, nehogy újra kalandozni támadjon kedve, és automatikusan simogatni kezdi. Közben figyelmesen hallgatja Lau beszélgetését a férfival, majd Luni közbeszólását és panaszba hajló magyarázatát. Bár most érkezett, azért annyit látott a városon átvágva, hogy szörnyű lehetett az a néhány nap, aminek a nyomai itt-ott még felfedezhetőek a negyedekben. ~ Talán nem véletlen, hogy most keveredtem ide. Az egész város és ahogy látom itt szinte mindenki az életének az újrakezdése előtt áll. Nyilván ki-ki más okból, de ez a tényen nem változtat. Ráadásul nem olyanoknak tűnnek, akik a léha züllést választanák új életformának, amit meg ugye én szeretnék alkalmi szórakozássá slankítani a mindennapi rutin helyett. Szóval eleve szimpatikusak voltak a maguk sugárzó szelídségével és bájával, de lehet jobb volna picit jobban is megismerni őket. Hátha jó hatással lennének rám. ~ rágja meg magában a helyzetét.
Mikor mindenki megérkezett az asztalhoz föláll és körbekérdez: *
- Az előbb ígértem egy italt és bár a teljes fogadó nem él vele, ha valakinek hozhatok valamit, az szóljon bátran és hozom. * Megvárja valaki kér-e valamit és Tolvaj úrral a kezében elindul a pult felé rendelni.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.28 12:37:57, a következő indokkal:
Játékos kérésére javítva.
*Lau őszinte és szívélyes örömmellátására mosolyog vissza a barna elfre. Magában azért nyel egyet az úriemberre, de végül is elhatározás kérdése a dolog, és ő tulajdonképp új életet kezdeni jött a városba a Kikötőből. Akár még ez is benne van, csak az utóbbi évek mocskát kell lemosnia a jelleméről. Szóval nem reménytelen a dolog.
Angu nem veszi fel a tapintatosságával kapcsolatos megjegyzést. Az is tud lenni, és ha ez fáj valakinek, hát az az ő baja. Később, azért egy pillanatra elképedve néz YIlandára. ~ Ezt meg mi lelte? Hirtelen magázódunk, meg miegyma. Na, ez kezd érdekes lenni. ~ Aztán, mikor a lány magához veszi a vacsoráját és azzal indul meg többiek felé, gyorsan rendezi a vonásait. Magában jót vigyorogna a dolgon, csak történetesen veszettül éhes, így kicsit kevésbé vicces a történés. ~ Talán megvárhatnám, míg hozzálát, és falat közben bemutathatnám, mint a feleségem. Még ecsetelhetném is, hogy első látásra, meg a többi rózsaszín körítés. Még a szertartásról is mondhatnék pár szót a templom melletti kertben és hogy mennyire elérzékenyült, mikor a pap azt a dolgot mondta Eeyr akaratáról kettőnkkel kapcsolatban. ~ Vigyorogva indul körbe a tekintete a társaságon, hogy mire a végére ér szépen le is foszoljon róla. ~ Aztán persze ő előadná, hogy hogy belegázoltam a lelkivilágába a rossz viccel, és az öt nő segítségével kivégezne sec perc alatt. Mindegy, ami késik nem múlik. Azért viccesen mutatna, a döbbent arccal, kanállal a kezében. Aztán meg gyönyörű lenne, ahogy keresztülszúrna a tekintetével. ~ Utóbbi gondolat visszalopja a mosolyt az arcára. Feláll és ha már pakolás van, a macskát a kabátzsebbe süllyesztve a székénél hagyja, közelebb tolja az asztalt, majd a székeket is. Amennyiben YIanda még nem ül, akkor udvariasan segít a székével. Ha van rá mód mellé is ül, nem annyira a szoros kapcsolat, sokkal inkább a kialakult zrika, no meg a paprikáskrumpli miatt. *
- Üdvözletem mindenkinek, Lsonjangu Rkusstianbrock vagyok, de általában Angunak szólítanak. * Mutatkozik be asztalnál ülőknek és ha még YIlandának erre nem volt módja bemutatja őt is. * - Ő pedig YIlanda. A Kikötőből jöttünk a napokban. * Amennyiben YIlanda magáévá teszi a vacsoráját, abban az esetben jó étvágyat kíván hozzá, ha nem, akkor ő lát neki a kanalazásnak. A zsebéből közben kézbe veszi Tolvaj urat, nehogy újra kalandozni támadjon kedve, és automatikusan simogatni kezdi. Közben figyelmesen hallgatja Lau beszélgetését a férfival, majd Luni közbeszólását és panaszba hajló magyarázatát. Bár most érkezett, azért annyit látott a városon átvágva, hogy szörnyű lehetett az a néhány nap, aminek a nyomai itt-ott még felfedezhetőek a negyedekben. ~ Talán nem véletlen, hogy most keveredtem ide. Az egész város és ahogy látom itt szinte mindenki az életének az újrakezdése előtt áll. Nyilván ki-ki más okból, de ez a tényen nem változtat. Ráadásul nem olyanoknak tűnnek, akik a léha züllést választanák új életformának, amit meg ugye én szeretnék alkalmi szórakozássá slankítani a mindennapi rutin helyett. Szóval eleve szimpatikusak voltak a maguk sugárzó szelídségével és bájával, de lehet jobb volna picit jobban is megismerni őket. Hátha jó hatással lennének rám. ~ rágja meg magában a helyzetét.
Mikor mindenki megérkezett az asztalhoz föláll és körbekérdez: *
- Az előbb ígértem egy italt és bár a teljes fogadó nem él vele, ha valakinek hozhatok valamit, az szóljon bátran és hozom. * Megvárja valaki kér-e valamit és Tolvaj úrral a kezében elindul a pult felé rendelni.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.28 12:37:57, a következő indokkal:
Játékos kérésére javítva.
13050. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-25 22:04:44
Üzenet elküldve: 2018-11-25 22:04:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Apró kis boldogság, de az elmúlt komor, zavaros és kétségbeesett napok után a fél-elf lány nagyon is képes örülni neki, hogy sikerült legalább egy apró kuncogást előcsalni a fogadósból.
Egy "Köszönöm!" után mosolyogva távozik, majd lát neki a rendezkedésnek, asztalok összetolásának, valamint a közelben lévő gazdátlan székek birtokbavételének, bár kicsit ő maga is meglepődik, hogy mennyien lettek hirtelen.*
- Szép estét mindenkinek, én Luninari vagyok, de mindenki nyugodtan szólíthat Luninak. *mondja aztán miután majdnem mindenki nevét megismerte, aki addig csatlakozott hozzájuk, ameddig ő a pultnál időzött. Aztán azzal a teljesen szilárd elhatározással, hogy innentől kezdve nem fog feltétlenül részt venni a beszélgetésben vissza is ül a helyére a kakaója mellé. Kisvártatva mégis muszáj közbeszólnia, bármennyire is nem szeretne a figyelem középpontjába kerülni.*
- Dehogy! *csattan fel válaszként Lau önmagában is kétkedő szavaira. Bár hangja most sem agresszív, saját vékonyságához képest eléggé szenvedélyes és határozott, ami talán már-már majdnem annak hat. Persze nem Lau ellen irányul ez az indulat, hanem csak az ellen, amit éppen mond, de aki nem ismeri olyan jól, mint a lány, nem biztos, hogy érzékelni fogja ezt az apró különbséget.
Luni ellenben pontosan tudja, hogy miről beszél. Amikor Lau és a magas ember férfi kimentették őt és a többieket Aleimord házának pincéjéből, ahová a lázadás elől menekültek, már akkor úgy érezte, hogy inkább a lány az, akit gondolkodás nélkül követne bárhová, nem pedig távoli rokona, aki befogadta, és ezzel a családfőjévé lett.
Aztán az együtt átélt szörnyű dolgok után, ez az érzés csak elmélyült benne. Csodálta és most ugyanúgy csodálja az elf lányt azért a lelkierőért, amivel ő maga nem rendelkezik, és amit benne és belőle érez a gyász ellenére is, ami nyilván éppen még most is kínozza őt.
Éppen ezért is fáj mindaz a kétség, ami felmerült benne hirtelen pont ezekben a pillanatokban, amikor végre eljutottak egy viszonylag talán békés szegéletébe a világnak.*
- Mármint, úgy értem mi másra lehetne vágyni éppen most? *kérdi sokkal halkabban, zavartabban és szelídebben.*
- Aki átélte "azt" a napot *nyomja meg jó erősen a mondat közepén álló szót* az vagy majdnem meghalt, vagy pedig legalább egy-két barátja tényleg meghalt, vagy eltűnt, bármelyik oldalon is állt.
*Akik az összetolt asztalok körül ülnek nagy valószínűséggel még hallják a szavát, de arra gondosan ügyel, mintha valami nagy titkot árulna el, hogy lehetőleg senki más ne, hiába tudja, hogy semmi olyasmit nem mond, amire bárki önmagától ne jöhetett volna rá eddig.
Úgy véli, hogy még azok is, akik csak nemrég csatlakoztak hozzájuk, vagy nem sokkal előttük értek a városba, nagyjából sejthetik, hogy mi történt és történhetett Artheniorban.
Régen kikövetkeztethették már azt, hogy az itteni civilizáció tündérhajszálnyira állt csak a teljes összeomlástól. Pont ezért érzi azt, hogyha máskor nem is, akkor Lau most téved.
Aleniára gondol, és szinte kirázza a hideg, amikor rossz előérzete sokadszorra is azt feleli neki, hogy a lányt, akit magára hagyott akkor, amikor kétségbeesett menekülés helyett talán inkább mellette kellett volna maradnia, soha többé nem fogja látni.
Most bánja csak igazán, hogy kakaó, és nem valami erősebb ital van előtte, de azt érzi, hogy elég hülyén venné ki magát, ha most egyszerűen csak felállna, és elrohanna valahová kétségbeesni és saját lelkét marcangolni. A múlton már nem változtathat úgy sem, és bár van egy olyan érzése, hogy mindez talán pusztán újabb illúzió, esélyesnek tartja, hogy sehol máshol nem lenne ekkora biztonságban, mint pont itt és ennyi más mindenki között.
Ennek ellenére bár figyel a beszélgetésre, ami körülötte zajlik, és így természetesen a többiekre is, akik az asztal köré ültek, azért nem veszi le a szemét sem a fogadó ajtajáról, ahol bárki bármikor bejöhet, sem pedig kartávolságban lévő táskájáról, ahol mindaz az érték lapul, ami leginkább minden bizonnyal csak az ő számára értékes, neki mégis egy egész világot jelent.*
- Én sem vágyom másra, mint te, és tudom, hogy ez egyáltalán nem butaság. Aki közülünk itt volt "akkor" az biztosan nem akarja azt, hogy átélje újra, aki pedig nem, biztosan örül, hogy nem kellett itt lennie.
*Még mindig csendesen beszél. Hangja bár kicsit szomorú, hozzá képest határozott és talán érezhető rajta, hogy teljes meggyőződésből beszél.
Édesanyja papnő, aki arra tanította, hogy bízzon a megérzésiben. Mégis tudja, hogy eléggé képlékeny és talán teljesen értelmetlen dolog pusztán megérzésekre támaszkodni egy fenekestül felfordult világban. Ugyanakkor mi mást tehetne?
Ahogyan körülnéz a Lau és körülötte felgyűlt társaságon, egyszerűen képtelen elképzelni, hogy lenne közöttük bárki is, aki éppen a káoszban és a gyilkolásban lelné az örömét.*
*Apró kis boldogság, de az elmúlt komor, zavaros és kétségbeesett napok után a fél-elf lány nagyon is képes örülni neki, hogy sikerült legalább egy apró kuncogást előcsalni a fogadósból.
Egy "Köszönöm!" után mosolyogva távozik, majd lát neki a rendezkedésnek, asztalok összetolásának, valamint a közelben lévő gazdátlan székek birtokbavételének, bár kicsit ő maga is meglepődik, hogy mennyien lettek hirtelen.*
- Szép estét mindenkinek, én Luninari vagyok, de mindenki nyugodtan szólíthat Luninak. *mondja aztán miután majdnem mindenki nevét megismerte, aki addig csatlakozott hozzájuk, ameddig ő a pultnál időzött. Aztán azzal a teljesen szilárd elhatározással, hogy innentől kezdve nem fog feltétlenül részt venni a beszélgetésben vissza is ül a helyére a kakaója mellé. Kisvártatva mégis muszáj közbeszólnia, bármennyire is nem szeretne a figyelem középpontjába kerülni.*
- Dehogy! *csattan fel válaszként Lau önmagában is kétkedő szavaira. Bár hangja most sem agresszív, saját vékonyságához képest eléggé szenvedélyes és határozott, ami talán már-már majdnem annak hat. Persze nem Lau ellen irányul ez az indulat, hanem csak az ellen, amit éppen mond, de aki nem ismeri olyan jól, mint a lány, nem biztos, hogy érzékelni fogja ezt az apró különbséget.
Luni ellenben pontosan tudja, hogy miről beszél. Amikor Lau és a magas ember férfi kimentették őt és a többieket Aleimord házának pincéjéből, ahová a lázadás elől menekültek, már akkor úgy érezte, hogy inkább a lány az, akit gondolkodás nélkül követne bárhová, nem pedig távoli rokona, aki befogadta, és ezzel a családfőjévé lett.
Aztán az együtt átélt szörnyű dolgok után, ez az érzés csak elmélyült benne. Csodálta és most ugyanúgy csodálja az elf lányt azért a lelkierőért, amivel ő maga nem rendelkezik, és amit benne és belőle érez a gyász ellenére is, ami nyilván éppen még most is kínozza őt.
Éppen ezért is fáj mindaz a kétség, ami felmerült benne hirtelen pont ezekben a pillanatokban, amikor végre eljutottak egy viszonylag talán békés szegéletébe a világnak.*
- Mármint, úgy értem mi másra lehetne vágyni éppen most? *kérdi sokkal halkabban, zavartabban és szelídebben.*
- Aki átélte "azt" a napot *nyomja meg jó erősen a mondat közepén álló szót* az vagy majdnem meghalt, vagy pedig legalább egy-két barátja tényleg meghalt, vagy eltűnt, bármelyik oldalon is állt.
*Akik az összetolt asztalok körül ülnek nagy valószínűséggel még hallják a szavát, de arra gondosan ügyel, mintha valami nagy titkot árulna el, hogy lehetőleg senki más ne, hiába tudja, hogy semmi olyasmit nem mond, amire bárki önmagától ne jöhetett volna rá eddig.
Úgy véli, hogy még azok is, akik csak nemrég csatlakoztak hozzájuk, vagy nem sokkal előttük értek a városba, nagyjából sejthetik, hogy mi történt és történhetett Artheniorban.
Régen kikövetkeztethették már azt, hogy az itteni civilizáció tündérhajszálnyira állt csak a teljes összeomlástól. Pont ezért érzi azt, hogyha máskor nem is, akkor Lau most téved.
Aleniára gondol, és szinte kirázza a hideg, amikor rossz előérzete sokadszorra is azt feleli neki, hogy a lányt, akit magára hagyott akkor, amikor kétségbeesett menekülés helyett talán inkább mellette kellett volna maradnia, soha többé nem fogja látni.
Most bánja csak igazán, hogy kakaó, és nem valami erősebb ital van előtte, de azt érzi, hogy elég hülyén venné ki magát, ha most egyszerűen csak felállna, és elrohanna valahová kétségbeesni és saját lelkét marcangolni. A múlton már nem változtathat úgy sem, és bár van egy olyan érzése, hogy mindez talán pusztán újabb illúzió, esélyesnek tartja, hogy sehol máshol nem lenne ekkora biztonságban, mint pont itt és ennyi más mindenki között.
Ennek ellenére bár figyel a beszélgetésre, ami körülötte zajlik, és így természetesen a többiekre is, akik az asztal köré ültek, azért nem veszi le a szemét sem a fogadó ajtajáról, ahol bárki bármikor bejöhet, sem pedig kartávolságban lévő táskájáról, ahol mindaz az érték lapul, ami leginkább minden bizonnyal csak az ő számára értékes, neki mégis egy egész világot jelent.*
- Én sem vágyom másra, mint te, és tudom, hogy ez egyáltalán nem butaság. Aki közülünk itt volt "akkor" az biztosan nem akarja azt, hogy átélje újra, aki pedig nem, biztosan örül, hogy nem kellett itt lennie.
*Még mindig csendesen beszél. Hangja bár kicsit szomorú, hozzá képest határozott és talán érezhető rajta, hogy teljes meggyőződésből beszél.
Édesanyja papnő, aki arra tanította, hogy bízzon a megérzésiben. Mégis tudja, hogy eléggé képlékeny és talán teljesen értelmetlen dolog pusztán megérzésekre támaszkodni egy fenekestül felfordult világban. Ugyanakkor mi mást tehetne?
Ahogyan körülnéz a Lau és körülötte felgyűlt társaságon, egyszerűen képtelen elképzelni, hogy lenne közöttük bárki is, aki éppen a káoszban és a gyilkolásban lelné az örömét.*
13049. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-25 08:42:07
Üzenet elküldve: 2018-11-25 08:42:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*A szó szerint fölötte zajló beszélgetéstől, ami Angu és Lau között zajlik, nem csökken lelkiismeretfurdalása, de Lau barátságos szavaira Angu fogadtatását illetően hálásan mosolyog a nőre. Angu nyugodt, kellemes hangja már önmagában megnyugtatóan hat rá. Mikor YIlandáról szót ejt, újra rápillant egy enyhe mosollyal.*
- Üdvözleteb. Lyllidor Grabhid vagyok.
*Tolvajt visszaadja Angunak, aztán zavarba jön, mikor megöleli, ugyanakkor hálás a támogatásért. Zavart mosollyal néz rá, mikor elengedi.*
- Reddbed.
*Időközben Luni rendezkedésbe kezd, illetve a fegyveres férfitársasággal is vegyülni kezdenek. Arystor tréfáját hallva a tolvajokról megint elpirul, és megpróbál olyan kicsire összemenni, amennyire lehet.*
- Jó estét!
*Feleli félszegen, talán el sem ér odáig a hangja.*
- Lyllidor Grabhid.
*Visszamászik hát a helyére. Ha így halad, menthetetlenül elterjed nevének helytelen kiejtése. Megüti a fülét Marella hangja, mikor azt mondja, hogy végzett Chellel, s ettől egy pillanatra félreüt a szíve, de csak míg helyre nem teszi a fejében, hogy képtelenség, amit gondolt. Meg is rázza a fejét. Az előkerülő tündéren megakad a szeme. Innen nem látja jól a finom hegeket, viszont nagyon különlegesnek találja ezüstszínű haját, ami jobban magára vonja figyelmét. A második, amit észrevesz rajta, az a szolid, jóindulatú viselkedés. Na meg persze magassága, ami még közelebb áll sajátjához. Ő is kap egy mosolyt.*
- Szervusz! Lyllidor vagyok. Vad bég hely itt szábodra.
*Nagyvonalúságát csak azért meri szavakba önteni, mert Luninak hála tényleg újabb székek és asztal került oda, nyilván ilyen céllal. S végre kézbe veszi a kanalat, hogy megízlelje a levest. Az első korty után meglepett arcot vág, különös borzongás keríti hatalmába. Aztán a tányérba nézve szeretetteljes, ám szomorú mosoly terül szét az arcán.
~Mintha csak te készítetted volna, Mama…~
Pislog néhányat, hogy elkenje gyűlni készülő könnyeit, mely épp csak átmenetileg okoz problémát, hiszen rég ízlelhette utoljára édesanyja főztjét. Csendesen kanalaz tovább egy kicsit magába fordulva, alig-alig éri el tudatát a többiek beszélgetése. Ritka ajándékot kapott, amit nem tud figyelmen kívül hagyni. Többféleképpen is jólesik neki és átmelegíti. Félúton meg kell állnia orrot törölgetni, ekkor tekint végig lágyan a körülötte összegyűlteken. Ez is megmelengeti a lelkét és mosolyt fakaszt az arcán. Az előző éjszaka ijesztő és hideg magánya után úgy érzi, jó lelkek veszik körül. Olyanok, akik védelmére képezni akarja magát. Megüti pár szó a fülét Lau felől a csendes házról és az állatok etetéséről. Elfogja őt is a vágyakozás.
Befejezi a levest, majd hálásan pillant fel a fogadós felé. Nagyobb szüksége volt rá, mint gondolta. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszi jegyzetfüzetét, óvatosan kiszabadít belőle egy lapot, majd az ölébe fektetett, keményfedelű füzetkét munkaasztalnak használva pontosan félbehajtja a lapot. Aztán különböző vonalak mentén még néhányszor. Erősen koncentrál, hiszen nagyon hamar igen pici mozdulatokra van szükség, amire tán már csak az ő finom ujjai képesek.*
*A szó szerint fölötte zajló beszélgetéstől, ami Angu és Lau között zajlik, nem csökken lelkiismeretfurdalása, de Lau barátságos szavaira Angu fogadtatását illetően hálásan mosolyog a nőre. Angu nyugodt, kellemes hangja már önmagában megnyugtatóan hat rá. Mikor YIlandáról szót ejt, újra rápillant egy enyhe mosollyal.*
- Üdvözleteb. Lyllidor Grabhid vagyok.
*Tolvajt visszaadja Angunak, aztán zavarba jön, mikor megöleli, ugyanakkor hálás a támogatásért. Zavart mosollyal néz rá, mikor elengedi.*
- Reddbed.
*Időközben Luni rendezkedésbe kezd, illetve a fegyveres férfitársasággal is vegyülni kezdenek. Arystor tréfáját hallva a tolvajokról megint elpirul, és megpróbál olyan kicsire összemenni, amennyire lehet.*
- Jó estét!
*Feleli félszegen, talán el sem ér odáig a hangja.*
- Lyllidor Grabhid.
*Visszamászik hát a helyére. Ha így halad, menthetetlenül elterjed nevének helytelen kiejtése. Megüti a fülét Marella hangja, mikor azt mondja, hogy végzett Chellel, s ettől egy pillanatra félreüt a szíve, de csak míg helyre nem teszi a fejében, hogy képtelenség, amit gondolt. Meg is rázza a fejét. Az előkerülő tündéren megakad a szeme. Innen nem látja jól a finom hegeket, viszont nagyon különlegesnek találja ezüstszínű haját, ami jobban magára vonja figyelmét. A második, amit észrevesz rajta, az a szolid, jóindulatú viselkedés. Na meg persze magassága, ami még közelebb áll sajátjához. Ő is kap egy mosolyt.*
- Szervusz! Lyllidor vagyok. Vad bég hely itt szábodra.
*Nagyvonalúságát csak azért meri szavakba önteni, mert Luninak hála tényleg újabb székek és asztal került oda, nyilván ilyen céllal. S végre kézbe veszi a kanalat, hogy megízlelje a levest. Az első korty után meglepett arcot vág, különös borzongás keríti hatalmába. Aztán a tányérba nézve szeretetteljes, ám szomorú mosoly terül szét az arcán.
~Mintha csak te készítetted volna, Mama…~
Pislog néhányat, hogy elkenje gyűlni készülő könnyeit, mely épp csak átmenetileg okoz problémát, hiszen rég ízlelhette utoljára édesanyja főztjét. Csendesen kanalaz tovább egy kicsit magába fordulva, alig-alig éri el tudatát a többiek beszélgetése. Ritka ajándékot kapott, amit nem tud figyelmen kívül hagyni. Többféleképpen is jólesik neki és átmelegíti. Félúton meg kell állnia orrot törölgetni, ekkor tekint végig lágyan a körülötte összegyűlteken. Ez is megmelengeti a lelkét és mosolyt fakaszt az arcán. Az előző éjszaka ijesztő és hideg magánya után úgy érzi, jó lelkek veszik körül. Olyanok, akik védelmére képezni akarja magát. Megüti pár szó a fülét Lau felől a csendes házról és az állatok etetéséről. Elfogja őt is a vágyakozás.
Befejezi a levest, majd hálásan pillant fel a fogadós felé. Nagyobb szüksége volt rá, mint gondolta. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszi jegyzetfüzetét, óvatosan kiszabadít belőle egy lapot, majd az ölébe fektetett, keményfedelű füzetkét munkaasztalnak használva pontosan félbehajtja a lapot. Aztán különböző vonalak mentén még néhányszor. Erősen koncentrál, hiszen nagyon hamar igen pici mozdulatokra van szükség, amire tán már csak az ő finom ujjai képesek.*
13048. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-25 00:14:59
Üzenet elküldve: 2018-11-25 00:14:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Lylli barátai a mieink is! Főleg az ilyen úriemberek és a velük lófráló tolvajok! *válaszolja mosolyogva a hozzájuk csatlakozó férfinak és Lyllinek egyszerre, mikor kiderül a korábbi ismeretség. A továbbiakban azonban a köztük és a vörös hajú lány közt kialakuló beszélgetésből nem sokat hall, hiszen a nagydarab férfi köti le a figyelmét. Luni megjegyzésére is csak egy rövid bólintással válaszol*
- Örülök, hogy megismerhetem! Én Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! Kérem, foglaljon helyet köztünk! Ne aggódjon, csupa becsületes, megbízható embert talál ennél az asztalnál! *válaszolja Arystornak, mindenkinek megelőlegezve a bizalmat kis társaságukban, majd amikor Luni megkapja az engedélyt, rögtön neki is lát az asztalok és a székek átrendezéséhez, hogy mindannyian elférjenek. Hamarosan azonban kénytelen belátni, még az eddigieknél is több székre lesz szükségük*
- Örülök neki! *mosolyodik el a Chelt érintő megjegyzésre, majd az ismeretlen lány felé fordul*
- Üdv, Vieljana! Én Lau vagyok! *mutatkozik be az új lánynak Marella után* És mi szél hozott ide? Mármint azon kívül, hogy Marellával keresztezték egymást útjaitok? *érdeklődik kedvesen Vieljana szándékai és tervei felől, hisz olyan ártatlannak és törékenynek tűnik szegény, elképzelni se tudja, mi dolga lehetne egy feldúlt városban. Leülve pedig újra Arystor felé fordítja figyelmét, ahogy helyet foglal a mellette lévő széken*
- Jól értettem, ezek a férfiak a katonái? *tér vissza a beszélgetés egy korábbi részére, most először alaposabban megszemlélve Arystor kinézetét és öltözékét. ~Talán egykor maga is katona lehetett?~ merül fel benne a férfi testfelépítését és hegeit vizslatva. Nem akar azonban túlságosan tolakodónak tűnni, így hamar abbahagyja a fürkészést, és igyekszik inkább a férfi szemébe nézni beszélgetés közben*
- Két lehetőség? És mégis elhagyja a várost? *képed el, nem is igazán azon, hogy így cselekszik a férfi, inkább csak azon a tényen, hogy van, akit ennyi remek alternatívával látott el a sors, míg ő maga egy ideje már azt se tudja, vajon aznap hol tudja majd álomra hajtani a fejét. Borongós gondolatai közepette fejét is lehajtja kissé, így kerül látóterébe Arystor gyűrűje*
- Igazán szép darab! *jegyzi meg fejével az ékszer felé bökve* Esetleg egy nemesi család címere? *érdeklődik finoman a férfi háttere felől, elképedve azon, hogy ha tényleg valamelyik nemesi ház egy sarja ül mellette, akkor a férfi miért eszeget ilyen békésen egy fogadóban a lázadás közepén, miért nem menekült el már réges-régen, ahogy a város többi gazdag, előkelő lakója*
- Mi? *döbben meg a kérdésen, ahogy visszatér merengéséből a jelenbe* Mi csak egy csapat, békét és nyugalmat kereső egyén vagyunk. Vannak itt régebbi barátok és új keletű ismeretségek, de azt hiszem, egy dolog közös bennünk: csak egy csendes kis házat szeretnénk, ami állandóságot biztosít ebben a zűrzavarban. Ahol azzal foglalkozhatunk, amivel szeretnénk és ahol az jelenti a legnagyobb problémát, hogy épp ki eteti meg az állatokat, vagy mi lesz ebédre? És persze ahol segíthetnénk mindenkinek, aki rászorul, hogy jobb élete legyen! *ecseteli tovább elképzeléseit, kissé a többiek nevében is beszélve, rájuk is kivetítve álmait, de azért lehetőséget hagyva nekik, hogy kifejtsék saját vágyaikat, elképzeléseiket is, ha szeretnék*
- Unalmas, bugyuta ötletnek hangzik, nemde? *pillant zavartan az asztallapra, ahogy eszébe jut, egy ilyen tehetős, harcedzett férfinak mennyire hétköznapinak és egyszerűnek tűnhet egy ilyen elképzelés. ~Mennyire asszonyinak!~ mosolyodik el magában, ahogy eszébe jut anyja egy régi mondása, miszerint a nők legnagyobb öröme a boldog, békés otthon. ~Azt hiszem most, hogy elveszítettem a sajátom, kezdem érteni, mire gondolt...~ gondolja szomorúan, ahogy végigtekint asztaltársaságán. ~Megannyi különleges személyiség, aki most mind itt van! Remélem, a többi éjszakánk is ilyen nyugodalmasan telhet, mint ez a mai!~ reménykedik magában, hiszen a macskát illető kis közjátékot leszámítva, maga se tudja, mikor volt utoljára ilyen kellemes éjszakája ilyen remek társaságban.*
- Lylli barátai a mieink is! Főleg az ilyen úriemberek és a velük lófráló tolvajok! *válaszolja mosolyogva a hozzájuk csatlakozó férfinak és Lyllinek egyszerre, mikor kiderül a korábbi ismeretség. A továbbiakban azonban a köztük és a vörös hajú lány közt kialakuló beszélgetésből nem sokat hall, hiszen a nagydarab férfi köti le a figyelmét. Luni megjegyzésére is csak egy rövid bólintással válaszol*
- Örülök, hogy megismerhetem! Én Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! Kérem, foglaljon helyet köztünk! Ne aggódjon, csupa becsületes, megbízható embert talál ennél az asztalnál! *válaszolja Arystornak, mindenkinek megelőlegezve a bizalmat kis társaságukban, majd amikor Luni megkapja az engedélyt, rögtön neki is lát az asztalok és a székek átrendezéséhez, hogy mindannyian elférjenek. Hamarosan azonban kénytelen belátni, még az eddigieknél is több székre lesz szükségük*
- Örülök neki! *mosolyodik el a Chelt érintő megjegyzésre, majd az ismeretlen lány felé fordul*
- Üdv, Vieljana! Én Lau vagyok! *mutatkozik be az új lánynak Marella után* És mi szél hozott ide? Mármint azon kívül, hogy Marellával keresztezték egymást útjaitok? *érdeklődik kedvesen Vieljana szándékai és tervei felől, hisz olyan ártatlannak és törékenynek tűnik szegény, elképzelni se tudja, mi dolga lehetne egy feldúlt városban. Leülve pedig újra Arystor felé fordítja figyelmét, ahogy helyet foglal a mellette lévő széken*
- Jól értettem, ezek a férfiak a katonái? *tér vissza a beszélgetés egy korábbi részére, most először alaposabban megszemlélve Arystor kinézetét és öltözékét. ~Talán egykor maga is katona lehetett?~ merül fel benne a férfi testfelépítését és hegeit vizslatva. Nem akar azonban túlságosan tolakodónak tűnni, így hamar abbahagyja a fürkészést, és igyekszik inkább a férfi szemébe nézni beszélgetés közben*
- Két lehetőség? És mégis elhagyja a várost? *képed el, nem is igazán azon, hogy így cselekszik a férfi, inkább csak azon a tényen, hogy van, akit ennyi remek alternatívával látott el a sors, míg ő maga egy ideje már azt se tudja, vajon aznap hol tudja majd álomra hajtani a fejét. Borongós gondolatai közepette fejét is lehajtja kissé, így kerül látóterébe Arystor gyűrűje*
- Igazán szép darab! *jegyzi meg fejével az ékszer felé bökve* Esetleg egy nemesi család címere? *érdeklődik finoman a férfi háttere felől, elképedve azon, hogy ha tényleg valamelyik nemesi ház egy sarja ül mellette, akkor a férfi miért eszeget ilyen békésen egy fogadóban a lázadás közepén, miért nem menekült el már réges-régen, ahogy a város többi gazdag, előkelő lakója*
- Mi? *döbben meg a kérdésen, ahogy visszatér merengéséből a jelenbe* Mi csak egy csapat, békét és nyugalmat kereső egyén vagyunk. Vannak itt régebbi barátok és új keletű ismeretségek, de azt hiszem, egy dolog közös bennünk: csak egy csendes kis házat szeretnénk, ami állandóságot biztosít ebben a zűrzavarban. Ahol azzal foglalkozhatunk, amivel szeretnénk és ahol az jelenti a legnagyobb problémát, hogy épp ki eteti meg az állatokat, vagy mi lesz ebédre? És persze ahol segíthetnénk mindenkinek, aki rászorul, hogy jobb élete legyen! *ecseteli tovább elképzeléseit, kissé a többiek nevében is beszélve, rájuk is kivetítve álmait, de azért lehetőséget hagyva nekik, hogy kifejtsék saját vágyaikat, elképzeléseiket is, ha szeretnék*
- Unalmas, bugyuta ötletnek hangzik, nemde? *pillant zavartan az asztallapra, ahogy eszébe jut, egy ilyen tehetős, harcedzett férfinak mennyire hétköznapinak és egyszerűnek tűnhet egy ilyen elképzelés. ~Mennyire asszonyinak!~ mosolyodik el magában, ahogy eszébe jut anyja egy régi mondása, miszerint a nők legnagyobb öröme a boldog, békés otthon. ~Azt hiszem most, hogy elveszítettem a sajátom, kezdem érteni, mire gondolt...~ gondolja szomorúan, ahogy végigtekint asztaltársaságán. ~Megannyi különleges személyiség, aki most mind itt van! Remélem, a többi éjszakánk is ilyen nyugodalmasan telhet, mint ez a mai!~ reménykedik magában, hiszen a macskát illető kis közjátékot leszámítva, maga se tudja, mikor volt utoljára ilyen kellemes éjszakája ilyen remek társaságban.*
13047. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-24 22:51:17
Üzenet elküldve: 2018-11-24 22:51:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Békés teázgatást vizionálni egy lázadás sújtotta városban nem képtelenség, de eléggé földől elrugaszkodott elképzelés. Ám úgy tűnik, a helyzet és a konfliktus megoldódni látszik, s senkinek sem kell elhagynia a Pegazus kissé állott levegőjű, de meleg vendégterét. Talán úgy hiszik, az ablak kinyitásával az Artheniort feldúló rossz szelek is beszöknének a békés helyiségbe.
Laurentitia megköszöni a békés rendezést a fogadósnak, aki csak egy fáradt legyintéssel fogadja a hálát tolmácsoló szavakat. Nem olyan barátságtalan ő, a szíve vaj és arany megfelelő arányú keverékéből van, de az elmúlt hatok megkeményítették a lelkét.
A barna hajú elf lány itallal és hellyel kínálja társaságukban a nagydarab, széles mellkasú férfit, aki amikor mosolyogva felkel a székből, hogy elfogadja a meghívást, az egyik kardforgató, aki korábban is felpattant az asztaltól, újra odalép a nemes asztalához.*
- Uram, nem biztos, hogy ez jó ötlet. *Mondja fojtott hangon, végignézve a megduzzadt létszámú, amúgy elég színes társaságon.
A termetes fickó csak mosolyogva inti le és egy szabad székre telepszik a nagyobb társaság mellett, hogy egyesével végignézzen az arcokon.*
- Jó estét, a nevem Arystor és remélem, tényleg csak egy kis tolvaj van a társaságban, mégpedig a kiscica személyében, mert a katonáim eléggé feszültek. *Nevetve mondja, mert ő sem hiszi, hogy ez a főleg nőkből álló társaság bármelyik tagja az alvilági szakma egyik képviselője volna.
Lyllinor megkapja a levesét, egy tál, aranyló színű húsleves, főtt zöldségekkel. Az illata isteni és ha megkóstolja, az íze sem marad el mögötte. Minden korty után szinte érezhetően jobban lesz. Persze egy jó kiadós alvás és némi gyógytea-kúra sokkal hatásosabb lenne.*
- Csináljátok csak. *Válaszol a kocsmáros Luninari szavaira, engedélyt adva a Pegazus asztalainak átrendezésére. Megesett már az ilyen és ezután sem akar ellene tenni, ameddig ésszerű keretek között zajlik a dolog. Az szemmel tartásra tett megjegyzéskor halkan felkuncog, majd mutatóujjával és középső ujjával a szemeire mutat, majd Luninarira és visszatér a pult mögé, hogy tovább törölgesse a frissen elmosott poharakat és kupákat.
Lsonjangu elintézettnek tekinti az ügyet, valóban nincs is szükség további szavakra, minden a helyére kerül. Ha minden jól megy, asztal koccan asztalnak, halkan sír fel egy szék, ahogy mindenki helyet foglal a népes társaság asztalánál.
YIlanda az elf férfi - aki egyébként valóban az egyetlen férfi tagja a csapatnak - mellett csatlakozik, eltulajdonítva a férfi tányérját foglalhat helyet az asztalnál.
Vieljana Marellával érkezett a fogadóba, de a tündér lány a pulthoz ment előbb, hogy rendeljen maguknak. A fogadós belefeledkezve a törölgetésbe felkapja a fejét a hangra, majd el kell löknie magát a belső pulttól, hogy átnézve maga előtt megláthassa Vieljanát.*
- Persze, üljetek csak le, kiviszem. *Söpri be az aranyakat, majd máris két korsót kerít, hogy lecsapolja beléjük a vajsöröket.
Marella az asztalhoz ér és meglepetten látja, hogy a tündér lány eltűnt mögüle, de aztán ő is csatlakozik és bemutatkozik. A kis csapat így lassan már két asztalt és számos széket tudhat magáénak. Meg is bámulják őket, ritkán látni mostanában ilyesmit. A sarokban ülő sötét figurák aranyakat szórnak az asztalra és csendben távoznak. Távozásuk hideggel hinti meg a meleg levegőt, de frissítő szellőt is hoz.
A fogadós a tündér és Marella elé teszi a vajsöröket, majd a sarokasztaltól felveszi az aranyakat és ha nem kérnek tőle semmi mást, visszaindul a pult mögé.*
- Hehe, nekem van két lehetőség is, ahova mehetnék, mégis elhagyom a várost. Nem az már, ami régen volt. Túladok mindenen és viszlát. *Mosolyog Arystor, ahogy a saját kupájába iszik, amit magával hozott. A bor maradékát a kézfejével törli le. Ilyen közelről nézve a férfi egykor tekintélyes izmoknak parancsolhatott, ami mostanra sem kopott el teljesen. Bár a hasa megnőtt, a melle és a válla még széles, a karjait a felgyűrt ingujj alatt több heg díszíti. A ruhái nem feltűnőek, de az anyaguk jó, ujján egy stilizált skorpiót ábrázoló pecsétgyűrű csillan meg a gyertyák fényében.*
- De ti, mi ez a nagy népes társaság? Valami céh vagytok vagy társulat? *Az asztal körül ülők nagy része látszólag ismeri a többieket, bár elég színesek és változatosak, sokféle faj keveréke. Érdekes történet lehet az övék.*
*Békés teázgatást vizionálni egy lázadás sújtotta városban nem képtelenség, de eléggé földől elrugaszkodott elképzelés. Ám úgy tűnik, a helyzet és a konfliktus megoldódni látszik, s senkinek sem kell elhagynia a Pegazus kissé állott levegőjű, de meleg vendégterét. Talán úgy hiszik, az ablak kinyitásával az Artheniort feldúló rossz szelek is beszöknének a békés helyiségbe.
Laurentitia megköszöni a békés rendezést a fogadósnak, aki csak egy fáradt legyintéssel fogadja a hálát tolmácsoló szavakat. Nem olyan barátságtalan ő, a szíve vaj és arany megfelelő arányú keverékéből van, de az elmúlt hatok megkeményítették a lelkét.
A barna hajú elf lány itallal és hellyel kínálja társaságukban a nagydarab, széles mellkasú férfit, aki amikor mosolyogva felkel a székből, hogy elfogadja a meghívást, az egyik kardforgató, aki korábban is felpattant az asztaltól, újra odalép a nemes asztalához.*
- Uram, nem biztos, hogy ez jó ötlet. *Mondja fojtott hangon, végignézve a megduzzadt létszámú, amúgy elég színes társaságon.
A termetes fickó csak mosolyogva inti le és egy szabad székre telepszik a nagyobb társaság mellett, hogy egyesével végignézzen az arcokon.*
- Jó estét, a nevem Arystor és remélem, tényleg csak egy kis tolvaj van a társaságban, mégpedig a kiscica személyében, mert a katonáim eléggé feszültek. *Nevetve mondja, mert ő sem hiszi, hogy ez a főleg nőkből álló társaság bármelyik tagja az alvilági szakma egyik képviselője volna.
Lyllinor megkapja a levesét, egy tál, aranyló színű húsleves, főtt zöldségekkel. Az illata isteni és ha megkóstolja, az íze sem marad el mögötte. Minden korty után szinte érezhetően jobban lesz. Persze egy jó kiadós alvás és némi gyógytea-kúra sokkal hatásosabb lenne.*
- Csináljátok csak. *Válaszol a kocsmáros Luninari szavaira, engedélyt adva a Pegazus asztalainak átrendezésére. Megesett már az ilyen és ezután sem akar ellene tenni, ameddig ésszerű keretek között zajlik a dolog. Az szemmel tartásra tett megjegyzéskor halkan felkuncog, majd mutatóujjával és középső ujjával a szemeire mutat, majd Luninarira és visszatér a pult mögé, hogy tovább törölgesse a frissen elmosott poharakat és kupákat.
Lsonjangu elintézettnek tekinti az ügyet, valóban nincs is szükség további szavakra, minden a helyére kerül. Ha minden jól megy, asztal koccan asztalnak, halkan sír fel egy szék, ahogy mindenki helyet foglal a népes társaság asztalánál.
YIlanda az elf férfi - aki egyébként valóban az egyetlen férfi tagja a csapatnak - mellett csatlakozik, eltulajdonítva a férfi tányérját foglalhat helyet az asztalnál.
Vieljana Marellával érkezett a fogadóba, de a tündér lány a pulthoz ment előbb, hogy rendeljen maguknak. A fogadós belefeledkezve a törölgetésbe felkapja a fejét a hangra, majd el kell löknie magát a belső pulttól, hogy átnézve maga előtt megláthassa Vieljanát.*
- Persze, üljetek csak le, kiviszem. *Söpri be az aranyakat, majd máris két korsót kerít, hogy lecsapolja beléjük a vajsöröket.
Marella az asztalhoz ér és meglepetten látja, hogy a tündér lány eltűnt mögüle, de aztán ő is csatlakozik és bemutatkozik. A kis csapat így lassan már két asztalt és számos széket tudhat magáénak. Meg is bámulják őket, ritkán látni mostanában ilyesmit. A sarokban ülő sötét figurák aranyakat szórnak az asztalra és csendben távoznak. Távozásuk hideggel hinti meg a meleg levegőt, de frissítő szellőt is hoz.
A fogadós a tündér és Marella elé teszi a vajsöröket, majd a sarokasztaltól felveszi az aranyakat és ha nem kérnek tőle semmi mást, visszaindul a pult mögé.*
- Hehe, nekem van két lehetőség is, ahova mehetnék, mégis elhagyom a várost. Nem az már, ami régen volt. Túladok mindenen és viszlát. *Mosolyog Arystor, ahogy a saját kupájába iszik, amit magával hozott. A bor maradékát a kézfejével törli le. Ilyen közelről nézve a férfi egykor tekintélyes izmoknak parancsolhatott, ami mostanra sem kopott el teljesen. Bár a hasa megnőtt, a melle és a válla még széles, a karjait a felgyűrt ingujj alatt több heg díszíti. A ruhái nem feltűnőek, de az anyaguk jó, ujján egy stilizált skorpiót ábrázoló pecsétgyűrű csillan meg a gyertyák fényében.*
- De ti, mi ez a nagy népes társaság? Valami céh vagytok vagy társulat? *Az asztal körül ülők nagy része látszólag ismeri a többieket, bár elég színesek és változatosak, sokféle faj keveréke. Érdekes történet lehet az övék.*
13046. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-24 17:45:28
Üzenet elküldve: 2018-11-24 17:45:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton- útfélen//
*Marella a többiekhez érkezik.*
- Végeztem Chel- el. Szerintem jó éjszakája lesz! - *A lány elsősorban az eddigi útitársaihoz intézi szavait, miközben próbál bekapcsolódni a történtekbe. Egy idegen férfi és nő csatlakozott még hozzájuk, valamint egy macska is. Jelenleg még nem sokat értett a kialakult helyzetből.*
- Ő itt... - *mutatna a tündérlányra, ám észreveszi, hogy nincs mögötte. A szemével keresi, majd nemsokára meg is találja a kicsi lányt, aki két korsó vajsörrel a kezében igyekszik feléjük. Pár másodperc múlva oda is ér, és bemutatkozik a társainak. Ekkor jutott eszébe, hogy milyen modortalan is volt, miszerint nem mutatkozott be neki.*
- Oh ne haragudj, Vieljana! Nem is mutatkoztam be! Marella vagyok! - *a végére kedves mosolyt villant a lányra.*
*Marella a többiekhez érkezik.*
- Végeztem Chel- el. Szerintem jó éjszakája lesz! - *A lány elsősorban az eddigi útitársaihoz intézi szavait, miközben próbál bekapcsolódni a történtekbe. Egy idegen férfi és nő csatlakozott még hozzájuk, valamint egy macska is. Jelenleg még nem sokat értett a kialakult helyzetből.*
- Ő itt... - *mutatna a tündérlányra, ám észreveszi, hogy nincs mögötte. A szemével keresi, majd nemsokára meg is találja a kicsi lányt, aki két korsó vajsörrel a kezében igyekszik feléjük. Pár másodperc múlva oda is ér, és bemutatkozik a társainak. Ekkor jutott eszébe, hogy milyen modortalan is volt, miszerint nem mutatkozott be neki.*
- Oh ne haragudj, Vieljana! Nem is mutatkoztam be! Marella vagyok! - *a végére kedves mosolyt villant a lányra.*
13045. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-23 23:03:13
Üzenet elküldve: 2018-11-23 23:03:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
*Bor, sör és áporodottság szaga. Ortas nem finnyás, de valami miatt, Kaiyko miatt most nehezebben viseli. Megszokta már a lány illatát. Közelebb húzódik hozzá, hogy inkább őt érezze, így kizárja magától a külső forrásokat, melyeket talán amúgy is nehezen észlel a fájdalom miatt, mely kínozza. Fogait kell összeszorítsa, bár a fájdalomtól, csak büszkeségén esett nagyobb csorba. Elfáradt és gyenge. Nem így ismeri magát, dacos tekintetét az erezetes fából készült ajtóra szegezi, majd lép tovább, egészen, míg ismét kint nem találja magát. Megkönnyebbülten szippant bele a levegőbe, majd meglepetten pillant Kaiykora, aki felszegett csuklyával igyekszik mellette. Nem emlékszik rá, hogy így látta volna. Egy pillanatra elhomályosul tekintete, míg beteszi maguk mögött az ajtót, aztán ismét összeszedi magát. Csípős a hajnal, nagyon csípős. Nem tud elmenni a sóhaj mellett, önkéntelenül is közelebb húzódik a lányhoz. Nem szereti az embereket, ahogyan ő sem. Nem. Ortas senkit sem szeret, saját magát sem. Belehasít kezébe a fájdalom, s dühösen csikorgatja össze fogait. ~ Megérte. Érte megérte. ~ Jegyzi meg magában, s ezzel némi könnyebbséget is hoz a hajnali szél. Mindjárt ott vannak, s ihat végre, mert cserepes ajkai is kínozzák már. Rettentő módon kiszáradt, ezt nagyon is érzi. Szüksége van a folyadékra. Túl sokat veszített.*
*Bor, sör és áporodottság szaga. Ortas nem finnyás, de valami miatt, Kaiyko miatt most nehezebben viseli. Megszokta már a lány illatát. Közelebb húzódik hozzá, hogy inkább őt érezze, így kizárja magától a külső forrásokat, melyeket talán amúgy is nehezen észlel a fájdalom miatt, mely kínozza. Fogait kell összeszorítsa, bár a fájdalomtól, csak büszkeségén esett nagyobb csorba. Elfáradt és gyenge. Nem így ismeri magát, dacos tekintetét az erezetes fából készült ajtóra szegezi, majd lép tovább, egészen, míg ismét kint nem találja magát. Megkönnyebbülten szippant bele a levegőbe, majd meglepetten pillant Kaiykora, aki felszegett csuklyával igyekszik mellette. Nem emlékszik rá, hogy így látta volna. Egy pillanatra elhomályosul tekintete, míg beteszi maguk mögött az ajtót, aztán ismét összeszedi magát. Csípős a hajnal, nagyon csípős. Nem tud elmenni a sóhaj mellett, önkéntelenül is közelebb húzódik a lányhoz. Nem szereti az embereket, ahogyan ő sem. Nem. Ortas senkit sem szeret, saját magát sem. Belehasít kezébe a fájdalom, s dühösen csikorgatja össze fogait. ~ Megérte. Érte megérte. ~ Jegyzi meg magában, s ezzel némi könnyebbséget is hoz a hajnali szél. Mindjárt ott vannak, s ihat végre, mert cserepes ajkai is kínozzák már. Rettentő módon kiszáradt, ezt nagyon is érzi. Szüksége van a folyadékra. Túl sokat veszített.*
13044. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-23 16:03:15
Üzenet elküldve: 2018-11-23 16:03:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hytia Nazdyr//
*Miközben Athoc éppen kifejtette gondolatait a család kapcsán, Hytia megkérdezte, hogy hisz-e a szerelemben, egyáltalán vágyik-e rá.*
- Hiszek benne, hogy létezhet az ember számára olyan fontos személy, akit maga elé tud helyezni, bármiről is legyen szó. Az igazat megvallva, emiatt én nem is vágyok szerelemre. Az csak hátráltatna, sőt, korlátozna. Úgy vélem, hogy általa támadhatóvá válnék.
*Lenéz az asztalra, elhallgat pár másodpercre, majd a nő szemébe nézve, könnyedebb hangvétellel újra megszólal.*
- Azonban azt gondolom, hogy vannak előnyei is. Hogyha van egy ilyen egyén, akkor vele mindent meg lehet osztani. Minden érzést, ötletet, gondolatot. Az embereket alapvetően korlátozzák saját morális értékrendjeik, esetleg félelmeik. Azonban ha van valaki, aki mindvégig támogat, akkor ezeket le lehet küzdeni.
*Körültekint maga körül. Több olyan asztalt is lát, amelynél vidáman nevetnek -néhol inkább nyerítenek- az ott ülők.*
- Talán ez a példa nem pontos. Egy igaz barát is lehet éppoly támogatójellegű, vagy akár még jobb is. De a lényeg az, hogy van egyaránt jó és rossz oldala is a szerelemnek. Engem jelenleg a hátrányai miatt nem érdekel. Vagyis nem engedhetem meg magamnak, hogy érdekeljen. Ki tudja, egy nap -ha egyáltalán megélem-, talán akkor jobban fog érdekelni minden másnál.
*Mivel az idegennél jóval többet elárult már magáról, ezért visszakérdez.*
- Na és ön? Mit gondol a szerelemről?
*Majd próbálja nem megsérteni.*
- Ha jól gondolom, akkor nincs családja. Vagy ha van is, akkor nem lehet olyan szoros a kapcsolat, mint ahogy én az előbb elmondtam. Nyilván nem hagyná el, nem menne teljesen egyedül ilyen "távoli rokonokhoz". Félre ne értse, nem akarom megsérteni. Hogyha nem akar, akkor ne is válaszoljon!
~ Nem, mintha eddig túl sok mindent tudtam volna meg róla... ~
*Hytia válaszol hősünk kérdésére. Elmondja, hogy az ő szemében Athoc csupán egy gyilkos.*
- Igen, a véleménye érthető. Lényegében ez a valóság. De úgy gondolom, hogy morális szempontból jobb vagyok azoknál, akik ártatlanokat, például gyerekeket ölnek.
*A sötételf válaszol a számára feltett kérdésre. Úgy tűnik, hogy ő egy lehetőségnek gondolja a mostani helyzetet, az újjáépülő Artheniort.*
- Valóban. Mindig sok lehetőség van a Kezdetekben. Ha van hozzá érzéke, akkor most olyan kapcsolatokat építhet ki, amik egy életre jövedelmezőek lehetnek.
*Majd hirtelen egy olyan alapvető kérdés villan be az agyába, hogy egyből idiótának érzi magát, amiért eddig meg sem kérdezte.*
- Pontosan mi is a foglalkozása? Gondolom nem jövendőmondásból él meg.
*Rájön, hogy talán hülyeséget kérdezett. Hogyha a távolabbi rokonai nemesek, akkor valószínűleg ő is az. Ha pedig tényleg az, akkor nincs is szüksége semmilyen munkára az anyagi háttere miatt.*
- Vagy talán családi vagyonból él?
*Végül Hytia elmondja, hogy mit tervez holnapra. Körül akar nézni a városban. Felajánlja hősünknek, hogy átmenetileg vele tartson.*
~ Talán ez pont jó kezdet lenne. Semmi okom nincs visszautasítani. ~
- Szívesen elkísérem. Én is úgy terveztem, hogy holnap szétnézek a városban, lehetőségeket kutatva. Úgy tűnik, hogy végül a lehetőség talált meg engem.
*Miközben Athoc éppen kifejtette gondolatait a család kapcsán, Hytia megkérdezte, hogy hisz-e a szerelemben, egyáltalán vágyik-e rá.*
- Hiszek benne, hogy létezhet az ember számára olyan fontos személy, akit maga elé tud helyezni, bármiről is legyen szó. Az igazat megvallva, emiatt én nem is vágyok szerelemre. Az csak hátráltatna, sőt, korlátozna. Úgy vélem, hogy általa támadhatóvá válnék.
*Lenéz az asztalra, elhallgat pár másodpercre, majd a nő szemébe nézve, könnyedebb hangvétellel újra megszólal.*
- Azonban azt gondolom, hogy vannak előnyei is. Hogyha van egy ilyen egyén, akkor vele mindent meg lehet osztani. Minden érzést, ötletet, gondolatot. Az embereket alapvetően korlátozzák saját morális értékrendjeik, esetleg félelmeik. Azonban ha van valaki, aki mindvégig támogat, akkor ezeket le lehet küzdeni.
*Körültekint maga körül. Több olyan asztalt is lát, amelynél vidáman nevetnek -néhol inkább nyerítenek- az ott ülők.*
- Talán ez a példa nem pontos. Egy igaz barát is lehet éppoly támogatójellegű, vagy akár még jobb is. De a lényeg az, hogy van egyaránt jó és rossz oldala is a szerelemnek. Engem jelenleg a hátrányai miatt nem érdekel. Vagyis nem engedhetem meg magamnak, hogy érdekeljen. Ki tudja, egy nap -ha egyáltalán megélem-, talán akkor jobban fog érdekelni minden másnál.
*Mivel az idegennél jóval többet elárult már magáról, ezért visszakérdez.*
- Na és ön? Mit gondol a szerelemről?
*Majd próbálja nem megsérteni.*
- Ha jól gondolom, akkor nincs családja. Vagy ha van is, akkor nem lehet olyan szoros a kapcsolat, mint ahogy én az előbb elmondtam. Nyilván nem hagyná el, nem menne teljesen egyedül ilyen "távoli rokonokhoz". Félre ne értse, nem akarom megsérteni. Hogyha nem akar, akkor ne is válaszoljon!
~ Nem, mintha eddig túl sok mindent tudtam volna meg róla... ~
*Hytia válaszol hősünk kérdésére. Elmondja, hogy az ő szemében Athoc csupán egy gyilkos.*
- Igen, a véleménye érthető. Lényegében ez a valóság. De úgy gondolom, hogy morális szempontból jobb vagyok azoknál, akik ártatlanokat, például gyerekeket ölnek.
*A sötételf válaszol a számára feltett kérdésre. Úgy tűnik, hogy ő egy lehetőségnek gondolja a mostani helyzetet, az újjáépülő Artheniort.*
- Valóban. Mindig sok lehetőség van a Kezdetekben. Ha van hozzá érzéke, akkor most olyan kapcsolatokat építhet ki, amik egy életre jövedelmezőek lehetnek.
*Majd hirtelen egy olyan alapvető kérdés villan be az agyába, hogy egyből idiótának érzi magát, amiért eddig meg sem kérdezte.*
- Pontosan mi is a foglalkozása? Gondolom nem jövendőmondásból él meg.
*Rájön, hogy talán hülyeséget kérdezett. Hogyha a távolabbi rokonai nemesek, akkor valószínűleg ő is az. Ha pedig tényleg az, akkor nincs is szüksége semmilyen munkára az anyagi háttere miatt.*
- Vagy talán családi vagyonból él?
*Végül Hytia elmondja, hogy mit tervez holnapra. Körül akar nézni a városban. Felajánlja hősünknek, hogy átmenetileg vele tartson.*
~ Talán ez pont jó kezdet lenne. Semmi okom nincs visszautasítani. ~
- Szívesen elkísérem. Én is úgy terveztem, hogy holnap szétnézek a városban, lehetőségeket kutatva. Úgy tűnik, hogy végül a lehetőség talált meg engem.
13043. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:18:50
Üzenet elküldve: 2018-11-22 00:18:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Az apró tündérnek csakugyan szednie kell a lábát, hogy lépést tartson ezzel a kedves idegennel, aki most is ügyel rá, meg arra is, hogy ne maradjon le a tömegben. Pedig a kapkodás igazán nem rá vall, szeret sétálni, elmélkedni, de a futás soha nem volt a kedvenc elfoglaltsága. Tulajdonképpen a repülés lett volna az igazi.*
~ Bárcsak nőtt volna szárnyam! ~ *Töpreng el, tekintetét rendületlenül az emberlány hátának szegezve, nehogy akár egy pillanatra is elveszítse szem elől.* ~ Azt beszélik, repülni egyszerű. ~ *Úgy tűnik, akármilyen jó mulatság is, Vielnek ez a lehetőség nem adatott meg. Neki is ugyanúgy szaladgálnia kell, mint mindenki másnak.*
- Barátok? *Kérdezi felélénkülve. Először kicsit mintha meg is lepődne, vagy egyenesen megijedne a tényen, pedig ez nem igaz: csak saját magán csodálkozott el az imént. Fel sem merült benne, hogy egy ilyen kedves személyiségnek barátai legyenek – de hát miért ne, ha egyszer felé, egy ismeretlen pityergő tündér felé is olyan nyitott volt?* Köszönöm a meghívást! *Teszi hozzá szerényen.
Őt nem zavarja a feltűnés, Vielt ugyanis sokan megbámulják, hol azért, mert apró (a gyerekek mindig jót játszanak vele), hol pedig az arcát barázdáló hegekre kérdeznek rá. Tudja, most is ilyesmi várható, ez azokat a bizonyos barátokat is biztosan érdekelni fogja. Meg is pillantja őket, amint éppen társát is üdvözlik. Ő is azonnal csatlakozik, csak odalép a fogadóshoz. Éppen csak annyira emeli fel a hangját, hogy a nála jóval magasabb férfi biztosan jól hallja, amit mond.*
- Bocsáss meg, hoznál nekem és a barátomnak két korsó vajsört? *Azzal átnyújt 24 aranyat a két Vajsörért a fogadósnak.* Nagyon köszönöm!
*Ezután elindul az asztalhoz, ahonnan az emberlánynak is visszaintegettek az imént. Igazán népes, vidám társaságnak tűnik, pont, ahogy elképzelte. Odalép hozzájuk, és halvány mosollyal üdvözli őket, de még nem ül le, csak ha külön kínálják a hellyel. Halkan, visszafogottan beszél.*
- Szervusztok! Vieljana vagyok. A kedves barátotok *Itt az emberlány felé int.* nagyon kedvesen viselkedett velem. Azt javasolta, hogy melegedjek meg a fogadóban. *Aztán körülnéz, tekintetét végigfutatja a szép faragásokon, és kicsit kiélvezi a kandalló adta meleget. Nem olyan, mint odakint, de egy darabig feledteti a bánatát.*
- Nem bánjátok, ha csatlakozom? *Kérdezi szerényen.*
*Az apró tündérnek csakugyan szednie kell a lábát, hogy lépést tartson ezzel a kedves idegennel, aki most is ügyel rá, meg arra is, hogy ne maradjon le a tömegben. Pedig a kapkodás igazán nem rá vall, szeret sétálni, elmélkedni, de a futás soha nem volt a kedvenc elfoglaltsága. Tulajdonképpen a repülés lett volna az igazi.*
~ Bárcsak nőtt volna szárnyam! ~ *Töpreng el, tekintetét rendületlenül az emberlány hátának szegezve, nehogy akár egy pillanatra is elveszítse szem elől.* ~ Azt beszélik, repülni egyszerű. ~ *Úgy tűnik, akármilyen jó mulatság is, Vielnek ez a lehetőség nem adatott meg. Neki is ugyanúgy szaladgálnia kell, mint mindenki másnak.*
- Barátok? *Kérdezi felélénkülve. Először kicsit mintha meg is lepődne, vagy egyenesen megijedne a tényen, pedig ez nem igaz: csak saját magán csodálkozott el az imént. Fel sem merült benne, hogy egy ilyen kedves személyiségnek barátai legyenek – de hát miért ne, ha egyszer felé, egy ismeretlen pityergő tündér felé is olyan nyitott volt?* Köszönöm a meghívást! *Teszi hozzá szerényen.
Őt nem zavarja a feltűnés, Vielt ugyanis sokan megbámulják, hol azért, mert apró (a gyerekek mindig jót játszanak vele), hol pedig az arcát barázdáló hegekre kérdeznek rá. Tudja, most is ilyesmi várható, ez azokat a bizonyos barátokat is biztosan érdekelni fogja. Meg is pillantja őket, amint éppen társát is üdvözlik. Ő is azonnal csatlakozik, csak odalép a fogadóshoz. Éppen csak annyira emeli fel a hangját, hogy a nála jóval magasabb férfi biztosan jól hallja, amit mond.*
- Bocsáss meg, hoznál nekem és a barátomnak két korsó vajsört? *Azzal átnyújt 24 aranyat a két Vajsörért a fogadósnak.
* Nagyon köszönöm!*Ezután elindul az asztalhoz, ahonnan az emberlánynak is visszaintegettek az imént. Igazán népes, vidám társaságnak tűnik, pont, ahogy elképzelte. Odalép hozzájuk, és halvány mosollyal üdvözli őket, de még nem ül le, csak ha külön kínálják a hellyel. Halkan, visszafogottan beszél.*
- Szervusztok! Vieljana vagyok. A kedves barátotok *Itt az emberlány felé int.* nagyon kedvesen viselkedett velem. Azt javasolta, hogy melegedjek meg a fogadóban. *Aztán körülnéz, tekintetét végigfutatja a szép faragásokon, és kicsit kiélvezi a kandalló adta meleget. Nem olyan, mint odakint, de egy darabig feledteti a bánatát.*
- Nem bánjátok, ha csatlakozom? *Kérdezi szerényen.*
13042. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-21 21:13:59
Üzenet elküldve: 2018-11-21 21:13:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Athoc Naonrix //
*A hit kérdése meg egyebek a továbbiakban tökéletesen hidegen hagyja, ugyanakkor csendben ül és úgy tesz mint aki figyel a válaszra. A kérdésére kapott válasz viszont érdekli, és érdekesnek is találja az „egyensúlyt” mint Athoc szerint megfelelő feleletet. Várja, hogy a férfi kifejtse a miérteket.*
- Ez igaz.
*Feleli bólintva ahogy ő maga is átgondolja a szépen kifejtett érveket.*
- Ugyanakkor morális értelemben nincs különbség tíz vagy száz ember megölésében.
*Közben megfigyeli azt is, hogy a férfi szeret sokat beszélni, bő lére ereszteni világszemléletét, ezzel persze semmi gondja nincsen, sőt megkönnyíti a dolgát, mert így elég ha hallgat.*
- Alapvetően azt mondanám a pusztító természetű lények is képesek újat létrehozni, de kétlem, hogy ez következne be. Főleg nem olyan emberektől várható a változás, akik képesek voltak azért ölni, hogy olcsóbb legyen a kenyér.
*Lehet téved, mindenesetre nem becsüli sokra a csőcseléket, leginkább emiatt a megmozdulás miatt. Persze éppen ennyire lenézi a helyi már elszegényedett bukott nemeseket is, mert képtelenek voltak megfelelően kézben tartani a város irányítását. Véleménye szerint szánalmas mindkét réteg, csak éppen más miatt.
A kalandor megint beszél Hytia pedig megint hallgat. Ez még mindig jól megy, meg is szokta, hogy az „ügyfelei” akik iránymutatással fordulnak hozzá elkezdenek magukról beszélni.*
- Nem is vágyol egyáltalán a szerelemre? Hiszel egyébként benne?
*Mert Hytia nem. Fiatalon még igen, az ő szíve is gyenge volt a hasonló hamisságokra, de már elfáradt és ridegebbé vált, ami azt illeti így jóval könnyebb dolga van. Nem igen kötődik senkihez, nincs ami visszatartsa, egyszerűen azt teheti minden megkötés nélkül, ami saját fejlődését eredményezi. Ez persze jó, felszabadító, és mióta gyermeke olyan tragikus véget ért már nem is vágyik annyira családra. Persze attól még mindig fontosnak tartja, a családhoz viszont szintúgy nem feltétel a szerelem, sőt. Jobb ha az nincs is, idővel úgyis elmúlik vagy megromlik miatta minden.*
- Jó vagy rossz? Mindenképpen kategóriába akarod helyezni magad?
*Válaszol a kérdésre kérdéssel. Meg is lepi ez, hiszen az előbb is azt mondta a férfinek, hogy milyen nehezen besorolható. Ha viszont mindenáron akar valamit hallani, akkor válaszol neki őszintén.*
- A szememben egy gyilkos vagy és az is maradsz akárhogy is szépíted ékes szavakkal vagy támasztod alá nemes célokkal. Azt nem mondanám feltétlenül, hogy gyilkosnak lenni rossz.
*Meglepődik, hogy most ő van a soron, így ki kell lépjen a kényelmes kis komfortzónájából. Ráadásul olyanokat kérdeznek tőle, amiről sok fogalma neki sincs egyelőre.*
- Hát... Ez még képlékeny.
*Igyekszik nem elhúzni a száját kelletlenül, azért valami fintor mégis kiül az arcára, amit talán Athoc idővel meg fog szokni. Ez már nem az első apró kelletlen gesztus.*
- Elég váratlanul ért és eléggé erre alapoztam, úgyhogy kissé tanácstalan vagyok, de biztos van itt lehetőség. Sőt, lehet egy porig rombolt hely éppen olyan, mint egy üres pergamen. Ma pihenek, holnap elindulok és körbenézek a városban, hogy lássam mi van kialakulóban utána meg megyek ahova a megérzéseim visznek.
*Nem túl konkrét, de hazudni nincs kedve.*
- Ami azt illeti, biztos sok kalandlehetőséget rejt most a feldúlt Arthenior, nekem meg jól jönne ideiglenesen egy harc képzett társ. Mit szólsz, lenne kedved együttműködni és holnap közösen körbenézni?
*A hit kérdése meg egyebek a továbbiakban tökéletesen hidegen hagyja, ugyanakkor csendben ül és úgy tesz mint aki figyel a válaszra. A kérdésére kapott válasz viszont érdekli, és érdekesnek is találja az „egyensúlyt” mint Athoc szerint megfelelő feleletet. Várja, hogy a férfi kifejtse a miérteket.*
- Ez igaz.
*Feleli bólintva ahogy ő maga is átgondolja a szépen kifejtett érveket.*
- Ugyanakkor morális értelemben nincs különbség tíz vagy száz ember megölésében.
*Közben megfigyeli azt is, hogy a férfi szeret sokat beszélni, bő lére ereszteni világszemléletét, ezzel persze semmi gondja nincsen, sőt megkönnyíti a dolgát, mert így elég ha hallgat.*
- Alapvetően azt mondanám a pusztító természetű lények is képesek újat létrehozni, de kétlem, hogy ez következne be. Főleg nem olyan emberektől várható a változás, akik képesek voltak azért ölni, hogy olcsóbb legyen a kenyér.
*Lehet téved, mindenesetre nem becsüli sokra a csőcseléket, leginkább emiatt a megmozdulás miatt. Persze éppen ennyire lenézi a helyi már elszegényedett bukott nemeseket is, mert képtelenek voltak megfelelően kézben tartani a város irányítását. Véleménye szerint szánalmas mindkét réteg, csak éppen más miatt.
A kalandor megint beszél Hytia pedig megint hallgat. Ez még mindig jól megy, meg is szokta, hogy az „ügyfelei” akik iránymutatással fordulnak hozzá elkezdenek magukról beszélni.*
- Nem is vágyol egyáltalán a szerelemre? Hiszel egyébként benne?
*Mert Hytia nem. Fiatalon még igen, az ő szíve is gyenge volt a hasonló hamisságokra, de már elfáradt és ridegebbé vált, ami azt illeti így jóval könnyebb dolga van. Nem igen kötődik senkihez, nincs ami visszatartsa, egyszerűen azt teheti minden megkötés nélkül, ami saját fejlődését eredményezi. Ez persze jó, felszabadító, és mióta gyermeke olyan tragikus véget ért már nem is vágyik annyira családra. Persze attól még mindig fontosnak tartja, a családhoz viszont szintúgy nem feltétel a szerelem, sőt. Jobb ha az nincs is, idővel úgyis elmúlik vagy megromlik miatta minden.*
- Jó vagy rossz? Mindenképpen kategóriába akarod helyezni magad?
*Válaszol a kérdésre kérdéssel. Meg is lepi ez, hiszen az előbb is azt mondta a férfinek, hogy milyen nehezen besorolható. Ha viszont mindenáron akar valamit hallani, akkor válaszol neki őszintén.*
- A szememben egy gyilkos vagy és az is maradsz akárhogy is szépíted ékes szavakkal vagy támasztod alá nemes célokkal. Azt nem mondanám feltétlenül, hogy gyilkosnak lenni rossz.
*Meglepődik, hogy most ő van a soron, így ki kell lépjen a kényelmes kis komfortzónájából. Ráadásul olyanokat kérdeznek tőle, amiről sok fogalma neki sincs egyelőre.*
- Hát... Ez még képlékeny.
*Igyekszik nem elhúzni a száját kelletlenül, azért valami fintor mégis kiül az arcára, amit talán Athoc idővel meg fog szokni. Ez már nem az első apró kelletlen gesztus.*
- Elég váratlanul ért és eléggé erre alapoztam, úgyhogy kissé tanácstalan vagyok, de biztos van itt lehetőség. Sőt, lehet egy porig rombolt hely éppen olyan, mint egy üres pergamen. Ma pihenek, holnap elindulok és körbenézek a városban, hogy lássam mi van kialakulóban utána meg megyek ahova a megérzéseim visznek.
*Nem túl konkrét, de hazudni nincs kedve.*
- Ami azt illeti, biztos sok kalandlehetőséget rejt most a feldúlt Arthenior, nekem meg jól jönne ideiglenesen egy harc képzett társ. Mit szólsz, lenne kedved együttműködni és holnap közösen körbenézni?
13041. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-21 19:42:41
Üzenet elküldve: 2018-11-21 19:42:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Amint lejjebb hagynak az indulatok, visszaköti a szütyőt a derékszíjára. Már nem fenyeget senkit se a meglincselés veszélye, így hátradől a székben és két karját egymásba fonva figyeli, ahogy szépen lassan minden visszatér a régi kerékvágásba. Azt, hogy Angu mellé lép és a falnak veti a hátát, csak szeme sarkából figyeli. Egy ujjával akaratlanul is feszes ütemet produkál, hiszen nem is a távolság zavarja, inkább, hogy a férfi fölé magasodik. Ezt az érzést, hogy valaki , ha nem is így van igazából, ő fölé akarja mind szellemileg, mind fizikailag helyezni magát, veszettül utálja. De türtőzteti magát. Szemei elidőznek a gnóm lányon, nézi a száját, ahogy mozog, de nem érti azt, ami kijön rajta. Fülel, arcán megfigyelhető a koncentráció és a teljes figyelem. Arra jut, hogy a lány valószínűleg egy általa nem ismert idegen nyelven beszél. Mikor feléjük fordul, és Anguhoz idézi szavait tudatosul benne, hogy valószínűleg Lyllinor csak nagyon megfázott. Ennek a hirtelen felismerésnek következtében, a szája szélei felszöknek, a nevetést nem tudja visszafogni, kibukkan belőle, de gyorsan odakapja mind a két kezét és elfordul a társaságtól. Mások azt hihetik, hogy csak a jóllakottság levegőbuborékai törnek a felszínre a nőből. Kicsit néha megremeg a válla.*
~Dagyon én is dagyon…~*Annyira meglepődött, hogy teljesen elvesztette az arcizmai fölött az irányítást, de megpróbálja megemberelni magát, megtörölve szemzugait visszafordul a társaság felé. Angu válaszából ítélve ismeri a gnóm lányt, ez az ismeretség még jól jönne YIlandának is. Hiszen egymagában nem szeretne a környéken kóborolni, dühtől nehéz levegő járja át a sikátorokat és lincselő tömeg uralja az utcákat. Már az úton idejövet hallott róla szóbeszédeket. Laurentitia invitálása sem illan el a füle mellett, és amint Angu is megemlíti a meghívást, feláll az asztal mellől és megfogja a székének támláját.*
- Később visszatérünk rá. *Zárja rövidre a beszélgetést. Tekintete immár a nemrég érkezőkre vándorol, valamint Luninari intézkedését figyeli*
- Egy új ismerős. Milyen tapintatos. *Jegyzi meg, bár, hogy gúnyosan vagy elismerően, az nem hallatszik ki a hangjából. Ezek után a férfi előtt pihenő tányérra tekint*
- Árulja el nekem, nem is volt igazán éhes, ugye? *Kérdi mosolyogva, hiszen tudja, hogy most már annyi esélye sem lesz Angunak nyugodtan megvacsorázni, mint eddig.*
- Ha nincs ellenére, csatlakoznék. Szabad?*Nyilvánítja ki egyértelműen szándékát, és a férfi tányérja felé nyúl, hátha gyorsabb helyváltoztatásra tudja bírni, ha segít a költöztetésben. Ezen felül tisztességtelen előnyt remél szerezni, az által, hogy pártfogásába veszi a tányért, azért hogy a többieknek úgy tűnjön, jó baráti kapcsolatot ápol az elffel.*
*Amint lejjebb hagynak az indulatok, visszaköti a szütyőt a derékszíjára. Már nem fenyeget senkit se a meglincselés veszélye, így hátradől a székben és két karját egymásba fonva figyeli, ahogy szépen lassan minden visszatér a régi kerékvágásba. Azt, hogy Angu mellé lép és a falnak veti a hátát, csak szeme sarkából figyeli. Egy ujjával akaratlanul is feszes ütemet produkál, hiszen nem is a távolság zavarja, inkább, hogy a férfi fölé magasodik. Ezt az érzést, hogy valaki , ha nem is így van igazából, ő fölé akarja mind szellemileg, mind fizikailag helyezni magát, veszettül utálja. De türtőzteti magát. Szemei elidőznek a gnóm lányon, nézi a száját, ahogy mozog, de nem érti azt, ami kijön rajta. Fülel, arcán megfigyelhető a koncentráció és a teljes figyelem. Arra jut, hogy a lány valószínűleg egy általa nem ismert idegen nyelven beszél. Mikor feléjük fordul, és Anguhoz idézi szavait tudatosul benne, hogy valószínűleg Lyllinor csak nagyon megfázott. Ennek a hirtelen felismerésnek következtében, a szája szélei felszöknek, a nevetést nem tudja visszafogni, kibukkan belőle, de gyorsan odakapja mind a két kezét és elfordul a társaságtól. Mások azt hihetik, hogy csak a jóllakottság levegőbuborékai törnek a felszínre a nőből. Kicsit néha megremeg a válla.*
~Dagyon én is dagyon…~*Annyira meglepődött, hogy teljesen elvesztette az arcizmai fölött az irányítást, de megpróbálja megemberelni magát, megtörölve szemzugait visszafordul a társaság felé. Angu válaszából ítélve ismeri a gnóm lányt, ez az ismeretség még jól jönne YIlandának is. Hiszen egymagában nem szeretne a környéken kóborolni, dühtől nehéz levegő járja át a sikátorokat és lincselő tömeg uralja az utcákat. Már az úton idejövet hallott róla szóbeszédeket. Laurentitia invitálása sem illan el a füle mellett, és amint Angu is megemlíti a meghívást, feláll az asztal mellől és megfogja a székének támláját.*
- Később visszatérünk rá. *Zárja rövidre a beszélgetést. Tekintete immár a nemrég érkezőkre vándorol, valamint Luninari intézkedését figyeli*
- Egy új ismerős. Milyen tapintatos. *Jegyzi meg, bár, hogy gúnyosan vagy elismerően, az nem hallatszik ki a hangjából. Ezek után a férfi előtt pihenő tányérra tekint*
- Árulja el nekem, nem is volt igazán éhes, ugye? *Kérdi mosolyogva, hiszen tudja, hogy most már annyi esélye sem lesz Angunak nyugodtan megvacsorázni, mint eddig.*
- Ha nincs ellenére, csatlakoznék. Szabad?*Nyilvánítja ki egyértelműen szándékát, és a férfi tányérja felé nyúl, hátha gyorsabb helyváltoztatásra tudja bírni, ha segít a költöztetésben. Ezen felül tisztességtelen előnyt remél szerezni, az által, hogy pártfogásába veszi a tányért, azért hogy a többieknek úgy tűnjön, jó baráti kapcsolatot ápol az elffel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18874-18893