//A fogadóban - fogadjunk, hogy... ez egy barátság kezdete//
*Teljesen elragadták a gondolatai, ami nem csoda, tekintve az asztaltársaságának két tagját. Alig ért a városba és máris ilyen jó emberekkel hozta össze a sors. Eleinte kételkedett ebben, a nővére mindig aljanépnek nevezte Arthenior lakosságát és Skathával is - a lány minden makacssága ellenére - igyekezett ezt elhitetni. Őt azonban nem ilyen fából faragták és tökéletesen tisztában van azzal, hogy adott esetben meg tudja védeni magát. Már-már elhitte, hogy Zarahnak lesz igaza, amikor hirtelen felbukkant Antas, na meg persze Arae...
Kíváncsi, mi lesz közöttük, hiszen láthatóan megtalálták a közös hullámhosszt, ahogy egyesek mondani szokták, ő pedig - már csak ezért is - illedelmesen húzódik a háttérbe. Nem elrontója ő semmi jónak, sőt, lényegében örül, hogy az a fazon belekötött... különben Arae és Antas talán sosem találkoznak.*
- Neeem, köszönöm a felajánlást *emeli meg tiltakozóan jobbját Antas kérdésére.* - A pénz mint említettem, nem motivál, megismerni pedig megismerhetlek később is, más körülmények között *kacsint egyet barátiasan Antasra.* - Arae sokkal dekoratívabb, én meg amúgy is képtelen vagyok a fenekemen maradni *nevet fel.*
*Ez valahogy nem az ő világa. Sokkal inkább lógna az árbocrúdon vagy kémlelné a messzit egy hajó orrából... szinte az orrában érzi a tenger sós illatát... bőrén az arcát cirógató napsugarakat... vagy azt, ahogy a szél körbetáncolja.
Igen... valahol errefelé kalandozik, miközben a másik kettő ki tudja, mit csinál. Csak akkor kapja fel fejét és zökken ki az ábrándozásból, amikor Antas felborul a székkel. Kérdőn futnak fel a szemöldökei, de láthatóan nincs nagy baja, hamar visszazökkennek oda, ahol... hm, minden bizonnyal tartottak. Skatha nem vak és látott már egy s mást, így nem tart sokáig összeraknia, hogy igen, itt tényleg készül valami. Szinte szikrázik a levegő... szóval... amikor felvetődik az indulás, ő szelíd mosollyal rázza meg fejét. A gesztenyebarna tincsek puhán cirógatják a hátát.*
- Ó, én még várok valakit. Majd azért küldjetek egy meghívót, vagy... levelet, mikor lesz a megmérettetés. Nagyon kíváncsi vagyok, szívesen megnézném. Na meg persze, szurkolnék is *mosolyog a párosra.* - Az üzenetet hagyjátok csak itt, a fogadósnál, úgy is járok erre még...
"Jó lenne még látni őket"
- Csak ügyesen! *engedi útjára a párost egy széles mosollyal, szinte ábrándosan figyelve, ahogy eltűnnek az ajtón túl.*
"Micsoda nap..."
*Egy jóleső, elégedett sóhajjal temetkezik vissza a gondolataiba, na meg persze, a maradék sörébe. S talán lassan megérkezik az is, akire várt, mielőtt...*