//Második szál//
*Először tényleg leplezni próbálja a csalódottságát. kifejezéstelen arccal hátradől a széken, rég nem ápolt haja arcába lógva. Most, hogy ismét civilizációban találta magát, jött rá, hogy nemcsak egy kis edzés, hanem egy mosdás is ráférne: Még mindig páncélzatát hordja ruházata alatt, ami sok helyen be is horpadhatott az út során, valamint kényelmetlenül nehézzé kezd válni egy idő után. Több helyen mocskos, néhol szakadt ruházata miatt jobban néz ki félőrült zarándoknak, mint nemes lovagjelöltnek. bár aludt, és még a jéghideg patak medrében is megfürdött még az úton, egy kiadós reggelinél, valamint egy kényelmes ágynál jobban semmire sem vágyott per pillanat. Kardja, valamint pajzsa még mindig övén függött, sok helyen piszkosan és már javításra szorulva. Hosszú útja volt, és hiába próbálta az ellenkezőjét mutatni, halálosan is fáradt volt. Hanem Khrosas másik kijelentésére örömmel kapja fel a fejét.*
- Ezt akartam hallani! Az országúton általában úgysem tisztességtudó lovagokkal találkozik az ember, és ahogy tapasztaltam, a "hivatalos" stílusokat könnyen ki lehet ismerni, és akkor már vége a delikvens utazónak. No nem mintha ezzel bármire is utalnék magával kapcsolatban - *Halkítja le magát és emeli föl tenyerét bocsánatkérően.* - De nem mindig találkozok olyannal, aki hajlandó is megtanítani, hogy kell túlélni egyedül. márpedig ami morzsákat a felsőbbrendű osztály elvet nekem, azok egy nap nem lesznek elegendőek. Teszem úgy, most az életemet teszem az ön kezébe, tanításokért cserébe. Hát mi ez, ha nem bizalom? - *Elhallgat, belekortyol a még meleg teájába.* ~Tény, hogy sok cím csak cím, semmi más. Kapcsolat, pénz, megvesztegetés, bármi szóba jöhet, és ki is lehet ezeket érdemelni. Számtalan sok báró és gróf még a vajazókés forgatására sem képes, míg egy nevesincs rabló könnyen képes lenne felszeletelni őket. ~ - Leginkább azért kérem most a segítségedet, mert tudom, hogy más származású emberek mindig máshogy cselekszenek, máshogy küzdenek. legyen szó mocskos technikákról, vagy bámulatos kézügyességről, nem készülhetek fel erre egyedül, információ nélkül. - *Halkan közli ezeket a szavakat vele is, őszinteséggel és kicsi szomorúsággal a hangjában.*