//Artheniori spontán kollokvium//
*Mikor a fürdőből átérnek a fogadóba már félig meddig szárazon lépnek be az emberektől nyüzsgő, zajos terembe. A remetének felüdülést nyújt a kandallóból áradó meleg, és a benne lobogó tűz, amit néhány illatos és parázsló hársfa hasáb táplál.*
~Kiváló hely ez a beszélgetésre!~
*Vilongärd egy számára szimpatikus asztal felé mutat kezével, és tekintetével jelez Erannak, hogy ott kellemesen tudnának beszélgetni. Meg is indulnak mind a ketten, de egymáshoz közelebb, mert közben folyik közöttük továbbra is az érdekfeszítő beszélgetés, de nem értik minden szavát a másiknak a hangzavar miatt.*
-Valóban. Sajnos a politika mindig is átszövi majd az életünket, ha akarjuk, ha nem. Tudósként mindig is távol tartottam magamat a hatalmasságok ügyködéseitől, mocskos ügyek azok. Ha lehetett, én mindig kerestem az olyan helyeket, mint Világvége, ahová nem ér el a politika, és a nagyurak vasmarka.
*Odaérnek az asztalhoz, és Vilongärd helyet foglal, leteszi a hatalmas kapcsos-könyvet, botját pedig a falnak támasztja és szemével a fogadós után kezd vizslatni. Egy rövidke csend után ismét visszatér a beszélgetéshez, amit leülésekor hirtelen félbehagy.*
-Foglaljon helyet! Mit inna szívesen? Én szerintem egy jó mézserrel csillapítom szomjamat, igen kedvelem azt az italt, gyakorta fogyasztom, persze csak módjával. Ha nem viszik túlzásba, meggátolja a demecia kialakulását, valamint immunerősítőként is használják.
*Mondja, majd végigsimít szakállán, lélekben felkészíti magát, hogy megmutassa munkája gyümölcsét Erannak. Nem izgul túlságosan, hiszen a könyvbéli bejegyzései hiánytalanul kitérnek minden részletre, a rajzok pontosak, a margót pedig szép és ízléses miniatúrákkal díszítette. Másrészről viszont nem mutatta még senkinek a munkáját, így kissé kíváncsi, városi kollégája mit szól majd hozzá, ha a lapokat szemei elé tárja.*
-Nem hobbi számomra a tudomány, félreértés ne essék öregem.
*Mondja mosolyogva, és könyvét kitárja, nem az elején, hanem találomra valahol, majd ujjait megnyálazva lapozni kezd, végül megállnak ujjai, és egy címre bök ujjával.*
-Ahha! A humanoid élőlények anatómiája. Jöjjön üljön ide és vegye szemügyre!
*Mondja Erannak, majd kezével izgatottan sürgeti, és felé fordítja a könyvet, hogy a fiatal elf tökéletesen láthassa.*
-Az egyik, talán leginkább úttörő írásom. A szervek, légzés és keringés összehasonlítása az általunk ismert fajokról, valamint leírásuk megjegyzésekkel és gondolatokkal ellátva. Nem tettem még közzé sehol, mert elfet és embert még nem sikerült behatóan tanulmányoznom. A felfedezés, amit viszont e könyvbe is leírtam teljesen egyedülálló. Mi a véleménye?
*Tekint Eranra teljesen lázban égve, kissé talán túl szenvedélyesen beszél. Nem csoda, hiszen tanulmánya sok homályos foltot fed majd fel az orvostudományban és más tudomány ágakban egyaránt, ami nem kis dolog.*