//Eryndir//
*Nos, nem állt szándékában a bemutatkozást ennyire komolyan venni, de persze, az elf szentimentalizmus... Mégsem tudja mi lenne a legmegfelelőbb lépés, mi lenne illendő. A habozásával el is telik néhány pillanat, de végül csak biccent egyet, igyekszik minél tiszteletteljesebben. Olyan emberhez méltón, egyszerűen. Talán a faj, kiket a férfi képvisel, hasonló véleménnyel van a nő sajátja iránt.
Újabb rövid szünet áll be a kis bice-bóca beszélgetésbe, Ansel ezt ki is használja hogy kortyolhasson a teából, de ekkor feltétetik a kérdés. Túlozna az, aki azt állítaná, a nőt az invitálás csak kicsit lepte meg. Majdhogynem köhécselni is kezd, hiszen a teát félrenyeli, de uralkodik magán, az ingert halk torokköszörülésig enyhíti. Lassú mozdulattal teszi le a csészét, ezzel időt nyerve magának. Már majdnem elhatározza, hogy nemet mond. Hiszen azt sem tudja ki ez a hegyesfülű itt, életében most látta először. De hirtelen a rivális gondolatok, mik mindig is a különcség, a társadalomtól való elzárkózás ellen küzdöttek, elnyomják a megszokáshoz vonzódókat. Talán nem veszít semmit, ha beleegyezik, ráadásul a férfiben van valami, amit közösnek érez. A dolgok, amiket a tükörben lát, mintha benne is felsejlenének. Sőt, eddig egészen kellemesen érezte magát a társaságában.*
- Nos... *Hangjából nem hiányzik az elbizonytalanodottság, számára ismeretlen terepre terelték.* - Nem bánom. A friss levegő talán jót is fog tenni. Nyugodtabban alszom. *Mintha csak magyarázkodna. Átgondolja újra és megkönnyebbül, hogy megszabadulhat a fülledt légkörtől, az emberektől. Amennyi tea a csészében maradt, azt kihörpinti, majd vállára akasztja a pengét és a tarisznyát. Eryndirre pillant, s ha megerősítést kap, hogy mehetnek, elindul a hátsó ajtó felé.
S amint kilép a helyiségből, körbe öleli a hűvös este. Kellemes enyhülés ez a meleg nyári nap után. A férfit keresi pillantásával, s ha megtalálja, kimondja a kérdést, ami a pillanatban leginkább érdekli.*
- És merre vitt az út, mielőtt a városba jöttél, kedves elf uram? *A fiatalabbak talán komikusnak vennék a megszólítást, de Ansel régimódibb családból jött, neki így nyilvánul meg az illem.*