//Emlékek sebei//
//Gyógyuló sebek//
*Nőből van, és nem is vak, tudja, természetesen észrevette, hogy egy jóképű szőke fickó láthatólag nehezen szakítja el tőle a tekintetét.
Az lenne a csoda, ha nem észlelte volna, mikor egy asztalnál ülnek.
Lia a pillái alól figyeli Rendollt, majd lassan elmosolyodik, miközben a férfi leadja kettejük rendelését, sőt, még kenyeret is kér a ragu mellé, nagyon figyelmesen, bár Lia kenyér nélkül is megette volna, de így azért mégiscsak teljesebb lesz a dolog. Laktatóbb.*
~Rendollnak pedig most nagy szüksége van a jó ételekre. Hamarabb gyógyul úgy.~
*Lassan bólint.*
– Szerintem szükségünk is lesz rá. Nem akarnálak az istállóban kötözni. Máshol meg hol?
*Teljesen logikus a dolog. A városon kívül bármilyen tábor jó, de azért a nyílt utcán csak nem lehet ilyesmit intézni, ez Lia számára világos.
De a férfi hangja valahogy furcsán cseng most a fülében, pedig nyugodtan, halkan, és látszólag közönyösen beszél, és mégis.
Liának van elég ideje őt figyelni, amíg az ételre várnak, mert bár a pegazus híres a jó kiszolgálásról, de azért itt sem varázsütésre telnek meg a tányérok és érkeznek a pincérek.
Aztán a férfi következő mondata már magyarázat is Lia számára.*
~Hát emiatt.~
– Nyilván, ha kifizetjük, akkor ott is alszunk, világos *felel teljesen komolyan.* Nem érné meg különben kifizetni a szobát. Az ablakon meg csak nem kéne kiszórni az aranyat.
*Ugyanakkor most végiggondolva valóban érdekes lenne kettesben egy közös szobában. Lia úgy véli, lehet, hogy az érdekes nem is jó szó erre, sőt, meg sem közelíti a valóságot.
Ha csak visszagondol arra, mi történt a tisztáson, elönti a forróság, érzi az arca is kipirul, és sejti, hogy ez nem marad észrevétlen Rendoll előtt sem. Ugyanakkor nem ostoba csitri, hogy azon cirkuszoljon, hogy kettesben marad egy férfival, aki tetszik neki, és akit egyre jobban kedvel is.*
~Főleg úgy, hogy a csókja izzó édes bélyeg.~
*Lia halkan sóhajt, és egyelőre csak kavargatja az ételét, mintha túl meleg lenne még neki.*
– Jó étvágyat! *szól, és a férfit nézi, aki úgy tűnik, csakis a ragura koncentrál.
De aztán kiderül, hogy a látszat csal, a férfi felnéz, és találkozik a pillantásuk. Lia lassan elmosolyodik.*
– A földön? Meg máshol? A te sebesüléseddel? Most tényleg dühíteni akarsz?
*A lány hangja egyszerre morcos és kedves, érezni, hogy nem mérges egyáltalán, ugyanakkor, ha a férfi nagyon kötné az ebet a karóhoz, akkor be tudná pöccenteni.
Aztán nagy levegőt vesz.*
– Nos, a piac egy rövidebb út lenne, remélem. Kellene venni kötszernek való rongyokat, egy alsóinget, neked egy nadrágot, aztán némi lisztet és kevéske cukrot és sót is. Meg valami kannafélét és talán egy kisebb bográcsot. És ha úgy gondolod, hogy…*nyel egyet, nem jön a szájára az, hogy ha Rendoll tényleg vele akarna tartani, valahogy zavarba jön ettől, halványan elpirul, átugorja ezt a fél mondatot*, Akkor kellene egy sátor is. Nem valami csicsás darab, csak egyszerű, katonai, az tökéletes lenne.
~Meg Rhea Félelmét.~
*A gondolat önkéntelen, Lia el is pirul, hogy eszébe jut. Nem gond neki persze, hogy saját maga is begyűjtse, csakhogy nincs nála, nem számított ilyesmire, és a város kövei között nem fog találni a virágból. Arról pedig fogalma sincs, a piacon árulnak-e. Ha igen, akkor, nos, akkor nagyon nem lesz könnyű dolga, ha nem, akkor meg még nehezebb lesz.*
– Arra gondoltam, hogy ebéd után kimehetnénk körbenézni, csak egy rövidebb séta, és utána már nyugtunk lenne, átkötném a lábad, és pihenhetnénk kicsit ma. Mit szólsz hozzá? *kérdezi, de közben már ő is enni kezd.*