//Második szál//
//Egy régi arc//
*Az első válasszal elégedett, Aswea marad a városban. Valószínű nem fog megint felszívódni és bajba kerülni, hogy hosszú idő után előkerüljön meggyötörten, azt nem akarná. A gazdagság leírásán szélesen vigyorog.*
-Mondjuk, hogy még nem láttalak gazdag dámának öltözve, de el tudnálak képzelni. Mélyen dekoltált selyemruha és korona, hm, hát nem lenne rossz.
*Nem felejti el megmustrálni a lányt miközben ezeket mondja, de a végén nevetnie kell. Nem látta még ilyen ruhában, de valami azt súgja megérne egy próbát.*
~Mát megint az otthon, Shya is ezzel jön mindig! Miért akar mind a kettő otthont, amit nem lehet elhagyni, amit védeni kell és örökre szól.~
-Igen Shya megértő és jószívű, ahogy mondod, de nem feltétlenül avatnám be mindenbe.
~Amilyen jószívű simán megforgatná bennem a késemet, ha a segítségen kívül bármi mást is nyújtanék neked és te nem ismerheted, amilyen bizalommal van irántam, a fene tudja miért. Valószínű egyből megölne, ha tudna rólad és hiába bizonygatnám, hogy nem kitartott szeretőm vagy, csak volt. Mégiscsak egy fejvadászlány és nem egy jótét naiv lélek, nem várható más tőle. Előbb öl, mint hisz a nagy szerelmének, ebben valahogy nem kételkedem, de ez mindegy. Vele megbirkózom és a késsel, amit belém döf, most az a lényeg, hogy neked segítsek, ha szükséged van rá. Sokat szenvedtél és sokáig hiányoltalak, ha kell segítek, ez nem kérdés. Legfőképpen azért, mert elhatároztam és kész, senki nem szólhat bele.~
*Kedve lenne grimaszolni egyet, hogy ennyire nincs, aki osztja a szabadság iránti vágyát. Persze neki is kellene otthon, de csak annyira, amennyire Asweának mondta. Félig meddig lenne egy hely, ahol várják az érkezését és nem okoz meglepetés, ha betoppan. Nagyjából ennyi és valóban nem látná az a hely túl sokszor. A házzal elsősorban az lenne a célja, hogy Asweát rendben tudja és ne az utca magányában. valahol még mindig úgy gondolja hibázott, amikor nem ment utána, ahogy értesült az eltűnésről és ismerve azt, hogy utána mi történt vele, nem engedné el jó szívvel csak úgy. Először nemigazán érti, miért hat ez úgy a lányra, ahogy látja. Eltátott szájjal kikerekedett szemmel tátog, mint a hal, de aztán belekezd a magyarázatba. Átlát rajta és eszében sincs úgy tenni, mintha egy jó üzleti lehetőség lenne, amire le kell csapnia, megjátszva a hálás könnyeket. Valami tényleg megváltozott azóta, hogy együtt voltak. Őt nem tudta úgy elfelejteni, ahogyan a többit, akiknek a nevére és az arcára sem emlékszik mostanra. Mielőtt vele találkozott soha nem volt, akihez ragaszkodott volna. A szemében tényleg ugyanaz a bátortalan lány még mindig, aki a kezét szorongatja a piacon és segélykérő tekintettel néz rá a tolvajok csapatában. A késztetést, hogy ezután is szemmel tartsa, hogy keveredjen olyan zűrbe, amivel egyedül nem birkózik meg, nem tudta legyűrni most, hogy mellette ül. Nem számít rá, hogy Aswea büszkén utasítja vissza. A lehető legkedvesebben adja elő, de lényeg mégis csak az, hogy nem fogadja el, amit adni akar. Olyan történik vele, ami ritkán szokott, meghatódik.*
-Szóval azt akarod mondani, hogy mivel nem tudsz nekem ellenállni, ezért nem fogadsz el egy ilyen jó ajánlatot?
*Hunyorogva, aztán vigyorogva néz rá el is elneveti magát.*
-Ez nagyon ~bolond dolog, őrültség, naiv, vagy buta, túlbonyolított? Nem! Egyik sem, ez inkább~ kedves tőled. Őszintén, nem számítottam rá, hogy visszautasítod, akármi is az oka, de ez így még tetszik is.
*Átvált gyengédebb mosolyra és hagyja a meghatottságot kiülni az arcára.*
-Tényleg nem tudom mi lenne, ha egy olyan házban élnél, aminek félig része vagyok, de nem is nagyon törődöm vele. Azt tudom, hogy most rendben lennél és jól élhetnél, másra nem gondoltam egyelőre.
*Aswea feláll, aztán hozzá lép, hogy a vállára tegye a kezét. Hátradől a széken, hogy rá tudjon nézni, aztán mélyen és látványosan felsóhajt.*
-Igen, mindenki tudja milyen áldott jó szívem van, nagyon szép tőled, hogy nem használod ki.
*Meghatott és gúnyos egyszerre, mert az, hogy Aswea nem ugrott rá egy ilyen lehetőségre, azt jelenti, hogy valóban nem akarja kihasználni, de egyben el is dob egy jó ajánlatot, ami tolvaj szemmel mérve minden csak nem ésszerű. Követi a szemével, ahogy a pálinkáért megy.*
~Kedves, ahogy ajándékdobozba csomagolta és úgy mondta meg, hogy nincs többé szüksége a segítségemre. Vajon tényleg elboldogul most már? Most azt hiszi, de megadom neki az esélyt, ha akarja, hogy egyedül boldoguljon és bebizonyítsa képes megállni a lábán. Talán ezt is akarja bizonyítani? Na kislány, akkor nem fogok az utadban állni.~
*A tekintete simogatja a lányt, ahogy a pulthoz megy és hozza az új adag pálinkát. Egy félmosollyal állapítja meg, ha belül változott és határozottabb is lett, kívül még mindig ugyanolyan formás és törékeny. Valamiért szomorúság vegyül a mosolya mögé, ami őszintén meglepi. Jó lesz legurítani még azt a pálinkát, aztán valóban indulnia kell, mert tényleg közel már a hajnal. Ha az álmoknak vége szakad és Shya felébred, neki mennie kell.*