*Most rajt a sor, hogy meglepődjön, a másik által feltett kérdést hallva. Mielőtt bármit mondana, ismét határozottan bólint.*
- Igen. Nagyon könnyen leég, kipirosodik... kékül-zöldül... Legalábbis azt mondják. De tény érzem, ha valahol nincs rendben, de a színét legjobb esetben is csak saccolni tudom. *Fejti ki kicsit jobban a dolgot.
Eztán csendesen hallgatja a karmokról szóló beszámolót, miközben csak ábrázata árulkodik arról, hogy számára a dolog azért meglepő. Mármint nem a pusztakezes harc hanem, hogy ilyen jellegű avatások is léteznek. Nem mintha a harc olyan szokatlan lenne, de ez a puszta kézzel szétmarcangolás... Sajátságos. Hirtelen nem is tudja, mit mondjon a dologra.*
- Férfiavatás?* Hát inkább kérdez. S pislog néhányat, hogy rendezze vonásait.*
- Ne értsd félre kérlek, nem akartalak megbántani, csak tudod sokakra jellemző, hogy meggondolatlan vagy elhamarkodott ígéreteket tesznek... Ezekbe meg jobb nem belefutni.* emeli fel védekezőn kezeit, miközben magyarázza a dolgot.* - Honnan tudhattam volna, hogy komolyan is gondoltad amit mondtál?* Hiszen csupán nemrég ismerkedtek meg.*
- De ígértem ezen túl nem fordul elő és még egyszer kérlek, bocsáss meg. * Nézi a másiakt már már bűnbánó kiskutya módjára. A komorság azonban ragad rajtuk, a pofavizit után már Grauk is csak kuncog. Ő maga már kevésbé találja mókásnak a faragott agyarak gondolatát.*
- Hi * Ennyit azért ő is kibök s legközelebb csak falatozás után szólalnak meg ismét. Mikor is a teájára még várnia kell egy keveset. Ez alatt újabb illat vegyül a levegőbe, méghozzá a cirom, s egyéb neszek, s mielőtt még rákérdezne, hogy mi is történik körülötte, már érkezik is a magyarázat.*
- Ó kössz... ö...* Reked benne a szó és akad el a mozdulat, mivel a tálka keresésére indulna,ám
ahogy megérzi arcocskáján a nyirkos kendőt, meg az azt tartó hatalmas karmos ujjakat, hát inkább nem beszél, nem hadonászik, csak behunyja szemeit, s nyugodtam tűri a műveletet, majd, mikor már úgy érzi végezte, s ez a másik szavai is alátámasztják, akkor nyitja ki óvatosan csak egyik, majd másik szemét is. *
- Köszönöm,bár be kell valljam, most azért megleptél. * Húzódnak kicsit zavart mosolyra ajkai, s eddigre már egy bögre teát szorongat, mibe bele is kortyol. Mindeközben a kérdő tekintet nem nagyon látja, de a kérdésre már felel.*
- Azt hiszem, megiszom ezt a bögre teát, meg talán még egyet, aztán pedig kiveszek egy szobát.* Lassacskán valóban nem ártana visszavonulni, ráadásul még az esti gyakorlatok és a meditáció is előtte van.*
- Ha dolgod van, nyugodtan menj, nem haragszom meg. * Engedi útjára a másikat, majd újabb kortyok következnek.*