Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 949 (18961. - 18963. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
18963. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-19 20:48:54
Üzenet elküldve: 2024-05-19 20:48:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Ő sem elégedett a saját viselkedésével, de bármennyire is szeretne, most nem tud megálljt parancsolni a nyafogásnak, és elrejteni a fájdalmát. Talán nem is volt még soha ilyen mély sérülése. Nem tudhatta, mire vállalkozik. Legyen is bármennyire gyönyörűséges az a történet, ami Nelira fejében lejátszódik a két barátnő véresküjével kapcsolatban, Merlana képtelen ilyesmire gondolni.
Reménykedik, hogy mindjárt túl lesznek az egészen, már fel is készül, hogy ez most nagyon fájni fog, de Nelira elrántja a kezét.*
- Hogy a fene egyen meg, Nelira! Ne szórakozz már! *Szól kikerekedett, a fájdalomtól könnyes szemekkel, amihez most már bónuszként egy adag düh és türelmetlenség is társul, főleg azután, hogy Nelira össze-vissza vérezi a padlót, a poharakat, az alkohol üvegét és mindent amerre jár a szobában, vagy épp, amihez hozzáér.
Fájdalmasan sziszeg, mikor a lány kikényszeríti vérét a sebből, és az elveszik a pohárka rumban, aztán kicsit fintorogva bámulja, ahogy barátnője bele is iszik az italba, aztán ő következik. ~Bezzeg most nem gondolja meg magát!~ Zsörtölődik magában amiatt, hogy nem fogja megúszni az eszement rituálét. Elveszi hát a poharat, és gyorsan lehúzza az egész tartalmát. Szerencsére nem is érzi a vér ízét, a rumé teljesen elnyomja azt, úgyhogy legalább ez nem volt rossz.
Ezután felpattan, és rögtön az asztalán sorakozó löttyökhöz nyúl, hogy egy zöldet magához véve véget vessen végre a kínszenvedésnek.*
- Hogy működik ez? Csak meg kell inni? *Nem várja meg a választ, nagyon gyorsan benyakalja a bájitalt, majd megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy amint a seb összeforr, a fájdalom is vele együtt szűnik meg.*
- Aha, igen, érzem, fejbevágott… *Sóhajtja, de maga is úgy gondolja, hogy inkább a rengeteg pia vágta fejbe a lányt, de nagyon, viszont nem akarja elvenni az örömét. Kissé fáradtan terül ki az ágyán, és most ő is a pókhálómentes plafont bámulja azon gondolkozva, hogy mégis mi a jó eget művelt az előbb.*
- Ki fogom veled takaríttatni a szobát, de komolyan. Összevéreztél mindent. Mindent! Igyad meg te is a varázsitalodat, mielőtt tönkreteszed az ágyneműt is! Az nem az enyém, hanem a fogadó tulajdona.
*Mondja talán a kelleténél dühösebben, miközben az alkarjával a homlokát fogva próbál észhez térni. Aztán hirtelen, mintha mi sem történt volna, kis barátnője újabb kéréssel fordul hozzá.*
- Ennyire szereted, ha énekelek? Hmm… lehet róla szó, ha előbb feltakarítod legalább a padlót. Mielőtt még rászárad… *Valamit valamiért, és így talán rá tudja venni Nelirá-t, hogy hozza rendbe, amit szétbarmolt, és ne neki kelljen majd órákig sikálni a parkettát.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Ő sem elégedett a saját viselkedésével, de bármennyire is szeretne, most nem tud megálljt parancsolni a nyafogásnak, és elrejteni a fájdalmát. Talán nem is volt még soha ilyen mély sérülése. Nem tudhatta, mire vállalkozik. Legyen is bármennyire gyönyörűséges az a történet, ami Nelira fejében lejátszódik a két barátnő véresküjével kapcsolatban, Merlana képtelen ilyesmire gondolni.
Reménykedik, hogy mindjárt túl lesznek az egészen, már fel is készül, hogy ez most nagyon fájni fog, de Nelira elrántja a kezét.*
- Hogy a fene egyen meg, Nelira! Ne szórakozz már! *Szól kikerekedett, a fájdalomtól könnyes szemekkel, amihez most már bónuszként egy adag düh és türelmetlenség is társul, főleg azután, hogy Nelira össze-vissza vérezi a padlót, a poharakat, az alkohol üvegét és mindent amerre jár a szobában, vagy épp, amihez hozzáér.
Fájdalmasan sziszeg, mikor a lány kikényszeríti vérét a sebből, és az elveszik a pohárka rumban, aztán kicsit fintorogva bámulja, ahogy barátnője bele is iszik az italba, aztán ő következik. ~Bezzeg most nem gondolja meg magát!~ Zsörtölődik magában amiatt, hogy nem fogja megúszni az eszement rituálét. Elveszi hát a poharat, és gyorsan lehúzza az egész tartalmát. Szerencsére nem is érzi a vér ízét, a rumé teljesen elnyomja azt, úgyhogy legalább ez nem volt rossz.
Ezután felpattan, és rögtön az asztalán sorakozó löttyökhöz nyúl, hogy egy zöldet magához véve véget vessen végre a kínszenvedésnek.*
- Hogy működik ez? Csak meg kell inni? *Nem várja meg a választ, nagyon gyorsan benyakalja a bájitalt, majd megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy amint a seb összeforr, a fájdalom is vele együtt szűnik meg.*
- Aha, igen, érzem, fejbevágott… *Sóhajtja, de maga is úgy gondolja, hogy inkább a rengeteg pia vágta fejbe a lányt, de nagyon, viszont nem akarja elvenni az örömét. Kissé fáradtan terül ki az ágyán, és most ő is a pókhálómentes plafont bámulja azon gondolkozva, hogy mégis mi a jó eget művelt az előbb.*
- Ki fogom veled takaríttatni a szobát, de komolyan. Összevéreztél mindent. Mindent! Igyad meg te is a varázsitalodat, mielőtt tönkreteszed az ágyneműt is! Az nem az enyém, hanem a fogadó tulajdona.
*Mondja talán a kelleténél dühösebben, miközben az alkarjával a homlokát fogva próbál észhez térni. Aztán hirtelen, mintha mi sem történt volna, kis barátnője újabb kéréssel fordul hozzá.*
- Ennyire szereted, ha énekelek? Hmm… lehet róla szó, ha előbb feltakarítod legalább a padlót. Mielőtt még rászárad… *Valamit valamiért, és így talán rá tudja venni Nelirá-t, hogy hozza rendbe, amit szétbarmolt, és ne neki kelljen majd órákig sikálni a parkettát.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
18962. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-19 18:25:14
Üzenet elküldve: 2024-05-19 18:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud igazán a másik fájdalmával törődni, hiszen az övé nem hoz belőle elő ilyen reakciókat. Ha el tudna most attól vonatkoztatni, hogy milyen elemi erővel kerítette hatalmába saját sebe, s a földön lassan összekeveredő vérük, talán még meg is sértődne, hogy ilyen csodálatos helyzetbe, ilyen idilli aurába keverte őket, az pedig jóformán sír, mint valami kis szende szűz. Örülnie kéne, hogy milyen szép pecsét ez. Szerencséjére nem tud abban az irányban gondolkodni, mert már a poharat keresi, hogy karmazsin cseppjeiket fogyaszthassák eltartott kisujjal.*
- Fél perc, komolyan fél!
*Jön az újabb gondolat, még mielőtt ez megtörténhetne. A kezét, ami a másiké felé nyúlt, elkapja. Nem pálinka kell, hanem a finom rum! Mi is lehetne gyönyörűbb koktél, mint az aranybarna lötty az ő piros kis nedűjükkel keverve. Már száguld is tovább, hogy mindenhol cseppeket hagyva maga után, na meg az üvegen egy jó tenyérnyi lenyomatot, kibonthassa és feltölthesse a poharat, amit nemrég, még oda akart tartani, - vagy tartott is, nem emlékszik- ismét magukhoz emelje, s egy erős kézfogással csurgathassa bele folyékonnyá vált ígéretüket.
Mintha mindenét átjárná a boldogság, elengedi hát a kezet és egy kortyot iszik az italból. Szeme behunyva, kiélvezi annak útját, míg az érzés el nem veszik gyomra legmélyén. Aztán áll és megvárja, hogy Merlana is hasonlóan tegyen, ha nem tenné, akkor bizton legurítaná annak torkán, csak az kellemetlenebb lenne, mint maga a vágás. Ő úgy dönt, hogy nem issza meg a zöld italt, emlékezni akar. De ezt nem várja el a nőtől.*
- Most már hiszek neked. Eddig is hittem, de mégis így minden sokkal másabb. Érzed? Mintha csak fejbe vágott volna. Egyszerűen tudom, hogy nem árulsz el innentől soha.
*Ami fejbe vágta az igazából a megszámlálhatatlan mennyiségű alkohol, amit magába döntött, de az már részletkérdés. *
- Van kedved nekem énekelni? Légyszi!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud igazán a másik fájdalmával törődni, hiszen az övé nem hoz belőle elő ilyen reakciókat. Ha el tudna most attól vonatkoztatni, hogy milyen elemi erővel kerítette hatalmába saját sebe, s a földön lassan összekeveredő vérük, talán még meg is sértődne, hogy ilyen csodálatos helyzetbe, ilyen idilli aurába keverte őket, az pedig jóformán sír, mint valami kis szende szűz. Örülnie kéne, hogy milyen szép pecsét ez. Szerencséjére nem tud abban az irányban gondolkodni, mert már a poharat keresi, hogy karmazsin cseppjeiket fogyaszthassák eltartott kisujjal.*
- Fél perc, komolyan fél!
*Jön az újabb gondolat, még mielőtt ez megtörténhetne. A kezét, ami a másiké felé nyúlt, elkapja. Nem pálinka kell, hanem a finom rum! Mi is lehetne gyönyörűbb koktél, mint az aranybarna lötty az ő piros kis nedűjükkel keverve. Már száguld is tovább, hogy mindenhol cseppeket hagyva maga után, na meg az üvegen egy jó tenyérnyi lenyomatot, kibonthassa és feltölthesse a poharat, amit nemrég, még oda akart tartani, - vagy tartott is, nem emlékszik- ismét magukhoz emelje, s egy erős kézfogással csurgathassa bele folyékonnyá vált ígéretüket.
Mintha mindenét átjárná a boldogság, elengedi hát a kezet és egy kortyot iszik az italból. Szeme behunyva, kiélvezi annak útját, míg az érzés el nem veszik gyomra legmélyén. Aztán áll és megvárja, hogy Merlana is hasonlóan tegyen, ha nem tenné, akkor bizton legurítaná annak torkán, csak az kellemetlenebb lenne, mint maga a vágás. Ő úgy dönt, hogy nem issza meg a zöld italt, emlékezni akar. De ezt nem várja el a nőtől.*
- Most már hiszek neked. Eddig is hittem, de mégis így minden sokkal másabb. Érzed? Mintha csak fejbe vágott volna. Egyszerűen tudom, hogy nem árulsz el innentől soha.
*Ami fejbe vágta az igazából a megszámlálhatatlan mennyiségű alkohol, amit magába döntött, de az már részletkérdés. *
- Van kedved nekem énekelni? Légyszi!
18961. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:59:11
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:59:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Ahogyan tovább folyik a szó a trollokról, egy saját maga szerint is meglepően ösztönös morranás jelzi gondolatait, legalábbis saját magának, mert arra hamar rájön, hogy azt, amit ezzel kifejezni szeretne, legjobb esetben is csak Zeekx és saját maga érti, sokkal valószínűbb azonban, hogy csak saját maga.
Mindenesetre, Adi mesélje és Zeekx szavai nyomán szinte már látja maga előtt a kis papot, amint naiv lelkesedéssel próbál szörnyetegekkel szót érteni, hiába.*
- Szerintem nem kéne. Hülye ötlet. *szögezi le a Zeekxel való szemkontaktust keresve.* Eszedbe se jusson!
*Aztán, bár főleg Zeekxhez beszél, szavait azért Adinak is szánja, mert, - bár ő ezt ilyen tudatosan nem fogalmazza meg magának, de, ha már egy asztalnál ülnek, - nem szeretné kizárni a beszélgetésből. Ráadásul, amit mond kicsit róla is szól, illetve tulajdonképpen mindenki másról is, így viszont vitathatatlanul rá is tartozik.*
- Nem hiszem, hogy meg kéne próbálni trollokkal beszélgetni. Biztos rólunk is sok vad történet kering. Úgy értem, rólunk, orkokról. De én is hallottam mindenfélét emberekről, elfekről, és tündérekről is. Ehhez képest, ahogy megléptem a törzsemtől, na vajon kikkel találkoztam először még az erdőben? Mint egy vicc, amiben találkozik a tündér, az elf, meg az ork, vagy elmennek együtt a kocsmába. Csak nem volt poén a végén. De mindketten egészen... *keresi jó pár pillanatig itt és most a megfelelő szót, és végül nem is biztos, hogy megtalálja, csak majdnem* mások voltak. Ahhoz képest, amit vártam. A tündér volt a normálisabb, azt hiszem, pedig pont fordítva gondoltam volna.
*Nem szándékosan tart hatásszünetet, egyszerűen csak kiissza maradék sörét. Gyakran tapasztalta már, hogy az első két sörig és két pálinkáig, nem csak a gondolatok, hanem az őket kifejező szavak is valahogy sokkal könnyebben jönnek, és igazából szereti is ezt az érzést.*
- Aztán találkoztam vele. *meséli tovább Adinak, Zeekx felé biccentve. Nem meséli el a az egész történetet, aminek a lényegét az ifjú ember már amúgy is már kitalálhatta.*
- De! *mondja, és ez most tényleg egy nagyon hangsúlyos "de" a részéről, szinte még mutatóujját is majdnem felemeli hozzá, ahogyan az emberektől elleste, ehelyett azonban inkább csak keze szorul az immár üres söröskorsóra újra.* Ettől még nem lehet minden rémtörténet hülyeség.
*Igen, ebben teljesen biztos.*
- És!
*Ez most legalább annyira hangsúlyos "és" a részéről, mint a nem sokkal korábbi "de "volt.*
- Az, hogy a trollok elhagyott tájakon cammognak *kölcsönzi az Aditól nemrég hallott szót* mindenki mást kerülve, vagy azt jelenti, hogy félnek mindenkitől, akik nem ők, vagy azt, hogy undorodnak. Akármelyik igaz, ha bárki a közelükbe megy, jó eséllyel elsőre azonnal támadni fognak, vagy undorból, vagy félelemből.
*Kicsit büszke magára, hogy ezt most nézetei szerint nagyon okosan sikerült kifejtenie.*
- Egyébként sem valószínű, hogy kíváncsiak lennének fura vallásokra. *jegyzi meg szinte csak úgy mellékesen még ezek után, mindezt természetesen Zeekxnek címezve.* Biztos, hogy ők is a szellemeket tisztelik, mint mi.
*Ez annyira egyértelmű számára, hogy miért van így, hogy ki sem fejti. Csak ezek után fordul rá arra a témára, amit előbb még a trolloknál sokkal kellemetlenebbnek érzett, utóbb már azonban inkább vicces az egész.
Nem tudja, hogy más népek nőstényei hogyan működnek, vagy akár úgy általában más lányok, de az biztos, hogy a maga részéről mindig is fogékony volt a szép szavakra és a hízelgésre.*
- Különleges lélek? *kérdi ezek után választ sem várva újabb kisebb felhorkanás kíséretében, de egyáltalán nem ellenségesen. Sosem gondolt volna magára így, de az tény, hogy törzséből mégis ő van itt és iszogat emberekkel, nem pedig mások.
Ennek ellenére, és lehet, hogy most csak az egymás után gyorsan megivott pálinka és sör nevet belőle, de ezen nevet egy kicsit.*
- Mondod ezt pont te. De ez most új nekem. *ismeri be, és talán látszik is rajta, hogy kicsit tanácstalan. Lehet, hogy sikerült rossz szokásokat is átvennie Zeekxtől, de úgy tűnik, hogy most rajta van az egyszerre több, egymásból egymásba folyó kérdések feltevésének a sora.*
- Rajzolni is tudsz? Úgy, hogy tényleg felismerhető legyek a képen? Miért nem mondtad eddig? Vagy csak nem emlékszem? Vagy mással rajzoltatnál le? Egyáltalán van ennek az egésznek értelme? Olvasná bárki?
*Mire az utolsó kérdés közepén tart rájön a válaszra, hogy persze, biztosan.*
- Olvasnák. *válaszolja is meg a saját kérdését enyhe fejrázás kíséretében.* Na és hány történetet írtál már meg eddig. Még a végén én is elolvasom, ha már megtanítottál elolvasni az itteni betűket.
*Ahogyan tovább folyik a szó a trollokról, egy saját maga szerint is meglepően ösztönös morranás jelzi gondolatait, legalábbis saját magának, mert arra hamar rájön, hogy azt, amit ezzel kifejezni szeretne, legjobb esetben is csak Zeekx és saját maga érti, sokkal valószínűbb azonban, hogy csak saját maga.
Mindenesetre, Adi mesélje és Zeekx szavai nyomán szinte már látja maga előtt a kis papot, amint naiv lelkesedéssel próbál szörnyetegekkel szót érteni, hiába.*
- Szerintem nem kéne. Hülye ötlet. *szögezi le a Zeekxel való szemkontaktust keresve.* Eszedbe se jusson!
*Aztán, bár főleg Zeekxhez beszél, szavait azért Adinak is szánja, mert, - bár ő ezt ilyen tudatosan nem fogalmazza meg magának, de, ha már egy asztalnál ülnek, - nem szeretné kizárni a beszélgetésből. Ráadásul, amit mond kicsit róla is szól, illetve tulajdonképpen mindenki másról is, így viszont vitathatatlanul rá is tartozik.*
- Nem hiszem, hogy meg kéne próbálni trollokkal beszélgetni. Biztos rólunk is sok vad történet kering. Úgy értem, rólunk, orkokról. De én is hallottam mindenfélét emberekről, elfekről, és tündérekről is. Ehhez képest, ahogy megléptem a törzsemtől, na vajon kikkel találkoztam először még az erdőben? Mint egy vicc, amiben találkozik a tündér, az elf, meg az ork, vagy elmennek együtt a kocsmába. Csak nem volt poén a végén. De mindketten egészen... *keresi jó pár pillanatig itt és most a megfelelő szót, és végül nem is biztos, hogy megtalálja, csak majdnem* mások voltak. Ahhoz képest, amit vártam. A tündér volt a normálisabb, azt hiszem, pedig pont fordítva gondoltam volna.
*Nem szándékosan tart hatásszünetet, egyszerűen csak kiissza maradék sörét. Gyakran tapasztalta már, hogy az első két sörig és két pálinkáig, nem csak a gondolatok, hanem az őket kifejező szavak is valahogy sokkal könnyebben jönnek, és igazából szereti is ezt az érzést.*
- Aztán találkoztam vele. *meséli tovább Adinak, Zeekx felé biccentve. Nem meséli el a az egész történetet, aminek a lényegét az ifjú ember már amúgy is már kitalálhatta.*
- De! *mondja, és ez most tényleg egy nagyon hangsúlyos "de" a részéről, szinte még mutatóujját is majdnem felemeli hozzá, ahogyan az emberektől elleste, ehelyett azonban inkább csak keze szorul az immár üres söröskorsóra újra.* Ettől még nem lehet minden rémtörténet hülyeség.
*Igen, ebben teljesen biztos.*
- És!
*Ez most legalább annyira hangsúlyos "és" a részéről, mint a nem sokkal korábbi "de "volt.*
- Az, hogy a trollok elhagyott tájakon cammognak *kölcsönzi az Aditól nemrég hallott szót* mindenki mást kerülve, vagy azt jelenti, hogy félnek mindenkitől, akik nem ők, vagy azt, hogy undorodnak. Akármelyik igaz, ha bárki a közelükbe megy, jó eséllyel elsőre azonnal támadni fognak, vagy undorból, vagy félelemből.
*Kicsit büszke magára, hogy ezt most nézetei szerint nagyon okosan sikerült kifejtenie.*
- Egyébként sem valószínű, hogy kíváncsiak lennének fura vallásokra. *jegyzi meg szinte csak úgy mellékesen még ezek után, mindezt természetesen Zeekxnek címezve.* Biztos, hogy ők is a szellemeket tisztelik, mint mi.
*Ez annyira egyértelmű számára, hogy miért van így, hogy ki sem fejti. Csak ezek után fordul rá arra a témára, amit előbb még a trolloknál sokkal kellemetlenebbnek érzett, utóbb már azonban inkább vicces az egész.
Nem tudja, hogy más népek nőstényei hogyan működnek, vagy akár úgy általában más lányok, de az biztos, hogy a maga részéről mindig is fogékony volt a szép szavakra és a hízelgésre.*
- Különleges lélek? *kérdi ezek után választ sem várva újabb kisebb felhorkanás kíséretében, de egyáltalán nem ellenségesen. Sosem gondolt volna magára így, de az tény, hogy törzséből mégis ő van itt és iszogat emberekkel, nem pedig mások.
Ennek ellenére, és lehet, hogy most csak az egymás után gyorsan megivott pálinka és sör nevet belőle, de ezen nevet egy kicsit.*
- Mondod ezt pont te. De ez most új nekem. *ismeri be, és talán látszik is rajta, hogy kicsit tanácstalan. Lehet, hogy sikerült rossz szokásokat is átvennie Zeekxtől, de úgy tűnik, hogy most rajta van az egyszerre több, egymásból egymásba folyó kérdések feltevésének a sora.*
- Rajzolni is tudsz? Úgy, hogy tényleg felismerhető legyek a képen? Miért nem mondtad eddig? Vagy csak nem emlékszem? Vagy mással rajzoltatnál le? Egyáltalán van ennek az egésznek értelme? Olvasná bárki?
*Mire az utolsó kérdés közepén tart rájön a válaszra, hogy persze, biztosan.*
- Olvasnák. *válaszolja is meg a saját kérdését enyhe fejrázás kíséretében.* Na és hány történetet írtál már meg eddig. Még a végén én is elolvasom, ha már megtanítottál elolvasni az itteni betűket.
18960. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-18 15:46:41
Üzenet elküldve: 2024-05-18 15:46:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban most már egészen biztos lehet, hogy az első találkozásuk alkalmával jól ítélte meg a lány természetét. Hibbant, de nagyon. Azóta persze felfedezte egy csomó jó tulajdonságát is, de valahogy most nem azok kerülnek előtérbe. Hogy lehet ennyire csapongva beszélni? Hát semmi köze egymáshoz a sírásnak, a vérköteléknek és a varázsitaloknak. Arról nem is beszélve, hogy milyen fura kontextusban említi őket. Mondjuk ezek még hagyján, de amikor a kis fruska olyan mélyen belevág a tenyerébe, hogy majd behugyozik a fájdalomtól, akkor már teljesen meggyőződik arról, hogy Nelira egyszerűen megőrült. A fájdalom közepette minden mostanában tanult nőiessége eltűnik, bár még így is cifrábbat akart káromkodni, csak visszafogta magát.*
- Na ja, mit is gondoltam… *Sziszeg közben.* Remélem, tényleg értékeled, hogy neked adom a vérem. Látod, mit meg nem teszek érted…
*Marha vicces a vért a vörös rúzshoz hasonlítani. Talán jobban jártak volna, ha inkább tényleg újra kifesti Nelirá-t, és nem egymás kezét kezdik el vagdosni, de most már mindegy. Legalább a másik is ugyanúgy fog szenvedni, gondolja ő, de a vágás után meglepetten tapasztalja, hogy nem ez történik.*
- Mi a franc? Neked nem fáj? Vagy élvezed, hogy fáj vagy most mi van? *Értetlenkedik, miközben a földre csöpögő vérüket bámulja. Kicsit más a színük, de mikor keverednek, egy új, harmadik árnyalatot vesz fel a sűrű folyadék. Egészen más értelmet nyer így a vérkötelék szó. Nem ők kötnek véresküt, hanem a vérük válik eggyé úgy, ahogy az ő barátságuk is egyre szorosabb azáltal, hogy kihozzák egymásból a legjobbat. A vérük színe is együtt a legszebb.*
- Döntsd már el, hogy mit akarsz, és csináld gyorsan, mert meg fogok őrülni, úgy fáj a kezem! *Nyöszörgi, és magában eldönti, hogy ha Nelira nem találja ki sürgősen, hogy mit akar csinálni, akkor nem érdekli tovább, meg fogja inni azt a zöld vackot, mert nem bírja már sokáig a fájdalmat.*
- Te jó ég… *Sóhajt lemondóan, aztán nyújtja a kezét Nelira felé, összekulcsolja vele a kezét, miközben összeszorítja a fogait. Nem ellenkezik, de nem azért, mert nem akar, hanem most már bármit megtesz, csak legyenek túl ezen az egészen. Nagyon rossz ötlet volt belemenni a szőkeség játékába, de most már csak dacból sem fog kiszállni belőle.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban most már egészen biztos lehet, hogy az első találkozásuk alkalmával jól ítélte meg a lány természetét. Hibbant, de nagyon. Azóta persze felfedezte egy csomó jó tulajdonságát is, de valahogy most nem azok kerülnek előtérbe. Hogy lehet ennyire csapongva beszélni? Hát semmi köze egymáshoz a sírásnak, a vérköteléknek és a varázsitaloknak. Arról nem is beszélve, hogy milyen fura kontextusban említi őket. Mondjuk ezek még hagyján, de amikor a kis fruska olyan mélyen belevág a tenyerébe, hogy majd behugyozik a fájdalomtól, akkor már teljesen meggyőződik arról, hogy Nelira egyszerűen megőrült. A fájdalom közepette minden mostanában tanult nőiessége eltűnik, bár még így is cifrábbat akart káromkodni, csak visszafogta magát.*
- Na ja, mit is gondoltam… *Sziszeg közben.* Remélem, tényleg értékeled, hogy neked adom a vérem. Látod, mit meg nem teszek érted…
*Marha vicces a vért a vörös rúzshoz hasonlítani. Talán jobban jártak volna, ha inkább tényleg újra kifesti Nelirá-t, és nem egymás kezét kezdik el vagdosni, de most már mindegy. Legalább a másik is ugyanúgy fog szenvedni, gondolja ő, de a vágás után meglepetten tapasztalja, hogy nem ez történik.*
- Mi a franc? Neked nem fáj? Vagy élvezed, hogy fáj vagy most mi van? *Értetlenkedik, miközben a földre csöpögő vérüket bámulja. Kicsit más a színük, de mikor keverednek, egy új, harmadik árnyalatot vesz fel a sűrű folyadék. Egészen más értelmet nyer így a vérkötelék szó. Nem ők kötnek véresküt, hanem a vérük válik eggyé úgy, ahogy az ő barátságuk is egyre szorosabb azáltal, hogy kihozzák egymásból a legjobbat. A vérük színe is együtt a legszebb.*
- Döntsd már el, hogy mit akarsz, és csináld gyorsan, mert meg fogok őrülni, úgy fáj a kezem! *Nyöszörgi, és magában eldönti, hogy ha Nelira nem találja ki sürgősen, hogy mit akar csinálni, akkor nem érdekli tovább, meg fogja inni azt a zöld vackot, mert nem bírja már sokáig a fájdalmat.*
- Te jó ég… *Sóhajt lemondóan, aztán nyújtja a kezét Nelira felé, összekulcsolja vele a kezét, miközben összeszorítja a fogait. Nem ellenkezik, de nem azért, mert nem akar, hanem most már bármit megtesz, csak legyenek túl ezen az egészen. Nagyon rossz ötlet volt belemenni a szőkeség játékába, de most már csak dacból sem fog kiszállni belőle.*
18959. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-17 19:02:27
Üzenet elküldve: 2024-05-17 19:02:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogyan az nála szokás, a következő pillanatban el is felejtette, hogy rövid ideig a barátnője ölében foglalt helyet, s szeretgette meg a maga bájos, elmebajos módján. Nem kellett volna már az az ölelés, biztosan nagyon örülne neki, ha tudná, mitől is menekült meg. De nem tudja, így fel-alá mászkál továbbra is.*
- Akkor felejtsd el. Ne eltemesd, hanem töröld ki az elmédből, mert rám úgy kell gondolni, mint aki mindig sugárzik, mint most.
*Dobja hátra hajzuhatagát, majd kezd bele az előkészületekbe, amit cseppet sem logikusan visz véghez, hanem csapongó gondolatait követve rakosgatja egymás mellé a mozdulatait.*
- De nem akarok veled semmilyen köteléket, na még az kéne, nem tartozok én soha többé senkihez. De az eskü, az eskü. Nem kell ahhoz mágia. Pontosan elég, ha adunk egymásnak cserébe valami fontosat egymásból. A vérünk azt hiszem elég fontos, hiszen az az élet maga. És szép a színe, pont mint a vörös rúzsom, ami még reggel rajtam volt, de már teljesen letörlődött, miért nem képesek valami tartósabbat kitalálni, senki nem gondol a nőkre, én mondom.
*Már megint máshol jár, de nem téríti el attól, hogy lassan, de biztosan elérjenek a célhoz.*
- De jó, legalább neked van eszed, majd aztán keverek valamikor valami erősebbet, csak el kéne mennem szerezni néhány fiolányi szert. Mennyi teendő, soha nem érek a végére, de komolyan.
*Sápítozik színpadiasan, mintha bármit tett volna az elmúlt időszakában annak érdekében, hogy megtanulja egyáltalán, hogy mit mivel érdemes kotyvasztani.
A pálinka hat, a keze pedig csodás sebet ejt a lány szép kis kezén, aki ezt a csodás meghitt állapotot teszi tönkre azzal, hogy rinyálni támad kedve. *
- Mit gondoltál, elég nekem egy karcolás a pecsétünkhöz? Még az kéne. Na, gyerünk.
*Adja át a pengét, amit a másik nem rest használni, de neki most ettől kissé lelassul az idő végre, így legalább ki tudja élvezni a mámorosan fájdalmas pillanatot, ami emlékezteti az életre. Bámulja a szépen nyesett sebét és az onnan kicsorduló vér táncát, amint tenyere barázdáiba süllyedve, szerteágazó csermelyként folydogál, majd hullik a padlóra, ahol már-már keveredni látszik a kettejük barátsága. A penge is a tócsába esik, s rajta semmi fájdalom nem látszik, csak egy hatalmas örömteli mosoly.*
- Én most idehozom a poharat, kezet fogunk, belecsepeg és meg is isszuk mégis. Azt a fémes ízt nem tudod soha elfelejteni majd, ugyan úgy, ahogy mi sem egymást és az ígéretünket. A heg el fog tűnni, de ez az érzés soha, azt garantálom.
*Beszéde közepette már kotor is, hogy maguk elé vegye Merlana pálinkáspoharát, s egyik kezében tartja, míg a másikkal a lányé felé nyúl, hogy kulcsolja össze vele. Nem nagyon hagy neki más választást, meg sem fordul a fejében, hogy majd talán ellenáll.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogyan az nála szokás, a következő pillanatban el is felejtette, hogy rövid ideig a barátnője ölében foglalt helyet, s szeretgette meg a maga bájos, elmebajos módján. Nem kellett volna már az az ölelés, biztosan nagyon örülne neki, ha tudná, mitől is menekült meg. De nem tudja, így fel-alá mászkál továbbra is.*
- Akkor felejtsd el. Ne eltemesd, hanem töröld ki az elmédből, mert rám úgy kell gondolni, mint aki mindig sugárzik, mint most.
*Dobja hátra hajzuhatagát, majd kezd bele az előkészületekbe, amit cseppet sem logikusan visz véghez, hanem csapongó gondolatait követve rakosgatja egymás mellé a mozdulatait.*
- De nem akarok veled semmilyen köteléket, na még az kéne, nem tartozok én soha többé senkihez. De az eskü, az eskü. Nem kell ahhoz mágia. Pontosan elég, ha adunk egymásnak cserébe valami fontosat egymásból. A vérünk azt hiszem elég fontos, hiszen az az élet maga. És szép a színe, pont mint a vörös rúzsom, ami még reggel rajtam volt, de már teljesen letörlődött, miért nem képesek valami tartósabbat kitalálni, senki nem gondol a nőkre, én mondom.
*Már megint máshol jár, de nem téríti el attól, hogy lassan, de biztosan elérjenek a célhoz.*
- De jó, legalább neked van eszed, majd aztán keverek valamikor valami erősebbet, csak el kéne mennem szerezni néhány fiolányi szert. Mennyi teendő, soha nem érek a végére, de komolyan.
*Sápítozik színpadiasan, mintha bármit tett volna az elmúlt időszakában annak érdekében, hogy megtanulja egyáltalán, hogy mit mivel érdemes kotyvasztani.
A pálinka hat, a keze pedig csodás sebet ejt a lány szép kis kezén, aki ezt a csodás meghitt állapotot teszi tönkre azzal, hogy rinyálni támad kedve. *
- Mit gondoltál, elég nekem egy karcolás a pecsétünkhöz? Még az kéne. Na, gyerünk.
*Adja át a pengét, amit a másik nem rest használni, de neki most ettől kissé lelassul az idő végre, így legalább ki tudja élvezni a mámorosan fájdalmas pillanatot, ami emlékezteti az életre. Bámulja a szépen nyesett sebét és az onnan kicsorduló vér táncát, amint tenyere barázdáiba süllyedve, szerteágazó csermelyként folydogál, majd hullik a padlóra, ahol már-már keveredni látszik a kettejük barátsága. A penge is a tócsába esik, s rajta semmi fájdalom nem látszik, csak egy hatalmas örömteli mosoly.*
- Én most idehozom a poharat, kezet fogunk, belecsepeg és meg is isszuk mégis. Azt a fémes ízt nem tudod soha elfelejteni majd, ugyan úgy, ahogy mi sem egymást és az ígéretünket. A heg el fog tűnni, de ez az érzés soha, azt garantálom.
*Beszéde közepette már kotor is, hogy maguk elé vegye Merlana pálinkáspoharát, s egyik kezében tartja, míg a másikkal a lányé felé nyúl, hogy kulcsolja össze vele. Nem nagyon hagy neki más választást, meg sem fordul a fejében, hogy majd talán ellenáll.*
18958. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-16 20:39:13
Üzenet elküldve: 2024-05-16 20:39:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán még jó pár percig el tudná nézni, ahogy Nelira képes ezen a pár négyzetméteren kilométereket túrázni, de ő tesz róla, hogy a helyzet még annál is kiszámíthatatlanabb legyen, mint amilyen már eleve. Hirtelen most ő dermed meg, mikor a bolond szőkeség az ölében köt ki, és még el is akarna húzódni, mikor közel hajol a füléhez, de annyira váratlanul éri, hogy inkább nem tesz semmit.*
- Hogy tessék? Ööö… köszi! Azt hiszem. *A puszi meg, nos, az úgy érinti, mintha valami furcsa álomba került volna, ahol az agya azzal szórakozik, hogy a lehető legabszurdabb történésekből formáljon egy alakot, ez Nelira, majd ennél is lehetetlenebb cselekményeket hajtasson vele a végre. Ahogy észhez tér, újra megölelné a lányt, de akkor már ki is menekült az öléből, és újra csak mászkál.*
- Ne aggódj, nem árulom el senkinek. Ha akarod, még én is elfelejtem. *Mosolyog rá. A vérkötelék szót hallva pedig gyanakodva csillannak fel a szemei, de hamar kiderül, hogy nem pont ugyanarra gondoltak.*
- Persze, hogy figyelek, de a vérkötelék az egy varázslat. Megszeghetetlen eskünek hívják, de én sem tudom, hogy kell csinálni. *Végül beleegyezik abba, hogy csinálják úgy, ahogy Nelira akarja. Persze, csak azért, mert ő is tisztában van azzal, hogy van náluk gyógyító bájital.*
- Ne aggódj! Nálam is van még kettő. Még jó, hogy nem adtam el, mi? *Milyen igaza volt Orthus-nak abban, hogy még szüksége lehet rájuk, bár valószínű, hogy ő sem egy ilyen őrült szituációra gondolt, mikor azt mondta neki, hogy inkább tartsa meg a zöld italokat.
A viccen ő már nem nevet, csak a karját tartja Nelira felé, és reménykedik, hogy túl lesznek rajta, mielőtt meggondolja magát.*
- Te akartad meginni *ránt vállat. A vágás helyett először egy adag vérmentes pálinkát kap, amit most kérdés nélkül le is húz rögtön, mert azt sajnos ő is tudja, hogy ha ez a kis átokfajzat itt előtte tényleg megvágja a kezét, akkor az valóban fájni fog. Sosem bírta jól a fájdalmat. Leteszi a poharat, és újra kinyújtja a karját a lány felé.*
- Na, gyerünk! *Hagyja, hogy megvágja, de utána hangosan szisszen fel, kissé előre dől ültében, összeszorítja a fogait és igyekszik úrrá lenni a fájdalmon.*
- Baszd meg, Nelira, ez kurva mély lett! Áááh… *Nyöszörgi, de a fájdalom közben vigyorog is. ~Hát ez tényleg nem normális…~ Ez a kis picsa tényleg megtette. Eltelik egy kis idő, mire megszokja a lüktető érzést a tenyerében, addig a karmazsinszínű vére egyenletes ütemben csöpög a padlóra. Az égető érzés akkor válik még kellemetlenebbé, mikor a kezébe kapja a bűnös pengét.*
- Remélem, hogy neked is legalább ennyire fog fájni… *Nevet kínlódva, majd pontosan ugyanolyan határozottan vágja fel ő is barátnője puha tenyerét, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Miután végzett, a tőrt csak elengedi, hogy az dallamosan csörömpölve érjen földet, ő maga pedig folytathassa a szenvedést.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán még jó pár percig el tudná nézni, ahogy Nelira képes ezen a pár négyzetméteren kilométereket túrázni, de ő tesz róla, hogy a helyzet még annál is kiszámíthatatlanabb legyen, mint amilyen már eleve. Hirtelen most ő dermed meg, mikor a bolond szőkeség az ölében köt ki, és még el is akarna húzódni, mikor közel hajol a füléhez, de annyira váratlanul éri, hogy inkább nem tesz semmit.*
- Hogy tessék? Ööö… köszi! Azt hiszem. *A puszi meg, nos, az úgy érinti, mintha valami furcsa álomba került volna, ahol az agya azzal szórakozik, hogy a lehető legabszurdabb történésekből formáljon egy alakot, ez Nelira, majd ennél is lehetetlenebb cselekményeket hajtasson vele a végre. Ahogy észhez tér, újra megölelné a lányt, de akkor már ki is menekült az öléből, és újra csak mászkál.*
- Ne aggódj, nem árulom el senkinek. Ha akarod, még én is elfelejtem. *Mosolyog rá. A vérkötelék szót hallva pedig gyanakodva csillannak fel a szemei, de hamar kiderül, hogy nem pont ugyanarra gondoltak.*
- Persze, hogy figyelek, de a vérkötelék az egy varázslat. Megszeghetetlen eskünek hívják, de én sem tudom, hogy kell csinálni. *Végül beleegyezik abba, hogy csinálják úgy, ahogy Nelira akarja. Persze, csak azért, mert ő is tisztában van azzal, hogy van náluk gyógyító bájital.*
- Ne aggódj! Nálam is van még kettő. Még jó, hogy nem adtam el, mi? *Milyen igaza volt Orthus-nak abban, hogy még szüksége lehet rájuk, bár valószínű, hogy ő sem egy ilyen őrült szituációra gondolt, mikor azt mondta neki, hogy inkább tartsa meg a zöld italokat.
A viccen ő már nem nevet, csak a karját tartja Nelira felé, és reménykedik, hogy túl lesznek rajta, mielőtt meggondolja magát.*
- Te akartad meginni *ránt vállat. A vágás helyett először egy adag vérmentes pálinkát kap, amit most kérdés nélkül le is húz rögtön, mert azt sajnos ő is tudja, hogy ha ez a kis átokfajzat itt előtte tényleg megvágja a kezét, akkor az valóban fájni fog. Sosem bírta jól a fájdalmat. Leteszi a poharat, és újra kinyújtja a karját a lány felé.*
- Na, gyerünk! *Hagyja, hogy megvágja, de utána hangosan szisszen fel, kissé előre dől ültében, összeszorítja a fogait és igyekszik úrrá lenni a fájdalmon.*
- Baszd meg, Nelira, ez kurva mély lett! Áááh… *Nyöszörgi, de a fájdalom közben vigyorog is. ~Hát ez tényleg nem normális…~ Ez a kis picsa tényleg megtette. Eltelik egy kis idő, mire megszokja a lüktető érzést a tenyerében, addig a karmazsinszínű vére egyenletes ütemben csöpög a padlóra. Az égető érzés akkor válik még kellemetlenebbé, mikor a kezébe kapja a bűnös pengét.*
- Remélem, hogy neked is legalább ennyire fog fájni… *Nevet kínlódva, majd pontosan ugyanolyan határozottan vágja fel ő is barátnője puha tenyerét, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Miután végzett, a tőrt csak elengedi, hogy az dallamosan csörömpölve érjen földet, ő maga pedig folytathassa a szenvedést.*
18957. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-16 19:23:35
Üzenet elküldve: 2024-05-16 19:23:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dicséretet mindenki szereti, csak Nelira nem szereti osztogatni, épp ezért gúnyosan néz végig a másikon, s ha már éppen megteszi a szobában a kilométereket, akkor útba ejti a lányt is, hogy belepattanjon annak ölébe. Ilyenkor nem számít, hogy utálja az érintéseket, mert nem más akarja ráfonni láncként a kezeit, hanem ő csinálja azt, amit épp akar. Mer akár le is dobhatná magáról, egy pár pillanatig akkor is rajta foglal helyet, majd belesúg a fülébe.*
- Merlana, olyan ügyes vagy, olyan szépen fejlődsz, hogy lassan engem is meg kéne tanítanod egy, s másra. *Nyom szavai után egy puszit annak halántékára, majd vigyorogva pattan fel és lépked tovább, mint az a bizonyos mérgezett egér, akit emlegetni szokás. Jót kacag azon, hogy megijedt már a gondolattól is, hogy Neli tényleg meg szeretné ismerni az idegent, de hamar felocsúdhat, több kell annál, hogy valaki érdekelje a szőkeséget. Mondjuk a zöld, vagy obszidián bőr elegendő szokott lenni, de nem hiszi, hogy a kis barátnője ilyesmi szerzetektől kapna apanázst az idomokért cserébe.
A fodrászkodás ötletét kútba dobja, hiszen attól sokkalta jobb ihlete támad. Akkor is, ha majdnem az is annak fenekén végzi, csakhogy ezt a lány nem hagyja neki. Ez őszinte izgalommal tölti el. Ő aztán nem érdeklődik egyetlen istenség felől sem, eszébe nem jutna pont ezért előhozakodni világot megváltó tervével.*
- Mit milyen titok? Ha valakinek elárulod, hogy sírok néha, akkor te is nagyon fogsz sírni. *Szaggatott és mély levegőt vesz, hogy kifújja vele az éppen kezdődő feszültséget.*
- Milyen varázslatot, te figyelsz rám? Honnan tudnék én varázsolni. Csak egy eskü. Kisujj eskü, vérrel. *Már nyúl is annak kezéért, miközben végre ismét visszatért a lány elé hosszadalmas sétájából.*
- De fájni fog, nekem pedig csak egy fiolám van, na jó, azt neked adom utána, mert senki nem akarná, hogy heges kézzel fogdosd a micsodáját. *Ezen máskor nevetne, de olyan elánnal bámulja annak tenyerét, hogy szinte nézésétől válik ketté a hús. Aztán a zöldeket a lányéba mélyeszti, ugyan azzal az őrülettel, hogyan felvetette ötletét.*
- Ne igyuk meg, szerintem nem finom. *Elengedi végül a másikat, s újra a pálinka felé siet, hogy mindkettejüknek töltsön egy újabb adagot. Vérmenteset. Talán neki végzetes lesz, de nem bánja, még funkcionál. A másik feltűrt ujjas kezébe adja a poharat, azt kezd vele amit akar, de ha nem issza meg nagyon gyorsan, akkor kénytelen lesz ő megtenni, mert nagyon akarja már azt az ígéretet. Amint kiüresedik a kacsó, újra megfogja. Már nem kezd csacsogásba, egyszerűen hatalmába keríti az érzés, hogy megteheti. Újra előveszi a tőrt, amit akkor süllyesztett vissza a helyére, amikor az italért indult. Vágása nyílegyenes és mély, csillogó szemekkel nézi a kiserkenő bőséges vért. Csak azért nem bámulja hosszú percekig, mert a lány kezébe adja a pirosra mázolódott pengét, s a kezét is ott hagyja, hogy most következhessen a másik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dicséretet mindenki szereti, csak Nelira nem szereti osztogatni, épp ezért gúnyosan néz végig a másikon, s ha már éppen megteszi a szobában a kilométereket, akkor útba ejti a lányt is, hogy belepattanjon annak ölébe. Ilyenkor nem számít, hogy utálja az érintéseket, mert nem más akarja ráfonni láncként a kezeit, hanem ő csinálja azt, amit épp akar. Mer akár le is dobhatná magáról, egy pár pillanatig akkor is rajta foglal helyet, majd belesúg a fülébe.*
- Merlana, olyan ügyes vagy, olyan szépen fejlődsz, hogy lassan engem is meg kéne tanítanod egy, s másra. *Nyom szavai után egy puszit annak halántékára, majd vigyorogva pattan fel és lépked tovább, mint az a bizonyos mérgezett egér, akit emlegetni szokás. Jót kacag azon, hogy megijedt már a gondolattól is, hogy Neli tényleg meg szeretné ismerni az idegent, de hamar felocsúdhat, több kell annál, hogy valaki érdekelje a szőkeséget. Mondjuk a zöld, vagy obszidián bőr elegendő szokott lenni, de nem hiszi, hogy a kis barátnője ilyesmi szerzetektől kapna apanázst az idomokért cserébe.
A fodrászkodás ötletét kútba dobja, hiszen attól sokkalta jobb ihlete támad. Akkor is, ha majdnem az is annak fenekén végzi, csakhogy ezt a lány nem hagyja neki. Ez őszinte izgalommal tölti el. Ő aztán nem érdeklődik egyetlen istenség felől sem, eszébe nem jutna pont ezért előhozakodni világot megváltó tervével.*
- Mit milyen titok? Ha valakinek elárulod, hogy sírok néha, akkor te is nagyon fogsz sírni. *Szaggatott és mély levegőt vesz, hogy kifújja vele az éppen kezdődő feszültséget.*
- Milyen varázslatot, te figyelsz rám? Honnan tudnék én varázsolni. Csak egy eskü. Kisujj eskü, vérrel. *Már nyúl is annak kezéért, miközben végre ismét visszatért a lány elé hosszadalmas sétájából.*
- De fájni fog, nekem pedig csak egy fiolám van, na jó, azt neked adom utána, mert senki nem akarná, hogy heges kézzel fogdosd a micsodáját. *Ezen máskor nevetne, de olyan elánnal bámulja annak tenyerét, hogy szinte nézésétől válik ketté a hús. Aztán a zöldeket a lányéba mélyeszti, ugyan azzal az őrülettel, hogyan felvetette ötletét.*
- Ne igyuk meg, szerintem nem finom. *Elengedi végül a másikat, s újra a pálinka felé siet, hogy mindkettejüknek töltsön egy újabb adagot. Vérmenteset. Talán neki végzetes lesz, de nem bánja, még funkcionál. A másik feltűrt ujjas kezébe adja a poharat, azt kezd vele amit akar, de ha nem issza meg nagyon gyorsan, akkor kénytelen lesz ő megtenni, mert nagyon akarja már azt az ígéretet. Amint kiüresedik a kacsó, újra megfogja. Már nem kezd csacsogásba, egyszerűen hatalmába keríti az érzés, hogy megteheti. Újra előveszi a tőrt, amit akkor süllyesztett vissza a helyére, amikor az italért indult. Vágása nyílegyenes és mély, csillogó szemekkel nézi a kiserkenő bőséges vért. Csak azért nem bámulja hosszú percekig, mert a lány kezébe adja a pirosra mázolódott pengét, s a kezét is ott hagyja, hogy most következhessen a másik.*
18956. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-16 18:36:01
Üzenet elküldve: 2024-05-16 18:36:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nelira válaszát hallgatva úgy érzi, hogy most le van cseszve azért, mert előhozakodott az illem témával, de annyira muris, ahogy a lány előadja, hogy nem tudja szégyellni magát.*
- Szerintem még legalább ötször, annyi elég lesz. A furulyámat meg hagyd békén!
*Válaszolja kuncogva, s közben, mint valami ingásóra, úgy mozog a feje ide-oda, ahogy Nelira útvonalát követi a kicsinyke szobában. Igazából büszkének kéne lennie rá, hogy ennyi pálinka után még ilyen szépen tudja kivitelezni újra meg újra azt a mozdulatsort, ami eljuttatja egyik faltól a másikig.*
- Dehogy kell! *Vágja rá rögtön a következő mondatra. Látni bizony érzelmeket az arcán, ráadásul olyanokat, amilyeneket valószínűleg Nelira várt is. Duzzogva jelzi, hogy semmi szükség arra, hogy bemutassa a szőkeséget Orthus-nak, de miután a lány közli, hogy egyébként nem is kíváncsi rá, akkor megnyugszik. Az meg külön jól esik neki, hogy Nelira gyakorlatilag felajánlja a védelmét.
Vendége tovább mászkál, majd gyanús mozdulatok közepette előkerül a combjára erősített tőr is. Lám, most megtalálta, hogy melyik lábára van kötve.*
~Nem kéne ahhoz egy fodrászmester inkább?~ *Nem szól bele továbbra sem a történésekbe, Nelirá-ra bízza, hogy mit kezd a kinézetével, de az a nézés, amit akkor kap, mikor a lány hirtelen megfordul és őt kezdi bámulni, na az a nézés rendesen megrémíti Merlaná-t.*
- Miféle titkod? *Kérdez vissza megszeppenve, mert fogalma sincs arról, hogy most a sírást, az ölelést, vagy azt a gyermekkori félrelépését kell titokban tartania, amit épp elmondott. Kezdi elveszíteni a fonalat, de egyetlen szó hallatán visszatalál a teljes figyelem útjára. Vérkötelék. Nelira egyre őrültebbnek tűnik, már-már a kikötői infantilis barmokra kezd hasonlítani, ez a kép pedig önkéntelenül előidézi azokat az emlékeket, mikor ő még Sa'Tereth hívők között próbált megnyugvást keresni.*
- Vérköteléket mondtál? *Kérdezi, mikor szóhoz jut végre.* Nelira, komolyan beszélsz? Ismered a varázslatot? Ugye tudod, hogy a sötét isten mágiájával játszani veszélyes dolog? *Teszi fel ő is a kérdéseit, de nem tart sokáig Nelira határozottsága, a következő pillanatban már nem is akarja annyira a véresküt.*
- Fogalmam sincs, miért van így, de én tényleg megbízok benned. Meg is mutatom. Gyere, csináld! *Feltűri jobb kezén a ruhája ujját, és kinyújtja a kezét a lány felé, egyértelműen jelezve, hogy felvághatja neki a tenyerét. Nem állnak tőle távol az ilyesmi, elborult játékok, csak mióta elhagyta a kikötőt, sikerült egészen leszoknia róluk, de ha Sa'Tereth egyszer ráveti a hálóját valakire, abból ember legyen a talpán, aki ki tud szabadulni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nelira válaszát hallgatva úgy érzi, hogy most le van cseszve azért, mert előhozakodott az illem témával, de annyira muris, ahogy a lány előadja, hogy nem tudja szégyellni magát.*
- Szerintem még legalább ötször, annyi elég lesz. A furulyámat meg hagyd békén!
*Válaszolja kuncogva, s közben, mint valami ingásóra, úgy mozog a feje ide-oda, ahogy Nelira útvonalát követi a kicsinyke szobában. Igazából büszkének kéne lennie rá, hogy ennyi pálinka után még ilyen szépen tudja kivitelezni újra meg újra azt a mozdulatsort, ami eljuttatja egyik faltól a másikig.*
- Dehogy kell! *Vágja rá rögtön a következő mondatra. Látni bizony érzelmeket az arcán, ráadásul olyanokat, amilyeneket valószínűleg Nelira várt is. Duzzogva jelzi, hogy semmi szükség arra, hogy bemutassa a szőkeséget Orthus-nak, de miután a lány közli, hogy egyébként nem is kíváncsi rá, akkor megnyugszik. Az meg külön jól esik neki, hogy Nelira gyakorlatilag felajánlja a védelmét.
Vendége tovább mászkál, majd gyanús mozdulatok közepette előkerül a combjára erősített tőr is. Lám, most megtalálta, hogy melyik lábára van kötve.*
~Nem kéne ahhoz egy fodrászmester inkább?~ *Nem szól bele továbbra sem a történésekbe, Nelirá-ra bízza, hogy mit kezd a kinézetével, de az a nézés, amit akkor kap, mikor a lány hirtelen megfordul és őt kezdi bámulni, na az a nézés rendesen megrémíti Merlaná-t.*
- Miféle titkod? *Kérdez vissza megszeppenve, mert fogalma sincs arról, hogy most a sírást, az ölelést, vagy azt a gyermekkori félrelépését kell titokban tartania, amit épp elmondott. Kezdi elveszíteni a fonalat, de egyetlen szó hallatán visszatalál a teljes figyelem útjára. Vérkötelék. Nelira egyre őrültebbnek tűnik, már-már a kikötői infantilis barmokra kezd hasonlítani, ez a kép pedig önkéntelenül előidézi azokat az emlékeket, mikor ő még Sa'Tereth hívők között próbált megnyugvást keresni.*
- Vérköteléket mondtál? *Kérdezi, mikor szóhoz jut végre.* Nelira, komolyan beszélsz? Ismered a varázslatot? Ugye tudod, hogy a sötét isten mágiájával játszani veszélyes dolog? *Teszi fel ő is a kérdéseit, de nem tart sokáig Nelira határozottsága, a következő pillanatban már nem is akarja annyira a véresküt.*
- Fogalmam sincs, miért van így, de én tényleg megbízok benned. Meg is mutatom. Gyere, csináld! *Feltűri jobb kezén a ruhája ujját, és kinyújtja a kezét a lány felé, egyértelműen jelezve, hogy felvághatja neki a tenyerét. Nem állnak tőle távol az ilyesmi, elborult játékok, csak mióta elhagyta a kikötőt, sikerült egészen leszoknia róluk, de ha Sa'Tereth egyszer ráveti a hálóját valakire, abból ember legyen a talpán, aki ki tud szabadulni.*
18955. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:55:54
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:55:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elmondhatatlan fájdalom néhány szinttel mélyebbre költözött, tükörképe pedig egyre szebbé válik, ahogy szép lassan az orcája is visszanyeri eredeti színét. Senki nem képes így evickélni két érzelem között, hogy még az erei is hamarabb szűkülnek össze, hogy ne maradjon látszata annak, hogy mi is történt az imént.
Csak felhorkant, amikor az illemről kezd el neki magyarázni a másik.*
- Mégis hányszor kéne megdicsérjelek azért, hogy így ki lettél kupálódva? Nagyon nagy öröm, hogy nem kell a seggedbe dugjam a furulyát, pedig annak is lenne ám dallama. Na jó, nem tenném meg veled. De bármelyik szomszéddal igen.
*Mintha valami újabb köd ereszkedne rá, de az hírből sem ismeri a szomorúságot. Az őrület tartotta mindig is életben, akkor nem kell éreznie. Iszogat és fel alá járkál, mintha csak valami fontosat keresne, pedig szimplán csak nem tud egy helyben megmaradni. Le kell kötnie még a végtagjait is, nemcsak az elméjét.
A pálinka Merlana legnagyobb szerencséjére rengeteget tompít azon, ami most lehetne.*
- Ó, nem ártana megismerkednem vele. Megnézni, hogy elég jó-e neked. *Egyébként egyáltalán nem kíváncsi erre az emberre, de felettébb jó a lányt idegesíteni, s ha lát az arcán valami kis érzelmet, csak akkor nevet fel, minden teret betöltő harsánysággal.* - Nem kell aggódni, nem érdekel sem ő, sem a barátai. Ha jól bánik veled, nekem édes mindegy ki is az, de ha meglátom, hogy szomorúvá tesz, akkor a csinos kis nyelvét is kivágom.
*Mászkál tovább, majd megállapodik a tükörnél, hogy a hajával kezdjen el bíbelődni. Nagyon helyesen tette, hogy nem mondta azt a barátnője, hogy úgy nem nézne ki túl jól. Lévén most nem akar vásárolni, azt a részt figyelmen kívül is hagyja. Mindenesetre kivillantja combját, amire a tőre van erősítve és már nyesné is le a másik kezével összefogott hajat, amikor megtorpan, megfordul és úgy néz Mer-re, mint egy igazi infantilis.*
- Te, most akkor megőrzöd a titkom, én pedig a tied. A gyerekek kisujj esküt tesznek, de az olyan megszeghető. *Ereszti le végül a kezét.* - Én például megszegtem, amikor azt mondtam, hogy nem fekszek le Lyr apjával, de mégis megtettem. *Nevet ismét, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy fejlődésnek indult kis szépséget megfektet egy meglett férfi.* - Véreskü kellene ide, tudod olyan szerződés. Mindketten felvágjuk a tenyerünket és belecsurgatjuk a pohárba, aztán megisszuk.
*Elmélkedése közben az ágyhoz siet, hogy leüljön, eszeveszetten gondolkodva a hogyan tovább-on.* - Vagy a pálinkába. Berúghatnánk a saját vérünktől. Jaj de, akkor marha csúnya lenne a kezem. Ó, de van nálam zöld ital, az behegeszti. Na mit szólsz? *Tekintete az elborultság nyomán összekeveredik valamiféle gyermeki bájjal, ahogy várja az igent a másiktól. Aztán ezt az ötletet is elveti.* - Hülyeség, megbízok benned, pedig azt ígértem nem fogok. Nemrég még azt mondtuk egymásnak, hogy nem. Ugye? Akkor, most miért tesszük?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az elmondhatatlan fájdalom néhány szinttel mélyebbre költözött, tükörképe pedig egyre szebbé válik, ahogy szép lassan az orcája is visszanyeri eredeti színét. Senki nem képes így evickélni két érzelem között, hogy még az erei is hamarabb szűkülnek össze, hogy ne maradjon látszata annak, hogy mi is történt az imént.
Csak felhorkant, amikor az illemről kezd el neki magyarázni a másik.*
- Mégis hányszor kéne megdicsérjelek azért, hogy így ki lettél kupálódva? Nagyon nagy öröm, hogy nem kell a seggedbe dugjam a furulyát, pedig annak is lenne ám dallama. Na jó, nem tenném meg veled. De bármelyik szomszéddal igen.
*Mintha valami újabb köd ereszkedne rá, de az hírből sem ismeri a szomorúságot. Az őrület tartotta mindig is életben, akkor nem kell éreznie. Iszogat és fel alá járkál, mintha csak valami fontosat keresne, pedig szimplán csak nem tud egy helyben megmaradni. Le kell kötnie még a végtagjait is, nemcsak az elméjét.
A pálinka Merlana legnagyobb szerencséjére rengeteget tompít azon, ami most lehetne.*
- Ó, nem ártana megismerkednem vele. Megnézni, hogy elég jó-e neked. *Egyébként egyáltalán nem kíváncsi erre az emberre, de felettébb jó a lányt idegesíteni, s ha lát az arcán valami kis érzelmet, csak akkor nevet fel, minden teret betöltő harsánysággal.* - Nem kell aggódni, nem érdekel sem ő, sem a barátai. Ha jól bánik veled, nekem édes mindegy ki is az, de ha meglátom, hogy szomorúvá tesz, akkor a csinos kis nyelvét is kivágom.
*Mászkál tovább, majd megállapodik a tükörnél, hogy a hajával kezdjen el bíbelődni. Nagyon helyesen tette, hogy nem mondta azt a barátnője, hogy úgy nem nézne ki túl jól. Lévén most nem akar vásárolni, azt a részt figyelmen kívül is hagyja. Mindenesetre kivillantja combját, amire a tőre van erősítve és már nyesné is le a másik kezével összefogott hajat, amikor megtorpan, megfordul és úgy néz Mer-re, mint egy igazi infantilis.*
- Te, most akkor megőrzöd a titkom, én pedig a tied. A gyerekek kisujj esküt tesznek, de az olyan megszeghető. *Ereszti le végül a kezét.* - Én például megszegtem, amikor azt mondtam, hogy nem fekszek le Lyr apjával, de mégis megtettem. *Nevet ismét, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy fejlődésnek indult kis szépséget megfektet egy meglett férfi.* - Véreskü kellene ide, tudod olyan szerződés. Mindketten felvágjuk a tenyerünket és belecsurgatjuk a pohárba, aztán megisszuk.
*Elmélkedése közben az ágyhoz siet, hogy leüljön, eszeveszetten gondolkodva a hogyan tovább-on.* - Vagy a pálinkába. Berúghatnánk a saját vérünktől. Jaj de, akkor marha csúnya lenne a kezem. Ó, de van nálam zöld ital, az behegeszti. Na mit szólsz? *Tekintete az elborultság nyomán összekeveredik valamiféle gyermeki bájjal, ahogy várja az igent a másiktól. Aztán ezt az ötletet is elveti.* - Hülyeség, megbízok benned, pedig azt ígértem nem fogok. Nemrég még azt mondtuk egymásnak, hogy nem. Ugye? Akkor, most miért tesszük?
18954. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:13:42
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:13:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Türelmesen várja ki, hogy mint egy szép domb íve, úgy törjenek elő Nelirá-ból a bánat könnyei, majd miután a csúcsára ért, a dombocskáról szépen lassan leereszkedve nyugodjon meg a kis lelke. Addig pedig nem tesz mást, mint ölelésével és néhány nyugtató szóval támogatja őt türelmesen.
Miután elengedte, és gonosz módon megjegyezte, hogy milyen aranyos az elmosódott smink a kisírt arcocskáján, figyeli, ahogy a lány a tükörhöz sétál, és igyekszik rögtön orvosolni a szó szerint értendő szépséghibát.
Nem tudja, hogy mit mondott a tükörben látott énje saját magának, de mintha egy teljesen másik Nelira fordult volna vissza hozzá, aki a szomorúságot, mint olyan, még látásból sem ismeri. A feltett kérdés pedig egyértelműen meggyőzi arról, hogy ez a szőkeség az igazi Nelira, és nem cseréltek testet a tükörben élő ikertestvérével.*
- Tudod, édesem, nem csak azért tanulok illemtant, hogy idegesítsen. Természetesen nem akkor furulyázok, amikor másokat zavarna. Nem korán reggel, és nem este, de azért értékelem a kreativitásodat. Fájdalmas büntetés volna, amit kitaláltál.
*A fejét csóválja mosolyogva, aztán nem mosolyogva, mikor vendége ismét a pálinkásüvegért nyúl. Elgondolkozik azon, hogy talán el kéne dugnia előle, mert túl sok lesz neki, de hová? Nem a pálinkát félti, hanem Nelirá-t, de igazából már mindegy. Legfeljebb kidől itt az ágyán, aztán alszik másnap délig, nincs azzal semmi probléma.
A lány újra kérdez, Merlana szemei pedig látványosan kikerekednek, először köpni-nyelni sem tud, hogy erre most mit mondjon, de végül igyekszik kivágni magát a válaszadás alól.*
- Nem tudom. Majd ömm… megkérdezem neked, jó? Elképzelhető, hogy ő maga is szereti a szőkéket…
*Nyilván nem akarja megkérdezni erről Orthus-t, de arra talán elég ez a kis füllentés, hogy Nelira ne kérdezősködjön erről tovább. Örül is annak, hogy a következő pillanatokban már a ruhájával és a hajával van elfoglalva.*
- Igazából most is elmehetnénk neked ruhát venni, ha nem lennél tökrészeg. Így nem szerencsés *nevet fel, de az a kacaj hirtelen, mint amit elvágtak, meg is szűnik.* Hogy tessék? Hát, nem tudom… lehet, hogy szép lennél úgy, de én a helyedben biztos, hogy semmi pénzért nem válnék meg a gyönyörű, hosszú hajadtól, de te tudod…*Nem fog ő beleszólni barátnője döntéseibe, de a véleménye attól még az, hogy hosszú hajjal minden nő sokkal szebb. Azért ér az övé is lassan már a fenekéig.*
- Kifesselek újra? Van szemceruzám és vörös rúzsom is *kérdezi azért, mert így van ürügye magán is bevetni az ajándékait.*
*Türelmesen várja ki, hogy mint egy szép domb íve, úgy törjenek elő Nelirá-ból a bánat könnyei, majd miután a csúcsára ért, a dombocskáról szépen lassan leereszkedve nyugodjon meg a kis lelke. Addig pedig nem tesz mást, mint ölelésével és néhány nyugtató szóval támogatja őt türelmesen.
Miután elengedte, és gonosz módon megjegyezte, hogy milyen aranyos az elmosódott smink a kisírt arcocskáján, figyeli, ahogy a lány a tükörhöz sétál, és igyekszik rögtön orvosolni a szó szerint értendő szépséghibát.
Nem tudja, hogy mit mondott a tükörben látott énje saját magának, de mintha egy teljesen másik Nelira fordult volna vissza hozzá, aki a szomorúságot, mint olyan, még látásból sem ismeri. A feltett kérdés pedig egyértelműen meggyőzi arról, hogy ez a szőkeség az igazi Nelira, és nem cseréltek testet a tükörben élő ikertestvérével.*
- Tudod, édesem, nem csak azért tanulok illemtant, hogy idegesítsen. Természetesen nem akkor furulyázok, amikor másokat zavarna. Nem korán reggel, és nem este, de azért értékelem a kreativitásodat. Fájdalmas büntetés volna, amit kitaláltál.
*A fejét csóválja mosolyogva, aztán nem mosolyogva, mikor vendége ismét a pálinkásüvegért nyúl. Elgondolkozik azon, hogy talán el kéne dugnia előle, mert túl sok lesz neki, de hová? Nem a pálinkát félti, hanem Nelirá-t, de igazából már mindegy. Legfeljebb kidől itt az ágyán, aztán alszik másnap délig, nincs azzal semmi probléma.
A lány újra kérdez, Merlana szemei pedig látványosan kikerekednek, először köpni-nyelni sem tud, hogy erre most mit mondjon, de végül igyekszik kivágni magát a válaszadás alól.*
- Nem tudom. Majd ömm… megkérdezem neked, jó? Elképzelhető, hogy ő maga is szereti a szőkéket…
*Nyilván nem akarja megkérdezni erről Orthus-t, de arra talán elég ez a kis füllentés, hogy Nelira ne kérdezősködjön erről tovább. Örül is annak, hogy a következő pillanatokban már a ruhájával és a hajával van elfoglalva.*
- Igazából most is elmehetnénk neked ruhát venni, ha nem lennél tökrészeg. Így nem szerencsés *nevet fel, de az a kacaj hirtelen, mint amit elvágtak, meg is szűnik.* Hogy tessék? Hát, nem tudom… lehet, hogy szép lennél úgy, de én a helyedben biztos, hogy semmi pénzért nem válnék meg a gyönyörű, hosszú hajadtól, de te tudod…*Nem fog ő beleszólni barátnője döntéseibe, de a véleménye attól még az, hogy hosszú hajjal minden nő sokkal szebb. Azért ér az övé is lassan már a fenekéig.*
- Kifesselek újra? Van szemceruzám és vörös rúzsom is *kérdezi azért, mert így van ürügye magán is bevetni az ajándékait.*
18953. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-14 17:50:43
Üzenet elküldve: 2024-05-14 17:50:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Neki valószínűleg tényleg nem lehetne elmagyarázni ezt, hiszen teljesen vak, hogyha Tianról van szó. Lehetséges, hogy már kár is minden szóért, csak az időt kell beáldozni azért, hogy elmúlhasson ez a mellkasát szétroppantó szorítás, amitől képes lenne megfulladni. Még nem látja a végét, de Mer itt van vele és a karjába zárja, így enyhülésnek indul. Az ital jócskán eltompította, de meg is nyitotta azt a csapot, amit olyan erővel zárt le, hogy senki ne tudjon belőle kinyerni egy cseppet sem.
A nyugtató szavakat szinte meg sem hallja, de nincs is rá szüksége, tényleg elégnek bizonyul, hogy nem hagyják egyedül a bánatával. Nem ismerte egészen idáig, hogy ilyen létezik. Olyan magányosan telt el egész élete, hiszen minden érzelme, legyen az szeszélyes, vagy jogos, hidegen hagyta nemzőit, na meg a körülötte élőket is. Egyedül a mélységi hazudta el neki, hogy szabadjára engedheti és akkor is szerethető. Nehéz megbirkózni ezzel úgy, hogy már azt a keveset sem meri kiadni magából, most mégis új kísérletet tesz, akaratlanul is.
Lassan megnyugszik annyira, hogy el tudja apasztani könnyeit. Merlanától várja a megváltást most, mégis megpróbál úgy tenni, mintha meg sem történt volna az előző kis kihágása. Persze amaz rögtön figyelmezteti, hogy nyomot hagyott a bőrén. El is sétál a tükörhöz, amiben meredten bámul magára. Ha valamit szeret, az a saját képmása, ami visszatekint rá. Most mégis olyan gyűrött, s piros az orcája, hogy nem talál benne semmi szépet. Talán ez menti meg egy újabb adag sírástól, mert nem akar így kinézni. Senki kedvéért. Kezeivel elkezdi letörölni a fekete lefolyt festéket, s lassan, de biztosan úrrá lesz kinézetén. De még mindig csak bámulja magát, és egy kis ideig figyelmen kívül hagyja, hogy más is van vele a szobában. Úgy vizsgálja saját arcát, mintha megtalálhatná benne mindenre a választ. Aztán elmosolyodik, s olyan őszintére sikerül, hogy maga is elhiszi, hogy eltűnt a bánat. Persze csak mélyebbre nyomta le, mint ezelőtt bármikor.
Fogait villantva, boldogan fordul vissza barátnőjéhez, majd újra légies léptekkel járja be a szobát.*
- Na és amikor gyakorolsz ezzel a furulyával nem akarnak felnégyelni a szomszéd szobában lakók? Én nem is tudom, játszhatna bárki bármilyen szépen, ha erre kelnék, feldugnám a zenésznek. *Bólogat, hogy igen, így tenne. Aztán tovább nézelődik, s megint a pálinkásüvegnél állapodik meg, hogy újabb adaggal illesse józanodásnak cseppet sem indult szervezetét.*
- Te, nincs annak a valakidnek egy jó barátja, aki szereti a szőkéket? Nem akarok a nyomdokaidba lépni, de unatkozni sem. Pont, hogy rám férne valaki. Haha. *Csicsereg, ami éles kontraszt a nemrégiben történtekhez képest.*
- Ó, és el kellene majd jönnöd velem, szeretnék egy új ruhát. Meg... *Felhajtja az italt és a poharat visszagurítja az asztalra.* - ...lehet, hogy a hajamat is le kellene vágnom, jaj de szép lennék eddig érővel. *Játszik a zuhataggal behajtva azt épp a vállánál.*
*Neki valószínűleg tényleg nem lehetne elmagyarázni ezt, hiszen teljesen vak, hogyha Tianról van szó. Lehetséges, hogy már kár is minden szóért, csak az időt kell beáldozni azért, hogy elmúlhasson ez a mellkasát szétroppantó szorítás, amitől képes lenne megfulladni. Még nem látja a végét, de Mer itt van vele és a karjába zárja, így enyhülésnek indul. Az ital jócskán eltompította, de meg is nyitotta azt a csapot, amit olyan erővel zárt le, hogy senki ne tudjon belőle kinyerni egy cseppet sem.
A nyugtató szavakat szinte meg sem hallja, de nincs is rá szüksége, tényleg elégnek bizonyul, hogy nem hagyják egyedül a bánatával. Nem ismerte egészen idáig, hogy ilyen létezik. Olyan magányosan telt el egész élete, hiszen minden érzelme, legyen az szeszélyes, vagy jogos, hidegen hagyta nemzőit, na meg a körülötte élőket is. Egyedül a mélységi hazudta el neki, hogy szabadjára engedheti és akkor is szerethető. Nehéz megbirkózni ezzel úgy, hogy már azt a keveset sem meri kiadni magából, most mégis új kísérletet tesz, akaratlanul is.
Lassan megnyugszik annyira, hogy el tudja apasztani könnyeit. Merlanától várja a megváltást most, mégis megpróbál úgy tenni, mintha meg sem történt volna az előző kis kihágása. Persze amaz rögtön figyelmezteti, hogy nyomot hagyott a bőrén. El is sétál a tükörhöz, amiben meredten bámul magára. Ha valamit szeret, az a saját képmása, ami visszatekint rá. Most mégis olyan gyűrött, s piros az orcája, hogy nem talál benne semmi szépet. Talán ez menti meg egy újabb adag sírástól, mert nem akar így kinézni. Senki kedvéért. Kezeivel elkezdi letörölni a fekete lefolyt festéket, s lassan, de biztosan úrrá lesz kinézetén. De még mindig csak bámulja magát, és egy kis ideig figyelmen kívül hagyja, hogy más is van vele a szobában. Úgy vizsgálja saját arcát, mintha megtalálhatná benne mindenre a választ. Aztán elmosolyodik, s olyan őszintére sikerül, hogy maga is elhiszi, hogy eltűnt a bánat. Persze csak mélyebbre nyomta le, mint ezelőtt bármikor.
Fogait villantva, boldogan fordul vissza barátnőjéhez, majd újra légies léptekkel járja be a szobát.*
- Na és amikor gyakorolsz ezzel a furulyával nem akarnak felnégyelni a szomszéd szobában lakók? Én nem is tudom, játszhatna bárki bármilyen szépen, ha erre kelnék, feldugnám a zenésznek. *Bólogat, hogy igen, így tenne. Aztán tovább nézelődik, s megint a pálinkásüvegnél állapodik meg, hogy újabb adaggal illesse józanodásnak cseppet sem indult szervezetét.*
- Te, nincs annak a valakidnek egy jó barátja, aki szereti a szőkéket? Nem akarok a nyomdokaidba lépni, de unatkozni sem. Pont, hogy rám férne valaki. Haha. *Csicsereg, ami éles kontraszt a nemrégiben történtekhez képest.*
- Ó, és el kellene majd jönnöd velem, szeretnék egy új ruhát. Meg... *Felhajtja az italt és a poharat visszagurítja az asztalra.* - ...lehet, hogy a hajamat is le kellene vágnom, jaj de szép lennék eddig érővel. *Játszik a zuhataggal behajtva azt épp a vállánál.*
18952. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-14 12:26:11
Üzenet elküldve: 2024-05-14 12:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Amennyire okos, annyira naiv is tud lenni ez a lány. Most mégis, hogy magyarázza el neki azt, hogy a rossz emberek szemében nem számít, hogy mihez értesz, akkor is ki fognak használni? Megtalálják a módját. A legcsúnyább az egészben pedig az, amikor a szerelmet használják fel a manipuláció alapjaként.*
- Nem tudom, Nelira. Erre a kérdésre nem tudok válaszolni neked, mert nem voltam ott, és nem hagytad még magadat eléggé megismerni sem.
*Jobbnak látja, ha nem veszik el mélyebben ennek a kérdésnek az értelmében, mert még abban sem biztos, hogy az elmélete, amit most felvázolt, helyes. Az azért megnyugtató, hogy a foltok nem a férfi miatt vannak, bár már annak sem lenne túl sok jelentősége, ha igen, hisz nem találkoznak már egymással.*
- Tippeltem, de ezek szerint igaz. *Valóban nem mondott neki ilyet, csak kíváncsi volt, hogy így van-e. Szemét trükk ez, de működik. Úgy adta elő a dolgot, mintha tudna róla, de igazából csak arra várt, hogy Nelira önként erősítse meg vagy cáfolja az állítást. Most az előbbi történt.
Persze, azért nem a levegőbe füllentett, volt egy erős gyanúja, hogy így volt. Nelira feszültebb volt mostanában még annál is, mint amit a természetéből adódóan várnánk, ennek oka pedig könnyen lehetett az is, hogy nem kapta meg a férfit, akire vágyik.
A hisztinek ezúttal nem enged, Nelira most jó szorosan meg lesz ölelve és vigasztalva, akkor is, ha minden erejével tiltakozik ellene. Csak semmi ellenkezés. Nem is erőlteti viszont, megvárja, míg a kis szőkeség bizonytalanul ugyan, de a karjai közé bújik. Ekkor bezárja őt oda úgy, mintha tényleg csak az egész világ elől akarná elbújtatni.*
- Jól van, semmi baj. *Mondja, és közben gyengéden simogatja a másik hátát, várja, hogy kiengedje végre azokat a végtelen idők óta visszafojtott könnyeket.*
- Nincs semmi baj. Itt vagyok neked. *Ismétli magát halkan, miközben hagyja, hadd sírja ki magát szegény lány. Meglepődik kicsit, hogy az ölelésből nem akar szabadulni, de ha akarna, akkor sem hagyná. Akkor nyílnak csak újra a karjai, és engedik szabadjára a madárkát, mikor már érzi és hallja, hogy barátnője nagyjából megnyugodott.*
- Most? Például nézd meg a tükörben, hogy milyen kis aranyosan nézel ki az elfolyt festékkel! *Mosolyog rá vissza kedvesen. Mielőtt bármit is csinálnának ezután, megpróbálja oldani a feszültséget és a búskomor hangulatot, mert nem biztos abban, hogy Nelirá-nak az segít, ha tovább szomorkodnak, lehet, hogy csak rontana a helyzeten.*
*Amennyire okos, annyira naiv is tud lenni ez a lány. Most mégis, hogy magyarázza el neki azt, hogy a rossz emberek szemében nem számít, hogy mihez értesz, akkor is ki fognak használni? Megtalálják a módját. A legcsúnyább az egészben pedig az, amikor a szerelmet használják fel a manipuláció alapjaként.*
- Nem tudom, Nelira. Erre a kérdésre nem tudok válaszolni neked, mert nem voltam ott, és nem hagytad még magadat eléggé megismerni sem.
*Jobbnak látja, ha nem veszik el mélyebben ennek a kérdésnek az értelmében, mert még abban sem biztos, hogy az elmélete, amit most felvázolt, helyes. Az azért megnyugtató, hogy a foltok nem a férfi miatt vannak, bár már annak sem lenne túl sok jelentősége, ha igen, hisz nem találkoznak már egymással.*
- Tippeltem, de ezek szerint igaz. *Valóban nem mondott neki ilyet, csak kíváncsi volt, hogy így van-e. Szemét trükk ez, de működik. Úgy adta elő a dolgot, mintha tudna róla, de igazából csak arra várt, hogy Nelira önként erősítse meg vagy cáfolja az állítást. Most az előbbi történt.
Persze, azért nem a levegőbe füllentett, volt egy erős gyanúja, hogy így volt. Nelira feszültebb volt mostanában még annál is, mint amit a természetéből adódóan várnánk, ennek oka pedig könnyen lehetett az is, hogy nem kapta meg a férfit, akire vágyik.
A hisztinek ezúttal nem enged, Nelira most jó szorosan meg lesz ölelve és vigasztalva, akkor is, ha minden erejével tiltakozik ellene. Csak semmi ellenkezés. Nem is erőlteti viszont, megvárja, míg a kis szőkeség bizonytalanul ugyan, de a karjai közé bújik. Ekkor bezárja őt oda úgy, mintha tényleg csak az egész világ elől akarná elbújtatni.*
- Jól van, semmi baj. *Mondja, és közben gyengéden simogatja a másik hátát, várja, hogy kiengedje végre azokat a végtelen idők óta visszafojtott könnyeket.*
- Nincs semmi baj. Itt vagyok neked. *Ismétli magát halkan, miközben hagyja, hadd sírja ki magát szegény lány. Meglepődik kicsit, hogy az ölelésből nem akar szabadulni, de ha akarna, akkor sem hagyná. Akkor nyílnak csak újra a karjai, és engedik szabadjára a madárkát, mikor már érzi és hallja, hogy barátnője nagyjából megnyugodott.*
- Most? Például nézd meg a tükörben, hogy milyen kis aranyosan nézel ki az elfolyt festékkel! *Mosolyog rá vissza kedvesen. Mielőtt bármit is csinálnának ezután, megpróbálja oldani a feszültséget és a búskomor hangulatot, mert nem biztos abban, hogy Nelirá-nak az segít, ha tovább szomorkodnak, lehet, hogy csak rontana a helyzeten.*
18951. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-13 16:56:21
Üzenet elküldve: 2024-05-13 16:56:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Még csak ül és kissé remegő ajkakkal hallgatja Merlana okfejtését. Még próbálja visszafogni magát, de a teste nem engedelmeskedik olyan könnyen, mint máskor. Utálja ezt. Ettől még talán robbanni is jobb, aminek beláthatatlan következményei vannak, mert annak nem érzi úgy a jöttét, mint a most kezdődő égszakadásnak. Hiába próbálja nyeldekelve elnyomni bánatát, nem sikerül túl jól. Főleg azért, mert a másik szavai még mindig ütnek, pedig egyet sem ért vele .*
- Mire lehetne? Semmi máshoz nem értek, mint ártani másoknak. Néha még jól is esik.
*Ugyanis akkor nem hiszi magát gyengének, sőt. Ha kell még egy orkot is megfenyeget, sosem volt igazi félelemérzete, vagy talán pont, hogy volt, de megpróbálta magát erősebbnek hinni. Eddig túlélt vele, úgyhogy valószínűleg jól csinálta, viszont annál messzebb taszított mindenkit. Mindenkit, csak Merlanát nem sikerült.*
- Amúgy nem, dehogy, sosem bántana.
*Mintha még mindig hinne benne. A foltok nem tőle származnak, a külső nyomokat csak magának köszönheti, de valószínűleg a belsőket is.*
- Te beszélsz itt gondolatolvasásról? Hiszen ezt nem árultam el neked, mégis honnan tudod?
*Hirtelen a sértődött tagadása kerül előtérbe és próbál nagyon szúrósan nézni, de most a veszély írmagja is hiányzik a látványából így, hogy zöldjeit nagyítják a benne megülő könnyek.
Még nagyon sokat tudna inni, de lábai már így sem biztosak. Szerencsére csak egy pohárkával tölt maguknak, ami ugyan olyan gyorsasággal tűnik el, mint az előzőek.
Lemerevedik, amikor Mer felvázolja neki a tervét és mintha csak bábozna vele valaki, esetlenül ténfereg az ágyhoz és ül le rá, közben lassú felvételként végignézi, ahogy a másik közeledik és széttárja neki a karjait.*
- Ja, ne már, tudod, hogy rühellem.
*Csakhogy a lány nem tágít, még akkor sem, amikor tekintetén mintha rettegés lenne úrrá. Ha valami kihozza belőle igazán a sírást, az az ölelése lesz. Nagyot sóhajt, majd a szokásos darabos hideg mozdulatával próbál belebújni annak karjaiba. Nehezen engedi bele magát, de ez már ismerős lehet. Néhány perc is eltelhet, mikor egyszer csak elönti a világ összes fájdalma és könnyeivel áztatni kezdi a másik vállát, amit most úgy szégyell, hogy aztán azért kezd még erőteljesebb zokogásba. Nem tudja, hol lesz a fájdalom vége. Minden, ami valaha fontos volt neki, az hátat fordított neki, mert tudja jól, hogy nem jó ember. Nem azért, mert ilyen akar lenni, hanem azért, mert elhitte. És tesz is érte, hogy mindenkinek igaza legyen.
Sokáig tart. Hosszú idő kell, míg kivonja magát a kellemes kalodából, aztán csak mered maga elé, fel nem fogva, hogy miért is kell így éreznie magát.
Aztán hirtelen a könny áztatta, elfolyt sminkkel színezett arcára mosolyt erőltet. Nem illik oda, de ő elhiszi, hogy ettől minden jobb lesz. Hogy lehet hinni a mimikának.*
- És most mit csináljunk? *Kérdi, mintha mi sem történt volna.*
*Még csak ül és kissé remegő ajkakkal hallgatja Merlana okfejtését. Még próbálja visszafogni magát, de a teste nem engedelmeskedik olyan könnyen, mint máskor. Utálja ezt. Ettől még talán robbanni is jobb, aminek beláthatatlan következményei vannak, mert annak nem érzi úgy a jöttét, mint a most kezdődő égszakadásnak. Hiába próbálja nyeldekelve elnyomni bánatát, nem sikerül túl jól. Főleg azért, mert a másik szavai még mindig ütnek, pedig egyet sem ért vele .*
- Mire lehetne? Semmi máshoz nem értek, mint ártani másoknak. Néha még jól is esik.
*Ugyanis akkor nem hiszi magát gyengének, sőt. Ha kell még egy orkot is megfenyeget, sosem volt igazi félelemérzete, vagy talán pont, hogy volt, de megpróbálta magát erősebbnek hinni. Eddig túlélt vele, úgyhogy valószínűleg jól csinálta, viszont annál messzebb taszított mindenkit. Mindenkit, csak Merlanát nem sikerült.*
- Amúgy nem, dehogy, sosem bántana.
*Mintha még mindig hinne benne. A foltok nem tőle származnak, a külső nyomokat csak magának köszönheti, de valószínűleg a belsőket is.*
- Te beszélsz itt gondolatolvasásról? Hiszen ezt nem árultam el neked, mégis honnan tudod?
*Hirtelen a sértődött tagadása kerül előtérbe és próbál nagyon szúrósan nézni, de most a veszély írmagja is hiányzik a látványából így, hogy zöldjeit nagyítják a benne megülő könnyek.
Még nagyon sokat tudna inni, de lábai már így sem biztosak. Szerencsére csak egy pohárkával tölt maguknak, ami ugyan olyan gyorsasággal tűnik el, mint az előzőek.
Lemerevedik, amikor Mer felvázolja neki a tervét és mintha csak bábozna vele valaki, esetlenül ténfereg az ágyhoz és ül le rá, közben lassú felvételként végignézi, ahogy a másik közeledik és széttárja neki a karjait.*
- Ja, ne már, tudod, hogy rühellem.
*Csakhogy a lány nem tágít, még akkor sem, amikor tekintetén mintha rettegés lenne úrrá. Ha valami kihozza belőle igazán a sírást, az az ölelése lesz. Nagyot sóhajt, majd a szokásos darabos hideg mozdulatával próbál belebújni annak karjaiba. Nehezen engedi bele magát, de ez már ismerős lehet. Néhány perc is eltelhet, mikor egyszer csak elönti a világ összes fájdalma és könnyeivel áztatni kezdi a másik vállát, amit most úgy szégyell, hogy aztán azért kezd még erőteljesebb zokogásba. Nem tudja, hol lesz a fájdalom vége. Minden, ami valaha fontos volt neki, az hátat fordított neki, mert tudja jól, hogy nem jó ember. Nem azért, mert ilyen akar lenni, hanem azért, mert elhitte. És tesz is érte, hogy mindenkinek igaza legyen.
Sokáig tart. Hosszú idő kell, míg kivonja magát a kellemes kalodából, aztán csak mered maga elé, fel nem fogva, hogy miért is kell így éreznie magát.
Aztán hirtelen a könny áztatta, elfolyt sminkkel színezett arcára mosolyt erőltet. Nem illik oda, de ő elhiszi, hogy ettől minden jobb lesz. Hogy lehet hinni a mimikának.*
- És most mit csináljunk? *Kérdi, mintha mi sem történt volna.*
18950. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:32:03
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:32:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
- Maradjunk annyiban, hogy kellemes, pozitív kis társaság volt, de ezen kívül haszna tényleg nem sok van. *Zárja le ezzel a pap témáját, Nelira pedig még a fenyegetés adagot is kiegyenlíti kettejük között, úgyhogy most már ebben is dűlőre jutottak. Csak a lány szomorúsága és annak oka marad velük, meg Merlana őszintesége, ami miatt Nelira meglepő módon nem ugrik neki, hanem újabb kérdéseket tesz fel, miközben igyekszik még visszatartani a gátat láthatóan egyre hevesebben ostromló sírást.*
- Nem biztos, hogy jól teszed fel a kérdést, inkább mire lehet téged használni? A feljegyzések… amikről te nem tudod, hogy miről szól. Szerinted miért nem tudod? Lehet, hogy paranoiás vagyok, Nelira, de nekem ez az egész akkor is gyanús. Azokat is ő csinálta veled?
*Biccent szerencsétlen kék-zöld foltjai felé, de nem tudja, hogy az eddigi gondolatmenetének egyelőre ez a legnagyobb tévedése. Ő csak találgatni próbál abból, amit Nelira eddig mesélt neki, és a következtetéseket levonva összerakni a képet, de elképzelhető, hogy marhaság az egész, és igazából tényleg csak a viselkedése miatt hagyta el a fickó, de nyilván ezt nem fogja neki megemlíteni. Sokkal jobb lesz mindenkinek, ha valahogy meggyőzi arról, hogy nem az ő hibája volt, és jó, hogy végül véget ért a kapcsolatuk. Ettől függetlenül el tudja képzelni, hogy az elmélete igaz, és az a Tian vagy kicsoda egy veszélyes alak. Pont ilyenek szoktak lenni a veszélyes alakok a rémtörténetekben.*
- Nem, szerintem csak nem tudta volna tovább titkolni, hogy miért nem visz ágyba végre. Azért nem, mert nem is akart. Így volt a legegyszerűbb megoldania, hogy ne kelljen színt vallania előtted.
*Elfogadja közben a kezébe nyomott pálinkát, és ha már nála van, akkor az ételre amolyan öblítésként le is húzza, utána a tányérral együtt teszi vissza a kupicát az asztalra.*
- Segítünk egymásnak, hogy ne legyünk hülyék. *Mosolyog kissé szomorúan. Azt a kérdést, hogy ki is az ő kapcsolata, egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert nem akarja továbbra sem elmondani.*
- Oké, figyelj! Most ülj vissza, én odaülök melléd, és meg foglak ölelni, jó szorosan! Nem csak egy kicsit, hanem hosszan, sokáig, hogy elbújhass a karjaim között. Vigyázni fogok rád, mert fontos vagy nekem. Ne félj tőle, hanem engedd majd el magad, és nyugodtan sírjál! Addig sírjál, amíg jól esik, én végig ölelni foglak, hogy biztonságban érezd magad!
*Félreteszi a széket, és le is ül az ágy szélére, majd megvárja, amíg Nelira is helyet foglal mellette, ha nem ijesztette el az ölelés bejelentésével.*
- Na, gyere ide! *Tartja neki a karjait. Ezúttal nem ő fogja kezdeményezni azt az ölelést, hanem megvárja, amíg a szőkeség magától bújik a karjai közé. Segíteni nem fog tudni neki igazán, de azt az érzést megadhatja neki, hogy a karjaiba zárva elrejtse őt a világ elől, amíg ő megtörve menekül a sírásba, hogy a könnyekkel együtt a fájdalom is távozhasson belőle.*
- Maradjunk annyiban, hogy kellemes, pozitív kis társaság volt, de ezen kívül haszna tényleg nem sok van. *Zárja le ezzel a pap témáját, Nelira pedig még a fenyegetés adagot is kiegyenlíti kettejük között, úgyhogy most már ebben is dűlőre jutottak. Csak a lány szomorúsága és annak oka marad velük, meg Merlana őszintesége, ami miatt Nelira meglepő módon nem ugrik neki, hanem újabb kérdéseket tesz fel, miközben igyekszik még visszatartani a gátat láthatóan egyre hevesebben ostromló sírást.*
- Nem biztos, hogy jól teszed fel a kérdést, inkább mire lehet téged használni? A feljegyzések… amikről te nem tudod, hogy miről szól. Szerinted miért nem tudod? Lehet, hogy paranoiás vagyok, Nelira, de nekem ez az egész akkor is gyanús. Azokat is ő csinálta veled?
*Biccent szerencsétlen kék-zöld foltjai felé, de nem tudja, hogy az eddigi gondolatmenetének egyelőre ez a legnagyobb tévedése. Ő csak találgatni próbál abból, amit Nelira eddig mesélt neki, és a következtetéseket levonva összerakni a képet, de elképzelhető, hogy marhaság az egész, és igazából tényleg csak a viselkedése miatt hagyta el a fickó, de nyilván ezt nem fogja neki megemlíteni. Sokkal jobb lesz mindenkinek, ha valahogy meggyőzi arról, hogy nem az ő hibája volt, és jó, hogy végül véget ért a kapcsolatuk. Ettől függetlenül el tudja képzelni, hogy az elmélete igaz, és az a Tian vagy kicsoda egy veszélyes alak. Pont ilyenek szoktak lenni a veszélyes alakok a rémtörténetekben.*
- Nem, szerintem csak nem tudta volna tovább titkolni, hogy miért nem visz ágyba végre. Azért nem, mert nem is akart. Így volt a legegyszerűbb megoldania, hogy ne kelljen színt vallania előtted.
*Elfogadja közben a kezébe nyomott pálinkát, és ha már nála van, akkor az ételre amolyan öblítésként le is húzza, utána a tányérral együtt teszi vissza a kupicát az asztalra.*
- Segítünk egymásnak, hogy ne legyünk hülyék. *Mosolyog kissé szomorúan. Azt a kérdést, hogy ki is az ő kapcsolata, egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert nem akarja továbbra sem elmondani.*
- Oké, figyelj! Most ülj vissza, én odaülök melléd, és meg foglak ölelni, jó szorosan! Nem csak egy kicsit, hanem hosszan, sokáig, hogy elbújhass a karjaim között. Vigyázni fogok rád, mert fontos vagy nekem. Ne félj tőle, hanem engedd majd el magad, és nyugodtan sírjál! Addig sírjál, amíg jól esik, én végig ölelni foglak, hogy biztonságban érezd magad!
*Félreteszi a széket, és le is ül az ágy szélére, majd megvárja, amíg Nelira is helyet foglal mellette, ha nem ijesztette el az ölelés bejelentésével.*
- Na, gyere ide! *Tartja neki a karjait. Ezúttal nem ő fogja kezdeményezni azt az ölelést, hanem megvárja, amíg a szőkeség magától bújik a karjai közé. Segíteni nem fog tudni neki igazán, de azt az érzést megadhatja neki, hogy a karjaiba zárva elrejtse őt a világ elől, amíg ő megtörve menekül a sírásba, hogy a könnyekkel együtt a fájdalom is távozhasson belőle.*
18949. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:40:28
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:40:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány találkozás csupán, de a legfontosabbakat tudják egymásról. Talán ezért is alakulhatott ki köztük ez az egész szövetség, pedig a találkozásuk pillanata soha nem sejtette volna azt, hogy ezek ketten jóban is lehetnek. Talán ilyen az, amikor két elveszett lélek megtalálja egymást, hogy erősítsenek a másikon. Ha Nelira hinne bármiben is, ezt biztosan jó szájízzel forgatná a fejében.*
- Aha, az idő szépít, mi? Én úgy emlékszem még adtál volna neki egy esélyt. Biztos csinos kis pap volt, még ha nem volt jó semmire se. Örülök, hogy akkor is volt eszed. De hát persze hogy volt, én adtam tanácsot. *Most már felnevet, talán megengedhető ennyi komolyság után. Tényleg szereti azt hinni, hogy bizonyos dolgok az ő érdemei, de a lány folyamatosan bizonyítja, hogy ügyesen evickél végig ezen az úton. Aztán majd magabiztosabbak lesznek azok a léptek.*
- De azt még mindig tartom, hogyha az utad közben el találsz felejteni, akkor a közönség előtt lesz véged.
*Mosolya kedves, de sosem lehet tudni ugyebár, hogy ezen kijelentéseiben van-e valami, ami valóságos. Még talán ő sem tudja.
A kis meséje végéhez ér, s szomorkássá válik az arca. A könnyek nem gyűlnek még a szeme sarkában, de valami igenis fojtogatja, amit azzal próbál meg palástolni, hogy arcát próbálja úgy rendezni, mintha semmi baj nem lenne, de szemei mindent elárulnak. Azok a fránya szemek, amik tényleg lélektükrök.
A szavak éles késként érnek szívéhez, mintha csak egy gyümölcsöt hámozna, egyre inkább nyitja ki annak belső tartalmát, mígnem nem tudja tovább tartani magát. Nem sértődik meg és nem gerjed haragra. Talán néhány hattal ezelőtt azonnal elvágta volna Merlana torkát, de mivel ő az egyetlen mentsvára, így csak figyeli az egyre párásodó tekintetével, és megtörténik az első szaggatott lélegzetvétel is, ami előrejelzi a nemsokára előtörő sírást.*
- Mégis mit lehet rajtam kihasználni? *Szipog egyet, mert elveszett a gondolatok garmadájában és a másik szavaiban.* - Semmit! Szép ékszer lettem volna mellette, de őt jobban érdekelte az a baszott sok feljegyzés, ami azt sem tudom miről szólt. Persze, hogy nem akar tovább. *Legördülnek az első könnycseppek, amiket a fekete ruhájának ujjával itat fel, s bámulja a kékre mardosott alkarját.* - Biztos csak meg akart leckéztetni, hiszen miért ne tette volna? Felgyújtottam baszd meg. Mi más történhetett volna? *Teljesen nyilvánvalóan nem ért egyet azzal, hogy a másik hibás lenne bármiben, csak magát látja szörnyetegnek még most is. Pedig előzménye mindennek van, oka is. Még akkor is, ha ő ezt nem látja be. A szomorúságon túl iszonyatosan jó érzés, hogy mindezt Mer-nek mesélheti. Nem érzi magát annyira szánalmasnak itt, mintha más előtt borult volna ki.*
- Adjál már még, majd veszek neked másikat.
*Pattan fel az ágyról és már tölti is magának a pálinkát, persze kérdés nélkül teszi ezt meg a másiknak is. Most már illene vele innia.*
- Szóval ez van, kibasznak veled, ha hülye vagy. Te ne legyél ilyen ostoba, mint én, ne hidd el annak a... Ki is az? Remélem legalább jól néz ki. Szóval ne legyél hülye.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány találkozás csupán, de a legfontosabbakat tudják egymásról. Talán ezért is alakulhatott ki köztük ez az egész szövetség, pedig a találkozásuk pillanata soha nem sejtette volna azt, hogy ezek ketten jóban is lehetnek. Talán ilyen az, amikor két elveszett lélek megtalálja egymást, hogy erősítsenek a másikon. Ha Nelira hinne bármiben is, ezt biztosan jó szájízzel forgatná a fejében.*
- Aha, az idő szépít, mi? Én úgy emlékszem még adtál volna neki egy esélyt. Biztos csinos kis pap volt, még ha nem volt jó semmire se. Örülök, hogy akkor is volt eszed. De hát persze hogy volt, én adtam tanácsot. *Most már felnevet, talán megengedhető ennyi komolyság után. Tényleg szereti azt hinni, hogy bizonyos dolgok az ő érdemei, de a lány folyamatosan bizonyítja, hogy ügyesen evickél végig ezen az úton. Aztán majd magabiztosabbak lesznek azok a léptek.*
- De azt még mindig tartom, hogyha az utad közben el találsz felejteni, akkor a közönség előtt lesz véged.
*Mosolya kedves, de sosem lehet tudni ugyebár, hogy ezen kijelentéseiben van-e valami, ami valóságos. Még talán ő sem tudja.
A kis meséje végéhez ér, s szomorkássá válik az arca. A könnyek nem gyűlnek még a szeme sarkában, de valami igenis fojtogatja, amit azzal próbál meg palástolni, hogy arcát próbálja úgy rendezni, mintha semmi baj nem lenne, de szemei mindent elárulnak. Azok a fránya szemek, amik tényleg lélektükrök.
A szavak éles késként érnek szívéhez, mintha csak egy gyümölcsöt hámozna, egyre inkább nyitja ki annak belső tartalmát, mígnem nem tudja tovább tartani magát. Nem sértődik meg és nem gerjed haragra. Talán néhány hattal ezelőtt azonnal elvágta volna Merlana torkát, de mivel ő az egyetlen mentsvára, így csak figyeli az egyre párásodó tekintetével, és megtörténik az első szaggatott lélegzetvétel is, ami előrejelzi a nemsokára előtörő sírást.*
- Mégis mit lehet rajtam kihasználni? *Szipog egyet, mert elveszett a gondolatok garmadájában és a másik szavaiban.* - Semmit! Szép ékszer lettem volna mellette, de őt jobban érdekelte az a baszott sok feljegyzés, ami azt sem tudom miről szólt. Persze, hogy nem akar tovább. *Legördülnek az első könnycseppek, amiket a fekete ruhájának ujjával itat fel, s bámulja a kékre mardosott alkarját.* - Biztos csak meg akart leckéztetni, hiszen miért ne tette volna? Felgyújtottam baszd meg. Mi más történhetett volna? *Teljesen nyilvánvalóan nem ért egyet azzal, hogy a másik hibás lenne bármiben, csak magát látja szörnyetegnek még most is. Pedig előzménye mindennek van, oka is. Még akkor is, ha ő ezt nem látja be. A szomorúságon túl iszonyatosan jó érzés, hogy mindezt Mer-nek mesélheti. Nem érzi magát annyira szánalmasnak itt, mintha más előtt borult volna ki.*
- Adjál már még, majd veszek neked másikat.
*Pattan fel az ágyról és már tölti is magának a pálinkát, persze kérdés nélkül teszi ezt meg a másiknak is. Most már illene vele innia.*
- Szóval ez van, kibasznak veled, ha hülye vagy. Te ne legyél ilyen ostoba, mint én, ne hidd el annak a... Ki is az? Remélem legalább jól néz ki. Szóval ne legyél hülye.
18948. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:09:44
Üzenet elküldve: 2024-05-12 18:09:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
*Egész okos lány ez a Nelira. Ha teljesen őszinte akarna lenni magához, nem gondolta volna, hogy van egy ilyen oldala is, de legalább most nagyon pozitívan csalódik, ami jó érzés.*
- Bármit megteszek a gazdagságért. Én nem leszek olyan semmirekellő, mint a szüleim. Hát milyen dolog kidobni a lányukat csak azért, mert nincs pénzük?
*Ezt még így soha nem mondta ki senkinek, hirtelen a szájához is kapja a kezét, mert bármi is történt a múltban, azok az emberek, akik az életet adták neki, nem érdemelnek ilyesmit. Még akkor sem, ha emiatt az egyszem ártatlan lányuk majdnem elsüllyedt a kikötő mocskában.*
- Amúgy soha nem voltam oda a papért. Ő imádott engem, de részemről azonnal egyértelmű volt, hogy nem őt keresem, mikor megtudtam, hogy nem hajlandó dolgozni. Szánalmas.
*Meg is rázza a fejét, és ezután tényleg nem fecseg tovább magáról. Miután mindketten a maguk módján elmondják egymásnak, hogy szeretik a másikat, be is tömi a saját száját étellel, hogy véletlenül se fordulhasson elő, hogy tovább pofázik. Innentől lakat a szájon, és minden figyelme Nelirá-é.
A történet alapján érti és megérti barátnője fájdalmát, csupán egy probléma van vele, hogy mivel ő nincs túl még egyetlen szerelmi drámán sem, nem fogja tudni olyan hasznos tanácsokkal ellátni, mint ahogy ő tette azt pár perccel korábban. Csendben ül egy rövid ideig, míg magában elszámol azokkal a bűnökkel, amit most el fog követni annak érdekében, hogy Nelira jobban érezze magát. El akarja mondani neki, hogy mit gondol a férfiről.*
- Hát ö… Nelira, sajnálom. *Húzza félre a száját. Kettős érzések kavarognak benne, mert tényleg sajnálja szegény lányt, hisz egyértelmű, hogy a mindene volt a férfi, de valamiért mégis úgy érzi, hogy az istenek megmentették őt valamiféle ismeretlen veszélytől.*
- Ne sértődj meg, kérlek, inkább vágj pofon, ha nem tetszik, amit mondok, de úgy gondolom, hogy ez így van jól, ahogy történt. Mikor róla meséltél nekem, mindig éreztem valami furcsa dolgot, és tudod jól, hogy egész jó érzékem van az emberekhez, szóval hihetsz nekem. Ettől függetlenül lehet, hogy tévedek, de én kívülről úgy láttam, hogy az a férfi csak kihasználta a szeretetedet és vele együtt téged is. A fene nagy szerelmedet használta arra, hogy az orrodnál fogva vezessen.
Gondolj csak bele! Az alapján, amit meséltél… folyton dolgozik valamin, nem törődik veled, elnézte, hogy felgyújtottad a házát és majdnem megölted. Még ennek ellenére is kellettél neki. Mire? Azt mondtad, hogy ő meglátta benned, amit te saját magadban nem. Vajon mit látott? Azt, amit te is szeretnél, hogy lásson, vagy valami egészen mást? Azt, hogy mire használhat téged? Soha nem viszonozta a szeretetedet. Nelira, gondolkodj tiszta fejjel! Nem tudom megmondani, hogy miért, de valami azt súgja, ez az ember veszélyes, úgyhogy talán jobb is, hogy leszállt rólad. Vagy te akadtál le róla.
*Nem bírta ki, hogy ne legyen őszinte. Inkább kockáztatja a barátságukat, de akkor is muszáj felnyitnia Nelira szemét, hogy ő is lássa, valami nem stimmel azzal az alakkal, ha minden úgy igaz, ahogy ő elmesélte neki. Kicsit félve figyeli a másikat, tart a reakciójától.*
*Egész okos lány ez a Nelira. Ha teljesen őszinte akarna lenni magához, nem gondolta volna, hogy van egy ilyen oldala is, de legalább most nagyon pozitívan csalódik, ami jó érzés.*
- Bármit megteszek a gazdagságért. Én nem leszek olyan semmirekellő, mint a szüleim. Hát milyen dolog kidobni a lányukat csak azért, mert nincs pénzük?
*Ezt még így soha nem mondta ki senkinek, hirtelen a szájához is kapja a kezét, mert bármi is történt a múltban, azok az emberek, akik az életet adták neki, nem érdemelnek ilyesmit. Még akkor sem, ha emiatt az egyszem ártatlan lányuk majdnem elsüllyedt a kikötő mocskában.*
- Amúgy soha nem voltam oda a papért. Ő imádott engem, de részemről azonnal egyértelmű volt, hogy nem őt keresem, mikor megtudtam, hogy nem hajlandó dolgozni. Szánalmas.
*Meg is rázza a fejét, és ezután tényleg nem fecseg tovább magáról. Miután mindketten a maguk módján elmondják egymásnak, hogy szeretik a másikat, be is tömi a saját száját étellel, hogy véletlenül se fordulhasson elő, hogy tovább pofázik. Innentől lakat a szájon, és minden figyelme Nelirá-é.
A történet alapján érti és megérti barátnője fájdalmát, csupán egy probléma van vele, hogy mivel ő nincs túl még egyetlen szerelmi drámán sem, nem fogja tudni olyan hasznos tanácsokkal ellátni, mint ahogy ő tette azt pár perccel korábban. Csendben ül egy rövid ideig, míg magában elszámol azokkal a bűnökkel, amit most el fog követni annak érdekében, hogy Nelira jobban érezze magát. El akarja mondani neki, hogy mit gondol a férfiről.*
- Hát ö… Nelira, sajnálom. *Húzza félre a száját. Kettős érzések kavarognak benne, mert tényleg sajnálja szegény lányt, hisz egyértelmű, hogy a mindene volt a férfi, de valamiért mégis úgy érzi, hogy az istenek megmentették őt valamiféle ismeretlen veszélytől.*
- Ne sértődj meg, kérlek, inkább vágj pofon, ha nem tetszik, amit mondok, de úgy gondolom, hogy ez így van jól, ahogy történt. Mikor róla meséltél nekem, mindig éreztem valami furcsa dolgot, és tudod jól, hogy egész jó érzékem van az emberekhez, szóval hihetsz nekem. Ettől függetlenül lehet, hogy tévedek, de én kívülről úgy láttam, hogy az a férfi csak kihasználta a szeretetedet és vele együtt téged is. A fene nagy szerelmedet használta arra, hogy az orrodnál fogva vezessen.
Gondolj csak bele! Az alapján, amit meséltél… folyton dolgozik valamin, nem törődik veled, elnézte, hogy felgyújtottad a házát és majdnem megölted. Még ennek ellenére is kellettél neki. Mire? Azt mondtad, hogy ő meglátta benned, amit te saját magadban nem. Vajon mit látott? Azt, amit te is szeretnél, hogy lásson, vagy valami egészen mást? Azt, hogy mire használhat téged? Soha nem viszonozta a szeretetedet. Nelira, gondolkodj tiszta fejjel! Nem tudom megmondani, hogy miért, de valami azt súgja, ez az ember veszélyes, úgyhogy talán jobb is, hogy leszállt rólad. Vagy te akadtál le róla.
*Nem bírta ki, hogy ne legyen őszinte. Inkább kockáztatja a barátságukat, de akkor is muszáj felnyitnia Nelira szemét, hogy ő is lássa, valami nem stimmel azzal az alakkal, ha minden úgy igaz, ahogy ő elmesélte neki. Kicsit félve figyeli a másikat, tart a reakciójától.*
18947. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 15:00:37
Üzenet elküldve: 2024-05-12 15:00:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak mosolyogva nézi a másikat. Mindössze szemeiből hiányzik a jókedv, miközben Merlanát hallgatja, de ez nem számít.*
- Tudod az, hogy valaki "engedelmességet és információt" kérjen tőled cserébe egy szép életért, az pontosan elárulja, hogy mit kell tenned. Nem vagyok hülye és te is épp eleget beszéltél már a vágyaidról. Tudom, hogy sok mindent megtennél érte. De nemrég még egy nincstelen papért voltál oda, szóval sejthető, hogy... még nem vagy elég kész erre a feladatra. De az leszel. Ügyes leszel.
*Lehet, hogy néha nyersen fogalmaz, de ez ő. És nem gondolná, hogy a másiknak mézes-mázos virágnyelven írott szavakra lenne szüksége. Ha ők itt akarnak lenni egymásnak, akkor így kell itt lenniük. Neli nem is tudna másképpen. Vicces, hogy ezt gondolja, miközben egy véletlenül rosszul megnyomott hangsúly is kitudja borítani annyira, hogy maga körül mindent szétromboljon. De talán ez nem az a nap.*
- Ööö, én is. Vagy mi. Jó, hogy elgázoltál.
*Mondana sok szépet, de nem jó benne. Ezt a másik pontosan tudhatja. Csak bólint arra, hogy enni fog a másik, nem nagyon érdekli. Éhesen senki nem jó hallgatóság, még jó, hogy ő csak szomjas. A kezében is terem a kupica, amit felhajt, behunyt szemmel és végigvárja, míg az égető korty végigszánt a nyelőcsövén át a gyomrába. Minden pillanatát élvezi, ahogy árad szét a testében. Mert addig sem arra gondol, amiről beszélni kíván. Kinyílnak végül a zöldek és egy nagy sóhaj után próbál valami értelmeset kinyögni.*
- Hát ő, Ő nincs nekem többé azt hiszem.
*Harap bele alsó ajkába, majd nem a másikra nézve, hanem a szoba egy szimpatikus pontjára meredve gondolkodik szavakon, hogy hogyan is lehet őket egymás mellé tenni.*
- Volt az a kis... incidens. *Mosolyodik el kínosan, de ami volt, az a múlt. * - Utána megtalált engem a Kalmárban, együtt töltöttük a napot, elhitette velem, hogy szeret és, hogy nem haragszik és, hogy majd segít nekem ebben a... hát amilyen vagyok... Megbeszéltük, hogy mit szerezzek be neki és magamnak, aztán, hogy majd találkozunk, de... de nyoma sincs. Nincs senki az ajtó mögött, vagy, csak nem akar válaszolni, nem tudom, de... senkinek nem szoktam hinni. Neki hittem. És most nincs.
*Mintha egy agyalágyult tizenéves lenne, aki első szerelme inkább mást vitt a bálba, nem pedig őt. Ha saját érzéseiről van szó, nehezen fejezi ki magát, főleg, mert soha nem akarta, hogy bárki lásson belőle valamit.* - Hát ennyi. Nem nagy dolog, de nem jó most nekem.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak mosolyogva nézi a másikat. Mindössze szemeiből hiányzik a jókedv, miközben Merlanát hallgatja, de ez nem számít.*
- Tudod az, hogy valaki "engedelmességet és információt" kérjen tőled cserébe egy szép életért, az pontosan elárulja, hogy mit kell tenned. Nem vagyok hülye és te is épp eleget beszéltél már a vágyaidról. Tudom, hogy sok mindent megtennél érte. De nemrég még egy nincstelen papért voltál oda, szóval sejthető, hogy... még nem vagy elég kész erre a feladatra. De az leszel. Ügyes leszel.
*Lehet, hogy néha nyersen fogalmaz, de ez ő. És nem gondolná, hogy a másiknak mézes-mázos virágnyelven írott szavakra lenne szüksége. Ha ők itt akarnak lenni egymásnak, akkor így kell itt lenniük. Neli nem is tudna másképpen. Vicces, hogy ezt gondolja, miközben egy véletlenül rosszul megnyomott hangsúly is kitudja borítani annyira, hogy maga körül mindent szétromboljon. De talán ez nem az a nap.*
- Ööö, én is. Vagy mi. Jó, hogy elgázoltál.
*Mondana sok szépet, de nem jó benne. Ezt a másik pontosan tudhatja. Csak bólint arra, hogy enni fog a másik, nem nagyon érdekli. Éhesen senki nem jó hallgatóság, még jó, hogy ő csak szomjas. A kezében is terem a kupica, amit felhajt, behunyt szemmel és végigvárja, míg az égető korty végigszánt a nyelőcsövén át a gyomrába. Minden pillanatát élvezi, ahogy árad szét a testében. Mert addig sem arra gondol, amiről beszélni kíván. Kinyílnak végül a zöldek és egy nagy sóhaj után próbál valami értelmeset kinyögni.*
- Hát ő, Ő nincs nekem többé azt hiszem.
*Harap bele alsó ajkába, majd nem a másikra nézve, hanem a szoba egy szimpatikus pontjára meredve gondolkodik szavakon, hogy hogyan is lehet őket egymás mellé tenni.*
- Volt az a kis... incidens. *Mosolyodik el kínosan, de ami volt, az a múlt. * - Utána megtalált engem a Kalmárban, együtt töltöttük a napot, elhitette velem, hogy szeret és, hogy nem haragszik és, hogy majd segít nekem ebben a... hát amilyen vagyok... Megbeszéltük, hogy mit szerezzek be neki és magamnak, aztán, hogy majd találkozunk, de... de nyoma sincs. Nincs senki az ajtó mögött, vagy, csak nem akar válaszolni, nem tudom, de... senkinek nem szoktam hinni. Neki hittem. És most nincs.
*Mintha egy agyalágyult tizenéves lenne, aki első szerelme inkább mást vitt a bálba, nem pedig őt. Ha saját érzéseiről van szó, nehezen fejezi ki magát, főleg, mert soha nem akarta, hogy bárki lásson belőle valamit.* - Hát ennyi. Nem nagy dolog, de nem jó most nekem.
18946. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-12 14:27:38
Üzenet elküldve: 2024-05-12 14:27:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud nem egyre jobban mosolyogni a lány szavain. Ijesztően úgy hangzik az egész, mintha csak itt lett volna vele az elmúlt pár napban, és mindenről tudna.*
- Nelira, neked nincs véletlenül olyan képességed, hogy belépsz egy szobába, és utána pontosan úgy emlékszel mindenre, ami ott történt, mintha a csak ott lettél volna? Csak mert olyan egybevágóak a tanácsaid a történtekkel, mintha te is tudnád, hogy mit éltem itt át. *Viccelődik természetesen, de azért tényleg egy kicsit ijesztő is ez az egész. Lehetséges volna, hogy Nelirá-nak annyival több élettapasztalata van már, hogy ilyen tökéletesen bele tudja képzelni magát más élethelyzetébe? Bámulatos.*
- Csak azért kérdezem, mert úgy volt, ahogy mondod. Megpróbáltam félretenni a lelkemet, de először nem sikerült. Aztán ki lettem oktatva, meg józanítva, hogy a cél érdekében mit kell tennem, és utána már jó volt. Csak tényleg nehéz.
*A lány következő mondatai hallatán kicsit morcosan néz vissza rá a tükörről. Még hogy beszari lenne… Ezzel is az a baj, hogy Nelirá-nak rettenetesen igaza van, de ezt már végképp nem akarja beismerni, viszont jó mélyen elraktározza a tanácsot. Nem szabad félnie attól, hogy a testét használja, főleg nem úgy, hogy ilyen gyönyörű adatott meg neki.*
- Hümm. Imádom, hogy vagy nekem, Neli. *Neveti el magát végül. Nagyon furcsa helyzet ez, mert talán pont Nelira részéről számított a legkevésbé olyan támogatásra, ami majd rádöbbenti arra, hogy Orthus-nak is minden egyes szava igaz volt vele kapcsolatban. Talán az ő lelke még tényleg túl gyermeki ahhoz, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül, érzelemmentesen legyen képes kihasználni a saját adottságait a céljai érdekében, de most már végképp a fejébe vette, hogy fejlődni fog.*
- Köszönöm! Tényleg. *Mosolyog hálásan, de most már aztán tényleg itt az ideje, hogy barátnője problémájával is foglalkozzanak. Nem nyaggatja őt tovább az evéssel sem, csak a kérésére kibontja a pálinkát, és tölt neki egy adaggal.*
- Parancsolj! Egészségedre! Aztán hallgatlak, de ha nem bánod, közben eszem, máskülönben éhen fogok halni. *Veszi is az ölébe az egyik adag ételt, a másikat pedig az asztalon hagyja. Az ott lesz Nelirá-nak, ha mégis megkívánná.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tud nem egyre jobban mosolyogni a lány szavain. Ijesztően úgy hangzik az egész, mintha csak itt lett volna vele az elmúlt pár napban, és mindenről tudna.*
- Nelira, neked nincs véletlenül olyan képességed, hogy belépsz egy szobába, és utána pontosan úgy emlékszel mindenre, ami ott történt, mintha a csak ott lettél volna? Csak mert olyan egybevágóak a tanácsaid a történtekkel, mintha te is tudnád, hogy mit éltem itt át. *Viccelődik természetesen, de azért tényleg egy kicsit ijesztő is ez az egész. Lehetséges volna, hogy Nelirá-nak annyival több élettapasztalata van már, hogy ilyen tökéletesen bele tudja képzelni magát más élethelyzetébe? Bámulatos.*
- Csak azért kérdezem, mert úgy volt, ahogy mondod. Megpróbáltam félretenni a lelkemet, de először nem sikerült. Aztán ki lettem oktatva, meg józanítva, hogy a cél érdekében mit kell tennem, és utána már jó volt. Csak tényleg nehéz.
*A lány következő mondatai hallatán kicsit morcosan néz vissza rá a tükörről. Még hogy beszari lenne… Ezzel is az a baj, hogy Nelirá-nak rettenetesen igaza van, de ezt már végképp nem akarja beismerni, viszont jó mélyen elraktározza a tanácsot. Nem szabad félnie attól, hogy a testét használja, főleg nem úgy, hogy ilyen gyönyörű adatott meg neki.*
- Hümm. Imádom, hogy vagy nekem, Neli. *Neveti el magát végül. Nagyon furcsa helyzet ez, mert talán pont Nelira részéről számított a legkevésbé olyan támogatásra, ami majd rádöbbenti arra, hogy Orthus-nak is minden egyes szava igaz volt vele kapcsolatban. Talán az ő lelke még tényleg túl gyermeki ahhoz, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül, érzelemmentesen legyen képes kihasználni a saját adottságait a céljai érdekében, de most már végképp a fejébe vette, hogy fejlődni fog.*
- Köszönöm! Tényleg. *Mosolyog hálásan, de most már aztán tényleg itt az ideje, hogy barátnője problémájával is foglalkozzanak. Nem nyaggatja őt tovább az evéssel sem, csak a kérésére kibontja a pálinkát, és tölt neki egy adaggal.*
- Parancsolj! Egészségedre! Aztán hallgatlak, de ha nem bánod, közben eszem, máskülönben éhen fogok halni. *Veszi is az ölébe az egyik adag ételt, a másikat pedig az asztalon hagyja. Az ott lesz Nelirá-nak, ha mégis megkívánná.*
18945. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 23:17:50
Üzenet elküldve: 2024-05-11 23:17:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végig tűnődik a másik helyzetén, miközben beszél hozzá. Ez ritkaság számba megy Nelinél, hiszen nem sűrűn érdekli más kínja, az övé úgyis mindig sokkal rosszabb. De valamit változtatott benne ez a nemrégiben szövődött kis egység, ami köztük van. Bár még nem ismeri a legrosszabb oldalát, mégis itt van neki, s lehetnek együtt nagyon boldogok, vagy épp nyomorultak is.
Próbálja belehelyezni magát a másik helyzetébe. Mindig is használnia kellett a saját szépségét, muszáj volt valamivel megragadnia másokat, hiszen enélkül csak egy közveszélyes őrült lenne. Ha lenne módja arra, hogy több lehessen, hogy ne legyenek magának és másoknak ártó gondolatai, hogy ne legyen egy pillanat alatt veszedelmes, akkor ő is bevetne bármit. Csakhogy ehhez nem elég a test. Sem a szépség. *
- Igen, ezt majd megtanulod. Ugyan úgy, mint minden mást. Az nem baj, ha közben megmarad a józan eszed. Neked mindig tudnod kell mit miért csinálsz, útközben nem szabad elveszítened a lelked... csak félre kell tenni. Minden ilyen alkalom után vezesd le, hogy mi volt a nyereséged. De komolyan. Majd látod, hogy merre billen az a mérleg. Tudod, én sem tennék másképpen, csak azért mondom. *Kicsit felkuncog, mikor járni kezd az agya.* - Te tőlem is beszarsz, ha közeledek feléd, pedig én csak viccelek. Ha nézed magad a tükörben, mint most, nézd azt is, hogy milyen jó bőr vagy. Csúnyák nem kapnak ilyen lehetőséget. Köszönd csak meg magadnak, meg a formás seggednek, hogy jó szolgálatot tesz.
*Talán amikor először beszélgettek egymással, akkor már rájöhetett a másik, hogy nem buta lány, csak kissé terhelt. Túl impulzív, és tele van szeszéllyel, ami a legtöbbször elnyomja benne az épelméjű gondolatokat. Furcsa, hogy a másik jelenléte elég ahhoz, hogy strukturálni tudja a fejében kavargó katyvaszt.*
- És én itt leszek neked, mert lesz olyan, hogy utálni fogod minden percét és azt majd meg kell osszad valakivel, hogy elszálljon a köd.
*Talán a valaha volt legkedvesebb mosoly ül ki arcára, majd a kérdés után le is olvad.*
- Igen, azt hiszem nekem is lenne mit elmondanom, de előbb adj egy olyan pálinkát. Aztán ígérem belekezdek én is.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végig tűnődik a másik helyzetén, miközben beszél hozzá. Ez ritkaság számba megy Nelinél, hiszen nem sűrűn érdekli más kínja, az övé úgyis mindig sokkal rosszabb. De valamit változtatott benne ez a nemrégiben szövődött kis egység, ami köztük van. Bár még nem ismeri a legrosszabb oldalát, mégis itt van neki, s lehetnek együtt nagyon boldogok, vagy épp nyomorultak is.
Próbálja belehelyezni magát a másik helyzetébe. Mindig is használnia kellett a saját szépségét, muszáj volt valamivel megragadnia másokat, hiszen enélkül csak egy közveszélyes őrült lenne. Ha lenne módja arra, hogy több lehessen, hogy ne legyenek magának és másoknak ártó gondolatai, hogy ne legyen egy pillanat alatt veszedelmes, akkor ő is bevetne bármit. Csakhogy ehhez nem elég a test. Sem a szépség. *
- Igen, ezt majd megtanulod. Ugyan úgy, mint minden mást. Az nem baj, ha közben megmarad a józan eszed. Neked mindig tudnod kell mit miért csinálsz, útközben nem szabad elveszítened a lelked... csak félre kell tenni. Minden ilyen alkalom után vezesd le, hogy mi volt a nyereséged. De komolyan. Majd látod, hogy merre billen az a mérleg. Tudod, én sem tennék másképpen, csak azért mondom. *Kicsit felkuncog, mikor járni kezd az agya.* - Te tőlem is beszarsz, ha közeledek feléd, pedig én csak viccelek. Ha nézed magad a tükörben, mint most, nézd azt is, hogy milyen jó bőr vagy. Csúnyák nem kapnak ilyen lehetőséget. Köszönd csak meg magadnak, meg a formás seggednek, hogy jó szolgálatot tesz.
*Talán amikor először beszélgettek egymással, akkor már rájöhetett a másik, hogy nem buta lány, csak kissé terhelt. Túl impulzív, és tele van szeszéllyel, ami a legtöbbször elnyomja benne az épelméjű gondolatokat. Furcsa, hogy a másik jelenléte elég ahhoz, hogy strukturálni tudja a fejében kavargó katyvaszt.*
- És én itt leszek neked, mert lesz olyan, hogy utálni fogod minden percét és azt majd meg kell osszad valakivel, hogy elszálljon a köd.
*Talán a valaha volt legkedvesebb mosoly ül ki arcára, majd a kérdés után le is olvad.*
- Igen, azt hiszem nekem is lenne mit elmondanom, de előbb adj egy olyan pálinkát. Aztán ígérem belekezdek én is.
18944. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-05-11 22:40:22
Üzenet elküldve: 2024-05-11 22:40:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megbántalak és meggyógyítalak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félti annyira a leendő meseszép, előkelő, fényűző életét, hogy kicsússzon a száján a fenyegetőzés, de furcsa módon, mintha Nelirá-ról leperegne az egész. Nem is baj, mert az elég szomorú lett volna, ha a múltkorihoz hasonlóan megsértődik, és faképnél hagyja, mielőtt őszintén mesélni kezdett volna neki.
Végül a zöld íriszekből sugárzó, szokatlanul komoly tekintet meggyőzi arról, hogy nincs mitől tartania, így megered a nyelve, persze továbbra is csak óvatosan. A történet lényegét meséli el, és úgy látszik, hogy ez egyelőre elégnek is bizonyul, legalábbis most nem kapja vissza azonnal Nelirá-tól, hogy untatja.*
- Valahogy úgy. Nem, egyáltalán nem könnyű. Azt hittem az lesz, de valamiért mégis ritka nehéz feladni az önbecsülésemet azért, mert valaki más azt akarja, viszont az eredmény miatt, ami már most magáért beszél, tényleg megéri folytatni.
*Egy pillanatra a tükör felé pillant, amiben magát látva ismételten meggyőzi magát arról, hogy valóban így van. Igazából naponta többször teszi ezt, mert a bizonytalanság nem tűnt el a lelkéből, azt szépen lassan, gyökerestül kell kitépkedni addig, amíg már képtelen lesz újra kinőni. Amint ez megtörténik, Merlana számára egyenes út vezet majd a fényűzés és a hírnév felé.*
- Lehet, hogy meglepődsz, de pont a testemet a legnehezebb használnom, pedig annak kéne lennie a legkönnyebbnek. Na mindegy, majd megtanulom.
*A kapott tanácsot hallva egészen ledöbbenve mosolyodik el, már ha ez a két reakció tud egyszerre jelen lenni egy emberen. Neki most sikerült összehoznia, merthogy szinte szó szerint Orthus-t hallja vissza Nelira szájából is, az pedig nem lehet véletlen. Egészen eddig azt hitte, hogy a férfi a saját érdekei miatt befolyásolni próbálja őt, és azért mondja azt, hogy ha fáj is, a jutalom érdekében mindent meg kell tennie, de kizárt dolog, hogy Nelira nem őszintén szól, úgyhogy ez a tanács most sokkal többet ér, mint azt a lány gondolhatja.*
- Köszönöm *hangzik el végül most már egy őszinte mosoly kíséretében.* Na, de akkor mesélsz te is, hogy mi bánt? Én is csak segíteni akarok neked. Igazából azért is hívtalak fel ide hozzám, mert láttam, hogy szükséged van rá. Te is biztos lehetsz abban, hogy ami ebben a szobában hangzik el, az a négy fal között marad, szóval… mitől vagy ilyen… csendes? *Ugyan a választ sejti, de a részleteket nem tudja, és ahhoz, hogy valami hasznosat, vagy legalább kedveset mondjon, szüksége lesz néhány konkrétumra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félti annyira a leendő meseszép, előkelő, fényűző életét, hogy kicsússzon a száján a fenyegetőzés, de furcsa módon, mintha Nelirá-ról leperegne az egész. Nem is baj, mert az elég szomorú lett volna, ha a múltkorihoz hasonlóan megsértődik, és faképnél hagyja, mielőtt őszintén mesélni kezdett volna neki.
Végül a zöld íriszekből sugárzó, szokatlanul komoly tekintet meggyőzi arról, hogy nincs mitől tartania, így megered a nyelve, persze továbbra is csak óvatosan. A történet lényegét meséli el, és úgy látszik, hogy ez egyelőre elégnek is bizonyul, legalábbis most nem kapja vissza azonnal Nelirá-tól, hogy untatja.*
- Valahogy úgy. Nem, egyáltalán nem könnyű. Azt hittem az lesz, de valamiért mégis ritka nehéz feladni az önbecsülésemet azért, mert valaki más azt akarja, viszont az eredmény miatt, ami már most magáért beszél, tényleg megéri folytatni.
*Egy pillanatra a tükör felé pillant, amiben magát látva ismételten meggyőzi magát arról, hogy valóban így van. Igazából naponta többször teszi ezt, mert a bizonytalanság nem tűnt el a lelkéből, azt szépen lassan, gyökerestül kell kitépkedni addig, amíg már képtelen lesz újra kinőni. Amint ez megtörténik, Merlana számára egyenes út vezet majd a fényűzés és a hírnév felé.*
- Lehet, hogy meglepődsz, de pont a testemet a legnehezebb használnom, pedig annak kéne lennie a legkönnyebbnek. Na mindegy, majd megtanulom.
*A kapott tanácsot hallva egészen ledöbbenve mosolyodik el, már ha ez a két reakció tud egyszerre jelen lenni egy emberen. Neki most sikerült összehoznia, merthogy szinte szó szerint Orthus-t hallja vissza Nelira szájából is, az pedig nem lehet véletlen. Egészen eddig azt hitte, hogy a férfi a saját érdekei miatt befolyásolni próbálja őt, és azért mondja azt, hogy ha fáj is, a jutalom érdekében mindent meg kell tennie, de kizárt dolog, hogy Nelira nem őszintén szól, úgyhogy ez a tanács most sokkal többet ér, mint azt a lány gondolhatja.*
- Köszönöm *hangzik el végül most már egy őszinte mosoly kíséretében.* Na, de akkor mesélsz te is, hogy mi bánt? Én is csak segíteni akarok neked. Igazából azért is hívtalak fel ide hozzám, mert láttam, hogy szükséged van rá. Te is biztos lehetsz abban, hogy ami ebben a szobában hangzik el, az a négy fal között marad, szóval… mitől vagy ilyen… csendes? *Ugyan a választ sejti, de a részleteket nem tudja, és ahhoz, hogy valami hasznosat, vagy legalább kedveset mondjon, szüksége lesz néhány konkrétumra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18944-18963