//Eori//
*Nengrath nem tudja mi jár a lány fejében, de ha tudná, akkor biztosan elmagyarázná neki, hogy az az észak ahonnan ő jött még nem egyenlő a sokkal északibb északkal, ami már nem is a hegyek között van. De így örök rejtély maradhat ez a dolog kettejük között. Vagyis hát aztán mégis csak rákérdez a lány. Bár nem egészen érti a kérdést, de azért elvigyorodik, és megpróbálja feldolgozni azt magában. De a kérdések csak záporoznak.*
- De kíváncsi vagy! *nevet egy rövidet.*- Gyere menjünk be, aztán megválaszolok neked mindent.
*Ha minden igaz akkor végre betérnek a fogadóba, s már kérdezi is Eorit, hogy hová szeretne ülni és mit szeretne enni. Bármelyik jó neki, de hát csak elindul valamerre, a törpe pedig vigyorogva követi őt. A megtorpanásra csak megrázza a fejét.*
- Néha jó az egyedüllét, elmerülhetünk a gondolatainkban, és rájöhetünk olyan dolgokra, amelyekre társaságban nincs időnk. De egy ilyen helyen amúgy is mindig zaj van és zűrzavar, látványosság, szórakozás... *mosolyog kedvesen.*- Nem volna értelme e célból egyedül lenni. És ha már társaságban kellene, sokkal szívesebben lennék a tiédben, mint mondjuk azokéban ott. *bök fejével a hangosan nevetgélők felé. Reméli ezzel alaposan elmagyarázta a dolgokat, talán még jobban is kifejtve mint szerette volna, és már mehetnek is tovább, hogy leüljenek.
Amikor odaérnek, Eori gyorsan helyet foglal, és a férfi is letelepszik miután lecsatolta és az asztalnak döntötte fegyvereit, és maga mellé a szék támlájára akasztotta táskáját.*
- Tökéletes hely, jó választás. *dicséri a lányt, majd felszalad a szemöldöke.*
- És ismét jó választás! *vigyorog.*- Persze, hogy kaphatsz. Ha tényleg azt szeretnél. *kacsint.*- Egyébként lehet, hogy én is eszek egy levest. Csak én sört fogok inni hozzá. *mondja, közben pedig int a fogadósnak, hogy rendelnének.
Egyelőre látszólag még van valami dolga a férfinak, de bizonyosan hamarosan kiérkezik, addig pedig Nengrath, hogy ne üljön kukán, a lány felé fordul.*
- Hol is tartottunk? Áh, észak. *mosolyog.*
- Hát igen, ez így érdekes kérdés. Mert hát északon van a városom, de nem annyira északon. Viszont a hegyek között, és magasan, így hidegebb van ott valóban. De még egészen kellemes és elfogadható. Nyáron ugyanúgy virítanak a virágok, mint itt. Hegyi kecskék ugrálnak a sziklafalakon, sasok röpködnek a levegőben. De van néha, hogy már ősszel elkezd havazni. Télen pedig vannak zordabb éjszakáink, de még így is sokkal szebb, mint veszélyesebb és hidegebb. *meséli.*- A nevünk pedig... hát látod, megint egy jó kérdés volt ez is! Én azt mondanám, ezzel tiszteljük meg a másikat. Már ha úgy áll a helyzet. Egy banditának nyilván nem fogunk bemutatkozni, aki kiakarna rabolni bennünket az útszélen, és valószínűleg nem is érdekelné őt a nevünk. *mosolyog továbbra is.*- És veled sem az volt az első, hogy megosztottuk egymással a nevünket, gondolj csak bele. A nevünket, ha jobban végig gondolod, leginkább akkor adjuk meg először, ha egy barát mutat be bennünket, vagy esetleg egy tehetős kereskedővel van találkánk, aki talán már előre is tudja kit vár, így csak udvariasság és figyelmesség az egész. Ezt igencsak hosszan lehetne fejtegetni.
*De nem fogja most tovább, mert látszólag jön is feléjük a fogadós már, így elhallgat és csak mosolyog a lányra.*