//Második szál//
//Egy régi arc//
*Ha csak egyet megkapott volna minden másként alakul. Ezzel ő is tisztában van. Feleslegesnek érzi firtatni, de Morfiusz megérdemli, hogy átbeszéljenek mindent. Hisz ő lett itt hagyva, Aswea pedig a gaz áruló volt.*
- Tudom, tudom. De kérlek próbáld megérteni... még akkor is, ha nem tudom rendesen megmagyarázni a dolgokat.
*A számonkérésre lesüti a szemeit erősen harapva az ajkába. Úgy érzi magát, mint egy bűnös kisgyerek, aki valami komoly baj miatt most megkapja a kiérdemelt dorgálását a rátermett felnőttől. És nincs is messze a dolog a valóságtól.*
- Eleinte el akartam küldeni, sőt egyenesen vissza akartam térni, de aztán... hírt kaptam a bátyám felől.
*Halkítja is végül le a hangját, ismét habozva a válaszadással. Fájó lesz erről is beszélni, ehhez megint össze kell gyűjtenie a bátorságát, így inkább halad tovább egyelőre a férfival, s a dolgok további megbeszélésével.
A lezárás további emlegetésére összeszorul a szíve, s elsőre csak a vállait vonja meg. Szíve szerint nem így tenne. Próbálna mindent onnan kezdeni, ahol abbahagyták, de az, hogy a férfi a szoba felé időzik tekintetével megerősíti, hogy ez egy ábránd marad.*
- Ismersz jól. Tudod, hogy mit mondanék, hogy mit szeretnék mi legyen, de úgy hiszem kettőnk közül te tudod biztosra, hogy az miért nem lehetséges. Nem akarlak kiszakítani egy új életből, s nem foglak elvenni valaki máséból. Ilyen egyszerű ez a része legalábbis a dolgoknak.
*Veszi is hangját tárgyilagosra, még akkor is, ha hidegen hangzanak most szavai. De úgy hiszi a férfi ebben most igazat fog adni neki. Ha eddig Aswea nem volt bátor a saját életének igazgatásában, hát bátor lesz abban, hogy másét ne tegye tönkre még egyszer.*
- Semmit sem akarok lezárni, semmit sem akarnék elveszíteni, de már minden kicsúszott a kezemből. Az idő alatt, ahogy eltűntem senkim nem volt, s aki még reménnyel szolgált azt is elveszítettem.
*Itt ismét bátyja emléke elevenedik fel. Minden erejével azon van, hogy szemeiben ne gyűljenek újra össze a könnyek. Egy éjszaka alatt ennyi már túl sok a számára.*
- Nem akarok eltűnni megint, de... igazából maradni sem. Hiányzott minden, s így, hogy végre meg mertem magam mutatni... Ahj, az ég szerelmére Morfiusz, az én helyemben, ha már minden ennyire... balul ütött ki nem ezt tennéd?
*Csattan is fel kissé, de hangja még halk, akkor is, ha a nyugodtság kezd kiveszni belőle. Legszívesebben tényleg sírna és kirohanna a fogadóból, de többé már nem fordít hátat semminek.*
- Már nem vagyok az a teljesen naiv lány. Ennyire nem vagyok ostoba. Abból, ahogy viselkedsz velem, ahogy a szobák felé tekintgetsz, tudom, hogy van... valaki más, aki boldoggá tud tenni.
*Nyögi a szavakat nagyot nyelve, ahogy szemeivel ismét a férfiét fürkészi.*
- Kell neked a két nő közti őrlődés? A félsz? Kétlem, hogy olyan tortúrában akarsz élni, hogy mi van, ha a két nő összetalálkozik, ha a másik fülébe jut a jelenlétem, ha magyarázkodnod kell, hogy ki is vagyok. Nem akarlak megint bántani. Ez gondolom érthető.
*Sóhajt fel hosszan, s jó ideje most először érzi magát igazán felnőttnek. Aki gondolkodik is. Nem akarja a férfit választásba kényszeríteni. Nem ismeri a másikkal való helyzetét, de mégis most a nő választ helyette. Az a másik most itt van vele, nem úgy, mint Aswea. Ez már épp elég indok ahhoz, hogy egy férfi számára a szobában pihenő jelentse A Nőt. S egyelőre, ahogy témát is váltanak ő lezártnak tekinti ezt a részt. Ha ismét megnyugodtak kissé a kedélyek, akkor talán még visszatérnek rá.*
- Alzena ízlése igen sokrétű. Talán még Asro is be tudja törni. Erős az a ficsúr, lehet, hogy megéri neki a küszködés.
*Nevet fel végül halkan, majd mosolyogva bólint a férfi szavaira.*
- Változtam, hisz muszáj volt. Egy bárány nehezen él túl a farkasok között, így muszáj voltam rókává alakulni.
*Kuncog a frappáns hasonlatra, majd aprót ráz a fején.*
- Nem, a negyedbe most először látogattam vissza, de úgy hiszem ráférne egy kis kipofozás arra a viskóra, így valószínűleg ott leszek egy darabig. Azután meglátom hogyan alakulnak a dolgaim. Érdemes e maradnom, vagy jobb, ha kipróbálom a vándor életet. Új tájak, új emberek.
~Új élet, ha egyáltalán el fogok bírni vele. Így is hiányzott a régi.~
*Hunyja le egy pillanatra a szemeit. Az ő gyomra is sír valami erős italért, de talán jobb, ha józan fejjel gondolkodik most ebben a helyzetben.*