//Artheniori spontán kollokvium//
*Eran amilyen szétszórt, csak jó nagy bóklászás után veszi észre, hogy beszélgetőpartnere eltűnt. Már-már azt hiszi, csak az ezüstcsörgő idézte meg előtte Vilongärdot és beszélgetésüket, mikor a férfi újra visszatér.*
- Hála az égnek, már azt hittem megzápult az agyam, hogy egyszer csak nem volt sehol.
*Ő is nevet a férfivel együtt. Eran már majdnem teljesen felöltözött, mire Vilongärd is elkezdi felkapkodni a ruháit. Eran felcsatolja hátára köpenyét, de a csuklyát nem hajtja a fejére, hiszen nem mennek ki az utcára, hanem egyenesen a pegazusba térnek be. Botját is a kezébe kapja és a kétfős csapat élén vezérként indul a fogadó felé. Közben hegyes fülével hallgatja Vilongärdot a kis füzetéről.*
- Megértem, kolléga, hogy mitől is tart. Befejezetlen és hobbiból készített tanulmányaim én sem biztosan szívesen tárnám mások elé.
*Mondja együttérzőn, s kicsit lassít hosszú lábaival, hogy a másik tudós beérhesse és egymás mellett mehessenek.
A következő felvetésre kicsit azonban elgondolkozik. Az első reakciója szerint egész lelkesen állna a dologhoz, de amint jobban belegondol, elbizonytalanodik. Igaz, mint elf, tömérdek idő áll a rendelkezésére. De mégis megígérte családjának, hogy amint párt talál magának visszatér hozzájuk. Habár hölgy még nincs a színen, ki tudja mikor bukkanhat fel egy tökéletes ara jelölt.*
- Igazán boldog lehetnék, ha részt vehetnék egy tudományos létesítmény létrehozásában. Biztosan lendítene a város színvonalán, sőt csökkenhetne az iskolázatlanság, ha elég adomány folyna be.
*Magában már egész tervet állít fel, lépcsőfokonkénti haladásra egy ilyen intézménnyel. Társak szerzése, akik érdekeltek lennének benne, majd támogatók keresése. És még sok sok apró dolog, amire szükség van. Eran agya lelkesen pörög s másodpercek alatt gondolja végig.*
- Jól mondja, barátom, sokszor áldozni kell a tudomány oltárán, hogy előre jussunk. Nem minden oldható meg imával és erős akarással.
*Eran is racionalista, habár sokszor gondolkodásmódját a pozitivizmus jellemzi, ami elég különös lehet egy tudóstól. De nem szeret búslakodni, s a haragot sem kedveli különösebben. De semmilyen elvi dolgon nem szeret fennakadni, amíg nem bizonyítják azt és nem látja, fogja két saját szemével, kezével. Ha Vilongärd hullát akar boncolni, akkor megfelelő cinkostársra talált Eranban. Ez a tudós nem ijed meg egy éjjeli temetői látogatástól, ahol még szorgosan szembe is mennek a törvénnyel, persze egy nagyobb jó érdekében.
Idő közben megérkeznek a tömött Pegazusba, ahol sikerül Erannak egy szélre eső asztalt találnia két székkel. Érdeklődve néz körbe az itt összegyűlt embereken.*
- A politika nekem sem jó barátom. Sokkal fontosabb dolgok is vannak ezen a világon, amik minden fajban érdekeltek. Növények! Ki tudja melyik az, amelyik az emberekre halálos ám az elfeket gyógyítja!
*Igazán átszellemülten tud az élővilágról beszélni, s hangja most is olyan áhítatos, mint amilyen talán Vilongärd szokott lenni teológiájával kapcsolatban. Eran pedig ilyen az állatokkal és növényekkel, lelkesen kutat utánuk, fajaik és tulajdonságaik után.*