//Cerlyna Niphryl//
*Mennyi idő is telt el azóta, hogy elindult az erdőszéli tisztásból a városba, Arthenior-ba? Nem volt benne biztos, de körülbelül hét órája lehetett.*
~Hol vagyok: mi ez hely?~ *Néz a Pegazus fogadó ajtajára, mint egy mesüge manguszta, fel se ismervén azt, hogy már meg is érkezett végállomására a fáradt, és hosszadalmas útjáról, Arthenior városába. Öntudatlanul, de már be is csukta maga után az ajtót.*
*A bal kezén keletkezett sebeket, útja során próbálta úgy befáslizni a vadász ruhadarabjának segítségével, hogy ne legyen feltűnő, és úgy ahogy, de elszorítsa a vérzést is.*
~Le kell ülnöm valahova gyorsan, mert mindjárt elszédülök, és összeesek itt helyben.~ *Az első asztalhoz leül, ahhoz amelyiket elsőnek megpillantja, de balszerencséjére vagy szerencséjére, mintha már valaki itt helyet foglalt volna, viszont ez jelen állapotában nem tudja érdekelni, meg amúgy sem tudni tovább ülni egy másik asztalhoz, úgyhogy mindegy-mindegy alapon, de leül. Hátradől, majd bal karját elhelyezi, egy a számára kényelmes pozícióba, de nem túl feltűnően.*
– Mi... *Próbál mondani valamit, de helyette egy adag vért köhög fel, amit gyorsan el is próbál tüntetni jobb kezének segítségével, remélvén, hogy senki sem látta meg a gyengeségét. Már el is felejtette azt, hogy amikor helyet foglalt az asztalnál akkor, mint ha már ült volna valaki itt. El is pillant jobbra-balra, hogy bizonyosságot szerezzen erről, hogy nem-e valamilyen képzelet szüleménye volt, amit a kisebb láza okozhatott. Egy valamilyen alacsony teremtmény volt az.*
*Elsőre törpének nézte őt, de amikor jobban szemügyre vette az asztalnál ülő partnerét, akkor észrevette, hogy majdhogynem fehér haja, és más-más színű szemei vannak, ami kimondottan nem egy törpéről mondható el, de sokkal inkább egy valamilyen alacsony teremtményről, mint például egy gyerekről. Fajtáját ekkor még nem tudta a kamasz gyermetegnek, de hegyes fülei, és elf vonásai, csak is arról tudnak tanúbizonyságot adni Yahnak, hogy ő bizony egy a hosszúéletűek közül, de persze lehet, hogy a rosszabbodó állapota miatt elsiklott, egy-két apróbb dolog felett, a teremtmény feltérképezése közepette.*
~Azok a szemek, mint ha a lelkembe bámulnának.~ *Yah végre pislog egyet zavartságában, majd hirtelen elnéz egy másik irányba.*