//Lyes, Aezmorin, Grawok//
- Piperkőcféle? *Fortyan fel a szóra.* Inkább nemes, ha már hüvelykujjból varázsolunk elő szavakat. Lihanechből. *Kissé többet árul el, mint amennyit szeretett volna, de a gnóm jól forgatja a nyelvét, bizonyára tehetséges ebben, bár Lyesnek eszébe nem jutna ezért megdicsérni. Sértésre sértés a válasz, ezt jól tudja, de kulturált formában, bár Lyesa szavai mögött rejlő cinizmusát nehezen tudja palástolni, csak ritkán.*
- Szavaim őszinték, mint a szűz, bár sokakat megbántok vele valóban, azonban eleddig még nem volt szükség rá, hogy visszafogjam magam. Talán majd úgy teszek. *A kezében lévő kupa szélét zsebkendőjével törli végig, majd óvatosan iszik a sörbe. Talán tartani tudja magát előbbi szavához, mert csak egy látványos fintor fut végig selymes arca barázdáin, megjegyzést most nem fűz hozzá, pontosabban csak egyet:*
- Érdekes. *Jegyzi meg, miután lenyeli a sört. Hosszan néz a gnómra, talán azt fontolgatja, hogy megbízhat e benne, de tekintettel arra, hogy eddig nem adott okot, hogy ne, ezért folytatja. Valójában nincs is más választása.*
- Majdnem biztos vagyok benne, hogy homokszínű haja van, vékony arca és egyenes tartása. *A beszélgetés itt hirtelen megszakad, mert egy férfi lép az asztalhoz, melyre Lyes felkapja fejét. Feláll, majd biccent:*
- Üdvözlöm! Ami azt illeti igen, *Lyes végigméri az érkezőt* sötételf. *Az utolsó szót meglehetősen keményen ejti ki, süt belőle az indulat és a fajgyűlölet. Lyest nem különösebben érdekli, hogy valaki szigorúan néz-e vagy sem, bár tény, hogy az érkező tekintete sem menekülésről árulkodik. A sötételf nevéhez méltóan is viselkedik, habitusára Lyes csak elhúzza az orrát.
//Néhány perccel később//
Miután végighallgatja a cseppet sem kedélyes beszélgetést, lassan kortyol sörébe, majd Grawokra néz:*
- Látom a legendák valóban igazak a sötételf jó modorról és kedvességről. *Húzza el a száját, s veti oda foghegyről.* Ilyenkor derül ki számomra, hogy miért is létezik előítélet. *Kuncog fel.* Köszönöm, hogy ezen tézisem igazolást nyerhetett. *Nevet tovább, majd szája ismét penge vékonyra simul.*
- Engedje meg, hogy kijavítsam, a zöldike megnevezés felettébb kellemetlen, próbáljuk meg inkább az elf szó használni. De talán az lenne a legjobb, ha a szájára sem venne, sötételf. *Szemei csak pillanatra villannak meg a kedves asztaltársaság felé, majd ismét sörébe kortyol egykedvűen.*
- Nos, kedves uram, *fordul vissza a gnómhoz* a világért sem akarok az üzletükbe beleszólni, kérem jelezzen, ha a nyelvcsatát befejezték... vagy, ha esetleg segíteni kell befejezni. *Nem is palástolja, hogy jelenleg a gnóm felé húz, hiszen még meg is nevettette őt érkezésekor, ami egy ilyen fahumorú elfnél, viszonylag nagy szó.*