Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 249 (4961. - 4980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4980. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 20:42:50
Üzenet elküldve: 2014-05-25 20:42:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Görbe este//
*Amint a kötöttségekről lesz szó, a férfi sem árul zsákba macskát. A nő rögtön fentebb is emeli a fejét, mellé pedig csak bólogat, jelezvén, hogy érti miről beszél a másik, de egyelőre nem szól semmit, csak hallgat. Olykor elmosolyosodik a másik gesztusain. Az, hogy az üveget piszkálja ujjaival, talán jelenthetné azt is, hogy izgul, vagy zavarban van, de Neth számára egyértelmű, hogy ebben az esetben nem erről van szó. Nem tehet róla, de önkéntelenül is elemezgeti magában a férfit, szavait igyekszik kapcsolatba hozni viselkedésével, hogy kialakuljon számára egy kép.
Igazából rögtön közbe is akar szólni, hogy mennyire egyet ért vele, ami a kötöttségeket illeti, hogy ő mennyire képtelen lenne rá, de valami óvá inti ettől. Egyrészt nem jelentheti be csak úgy a másik előtt, hogy ő világéletében különböző férfiakkal töltötte az estét, pénzért. Másrészt pedig még mindig tartja magát az első számú szabályhoz: Ne szólj túl sokat!
Így aztán még inkább hallgat és csak akkor nyitja szóra száját, amikor kérdésre kell felelnie. Előbb csak hallgatja, amit róla találgat a mélységi, majd szélesen, olyan ravasz, sunyi módon elmosolyodik, ahogy a férfi előkelőnek titulálja.*
- Hát, amennyire tudom nem születtem nemesnek *szólal meg őszintén, bár a történetnek ezt a részét még ő sem ismeri igazán.* - Ami viszont a gazdag urakat illeti... *Itt elhalkítja hangját és egy röpke pillanatra elgondolkodik, hiszen egyáltalán nem mindegy mit fog mondani.* - Adják ők maguktól is. *Ismét az a ravasz mosoly és rögtön kortyol is egyet az italból. Miután visszateszi a poharat az asztalra, egészen közelre hajol a férfihoz, hogy orra hegye csak leheletnyi távolságba legyen a férfi arcától.*
- Maradjunk annyiban, hogy szerintem nem különbözünk túlságosan. *A mondat befejeztével kacsint egyet és ismét hátradől a széken. A kacsintással valószínűleg így is többet sejtetett a férfi számára, hiszen azt Neth is látja miféle alakkal van dolga. Ismét csak kecsesen kihúzza magát, újabbat kortyol a lassan fogyóban levő italból, majd amint lenyelte ismét szóra mozdítja ajkait, miközben ujjait a könyv tetején táncoltatja.*
- Akkor gondolom, ha keresi is valamivel a pénzét, az sohasem ugyanaz a munka. *Méregeti ismét a másikat.* - Csak próbálom kitalálni, hogy mivel is foglalkozhat egy fiatal sötételf a világunkban, pláne, aki olyan mint maga. Mert hát *halkan nevet egyet* - Gondolom, hogy nem hídépítéssel, vagy pultozással. De akkor mivel? *Igazából ez utóbbi inkább egy hangosan kimondott kérdés, amit saját magától kérdez, láthatóan tűnődik is ezen. Már csak azért is gondolkodik hangosan, mert egyértelmű számára, hogy Zarauntól ezt nem fogja megtudni.* - Még az is lehet, hogy semmivel. Bár ez az üveg bor magának is pénzbe került. *Szemeit összeszűkíti.*
- Igaz, az öltözetét elnézve, talán nem is szorul rá, hogy pénzt keressen. Ha pedig keres, azt sem olyan munkával, amit szívesen szétkiabálna, ha nem tévedek. *Fejezi be töprengését és kíváncsian várja, sikerült-e fején találnia közben a szöget.*
*Amint a kötöttségekről lesz szó, a férfi sem árul zsákba macskát. A nő rögtön fentebb is emeli a fejét, mellé pedig csak bólogat, jelezvén, hogy érti miről beszél a másik, de egyelőre nem szól semmit, csak hallgat. Olykor elmosolyosodik a másik gesztusain. Az, hogy az üveget piszkálja ujjaival, talán jelenthetné azt is, hogy izgul, vagy zavarban van, de Neth számára egyértelmű, hogy ebben az esetben nem erről van szó. Nem tehet róla, de önkéntelenül is elemezgeti magában a férfit, szavait igyekszik kapcsolatba hozni viselkedésével, hogy kialakuljon számára egy kép.
Igazából rögtön közbe is akar szólni, hogy mennyire egyet ért vele, ami a kötöttségeket illeti, hogy ő mennyire képtelen lenne rá, de valami óvá inti ettől. Egyrészt nem jelentheti be csak úgy a másik előtt, hogy ő világéletében különböző férfiakkal töltötte az estét, pénzért. Másrészt pedig még mindig tartja magát az első számú szabályhoz: Ne szólj túl sokat!
Így aztán még inkább hallgat és csak akkor nyitja szóra száját, amikor kérdésre kell felelnie. Előbb csak hallgatja, amit róla találgat a mélységi, majd szélesen, olyan ravasz, sunyi módon elmosolyodik, ahogy a férfi előkelőnek titulálja.*
- Hát, amennyire tudom nem születtem nemesnek *szólal meg őszintén, bár a történetnek ezt a részét még ő sem ismeri igazán.* - Ami viszont a gazdag urakat illeti... *Itt elhalkítja hangját és egy röpke pillanatra elgondolkodik, hiszen egyáltalán nem mindegy mit fog mondani.* - Adják ők maguktól is. *Ismét az a ravasz mosoly és rögtön kortyol is egyet az italból. Miután visszateszi a poharat az asztalra, egészen közelre hajol a férfihoz, hogy orra hegye csak leheletnyi távolságba legyen a férfi arcától.*
- Maradjunk annyiban, hogy szerintem nem különbözünk túlságosan. *A mondat befejeztével kacsint egyet és ismét hátradől a széken. A kacsintással valószínűleg így is többet sejtetett a férfi számára, hiszen azt Neth is látja miféle alakkal van dolga. Ismét csak kecsesen kihúzza magát, újabbat kortyol a lassan fogyóban levő italból, majd amint lenyelte ismét szóra mozdítja ajkait, miközben ujjait a könyv tetején táncoltatja.*
- Akkor gondolom, ha keresi is valamivel a pénzét, az sohasem ugyanaz a munka. *Méregeti ismét a másikat.* - Csak próbálom kitalálni, hogy mivel is foglalkozhat egy fiatal sötételf a világunkban, pláne, aki olyan mint maga. Mert hát *halkan nevet egyet* - Gondolom, hogy nem hídépítéssel, vagy pultozással. De akkor mivel? *Igazából ez utóbbi inkább egy hangosan kimondott kérdés, amit saját magától kérdez, láthatóan tűnődik is ezen. Már csak azért is gondolkodik hangosan, mert egyértelmű számára, hogy Zarauntól ezt nem fogja megtudni.* - Még az is lehet, hogy semmivel. Bár ez az üveg bor magának is pénzbe került. *Szemeit összeszűkíti.*
- Igaz, az öltözetét elnézve, talán nem is szorul rá, hogy pénzt keressen. Ha pedig keres, azt sem olyan munkával, amit szívesen szétkiabálna, ha nem tévedek. *Fejezi be töprengését és kíváncsian várja, sikerült-e fején találnia közben a szöget.*
4979. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 20:07:20
Üzenet elküldve: 2014-05-25 20:07:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maou Kalaki//
*Moer kicsit megnyugszik, mivel az édesanyja egy olyan személy volt az életében, akiről szívesen mesél.*
-Ö egy nagyszerű asszony volt. Teljesen egyedül nevelt fel engem, pedig sokat betegeskedett szegény.*Elhallgat, ahogy gondolatai elkalandoznak a múlt eseményein. Azon, ahogy anyjára emlékszik, és aztán eszébe jut a magányosság, és a szomorúság amikor meghalt. Ez annyira megrázta, hogy még most is elszomorítja. Arcára bánatos mosoly ül ki, szemei a semmibe révednek, ahogy gondolatban ismét átéli a múltat. Nem igazán figyel arra ami történik, ezért kicsit meglepődik, amikor a fogadós lerakja eléjük az étkeiket. Ez után a lányra néz, és szomorkásan elmosolyodik.*
-Jó étvágyat!*Mondja kissé halkan, majd nekikezd az étkezésnek. Ő is ízletesnek találja az ennivalót, és amikor a szíve hölgye megköszöni, hogy elvezette ide, akkor még letargikusabban érzi magát, mert ettől úgy érzi, mindjárt el fognak válni.*
-Igazán semmiség, te sokkal többet tettél értem tegnap.*Céloz rosszullétére a templomnál.*
-Ha bármit szeretnél, csak mond és megteszem neked.*Mondja, és komolyan is gondolja, bár nem is igazán tudja mit mond, és, hogy ez mit is jelent igazából.*
-Tudod olyan jól esik veled beszélgetni, meg csak úgy veled lenni.*Szalad ki a száján, majd el is vörösödik, mint egy túlérett eper, csak épp az eper pöttyei hiányoznak róla. Moer agyában a fogaskerekek megpróbálnak egy mentőötletet megalkotni, de túlságosan ideges hozzá, a saját hülyesége miatt.*
*Moer kicsit megnyugszik, mivel az édesanyja egy olyan személy volt az életében, akiről szívesen mesél.*
-Ö egy nagyszerű asszony volt. Teljesen egyedül nevelt fel engem, pedig sokat betegeskedett szegény.*Elhallgat, ahogy gondolatai elkalandoznak a múlt eseményein. Azon, ahogy anyjára emlékszik, és aztán eszébe jut a magányosság, és a szomorúság amikor meghalt. Ez annyira megrázta, hogy még most is elszomorítja. Arcára bánatos mosoly ül ki, szemei a semmibe révednek, ahogy gondolatban ismét átéli a múltat. Nem igazán figyel arra ami történik, ezért kicsit meglepődik, amikor a fogadós lerakja eléjük az étkeiket. Ez után a lányra néz, és szomorkásan elmosolyodik.*
-Jó étvágyat!*Mondja kissé halkan, majd nekikezd az étkezésnek. Ő is ízletesnek találja az ennivalót, és amikor a szíve hölgye megköszöni, hogy elvezette ide, akkor még letargikusabban érzi magát, mert ettől úgy érzi, mindjárt el fognak válni.*
-Igazán semmiség, te sokkal többet tettél értem tegnap.*Céloz rosszullétére a templomnál.*
-Ha bármit szeretnél, csak mond és megteszem neked.*Mondja, és komolyan is gondolja, bár nem is igazán tudja mit mond, és, hogy ez mit is jelent igazából.*
-Tudod olyan jól esik veled beszélgetni, meg csak úgy veled lenni.*Szalad ki a száján, majd el is vörösödik, mint egy túlérett eper, csak épp az eper pöttyei hiányoznak róla. Moer agyában a fogaskerekek megpróbálnak egy mentőötletet megalkotni, de túlságosan ideges hozzá, a saját hülyesége miatt.*
4978. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 16:07:15
Üzenet elküldve: 2014-05-25 16:07:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Sírnor//
* Nakai sosem a külsőről itél. Olyan közegben nőtt fel, ahol ezek a dolgok nem számítottak. Majd a névével kapcsolatos kérdésre ad választ.*
- Igen, cseresznyevirágot jelent.
* Mondja mosolyogva. Ezt a tanára, az erdei gyógyító adta neki, mikor megtalálta.*
- Igen, a szorgalomnak megvan az eredménye, gyönyörű dallamokat tud megszólaltatni.
* A férfi kérdésére elgondolkozik. Szeret énekelni, de a zenéhez nem ért, ugyanis hangszeren nem tud játszani.*
- Énekelni szoktam, meg fütyülni a madarakkal. A dalokat én költöm, mindig az dúdolom, ami eszembe jut.
* Vonja meg a vállát. Magányosan utazott sokáig, csak a lovával tudott beszélgetni, így sokszor dúdolt valamit, hogy ne legyen teljes csend körülötte.*
- Jó étvágyat!
* Mondja a lány is, s aztán elkezd enni. Egész gyorsan elfogy az étel, s még most itt tudna lakmározni, de már nem a kínzó éhséget érzi. Evés után újabb kérdéssel fordul a férfi felé.*
- És mondja, merre tart? Van valami célja?
* Nakai sosem a külsőről itél. Olyan közegben nőtt fel, ahol ezek a dolgok nem számítottak. Majd a névével kapcsolatos kérdésre ad választ.*
- Igen, cseresznyevirágot jelent.
* Mondja mosolyogva. Ezt a tanára, az erdei gyógyító adta neki, mikor megtalálta.*
- Igen, a szorgalomnak megvan az eredménye, gyönyörű dallamokat tud megszólaltatni.
* A férfi kérdésére elgondolkozik. Szeret énekelni, de a zenéhez nem ért, ugyanis hangszeren nem tud játszani.*
- Énekelni szoktam, meg fütyülni a madarakkal. A dalokat én költöm, mindig az dúdolom, ami eszembe jut.
* Vonja meg a vállát. Magányosan utazott sokáig, csak a lovával tudott beszélgetni, így sokszor dúdolt valamit, hogy ne legyen teljes csend körülötte.*
- Jó étvágyat!
* Mondja a lány is, s aztán elkezd enni. Egész gyorsan elfogy az étel, s még most itt tudna lakmározni, de már nem a kínzó éhséget érzi. Evés után újabb kérdéssel fordul a férfi felé.*
- És mondja, merre tart? Van valami célja?
4977. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 14:27:07
Üzenet elküldve: 2014-05-25 14:27:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nakai//
*Úgy tűnik, a hölgynek valóban nem áll szándékában elküldeni őt az asztaltól. Jólelkű teremtés lehet, aki nem ragad le a külsőségeknél, képes felülemelkedni a férfi nyúzott, koldushoz hasonlatos külsején és nem csak társaságát ajánlja fel, hanem még ételt is. Sírnor nagy szerencséje, hogy vannak még ilyen emberek errefelé.*
-Nakai... Igazán szép és egyedi név. Esetleg tudja, mit jelent?
*Önkéntelenül is kibukik belőle a kérdés. Valahogy mindig érdekelték a nevek, azok jelentése, amiből kiderülhet, hogy a szülők miként is tekintettek, tekintenek csemetéjükre. Talán azért, mert saját nevének jelentésével sosem volt tisztában, a mai napig sem tudja, mit jelenthetett a létezése, világra jötte szüleinek.*
-Sokat vándoroltam mindenfelé, eközben részben magamtól, részben különböző zenészmesterektől tanultam. Nem volt a legegyszerűbb, főleg az én állapotomban nem, de kellő szorgalommal le tudtam győzni az akadályokat.
*Ahhoz képest, hogy alapvetően mennyire visszahúzódónak, félszegnek és csendesnek tűnik, ha munkájára, hangszerére terelődik a szó, megered a nyelve.
Rövid csönd áll be, amíg a hölgy, Nakai leadja a rendelést. A főtt ételnek már a puszta említésére is összefut a férfi szájában a nyál, már napok óta nem evett mást némi kenyéren kívül, így a mostani étkezés valódi lakoma lesz.*
-Kegyed is érdeklődik a zene iránt? Bizonyára nagyon szép énekhangja van, amennyire hozzá nem értő fülem meg tudja mondani.
*A beszédhangból tud némi következtetést levonni, de persze előfordulhat, hogy téved.
Halkan köszöni meg az ételt, amikor a tél halkan koppan előtte az asztalon. Az illata étvágygerjesztő, oda kell figyelnie magára, hogy ne essen neki máris két kézzel, hanem úgy étkezzen, ahogy egy fogadóban illik.*
-Jó étvágyat.
*Úgy tűnik, a hölgynek valóban nem áll szándékában elküldeni őt az asztaltól. Jólelkű teremtés lehet, aki nem ragad le a külsőségeknél, képes felülemelkedni a férfi nyúzott, koldushoz hasonlatos külsején és nem csak társaságát ajánlja fel, hanem még ételt is. Sírnor nagy szerencséje, hogy vannak még ilyen emberek errefelé.*
-Nakai... Igazán szép és egyedi név. Esetleg tudja, mit jelent?
*Önkéntelenül is kibukik belőle a kérdés. Valahogy mindig érdekelték a nevek, azok jelentése, amiből kiderülhet, hogy a szülők miként is tekintettek, tekintenek csemetéjükre. Talán azért, mert saját nevének jelentésével sosem volt tisztában, a mai napig sem tudja, mit jelenthetett a létezése, világra jötte szüleinek.*
-Sokat vándoroltam mindenfelé, eközben részben magamtól, részben különböző zenészmesterektől tanultam. Nem volt a legegyszerűbb, főleg az én állapotomban nem, de kellő szorgalommal le tudtam győzni az akadályokat.
*Ahhoz képest, hogy alapvetően mennyire visszahúzódónak, félszegnek és csendesnek tűnik, ha munkájára, hangszerére terelődik a szó, megered a nyelve.
Rövid csönd áll be, amíg a hölgy, Nakai leadja a rendelést. A főtt ételnek már a puszta említésére is összefut a férfi szájában a nyál, már napok óta nem evett mást némi kenyéren kívül, így a mostani étkezés valódi lakoma lesz.*
-Kegyed is érdeklődik a zene iránt? Bizonyára nagyon szép énekhangja van, amennyire hozzá nem értő fülem meg tudja mondani.
*A beszédhangból tud némi következtetést levonni, de persze előfordulhat, hogy téved.
Halkan köszöni meg az ételt, amikor a tél halkan koppan előtte az asztalon. Az illata étvágygerjesztő, oda kell figyelnie magára, hogy ne essen neki máris két kézzel, hanem úgy étkezzen, ahogy egy fogadóban illik.*
-Jó étvágyat.
4976. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 12:52:27
Üzenet elküldve: 2014-05-25 12:52:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
// Görbe este//
* A nővel ellentétben ő nem húzza ki magát, vagy kényelmesen, kissé még alább is csúszva dől hátra a székben, vagy előrehajolva figyeli a másikat, könyökével térden támasztott összekulcsolt kézzel. Így a nő még magasabb is nála, de ez teljességgel hidegen hagyja, megszokta már, hogy viszonylag alacsony termete miatt majd' mindenki nagyobb nála- főleg az elf szukák, na azoknak nyakig ér a hosszú lába.*
- Valóban, elvegyülni a tömegben hasznos tud lenni, főleg ha eltűnni akar az ember...
* Szúrja oda csak amolyan elejtett megjegyzésként a sokat mondó szavakat, melléjük hamiskás mosoly is társul, de egyelőre nem is foglalkozik többet ezzel, hisz a másik sem rest a kérdésekkel. Úgy tűnik a nőstény kapott a témára, mármint a méretes legénylakásra.*
- Unalmas volna ha sokat lennék otthon, de ez nem így van. Nem bírom ki sokáig egyhelyben, igaz ez házra is meg nőre, az asszonyokkal hosszú távon meg úgyis csak a baj van! A kötöttségek nem nekem valók!
* Vigyorogva, kedélyesen magyaráz, fejét billenti hol jobbra-hol balra, közben meg ujjával az üvegen matat, alátámasztván nyughatatlan viselkedésével is igazát. Más se kéne neki, mint egy tűzokádó házisárkány, meg a családapa szerep; minden éjjel ugyanazzal a nővel, napról-napra, évről évre, még a gondolatától is kirázza a hideg. Ellenben így, ilyen mutatós nőcskékkel hozza össze sorsa, akár minden áldott este.*
- Ha már említette az imént..., * Fordítja meg ismét a társalgás irányát miközben az ízletes borból kortyol* -... akkor mit gondol, maga miben más, vagy hasonló, mint én? Jómódúnak tűnik, talán szegről-végről nemes is lehet, mégsem az az ártatlan, szende szűz, királykisasszony alkat, kit fiatalon férjhez adnak. Vagy talán gazdag urakat csábít el és megfosztja őket vagyonuktól?
* Hirtelen ötlet volt, húzott egy merészet, s habár hangja továbbra is derűsen cseng, mintha egy légből kapott, komolytalan kérdést tett volna fel az elébb, szemeiben mégis ravasz fény parázslik. Persze szól ez inkább magának, mintsem a nőnek, mivel saját magáról biztosan tudja, hogy épp ez a helyzet- mármint a naív, pénzes libák kihasználása. Partneréről nem tudhatja, de a csábító dekoltázs nem szól tán a könyvnek, s Zaraun reméli, hogy a rózsaszín, telt ajkak sem csak betűknek.*
* A nővel ellentétben ő nem húzza ki magát, vagy kényelmesen, kissé még alább is csúszva dől hátra a székben, vagy előrehajolva figyeli a másikat, könyökével térden támasztott összekulcsolt kézzel. Így a nő még magasabb is nála, de ez teljességgel hidegen hagyja, megszokta már, hogy viszonylag alacsony termete miatt majd' mindenki nagyobb nála- főleg az elf szukák, na azoknak nyakig ér a hosszú lába.*
- Valóban, elvegyülni a tömegben hasznos tud lenni, főleg ha eltűnni akar az ember...
* Szúrja oda csak amolyan elejtett megjegyzésként a sokat mondó szavakat, melléjük hamiskás mosoly is társul, de egyelőre nem is foglalkozik többet ezzel, hisz a másik sem rest a kérdésekkel. Úgy tűnik a nőstény kapott a témára, mármint a méretes legénylakásra.*
- Unalmas volna ha sokat lennék otthon, de ez nem így van. Nem bírom ki sokáig egyhelyben, igaz ez házra is meg nőre, az asszonyokkal hosszú távon meg úgyis csak a baj van! A kötöttségek nem nekem valók!
* Vigyorogva, kedélyesen magyaráz, fejét billenti hol jobbra-hol balra, közben meg ujjával az üvegen matat, alátámasztván nyughatatlan viselkedésével is igazát. Más se kéne neki, mint egy tűzokádó házisárkány, meg a családapa szerep; minden éjjel ugyanazzal a nővel, napról-napra, évről évre, még a gondolatától is kirázza a hideg. Ellenben így, ilyen mutatós nőcskékkel hozza össze sorsa, akár minden áldott este.*
- Ha már említette az imént..., * Fordítja meg ismét a társalgás irányát miközben az ízletes borból kortyol* -... akkor mit gondol, maga miben más, vagy hasonló, mint én? Jómódúnak tűnik, talán szegről-végről nemes is lehet, mégsem az az ártatlan, szende szűz, királykisasszony alkat, kit fiatalon férjhez adnak. Vagy talán gazdag urakat csábít el és megfosztja őket vagyonuktól?
* Hirtelen ötlet volt, húzott egy merészet, s habár hangja továbbra is derűsen cseng, mintha egy légből kapott, komolytalan kérdést tett volna fel az elébb, szemeiben mégis ravasz fény parázslik. Persze szól ez inkább magának, mintsem a nőnek, mivel saját magáról biztosan tudja, hogy épp ez a helyzet- mármint a naív, pénzes libák kihasználása. Partneréről nem tudhatja, de a csábító dekoltázs nem szól tán a könyvnek, s Zaraun reméli, hogy a rózsaszín, telt ajkak sem csak betűknek.*
4975. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 12:09:36
Üzenet elküldve: 2014-05-25 12:09:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ingrtan Moer//
*Meglepetten néz a fiúra, de végül egy vállvonással intézi el a dolgot. Ha Moer ennyire fitogtatni szeretné férfiasságát, és ez leginkább a fizetésben nyilvánul meg, ő aztán nem fogja visszatartani. Egy kis plusz pénz sosem árt, Maou a világért sem utasítana vissza egy ilyen ajánlatot.*
- Mesélj még anyukádról.
*Kissé közelebb hajol, hogy onnét kíváncsian pisloghasson Moerre. Persze jól tudja, hogy az efféle kérdésekkel könnyen kellemetlen témára tapinthat, de ez az egyetlen módja, hogy jobban megismerjék egymást. Közben az ételek is megérkeznek, Maou széles mosollyal az arcán lát neki az evésnek, nem éppen illedelmes lánykaként, inkább csak éhesen, és annál nagyobb hevességgel. Persze azért nem dönti magába az ételt, ütemesen bólintgat Moer mondandójára, ha a fiú inkább visszautasítja a témát, akkor egy megértő pillantással hagyja neki. Elvégre ki ő, hogy faggassa? Hamarosan úgy is elválnak majd útjaik, így aztán Moernek semmi oka, hogy kiteregesse életét. Maou mégis úgy gondolja, hogy egy próbát megér, hátha a fiú engedékenyebb hangulatában van, a maga részéről amúgy sem veszthet semmit. Kortyol egyet a gyümölcslevéből, és Moerre mosolyog.*
- Igazán finom itt minden. Köszönöm a meghívást és hogy idevezettél.
*Meglepetten néz a fiúra, de végül egy vállvonással intézi el a dolgot. Ha Moer ennyire fitogtatni szeretné férfiasságát, és ez leginkább a fizetésben nyilvánul meg, ő aztán nem fogja visszatartani. Egy kis plusz pénz sosem árt, Maou a világért sem utasítana vissza egy ilyen ajánlatot.*
- Mesélj még anyukádról.
*Kissé közelebb hajol, hogy onnét kíváncsian pisloghasson Moerre. Persze jól tudja, hogy az efféle kérdésekkel könnyen kellemetlen témára tapinthat, de ez az egyetlen módja, hogy jobban megismerjék egymást. Közben az ételek is megérkeznek, Maou széles mosollyal az arcán lát neki az evésnek, nem éppen illedelmes lánykaként, inkább csak éhesen, és annál nagyobb hevességgel. Persze azért nem dönti magába az ételt, ütemesen bólintgat Moer mondandójára, ha a fiú inkább visszautasítja a témát, akkor egy megértő pillantással hagyja neki. Elvégre ki ő, hogy faggassa? Hamarosan úgy is elválnak majd útjaik, így aztán Moernek semmi oka, hogy kiteregesse életét. Maou mégis úgy gondolja, hogy egy próbát megér, hátha a fiú engedékenyebb hangulatában van, a maga részéről amúgy sem veszthet semmit. Kortyol egyet a gyümölcslevéből, és Moerre mosolyog.*
- Igazán finom itt minden. Köszönöm a meghívást és hogy idevezettél.
4974. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 12:03:00
Üzenet elküldve: 2014-05-25 12:03:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Sírnor//
* Mikor megszólítja a férfit, akkor az kissé összerezzen. Nakaiban ekkor merül fel, hogy lehet, hogy nem lát. Az a felajánlást elfogadja, s be is mutatkozik illendően.*
- Örvendek! Az én nevem Nakai Gufessa.
* Már el is kezdd beszélgetni.*
- Hol tanult meg ilyen szépen hegedűlni?
* Reméli, hogy tényleg hegedű az, ami Sírnor kezében van, sajnos ilyen téren nem túl tájékozott. Egy kis sípja van csupán, de azzal nem lehet játszani, csak ha belefúj, akkor fel tudja híni magára a figyelmet. A várban, ahol dolgozott, ott szoktak lenni koncertek. Azon a helyen ismert meg néhány hangszert.
Mivel a művész elfogadta a meghívást, ezért egy pincért int az asztalukhoz.*
- Szép napot! Két tál főtt ételt kérnék.
* A pincér 22 aranyat kér. Átnyújtja a Főtt étel árát.*
* Nem telik bele sok idő, s már hozzák is az ételt. Nakai mohón neki is lát, régen evett ilyen jót.*
* Mikor megszólítja a férfit, akkor az kissé összerezzen. Nakaiban ekkor merül fel, hogy lehet, hogy nem lát. Az a felajánlást elfogadja, s be is mutatkozik illendően.*
- Örvendek! Az én nevem Nakai Gufessa.
* Már el is kezdd beszélgetni.*
- Hol tanult meg ilyen szépen hegedűlni?
* Reméli, hogy tényleg hegedű az, ami Sírnor kezében van, sajnos ilyen téren nem túl tájékozott. Egy kis sípja van csupán, de azzal nem lehet játszani, csak ha belefúj, akkor fel tudja híni magára a figyelmet. A várban, ahol dolgozott, ott szoktak lenni koncertek. Azon a helyen ismert meg néhány hangszert.
Mivel a művész elfogadta a meghívást, ezért egy pincért int az asztalukhoz.*
- Szép napot! Két tál főtt ételt kérnék.
* A pincér 22 aranyat kér. Átnyújtja a Főtt étel árát.*
* Nem telik bele sok idő, s már hozzák is az ételt. Nakai mohón neki is lát, régen evett ilyen jót.*
4973. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 11:45:07
Üzenet elküldve: 2014-05-25 11:45:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maou Kalaki//
*Moer könnyed léptekkel és nehéz szívvel követi a lányt a fogadóba. A teremben ahhoz képest, hogy még kora délután van egész sokan vannak, amin Moer meg is lepődik egy kicsit. A lány ajánlatát nem kell sokáig fontolgatnia, hiszen már az udvariasság is megköveteli, hogy ne engedje, hogy meghívja, sőt neki kell fizetnie a lány ebédjét. Amikor a lány fizetni akar, kezével megállítja és fizeti helyette Maou Kalaki ennivalójának az árát, ami 25 aranynak felel meg. Ez után megszólal a fogadósra nézve.*
- Jó napot! Valamilyen Főtt étel szeretnék.*Mondja, majd átadja a kért 11 aranyat, majd folytatja.*
-Kérem alaposan főzzék, meg jobb szeretem ha kicsit szét van főlve.*Teszi hozzá privát kérését, majd követi Maout az asztalhoz, melyet a lány kiszemel. Kényelmesen elhelyezkedik a hölggyel szemben, és várja, hogy partnere megszólaljon. Ami nem is várat magára túl sokat.*
-Ez nem meglepő hiszen tegnap találkoztunk először, de én se tudok rólad sokkal többet mint te rólam, de mit szeretnél tudni, szívesen elmondom.*Nem akarja megsérteni a lányt azzal, hogy a magánélete után kíváncsiskodik, meg amúgy is a lány biztos könnyen rá tudná venni, hogy témát váltsanak, és akkor ugyan úgy ő kerülne terítékre. Miközben ezt átgondolja kedvesen mosolyog a szépségre, és várja annak első kérdését, amire válaszolnia kell. Kicsit ideges, mert nem szívesen beszél magáról, vagyis inkább a múltjáról, mert az nem sok szépet foglal magába, sőt sokkal inkább csak rossz dolgokat, ha az anyjával való boldog részt nem veszi figyelembe.~Amióta meghalt, azóta semmiben sincs szerencsém, szükségem van egy nőre, aki a szárnyai alá vesz, és terelget az élet ösvényén.~Ujjaival mindeközben a térdén dobol.*
*Moer könnyed léptekkel és nehéz szívvel követi a lányt a fogadóba. A teremben ahhoz képest, hogy még kora délután van egész sokan vannak, amin Moer meg is lepődik egy kicsit. A lány ajánlatát nem kell sokáig fontolgatnia, hiszen már az udvariasság is megköveteli, hogy ne engedje, hogy meghívja, sőt neki kell fizetnie a lány ebédjét. Amikor a lány fizetni akar, kezével megállítja és fizeti helyette Maou Kalaki ennivalójának az árát, ami 25 aranynak felel meg.
Ez után megszólal a fogadósra nézve.*- Jó napot! Valamilyen Főtt étel szeretnék.*Mondja, majd átadja a kért 11 aranyat, majd folytatja.*
-Kérem alaposan főzzék, meg jobb szeretem ha kicsit szét van főlve.*Teszi hozzá privát kérését, majd követi Maout az asztalhoz, melyet a lány kiszemel. Kényelmesen elhelyezkedik a hölggyel szemben, és várja, hogy partnere megszólaljon. Ami nem is várat magára túl sokat.*
-Ez nem meglepő hiszen tegnap találkoztunk először, de én se tudok rólad sokkal többet mint te rólam, de mit szeretnél tudni, szívesen elmondom.*Nem akarja megsérteni a lányt azzal, hogy a magánélete után kíváncsiskodik, meg amúgy is a lány biztos könnyen rá tudná venni, hogy témát váltsanak, és akkor ugyan úgy ő kerülne terítékre. Miközben ezt átgondolja kedvesen mosolyog a szépségre, és várja annak első kérdését, amire válaszolnia kell. Kicsit ideges, mert nem szívesen beszél magáról, vagyis inkább a múltjáról, mert az nem sok szépet foglal magába, sőt sokkal inkább csak rossz dolgokat, ha az anyjával való boldog részt nem veszi figyelembe.~Amióta meghalt, azóta semmiben sincs szerencsém, szükségem van egy nőre, aki a szárnyai alá vesz, és terelget az élet ösvényén.~Ujjaival mindeközben a térdén dobol.*
4972. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 11:42:45
Üzenet elküldve: 2014-05-25 11:42:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nakai//
*Ilyenkor, ha megszólal a zenéje, megszűnik számára a külvilág. Csak ő van és a hegedű, aminek húrjairól édes-bús dallamot csal elő. Énekhanggal nem kíséri, így nem is lehet pontosan tudni, hogy mi miatt sírnak a húrok. A történet csak az ő fejében létezik, örökre eltemetett titokként, amihez nincs hozzáférése illetékteleneknek. Csak az érzést ismerhetik mások pár múló pillanatig, amíg játéka eléri a nyitott szíveket, mielőtt minden hang a csöndbe veszne.
Nem csoda, ha nem tűnik fel neki, hogy valaki közeledik, szemei kifejezéstelenül tekintenek a semmibe, nem érzékelve azt őt körülvevő tárgyi világot. Talán az a sorsa, hogy ezen felülemelkedve láthasson dolgokat, persze ez a hétköznapokban aligha segíti ki. Az utolsó hangot még mozdulatlanul várja, amíg remeg kicsit a levegőben és megadja magát az egyéb zajoknak. Az elszórt, visszafogott taps jóleső, halványan elmosolyodik, miközben hangszerét az ölébe fekteti. Vajon jól hallotta, hogy egészen közelről is érkezett valamiféle zaj? Össze nem rezzen, de alaposan meglepődik, ahogy az asztal túlfeléről egy női hang szól hozzá. Mikor érkezhetett?*
-Szép estét Kegyednek is. Dehogyis, egyáltalán nem zavar, de ha esetleg Önt feszélyezi a jelenlétem, akkor...
*Baljával máris a hegedű tokját kutatja, szerencsére nem tette messzire, így a kereső ujjak könnyedén rábukkannak, ám mégsem kapja fel azonnal, a felajánlás tétovázásra készteti.*
-Köszönöm, ha megszán ennyivel, hálásan elfogadom. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Sírnor Charaso Ewaperg'anot, szolgálatára.
*Felállva megdönti magát az ismeretlen hang irányába, reméli, hogy nem találják udvariatlannak, amiért hagyja, hogy egy hölgy fizessen az ő fogyasztásáért.*
*Ilyenkor, ha megszólal a zenéje, megszűnik számára a külvilág. Csak ő van és a hegedű, aminek húrjairól édes-bús dallamot csal elő. Énekhanggal nem kíséri, így nem is lehet pontosan tudni, hogy mi miatt sírnak a húrok. A történet csak az ő fejében létezik, örökre eltemetett titokként, amihez nincs hozzáférése illetékteleneknek. Csak az érzést ismerhetik mások pár múló pillanatig, amíg játéka eléri a nyitott szíveket, mielőtt minden hang a csöndbe veszne.
Nem csoda, ha nem tűnik fel neki, hogy valaki közeledik, szemei kifejezéstelenül tekintenek a semmibe, nem érzékelve azt őt körülvevő tárgyi világot. Talán az a sorsa, hogy ezen felülemelkedve láthasson dolgokat, persze ez a hétköznapokban aligha segíti ki. Az utolsó hangot még mozdulatlanul várja, amíg remeg kicsit a levegőben és megadja magát az egyéb zajoknak. Az elszórt, visszafogott taps jóleső, halványan elmosolyodik, miközben hangszerét az ölébe fekteti. Vajon jól hallotta, hogy egészen közelről is érkezett valamiféle zaj? Össze nem rezzen, de alaposan meglepődik, ahogy az asztal túlfeléről egy női hang szól hozzá. Mikor érkezhetett?*
-Szép estét Kegyednek is. Dehogyis, egyáltalán nem zavar, de ha esetleg Önt feszélyezi a jelenlétem, akkor...
*Baljával máris a hegedű tokját kutatja, szerencsére nem tette messzire, így a kereső ujjak könnyedén rábukkannak, ám mégsem kapja fel azonnal, a felajánlás tétovázásra készteti.*
-Köszönöm, ha megszán ennyivel, hálásan elfogadom. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Sírnor Charaso Ewaperg'anot, szolgálatára.
*Felállva megdönti magát az ismeretlen hang irányába, reméli, hogy nem találják udvariatlannak, amiért hagyja, hogy egy hölgy fizessen az ő fogyasztásáért.*
4971. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-25 10:38:15
Üzenet elküldve: 2014-05-25 10:38:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Görbe este//
*Magabiztosan kihúzza magát, ahogy továbbra is a férfit figyeli. Persze, nincs híján önbizalomnak, de hiszen, aki egész fiatal korától férfiakkal foglalkozik, illetve olyan nők nevelték, akik szintén ezt művelték, annak nem is szabad veszítenie az önképéből, hiszen ez hozzájárul a kisugárzásához is.
Valamiért megvan az érzése, hogy bármit is fog Zaraun mondani neki az elkövetkezendő órákban, azok bizony nem a teljes igazságot fogják fedni, ám ezért nem vonhatja felelősségre, hiszen ő is csak egy afféle szerepet játszik, ahogy Neth is és mindenki. De azért igyekszik kihámozni az árnyalt mondatok mögött rejlő valóságot.
Körbejártatja ő is tekintetét a zajos fogadóban, bár újdonságot most sem jelent számára, amiket lát. Egy enyhe mosolyt azért csak megereszt látván az apró termetű törpöket, amint próbálják becserkészni az egyetlen nőt.
Amint Zaraun közelebb hajol hozzá, ő még mindig a fogadót nézegeti, miközben hallgatja a másikat, majd a végén enyhén felé fordítja a fejét és egy sokatmondó vigyort ejt meg. Kérdés persze, hogy ez a férfi kérdésének köszönhető, avagy annak, hogy van egy üres háza. Hátradől, lábát átveti a másikon és mielőtt válaszolhatna ismét aprót kortyol a borból.*
- Olykor elkap a vágy, hogy valami zajos helyre menjek, ahol sok nép megfordul. *Néz vissza a vérvörös szemekre, amelyek valamiféle ravaszságot jeleznek számára.* - Szeretem megfigyelni, hallgatni őket, nézni, ahogy kihasználják egymást, vagy épp egy jót mulatnak és elgondolkodni azon, hogy én miben vagyok más, vagy hasonló. *Nem kenyere a hazudozás, így végül is, az igazságot mondta, legfeljebb kifelejtette egy-két fontos részletet, de ha Zaraun megegyezik egyelőre ennyi részlettel, akkor ő sem mélyedne bele jobban.*
- Persze, ami már mások szerint nehezebben kivitelezhető egy lármás fogadóban, az az olvasás, de nekem nem esik nehezemre, sőt. Talán még könnyebben odafigyelek ilyen zajok között, mint a legnagyobb csendben. *Vesz egy mély levegőt. Annyi féle, fajta férfival volt már dolga, de ritka volt az olyan, aki már az első pillanattól kezdve vonzotta volna, így most kifejezetten örül, bár ezt maximum szemei árulhatják el, hiszen mosolya még mindig a szokásos.* - Kivéve, ha valami eltereli a figyelmem. *Néz a másikra. Most rajta a sor, hogy kérdezzen valamit, még hozzá valami olyat, amire valószínű, hogy kap is választ, illetve valami kis információ morzsát is kaphat a mélységi valós személyéről. Bár annyit már megtudott, hogy egyedül él, talán ezzel kezdhetne valamit.*
- Valóban unalmas lehet egy nagy és üres házban élni egyedül, de akkor miért teszi ezt? *Ismét megvonja kissé a szemöldökét, és újabb korty követi, hogy a vörös itallal kissé benedvesítse száradó ajkait. A kérdés talán túl faggatózó Zaraun számára, ám talán a nő arcára húzódó mosoly enyhít ezen a gondolaton és könnyebben válaszadásra késztetik. Mint, ahogy egyik nevelője mondta neki mindig, előbb mindig ismerje ki a másik felet, úgy könnyebben kedvére járhat.*
*Magabiztosan kihúzza magát, ahogy továbbra is a férfit figyeli. Persze, nincs híján önbizalomnak, de hiszen, aki egész fiatal korától férfiakkal foglalkozik, illetve olyan nők nevelték, akik szintén ezt művelték, annak nem is szabad veszítenie az önképéből, hiszen ez hozzájárul a kisugárzásához is.
Valamiért megvan az érzése, hogy bármit is fog Zaraun mondani neki az elkövetkezendő órákban, azok bizony nem a teljes igazságot fogják fedni, ám ezért nem vonhatja felelősségre, hiszen ő is csak egy afféle szerepet játszik, ahogy Neth is és mindenki. De azért igyekszik kihámozni az árnyalt mondatok mögött rejlő valóságot.
Körbejártatja ő is tekintetét a zajos fogadóban, bár újdonságot most sem jelent számára, amiket lát. Egy enyhe mosolyt azért csak megereszt látván az apró termetű törpöket, amint próbálják becserkészni az egyetlen nőt.
Amint Zaraun közelebb hajol hozzá, ő még mindig a fogadót nézegeti, miközben hallgatja a másikat, majd a végén enyhén felé fordítja a fejét és egy sokatmondó vigyort ejt meg. Kérdés persze, hogy ez a férfi kérdésének köszönhető, avagy annak, hogy van egy üres háza. Hátradől, lábát átveti a másikon és mielőtt válaszolhatna ismét aprót kortyol a borból.*
- Olykor elkap a vágy, hogy valami zajos helyre menjek, ahol sok nép megfordul. *Néz vissza a vérvörös szemekre, amelyek valamiféle ravaszságot jeleznek számára.* - Szeretem megfigyelni, hallgatni őket, nézni, ahogy kihasználják egymást, vagy épp egy jót mulatnak és elgondolkodni azon, hogy én miben vagyok más, vagy hasonló. *Nem kenyere a hazudozás, így végül is, az igazságot mondta, legfeljebb kifelejtette egy-két fontos részletet, de ha Zaraun megegyezik egyelőre ennyi részlettel, akkor ő sem mélyedne bele jobban.*
- Persze, ami már mások szerint nehezebben kivitelezhető egy lármás fogadóban, az az olvasás, de nekem nem esik nehezemre, sőt. Talán még könnyebben odafigyelek ilyen zajok között, mint a legnagyobb csendben. *Vesz egy mély levegőt. Annyi féle, fajta férfival volt már dolga, de ritka volt az olyan, aki már az első pillanattól kezdve vonzotta volna, így most kifejezetten örül, bár ezt maximum szemei árulhatják el, hiszen mosolya még mindig a szokásos.* - Kivéve, ha valami eltereli a figyelmem. *Néz a másikra. Most rajta a sor, hogy kérdezzen valamit, még hozzá valami olyat, amire valószínű, hogy kap is választ, illetve valami kis információ morzsát is kaphat a mélységi valós személyéről. Bár annyit már megtudott, hogy egyedül él, talán ezzel kezdhetne valamit.*
- Valóban unalmas lehet egy nagy és üres házban élni egyedül, de akkor miért teszi ezt? *Ismét megvonja kissé a szemöldökét, és újabb korty követi, hogy a vörös itallal kissé benedvesítse száradó ajkait. A kérdés talán túl faggatózó Zaraun számára, ám talán a nő arcára húzódó mosoly enyhít ezen a gondolaton és könnyebben válaszadásra késztetik. Mint, ahogy egyik nevelője mondta neki mindig, előbb mindig ismerje ki a másik felet, úgy könnyebben kedvére járhat.*
4970. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-24 21:58:57
Üzenet elküldve: 2014-05-24 21:58:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Sírnor//
* Belép a fogadóba, miután azelőtt kikötötte lovát. Az asztalok között lépked, s egy dallamot kezd el hallani. Fájdalmas és szomorú, de mégis a hang irányába tart. A játék hatására eszébe jut régi otthona, s az emlékek. Egy asztalnál ül egy férfi, átlagosan fest, de a hangok melyeket hanszere segítségével szólaltat meg, azok lenyűgözők. Nem ül ott senki, így Nakai leül, s hallgatja a hegedűjátékot. Tekintete a távolba néz, s visszagondol a pusztító erdőtűzre, minden rosszra. Ha a művész befejezi a játékot, akkor úgy érzi, hogy megkönnyebbült, mintha szíve könnyebb lenne. Szemében nem csillognak könnyek, de belül meghatódott. Megtapsolja a férfi játékát.*
- Nagyon ügyes!
* Csak ezután köszön.*
- Szép estét uram! Nem lenne gond, ha itt ülnék? S ezért a gyönyörű mégis szívszorító játékért meghívnám egy ételre vagy italra?
* Pénzes erszényében most van annyi, hogy megengedhed magának efféle dolgokat.*
* Belép a fogadóba, miután azelőtt kikötötte lovát. Az asztalok között lépked, s egy dallamot kezd el hallani. Fájdalmas és szomorú, de mégis a hang irányába tart. A játék hatására eszébe jut régi otthona, s az emlékek. Egy asztalnál ül egy férfi, átlagosan fest, de a hangok melyeket hanszere segítségével szólaltat meg, azok lenyűgözők. Nem ül ott senki, így Nakai leül, s hallgatja a hegedűjátékot. Tekintete a távolba néz, s visszagondol a pusztító erdőtűzre, minden rosszra. Ha a művész befejezi a játékot, akkor úgy érzi, hogy megkönnyebbült, mintha szíve könnyebb lenne. Szemében nem csillognak könnyek, de belül meghatódott. Megtapsolja a férfi játékát.*
- Nagyon ügyes!
* Csak ezután köszön.*
- Szép estét uram! Nem lenne gond, ha itt ülnék? S ezért a gyönyörű mégis szívszorító játékért meghívnám egy ételre vagy italra?
* Pénzes erszényében most van annyi, hogy megengedhed magának efféle dolgokat.*
4969. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-24 21:38:06
Üzenet elküldve: 2014-05-24 21:38:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Talán fel sem tűnik senkinek, hogy mikor került be a fogadó tömegébe. Egyszer csak ott van, talán éppen útban, ahogy vékony, hosszú ujjaival görcsösen markolja hegedőjének tokját és fabotját, próbálva kitalálni, merre mehet, hol akad egy üres asztal, aminél még elfér. Szívesen rendelne is, de sajnos már a fogadó felé menet meg kellett állapítania, hogy semmi pénze nem maradt. Nehéz dolog mindig mások jóindulatától függni, de nem elég elismert zenész ahhoz, hogy megrendelők keressék, királyok és hercegek hívják udvarukba busás jutalom fejében. Szép ábrándok, hiú ábrándok...
Véletlenszerűen ül le egy székre, látás nélkül csak remélni tudja, hogy nem egy foglalt asztalt talált vagy ha mégis, hát megtűrik egy kis időre, amíg felmelegszik és tovább áll. Botját maga mellé támasztja, hangszerét az ölébe fekteti, kezeit pedig szája elé emelve próbálja ujjait melengetni, hogy ha már pénzt nem tud adni a fogadóban tartózkodásért, zenével fizesse meg a kis melegséget, amit az épületben kap. Hiába lesz lassan nyár, éjszaka még csípős szél kap a szakadt rongyokba, amiket magán visel.
Ha még nem zavarták el asz asztaltól, mire ujjai kellően mozgékonnyá válnak, felnyitja a kopottas, fekete tokot, amiből egy szintén fekete hegedű kerül elő. Nem mai darab, de igyekezett karban tartani, már amennyire korlátai engedik. Lassan ideje lenne kicsit újítani rajta... Akkor pár napig megint az utcán fog aludni, a hangszer ugyanis előrébb való saját szükségleteinél is. Érték, amit becsülni kell, barát, akit megéri önmaga elé helyezni. Mivel indulás előtt gondoskodott róla, hogy minden hang tökéletesen szóljon, most nem kell hangolással bajlódnia, egyből a játékba kezdhet. Eleinte csak halkan, mintha csak saját magát szeretné vele szórakoztatni, majd pedig mind hangosabban, egészen addig, amíg a hangszín hallható, de mégsem tolakodó. A közelben egy-két asztal elcsendesedik, hallgatják a bús, lassú dallamot, ami alattomosan tölti meg az egész helyiséget, kúszik a fülekbe és próbál elérni a szívekhez. Van, akinél sikerül is, az egyik hölgy hamarosan erősen pislogva szorít kendőt a szeméhez, próbálva visszatartani a felkívánkozó könnyeket. Nem mindenkinél tud ilyen erőteljes hatást kiváltani, de ha páran legalább felfigyelnek rá, már sikeresnek mondhatja magát. Vajon akad, aki legalább egy forró teával vagy meleg étellel megszán egy koldus zenészt?*
Véletlenszerűen ül le egy székre, látás nélkül csak remélni tudja, hogy nem egy foglalt asztalt talált vagy ha mégis, hát megtűrik egy kis időre, amíg felmelegszik és tovább áll. Botját maga mellé támasztja, hangszerét az ölébe fekteti, kezeit pedig szája elé emelve próbálja ujjait melengetni, hogy ha már pénzt nem tud adni a fogadóban tartózkodásért, zenével fizesse meg a kis melegséget, amit az épületben kap. Hiába lesz lassan nyár, éjszaka még csípős szél kap a szakadt rongyokba, amiket magán visel.
Ha még nem zavarták el asz asztaltól, mire ujjai kellően mozgékonnyá válnak, felnyitja a kopottas, fekete tokot, amiből egy szintén fekete hegedű kerül elő. Nem mai darab, de igyekezett karban tartani, már amennyire korlátai engedik. Lassan ideje lenne kicsit újítani rajta... Akkor pár napig megint az utcán fog aludni, a hangszer ugyanis előrébb való saját szükségleteinél is. Érték, amit becsülni kell, barát, akit megéri önmaga elé helyezni. Mivel indulás előtt gondoskodott róla, hogy minden hang tökéletesen szóljon, most nem kell hangolással bajlódnia, egyből a játékba kezdhet. Eleinte csak halkan, mintha csak saját magát szeretné vele szórakoztatni, majd pedig mind hangosabban, egészen addig, amíg a hangszín hallható, de mégsem tolakodó. A közelben egy-két asztal elcsendesedik, hallgatják a bús, lassú dallamot, ami alattomosan tölti meg az egész helyiséget, kúszik a fülekbe és próbál elérni a szívekhez. Van, akinél sikerül is, az egyik hölgy hamarosan erősen pislogva szorít kendőt a szeméhez, próbálva visszatartani a felkívánkozó könnyeket. Nem mindenkinél tud ilyen erőteljes hatást kiváltani, de ha páran legalább felfigyelnek rá, már sikeresnek mondhatja magát. Vajon akad, aki legalább egy forró teával vagy meleg étellel megszán egy koldus zenészt?*
4968. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-24 21:12:29
Üzenet elküldve: 2014-05-24 21:12:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Mordék bevetésen - Erf és Assa//
*A férfi tekintetét nem kerüli el a Vörös célzó pillantása, viszonzásul egy hálálkodó mosolyt küld, ezzel jelezve örömét, hogy nem kérdezte meg arckifejezésének okát. Így nem kell rég behegedt sebeket feltépnie. Gyorsan megrázza a fejét és igyekszik belefolyni a beszélgetésbe. Assa körbekémlelésére felhúzza a szemöldökét és Mordachra néz. Nem hangzott el semmi olyasmi, melyre így kéne reagálnia.
Vállvon aztán ismét inkább a beszélgetésre kezd figyelni. Nem az ő dolga, hogy ilyesmikre odafigyeljen. Az ő feladata az, hogy ma este alaposan kirúgjon a hámból a Vörössel együtt és ezt a feladatot végre is szándékszik hajtani.*
- Nem így van.*mondja nemes egyszerűséggel ellentmondva a sötételf hölgyeménynek*Ismerten olyan mélységit már nagyon öreg volt és majd' hetven esztendeje élt nyugalomban, függetlenül bármilyen hatalomtól. És nem csak egy ilyen volt. Akadtak mások is, bár volt aki már csak idefent mesélhetett nekem erről. A véres utat az választja, aki élvezi az ilyesmit és lusta másikat keresni.
*Meglehetősen dühítő és szomorú dolog ez, ennek ellenére így van. Nem egy példát látott már erre, ellenpéldából azonban jóval kevesebbet. A hatalom csak egy eszköz a bosszúra és arra, hogy az adott ember vagy bármilyen más faj képviselője kiélje másokon a benne rejlő gyilkos késztetést.*
- A hatalom a mások manipulációjára való eszköz. Lehet még használni bosszúra, a szadizmus kiélésére, de az elsődleges cél mindig is az volt, hogy a hatalmasok olyanra formálják a világot, amilyenre ők szeretnék. És itt van a gond, mert minket nem nagyon vesznek számításba.
*Gonosz mosolyt villant fel ő is, akárcsak a Vörös, elvégre ismét csak egy kész tényt közölt, amely nem arra szolgált, hogy feldühítse a mélységit, hanem, hogy értse miért is kell részt venniük a lentieknek egy olyan háborúnak, melynek soha nem lehet győztese.*
- Állatként? És ugyan miért? Mert a sötételfek felsőbbrendűnek, értékesebbnek tartják magukat bárkinél, aki a felszínen lakik? Megjegyzem teljesen alaptalanul, elvégre nekik is vannak ugyanolyan gyenge pontjaik, mint nekem, vagy bármelyikünknek ebben a fogadóban.
*Újfent ajkához emeli a kupáját és kiissza a tartalmát. Aztán tölt magának még egyet és pár korty ismét lecsúszik a torkán. Az alkohol és a gomba együttes hatása lassan kezd jól érezhetővé válni, ismét felderül és kezd rátörni a fojtogató röhögés.*
*A férfi tekintetét nem kerüli el a Vörös célzó pillantása, viszonzásul egy hálálkodó mosolyt küld, ezzel jelezve örömét, hogy nem kérdezte meg arckifejezésének okát. Így nem kell rég behegedt sebeket feltépnie. Gyorsan megrázza a fejét és igyekszik belefolyni a beszélgetésbe. Assa körbekémlelésére felhúzza a szemöldökét és Mordachra néz. Nem hangzott el semmi olyasmi, melyre így kéne reagálnia.
Vállvon aztán ismét inkább a beszélgetésre kezd figyelni. Nem az ő dolga, hogy ilyesmikre odafigyeljen. Az ő feladata az, hogy ma este alaposan kirúgjon a hámból a Vörössel együtt és ezt a feladatot végre is szándékszik hajtani.*
- Nem így van.*mondja nemes egyszerűséggel ellentmondva a sötételf hölgyeménynek*Ismerten olyan mélységit már nagyon öreg volt és majd' hetven esztendeje élt nyugalomban, függetlenül bármilyen hatalomtól. És nem csak egy ilyen volt. Akadtak mások is, bár volt aki már csak idefent mesélhetett nekem erről. A véres utat az választja, aki élvezi az ilyesmit és lusta másikat keresni.
*Meglehetősen dühítő és szomorú dolog ez, ennek ellenére így van. Nem egy példát látott már erre, ellenpéldából azonban jóval kevesebbet. A hatalom csak egy eszköz a bosszúra és arra, hogy az adott ember vagy bármilyen más faj képviselője kiélje másokon a benne rejlő gyilkos késztetést.*
- A hatalom a mások manipulációjára való eszköz. Lehet még használni bosszúra, a szadizmus kiélésére, de az elsődleges cél mindig is az volt, hogy a hatalmasok olyanra formálják a világot, amilyenre ők szeretnék. És itt van a gond, mert minket nem nagyon vesznek számításba.
*Gonosz mosolyt villant fel ő is, akárcsak a Vörös, elvégre ismét csak egy kész tényt közölt, amely nem arra szolgált, hogy feldühítse a mélységit, hanem, hogy értse miért is kell részt venniük a lentieknek egy olyan háborúnak, melynek soha nem lehet győztese.*
- Állatként? És ugyan miért? Mert a sötételfek felsőbbrendűnek, értékesebbnek tartják magukat bárkinél, aki a felszínen lakik? Megjegyzem teljesen alaptalanul, elvégre nekik is vannak ugyanolyan gyenge pontjaik, mint nekem, vagy bármelyikünknek ebben a fogadóban.
*Újfent ajkához emeli a kupáját és kiissza a tartalmát. Aztán tölt magának még egyet és pár korty ismét lecsúszik a torkán. Az alkohol és a gomba együttes hatása lassan kezd jól érezhetővé válni, ismét felderül és kezd rátörni a fojtogató röhögés.*
4967. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-23 17:36:20
Üzenet elküldve: 2014-05-23 17:36:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
// Görbe este//
* Apró, ismét színpadias meghajlással fogadja az elismerő szavakat, melyek költőiséggel illetik, de a biccentés annak is szól, hogy igazat adott neki a nőstény. Persze hogyan is lehetne másként, ugyebár...
Kedvére való, ahogy a nő a szavakkal, gesztusokkal játszik, ó, az a sokatmondóan meglibbenő szemöldök, vagy telt ajkainak kacér játéka, szavak nélkül is suttognak hozzá! Már e pazar látvány, s a hóhajú elméjének mezsgyéjén felsejlő kéjes képek is megérnek egy koccintást, ám a valóban kimondott szavak is simogatják fülét. Pohár híján ő azonban az üvegen emel.*
- Írjunk hát egy izgalmas fejezetet!
* Ismétli részben a hallottakat, majd tekintetével hosszú idő után elszakadva a tengerszín szemektől ő is kortyol a vörös nedűből. Immáron egyértelmű, mindketten tudják, legalábbis sejtik, hogy mire gondol, vágyik a másik, ám kár lenne azt siettetni, hisz oly mulattató e játék. Ez adja meg azt a bizonyos igéző varázst, mikor túllépve a kötelező, unalmas formalitásokon, de a sejtelmesség ködös fátylát el nem hagyván járják körbe egymást.
A felé nyújtott kéz rántja vissza testébe, talán egy pillanatra elkalandozott, ki tudja, de most gyöngéden, de azért határozottan fonja ujjai közé a nő csókra tartott kezét. *
- Örvendek, kedves Nethalie! * Ajkaival persze nem illeti a puha bőrt, csupán meleg csókját leheli rá, ahogy illik. Hátradől ismét, s oda nem figyelvén az üveget kezdi el babrálni, miközben asztaltársát hallgatja. Mégis mit mondhatna magáról? Hogy aljas gyilkos, ki haszonszerzés fejében bárkibe rideg pengét márt? Vagy hogy egy álnok, alávaló gazfickó, ki épp az ilyen bájos, pénzes nőcskék megtévesztéséből él? Hazudhat persze, mondjuk azt, hogy színész, vagy zenész, esetleg kékvérű költő, de az az egészet olyan unalmassá tenné.... No de ne rohanjunk előre!*
- Mindig ilyen megnyerő vagyok, nem csak ha ilyen "dekoratív nővel állok szemben"! * Kurta nevetés szakad fel ajkáról, mintha viccből mondaná, pedig ő komolyan is gondolja. Sosem volt híján az önbecsülésnek, de hát valljuk be, van is mire! Nem tehet róla, hogy ilyen megnyerő küllemmel áldotta meg az ég, s modorán is csiszoltak jócskán az évek, persze ehhez gyakran tenyérbemászó, öntelt habitus társul. Önbizalom terén persze Nethalie sem panaszkodhat, ha ily szerénytelenül említi dekoratívnak magát, de hát cseppet sem téved.*
- Valami különleges ok kellene tán, hogy egy férfi a kocsmába térjen éjnek évadján? Nem elég ok az ital, zene, meg egy tüzes menyecske? Nézzen csak körül, tele a fogadó kótyagos hímekkel, kik egymást az asztal alá isszák, vagy épp az asszonyt csalják.
* Vigyorogva rámutat egy bohókás törp hármasra; a két tajtrészeg kis köpcös alak felváltva váltják egymást egy szakállas asszonyságnál, tán épp azt demonstrálják neki, hogy melyikük issza a mézsört nagyobb elánnal. Mindenesetre visszafordulván közelebb hajol, hogy hangját majdhogy' suttogássá halkíthassa.*
- Engem nem vár otthon senki, csak egy jókora üres ház, így tán máris érthető, hogy egy zajos fogadóra vágytam. Részben. Na de egy előkelő, fiatal hölgyemény miért választja olvasása színhelyéül e lármás lebujt?
* Nem mondott magáról sokat, még épp csak belekezdett, de most partnerén a sor, hogy ő is elhintsen némi morzsát magáról. *
* Apró, ismét színpadias meghajlással fogadja az elismerő szavakat, melyek költőiséggel illetik, de a biccentés annak is szól, hogy igazat adott neki a nőstény. Persze hogyan is lehetne másként, ugyebár...
Kedvére való, ahogy a nő a szavakkal, gesztusokkal játszik, ó, az a sokatmondóan meglibbenő szemöldök, vagy telt ajkainak kacér játéka, szavak nélkül is suttognak hozzá! Már e pazar látvány, s a hóhajú elméjének mezsgyéjén felsejlő kéjes képek is megérnek egy koccintást, ám a valóban kimondott szavak is simogatják fülét. Pohár híján ő azonban az üvegen emel.*
- Írjunk hát egy izgalmas fejezetet!
* Ismétli részben a hallottakat, majd tekintetével hosszú idő után elszakadva a tengerszín szemektől ő is kortyol a vörös nedűből. Immáron egyértelmű, mindketten tudják, legalábbis sejtik, hogy mire gondol, vágyik a másik, ám kár lenne azt siettetni, hisz oly mulattató e játék. Ez adja meg azt a bizonyos igéző varázst, mikor túllépve a kötelező, unalmas formalitásokon, de a sejtelmesség ködös fátylát el nem hagyván járják körbe egymást.
A felé nyújtott kéz rántja vissza testébe, talán egy pillanatra elkalandozott, ki tudja, de most gyöngéden, de azért határozottan fonja ujjai közé a nő csókra tartott kezét. *
- Örvendek, kedves Nethalie! * Ajkaival persze nem illeti a puha bőrt, csupán meleg csókját leheli rá, ahogy illik. Hátradől ismét, s oda nem figyelvén az üveget kezdi el babrálni, miközben asztaltársát hallgatja. Mégis mit mondhatna magáról? Hogy aljas gyilkos, ki haszonszerzés fejében bárkibe rideg pengét márt? Vagy hogy egy álnok, alávaló gazfickó, ki épp az ilyen bájos, pénzes nőcskék megtévesztéséből él? Hazudhat persze, mondjuk azt, hogy színész, vagy zenész, esetleg kékvérű költő, de az az egészet olyan unalmassá tenné.... No de ne rohanjunk előre!*
- Mindig ilyen megnyerő vagyok, nem csak ha ilyen "dekoratív nővel állok szemben"! * Kurta nevetés szakad fel ajkáról, mintha viccből mondaná, pedig ő komolyan is gondolja. Sosem volt híján az önbecsülésnek, de hát valljuk be, van is mire! Nem tehet róla, hogy ilyen megnyerő küllemmel áldotta meg az ég, s modorán is csiszoltak jócskán az évek, persze ehhez gyakran tenyérbemászó, öntelt habitus társul. Önbizalom terén persze Nethalie sem panaszkodhat, ha ily szerénytelenül említi dekoratívnak magát, de hát cseppet sem téved.*
- Valami különleges ok kellene tán, hogy egy férfi a kocsmába térjen éjnek évadján? Nem elég ok az ital, zene, meg egy tüzes menyecske? Nézzen csak körül, tele a fogadó kótyagos hímekkel, kik egymást az asztal alá isszák, vagy épp az asszonyt csalják.
* Vigyorogva rámutat egy bohókás törp hármasra; a két tajtrészeg kis köpcös alak felváltva váltják egymást egy szakállas asszonyságnál, tán épp azt demonstrálják neki, hogy melyikük issza a mézsört nagyobb elánnal. Mindenesetre visszafordulván közelebb hajol, hogy hangját majdhogy' suttogássá halkíthassa.*
- Engem nem vár otthon senki, csak egy jókora üres ház, így tán máris érthető, hogy egy zajos fogadóra vágytam. Részben. Na de egy előkelő, fiatal hölgyemény miért választja olvasása színhelyéül e lármás lebujt?
* Nem mondott magáról sokat, még épp csak belekezdett, de most partnerén a sor, hogy ő is elhintsen némi morzsát magáról. *
4966. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-23 17:23:31
Üzenet elküldve: 2014-05-23 17:23:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa, Mordokhai, Mordach//
- Ezt hívják büszkeségnek. *Túl sokáig tanították, túl régóta hallja a magasztos szavakat melyek az ő felsőbbrendűségüket dicsőítik, túl hosszú ideje adogatják már a kezébe a korbácsot vagy ostort. Nem fog mindent rózsaszínben látni, virágkoszorúkat készítgetni és közben az egyenlőségről papolni csak azért, mert a tündérlányka szerint ez a legjobb. NEKI ez a legjobb nem pedig a mélységi nősténykének.
Sejtelmes mosolyra húzódnak az ajkai a férfi szavaira. Vér és élvezet. Ezt a részét ő valóban élvezi, a brutalitás már szintén egy másik kérdés. Viszont a harc, és a mindennapok két különböző dolog minek nem szabad egybefolynia vagy keverednie, és ő csak harc közben élvezi ezt a fajta kegyetlenséget.*
- Ó, nyugodtan választhat bárki. De ha nem az útja lesz véres akkor ő maga. Amíg még él. *Fájdalmas igazság, még számára is, az előbbi halvány mosolynak pedig már se híre se hamva. Ilyen szempontból lényegtelen ki hova születik a sötételf, ha azt mondják, hogy ölj, neked ölnöd kell. Ha nem teszed akkor fájdalmas verés lesz a jutalom, és ez addig ismétlődik amíg a penge bele nem fúródik az áldozat testébe.*
- Nincs okom panaszra. *Feleli egyszerűen, majd, hogy gondolatait kicsit összeszedje a második kérdéshez, kortyol ismét az italból* Hát...ez elég bonyolult, így csak a jelent mondanám. Jelenleg csupán annyi az oka az ittlétemnek, hogy távol maradjak a nővéreimtől. *Még Assának is hosszasan magyarázta miért jött fel, mi okból, illetve hogy változik egyik pillanatról a másikra a terv a valódi felállásba. Tehetség kell, hogy valaki kiigazodjon az anyja döntésein, de Erfalody lassan egész jól kezd belejönni. Úgy könnyű, ha kettő levélben is megírják neki...
Egyértelműen nem szimpatikus neki ez a felszín, önszántából még ha rossz is lenne neki odalent, nem is igazán tudja, hogy mi kellene ahhoz, hogy felszökjön és utána mindig attól tartson, hogy mikor találják meg. A félelem valóban nagy úr, megtapasztalta már a mindennapokban, de szerencsére nem a saját bőrén.*
- Természetesen nem. *Dönti oldalra a fejét, úgy figyeli a Vörös reakcióit. A gonosz mosolyt most egyszerűen nem tudja hova tenni, talán csak azért, mert számára kézenfekvő a magyarázat.* Nem igazán szokásunk lent így beszélgetni a hímekkel, házunk szolgálóival pedig még annyira se, csupán annyit amennyi szükséges. Itt fent pedig...talán két hete tartózkodhatom csak? Bár meglehet, hogy lassan megvan három is. Azt hiszem így már érthető, hogy miért nem alakulhatott ki nálam ilyen..."felszíni érzelem". *Talán ez elég magyarázat erre, bár a felszínieknél ő már semmiben sem lehet biztos. A mondat végén az utolsó két szót azért jobban hangsúlyozza. Ilyen témában inkább a mellette ülő tündérlánykát kellene faggatniuk, hiszen ő még csak semmiféle fizikai kontaktust sem létesített soha hímneművel. Pedig a felszíniek közvetlenebbek...
A következő kérdés már nemvártan érinti, nagy szemekkel pislog az előtte ülő férfira, emésztve a kérdést. Ezt már csak tetézi a folytatás, ami még inkább összezavarja. Állat? Neki ezt tudnia kellene? Eddigi élete során csupán csak akkor volt alkalma felszínieket látni mikor egy-egy bevetés következtében feljöttek a felszínre. Hogy köthetne lent házasságot egy felszíni és egy mélységi...?*
- Hogy házasodHATUNK? Megmondom őszintén, fogalmam sincs. Itt fent ahol nem kötnek minket a lenti szabályok és törvények biztos, de erről én nem tudok. A mélységben egy felszínit sem láttam, de az biztos, hogy példátlan az ilyesmi. Mint mondtam nincs szerelemből való házasság, a mélységiek pedig lenézik a felszínieket. Akkor mi oka lenne bárkinek is lent, hogy egy felszínivel kössön házasságot? Az meg, hogy kapcsolatba léphetünk-e...egyéntől függ, hogy kinek lehet. Van akinél ez olyan mintha bemocskolná a testét. Sokaknál tiltják ezt. *Ezekre tényleg nem könnyű a válasz, hisz a felszínnel kapcsolatos ügyekbe nem igen mártotta bele magát soha, csak a hallottak alapján tud beszélni.* Egy farkas?! Hát sokszor még a mélységi hímeket is kutyáknak tekintik, egy felszínivel sem lehet más a helyzet. De ott egy felszíni valószínűleg rabszolga szerepet tölt be, és akkor igen. Akkor tényleg nagyjából úgy tekintenek rá mint egy állatra, de abból házasság sem születik. *Hacsak persze valakinek nem ment el az esze, és tébolyult meg, hogy már azt sem tudja hol van és mit csinál, de ezek tényleg csak elméleti dolgok. Az biztos, hogy állatként nem tekintenek a felszíniekre, pusztán alsóbbrendűbbnek vélik. És hogy miért? Erre ha a tündérlány még egyszer rákérdez, vagy papolni kezd róla, valószínűleg ki fog tőle borulni...
Meglepi, hogy Assa hajlandó kipróbálni ezt az újdonságot, de hát állítólag csak a hangulaton javít. Így biztos ő sem tartja túl vészesnek azt az egy kis szívást. Ő nagyobb dózist szívott a tüdejébe, de csak azért, mert ha semmi hatása akkor értelme sem volt, hogy kipróbálja. De úgy tűnik nem fog felállni annak a kockázata, hogy nem fog érezni semmit, a kezdődő nyugodtság már most kezd a fejében és a testében is szétáradni.*
- Ezt hívják büszkeségnek. *Túl sokáig tanították, túl régóta hallja a magasztos szavakat melyek az ő felsőbbrendűségüket dicsőítik, túl hosszú ideje adogatják már a kezébe a korbácsot vagy ostort. Nem fog mindent rózsaszínben látni, virágkoszorúkat készítgetni és közben az egyenlőségről papolni csak azért, mert a tündérlányka szerint ez a legjobb. NEKI ez a legjobb nem pedig a mélységi nősténykének.
Sejtelmes mosolyra húzódnak az ajkai a férfi szavaira. Vér és élvezet. Ezt a részét ő valóban élvezi, a brutalitás már szintén egy másik kérdés. Viszont a harc, és a mindennapok két különböző dolog minek nem szabad egybefolynia vagy keverednie, és ő csak harc közben élvezi ezt a fajta kegyetlenséget.*
- Ó, nyugodtan választhat bárki. De ha nem az útja lesz véres akkor ő maga. Amíg még él. *Fájdalmas igazság, még számára is, az előbbi halvány mosolynak pedig már se híre se hamva. Ilyen szempontból lényegtelen ki hova születik a sötételf, ha azt mondják, hogy ölj, neked ölnöd kell. Ha nem teszed akkor fájdalmas verés lesz a jutalom, és ez addig ismétlődik amíg a penge bele nem fúródik az áldozat testébe.*
- Nincs okom panaszra. *Feleli egyszerűen, majd, hogy gondolatait kicsit összeszedje a második kérdéshez, kortyol ismét az italból* Hát...ez elég bonyolult, így csak a jelent mondanám. Jelenleg csupán annyi az oka az ittlétemnek, hogy távol maradjak a nővéreimtől. *Még Assának is hosszasan magyarázta miért jött fel, mi okból, illetve hogy változik egyik pillanatról a másikra a terv a valódi felállásba. Tehetség kell, hogy valaki kiigazodjon az anyja döntésein, de Erfalody lassan egész jól kezd belejönni. Úgy könnyű, ha kettő levélben is megírják neki...
Egyértelműen nem szimpatikus neki ez a felszín, önszántából még ha rossz is lenne neki odalent, nem is igazán tudja, hogy mi kellene ahhoz, hogy felszökjön és utána mindig attól tartson, hogy mikor találják meg. A félelem valóban nagy úr, megtapasztalta már a mindennapokban, de szerencsére nem a saját bőrén.*
- Természetesen nem. *Dönti oldalra a fejét, úgy figyeli a Vörös reakcióit. A gonosz mosolyt most egyszerűen nem tudja hova tenni, talán csak azért, mert számára kézenfekvő a magyarázat.* Nem igazán szokásunk lent így beszélgetni a hímekkel, házunk szolgálóival pedig még annyira se, csupán annyit amennyi szükséges. Itt fent pedig...talán két hete tartózkodhatom csak? Bár meglehet, hogy lassan megvan három is. Azt hiszem így már érthető, hogy miért nem alakulhatott ki nálam ilyen..."felszíni érzelem". *Talán ez elég magyarázat erre, bár a felszínieknél ő már semmiben sem lehet biztos. A mondat végén az utolsó két szót azért jobban hangsúlyozza. Ilyen témában inkább a mellette ülő tündérlánykát kellene faggatniuk, hiszen ő még csak semmiféle fizikai kontaktust sem létesített soha hímneművel. Pedig a felszíniek közvetlenebbek...
A következő kérdés már nemvártan érinti, nagy szemekkel pislog az előtte ülő férfira, emésztve a kérdést. Ezt már csak tetézi a folytatás, ami még inkább összezavarja. Állat? Neki ezt tudnia kellene? Eddigi élete során csupán csak akkor volt alkalma felszínieket látni mikor egy-egy bevetés következtében feljöttek a felszínre. Hogy köthetne lent házasságot egy felszíni és egy mélységi...?*
- Hogy házasodHATUNK? Megmondom őszintén, fogalmam sincs. Itt fent ahol nem kötnek minket a lenti szabályok és törvények biztos, de erről én nem tudok. A mélységben egy felszínit sem láttam, de az biztos, hogy példátlan az ilyesmi. Mint mondtam nincs szerelemből való házasság, a mélységiek pedig lenézik a felszínieket. Akkor mi oka lenne bárkinek is lent, hogy egy felszínivel kössön házasságot? Az meg, hogy kapcsolatba léphetünk-e...egyéntől függ, hogy kinek lehet. Van akinél ez olyan mintha bemocskolná a testét. Sokaknál tiltják ezt. *Ezekre tényleg nem könnyű a válasz, hisz a felszínnel kapcsolatos ügyekbe nem igen mártotta bele magát soha, csak a hallottak alapján tud beszélni.* Egy farkas?! Hát sokszor még a mélységi hímeket is kutyáknak tekintik, egy felszínivel sem lehet más a helyzet. De ott egy felszíni valószínűleg rabszolga szerepet tölt be, és akkor igen. Akkor tényleg nagyjából úgy tekintenek rá mint egy állatra, de abból házasság sem születik. *Hacsak persze valakinek nem ment el az esze, és tébolyult meg, hogy már azt sem tudja hol van és mit csinál, de ezek tényleg csak elméleti dolgok. Az biztos, hogy állatként nem tekintenek a felszíniekre, pusztán alsóbbrendűbbnek vélik. És hogy miért? Erre ha a tündérlány még egyszer rákérdez, vagy papolni kezd róla, valószínűleg ki fog tőle borulni...
Meglepi, hogy Assa hajlandó kipróbálni ezt az újdonságot, de hát állítólag csak a hangulaton javít. Így biztos ő sem tartja túl vészesnek azt az egy kis szívást. Ő nagyobb dózist szívott a tüdejébe, de csak azért, mert ha semmi hatása akkor értelme sem volt, hogy kipróbálja. De úgy tűnik nem fog felállni annak a kockázata, hogy nem fog érezni semmit, a kezdődő nyugodtság már most kezd a fejében és a testében is szétáradni.*
4965. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-23 15:57:26
Üzenet elküldve: 2014-05-23 15:57:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Van még mit tanulniuk a határokról, egymás gyenge pontjairól, érzékeny területeiről, aminek az érintését hanyagolniuk kell. Volaryon sosem tapasztalta még, hogy egy kapcsolat ennyire összetett is lehet, hogy örök bizonytalanság övezze, hogy még ő maga is képtelen legyen kiszámítani a kapott válaszokat. Azért lenne, mert még nem ismeri Ellirát eléggé? Nem, ez más... Hiszen üzleti partnerei teljesen idegenek, mégis jó érzékkel érez rá arra, hogy mikor mit mondjon, mit ajánljon, mit utasíthat még vissza és mikor tegyen pontot az alkudozás végére. Akkor tudja, ez teszi sikeressé, de amint az ember nő megjelenik, tehetsége elsorvad.
Túl becses. Talán ő sem tudná meghatározni, hogy mit is ért ez alatt, annyira zavaros minden, csak ennyiben biztos, hogy Ellira túl sokat jelent ahhoz, hogy hagyja elveszni, kicsúszni a kezei közül. A távozása is megviselte, jobban, mint azt akár ő maga is várta volna, azóta tudja igazán, hogy mennyit jelent neki a nő puszta jelenléte is. Túl becses.*
-Szavadon foglak. Minél előbb, annál jobb.
*Így legalább neki sem kell hazudnia, mire hazaér, Nia minden bizonnyal már aludni fog, másnap pedig már Ellira ott is lesz, hogy saját szavaival tisztázzon mindent. Az ő szerepe abban a helyzetben csak annyi lesz, hogy a háttérben meghúzódva várjon, esetleg ha a kislány úgy viselkedik, akkor tekintélyével közbeszóljon, hogy legyen kedvesebb. Bár aligha kérheti erre, a lánykának magának kell megértenie Ellirát, elfogadni a nő visszatérését vagy elutasítani. Visszatérés? Lehet beszélni valódi visszatérésről? Igaz, vigyázni fog Niára, de nem fog velük lakni, kevésbé fogja részét képezni a mindennapoknak. Talán jó így... Erre csak az idő adhat választ.
Nem is azért ajánlja fel a fizetést, mert azt feltételezné, az ember nő nem képes állni a saját számláját, egyszerűen csak úriember, pontosabban úri sötételf, aki alapvetően illedelmes és figyelmes. Csak remélni tudja, hogy lesz elég ideje, hogy ezt az oldalát is megmutassa a nőnek, hogy ne csak kegyetlen szörnyként gondoljon rá, hanem egy olyan férfiként, aki képes meséssé varázsolni az életét.
Jó érzés, ahogy a vékony női kar az övébe fonódik, automatikusan kihúzza magát, talán még némi büszkeséggel is eltölti, hogy ilyen nő oldalán lépdelhet. Mindig így kellett volna vezetnie... Hiába minden, a múlton már nem változtathat, csak azért tehet, hogy a jövő legyen olyan szép és jó, hogy feledtesse a régi idők hibáit.*
-A felajánlásom nem évül el, bár tiszteletben tartom, hogy itt szeretnél lakni, ha mégis úgy érzed, nem bírod tovább, az ajtóm nyitva áll.
*Ostoba. Túl későn kap észbe, hogy ezt nem lett volna szabad, nem erőltetheti, nem kényszerítheti.*
-Mármint ezt ne érezd sürgetésnek, csak gondoltam, jó, ha tudod.
*Nem idegen előtte ez az érzés, a vágy, hogy a másik rá számítson, rá támaszkodjon a szükségben. Húgához is ilyesmi fűzte, azért is ment hozzá, hogy ott lehessen mellette, egy erős férfi, aki oltalmába veszi a gyenge nőt. Micsoda bolondság! Húga sok minden volt, csak gyenge nem, még a halálában is az a megingathatatlan nő maradt, aki sosem fogadott el támaszt. Akkor nem tudott segíteni. Vajon most?
Előrébb lép, illedelmesen húzva ki a széket Ellirának, majd ha a nő leereszkedik, be is tolja alá, ő csak ezt követően foglal helyet. Elsápadt volna? Bizonyára csak a benti fények játszanak a színekkel, így nem kérdez semmit.*
-El is várom, hogy egy szakértő tanácsára bízd magad.
*Mosolyából talán kiolvasható, hogy viccelődik, Ellira talán nem fogja sértésnek venni. Finoman jelez egy felszolgálónak, hogy útja során az ő asztalukat is ejtse útba, amint ez megtörténik, nem is rest leadni a rendelést.*
-Két kupa fűszeres Almabort hozzon, tessék a 18arany.
*A kellő mennyiségű aranyat a munkaerő kezébe csúsztatja, tekintetével még egy darabon végigköveti, ahogy a pulthoz távozik.*
-Remélem, elnyeri a tetszésed. Nem túl erős, inkább zamatos fajta, egyes vidékeken, ahol burjánzik a szőlőtermesztés, nem igazán alkoholként fogyasztják, hanem pincehideg frissítőként.
*Van még mit tanulniuk a határokról, egymás gyenge pontjairól, érzékeny területeiről, aminek az érintését hanyagolniuk kell. Volaryon sosem tapasztalta még, hogy egy kapcsolat ennyire összetett is lehet, hogy örök bizonytalanság övezze, hogy még ő maga is képtelen legyen kiszámítani a kapott válaszokat. Azért lenne, mert még nem ismeri Ellirát eléggé? Nem, ez más... Hiszen üzleti partnerei teljesen idegenek, mégis jó érzékkel érez rá arra, hogy mikor mit mondjon, mit ajánljon, mit utasíthat még vissza és mikor tegyen pontot az alkudozás végére. Akkor tudja, ez teszi sikeressé, de amint az ember nő megjelenik, tehetsége elsorvad.
Túl becses. Talán ő sem tudná meghatározni, hogy mit is ért ez alatt, annyira zavaros minden, csak ennyiben biztos, hogy Ellira túl sokat jelent ahhoz, hogy hagyja elveszni, kicsúszni a kezei közül. A távozása is megviselte, jobban, mint azt akár ő maga is várta volna, azóta tudja igazán, hogy mennyit jelent neki a nő puszta jelenléte is. Túl becses.*
-Szavadon foglak. Minél előbb, annál jobb.
*Így legalább neki sem kell hazudnia, mire hazaér, Nia minden bizonnyal már aludni fog, másnap pedig már Ellira ott is lesz, hogy saját szavaival tisztázzon mindent. Az ő szerepe abban a helyzetben csak annyi lesz, hogy a háttérben meghúzódva várjon, esetleg ha a kislány úgy viselkedik, akkor tekintélyével közbeszóljon, hogy legyen kedvesebb. Bár aligha kérheti erre, a lánykának magának kell megértenie Ellirát, elfogadni a nő visszatérését vagy elutasítani. Visszatérés? Lehet beszélni valódi visszatérésről? Igaz, vigyázni fog Niára, de nem fog velük lakni, kevésbé fogja részét képezni a mindennapoknak. Talán jó így... Erre csak az idő adhat választ.
Nem is azért ajánlja fel a fizetést, mert azt feltételezné, az ember nő nem képes állni a saját számláját, egyszerűen csak úriember, pontosabban úri sötételf, aki alapvetően illedelmes és figyelmes. Csak remélni tudja, hogy lesz elég ideje, hogy ezt az oldalát is megmutassa a nőnek, hogy ne csak kegyetlen szörnyként gondoljon rá, hanem egy olyan férfiként, aki képes meséssé varázsolni az életét.
Jó érzés, ahogy a vékony női kar az övébe fonódik, automatikusan kihúzza magát, talán még némi büszkeséggel is eltölti, hogy ilyen nő oldalán lépdelhet. Mindig így kellett volna vezetnie... Hiába minden, a múlton már nem változtathat, csak azért tehet, hogy a jövő legyen olyan szép és jó, hogy feledtesse a régi idők hibáit.*
-A felajánlásom nem évül el, bár tiszteletben tartom, hogy itt szeretnél lakni, ha mégis úgy érzed, nem bírod tovább, az ajtóm nyitva áll.
*Ostoba. Túl későn kap észbe, hogy ezt nem lett volna szabad, nem erőltetheti, nem kényszerítheti.*
-Mármint ezt ne érezd sürgetésnek, csak gondoltam, jó, ha tudod.
*Nem idegen előtte ez az érzés, a vágy, hogy a másik rá számítson, rá támaszkodjon a szükségben. Húgához is ilyesmi fűzte, azért is ment hozzá, hogy ott lehessen mellette, egy erős férfi, aki oltalmába veszi a gyenge nőt. Micsoda bolondság! Húga sok minden volt, csak gyenge nem, még a halálában is az a megingathatatlan nő maradt, aki sosem fogadott el támaszt. Akkor nem tudott segíteni. Vajon most?
Előrébb lép, illedelmesen húzva ki a széket Ellirának, majd ha a nő leereszkedik, be is tolja alá, ő csak ezt követően foglal helyet. Elsápadt volna? Bizonyára csak a benti fények játszanak a színekkel, így nem kérdez semmit.*
-El is várom, hogy egy szakértő tanácsára bízd magad.
*Mosolyából talán kiolvasható, hogy viccelődik, Ellira talán nem fogja sértésnek venni. Finoman jelez egy felszolgálónak, hogy útja során az ő asztalukat is ejtse útba, amint ez megtörténik, nem is rest leadni a rendelést.*
-Két kupa fűszeres Almabort hozzon, tessék a 18arany.
*A kellő mennyiségű aranyat a munkaerő kezébe csúsztatja, tekintetével még egy darabon végigköveti, ahogy a pulthoz távozik.*
-Remélem, elnyeri a tetszésed. Nem túl erős, inkább zamatos fajta, egyes vidékeken, ahol burjánzik a szőlőtermesztés, nem igazán alkoholként fogyasztják, hanem pincehideg frissítőként.
4964. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-23 15:31:39
Üzenet elküldve: 2014-05-23 15:31:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mordach, Mordokhai, Erfalody//
- Igen, valamint a családomban így is sok szájat kell etetni.
* Egyszerre egy hangot hall a fejében, s értetlenül néz körbe. A Vörös hangját hallja. Az előbb feltett kérdésre egy pár pillanat múlva válaszol.*
- A víz mágia iránt érdeklődöm.
~ Lehet, hogy ő egy vízmágus?~ * Gondol újra a hangra, amit csak ő hallott. A varázslatot nagyon érdekesnek tartja, s szerinte praktikus is. Szülőhelyéről tovább érdeklődnek.*
- Megfordultak már emberek is ott, de leginkább tündérekkel futhat össze.
* A név valóban jó érzést kelt benne is, s nem csak azért mert ott született. A név hallatára neki a kristálytiszta víz jut eszébe, mikor a hullámok nyaldossák a homokos partot, s ott van a korallzátony, a megannyi színes hal és növény. A cölöpökre épült házak, a sok kis halászhajó, a nagy pálmafák, s még lehetne sorolni a sok-sok szépséget. A név is különleges. Nyugalmat kelt az emberben. Persze vannak ott jó helyek, ahol remek kalandok is lehetnek.
Majd ismét a legégett helyre terelődik a szó. Szomorkásan bólint a férfi szavaira.
Mikor a mélységiek és felszíniek kapcsolatáról esik szó, akkor Assa még Erf előtt válaszol.*
- Én eddig úgy láttam, hogy a mélységiek sokkal többre tartják magukat. De ezt valószínűleg maguk is tapasztalták.
* Visszaemlékszik rá, mikor Erf arról magyarázott, hogy a mélységieken egyes ruhadarbok sokkal jobban állnak, s hogy ők mennyivel okosabb népek. Assa ezzel azért nem ért egyet, mert a mélyséiek között is lehet buta, persze intellgens is, ez a felszínieknél sincs másképp. Kétség sem fér hozzá, hogy kegyetlenségeben azonban a sötételfek állnak az élen, azonban ezt csak eddigi tapasztalati alapján mondja, talán akadnak rendesebbek is közöttük. Erfet hallgatva csak az az érzés van benne, hogy a lánynak hibásak az elképzelései, de tudja ő, hogy a sötételf lány is így vélekedik a felszíni lényekről. Mordokhai szavaira bólint. Majd elgondolkodik azon, hogy milyen szerencséjük volt, hogy nem lett velőlük rabszolga. Persze a legnagyobb szerencse az lett volna, ha nem rabolják el őket, de szereztek két igazán szép és jó lovat. A fehér hajú férfin látszik, hogy valami szomorú eseményre gondolt. A tündérke azonban nem kérdez rá a dologra, jobb nem felébreszteni az esetleg fájdalmas emlékeket.
A Vörös elvesz egy epret, utána Assa tovább eszi a finomságot.
Erf beleszív a pipába, bár előtte megosztja velük, hogy nincsenek túl jó tapasztalatai az ilyen szerek terén. Assa is végül kipróbálja. Csak egy keveset szív a dohányból, majd köhögni kezd. Nem érez semmit.* ~ De jobb is így.~ *Úgy érzi, hogy neki épp elég volt ennyi ebből a cuccból. Így is már megitta a második pohár bort. A gyümölcsön kívül már nem fog kérni semmit.*
- Igen, valamint a családomban így is sok szájat kell etetni.
* Egyszerre egy hangot hall a fejében, s értetlenül néz körbe. A Vörös hangját hallja. Az előbb feltett kérdésre egy pár pillanat múlva válaszol.*
- A víz mágia iránt érdeklődöm.
~ Lehet, hogy ő egy vízmágus?~ * Gondol újra a hangra, amit csak ő hallott. A varázslatot nagyon érdekesnek tartja, s szerinte praktikus is. Szülőhelyéről tovább érdeklődnek.*
- Megfordultak már emberek is ott, de leginkább tündérekkel futhat össze.
* A név valóban jó érzést kelt benne is, s nem csak azért mert ott született. A név hallatára neki a kristálytiszta víz jut eszébe, mikor a hullámok nyaldossák a homokos partot, s ott van a korallzátony, a megannyi színes hal és növény. A cölöpökre épült házak, a sok kis halászhajó, a nagy pálmafák, s még lehetne sorolni a sok-sok szépséget. A név is különleges. Nyugalmat kelt az emberben. Persze vannak ott jó helyek, ahol remek kalandok is lehetnek.
Majd ismét a legégett helyre terelődik a szó. Szomorkásan bólint a férfi szavaira.
Mikor a mélységiek és felszíniek kapcsolatáról esik szó, akkor Assa még Erf előtt válaszol.*
- Én eddig úgy láttam, hogy a mélységiek sokkal többre tartják magukat. De ezt valószínűleg maguk is tapasztalták.
* Visszaemlékszik rá, mikor Erf arról magyarázott, hogy a mélységieken egyes ruhadarbok sokkal jobban állnak, s hogy ők mennyivel okosabb népek. Assa ezzel azért nem ért egyet, mert a mélyséiek között is lehet buta, persze intellgens is, ez a felszínieknél sincs másképp. Kétség sem fér hozzá, hogy kegyetlenségeben azonban a sötételfek állnak az élen, azonban ezt csak eddigi tapasztalati alapján mondja, talán akadnak rendesebbek is közöttük. Erfet hallgatva csak az az érzés van benne, hogy a lánynak hibásak az elképzelései, de tudja ő, hogy a sötételf lány is így vélekedik a felszíni lényekről. Mordokhai szavaira bólint. Majd elgondolkodik azon, hogy milyen szerencséjük volt, hogy nem lett velőlük rabszolga. Persze a legnagyobb szerencse az lett volna, ha nem rabolják el őket, de szereztek két igazán szép és jó lovat. A fehér hajú férfin látszik, hogy valami szomorú eseményre gondolt. A tündérke azonban nem kérdez rá a dologra, jobb nem felébreszteni az esetleg fájdalmas emlékeket.
A Vörös elvesz egy epret, utána Assa tovább eszi a finomságot.
Erf beleszív a pipába, bár előtte megosztja velük, hogy nincsenek túl jó tapasztalatai az ilyen szerek terén. Assa is végül kipróbálja. Csak egy keveset szív a dohányból, majd köhögni kezd. Nem érez semmit.* ~ De jobb is így.~ *Úgy érzi, hogy neki épp elég volt ennyi ebből a cuccból. Így is már megitta a második pohár bort. A gyümölcsön kívül már nem fog kérni semmit.*
4963. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-23 12:06:28
Üzenet elküldve: 2014-05-23 12:06:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Görbe este//
*Izgatott mosoly terül szét bájos arcán, amint a férfi saját gondolatmenetének kifejtésébe kezd. Szavai elgondolkodtatásra bírják, s agyában már cikáznak is gondolatok. Nem újdonság amit, a mélységi mond, mégis más irányból közelíti meg a dolgot, mint azt ő eddig tette.
Érdeklődve, éles fülekkel hallgatja, miközben apró, ám annál édesebb kortyokat veszi a finom borból. Nem is teszi vissza az asztalra a poharat, egyik kezével átfonja a hasát, másik kezével pedig fejmagasságban tartja az üveget, miközben fejét a másik irányába tartja, ezzel is jelezvén érdeklődését a téma, és maga a férfi iránt.*
- Milyen költői *mosolyodik el ismét a másik szavain és be kell vallania, nem butaság, amit beszél.* - És milyen igaz. *Bólint is rá egyet, majd újabb kortyol a borból, ám ezúttal már le is teszi az asztalra azt és még inkább a másik felé fordítja testét.* - Ám mikor a kellemes estének vége szakad, ugyanúgy csak egy múló emlékké zsugorodik, afféle lábjegyzetté egy izgalmas könyv hasábjain. Igaz, ez attól is függ, hogy milyen maga az este. Mert el kell ismernem, lehet lábjegyzet , ám lehet külön fejezet is. *Vonja meg játékosan szemöldökét.
Amikor a férfi közelebb húzódik hozzá, nem ijed meg, nem húzza hátrébb székét, ugyanolyan egyenes tartással fogadja szférájába a jóképű idegent. Szavai megint csak édes mosolyt csalnak arcára, szemeiben is megcsillan egy huncut fény és kacéran az ajkára harap. A bókoktól sohasem dobta magát hanyatt, olyan megszokott velejárói életének, ám ez a helyzet más. Az illető nem kerülgeti mézes-mázos szavakkal és üres ígéretekkel, szavai lényegre törőek és izgalmasan hangzanak, ahogy elhagyják a férfi ajkát.*
- Nos *veszi magához a poharat* - Legyen ez az este egy újabb fejezet életünkben. *Emeli meg kissé a poharat és ajkához közelít vele. Mondata nem is lehetne egyértelműbb beleegyezés. Nem is tudná elutasítani az izgalmas éjszaka gondolatát, mely minden alkalommal feltölti, ahogy a kis erszényét is, ám jelen esetben nem is fordul meg a fejében a pénz gondolata. Túl csábító az egész, és nem tudná kihagyni, hogy a világnak egy ilyen tökéletes példányával tölthesse el az olvasásra szánt perceit.
Miután megtudja a nevét is, egy lassú mozdulattal emeli kezét az illető elé, mint ahogy az úri hölgyek szokták bemutatkozáskor, és bár ő közel sem az, szereti eljátszani ezt a szerepet.*
- Nethalie. *Ejti ki nevét a száján, majd ha megkapta a várt csókot a kézfejére, ismét szóra nyitja ajkait.*
- Hogy túlessünk a kezdeti formalitáson, esetleg elárulhatna magáról valamit, kedves Zaraun. *A név kiejtése inkább afféle suttogásként hangzik a nagy kocsmai forgatagban, mégis kellően hangos ahhoz, hogy a másik füléhez elérjen.* - Mondjuk azt, hogy mindig ennyire lényegre törően megnyerő-e, ha egy dekoratív nővel áll szemben. *Közben ismét legelteti rajta a szemét, s ahogy a ruházatát felméri, rögtön ráébred, hogy valamiféle rangosabb szerzettel hozta össze jelenleg a sors, ami csak még izgalmasabbá teszi a nő szemében. Vajon otthonából rég megszökött szökött nemes, vagy a családi kötelékekből még éppen csak kitörni vágyó ifjú ül-e vele szemben, a kérdés bár lényegtelen most számukra, mégis felcsigázza.*
- S azt, hogy minek okaként jelent meg ilyen esti órákban egy zajos fogadóban? Esetleg egy újabb kocsmai kellékhez van szerencsém? *Bár szemei ugyanolyan kacér fénnyel teliek, ajkai most inkább széles mosolyra váltanak, kissé talán komolytalanná téve kérdését is. Szeretne többet megtudni a vele szemben ülőről, ám mégsem akar túlságosan lényegre törő és érdeklődő lenni, hiszen tapasztalatból tudja, minél kevesebbet beszél egy nő, annál jobban vonzza a férfiakat.*
*Izgatott mosoly terül szét bájos arcán, amint a férfi saját gondolatmenetének kifejtésébe kezd. Szavai elgondolkodtatásra bírják, s agyában már cikáznak is gondolatok. Nem újdonság amit, a mélységi mond, mégis más irányból közelíti meg a dolgot, mint azt ő eddig tette.
Érdeklődve, éles fülekkel hallgatja, miközben apró, ám annál édesebb kortyokat veszi a finom borból. Nem is teszi vissza az asztalra a poharat, egyik kezével átfonja a hasát, másik kezével pedig fejmagasságban tartja az üveget, miközben fejét a másik irányába tartja, ezzel is jelezvén érdeklődését a téma, és maga a férfi iránt.*
- Milyen költői *mosolyodik el ismét a másik szavain és be kell vallania, nem butaság, amit beszél.* - És milyen igaz. *Bólint is rá egyet, majd újabb kortyol a borból, ám ezúttal már le is teszi az asztalra azt és még inkább a másik felé fordítja testét.* - Ám mikor a kellemes estének vége szakad, ugyanúgy csak egy múló emlékké zsugorodik, afféle lábjegyzetté egy izgalmas könyv hasábjain. Igaz, ez attól is függ, hogy milyen maga az este. Mert el kell ismernem, lehet lábjegyzet , ám lehet külön fejezet is. *Vonja meg játékosan szemöldökét.
Amikor a férfi közelebb húzódik hozzá, nem ijed meg, nem húzza hátrébb székét, ugyanolyan egyenes tartással fogadja szférájába a jóképű idegent. Szavai megint csak édes mosolyt csalnak arcára, szemeiben is megcsillan egy huncut fény és kacéran az ajkára harap. A bókoktól sohasem dobta magát hanyatt, olyan megszokott velejárói életének, ám ez a helyzet más. Az illető nem kerülgeti mézes-mázos szavakkal és üres ígéretekkel, szavai lényegre törőek és izgalmasan hangzanak, ahogy elhagyják a férfi ajkát.*
- Nos *veszi magához a poharat* - Legyen ez az este egy újabb fejezet életünkben. *Emeli meg kissé a poharat és ajkához közelít vele. Mondata nem is lehetne egyértelműbb beleegyezés. Nem is tudná elutasítani az izgalmas éjszaka gondolatát, mely minden alkalommal feltölti, ahogy a kis erszényét is, ám jelen esetben nem is fordul meg a fejében a pénz gondolata. Túl csábító az egész, és nem tudná kihagyni, hogy a világnak egy ilyen tökéletes példányával tölthesse el az olvasásra szánt perceit.
Miután megtudja a nevét is, egy lassú mozdulattal emeli kezét az illető elé, mint ahogy az úri hölgyek szokták bemutatkozáskor, és bár ő közel sem az, szereti eljátszani ezt a szerepet.*
- Nethalie. *Ejti ki nevét a száján, majd ha megkapta a várt csókot a kézfejére, ismét szóra nyitja ajkait.*
- Hogy túlessünk a kezdeti formalitáson, esetleg elárulhatna magáról valamit, kedves Zaraun. *A név kiejtése inkább afféle suttogásként hangzik a nagy kocsmai forgatagban, mégis kellően hangos ahhoz, hogy a másik füléhez elérjen.* - Mondjuk azt, hogy mindig ennyire lényegre törően megnyerő-e, ha egy dekoratív nővel áll szemben. *Közben ismét legelteti rajta a szemét, s ahogy a ruházatát felméri, rögtön ráébred, hogy valamiféle rangosabb szerzettel hozta össze jelenleg a sors, ami csak még izgalmasabbá teszi a nő szemében. Vajon otthonából rég megszökött szökött nemes, vagy a családi kötelékekből még éppen csak kitörni vágyó ifjú ül-e vele szemben, a kérdés bár lényegtelen most számukra, mégis felcsigázza.*
- S azt, hogy minek okaként jelent meg ilyen esti órákban egy zajos fogadóban? Esetleg egy újabb kocsmai kellékhez van szerencsém? *Bár szemei ugyanolyan kacér fénnyel teliek, ajkai most inkább széles mosolyra váltanak, kissé talán komolytalanná téve kérdését is. Szeretne többet megtudni a vele szemben ülőről, ám mégsem akar túlságosan lényegre törő és érdeklődő lenni, hiszen tapasztalatból tudja, minél kevesebbet beszél egy nő, annál jobban vonzza a férfiakat.*
4962. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-23 11:07:41
Üzenet elküldve: 2014-05-23 11:07:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
// Görbe este//
* A fehér, formás arcra húzódó ravasz mosoly elárulja a leányt; a mélységinek talán mégsem egy naiv úri hölggyel van dolga, persze a kettő nem zárja ki egymást. Ettől a fesztelen, kissé pimasz modortól sok nőcske piromkodva süti le szemét, míg mások durcásan adják ki útját, s vannak azok, mint ahogy első benyomásra újdonsült asztaltársa is ilyen, kiknek kedvére való az effajta hangnem.
Már a könyv is bezárul a nőstény kezében, úgy tűnik mégsem olyan izgalmas olvasmány, vagy van, mi most érdekesebbnek ígérkezik nála. Mindenesetre a férfi szemei kissé összeszűkülnek, ahogy az irományról szőtt szavakat hallgatja, majd újratöltvén a szomjas poharat most ő folytatja.*
- Bölcs szavak ezek és értem én a logikát, mégis dacolnom kell vele. * Újabb korty az üvegből, hogy nedvesítse kiszáradt ajkát, majd a nő vonásait fürkészve belekezd, hogy kifejtse saját gondolatát.*
- Miben is különbözik a mulatozás, meg egy ősrégi, elmés firkálmány? Nos, meg kell, hogy mondjam magának, semmiben!
* Kezében a borral, kinyújtott mutató ujjal színpadiasan hadonászva magyaráz, lágy hangjába immáron némi gőg, nyers magabiztosság is vegyül. Olyan látszatot kelthet, mintha egy előkelő, éles eszű nemest, meg egy nagyszájú, pökhendi gazfickót gyúrtak volna egybe, de bármennyire is ellentétes ez a két jellem, mindkettő ott lapul a fiatal, jóképű sötételfben. *
- A könyv, lehet, hogy évszázadokig is megmarad, miután mi már az enyészeté leszünk, no de nekünk az már nem mindegy?! Meg gondoljon csak bele, évek távlatából mire emlékszik vissza szívesebben? Arra, hogy mit olvasott akkor épp este, vagy egy bortól, muzsikaszótól, meg szerelemtől fülledt este ragadja magával emlékezetét?
* Békén hagyja végre a szerencsétlen üveget, visszateszi az asztalra, ő meg hátradől a székben, hagyja, hogy szavai még kicsit lebegjenek köztük a levegőben. Egy pillanatra körbetekint, de a fogadó változatlan, igazából az is csoda, hogy tisztán értik egymást, így inkább közelebb húzza partneréhez székét, előrehajolván már a fülébe is suttoghatna akár, de azért marad kényelmesen, hátát a támlának szegezve.*
- De hogy a kérdésére is válaszoljak..., * Megköszörüli torkát.* -... Ön egy igen vonzó teremtés, bolond lettem volna nem lecsapni erre az üresen hagyott székre! Ha meg vár valakit, hát ráérünk míg idetalál, vagy talán épp engem várt?
* A hetyke szavakat még egy játékos kacsintással is megtoldja, aztán kissé komolyabbá, sejtelmessé halkítja hangját.*
- Vonz engem Ön is és a dorbézolás is, miért ne lehetne a kettő együtt, csaphatnánk egy kellemes, közös görbe estét. * A huncut félmosoly szája szélén most ismét szélesebbre hág, tekintete rezzenéstelenül siklik a csábító dekoltázsra, majd a nőstény nyakát cirógatja tovább, mintha csak szemeivel édesgetné magához az éteri látványt, aztán varázsütésre szólal meg ismét korábbi, ékesszóló hangján.*
- Amúgy Zaraun vagyok.
* A fehér, formás arcra húzódó ravasz mosoly elárulja a leányt; a mélységinek talán mégsem egy naiv úri hölggyel van dolga, persze a kettő nem zárja ki egymást. Ettől a fesztelen, kissé pimasz modortól sok nőcske piromkodva süti le szemét, míg mások durcásan adják ki útját, s vannak azok, mint ahogy első benyomásra újdonsült asztaltársa is ilyen, kiknek kedvére való az effajta hangnem.
Már a könyv is bezárul a nőstény kezében, úgy tűnik mégsem olyan izgalmas olvasmány, vagy van, mi most érdekesebbnek ígérkezik nála. Mindenesetre a férfi szemei kissé összeszűkülnek, ahogy az irományról szőtt szavakat hallgatja, majd újratöltvén a szomjas poharat most ő folytatja.*
- Bölcs szavak ezek és értem én a logikát, mégis dacolnom kell vele. * Újabb korty az üvegből, hogy nedvesítse kiszáradt ajkát, majd a nő vonásait fürkészve belekezd, hogy kifejtse saját gondolatát.*
- Miben is különbözik a mulatozás, meg egy ősrégi, elmés firkálmány? Nos, meg kell, hogy mondjam magának, semmiben!
* Kezében a borral, kinyújtott mutató ujjal színpadiasan hadonászva magyaráz, lágy hangjába immáron némi gőg, nyers magabiztosság is vegyül. Olyan látszatot kelthet, mintha egy előkelő, éles eszű nemest, meg egy nagyszájú, pökhendi gazfickót gyúrtak volna egybe, de bármennyire is ellentétes ez a két jellem, mindkettő ott lapul a fiatal, jóképű sötételfben. *
- A könyv, lehet, hogy évszázadokig is megmarad, miután mi már az enyészeté leszünk, no de nekünk az már nem mindegy?! Meg gondoljon csak bele, évek távlatából mire emlékszik vissza szívesebben? Arra, hogy mit olvasott akkor épp este, vagy egy bortól, muzsikaszótól, meg szerelemtől fülledt este ragadja magával emlékezetét?
* Békén hagyja végre a szerencsétlen üveget, visszateszi az asztalra, ő meg hátradől a székben, hagyja, hogy szavai még kicsit lebegjenek köztük a levegőben. Egy pillanatra körbetekint, de a fogadó változatlan, igazából az is csoda, hogy tisztán értik egymást, így inkább közelebb húzza partneréhez székét, előrehajolván már a fülébe is suttoghatna akár, de azért marad kényelmesen, hátát a támlának szegezve.*
- De hogy a kérdésére is válaszoljak..., * Megköszörüli torkát.* -... Ön egy igen vonzó teremtés, bolond lettem volna nem lecsapni erre az üresen hagyott székre! Ha meg vár valakit, hát ráérünk míg idetalál, vagy talán épp engem várt?
* A hetyke szavakat még egy játékos kacsintással is megtoldja, aztán kissé komolyabbá, sejtelmessé halkítja hangját.*
- Vonz engem Ön is és a dorbézolás is, miért ne lehetne a kettő együtt, csaphatnánk egy kellemes, közös görbe estét. * A huncut félmosoly szája szélén most ismét szélesebbre hág, tekintete rezzenéstelenül siklik a csábító dekoltázsra, majd a nőstény nyakát cirógatja tovább, mintha csak szemeivel édesgetné magához az éteri látványt, aztán varázsütésre szólal meg ismét korábbi, ékesszóló hangján.*
- Amúgy Zaraun vagyok.
4961. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-23 01:49:27
Üzenet elküldve: 2014-05-23 01:49:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Görbe este//
*Amint belekezd az olvasásba rögtön elfeledkezik a körülötte levő valóságról. A népek egymásnak adják a kilincset, a mellette levő asztal egyik pillanatban még tele van, a következőben üres, majd ismét újabb társaság foglalja el helyét ott. Neth azonban csak tartja a könyvet a kezében, ahogy szemei továbbsiklanak betűről betűre, s néha még borába is belekortyol.
Épp ezért is lepődik meg kissé, mikor az üveg bor az asztalán landol. Fejét meg sem mozdítva szemével az ital gazdájára néz, aki ekkor már kéretlenül is, de helyet foglalt az asztalnál. A korai kifejezéstelen szempár azonban hamar felcsillan, amint meglátja kivel van dolga. A mélységi látványa ravasz mosolyt csal az arcára és azzal a mozdulattal be is csukja a könyvet a kezében. Minthogy a férfi közvetlenül viselkedik vele, ráadásul számára igen kedvező látványt is nyújt, így nem küldi el, nem húzza fel magát.
Épp válaszolni készülne a kérdésére, ám az szaporítja szavait tovább. Nethalie ugyanazzal a ravasz kis mosollyal állja tekintetét, miközben a könyvet továbbra is kezében tartja. Kérdésére rögtön le is tekint rá, majd szemeit a férfire szegezi, gondosan végigmérve közben.*
- Az ének, és a tánc is mulattató, de ugyanakkor mindkettő mulandó. *Mondja, miközben utolsó kortyát is kiissza a bornak, hogy az üres poharat a férfi elé tartsa, engedélyezvén az újratöltést.* - Amit viszont eme könyvbe véstek, az mindig megmarad és nem csak az adott pillanatban. *Fejezi be a választ, bár szokása szerint enyhén ködösen reagál, ez leginkább a másik viselkedésének köszönhető. Javarészt igyekszik idomulni a vele társalgók viselkedéséhez, és mivel a férfi is megválogatja szavait, így is ő is ezt teszi.
Amint a pohár megtöltődik rögtön bele is kortyol és egy pillanat erejéig még ízlelgeti.* - Bár nem biztos, hogy tudnék választani egy jó bor és egy jó könyv között, ha már feltétlenül nem lehet a kettőt együtt. *Teszi hozzá egy elégedett mosollyal és végül csak leteszi a könyvet az asztalra és ismét újdonsült asztaltársára szegezi kék szemeit. Fiatal, talán vele egykorú lehet. Könnyed modora és az egyértelmű közeledése következtében Neth agyában már rögtön egyértelművé válik, hogy miért is huppant mellé, de ez egyáltalán nem zavarja. Őt, aki legtöbb idejét pontosan a hozzá hasonló férfiak szórakoztatásával tölti.*
- De magát is inkább ez az asztal vonzotta és nem az ének vagy a tánc *szemöldöke kacéran szalad fel homlokán* - Vagy talán az üresedő poharam volt az, amely idehozott hozzám? *Újabbat kortyol az italból és enyhén oldalra dönti a fejét, ahogy fürkészi a másik tekintetét és szépen lassan megszólal benne az a huncut hang, amely mindig előkerül, amint egy sötételffel, vagy akár fél-elffel kerül szembe. Ez a hang pedig mindig valamiféle izgalmas játékra csábítja a másikkal. Egyelőre azonban még tartja a távolságot és vár, hogy megfigyelhesse a férfit.*
*Amint belekezd az olvasásba rögtön elfeledkezik a körülötte levő valóságról. A népek egymásnak adják a kilincset, a mellette levő asztal egyik pillanatban még tele van, a következőben üres, majd ismét újabb társaság foglalja el helyét ott. Neth azonban csak tartja a könyvet a kezében, ahogy szemei továbbsiklanak betűről betűre, s néha még borába is belekortyol.
Épp ezért is lepődik meg kissé, mikor az üveg bor az asztalán landol. Fejét meg sem mozdítva szemével az ital gazdájára néz, aki ekkor már kéretlenül is, de helyet foglalt az asztalnál. A korai kifejezéstelen szempár azonban hamar felcsillan, amint meglátja kivel van dolga. A mélységi látványa ravasz mosolyt csal az arcára és azzal a mozdulattal be is csukja a könyvet a kezében. Minthogy a férfi közvetlenül viselkedik vele, ráadásul számára igen kedvező látványt is nyújt, így nem küldi el, nem húzza fel magát.
Épp válaszolni készülne a kérdésére, ám az szaporítja szavait tovább. Nethalie ugyanazzal a ravasz kis mosollyal állja tekintetét, miközben a könyvet továbbra is kezében tartja. Kérdésére rögtön le is tekint rá, majd szemeit a férfire szegezi, gondosan végigmérve közben.*
- Az ének, és a tánc is mulattató, de ugyanakkor mindkettő mulandó. *Mondja, miközben utolsó kortyát is kiissza a bornak, hogy az üres poharat a férfi elé tartsa, engedélyezvén az újratöltést.* - Amit viszont eme könyvbe véstek, az mindig megmarad és nem csak az adott pillanatban. *Fejezi be a választ, bár szokása szerint enyhén ködösen reagál, ez leginkább a másik viselkedésének köszönhető. Javarészt igyekszik idomulni a vele társalgók viselkedéséhez, és mivel a férfi is megválogatja szavait, így is ő is ezt teszi.
Amint a pohár megtöltődik rögtön bele is kortyol és egy pillanat erejéig még ízlelgeti.* - Bár nem biztos, hogy tudnék választani egy jó bor és egy jó könyv között, ha már feltétlenül nem lehet a kettőt együtt. *Teszi hozzá egy elégedett mosollyal és végül csak leteszi a könyvet az asztalra és ismét újdonsült asztaltársára szegezi kék szemeit. Fiatal, talán vele egykorú lehet. Könnyed modora és az egyértelmű közeledése következtében Neth agyában már rögtön egyértelművé válik, hogy miért is huppant mellé, de ez egyáltalán nem zavarja. Őt, aki legtöbb idejét pontosan a hozzá hasonló férfiak szórakoztatásával tölti.*
- De magát is inkább ez az asztal vonzotta és nem az ének vagy a tánc *szemöldöke kacéran szalad fel homlokán* - Vagy talán az üresedő poharam volt az, amely idehozott hozzám? *Újabbat kortyol az italból és enyhén oldalra dönti a fejét, ahogy fürkészi a másik tekintetét és szépen lassan megszólal benne az a huncut hang, amely mindig előkerül, amint egy sötételffel, vagy akár fél-elffel kerül szembe. Ez a hang pedig mindig valamiféle izgalmas játékra csábítja a másikkal. Egyelőre azonban még tartja a távolságot és vár, hogy megfigyelhesse a férfit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18874-18893