//Tia, Raeyan, Levinia//
*Figyelme csupán akkor kalandozik vissza a jelenleg egyedüli asztal partneréhez, mikor amaz épp befejezi mondandóját. Csak az utolsó néhány szót hallja meg a kérdésből, de ez is elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy legalább az utolsó felvetett témára visszakövetkeztessen. A barna szemű hölgy elnyeri második jutalompontját. Nideron nem szokott hozzá, hogy az első hét, nyolc óra, beszélgetésnek nyílvánított, folyamatos kínzás után egyáltalán észreveszik, hogy a párbeszéd másik fele hiányzik. Elismerően a nőre mosolyog, majd körbenéz. A háta mögötti asztalnál, a neki háttal ülő a tarisznyáját hanyagul a szék háttámlájára akasztja. Nideron azonnal tudta, hogy az illető nem ide valósi az ittenieknek több esze van annál, semhogy szem elől veszítsék értéküket. Fegyvert nem lát nála, azon a kis tőrön kívül, ami az övén függ. Látszólag unalmában hátra billenti a székét a hátsó lábaira. Tökéletes nyugalomban kutatja át a batyut fél kezével, miközben szemével a lehetséges leleplezőket pásztázza. Nem telik bele sok időbe, míg rátalál a keresett tárgyakra. Lassan kiemeli őket a helyükről és az asztalra teszi úgy, hogy a másik is rálásson. A jobb napokat is látott papír fecni egyik oldalából ítélve valami közérdekű kiáltványból származik, de nem artheniori. A zsírfoltok azt is elárulják, hogy nem a rendeltetésének megfelelően használták eddig, de a célnak megfelel. A másik tárgy egy gallyacska, minek a vége feketére van égetve. Az ilyesfajta utazók mindig tartanak maguknál hasonlót. Mindig jól jön ha egy útvonalat kell megörökíteni az eltévedés elkerülése végett, ráadásul egy kis tűzzel könnyen pótolható a folyamatosan fogyó vég. Kezébe veszi a gallyat és ráfirkant a papirosra.
"Igen, néma vagyok. " Majd, hogy ne fogyassza el író eszközét teljesen, egy szót még lefirkant. "Nideron" A teljes neve felesleges lenne, semmivel sem árulna el többet róla. Na jó, kiderülne még róla, hogy származásából adódóan nemes, de ez mára értéktelenné vált. Se pénz, se befolyás, se semmi, csak amit a két kezével megteremt magának. Ráadásul már így is túl sokat adott ki magáról. Tud írni, tehát olvasni is. Ért a tolvajláshoz, ezt a képességet sajnos el kellett sajátítania, mikor a Szegénynegyedbe került, de egy vekni kenyérnél többet még sosem lopott. Inkább afajta kisegítő eszközként gondol rá, ha túl szoros lenne a nyakán a hurok.
Belegondol, még egyik lányról sem tud sokat, még a nevüket sem. Bár igaz, vannak árulkodó jelek. Példának okáért, itt van a cetli. Ha a nő a leírtak szerint válaszol, máris elkönyvelheti, hogy rajta kívül is tartózkodik az asztalnál egy írástudó.*