//Visszatérés//
*Jelentős élvezettel vizsgálgatja a leány viselkedésében végbemenő változások arcára kiírt jeleit.
~Nem rutinos hazudozó.~
Valamiért emiatt most sajnálja, mint azt a kétkezi munkásembert, ki megfeszített munkával készítené portékáját, reménykedve, bizakodva, alaposan vázolja a tervet, gondosan dolgozza ki a szükséges lépéseket, s maga is őszintén hisz abban, most alkotja szerencséjét, most fog elérni oly luxusbeli vágyálmokat, mint egy kiadós vacsora. Aztán csalódik, s újra éhen marad.
Szinte bűntudata van, most mi lett volna neki az a pár arany? Számára igazán semmiség, ennek a leánynak pedig bizonnyal lényeges. Majd fintorogva ereszti el ezen különös gondolatokat.*
~Nem, kell a lecke, hogy fejlődni tudjon.~
-Minden bizonnyal megtévesztő a külsőm, tudom magam is.
*Mosolyodik el, már szinte bocsánatkérőn, és megy bele a játékba.*
-Az utazás miatt van, inkább így, mint bezárva egy hintóba. Az kisasszonyoknak, és gyenge ficsúroknak való. Bort?
*Inti máris közelebb a csapost, felszolgálót, mintha ezer éves ismerősök lennének a kis szélhámossal, kik épp csak beültek egy ital mellett cseverészni.*
-Nem történt semmi, kisasszony. Gyakran összekevernek a Livintheal zsoldosaival.
*Legyint nagyvonalúan, és fordítja pillantását az egybegyűltek felé, mintha valóban létezne az említett család, és jelen lehetne annak keresett képviselője.
Valójában, rajta kívül csak három mélységi tartózkodik a teremben, ők az emeletről érkeztek, és most kérdőn fordulnak Rynizz felé, válaszul egy "minden rendben, ne zavarjatok" jellegű biccentést kapnak, mire a két fiatalabb harcos kajánul vigyorodik el.*
-Hihetetlen hogy fél perc alatt, még ilyen retkesen is képes becsajozni.
*Röhög fel a legifjabb, egy magas, jóképű legény.*
-Mondtam, hogy nincs vele gond.
*Kontráz rá a mellette álló megtermett fickó, miközben máris tereli társát a fürdő bejárata felé. A harmadik társuk, öreg, szikár mélységi, csak kelletlenül morog.*
-De megint egy fattyúval?!
*Sóhajt nagyot, és hagyják el a Pegazust. Rynizz nagy sóhajjal fordul vissza asztaltársa felé.*
-Öhm... ők a katonák.
*Vonja meg vállát, mert hát ilyen népség ez, nincs mit tenni.*
-Ha megenged egy javaslatot.
*Hajol közelebb, nem is várva engedélyre, és azonnal vált át bizalmaskodóra.*
-Ne hőzöngj, tarts ki az alázatos futár szerepe mellett, ne említs költségeket. Valójában ott rontottad el. Kétségkívül ha átveszem a levelet vetek érte pár aranyat, akár nekem szól, akár sem. Ha zsugoribb figurával akadsz össze ki nem fizet, nos hát mit veszthetnél? Legalább az ártatlanságod álcája megmarad.
*Érkezik ekkor a helyi ital, és étel szervírozó, kérdőn várva a rendelést.*
-Még egy pohár bort kérek. És te Kedves? Vacsoráztál már?
*Fordul Irilien felé, a világ lehető legnagyobb természetességével.*