//MINDENKI//
*Egy szép napon, mikor úgy tűnhet semmi szokatlan nem állja útját a felhőtlen boldogságnak a Pegazus fogadó ajtajára furcsa, idegen fa tábla van kitéve. "Zárva".
Akit ez elriaszt, nos, az nem tud meg sokkal többet, azonban, aki elég bátor, vagy szemfüles, az láthatja, hogy a tábla hazudik. Ugyanis be lehet menni a fogadóba, így tesz néhány fiatalember is, mert a kilincs ugyanúgy nyitja az ajtót.
Az igazi változás odabent érződik. A teremben csend van, a pultos pedig lehorgasztott fejjel, pipán rágódva ácsorog. Szokásához híven újra és újra eltörli a már tiszta poharakat, melyek valószínűleg ennyi törölgetést soha életükben nem láttak, azonban kell a megszokott dolgok csinálgatása pultosunknak, mert szemöldökei már így is viharfellegek módjára szaladnak össze. Ha bárki elég bátor, hogy rendeljen egy italt, vagy megkérdezze, hogy mi is ez az egész hacacáré, akkor igen lehangoló feleletet hallhat.*
-Emlékeztek arra, mikor a medencék megmérgeződtek?
*Kezd bele, és kiveszi a pipát a szájából.*
-Ránk is lecsapott, a kút mérgezett. Nem merek főzni, mosogatni, törölgetni, mert...
*Mutatja fel rongyot tartó kezét, amin most pettyek sorakoznak véges-végig.
Szippant egyet pipájából.*
-De legalább időben elkaptuk a bestét... nem esett csorba becsületünkön, nem adtunk el mérgezett ételt. Öregapám forogna is sírjában.
*Hangja itt kissé kevésbé vékony, kezd bele visszatérni az élet.*
-Étellel nem szolgálhatok. Itallal sem, szállás van.
*Összegzi végül, hogy mit tud nyújtani, majd visszateszi a pipát a szájába.*
-Csak azt remélem, hogy hamarosan lesz valaki, aki bemerészkedik a csatornákba, hogy megkeresse a méreg forrását...
*Lemondóan csóválja fejét, arcára kiül a kilátástalanság érzése ismét, és újból törölgetni kezd. Ez megnyugtatja.*